KÉPES GÉZA ARANY JÁNOS FORDÍTÁSAI THOMAS MOORE KÖLTEMÉNYEIBŐL Hiteles adatunk van arról, hogy milyen elveket követ már a gyermek Arany János nagy külföldi klaszikus költők olvasása és magyarra fordítása közben. Ez az adat magától Aranytól származik. A Bolond Istók II. énekében ezt a vallomást olvashatjuk : »Classicusokhoz épen szíve vonta : Kedvence volt Horác, Virgil, Homér ; De szót hüvelyből nem örömest bonta, •Virágot nem tiport el a gyomér ; Ő az egésznek bátran néxironta, Kileste, hol foly az a finom ér, Melyen halad cselekvés, érzet, eszme — Habár egy szócska néhol kárba veszne. (29 vsz) A férfi Arany, aki már a nemzet elismert nagy költője és műfordítója volt, a magyar Shakespeare fordítóknak majdnem szórói-szóra ugyanezt a tanácsot adja útravalóul. Arany a magyar Shakespeare-fordítások megkezdése előtt az Akadémiínak írott jelentésében többek között ezt mondja : »A fordítók az eszmét, az erőt, a nyelv (különösen szavalati) gördülékenységét apró formai bibelésnek sehol fel ne áldozzák«. Ezt az elvet Arany egész fordítói gyakorlatában híven követte. Nem feladatunk most, hogy Arany János egész fordítói munkásságát tüzetesen megvizsgáljuk és jellemezzük. Egy részletkérdést ragadunk ki a nagy egészből: Arany János Thomas Moore fordításait, azért, mert e fordítások vizsgálata éles fényt vet Aranynak nemcsak fordítói gyakorlatára, hanem költészetére is. Thomas Moore egyik versét a »Forget not the Field«—»El ne feledd a mezőt« kezdetűt, három nagy klaszikus költőnk is lefordította : Vörösmarty, Petőfi és Arany. És bár nem egymással versenyezve fordítottak, hiszen az egyes fordításokat egész év, vagy évek választják el egymástól, mégis szinte műfordítói versenynek tekinthetjük három legnagyobb klasszikus költőnknek ezt a vers fordítását, amely ugyanúgy megmutatja az egyes költó'k ill. fordítók egyéniségét, mint például a Petőfi, Tompa és Kerényi közt lefolyt híres költői verseny eredménye, az »Erdei lak« c. költemény. Érdekes talán megjegyezni, hogy a Vörösmarty-fordítás ugyanúgy mint a költő »Jóslat« c. verse 1847-ben Németországban jelent meg, az »Ellenőr« c. politikai zsebkönyvben, melyet a pesti ellenzéki kör megbízásából Bajza József szerkesztett. A fordításhoz Vörösmarty ezt a jegyzetet csatolta : »E vers Moore Tamás »Irish Melodies« című versei közt van. Nem ínyem szerint való így fordítani, de miután az eredetinek versmértékét nem követhetém, kénytelen valék e tágabb versmértéket némi apróbb toldásokkal betölteni, azon ügyekezve mindazáltal, hogy az eredeti eszméket méltóképpen kifejezzem.« Nos, lássuk milyen az angol versnek mértéke, amelyet Vörösmarty »nem követhete.« Csak egy szakaszt idézek az eredetiből,—ennyi is elegendő ahhoz, hogy világosan megállapíthassuk versmértékét : »Forget not the field where they perish'd The truest, the last of the brave, All gone — and the bright hope we cherish'd Gone with them, and quench'd in their grave!
