SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Házasságkötés
2007. március 17. Bagyinszki Alexandra (Kazincbarcika) és Frank Zoltán (Tel Aviv, Izrael) 2007. április 28. Jóczik Gyöngyvér (Miskolc) és Nagy György (Sajószentpéter) 2007. július 7. Rudics Zita (Budapest/Bácsalmás) és Kis-Hajdu Sándor (Szentes) 2007. július 14. Bálint Beáta (Békéscsaba) és Orosz Endre (Szentes)
Gyermekáldás
Guba Illés: 2006. augusztus 30. (Mariann és István 8. gyermeke, Mezõkövesd) Ionescu Irisz: 2006. december 25. (Éva és Claudius 1. gyermeke, Tuzsér) Szilágyi Ildikó: 2006. december 25. (Ildikó és Gyuszi 9. gyermeke, Varbó) Dósa Máté: 2007. február 6. (Nelli és Attila 4. gyermeke, Kazincbarcika) Lisztes Barnabás: 2007. február 21. (Piroska és Tibi 8. gyermeke, Békés) Mihály Áron: 2007. február 22. (Erika és Gábor 4. gyermeke, Békéscsaba) Urbán Dániel: 2007. február 23. (Magdi és Laci 5. gyermeke, Szikszó)
2007. I. negyedév
Alkalmak
Hitmélyítõ alkalom volt Miskolcon január 2628-án. Elõadó: Barkóci Sándor testvér. (Komárom) Téma: Kegyelmi ajándékok. Üdülési fórumot tartottunk a Sajószentpéteri Baptista Imaházban február 10-én. Február 23-25-ig evangélizáció volt Sajószentpéteren. Szolgált: Péter István testvér (Erdély). Csongrádon a könyvtárban folytatódik a Bibliai Elõadás-sorozat március 17-én „Megbízható-e a Biblia?” címmel, Vágvölgyi Zoltán (Szentes) szolgálatával. (Ezt megelõzõen február 24-én a Világvége témájában Bohus András Békésrõl, január 20-án pedig „Lépj reménnyel a jövõbe!” címmel Giricz László szolgált.) Április 7-ére tervezett téma: A feltámadás igazolhatósága Országos tavaszi csendesnap lesz március 24-én Budapesten a Wesselényi utcai Baptista Imaházban. Téma: A szeretet által munkálkodó hit. (lásd 16. oldal) Április 9-én, Húsvét másnapján bemerítés lesz Sajószentpéteren. Szolgál: Gál Lajos testvér. Nõi csendesnap lesz április 14-én Sajószentpéteren. Téma: Feleség, mint szolgatárs.
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet Kiadó: A Testvéri Szövetség megbízásából az igényelni. Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Frank Róbert Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Felelõs szerkesztõ: Giricz László - Tanítások, LeplezetleTerjesztés-megrendelés az Összefogás Egyesület címén: 6641 Csongrád, Postafiók 136.
[email protected] Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
nül, Bizonyságtételek A szerkesztõség tagjai: Gál Lajos - Beszámoló, Hajnalfény, Molnár István További rovatvezetõk: Frank Róbertné - Gyermekeink között, Kocsis László - Egyháztörténeti szemelvények, Kocsisné Válint Zita - Hírek, Molnár Istvánné - Könyvajánló Tördelés, szerkesztés: Frank Róbertné Korrektúra: Bálint Géza és Szvetnyik Melinda Megjelenik: negyedévente, 1400 példányban Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
5. évfolyam • 1. szám
2007. I. negyedév
Két keresz t Az Úr Jézus Krisztus keresztje szerzett bûnbocsánatot és szabadulást a bûn hatalma alól. Ezenkívül új életet és örök üdvösséget az Õ nevében kegyelemért folyamodó, bûnvalló megtérõk számára. Az elsõ emberpár bûne s ennek következménye a halál, minden emberre elhatott (Róm 5,12). Amikor az Úr letekintett a mennybõl, hogy tiszta és bûntelen közbenjárót keressen, nem talált egyetlen értelmes istenkeresõt sem a földön (Zsolt 14,2-3). Úgy látta, nincsen teremtményei között csak egy igaz is (Róm 3,10), még hûséges angyalaiban is talál hibát (Jób 4,18). Ezért az Atya egyszülöttje, az örök Ige lett testté (Ján 1,14). Õ vállalta, hogy Istennek Bárányaként, az egész világ bûneit magára vegye (Ján 1,29), s engesztelést szerezzen a nép bûneiért (Zsid 1,17). Mikor eljött az idõnek teljessége (Gal 4,4), Krisztus, aki örökké áldandó Isten (Róm 9,5), önmagát megüresítve emberekhez hasonlóvá lett (Fil 2,7), kivéve a bûnt (Zsid. 4,15), és halálra adatott a mi bûneinkért (Róm 4,25). Mindannyiunk vétkét magára vállalva a kereszten (Ézs 56,5-6), helyettünk
szenvedte a büntetést, a kínos halált, hogy a benne hívõk bûnbocsánatot és örök életet kapjanak (Ján 3,16). Az Õ váltsághalála egyetlen és örökérvényû áldozat a bûnökért (Zsid 10,14). Senki nem békélhet meg Istennel, csak az Õ Fiának halála által (Róm 5,10), mert Õ az egyetlen közbenjáró Isten és ember között (1Tim 2,5, Zsid 7,25). A bûnben született, és bûneit naponta többítõ embernek elõbb hallania kell a jó hírt, hogy amire önerõbõl, de bármilyen vallásos-mágikus manipuláció segítségével képtelen, Krisztus kereszthalála árán lehetséges, szabadulhat a bûn uralma alól (Mt 1,21). Amint ezt már nemcsak kegyes elméletként szajkózza, hanem meggyûlölve bûneit (Róm 7,14-15), töredelmes és bûnbánó szívvel (Zsolt 51,19) folyamodik az Úr Jézus Krisztus nevében bûnbocsánatért és szabadulásért, mindkettõt megkapja Istentõl (Mt 7,8)! Bûnbocsánatot, új, szabad és örök életet kap, Isten Igéje és Szelleme által (Ján 3,3-8). Istentõl születik, amikor befogadja szívébe az Urat, ezzel õ is Isten megváltott gyermekévé (1Ján 2,12), fiává
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
(Ján 1,12-13), leányává (2Kor 6,18) válik. Megtörténhet ez egy 10 év alatti, alázatos szívû gyermekkel (Márk 10,13-16), de a földi halált megelõzõen, bármilyen idõs korban. Ettõl kezdve, éveinek számától függetlenül, újonnnan született belsõ embere (szelleme) hitben még csecsemõ (1Pét 2,2), akinek folyton erõsödnie kell (Ef 3,16), de máris az örök üdvösség teljes jogú részese és várományosa, Isten gyermeke. Mindezt az õ bûneiért is kereszthalált szenvedett Megváltójának köszönheti. A továbbiakban arra van szüksége, hogy naponként felvegye a saját keresztjét, mert e nélkül nem lehet az Úr tanítványa, nem élhet gyümölcsözõ hívõ életet, nem kaphat jutalmat a mennyben. Amíg e földön él, a bûnös indulatokra és világi kívánságokra fogékony lelke állandóan kísértéseknek lesz kitéve. Ezek veszélyeztetik földi üdvösségét, (békességét, az Úrban kapott szabadságát), akadályozzák szellemi növekedését. Azért kell állandó harcot vállalnia (2Tim 4,7), hogy az ige szerinti hívõ életet éljen, s (mennyei Atyánk gyermekéhez méltatlan módon!) ne maradjon testies kisded a Krisztusban (1Kor 3,1). Ez a harc akkor lehet gyõztes, ha vállalja a saját keresztjét! Ehhez arra van szüksége, hogy megalkuvás nélkül gyûlölje a bûnt, és ezen kívül meggyûlölje bûnre hajlamos lelkét is (Luk 14,26-27)! A hívõ földi élete akkor lehet gyümölcsözõ, növekedhet az Úr ismeretében, lehet az Õ egyre alkalmasabb szolgája, ha naponta felveszi, és ébredéstõl elalvásig hordozza a saját keresztjét. A kereszt naponkénti (Luk 9,23-25) felvételéhez nem ad erõt a kegyes elhatározás, a lelkes buzgóság. Mint a
