MEMO/08/36 Brüsszel, 2008. január 23.
Kérdések és válaszok a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló irányelvjavaslattal kapcsolatban 1) Mit takar a szén-dioxid elkülönítésének és tárolásának fogalma? A szén-dioxid elkülönítése és tárolása egymást követő technológiai eljárásokat jelent, amelyek során a szén-dioxidot (CO2) az ipari létesítmények által kibocsátott gázokból elkülönítik, majd elszállítják és földtani közegekbe sajtolják. A szén-dioxid elkülönítésének és geológiai tárolásának (CET) legfőbb alkalmazási területe a fosszilis tüzelőanyagok – alapvetően szén és földgáz – felhasználásával végzett villamosenergia-termelés CO2-kibocsátásának csökkentése, de a technológia felhasználható a CO2-intenzív iparágak, például a cementgyártás, a finomítók, a vas- és acélgyártás, a petrolkémia, a kőolaj- és földgázfeldolgozás és más területek esetében is. Az elkülönítést követően a szén-dioxidot megfelelő földtani közeghez szállítják, amelybe – a légkörtől való hosszú távú elszigetelés céljából – besajtolják. A geológiai tárolás mellett más tárolási lehetőségek is léteznek, például a vízoszlopban vagy az ásványképződés révén való tárolás. Ismereteink szerint a vízoszlopban való tárolás nagy környezeti kockázatot jelent, ezért a Bizottság a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló irányelvjavaslatában megtiltja, hogy az Európai Unión belül alkalmazzák. Az ásványképződés révén való tárolás jelenleg kutatás tárgyát képezi, amelynek eredményeit figyelemmel fogják követni. 2) Hogyan működik a geológiai tárolás? Négy fő módszer létezik, amelyek segítségével a szén-dioxidot jól megválasztott földtani közegekben fel lehet fogni: Az első a nyomástartás elvén történő CO2felfogás, amely a szén-dioxid távozását már a kezdetektől megakadályozó, nem áteresztő fedőkőzet jelenlétén alapul. A második módszer másodlagos CO2felfogásnak nevezhető: ennek során a szén-dioxidot a kőzet pórusaiban ható kapilláris erő tartja. Ez a folyamat mintegy 10 évvel a besajtolást követően zajlik. A harmadik lehetőség az oldódásos CO2-felfogás, amely esetében a szén-dioxid a földtani közegben található vízben feloldódik, majd lesüllyed, mivel a vízben oldott CO2 nehezebb a tiszta víznél. Ez a jelenség 10–100 évvel a besajtolást követően válik jelentőssé. Végezetül a CO2 ásványképződés révén való felfogása úgy történik, hogy a feloldott szén-dioxid reakcióba lép a kőzettel, és ennek eredményeképpen ásványok keletkeznek. 3) Miért van szükség a CET-re? Tény, hogy a legfenntarthatóbb megoldást mind az ellátás biztonsága, mint az éghajlatváltozás szempontjából az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások jelentik, az Európai Unió és a világ CO2-kibocsátását azonban csak úgy lehet 2050-ig 50%-kal csökkenteni, ha egyidejűleg más lehetőségeket is kihasználunk, többek között a szén-dioxid elkülönítését és tárolását.
