Keresztút
Első állomás: a getszemáni éjszaka V. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje A húsvéti vacsora után Jézus az Olajfák-hegyére megy apostolaival. Éjszaka van. Megérkezvén, így szól hozzájuk: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Majd egy kicsit eltávolodik tőlük. (…) Majd térden állva így imádkozik: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Ekkor egy égi küldönc megerősíti. Jézusban harc dúl. Buzgóbban imádkozik. Verejtéke, mint megannyi vércsepp, hull a földre. Felkel és tanítványaihoz megy: alva találja őket. Így szól hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” (Lk 22,39 – Mk 14,32)
Elmélkedés Az Evangéliumok nem olyan tudósítások, mint amilyeneket manapság készítenének; hanem hitbeli és hittani dokumentumok, és semmit sem írtak meg véletlenül. Mindennek megvan a maga értelme ezekben a leírásokban. Éjszaka van - írja János. Ez nem csak a napnyugtát követő csillagászati éjszaka. Ez a szívek éjszakája, a bűn börtönébe került világ éjszakája. Ennek - az egész világot sötétbe borító homálynak - tudatában mondja Jézus: „Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Jézus eltávolodik, mivel jelenleg egyedül van ebben a magányban és szenvedésben. Követni fogjuk; keresztutat járunk. De most egyedül van Atyjával szemben, és egyedül hordozza az egész világ terhét. Térdel, írja Lukács az Evangéliumában. Lukács szereti enyhíteni a mértéktelen dolgokat attól tartva, hogy ezek ártanának Jézus isteni képének.
Márk azonban elismeri, hogy Jézus a földön fekszik elnyúlva, Istenhez imádkozik, aki most csendben van és nem válaszol: „Atyám, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Lukács, aki törődik azzal, hogy emberközelivé tegye a Szenvedéstörténetet, feljegyzi egyedüliként, hogy angyal vigasztalta Jézust. Ami itt történik az harc. A fény és a sötétség harca, a szeretet és a gyűlölet, a bűn és a kegyelem harca. Ez egy rettenetes harc, melynek neve görögül agôn, azaz haldoklás. Jézus buzgóbban imádkozik. Lukács, aki Pál apostol tanúsága szerint orvos volt; feljegyzi, hogy Jézus izzadsága vércseppekké változott, ahogy ez különösen nagy szorongás esetén megtörténhet. Blaise Pascal jegyezte fel Jézus Misztériuma c. művében: ez az egyetlen olyan eset az egész Evangéliumban, mikor Jézus könyörög az emberekhez egy kis vigasztalásért. Általában ő az, aki vigasztal. Itt egy kis éberségért és imáért könyörög. Jézus, mondja Pascal, az emberekhez imádkozott, de nem hallgatták meg. „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Meghallgatjuk imáját? Refrén Igen, felkelek és Atyámhoz megyek!
Második állomás: Júdás csókja V. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Váratlanul egy csapat érkezik. Élükön Júdás, egy a tizenkettő közül. Jézushoz megy és csókot ad neki. „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” A Jézus körül állók azt kérdezik: „Uram, kardot rántsunk ellenük?” És egyikük le is sújt a főpap szolgájára. Jézus azt mondja: „Elég!” Megérinti a fülét és meggyógyítja. Jézus ekkor azokhoz fordul, akik el akarják fogni: „Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.” (Lk 22, 47)
Elmélkedés Mind a négy evangélium hangsúlyozza Jézus magányosságát Szenvedése és halála idején. Magányosságát, mert egy a tizenkettő közül - ahogy az Evangélium mondja - egy a tizenkettő közül elárulja őt. És a könyörtelenség tetőpontjaként egy csókkal árulja el. Jézusnak nem volt könnyű dolga a tizenkettő kiválasztásakor. Mi talán tizenkét megfelelő apostolt választottunk volna, akik úgy gondolkodnak, mint mi. Jézus nagyon különböző embereket választott: egy, a római megszállók szolgálatában álló vámost; egy Zelótát, aki a megszállók ellen folytat fegyveres partizánharcot; Júdást, aki Szent János Evangéliuma szerint nagyon szerette a pénzt; ellopta, amit a közös kasszába tettek; valószínűleg nagyon csalódott volt, hogy Jézus nem felel meg annak a gondolatának, mely a dicsőséges messiásról szól. A többiek sem voltak jobbak bizonyos szempontból: Péter, aki megtagadja; Jakab és János, akik anyjuk pártfogásának köszönhetően, a jó helyeket keresik eljövendő Királyságában. Micsoda magány! Magány, melyre a múlt században tért vissza a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz, mikor arról beszél, hogy milyen kevés szeretetet kap Jézus azoktól, akiket barátainak nevez, akárcsak az apostolok utódaitól, a papoktól. Terézen mély nyomott hagyott római zarándoklata. Sok pap volt ott, egyesek kiválóak, mások kiábrándítóak, de az ő barátai. Jézus magányos övéi közt, egy a tizenkettő közül pedig elárulta. A többiek sem viselkednek jobban. Fegyverhez akarnak nyúlni. „Kardot rántsunk ellenük?” És egyikük, nem várva választ, lesújt a főpap szolgájára, aztán János szerint levágja annak jobb fülét. Lukács feljegyzi Jézus gyógyítását, ő, aki oly gondosan be akarja mutatni, mint János, hogy még a Szenvedés nélkülözései között is Jézus marad az Úr. Júdás elárulta, a többiek nem értik meg és ezért nem megfelelően reagálnak. agy tömeg akarja elfogni, mint egy rablót. Köztük van Jézus, és egyedül van. Jézus csak egyedül lehet mikor a döntő harcot vívja az ellen, akit János evangéliumában „e világ urának” nevez, és akit pedig Lukács a „sötétség hatalmának”. Kísérjük el Jézust ebben a magányban.