*
Egy hosszabb és egy rövidebb daktilikus lebegésű sor nem csoda, hogy Vörösmartynak olyan versmértéket sugalmazott, amely az ő romantikusan lobogó súlyos és kissé melankolikus egyéniségét leghívebben kifejezte : a disztichont. Mert Vörösmarty így fordította ezt a verset : El ne feledd a mezőt, ahol ők elhulltanak, a hűk És a legvégsők a haza jobbjaiból Mind oda vesztenek, és oda van nagyfényü reményünk, Mellyet táplálunk : sirba merüle velők. Vajha ama sziveket a haláltól vísszavehetnők Teljes erőben úgy, mint dobogának elébb, Még egyszer vérharcaidat megvíni, szabadság A magas istennek színe, világa előtt. Vajha a lánc egy pillanatig meg tudna szakadni, Mellyet a zsarnokság vas keze fűze reánk. V
320
Oh, sem az ég, sem a föld nem képes tenni, hogy azt a Zsarnok még egyszer visszacsatolja reánk. De megvan. S ámbár győzőnk neve büszke nyomokban A történetírás lapjain égve ragyog, Átok ül a szabadok sziveit gázolta dicsőség Hadjárása fölött, átok örökre s boszú. Sokkal drágább a sir, a börtön, melybe világot, Eltapodottan bár, önt el a honfi neve,. Mint minden diadaljeleik, kik hírre jutottak ősi szabadságunk gyászteli romja felett. Vörösmartynak volt rá oka, hogy külföldön jelentesse meg ezt a verset — a vers annyira Vörösmarty hangján zeng, hogy szinte eredetinek számít. Nemcsak a mult dicsőségét zengi ez a kis magyar műremek, hanem, mint a »Zalán futása« is : előremutat, egy olyan harc lehetőségére, amely a nemzet jogait lábbal tipró zsarnok uralmát megrendíti és a független nemzet új honfoglalása következhetik utána. A »Forget not the Field« с. Moore-verset Petőfi is lefordította 1848-ban, a forradalom előtti hónapokban, valószínűleg februárban. Ez időtájt Petőfi csak akkor vállalkozik.műfordításra, ha úgy érzi, hogy az ő műfordítói munkája az adott történeti pillanatban szükséges és fontos. Ezért teszi félre ugyancsak 1848 februárjában a »Lehel vezér« c. elbeszélő költeményét, hogy lefordítsa a »Coriolanus«-t, hogy e Shakespearehez méltó fordításban megmutassa népének a hiú, gőgös, a népet megvető arisztokrata igazi képét, aki hazáját bármikor kész elárulni, ha hiúságát megsértik. A Moore-költemény fordításának ugyancsak politikai okai vannak, ugyanúgy mint Vörösmartynál, Petőfi tolmácsolásában ez az angol költemény a haza- és szabadságszeretet lángoló himnusza lett. Különösképpen Petőfi sem adta a költemény formában hű fordítását : az eredeti 9—8 — 9 ^ 8 szótagú daktilikus lebegésű strófái helyett végig 10 szótagú hangsúlyos magyar sorokat és a keresztrímek helyett csak félrímeket találunk. »Ne feledd a tért, hol ők elestek, Az utósó s a legjobb vitézek ; Mind elmentek és kedves rerriényink'' Velők mentek, egy sírban enyésznek« stb. Petőfi a költemény eszméit tökéletesen adta vissza fordításában, annak ellenére, hogy — a formai szabadságon kívül — egy-két sornak szabadabb megoldását választotta. Meg kell jegyeznünk, hogy Petőfi lefordította 1847-ben Moore Tamásnak »Oh'ne bántsd a költőt« című versét is. Ez is; mint ismeretes, az ír szabadságharcot dicsőíti, amelyet a zsarnok vérbefojtott. Ez a fordítás sem marad hű az eredeti formájához. Az eredeti 12—11 — 12—11 szótagú daktilikus sorokból áll, Petőfinél pedig végig 12-es hangsúlyos sorokat találunk és keresztrímek helyett félrímeket : »Oh ne bántsd a költőt, ha magányba fut, hol Fekszik a gyönyör, a hírrel nem törődve ; Nagyra született ő, s lelke szárnyalási Szentebbek volnának boldogabb időkbe'.« stb. De nézzük meg végre, hogy hangzik az eredeti : »Oh! blame not the bard, if he fly to the bowers, Where Pleasure lies, carelessly smiling at Fame ; He was born for much more, and in happier hours His soul might have burn'd w.th a holier flame'. The string, that now languishes loose o'er the lyre, Might have bent a proud bow to the warrior's dart ; And the lip, which now breathes but the song of desire, Might have pour'd the full tide of a patriot's heart.« Annak is aki most találkozik először e Petőfi fordítás eredetijével, fel kell tűnnie, hogy a vers zenéje, ritmusa, rímelése, a sorok elhelyezése és szótagszáma ugyanaz, mint Petőfi »September végén« c. költeményében. Mi történhetett itt? Petőfi fordítása nem adta vissza
