Felhő és Napsugár
Képességfejlesztő és ismeretátadó foglalkozások gyerekeknek és szülőknek
TÁMOP-5.2.5/A-10/2-2010-0038 2011. szeptember 30. – 2013. szeptember 29.
1. Bevezetés
Tartalom
Hatalmas utat tett meg az Ökumenikus Segélyszervezet a családokkal, gyerekekkel való szociális és fejlesztési tevékenységében.
3
1. Bevezetés
4
2. A program háttere a Segélyszervezetben
6
3. A program bemutatása: „Lehetőségek piaca”
10
4. Eredmények számszerű adatokkal
15
5. Specialitások
17
6. Összegzés, tanulságok
18
7. Merre tovább?
A most befejezéshez közeledő három TÁMOP program szolgáltatásai is azokra a szakmai alapelvekre épültek, amelyek védjegyévé váltak a munkánknak. A szociális és fejlesztő tevékenységünk alapja egy olyan együttműködés, amelyben tudatosan elvárjuk a fogadó féltől a legteljesebb aktivitást sorsának megoldása érdekében.
A Segélyszervezet hazai szociális és fejlesztő tevékenysége során mindig is nagy hangsúlyt fektetett a hátrányos helyzetű gyermekekre és családjaikra. A gyermekek számára igyekszünk minél korábbi életkorban olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek révén a kialakult hátrányok leküzdhetővé válnak. Azt gondolom, hogy a Segélyszervezet látókörébe került gyermekek számára elsődleges feladatunk az esélyteremtés. Esély olyan plusz készségek, minták és értékek elsajátítására, amelyekkel hozott hátrányukat leküzdhetik és megalapozhatják jövőjüket. Ugyanakkor a szülők bevonása is nagyon fontos a programjaikban, hiszen őket kell képessé tenni arra, hogy hatékony eszközökkel rendelkezzenek annak érdekében, hogy hozott problémáik megoldódhassanak, valamint gyermekeik hozzájussanak azokhoz a fejlesztésekhez is, amelyek fejlődésük szempontjából elengedhetetlenek. A Segélyszervezet számára fontos, hogy munkáját folyamatosan értékelje, mérje szolgáltatásainak a hatékonyságát. Ezen projektben is számos indikátort építettünk be, ahol nézzük, hogy a kialakított szolgáltatások ténylegesen hozzák-e az elvárt eredményeket. Most a projektzárás hajrájában már bátran elmondható, hogy látjuk a projektek eredményeit és azt az utat, amit a továbbiakban is járni szeretnénk ezen a területen.
Remélem, hogy a kedves olvasó jelen kiadványunkban megismerheti azt a munkát, azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel az elmúlt közel két évben dolgoztunk. A Segélyszervezet eddigi programjai igazolják, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekkel és családjaikkal végzett szociális munka hatékonysága akkor növelhető meg jelentősen, ha a szolgáltatások kiegészülnek a gyermekek részképességeinek és szocializációs készségeinek a fejlesztésével, a kellő időben megkezdett pályaorientációs tanácsadási folyamattal, illetve a szociális ellátórendszer, valamint a munkaerőpiaci integráció közötti kapcsolat kialakításával. Az Európai Szociális Alap támogatásával megvalósuló projekt – melynek főbb eredményeit ebben a kiadványban összegezzük - célja az volt, hogy szélesebb körben tegye elérhetővé a fejlesztőprogramokon való részvételt.
Bízunk benne, hogy ötleteket tudunk adni a hatékony gyerekfejlesztéshez, a szülők bevonásához, az önkéntesekkel való munkához. Célunk, hogy a programokban megszerzett tudás, tapasztalat ne maradjon a Segélyszervezet keretei között. Szívesen osztjuk meg tapasztalatainkat más intézményekkel, szervezetekkel. Amennyiben kérdésük, kérésük, észrevételük van, nyugodtan keressék munkatársainkat, a kiadványhoz pedig jó olvasást kívánok.
Lehel László elnök- igazgató Ökumenikus Segélyszervezet 2
3
2. A program háttere a Segélyszervezetben A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 5 családok átmeneti otthonát működtet különböző helyeken az országban.
Az elsőt 2000-ben nyitottuk meg Miskolcon, az utolsót éppen ez év júliusában Kastélyosdombón. Ezen intézményeinkben összesen 300-400 fő fordul meg egy évben, közülük 250-300 gyermek. Valamennyire részévé válunk életüknek, bizalmukba fogadnak minkét, ránk bízzák terheiket, megosztják életük rejtett titkait. Látjuk a hiányosságaikat, nehézségeiket, hozzáállásukat egy-egy problémához. Mind a szülők, mind pedig a gyermekek várnak tőlünk valamit. Szeretetet, megértést, törődést, megoldási alternatívákat.
Nagy megtiszteltetés, amikor szociális munkásként, gondozóként felkérést kapunk a családtól arra, hogy segítsünk. Megtiszteltetés és hatalmas nagy felelősség. Hogyan segítsek, milyen szinten avatkozzak be, jó-e az, amit csinálok, hogyan látassam meg, miken kellene változtatnia a családnak. Vannak-e forrásaim, eszközeim a problémák megoldására, mennyire hatékony az, amit csinálok.
A családokkal végzett szociális munkánkban nagyon nagy változásokon mentünk keresztül. Átmeneti otthonaikban jól elkülöníthető korszakokon mentünk át. Súlypontokat kerestünk, hol a gyermek, hol pedig a szülők problémáit tartottuk a fókuszban, kerestük a beavatkozási felületeket. Persze tudjuk, mindig minden mindennel összefügg, de mégis csak kutattuk a prioritásokat, lehetőségeket. Hol tudunk hatékonyabban segíteni, mi a fontosabb, szükségesebb. Az állandó dilemmák átbeszélése, a munkánk hatékonyságának a mérése indikátorok bevezetésével, hiszem, hogy alakítja, fejleszti a szolgáltatásainkat. Jó rálátni hibáinkra, saját tehetetlenségünkre, vágyainkra, kudarcainkra, melyek újabb és újabb utakat, lehetőségeket jelölnek ki számunkra. Így történt ez most is ennek a három TÁMOP programnak a tervezésekor is. Három jelentősebb momentumot emelnék ki, amelyek talán meghatározóak voltak számunkra ezen a területen:
4
• Egy ismerősömmel beszélgetve megmutattam egy átmeneti otthonban lakó gyermekünk fényképeit. Mondtam, nézze meg, milyen aranyos, milyen szép a szeme. Ismerősöm, aki mellesleg mozgásterapeuta, lelkesen nézegette, vizsgálgatta a fényképeket, majd a következő észrevételt tette: „Balázs, látod, hogy a gyerek minden fényképen az egyik kezét ökölbe szorítja, a másik keze pedig nyitva van.” Mondtam, hogy nem
vettem észre, és megkérdeztem, hogy mi ennek a jelentősége. Elmondta, hogy szerinte az egyik oldalát nem használja a gyerek rendesen, és ha nem kerül szakemberhez, akkor ez súlyos kihatással lehet a gyerek jövőjére. Tanulási, magatartási nehézségek, rossz iskolai teljesítmény, kudarcok... Javasolta fejlesztő pedagógus, mozgásterapeuta bevonását a gyerek fejlesztésébe. Egy fél év után az új fényképeken a gyerek mind a két kezét ugyanúgy tartotta.
• Egy édesanyával beszélgettünk az átmeneti otthonban, aki nemrég érkezett hozzánk. Gyerekeit felmértük, majd amikor elkészült a diagnózis, leültünk vele átbeszélni, hogy milyen fejlesztésekre lenne szükség. Elmondtuk, egyik fiának fejlesztőpedagógusra és pszichológusra is szüksége van, illetve javasoltuk, hogy családterápiás szolgáltatáson is vegyenek rész. Az édesanya keserűen válaszolt: „Hát rossz anya vagyok én, hogy a gyerekeimet ilyen helyekre kell járatnom? Pedig megtettem értük mindent!” • Országos Módszertani Központként pár évvel ezelőtt készítettünk egy felmérést, hogy a gyerekek részképességei hogyan változnak miután bekerültek családok átmeneti otthonaiba. Saját intézményeinken kívül (ahol van fejlesztés) kontroll felméréséket végeztünk 8 olyan családok átmeneti otthonában, ahol nincs fejlesztés, és 2 olyan otthonban is, ahol pedig van. Az eredményt döbbenetesnek találtunk. Ahol vannak fejlesztések, ott a gyerekek részképességeiben 15-20%-os javulást tapasztaltunk 3-6 hónap alatt. Ahol nem voltak fejlesztések, ott csekély, átlagosan 1-2%-os javulás láttunk, ami sajnos azt is jelentette, hogy voltak olyan intézmények, ahol a gyerekek részképességei romlottak az átmeneti ellátás idején.
