Lépésről-lépésre
Hátrányos helyzetű családok esélyegyenlőségének megteremtése Szolnokon
TÁMOP-5.2.5/A-10/2-2010-0007 2011. szeptember 30. – 2013. szeptember 29.
1. Bevezetés
Tartalom
Hatalmas utat tett meg az Ökumenikus Segélyszervezet a családokkal, gyerekekkel való szociális és fejlesztési tevékenységében.
3
1. Bevezetés
4
2. A program háttere a Segélyszervezetben
6
3. A program bemutatása: „Lehetőségek piaca”
11
4. Eredmények számszerű adatokkal
18
5. Specialitások
21
6. Összegzés, tanulságok
22
7. Merre tovább?
A most befejezéshez közeledő három TÁMOP program szolgáltatásai is azokra a szakmai alapelvekre épültek, amelyek védjegyévé váltak a munkánknak. A szociális és fejlesztő tevékenységünk alapja egy olyan együttműködés, amelyben tudatosan elvárjuk a fogadó féltől a legteljesebb aktivitást sorsának megoldása érdekében.
A Segélyszervezet hazai szociális és fejlesztő tevékenysége során mindig is nagy hangsúlyt fektetett a hátrányos helyzetű gyermekekre és családjaikra. A gyermekek számára igyekszünk minél korábbi életkorban olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek révén a kialakult hátrányok leküzdhetővé válnak. Azt gondolom, hogy a Segélyszervezet látókörébe került gyermekek számára elsődleges feladatunk az esélyteremtés. Esély olyan plusz készségek, minták és értékek elsajátítására, amelyekkel hozott hátrányukat leküzdhetik és megalapozhatják jövőjüket. Ugyanakkor a szülők bevonása is nagyon fontos a programjaikban, hiszen őket kell képessé tenni arra, hogy hatékony eszközökkel rendelkezzenek annak érdekében, hogy hozott problémáik megoldódhassanak, valamint gyermekeik hozzájussanak azokhoz a fejlesztésekhez is, amelyek fejlődésük szempontjából elengedhetetlenek.
A Segélyszervezet számára fontos, hogy munkáját folyamatosan értékelje, mérje szolgáltatásainak a hatékonyságát. Ezen projektben is számos indikátort építettünk be, ahol nézzük, hogy a kialakított szolgáltatások ténylegesen hozzák-e az elvárt eredményeket. Most a projektzárás hajrájában már bátran elmondható, hogy látjuk a projektek eredményeit és azt az utat, amit a továbbiakban is járni szeretnénk ezen a területen.
Remélem, hogy a kedves olvasó jelen kiadványunkban megismerheti azt a munkát, azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel az elmúlt közel két évben dolgoztunk. A Segélyszervezet eddigi programjai igazolják, hogy a hátrányos helyzetű gyermekekkel és családjaikkal végzett szociális munka hatékonysága akkor növelhető meg jelentősen, ha a szolgáltatások kiegészülnek a gyermekek részképességeinek és szocializációs készségeinek a fejlesztésével, a kellő időben megkezdett pályaorientációs tanácsadási folyamattal, illetve a szociális ellátórendszer, valamint a munkaerőpiaci integráció közötti kapcsolat kialakításával. Az Európai Szociális Alap támogatásával megvalósuló projekt – melynek főbb eredményeit ebben a kiadványban összegezzük - célja az volt, hogy szélesebb körben tegye elérhetővé a fejlesztőprogramokon való részvételt.
Bízunk benne, hogy ötleteket tudunk adni a hatékony gyerekfejlesztéshez, a szülők bevonásához, az önkéntesekkel való munkához. Célunk, hogy a programokban megszerzett tudás, tapasztalat ne maradjon a Segélyszervezet keretei között. Szívesen osztjuk meg tapasztalatainkat más intézményekkel, szervezetekkel. Amennyiben kérdésük, kérésük, észrevételük van, nyugodtan keressék munkatársainkat, a kiadványhoz pedig jó olvasást kívánok.
Lehel László elnök- igazgató Ökumenikus Segélyszervezet 2
3
2. A program háttere a Segélyszervezetben A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 5 családok átmeneti otthonát működtet különböző helyeken az országban.
Az elsőt 2000-ben nyitottuk meg Miskolcon, az utolsót éppen ez év júliusában Kastélyosdombón. Ezen intézményeinkben összesen 300-400 fő fordul meg egy évben, közülük 250-300 gyermek. Valamennyire részévé válunk életüknek, bizalmukba fogadnak minkét, ránk bízzák terheiket, megosztják életük rejtett titkait. Látjuk a hiányosságaikat, nehézségeiket, hozzáállásukat egy-egy problémához. Mind a szülők, mind pedig a gyermekek várnak tőlünk valamit. Szeretetet, megértést, törődést, megoldási alternatívákat.
Nagy megtiszteltetés, amikor szociális munkásként, gondozóként felkérést kapunk a családtól arra, hogy segítsünk. Megtiszteltetés és hatalmas nagy felelősség. Hogyan segítsek, milyen szinten avatkozzak be, jó-e az, amit csinálok, hogyan látassam meg, miken kellene változtatnia a családnak. Vannak-e forrásaim, eszközeim a problémák megoldására, mennyire hatékony az, amit csinálok.
A családokkal végzett szociális munkánkban nagyon nagy változásokon mentünk keresztül. Átmeneti otthonaikban jól elkülöníthető korszakokon mentünk át. Súlypontokat kerestünk, hol a gyermek, hol pedig a szülők problémáit tartottuk a fókuszban, kerestük a beavatkozási felületeket. Persze tudjuk, mindig minden mindennel összefügg, de mégis csak kutattuk a prioritásokat, lehetőségeket. Hol tudunk hatékonyabban segíteni, mi a fontosabb, szükségesebb.
Az állandó dilemmák átbeszélése, a munkánk hatékonyságának a mérése indikátorok bevezetésével, hiszem, hogy alakítja, fejleszti a szolgáltatásainkat. Jó rálátni hibáinkra, saját tehetetlenségünkre, vágyainkra, kudarcainkra, melyek újabb és újabb utakat, lehetőségeket jelölnek ki számunkra. Így történt ez most is ennek a három TÁMOP programnak a tervezésekor is. Három jelentősebb momentumot emelnék ki, amelyek talán meghatározóak voltak számunkra ezen a területen:
4
• Egy ismerősömmel beszélgetve megmutattam egy átmeneti otthonban lakó gyermekünk fényképeit. Mondtam, nézze meg, milyen aranyos, milyen szép a szeme. Ismerősöm, aki mellesleg mozgásterapeuta, lelkesen nézegette, vizsgálgatta a fényképeket, majd a következő észrevételt tette: „Balázs, látod, hogy a gyerek minden fényképen az egyik kezét ökölbe szorítja, a másik keze pedig nyitva van.” Mondtam, hogy nem
vettem észre, és megkérdeztem, hogy mi ennek a jelentősége. Elmondta, hogy szerinte az egyik oldalát nem használja a gyerek rendesen, és ha nem kerül szakemberhez, akkor ez súlyos kihatással lehet a gyerek jövőjére. Tanulási, magatartási nehézségek, rossz iskolai teljesítmény, kudarcok... Javasolta fejlesztő pedagógus, mozgásterapeuta bevonását a gyerek fejlesztésébe. Egy fél év után az új fényképeken a gyerek mind a két kezét ugyanúgy tartotta.
• Egy édesanyával beszélgettünk az átmeneti otthonban, aki nemrég érkezett hozzánk. Gyerekeit felmértük, majd amikor elkészült a diagnózis, leültünk vele átbeszélni, hogy milyen fejlesztésekre lenne szükség. Elmondtuk, egyik fiának fejlesztőpedagógusra és pszichológusra is szüksége van, illetve javasoltuk, hogy családterápiás szolgáltatáson is vegyenek rész. Az édesanya keserűen válaszolt: „Hát rossz anya vagyok én, hogy a gyerekeimet ilyen helyekre kell járatnom? Pedig megtettem értük mindent!”
• Országos Módszertani Központként pár évvel ezelőtt készítettünk egy felmérést, hogy a gyerekek részképességei hogyan változnak miután bekerültek családok átmeneti otthonaiba. Saját intézményeinken kívül (ahol van fejlesztés) kontroll felméréséket végeztünk 8 olyan családok átmeneti otthonában, ahol nincs fejlesztés, és 2 olyan otthonban is, ahol pedig van. Az eredményt döbbenetesnek találtunk. Ahol vannak fejlesztések, ott a gyerekek részképességeiben 15-20%-os javulást tapasztaltunk 3-6 hónap alatt. Ahol nem voltak fejlesztések, ott csekély, átlagosan 1-2%-os javulás láttunk, ami sajnos azt is jelentette, hogy voltak olyan intézmények, ahol a gyerekek részképességei romlottak az átmeneti ellátás idején.
Nagy megtiszteltetés, amikor szociális munkásként, gondozóként felkérést kapunk a családtól arra, hogy segítsünk.
Mi volt az üzenete ennek a három élménynek?