megtéréshez, ehhez is isteni gyûlöletre van szüksége a hívõnek, lelkének testies indulatai és kívánságai ellenében, hogy amint észreveszi ezeket, azonnal odaszögezze a saját keresztjére (Gal 5,24), mielõtt konkrét bûnökké testesülhetnének életében (Jak 1,12-16). Aki nem öldökli az állandóan kísértõ testiességet, aki mentegeti indulatait, aki engedményt ad a világi kívánságoknak, annak biblikus hívõ élete hamarosan elhal (Róm 8,12-13), és újra szellemi halottá válik (Jel 3,1). Önmegtagadás nélkül senki nem az Urat követi, hanem e világ fejedelmét az ördögöt, aki állandóan önmegvalósításra biztatja, ennek pedig mindig gonosz és keserves következményei lesznek (Jer 2,19). Valahányszor a hívõ öldökli, és a saját keresztjére feszíti bûnre hajlamos ÉN-jét, tehát mind mélyebb „alászállásra” kényszeríti, Krisztus dicsõsége fog növekedni az életében (Ján 3,30)! Nem ad ehhez erõt a tudós ismeret, a lelkes-érzelgõs buzgóság, és bármilyen magaválasztotta istentisztelet. A továbbiakban azt fogjuk vizsgálni, mit jelent az „öldöklõ keresztvállalás” a gyakorlatban. Az emberi lélek három „kapun” át tart kapcsolatot a külvilággal: a fülei, a szemei és a szája, tehát a hallás, a látás, és a beszéd által. Ezt a három kaput kell zárva tartani, és csak az Úr jóváhagyásával megnyitni, nehogy a világi kívánságok (kísértések) bejussanak és teret kapjanak a lélekben. Isten igéje, az 1Ján 2,15-17 versei segítenek megérteni, mit jelent a „kapuzárás”, mit és hogyan kell öldökölni, mit és hogyan kell keresztre feszíteni. A test kívánsága kísérti, hogy azokat hallgassa, amik a világban vannak. Emberi bölcselkedést, az igazi bölcsesség és
2
HAJNALFÉNY törvény kegyetlen tilalmát. A „Mennyei Birodalom” nagy, világraszóló sportünnepségre készül. Az új, hatalmas olimpiai város terve ki fog elégíteni minden igényt. Csak megjegyzem, hogy elsõsorban a propaganda igényeit. Kiválóak lesznek a versenypályák, kényelmesek a szálláshelyek,
2007. I. negyedév
kitûnõek a konyhák. Csendrõl, szórakoztató kikapcsolódásról egyaránt gondoskodnak, sõt még templomokról is. El nem maradhat természetesen a közbiztonság, a kihallgató szobával (egyesek szerint a kínzókamrával) és betervezték a vesztõhelyet is. Szebeni Olivér, Budapest
Hajnalfény „Igaz mértékkel mérjetek!” „Igaz mérõserpenyõitek legyenek és igaz éfátok és igaz báthotok: az éfa és a báth egy mértékûek legyenek, úgy hogy a hómernek tizedét fogadja be a báth, és a hómernek tizede legyen az éfa, a hómerhez kell mértéköket igazítani. És a sekelnek húsz gérája legyen; húsz sekel, huszonöt sekel, tizenöt sekel legyen a mina nálatok.” (Ez 45,10-12). Az ószövetségi nép számára Mózesen keresztül adott rendelkezéseket az Úr (3Móz 19,35-37; 5Móz 25,1516). A szent sátor építésekor azt mondta Mózesnek Isten: „Úgy készítsétek, ahogyan a hegyen láttad!” (2Móz 27,8). Olyan mintát, mértéket kaptunk a hegyen, ami szerint lehet és kell is élni annak, aki kijött „Egyiptomból”! Számunkra ez a hegy a Golgota hegye. Ez a mérték az Úr Jézus élete és kereszten bemutatott áldozata. Ez olyan állandó és igaz mértékegység, amihez gyarló voltunk ellenére is, minden körülmények között ragaszkodnunk kell. Párizs egyik múzeumában õrzik az etalon métert, ami egy platinából készült méterrúd. A mi etalonunkat - az Úr Jézust - a szívünkben kell õriznünk. Ott is a fõ helyen, a szívünk trónján, és
19
ahogyan õ megítélte a bûnt, gyûlölvén azt, nekünk is úgy kell. Az Úr Jézus elõtt nincs kis bûn, vagy nagy bûn, csak bûn van. A bûn zsoldja pedig a halál. Ne mentegessük, takargassuk, hanem ítéljük meg magunkban és vessük ki, mert a bûn felett csak egy ítélet lehetséges: halál. Indiában egy városban a város vezetõje szent fákat akart ültetni a kereskedõk utcájában. A kereskedõk pedig fellázadtak, mondván, ha a szent fák ott lesznek, hogy fognak ezután kereskedni? Ugyanis hamis súlyokat és mérõeszközöket használtak. A szent fák jelenlétében már nem lehetett ezeket a mismásolásokat folytatni. „Na nem, azt már nem!” - mondták, és nem lett az egészbõl semmi. Gondoljuk végig: ezek a kereskedõk milyen becsületesek voltak a maguk pogány módján. Ezzel szemben mi, az Élõ Isten gyermekei a mi Atyánk jelenlétében és szeme láttára hogyan merünk hamisan mérni és ítélni? Hogy gondoljuk, hogy árnyékba vonulhatunk elõle? „Szelíd szemed Úr Jézus”, irgalmasan tekintsen ránk, hogy merjünk a Te mértékeddel mérni, a világ szeme elõtt is! Kiss Zoltán, Vésztõ
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