Refrén Adj nekünk, Urunk új szívet. Adj nekünk, Urunk új lelket.
Harmadik állomás: Jézus pere V. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged R. Mert Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Kaifásnál, a főpapnál, gyülekeznek papok, vének és írástudók. Tanukat keresnek, hogy Jézust halálra ítéljék. De a tanúk ellentmondanak egymásnak. Ketten azt állítják: „Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek”(…) Még ezek a tanúk sem értenek egyet. A főpap a gyülekezet közepére állva kérdezi: „Semmit sem válaszolsz?” De Jézus hallgat. „Az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” Jézus válasza: „Magad mondtad. De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.”Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek?” – „Méltó a halálra!” Még az őrség tagjai is arcul verték.
Elmélkedés Mikor egy per csak az igazság paródiája, minden érv megfelelő és mindent felhasználnak. Hogy elítéljék Jézust, kivesznek a szövegkörnyezetből egy beszédrészt, melyet saját testére vonatkoztatva mondott el. Azzal vádolják, hogy hallották, amikor mondta: „Lerombolom ezt a templomot és három nap alatt felépítem.” És még ezek a tanúvallomások sem egyeznek. Ekkor jön Jézus perének döntő pillanata, mikor a főpap a gyülekezetben feláll, és Jézust hallgatása ellenére könyörögve kéri: ”Az élő Istenre, mondd meg, Te vagy-e Krisztus, az Isten Fia?” Jézus válaszol: „Magad mondtad.” Eddig nem ítélik el, mivel a Messiás, amikor eljön,
meg kell, hogy követelje, hogy ő a Messiás. De idézve Dávid prófétát Jézus hozzáfűzi: „Látni fogjátok eljönni az Emberfiát az ég felhőin, az Isten jobbján.” Jézus ezekkel az ünnepélyes Dávidtól idézett szavakkal megköveteli magának az isteni eredetet olyannyira, hogy istenkáromlásért elítélik. Ezután jönnek a sértések, az ütések és a pofonok. János mindig igyekszik hangsúlyozni, hogy akit így megaláznak, az valóban az Isten Fia. Ezért megjegyzi Jézus egyik ünnepélyes uralkodói válaszát az őt ütlegelő szolgálónak: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig nem, akkor miért ütsz engem?” Jézus ura az Őt magával ragadó eseményeknek. Első eljövetelekor egyszerűség és megaláztatás vette körül. Elítélték az emberek, és majd a második eljövetelekor („Jöjj, Uram, Jézus!”) eljön ítélni élőket és holtakat, ahogy a Hiszekegyben mondjuk. Akit elítéltek, az lesz minden ember és az egész történelem bírája. Akit elítéltünk, eljön, és ha hagyjuk megment minket. Refrén Mutasd meg nekünk kegyelmed idejét! Mutasd meg, hogy az ember üdvözüljön!
Negyedik állomás: Péter tagadása V. Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje A főpapnál Péter az udvarban van a tűznél. Egy szolgáló érkezik: „Te a Názáreti Jézussal voltál”. Péter válaszol: „Nem értem, mit beszélsz.” Majd kimegy a tornácra. A szolgáló észreveszi, és azt mondja: „Ez is közülük való.” De Péter megint azt válaszolja: „Nem.” Nem sokkal ezután a körülötte lévők mondják Péternek: „Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” Akkor Péter esküdözni kezd: „Nem ismerem azt az embert!” Abban a pillanatban a kakas másodszor is megszólal. Péternek eszébe jutnak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg.” Péter gyorsan elmegy sírva. (Mk 14,66).
