Kérdések és Válaszok a CO2 föld alatti tárolás direktívájával kapcsolatosan Miért van szükség a CO2 leválasztására és föld alatti elhelyezésére (CCS)? Hosszú távon az energiahatékonyság és a megújuló energiák jelentik az energiaellátás biztonságát és a klíma védelmét szolgáló fenntartható megoldást. Azonban 2050-ig ezek az eszközök nem képesek a szükséges 50%-kal csökkenteni az üvegházgáz-kibocsátást a CO2 leválasztási és föld alatti elhelyezési technológiák alkalmazása nélkül. Az időzítés nagyon kritikus kérdés, mivel az elkövetkező 10 évben lecserélésre kerül Európa szenes erőműveinek mintegy harmada. Eközben Kína, India, Brazília, Dél-Afrika és Mexikó energiafelhasználása folyamatosan növekszik és ezt a hatalmas igényt, legalább is nagyrészt, fosszilis erőművek fogják kielégíteni. Képesnek kell lenni arra, hogy e jövőbeli nagy kibocsátásokat valamilyen módon kezelni tudjuk Mennyibe kerül a CCS technológia alkalmazása A CCS-költségek egy része CO2 leválasztására, szállítására és elhelyezésére alkalmas infrastruktúra kiépítésére fordított beruházási tétel, másik része pedig az infrastruktúra működtetéséből, például a működtetéshez szüksége többlet-energiaigényből tevődik össze. A jelenlegi technológiai árak mellett a beruházási költségek 30-70 % a működési költségek pedig 25-75%-kal haladják meg a CCS-technológiát nem alkalmazó erőművek költségeit. Ezek a költségek várhatóan jelentős mértékben fognak csökkenni a technológia piaci bevezetése során. Mikorra várható a technológia szélesebb körű alkalmazása Az eljárás elterjedése elsősorban a szén-dioxid kvóta és a technológia költségén múlik. Amint a kiküszöbölt szén-dioxid tonnánkénti ára alacsonyabb lesz, mint a kvótaár azonnal el fog indulni a CCS technológia elterjedése. Habár mindkét ár alakulása meglehetősen bizonytalan, az EU „klíma és energiacsomag” célja éppen az árstabilizálás fokozása. Az EU Kibocsátás Kereskedelmi Rendszere a leválasztott és biztonságban szállított-eltárolt szén-dioxidot ki nem bocsátottnak tekinti. A Kereskedelmi Rendszer - amely az Unió üvegházgáz-kibocsátásának 20%-t tartalmazza - átalakítása várhatóan jelentős mértékben emelni fogja a CO2 piaci árát A 2008. január 23-án megjelent „Fenntartható Energiatermelés Támogatása” c. közlemény az Unió a CCS-technológia minél korábbi demonstráció iránti elkötelezettségét tükrözi, egyben komoly hozzájárulást vár a az ipari és állami szektor részéről. A demonstráció célja, hogy a CCS ipari méretekben alkalmazott technológiai elemeinek integrálásából minél többet lehessen tanulni. A CCS technológiát lehetővé tevő jogi szabályozás a demonstrációs projektekre és jövőbeli CCS projektekre egyaránt érvényes lesz. A demonstrációs projektek beindulásával a CCS-technológia ára várhatóan jelentősen csökkenni fog az elkövetkező 10 évben. Az Unió előrejelzése szerint, amint az a szén-dioxid föld alatti tárolásával foglalkozó direktíva hatástanulmányában is megjelent, a CCS-technológia térhódítása 2020-tól várható. Ekkor válik ugyanis támogatás nélkül piacképessé, és fog majd egyre jelentősebb szerepet játszani.