Egyháztörténeti szemelvények EGÉSZSÉG, ÖNMEGVÁLTÁS ÉS A KILÁTÁSOK (2.rész) A távol-keleti univerzizmus három világvallás közös filozófiája, a kínai csang és a japán zen buddhizmus meg a hinduizmus nézete. Jogosan és jogtalanul rója föl a keresztyénség történelmi mulasztásait, a véres háborúkat, a tömegpusztító fegyvereket. Most Európába jönnek, hogy a mai, ízetlenné vált látszat-keresztyének fejét teletömjék eddig ismeretlen dolgokkal. Miközben mi panaszkodtunk a vallási elnyomás miatt, õk ugyanabban az idõben ötször annyi embert „misszionáltak”, mint a mi elégedetlenkedõ igehirdetõink együtt. Félig fedetlen testû - különben sokáig az amerikaiak oltalmát élvezõ láma tekintélye elõtt hódol a világ. A megvénült keresztyén társadalom képtelen hinni a „bibliai mesékben”, inkább hiszi, hogy ha „õszentsége” meghal, lelke akár egy bikaborjúban, vagy egy akkor született gyermekben újra testet ölt. (Ez már hihetõ és természetes, ugye.) A távol-keleti társadalmak gyermekkorban, töredéknyi bérért munkára fogott dolgozói, két kezükkel halmozzák föl hazájuk olcsó készleteit, terítik szét az európai piacokon. Otthon tûzben és vízben pusztulnak, panasz, õrjöngõ gyász nélkül. Tömegesen halnak meg a bányákban, az árvizek, a lezúduló sártenger miatt. A világ leghatalmasabb felhõkarcolóit többé ne keressük Amerikában! A legnagyobb bankok is Ázsiában találhatók! A dollár lassan veszti értékét az összes európai pénzzel együtt. Az adósságot yenben és yuanban tartják számon. Ha sikerül a kínaiaknak tömegesen gyártani nem kõolaj származékokkal mûködõ személykocsikat, biztosan jegyezni fogják a „népköztársasági” valutát. Addig tízmilliók közlekednek kerékpárral, és nem
kizárólag egészségi megfontolások vagy környezetvédelmi okok miatt. Távol-Keleten szinte minden európai sportot átvettek. Nemzeti sportolóikat spártai szigorral nevelik különleges intézményekben. Már serdülõ korukra kemény, ellenálló emberek, akik évrõl évre túlszárnyalják a világcsúcsokat. A csillagokkal díszített vörös zászló népe a legjobb és a legerõsebb. Nem tették félre a nemzeti sportjaikat sem az ázsiaiak. Az indiai jógázás egyre népszerûbb. A japánok több sportot meghonosítottak földrészünkön. A karate immár olimpiai sportág. Akik ismeretségem körébõl gyermekkoruk óta ûzik, azok közül egyetlen egy sem maradt meg a gyülekezeteinkben. A bibliai idézeteket megtanulták a vasárnapi iskolában, emlékeznek is rá, de a prédikátort kigúnyolják és kinevetik. Sok mindent megtanultak, de József Attila versét nem, arról az emberrõl, aki „kiröhögte az oktatóját.” Összesen egy férfivel találkoztam, aki szintén ûzte az „önvédelmi sportot”. Aprította a gúlába rakott cserepeket és a földre vitt ellenfelét, aztán mégis megtért. Harmincas kora felett járt, amikor egy gyülekezetbe került. Elmondta az élményeit. Megtérése idõszakában vált elõtte világossá, hogy az ördögnek van uralma felette. Az univerzalisták fennen hirdetik, hogy békés nép. (Különbek a keresztyéneknél, akik „csak vasárnap keresztyének”!) Õk viszont az élet tisztelõi. Az állatokat sem ölik meg, még a parazitákat sem. Bár a föld legnépesebb államában született és szám feletti gyermekek ritkítása törvényes követelmény volt. Legfeljebb távoli falvakban élte túl a harmadik gyermek az állami
18
TANÍTÁS értelmes gondolkodás hiányában (Jób 28,28). A médiumok ontják a versengést (Péld 18,6), gyûlölködést gerjesztõ hazug és embergyilkos (Ján 8,44) programokat. Gonosz szellemek, a Sátán angyalai sugallják ezeket, hogy különféle embert megváltó hazafias, vallásos, szociális, liberális, stb. hiedelmek zászlói mögé toborozzák a hiszékeny embereket, hogy aztán egymást öldököljék, lelki és testi értelemben egyaránt. Aki ezeket a programokat rendszeresen hallgatja, annak lelkét elõbb-utóbb elcsábítják, és beáll a Sátán által toborzott valamelyik hadseregbe. A hívõ is hall ezekbõl valamit, de nem hallgatja, bezárja elõlük a kaput (a fülét), mert gyûlöli e világ fejedelmének (Ján 14,30) valamennyi tetszetõs, de istentelen és embertelen programját. A szemek kívánsága kísérti, hogy azokat nézze, akiket a pokol divattervezõi öltöztetnek, hogy parázna vágyakat gerjesszenek a másik nembeliekben. A hívõ is elkerülhetetlenül szembesül ezzel a látvánnyal. Az elsõ tekintet még nem bûnös, nem gerjesztheti a parázna kívánságot szívében (Mt 5,28). Mivel gyûlöli amit Isten is gyûlöl, amint ránéz a parázna szellemû magamutogatóra, elfordul a látványtól, nem kezdi nézegetni. Így zárja be elõle a kaput (a szemét), hogy ne jusson be a kísértés. Az élet kérkedése kísérti, amikor meggondolatlanul nyitja száját szólásra, mert az ilyen beszéd beszennyez mindent, saját életét és hallgatóinak életét egyaránt (Jak 3,2-6). Az ember lelkében ott a hajlam,
2007. I. negyedév
az okoskodó, mindentudó, sõt mindent jobban tudó beszédre, melynek indítéka mindig a felfuvalkodott (1Tim 3,6) magamutogatás. Ha egy hívõnek már nincs személyes kapcsolata az Úrral, bárhogy szenteskedik, a valóban istenfélõ atyafiak, de még a józan gondolkodású világiak is észreveszik, szájával már nem az õ Urát dicsõíti, hanem szüntelenül hivalkodó ÉN-jét. Ezt azzal elõzheti meg, ha nem gyorsalkodik szájával sem Isten, sem az emberek elõtt (Préd 5,2), ha ügyel arra is, hogy ne legyen sok beszédû (Préd 10,19). Mielõtt megnyitja a kaput (száját), az Úr elõtt mérlegeli mondandóját, és nem ad teret az öntelt kérkedésnek. Még nem élt olyan hívõ a földön, aki mindig a megfelelõ idõben zárta és nyitotta volna az elõbbiekben említett három „kaput” (Fil 3,2), egy valakit kivéve, a mi drága Urunk Jézus Krisztust (Zsid 4,15). Hozzá folyamodjunk amint észrevesszük, hogy teret adtunk a bûnös kísértésnek, még mielõtt az bûnt szülhetne (Jak 1,4). Akkor azt még gyarlóságnak tekinti, és megindul azon, hiszen Õ is megkísértetett hozzánk hasonlóan, és gyõzött. Õ minket is gyõzelemre tud, és akar segíteni, folyamodjunk hát bizalommal a kegyelem királyi székéhez tisztulásért (1Ján 1,8-9), és friss segítségért a hit szép harca közben. Ami engem illet, földi életem végén szeretnék gyõztesként hazaérkezni mennyei Atyámhoz (Jel 21,7), és ott látni mindazokat, akik olvassák e sorokat. id. Frank Sándor, Karmiel
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
KÖNYVAJÁNLÓ
Megbocsáttattak a te bûneid
Könyvajánló
Jézus Krisztus mondta a címben
Az evangélizáló istentisztelet után
lévõ kijelentést egy béna betegnek,
az igeszóló szavait ezzel a kijelentéssel
mielõtt meggyógyította volna, és egy
hatálytalanítják
bûnös asszonynak, kevéssel megváltó
ember bûnös”. Ilyenkor a szemükben
kereszthalála elõtt (Mt 9,2 és Lk
eltörpül a bûn súlya, terhe, jelen-
7,48). Bûnösen senki sem válhat Isten
tõsége és fõleg a következménye.
