KÉPEK. VÉSZI ENDRE kézírásos levele Szabó Lőrinchez 676 MŰMELLÉKLET. Becker Leonóra fotói

MÉSZÖLY MIKLÓS: A kitelepítő-osztagnál (elbeszélés) 577 KALÁSZ MARTON versei 588 NÁDAS PÉTER: Június, július (Fejezet egy Évkönyvből) 589 PETRI GYÖRGY versei 607 SZÁVAI GÉZA: Ki látott minket meztelenül? (regényrészlet) 609 KOVÁCS ISTVÁN verse 627 ÖRKÉNY ISTVÁN: Párbeszéd a halálról (elbeszélés) 629 KEMENCZKY JUDIT verse 632 VIDOVSZKY LÁSZLÓ: Az Új Zenei Stúdió és előzményei (W ebet Kristóf interjúja) 633 SÁNDOR IVÁN: Napló a másvilágból (esszé) 639 * SŐTÉR ISTVÁN: Olvasónapló (D om okos Mátyás tanulmánykö­ tetéről) 645 GALAMBOSI LÁSZLÓ versei 649 ANDRÁS SÁNDOR: Műfaj és költészet (esszé) 651 FERENCZ GYŐZŐ versei 657 HATÁR GYŐZŐ: Eumolposz (regény, IV.) 659 VISKY ANDRÁS versei 667 KERESZTURY TIBOR: Válság vagy megújulás? (G ondolatok az újabb magyar költészetről) 669 MARNO JÁNOS verse 674 VÉSZI ENDRE: Elvesztett otthonok (K abdebó Lóránt interjúja) 677 KULCSÁR SZABÓ ERNŐ: A másság mint jelenlét (Posztmodern kortudat és irodalmiság) 689 BAKUCZ JÓZSEF versei 707 KISS GY. CSABA: Közelítés két Gombrowicz-regényhez 709 GÖMÖRI GYÖRGY verse 714 RÓNAY LÁSZLÓ: Fikció és idő (Márai Sándor: Féltékenyek) 715

RÖHRIG GÉZA versei 730 KESERÜ KATALIN: A siklósi „kavics" 731 P. MÜLLER PÉTER: Pécsi színházi esték 735 LOSONCZ ALPÁR: Jugoszláviai szemle 742 TARJÁN TAMÁS: Megyünk a Dunának (Filmlevél)

747

* FABINY TIBOR: Cs. Szabó László: Shakespeare 757 REUTER LAJOS: Gion Nándor: Az angyali vigasság 758 BECK ANDRÁS: Orbán Ottó: A fényes cáfolat 760 BAKONYI ISTVÁN: Kabdebó Lóránt: Lakatos István 762 NEMES ISTVÁN: Végh György: A gonosz angyal 764 LACZKÓ ANDRÁS: Fekete Gyula: Hogyan lettem író? 767 KÉPEK VÉSZI ENDRE kézírásos levele Szabó Lőrinchez

676

MŰMELLÉKLET KÍGYÓS SÁNDOR: Harmadik (1973-74) I., BOCZ GULA: Élet (1969-71) és Spirál (1971-73) II„ BOCZ GYULA: Élet (1969-71) II., BENCSIK ISTVÁN: Kolumbusz tojása (1971-72) III., KE­ SERÜ ILONA: Hullámok (1971-73) IV., COLIN FOSTER: kollek­ tív program (1986-87-) IV., COLIN FOSTER: kollektív program: Kapu (1986) V., MARY KENNY: A jövő ajándéka (1987) VI., JANÁKY ISTVÁN: Esőbeálló (1982) VI., GULYÁS GYULA: Geo­ metria I.-II. (1971-73) VII., PÁL ZOLTÁN: Tűz-Víz-Tér (kol­ lektív program, 1983) VIII. Becker Leonóra fotói A műmelléklet a Baranya Megyei Alkotótelepek anyagi támogatásával készült.

A MŰVÉSZETEK HÁZÁBAN A NYÁRI PROGRAMBÓL: Július 4-én a tetőtéri galériában Csor­ ba Győző nyitja meg a „Vallomások Pécsről" című fotókiállítást, melyen Csonka Károly és Körtvélyesi László munkái láthatók, augusztus 22-ig. - Augusztus 1-jétől 6-ig naponta 11 és 23 óra kö­ zött az Europa Cantat fesztivál résztvevőinek találkozója. - Augusz­ tus 29-től szeptember 19-ig tekinthető meg M arsalkó Péter fotókiállítása a tetőtéri galériában. A kiállítást Aknai Tamás művészettörténész nyitja meg.

32,— Ft

JELENKOR

JELEMKOR XXXI. ÉVFOLYAM

7 - 8 . SZÁM Főszerkesztő CSORDÁS GABOR *

* A szerkesztőség munkatársai CSORBA GYŐZŐ főmunkatárs BALASSA PÉTER, BERTÓK LÁSZLÓ, CSUHAI ISTVÁN, HALLAMA ERZSÉBET, KALASZ MARTON, PARTI NAGY LAJOS, PÁKOLITZ ISTVÁN *

Szerkesztőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 17., I. emelet. Telefon: 10-673 Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Kiadja a Baranya Megyei Lapkiadó V. 7625 Pécs, Hunyadi János út 11. Telefon: 15-000. Felelős kiadó: dr. Jádi János. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 évre: 192,- Ft. Megjelenik havonként. 88-1571 Pécsi Szikra Nyomda - Felelős vezető: Farkas Gábor igazgató Index: 25-906. ISSN 0447-6425

KRÓNIKA

DÉL GÉNIUSZA címmel június 27-én a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat és a Magyar Rádió nyilvános irodalmi estjére került sor a Művé­ szetek Házában. Az est vendégei Ber­ tók László, Csorba Győző és Tüskés Tibor voltak. A műsort Liptai Katalin szerkesztette és vezette. * PANNÓNIA KÖNYVEK. A Bara­ nya Megyei Könyvtár sorozatának legutóbbi darabja a Gró f Hof mannsegg utazása Magyarországon 1793-1794-ben című hasonmás kötet. A könyv a Berkeszi István magyar fordítását 1887-ben közreadó első ki­ adás alapján készült. * ÚJABB KIADVÁNYOK. Veszp­ rémben megjelent a Veszprémi irka című periodika negyedik száma, me­ lyet Géczi János szerkesztett. A ki­ advány a városhoz kötődő fiatalabb költők verseiből válogat. - A Határfüzetek második darabja. Borbély Szi­ lárd „Adatok" című köette látott nap­ világot Debrecenben, a Kossuth La­ jos Tudományegyetem kiadásában. A kötet a fiatal költő verseit, prózaver­ seit, esszéit tartalmazza.

MEDVEDOROMBOLAS címmel Londonban, az Aurora Kiadónál meg­ jelent Határ Győző legújabb verseskötete. ­* KIÁLLÍTÁSOK. Pécsett, a Kossuth Lajos utcai Ferenczy-teremben május 26. és június 3. között volt látható Kárpáthi Jen ő bútortervező iparmű­ vész és Pannonhalmi Zsuzsa kerami­ kusművész közös kiállítása. - A Pécsi Kisgalériában július 28-án nyílik és szeptember 4-ig tekinthető meg az a grafikai kiállítás, amely az Europa Cantat elnevezésű nemzetközi kórus­ fesztivál rendezvényeihez kapcsoló­ dik. - A Pécsi Galériában augusztus 26. és szeptember 25. között látható a RAJZ/DRAWING '88 című kiállí­ tás. *

KIADÓI NÍVÓDÍJAK - PÉCSETT ÉLŐ ÍRÓKNAK. Bertók László „A kettészakadt villamos" című verseskötetéért a Magvető Kiadótól, Gállos Orsolya szlovén népmesefordításaiért a Móra Kiadótól, Csordás Gábor Wiesław Paweł Szymański „Órák he­ lyett percek" című regényének fordí­ tásáért az Európai Kiadótól kapott ní­ vódíjat.

M ÉSZ Ö LY

M IK L Ó S

A kitelepítő-osztagnál Emlékül Attinak és Hammerburgeréknak a temetőbe - Cigánynak a vágóhídra.

(A nevek és helységnevek a képzelet rátogásai)

Csak a ló magányos. Az első pillanatban megtetszettem neki, később be­ vallotta. Harmadik hónapja dolgozott a svábokat kitelepítő stábnál mint te­ nyészállatszakértő, engem a megyétől rendeltek ki az élelmezési csoporthoz. Előzőleg a Velencei-tó környékét csavarogta végig, aminek főképp azért örült, mert onnét sűrűn be lehetett járni Székesfehérvárra özvegy Pázmándynéhoz, akinél gyönyörűbben senki nem tudta élvezni a lóhágatást. A háború névtelen­ ségbe taszított mártírjai a lovak. Nem kapnak szobrot, emléktáblát, tábori­ postát, sem ezen, sem a másik oldalon. Nem írnak róluk monográfiát. Nem tudnak úgy megdicsőülni, mint a tyúk, a disznó, akiknek még a legelvetemül­ tebb harcok idején is kijár a szertartás. Hiába szivárog le a robbanásbűz a pincegádorba, ahol a család meghúzza magát, a néne utolsó pillanatig ken­ dője alá szorítja a verdeső kakast, és hagyja, hogy tésztalapos mellét a csor­ bult csőr összecsipkedje. S csak azután csurgatják a vért a zománcos lábosba. A disznónak is kijár a rituálé a gránáttölcsér gödrében, ahová összekötözve eresztik le (nehogy az udvart pásztázó golyók végezzenek vele orvul), s mi­ előtt megkapná a kést, előbb körbejár a pálinka, hogy szenteltessék meg a bé­ ke és a sódar. A ló másképp szomorú. Mikor már nem bírja, elszakítja magát a körtefától, ahová kikötötték és lógó belekkel átüget a bajai utászok két aknasávja között a kiégett Csávosdi-majorig, ott rogy össze a sötétkék ég alatt, míg a fagy szoborrá nem mintázza és nyitott szemét be nem fújja a hó. Ké­ sőbb annyi történik, hogy a majorból éjszaka kilopóznak hozzá, fejszével szét­ hasogatják, majd darabonként hazavonszolják rőzseszánon. Pázmándy pro­ fesszor akkor halt meg, mikor a város utoljára cserélt gazdát és a görög auk­ torai az utolsó kötetig elégtek. Attól kezdve napokig nevetett, végül az egyik reggel belekóstolt a saját ürülékébe. Ennek már csak az utóbűzét lehetett érez­ ni azon a nyáron, mikor mi kerültünk sorra, hogy új elgondolások szerint se­ gédkezzünk a történelemnek. Igyekeztünk egy másik, újabb hazugságot tör­ vényessé púderezni. Kipróbált nyersanyag voltunk, a statáriumtól, internálás­ tól mindenki fél, akár katonai az, akár békebelien vigyorog. A háború is csak 577

úgy múlik el, mint a megfáradt véres kólika, megrázza magát, nincs zökkenő s az már akkor békés kólika. Csak a magyarázatokat kell addig facsarni, míg valamilyen erény ki nem buggyan. „Faszikáim, nem lesz hiánycikk az igaz­ ság, a szenteltvíztartóból nem fogy ki a víz." Pázmándyné háromhónapos gyász sötét éjszakáját borította magára s csak a búzavirág szeme világított borongva, mint két temetőbe pottyantott báli flitter. Három hónapig, négyezerháromszázhúsz óráig, kétszázötvenkilencezerkétszáz percig ült a verandán és nézte a bombasérült vízmedence Medúza-fejes szökőkútját, feküdt az ágy­ ban, mint a fekete pihe és nem kellett cserélni a lepedőt. Ilyenkor időszerű a megtépett ima, hogy M i Atyánk, k i voltál a m ennyekben . . . Míg csak Cigány nem kezdi harapdálni a kertkapunál az utcára kihajló japán akácot. Atti Nadapon szeretett bele a nóniusz hátasba s a puszta véletlenen múlt, hogy épp Pázmándyné kertje előtt kötötte ki egy fához, míg a Lótenyésztési Igazgatósá­ gon egyenesbe nem teszi Cigány jövendő sorsát. Ez a délelőtt többször szóba került köztünk. „Öregem, az Isten nem kopírozza magát, mindig kitalálja, hogy holnaptól mi legyen. Nadapon a tanácselnöknek is fájt a foga Cigányra, egy szemét vándorfényképésznek! - de mit gondolnak ezek, csak úgy elő le­ het táncolni a sötétkamrából és megjátszhatják magukat hithű tanácselnök­ nek?! Alig ment el a transzport, a mocsok rögtön ott koslatott a kirámolt ud­ varon a gyanús papírjaival, hogy Cigányt elviszi szocialista felhasználásra. . . Ismerem a sunyi szöveget. És mikor még ki sem hűlt az öreg Inzlistecker utolsó simogatása! De én keresztbetettem a dögmadárnak." Szakértői minő­ ségben lovagolt be Székesfehérvárra a fekete ménen és elintézte, hogy míg a kitelepítés tart. Cigányt az ő gondozására bízzák s majd utána adja át a Mé­ nes Szervező Bizottságnak, mely egyelőre úgyis íróasztal csak, ló nélkül. A kertkapunál ismerkedtek össze, mint a gömbvillám a tikkadt tarlófűvel. Ci­ gány jó kétórás várakozás után nyihogott be a veranda felé, Atti meg a háló­ szobából kiáltott ki, hogy csitt! csitt! A régi Fehérvár más v o lt. . . A Sínylő­ dők Háza mellől himlőhelyes kövekből kirakott út vezetett a hangászok domb­ jára, a Kizling-kert aggfái alatt terített asztalok, pár lépésre tőlük égőfa pira­ mis, a vendégeket zenével fogadták és éjfél után két óráig fáradoztak a mula­ tozásban, miközben vaklármás tósztok görögtek, folyt a bor, végül a tűz kö­ rül készített szalmaágyakon megszolgált szabatossággal hevertek a felajzott hölgyek és urak, és várták, hogy a zenészek rázendítsenek a vadászdalra (a megfáradt vadászról, aki rájön, hogy mögötte is vadász silbakol, aki csak egy­ szer süti el a puskáját) - majd távolról négy tárogató kezdte fújni a visszhan­ got, mintha a holdból szüremlene . . . Mindez szép volt, mint a kapcsos könyv­ be pingált írás: Extra Hungariam non est vita. A mulatságot követő napon mindig kevesebb volt a hintó az utcán, mint a terhes szekér. A mauthauseni gránitból készült hídon darócruhás vakok ültek és nádmézzel sütött pogácsát, nemzetiszínű nyalókát, Becskereki Zöld Marci verses élettörténetét árulták. A fehér kinemmondhatóba öltözött urak csak a déli harangszó után léptek ki az oleander-dézsás kapunyílásokból, hogy a délutáni whistezéshez megvásá­ rolják a tabacót. Csak a ló magányos. A professzori szoba tele volt századeleji fabrikátumokkal, koloniális portékával és a diófa duplaágyon akkora dunyha, amekkorát Atti életében nem látott. Színe a korán fonnyadt levendu­ láéhoz hasonlított. Nem esett nehezére, hogy a hálószoba századvégi félhomá­ lyában hajdani gavallérokra emlékezzen, akik a csillagokat az égen tartották számon, nem mások kabátján. „Magának, drága Mila, halálig mesélhetném az életet és a bőre ugyanolyan fehér maradna. . . Utoljára Karjalában láttam 578

ilyen gyönyörű hóbuckákat. . . " A paplanon heverve régi metszeteket nézeget­ tek, melyeknek nem volt kópiája, se betájolható helye a háború utáni Fehér­ váron. A fasor például, ahová a környék hölgyei úgy szöktek ki nyári estéken pongyolában, térdig karcsúsított batiszt bugyogóban, mint akik a kertkapu riglijét akarják lefekvés előtt ellenőrizni és ezt kötötték össze egy kis Schlapfe-Prom enade-val a gázlámpák alatt, melyeket lomb takart, arcok nem voltak felismerhetők, csak az ismerős forróság és a gyöngysűrűséggel felvarrt patent­ gombocskák a batiszton, s bár megesett, hogy a helyi lap indiszkrét célzást tett „hölgyeink sétatéren történt megvéreztetésére", ezt elítélni illett, nem he­ lyeselni, szóvá téve, hogy sajtótörvényünk felháborítóan elavult, radikális re­ formra van szükség s inkább a politikusok honvesztő dilettantizmusát szellőz­ tetnék, miközben a nemzet a hatalom cirkuszporondján kívül tántorog, denique tűrhetetlen, hogy kamarillai bértollnokok mocskolják honleányaink koszorú­ ját, mikor egy ország véreztetik e l . . . Mondták még azok is, akiknek lett vol­ na okuk irigykedésre, és sütött tovább a nap. Furcsa ez, A Miláéhoz hasonló fehérségben a dús hónaljbozont is úgy hat, mint a hósüppedésből kitavaszodó fűcsomó. S a hó nem rangsorolható. Nem véletlen, hogy találkozásuk mindig új színekkel került szóba köztünk s magam is mélyülő melankóliával éreztem át a sors igazságtalanságát, hogy Atti györkönyi áthelyezésével a szőke histó­ ria a múlté lett - pedig épp ennek az áthelyezésnek köszönhettük, hogy össze­ ismerkedtünk. Vagyis mégsem lett a múlté. Atti hajlamos volt az alpári önzet­ lenségre, hogy a legszemélyesebb gyönyört és szenvedést se tekintse a saját­ jának, hanem olyasminek, ami az egész férfinemet illeti, babér és tövis egy­ aránt. Szolidaritása nem ismert határt az ilyen közlékenységben. Lehet ezt gyengeségnek ítélni, mégis szomorú, ha nem méltányoljuk benne a bocsánatos nagyságot, a szerencsés közkatona szívjóságát, aki képtelen rá, hogy a leg­ kedvesebbjét is meg ne ossza. Csak a ló magányos. Cigány megértette a kert­ kapunál, hogy ezen az éjszakán hajnalig kell kitartson a lelappadt zaboszsák és vödör víz. Másrészt a Milát idéző későbbi beszélgetéseink után mi is ün­ nepibb érzéssel, álmokkal dobtuk magunkat végig Hammerburgerék dohos faágyán, ahová beszállásoltak bennünket. Ilyenkor mi is másképp álmodtuk a békét, mint ahogy építenünk kellett nappal. A szőke história oázis volt egy fekete pocsolyában. Atti és Mila búcsújára egy Nadap környéki akácosban került sor, Cigánynak ott kellett találkoznia Braun Tóni csodakancájával. A tisztást olyan gonddal választották ki, mint Jókai hősei a párbaj színhelyét. Délután három lehetett, a rézsút fény felszikráztatta a szégyenlősen fű közé bújt pocsolyákat is. Erről a tisztásról már nem lehetett több göncöt lerángatni, meztelen volt, mint a fűbe gázolt tanknyomok kőkemény agyaghurkái. De volt a hágatásnak más apropója is. Tóni nevét bosszúból hamisították rá a bundosok listájára, Atti ezt kinyomozta és megakadályozta a bevagonírozást. Így csupán rendőri felügyelet alá helyezték. A bosszú egyébként személyes volt, nem politikai, Tóni megrögzött agglegényként kizárólag kancákat tenyésztett és senki nem ismerte jobban a környék istállóit, hogy hol lehet a többi igazit is megcsodálni. Előbb rövid száron járatták a két lovat, hogy ismerkedjenek, szagolják és harapják egymást s csak akkor lazítottak a száron, mikor a kanca már le sem engedte a csóvás farkát s az acélosan remegő két comb már kez­ dett telefröcskölődni. Cigány torlaszos nyerítéssel csapott rá, anélkül, hogy se­ gíteni kellett volna nekik. Az idegeikkel tudták, amit a szilaj ménesben a szél és a hőség dobol a fülükbe. A sárga emprimé ruhás Mila távolabb állt egy hernyótalp vasának támaszkodva, és a professzor sétapálcáját szorongatta. 579

mellyel a temetés óta szinte összenőtt. Atti és ő egy pillanatra se vették le egy­ másról a szemüket. Később azt mondta, megtörtént. Nem tudom. Az ilyen tisztások fölött az ég rátapad a fák ághegyére. Aztán a bekötőútnál megjelent a Ménes Szervező Bizottság dzsippje és feketén hazavitte Milát Székesfehér­ várra. Atti pedig még este összepakolt Nadapon és elindult az új állomáshe­ lyére. Valószínűleg részegen szállt nyeregbe, mert mikor másfél nap után öszszeismerkedtünk a Tanácsházán, zúzódás, hasított seb éktelenkedett az arcán. Este a kocsmában próbáltam érdeklődni, hogy hol verte össze magát, de nem volt kegyes válaszolni, helyette megveregette a vállamat. „Nem hallottad még? Április szele, fűzfa levele, leányok szerelme, nagy urak kedve - nyúlháton já r." Nyilván én voltam túl sietős, még nem jött el a szolidaritás ideje. Két hétre rá Hammerburger bácsi és a felesége felakasztották magukat a padlá­ son. Atti megérkezése után egyébként is felgyorsult minden és még jobban egymásba zsúfolódott. Ha én hatkor ébredtem, ő már fél ötkor az udvaron ácsorgott vagy a ház szőrcsont macskájával nézett farkasszemet, mintha a he­ lyi fáraók titkát akarta volna kiolvasni a hályogos szemekből. A Schindlerházból, ahol a stáb vezetője, Detián Jenő kvártélyozott, napkelte előtt rakták be a Pestről érkező autóba a zsákokba tekert oldalszalonnákat, az inflációs feketepiacon ez volt a sláger. A hajnali parasztudvarokban amúgyis van va­ lami barbár létszünet, holtpontra jutott leleplezettség. A balta és seprű az ab­ bahagyott mozdulatok dermedtségével várják, hogy a pirkadat kiolvassza őket a tetszhalálból. Ilyenkor lehet hosszan vizelni a trágyadombnál, nézni közben a szomszéd salátáskertjét és hallgatni a nyitnikék hangpróbáját a góré tetején. Egyedül Mila nem rangsorolható. Hammerburgerék ügye pedig még kevésbé látszott orvosolhatónak. A két öreg anyanyelvesnek vétette fel magát annak­ idején, Rézi lányuk magyarnak (még kérvényt is nyújtott be, hogy nevét sze­ retné Hamvasra változtatni) - öccsét viszont, több napos italozás után, egy át­ vonuló SS-különítmény magával vitte és állományba vette. Azóta nem kaptak hírt róla. Édesanyja szerint öngyilkos lett, látta álmában Karácsonykor a füs­ tölgő pisztolyt. Úgy akadtunk rá a két öregre, hogy a macska veszekedetten nyávogott a padlásfeljáró csapóajtajánál. Vasárnapi feketébe öltöztek erre az alkalomra, mellettük a két feldőlt sámli és rózsafüzér a kezükben. A cserepek közt betűző nap a gerendák szálkáit is kinagyította. Előző nap még rémlett valami remény, hogy a két öreget töröltetni lehet a bevagonírozandók listájá­ ról, de Atti közbenjárása meghiúsult. A mórágyi Schwecha utasította el a ké­ relmüket, akiről az volt az értesülés, hogy a Bund és a Német Követség öszszekötőjeként működött korábban, de még időben belépett a Kommunista Pártba és a Bizottság titkára lett. Rézi nem szerepelt a listán, de mikor levág­ tuk szüleit és így látta viszont őket, hálószobájukban csendesen szalagokra hasogatta a falon lógó hímzett háziáldásokat, a tejeskannába egérmérget szórt és egy irkalapon cirkalmas betűkkel kérvényt írt Horthy Kormányzó Úr Mél­ tóságának, hogy engedélyezze Nagy-Németországba való kitelepedését. Való­ színűleg utoljára láttam valakit pár óra leforgása alatt ilyen eltökélten megtébolyodni. Soron kívül került be a szekszárdi elmegyógyintézetbe, és nem sokkal a beszállítása után meghalt. Táplálékot nem vett magához, az infúziót szétszaggatta, végül feladták a küzdelmet. Kevés volt a nővér, az orvos. S a falu hangulata is olyan lett, mint a letaglózott dinamit. Atti kifogyhatatlan volt az ilyen hasonlatokban, ha az egyszerű szavak csődöt mondtak, és soha nem gondolkozott rajtuk. Szeme a túlzásig kék volt és nedves, mintha folyton egy sikeres vágta után térne vissza a földre, a nevezetes karjalai szarvasbőr 580

bricseszében - és a legmegfelelőbb hasonlatok csak úgy egyszerűen kipereg­ tek belőle, mint a töltényhüvely. Csakhogy mi sápadt előjelét sem érzékeltük az ilyen drámának, a család annyira bízott Atti közbenjárásában. Gyanútlanul dúskáltunk az előlegezett bizalomban, mint két leendő halottkém. Az egyik este tyúkot, kacsát vágtak, ötéves óbor került az asztalra s még a hurkapálcá­ ra slingelt nemzeti zászlócska is ott virított, amelyikkel Rézi vonult ki már­ cius tizenötödikén, gyerekkorában. Reccsent a szék, mikor a bemelegítő pohár bor után körbeültük az asztalt. Megtudtuk, hogy a györkönyi fehér elfeledett világmárka, a kevesek közé tartozik, melyek a legviharosabb tengeri szállítást is bírják, nem törik meg a fényük, az első pasztát Forster Benő ügyvéd telepí­ tette ezernyolcszázhetvenkettőben és a millenium idején verekedtek érte a new-yorki éttermek. Rézi nem volt szép. Hammerburger bácsi megcsókolta a feleségét, aki viszont azon emésztette magát, milyen titkos port keverhettek fia italába a több napos italozáskor. Felváltva sírtak és mosolyogtak. Vendég nem volt a vacsorán, mi magunk a speciális helyzetünkben több is, kevesebb is voltunk, bár hogy ők mit gondoltak rólunk, már nem ellenőrizhető. Az a négyéves kislány számíthatott vendégnek, akit délután hoztak át hozzánk, mi­ kor szüleit Pécsre vitte le a rendőrség, hogy egy szökött bundossal szembesít­ sék őket. A kislány főképp az asztal alatt tartózkodott az este folyamán, kizá­ rólag ott nem sírt, csizmás lábam között rendezkedett be, oda gyömködte a párnáját. Mária Terézia Elvirának hívták, és mind a három nevét mindig újra pötyögte, mint a gyöngy. Időnként a csizmám szárára rajzolt az ujjával; ha valami majszolnivalót tettem a térdemre, elvette s a vacsora végére elaludt. Pacskeres kis lába olyan volt a csizmám mellett, mint egy játékbaba tarto­ zéka, rövid ingszoknyája alól kilátszott a kiütéses popsi, fején félrecsúszott a máslis kendő. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a háború remény­ telenül ért véget, a földeken, udvarokon elvetélt játékbabák hevernek. Rézi nem volt szép. Fél tízkor megjött a szokásos áramszünet s a falu egy pilla­ natra kútba esett, míg ki nem derült, hogy a hold ugyanúgy megteszi. Kutyák vonítottak. Csak egy helyen égett egy ötszázas körte, a szovjet jóvátételi ter­ ménytároló kopár udvarán, náluk volt aggregátor. Atti felmarkolt néhány kockacukrot a tartóból, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy meg ne láto­ gassa Cigányt. Rézi rám nézett és pirulva panaszkodott, hogy a mai este tiszteletére anyja ráadta a régi vasárnapi mellényét, de valami fém merevítés van benne és már teljesen felmorzsolta a hónalját. Néztem én is rá, kicsit ál­ matagon a bortól. A házzal szemben autó állt meg, reflektora végigpásztázta az udvart, aztán kialudt. Rémületes divat, ahogy a hímzett sváb mellénykék összepréselik a női nem két legszebb ékességét. A tüdőbaj melegágya. Érez­ tem, hogy megbocsáthatatlanul vigyorgok, mégis azt ajánlottam, hogy ha újra béke lesz, vagdossa le mellényéről a rettenetes gombocskákat, és ragassza mézzel a keble köré, a világ mindjárt édesebb lesz. Csak egy pillanatra képedt el, aztán meglegyintette az arcomat, de nem voltam elégedett. Atti természe­ tesebben csinálta volna. Az udvaron két civilruhás és egy vállpántos-overallos férfi állt zsebredugott kézzel, Atti néhány lépésre tőlük. Erős törköly és ben­ zinszagot hoztak magukkal, amitől egyszerre ideiglenes lett a csend, mint a tisztázatlan események előtt. Atti messzire plöckölte a körmére égett csik­ ket. „Mi újság, szépfiúk?" - „Két nap múlva beállnak a vagonok." - „Nagy­ szerű. És mi lesz a következő hadtápterület?" - „Kinek mi. Még nincs el­ igazítás. Megvolt a búcsúvacsora . . . ?" - „Maradt a kutyáknak is" mormogta Atti és felém csípett a szemével, hogy a cinkosság nyilvánvaló legyen. Masz-

szívan utáltuk ezt az overallost. A stáb biztonsági részlegénél tűnt fel időn­ ként, mint egy fitymaszűkületes bajadér, szája pici volt és keskeny, a széles vállpánt látványosan pótolta, ami nem volt alatta. A két civilruhás a nadapi stáb állományához tartozott, még onnét ismerték Attit, bár azért annyira nem, hogy esti vizitjüket a puszta haverság indokolta volna. „Nem ugrasz fel velünk Fehérvárra? Holnap jön vissza a futárkocsi." Atti ironikusan megroggyantotta a térdét, mint akit a hír rendkívülisége majdnem szórakoztat már. „Futárkocsi? Nofene. Már ilyen komplett katonák vagytok?" - „Sok a zűr" válaszolták. „Történtek súlyosabb esetek, és sürgetik itt is az iratokat. Azt mondják, ide vezetnek a szálak" - „Azt hittem, innét is oda" - dobigálta Atti a kockacukrokat a tenyerében, majd ellenállhatatlan cowboy-mosollyal odakínált egy szemet az overallosnak. „Egy kis édesség? Lehet osztozni Ci­ gánnyal . . . Vagy egy kis süvegcukor inkább? Csakhát az nincs, a süveget lenyalták az urak fejéről." Kész. A vizit a helyére volt téve. Maradt az ove­ rallosnak annyi esély, hogy a nyitott ajtón bevizslasson a terített asztalra, ahol három gyertya égett és füstölt. Hammerburger bácsi szorgalmasan töltögetett magának, a felesége szipogva nézte. „Most persze itt is föl akarnak zabálni mindent az utolsó pillanatban, hogy ne maradjon utánuk semmi!" — „Te hol tankoltad a törkölyt, szépfiú?" Az overallos elvigyorodott. „Tévedsz, nem ilyen vacsorán! A gyönki rendőrőrsön Simai Trizsánál." - „Nem tévedtem, én is arra gondoltam" mondta Atti szelíden. „Különben Schwecha is a gyönki rendőrök rekvirált hordójára esküszik." Kész. A csend ismét beállt, csak a kutyák vonítottak. Rágyújtottunk. Mint öt arcra rátartott hekuslámpa, úgy járt körbe a gyufa, exponált, kialudt. Rézi nem a nyitott ajtón lesett ki az udvarra, hanem a függönyt húzta félre, és az ablaküvegre szorította az arcát. Akkori­ ban ilyen apróságokon tudott múlni, hogy elveszítem vagy megőrzöm-e az önuralmamat. Erős undort éreztem magunktól, és arra vágytam, hogy egy lány az ütőeremre tegye az ujját a nyakamon, és háromszor azt mondja: sze­ retlek. „Schwecha tudja, mit csinál. . ." jegyezte meg az overallos, majd hir­ telen mellbelökte a fiatalabbik civilruhást. „Basszam! A szívatót meg rajta­ hagytam . . és visszasietett az autóhoz. - „Basszad, csak mivel" mondta halkan Atti s a csikk helyett egy szem cukrot dobott a földre és indulatosan széttaposta. Rézi most engedte vissza a függönyt, és a két öreg sem ült már az asztalnál. „Ne hergeld magad" csitította a fiatalember. „Nem az ő autójá­ val megyünk vissza, te meg úgyis otthon vagy Fehérváron . . . Itt úgyse vilá­ gítanak a lányok, áramszünet van." Atti nem válaszolt, a kezét nyújtotta. Mi­ kor kifordult az autó az utcából, a reflektor végigpásztázott bennünket. „Mit akart ez a szemét?" nézett rám. „Tud valamit? Lehet, hogy megvan a dön­ tés az öregek ügyében, és most ide jön ez is, mint a dögmadár. . . " - „Attól még megnézhetted volna M ilá t.. ." csúszott ki a számon, ahogy a kisebbik testvér teszi, mikor a maga álmát kottyantja ki. Ropogtatta markában a kockacukrokat és elindult a ház felé. Elfeledkezett Cigányról. Csak a ló ma­ gányos. „Minek menjek most Fehérvárra?" mondta csendesen. „Kell az em­ bernek valami vastartalék, amit többet nem szerez meg . . . " s arcára felelős­ ségteljes komolyság ült ki. „Most Rézit nem lehet cserbenhagyni, tartozunk neki ennyivel. Megérdemli ez a lány . . ." Mikor beléptünk a szobába, csak Mária Terézia Elvirát találtuk bent, a padkán aludt egy berliner-kendő alatt. Rézi és a két öreg a sötét hálószobából léptek vissza a gyertyafénybe, arcukon azzal a félelemmel, amit egy szerencsés szó vagy mozdulat még át tud fösteni bizakodássá. Attiban nem kellett csalódniuk. Széles mozdulattal teletöltötte 582

poharát és újra megroggyantotta a térdét. Most azt jelezte így, hogy bizal­ mas túláradásra készül, amihez lassan, crescendo kell majd fölegyenesedni. „A m ezei k is p a c s ir ta . . . mind a két szem ét k is iiir ta . . . " dúdolta szorított csellóhangon — és ez már Rézinek szólt, nem lehetett kétség. A lány láng­ vörösen sepergette az abroszt és a maradék két kácsacombot külön tányérra rakta. Biztosra vettem, hogy ez a pillanat az, amikor a puukoo előkerül. Atti édesanyja finn volt, s mikor kitört a finn-orosz háború, tizennyolc évesen útlevelet kért, Dániából átszökött Finnországba és önkéntesként végigharcolta a karjalai poklokat. Ez volt a nagy mese az életében, befejezni soha nem le­ hetett. Ott a szülőföldjét védte - a Don-kanyar csak a kétségbeesett zsoldos­ bátorságra kényszeríthetett rá. „És most mit csinálsz, te lukasseggű kismagyar?!" Ismeretségünk óta nem kevés borral öntöztük meg ezeket a nem évülő igazságokat, nekem már nem mondhatott újat. A gerjedelem morális indíté­ kát az erősíthette, hogy Rézi nem volt szép; mint azok az öreglányok, akik kárpótlásul imádják vakon a szüleiket. Atti remekelt, akár egy idegen bajnok s hamarosan a puukoo is odakerült az asztalra. Ez a hírhedt finn tőr a kato­ nák felszereléséhez is hozzátartozott, és legendás szerepet játszott az erdei állóharcokban. Karjalát úgy kell elképzelni, mint beláthatatlan fenyvesrenge­ teget, ahol a szél egész napos előkészület után tépi ki a havat a felhőkből s többnyire alkonyat után zuhantja rá a kolosszus aggfákra, bár a tömörségét ott sem veszti el, lomha ereszkedéssel hatol be közéjük, mint egy örökmozgó függöny. S ebben a fagyfehér csendben kellett harcolni fától fáig, rövid erdei sítalpon, elsietett lövöldözés nélkül - fehér árnyéktól a következő fehér ár­ nyékig. Puukoo. Hátulról a lapocka alatt vagy a nyakszirtnél. A szülőföld nem rangsorolható. Érezni lehetett a szoba csendjén, hogy Atti győzött. A két öreg hamarosan elvonult lefeküdni, karjukon az alvó Mária Terézia Elvirá­ val, majd Rézi is felállt, hogy megágyaz nálunk. „Rozmaringgal?" kérdezte Atti újra cselló-hangon s dúdolva a lánynak is töltött - „A m ikor én nem le ­ szek m á r . . . " Hirtelen abbahagyta. „Ha nem issza meg, beleöntöm az ágy­ ba!" Rézi egyből felhajtotta és kisietett. Ügy bámultunk egymásra, mint egy jótékony ütközet előtt, aminek nem lehet megmagyarázni a rendhagyó szomo­ rúságát. Rám úgy hatott a bor, hogy minduntalan a kolosszus fenyvesek rém­ lettek elém, amint hangtalan szívóssággal hull rájuk a hó s egyre bizonytala­ nabb, hogy mimikri-köpenyes férfi vagy egy megátalkodott fatörzs mozdul-e el a helyéről. „Csak azt adná az Isten, hogy ne legyen szűz. . ." sóhajtott nyers szordinóval. „Pedig itt most minden lehetséges, a lány sejt valami rosszat és biztos reszket meg kárpótolni a k a r. . . Ilyenkor muszáj a perselybe tenni." Nem volt fontossága eddig, hogy külön szobában kvártélyoztunk, de most nem jött rosszul, már csak Rézi miatt is. „És te? Átmész Gizihez?" — „Lehet, hogy megnézem" bólintottam. A kutyák vonítása alábbhagyott, a holdat elta­ karták a felhők. Mint a fölhorzsolt selyem, rajokban csapódtak arcomhoz a szúnyogok, beszorultak az orrlyukamba, a fülembe. Tudtam róla, hogy Indiá­ ban némely szerzetrend tagjai éjszaka nem mennek ki a házból, nehogy a sötétben valamilyen élőlényt eltapossanak, mások meg hallgatási fogadalmat tesznek, nehogy a szájukba tévedő parányok halálát okozzák. Ez meglehető­ sen távolinak tűnt, most mégis lehangolt, hogy éppen Réziéktől jövet és Gizi­ hez menet jutott eszembe ilyesmi. Szinte tegnap volt még, hogy részlegünket a nagy visszavonuláskor felmorzsolták Stargardnál s bár nem volt kétség, mi jár azoknak, akik a körkörös védelem bejelentése után megpróbálnak a városból kiszökni - az őr mégsem eresztett belénk sorozatot, mikor egy erdő­ 583

nyiladékon lopva átvágtunk, hogy kijussunk az Északi Birodalmi Autóútra, ahol a porosz menekültek karavánjába szándékoztunk belevegyülni. Egy ilyen őr a Templom törvényét megszegő Jézus rokona. De valahogy mégse volt sze­ rencsés az időpont ezekkel a szúnyogokkal; és Gizi sem volt éppen az, aki az ütőeremre tehette volna az ujját. Pár hete került a stáb-irodához, ott gépírt és a kaposvári korzóhoz szoktatott csábruháit váltogatta. Átmenetileg az iro­ dánál kapott egy kamraszobát, ami azért volt zavaró, mert olyan látszatot kel­ tett, mintha iroda és kamraszoba között nem volna demarkációs vonal. A stáb összetétele pedig éppen eléggé lepra volt. Ami nekem kijutott erre az éjsza­ kára, nem volt ritkaság. Utólag is sorsdöntőnek érzem a rendezést - mert mi lehetett más? Aztán meg, a vihar is mindig végleges változást hoz - újra. A táj virul, süt a nap, és a differenciát még arannyá is moshatja a folyó, amibe úgyis belelépünk. És mindig újra. Tény, hogy a humánus közönyről megosz­ lanak a vélemények. Valahány új katekizmus jön, először mindegyik ünnepli, hogy milyen kezes s csak akkor kezd büdösödni, mikor kiderül, hogy nem lehet hozzáérni. Kisiklik, anélkül elmozdulna. Ahogy ott tántorogtam az áramszünetes utcán, világos lett, hogy Atti és én nemcsak halálig megpecsételt ba­ rátok vagyunk, hanem egy kozmikus koincidencia kivirágzása. Sic. Tesszük, ami tehető, de nem lehet hozzánk érni. Pár napja Cigány az egyik szomszéd faluban öt kiló akácmézet keresett a példátlan férfiasságával; és Atti, aki min­ denét-megosztotta velem, durván verte ki kezemből a kanalat, mikor merni akartam belőle. Nem én szolgáltam meg, kuss, ez a Cigányé! Szédelegve ül­ tem le a kocsma előtt a padra. A mézhez annyira nem lehetett hozzáérni, hogy Atti két napig nem szólt hozzám. Mégsem éreztem nevetségesnek arról képzelegni - hiszen bérgyilkoltunk eleget a fronton, az iskola megvolt hozzá - hogy igen, utolsó mohikánok vagyunk, osztályrészünk a kemény elviselés. S ezt még a barátság sem langyosíthatja el - pedig imádom a mézet! Mégis ez a mohikánság nyilallt belém, mint a büszke önsajnálat férfias rezignációja. És nem is lett sérelem Attival, az ember kitart és helytáll. Zárógondolatként elégedetten csuklottam, és úgy vizsgáltam az eget, mint őrszem a vártán. A kerten át odaláttam a stáb-irodához, Gizi ablaka sötét volt. Biztosan alszik, gondoltam, vagy valaki elvitte. Mindegy. És csuklottam újra. Apafej, vén harcos - Rézi szobájában is kigyullad, lehull most a csillag! de hogy melyik csillagra hogyan kerül sor, nem kiszámítható. Az ég a földön is ilyen. Attit a részlegével Budapestre rendelték az ostrom előtt, benn rekedtek a várban s csak egy tovább robbantott alagúton sikerült kimenekülnie a Jégverem utca környékén. Közben hozzájuk csapódott egy birgerli-csizmás, aki a rábízott sebesültet egyszerűen az alagútban hagyta s ez csak odakint derült ki. Atti le akarta lőni a patkányt, de az erős tűzben, omlásban elvétette a lövést. Az ar­ cot azonban nem felejtette el. Elmúlt ősszel került újra a szeme elé, a Margithíd pesti hídfőjénél szállt fel az éjszakai 6-osra, az utolsó kocsi üres peron­ jára, ahol ő is állt. Enciánkék felöltő volt rajta, biztos a jószív UNRA-ajándéka Kaliforniából. Csak a szigeti bejáróig néztek egymással farkasszemet, Atti ott lökte ki a szépfiút a felcsapott ajtón, ahol a kanyarban legnagyobb a svung. Azt mondta, nem nézett vissza, csak megnyugodott. Az ilyesmi min­ dig biztos pont az általános elintézetlenségben - emlék, mely porosodik, újra fényesre dörgölődik, isten tudja, hogy' van ez. Mikor pár héttel előbb Pesten jártam a Vöröskeresztnél, hogy érdeklődjem orvos bátyám után, akit ostrom­ kor egy óvóhely szükség-műtőjéből vittek el egy másik, fontosabb műtétet elvégezni, s végül egy Ladoga-tó környéki fogolytáborban kötött ki - össze­ 584

találkoztam a vasúti restiben egy agg ismerőssel. Korábban kis birtoka volt Borjádon, most éjjeliőr egy széntelepen s a telepiroda pincéjében lakott kegy­ ből, ahol fehérre meszelt szobát varázsolt magának és két hársfára látott ki a vasrácsos ablakon. „Szebbek, mint a borjádi erdő!" nevetett, s mikor már a második gyomorkeserűt is megittuk, megkérdezte, mért szorítom össze foly­ ton az öklömet, engedjem el magam. Lehetett volna mondanom, hogy alig tegnap még bomló hullákat exhumáltunk, talicskáztunk egy szerbiai fogoly­ tábor alkalmi munka-penzumaként, de az ilyesmiről csak vakkogni lehet és a jóízlést is sérti, tapasztaltam. Pedig volt idillje is ennek az emléknek s ez ott a kocsma előtt a padon szó szerint reménnyel töltött el. Az egyik társam talicskájáról leesett egy félig szétmállott kézfej, mire azonnal leengedte a ta­ licskát, és fadarabbal gondosan visszagyömködte a nyálkás kupacot a felismerhetetlen, jogos tulajdonosa mellé. Az isten verje meg - az ilyen örökre feledésbe merülő mozdulatokra kellene építeni valamit! És csuklottam. Gizi aludt már, de nyafogás nélkül nyitott ajtót. „Figyelj rám" nyúltam el mellette. „Most az a harcihelyzet, hogy Karjalában leesett a hó. A zsidókat elvitték már, a csillagok leestek az égről. Belacra viszont megérkeztek a csángók, Bátaszékre a csallóköziek. De még a svábok jórésze is vagonokra vár. A ház egyik végében az új család, másik végében a régi. A motyókat be lehet szórni angyalhajjal, mint a karácsonyfát. Aztán minden megy tovább, világos? De itt Györkönyben, a szentségit, áramszünet van, és ez paradicsom. Te pedig egy szép vadmadár vagy, csak a fészkedet szarod össze. De ha most bezörget ide valaki, megölöm!" S mint a balta, azonnal elaludtam, számban a kamaszos szép mellével, mintha még mindig szomjas volnék. Éjfél után kettő felé csakugyan zörgetett valaki az elfüggönyözött ablakon - és megismertük Detián Jenő hangját. Senki nem tudta, ki protezsálta be parancsnoknak, csak hír­ lett, hogy előtte egy borsodi kisközség kultúrházvezetőjeként ügyeskedett, még korábban cirkuszi kardnyelőként járta az országot. Atti szerint a nadapi vándorfényképésszel dolgoztak egy cirkuszban. Most mint egy gúnár fuvolázott az ajtó előtt, majd azzal fenyegetőzött, hogy betöri az ablakot. Ki akar­ tam menni, hogy szétlapítom, de Gizi visszatuszkolt az ágyba, azt mondta, Detián mindenre képes, internáltat vagy megöl, van pisztolyra engedélye. Ak­ kor hallgatott el, mikor az ajtónak támaszkodva lecsúszott a földre és nem tudott fölállni. Ott aludt el a kövön, hortyogása behallatszott a szobába. Ne­ künk is erős éjszakánk volt hajnalig, szó alig esett köztünk s Gizi csak akkor sírta el magát, mikor újra vadmadámak szólítottam. Nem vártam meg a pirkadatot s az ablakon kellett kimásznom, mert Detián miatt nem lehetett ki­ nyomni az ajtót. Kigombolt sliccel, hányadékába tenyerelve hortyogott vál­ tozatlanul, mint egy küszöbre lökött üzenet. S akkor már nem is tudott meg­ változni a nap. A vagonok délelőtt tízkor álltak be, korábban, mint jelezték, s a falu olyan lett, mint a porzsolt hangyaboly. A hivatalos értesítés is délelőtt érkezett meg; Hammerburgerék - anélkül, hogy felülvizsgálati kérelmükre érdemben válaszoltak volna - fölkerültek a kitelepítendők listájára. Atti biz­ tosra vette, hogy az overallos bajadér tudott a döntésről s csupán szórakozás­ ból ólálkodott este az udvaron; ahogy a smasszer les be a cellába, ahol még nem tudják, amit ő. A két öreg szélütötten nézte a papírt, egymásba karoltak - mint az elrontott fotográfián az ezüstlakodalom. S kivételesen még Atti is elveszítette stílusát és pocsék idétlenséggel próbálta vigasztalni őket - „Nem kell úgy elkeseredni, Hammerburger bácsi, lesz majd autója kint, és még a fúvószenekarba is fölveszik." Rézi meg nem volt otthon. Az ájult éjszaka után. 585

amiből alig tudott fölébredni, a barátnőjéhez biciklizett ki az egyik közeli ta­ nyára. Mikor a két öreg bevánszorgott a hálószobába, az istállóban hevertünk le a szalmára és bámultuk Cigányt. „Ez törvényellenes" mondtam. „A fiú miatt nem büntethetik őket. Szerinted mit lehet tenni?" - „Semmit. Jó utat kívánni nekik, aztán ők is kivánhatnak nekünk jó itthon-maradást. Kvitt. El van ez boronáiva, öregem. Csak a gyeplőt nem te fogod." Cigány okosan bá­ mult vissza, mint egy idegen bolygó. Mégis jólesett az istállószag most, ez végre valóságos volt. Atti hanyatt dobta magát. Éreztem a hangján, hogy csak az időt akarja húzni, kerülget valamit. „Hallom Szekszárdon múltkor, hogy egy amcsi üzletember járt ott, a rokonait látogatta, akik túlélték a de­ portálást. Sommer . . . valahogy így hívják. Azt mondják, a nagyapjának volt az első autósboltja a városban és ő találta ki, hogy egy játék Benz-Mercedes éjjel-nappal forogjon a kirakatban a földgömb tetején és villogjon közben. Állítólag mondott bölcseket is a rokonoknak . . . hogy itt Európában nem lesz szükség járványra, meg tudunk mi szabadulni másképp is az emberanyagtól, ha túl sok van már otthon. Ha meg fönnakadás lesz, a végén úgyis jön a dol­ lár . . . " Nem tudtam, mit akar. Föltápászkodott és kinézett az udvarra a luknyi ablakon. Cigány a láncot csörrentve le-lecsapta patáját az alomra. Bele­ markolt a sörényébe, de nem fordult vissza felém. „Képzeld, Rézi szűz volt m ég. . . Mint a kehely. De szerintem ez a lány meg fog halni, ha meglátja a papírt. Ez nem tud egyedül itt maradni, se kim enni. . Csak akkor már mu­ száj volt fölfigyelni a nyávogásra. Előbb beszóltunk a házba s mikor senki nem válaszolt, akkor kezdtük lesiccelni a macskát a padlásfeljáróról. A puuhooval vágta le őket Atti a kötélről. Valószínűleg mind a ketten tudtuk, mit fogunk a padláson találni, csak nem az eszünkkel. És már az istállóban is tudtuk. Odafektettük őket a kukoricamorzsalékos deszkapadlóra, majd Atti választ nem tűrő rövidséggel mondta, hogy maradjak mellettük és vigyázzak Rézire, ha visszaérkezik a tanyáról. Hogy mi játszódott le a stáb-iroda udva­ rán, azt délután tudtam meg Sájermon Katicától a plébánián. Az apácahajla­ mú fiatalasszony a sváb plébános kérésére ingyen vállalta el az iroda takarí­ tását - „Most az alázat órája van. Katica, le kell hajolnunk, hogy megmossuk azoknak a lábát is . . . " Én csak annyit láttam a padlásablakból, hogy előve­ zeti Cigányt, nyerget se tett föl, így rugtatott ki a kapun. Az irodán telefonvonalat kért Szekszárdra, hogy felhívja Schwechát, és közölje a drámát, to­ vábbá azt, hogy a felülvizsgálati kérelemre nem érkezett válasz, amiért valaki felelős, a jogtalan döntésért és a halálos következményekért. Katica elbeszé­ léséből azt vettem ki, hogy a másnapos és kialvatlan Detián kihívó durvaság­ gal rázta le Attit; amit csak arra magyarázhattam, hogy Gizi éjszakai láto­ gatóját sejtette benne, aki látta őt a küszöbön a saját mocskában - és eleve ezt akarta megtorolni. Állítólag elhangzott a csődörpacsirta kifejezés is. Atti úgy ütötte le a kardnyelőt, hogy fölszakadt a szemhéja, s mikor az vérezve odabukott eléje, a nyakánál fogva fölrántotta. Detián fenyegetésül ekkor húz­ hatta elő a revolvert, mire Atti ököllel vágott rá a csuklójára, a fegyver elsült s a golyó Cigány nyakába fúródott. A mén torlaszos nyerítéssel ágaskodott föl, és néhány tántorgó forgás után az oldalára dőlt. Katica szerint Atti anynyira megbénult a látványtól, hogy nem védekezett, mikor Detián nekiugrott, az irodisták szedték le róla. Ő meg ráborult Cigányra és nem mozdult. Per­ ceken belül a biztonsági részleg két géppisztolyosa is odaérkezett és mindket­ tőjüket beültették egy autóba néhány tanúval, hogy Szekszárdon, Schwecháéknál vegyék fel a jegyzőkönyvet a történtekről. Később tudtam meg, hogy Attit 586

három év internálásra ítélték garázdaságért, Detiánt a bonyhádi Kitelepítési Bizottsághoz helyezték át helyettes vezetőnek. Cigányt pedig a nagydorogi vágóhídon árusították ki. Így nemcsak aznap nem találkozhattam Attival, de a következő húsz évre el is veszítettük egymást szem elől. A dráma után én sem maradtam sokáig Györkönyben, sikerült áthelyeztetnem magamat Bara­ nyába az egyik Burgonyabegyűjtő Villámcsoporthoz. Csak még a két öreg temetését vártam meg, és Rézi beszállítását az elmegyógyintézetbe. Rendőr­ ségi intézkedésre - óvatosságból - a temetést éjszaka bonyolították le. A hát­ ralevő napokban Rézi csendes volt már, többnyire a padláson hevert a szülei kékcsíkos dunyháján s csak néha nézett k i a szellőzőablakon, mint egy ráérős Ophelia. Ha megpillantott véletlenül az udvaron, felém mosolygott és kendője alatt eligazította a haját. Utolsó este én is soká hevertem kint az udvaron a mohikán, gondoltam bárgyú romantikával. S próbáltam elképzelni, milyen csillagközi szél fújhat egy ilyen ronggyá foltozott ország fölött, ahol én is csak teszem a lábamat innét oda, onnét ide, begyűjtök, rekvirálok, deportálok, kite­ lepítek, betelepítek, és nincs sehol egy lány, csak osztag meg villámcsoport. Gizit még a skandalum napján magával vitte katonai dzsippen egy ismeretlen férfi, mondják, a vőlegénye, de az is hírlett, hogy a férfi indulásuk előtt vé­ resre verte nadrágszíjával a lefüggönyözött szobában; bár az ilyesmi gyorsan elpengett a stábnál, rövidre zárta a kibic-röhögés. Egy tépett szélű fotó maradt az emlékezetemben erről az estéről: lógó belű ló üget át a györkönyi kitele­ pítési osztag két aknasávja között a Rézi-tanyáig és ott lerogy, míg az éjszakai nyárbogarak vastagon be nem lepik a szemét, a kifordult gyomrát. . . És mi lett Milával? Ha egyáltalán igaz volt. Sok év múlva olvastam el újra, amit összehordtam itt. Sajnos, nincs ez megírva sehogy, hiába javítgatom az ügyetlenségeket. És amúgysem befejez­ hető. Az ember előbb-utóbb elszégyenli magát a tehetetlenségtől; s még ugyan utána lő a költöző vadmadámak, de már nem néz oda, hogy leesik-e, itthon marad-e. Húsz év múlva akadtam össze újra Attival egy Maros utcai, alagsori borkimérésben. Tél volt. Szeretem ilyenkor ezeknek a füstös, szegényházi bor­ kiméréseknek a hangulatát. A hordók tetejére könyöklünk a poharunkkal, mint az obsitos mankósok vagy a karjalai veteránok Helsinki kikötőkocsmái­ ban. Atti pendlizett itt a hordók között, szarvasbőrnadrágjáról ismertem föl hátulról. „Meghalok!" mondta, mikor szembe kerültünk és megroggyantotta a térdét. Szeme olyan volt, mint a véresre maszatolódott kökény. Azonnal ren­ delt három-három pohárral, mélyen az arcomba hajolva lekönyökölt, és alig érthető motyogással mondani kezdte. „Ismered a szöveget, az Isten mindig kitalálja, hogy holnaptól mi legyen. Kezünkben a szerencse. A szentendrei Szúnyog-szigeten van egy üres tanyaház, pitvar, ámbitus, minden . . . hiszen érted! Van istálló is, jókora legelő, a téesz baszik rá, megbeszéltem velük. Beállítok egy szamár-hizlaldát, a legfinomabb cukrászsüteményeket szamár­ hájjal készítik - tudtad-e? Én ezt végig studíroztam alaposan, itt most nincs hézag. Betársulsz te is, kiköltözünk a szigetre, a Zserbó bukni fog az üzletre, arra mérget vehetsz. Úgy megélünk belőle, mint a nyugdíjas halak." És csak azután kérdezte, mi volt, hogyan volt közben. Mi volt, hogyan volt. Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez megírva soha. Még két és fél hónapja volt Attinak a temetőig, a csapostól tudtam meg. Szerették ott a borkimérésben, hiányzott, a poharát madzagon föllógatták a falra. A „V égleges vázlatok a hagyatékból" c. sorozatból. 587

k a l a s z

m

Ár

t o n

Padlás Lent fekszem , súgja, bizony, ti elevenek mint rég rögös padláson a k isértetek mint fölhízó egerek, csak árnyukként a m acskák halom szemet, görgettek vérm es űrt, csontban diófát Tudnék aludni, most valam i bennem zörög valamim körü lhatárolják a parázs k ö rö k az izzó szem pár m ágneséből nem tudna kitépni bárm ilyen em lékezetem fön tebb m ég így kisérti Amíg lent fekszem , fúl dőlt padlástokon át mert közben résnyire kin yílik rá a testrém lőbb világ k ézb ől a heveny ajtó-kállantyút föld-m ód kirántva Fönt rogy a hó-szárnyék, kürtőn rissz-rossz évszak vacog hallj, riadtan valam i fényforrást tapogatok masinát, nincs, visszadőlhetsz a V égnek szorzott Ágyra

Szín V alaki szerre hívja k i hologram om javít jól rajta szem e k é k kockáival olyan vagy ma a képen, mint színen a hal szájam fényre érve csöndben átnógatom Levegőért k a p kod v a szellőzz fönt te is kettőnk buzgalmain átreng a gondolat tortyog szívem, ráncból szép arccá m egapad játszó foncsorunk ép, mást fintorom se visz 588

N A d AS

PÉTER

Június, július Most el kell mondanom egy jelentéktelen történetet. Mert amikor a megelőző oldalak egyikén, mintegy mellékesen szólva megjegyeztem, hogy kitérési kísérleteimben mindig vesztes vagyok, akkor arra gondoltam, hogy később majd bővebben és körültekintőbben számot adok erről a jelenségről. Arról gondolkodom, hogy mivel és miért hívom ki magam ellen az erő­ szakot, ha egyszer alkatom szerint inkább megfigyelő vagyok, mint résztve­ vő, inkább csendestárs, hogy ezzel a régen használaton kívül helyezett kifeje­ zéssel éljek, és nem harcos vállalkozó, inkább alkotó szolgálatra alkalmas ember, aki mások vezetésére alkalmatlan. Horoszkópom is azt mondja ró­ lam, hogy egy pregnáns tulajdonságokkal rendelkező jelentős egyéniség mel­ lett, kiváló titkár válhatott volna belőlem. Más kérdés, hogy eddigi életem­ ben nem találtam olyan jelentős egyéniségre, aki méltó lehetett volna a szol­ gálatomra. Pedig igazán kerestem ilyen emberek társaságát, és titkon kere­ sem a mai napig. Függetlenségre soha nem tartottam igényt, éppen a végletes, minden szellemi energiámat igénybe vévő és minden porcikámat kisajátító függőség ideája volt a legbensőbb, érzékeimet is átható igényem; a dühös Atyaisten és a szelíd Fiúisten utáni szerelmes vágyakozásom ítélt arra a füg­ getlenségre, amelyre soha nem vágyakoztam; rettenetes magány, ezért szen­ vedek tán. De szenvelgésem helyett, álljon itt jelentéktelen történetem. Valamikor, az ötvenes évek végén, kirándulni mentünk a pilisi hegyek­ be. Lányok, fiúk, néhány hozzám hasonló korú nagy kamasz. Még nem hagy­ tuk el a falut, de már láthatóvá lett az erdő, ahová tartottunk. Poroszkáltunk, néhányan daloltak is, kapaszkodtunk a köves, napverte úton fölfelé, fogtam egy lány kezét. Kicsi, arányosan törékeny, föltűnően szép volt ez a lány, kissé hisztérikus természetű. Lelki beállítottságán ma már nem csodálkozom; hét lakat alatt őrizték egy fényesre suvickolt budai lakásban, és a barátommal a legkörmön­ fontabb trükköket kellett kitalálnunk ahhoz, hogy kilophassuk onnan. A hom­ loka és az orcája oly márványosan sima volt, oly szabályos, miként egy porce­ lán babáé, ábrándos pillantású, türkizkék szemekkel nézett ki belőle. Alapo­ san begyakorolhatta ezt az igen nőiesnek számító pillantást, s igen nagy gon­ dot fordított ébenfekete, vadócan csigás hajára, mely vagy a vállára omlott le, vagy láthatatlanságba bújtatott tűkkel volt föltéve finom nyakszirtje fölé. A hajtűk váratlan szúrásai nem voltak kellemetlenek. A lakásuk is teli volt pici porcelán babákkal. Ma, ilyen lakások már nin­ csenek. A fényezett bútorokon egyetlen porszemnek se szabadott megülnie. Ki voltak fésülve a szőnyegek rojtjai. Nyáron védőhuzat került a plüssre, az enyhén keményített, súlyos csipkefüggönyöknek egyenletes hullámokban kel­ lett ráncolódniok. A takarítást takarítás követte, és erre még jöttek a nagytakarítások. A kanapékra, fotelokba és díványok sarkába vetett selyempár­ nácskáknak egy bizonyos szögben kellett állniok. Szerelmes hentergéseink végeztével sok bajunk akadt ezekkel a makulátlanságot jelképező párnács­ kákkal. Mindent széttúrtunk; de egyrészt semmit nem lehetett lelkifurdalás 589

nélkül tenni e rend ellenében, másrészt olyan mértékű és mélységű volt e rend hatalma, hogy tiltott rendetlenkedéseink csupán karcolásokat ejthettek jeges felszínén. A párnácskákat először is jól föl kellett rázni, hogy a könnyű pehely is­ mét levegősen szétfeszítse a selymes burkokat; aztán majdnem hanyag moz­ dulattal, akárha véletlenül tenné így az ember, a kanapé vagy a dívány sar­ kába ejteni, majd ezt követőn a tenyerünk élével csapni egyet a közepére, hogy a párnácskák sarka nem egészen párhuzamosan fölálljon, mint valami cica füle. Ez volt a párnácskák helyzetének titkos szabálya ebben a lakásban. Persze voltak ennél is titkosabb szabályokba csúcsosodó rejtélyes ára­ mok. Az egykor szépségesen szép, immár bágyadt anyácska, főfájásoktól kínzottan hevert a lesötétített szobákban; úgy tette, mintha testével nem is érne hozzá semmihez. Ha néztem, láttam, mivé lesz a szépség. Lábfejét, csak­ hogy a drágábbnál is drágább huzatot ne sértse, átvetette a kanapé karfáján, pongyolája olykor a combja tövéig nyílt el, ami nem csak nem volt bájtalan, hanem mintha egyenesen leánya öléhez vezetné a tekintetem; combjának tö­ vén leányának jövője, a leány ölén pedig a múltja, a mindig tovafutó szépség. Fájdalomtól tüzelő sápadt homlokát ecetes ruhákkal borogatta, s ha elbóbis­ kolt egy kicsit, akkor hattyúprémes papucsa lehullott, láthatóvá vált kecses lábfeje. Kivételes műgonddal kimunkált ékszer volt a lábfejük. Nem így a hájas mostoha, aki szörnyű, mosásban kinyúlt alsógatyákban járt-kelt a csip­ kék, porcelánok, plüssök és selymek között a politúrok ideges fényében, mert csak a konyhában szabadott dohányoznia, no és láncban dohányzott. Kancsalított, kopasz volt, a heréje kilógott, mosdatlanul bűzlött a teste, s miközben passziánsz kártyáit vetette a konyha asztalán, néha lenyúlt ide vagy oda, vakaródzott, vagy a lábujjai közül dörzsölte ki a bepállott zoknikoszt. Ne fe­ ledje senki, hogy akkor még nem volt mosógép, nem volt bioaktív mosópor, s csupán hetente kétszer gyújtottak be a fürdők kályháiba. Az ajtókat nem szabadott becsukni. Tekintet nélkül az így támadó kereszthuzatra, minden ajtónak, mindig tárva kellett állnia, hogy mindenki és min­ dent és mindenkor a tetszése szerint láthasson. A leányát nem alaptalanul féltő anya vezette be ezt a rendszabályt. Egy szörnyeteggel éltek közös lakásban. S ha megfeledkezett róla, hogy én is ott vagyok, ez a mostoha néha meg­ emelte lottyadt ülepét a kárpitozott székén, hogy kéjjel és kedvtelten nagyo­ kat eresszen. Ők úgy tettek, mintha nem hallanák, tán nem is hallották már. Még a bűzét is élvezte a szörnyeteg. Ha kidörzsölte a zoknikoszt, ujját az orrához emelve szippantgatott, mint aki tubákol. Meg nem is beszéltek egy­ mással. Helyesebben, a lány kizárólag az anyával váltott szót, az atya pedig csak a nagymamával, aki hetente egyszer jelent meg a körükben, amikor a három nő az operába ment. Mondataikat úgy formázták, mintha nem avval beszél­ nének, akivel éppen beszéltek, hanem avval, akivel egyáltalán nem beszéltek. A mostoha úgy tudott beszélni a nagymamához, mintha a feleségével beszél­ ne, vagy midőn a leány az anyjához beszélt, a szavak valójában a mostoha fülének voltak szánva. A leánynak volt ugyan külön szobája, mégis az any­ jával kellett együtt aludnia a nagy családi ágyban, nehogy bármelyikükben kárt tegyen a mostoha. A nagymama erősen ékszerezte magát, az anyán is bőven volt arany, meg gyémántos gyűrűk az ujjain, ahogyan illett az ő köreikben. A lánynak azonban mindössze egy türkizköves gyűrű jutott, és valami vékonyka lánc a szép nyakára. Ügy érezte magát, mint aki kegyelemkenyéren él a gazdag 590

rokonoknál. Az anya és a leánya kisestélyi ruhát viselt, míg a nagymama rendes nagyestélyiben ment az operába; ez a kényszerből vállalt különböző­ ség a kommunista rémuralom közvetlen következményének számított náluk. Mert a nagymama kedvére tüntethetett a nyilvánosság előtt, vihette az enyhén naftalinozott ezüstróka stóláit a karján, festhette, ékszerezhette magát, aho­ gyan akarta, az anyának ellenben résen kellett lennie, mert két leszbikus prolinő is járt a vállalatuktól az operába, persze szoknyában és blúzban a süketjei, s így a részükről még a kisestélyi is merész kérkedésnek számított. Ennél alább azonban nem adhatták. Ezeken az estéken, mikor készülődésük lázában szétdúlták a lakás kímé­ letlen rendjét, a mostohaatya is öltönyöket öltött, télen sötétet, derűsebb év­ szakokban világosat, zakóinak felső zsebéből az előírás szerint zsebkendő csücske kandikált elő, nyikorgós, gojzer varrott cipő volt a lábán, fekete kö­ ves pecsétgyűrű az ujján, mert ő kártyázni indul ilyenkor a Hungária kávé­ házba. Tetőfokára hágott az általános családi izgalom. Minden fényüket on­ tották a csillárok és a falikarok. A nőknek valamijük mindig hiányzott, zápo­ roztak a szemrehányásaik; mintha kellő mennyiségű lelkifurdalást kéne a fér­ fiba adagolniok ahhoz, hogy ne veszítse el minden pénzét a kártyán. Lesza­ ladt a harisnyán a szem, ez mégse illett ahhoz, nem találták amazt, kombinék, bugyik, melltartók, harisnyakötők, púderes pamacsok, gyöngyös tarsolyok és csipkés alsószoknyák hevertek szerteszét, számos ruha vállfástul volt kicsapva a karosszékek támláira. Barátommal, akivel egyrészt versengtünk a leány kegyeiért, másrészt a féltékenységünkön felülkerekedve, segítettük is egymást ezeknek az áhított, férfiasságunk bizonyítékát magába foglaló kegyeknek az elnyerésében, való­ jában megvetettük ezt a családot; szokásaikat és életvitelüket nevetségesnek, ostobának és szánalmasnak tekintettük, már csak azért is, mert mi egészen másféle környezetből származtunk; magasabbrendűnek és erkölcsösebbnek kellett tartanunk a magunkét, bár ez egy kicsit a lány rovására ment. E nők életvitelének éppen olyan szilárd oszlopa volt az opera és a temp­ lom, miként a mostohaatyának a lóversenypálya és a zöld kártyaasztal. Az érzéki élvezet, a hit és a szerencse omlatag bástyái között éltek, s kénysze­ resen úgy tettek, mintha e három dolognak nem lenne egymáshoz semmi köze. A mostoha nem mutatott érdeklődést se a templom, se az opera iránt, a nők viszont úgy tettek, mintha nem lenne ellenükre a férfi kockázatos szenvedé­ lye, hiszen még mindig jobban jártak, ha ebben tombolta ki magát, és nem valami olyasmiben, amire szinte már nem is lehetett szavuk. A sima látszat elérésének pedig az volt a legkézenfekvőbb eszköze, ha állandóan azon vol­ tak, hogy az életfunkcióiknak semmiféle nyoma ne maradjon; se folt, se por­ szem, se hangos szó, a politúron egy karc se, és ne adódhassék az életükben egyetlen olyan alkalom, amelyhez ne lehetne megfelelő álöltözékük. Az álöltözékek igen sokba kerültek, előállításuk óriási találékonyságot és energiát igényelt. Öltözködésüknek volt ugyanis néhány olyan alapsza­ bálya, melyeket a kommunista rémuralom feltételei között igen nehéznek bi­ zonyult betartani. Nem szabadott kétszer ugyanabban a ruhában vagy össze­ állításban megjelenniök, és nem lehetett bármihez, bármit felvenniök. Mit alapszabályok! Életüket kormányozó törvények voltak ezek. Csíkoshoz nem lehetett például pöttyöset viselni, kockáshoz nem lehetett virágosat, a sárga és a kék éppoly undorító módon ütötték egymást, miként a kék is ütötte a zöldet, és csínján kellett bánniuk a buja pirossal. A rózsaszínek egyetlen ár­ nyalatának adtak kegyelmet, mert a többi mind olyan parasztos. Esküdtek 591

az angol vonalra, hisz az ilyen kosztümöket, ugye bármikor viselni lehet, de nem lehettek meg a francia szabás nélkül se; az előbbit komolysága miatt becsülték, az utóbbit „helyesnek", illetve egyenesen „édesnek" nevezték. Ami jó volt tavaszra, nem föltétlenül illett az őszhöz, a nyár és a tél pedig egészen kivételes szabályozás alá került. Ugyanilyen határozott szabályok vonatkoz­ tak a napszakokra. Ami jó volt délelőttre, nem volt jó a délutánra. Az este egészen más követelményekkel állt elébük, mint az estély, és megint másként a napfényes nyári reggel, mikor is a közeli piacra mentek puffos ujjú babos ruhában vagy csak úgy leszaladtak a boltba tejért. És ne feledkezzünk meg a nyaralásról. Mert más ruhák illettek a városi nyárhoz, mások a vidékihez. A városi nyárban szellősebbé vált a szabásvonal, a színek kivilágosodtak, de se az anyagok kiválasztásában, se az összehangolásukban nem engedhettek abból a méltóságból, ami más évszakokban már-már szigorúsággá változott. Minden nyáron Dömösre utazott a három nő nyaralni, mindig ugyanannak a háznak a vízre néző, verandás szárnyát bérelték ki, pontosan két és fél hetet töltöttek ott, míg a mostohaatya, tekintettel sötét elfoglaltságaira, csupán a hétvégeken hajózott utánuk. Nyaralásra vitt ruhatáruk minden mástól kü­ lönbözött. Virágosnak, vidámnak, egyszerűnek, hallatlanul színesnek, szabá­ sában merésznek, némely esetben kicsit népiesnek kellett lennie; csupa kén­ sárgára, égszínkékre, pirosra, nagymintásra emlékszem. Telente éppen úgy lelkesedtek egy bonyolultságával tüntető estélyi ruháért, miként nyaranta egy olyan közönséges kékfestőért, amely persze pirossal volt paszpolozva vagy fehérrel farkasfogazva. Bevallom, a természetnek ez a gazdagsága engem jobban lenyűgözött, mint maga a természet, mely végső soron mégiscsak unalmas. Mintha azért múlt volna el a tél, mert nyűgös idejét immár semmiféle találékonysággal nem tudták kitölteni, vagy azért jött volna el a nyár, hogy végre viselhessék ama holmikat. Az évszakok csak ostobán és öntudatlanul jönnek és mennek egy­ más után, anélkül, hogy tudomást vennének arról, hol a kezdet, hol a vég, ők azonban igen előrelátón megcsinálták maguknak a négy évszakot. Tavasszal nyarat csináltak, a legforróbb nyári hónapban az arcuk veríté­ kével szülték meg az őszt, amikor betakarítja termését a paraszt, ők is elő­ készítették a télire valót, s még bizony hullott a hó, mikor legyártották ma­ guknak a tavaszt. Az évszakok, ennyi serénység láttán, mi mást tehettek, úgy váltották egymást, ahogyan ők a ruhatáruk darabjait. Fákkal szegélyezett, csöndes kis budai utcára nézett a lakásuk. Mind­ három szobában nagy, politúros szekrények álltak, és festett ruhásszekrények sorakoztak a konyhából nyíló, zsákszerű cselédszobában is. Volt bejárónőjük, „az asszony", de nem volt már cselédjük. Egyszer avval fogadott a lány, hogy fölfedezett valamit, menjek vele. Bevezetett a cselédszobába, s hogy avatatlan szem ne lásson be a függőfolyosóról, behúzta a mintás kartonfüggöny szár­ nyait. Heves, olykor hisztériába csapó vérmérsékletének megfelelőn, gyorsan, mondatait indokolatlan helyeken megszaggatva beszélt; inkább mondattöre­ dékek és futó utalások voltak ezek, a kerek közlések előkészítései, mintha az elbeszélendő ügyek fontosságára való tekintettel, mindig csak ennek utána következhetne majd a lényeges. Szavaival előkészítette azt a lényeges közlést, amit ugyanezekkel a szavakkal soha nem tudott elérni. Egy régi típusú, fehérre festett, tükrös előszobai szekrény volt ez, kes­ keny és magas, az a fajta, melyet gyakorta lehetett látni lipótvárosi és teréz­ városi lakások félhomályos előszobáiban. Jegyezzük meg, hogy olyan módo­ sabb kispolgári előszobákban, amelyek mindig kopár és kedélytelen képet 592

nyújtva vezették be a látogatót a pállott bőséggel berendezett szalonba. A szekrény, miként egyszer korábban megjegyezte, a nagy lakásukból került ide, s ha a nagy lakásukról beszélt, amelyből ki kellett költözniök, amikor a házukat államosították, akkor nem csupán szemrehányóvá vált az ábrázata, hanem megjelent rajta amaz összetéveszthetetlen büszkeség is, miszerint ne­ kik bizony volt ilyen. És jelenlegi méltatlan szűkölködésük pusztán átmenet addig az időig, míg a gyűlölt kommunisták rendje meg nem bukik. Akasztós szekrények voltak ezek, és eredetileg arra szolgáltak, hogy a háziak elhelyez­ zék benne a kabátjukat, mert ezekben a régi előszobákban nem lóghatott a fogason kabát, oda kizárólag a látogatók kabátja került. A szekrényt időközben bepolcozták, a gondosan kibélelt, csipkével sze­ gélyezett polcokon most rendesen összehajtogatott fehérneműk zsúfolódtak, a legalsó polcon pedig divatjamúlt retikülök sorakoztak. Néhány retikült fél­ retolt, és az ujjával mutatta. Nem értettem, mit mutat, de már a titkot mutatta. Annyira mutatta, hogy még az ujjacskáját is a szája elé kapta, csöndben le­ gyek, ha megpillantom a titkot. Csöndben maradtam. Mert észrevettem, hogy az alsó polcot képező fé­ nyezett lemez sarkán a szögek lazán kiállnak. Ujjacskáját, mely épp oly csi­ nos volt, miként minden más tagja, befeszítette a lemez alá, megemelte, s utánaengedtek a kilazult szögek. Az egyik kezével megtartotta, a másikkal intett, hogy gyorsan nyúljak be oda. Nem tudtam, mibe nyúlok. Amint nyúl­ tam, azonnal el is rettent, mert síkosat érintett a kéz: egy selyemdobozt. Milyen régóta nem látok ilyen émelyítő küllemű selyemdobozokat se! Ezekre a harsányan rózsaszínű, bordó, aranysárga, halványkék vagy mély­ lila, puhán kipárnázott és bepárnázott dobozokra, szabálytalan ráncokba és hajtásokba bodrozták a fényes selymet, matt selymekkel bélelték bensejét. Mindig is szégyentelennek és titkosnak ítéltem e finomabb női fehérneműk és pongyolák maradékaiból készített tárgyakat. Biztatott, hogy emeljem csak ki a dobozt onnan, de vigyázzak, nehogy fölszakítsák a szögek. Vigyáztam. Amint napvilágra került poros rejtekéről a tekintélyes méretű doboz, ki­ ragadta a kezemből. Ő maga akarta föltárni a titkot. Súlyos ékszerekkel volt teli. Hazudnak, tudta, hazudnak. Érezte, jól érezte, hogy állandóan hazud­ nak neki. Volt a dobozban karperec, nyaklánc, volt klipsz, gyűrű, melltű, volt sima és cizellált, gyémántos és rubinköves, a láncok szemei, a kapcsok, a karikák pedig oly hanyagon akadtak össze, hogy amikor a padlóra fordítottuk ki a dobozból, egyetlen fénylő, szikrázó, összegubancolódott halomban maradt. Hát ennyire hazudnak! Ilyen szemérmetlenül! Hogy még azt se vennék észre, ha elvennénk belőle? Méltatlankodása nem ismert határt. A türkizkö­ ves gyűrűjén és a vékonyka nyakláncán kívül, mely néha úgy tapadt rá kulcs­ csontjának finom párnájára, mintha a bőrébe lenne öntve - nem volt ékszere. Méghogy ékszere! Nem volt egy rendes télikabátja! A bundák hiányáról nem is beszélve! Mert ezeket az ilyen meg olyan télikabátjait már egyszerűen nem lehetett viselni! Őrjöngött, zokogott, amikor végre elkészült a régen áhí­ tott kisestélyi ruhája, amelynél elbűvölőbbet valóban nem nagyon láttam, s erre a remekműnek tekinthető darabra, melyet fekete és rózsaszínű atlasz­ ból és fekete, nehéz csipkéből varrtak - az ócska télikabátját kellett fölráncigálnia. Az édesanyja bundái nevetségesen nagyok, a nagyanyja bundái túl szűkek voltak ahhoz, hogy tőlük kölcsönözhette volna ezekre az alkalmakra, meg nem is szívesen adták. 593

Egyáltalán nem biztos, hogy ezek az ékszerek az ő tulajdonukat képez­ nék. Ezzel igyekeztem megvigasztalni a lányt. Figyelje jól, itt maradnak-e, hiszen lehetséges, hogy a szörnyeteg csupán itt rejtegeti, míg tovább nem adja. Csodálkozva, csaknem csodálattal figyelt rám a lány. Javasoltam, tartsa szem­ mel a rejtekhelyet. A szörnyeteg adja és veszi, ez itt csak egy átmeneti állo­ más, Nagyobb kérdés, hogy hol tartja a pénzét, vagy milyen formában őrizi a nyereségét. Szavaimban természetes menekvést talált, mert ő is tudta, amit tudott, és nem érthette, miként tudhatnék én olyasmiről, amiről ő nekem soha nem beszélt. Ahogyan jól fölfogott érdekében ő is megőrizte mostohájának kereskedelmi titkait, holott minden más vonatkozásban teljesen kiszolgáltatta nekem, hallgatásommal ugyanígy őriztem én a saját családom üzelmeinek tit­ kát. Minden valószínűség szerint ékszerben és ezüstben utazott a mostoha. Ilyen dolgokban nem voltam különösebben eszes, de még annak előtte, hogy a lányt megismertem volna, némi tapasztalatra tettem szert ezekről az ügyle­ tekről, s erre alapoztam útmutatónak szánt kijelentésemet. Halott apám nővérének szobájában állt ugyanis egy nagy, hasas komód, amolyan régi, családi darab. Ennek a komódnak az alsó fiókjában tartották azokat az ezüstöket, amelyek nem kerültek be a mindennapi használatba, mert antik darabok voltak. Ez nem számított titoknak, sőt, a cseléd közön­ séges feladatai közé tartozott, hogy évente legalább kétszer mindent kipakol­ jon, és több napos munkával kiszidolozza unalmas délutánjain. Kisebb és na­ gyobb tálcák voltak ezek, meg egy hajdani reggeliző asztal legszükségesebb tartozékai, csiszolt üvegcsékkel bélelt kosárkák a jamnak, a gyümölcsnek és a pástétomoknak, valamint a dédanyám hozományából származó, díszesen monogrammozott huszonnégy személyes étkészlet, amely a közönséges evő­ eszközöktől kezdve a vékony halkésekig és a csavart, elefántcsont nyeles süte­ ményes villáktól a tálaláshoz szükséges összes eszközökig mindent tartalma­ zott. Önmagában is olyan tiszta súly, ami miatt ezt a mély fiókot csak nagy nehézségek árán lehetett kihúzni; az öreg bútordarab minden eresztékében ropogott, csikorgott ilyenkor. Erre a hangra lettem figyelmes, amikor a nénikémet egy napfényes ta­ vaszi délutánon meglátogatta az a férfi, akit később a leány mostohájaként láttam viszont. Csak egyetlen pillanatra láttam, amint bőröndszerű, furcsa, négyszögletes kézitáskájával bevezették a nénikémhez. Ma már tudom, hogy a táskában mérleget hozott. Az ajtót azonnal becsukták. Kisvártatva jöttek a zajok. Küllemét azért se vethettem ki az emlékezetemből, mert hozzá hason­ lón öltöző emberek soha nem jártak hozzánk. Nem öltözködésének gondos­ sága, hanem az elegancia teljes hiánya tette föltűnővé. Látogatása hosszúra nyúlt, s amikor az ezüstök csörgésének és pengésé­ nek végeszakadt, halk, olykor indulatokba feltorlódó diskurzust lehetett át­ hallani. Néhány nap múltán, egy váratlan ötlettől indíttatva, a megszokott erőfeszítésre fölkészülten, megpróbáltam kihúzni a komód fiókját; könnyeden csúszott ki a helyéről. Nem volt teljesen üres, két tálca maradt meg. Nénikém hallgatott. Izgalmasabbnak éreztem, ha nem kérdezem. Újév délutánján, miként minden évben, összegyűlt a család a körúti lakásban. Mi­ közben terítettünk, és nem kerülhetett többé az asztalra az antik ezüst, ő hoz­ ta szóba kis nevetéssel. Azt mondta, arannyá változtatta át, az arany pedig útrakelt, biztonságosabb helyet keresett magának. Hol? Ismét nevetgélt. Ho­ vá? Egyik unokanővérem nevét említette, aki azt írta volna ezzel kapcsolat­ ban, hogy Körmöcziék szerencsésen megérkeztek új állomáshelyükre, és igen kellemesnek találják a genfi klímát. 594

