Kutatási zárótanulmány
Képzési és továbbképzési igények és lehetőségek a felnőttképzők körében (Állapotfelmérés, 2004)
Kraiciné Szokoly Mária – T. Kiss Tamás
Budapest 2004
1
A Nemzeti Felnőttképzési Intézet és a Studiare Kft megbízásából az MTA Szociológiai Kutatóintézete és a Monitor Kft. – 2004. szeptember és október folyamán - kérdőíves adatfelvételt végzett a felnőttképzés területén, országos reprezentatív mintán. A rétegzett, véletlenszerű minta a felnőttképzéssel foglalkozó intézmények vezetői és szakalkalmazottai köréből – a megrendelők kérésének megfelelően - 304 főt szólított meg. A megrendelő célja a vizsgálattal az volt, hogy az országos minta alapján •
információt szerezzen arról, hogy a felnőttképzésben dolgozó vezetők és szakalkalmazottak hogyan definiálják saját beosztásukat, munkakörüket,
•
milyen szakképesítéssel töltik be munkakörüket, a felnőttképző szerepét,
•
választ adjon arra, hogy a felnőttképzők az elmúlt évek során milyen szakmai továbbképzéseken vettek részt,
•
hogyan ítélik meg önképzési lehetőségeiket,
•
foglalkozásuk, beosztásuk mennyire ösztönzi őket a szakirányú továbbtanulásra.
•
Mindezek alapján javaslatokat fogalmazzon meg az NFI, illetve az illetékes szaktárcák számára a felnőttképzők továbbképzési rendszerének tartalmi, módszertani és pénzügyi feltételi kidolgozására.
Hipotézisek 1. A kutatás abból a hipotézisből indult ki, hogy a 2001. évi felnőttképzési törvény megjelenése ellenére Magyarországon a felnőttképző intézmények és szervezetek körében nincs tudatos humánerőforrás politika és stratégia, azaz a vezetők és szakalkalmazottak kiválasztása esetlegesen történik.
2
A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy nincs szervezett vezetőképzés, amely a területen biztosítaná helyi, regionális és országos szinten a megfelelő szakemberek kiválasztását. Feltételeztük, hogy többek között ennek oka lehet az a tény, hogy a magyar felsőoktatásban egészen az utóbbi évekig andragógia szakos alap- és másoddiplomás képzés nem volt.1 Feltételeztük, hogy a munkatársak többsége főiskolai, kisebb arányban egyetemi végzettséggel rendelkezik
2. Mivel a felnőttképzési területen dolgozókkal szemben nem fogalmazódik meg a
pedagógusok
továbbképzési
hétévenkénti,
kötelezettség,
120
akár
órás
önképző
továbbképzéséhez jellegű,
akár
hasonló
intézményi
kezdeményezésre megkezdett továbbképzéseik többsége nem bizots, hogy andragógiai jellegű, amit egyébként indokolna az a tény, hogy vélhetően a munkatársak egy részének alapképzettsége nem pedagógiai jellegű.
3. Feltételeztük tehát, hogy a munkatársak többsége által kiválasztott továbbképzések többsége nem felnőttképzési jellegű, hanem követi a továbbképzések általános tartalmi trendjét (informatika, idegennyelv, EU ismeretek). 4. Feltételeztük továbbá, hogy a felnőttképzési munkakörben dolgozók között sokan lesznek művelődésszervező szakon végzettek, mert az elmúlt évtizedekben csupán e szakon folyt tudományosan megalapozott andragógia elméleti és módszertani képzés. 5. Feltételeztük,
hogy
az
esetekben
többségében
a
vezető
férfi,
a
szakalkalmazottak többsége pedig nő, annak ellenére, hogy a kérdezésben is érvényesítettük azt a demográfiai alapelvet, hogy a nők létszáma nagyobb, mint a férfiaké. 6. Abból indultunk ki, hogy mind a vezetők, mind a szakalkalmazottak felsőfokú végzettséggel
rendelkeznek,
és
tudatosan
törekednek
szakirányú
továbbképzésük, szakmai műveltségük megszerzésére. 7. Feltételeztük, hogy a szakember ellátottság és az intézményrendszer egyenetlenül oszlik meg területileg, jellemző Budapest túlsúlya, illetve a
1
1997-ben jelent meg a magyar felsőoktatásban a felnőttoktatási szakértő szakirányú továbbképzési szak (12/1997. (II.18)MKM, amely államilag elismert andragógia képzettséget ad. Az Európai Felsőoktatási Térség kialakítására vonatkozó „bolognai folyamat” kapcsán várhatóan 2005 tavaszára befejeződik az andragógia Ba szintű szak alapítási dokumentációjának MAB akkreditációs eljárása és 2006/07-es tanévtől megindulhat az andragógus szakemberek alapképzése a magyar felsőoktatásban.
3
kisebb települések hiányos ellátottsága, továbbá tetten érhetőek a regionális különbségek.
8. Feltételeztük, hogy az EU csatlakozás időszakában, a felnőttképzés változó világában nagy hangsúlyt kap az egész életen át tartó tanulás elvéből adódó módszertani feladatok teljesítésére való felkészülés igénye, így előtérbe kerül a pályázatírás, a projektmenedzsment, a szervezetfejlesztés és vezetéstudomány, valamint a tanulásbarát környezet kialakítására, és e-learning bevezetésére vonatkozó ismeretek megszerzésére való törekvés. Célcsoport
Az országos, véletlenszerűen felvett, reprezentatív minta
140
vizsgált intézményt jelent,
ahol intézmények vezetőit és szakalkalmazottait kérdeztük meg, összesen 304 főt. Figyelembe véve, hogy különösen fontos volt a nagyvárosok és vonzáskörzetében tevékenykedő hagyományos képző és kultúraközvetítő intézmények (iskolarendszeren kívüli képzést folytató iskolák), a nyelvi képzéssel foglalkozó szervezetek, valamint felnőttképzéssel foglalkozó egyházi illetve, for- és non profit formációk kiválasztása.%%%%
A kérdezett életkora
31-40 év 41-50 év 22,5% 25,2%
18,5% 30 év alatt
18,2% 15,6%
51-55 év 56 év felett
Életkori megoszlásukat tekintve – megegyezően a tapasztalatokkal – egynegyedük 40-50 éve, egyötödük 30-40 éves, az egyéb korcsoportok viszonylag egyenletes eloszlással követik az előzőket. A továbbképzések szempontjából tehát az első két korcsoport kiemelt figyelmet és 4
speciális kínálatot igényel, hiszen ismereteinek megújítása elengedhetetlen szakmai követelmény és egyben a pályán maradás feltétele, a siker záloga.