4 Irodalomtörténet
321
az eredeti vers formáját és ritmusát, de a vers zenéjére eredeti vers született.* Erre egyébként találhatunk más példákat is a világirodalomban: Szamuil Marsak például : »A béke őrségén« c. nagy lírai versét a skót balladák ritmusában írta és ugyancsak ebben a formában született meg a »Walesi bárdok« is. így találkozik a szovjet költő és Arany János, és bár nem hallottam még róla, egyáltalán nem lepne meg az a hír, hogy a Walesi bárdokat éppen Marsak fordította, vagy fordítja oroszra. Petőfi utolsó Moore-fordítása 1848 őszén született meg. Lehet-e megindultság nélkül olvasni ezt a fordítást, amelyben Petőfi valósággal saját sírversét írta meg, olyan pontosan ráillik Petőfire, Petőfi költészetére az a jellemzés, amely ebben a nyolc soros versben zeng. Annál inkább jellemzik Petőfit ezek a »magyarított« sorok, mivel az eredeti vers mondanivalóját Petőfi nemzeti versformába öntötte. (Mint majd később látjuk, Arany is így fordította a Moore-verseket és azt mondhatnók : Petőfi helyett is teljesen meggyőző magyarázatot adott erre a fordítói módszerre.) Here sleepe the Bard Here sleeps the Bard who knew so well All the sweet w ndings of Apollo's shell ; Whether its music roll'd like torrents near, Or died, like distant streamlets, on the ear. Sleep, sleep, mute bard ; alike unheeded now The storm and zephyr tweep thy lifeless brow; — That storm, whose rush is like thy martial lay ; That breeze which, like thy love-song, dies away! Itt alszik a költő .. . Itt alszik a költő, akinek kezében Apollónak lantja zenge olyan szépen, Kinek dala omlott, mint vad folyam árja, Vagy elhalt távoli k's patak módjára. Aludj', néma költő . . . most észrevétlenül Jár vihar és szellő holt homlokod körül, Vihar, mely harsog, mint harcdalod harsogott, És szellő, mely elhal, mint szerelmi dalod. Nem térhettem rá Arany Moore-fordításaira addig, míg a Petőfi-fordításokról nem beszéltem. Miért? Azért, mert Arany csak a szabadságharc leverése után kezdte fordítgatni Mooret és ezekben a fordításokban Arany a magyar szabadságharc és e harcban hősi halált halt költő-barátja emlékének áldoz. És ha már idáig értünk, vessünk egy pillantást Thomas Moorera, erre az ír költőre, vizsgáljuk meg, ha még oly röviden is, ki ez a költő, akinek szelleme három legnagyobb klasszikusunk lelkét megsulr'ntotta és pedig ügy, hogy ezek az ő verseit saját eszmé'k, saját érzelmeik hordozóinak tekintettékés éppen ezért fordították magyarra? Moore a XIX. század legkiválóbb lírikusai közé tartozik, költeményeit őszinte érzés, lobogó szenvedélyesség, különösen a természet és a szabadság lángoló szerelme jellemzi. Ez alkalommal vizsgált két versét is népe szabadságának leverése után s a rabszolgaság kínjai között a múlt és az eljövendő szabadság ragyogó képei ihlették. Nagy formagonddal megírt, zenei fogantatású verseinek népszerűsége a maga korában elérte Byronét, akivel Moore menekülése közben Olaszországban találkozott és barátságot kötött. Talán kevesen tudják róla, de éppen Arannyal való kapcsolatának tárgyalásánál igen fontos megemlíteni, hogy Moore ugyanúgy szerzett dallamokat saját verseire, mint Arany János és ezen kívül is alkotott zeneműveket. Amikor Arany a szabadságharcot követő szörnyű években Moore költeményeihez fordult vigasztalásért, ebben talán Moore zenerajongása is közrejátszott. Arany János Moore hatalmas kötetét már 1847-ben és 48-ban lapozgatja, olvasgatja, de csak 1850-től kezdve fordítgat belőle. Első Moore-fordítása : »A Dismal mocsárok tava«, mely e sötét, nyomasztó idők hangulatát árasztja magából, a szabadságharc leveretése után elsőnek * Ennek az állításnak az sem mond ellent,hogy a »September végén« a koltói mézeshetek idején született, a fordítás pedig akkor, amikor Petőfi Koltóról Pestre visszatért. Ugyanis a Moore-verset már régebben ismerte,—a hatalmas 1844-es kiadású Moore-kötet megvolt a költő könyvei között. Valószínű az a feltevés, hogy Petőfi Koltón, Teleki Sándor könyvtárában már elkezdett dolgozni, ezen a fordításon. :322
