Hegyhátszentjakab, 2016. július 13., szerda, 28. nap Éjjel kellemes meleg volt. Amikor hétkor felkeltem, tegnapi beszélgető partnerünk már heted hét határban járt. Az ilyenkor szokásos feladatok elvégzése után már kilenc óra előtt úton voltunk. Meglepődve állapítottuk meg, hogy Rózsi nem az autópálya felé irányít és egy piros ikon közlekedési dugót jelzett. Mi ennek ellenére az autópálya felé indultunk. Nem is volt semmi gond. Az első leágazásnál ismét le akart küldeni, de mi mentünk tovább. Rövidesen beállt az autópálya forgalma. Még egy lehajtónál lett volna esélyünk kimenekülni, de ez egy olyan vidék, ahol alagutak vannak, és méltán számítottunk rá, hogy nehéz terepre kerülünk. Annál még az is jobb, ha állunk, vagy araszolunk a pályán. Rövidesen megindult a forgalom, de nagyon lassan. Még kétszer álltunk le rövidebb időre. Közben Rózsi a közlekedési információs rendszertől ellentmondó információkat kaphatott. Hol pirossal, hol sárgával jelölt dugókat jelzett hosszabb-rövidebb késedelmekkel, hol szabad utat. Ekkor éppen álltunk a dugóban. Végül elértük a két nagy alagutat, az elsőben akadálytalan volt a forgalom, csak lassú, a másikban a külső sáv le volt zárva. Az alagút kijáratánál a műszaki mentők keményen dolgoztak: egy kis áruszállítót igyekeztek lecsalogatni a szalagkorlátról. Nehéz elképzelni, hogyan kerülhetett oda, hacsak nem az egyik autószállító kamionról esett le (???). Összesen talán félórát vesztettünk, de nem volt kellemetlen. Később volt még egy kisebb dugó, de ezt építési munkák okozták. Egyebekben eseménymentes volt utunk egészen Muraszombatig. Itt betértünk a Lidl-be és megvettünk minden kajafélét, amire otthon is szükségünk lesz, amíg el tudunk menni egy nagybevásárlásra. Én is kaptam pár szerszámot, idén ez volt az első eset… Muraszombattól alsóbbrendű utakon hozott Rózsi, volt, hogy nem is tudtuk, merre járunk. A terep kellemes volt, a forgalom minimális, az utak keskenyek és kanyargósak és elég rossz minőségűek. Viszont erdős dombokon autóztunk. A határt Magyarszombatfánál kereszteztük. Az út itt alig volt szélesebb egy nyomtávnál. Valamilyen régi határőrbódé alapját mintha láttuk volna, gazzal benőve. Hamarosan elértük Őriszentpétert. A falu szélén elhaladva jöttünk tovább Zalalövő irányába, majd letértünk Hegyhátszentjakab felé. Itt a kempinget könnyen megtaláltuk. A talán ötvennél is több sátor-lakóautó befogadására alkalmas kempingben három sátor árválkodott. Választottunk egy árnyékos és
100
vízszintes helyet és letáboroztunk. A recepción egy nagyon kedves és segítőkész idősebb úr igazított el. A kemping nagyon szép helyen fekszik, vizesblokkja gondozott, tiszta, egyedül az általunk nagyon nem kedvelt függönyös zuhanyfülkéket lehet hátrányára felhozni. Bár még nagyon korán volt, nem szereltük le a motort. Estére és holnapra komoly esőt ígértek, várjuk meg, mi lesz. Azért az itt kapott elég részletes prospektust és térképet tanulmányoztuk. Két napra bőven van kirándulnivaló. A fülledt időben teljesen eltompultunk. Délután azért lekönyveltem a napot, áttöltöttem a kocsi kamerájának képeit és befejeztem a tegnapi naplót. Utána ettük meg korai vacsoránkat és sietve mentünk zuhanyozni, mert az ég alján sötétlő felhők irányából egyre erősebb dörgés volt hallható. Még a székeket is sikerült időben elraknunk. Éppen, mire fél hatkor mindennel végeztünk, meg is jött a vihar. Az elég erős szél száraz ágakat tört le a fákról, pár a kocsit is eltalálta. Talán fél óráig tartott a villámlással is tarkított zivatar. Kétszer az áram is kimaradt rövid időre. Utána már csak az ég morajlott, de szinte folyamatosan. Mi behúzódtunk a kocsiba. A naplóírás mellett olvasás a program. Még telefonon felhívjuk hazaérkezésünkről.
az
otthoniakat,
hogy
értesítsük
őket
Hegyhátszentjakab, 2016. július 14., csütörtök, 29. nap Rövid szünet után folytatta az eső, de már csendesebben. És esett változó intenzitással hajnali négyig. Reggelre a kocsi alá hanyagul betett vödör csordultig telt. A motortartón ponyva alatt éjszakázó motor dobozában állt a víz. Később a nap folyamán hallottuk, hogy egyes helyeken jég is volt és 40 mm esett. Mi békésen aludtunk, csak az eső intenzitása és a belső hőmérséklet közötti összhangot keresve Zsóka nyitogatta-csukogatta a tetőablakot. Én fél hétkor keltem, este korán elnyomott az almosság. Borult, mondhatni esőveszélyes volt az ég, de azért elmentem körülnézni a környéken. A pár száz méterre lévő tóhoz mentem le. Minden csurom vizes volt, sehol egy teremtett lélek. Mit sem törődve az esőveszéllyel, egy szál pólóban és tracking szandálban nekivágtam a tavat megkerülni. Ez egy mesterségesen duzzasztott tó, valamikor a ’60-as években alakították ki azzal a céllal, hogy a horgász- és üdülőtóval vendégeket csalogassanak ide. Ez mondhatni sikerült is. Ma egy kulturált hely, a környéken számos üdülőházzal, motellal és panzióval. A parton szépen gondozott füves strand, stégek és horgászhelyek várják a vendégeket. A tó két részből, egy nagyobb és kiépített alsótóból és egy erdők övezte, vadabb felsőtóból áll. A két rész között elszűkül a meder és egy kis hídon lehet átjutni a túlsó partra. Én az alsó tavat jártam körbe, ez talán egy kilométeres séta lehetett.