gyermekévé. Viszont Jézus Krisztus
Isten azonban nem alkuszik a bûnös-
bûnbocsánata új lehetõséget nyit a
sel, csakis az õszinte, töredelmes beis-
bûnbánó elõtt.
merés után bocsát meg bárkinek. Ezt
sokan:
„Minden
Van olyan, aki aggódik, hogy égbe-
tehát senki nem kerülheti el! A bûn
kiáltó bûneit Isten nem bocsátja meg.
nem csupán általános emberi jelen-
A Szentlélek káromlásának vétségét
ség,
idézi, pedig éppen ott hangzik el egy
általában vagyunk felelõsek, hanem
reményteljes kijelentés: „Minden bûn
személyesen. Nem szükségszerûen
megbocsáttatik...” (Mt 12,31). Olyan
vagyunk bûnösök, hanem azért, mert
különös, sokan nem ismerik föl ebben
helyet
a felcsillanó kegyelmes ígéretet, mivel
kísértéseknek. Játszunk a bûnnel és
örökké
azzal
hanem
ször nyûség.
adunk
Nem
szívünkben
hogy
mentegetjük magunkat: a rossz gyer-
„Szentlélek
elleni
mekkorunkkal, a mai világgal, az
bûnt”. Elõfordul olyan oktalanság is,
embertelenné vált társadalommal. A
hogy az emberek valósággal rémiszt-
lopás,
getik egymást ezzel.
káromkodás,
elkövették-e
a
csalás, a
házasságtörés, szenvedélyek,
a
Mégis a legnagyobb és leggyakoribb
gonoszság számos formában és min-
veszély, hogy az emberek kerülgetik
den pillanatban megejt. Csakis akkor
bûneik beismerésének kínos perceit.
tudjuk elkerülni, ha bûneinket Isten
A prédikátorok nem foglalkoznak a
elé visszük. Mégpedig nem úgy mintha
bûnökkel;
felvételi
Istennek egyéb dolga sem lenne, mint
jelentkezésének. Pedig nem a kereszt-
a bûnbocsánat, hanem a bûn súlyos
ségi szertartásban való részvétel által
következményével,
nyer bocsánatot a bûn, hanem Jézus
kilátásával.
örülnek
bárki
Krisztus vére által.
Kezdtem
4
Kedves Olvasóink! Ezen a helyen eredetileg Rick Warren: Céltudatos élet Miért élek a földön? címû könyvének ismertetése volt. Több olvasói reagálás miatt azonban mi is alaposabban megvizsgáltuk a szerzõ tanításait és fõként más írásai miatt - melyeket nem találtunk biblikusnak - úgy határoztunk, eltávolítjuk a könyvajánlók közül. Amennyiben Urunk megbíz vele, a vizsgálódás során szerzett tapasztalatainkat is meg fogjuk osztani olvasóinkkal - így részletesebben alátámaszthatjuk döntésünket. - a szerkesztõség -
a
foglalkoznak,
egyszer
a
kárhozat
foglalkozni
2007. I. negyedév
a
17
SZÖVETSÉG
MEGHÍVÓ
S ZERETET
ÁLTAL MUNKÁLKODÓ HIT
2007. I. negyedév
TANÍTÁS megtéréssel. Igehirdetéseket hallgat-
reggelt. Éreztem bûneim terhét. Fájt
tam, Bibliát olvastam, imádkoztam,
és bántott minden, az, amit addig nem
rossz
igyekeztem
vettem „halálosan komolyan”. A sze-
leszokni. Lelkem mélyén azt gondol-
membõl könny csordult ki, majd
tam a bûnrõl, hogy az nem annyira
zokogás rázott. Könyörögtem, hogy
súlyos,
Isten bocsássa meg a vétkeimet. Nem
szokásaimról
hiszen
Isten
szereti
a
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a fenti témában megrendezendő
bûnösöket. Csetlettem-botlottam, de
voltam
ORSZÁGOS TAVASZI CSENDESNAPRA
úgy gondoltam, hogy mégis kedves
szemében, csak egy képmutató bûnös,
vagyok Isten szemében. Csakhogy
aki becsapja az embereket valótlan
erre Isten nem reagált. Be kellett lás-
jóságának látszatával. Amikorra feljött
Időpont: 2007. március 24. (szombat) Helyszín: Budapest, Wesselényi utcai Baptista Imaház
sam
a
Tervezett program:
nyomorult
09,00-09,30 09,30-09,40 09,40-09,45 09,45-10,15 10,15-11,00 11,00-11,10 11,10-11,30 11,30-11,50 11,50-12,00 12,00-12,20
ember
12,20-12,40 12,40-13,00 13,00-14,00 14,00-14,50 14,50-15,00 15,00-15,45 15,45-16,45 16,45-17,00 17,00-
Érkezés, regisztráció Éneklés Igei Köszöntés - Pátkai Béla, Tiszteletbeli TeSZ-elnök (Kispest) Imaközösség - Szécsi Attila (Esztár) Igehirdetés - id.Veress Ernő lp. (Gyergyószentmiklós, Erdély) Éneklés Beszámoló a csongrádi misszióról - Giricz László (Csongrád) Beszámoló a szeghalmi misszióról - Gál Lajos (Szeghalom) Éneklés Beszámoló az üdülési hetek szervezéséről - Kovács István (Szolnok) Beszámoló A Bérea Alapítvány munkájáról - Molnár István (Miskolc) Kötetlen szabadidő Ebéd Kötetlen szabadidő (Könyvstand, séta a városban) Éneklés Igehirdetés - id.Veress Ernő lp. (Gyergyószentmiklós, Erdély) Fórumbeszélgetés - moderátor: Lisztes Tibor (Békés) Zárógondolatok - Frank Róbert (Berettyóújfalu) Hazautazás
Kérünk minden érdeklődőt, hogy részvételi szándékát feltétlenül jelezze 2007. március 17-ig Kovács Gergőnek az alább megadott elérhetőségek valamelyikén!
Az étkezés akadálymentes lebonyolítása érdekében ez elengedhetetlenül szükséges! Telefon: 20/886-1502 (lehetőleg sms-ben!), E-mail:
[email protected]
Mindenkit szeretettel várunk, a Testvéri Szövetség nevében: Frank Róbert TeSz elnök
16
csõdöt:
„jó
fiú”
a
magam
a nap és elsõ fénye
bûnös
vagyok.
többé
beragyogott
A
ablakon,
az
éreztem,
Bibliát olvastam, de
hogy lehullott rólam
nem találtam benne
bûneim terhe. Új
semmi
életben járok, más
érthetõt.