Elmélkedés Ebben a jelenetben Péter nem látszik nagyon bátornak, de azért bátrabb a többi apostolnál, akik egész egyszerűen elmenekültek. Azonban Péter ott van még ha a távolban is, és amennyire lehet, inkognitóban. Ő mondta egyszer: „Ha a többiek el is hagynának, én nem hagylak el. Veled börtönbe is elmennék, meghalnék.” És íme, most egy egyszerű szolgáló kérdésére háromszor is megtagadja esküvel Mesterét: „Nem ismerem azt az embert. Nem értem, mit beszélsz.” Mikor a kakas másodszor is megszólalt, a harmadik tagadás után, Péter megértette, mit tett. Lukács, aki mindig érzékeny mindarra, ami emberi vagy kegyelem az Evangéliumban, egyedüliként jegyzi fel, hogy ekkor Jézus megkötözve elhalad, és tekintete találkozik Péterével. Csak ebben a tekintetben érti meg Péter bűnét és annak súlyát. Kimenve, keservesen sírt. Mindig így van velünk is, csak mikor Jézus tekintetével találkozunk, akkor ismerjük fel bűnünket, ahogy a felkínált bocsánatot is: a nekünk adott szenvedést és kegyelmet… Mindezt ugyanabban a tekintetben. János Evangéliumának végén, ott találjuk Pétert és Jézust, aki háromszor kérdezi meg tőle: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” És anélkül, hogy említené a Szenvedése idején történt három tagadást, ez a három kérdés diszkréten visszaemlékezteti Pétert a bűnére. Azért történik mindez, hogy kifejezze azt a bizalmat, melyet Jézus érez iránta. Ezért aztán rábízza az egész nyájat, feltéve, hogy most háromszor, megvallja Jézus iránti szeretetét. Így tud Jézus még a hibáinkból szeretet kihozni, és a tagadásainkból kegyelmével megújított hűséget. Refrén Isten Báránya, ki elveszed bűneinket! Isten Báránya, ki elveszed bűneinket! Te adsz életet a világnak, Életet! Te adsz életet a világnak.
Ötödik állomás: Jézus Pilátus előtt V. Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged R. Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot
Isten igéje A helytartó megkérdezi Jézust: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus erre feleli: „Te mondod.” Azonban a főpapok és vének vádjaira Jézus semmit nem felel. Pilátus azt kérdezi tőle:”Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” Jézus hallgat. A helytartó csodálkozik. A szokások szerint szabadon engednek egy elítéltet Húsvét alkalmával. „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”A főpapok és a vének által befolyásolt tömeg kiáltozni kezd: „Barabást!” – „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” – „Keresztre vele!” – „De hát mi rosszat művelt?” – „Keresztre vele!”Pilátus a nép szeme láttára megmossa kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok, ti lássátok!” - - „Vére rajtunk és fiainkon!”
Elmélkedés Ez a Szenvedéstörténet egyik legtragikusabb jelenete, mely megmutatja azt a mélységet, ahová az emberi szív le tud süllyedni, pedig mily magasra is tud jutni! Pilátus a dolgokat politikai oldalról közelíti meg, ez a küldetése. Római helytartó, a császári hatalom képviselője a Római birodalom eme elveszett tartományában. „Te vagy a zsidók királya?” Mindent félreért. Semmilyen válasz nem megfelelő. Ha Jézus válaszol, akkor az újabb félreértésekre ad okot. Jézus a csenddel válaszol. „Te mondod.” aztán elhallgat. Ez meglepi a helytartót. Egy elítélt nem mond semmit a saját védelmében! Pilátus úgy szeretne kikerülni szorult helyzetéből, hogy megkegyelmez Jézusnak, ahogy más zsidó elítélteknek Húsvét alkalmával. Volt akkor egy másik híres elítélt, egy talált gyermek, aki rossz útra tért, és akit úgy hívtak, mint akkoriban az ilyeneket szokták nevezni az apja fia: Barabás. Ezt feljegyzi az Evangélium azért, hogy hangsúlyozza a választásból származó gúnyt, hisz Jézus a szó legszorosabb értelmében az Apja fia. Az emberek a lázadót és a gyilkost választják. Pilátus meg van győződve Jézus ártatlanságáról, ezért keres még valami kibúvót, de felhagy ezzel a tömeg
kiáltozásai és főként a nép vallási vezetőinek politikai érvei hatására. Számukra Izraelben csak papi uralom lehet, ahol Isten az Úr, akié a kizárólagos hatalom. Azért, hogy megszabaduljanak Jézustól, azt mondják Pilátusnak: „Nincsen királyunk, csak császárunk.” Pedig gyűlölték a rómaiakat! Ez a jelenet az gyávaság szövevénye, az aljas érdekek összetartása, az alávalóság, a kicsinyesség és az árulás összefonódása: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok, ti lássátok!” A felelőtlen tömeg válasza: „Vére rajtunk és fiaikon!” Ebből az aljas egyvelegből magányosan emelkedik ki Jézus Pilátus előtti tanúságtétele, mikor a királyságról kérdezi: „Igen, én király vagyok, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról és mindaz, aki az igazsághoz tartozik, hallja az én szavamat.” Ez az egyetlen méltó beszéd e per során. Minden más gúny vagy aljasság. Mindenki, aki az igazsághoz tartozik, hallja a szavamat. Refrén Mutasd meg nekünk kegyelmed idejét! Mutasd meg, hogy üdvözöljön az ember.