101
Fél nyolc előtt értem vissza és még olvastam egy keveset, mielőtt hozzákezdtem volna a reggeli elkészítéséhez. Reggeli utánra az ég kissé kitisztult. A felhők már nem voltak olyan szürkék és itt-ott a kék is megjelent. Azért kimondottan hűvös volt. Látva a helyzetet, úgy határoztunk, neki vágunk egy nagyobb motoros túrának, csak visszük magunkkal az eső elleni holmikat. Gyorsan leszereltük a motort és összekészültünk. Őriszentpéter-t, a falumúzeumot és a Velemér-i templomot céloztuk meg. Őriszentpéter-ig azon az úton mentünk, melyen tegnap érkeztünk Áthajtottunk pár településen, mint Hegyhátszentjakab, Felsőjánosfa, Pankasz, Nagyrákos, de nem sikerült felfedeznünk azt a különleges hangulatot, melyet mindenhol az Őrség jellegzetességének mondanak. Nagyon szép és nyugodt erdős, dimbes-dombos tájon motoroztunk, de azon túl semmi. A településeken sok hangulattalan, sokszor vakolatlan, vagy pergő vakolatú, festésű házat, rendetlen udvart láttunk. A jó állapotban lévők és szebbek szinte kivétel nélkül a turistaforgalmat szolgálják, csárdák, vendégházak, panziók. Beérve Őriszentpéter-be egyenesen az információs irodához és a múzeumhoz vezető táblákat követtük. Az irodát meg is találtuk a Nemzeti Park igazgatóságának épületében. Itt egy nagyon kedves hölgy készségesen próbált mutogatni dolgokat, de azok nem sok újat mondtak nekünk. Aranyáron semmitmondó térképeket.
ajánlott
elég
Azért elmagyarázta, hogy hogyan jutunk el a múzeumhoz és felhívta figyelmünket az Árpádkori templomra. Ez a település határában áll. A kicsi, elhanyagolt és üres parkolóban tettük le a motort és sétálunk be a templomhoz pár tucat métert. Egy fából faragott Szent István szobor áll az ösvény mellett. A templom az 1200-as évek első felében épült, többször átalakították, legutoljára az ’50-es
102
években csaptak hozzá egy sekrestyét, mely ma a látogatók fogadására is szolgál és egy kimondottan rendetlen helység. Egy harmincas éveiben járó hölgy a felügyelő, pénztáros, idegenvezető egy személyben. Elbeszélgettünk vele a település és a templom helyzetéről. A kép elég siralmas. Az 1200 lakosú településen munka többnyire csak az önkormányzatnál és a Nemzeti Parknál van, de az is csak közmunka. A templomban hetente tartanak misét, a mintegy 200 hívőből 40-en szoktak megjelenni. A szomszédos parókia tíz települést szolgál.
Innen elmotoroztunk az öt kilométerre lévő Szalafőre, majd azon átkelve jutottunk el a Pityeszer-re, mely tulajdonképpen a múzeum. Az Őrségre jellemző szeres település struktúra azt jelenti, hogy a házak nem utca rendszerben épültek, hanem 4-6 porta egy csomóban, mondhatni rendezetlenül. Ez nem olyan, mint a tanyabokor, mert itt a házak olyan közel vannak egymáshoz, mint az utcás szerkezetben. Pityeszer-en is 5-6 porta maradt meg és ezeket múzeumként mutatják be. A helységeket korabeli bútorokkal és felszerelési tárgyakkal rendezték be. Az egész tulajdonképpen egy skanzen, de ezek a házak eredeti helyükön állnak.
Az út nyugati oldalán kevéssé autentikus a kialakítás. Itt van az ajándékbolt és pénztár, egy pajtában büfé és mindenféle rendezvények megtartásához szükséges infrastruktúra, mint kondérok, kemencék, kecskelábú asztalok padokkal és hasonlók. Kevés kiállítás és eszközbemutató is szolgálja a nagyérdemű épülését.
103
Az út másik oldalán található a tulajdonképpeni skanzen. Ez nagyon színvonalas kialakítású. Van szegényebb, mindössze egy lakószobás ház, melyhez úgy van hozzáragasztva egy egyszerű ól az állatok számára, és gazdagabb, melynek pincéje, külön gazdasági épületei, istállója, külön konyhája, kamrája, sőt „raktárépülete” van. Szinte minden helységet berendezve mutatnak be.
Néhány helységben kisebb, és eléggé érdektelen kiállítás kapott helyet. Érdekes szerepe van a terület közepén álló pajtának. Ezt játszóháznak rendezték be, ahol a gyerkőcök egy animátor irányításával, korabeli játékokkal játszhatnak.