Először is szembesülnünk kellett szociális munkás kompetenciánk határaival. Mennyi mindent nem veszünk észre, milyen fontos új kompetenciákat behozni az ellátásba annak érdekében, hogy ténylegesen hatékony ellátást tudjunk nyújtani az ellátottak számára. Ezt csak megerősítette egy országos módszertani felmérésünk is, ahol az otthonok több mint 80%-a szerint szükséges lenne ezen a területen fejlesztő pedagógust alkalmazni.
Másodszor, fontos azt látnunk, hogy mennyire szükséges rendszerben gondolkoznunk, ha tartós eredményeket akarunk elérni. A szülők bevonása, aktivizálása, a felelősség folyamatos visszaadása elengedhetetlen. Ha ezt rosszul csináljuk, akkor nem a segítőt, hanem az ellenséget, a kritikust látják bennünk. Sok-sok beszélgetésre van szükség ahhoz a családdal, hogy együtt tudjuk értelmezni a jó anya fogalmát, megerősíteni a szülőket abban, hogy milyen közös célok vezethetnek kitartó – gyakran nehéz – munkával tartós eredményre. Ehhez a szülők számára is foglalkozások szervezésére van szükség. Ahol ráláthatnak saját életükre, azokra a folyamatokra, amelyek eredményeképpen gyengébben teljesít gyerekük, de van lehetőség ezek korrigálására, melyben a szülők kulcsszerepet kell, hogy játsszanak. A szakemberek nem egy autós szervizként működnek, ahova beadom az autót és azt megjavítják. Itt hosszú közös munkára van szükség, ahol mindenkinek megvan a feladata.
Utolsó üzenete a történeteknek, hogy fontos az ellátási rendszerben is változtatást elérni. Milyen gyermekvédelmi rendszerben dolgozunk, ahol előfordulhat, hogy az ellátott gyerekek részképességei romlanak, pedig 24 órában szakemberek veszik őket körül? Ennek a rendszernek az átalakításához egy jól átgondolt folyamatra van szükség. Ehhez fontosak, hogy jól bevált modelleket, gyakorlatokat tudjunk behozni az ellátásba. Meg tudjuk mutatni, hogy milyen szolgáltatások milyen hatékonysággal tudnak működni, illetve, hogy milyen eszközökkel lehet megfelelő eredményeket elérni. A modellek biztos alapot adhatnak arra, hogy más szervezetek is kipróbálhassák ezeket.
A TÁMOP programok kialakításában nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy számunkra fontos alapelvek mentén alakítsuk ki a szolgáltatásokat. Nem szerettünk volna olyan új szolgáltatásokat bevezetni, amelyek csökkentik a szülők kompetenciáját, felelősségét a saját és gyerekük problémájának a megoldásában. Nem volt célunk olyan eszközrendszer kiépítése, mely csökkeni az ellátottak motivációját.
Éppen ellenkező volt a cél. Megtalálni azokat a pontokat, ahol közös együttműködéssel jól látható eredmények érhetőek el. Ahol mindenki megtalálja a saját felelősségét, kompetenciáját és feladatát. Fontos számunkra, hogy a közösségi érdekek mentén építsük ki szolgáltatásainkat, és hogy társadalmi szinten hasznosuljanak a programok, amelyeket lebonyolít a Segélyszervezetünk. Ehhez a munkához adott jó alapot a Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatása. Az elmúlt időszakban számos új szolgáltatást tudtunk beindítani a Segélyszervezet 3 családok átmeneti otthonában (Orosháza, Szolnok, Miskolc). Új eszközökkel gazdagodhattunk, ami hosszú távon biztosítja a családok, szülők, gyerekek fejlesztését. Számos önkéntest is bevonhattunk a programjainkba, akik megismerhették munkánkat, és tudásukkal, idejükkel nagy segítséget jelentettek számunkra.
Azt gondolom, az eredmények is magukért beszélnek. A három programban összesen 236 szülőt és 343 gyereket értünk el. A szolgáltatások indikátorai azt mutatják, hogy a gyerekek szociális készségei átlagosan 32 %-ban javultak, míg a részképességek területén átlagosan 35 %-os javulást értünk el.
A Segélyszervezet fontosnak tartja, hogy a megszerzett tudást továbbadja, átadja más szervezeteknek is. Ezért készült ez a kiadvány is, hogy felkeltse az érdeklődést, bemutassa a főbb eredményeket, a programok specialitásait.
Rácsok Balázs szociális és fejlesztési igazgató szociális munkás
5
3. A program bemutatása: „Lépésről-lépésre”
Úton vagyunk mindannyian. Sétálunk, futunk, ballagunk, vagy sietünk.
„Lépésről-lépésre”- Hátrányos helyzetű családok esélyegyenlőségének megteremtése Szolnokon
Milyen ez az út? Mi választjuk, vagy rákényszerülünk? Megannyi kérdés, melyekre a választ egy-egy emberi sorsban találjuk. Ahhoz, hogy haladjunk és ne egy helyben álljunk, meg kell tanulnunk járni.
A járás, a már lépni tudó embernek természetes mozdulatsor, nem is gondolja, az egész emberi test összehangolt működése szükséges a végrehajtásához.
A tipegő, lépéseit próbáló gyermek, aki a családi fészek oltalmában, feléje nyúló segítő kezek biztonságában próbálgatja, tanulja az egyensúlyozva járást, eljut egyre magasabbra a fejlődés lépcsőfokain „LÉPÉSRŐL – LÉPÉSRE”. Sok munka van ebben: próbálkozás, bátorság. Elesés, hátra lépés, felállás és újra kezdés. Haladás. A járni tanulást, az első lépéseket optimális esetben a családjában tanulja meg minden kisgyermek. Szerencsés esetben gondoskodó, féltő
Együttműködő intézmények
szülői kezek nyújtanak ehhez támaszt, biztonságot. Anya, és apa fogja és tanítja féltő türelemmel és biztatással a kicsit, majd a nagyobb gyermeket, hogy az úton járni tudjon. Együtt a család, s ha már biztonságosan jár a fiatal, engedjék, hogy önállóan kiválassza, a saját útját.
Szakemberek
Az utak sokfélék. Simák és göröngyösek, emelkedők és lejtők, és az út mellett jelzőtáblák segítik a tájékozódást. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Szolnoki Családok Átmeneti Otthonában, az úton lévőknek egy jelzőtáblán a következő felirat olvasható a TÁMOP 5.2.5/A-10/2-2010-0007 projekt jóvoltából:
Célok
LEHETŐSÉG EGYÜTTMŰKÖDÉS
„Lépésről-lépésre”- Hátrányos helyzetű családok esélyegyenlőségének megteremtése Szolnokon
IGÉNYFELMÉRÉS SZÜKSÉGLETKIELÉGÍTÉS
Milyen akadályokkal, nehézségekkel találkozhat gyermek, és a szülő, az élete útján?
1
http://hetek.hu/ velemeny/200405/ egyszulos_csaladok_ terjedoben
2
http://www.ksh. hu/docs/hun/xftp/ idoszaki/oktat/oktatas1213.pdf
6
•
Hazánkban ma minden hetedik gyerek egyetlen szülővel él, ami nem kis terheket ró magára a társadalomra is.1
•
A magyar gyermekek 20 százaléka él az EU-ban általánosan elfogadott szegénységi küszöb alatt.
• Magyarországon a hátrányos helyzetű (HH) tanulók száma 456 ezer. Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön a veszélyeztetett helyzetű tanulók aránya kiugróan magas (44% feletti), míg Közép- Magyarországon és Nyugat-Dunán túlon a legalacsonyabb (16% alatti). A halmo zottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek száma a köznevelésben 157 ezer. Az Észak Alföldön hétszer akkora arányban élnek kiemelten veszélyeztetett tanulók, mint Közép-Magyarországon.2
ESÉLYEGYENLŐSÉG INTEGRÁCIÓ
A gyermekjóléti intézményrendszernek lehetőséget kell biztosítania ahhoz, hogy a fent részletezett hiányosságokat enyhítse, és a gyermekek szükségleteire reagáljon.
A Segélyszervezet több programjában egyik legfontosabb célkitűzésként jelenik meg a gyermekek fejlesztéshez való hozzájutása, a szülők támogatása, a családok társadalmi integrációja. A TÁMOP program által biztosított szolgáltatások, programelemek 80 fő gyermekjóléti alapellátás körébe bevont hátrányos helyzetű gyermeknek, és családjainak kívánt esélyt adni a hátrányaik leküzdéséhez 2011. szeptember 30-tól 2013. szeptember 29-ig tartó időszakban.
Szolnokon több intézményben, számos szakember bevonásával, mintegy úthálózatot kiépítve vált valóra, hogy összesen 262 fő, 103 család szükségleteire reagáljon a Segélyszervezet Szolnoki Családok Átmeneti Otthona.
Gyerekek számára kínált szolgáltatások 1. Egyéni terápia Amikor a kisgyermek „kezelhetetlen”, „túl jó”, nem szobatiszta, pedig korából adódóan ez elvárható lenne, és szervi elváltozást nem találnak, akkor olyan mély trauma áll a háttérben, amiről nem szívesen beszél sem a gyermek, sem a szülő. Az egyéni terápiás ülések alkalmával játék, rajz, vagy bábozás közben olyan intimitás alakul ki a szakember és a gyermek között, ami lehetővé teszi, hogy a gyermek olyan információkat, érzéseket mondjon ki, játsszon ki magából, amely amúgy rejtve maradna. Felszabadul a súlyos teher alól, szabadabbá, könnyedebbé válik gyermeki énje. A tünetek enyhülnek, megszűnnek, és így a társaival való kapcsolatát rendezni tudja, iskolai és általános teljesítménye is javul. A terápia nyílt végű, így a probléma megoldásáig, illetve az együttműködés fennmaradásáig tart.