Hatodik állomás: tövissel koronázás V. Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Pilátus megostoroztatja Jézust. A helytartó katonái beviszik Jézust a helytartóságra s odagyűjtik köré az egész helyőrséget. Megfosszák ruháitól, bíborszínű köntöst adnak rá. Tövisből koszorút fonnak, és fejére teszik, jobb kezébe pedig nádszálat adnak. A katonák térdet hajtanak előtte, és így gúnyolják: „Üdvözlégy, zsidók királya!”Közben leköpik, fogják a nádat és a fejére vernek. Miután így kigúnyolták, levették róla a köntöst, ráadták saját ruháját. Majd elvezetik, hogy keresztre feszítsék. (Mt 27,27)
Elmélkedés Pilátus stratégiája most az emberi gyanakvás jegyeit viseli magán. Remélve, hogy meghatja a tömeget a megostorozott Jézus látványával, parancsot ad az ostorozásra, hogy aztán szabadon engedhesse. Az ostorozás egy félelmetes kínzás volt. Általában harminckilenc ütésben határozták meg a csapások számát. Eggyel kevesebb, mint a kiszabott büntetés, hogy elkerüljék a megkínzott korai halálát. A Torinói Lepel különleges módon bizonyítja ezt a kirótt büntetésformát Jézus testén. Bár néhány évvel ezelőtt, elhamarkodott módon lejáratták ezt a szent ereklyét, ma már komoly tudományos tanulmányok hitelt érdemlően igazolják a Leplet, mely 19 századdal később kezdett el beszélni, miután megállapították, hogy nem emberi kéz alkotása. Mikor alaposan elemezték a Leplen a hátat ábrázoló képet, kis csontocskák nyomait látták; ezek kis golyócskák az ostor végén, amelyek felszaggatják a húst. Az ostorozás után újabb vaskos jelenet következik. Szórakoznak az elítélttel. Katonai köpeny a királyi palást, tövisből koszorút fonnak, melyet a fejébe nyomnak és a kezébe nádat adnak jogarként. Aztán térdet hajtanak a király előtt: „Üdvözlégy zsidók királya!” - közben leköpik és ütlegelik. Hieronymus Bosch halhatatlanná tette ezt a jelenetet néhány festményén, melyeken láthatjuk az Úr szent arcát körülvevő grimaszoló alakokat. Miután eleget gúnyolódtak rajta, leveszik róla a köpenyt, visszaadják ruháit és elviszik keresztre feszíteni. Érdemes hosszan elidőzni egytől egyig a Passió jeleneteinél. Hallhatjuk őket szépen sorban Virágvasárnap és Nagypénteken. Megéri részletezni őket. Ki tudja? Talán egy napon egy ilyen jelenet vezethet el minket a megtérésre. Ugyanúgy, mint Avilai szent Teréz esetében, aki a Megtestesülés kolostorában élt kármelitaként és csak a társalgóban akart lenni, főleg a környék nemesembereinek társaságában. Igazi világi kármelita volt. Csak 40 éves korában állt meg egyszer egy régóta a kolostorban lévő szobor előtt és akkor nézte meg először igazán. A kigúnyolt Jézust ábrázolja a szobor. Pillantása akárcsak, mint Jézus és Péter esetében - megérintette, felkavarta, végül pedig annyi év kármelita élet után elvezette a megtérésre. „Bocsáss meg, Uram, mondja – hogy olyan sokáig várattalak!” Ahogy már Ágoston is mondta: „Későn szerettelek meg téged Örök és Új Szépség, későn szerettelek meg!”
Refrén Te vagy az én pásztorom, óh Uram! Semmi nem hiányozhat nekem, ott, ahová vezetsz engem!