104
Becsületesen végigjárva a területet felültünk motorunkra és betértünk a közeli Felsőszer-be. Ez a magolajosok bázisa. Itt valamivel modernebb, de azért patinás házakat láthattunk. Az egyikbe be is tértünk megnézni a kínálatot. Nagyon hangulatosan prezentálták termékeiket, de az udvar nemcsak építészetileg eklektikus, de kimondottan rendetlen is volt. Azért vettünk egy üveg tökmagolajat ajándékba. Innen Velemér-t céloztuk meg. Ehhez vissza kellett motorozzunk Őriszentpéter-be, sőt azon túl a tegnap bejárt úton majdnem a határig. Magyarszombatfa-ban tértünk le déli irányban a határral párhuzamosan. Áthajtva a településen megálltunk egy fazekas háznál. Itt egy nagyon kedves fiatal leányka, szombathelyi tanítóképzős diák, vezette az idegeneket.
105
Sok érdekes dolgot mesélt a technikáról. Itt múlt hétvégén nemzetközi fazekas találkozó volt, a kemencében még benne voltak az akkor kiégetett cserépedények. Annyira elbeszélgettük az időt, hogy elfelejtettem lefényképezni a kemencét. A következő falu már Velemér. Ennek nevezetessége egy Árpádkori templom 1270-ből. Ma is látható freskói a XIV. századból valók. A település az országúttól kicsit távolabb, a domb lábánál fekszik, a templom felette a domboldalban lévő temetőn túl, erdő takarásában áll.
Egy idősebb hölgy nagyon érdekesen és részletesen mesélte el a templom történetét és magyarázta el, hogy a különleges kialakítású ablakokon keresztül a nap sugarai hogyan világítják meg az év egyes jeles napjain a freskók vonatkozó részleteit. Az idegenvezetés után elbeszélgettünk vele a templom és a település helyzetéről. Mondta, hogy az első írásos feljegyzés valamikor a középkorban Velemér-ben 66 lakost említ, ma eggyel többen vannak, - és azok is többnyire hetven felett. Velemérből egy másik úton jöttünk vissza Szentgyörgyvölgy, Magyarföld, Kerkáskápolna, Kerkafalva érintésével értünk Nagyrákos-ra. Ez utóbbi helyen elmentünk a tájház mellett, de ezt, az út közben látott más érdekességekkel (pl. fazekas házak) egyetemben, passzoltuk. A vidék vadban nagyon gazdag lehet. Egyszer egy őziét láttunk az út szélén, később meg egy róka futott át előttünk, lakott helyen. 106
Volt még egy feladatunk, kenyeret kellett vegyünk. Ezért Pankasz-ban álltunk meg. Ekkor láttuk a középkori haranglábhoz mutató táblát. Bevásárlás után pár tucat métert visszamotorozva tértünk le az odavezető útra. Ezt a haranglábat 1755-ben építették. Előtte a domboldalban áll egy kis régi faház, egy korabeli kovácsműhely. Ez utóbbi sajnos nem volt nyitva, az ablakon bekukucskálva egy kemencét és pár szerszámot láttam. A harangláb viszont tetszett.
A falu határában egy elég mutatós csárda hívta fel magára a figyelmet. A kempinghez vezető leágazás innen már csak pár kilométerre volt. Nem tértünk le, mert motorunkban már csak kevés benzin volt. Egész nap egyetlen kutat láttunk Őriszentpéteren. Úgy határoztunk bemegyünk a két kilométerre lévő Zalalövő-be tankolni, és ha már ott járunk, veszünk cukkinit az esti sütéshez. Pillanatok alatt beértünk a településre. A szupermarketben cukkini ügyekben sikertelenül jártunk, de megvettük a rádió-újságokat a következő hetekre. A szomszédos zöldségesnél már sikerünk volt. A benzinkutat csak útbaigazítással tudtuk megtalálni. Egy vállalati telephely udvarában üzemel és az utcán alig van jelezve. Közben lekaptam a városka templomát, az egyetlen érdekes épületet, mely elénk toppant ezen a villámlátogatáson. Miután sikeresen letudtuk minden feladatunkat visszatértünk a kempingbe. 94 kilométert motoroztunk, és ha jól emlékszem, az elmúlt jó 12 évben ez dobogós helyet ér. Nagyon fárasztó volt az út, mert többnyire elég rossz
107
utakon mentünk. Azért nem érte el a Tusnádfürdő és Bálványosfürdő közötti út szörnyűségét, de eléggé igénybe vette idegeinket. A kimondottan hűvös időben többször fáztunk is a motoron. Azért sok szép helyet láttunk. Bár az Őrség nekünk kicsit csalódás, lehet, hogy az elvárásaink voltak túlzottak. Négy óra után tettük le a motort a kocsi mellett. Azonnal hozzákezdtünk a vacsora előkészítéséhez. Ez sok munkát adott Zsókának, mert utunk utolsó sütését terveztük mára. Közben én a nap lekönyvelésével és a képekkel bíbelődtem, majd vacsora és zuhanyozás után ültem neki a naplónak. Fél tizenegyre lettem kész. Az elejét még jól beöltözve a kocsi előtt kezdtem, de befejezni már bent kellett, 17 fok sincs és minden levizesedett.