Nagy megtiszteltetés, amikor szociális munkásként, gondozóként felkérést kapunk a családtól arra, hogy segítsünk.
Mi volt az üzenete ennek a három élménynek?
Először is szembesülnünk kellett szociális munkás kompetenciánk határaival. Mennyi mindent nem veszünk észre, milyen fontos új kompetenciákat behozni az ellátásba annak érdekében, hogy ténylegesen hatékony ellátást tudjunk nyújtani az ellátottak számára. Ezt csak megerősítette egy országos módszertani felmérésünk is, ahol az otthonok több mint 80%-a szerint szükséges lenne ezen a területen fejlesztő pedagógust alkalmazni.
Másodszor, fontos azt látnunk, hogy mennyire szükséges rendszerben gondolkoznunk, ha tartós eredményeket akarunk elérni. A szülők bevonása, aktivizálása, a felelősség folyamatos visszaadása elengedhetetlen. Ha ezt rosszul csináljuk, akkor nem a segítőt, hanem az ellenséget, a kritikust látják bennünk. Sok-sok beszélgetésre van szükség ahhoz a családdal, hogy együtt tudjuk értelmezni a jó anya fogalmát, megerősíteni a szülőket abban, hogy milyen közös célok vezethetnek kitartó – gyakran nehéz – munkával tartós eredményre. Ehhez a szülők számára is foglalkozások szervezésére van szükség. Ahol ráláthatnak saját életükre, azokra a folyamatokra, amelyek eredményeképpen gyengébben teljesít gyerekük, de van lehetőség ezek korrigálására, melyben a szülők kulcsszerepet kell, hogy játsszanak. A szakemberek nem egy autós szervizként működnek, ahova beadom az autót és azt megjavítják. Itt hosszú közös munkára van szükség, ahol mindenkinek megvan a feladata. Utolsó üzenete a történeteknek, hogy fontos az ellátási rendszerben is változtatást elérni. Milyen gyermekvédelmi rendszerben dolgozunk, ahol előfordulhat, hogy az ellátott gyerekek részképességei romlanak, pedig 24 órában szakemberek veszik őket körül? Ennek a rendszernek az átalakításához egy jól átgondolt folyamatra van szükség. Ehhez fontosak, hogy jól bevált modelleket, gyakorlatokat tudjunk behozni az ellátásba. Meg tudjuk mutatni, hogy milyen szolgáltatások milyen hatékonysággal tudnak működni, illetve, hogy milyen eszközökkel lehet megfelelő eredményeket elérni. A modellek biztos alapot adhatnak arra, hogy más szervezetek is kipróbálhassák ezeket.
A TÁMOP programok kialakításában nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy számunkra fontos alapelvek mentén alakítsuk ki a szolgáltatásokat. Nem szerettünk volna olyan új szolgáltatásokat bevezetni, amelyek csökkentik a szülők kompetenciáját, felelősségét a saját és gyerekük problémájának a megoldásában. Nem volt célunk olyan eszközrendszer kiépítése, mely csökkeni az ellátottak motivációját.
Éppen ellenkező volt a cél. Megtalálni azokat a pontokat, ahol közös együttműködéssel jól látható eredmények érhetőek el. Ahol mindenki megtalálja a saját felelősségét, kompetenciáját és feladatát. Fontos számunkra, hogy a közösségi érdekek mentén építsük ki szolgáltatásainkat, és hogy társadalmi szinten hasznosuljanak a programok, amelyeket lebonyolít a Segélyszervezetünk. Ehhez a munkához adott jó alapot a Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatása. Az elmúlt időszakban számos új szolgáltatást tudtunk beindítani a Segélyszervezet 3 családok átmeneti otthonában (Orosháza, Szolnok, Miskolc). Új eszközökkel gazdagodhattunk, ami hosszú távon biztosítja a családok, szülők, gyerekek fejlesztését. Számos önkéntest is bevonhattunk a programjainkba, akik megismerhették munkánkat, és tudásukkal, idejükkel nagy segítséget jelentettek számunkra.
Azt gondolom, az eredmények is magukért beszélnek. A három programban összesen 236 szülőt és 343 gyereket értünk el. A szolgáltatások indikátorai azt mutatják, hogy a gyerekek szociális készségei átlagosan 32 %-ban javultak, míg a részképességek területén átlagosan 35 %-os javulást értünk el. A Segélyszervezet fontosnak tartja, hogy a megszerzett tudást továbbadja, átadja más szervezeteknek is. Ezért készült ez a kiadvány is, hogy felkeltse az érdeklődést, bemutassa a főbb eredményeket, a programok specialitásait.
Rácsok Balázs szociális és fejlesztési igazgató szociális munkás
5
A gyerekek számára kínált szolgáltatások alapvetően két nagy területet érintettek.
3. A program bemutatása
Egyfelől a személyiség érését, gyermek szocializációját elősegítő csoportos foglalkozásokat, másrészt a tanulási képességek fejlesztését.
„Felhő és Napsugár” képességfejlesztő és ismeretátadó foglalkozások gyerekeknek és felnőtteknek
Az Ökumenikus Segélyszervezet Orosházi Családok Átmeneti Otthonában 2011 októberétől indultak el a TÁMOP program keretein belül különböző szolgáltatások gyermekek és családok részére. A program általános célja az volt, hogy hozzájáruljon a családok átmeneti otthonának lakói mellett a térségben alapellátásban részesülő gyermekek és családjuk sikeres társadalmi reintegrációjához, a gyermekek és felnőttek életminőségének javításához, a családok erősödéséhez, a szociális hátrányokból adódó sérülések kezeléséhez.
Kiegészítő tevékenységként jelent meg a negyedévenként megtartott szociális szeminárium, családi napok, összefüggő egy hetes nyári tábor 2012-ben és 2013-ban. Jelentős eszközbeszerzés, menedzsment megfelelő szintű kialakítása, a célcsoport folyamatos tájékoztatása, disszemináció és az után követés is részét képezte a sikeres programnak.
A gyerekek számára kínált szolgáltatások alapvetően két nagy területet érintettek. Egyfelől a személyiség érését, gyermek szocializációját elősegítő csoportos foglalkozásokat, másrészt a tanulási képességek fejlesztését. A szülők számára kínált szolgáltatások a családon belüli kapcsolatokat, szülő gyermeknevelési kompetenciáját fejlesztő foglalkozások témakörén belül zajlottak.
Gyerekek számára kínált szolgáltatások
Háttér
I. Iskolarendszeren kívüli felzárkóztatás, tehetséggondozás A Családok Átmeneti Otthonában a gyermekvédelmi alapellátás keretei között nyújtunk szociális, mentális segítséget a bajba jutott családoknak. Az otthon szolgáltatásait igénybe vevők 90%-a az ország hátrányos helyzetű, főleg kis településeiről érkezik, ahol a gyermekek, családok élete ellehetetlenült. A családok 50%-nál megfigyelhető a vándorló életmód, aminek súlyos hatásai vannak a gyerekekre.
6
A családok 40%-ában tapasztalható, hogy a gyerekek rendszertelenül járnak iskolába, többen osztályismétlők, tanulásban akadályozottak. A hozott traumák, pszichés sérülések következményei beárnyékolják mindennapjaikat, súlyos tanulási és beilleszkedési nehézségek formájában.
Az anyagi, egzisztenciális hiányosságok mellett ezen családok fő jellemzője az alulszocializáltság, a családi, társadalmi szerepek ismeretének hiánya.
Gyakran közösségi programokon nem vesznek részt, mert nem ismerik a közösségi együttlét normáit. A tevékenységekben az egymáshoz való alkalmazkodás nehézséget jelent a gyermekek és szüleik számára is. Az intézményünknek otthont adó Orosháza város Magyarország délkelti részében, Békés megyében helyezkedik el. A születések csökkenő száma miatti romló korösszetétel, az ellátásra szorulók növekvő száma, a hosszú idejű munkanélküliség fokozottan jelen van a térségben.