2. Önsegítő, agressziókezelő csoportfoglalkozások A körülöttünk lévő világban egyre több olyan inger van, ami agressziót válthat ki. A fiatalok, akik a családjukban erőszakot vagy közönyösséget látnak, szintén erőszakkal válaszolnak. A pozitív viselkedésminta, pl. a kompromisszumkészség, vagy a győztes-győztes szituáció megtanulható.
A hat alkalomból álló tematikus foglalkozások helyszínei a Családok Átmeneti Otthona, a Gyermekjóléti Szolgálat és a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Konstantin Alapfokú Művészetoktatási Intézmény voltak. A kezdeti nehézségek ellenére, a játékos gyakorlatok során a bizalmi légkör lehetővé tette, hogy megbeszélhessék a számukra legfontosabb témákat.
7
Szülők számára kínált szolgáltatások 1. Szülői szerepet erősítő egyéni pszichoterápia
3. Művészeti és egyéb terápiás, játékos foglalkozások 3.1. Kombinált foglalkozásterápia
A 104 alkalomból álló foglalkozás népszerű a kisebb és nagyobb gyermekek körében egyaránt. Sokrétű és mégis egyedi, mert hetente más-más technikával lehet a játék örömében elmerülni, a hangszerekből előcsalogatni az érzelmi állapottal rezonáló hangokat.
A kézműveskedés szín és formatechnikája, indirekt módon fejlesztő hatású, illetve segítették, hogy a gyerekek, fiatalok hasznosan tölthessék el szabadidejüket.
A játék egyik célja a kikapcsolódás, a szabadidő hasznos eltöltése, a másik a gyógyítás. A gyerekek kijátsszák magukból a feszültségeket, belső félelmeiket, ami gyógyulást hoz a lelki sebekre.
4. Iskolarendszeren kívüli felzárkóztató programok 4.1. Tanulási részképességek fejlesztése
A Segélyszervezet munkatársainak tapasztalata, hogy a családok átmeneti otthonába beköltöző óvodás-, illetve iskoláskorú gyermekek körülbelül 70%-a fejlettségbeli lemaradást mutat életkori szintjéhez képest. Ennek hátterében több tényező húzódhat meg: alapvető fiziológiai
8
szükségletek kielégítetlensége, ingerszegény környezet, hátrányos szociokulturális háttér, szegényes szókincs, iskolai hiányzások stb. Az átmeneti otthonban eltölthető egymásfél év lehetőséget nyújt ezen hátrányok csökkentésére, esetleges leküzdésére. Ennek megvalósítását fejlesztőpedagógus segíti, 480 órában, ahol egyéni foglalkozás során térképezi fel a gyermek tudását, készségét, fejlesztési szükségleteit. A foglalkozások során a fejlesztő pedagógus nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a szülők is olyan magatartási mintákat, módszereket sajátítsanak el, amelyekkel a későbbiekben – már szakember közvetlen jelenléte nélkül is-, hosszú távon, hatékonyan tudnak gyermekükkel foglalkozni, érezzék támogatásuknak fontosságát, szülői szerepük felelősségét gyermekük sorsának alakulásában. 4.2. Mozgásterápia
A gyermekek mozgásszükségletére reagál, melynek során fokozódik a térben való tájékozódás, a helyzetfelismerés, a döntés és alkalmazkodóképesség. A foglalkozás hosszabb távon hozzájárul az én funkciók alakulásához is. A programelemben résztvevő gyermekek előzetes felmérése, a mozgásügyességük, mozgáskoordinációjuk, kondicionális képességük, egyensúlyérzékük, finom és nagymozgásaik, rugalmasságuk állapotát és ezáltal fejlesztési szükségleteiket mutatja meg. Ezek a mérések a kivitelezés pontosságát értékelik egy 5 fokú skálán. A fejlesztések keretét az alapozó mozgásfejlesztés kiszámíthatósága, állandósága, biztosítja, a tartalmat pedig a gyógytestnevelés mozgásanyaga mellett sok-sok mozgásos játék teszi élvezetessé a gyermekek számára.
Ahhoz, hogy a család működjön, és a gyermekek egészséges testi, lelki, szellemi fejlődése biztosított legyen, elengedhetetlen, hogy a szüleik kiegyensúlyozottak legyenek. A családok átmeneti otthonában tapasztaltak szerint a szülők közül sokan állami gondoskodásban nőttek fel. Az intézményi rendszerben jól tájékozódnak, a pozitív családi mintáik azonban hiányosak. Saját lelki problémáik megoldásában legtöbbször a gyógyszerek szedéséig jutnak el, de a hosszabb időt igénylő, terápiás folyamatokat nem veszik igénybe. Ennek okai információ hiány, hosszú várólista, bizalmatlanág, vagy nem tudják az útiköltséget sem finanszírozni. A Segélyszervezet Szolnokon működtetett Addiktológiai Központja lehetőséget biztosít, hogy ezeket a szolgáltatásokat rövid időn belül igénybe vegyék a rászorulók. A TÁMOP program keretében még rugalmasabban lehet ehhez a támogatáshoz hozzájutni. 2. Családkonzultáció
A család rendszerként való működésében az egymásra ható szerepek meghatározóak. Ez a rendszer tartja fenn a fejlődés lehetőségét, és ha változás következik be, legfőképp, ha valamelyik szülő nem kellőképpen tölti be szerepét, felborulhat az egyensúly. Ez a programban résztvevő családok
80%-nál érzékelhető. Az otthonba bekerült családok 70%ánál az édesanya egyedül neveli gyermekeit. A családterapeuta abban nyújt segítséget, hogy a szülők ilyen helyzetben is megtalálják a családjuk működéséhez az egyensúlyt.
2. Szülőcsoport, Családi önsegítő csoport
A programban résztvevő családok esetében elkészített genogrammból kitűnik, hogy generációkon át halmozottan fordultak elő devianciák: szenvedélybetegség, bántalmazás, öngyilkosság. Ezekben a családokban szocializálódott gyermekek, a szülői szerepmintákat követve tovább adják ezeket a negatív devianciákat. Ennek a folyamatnak a megszakítására, pozitív irányba történő fordítására ad lehetőséget és esélyt a szülőcsoport és az önsegítő csoport. Az ismeretlen helyzetben (csoportszituáció) lassan kerültek kimondásra a felismert hiányosságok. A csoportbizalom gyorsan kialakult és az eltérő kultúrák találkozása is megvalósult. Lassan olyan praktikák is előkerültek a foglalkozások során, hogy a programelembe bevont szülők mivel díszíthetik az otthonukat, egészíthetik ki a saját és gyermekeik ruhatárát. Ezeknek a foglalkozásoknak az agyagszükségleteit is a program biztosította (kötés, varrás, kézimunkázás). A foglalkozások során az önismeret fejlesztésére irányuló gyakorlatokat, a háztartásvezetést, pénzbeosztást, napirend hasznosságát is megosztották egymással a résztvevők.
A célcsoport részére szervezett kiegészítő tevékenységek 1. Egyhetes egybefüggő nyári tábor Életre szóló élmény a gyermek számára, amikor a szülőjétől először búcsúzik el hosszabb időre. Csábító az ismeretlen, sok izgalmas, érdekes lehetőség rejlik benne. A program során két alkalommal gördült így ki a busz 40 gyermekkel és 10 felnőttel az Otthonból. Az egy-egy egész napot kitevő kirándulások a játék mellett a földrajz és történelmi tudás gyarapítását is magukba foglalták (Visegrád, Esztergom, Szilvásvárad). Az egy hétbe belefért még a kreatív és mozgásos foglalkozások mellé a strandolás, lovaglás is. A sok élmény, az új barátságok és szerelmek, az esti mese, és az álomba ringatás kicsit enyhítette a szülők hiányát.
sokon vehetnek részt. Ezért a flexform torna, olyan 192 órából álló, beszélgetéssel összekapcsolt blokkal kezdődött, ahol megismerhették a mozgás fontosságát.
A foglalkozás az egészségmegőrzésen túl alkalmas az agresszió levezetésére, a stressz tűrő képesség növelésére. Ennek megtapasztalását követően ők maguk buzdították a gyerekeket karatéra, MediBallra, mely, egyediségével különösen felkeltette a gyerekek és felnőttek figyelmét is. Ettől kezdve a motiválás nem jelentett külön feladatot, mert legvonzóbb csáberő a résztvevők élménybeszámolója, és a mozgás jótékony hatása volt. 4. Akcióprogram
2. Családi programok
Az ünnepek erősítik a családi kohéziót. Együtt vannak a családtagok, a hétköznapból ünnepet varázsolnak, figyelnek egymásra. Azoknál a családoknál, ahol hiányoznak a közös ünnepek, ott a gyerekek sem tudják megtanulni és gyengülhet a család megtartó ereje. A Segélyszervezet otthonaiban minden nagyobb ünnepet megünnepelnek, különösen kedves ajándékokat kapnak a lakók azoktól a céges támogatóktól karácsonyra, húsvétra, ahol a dolgozók egyre fontosabbnak tartják a társadalmi felelősségvállalást kérdését.