Hegyhátszentjakab, 2016. július 15., péntek, 30. nap Reggel megint korán keltem, de kint még 15 fok sem volt. Olvastam egy jó órát és Zsókát csak fél kilenc körül ébresztettem a kávéval. Eddigre 17-18 fokra melegedett. Azért kint reggeliztünk, de rendesen beöltözve. Az ég ugyan borult volt, de esőveszély nem látszott. A mai napra két lehetőség kínálkozott. Vagy motorral elmegyünk Felsőszölnök-ig és onnan kisétálunk a hármas-határponthoz, vagy itt a környéken kirándulunk egyet. Az előbbihez tartozott vagy 80 kilométer motorozás, ami ebben a hideg időben és ezeken a rossz utakon nem igazán hívogató program. A helyi kirándulás, melyet léptékarányos térkép híján jócskán alábecsültünk, - a tó túloldalán elhaladva bemenni Szőcére, átkelni a falun, bejárni a túloldalán lévő Mohos láp tanösvényt, majd visszafelé betérni Őrimagyarósd-ra és onnan a Malomgát tanösvényen térni vissza a kempingbe. Ez így utólagos becslésünk alapján kb. 13 kilométer. Fél 11-kor indultunk. Lesétáltunk a tóhoz, végigmentünk a gáton. Ezen a hűvös, borult délelőttön senki sem merészkedett a tópartra.
A gát túlsó végénél hangulatos, újépítésű, nem is kis üdülőházakból álló telep húzódik meg a fák alatt. Az alsó tó túlsó végénél kialakított tágas, füves strand is teljesen néptelen volt.
108
A két partot összekötő kis hídról vetettünk egy pillantást a felső tóra és indultunk tovább Szőce felé.
Utunk eleinte erdőben vezetett, később egy kukoricaföld szélén kellett menjünk, hol a szélső sorok között, hol a táblát szegélyező mezsgyén. Ez utóbbi egy szakaszon teljesen vizes-saras volt. Kikeveredve a kukoricásból először erdőszélen, majd erdőben mentünk tovább. Ezen a részen, mint az egész környéken sok az akácfa. Itt egy ligetben láttuk több egyedi és kéthárom csoportos méhkaptárt. Beérve a faluba elég lehangoló látvány fogadott. Szinte minden udvar rendezetlen és rendetlen, sok ház nagyon rossz állapotban van. Hangulatos épületet nem is láttunk. Egy-két ház és környezete volt szépen tartva, talán tucatnyira mondható, hogy elfogadható. A keskeny és hosszú falun nem volt élvezet átbaktatni. Egyedül az Árpádkori templom adott valami felüdülést a sivárságban. Ez is messze alatta maradt a tegnap látott Velemér-i, sőt Őriszentpéteri társának is. Nem is lehetett bemenni. A vasrácson és szúnyoghálón át alig láttunk valamit. Továbbmenve a település északi szélén látványos látogatóközpont, a Lápok Háza fogadja az erre járót. Az EU pénzből épített csodapalotába 300 Ft volt a 109
nyugdíjas belépő, és ahogy bepillantottunk, egyetlen teremben volt valami kiállítás. Passzoltuk. Viszont tovább mentünk mintegy egy kilométert egy murvás kocsiúton, hogy elérjük a mohos lápot. Ez egy vizes rét, melyen csak a cölöpökön vezető pallókon lehet közlekedni. Itt állítólag tucatnyi egyedi növény él. Mi csak a térdig érő füvet láttuk. Ahogy az ilyenkor már lenni szokott, a különleges növények mindig máskor virágzanak, mint amikor ott járunk.
Azért utunk érdekes színfoltja volt ez a nem egészen egy kilométeres séta. Innen ismét a falun keresztül mentünk Őrimagyarósd felé. Megálltunk a templommal szemközti vegyesboltnál, hogy tojást vegyünk. Ezt külön kellett kinyittatni, a szomszédos kocsmából jött át valaki. A kínálat megdöbbentően szegényes volt, tojást azért kaptunk, de ha innen kellene egy családot élelmezni, nem tudjuk, mit tennénk. A templom most nyitva volt, de bent misét tartottak, így nem mentünk be. Miután elhagytuk az ingerszegény települést, egy országúton három kilométert baktattunk át a szomszédos településre. Szerencsére nem volt meleg, a nap sem sütött igazán és többnyire erdőben vezetett utunk. Őrimagyarósd sem rejtegetett meglepetést. Legérdekesebbeknek a villanyoszlopok tetején fészkelő gólyák bizonyultak. Már tegnap is láttunk fészkeket, sőt réten lépkedő madarat is. Az épületek megszokott
110
és
porták a már összességében
lehangoló képet mutatták. Szép volt viszont égbe törő tornyával a település temploma.
Amikor már éppen nagyon elegünk volt az aszfalt utakból, értük el a falu alsó végénél a keresett Malomgát tanösvényt. Egy kellemes kis ligetbe jutottunk, ahonnan egy meredek lépcső vezetett fel a földvár maradványaihoz. Ez a kis erődítmény, nem is vár, csak egy erődített nemesi kúria volt a török időkben. Az épületeket még a XVII. században lerombolták, de a kettős földsánc a mai napig szépen kivehető. Itt egy történelmi emlékhelyet alakítottak ki.
