Kereszturi Krisztina* EGYSÉGBEN AZ ERŐ? (REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK SPANYOLORSZÁGBAN)1
BEVEZETÉS A XX. század a globalizáció százada. A világ összes országa sietve tömörül valamilyen egységbe, kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést, magasabb életszínvonalat remélve. Bár ez a folyamat sok problémára jelent gyógyírt, a regionalista törekvéseket mégsem tudja megszűntetni. Azokat a törekvéseket, melyek minden országban kisebb-nagyobb sikerrel virágzásnak indultak a XIX. században a centralizált, erős, központi hatalom ellenpólusaként. Ez alól a tendencia alól szinte egyik európai ország sem kivétel, vizsgálódásaim tárgyául én mégis Európa egyik legdélnyugatibb mediterrán országát, Spanyolországot választottam. Választásomat nem kis mértékben befolyásolta a spanyol történelem, nyelv és kultúra iránti szeretetem és érdeklődésem, valamint személyes tapasztalataim. Másrészt, ha Magyarország felvételt nyer az Európai Unióba, sok következtetést vonhat le egy olyan ország tapasztalataiból, amely már elindult ezen a buktatókkal teli rögös úton. A felszínes vizsgálódó bizonnyal azt gondolhatná, hogy semmiféle hasonlatosság nincs e két ország között. Magyarországnak nincs tengerpartja, nincsenek nemzetközi jelentőségű kikötői, nincs mediterrán éghajlata, sem 1000 méternél magasabb hegycsúcsai, vagy ha nem akarunk ennyire leragadni a természeti tényezőknél, megemlíthetjük az időszámítás előttre visszanyúló múltat vagy az optimista életszemléletet. Van (vagy csak volt?) viszont egy erős mezőgazdasági beállítottságunk, hanyatló iparunk, egy csöndesen - és még ki tudja meddig - megbújó kisebbségünk és egyre mélyülő gazdasági válságunk. Láthatjuk tehát, hogy vizsgálódásaink semmiképp sem lesznek hiábavalóak. De vajon melyek is azok a súlyos (vagy talán nem is annyira súlyos?) regionális problémák, amelyek megoldására minden ország olyan nagyon törekszik? Hogy erre válaszolni tudjunk, meg kell határoznunk az őket kiváltó tényezőket. Ezen tényezők kiválasztása teljesen szubjektív, hiszen ahány kutató, annyi kutatási szemszög létezik. Én átfogó képet szeretnék adni azokról a területi egyenlőtlenségekről, amelyekkel Spanyolország már oly régóta küzd, éppen ezért sorra veszem a természeti, demográfiai, társadalmi és végezetül a gazdasági tényezőket. Mindezek tudatában igyekszem rávilágítani a területi szinten felmerülő legfőbb problémákra és hiányosságokra. *
Külkereskedelmi Főiskola, Külgazdasági szak, nappali tagozat, II. évfolyamos hallgató A szerzõ a tanulmány bõvebb változatával I. helyezést ért el a gazdasági fõiskolák 1998. évi TDKkonferenciáján. Felkészítõ tanára dr. Majoros Pál fõiskolai tanár.
1
49
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 8. 1.
A REGIONÁLIS PROBLÉMÁK JELLEGE SPANYOLORSZÁGBAN
Spanyolország regionális problémáit főként az ország földrajzi régiói közötti különbségek, a jövedelemszintek, a termék és a foglalkoztatottság növekedési ütemének eltérései valamint az ország egészére általánosan jellemző egyenlőtlen gazdasági növekedés. A magasabb jövedelmű területek szükségképpen azok, ahol a kedvező földrajzi adottságok, a népesség, az identitástudat, a kormányzat és az ipar koncentrálódik. A fejlődési folyamat során meghatározott regionális gócpontok alakultak ki az országon belül (a Valenciai-öböl, illetve a Vizcayai-öböl partvidékén, valamint az ország belsejében Madrid és környéke térségében). A már meglévő ipar és kereskedelem vonzza az újonnan kialakuló ipari és kereskedelmi ágazatokat. Mindez a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos szolgáltatások, a szükséges infrastruktúra valamint a felvevőpiac idetelepülését eredményezi. Ennek következtében a viszonylag fejlett tartományok (Madridi A.T., Baszkföld, Navarra, Aragónia északi része, Katalónia és Valencia) továbbra is gyors fejlődést mutatnak, miközben a viszonylag elmaradott területek (Andalúzia, Extremadúra, Murcia, Galícia és a két Kasztília) halmozottan hátrányos helyzetbe kerülnek. A regionális fejlődés tehát regionális gócpontokban koncentrálódik, vagyis olyan földrajzi területeken, amelyek a nagyobb méretgazdaságosságú termelés lehetőségével csábítják az új beruházásokat. Ezáltal ezek a régiók kezdeti előnyre tesznek szert, és további fejlődésre is lehetőségük van a gazdaság egyéb régióinak rovására. A regionális egyenlőtlenségeknek gazdasági és társadalmi ára és következménye van. A spanyol társadalom súlyos árat fizet a regionális munkanélküliségért, a gazdasági egyenlőtlenségekért és kiegyensúlyozatlanságért, valamint az egyes városokat és régiókat súlytó túlnépesedésért és az ipari, kereskedelmi tevékenység túlzott mértékű koncentrációjáért.2
2.