A TÁMOP program még tovább gazdagította ezeket a lehetőségeket, eseményeket. A családok örömmel és együttműködve készültek egy-egy bográcsozásra, farsangi mulatságra. 3. Flexform torna
Igen nagy csodálkozás fogadta a felnőttek részéről azt a felkínált lehetőséget, hogy közös tornán, mozgásos foglalkozá-
A környezet, ami körülvesz bennünket, meghatározza a jelenlegi közérzetünket, és a jövőnket is.
A program egész ideje alatt, bármelyik programelemre készültek a résztvevők, ez valamilyen formában előkerült (pl. a csoportfoglalkozásokon mindenki egy műanyag poharat használt el, ráírva kezdéskor a nevét). A foglalkozások anyagai környezetbarát papíron kerültek dokumentálásra.
A programidőszak alatt két alkalommal, a Föld Napján külön akcióprogramon kapott nyomatékot a környezetünk megóvása, védelme. A tervezett 150 fő bevonásával Szolnokon három helyszínen szorgoskodtak az „Együtt az élhető környezetért” feliratú pólósok. Az Önkéntes Centrum delegáltjai is bekapcsolódtak a programelembe, ami által új ismeretségek is szövődtek. Az elültetett virágok gondozása néhány lelkes és kitartó résztvevőnek köszönhetően azóta is folyamatos.
A pozitív minta, lépésről lépésre beépült.
9
4. Eredmények számszerű adatokkal
A TÁMOP pályázati program keretében is a Segélyszervezet egyik legfontosabb törekvése a nyújtott szolgáltatások kiszélesítése volt, így Szolnokon olyan komplex, a család minden tagját érintő segítségnyújtás biztosítása vált valóra, ami pályázati keretek nélkül elérhetetlen lenne a rászorulók számára.
A szakemberek részére szervezett kiegészítő tevékenységek 1. Szociális szeminárium, Szupervízió A TÁMOP program központi helye a Családok Átmeneti Otthona, de számos külső helyszín is bevonásra került, segítve ezzel a szolgáltatásokhoz való hozzájutás lehetőségét. • Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása Humán Szolgáltató Központja Módszertani Gyermekjóléti Központ és Gyermekjóléti Szolgálat, melynek Biztos Kezdet programjában elsősorban a hátrányos helyzetű, illetve roma családok társadalmi integrációja a fő cél.
• Miért Ne Közhasznú Alapítvány, célkitűzése, a hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik támogatása.
• Szolnoki Önkéntes Centrum, amely 10 éves kor feletti önkéntes segítőkkel vesz részt a városban élő rászorulók megsegítésében. • Addiktológiai Központ
• Széchenyi Krt-i Egészségügyi Központ
• Életkerék Gyógyító Központ Kft.
• Szolnok Városi Pedagógiai Szakszolgálat • Harmónia Háza
• Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Konstantin Alapfokú Művészetoktatási Intézmény.
Az intézményeken túl, több szakember is bevonásra került, biztosítva ezzel a legjobb szakértelmet, a program eredményességét: mozgásfejlesztő, fejlesztőpedagógus, pszichiáter, családkonzulens, flexform tornaedző, szociális munkás, mentálhigiénés munkatárs, szociálpedagógus, gyógypedagógus.
10
A szemináriumi találkozó szakmai műhellyé alakult, ahol élményt és tapasztalatot cseréltek a program végrehajtásában résztvevő szakemberek. Többen jelezték, hogy hallottak egymásról, de a városban eddig nem dolgozott együtt ilyen összetételű szakmai stáb. A Segélyszervezet tapasztalata, hogy a kiszélesített kapcsolatrendszer, a szoros együttműködés hatékonyabb támaszt jelent, mintha egy-egy intézmény, szakember külön-
külön tenné a dolgát. Az ellátottak számára ezzel a lehetőséggel nyújtható leginkább az egyénre szabott, komplex segítségnyújtás: pont annyit, amennyire szüksége van, és éppen akkor, amikor ez szükséges.
A személyes problémákkal találkozó szakemberek munkaeszköze a saját személyisége. A szupervízió, ennek a karbantartása a jó munkavégzéshez, és ez éppen olyan fontos, mint egy autó szervizelése. A 8 alkalomra tervezett üléseken a résztvevők az egymás megismerésén túl, egy-egy eset kapcsán keresték az elakadás okát, a továbblépés lehetőségét. Komplex munka folyt, miközben egy stabil, tapasztalt szakmai team alakult ki.
A Segélyszervezet nagy hangsúlyt fektet a széles kapcsolati hálóra, így a programban együttműködő intézmények, egy meglévő szakmai kapcsolat erősítését, kiterjesztését hozta a benne résztvevőknek.
A Szolnoki Családok Átmeneti Otthona 40 család/felnőtt és 80 gyermek bevonását vállalta a 2011. szeptember 30. és 2013. szeptember 29. közötti pályázati időszakban. A programot végigvivők száma: 262 fő, 116 (43%) felnőtt 146 (47%) gyermek.
A bevont személyek 34%-a a családok átmeneti otthonának lakójaként került a programba, míg a 66 % az együttműködő intézmények javaslatával, segítségével vehette igénybe a pályázat nyújtotta lehetőségeket. A programba való bekerülés intézményekszerinti megoszlása
2. Együttműködés az Önkéntes Centrummal
Az önkéntes munkavégzés egyre jobban előtérbe kerül a mai társadalomban. A Segélyszervezet már korábban is nagyszámban fogadott önkénteseket.
A Szolnoki Otthon korábbi lakója, rendszeresen visszalátogat. Elmondja, hogy halad a család, mi történik velük. Egyik alkalommal ezt mondta nekünk: „A bajbajutott ember akkor érzi, hogy kezd javulni a helyzete, ha már ő is tud segíteni…” számunkra ez is egy útjelző tábla felirata, ami a munkánkhoz mutat irányt. A TÁMOP programban résztvevő gyermekek és felnőttek számára önkéntességre felkészítő tréninget biztosított a Segélyszervezet. A 10 éven felüli gyermekek, és a felnőttek meglepődve vették tudomásul, hogy ők is tudnak segíteni. A képzés és az önkéntes munkába történő bevonást követően reálisabbá vált az önértékelésük, önképük.
családok átmeneti otthonának lakója
34% 66%
együttműködő intézmény által delegált résztvevő
Gyermekek számára kínált szolgáltatások 1. Egyéni terápia Egyéni terápián 14 gyermek vett részt 96 órában, 8 lány és 6 fiú. 14 gyermeknek és családjának (11 család) adott lehetőséget kapcsolati, mentális, emocionális problémáik rendezésére. A 14 főből 8 gyermek részt vett nyári táborban, valamint 3 fő a tanulási részképességek fejlesztésébe is bekapcsolódott.
3. Szakmai konferencia
A résztvevők kor szerinti aránya A 2011. szeptember 30- 2013. szeptember 29. programidőszak tapasztalatait szakmai konferencián osztottuk meg a szakemberekkel. A megtapasztalt lehetőségek, eredmények, további gondolatokat ébresztenek, amelyek cselekvésre válthatók. A szakmaközi konferencia, színtere az országos és a helyi tapasztalatok megosztásának, az együttműködések kiszélesítésének.
A Segélyszervezet célja, hogy országosan is ismertté váljanak a jó gyakorlatok, segítve a szakma képviselőit, hogy az úton lépésről, lépésre haladhassanak.
21%
36%
6-10 éves 11-14 éves
43%
15-18 éves
11
2.1. Agressziókezelő csoportok:
2.2. Önsegítő csoport
A program során az előírt 4 csoport helyett, az időközben felmerülő további igények miatt 5 csoport alakult. A csoportfoglalkozások során 6-6 alkalomból álló folyamatban vehettek részt a gyermekek. A helyszínek csoportonként különbözőek: egy csoport a családok átmeneti otthonában, kettő a gyermekjóléti szolgálat épületében, egy a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Konstantin Alapfokú Művészetoktatási Intézményben, egy pedig az iskola Mátyás király Úti tagintézményében került megszervezésre.
Két önsegítő csoport 6-6 alkalommal 12-12 fő (12 lány és 12 fiú) részvételével valósult meg. A játékos foglalkozások elősegítették a programba bevont gyermekek szocializációjának, önismeretének fejlődését. A gyerekek örömmel vettek részt a csoportfoglalkozásokon, ahol önismereti játékok, társasjátékok álltak a résztvevők rendelkezésére.
A csoportfoglalkozásokon összesen 27 fő általános iskolai tanuló vett részt, 17 fiú és 10 lány. A résztvevők kor szerinti aránya
9%
23% 6-10 év
68%
11-14 év 15-18 év
A kétféle csoportfoglalkozáson 51 gyermek vett rész, ami a pályázatban résztvevő gyermekek 33 %-a. A csoportok nemek szerinti összetétele 58% fiú, 42% lány. 3. Kombinált foglalkozásterápia
A csoportban résztvevő gyerekek 6-10 éves korig még nagyon egyszerűen, játékosan motiválhatóak, még akarnak játszani, de a társakkal szembeni erőszakosság, durvaság, csúnya beszéd, igaz nem tudatos formában, de sajnos már jelen van.