Leültünk pár percre az árnyas padokra, ettünk párszemet a velünk lévő pucolt almából és indultunk lefelé a lépcsőn, hogy a patak partján folytassuk utunkat. Egy nagyon kellemes árnyas ösvényen jártunk, csak a két oldaláról belógó vállmagas csalánok borzolták a kedélyeket. Az ösvény mellé kitett táblákon mindenféle csodákról írnak, melyet látnunk kellett volna. De sem az ország egyik legtisztább vízfolyását nem sikerült felfedeznünk a patak mocskos vizében, sem a gazzal sűrűn benőtt mederben nem tudtuk azonosítani az egykori gát alapját. Azért kimondottan szép helyen jártunk. Átmenve egy barátságos kis réten, egy fahídon lekereszteztük a patakot és erdőben folytattuk utunkat. Rövidesen egy tó partjára jutottunk, majd egy kerítés állta 111
utunkat. Ezt kikerülendő egy erdei úton kapaszkodtunk fel a lankás dombra és megérkeztünk a kempingünkkel határos focipálya melletti tágas térre. Négy órát voltunk úton, nagyon elfáradtunk, jártunk pár szép helyen, láttunk pár érdekes dolgot, de a lehangoló települések sokat rontottak a képen. Minden esetre az a kísérletünk, hogy ha már kocsiból és motorról nem sikerült felfedeznünk az Őrség állítólag egyedi hangulatát, talán gyalogosan módunk lesz, sikertelennek bizonyult. Továbbra is marad az a véleményünk, hogy egy méltatlanul túlértékelt terület. Természetesen vannak gyöngyszemek, mint a Pityeszeri falumúzeum, vagy a Velemér-i templom, Vannak érdekes dolgok, mint a harangtorony Pankasz-ban, az Őriszentpéteri templom, a fazekas ház Magyarszombatfa-n, vagy a földvár maradványai Őrimagyarósd-on és lehetne sorolni. A természeti értékek is érdekesek. Nagyon kellemes az erdő borította lankás dombokon autózni, vagy motorozni, sétálni a Vadása tó partján, vagy átkelni a Szőc-i mohos lápon. De elsősorban a rendetlen és lepusztult falvak mindezt lerontják. Mire a kocsihoz értünk az idő nemhogy javult volna, inkább romlott. A szél feltámadt és továbbra is kimondottan hideg, alig húsz fok volt. Gyorsan felszereltük a motort, elintéztem a fizetést, közben beszélgettem a kemping tulajdonosával a környék és a kemping történetéről, kilátásairól. Utána megettem a tegnapi maradékot és nekiültem a naplónak. Zsóka közben a hazamenetel jegyében csinált egy nagy rendezkedést és sütött egy adag palacsintát, már nehogy e nélkül fejezzük be utunkat. Ma korán fogunk lefeküdni, az időjárás nem olyan kegyes hozzánk, hogy egy kellemes estével zárjuk utunkat. Reggel hétkor tervezünk kelni és kilenckor indulni. Szeretnénk egy és két óra között felérni a Hegyre, hogy még mindent a helyére tehessünk.
Budapest, 2016. július 16., szombat, 31., (egyelőre?) utolsó nap Éjjel nem esett, de nagyon fújt a szél. Néha úgy rázta a kocsit, mint hajdan Írországban. Féltünk is a nagy fák alatt, hogy valamelyik eltörik, és ránk dől. Szerencsére ez nem történt meg, de reggelre megint egy csomó letört gally borította a környéket. Hét óra előtt keltem és pontban hétkor szolgáltam fel Zsókának a reggeli kávét. Kinti reggeliről szó sem lehetett, 15 fok volt, erősen fújt a szél és szemerkélt is valami. Gyorsan megreggeliztünk, lehúztuk az ágyneműt, összekészültünk induláshoz és fél kilenckor már búcsút is intettünk házigazdánknak. Ekkor kezdett el gyengén esni. Visszatértünk a főútra és Zalalövőn áthajtva, Zalaegerszeget és Keszthelyt kikerülve értük el az autópályát. Eddig döntően csak a nem túl erős eső zavart. A forgalom eleinte minimális, később közepes volt. Nem volt öröm a vezetés, de nem is volt kellemetlen.
112
A sokkal nyitottabb autópályán azután a szél vette át a fő szerepet. Olyan erős volt oldalról és szemből, hogy csak 70-75 kilométerrel tudtunk haladni. Ekkorra már az eső is rázendített és folyamatosan kellett járatni az ablaktörlőt. A forgalom is felerősödött, de senki sem mert virgonckodni, a kamionok sem előzgettek, mint azt száraz időben szokták. Csúszástól is tartani kellett, az autópálya felhajtókban kétszer is bekapcsolt az ABS. Kimondottan nehéz volt a vezetés, a szemem majd kifolyt, a tükrökben semmit sem láttam, a visszapillantó kamera képe a vízcseppektől teljesen homályos és használhatatlan volt. A forgalom is felerősödött, mindkét irányban telítettek voltak a sávok. Balatonvilágosnál és utána feltorlódott a forgalom, hosszú kilométereken csak 20-30-50 kilométerrel lehetett haladni. Székesfehérvárnál letértünk tankolni, bár elég lett volna hazáig a gázolajunk. De nem lehetett kihagyni a 320 forintos (1.006 eurós) lehetőséget az Auchannál. Visszatérve a pályára a helyzet kicsit javult, a forgalom jobban eloszlott a három sávon. Végül gond nélkül érkeztünk meg a Széchenyi hegyre egy órakor. Annamária már várt a Mondeoval. A zuhogó esőben átpakoltuk a lakásba vinni tervezett dolgokat és csurom vizesen indultunk a lakáshoz. Felcuccolva vettük észre, hogy pár dolgot, köztük a számítógépet a nagy sietségben elfelejtettük átpakolni. Ezekért még visszamentem, - továbbra is zuhogó esőben. Hazaérve derült ki, hogy további dolgok maradtak fent, de ezekért már csak holnap megyünk