SPANYOLORSZÁG REGIONÁLIS PROBLÉMÁINAK FŐ TÍPUSAI
2.1.
Természeti tényezők
Spanyolország Európa legdélnyugatibb csücske, mely az Ibériai-félsziget öthatodát foglalja el. Viszonylag távol esik minden európai országtól, fejlettebb északnyugati szomszédjától, Franciaországtól is a Pireneusok vonulata választja el. Közvetlen kapcsolata csak a szomszédos, fejletlen Portugáliával, valamint délen Észak-Afrikával van. Előnyt jelent viszont mind politikai, mind gazdasági fejlődésére nézve, hogy az országot északról az Atlanti-óceán, délről a Földközi-tenger határolja, tengeri kapcsolatot biztosítva sok mediterrán és nyugat-európai országgal. A félsziget egész belső területét, az ország csaknem felét a Mezeta 700-800 m magas rönkje foglalja el. Ez a kopár, rossz talajú terület mezőgazdasági termelésre száraz éghajlata miatt, az ipari és szolgáltatói szektor letelepedésére pedig gyenge infrastrukturális fejlettsége és viszonylagos elszigetelődöttsége miatt alkalmatlan. A Mezetát a Kasztíliai-választóhegység osztja két részre: az északi, magasabb Ó-Kasztíliára és a déli, alacsonyabb Új-Kasztília fennsíkjára. A félsziget gazdasági esélyeit tovább rontja, hogy a fent említett Mezetán valamint a választóhegységen kívül több, olyan terméketlen talajú, magas fekvésű terület is található, mint például az ország délkeleti részén a BetikaiKordillerák, északi peremén a Kantábriai-hegység, s annak folytatásában pedig a Pireneusok láncai.
2
50
T. Hitiris: Az Európai Unió gazdaságtana (234-242. o.)
KERESZTURI KRISZTINA: EGYSÉGBEN AZ ERŐ? A lánchegységek és a Mezeta meredeken leszakadó pereme között több kisebb medence helyezkedik el (Aragóniai-, Andalúziai-medence). A földközi-tenger part menti síkságaival együtt ezek az ország egyetlen mezőgazdasági termelésre igazán alkalmas területei. 2.2.