Az időzítésnek döntő jelentősége van. A széntüzelésű erőművek energiatermelési kapacitásának mintegy harmadát az elkövetkező tíz éven belül Európában más technológiával fogják helyettesíteni. Ami a nemzetközi közösséget illeti, Kína, India, Brazília, Dél-Afrika és Mexikó energiafogyasztása világszinten a kereslet nagymértékű növekedéséhez fog vezetni, amelyet várhatóan nagyrészt fosszilis tüzelőanyagokból fognak kielégíteni. Sürgősen fel kell készülni az ezzel feltehetőleg járó, igen jelentős mértékű szén-dioxid-kibocsátás kezelésére. 4) Műszakilag kiérlelt megoldás-e a CET? A szén-dioxid elkülönítésének, szállításának és tárolásának elemeit külön-külön már mind demonstrálták, de továbbra is kihívást jelent ezek teljes CET-folyamatba rendezése, valamint a költségek csökkentése. Az európai vállalkozások részvételével zajló legnagyobb CO2-tárolási projektek az északi-tengeri Sleipner1 projekt (Statoil) és az algériai In Salah2 projekt (Statoil, BP és Sonatrach). A szén-dioxidot mindkét projekt keretében – még az értékesítés előtt – kivonják a földgázból, és felszín alatti földtani közegekben tárolják. A Sleipner projekt kiváltója a szén-dioxidra kivetett norvég adó volt, amely jelentősen magasabb, mint a Sleipner földgázmező földtani közegében való CO2-tárolás tonnánkénti költsége. Az In Salah projekt a BP belső kibocsátáskereskedelmi rendszerének következtében jött létre. További folyamatban lévő demonstrációs projektek még a Vattenfall Schwartze Pumpe-i projektje3 Németországban, amely a tervek szerint 2008 közepén áll üzembe, valamint a franciaországi Lacqimedencében a Total CET-projektje. Az érintetteknek a Bizottság támogatását élvező kezdeményezése: a fosszilis tüzelésű kibocsátásmentes erőművekkel foglalkozó európai technológiai platform mintegy 15 olyan teljes méretarányú demonstrációs projektet határozott meg, amelyek a szükséges gazdasági keret létrejöttét követően azonnal elindulhatnának. 5) Mennyibe fog kerülni a szén-dioxid elkülönítése és tárolása? A CET költsége részben a szén-dioxid elkülönítésére, szállítására és tárolására szolgáló berendezésekhez szükséges tőkebefektetésből, részben pedig a széndioxid tárolására szolgáló berendezések gyakorlatban való üzemeltetésének költségéből – például a szén-dioxid elkülönítéséhez, szállításához és tárolásához szükséges energia árából – adódik össze. A jelenlegi technológiaárakat figyelembe véve az előre fizetendő befektetési költségek hozzávetőlegesen 30–70%-kal (azaz erőművenként több száz millió euróval) magasabbak, mint a hagyományos erőművek esetében, az üzemeltetési költségek pedig jelenleg 25–75%-kal haladják meg a CET-technológiát nem alkalmazó széntüzelésű erőművekét. A technológiai ipari méretű/léptékű bevezetésével párhuzamosan ezek a költségek várhatóan jelentős mértékben csökkenni fognak. 6) Mikorra várható a technológia széles körű elterjedése? A CET térnyerése a szén-dioxid-kibocsátási egységek és a technológia árának függvényében fog alakulni. Akkor kezdik majd el alkalmazni a CET-et, ha olcsöbb lesz a CO2-kibocsátást a CET révén megelőzni, mint megfizetni a kibocsátási egységek árát. Bár mindkét ár továbbra is nagyon bizonytalan, az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos intézkedéseket tartalmazó csomag jóvoltából bizonyos mértékig stabilizálódni fognak.
1
http://www.statoil.com/statoilcom/technology/SVG03268.nsf?OpenDatabase&lang=en http://www.colloqueco2.com/IFP/fr/minisiteCO2/presentations2007/ColloqueCO2-2007_Session2_3Wright.pdf 3 http://www.vattenfall.com/www/vf_com/vf_com/365787ourxc/366203opera/366779resea/366811co2-f/index.jsp 2
2
Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere az elkülönített, elszállított és biztonságosan tárolt szén-dioxidot ki nem bocsátottként fogja elismerni. A rendszer felülvizsgálata révén a kibocsátáskereskedelem is kiveszi a részét az üvegházhatást okozó gázok 20%-os csökkentésére tett európai uniós célkitűzés teljesítéséből, ami valószínűleg a szén-dioxid-kibocsátási egységek árának stabilizálódását vonja maga után. A fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrálásának támogatásáról szóló közleményében a Bizottság elkötelezettségének ad hangot a CET korai, hatékony demonstrációja mellett, és jól időzítetett, határozott kezdeményezésekre szólítja fel mind az ipart, mind a közszektort. A demonstráció célja, hogy az egyes folyamatrészek ipari méretű, gyakorlati integrációjából tanulságok legyenek levonhatók. Az ezt lehetővé tévő jogi keret a demonstrációs projektekre és a jövőbeli egyéb CET-projektekre is alkalmazható. A demonstrációs projektek beindulásával a technológia ára az elkövetkező tíz év során valószínűleg jelentős mértékben csökkenni fog. A szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló irányelvtervezethez készült hatásvizsgálati tanulmányban ismertetett bizottsági becslések szerint a CET térhódítása ipari méretekben valószínűleg 2020 körül kezdődik el, és azt követően jelentősen felgyorsul majd. 7) Ki fogja viselni a költségeket? A CET bevezetését jogilag megalapozó javaslat az üvegházhatást okozó gázok 