5
A kérdezett neme
férfi 41,1%
58,9%
nő
A felnőttképzők körében is megmutatkozik a demográfiai arányeltolódás a nők javára, de maga a pálya is évtizedek óta küzd mind a képzésekben, mind a munkahelyeken az elnőiesedésből adódó különféle nehézségekkel. Ugyanakkor a munkahelyi hierarchiában zömében a férfiak töltik be a vezető szerepét, de a helyettesek szinte mindenütt nők. A kérdezéskor ezt a tényt is figyelembe vettük. Valamennyi helyszínen megkérdeztük az intézmény vezetőjét és – az intézmény nagyságrendjétől függően - egy-két beosztottját, továbbá vizsgáltuk, hogy a szervezet és/vagy a programok a felnőttképzési törvényi előírás alapján akkreditáltak-e. A rendelkezésre álló szűkös feltételek ellenére fontosnak tartottuk, hogy a kutatásban lehetőleg legyenek jelen az ország regionális és kistérségi (formális és informális) központjainak számító települések, melyek bázisai lehetnek egy kiépülő képzésitovábbképzési intézményrendszernek. A statisztikai megoszlás alapján Budapest 73, Debrecen 33, Pécs 30, Miskolc 29, Kecskemét 29, Nyíregyháza 26, Békéscsaba 24, Székesfehérvár 23, Szombathely 22, Dunaújváros 8, Kiskunfélegyháza 3, Nagykálló 2, Baktalórándháza 2 megkérdezett személlyel szerepel. A 304 megkérdezett személyből 139 fő főállású vezető és 165 fő szakalkalmazott. A vizsgálat megerősítette azt a feltételezésünket, hogy a munkatársak többsége nő. Elkülönítettük az egyén beosztását, és érdeklődtünk a pályán eltöltött évek számáról is, amelyet a következő két ábrával szemléltetünk. A megkérdezettek többsége hosszabb ideje, azaz több mint 4 éve tevékenykedik a szakmában.
6
Mi az Ön jogállása?
84,9
főállás 1,0
projektben dolgozik
2,0
szakalkalmazott
4,6
szerződéses
2,3
alkalmi megbízás/óraadó
4,9
vállalkozó 0,3
Nem válaszol 0,0
20,0
40,0
60,0
80,0
%
A felnőttképzésben eltöltött éveinek száma 7-10 év
16,5% 11-20 év
4-6 év 23,9%
22,2%
16,2%
21 évnél több
21,1%
1-3 év
A megkérdezettek 77,8 % egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkezik. A vizsgálat nem erősítette meg a többségében főiskolai végzettségre vonatkozó előfeltevésünket, mert a megoszlás szerint egyetemet végzett 43,8, míg főiskolát 34,5 %)
7
Legmagasabb iskolai végzettsége?
43,8
egyetem
34,5
főiskola
20,7
egyéb
1,0
nincs válasz
0,0
10,0
20,0
30,0
40,0
50,0
%
A mintában szereplő 165 fő nem főállású munkatárs főként oktató és oktatásszervező munkát lát el, iskolai végzettségük hasonló a főállásúakéhoz. (főiskola 16,6 %, egyetem 26,6%). A nem főállásúak közül vállalkozó 4,9 %, szerződéses 4,6, eseti megbízás/óraadó 2,3 %, szakalkalmazott 2 % és nem várt jelenség, hogy az oktatásügyben, főként a pályázatok világában olyannyira jellemző projektmunka összesen 1 %-ban jelenik meg a mintában. A kérdezett személyek feladatköri megoszlása: az intézményvezetők és helyetteseik döntően pedagógusok. Az adatok két lényeges jelenségre irányítják a kutatók figyelmét. Az egyik, hogy a felnőttképzés területein jelenleg többnyire tanító és valamilyen tanár szakos végzettséggel rendelkezők dolgoznak. Várható, hogy ez a tendencia az iskolabezárások és összevonások következtében, illetve, ha nem csökken kellő mértékben a felsőoktatási intézményekben végző pedagógusok száma tovább fog erősödni. Mindez munkaerőpiaci (és szakmai) konfliktusokat idézhet elő, amennyiben a felsőoktatásban 2006-tól megkezdődik az andragógus képzés. Nyilvánvaló és aligha vitatható, hogy a felnövekvő nemzedéket tanítók és tanárok munkavégzéséhez nélkülözhetetlen a pedagógiai ismeret és tudás. A korszerű és hatékony felnőttképzés azonban akkor képes megfelelni a követelményeknek és elvárásoknak, ha a felnőttoktatásban részt vevők (oktatók, tanárok, menedzserek, PR szakemberek stb.) rendelkeznek andragógiai ismeretekkel. A másik jelenség az, hogy a beosztások és a végzett feladatkörök között inkoherencia fedezhető fel (Pl. a mintában nyolc fő gyakorlatvezető adminisztrál, a módszertani szakember gyakorlatot vezet, a tananyagfejlesztő oktat, a mentor
8
könyvel, a tanácsadó gazdasági vezetői feladatot lát el, a fejlesztő PR munkát végez.) Úgy tűnik, hogy a végzettség és a munkakör közötti nem megfelelés kedvezőtlenül befolyásolhatja (Pl. tartósíthatja a pedagógiai ismeretekre és tudásra épülő) felnőttképzéssel foglalkozó szervezet, intézmény hatékony működését. Milyen szakon szerezte a diplomáját? A leggyakoribb említések 28,6
nincs válasz nem tudja nyelv magyar-népművelés tanár matematika-fizika művelődés szervező közgazdász agrármérnök pedagógia tanító szoc. pol. számítástechnika tanár műszaki szakoktató történelem mérlegképes könyvelő kémia gépgyártás művelődési manager kohó mérnök
23,0 6,6 3,9 3,6 3,6 3,3 3,0 2,0 1,6 1,6 1,3 1,3 1,3 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 0,0
5,0
10,0
15,0
20,0
25,0
30,0
35,0
%
Milyen szakon szerezte a diplomáját?