Nagyon kedvelt foglalkozás, ami segít a szabadidő hasznos eltöltésében, és úgy tanul a gyermek a játékon keresztül, hogy észre sem veszi. A két év alatt összesen 51 gyermek (33%) 31 fiú és 20 lány vett részt a heti rendszerességű foglalkozásokon. Egy blokk 8-10 alkalomból állt, alkalmanként két órás időtartamban.
3. Tanulási részképességek fejlesztése A fejlesztő foglalkozások az alábbi szempontok figyelembevételével kerültek megszervezésre:
12
A tíz évnél idősebb gyerekek esetében nagyon kellett figyelni, hogy a fizikai erőszak ne legyen jelen a csoporttagok között, mert a nézeteltérés esetén gyakori volt a fizikai bántalmazás. A csoportfoglalkozáson résztvevő gyermekek igényét a változásra, a más megoldási alternatívákra az mutatta meg a legjobban, hogy a programelem megvalósítása során nem volt lemorzsolódás egyik csoportban sem. A záró csoportfoglalkozáson jól működő, a csoport szabályait betartó közösséggé alakultak.
A foglalkozások során a toleranciaszintjük, konfliktuskezelési módszereik bővültek, többségében a társadalmi normákhoz közelítettek.
• • • • •
a gyermek életkora, problémájának súlyossága, a szülő együttműködési készsége, motivációjának szintje, élethelyzeti prioritások.
A logopédus, fejlesztőpedagógus szakember heti rendszerességgel, a program ideje alatt összesen 480 órát foglalkozott a résztvevő 27 (15 fiú, 12 lány) gyermekkel. A fejlesztésen résztvevők közül 9 fő, valamely mozgásfejlesztő foglalkozásokon is részt vett. A különböző területek fejlesztése, erősítette, generálta a további fejlődést. 71% - os fejlődés mutatható ki a fejlesztésben részesülő gyerekeknél.
13
A logopédiai fejlesztésbe bevont gyerekek életkor szerinti megoszlása
21%
3-6 éves 33%
6-10 éves
A logopédiai fejlesztésbe bevont gyerekek életkor szerinti megoszlása
11-14 éves
7
6-10 évesek
14
46%
11-14 évesek
8
15-18 évesek 4.2. Mozgásterápia I. Ez a tevékenység külső helyszínen zajlott, ahol a program által biztosított lehetőség szerint mozgásfejlesztő eszközök segítségével dolgozott a szakember 22 gyermekkel a két év alatt. Erre a tevékenységre 480 óra volt biztosítva, minimum 10 alkalom állt egy-egy résztvevő rendelkezésére. 8 lány és 12 fiú bemeneti és kimeneti mérése között 67% - os pozitív irányú elmozdulás tapasztalható.
A három fejlesztő foglalkozáson (tanulási részképességek fejlesztése és a mozgásfejlesztés I-II) 70 gyermek vett részt, ami a programba bevont gyermekek 48%-a. A programelem lehetővé tette, hogy azok a gyerekek is részt vehessenek fejlesztésben, akik anyagi okok miatt nem vehetnek igénybe hasonló fejlesztő foglalkozásokat.
Szülők számára szervezett tevékenységek 1. Szülői szerepet erősítő egyéni pszichoterápia: 15 felnőtt (11 nő 4 férfi) vette igénybe pszichiáter segítségét 96 órában problémáik rendezéséhez.
A programban a pszichiáterhez forduló szülők egy része még nem vett részt pszichiátriai vizsgálaton, konzultáción, így náluk a terápiás kapcsolat kiépítése hosszabb időt vett igénybe.
Ennek ellenére a pszichoterápián a programban résztvevő felnőttek 12% - a jelent meg.
4.3. Mozgásterápia II.
2. Családkonzultáció A fejlesztő foglalkozást gyógytestnevelő, alapozó mozgásfejlesztő tartotta az Otthonban kialakított, felszerelt tornaszobában a gyermekek tartáshibáinak korrekciója, prevenciója céljából. A foglalkozáson részvevők bemeneti mérésen vettek részt, ahol a mozgáskoordinációjukat, egyensúlyérzéküket, rugalmasságukat mérte a szakember. A szakember a bemeneti és kimeneti méréseket ötfokú skálán értékelte, elemezte, és ennek megfelelően készítette el a programelembe bevont gyermekek egyéni fejlesztési tervét. A fejlesztések keretét az alapozó mozgásfejlesztés kiszámíthatósága, állandósága biztosította, a tartalmat pedig a gyógytestnevelés mozgásanyaga mellett számos mozgásos játék tette mozgalmassá, élvezetessé a gyermekek számára. A foglalkozásokon 30 (21%) gyermek vett részt hetente 1-1 órában, összesen 192 órában. A 20 fiú és 10 lány pozitív irányú fejlődése a mérések segítségével számszerűen is kimutatható.
3-6 évesekmérése
Ez a programelem összesen 5 csoportfoglalkozás során, 59 fő részvételével valósult meg. Minden csoport 6 alkalommal találkozott, ahol szociális szakember irányításával tudták a szülők gyermeknevelési, beilleszkedési nehézségeiket, kétségeiket megbeszélni, feldolgozni, megoldási alternatívákat kidolgozni. Előrelépés, hogy édesapákat is sikerült bevonni a csoportfoglalkozásokba. 2.2. Családi önsegítő csoport
Ez a csoportfoglalkozás 6 alkalommal lett szervezve, összesen 70 fő részvételével. Minden csoport 6-6 alkalommal találkozott, havi rendszerességgel. A csoportok fő témája: háztartásvezetés, pénzbeosztás, napirend, időstruktúra köré szerveződött. Ezen dolgok készség szintű elsajátítása segíti a családi struktúra megszilárdulását, ami a harmadlagos szocializációt segíti elő a családok számára. A szülők számára szervezett csoportfoglalkozásokon összesen 101 fő (a bevont szülők 82%) vett részt, amelyből 28 (a felnőttek 23%) szülő mindkét csoportfoglalkozáson részt vett.
A célcsoport részére szervezett kiegészítő tevékenységek
KIMENETI
EGYENSÚLY2
RUGALMASS
RUGALMASS
HAJLÉKONYS
EGYENSÚLY1
FUTÁS
BEMENETI LABDAVEZET
5 4 3 2 1 1
4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0
7-10 évesek mérése
Családkonzultáción 21 fő (13 nő és 8 férfi) jelent meg, ami így összesen 16 családnak nyújtott segítséget elakadásaik feltárásában, a problémára való rálátásban. Ez a programban megjelent 103 családnak a 15-%-át érinti. Pszichiáter vagy családkonzulens segítségét 36 fő (a felnőttek 29%) vette igénybe.
2.1. Szülőcsoport
BEMENETI KIMENETI
11-14 évesek mérése
RUGALMASS
EGYENSÚLY2
RUGALMASS
HAJLÉKONYS
EGYENSÚLY1
FUTÁS
BEMENETI LABDAVEZET
14
5 4 3 2 1 0
KIMENETI
1. Nyári tábor A két év alatt kétszer került megszervezésre hét-hét napra az egybefüggő nyári tábor. Egy-egy táborban 40-40 gyermek vett részt 6-18 éves korig. A két táborban összesen 71 gyermek üdülhetett (9 gyermek mindkét alkalommal nyaralhatott), ami a programban részt vevő gyermekek 49 %. A családok anyagi kondíciójuk hiányában nem tudtak volna egyhetes táborozást (szállás, teljes ellátás, kirándulások, szabadidős, kézműves foglalkozások) biztosítani gyermekeiknek.
15
4. Akcióprogram A pályázatban fontos szerepet tölt be a környezet védelme, a Föld napjához kapcsolódva a programban feladatot vállaló szakemberek és résztvevők közösen az akcióprogram keretében a közvetlen környezetüket igyekeztek szebbé tenni. 2. Családi programok: A családok átmeneti otthonának lakói, gyerekek és szüleik nem rendelkeznek biztonságot, állandóságot, melegséget adó családi háttérrel. A TÁMOP program keretein belül megvalósuló családi programok szám szerint húsz, ezt a hiányt igyekeztek pótolni. Biztosítva azt a lehetőséget, hogy a család egészére ható tényezők segítenek kiküszöbölni néhány alapvető hiányosságot. Értékek teremtődnek és épülnek be akár egy-egy családtagon keresztül is hatva a család rendszerére.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Szolnoki Családok Átmeneti Otthonában élő családok és dolgozók, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Konstantin Alapfokú Művészetoktatási Intézményben tanulók és tanítók, illetve a Gyermekjóléti Szolgálattal kapcsolatban álló személyek vettek részt a munkákban, önkéntesként.
A családok átmeneti otthonában, Szolnokon a 20 családi programon 83 fő vett részt, ami az összes létszám 32%-a. Ebből a gyermekek száma 52 (a bevont gy.36%), a felnőtteké 31 (a bevont szülők 25%).