Hetedik állomás: Jézus vállára veszi a keresztet V. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Mielőtt felmentek Jeruzsálembe, Jézus fogta a Tizenkettőt és út közben így szólt hozzájuk: „A főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad.” (Mt 20,17) Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.” (Lk 9,23) Pilátus kiszolgáltatta nekik Jézust, hogy keresztre feszítsék. Ezzel átvették Jézust. Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett „Koponyák” helyére, amelyet héberül „Golgotának” hívnak. (Jn 19,16)
Elmélkedés Nem sok mindent lehet mondani erről a jelenetről, mert ahogy elérjük a lényegét, a szavak már nem elegendőek. A beszéd, a szavaink gyakran bizony a Jézus által az Evangéliumban említett széles úthoz tartoznak és nem a keskeny úthoz. Az az út, mely az élethez vezet, gyakran igen csendes. Gyakorlatilag Jézus nem beszél a keresztút folyamán. Pedig a zaj aztán nem hiányzott körüle. El lehet képzelni a Jeruzsálem kis utcáin hömpölygő zajos tömeget, amely nagyrészt közömbös. Egy kicsit úgy, mint amikor az Oltáriszentséget visszük körmenetben, elhaladunk az Úrral a tömegben, ahol csak kevesen tudják, hogy Ő ott van. Mindeközben a többiek tovább isszák a
sörüket, az út szélén álldogálnak, cigarettára gyújtanak nem is tudván, hogy ki van ott. Nem tudván, hogy ki halad ott el. A közönyben és a zajban halad el csendben Isten Igéje, aki mindent hordoz a keresztet hordozván. Merthogy amikor Jézus a keresztet viszi, az egész világot viszi. Új Atlasz, aki az egész világot a vállán hordja. A szinoptikusok – Máté, Márk és Lukács – feljegyzik, hogy egy embert hívnak segítségül a keresztvivéshez. Főleg Jánosnál érezhető az a szándék, hogy hangsúlyozza azt a tényt, hogy egy ideig Jézus maga vitte keresztjét, annyira szeretné hangsúlyozni Jézus isteni mivoltát. Jézusét, akit bár lesújt a Szenvedés terhe, maga megy tovább a kereszttel a Koponyák helyére. Távolról, ahogy tőlünk telik, apránként, csendben követjük Jézust oda, ahová tulajdonképpen senki sem követheti. Refrén Isten Báránya, ki elveszed a bűneinket! Isten Báránya, ki elveszed a bűneinket! Te adsz életet a világnak, Életet! Te adsz életet a világnak.
Nyolcadik állomás: Simon segít Jézusnak V. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Ezután kivezetik Jézust, hogy keresztre feszítsék, kényszerítenek egy járókelőt, hogy vigye keresztjét. Ez az ember a mezőről jön, bizonyos cirenei Simon, Alexander és Rufusz apja. (Mk 15,21) Egyszer Jézus azt mondta: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s
megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28) Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. (Rom 15,1 – Gal 6,2)
Elmélkedés Simon nem tudta, hogy kényszeríteni fogják, meg volt lepődve. Mint mi magunk is néha, mikor egyszer csak az Úr „fülön fog” minket, és magával visz a be nem tervezett „kalandjába”. Azonban az a gesztus, hogy Simon vitte Jézus keresztjét az út egy részén, értékes volt. Márk a római közösségnek írva megemlíti, kiről van szó. Alexandre és Rúfusz, mint olyan személyek, akiket mindenki ismer a római keresztények körében. Ők Simon fiai. Az aznapi kényszerítés gyümölcsöző volt, ahogy a mi életünkben is így van. Előre nem ismert gyümölcsöt terem, a kizsarolt nagylelkűség; jóval többet, mint amit mi elterveztünk. Simon segített Jézusnak a keresztet vinni. Jézus pedig arra hív minket, hogy vigyük mögötte keresztünket és hozzáteszi: „minden nap.” Mi visszük Jézus keresztjét, de mindez eltörpül mellette és amellett, amit Ő hordoz életünkben. Hisz Ő az egész emberiség cirenei Simonja, mivel Ő hordoz mindent, mondhatja: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Minden terhünket először Ő hordozza, Ő könnyíti meg. Ugyanakkor, mikor Jézus hordozza keresztünket, mi nagyon kevéssé hordozzuk az övét. Ezért hív minket Pál apostolon keresztül, hogy egymás terhét hordozzuk. Így teljesítve Krisztus törvényét: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.
Refrén Adj nekünk, Urunk új szívet. Adj nekünk, Urunk új lelket.