Demográfiai tényezők
Spanyolországban korábban is voltak területi egyenlőtlenségek, de ezek jelentősége megnőtt, főleg a 60-as évektől, a gyors növekedésből adódóan, mely nem egyformán érintette a különböző területeket. A területi egyenlőtlenségek nem csak a lakosság megoszlásában, hanem a dinamizmusban és a demográfiai struktúrában is jelentkeznek. Spanyolország átlagos népsűrűsége 77 fő/km2, ez a szám lényegesen alacsonyabb az Európai Uniós átlagnál. Regionális szempontból nézve az eltérések tovább éleződnek: a madridi az egyetlen olyan spanyol autonóm tartomány, mely felülmúlja az 500 fő/km2-t, körülötte viszont egy hatalmas demográfiai űr tátong (Extremadúra, a két Kasztília és Aragón) ahol ez a mutató még az 50 fő/km2-t sem éri el. A hegyvidéki, a hagyományos (nem öntözéses) gazdálkodást folytató és a kifejezetten száraz területek a legnéptelenebbek, szemben a nagyobb népsűrűséget regisztráló tengeri sávokkal, városi agglomerációkkal, öntözött területekkel. Ezek a területek alapvetően a mezőgazdaságtól függenek, mind a munkalehetőség, mind a termelés szempontjából. A gazdálkodás azonban itt kevésbé termékeny földeken, kevés tőkével, alacsony gépesítési fokon, kis termelékenységgel és nagy rejtett munkanélküliség mellett folyik. A fokozatos hanyatlás népességcsökkenés és a földek elhagyása sok hegyi, illetve magasabb fekvésű terület közös jellemzője. A gépesítés is jelentős problémát jelentett. A mezőgazdasági foglalkoztatottság csökkenése a falusi munkaerőt arra kényszerítette, hogy más területeken keressen munkát. Nagyszabású elvándorlás indult meg a falvakból a fejlődő ipari és városi centrumok felé, oly módon, hogy a kevésbé fejlett mezőgazdasági területek fokozatosan veszítettek lakosságukból a városiasodott és iparosodott területek javára. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a városok és iparvidékek foglalkoztatottsága nem növekszik olyan mértékben, hogy fel tudja szívni a mezőgazdaságból elvándoroltakat, valamint a felszabaduló mezőgazdasági munkaerő nem elég képzett ahhoz, hogy zökkenőmentesen beilleszkedjen. Ennek következtében megjelenik a munkaerő-felesleg és a krónikus munkanélküliség. Ez főképp a fiatalokat ösztönözte elvándorlásra, mivel nekik nagyobb esélyük volt arra, hogy máshol munkát találjanak. Ez azzal a következménnyel járt, hogy az ottmaradottak az idősebb, illetve kevésbé termelékeny korosztályból kerültek ki. Jól megfigyelhető a lakosság növekvő mértékű öregedése. Spanyolországban az elöregedés elsősorban Kasztília-León és Aragónia tartományokra jellemző, szemben Andalúziával és Murciával, ahol a lakosság az EU-n belül a legfiatalabb, ami bizonyos területeken a magasabb születési aránynak köszönhető, máshol pedig annak, hogy a kérdéses térség erős vonzást gyakorol a bevándorlókra. Az elvándorlás egy másik súlyos demográfiai problémát is fölvetett: megjelentek a túlnépesedett területek. Ezek az övezetek igen magas fokú agglomerációs gazdaságosságot kínálnak, minek következtében a tőke, a munkaerő és az ipari termelés -a hanyatló területek rovására- ide koncentrálódik. Ezek a gazdasági előnyök viszont túlnépesedéssel, zsúfoltsággal, környezetszennyezéssel, zajjal és egyéb városi problémákkal járnak együtt. Az erősen iparosodott, túlzsúfolt városegyüttesekben (Madrid, Barcelona, Bilbao, Valencia, Cartagena, Gijón és vonzáskörzeteik) a jövedelmek és a foglalkoztatottság nagy növekedési üteméből származó előnyök sok esetben együtt járnak a belváros állapotának
51
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 8. leromlásával, a szegénynegyedek kialakulásával, az általános környezeti leépüléssel és az életminőség romlásával.3 A migrációs mozgások tovább élezték az egyenlőtlenségeket. A 60-as és 70-es években felerősödött az emigráció jelensége. Megindult egy erős kifele áramlás az országból, ami az északi, fejlett ipari országok által kifejtett vonzóerőnek volt köszönhető. A 80-as évek végétől kezdve ezeket a folyamatokat egy másik jelenség váltotta fel: az inmigráció. A külföldi lakosság növekedése főleg a fővárosra és a nagy székvárosokra (Madrid, Barcelona), a Földközi-tenger partvidékére és a szigetvilágra (Baleári- és Kanári-szigetek) volt jellemző. Ezek a inmigrációs folyamatok az Európai Közösségbe való belépéskor jelentős mértékben visszaszorultak. Azért, hogy Spanyolország is a Schengen-csoport tagja lehessen, el kellett fogadnia a külföldi állampolgárokra nézve ugyanazokat a beléptetési követelményeket, amelyeknek a többi tagország eleget tett (pl. a vízumkényszert). Ez kezdetben nagy felháborodást keltett, főleg a latin-amerikaiak körében, hiszen beutazásaikat korábban semmi sem korlátozta. Azonban ne felejtsük el, hogy számos előnnyel is járt ezen követelmények bevezetése: gátat tudtak vetni az észak-afrikai bevándorlók áradatának és vissza tudták szorítani a kábítószer terjedését (az utóbbi években Spanyolország a dél-amerikai kokain, a közel-keleti heroin és az észak-amerikai hasis fő útvonalává vált)4. 2.3.