fel, amúgy is fel kell vinni a bringákat és megnézni mi a helyzet a beázással. Még hazavittem Annamáriát Alsórákosra (nem volt egy nagy élmény kétszer átvergődni a városon) és elmúlt négy óra mire a kocsit letéve a garázsban (kicserélve a kiégett fényszóró izzót) visszaértem. Addigra Zsóka elrakta a cuccok nagy részét és kipörgetett két adagot, de van még vagy hat hátra. X-X-X A Széchenyi hegyen a kocsi kilométerórája 98109-et mutatott, pár kilométer híján 1300-at tettünk meg. A motor órája 24575-ön állt és ez jó 400 kilométer megtételét jelenti. Ezen kívül saját becslésünk szerint gyalogoltunk 113 kilométert, csaknem háromnegyedében terepen. X–X-X Négy hónap telt el hazaérkezésünk óta. Itt az ideje, hogy elkészítsük ennek a rendhagyó évnek a kiértékelését és összefoglalóját. Szlovénia után még tettünk pár túrát itthon, és egy nagyobbat Hollandiában. Az ezek egy részéről készült napló külön fejezetekben található. Mivel a szlovén túra volt az egyetlen, mely, - bár jelentősen rövidebb volt, - többé-kevésbé megfelelt hagyományos utjainknak, ennek végére tesszük az egész szezon kiértékelését. Ide kerülnek majd a Szlovéniára, mint úti célra vonatkozó általános megállapítások is. A másik két fejezet végére csak az azokon az
113
utakon gyűjtött és külön rögzítésre érdemesnek ítélt tapasztalatokat soroljuk fel. Idén az indulás előtt elvégzett fejlesztések, javítások többnyire beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Legnagyobb csalódás a földfelszíni tv vételt szolgáló antenna körüli problémák voltak, mely miatt nem is tudtuk az olimpiát nézni a Velencei tónál. (A foci EB alatt kiválóan működő műholdas vétel eszközeit szándékosan itthon hagytuk.) Azóta a hiba okát, - reményeink szerint, - sikerült felderíteni és a megoldást is megtalálni. Még lesz tavasszal némi tennivaló, csak az a kérdés, hogyan döntünk jövőre a TV használat ügyében. A számítógép félvezetős merevlemeze kiválóan működik, mindhárom előnyét élveztük. Ez annál is fontosabb, mert lassan egy éve ez a gép van télen is használatban. A többi fejlesztés (a hangos index visszajelzés, a mikró sütő szekrényének és a vezetőfülke feletti tárolók ajtajának új kitámasztói, az új létra és hasonlók) apró dolgok, de javították komfortunkat. A kocsi idegenek általi megközelítését jelző riasztóval nem foglalkoztunk, nem is lett volna alkalom a használatára. Felszerelésünkből idén a székekkel volt a legtöbb bajunk, alkatrésztörés miatt többször kellett javítani, sőt egy régi széket is elő kellett vegyük. Végül Hollandiában vettünk új, kényelmes, és reményeink szerint strapabíró székeket, - árleszállítás és kedvezmény mellett is elég drágán, - melyek sajnos elég súlyosak és pakolásuk is nehezebb, mint elődeiké volt. Bízunk benne, hogy ezzel egyszer és mindenkorra letudtuk a szék-problémát. Legtöbb izgalmat az ablakok beázása okozta. Még tavasszal lecseréltük a nappali ablakának szigetelését, egyben hasonló problémák megelőzése érdekében fakeretet építettünk be. A tetőablak Bohinjska Bistric-án és Rotterdam-ban is okozott kellemetlen órákat. Mindkét esetben csak ideiglenes megoldást volt lehetőségünk alkalmazni és a kocsi szintezésével igyekeztünk csökkenteni a beázás újbóli fellépésének lehetőségét. Télre is a szintezésben és az új ponyvában bízunk. A probléma megoldását elhalasztottuk tavaszra. Összességében technikai hátterünk a folyamatos javításokkal, karbantartásokkal, kisebb fejlesztésekkel idén is jól szolgált, bár ez a szezon volt az eddigi legrövidebb. Ezen a nyáron számos új körülmény merült fel, mely befolyásolta közérzetünket. Az egyik legfontosabb őszi balesetem és ennek következményei. Egyrészt a vasak kivételét követő lábadozásom jócskán belenyúlt a májusba, amikor már úton szoktunk lenni, másrészt nem tudtuk, hogy a baleset következményei mennyire fognak korlátozni B típusú életformánk mindennapjaiban. Szerencsére a tapasztalatok jók voltak, első hetekben ugyan óvatosabbak voltunk, de később már minden mehetett a megszokottak szerint. Nem mondom, hogy soha sem éreztem, de alapvetően
114
nem befolyásolta programjainkat. Természetesen az öregedésünk miatt év, mint év tapasztalt kisebb teljesítőképesség idén is tetten érhető volt. A legjelentősebb befolyásoló körülmény Tamásék Hollandiába költözése volt. Ez a nyár első részére, - jó felére, - a programok bizonytalanságával nyomta rá bélyegét. Sokáig nem tudtuk, hogy mire is számítsunk, hol tudunk/kell segítenünk. Ugyanakkor a közelgő elválás miatt minél többet igyekeztünk a gyerekekkel lenni elindulásuk előtt. Ezért folyamatos bizonytalanságban voltunk. Utólag elmondható, hogy május-június-júliusban nagyobb utat, - akár két-két és fél hónapot is, - bevállalhattunk volna. A programot illetően ősszel a dolgok nagyjából a várakozásnak megfelelően alakultak. Ekkor leginkább az időjárás, - bár az hollandiai mércével mérve kimondottan jó volt, - okozott kellemetlenséget. Ismét beigazolódott a korábban sokszor megállapított tény, hogy a napok rövidülése, a levizesedés