20%-os csökkentésére tett célkitűzés teljesítéséhez szükséges költségeken túl nem jár többletköltséggel. Amint a technológia kiérleltté válik, az egyes üzemeltetők maguk dönthetik el, hogy folytatják-e a kibocsátást és fizetik a kibocsátási egységeket, vagy pedig a CET alkalmazásával csökkentik a kibocsátást és így kevesebb kibocsátási egységet kell beszereztniük a piacon. Az üzemeltetők által fizetendő legmagasabb összeget főként a szén-dioxid ára fogja meghatározni: a CET bevezetésére csak akkor kerül sor, ha egy tonna CO2 ki nem bocsátása kevesebbe kerül, mint egy kibocsátási egység. E tekintetben a szén-dioxidkibocsátás árába be fognak épülni a CO2-kibocsátás éghajlatra gyakorolt hatásának költségeit. A kérdéses piac helyzetétől függően előfordulhat, hogy az üzemeltetők a kibocsátással járó költségek bizonyos százalékát továbbhárítják a fogyasztókra. (Lásd a terhek megosztásáról és a kibocsátáskereskedelmi rendszer módosítására tett javaslatról szóló tájékoztatót.) A korai szakaszban a CET demonstrációs projektjei – a kibocsátáspiaci ösztönzőkön túlmenően – kiegészítő finanszírozásra is szorulnak, mivel a technológia jelenlegi költsége nagymértékben meghaladja a szén-dioxid-kibocsátás árát. A kiegészítő finanszírozás elősegítése érdekében döntő jelentőséggel bír majd az ágazat határozott pénzügyi elkötelezettsége, de várhatóan meghatározó szerepet fognak játszani a tagállamok támogatási intézkedései is. Tekintettel arra, hogy milyen fontos a CET korai demonstrációja a villamosenergiatermelésben, és mivel előfordulhat, hogy az ilyen projektek közül több bizonyos mértékig közfinanszírozásra szorul, a Bizottság a villamosenergia-termelés területén folyó projektek esetében kész kedvezően megítélni a CET demonstrációjával kapcsolatos többletköltségekre nyújtott állami támogatásokat. A Bizottság ez irányú elkötelezettsége megmutatkozik a környezetvédelmi állami támogatásokról szóló, az intézkedéscsomaggal egyidőben elfogadott módosított iránymutatásban is.
3
8) Kötelező lesz-e a CET? Egyelőre nem. A bizottsági javaslat csak lehetővé teszi a szén-dioxid elkülönítését és tárolását azáltal, hogy keretet hoz létre a környezeti kockázatok kezelésére és a jogszabályokban meglévő akadályok felszámolására. Azt, hogy a CET a jövőben elterjed-e a gyakorlatban is, a szén-dioxid-kibocsátás ára és a technológia költsége fogja meghatározni. Minden egyes üzemeltető maga döntheti majd el, hogy a CET alkalmazása kifizetődő-e számára. Az irányelvjavaslathoz készült hatásvizsgálat foglalkozott a CET kötelezővé tételének vonzataival is. A CET korai bevezetése igen költséges lenne, és sem a technológiai fejlődés segítését és a levegő minőségének javulását, sem a CET Európai Unión kívüli korai elterjedését illetően nem járna egyértelmű előnyökkel. A CET kötelezővé tétele ellentétes lenne az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer piaci alapú megközelítésével is. További ellenérv, hogy jelenleg indokolatlan kockázattal jár olyan technológiát kötelezőként előírni, amelyet ipari méretekben még nem demonstráltak. A helyzet azonban változhat. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020 utáni csökkentéséhez alapvetően szükség lesz a CET bevezetésére, 2015-re pedig világosabban kirajzolódnak a technológiai választási lehetőségek. Amennyiben tehát a CET elterjedése lassúnak bizonyul, a szakpolitikák megalkotói kénytelenek lesznek ismét megfontolni a CET-technológia alkalmazásának kötelezővé tételét. 9) Hogyan jelenik meg a CET az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében? A CET bevezetésének fő ösztönzőjét a kibocsátáskereskedelmi rendszer fogja szolgáltatni. Az uniós jogi keret rendelkezései szerint az elkülönített és biztonságosan tárolt szén-dioxidot a kibocsátáskereskedelmi rendszer úgy minősíti, mint amelyet ki sem bocsátottak. A II. szakaszban (2008–2012) a CETlétesítmények egyoldalú részvételi szándék alapján részt vehetnek a kibocsátáskereskedelmi rendszerben. A kibocsátáskereskedelmi irányelv módosítására tett javaslat szerint a III. szakaszra vonatkozóan (2013-tól kezdődően) az elkülönítésre, a szállításra és a tárolásra szolgáló létesítmények kifejezetten szerepelni fognak az irányelv I. mellékletében. 10) Milyen mértékben járul majd hozzá a CET uniós szinten a CO2kibocsátás csökkentéséhez? Ennek pontos mértéke a CET elterjedésének függvényében alakul majd, de az irányelvtervezethez készült hatásvizsgálat előrejelzése szerint a CET kibocsátáskereskedelmi rendszerben történő figyelembevételével – ha feltételezzük, hogy az üvegházhatást okozó gázokat 2020-ig 20%-kal sikerül csökkenteni, és a század közepére kitűzött cél tekintetében 2030-ra jelentős haladást sikerül elérni – 2020-ban 7 millió tonna szén-dioxid elkülönítésére kerülhet sor. Ez a mennyiség 2030-ra megközelítőleg 160 millió tonnára emelkedhet. A 2030-ban így megelőzhető CO2-kibocsátás az Európában szükséges csökkentés mintegy 15%-át tenné ki4. Hasonló nagyságrendűek a kibocsátás világszinten várható csökkentésével kapcsolatos becslések is, amelyek 2030-ra mintegy 14%-ot jeleztek elő5.