Társadalmi tényezők
A társadalom meghatározó vonásait alkotják az etnikai, vallási összetétel, a szokások egyre erősödő jelentősége, továbbá a szokásos társadalmi ismérvek (pl. a vagyoni és jövedelmi rétegződés, az ezzel összefüggő térbeli elhelyezkedés, a képzettség, a foglalkoztatottság). Én itt inkább az etnikumok kérdésével kívánok foglalkozni, mely témakör külön szót érdemel, hiszen az etnikai tömörülések együtt járnak egy erős identitástudattal, s ez befolyásoló hatással van a többi társadalmi tényezőre is. Európa etnikai-kulturális sokszínűsége az Atlantikumtól az Urálig mintegy hetven különböző nyelvben és népcsoportban jut kifejezésre, s megállapítható, hogy a nemzetállam eszme ezzel a sokszínűséggel nem tudott számolni, sőt minden új nemzetállammal új nemzeti kisebbségek sokasága keletkezett. Minden egyes európai államban átlagosan legalább öt nyelv és kultúra honos, s a mintegy hetven európai nyelvből csak harmincegy rendelkezik a „nemzeti nyelv” előjogával. Megfigyelhető, hogy az anyaországtól való elszakadás vágya sokkal jobban érezhető a fejlettebb, jobb infrastruktúrájú tartományoknál (Katalónia, Baszkföld,) amelyek képesek lennének akár külön országként is létezni, mint a szegényebb, alulfejlettebb agrártérségeknél (Galícia, Andalúzia), ahol nagyobb mértékű a függés. 2.4.
Gazdasági tényezők
A gazdasági egyenlőtlenségek számba vehetők a tevékenységek léte, illetve hiánya oldaláról, az ágazati összetétel alapján, a technológiai színvonal, a korszerűség, a környezethez való viszony szempontjából, a munkahelyek száma és tartóssága szerint stb.
3 4
mozgása 52
T. Hitiris: Az Európai Unió gazdaságtana (242-267. o.) Európa Fórum 1995. V. évfoly. 1. Sz. : Michael P. Markes: Bevándorlás és a személyek szabad
KERESZTURI KRISZTINA: EGYSÉGBEN AZ ERŐ? Hogy jobban megértsük Spanyolország gazdasági differenciáltságát, vizsgáljuk meg a három szektor (mezőgazdaság, ipar és szolgáltatás) jelenlétét és intenzitását. 2.4.1. Primer szektor- mezőgazdaság A spanyol termelés regionális szakosodásra hajlamos egyrészt a természeti adottságok miatt, másrészt a szokások következtében. Az ország területe nagy és nagyok az eltérések: az élénken fejlődő és virágzótól a majdnem vadonig mindenféle régió megtalálható. A természeti adottságok sokszor kedvezőtlenek, nagy kiterjedésű a hegyvidék, egyes régiókban gyengék a talajok, a csapadék nem elegendő és egyenlőtlen. A gazdaságok szerkezetével és a modern technika hiányával kapcsolatos tényezők is közrejátszanak az alacsony hatékonyságban. Mezőgazdasági jellege földközi-tengeri, ahol domináns a növénytermesztés (a mezőgazdasági termelés értékének 55 százaléka) s ezen belül a déli jellegű termékek a jellemzőek. Ezek biztosították volna Spanyolország lépéselőnyét a többi országgal szemben, ha az unióba való belépés szabad exportlehetőséggel járt volna együtt, mert a spanyol termelési költség jóval alacsonyabb, mint a többi országban. A mediterrán mezőgazdaság hatékonyságát növelő legfontosabb tényező az öntözés. Bár kiterjedten öntöznek, az öntözés aránya a különböző növényeknél nagyon eltérő és az igen nagy száraz területhez viszonyítva nem elegendő. A déli részeken a mezőgazdasági területek két egymástól élesen elkülönülő részre oszlanak: a campo secano-ra és a campo regadio-ra. A campo secano öntözés nélküli mezőgazdasági terület, az itt termelés mindig bizonytalan a csapadék mennyiségének nagyfokú ingadozása miatt. Ezeken a területeken a mezőgazdaság színvonala igen alacsony. Ennek oka a gépesítés lassú ütemében, a talajerő leromlottságában, a kismértékű műtrágya-felhasználásban és a feudális birtokviszonyokban keresendő. A campo