Az évszakok járása szerint, évente négyszer jelent meg náluk a házivarrónőjük. A varrógépet ilyenkor átcipelték a szalonba, és az igénytelen küllemű, idős varrónő egy egész héten át hármójukra dolgozott. Festői lett a felfordu­ lás. Egyszerre beszéltek mind a négyen, avagy drámai méltósággal, némán hajoltak a munkájuk fölé. Szabtak, bontottak, férceitek és téptek, gomblyukaztak, s időről időre valamelyikük mindig idegrohamot kapott. Vetkőztek és öltöztek. Az érzelmektől fűtött monológok, a bensőséges némaság, a harag­ gal telített hallgatás és a megannyi roham, mind-mind a tökéletesség kőke­ mény sziklafalát ostromolta. Visszacsapódtak, nekirugaszkodtak. Egyetlen hét alatt kellett bevenniök az elkövetkező évszakot. A lehetőséget, a kiszámítha­ tatlant, az ismeretlent, igen, a jövőt. „Lennie kell, édesem, valamilyen feketédnek is.” Még ma is magam előtt látom a nagymamit, amint egy alig látható min­ tákkal tarkított fekete selymet tartanak a kezükben, minőségét vizsgáztatva gyűrik a tenyerükbe, elengedik, nézik, miként viselkedik az anyag, majd a szükségesnél hosszabban pillantanak egymás szemébe. Egészen másról beszél a pillantás. Mintha tanítón azt mondaná neki a nagymama, még nem gondolsz vele, de légy fölkészült a gyászra. Ugyan, nagymami, miféle gyásztól retteg a te lelked? Nem úgy van, kicsim, a halálnak csupán igaz vonalakkal áldoz­ hatunk. De ne gondolja senki, hogy szenvedélyes tevékenységük oly ártatlan volt, mint amilyennek látszott. Ahhoz ugyanis, hogy e tevékenységhez a szükséges feltételeket megteremtsék, alvilági, sötét hatalmakkal kellett érintkezésbe lép­ niök. A szövetek, selymek, kartonok, a santungok, taftok és a vásznak nagy része a feketepiacról került a birtokukba; mondjuk egy fáradtlila Crépe de Chine-hez másként nem is lehetett volna hozzájutni. Ha pedig az anyagok be­ szerzésének ily súlyos volt az erkölcsi ára, akkor még mélyebbre kellett sülylyedniök az alvilágba a cipők, a különböző kiegészítők, a táskák, a kesztyűk és a sálak miatt. Minden árat megadtak, vállaltak minden kockázatot. Az anya nem válhatott el a mostohától, még ha másnaponként szent fo­ gadalmat tett is erre, hisz a sötét hatalmakhoz vezető szálak az ő kezében fu­ tottak össze, és inkább szenvedett, mint hogy lemondott volna arról, amit rangjukhoz méltó életnek neveztek. Soha nem volt semmiféle rangjuk. Nevük­ nél közönségesebbet el se lehetett volna képzelni. Gondolkodásuk módjával szereztek rangot maguknak. Soha nem azt mondták, hogy ez vagy az a dolog méltó a rangjukhoz, hanem mindig azt mondták, hogy ez vagy az a dolog rangon aluli lenne. Ha pedig kizáró ítélettel ragadom meg a dolgokat, akkor a szavakkal mégis rangot teremtek. E bensőségesen igényelt, ám leírhatatlan rangnak a küllem lett a legnyomatékosabb jele, hiszen a szónak nem lehetett annyi hatalma, hogy megállhatott volna önmagában. Szükségleteikről hosszú listákat vezettek. Voltak telefonszámok és ne­ vek, melyeket az anya nem írhatott föl a noteszába, fájós fejében tartotta. Megtanulták az illegális érintkezés játékszabályait. Sötét körúti presszók mé­ lyébe szálltak alá, ahol visszeres lábú kiszolgálónők fenségesen közömbös pil­ lantásától kísérve cseréltek gazdát a drága áruk. Társbérlőiktől rettegő ma­ gányos öregasszonyok udvari szobáiban tárult elébük a nyugati szeretetcsomagok paradicsomi kínálata. Fojtott, elrekedt hangon telefonáltak óraszámra. Ismeretlenekkel beszéltek meg utcai találkát. Telve voltak reménnyel, és csüg­ gedten omlottak vissza a teljes reménytelenségbe, ha titkos hálózatuk vala­ milyen okból fölmondta a szolgálatot. Az áruházak raktáraitól a külföldi ha­ talmak nagykövetségeinek hátsó traktusáig, mindenüvé elért a kezük. Sorai595

kat lebukások tizedelték. Nem voltak erkölcsi skrupulusaik e tevékenységet illetőn, hiszen a saját etikai rendjükben csupán az a nő vált erkölcsi halottá, aki fehér körömcipőjéhez nem tudott fehér retikült, vagy a legfinomabb bőr­ ből való, áttört, fehér bőrkesztyűt beszerezni. Lehetetlenül néz ki. Színvonalon alul öltözik. Az ilyen nő megbukott a szemükben. Mit érthettek ebből a kom­ munista rendszer hívei? Mert egyfelől volt a divat, a változó, másfelől volt a színvonal, az örök; ilyen volt a gondolkodásuk. A nagymama, tekintettel előrehaladott életkorára, s azokra a kétes ka­ matügyletekre, amelyeket aranytartalékainak biztos fedezetével a háta mögött, a pénzével bonyolított, kizárólag a felhajtás feladatát vállalta magára, míg a beszerzésről az anyának kellett gondoskodnia. Az uzsorakamatra kiadott köl­ csönök nyereségéből, némi kényszer és zsarolás árán, a nincstelen anya is ré­ szesült, s a nagymama így őrizte hatalmát a lánya, az ő közvetítésével pedig az unokája fölött. Ugyanakkor a nagymama majdhogy az egyenlőség hely­ zetébe került a mostohaatyával, hiszen hasonló módon önállónak tudhatta ma­ gát, a mostoha viszont egy árnyalatnyival mégis fölötte állt a családi hierar­ chiában, egyrészt mert üzletileg természetes módon mozgékonyabbnak mutat­ kozott, és így a reprezentációs költségek javát ő fedezte, másrészt mert időről időre olyan üzletfeleket szerzett a nagymamának, akikért ő kezeskedett, ami­ vel az idős dámát valamelyest megkímélte a bizonytalanságoknak való teljes kiszolgáltatottságtól, hálára kötelezte. Minderről nem kellett különösebben faggatnom a leányt. Miként a legalávetettebb mindig is teszi, fecsegésével lázadozott a rendjük ellen, és ben­ nem e rend fölött álló szövetségesére találva, sok mindent részletesen elmesélt. Ha valamiről mégis hallgatott, akkor ezt bizonyára azért tette, hogy vissza­ vonulási lehetőséget biztosítson magának. Véres lázadásra készült, tán kétel­ kedett a sikerében. Egy hatalmas forradalom ábrándja lebegett a szemünk előtt. Összeesküvők lettünk, esküvésünk a kispolgáriság rettenetes, undort keltő eszménye ellen irányult. Mikor a saját végső ítéletemtől vonakodva, először mondtam ki ezt a szót, valamelyest elborult a tekintete. Nem ejthet­ tem ki oly óvatosan, hogy ne vonatkozzék rá is, ami a családjára vonatkozott, a neveltetésére vonatkozott, az életvitelére vonatkozott. Elébb vissza kellett vonulnia, különbséget kellett tennie kíméletes tekintetem és kíméletlen íté­ letem között, magába ette, mérlegelte a szavam. Hogy aztán néhány pillanat múltán még erősebben ragyogjon rám szemének fénye a fölismerés szépsé­ gében. Hiszen ezt kerestük. Ezt keressük. Keresem. S ha az ideák között egyet­ len egyet találtam, amelybe gondolkodásom szabadon lebegő rendszerével beilleszkedhetem, akkor meg vagyok mentve. Gyáva emberek ilyenkor megvilá­ gosodást kiáltanak. Vezérlő eszmét kap lázadásuk látomása. Az elviselhetetlennek, a természet ellen valónak erezett kötöttségeket addig is, amíg ama pillanat el nem érkezik, csöndes aknamunkával lehet föl­ lazítani. Persze abban a reményben, hogy eljő a nagyszerű pillanat, mikor kettőnk testében, a másik élő teste által omlik össze bennünk az idegen rend­ szerük. És akkor, akkor gondolkodásom reám erőszakolt rendszerét majd föl­ cserélhetem az ideák nagyszerű rendszerével. Mindent engedett csinálni, s hasonlóképpen mindent csinált is, csak azt nem. Csak azt nem csinálhattuk, amit kívántunk és majdan csinálni remél­ tünk, de azon kívül mindent csináltunk. Az ágyakon árulkodó gyűrődések maradtak, sőt, egyszer egy eltüntethetetlen folt a falon; ha merev tárgyból folyékony anyag lövell elő és merev felületbe ütközik a sugara, akkor a fizi­ ka törvényszerűségei szerint bekövetkezik a lecsurgás. A lázadásban mohóbb, 596

és annak a bizonyos megváltódásra tartogatott dolognak az elkerülésében ta­ lálékonyabb társra azóta se találtam. És ne feledjük, történetünk idején még nem volt fogamzásgátló, a lányok nak ártatlanul kellett férjhez menniök. A határt azonban nem ezek a súlyos feltételek szabták meg, hanem sokkal inkább egy olyan megkerülhetetlen körülmény, amely családi életük legtitkosabb áramához tartozott. Afelől semmi kétségünk nem volt, hogy egy nem is olyan távoli napon férj és fele­ ség leszünk, hacsak nem áll közénk a maga szerelmi hevületével a barátom. A fogamzás a lázadás csúcsát jelenthette volna. Minderről beszéltünk. Csak­ hogy kialakult közöttünk egy olyan játékszabály, miszerint annak a disznóságnak, amit ők csinálnak egymással, ezek a szörnyű kispolgárok, annak a disznóságnak, amit a mostoha csinált volna vele, mindenben különböznie kellene attól, amit mi csinálhattunk egymással. Ha ez nem lehetne így, akkor semmi nem lehet igaz a világban. Nem tehetek erőszakot, ha én magam az erőszak ellen lázadok. A mostoha többszöri kísérletet tett arra, hogy magáévá tegye a nevelt lányát. A gyöngéd atyai szeretet álruhájába öltöztette az erőszakot, ideje, alalkama volt, ártatlan becézgetésekkel hatolt előre, s valódi célját csak akkor pattintotta ki, mikor ennyi gyöngédségtől már elalélt a lány. Lehullt az álca. A leány tehát azt kérte tőlem, holott erről szó nem eshetett közöttünk, hogy azt, amit kizárólag egyféleképpen lehet megtenni, másféleképpen tegyük. Minden hasonlóságot ki kellett kerülnie, s ezáltal a lázadás valójában nem az életünket kormányozó eszmék ellen irányult, hanem azon ténykedés ellen, amit csináltunk, helyesebben a szabadságunk reményében csinálni kíván­ tunk. Csak azt nem. Iszonyú feszültség serkentett a véres bosszúra. Szellemi fölényemről nem kellett külön meggyőznöm őt. Ítéletem helyes­ ségében nem kételkedett. Én magam a kiegyensúlyozottságra törekvő és biz­ tonságos szellemi hátteret kínáló liberális nagypolgári hagyomány vizein ha­ józtam. Gondolkodásom annyiban különbözött az övétől, hogy eleve magába építette az önmaga elleni lázadás lehetőségét, mert nem halálos véteknek, ha­ nem erénynek tekintette az életformákat átalakító változásokra való törek­ vést. A kommunizmus és a fasizmus ugyanannak a liberális életfölfogásnak a két véglete. A kispolgár az emberi sokféleségen alapuló liberális társadal­ mi rend legbiztosabb támasza, mivel rögeszmésen ragaszkodik ahhoz az alap­ eszméhez, hogy a sokféleségnek rendezettnek kell lennie, és mindennek állan­ dónak kell maradnia. Olyan sokféleség azonban nem létezik, mely ne az ál­ landó változékonyságot eredményezné, s ezért a kispolgár még akkor se tud­ ja megtagadni az egyedül üdvözítő és a sokféleséget kizáró tanokhoz való vonzódását, ha azok a vesztét okozzák. A kispolgár a kommunizmustól való féltében szívesen menekül a fasizmushoz, s ugyanígy a fasizmustól való ret­ tegésében a kommunizmushoz, mert inkább vállalja a sokféleségről való le­ mondást a rend érdekében, mint hogy átadja magát annak a változékonyság­ nak, amit a káosztól csak pillanatról pillanatra lehet megmenteni. Így aztán a kispolgár egyben a liberális társadalom legnagyobb ellensége is. A nagypol­ gár viszont éppen a dolgok változékonyságának ideáján veti meg a lábát, s az öröknek remélt sokféleségben igyekszik megtalálni a világ lebírhatalan állan­ dóságát; nem konzervál, hanem rugalmasan alkalmazkodik, akcióra törek­ szik, mert nem szíveli a reakciót. A dolgok változékonysága képezi az egyet­ len és áthághatatlan játékszabályt, ám ezen belül áthághatók más játéksza­ bályok. Nem kell föltétlenül arra ügyelnem, hogy porszem se üljön a poli­ 597

túrra, ha egyszer a porszemnek az a dolga, hogy oda üljön, nekem meg az, hogy letöröljem onnan. Nem a rendetlenségemből kell rendet teremtenem, mert a rendetlenségem a rendemben mozog; a rendetlenség a hatalmasabb, s ezért nincsen olyan tökéletes rend, amelynek keretéből ki ne lógna. Ha nem szegem meg az esztétikai szabályokat, akkor a hanyagságom lesz a bájam, lehetek bohém, kilóghatok a sorból, lehetek forradalmár, lázadó, ellenálló, így ösztönzök sorban maradásra másokat. Csak keretlegény nem lehetek és egypárt pribékje se. Pillantásom fölfogja az örökké változó világot, ez a dol­ ga és ez a jó, s ha valami, akkor maga az észrevétel is sokat változtat ezen az örök világon. Nálunk az értékesebb perzsaszőnyegek is nyugodtan fölgyűrődhettek egy ügyetlenebb lépés alatt, s a cseléd se kapott utasítást arra, hogy a rojtokat egy külön erre a műveletre rendszeresített kefécskével mértani rendbe sodor­ ja. Senkinek eszébe nem jutott egy szép, régi karosszék drága kárpitját védő­ huzattal elrontani. Az ember értelemszerűen vigyázott arra, hogy ne tegye tönkre a tárgyakat, mert akkor használhatatlanná válnak, de ha eltörött egy értékesebb tányér vagy kivételes becsben tartott pohár, akkor eltört. És még a használhatóságon való kívülkerülésnek, a haszontalanságnak is volt külön értéke, hiszen nem csak az a szép, ami közvetlen módon fölhasználható. Így kapott helyet magának a törött, a csorbult, a szakadt, a kopott és a nyűtt eb­ ben az esztétikában. Élők és holtak, sokfélék a dolgok. Meghalt az anyám. Meghalt a nagyapám. Önkezével vetett véget az éle­ tének az apám. Nagyanyám szociális otthonba vonult, nálam hat évvel fiata­ labb öcsémet intézetbe adták. Így kerültem tizenhat évesen apám nővérének gyámsága alá, a tágas körúti lakás udvari szobájába. Már igen gyöngéd vi­ szony fűzött ehhez a lányhoz, amikor először meglátogatott. Vártam rá, ám ha csöngettek, akkor a cseléd nyitotta az ajtót; se neki, se nekem nem jutott eszünkbe, hogy ez másként lehetne. Mozgékony, sápadt, feszes testű fiatal nő volt ez a hosszan szolgáló cseléd, űzött, nehéz sorsú ember, vidéki szárma­ zású leányanya. Bőrét jobbára csak azokon a napokon érte a napfény, amikor hazautazott a szülőfalujába, s ő maga is nénikém kivételesen liberális beállí­ tottságának tulajdonította azt az engedményt, hogy olykor néhány napra ma­ gával hozhatta onnan a kisfiát. Nem nálunk szolgált először, mesterségének fortélyait kíméletlenebb körülmények között sajátította el. Kinézett a fényesre szidolozott kukucskáló rácson, s ha nem a rongysze­ dő cigány, nem tolakvó ószeres, kéregető koldus vagy valamilyen más gya­ nús alak állt odakinn, hanem a túrót, tejfölt, tojást áruló nénike vagy vala­ mely köreinkhez tartozó vendég, akkor ajtót nyitott. Udvariasan tudakozó­ dott a látogató kiléte, jöttének célja felől, s attól függően, hogy előzőleg mi­ lyen jellegű utasítást kapott, átvette üzenetét, küldeményét, esetleg névjegyét, avagy türelmét kérve sietett bejelenteni, illetve kimentett minket, ha a körül­ mények így kívánták. Nem emlékszem rá, hogy valaha tévedett volna. Nem kellett csalódnunk ítéletében. A bebocsáttatásnak ez a formája, melyet eladdig csak hallomásból is­ mert és tisztelt, természetesen elfogódottá tette a leányt. Ott állt a szobámba bocsátva, az ajtó bezáródott a háta megett, némán eltűnt a cselédasszony. Akárha nekem is ugyanolyan idegen lenne erre a pillanatra, mint amilyen idegen volt számára a környezet. S ugyanilyen elfogódott maradt, amikor ké­ sőbb körülvezettem a lakásban. Erőszakos magabiztossággal igyekezett lep­ lezni mindenre kiterjedő kíváncsiságát. Nénikém szobájában függött a déd­ 598

anyám életnagyságú képe. Nem számíthattam rá, de a kép előtt adta meg magát. A lazúros technikával készült kép a múlt század közepéről származott, rózsaszínű, mélyen dekoltált estélyi ruhában ábrázolta gyönyörű dédanyámat. Mellének félig szabadon hagyott, feszesen domboruló halmai között, kissé bágyadtan sárga rózsát viselt, s ugyanilyen rózsát tűzött éjfekete, tömött, a kor divatja szerint középütt elválasztott hajába. Sudár alakja, lányos lágyság­ gal ívelő nyaka, komoly arca, könyékig kesztyűbe bújtatott karjai, sejtelme­ sen sötét, barnákkal és kékekkel festett háttérből emelkedtek elő, s a kép jobb alsó sarkában, ahol a festő kézjegye volt látható, a háborúban besza­ kadt a vászon. A lány megbűvölt arcán figyeltem a történetet. Előbb úgy néz­ te, mint aki képet néz. Aztán önmagát kezdte nézni a dédanyám képmásán, akárha tükörbe pillantana, és nem tudná eldönteni, hogy elégedett legyen-e önmagával. Elég alacsonyan függött a kép ahhoz, hogy szépségüket összemér­ jék, s míg dédanyám tekintetének méltóságteljes közönye mitse változott, kis­ sé elmélyedt a keserűség korai ráncocskája a lány ajka körül. Méltatlanok a szépségemhez a körülményeim. Ilyen érzés foghatta zárójelébe az ajkát. És sértettségében rögvest valami bántót akarhatott mondani, ám a dédanyámat nem érhette el a szó. Az ő szépségét már nem zavarhatta a halála se. Köze­ lebb lépett hát, ujjacskájával megfutott a keret aranyos cirádái között, majd teljesen váratlanul belemélyesztette ezt az ujját abba a háborús hasadásba. Azt mondta, hogy ők soha nem akasztanának egy ilyen szakadt képet a falra, s nekem nevethetnékem támadt ellenállásának átlátszó ostobaságától. Kinevettem. De semmit nem válaszoltam, nevetésemmel léptem mögé, átfogtam a nyakát a karommal, s ugyanakkor besurrantam mélyen kivágott blúza alá. Mintha szisszenne, s a rettegett élvezettől ugyanakkor minden kibocsátható hangot mégis magába fojtana. Attól félünk, amit kívánunk, olykor a félelmet kívánjuk. A kívánság ellazítaná az izomszálakat, amelyeket feszessé ránt a félelem. A kiszolgáltatott hús azonnal ellenáll a vágynak, és így nyilvánítja ki azon kívánságát, hogy még kiszolgáltatottabbá tegyék önmagának. Foszszák meg az ellenőrzésére kirendelt értelmétől. Kirántotta a kép szakadásába mélyesztett ujjacskáját, egyetlen mozdulattal kisodorta blúzából a kezem, le­ sodorta magáról a karom, megperdült és pofon csapott. Rettenetes szikrákat hányt a szeme. Mert a lakásukban hiába álltak nyitva az ajtók, hogy min­ denki láthasson mindent és ne lehessen semmi titkos mozdulás, mégis gyakor­ ta megtette ezt vele a mostohája. S ha gyönyörű, önnön súlyába kissé beleroggyanó melle nem válaszolt volna bármily érintésre, igen, bármely érin­ tésre hasonló módon, érzékenyen, akkor bizonyára nem is érzett volna ilyen megaláztatást. Engem akkoriban még a villamos rázkódása is úgy fölizgatott, hogy a táskámmal kellett eltakarnom magam, akkor viszont a táskám érin­ tése. Nem lehet valakit kinevetni és ugyanakkor megérinteni. Nincsen szebb és szánalmasabb egy hasonló helyzetbe került, feszengő, megalázó vágyát le­ gyűrni igyekvő kamasznál; ezt azonban csak ma érzem így, amikor véletlenül észreveszem, hogy másokban is ugyanazt ismételi el a természet, amit egykor velem is eljátszatott. A nevetés ítélete munkára serkentené az észt, az érintés viszont esztelenséget kívánna. De miként lehetnék esztelen, ha működik az eszem. Ha valakit egyszer rászoktattak a szobatisztaságra, s valamennyiün­ ket rászoktattak, akkor valójában nem a szobatisztaságra szokott, hanem ar­ ra, hogy testének működését egyetlen pillanatra se hagyja ellenőrizetlenül. Holott senki nem tudhatja, hogy ki a gazda. A kamaszkori testi érzékenysé­ 599

gek fölfedezésében az a legmegalázóbb, hogy a testem minduntalan kikerüli az ellenőrzésemet, csaknem bármikor és csaknem minden érintésre vagy akár képzelt érintésre erőszakosan válaszol, s így ellentétbe kerül a független el­ határozáson alapuló szabad választás ésszerű jogával. Halálos szégyen és önnön testem elleni őrjöngő gyűlölet fogott el a jár­ művek egyenletes rázkódásától. M it akarok, mit akarok én, a villamost? Nem a test tiltakozik, hanem az ésszerű jogérzék, mely előre és tőlem függetlenül meghatározza, hogy mikor, mihez, s milyen feltételek között van jogom, mi­ közben önnön testem is előre meghatározta, hogy milyen leszek, s tőlem füg­ getlenül minden érintkezésben meghatározza, hogy milyen vagyok. És minden­ ki érzi, hogy e két erő összecsapásában melyiknek van hatalmasabb és termé­ szetesebb szava. Nem nekem. Mert az esztelen az erősebb, ha azonban mégis megfogom az eszemmel, akkor jó vagyok, s így nyerek az akaratommal jogot arra, hogy olykor esztelen is lehessek. Titokban. De hát ki vagyok akkor én? Innen ered a megaláztatás. Senki nem alázkodik meg szívesen, mert ha így tenne, akkor végképp nem tudná eldönteni, hogy a teste ellenében, a teste mellett vagy a testén kívül, avagy hol a csudában lenne az, akit énnek nevez. Az énem méltósága fontosabb, mint az a fiziológiai gépezet, amely mégse vá­ lasztható le arról, ami én vagyok. Visszaütöttem. Én jobb felől kaptam a pofont, őt a bal orcáján érte az ütésem. Egymásra csattantak szinte, gyors, kíméletlen egymásutánban. Nem óvatoskodott, én sem takarékoskodtam az erővel. A gyűlölet szikrái abban a szempillantásban kihunytak, s mintha elalélna, teste a padlóra csuklott. Térd­ re rogytam előtte, de nyomban fölpattant ő. Megalázkodásom még jobban megalázta volna. Bútorokat kerülve rontott át a három egymásba nyíló szo­ bán, a kijárat felé tartott, menekülést remélt attól a testi pokoltól, amit aztán a számtól kapott meg feloldozásként az előszobában. Karját kaptam el, felsikoltott a fájdalomtól és a tiltakozástól, bokája ugyanakkor megbicsaklott a körömcipőben, indulattól és sebességtől tehetetlen testünk egymásnak verő­ dött. Soha nem unatkoztunk egymás száján. A csók az alkatok között lehetsé­ ges összhangzattan szellemi birodalmának bejárata. Ha azt mondom, mindent tudtam a csókjáról, mégis minden részletében örök meglepetésnek számított, akkor azt mondom, hogy mindent tudni véltem róla, ami a tudomásomra ju ­ tott. Akárha lenne bennem egy anyag, mely állandóan ezt a fölfogást akarja, elpusztul nélküle, és nincsen annyi, amennyit ne tudna magába fogadni. Nem csókolt lágyan, hanem rá kellett vezetnem arra a lágyságra és simaságra, amely az én alkatom kívánsága. Az ablak mellett zuhantunk a falra. Akárha soha nem történt volna meg velünk, mindig, mindent elölről kellett kezdeni a szánknak. Hihetetlen gyorsasággal, szárazon, hevességétől megakadó üteme­ zéssel rontott a két ajak egymás felületére, de csak a felületére. Nem az űrt tárta föl, nem a végtelenbe csábító sötéten titkos mélységét. Nyelvem hegyével hiába is kerestem volna nyelvének hegyét. Az akadályoztatás és az akadály volt a játékunk tárgya, és nem az akadályok eltüntetésének sürgető vágya. Mintha nem is csók lenne ez, hanem megannyi testvéri puszi, amely persze eleve tartózkodó az elmélyüléssel szemben. Szája azt a helyzetet kereste a számon, amelyben a legkedvezőbb módon adhatná át magát, s mindaddig, míg ezt a helyzetet meg nem találja, tartózkodónak kell maradnia. Számomra viszont bármely helyzet kedvezőnek bizonyulhatott volna ahhoz, hogy fölad­ jam a magam tartózkodását, s így aztán szorgalmasan követtem, készen arra, hogy az alkati különbözőségünkben rejlő, elsőként fölfedhető vagy védtelenül 6Q0

hagyott résbe behatoljak. Illetve még ennél is nagyobb volt bennem az a re­ mény, hogy lesz egy pillanat, amikor mindaz, ami én vagyok, tökéletesen megfelelhet annak, ami ő, tehát nem lesz semmi olyan különbség, mely kü­ lönálló éneket írhatna körül, semmi, ami elválasztana. Ha azt mondom hát, hogy résen voltam az önfeladásban, akkor ezt bizony szó szerint kell érteni. A rés a száj. Volt amikor úgy kiszáradt az ajkunk az akadályoztatás örömétől, hogy a szájüregben fölgyűlt, izgalomtól lenyelhetetlen nyálban bukkantam rá. Hogy mire, azt ne kérdezze senki. Máskor abban, hogy a tehetetlenségtől összezá­ rult és föl kellett tépnem a fogammal. Két partra vetett ponty tátoghatna így egymásba; s olykor aztán éppen abban, hogy örök időkre nyílt egymásba ez a tátogás. Hiába próbáltam a válaszait valamilyen rendszertanba foglalni ma­ gamban, s ez lett az ajka természetéről az egyetlen rendszertani megállapí­ tásom. Másfelől az ajak illata akkor is nyers, ha jó, és ezzel is meg kell küz­ deni. Avagy eljött a pillanat, amikor a szájnak más, olykor nagyon is rejtett szervek érintésére kellett áttérnie. Nem egyszer bukkantam rá úgy az ölére, mint egy harmattól terhes, gye­ pes legelőre. A kor divatja szerint hosszúra növesztette, arányosan ovális for­ mára vágta a körmeit. Hétközben, az iskola szigora miatt, csak színtelen lak­ kal húzhatta le, de nyáron vagy a hétvégeken alvadtvörösre festette. Mintha nem is az ujjak, hanem e körmök ragadták volna ki meredt szeméremtestemet az ölemből. Minden ellenőrizhetetlen pillanatot kihasználtunk és minden óvatlan mozdulatnak egyetlen jelentése lett. Nem akarhattam, amit ő se akarhatott. Nem állítom, hogy nem gondoltam állandóan erre a nem akartra, azt se állí­ tom, hogy éppen e sok jó által nem szenvedtem a még jobb hiányától, ám tőle tanultam először, hogy miként képes két különböző alkat úgy egyeztetni a tulajdonságait, hogy ne sértsék mégse egymás szándékait. Ellenkező szán­ dékaikat olyaténképpen kell eltéríteni, hogy a lehető legkisebb legyen a szen­ vedés, ami a különbözőség ára. Bármikor hajlandó voltam egy tízperces titkos találkáért átutazni a városon, vagy akár órákat várni rá hiába a kapujuk előtt. Ha nem sikerült a találkozás, akkor a halott, éjszakai utcákon csatangoltam óraszámra, míg valamennyire ki tudtam vetni magamból. Vagy még izgalma­ sabb, még veszélyesebb, még titkosabb kéjek után kellett néznem, hogy le­ csillapíthassam magam. Ez a fejezet persze egy másik fejezethez tartozik. Minden pillanatunk örökre szólt. Halálos szerelemről beszélt. Elhittem, én is halálosan szerelmesnek gondoltam magam; megtehettük, hiszen még egyikünk se volt soha szerelmes. Ahhoz, hogy az ember legalább egyszer az életében szerelmes legyen, előbb azt is ki kell próbálnia, hogy milyen érzései hasonlítanak leginkább a szerelemre. A próbatételek dzsungelén kell áttörnie magát a szerelemhez, s amikor eléri, ha egyáltalán eléri, vágyainak rettenetes kúszónövényei még akkor is fogva tartják. Én szemérmesebb voltam nála, avagy zavart volna, ha zavaros érzéseimmel és még zavarosabb vágyaimmal teszem tisztátalanná azt a fogalmat, amelyről oly keveset tudtam. Mégis min­ dent tudhattam róla, ezért nem tudtam kimondani. Nem mondtam hát ki soha, hogy halálosan szerelmes vagyok belé, hanem csak azt ismételgettem, hogy szeretem. Ami igaz volt, bár azt hittem, hogy a szeretet a szerelem szemérmes fedőneve. Szerettem, mert kedvemre való volt a szépsége, s ugyanezért szere­ tett ő is engem: szép voltam. Szépségünk kiszolgálta a hiúságunkat, s az emígy kielégített hiúságunk még jobban megerősített bennünket a szépsé­ günkben. Nem csak mi néztünk egymásra kedvtelten, hanem reánk is kedv­ 601

telve néztek az emberek. Ami megintcsak megerősített bennünket abban a hi­ edelemben, hogy helyesen választottunk, hiszen mi mást választhatna magá­ nak a szép, ha nem a szépet. Zavarom tán éppen abból a körülményből táplálkozott, hogy szerettem. Ha nem szerettem volna, akkor nem tudtam volna tiszteletben tartani azt a lényemnek szegezett lehetetlen követelését, hogy mindent csinálhatunk, csak azt nem. Szeretetemben mélyen átéltem azokat a megrázkódtatásokat, ame­ lyeket a mostohaatyjával való kapcsolatában szenvedett el, és semmi nem áll­ hatott volna tőlem távolabb, mint hogy olyan jellegű erőszakos mozdulatokra ragadtassam magam, amelyek akárcsak emlékeztetik; józan ésszel miként akarhattam volna olyan célokat követni, olyan alattomos eszközökhöz folya­ modni, mint ez az ocsmány ember. Minden mozdulatomnak azt kellett bizo­ nyítania, hogy a lehető leggyöngédebben szeretem a testét, de testének teljes birtokbavétele nem szerepel még a titkos céljaim között se. Amikor megis­ merkedtünk, már kikristályosodott benne az a szilárd meggyőződés, miszerint a férfiak rosszabbak az állatoknál, és gyöngéd kíméletemmel minél nagyobb hatalomra tettem szert fölötte, annál jobban elmélyült bennem az a meggyő­ ződés, hogy én minden más férfitól különbözöm. Ez a különbözés pedig azt a reményt táplálta benne, hogy az őt ért megrázkódtatás kiheverhető, hiszen tán mégis vannak olyan férfiak, akik nem rosszabbak az állatoknál. Minden mozdulata arra vonatkozó próba volt, hogy vajon így van-e. S minél messzibb­ re csábított az egymást hívó, elkerülhetetlen mozdulatok erdejében, annál na­ gyobb lett a próbatétel, de ugyanakkor annál messzibbre kerültem attól, hogy azt tegyem, amit valójában tenni szerettem volna. Mint aki az előtte elágazó keresztúton egyszerre mindkét irányba elindul. Letagadhatatlan célomtól egy­ re messzibbre kerültem, ám ha nem tagadtam volna meg a célomat, miként kerülhettem volna ilyen messzire ebben a felelősségteljes érzéki céltalanság­ ban? Bízott bennem, s ezért aztán azon kívül mindent megengedhettünk ma­ gunknak, én azonban semmilyen formában nem élhettem vissza a bizalmával, mert akkor elveszítettem volna azt a különbözőséget, ami legalább az erkölcsi nemesség képzetével kárpótolhatott. Azért szeretett hát, mert képes voltam olyan lenni, amilyen nem voltam, én viszont azért szerettem, mert embertelen követelményei nélkül nem különbözhettem volna senkitől, holott immár va­ lóban különböztem. Hazugságaink kiegyenlítették egymást. Kapcsolatunkban ezért nem is volt semmi álságos, valóban így volt szükségünk egymásra. Ha magamra ma­ radva abba a hiedelembe kapaszkodtam, hogy halálosan szerelmes vagyok belé, avagy érzelemtől elfúlt hangon és bekönnyesedett szemekkel, ugyanezt ő jelentette ki hangosan nekem, mégis megbillent közöttünk e hiteles hazug­ ságok egyensúlya. Szenvedélyünket ugyanis nem arra alapoztuk, hogy meg­ tettünk valamit, amit szerettünk volna megtenni, hanem arra, hogy még arról sem vehetünk tudomást, amit nem tettünk meg. A szenvedélyre való szenve­ délyes törekvésünkről azt hittük, hogy az maga a szenvedély. A szenvedély ott kezdődik, ahol két ember kapcsolatában mindenféle törekvés megszűnik, s ezért két különálló ember sincsen többé. Minden szempontból hitelesek vol­ tak hát a hazugságaink, amivel azonban nem tudtuk elfojtani vágyaink igaz­ ságát, csupán a törekvésükről nem alkottunk tiszta képet magunknak. A le­ hető legvégletesebb testi kicsapongásokba bocsátkoztunk, hiszen igen nagy érzéki találékonyságot kívánt az a művelet, amivel pillanatról pillanatra elke­ rülhettük lelki összetartozásunk végső megpecsételését. A lélek kivárt, a test elébe ment annak, amit külön nem érhettek el. Dúskáltunk egymásban, oly­ 602

kor ki is elégítettük egymást, mégis állandóan egyedül maradtunk. Mintha a legtapasztaltabb szeretők lennénk, átléptünk a szemérem legutolsó határain, s mindeközben érintetlenek maradtunk egymástól. Mert minél gyöngédebben és találékonyabban tettem eleget annak az alapkövetelménynek, amelyet a mostoha által okozott sérülés miatt kellett fölállítania, annál jobb volt nekem; azzal hízeleghettem magamnak, hogy minden más férfitól különbözöm, meg­ vetettem a saját nemem s érzékenységem birodalma ebben az időben valóban beláthatatlanná tágult, ám ugyanez a jó, állandóan rosszá is változott. Ügy kellett férfinak lennem, hogy közben semmi ne maradjon bennem, ami férfi lehetne. Ha lenne a léleknek annyi ereje, mint a testnek, akkor nem csupán kasztrálta volna a testemet, hanem másneművé alakította volna át, hiszen nálamnál erősebben őrjöngő késztetést még senki nem érezhetett arra, hogy le­ mondjon a behatolás elemi vágyáról. Erről persze nem tudtam végleg le­ mondani, hanem azt hazudtam magamnak, hogy egyszer és mindenkorra már le is mondtam. A hazug áldozat, a téves követelményrendszer persze azonnal bosszút állt rajtunk. Állandóan veszekedtünk, szakítottunk, kizárólag pucé­ ron reméltünk összhangra találni, s így ítéltük egymást ismét a legvégsőbb magányra. Hisztérikus szakítási jeleneteinkhez pedig kiváló ürügyet szolgál­ tatott az a nem elhanyagolható körülmény, hogy ebben a hazugságokból föl­ épített kellemetlen világban nem ketten voltunk, hanem hárman. Abban az időben alapozódott meg bennem az a gondolat, mely később meglehetősen mély szenvedések árán meggyőződéssé erősödött: nincsen olyan elvakult szerelmi szenvedély, nincsen olyan szoros páros kapcsolat, amely a harmadik jelenlétét kiküszöbölhetné. Ott kezdődik a szenvedély, ahol két em­ ber egy. Ezt a minden tapasztalatukkal ellenkező élményt azonban egyikük se tudja tartósan elviselni. Ha nem tudják elérni, hogy az egyből ismét kettő legyen, akkor el kell pusztulniok ebben a tapasztalataikkal ellenkező világ­ ban. Vonzó a szerelmi halál, de csak kevesen képesek rá. Egyszerűbb és köz­ napibb megoldás, ha ott áll mellettük a harmadik. Vele fognak harcolni azért, hogy egyek maradhassanak. Ha álnok taktikával sikerül kiszorítaniok maguk közül, holott ők tartják fogva, nehogy egyek lehessenek, akkor még mindig mellettük marad az árnya. S ha cselesen kilépnek az árnyékából is, akkor a lelkükben cipelik tovább. Nem lehet eldönteni, hogy e jelenlétnek melyik for­ mája a nyűgösebb avagy kéjesebb teher. Ha erőszakos testi valójával van je ­ len a harmadik, akkor egy testileg idegen erő kiszolgáltatottja vagyok, s így billentem a helyére a szerelemtől megzavart világképemet, s ennek megfele­ lően a páros játék is izgalmasabb; ha párosunknak még a harmadik árnyéká­ ból is sikerül kilépnie, akkor én vagyok az úr a házban, de függetlenül attól, hogy az áldozatot ki hozta, az emberáldozattal kell közös életet vezetnem, te­ hát megint a szerelmi halál közelébe kerültem. Marad az egy, ami a tapasz­ talataim szerint mégis kettő. A harmadikat meg lehet ölni, hogy ne kettő le­ gyen, aminek egynek kell lennie még akkor is, ha kettő; a vér szaga mara­ dandó. Barátom, aki egy akkoriban divatos terézvárosi tánciskolában ismerke­ dett meg ezzel a lánnyal, azon fiúk közé tartozott, akikről nem kis élvezettel azt mondják a lányok, hogy csúnya, mint az ördög. Egy ilyen kijelentésnek persze egyáltalán nincsen olyan jelentése, mintha nem tulajdonítanának kivé­ teles értéket az illetőnek. Ha egy fiúról azt mondták az akkori lányok, hogy csinos, jóképű, szépfiú, avagy pestiesebben szólva fessnek nevezték, akkor ezzel nem mondtak többet, mint hogy lehet vele járni, ki lehet tűzni emblémá­ nak, elmegy a dolog, mert az illető nem büdös, nem púpos, nem egy hájas 603

disznó, a tenyere nem izzad, nem zörögnek a csontjai, egy ideig hordani lehet, miként a divatos ruhát. A hierarchiában valamivel magasabb polcon álltak azok a fiúk, akiknek nem voltak se különösebben vonzó, se különösebben ta­ szító testi jegyeik, de jól tudtak szövegelni. A jó szöveg persze nem jelent­ hette azt, hogy az illető csak nyomja a sódert, tehát válogatás nélkül köpi a szöveget magából, mert az ilyen fiúk igen alacsonyan, tán a legalacsonyabban álltak a hierarchiában. A jó szöveg ugyanis azt jelentette, hogy a kapcsolat­ nak kockázata van, a jól megválasztott szavak elkábítanak, és kábaságomban nem vagyok többé ura magamnak; a játék vérre megy. A hierarchia legmaga­ sabb polcán pedig azok osztoztak, akik csúnyák voltak, mint az ördög, illet­ ve olyan szépségesen szépek, mint az angyalok. Ez utóbbiaknak mindig volt valami titkuk, ezt a titkot kellett megfejteni, s a titokfejtés leghatásosabb esz­ köze nem volt más, mint az érettük való feltétel nélküli rajongás. Ezekkel a fiúkkal kapcsolatban senkinek nem jutott eszébe bármiféle jelzővel illetni a szépségüket, hanem kizárólag erről az állítólagos titkukról i llett beszélni, mintha a titok a szépség szinonimája lenne. Ami igen nagy bölcsességre vall. Ha ugyanis egy fiú szépségét angyalinak nevezném, akkor megszűnik közön­ séges fiú lenni. Ha viszont megfejtésre váró titkáról beszélek, akkor e nyelvi kerülőutat választva fenntartom annak a lehetőségét, hogy közönséges fiúként tegyem magamévá azt, ami angyali és szépséges, s ami tán a titok foglalata lenne. A formájára vágyom, ám a filiszterek esztétikájának szabályait követ­ ve, mindeközben úgy teszek, mintha a tartalmát keresném. S ugyanennek a szellemi műveletnek az ellenpróbáját végezték el ezek a nagy ravasz lányok, amikor valakiről azt állították, hogy csúnya, miként az ördög. Az ördög bűn­ re csábít. A bűn az egyezményesen megfejtett, tovább már nem részletezhető élettitok. Ha az angyali szépség a beteljesíthetetlen rajongást hívja elő, akkor az ördögi csúnyaság az egyezményesen kötelező, szűzi állhatatosságot. A szép­ ségnek akaratom ellenére mondok igent, a csúnyaságnak akaratosan kell ne­ met mondanom. Annak a lánynak, aki társat keres magának, az a próbatéte­ le, hogy e két szélsőség között csapongjon. Hol igent kell mondania arra, amire valójában még nemet mond, hol nemet kell mondania arra, amit való­ jában egész lényével igenei. S ha a fiúk angyali szépsége mindig a titokkal párosul, mégha e titok nem más is, mint a mértékkel leplezett bárgyúság, akkor az ördögi csúnyaság­ nak mindig jó szöveggel kell párosulnia. Ez nem is lehet másként, hiszen a szépséget a jóval, a csúnyaságot a rosszal társítjuk. Aki pedig a testével eleve a jót birtokolja, miért erezne késztetést arra, hogy még jobb legyen? Míg aki eleve a rosszat birtokolja, szinte az akarata ellenére arra kényszerül, hogy kihasználja azon képességeit, amelyek jobbá tehetik annál, mint amilyen. A szépség mozdulatlan és hallgat, a csúnyaság mozog és beszél. Se angyali szép­ ségéről, se ördögi csúnyaságáról senki nem tehet, valamit mégis tesz vele. Mindig a lehető legnagyobb ámulattal vettem tudomásul, amikor a lá­ nyok jelzőkkel illették a barátom küllemét. Hízelgett nekem, hogy ilyen csá­ bítónak látják, de meg sem fordult volna a fejemben, hogy csúnya lenne vagy ördögi. Lassú voltam, ő gyors, lusta voltam, ő pedig igen élénk, én hajlottam a mélabúra, ő derűs volt, én gyengének gondoltam magam, bár soha nem vere­ kedtem, ő erősnek gondolta magát, holott gyakran alulmaradt. Sorolhatnám tovább, sorolom is. Mindketten a bátorság erényes fényében óhajtottunk tün­ dökölni, ő azonban esztelenül vakmerő volt, én pedig inkább gyávácska a sok megfontolástól. Ő szoros kapcsolatokkal összefűzött, kiterjedt és törekvő csa­ ládban élt, felnőtt, nős, és házasulandó fiútestvérek között, én meg egy olyan 604

széthulló családban, amelyben a liberális szemlélet még a meglévő kapcsolato­ kat is hajszálvékonnyá lazította, teljes önállóságra és függetlenségre ítélt árva­ ként. Ők egy olyan társadalmi pozíció felé tartottak, amelyet mi éppen elhagy­ tunk. Ő gazdag kötöttségeivel együtt szabadabb volt, mint én a teljes kötet­ lenségemmel. Elméje bármit, készségesen és gyorsan fölfogott, jeles tanuló volt, kiváló, képzett testű tornász, mert szerette a versengést és fontos volt számára az eredmény, míg én minden előre megrágott tudást bizalmatlanul fogadtam, undorodtam attól, hogy mások tapasztalatával éljek, bukdácsoltam, olykor meg is buktam, és nevetségesnek éreztem az idővel, az ügyességgel vagy az erővel való versengéseket. Unalmasnak láttam a saját szabályos ar­ comat, és szabálytalan arcának láttán izgalom fogott el. Értékesebbnek érez­ tem erős testének barbár illatát, mint a magam kulturáltan közömbös száraz­ ságát. Jól kiválasztott minket ez a lány magának. Barátságunk erősebb lett attól, hogy nem tudott választani. Helyesebben, éppen abban állt a választása, hogy egyszerre mindkettőnket kiválasszon mások közül. De ha ellenséges érzelme­ ket tápláltunk volna egymással szemben, akkor se tudtunk volna elszakadni, hiszen benne tartoztunk össze. Ennél kíméletesebb eszközökkel nem vívtak kíméletlenebb küzdelmet. Mintha eleve abból indultunk volna ki, hogy egymással behelyettesíthetők va­ gyunk, s ha a lány mégis választani fog kettőnk között, akkor az semmiképpen nem lehet a személyiségünk értéke fölött gyakorolt ítélet. A hiúság és a félté­ kenység tombolása kijelöli azokat a tulajdonságokat, amelyek gyönge lábon állnak, s így billenti meg a személyiség egészének egységét. Igaz, erőt is köl­ csönöz, ám az ilyen erővel mindig csak átmeneti győzelmeket lehet elérni. Nem voltunk egymásra olyan féltékenyek, ami által a bőrünket a hiúság vásárára kellett volna vinnünk, az egymáshoz való viszonyunkban zárt és sértetlen ma­ radt a személyiségünk, s ezzel alaposan megnehezítettük a leány abbéli törek­ véseit, hogy lehetséges gyöngeségeink fölötti ítéleteibe kapaszkodva válasszon kettőnk között, avagy a saját egyéniségünk sérülésének fájdalmában, mi ma­ gunk merítsük ki önmagunk erőit. Óvatosan kerültük a hármasban való talál­ kozásokat. Arra a pilisi kirándulásra, s ezt csupán példa gyanánt említem, a barátom egy másik lányt hozott magával. Közös szerelmünk az egész kirándulás alatt, kizárólag az én kezemet foghatta, ami közel se jelentette azt, hogy az én keze­ met fogja, hiszen mindeközben lelkének másik lehetőségét vitték az orra elől, teste félig telten a kezemben maradhatott hát, de lelkének féltékenységtől és a veszteség félelmétől gyötört másik felét mindvégig a barátom vezette. Lát­ szólag az enyém lett, holott nem engedett el, valójában az övé maradt, holott hozzá se ért. Egy nyúlánk, barnabőrű, húszéves pincérlány vállát karolta át a barátom, így lépdeltek előttünk. Ugyanakkor szeretnék elkerülni minden olyan jellegű félreértést, miszerint az én rovásomra igyekezett volna féltékenynyé tenni őt. Nem, barátom jellemétől minden nemű alattomosság távol állt. Kitérői, félrelépési kísérletei és futó kalandozásai abból a körülményből kö­ vetkeztek, hogy ellentétben velem, tőle a testi érintkezés minden formáját megtagadta a leány. Ők végeérhetetlen sétákat tettek, állítólag igen mély be­ szélgetésekbe bonyolódtak, a halálról, a feltámadás lehetőségéről, a szerelem­ ről, a tisztaságról, a barátságról, és más, hasonlóan fontos témákról cseréltek eszmét, s mindössze kétszer került sor arra, hogy ajkuk a maga néma módján, testük egymás iránt táplált vad érzéseiről beszéljen. Ennek a jelenségnek, bár­ miként gondolkodtam is felőle, sokáig nem találtam a magyarázatát. Még ar­ 605

ra is gyanakodtam, hogy semmi nem igaz belőle, hanem éppen ellenkezőleg. Mert magamban elaltattam ugyan azt a vágyamat, hogy azt csináljam vele, amit csinálni szerettem volna, s valamennyire a féltékenységemet is az ellen­ őrzésem alatt tudtam tartani, a képzeletem mégis működött, s óhatatlanul azoknak a jeleneteknek a képeit küldötte nekem velük kapcsolatban, amit magammal kapcsolatban meg kellett tagadnom. Oly óvatosan bántunk egy­ mással, hogy még azt se tudtuk pontosan, mikor találkozik másikunk a lány­ nyal. Ám amikor úgy sejtettem, hogy most éppen találkoznak, akkor igyekez­ tem magányba vonulni, s mint valami túlfűtött motor, az édes fájdalmak és kínzó kéjek robbanásait hallgatva dübörgött velem a képzelet. Nem vitt előre, hátra se ment. Egyetlen helyen időzve lüktetett. Képzeletemben azt folytatták ők, amit mi abbahagytunk, vagy más irányokba finomítva térítettünk el. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy velük most majd bekövetkezik, ami ve­ lünk nem következhetett be. Rögeszmésen figyeltem az arcukat, biztos voltam benne, hogy nyomot hagy. Nem sikerült fölfedeznem semmiféle változásra utaló nyomot, hiszen magamnak se volt tapasztalatom arról, hogy egyáltalán milyen nyomokat kell keresnem ilyen esetben. Mi, ketten, a barátommal, soha nem beszéltünk arról, hogy a lánnyal való találkozásainkon mi történt, vagy mi nem történt. A lánytól tudtam meg, kis késésekkel, töredékesen, mint ahogyan a barátom is tőle tudhatta, amit tudott. Ám ezek az értesülések se a közvetlen közlés formájában jutottak a birtokomba, hanem inkább a vitáink, veszekedéseink, szóbeli tombolásaink hulladékából válogattam össze. És nem értettem. Egy kemény, rettenthetetlen és kíméletlen férfinak kijáró tisztelettel fi­ gyelt a barátom. Ő szintén az értesülések törmelékéből dolgozott, s tudhatta, hogy ha azt nem is, de többet értem el a lánynál, mint amennyit ő elért. Büsz­ ke volt rám, lelkem hálásan szétolvadt ebben a büszkeségben. Barátom férfi volt, én akkor még fiú maradtam. Ez a kijelentés persze csak abban az esetben jogos, ha a férfiasság egyetlen mércéjét a női testbe való behatolásban látjuk. Ennél azonban valamivel bonyolultabbak ezek a kamaszkori történetek. És a bonyodalmak még azokat se kímélik, akik különben hajlamosak az ilyen egy­ szerűsítésre. Mert bármilyen óvatosan bántunk egymással és főleg önmagunkkal, az alig érzékelhető súrlódások által támasztott hallatlanul erős energiák mégis kilöktek bennünket azokról a pályákról, amelyeket a bárgyú közmegegyezés még szentesít. Mágikus pillanatok volta ezek, értelmünk fölmondta a szol­ gálatot. Kétéves kapcsolatunk utolsó nyarán, mielőtt elutaztak volna Dömösre, szabadtéri koncertre mentünk. Ezeket a nem túlságosan igényes koncerteket az állatkerti pálmaház díszkertjében tartották, ami akkoriban regényes kör­ nyezetnek számított; kellemesen szeljárta hely volt, hatalmasok a platánok és a tiszta nyári égen ott tündökölt a hold. Ha nem verték teli erőből, nagy pedá­ lozásokkal a zongorát, ha a zenekar nem csapott elegendő zajt vagy a szólis­ ták nem rikoltoztak eléggé, akkor hallani lehetett a bezárt állatok öblös üvöl­ tözését, a hátunk megett kattogó áramszedőkkel, duruzsolva fordult be a sar­ kon a hetvenkettes troli, és régi slágerek foszlott taktusait lökte közénk a szel­ lő a kései órákig forgó, kivilágított óriáskeréktől. A leány tiszteletre méltó zenei ismeretei soha nem altatták el bennem azt a gyanút, hogy valójában a botfülű lények osztályába tartozik. Kifejezetten ostoba ábrázattal hallgatott zenét, mint akinek minden erőfeszítése arra irányul, hogy hallja, amit hall, s ettől aztán nem hallja. A társasági jelenlét kigyakoroltan merev közönyébe 606

burkolta a lelkét, a szemét illedelmesen lehunyta vagy éppen tágra nyitotta. A kínok kínja volt zenéről beszélni vele. Állandóan a zene mondanivalójával volt elfoglalva, beszámolt a zene által kiváltott mély érzéseiről, és ennek kife­ jezésére mindig kínosan ható hasonlatokat talált. A zene hol olyan volt neki, mint egy vízesés, hol olyan, mint egy méltósággal hömpölygő folyam, zúgó erdő, vihar. „Dömösön éreztem így magam, amikor anyuval kisétáltunk a me­ zőre és a kis pacsirtákat lehetett hallani." Ilyeneket mondott. Ostobaságával felbőszített, pirultam belé, hiszen ha lenne igazság a földön, akkor bibircsókos, bűzös boszorkánnyá kellett volna átváltoznia, miközben így beszélt. De szép maradt. Chopint és Debussyt mindenesetre hosszú időre meggyűlöltette velem; nem értettem, miként lehetne jó ez a zene, ha ilyen érzelgős szavakat fakaszt. Barátommal ebben is alaposan különböztünk egymástól; én nem szí­ vesen beszélgettem komolyabb témákról a lánnyal.

PETRI

GYÖRGY

A séta Lassú sétánk k ife lé az életből, ahogy halad, torlódik az alkalm i társaság, ahogy elm aradozunk, összébbverődünk, előresietünk és félreállunk - érdem es figyelm ünkre. Épp m ivel a tapasztalás csak ránk tartozik, tanulságmentes és kimondhatatlan, önnön teljesültébe vesző: fullánk és cukor. „Az édes szúrás diszpozíciója." M ondotta volna az ifjukor, rég, log ikai öröm ök idejében. M ár a vénülés kedvét nem leli ilyesmiben. Csak ami elem zetlenül is valam i - egy jó mondat, egy hibátlan kavics az számít. Persze, mi az, hogy „ jó" ; persze, mi az, hogy „hibátlan"? Felvethető, hogyne. Csak éppenséggel nem vetem fel. 607

Az utánunk jövő tuszkol is, m arasztal is, ahogy terel. De azért m egőrizhető némi méltóság. Irány és tem pó szabadságának több mint látszata. Lassítás, szaporázás, elkalandozás joga gyakorolható (m ég ha mint jogot nem opportunus is emlegetni). Sétánk, m indenesetre, sétaszerű. Nem lehet mondani, h o g y . . . Szóval, ezt hagyjuk. Namármost a legvége, a pont, ahol az eső víz lesz vízeséssé, a göm bölyű átbukás p illa n a ta ----Csak a gránitkáva abszolút síkossága m egfo gható. Jó l m ondom : csak az - amennyire. Térjünk vissza az útra. Ha szórakozottságunk szóra bírja a szóra nem érdem est - nem az út hibája. M ondjuk: Az út érdekes. Az út szép. (Valóban az.) Járju n k és lélegezzünk.

Reggeli kávézás Szeretem az őszi hideg szobákat, ülni korareggel összehúzott köntösben a kitárt ablaknál, vagy a tetőn, párolog a völgy m eg a csésze kávé - ez hűl, amaz m elegszik. S okasodik a piros m eg a sárga, fogyatkozik a zöld, pereg a sárba a sok levél - halom ban a nyár devalvált pén ze: oly s o k ! oly sem m itérő! Lassúdan k é k b e vált az ég ham vasszürkéje, enyészőben az enyhe borzongás. K özelednek a nappal-dagály türelmes, óriás tolóhullámai. K ezdhetek f olytatódni. M egadom magam egy szem élytelen felszólító m ódnak.

SZÁ VA I

GÉZA

Érzelmes, szép művészregény* R észletek A Mester sóhajtva huppant le az ágyra, könyökével leitatta homlokáról a verítéket, bal lábát jobb térdére húzta, jókora pocakja fölött áthajolva ki­ oldotta cipőfűzőjét, s földre dobta a lábbelit. Ugyanezt a műveletet szuszogva megismételte a jobb lábával, majd enyhén hátradőlt, és úgy ültében kama­ szosan zsebre vágta mindkét kezét; szórakozottan, de elégedetten nyújtóz­ tatta, mozgatta, tornáztatta lábujjait; agyában kép villant: egy kifejező arc, két jellegzetesen összedörzsölt kéz á la „na, ezen is szerencsésen túl va­ gyunk . . . " Arc, kezek - az „elégedetten dörzsöli össze a tenyerét" érzését jól megfogalmazza a montázs; no de - merengett a Mester - én itt ülök az ágyon, kezem a zsebemben és elégedetten dörzsölöm össze a lábaimat: az „elégedet­ ten dörzsölöm össze a kezeimet" érzése zsebredugott kézzel, kézdörzsölés he­ lyett lábdörzsöléssel. Dörzsölt fickó, aki ezt így százszázalékosan filmre viszi. Hogy egy fáradt, hájas öregúr szeretője hálószobájának ágyára heppen, fúj­ tat, törölgeti a homlokát a zakója u jjával, aztán enyhe szégyenkezést legyőző ugyancsak enyhe elszánással - ezidáig vágás nélkül, egy az egyben peregne a képsor —bal lábát jobb térdére húzza, leveti a cipőjét, előbb egyiket, utána a másikat, zsebredugott kézzel elégedetten hátradől, talán egy kis kamaszos fütyörészés, na de most: mintha kezét, elégedetten dörzsöli össze lá b a it. . . Mi a fenét összevágni? Megkönnyebbültséget árasztó kövér arc, a két össze­ dörzsölt lá b . . . Talán: az öregúr kilép munkahelye kapuján, bár fáradtan, de méltóságteljesen a kocsihoz vonul, beül, hátradől - , olyanformán, ahogy az ágyon fog eltespedni, még mielőtt cipőivel bajmolódna - és elégedetten dör­ zsöli össze a kezeit. Arc, összedörzsölt kezek. Aztán — majd később, a cipő­ vető ágyjelenet után - még egyszer ugyanez a megkönnyebbültséget árasztó kövér arc, az összedörzsölt kezek bevágása után pedig a talpak, lábfejek kéjes egymáshoz fenésénél hosszan elidőzne a kamera . . . Hosszú, bonyolult, ko­ mikus, holott olyan egyszerű és egyáltalán nem nevetséges - a Mester nem érezte magát annak - amikor egy fáradt, öreg férfi, szeretője ágya szélén lehúzván a lábbeliket, összedörzsöli lábait. A Mester elkedvetlenedve tűnő­ dött. Talán más nézőpontból, ingatta meg hatalmas, húsos körtéhez hasonló fejét, talán ha a szép, szőke szerető felől láttatnánk az összedörzsölt kezek hangulatát kifejező lábjelenetet. . . Igyekszik haza a sima, szőke szépség (a fenébe, a lábdörzsölés nélkül is haza kell hozni őt is, nemcsak ezért kocsikáztatnám) mereng, a közelgő találkozáson járhatnak a gondolatai, arcán kis, várakozó feszültség, akár a járókelők arcán, akik ebben a - légyott előtti - órában haza igyekeznek, s ha bevágják magukat a kocsiba, a taxiba, az autóbusz ülésére, elégedetten dörzsölik össze a kezüket, mert már vége, mind. * V. ö.: Szépirodalom, széphistória, szépregény

609

járt vége valaminek, s kezdődhet valami egészen más, és ezt nézi, ezeket a kezüket dörzsölő férfiakat nézi a feszes arcú, már nem egészen fiatal nő (akár apja kézdörzsölő képét is be lehetne vágni, vagy egy rokonét, egy nagybácsiét, azét, akit tisztel, szeret, s aki később még feltűnne a filmben, s ezzel az illető belépése, sőt pozitív színben feltüntetése is meg lenne oldva; egy füst alatt annyi minden elputyukálva. . .), s a kissé feszült, beteljesülésre számító elé­ gedettségérzet képeivel és emlékképeivel a fejében találkozna hájas, öreg sze­ retőjével a nő, ezzel a merengő mosollyal aláfestett, de nem túlzóan célzatos képsor kísérné őket a szobáig . . . A férfi leheppen az ágyra, a nő az ajtó mellett áll, elrévedezve figyel. A férfi leveti cipőit, zsebredugott kézzel hátradől. A nő az ajtó mellől álmatagon „átnéz" rajta. Visszatér egy kép: valaki elégedetten kezét dörzsöli. A férfi hátradőlve, a kamera lecsúszik az élvezkedő lábakra. Az öregúr élveteg arca. Kissé távolodva - az ajtó mellett álló nő helyéről és látószögéből - az elernyedt, kövér kisöreg totálban; mintha kezeit, elégedetten dörzsöli össze a lábait. Ez az. Nagyjából. Mondjuk. M ajd: a nő arca észlelhetően ellágyul. Felkapja a fejét; úgy kapja fel - alig - a fejét, mint aki megrázza, mint aki kiráz belőle valamit, és megindul az ágyon szuszogó öregúr felé. Aki paradoxiális, ám kifejező mozdulatot végez a lábaival, de aki nem komikus, mert a kissé hűvös, még fiatal szőke nő és a kamera nem látja annak. A Mester felnyög az ágyon, ültében az ajtó felé fordul, ahhoz képest elég mozgékonyan forog a feje és a dereka a hájban. Az utcai kosztümében túl ko­ molynak és soványnak tetsző szőke nő sokatmondó tekintetével találkozik. Hm. Mosolygó tekintet. Van ilyen, filmezhető. Kihozható. Láttatható. A sokat­ mondó, mosolygó tekintetű szőke nő így nem volna szépnek - talán csak kel­ lemesnek - láttatható. Kosztümjéhez alkalmazkodik; az arc, a pofacsont, az arcéi, a homlok vonalai sematikus rajzba illeszkednek. Szolid, vidéki angoltanárnő. Somolyog - ez nem angolos, nem vidékies, nem tanárnős. Ugrató. A Mester összevont szemöldökkel nézi, amint szeretője végre megmoc­ can, egy polcra dobja a kalapot, melyet a belépés pillanatában vett ki szóra­ kozott vendége kezéből - mikor? ráncolja homlokát az öregúr —, aztán leveti és bal karjára dobja a kabátkáját. Így már sokkal vonzóbb, nem tűnik sovány­ nak, hogy a blúzon átsejlik a teste; árad, áramlik, nem rejti a ruha. Mosolya is nőiesebb. Megindul, mentében mondja kedveskedő, heccelődő kárörömmel: - Aki buta, kétszer fárad . . . Elszórakoztál, faszikám. Feltornáztad a lábaidat a pocakodhoz, de csak a cipőidet vetetted le. A zoknik miatt meg kell ismételni a mutatványt. A Mester kedvtelve nézi a nőt. - Én érted mindent. Még ezt is. De nem mozdul. Bosszankodik; valóban le kell vetnie a zoknikat. . . A nő a szekrényajtónál áll, megfordul, ellenőrzi, figyeli-e a férfi. Ígéretes pillantással kilép a cipőiből. Így mindjárt kedvesebb, mint holmi sarkokkal felpockolva; olyan édesgetni való, mélázik a mester. Szeretője lassan kitárja a szekrényajtót, a Mester vár, tudja, valami huncutság készül, hiszen - hirte­ len eszébe ötlik - bizonyára nem véletlenül állította pár nappal ezelőtt a nő ugyanehhez a szekrényajtóhoz, „lássuk, mekkorát nőttél, faszikám. Évente 610

meghúzzuk a vonalat. Nyugi, ahogy töpörödsz a sír felé, emeltetem a szek­ rényt. Ez egy konstans vonal, biológiai állandó lesz, na, gyere bátran, faszika!" Nyílik a szekrényajtó. S a Mester megpillantja a belső oldalra applikált árnyképet: a sajátját. Életnagyságban. A fekete sziluett feje búbja pontosan a ceruzával bejelölt biológiai állandót érinti. Az árny kezében füstölgő - a Mester mosolyog: „elmaradhatatlan" - szivar vége az ajtó szélénél parázs­ lik; a hamu az ajtó élén peregne le a földre, azaz, a szőke nő csípőjére hulla­ na, aki fenyegetőző mosollyal lassan, vontatottan az árny égő szivarjába kivont, parázsló fegyverembe, dohányból sodort bajvívó tőrömbe, vigyorog a flegmatikus férfi - , azaz szándéka és lehetősége szerint: az árny égő szi­ varjának dől. - És felrobbanok! - játszik tovább a nő, testét szorosan a nyitott szek­ rényajtó éléhez szorítva. Majd hátrább lép, az ajtót is mozdítja, hogy a Mes­ ter szemtől szembe láthassa saját, gyilkossá leendő sziluettjét és robbanással fenyegetőző szeretőjét. . . Ebből a szögből már világosan áttekinthető: bár a szivar a női testet tartó egyenesen parázslik, mégsem érheti azt el, mert ahol érintkezne vele - ott a mell és csípő közötti, az egyeneshez viszonyítva ho­ morú hús- és bőrvonal húzódik. Valóban húzódik, nézi a Mester az ajtóra ilyen biztonságosan tapadó nőt, valóban elhúzódik, elkecsesedik ez a test a tűztől; mintha az árny szivarjának parazsától válna - szemlátomást - kar­ csúvá, karcsúbbá. - Amúgy se robbanhatnál - a hájas férfi megelevenedik az ágyon, len­ dületet vesz, feláll, s miközben beszél, ledobja zoknijait - , nem robbanthat­ nál, mert többször mondtam neked, hogy te nem vagy egy szexbomba. - Pukkadj meg. - Csupán akna. Aknát mondtam, szex-aknát. Ez vagy te. Bombát csak én csinálhatok belőled. A szőke nő „lenge hálószobai textíliákba" öltözik, gyors mozdulatokkal, mint forgatásokon, mikor a Mester kiált: „puccos textíliákba, hölgyeim, sies­ sünk, ne feledkezzünk meg arról, hogy egy katona három perc alatt vágja magát téli egyenruhába. Nehéz téli mundérba, hölgyeim". - Ha téged elengednélek sétálni egy vidéki városkában, ahol senki nem ismer, egy férfi sem figyelne fel rád. Rájuk dobhatnád magad, semmi robba­ nás . . . Hetekig se fognál egy valamirevaló pasast. Pedig szép vagy. Nagyon szép. A Mester lelkesülten sétál a meztelen lába alatt süppedező szőnyegen. „Boldogok a talpaim." A bolyhok néhány pillanatig tartják a matt, fénytelen nyomokat, majd fényesen felegyenesednek, eltűnnek, feltöltődnek a talplenyo­ matok. „Talplenyomat vevő" szőnyeg - a szókapcsolat berögződik a Mester agyába, miközben beszél, belefeledkezve kerülgeti a bútorokat, és magában, szeme mélyén képsort figyel: valaki - háttal neki, a nézőknek - gyalogol a hóban. Érintetlen, szűz hómezőben. A Mester hosszan követi a hóba élesen, súlyosan belepréselt lábnyomokat, melyek lassan ismét feltöltődnek. Bár hó nem h u l l ... Kinő, akár a fű; gyorsított felvétel. „Valaki átment a havon" - a Mester gyönyörködve bólint. - Csak ez a szépség nem látszik, rejtett. Rejtett, mint az akna. Véletle­ nül robban. De váratlan hatása félelmetes. Ha valaki egyszer abban a város­ kában rájönne, milyen szép vagy, nem szabadulna tőled, halálosan megsebe­ sülne és vagy rejtegetne, vagy közszemlére vetne, ribanccá tenne. . . Persze, mégiscsak nagyon kicsi ennek az egésznek a valószínűsége. A te szépségedet 611

láthatóvá kell tenni, és ez nálam nélkül nem megy. Ehhez én kellek. Az aknát bombává csak én alakíthatom. - Hogy lehet valaki ilyen névvel ennyire beképzelt?! Hogy nem süllyed valaki egy ilyen névvel a föld alá? Miért nem változtatja meg? Ez egy giccses ügy, faszikám. Giccses faszika, „Giccs-cock". Heh, a kis orosz színésznő azt mondja a Hamletnek: Gamlet, majd megkérem, ejtse a nevedet, magnóra ve­ szem és . . . - Nem érdekel, apámnak jó volt, én miért vágnék föl?! Büszkén viselem! - Mint az első ünneplő ruhádat tizenkét éves korodban! Épp úgy állsz, pózolsz a nevedben és a zakódban most is, miért nem veted le? A Mester csodálkozva néz végig magán, valóban rajta van még a zakója. Ledobja, nyakkendőjét tágítja, s mint hurokból, kihúzza belőle a fejét, inge ujját parasztosan feltűri. Sóhajt, vaskos bőrszivart vesz elő. - Valóban szeretsz te engem, faszikám? A kérdés őszinte kíváncsisággal hangzik el. A Mester hosszan és boldo­ gan szívja meg szivarját. - Azt nem szeretem, amikor így szólítasz. - Ne haragudj . . . Szeretsz te engem? - Ühüm. - Becsületszavadra? - Bizonyisten! - Én is nagyon szeretlek téged. - Őrizze meg a fennvaló a jószokásodat - nevet a Mester és óvatosan az ágy szélére ereszkedik. *

- Ilyen az élet - mondja a Mester bölcsen, hátát az ágy támlájára helye­ zett párnának vetve. — Ilyen az élet - ismétli. „Filmezni kellene" — gondolja, miközben bal kezével a hozzásimuló, elpilledt szőke nőt simogatja. Megint soványkának, gyerekesnek, tanítónénisnek tűnik, „összeesett, lelohadt, ez az: lelohadt a teste, hogy kielégültünk". Felülről, a falon túlról kellene filmezni: válla, könyöke, térde kerülne előtérbe, erős kontrasztokkal; szinte szúrnának, „képileg, hm". Szeretkezésben, szeretkezés után összeroskadt nő, vidéki sovány vénkis­ asszonynak visszaroskadt nő, aki az imént dúsan szikrázott, ragyogott, igen, ez az: „szépségben tombolt". Vén, hájas róka szemből. Hátát a párnának vetve élvetegen szétterül az ágyon. Jobb kezében füstölgő bőrszivar, könyöke mellett mozgatható polcon vagy asztalkán feketekávés csésze. Bal tenyere szórakozottan tapintja-simogatja jókora pocakja mellett, „annak árnyékában", gyűrött ágyneműk között alig felfedezhetően, „kis szürke verébként" - ez az, a Mester kifújja a füstöt - majdnem szánalmat, nem, „pozitív szánalmat" - ez az, mély szippantás - , együttérző szeretetet kiváltó kis madárként húzódik meg a szőke nő. A kamerával mérhetetlen önelégültséget, önbizalmat árasztó vigyori, há­ jas arc néz szembe. A Mester lepillant maga mellé balra, gyöngéden tapintgątja szeretőjét - ujjbegye eljátszadozik a bőrén majd a lepedőt kezdi lassan gyűrögetni; a nő féloldalasan fekvő alsó, nyújtott lábát teljesen beteríti, eltünteti vele, a felsőt, a has mellett pihentetettet pedig félig kitakarja: addig rendezgeti a lepedőt, míg az a behajlított, felhúzott lábat csak combközépig rejti el, azon 612

alul meztelenül hagyja, Egy szemlélő, egy kamera elé így kecses vonalú láb, túlságosan, ingerlően telt - „egyenesen túlcsordult, ez az" - dús comb kerül. Az önelégült arc alatt szerénykedve reng szembe a kamerával a több­ rétegű toka. A Mester megveregeti szeretője csupasz vállát, majd hirtelen még job­ ban magához vonja, hatalmas, vaskos karjával szinte hóna alá öleli az össze­ gömbölyödött nőt. A hájas mágus széles, toka-hullámokba vesző, rajtuk továbbáradó mo­ sollyal néz, szája bőrszi vart, tekintete meglepetést tartogat. Kifordítja bal kezét: tenyerén pici, könnyű nő kuporog. Fenekét mintha a tenyérre méretezték volna. A mágus kiveszi a szivart a szájából, jobb kezét szélesre tárja - benne a füstölgő szivar vastag, gyújtózsinórszerűen meghosszabbodó, figyelmezte­ tően kiegyenesített mutatóujj. Tokáján, száján vigyor, szeme összeszűkül, bal keze előrelendül: a kamerával szembehajított törékeny, vékony, kicsi nő be­ gyes galambként röpül. Vágás. Nem tudni, lecsapott-e az objektívre, vagy előtte fölívelt és tovább repült a levegőben. A mágus megszívja a szivarját, arca változatlan, épp csak „két szeme hajlong" - öntelt szerénységgel, „ó, köszönöm, köszönöm", csukódik néhány­ szor - az egész lomha test helyett. A pici nő ott a bal tenyerében. Jobb kar megint szélesre tárva. Bal markából, oldalt, kifelé, mint ahogy az úri alamizsnát szokás ejteni - a kövér mágus könnyedén odaveti a csöpp nőt; csak úgy, „oda" . . . Az megnyúlik, vékonyan, izmosan tekereg a levegőben, egyetlen mutatóujjal függ a trapézon. Többszörös szaltó. A mágus reng és mosolyog, szeme hajlong. A kis nő a tenyerén kuporog. A mágus keze lendül, maga felé: ahogy egyik kezünkből a másikba do­ bunk egy almát, vagy ahogy nagy hőségben szembeloccsintjuk magunkat egy marék hideg vízzel. A pici nő átrepül a pocak fölött, terebélyesedik, mint dombon elgurított hógolyó; máris ott a mágus jobb karjában: duzzadó fenekű, lágyan domború hátú, kívánatos nő feszül igéző félprofilban a hájas férfira. - Fáj a pocika? Nyomom? - érdeklődik a Mestertől a szeretője, aki ad­ dig fészkelődött, míg át nem gurigázta magát bal oldalról jobb oldalra, s be­ szorult az ágy támlája és partnere kiterjedt hasa közé. - Nem fáj - nyugtatja meg a Mester. - Így sem? - kérdezi a nő, könyökével a hájba döfve. - Így sem - vallja, mint dacos kisgyerek, miközben szeretője bűnbá­ nóan simogatja az ütés helyét. „Kitol velem, s meg is puszilja", a hökkent Mester az ég felé bámul; ha felülről filmeznék, s a háttér nem kínálna támpontot — és ugyan milyen támpont az ágyrészlet felülnézetből?! - úgy tűnhetne, egy gyönge nő nagy, kövér felnőtt-bébit tart, cipel a karjában, becézi, felnéz az arcába, lám, az öreg baba elégedett-e, hogy amíg cuclisüveg-vastag bőrszivarját szívja, a ked­ ves kis néni ilyen lelkesen hopocálja. A Mester fészkelődik, helyet szorít a párnán, maga mellé húzza-emeli szeretőjét. - Nem is fájhat. Nincs. Árvalányháj. 613

- Mi az? - néz le gyanakodva a Mester. A nő keze az ő messze kidomborodó hasán dobol. - Nem vagy kövér. Ez árvalányháj. Olyan vagy, mint egy riadt árvalány. A riadt árvalányok sosem kövérek. Mindig soványak az árvalányok. . . Ná­ lad a háj csak álcázása az árvalányságnak. Heh, álcázod az árvalányságodat. A háj a barikád, mögéje rejtőzöl, kukucskálsz mögüle . . . De engem nem ej­ tesz át. Sovány vagy és karcsú. A Mester két kézzel öleli át szeretőjét. Szorítja. Kezével, szájával simogatja. „Fényesedsz, duzzadsz az ujjaim begyén.'1 Arcával is megsimogatja. Szájába veszi mellbimbóját, megszívja. Kép: kamaszodó fiú guminőt fúj fel. A mellén. Dugó: a mellbimbó. „Az istenit, hagyod abba?!" A Mester bosszankodva megrázza a fejét, tágra nyitja a szemét, habzsolva nézi szeretőjét. - Ahogy m egszívom a melled, mintha csábosan telt, omló, robbanó ido­ mú stramm nővé fújnálak ... Szóval, te egy felfújt ügy vagy. A nő mosolyogva paskolja a Mestert, vállán két ujjal összecsípi a bőrt és a hajat; ahogy könnyű kombinét pöccent tovább. - Nem azért szeretlek, mert azt mondják, zseni vagy - suttogja a nő. „Utána kellene nézni, a fenébe is, mondjuk a guminőket, úszóguminőket, játékguminőket - ha vannak - , a mellükön fújják-e fel. Amilyen pancser banda, biztos nem jutott eszükbe. Pedig micsoda helyre ötlet, micsoda príma üzlet!" - Tudom, hogy miért szeretsz - a Mester hálásan mosolyog szeretőjére, aki elhomályosuló tekintettel, félig lehunyt szempillák mögül nézi. Így eltűnnek a ráncok, összefolynak a toka redői, a kifejező, fiatalos sze­ mek magukhoz idomítják „arckörnyezetüket". „Így van ez", a Mester tudja. - Ilyen az élet - sóhajt fel boldogan. Karjában duzzadó szeretője simogatja az arcát, a tarkóját. Kezének éle a vállát szántja. Vetkőztető mozdulatok. Mint lenge kombinét, megcsippenti a hajat a háton, könnyedén meg­ emelve kibújtatja belőle a Mestert. A vaskos hájréteget a szoba sarkába dobja és még közelebb bújik a meztelenedő férfihoz. A derekát úszógumiszerűen körbefogó hurkát könnyed mozdulattal úgy veti le róla, mint egy alsónadrágot, kezével tolja, majd felhúzott lábának ujjai közé csippenti és vidáman az ágy mellé rúgja. Mint rövidke selyemsálat tekeri le a tokát. - Édesem - súgja a Mester, aki érzi mindezt; tudja, akár tizenkét évesre vetkőztetheti a nő. Ráhajol szeretője mellére. Aztán a vállára, arcára. Jobbról szenvedélye­ sen magához öleli, és ifjan elsétálnak egy hosszú sétányon. Lábaik nyomán rögtön felnő a homok; lábaik nyomát benövi a homok. „Gyönyörű pár", nézett utánuk a Mester, aztán behunyta a szemét. * - Te még sokáig nem halsz meg, igaz? - kérdezte ártatlanul a Mester szeretője. - Nem hiszem - válaszolta az, és arra gondolt, nemsokára lógó hassal 614

le kell kászálódnia az ágyról. - Dédnagyapám sokáig élt, azt mondják, én az ő alkatát örököltem. De mindenképpen mindegy. Ha közelebbről meghalnék is, ez neked nem árthat: már nagy vagy. Sztár. - Ne beszélj így - nyögte hirtelen fakadt kedvetlenséggel a nő és leszállt az ágyról. Csészékkel, hamutartókkal foglalatoskodott. - Azt mondtad, szeretsz - szólalt meg ismét, nagykésőre. - Ühüm. Nagyon - bólogatott búsan a Mester. - Nagyon. Mit tegyek, ilyen az élet. De attól még hamar meghalhatok . . . Végül is már semmi dol­ gom. Feleségem, lányom biztonságban élnek, téged felfuttattalak, felfú jtalak sztárnak, semmi adósság, semmi feladat. A Mester szélesen vigyorogva, pökhendien pöfékelt. Meztelen szeretője az ágy szélére telepedett, hamiskásan faggatózott: - A feleségedet szeretted? - A feleségemet szeretem! - bólintott és pontosított a Mester. - Engem is, őt is? . . . Melyikünket jobban? - Tudod - mondta a Mester, aki élvezettel rágta a szivar végét, himbá­ lózott, mint amikor a kamerával szembe állva sarkáról lábujjhegyre, lábujj­ hegyről sarkára billenve, zsebredugott kézzel tévéelőadást tart —, tudod, bizo­ nyos, azért mégis jelzem: nagy magasságokban ha mélységiszonyt érzel, sen­ kinek, se neked, se másnak nem jut eszébe mérni, hogy pár méterrel lennebb vagy fönnebb hangsúlyozottabb a mélységiszony. Mert az ilyen méricskélés fölösleges, semmitmondó, inkompatibilis az érzéssel . . . Ha elég explicit vol­ tam?! - Te mindig iszonyatosan az vagy . . . De erőltesd meg magad, egy ilyen iszonyatosan érzékeny zseni csak meg tudja ítélni a két iszony közötti mélységkülönbözetet. - Ezt a tanárnéniséget, ezt benned szeretem jobban, bár hozzá illene, mert ő mégiscsak meghaladta a hatvanat. Míg ha jól meggondolom, te még fiatalnak számítasz. Lemondó legyintés, a nő elrugaszkodott, a Mester utánaszólt. - Azért, ha képzeletem ítélőszéke elé állok, el kell ismernem, hogy egé­ szében véve, egészem ben véve, mert magamról nyilatkozom, jobban tudsz ér­ dekelni bárki másnál. Az agyamat is izgatod. Szeretője tett-vett, s a Mester, mintha ő is csak egy poharat mozdítana tovább - jelentéktelen változás - egyszerűen, csendesen mondta: - Nagyon szeretlek. A fiatal nő éppen háttal állt - a Mester gondosan megválasztotta szavai kibocsátásának pillanatát - , nem fordult meg. Rendezgetni kezdte egy vázá­ ban a virágokat. „Ha egy hájas, öreg férfit meg lehetne mutatni a világnak úgy, ahogyan fiatal szerelmese látja!" A Mester nem tudta, szeretne-e úgy élni, já rni-kelni néhány percet, né­ hány órát, hogy mindenki szeretője szemével nézze. Döntésképtelenségén el­ szomorodott, nyögdécselve lekecmergett az ágyról, sétálni kezdett fel-alá, majd a fürdőszoba felé indult: - Sajnálni foglak a halálom után. Mikor a szobába visszatért, volt valami sietősség a lépteiben. - Azt mondja ma nekem Max, Mester, van egy kitűnő sztorim a szá­ modra, az égből pottyant egyenesen eléd. Valahol olvasta, félretette nekem, hogy ha akarom, elhozza. Kiindulópontnak a forgatókönyvhöz. Egy grófról szól. 615