Ki fogja viselni a költségeket A CCS-technológia alkalmazása nem fogja tovább növelni a 20%-os üvegházgáz-kibocsátás csökkentés költségeit. Amit a technológia fejlettségi szintje arra alkalmassá válik, az üzemeltetők eldönthetik, hogy a kibocsátást és a kvótaár megfizetését, vagy a CCStechnológia alkalmazását és a kvótanyerést választják. Azt, hogy mennyit fizet az üzemeltető, a CO2 kvótaára fogja meghatározni. A CCS-technológia alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a kiküszöböl szén-dioxid tonnánkénti ára alacsonyabb lesz, mint a kvótaár. Ebben a vonatkozásban a kvótaár a CO2-kibocsátás „klíma terhelési díját” jelenti. A piaci helyzettől függően az üzemeltetők a költség egy részét a fogyasztókra terhelhetik. A kezdeti időszakban a CCS demonstrációs projekteknek szükségük van a szén-dioxid piaci bevételeken felüli támogatásra, mert a technológia jelenlegi ára jelentősen magasabb a kvótaárnál. A folyamat katalizálása érdekében nagyon fontos a kezdeti többlet-finanszírozás, de az ipar elkötelezettsége és a Tagállamok hozzájárulása is nélkülözhetetlen. Az energia előállítás területén a CCS-technológia korai demonstrációjának fontossága, a többletfinanszírozás szükségessége miatt az Unió elfogadja az alkalmazás állami támogatását. Az ezzel kapcsolatos állásfoglalást a 2008. január 23-án elfogadott Környezetvédelmi Állami Támogatási Irányvonalak tartalmazza. A módosított Kibocsátás Kereskedelmi Direktíva alapján az eladott kvóták után befolyó összegek legalább 50%-t kellene a klímaváltozás elleni küzdelemre, így a környezetvédelmi szempontból megfelelően biztonságos CCS-technológia alkalmazására fordítani. Sőt ezeken túlmenően mintegy 300 millió kibocsátási egység - az új belépők tartalékából - eladásából származó bevétel akár 12 ipari méretű demonstrációs projekt és innovatív megújuló energiával kapcsolatos technológiai fejlesztésének támogatására felhasználhatóvá válik. Kötelező lesz a CCS technológia alkalmazása? Jelenleg nem. A direktíva lehetővé teszi a szén-dioxid leválasztását és tárolását, egy olyan keretet biztosítva, amely kezeli a környezetvédelmi kockázatokat és eltávolítja a technológiai alkalmazás útjában álló akadályokat. Hogy a CCS-technológiának gyakorlati jelentősége is lesz, az elsősorban a CO2 és a CCS-technológia árától függ. A CCS alkalmazásáról pedig a működtetőnek kell döntést hozni. Annak érdekében, hogy a technológiai beszorulás elkerülhető legyen, a Tagállamok kötelesek arról gondoskodni, hogy a 300 megawattnál nagyobb teljesítményű erőművek csak akkor kapnak működési engedélyt, ha 1) megfelelő tároló hely rendelkezésre áll;2) a szállítási lehetőségek technológiailag és gazdaságilag megvalósíthatók; 3) ha műszakilag és gazdaságilag megvalósítható a CO2 leválasztás retrofit alkalmazása (azaz leválasztásra kész). Amennyiben a feltételek adottak, a leválasztó és komprimáló berendezések számára megfelelő helyet kell biztosítani az üzemegység területén. Elképzelhető azonban, hogy a helyzet változni fog. Ahhoz, hogy a kibocsátás-csökkentési célokat elérjük 2020-ra, a CCS-technológia alkalmazása elengedhetetlen, és 2015-re a benne rejlő lehetőségek egyértelműen fognak látszódni. Amennyiben a technológia környezetvédelmi biztonság és a gazdaságosság tekintetében bizonyítást nyer, a direktíva 2015-ös felülvizsgálata során a fosszilis erőművek számára kötelező alkalmazás kérdését újra meg fogják vizsgálni.