A napi megélhetési gondok, az egzisztenciális bizonytalanság, esetlegesen ezek talaján kialakuló devianciák következményeként a gyermekek megfelelő nevelése, gondozása nagy nehézséget jelent a családoknál.
1. Terápiák A projekt teljes időtartama alatt folytatott tevékenység. A gyerekek speciális igényeihez igazodva és az alkalmazott terápiától függően 3 hónap és 6 hónap közötti időszakban, heti 2 órában /gyermek/terápia folyt. Összesen 1600 óra terápiás foglalkozással számoltunk, mely minden egyes gyermek számára minimum 20 órás terápiás lehetőséget biztosított. 1.1. Mozgásterápia
A mozgásnak kiemelt jelentősége van a gyermek fejlődésében, képességeinek kibontakoztatásában. A mozgás nagymértékben segíti az észlelést, a tapasztalatszerzést, alapját képezi a magasabb gondolkodási funkcióknak, a beszéd egyik feltétele. Az aktivitás, a különböző tevékenységek végzése, az önállóság is szoros összefüggésben van a mozgásos képességekkel. Ötvözi az érzékelés-észlelés, kognitív funkciók, a kommunikáció és a magatartásformálás egyedi feladatait, a motoros funkciók kialakításának folyamatában.
A tevékenység célja a gyermekek egészséges fejlődésüket követve, az életkornak megfelelő mozgásos állapot elérése volt: a gyermek életkorához, sérüléséhez mérten a legnagyobb önállóság kialakítása, valamint a mozgásszer-rendszer működőképességének optimális szintre való emelése. 1.2. Dyslexia- dsygraphia kezelése
Egyes, egyébként normál képességű gyermekek az anyanyelvi oktatás során olyan mértékben elmaradnak az olvasás-írás területén társaiktól, hogy az lényegesen nehezíti iskolai beilleszkedésüket, negatívan befolyásolja későbbi pályaválasztásukat, csökkenti esélyeiket a társadalmi érvényesülésben, és közülük egyesek, mint funkcionális analfabéták élik le az életüket.
Célunk, a gyermek intellektusának, mindenkori osztályfokának megfelelő értő olvasás-írás készségének kialakítása volt, fejlesztve a kifejezőkészséget, képességet, segítve az olvasás, írás eszközzé válását az ismeretek megszerzésében.
7
1.3. Dyscalculia kezelése
4. Játékos foglalkozások
A tanulási gyengeséggel küzdő diákokra jellemző a feltűnő és problémát okozó tanulási és szociális viselkedés, az iskolai munka eredménytelensége. Kompenzáló neveléssel, fejlesztő oktatással kedvezően befolyásolható a tanulási nehézség.
A projekt teljes időtartama alatt folytatott tevékenység, igazodva a szülők és a gyerekek igényeihez. A tevékenység célja az volt, hogy az egyéb foglalkozásokon, fejlesztéseken, terápiákon elsajátított ismereteket játékos formában rögzíthessék, gyakorolhassák, illetve bővíthessék a gyermekek. Ezek a foglalkozások nagymértékben erősítették az összetartozás, egymásra utaltság érzését, megtanították a gyermekeket az együttműködésre és önfegyelemre.
2. Fejlesztések
A projekt teljes időtartama alatt folytatott tevékenység. A gyerekek speciális igényeihez igazodva és az alkalmazott terápiától függően 3 hónap és 6 hónap közötti időszakban, heti 2 órában történt a /gyermek/terápia. Összesen 1600 óra terápiás foglalkozással számoltunk, mely minden egyes gyermek számára minimum 20 órás terápiás lehetőséget biztosított. 2.1. Tanulási képességek fejlesztése
A tanulási gyengeséggel küzdő diákokra jellemző a feltűnő és problémát okozó tanulási és szociális viselkedés, az iskolai munka eredménytelensége. Kompenzáló neveléssel, fejlesztő oktatással kedvezően befolyásolható a tanulási nehézség.
A foglalkozások az alábbi területek fejlesztésére terjedtek ki: beszéd és nyelvi funkciók fejlesztése, finom-, és grafomotorika fejlesztése, vizuális képességek megerősítése, gondolkodási képességek fejlesztése, sorrendiség fejlesztése, általános tájékozottság fejlesztése, nyelvi készségek fejlesztése (olvasás, írás), számolási készségek fejlesztése. 2.2. Részképességek fejlesztése
Az iskolai tanulók nagy százaléka küzd részképesség gyengeséggel, vagy tanulási problémákkal. A részképességek megléte és megfelelő működésük biztosítja a tanulási folyamat zökkenőmentességét, ha csak egy is rosszul működik, kialakul a részképesség-gyengeség, amely tanulási problémákhoz vezethet.
A foglalkozások során a gyermekek fejlesztése egyéni ütemben, az alábbi területeken valósulhattak meg: olvasás, írás, számolás, általános tájékozottság, írásmozgás koordináció, gondolkodási képességek, testséma, jobb- bal diszkrimináció, szem- kéz koordináció, alak- háttér megkülönböztetése, téri információ elrendezése, emlékezet, figyelem, szerialitás, alaklátás és téri helyzetek, nehéz szavak után mondása, emberrajz. 3. Korrepetálás
8
A projekt teljes időtartama alatt folytatott tevékenység, igazodva a szülők és a gyerekek igényeihez. Célja a tantárgyi lemaradások felzárkózásában való segítségadás volt. Az otthonba bekerülő gyerekeknek több problémával meg kell küzdeniük, különösen, ha még más településről is érkeztek. Ilyen például az új környezet felfedezése, az itt lévő szabályok betartása, az új óvoda, iskola megismerése, társak, pedagógusok elfogadása. Az iskolákban nehézséget jelenthetnek az ismeretelsajátítás folyamatában az új tankönyvek, módszerek, eszközök. Tehát, ha nem rendelkeznek egyéb gyengeséggel, többségüknek akkor is szükségük van az oktatási intézmények elvárásaihoz való felzárkózás megsegítésében.
II. Személyiség fejlesztő, szocializációs csoportfoglalkozások kamaszok számára A mai felgyorsult világunkban az emberek közötti társas kapcsolatok fellazulni látszanak. Ezek a kapcsolati változások a családon belül is érzékelhetőek. A szülők gyakran csak este és elgyötörten érnek haza a munkahelyükről, a munkanélküli szülők türelmetlenek és kilátástalannak érzik a jövőt, sem egymásra, sem gyermekiekre nincs energiájuk.
Kommunikációjuk a mindennapi problémák tűzoltására redukálódik. Ilyenkor a kamaszodó gyermek nem tudja feltenni a kérdéseit, vagy azokra nem kap kielégítő választ. Ezek a csoport foglalkozások a kamaszkorban leginkább előtérbe kerülő problémák és feldolgozásában nyújtottak segítséget, különböző témakörök mentén haladva (pl.: Tini felvilágosítás, Drog prevenció, Táplálkozási zavarok, Reklámok hatása).
Felnőttek számára kínált szolgáltatások
Kiegészítő tevékenységek 2. Önkéntes tevékenység szervezése – Környezet tudatosságra nevelő akcióprogram A társadalmi felelősségvállalás, az önkéntesség kialakítása társadalmi érdek, ugyanakkor a célcsoport azon igényét is kielégítik, hogy láthatják, érezhetik embertársaik szeretetét, törődését, megélhetik, hogy ők is fontosak és részét képezik a társadalomnak. Fontos az emberi kapcsolatok szélesítése szempontjából is. Az egészséges élhető környezethez való hozzájárulás minden ember feladata. Szükséges, hogy ennek megteremtésébe minél korábban bevonjuk a gyermekeket, fiatalokat és a szülőket is. E programelem által a célcsoport személyesen járulhatott hozzá a közjóhoz, aktív, cselekvő személlyé vált, amely pozitív módon hatott az önértékelésére. A közvetlen környezetben végzett munka segítette a résztvevőket abban, hogy elismerjék őket, pozitív kép alakuljon ki róluk. 3. Nyári tábor Az új, a megszokottól eltérő élmények szükségesek az ember életében. Ezen szolgáltatás különösképpen olyan szükségletet tölt be, amely hiányzik az átmeneti otthonban lakó és a mélyszegénységben élő családok életéből. Két alkalommal 2012 és 2013 júliusában nyílt lehetőségünk 1-1 hetes tábort szervezni a programban résztvevő családok számára. Mind a két évben igen változatos programok várták a gyermekeket. Különböző kézműves technikákat sajátíthattak el (agyagozás, kollázs
készítés, üvegfestés), felfedezhették a szarvasi Arborétum természeti kincseit, hazánk történelmével és népszokásaival pedig az Ópusztaszeri Történelmi Emlékparkban ismerkedhettek meg. Az egész napos tábor mintát nyújtott a gyermekek és a szülők számára hogyan lehet hasznos otthonon kívüli programokat szervezni, hogyan lehet megismerni az adott várost és annak nevezetességeit.