Kilencedik állomás: „Ne engem sirassatok” V. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje A Golgotára vezető úton a nép követi Jézust. Többek között nők is vannak ott mellüket verve, Jézust siratva. Jézus így fordul hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok (…) Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” (Lk 23,27) Keresztelő János mondta a hozzá érkező tömegnek: „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! (…) Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.” (Lk 3,8)
Elmélkedés Vannak olyan könnyek, melyeket Jézus nem kíván, melyek nem köteleznek semmire, melyek leginkább csak saját vigaszunkat szolgálják, amikor szabad utat adunk érzéseinknek. Vannak olyan könnyek, - az igaziak - amelyeket csak Jézus és Mária tudnak sírni. Ezek a nők jól teszik, ha meghatódnak ott a tömegben. Hisz annyi más nem hatódik meg. Azonban Jézus keserűbb és mélyebb könnyekhez akarja őket vezetni: „Jeruzsálem leányai ne engem sirassatok.” Megpróbálja elérni, hogy tudatára ébredjenek saját súlyos helyzetükre, ahelyett, hogy egy útjuk során látott bitófára tartó elítéltet sajnáljanak. „Inkább magatokat és gyermekeiteket
sirassátok. Mert ha a zöldellő fával, aki én vagyok, így tesznek, ha az élet fájának zöld ágával így bánnak, mi lesz veletek, velünk, akik száraz fák vagyunk, gyümölcstelen venyigék, melyeket le kell vágni, hogy aztán elszáradva elégessék.” Kemény szavak ezek, még akkor is, ha a megtérés és az irgalomhoz vezetnek. Hogy e keresztúton az Úr az igaz megtérés könnyeihez vezessen minket! Könnyekhez, melyek nem annyira érzékenységünket, mint inkább Isten vagy Mária szenvedéseit, és a világ szorult helyzetét fejezik ki. Refrén Felkelek és Atyámhoz megyek.
Tízedik állomás: Jézust keresztre feszítik V. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged R: Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Amikor odaérnek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, ott felfeszítik Jézust és a két gonosztevőt. Egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus azt mondja:” Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” A katonák ruháján sorsot vetve megosztoznak. A tömeg ott van, bámészkodik. A főtanács tagjai gúnyolódnak: „Másokat megmentett, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” (…) Gúnyt űznek belőle a katonák is és ecettel kínálják: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” „Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt 27,43)
Elmélkedés „Oh Szűz Mária, kit az egész világ nem tud befogadni, a te méhedbe zárta be magát, midőn emberré lett!” És most elég három jól és művészien elhelyezett szeg, hogy emberileg tehetetlenné váljon a Mindenható. A testté lett Igét most keresztre feszítették. Jézus példát mutat a kereszten arról, amit a Miatyánkban imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Nevünkben és helyettünk elmondja az első részt, és saját magáért elmondja és átéli a másodikat: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Jézus környezetében egy kis csoport nőt találunk és egy tanítványt, akiről majd később lesz szó. Rajtuk kívül ott vannak azok is, akik vigyorogva bámulják, amint a katonák végzik a dolgukat és sorshúzással osztják el ruháit, ahogy a 22. zsoltár mondja. „Szabadítsd meg magadat!” – „Szállj le a keresztről!” - felszólításokra, melyek az időelőtti, a hatalommal való visszatérést siettetnék, Jézus tehetetlenséggel válaszol, hiszen ez most Isten tehetetlenségének ideje, amíg el nem jön az idő. Ahogy Kaifás akaratlanul is megjósolta: „Jobb, ha egy ember hal meg az egész népért”. Ugyanígy azok is, akik gúnyolják, a megfeszített istenségét idézik fel, anélkül, hogy tudnák: „Hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” Refrén Mutasd meg nekünk kegyelmed idejét! Mutasd meg, hogy üdvözöljön az ember!
Tizenegyedik állomás: a jobb lator V. Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Az egyik keresztre feszített gonosztevő káromolja Jézust: „Nem Te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászól: Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. (…) Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban.” Jézus válasza: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.”(Lk 23,39) Krisztus meghalt a bűnösökért. Ha valaki képes meghalni az igazért, az nehéz dolog, de el tudnánk fogadni. Így bizonyítja Isten irántunk való szeretetét: Krisztus meghalt értünk, bűnösökért. Isten kiengesztelődött Fia halála által. Így aztán még inkább hív minket az örök életre. (Rom 5,6)
Elmélkedés Jobb lator, így nevezzük! Először is - mert lator volt - egy bűnöző, aki abban a pillanatban javult meg, akinek az élete egy pillanat alatt fordult meg látva a mellette levő másik elítéltet, akiről semmit nem tudott, de akinek a viselkedése megérintette. Mindennek hatására mondja a másiknak, a harmadik felfeszítettnek: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Talán ő az egyetlen az egész keresztút során, aki kimondja Jézusról, hogy nem csinált semmi rosszat. Szent Ágoston egy megható beszédben megkérdezi a jobb latortól: „Hogyan tudtad megérteni kicsoda Jézus, mikor ott voltak törvény- és írástudók is? Titokban tanulmányoztad az Írásokat? Hogy értetted meg?” És Ágoston a jobb lator szájába adja a választ: „Jézus rám nézett, és a tekintetéből mindent megértettem.”