megindult irodalmi folyóiratban, a Nagy Ignác szerkesztette »Hölgyfutárában jelent meg, ifj. Árva Imre álnévvel. E vers megjelenése már azt mutatja, hogy Arany, bár még küszködik, vívódik, voltaképpen túllendült azon a holtponton, amelyen barátaival együtt kétségbevonta, hogy lesz még magyar irodalmi élet. A költemény egyébként híven tükrözi Arany fordítói elveit : egyszerű, természetes ez a vers, magyarban is és az eredeti szellemének megfelelően, annak ellenére, hogy sejtelmes, inkább zordon erő nyilatkozik meg benne, mintsem valami holdkóros, méla bánat. Egyébként a formát itt sem követi Arany : az eredeti öt sora helyett hat soros szakaszokat találunk nála és a-b-a-a-b helyett a-a-b-b-c-c rimelhelyezést. A daktilikus lejtést itta jambus helyettesíti, 4 soron keresztül 5-ös, a két strófa-záró sorban pedig 4-es jámbus. Nem sokkal »A Dismal mocsárok tava« Után foghatott bele Arany az »Oh, ne bántsd a költőt« fordításába. Csak belefogott, töredék maradt és bár nem írta a töredék végére : »Nagyon fáj! Nem megy!« — mégis a fordítás olvasásakor érezzük, látjuk, hogy minden sora már a mágyar szabadságharcra és az utána ránkzuhant mérhetetlen gyászra vonatkozik. És figyeljük meg, hogy a második versszak végén, ami a töredék vége is—már a félrímeket is megváltoztatja a költő-fordító és páros rímekre tér át. Ez Aranynál példátlan. Ő, ha az eredetitől eltérő formát választ is, ehhez a magaválasztotta formához következetesen mindvégig ragaszkodik. Az »Oh, ne bántsd a költőt!« című vers fordításában.tapasztalható ziláltság az Arany lelkét elöntő fájdalomnak tulajdonítható — itt, a fordítás vége felé a páros rímű tizenkettesekben, félreérthetetlenül Arany hangja szól hozzánk, Arany fájdalma lobog sötéten a fordított verssorokban. Csak a második szakaszt idézem : »De jaj a hazának ! — Oda büszkesége, Megtörék a szellem, mely sohESem hajlott : Romjain gyermekei titokban sóhajtnak, Mert szeretni vétek, halál védni a hont. Fia becstelen, míg áruláshoz nem ért, Megvetik, hacsak nem pirul őseiért : E g y szövétnek fénye vezet méltóságra, Melyet gyújt a hazát elemésztő máglya.« Kézenfekvő az a feltevés, hogy Arany csak azért választotta ezt a verset Moore művei közül, mivel Petőfi is lefordította. De a dolog korántsem ilyen egyszerű. Aranynak Petőfi példája nélkül is ugyanazokat a Moore-verseket kellett választania, amelyeket barátja lefordított, hiszen az egész Moore-oeuvreből éopen ezek idézték fel Arany lelkében a szabadságharcot és Petőfi emlékét.* És még egy Moore-vers, amelyet már tökéletesen Petőfire vonatkoztatott : a »Minstrel boy« című vers. Ennek csak a második szakaszát fordította le Arany, ez így hangzik : »A dalnok elhullt ! — ám iga Nem sújtja büszke szellemét ; Megnémult a kedves koboz, Ő tépte húrját szerteszét ; Mondván : »Ne láss bút, lánc miatt, Szerelem s vitézség lelke te! Rabul ne zöngjen húrjaid Szabadnak termett énekel« Arany e versszakot szigorúan kezelt jámbusokban fordítja, — mindössze egy helyt szalad meg a jambus: »Szerelem s vitézség lelke te!«. Az eredetiben tiszta jambikus sorok váltakoznak anapesztikus sorokkal. Arany itt is félrimet használ, — az eredeti keresztrímet : »The Minstrel fell! — but the foeman's chain Could not bring his proud soul under ; The harp he lov'd ne'er spoke again, For he tore it's chords asunder ;« stb. * Arany valószínűleg nem ismerte Petőfi Moore-fordításait, mivel Petőfi újabb költeményeinek kiadását, amelyek között ezek a fordítások is szerepeltek, a cenzúra ezidőtájt még nem engedélyezte. És csak hosszas húza-vona után 1858-ban jelent meg egy olyan gyűjtemény, amelyben ezek a fordítások is napvilágot láthattak. Semmi adatunk nincs arra vonatkozólag, hogy Petőfi elküldte volna ezeket Aranynak vagy egyébként beszélt volna Aranynak ezekről.