regadio öntözéses gazdálkodás, amelyen a termelést nem befolyásolja a nyári szárazság. A mediterrán öntözött kertekben (huerákban) termelt termést (narancs, citrom, alma, zöldségek) évente kétszer is betakarítják. A mezőgazdaság nagyságszerkezetében is regionális eltérések tapasztalhatók: míg északon a kisméretű, intenzív gazdaságok a túlnyomóak, addig délen a nagy uradalmak vannak többségben. Problémát jelent továbbá az is, hogy a gazdák idősek, több mint a felük elmúlt 55 éves. Az állattartás jelentősége jóval kisebb, mint az északabbra fekvő tagországokban. Az ország déli részén fekvő extenzív állattenyésző nagygazdaságoknak és a korszerű árutermelő baromfi illetve kisebb mértékben sertésüzemeknek nincs elegendő anyagi erőforrásuk az állattenyésztési ágazat méreteinek és teljesítményeinek fejlesztéséhez. A primer szektor ezen hátrányok ellenére még mindig nagy jelentőségű Spanyolország belső területein (Galícia, Extremadúra és a két Kasztília). Az ebben a szektorban foglalkoztatott összlakosság az ország lakosságának 14,3 százaléka, ellentétben Nagy-Britanniával, ahol ez az arány mindössze 2 százalék. A spanyol régiók többségében (kivéve Madridot, Katalóniát, Baszkföldet és az ezeket követő Navarra és Valencia tartományokat) az aktív lakosság több mint 10 százalékának ez az ágazat ad munkát. Galícia (ahol keresőképes lakosság majdnem 40 százalékát e szektor foglalkoztatja) az a spanyol autonóm tartomány, amelyben a legmagasabb az agrárterületeken dolgozók aránya, utána következik Extremadúra és a két Kasztília.
53
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 8. 2.4.2. Szekunder szektor- ipar Az ipari válság (1975-85) hatására a gazdasági növekedés új térbeli tengelyei kezdtek kialakulni. Katalónia, Madrid, Baszkföld és a Valenciai Közösség folyamatos növekedése megállt, eközben a belső régiók -Madrid kivételével- valamelyest növelték részarányukat. A nagyvárosok, a tradicionális ipari területek vonzása fokozatosan csökkent (költségek emelkedése, költséges infrastruktúrabővítés, piaci rugalmatlanság stb.). A tradicionális ágazatok válságba kerültek, amihez jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy nem vagy csak nagy erőfeszítések árán tudtak eleget tenni az európai uniós előírásoknak (magas minőségi követelmények, termelékenység előírt szintje, állami támogatás korlátozása stb.). Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt a munkanélküliség aránya, ami a vas- és fémkohászatot, az acélipart és a hajógyártást, valamint a regionális szempontból tradicionális iparterületeket (Asztúria, Baszkföld) érintették hátrányosan. Megoldásként meghatározták a sürgős újraiparosításra szoruló zónákat (ZUR). Ez 7 övezet és 80 városát érintette. Eredményt azonban így sem tudtak elérni, mert míg az amúgy is kedvezőbb helyzetben lévő Madrid és Barcelona a befektetések 59 százalékát kapta, addig a támogatásra szoruló Galíciának és Asztúriának csak 17 százalék jutott. A foglalkoztatott lakosság továbbra is a hagyományos ipari körzetekre koncentrálódik. Kitűnnek azok a régiók, ahol régen az úgynevezett „fekete országok” terültek el. Spanyolországban csak Baszkföld, Navarra és Katalónia olyan térség, ahol a lakosság több mint 40 százalékát ez a szektor foglalkoztatja. Itt kell megemlítenünk az ipari tevékenységgel szorosan összefüggő környezetszennyezést. A környezet degradálásához különféle szennyező gócok járulnak hozzá, mégis az ipar a legnagyobb mértékű szennyeződést kibocsátó forrás, hiszen fejlődése szinte ellenőrzés nélküli és orientáltsága szerint a maximális anyagi nyereség elérésére törekszik. Ez a tény a különféle természeti kincsek (folyók, tengerpartok, erdők, légkör) megrongálódásához vezetett Spanyolország nagy területein, olyan végletekig jutva el, hogy egyes iparvidékek: Bilbao (vaskohászat), Avilés (vas- és fémkohászat, vegyipar), Cartagena (fémkohászat, energetika, vegyipar), Tarragona (vegyipar, olajvegyészet) stb. az „ökológiai horror múzeumai” minősítést érdemelték ki 2.4.3. Tercier szektor-szolgáltatás A szolgáltató ágazatban kiemelkedik a Madridi Autonóm Tartomány (fővárosi funkciója miatt) és a Baleári-szigetek (idegenforgalma miatt), melyek a többi spanyol régiót messze megelőzik. A mérleg túlsó végén Galícia és Kasztília-La Mancha van. Általában véve ez a szektor nagyobb arányban jelenik meg a nagyvárosok és térségeik, illetve a fejlett turizmussal rendelkező területek gazdasásában. A szolgáltatásban dolgozó lakosság hányada jelentős méreteket ölt a fővárosban (Madrid) és a jelentős idegenforgalommal bíró területeken (Costa del Oro, Costa Dorada, Costa Brava, Costa del Sol, Baleár-szigetek stb.). Az alábbiakban megismert területi megoszlás (függetlenül attól, hogy mely tényező hatására alakult ki) olyan regionális problémákat vet fel, mely sem nemzeti, sem közösségi szinten nem maradhat megoldás nélkül. Spanyolország gazdasági elmaradottsága miatt a nemzeti segítségnyújtás helyett sokkal inkább az Európai Unió támogatási rendszerére kénytelen támaszkodni.
54
KERESZTURI KRISZTINA: EGYSÉGBEN AZ ERŐ? 3.
SPANYOLORSZÁG REGIONÁLIS FEJLESZTÉSE AZ EURÓPAI UNIÓ KERETEIN BELÜL
A spanyol regionális politika legnagyobb problémáját elsősorban az országon belüli viszonylag nagy különbségek jelentik, ami a déli és a tengertől távol eső országrészek elmaradottságában nyilvánul meg. Ehhez képest másodrendű, habár nem elhanyagolható problémának számít a strukturális válsággal küszködő régiók kérdése. Spanyolország az EK-n, majd EU-n belüli helyzetét és ezen belül az EK- illetve EU-forrásokhoz való hozzáférési lehetőségét alapvetően az határozta meg, hogy az ország egészének jövedelmi szintje az EK-9, EU-12 majd az EU-15 átlag alatt helyezkedik el, annak csak mintegy 78-79 százalékát érve el az egy főre jutó GDP tekintetében. Autonóm szinten az ország lényegében két nagy részre válik, az északi tartományok és Madrid fejlettebb, messze az országos átlagot meghaladó csoportjára, illetve az ország nagyobb részét kitevő déli tartománycsoportra. 1994 és 1999 között Spanyolországnak a megváltozott EU-politika keretei között is sikerült megőriznie a regionális alapokból való részesedését, s így a tervek szerint az EU Strukturális Alapjainak 24 százalékát ők fogják elvinni. Ebből: • 87 százalék (1. sz. célra): Az elmaradott területek fejlődésének és szerkezetbeli alkalmazkodásának segítésére. Spanyolország 10 tartománya tartozik ide, ahol az egy főre számított GDP nem éri el az EU-átlag 70 százalékát. Ezen belül a legrosszabb helyzetben Extremadúra, míg relatíve a legjobb helyzetben Andalucia van. Az elmaradott régiók területén él az ország lakosságának 58-59 százaléka. • 4 százalék (2. sz. célra): A strukturális válsággal küszködő, hanyatló iparágak által súlyosan érintett területek támogatása. Ilyen régiók például: Katalónia, Asturia, Aragónia, Baszkföld, Navarra és La Riója, ahol magas a munkanélküliség és a gazdaság átalakításra szorul. Ez az ország lakosságának 20-22 százalékát érinti. • 6 százalék (3-4. sz. célra): A munkanélküliség mérséklésére. • 2 százalék (5/a sz. cél): A viszonylag ritkán lakott, rurális területek fejlesztése, melyben az ország lakosságának 4,4 százaléka érintett. • 1 százalék (5/b sz. célra): Az agrártérség fejlesztésére és a mezőgazdaság szerkezeti átalakításának segítésére.5 3.1.