Milyen módon fogja kezelni az Európai Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer a CCS-t? A Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer a legjelentősebb pénzügyi ösztönző a CCS-technológia alkalmazására. A leválasztott és biztonságosan tárolt szén-dioxid - az EU jogi szabályozása alapján - nem kibocsátottnak minősül a Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerben a kereskedés II. Fázisában (2008-2012), míg a 3. fázisban a Kibocsátás-kereskedelmi Direktíva explicit módon beemeli a CCS-t a Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerbe. Mekkora mértékben fog a CCS-technológia alkalmazása hozzájárulni a CO2-kibocsátás csökkentéséhez az EU-ban? A pontos mennyiség a CCS-technológia hatékonyságától függ. Ugyanakkor az Uniós direktíva előkészítése során végzett Hatástanulmány alapján a CCS-technológia 2020-ban mintegy 7 millió, 2030-ban pedig már 160 millió tonna kiküszöbölt CO2 mennyiséget jelenthetne, amely a csökkentés mintegy 15%-t teszi ki. A globális becslések hasonló, mintegy 14%-os hozzájárulást látnak a CCS-technológia alkalmazásával. Milyen tárolók és milyen módon kerülhetnek kiválasztásra? Alapvetően két tároló típus jöhet szóba a CO2 elhelyezése szempontjából: letermelt kőolaj és földgáz mezők és sósvizes víztartó rétegek (olyan mélységi víztestek, amelyek magas oldott sótartalmuk miatt nem alkalmasak ivóvíz, vagy mezőgazdasági felhasználásra). A tároló kiválasztása a projekt tervezési fázisának egyik legkritikusabb pontja. A Tagországuk maguk állapítják meg, hogy mely területek lehetnek alkalmasak CO2 tárolására. Abban az esetben, ha kutatást kell folytatni a szükséges információ beszerzésére, a kutatási engedélyeket nem diszkriminatív módon kell kiadni, mégpedig 2 éves érvényességgel és a hosszabbítás lehetőségével. A részletes vizsgálatot a direktíva I. mellékletben szereplő kritériumok mentén kell elvégezni, beleértve a besajtolt széndioxid viselkedésének modellezését is. A tároló csak akkor használható, ha a feltételezett körülmények között nincs jelentős szivárgási kockázat és egészségre és a környezetre veszélyes események bekövetkezésének valószínűsége megfelelően kicsi. A tároló kezdeti vizsgálatát a potenciális működtető végzi, amelynek eredményeit a Tagország kompetens hatósága számára benyújt az engedélyeztetési eljárás során. Amennyiben a hatóság elfogadja az információkat, mert azok az előírt feltételeknek megfelelnek, egy előzetes engedélyt ad ki. A technológiai alkalmazás korai szakaszában további biztonsági lépcső is közbe van iktatva: A direktíva következetes alkalmazása és a CCS-technológia iránti társadalmi bizalom növelése érdekében az előzetes engedélyeket az Európai Unió szakértői testületei is megvizsgálják. Az Unió véleménye nyilvános lesz, ugyanakkor a végső engedélyezés a kompetens hatósági jogkörében marad a szubszidiaritás elvének megfelelően. Lehetséges-e az EU-n kívüli tárolás engedélyezése? A direktíva csak az EU-n belüli tárolást szabályozhatja, illetve várhatóan a teljes EU Gazdasági Térségre kiterjesztésre kerül. Az ezen a területen tárolt szén-dioxid a direktíva