Megértette, amit akkor senki sem. Megértette, hogy aki ott haldoklik ugyanúgy elítélve, mint ő, aki a rabszolgák halálnemét szenvedi, - a kereszthalált - az király. (Izraelben nem volt keresztre feszítés, ott megkövezés volt. Rómában a római polgárokat sem feszítették keresztre, csak az idegeneket és a rabszolgákat.) „Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban.” Ő az egyháztörténelem első szentté avatottja. Ő, aki egy perccel korábban még lator volt. „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.” Ő lett a rabok szeretett patrónusa, különösen azoké, akik súlyos büntetést kaptak. A jobb latorra tekintve megérthetik, hogy bármely élet után van üdvösség, semmi nem elveszett Isten számára, és ahogy a Gyermek Jézusról nevezett Teréz mondta, Istennél az idő semmi, ő egy pillanat alatt kivirágoztathat egy lelket. Ezt tette a jobb latorral. „Még ma velem leszel a mennyben.” És íme, egy pillanat alatt, előrejutott a bitóról a mennyei királyságba, a keresztről Isten dicsőségébe Istenhez, aki megkönyörült rajta. Refrén Isten Báránya, ki elveszed a bűneinket! Isten Báránya, ki elveszed a bűneinket! Te adsz életet a világnak, Életet! Te adsz életet a világnak.
Tizenkettedik állomás: Mária a kereszt lábánál V. Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához:”Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. (Jn 19,25)
Elmélkedés Az Evangéliumban most másodszor szól Jézus Máriához. Mindegyik alkalommal „Asszony”- nak szólítja. Az oka, hogy mindkét helyzetben, a kánai menyegzőn és a kereszt alatt is Mária több, mint Mária. Kánában a menyegzőn, ahol hiányzik a bor, Jézust úgy látjuk, mint igazi Vőlegényt, akinek az esküvőjén soha nem fogy el a bor. Menyegző közte és Egyháza közt, az egész emberi történelem végén. Mária Kánában nemcsak Jézus anyja, hanem a nő, az Új Éva, aki az Egyházat képviseli, aki Krisztus Jegyese, az igazi menyasszony a kánai menyegzőn. Mikor Mária megkéri Jézust, hogy lépjen közbe, ő azt válaszolja, tudván, hogy melyik menyegző az, amiért közénk jött: „Asszony, még nem jött el az én órám.” Mert a menyegző órája majd a kereszten jön el. Ez lesz az az Óra, amelyet szent János az Evangéliumban nagy Ó-val említ. Akkor majd a menyegzőt a kiontott vérrel pecsételik meg. Bár az esküvő ideje még jött el, azért már ad a menyegzői borból. De most itt van Jézus órája, Mária a kereszt lábánál áll három másik asszonnyal, nővérével - akinek nem ismerjük a nevét, - Máriával, Kleofás feleségével, és Mária Magdolnával. Három Mária a kereszt alatt: a Szeplőtlenül fogantatott, a bűnbánó Mária-Magdolna, és egy másik Mária, aki az átlagemberek közül való. Ez Izrael maradéka, melyről a próféták beszéltek. Ez a három személy és egy
tanítvány képviseli a választott népet a kereszt alatt, és Izrael e kis maradéka éppen most válik Egyházzá, az Új Évává, Krisztus Jegyesévé. Ahogy az első nő a mély álomba merült Ádám oldalából vétetett, úgy az Új Éva éppen most születik Jézus oldalából, melyet halálba szenderülésekor megnyitnak. Mária itt több mint Mária. Ő az éppen születő Egyház – Jézus örök Jegyese – ezért nem nevezi őt Jézus „anyának”, hanem „asszonynak”. Ő az Új Asszony, az Új Emberiség. „Asszony, nézd, a fiad.” És ettől az órától fogva Jézus anyjának fiaivá és lányaivá válunk: „Nézd, az Anyád!” Ezentúl odafordulhatunk Máriához, aki már nemcsak Jézus anyja, hanem az Egyház anyja, mindannyiunk anyja, és amint Szent János, ettől az órától fogva magunkhoz vesszük, hogy velünk legyen. Refrén Téged dicsérünk, Mi Anyánk, Téged kérünk, Mi Anyánk, Téged, ki közel vagy a Lélekhez, a Kereszthez Téged, ki reményt adsz, ki őrzöd a hitet.