4. Családi programok Ez a program a szülők gyerekeikkel töltött minőségi időtöltés, közös élményekhez való hozzájutás szükségletét elégíti ki, amely fontos részét képezi a családi kohézió erősítésének. A programok egy része az adott időszak jelentős eseményeinek közösségben való felkészüléséről,
megünnepléséről szólt. (Farsang, Húsvét, Mikulás, Karácsony). Ezek mellet számos egyéb szórakoztató élményhez juthattak a családok (színházi előadások, cirkusz látogatás, díszmadár és kisállat kiállítás, sportnap).
1. Csoportfoglalkozások szülőknek Napjainkban a társadalmi-gazdasági folyamatok megváltoztatták a családok szerkezetét, működését és magát a család intézményét is. Fellazult családi kötelékek, a családban élő felnőttek felelősségvállalásának csökkenése, a gyermekek nevelési feladatainak áthárítása jellemzi sok család életét. A szülők számára szervezett csoportfoglalkozások célja ezen tendenciában való változtatás elérése volt. A foglalkozások témái igen változatosak voltak. Segítséget nyújtott az anyáknak hogyan feleljenek meg egyszerre több szerepben: gyermeknevelés, háztatás vezetés munkahely (Női szerepek a XXI. században). A munkahelyüket elvesztett vagy tartósan munkanélküli apáknak saját magába vetett hitének és az önbecsülésének visszaállításában, a családi támogató rendszer megerősítésében segített (Apa ma nem megy dolgozni). A foglalkozások többi eleme egymásra épült a serdülők számára nyújtott foglalkozásokkal, a szülő és kamasz gyermeke közötti bizalmi kapcsolat kialakítása, erősítése érdekében (pl: Segítség kamasz gyermekim vannak, Drog prevenció).
9
4. Eredmények számszerű adatokkal
A TÁMOP programban 80 gyermek és 40 család bevonása volt a vállalt feladatunk. A program végére túlszárnyaltuk ezeket a számokat, különösen a fejlesztő foglalkozások tekintetében mutatkozott óriási érdeklődés.
A Gyerekek számára kínált szolgáltatások a tanulási képességek területén a következő eredményeket mutatták a bevontak száma szerint: 29 fő
Mozgásfejlesztésbe bevont gyermekek száma összesen:
Tehetséggondozásba bevont tanulók száma összesen:
39 fő
Tanulási képességek fejlesztésébe bevont tanulók száma összesen:
37 fő
A személyiség érését, gyermek szocializációját elősegítő csoportos foglalkozás is meglehetősen népszerű tevékenységet jelentett a gyermekeknek, összesen 53 tanuló kapcsolódott be ezekre a foglalkozásokra. Ismereteket szerezhettek a tini felvilágosító órákon, a drog-prevenciós előadásokon, illetve a különböző témaköröket érintő személyiségfejlesztő foglakozásokon. A szülők számára kínált szolgáltatások esetében a családon belüli kapcsolatokat, szülő gyermeknevelési kompetenciáit fejlesztő foglalkozások jelentették. A bevont családok száma összesen: 53 család.
A gyermekek fejlődése és kibontakozásának útja más és más. A velük kapcsolatba kerülőknek idő kell arra, hogy megismerjék őket, észrevegyék sajátosságaikat, szembesüljenek problémáikkal. Az Otthonba kerülő gyermekek jelentős része sajnos tanulási nehézségekkel küzd, amely adódik a szociokulturális hátterükből, emocionális sérüléseikből, tanórai hiányzásaikból, oktatási intézmény változtatásából… De nem csak azoknak a gyermekeknek vannak problémáik, akik kikerülnek megszokott környezetükből. Ez a pályázat lehetőséget adott arra, hogy más nehéz sorsú diákok is megfelelő segítséghez jussanak. A Gyermekjóléti Szolgálattal és az Általános Iskolákkal együttműködve eljutottak hozzánk azok a családok is, akik rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosultak, tehát szintén nehéz körülmények között élnek.
A fejlesztéseken minden olyan gyermek részt vehetett, ahol ezt a szülő igényelte. A gyermekek többsége az oktatási intézményben már részesült valamilyen típusú fejlesztésben, de a visszajelzések azt mutatják, hogy itt valami mást tudtunk nyújtani, és a szülők szívesen éltek ezzel a lehetőséggel. Miben más ez a fejlesztés? Az iskolákban a gyermeknek meg kell felelnie a gyógypedagógusnak az iskola, osztályfőnök, szaktanár, szülő elvárásainak úgy, hogy nincs lehetősége személyes kapcsolat kialakítására. Mivel itt a szülő hozta a gyermeket a foglalkozásokra, így sikerült jó kapcsolatot kialakítani vele is. Kellő időt hagytunk a gyermek megismerésére, valamint arra is, ahogyan őt a szülő látja. Betekintést kaptunk,
hogy hogyan látja szülő, gyermek az iskolai problémákat, nehézségeket, volt időnk meglátni az egymással összefüggő komplex problémákat azok kialakulásának okait és időbeliségét. Sok esetben kértek tanácsot, segítséget a gyermekkel kapcsolatban. Így tehát már nem csak a gyermeken segítettünk, hanem volt, aki meghallgatta a szülőt, megértette, segítette problémáit. A hallottak alapján a szülők is jobban el tudták fogadni gyermeküket, megértették, hogy min mennek keresztül. A legnagyobb értéke a programnak az volt, hogy a gyerekek fejlesztéséhez szükséges időt biztosítani tudtuk. Volt idő a megismerkedésre, beszélgetésre, ha kellett a verstanulásra, nyelvtani szabályok értelmezésére, gyakorlására, vagy a törtek kusza világának a megismerésére. Szó sem volt teljesítmény centrikusságról, kényszerről, kötelező eredmények produkálásáról. Ebben a szabad légkörben dolgozhatott együtt szakember, gyermek és szülő. Segítette ezt a folyamatot, hogy a gyerekekkel foglalkozó pedagógus speciális diszkalkúlia és diszlexia terápiás ismeretekkel rendelkezik, illetve ismeri és alkalmazza a projekt módszert, amivel még színesebbé és tanulhatóbbá válnak az ismeretek. Fontos az általános képességek fejlesztése, így valamilyen játékos tevékenység formájában mindig jelen volt a figyelem, emlékezet, vizuális percepció vagy az orientációs képességek fejlesztése. Nagymértékben segítette a munkát az a nagy mennyiségű és kiváló minőségű fejlesztő eszköz, amit a gyermekek minden alkalommal birtokba vehettek.
Kiegészítő tevékenységeink választékos programokat jelentettek a bevont családok és gyermekek számára. Szociális szemináriumainkra rendszeresen meghívtuk a helyi Gyermekjóléti Szolgálat szakembereit, valamint a város összes általános és középiskolájában dolgozó gyermekvédelmi felelőst. Az ő segítségükkel tudtunk megszólítani ennyi alapellátásban részesülő tanulót és nehéz helyzetben lévő családot. A program ideje alatt 8 szemináriumot tartottunk, 22 családi napot szerveztünk, 2 alkalommal táboroztattuk a bevont tanulókat.
Az után-követésnek köszönhetően 24 család életében láthattuk a TÁMOP program pozitív hatását. Velük rendszeresen tartunk személyes vagy telefonos kapcsolatot.
2 alkalommal szerveztünk akcióprogramot, amely minden helyszínen, egy napon bonyolódott le. Összesen 40 önkéntes kapcsolódott be a TÁMOP programba.