A Mester a szokásosnál gyorsabban beszélt, s ahogy a szobát rótta, csak úgy mellékesen, magára kapott egy-egy ruhadarabot. A még fiatal nő ült, maga elé nézett, hallgatott. - Ez a gróf teljhatalmú ura országának, amúgy rendes és érdekes ember. Annyira érdekes, hogy egészen különös nemi szokásai vannak. Hogy férfi le­ gyen, mindig szüksége van, elengedhetetlenül, három tényezőre, „már úgy értem a hármat, hogy a nőn kívül", ahogy azt Max barátom egészen ponto­ san megfogalmazta. Az egyik tényező a rezesbanda. Állandóan kell szólnia a katonazenének. Tehát egy nagy zenekar jelenléte és buzgó munkálkodása az első. Hogy húzza a seggalávalót. A második: egyfolytában meneteljenek, vo­ nuljanak az ablak alatt a századok. A harmadik egy medve. Élő, valódi med­ ve, amelyik ott legyen, szabadon csellengjen a színen . . . Max az olvasott mű alapján freudi magyarázatokkal is szolgált. Hogy ez a férfi katonai környe­ zetben nőtt fel, az első képzetei ehhez tapadtak. A medve a vadászatok él­ ményrétegéhez kötődik, no meg ahhoz, hogy a kamaszodó gróf a vadászalbum medvéi közé rejtette az első képeket, melyek kacér, csábos színésznőket ábrá­ zoltak. Azt mondja Max, hogy azért aztán a nő képe, a nők látványa ilyen előzmények után automatikusan medvét is kíván. De millió magyarázattal lehet kitölteni a tények közét, vélte Max, s szerinte olyant választok, ami­ lyent akarok, mert a témát, azt feltétlenül nekem találák ki, nézzek utána, vegyük meg a fickótól, szóval nagyon lelkendezett. Na, ez a helyzet! A Mester megigazította nadrágtartóját, aztán észbe kapott: - A medvét, ha veszélyessé vált, természetesen rögtön lelőtték a mesterlövészek, azt állítja Max. Ha ezt akartad kérdezni. A komoly arcú, szőke nő, aki eddig csendesen hallgatta, most érdek­ lődve pillantott a Mesterre. - Nem ezt akartam . . . Érdekel? Belemész? - Ezt kérdezte Max is. Gondolkodom. A Mester leült az ágy szélére, merengve magához vonta szeretőjét, és hirtelen, minden átmenet nélkül csókolgatni kezdte az arcát, vállát, meztelen testét, ahol érte. Majd elengedte magát, s hanyatt hátrazuhant az ágyra, ma­ gával sodorva a nőt is. Ugyancsak hirtelen és átmenet nélkül hangosan nevetni kezdett; rázkódva kacagott. Sokáig feküdtek egymás mellett, bensőséges csendben. Egyszercsak a nő gyors mozdulattal, mint pisztolycsövet, nekiszögezte a mutatóujját a Mester hasának: - Most min gondolkozol? - Egyik tanítóm járt az eszemben. Az utóbbi időben olykor gondolok rá is, a gyerekkori pajtásokra is, azt mondják, törvényszerű, az öregséggel jár. Ez a tanító huncut és ravasz volt. És mondott egyszer egy nagyot: azok bará­ tok, akik nem szégyellnek egymás előtt meztelenül mutatkozni. . . Szállóige lett belőle. Én ezzel lányt is vetkőztettem, miután megkérdeztem, hogy de valóban, de igazán a barátom-e. A Mester elhallgatott. Majd szomorúan felsóhajtott: - Aztán mostanság csak úgy eszembe ju t: ki látott engem meztelenül, kit láttam én meztelenül? Ki látott minket meztelenül? - Igen - mondta a nő. - Igen. - Hát ez az - hagyta rá a Mester. - És el akarod játszatni velem a medvét? A Mester figyelemre se méltatta az erőltetett vidámkodást. - Mondom Maxnak, ez így egy steril dolog, öregem. Csodálkozott na­ 616

gyon, „miért?". Mert mi van, kérdeztem én, a negyedik elemmel, a nővel? Mert ugye az mégsem mellékes. Sőt, megkockáztatnám, hogy az is elem­ értékű, sőt, elengedhetetlen egy izéléshez. Még tovább megyek, filmről lévén szó, ott mint látvány mindig a nő az érdekes, bár a medve se kutya, ez az: nem kutya a medve sem, hanem igazi medve! A Mester hümmögött, majd magafelé fordította szeretőjét és nagyon ko­ molyan megkérdezte: - Mi van a nővel? - A nő - mondta elszántan a nő - hajlandó a szabadon bocsátott medve közelében, meztelenül, bármire, ha te is ott vagy. - Én is ott vagyok, de nem ez a kérdés. Az van, hogy szám om ra a nő a fontos. És megsimogatta a nőt. - És nem az, hogy széttépjen mindkettőnket a medve. Bár erre is befizet­ nének a népek. . . Persze lehet, hogy egy jobb ízlésű medvére bomba hatás­ sal lennél. . . - Édes, édes - suttogta a Mester szeretője. - A nőről, vagy nőkről, megkérdeztem Maxot, nem szól a sztori. . . És engem az érdekelne, kik voltak ezek a nők, hogyan viselkedtek, beleszeretett-e valamelyikbe a gróf, megszerette-e valamelyik a grófot. Nem szoktak-e hozzá végzetesen ezek a lányok, vagy közülük valamelyik e három elemhez, a gró­ fot most ne is számítsuk elemnek. Szóval e három elem együttes parádéját nem vágyták-e, óhajtották-e később a nők. Képzeljünk el egyet, amint előáll új szeretőjének a nagy kéréssel: drágám, hogy én egy nagyot erezzek, igen, így, érezzek, szívem, ahhoz nekem zenére, menetelő századokra és egy igazi medvére van szükségem. M i a fenét gondolna egy pasas, hogy mi a fenét gondol és képzel az a nő?! És teljesítené-e, hogyan, miért, a nő kérését. A Mester szeretője nevetett. - Lehetetlen. Ugyan ki tudná összehozni így az egészet?! A Mester komolyan csóválta a fejét: - Én érted vidéki inasgyerekként is mindent egybehoznék. Órabérben fizetném a fúvószenekart, mint a temetéseken, vagy ott bérelnék szobát, ahol a tűzoltók rezesbandája esténként próbál, ünnepnapokon hangversenyt ad. Rekruta barátaimból verbuválnék egy századnyit, szívesen menetelnének egy haverért. Medvét pedig a föld alól is kerítenék . . . - Miért nem kerítesz? - mosolygott a Mester szeretője. - Kerítek. Elmegyünk és kerítünk. De ez mellékes. - Nem mellékes. - Egyvalami nem mellékes. Gondolj bele, ezt a grófot mindig csinadratta és egy egész sor személy vette körül, mikor szeretkezett. Ez az ember való­ jában soha nem volt meztelen. És a nők sem meztelenedhettek le. Ebben a nagy felhajtásban nem érezhette magát két sajnálatra méltó, szánalmas em­ ber meztelennek. Vagy érezhette? Volt kiút a meztelenségbe? Rejtély. - Filmre viszed? - Nem, nem, nem tudom. Olyan homályos az egész. Csak ez, a történet szerint mindig ismétlődő jelenet érdekel. . . Aztán hogy ez mibe ékelődne, mi történne vele, fogalmam sincs. A két ember, tudod. A meztelenségük. - Tudom. - Nem tudom, hogy tudod-e. Szeretője szemrehányóan pillantott a Mesterre; az végigsimított a nő homlokán, s lecsukódni kényszerítette annak mindkét szempilláját. 617

- Nem tudom, tudod-e, hogy a reflektorok fényében, a kamerák előtt, amikor anyaszült meztelenül térültök-fordultok, ahogyan ott forgolódsz, dol­ gozol te is, az az érzésem, hogy egyenruhában vagy, mint egy kalauzlány a villamoson. Olyan vagy a meztelenségedben, mint egy szolid kis utcai kosz­ tümben, vagy egyenruhában. Nem látszol ki belőle. A nő megrezzent, elhúzódott a Mestertől, ösztönösen összekapta térdeit és megragadta a lepedőt. Mire tudatosította, mi történt, elmosolyodott. - Fel tudnám villantani a meztelenségedet a katonazenekar, a menetszá­ zadok és a medve között - szólt a Mester szomorúan. - Amikor egy keveset megmutatok belőle, egy vetületét, sosem teljesen, mindig elfog a féltékenység és haragszom magamra. Olyan fájdalmas a meztelenséged, de ezt nem jelzi a kamera. Nem engedtem eddig. Szeretője hosszan, figyelmesen nézte a Mestert. - Abban a jelenetben - bökte ki az végül, mintegy mellékesen - futó­ lag, nagyon futólag megjelenik egy hájas öregúr - itt a Mester, keblére, „po­ cakjára húzta", ölelte szeretőjét, akárha vele mutatott volna magára. - Mint minden filmemben. Hogy mint, miért, nem tudom, de ott lesz, é s . . . Csókolgatni kezdte szeretőjét, sietősen, búcsúzkodóan. - Mondd, mennyit él egy medve? A Mester megfordult, a nyitott ajtóból nézett a két tágra nyílt szembe. - Sokáig. Nem tudom egészen pontosan. De az biztos, hogy szerzünk. Vidáman megpöccintette kalapját, az ajtó szűkülő résén súgta vissza: - Mindenesetre jóval túléli az ajándékozó vén gavallért. Nem hervad el mindjárt, mint egy csokor virág. „Eláll. Vízbe se kell tenni. A kérdést se kell - nem lehet - filmre vinni. Hogy is lehessen ezt az arcot, ezt a kérdést. . ." * - Az egy nagyon szép este volt - szólt merengve a Mester szép, szőke szeretője, miközben erősen a férfi hasába fúrta a fejét, mint aki még köze­ lebb szeretne férkőzni hozzá. - Bár kissé szégyelltem magam. . . Akkor is, amikor a medvét először engedted be a műterembe. - Amikor te odaérkeztél, az már egy kétszemélyes film volt, és azt én rendeztem. - A Mester mosolygott, és gondolatai hirtelen másfelé kalandoz­ tak. „A mágus gyermekkora. . . Érdekes, hogy a mágusoknak nincs gyer­ mekkora. Senki sem beszél róla, pedig ők is voltak gyermekek, alig-mágusok, leendő mágusok, de erről ki tud? Kitűnő cím: A mágus gyerm ekkora. Ez az. Arra utal, ami nincs, arra, amiről senki sem tud, m ert. . . " A hájas mágus önhitt, mindentudó képpel néz a világba. Gyerek mágust ki látott? A hájas, öreg mágus - arca teljesen betölti a képet - látott. Hiszen el kell ismerni, ő is volt gyermek. Bánatosan, „mint akit rajtakaptak", enyhén lesüti a fejét, szemét is félig lehunyva balra pillant - ki a képből. Már kamaszodó, de kissé dundi és ezért még gyerekesnek tűnő fiú - fel­ ismerhető benne a későbbi hájas mágus - teljesen megbabonázott kislányt győzköd: - Vessed. Hát már úgyis levetetted, most is levetheted. A lány könyörögve nézi a fiút. - De te most nem. 618

/

Az nem veszi le szemét a lányról: - Most nem. De a múltkor igen. Barátok vagyunk? . . . Vessed. Mindent. Nem figyelnek másra, csak egymást nézik. A lány tétován vetkőzik, ál­ landóan - mintha nem is tudná, mit tesz - a fiú biztatására várva. Az pedig csak őt látja, őt hallja, noszogatja, teljes feszültségben, teljes beleéléssel hogy sikerüljön mutatványa. A lány félszegen, sírósan, meztelenül mosolyog. A leendő mágus körülnéz, bal keze önkéntelenül a levetkőzött - „levet­ kőztetett, hm” - kislány felé lendül, arcán megkönnyebbülés, győzelem. A csapatnyi fiú pillanatokig dermedten, nyálát nyelve áll. Aztán az egyik közülük észbekap, szemébe húzza a sapkáját, nagyosan sercint egyet, zsebre­ dugott kézzel, felhúzott vállakkal a mutatványos fiúhoz - leendő mágushoz lép: - Na jó. Igazad volt. De nem nagy ügy. Láttunk mi már, s látunk még csurdé kurvát, hát nem igaz?! A csapat vihog, felszabadultan röhög, zajong. A lány zokog, ruháit szedegetve szalad. Egyedül. Az alig-mágus kapkodja a fejét, hápog, futna a lány után, de a már csúfondárosan röhögő társaság mel­ lett marad, megpróbál ő is kacagni, elvégre övé az érdem, hát csakazértis ki­ veszi a részét a szórakozásból, de a kamaszodó kölykök bandája, hogy leér­ tékelje irigyelt teljesítményét, rajta is szórakozik: - Szaladj utána, öltöztesd f e l . . . A kurvát. . . Képváltás: a kissé dundi kamasz egyedül, magában, sietősen lépked, ki­ felé a képből - mégpedig úgy, hogy lassan távolodva zsugorodik, belevesz a háttérbe. A hájas mágus „megvonja szempilláit", akárha - „sajnálom" - megvon­ ná a vállát, és egy pillanatra elmereng. Aztán megrázza szempilláit, „lerázza róluk a kellemetlen képtöredékeket", öntelt vigyorral, hivalkodva néz, majd enyhe fej mozdulattal jobbra pillant ki: a kép jobb felső sarkán. A dundi kamasz, az alig-mágus vetkőzteti - nem kézzel, csak szóval a kislányt. - Azt is. Mindent! - biztatja; mereven, feszülten, félig guggolva követi, ellenőrzi a vetkőző lány mozdulatait, két kezét úgy tartja el a testétől, mintha a körben állók vállára támaszkodna velük. A kislány meztelen. A leendő mágus most sem veszi le róla a szemét, csak mintha két kezé­ nek szétterpesztett ujjaival alig észlelhetően megszorítaná a vállakat, ame­ lyekre képzeletében támaszkodik. Az ujjak ismét megfeszülnek, a fiú megemelkedik guggoló terpeszéből: - Vedd vissza - int az állával egy ruhadarabra, anélkül, hogy közben levenné a szemét a lányról. - Azt is . . . Azt is . . . úgy. Mindent. A dundi alig-mágus laza terpeszben áll, a lány már felöltözött; figyelik egymást egy ideig. Aztán a fiú szétnéz: - Nahát! Láttátok?! A gyerekek áhítata még sűrű, fojtogató, nem képesek szólni. Az aligmágus megfogja a lány könyökét, szelíden kivezeti a képből, ő maga visszatér a gyerekekhez, akiknek kezd megjönni a szava, s akik barátságosan, hálásan, de mégis olyan óvatosan veregetik hátba, mintha az égből pottyant volna kö­ zéjük, s nem tudni róla, szétporlik-e az érintésüktől. A kis csapat elvonul. 619

A hájas mágus szemei meghajolnak, majd ismét a kép jobb felső sarka felé villannak. A vetkőztetés képsora ismétlődik. Majd az öltöztetésé. A leendő mágus és a zsenge kamaszlány egymást nézik. - Kész, fiúk, láttatok valamit, amit soha nem láttatok. Na, mehettek. Sürgetően tapsol, a gyerekcsapat elszéled. Ismét tapsol: bal tenyerén a lány, jobb tenyerével befödi, óvja; a marká­ ba lehel. Aztán összecsukott két tenyerét a melléhez viszi - beejti a lányt a szívébe, „akár egy szivart a mellényzsebbe”. A hájas mágus szélesen vigyorog. - Amikor jöttél, akkor már rég a víz felszínére vergődtem, ura voltam - mondta a Mester a szeretőjének - , nem pedig kiszolgáltatottja a körülmé­ nyeknek, a helyzetnek és a helyzet szereplőinek. - Majdnem úgy viselkedtél, mint egy forgatáson - tűnődött a szőke nő. - Nem egészen úgy, valahogy másféleképpen, de mégis hasonlóan. - De igen, forgattam. - A Mester mosolyog. - Azt mondja, hogy én, mint szamár, legelöl: egy, te: kettő, a két Pista: négy, az orvos: öt, a tolmács: hat, a pipás: hét, „a kis hóhányót csakis hetediknek lehet említeni, hm", a köpcös: nyolc, és a medvepavilont a kocsiból röhögő sofőr: az kilenc . . . Kilenc sze­ mélyes filmet forgattam azon az estén. „Kilenc személy, plusz egy medve, hm, egészen jól hangzana, mint cím". Kamera nélkül. Némafilm, vakfilm, látha­ tatlan film, ma már csak emlékezetfilm, „ez az, emlékezetfilm". Ahány sze­ replő, annyi változat, annyi kópia. Mindegyik szereplő filmje hasonló, végül is azonos, de mégiscsak más . . . De mindegyiket én forgattam, és mindegyik­ ről pontosan tudom, hogy milyen. Kivéve a medvéét. A Dzsiga filmjét nem tudom elképzelni. Dzsiga: rejtély. - A Mester mereng. - Olykor leperegnek ezek a filmek, olykor összevetik ő k et. . . Szeretem nézni ezt a kilenc filmet, édesem, ezen a kilenc filmen szeretek gyönyörködni benned, édesem. - A villanyfa alatt, amikor megpillantottam a ketrecet. . . - Pavilon! - méltatlankodott a Mester. - . . . a pavilont, olyan érzésem támadt, mint annak, aki színpadra lép. - Te már előbb ott voltál, édesem, s amikor jöttél, nem színpadra, hanem a színfalak mögé toppantál. „Mágus a színfalak mögött, hm, nem rossz. De: filmezett mágus - a film mögött? Lehetetlen. Paradoxon. De mégis, valahogy így. Így, így, így vala­ hogy. Mágus a kép síkja m ögött. . . Ha egy rajzot az asztal lapjára helyez­ nek, a kép, amit ábrázol, az asztal síkján van, a színen, a saját síkjában, kép a kép sík já n . . . Ha egy két-három milliméteres üveglappal leborítom az asz­ talt, akkor ez azt jelenti, hogy a kép változatlanul látható, épp csak az átlát­ szó üveg színfala mögött, az átlátszóság, a láthatóság síkja mögött két-három milliméterrel. Azon a kilenc filmen ez, valami ehhez hasonló történik: a fil­ mezett mágus ott van a kép síkja mögött." Hájas mágus a kép síkja mögött. E síkmögöttiségben arca nem annyira merev; ernyedt, elérzékenyült. Keze tétován babrál a pocakján, mellén, míg a bal mellényzsebre talál - ott van mindjárt a szív fölött - , kivesz belőle egy szivart, s csak úgy mellé­ kesen, szemérmesen az asztal fölé dobja a láthatatlan nőt. „Aknát a levegőbe. Az aknamező fölé, melyen barátokként, aknaszedő cimborákként óvatoskodtunk, keresve az aknát." 620

- Ott voltál, átnéztek rajtad. Rajtad át néztek engem. Ámuldozva, bó­ logatva; a tolmácsot elküldtük érted, siessen, mondtuk, mi ittunk, vártunk; „hm", és „aha" - ennyire szűkült a beszéd. „Rábámultak, gyerekes kíváncsisággal, turkált rajtam, bennem a pillan­ tásuk, na nem, nem, nem fájóan, sőt roppant hízelgően: ezt a kövér öreget, ezt a hivalkodó vén szivart vajon valóban lehet szeretni. És ki szereti barátun­ kat, cimboránkat, a hájas öregurat?!" - Nagyon tetszettem nekik - szólt álmodozva a Mester szeretője. - Első látásra nem éppen. Ahogy a villanykörte fénykörében feltűntél és kétrészes utcai ruhában, magassarkú cipőben közeledtél, nem is jöttél, ha­ nem siettél, meneteltél, olyan szokványos voltál, hogy talán észre sem vettek volna. Meg is ütköztek kissé. A hájas mágus mosolyog, nyugalom, nyugalom, és fogai meg a bőrszivar között, halkan, hogy teljesen jelentéktelen mormogásnak, senkinek sem cím­ zett dohogásnak, dörmögésnek tűnjék - vezényszószerű, utasító tőmondato­ kat szórt a közelgő nő felé: lassú lépés . . . csípőmozgás . . . cipőt levetni. A szőke nő az ajtó előtt kilép a cipőiből, harisnyában surran a résnyire nyitott ajtón át a medve ketrecének előszobájába. Bezökken a kép síkja mögé. A hájas mágus az ég felé pillant, lehunyja szemét, s miközben hunyt szempillái alól körkörösen - mintha öntöző vagy zuhanyozó rózsájából - lövelli, ejti, szórja a társaságra pillantásainak zuhatagát, kifordítja jobb tenye­ rét, „íme". Szájában füstölgő szivarral, kajánul figyeli, hogy a beintésre az orvos el­ engedi az ajtót - a szinte kint rekedő tolmácsnak kell becsuknia, bezárnia - , hosszan tartja tenyerén a nő kezét, mielőtt megcsókolná, összeveri bokáját: - Kisztihand, lédi, doktor Hanigay Nándor. A köpcös, vigyázzállásban: - István. Szolgálatára. Mindenben. John Wayne terpeszben: - Pista. Tisztelettel. - Sokáig fogja jobb kezében a nőét, ballal veregeti. - Nem kellett volna. Megfázik. Mi is mind lábbeliben . . . A hájas mágus egyszerre int a kis pipással. - How do you do - vigyorog a tanár, s maga elé, a combjai közé, a pad­ ra mutat, melyet lovaglóülésben ül meg. A hájas mágus jobb tenyeréből bal tenyérre, onnan maga mellé ejti a nőt. - Maga tud angolul? - kérdezi az a pipástól. - Gézukám, úriemberek vagyunk — dünnyögi Hanigay Nándor. - No. Nem, nem. De magáért megtanulnék, kisasszony - bizonygatja a pipás. A hájas mágus megemeli a poharát, a nőre pillant. Az iszik. A mágus ismétel. A nő kipirul az italtól. - Meleg van - tűnődik a mágus. A nő engedelmesen veti le kabátkáját, blúza feszül. A mágus a vállra omló szőke hajra veti tekintetét. A nő kecses mozdulattal hátraejti fejét - lélegzetállítóak a megnyúló nyak vonalai —, kezével összefogja, a fejtetőre húz­ za a lengő hajzuhatagot, s legyezni kezdi vele nyakszirtjét. A kis pipás felnyög, a két lába és két keze között tollászkodó, szellőz621

ködő nőhöz hajol, mintha annak vállán át a Mesterhez akarna szólni, akinek együttérzően megveregeti a hasát. És a nő fülébe súgja, angolul: - Ebben a nagy pocakban érző szív dobog. És ahányszor megpaskolja a Mestert, annyiszor lehel puszit a szőke nő nyakszirtjére. - Belém szeretett a pipás - kuncogott a Mester szeretője. - Nem olyan egyszerű ez! „Nem jól értetted, édesem . . . Nem téged szeretett. A szerelmet szerette benned, bennünk, hm, melyet megérzett; a közvetlen közelében lüktető, vegy­ tisztán, meztelenül érzékelhető szerelmet. S ha az ámulat mellett haragudott rám, vagy irigyelt, csak azért, hogy a szerelem eltűnik, rövidesen elillan köz­ vetlen közeléből." A hájas mágus körbenéz. Köhint, és ültében kissé előredől. Jobb kezével zakója hajtókáján babrál, mintha oda szándékozna tűzni a szál medvét, melyet a virágoskertben szakított. Ismét - kérdően - körbepillant. Az orvos ugrik, telefonál. A mentő a ketrec ajtajához húz. Zsiga megkapja az utolsó adag szilvaízes-pálinkás kevertet, melybe az orvos maréknyi fehér port, altatót dobott. A mágus feláll, int. Az alvó medvét a cimborák mint alvajárók cipelik be a mentőautóba. A hájas mágus int, a szőke nővel autóba szállnak, kikanyarodnak a vi­ rágkertészet kapuján, nyomukban a medveszállító mentővel. Hosszas, tétován és mégis lelkesen lebegő pillanat - lassított robbanásé. *

- Sokat dohányzik. Mester! Az egyik türelmetlen operatőr sürgetésére csak későre jött válasz. - Amikor intenzív szellemi életet élek, sok szivart szívok . . . Különben ülj nyugodtan a seggeden, fiúka, jól megfizetlek, nem? A Mester választ sem várva, mint szivarfüstöt, elhessegette a türelmetlenkedőt, és pitykés inas-egyenruhában, látszólag egykedvűen lógatta tovább a lábait. „Szétmállik ez a film." Megigazította fején az egyensapkát, ellenőrizte a gombokat, a pitykéket, a zsinórokat a ruháján, melyet ő tervezett fura „inasegyenruhának", olyannak, mely szerinte talált a különc gróf személyzetéhez. Ebben a tiszti egyenruha és libéria közötti átmenetet képviselő öltözetben a Mestert többször és több szögből filmrevették. De ő úgy vélte, még nincs meg az a képsor, mely töké­ letesen megfelelne a célnak. Legyintett, eldobta a szivarcsikket, felállt, „mára elég, holnap találko­ zunk", szélnek eresztette a munkatársait és amikor kettesben maradtak, meg­ kérdezte szeretőjét: - Kikocsizunk, édesem? Különös egyenruhájában úgy tűnt, mintha ő lenne a sofőr, s ez szórakoz­ tatta a Mestert. „Szétmállik ez a film. Ha nem kap lendületet, ha nem gyorsul fel addig a pontig, ahol aztán már lelassulva, lebegve összeáll." 622 I

„Piszmogás, ez az, piszmogás". A Mester elmosolyodott, rátalált arra a szóra, mellyel - esküdni mert volna rá —környezete illeti ténykedését az utób­ bi időben. - Ellepték a filmet, már úgy értem, hogy a filmművészetet a meztelen nők, édesem - szólt a Mester a lomhaságig felgyorsult kocsiban - , és már ijesztő ez az egyenruhaszerű meztelenség. Semmi, ami megragad, ami belénk vág. Meggyilkolták a meztelenséget, amire mi még emlékezünk, édesem. A Mester lemondóan, fáradtan dőlt hátra az ülésen. Élesre vasalt, kitűnően szabott inas-egyenruhájában jól érezte magát, „micsoda összeabroncsozó, hercig kontúrokat kaptam, hm", bár a felvételek bosszantották. A kövér, idős, egyenruhás inast nem sikerült igazi, „kívánt, hm" sze­ mélytelenségében mutatni. - Ügy viszed azt a tálcát és rajta azt a poharat, mintha atyaisten volnál, és nem egyszerű szolga - mondta a Mesternek a szeretője is, amikor végig­ nézték a levetített képsorokat. - Majd, majd - ráncolta homlokát a Mester, és bosszúsan vakargatta feje búbját az egyensapka alatt. - De a lányok, azok legalább jók. És a gróf se rossz. Tucatnyi meztelen lány, hasonlóan filmezve: azonos ágyjelenetek . . . Csak a rituálé marad, nem érzékelhető a személyiségük, a meztelenségük. A gróf és a medve is bábként beleolvad a bábszínházszerűen ismétlődő jelenetekbe. - Menjünk haza - mondta a Mester. - Hozzám haza? - Hozzád haza - bólintott a Mester. Az udvaron Zsiga ketrece, ennek előszobájában iddogált néha a Mester, s olykor a kör alakú rekeszből a medvét is kiengedte, maga mellé. - Keverj neki egy adagot - kérte szeretőjét a Mester, miközben tányér­ sapkáját az asztalra tette, szivarra gyújtott és bekapcsolt egy magnót. Harsogott a katonazene, bakák lépkedtek ütemesen. Tompán dongott a föld. Zsiga dzsembe kevert vodkát kapott, hamar belefetyelte, s aztán mélabúsan ingatta busa fejét a zenére. A Mester tálcán kínálta a whiskys poharat szeretőjének. - Ne tetszelegj - szólt az rá, kritikusan - , azért nem sikerül sohasem! - Hallod? - kapta fel fejét a Mester. - Nem. Mit? - A gyalogos egységek parancsnokai a csapat élén lovagoltak. Hallasz te valami halk, diszkrét, de határozott lódobogást? - Nem. - Na látod! Újra az egészet! - A Mester széttárta a karját. - Szólok a fiúknak. Újra az egészet. - Most jó volt - nevetett fel a szőke nő. - Most a tálca mintha a tenye­ red természetes meghosszabbítása lett volna. Mintha veled született volna. - Hm. Ahá! —a mester csodálkozva nézett végig magán, és még este is a fülében csengtek szeretője szavai, amikor tálcán vizet és gyógyszert vitt a feleségének, aki gyanakodva figyelte komikusnak tetsző egyenruhában virtuózkodó férjét. - Bohóckodsz. A halálos ágyamnál is bohóckodsz! - jegyezte meg, de nem szemrehányóan. 623

- Nem halálos ágy ez még! - nevetett a Mester, s tálcát jókedvűen a le­ vegőbe dobta, röptében elkapta, majd az ágyra ereszkedett. - Nem halálos ágy, bár már recseg. Ugyan jelzem, ez az én érdemem, nem az ő h ib ája. . . De biztosítalak, hogy túlélsz engem. Nekem lassan illik leköszönni. Lényegében úgy is veheted, hogy már meghaltam. Olyan kicsi az a deficit, hamar kiegyenlítődik, szívem. És egyetlen kérésem van hozzád. - Gondoltam. Nem véletlenül hozod te tálcán ágyhoz a vizet. - Nem véletlenül, így van, ahogy mondod, szívem. A kérésem az, szí­ vem, hogy m ajd, érted, ugye, amikor, mint figyelmeztettelek, rövidesen meg­ halok, a két kezemet kulcsoljátok össze a mellemen vagy a hasamon . . . Ne­ hogy valamelyik szabadon maradjon. Esküdj meg. - Esküszöm - a Mester felesége nyugodtan, érzelmesség nélkül a szívére tette a kezét. - Köszönöm, szívem, mindig príma nő voltál. A Mester a tálcával játszadozva elégedetten kivonult felesége hálószobá­ jából és egy hatalmas karosszékbe huppant. Kezét összekulcsolta a hasán. Bár két hüvelykujjával hevesen malmozott, mégis úgy érezte, lekötözték. Aztán erről a kényelmetlen érzésről is megfeledkezett. „Hm. A mágus halála. Nem. A mágus végrendelete, jó, jó. Csak ennyi: kulcsolják és kötözzék össze a kezét. Mert, ha mondjuk, az egyik lecsúszik.. . " A hájas mágus kitágult szemmel, rémülten nézi saját magát mint halot­ tat. Bal keze lecsúszik a ravatalon. Megemeli a hátát, a test felül. Ott ül a saját bal tenyerén, mely megemeli, a ravatal fölé emeli. A jobb kéz az állánál fogva jobbra és balra rángatja a fejét. A két láb, akárha két élő, kéz volna, elégedetten dörzsöli egymást. „A szentségit!" A Mester sóhajtott és néhány sorban papírra vetette, amit élőszóban a feleségének is előadott. A borítékot az íróasztala üveglapja alá helyezte és is­ mét sóhajtott, megkönnyebbülve. A következő napokban újra össze kellett szedni a gróf partnereit játszó színésznőket. Egy-egy jelenet kedvéért: a kövér, öreg, egyenruhás inas vezeti be őket szó nélkül, személytelenül a hálószobába. - Fog ez menni - mondta a Mester a forgatások szünetében a mellette őgyelgő Zsiga nyakát paskolva. A medve megszokta a zajt, a reflektorok fényét, a színészeket, de a biz­ tonság kedvéért külön filmezték. A ketrecéhez mozgatható fémrács-alagutat toltak, azon át ballagott be a műterembe. A Mester szeretője, a többi színésszel ellentétben, a medvével együtt állt felvevőgép elé. Hosszan, kéjesen, lustán nyújtózik az ágyon a szőke nő, a nagy, lompos medve közelében teste törékeny, szinte vézna; ezt az érzetet kelti, de mégis szépnek tudja a néző. A kamera hosszan elidőz. - Jó, jó - mondja a Mester. - Kikocsizunk, édesem? Aztán ma még egy jelenetet leforgatunk. 624

A felgyorsuló kocsiban a Mester elengedi magát, a pitykés inas-egyen­ ruha megfeszül rajta. - Még mindig? - kérdezi gyerekes izgalommal szép, szőke szeretőjét. - Nagyon. És mindig! — bólint az komolyan. - Hm. - A Mester szeme ragyog. A hájas mágus inasegyenruhában. Szép, könnyűvérű nőket vezet egy ajtóig, személytelen hivatástudattal. Az ismétlődések során csak alakjára, arcára alig, vagy nem is emlék­ szünk. Néha, ugyancsak feszesen, egyenruhában benyit: tálcán italokat egyen­ súlyoz, bámulatos könnyedséggel. Katonák menetelnek, katonazene szól. A hájas inas hivatástudattal vezeti be a szép, szőke nőt, akit már azelőtt is vezetett. - Várni kell! - ez alkalommal szólal meg először. - Vetkőzhet. - Visszatér, úgy mondja. Nemcsak nézik, meg is pillantják egymást, az inas gyorsan visszavonul. - Feküdj a „gróf" mellé, édesem - mondja a Mester, és nevet. A bábu jól megközelíti a grófot alakító - éppen alvó - színész figuráját. Ő maga leveti kabátját, kigombolt ingben és mellényben vár. A gépek körül nyüzsgés. - Rendben, fiúk? Minden kamera dolgozik!! A Mester visszahúzódik, a fények kigyúlnak, a felvevőgépek neszeznek. A széles ágyon alvó férfi; tágra nyitott szemmel a semmibe bámuló szép, szőke nő. A kamerák rajta időznek. Óvatosan lerúgja magáról a takarót, le is száll­ na az ágyról, nem mer. Ernyedten fekszik. Mint akit ágyhoz szögeztek. Egyik kezével simogatja a mellét; bámul a semmibe. Szemei hirtelen kikerekednek, ajka szétnyílik. Felül, mereven, rémülten néz valamit, mellére kapja a takarót, majd az is kicsúszik a kezéből. Az ágy felé furcsa teremtmény ballag: lomha a mozgása, vaskos teste ijesztően csupasz. A nő felugrik, végiglépdel a süppedő ágyon, leugrik róla, sikolt, szalad, egyenesen a borzas Mester karjaiba, aki bal kezével összefogja a pocakján szétnyíló mellényt és inget, jobb kezével magához öleli, csitítgatja. - M i ez? Mit műveltél?! A Mester mindkét kezével magához öleli a meztelen, zokogó nőt, simo­ gatja: - Megborotváltattam, meztelenre borotváltattam Dzsigát, édesem. Elő­ ször megnyírták, aztán fényesen csupaszra borotválták. Nyugodj meg. A medve kíváncsian kerülgeti, körbejárja őket. - Gyere, édesem - súgja a Mester. Szeretője a Mester jobb karja alá húzódik, a maga bal kezét ösztönösen a mellére, a jobb kezét az ágyékára teszi, a férfihoz bújik és elindulnak. A meztelen medve hol mellettük, hol előttük, hol a nyomukban halad. A kamerák minden mozdulatukat követik. - Ne nyugtalankodj, édesem - mondta a Mester kevéssel később, a Zsi­ ga ketrecének előszobájában, szorosan karjaiba fonva szeretőjét. - Hama­ rabb kinő rajta a szőr, mint a fű egy friss síron. 625

- Ne beszélj így - tette a mutatóujját a Mester szájára a szép, szőke nő. - Nem beszélek. Elgondolkozva, sokáig hallgattak. A hájas mágus tágranyílt szemekkel néz valamit. Egyenruhás inasokat, egyenruhás grófot, egyen-meztelenségű lányokat. Szól a katonazene, csapatok menetelnek; lompos medvék ballagnak át a képen. Szép, törékeny nő a semmibe néz. Nézése kapaszkodó. Szépsége olyan, mint valami egyenruha. A képen átballagó medve jelenléte kissé kívánatosítja, „ez az, kívánatosítja" a nőt; mert megindító a magánya, érzékelhető a lompos mackó mellett a vonzó és kiszolgáltatott meztelensége. A medve elballag a képről. A nő visszahull a magányba, egyen-meztelenségbe. Sokáig néz, kapaszkodó tekintettel, a semmibe. A képen megjelenik egy csupaszra borotvált, meztelen medve. Lassan, minden-mindegy, állati nyugalommal ballag, a kamerák váltakozva elidőz­ nek rajta: fájdalmas, menekülő, bújó, kereső a meztelensége. Az ágyon a meztelen nő felsikolt. A gróf ugrik, kiált, és elszalad. A nő átlépdel a süppedő ágyon. Lassított kamera hosszan kíséri. Teste megtelt, szinte túlcsordulóan meztelenre telítődött. Körbenéz. A kamerák - több szögből - körbejárják robbanóan kívánatos testét. Mellette a csupasz medve fut, összeesett, beretvált meztelenségében. A nő szalad, egyik keze a mellén, másik az ágyékán. Mindig egyenruhában látott, öreg, hájas inas, szánalmas képpel rohan, szégyenkezve fogja össze a mellén szétnyiló inget és mellényt. A meztelen nő a mellére bukik. A hájas, öreg inas jobb kezével magához öleli, arcát a hajához szorítja. Aztán óvatosan elengedi inge és mellénye szárnyát, s bal kézzel is átfogja a nőt, aki elveszi ágyékáról és melléről a kezét, a hájas, öreg inas vállára, nyakára fonja; átöleli. Egymással fedik, rejtik meztelenségüket. A medve körbejárja őket. A kamera is. Közelről, majd távolról. Sokáig állnak így - vonásaik lassan felengednek - végül már egymásba feledkezve. Aztán egymáshoz simulva elindulnak. A kamera váltakozva elölről is, há­ tulról is mutatja őket. Bár előre haladnak, amikor hátból látjuk, akkor is mind közelebb hoz­ za őket a kamera; bár arccal előre lépkednek, a képen - háttal - közelednek, egészen addig, míg ez a közelség már ízléstelenné nem válna. Mielőtt ez be­ következne, megszűnik ez a nézőpont, csak az elölnézet marad. Jönnek, szembe velünk, de a képen mind távolodnak, s bár kitartóan lépkednek mindhárman, végülis elenyésznek, olyan távolról mutatja, annyira távolítja őket a kamera. - Hát így. Ugye tudod, édesem? - kérdezte csendesen a Mester. - Tudom — mondta a szép, szőke nő. És hallgattak tovább. 626

A következő napokban és hetekben a Mester tovább piszmogott. Még leforgatott néhány jelenetet, de eléggé kedvetlenül. - Lényegében ennyiből is összevághattok majd egy filmet - mondta a szeretőjének. - Ha nem fejezném be. De befejezem. Nem fejezte be. Néhány hét múlva meghalt. Szép, szőke szeretője nem ment el a temetésre. Nem is sírt. Két dolgot kívánt cselekedni a Mester halálának napján. Az egyik gondolata az volt, hogy lefesti fekete olajfestékkel a megborotvált med­ vét. Vagy „kikocsizik". Az utóbbit választotta.

KOVÁCS

ISTVÁN

Anyám utolsó húsvétja Az utolsó öntöző verset kórházi ágyánál mondtam el. Mint mindig, ott is egy forintot és piros tojást kaptam érte. S hogy T őle is H ozzá m ehessek és m ondhassam a verset újra, odébb, az üres piactérnél vártam egy piros huszonkettest. A kifüstölt gesztenyefákon lom b-ótvarok, mindszent-virágok. K i tudja már, hogy mi az évszak a változatlan évtizedben? Harsonázó angyalok a négy égtájra kiszegezve, ezüstös baldachin-batár gördül zajtalan föl a hegyre. A bereteszelt Kilátón túl áttetsző aranyfüst a táj. 627

Ő haldokolt. én dudorásztam, szabadnak érezve magam. M ert öntudatlan bánatunknak kezdete bódító öröm. Lom b-ótvarok, m indszent-virágok és d erék b a f űrészelt fá k : évgyűrűikbe abroncsozva a Végtelen szögelési pontja. H abzik, halódik a táj. „Élete d e lé n . . . " H ogy az m ikor? M ost délelőtti alkonyat van! S hogy m ég időben elérjem , és m ondhassam a verset újra, gördülünk Hozzá fö l a h e g y r e . . . Feltám adásra szól a harang: bronz-hangjában m eghasadt tény, máló visszhangja a csöndé . . . F élek ajtaját kinyitni. V árok. mint akit nem is várnak . . . . . . az időtlenség rianása . . . Telefon három óra hosszan nézem rezzenetlen arcát. Mintha egy kisfiút figyelne, s hallgatná Ö rök köszöntőjét.

ÖRKÉNY

ISTVÁN

Párbeszéd a halálról „Elpénór ugyanis, ki legifjabb volt s ki a harcban nem volt jóerejű s nem volt elméje kiváló, Kirké háztetején lefeküdt, bortól nehezülten. Távol a társaktól, mert vágyott friss levegőre. . (Odysseia, X. Devecseri G. fordítása)

Szereplők: Odysseus, Ithaka királya Egy matróz özvegye Az özvegy: Egy szóra még . . . Odysseus: Engedj utamra. Az özvegy: Felelj hát, Odysseus. Nagylelkűségedre kérlek, jó szivedre, böl­ csességedre, bátorságodra, leleményedre: mi történt az uram­ mal? Odysseus: Hadd el, idős asszonyság. Mire jó ez a hízelgés? Az özvegy: Felelj hát, Odysseus. Inkább abbahagyom a hízelgést. Odysseus: Nem azt kértem, hogy hagyd abba. Csak azt kérdeztem, mire való. Az uradra, megmondtam, nem emlékszem. Az özvegy: Könyörülj rajtam, király. Házad vendégeitől értesültem róla, hogy minden apró-cseprő eseményt fejedben tartottál. Emlék­ szel arra is, milyen irányból fújt a szél utad százegyedik, százkettedik és százharmadik napján. Csak az uramra nem? Odysseus: Az uradra nem. Az özvegy: Hát nem esik meg rajtam a szíved? Annyit mondj legalább, él-e vagy hal Elpénór. Odysseus: Meghalt. Az özvegy: No lám! Ugye, hogy emlékszel. Odysseus: Nem emlékszem. Mindenki meghalt, aki velem együtt indult el Trójából hazafelé. Ennélfogva az urad is. Az özvegy: Ó, iszonyat! Odysseus: Vigasztalódj, élemedett asszony. Ennek harminc éve. Az özvegy: Harmincegy. Csakhogy Elpénór húsz éves volt, amikor hajóra szállt. És amikor rágondolok, ma is, mindig, húsz éves . . . Odysseus: Ne gondolj rá annyit. Ez a tanácsom. Az özvegy: Mi másra gondoljak? Esténkint megborzadok az ágyamtól. Egy halott testének hidege bújik meg a dunyhám alatt. Ravatalon há­ lok, ó király . . . Odysseus: Rakass forró fedőt a dunyhád alá. Most mennem kell, királyi te­ endőim várnak. Az özvegy: Egy szóra még, Odysseus. Ha király vagy, gondolj az alattvalóid­ ra. Ha hadat üzensz, gondolj a hadiözvegyekre. 629

Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: 630

Lassan, anyó. Hadat nem én üzentem, csak Trója arcpirító kihí­ vásaira adtam csattanós feleletet. . . És mi gondom legyen az öz­ vegyekkel? Nem kapsz-e vajon hadisegélyt? De kapok. Nincs-e jogod fehér pertlit fűzni a hajadba, Ares és Apollón min­ den ünnepén? Van jogom. Urad nevét nem vésték-e föl a hősök timpanonjára, dicső társai közé? Fölvésték. Engedj hát mennem, koros hölgy. A munka hív, a nemzetközi helyzet megint feszült. . . Nem úgy, király! Nekem jussom van az uramhoz. Aki meghalt? Özvegyi juss? Özvegyi juss: jog az emlékezésre. S mi e jog? Ha elvitted tőlem húszéves fővel, add vissza az emlékét legalább. Jogom van tudni, hol s hogy halt meg. Kik látták utoljára. Mi volt az utolsó szava. Terhemre vagy, te tavaszamúlt asszony . . . M it mondtál az előbb? Szőke volt vagy barna? Szőkésbarna színű volt szegény. Növésre olyan se magas, se alacsony? Éppen közép. Szeme vizenyős, orra tömpe. Válla csapott, melle beesett. Ennek folytán nem volt szépnek mondható. Szépnek nem. Azonban elmésnek is csak bajosan nevezhető. Bajosan. Elméje, azt hiszem, pallérozatlan volt, játékban, harcban sem mu­ tatott kiválóságot. . . Azt aztán nem. De inni, ivott. Mint a kanális. Bátor volt legalább? Félénk, mint a nyúl. Ámde nyíltszívű, igazmondó ember . . . Ő ? Csak hazudni tudott, az a borostömlő. Gyenge legény lehetett, te előrehaladott korú hölgy . . . De még milyen gyenge! És mi volt a neve? Politész? Elpénór. Elpénór? Elpénór. Elpénórra nem emlékszem. Ne akarj csúffá tenni, ó király . . . Hisz úgy lefestetted szegényt, hogy magam sem különben. Minden jellemvonását felsoroltad. Sajnállak, galambősz némber. Nem emlékszem Elpénórra. Honnan tudtad hát mindezt róla?

Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy:

Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus:

Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus: Az özvegy: Odysseus:

Onnan, hogy mind ilyen volt. M it hallok? A hősök? Ithaka büszkeségei? Ilyenek. Ily ostobák, iszákosak, gyávák, megbízhatatlanok. . . Egytől-egyig. Úgy . . . Már értek mindent. Ó, micsoda bűzös szörnyeteg vagy, ó király! Válogasd meg a szavaidat, te faragatlan matróna. Szétviszem a hírét egész Ithakában. Hogy akik meghaltak, a har­ cosok, mind gyáva férgek voltak. Akik megfulladtak, a tengeré­ szek, iszákos semmirekellők. Mind egyformák: ostoba fajankók, hasznavehetetlen ágyútöltelék . .. Mit fecsegsz, zavaros fehércseléd? Téged idézlek. Az élet rendje, hogy ott vesszenek . . . Fajankók - mi másra valók? Az ezrek pusztuljanak, hogy éljen egy. Hopp! Megállj! Az az egy te vagy, király . . . Egy lépést se, csoroszlya! Megmondom, hogy halt meg Elpénór. Elpénór? Hát emlékszel vagy nem emlékszel? Emlékszem rá. Tíz trójait ledöfött már, mikor nyílvessző fúró­ dott a szemébe. Ki se húzta. Rövid kardját markolatig döfte egy lovas mellébe, de a viadalban elvesztette a jobb karját. Megma­ radt a bal. Húsz trójai csontját törte össze a buzogányával, s akkor eltört a lába, de ő tovább küzdött, míg csak hátába nem került egy lovasszakasz . . . Akkor Politész. . . Elpénór. Elpénórt mondtam. Újabb szörnyű pusztítást vitt véghez, de vé­ gül . . . Nem mondom tovább. Teste fölé dombot emeltünk a csa­ tatéren. Köszönöm, király. Ezentúl így látom őt estelente, özvegyi ágyam­ ban, s nem úgy, ahogy a vers beszéli el a halálát. . . Miféle vers? Mit mond a vers? A versben írva van, hogy Elpénór berúgott, mint a tök. Fölmá­ szott Kirke háza tetejére, s reggel, amikor szólongattátok, lezu­ hant, és nyakát szegte . . . Jó, hogy szólsz. Holnap betiltom. Mit mondtál, hogy hívják a költőt? Még nem mondtam, Homérosznak hívják. Holnap kerékbetöretem. Mert hazudott? Mert nem ismerte föl az igazságot. Kegyetlen vagy. Azelőtt, úgy mondják, szeretted a költészetet. Ma más dolgom van. Ma király vagyok Ithakában . . .

1948 (Megjelent az ható.)

Ú j I d ő k ben

„Elpénór özvegye" címen; a gépelt kéziraton a fenti címen olvas­

631

KEMENCZKY

JUDIT

Keresztül fogom húzni... KERESZTÜL FOGOM HÚZNI b e f ogom f űzni át t ogom csalni bár ő nem gazdag és nem teve

f ém es tű

vad szirtf okán azt hiszi az eget látja va gy magát a f ehéret szakadékot m aga előtt s retteg a tű tokán Látom amit ő nem előtte is mög ötte is Látom alatta, fölötte szabálytalan áttekintés ő csak a kesken yet a szakadéksz erűt felh ő k k e l ég éggel körülhatároltnak tűnik mi m ajd sem m ibe vész egy szúrás egy ö ltés áthatol anyagán szokásszerűen illem s zerűen kialaku l összeáll fo rmát ölt maga ra veheti Topázszín alsónadrágban a kert ró zsaágyásai az érett barackerdő előtt f ém-s zakad ékja előtt rám osolygok vagy kényszeríte m A lebegéshez van szokva szívében e durv a áthatolás előtt harangjai riadtan össze-v issza szólnak a vérm ező szökőkútját fröcsk öli topázszín üdítő cseppjeit fájdalm asan belülről kon gatják a fém harang bronznyelvei

gom bostűf ejnyi

oroszlán uralom ravágyó a topáznadrágot rág csalja a ráragadt hozzáragadt N apkövet a bronzharangot kicsorbulnak gom obostű fogai k ék en gyöngyöz ő m osószerbe töltöm az égő pólóinget hát m égis mégis a pedagógia csődje félig lerágott gom bostű torkon szorít e FÉMSZAKA DÉK mialatt az aligszáraz félnedves ingben gyerm ekként ÁTmegy a TŰ f o k á n . . .

632

VIDOVSZKY

LÁSZLÓ

i

AZ ÚJ ZENEI STÚDIÓ ÉS ELŐZMÉNYEI W eber K ristóf interjúja W K : - A z Ú j Zenei Stúdiót 1 9 7 0 -b e n in d íto ttáto k . M ié r t h o ztáto k lé tre ezt a rad ik ális c s o p o rto t? V L : - 1 9 6 2 é s 67 k ö z ö tt v ég eztem el a fő isk o lát. E z idő tá jt a zen eszerzés szak os h allg ató k n ak v o lt e g y ö n k ép ző k ö r-szerű tá r s a s á g a , ah o l ren d szeresen m eg v itattu k eg y m ás m u n k áit, k iv álaszto ttu k a b em u tatan d ó m ű v ek et, m eg ism erk ed tü n k m ásu tt föllelh etetlen d arab o k k al. A k ö r h iv atalo s szak m ai felü g y eletét V in cze Im re lá tta el, igen jó l: a fo g lalk o záso k ra be sem já r t, így h a m a r k ialak u lh attak a szak m ai-b aráti k ap cso lato k , és a k ö r tev ék en y ség e is ered m én y es v o lt. É v en te tö b b alk alo m m al is ren d eztü nk m ajd n em te lth ázas k o n ce rte k e t a Z eneak ad ém ián . A z e g y m á sra u ta ltsá g érzését a z is e rő síte tte , h ogy a k ö telező tan u lm án yok e lé g g é k im ó d o lt fo rm áb an és m eg leh etősen lassan fo ly tak . A z e lső évb en p éld ául m ind össze ö t n ép d alfeld o lg o zást k ellett a v iz s g á ra vin n i, am it g y a k o rla tila g e g y e tle n n ap a la tt m eg le h e te tt írni. A töb b i k ö v etelm én y is h ason ló szintű v o lt, u g y an ak k o r szig o rú stiláris m eg k ö tések et tettek , fő leg Szabó F eren c m iatt, ak i h allan i sem a k a rt sem m irő l, am i n em eg y ezik az ő elk ép zeléseiv el. W K: így v o lt?

E z a h atv an as évek ben , te h á t az ú g y n ev ezett k o n szolid áció éveib en m ég

V L : - P ersze. E z a k on szo lid áció s id őszak e g y á lta lá n n em o ly an v o lt, m int ah ogy ezt m a elk ép zelik v a g y b eállítan i szeretn ék . A m ű vészeti é le t h ely zete n em is h ason lított a k o rab eli len g y elo rszág i v a g y cseh szlo v ák iai állap o to k h o z. A „ n y itá s" nálunk in k áb b csa k a 4 8 -b a n fé lre á llíto tt szerzők ó v a to s és n em ig a z á n őszin te re h a ­ b ilitálása v o lt, az azó ta e lte lt id őszak k ülföld i te rm é sé t a k ö zö n ség szinte eg y általán nem ism erh ette. A F ilh arm ó n ián ak v o lt eg y ren d ezv én y e (K o ru n k k a m a ra z e n é je W. K.), a m it a S em m elw eis u tcáb an ta r to tta k - v o lt az ép ületb en e g y 1 6 0 - 1 8 0 fős k a m a ra te re m - , ah ol e lő s z ö r játszo ttak M a g y a ro rsz á g o n - n em fő isk olai k eretek k özött - W eb ern -m ű v ek et, B ou leztől a M a lla rm é -im p ro v iz á ció k a t, de ezt k ét év után leállíto tták . W K: -

B e tilto ttá k ?

V L ; - N ézd, ezt én n em tu d o m , m o st m á r v alószín ű leg nem is leh et k id eríten i, de felteh etően a legk ü lön bözőb b e rő k k ü zd ö ttek ellen e, m e rt u g y a n a k k o r n em leh e­ tett jeg y h ez ju tn i, o lyan n a g y v o lt a z érd ek lő d és. D e h át u g y an eb b en az időben a Stúdió 6 5 - 6 6 - o s k iállításain is leszed ették a k ép e k e t a falak ró l. A n n yib an v o lt ez m ás, m int az ö tv en es év ek , h o g y a fiatalo k m á r n em fo g a d tá k e l a k észen k ap o tt elk ép zelések et, és b izon yos értelem b en m á r n ekik is v o lta k h a rci eszk özeik , am ik az idő m ú lásáv al e g y re m eg g y ő ző b b ek k é v áltak . W K: -

M it értesz ezek en a h a rci eszk ö zö k ö n ?

V L : - H át h ogy az e m b e r tu d ja k épviseln i a szem p on tjait, k ö zön sége v an , v a ló ­ ságos h elyzetek b e k erü lh et, h o g y eg y szerű en szób a álln ak v e le . M e rt az ö tv en es évek ben nem a rr ó l v o lt szó, h ogy b árm ily en v ita fo ly t v o ln a, h iszen azok m ű viták voltak , am ik et eg y m á r k iv á la sz to tt „ e lit" ren d ezett, és áz iro d alo m v a g y a k épző-

633

m ű v észet teljesen k ív ü lrek ed t ezek en a k ö rö k ö n . T alán a zen ében n em v o lt en nyire k iélezett a h elyzet. E g y ré s z t a m a g y a r zen eszerzés általáb an k o n zerv atív ab b volt, m ásrészt K o d ály k iv ételes h ely zete és tek in télye m ind en értelem b en m érsék lőleg h ato tt. D e az tén y, h o g y m é g a h atv an as évek ben is a h iv atalo s felfo g ás sem m iféle exp erim en tu m n ak nem k ed v ezett - h ogy finom an fejezzem ki m ag am . E b b en az időben - m ég h a m ai szem m el elk ép zelh etetlen h e rce h u rca árán is m á r el leh etett ju tn i k ü lföld re. É n is szerettem v o ln a R ó m áb a m enni, ah ol k oráb b an D u rk ó, ez idő tá jt Je n e y is tan u lt. Sajnos töb b jelen tk ező is v o lt, e z é rt a m inisztériu m ab szolú t ig azság o san ú gy d ön tött, h ogy egyik ü n k n ek sem en g ed ély ezi a k iu tazást. H áro m év i elő szo b ázás é s v á ra k o z á s után viszo n t - szám o m ra is teljesen v áratlan u l - h at h ón ap os állam i ö sztö n d íjat k ap tam F ra n cia o rsz á g b a . E lk ép zelh etetlen n ek ta r to t­ tam u gyanis, h o g y zen eszerzéssel fo g lalk o zzam anélk ül, h o g y ism erjem a k o rtárs zen ét. A z em b er egyszerű en érzi, h o g y létezn ek a v ilág b an m ű vek , m esterek , m ű h e­ lyek , é s ezek v á rjá k . H u szon h árom év es k o ro m b an m ég erő sen igén y eltem v a la m i­ fa jta v ezetést, p ontosabb an é re z te m , h o g y a tu d áso m a felad ataim h o z m érten nem elegen d ő. Í gy azu tán re n g e te g e t d o lg o ztam eb b en a h áro m évb en, de g y a k o rla tila g m inden e red m én y - b efejezett m ű - n élkül. W K : - Itth o n h o g y an szereztetek tu d o m ást a rró l, m i tö rtén ik P árizsb an v a g y D a rm sta d tb a n ? V L : - T erm észetesen a V a rsó i Ő szre ren d szeresen k ijártu n k , o tt sok n ag y szerű d o lg o t is le h e te tt h allan i - 1 9 6 4 -b e n péld ául M e rc e C unningham b a le ttjé t, Jo h n C age és D avid T u d o r föllép tév el - , de e z in k ább a len g y el zen eszerzés fe sz tiv á lja v o lt. WK: VL: W K: -

É s S tock hau sen v a g y B o u lez? Ő k et v iszo n y lag ritk á n já tsz o ttá k V arsób an . H o g y an szereztétek be a k o ttá k a t?

V L : - A zo k é rd ek es m ód on m ajd h o g y n em fo ly am ato san érk eztek . A z U n iversaln ak - am i a k k o r a leg jo b b k iad ó v o lt - a leg ú jab b k o ttá it is m e g leh etett sze­ rezn i a R ó zsav ö lg y in él. U g y a n a k k o r sem m ilyen h angzó a n y a g - p éld áu l lem ez - , sem élő elő ad ás n em v o lt, és h ián y o ztak az e g y é b dolgok . W K : - M it értesz eg y éb d o lg o k o n ? V L : - A m ű v ek k el v aló sok rétű és in ten zív fo g lalk o zást. M á s u g y an is m eg h all­ g atn i e g y m ű vet é s m ás eljátszan i. M á s a h atása, h a v en d ég eg y ü ttes s z ó la lta tja m eg , v a g y ha h azai zen észek , so k -sok p ró b áv al. M ásk ép p en ism erü n k e g y szerző t, ha a l­ k alm an k én t találk o zu n k e g y -e g y v életlen ü l id ev ető d ö tt m ű v év el, v a g y h a ren d szere­ sen m ű soron ta rtju k ők et. E g y szerző t sem leh et m eg ism ern i o d aad ó m u n k a nélkül. S ajn o s M a g y a ro rs z á g o n m in d ig is n a g y h ag y o m án y ai v o lta k a felü letes „jó lértesü lts é g n e k ", a „h allo ttam h aran g o zn i fe lő le " típu sú ism eretek n ek . W K; -

T érjü n k v issza a z Ú Z S -ra.

V L : - A m ik o r Je n e y 69-b en h a z a jö tt - é s itth on is m a ra d t, m e rt m á r nem e n ­ g ed ték v issza - , eg y szerű en leh ető ség ek et k erestü n k , h ol, h o g y an leh etn e előad n i m ű v ek et. N em csak a s a já t d a ra b ja in k ra g o n d o ltu n k , h an em az új zen én ek ak artu n k tö b b é-k ev ésb é állan d ó fó ru m o t b iztosítan i. A k k o rib an m á r a R ád ió zen ek ar é s a fris­ sen alak u lt B u d ap esti K a m a ra e g y ü tte s já ts z o tta k k o rtá r s zen ét, de a rep erto árju k b ó l éppen a z o k a m ű vek h ián y o ztak , am ik m in k et ig azán érd ek eltek . A zu tán 1 9 7 0 d e­ cem b eréb en a K IS Z K özp on ti M ű v észeg y ü ttes szék hazáb an ren d eztek egy h a n g v e r­ senyt k o rtá r s m ű vek b ől - ezen én nem v o ltam jelen , e k k o r P árizsb an tan u ltam - , ah ol e g y k ö zö s im p ro v izáció is elh an g zo tt. T u lajd o n k ép p en in n en szám ítju k a Stú­ d iót. A h an g v ersen y k özben összecsu k lo tt e g y k o tta ta rtó , k itö rt a z o n g o ra e g y ik láb a - ezek az óm en ek a z ó ta is k ísérten ek . A k o n ce rt u tán Sim on A lb ert k ezd em én yezte.

634

h ogy továb b i m ű so ro k at is csin álju n k . K ia la k u lt e g y h an g v ersen y so ro zat te rv e , ahol a z első félid őben Sim on A lb e rt v ezén y elt é s ism ertetett e g y -e g y X X . század i k lasszi­ k u s d arab o t - S ch ö n b erg , B e rg , W e b e m , V a ré se , S tock hau sen m ű vek szerep eltek e b ­ ben a részb en - , m íg a m áso d ik rész fiatal m a g y a r szerző k m ű veib ől á llt. Ebben a szerk ezetb en aztán é v ek ig csin áltu n k m ű so ro k at, n é g y e t-ö tö t e g y évb en . E zen kívül alak íto ttu n k e g y im p ro v iz á ció s m ű h ely t, ah ol h eten te k é t-h á ro m alk alom m al ö ssze­ jöttü n k , B o zay A ttila, Je n e y Z oltán , K riz b a i A n d rás, S áry L ászló m e g én. N ag y para s z tc ite rá k a t v ásáro ltu n k , B árso n y M ih á ly k észítette ő k et. A zu tán e g y v o n ó sciterát is ép íttettü n k h áro m h ú rra l, m ind eh hez n éh án y ü tő h an g szer já ru lt. E zek en im p ro v i­ záltun k , v o lt n éhán y fellép ésün k a Fészek -k lu b b an és m ás h elyek en . WK: -

M ié rt éppen a K ISZ égisze a la tt m ű k ö d tetek ?

V L : - Sim on A lb e rt a K IS Z M ű v észeg y ü ttes szim fonikus zen e k a rá n a k v o lt a k a rn a g y a . E z az e g y ü tte s v a ló já b a n csu p a főiskolai h allg ató b ó l á llt, e g y fa jta tan u ló ­ zen e k a r v o lt, am ely u g y a n a k k o r ig en m a g a s színvonalon szó laltato tt m eg n a g y sz a ­ b ású p rod u k ció k at is. E b b en a z időben Sim on A lb ert m á r a fő isk o la ze n e k a rá t v e ­ z e tte , íg y az itten i e g y ü tte s je len tő ség e e g y re csö k k en t. M in d en esetre ő v e te tte föl, h ogy e g y k o rtá rs zen ei m ű h elyt alak ítsu n k itt k i, sőt a z Új Zenei Stúdió eln evezés is tő le szárm azik . S eg ített a d arab jain k b etan ításáb an , m íg az á lta la v ezén y elt m űvek felkészítésén él m i is segéd k eztü n k . E z az e g y ü tt v é g z e tt m u n k a m e g h a tá ro z ó v o lt a zenei fejlőd ésem b en. W K: -

S áry h o g y k ap cso ló d o tt a Stúdió m u n k ájáh o z?

V L : — Je n e y n e k v o lt az é v fo ly a m tá rsa , m á r a főisk olán n y ilv án v aló v o lt az azonos érd ek lőd ésü n k , íg y term észetes, h ogy e g y ü tt d olgoztu n k. K éső b b K o csis Z o l­ tán és E ö tv ö s P é te r is . . . W K: -

H iszen ő a k k o r m á r N ém eto rszág b an élt.

V L : - Ig en , de m ind en évb en v o lt itth on egy b em u tató ja, ő v ezén y elte például - K o csis zo n g o ra sz ó ló já v a l - S tock h au sen Kontra-Punkte-ján ak az első m a g y a ro r­ szági elő ad ását. W K: -

H án y b em u tató to k v o lt?

V L : - E z t e g y id eig szám oltu k, de a k étszázad ik után ab b ah ag y tu k . Szinte v a la ­ m ennyi külföld i m ű e lő a d á sa m a g y a ro rsz á g i b em u tató v o lt - ezt eg y id őb en m ajd ­ hogynem k ötelezőn ek ta rto ttu k - , n ag y o n sok szerzőtől m i játszo ttu n k e lő s z ö r S tock hau sen , C age, C hristian W o lff, M o rto n F eld m an , K a g e l, C ard ew , D on aton i, S teve R eich , T e rry R iley, Phil G lass stb. W K : - M i je lö lte ki ezt az irá n y v o n a la t? Ú g y gon dolom , ab b an az időben ilyen rad ik álisan ú ja t csin áln i m egleh etősen b izon ytalan d olog leh etett. V L ; - E zen , azt hiszem , soh asem gon d olk oztu n k , eg y szerű en term é sz e te s volt, h ogy ezt csin álju k , hiszen e z fo g la lk o z ta to tt m ink et. W K: -

M ilyen h atással v o lt rád a len g y el z en eszerzés?

V L : - R ám se, de azt h iszem , a tö b b iek re sem v o lt k om olyab b h atással. S zá­ m o m ra ez eg y lazáb b , k evésb é szigorú m e g fo g a lm a z á sa b izon yos m á r m eg lév ő zenei ered m én yek n ek . T erm észetesen ez n em z á r ja ki a k im ag asló eg y én i teljesítm én y ek et, de a k o rsz a k m e g h a tá ro z ó k om p o n istáin ak - a k k o r is, m o st is - S tock hau sen t, C age-t, B o u lezt ta rto m . S tock hau sen m u n káit - h acsak h an g felv ételek rő l is - jó l is­ m ertü k , p árizsi tartó zk o d áso m n ak eg y ik legfo n to sab b élm énye p edig C age v o lt. Am i k o ttá ja , k ö n y v e m eg k ap h ató volt, a z t m ind b eszereztem . E zek et aztán itthon is ig y e­ k eztem m inél széleseb b k örb en terjeszten i. Á m b ár C ag e-tő l n em játszo ttu n k túl sok at.

635

WK: - Miért? V L : - M e rt ezek v a g y v alam ily en sp eciális feltételek et v a g y lén yegesen n a ­ gyob b a p p a rá tu st ig én y eltek , m in t am it m i m o zg ó sítan i tu d tu n k v o ln a. Á ltaláb an a m ű so rö sszeállításain k at n agyon b eh a tá ro lta az a tén y, h o g y k isszám ú , b á r od aad ó és sok at d olgozó elő ad ó i g á rd á n k v o lt. Í gy v iszo n t o ly an fe la d a to k a t is ad h attu n k az elő ad ó k n ak , am ik e g y fa jta zen eszerző i tu d ást is ig én yeln ek . A teljesen k ö tetlen im p ­ ro v iz á ció k a t h a m a r ab b ah ag y tu k , a saját d arab jain k b an és a k iv á la sz to tt külföldi szerzők éb en is a k ö tö ttség és szab ad ság e g y fa jta eg y en sú ly át k erestü k . K ezdetben a R o tten b iller u tcáb an játszo ttu n k , k ésőb b n agyob b term ek b en is, m in t p éld ául az E g y e te m i S zín p ad ; a z e lső h an g v ersen y ü n k a Z en eak ad ém ia n ag y term éb en 1 9 7 5 -b e n v o lt, e g y h o sszas és kínos h u zav o n a u tán . E z m á r a k ollek tív m ű v ek id őszak a, v aló ­ jáb an az első ö t é v le zárásán ak tek in th ető. W K : - E k k o r v o lt az Hommage á Kurtág b em u tató ja. M ié r t ép pen K u rtág h o z k ap cso ló d o tt ez a tisz te le ta d á s? V L : - K u rtá g - eg yed ü l az id őseb b zen eszerző k k özü l - ren d szeresen lá to g a tta a h an g v ersen y ein k et, és itten i élm én y eit a p ró h o m m ag e-o k fo rm ájáb an ö rö k ítette m eg a Játékok b an. T alán e z é rt m erészeltü n k m i is e g y k özös m ű v et írn i a tisztele­ té re , ráad ásu l k ö zeled ett a z ö tv en ed ik szü letésn ap ja. K u rtá g szerep ét a m a g y a r zenetö rtén etb en nem leh et elég g é h an gsú lyozn i. Ő v o lt a z első és g y a k o rla tila g eg yetlen k o m p o n ista, a k i m inden k o n zek v en ciájáv al szem b en ézve szak íto tt az ö tven es évek zen ei g y a k o rla tá v a l. O ly an m ód on v á lto tt, m in t ab ban az id őb en L en g y elo rszág b an L u to sław sk i, te h á t m á r kész é s sik eres szerzők én t k ezd te ú jraép íten i a zen eszerzői o e u v re -jé t. W K: -

É s D u rk ó ? V ag y -

a len g y el p árh u zam n ál m a ra d v a -

P e n d e re ck i?

V L : - A zt h iszem , a z ő esetü k b en m ind en sok kal term észeteseb b en tö r té n t: igaz, h o g y a fő isk olai tan u lm án y aik u tán , de m ég tan u ló k o rb an sa já títo tta k el e g y a k o ­ ráb b iak tó l g y ö k eresen k ülönb öző n y elv et. A k k o rib an m i, fiatalo k , p ersze te rm észe­ tesn ek v ettü k , h o g y v alak i m e g ta g a d ja a k o rá b b i m ű veit, de ezek nek a gesztu sok n ak v aló jáb an k iv ételes jelen tő ség ü k v an . H iszen n em csak a szerző írja a m ű v et, a m ű is á ta la k ítja az a lk o tó t. E g észen m ás, h a v a la k i m eg h a la d ja k oráb b i ered m én y eit, v ag y ha szán tszán d ék k al le ro m b o lja ők et. M iv el a fő isk o la b efejezése után h árom é v ig m a g a m is szinte csa k az o tt tan u ltak „ k iirtá s á v a l" fo g lalk o ztam , viszon ylag könn yű v o lt b elátn om , h ogy az a d o tt h elyzetb en zen eszerzéssel foglalk o zn i szinte leh etetlen v á llalk o zás - és u g y an ak k o r ez a z e g y e tle n leh etség es ú t. M in d ezt ak k o r, am ik o r a m a g y a r z e n e szerzés zöm e - D u rk ó m eg jelen ése u tán - e g y ik p illan atról a m á sik ra „ m o d e m " lett. W K: -

D u rk ó n ak e k k o ra szerep e v o lt eb b en ?

V L : - F eltétlen ü l. M iv el n ag y e g y ü ttesek re is írt - z e n e k a rra , o rató rik u s m ű ­ v ek et - , a széleseb b értelem b en v e tt n ag y k ö zö n ség az ő d arab jai ré v é n találk o zo tt elő szö r az z a l az új m a g y a r zen év el, am ely m á r m en tes v o lt a k o ráb b i kezdem ények n ém iképp h ib rid je lle g é tő l. E z a zen ei stílus - a F ö ld es Im re k ö n y v e n yom án „ h a r­ m in caso k n ak " k eresztelt n em zed ék rév én - n éhán y év le fo rg á s a a la tt általán o ssá lett, és eg y é rte lm ű sik erek et a ra to tt. C sak k ésőbb v á lt n y ilv án v aló v á, h o g y ez a z átállás tú lság o san is jó l sik erü lt, s az eb ből fak ad ó m e g o ld a tla n sá g o k m ia tt szám os szerző azóta v issz a té rt k oráb b i zen eszerző i id eáljaih oz. W K ; - A „ h a rm in ca so k " ú jítása abból állt, h ogy n em a b artó k i, k o d ály i tra d í­ ció k at fo ly tatták , h an em n y ito tta k p éld ául a bécsi isk o la felé. E zzel szem ben nem tu d ok o ly an szerző rő l, ak i k ö v etk ezetesen d odek afon m ó d szerrel k om p on ált volna. V L : - A z t h iszem , ig azi o rto d o x d od ek afon szerző nem v o lt, ta lá n a m ia tt, hogy m ire e lju to tt hozzánk a d o d ek afón ia, ad d ig ra m á r tú lh alad o ttn ak szám íto tt. A hu-

636

szas-h arm in cas évek ben k ellett v o ln a id eérn ie, de ak k o rib an a p ro g re ssz ív k ritik a eg y értelm ű en B a rtó k o t és K o d á ly t tá m o g a tta — a k á r S ch ön b erg v a g y S travin sk y ellenében is. E z a fa jta m a g a ta rtá s szám o m ra m in d ig ellen szen v es v o lt, a p ro te k cio ­ nizm us a m ű v észetb en is n a g y k á ro k a t ok oz. A ztán jö tte k a h áb o rú s év ek , a zene g y a k o rla tila g m egszű n t. A k o alíció s id őszak ban v iszo n y lag élén k é s am b iciózu s z e ­ n ei élet v o lt, p éld ául a zen eak ad ém ián ta n íto tt M essiaen , ak i azu tán v isszatérv e P á ­ riz sb a B ou lez, B erio , S tock hau sen , X e n a k is m estere le tt. A k o n ce rtm ű so ro k is k o r ­ szerű ek v o ltak , ú g y a n n y ira , m in t a z első v ilág h áb o rú t m eg elő ző évek b en , a m ik o r is B ud ap est m ég term é sz e te s célp o n tja v o lt m ind en v ilá g já ró m u zsik u sn ak, pl. D eb ussyn ek , aki szívesen já r t ide, v a g y a fiatal S travin sk yn ak . E z a k o rsz a k a z o n ­ ban n agyon rö v id id eig ta r to tt, a ze n e sz e rz é sre n em is leh etett ig azán h a tá ssa l. A m i­ k o r ism ét leh ető v é v á lt a k á rc s a k a k itek in tés a zen ei v ilá g ra , ad d ig ra m á r töb b e g y ­ m á st k öv ető zen eszerző i k o rsz a k és te ch n ik a fu tott le. A z ö tven es év ek v é g é re a z e ­ n ei szak m a n em csak a d od ek afó n ián és n em csak a to tá lis d eterm izm u so n v o lt túl, h anem a z elek tro n ik u s zen én , C age-en é s az a le a tó riá n is. M ire M a g y a ro rs z á g o n a d o d ek afon zen eszerzés leh ető ség ei felm erü ltek v o ln a, ad d ig ra m á r az ezt k ö v ető is ­ k o lá k is b e é rte k . . . A fázisk ésés g y a k o rla tila g a tíz e s év ek k özep étől a h atv an as évek k ö zep éig ta r to tt. E z a la tt az id ő alatt a m a g y a r zen ei élet m in d en fajta szin k ro n itását elv esztette a v ilá g g a l. E m ia tt a z a k o ro sz tá ly , am elyik eb ben az id őszak b an m á r tú lsá­ g o san id ős v o lt ah h oz, h o g y új isk o lát te rem tsen , m ég m ind ig ezek n ek a fe la d a to k ­ n ak a m eg o ld ása előtt állt. E lső so rb an a z o k ra gon d olok , ak ik a tíz e s évek ben szü let­ te k , m int S zerván szk y E n d re . L en g y elo rszág b an u g y an ez v o lt a h ely zet L u tosław sk iv a l, ak i u g y an ah h o z a n em zed ék h ez ta rto z ik , és ak i szintén c s a k az ö tven es évek v ég én , jó v a l n eg y v en év es k o ra után ju to tt el o d a, h o g y rad ik álisan m ás zen ei g o n ­ dolk odást alak ítso n k i. T e h á t m int em lítettem , van e g y fa jta h aso n ló ság a len g y el és m a g y a r zen e fejlő d ése k ö z ö tt, m ásrészt v an lé n y e g e s k ü lön b ség is, az, h o g y L en ­ g y elo rszág b an ez idő tá jt e z a fa jta z e n e m axim ális tá m o g a tá st é lv ezett. L e n g y e lo r­ szágb an 5 8 - 5 9 - b e n m á r o ly an eg y én iség ek lép tek fö l, m in t C age v a g y D avid T u d o r, elek tron ik u s zen ei stú d iók m ű k öd tek és a töb b i. M a g y a ro rsz á g o n viszon t, am ik o r Szerván szky m e g írta a Hat zenekari darabot, azon n al b etilto tták . T e rm észetes, h ogy a len gyel isk o la fe lfu tá sa és a len g y el z e n eszerzés h irtelen tám ad t h íre an n ak is volt k öszönh ető, h o g y ak k o rib an a len g y el zen eszerző k első k ézből ju to tta k h ozzá m in ­ d en fajta in fo rm áció h o z, főleg a z a k k o r elk ezd őd ő V a rsó i Ő sz rév én . M á sré sz t ahhoz a leh etőségh ez - és ez m é g fon tosab b h o g y ezek et a szem p o n to k at a m ű veik b en érv én y esíth essék és ezek et a m ű v ek et b em u tath assák . E b b en a z id őszak ban a z e n e ­ szerzésre első so rb an a z v o lt a jellem ző , h o g y szinte m inden évb en ig y ek eztek v a la ­ m ilyen m ód on m eg ú jítan i a zen ét é s tu lajd o n k ép p en e g y -e g y elv , e g y -e g y effektus, am in t m eg jelen t v alam ily en fóru m on - D arm stad tb an v a g y k ésőb b V arsó b an - v éres k ard k én t já r t k ö rb e a fél v ilág o n , és m ind en ki azt k e z d te k op írozn i. Í g y jelen t m eg a z elek tro n ik u s zen e, az a le a tó ria , az ü tő h an g szeres zene é s a legk ü lön bözőb b e sz ­ k özök, ezek g y o rsan e lte rje d te k . M a g y a ro rs z á g o n viszo n t S zerván szk y v a g y K u rtág d arab jai — például a Vonósnégyes és a Fúvósötös - szin te a m eg szü letésü k p illa­ n atáb an ki lettek á tk o z v a . G y a k o rla tila g eg y általán n em tu d ták a z t a term észetes életet élni, a m it e g y m ű alk o tás ig én y el. N álun k ig azáb ó l csak a h a tv a n a s évek k ö z e ­ pén tö rtén t m eg e g y fa jta á ttö r é s : a „ h a rm in ca so k " jelen tk ezése. M a g a a k ön yv csak 69-b en jelen t m e g , és a m in isztériu m i v e z e té s m ég a k k o r is ig en n eh ezm én yezte, h o g y B o z a y , D u rk ó , K o csá r, K u rtá g , L á n g , L en d v ay , P ap p , P e tro v ics, Soproni, Szokolay m u n k ásság áró l k ö n y v jelen jen m e g . E z t csu p án a z é rt jeg y zem m e g , m ert a zó ta sem é rte m , m iféle haszonn al já r t v o ln a a k ö n y v m e g -n em -jelen ése. A k ö­ zön ség k ö réb en ta lá n D u rk ó Organismijának a b em u tató ja v o lt az ig azi á ttö ré s , az első alk alo m , a m ik o r e g y m á s fa jta zen ei gon d o lk o d ás e g y á lta lá n m e g je le n t és a m a g a te rm é sz e te s ú tján h ato tt. E b b en az id őszak b an a m a g y a r z e n eszerzés eg y töb b évtized es h ián y t ig y e k e z e tt b ep ótoln i, am ib e a h ú szas évek sch ö n b erg i d o d ek afó n iája ép p ú gy b e le ta rto z o tt, m int a n eg y v en es-ö tv en es évek p o sztw eb em i z en éje, v a g y az ö tv en es-h atv an as év ek a le a tó riá ja é s - m á r csa k a fö ld ra jz i k ö zelség m ia tt is a len g y el isk o la. E z az ig y ek ezet h ih etetlenü l felfo k o zta a zen eszerző i a k tiv itá s t,

637

s m ég az ö tven es év e k o lyan p rom in en s k om p on istái is, m in t S zékely E n d re v ag y M ih á ly A n d rás, m eg leh ető sen élesen v á lto tta k stílu st. U g y a n a k k o r n y ilv án v aló , h o g y e k k o ra szak ad ék ot ilyen g y o rsan csak á tu g ran i leh et, n em p ed ig b e tö m n i; íg y azu tán to v á b b ra is m e g m a ra d ta k - m ind a m a i n ap ig — a k o rtá r s zen ei m ű v eltség e g y e s feh ér fo ltjai. D e a z k étség telen , h o g y a h a tv a n a s é v e k k ö zep étő l elk ezd ő d ö tt e g y fo ly am at a m a g y a r szellem i életb en , am ely a k oráb b i teljes e lsz ig e te ltsé g g e l szem ben e g y fa jta szin k ron itást ig y ek ezett m eg terem ten i. A z é rt h aszn álom a szin k ron itás szót, m e rt a z elszig eteltség g el v a ló já b a n az in teg ráló d ást k ellen e szem b eállítan i, de h át igazi in te g rá ló d á sró l szó sin cs, a m a g y a r szellem i élet m o st is e lé g g é elszigetelt. W K : - A h o g y P e tro v icsé k v o lta k a „h a rm in ca so k ” , ú g y ti le tte te k a „ fia ta l ra d ik á liso k ". E z a v á ltá s tú l g y o rsan jö tt - gon dolom —, íg y v issz a té re k eg y régeb b i k érd é se m h e z : m ilyen v o lt a v issz h a n g ja ? V L : - A m ik o r az első o lyan k o m p o zíció k k al jelen tk eztü n k - 7 2 - 7 3 - b a n - am e­ ly ek m á r h a tá ro z o tta n k ü lön b öztek az elő ttü n k já ró g e n e rá ció m u n k áitól, ezek et a szak m a — h o g y is fejezzem ki m ag am - ak tív an e lu ta síto tta . E n n ek töb b o k a leh etett. A z eg y ik a z, am irő l a z előbb b e sz é lte m : tu d niillik , h ogy a k ö z fe lfo g á s szám ára a m o d ern zen ét m in d en ek elő tt a len g y el isk o la, de m ég a k lasszik u sok k özül is in k ább B e rg , m in t W e b e m je le n te tte . A m i érd ek lőd ésün k viszo n t m in d en ek elő tt a k o m p on álás legelem ib b - v a g y h a a k a ro m , le g v é g ső - k é r­ dései felé fo rd u lt, é s ehhez so k k al töb b im p u lzu st k ap tu n k W eb ern tő l, S tock hau sen től v a g y C ag e-tő l. E z e k e t a szerző k et ig azáb ó l senki sem ism erte itth on , Stockhausen és C a g e csa k a n y o lcv a n a s év ek d erek án já r t e lő sz ö r M a g y a ro rsz á g o n . A m ásik ok a z leh etett, h o g y - szem ben a h atv an as év ek le já ra to tt „ k ís é rle te z é s " fo g alm áv al ezek a k o m p o zíció k v aló b an exp erim en tálisak leh ettek , n em p ed ig m á s ered m én y ek a d ap táció i. K ö zb ev ető leg je g y z e m csa k m eg , h o g y a z id egen h a tá so k a t - szem ben az általán o san e lte rje d t é s szinte k ö telező e lm a ra sz ta lá ssa l - a k u ltu rá lis fejlőd és talán leg fo n to sab b elem ein ek ta r to m ; ig azán je le n tő s ered m én y ek m in d ig a külön ­ böző k u ltú rák k ö lcsö n h atásak én t jön n ek lé tre . A tiszta exp erim en tu m viszo n t m e g ­ leh etősen ritk a, é s a m ik o r 1 9 7 4 -b e n P árizsb an h an g v ersen y eztü n k , eg y o ttan i k ritik u s - M a u ric e F le u re t - épp azt ta r to tta a leg m eg lep ő b b n ek , h o g y m ű vein k szinte sem ­ m ilyen ro k o n ság o t nem m u tattak a z ép pen ak tu ális zen ei á ra m la to k k a l. É s p ersze nem szab ad elfeled kezn ü n k a m a g y a r szellem i élet e g y ik a b e rrá c ió já ró l sem , h ogy tu d n iillik szívesen k re á l szak m ai ellen tétek et, cso p o rto k a t an élk ü l, h o g y v a ló sá g o s fel­ ad ataik at v izsg áln á. Íg y azu tán a z Ú j Z enei Stúdió h a m a ro sa n b o trán y k ő le tt, és m in ­ d enk i ig y e k e z e tt e lh atáro ln i m a g á t tőlün k . Je lle m z ő ese t v o lt, a m ik o r e g y k ritik u s azzal d icsé rt m eg e g y h ag y o m án y o sab b stílu sb an alk o tó fiatal zen eszerző t, h ogy „n em is az te tsz ik b enne, am it csin ál, h an em a m it nem c s in á l." W K: -

M i lesz a jö v ő je az Ú Z S -n a k ? M e rt ú g y lá to m , h o g y k ezd széthullani.