4 Irodalomtörténet 323
K é t k é r d é s t a k a r o k m é g é r i n t e n i . Az egyik ez : B e s z á m o l ó m elején e m l í t e t t e m , hogy a »Forget n o t t h e Field« — »Ne f e l e d d a mezőt« k e z d e t ű verset m i n d a h á r o m n a g y klaszikus k ö l t ő n k l e f o r d í t o t t a , t e h á t itt szinte m ű f o r d í t ó i v e r s e n n y e l állunk s z e m k ö z t . El kellene még d ö n t e n i : ki a n y e r t e s h á r m ó j u k közül. V ö r ö s m a r t y j e g y z e t k é n t közölt ö n b í r á l a t á b a n m á r eleve l e m o n d o t t a r r ó l , h o g y versét igazi m ű f o r d í t á s n a k t e k i n t s ü k . Mi a helyzet P e t ő f i és A r a n y f o r d í t á s á v a l ? Soká g élt az a hiedelem, hogy Petőfi s z a b a d o n kezelte az e r e d e t i t , a s z a b a d s á g i r á n t i r a j o n g á s á t f e j e z t e ki benne és á l t a l a . Ezzel s z e m b e n — most szóról szóra idézek Voinovich A r a n y - é l e t r a j z á b ó l : »Aranyé hű m á s a a z eredetinek.« E z az állítás csak az e r e d e t i vers n e m ismerésén a l a p u l h a t . A r a n y , u g y a n ú g y , m i n t P e t ő f i , m e g v á l t o z t a t t a az eredeti r i t m u s á t és rímelhelyezését : a P e t ő f i h a n g s ú l y o s verselése h e l y e t t A r a n y ötödfeles és négyeç j á m b u s o k a t h a s z n á l és u g y a n ú g y f é l r í m e k e t m i n t P e t ő f i . A m i n t l á t t u k , az e r e d e t i n e k m á s a f o r m á j a
Forget not the field Forget n o t t h e field w h e r e t h e y p e r i s h ' d , T h e t r u e s t , t h e last of t h e b r a v e , All gone — a n d t h e bright h o p e we cherish'd ' Gone w i t h t h e m , a n d q u e n c h ' d in their g r a v e ! O h ! could w e f r o m d e a t h b u t recover Those h e a r t s as t h e y b o u n d e d before In t h e f a c e of high h e a v ' n t o fight over T h a t c o m b a t for f r e e d o m once m o r e ; — Could t h e chain f o r a n i n s t a n t be riven W h i c h T y r a n n y f l u n g r o u n d us t h e n , No, 'tis n o t in Man, n o r in H e a v e n , T o let T y r a n n y bind it a g a i n ! B u t 'tis p a s t — a n d t h o ' b l a z o n ' d in s t o r y T h e n a m e of o u r Victor m a y be, Accurst is t h e m a r c h of t h a t glory W h i c h t r e a d s o'er t h e h e a r t s of t h e f r e e . F a r d e a r e r t h e g r a v e or t h e prison, Illumed b y one p a t r i o t n a m e , T h a n t h e t r o p h i e s of all, w h o h a v e risen On L i b e r t y ' s ruins t o f a m e . Petőfi f o r d í t á s a : »Ne feledd a t é r t , hol ők elestek, Az u t ó s ó s a l e g j o b b vitézek ; Mind e l m e n t e k és kedves r e m é n y i n k Velők m e n t e k , egy s í r b a n e n y é s z n e k . Oh, ha v i s s z a n y e r n ő k a haláltól A szíveket, m i k előbb d o b o g t a k , C'jra víni a s z a b a d s á g h a r c á t Színe előtt a m a g a s m e n n y b o l t n a k ! P i l l a n a t r a h a lehullna l á n c u n k , Melyet o t t r á n k a z s a r n o k szoríta :. Nincsen e m b e r , nincsen isten, aki Minket ú j r a m e g k ö t ö z n i b í r n a ! Vége v a n . . . De b á r a t ö r t é n e t b e n O t t a n áll a győző-név r a g y o g v a , Á t k o z o t t az a dicsőség, a m e l y A s z a b a d o k szíveit t a p o d j a . S o k k a l d r á g á b b a sír és a b ö r t ö n , Melyet h o n f i - n é v n e k f é n y e t ö l t meg, Mint a győzedelmi oszlop, a mit A s z a b a d s á g r o m j a i n emeltek.«