és a hideg miatt szeptember vége – október eleje már nem igazán alkalmas kempingezésre, Hollandiában meg különösen nem. Azért a fő cél, - a gyerekek támogatása új otthonuk belakásában, - mellett sikerült pár szép kirándulást is tennünk, csak az volt szokatlan, hogy a program nagyszülői feladataink ellátása miatt széttöredezett. Zsóka térdfájdalmai is korlátoztak kismértékben. Mindezek következményeként előállt az az eddig soha nem tapasztalt helyzet, hogy október elején már alig vártuk, hogy hazajöjjünk. Végül ismét megállapítottuk, hogy a több rövid túra nem a mi esetünk. A három naplóban is rögzített út mellet négyszer voltunk 4-10 napra a Velencei tónál. Minden alkalommal ki-be pakolás, a kocsit többször átkonfigurálni, a lakást lezárni nem igazán felel meg a mi ízlésünknek, sokat rontott a közérzetünkön. Nem tudtuk a túrázás – pihenés arányát beállítani a kívánt mértékre. Szlovéniában néhány esőnap szolgálta csak a pihenést, de az, mint tudjuk, nem az igazi. A Mecsekben és Hollandiában nem tudtunk pihenőnapokat csinálni, Velencén volt alkalmunk, de ott is többször a lakóautó karbantartásával, javításával töltöttük az időt, illetve a gyerekek mellett szó sem lehetett pihenésről. Mindezek ellenére az idei nyarat is sikeresnek mondhatjuk. Kicsit kipróbáltunk egy másik menetrendet, töltöttünk talán két hetet itthoni célpontok felkeresésével. Mindenesetre nem tartjuk olyan jónak ezt a modellt, mint az évek óta beváltat. Azért hazai célpontok felvételére a programba továbbra törekedni fogunk. X–X–X
Szlovéniai tapasztalatok Szlovéniában többször jártunk, de mindig egy hosszabb út részeként kerestük fel. Többnyire csak átrohantunk rajta, de többször megálltunk hosszabbrövidebb időre egy-egy helyet felkeresni. Így töltöttünk egy hetet Velenje-ben 2008-ban, pár napot Ptuj-ban és környékén 2011-ben, Istria-i útjainkhoz kapcsolódóan megálltunk Postojna és környéke, Bled, Ljubljana, illetve
115
Maribor felkeresésére. Bár Szlovénia közel van, első eset volt, hogy egy túra fő célpontja lett.
Látnivalók Ebben a részben utalunk néhány olyan helyre is, melyeket korábban látogattunk meg annakidején, akár készült, akár nem napló. Szlovénia bár kis ország, természeti adottságai változatosak. Egy rövid adriai tengerpart (mindösszesen öt település) mellett vannak 2500 méter magas hegyei, tágas völgyei, számos nevezetes barlangja, gyógyfürdője. Alapvetően alpesi ország képét mutatja. A vidéki településeken virággal diszített erkélyek, ablakok, a szénaszárítás és tárolás építményei mindenfelé. A völgyek bujazöld rétjei nagyon szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. Még autópályán lekeresztezni az országot is élmény. Számos épített emléke is méltó a figyelemre. Sok, ma is jó állapotban lévő várral, kastéllyal, régi templommal találkozhatunk és több település is megérdemel egy látogatást. Egyik legismertebb nevezetessége Szlovéniának a cseppkőbarlang Postojnan. Az autópályától alig négy kilóméterre lévő település maga nem érdemel különösebb figyelmet, de a határában található barlang annál inkább. A hegy mélyére a vidámparkok szellemvasútjához hasonló kis vonat viszi be a látogatókat és ott feltárul a csoda… Alig további tíz kilómétert távolodva az autópályától egy hatalmas sziklaszirt tövében találjuk Predjama várát. Ez a középkort idéző épület részben egy barlang felhasználásával került kialakításra. Alatta több szinten találhatóak a járatok. Ljubljanatól mintegy 50 kilóméterre északnyugatra van Bled, az Alpok egyik legismertebb üdülőhelye. A tó közepén álló apró sziget a kis templommal a kötelező célpontok közé tartozik. De akinek van egy kis ideje, nem hagyhatja ki a tó fölé magasodó hegyen álló vár meglátogatását sem. Ljubljana, Maribor és Celje kedves kis városok különleges hangulattal, de ilyen a Ljubljanatól alig húsz kilométerre északra lévő Kamnik is. Jól jellemzi Szlovéniát a Ljubljana és Maribor között, az autópályától alig egy tucat kilóméterre található Velenje. Bár az erősen iparosodott várost uralja a Gorenje gyár hatalmas telepe és a közeli erőmű, azért a környező hegyek, a város határában lévő tó és környéke az alpesi jellegű völgyekkel, az egyik hegy tetején álló középkori vár és a település egyik elhagyott tárnájában kialakított bányászati múzeum megérdemlik a látogatást. Számos érdekességet kínálnak a jellegzetes Istria-i tengerparti üdülőhelyek (Piran, Portoroz, Koper, Izola), vagy észak-keletre a horvát határ közelében Ptuj városa.
116
A természeti szépségek inkább az ország észak-nyugati részére, az Alpok vidékére koncentrálódik. Bled környéke, - kiemelve a Vintgar szurdokot, - a Triglav Nemzeti park sok szép helyet rejteget. A Bohinj-i tó környékén vízesések, magashegyi síterepek (Vogel) számos nehéz és kevésbé nehéz túralehetőséget kínálnak. Érdekes hely magashegyi legelőivel a Kamnik környékén lévő Velika Planina, de a környéken más kirándulási lehetőségek és termál fürdő is található. A téli sportok szerelmesei közeli síterepekre lelhetnek az országban.