V L : — M ib ő l g o n d o lo d ? W K : - S áry ró l évek ó ta nem h allo ttam . T e tu lajd o n k ép p en P é csre k e rü lté l; Je n e y u g y a n jelen v an , de K o csis e g y re elfo g laltab b . C sap ó az U S A -b a k erü lt, és a k ö zö n ség is e g y re fásu ltab b . . . V L : - H á t a jö v ő rő l ig a z á n n em tu d ok m it m on d an i, m e rt a z a jö v ő , és m ég m e g csin á lá sra v á r. A z viszo n t tén y , h o g y lassan h uszadik éve d olgozu n k eg y ü tt, és a k á r u g y an azt csin á lja az e m b e r, a k á r v alam i m ást, a z m ind en kép p en más. A zó ta a v ilá g zen éje is v á lto z o tt, új á ra m la to k je le n te k m eg , m int az ú jro m a n tik a v a g y a re p e titív zen e, ezek n ek itth on is v an n ak k ép v iselő ik , és - k ülönösen a rep etitív zen én ek , a 1 8 0 -a s cso p o rtn a k — v a n ig azi k özön ségü k is. B á r vélem én y em szerint a re p e titív zene n em tu d ta átv állaln i az ő t m e g elő ző zen e felad atait é s szellem i ig é ­ n yeit. W K : - T o v áb b ra is in k áb b a jö v ő rő l k érd ezn élek . N em hiszem , h o g y a z Ú ZS zen éjén ek sem m i jö v ő je sincs.

638

V L : - M in d azo k a zen ék , am ely ek a k özö n ség részérő l k o m o ly szellem i e rő f e ­ szítések et igén y eln ek , b izon ytalan jö v ő e lő tt álln ak . K étség telen ü l szerep et játszik eb b en a rossz g azd aság i k ö z é rz e t, am in ek első so rb an n em is an y ag i ok ai v a n n a k ; k ét-h áro m év tized d el e z e lő tt a m ain ál lén y eg esen alacso n y ab b életszín von al m ellett is v o lt az em b erek n ek e n e rg iá ju k a rra , h o g y ig azi k alan d o k b a b o csátk o zzan ak , h ogy felfed ezzen ek szám u k ra ism eretlen , a k á r riasztó jelen ség ek et is. M a a z ism eretlen tő l m indenki fél, m e rt m eg v a n g y ő ző d v e a rró l, h o g y az ism eretlen c s a k ro sszab b lehet. A k ö rn y ezet p ed ig - k ülönb öző b eren d ezéseiv el, v id eó k lip p jeiv el - a k o m fo rtérzet m axim ális felerő sítésére tö rek szik , azt sz u g g e rá lja , h o g y m inden íg y jó , leg fö ljeb b m ég e g y p arab o laan ten n át k ell b eszerezn i . . . W K : - Szem ély szerin t N ek ed is az a v élem én y ed , h o g y az ism eretlen csak ro sszab b le h e t? V L : - E g y á lta lá n n em . T erm észetesen azt sem h iszem , h o g y job b lesz. Szá­ m o m ra ez a k érd és nem a - k ülönb en is k önn yen p rak tik u ssá v áló - jó v a g y rossz k iv á lo g a tá sa , eg y szerű en nem tu d om m ásk én t elképzelni az életem . Ö t eszten d ő s k o ­ ro m ó ta fo g lalk o zo m zen év el, és eb ben a m u n k ám b an m ind ig is a zen e felfed ezése, a zen ei jelen ség ek felism erése v o lt a z in d íték om . E z a v ilá g sok k al tág ab b és h a ­ talm asab b an n ál, m int am it e g y e m b e r k ép es b ejárn i. H a ig y ek szem elk erü ln i azt a v eszély t, h o g y a zen én élősk ö d jem , a k k o r csa k is az ism eretlen re b ízh atom m a ­ g am . E g y éb k én t m ind az, a m it az Ú j Z enei S túdióban d ek larálatlan u l is felvállaltu n k , nem m ás, m in t az ism eretlen k u ta tá sa - és m int tu d ju k , az ism eretlen h ez ism eretlen út v e z e t . . .

SÁNDOR IVÁN

Napló a másv ilágból (A korszellem változásáról regényírás közben) „ . . . hogyha a mű valóban m agába fogadta kora szellemét, éspedig oly mértékben, hogy messze túl­ nő az eleve kétségtelen, minden em ber és minden em beri cselekvésmód szám ára adott -korszellemszínezeten", egyszóval az általános érvényű -korstí­ luson", úgy, hogy vele csakugyan a korszak kifeje­ zése terem tődött m eg . . . akkor ez a mű a k or való­ ságához ta r to z ik . . . " H erm ann Broch

De hát mi is a valóságnak az a teljessége (fo ly ta tja H . B .), ami történelmi mél­ tóságot és létet biztosít olyan képzeletszülte terméknek, m int p éld ául eg y re g é n y ? J ó voln a, h a leh etn e az ilyen k é rd é se k re v álaszo ln i, m ással, m int m a g á v a l „k ép zeletszü lte te rm é k k e l".

am a

639

M e rt csak u g y an m i a v a ló sá g te lje s s é g e ? ; m i egy k o rn a k a szellem e? A ra cio n á ­ lis m eg ism erésen túl létezik e g y m ásféle m eg ism erésm ó d is. A teljesség érzék i felfo­ g ásán ak , a v ele v a ló eg g y é v á lá sn a k a m ű vészi tü relm etlen ség e. A m i több a racio n ális m eg ism erésn él. H iszen az lép ésrő l lép ésre h alad v a, soh asem érh eti el a te lje ssé g e t. A z átfo g ó m e g ism e ré sre v aló érzék i tö re k v é s b irto k o lási izg alm áb an v iszo n t k o rv a ló ­ ság és reg én y eg y m áséi leh etn ek . N in cs m ég m ásfél év e, h ogy le írta d : „M ik ö zb en k ön y v em en d o lg o ztam , úgy gon d o ltam , h o g y a tá rsa d a lo m esem én y ein ek v é g re fel k ellen e gy o rsu ln iu k . K ív án ­ tam ezt, an n y ira fu llasztón ak éreztem az á lló v iz e t." A z é rt m e g rá z , h ogy a m it k ív án ­ tál, m o st b ek övetk ezik . Á llap o tv álto zás. É js z a k a a r r a ria d sz , h o g y m e g v á lto z o tt a testh ő m érsék leted . M é g nem v e re jté k e z e l, d e m á r a fo rró sá g . A z ilyen v á lto z á s : an y ag szerű . H ő fo k a v an , seb esség e, h alm azállap o ta. M ég a kész m o n d ato k m en tő ö v éb e fogód zol, de m á r p ró b álsz szab adu lni. E g y s z e rre m o z­ dulsz feléjü k oda, és tőlük el. M ég leíro d B ro c h szav ait, de m á r elrú g o d m ag ad te ­ rü k b ől, p ersze, a korszellem léte végső soron a kézzelfoghatóban gyökeredzik, mi m ásb an is g y ö k ered zn e, hiszen millió és millió névtelen, de mégis valós egyes léte­ zőre épül, a korszák benépesítőire, p ersze, h o g y miriád névtelen, de valós egyedi erőből áll, a történés mozgatóiból; ig en , term észetesen a m a megfoghatatlanul, végte­

lenül sok fazettára csiszolt világnapnak a kézzelfogható egészében foglaltatik a kor­ szellem, m áso lo d m ég , m iközb en m á r ta n ú ja -ré sz e se v a g y an n ak , h o g y a névtelen, de valós egyedi erők m ozg atn i kezdik a tö r té n é s t; és a megfoghatatlanul, végtelenül sok f azettára csiszolt világnapnak a kézzelfogható egészében új fa z e tta jelen ik m eg . M a e g y s z e rre m ozd u l a k o rv a ló sá g „ o d a k in t", és - an n ak a sz á m á ra , aki a tá r ­ sad alom , a k u ltú ra, a g o n d olk od ás d rá m á já t szem élyes ü gyek én t éli á t - „ id e b e n t". É rz e d , h o g y elö reg ed n ek o lyan feleleteid , am ely ek rő l m ég éppen csak az im ént azt gon d o ltad , h o g y ú jak . V an n ak a v ilág eg észn ek titk o s, re jte tt, h a tá ro z o tt k érd ései. E z e k re leh et m á r a k im o n d ásu k p illan atáb an h itel nélk üli, a v u lt feleletek et adni (az au to k rá ciá k szim p la és k eg y etlen á te jté se irő l ne b eszéljü n k ), és leh et új felfed ezé­ sek et jelen tő , v a g y is a k orszellem b en m ég m eg sem jelen ő v álaszo k at találn i. A zu tán e g y s z e rre (m int m o s t ): eg y m ásféle sáv . A m in ek felb u k k an ását leh et, h ogy a k oru k elő tt já ró v álaszo k seg ítették , ám abban a p illan atb an , am in t m eg v il­ lan, a z im ént m ég új v álaszo k u g y an o ly an p erg am en t a rco k k á zsu g o ro d n ak , m int am ily en ek k el szem ben teg n ap , a k á r k ih ívó b á to rsá g g a l, m egszü lettek . T u d tu k , éreztü k , h ogy a század e le je ó ta a m ind en ereszték b e b esziv árg ó k o r­ v á lsá g (h atv an -h etv en év a la tt h o rizo n tális és v e rtik á lis terjeszk ed ésén ek m á r m e g ­ élte n éh án y szak aszát) m e g te rm e li a z t az ellen an y ag o t, am elly el ö n m ag a ú jab b erőit szab ad ítja fel. E zek a z erő k , e g y m ást k ö szö rü lő m ozg ásu k b an , a v ilág n ap o k fazét tá j­ n ak so ráb an m a v aló b an e g y ú jab b at csiszo ln ak k i. M e g k ell h át p rób áln i letap ogatn i v alam it ön tvén yén ek a n y ag áb ó l, m eg k ell p rób áln i p ontosítan i, hiszen ez fo g ja m ost m á r h ozzáerő síten i az egész eddigihez azt, a m i közeledőben van. M é g nem láth atju k , h o g y an illeszk ed n ek m ajd eg y m ásh o z, elképzelni sem tu d ­ ju k , h o g y m it szül m eg , m ég n em zed ék em életéb en is a k á r, ez a k ap csoló d ás, ám két d o lg o t b izto sra veh etü n k . A z e g y ik az, h o g y a h istó ria e g y rö v id sáv jáb an k ialak u lt, n eg y v en eszten d ő a la tt ta r tó s íto tt h atalm i é s lé tfo rm á k a t érin tve b efo ly ással lesz a szellem i, az etik ai z ó n ák ra, v alam in t a tá rsa d a lm i életen belül a k ö z jo g g a l m eg k ö ze­ líth ető e g y ü tté lé sre . A m á s ik : E u ró p a h áro m ré g ió já b a n , eg y m ástó l u gyan nem fü g ­ getlen ü l, m ég is más lesz a z e p ice n tru m a an n ak a m o zg ásn ak , am ely az eddigihez, m in t e g y m a ré k g itth ez, az új ré te g e t, h o zzátap asztja a m ostanihoz a v á rh a tó t. A z, am i m a érin ti a lét valam en n y i k ollek tív és szem ély es z ó n áját, E u ró p a három ré g ió já b a n h o zzáv ető leg így n ev ezh ető m e g : 1. a n y u g atias zón áb an az új technikai fo rra d a lo m h a tá s á ra g yű rű ző fo ly am ato k v á lsá g ta rtó sító , v álság en y h ítő , a v álság o t id ő szak o k ra a k á r fel is szám oló h a tá s a ; 2 . a k ö zép ső zó n áb an a társad alo m szerk ezeti, a g a z d a sá g i, a szellem i életben u ralk o d ó k vázi jelleg old ó d ása, és szerv es, valódi a lak zato k , fo rm ák , e ljá rá so k , m en talitáso k k ia la k u lá s a ; 3 . a k eleti rég ió b an a hosszú

640

tö rtén eti ívben m eg g y ö k eresed ett teo k ratik u s je lle g g e l á tita to tt lét- és társad alm i fo rm ák n ak e g y rö v id , ezerk ilen cszáztizen n y o lc és huszon n égy k ö zö tti id őszak asz k ezd em én y ezéseire tám aszk o d ó felold ási k ísérlete. A k árm i jön (a h áro m zón a belső tö rvén y ei szerin t és m é g e g y sz e r, eg y m ással ö sszefü g g ésb en ), h áro m féle m ód on je le ­ n ik m eg E u ró p áb an m á r a k ö zeljö v ő is. A k ih ívások elő l nem leh et k itérn i. D e az is bizonyos, h o g y szituációin k tö b b esély esek . K é rd é s : v álsá g ta rtó sító v a g y en yh ítő, n e ­ tán részlegesen felold ó, illetv e e h áro m v a riá ció k e v e rc séből alak u ló lesz-e az E lb ától n y u g a tr a ? ; k vázi jelleg étő l táv o lo d ó , v a g y az álfo rm ák b a v isszazáru ló a m i k özépső ré g ió n k b a n ? ; a n a g y te o k ra tik u s pántokb ól ö n m ag át k im ozd ító, v a g y ú tjait to v áb b ra is ilyen h istó riai m en talitással k ereső k eleteb b re. V álaszu tak ? Ú j z sá k u tcá k ? T alán m eg k ap aszk o d ás? V a g y : zu h a n á s? D e : sta g ­ n álás nem . H a eln y ú jto tt h oltp on t, a k k o r v alam i h osszan ta rtó , m in d en h ová b esziv árg ó lab ilitás jön létre. N em tu d ju k , h o g y an m en tek v ég b e a szellem , a z e rk ö lcs ö n felism erési, lé té rte l­ m ezési m o zg ásai év század ok on á t. A m it a tu d om án y és a m ű vészet rá n k h a g y o tt, az ism eretan y ag k én t b eép ü lh et a létezés jelen éb e, de ah h oz, h o g y m ag u k a folyam atok ta p a sz ta la ti an y ag k én t is fu n k cio n álh assan ak , tú lság o san ki v an n ak tév e az é rte l­ m ezés ön kén yén ek . L eh et, h o g y v o lta k k o ro k , v o lta k rövid eb b h istó riai szak aszok , am ik o r a szellem általán o s re a g áló k ép esség e o ly an n y ira ép v o lt, h o g y eg észség es k o l­ lek tív form ák b an érv én y esü lt. M in d en esetre h at-h ét év tized e m á r fo ly am ato s szelle­ m i-lelk i, o n to ló g iai lab ilitásb an élünk. N em régib en o lv ash attu k H am v as B é la egyik esszéjéb en a töb b m int fél év század előtti B e rg y a je v -m o n d a to k a t: „A v ilá g m a n em ­ csa k elv iselh etetlen p olitik ai és g azd aság i h elyzetb en v an , h an em m in d en ek elő tt e l­ v iselh etetlen szellem i szitu ációb an . . . m a g a a szellem i élet leh ető ség e is m élyen k é r­ d ésessé v á l t ___" E z m ost nem m in t te o ré m a érd ek es, h an em m in t a n y o lcv an as év ek v é g é n jelen ­ lév ő n api létállap o t. A gon d o lk o zás, m iközb en „k ív ü lrő l'' elv iselh etetlen szitu áció b a k e rü lt, „ b e lü l" elv e sz íte tte ép re a g áló k ép esség ét. H o g y an m en n ek v ég b e az ilyen fo ly a m a to k ? P él­ dául úgy - b ek ap cso ló d v a eg y ponton a fo ly am atb a - , h o g y a v a ló ság o s h istóriai m o zgások , m ik özb en k ia la k ítjá k és m e g h a tá ro z z á k a táj jelleg ét, az a u to k rá ciá k m ű ­ ködési m ech an izm u sán ak nyom án ta k a ró ré te g e k a lá k én yszerü ln ek . A z o rg an ik u s je ­ len ségek a k ö réjü k szerk esztett tü k ö rren d szerek b en n em v a ló sá g o s m ű k ödésü k a la p ­ ján reag áló d n ak le, h anem k vázi im pu lzu sok n yom án. A z esem én y ek , tö rté n é se k fe l­ tá ró összeg ezése a lv ilá g já rá s b a to rk o lló veszély zó n ák o n v ezet á t, am elyek b en fel­ em észtőd ik a k o rjelen ség ek é rte lm e z é sé re v állalk o zó ig y ek ezet. M ifelén k a z elm últ évtized ek b en a re a g áló k észség elg y en g ü lését, azt h iszem , legin k áb b azok a h atások o k ozták , a m ely e k et egyetlen id eo ló g ia m on op óliu m a h o z o tt lé tre . A m arxizm u s m int a k ö zg azd aság , a term észettu d o m án y o k , a m ű v észetek , a tö rtén elem , a p olitik a, az állam élet egyetlen m eg k ö zelítési tö rv é n y e k iz á rt, k o ráb b an b ü n tetett, h osszú id eig tilto tt, n éh an ap ján éppen csak m eg tű rt m ind en m ás m eg k ö zelítést. M ik özb en ö n m a­ g á t m int te lje s s é g e t n y ilv án íto tta ki. Í g y azu tán a m ilitán s, a h ivő, a ria d t, a b eh ó ­ doló, a cin ik u s tek in tetek . A tu d a tm é ly re , a tu d a ta la ttib a való v isszav o n u láso k . Az o rg an ik u s lelki já ra to k e lto rlaszo ló d ása, az ön- és jelen ség felism erések súlyos n eh éz­ ségei. A z é rz e lem -érzék en y ség -érzék telen ség ö sszek av aro d ásáb an a szem élyes én v é ­ d elm ének k u d arcai. A k ih ív áso k ú jab b és ú jab b terh eléseire v álaszu l a lélek újabb és újabb b ezáru lásai, érzék telen n é to m p u lása. A z ú jtó l m int gyan ú stó l v aló elh ú zó ­ d ás. Ahol p edig félelem v an , ott a szellem alk alm atlan b árm ily en im pulzus h iteles „ v é te lé re ". M in d en a szem ély es-k o llek tív m ély tu d atb a szorul v issz a , ahol az em lé ­ kező és re a g á ló re fle x e k id ő leg esen ( ? ) , v ég é rv én y esen (?) „ leb én u ln ak ". A g o n d olk ozás, h a a b o trán y o s h elyzetéb en is, ám a z é rt — tu d ju k — „ v a n ". A nnak, h o g y k oh éziós e re je h ián yzik , nem m ás az o k a, m in t teljes teh etetlen ség e a m a h atalm i in tézm ényeinek szerk ezetéb en . A felü lről kiép ült állam szerk ezeti fo rm ák , n ap on ta látju k , szű rők k el, szelep ek k el ford u ln ak az ön m agu kon k ívü li jelen ség ek

641

felé. M é g az in tézm ényi m ech an izm u saik b a in te g rá lt szellem i teljesítm én y ek felé is. E zek en a szű rők ön -szelep ek en csak az ju th a t be az állam szerk ezeti csa to rn á k b a , am it az a u to k ratik u s k o n traszelek ció ö n m ag a fe n n ta rtá sa -re g e n e rá lá sa sz á m á ra alk alm as­ n ak ítél. Ig a z , ez többnyire m ind ig így v o lt. H a b á r . . . K é t v o n ását az a u to k rá ciá k n a k nem leh et szám ításon k ívü l h ag y n i. A z e g y ik : v o ltak (van n ak) a szellem i élet m ű k ödési leh ető ség ein ek a h iv atalo sn ak elism ert in­ tézm én yi ren d szeren k ívüli leh ető ség v álto zatai is. Sőt, v o lta k (netán ak ad n ak ) olyan k o r- és m ű v elő d éstö rtén eti szak aszok , a m ik o r éppen az ily en ek a legin k áb b m űk ödő csa to rn á k . N em csak é v ezred ek , év század o k , v a g y a m ú lt század k ö zism ert k ö rü lm é­ n yei k ö zö tt, d e ebben a század b an is, a z A k ad ém iák tó l sok isk o láig , a z In tézetek től n em eg y k o llég iu m ig , az E g y etem ek tő l a fo ly ó irato k ig , k iad ó k ig , n etán h írlap o k ig . A m á s ik : v o ltak , v an n ak , leh etn én ek az állam szerk ezeti ap p arátu so k n ak olyan v á lto ­ z a ta i, am ely ek b en a z á rt in tézm én y ren d szer „feln y ílik " a k ívü lről érk ező teljesítm én y e k -a já n la to k irán t, sőt m ég a r r a is v állalk o zik , h ogy részben b enn ü k -v elü k fo g a l­ m azza m eg ön m ag át. A h h oz, h o g y m a a szellem n ek h a tá sa leh essen , h o g y pontos értelm ezések et ju t­ tath asso n érv én y re a csú csszférák b an , és h o zzájáru lh asso n m illiók k ö z ö tt a létjelen ­ ség ek tisztázásáh o z, ah h oz teh át, h ogy p ró b áljo n sok ak k ö zö s tu d ásak én t m űködni, az ö n m ag a fo g alm i k ö rén való á ttö ré s értelm éb en „ fé lre k ell ten n ie ö n m a g á t". U g y an is cselek ed etk én t k ell m egn y ilv án u ln ia. Á t k ell ju tn ia te h á t azon a sávon, am ely h atástalan n á teszi. E z p edig nem szellem i, leg feljeb b a szellem á lta l in sp irált lép és. E zen a ponton m a k e tté v á ln a k k özöttü n k , író k , g o n d olk ozók k ö z ö tt az u tak . A z eg y ik g y ak o ri v á lto z a t a kivonulás. P ersze n em az olcsó és m eg alázó m enekülés érd ek el, h an em a tu d ato s, az u n iv erzu m -eg y ség et eg y ilyen lép éssel őrizni prób áló g e sz tu s; a m a m erész és g átlástalan ö n felszab ad ítás, am ivel a gon dolkod ó b elül állítja v issza a k ívül sz é ttö rt ren d et. Előnye e g y ilyen lép ésn ek a fö ltétien b első auton óm ia b izto sítása. Hátránya, h ogy o lyan sávb a v erek szi á t m a g á t a szellem eg észén ek m e g ­ ő rzési tö rek v ése k özben , am ely m a g a is csak része a v ilá g e g é sz n e k ; v a g y is h atárai v an n ak , sőt azok a k á r szig etelő g átak k én t fu n kcionáln ak. A m ásik g y a k o ri v álto zat a részvétel. E lő n y e az eg ész lá tv á n y á t m eg ő rizn i p ró ­ báló tek in tet m é ltó ság a. M e ri nézni a sz é ttö rt tá ja t, m eri fölfed ni ö n m ag a rész-v o ltát, m int a z egészb en v aló létezés első fö ltételét. H á trá n y a , h o g y a k a ra ta ellen ére in teg ­ ráló d h at az a u to k rá cia m ech an izm u sm o zg ásai szerint. M é g a k k o r is, h a azok hoz éle­ sen k ritik ai a viszo n y a. E z az id eo ló g iáv al á tita to tt te re p k lím a -tö rv é n y e , és ilyen terep en élünk. A n n y ira á tfo g ó , z á rt a szellem k örü l a z id eo lo g izált m ező, h ogy a g y a k o rla ti lép ések k özben m ég a te ljesség et elő térb e h ely ező k ritik ai tö rek v ések is p usztán id e o ló g ia -k ritik á v á fo k o zód h atn ak le ; eg y m ech an ik a n em k ív án t, de eltű rt részév é. A k k o r, m e rre ? S zeretem a z t a g o n d o latso rt, ah o g y e rrő l P o sz le r G y ö rg y b eszél, m iközb en azt m o n d ja, h ogy k ellen ek a p o k o lraszállás h o zam ak én t g y ú jto tt fén y jelek , k ell az ism e­ retlen alv ilá g o k a t felfed ező m a g a ta rtá s . „V an a p o k o lraszállásn ak ellen m etafo rája is, a b o ld ogok szig ete. A z e g y ik a g y ö trő d ő ré sz v é te l, a m ásik a re z ig n á lt v isszavon u lás jelk ép e. M i ta g a d á s, nem ellen szen ves az utóbbi. M é g azt se m on d om , m a nincs b old ogok szigete. K i-k i eg y én ileg -átm en etileg - talán - te re m th e t m a g án ak . D e mi az á r ? L u k ian osz ju t eszem b e és E ra sm u s. A k ím életlen szatirik u s a rró l b eszél, hogy a b o ld ogok szig etérő l ú jra elszök ik H elén a, ú jra elv ág y ó d ik O d ü sszeu sz. A szelíd h u m an ista a rró l, h ogy a b old ogok szigetén szü letik a b a lg a sá g . Az első v a riá ció a n y u g talan ság nélküli b o ld o g ság , a m áso d ik az ö n tu d atlan ság b an szerzett n yugalom . M eg g o n d o lan d ó tét. T alán m ég is inkább a p o k o lraszállás v e sz é ly e i." H o zzáfű zen d ő : k eresn ü n k k ell a szellem szellem en kívü li lép ésein ek op tim ális v á lto z a ta it. A z o lyan a lv ilá g já rá st, am ely e g y a rá n t p ró b álja kizárni a k iv o n u lás és a ré sz v é te l lép ésein ek h á trá n y a it, de p ró b álja egyesíteni elő n y eik et. N em te re m t m aga k ö rü l e lszigetelt k ö rzetet (teh át u g y an az eg észre fü g g esztv e a p illan tását n em h úzó­

dik a ré sz b e ), ám nem is éli ki ö n m ag át a p uszta id eo ló g ia-k ritik áb an . „N em szelle­ m i lé p é se i" az élet n api terep ein , minden m ozzan atb an az em b eri a rc m eg ő rzésén ek , h ely reállításán ak gyakorlatára irán y u ln ak . Egyszerre utasít vissza, és vesz részt. D e az ilyen v isszau tasítás k ilép ése m á r n em a h étk ö zn ap tó l, h an em eg y szellem it m ím elő id eologik u s zó n átó l v aló tá v o lm a ra d á s. A részv étel p ed ig n em az au to k ratik u s m e ch a ­ nizm u sb a v a ló - m ég o ly k ritik ai - in teg ráló d ás, h anem az em b eri au to n ó m iát elő ­ segítő, a n em zeti felad ato k m e g v a ló sítá sá ra alk alm asab b más in tézm én y ren d szerek m eg terv ezéséb en -m ű k ö d tetéséb en v aló részv étel. S zorítóan érezzü k , h o g y m ai léthely zetü n k b e, a m ind en t e lárasztó látszato k b a h o gyan já tsz o tt b ele a m a g y a r tö rtén elem h istó riai alap o zású k elep ceso ra. B ib ó eg y tö rtén elm i, tá rsa d a lm i, g on d olati, m en talitásb eli v ég ered m én y felől d o lg o zta ki a z t a m a g a ta rtá s-tip o ló g iá t, am ely n ek k é t je lle g z e te s a la k ja a hamis realista és a túlhe-

vült lényeglátó.

D e ezek ből nálunk tö rtén elm i le p o re lló -fig u rá k a t g y á rto tta k . K ossu th és G ö rgey ó ta isk o láb an tan íth ató k ép re g é n y e k e t. A szellem szörn yű szitu áció ját m i sem jellem zi job b an , m in t a m ik o r le ltá ri tá r g y a lesz a tö rtén elm i m ag y a rá z a tta n o k n a k , cím k ék k el felirato zo tt rek eszek b e k erü l v alam i, am i szívós m eg k ö zelítést, rá ism erést, é rte lm e ­ zést k íván , nem p edig ó csk a k érd ések re a d o tt sztereo tip v á la sz o k a t. H ad ak o zu n k , u jjun k at a szán kra illesztjü k , v a g y öb lösítjü k h an g u n k at, ú g y teszü n k , m in th a Bibó m en ta litá s-v iz sg á la tá n a k típ u sai „ e g y s z e r v o lt" p an o p tik u m fig u rák k á silán yu ltak v o l­ na, h o lott itt fu tk osn ak , tö p ren g en ek , lap ítan ak , ág áln ak , b ö lcselk ed n ek , nem eg y sz e r mi m agu n k v ag y u n k ők. V o ltak , v an n ak szeren csére, ak ik k ilép n ek az ilyen p anop tiku m b ól. Ig y ek ezetü k nyom án v á lh a t reag áló k ép eseb b é az a g y o n g y ö tö rt k orszellem . Írju k le B ibó k é t m eg n ev ezését, de ne eg y m ás u tán , h anem e g y m á s a lá : tú lfeszü lt lén y eg látó k h am is realisták A m e g h a tá ro z ó , p ersze, a n evező. Á m ne fo g ju k fel eg y en letn ek , m ert m a te m a ­ tik ailag itt n in cs m e g (fö l)o ld h a tó . L ássu k in k ább képn ek . A m olyan á b rán ak , ak ár e g y k ép v ersb en . C serélg essü k a szav ak at, íg y eg y m á s m ellé k erü lh et a „ lé n y e g lá tó " és a „ r e a lis ta " . H a a p u erilis e lem et elh ag y ju k , előttü n k áll a B ib ó-életm ű . Lényeg­ látó realizmus. C sak ezzel a szellem i-etik ai m en talitással tud m a a gon d olk ozás á t­ vinni v a la m it a cselek v és tú lp a rtjá ra an n ak érd ek éb en , h ogy a z o rsz á g h o ln ap ja a k vázi je lle g tő l táv o lo d jo n , és ne d erm ed jen b ele az álfo rm ák b a. K ö zb ev etés. V an valami, am i nem „ fé r e l" o tt, ahol a te lje ssé g e t b árm iféle (kényszerű -v állalt-szü k ség es) cso n k ítás éri. M e rt ö n m ag a a z alk u n élküli te ljesség . A m i­ k o r H am v as B éla azt ír ja : „H o g y an fogjon h ozzá, h o g y az eg é sz e t ki tu d ja m o n d an i? K im ond an i azt, am it k im on d . K im on d an i a k im o n d h atatlan t. A z eg észet e g y s z e rre " , a k k o r ebben a n égy eg y m ásb aú szó , k ita rto tta n leb eg ő , vég telen ü l telítőd ő m o n d at­ ban a m ű v észet stá tu sá t jelö li m eg. A n ég y m on d atb ól m a a leg id ő szerű b b az e ls ő ; a leg p on tosab b a h a rm a d ik ; a leg tö m ö reb b a n e g y e d ik ; a legin k áb b m e g é rté sre , m e g v a ló sítá sra v á ró a m áso d ik . „K im on d an i azt, am it k im o n d ", ez m a g a a m ű vészet jelen id ején ek fo ly am ata. A m á ­ sik h áro m m o n d atk o ck át elég e g y s z e r vetíten i, de ez a m o n d at o lyan fo ly am ato s, m int az élet. E z é rt a m ű v észet az eg y etlen , am e ly v aló b an élő m a ra d a jö v ő szám ára is. B iz­ ton „ e lő re k ü ld h e tő ". A n élk ü l p ersze, h o g y v alam iféle elő rek ü ld ési szándék jelen v o l­ n a a szü letésén él. L eg feljeb b a sorsa leh et a z, h o g y csak u tó lag ju t n a p v ilá g ra . É p ­ pen, m e rt teljesség. D e ez ma nem jelen ti a z t, h ogy az író ne vállaljo n föl an n y it, am en n y ire alk alm as, a p olitik ai gon dolkozó e lő tt álló felad ato k b ó l is, n em jelen ti azt, h o g y ne v állaljo n , am en n yib en alk alm as r á , a k á r k özéleti szerep et is. C sak ép­ pen azt k ell tu d nia, h ogy m iközben az, am i „ k iv ü l" tö rtén ik , an n y ira sz o ro n g atja, hogy erk ö lcstelen n ek tek in ti a h allg atást, m ag án ak a k o rszak n ak a teljes k ifejezését csak m ű vével k özelítheti m eg .

643

A z új v álaszo k m a sok irán y b ó l, különböző író i, szellem i cso p o rto su láso k k ép ­ viselői felől ind uln ak el. E g y -k é t év széth ú zásai u tán , m in th a ú jra telítőd n i kezden e eg y té r, am elyb en e g y m ásra találh atn ak az eg y m ástó l táv o lab b i, sőt k ülönböző, de e g y a rá n t n em es tö re k v é se k , az eg y m ással á ld atlan v itá b a bonyolódó író k , n etán a szellem m ás k ép viselői. O ly an jó ték o n y á ra m lá s ez, am ely b en e g y s z e rre van nak jelen a szem élyes felism erések , aztán a nem is olyan rég en m ég ú jn ak tűnő, ám m áris av u ló v álaszo k h e ly é re k erü lő m á sféle feleletek , és az ön m agu k fe la d á sa nélkül, vag y is k ü lönb özőségü k büszke v állalásáv al is eg ym ásh oz k özeled ők . 1 9 8 8 . ja n u á r 3 1 -é r e v irra d ó a n írtam je g y z e tfü z e te m b e : „V é g re eszten d ők ó ta eg y olyan fó ru m , am ely n em csak m ind en szem pontból fo n to s, de v é g re nem m erü lt fel (an n ak ellen ére sem , h o g y k ülönb öző cso p o rto su láso k v o lta k jelen ) a z átk ozott n ép i-u rb án u s v ita . N em éreztem , és ú g y láto m , m ás sem , h o g y p ersze "eg y etértek X -sz e l, csak azt a félm o n d ato s cé lzást ne e jte tte v o ln a el«. M é g a rró l sem k ellett szólni sen kin ek, h o g y ennek a szörn yű ellen tétn ek m elyek a “m eg szü n teten d ő fo rrá ­ sai*, a r r a sem k ellett fig y elm eztetn i sen kit, h o g y m eg o sztási m an ip u láció. M in th a az idő új leh ető ség ek et tá rn a fel. H a ez íg y m arad , tö rtén elm i lép és v o ln a, fél év szá­ zad m o csa ra s, p usztító v itái u tán , ebben a z ü gyb en k o rs z a k v á ltá s ." É s m o st látszólag v alam i eg észen m ásféle ö ssz e ta lá lk o z á s: B a la ssa P é te r írja O ttlik reg én y e k a p cs á n : „ . . . az idő új és új ré te g e k e t tá r fel és így a p ascali “helyes gon d olk ozással* k a p cso lato s, h o g y a m ű v észet a jelen p illan atok b an alig h a k épes és a k a r pusztán m ű v észetk én t v is e lk e d n i. . . a b ölcseleti m eg ism erő funkció a n y o lcv a­ n as évek szellem e által felerő sö d ik , n y ilván valób b á v álik , m on d ju k a h etven esek k ifejezetten esztétik ai k o rszak a u tán . . . az évtized m erő b en új k érd ések et v e t fel e g y v álság o s k o rszak v áltás je g y e it m u ta tv a ." A k ét id ézetb ől jó l láth ató , h o g y m en n yib en b eszéln ek p e rsz e m á sró l, de az is, h o g y m ennyiben szólnak m é g is u g y an arró l. A „v á lsá g o s k o rsz a k v á ltá sb a n " olyan szellem i-erk ö lcsi-m ű v észi-cselek v ési té r jelen ik m e g , am ely b en együtt bukkan föl a tö rtén elem , a tá rsa d a lo m , az iro d alo m m eg an n y i ö sszetarto zó ré te g e . O lyan egym ást e rő sítő , d ialogik u s k ap csolatb an , am elyb en közös tu d ássá leszn ek . N em h iszek ab b an a „ jö v ő k é p b e n ", am ely ik nem je le n te re m té s is. A létnek m int an tro p o ió g iai-h istó riai-szellem i egészn ek a saját id ejéb en való k u d a rca az, ha b árh o l és b árm ik o r v alam irő l ú g y k ell b eszélni (m últ id ő b en ), h o g y „ am a eg y k o ri, b izony a jö v ő t s z o lg á lta ". N em zed ék ek s o ra élte á t a z eltűnt jelen n yo m áb an v aló b o to rk álást. E z é r t a jelen, - korlátozott élethelyszín, az elveszett esélyek terepe, -

még visszahódításra vár.

M a m ind en eb ben fut össze. Id e ta rto z ik a z is, am it H u izin g a m o n d : „ a z em b eriség viszo n y ain ak v álto zása o lyan fo rm áb an tö rté n ik , am ely eg y előbbi k o rszak b an élő em b er s z á m á ra m indig elk ép zelh etetlen m a r a d " . A m irő l azt gon dolom , h o g y a holn ap eg y etlen átfo g ó k é r­ dése K eletk ö zép -E u ró p áb an (h ogy v ajo n a tá rsa d a lm i-g a z d a sá g i-sz e lle m i é le te t m e g ­ h a tá ro z ó k vázi jelleg old ód ik -e és k ialak u lh atn ak szerv eseb b , v alód i alak zato k , fo r­ m ák , m e n ta litá so k ), azt a v alób an m ind ig elk ép zelh etetlen jö v ő k a te g ó riá já b ó l teh át v issza k ell hozni az átélh ető jelen b e. A h o n p o lg áro k o rsz á g o s ü gyekb en v aló v é le ­ m én y n y ilv án ításán ak te rm é sz e te s, d em o k ratik u s fo rm ai-fó ru m ai, a n ép k ép v iselet jo g i­ lag is m e g h a tá ro z o tt fo rm ái, a k o n traszelek ció felh izlalásán ak m ech an izm u sai helyén a szak szerű ség irá n y á b a m egin d u ló „e lle n sz e le k ció ", és a töb b i lé tk é rd é s n ap i fel­ ad atk én t jelen tk ezik . M ik özb en a te lje ssé g érzék i m e g ra g a d á sá n a k tü relm etlen ség e a reg én y író n e l­ h atalm aso d ik , ú g y érzi, h o g y a névtelen, de valós egyedi erők m o zg atn i kezdik a tö rtén ést. M ily en irá n y b a ? M in d en esetre a racio n ális m eg k ö zelités h íd ján araszo ló elő tt is jelleg éb en m ég m eg h a tá ro z h a ta tla n , de új fa z e tta tű n ik fel a végtelenül sok fazettára csiszolt világnap kézzelfogható egészében. E zt v illa n tjá k elő az irodalom sáv jáb an m a m eg jelen ő új m in őségek .

1988. január

644

S Ő TÉR

ISTVÁN

Olvasónapló D om okos M átyás tanulm ánykötetéről

Téli olvasm án y ain k átn y ú ln ak a tav aszb a, és ezzel m eg v álto zik a szín ezetü k , m e rt a fén y n em csak a v á ro s t tö lti be, h anem a g o n d o lato k at is. A ta v a sz fén ye ezen a v íziv áro si u tcán , - a g eszten y efák első h a jtá sa i ú g y szőnek rő t-h alv án y zö ld h áló t, h ogy e g y re töb b tű n ik el a folyóból, és a tú lp art fo rg alm áb ó l, m ely a k o csik szél­ véd ő ü v egén vak ító fén yek k el ism étlőd ő jelek et k ü ld id áig . A n ap fén y es tav aszi d élelőttök ön a z e lő k é rt ró zsacserjéin a lev elek p iro sb ó l zö ld b e v á lto tta k . A k erítés v a srá csá n túl g ép k o csik h aszn álják b eálló n ak a k ö rn y ék et. É s a lé g k ö r fén yéb ől m in th a m ind en t m a g á ra a k a rn a vonni a B azilik a k u p o lája, fők én t a csú cs k is p av i­ lon ján ak aran y d íszeire és a k eresztet ta rtó a ran y g ö m b re. Ily en k o r m á r erő sö d ik d u ­ n ai k ertü n k v o n zása, és n em csak a k e rt v iszo n tlátásán ak ö rü lö k , h anem an nak is, h o g y tu d o m , az éjszak ák o n m it fo g o k olvasn i. K ellem es e g y állan d ó és fo ly am ato s olv asm án y , töb b k ötetn yi te rjed elm év el, és ehhez en g ed elm esen k ap csoló d n ak eg y éb olvasm án y o k , rég i és új k ö n y v ek . A z én ta r tó s és to v áb b ta rtó o lv a sm á n y o m : Ju lie n G reen so k k ö tetes n ap ló ja, m ely 1 9 2 3 -tó l csak n em a jelen ü n k ig te rje d . V eszed elm es m ű faj a n ap ló, k iáb rán d íth at eg y b arátb ó l, de m e g is n y e rh e t n e­ künk e g y b a rá to t. Ju lie n G reent job b an ism erem , m int rég i b a rá ta im ak á rm e ly ik é t. Az Adrienne Mesurat és az Éjiéi író ja , ak i p ro testán sb ó l a te is tá v á , ateistáb ó l pedig k atolik u ssá le tt (fen n m arad t p ro testán s v isszav ág y ó d ással a B ib liá h o z ), és ak i néhán y reg én y év el v alód i m esterm ű v et a lk o to tt: n a p ló já é rt m a ra d m eg n a g y író k én t az e m ­ lék ezetb en . P ed ig ezt a n ap lót nem reg én y k én t írta , és nem is a z idő m eg ő rzése v é ­ g ett, és ő m a g a an n y ira m e g ije d t e g y -e g y ré g i lap o lv a sta k o r, h o g y az eg ész n ap lót el a k a rta ég etn i. A n apló k én yeseb b m ű faj a szép p rózai m ű fajo k n ál, és am ik én t egy b ev ég zett re g é n y m in tegy elszak ad az író já tó l, a n ap lótól m a g a a z író nem tu d m e g ­ szabadulni. C sak ú gy szab ad u lh at, h a m eg sem m isíti, és v ele az elte lt é le té t. E gy ö re g k o ri É n eg y fiatal É n t sem m isít m e g , h ely eseb b en : lem ond a ré g i É n rő l, nem eg észen ön kén tesen , m e rt k énytelen azt m egsem m isíten i. A m it P ro u st oly k ita r­ tó an k e re s, azt b árm ely ik n apló elev e ta rta lm a z z a , n em is em lék k én t, h an em o b je k ­ tív tan ú k én t: a m ú ltat. D e a n ap ló ta n ú sá g a m eg tév esztő . Ju lie n G reen -n ek fá jd a l­ m as v o lt a ré g i É n jév el találk o zn ia, u g y an ak k o r az olv asó szívesen találk o zik az ő rég i É n jé v e l. S zem em ben a rég i és a m ai Ju lie n G reen e g y sé g e s, ső t h arm on ik u s, csak ő az, ak i tu d ja, h o g y m it tek in t visszásn ak a m ú ltjáb an . V an n ak , ak ik fellázad ­ n ak a m ú lt és az em lék ellen , nem a z é rt, m ert g y ű lölik , h anem m ivel n em b o csátják m eg en nek a m ú ltnak , h ogy elv esztették . P ro u st reg én y éb en o tt rejlik eg y á b rá n d is, de n in cs o ly an napló, m ely á b rá n d o k a t re jte g e sse n , m á r in k áb b : á lm o k a t! Ju lie n G reen á lm a i vég ig v o n u ln ak n ap ló ján , és ezek a m ásod ik v ilág h áb o rú id ején az E g y e ­ sült Á llam o k b an tö ltö tt eszten d ők m in d ig P árizst id ézik föl. K ü lön ös, h ogy a z a m e ri­ k ai tá j, V irg in ia tá ja m en n y ire k ed v ez az álm o k n ak . K ív án csian o lv astam a p árizsi h azatérés n a p ló ré sz le te it: m it érezh et az, ak in ek b eteljesü l az á lm a ? D e az ú jra m e g ­ talált P árizs, ú g y látszik , nem volt b eteljesü lt álom . L e h etség es-e, h ogy h a regén yb en ír ja m eg ezt a v isszatérést, a k k o r ah hoz köze leh etett v oln a az álom n a k ? L á to m ő t d o lg o zó szo b ájáb an , k étszo b ás la k á sá n a k v ö rö s fü ggön yei és éb en fa bú­ torai k ö zö tt. A k and allóban m ind ig b eg y ú jtan ak , és ebben a p árizsi h ázb an néha

645

olyan teljes a csen d , h ogy c sa lá d ta g ja in a k h an g ját, k o n y h azajt, tán y ércsö rö m p ö lést szeretn e inkább h allan i. A n apló o lv asásáb an a h atv an as év ek k özep én él tarto k , s m eg lep ő d ö m , m ily k ev éssé p árh u zam o s a n ap ló író élete a m ién k k el, p ed ig u g y an ­ a z o k a t a tö rtén elm i esem én y ek et jeg y ezh ettem v oln a fel én is, m int ő. A K en n edyg y ilk o sság o t, a szo v jet ű rrep ü lést, d e m ég in k áb b az ő o lv a sm á n y a it: m eg lep őd ését L eszk o v K isv áro si lad y M a cb eth jén , m ely k e v é s szó v al, k ifejezési tak arék o sság g al oly so k at m on d el. K ev és sz ó : ez a leg n ag y o b b m ű vészet. L eszk ovh oz k é p e st m ég T o lszto jn ak is sok a s z a v a : „Á lta lá b a n tú l sok a sz a v u n k ." Ig a z a v a n -e ? A z igazi író élni tud a szav ak k al, m int d allam aiv al e g y V e rd i-o p e ra . E g y éb k én t G reen is ta ­ k arék o sk o d ik , és m ég is tá ja k a t, alk o n y ato k at, csilla g o s ég b o lto k at tu d felid ézni. M e rt az iro d alo m eszm én ye az ú jság o k ap ró h ird e té se le h e t-e ? V ag y a tá v ir a t, m elynek m ind en szav áért fizetn i k e ll? A szav ak n ak m eg v an a m ág iáju k , és a sz a v a k a t ép pú gy ki k ell én ekelni az írásb an , m in t a d alm űben is. M é g k ét-h áro m k ö te té t olv ash ato m a n ap ló n ak , és ez az o lv asás k ed v et ad m ás k ö n y v ek o lv asásáh o z. T alán olyanokhoz, m elyek n ag y o n is k ü lönb özn ek tő le, v a g y épp e k ülönb özés m ia tt? E n n ek a tav aszn ak első o lv asm án y ai k özé tarto z o tt D o m o k o s M á ty á s tan u lm án y k ö tete, a z Átkelés, áttűnés. E zek b en a k ritik ák b an is van valam i a n ap lób ól, m ert a jó k ritik a - o lv asó ­ n apló. H a van k ritik a i szen ved ély, ú g y D o m o k o s M á ty á s k ritik ái ilyen szen vedélyből szü lettek . E z jellem zi őt, a k ritik u st, de ez m ég nem jelen ti a z t, h o g y o ly an írások , m ely ek n em szen ved élyb ől szü lettek , szü kségk ép p k ev eseb b et n y ú jth atn án ak a szen­ ved élyesek n él. Ú gy érzem , h o g y D om ok os m ó d szere k özel áll R ón ay G y ö rgy éh ez, h o lott R ó n ay t n em első so rb an a k ritik a i szen vedély ih leti, am ik o r m ű v ek rő l ír. R ón ayról szóló írásáb an ö n m ag áró l is szól D om ok os, a m ik o r a k ritik á t első so rb an „író i g e sz tu sn a k " tek in ti, illetv e „ a m ű elem zés m ó d szereiv el v é g z e tt jellem tan u lm án y n ak ". É s jellem tan u lm án y o k at n yú jt D o m o k o s az e g y e s m ű v ek rő l szóló írásaib an , m elyek finom an és érzék en y en é rzék eltetik a m ű v ek m ö g ö tt rejlő h abitu st és eg y én iség et. J ó p éld a e rr e az O rb án O ttó ró l szóló írá s, m ely tö m ö ren és som m ásan az em b eri­ k ö ltői so rso t érzék elteti an élk ül, h o g y m ű elem zésb e k ellen e m élyed n ie. P ed ig , hogy az an alízish ez m en n yi érzék e v an , azt b izo n y íth atja Illy és Koldusok já ró i szóló elem ­ zése. D o m o k o s v aló b an m a g á é v á te tte a z elv e t, h o g y „a k ritik u s le g y e n a leg értő b b o lv a s ó ". A z Átkelés, áttűnés cím ű k ö tet írá s a i e lá ru ljá k a k ritik u s v o n zalm ait, és íg y m á r nem lep m eg , h ogy a m a g y a rs á g ró l alk o to tt k ép éb en , a m a g y a r tö rtén elem m egítéléséb en épp oly k özel á ll B ib ó István h o z, m in t K o lo zsv ári G ran d p ierre E m il­ hez. B ib ó is, G ran d p ierre is a v a ló sá g é rz é k h ián y át tek in tik a m a g y a r jellem legfőb b h ib áján ak , és D o m o k o s is ú jra és ú jra szem léletesen tud u talni e r r e a h ib á ra ; hogy „k a ró b a h ú zva m á r tu d un k békésen pip ázni, de h o g y m iben is ülünk, an nak a tu d a­ tát v iszo n t k ép telen ek v oln án k e lv ise ln i". A „ M i a m a g y a r ? " k érd ésén ek D om ok os n em csak külön tan u lm án yt szen telt, de n em zeti ö n ism eretü n k h iá n y o ssá g a ira több írásáb an is v isszatér. D o m o k o s tu d ato san e lh a tá ro lja m a g á t a z iro d alo m tu d o m án y m ó d szereitő l, tudósi k ülső ség eitő l. E n g em is n y u g talan ít, h ogy az iro d alo m tu d o m án y e g y re táv o lab b k e ­ rül a z iro d alo m tó l, elv esz benne az iro d alo m szeretete. E z t a k ritik ai szenvedély o lyan e lje g y z e ttje érzék elh eti m eg b ízh ató an , m in t épp D om ok os M á ty á s. M é g is, ha ig azság o sak ak aru n k m arad n i, azt is látnu n k k ell, am iben az iro d alo m tu d o m án y néha tö b b et és fo n to sab b at v állal az iro d alo m k ritik án ál. A k ö tet e g y ik leg n ag y o b b h o rd ­ erejű írá sa , a Leltárhiány, m in d m áig a leg alap o sab b v á d ira t az ö tv en es év ek első fe ­ lén ek sztálin i-zsd án o v i iro d alo m p o litik ája és szem lélete ellen . E n n ek a szem léletnek honi k ép v iselő i o ly an p u sztítást v é g e z te k a m a g y a r iro d alo m b an , m elyn ek k ö v etk ez­ m én yeit m á ig érezzü k , és ez a p u sztítás o lyan feh ér foltot h ag y a m a g y a r irodalom tö rtén etéb en , am ily et m ég a V ilág o s u tán i o sz trá k ön k én y u ralo m sem tu d o tt lé tre ­ hozni. D om ok osn ak ig a z a van , a m ik o r az e lh a llg a tta to tt író k és a k iad atlan m űvek listáján ál is trag ik u sab b n ak tek in ti a m eg nem szü letett m ű v ek et, az e lm a ra d t alk o ­ táso k feltételezh ető so rát. E n nél csa k az trag ik u sab b , h ogy az a z ó ta m eg n y ílt jobb leh etőségek k el az ú jab b iro d alo m n em e lé g g é tu d o tt élni, és a h atv an as év tized im m ár felszab ad u lt viszo n y ai k ö zt n em találk o zu n k an n yi jelen tő s a lk o tá ssa l, m in t az első

646

h áro m -n ég y b ékeévb en . D e eb ben is ré sz e leh et an n ak a tö résn ek , m ely 1 9 4 9 -tő l k ezdve ére z te tte h a tá s á t: eg észség es, re m é n y e k re jo g o sító irodalm i fejlő d és szak ad t m eg a R a jk -p e r é s a L u k á c s -v ita k o rszak áb an . V alóban szü kség lenne a Leltárhiány k eletk ezésén ek pontos, iro d alo m tö rtén eti k é ­ p é re , és az is ig az, h o g y az iro d a lo m tö rté n e t-írá s ezzel ad ó s m a ra d t, és azo k at a „ fe ­ k ete é v e k e t" tá r g y a lv a v a la m e ly álszem érm es eu fem izm u st alk alm azo tt. M ié r t te tte e z t? T alán a z é rt is, m ivel a m ű v elő d ésp o litik a érth etetlen lo jalitással v alam iféle ro szszul érte lm e z e tt „ fo ly a m a to s s á g o t" h an g o ztato tt, am ib ő l a z a fu rcsa látszat k e le tk e ­ z e tt, h ogy a h ib ák k ijav ító i k özö sség et v állaln ak a h ib ák elk ö v ető iv el. F élelm etes k ö rk ép alak u ln a ki, h a v a la k i iro d alo m tö rtén etileg feld olgozn á az elv ak u ltság n ak , a tu d atlan ság n ak , a z érzék etlen ség n ek és a ro sszh iszem ű ségn ek azt az o ffen zíváját, m ely m eg in d u lt az ig azi, az é rté k e s iro d alo m ellen. D o m o k o s n em em líti a N égy nem­ zedék cím ű líra i an to ló g ia ellen fo ly ta to tt h ecck am p án y t, és én csa k a z é rt em lítem , m e rt ez v o lt a m a g y a r líra legjo b b teljesítm én y eit és leh ető ség eit eltiltó új k o rsz a k ­ n ak a n y itán y a. A z an to ló g ia a v irá g z á sn a k azt az álla p o tá t m u ta tta b e, m elyh ez a m a g y a r líra 1 9 4 7 -b e n e lju to tt, - ezt a v irá g z á s t k e lle tt m á r 1 9 4 9 -b e n széttap osn i. A Leltárhiány v aló b an a k ritik a i szen ved ély és a leg jo g o sab b k ritik u si in d ulat term ék e. V an azon ban v alam i, am it m ég is figyelm en k ívü l h ag y . A z a k o rszak , m e ­ ly e t annyi o k k al v ád o l, n e m csa k a z élő m a g y a r iro d alo m b an v é g z e tt ro m b o lást, h a ­ n em iro d alm i ö rö k ség ü n k m eg tiz e d e lé sé re is b u zg ó ság g al v állalk o zo tt. A k lasszik u s m a g y a r iro d alo m b an , v alam in t a N y u g at-k o rszak b an v é g re h a jto tt k irek esztő m ű velet talán elv ak u ltab b v o lt az élő iro d alo m m al szem ben v é g re h a jto tt k irek esztési m ű v e­ letn él is. B erzsen y in ek csa k a „n em esi o s z tá ly k o rlá ta it" látták . A ra n y t o ly asv alak in ek m u tatták be, m in t ak i cse rb e n h a g y ta a fo rra d a lm a t (h olott n em is v o lt soha fo r ra ­ d a lm á r), E ö tv ö sn ek b áró ság án ál is n ag y o b b bűne, h o g y elford u lt K o ssu th tó l, M ad ách reak ció sn ak m inősü lt, m ivel állító lag g y ű lö lte a tö m eg ek et. Jó k a i p ed ig m esék k el és áb rán d o k k al szo lg álta ki az u ralk o d ó o sztály t. N os, a z iro d alo m tö rtén észek egy része szem b eszállt azzal a felelő tlen ség g el, m elly el n em zeti k u ltú rán k an nyi ra g y o g ó é rté ­ k ét h án yták szem étd o m b ra. M a m á r senki sem b o trán k o zik m eg azo n , h o g y e lő ad ják Az ember tragédiáját, de v a la m ik o r az elő ad áso k b etiltásáv al csa k az iro d a lo m tö rté ­ n et-írás szállt szem be. T ö b b ek k ö zt en nek is e red m én y e a h atk ö tetes A k ad ém iai Ir o ­ d alo m tö rtén et, m ely v a ló já b a n p olém ikus alk o tás, a m a g y a r iro d alo m v éd elm ére lé t­ reh ozott v állalk o zás, s m ely n ek ezt a b első cé lz a tá t m áig k evesen v e tté k tu d om ásu l. D om okos M á ty á s k ritik u si érd ek lő d ése so k irán y ú : Illy é sre ép pú gy irán yu l, m int az ú ja v a n tg á rd ra , é s k ö tetén ek az a so ro zata, m ely a m a g y a r k ö ltészet és p róza legú jab b tájék o zó d ásáv al fo g lalk o zik , v aló b an ú ttö rő . K étség telen , h ogy a k ötet le g ­ szebb írásai Illy és G yu láv al fo g lalk o zn ak , és a m a g y a r k ritik a i iro d alo m b an e z e k az írások Illy és legjob b és legm éltób b m éltatásai. D e u g y an csak a k ö te t leg jo b b írásai k özé ta rto z ik , rö v id v o ltáb an is, a K o lo zsv ári G ran d p ierre E m il „eretn ek esszéiv el" fo g lalk o zó k ritik a , és itt h ajlan ék G ran d p ierre M ik száth -érték elésén ek m eg v éd ésére, m ég a k k o r is, h a a z t szélső ség esn ek érzem . B izon yos in d ok o ltság o t fed ezek fel m ég az eg y éb k én t elég n y e rs N ém eth L ászló -érték elésb en is. A zon is é rd em es továb b gon dolkod n i, h o g y M ik száth egész életm ű v e Jó k a i v ilág áh o z m érten „ csa k eg y v á r ­ m e g y e ". D e legin k áb b an n ak ö rü ln ék , h a az Illy és-tan u lm án y o k fo ly tatásak én t D o ­ m ok os M á ty á s m eg alk o tn á azt az Illy és-szin tézist, m e ly re a m a g y a r k ritik u so k közül csak k evesen leh etn ek alk alm asak . A „M i a m a g y a r" k érd ése v isszatérő m otívum eb ben a tan u lm án yk ötetb en . E l­ gon d olk oztató a V a rg y a s L a jo s k ö n y v év el felm erü lő g o n d o latso r, m ely et éppen nem n evezn ék „ la ik u sn a k ", ső t, p éld ául a Jó z s e f A ttiláró l szóló szak aszt új és ered eti fel­ ism erésn ek tek in tem . A „b artó k i m o d ell" k érd ése v álik itt k ritik ai v iz sg á la t tá r g y á ­ v á, v a g y is a m a g y a r n ép k ö ltészet é s a m a g a s k u ltú ra viszo n y a. M in d enk ép p indokolt D om ok os szk epszise azo k k al szem ben, ak ik a „n épi szü rrealizm u s" leh etőségeib en hisznek. É s V arg y asn ak is ig a z a v an , a m ik o r alap h ib án ak tek in ti a z t, a m ik o r eg y esek „nem a m ag asm ű v észet fo rm áit tek in tik v ég céln ak , ah o v á fel k ell em elni a népi an y a­ got, és ezáltal m a g y a rrá ten n i a m a g a s m ű vészeti f o r m á t" , hanem e lle n k e z ő le g : „A népi fo rm ák at tek in tik v ég céln ak és ezek b e o ltan ak be tu lajd o n ság o k at a m ag asab b

647

m ű fo n n ák k ö ré b ő l." A z ilyen „k e n ta u r m ű fa jo k b ó l" v aló b an soh asem szü letik e u ró ­ pai szín von alú m a g a s m ű vészet. A z ö tven es évek v aló jáb an v isszaélt a n ép k ö ltészeti igén n y el, é s a „L ob ogón k , P e t ő f i " je lszav a csa k sem atik u s k ö ltészetet h o zo tt lé tre . M á sk é p p e n : ep ig o n k ö lté­ szetet, a 1 9 . század i P ető fi-u tán zó k ep igon izm u sáh oz h aso n ló t. D o m o k o s a lén yegre tap in t, a m ik o r a n ép k öltészetb en nem c s a k a realizm u s, h an em a szü rrealizm u s, a szim bolizm u s stb. leh ető ség eit is felism eri, ah o g y an azt Ju h á sz F e re n c é s N ag y László k ö ltészete is b izo n y ítja. H a P áló czi H o rv á th n ép d alg y ű jtését összeh aso n lítju k E rd élyi Já n o s é v a l, am ab b an m egh ö k k en tő k ép ek , m erész a sszo ciáció k é s a m o d e m k ö ltészet­ te l ro k o n ötletek b ájoln ak el, és csu p a b a rb á r szép ség, - m íg E rd ély in él eg y lecsilla­ pult, k isim íto tt n ép k ö ltészet jelen ik m e g . E z t csa k azzal m a g y a rá z h a tju k , h o g y E rd é ­ ly i Já n o s k la ssz iciz á lta a m a g y a r n ép k ö ltészetet, ah o g y an k lasszicizálta a z t - P etőfi is. É s itt nem a n y ira a realizm u st, m int in k ább a k lasszicizálást érzem a fontosabb jelen ség n ek . É s ezzel v a n ig aza C soóri S ánd orn ak ab b an , h o g y „ a n ép k ö ltészet nem­ csak p ető fis értelem b en r e a lis ta " . B artó k nem a népi d allam o k jelen létét, h anem „a feld o lgo zás h o g y a n já t" érzi fo n to sn ak . É s m áig a n ép k ö ltészet, a n ép zen e m á r nem an n y ira a m eg ú ju lás fo rrá sá n a k , h an em az eu ró p a i k u ltú ra p u sztu lása elő li m en ek ­ vésn ek íg érk ezik . A h o g y an ezt a p u sztu lást H o n e g g e r lá tja ab ban is, „h o g y pl. a fes­ tészetn ek m ilyen ocsm án n y á k e lle tt faju ln ia ah h oz, h o g y leg aláb b ném i érd ek lőd ést tu d jon k elten i m a g a ir á n t". N em zed ék év el e g y e té rté sb e n Illy é s m ég h itt és rem én y k ed ett ab b an , h o g y a m a­ g y a r k u ltú ra, h a azt tisztán sik erü l m egőrizn ü n k , az eu ró p ai k u ltú rát fen n tartó és m eg ő rző szig etté v álh atik , e g y eljö v en d ő v ilá g v á ls á g id ején . E z e k a rem én y ek m ára elég g é m eg csap p an tak . A z ízlés b izo n y talan n á v á lt, a h ag y o m án y o k alám erü ltek a m o csárb an , az iro d alo m is b eleeg y ezett ab ba az elfaju lásb a, m ely et H o n e g g e r a fes­ tészetb en ism e rt föl. A m a g y a r k ritik áb an k evesen v an n ak , ak ik fö lism erték a m a g y a r k u ltú rán ak e z t a v á ls á g á t, k ev esen v an n ak , ak ik a z igazi o k o k ra rám u tatn ak , és e z ­ á lta l seg ítik a k ib o n tak o zást a v álság b ó l. Ú j tan u lm án y k ö tetév el ezek k özé tarto zik D o m o k o s M á ty á s , aki ily m ód on azon m u n kálkod ik , h o g y Illy és rem én y e, h a m ég n em k éső, leg aláb b részben b eteljesülhessen .

648

GALAMBOSI

LÁSZLÓ

Nagyanyámmal Á tkaroltam Lovas Annát, édesapám édesanyját, dajkálgató nagyszülé m et; vele jártam a vidéket. V ele mentem füvet szedni, aranyrétre térdepelni. Játszó kedvét mindig láttam, jácint nyílott m osolyában. M orm olgatott balladákat, füsttel űzött nyavalyákat; jégverésből m enekülve ázott fejem törölgette. Kiebrudalt bajt a házból, darazsat a m ákos tálról. Asztalán a diós torta vendégeit marasztotta. Szelídített galam bokat, m agra-éhes m adarakat. Gyógyította cin kék szárnyát, etetőit körbeszállták, f üttyögettek hálálkodva, fészkü k ringott ham vas H oldra; elaltattak pittyegéssel, álm osító m eséléssel. M elengető Lovas Anna, bárcsak élne, simogatna. Rég itt hagyott, csillagzsákja ezüstöt hint fölszikrázva.

Hatvanadik születésnapján köszöntjük pécsi munkatársunkat.

649

Átkarolnám Lovas Annát, édesapám édesanyját, dajkálgató nagy szülém et; vele járnám a vidéket, vele azt a m ásik tájat, hol nem nyitom soha számat. Birtokolni nem k ell többé, csak pihenni m indörökké. Csak pihenni láthatatlan m árványszékben, nyithatatlan ajtók mögött, sötétségben; f öld alatti M indenségben.

Küszkölődő K ü szkölödve öregedtem , nem keres m ár barát engem. Olyan vagyok, mint a többi vénség, aki összesöpri széthullatott m aradékát, dicsősége száradt héját. Mit kívánok? H ajlékom nak teljességét, m u n kálkodjak néhány évig szeretetben: asszonyommal, békesség ben : fia immal. Termő napot adjon az Űr, dús asztagot m ezeim en magasítson. Fogja kezem , verset írnom segítsen, ha m éltónak tart szikár szóra. K özel a part, szem em előtt f ehéredik, m ögötte m ély f ek eted ik ; örvénylik a halál habja. Sodródhatok odaátra.

650

ANDRÁS

SÁNDOR

Műfaj és költészet 1. A m a m ai k ö ltészet, v a g y is az an y ak ö ltészet, term észetesen a z an y ap ai, am elyik m inden m á s k o r k ö ltészetét szüli - h o ln ap ra v alak in ek ö reg an y ám lesz, esetleg ö re g ­ an y ám k ín ja, nem n ekem , a z en y ém a 2 0 .-b a n 1 9. század i - se n em re a lista , se nem szim bolikus. N em m áso l, n em is le k é p e z : k é p e z ; tö b b n y ire k ép telen t. A szim bólum csa k is ren d szeren belül leh et az eg ész ré sz e , a m a m ai k ö ltészet azon ban n em sze­ re ti a ren d szerek et. M o n d h a tn i: ren d szerellen es. E z t o d áig v iszi, ah o l le ló g a th a tja a láb át, m esék leg én y ek én t, a v ilá g v é g é n : a m a m ai k öltészet n y elv ren d szerellen es is. K i a k a r b újni a b őréb ől az á d á z ? K észü lőd ik az Ó perenciás ten g eren tú lr a ? A m i k ö ltészet, n em a k a r és n em k észülődik (csak a k u ty a a k a r, m o n d ja a k ö zb ö lcsesség , a k öltészet p ed ig nem k u ty a ; h a eb e k h a rm in ca d já n v an is, eb cso n t b e f o r r ): kibújik a b őréb ől, az Ó perenciáson túl v an itt, h a ittn ek m on d h ató az a m ah o ln ap , am elyb en vagy o zu n k . A z óp eren ciáso n tú li k ö ltészet m á r nem m eh et d élszig etre, sem a K ili­ m an d zsáró h a v á ra , leg feljeb b felem legeti a m á r m áso k által b eg y ű jtö tt zsák m án y t a kifu lladt é s b eg y u llad t n y u g ati és k eleti im p ériu m ok és az állam o síto tt n ép tö rzsek n em zeti m ú zeu m aib ól, m ég h o zzá tö b b n y ire ott, ah o l bölcsesü l é s sü lv e-fő v e zen él. M a is v an h aza, de o d a csa k ak k o r m en n ek a leg én y ek , h a v é g e t v e te tte k a m ai k ocsm áh o z illő zen ének és felh an g zo tt fo g aik to rn ácán , m egh ö k k en tő k ato licitással és p ro testáció v al a v é g e t v e te tt zen én ek , a te re s z triá lis ökum énia. M eg h ö k k en tő ez az eg y m ásb a e s é s : k a to licitá sá v a l p ro testál és csu p án p ro testáció jáb an k ato lik u s, csa k ab ban , am it n em m ond, a m it nem csin ál, eg y éb k én t fel­ em elő a p artik u larizm u sa. A m ik o r ö sszeü tőd n ek a szavak , b eléjü k leh et u gyan m élyed n i, fölib ü k is lehet em elk ed n i, de n em a fo g alm ak h am is m en n y o rszág áb a, h anem csak e g y o lyan leb eg ésb e, am ely ik te lje ssé g g e l m eg fo g h a ta tla n , m eg h a tá ro z h a ta tla n . A g resszió és tra n szg resszió , h a csak látszik , am i látszó lag o s, m e rt ez a leb eg és m in d ­ össze g resszív , olyan lép és, am ely ik n em k íván az in tézm én y esített v ilág b an érn i fö l­ d et. T alajtalan , m in t a só h aj, leg aláb b is m int a n o m ád lo v a k p atk ó zatlan p a tá ja : a z é rt é r föld et, h o g y e lrú g h a s s a m a g á t tő le. A N ap -ló is ezt teszi, a n ap ló is, a k á r csa k a b eszed -ritm u s, am elyik nem k ö ti-h a tá ro lja se v ersb e, se p ró záb a a lélegzet b eszédes lü k tetését. Sekély a m ély ség, m on d ta (eg y eb ek k ö zö tt) m ag y aru l is v a la k i, m ély a sek élység , tette h o zzá játék o san , a felszín véd elm éb en , az altáj ellen v iask o d v a, v alak i, aki m á r tu d ta, h o g y a Fö ld n ap ren d szerestő l se fönt nincs, se len t, és v aló jáb an a le b e ­ g ésre g on d olt, talán a n ietzsch ei tán clép ések re is, és n em ijed t m e g attó l, h o g y ilyen leb egésb en n in cs és n em leh et leb eg ésen -tú li, a la p v e tő -a la p ra k ó b izon yosság. E z a m ag y aru l szóló, talán an gol m e ste re is, a v ad O szk ár, nem v o lt an n y ira v a d , h ogy a rra g on d oljon , a kéj soh asem sek ély, a fe ste tt v é rz é s festése sem az nem go n d o lh ato tt az a c tio n -p a in tin g -re , de a co m m ed ia del a r te -r a g o n d o lh ato tt v o l­ n a - , v ag y is a r r a sem g o n d o lt, és k öltészetéb en tö b b n y ire a r r a nem ta lá lt, h ogy az a ltá ji felism erések fo ly a m a ta felszín ez, h o g y a fen ten é s lenten túli szín az a fel, am ely b en a föld ra b ja i szab adu lnak , eg y b en , b á r e z t tu d ta, a m en n yektől is (abban a v álto zatb an is, h o g y „Egész M a g y a ro rs z á g mennyország"). A m a g y a ru l szólót e z é rt a n ém etü l szólóval (G o ttfried B e n n : „w en n die H ülle d ie gan ze F ü lle t r ä g t " ) és a fran ciáu l szólóval (V aléry u tán G illes D ele u z e : „le plus p rofon d , c 'e s t la p eau. Déco u v erte s to i'q u e ") k ell eg y b em o n tíro zn i, h a azt a k a rju k , m a leg y en te tt, am i a K -u n d -K -b an ú g y v o lt, h ogy elm arad t. H iszen a k ássak lélegzete m ég d ek lam ált,

651

m ég n em a b eszéd b on yod alm aib ól és sza g g a to ttsá g a iv a l szólt, a r r a csak később, L ő rin c n ap ján tö rté n t k ísérlet, b á r ő is m ég szab ód ott szo n ettjeiv el, m in t ah o g y m ű ­ rem ek eivel is csa k sátán k od ott. A m a m ai k ö lté sz e t ap an y ai m ű d u d or, v ak írás tap o g ató zó k n ak , v ak rep ü lés au to m atap iló ták szám ára a rep ü lő térb en , lég lö k éses, h an g su g árm eg h ajtású b eszéd ­ izg alo m , zu han ó átrep ü lés a lezu h anások on , ra b a n y a g o k p áv ásk o d ó fel-felszállása, szállásu k abban v ag y o n , te n g e rtá n c az Ó perenciás ten g eren tú l a k o n y h a és a vécé k ö zö tt, rö g tö n a p o sta m ellett, a járd aszélen , C su an g-cu h om lok án , e se tle g a m ad a­ rak k o n fe re n ciá já ra készülő S zim urgh m a d á r fark a to llán (a ló h u sán g o t az e g é rcsik lótól csak e g y sóhaj v á la s z tja e l).

2

.

A m ű faj, am irő l itt szó van , az em b eri. N em csak ú g y te rm é sz e te s e z a faj, m int a töb b i á lla t és n ö v é n y ; az em b erek m a g u k a t tu d ják fajn ak és e z é rt á llítjá k szem be az álla tta l, n em csak a ró k á v a l, a b ö löm b ik ával v a g y a v ízip ó k k al, v a g y is n em csak azo k k al a b io lógiai cso p o rto k k al, am ely ek , a k á r a z e m b e r, c sa k is fajo n belül tudnak szap orod n i, fajo n á t n em . M ű faj a z e m b e r a z é rt is, m e rt m ind ezt a tu d ást n y elvileg m ű veli, te rm é sz e té re az állan d ó tü zelés m ellett a z in cestu s-tab u és a n y elv iség je l­ lem ző, eg y elen g ed h etetlen m ű v iség -m ű v eltség , m e rt em b eri n yelv n in cs, csak em ­ b eri n y elv ek v an n ak , és te rm é sz e te s n yelveit en n ek a m ű fajn ak m ű fajo k szerin t kell m ű viségéb en g y ak o ro ln ia. A z em b eri m ű faj m ind ig s z e re te tt fajtalan k o d n i, á lla t- és eg y éb isten ek k el k e v e ­ red n i, nem férn i m eg a b ő réb en , leg aláb b is k iteto váln i, k iírn i m a g á t b előle. M á r m in d ig is, a n eolitik u m ó ta b iztosan , elő tte alig tu d ju k , m i v o lt, h o lott m a éppen az az é rd ek es, k ép telen v o lt m a g á t csak m a g á v a l m eg fo g alm azn i, az o n o ssá g á t a szó filozófiai értelm éb en m eg fo g a n ta tn i, inkább önnön m e g fo g h a ta tla n sá g á v a l játszo tt elg o n d o lk o ztató játék o k at. A v ilág v alláso k k ö zö tt a k eresztén y ség lá tsz o tt ezen v á l­ to ztatn i, de a z E m b e rré v á lt Isten m á r n ag y o n h a m a r leg aláb b is an g y alszerű v é fo ­ g a lm a z ta a fö ld re szállt m en n yei Je ru z sá le m b e sétáló , v a g y is a v ilág tó l, s e z é rt a szexu alitástó l m eg szab ad íto tt an d ro g in lé n y e k e t; az an g y alo k n ak csa k száju k van , m o n d ta jó v a l k ésőb b , de hith ű en a felvilág o so d ás 1 7 . század áb an Ja k o b Böhm e, testü k a ltá já n nin csen k ijá ra t (A u sg an g ). V ag y is a fajtalan k o d ástó l m eg in t, m ég m in ­ dig fa jta la n k o d v a ig y ek ezett és ig y ek ezik m egszab ad u ln i az e m b er, csa k a buddhista m ond le ró la, eg y b en az isten ek rő l, á lla to k ró l, m ind en féle fa jró l, m an ifesztáció ró l, m int a szen ved és m in d m egan n yi fo rm á já ró l, ö n m eg szab ad ítv a m a g á t az öntől is, o lyan álla p o tta la n sá g érd ek ében , a m e ly -„ b e n " n em leh et fajtalan k o d n i, m ert nem leh et „ -b e n " sem , h a n in csen faj és n in csen ek fajok . A biológiai faj tek in tetében p ersze az efféle b u d d h ista fajtalan o d ás is fajtalan k o d ás - a sem m ivel. A m indenféle azo n o sság e lv e té se m ag a is ra d ik á lis v á lto z a ta an n ak a k ísérletn ek , am ely ik az azo ­ n osság o t csak a m ással v a ló k ev ered ésb en k ép es elk ép zeln i, felfogn i, elfogad n i. V ag y is az em b eri m ű faj m ű fajtalan k o d ása m a g a is a faj m ű v iség ére u tal. A m i m ű, m esteri is, m este rsé g e s is - opusz és artificiu m - , és m íg az em b erek re nem g én jeik b ől nő, to llazatk én t, te to v á lá s, szok nya, burn usz, a szü k séglet rá v a la ­ m ikép p en m ég is onnan nő. A z em b e r term é sz e te s szü k séglete a rra is szü kséglet, h ogy m e sterség esen -m esterien teljesü ljö n be és k i; m ű faján ak m ű v iség e p rojek tív k ép esség, olyan m ásk o d ó ön kép zés, am ely a p ro je k tá lt képb ől p ro je k tá l v issza a p ro je k tá ló ra s a já ts á g o k a t; é s m íg ezek te lje ssé g g e l ese tle g e se k - sem m iféle te rm é ­ szeti tö rv é n y n em ír ta elő a szok n yát, a h opi tö rz se t, a m a g y a r n y elv et - m ég is, úgy tűnik, szü k ségesek i s : em b erek n em leh etn ek csak -em b erek , töb b n yire szok nyát h o r­ d an ak v a g y n a d rá g o t, tu n ik át v a g y b u rn u szt, hopik v a g y n av ah ó k , m ag y aru l b e­ széln ek v a g y szerb ü l. T ö b b n y ire. K iv ételek u g y an is v an n ak , m ég h erm afro d iták is, tran szv esztiták ró l nem is b e sz é lv e ; a k étn y elv ű ség is g y a k o ri, és a tö rzsi társad alm ak túlján a töb b nép ű eg y én sem ritk a. V oltak jó ír em b erek , ak ik an golu l le tte k írek, jó fran ciák , akik ném etü l lettek író k . A k iv étel, a k á r a szab ály, szintén ír ja m ag át.