0,7 0,7 0,7 0,7 0,7 0,7 0,7 0,7
teológia személyügyi szervező pénzügy szociális munkás biológia informatikus könyvtár mérnök-tanár ipar óvodapedagógus rádiótechnikus idegenforgalom reklám non-profit manager Európa szakértő marketing közúti építészmérnök biológus mérnök üzemszervező
0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,0
0,2
0,4
0,6
0,8
1,0
%
(A többlépcsős kérdezéstechnika miatt a „nem tudja” és a „nem válaszolt” értékei összeadódnak, de a tendenciák ettől pontosan kirajzolódnak.)
9
A diploma szerzésének éve?
30,9
1952-80
24,2
1981-89
44,8
1990-
0,0
10,0
20,0
30,0
40,0
50,0
%
Az ábra jól szemlélteti, hogy a megkérdezettek diplomaszerzése döntően a 90-es években történt, de megőrizte a korábbi, döntően a pedagógiai végzettséget előnyben részesítő jellegét. A vizsgálatba kerültek köréből 67,1 %-a vett részt valamilyen továbbképzésben 2001 óta. Fontos adat, hogy a megkérdezettek kétharmadából 44,4 %-a jelezte, hogy önként jelentkezett és vett részt továbbképzésen, és 19,4 % jelezte azt, hogy az új ismeretek iránti igény motiválta. Akiket küldtek, ez a megkérdezettek közel egyötöde (18,8 %). Fontos, de lényegesen kisebb pontértékkel szerepel a karrierépítés (3,6 %), a társadalmi presztízs (1,6 %). Érdekes, hogy a megkérdezettek 32,6 %-a nem vett részt állítása szerint semmilyen
10
szervezet továbbképzésben.
2001 óta részt vett-e szervezett továbbképzésben?
igen
67,1%
0,3% Nem válaszol 32,6%
nem
A továbbképzettek adatait tovább elemezve megállapítható, hogy a megkérdezettek többsége milyen formában és milyen területen vett részt a különféle tanfolyamokon. A válaszokból az látszik kiderülni, hogy többnyire formai (PR, médiumok, reklámok stb.) és küllemi szempontok határozzák meg a tanulás, továbbtanulás tartalmait és irányait, és kevésbé a valós társadalmi és munkaerőpiaci igények. Az önmagukat képezni kívánók olyan valós és valótlan információ-özönnel találják magukat szembe, melyek inkább növelik bizonytalanságait, mint szabad választási lehetőségeit. Hagyományos tanfolyamon 83,6 %, esti-levelező oktatásban 68,1 %, távoktatásban 32,9 %, e-learning kurzuson 16,1 %, általános képzésben 27,3 %, szakképzésben 63,8 %, nyelvi képzésben 25,3 %, ICT tanfolyamon14,1 %, non profit képzésben 3 % jelezte részvételét.
11
A felnőttképzés mely formájában és mely területen tevékenykedik? % 100
83,6
80
68,1
63,8
60
32,9
40
27,3
25,3
16,1
14,1
20
3 0
g ha
A
fentieket
m yo
y án
os
o nf ta
a ly
támasztja
m es
le ti-
l ve
ő ez
alá,
t
ok áv
s tá ta
hogy
e
a -le
i rn
ng ta ál
a
n lá
k os
ép
s zé
k ak sz
s zé ép e ny
ép ik lv
s zé
megkérdezettek
rm fo in
a
a ik at
pr nno
it of
továbbképzésekről
szóló
információforrásoknak azokat a hagyományos csatornákat jelölik meg, melyek a végzettségükhöz közelinek ítélt (szakmai kiadványok, önkormányzati, minisztériumi hirdetések, a mindenféle és szakmai referenciával nem rendelkező Internet, továbbá a kollégák szóbeli közlésére és különféle továbbképző intézmények által közzétett) hirdetések jelenlegi kaotikus világát tükrözik. Célszerűnek látszik egy olyan központi interakciós kommunikációs rendszert létrehozni, amely pontosan, hitelesen és gyorsan képes tájékoztatást nyújtani a munkaköri feladatok által megkívánt andragógai ismereteket nyújtó tanfolyamokról, pedagógus-andragógus másoddiplomás és diplomás képzésekről. Az alábbi ábrák azt szemléltetik, hogy a megkérdezettek első, második, harmadik helyen milyen típusú képzéseket említettek, ezért az értékeket ennek figyelembevételével kell értelmezni és ugyanez vonatkozik az elutasításokra is, amelyek, mint additív kód, összeadódnak, de ezzel a választások értékeit nem befolyásolják.
12
Szaktanfolyami végzettségei (OKJ-s képzések)?