A programban résztvevők 37 %-a, 96 fő vett részt legalább egy alkalommal a szemétgyűjtési akcióban. A két évben összesen 150 fő vett részt a környezet védelmét, szépítését célzó programelemben. 2. Flexform torna
A szakemberek részére szervezett kiegészítő tevékenységek
A „Flexform torna” kapcsán többféle mozgás lehetőséget biztosítottunk különböző korosztályoknak: kisiskolás, kamasz gyermekeknek volt karate, MediBall és torna (fejlesztő, tartásjavító, erősítő torna) és felnőtt nőknek alakformáló, gerinctorna, jóga és MediBall.
A változatos sportolási formák színes palettát nyújtottak a szabadidő aktív és hasznos eltöltéséhez, ill. lehetőséget biztosítottak, hogy mindenki szabadon megtalálhassa, melyik számára a kedvesebb, hozzá közelebb álló. A mozgás örömét 56 fő (21%) választotta a program adta lehetőségek közül. A felnőttek és a gyermekek aránya közel 50-50% (29 felnőtt; 27nő és 2 férfi; 27 gyermek: 13 lány és 14 fiú). A bevont felnőttek nemek szerinti megoszlása
A bevont gyermekek nemek szerinti megoszlása
14
27
A TÁMOP „Lépésről lépésre” program elengedhetetlen részét képezték a Szociális Szemináriumok, amelyek teret engedtek a szociális szakemberek részére, hogy hatékonyan, együtt dolgozva megalapozzák, végig kövessék a projekt valamennyi szegmensét.
A szeminárium tagjait a TÁMOP végrehajtásában közreműködő intézmények, valamint szakemberek alkották, akik negyedévente együttesen részt vettek team szupervízión is, amely az elakadások feloldásában, a felmerülő problémák kezelésében, a burn out szindróma prevenciójában, valamint a szinergikus együttműködésben segítette a szakembereket. 2. Együttműködés az Önkéntes Centrummal
2 13
1. Szociális szeminárium, Szupervízió
A Szolnoki Önkéntes Centrumban regisztráltak érdeklődéssel és lelkesedéssel fordultak a program keretében szervezett eseményekhez. A Nyári tábor, Akcióprogram alkalmával bevontak száma, a tervezett önkéntes létszámot 70%-kal meghaladta. Ez jó lehetőséget nyújtott a hátrányos helyzetű, támogatást igénylő szülőknek, hogy tapasztalják az önkéntes segítségnyújtást.
Ugyanakkor azt is érzékelhették, hogy bár az életük nehéz szakaszban van, mégis van, amiben ők tudnak segítséget nyújtani. Ez növelte önértékelésüket és pozitív mintát nyújtottak ezzel a gyermekeik számára is. 3. Szakmai konferencia
16
Férfi
Fiú
Nő
Lány
A program ideje alatt két szakmai konferencia megrendezését vállalta a Szolnoki Családok Átmeneti Otthona. Célkitűzés mindkét konferencián, hogy a Szolnokon, vagy környékén élő szakemberek (80-80 fő) megismerjék a program eredményeit, tapasztalatokat, új ismereteket, módszereket sajátítsanak el. Itt van lehetőség a ’Jó gyakorlatok ’ átadására, tapasztalatcserére.
17
Azt gondoljuk ez az a pont ahol a csoport keretei, értékrendszere mintát adhat a csoporttagoknak. Nézzük, meg hogyan lehet ezt megvalósítani. Kinek mi a felelőssége az, hogy terv létrejöjjön. Milyen tapasztalatokkal (kudarcok, de annál fokuszáltabban az eredmények) rendelkeznek saját életükből, hogy lehet ezt megvalósítani.
5. Specialitások
Az Ökumenikus Segélyszervezet Szolnoki Családok Átmeneti Otthona 2001 óta működő intézmény.
A második alkalommal tervezgetés történt: > Hol legyen a kert? > Ki, milyen jellegű munkát végez? > Mit veteményezzenek?
A következő hetekben elkezdődött összefogással, mint egy nagycsaládba tömörülve, időt és energiát nem sajnálva, a kertépítés, tereprendezés: terület megtisztítása, felparcellázás. A veteményezés, palántázás volt a következő munkafolyamat, majd a kert folyamatos gondozása. Miért eredmény ez a Szolnoki Családok Átmeneti Otthonában?
Az alapfeladatát az elnyert pályázati programoknak köszönhetően évről évre színesítheti, változatos projekteket valósíthat meg.
Új lehetőségek nyíltak partnerkapcsolatok kiszélesítésére is. Mindezen újdonságok magukban hordoznak nehézségeket, új feladatokat, tapasztalatokat, de tanulást, egyéni fejlődést, élmények szépségét is. A gyors társadalmi és gazdasági változások új kihívások elé állítanak bennünket és új kompetenciákat igényelnek. A szolgáltatások értéket kell, hogy képviseljenek az ellátottak számára legyenek azok hátrányos helyzetű volt állami gondozásból kikerült szülők, nem megfelelő szocializációs háttérrel rendelkezők, vagy az utóbbi évek nehézségeinek következében anyagi nehézségek miatt lakásukat vesztett családok. A szociális munkásnak ezen szituációkban, mindig meg kell találni a családokban rejlő értékeket, erőforrásokat, valamint érzékennyé, motiválttá kell tenni őket a változásra, mely nem megy másként csak - LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE.
Amire büszkék vagyunk… Szociális munka csoportokkal, vagyis, hogyan lesz egy szocializációs csoportból saját konyhakert.
Tematikus szocializációs csoportot terveztük a projekten belül melyet a következő témák köré szerveztünk: • • • • • • •
Nagyfokú motiváltság a munkába álláshoz. Ésszerű pénzkezelési módszerek. Felelősségvállalás önmaga, családja és a társadalom iránt. Elvárások önmagával, munkával, szolgáltatásokkal szemben. Iskolai végzettség, továbbtanulás fontossága. Gyermekkorból hozott korai szocializációs minták és hátterük Támaszkeresés, öngondoskodás megteremtése Amire építettünk:
18
A családok egyéni motiváltsága nagyon eltérő arra vonatkozóan, hogy családja érdekében milyen feladatokat kell vállalnia, hogy jobbá tegye azt. Mi is a motiváció? Érdeklődéskeltés. Egy-egy tevékenység kapcsán mindig nehéz a motiváció fenntartása, a saját felelősség megláttatása. Ez akkor tud jól működni, ha bevonjuk a családot saját életének rendezésébe. Nem mi oldjuk meg az élet adta feladatokat, problémákat. Tapasztaljuk, hogy a kívülről érkező bármely pozitív kezdeményezés értéke eltörpül a saját ötleten, akaraton alapuló önmegvalósítás, tevékenykedés mellett. Az ötlettől a célig hosszú az út. Ezen az úton nehéz mindvégig kitartónak, figyelmesnek lenni - fenntartani az érdeklődést. Egy időre kifárad a lelkesedés (ülepszik) majd újult erővel indul útjára a megvalósításig.
Találjuk meg a motivációt, támogassuk az egyéni kezdeményeket, adjuk át a felelősséget: A szülőkkel történő közös csoportfoglalkozások remek lehetőséget nyújtanak egy-egy csoporton belül, az egyéni megnyilvánulásoknak szabad utat engedve a gátló hatások nélküli, meleg, bizalmi légkörben áramoljon egy téma (ötletbörze). Ebbe a szabadon áramló szinte látható, hömpölygő energiafolyamba újabb utasok szállnak be, újabb ötletekkel. Mígnem egy láncot, kört alkotva megszületik valami új. Egy ötlet. Egy megvalósítandó feladat. Ebbe a folyamba, áramlatba ki-ki a maga tudásszintjének, képességeinek, merészségének megfelelően tesz hozzá egy-egy adalékot. Egy ilyen áramlás (FLOW) következtében született meg a konyhakert ötlete szülőcsoport alkalmával. Mi indította el a folyamatot? Egy ülés témája a család, nyári élmények (nagyszülők, emlékek, nyár). Szabad interakció során mindenki elmondhatta a körben, saját gyermekkori, nyári élményeit, szokásait-emlékeit. Így jött, mint egy gyorsvonat a vetemény témája. Nincs finomabb a saját paradicsomnál, lecsónál. Elindult a múltidézés. Volt, akinek ez valós élményeken alapult (szerencsés) mert tudott táplálkozni gyermekkorból hozott szülői, nagyszülői háttérrel. Másnak az élményidézés által lefestett képet sikerült befogadnia és elképzelnie fantáziája segítségével. Az immár közös élményt a tervezgetés követte. Az igény egy mondatban tömörült:”De jó lenne itt is csinálni egy veteményeskertet!”
Egy ilyen tevékenység nagyon jól előhozta a különbönöző motivációs szinteket, a felelősségvállalást, azt, hogy mi történik, amikor valaki otthagyja „nem gondozza a kertjét”, jövőjét, saját életének sorsát, illetve jól nyomon követhető volt, milyen eredménye van a következetes, rendszeres tevékenységeknek, milyen saját kezünkkel értéket, élelmet teremteni a családtagjaink számára. Miért eredmény ez a Szolnoki Családok Átmeneti Otthonában?
• • •
Pozitív energiák áramlása a tevékenységek által, amely kihatással van a házon belüli többi folyamatra is. Újabb ötletek keletkezése. Példamutatás, tanítás-tanulás. Új értékek képződése.