652

író d ik , te to v á ló d ik : jelzi, h o g y m este rsé g e s és m e ste ri eg y b eesése az esetlegesn ek és a szü k ségszerű n ek , m a g a is a z, m ind ig k iv ételes, a k á r az em b eri m ű faj. Az em b er p ed ig csa k m a g y a ru l em b e r (n ém etül „ M e n s c h ", fra n ciá u l „ l'h o m m e "). am it a k ö v etk ező rigm u s is je le z : nem

vagyok

hanem

csa k

jó

m agyar em ber

m a gy a ru l em b er,

am i eg y eb ek k ö z t azt is jelen ti, h o g y a m ik o r az e m b e r m a g á t m a g y a ru l fo g alm azza, am ik o r m ű fajáb an m ag y aru l m ű fajtalan k o d ik , a k k o r a m a g y a rt is fo g alm azza és e g y re csa k á tfo g a lm a z z a , ab b an az elk erü lh etetlen tran szg resszió b an , a m ely et csak a h ig an y t h ő m érőb e b ö rtö n ző zsarn o k o k tag ad n ak , ú g y h itetvén , h o g y efféle h ad ­ m o zd u lato k és erén y tan u lság o k rév én a h ig an y n ak tám ad fo rm á ja . V a g y is a m a g y a r em b e r n em k ev ésb é m erk u riális, m int az e m b e r; h e rm e tik á ja sem eg y szerű b b , bevégezh etőb b. Az em b eri m ű faj m in d ig m e ste rsé g e s-m e ste ri to v á b b , fo rm á ja n y ito tt és n em ­ csak ú g y , m in t a z á lla tfa jo k é : a z eohippusnak m á r csa k cso n tja m a ra d t, ju h n ag y ság ú lo v o n n em le tt v o ln a soh a lovasn ép az a m a g y a r, am ely ik m á r rég en n em a z , de am ely ik - hiszen em b eri m ű faj - m ásk én t is n y ito tt, m in t a ló . A z equus nem tud a rró l, am it leg feljeb b g én jeib en h o rd oz, h o g y v o lt ő eohippus i s : nem leh et, ő íg y nem tu d , önnön em lék ezetén ek a rch e o ló g u sa . N em m űveli m a g a -m a g á t, nem leh et m ag áb an m ásu ló m ásb an m ag aso d ó m e ta-tran szm o rfik u s cso d ad o b ás v ég ü l is m indig „ s a já t" k ezéből az elm e ep isztem ik u s p ad ló zatán . A z em b eri m ű faj szelle­ m ében is n y ito tt, az elm és te st érzék lő elm éje is az, a k á r ennek az elm én ek olyan yn y ira elm és k ép essége, a n y elv és a v ele v a ló n yelv elés, a szüntelen á ra d ó d isk u rzió, az id e-od a m o zg ás a z elm e k im on d h ató b á r k im on d h atatlan szóm ezőn yén , szavak erő teréb en , am ely ik , hiszen elm és, v a rá z sla to sa n n y ito tt. A z em b eri m ű faj n yito tt erő té r, tu d h a tja , h ogy a jelö lő jelek ötö d ik d im en ziójáb a is n yílik , a z ötöd ik d im en ­ zióban is áll a fa , h ajlad o zik á g a iv a l a szélben, am ely ik szin tú gy a z ötöd ik dim en ­ ziób an is fú j, n em csak a fizik ailag h ip o sztazált n ég y b en , h iszen a jelö lő jelek m etatran szm o rfik u s, szü ntelen eleven , eg é sz sé g e s n y o m o k at h ag y ó és n y o m o k at m etab olizáló p rem ág ik u s d im en ziójáb an , a h o l, ah onn an és ah o v á a z em b eri m ű faj v ég z e te és v ég te le n je k észül.

3. A z em b eri m ű faj v ilá g a m ű világ, b á r ezesetb en a m ű v ilág . A k w ak iu tl v ilág m ás, m int a h opi v ilá g , é s a m a g y a r v a g y az a n g o l v ilá g m ásk én t m ás m a, m int m inden tö rzsi v ilá g . A z em b eri m ű faj m ű v ilág a leh et, h a rááll az elm e, o lyan v ilá g ­ m ű is, am ely ik n ek az em b e r csa k ú g y ré sz e , ah o g y a fa rk a s, a m en y ét, a g rá n it v a g y a z estik e. S h a ú g y , h a az em b er m ind en m eg lév ő d olog v ilá g tá rs a - szevasz v ilá g ­ tá rs, h ajlik le a já rd á n sétáló á jta to s m an óh oz - , a k k o r n em leh et eg y m ak ro k o zm o sz m ik ro k o zm o sza. H a a b a rb á ro k is e m b erek , az em b eri v ilá g - s a világ m ű hogyan is leh etn e en n ek a m ű fajn ak a d v a, h a n em sajáto san saját m ű fa ja szerin t - nem le h e t az a k o zm o sz, a z a ren d , a m e ly e t a g ö rö g ö k lo g ik á ja a lk o to tt, n y ű gk én t, ha lenyűgözőn. A k ozm osz eg é sz , részei v an n ak , az eg észn él azo n b an töb b a m ind en , túl van a lo gik án , a fo g alm ak m e g fo g h a tó já n : m eg fo g h a ta tla n , m int a p o h á r vízb en olvad ó cu k o r. A m ind en se k áo sz, se k o z m o s z : túl van a b in áris ellen tétek en , nem ellen -tét, nem té t, m e rt ö n te v é k e n y ; (a cu k o r nem a z é rt o lv ad a vízb en , m e rt b eletették , m égcsak a z é rt sem , m e rt b elek erü lt, b á r an élk ül nem old ó d h ato tt v o ln a benne belé r a jta -á t). A k ozm osz e g é s z ; részek b irto k o sa, a ré sz e k az eg ész b irto k ai, b iro d alm á­ n ak a la ttv a ló i, m íg a k áosz csak tö rm elék , tö red ék ei van nak , am i érth ető , h a észbe veszi a z em b er, am it az esze csin ált, h o g y a k áosz a kozm osz te rm é k e : a tö red ék csak is a k o zm o sz részeih ez m é rv e az, a k áo sz p edig m in d ezért m a g a a m o n stro zitás.

653

az általánosított tö rm elék , a z abszolúttá te tt z ű rz a v a r, am i, h a azzá te tté k , m á r nem leh et a z , am iv é te tté k , v ag y is ten n i v élték . A lo g ik u s elm e cső d jéb ő l íg y lesz elm e­ csőd , ő rü let, v é g s ő b o rzalo m , h o lo tt o lyan sokan m on d ták m á r N ovalis előtt és után, h ogy k áoszb an b ól szü letik, am i szü letik. A szétzú zott k o rsó tö red ék ei e g y eg ész h iá­ n yos részei, a k o rsó van ad va tö red ék esen , h a n in cs m eg m ind en része, és ha m á r nem is ra k h a tó ö ssze, bizon y csak tö rm elék , ah hoz v iszo n y ítv a, am ib ől le tt é s am ivé teszi, ten n i v ág y ik az em lék ezv e ítélk ező és ítélk ezve em lék ező elm e. É s hogyan is v eh etn én k zok on a z efféle g o n d o lk o d ást azo k tó l, ak ik ép pen fe ltalálták a k o rsó k észí­ tést, az a g y ag ed én y ek é g e té se s titk át, a v a rá z sla to s fém ö n tést s a h ozzáju k tarto zó fö ld m ű v elést? A z ő v ilág u k h u llott szét, h a e g y k o rsó . A z ő v ilág u k v o lt egész, ha eg y k o rsó . B á r a k k o r is jö tte k v ég ü l em b erek , ak ik tu d ták , az út o d a é s v issza u g y an az, az egész nem m inden. A z „ e g é s z ” - h ad d legyü n k arch eo ló g u so k , h a m á r em lékezn i, em lék ein k k el játszan i szü lettün k - csak a g ö rö g -la tin lo g ik a n y o m án lett részek eg é sz e . A zt je le n ­ te tte eg y k o r, m int m a is az eg észség b en , h o g y „ é p " , „ e le v e n ", „ e g é s z s é g e s " ; nem azt jelö lte, am i hián ynélkü li, h anem a z t, am i b ajn élk ü li, a baj p edig leh et ad alék is, n em csak h ián y, púp is a h áto n , n em csak félszem (az e g y ip to m iak sz á m á ra e g y é rte l­ m űen ad alék v o lt, tis z tá tla n s á g ). A z t jelö lte, am i teljes, m int m a is, h a azt m on d om , „eg észen ki v a g y o k " ; a teljes p ed ig a m ind en ro k o n a. A n golu l is íg y v o lt „ h a le " a „ w h o le ", v a g y is az, am i n ém etü l m a is „ h e i l " : elev en , életes. B izon y eb ből le tt a „ H e ila n d " m eg a „ H e ilg e s c h ic h te ", a G y ó g y ító m e g a G y ó g y tö rté n e t, m ag y aru l a szintén az ép ség re rá já tsz ó ü d v ö sség Ü d v ö zítő je és an n ak v ilá g tó l, szexu stó l, n y el­ v ek tő l m eg szab ad ító e g é s z s é g e : a szétzú zh ató k o rsó k k o rá n a k ro m lan d ó cserep ek en túli cso d álato s g y ó g y u lása, az ö rö k élet logik án tú li ö rö k elev en ö rö k ép ség e m eg a tran szcen d en s b ö lcse ssé g : az eg ész töb b , m in t a részek ö sszege. A m i a r r a figy elm ez­ te t, h o g y a k eresztén y gon d o lk o d ás is alo g ik u s, de tú lsz á rn y a lja a lo g ik át eg y tú l­ v ilág , e g y világ o n tú li élet érd ek éb en . M ásk én t gon d olk ozik az e m b er, h a ú g y gon d o lja, h o g y a v ilá g m a g a a d in a­ m ik u s túl. A k k o r n em tú lszárn y aln i k ell a lo g ik á t, n in cs is h o v a, h an em nom ád ló u g rá ssa l ig n o ráln i, m int a k e ríté se k e t, k ö ztü k a tem p lo m ét is. L eg y ü n k , h a annak születtünk, a rch eo ló g u so k , az ősih ez, a legősib b h ez k ell visszaérn ü n k , n em az éppen m ö g ö ttü n k lev ő h ö z, ha jöv ő b e m o zg ó m agu n k h oz a k a ru n k érn i, m eg ak a rju k m a ­ gu nk at, m ind ig a m áso n á t, érin ten i. A leg táv o lib b álm ok v an n ak a leg k ö zeleb b ; az a legrok on ib b , am i a teg n ap h o z m érten a legid eg en eb b , a p rem ág ik u s k o r, nem a m ág ik u s. L együ n k , am i v ag y u n k , arch eo ló g u so k , arch aik u m u n k és szü ntelen m e g ­ újuló arch én k k u ta tó i, k ú tásó i, az élet, első so rb an az em b eri m ű faj életén ek v izére szo m jasan . N em a n eolitik um fo rrad alm án ak ag y ag ed én y k észítő , fém ön tő és fö ld ­ m ű velő m ű v ilág a a m i m ű világu n k , hanem az éppen bein du lt elek tron ik u s fo rra d a ­ lo m é : am i od an ézv e tö red ék , id en ézve elem , ö sszetev ő , ta g , é s n em v é g ta g , hanem cso p o rt és o sztály ta g ja , te rm észetesen a h alm azelm élet szerin t. N em az a h elyes g o n d o lat, ah hoz a h elyh ez illő , ah o l m a g on dolkozu n k , h ogy leü lep ed ik m ajd eg y szer a m a i z ű rz a v a r, m e rt a k k o r ön kén telenü l is a r r a gon d ol az em b er, v isszaü lep ed ik , h o lo tt a z ag y ag ed én y ek és a k u k o ricafö ld ek zsen iális felfed ezőivé m á r b iztos nem csillap o d h atn ak em b erek . N em a csilla p o d á sra , ü lep ed ésre (seg g esed ésre) k ell v árn i, h anem lépni k ell, am i lelép h ető, találn i, am i ta lá lh a tó . R en d et, ak in ek ren d k ell, b á r a m e g ta lá lt, a m e g ta lá ltn a k v é lt é s elő írt ren d m á r tö b b n y ire a r r a v a ló , n e legyen szab ad , am i jó , e z é rt inkább b old o g ító ren d etlen ség et, am it p ersze szintén csinálni k ell, b old ogító csa k is csin á lá s k özben le h e t; v a g y e se tle g m isztik u s k itu d ja m it: „A h o l a szab ad ság a ren d , m in d ig érzem a v é g te le n t" , ta lá n a k o n tem p láció sza­ b ad játék át, elm eleb eg ést a b első té r d im en ziótlan jáb an . H a íg y , ha ú g y , h a am ú gy ta lá lja az e m b e r a z t, a m it, m ind en kép p en ne az ülep edés érd ek éb en , ne célszerű en , h an em a csillap íth atatlan v ilág tú l, az em b eri világ m ű m o zg ásak én t, so d rak én t, ö r­ v én y b en : lép és k özb en fogni a talizm án t, nem lép és h ely ett.

654

4. A k ö ltészetet szav ak k al csin á lja az e m b e r, n em eszm ék k el, m o n d ta a rosszul fe g y v erezett. A szav ak n ak u g y an is te stü k is v an , m eg testesü lések , és ú g y , h o g y m in ­ d enféle c sa k -h a n g z á sra v a g y csa k -é rte le m re b o n tás felb o n tja ők et, m in t g á z o k ra a v iz e t: n em a v iz illan e l, h anem az, a m ire b ontódik. T eg y ü k azon b an h o zzá, közel sem lefeg y v erező en , h ogy a k ö ltészet n em csak szavak b ól k észül, de szótlan élm é­ nyekb ől is az elm e m ezőn yéb en , e rő te ré b e n , p szich ik ai térb en , am ely oly an n y ira m ás, m int a fizik ai. E g y szöveg an n y ira é s ú g y k ö ltő i, ah o g y és am en n y ire k épes szav ak -rév én -sz ó tlan élm én y ek et g e rje sz te n i, k é p e s az elm e n y elv i és nyelvn élk üli fo ly am atait eg y m ásb a, és ind ulati fo ly am atait ebbe a z eg y m á sb a zu h o g tatn i-zú d ítan i. M in d en eg y éb m e g k ö té s m á r v á lfa jo k a t jelö l, e g y -e g y szö v eg azon ban n em v álfajai m iatt k ö ltő i, h an em a m ia tt, am i a v á lfa jo z á st leh ető v é teszi, és am i, m int b árm elyik elem , m int a m á r em líte tt víz, v a g y v a n , v a g y n in cs. E g y ed em -b eg y ed em H a jd u N em

ten g ertá n c

s ó g o r m it k ív á n sz

k ív á n o k

egy ebet

C sa k e g y fa la t k e n y e r e t .

H a ez nem k ö ltészet, sem m i sem a z ; h a p ed ig ez a z , a k k o r a k ö ltészet nem m im ézis, nem ö n k ifejezés, n em p ró fé cia , de m ég csak nem is k on tem p láció , hanem v alam i, am i m in d ezek et leh ető v é teszi. A k ö ltői szö v eg az elm és test érző elm éjét fo g lalk o ztatja. A fféle szó száty árk o d ás an n ak , ak i szám ára a szó csak is a r r a való , h ogy seg ítség év el k ilép jen ek az em b erek a fizik ai té rb e és tá r g y a k a t, köztü k em b er­ tá rg y a k a t is m o zg assan ak . A k ö ltői szó csa k m e g m o zg atn i tud. A szó szerszám , m in ­ d enképpen szer, de olyan , h o g y h aszn álata túllép m inden m ai k o csm án , a z é rtelem ig és p ersze to v á b b : olyan szám , am elyik e g y sz e rre v aló s és im agin áriu s, eg ész és tö rt, tö rv én y szerű és tö rv én y telen , tétlen tö rv é n y , v a g y is ö rv é n y : á ll, h a m o zo g , h a áll. Az elm e te r e általáb an v ilá g té r, a v ilá g te ré v e l ellen tétb en leh et azon ban tiszta belső té r is, o lyan , a m e ly e t a benne lév ő elem ek n em stru k tu ráln ak . A b első térb en lejátszód ó fo ly am ato k m eg m ásíth atatlan lúziók , se nem illúziók, se nem allú zió k , am i ott (?) játszó d ik , és m ind en alk alo m m al ( ? ) , az az ered en d ő m ás, az elm e ö rö k m ás­ állap o ta, a m ik o r ép p en h o g y nem v ilá g g a l te rh e s, h anem terh étő l szab adu l - a z elm ében ak tiv izáló d ó k ö ltői szöveg a szab ad u lás v aló san -v aló tlan u ló fo ly a m a ta (n ir­ v a n a csa k is szö v eg telen le h e t). A k ö ltő i szöv eg ek tö b b n y ire v ilá g te re t g e rje sz te n e k , de ha v alób an k ö ltő iek , m indig a tiszta belső té r v o n atk o zásáb an . A z élm én y, am elyb en e m b e r a v ilá g o t kiv ü lről szem léli, éli m eg e lm é jé b e n : illú zió. A belső térb en nem leh et v ilá g , a világ teréb en n em leh et b első t é r ; az, ak i „ m a g á t" a v ilág o n k ív ü lre h ely ezetten szem léli, elm éje te ré b e n a v ilá g té r és a b első té r m eg h ú zh atatlan h a tá rá n k épzeli „ m a g á t " : innen o d an ézv e, onnan id en ézve, m ind en kép p illu zó rik u san, hiszen a b első térb en nem leh et „ m a g a " , a v ilág térb en p edig nem n ézh eti-élh eti azt „ k ív ü lrő l". D e ez az illúzió u g y a n a k k o r allú zió , cé lz á s a rr a , a m it eltaláln i n em leh et, h o g y u g y an is a v i­ lág fo ly am at, é s a v ilá g té r nem eg y falu v a g y v á ro s fő tere, am ely ik á ll, am íg áll ra jta az e m b er, am ely ik en felak aszth atja m a g á t és ló g h a t a szélben V illon v ersén ek a k a s z to ttja ik é n t: csa k élő testek én ek elh etn ek , a h alo ttak m in d ig csa k m ások b an ló gn ak , a v ilá g tere ö rv én y , ú gy áll, h a m o zo g , ah o g y a F öld a falu m eg a v á ro s fő ­ terév el. A v ilá g te re - h a elh iszem , h o g y v an - c s a k az elm e v ilág teréb en je le n t­ k ezh et, az p ed ig n em sz a b ja m eg , m iféle v ilá g g e rjeszth ető b enne, csa k a z t, ú g y tű­ nik, h o g y v ilá g , és h o g y a belső té r v ilá g ta la n ja . A m ik o r a szav ak e g y m ásn ak ü tőd n ek , elő v illan a z ism ert v a g y a m eg lep ő . Az elm e ö k o n ó m iája a r r a tö rek szik , ah o g y m olek u láb an az ato m o k , h o g y a m eg lep ő t az ism erth ez so ro lja , am i m eg lep ő , h iszen az em b e r szereti a m eg lep etések et, b á r fél is tőlük, am i v iszo n t n em m eg lep ő . A m eg lep ő leh et fo g a lm i-fo ly a m a to s („ e r re m ég nem g o n d o lta m "), fo g a lm i-tö ré se s („ e r re csa k gon dolni m e r te m " ), ab sz u rd -fo ly a m a -

655

tos („en n ek sem m i é r te lm e " ), a b szu rd -tö réses („no ez m eg m ic s o d a " ). A k öltői szö­ veg ö k o n ó m iája a r r a is tö re k e d h e t, h o g y az ism ertet a m eglep őh öz so ro lja - ez m ár az o rg an ik u s a n y ag o k n ál is elő fo rd u l - és általáb an m e g ak ad ály o zza az ism erth ez asszim ilálás m etab o lizm u sát. M in d en k ép p en ak k o r, a m ik o r v ilá g v á lto z á s v an , új é t­ ren d h ez k ell szok n ia a z elm én ek , m e rt am i te g n a p h izlalt, m a talán m érg ez. A k ö l­ tő i szö v eg p ersze se n em h izlal, se nem m é r g e z : az állan d ó v ilá g és a v álto zó v ilág o k k ö zö tt le b e g , to lm á cs, k ö zv etít, alk a lm a t ad a rra , h ogy az em b e r m a g á n k ívü l öszszead ja m a g á t v a g y talán csa k k ép esség ét és k ép telen ség ét az ö sszead ásra. E g y eb ek k ö zö tt. A z eg y eb ek k ö zö tt p ed ig jó tá rsa sá g , m in d en féle já té k , k a la n d : ev o k atív , konte m p la tív : ö sszerak , sz é tsz e d : s tru k tú rá t, fo ly a m a to t: szólalk ozik , szó rak ozik , szószáty árk o d ik , fo rg ó szél a n yelvb en , h a fo rg ó szél a n y elv , h a p ö rö g , h a felv ág ták n e­ k i, h a inkább lev ág e g y felism erésre, m int fe lv á g isten jo b b ja m ellé, h iszen csak az ism ert v á g h a t fel istenien v a g y istentelen ül, fő leg azzal, am i (m ár) n in cs n eki. C sak az ism e rt az ú rh atn ám p o lg á r m e g a szegén y legén y, a m eg lep ő u g y an is ünnep, s a leg én y n em szegén y, ha ünnepel. A z ünnepel, ak in ek az ü n n ep : el, az el p edig az itt m eg az ott eg y b ő l-e g y b e -e g y e n -á t fu tó so d ra, az, am itől érd ek es az ö rö k huzav o ln a (a h étk ö zn ap , ism erjü k , érd ek telen ).

5. A m a m ai k ö ltészet nem eszm én y i-ro m an tik u s, n em v a ló sá g ra -u ta ló re alista, de n em is szim bolista, leg aláb b is n em ú g y , a h o g y M a lla rm é v a g y E lio t m ű v ei szim bo­ listák . A stru k tu ralizm u s új k lasszicizm u sa (M ich el S erres) a k ülönféle p o sztstru k tu ­ ra lis ta , és p o sztm o d em n ek ítélt, új ro m an ticizm u s m ellett, és ezek ben az időkben m ö g ö tt, ren d szerek b ő l táp lálk o zik és ren d sz e re k e t hoz lé tre . R észb en m ég B lak e-i ö sztö n zéssel: „ m eg k ell csin áln om a m ag am ren d szerét, ha n em a k a ro k m áséb a b örtö n ző d n i", részb en azon b an m eg szab ad u lv a az én b irtok os b ö rtö n étő l is : o ly an re n d ­ szert h o zv a lé tre , am ely csa k e g y -e g y m űben m ű k ödik, és am ely ik az é rző elm ét ön­ k én t öntelen ü l küldi e g y -e g y re n d sz e r ö sszeállíth ató stru k tú rá já b a , h o g y felism er­ h ető re n d szerb e szed je csak is ettő l a b izo n y o s ren d b eszed éstől k on stitu áló d ó én-ésön telen m a g á t. E z az ú jk lasszicizm u s is a n yelvb en és a n yelven át ad o tt v ilá g o t szedi ren d b e, nem a k ül- v a g y b elvilág b an ta p a sz ta lh a tó t. G y a k o rla ta , m a g y a ru l, lelk ig y a­ k o rla t, h o lo tt szellem i g y ak o rlatn ak k ellen e n ev ezn i, é s h a e lfo g ad ju k a te stte l ad ott é rz ő -é rz é k e lő elm e tu d a tta la n já t is, e lm e g y a k o rla tn a k m o n d h atju k , m ed itáción ak a szö v eg e g y e d i-á lta lá n o s, ú jd o n g y ú rt és ú jd on sü lt szerszám a seg ítségév el. E z a k ö l­ tészet, az ú jk lasszicista, az e g y n y elv et b eszélők ben a z em b e rt k észteti e lm e g y a k o r­ la tra , n em a lak o sság b an a n ép et. Szánd ék áb an k ato lik u s, b á r p ro te stá n s m ód on m a ­ g á r a az írá s ra , a szö v eg re ap ellál és a z a rc h e érd ek éb en an arch ik u s. A z ú jk lasszicizm u st azo n b an félrelö k i, leg aláb b is old alb a ta sz ítja -re p e sz ti a m a m ai k ö ltészet, a ren d szerellen es, a fe lfo rg a tó , az ék k el-ék esen já té k o s ú jro m a n tik a : a d ad ázást, a sz ü rre a lista au to m ata írá st, az im agista, v o rtic is ta v a g y p ro jek tív k ép ­ es b eszéd ö rv én y t k ö z re a d ó szózű r, am i csak a k k o r z a v a r, h a v alak i hisz a leü lep e­ d ett tö rtén elem b en , B áb el elő tt v a g y B ábel u tán k ép zeli-k ép zeln é m a g á t, v alam elyik ak k o rb a, a g g -k o rb a , és nem veszi n y elv -észb e, h o g y B ábel to rn y a az a k ettő s h éliksz, am ely et m ind en em b er a testéb en h o rd , to ro n y é s té g la az em b eri m űfaj ép ületes so d ­ ráb an , sod ró ép ületéb en , ab b an , am elyik b e senki sem lép h et k étszer, de am elyik ben , ha e g y s z e r m á r b elelép ett, fü rd en i, fü rd őzn i, fü rd és k özben az ü lep edéstől szabadulni leh et, jó m u latság , jó szó rak o zás, n em csak férfim u n k a. A z ú jro m an tik u s k ései m o d e m - h a kései m o d e m e k - a z eg y n y elv et b eszélő k ­ ben v á g ja fel a n y elv et, a z e lm é t k észteti n y e lv g y a k o rla tra , nem b eszélők ben az e m ­ b ert, és p ersze n em lak o sság b an a n ép et. A n ép , az isten ad ta nép, sajn o s m indenütt álla m o sítv a le tt, n em e g y szerű en zü llö tt la k o ssá g g á , és az ú jra tá rsu lá s - m e rt az ú jra tá rsu lá s - érd ek éb en , e g y eb ek k ö z ö tt, és a k ü lön féle h o rd ó -d u m ák lo cso g ása k özb en , ú jra m eg k ell tan u ln ia beszéln i. E h h ez p ed ig szü k ségeltetik a felv ág o tt nyelv is. S eg g etlen ít ez az ü lep esed éstől szab adító k ö ltészet, és m ivel az e lseg g esed és n e­

656

hézked ési tö rv én y e felszám o lh atatlan , a szab ad ítás sám án i m u n k ája szüntelen szük sé g , v ilág -szü k ség , v ilág -szü k ség , a v ilág fán fel- és tú lfu tás p ed ig a szü kségtelen v á g y a és g y a k o rla ta , a szab ad u lásé. A z ú jra tá rsu lá s é lte tő , elev en , g y ó g y ító , v agyis a m inden titk o k eg é sz sé g é re éb resztő sám án -m u n k ája - eg y eb ek k özt az ön fel- és leáld o zása - a lak o sság b ó l n em csin álh at n épet, n em zetet, d e csin álh atja, h o g y le ­ g y e n : ráéb reszth eti az e g y én t állam o síto tt lak o sság v o ltá ra és a r r a , h ogy ez a volta ellen tm on d ásb an áll - m e rt csa k is áll - szü ntelen jö v ő je jelen év el. É s m ivel a szó­ je l m on d ott jele nélkül n in cs jelen , ráéb red h etn ek a z em b erek , h a m a g y a rk é n t, ha n ém etk én t, h a am erik aik én t, ha m exik ó ik én t, h o g y csa k a k k o r leh etn ek jelen , h a valób an m o n d ják , különben csa k az állam b an v an n ak , eg y éb ö n tvén yek b en , k lisék ­ b en , m eg a ta g a d h a ta tla n , de a lü k tetés artik u lá ció já n túl sem m it sem m on d ó szív ­ d obogásb an . Az em b eri m ű faj legjellem ző b b m ű faja a k ö ltő ileg h asznált n y elv , a v ilá g - és a belső té r létreh o zó ja, hiszen a belső t é r leh et k o n stru álatlan , v ilá g ta la n , az elm és test érző elm éjén ek o ly an já tsz ó te re , am ely ik m a g á v a l a térb e lisé g g e l is játszik , és alk alm at ad a tú lzásra, a rra , am i nélkül nem leh et v ilág .

F E R E N C Z

G Y Ő Z Ő

Elmozdulás: kísérlet (Olympia Büromaschinenwerke A. G. Erfurt, Mod. 8)

Őt wbágw rlk j9cwrjwtrlvwb uslb néaisatie ua jugőhrirr, nubsut- aőhér atwnlbwj. Az enyhe tél következtében idén m ásodszor is kihajtott. M indig: saját szem ének. Su rmxjr záé lübrzlruzánrm ofám ,ydpldupt od lojskzpzz.o m ío h ő dskyz dur,ámrl-

657

Nyelvtelen emlék-képp 1. Esztétika (PL - 66 - K - 7277 71. 1180 - 647. old.)

Az egyiket a fényképszerűen . . . rész­ letekből felépített............(S. Dali, G. Freist, R. Michau, P. Delvaux), a másik pedig - noha motívumai nem­ egyszer hasonlóan............................... egyáltalán . . . v ag y .................. -ról emlékeztető „ ő -.. ., m i-.......... -ből" komponál (J. M iró, P. K lee, Y. Tanguy.............. , A. M asson, H. M oore). A ~ elmélete szerint a . . .-ál-............-álati és termé­ szeti . . . eredeti környezetükből kiemelve szintén ir - .. .-ionális jelleget nyernek. M. Duchamp, F. Picabia, M. Ernst, J . . . . „ready-made"-jei a „használhatatlan" és „talált" tárgyak 2. A mai magyar nyelv (ISBN 963 17 1642 2 - 342. old.)

cseh gyártmányú celluloid cicák [más szórenddel — és mellérendeléssel — kevésbé helyes a szerkezet: ÁT­ LÁTNI RAJTA, DE BEÉRI KEVÉSSEL, M AJD: HA MAR ENNYIRE NYOMÁBA ÉRT, HOGY „Közkedveltek lesznek bizonyára a szép kivitelű (. ..) " , S CSAK ENNYIÉRT, BIZONY, AZ ALKALOMNAK EZ AZ ÁRA: A hosszabb, szerkezetes igenévi jelző többnyire megelőzi, ÁT­ LÁTNI RAJTA, ÉS KEVÉSSEL BEÉRI A „ (.. .) gyártmányú ( .. .), elefántok, kutyák"] KIVITELÉT; S - MAGAMTÓL ÉRTETŐDIK (kevésbé helyesen) MINDEN ELŐBBIT

658

HATÁR

g y ő z ő

Eumolposz avagy A HAZUDOZÁS ZSOLTÁRA 2 3. T o v á b b i

patrisztikai

magyarázatok

kézenfogva, mint az Első Gyermekpár [akik a világ minden anyátlanapátlanánál jobban (pedig nekik se volt) elmondhatják, hogy sohasem voltak árvák) - megrekedtünk a garmadában álló székek előtt, és megbecsültük gaz­ dagságunkat: annyi volt a szék, annyi-de-annyi, amennyivel nem hogy ezt az egy VIZAFOGÓT, de az ország mind a kilencezer harisnyamoziját el lehetne látni üldögélőkével. . . A Porcelánszemű egy pillanatra elengedte a kezed, és a könyökét adta tenyered-fészkébe: --------nem vezethet jóra . . . - vezethet a Jó másra, mint Jóra?! Emlékezzél, Daniela, az Édenre, ami­ kor még az Öröm Leánya voltál, anélkül, hogy az istenközei gyönyörűsége nemiszervedre korlátozódott volna. . . Hát Orcájának - Ő Szent Orcájának! - találgatását az ingerülő bűnre: azt elfelejtetted már? (ó, igen, Megpillantatásunk az inger szörnyeteg végén, ó ig e n )--------vagy meg tudnád mondani. Daniela, hogy miért neveztél az imént „bátyádnak"? -

...?!

- lásd. Pedig a megszólításról az első emberpár között a patrisztikai ma­ gyarázatok azt mondják - (ne! nem bánom, mit mondanak) - hogy bordarészből vétettél, nem lágyékból: annakokáért nem is nevez­ hetsz atyádnak, csupán bátyádnak; jóllehet Isten kegyelméből szinte ikrek vagyunk - menjünk vissza. Menjünk! Vissza! Eressz, Dániel, ilyet még sohasem próbáltam - Daniela, húgocskám! - (nem bírom leküzdeni a szégyenkezést) . . . pedig úgy szeretném! Ahogy a szent püspök mondta! - ha feljebb hatolunk a székraktár-hegyen, megládd. . . érezni fogod, ahogy szűnik-------Szétnéztél odafent. Az első székgúla volt; a csúcsától az aljáig ingado­ zott és remegett. S előttünk - tornyaival, szakadékaival és hármas vonulatá­ val - az egész szék-Himalája. A Valószínűtlenül Nagyszemű Lány nagy opálszemével nekikoccant a lámpának ( - a homlokod! megütötted, Daniela?! - ) és pókmászást látott meg talán, vagy a pók riadt szaladgálását egy láthatatlan hálón - mert maga elé kavart a kezével és messzire-hajtóttá a lámpát. Hosszú zsinórján a tányérernyő és az ellensúly - a tányérernyő a padlásorom alól, mandulazöld ernyő - elliptikus lomhasággal krinolinozni kezdett körülötte. Daniela kurtán felkacagott, hogy mint juthatna ki a bűvös körből, és te kiemelted, anyáskodó bölcsőmozdulattal 659

- legszívesebben körülértetve vinnélek, mint valami csonthéj . . . cson­ tommal födöznélek, mint osztriga a lágyrészt. . . mit csináltok ezekkel a nád­ ládákkal? - elefántok jönnek bennük, újtípusú monstrumok, tengerentúlról - és az a négy palotakandeláber, bár annak elég rozogák . . . ezek a széllelbélelt oszlopok meg a hátul-bujj-bujj fatörzs: kinek ez a majomvár?! Da­ niela (londoni díszletraktár) - körülkötöm a hasam alatt; egy kendőben hordozom széles e világot: kellékek - kellékek, de elúsznak a széktömegben. Nézd azt a Noé-kanoét, hogy beszorult az asztalos-satuba: ilyet is az iszákodban viszel?! - feltűröm a szoknyám kétfelől, a mennyezetre tűröm: körülkötöm az iszákomat aranyos lommal, a. hasamig mutatom magam - erszénytánc. Mindeneket odacsábító szép kenguru! - igen. Tudod, mi volt a szemérmetlenség vágtatása a Paradicsomban?! Ezt nem mondják az egyházatyák. A tánc lehetősége bennünk, pihenéskor. . . a Földön, te! Amikor ízről-ízre, porcikánként (előre) beletáncoljuk magunkat a táncba, de . . . de! . . . de!!! - . . . De? - .. . De nem mozdulunk . . . Megmutatom. Mutassam? - a neve? - mutassam?! . . . megmutatom — - mutasd! mutass mindent, azt is ! - nincs neve. Kenguru-móka . . . (erre a dallamra lendülj) . .. tudok egy jó kuckót - merre, hol? titkolod? mért nem mondod?! - titkolom. Tudok egy jó kuckót - hol következik? - másszunk feljebb. - másszunk. Daniela! - Dániel! 2 4. A s z a m á r k a l a n d egy szánkó előtt - (bájos ügyetlen: egyetlen. Tejszem. Az örök női?) egy szánkó előtt le-és kirúgtad a pecektámasztékot; és most lassúdan, az út­ ját keresgélve: megindult a székraktári gleccseren, ez a versenybob nehezen dolgoztuk előre magunkat. Egy völgyesen düledező széktömeg­ ben (megrekedtünk benne) védőleg a lány elé emelted a kezed, hogy hol vérezte be a lábát botladozásai közepette, és ha nem - hol nem? . . . Térden alul, izmai hajlatánál tapintottad a verőeret - („emléktenyér") - tüzelőnek találtad és magadon számoltad lökését és lobolását a térde mintáiról („szobrász-szem") kúszva-kúsztál rajta feljebb - és amikor a Láthatalan szemű Lány tejbenúszó iriszéhez értél (mert özönszem volt, és nem láttál a világon semmit, kívüle, amitől bölcseletileg elkülöníttetett volna:) szemébe csüggeszkedtél a nyakszirtjéig piros lett és lekapcsolta nyakáról a korállt oldaltnéző daniela-mosolyával intett, hogy még nem fáradt, vagyis i g e n ; és felkulcsolt egy-kezével a tenyeredben (hogy míg leheletnyit hozzádsimult, ellenkezett is, Daniela) - pihegett - ez az a jó kuckó? - kérdezted a székvölgyre intve, némán; és ő - „ez; 660

de még ne" - volt értelme keze-szorításának: vagyis i g e n - mert remegni kezdett. Elkövetkezett a paradicsombeli állapot, amikor a nő, egész szemér­ metlenségében á r t a t l a n és a férfi, szeszélyében, u jja gyanánt megemel­ heti szeméremtagját, mivel az Örök Drámai Gyönyörben - istenközeiben va­ gyunk. Ekkor - hallatlan eset - most is érzed szelíd visszafogását és porce­ lánszeme hangtalan mulatozását: „hát ez meg?! jókor csacsi!" - (?!) - szép csacsi: hátrafülű - (előreemelte) - ni! ni! - én, Daniela?! - fordulj hátra: ot t hátrafordultál, anélkül, hogy kibontakoztál volna; a csacsi is hátrabá­ mult - nézzenek oda! - (eresztetted el tejes mellecskéjét a meglepetéstől) még hozzá fiatal! És a fiatal csacsi, kimutatván baba-fogínyeit, és előfehérlő nyelvével kele­ pelve - élvezkedve, jóízűt ásított: „így ásít az ember, ha szamár" ejha, d e r é k ásítás volt - ugrottunk hozzá mind a ketten ( - Sutyi! M urci! Rumbi! mondj már valami szamárnevet, te vagy a férfi) ( - Jácint) ( - Jácint szamár?! - nevette el az ötletet Danielka: - Jácint Junior) mert még nem láttunk ilyen emberi szamarat (szamarat, ennyire ember­ közelben) ; és noha négy csacsi álldogált ott a kis fehérlakk kocsi elé fogva, rögtön láttuk, a baráti szálak, sőt rokoni kötelékek Jácint csacsihoz fűznek. Ketten is simogattuk görcsös, rövidre nyírt sörénysörtéjét, amitől azt hihette, mind a ketten fű vagyunk, de legalábbis ízletes paraj, és hátsó lábával hálá­ san remegett. Látnivaló volt, gazdájukra várakoznak itt e székraktár-beli ház előtt - (a palota egy mészárszéket, madárkereskedőt és borászati gépalkatlerakatot tartalmazott, harmadfél vasaló szabóval a félemeleten, és a bérkaszárnya, fölötte, szaracén-színű volt) - Daniela bekukkantott a majolika hát­ falú akasztóhorgokra, ahol százával barnállottak a nyulak, lógtak a félborjúk; és furcsálkodva értetlenkedett: ( - ez eddig nem volt itt) ( - mi nem volt. Daniela?) ( ------- tudok egy jobb kuckót. Másszunk magasabbra, Dániel - ) ( - másszunk, Daniela) 2 5. T a l á l k o z á s a

vasárnyjátékosokkal

mert Daniela mindig tudott egy annál-is-jobb kuckót; ez az örök közös­ női, a kuckószenvedély — - másszunk? felelkeztél kuckószenvedélyével, és ő is, folyondárosan, de úgy összekapaszkodva (érthetetlen, hogyan mászhattunk ebben a helyzetben olyan álomkényelmesen) - hogy tökéletesen megvalósítottuk a házastársi har­ móniát, ezen a nászi reggelen, a székraktárban (holott még előtte voltunk an­ nak, aminek mintha ezerszer utána lettünk v o ln a)--------és átmentünk a túl­ oldalra, ahol a Központi Zálogtároló és a Tárnokmesteri Hivatal terpeszke­ dett, hogy ott, arrólfelőlmásszuk meg a székhegyet pávaszem-pillangót riasztottunk fel az egyik lócarakaszról, pávaszempillangó jósrepülése a székraktárban, jó jel, jó jel (ellibegett és lealudt) négykerekű villamos csengetett az oldalára hemperedve; és nevetnünk 661

kellett ezen a fölösleges figyelmeztetésen, mert aznap nem indult s talán a másnapi utasok, ha ismét talpra tudják állítani, vagyis kerekeire huppantani - különben is, a felcsengető villamos a székraktár alatt volt, mandulazölden most egy megtermett hídverővel találkoztunk, és Daniela szóbaelegyedett vele, én nem. Vágásig szaladó gumicsizmában lépdelte át a napfényes síneket, amilyenben hídverők vagy bányában, csatornában dolgozók szoktak járni, ha combig gázolnak a vízben, olajban, üledékben „hááá-át biii-ízony, hááá-át igen” (bizonykodott igenlőleg az idegen, in­ kább magának. Csak félfüllel hallgattad; Daniela bársonykarmantyúba dugott kézzel, didergősen, bársonybundájában, amelyben először láttad meg és félig belédkacsolva - hallod ezt, Dániel, szörnyű, mik vannak:) - „hááá-át igen, biii-ízony, biii-ízony, amikor a dumidugdizmus szennyes árja kilép a medré­ ből és hullámai az embermagas utcákon csapdosnak, ilyen gumicsizmával az embernek fel kell szerelnie magát" utánasandítottunk, teli sajnálkozással ennyi komorságon - hátulról ko­ vács volt, és csak most vettük észre bőrkötényét Agyonvertek Egy Akasztófáravalót: ÚGY KELL A SZTRÁJKOLÓ HÓ­ HÉROKNAK h e c c k á p l á n a m a l o m a l a t t . Mi a dumidugdizmus végső for­ mája? NINCS TÖBBÉ KOPASZ FEJ most a főszerszámtartói hivatal főszemlészi leleti számtár sakkraktáremeleténél - (mekkora-mafla kupola: annyi bádog terem rajta, amennyivel keskeny, zöldpatinás nudlira aprítva - karikára lehetne fogni a Földet) - egy bádog-kariatida nyakán keresztülgázolva, átléptük a Nagy Ácsgerendát, és lát­ hattuk, hogy mennyire behajol és hogy milyen veszedelmesen ingázik. . . ne nagyon ugrálj. Daniela, ez már a padlás. Milyen ember az apád? - áldott jó ember a mostohám. („Ápol, mint a felesége emlékét”?) . . . Összeráncoltad a homlokod: - ne nagyon járj vele. Daniela - nem, bátyám ez az én Danielám felégetett maga mögött minden hidat, kiszórta a pereputtyot, elvág min­ den családi köteléket az én Danielám . . . ohohó! hopp! hopp! most! végigszaladni ezen a lét­ rán és felkövetkezünk a csúcsra . . . haha! - . . . tudod, most mivel hozhatnátok zavarba. Daniela? ha ebben a mil­ liomos székraktárban hellyel kínálnátok meg - haha! bolond, de ikertestvér - (ezt is?! most meg pajkoskodnom kell, parancsolatodra?) - parancsolatomra! - nem bánom, Daniela, játsszuk el - játsszuk el, haha! de véresen-komolyan ám, nem gazemberkedve! - játsszuk, Daniela! - öreg komornát vagy még öregebbet? - a legöregebbet! - ööö-őr grohoho-óf uhuhuuu-úr! (te meg az őrgróf, aki beleesett a va­ dásztrófeákba) . . . őrgróf úr, kegyelmes választófejedelem-------(töpörödött meghajlás, szertartásos kópésággal - pókmozdulattal előre. A lajtorján inog a szék) (a szék a foga közt!) az őrgróf (azzal kezdi, hogy kiesik szerepéből:) 662

--------Daniela! . . . Daniela, mért hozod a fogad közt, mi az?! (elejtette) - Dániel, csak . . . csak hétkézláb tudok, lebillenek. . . - majd én, kicsim, eresszél (ördögi súlyos lehetek, ha így behajol alattam ez a lé tra . . . de mióta hal­ latszik a tevék patkója úgy, mint a vicinális egyvágányú kattogása?) őr hadinap lop hun lop őr hadinap lop hun lop őr hadinap lop hun lop őr hadinap lop hun lop mongolok sürögtek egy rekkenésig fűtött bakterházban; és ketten a túl­ oldalon, a tevenyeregkészítő és az árnyjátékkovács, csak vártak. Az egyvá­ gányú dűlöngélve zakatolt közöttük, de mi úgy beszélgettünk, mint a tükrön keresztül - hát maguk: a tetőről? - (kérdezte, átra, az olyan asszonyok jóleső magabiztosságával, akik nagy és bölcs tapasztalatokkal jegyezvék a lábuk füle mögött:) - amonnan, a tetőről? - nagy csendesség van, éppen alszik az Angyal - szólt vissza a vonaton keresztül a kovács; és egy rántással megemelte puttonyát, hogy vállnál a he­ vedert elrendezze: - csendes minden, éppen szundikál - vasárnyjáték? - (folytatta Daniela, ugyanarra a dallamra; büszketartású díszhölgy - barátkozó kedvében:) - vasárnyjáték? - vasból kalapáljuk! - viszonozta kéjelmes rátartisággal az iparos (mint­ ha legalábbis vertaranyból volna) és mutatott néhány karagőzös vasárnyék dárdást, éjjeliőrt, alabárdost, megtáncoltatta-meglengette; egész vasgöngyö­ leg csörömpölt a hátán (küllősek voltak meg fogazatosak, mint az ostyasütő­ vas) - a többi figura őr hadinap lop hun lop őr hadinap lop hun lop őr hadinap lop hun lop őr hadinap lop hun lop - valahára, hogy elmentél - szólt utána a vonatnak a társa, a tevenyer­ ges (felemelték a sorompót) - ez visz a legmagasabbra, ez a transztatárhegyi vasút - menjenek csak bátran az angyallaktanyáig, lopakodjanak el mellette ügyesen, és ha egy kis szerencséjük van, feljutnak a Liliomkorona-Mezőre. . . amíg az angyalok alszanak! - . . . és akkor?! - a kráterben van a betemetett Kert. Hétnapi munkával, a hetedik réteg­ ben . . . Betemetve virágzik, a puszpángja örökkéken, a narancstőke mandula­ zöld, holdvörös mamóka meg o lajb ab ------663

-------- Daniela, nincs másképp, ez az a Szentföld, az, amelynek a földi halovány mása csupán: az, amely elveszett - vágjunk neki, Dániel - vágjunk. Köszönjük, emberek. - Köszönjük! Vésztőiek, ugye?! - nem: én szentesi vagyok, a kovács a Pamírról, gádinesdi (szentföldiek, odavalósiak, az egyszer bizonyos) 2 6. D a n i e l a a n g y a l t l á t tehénnagyságú jakkecskére ültek egymás mögé, a tevenyeregkészítő meg a vasárnyékjátékkovács, és már ereszkedtek is, völgynek . . . tulajdonképp te voltál a bűnös, elkapatott szív . . . a kígyó, amely az emberi nem bukását a székraktárban másodszor okozta - a kígyó rajtad sziszegett . . . te voltál a bűnös, szemeddel-csábuló! lócákon kellett keresztülgázolnunk (amilyeneket vidéki harisnyamozik raktároznak itt) és a lócák lankáján, a Nagy Székraktár eddig legbarátságo­ sabb öblében, alattomosan megtorpantál. Porhanyós mohán és minden fergetegtől védő nyírfák, juharok és füzek levélköténye mögött történt - fölébe kellett volna hogy kerekedj egy zsöllyesziklának, de sehogy sem ment. Da­ niela megtolt, hogy segítsen; majd amikor lehagyott és karját a derekadra fonva vont, te, ahelyett, hogy magad is igyekeznél - eltunyultál egészen és elhevertél a lóca öblén. A zsöllyesziklák lábánál. A jó kuckó. Daniela kö­ zelbocsátkozott és megnézett, mintha most látna először; úgy is volt akkor vetted észre, hogy szeme-tükörével körülfog ez a lány - hogy tar­ talmaz téged és te, puszta látszat, sehol sem vagy - ja j - bökted ki ezt a megadó ja jt (hogy leplezd), mialatt ernyedten enyésztél a Szem csarnokvizében, így, ilyen sunyi-töredelmesen: - ja j (vészéd elem közelben vagyunk. Daniela) - Dániel! - (simult rád, szét- majd összezárulón, mintha uszonyai közé venne: mert ő is nagyon, jaj-de-nagyon értette, honnan jajdul ez a szél) - Dá­ niel ! most, amikor megleltük, örökre elveszítenénk?! . . . várj még vele, sza­ maram, legalább addig várj, amíg elhagyjuk az angyallaktanyát: éppen a tö­ vében kell ez neked ------- Daniela! - (kavartál körül a kezeddel és nagy véletlen a tenyeredbe kaptad (és meg is gömbölygetted) ott, hol ő - erőszakosan lefejtve róla u jja­ it, menten tettenért:] - Daniela, tudom, hogy elúszom, feloldódom a szemed­ ben: én, túlkicsi szálka! de legalább addig, amíg szájammal szemednek neki­ úszom s mielőtt benyelnél. . . ja j, nem, ne kívánd: hogy is tudnék várni?! - Dániel, okoskám, lopakodjunk m ég. . . kerüljünk feljebb a székrak­ tárban! te! foglaljunk örökre kuckót! . . . jó kuckót! . . . emlékszel, mit mon­ dott a vasárnyjátékos, a tevenyerges - nem emlékszem. Daniela ne! ne! nem, Dániel -------- nincs Dániel: ha szólni akarsz hozzám, benn vagyok a szemed­ ben --------a kovács! hogy használjuk ki az Angyal alvását --------használjuk! Daniela! az Angyal alszik - - - Dániel, kicsim . . . hogy megszerezzük! eresszél! mindörökre 664

(a puszpángja örökkéken, a narancstőke mandulazöld, holdvörös manióka és olajbab: - Daniela, ma még! - ) -------- megemelkedik! vigyázz, megébredt! . . . látom az Óriást, ez hát, ez hát: A n g y a l ! - rúgkapálsz, mint a bibliai! rúgkapálhatsz, enyém a bűn: szerelem a székraktárban -------- Fagulya! alámerülni! Istenem, a Paradicsom szélén, sírnivaló os­ tobaság — . . . „ C u c i , C u c i k a ! Hol mászkálsz, c s e n g e t e k , itt a s z ü n e t . H a l l o d ? ! A m i k o r k e l l e s z , h o l ez a l á n y ? CUKORKÁT, PERECET TESSÉK, FRISSVIZES A SÓ SK IFLI. . . D a n i e l a a a a !" - Fagulya, az apám kiabál. Kellek - (penderedett ki alólad és le, Da­ niela) -------- a setét haramia. Kikiabálni belőlünk az Üdvöt. . . Piszoközönnel a közepébe, fejest-freccsen a mostohája, ez a setét haramia ........D a n i e l a-a a a! .. . FRISSVIZES A SÓSKIFLI! .. . CUKORKÁT, PERECET TESSÉK! . . . a m i k o r k e l l e s z , b e z z e g n e m v a g y s e ­ h o l . . . D a n i e l a-a a a" --------sírni tudnék. Te nem? Daniela . . . „ a h á n y m o s t o h a l á n y a az e mb e r n e k , a h o l c s a k van, a z I s t e n i s a k á r h o v á t e g y e . . . C u c i ! C u c i - i i í ! " - - - a hitvány! egy ember, de e z e r madárijesztő veszett el benne a környező kiáltozástól, iszonyú dolog, meglazult a hegy, alsó lapjáig kibontakozva. Az összevillázott széklábak elereszkedtek, lábak a támlákba - támlák a rúdvillákba: beletolultak; és irgalmatlan zuhanással az egész székraktár a padlásszakadástól a fészer földjéig zúdult velünk. Daniela egy páholyon szánkázott, te magad a leszakadt emeletkorláton. S ki tudja, med­ dig süllyedtünk így a csengetés fenekére, míg újra hallottuk a mozi morgását. szünet után még elbeszélgettél velük, ezzel-azzal, elvégre hozzátartozók,de ez már nem volt az igazi. Daniela ott állongott nekikönyökölve a pénztár­ nál és te a nagymama (ha ismerné, nem mulasztaná el profilját megörökíteni az asszírológia) - a nagymama betegségeinek köteles listáját hallgattad (fenn­ tartással). A jó öregszülő hangján irányodban nyájasság, jóllehet Daniela irányában némi szigor érződött; szemmellátható volt, távozásod után vihar lesz kitörőben - ha máson nem, hát azon, hogy Daniela mikor csatolta le, és ha aznap nem is csatolta fel, sem el nem vesztette, hová lett a nyakáról a ko­ rall . . .

2 7. J u l i k a k i m e n ő s az Orsolyákról elnevezett Nőképezdei Növendékképző sarkán, lomb alá boruló kerítések mentén befordultunk a Gülbe, ezúttal az alacsonyabb haj­ lata felől közelítve meg zugmenhelyünket. Nagy csend uralkodott kettőnk között, egyikünk se szólt; és az alagcsatornázás nyitott rácsán (a Pereszlényi­ palota parányi körsarokerkélye alatt) hallhattuk a fekete víz zuhogását. Ez a hang sokáig kísért. 665

- Különös madár vagy te - (mondta végül, leplezetlen tisztelettel a hang­ jában, Szecső) - különös tukánmadár! - mostmár azt hiszem, megérted, Dudi, hogy miért kell hazudnom, és miért nem mondhattam el Fíniásznak életem való történetét. . . ? ! - értem és igazat adok neked - felelte Szecső jólelkűen; és keresztbe­ vetett puskájával a lábikrámon (s ezzel puskavégre véve) - hívemül szegő­ dött. - Tökéletesen igazat adok neked; és jóllehet, ámbárvást, az én dumidugdizmusom, és respektíve, valamennyiünk (egyformaságában oly makulát­ lan) dumidugdizmusa másképp látja a szerelmet, a te helyedben én sem cse­ lekedtem volna m ásként-------- fiúkák! fiúkák! Szecsö-ööő! (a Paplépcső sarkáról kiáltott ímígy utánunk egy női alt-piszton; aztán — macskáról-macskára lépegetve a macskaköveken - nagy lihegve odafuva­ rozta minden csapodár gömbölyűségeit, és még lihegőben, a kérdéssel utol­ ért:) - milyen nap van máma, Dudi?! jónapot - (ezt, neked, Fagulya) - csü­ törtök? ! - egész nap - felelte Szecső. - Szép estét, Julika. Ma henyélünk, henyéldegélünk? - csak azért kérdeztem, mert nem voltam biztos benne. Tudniillik a csü­ törtök a kimenőm. - Nem volt biztos? és mégis eljött?! - hátha csütörtök. ( - de szívesen aláugatnál, hogyha kutya volnál, a gyönyörűségtől - kö­ zölte félszájjal, feléd, Szecső: - a ragyogóját! ez aztán a lány) - Nem tudja, Dudi, Fíniász otthon van? ( - a kis szende. . . ) Nem tudom, nem otthonról jövünk (a szemedbe ha­ zudik, barátom: tőle jön) - megnézem . . . - Mit néz . . . ? ! - Hogy otthon van-e. Bekukkantok. Jónapot, fiúkák. - Estéket, Julika, mi is itthon volnánk. - Hol „otthon"?! Dudi! Mit bolondoz velem? - A Gülben. Ez az a ház - Juli! Julika! Juli késtél - nyúlt ki az ablakodon a Fíniász pocakos keze (milyen alkalmas tud lenni az ilyen alagsori ablak a nyáresti beközlekedésre) - hol késtél, Julika?! - Megint az ablakomon járnak keresztül? - (zsémbelt valahonnan Gülmama hangja) - a jó szűzmárjáját, hányszor mondjam, hogy kerüljenek az ajtóra, vagy nem tanulták még meg a kilincset?! a kéményen Finike lehel, de az ablakomon: ki hallott olyat! - jól van, jól, Bálika - mondta lépesen Julika, a Fíniászé, az ő Julikája,mert amíg vannak Fíniászok, mindig lesznek Julikák - láthatja, hogy nem én jövök: behúznak 2 8. Ö n á r u l á s (bástyányi udvarok alatt a Gülben, most öntözték az esteledő kerteket; színeket játszó meszelt falak között rózsa rózsa rózsa rózsa piros rózsa rózsa rózsa piros rózsa rózsapiros rózsa 666

az ablak a Gülben, ahol a lányokat behúzzák, a haszontalan ablak - hogy miért is a tiéd! . . . És akkor te - te kihazudott szív, te, aki az út közepén földbegyökeredzve bámultad a látványt. Daniela kincses semmisségét összemér­ ted Julika szerény valódiságával, és megmakacsoltad magad az erényben. . . Valamennyien nevettek szép ügyetlenségén, ahogy buktizott: lelépő almái (amilyennek Verlaine látta meg álmában a fölötte elhaladókat) - sültgesztenye-rejtő halma majd felbillentette szemed. Fíniászék még kiszóltak érted, hozzád: - nem jössz? - nem - (mondtad álomlátó-szelíden; mintha másodszorra inkább meg­ találhatnád az útőrző Angyalt, aki a lakatlan Paradicsom előtt, félszemmel mélyen hunyorogva aludt:) - nem; én még lézengek egyet, és a Liliomkorona utcán, szép jóestéket --------még a Liliomkorona utcán, éjfélig, utcahosszat, fel-le: árulod ma­ gad! (Folytatjuk)

VISKY

ANDRÁS

hol, hol is a rögtönítélő bíróság hol is lak o z ik benned, hol vannak a talárjaikat oly m agabiztosan márvány vállaikra kanyarító bírák és hallgatag esküdtek? gyülekezni k ész ek minden pillanatban, hogy kérd éseik szuronyrohama elé járu lj; elbújdosni igazad forró gyém ántjaival szívedben nem tudsz tocsogó nádasok m élyére, konyhaasztalok alá vájt titkos verm ekbe, mindenütt veled vannak, m ellkasod csontburkolatos vörös term eiben talán vagy kopon yád boltívei alatt; mivégre, mivégre, kérdezn ek váltig, hajnalban és estenden, szorongatnak a bírák, szem eikkel kövezn ek halálra a hallgatag eskü d tek; vajon hol, hol is lakoznak benned a léle k nehéz kezű pribékjei, az ereidben száguldozó fek ete keretlegények? 667

elaltat téged is valaki „még" m egvillannak az erd ők nyulánk, hosszú com bú f ái, mozdulatlanul haladnak a suhanó időben, f öléd hajol, elaltat téged is valaki, nézni f ogod borostás arcában azt a nagy, sötét barlangot, am elyből színes denevérek surrannak elő, mozdulatlan vizeken járó lassú szarvasok, gyém ántkoronájú apró k íg y ó k bontakoznak k i a hom ályból, és valam i messzi világból jövő ének, hogy a csillagok is ámulva sereglenek össze f ejed f elett, arany pihéiket hullatják hullámzó ágyneműdre, hirtelen tüzek gyulnak benned, hatalmas hangtalan m áglyák em észtik a m indennapok súlyos hordalékát, az éj bolyhos tenyerébe hajtják m ázsás f ejü ket a verebek, holdfény ragyog odakint, / szobádba be-betekint, kicsi m ozart!, veres tejű duzzogó em berke!, ugye nem k ell kom olyan venni téged, egyáltalán mit k ell kom olyan venni a zongora indás ben sejéből, a fagottok láthatatlan rengetegében m órikáló bocsoktól, a f uvola ezüstbarlangjában elrejtőzött m adaraktól, elaltat m ajd téged is valaki, ne télj, fö léd hajol, tarkójára az éjszaka kövei nehezednek, kivillantja körm eit az oroszlánlábú m ahagóni íróasztal, gyerm ekem , gyerm ekem , elindul a jóságos költő teveszőr ruhában, bőrövvel derekán, szamócát, sáskát, erdei m ézet eszik, elindul messzi ism eretlen vidékekre, tüneményes teher lap ok suhannak kezében , odahagyja a kilencvenkilenc m etaforát, és elindul az egyetlenegyért, pihen az erdő és a rét, erdőben az őzikék, semm i sem ékítm ény a versben, minden szükségszerű hieroglifa, hol, vajon hol barangol m ár? m iféle tálcán pihen m eg te je ? csavard le a holdat, a csillagokat fú jd el. gyerm ekem , aludj, aludj, aludj .. .

KERESZTURY TIBOR

VÁLSÁG VAGY MEGÚJULÁS P G ondolatok az újabb m agyar költészetről A m a g y a r k ö ltészet u tóbbi szűkebb évtized éb en lezajlo tt lén y eg es és ellen tm o n ­ d áso s v álto záso k e g y század ok ó ta tö re tle n fejlőd ési ív m eg szak ításáv al d öbb en tették v ég leg esen ö n m a g á ra ré g i re fle x e it g ö rcsö sen ő rző irod alm i k öztu d atu n k at. N em e lső ­ sorb an k iem elk ed ő ered m én y ek k el, m in t inkább a lírá n k leg g a z d a g a b b h agyom án yú v o n u latátó l e lté rő szem léletfo rm ák m eg h o n o sításáv al. O lyan örö k n ek h itt é rté k n o r­ m ák , b eid egződ ések , m eg g y ő ző d ések e g y re h atáro zo ttab b m e g sértésév el, m elyek v é ­ d elm e in d u lása p illan atáb an ízlések, érd ek ek p áratlan u l éles ü tk ö ző p o n tjáv á tette a h etv en es évek v ég én fellép ő k ö ltő g en eráció cso p o rto s jelen tk ezését. A k ed élyb orzoló k ih ív ás k ezd etb en in k ább te o re tik u s m eg állap ításo k b an fo g alm azó d o tt m eg , s az e l­ m életi ön d efin íció e g y e s tételei a m ű vek ig azo ló fed ezete n élk ül jo g g a l tű n h ettek b om b asztik u sn ak. A k öltői ö n tu d at és m ag a b iz to ssá g m eg n y ilv án u lásán ak k ivételesen ritk a , szok atlan iro d alo m tö rtén eti p illan ata v o lt e z : e g y n em zedék n a g y része az ön ­ k ifejezés ú jfa jta ú tja it k eresv e az érv én y es k ö ltészet eg y etlen esély ét a k ap csoló d ás h ely ett az elszak ad ásb an , az előd ök k öv etése h ely ett m egh alad ásu k b an látta. A Madárúton (1 9 7 9 ) cím ű an to ló g iáb an m ég való b an „ a rc ta la n u l" b em u tatk ozó n em zed ék h ely zetértelm ezése k o rán tsem csu p án a n ag y ig én y ű teh etség ek m ind en kori term észetes k ülönb özési v ág y á n a k d ek larálása, h an em összefon ód ó k ö ltészettö rtén eti, alk o táslélek tan i és társad alm i-p o litik ai sa já to ssá g o k v ég ig g o n d o lt k ö v etk ezm én ye v o lt. A m ég h uszon éves k öltők első k ö tetein e k m eg jelen ése id ején v á lt u g y an is é rz é ­ k elh etővé, h ogy a n y o lcv an as évek elején ek to v áb b fok ozód ó érték csö k k en ése, la n ­ g y o sság a a m a g y a r líráb an n a g y ré sz t a h ag y o m án y o s so rsv állaló , k ü ld etéses, nem zeti elk ö telezettség ű k ö ltészettíp u s felh ígu lásáb ó l fak ad t. A H etekkel, a Kilencekkel ellen tétb en ezt a g e n e rá ció t nem a k özös in d íttatás, az alk o tó i célo k azo n o sság a, a k ö ltő k rok on m ű vészi a lk ata, v a g y eg y éb k én t hasonló é letk o ra teszi az előzőek től k a ra k te re se n elkülönülő n em zed ék k é, hanem az eltérő irán yú ú tk eresések m ö g ö tti v ilág k ép i-szem léleti h á tté r szám os érin tk ezési p ontja. E lső so rb an a v ilá g átte k in th e tő sé g é t, ren d ezettség ét su galló k ö ltői m ag ab izto sság m e g ­ szűnéséből fak ad ó több p ersp ek tív ájú szem léletm ód . A belső erk ö lcsi e rő sú lyával és ö n tu d atáv al ítélk ező alk o tó i szem élyiség eltűn ése a re la tív v á v á lt érték ek talaján a trad icio n álisan tú lérték elt, feln ö v esztett lírai hős s a k ö ltői szerep tu d at lefo k o zá­ sával já r eg y ü tt. E z a k ö ltészet v á laszad ás h ely ett k étely ek et oszt m eg az o lv asó v al, nem b iztosít k ö v eten d ő m a g a ta rtá sm in tá t, h anem n éző p o n tján ak v iszo n y lag o sság át m eg m u ta tv a k ételk ed ésre és szüntelen ö n v iz sg á la tra k észtet. A k a ta rtik u s h atású ü ze­ n etet, m a g a s esztétik ai élm én yt v á ró p asszív olv asó i b eid egződ éssel szem ben a m eg­ közelítés ak tu sá ra , töb b féle leh ető ség ére tév e a h an g sú ly t tö p re n g ő , eg y ü tt g o n d o l­ k odó, a k tív b efogad ót ig én y el. A z alak ítás, a felép ítés fo ly am atáb a is b e a v a tv a (újabb p rózán k h asonló p oétik ai e ljá rá s a ira em lék eztetv e) a m ű szerv ező d ésén ek re jte tt szin tjét tá r ja fel. R ev eláló tan u lság o k k im on d ása h ely ett bevonni a k a r a v e rs k e le tk e ­ zésén ek hétköznapi m isztériu m áb a. A m ű és az o lv asó k özelítését célzó tö re k v é se k a leg sik ereseb b ered m én y ek ta n ú ­ ság a szerin t n em értelm ezh ető k pusztán fo rm ai e ljárásk én t. R e to rik a i szem pontból általán o s a p áto sztó l, az em elk ed ettség tő l v aló id eg en k ed és, tem atik ailag p edig m eg ­ h atáro zó a társad alm i-p o litik ai v o n atk o záso k k al átszű rt k özösségi m on d an ivaló el­ vetése. M in d ez nem v alam iféle steril, g y ö k értelen iro d a lm a t je le n t, h anem a rr a ir á ­ nyuló k ísé rle te t, h ogy a szűkebb s tá g a b b k ö zeg v a ló sá g ta rta lm a it a viszo n y u lás a s­

669

p ek tu sát érz é k e lte tv e e g y ré sz t a szem élyiség b első v ilág án á tsz ű rv e , m ásrészt a ti­ p ik u sn ak , jellem zőn ek g on d olt a p ró jelen ség ek , m o tív u m o k , p a rtik u lá ris érzések m e g ­ ra g a d á s á v a l fejezzék k i. A szellem i p a rtn e re k té te le z e tt k ö zö sség n evéb en b eszélő, n yíltab b , v a g y rejtetteb b id eo lo g ik u m o t k ép v iselő k ö ltő h e ly é re a b efelé fordu ló, az eg z isz te n cia lén y eg i p ro b lém áit a részletek , a v a ló sá g tö re d é k e k , az ese tle g e s , egy ed i tö rtén ések felm u tatásán á t m eg fo g alm azó szk eptik u s, de felelő s gon d olk od ású é s az előd ö k n él nem k iseb b társad alm i érzék en y ség ű lírik u s lép ett a z ú jab b k öltészet le g ­ jelen tő seb b k épviselő in ek szem élyében . E z u tóbbi m eg szo rítást a z é rt k ell k ülönösen h angsú lyozn u n k, m e rt a k üldetéses k ö ltészettíp u s eszk ö zeit d ev alv áló d o ttn ak , m eg h alad o ttn ak , az érték b izo n y talan ság és a széth u llott ren d é rz é k e lte té sé re alk alm atlan n ak ítélő irán y zato k k ib o n tak o zása soha n em lá to tt m érték b en n y ito tt u tat a d ilettan tizm u s e lő tt. A z a sszo ciáció s tech n ik át e l­ v e tő , v a g y a v é g le te k ig k ite rje sz tő , a m etafo rik u s k ép ép ítk ezést h á tté rb e szorító, a k ö tö tt p oétik ai k eretek et eseten k én t rad ik álisan fellazító, a k özlés első d leg es szin tjét g y a k ra n n ehezen fe lfe jth e tő , tö b b réteg ű je len téstartalo m m al feltö ltő tö rek v ések fén yé­ ben ú jn ak tű n h et m ind en nem ű fo rm ab o n tás, ü res n yelvi já té k , m ű v észiesk ed ő z a v a ­ ro ssá g b a re jte tt sem m itm on d ás. A z ú jab b k ö ltészet á ra m la ta in a k irán y o k és é rté k ­ m in ő ség ek szerin ti d ifferen ciálása, s en nek folyton os k o rrig á lá s a , p o n to sítása azért is ren d k ívü li fo n to sság ú , h ogy a m ai, élesen p o larizáló d o tt iro d alm i k özgon d olk od ás k é tfa jta á llásp o n tja a m e g é rté s szán d ék ával k özeled jen eg y m ásh o z, s a „m ásik tá b o r" a m a g y a r k ö ltészet ú jab b fejlem én yeib en n e a fela d a tv á lla ló v o n u lat d u rv a m e g ta g a ­ d ását, v a g y n em zed ék i p ro b lém ák k iélezett felszín re tö ré s é t lássa, h an em a k érd ések ú jra g o n d o lá sá t m ásm ily en tá rsa d a lm i, k ö zéleti k ö rü lm én y ek k ö zö tt, m eg v álto zo tt él­ m én y v ilág talaján . K o rán tsem a k ö ltészet szerep év el, fe la d a tá v a l k a p cs o la to s elm életi (irod alm i ta ­ n ácsk ozások , v iták ) és g y a k o rla ti (k ritik ai életü n k m eg o szlo tt érték szem lélete) n ézetk ü lön b ségek összem o sásán ak , elfed ésén ek szán dék áb ól fak ad , h a m a a konszenzus m e g n ö v ek ed ett esély ét é rz é k e ljü k : a k iem elk ed ő , ö n tö rv én y ű en szerv ező d ő p ályák alak u lása ju tta tja a tü zeteseb b szem lélőt e rre a fe lism erésre. A n em zed ék n éhán y k a ­ ra k te re s arcélű , je lle g z e te s h an g ú ta g já n a k m ű vészi ú tja u g y an is e g y h árm as, a h a­ g y o m án y o s g o n d o lati-esztétik ai é rté k ta rta lm a k m ind szerv eseb b b eép ítése felé te n ­ d áló fejlőd ési ív m en tén rajz o lh a tó m eg . L áth ató eg y felő l az e xp erim en tális fo rm a ­ n y elvű , a v a n tg a rd is ta alak zato k „ k la ssz iciz á ló d á sa ", á tfejlő d ése e g y sajáto san m e g ­ ú jíto tt k o n ven cion álisab b v erstíp u sb a. A m ásik h a tá ro z o tt, a k ö ltő i a lk a t belső tö r ­ v én yein ek k öv etk ezeteseb b en m eg felelő , k ev ésb é szem b etű n ő m ó d osu lás az ironiku s, g ro teszk -ab szu rd elem ek b ől is ép ítk ező irán y elm ély ü lése, g o n d o lati g azd ag o d ása. R észlegeseb b v á lto zással já ró , de elk ü lön íth ető fo ly am at h arm ad ik k én t a h a g y o m á­ n yos v e rsn y e lv e t k iseb b m érték b en fellazitó tö rek v ések elm ozdu lása a k ö tö tt, z á rt p o étik ai form ák a lk alm azásán ak irán y áb a. E z e k a ten d en ciák látszó lag visszalép ést, v isszafo rd u lást jelen ten ek , h o lo tt bennük a m ű vészi u tak o lyan szerv es k ib o n tak o zá­ sát k ell látnu n k , m elyn ek so rán a k o ráb b i p ály aszak aszo k k ik ü zd ö tt ered m én y ei b e­ épülve segítik elő a k ö ltői v ilá g letisztu lását, a v e rsb eszéd feg y elm ezetteb b é, éretteb ­ bé v á lá sá t. A z is n y ilv án v aló , h o g y a g y ö k e re s elsz a k a d á s m e ré sz sé g e , a m űvészi p ozíció m e g ta lá lt a u to n ó m iája szab ad íto tta fel itt a fejlő d és b ázisát k ép ező n agy alk o tó i en erg iák at. Ú jab b k öltészetü n k e leg fo n to sab b n ak g on d olt irán y ain ak , teljesítm én y ein ek a la ­ p osabb - b á r ezú ttal csa k v á z la to s - áttek in tését célszerű az „ a rc ta la n n em zed ék " eg észén ek összk épe felől m e g k ísé re ln i; an n ál is inkább, m e rt íg y a cím ben feltett k é rd é sre is m eg alap o zo ttab b an v álaszo lh atu n k . Á tfo g ó an n é z v e : az u tóbbi szűk é v ti­ zed e g y ik legfőb b líra tö rté n e ti fo ly am ata e n ép es, k om oly te h e tsé g e k e t felvon u ltató, de m á r in d u lásak o r ren d k ivü l d ifferen ciált g e n e rá ció széth u llásán ak , m e g to rp a n á sá ­ n ak a tö rté n e te . A tá rs a s á g n a g y része n em m e rte , v a g y in k ább n em tu d ta az általa felism ert, k ö v etelt v á lto z á so k a t k öltő ileg m eg v aló sítan i, rad ik ális elv e it s a já t m u n k á­ jáb an k ö v etk ezetesen v ég ig v in n i. F élú to n m eg rek ed v e b etag o zó d o tt a z előd ök től á t­ v e tt szerep ek et, v erstíp u so k at csek ély e re d e tisé g g e l v a riá lo k tá b o rá b a , v a g y néhány érd ek telen a n to ló g iá t m eg tö ltv e, e se tle g e g y -k é t k ö te tig elv e rg ő d v e elh a llg a to tt. „Szu-

670

v erén v ilág értelm ezés és v ele ad e k v á t n yelvi fo r m a " (K is P in té r Im re) h ián yáb an , a m a g y a r k ö ltészet ig én y elt m e g ú jítá sá t a lig n éh án y em b erre h a g y v a , jelen létév el és k im erü lésével e g y a rá n t lírán k jelen leg i v á ls á g á t m ély íti. M i te h á t ilyen k is tá v la tb ó l az „ a rc ta la n n e m z e d é k " iro d alo m tö rtén eti sz e re p e ? A k eserv es k u d arco k é s a m eg v aló su lt ered m én y ek u g y an azt b iz o n y ítjá k : a k öltők kiinduló n ézetein ek h ely esség ét a szem léleti, n y elv i és p o étik ai v álto záso k szü k séges­ ség ét illetően . M eg sz e n v e d e tt ta p a sz ta la to k k a l, e g y e se tle g e s m eg ú ju lás a la p ja it m e g ­ terem tv e m u tatták m eg az után uk in d ulókn ak a m a g y a r k ö ltészet eg y ik , ed d ig k é ts é g ­ kívül m e g h a tá ro z ó ú tján ak lezáru lását, fo ly ta th a ta tla n sá g á t. A zt, h o g y a lírán k h a t­ v an as-h etv en es évein ek „ m a g a s la ti" p erió d u sát k ö v ető v álság h ely zetb ő l k iláb aln i csak az elszak ad ás p o zíció jáb ó l k iin d u ló, a k ö ltészet leh ető ség eit az alap o k ig á s v a ú jra ­ gon doló m a g a ta rtá s s a l, a n y elv új te rré n u m a it m eg h ó d ító , s e g y re m élyü lő k ife je z é s­ fo rm ájú , tisztu ló eszk ö zk észletű ép ítk ezéssel leh et. *

H a m á rm o st szám b a v esszü k a m a i k öltészetü n k et jelen tő s m érték b en b efo ly á­ soló teljesítm én y ek et, lá th a tó , h ogy a g en eráció s fo rm a te re m té si k ísé rle t és szem léleti á ttö ré s k iteljesítése alig n éh án y k ö ltő n evéhez fű ződ ik . Zalán Tibor első k ö tetéb en (Földfogyatkozás , 1 9 8 0 ) m ég a h ag y o m án y o s k ö ltő i ta rto m á n y o k a t já r ta b e ; k iv ételes m ély ségű érzelm i rezo n an ciáv al tö ltv e fel az á tö rö k íte tt v e rstíp u so k a t. F o k o z o tt alk o ­ tó i tu d a to ssá g ra , k o n ce p ció z u ssá g ra v all, h ogy a z á tla g te rm é sb ő l k iem elk ed ő , a k á r töb b h ason ló színvonalú k ö te te t elő legező in d ulás u tán té r t le a v allo m áso s-m etafo rik u s k ö lté sz e t ú tjá ró l. A m á s fa jta k ö ltő i m a g a ta rtá s felé tö rté n ő elm ozd u lás (Alom a 403-as demokráciában, 1 9 8 4 ) a v e rsé p ítk e z é s ú jszerű leh ető ség ein ek m e g ta lá lá sá t jelezte — első so rb an a k ö n y v első és u to lsó cik lu sán ak k öltem én y eib en . A lap v ető e g ­ ziszten ciális k é rd ésfelv etés é s tá v o ls á g ta rtó látásm ó d , in tu íció és felü lem elk ed ett k í­ v ü lállás o lyan e g y sé g é t v a ló síto tta itt m e g a k ö ltő , am ely az Opus n 3:koga (1 9 8 4 )k ö tet d a ra b ja it is v o n zásáb an ta r tv a felm en ti a h o sszú v ersek et a form alizm u s v ád ja aló l. Ö n célú exp erim en talizm u s h ely ett m á sró l v an az É n ek . . .-triló g iá b a n sz ó : a m eg v álto zo tt létélm én y és szem léletfo rm a ad ek v át n y elv i k eretein ek m e g ta lá lá sá ró l. A szab ály talan u l tö rd e lt, k iem elések k el, tip o g rá fia i jelek k el szab d alt stru k tú rák m é ­ lyén iszo n y ato s k ü zd elem m u n k ál; e g y z a k la to tt lélek elfo jth atatlan feltáru lk o zásán ak és a m á r -m á r ö n m ag átó l is e lid eg en ed ett em b e r h id eg tá rg y ila g o s s á g á n a k , iró ­ n iáb a, já té k b a h ajló , d e v ég telen ü l k o m o r v ilág érzék elésén ek b első g y ö trelm e. A k í­ sérletező a ttitű d ezek b en a k ö ltem én y ek b en a szem ély iség k ö zö sség i, tá rsa d a lm i v o ­ n atk o zásait is fe ltá ró élm én y k ö ltészeti, a szen vtelen ü l m e g fig y e lő , s a g u n yorosan finto rg ó k özelítés k o m p lexitása m ia tt v ezet a v e rssz e rű sé g k eretein ek szétfeszítéséh ez. O lyan k ö ltői m a g a ta rtá sh o z , am ely ú jfa jta érzék en y ség ta la já n p ró b á lg a tja a nyelv te h e rb írá sá t a pontos k ife je z é sé rt, és am ely n ek érzelm i-g o n d o lati fed ezete átizzik a szövegen - szem ben a Z a lá n -líra ezen fá z isá t k ö v ető k legtöb b p ró b álk o zásáv al. Z alán T ib o r fo ly to n o san m eg ú ju ló a lk a t: a h ag y o m án y o s h o sszú v ers-stru k tú rát k o rszerű sítő tö re k v é se k u tán új k ö tetéb en (és néhány akvarell, 1 9 8 6 ) a tö re d e ­ zettségü k b en is teljesség ig én y ű alak z a to k a t elég ik u s árad ású , b en sőséges líra isá g ú v e rse k v á ltjá k fel. A lázas k ísérletezés u tán - ú g y tű n ik - a b első szám v etés, a lélek m ély réteg eit feltáró m on o ló g o k id eje jö tt el. A k ö tet k ö ltem én y ei s m ég in k áb b az azó ta szü letettek u g y an ak k o r a z t is b izon yítják , h o g y ezek a v allo m áso s líratíp u s h ag y o m án y áh o z k ö zelítő fo rm ák a k ö zép ső p ály aszak asz szám o s ered m én y ét in te g ­ rá ljá k a p ersp ek tív av áltáso k tó l a n y elv i m eg fo rm álás so k rétű g a z d a g s á g á ig , m ik ö z­ ben a z a lap v ető k ö ltői elv ek v álto zatlan o k m a ra d ta k . A z új k ö ltő i tájék o zó d ás eg y m ásik irá n y á n a k leg k a ra k te re se b b re p rezen tán sa Parti Nagy Lajos. A m eg v álto zo tt m ű vészi m a g a ta rtá s leg tö b b alap v ető je g y é t m od ellérvén y ű en felvo n u ltató k ö ltészetén ek a Z alán év al szem ben n in csen ek k o rsz a k a i, belső c e z ú rá i: a k ezd ettő l fo g v a k ö v etk ezetesen k ép v iselt v erseszm én y leh ető ség eit e g y re n agyob b m ély ségek b en k iak n ázó p ály a az ö v é. A k ö ltő lá tá sm ó d ja a k ü ld etéses líratíp u s szerep fo rm áiv al ellen tétesen - az Angyalstop (1 9 8 2 ) e g y ik v e rs cím é t k ö lcsö ­