4 5
A szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló irányelvjavaslathoz készült hatásvizsgálat (SEC(2008)XXX). „A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése” című közleményhez (COM(2007)2) készült hatásvizsgálat (SEC(2007)8).
4
11) Milyen ismérvek alapján, milyen eljárással fogják a tárolóhelyeket kiválasztani? A szén-dioxid tárolására főként két földtani közeg alkalmas: a kimerített olaj- és földgázmezők, illetve a sós vizet tartó víztartó rétegek (olyan talajvíztestek víztartó rétegei, amelyeket sótartalmuk alkalmatlanná tesz ivóvízként vagy a mezőgazdaságban történő felhasználásra). A helyszín kiválasztása a tárolástervezés döntő jelentőségű szakasza. A tagállamoknak joguk van meghatározni, területük mely részeit lehet a szén-dioxid tárolására használni. Amennyiben a szükséges információk megszerzéséhez talajfelderítésre van szükség, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának tiszteletben tartásával talajfelderítési engedélyeket kell kibocsátani. Az engedélyek 2 éves időtartamra szólnak és megújíthatók. A lehetőségként felmerülő helyszínt a javaslat I. mellékletében meghatározott szempontok szerint részletes elemzésnek kell alávetni, ideértve a szén-dioxid besajtolását követően várható viselkedés modellezését is. A helyszín csak akkor tekinthető alkalmasnak, ha az elemzés kimutatja, hogy a javasolt feltételek mellett csekély a szivárgás kockázata, és jelentős egészségi vagy környezeti következmények előfordulása sem valószínű. A helyszín előzetes elemzését a potenciális üzemeltető végzi el, majd ezt követően az engedélykérelemhez csatolva benyújtja a dokumentációt a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának. A hatáskörrel rendelkező hatóság megvizsgálja az információkat, és ha megállapítja, hogy megfelelnek a feltételeknek, engedélyezési határozattervezetet bocsát ki. A korai szakaszban megvalósuló tárolási projektek esetében a javaslat további biztosítékot is tartalmaz. Az irányelv Európa-szerte egységes alkalmazásának biztosítása és a szén-dioxid elkülönítésébe vetett közbizalom előmozdítása érdekében a Bizottság – műszaki szakértőkből álló tudományos testület segítéségével – felülvizsgálhatja az engedélyek tervezetét. A Bizottság véleménye nyilvános lesz, de a szubszidiaritás elvének megfelelően az engedélyezéssel kapcsolatos végleges döntés a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság kezében marad. 12)
Engedélyezik-e az Európai Unión kívüli tárolást?
Az irányelvjavaslat csak az Európai Unión belüli, illetve ha – a Bizottság reményeinek megfelelően –beépítik az EGT-megállapodásba, az Európai Gazdasági Térségen belüli tárolásra terjed ki. Az irányelvjavaslat értelmében az ezekben a régiókban tárolt szén-dioxidot a kibocsátás-kereskedelmi rendszer szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ki sem bocsátották volna. A szén-dioxid Európai Unión kívüli tárolása ugyan nem lesz tilos, de a kibocsátáskereskedelmi rendszerben ez a mennyiség nem lesz figyelembe vehető, tehát nem nagyon lesz érdemes a tárolást ilyen módon megoldani.