0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2
programozó ingatlanbecslés ECDL iskolavezető rendszerinformatikus kiadványszerkesztő nehézgépkezelői tűzvédelmi méhész környezetvédelmi szakelőadó non-profit management non-profit ügyintéző oktatási irányító mezőgazdasági gépszerelő autószerelő gépjármű technikus bolti eladó hegesztő logisztikai ügyintéző burkoló víz- fűtésszerelő könnyű- és nehézgépkezelő ifjúságvédelem újságíró közoktatási vámügyintéző idegenforgalmi valutapénztáros okleveles könyvvizsgáló 0,0
0,1
0,2
0,3
0,4
0,5
% Nem tudja: 55,9%, Nem válaszol: 24,2%
Szaktanfolyami végzettségei (OKJ-s képzések)? A leggyakoribb említések 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1
vállalati tervező statisztikus államigazgatási postaforgalmi áruismeret adóellenőr gombaismeret EU pályázatíró vizsgaelnök becsüs reklám grafikus asszisztens asztalos tetőfedő órás grafológus pedagógiai ipari árszakértő mérnök tanár fazekas szakoktató játszóház vezető fényképész multimédia fejlesztő 0,0
0,1
0,2
0,3
0,4
0,5
% Nem tudja: 55,9%, Nem válaszol: 24,2%
13
Szakirányú továbbképzések ( nem OKJ-s képzések)? A leggyakoribb említések
számítástechnikai alkalmazó nyelv minőségügyi auditor számviteli vezetőképzés főiskola pedagógia programozó oktatás szervező ECDL PhD közlekedéshatósági továbbképzés EU pályázatíró adószakértő marketing manager mérlegképes könyvelő nyelvvizsgáztató felnőttoktatási távoktatási szakértő tréner oktató okleveles könyvvizsgáló EU auditor mentálhigiéné vállalkozási ismeretek külföldi ösztöndíj tanügy igazgatás szakmérnök mérnök tanár EU-s áruismeret Phare szgk. Vezető titkárnő képző terület és településfejlesztő
0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,0
0,4 0,4 0,4 0,4 0,4 0,4
0,5 0,5 0,5 0,5 0,5
0,7 0,7 0,7 0,7
0,8 0,8 0,8
0,5
0,9 0,9 0,9 0,9
1,2
1,0
1,0
1,3
1,5
2,0
2,5
% Nem tudja: 43,6%, Nem válaszol: 31%
Szakirányú továbbképzések (nem OKJ-s képzések)? marketing üzemgazdász statisztikus, tervező ének mentor képzés drámajáték munkaügyi tréner államigazgatási munkavédelmi vezető biztosítási kánonjogász holland-magyar közoktatási politológus kisvállalkozási tanácsadó ügykezelés, archiválás villanyszerelő non-profit management mediátor humán management humánpolitikai digitális színvilág autókereskedő könyvtáros nyelvoktatás internetes nyelvoktatás rehabilitációs tanácsadó romológia produktív tanulás ifjúságvédelmi referens pálya tanácsadó személyügyi előadó mesterképzés csecsemő gondozó hegesztő zsaluzó ápolás; szoc. munka pszichológiai tréning idegenforgalmi üzemgazda EU management MÁV tisztképző hidegburkoló vizsgaelnök
0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2
0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,0
0,1
0,1
0,2
0,2
% Nem tudja: 43,6%, Nem válaszol: 31%
Jól látható, hogy a szakirányú továbbképzések nem munkaerőpiaci kívánalmak. A képzésekre és a továbbképzésekre jelentkezők törekvéseit túlnyomórészt kormányzati (oktatási) törekvések médiapolitikái motiválják.
14
2001 óta részt vett-e szervezett továbbképzésben?
igen
67,1%
0,3% Nem válaszol 32,6%
nem
Miyen módon vett részt 2001 óta továbbképzésben?
44,4 önként ment 18,8 küldték 19,4 új ismeretek iránti igény 11,2 régi/új beosztásához volt szükséges 3,6 karrierépítés 1,6 társadalmi presztízs 1 egyéb 32,9 nem tudja 0,3 nem válaszol 0
10
20
30
40
50
60
%
Úgy ítéltük meg: fontos, hogy a megkérdezettek nagy aránya szeretne továbbtanulni a későbbiekben (72 %), de ezt döntően itthon képzeli el (67,4 %) és csupán 18,4 % gondol külföldi képzésekre. Ez az arány nagyon hasonlatos ahhoz a korábbi észrevételünkhöz, hogy, akik 2001 óta egyáltalán nem vettek részt semmilyen továbbképzésben (32,6 %), azok most sem kívánnak bekapcsolódni a képzésekbe (27,3 %). Amikor azonban az egyéni ambícióit érvényesíti valaki, szükségét érzi az új ismeretek elsajátításának, és ezért jelentős időt és anyagiakat áldoz az önképzésére. A fenti ábra jól mutatja, hogy az önkéntesség jelentős aránya mellett (44,4%)
-
monoton zuhanást követve -
fontos szerepe van az
15
ismeretszerzésnek, az intézmény vezetője inspirálásának, és egy új beosztás elnyerésének, ami az új tudást is feltételezi. Szándékában áll-e a továbbképzésen részt venni?
nem
27,3% 72,0% igen 0,7%
Nem válaszol
Az ábra vizuálisan is érzékelteti, hogy a megkérdezettek igyekeztek a kérdezői elvárásoknak megfelelően pozitív választ adni továbbképzési szándékaikra, mert úgy vélték, ezzel is erősíthetik a szakma iránti elkötelezettségük látszatát. Igazolják ezt a későbbi választások, amelyekből kitetszik, a szakirányú képzés mellett (vagy rovására?) nagyon sokféle irányban próbálkoznak az emberek. A jelenség társadalmi magyarázata, hogy a közfelfogásban nem egyszerűen a szakismeretek korszerűsítését tartják fontosnak, hanem a „több lábon állást” úgy értelmezik, hogy néhány ismeret elsajátítása (ld. mérlegképes könyvelő, ingatlanos, gombaszakértő stb.) segíthet egy esetleges pályakorrekcióban, avagy jövedelem-kiegészítésként lehet felfogni. A terület megújulást igényel, az erre való reagálás megítélésünk szerint nemcsak lassú, hanem erőtlen. Hasonlóképpen a továbbképzési szándék elsősorban a hazai lehetőségeket részesíti előnyben, külföldre csak kevesen mennének, jelezve, hogy az egyént szemléleti és anyagi helyzete eléggé bezárja a lokalitásba. (ld. A következő ábra)
16
Hol áll szándékában felnőttképzésen részt venni?
Szándékában áll-e felnőttképzésen részt venni?
Hol?