6 71

n özve - a „ m é ly le s" asp ek tu sáb ól tág u l sú lyos irónián átszű rt, v ég telen ü l k o m o r v ilág szem léletté. P a rti N ag y lírai h őse focizik , to rn a z sá k já t ru g d a lv a h azafelé ballag, buszon v a g y vo n ato n u tazik , szerelm ére, b a rá tjá ra v á r e g y sö rrel, le g tö b b sz ö r pedig v ersen „ sz ö sz m ö tö l", de a jelen ték telen tö rtén ések és a h étk özn ap i, k ö zön séges t á r ­ g y a k m eg jelen ítése fölé szinte észrev étlen ü l tá g h o rizo n tú v ilág eg ész b olto zó d ik : egy fo jtó lev eg ő jű h ián y -v ilág , m elyben a k ö ltő k ö zv etv e m e g h a tá ro z z a ö n m ag át. K ö z ­ v e tv e , m e rt az alk o tó itt a szem élyes v allo m ástó l ta rtó z k o d v a , k itáru lk o zását leg fel­ jeb b a v ersh ely zet fe lv á z o lá sá ra k o rlá to z v a kinéz v erséb ő l, szem lél, érzék el, rö g zít, s n em ítélk ezik - m iközb en ö n m ag át is iron ik u san jelen ték telen ítv e tá rg y ia s ítja . A lí­ ra i szitu áció e lev e és h angsú ly o zo ttan fik tív , a d ik ció k ö zv etlen , a k é p a lk o tá s szinte fö ld h ö zrag ad tan k ö zn ap i, k ö ltőietlen elem ek re épül. M é g is m élyen á té lt, szig o rú lo g i­ k á jú , k ié rle lt fo rm ak u ltú rájú k ö ltészet ez, m elyn ek iró n iá já t a k isszerű létezés, a le fo ­ k o zo tt élet trag ik u m a teszi k eserű en és felelősen k om ollyá - m int azt a m o d orosn ak , le já ra to ttn a k é rz e tt tra d icio n á lis v erstíp u so k at p arod isztik u san lefok ozó Csuklógya­ korlat (1 9 8 6 ) k ö ltem én yei ú jó la g ig azo lják . A P a rti N ag y L a jo ssa l sok szem p on tb ól rok on alk a tú Kukorelly Endre is k ét k ö n y v v el ig a z o lja feltű nő szem léleti e re d e tisé g g e l felép ített k öltői u niverzu m án ak tá ­ g a s s á g á t. A m ű vészi m a g a ta rtá s p illé re n ála is e g y fa jta tá v o ls á g ta rtó , önkisebbítő attitű d , am in ek h iteles n yelvi k ifejező je a k ö zv etlen ség éb en tü n tető e n p átoszellen es, an tip o etik u s v ersb eszéd . A valóság édessége (1 9 8 4 ) v ilá g á t az a k önn yed te rm é sz e ­ te ssé g , k ö tetlen k özlésm ód teszi m eg k ap ó v á, am i a m o d o ro sság tó l táv o leső sajátos v e rsm o d o rrá , stílu ssá szervesü l. A K u k o re lly -v e rse k iró n iája old o ttan lelep lező , já té ­ k o san fan y ar, de a m e g fig y elt és a m űbe em elt v a ló sá g ta rta lm a k látszó lag o s esetle­ g e ssé g e n ag y o n is tu d ato s v ersép ítk ezést ta k a r. A te á trá lis gesztu so k tó l és a d irekt érzelem n y ilv án ítástó l e g y a rá n t tartó zk o d ó k özlésm ód u gyan is asszo ciatív k ép tech n ik a, sejtető -u taláso s fo g alm azás nélkül is a rr a ösztön zi az o lv asó t, h ogy játsszék el a szö­ v e g értelm ezési leh ető ség eiv el. A k ö ltem én y első d leg es szin tje m ögé re jte tt m on d an i­ v a ló t b ú jtató v erstíp u ssal szem ben itt az élőb eszéd stílu sfo rd u latait k ö zelítő és elérő b eszéd fo rm a maga h o rd o z tö b b szö rö s jelen tésm ező t. Ú j lírai m in őség m egszü letését jelezv e, am ely a gon dolati ta rta lm a k s a csev eg ő „ n a iv itá s " k özött k épződ ő d isszo­ n a n c iá ra épül. K u k o relly k ö ltészetén ek lá tv á n y o s elm ély ü lése (Maniére, 1 9 8 6 ) ú gy h o zo tt sok­ irán y ú stilisztik ai g azd ag o d ást, h o g y a tö b b féle v erstíp u sb an való o tth o n o sság eg y re h atá ro z o tta b b a n ra jz o lja m eg a k ö ltői ta rtá s érték m in ő ségeit. E líra a ge g eke t, p o é ­ n o k at red u k áló , a g ram m atik ai ö tletek et szigorú b b an stru k tu ráló , fu n k cióval feltöltő n yelvi letisztu lás felé m u tat. A z áttételeseb b é v á lt jelen tésm ező re jte tte b b , s egyb en k iáb rán d u ltab b h u m o rt h o rd oz, a v allo m áso s feltáru lk o zástó l to v á b b ra is m en tes k i­ fejezésm ó d az érzelm i ré te g e k m ind m élyeb b szin tjét tu d ja a g o n d o lato k fegyelm én á ts z ű rv e felvillan tan i - jelezve a K u k o relly -k ö ltészet k iteljesed ésén ek to v áb b i leh e­ tő ség eit. S an nak az elm ozd u lásn ak a felg y o rsu lását, m ely n ek ered m én y ek ép p en ez a k ö ltői v ilá g e g y re in k áb b eg y ú jab b , későbbi líratö rtén eti szitu áció k a ra k te re s re p re ­ zen tán sak én t és nem az itt v á z o lt n em zed éki jelen lét sz e rv e s részek én t írh ató le. A rad ik ális szem léleti-n y elv i-p o étik ai e re d e tisé g ta la já n k ib on tak ozó tö re k v é ­ sek kel szem b en részleg eseb b ered m én y ek et h o zo tt a Csordás Gábor n evével fém je­ lezh ető , a h ag y o m án y o s v e rstíp u so k a t kiseb b b á to rsá g g a l m ód osító irá n y . A z újabb m a g y a r k ö ltészet sik ereit és k u d arcait lá tv a n em m eglep ő ez, hisz a k o rszerű en szu ve­ rén k ö ltői m eg szó lalás m eg találásán ak ú tja az eddigi m eg v aló su láso k ta n ú sá g a sze­ rin t a m e g ta g a d á s gesztu sán á t v e z e t a leh ig g ad ó , elm ély ü lő v ersn y elv k ik üzd éséig. C so rd ás G áb o r in d u lása p illan atátó l ą szilárd erk ö lcsi h á tte rű eszm eren d szer ö rö k sé­ g én ek és e g y fa jta ironiku s tö ltésű , m od ern eb b n y elv h aszn álatn ak a feszü ltségében ír (A nevelő nevelése, 1 9 8 0 ). A m élyen m e g é lt fo rrad alm i n o sztalg ia és a k orszerű k ifejezésm ó d ü tk özését m ásod ik k ö tetéb en (Kupié az előcsarnokban, 1 9 8 4 ) - p arad o x m ód on - a k ö tö tt fo rm ák feg y elm éh ez v aló v isszatéréssel sik erü lt felold an ia. A szo­ n ettet, h aik u t, a rím es stru k tú rák at felfrissítő p átoszm en tes látásm ó d jelzi a klasszikus v e rsfo rm á k m eg ú jításán ak leh etség esség ét. A g en eráció lírá já n a k je lle g z e te s irán y ait p rób áltu k felvázolni töb b ek á lta l k ö ­

672

v etett, é rté k te re m tő típ u sok k ira g a d á s á v a l, a te lje ssé g szán dék a nélk ül. H an g sú ly o z­ v a, h ogy a k o ráb b an in k áb b c s a k szán d ék aib an m e g ra g a d h a tó új k ö ltészet im m ár ered m e nyekb en is m eg m érh ető . A k ép szám os íg éretesen fo rm áló d ó p ály a ( Rakov­ szky Zsuzsa, Kőrössi P. József , Géczi János stb.j áttek in tésév el lenne á rn y a lh a tó , s csa k a h atárain k o n tú li k ö ltészet o lyan élvon alb eli teljesítm én y ein ek b ev o n ásáv ál le ­ h etne te lje s, m in t a Szőcs Gézáé, Markó Béláé, Cselényi Béláé v a g y Sziveri Jánosé. M in d ebb ől talán az is k id erü lt, h o g y én a m a g y a r k ö ltészet m eg ú ju lásán ak leh e­ tő ség ét n em a v izu ális, le ttrista v a g y k o n k ré t k ö ltészeti tö re k v é se k ben lá to m , s a Ver(s)ziókat is részb en a fo rm a te re m té si k ísé rle t - eseten k én t sik e re s •- m e llé k te r­ m ék ek et felvo n u ltató d ok u m en tu m án ak ta rto m . N ehéz ilyen k is tá v la tb ó l felm érn i, m en n y ire leszn ek id ő tálló ak a z „ a rc ta la n n em zed ék " ed digi ered m én y ei. A leg fo n to sab b ak láth ató an m á ris in teg ráló d tak ak tív an b efo ly áso lv a k ö ltészetü n k a lak u lását, u tak at z á rv a és n y itv a. M ég in k áb b p ro b lem atik u s átfo g ó a n m eg ítéln i az u tán u k ind ulók v e g y es szín von alú tö rek v éseit. A k o n ven cion ális eszk ö zk észletű és h an gü tésű k ö ltészettíp u so k k im erü lésén ek , a h a ­ gyo m án y o s m ű vészi n y elv széth u llásán ak felerő sö d ö tt élm én y ére a k ö zv etlen elő d ö k ­ nél is rad ik álisab b m eg o ld áso k k al felelő leg ú jab b á ra m la to k eg y része a jelen ség re g isz trá lá sá n á l m e g állv a a n yelv ro m b o lás k ü lön féle v álto zataib an d efin iálja ö n m a­ g á t. V isszalép és, tév ú t ez az „ a rc ta la n o k " azon ered m én yeih ez k ép est, am ely ek a szám u k ra érték ü k et v esztett ta rta lm a k k a l az em b ert k ö rü lv ev ő v ilá g trag ik o m ik u s k o m o rsá g á t, elszeg én y ed ését kifejező k ö ltő i v ilá g o t tu d ta k szembeállítani. S zap orod ­ n ak a stílus h étk ö zn ap iság áv al, ab szu rd elem ek b ev o n ásáv al tü n tető m eg szó laláso k , a g ro teszk m eg jelen ítés, a k ife je z é se g y sé g e k e t széttö rd elő k ísérletek különböző fo r­ m ái. A z örö k ö s v iszo n y lag o sság érzet, a h ely zetértelm ezés re la tív jelleg e a r r a ösztön zi az alk o tó t, h o g y v alam iféle e g y sé g e s v ersü zen et k ib o n tása h ely ett a m ű szerv ező d é­ sének eg y es m o zzan atait, fázisait tá r ja fel. T ö re d e z e tt fo rm áb an ö sszefo g o tt tö m ö r k ö zléseg y ség ek b ő l, g o n d o lattö red ék ek b ő l ép ítk ező v erstíp u so k jelzik , h ogy a v e rs eg y re töb b ek szám ára nem ö n k ifejezés töb b é, h an em a tá rg y ila g o s m e g fig y e lé s, a v aló ság elem ek új összefü g g ései felism erésén ek eszk öze. L átv án y o sab b és ered m én y ek b en g azd ag ab b a k ib o n tak o zás a szöv eg iro d alo m terü letén . A m ű faji h a tá ro k a t fellazító tö re k v é se k n em a szab ad v ersn él is n agyob b k ö tetlen ség g el, h anem a m ű vészi n yelvn ek a h ag y o m án y o s értelem b en v e tt v erstő l eltérő stru k tú rálásáv al h oztak ú ja t. A zt b izo n y ítv a, h o g y h a a m ó d szer ered etiség éh ez árn y alato k b an g azd ag k ife je z ő e rő társu l, ra n g o s teljesítm én y ek szü leth etn ek (Garaczi László: Plasztik, 1 9 8 5 ). L eg ú jab b k öltészetü n k is k iterm elte p ersze m á ris a szü rk énél is szü rk ébb k öltők h adát. A z áttek in th etetlen n é szap o ro d o tt érték telen első k ö tetek szerzőinek m ezőn ye ren d kívül s z é le s: találu n k itt eg észen fiatal p o étát ép p ú gy, m in t o ly at, akiben n e g y ­ ven évesen éb red t k ö ltői ö n tu d at. E v e rs író k a t azon ban eg y v a la m i m ég is ro k o n ítja : szerep ü k a m ai m a g y a r líra v álság h ely zetén ek k ialak u lásáb an . S a sab lo n o k at v a riá ló la g y m a ta g p ály ak ezd ések so ráb an e g y re ritk áb b an szólal m eg izg alm asan új h a n g ; m in t a Bárdos Lászlóé v a g y Marno Jánosé p éldául. V álság h á t v a g y m e g ú ju lá s? V á lsá g , m ég p ed ig több ré te g ű : k ö ltő i nyelvé, sze­ repé, személyiségé e g y a rá n t. A z első k ettő é v tized es líra tö rté n e ti fo ly am ato k e re d ­ m én ye, a h arm ad ik ró l a szorosan szem élyes ok okon túl nem a k ö ltő k teh etn ek . Az ö sszk ép et illetően csek ély szám arán y ú jelen tő s teljesítm én y ek , illetv e a h etv en es évek m a g y a r p ró zájáb an lezajlo tt v álto záso k azon ban feljo g o sítan ak a rra , h o g y ú jab b k ö l­ tészetün k jelen legi állap o táb an e g y a sajáto s n em zeti jelleg e g y re h atáro zo ttab b kid o m b o ro d ásáv al já ró en erg ik u s fejlő d és k iin d u ló p on tját lássu k . O lvan v álto zásét, am ely k ritik aírásu n k szem léletén ek , e szk ö ztárán ak m eg ú ju lását is szü kségessé te sz i

673

MARNO

JANOS

nincsen líra „ ...é s :

»N e

nézz

a

cső d ü letre,

é n s e v a g y o k é l ő . m e g y e k is« -

su tto g ta d . . (P e tri G y ö r g y : B ú csú )

nincsen líra tenger nélkül hengeren, mint a bim bók, kiáll egypár hűvös élm ényburok pár gumis kön yökvéd, gyerekterasz fordul az ég, visszatúrok régibb papírjaim k ö zé ez nem kell, ez kell, ezen k i fog keln i m agából a rassz ragyás egy intézet; ősz van úszni in du lok; a vers utána is ráér; kövéren, puhán hullám zik együtt a so k néma szótag boldog mind, hogy nem vesződöm vele - lusta b ék én vannak s bennem sincs az a kíváncsi izgalom , m ely úgy válogat közöttük, hogy közben magát egy m ásik elm ére teszi föl jo b b így; beburkolózva önnön visszhangjaiba a műtó csupa idegen kínt, gondot kínál nem k ell többé senki iránt hűséggel lennem ; egy irtó szín sem ugrik előbb most már 674

a többinél, tám adhat érzés vagy elütő érv, az ész f elől az orgiára a szem pár m ozdítatlan m arad; vér és a sarkokban gyanta, levéltű gyűjt - tündér tapintattal - fészket a későn fent ébredésn ek s ha költö k m ég - csak a poénért teszem ; attól szörnyen féle k most mit tudok ró la ?. . . hogy közelít lassan az ínyemhez, idillt és ideget egym ás ellen uszítva? .. . aztán a k étféle vég, mert eg y ik sem kimenetű leszáll a fertőzött vizű fen ékre s lesz a fajtám ból papírfű névérték, teszem, ha jó k o r m ásolom át a hibát a versbe? . . . a z ; feltéve, hogy véletlenül ugrik tova kezem alatt legalább a fe le ABC-billentyű felhabzsolva éjszakám at a rengeteg húsú nőstény ihlet ne leg y ek éhhonra itt bent ne leg y ek tengerész m égse hiszen már az is eléggé baljós ahogy reped, apad a m edence rugfala, bundabélése rossz így érezni; összes hajlam os em lékem nékem ront egyszer csa k ; a régi fek ély hegén bont ágyat egypár hív féreg

676

V ÉSZI

EN DRE

Elvesztett otthonok K abdebó Lóránt interjúja A m ik o r a b eszélg etés k észü lt, a rip o rte r v o lt b eteg é s az író eg észség esen b iz­ tató , lelk es, cso d álato san n yom d ak ész m o n d atok b an m eg n y ilatk o zó . Felszab ad u ltan figy eltem az élv ezettel fo g alm azó em b e rt. V égü l is a n ag y szerű alk alm at, éreztem , ki k ell h aszn áln i: tú lm entün k a m ű so r szűkebb tém áján , a b eszélg etés m ag áb a fogta élete n a g y ta lálk o zásait, esem én y eit, a rs p o e ticá já ró l is érin tő leg esen szó esh etett. Id eális b eszélg ető p a rtn e r: m e g é re z te , h o g y eg y g o n d o latm en et v a g y m eg fo g alm azás félresik lób an v o lt, leállt - „n em jó e z " , m on d ta - és ú jrak ezd te. P on tosan é s v á la s z ­ ték o sa n fo g alm azo tt. B eszéd én ek d allam át, h an g sú ly ait csa k a m ag n eto fo n szalag őrzi, tisz ta m o n d atait az íro tt form áb an is alig k ell - m ost m á r csak n ekem - ig a z í­ tan om (igaz, e z é rt e zú ttal job b an k ötő d ö m a „ b e sz é lt" szövegh ez, m ellő zv e a m ásk o r szok ásos, a mindkettőnk által ellen ő rizh ető „ sz ö v e g sz e rű sítő " á tté te lt). T alálk ozásu n k n em lezáró v o lt, teljeseb b in terjú k ap cso lat első m o zzan ata. L eg feljeb b a b úcsúzás u tolsó m on d ataib an e rezh etek - u tó lag - so rsszerű fo g alm azást. A m ik o r elk ö szö n ­ tem , az elő szo b áb an m é g e g y b ek eretezett fén y k ép et m u ta to tt, u ta lv a friss b án ato m ­ r a , k u ty ám e lv e s z té s é re : fiatalo s k ép e n é z e tt rá m , b old ogan , n éh ai k u ty á já v a l. Több k u tyám a zó ta sem v o lt - m o n d ta m e rt n em a k a rta m fájd alm at ok ozni, sem m a ­ gam n ak , ha ism ét el k ell v eszten em , sem a k u ty án ak , h a ő élne tú l en gem . M é g találk o ztu n k azu tán e g y sz e r, v életlen ü l, telefo n o n is b eszám o lh attam a m ű ­ s o r elk észü ltérő l, azu tán eg y d élu tán V értessy P é te r te le fo n ja a M a g y a r N em zettől, előbb m é g e g y élc - h a te ilyen sü rg etv e k eresel, az nem jó t je le n t - , m ajd ijed t h allg atáso m , hiszen m o st b eszélg ettü n k V észi E n d rév el p á r n ap ja. H o g y an is k e z ­ d ő d ö tt? *

KL: - Folytatólagos vallom ás címmel állított össze pár éve Vészi Endre egy kis gyűjteményt verseiből a békéscsabai könyvtár bibliofil kiadványa szá­ mára, V ersek szülőhelyem ről alcímmel. Nemcsak az ember, de írói életműve is kötődik szülővárosához, Budapesthez. Ez a kapcsolat költészetének központi magja. Életútjának is, pályájának is jelmondata lehetne egy újabb versének, az Izzó huzal címűnek első sora: „Az Akácfa utcától az Attila útig". Mi min­ den belefér térben, időben és témában a zsúfolt Pesttől az épp most, ebben a pillanatban eső utáni lazán zöld vérmezői környezetig. „Sok otthonom volt, istenem, be sok!" - kezdi az O tthonok című versét. Ezekről az otthonokról értve közöttük az irodalmi műhelyeket is, ahol mesterekkel, barátokkal ta­ lálkoztál - szeretnélek kérdezni, feleleveníteni néhány emlékmorzsát. VE: - Budapest nem egyszerűen szülővárosom, visszatekintve és a jelen­ be helyezkedve az egész életem foglalata. Nem szülővárosom, hanem a hazán belül a szülőhazám ez a város, és az életem eseményei a térképjelei ennek a mitologikus városnak. Itt érzem igazán otthon magam, ebben a városban, itt érzem biztonságban magam, még a fenyegetett időszakokban, a háború ki­ élesedésének éveiben, hónapjaiban is itt találtam meg azokat az ösvényeket, 677

csigajáratokat, búvóhelyeket, amelyek engem védtek és rejtegettek. És itt voltak az én embereim, akikkel a legbizonytalanabb időkben is, amikor meg­ ingott nagyon széles körben az emberi becsület, háború előtt és háború után, bizalommal foghattam kezet, ebben a városban éltek a nevelőim, a nagy köl­ tők, akikkel szerencsém volt találkozni. Ebben a városban vannak azok a könyvtárak, amelyek segítettek tájékozódni, körülnézni a világban, kalandoz­ ni az irodalomban és új ismereteket szerezni, gyarapítva a néhány osztályra korlátozódó iskolai végzettségemet, azt a fajta képzettséget, amelyet akkori­ ban egyszerűen autodidaktának neveztek. Tehát minden, ami az életem - sze­ relmeim, csalódásaim, a mesterség tanulása, ismerkedés az eszményekkel, a munkásmozgalommal - , ez mind ehhez a városhoz kötődik. Mindez azonban nem degradálja az országot, amely körülveszi ezt a várost, s amelyet mindig fölfokozott érdeklődéssel igyekeztem megismerni vidéki utaimon, kirándulá­ sokon, ismerkedések alkalmából vidéki írókkal, emberekkel, parasztokkal, munkásokkal, - a kíváncsiságom és az együttérzésem mozgatott ebben a kö­ zegben, amelyet nagy szóval hazámnak nevezhetek. KL: - Budapest szülötte és írója vagy. Hogyan tudod ezt a városhoz kö­ tődést az országgal együttlélegzéssel összekapcsolni? VE: - Van egy versem, amelynek az a címe, s egyszersmind az én költői programomnak a legfontosabb része: H azám az anyanyelvem. Az anyanyelv az a nagy-nagy ideghálózat, érzelemhálózat, amely engem, a pesti szülöttet a budapestit, de inkább még pestit - összeköt a közös áramkörrel, a magyar­ ral. Nos, amikor azt mondtam, hogy magyar, akkor ebbe Budapest is bele­ értendő természetesen, ez nem kirekesztő meghatározás. Már kisfiúként, egész zsenge olvasó koromtól kezdve izgatott a nyelv: fölfedezni olyan hajtásait, folyondárait, idegszálait, amelyeket addig nem ismertem. Ehhez nagyobbára az irodalom segített, és ismeretségem olyan emberekkel, akik ugyancsak na­ gyon fontosnak tartották az anyanyelvet. Tizenkilenc éves voltam, amikor ab­ ban a szerencsében részesültem - így kell ezt, ilyen ünnepélyesen monda­ nom - , hogy Illyés Gyula megismervén engem és a verseimet, elküldött Szabó Lőrinchez Az Est-lapok szerkesztőségébe .. . KL: - Illyés Gyulával hogyan ismerkedtél meg? VE: - Apám szappanfőző volt, nagyüzemekben elég jól fizetett mester, nem voltunk szegények, úgynevezett nyomorgó proletárok. Ifjú korom egy szakaszában viszonylag jó körülmények között éltem. Ezen persze nem pol­ gári ellátottságot kell gondolni, hanem megvolt a ruhám, ennivalóm, laká­ som, nem fenyegetett a létbizonytalanság. Ezekkel a gondokkal inkább ké­ sőbb ismerkedtem meg. Amikor apám Kőbányán dolgozott, a Szent István Tápszerművek szappangyárában, ott megismerkedett egy Gonda Hugó nevű zsír- és faggyúnagykereskedővel, aki kiváló irodalombarát is volt, az akkori Cobden-szövetség ügyvezető alelnöke. Egyszer megmutatta neki a verseimet, és Gonda Hugó azt mondta, úgy látja, hogy tehetséges vagyok, és egyik barát­ jának továbbítja ezeket. Ez a barátja Illyés Gyula volt. Így kerültem kapcso­ latba vele, akivel 1935-ben, tehát tizenkilenc esztendős koromban találkoztam először a Gellert kávéházban. Ez nem a Gellert szálloda kávéháza volt, hanem mellette volt található, most Szeged nevű étterem van ebben a helyiségben. Elküldtem Illyésnek a verseimet, ő a Főnix biztosítónál dolgozott akkor, tele­ fonon kellett felhívnom, és így beszéltük meg ezt a találkozást. Életre szóló 678

esemény volt, mert megajándékozott ez a beszélgetés engem egy rendkívül fontos tanulsággal, azzal, hogy a költőnek meg kell tanulnia a mesterséget. Azt mondta Illyés, hogy tehetségesnek tart, de verstani hibákat fedezett föl a verseimben, figyelmembe ajánlotta Négyesy László verstanát, ezt tanuljam meg, mondta nagyon barátságos és szigorú tanárként. Így is tettem, megvásá­ roltam a Négyesy-verstant, és az most is itt van a könyvespolcomon. KL: - Könnyen tudott ő, gondolom, meggyőzni téged erről, hiszen szak­ mád révén tudtad azt, hogy minden mesterségnek, így a költőinek is van bizo­ nyos mesterségbeli megtanulnivalója. VE: - Nagyon hajlamos voltam a tanulásra. Gyenge pontjaimat, amelye­ ket a tudás hézagossága okozott, magam is láttam, magam is éreztem. Érez­ tem a képzettség hiányát, beleütköztem olyan fehér foltokba, amelyek akadá­ lyoztak nemcsak a munkámban, a gondolkozásban is, és igyekeztem a ma­ gam erejével ezen segíteni. Olvastam, sokat olvastam. Egyébként nemcsak Illyés, Lesznai Anna is figyelmembe ajánlotta a versművesség fontosságát. Azt írta a Nyugatban Ünneprontó című verskötetem kapcsán, hogy a formák tiszteletére nevelt vésnöknek nagyobb gondot kell fordítania a költői formák­ ra is. Ezt a két intelmet vittem magammal. KL: - Hadd idézzem - itt van a kezemben - azt a dedikációt, amelyet ekkoriban, 1935-ben írt Lesznai Anna Édenkert című kötetébe: „Vészi Endré­ nek azzal a szeretetteljes jókívánsággal, hogy szép versei mind szebbek le­ gyenek. Lesznai Anna". VE: - Amikor a szülővárosomról, az otthonaimról - Vas István szavával az „elvesztett otthonok''-ról - beszélek, akkor valójában emberekről is beszé­ lek, talán mindenekelőtt emberekről. Így a többi, életem további útját meg­ határozó nagyszerű ember között Lesznai Annáról is. Jártam a lakásán, a Csaba utca 7/b-ben lakott, a Városmajor park mellett, egy műteremlakásban; hiszen festő is volt, költő is, iparművész is volt, a könyvművészethez is értett - nagyszerű összefoglalása egy nagyon tágasan, áradóan színes művészember­ nek. A Csaba utca 7/b térképjel ezen a budapesti térképen - a budai térké­ pen - , arról volt nevezetes, hogy a ház asszonya, Lesznai Anna, szinte mese­ beli bőkezűséggel és kedvességgel fogadta vendégeit, főleg a fiatalokat, akik ott jártak, elhozták verseiket és elhozták az étvágyukat is. KL: - Mondanál neveket, kik voltatok ott fiatalok? VE: - Weöres Sándorral találkoztam ott, Hajnal Annával, Jankovich Fe­ renccel, Devecseri Gáborral, Katona Jenővel, Berény Róberttel, az nem volt már fiatal, kiváló ember, Berda Józseffel, aki akkor még fiatal is volt, de ugyanolyan nagyétkű, mint ahogy a legendáiban szerepel; nagyon-nagyon so­ kan, a színe-java megfordult az ő műteremlakásában a fiatal költőknek, Írók­ nak, publicistáknak. KL: - Ott szakítottalak félbe, hogy Illyés Gyula ajánlásával elindultál Szabó Lőrinchez. VE: — Ez már később volt. 1937-ben ismertem meg Szabó Lőrincet. Az Est-lapoknak volt egy minden esztendő végén megjelenő illetménykötete Az Est H árm askönyve címen. Ez a cím nyilván arra utalt, hogy Az Est, Pesti Napló, Magyarország; ez a három lap tartozott ennek a sajtóvállalatnak az 679

érdekkörébe, és Szabó Lőrinc ott volt a Magyarországnál olvasószerkesztő. Kemény hétköznapi munkával kereste a kenyerét, és írta akkoriban, amikor én megismertem őt, talán legszebb verseit, a Te m eg a világ kötetben föllel­ hető darabokat. Szabó Lőrinc ugyancsak tehetségesnek talált, és - hát most visszautalok arra, hogy Budapest és az ország, a kőrengeteg és a természet - megkérdezte tőlem, hogy én hol születtem és honnan kerül annyi termé­ szeti elem a verseimbe. Virágnevek, tájak, tájrészletek, hegy, erdő, patak. Én azt feleltem neki zavaromban is, hogy kirándulni szoktam a budai hegyekbe. KL: - Neki is kedvenc szórakozása volt. V E : - Igen, ez nagyon tetszett neki. Azt mondja: de vannak más eredetű szavak is. Mondom: Bartalis János verseit nagyon szeretem. Valóban, nagy­ városi fiú létemre nagyon vonzódtam ezekhez a természeti ízekhez, illatokhoz, nem tájszavakhoz, hanem kifejezéstalálmányokhoz. Olyan intenzíven éltem át a természet jelenlétét az irodalomban, hogy Reymontnak a Parasztok című óriási regénye valóságos érzéki bűvöletben tartott, olyannyira, hogy éreztem a mentafű illatát, amely a lengyel mezőkről felém csapott. Hát ez az irodalom­ nak a varázslata, amelynek én - hogy mondjam? - odaadó médiuma voltam. Szabó Lőrinc akkoriban szerkesztette az egyik H árm askönyvet. Most a te jóvoltodból végre felfrissíthetem ezt a dátumot: az 1938-as Az Est H árm as­ könyvében állított össze egy antológiát, amely . . . KL: - Bocsáss meg a közbevágásért, jegyezzük meg, hogy ez 1937-ben készült. Például itt még József Attila mint élő költő szerepel. Ő december harmadikán halt meg, tehát akkor már ki volt nyomtatva, készen állt a kötet. VE: - Olyannyira, hogy ez az 1938-as H árm askönyv voltaképpen kará­ csonyi ajándék volt, tehát 1937 karácsonyán kapták kézbe az olvasók a kö­ vetkező, 1938-as esztendőnek a naptárkötetét. Az élő irodalom minden fontos költője szerepelt benne. Szerepeltek olyanok is, most visszatekintve, akik eltűntek az időben, de ott voltak a legfontosabbak, Babitstól Zelkig mindenki benne volt, és hát tőlem is választott egy verset Szabó Lőrinc. Nagyon udva­ riasan annyit mondott: engedelmével én egy prozódiai hibát kijavítanék a versében. Természetesen ez megtörtént zavart engedelmemmel. KL: - Meg tudnád mutatni? V E : - Most került évtizedek után először kezembe ez az Em lékező című vers, így nem tudom most sajnos megtalálni. Sajnálkozásomra ez a versem kötetben, amint látom, nem is jelent meg, pedig a kedves verseim közé tar­ tozik. KL: - Hogyan történhetett? VE: - Valahogy én a hosszú életemet történelemben éltem. Tehát ren­ detlenségben. Ennek a rendetlenségnek nem én vagyok az oka, hanem a tör­ ténelem, amely olyan dolgokat követett el, hogy embereket üldözött, háború­ kat szervezett emberek között, rombadöntött városokat, közöttük az én váro­ somat is, sőt azt a szobát is, amelyben a háború idején a könyveim voltak, ahol laktam, a Nádor utca 20-ban. Tehát ennek a rendetlenségnek, ennek a történelmi zűrnek én függvénye vagyok. Így aztán nagyon sok versem elkal­ lódott, de elkallódott rengeteg nekem dedikált kortársi és mesterek adta könyv is. 680

KL: - Akkor tulajdonképpen ez számodra is egy új vers. VE: - Valóban. KL: - Mert hol van Az Est H árm askönyve.? Néhány könyvtárban. Meg­ kérhetnélek, hogy fölolvassad, és majd ezt is közöljük utána. VE: - Megkísérlem. Hozzáteszem újból, hogy Szabó Lőrinc gyengéd beleírásával. E m lékező Élni akart. Ki nem akar élni? Még az öngyilkos is csak élni vágy, mikor a folyó áramába robban s megzöldül körötte a világ. Élni akart. Hallom köhögését, még látom, teáját hogy szürcsöli. Élni akart, s most holtabb, mint ruhája, mely véle mozgott. . . Majd más viseli. De ő többé nem kell senkinek sem, négy oldalról bekeríti a föld, sírja gyomlepte, szomorú, kis púp lesz, koldusan lézeng körötte a csönd. Egy ágacska bólint még utána és egyéb semmi, egyéb semmi sem. Kis élete nem emelhette naggyá, nem tette azzá a halála sem. Cipész volt, csirizszagú volt. Szurtos kis műhelye ma még gyászolja őt. Élni akart. Nemsokára tél lesz és lakkcsizmácskát viselnek a nők. Ez volt a vers. KL: - Valamilyen emlékhez kapcsolódik? VE: - Nyilván találkoztam egy ilyen suszterrel, aki kilépett az életből és a világból. Gondolom, az elvont költészet is mindig kemény, reális élmé­ nyekből táplálkozik, az abszurd költészet is, ez bizonyított irodalomtörténeti tény; én mindig az engem körülvevő világból szívtam az éltető nedveimet hogy egy ilyen patetikus szót mondjak - , az élményeim valóságosak voltak, és ezek az élmények alakultak át aztán, ha átalakultak, költészetté. KL: - Amikor nem ennyire történethez, figurához kapcsolódik a versed, mint a későbbiekben igen sokszor, ott is - azt mondod - megvan valamilyen élményalap vagy valamiféle benyomás, közvetlen kötődés? VE: - Igen, a tárgyiasság mindig jelen van, de hát éppen a költő teszi szabaddá a tárgyi valóságokat, attól leginkább vers a vers, minél szabadabbá tud válni, minél nagyobb röpte lehet annak az élménynek, minél nagyobb ívet 681

képes leírni, - és ez nem helyrajzi, ez költészeti kérdés. Az elszabadult kép­ zelet nagyon fontos tényező a verssé alakulás titokzatos folyamatában. Hozzá kell tennem: az teljesen megfejthetetlen annak a számára is, aki verset ír, hogy hogyan lesz benne a vers. Húsz éves voltam, amikor már megismertem a költészetnek a hatalmát: egyrészt azt a hatalmat, amellyel az olvasókat, engem és a hozzám hasonló érzékeny vagy befogadó embereket hódítja meg; de megismertem azt is, hogyan élhetek én a költészet hatalmával. Vésnök mesterséget tanultam. Elvégezvén négy polgárimat, apám úgy látta jónak, ha engem reális, tisztes pályára ad, nem számolt azzal a vakmerő és fegyelmezetlen pályamódosítással, hogy én költő leszek; így lettem vés­ nök, mert ő mint szappanfőző tudta, hogy a vésnöki szakma megbízható mes­ terség, itt meg lehet állni, ez bázis, alap, élhetek vele és benne. Amikor kezd­ tek megjelenni a verseim a Népszavában, a Pesti Naplóban, folyóiratokban a Válaszban, a Nyugatban, a Szép Szóban - , a főnököm és a főnökeim - a feletteseim, hogy úgy mondjam - a műhelyben (ez egy nagy műhely volt) kezdtek respektálni mint költőt. Egy kicsit bizarrnak találták, hogy én ńappal ott ülök a munkaasztalom mellett, vések, és aztán teljesen elrugaszkodom attól a világtól - hát nem is teljesen, mert mondom, a tárgyi világ mindig velem maradt - , és valami mást csinálok. Sok ars poeticát írtam életemben, minden költő egész életében írja az ars poeticáit - amit húsz éves koromban Költő vagyok címmel írtam, így fejeződik be: napom, egem, sajátom. Nem látom. Kitalálom. S ha értem jön az ördög, én egy oroszlánt költök s megmutatom a Rémnek: költött oroszlán véd meg. Ez a költészet hatalma. KL: - Egy közbevetett kérdés. Az Em lékező című versed prózádat jut­ tatja eszembe. Egy kis ember nagy szenvedését próbálod megfejteni. Azt mondják: ez a te groteszk hangod. Én nemrég azt írtam: mintha fordított távcsővel, lekicsinyítve néznéd az emberi helyzeteket, hangsúlyozva ezzel fur­ csaságukat. Szereted te az embereket? VE: - Nagyon könnyen és hálás választ tudok erre adni: szeretem az embereket, természetesen. Rendkívül nagy az érdeklődés bennem az emberek iránt, sokkal többetmondó kifejezéssel kellene valójában élnem, többet kel­ lene mondanom, mint azt, hogy szeretem őket: izgatnak, érdekelnek, foglal­ koztatnak, nagyon fontosnak tartom az életemben azt, hogy emberek között élek. Az emberi közösséget nagyon fontosnak tartom. Most, hogy öregszem, évek óta figyelem magam: egyre nagyobb elragadtatással nézem - és most nem szavazókat akarok szerezni magamnak - a szép és okos fiatalokat. Sok­ kal jobban látom az emberi tökéletességet is. Fiatal koromban természetesnek tartottam, hogy - mondjuk - ez a fiú nagyszerűen fut, magasba ugrik, bátor, fölemel súlyokat. Nem is volt idő ellenőrizni, hogy mi mindent művel és mű­ velhet egy fiatalember. Most elcsodálkozom az emberi képességen, azon, hogy egy fiatal ember is mi mindenre képes gondolkozásban, a művészet fölfede­ zésében, apró részletekben mit lát meg, - amiről ő maga se tudja pontosan, hogy mit tesz, tehát nem tudatosan teszi mindezt. 6&2

KL: - És mi van azokkal - műveidben igen sokan vannak - , akik könynyűnek találtatnak, akik megbuknak, alulmaradnak? Megírod groteszk éle­ tüket. Érdekelnek téged - de tudod szeretni őket? VE: - Az emberszeretetem természetesen differenciált. Válogat az embe­ rekben. Én az emberi minőséget szeretem, és nem az emberi aljasságot. És nagyon könnyen mód adódik arra, hogy az ember különbséget tegyen a mi­ nőség és az aljasság között. Az elnyomottak, a megszomorítottak - hogy itt Dosztojevszkij-szavakat vegyítsek az enyéim közé - mellett állok, nem azért, mert ez retorikusan nagyon szép, hanem mert gyermekkoromtól fogva erre nevelt az érzékem, az életem, az effajta érzékenységre. Magam is elég vissza­ szorított családban nevelkedtem, sokféle akadállyal kellett megküzdenem az életben, többféle nehézséggel. Megtanultam, mi az, visszaszorítottn ak lenni az életben, mi az, szembeszállni azzal, ami igaztalan, és bebizonyítani a ma­ gam erkölcsi tisztességét előnytelen helyzetekben is. És ezeket az embereket - hogy mondjam? - támogatom az írásaimmal is. Mindig is a hátrányos hely­ zetűek mellé álltam. Soha nem a politikai meggondolás vezetett, hanem min­ dig valamiféle humánus azonosulás az emberekkel. Mindig ott álltam a gyen­ gébbek mellett, magamat sem érezvén valami nagyon erősnek ebben a küz­ delemben. De ott éreztem az elégtételt, amikor valamit tenni tudtam - tehát írással is, de a személyes életemmel is - ebben az emberi ügyben. KL: - A Szabó Lőrinc-közölte versedtől indultunk; Szabó Lőrinccel mi­ lyen volt kapcsolatod további életed folyamán? VE: - Természetesen jónéhányszor találkoztunk az elsőt követően a há­ ború előtt, aztán a felszabadulás utáni nehéz időkben. 1950 tájt olyan megbí­ zatást kaptam az egyik kiadótól, mégpedig személy szerint Vas Istvántól, hogy legyek költészeti szerkesztője egy készülő magyar nyelvű lengyel költők antológiájának. A nyelvi-filológiai szerkesztő Kovács Endre volt. Megbeszél­ tük Vassal, hogy ebben a munkában a mostoha éveit élő - hogy mondjam? - , árnyékban létező Szabó Lőrincnek juttatok főleg lengyel klasszikusokból for­ dítási munkát, hogy így - keresem a szemérmes szót - : anyagilag is a segít­ ségére legyünk. Ez meg is történt, fölkerestem őt a lakásán, fölújult az a ba­ rátságos és érdeklődéssel teli kapcsolat, amely valaha az ő odafigyelő lényét és az én fiatal költői kezdeményezéseimet jellemezte. KL: - Megtaláltam a Szabó Lőrinc-hagyatékban leveledet, amelyben a kiadó nevében erre a munkára felkérted a költőt. A levél személyes hangja fogott meg, amellyel a fordítói munkára kényszerült költőnek nagy költői teljesítményére emlékeztél, ott is a Te m eg a világ verseit említve. V E: - Ez a kötet mind a mai napig a legfontosabb kortársi kötetek között szerepel nálam, bennem. Ez megőrződött, így maradt. Nem sorrendi meghatá­ rozás ez, az ember általában nem készít mechanikus sorrendet a költészetben, hogyha a két számomra legfontosabb nevet kell kimondanom, akkor Babitsot mondom és József Attilát, de Szabó Lőrinc költészete is ide tartozik. Jól esett neki az érdeklődésem, a jelentkezésem, és nagy lelkiismeretességgel - hogy mondjam? - kézművesi szorgalommal oldotta meg a feladatot nagyon szépen. Később is találkoztunk az Írószövetségben, és emlékszem egy számomra in­ kább tragikomikus, mint felemelő kis jelenetre, amikor 1953-ban a júniusi program után világosodván a helyzet, a Szabadság téren rendeztek valami békenagygyűlést. 1953 vagy '54-ben lehetett, és arra az Írószövetség is kivo­ 6&3

nult. Mi, az írók, a Béke Szálló előtt gyülekeztünk, a Lenin körút és Szondy utca sarkán, a Szondy söröző torkolatában. Ott volt Szabó Lőrinc is, aki fá­ radt, megtört, beteg ember benyomását keltette, akkor már folyamatosan be­ tegeskedett. KL: - Túl volt az első - lábon kihordott - infarktusán. VE: - És akkor odajött hozzám, és azt mondta: kérlek szépen, rosszul érzem magam, de nem merek hazamenni; ki kell hogy vonuljak, mit csinál­ jak? Azt mondtam neki: te menj azonnal haza, és majd én elmondom, hogy nem jól érzed magad; nyugodtan menj haza. - Nehogy félreértsék - mond­ ta - , hogy én itthagyom ezt a békegyűlést. - Mondom, menj haza. - Haza is ment, és elszomorodtam ezen az őt jellemző nagyfokú bizonytalanságon is, és az idegrendszerének ezen a fenyegetettségén, amelynek voltak természetesen előzményei. De meghökkentett mégis a dolog, kicsit el is röstelltem magam a pártfogó szerepében. Ezt az epizódot vagy kiengeded a nyilvánosságra, vagy sem, nem tudom, hogy mennyire napfényre való; egyébként semmi diffamáló nincs benne, egy ember alkati, jellemrajzi adaléka tulajdonképpen, nem ellene szól, inkább a kort jellemzi. KL: - Ha már emberi kapcsolatokról beszélünk, hadd említsem a Zelk Zoltán telefonjai című versedet, ez barátságaidnak egy másik körét idézi em­ lékezetünkbe. Mi van a vers mögött? VE: - Sok-sokéves hol laza, hol szorosabb barátság, együtt csavargás a városban, a világban, vendéglőkben, mint az Ilkovicsban annakidején, a Japán kávéházban, szerkesztőségekben, Babits Attila utcai előszobájában, a Pesti Napló folyosóján, a Népszavánál, mindenütt, ahol megfordultunk, és ahol mindjárt valami nagy, abba nem hagyott dialógust folytattunk egymással. Nagyra becsültem mindig is a költészetét, nagyon korán fölfedzhető volt a jelentős, az igazi alanyi költő, ahogy minden verssé vált benne. Az egész éle­ tét eldalolta, olyan volt, mint a madár, ha megszólalt, abból fütty lett, ének lett, dal lett, fájdalomnak a megvallása lett. Költészet lett egyszerűen. Ővele is ifjú koromban kezdődött ez a barátság, mondom: utcán, szerkesztőségek­ ben. Lakásban nemigen találkoztunk, mindig ilyen úgynevezett nyilvános he­ lyeken; én nem jártam hozzá, ő sem énhozzám, de beletartozott abba a szo­ rosabb áramkörbe, amelyben szívesen éreztem magam otthon. KL: - A szónál álljunk meg. Az Ilkovicstól a Japánig, az írók otthonaiba ez is beletartozik. VE: - Igen, amit mondasz, egészen pontos. Tudniillik a költők javának nem volt igazi lakása. Nagyon kevés jelentős írónak volt olyan lakása, amely­ ben fogadhatta vendégeit. Aláhúzom ezt a szót, hogy fogadhatta. Az igazi otthonok ezek az alkalminak tetsző, de mégsem alkalmi találkozó helyek, sőt munkahelyek voltak. A Japánba járt az írók és költők legjobbjai közül egész sor. Csak Nagy Lajost, József Attilát kell mondanom, vagy a már-már elfeledett Fenyő Lászlót. KL: - Említed József Attilát. Vele lakásán is találkoztál, megírtad vers­ ben is, prózában is többször. Kezemben a M edvetánc kötet, olvasom a dedikációt: „Vészi Endrének barátsággal, Budapest, 1935. december 22. József Attila". 684

VE: - Akkor a Korong utcában lakott, mégpedig egy manzárd lakásban, amely valójában egy nem túl tágas, de mégis tágasabb szoba, amely magába foglalta a gyorsfőzővei fölszerelt konyhát egy kis sarokban, és - gondolom - egy-két kis mellékhelyiség is tartozott hozzá. A Korong utca maga Zugló­ ban van. Széles, kissé poros, fák szegélyezte utca volt, nekifutott a Mexikói úti vasúti töltésnek, ahol a nemzetközi gyors robogott. Sajátos módon József Attila egész élete, mint egy nagy metaforához, úgy kapcsolódik a vonathoz. Élete, halála. A Gát utca a Ferencvárosi pályaudvar közelében volt - a gye­ rekkora. A Székely Bertalan utca, ahol Judittal élt, az a Podmaniczky utcára, vagyis a Nyugati pályaudvar rendezőpályaudvari részére nyílt. Végül itt van a Mexikói úti vasúti töltés, és a legvégén a szárszói vonat. KL: - Másik lakásában is jártál? VE: - A Székely Bertalan utcában is jártam, ott ismerkedtem meg vele, ott kerestem föl, először oda vittem neki verseket. Ez nem visszatekintésben van így, valamiféle bearanyozott múltban, én egész korán már a legfontosabb költőnek József Attilát éreztem, őt akartam követni, követtem is. Például az Öröm című versemben (amely egy inasgyerek ébredéséről szól, és amelyet ő a Szép Szó második számában közölt) az invokációban a megszólításos mód­ szerben teljesen József Attilát követtem, az ő hatása érződik nyíltan és meg­ vallottan Holott akkor egy-kétezer ember ha ismerte őt. Nagy elszigeteltség­ ben és magányosságban élt. Ha már a Korong utcáról beszélek, elmondom, bár ezt néhányszor meg is írtam. Akkor én tisztes vésnök voltam, és abban az általad felolvasott 1935-ös évben, annak a végén jelent meg a 8 órai Újságban - amely teljesen irodal­ mon kívüli ellenzéki lap volt - a Levegőt! című József Attila vers. Azért ott, mert a lap főmunkatársa, neki jó barátja, Hevesi András protezsálta be ebbe a délutáni újságba. Ezt úgy kell tekinteni, mintha az Esti Hírlapban egy kor­ szakos remekművű vers jelennék meg. Én azzal léptem be hozzá, egy ilyen Korong utcai látogatásomkor, hogy olvastam a Levegőt! - És? - mondta ő szomjasan, teljesen felizgatva a kíváncsiságtól és a vágytól, az érintkezés óha­ jától a külvilággal. És? - és mondtam a magam tétova szavaival, mert röstelltem őt dicsérni, ezt a nagy költőt szemtől szembe: gyönyörű. Igen, és meg­ értette? Megértettem. És a szaktársai? Az egy szervezett műhely volt, csak szakszervezeti tagok dolgoztak. A szaktársai olvasták? Hát a verset nem ol­ vasta senki, mert a vers után nemigen kapkodtak az emberek (az a nagyon szomorú titkos véleményem, hogy ma is kevesen), de azt mondtam neki, fia­ tal szívemmel és fejemmel megéreztem a kegyes hazugság szükségszerűségét: igen, mindenki olvasta. És mit szóltak? Nagyon tetszett nekik, a maguk ver­ sének érezték. És ennek ő örült. Ezen mélyen elszomorodtam. Még ma is érzem ezt a szomorúságot. KL: - És a te otthonodban? VE: - Hozzám olykor-olykor eljött egy-egy költőtársam, ezek közé tar­ tozott, akit én nagyon sokra becsülök, a háborúban munkaszolgálatosként Ukrajnában eltűnt Pásztor Béla. Egészen nagy tehetség, akinek az is egyik érdekes nevezetessége, hogy Weöres Sándorral közösen írtak verset, a H oldas könyv címűt. Szürrealisztikus látomásvilágukban közel álltak egymáshoz és jóbarátok is voltak. KL: - Végülis a te otthonaid? 685

VE: - Az Akácfa utcában születtem, a húszas számú házban; mégpedig az akkori régimódi szokás szerint bábaasszony segített a világra, abban a kétszobás, udvarra nyíló sötét lakásban, amelyben akkor laktunk. KL: - A ház megvan? VE: - A lakás is megmaradt, majdnem épségben. Tizenkilenc éves koro­ mig ott éltem, akkor átköltöztünk megintcsak egy Akácfa utcai lakásba, a harminchatos számú házba. Aztán huszonegyedik életévemben, 1937-ben meghalt az édesanyám. Én anya előjelű ember vagyok, hogy úgy mondjam; anyámhoz kötődtem rendkívüli módon, a szelleméhez, a befogadó érzékeny­ ségéhez, a gyengéd körültekintéséhez, az egész emberi mivoltához. Meg tu­ dom érteni azóta és ma is nagyon elevenen azt a forró anyahiányt, ami olyan végletesen és végzetesen végigvonul József Attila egész költészetében. Ma­ gam is ezzel küszködtem, és ha nem hangzik frivolan, küszködöm is. KL: - Milyen emléked van édesanyádról? VE: - Szép, barna, törékeny, nagyszemű asszony volt, egy ideig varró­ nő, aztán otthon maradt, egész lényét a szép barna nőknek a finom bája jelle­ mezte, ez határozta meg a személyiségét. Nagyfokú érdeklődés az emberek iránt, és rendkívül elmélyült olvasás, Ő vezetett be engem az olvasásba. Fia­ tal koromban két könyvtárba jártam. Volt az Almássy téren, hozzánk közel egy Fővárosi Könyvtár fiók, egy nagyon érdekes pavilonja volt, az azóta el­ tűnt; és volt egy Kazinczy nevű magánkönyvtár, ahová az édesanyám járt, a Dohány utcában; ezekből merítettem olvasmányaimat, főleg verseket, na­ ponta egy-két verskötetet lenyeltem, befaltam, elolvastam. Anyámhoz nagyon sok érzékenység és közösség köt, apámról annyit mondhatok, hogy lenyűgö­ zött a szorgalma, ő ízig-vérig mesterember volt. Egy villanásnyi jellemzés a személyiségéről: két-három elemit ha végzett, és amikor egy nagyüzembe került üzemvezető mesternek, akkor külön gyakorolta a szép aláírást az édes­ anyámmal, hogy az átvételi elismervényeken, amelyeken ő nyugtázta, hogy ennyi és ennyi mázsa faggyút, vagy disznózsírt, vagy gyantát vagy kókusz­ olajat vett át az üzem részére, azt szép aláírással hitelesítse. Nagyon elismer­ ték a tudását, és ezért viszonylag jól megfizették a munkáját. Rendkívül rá­ tarti volt, és ő mesélte nekem, amikor József Attilától egyszer hazajöttem a Korong utcából, hogy ő valaha együtt dolgozott József Áronnal, a Meister szappangyárban, ahol ő is fiatal segéd volt. KL: - Semmi megjegyzést nem tett rá? VE: - Annyit mondott, hogy eléggé részeges ember volt. Ezt egy kicsit humorosan mondta. Gyakran virágnevű utcákban laktunk. Mert laktam az Akácfa utcában, ahogy a versben írtam, ahol „sosem-volt-vala akácfa", laktam a Rózsa utcá­ ban, ahol sosem volt rózsa. Aztán a Nádor utcába költöztünk. KL: - Itt pusztult el a könyvtárad. VE: - Itt pusztultak el azok a szívemhez nőtt, nekem dedikált könyvek (szerencsére a József Attiláé megmaradt, és még két-három kötet, amelyet jó föllapozni néha), innen vonultam be munkaszolgálatra, de már nem ide tér­ tem vissza, közel háromévi távoliét után. Günskirchenben voltam, ez egy szörnyeteg láger volt. Itt volt Gelléri 686

Andor Endre is, valószínűleg ott halt meg. Hogy ott van, ez a hír eljutott hozzám abban a borzasztó, hajszolt menetelésben. Szerettem volna őt megta­ lálni, mert nagyon nagyra tartottam már akkor is, ifjú koromban. Az amerikaiak szabadítottak föl, Welsbe vittek, 33 kilós állapotomból 42 kilósra föltápláltak. Akkor még nem tudtam lábra állni, rengeteg infúziót kaptam, szőlőcukrot, végül is talpraállítottak. A Wermacht raktárakból fel­ öltöztették az egész társaságot, én egy rangjelzésektől megfosztott német re­ pülőtábornoki köpenyt kaptam, ez engem már akkor is mulattatott, mert az iróniám meg az öniróniám elevenen működött, noha magam kevésbé eleve­ nen működtem. Ebben a repülőtábornoki köpenyben tértem haza is. Egy fiatal, nagyon rokonszenves magyar származású tiszt arra akart rá­ beszélni, hogy menjek Amerikába, ott ellátnak engem, megtanulok angolul, leszek Amerikában angol nyelvű író. KL: - Azt ő honnan tudta, hogy író vagy? VE: - Tudta, mégpedig nagyon sok mindent ismert tőlem. Népszavakat olvasott. Egyszer futárként Budapesten járt, és hozott magyar újságokat. A többi között egy Szabadság című újságot, amelyet Zilahy, Darvas és nem tudom még ki szerkesztett, és odaadta nekem. Akkor én még fekvő ember voltam. Azt olvastam ebben az újságban 1945 júniusában, hogy József Atti­ láról nevezték el a gróf Tisza István utcát. Mondtam a tisztnek: ne haragud­ jon, százados úr, én hazamegyek; ahol József Attiláról utcát neveztek el, ott vagyok én otthon. Ezt nem poénszerűen mondom, ez lehetne tulajdonképpen az én hazatérésem és az itthoniétem jelmondata. KL: - Végül is hogyan értél haza? VE: - Elmentünk Linzig, ez övezethatár volt, a Duna egyik partján vol­ tak az amerikai csapatok, a másikon a szovjetek. Az amerikaiak nem siettek minket átadni a szovjet oldalnak, viszont elterjedt az a hír, hogy a szovjet csapatokkal menetelve ugyan, de hazakerülünk Magyarországra. Összekeve­ redtünk sokféle nép és raj, volt csendőröktől csodarabbikon át mindenféle em­ ber, akik haza akartak menni, és átmentünk egy rögtönzött hídon a szovjet oldalra. Igenám, de kiderült, hogy a szovjetek se akartak hazavinni. Nem rosszindulatból, hanem ez volt a mechanizmus. Mindegyik náció, amely nem tartozott az ellenséges oldalhoz, intézményszerűen hazakerült, hazavitték a cseheket, a szlovákokat, a románokat, de mi magyarok a vesztes oldalra tar­ toztunk, minket hagytak a végére. Az ellátás se volt már jó, a szovjeteknek se volt megfelelő. Eljutottunk St. Pölten közelében egy Kilb nevű majorságba, egy nagy tejgazdaságba, amely nem működött, nem voltak benne tehenek, tej, ennivaló még kevésbé. Egy barátommal kiszökdöstünk a nem elég jól őrzött majorságból a közeli faluba ennivalót koldulni vagy tarhálni. Mindig kap­ tunk az osztrák parasztoktól némi Kaiserschmarrnt, azaz császármorzsát, vagy tejlevest és más jó osztrák tejes ételeket. Egyszer azt mondtam a barátomnak: olyan jól tudunk mi szökni ebből a lágerből, minek megyünk vissza. St. Pol­ tenben felültünk egy alkalmi vonatra. Nagy vakmerőség volt, mert az ame­ rikaiaktól volt ugyan igazolásunk, de az itt nem volt már érvényes. Elmen­ tünk valami hályogkovács vakmerőségével Becsig. Ott híre terjedt, hogy a Südbahnhofról indul egy alkalmi szerelvény Magyarországig. Minden enge­ dély nélkül barátommal felkapaszkodtunk az egyik vagonra, és eldöcögtünk Győrig. Nagy félelem közepette, mert határon is kellett átmenni, és hogyha 687

ott ellenőriztek volna bennünket, hát bizony máshová kerülünk, nem haza. Győrött, ez augusztusban volt, csodálatos napsütés volt, és a városháza előtti téren piac. Szőlőt árultak a parasztok. Éhségtől és nélkülözéstől káprázó sze­ memmel megláttam a szőlőkupacokat. Ott ült a paraszt néni, és előtte a földön terítőre helyezve nagyon gusztusosan a sok-sok fürt szőlő. Megálltam, rám­ nézett a parasztasszony, sodort újságpapírból egy óriási zacskót, és vagy há­ rom-négy kiló szőlővel megrakta. Így fogadott Magyarország. Ez nem alakult át költészetté, ez a valóság volt. Így kerültem haza, anyám húgához, aki egy nagyon öreg, szegény lakás­ ban élt a Király utcában, a mostani Majakovszkij utcában. KL: - Hányas szám alatt? VE: - Harmincnyolcban. Vele laktam három évig, az öreg nénivel egy szobában. Kaphattam volna ugyan lakást, de valahogy annyira vonzott az a családi melegség, amivel ez az özvegyasszony, aki elvesztette férjét és fiát, körülvett, hogy nem tudtam onnan elszakadni. A Népszava munkatársa lettem, a kultúrrovatban dolgoztam, megismer­ kedtem a későbbi feleségemmel, aki egy életre női élményem. Nagyon szép volt, és amikor 1949-ben összeházasodtunk, akkor lett először életemben önálló lakásom. A feleségemnek volt a Rákóczi úton lakása, azt elcseréltük a Rózsadombon az Árvácska utcába; itt már az utca nevéhez illően voltak virágok. Az Árvácska utcából 1958-ban jobbnak láttuk az Attila utcába köl­ tözni. Nem bántam meg. Nagyon szeretek itt élni a Krisztinában, ahol nagy­ szerűen keveredik a nagyváros és valami romantikusan vidéki is, a parkok és a nagyvárosi összkomfort. Én ezt a Krisztinavárost fedőnéven Angelika vá­ rosnak nevezem a prózai írásaimban. Egyetlen városrészhez sem fűződik anynyi konkrét versem, mint a Krisztinához, a Vérmezőhöz, az Attila utcához, a Horváth kerthez, ehhez a világhoz, amelyet szívből adoptáltam, és amely engem is adoptált tulajdonképpen. Kölcsönös örökbefogadás volt. Egy pesti ember így lett budai igazán, de ez a budai azért pesti is maradt, mert nagyon gyakran átmegy Pestre, a Nagykörútra, a valaha volt Vilmos császár útra, ahol az inaskor, a segédkor zajlott, és beszippantja, vagy úgy véli, hogy be­ szippantani tudja a múltat is, amely az ifjúsága volt.

A M agyar R ádióban 1987. decem ber 28-án elhangzott (szerkesztő: Dénes István) és a Petőfi Irodalm i Múzeum szám ára 1987. m ájus 18-án felvett b e ­ szélgetés m egigazított változata.

688

KULCSÁR SZABÓ

ERNŐ

A MÁSSÁG MINT JELENLÉT Posztmodern kortudat és irodalm iság

Sokkal hosszabb és kevésbé belátható úton vezet­ tetünk vissza arra a helyre, amelyet Nietzsche és Mallarmé már akkor megjelölt, amikor az egyik azt kérdezte: ki beszél? a másik pedig a szóban látta a választ felviláglani. Annak kérdése, hogy mi is a nyelv a maga létében, újra imperatív színezetet ölt. (Michel Foucault: L e s m o t s e t l e s c h o s e s ) H o g y a lé trő l, szem ély iség rő l, tá rsa d a lo m ró l v aló g o n d olk od ás h án y féle a rtik u ­ lá ció já t h a tá ro z z a m eg m a a p o sztm o d em d iszk u rz, az ö n m agáb an n agyob b tan u l­ m án y tá rg y á t k épezn é. N em a rr ó l van u g y an is szó, m intha az érték ek , n o rm ák és fu n kciók tö rtén etiség év el ú jra szem besülő m o d e m gon d o lk o d ás ezú ttal is a szok ásos h an g sú ly v áltáso k eg y ik ét h ajtan á v é g re . Á ltalán o sab b , s aligh an em m élyebb stru k tú ­ rá k a t érin tő v álto záso k sejth etők a m ö g ö tt az elem i erő v e l jelen tk ező fo ly am at m ö­ g ö tt, am ely n ek alap élm én ye a p osztin d u sztriális társad alm ak b an e g y re in k ább lé t­ érzésk én t, sőt k o rtu d atk én t ölt alak o t. E n n ek m eg felelő en az z a l is szem be k ell n éz­ nünk, h o g y a p o sztm o d em p ro b lem atik a eleve o lyan k érd ések et v et föl, am elyek n em m arad n ak belül a m ű vészettu d o m án y o k illeték esség i k ö rén . E z a - m űvészi alak jáb an ren d k ívü l a ttra k tív és a lo g o cen trik u s eu ró p ai gon d o lk o d ást m élyen „ m e g ­ szó lító " - jelen ség m ég is inkább a z é rt k özelíth ető m eg olyan nehezen (s a z é rt is tű r el an nyiféle é rte lm e z é st), m ert szellem i k ite rje d é se szinte csak a k o rstílu so k év al m é r­ h ető. A n n yib an leg aláb b is feltétlen ü l, h o g y az e g y e s m ű vészetek b en m eg jelen ő fo r­ m ái a k o rh o z v a ló v iszon y egészét érin tő , azt ú jrag o n d o ló v á la sz o k a t hívn ak k i. S m indezt an élk ül, h ogy a k á rc s a k a m ű vészeti p o sztm od ern nel k ap csolatb an is közös stílu sjeg y ek rő l beszélh etn én k. A 6 0 -a s évek am erik ai ép ítészetéb ől szárm azó fogalom m a m á r o lyan je le n té sté rre te tt szert, am ily en n el m ű vészeti jelen ség u to ljá ra a lig ­ h anem csa k a század ford u lón ren d elk ezett. P ersze, h o g y h ason ló m érték ű szem léletv áltásn ak v ag y u n k -e részesei, a z a h a tá stö rté n e ti tu d at lét-jelleg éb ő l k ö v e tk e z ő e n 1 csak olyan k érd ésk én t rö g zíth ető , am ely n ek h ely esség e felől is a m ég előttü nk álló m ű vészeti fo ly am ato k döntenek m ajd . A m a m ég n y ito tt v á la szok at u gyan is olyan létfeltételek k ö zö tt k ell elgon d oln un k , m ely ek v isszav ezeth ető k u gyan a század v ég / század ford u ló felism eréseire, de azok m ai altern atív ái an n y ira m ás alak b an jelennek m eg elő ttü n k , h o g y o ly k o r nem is em lék eztetn ek saját e red etü k re. E leg en d ő ehhez a p osztm od ern diszk u rz ta lá n leg átfo g ó b b k érd ésk ö rét felidéznünk. H ab erm as, aki a p o sztm od ern ségben a h u m an ista-racio n alista ö rö k sé g „ k iá ru s ítá s á t" ta r tja a le g v e ­ szélyeseb b n ek, láth ató an a h ag y o m án y rö g zítette stru k tú ráh o z fo ly am o d va p r ó b á ja k ijelölni ezek n ek az új jelen ség ek n ek a h a tá ra it. L á tja u g y an , h o g y elég okunk van b eism ern i az u tóp ik u s en erg iák k im erü lését, m ég is ú g y v é li: „N em a k orszellem m od u sza, nem a jövőbeni életleh ető ség ek rő l fo ly ta to tt v ita m ik én tje változik m e g ; a tö rtén elem tu d atb ó l n em általáb an von ulnak v issza az u tó p ikus en erg iák . Sokkal inkább e g y b izon yos u tóp ia é rt a v ég éh ez, az, am elyik a m últban a m u n ka tá rs a d a l­ m án ak p o ten ciálja k örü l k ristály o so d o tt k i ." 2 A m ásik póluson viszo n t az a Fou cau lt

689

(illetve L y o ta rd , D e rrid a , D eleu ze, G u attari v a g y B au d rillard ) áll, aki a tu d attó l a n yelv k érd eseihez fo rd u ló filozófiáb an im m á r nem is a szem ély isé g v á l ság , h an em az individuum pusztu lá s a n a k elő jeleit f edezi fe l: „ a z e m be r, m ivel m eg ö lte Isten t, ö n ­ m a g a fe le lős a s a já t v ég essé g éért. M iv el azo n b an a z e m b e r Isten h aláláb an beszél, g o n d olk od ik é s létezik , ez a te tt m a g a is h a lá lra v an íté lv e . Új isten ek , éspedig u gy an azo k k a v a rjá k fel m á r a jö v ő ó ce á n já t. A z em b er el fo g tűnni. Isten h a lálánál töb b et, - és e h alállal v aló m ély k o rre lá ció n a k m eg felelő en — sok k al tö b b et h ird et N ietzsch e g o n d o lk o d ása; a z isten g y ilk o sán ak h a lá lá t." 3 F o u ca u lt - m e ta fo riz á ltságáb an m ég n yom asztób b - lá to m á sa p ersze fig y e lm eztetés. Ő m ég n em tek in ti tén y ­ nek, ad o ttn a k az individuum felo ld ó d ását és d ek o n stru k ció ját, m in t L y o ta rd v a g y D e rrid a . F ő m ű v én ek z á ró fe je z e te azon b an - am ely m eg ism étli az új d iszk u rzform ák v isszatérésén ek c iklik u s elm é letét (s benne a m egú ju ln i k ép telen eu ró p ai k u ltú ra h an y atlásán ak tételét) - nem táv o lo d ik m essze attó l a lo g ik átó l, am elly el a p oszt­ m od ern v á lsá g tu d a t k eletk ezésfo ly am a ta általáb an is elén k rajzo ló d ik — a század fo r­ d u lós szem ély iség - é s érté k v á lsá g tó l a to talitásv esztésen , a n y elv i- és v ilág k ép i k ríz i­ sen á t a m a g a s m ű szak i-tech n ik ai fe jle ttsé g ű , ún. h ig h -tech tá rsa d a lm a k m o d ern alap ­ élm én y éig, a szem ély iség v esztés a lte rn a tív á já ig . „Íg y tek in tv e - v o n ja le itt a k ö ­ v e tk e z te té s t L y o ta rd — a p osztm o d ern izm u s n em a m o d ern izm u s v é g é t jelen ti, h a ­ n em az an n ak szü letése elő tti á llap o to t, és ez az állap o t á lla n d ó ."4 A p o sztm od ern élm én yk örb en teh át o lyan jelen ség g el van dolgu nk , am ely e lső ­ sorb an a p osztin d u sztriális tá rsa d a lm a k k érd ező h o rizo n tjáb an n y eri el a m a g a é rte l­ m ezési feltételeit is, ah o l — s itt nin cs lén y eg es k ü lön b ség H a b e rm a s és a p osztm o­ d e m teo retik u sai k ö zö tt — e g y re k ev ésb é a m u n ka, és e g y re inkább a tu d ás, illetve a tu d ás b irto k lásán ak fo rm á i5 h a tá ro z z á k m e g a z életvilág b an lezajló v aló ság o s fo ly a­ m a to k a t. E fo ly am ato k lén y eg e azon ban - s ez já ru l h o zzá a p o sz tm o d e m tu d ás sa ­ já to s , csa k a w ittg en stein i „n y elv i já té k o k " lo g ik ájáb ó l lev ezeth ető fo rm áih o z - m a ­ ga az in stab ilitás, a te rv ezh etetlen ség , a s z é tta rtá s és a m á s s á g : döntő jeg y ü k éppen az, h o g y m a m á r n em ra g a d h a to k m eg a (n yu gat) eu ró p ai g o n d olk od ás z á rt, ra cio n á ­ lis k ép leteiv el. A p osztm o d ern tu d ás e z é rt csa k p aralo g ik u s úton ju th at é rv é n y re :6 n y ito tt ren d szerek b en , a m ásság , a k ülön b özőség, a szab álytalan és az e g y e d i elism e­ ré sé v e l, te h á t az ellen m ó d szerek tő l sem elzárk ó zó stra té g iá k k a l. A szem ély iség et a k lasszik u s m od ern ség ó ta a m a g a „tran szcen d en s h a jlé k ta la n sá g á b a n " is in d ivid u um ­ cen trik u s v ilág k ép p el értelm ező eu ró p ai gon d o lk o d ás a p o sz tm o d e m k o rszak b an fel­ teh etően o lyan fo rd u lóp on th oz érk e z e tt el, ah o l ilyen feltételek k ö zö tt csa k a szem é­ ly iség e g é s z é n e k m ásk én t-g o n d o lásáv al já ru lh a t h ozzá az em b eri létb en fo g la lt é rté ­ k ek továb b m en téséh ez. H iszen e század u tolsó h a rm a d á ra ép pen az in d ivid u ális lét a m a fau sti értelem b en v e tt k iteljesíth ető ség e v á lt k érd ésessé, am ely a v ilá g em b eri m érték k el való a lak íth ató ság án ak v o lt a fü g g v én y e. E n n ek az alak íth ató ság n ak a h i­ tét m e g testesítv e v á lh a to tt F a u s t a racio n alista-h u m an ista h ag y o m án y talán leg v o n ­ zóbb k u ltú rszim b ó lu m áv á. V o n zó v á, m e rt a z em b eri id en titás m eg szerzésén ek a v i­ lág h u m an izálh ató ság áb an lá tta a z á lo g á t, s ezért a z em b eri m érték ű v ilá g é rt szün­ telenü l a lét M efisz tó -e lv é v e l k ellett m eg k ü zd en i: C sak v esd az A

m e g a tu d o m á n y t m e g a z észt,

e m b e r le g fő b b hazugság

e re jé t!

s z elle m e

á lta l

t e litő d j b ű b á jja l, v a rá z z s a l, s enyém

vagy

ó h a ta tla n u l.

M ély en m eg in g o tt az eu ró p ai em b erszem lélet e p illére m á r a század ford u lón , ta g a d h a ta tla n , de a k lasszik u s m od ern ség to v á b b ra is a fau sti n o rm ák fen n tartásá­ val p ró b álta a z em b e rt, m int isten i k ép m ást - a m a g a v ilá g á n a k k özép p o n tjáb an — ú jraértelm ezn i. A fau sti álom v ég ü l a p osztm o d em b en v á lto z o tt á t am o ly an lid érces, „alp esi á lo m m á ", m ely éppen az em b eri m érték k el b eláth ató a lte rn a tív jö v ő t nem tu d ja m á r v aló szín ű síten i.7 A p osztm o d ern ség m á r csak olyan szem ély iség m in ták at ism er, am ely ek b en ezek az érté k e k nem v álh attak v ezérlő elvek k é.

690

A z e u ro ce n trik u s szem ély iség - é s v ilág k ép v á ls á g a jelen tk ezik ab b an a tü n e té r­ ték ű m o zzan atb an is, a h o g y an a filo zó fia és a m ű v észetek a k ö zv etítő jelren d szer m ib en létét átérte lm e z té k . A n yelv m int je lre n d sz e r im m á r nem d eszign atív fu n k ció­ jáb an , nem jelö lő -azo n o sító m iv o ltáb an jelen ik m eg , h anem a jelö lő k k özti viszon yok p erm an en ciáját h ív ja é le tr e : a u to re fe re n c iá ra és az ö n reflexív jelen tés ab szolú t n y i­ to ttsá g á ra tö r. A p o sztm o d em b íráló i fők én t azt szok ták felró n i ennek az irán y zatn ak , h o g y az „ e lsz a b o tá lt" jelen téssel az irra c io n á lis a t é s a m isztik u sa t, az álo m szerű t és a ren d n élk ü liség et szab ad ítva fel - lén yegéb en „ a m o d ern ség p ro je k tu m á t"8 teszi k o c­ k á ra , te h á t ta g a d ja a jö v ő racio n ális a la k íth a tó sá g á t. Je le n v o lt ez a k ritik ai szólam m á r a h etven es évek ben is, de k ülönösen a k k o r erő sö d ö tt fel, a m ik o r L y o ta rd k ö n y ­ ve (La condition postmoderne) g y a k o rla tila g új a la p o k ra h ely ezte az ad d ig inkább jelren d szerk ö zp o n tú p o sztm o d em -értelm ezést. N em já r t p ersze L y o ta rd eg észen is­ m eretlen u ta k o n : D e rrid a m á r a h atv an as évek ben leszö g ezte azt a té te lt, m ely sze­ rin t a lét c s a k a k k o r g on d olh ató el jelenlétként, h a k ép esek v ag y u n k felü lvizsgáln i a m eg ism erés ren d elk ezésü n k re álló stru k tú ráit. M e rt ezek - z á rtsá g u k k övetk eztéb en — n em csak a k o h eren ciát b iztosító b első k ö zép p o n ttal ren d elk ezn ek , de eg y ú ttal ki is v an n ak szo lg áltatv a a s tru k tú rá t c e n trá ló elv ek külső m ivo ltán ak . O lyan ab szo lú t­ ként é rte lm e z e tt sém ák n ak , m elyek b en az ered et v a g y a cél (a rch e , telosz) e g y a rá n t elő feltev ésk én t h atáro zza m eg a le h e tsé g e s jelen tések et (tö rtén etszerű ség , n a rra tiv itá s, fo ly am atszerű ség stb .). A jelen tés é s a v o n atk o zás e lo g ik áját csa k a m eg ism erés d ecen trált stru k tú rái szü nteth etik m eg , n em valam iféle cé lra irán y u lv a, h an em a m ég n em -létező v ilá g o k ra , a m ég -m o n d h atatlan je len tések re tá r v a h o riz o n to t: „ a tr a n s z ­ cen d en tális je lö lt táv o lléte te rje sz ti ki a v ég telen re irán y u ló je lö lé s te ré t és já té k á t." 9 S ha D errid án ál - a jelfilo zó fiai összefü g g ések b ő l k ifejlesztett - „ d iffé ra n c e " v o lt a tu lajd on k ép p en i k u lcsfo g alo m , n em cso d a, h o g y a k o ráb b an an arch isztik u s b ö lcseleti n ézetek et v a lló L y o ta rd ép p ezt a m otív u m o t ra d ik alizálta. A w ittg en stein i n y e lv já té ­ kok lo g ik ájáb ó l ő azt a p e rfo rm a tív m o zzan ato t h an g sú ly o zza, h o g y a b eszéd a já té k értelm éb en m a g a is in terak ció , s h o g y a társad alm i szerk ezetb en m a m á r n élk ü lö z­ h etetlen tu d ás csak e n y elv i játék m in tá já ra d ialo g izálh ató . E z a p árb eszéd k ö lcsö ­ nösen a r r a irán y u l, h o g y a p a rtn e r k ép v iselte jelen tések et elv itassu k , s s a já t v é le m é ­ nyünknek m in t (m egv aló sítan d ó ) m ásság n ak szerezzü n k é rv én y t. N em feltétlen ü l a m ásik v élem én y legyőzése te h á t a cél („n em ok vetlen ü l a z é rt játszu n k , h o g y n y e r­ jü n k " 10) , h an em a m á ssá g le g itim á ció ja , a „ d iffé ra n c e " e lfo g a d ta tá sa . A d ecen trált stru k tú rák értelm éb en L y o tard n ál sem v alam iféle k o n szen zu sterem tés te h á t a d isz­ kurz cé lja , h an em - itt m á r a társad alm i lét e g é sz é re v o n a tk o z ta tv a és az egész p o sztm o d em filozófia jellem ző elv ek én t - a v élem én y k ü lö n b ség , a leg itim ált m ás­ ság fo r m á ja : a disszenzus. A „k o n szen zu s - ír ja L y o ta rd - csu p án állap o ta é s nem cé lja a v itá k n a k ." 11 (A le g itim á ció p ro b lém ája te h á t n em o ld h ató m eg ú g y , ah ogyan H ab erm as a z t az érv ek n ek e g y fa jta u n iv erzális k o n szen zu sra irán yu ló p árb eszéd ével fe lté te le z i.12) A d isszenzus a szab ályok h ete ro g e n itá sá b a n , a vélem én y k ü lö n b ség , a m ásság lo g ik áján ak fe n n ta rtá sá v a l, n y ito tt ren d szerk én t jön lé tre , am i e g y ú tta l azt is jelen ti, h o g y e d isszen zu s a lan y a, az e m b er, nem k épzelhető el tö b b é - a m o d ern ­ ségtől h a g y o m án y o zo tt m ód on - e g y etem es szu b jek tu m k én t. S n oha L y o ta rd e'em zései első so rb an a z in fo rm atizált h ig h -tech tá rsa d a lm a k szociális ö sszefü g g éseire ir á ­ nyulnak, alap v etéséb en jó l m eg fig y elh ető k m in d azok az an tro p o ló g iai, o n to ló g iai és m ód szertan i sajáto sság o k , am ely ek a p o sztm o d em szem ély iség k o n cep ció t e g y n em in teg ratív , a m á ssá g o t k on stitu áló elv v é em elő értelm ezésk én t táv o lítják el a k laszszikus m o d ern ség em b erk ép étő l. K ü lön ös, ú j, a szab ályok ellenében m eg v aló su ló , p rag m atik u s au to n ó m iát tu lajd o n ítan ak itt a m o d ern ség h a g y o m án y o zta szu b jek tiv i­ tásn ak , érd ek esm ó d n em a z ism e rt ta g a d ó -e lu ta s ító k ivon u lás, a „ d ro p -o u t" m o zza­ n at jeg y éb en , h anem a (n yelvi) já té k és iró n ia v iszo n y lag o sság án ak stra té g iá iv a l v értezv e fel ezt a m á sfa jta , de nem tétlen és nem v ilá g fá jd a lm a s izo láltság o t. A z eu ro ­ cen trik u s hum anizm u s k ritik á ja éppen e zért, és ép pen ezek ben a v o n ásaib an t é r el a klasszik u s m o d ern ség n ek a század ford u lós é rté k v á ls á g ra a d o tt v álaszaitó l. A p osztm o d em k o rtu d a t e g y ik szem b eötlő sa játo sság ak én t azon ban m á r itt hangsú lyozn u n k

691

k ell, h o g y e z az oly so k szo r fé lre é rte tt rá ció k ritik a nem k o rláto zó d ik csu p án filozó­ fiai ta rto m á n y o k ra . P e te r S io terd ijk tu d o m án y o s b estselierré v á lt k ö n y v e aligh an em an n ak k ö sz önheti p éld átlan sik erét, h ogy - a tu d ás cin izm u sától a szexu álcin izm u sig — ép p a m a „ é rte lem elv ű " s tra té g iá k á lra cio n a lizm u sá n ak fen o m en o ló g iáját írja le, am ely ek k el a szem ély iség ét v e sz te tt szu bjek tu m m ég id en titásk én t p ró b á lja feltü n ­ tetni és őrizni m in d azt, am it a h ig h -tech életvilág b an aligh an em m á r e stratég iák m egszü letése elő tt elv eszített. S zám u n k ra m é g is az a lén y eg eseb b , h o g y S loterd ijk tö rtén eti és fen o m en o ló g iai v izsg áló d ásai szin tén a szu b jek tiv itás felérték eléséb e to r­ k o lln ak , m in t e g y etlen o ly an leh ető ség b e, m ely a lo g o cen trik u s eg ész-k ép zetek k el szem k özt b izto síth atja a k onszen zu sn ak m a g á t alá nem v e tő szem élyiség au to n ó m iá­ ját. „ H o g y a m o d ern ség n ek el k ell k öszönn ie a z o b jek tív érte le m elm életeitő l, az az ú jk o ri gon d o lk o d ásn ak a világ h o z való a lap v ető en m e g v á lto z o tt v iszon yáb ól k ö v e t­ k ezik . A szu b jek tív értelem elv iselh etetlen k ö v etelm én y n ek érzi, h a a lo g o sz-tan o k azt k ív án ják tőlünk, h ogy ik tassu k ki »egyéni érd ek ein k et" és sorolju n k be e g y n agy »egészbe«, k örü lb elü l ú g y , ah o g y e g y jó szán d ék ú an m in d en k iről gon d osk od ó to tali­ tá s részein ek k ellen e m ag u k at e te lje ssé g a lá ren d eln iö k . L eh etetlen a szu b jek ti­ v itást a világ h o z v aló v iszon yáb an töb b é a rész és eg ész m in tá já ra e lg o n d o ln i; a szu b jek tív feltétlen ü l "ö n m a g á é rt v aló v ilág n ak " tek in ti m a g á t, és h a m a el k ellett v eszten ü n k m ég az in d ivid u um nak , m int a m ak ro k o zm o sz m ik rok ozm ik u s tü k rén ek h arm on ik u s k é p z e té t is, a k k o r a m o d ern szu b jek tiv itást m ég m ind ig az tü n teti k i, h ogy a k a ra tta l b író m ik ro -k áo szk én t jelenik m eg egy racio n ális fo g alm ak k al h o zzá­ férh etetlen ö sszev isszaság b an . L én y eg éb en a z é rt fordu ltun k a szu b jek tiv itás felé, m e rt m é g ha a k arn án k , sem tu d nán k hinni e g y e g é sz értelm éb en és jó in d u latá­ b a n ." !3 A K an th oz v aló v isszafo rd u lás gesztu sáb an te h á t n em csak azt k ell látnunk, h ogy a p o sztm o d ern rá ció k ritik á n a k ép p en ség g el n em v alam i k o n zerv atív értelm ű észellen esség , a h u m an ista b ölcseleti h ag y o m án y d iszk red itálása a cé lja , hanem azt is, h o g y ez a szu b jek tív érte le m n em a m o d e m k étség b eesés és d e p rav áció ú jrajelen tk ezésév el azon os. In k áb b a z z a l az ó v ato s k an ti o p tim izm u ssal v an fö lvértezv e, am ely elv ileg nem z á rta ki a v ilá g szu b jek tív ala k íth a tó sá g á t, m ég ha m a ennek az alak íth ató ság n ak a fo rm ái eg y elő re nem álln ak is a z in d ivid u um ren d elk ezésére. Az eu róp ai h ag y o m án y ú hum anizm u s és lo g o cen trizm u s k ritik á já b a n , a stru k tú rák , a gon ­ d olk odás, sőt a szem élyiség d e ce n trá lt ú jraértelm ezéséb en a p o sztm o d em k o rtu d at­ nak a m a n ietzsch ei ered etű felism erése a je lle g a d ó , am ely a ra cio n á lis, de an tro p o ­ m o rf fo g alm ak k al („ te rm é s z e ttö rv é n y ", „ a n y a g " , „ lé t " , „ o k s á g ") d obálózó o b jek tiv iz­ m ust „szu v erén n em -tu d ásk én t" k érd ő jelezi m eg . S rá m u ta tv a a tu d o m án y o s ra cio n a ­ lizm us re jte tt m e ta fiz ik á já ra , b izon yítan i tu d ta : nem létezik elő feltétel n élküli o b jek ­ tiv itás. É rth e tő te h á t, h o g y - n o h a szisztem atik u s k ifejtésű p o sztm o d em o n to ló g iát ez idő szerint n ehéz elk ép zeln ü n k - a p o sztm o d em ség a létet nem tek in ti fü gg etlen ­ nek a tu d ati leg itim álh ató ság tó l, a m a g a „ o b je k tív " m e g h a tá ro z (h at)atlan ság áb an olyan n ak gon d o lja el, am i szü k ségszerű en csa k a m ásság b an , a k ülönb özésb en k épes m eg m u tatk o zn i. A m i v égü l azt jelen ti, h ogy a p o sztm o d em diszk u rzb an a másság elve az eu róp ai g o n d o lk o d ástö rtén eti h ag y o m án y eg y ik ala p v e tő és n o rm atív fo g a l­ m a, az identitás m ellé, an n ak ra n g já ra em elkedik.