:324
Arany
fordítása : » E s z ü n k b e jusson, hol v e s z e t t el H ő s i n k u t ó j a , legjava, Mind m i n d ! — s ápolt f é n y e s r e m é n y ü n k , S í r j o k b a szállván, elhala, O h ! nyernó'k vissza csak h a l á l b ó l E szíveket ú g y , mint e l ő b b , Megvíni m é g egyszer, s z a b a d s á g ! Szent h a r c o d a t , isten e l ő t t ; Csak e g y percig s z a k a d n a m é g el Az a k k o r r á n k vert rabbilincs : N e m ! — nincs erőszak f ö l d ö n , égben, Hogy összeforrasztná megint. D e vége, vége. S b á r az é v l a p K ü r t ö l j e h ó d í t ó n k nevét : Átkos a diadalmenet, mely E l h u n y t s z a b a d szivekre lép. Sokkal becsesb a sír, v a g y b ö r t ö n , • Melyből e g y h o n f i n é v r a g y o g , B a b é r i t o k n á l , ti, s z a b a d s á g R o m j á n e m e l k e d e t t nagyok.«
H a t ü z e t e s e n m e g v i z s g á l j u k a k é t f o r d í t á s t és ö s s z e v e t j ü k az e r e d e t i v e l és e g y m á s s a l , úgy t a l á l j u k , hogy a két f o r d í t ó f e j - f e j m e l l e t t halad, v a g y i s a koszorút c s a k megosztva t u d j u k odaítélni n e k i k . Petőfi m i n t e m l í t e t t ü k , k é t helyen is kissé s z a b a d o n f o r d í t : »Tho b l a z o n ' d in story T h e n a m e of o u r Victor m a y be« — a »blazon« szót r a g y o g - n a k f o r d í t j a , u g y a n ú g y m i n t V ö r ö s m a r t y . Csak A r a n y n á l t a l á l j u k a szó helyes f o r d í t á s á t : »Kürtöl« »De vége, vége. S b á r az é v l a p k ü r t ö l j e h ó d í t ó n k nevét — « Viszont A r a n y n á l h e l y t e i e n ez a m e g o l d á s : »Átkos a d i a d a l m e n e t , m e l y E l h u n y t s z a b a d szivekre lép.« Az e r e d e t i b e n s e m m i n y o m a e n n e k a szónak : »elhunyt«, — n e m is é r t h e t ő . A z s a r n o k n e m e l h u n y t , h a n e m n a g y o n is élő s z a b a d szivekre t i p o r . P e t ő f i n é l helyes m e g o l d á s t t a l á l u n k erre : »Átkozott az a dicsőség, a m e l y a s z a b a d o k sziveit t a p o d j a . « A záróversszák viszont megint A r a n y n a k sikerült j o b b a n . Petőfinél a »győzedelmi oszlop« n e m felel m e g a »trophies« (győzelmi jelek) s z ó n a k . Félre is viszi a v e r s s z a k második részét : »Mint a győzedelmi oszlop, a m i t A s z a b a d s á g r o m j a i n emeltek«, e h e l y e t t : m i n t g y ő z e l m i jelei (babérai, k i t ü n t e t é s e i s t b . ) m i n d a z o k n a k , a k i k a s z a b a d s á g romjain e m e l k e d t e k h í r n é v r e . A r a n y n á l az utolsó v e r s s z a k f o r d í t á s a p o n t o s a n megfelel a z eredeti g o n d o l a t á n a k . A m á s i k kérdés : Miért v á l t o z t a t t a m e g A r a n y J á n o s e k ö l t e m é n y e k r i