Gyógypedagógiai terápiák
10
Ez a pályázat lehetőséget adott arra, hogy már egy sikeresen működő több éves fejlesztő tevékenység folytatódjon az intézményben. A tanulmányok megsegítését támasztja alá az a tény, hogy nagyon sok, különböző elvárásnak kell megfelelniük ezeknek a gyerekeknek. Ilyen például az új környezet felfedezése, az itt lévő szabályok betartása, az új óvoda, iskola
megismerése, társak, pedagógusok elfogadása. Az iskolákban nehézséget jelenthetnek az ismeretelsajátítás folyamatában az új tankönyvek, módszerek, eszközök. Nem elhanyagolható tény azonban, hogy milyen lelki sérüléseket szenvednek el a fiatalok, mire ezekbe az intézményekbe bekerülnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a családok, mire hozzánk kerülnek igen széles és komplex problémákkal küzdenek.
Előfordult, hogy a foglalkozás végén egy gyermek megkérdezte: „Ma nem is tanulunk?” Meglepődtem, és megkérdeztem, hogy miért gondolja, hogy ma csak játszott. Azt válaszolta, azért, mert nem adtam neki feladatlapot. Ezen a foglalkozáson projekt módszert alkalmaztam, így fejlesztve a különböző részképességeket, és a játékos, közvetlen hangulatú órán fel sem tűnt neki, hogy olvasott, számolt, rajzolt, gondolkodott, figyelt…
11
Nagy előnye az itt zajló fejlesztésnek a rugalmasság, hiszen mint már említettük minden gyermek más. Eltérő ütemben fejlődnek, tanulna. Ezzel magyarázható, hogy néhány gyermek 3 hónapig, néhány akár egy évig is részt vett a foglalkozásokon. Mint tudjuk azonban, minden tevékenység sikerességét számokkal tudjuk alátámasztani, így a gyermekek
89%
90%
100% 98%
70%
70% 60%
72%
80% 75%
71%
72% 67%
66%
62%
55%
58%
54% 48%
50%
96%
87% 81%
80%
A következő diagram szemlélteti a mérési eredményeket. A kék oszlopok a bementi eredményeket, a piros oszlopok a kimeneti eredményeket mutatják.
98%
97%
100%
teljesítményét is mérésekkel kontrolláltuk. Mindenkivel készült bemeneti és kimeneti mérés.
66%
58% 52%
44%
42%
42%
40%
37%
40%
63%
40%
30% 20% 10%
A fejlesztő tevékenység igen összetett tevékenység. Mint a bemeneti mérések is mutatják a gyermekek képességei igen gyengék, ennek köszönhetően tanulási nehézséggel küzdenek. A foglakozásokon megjelent gyermekek igen heterogén képet mutatnak, hiszen van köztük tanulásban akadályozott (értelmi fogyatékos), részképesség zavaros (dyscalculiás, dyslexieás), tanulási gyengeség tünetét mutató, vagyis általánosan gyenge teljesítményű. A csoportkialakításnál igyekeztünk figyelembe venni a probléma típusokat, életkort.
A diagramon jól látható, hogy még a fejlesztés után is a leggyengébb, 40%-os eredményt a szerialitás területén mutatkozik, bár a fejlődés mértéke is itt volt a legnagyobb. Szintén gyenge a szókincs 37%-a, melynél a fejlődés mértéke biztató: 35% és a grafomotorika, ahol 42%-ról 80%-ra fejlődött a gyerekek képessége. Gyenge az auditív memória 42%-a, a fejlődés ezen a területen lassabb ütemű, mértéke 16%-os.
12
Bemenetkor 50% körüli eredményeket mértünk beszédprodukció, grammatika, beszédértés, síkbeli orientáció területén. Fejlesztés hatására 60-70%-os teljesítményeket produkáltak a gyerekek. Olvasás, írás számolás területén a fejlődés mértéke nem túl nagy köszönhetően annak, hogy a gyerekek jelentős lemaradásokkal érkeztek a foglalkozásokra. 100% körüli eredmények születtek saját testen való tájékozódásnál, vizuális memória területén, alak-háttér differenciálásakor, alakállandóság esetén. Ezek a területek azonban már a bementkor is jó szinten voltak.
Számolás
Nyelvi helyesírá si k.
Olvasás
Viz. sorozat
Alakáll.
Alakháttér diff.
Grafomot
Auditiv mem.
Vizuális mem.
Tájék. síkban
Tájék. térben
Tájék testen
Beszédér t.
Gramma tika
Beszédpr od.B
Szókincs
0%
0%
A mérési eredmények megerősítenek minket a fejlesztő foglalkozások létjogosultságában. A több éves tapasztalat is azt mutatja, hogy ezeknek a gyerekeknek szükségük van a többszörös megsegítésre, amelyet a szülők nem tudnának biztosítani a számukra. A számok tehát azt bizonyítják, hogy minden gyermek fejlődött, tehát a célunkat elértük.
Az igazi siker azonban az, hogy a gyermekek várták a foglalkozásokat, boldogan hozták ellenőrzőjüket, bizonyítványukat megmutatni és folyamatosan jöttek az igények a részvételre.
Mozgásterápia A mozgásnak kiemelt jelentősége van a gyermek fejlődésében, képességeinek kibontakoztatásában. A mozgás nagymértékben segíti az észlelést, a tapasztalatszerzést, alapját képezi a magasabb gondolkodási funkcióknak, a beszéd egyik feltétele. Az aktivitás, a tevékenykedés, az önállóság is szoros összefüggésben van a mozgásos képességekkel. Ötvözi az érzékelés-észlelés, kognitív funkciók, a kommunikáció és a magatartásformálás egyedi feladatait a motoros funkciók kialakításának folyamatában.
A foglalkozások során a bemeneti mérés alapján a terapeuta homogén csoportokat hozott létre. A fejlesztés sor- és körfeladatok változatos eszközhasználatával, fokozatosság elvét szem előtt tartva, a fejlődés mértékét figyelembe véve, eltérő ütemben a begyakorolt feladatok nehezítésével történt. A feladatok szervezésében fontos szempont olyan lehetőség biztosítása, mely minden gyermeket sikerélményhez juttat. A feladatvégzés közben lehetőség van versenyzésre. Ezen feltételek összességének köszönhetően biztosított a megfelelő motiváltság. A 7-10 éves korosztály esetén kiemelten a tervezett szenzomotoros terápia elemeit kerültek alkalmazásra, a 10 éven felüliek esetén hangsúlyosan az erőnlét és mozgáskoordináció fejlesztése történt.
A mozgásterápia fejleszti a következő készségeket és részképességeket: védekező reflex, posztura szabályozás, egyensúly beállítás, dominancia- kezesség, különböző keresztcsatornák (akusztikus, vizuális, taktilis, verbális stb.),
figyelem, önfegyelem, monotónia tűrés, feladattudat, téri tájékozódás, testkép, lateralitás, jobb-bal diszkrimináció, szem-kéz koordináció, erőadagolás, reakció idő, célzó mozgás, stb.
A mozgásterápia során is végeztünk méréseket, figyelemmel követve a gyermekek fejlődését. A mérések két nagy területen történtek: erőnléti és szenzomotoros.
Erőnléti mérés A gyerekek erőnléti állapota és állóképessége a következő feladatokkal került felmérésre: hajlékonyság, helyből távolugrás, SIT- UP teszt, függés hajlított karral, 10 x 5 méteres
ingafutás, Cooper- teszt. Ezek feladattípusok jól tükrözik a gyerekek fizikai állapotát és ennek változását a koruk sajátosságainak megfelelően.
700 E92# 600 ;1E# 500 400
I. mérés
300
0;E# 012#
200 100 0
II. mérés
009# 099#
138 152 20
23
Ülésben e. nyúlás
12 Helyből táv. ugr.
15
Sit-up
13
Függ. kajl. kar
10X5 inga
Cooper
Az összehasonlítás feladattípusonként:
Hajlékonyság: Ezen területen bemeneti eredményekhez képest javulás tapasztalható (átlag: 20 cm-ről 23 cm-re). Ez köszönhető annak, hogy a tanulók a fejlesztés kezdete óta folyamatosan nyújtó, lazító gyakorlatokat végeznek, valamint az óra eleji bemelegítésekbe beépítve futógyakorlatok (egyénre szabott mennyiségben) egészítik ki, és segítik elő a tanulók hajlékonyságának és állóképességének javulását.
Helyből távolugrás: AAz eredmények növekedést mutatnak a bemeneti méréshez képest. (átlag 138 cm-ről 152 cm-re). Kapcsolódóan az előző feladattípushoz, ebben a gyakorlatban is nagy szerepet kapott a rugalmasság fejlesztése, a lábizomzat erősítése, amelyeket a rendszeres futó gyakorlatok (pl.: akadályfutás kiépített pályán) is elősegítettek.