A jel-létesítés válsága, a nyelv önállósulása H o g y a p o sztm o d em p ro b lem atik a k ö zép p o n tjáb an a szubjektum felold ódása és a m od ern filozófiai gon d olk od ás n y elv k ö zp o n tú ság a k ö zö tti ö sszefü g g és áll, F o u cau ltnak a m a legád ázab b ellen felei sem v ita tjá k , ak ik a Les mots et les ch o ses-b an látják a z eu ró p ai típu sú hum anizm u s ellen in d ított h a d já ra t k ezd etét. E b ben a m űvében F o u ­ cau lt való b an azt a fo ly am ato t elem zi, m elyn ek során a g o n d olk od ás a szem élyiség a ttrib ú tu m airó l (a cselek v és, az ö n reflexió és az ak tív v ilá g a lk o tá s k ép esség e) m ind ­ inkább a n yelv h asonló a ttrib ú tu m a ira h elyezi á t a h an g sú ly t. A filozófus „felfed ezi, h ogy e g y olyan n yelv létezik m ellette — írja m ásu tt F o u ca u lt —, am ely beszél, és am ely n ek (ő) nem u ra m á r ; eg y n y elv , am ely tev ék en y , m ely cső d ö t m on d , h allg at.

692

és am ely et ő m á r nem tu d m o zg ásb a h o zn i.” 14 A jel terem tés b első ellen tm o n d áso ssá­ gán ak felism erése p e rsz e nem v á lh a to tt v o ln a a p o sztm o d ern ség e g y ik alap élm én y é­ vé, ha nem m ag u k a jelfilo zó fiák te tté k voln a n y ilv án v aló v á an nak a k lasszik u s é r­ telm ezésn ek a ta rth a ta tla n s á g á t, m ely szerin t a (n yelvi) jelviszo n y m ind ig azonosító jelleg ű m eg n ev ezés. E z az elg o n d o lás azt feltételezte, h o g y a je l m in d ig csak vala­ minek a jelö lő jek én t m ű k öd h et. D e ezzel a feltételezéssel eg y ú ttal n em csak h a tá ro k a t em elt jelö lő és jelö lt k ö zé, h an em — a jelö lt lé té t ú g y szó lv án a jelö lő v el d efin iálva a tu lajd o n n ev ek m in tá já ra o n tologik u san össze is k ap cso lta ők et. A k lasszik u s k a r ­ téziánu s jelviszo n y , illetv e a S au ssu re-i je lh á rm a ssá g v á lsá g á n a k tu d ato sítása csak a k k o r k ö v etk ezh etett be, a m ik o r a (jel)filo zó fiai g o n d olk od ás m eg k ísérelte felü lvizs­ gálni a jel és jelö lt v iszon yán ak m etafizik ai im p lik ációit. A m ik o r F o u cau lt azt írja , hogy „ a jeln ek a s a já t tartalm áh o z v aló viszo n y a n in cs b izto sítv a m ag áb an a d olgok re n d jé b e n "15, a k k o r a n yelv ön álló su lásán ak k érd éséh ez lén yegéb en o lyan filozófiai alap o k at k eres, am ely ek m á r a k ései W ittg en stein szellem éb en h atáro zzák m eg a je ­ len tés m ib en létén ek ú jra g o n d o lh a tó s á g á t: „ E g y szó jelen tése an nak h aszn álata a n y e lv b e n ."16 V alam ik ép p en m ind k ét a la p e lv a rr a a té te lre u tal, am ely m a láth ató an a legm élyebb en h a tja á t a p o sztm o d em e p isztem o ló g iai szem léletet. A rra , h o g y ebből az ism eretelm életb ő l n em csak az a la n y m int m e g ism e rő szu bjek tu m v an k iik tatv a (v ag y leg aláb b is elm o zd itv a k itü n tetett h ely é rő l), de az „ ig a z s á g " k ritériu m a is, am ely a jelen tés h ely esség én ek ellen ő rizh ető ség ét, a jelviszo n y „ v a ló s á g o s s á g á t" sza­ v a to lta . A n y elv , a jelk ép ző d és ön álló su lása e z é rt teh át azt is jelen ti, h o g y a p o szt­ m o d e m tu d at ú g y érzék eli, a jelek n ek o lyan lán co latáv al van csu p án m ó d ja szem b e­ sülni, am ely ek nem a d o lg o k ra, h anem k iz á ró la g e g y m á s ra u taln ak , s íg y é rte le m ­ szerű en leh etetlen belőlü k v alam ely „ ig a z s á g -s z a v a to lta " jelen tést k iolvasn i. A jelek jelen tése e z é rt p a ra d o x m ód on eg y id ejű leg e g y tőlü n k fü gg etlen ü l b eszélő - s e s e t­ leg a k á r általu n k is h aszn ált — n yelv, szö v eg , je ls o r ö n re fle x ió ja rév én , illetv e a szub­ jek tív n y elv h aszn álat (h ip otetik u s) ön k én y esség e k ö v etk eztéb en is m eg v aló su lh at. S h ogy m indebben n em ok vetlen ü l v alam i e g y etem es k om m u n ik áció s v á lsá g o t kell látnu n k , a r r a épp a p o sztm od ern ep ik a m in tam ű vén ek tek in tett E c o -re g é n y , A rózsa neve ad szintén töb b jelen tésű feleletet. A X IV . század i tö rté n e t főh őse, b izo n y o s W il­ liam B ask erv ille ú gy d erít fén y t e g y re jté ly e s g y ilk o ssá g so ro z a tra , h o g y m in d végig „h am is n y o m o n " já r v a - teh át az eg y m á sra , s n em a v a ló s á g ra u taló jelek lá n co la ­ tá t k ö v etv e - eg észen m á s v a ló sá g b irto k áb a ju t, m int am ily et a jelek lán co lata alap ján v ele eg y ü tt az olvasó is fe lté te le z h e te tt: „S oh asem k ételk ed tem a jelek ig a z ­ ság áb an , A d so, a je le k az eg y ed ü liek , am ely ek k el az em b e r elig azo d h at a világ b an . A m it nem é rte tte m , az a jelek k özti k ö lcsö n ö s viszon y v o lt. Jo rg é h o z ju to ttam el, m i­ közben eg y o lyan ap o k alip tik u s m in tát k ö v ettem , am ely alap jáu l lá tsz o tt szolgálni a b ű n tettek n ek , s ez v életlen volt. Jo rg é h o z ju to ttam el, m iközb en az ö sszes bűn tett m ö g ö tt eg y etlen elk ö v ető t k e re s te m ; m ajd felfed eztü k , h o g y lén yeg éb en m ind en bűn­ te tte t m ás k ö v e te tt el, v a g y n em is v o lt te tte s . (. . .) M eg szállo ttan fu to ttam a rend látszata u tán , p ed ig tu d nom k e lle tt v o ln a, h o g y a v ilág b an nin csen re n d ." M in th ogy azon ban a je le k m eg b ízh atatlan lán co latát értelm ezv e B ask erv ille — v életlen ü l - m é g ­ is b irto k áb a ju t a m eg o ld ásn ak , a reg én y b efejezése érth ető m ód on (jel)filo zó fiai szk ep ticizm u st su gall. A m a k ö zv etítő ren d szerek irán ti b izalm atlan ság o t tá p lá lja , am ely ek et a jelfilo zó fiák n em csak ism eretelm életi, de o n to ló g iai tö b b letjelen téssel is felru h áztak , a m ik o r k ijelen tették , jellé nem csu p án a z é rt v á lh a t b árm ely tetsző leg es d olog, m ert a jelö lés lén yegéb en a k om m u n ik áció s szándék (a jellé n yilv án ítás a k a ­ ratán ak ) fü g g v én y e, h an em a z é rt is, m e rt a létező v ilá g g a l sem m iféle k ap cso lat nem terem th ető k ö zv etítő ren d szerek nélk ül. (A zaz, csa k a jelező d és leh ető ség ét v a la m i­ képpen m in d ig m ag áb an foglaló k ö zv etítés teszi a v ilá g o t a szu bjek tu m szám ára h ozzáférh ető v é.) C sak h o g y A rózsa neve z á rla tá t m ásfelől a szu verén jelh aszn álat felérték elések én t is értelm ezh etjü k , am en n yib en A d so az ig azság k ritériu m o k h íján k ö­ zölh etetlen n é v á lt tu d ással szem k özt is elism eri m e stere (p rag m atik u s) „ ig a z s á g á t", m ely n em eg y éb a z ism e rt W ittg en stein -tétel p a ra frá z is á n á l; „A z egy ed ü li igazság o k - á llítja B ask erv ille - , am ely ek érn ek is v alam it, olyan szerszám o k , am ely ek et h asz­ nálat után eld ob a z e m b e r." M iv el a d olgok ren d je - m elynek k érd ésesség ét m int

693

az ig a z sá g k rité riu m o k h ián y át B ask erv ille m á r -m á r sztoiku s re z ig n á ltsá g g a l veszi tu d om ásu l - nem sz a v a to lh a tja a jelek o b jek tív jelen tés szerin ti m eg fejth ető ség ét, A rózsa neve p on tosan azt a tö b b jelen tésű ség et v a ló s ítja m e g , am e ly a v ilá g iro d a lo m ­ n ak ebben a k ö v eth etetlen ü l sok értelm ű szim b ó lu m áb an 17 m e g te ste sü l: a szu bjek ­ tu m n ak a n y elvh ez, a jelek h ez v a ló elleh etetlen ü lt v iszo n y át m in t az elv eszett id en ­ titás k é rd é sé t. A k ísérletb en , a m e ly a p o sz tm o d e m sé g feltételei k ö zö tt láth ató an a z eg y k o ri id en titásérték ú jra fo g a lm a z á s á ra irán y u l, éppen a z a B ask erv ille-féle m a g a ta rtá s bi­ zon yul érték esn ek , am ely a tu d á s k ö zö lh etetlen ség ét b elátv a tartó zk o d ik az id en titás­ k én y szert feltételező v é g k ö v etk eztetések tő l. S n em a z é rt ta r tja fenn a m ásság h o z, a v álto zásh o z v aló jo g á t, m e rt lén yeg éb en m a g a is k o n v ertitán ak tek in th ető (B ask er­ ville k o ráb b an u gyan is az in k vizíciót sz o lg á lta ), h an em m e rt az o lyan egy ed ü li élet­ elv et testesíti m eg a reg én y b en , am ely n y ito ttsá g a , flexib ilitása és reak ció k ép esség e k ö v etk eztéb en a leg k ö zeleb b áll a n em -eszm éh ez-fixált, n em -k ív ü lrő l-v ezérelt, teh át a d e ce n trá lt szu bjek tu m id eáljáh o z. A m i m á rm o st a jelh aszn álat m eg v á lto z á sá b a n k ifejező d ő „ m á s s á g o t" illeti, itt ab ból k ell k iin dulnunk, h o g y a je l-lé te síté s a k lasszik u s jelviszo n y ese té b e n id en titás­ k ép zést, m eg n ev ezéssel v aló „ lé tre h o z á s t", a z a z : re p rezen táció t é s eg y értelm ű sítést je le n te tt a d o lg o k v ilág áb an . (S am i ezzel az o n o s: „ m é ly re h a tó ren d m eg terem tését a té r b e n " .18) A n y elv te h á t re p re z e n tá lh a tta a z t a fa jta gon d o lk o d ást, am ely a v aló ­ ság g al az e g z a k tsá g , az ig a z sá g , a v e rifik á lh a tó sá g stb. k ritériu m ai je g y é b e n szem b e­ sü lt. P ro b lem atik u ssá a n yelv s v ele a jelh aszn álat á lta lá b a n a k k o r v álh ato tt, am ik o r a jelezéselv ű , d en o tatív v ilág értelm ezés elég telen n ek b izon yult a szem ély iség léth ely­ zetén ek m eg értéséh ez. A k lasszik u s m o d ern ség n ek az a szak asza ez, a m ik o r felism er­ h etővé v á lik a n y elv p usztán eszk ö zszerű h aszn álatán ak ta rth a ta tla n s á g a . A m ik o r a k o m m u n ik áció a la n y a - a m ű v észetek b en az e g ész m ű alk o tást m e g h a tá ro z ó érv én y ­ nyel - e lő s z ö r észleli a k ö zv etítő je lre n d sz e r v isszav o n h atatlan h ata lm á t a m ű k épző g o n d o lat fö lö tt, azaz, a m ik o r tu d ato ssá v álik az esztétik ai in ten ciók fü g g ő ség e a re n ­ d elk ezésre álló m ű vészi je lre n d sz e re k a lak zataitó l. H o g y m in d ez a század v ég /század fo rd u ló n ag y in d ivid u u m cen trik u s v ilág szem léleti fo rd u latáv al áll összefü ggésb en, azt első so rb an az b izo n y ítja, h o g y eb ből a felism erésb ől csa k az a fa jta szu bjek tivitás érezte k én y szerítő n ek m ű vészeti k on zek v en ciák lev o n ását, am ely m élyen á té lte az in ­ dividuum ú j, m etafizik ai g a ra n ciá k tó l m eg fo szto tt lé th ely zetét, s tu d ato san n ézett szem b e a „tra n sz ce n d e n tá lis h a jlé k ta la n s á g " alap élm én y év el. N em véletlen ezért, h o g y a realizm u s k o rán ak elv ileg d en o tatív -d eszign atív jelleg ű jelh aszn álatáv al szem ­ közt a m ú lt század u to lsó h arm ad áb an feltűnnek a p erfo rm an ciális jelh aszn álat új v álto zatai. A m i a z t jelen ti, h o g y a jelen tésh o rd o zó k ö n re fle x ív -a u to re fe re n ciá lis h asz­ n álatán ak első p éld áib an a jelö lttő l, a d o lo g tó l elv ileg fü g g etlen , te h á t areferens je­ lentésképzés g o n d o lata ölt alak o t. Ú g y azon ban , m int eg y , az ad d ig in ál m élyebb leh e­ tőség, a v ilá g tö k életeseb b m eg ism erésén ek s fő k é n t: h iteleseb b m ű vészi ú jra te re m té ­ sének új p o eto ló g iai leh ető ség e. A b efo g ad ó -szem lélő szu b jek tu m , a d en o tatív n yelvh aszn álat és a d eszig n atív értelm ezésű jelen tés m e g h a tá ro z ta v ilág -v iszo n y h ely ett a század ford u ló m o d erség éb en e g y új h erem en eu tik ai b eállító d ás v eszi k ezd etét. Az „ é rz é s e k e t", „ ta r ta lm a k a t" k ö zv etítő értelm ezés b eleh ely ezk ed éses, u tán érző és á t­ élő h erm en eu tik ája h ely ett a század ford u ló m ű v észete o lyan m e g é rté sfo rm á k ra ap el­ lál, a m e ly e k a re p re z e n tá ció s h aso n ló ság e lő írta azonosulási stra té g iá k k a l szem ben a másság tu d a to sítá sá ra irán y u ln ak . A r ra , h o g y a m e g é rté s és b efo g ad ás voltak ép p en a fo rm a k o m m u n ik atív fu n k ció ja rév én a m á ssá g g a l fo ly ta to tt d ialó g u sb an k ö v etk e­ zik be. S ebben a k o m m u n ik áció s fo ly am atb an a b efogad ói m ű v eletek so ra n em v a ­ lam iféle külön létező eg ész m e g é rté sé t célo zza, m é g c s a k n em is a v elü n k k özölt t a r ­ talom h ián y talan á ts a já títá s a é s b e- v a g y elfo g a d á sa a c é lja , h an em ép p en séggel a m ásság o lyan m e g é rté se , am ely á lta l a z id eg en ség sz á m u n k ra-v aló ság g á v álik . Ú g y , h ogy eb ből a p árb eszéd b ő l m ind az én, m ind a m ásik új m in őségk én t, m eg v álto zo tt ö n m ag ak én t lép h essen to v áb b . A z íg y lezajló k o m m u n ik áció lén yege e z é rt nem is v alam ily en lo g o ce n trik u s m ó d szerű , h arm ad ik , „ k ö zö s v é le m é n y " létreh o zása-k ialak ítá sa , h an em a fo rm a k ö zv etítette id egen ta rta lm a k re fle k tá lá sá v a l b ek ö vetk ező v á l­

694

to zás, a b efo g ad ó i v ilág szem léletn ek a m ásság á lta li m á ssá-lev ése. V ég ered m én yb en te h á t ön m agu nk n ak a m á sság b an és a m á ssá g által v aló ú jra -m e g é rté se - v a la m ik é p ­ pen az esztétik ai v ilá g -v isz o n y R ilk e-i é rtelm éb en : „ D u m u sst dein L eb en ä n d ern ." A szö v eg és b efo g ad ó k ö zö tti h erm en eu tik ai tá v o ls á g itt n em a m e g é rté s a k a ­ d ályak én t jelen ik m e g , m int R iegl „K u n stw o llen "-elm életéb en , h an em v a ló sá g o s esz­ tétik ai fu n k ció jáb an . A zaz, m in t a sz ö v eg ek esztétik ai létm ó d ján ak m eg felelő b efo­ g ad ás e lő feltétele, m ely feltétel e lism e ré se tu d ato san a k lasszik u s m o d ern ség b en válik elő szö r részév é a m ű alk o tás m ib en létérő l v a llo tt alk o tó i elk ép zelések n ek . A k lasszik u s m o d ern ség ó ta az esztétik ai b efo g ad ás szám ára m ind eg y értelm ű b b é v ált, h ogy a m ű alk o tás létm ó d ján ak id ő b eliség e, illetv e az esztétik ai k om m u n ik áció h erm en eu tik ai tö b b értelm ű ség e k ö v etk eztéb en a m e g é rté s nem irán y u lh at a jelen tés ad ek v át ú jra te re m té s é re , h an em c s a k m int k ülönb özés, m int a k tu á lis m ásság v a ló ­ sulhat m eg . A m i e g y id e jű le g azt is m ag áb an fo g la lja , h o g y b izo n y ára szo ro s ö ssze­ fü g g és áll fen n a m ű v ek m e g fo rm á ltsá g á n a k k o m p lexitásfo k a és jelen tésü k n y ito tt­ sá g a , ak tu a liz á lh a tó sá g a k ö zö tt. A szerző tő l (és o lv asó tó l) fü g g etlen ed ő k ö ltő i szó M a llarm é-féle a u to n ó m iá ja - m ely a n y ito tt, az e re d e ti b eszéd h elyzettő l elszak ad n i képes m e g fo rm á ltsá g fü g g v én y e - teszi c s a k leh ető v é, h o g y a v e rs , a m ű alk o tás eg y elad d ig ism eretlen , eg y más v ilá g o t is jelen tésh o rizo n tjáb a tu d jon fo g laln i. A (nyelvi) je lre n d sz e r ön álló su lásán ak fo ly a m a ta e z é rt leh etett p árh u zam o s a m ű vészi fo rm ák jelen tő ségén ek ro h am o s m e g n ö v e k e d é sé v e l: h o g y az id en titás elve h e ly e tt m in d in ­ kább a m á ssá g , a „ d iffé ra n c e " feltételei k ö zö tt k ell ú jrago n d o ln u n k a z esztétik ai alap v iszo n y t, az v ég ered m én y b en íg y v ezeth ető v issz a a század fo rd u ló s m od ern ség k o rsz a k o s felism eréseire.

M o d ern ség , a v a n tga rd e, p o sz tm o d ern

A sz ázad v ég /század fo rd u ló m o d ern ség e - an n ak k öv etk eztéb en , h o g y a v ilá g és szö v eg m eg felelésén ek ev id en ciáját m in t a k ö ltői szó v o n atk o ztath ató ság án ak felté­ te lé t elv eszítette - o lyan líra i n yelvn ek ju to tt b irto k áb a, m elyn ek ered en dő töb b jelen tésű ség ét tú ln y o m ó részt épp a d olgok m eg n ev ezh ető ség éb e és az ü zen et k ö zö lh ető sé­ gébe v e te tt h it m e g in g á sa m ély ítette el. N em v életlen ez é rt, h o g y a m ű alk o táso k ún. textu ális k a ra k te re , a fo rm ai m e g a lk o to ttsá g , a m ű p o étik ai alk o tó elem ein ek k ik al­ k u lált, m á r-m á r m atem atik ai ö sszjáték a a fra n cia szim bolizm usban szin te e lő fe lté te ­ leivé v á lta k a n y ito tt, a m e g h a tá ro z a tla n , a tö b b értelm ű jelen tésk ép zésn ek . É rth e tő m ódon p árh u zam o san az alan y iság , a k ö zv etlen v a llo m á so ssá g , az áttételm en tes k öltői beszéd e lu ta sítá sá v a l, azaz a m ű vet u raln i k ép es — v a g y ezt a lá tsz a to t k eltő - szub­ jek tu m k iik tatásáv al. M íg azon b an ez a m od ern ség a „l'alch im ie du v e rb e " k ív ü lrő l m eg k ö zelíth etetlen , n e m -re fe re n ciá lis v a ló ság áb an te re m te tte ú jra a m ű vészi je lv i­ szonyt, a je l-lé te síté st m a g á t a k ü lv ilág tó l való h erm etik u s elh atáro ló d ás ak tu sak én t értelm ezte. O lyan jelfo rm á k a t h o zo tt u g y an is lé tre , m elyek n ek a lo g ik á ja m é g nem v o lt jelen , v a g y leg aláb b is n em h a to tta á t a ta p a sz ta la ti v a ló ság b an érvén y esü lő rep rezen táció elv ű je lte re m té st. A k lasszik u s m o d ern ség m á r pusztán a jelszem léleté­ v el is éles v álasztó v o n alat h ú zott a m ű alk o tás és az é le t v a ló s á g a k ö zé. É s b á r az énv ilág -v iszo n y b an k o m o ly an szám olt a m ű vészi n y elv ep isztem o ló g iai leh ető ség eiv el, ső t a m ű vészi szón ak új ö v ezetek et fe ltá ró k ép ességet tu lajd o n íto tt, v aló jáb an éppen a m eg ism eréselv ű esztétik ai szem léletfo rm ák tó l tá v o lo d o tt a leg m esszeb b re. M allarm é k ö ltészetéb en a lírai n y elv alk o tó elem ei k ö z ö tt m á r olyan sok old alú k a p cs o la tre n d ­ szer alak u lt k i, m elyben eg y id e jű le g já tsz ik re le v á n s p oétik ai szerep et a szó e re ­ dendő tö b b jelen tésű ség e, exk lu zív -ezo terik u s h an g zása, az ak u sztik ai je le n té ssu g a lla ­ to t is m ó d o sító -átértelm ező szim b olizáció és a g ram m atik ai-m o n d attan i v ersép ítés tö b b értelm ű sége. S a d o lgok jelö lh ető ség én ek k érd ése az ezt az irá n y t m in teg y k ite l­ jesítő B enn -n él sem ab ban az ism eretelm életi értelem b en v á lik lírai élm énn yé, m in t­ h a a je lre n d sz e r és a v a ló sá g k özö tti m eg felelések tö k életlen m iv o lta állná ú tjá t é r­ vén y es m ű vészi k ijelen tések m eg fo rm á lh a tó sá g á n a k . A lén y eg es k ü lön b ség - a k é ­ sőbbi, a p o sztm o d em jelv álság h o z k é p e st - itt abban v an , h o g y a k lasszik u s m o d ern -

695

ség v isszav o n h atatlan u l szem b esü lt a v ilá g e g y k o r o rg an ik u s egészk én t tételezett ren d jén ek h ián y áv al, ezt m élyen á t is élte, ám h itt a m ű vészi je lre n d sz e r jelen tés­ k ép ző fu n k ció jáb an . Ü g y a n n y ira , h ogy a m ű v észet te re m te tte v ilá g o k to talitásáv al p ótolh atn i is v élte a v ilá g b a n nem létező ren d te lje ssé g é t. S ak özben , h o g y a z e lv e ­ szetth ez h asonló to ta litá so k a t a k a rt ilym ód on létreh o zn i, m a g á t e g y re h an g sú ly o sab ­ ban csak m ű v észetn ek te k in te tte , olyasm in ek te h á t, a m i eltök élten m ás a k a rt lenni, m in t az őt k ö rü lv ev ő v ilá g . N ietzsch én él p ed ig m á r m a g a az individuum is „esztétik ai fen o m én k én t" jelen ik m eg , ak in ek szám ára a lét és a v ilá g is csa k e zért, e fe lté te le z e ttsé g jeg y éb en v á lik m ind ig ig a z o lh a tó v á .19 A h an gsú lyok n ak e z az átren d ező d ése ezú ttal nem is ab b ól a szem p on tb ól fon ­ to s , h o g y m ikén t é s m ily m érték b en k o rláto zó d o tt a szem ély iség re a m ég fe n n ta rt­ h ató é rté k te lje ssé g k ép zete. A k lasszik u s m o d ern ség , e lh a tá ro lv a m a g á t a p ozitiviz­ m us szellem én ek eg y sík ú racio n alizm u sátó l, e g y id e jű le g a m ű vészi jelren d szert ru ­ h á z ta fel tran szcen d áló k é p e ss é g e k k e l: n em a v ilá g tá r g y i és lek ép ezh ető v a ló ság át tek in tette jelen tésesn ek , h an em a n yelvi m e g fo rm áltság b an o tt „ lé te z ő " v ilá g o t. A k o r­ szerű jelen tés letétem én y ese n á la első so rb an a szóban m int ab sztrak ció b an - a t a ­ p asztalatin ál v aló ság o sab b an - m eg jelen ő lét v o lt. A n ev ezetes „ ü re s isz tria i p alo ta" eszerin t nem te m a tiz á lt v e rs-e le m k é n t jelen ik m eg Benn W elle der Nacht-jáb an , nem v alam iféle lek ép ezés-elv ű szcen ik a része, hiszen m ind ad dig nem fo rm alizálh ató a je ­ len tése, a m íg v aló szerű látv án y k én t p ró b á lja elgon d oln i a b efogad ó. C sak a képhez ren d elh ető attrib ú tu m o k és a szin tag m a eg ész k u ltu rális jelen tésk ö rn y e z e té t m ag u k ­ ban fo g laló k ép zetek h ely es m eg v á la sz tá sá v a l ju th atu n k b irto k á b a an n ak az oppozíció n ak , m ely a te n g e r ö rök h u llám zásáv al szem közt m inden em b eri m ű tra g ik u s e s e t­ le g e ssé g é t h ird eti. A z „ is z tria i" je lz ő n em g e o g rá fia i, h anem m ito ló g iai-k u ltu rális színhely itt, m ely n ek alk o tó elem ei nem tá rg y i-ta p a s z ta la ti term észetű ek , h anem eg y e g y k o r v o lt szerv es v ilág k ép m ú lan d ó ság ára, a v ilá g m itik u s szem lélh etőségén ek h iá b a v a ló sá g á ra u taln ak . A v e rs csa k a szerv etlen lét, a „p u sz tu lá s" ritm u sát ism eri el id őtlenn ek („ U n a u fh ö rlic h k e it"), s m inden (ab sztrak t-szim b o lizáció s é rté k ta rta l­ m ú) k u ltú rtö rtén eti jelen tésm o zzan ato t a lá v e t a v é g z e te s léttö rv én y h a ta lm á n a k : W e lle d e r N a c h t

-

zw ei M u sch eln m iterk o ren ,

d ie F lu t e n s tr ö m e n s ie , d ie F e ls e n h e r , d a n n D ia d e m

und

P u r p u r m itv e rlo re n ,

d i e w e i sse P e r l e r o l l t z u r ü c k i n s M e e r .

A k lasszik u s m o d ern ség azo n b an - m elyn ek a W elle der Nacht e g y ik k ései k iteljesí­ tő je 20 - a m ű m e g fe jth e tő sé g é t ha fü g g etlen ítette is a v aló ság an aló g értelm ezés e ljá ­ rásaitó l, fen n tarto tta azt a jelfilo zó fiai m eg g y ő ző d ést, h ogy a m ű vészi ü zen et k ö zö l­ h ető ség én ek b izto síték ai megvannak a n yelvi k on ven ciób an . A m i itt azt jelen ti, hogy a n yelvb en fo g lalt tö rté n e ti-k u ltu rá lis tap asztalato k v iszo n y lag o s k ö zö sség e a m eg ­ en g ed h ető é s a té v e s értelm ezés elk ü lö n ítésén ek k rité riu m a m arad . V ag y ah o g y J a u ß írja eg y h ely ü tt, „ a z id eg en b eszéd m e g értésén ek azon ban m ég m in d ig seg ítség ére leh et e g y o lyan an tro p o ló g iai alap ú e lő z e te s m e g é rté s, am ely a z id őtlen m íto szk észlet­ re m eg y v issza, és a k ép zetszerű ség a lak jai illetv e k o n fig u ráció i rév én leh ető v é teszi a m eg értésb eli á th id a lá s t." 21 V ég ső so ro n a m ű vészi k om m u n ik áció ilyen feltételei a b izto síték ai an n ak , h o g y a v e rs eu ró p ai k u ltú rk ö rb en n ev elk ed ett o lv asó ja a „ H y a k in th o s", a „ D ia d e m ", v a g y a „D e lp h in e " m otívum jelen tését n e csu p án d eszign atív m ód on értelm ezze, h an em , ta rtv a m a g á t a k u ltú rtö rtén eti jelk o n v en ció bizon yos m é r­ ték ű m eg h atá ro z o ttsá g á h o z , a z esztétik ai je le n té st m eg lév ő jelk ap cso lato k h o z k ötve p ró b álja m eg ú jraalk o tn i. S b á r u g y an ezen feltételek ren d elk ezésére álln ak a p oszt­ m o d e m iro d alm iság n ak is, an n yib an m ég is lén y eg esen m ás k ö rü lm én y ek k ö zö tt bon­ tak o zo tt k i, h og y sem a z iro d alm i jelk o n v en ció ilyen k ö zö sség ét (és fő leg k ötelező érv én y ét) a k lasszik u s m od ern ség h ez h asonlóan ism erh etn é el. M in d en ek előtt azért, m e rt az esztétik ai k ö zlésfo rm ák v ilá g a n em k o rláto zó d ik töb b é m a g á ra a m ű vészet v a ló sá g á ra . A p osztm o d ern ség e g y ik k o rszak o s jelen tő ségű m ű v észeto n to ló g iai fel­

696

ism erése u g y an is a m a feltételek tu d a to sítá sá ra v ezeth ető v issza, h o g y a h igh -tech társad alm ak b an a m in d en n ap iság m ind teljeseb b á te sz té tiz á lá sa g y a k o rla tila g az ideologizm us eltű n ésével p árh u zam o s fo ly am at, p on tosab b an , h ogy e társad alm ak b an a m indennapi élet e sz té tiz á ltsá g a (az á ru -esztétik átó l a k ö rn y ezet-esztétik áig ) m a g a te s ­ tesíti m eg a k é ső -p o lg á ri v ilá g id e o ló g iá já t.22 A z esztétik u m b a átk ö ltö ző p osztin d u sztriális-k éső k ap italista id e o ló g ia ilym ódon a ttó l a k ülönb özési esélytől is m eg fo sztja az esztétik ai m ű alk o tást, am ely re A d orn o m ég felép íth ette a n eg ativ itás k ritik ai e sztétik áját. A b b ól, ah o g y an a h ig h -tech tá rsa d a lm a k v aló ság áb an az esztétik u m e re ­ dendő in ten cio n alitását lassan k én t a z esztétik u m realitása v á ltja fel, a p o sztm o d em m ű v észetszem léletn ek n em csak azt a k ö v etk eztetést k ellett levon n ia, h ogy im m ár nem b irtokol o ly an jeln y elv et, am ely kizárólag a m ű v észet sa já tja v o ln a, h anem azt is, h ogy e záltal a m ű v észet o n to ló g iai státu sáró l v a llo tt - és épp a m ű v észet n yelvén ek e g y ed iség ére alap o zo tt - elk ép zelések is re v íz ió ra szoru ln ak . A lig h a v életlen , hogy e z a fo ly am at a k ép ző m ű v észet m o d e m irán y zataib an a legin k áb b szem b eötlő, h i­ szen talán en n ek n y elv ét és eszk ö zren d szerét fen y eg eti leg k özvetlen eb b ü l a k isajátíth ató ság . A z á ru - és rek lám esztétik a jeln y elv ét tu d ato san felh aszn áló A n d y W arh o l m ű vészeto n to ló g iai érv én y ű k ísérletén ek m é ltó sá g a n y ilv án v aló an ab ban áll, h o g y b elátv a a k lasszik u s m o d ern ség h ag y o m án y o s elitista-h erm etizáló s tra té g iá já n a k ta r t­ h atatlan ság át — e v aló szerű sített jeln y elv et p ró b á lja ú jrain ten cio n áln i. M ű veib en ú g yszólván e g y etlen o lyan m otívu m nem ford u l elő , m elyen v alam ik ép p is nyom ot h ag y o tt a század fo rd u ló s m o d ern ség jelk o n cep ció ja. U g y a n a k k o r a szerialitás - fo r­ m álisan szintén k ö zn ap ivá (fo to m ech an ik u ssá, fe k e te -fe h é r tech n ik ára) re d u k á lt e ljá rá sa i n á la o lyan m ű alk o táso k at ered m én y ezn ek , am ely ek szinte k o n k rét m e g v a ló ­ su lásai az eg y id ejű leg b irto k o lt és elv eszített jeln y elv esztétik ai p a ra d o x o n á n ak. A The Texaner cím ű, R o b ert R au sch en b erg rő l k észített s o ro z a tp o rtré ja péld ául e g y ­ szerre testesíti m eg a z o k a t a m ű vészi leh ető ség ek et, am ely ek a fu tó szalag -effek tu s „ fe ls z ív ta " individuum m egszű n ése után m ég az alk o tó b irto k áb an m arad h atn ak (a szerialitás m int so k szo ro sítás és ism é tlő d é s), illetv e a szem ély iség el-elv esztéséb en realizáló d ó „ k ó p ia "-lé t k ö v etk e z m é n y e it: a szu b jek tu m te tsző leg es v a riá lh a tó sá g á t, áth ely ezh ető ség ét, sőt k icserélh ető ség ét. A n ev ezetes Marilyn M onroe-portré ú gy v a riá lja m á s-m á s ritm u s szerin t u g y an azt a h áro m k é p e t, h o g y m iközb en a fak tu m , a jelölt v á lto z a tla n m a ra d , a te tsz ő le g e s áth ely ezh ető ség elv e v o ltak ép p en m á r nem az á b rá z o lta t, hanem an nak új b efogad ói szem lélh ető ség ét (u g yan an n ak a másképpenlátását) teszi m eg az esztétik ai alap v iszo n y ta rta lm á v á . A z itt létrejö v ő feszü ltség, ritm u sv áltás és stru k tú ram ó d o sítás v o ltak ép p en esztétik ai u tasítássá v álik , m e ly ö n ­ m a g á t te m a tiz á lja . A zaz, m a g a a m eg ú jítan d ó re ce p ció s b eállító d ás v á lik íg y a m ű központi jelen tésin ten ció jáv á, szem közt azzal az esztétik ai re a litá ssa l, m ely im m ár nem k iz á ró la g o s s a já tja a m ű vészetn ek . L én yegéb en e fe lté te le z e tts é g b ő l ezeth ető le aztán az a z ellen tm o n d áso s v iszon y is, am ely a p o sztm o d em m ű v észetet a k lasszikus m od ern ség h ez, illetv e a tö rté n e ti a v a n tg a rd e -h o z fűzi. A p osztm o d ernnel foglalk ozó szak iro d alo m b an jelen leg épp an nak k ö v etk eztéb en van bizonyos term in o ló g iai tö b b értelm ű ség, h ogy e z a jelen ség lén yegéb en kötődik is, ám élesen el is különü l e k ét átfo g ó m ű v észettö rtén eti irán y zattó l. Í gy azu tán a „ m o d e rn s é g ", ille tv e a „p o sztm o d ern s é g " szem b eállításán ak ta r ta lm a m in d ig attó l fü gg, h o g y a z elem zők m e ly k o rs z a k ra v o n a tk o z ta tjá k a „ m o d e rn sé g " fo g alm át. A többség (nem k is részb en a fran k fu rti id eo ló g iak ritik ai elvek h a tá sá ra ) az 5 0 -e s , 6 0 -a s évek m ű v észetét á llítja szem be m o d ern ség k én t a p o sztm o d em n el. M áso k a század ford u ló /század elő k lasszik u s m o d ern ség ét tek in tik p arad ig m ak ép ző n ek , de m é g am a is ak ad p éld a, h o g y az 5 0 -e s , 6 0 -a s év ek m o d ern ség e „ a v a n tg a rd e "-k é n t k erü l szem be a p osztm o d ern m ű vészet elv eiv el. K ik ristály o so d n i m in d en esetre eg y olyan p erio d izá­ ció látszik , am ely a k lasszik u s m o d ern ség m ásod ik h u llám ak én t a 6 0 -a s év ek iro d a l­ m át, m ű v észetét illeti „ m o d e m " jelző vel, h an g sú ly o zv a, h o g y lén yegéb en eb b en a p e ­ riódu sb an tű n n ek fel a p o sztm o d em első je lleg zetes alk o tásai is .23 S a tö rté n e ti (szo ­ rosab b an v é v e leg aláb b is iro d alo m tö rtén eti) fo rd u lat v aló b an m eg is ra g a d h a tó egy o ly an , n a g y já b ó l eg y id ejű p a rad ig m av áltásb an , m ely ren d k ívü li felh ajtó erő b en ré sz e ­ sítette a p o sztm o d em szellem iségű alk o táso k at. A h atv an as-h etv en es év ek fordu lóján

697

az iro d alo m tu d o m án y b an az a szem léletm ó d k e rü lt e lő té rb e - s h at m áig te rm é k e ­ n yítő erő v e l am ely a z esztétik u m b an a gy ö n y ö rk ö d és elv é t, a szép sé g tő l v a ló m eg sz ó líto tts á g o t á l lí t ja a k ö z é p p o n tb a . R . B a rth e s Le plaisir du texte v a g y J a u ß i Literaturgeschichte als Provokation c. k ö n y v e i le h e tn e k e fo rd u la t le g m a r k á n s a b b je lz é s e i. Ú g y is m o n d h a tn á n k , h o g y a m ik o r az iro d a lo m sz e m lé le t a sz ö v e g e k (e g y irá n y ú ) m e g ­ é r té s e h e ly e tt a b e sz é d k é n t fe lfo g o tt m ű v észi k o m m u n ik á c ió k ö lc s ö n ö ss é g é t, ö n m a­ g u n k n a k a m á ssá g b a n v a ló m e g é rté sé t m in t g y ö n y ö rk ö d é st te k in ti a v ilá g h o z v aló e s z té tik a i v isz o n y m e g k ü lö n b ö z te tő s a já ts á g á n a k , az t a b e fo g a d ó i a u to n ó m iá t é s k r e a ­ tív e s z té tik a i m a g a ta rtá s t h e ly e z i v is s z a a jo g a ib a , a m e ly e t a század e ls ő h a rm a d á n a k k ife je z é s e s z t é tik á i a re p ro d u k tív „ b e le é r z é s " a k tu sá ra k o r lá to z ta k . M in d k e ttő b e n je le n v an u g y a n a k k o r az iro d a lo m n a k az az in k á b b m á r a 7 0 -e s é v e k re je lle m z ő h a n g sú ly v á ltá sa , a m e ly e t U m b e rto E c o fo g a lm a z o tt m e g A rózsa neve e lő sz a v á b a n : , .A z o k b a n az é v e k b e n , a m ik o r V a lle t a b b é szö v eg é t fe lfe d e z te m , az a tö r e k v é s u r a l­ k o d o tt, h o g y c s a k a je le n irá n ti e lk ö te le z e tts é g b ő l é s a v ilá g m e g v á lto z ta tá s á n a k szán ­ d é k á v a l szab ad írn i. M a a zo n b an , tö b b m in t tíz é v v e l k é s ő b b , az - ig a z i m é ltó sá g á t v issz a sz e rz ő - »hom m e d e lettres« v ig a sz a az, h o g y tis z tá n az ír á s ö rö m é é rt írh atu n k ú jr a . Í g y m o st a z tá n sz a b a d n a k é rz e m m a g a m ah h o z , h o g y a m e s é lé se n é rz e tt p u szta k e d v te lé s b ő l m o n d ja m e l A d so d a M e lk tö rté n e té t ( . . . ) , [m ely ] o ly p o m p ásan m e n te s m in d en je le n v o n a tk o z á s tó l, s o ly id ő tle n ü l id e g e n a m i re m é n y e in k tő l é s b iz o n y o ssá ­ g a in k t ó l." 24 A k la s s z ik u s m o d e rn sé g , m e ly e lő s z ö r é rté k e lte fö l a je lö lő k szerep ét, ú g y fü g g e tle n íte tte a z o k a t a d ir e k t v o n a tk o z ta th a tó s á g tó l, h o g y ig y e k e z e tt fe lfü g g e s z ­ te n i a je lv is z o n y m in d en n em ű m a te r ia litá s á t. A M a lla r m é -fé le „ n o tio n p u r e " g o n d o ­ la tá r a az a v a n tg a rd e v isz o n t a t e lje s m a te ria liz á c ió v a l v á la s z o lt, te h á t m e g p ró b á lta m a ra d é k ta la n u l d esz e m io tiz á ln i a m ű v é szet n y e lv é t. A p o sz tm o d e m sé g e szem p o n t­ b ó l e g y é rte lm ű e n a sz á z a d fo rd u ló fo ly ta tá s á n a k te k in th e tő , s é le se n k ü lö n b ö z ik a tö r ­ té n e ti a v a n tg a rd e e s z té tik a i e lv e itő l. Ú g y a n n y ira , h o g y m é g az a v a n tg a rd e m a g a ta rtá s ú jra é le s z té s é n e k m a i le h e tő s é g e it is m e g k é r d ő je le z i.25 M á s fe lő l v isz o n t ta g a d h a ta t­ la n , h o g y - k ü lö n ö se n a k é p z ő m ű v é sz etb e n - a p o sz tm o d e m a lk o tó k je le n tő s része a z 5 0 -e s , 6 0 -a s é v e k n e o a v a n tg a rd e -já n a k e sz k ö z k é s z le té t is to v á b b v is z i, m é g a k k o r is , h a az a v a n tg a rd e a k tu s-s z e rű s é g e t é s d e sz e m io tiz á c ió t (m in t u to lsó é v e ib e n m ag a W a rh o l p éd áu l) a je le n t e t t je it ő l m e g fo sz to tt je l e ls z ig e te lt „ m e g je le n íté s é r e " sz ű k í­ te tté k le . I t t a fa k tu m , a m a te ria litá s tű n t e l v é g é rv é n y e se n , s az e s z té tik a i je l csu p án ö n n ö n fo rm á lts á g a „ k o n te x tu s á t" v is e li m a g á n le h e ts é g e s é rte lm e z é s i ú tm u ta tá sk én t. V a n a z o n b a n e g y p o n t, a h o l sz in te m a n ife sz t je lle g ű v é v á lik a p o sz tm o d e m sz em b e n ­ á llá s a m in d a k la ss z ik u s m o d e rn s é g g e l (s a n n a k u tó h u llá m á v a l), m in d p e d ig az av an tg a rd e -d a l. É s ez, a v a ló sá g h o z v a ló e s z té tik a i v isz o n y s z e m io tiz á lt v a g y m a te ria liz á lt m iv o ltá n tú l, nem h a g y k é ts é g e t a fe lő l, h o g y a p o sz tm o d e m n e k v a ló b a n g y ö k e re se n m e g v á lto z o tt lé tfe lté te le k k e l k e lle t t szem b e n é zn ie . M íg a k é t n a g y irá n y z a t (v ag y a h e rm e tiz m u s, v a g y a k ö z v e tle n b e a v a tk o z á s je g y é b e n ) e lu ta s íto tt m in d e n fa jta h a g y o ­ m á n y t, s íg y á th á g h a ta tla n h a tá r o k a t á llíto tt m a g a s- é s tö m e g k u ltú ra k ö z é , ad d ig a p o sz tm o d e m sé g a h a g y o m á n y o z o tt m ű v észi je lr e n d s z e r e k k o r lá tla n b irto k o lh a tó s á g á t v a llja . S a n n a k k ö v e tk e z té b e n , h o g y a m ű v é sz e te k e litis z tik u s k ü lö n á llá s a illú z ió n a k b iz o n y u lt a sz em éb e n , lé te a la p ja it n e m is ú gy é rz i — v a g y is : n em a tö m e g k u ltú rá tó l é rz i - fe n y e g e te ttn e k , m in t a h o g y az t m é g a sz á z a d fo rd u ló m o d e rn sé g e k é p zelte . V iss z a v o n h a ta tla n n a k in k á b b az a ta p a s z ta la ta lá ts z ik , h o g y a m ű v é sz et je lre n d s z e re it m in t a m a g a s k u ltú ra „ n y e lv é t" e g y re k e v é sb é le h e t s z e m b e á llíta n i a tö m e g k u ltú ra n y e lv é v e l. P o sz tm o d e m n é z ő p o n tb ó l u g y a n is az az A d o rn o -fé le k ü lö n b s é g té te l is il­ lú z ió n a k b iz o n y u lt, m e ly s z e rin t a p o sz tin d u sz triá lis tá rs a d a lo m n e m k é p e s in te g rá ln i az o ly a n m ű v é sz e te t, a m e ly a n e g a tiv itá s k r itik a i e s z t é tik á já n a k m e g v a ló s ító ja . (A m o d e rn sé g e t k ö v e tő szak asz ta p a s z ta la ta sz e rin t a le g é le s e b b tá rs a d a lo m k ritik a i szán­ d ék ép p ú g y b iz o n y íté k á v á v á lh a t a z e ta b lír o z o tts á g n a k , m in t a so k a t k á rh o z ta to tt „ L u st am T e x t " m a g a ta rtá s .) M ik ö z b e n a k la s s z ik u s m o d e rn sé g é s m a g a az a v a n t­ g a rd e is b iz o n y o s é rte le m b e n e lle n k u ltú rá n a k te k in te tte ö n m a g á t, „ k o r u n k p o sztm o ­ d e m s z e n z ib ilitá sa d ö n tő en é p p e n a b b a n k ü lö n b ö z ik m o d e rn iz m u stó l é s a v a n tg a rd e tó l, h o g y a k u ltu rá lis h a g y o m á n y o k k é rd é s é t a la p v e tő e n é s ú js z e r ű e n e s z té tik a i, p o li­ tik a i k é rd é s k é n t te s z i f e l . " 26 A h a g y o m á n y fe n n ta r tá s á n a k k é rd é s e a p o sz tm o d em b e n

698

a m ű v é szeti re p re z e n tá c ió m e g v á lto z o tt fe lté te le iv e l ö s s z e k a p c so ló d v a je le n ik m eg , é sp e d ig o ly a n k é rd e z ő h o riz o n tb a n , a m e ly a v ilá g ró l v a ló m ű v é szi b e sz é d tö rté n e ti fo rm á ib a n im m á r n em e g y -e g y a lk o tó v a ló s á g lá tá s á t, n em a m ű a lk o tá sb a n m e g je le n ü lő é le tv ilá g je le n t é s é t te k in ti e ls ő d le g e s n e k (s v e le a h ag y o m á n y h o z v a ló k a p c s o ­ ló d á s é rte lm é n e k ), h an e m a b e s z é d fo rm á k m o d a litá sá b a n m e g ra g a d h a tó a b sz tra k t lé té rte lm e z é s é rté k le h e tő s é g e it. A z t, h o g y a d is z k re d itá lt e g é s z -e lv ű g o n d o lk o d á ssa l szem k ö zt k ö z lő k é p e sn e k b iz o n y u l-e a h a g y o m á n y b e sz é d e , ille tv e h o g y a b en n e e s z ­ té tik a ila g tá r g y ia s u lt lá tá s m ó d o k (fü g g e tle n ü l é s je l ö l t je ik t ő l e lv á la s z tv a ) m in t irodal­ mi s z e m lé le tfo rm á k m ily e n d ia ló g u st tu d n a k lé te s íte n i azzal az iro d a lm is á g g a l, am ely m a ö n n ö n je lre n d s z e re te m a tiz á lá s á ra k é n y sz e rü lt.

Ö n te m a tiz á lá s , e k le k t ic iz m u s , s z ö v e g k ö z is é g

H o g y az a m e rik a i é p ítő m ű v é sz e t e s tílu sirá n y z a ti fo g a lm a ily e n ro h a m o sa n eg y e g ész k o rtu d a t, e g y fa jt a lé té rz é k e lé s m ó d je lö lő jé v é v á lh a to tt, ah h o z m a g á b a n a l é t ­ rő l v a ló g o n d o lk o d á s fe lté te le z e tts é g é b e n k e lle tt je le n té k e n y v á lto z á s o k n a k le z a jla n io k . S itt - a sz á zad fo rd u ló h o z k é p e s t - n e m is a n n y ira a lé té rte lm e z é s ú j e lv e in e k m e g je le n é s e a sz e m b e ö tlő , h an em d ö n tő en az a (fo rm á já b a n é s m o d a litá sá b a n m e g ­ ú ju lt) d isz k u rz , a m e lly e l a h e tv e n e s -n y o lc v a n a s é v e k filo z ó fia i g o n d o lk o d á sa p ró b á l sz em b e sü ln i ö n m a g a m e g h a tá ro z o tts á g á v a l. E n n e k a z e le m z é sm ó d n a k a je l - é s n y e lv ­ c e n trik u s je lle g e e g y fe lő l a z o k r a a tö rté n e ti v á lto z á s o k ra v e z e th e tő v issz a , a m e ly e k a f e jl e t t ip a r i tá rs a d a lm a k b a n v é g b e m e n te k (a m u n k a m in t in fo rm á c ió s -k o m m u n i­ k á c ió s re n d s z e re k b irto k lá s á n a k k o m p e te n c iá ja ), m á s fe lő l a r r a a m o d e rn g o n d o lk o ­ d á s tö rté n e ti h a g y o m á n y ra , a m e ly a z e m b e rn e k a v ilá g h o z v a ló v isz o n y á t je ls z e r ű v i­ sz o n y k é n t é rte lm e z te , s a je lh a s z n á la t fo rm á ib a n i s c s e le k v é s e le m e k e t fe d e z e tt fe l. A te lje s s é g e lv ű re p re z e n tá c ió k b a n , a z e g é s z -h ip o té z is e k b e n m e g n e m ra g a d h a tó v é g ­ te le n s é g (m in t „ v a ló s á g ") itt a z é rt je le n ik m e g e g y re n y ilv á n v a ló b b a n a n y e lv , a je l ­ sz e rű sé g k é rd é s e k é n t, m e rt a v ilá g h o z v a ló v isz o n y is c s a k a m á s s á g g a l v a ló t a lá lk o ­ z á sb a n ö lth e t fo rm á t. A L e v in a s filo z ó fiá já t e le m z ő Ja c q u e s D e r r id a m u ta to tt r á a rra , h o g y az a b ö lc s e le t, a m e ly a h e id e g g e ri s z u b je k tiv itá s é s a h u sse rli n e u tr a litá s (a lo g o sz m in t v a la k ih e z , ille tv e m in t s e n k ih e z sem ta rto z ó szó) k ö z ö tt h e ly e z k e d ik e l, ú g y tö rh e ti m e g a lo g o sz o b je k tiv itá s á t, ille tv e a s z u b je k tiv itá s v is z o n y la g o ssá g á t, h o g y e lső ü l a lé te z ő m á ssá g h o z v a ló v isz o n y b ó l in d u l k i : „ E z a "m á sik h o z v a ló szó ­ lás* - ez a z id e g e n sé g h e z m in t b e s z é lő sz em ély h e z v a ló v isz o n y , ez a v a la m i létező­ höz v a ló v isz o n y - m e g e lő z m in d en o n to ló g iá t. E z a le g fő b b v isz o n y a lé t b e n ." 27 S zin te p é ld a é rv é n y ű , é s a re g é n y b e n e lfo g la lt h e ly e sz e rin t k u lc s fo n to s s á g ú az a j e ­ le n e t, a m ik o r E c o n o v iciu s e lb e s z é lő je e le m i lé tv is z o n y k é n t é li á t ta lá lk o z á sá t a testi sze re le m m e l. A z is m e re tle n m á ssá g g a l fo ly ta to tt k o m m u n ik á c ió n y e lv e itt e lő b b fö lé ­ be k e rü l a s z á m á ra ad d ig i ism e rt s z a v a k „ n y e lv é n e k " - m a jd a m á ssá g á lta li ö n m e g ­ ism e ré sb e n m e g s z e rz e tt id e n titá s á t is re n d e z i a k o n v e n ció n n y u g v ó je l e k je le n té s é t, s A d so e lő tt n y ilv á n v a ló v á te s z i, h o g y a sz a v a k r e fe r e n c iá lis v o n a tk o z ta th a tó s á g a nem a lé te z ő d o lg o k n a k , h an em a m á s s á g g a l, az id e g e n s é g g e l lé te s íte tt v isz o n y n a k a fü g g ­ v é n y e : „ O ly a n sz a v a k to lu lta k fö l b en n e m s jö t t e k n é m a a jk a m r a , a m e ly e k e m lé k e ­ zetem le g m é ly e b b ré te g e ib e n rö g z ü lte k m e g , é s e lfe le jte tte m , h o g y e z e k e g y k o r az Í rá s b a n v a g y a szen tek k ö n y v e ib e n a rra s z o lg á lta k , h o g y e g é sz e n m á s te rm é sz e tű ig a z sá g o k a t é s é rz e lm e k e t fe je z z e n e k k i. D e v o lt-e h á t v a ló b a n k ü lö n b sé g am a fe n n ­ k ö lt le lk e s ü lts é g , a m e ly rő l a sz e n te k b e s z é lte k , é s a k ö z ö tt a fo rró k é j k ö z ö tt, a m e ly e t fö lh e v ü lt le lk e m é r z e tt e b b e n a p illa n a tb a n ? Ig e n , b e v a llo m , e b b e n a p illa n a tb a n k i ­ alu d t b en n e m m in d en é b e r é rz é k a m á s s á g irá n t. É s e z , ú gy tű n ik n e k e m , m in d ig az e lm o z d u lá sn a k é s az id e n titá s sz a k a d é k á b a z u h a n á sn a k a je l e ." (A rózsa neve) A m á ssá g h o z v a ló v isz o n y á té lé s é b e n m e g s z e rz e tt id e n titá s p o n to san a rra a h a n g sú ly e lto ló d á sra u ta l, a m e ly e t fe n te b b je le z tü n k m á r : a „ k e z d e tb e n v o lt a s z ó " ú jra fe lis m e ré s é n e k r e v e lá c ió ja á ll itt is a k o m m u n ik á c ió s lé tv is z o n y k é n t te m a tiz á lt sz e re le m é lm é n y m ö g ö tt. A p o sz tm o d e m iro d a lm i-m ű v é sz e ti s z e m lé le tfo rm á k ú g y ­ szó lv án v ilá g iro d a lm i té rs é g e k tő l fü g g e tle n ü l fe d e z ik fe l az ily e n é rte lm ű te x tu a litá s t

699

- m int a m ű vészi a lk o tá s cé ljá t és v é g ső o k át. H iszen A d so reflexió i v ég ü lis a „ fe l­ toluló sz a v a k " jelen tésén ek elm ozd u lásáb an ta lá ln a k rá a szem ély iség léth ez- és ön­ m ag áh o z v aló viszo n y án ak új ta rta lm a ira . A „lin g u istic tu rn " iro d alm a v alób an nem a v ilá g ún. lek ép ezésére, m ég csak nem is fik tív v a ló sá g o k lé tre h o z á s á ra irán yu l, h a­ nem k ifejezetten textu ális v ilá g o k a t a k a r terem ten i, ahol a szó ö n m a g a term észetes k ö zegéb en m a ra d , s jelen tése ú g y sok szo ro zó d ik m eg , h o g y első so rb an az őt lé tre ­ h ív ó ak tu ális irod alm i d iszk u rzra von atk o zik v issza. H a a m a g y a r iro d alm i p osztm o­ d e m k ap csoló d ik v alam ib en az irán y zat eu ró p ai m in táih oz, b izo n y ára n em az olyan ese tle g e s é s a v ilág k ép ro k o n ság a szem p on tjáb ól irre le v á n s m otívu m ok on k eresztü l, m in t a szó rak o ztató m esélést k ü lön b öztető jeg y k én t felfed ező T em e si-re g é n y . A P o r­ ban u gyan is ép pen an n ak a m ély p oétik ai (te h á t: v ilág szem léleti) d ilem m án ak n in ­ csen n y om a, am elyb en a „ g ra n d r é c it" , a n a rra tív tu d ás elleh etetlen ü lése28 és a vi­ lágról v aló m esélés g y ö n y ö rk ö d tető esztétik ai fu n k ció ja k ö zti ellen tm o n d ás m eg teste­ sül. (A rózsa neve p o étik ai „ tr ü k k je " - h a szab ad íg y m on d anu n k - ab ban van , hogy m iközb en látszó lag m eg v aló sít e g y h ag y o m án y o s n a g y ep ik ai elb eszélésfo rm át, rá is m u tat a „ g ra n d r é c it" s z é th u llá sá ra : a „ g ra n d r é c it" o lv asásm ó d jáh o z szok ott b efo g a­ dónak u gyan is a m ű v ég ered m én y b en nem k ínál ún. id en tifik áció s m in ták at. Ilyenek nélkül p ed ig „ g ra n d r é c it" e g y á lta lá n nem jö h et lé tre .) A z újab b m a g y a r epik ában tu lajd on k ép p en csa k E sterh ázy re g é n y írá sa k ö tő d ik olyan m é rté k ig a p o sztm od em textu alitásh o z, h o g y m ű vein ek „ v ilá g a " az ak tu ális n yelvi m eg v aló su lás k özeg étő l elv á la sz tv a e lv ileg m á r nem rek o n stru álh ató . A z olvasó ren d elk ezésére álló leh etséges ta p a sz ta la ti v ilág m o d ellek re ez a s z ö v e g té r és jele n té sv ilá g v aló ság an aló g úton nem v o n atk o ztath ató . „ A k a r m ód i, a k a r á s a ta g , nem félek m egg y ó n n i, a szók n ékem leg erő sb tám aszo m , ezen sok élem ed ett szók, tű n t m o n d a t-ra jz o la to k , h ó tt fé rfia k szájá­ búl frö csk ö lh ető u jjo n g áso k , szók, m ik olly v ilág b ú i v aló k v o ln án ak az m iben - ré m ­ lik in n ejt - szinte az v a la m eg , m i bennem h eán y . . . " - a Tizenhét hattyúk, m ely ­ ből ez a részlet szárm azik , a z é rt k ü lön leges esete a z ilyen „ v ilá g k é p z é sn e k ", m ert az an ak ro n isztik u s n yelvi „ té r " k ijelen tései e g y ú tta l e g y „le h e tsé g e s v ilá g " után kép zé sé t sem z á rjá k k i, s (töb b jelen tésű ) k o n tra sz tív v iszo n y t terem ten ek a tö rtén et vi­ lágszerű, illetv e szövegszerű elb eszélh ető ség e k ö zö tt. A p o sztm o d em n y elvk özp on tú ­ ság, a v ilá g sz e rű t a te x tu á lissa l v isszaszo rító e ljá rá s azon b an ú g y e rő síti m eg a szó je lk a ra k te ré t, h o g y eg y id ejű leg m ég sem tek in ti azt h ely ettü n k b eszélő ab szolú t lo g oszn ak . A szó a h aszn álatb an m eg v aló su ló jelen tés letétem én y ese itt, ám rö g zített és álland ósu ló jelviszo n y n élk ü l, m ivel a m ű vészi n y elv c s a k a p erfo rm atív (a m á s­ ság -elv ű ) a lk alm azás rév én m a ra d h a t az alk o tó b irto k áb an .29 E g y értelm ű b b en m u tatk o zik m eg a te lje s, z á rt re p re z e n tá ció ra épülő jelh aszn á­ la tta l szem b eford u ló m ű vészi m a g a ta rtá s felérték elése an n ál a B a rth e s-n á l, ak i a m ű ­ vészi cselekvés k ritik ai é rte lm é t is ilyen n y elvim m an en s tén yező n ek te k in ti: „ A kiasz szifik áció m e g v á lto z ta tá sa , a b eszéd elm o zd ítása a h elyéről - an nyi, m int fo rra d a l­ m at c s in á ln i"30 A p osztin d u sztriális tá rsa d a lm a k jelen legi h ely zetén ek leírásáh oz m int láttu k - L y o ta rd is n y elv elm életi k on stru k ció k h o z fo ly am o d ott. D e ta lá n m ég tan u lság o sab b az a m ű v elet, ah o g y an a p o sztm o d em szitu áltság o t v ezeti v issza az ún. „n a g y e lb eszélések " széth u llására. L y o ta rd ab ból indul k i, h o g y m ind en n ag y k o r­ szak ren d elk ezett a „ g ra n d r é c it" id en titás- és n o rm ak ép ző fo rm áiv al, m ely ek szinte m o d ellszerű en m e g h a tá ro z tá k a re fe re n s (az elb eszélés m ind en kori tá r g y a ) további é rtelm ezh ető ség ét is. H a a „ n a g y e lb e sz é lé s" tá r g y a az in d ivid u um v o lt, a k k o r abban az értelem b en , h o g y an n ak m eg v a ló sítá sa csa k a k o r e n a g y elb eszélésén ek m in tá já ­ ra tö rté n h e te tt m eg , de ha ép p en ség g el e lté rt attó l, m a g á t a m in tát nem é rv é n y te le ­ n íth ette. A „n ag y elb eszélésb en " ilym ód on e g y fa jta n a rra tív tu d ás te ste sü lt m e g , m ely - a v ilá g elb eszélh ető ség én ek e g y sé g e síte tt k om p eten ciái k ö v etk eztéb en - nem szo­ ru lt leg itim izáció ra. A z eg y ség esíth ető ség a la p ja az, h ogy a társad alm i k om p eten ciák m ég d efin iálh atók , h iszen m a g a a „ n a g y elb e sz é lé s" ta rta lm a z z a az összp ersp ek tív a létreh o zh ató ság án ak k rité riu m a it. A tá rsa d a lo m ren d je e z é rt tu lajd o n k ép p en az elb e­ szélésp ersp ek tív ák szerv esség b en ölt fo rm á t.31 M in th o g y azon ban a p o sztm o d em k o r­ szak nem ren d elk ezik ilyen id en tifik áció s m in ták at kín áló „n a g y e lb e sz é lé se k k e l", a leg itim áció m a g a is k érd ésessé v álik . M íg a „n a g y e lb eszélések " szem léletfo rm ák at

700

k ö zv etítettek , ad d ig a p o sztm o d em k o rsz a k csa k a n y elv játék o k lo g ik á já v a l teh et szert k o rszerű leg itim áció s sz e m lé le tfo rm á k ra : a leg itim itás a n y elv i játék n ak válik tá rg y á v á , re fe re n sé v é , m e rt a z ún. n a g y „ e g é s z " áttek in th ető ség éh ez n in csen ek m á r kész m intáin k és m od elljein k . H a m árm o st a m ű alk o tást a társad alo m b an leh etség es leg itim áció s m ód o zato k esztétik ai fo rm áján ak tá rg y ia su lá sa k é n t értelm ezzü k , a k k o r é rth e tő v é v álik , m iért v an olyan szo ro s k a p cs o la t a p o sz tm o d e m h ag y o m án y k eresés, ille tv e a z eg y ség es á b rázo iásp ersp ek tív ák at elu tasító , d ezin teg rált, e k lek tizáló, sőt, m ű fajn élk ü li m ű esz­ m én y k ö zö tt. A p o sztm o d em elm életek u g y an is a z t á llítják , h o g y szerv es v ilá g e g é sz ­ k ént m eg jelen ített tá rg y ia s s á g csak o tt létezh et, ah o l a v ilág k ép ek v a lam ely m érték ű k ö zö sség e axio m atik u s ren d szerk én t b izto sítja az e tá rg y is á g b a fo g la lt ü zenet é rth e ­ tő ség ét. A m ik o r azon ban ennek a v ilág eg észn ek egészként v aló értelm ezh ető ség e m a g a válik k érd ésessé, a m ű alk o táso k o ly an v ilág o k felé n yíln ak ki, am ely ek csu ­ pán a szö v eg térb en gon d o lh ato k el, m e rt a m eg lév ő k ond íciók értelm ezésén ek nin­ csen ek létező fo rm ái. A m on d h ató ság és a k özö lh ető ség v á ls á g a a n y elv h aszn álat k ülönböző fo rm áiv al v a ló k ísérletezésh ez v ezet, u g y an ak k o r o ly an tö rté n e ti szem lé­ letm ód ok felelev en ítéséh ez is, am ely ek ren d elk eztek a „ n a g y elb eszélésb en " m e g ­ testesülő ren d n yelvi ek v iv alen seiv el. E lső so rb an p ersze a stílusban, a m od alitásb an , a v aló ság h o z k özelítő esztétik ai je lre n d sz e r lo g ik ájáb an m e g ő rz ö tt látásm ó d o k azok , am elyek k el szám o s p osztm o d ern a lk o tá s p ró b ál p árb eszéd et k ezd em én yezn i. A z ilyen p oétik ai d ialó g u s, a stílu sfo rm ák k ev ered ése azon b an - m ely Jo y c e -tó l P y n ch on ig, E c o -tó l E ste rh á z y ig az eg y ik legszem b eö tlő b b je g y e az új ep ik án ak - n em e g y s z e ­ rűen m ú ltb afo rd u lást jelen t. Sokkal inkább az iro d alo m n y elvén ek a m a ak tu alizálh ató ság át b izon yítja, am ely az esztétik ai je lfo rm á k k ö tetlen ség éb ő l, n em -rö gzíth ető voltáb ól k ö v etk ezik . O ly an au to n ó m iáb ó l, m ely n in cs referen sh ez k ö tv e, ám m e g ­ h atáro zatlan u l m é g is ta rta lm a z z a a referen sek széles k ö ré t, m ivel bennük - a nyelvh aszn álat m ó d jáb an — a referen sek h ez v aló e sz tétik ai-v ilág szem léleti v iszon y v a la ­ m ely fo rm á ja tá rg y ia su lt. Ily en érv én y es és létező iro d alm i szem léletfo rm ák összjáték ak én t azu tán igen ö sszetett textu ális „ v a ló s á g o k " h ozh atók lé tre , m ely ek az irod alm i v ilá g te re m té s (tö rtén eti) szab ály ai szerin t form áló d n ak m eg , s íg y alk o tn ak im m ár csak az iro d alm iság jelk ö zeg éb en értelm ezh ető jelen tések et. N em v a ló s á g a n a ­ ló g m ódon, h anem a je lre n d sz e r k ia la k íto tta n y elv i je le n té s té r m e g so k sz o ro z á sá v a l: nem valam iféle szö v eg fo rm áb an m e g je le n íte tt „ lá tv á n y t" v a g y „ v ilá g s z e le te t" k ö z­ v e tít ily en k o r a szö v eg , h an em o lyan p o étik ai ú tm u tatáso k at ad, am elyek a z olvasói tap asztalatb an felh alm o zo tt (társíth ató ) k ép zetek et e g y n em -in te g ra tív , k ö zép p o n t­ m en tes, a k ü lv ilág ren d ező elv eitő l fü g g etlen lo g ik a szerin t ren d ezik ú jra . N em a v aló szerű ség p a ra d ig m a tik á ja , h an em az esztétik ai jelen tésv ilág ed d ig n em ta p a sz ­ talt m ódon szabad és egyéni k ite rje sz th e tő sé g e teszi leh ető v é a ta p a sz ta la tisá g h a­ tá ra in a k p o sztm o d em tú llép ését. M in d en ek előtt azzal, h o g y a p osztm o d ern ség a n yelvi m e g fo rm á ltsá g m ó d já t minden más p oétik ai tén yezőh öz k ép est feltétlen és első d leg es jelen tő ség g el ru h ázza fel. E z é rt fé r m eg P yn ch on reg én y eib en szám talan , eg y m ással stílu sb an -v ilág érzék elésb en o ly k o r h o m lo k eg y en est szem b en álló elb e sz é ­ lésfo rm a, s u g y a n e z é rt - m e rt a fik ció első so rb an sz ö v eg teret és nem való ság illú zió t hoz létre — lép h et fel E ste rh á z y n á l élő szerep lők én t M ik száth , K o szto lán y i v a g y C sáth G éza, d e u g y an ezért re fle k tá lh a t e g y X IV . század i tö rtén etb en E c o elb eszé­ lő je is L y o ta rd tételeire. M in d ebb ől az k ö v etk ezik , h o g y a p o sztm o d em iro d alm iság nem tek in ti a m ű­ a lk o tá s létfeltételén ek v alam ely , a m ű m ö g ö tt ep isztem o ló g iai szu bjek tu m k ént k ir a j­ zolód ó szem ély iség m e g lé té t, aki m in teg y a m ű k ö zv etítette ü zen et „k iin d u ló p on tja­ k én t" v o ln a értelm ezh ető . H a a p o sztm o d em m ű alk o tásb an az a lak ítás épp a rr a irányu l, h o g y k iz á rja a „k i b e s z é l? " k érd ésén ek m eg v á la sz o lh a tó sá g á t, az azt jelen ti, h ogy a m ű -szu b jek tu m h elyén csu p án stru k tú rák , p a rad ig m ák , op pozíciók é s szö v eg ­ im m an en s p oétik ai v iszo n y lato k ren d szerét találju k . A zaz, o lyan je lfo rm á k a t, am e­ ly ek nem a tá rg y ra irá n y u lts á g értelm éb en szerv ező d tek stru k tú ráv á, h an em a szövegk ö ziség lo g ik á já t k ö vetik . A p oétik ai je lfo rm á k k ö zv etv e sem a v a ló s á g ra , hanem e g y m á sra v o n atk o zn ak , m e rt a csu p án jelek k el h o zzáférh ető v a ló sá g jelein ek je le i­

701

k én t h o zn ak lé tre esztétik ai je le n té st. A z esztétik ai á tfo rm á ltsá g v iszo n t - az ir o ­ d alom é s a m ű v észetek n y elv i-tö rtén eti létm ó d ja k ö v etk eztéb en - elk ép zelh etetlen az in te rte x tu a litá s elve n élkül. B árm ely új esztétik ai jelh aszn álat csa k a h agy o m án y m ag áb an fo g la lta k o n ven ciók ú jra é rte lm e z é sé v e l szerezh et érv é n y t m a g á n a k , illetv e c s a k e k onven ciók h oz k ép est m inősü l ú jn ak , ism ertn ek v a g y p edig m eg h alad o ttn ak . A z irod alm i je lre n d sz e r e z é rt soh asem szü n teth eti m eg ö n m ag a in te rte x tu á lis felté te le z e ttsé g é t. A m ű alk o táso k n yelv én ek e z az á lta lá n o s o n to ló g iai a d o ttsá g a a z é rt k e rü lh e te tt a p o sz tm o d e m m űv észetszem lélet k ö zép p o n tjáb a, m e rt a k lasszik u san ta p a sz ta la ti és ra cio n á lis ta rta lm ú é n -v ilág -v iszo n y h ely ett a je le k re v aló rá u ta ltsá ­ g o t tek in ti a k o r alap élm én y én ek . T an u lság o s, h ogy a ren d és a k áo sz k ép leteit szem b esítő E c o -re g é n y csak ab ban az áb rá z o lá si ré te g é b e n k elti az o rg an ik u s elb e­ szélés lá tsz a tá t, am ely b en a szó a u to ritá sá t fen y eg ető v eszély e lh á rítá sa a szüzsé tá r g y a (J o rg e u g y an is m in d en k it m e g ö le t, ak i e lv ile g h o zzáférh et a másfajta szót m e g te ste sítő ariszto telészi k o m ik u m -elm életh ez). A z eg ész m ű u g y a n a k k o r m égsem bűn özés és p o litik a e g y b efo n ó d o ttság át, s n em is az ellene v ív o tt h a rc o t h an g sú ly o z­ z a, h an em azt, h o g y a szó au to ritá sá t csak a másik szó h a ta lm a tö rh eti m eg . A m á ­ sik szóé, m ely új é n -v ilá g -v is z o n y t te re m t. E n n ek az értelm ezésn ek azon b an csak az a z o lv asó ju th a t a b irto k áb a, a k i nem a tö rtén etszerű ség eszk ö zjellegű je lfelfo g ását k ö v eti, h an em eleg et tesz a m ű h an gsú lyos helyein ad o tt p oétik ai ú tm u tatáso k ­ n ak. A d so u g y an is Já n o s ev an g éliu m át idézi elb eszélése k ezd etén („K ezd etb en v o lt a Szó, és a Szó Isten n él v o lt, é s Isten v o lt a S z ó ."), a k é z ira to t p ed ig a k ö vetk ező m o n d attal z á rja l e : „A z eg y k o ri ró z sa m á r csak n evéb en á ll itt, nekü n k csak a p usz­ ta n ev ek m a ra d n a k ." A szó ra, a n ev ek re (jelek re) v aló rá u ta ltsá g g a l szem k özt A ró­ zsa neve teh át a n om in ális o lv asást tek in ti a jelen tés m eg fe jth e tő sé g e feltételén ek . A zt a b efo g ad ásm ó d o t, am ely n em a „ fü g g ő le g e s " irán y ú jelviszo n y t (a dolgok rö g ­ zíte tt je lö lé s é t), h an em a „ h o riz o n tá lis" in te rte x tu a litá st, a z a z a v ég telen lán co lato k ­ b a ren d ező d ő je lsz e rű sé g e t k ö v eti. V a g y is v ég ső so ro n a G ertru d e S tein -féle au tore fe re n c ia e lv é t; a ro se is a ro se is a ro s e is a ro se . . . A z in te rte x tu a litá s elv e, a szöv eg ek k ö zö tti h a tá ro k m eg szü n tetése teszi lá th a ­ tó v á azu tán an n ak a fo ly am atn ak az e re d e té t, am ely et n álu n k k ezd etb en n ém i m e g ­ rök ön y ö d éssel észlelt (ha fe lism ert) a k ritik a : n ev ezetesen a jelö letlen id ézetek fel­ tű n ését, első so rb an E ste rh á z y és T an d o ri m ű veib en . N em is an n y ira a z é rt, m ert a p o sztm o d em ek lek tik u sság o t v a g y ú jszecesszion izm u st é re z te z a v a ró n a k , hanem a m ű alk o tás ún. e g y ed iség ét, z á rt é s m eg ism ételh etetlen v o ltá t v élte feloldódni az ilyen eljáráso k b an . A z ilyen id ézetm o n tázso k b an a szöveg k ö ziség n ek n em csak az az elve testesü l azon b an m eg , h ogy eg y etlen iro d alm i szöveg létm ó d ja sem engedi m eg a h ag y o m án y b an fo g lalt k o n ven ció figy elm en k ívü l h a g y á sá t, h an em a z is, h ogy a p o sztm o d ern m ű alk o tás m in teg y ö n m ag a k o rlá to z o tt h o rizo n tját p ró b álja túllépni m ás szöv eg ek és m o d alitáso k szem léletfo rm áiv al. S m in teg y rájátszásszerű en é rt­ h ető v é ten n i azt, am i a z ad o tt m ű k érd ező h o rizo n tjáb ó l és a ren d elk ezésére álló esz­ k özök k el m e g ra g a d h a ta tla n . H o g y a m o st k im on d ott szób an az ő t m eg elő ző szó is b eszél, o lyan alap v ető ta p a sz ta la ta a p o sztm o d em iro d alm iság n ak , am elly el g y a k o r­ la tila g p o étik ai ú ton tu d ta ú jra fo g a lm a z n i a h agy o m án y h o z v aló v iszo n y át. A m ik or azt h ird eti, h o g y v o ltak ép p en m ind en irod alm i szöveg in te rte x tu á lis je le n sé g , és m int je lren d szer, v alam ely értelem b en m in d ig a re fe re n s, a k k o r nem első so rb an a m űbeli v ilá g m eg a lk o tá sá n a k esztétik ai lo g ik á já t a k a r ja elh atáro ln i a v ilá g n em -esztétik ai k ifejezh ető ség étő l (n oh a azt is ), h anem o lyan értelm ezési h o rizo n to t te re m t, m elyben - ellen tétb en a k lasszik u s m o d ern ség g el és a z av a n tg a rd e -d a l - a p o sztm o d em m ű v észet ö n m ag a tö rtén eti fe ltételezettség ét ism eri el. É p p ellen tétb en az olyan n i­ v elláló és e g y sz e rű sítő értelm ezések k el, am ely ek id eo ló g iak ritik ai n ézőpon tb ól az e g ész p o sz tm o d e m t a tö rté n e tisé g felfü g g esztő jén ek , te h á t re tro g rá d és k o n zervatív irán y zatn ak lá tjá k : „ . . . a tö rtén elem elv esztése m indennek m ind en nel v a ló egy id ejű ­ ség ét je le n ti; a p o sz tm o d e m tu d at nem ren d elk ezik szám o ttev ő id ő h o rizo n ttal, n y u g ­ talan u l leb eg jelen és m últ k ö z ö tt; esztétik ai fo rm á it p ed ig v á lo g a tá s n élk ül szedi össze a k u ltu rális h ag y o m án y k ép zeletb eli m ú z e u m á b ó l."32 A stílu s ek lek ticizm u sáh o z u g y an is n em az a re fe re n ciá lis jelh aszn álat (m elynek

702

az ön m ag át tem atizáló szö v eg az e g y ik leg g y ak o rib b iro d alm i m eg v aló su lása) v e z e t: a tö rtén eti szem léletfo rm ák at id éző szö v eg ek m int id ézetelem ek a p o sztm od ern ír á s ­ n ak éppen a z t a feltételezettség ét fejezik k i, h o g y a jelen tésalk o tás m ag a is tö rté n e ti term észetű m ű v elet, h ogy a z id ézett szöveg ép pú gy m eg v álto zv a k erü l ki az irod alm i p árb eszéd b ől, m int az őt felid éző -létreh ív ó p oétik ai g esztu so k jelen tése. N em a tö r­ tén etiség et felfü gg esztő eg y id ejű sítés v a g y p árh u zam o sítás, h an em a tö rté n e tile g p refo rm ált jelen tések ú jszerű k o m b in áció ja és o ly k o r elk á p rá z ta tó ö sszjáték a itt e sa ­ já to s a lak ítás c é lja : a z, h o g y a d ialógu sb an a h ag y o m án y is m ásk én t, m ásság k én t szólalhasson m eg . A p o sz tm o d e m iro d alm iság ezzel nem csak az iro d alm i szöv eg ek tö rtén eti létm ó d ján ak a d ja m ind en ed d ig in él exp lik áltab b - h iszen k ö zvetlen ü l szö­ v eg testek á tv ételév el szem léltetett - b izon yíték át, h an em eg y ú ttal e h ag y o m án n y al szem k özt p ró b álja ö n m a g a tö rté n e tisé g é t is m eg h atáro zn i. A „ b a ck to the fu tu re " különös k é tirá n y ú sá g á t szögezi szem b e a z ab szolú t jelen b eliség av a n tg a rd e illú zió­ já v a l: a m últ érték ein ek b irto k lása n élk ül n em lá t esély t a n y ito tt jö v ő v e l v aló szem b en ézésre. A p oétik ai alak ításb an azu tán e szö v eg terem tő e ljá rá so k n a k o ly an széles sk á ­ lá ja jelen ik m e g , h ogy a v ég p o n to k m e g jelö lésév el is n eh ézségein k tám ad h atn ak . H a azo n b an elfo gad ju k a z t a té te lt, m ely szerin t „ a n em -referen ciális m ó d sz e r nem h ozhat lé tre o lyan jelen tések et, am ely ek tú llép n ek a szö vegen , v a g y tú llép n ek a szö­ vegb en tü k rö z ö tt írás fo ly a m a tá n "33 - a k k o r az Ulysses v a g y a Finnegan's Wake v i­ lág án ak k ü lső v o n a tk o z ta th a ta tla n sá g á tó l a jelen tésk ép zés leh etetlen ség ét d em on st­ ráló m ű vek ig o lyan ta rto m á n y áll elő ttü n k , m elyben a szöveg és tö rté n e t m e g k e ttő ­ zésétől a cse ré lh e tő szö v eg b etétek en , a k ü lső és belső rá já tsz á so k o n , a z ö n m a g á t re flek táló -tü k rö ző stru k tú rán á t a je le n té s p erm u táció ján ak legk ü lön féléb b v á lto z a ta iig so rak o ztath ato k fel o lyan alk o tó k m ű v ei, m int Jo h n B a rth , R o b b e-G rillet, H an d k e, B oth o S trau ss, T h om as B ern h ard , Ita lo C alvin o, B o rg e s, B uto r, Jo h n H aw k es, B a rth elm e, V o n n egu t, N ab o k o v v a g y E lfrie d e Je lin e k stb. A z a re fe re n ciá lis szö v eg alk o tás m od ellérv én y ű p éld ái közül aligh an em külön is k i k ell em elnü n k T h o m as Pynch on re g é n y írá sá t. N em csak m int a p osztm o d ern e p ik a e g y ik m eg h a tá ro z ó irán y zatán ak rep rezen tán sáét, de ú g y is, m in t a m o d e m v ilág iro d alo m eg y ik leg talán y o sab b alak ­ ján ak ed d ig i életm ű vét is. (A P y n ch o n -reg én y ek b en felh alm o zo tt a n y ag - és in fo rm á­ cióm en n yiség, b eleértv e eg észen sp eciális szak ism eretet igén ylő m o tív u m o k at is, azt a k érd ést is fö lveth etn é, v ajo n e g y etlen a lk o tó v al, s nem v alam ily en alk o tó i team m el van itt az o lv asó n ak d o lg a - b á r m indennek a szö v eg m int ab szo lú t iro d a lo m tö rté ­ n eti tén y felől aligh a v an je len tő ség e. H a csak an nyi n em , h o g y a p o sztm o d em k orszak b an a k á r az alk o tó ró l v allo tt fo g alm ain k at is á t k ell m jd értelm ezn ü n k .) A k áosz „ re n d jé t" az are fe re n ciá lis szö v eg alk o tás szám os v á lto z a tá v a l m eg jelen ítő P y n ch o n -reg én y ek o lyan diffúz v ilá g b a v e z e tik be az o lv asó t, m elyb en b á r szám olatlan u l és a véletlen lo g ik á ja szerin t lép n ek szín re a szerep lő k (a m ag u k e g ész m ik ro v ilág áv al) - a lab irin tu s-szerű en tö b b szö rö zö tt, irán y talan cselek m én y m inden v aló ság elem év el eg y ü tt is csu p án o ly an „ v a ló s á g o k a t" h oz létre, am elyek n ek csak a szöveg te re m te tte b első ö sszefü g g ések k ölcsö n ö zn ek jelen tést. A szöveg h atárain túl értelm ü k et v esztik ezek a z összefü g g ések , a hősök re fe re n ciá lis jelen tésh o rd o zó k ­ ként nem a zo n o síth ató k : v ilág u k csu p án a m űben k elh et életre. A Gravity's Rainbow h ősei k ö zö tt - ak ik e g y fö ld alatti ra k é ta e lh á rító é s k ís é r­ leti állom ás lak ói - a fen y eg etettség é s a k isz o lg á lta to ttsá g k ö v etk eztéb en m inden leh etség es em b eri v iszon y csa k elto rzu lt alak b an k el életre - m elyek v á lto z a ta i a k om m u n ik áció elleh etetlen ü lésétő l a m ásik e m b e r au to n ó m iáján ak te lje s é s m e g ­ alázó m eg sem m isítéséig terjed n ek . A m ű főh őse, b izon yos T y ro n e S loth rop , ak i az elő rejelezh etetlen v á ra tla n sá g g a l b ecsap ód ó V 2 -k elh á rítá sá n a k m ó d o zatait k u tatja, eg y k ülönös, a g ra v itá ció tö rv én y eit m eg v á lto z ta tó k észülék u tán n y om ozva m ag a is eltűnik e lő lü n k : n em csak reg én y alak k én t, de a m ű lab irin tu sv ilág án ak p oétik ai o rien táció s p o n tjak én t is m eg v o n v a az o lv asó tó l a tö rté n e tsz e rű tá jé k o z ó d á s le h e tő ­ ségét. D e a m ű értelm ezh ető ség én ek szám o s m ás o ly an jelzése is v an , am e ly a m e g ­ fejtést n em is eg yed ü l m a g á ra a Gravity's Rainbow-ra k o rláto zza, h anem a P ynch on m ű vek a lk o tta k o n tin u itásra figy elm ezteti az o lv asó t, m int a z in te rte x tu a litá s eg y ik

703

sajáto s e s e té re . N em v életlen u gyan is, h o g y a Gravity's Rainbow v ezérm o tív u m a, a V 2, m in t a m ű k ü lö n ö s, „feelin g o f being a f te r " (tip ik usan p o sztm od ern ) h an g u la­ tán ak v ég ső o k a, eg y ú ttal P y n ch o n előző - a N ew Y o rk -i szen n y csato rn ák v ilá g áb an játszó d ó - re g é n y é re , a V -re u tal v issza, m in t az új m ű előzm én y é re . (É s bizonyos értelem b en m int in te rp re tá lh a tó sá g á n a k e lő fe ltételére is.) S ek özüen a re g é n y re n d ­ k ívüli ö sszp o n to sítást igén ylő szö v eg e tele v an o lyan tö b b irán y ú an v o n atk o ztath ató k ijelen tések k el, am ely ek n em csak n élk ü lözh etetlen elem ei az ak tu ális n arratív u m n ak , de e g y sz e rre a „ tö rté n e ts z e rv e z ő " elvek felism erését elő seg ítő ú tm u tatásk én t, sőt, az elb eszelő elv o n t bölcseleti n ézeteik én t is é rte lm e z h e tő k : „ A k o n tro ll belülre van á t­ h elyezve. A z e m b e r nincs töb b é a r r a k én y szerítv e, h o g y tétlen ü l szen ved jen o lyan e rő k tő l, am ely ek k ív ü lrő l jön n ek - ah o g y a szél fúj . . . M in th a . . . ( . . . ) A belülre k erü lt k o n tro ll e g y b efejezett tén y elism erését je le n te tte : a z t, h o g y szak íto ttato k Isten n el. Á m a h ely ére e g y n ag y o b b és veszély eseb b illú ziót á llíto tta to k - a k ontroll illú z ió já t: »A előidézi B -t.« E z téved és. A b szo lú t tév ed és. Senki sem idéz elő sem ­ m it. A d o lg o k e g y szerű en csa k tö rtén n ek . A é s B n em létezn ek , csu p án o lyan ré sz e k ­ nek a n ev ei, am ely ek n ek v aló jáb an elv álaszth atatlan n ak k ellen e len n iök . . . " A p o sztm o d em szö v eg alk o tásb an azon ban n em csu p án a z elb eszélő eg y ség ek sa­ játo san k ö tetlen h ely zete teszi leh ető v é e g y es k ijelen tések érv én y én ek v á lto z ta th a tó ­ ság át. M in th o g y az ilyen típusú szö v eg ek n in csen ek aláren d elv e a ta p a sz ta la ti v ilá g ­ é rte lm e z é s lo g ik á já n a k , sőt, o ly k o r a n y elv i-szem an tik ai h e te ro g e n itá st m a g á t e m e­ lik szab álly á (B arth elm e, B a rth , B oth o S trau ss, B ien ek ), n em ren d elk ezn ek olyan p o étik ai in te g rá ló elv ek k el, am ely ek a h ag y o m án y o s elb eszélés ep ik ai fo ly am atszerű ségét b izto síth atn ák . Itt az e g y b efü g g ő , v a lóságillú zió s v a g y v aló ság an aló g foly am at h ely ett o ly an m e ta fo rik u s-fra g m e n tá ris, v a g y éppen a le a to rik u s szerk ezetek lépnek fel, am ely ek et esetleg ism étlő d ő /cserélh ető sz ö v eg eg y ség ek , m e ta te x tu á lis tip o g ráfiai jelek v a g y ép pen (a d iszk o n tin u itást m eg testesítő ) id ézetek ta g o ln a k ré sz e k re . A m e g sz a k íto ttsá g , a k ih ag y ás, a „ v a k m o tív u m ", az állan d ó re ta rd á lts á g és cen tru m n élk üliség m ind an n ak jelzései, h ogy ezek a szöv eg ek a d ezin teg rált elb eszélés n y el­ vén tá rg y ia s ítjá k a z t a k o rélm én y t, h ogy m ag a az elb eszélh ető ség v á lik k érd ésessé ak k o r, a m ik o r az a z id őb eliség n em ra g a d h a tó m eg , m elyben az individuum ön azo­ n o sság a, m int tö rté n e t, létrejö n . A z elb eszélh etetlen sors m ö g ö tt nin cs id en titás, m ert csak a z o rg an ik u san felépü lő lé t tag o lh at és te h e t e fo ly am at v é g á lla p o ta felől „ fo ­ ly a m a ts z e rű v é " b árm ely eg y m ásu tán iság o t. A szem élyiség helyén c s a k o lyan „ü res h e ly " tá ru l elén k , am ely ig b á r elh ato ln ak a k ülönb öző h atáso k , ám n em létreh o zzák , h anem d e ce n trá lta n és elem eire h u llv a h a g y já k h á tra a jellem et, a sz em ély iség et: m in te g y d isszem in ált jelleg éb en v ilá g ítjá k m e g azt az e g y e te m e s szu b jek tu m -k ép ­ z e te t, am ely oly fix p o n tja v o lt a k lasszik u s m o d ern ség em b erk ép én ek . O ly an sze­ m ély iség elv b úcsúzik el a p o sztm o d em ség iro d alm áb an , m ely a lin eáris ep ik ai szer­ k ezetek b en - a v alam iv é v á lá s értelm éb en - n em csak az elb eszélés célelvű ség ét b izto síth atta (fejlő d ésreg én y , n ev előd ési re g é n y ), h anem m ég olyan m ű vek b en is in­ te g rá ló tén yező m a ra d t, am elyek b en a cselek m én y m á r n em tö lth e tte be tö rté n e t­ k ép ző fu n k ció ját (Az eltűnt idő nyomában, A varázshegy, A tulajdonságok nélküli

ember).