• • •
Közösségi erőforrás. Pozitív szülői minta, amely a gyerekek fejlődésére is fejlesztően hat. Nem a hiányosságok meglétén és fejlesztésén, hanem az egyénekben meglévő értékeken alapuló tevékenység.
• • • • • •
Egyéni felelősségvállalást a tevékenységre vonatkozóan. A munkafolyamat végig vitele a kezdetektől a befejezésig. Jártasságok, készségek, képességek fejlődését. Rendszerességet, kitartást a munkavégzés során. Kezdeményezőképesség, motiválhatóság. Csapatban végzett munka, együttműködés, alkalmazkodóképesség stb.
Hosszútávon gondolkodva a kiskert gondozása, másodfokú változást idéz elő. A folyamat a munkavállaláshoz szükséges kompetenciákat fejleszti, vagyis:
Mi volt mégis a nehézség?
A motiváció folyamatos fenntartása-még így önmaguk számára is. Miért?
Mert a munka gyümölcse, ami szó szerint kézzel fogható, ebben a tevékenységben nem azonnali. A produktum, a termés csak a folyamatos, gondos munka eredményeként jöhet létre. A családokra, akikkel találkozunk, jellemző, hogy nehéz kivárniuk azt, hogy az elvégzett tevékenységük beérjen. Ahhoz, hogy ezt a nehézséget áthidaljuk, a feladatot résztevékenységekre kellett bontani ami után jutalmat kaptak a résztvevők.
Egyhetes nyári tábor- Egy hét távol a „szülői háztól”
Valamennyiünkben él egy kép az iskola által szervezett nyári táborok egyikéről. Egy gyermekkori emlék. Tábori induló, reggeli zászlófelvonás, tábortűz. Távol a szülői gondoskodástól, biztonságtól. Félelmekkel és izgalmakkal teli élmény. De alapvetően mindenkinek van ilyen emlékképe vagy csak kevés szerencsésnek adatik ez meg?
Ez a kérdés indított el bennünk egy hosszabb gondolatsort. Milyen élményektől fosztjuk meg azokat a gyerekeket akik nem jutnak el táborba? Milyen plusz készségek, értékek, minták sajátíthatóak el egy – egy tábor kapcsán?
A TÁMOP projekt tálcán nyújtotta a lehetőséget arra, hogy a hátrányokkal küzdő, nehéz élethelyzetben lévő gyermekeknek is legyenek táborozós élményei és emlékképei. A tervezést a lehetőségek feltárása, és az igényfelmérés követte. Az első lépések, óvatos tapogatózás melynek alapja a bizalmi kapcsolat, szülők és a szervezők között. Az első szülői értekezleten a lehetőségek felvázolása, - táborba mehet a gyermek, a család féltett kincse. Az állítást követően csend következett. Bizalmatlanság az újdonsággal szemben. Félelem ettől, a szülő számára is ismeretlen helyzettől.” Engedjem a gyereket? Ha nem engedem lesz még valaha alkalom, ilyen lehetőség az életében?” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok, ambivalens érzelmek kerültek felszínre és kimondásra.
Nem volt magától értetődő, hogy a szülők egyből igent mondanak és elengedik a gyerekeiket a táborba. A családi rendszer egyensúlyát egy ilyen program erősen igénybe veszi és a rendszer arra törekszik, hogy a korábbi egyensúlyi állapot fennmaradjon. A harmadik szülő csoportra született meg az a biztonsági légkör, amiben a szülők igent mondtak, megtörtént a szülői elengedés. Ezekben a megbeszélésekben nagyon fontos volt azt is megnézni, mi fog történni itthon a gyerekek nélkül. Mire lesz lehetősége a szülőnek a gyereke távollétében. Így elindult a szülői közösségi programok szervezése is a tábor idejére. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy ilyen tudatosan építsük fel ezt a programrészt is. Itt nem csupán arról volt szó, hogy gyerekek táborozni mennek. Sőt. Szakmai munkánk során általában nem támogatjuk azt a családok átmeneti otthonaiban, hogy ilyen jellegű programokat szervezzünk. Nem akarunk újabb kompetenciákat kivenni a szülők kezéből. Inkább arra törekszünk, hogy a családok tudjanak a családon belül közös programokat lebonyolítani. Ahhoz, hogy egy ilyen programelem helyet kapjon a szolgáltatások között nagyon tisztán látnunk kellett a célokat a szülők, a gyerekek és családok tekintetében is.
19
6. Összegzés, tanulságok
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Szolnoki Családok Átmeneti Otthonában 2011. október 01-től hosszú utat járt be a szakmai team.
A nyári tábor szervezése: Hol? - A tábor helyszínének kiválasztása. Fontos szempont volt a nagy mozgásigény, mint alapvető tevékenység kielégítése, lehetőleg csendes, fákkal tarkított árnyékos környezetben, ahol a gyerekek a különféle mozgásformák, mint futás, ugrás, mászás mindegyikét gyakorolhatják. A helyszínnek a biztonságot is jelentenie kell. Kivel? Szakemberekkel kapcsolatfelvétel, bemutatásuk a szülők számára.
Két óvodapedagógus közreműködésével játékos, tematikus foglalkozások tervezése zajlott, önkéntesek bevonásával. Az előkészületek heteiben folyamatos volt az érdeklődés fenntartása, a szülőkkel végzett közös munka során. Meghallgatásra találtak vélemények, jó ötletek. Így felelősen dönthettek gyermeküket érintő kérdésekben, majd vállalták az elengedést. A szülői felelősségvállalás mellett a saját szakemberek felelősségét is meg kell említeni, hiszen a tábor 24 órás szolgálatot jelentett.
Egy feledhetetlen nap élménye A történet főhőse egy 12 éves középsúlyos értelmi fogyatékos kisfiú. A táborban két testvérével együtt vett részt. Halk szavú, majdnem észrevétlen természetű gyermek, aki a világot a maga sajátos módján érzékeli és fedezi fel. Ő nem kíváncsi, nem akar mindent egyszerre. Türelmesen várja, amíg sorra kerül. Csendben tekint táborozó társaira, akik inkább felfokozott intenzivitással működnek. Csütörtök reggel a lovas terápia napja. Végre felvirradt ez a nap. A lelkes gyerektömeg izgatottan ébred. Gyors mosdás, öltözés, reggeli. A reggelit követően, a tábori indulót énekelve elindulnak a gyerekek az előző nap már megismert terápiás ló, Boston felé. Az állat csendben tűri a körülötte lévő gyerekzsivajt. A lovas terapeuta - Feri bácsi - türelmesen, halkan szól a gyerekekhez. Újabb simogatás, ismerkedés az állattal.
Amit nem terveztünk, de az impulzív előkészületek időszakában áramló energiák beindították. A szülőkben a tábori készülődés közepette ötlött fel az a gondolat, hogy készítsünk tábori zászlót. De mi legyen rajta? Tervezzék meg a gyerekek, hogyan képzelik el a tábort. Az elképzelést tett követte – rajzpályázat.
20
A győztes pályamű papírformátumból, gondos anyai kéz jóvoltából, textilruhába öltözött - elkészült ez az elengedhetetlen jelkép. A családokkal történő közös tervezés, együtt gondolkodás és a gyermekek érdekében történő minden mozzanat így vitt előre szülőt, gyermeket, szervezőt, a kitűzött cél megvalósulásának érdekében (egy szép nyári emlék).
2. Lépés: Hírül adtuk. Voltak önként jelentkezők, volt, aki tartózkodott és bátorítani kellett, volt, aki más programot választott. Őket elengedtük.
5. Lépés: Indul az Első …óvatos…,vigyázzuk…,bátorítjuk…,tanácsokkal látjuk el. Eléri az első állomást. Siker! Irányt vált, és tovább indul. Közben mellette megy a segítője. Kíséri. 6. Lépés: indul a második. Ügyes, gyorsan halad, érkezik, és másik pályán indul tovább.
Miért? Megvalósítandó célok a táborral kapcsolatban:
A tábori zászló születése
1. Lépés: Kitűztük a célt, hogy élünk a lehetőséggel, és megpróbáljuk.
4. Lépés: Védőfelszerelések a gyerekekre, felelősség a felnőttekre. Súlyos mindkettő, de ha felemeled a fejed, az utakat, megállókat, a kalandot látod magad előtt. Még senki nem tudja, hogy milyen lesz. Nehéznek látszik, de hív. Néhány gyerek máris lép, van felnőtt, aki járt már itt. Minden gyerek fellépett a pályára, és minden állomásnál jelen volt egy, vagy több felnőtt.
A keretet valamint a folyamat ívét, a napirend és az izgalmas foglalkozásokkal tarkított tevékenységek adták - így kialakítva a heti rendet. A napi ötszöri étkezések, valamint a játékos kézműves tevékenységek váltakozó üteme fogta keretbe a napokat. Az ellátott gyermekek jó részénél nem tapasztalható a napi szintű rendszeresség. Vagyis nincs kialakult napirend a családok életében. Ezt a tábor idejére sikerült megvalósítani, befogadókká váltak.
Megfelelő napirend kialakítása. Kulturált étkezési szokások kialakítása, elmélyítése. Személyes példamutatással társas viselkedési minta adása. Értékközvetítés A kézműves tevékenységek és a játékok által új technikák megismertetése. Mozgáskultúra fejlesztése. Élménygazdagítás. Legyen egy kedves emlék, amely lenyomatot hagy a lélekben. Egy kaland.