Imádkoztam,
de
emberré lettem, és
kezdtem sajnálni a
errõl
sok idõt, amivel a
tanúságot tehetek.
rendszeres
imád-
azóta
is
Érzem azt, hogy
kozás jár. Az Isten házába szívesen jár-
mennyivel könnyebbült az életem,
tam, de arra vártam, mikor lesz már
amióta Isten levette vállamról bûneim
vége a hosszú prédikálásnak, mert
terhét (Zsolt 81,7). Nem az vagyok,
jobban érdekelt a beszélgetés az
aki kihúzza a lábát a sárból, de tiszta
emberekkel.
a
marad a lábbelije. Viszont nem találok
gyülekezet, ahová eljártam, de éppen
sarat. Megtalálhatnám, de Isten nem
a lényegét nem ismertem el.
arra vezet. A szennyet, piszkot vele
Amiért
Egy
magamat
klub
volt
arról
kerülöm ki. Isten érdeme az, hogy
elhatároztam, hogy elhagyom. Erõs
utáltam,
többé nem dagonyázom a mocsokban.
akarattal és tudatosan. Hevességem és
Nem azokra hallgatok, akik azt mond-
tisztátalan beszédeim azonban nem
ják: „Bûn az élet.” Isten szavára hall-
ritkultak. A kísértõ azzal bosszantott,
gatok inkább: „...a nép bûnbocsána-
hogy egyre gyakoribbá tette azokat.
tot nyer” (Ézs 33,24/b).
Aztán elhozott Isten egy csodálatos
Szebeni Olivér, Budapest
5
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Bizonyságtétel Ikreim születése
„Hirdetem igazságodat a nagy„ gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram! Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hûségedrõl és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hûségedet a nagy gyülekezet elõtt” (Zsolt 40,10-11). Ezek az igék biztattak arra, hogy ahol alkalmam van, bizonyságot tegyek az ikergyermekeink megszületésérõl. A hatodik gyermekünk után egy olyan kérés volt bennünk az Úr felé, hogy szeretnénk, ha a következõ baba „egy kicsit késõbb jönne”. Ikreket már korábban szerettem volna, de úgy kb. elsõ, második, harmadik gyerekként. Mikor megtudtam, hogy hetedikként lesznek ikrek, bevallom õszintén, elõször megijedtem, és el is keseredtem. Azóta is csak csodálom Isten bölcsességét, hogy Õ sokkal jobban tudja, mit és mennyit bírunk el, mint mi magunk. Rengeteg áldást és örömöt nyertünk az ikrek által az Úrtól, amelyektõl - ha a saját elképzeléseinket nézemmegfosztottuk volna magunkat. Megdöbbenve fogadtuk a hírt, de jó reménységgel és azért kis büszkeséggel is teltek az elsõ hónapok. Az orvos, akihez jártam, már jól ismert engem, hiszen az elõzõ gyermekeket egy kivételével nála szültem meg. Bizonyságot is tettem neki,
amivel szemben mindig elutasító volt. Szerinte mindennek úgy kell történnie, ahogy a szakmai nagy könyvben le van írva. 24 hetes voltam, amikor elõször mondta, hogy jó lenne befeküdni a kórházba, mert fennáll a koraszülés veszélye. Számomra teljesen lehetetlennek tûnt, hogy a még hátralévõ idõt a férjemtõl és a gyerekeimtõl távol töltsem, illetve a férjem sem tudott volna ennyi idõre eljönni a munkahelyérõl. Ezeket elmondva ekkor még megengedte, hogy otthon maradjak szigorú fekvés mellett. A legközelebbi vizsgálat 29 hetesen volt, amikor megállapította, hogy olyan állapotban van a méhszáj, amivel más kismamák szülni mennek. Emberileg nézve még mindig nagyon korán volt nekem a befekvéshez, a második gondolatom pedig az volt, hogy ha az Úr adta ezeket a gyermekeket, akkor meg is tartja õket. Mikor látta rajtam az orvos, hogy a válaszom valószínûleg nem, nagyon felháborodott, és dühöngeni kezdett, fejemhez vágva azt, hogy felelõtlen vagyok, aki a saját gyermekei életét teszi kockára, és ezt már gyilkosságnak nevezik. Elég érzékeny vagyok, és nagyon rosszul esett, amit mondott, és a félelem is a hatalmába kerített. Utána is bármit próbáltam eny-
6
GYERMEKEINK KÖZÖTT gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitbõl fakadó imádság megszabadítja a szenvedõt, az Úr felsegíti õt, ha bûnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bûneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5, 13-16). Ebbõl az Igébõl nyertünk vigasztalást és bátorítást, és megerõsödtünk abban a hitben, hogy ha az Ige szellemében járunk el, az Úr bizonyosan ad felépülést, immár mindkettõnknek. Amikor testvéreink megérkeztek, férjem röviden felvázolta elõttük a kialakult helyzetet, majd mindannyian leborultunk az Úr elõtt, és hálaadással elétártuk kislányunk állapotát. Miután hitünk és bizalmunk ismét megerõsödést nyert Õbenne, imádkoztunk a még mindig tûzforró és nehezen lélegzõ gyermek felett, elöljáró testvérünk az Úr kegyelmébe ajánlotta a kis beteget, majd megkente õt az Úr Jézus nevében. Az éjszaka nehéz volt, és a másnap reggel sem hozott változást. Egész délelõtt mellette maradtam, beszélgettünk és imádkoztunk. Elmondtam neki, mi történt az éjszaka, hiszen nem emlékezett semmire. Közben pedig azon törtem a fejem, miért nem változott a gyermek állapota, mi lehet az akadálya a javulásnak. Igyekeztem nem türelmetlenkedni. Ismét elõvettem az
15
2007. I. negyedév
Igét, hátha Isten adna világosságot, mi miatt vár még. Éppen ott tartottam az olvasással, hogy „valljátok meg azért egymásnak bûneiteket”, amikor Panni csendesen megszólított: „Anyukám, szeretnék veled imádkozni. A múlt héten valamivel megszomorítottam az Úr Jézust, és azért nem tudok meggyógyulni, mert nem kértem Tõle bocsánatot”. Panni a Lélek indítására megvallotta bûneit, amelyek eltávolították õt az Úr Jézustól, és ahogy megkönnyebbülve hálát adott a bûnbocsánatért, éreztem, hogy a betegség láncai is lepattannak róla. Néhány napon belül az Úr teljes gyógyulást adott neki mind testben, mind lélekben. Én is hálát adtam, és megértettem, hogy a mi 6 éves kislányunk is valósággal Isten gyermeke, akihez ugyanúgy tud szólni, ahogy bármelyikünkhöz, akik az Úréi vagyunk, ha tiszta, õszinte szívvel közeledünk Hozzá, és készek vagyunk bûneinket rendezni Vele, és nem mi tanítjuk már elsõsorban, hanem az Õ Mennyei Atyja. „…de bennetek megvan az a kenet is, amelyet Tõle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sõt, amire az Õ kenete tanít meg titeket, az igaz és nem hazugság, és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg Õbenne” (1Ján 2,27). Kissné Anita, Vésztõ
SZÖVETSÉG
GYERMEKEINK KÖZÖTT
Gyermekeink között „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek” (Ézs 54,13) 2005. decemberének egyik napján bizonyosan „öröm volt a mennyben”, mikor az akkor 6 éves, nagycsoportos Panni lányunk átadta a szívét a drága Úr Jézusnak, és békességet talált Nála. A férjem és én természetesen nagy örömmel szemléltük gyermekünk új, hívõ életének elsõ gyümölcseit, amelyek a következõ napokban máris megmutatkoztak, különösen azt, hogy mennyire komolyan veszi Istentõl kapott feladatát a maga kis környezetében. Amerre csak járt-kelt, bátran tett bizonyságot a benne élõ reménységrõl. Kb. két hónapig tartott nála az Úrban való örvendezés, azután addig töretlen növekedése hirtelen megtorpant. Igyekeztünk figyelni rá, és férjemmel úgy sejtettük, valami bûn terhelheti a szívét. Mivel új életébe visszaszivárgó régi bûneit nem tudta rendezni Istennel, Õ jónak látta, hogy egy komolyabb betegségen keresztül szólítsa meg engedetlenné váló gyermekét. Február volt, és az óvodások közt szinte járványszerûen terjedt egy tüdõgyulladással járó vírusos betegség. Panni lányunkat sem kerülte el a kór, ami döbbenetesen magas lázzal (40-41 C ) hányással, szédüléssel, igen nehéz