Sit-up (felülés időre) teszt: Ez a mérési terület a bementhez viszonyítva javult (átlag 12 db- ról 15 db-ra). Megállapítható, hogy egyes tanulók fizikai erőnlétükből adódóan jobb, míg mások testi sajátosságaikból adódóan másokhoz képest gyengébb (de javuló) eredményt produkáltak. Fontos megemlíteni a mozgásszegény életmódot, amely nemcsak az izomerő gyengülését eredményezi, hanem egyes tanulók esetében a túlsúly kialakulásához is vezet, mely nehezíti a jó teljesítmény elérését.
Függés hajlított karral: Ezen a területen az eredmények átlagának alakulásában jelentős javulás tapasztalható (átlag 203 pontról 256 pontra). Ennek az ugrásszerű teljesítményjavulásnak az oka, hogy egyes tanulók jó fizikummal rendelkeznek, az ő magas eredményeik javították az átlageredményt. Illetve mindenkinél elmondható, hogy önmagához képest jelentősen erősödött a kar-, és vállizomzat és a felsőtest egyéb izmai. A szinten tartást segítő gyakorlatokkal ezek az eredmények megőrizhetőek, illetve javíthatók. 10x5 méteres ingafutás: A mért eredmények javulást mutatnak. A 10X5 méteres távot első méréskor 221 pont (22,1 mp) alatt, míg második méréskor már csak 211 pont (21,1 mp) alatt teljesítették. A feladat végrehajtását a gyermekek szinte versenynek tekintették, ami az elvárható legjobb teljesítményt hozta ki belőlük. Az eredmény javulása a folyamatosan végeztetett futófeladatoknak köszönhető.
14
Cooper teszt (6 perc): A tesztben mért eredmények javuló tendenciát mutatnak. Bementi méréskor 505 méteres átlagot, a kimeneti mérések 613 méteres átlagot mutatnak. A fejlesztés során, a minden órán rendszeres bemelegítő futásoknak, lábizom erősítő gyakorlatoknak, játékoknak köszönhetően a gyerekek megtanulták jobban beosztani erejüket, állóképességüket.
Szenzomotoros mérés A mérés a következő területekre terjedt ki:
Egyensúlyozó készség, képesség: • Kokontrakció húzás és tolás • Állóegyensúly nyitott szemmel bal és jobb lábon • Állóegyensúly csukott szemmel bal és jobb lábon • Járás előre pad merevítőjén • Járás hátra pad széles részén • Mászás előre pad merevítőjén
Szimmetrikus és aszimmetrikus mozgások • Húzódzkodás előre gördeszkán és padon • Szimmetrikus karkörzés előre és hátra • Aszimmetrikus karkörzés előre és hátra • Labdás feladatok: • Labda elkapás páros kézzel, • Labda pattogtatása jobb, bal és váltott kézzel.
A mérés minden gyermeknél elvégzésre került, diagnosztikus és prognosztikus céllal felmérve a tanulók mozgásállapotát. A bemeneti szenzomotoros állapotmérés eredményeit összehasonlítva a kontrollmérésekkel megállapítható, hogy a feladatok túlnyomó többségében javulás áll fenn. Kiemelkedő javulás (33%-os) tapasztalható: • kokontrakció tolás • szimmetrikus karkörzés előre • szimmetrikus karkörzés hátra
Ezen feladatoknál az eredmény javulása nem csak a tanulók egyensúlyozó rendszerének és téri orientációs képességeinek fejlődéséből, valamint a nagymozgások összerendezettségéből, a feladatok pontosabb megértéséből és végrehajtásából, valamint a figyelemkoncentráció nagyfokú javulásából is fakad.
Több területen tapasztalható 21-29%- os eredménynövekedés: • labdapattogtatás jobb kézzel • labdapattogtatás bal kézzel • labdapattogtatás váltott kézzel • állóegyensúly nyitott szemmel jobb lábon • állóegyensúly nyitott szemmel bal lábon • állóegyensúly csukott szemmel bal lábon • állóegyensúly csukott szemmel jobb lábon • aszimmetrikus karkörzés előre • aszimmetrikus karkörzés hátra Ezeknél a feladatoknál az eredmények növekedését nagyban befolyásolta, hogy a gyerekek a feladatokat komolyan vették, így a figyelmük ereje és koncentrációja nőtt, ennek következtében a mérési eredmények jobb értékeket mutattak. Fontos szerepe volt a fejlődésben a kiépített akadálypályás feladatoknak, melyekben kiemelt szerepet játszott az egyensúlyozó érzék fejlesztése. Ezeket segítette a változatos tornaeszközök használata: gólyaláb, trambulin, gördeszka, „bölcső” stb. 5%-os, minimálisnak tűnő fejlődés történt a mászás előre merevítőn feladatnál. Ez az eredmény azonban nem mondható gyengének, hiszen a feladat összetettségéből adódóan a gyerekek ennél gyengébben teljesítenek. A mérési eredmények alátámasztják a mozgásfejlesztés pozitív hatását a gyermekek életében. Nem csak a mozgás szeretetének erősítése, képességfejlesztés történik, hanem az egészséges életmód kialakítása is erősödik.
5. Specialitások
A program kezdetekor, az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogyan szólíthatjuk meg a célcsoportot. Első lépésként feladatunk a partnerintézményekkel való kapcsolat kiépítése volt.
Az első szociális szemináriumokon megismertettük a helyi közoktatási intézmények gyermekvédelmi felelőseivel és a Kistérségi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaival a program nyújtotta szolgáltatásokat. Fontosnak tartottuk, hogy elmondhassák előzetes tapasztalataikat, véleményüket és igényeiket az adott területen. A projekt célcsoportra gyakorolt hatása megjelenik azokon a színtereken, ahol a célcsoport megfordul.
A célcsoport megszólítása, együttműködések kialakítása Annak érdekében, hogy a változások minél tartósabbak legyenek elengedhetetlen az intézmények közötti kommunikáció. Térségünkben is jelen vannak az oktatás általános problémái; a nagy létszámú osztályokban a magatartás problémával és tanulási nehézségekkel küzdő diákok száma növekszik, a diákok egyre túlterheltebbek, az iskolai agresszió fokozódik.
A felsorolt okok miatt a pedagógusok a mindennapok során igen nehéz helyzetbe kerültek, és sokszor a szülők is tehetetlennek érzik magukat, tőlük várják el a segítséget. Ebben a helyzetben a pedagógusoktól olyan problémák megoldását is elvárják, mely kívül esik kompetenciájukon.
Programunk lehetőséget kínált e problémák orvoslására, enyhítésére. Hálásak vagyunk, hogy a partner intézmények nem a vetélytársat látták bennünk ezen a színtéren, hanem örömmel fogadták a lehetőséget és segítséget. Így elindult egy jól működő kooperáció, amelynek alapja a közös szemléletmód volt, miszerint „mind a gyermekekért, az ő fejlődésükért vagyunk”. A kapcsolattartó munkatársak elkezdték népszerűsíteni szolgáltatásainkat saját intézményeikben, a pedagógusok pedig a diákjaik között, megtalálták a célcsoportunkba tartozó, segítségre szoruló gyermeket és ajánlották nekik, illetve szüleiknek, hogy keressenek fel minket. A partnerszervezetek együttműködése, aktivitása lehetőséget adott arra is, hogy olyan családok is bekapcsolódjanak a szolgáltatásokba, akik bevonása, motivációjuk megtalálása nehezebb feladatnak bizonyult. Megszólításukhoz több szakember összehangolt munkájára volt szükség. A rendszeres szociális szemináriumok megteremtették a folyamatos kapcsolattartás lehetőséget a partner intézmények számára, így naprakész információjuk volt a szolgáltatásokról, nyomon követhették a projekt jelenlegi helyzetét, valamint átbeszélésre kerültek a programmal kapcsolatos észrevételek, kérdések, amivel az érintett szervezetek is formálhatták, alakíthatták az egyes szolgáltatásokat.
Egy idő után azzal kellett szembesülnünk, hogy „várólista” bevezetésére van szükségünk, mivel akkora az érdeklődés a szolgáltatások iránt. Ekkor éreztük először városunk kisváros jellegéből adódó pozitívumait.
