Kerékpárral a Tisza-tó
körül
A Menetszél 2016-os második túrája a Tisza-tó körül vezetett. Egy nap, 65km, ebből 58 km gáton, kerékpárúton, kerékpárosbarát autóúton és 7 km életveszély közepette. Egy nemzeti park, egy zsilip, egy ökocenrtum, egy kerékpáros Centrum, több strand, egy falunap, végeláthatatlan nádas, rengeteg horgász, még több madár. Indulhatunk?
A csapat 8 kerékpárosból állt plusz 1 fő a kísérőautóban. Indulás ezúttal is a szentesi Pusztai László Sporttelepről történt, egy kisbusz és egy személygépkocsi vitte a csapatot és a bringákat, lévén, hogy mindenki saját kerékpárjával vágott neki az útnak. A gépkocsikkal közel másfél óra alatt tettük meg a 110 km utat Abádaszlókig, majd némi szerelés és pakolás után elrajtolt a túra.
A településről kikeveredve rögtön jobbra fordultunk és újfent megbizonyosodhattunk, hogy igenis megfér egy úton a kerékpáros és az autós. A tó körüli horgászhelyek megközelítéséhez ugyanis ugyanazt a gáton futó utat használja mindenki, de az autósok itt lelassítanak, félrehúzódnak és néha még integetnek is, – habár ez utóbbi lehet, hogy csak a hasonló hölgykoszorúval bíró kerékpáros csapatoknak jár.
Pár km után megérkeztünk a kiskörei vízlépcsőhöz. A monumentális beton és vas kolosszuson minden tiltás ellenére megálltunk bámészkodni, lévén, hogy alföldi ember ilyent nem mindennap lát. A többfunkciós védműnek köszönhetjük tulajdonképpen a Tisza-tavat.
Némi tanakodás és a látottakra vonatkozó megfejtési kísérlet után újra felkanyarodtunk a gátra. Eléggé otthon éreztük magunkat, hiszen a kerékpárút hasonló környezetben futott, mint a Szentes és Csongrád közti kerékpárút.
Poroszlói szabad strandig kisebb pihenők közbeiktatásával érkeztünk meg, majd egy frissítő fürdés és egy kiadós ebéd elfogyasztása után megnéztük a Tisza-tavi Ökocentrumot. A felmálházott kerékpárokat sajnos nem vihettük kerítésen belülre, ezért jól jött a gépkocsikíséret, lévén, hogy volt, aki vigyázzon a bringákra. A toronyból aztán kiderült, hogy ha a gáton továbbtekerünk, közvetlen a kerékpárút melletti 3.sz pénztárnál kialakítottak egy biztonságos kerékpártárolót, csak a hölgy a pénztárban ezt nem tudta – miért is tudta volna. Ez persze semmit sem von le a hely varázsáról, ahol egyedülállóan hozták közelebb a tó élővilágát a látogatókhoz. Mindenkinek látni kell! Ami ez után következett az viszont a Tisza-tó réme. Olyan, mint a hajnali munkába járás: ki lehet bírni, de megszokni nem! Poroszlótól Tiszafüredig nincs kerékpárút, végig a 33. sz. úton kell tekerni, nem kis forgalomban. Szentesiek úgy képzeljék el ezt a szakaszt, mint a Tisza hídra felvezető közutat, csak 7 km hosszan. Pár helyen le lehet ugyan menni valamilyen szerelőútszerűségre, de nem egy defektmentes övezet. Végig autók, buszok és kamionok, aki közt, a nagy számok törvénye alapján, mindig akad néhány magát magasabb rendű emlősnek képzelő sofőr.
Az út végén pedig a másik nagy talány, a Tisza-tavi Kerékpáros Centrum impozáns épülete. Méreteihez képest ordító a haszontalansága. Van ugyan kerékpárkölcsönző, be lehet gyűjteni pár térképet, vételezni némi frissítőt, de hogy ezen szolgáltatásokhoz miért kellett 1 milliárdból egy ekkora hodályt felhúzni, azt nem sikerült megfejteni. Ráadásul se onnan, se oda nem vezet kerékpárút, így megközelíteni vagy közúton, vagy a gyalogos járdán keresztül lehet csak. És még egy vasúti átjáró is színesíti a képet.
Hogy Tiszafüred a Tisza-tó fővárosa, annak most kivételesen nem örültünk. Telibe trafáltunk ugyanis valamilyen zenés táncos sátoros ünnepet és az amúgy sem túltáblázott kerékpárút hollétéről csak sejtéseink voltak, lévén, hogy hömpölygő embertömegen kellett átverekedni magunkat. Viszont Tiszafüred után ismét várt a gát, a nyugalom és a természet.
Visszaérve Abádszalókra kissé megfáradt a csapat és volt is némi tanakodás, hogy a település előtt kövessük-e a gáton a jobbra fordul kerékpárutat, vagy letérve róla egyenesen begördüljünk a városba. Az előbbit választottuk és nem jól döntöttünk. A kerékár út egyre rosszabb lett, tele felfagyásokkal, gödrökkel, viszont a strandra simán behajthattunk. Lehet, hogy mert már késő volt és zárni készült, vagy, mert állítólag egyébként is átengedik a kerékpárosokat, mindesetre senki sem állta utunk. Végül némileg megfáradva, de megtörve nem, - bár kissé szétszóródva -, de mindenki szerencsésen visszaért és teljesítette a távot.
A csapat a hosszú nap alatt 3 órát és 42 percet töltött nyeregben. Ez alatt 66 km-t tett meg, az átlagsebesség pedig 17.5 km / óra volt. Nem kell tehát megijedni, inkább kalandra fel!!!