14
légzéssel járt együtt. Ráadásul az Úr kegyelmébõl - hiszen Õ azt akarta, hogy csakis Benne bízzunk, és egyedül Õrá számítsunk a szükségben - a felírt, abban a helyzetben életmentõ orvossághoz sem jutottunk hozzá a kritikus napokban. Tagadhatatlan, hogy nemcsak kislányunknak, de férjemnek és nekem is nehéz próba volt ez, de bíztunk az Úrban, és imádságos szívvel vártuk, hogy a mi Gyógyítónk hogyan fordítja a rosszat a mi javunkra. Éppen aznap este, amikor Panni a legrosszabb állapotba került, megérkezett hozzánk két kedves testvérünk, akiket még a Panni betegsége elõtt hívtunk meg, ugyanis a legutolsó szülésem nem volt problémamentes, és igen lassan gyógyultam utána, és szerettük volna, ha együtt imádkozunk felépülésemért. Aznap reggel éppen azt az igerészt olvastam, amelyben az Úr rendelkezik arról Jakab apostolon keresztül, mi a teendõ, ha az Úr gyermeke betegségben szenved. A teljes igerész így hangzik: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki köztetek? Hívassa magához a
BIZONYSÁGTÉTEL
2007. I. negyedév
ezt az igét: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerõsítlek, sõt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Ímé megszégyenülnek és megaláztatnak, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek, és elvesznek, akik veled perlekednek. Keresed õket, és meg nem találod a veled versengõket, megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak. Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom neked: „ne félj, én megsegítlek!” (Ézs 41,10). Ezek után még egy kérdés maradt bennem, mi legyen a kötelezõ vizsgálatokkal (vérvétel, ultrahang, stb.) Ebben is adott az Úr mellém egy segítõtársat, a nem hívõ védõnéninket. Írta a beutalókat, mondta, mikor milyen vizsgálatra kell menni, és velem együtt számolta a heteket, és izgult, hogy csak ne legyen semmi baj. Otthon mindent megtettem azért, hogy tudjak pihenni, feküdni. A férjem rengeteget segített ebben az idõben is, és amit eltervezett, hogy majd a tetõteret csinálja, el kellett halasztania miattam. Mikor betöltöttem a 36. hetet, mindannnyian fellélegeztünk, és én azért kezdtem el aggódni, milyen lesz egy ikerszülés. Mivel orvosom nem volt, megkértem egy szülésznõt, hogy legalább õ legyen velem, akit ismerek a férjemen kívül. Ez egy kicsit olyan emberi „bebiztosítás”, de úgy hiszem, megengedte az Úr ezt nekem a gyengeségem miatt. Végül 37 hetesen be kellett feküdnöm a
híteni, vagy kompromisszumot kötni vele, mindent elutasított, és átirányított a miskolci megyei kórházba, ami azt jelentette, hogy ha bármi problémám van, a kazincbarcikai kórházba nem mehetek, csak a miskolciba. Ez nekünk kb. +30 km-t jelent, összesen Galgóctól 44 km. Mikor kijöttem az orvostól, nagyon el voltam keseredve, és roskadoztam a teher alatt, hogy most már az én felelõsségem az, hogy ezek a gyermekek idõben megszülessenek. Részlet a naplómból: „Félek attól, nehogy hamarabb megszüljek. Éjszaka sem tudtam ettõl a gondolattól szabadulni, de az volt bennem, hogy az ördög próbálja elvenni a hitemet. Isten a következõ igeversekkel bátorított: „Bízzál leányom, a te hited megtartott téged.” (Mt 9,22). „Hiszitek-é hogy én azt megcselekedhetem? Igen, Uram. Legyen néktek a ti hitetek szerint ” (Mt 9,28). „Nemde két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!? Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva” (Mt 10,29). „Valaki azért vallást tesz rólam az emberek elõtt, én is vallást teszek arról az én Mennyei Atyám elõtt” (Mt 10,32) Az orvosi vizsgálat utáni napon volt egy közösségi alkalmunk Galgócon, ahol kértem a testvérek támogatását és véleményét is, hogy helyesen döntöttem-e. A férjem is egyetértett velem, és a testvérek is. Az egyik testvérnõtõl kaptam
7
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL nyomorult, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Az Úr angyala õrt áll az istenfélõk mellett és megmenti õket. Érezzétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Õhozzá menekül. Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szûkölködnek az istenfélõk” (Zsolt 34,4-10). A m i k o r hazaengedtek a kórházból, aznap találkoztam a volt orvosommal. Rámcsodálkozott és megkérdezte, miért vagyok ott. Elmondtam hány grammal és milyen idõre születtek az ikrek. A válasza csak ennyi volt: „Gratulálok, de ezt én úgysem fogom elhinni!” Nemsokkal késõbb elment a kórházból. Befejezõdött felé a szolgálatom. „…Mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek” (1Kor 4,9b). „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõtért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére, Jézusra” (Zsid 12,1-2a). Pogonyiné Ági, Sajógalgóc
kórházba, mint minden ikres kismamának, és már másnap elfolyt a magzatvíz. Az aznapi ügyletes orvos az osztályvezetõ fõorvos volt, aki a legjobbnak számított az osztályon, plusz még berendelt maga mellé egy másik orvost is. Így két orvos (a legjobbak), egy szülésznõ (a legjobb a szakmájában) és a férjem segédkezett a szülésnél. 2003. júl. 1jén 20.45-kor, 3000 grammal megszületett Tamás fiunk, és 21.00-kor 2950 grammal Eszter l á n y u n k . Dicsõség az Úrnak! „Áldott az Úr, aki csodálatos hûséggel bánt velem az ostromlott városban! Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy elutasítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgõ szavamat, amikor Hozzád kiáltottam segítségért. Szeressétek az Urat, ti hívei, mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gõgösöknek. Legyetek erõsek és bátor szívüek, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31,22-25). „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az Õ nevét! Az Úrhoz folyamodtam, és Õ meghallgatott, megmentett mindattól, amitõl rettegtem. Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Kiáltott a
8
BESZÁMOLÓ
2007. I. negyedév
medence vizét is ez fûti, egy a medencébe
mert ha egy mérnököt fizetni kellett
épített
A
volna, sokba kerül. Így neki kellett felü-
bemerítkezõ egy 14 éves fiúcska, Víg
gyelni a munkát. Én most is csak
Miklós. Nevelõszülõknél van, mert sem az
csodálom, hogy bár alig lát, de olyan
anyjának, sem a tulajdonképpeni apjának
hamar észrevette azt, hogy hol hibáztak a
(aki vándor festõmûvész) nem kellett. De
munkások.