5
13) Milyen kockázata van a szivárgásnak? Mi történik akkor, ha a tárolóhelyből szén-dioxid szivárog? A szivárgás kockázata nagyban függ majd az adott tárolóhelytől. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportnak (IPCC) a CET-ről szóló külön jelentése megállapította: „a megfigyelések arra engednek következtetni, hogy megfelelően megválasztott és fenntartott geológiai [CO2-] tározókban az anyagmennyiség több mint 99%-át 100 éven át nagy valószínűséggel, 1000 éven át pedig várhatóan sikerül megtartani”6. Ezek szerint a kulcsfontosságú kérdés a tárolóhelyek megfelelő kiválasztása és fenntartása. A tárolóhelyek megválasztására vonatkozó követelményekbiztosítani hivatottak, hogy kizárólag olyan helyszínek legyenek kiválaszthatók, amelyek minimális szivárgási kockázatot rejtenek magukban. Az a rendelkezés pedig, amely értelmében a Bizottság – független tudományos testület segítségével – felülvizsgálhatja az engedélyezési határozatok tervezetét, további biztosítékot jelent arra nézve, hogy a követelményeket az egész Európai Unió területén következetesen érvényesítik. Tervet kell kidolgozni annak ellenőrzésére, hogy a besajtolt szén-dioxid a várakozásoknak megfelelően viselkedik-e. Ha a helyszín kiválasztásakor tanúsított elővigyázatosság ellenére a gyakorlatban szivárgás tapasztalható, korrekciós intézkedéseket kell tenni a helyzet orvoslására, és vissza kell állítani a tárolóhely biztonságos állapotát. A szivárgás következtében a környezetbe jutó szén-dioxid után kibocsátási egységeket kell leadni, mivel a kibocsátáskereskedelmi rendszer ezt a mennyiséget a forrás elhagyásának idején ki nem bocsátottként vette figyelembe. Végezetül szivárgás esetén alkalmazni kell a környezeti felelősségről szóló irányelvnek7 a helyi környezetben okozott kárért viselt felelősségre vonatkozó rendelkezéseit is. 14)
Ki felel a CO2-tárolóhelyek helyszíni ellenőrzéséért?
A tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága köteles biztosítani annak ellenőrzését, hogy betartják-e a javasolt irányelv rendelkezéseit. Rendes helyszíni ellenőrzést legalább évente egyszer kell tartani, amelynek keretében vizsgálatnak kell alávetni a besajtolás és a folyamatos ellenőrzés céljára igénybe vett berendezéseket, valamint a tárolókomplexum valamennyi releváns környezeti hatását. Ezenfelül rendkívüli helyszíni ellenőrzést kell végezni abban az esetben, ha szivárgásról érkezik bejelentés, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságnak benyújtott éves jelentés arról tanúskodik, hogy a létesítmény nem felel meg a javasolt irányelvnek, illetve minden olyan egyéb esetben, amikor aggályra okot adó körülmény merül fel. 15)
Hogy biztosítható hosszú távon a tárolóhelyért viselt felelősség?
A geológiai tárolás időtartama jóval meghaladja egy átlagos gazdasági vállalkozás élettartamát. Intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a tárolóhelyeknek hosszú távon felelősségteljes kezelője legyen. A javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a tárolóhelyeket hosszú távon a tagállamok ellenőrzése alá kell helyezni. A szennyező fizet elve azonban megköveteli, hogy mindaddig, amíg a helyszínen fennáll a szivárgás jelentős kockázata, az üzemeltető továbbra is viselje a felelősséget.
6 7
Az IPCC külön jelentése (lásd az 1. lábjegyzetet), 14. o. 2004/35/EK irányelv
6
Szabályokat kell alkotni annak biztosítása érdekében is, hogy a tagállamok különböző megközelítései ne vezessenek a verseny torzulásához. Az irányelvjavaslat értelmében a tárolóhely akkor kerül az állam ellenőrzése alá, amikor valamennyi rendelkezésre álló adat arra utal, hogy a szén-dioxid a jövőben végtelen ideig teljes egészében a tárolóhelyen belül marad. Mivel a tárolóhely élettartama során ez a második kulcsfontosságú döntés (az első a helyszín használatba vételére vonatkozó engedély), a javaslat értelmében a Bizottság ezeket a határozatokat is felülvizsgálhatja. További információk: A szén-dioxid elkülönítéséről és tárolásáról szóló bizottsági weboldal: http://ec.europa.eu/environment/climat/ccs/index_en.htm Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportnak a szén-dioxid elkülönítéséről és tárolásáról szóló külön jelentése: http://arch.rivm.nl/env/int/ipcc/pages_media/SRCCS-final/IPCCSpecialReportonCarbondioxideCaptureandStorage.htm
7