21,4%
nem
27,3%
72,0%
külföldön
igen 78,3%
itthon
0,7%
Nem válaszol 0,3%
egyéb
A kérdésekre kapott válaszok alapján általában felerősödni látszik a továbbtanulás és az önképzés igénye. Számunkra azonban a legfontosabb kérdés az, hogy a megkérdezett önmagával szemben (tanulási céljait, szándékait- és ambícióit tekintve) milyen konkrét, a felnőttekkel való igényesebb foglalkozás érdekében nevesített követelményeket támaszt?
Jelenleg vezetőként, oktatóként milyen területen vesz részt a felnőttképzésben?
36,5 vezető 1,3 fejlesztő 0,7 tananyagíró 6,9 módszertani szakember 10,2 szervező tanár 1 mentor 42 egyéb 1,3 nem válaszol 0
10
20
30
40
50
%
A kérdésre adott válaszok alapján úgy tűnik, hogy a felnőttképzés alapját képező andragógia ismeretek iránti érdeklődés jelenleg még igen mérsékelt.
17
Ebből fakadhat az, hogy ami a továbbképzési formát illeti, a megkérdezettek több mint kétharmada a hagyományos formákat részesíti előnyben (tanfolyam, tréning, konferenciák és egyéb rendezvények (48 %), az iskolarendszerű felsőoktatásban pedig 18,8 %.), ezt követik az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési formák (23,7 %), a távoktatás és a tapasztalatcsere aránya 21,7 %.
Mely továbbképzési formát választaná?
48 tanfolyam, tréning egyedi továbbképző rendezvények
23,7 iskol. rend. kívüli felnőtt képzés
21,7 tapasztalatcserék, távoktatás képzési formák
18,8 iskolarendszerű felsőoktatás
0
10
20
30
40
50
60
%
Intézmények A megkérdezett intézmények neve és címe adatvédettsége. (17, 18 kérdés). Jogállásuk meglehetős szórást mutat, a költségvetési és kft aránya hasonló (14,1 % és 12,2 %), közel 10 % a civil szervezeti jelenlét (egyesület 6,3, alapítvány 3,3%), továbbá az egyéb alatt megjelenő vélhetően egyházi intézmények aránya 5,3 %. Aránytalan és érthetetlen, hogy az intézmény jogállására vonatkozó nem válaszolók aránya igen magas, hasonlóképpen a szervezet típusára vonatkozó kérdésnél is megjelenik ez az információ hiány.
18
Mi az intézmény jogállása melyben intézmény vezető ?
14,1 Költségvetési intézmény
12,2
Kft
1
Rt
4,3
Bt
2,6
KHT
3,3
Alapítvány
6,3
Egyesület
5,3
egyéb 51 Nem válaszol 0
10
20
30
40
50
60
%
Szervezet típusa ?
10,9 állami költségvetési szervezet 10,2 iskolarendszeren kívüli for-profit szervezet 14,1 iskolarendszeren kívüli non profit civil, egyházi 10,5 idkolrendszeren kívüli feladatokat ellátó iskolai 51 nem tudja 3,3 nem válaszol 0
10
20
30
40
50
60
%
Örvendetesnak tűnő tény, hogy a megkérdezett intézmények 48,7 %-a, a programoknak pedig 36,8 %-a felelt meg a FAT akkreditációs eljárásának. Félőnek az tűnik, hogy a szervezetek és a vállalkozók pontosan felismerték azokat a (formai) kritériumokat, amelyek (adminisztratív) teljesítése árán a képzések akkreditálásra kerülhetnek.
19
FAT intézményi akkreditációja van-e?
48,7 igen
0 nincs
51 Nem tudja
0,3 Nem válaszol
0
10
20
30
40
50
60
%
FAT akkreditált programokkal rendelkeznek-e?
36,8 igen
11,5 nem
51 Nem tudja
0,7 Nem válaszol
0
10
20
30
40
50
60
%
20
FAT akkreditált tanfolyamok száma?
44 1-5 db
23 6-10 db
17 11-20 db
15 21-nél több
0
10
20
30
40
50
%
A jelenleg szakmai továbbképzésen résztvevő főállású alkalmazottak érdeklődése a szakmai (andragógiai) motiváltság hiánya miatt jelentős szórást mutat. A jelenlegi vizsgálat alapján nyert mutatókból tudománytalan lenne bármiféle megállapítást megkockáztatni. A problémát azonban érdemes lenne egy alaposabb és széleskörű kutatás tárgyává tenni. Néhány példa a szakmai irányultságra: mentálhigiéné 16 fő, minőségügyi auditor 4 fő, nyelvi továbbképzés 4 fő, vezetőképző 6 fő, pályázatíró 4 fő, távoktató 1 fő, kommunikáció 1 fő. Néhány példa az „általános” irányultságra: boltvezető 2 fő, gépjárműoktató 1, agrár 1, mérlegképes könyvelő 5, külkereskedő 1 fő, munkavédelmi 1 fő. A nem főállású munkatársak esetében a szakmai érdeklődés erős. Szinte mindenféle forma megtalálható a palettán a szakmai továbbképzéstől (18 fő), a mentálhigiénén (14) keresztül, az áruismereten és a boltvezetésen át, a titkárnőképzésig. Ennek oka lehet a felnőttképzési piac kínálatának parttalan volta. A válaszadók többsége jól fogalmaz: a valóság az, hogy tényszerű piaci viszonyokról valóságos visszajelzéseink nem léteznek, pontosabban, nem rendelkezünk megbízható és hiteles információval. A vizsgálat szempontjából fontos kérdés a munkatársak tudatos karriertervezési és karrierépítésének kérdése. Figyelemreméltó, hogy egyetlen válaszadó sem fogalmazta meg azt, hogy számára mit jelent konkréten a szakmai karrier?
21
Jellemzi-e a munkatársakat a tudatos karrierépítés?
igen 80,3%
2,6% Nem válaszol 17,1%
nem
A megkérdezettek önbevallása szerint, mintegy 80%-uk számára jelentős tényező a karrier, az ahhoz vezető út valamilyen önképzésben ölt testet. Nagy számban fogalmazódik meg a továbbképzések iránti érdeklődés, a szakértői tevékenység, a szakmai teamekben való együttműködés, valamint egyéb szakmai-társadalmi megbízatások ellátása (a válaszok rangsora szerint).