fûtõtest
segítségével.
az Úrnak szüksége van rá! Úgy hisszük, Õ
lesz
a
itt
imaházig oda-vissza 5 km) mindennap
Gyergyóban, ha az Úr megtartja. Csak
általában kétszer teszi meg. Csodálatos!
csodáljuk,
jövõ
misszionáriusa
A férjem ezt az utat (a város végétõl az
hogy
Mindennnap 10 km.
mennyire megáldot-
„Elég jól mûködik ez
ta
az
Úr
böl-
az ócska Trabant” -
sze-
szokta mondogatni.
retettel. Szereti az
A Trabant alatt a
Urat, jó tanuló és
mûtött
már van egy kévéje.
érteni, amely a plati-
Nevelõanyukájával
nából készült szívbil-
egyszerre merítke-
lentyû
zett be.
hangosan dolgozik
csességgel,
Minden dícséret a
szívét
miatt
kell
elég
(ketyeg).
Krisztus Jézusé!
Honnan az erõ? Mi
Ha arra gondolok, a mi Urunknak mennyire erõtelen szolgái vagyunk mi…
motiválja? Honnan kerültek elõ az anyagiak?
Nemrég, december elején nekem bor-
Az Úr küldött ide, az Úr gondoskodott
datörésem volt... elestem a jégen, a fér-
minderrõl. Isten cselekedett és cselekszik.
jem meg amellett, hogy 80 százalékban
Veletek együtt zengjük az Õ dícséretét!!!
nem lát, most nemrég annyira rosszul
Valamikor, ha ránk gondoltok, imádkoz-
volt a mûtött szívével, hogy kétszer is
zatok érettünk, hogy amit elkezdtünk az
közel volt a halálhoz. Rosszul lett, nem
Úrral, jól tudjuk befejezni. Mert az a
tudott jóformán beszélni sem. A pulzusa
fontos. És még valamiért... Hogy az Úr
lelassult, alig volt 40-es a ritmus, de ha
küldjön munkásokat az Õ aratásába ide,
kissé jobban lett, utána megint ment a
GYERGYÓBA hamar...mert a tájékok
munkaterepre, ahol van az építkezés.
fehérek az aratásra.
Mérnök nélkül készült el ez a kápolna,
13
Veress Annuska, Gyergyószentmiklós
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
BIZONYSÁGTÉTEL
üzente Keresztelõ Jánosnak: A vakok
júliusában elkészült a kicsi imaház.
látnak, a sánták járnak, a szegényeknek
MENEDÉK KÁPOLNA lett a neve, mert
az evangélium hirdettetik…” A mi
menet közben megtudtuk, hogy a
esetünkben: A vakok járnak, a sánták
második világháború idején e ház
látnak...
a
pincéjében talált menedéket közel 30
szegényeknek itt is hirdettessék az
ember. Júliusban már itt folytattuk az
evangélium! Hála az Úrnak én már
összejöveteleket. Még itt tartjuk az
meggyógyultam. Egy néhány hét múlva
összejöveteleket, de már december 17-
elvette rólam az Úr a betegséget. Most a
én az új kápolnában volt a bemerítés. A
férjemen a sor. Bárcsak az Õ látása is
Menedék Kápolnából vagy gondnoki
javulna. De mindenképp hirdetnünk kell
lakás lesz, vagy az új lelkipásztoré, de
itt még egy ideig az örömhírt, addig,
mozgássérültek
a
legfontosabb,
hogy
részére
is
lehet
míg az Úr küld
foglalkozá-
ide
sokat tartani.
újabb
erõsítést. Várjuk
Még
azt a fiatalt, vagy
dõl
fiatal házaspárt,
Szükség
aki
a
egy nagyobb
stafétabotot.
imaházra,
Addig pedig még
ezért
maradunk... Az
májusában,
a ház, ahol 2 és
tehát tavasszal
fél évvel ezelõtt
elkezdõdött és
átveszi
ezután el. volt
2006
elkezdtük a házi bibliaórákat, jelenleg is
augusztusban tetõ alá került az új kápol-
az otthonunk. Néhányszor a kis televí-
na.
zió segítségével és a videóval keresztyén
December 17-én az Úr segítségével
értékeket is láthattak a barátkozók.
már itt tartottuk meg az elsõ bemerítést
Jézus
Gyergyóban. Ugyanez év tavaszán már
élete,
igeszolgálatok,
élõ
bizonyságtételek stb.
volt egy bemerítés, de hely híján azt a
Kicsit messzire van a központ. Az
Hargitai Táborban tartottuk meg. Akkor
imaház pedig két és fél kilométer.
is, most is négyen merítkeztek be.