Tizenharmadik állomás: Jézus meghal V. Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Sötétség borul az egész földre déltől háromig. Akkor Jézus hangosan felkiált: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Erre néhányan azt mondják: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafut, ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni ad neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus hangosan felkiált és kileheli lelkét. (Mk 15,33)
Pál apostol írja: „Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1 Kor 2,1)
Elmélkedés Íme, hitünk szent titka. Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. Semmi sincs véletlenül, vagy anekdotaként feljegyezve az Evangéliumokban. A földet déltől háromig borító sötétséget sem egy napfogyatkozás, vagy egy különösen sötét időszak megörökítése miatt jegyezték fel. Azért említik, mert kivetíti azt a sötétséget, melyben a magára hagyott Jézus volt, és az általa hordozott bűnök sötétségét is jelenti. Sőt az Evangéliumok által említett földrengés - amely Jézus halálakor bekövetkezett, - sem tudományos érdeklődés következménye. Ez a rengés a külvilági megfelelője e világ legnagyobb megrendülésének: az élet királyának halálakor történt megrendülésnek, mely hamarosan a feltámadáshoz vezet, hogy aztán átlendítse ezt a világot a halálból az életre. Amikor az Evangélium megemlíti, hogy a templom függönye kettészakad felülről egészen az aljáig, ezzel jelzi, hogy az első szövetség helyébe egy újabb lép, és ezentúl szabad a bejárás a Szentek Szentjébe. Semmit nem jegyeztek le véletlenül. Jézus kiáltása a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Olyan hatást keltett, hogy Márk és Máté is Jézus anyanyelvén is feljegyezte: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Vagy azért, mert olyan zsidókról van szó, akik nem ismerik jól a héber nyelvet, vagy idegenekről, akik az arámit sem ismerik, ezért érthetik félre az „Eloi, Eloi” felkiáltást Illéshez való segítségkérésként. Még mást is mond Jézus a kereszten. János említi: „Szomjazom!” Az örökkévalóságba törő élet forrását a szomjúság fakasztja. „Beteljesedett.” A szelídség, a humánum gondos képviselője Lukács jegyezte fel utolsó szavait: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.”
És aztán az a szó, amely már nem is beszéd, hanem egy nagy kiáltás, amely Jézus halála pillanatában hallható abban a percben, amikor már a Szentlelket árasztja ki. Abban a pillanatban, amikor a Húsvét megkezdi ragyogását, amikor a Pünkösd is megmutatkozik: átadja a Lelket. Olyan forrás ez, mely soha nem apad el, amely nagy folyamokban hozza majd a világ üdvösségét. Refrén Győzelem, uralkodni fogsz, oh, kereszt, üdvözítesz minket! Add vissza a lelki erősséget a szegénynek és a nyomorultnak! Te vagy reménységünk, mely Istenhez vezet!
Tizennegyedik állomás: a sírba tétel V. Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged R. Mert a Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot
Isten igéje Este egy ember érkezik. Arimateai József az, gazdag ember, maga is Jézus tanítványa. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. A testet levéve, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. (Mt 27,57)
Elmélkedés A sírba tétel előtt történt, hogy megnyitották oldalát, egészen a szívig hatolt a lándzsa. Ekkor fakad az élet forrása, mely aztán hatalmas folyammá dagad, ahogy azt a Jelenések Könyvének 22. fejezete írja. Ez a folyam örök életet áraszt mindenfelé. Elérkezik az az este, amikor minden véget ér. Izaiás próféta 53. fejezetében, ahol a szenvedő szolgáról van szó, találhatjuk: „A gazdagok mellé temették el.” Egy gazdag ember, Arimateai József - aki
titokban volt Jézus tanítványa - egy új sírt vesz neki, gyolcsba tekeri. Ez a lepel azóta is kísér minket. Néhány éve gyors munka korai eredményeként középkori hamisítványnak minősítették. A legújabb tanulmányok azonban teljesen rehabilitálták a Torinói Lepel eredetiségét. Bizonyítékként szolgálnak a Jézus szenvedését valósághűen ábrázoló nyomok, melyek száz év elteltével, a fényképészet fejlődésével váltak beszédessé. Jézus arca a Torinói Leplen, egy halott arca, különös módon derűs. Mikor elérkezünk az utolsó naphoz, és először pillantjuk meg a dicsőséges Jézus arcát, ugyanez az arc lesz, melyet a Leplen látunk már száz éve. De akkor már Jézus szemei nyitva lesznek, szeretettel néznek ránk, hogy befogadjanak, szeressenek mindörökké. Jézust Nagypéntek este helyezik a sírba, tele reménnyel és a Feltámadására való várakozással, ahogy mi is várjuk sajátunkat. Ez legyen a mi reményünk mindörökké! Refrén Az Úrban reménykedem, Igéjében bízom!