22
Miben jelenik meg a munkatársak tudatos karrierépítése?
59,9 önképzés 52,3 továbbképzés iránti érdeklődés 22,4 szakmai munkaközösségekben végzett munka 24 szakértői munka 15,5 szakmai-társadalmmi megbízatások 1,3 egyéb 19,7 nem tudja 0,7 nem válaszol 0
10
20
30
40
50
60
70
%
A döntés joga a munkatárak beiskolázásáról 2/3 részben a munkahelyi vezető kezében van, de 1/5 részben a kollektíva közösen javasolja a képzést és a munkatársnak individuálisan is lehetősége nyílik valamilyen tanulási formára. (A felnőttképzési politika irányító-támogató tevékenységének hiánya érződik ki abból, hogy a megkérdezettek többsége úgy érzi, hogy önképzés útján fejleszti szaktudását (59.9%). Vélhetően azért, mert karrierépítéséhez nincsenek objektív fogódzók állami, társadalmi elvárások és képzési utak.). Szükséges megjegyezni, hogy egy vállalkozó (aki többnyire tulajdonosa egy felnőttképzési vállalkozásnak)
Magyarországon
ma
még/már
másként
látja
vállalkozásának
eredményességét, mint ezelőtt néhány évvel. Számára a praktikusság (gyakorta a divat) és az input jellegű eredményesség ( a beiratkozók száma) a döntő tényező.
23
Ki dönt a munkatársak “beiskolázásáról”?
9,5 a munkatárs 62,8 a munkahelyi vezető 21,7 kollektíva közösen 3,9 egyéb 2 nem válaszol
0
20
40
60
80
%
Érdekes jelenség, hogy 78,3 %-a a megkérdezetteknek hivatkozik a belső képzésekre és ugyanennyien állítják azt, hogy ezzel a munkahelyi gyakorlattal valamennyi fontos szakmai kompetenciát meg tudnak szerezni. Vannak-e intézményi belső képzések?
nem 21,4%
0,3% Nem válaszol
78,3%
igen
EU elvárásoknak megfelelően legfontosabbnak tartják a problémamegoldást (77 %) és az együttműködést (66,0 %), a kommunikációt (39 %) de megdöbbentő, hogy ugyanilyen aránnyal a negyedik helyen áll a szabálykövetés!!! (38 %). (Vélhetően az elvárt
24
kompetenciára adott, EU kompatibilis válaszok egyfajta kérdezőbiztosi elvárásnak való megfelelést jelentenek és nem fednek le tudatos életvezetési és karrierépítési igényeket.)
Milyen szakmai kompetenciákat vár el a munkatársaktól? igen szabálykövető
nem
38
problémamegoldó
62
77
23
narratív
2
lényegkiemelő
98
29
71
kritikai
16
komplexitás kezelése
84
31
döntési
69 24
együttműködési
76
66
34
életvezetési
4
információs
96
28
kommunikációs
72
39
egyéb
61 12
100
80
60
40
88
20
0
20
%
40
60
80
100
120
%
Ezek a kompetenciák hol szerezhetők meg?
42,4
szervezett képzéseken
50
önképzés útján
78,3
munkahelyi gyakorlat alakítja ki
3
nem válaszol
0
20
40
60
80
100
%
Ugyanilyen képet mutat a hasznosnak és értékesnek ítélt képzések listája: az országos továbbképzési trendeknek megfelelően élen áll az ECDL és a nyelvi képzés (2525%), de megjelenik a szakmai (11 %), a másoddiploma értéke és váratlanul alacsony az EU pályázat írás (5 %) és a felnőttképzési szakértő (1 %), humánerőforrás menedzsment (1 %),
25
egyéb EU ismeret 1 %. Mindez nem erősíti meg hipotézisünket, hogy a felnőttképzők körében nagy az érdeklődés az EU csatlakozásból és az egész életen át tartó tanulás követelményéből adódó ismeretek iránt. A korábban említettekhez hasonlóan magas arányban jelentkezik azonban a pénzügy-számvitel a mentálhigiéne. A megkérdezettek 66 %-a jelenleg is részt vesz továbbképzésben, ahol a főiskola diplomaszerzés vezet (22 %), ezt követi a nyelvi képzés (7%), a másoddiploma (5%), a számítástechnikai ismeretek (5 %), az ECDL (5%). A pályázatírásban azonban csak 1 %-uk vesz részt, a menedzserképzésben 3 %, a minőségbiztosításban 1 %, a mérés-értékelésben 1 5 vesz részt. A következőkben néhány olyan kérdés elemzésére kerül sor, amelyet csak az intézmény vezetőinek tettünk föl. Az ábrák az összesített válaszokat szemléltetik. Ön vagy valamelyik munkatársa jelenleg részt vesz-e képzésben, továbbképzésben?
igen
66,1%
1,3% Nem válaszol 32,6%
nem
A kérdésre adott válaszok túlnyomó többsége igen. Célszerű azonban figyelembe venni azt, hogy a társadalmi elvárások által megkívánt válaszokra léteznek-e megoldási módok? Továbbá: a továbbképzésekben történő részvétel mennyire biztosítja az egyén innovatív továbbfejlődését és jelenthet-e a jövőben vetett hit reményét? Továbbá az önképzés jelenthet-e olyan értéket egy munkahelyen, amely az egyén számára képes egzisztenciális biztonságot nyújtani?
26
Főállású alkalmazottak létszáma?
20 1-2 fő 24 3-5 fő 22 6-10 fő 13 11-30 fő 21 31-nél több
0
5
10
15
20
25
30
%
Főállású alkalmazottak iskolai végzettsége?
1,3 általános iskola 2 szakmunkásképző 22 érettségi 27 főiskolai diploma 26,3 egyetemi diploma
0
5
10
15
20
25
30
%
27
Nem főállású alkalmazottak létszáma?