Legtöbbször gyalog járunk. 2005 elején
Elkészült
egy másik helyen a már bontásra ítélt
bemerítésre. A Magyarországról hozott
100 éves házat sikerült felújítani. 2005
fáskazán jól bevált! Még a bemerítõ
12
a
központi
fûtés
is
a
2007. I. negyedév
Párválasztás
Teljes bizonyossággal hittem „Zita lesz a társad”, majd két aranyló búzakalász egymásra feküdt. Nem tudtam hova tenni ezt az álmot. Rövidesen két igevers szólt hozzám: Ézs 61,10-11, Ézs 35,1-2. Ezek növénysarjasztásról és virágzásról szólnak. Kérdés volt bennem, hogy ez lesz-e a lánykérés ideje. Közben testvérek egyértelmûen úgy tanácsoltak, hogy amikor bizonyosságom lesz a társam személyét illetõen, minél hamarabb kérjem meg a kezét. Az októberi csendesnap elõtt szerettem volna még egyszer legalább a megtérését megtudni, mert a két évvel ezelõtti bizonyságtételét már elfelejtettem, viszont beszélgetni nem akartam Zitával. Meglepetésemre a Szövetség újságban még a csendesnap elõtt elolvashattam. Úgy mentem az alkalomra, hogy vártam, hogy az Úr tovább vezessen. Két testvér egymástól függetlenül ugyanazt az igét mondta: „Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel” (Róm 14, 22b). Kérdés volt, hogy mit helyeselhetek. Másnap este családi körben beszélgettünk és kezdett erõsödni bennem a bizonyosság Zita felé. Elkezdtem egy könyvet olvasni és világossá vált elõttem, hogy az álmom az Úrtól való, és a
Már megtérésemkor fontos kérdésnek láttam a párválasztást. Sokszor láttam olyan lányokat, akiket el tudtam volna képzelni társamul, de nem állt ezek mellett az Úr és az a bizonyosság is hiányzott, amire vártam. Többször elém került a kérdés, így az Úr hol azzal biztatott, hogy lesz társam, hol pedig igehirdetés közben szólt, és várakozásra intett. A 2004-es tábor után többen utaztunk együtt hazafelé, amikor Zita is elmondta hogyan tért meg. A 2005-ös táborban kezdõdött az a vonzódás, ami ellen harcoltam mindaddig, amíg az Úr teljes bizonyosságot adott, hogy õ lesz a társam. 2006. áprilisában megtudtam, hogy költöznie kell az albérletébõl, és lakást szeretne venni Budapesten. Azért imádkoztam, hogy ha az Úr nekem szánja õt, vezesse, vagy akadályozza meg ebben. Augusztusban, ahogyan számot vetettem, nem láttam mást, aki társam lehetne, csak õt, de felülrõl nem éreztem ennek a gondolatnak a megerõsítését. Szeptemberben, egy testvéri alkalmon egy võlegény arról számolt be, hogy õt álomban is vezette az Úr ebben a kérdésben. Én is imádkoztam ezért, és az Úr hamarosan adott egy álmot: ebben egy testvér, akivel közösségben vagyok, azt mondta, hogy
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL Ez volt az alapelv, amelyet követni szerettem volna. Sanyival 2004. nyarán beszélgettünk elõször, amikor tábor után többen együtt utaztunk. A beszélgetés alapján õ is egyike lett azoknak, akit el tudtam képzelni társamnak. 2005. nyarán a táborban már harcot jelentett az õ személye, jelenléte számomra. Késõbb már terhelt is, hogy olyan sokszor gondolok rá. Ekkor mondtam el az Úrnak, hogy Sanyit szeretném társamnak, de ha nem ez az Õ akarata, akkor elfogadom, és tegyen tõle szabaddá. Néhány nap múlva ezt olvastam: „Visszaküldöm neked õt, vagyis az én szívemet… Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerû, hanem önkéntes legyen” (Filemon 1,12-14). Lehetséges, hogy ez Sanyira vonatkozik? Majd a Zsidókhoz írt levélbõl: 6,11-12: „De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” és 6,18: „Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erõs bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az elõttünk levõ reménységbe”. Nem akartam, hogy a szívem megcsaljon, ezért testvéri kontrollt kértem az Úrtól, amely megerõsített az eddigiekben. Néhány hét múlva az Úr felkészített a várakozásra a Kolossébeliekhez írt levélbõl (1,9-11). Amikor olyan alkalom
teljes bizonyosságot is megadta az Úr, amire vártam. Ezután a Bibliát olvasva Ezékiás jelkérése következett, és bennem egyértelmûvé vált, hogy nekem jelet kérni, várni nem kell. Bár ott voltak az igék, amiket még nem értettem (Ézsaiás könyvébõl), mégis a testvéri szónak engedve másnap megírtam és elküldtem a lánykérõ levelet. Két napra rá a már említett igékre is magyarázatot kaptam, ugyancsak Ézsaiás könyvébõl: 42, 5-10. Megértettem, hogy Isten elvégezte bennem a munkáját, megerõsített abban, hogy nem kellett várnom a természet tavaszi virágzásáig. A lánykérõ levél megírása után egy héttel személyesen hallgattam meg az ÚR munkáját Zitában is, és gyönyörködtem benne. Kis-Hajdu Sándor, Szentes
„Szerzek néki segítõtársat, hozzá illõt” Mivel megtérésemkor egész életem az Úr Jézusra bíztam, természetes volt, hogy a társkérdésben is az Õ akaratát szeretném követni. Az Úr a 2Kor 11,2 versével biztatott abban, hogy ad majd társat: „ …eljegyeztelek titeket egy férfiúnak”. Sokszor nehéz volt megharcolni, hogy ne menjek az Úr elé keresve, hogy vajon kit is szánt Õ nekem. Nagy bátorítás volt számomra a következõ ige: „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítõtársat, hozzá illõt.” (1Móz 2,18). Az Úr látja nehézségeimet, megérti harcaimat, és Õ gondoskodni fog arról, hogy társat szerezzen. Nekem nem kell felhívni magamra a figyelmet.
10
2007. I. negyedév
BESZÁMOLÓ közeledett, ahol tudtam, hogy Sanyi is ott lesz, nem akartam elmenni. De az Úr meggyõzött, hogy ott a helyem. Közben változtak körülményeim, el kellett költöznöm az albérletbõl és kérdéssé vált számomra, hogy vegyek-e lakást. Az Úr 2006. májusra választ adott, hosszútávon nincs helyem Budapesten. Harcok és az Úrtól vett vigasztalás, bátorítás segítségével vártam, hogy hogyan munkálkodik az Úr. Gyönyörködtem az Õ munkájában, amikor megkaptam a lánykérõ levelet. Nem akartam emberileg
cselekedni a válasszal, de az Úr biztatott. Jeremiás könyvének 45. részét olvastam: „nyergeljétek a lovakat” (4), „készíts magadnak elköltözésre való edényeket” (19). Majd egy újságban azt olvastam, ha elérkezett a lánykérés ideje, vállald Urad akaratát. Örömmel írtam meg a levelet és teljes bizonyossággal tudtam Sanyinak igent mondani. Hálás a szívem, hogy az Úr megadta, hogy az Õ akarata és vezetése szerint kapjak társat. Rudics Zita, Budapest
Beszámoló Gyülekezetplántálás Gyergyószentmiklóson nem
Visszatekintve a Gyergyóban eltöltött
ismerünk
senkit.
Amint
két és fél évre azt látjuk,hogy az Úr elõt-
feltérképeztük a várost, és imádságban
tünk idejött, és mindent elõkészített,
az Úr elé hoztuk a városban élõ
hogy nekünk könnyebb legyen. A
embereket, akiket mi nem ismertünk,
gyülekezetplántálás így csupa öröm
elindultunk terepszemlére. Jártuk a
volt. A próbája is megvolt ennek. Úgy
város utcáit, ismerkedtünk a szomszé-
költöztünk ide, hogy a férjemnek már a
dokkal, a környezetünkkel. És lassan
látása csak 20 százalékos volt, én pedig
otthonosak lettünk itt. Szeretjük az itt
sántítottam
lábamra.
élõ embereket, mert Isten is szereti
Inszalaghúzódás a térdben és ezek után
õket. Azt még meg kell jegyeznem,
trombózis. De nem volt pardon! Ha az
hogy eléggé kellett vigyázzunk, hova
Úr azt mondta: MENJ !, akkor ott kel-
lépünk. Ebben a városban nagyon sok a
lett hagyni a Hargitát.
sár, sok a gödör. Férjem, hogy nem lát
a
bal
Azt tudtuk, hogy erõnk feletti az,
jól, többször kellett mondjam, hova lép-
amire vállalkozunk. Mindketten hatvan
jen, hova ne lépjen. Én meg mellette
év körüliek, nyugdíjasok... és egy szá-
sántítva lépegettem. Õ meg is jegyezte
munkra egészen idegen városban, ahol
kissé humorosan: „Az Úr Jézus azt
11