Az utakról Az alig több, mint 20 ezer négyzetkilóméter területű ország autópálya hálózatának jelentős része az elmúlt 20 évben épült ki és ez a munka a mai napig tart. Két, egymást a Ljubljana körüli gyűrűben keresztező fő irányt, - a Graztól a tengerig és a Karavanke alagúttól (Villach) Zagráb felé vezető irányt -, kisebb leágazások egészítik ki Trieszt és Mariborból Magyarország felé, de épül egy másik kapcsolat Ptuj-on keresztül Horvátország felé. Az autópályák jó állapotban vannak, rajtuk jól lehet haladni. A leágazó utak viszont gyakran keskenyek és a terepviszonyok miatt sok a kanyar, de állapotukra nem lehet kifogás. Az utakon alkalmazott közlekedési táblák megfelelnek az itthon megszokottaknak, a jelzések jók.
Kempingek Bár a szlovénok, - az ország méretéhez viszonyítva, - nagy kempinges nemzetnek nevezhetőek, az országban csak pár tucat kemping található. A kempingek jelentős része az Alpok térségében van, de találhatunk a tengerparton és a termálfürdők közelében is táborhelyeket. A szlovén kempingek általában tágasak és jól felszereltek, gyakran kimondottan szép környezetben kaptak helyet. A tengerpart kivételével a vendégek többsége külföldi és általában csak pár napra állnak meg távolabbi célpontok (Horvátország, Görögország) felé menet, vagy onnan hazatérőben.
Turistainformáció, gyalogtúrázás Tapasztalatunk szerint e tekintetben Szlovénia a jobban ellátott országok közé tartozik. A jelentősebb településeken, ismertebb turistalátványosságoknál van turista információs iroda, ahol legalább a település térképét, a nevezetesség rövid ismertetőjét és néhány, a környéket ismertető brossurát, programfüzetet meg lehet kapni angolul vagy németül (sőt esetleg még magyar nyelven is) és valamilyen szóbeli tájékoztatást is adnak. Elég jó, az ország egészét lefedő tájékoztató térképet osztogatnak mindenfelé. A kempingek recepcióján is rendelkezésre áll ez az információ a környékről. Célszerű a túra előtt útikönyvekből jól felkészülni
117
Túrázási lehetőség a hegyes vidékeken (Triglav Nemzeti Park, Bled környéke, stb.) bőségesen adódik. Ezekről a területekről, - elég borsos áron, turistatérképek is kaphatóak. Az utak jelölése jobb, mint a korábban meglátogatott országok többségében, de különösen a kevésbé látogatott helyeken könnyű eltévedni.
Strandok, strandolás Szlovéniát általában nem a strandolás okán keresik fel a turisták, a közeli Horvátország, - akár csak az Istria-i partok, - sokkal jobb lehetőségeket kínálnak. A nagyon rövid, mindössze nem egész ötven kilométeres szlovén tengerparton sok település, kikötő, ipari létesítmény található, így strandok kialakítására korlátozottak a lehetőségek. Ennek ellenére számos hely kínálkozik, bár a fenti korlátozó tényezők egyben a vízminőséget is rontják. Másik lehetőség a belvizek partja. A Bled-i, vagy Bohinj-i tavak partja szép strandok sorát rejti, és a tapasztalatok alapján nyáridőben a víz hőfokára sem lehet panasz. De láttunk folyók partján is strandolókat. Külön kell szólni a számos termálfürdőről, vagy városi strandról, uszodáról.
Élelmiszer beszerzés, árak E tekintetben Szlovénia, mint az EU tagja, jól ellátott, minden megkapható jó minőségben. Az ismert nemzetközi szupermarket hálózatok (Lidl, Aldi, itt Hofer néven) kiterjedt üzlethálózatokat működtetnek, de számos Eurospin és Spar áruházat is találhatunk a legnépszerűbb Mercator boltok mellett. Az árak a hazaiaknál valamivel magasabbak.
Bankkártya használat Bár az euró magas átváltási árfolyama miatt többnyire készpénzzel fizettünk, a nálunk használatos és Magyarországon kibocsájtott kártyákat mindenhol elfogadják.
Nyelvhasználat, idegenek A kempingek recepcióján, vagy a turistainformációs irodákban mindíg beszéltek angolul vagy németül. Üzletekben, szupermarketekben, az utca egyszerű emberei vagy a helyi illetőségű kempingezők körében is nagyobb az esély megértetni magunkat, mint Európa számos más országában. A határ körzetében és jelentősebb turisztikai nevezetességeknél még az is előfordul, hogy magyarul beszélővel találkozhatunk. Elég sok külföldi járja Szlovénia útjait. Ezek többsége átutazóban van, többnyire Horvátország felé. Azért a legjelesebb turisztikai célpontoknál, Bled,
118
Ljubljana, Bohinj-i tó sokan megállnak pár napra. A célpont közelsége miatt viszonylag sok magyar turistával is találkozhatunk. A kevésbé ismert helyeken, pl Kamnik és környéke, kevés a turista, az is inkább helyi.
Gázolajárak Szlovéniában egységes üzemanyagárakat használnak, melyek ma már nem alacsonyabbak a környező országok árainál. Ez 2016 június – júliusban gázolaj esetében 1.12, benzin esetében 1.22 euró volt literenként.
119