15 1-5 fő 19 6-10 fő 25 11-25 fő 22 26-50 fő 19 51-nél több
0
5
10
15
20
25
30
%
Nem főállású alkalmazottak iskolai végzettsége?
0,3 általános iskola 0,3 szakmunkásképző 5,3 érettségi 16,4 főiskolai diploma 26,6 egyetemi diploma
0
5
10
15
20
25
30
%
A válaszok alapján úgy tűnik, hogy a mintában szereplők jövőjüket tekintve bizonytalanak. A megkérdezettek nem igazán látnak maguk előtt sem szakmai, sem egyéni perspektívát. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a továbbtanulás kevésbé jelenti azt a „lépcsőfokot, amely lépésváltást eredményezhet”.
28
Ismeri-e a lehetséges felnőttképzési kínálatot?
igen
81,9%
17,8% 0,3% nem
Nem válaszol
Gyűjtenek-e információt a térségben megjelenő munkaerőpiaci igényekről?
nem
25,0%
Nem válaszol
1,3%
73,7%
igen
Általánosan jellemző, hogy a legfőbb információ forrást a Munkaügyi Központok jelentik (57,6 %), emellett a szóbeliség a felmérések 26-25 %-ot tesznek ki. A megkérdezések állítása szerint ezek a térségi információk alkalmasak arra, hogy a szakmai továbbképzéseket befolyásolják és a tényleges munkaerőpiaci igényekre fókuszáljanak (77,3%). A kérdés
29
azonban az, hogy a felnőttképzés leszűkíthető-e a munkanélküliek átképzésére, a különféle praktikus szakmai átképzésekre, pontosabban a munkaerőpiac világára? Az információgyűjtés milyen formában történik?
26
szóbeli forrásokból 25
felmérésből 57,6
munkaügyi központoktól 16,4
egyéb 26,3
nem tudja 0,3
nem válaszol 0
10
20
30
40
50
60
70
%
Finanszírozás Döntően saját erőből (59,9 %) történik meg a továbbképzések finanszírozása, emellett jelentős a cégek, illetve a pályázati hozzájárulások (39,5-39,5%). Az állami szerepvállalás a felmérés szerint 21,1 %. Milyen forrásból finanszírozzák a képzők/oktatók továbbképzését?
59,9
saját 39
intézményi/céges 39,5
pályázat 21,1
állami forrás 3,3
egyéb 3
nem válaszolt 0
10
20
30
40
50
60
70
%
30
Andragógiai képzési igények (munkaadók, munkavállalók, állam). Nincs eltérés a jelen állapot és a jövőre vonatkozó elképzelések között, amikor az andragógiai jellegű jövőbeni képzésekre (képzési igényekre) kérdeztünk rá. A korábbi adatokhoz hasonlóan a nyelvi (21 %), a számítástechnikai (118%), a szakmai (11 %), az irányultség nélkül megjelölt piacképes szakmai (8%) képzés százalékos arány jelentősebb, ugyanakkor elenyésző vállalkozói (2%), a képességfejlesztési (2%), a felnőttképzési (1%)!!!, a pedagógusátképzés (1%), oktatásmódszertani (1%) téma. Az igényekre adott válaszok tanulságosak. Az andragógiai (felnőttképzési) ismeretek megszerzése iránti törekvések és szándékok elenyészőek. Az okok összetettek. A felnőttképző szervezetekben és intézményekben egyre nagyobb számban dolgoznak állásukat elveszített tanítók és tanárok. A válaszadók túlnyomó többsége ezért úgy véli, hogy tanítói, tanári végzettsége szakmailag elegendő ahhoz, hogy képes legyen az iskolán kívüli felnőttképzési intézményekben is hatékonyan működni. Ugyanakkor a felnőttképzéssel kapcsolatos „szakmai
tudásuk”
(élettapasztalatok
szerepe,
recepció,
motívumok,
tanulási,
ismeretelsajátítási, problémafelismerő-és megoldó képességek-készségek…) csupán a felnövekvő nemzedékkel kapcsolatos ismereteik valamiféle „felnőttesítésében” jelentkezik. Kimondatlanul, de még mindig tartja magát az a nézet, mely szerint „a felnőtt iskolapadok közé kerülve nagy gyermeké válik”. Az andragógia iránti csekély érdeklődést kiváltó okok között előkelő helyet foglal el az is, hogy a pedagógiai végzettséggel rendelkezők túlnyomó többsége úgy véli, mert valamilyen formában és keretek között (tanfolyam, konferencia, TIT előadóként stb.) ilyen-olyan tapasztalatokra (praxisra) tett szert, a felnőttképzés terén is kompetenciákkal rendelkezik. Érdekes információ, hogy a megkérdezettek úgy találták, hogy jelenlegi továbbképzések között 100 %-ban nem találhatóak olyan kurzusok, amelyek etikettel, illetve viselkedéskultúrával foglalkoznának, jóllehet szükségesnek tartanák Mindez felveti az andragógus etika iránt igényt. A rangsorban ezt követi a szakmódszertan (9%), a pszichológiai tréningek (4%), a nyelvi képzések (4%) és a külföldi tapasztalatcserék (3%), az EU ismeretek (2%), a távoktatás (2%) és az e- learning (1 %) témakörével foglalkozó továbbképzések világa. A kutatás során nyert információk és megfogalmazott válaszadói megállapítások az andragógia tudománya és gyakorlata iránt elkötelezett szakemberek figyelmét egy régóta tartó folyamat intézményesülésének újabb, fontos – korántsem konfliktus mentesállomására hívják fel.