Kialakult az a tendencia, hogy a kapcsolat felvételkor, amikor érdeklődtünk a szülőktől, hogy honnan értesültek a programról egyre többször kaptunk ehhez hasonló válaszokat: ð „A kislányom osztálytársa is ide jár és sokat javított matematikából, ezért szeretnénk mi is ide járni.” ð „A szomszéd néni mondta, hogy az unokáját itt korrepetálják és tavaly még táborozni is mehetett, ahol nagyon jól érezte magát.” Vagyis kialakult egy informális küldő rendszer is, ahol „szájról szájra” terjedtek a hírek a program nyújtotta szolgáltatásainkról és a programban elért sikereinkről. A program legfőbb tanulsága számunkra, hogy a társintézményekkel, gyermekvédelmi intézményekkel karöltve, rendszerszemléletű megközelítésben, megfelelő kapacitások biztosításával, jelentős segítséget lehet nyújtani a marginális helyzetben lévő családoknak, gyermekeknek.
Ma örömmel tekintünk vissza a közel két éves folyamatra és az itt elért sikereinkre, de azt is el kell, hogy mondjuk, ahhoz, hogy itt tartsunk hosszú és sokszor nem- akadályoktól-mentes utat kellett bejárnunk. A sztereotípiákkal foglalkoznunk kell
Miután elindult a program és egyre több olyan családot (gyermeket, szülőt) irányítottak a központunkhoz a partnerintézmények, akik nem a családok átmeneti otthonának lakói. Ezzel egy újfajta problémával szembesültünk. Több szülő esetében azt éreztük, hogy a felsorolt szolgáltatásokat szívesen igénybe venné, de mégis valami visszatartja abban, hogy pl. gyermekét beírassa a fejlesztő foglalkozásokra.
15
Végül megtaláltuk a probléma forrását. Az otthonon kívül lakó családok igen kevés információval rendelkeznek az intézményről, az itt lakó családokról és sok esetben megjelentek a sztereotípiák és a negatív előítéletek. („Itt csak olyan családok laknak, akik nem akarnak tenni semmit a saját problémáik megoldásában, akik kizárólag saját maguk tehenek arról, hogy nincs lakásuk. Itt minden szülő alkoholista,
rossz szülők, nem szeretik a gyermekiket!”) Volt olyan szülő is, aki kijelentette, hogy szeretné, ha gyermeke járna a csoportfoglalkozásokra, de csak akkor, ha bent lakó gyermek nincs a csoportban. Úgy gondoltuk, annak érdekében, hogy valamennyi család motiváltan, szorongásoktól mentesen vehessen részt a programban, szükséges a felmerülő problémára megoldást találnunk.
6. Összegzés, tanulságok
A TÁMOP-5.2.5/A-10/2-2010-0038 „Felhő és Napsugár„ Képességfejlesztő és ismeretátadó foglalkozások gyerekeknek és szülőknek nevű program 2011. szeptember 30-tól 2013. szeptember 29-ig tartott az Orosházi Családok Átmeneti Otthonában.
Mit kell tudnunk az előítéletekről és azok csökkentéséről? AAz előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik. Kialakulásának okai között szerepel az információ hiány félelem az ismeretlentől, az előzetes negatív tapasztalatok és a társadalom által kialakított sztereotípiák.
1 Gordon Allport
meghatározása alapján (1977) 2 Elliot Aronson Mozaik
módszerének alapján (1972)
A csoportok közötti érintkezés, a másik ember megismerése segíthet az előítéletek megszűntetésében. Emellett az olyan helyzetek is segíthetnek csökkenteni az előítéletek, ahol az egyénnek szüksége van másokra és a többieknek szüksége van rá ahhoz, hogy a célt elérjék (kölcsönös függés).
Ezek alapján úgy gondoltuk, fontos, hogy a programban részt vevő családok megismerjék az intézményt és az itt lakó családok életét, kapcsolatot alakítsanak ki egymással.
Ennek megvalósítása több lépcsőn keresztül zajlott.
16
1. Korrekt tényeken alapuló tájékoztatás: Első lépésként bemutattuk az intézményt és az itt folyó munkát a külsős családoknak. Ez külön a szülőknek és külön a gyermekek számára szervezett csoportfoglalkozás formájában történt. Az intézményben dolgozó munkatársak vezették ezeket. Interaktív beszélgetések lefolytatása közben ismertették az intézmény jellemzőit (milyen családok kerülhetnek ide, meddig laknak itt, hogyan élnek, milyen szabályok vannak az intézményben stb.) Végül a már kiköltözött családokról szóló „sikertörténeteket” osztottak meg velük. A tények már sokat segítettek abban, hogy megkezdődjön egy változási folyamat. Ez megalapozta a második lépést, az arra való motiválást, hogy vegyenek részt egy közös programon az intézményben lakó családokkal.
2. Bent lakó családok felkészítése, tájékoztatása: Tudjuk azonban azt is, hogy nem minden esetben segít az előítéletek csökkentésében egyformán hatékonyan a kontaktus és a közös élmények, ahol jobban megismerhetik egymást az emberek. Bizonyos esetekben mélyülhetnek is az előítéleteket, ha negatív, szorongást keltő eseményekkel szembesül a személy. Így ezzel párhuzamosan a bent élő családokat is felkészítettük a közös programra. Csoportfoglalkozáson beszélgettünk velük az illemszabályokról, helyes viselkedésről, amit később gyakorlati példákon keresztül is elsajátíthattak. Majd a vendéglátói szerepekkel ismertettük meg őket és elmondtuk nekik, hogy mostantól többször fognak az intézménybe „látogatni” különböző családok, akikkel ők úgy viselkedjenek, mint a házigazdák.
3. Közös program lebonyolítása: Ezek után megvalósítottuk egy olyan programok ahol külsős és belső családok számára lehetőség nyílt a találkozásra. A délutáni programon sor került a családok megvendégelésére, kézműves foglalkozásra és ügyességi és logikai versenyfeladatokra. A feladatok megoldáshoz különböző csoportokat alakítottunk, arra figyelve, hogy bent élő és külsős gyerekek is legyenek minden csoportban. A feladatokat úgy strukturáltuk, hogy a feladatok megoldása alatt mindenki egyenlő státusszal rendelkezzen, közös célt kellett elérniük, a megoldáshoz mindenki tudására, képességére szükség volt. Fontos volt, hogy ne verseny helyzetet teremtsünk, így valamennyi csapat részesült jutalomban a feladatok megoldása után.2 A közös családi nap a külsős és belsős családok viszonyának javulásához vezetett, mivel a résztvevők csoport-tagságaikat hátrahagyva ismerték meg egymás személyes tulajdonságait, sikerélményhez jutottak egymásra utalva, közösen együttműködve. 4. A kapcsolat elményítése a közös munka továbbfolytatása: Ezt követően a pozitív irányba történő elmozdulás mélyítésére volt szükség. Erre megfelelő alkalmat biztosítottak a serdülők és szüleik számára rendezett csoport foglakozások, amin most már hajlandóak voltak közösen részt venni a külsős és belsős családok. Itt a beszélgetések során egyre inkább megismerték egymást, az ismerősség növekedésével, pedig gyengült az azzal kapcsolatos szorongás, hogy megfelelően viselkednek-e a másik csoport tagjaival. Hasonlóságokat fedeztek fel életükben, problémáikban, így növekedett az empátia és az egymás iránti bizalom bennük. Összefoglalva, rájöttek arra, hogy „mégsem különbözünk annyira”.
Ebben az időszakban intézményünk új arculatát mutathatta meg a programba bekapcsolódó családoknak és gyermekeknek. A különböző képességfejlesztő foglalkozások eredményességét az iskoláktól és a szülőktől érkező pozitív visszajelzések igazolták. A szolgáltatásunkban aktívan részt vevő tanulók többsége számottevően javított tanulmányi eredményén, sőt a tehetséggondozás területén kimagasló eredmények is születtek. Természetesen nem volt mindig felhőtlen az együttműködés, néha viharos időszakok is köszöntöttek ránk, de aztán a felhők mögül előbújtak a napsugarak és erőt adtak a folytatáshoz.
A családi programokon, csoportfoglalkozásokon olyan ismeret és élmény anyagot szereztek a szülők is, amely segítségével a családi kohézió folyamatosan erősödhetett. Reményeink szerint ez útravalóként szolgálhat életük további szakaszában is.