A hegyvidéki területek fejlesztése
Az Európai Unió külön programokat készít a hegyvidéki területekre, a határmenti térségekre és a szigetekre. A legelmaradottabb vidékek, a falusi világ problémáinak súlyossága iránti aggodalomból született meg, egy innovációs kezdeményezésen keresztül. Ez a kezdeményezés a „LEADER”, amely kezdőbetűk jelentése: kapcsolatok a vidéki gazdaság-fejlesztési tevékenységei között. Rendeltetése:
1. 5/b.
a fejlesztésben visszamaradt régiók strukturális felzárkóztatása a vidék fejlesztési kezdeményezéseinek ösztönzése
5
FALU, VÁROS, RÉGIÓ, 1995. 7-8. Sz. , Ruttkay Éva: Nemzeti regionális fejlesztés –az Európai Unióval való harmonizáció és forrásharmonizáció Spanyolország példáján, 21-23. o. 55
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 8. A végcél: olyan innovációs megoldások alkalmazása, amelyek ezeken az elmaradott területeken biztosítják a fejlesztés lehetőségeit és ezzel egyben modellként szolgálhatnak más falusi körzetek számára. A program időtartama 3 év. 1991-93 között 217 „LEADER” program indult el. Spanyolországban 108 ilyen programot nyújtottak be, ezekből 55-öt választottak ki, amelyből 43 az 1-es célkitűzésű régiókra, míg a többi az 5/b célkitűzésű régiókra vonatkozott. Az 55-ből a Bizottság 52-t választott ki, ezek beruházási értéke 43767 millió PTS. Valamennyi térség közös jellemzője a súlyos strukturális elmaradottság, a népesség jelentős mértékű elöregedése, a hagyományos gazdasági tevékenység visszaesése, a termelői kapacitás minimális vagy nem létező megújulása, a privát szolgáltatások megszűnése vagy leromlása és sok esetben a közszolgáltatások hasonló tendenciája. Valamennyi autonóm tartomány rész vett -legalább egy programmal- ebben a kezdeményezésben. 1. táblázat LEADER programok autonóm tartományonként6 TARTOMÁNY Andalúzia Aragónia Asztúria Baleár-szigetek Kanári-szigetek Kantábria Castilla-La Mancha Castilla-León Katalónia
PROGRAM (DB) 9 3 2 2 4 4 6 8 2
TARTOMÁNY Extremadúra Galícia Madrid A.T. Murcia Navarra La Rioja Baszkföld Valencia
PROGRAM (DB) 4 4 1 1 1 1 1 3
A kezdeményezés globális jellegéből adódóan és azért, mert különféle illetve egymást kiegészítő gazdasági tevékenységek ösztönzéséről van szó, a hegyvidéki területek bizonyulnak a legmegfelelőbbnek a „LEADER” programok alkalmazására. A megkezdett programok kétharmad részét hegyvidéki körzetre alkalmazták, mert: • olyan lehetőségeket kínálnak, amelyekre nagy a kereslet a jelenlegi társadalomban és kiaknázására eddig még nem került sor (hegyvidéki turizmus) • hagyományos gazdaságok bázisai, bár lecsökkent mértékben, de további lehetőséget nyújtanak az elmaradott falusi körzetekben olyannyira szükséges sokféle tevékenységek folytatásához.7
6
Forrás: Önkormányzatok és településfejlesztés, III. Spanyol-magyar szeminárium (1997.) II. Seminario Hispano-Húngaro sobre Deseqilibrios Regionales, Carmen Muguruza Canas: Az iparpolitika Spanyolországban (271-280. o.) III. Seminario Hispano-Húngaro sobre Desequilibrios Regionales, José Sánchez Sánchez: Spanyolország hegyes vidékei, az utóbbi évtizedek válsága és fejlesztési politikája (287-307. o.)
7
56
KERESZTURI KRISZTINA: EGYSÉGBEN AZ ERŐ? 3.2.
Az előnyös bővítés hátrány?