31
A felnőttképzés iránti igény alapvetően négy egymással szorosan összefüggő területen jelentkezett. Az egyik az a társadalmi kényszer (késztetés), amely a 19. század végén még elsősorban az analfabézizmus felszámolásának, a századforduló idején a felnőttoktatás ideológiai és világnézeti meghódítására történő kiszélesítésében, a két világháború között már a szakmai (mezőgazdasági és ipari szaktanfolyamok) képzésekre bővítésében is,
később az
iskolapótló-és (különféle, gyakorta ideológiai-politika) továbbképzések iránti permanens ismeretelsajátításra ösztönzés, a rendszerváltást követően pedig
a tudásalapú
társadalom kialakítása érdekében megfogalmazott élethosszig tartó tanulás jegyében ölt testet. A másik terület a konkrét felnőttképzési intézményrendszer megszakításokkal terhelt vezetésével kapcsolatos, ám mégis folyamatos kiépülés. A kiegyezést követően napjainkig számos szervezet és intézmény jött létre, alakult át és szűnt meg. A gyakori 20. századi magyarországi rendszerváltozások miatt ezek a képződmények formailag és tartalmilag aligha tekinthetőek egy lineáris fejlődés szerves építőelemeinek. Ugyanakkor mégis olyan elemek, melyek a rendszerváltást követő évtizedben, mint kulturális és felnőttképzési örökségek termékenyítő hatást gyakoroltak a jelenlegi iskolán kívüli intézményrendszer kialakulására. A harmadik terület a szakmai képzés világa. Magyarországon viszonylag korán megfogalmazást nyert a felnőttekkel való törődés (foglalkozás, képzés, továbbképzés) szociális és oktatás-centrikus feltételeinek megteremtése. Kezdetben a két terület kevésbé különült el egymástól. A két világháború közötti iskolán kívüli népművelési, később a szocializmusban „megtűrt-kívánatos” „felnőttnevelési irányzat”, a rendszerváltást követő munkaerőpiaci kihívások következtében felerősödött, elősegítve annak az andragógus képzésnek az intézményesülését, amely a KLTE-en indult meg Durkó Mátyás vezetésével 1957-ben ún. „C”- szakkén, majd kezdett meghonosodni az 1970-es évek közepétől az ország valamennyi főiskoláján.(2) Végül a negyedik terület a jogalkotás világa. Magyarországon az elmúlt mintegy 140 évben valamennyi kormány arra törekedett, hogy törvényileg szabályozza a felnőttek oktatását és képzését. A rendszerváltást (1989-90) követően állt elő először annak a lehetősége, hogy olyan törvény megalkotására kerüljön sor, amely elsősorban a gazdaság innovációjára helyezi a hangsúlyt. Kimutatható, hogy valamennyi korábbi törvényjavaslatés tervezet mögött elsősorban és alapvetően ideológiai-politikai szándékok húzódtak meg.(3)
32
Ajánlások: •
Az állapotfeltárás eredményei megerősítik az igényt egy hosszú távú, EU kompatibilis, - a felnőttképzési törvény szellemében – kidolgozott felnőttképzési továbbképzési rendszer iránt. Ezt sürgeti egyrészt társadalmi oldalról, az egész életen át
tartó
tanulás
követelményéből
adódó,
korszerűen
képzett
andragógus
szakembergárda iránti szükséglet, másrészt e szakemberek oldaláról egy világos, önképzéssel és intézményes képzéssel egyaránt építhető andragógus karrier felvázolásának szükségessége. •
Javasoljuk, hogy az NFI - az MTA Andragógiai Albizottságával együttműködve hozzon létre szakmai bizottságot a továbbképzési rendszer filozófiájának és stratégiájának kidolgozására, a megvalósításra vonatkozó jogi/szervezeti/eljárásrendi, valamint módszertani- és pénzügyi kérdések megvitatására.
•
A rendszer legyen kompatibilis mind az európai felnőttképzési gyakorlattal, mind a magyarországi rokon tárcáknál (OM, NKÖM, BM, SZCSM) már működő szakember továbbképzési rendszerekkel.
•
A továbbképzési rendszer kidolgozói vegyék figyelembe, hogy várhatóan 2010-től a felsőoktatásból képzett andragógusok fognak kikerülni: tehát más-más továbbképzési utat kell elvárni és ajánlani az andragógia szakon, a pedagógus szakokon, illetve egyéb szakokon végzettek számára.
•
A továbbképzési rendszernek legyen szerves része egy olyan központi információs rendszer, amely pontosan, hitelesen és gyorsan képes tájékoztatást nyújtani a teljes felnőttképzési piacról, ezen belül a munkaköri feladatok által megkívánt andragógai ismereteket nyújtó tanfolyamokról, pedagógus-andragógus alap és másoddiplomás, valamint szakirányú képzésekről.
•
A továbbképzési rendszer kidolgozásakor fokozott figyelmet kell fordítani a tanulási paradigma megvalósítását célzó módszertani kultúra terjesztésének, a tanulásbarát környezet, a nyitott képzés, a távosítás és az e learning módszertanának.
• A rendszer kidolgozásakor váljon világossá, hogy az egyes felnőttképző munkakörök milyen tudásokat és szakmai kompetenciákat szükségelnek, ezeket itthon és külföldön hol és hogyan szerezhetők meg. Fontos lenne - az NFI által megszervezni - az európai „jó gyakorlatok” importálását és adaptálását a hazai fellnőttképzési gyakorlatba, mert ez a terület sem a felsőoktatás, sem az oktatási piac által le nem fedett terület.
33
Irodalom 1/ T. Kiss Tamás: Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés gyakorlata és a szakemberképzés összefüggései-formálódásai Magyarországon a kiegyezésűtől napjainkig (Kutatási jelentés. Bp. 2004. 146. o.) 2/ T. Kiss Tamás: A törvényalkotási kísérletektől a felnőttképzési törvény megalkotásáig. (Kutatási jelentés, Bp.2004. 29.o. + melléklet) 3/ Kraiciné Szokoly Mária: Az andragógusképzésről. (Kutatási jelentés. Bp. 2004. 18. o.) 4/ Kraiciné dr. Szokoly Mária: felnőttképzési Módszertár Új Mandátum Bp. 2004. 5/ Kraiciné Szokoly Mária: A magyarországi felnőttoktatás, pedagógus-továbbképzés módszertani megújításának szükségességéről. BTF Tudományos Közlemények. XVIII. Filozófia – Művelődés – történet. Trezor Kiadó. Bp. 1999
2004. október 28.
34