alapján a Kereskedelmi Rendszer szerint nem kibocsátottnak minősül majd. A területen kívüli elhelyezés nem tiltott, de kredit nem adható érte, amely kevés ösztönzést jelent az ilyen jellegű tevékenység elvégzésére. Mekkora kockázata van a szivárgásnak? Mi történik szivárgás esetén? A szivárgás alapvetően a választott tárolótól függ. Az IPCC CCS-sel kapcsolatos jelentése alapján a „megfelelően kiválasztott és kezelt tároló 100 évig nagy biztonsággal, 1000 évig pedig nagy valószínűséggel képes visszatartani a szén-dioxid 99%-t a kiszivárgástól. A kulcs tehát a tároló megfelelő kiválasztása és kezelése. A kiválasztási kritériumok olyan módon kerültek meghatározásra, hogy a szivárgási kockázat minimális legyen. Az EU szakértői testülete további bizonyosságot ad arra vonatkozóan, hogy a direktíva irányelvei az Unió egész területen egységesen legyenek betartva. Egy monitoring terv felállítása is szükséges, amely igazolja, hogy a besajtolt szén-dioxid az elvártnak megfelelő módon viselkedik. Amennyiben a gondos tervezés és kivitelezés ellenére mégis csak szivárog a rendszer, korrigáló lépések megtétele szükséges, hogy a biztonságos állapot helyreálljon. A kibocsátási krediteket pedig a szivárgás mértékéig vissza kell szolgáltatni. Továbbá a szivárgás miatt fellépő lokális károk rendezésére a Környezeti Felelősség Direktíva vonatkozó szabályozását kell alkalmazni. Ki felügyeli a tárolókat? A Tagállam kompetens hatóságának a feladata biztosítani a direktíva betartását. Rutin felügyeleti vizsgálatokat kell lefolytatni minden évben, amelyek a besajtoló és monitoring eszközöket valamint a teljes környezeti rendszert ellenőrzik. Nem rutinszerű vizsgálatokra a szivárgás észlelésekor, a direktíva előírásának nem megfelelő installációk és bármilyen más problémás esetben lehet szükség. Hosszú távon hogyan van a felelősség kérdése szabályozva? A föld alatti tárolás élettartama jóval meg fogja haladni egy-egy üzem működési idejét. Éppen ezért olyan szabályozásra van szükség, amely a hosszú távú felelősség kérdésére is választ ad. Ennek érdekében a direktíva hosszabb távon, átruházza a felelősséget a Tagállamra. Ugyanakkor, a „szennyező fizet” elv alapján az üzemeltetőnél marad a felelősség amíg jelentős a szivárgás kockázata. Lényeges azonban, hogy az eltérő tagállami szabályzás miatt ne alakulhasson ki versenytorzító helyzet. A direktíva alapján a tárolót akkor lehet az Tagállamra átruházni, ha 1) minden lehetséges mérés és számítás azt mutatja, hogy a besajtolt szén-dioxid teljes mértékben a tárolóban marad, 2) egy minimális, átadást megelőző időszakot a kompetens hatóság állapít meg, 3) az átruházás utáni időszakra az üzemeltető vállalat, legalább a monitoring fenntartási költségei fedező, pénzügyi hozzájárulást ad, 4) a tároló lezárásra kerül, a besajtoló infrastruktúrát pedig eltávolították. Mivel ez a másik lényeges döntés a tároló élettartama alatt, a kérdés eldöntésében Uniós vizsgálat lefolytatása is szükséges. Milyen lépések várhatók a jogharmonizáció területén? A tagállamok 18 hónapon belül kell, hogy átültessék a direktívát a nemzeti szabályozásba, amelynek megfelelőségét az Unió ellenőrizni is fogja.
Ezalatt az Unió bizonyos vezérelveket fog kidolgozni kritikus kérdések esetében, mint pl. a CO2-folyam összetétele, a felelősség átruházása és a pénzügyi hozzájárulás mértékének számítása az átruházási időszakot követően, amelyek segítik majd a szabályozás beépülését. Mindezek mellett a kompetens hatóságok információcseréjét is támogatni akarja az Unió. Ezen felül egy olyan tudományos testület létrehozása is cél, amely támogatni fogja az Unió szakmai véleményezését a projektekkel kapcsolatosan. Végül a monitoring és jelentéskészítéssel kapcsolatos vezérelvek elkészítése is folyamatban van a CCS-technológia Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerbe történő beemelés céljából.
Forrás: http://europa.eu