t m u s á t és rímelhelyezését, holott m á s f o r d í t á s a i b a n tökéletes t ü k ö r k é p é t a d t a az e r e d e t i v e r s f o r m á n a k ? Erre a kérdésre gyenge v á l a s z az, a m e l y e t mi p r ó b á l u n k m e g a d n i , h o g y tudniillik é p p e n ezeket a v e r s e k e t A r a n y — a h o g y V ö r ö s m a r t y és Petőfi is, — egyéni e s z m é k és érzések h o r d o zóiként kezelte. H a figyelmesen o l v a s s u k A r a n y m ű v e i t , pontos v á l a s z t k a p u n k e r r e a kérdésre is. A r a n y B á l i n t h G y u l á n a k T a s s o - f o r d í t á s á r ó l írott b í r á l a t á b a n erősen k i f o g á s o l j a , h o g y a f o r d í t ó az e r e d e t i v e r s f o r m á t , a s t a n z á t rímes h e x a m e t e r r e l cserélte fel. A r a n y e cikkében t ö b b e k között e z e k e t m o n d j a : » . . . k i é r e z h e t n i Tasso f o r d í t á s á b a n a s t a n z a e l s ő b b s é g é t a r í m e s h e x a m e t e r f ö l ö t t . A h e x a m e t e r - s o r o k h o s s z a b b a k i e v é n , a f o r d í t á s t ö b b é - k e v é s b b é , de o k v e t l e n e l n y ú j t o t t á válik. A h e x a m é t e r n e m k é p e z v é n v e r s s z a k o t , sebes f o l y a m a t o s s á g a nem k é p e s visszaadni a v e r s s z a k o s s t a n z á k s z a g g a t o t t f o l y a m a t o s s á g á t , k i v á l t a s t a n z a k é t végső s o r á t ,
:325
mely m i n t e g y r á f o r d u l v a z á r j a b e a gondolatot. E g y é b i r á n t mi n e m v a g y u n k f ö l t é t l e n hívei az a l a k h ű f o r d í t á s n a k , mi i r o d a l m u n k b a n m i n t e g y a z örök igazság t e k r n t é l y é i g e m e l k e d e t t . Mi azt hisszük, hogy bizonyos k ö r ü l m é n y e k k ö z t a f o r d í t ó e l d o b h a t j a az eredeti m é r t é k e t , ha a költő s z e l l e m é t i n k á b b k i f e j e z h e t i oly i d o m b a n , mely n e m z e t e nyelvén a m a z z a l analog, s m i n t m e g s z o k o t t nemzeti i d o m j o b b a n behízelgi magát.« A r a n y 1857-ben m é g e g y s z e r , — u t o l j á r a — visszatér Moorehoz : igen é r d e k e s , hogy m á r nem a s z a b a d s á g h a r c r a v o n a t k o z ó k ö l t e m é n y t választ f o r d í t á s r a , h a n e m e g y martialisi e p i g r a m m á t . A r a n y itt v a l ó s á g g a l remekelt, és h a lehet f o r d í t á s t ú g y értékelni, h o g y »az eredetinek h ü mása«, akkor ezt erről a fordításról b í z v á s t e l m o n d h a t j u k . A k ö l t e m é n y Ugyanolyan f i n o m a n szellemes a m a g y a r b a n , m i n t az e r e d e t i b e n . (A martialisi »vedd meg Marcust«. A r a n y á l t a l á n o s í t j a és ezzel élesebbé és hitelesebbé is teszi.) És A r a n y i t t a z eredeti v e r s f o r m á t tökéletesen v i s s z a a d j a . ( D a k t i l u s o k , ill. spondeusok, keresztrímek.)
A speculation Of all s p e c u l a t i o n s the m a r k e t holds f o r t h , The b e s t t h a t 1 know f o r a lover of pelf, Is to b u y M a r c u s up, a t t h e price he is w o r t h , And t h e n sell him a t t h a t w h i c h he s e t s on himself.