A Spanyolország által kapott támogatások összege igen jelentős, még akkor is, ha figyelembe vesszük az ország területének nagyságát. Egy újabb tagország csatlakozása esetén (mivel az valószínű, hogy valamelyik fejletlen, kelet-európai ország lenne) jelentős mértékben csökkenne a támogatottsága, mert több igénylő jelenne meg a rendelkezésre bocsátott összegre. Ha az eddig kapott kedvezmények évi összegét az adott országok GDP-jével mérjük össze, a következő sorrendet kapjuk: 2. táblázat Kedvezmények és GDP aránya8
1
Portugália
4,00%
2
Görögország
3,97%
3
Írország
2,68%
4
Spanyolország
1,25%
5
Olaszország
0,37%
6
Németország
0,21%
7
Nagy-Britannia
0,20%
8
Franciaország
0,20%
9
Belgium
0,16%
10
Hollandia
0,13%
11
Finnország
0,08%
12
Svédország
0,04%
13
Ausztria
0,03%
Mivel 0,5 százalék alatt az összeg súlya már nem jelentős, valójában négy országnak van ebből a szempontból komoly ellenérdekeltsége: Portugáliának, Görögországnak, Írországnak és Spanyolországnak. A bővítés Portugáliát és Görögországhoz alig érintené, mert régióik az új struktúrában is kedvezményezettek maradnának. Kiesne viszont 9 spanyol régió 18,2 millió lakossal, 6 olasz régió 19,6 millió lakossal, valamint Írország és Észak-Írország egésze (5,1 millió lakossal).
ZÁRSZÓ Nem szabad elfelejtenünk, hogy a regionális egyenlőtlenségek nem csupán felületi problémák, a társadalom és a gazdaság sokkal mélyebb rétegeit érinti, mint gondolnánk. A falusi területeken a szegényebb parasztgazdákat a mezőgazdasági termelés háttérbe szorulása, a magas munkanélküliség, a 8
Luxemburgról és Dániáról nincs adat. 57
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 8. települések lakosságának elöregedése és nem utolsósorban a gyenge infrastruktúra érinti hátrányosan, a fejlett nagyvárosi polgárokat pedig a zsúfoltság, az ipar fejlődésével együtt járó környezetszennyezés és a zaj. Éppen ezért ezeket a problémákat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azonban nem elég a problémákat felismerni, orvosolni is kell azokat. Ez persze anyagi háttér nélkül lehetetlen. Spanyolország gazdasági fejletlensége miatt nem képes ezeket a gondokat nemzeti szinten, saját határain belül megoldani, ezért nemzetközi segítségre van szüksége. Ezt a segítséget attól az Európai Uniótól kapta és kapja még most is, amelynek 1986. január 1-jétől tagja. Spanyolország gazdasági elmaradottsága miatt a Strukturális és a Kohéziós Alapból is részesül. A források jelentősek és bőségesen állnak az ország rendelkezésére, lehetővé téve ezzel a régiók számára olyan kezdeményezések és fejlesztéseket, amelyekre e források hiányában nem kerülhetne sor. Ennek ellenére Spanyolország megpróbál nem csak külső segítségre támaszkodni, hanem lehetőségeihez mérten igyekszik nemzeti bevételeinek egy jelentős hányadát is a területi egyenlőtlenségek megszűntetésére fordítani. Magyarországnak tehát érdemes már most figyelemmel kísérni ezeket a forrásokat, hiszen ha csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor hasonló mértékben és hasonló alapokból számíthat segítségre. Bár ma még nincsen olyan uniós dokumentum, mely vállalná annak az időpontnak a pontos meghatározását, amikor az első új tagország csatlakozhat, de találgatások azért léteznek. Ezek szerint a legvalószínűbbnek a 2002-es bővítési időpont tűnik, mégpedig azért, mert az pénzügyi előirányzatokban 2002től jelenik meg először (ahogy az a táblázatból is látható) az új tagországok támogatására szánt összeg. 3. táblázat A strukturális intézkedések pénzügyi előirányzata (1999-2006, Mrd ecu)9 1999 EU-15 Strukturális alap Kohéziós alap
31,4 2,9
ÚJ TAGORSZÁGOK Strukturális és kohéziós alap Felkészülési támogatás ÖSSZESEN
34,3
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
31,3 2,9
32,1 2,9
31,3 2,9
30,3 2,9
29,2 2,9
28,2 2,9
27,3 2,9
0,0 1,0
0,0 1,0
3,6 1,0
5,6 1,0
7,6 1,0
9,6 1,0
11,6 1,0
35,2
36,0
38,8
39,8
40,7
41,7
42,8
Az Unió válasza erre igen tömör, de sokatmondó volt: „Mindez ambiciózus, de nem irreális elképzelés”.
9
58
Forrás: Agrár Európa 1997.8.sz.