Ennek a két évnek az útja, a lépések, amit megtettünk, erős hasonlóságot mutat ahhoz az élményhez, amit a szilvásváradi kalandparkban éltünk át a táborozó gyerekekkel.3
3. Lépés: Kaptunk felvilágosítást, útmutatást, tiltólistát. Többen mást-mást hallottunk meg. Csend, majd lázas izgalom az induláskor.
Mit?
• • • • • • • •
Társaink voltak 123 szülő és 146 gyermek, valamint 11 külsős szakember.
A legtürelmetlenebbek egymás után ülnek fel a termetes ló hátára és tesznek meg 2-3 kört a pályán - lovagolnak. Ki-ki a maga ügyességét, tempóját, figyelmét most kamatoztathatja. Elsőként a legbátrabbak sorakoznak, míg végül egy kisfiú marad, aki még nem ült Boston hátán. Igen, a 12 éves kisfiú. ”Gyere, simogasd meg a fejét!”- bíztatja az oktató. A fiú egy ideig csak áll majd pár bizonytalan lépést tesz a ló irányába. Keze nem lendül önkéntelenül simogatásra.” Gyere, fogom a kezedet, simítsuk együtt a fejét!”- szól ismét Feri bácsi. Nincs válasz csak bizonytalan kézmozdulat. Fél az érintéstől! Az oktató kézen fogja a kisfiút és körbe vezeti a ló körül.” Ő Boston. Szeretnél felülni rá?” A válasz vízszintes fejmozdulat - Nem. A vérbeli szakember nem adja fel, tovább próbálkozik. Mozdulatai lassúak, szavait halkan intézi. Tíz perc után óvatosan felülteti a fiút a ló hátára. A fiú remeg, félelmében görcsösen rásimul Boston hátára, keze, lába elveszíti rugalmasságát. Ekkor Feri bácsi megszólal: ”Nézd csak, mennyien vannak körülötted, és milyen kicsik. Te vagy itt most a legmagasabb, Te vagy a legnagyobb és a legbátrabb. Ha kihúzod magad, meglátod milyen messzire ellátsz, senki nem lát el olyan messzire, mint Te.” A kisfiú felegyenesedik, büszke, elfogadja a tréner szavait. A ló mozdulatlanul áll. Mindaddig nem mozdul, amíg gazdája nem ösztönzi óvatos lépésekre. Elindulnak, egy kör, két kör. És már egy másik fiút látunk a lóról leszállni. Önmaga határait átlépve, lépésről-lépésre a fejlődésben.
Egy idő után minden jelenlévő fenn van a pályán, és minden segítő figyel, kíséri, fogja a kezét, figyelmezteti, izgul, aggódik, együtt örülnek, hogy sikerült. Van, akit le kell szólítani az útról, mert a karabinert nem jól használja, így veszélybe sodorja magát. Van olyan gyerek, aki minden útvonalon végig megy. Másik irányból is megpróbálja. Gyorsan rájön a titkok nyitjára. Mozgás, lépésről – lépésre. Egyik pontból eljutni a másikba. Ügyesen, egyensúlyozva, fennmaradni az úton. Második, harmadik elindulásnál már egyre magabiztosabbak a lépések. Van, aki végigment és lement a pályáról. Pihen, nézi, és érzi a lábában, karjában, hogy valami megváltozott. Vége a programnak. Gyülekező. Levesszük a védőfelszereléseket, szépen összerakjuk és leadjuk. Elmondjuk, hogy voltak nagyon ügyesek, voltak, akik először bizonytalanok, de aztán egyre magabiztosabbak lettek. Elfáradtunk. Mindannyian. Elindulunk vissza, és a csapat megpihen. Kis idő elteltével a tábori indulót zengi minden utazó. Jó volt! Szeretnénk még hasonló élményeket! Lesz folytatás?4
21
3
http://kalanderdo.hu/kalandpark-gyerekeknek/
4 TÁMOP 5.2.5. Lépésről-Lépésre ”- Hátrányos helyzetű családok esélyegyenlőségének megteremtése Szolnokon
Impresszum
7. Merre tovább?
Nehéz 3 program tanulságait egy oldalban összefoglalni, megjeleníteni.
Sok mindent kaptunk ettől a programtól, hiszen közel annyi támogatást nyertünk el évenként minden központra, mint amennyi a családok átmeneti otthonaira kapott éves normatív támogatás. Ennek köszönhetően új eszközök (fejlesztő szobák speciális eszközei, pszichológiai tesztek, játszótér), új módszerek (mozgásterápia, zene és művészetterápia, önkéntesekkel való célzott programok) kerültek a birtokunkba és számos szakember (fejlesztő szakemberek, szociálpedagógusok, pszichológusok) alkalmazására is lehetőség adódott, akiket támogatás hiánya miatt nem tudtunk volna alkalmazni.
A program lezáruló. Hasonló források elérésére nincs garancia. Mégis mit vihetünk tovább, mit kezdünk ezekkel az eredményekkel, tapasztalatokkal? • Érzékenység és Felelősség: Szociális munkásként lehetőséget, bizalmat, felelősséget kapunk arra, hogy szülőket, gyerekeket és családokat ismerjünk meg. Innentől kezdve sorsuk tőlünk is függ. A nehézségek, az egyre nagyobb problémák, a szűkölő források áramlatában nem veszíthetjük el érzékenységünket. Továbbra is fontos, hogy teljes erőbedobással keressük a lehetőségeket, forrásokat a problémák kezelésére és jelezzük a döntéshozók felé milyen veszélyeket látunk a mindennapi munkánkban.
• Tudatosság és Hatékonyság: Minden szolgáltatásunkat elemeznünk kell. Eléri-e a kívánt hatást, van-e értelme, költséghatékony-e, a tényleges szükségletekre reagál-e? Nagyon gyerekcipőben jár még a mérhetőség kérdése a hazai szociális munkában. Pedig ennek bevezetése nélkül nehéz tudatos fejlesztő munkáról beszélni. Fontos, hogy indikátorok bevezetésével mérjük mindennapi munkánk hatékonyságát és ezek alapján határozzuk meg szolgáltatásainkat, valamint a családgondozói folyamatokat.
22
• Komplex gyerekfejlesztés a szülők bevonásával: Nagy tapasztalata a programnak, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani azokra a problémákra, amelyek a gyerekeket, fiatalokat jellemzik. Új eszközök, kompetenciák nélkül nem lehet hatékony a szociális munkánk ezen a területen. Újra kell gondolni a gyógypedagógus, fejlesztő szakemberek helyét a szakmai teamben. A fiatalok, gyerekek fejlesztése mellett ugyanilyen intenzitással kell azon dolgoznunk, hogy a szülők is megtalálják feladatukat, szerepüket ezen a területen. Meglássák felelősségüket, érezzék támogatásunkat, átlássák lehetőségeiket.
• Társadalmi felelősségvállalás, érzékenyítés: Az önkéntesség, iskolai közösségi szolgálat kifejezéseket hallva sok negatív szempontot hallani: időigényesség, sok befektetett erő, kevés hozadék, jelentkezők alkalmatlansága, túlterheltség. Mind az önkéntesség, mind pedig az iskolai közösségi szolgálat fontos része a társadalmi felelősségvállalás növelésének. Ki kell alakítani az intézményekben ezek rendszerét, szakmai hátterét, dokumentációit. Fontos a jó gyakorlatok összegyűjtése, továbbadása, munkatársak képzése. Ezek lehetőséget adnak a szemléletformálásra, hogy másképpen lássák a tevékenységekben résztevő fiatalok, felnőttek az ellátottakat, megértsék problémáikat és részt vállaljanak hátrányos helyzetű embertársaik problémáinak enyhítésében. Az Ökumenikus Segélyszervezet célja, hogy modelleket, jól működő gyakorlatokat alakítson ki, gyűjtsön össze a fent említett témákban, és ezekből minél több szakember profitálhasson. Ezen tevékenységével kapcsolatban szervezetünk új támogatási formákat alakított ki a közelmúltban, amellyel lehetőséget teremt arra, hogy más szervezetek is hasonló programelemeket alakítsanak ki, új modelleket próbálhassanak ki.
szerzők
Kovácsné Penczi Krisztina, Petrásovits Ágnes, Sándorné Pólik Róza, Sinkáné Bártfai Katalin, Varga Emília, Birizló-Szabó Irén, Dr Berkecz Ildikó, Gleviczky Mariann, Leskó Anna, Penczi Emília, Vetési Márta, Rácsok Balázs, József Imre
Fotó
Beregi Brigitta, Tóth Edit
Kiadó
Ökumenikus Segélyszervezet H-1116 Budapest, Tomaj u. 4. Tel.: (+36-1) 208-4932
[email protected] www.segelyszervezet.hu
Grafikai tervezés
s-eee Graphic Design Kft.
Nyomdai kivitelezés
Folprint Nyomda
Kiadás dátuma
2013 Minden jog fenntartva!
A kiadvány Cyclus Offset környezetbarát, 100% újrahasznosított papír felhasználásával készült.
23
24 A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