A tanulási folyamatban nem csupán a gyermekek és szüleik vettek részt, hanem a program szakemberei is új ismeretekkel, tapasztalatokkal gazdagodtak. Kellő lehetőség és eszköz állt rendelkezésre a
hatékony munkához. Fontosnak tartottuk, hogy minden gyermeket saját képességeihez mérten fejlődhessen és tudjon örülni az elért sikereinek. Munkánk során megtapasztaltuk, hogy valóban mindenkiben rejlenek olyan képességek, amelyeket érdemes kibontakoztatni. Ehhez azonban nem elég a szakemberek segítő munkája, saját akaraterőből is kell építkezni. Bízunk benne, hogy minden gyermeknek sikerült átadni azt a szemléletmódot, hogy „egyszer a felhők mögül valóban előbújik a nap”.
Az üzenetünket az alábbi mesével tárjuk az olvasó elé.
A felhő meg a nap meséje3 – Szomorú vagyok, kedvenc mókamesterem. - szólt a királyfi. –Vidíts fel engem! A mókamester felszedelőzködött a trón mellől, ahol aludt, kinyújtóztatta tagjait, és így szólt: - Mit szeretnél, királyom? Hányjak cigánykereket, bukfencezzek? Hozzam a csörgőimet? A királyfi fáradtan legyintett, és a mókamester gondolkodóba esett. Hogyan is járhatnék gazdám kedvében, töprengett. Már hetek óta csak szomorkodik, és nem mondja meg, hogy miért. Mit tehetnék? Hogyan nyissam meg a királyom szívét, és hogyan töltsek bele egy kis vidámságot? Mit szólnál egy tükörhöz, uram? - kérdezte aztán. A királyfi csak bámult, nem értette a kérdést. De a mókamester térült-fordult, és már kezében tartott egy parányi tükröcskét. - Nézz csak bele, gazdám. - szólt. A királyfi unottan bár, de engedelmeskedett. - Mit látsz? - Magamat. - mondta a királyfi. - És még? - türelmetlenkedett a mókamester. - Nézd meg a szemeidet! - Szomorú szemek. - mondta a királyfi. - Kék szemek, mint az ég, és borúsak, mintha eltakarta volna a felhő a Napot. Talán esni is fog. - És hol a Nap? - kérdezte a mókamester. Mögötte. - Ott van, vagy nincs? - Ott van, de hát mondtam... A mókamester felugrott, a tükröt odaadta a királyfinak. -
És mi lenne, ha elijeszteném a felhőket? - szólt, azzal hatalmas lélegzetet vett, és kiáltott egy nagyot: - Húúúú!! A királyfi megijedt, hátrahőkölt, aztán meglátta a mókamestert, amint vöröslő arccal, kidülledt szemekkel bámulja őt, és közben kilóg a nyelve, mint egy kiskutyának. Felnevetett, annyira mulatságos volt az egész. Aztán újra belenézett a tükörbe. - Eltűntek a felhők! - örvendezett nyomban. - Nézd, hogy süt a Nap! És valóban, fény gyúlt a királyfi szemében, és kisimult fáradt arca. - Köszönöm, kedves mókamesterem! - hálálkodott. - Milyen jó, hogy vagy nekem! A mókamester mosolygott, és ezt mondta: - Nem szeretnéd inkább te magad megtanulni, hogy hogyan kell elűzni a felhőket?
3 Forrás: mesék –
Blogok – xFree http://blog.xfree.hu/ myblog.tvn?SID=&kat=1744&n=marika4528
17
Impresszum
7. Merre tovább?
Nehéz 3 program tanulságait egy oldalban összefoglalni, megjeleníteni.
Sok mindent kaptunk ettől a programtól, hiszen közel annyi támogatást nyertünk el évenként minden központra, mint amennyi a családok átmeneti otthonaira kapott éves normatív támogatás. Ennek köszönhetően új eszközök (fejlesztő szobák speciális eszközei, pszichológiai tesztek, játszótér), új módszerek (mozgásterápia, zene és művészetterápia, önkéntesekkel való célzott programok) kerültek a birtokunkba és számos szakember (fejlesztő szakemberek, szociálpedagógusok, pszichológusok) alkalmazására is lehetőség adódott, akiket támogatás hiánya miatt nem tudtunk volna alkalmazni.
A program lezáruló. Hasonló források elérésére nincs garancia. Mégis mit vihetünk tovább, mit kezdünk ezekkel az eredményekkel, tapasztalatokkal? • Érzékenység és Felelősség: Szociális munkásként lehetőséget, bizalmat, felelősséget kapunk arra, hogy szülőket, gyerekeket és családokat ismerjünk meg. Innentől kezdve sorsuk tőlünk is függ. A nehézségek, az egyre nagyobb problémák, a szűkölő források áramlatában nem veszíthetjük el érzékenységünket. Továbbra is fontos, hogy teljes erőbedobással keressük a lehetőségeket, forrásokat a problémák kezelésére és jelezzük a döntéshozók felé milyen veszélyeket látunk a mindennapi munkánkban.
• Tudatosság és Hatékonyság: Minden szolgáltatásunkat elemeznünk kell. Eléri-e a kívánt hatást, van-e értelme, költséghatékony-e, a tényleges szükségletekre reagál-e? Nagyon gyerekcipőben jár még a mérhetőség kérdése a hazai szociális munkában. Pedig ennek bevezetése nélkül nehéz tudatos fejlesztő munkáról beszélni. Fontos, hogy indikátorok bevezetésével mérjük mindennapi munkánk hatékonyságát és ezek alapján határozzuk meg szolgáltatásainkat, valamint a családgondozói folyamatokat.
18
• Komplex gyerekfejlesztés a szülők bevonásával: Nagy tapasztalata a programnak, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani azokra a problémákra, amelyek a gyerekeket, fiatalokat jellemzik. Új eszközök, kompetenciák nélkül nem lehet hatékony a szociális munkánk ezen a területen. Újra kell gondolni a gyógypedagógus, fejlesztő szakemberek helyét a szakmai teamben. A fiatalok, gyerekek fejlesztése mellett ugyanilyen intenzitással kell azon dolgoznunk, hogy a szülők is megtalálják feladatukat, szerepüket ezen a területen. Meglássák felelősségüket, érezzék támogatásunkat, átlássák lehetőségeiket.
• Társadalmi felelősségvállalás, érzékenyítés: Az önkéntesség, iskolai közösségi szolgálat kifejezéseket hallva sok negatív szempontot hallani: időigényesség, sok befektetett erő, kevés hozadék, jelentkezők alkalmatlansága, túlterheltség. Mind az önkéntesség, mind pedig az iskolai közösségi szolgálat fontos része a társadalmi felelősségvállalás növelésének. Ki kell alakítani az intézményekben ezek rendszerét, szakmai hátterét, dokumentációit. Fontos a jó gyakorlatok összegyűjtése, továbbadása, munkatársak képzése. Ezek lehetőséget adnak a szemléletformálásra, hogy másképpen lássák a tevékenységekben résztevő fiatalok, felnőttek az ellátottakat, megértsék problémáikat és részt vállaljanak hátrányos helyzetű embertársaik problémáinak enyhítésében. Az Ökumenikus Segélyszervezet célja, hogy modelleket, jól működő gyakorlatokat alakítson ki, gyűjtsön össze a fent említett témákban, és ezekből minél több szakember profitálhasson. Ezen tevékenységével kapcsolatban szervezetünk új támogatási formákat alakított ki a közelmúltban, amellyel lehetőséget teremt arra, hogy más szervezetek is hasonló programelemeket alakítsanak ki, új modelleket próbálhassanak ki.
szerzők
Balogh Zoltánné, Iványi Ibolya, József Imre, Kaufmann-né Kun Nóra, Rácsok Balázs, Vetró László, Vetró-Kremzel Piroska, Virányi Barbara
Fotó
Kiss Tamás, Virányi Barbara
Kiadó
Ökumenikus Segélyszervezet H-1116 Budapest, Tomaj u. 4. Tel.: (+36-1) 208-4932
[email protected] www.segelyszervezet.hu
Grafikai tervezés
s-eee Graphic Design Kft.
Nyomdai kivitelezés
Folprint Zöldnyomda Kft.
Kiadás dátuma
2013 Minden jog fenntartva!
A kiadvány Cyclus Offset környezetbarát, 100% újrahasznosított papír felhasználásával készült.
19
20 A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