Nyerészkedés Kívánsz n a g y n y e r e m é n y t ? ezt halld meg ü z é r ! H a k e r g e t e d a h a s z n o c s k a szagát : Végy e m b e r t oly áron, a m e n n y i t megér ; És a d d el, a m e n n y i r e t a r t j a m a g á t . Összefoglalásul csak e n n y i t : a f o r d í t ó legfőbb f e l a d a t a , h o g y v i s s z a a d j a a z eredeti m ű eszmei m o n d a n i v a l ó j á t . T e r m é s z e t e s e n a f o r m a i hűségre is t ö r e k e d n i kell, a z eredeti v e r s f o r m á j á t csak különösen i n d o k o l t esetben v á l t o z t a t h a t j u k m e g . És még v a l a m i t befejezésül : V ö r ö s m a r t y , Petőfi és A r a n y m ű f o r d í t á s a i arról győznek m e g b e n n ü n k e t , h o g y náluk milyen s z é p e n összefonódik a z e r e d e t i a l k o t á s o k és m ű f o r d í t á s o k sora és csakis a z é r t , hogy minél t e l j e s e b b e n m e g v a l ó s í t h a s s á k a költészetnek közvetlen politikai célokat szolgáló f e l a d a t á t .
LÁSZLÓ IMRE PETŐFI ÉS ARANY BARÁTSÁGA ( E g y hosszabb d o l g o z a t része). K u l t u r á l i s örökségünk l e g n a g y o b b kincsei közé t a r t o z i k e k é t költő a l k o t á s a . Az ő m ű veik a k t í v részesei a n n a k a h a r c n a k , az 1848—49-es f o r r a d a l o m n a k , a m e l y e l ő d j e népi demokr á c i á n k n a k . P e t ő f i költészete és ezzel ö s s z h a n g b a n levő politikai m u n k á s s á g a a mi s z á m u n k r a a f o r r a d a l o m jelképévé v á l t . A r a n y J á n o s m ű v é s z e t e már sokkal e l l e n m o n d á s o s a b b a n tükrözi a m a g y a r n é p hősies m o z g a l m á n a k képét, a n n á l is inkább, m e r t m ű v e i n e k t ö b b s é g e a forradalom b u k á s a u t á n és a k i e g y e z é s légkörében j ö t t létre. A volt u r a l k o d ó o s z t á l y o k irodalomt ö r t é n e t í r á s a ezt a t é n y t a k a r t a felhasználni a r r a , hogy P e t ő f i v e l s z e m b e á l l í t v a csökkentse, elkendőzze A r a n y k ö l t é s z e t é n e k haladó és — é p p e n ezért — a dolgozók m i n d e n k o r i h a r c á t elősegítő jellegét. E z a hamisítási f o l y a m a t közvetlenül a k ö l t ő halála u t á n , a z első v a l ó b a n á t f o g ó jellegű értékelési kísérlettel már k e z d e t é t veszi. Gyulai P á l 1883-ban — e g y évvel A r a n y h a l á l a Után — e m l é k b e s z é d e t m o n d a költő f e l e t t . Kijelöli A r a n y helyét az i r o d a l o m f o l y a m a t á b a n , de ugyana k k o r k í n a i f a l a t húz P e t ő f i és A r a n y közé. E z az értékelés m é g csak a k ö l t é s z e t területén belül húzza m e g a h a t á r v o n a l a t és nem veti föl b u r k o l a t l a n n y í l t s á g g a l e n n e k politikai t a r t a l m á t . D e a politikai t a r t a l o m nagyon is k ö n n y e n k i o l v a s h a t ó ebből az e s z t é t i k a i - é r t e k e l é s ből is. «Petőfi k o r á n a k n e m c s a k költője a k a r t lenni, hanem h a r c o s a is e g y s z e r s m i n d , a k i l a n t tal é s - k a r d d a l o s t r o m o l j a a t á r s a d a l m i és p o l i t i k a i i n t é z m é n y e k e t . A r a n y i n k á b b a m ú l t b a néz, m i n t a jelenbe« — m o n d j a Gyulai a Toldi, a Walesi b á r d o k és a S z o n d y k é t a p r ó d j a , vagy Őszikék k ö l t ő j é r ő l — u g y a n í g y a politikai é r t é k e l é s h e z vezet el Gyulai, a m i k o r P e t ő f i költészetét a z i f j ú s á g h o z h a s o n l í t j a , és fölleli b e n n e a n n a k «hóbortjait is», és vele s z e m b e n A r a n y n á l az »érett kor bölcsességét« értékeli » m e g n y u g v á s á t az erkölcsi r e n d vaskényszerűségében.« 1 1
:326
Gyulai Pál : E m l é k b e s z é d A r a n y J á n o s r ó l . 1883.