* H o g y a z íro tt h ag y o m án n y al fo ly tato tt in te rte x tu á lis d ialógu s, a tö rtén etiség et lá tsz ó la g felfü g g esztő stílek lek ticizm u s és a z a re fe re n cia litá s (v ag y m int tá rg y v e sz té s, v a g y m int a szöveg ö n reflexió ja) m ind h an gsú ly o san szöveghez kötött p o étik ai-alak ítástech n ik ai jellem ző i a p o sztm o d em iro d alm iság n ak - a z é rt nem v életlen , m ert a z a v á lsá g , m ely re ezek a m ű v ek v álaszo ln ak , m a g a is a k om m u n ik áció s form ák v ilág áb an , a n y elv k érd ésessé v álásáb an jelen tk ezett. L étp ro b lém áv á v álása, on to­ ló g iai jelen tő ség e afelő l láth ató be, h ogy a létk érd ések felv eth ető ség ét a p osztm o­ d ern ség az én és a másik (a m á ssá g , az id eg en ség ) k om m u n ik atív v iszon yán ak fü g g ­ v én yek én t értelm ezi. (Iro d alm i alap k ép letei e z é rt leg tisztáb b an B eck ettn él lelhetők fel, ah ol a lé t e lő sz ö r jelen ik m eg eg y értelm ű en d ialo g icitásk én t, a lé t értelm etlen ­

704

sége n ála válik az elleh etetlen ü lt n y elv i k o m m u n ik áció „ ta rta lm á v á ” .) E z t a v iszon yt a p osztm od er n ség azo n b an n em v e ti a lá olyan o b jek tiv itáso k n ak é s szü k ségszerű ­ ségek nek , am ely ek e v iszon yon kívülről s z á rm a z ta tv a csa k tran szcen d en s jelen téssel em elh etők én és m ásság u n iv erzu m án ak tö rv én y eiv é. A d eisztik u s v ilág k ép ek elb ú ­ csú ztatása u tán , ú g y tű n ik , a p o sztm o d em k o rszak b an az individuum m int „ lan g u ag e an im al” éli át a század ford u ló elin d íto tta k rízis m ásod ik n agy h u llám át. A nyelvb e visszavon u ló iro d alo m szem ély iség k ép e e z é rt szü k ségszerű en v e z e t a szövegb en fel­ oldódó in d ividuum , a csak szövegp o zíció k én t értelm ezh ető szubjektum ren d k ívü l h a ­ tá ro lt altern atív áih o z. A le g itim á ció s elb eszélések széth u lltával leg feljeb b a „d ifféra n c e "-b a n m eg v aló síth ató ön azo n o sság p a ra d o x esély ét őrzi m á r csak ez a z em b er­ kép, m elynek p éld áit - n eg atív é rté k á llitá ssa l - oly g azd agon s o ra k o z ta tja a p oszt­ m o d em ség a fra g m e n tá ris fo rm ák tó l a n y elv i jelen tésk ép zés elvi ta g a d á sá ig . M in t általáb an a szö vegk özp on tú irá n y z a to k a t, ú gy a p osztm o d ern ség alk o tásait sem jellem zi a tém ák v a g y m otívu m ok jelk ép iesítő h aszn álata. H a m ég is van nak ilyenek , az o k eg y ik e ok vetlen ü l a tü k ö r-m o tív u m , m elyn ek főm űvéb en F o u cau lt ép p ­ ú gy k itü n tetett fig y elm et szen tel, m in t W im W en d ers Párizs, Texas cím ű film je, s je ­ len tésg azd ag m otív u m k én t ép p ú gy felb u k k an P ynch on n ál, m in t E ste rh á z y n á l. A tü ­ k ö rtech n ik ák lén y eg e - az alk alm azás fo rm áitó l fü g g ő en v á lto z o tt u g y an , de - á lta ­ lán osan a tü k ö rk ép és a tü k rö zö tt tá r g y azo n o sság án ak gon d o latáb ó l v ezeth ető le. S zám unkra e h ag y o m án y b ó l az az értelm ezésm ó d az érd ek es, a m ik o r a tü k ö rk ép (pl. a D o p p elg än g er-m o tív u m b an m eg testesü lv e) a k e ttő s id en titásn ak , a d o lgok m e g ­ k ettő zö tt jelö lésén ek eszk ö zév é v álik - m int a ro m an tik a id ején . E z a felfo g ás e g y ­ értelm ű en je l és je le n te tt o lyan k a p c s o la tá ra ép ült, m elynek p ro b lem atizálh ató ság a épp ab b ól k ö v etk ezett, h o g y kép és tü k ö rk ép , ego és a lte re g o (C h a m isso -n á l: em b er és árn y ék a) e lv ileg elv álaszth ató eg y m ástó l. A z a z : a je l nincs elv álaszth atatlan u l h ozzák ötve a jelen tettjéh ez, n oha azo n o sság u k m ásfelő l m é g is k étség b ev o n h atatlan . A D op p elg ä n g er-m o tív u m tü k ö r-lo g ik á ja volt lén yegéb en az első k ísérlet (eltek in tve a z A m p h y trio n -féle azo n o ssá g -lá ts z a to t k eltő tech n ik ák tó l), m ely a jelszerű en m e g ­ k ettő zö tt id en titásb an m élyeb b létfilo zó fiai jelen tést fed ezett fel. V aló jáb an ezt a h ag yom án yt fo ly ta tta a k lasszik u s m o d ern ség is - am en n yib en a tü k ö r-m o tív u m M allarm én ál is a m élyeb b é s ig azab b v aló ság o k n ak , azo k m eg ism erésén ek v o lt szim ­ b ólum a. H o g y a p o sztm o d em ség rá ta lá lt e rre a h ag y o m án y ra, az az id en titásv esztés­ re m int k o rélm én y re v ezeth ető vissza. A p o sztm o d em ép ítészet v a g y a film m égis m ás jelen téssel h aszn álja e z t a m o tív u m o t, m int az iro d alo m . A z előb b iek nél a tü k ö r inkább e lh á rító -tá v o lsá g ta rtó , a k ü lön b özést fen n tartan i h iv ato tt „ k ö z b e ik ta to ttsá g " eszk öze (Jo h n P o rtm a n : Bonaventura Hotel, Los A ngeles; W e n d e rs : Párizs, Texas), A z irodalm i p éld ák azon ban inkább a v aló ság és (tü k ö r)k ép e ú jszerű eg y b e o lv a d á sá ­ n ak felism erését szem léltetik . P ynch on V -jéb en a k am asz M é la n ie a z é rt a k a r - a tü k ö r seg ítségév el - ö n m ag a v o y e u r-jé v é váln i, m e rt e fu rcsa ön k ettőzésb en (ön m a­ g a m ásság áb an ) fedezi fel ö n azo n o sság a tá r g y ia s íth a tó s á g á t: „S zü k ség v an , ú g y lá t­ szik, eg y v a ló sá g o s v o y e u r-re , h o g y teljessé teh essü k azt az illú ziót, h o g y a tü k ö r­ k épek v aló b an m ag u k a publikum . A m ásik e m b errel közösen - ta lá n a tü k ö r által is m eg so k szo ro zv a - eléri a b e te lje sü lé st; m e rt a m ásik is az ő s a já t k ép m ása. O lyan , m in t eg y nő, aki csak a z é rt ö ltözk öd ik , h ogy m ás nők m eg cso d álják és b eszéljen ek ró la : az irig y sé g ü k , a su tto g ásu k , té to v a cso d álk o zásu k - ez m in d az ö v é. E z v a la ­ m en n y i: ő ." N oha P yn ch on n ál is lá th a tó , h ogy a tü k ö rk ép b e o lv ad ással elérn i k ív án t ön azon osság e g y im ag in áriu s szinten létezik csu p án , ism ét an n ak jelzése tűnik itt elénk, h ogy az id en titás a p o sztm od ern b en m in d ig csak a m ásság álta li v a la k iv é v álásk én t k ép zelh ető el. D olog és tü k ö rk ép e g y b eo lv ad ása, m int a (p o sztm o d em ) írásm ó d p erfek ció ját su galló m otívu m jelen ik m eg E sterh ázy n ál is : „ É s m o st m á r v alób an leesik a tálca, m o st m á r ig e n ! N em , n em ez tö rtén ik , m e rt az u tolsó p illan atb an sik erü l az in asn ak az eg ész tá lc á t fajd o stu l, m ind en estü l lap osan az e g y ik falitü k örh öz n yom n ia. F a jd k ak aso k és tü k ö rk ép ü k e g g y é v áln ak . S ott áll a k u rfü rst jo b b á g y a , h a ja izzad tan tap ad h o m lo k á ra, és h an g jáb an k ülönös, őrü lt triu m ffal k iá ltja : M E G V A N ! M E E G -V A -A N !" (Ágnes) M in th o g y a fajd k ak assal eg y en sú ly o zó lak áj író , a triu m fáló

705

szem ély p ed ig m a g a az elb eszélő, n y ilv án v aló , h o g y a z ep izód n ak a lle g o rik u s töb b ­ letjelen tése v a n : k ép m ás és tá rg y , jel és jelen tett azon osu lása az a lk o tá s terem tő p illan ata, m e rt m ind en m ű vészi létreh o zás v ég ső értelm e az érték k én t m e g ra g a d o tt és felm u tato tt id en titásb an v an . N em a rró l van teh át szó, m intha a p o sztm o d em fe l­ ad ta v oln a az ilyen a lap érték ek k ép v iseletét. Sokkal inkább a rró l, h ogy olyan h ely ­ zetb en k ell e rre v állalk o zn ia, am ely b en „ a lén y eg ek s az on toló g iai k özp on tok h iá­ n yában (ab sen ce) a z em b e r m a g á t és v ilá g á t a n yelven k eresztü l, te h á t p osztstru k tu rálisan , a tá rg y a k v ilá g á tó l k ü lö n v á lta n "34 k én yszerü l m eg alk o tn i.

JEGYZETEK 1. Hans-Georg GADAMER: W a s i s t G e s c h i c h t e ? (Anmerkungen zu ih rer Bestimmung), Neue Deutsche Hefte 1980/ 3. 456. 1. 2. Jürgen HABERMAS: D i e N e u e U n ü b e r sic h tlic h k e it, F rankfurt a. M. 1985, 145. 1. 3. Michel FOUCAULT: D i e O r d n u n g d e r D i n g e , F rankfurt a. M. 1974, 460. 1. 4. Jean-Franęois LYOTARD: B e a n t w o r t u n g d e r F r a g e : W a s i s t p o s t m o d e r n ? Tu­ m ult 4 (1982), 141. 1. 5. LYOTARD: D a s p o s t m o d e r n e W i s s e n , G raz-W ien 1986, 19-29. 1. 6. Uo. 175-193. 1. 7. Ld. Seyla BENHABIB: K r i t i k d e s 'p o s t m o d e r n e n W is s e n ' - e in e A u s e in a n d e rs e t z u n g m i t J e a n - F r a n c o i s L y o t a r d . In:

8.

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

706

A. H uyssen-K . R. Scherpe (H rsg.): Postmoderne. Zeichen eines kulturellen Wandels, Reinbek bei H am burg 1986, 103. 1. Ld. HABERMAS: D i e T h e o r i e d e s k o m m u n i k a t i v e n H a n d e l n s 1 - 1 1 . Frankfurt a. M. 1981, de különösen: D i e M o d e r n e - e i n u n v o l l e n d e t e s P r o j e k t . In: Kleine politische Schriften, F rankfurt a. M. 1981, 444-465. 1. Jacques DERRIDA: D i e S c h r i t t u n d d i e D i f f e r e n z , F rankfurt a. M. 1972, 424. 1. LYOTARD: D a s p o s t m o d e r n e W i s s e n 41. 1. Uo. 191. 1. Uo. 188-189. 1. Peter SLOTERDIJK: K r i t i k d e r z y n i sch en V e r n u n f t, 11. F rankfurt a. M. 1983. 941-942. 1. FOUCAULT: S c h r i f t e n z u r L i t e r a t u r . F rankfurt a. M./Berlin/Wien 1979. 79. 1. FOUCAULT: D i e O r d n u n g d e r D i n g e 98. 1. Ludwig WITTGENSTEIN: L o g i s c h e U n t e r s u c h u n g e n , F rankfurt a. M. 1971, 43. 1. Vö.: Umberto ECO: S z é l j e g y z e t e k A r ó ­ z s a n e v é h e z . N agyvilág 1987/4. 580. 1.

18. FOUCAULT: D i e O r d n u n g d e r D i n g e 120. 1. 19. Ld. Friedrich NIETZSCHE: W e r k e . Kritische Gesamtausgabe (Hrsg. von G. Coli/M. Montinari) Bp. III/l. BerlinNew York 1972, 33. 1. 20. Az első versszak 1927-es keltezésű, bár a vers csak 1943-ban készült el. 21. Hans Robert JAUß : Z u m P r o b l e m d e s d ia lo g is c h e n V e r s t e h e n s . In: R. Lachmann (H rsg.): Dialogizität, München 1982, 24. 1. 22. Vö.: Ulrich GMÜNDER: Äs t h e t i k W u n s c h - A l l t ä g l i c h k e i t , München 1984. 23. Andreas HUYSSEN: P o s t m o d e r n e - e i n e a m e r i k a n i s c h e I n t e r n a t i o n a l e ? In : Huyssen-Scherpe: Postmoderne . . . 13-25. 1. 24. ECO: D e r N a m e d e r R o s e , München 1986, 12. 1. 25. Ld.: Charles NEWMAN: T h e P o s t - M o ­ d ern A u ra , Northwestern University Press, Evanston 1985, 45 -5 2 . 1. 26. HUYSSEN: i. h. 41. 1. 27. Emmanuel LEVINAS: T o t a l i t é e t I n f i n i . E s s a i s u r l ' e x t é r i o r i t é . Den Haag 1961. Idézi: DERRIDA i. m. 150. 1. 28. Vö. LYOTARD i. m. 5 7 -8 6 . 1. 29. Ezt a kondicionáltságot „a tiszta jelen­ lét mint tiszta különbözés''-ként elemzi Derrida Artaud példáján. I. m. 3 5 1 379. 1. 30. Roland BARTHES: K r i t i k u n d W a h r h e i t , Frankfurt a. M. 1967, 57. 1. 31. Ld. LYOTARD i. m. 63 -7 6 . 1. 32. Az amerikai posztmodern-vitáról szólva írja Christa BÜRGER: D a s V e r s c h w i n d e n d e r K u n s t . In: Ch. és P. Bürger (H rsg.): Postmoderne: Alltag, Allegorie und Avantgarde, Frankfurt a. M. 1987, 39. 1. 33. Hans BERTENS: T h e P o s t m o d e r n W e l t ­ a n s c h a u u n g a n d its R e la t io n w ith M o ­ d e r n i s m . In: D. Fokkema, H. Bertens

(ed .): Approaching Postmodernism, Amsterdam/Philadelphia 1986, 47. 1. 34. Uo. 29. 1.

BAKUCZ

JÓZSEF

Judit könyve (R észletek)

„Fent a

az

nem ek

égzen gés

le n t

a

szél

ta rtó s e g y e s ü lé s e "

I G in g , a V á lt o z á s o k K ö n y v e HONG, a

32.

H exa gra m m

Grünewald kopon yájában utazom örökös kínban örökös hava zásban az öröm kikötővárosai elhagyottak a Triptichon közep éb en a téli f olyódeltában b efagyott nagy hajóteste k egyetlen elátkozott kocsm a lám pái égn ek és a nehéz t ölgyfaasztalnál előveszem a jegyzeteim et egy vershez eg y soham egnem írh a tó szöveghez am i tulajdonképpen hozzád i ntézett levél kint a távoli kő-m óló időnként kibu kkan a viharból nem lehet igazán semm it sem megírni csak további jegyzetek et készítek f ek ete brandyt iszom és a m ásodik csom ag c igarettám at szívom talán hozatok egy tál f őtt kagylót é s eszem is valam it napok óta nem ettem semmit és kinéz ek vérző szem ekkel a lerobbant sikátorra a hajóács daru ja alatt ahol szőrtelen m acskák surrannak időnként el is alszom írás közben am ikor a vizen jársz am ikor év ek távlatából hallom kis err-betűid a képzelet telefonján nem telefonálsz m ár ott kezdődött hogy elh agytál m ég együttlétünk idején befagyott hajótest az e lárult szerelem amit sem m i harang zúgása k i nem olvaszt a házasság az együttélés szentsége mint egy invázió ut án föld d el egyenlő falu és többször is itt ülök tavaszig az elátkozott töm ör tö lgyfaasztalnál és mozdulatlanul utazom a kín Grünewaldlioponyájában tavaszig am ikor m egm ozdul a befagyott haj ótest és az elem ek változása b ek ö v etk ez ik halm azállapot változás szent korszaka és m egindulsz a vizeken át eseti eges irányom ba rád ürítem e k k o r a poharam és az elátkoz ott réz brandyből áldozati ital lesz és a friss rügymii liárdok világoszöld tüllruhájában ártatlanul közeled el a z összes foly ókon P r i m a v e r a szerelm esem És a belőled sugárzó láthatatlan pöröly szétsuhintja a t él és a Grünewald kopon yája abroncsát 707

„alulról f elhatol Yin, a sötétség"

Ez a könyv hallótávolon kívül van ez a könyv a szegecselők a 26-ik em elet gerendáin a hortenzia harsogó kinyílása nagymam a kertjében 32-ben kiem elked ő esem ények kerg etik egymást pl. minden am i abból k ö v etk ezik hogy elhittem az utolsó szóig ami az Angyal szájából eredő papírtekercsre van írva there is no fo o l lik e an old fo o l és most foghatom a borotvát és felvágh atom az ereim et egyenesen b ele a tengerbe a tengeri közönybe véreztethetem szuperkeserű oldatom at am itől paralízist kapnán a k a halak idegösszeroppanást a daliás rá ko k és nem biztos egyáltalán hogy nem kapnának szifiliszt a b áln ák és a delfiné k ezért in kább lem on dok a borotváról és felírom valahová „ne hi ggy az Angyalnak" avagy „az Angyal hazudik" és elkezdem egy K iskutya D icsérete című hosszabb költem ény felvázolását akib en úgymond „nincs egy csepp gonoszság" és az ártatlanság a t isztaság gondolatával bajlódom m ajd az elköv etkező évekb en ú jfen t és megint csak az egyedüllét éveiben ez az idő am ikor mindent elönt és m indenhová behatol a sötéts ég a magányos m egöregedés áldásos m odernkori aján déka m illió k sóhajtozása am i hallótávolon kívül van ez az am iről nem szó 1 vers drám a újságcikk kritikai recenzió mert ez a mindenk ori társadalom nak szégyene-gyalázata m egöregedni m egbetegedni fő benjáró bűn a m odern társadalom ban s ezért m éltóképpen illetik szilenciummal a betű hatalm asai és ez a kiközösítéssel egyenl ő b ün tetés az em beriség szám ára igen hasznos m ert m ég az elrettentő példázatok nagy energiapazarló gesztusát is elkerüli mint ahog y a legnagyobb érett korú pisztráng sem em elked ik fek téb ő l a f elszínig csak a legbiztosabb falatokra Ez itt sajnos a költő számára az elvérzés a didaktikus moral izálás szövegeinek k o ra az analóg nagyfeszültség az áram kör s zünetelése a halál Ez az idő am ikor alulról feltör és mindent elönt YIN a sötétség

708

KISS

GY.

CSABA

KÖZELÍTÉS KÉT GOMBROWICZ-REGÉNYHEZ W itold G o m b row icz a z o k k özé a z író k k özé ta rto z ik , ak ik nek a la k ja k ö ré a k o r­ társak és az u tó k o r szívesen szőnek leg en d ák at. T itk át k e re s v e e lő szeretettel e m le ­ g etik életén ek és p ály áján ak k ülö n ö sség ét, fö lo ld h atatlan ellen tm o n d ásn ak lá tta tv a , h ogy épp e g y len gyel író (ak i h ozzá m ég k özel huszon n égy eszten d őn á t az „an tip ód u sok on " élt, D él-A m erik áb an , és m in d v ég ig len g y elü l ír ta m ű v eit) le tt század un k közepén a z eu ró p ai d rám a és ep ik a e g y ik jelen tő s m eg ú jító ja. E g y teg n ap i v ilág b ó l előlépő len g y el n em es, aki m inden k iseb b ren d ű ségi érzés n élkül feszeg eti az eu ró p ai civ ilizáció alap v ető k érd éseit, s m űveiben n e m eg y szer kitű n ő jó sn ak bizon yul, előb b tu d atosít fo n to s d ilem m ák at n y u g ateu ró p ai p á ly a tá rsa in á l. A leg en d áriu m p ersze g y ak ran e lta k a r ja az író k a t, ak ad ály o zza m eg ism erésü k et, G om b row icz esetéb en nem felejth etjü k el, h o g y a le g e n d a g y á rtá sb a n ő m ag a v o lt az e ls ő : az író , ak i m ű veit is ú gy te rv e z te , h o g y tu d ato san m é rle g e lte , m ik ép p en n őhet általu k h írn eve. S zervezte m ag án ak a d icső ség et és a v ilág h írt, b árm en n y ire fu rcsán ak tetszik ez, k ülönösen , ha a rr a gondolunk, m ilyen k ed vezőtlen n ek lá tsz o tta k ehhez a fö ltételek , a m ik o r 1 9 3 9 ben a véletlen h azájáb ó l A rg en tín áb a so d o rta. Ú g y gon d olta, h o g y az író n ak a m a g a m ód ján m e g k ell k üzdenie a z o lv asó v al, e l k ell v ele fo g ad tatn ia m a g á t, és az o lvasók elism erő tek in tetéb en n ö vek ed h et m ajd a z író n a g y sá g a . Ö n m ag át és m ű v eit m indig ebben az összefü g g ésb en , a szüntelen e g y m á sra h a tá sb a n szem lélte, és ig y ek ezett állan d óan fölü lk erek ed n i, m egh ó d ítv án az ú jab b és ú jab b p a rtn e re k e t, de k özben ügyelve a r r a , h o g y ő m a g a k iism erh etetlen legyen . V isszaem lék ezések b ől tu d ju k , h o g y m ind en nap i k örn y ezetéb en is szívesen tette p ró b á ra lélek ta n i játék o k k al b e szélg ető p artn ereit, ú jab b és ú jab b szerep m aszk ját v e tte m a g á ra , sz e re te tt p ro v o k áln i, kitűnően ism erte az érin tk ezési fo rm á k a t, de elő szeretettel h á g ta á t a k onv en ció k e lő írá sa it. N ap ló jáb an tö b b alk alo m m al elem zi s a já t p szich o játék ait, e g y s z e rre k ív ü lrő l m in t m eg fig y elő és b elü lről m int résztvev ő . G om b row icz író és o lv asó , m ű és b efo g ad ó v iszo n y át állan d ó an válto zó n ak tek in ti, a m ű v et folyton alak u ló n ak , m ó d osu lón ak a b efo g ad ás fo ly am atáb an , ezért szerzők én t is fo ly ta tja a p szich o játék o t, ú jab b és ú jab b m a g y a rá z a to k a t fűz a m ű ­ höz, irán y ítan i k ív á n ja a b efo g ad ást, d e közben a s a já t lá tó sz ö g e is v álto zik . Í gy m űvei k ö ré tö b b szö rö sen ré te g z e tt h é ja t ép ít, ön ko m m en táro k e g y m á st k ieg észítő és h elyen kén t cáfo ló so ro z a tá t. A ren d k ívü l szerv es életm ű eg y es d a ra b ja i szin­ tén k ölcsön ösen átv ilá g ítjá k eg y m ást, a m ű v ek e g y részéb en sajáto san fo n to s sze­ re p e t k a p a töb b i m ű é rtelm ezése, a szerzői m a g y a rá z a t. A h á ro m k ö te te s Napló ( 1 9 5 3 - 1 9 6 6 ) eg y ik fon tos ré te g e az életm ű ad digi részein ek a v iz sg á la ta , az alk o tó tö p ren g ése alk o tásai fölött, am e ly e k e t m á r fü g g etlen , önálló életre k elt te re m t­ m én yk ént vesz szem ü g y re. É lete végén k ö n y v v é tereb ély esed ő in terjú b an (Beszél­ getések Gombrowicz-csal, 1 9 6 9 ) v a ll fra n cia m é lta tó iá n a k , D om iniuq e de R ou xn ak p ály á já ró l é s m ű veiről, ön k o m m en táro k ú jab b „ h é já t" k észítv én el. S ajáto s a k ap cso lat G om brow icz élete é s iro d alm i m ű vei k ö zö tt. N em a sz á r­ m azás, a m ű v eltség , az é le tra jz m e g h a tá ro z ó h a tá s á ra gon d olok , h an em a rr a , h ogy a len gy el író m ű veib en k e re s e tt v á la sz t s a já t létén ek kínzó k é rd é se ire , h o g y neki az irod alom v a ló s á g a a leg v éreseb b v a ló sá g v o lt, az irod alm on k eresztü l le tt az. ak i. A szem ély i ok m án yaib an W ito ld G o m b ro w iczn ak n ev ezett férfiú nem u to lsó ­ sorb an az irod alo m b an létezett, az á lta la a lk o to tt m ű vek és a v a ló sá g ü tk öző­ p o n tiá n ; m ű veib en érin tk e z e tt a v a ló sá g g a l, s a já t v aló ság áv al é s e m b e rtá rsa ié v a l, bennük p ró b álta ö n m a g á t m eg v aló sítan i, m int ah o g y bennük k ísé re lte m e g m in d ­

709

azt a ta p a sz ta la to t értelm es üzenetté ren d ezn i, am it m eg éln ie a d a to tt: em b eri k a p ­ cso la ta it csak ú g y , m in t m etafizik u s szo ro n g ásait. „M eg v a ló su lá so m tö rtén ete nem m ás - ír ja a N ap ló II. k ötetéb en (1 8 . 1.) - , m int a saját iro d alm i m ű veim h ez v aló állan d ó alk alm azk o d áso m h istó riá ja , m ű veim m ind ig m eg lep tek a zzal, h o g y nem az e lő re lá to tt m ód on szü lettek m e g , m in teg y n em é n b e lő le m . . . K ö n y v eim b izo­ n yos fo k ig életem b ől k ö v etk ezn ek - , de in k áb b az életem v o lt az, am i b előlük és általu k a la k u lt." A Transz-Atlantikot és a Pornográfiát arg en tín ai e m ig ráció jáb an írta , m indkét reg én y életm ű vén ek jelen tő s állo m ása, az ep ik us k özlés m eg ú jításán ak ered eti k í­ sérletei. A re g é n y író G om b row icz fejlő d ésén ek -alak u lásán ak k ét, n ém ik ép p külön ­ böző stá ció já ró l v an szó. M íg a Transz-Atlantik az A rg e n tín á b a v e te ttsé g idején, a szellem i és fizik ai h ely k eresés h ét eszten d eje, az eg ziszten ciális b izon ytalan ság a la tt k ezd ett form áló d n i b enne, a m ik o r szám ot a k a rt vetn i s a já t e m ig ráció s h ely ­ zetév el, és m eg a k a r ta k eresn i írói ö n k ifejezésén ek új leh ető ség eit, a Pornográfia m á r k ésőbb , m ik o r n ap ló fö ljegy zéseib en e g y re v ilág o sab b lesz sz á m á ra az olv asó ­ v al fo ly ta to tt p árb eszéd új m ó d ja, és k ö n y v ei, p u b lik ációi k ö v etk eztéb en a k ü l­ földi és a h azai len g y el o lv asó k elő tt ism ét író n ak szám ít, v an n ak olvasói, van k ö zön sége. K ö zö s von ása a k é t m ű n ek, h ogy a tö rtén elm i re g é n y sa já to s v álto zatain ak is o lv ash atju k ők et, a k özeli é s tra g ik u s len g y el m ú ltró l ad bennük szám ot, fö lvet­ vén a len g y elség m ib en létén ek a lap v ető k érd éseit, szem benéz a tö rtén elem által k ia la k íto tt len g y el fo rm a ellen tm o n d ásaiv al, g y ö n g eség eiv el. A Transz-Atlantik cselek m én y e k ö zb en (b izon yos értelem b en fö lött) m eg -m eg jelen ik az 1 9 3 9 -e s len ­ g y e lo rsz á g i esem én y ek á rn y a , a Pornográfia p ed ig - az elb eszélő k özlése szerint — 1 9 4 3 -b a n já tszó d ik , a m e g sz á llt L en g y elo rszág b an . Ig en h asonló a z a stilizált elb eszélő a k é t reg én y b en , aki az o lv asó h o z szól, e g y ad o m ázó m ú lt század i len ­ gy el n em es m o d o ráb an . „ Ú g y érzem , el k ell m on d anom a F am ílián ak , a z aty afiság n ak és a b aráto k n ak , ezek n ek az im m á r tíz eszten d eje az arg en tin fő v árosb an m e g tö rté n t k alan d jaim n ak a z e le jé t" - íg y k ezd őd ik a Transz-Atlantik. s m intha eh h ez k ap cso ló d n a a Pornográfia n yitó m o n d a ta : „E lm on d o m m o st n ek tek egy másik k alan d o m at, eg y ik talán leg fatálisab b k a la n d o m a t." S zem b eötlő a k a p cs o ­ la t, s ne v ezessen félre, h o g y a h áb o rú a la tt G o m b row icz n em já r t o d ah aza. A z e l­ b eszélő m aszk ján ak a h a so n ló ság áró l v an szó, am ely b en a z írón ak k önnyebben k ö ­ zel le h e te tt férn ie a len g y el id en titás és m a g a ta rtá s kínzó p rob lém áih oz. E lső r á ­ n ézésre b o h ócru h án ak gon d o lh atju k en n ek a rég im ó d i falusi n em esn ek a g ú n y á­ já t, h iszen a X X . század k özep én járu n k , de alap o sab b szem revétel u tán látnunk k ell, h o g y ennél tö b b rő l van sz ó : részb en a z író és az o lv asó k ö zö tti k ap cso lat új fo rm áin ak m e g szerv ezésérő l, részb en p ed ig a len g y el k u ltu rális h ag y o m án y t m e g ­ ta g a d v a v állaló értelm ezésérő l. H a ú g y te tsz ik , a reg én y h atárain ak k ite rje sz té sé ­ rő l, k ö zlésm ó d ján ak h aték o n y ab b á tételérő l és a len g y el ö n szem lélet m e g re fo rm á ­ lásáró l. A Transz-Atlantik ot d él-am erik ai e m ig ráció ján ak n y o lcad ik évéb en k ezdte írni G o m b ro w icz, az első részletet 1 9 5 1 -b e n je le n te tte m eg belőle, k ö n y v alak jáb an e lő sz ö r 1 9 5 3 -b a n láto tt n ap v ilág o t. A Pornorgáfiát 1 9 5 8 feb ru árjáb an fejezte be, és 1 9 6 0 -b a n je le n t m eg a p árizsi len g y el Iro d alm i In tézet k iad ásáb an . A h atvan as és a h etven es évek b en m ind k ét re g é n y t szám os id egen n y elv re is lefo rd íto tták . V arsó b an 1 9 3 7 -b e n lá to tt n a p v ilá g o t első reg én y e, a m a g y a ru l is olvash ató Ferdydurke. K ritik á k a t és p u b licisztik ai írá s o k a t k iv év e a v ilá g h á b o rú elő tt m e g ­ jelen t m ég - fo ly ó iratb an — Yvonne, burgundi hercegnő cím ű d rá m á ja és M egszál­ lottak cím ű d etek tív reg én y e (n ap ilap ok b an fo ly ta tá so k b a n ), m ely et soh a nem so­ ro lt ig azi m űvei k ö zé, in k ább k ísérletn ek ta r to tta , azt ó h a jto tta k ip ró b áln i, hogy m ik én t leh et „ a lsó b b re n d ű " re g é n y t írni. H o sszú év ek re te rje d ő alk o tó i „szü n et" a m ásod ik v ilág h áb o rú eszten d eib en k ö v etk ezett. L en g y elo rszáq összeo m lásán ak és m eg szállásán ak a z id ején , am i G om brow icz szám ára eg y é le tfo rm a v isszafo rd íth a­ tatlan elm ú lását is jelen tette. A tö rtén elem n ek ezt a - m eg leh ető sen é les - fo rd u ­ la tá t az író táv o lró l fig y elh ette, és m ég is szem élyesen é rin tv e , hiszen o d a m á r nem v o lt v issz a té ré s. J o g g a l ú gy é re z h e tte , h o g y v ég érv én y esen k iszak ad t ab b ól a k ö z e g ­

710

ből , am elyet an nyi lázad ó in d u lattal szem lélt: a család i k ö rb ő l, ah ol föln őttk én t is g y erm ek n ek ére z te m a g á t, és az úri osztály b ó l, m ely n ek ja v íth a ta tla n a n a k ro n iz ­ m u sát oly k ritik u san v e tte szem ü gyre. S orsán ak ilyetén fo rd u lása eg y szersm in d k i­ ra g a d ta a jó lét és a k én y elem m eg sz o k o tt k örü lm én yei közül is, szinte fillé r nélkül k ellett ú jrak ezd en ie életét e g y id egen v ilág b an . A Transz-Atlantik így v álasz is m in d a rra , am i h azájáv al és v e le tö rté n t az előző évek ben , ám u g y a n a k k o r fo ly ta tá sa annak, am it elk ezd ett a Ferdydurke b a n : A X X . századi em b er (és len g y el) v a ló já n a k k eresése a k on v en ció k é s szerep ek bonyolult h álójáb an . A Pornográfia bizonyos értelem b en u niv erzálisab b reg én y , hiszen itt a len ­ gyel u d varh ázb an lezajló különös k rim ib ől a m o d e m em b eri tu d a t e g y e te m e s k é rd é ­ seire nyílik rá lá tá s. T ud n iillik a rra , h o g y m ik ép p en szem b esítődik a v a ló sá g a róla alk o to tt k ép p el, h ogy m i az em b eri cselek ed etek o b jek tiv itásán ak a k ritériu m a, e g y ­ általán fö ltételezh ető -e a tu d attó l fü g g etlen v a ló sá g léte. A m ásik k érd és p ed ig a szüntelenül fo rm ák at te re m tő é s a fo rm ák n yű g étő l m enekülni a k a ró em b er (g y ak ran eg y szem élyben u gy an az) d r á m á ja ; a z , h o g y eg y id ejű bennünk a tö k életesség , a v ég leg esség , illető leg az ifjú sá g , a m ég ki nem alak u lt utáni v á g y . A h o g y G o m b ro ­ w icz m a g y a rá z z a reg én y e k ap csán D om inique de R o u x -n a k : „ . . . az em b ern ek két id eálja van , a z isten ség és az ifjú ság. T ö k életes a k a r len n i. V iru ln i a k a r, frissen , m int aki elk ezd i az életet — Ifjú a k a r le n n i." (Beszélgetések Gombrowicz-csal. 1 1 4 . 1.) Ez a reg én y is a Ferdydurke eg y ik k özpon ti g o n d o latát fo ly ta tja , é re ttsé g és éretlen ség viszonya jelen ik m eg ú jra , továb b i ta rta lm a k k a l g a z d ag o d v a. A Transz-Atlantik ban á b rá z o lt v ilá g idő- és térb eli h a tá ra i e g y é rte lm ű e k : 1 9 3 9 . au gusztus 2 1 -é n k ezdődik a reg én y cselek m én y e, és k örü lb elü l e g y h ón ap ig ta r t, a helyszín p ed ig B u en os A ires és k ö rn y ék e, G on zalo „ e s ta n c iá " -ja . A z elb eszélt tö r té ­ n et id ején ek és te ré n e k ig en fon tos szerep e v an a reg én y jelen téséb en , hiszen ez a n ég y h etes id ő tartam m aq áb an fo g lalja a m ásod ik v ilág h áb o rú k itö rését é s L en g y elo rszág lero h an ását. A z elb eszélő tu d atáb an ú jra és ú jra fölrém lik a „n a g y v íz e n " túli trag éd ia k ép e. A tö rtén elm i esem én y ek jelen tik az e g y ik állan d ó v iszon yítási p o n to t; am i A rg en tín áb an tö rtén ik a főh őssel, az m ind ig eb b en a tü k örb en látszik . É s fon tos jelen tést h ord oz m a g a a té r , a tá v o lsá g té n y é v e l: állan d óan szem b esítődik az itt és az o d aát. H ősü n k a reg én y b en tu d ato san v á la s z tja a tá v o lsá g o t, le m a ra d az E u ró p a felé v isszain d u ló h ajó ró l. E z a tá v o lsá g van k ap cso latb an a m ű cím ével is, hiszen ah ogy az író m o n d ja ; „ A z én T ran sz-A tlan tik o m nem v alam i h a jó , h anem oly asm it jelen t, h o g y »az A tlan ti óceán o n túl«. E g y reg én y , m ely A rg en tín áb ó l tek in t L en g y elo rszág f e lé ." ( Beszélgetések Gombrowicz-csal. 8 8 . 1.). K u lcsk érd ése a Transz-Atlantikn ak a L e n g y elo rszág h o z, a h azájáh o z fűződő v iszon y. A reg én y b en m eg jelen ő é rté ­ k ek a h azáh oz v aló v iszon y szem p on tjáb ól k ét p ólu s k ö ré ren d eződ n ek . A z eg y ik p ó ­ lus a „ H o n a ty á k é ", itt e rk ö lcsi tek in tetb en igen m a g a sz to s elvek u ra lk o d n a k : a tisz­ tesség és b ecsü let, a h ű ség és áld o zatk észség , b á to rsá g , az eg y é rte lm ű sé g és a h ie ­ rarch ik u s a lá - és fö lé re n d e ltsé g ; a m ásik póluson, a „ H o n fiú sá g é n " ezzel szem ben eltévely ed és é s p erv erzió , áru lás, g y á v a sá g , szégyen , szab ad o sság, an arch ia és szab ad ­ ság honol. A reg én y b eli W ito ld n ak a tö rté n e t során ú jra és ú jra v á la sz ta n ia k ell, ú gy is m o n d h atju k , a k é t pólus erő i aż ő le ik é é rt v ív ják h arcu k at. L eg y en en g ed elm es és h ű séges ah h oz a h azáh oz, m ely é let-h alál h a rc á t v ív ja túl az ó ceán o n , é s lép ten -n y o m on b oru ljo n elő tte té rd re - v a g y d ezertáljo n , szab adu ljon m eg tő le, e z a TranszAtlantik h am leti k érd ése. K ép zelh etjü k , m ik én t fo g a d tá k a re g é n y t m eg jelen ése id ején a len g y el o lvasók , a m ik o r m ég olyan k ö zeli v o lt a len g y elség et é r t sú lyos k a ta s z tró fa . T erm észetesen an nyit láttak csak G om b row icz reg én y éb ő l, h o g y m e g a k a rja tag ad n i L e n g y e lo rsz á ­ g o t, a len g y el tö rtén elm et. P ed ig k eg y etlen s z a tírá ja - és e z e g y re job b an látszik az évek tá v la tá b ó l - sem m iképpen n em jelen t v alam in ő k iv o n u lást a len g y elség b ő l v ag y k ü lső ‘ n ézőpon tb ól e lv é g z e tt an alízist. A gon d olk od ásm ód , a m en talitás, am ely et k i­ su gároz m ag áb ó l a Transz-Atlantik, m élyen a len gyel h ag y o m án y o k b an g y ö k erezik . A lap osab b o lv asás után a z is k id erü l, h o g y a leszám o lás nem a len g y elség g el v aló le ­ szám o lást jelen t, h anem a L e n g y e lo rsz á g h o z . a n em zet h a g y o m án y o s fo rm ájáh o z fű ­ ződ ő v iszon y g y ö k eres re v íz ió já t. A p aró d ia k észítő je n em áll kívül azon , am it p a ro ­ dizál. C élja, ha ú g y tetszik , m axim álisan „ n e m z e ti"; a g ö rcsö s h azafiság b ó l k ív án ja

711

k iszab ad ítan i h o n fitársait. R áéb reszti ő k et a fráziso k , az e la v u lt gesztu so k , az újabb és ú jab b h azap u ffo g tatáso k ü re ssé g é re . S zabad n ak a k a rja látni a len g y elt, szabadnak a h azáh oz fű ződ ő v iszon yáb an is, ön állón ak és föln őttn ek , aki nin cs a láv etv e a n em ­ zeti k ö zö sség (n em eg y szer a p rio ri és ön kén yesen m eg á lla p íto tt) v árad alm ain ak , a n em zeti m ito ló g ia k ö d k ép ein ek , a h iv atalo k b an és in tézm ények b en in k arn álód ott n em zetn ek . „ T a lp ra ! E lé g a z ö rö k ö s té rd e p lé s b ő l! T eg y ü k n y ilv án v aló v á, fogad ju k el a z t a m ásik m eg k ö zelítési leh ető ség et, am i az eg y én t erő n ek ere jé v e l a r r a szo rítja, h o g y véd ek ezzék a n em zettel, ezzel a k ollek tív erő szak k al szem ben. V égü lis a z a le g ­ fon tosab b , h o g y k iv ív ju k szab ad ságu n k at a len g y el fo rm á v a l szem ben . . . " - o lv as­ h atju k a re g é n y 1 9 5 7 -e s v arsó i k iad ásán ak elő szav áb an a szerző so rait. A Transz-Atlantik ban elm on d ott tö rté n e t töb b szálb ól v an ö sszeso d o rv a. S zét­ b on tva rö v id en így jellem ezh etjü k az elm esélt ese m é n y e k e t: e g y friss len g y el em ig ­ rán s k alan d jai az a rg en tin fő v áro sb an és k örn y ék én , e g y csá b ítá s tö rté n e te , n y o m o ­ zás e g y fö lteh etően b ek ö v etk ező bűntény u tán . A tö rté n e te t ad o m ák so ra k é n t elm ondó len gyel író n ak u g y an az a n ev e, m in t a m ű szerző jén ek , é s a reg én y b en m eg tö rtén ő esem én y ek e g y része is m eg lep ő en em lék eztet a rra , am it a v aló ság o san létező W itold G om b row icz ta p a sz ta lh a to tt 1 9 3 9 au g u sztu sáb an -szep tem b eréb en A rg en tín áb an . Az u gyan kissé m eg h ö k k en tő , h o g y ez az elb eszélő m últ század i h an gon szólal m eg (m intha péld ául a z an ek d o ták at m esélő M ik száth h a n g já t h allan án k e g y m a g y a r r e ­ g é n y b e n ), hiszen G o m b row icz k ö ztu d o ttan a k ísérletező , „ m o d e m " p ró za m estere. A h an g azon ban au ten tik u s, é s k iv áló an alk alm as a rr a , h o g y k ifejezze a jellegzetesen len g y el (saját m ag u k és a z id eg en ek által is an n ak tu d o tt) szok ások h oz, v iselk ed ésfo rm ák h o z v aló am b iv alen s viszo n y t. R észint n y ilv án v aló lesz íg y ezek nek a fo rm á k ­ n ak az an ak ro n izm u sa, részin t az e re d e tisé g e . A z elb eszélő ad o m ák at m on d el, s e n ­ n ek a m a g a ta rtá sn a k fon tos k ö v etk ezm én y ei v an n ak a re g é n y szerk ezetére n ézve is. A len gyel n em esi b aro k k k lasszik u s em lé k ira ta in a k h ag y o m án y a elev en ed ik m eg G om brow icz tollán (b izo n y ára n em véletlen , h o g y Ja n P asek , a X V II. század legjob b e m lé k ira tíró ja k ed v es o lv asm án y ai k özé s z á m íto tt), a Transz-Atlantik fölép ítése a szóbeli k özlés lo g ik á já t k ö v eti, az elb eszélő g y a k ra n m e g sz ó lítja az o lv asó t, elk alan ­ dozik , ism étel, lén y eg es és lén y eg telen d o lg o k at m esél e g y m á s u tán . Í g y elbeszélő és b efo g ad ó ú jszerű v iszo n y át tu d ja k ialak ítan i, sok k al n y ito ttab b - s eg y b en n eh e­ zeb ben áttek in th ető - lesz m ű ve, n ag y o b b a k tiv itá s ra k én y szeríti o lv a só já t. A k o c ­ k ázato s és fé lre é rth e tő szerep m e g a b elő le k ö v etk ező irod alm i h ag y o m án y kitűnő leh ető ség ek et b iztosít a szatirik u s látásm ó d ra, a k ét szem b eállított ta rto m á n y - az a ty ák é és a fiak é - ellen tétén ek b em u tatására. A b aro k k te a tra litá s , a cerem ó n iák , a különös esem én yek és különös h ely zetek m ind term észetes tarto z é k a i en n ek a v ilá g ­ n a k : az o rsz á g nélkül m a ra d t k ö v etség ép p ú gy, m in t a g o ly ó k nélkül v ív o tt p isztoly­ p á rb a j, a d ek lam áció k v a g y G on zalo fan tasztik u s ú rilak a. A reg én y b eli G om brow icz lá tó k ö re azon b an n em e lég az író n ak , h iáb a e g y sz e rre elb eszélő és hős is (ak i p ersze in k ább elv iseli, m int ala k ítja az e sem én y ek et). A c s á ­ b ítás tö rtén etéb en G on zalo játszik fon tos szerep et, n em csak az é rt, m e rt ő az ak tív fél, ak i Ig n á co t e l a k a rja csáb ítan i, h an em m e rt a cselek m én y szerv ező je is. Ő az, aki m eg fo g alm azza k ih ív ását a „ H o n a ty a s á g g a l" szem ben, aki a b ev ett erk ö lcsi n o r­ m ák k al szem ben a d ev ian ciát te ste síti m eg , a lá z a d á st a n em zeti k ö te lé k n yűgei e l­ len. A z ő p ersp ek tív ája elen ged h etetlen ü l fon tos a re g é n y ü zenetének k özvetítése szem p on tjáb ól. A z elb eszélő és G on zalo k ieg észítik e g y m á st, így m in d k ettő jü k lá tó ­ szö g ét v iszo n y lag o sn ak érezh etjü k . E g y m á s szem ében is látszan ak , e g y sz e rre cse le k ­ v ő -g o n d o lk o d ó szem élyek és re fle k tá lt tá rg y a k . A reg én y b en az író te h á t nincs egy szerep h ez, h elyzeth ez k ö tv e ; m eg fig y elő , k o m m en táto r és c e re m ó n ia m e ste r is e g y ­ ben, állan d ó m ozg ásb an v an , m in t a v a ló sá g Az elb eszélésn ek ezt a m ó d ját tö k é le ­ tesíti G om brow icz k ö v etk ező reg én y éb en , a P o rn o g ráfiáb an . „A z em b erek é s általáb an a jelen ségek ren d szere érth etetlen szám u n k ra; E z a h ely zet i t t . . . ijesztően v ilá g o s - m égsem érth ető , m ég sem fejth ető m eg teljes e g é ­ szében. E gy b iztos, valam ily en fu rcsa értelem b en ö sszeg ab aly o d o tt a v ilá g " - így tö p ren g W itold , aki a jelek é rte lm é t a k a rja m eg fejten i, ö sszefü g g éseik re fén v t d erí­ teni. m in t a d etek tív reg én y ek ny om o zó ja. A P o rn o g ráfiáb an a Transz-Atlantikka] e l­ len tétb en be is k öv etk ezik a b űn tén y (ső t nem is e g y ), am i k o rán tsem azt jelenti,

712

h ogy a h o zzáv ezető ok ok és ok ozato k lá n co la ta eg y értelm ű en m e g m a g y a rá z h a tó v o l­ na. W itold szintén szerep lő és k o m m e n tá to r eg y szem ély b en ; ő b eszéli el a z ese m é ­ n y ek et, ism ét ad om ázó stílusban, de ez a te rje n g ő s és a sok felé k alan d ozó elő a d á s­ m ód érezh ető feszü ltség b en v an a n y o m o zati lo g ik áv al, am ely h a tá ro z o tt irá n y t jelen t értelm etlen tő l é rte lm e s felé. E b ben a len g y el u d v arh ázb an a m áso d ik v ilág h áb o rú k ellő s k ö zep én p ed ig m ég a látszó lag e g y é rte lm ű és v ilág o s d o lgok is tito k zato s k o n tú rt k ap n ak , az, am i ép n ek , h arm o n ik u sn ak látszik , b árm ely ik p illan atb an p u sz­ tulásn ak leh et k itév e, lép ten -n yom on é rezh ető itt v a la m i k ísértetiesség , a v é g z e t fe ­ n y eg etése. A z elb eszélő a m e g érk ezés p illan atátó l k ezd v e b iz o n y ta la n : „H iszen is­ m ertem ezt a v id ék et, e szellő nem v o lt szám o m ra id eg en - de hol v o ltu n k ? " ; m intha nem v o ln a sz á m á ra e g y é rte lm ű , hol van v a ló sá g és n em -v a ló sá g h a tá ra . G om brow icz m ű vei általáb an szo ro s k ap cso latb an álln ak m ű faji m in ták k al, az eu róp ai é s a len g y el iro d alo m k lasszik u s a lk o tásaiv al é s m ű faji k o n v en ció iv al. E m lí­ tettü k a b aro k k h ag y o m án y b a v isszan yú ló ad o m át a Transz-Atlantik ró l szólván , am i a Pornográfia elb eszélőjén ek elő ad ásm ó d ját is jellem zi. Itt első so rb an a X I X . századi lengyel iro d alo m b an e lte rje d t n ép szerű n em esi „ ro m án co s tö r té n e t" m in tája é rv én y e­ sült. E z e k a vid ék i b irto k o s n em esség v ilág áb an játszó d ó tö rtén etek ö sszek ap cso lták k ét szerető szív e g y m á sra ta lá lá sá n a k m eséjét a tö rtén elem , a k özélet esem én y eiv el. A Pornográfia szintén a len g y el iro d alo m b an évszázad o k ó ta alap o san m e g ism e rt n e ­ m esi u d v arh ázb a k alau zo lja el az o lv asó t, m eg v an n ak a szok ásos k e llé k e k : a z e g y ­ m ásn ak szán t fiatalo k , az életm ód k ialak u lt fo rm ái, e g y idilli v ilá g ö n m ag áb a z ártan . E n nek a v ilág n ak ellen p o n to zását jelen ti a k o r, a k o n k rét tö rtén elm i h ely zet, a m á so ­ dik v ilág h áb o rú k e g y e tle n v a ló sá g a . É s a fő v áro sb ó l az u d v arh ázb a érk ező ven d égek fok ozatosan m e g ta p a sz ta lh a tjá k , h o g y ennek a v ilág n ak a k onven ciói nem m eg szo k o tt form áju k b an m ű k ödn ek . H a a h ag y o m án y o s m ód on értelm ezn ék azt, am i itt k ö rü ­ löttü k van , n em tu d n án ak eligazo d n i, e z é rt m agu k indulnak el fölfed ező ú tra , sza­ b ály o k at terem ten i, je le k e t, g esztu so k at jelen tések k el ru h ázni föl. L étreh o zn i végül e g y új v a ló sá g o t, b izon y o sság o t szerezn i v alam ik ép p en . H a az b izon y talan is, hogy a ré g i, o b jek tív n ak tek in tett v a ló sá g létezik , talán az em b erek k ö zö tt, e g y m á sra h a tá suk ered m én y ek ép p en , van v a la m ily e n . tő lü k (eg y szerre töb b ü k től) fü ggő v a ló ság . A Pornográfia ban W ito ld m ellett F ry d e ry k a m ásik re fle k to ra az író n ak , szintén eg y m ást m eg v ilág ító fig u rák . W ito ld a p asszívab b , a b izo n y talan ab b , F ry d e ry k a k r e a ­ tívab b szem ély, ő az új v a ló sá g fö ltárásán ak szerv ező je, ak in ek v o n ásait n ém elyk or d ém oninak érezzü k . E m lék ezzü n k a z é rt a r r a is, h o g y W ito ld k ö zrem ű k ö d ésére is fö l­ tétlenül szü ksége van te rv e i v ég h ezviteléh ez, h iszen a v a ló sá g egyik alap v ető fö l­ tétele, k rité riu m a ép p en : a m ásik . A z ő re a k ció ja , igen lése v a g y ta g a d á s a ad végü lis an nak reális létet, am i az em b erb en m eg fo g an t. K étség telen v iszon t, h o g y F ry d e ry k a reg én y d em iu rg o sza, az ő k ezében fu tn ak össze a szálak . É rd e k e s, h o g y m ilyen nek lá tja ő t m a g a G o m b ro w icz: „A z én F ry d e ry k e m se nem sátán , se nem v o y e u r, van benne viszo n t v alam i a ren d ezőből, sőt ta lá n a v eg y észb ő l, aki az em b erek et e g y m á s ­ sal ö sszek om b in álva prób ál belőlük új v a rá z sú szeszt p á ro ln i." (Beszélgetések Gomb­ rowicz-csal, 1 1 9 . 1.). A cselek m én y e lő reh alad táv al a p a rtn e ri v iszon yb ól, a k ét „ v e n d é g " m an ip u láció ­ jából n ég y es együ ttm ű k ö d és lesz, fok o zato san való su l m eg ez a k a p cs o la t (a k ét k ö ­ zép korú ú r c é lja ). E z tu lajd o n k ép p en a tö rtén ésn ek egyik sík ja, am i v égü l a d rám ai v ég k ifejletb e tork o llik . A k ialak u lt, a m e g fo rm á lt, a v é g le g e s k e re si az u tat a fo r­ m álód óh oz, az alak u lóh oz, a k ifejletlen h ez, A g om b row iczi in g am o zg ás tö rvén y ein ek m egfelelően , m iszerin t az alacso n y ab b ren d ű , a fejletlen eb b , a z éretlen eb b v o n zza a felsőb b ren d ű t, a fe jle tte t é s az é re tte t, é s v ica v e rs a . K özb en a Pornográfiában a h a ­ g y o m án y o s v ilá g n a k az alap jai ren g en ek , az u d v arh áz érték ei ú jab b és ú jab b v e r e ­ ség ek et szen v ed n ek : „ fö lro b b a n " a m ise, szem élyéhez m éltatlan m ód on k ap h alálos szú rást A m ália, a ré g iv á g á sú n ag y asszo n y , tű rh etetlen lesz a je g y e se k v iszo n y a, d ep ­ resszió lesz ú rrá az ellen állási m o zg alo m im ént m ég acélid eg zetű k a to n á já n. A ro ­ m án co s tö rté n e t fo rm áib an elb eszélt esem én yek e g y re töb b ponton ta g a d já k m e g az ered eti m od ellt, a tö rté n e t é s az elm on d ásán ak m ó d ja k ö zö tt a re g é n y b efejezéséig nő a feszü ltség. Az an tin ó m iák at G om brow icz nem szok ta föloldani, nem k ö v etk ezik be az ellen-

713

tétek eg y m ásb ao ld ó d ása. V iszonyu k d in am ik u s, állan d ó an m ozg ásb an lévő, m int az e g y m á st szüntelenül d eform áln i (átfo rm áln i) ig y ek v ő em b erek k a p cs o la ta . A m ilyen a reg én y ek b en a szerep lők k a p cs o la ta eg y m ással és az író á lta l lé tre h o z o tt viszony szerző és olv asó k ö zö tt. E z teszi leh ető v é G om bow icz sz á m á ra a k ét ellen tétes ir á ­ n yú tö re k v é s eg y id ejű fö n n ta rtá sá t. A m in t J e r z y Ja rz ę b sk i k önyvéb en o lv ash atju k a Pornográfiát elem ző fe je z e tb e n : „ A n éhán y p árh u zam os szerep b en föllép ő szerző és o lv asó k özös erő feszítéssel ellen sú lyozza a reg én y v ilá g á t (és az írói szem élyiség k é ­ p é t is) k áo sz és m e g m e re v e d e tt fo rm a p erem én , a fo rm a létreh o zásán ak , in te rp re tá ­ lásán ak és lero m b o lásán ak fo ly am ato san v é g z e tt m ű v eleteiv el. A b efo g ad ó k ö zre­ m ű k öd ésével tu d ja te h á t G om b row icz m ind k ét - eg y m ásn ak ellen tm on d ó - szen ve­ d ély ét m e g v a ló síta n i; a fo rm a, az ére ttsé g és a z isten ség v á g y á t - és v o n zalm át az an a rch ia , az éretlen ség és az ifjú ság ir á n t."* (Gra w Gombrowicza. 3 5 7 . 1.). A z iro d alo m h ajszálcsö v ein k eresztü l G om brow icz p ró z á já n a k a h atása elju to tt M a g y a ro rs z á g r a is. A n n ak a nem zed ékn ek a leg jo b b jai, am elyik a h etv en es évek m á ­ sodik felében jelen tő s m érték b en á tfo rm á lta a m a g y a r ep ik a a rc u la tá t, jó ! ism erik a len g y el író t. A z t sem le h e t teljesen k izártn ak ta rta n i, h o g y az ep ik ai k özlés g y ö k eres á tfo rm á lá s a k ö zb en - tu d atosan v a g y n em -tu d ato san - G om brow icz m eg old ásain ak tan u lság át is fölh aszn álták . A m ai m a g y a r olv asó E ste rh á z y és N ád as p ró záján n ev el­ k ed v e v eh eti k ézb e a len g y el író re g é n y e it. A m i a z értelm ezés érd ek es új leh ető ség eit k ín álja. E b ből a tü k ö rb ő l sem látszik azon b an G om b row icz id ejétm ú lt jelen ségn ek , csak legfön n eb b ifjab b m a g y a r p á ly a tá rsa i „ b á ty ja u rá n a k ", h o g y a vid ék i n em esség szóh aszn álatán ál m arad ju n k . A k i k ö zép -eu ró p ai em b e r a rcá v a l néz rán k , k eserv es fin to ro k k al és m ind en t tú lh arso g ó , csillap íth atatlan k a ca g á ssa l. * Az idézeteket saját fordításom ban közlöm -

GÖMÖRI

K . G y . C s.

GYÖRGY

Montalambert Pátyon A széplelkű és (persze.) többnyelvű hölgyek addig pátyolgatták M ontalam bertéket Pátyon, mignem M ondd-el-Em ber (mert így hívhatták a L-Avenir szerkesztőjét az írástudatlan pórok) álm élkodva felkiáltott: „dejszen" úgymond „dejsze n Önök nem is barbárok!" - sőt: „chez nous sok földm űves m egirigyelhetné az önök parasztjainak sorsát!" Amit az ifjú Splény báró m egelégedéssel fogadott és tüstént be is jegyzett naplójába, ahol m ég az is m eg lett örökítve, hogy M adam e M. bájosn ak találta a m agyar dalokat, s m eglehet hím zés közben néha ezt dúdolgatta otthon: „M arichecam, M arichecam, aissem a siveudette ... ." 714

RÓNAY

LÁSZLÓ

FIKCIÓ ÉS IDŐ M árai Sándor: Féltéken yek V a ló s á g é s f ik c ió

C salád reg én y m e g írá sá n a k te rv e rég eb b en is fo g la lk o z ta tta M á ra i S án d ort. K o m ló s A lad árn ak írt lev eleib ő l nyom on k ö v eth etjü k , ah o g y szilárd u lt benne a m e g g y ő ­ z ő d és: K assáh o z, a „ v á ro s " -h o z - s k ö zv etv e az o tta n i p o lg árság h o z v aló ta rto z á sa nem v életlen a d o ttsá g , h an em m eg k ö tő erő. K e re ste azt a leh ető ség et, h o g y a k ö tö ttség ét m eg jelen íth esse (1 ). S ok áig v issz a ­ ta r to tta azon b an te rv e m e g v a ló sítá sá tó l, h ogy tú l k özel ére z te m a g á t m ú ltja ta p in t­ h ató v aló ság áh o z, nem ism e rte azo k at a z írói eszk ö zö k et, - s n em tis z tá z ta m ag áb an felh aszn álásu k m ó d ját - , m elyek rév én m e g te re m th e tte v o ln a a fik ció t. A z Egy pol­ gár vallomásaival m e g te tte az első lép ést, a n y ersan y ag o t m á r ism erte, s 1 9 3 6 -b a n írt m ű veib en a fik ció te rm é sz e té t is tis z tá z ta m ag áb an . A lig h an em olvasm án y aib ó l is n y erh etett ö sz tö n z é st: a Féltékenyekre a szak irod alom b an is em lített T h o m as M an n m ellett b izo n y ára A n d ré M a lra u x is h a to tt: a Hódítókban sejth etjü k M á ra i áb rá z o lá sm ó d ján ak e g y ik elők ép ét (M a lra u x re g é n y é re az 193 4 -b e n m e g je le n t m a g y a r fo rd í­ tás k észítő je, N ém eth A n d o r is felh ív h atta M á ra i figy elm ét, k ettejü k k a p cs o la ta ren d ­ szeres volt ezek ben az év ek b en ). E b b en is eszm ék ü tk özn ek m e g eg y m á ssa l, G arin e, a reg én y fő alak ja (a n év v álasztásb an is van h a so n ló sá g !) „ id e g e n " m arad ab ban a k özegb en , m ely n ek v éd elm ező i a „ b é k e ", a z „ ig a z s á g " je lsz a v á t h a n g o z ta tjá k . A m ű végü lis G arin e é s a „ v é g z e t" k ü zd elm ét m u tatja. A Féltékenyek b en is fon tos, o ly k o r m eg h atáro zó szerep h ez ju t a v é g z e t, a z elő re elren d elés. M á r a re g é n y in d ításáb an , a leg első m on d atb an feltű nik a k ik erü lh etetlen , a m e g fo g alm azh atatlan , de a szerep lő k életét új m ed erb e te re lő v é g z e te s fo rd u lat s e jte lm e : „ P é te r öt ó r a u tán é rt h a z a ; m ég sü tött a n a p ; . . . v ég ig m en t az ü res szob án, m esszirő l m eg n ézte a lev elet, m eg ism erte az írá st, és tu d ta, rö g tö n tu d ta ." M it tu d o tt? - m a jd jó v a l k éső b b d erü l k i, de a h o ­ m ályos tu d o m ás m á r e k k o r él b enne, ah o g y p éld áu l a szen tírási h ő sö k is állan d óan k észen á lln a k : b árm ely ik p illan atb an jöh et a h ívás, s in d u lh atn ak p ró fétáln i v ag y m eg v ív n i a k iv á la sz to tta k h a rc á t. A B ib lia, m in t elő k ép , so k szo r felvillan a Féltékenyek ben. O ly k o r csak m int p on ­ tosan nem is k ö rv o n alazh ató em lék , e g y -e g y h ason latb an v a g y leírásb an (P é te r, am int a tem etőb en n ézelőd ik , n agy n eh ezen k io lv assa a z e g y ik síron a fe lírá s t; D erén K a ­ tin k a, s e rrő l eszébe ju t a lán y , s a r r a g o n d o l: „ M eg ism erü n k te ste k e t, m ely ek olyan m élyen , o ly an gyö n g éd d eren g éssel éln ek bennünk, m int am ilyen gyö n g y fén n y el a Szűz te ste d eren g ett a z a n g y al sz á m á ra , aki a H írt h o z ta ." ), m á sk o r m int a jelenben feltám ad ó érz é s elők ép e (A p a h alála után P é te rt, de a család o t is az áru lásn ak az a szégyen e k e ríte tte h atalm áb a, am i a b ib liai P é te rt, a m ik o r h a rm a d sz o r szólalt m eg a k ak as, és v isszaem lék ezett a M e s te r jó s la tá ra ). A b ib liai rá já tsz á so k az írói eltá v o lítá s leh etség es eszk özei a reg én y b en . De u gy an ezt a c é lt szo lg álják a szerep lő k n evei is. E m m an u el, a h atalm a teljéb en lévő p én zem b er, az eljö ven d ő k o rszak „ m e g v á ltó "-já n a k é rz i m a g á t, ab ban az é rte le m ­ ben, ah o g y M á té értelm ezte Iz a iá s s z ö v e g é t: „ A n y a le s z a s z ű z é s t iú t s z ü l. E m m a n u e l le s z a n e v e . E z azt je le n t i: v e lü n k

az

I s t e n ." ( 2 )

T öb b ször feltű nik a reg én y b en Á b el. E g y s z e r láto m ásk én t jelen ik m eg P é te r előtt, s „átv ezeti ő t a fé rfik o rb a ", szom orúan és k icsit szem reh án y ó an , hiszen P é te r nem

715

v o lt a v á ro sb an , a m ik o r a h ódítók és az id eg en ek m eg érk eztek , a m eg m arad o ttak n ak , a „ h ű sé g e se k "-n e k k e lle tt vállaln iu k az áld o zato t, m ely et a z é rt r ó tt k i ráju k a vég zet, m e rt h ű ségesek m a ra d ta k a v á ro sh o z, s e h ű ség olyan , m int a h it e g y fa jtá ja . „T e a k k o r elszök tél, húsz év e lő tt - m on d ja Á b el szem reh án y ó h an gon P étern ek - , s m o st v isszajö ttél, m e rt e g y s z e r m ind en ki h azajö n é s v á la s z o l." P árb eszéd ü k kezdete is az ú jszö v etség i szen tírás „m e g h ív á sa in a k " tó n u sá t id ézi: ,,'T e v a g y Á b e l?' - m on d ­ tam s leh ajto ttam fejem . - 'Ig e n ' - m o n d ta csen d esen és k a ro n fo g o tt. - 'J e r e el in­ nen. A zt h itted , elm eh etsz ö r ö k r e ? '" Á b el k isz o lg á lta to tt, ö rö k re g y erm ek , ah ogy K áin m e g ö lte : „ h a ja m ég m in d ig selym es, szőke v o lt; sötétk ék ru h á ja v iseltes, kissé k in ő tt, m int a szem érm es, elszeg én y ed ett u rak r u h a d a r a b j a i . . "M e g l e h e t , ez az Á bel m á r h alo tt, h iszen P é te r álm áb an lá tja , de álo m és v a ló sá g eg y b efo ly ik , s ez az álo m , am ely Á b elt m in t a „ v é d e lm e z ő t" m u ta tja ; n ag y o n fo n to s, m ert P é te r k étszer is elm eséli, e g y s z e r a p üspöknek, e g y s z e r Ju d itn a k . A z ó szö v etség i Á b elh ez h ason ­ lít a z álo m alak , a z is a h it v éd elm ező je, a v értan ú k elők ép e (3 ). Jo s u a , ak i a te lje s szab ad ságb ól jön E m m an u el k ö rn y ezetéb e, a szen tírási k ö n y ­ v e t író Jo zsu e n e v é t id ézi. F u v o la sz a v á v a l m egb ű völi a v e n d é g se re g e t, m in th a az „ Íg é r e t" fö ld jére, a b o ld o g ság v ilá g á b a en g ed n e b ep illan tást, m int a z Ó szö v etség Jó z s u e á lta l írt k önyvéb en tö rtén ik . B ib liai n ev et visel a tö rté n e t fő a la k ja , P é te r is, ak i g y en g e és esen d ő , m in t a ta n ítv á n y ; rá u g yan az a szerep v á r, m int elő k ép ére, n eki k ell a z iro d alo m által k é p v ise lt érin tetlen szellem k ő sz ik lá já v á len n ie a z A pa h a lá la u tán , s ezt a felad ato t a k k o r is el k ell v ég ezn ie, h a a „ V á ro s " é s a „ C sa lá d " m á r csa k v irtu álisan létezik . B ib liai a h ely zet is, m ely et a Féltékenyek V áro ssal fo g lalk o zó része állít elén k : az id eg en h ód ítók leig ázzák a „ v á la s z to tt n é p e t", m ely azon ban szívósan é s k itartó an ő rzi a V áro sh o z v a ló ta rto z á s s a l e g y en érték ű h itét és k ü ld etéstu d atát, s az eszm ét p ró fétai szem ély iség ek segítik óvn i, m int A p a , a „ m ű v é sz ", ak i u g y an sosem alk otott m ű v et, m ég is eg y ü tt lélegzik , e g y ü tt rezd ü l m ind en id eg e a V áro sév al, s a z ő v álság a a V á ro s v á ls á g á t is jelen ti, Ő a „ k ü ld ö tt", aki az első p illan attól tu d atáb an v a n m e g ­ b ízatása sú lyán ak és felelő sség én ek , h iszen n eki k ell a V á ro s lelk iism eretén ek lennie, m a g a ta rtá s á v a l, létév el p ro te stá ln ia a ro sszal szem b en . E z utób bit szem ély esíti m eg a h e ly ta rtó , az e rk ö lc s te le n ; á g y á b a v ette Jú liá t, az ö rö k n ő iség e finom jelk ép ét, ak ib en m eg v an S alom e p rin cíp u m a, de az ö rö k term é k e n y sé g é is. N eki m eg b o csájt a V áro s, m ely azt is felism eri, h o g y a ro ssz, am in t a h ely tartó b an in k arn áló d ik , vol tak ép p k önn yen á tlá th a tó , s term észetén ek m eg ism erésév el talán leg y ő zh ető is, s a k ­ k o r ta lá n v isszaállíth ató lesz az „ ő s k o r" , az idilli b ék esség id őszak a, a m ely et sem P é te r, sem E d it nem ism ern ek , m e rt ők m á r e g y bűnbe esett k o rszak g y erm ek ei, de am ely m ég is létezik m in d n y áju k tu d a ta m élyén . E g y p illa n a tra m in th a tap in th ató v aló sá g á b a n m eg is jelen n ék ez a tisztu ltab b szem léletet h o rd ó , érin tetlen és bűntelen k o r, „ E d it Ü n n ep én ", m iközb en az asszo n y leh u n y ta szem ét és csó k o t in tett a „ h a lá sz o k n a k ", s h a llg a tta J o s u a fu v o laszav át, am ely e g y s z e rre jelk ép ezi O rfeu szét és T am in o ét, ak i P éterh ez h ason lóan indul legyőzn i a ro ssz a t s m eg találn i a lét igazi értelm ét a Varázsfuvolában. A szerep lő k „re tte n e te s z a v a r á t" , m ely et a „b űn b e e s e tt" élettel szem ben érez­ nek, n em csak a bűn leg y ő zh ető ség én ek tu d ata en yh íti, m ely et a Féltékenyek bibliai rá já tsz á sa i su galln ak , h an em eg y tisztu ltab b v ilág h írh o zó jak én t a zene is, m ely á t­ szövi a reg én y első ré szét. E d it v isszaid ézi a z t a p illan ato t, a m ik o r „ é n e k e lt" P é te r­ nek é s E m m an u eln ek , s a z a tu d at ad o tt e rő t n eki, h o g y „tú lén ek elh eti'' a fájd alm át. E m m an u el életében is sajáto s szerep et tö lt b e a z e n e : sz á m á ra a feled ést, a m ind en ­ n ap ok h ajszájáb ó l v aló k iem elk ed és e sély ét re jti. A k öznap iság o n v aló felü lem elk e­ dés rem én y ét a d ják azo k a n a g y álo m b etétek is, m ely ek szintén fo n to s szerk ezeti ele­ m ei a Féltékenyek nek. M á ra i reg én y e b onyolult szim b ó lu m ren d szer terem tésén ek k ísérlete. Szim boliku­ san indul a reg én y , a Karnak cím ű fejezet m in th a azt su g allan á felü tésével, h ogy az egyén fo g ja vívn i a h a rc á t a k iism erh etetlen v é g z e tte l: P é te r itt a h ős, k ö rü lö tte fo ­ ro g m ind en , ám u tán a nyúl a m esszeség b ő l, a V árosb ól a C salád , m ely visszah ív ja a p a h alálos á g y a m ellé, s neki indulnia k ell. M á r ebben a részb en el k ell azonban

716

ju tn ia a „ m e g é rté s "-ig , s az író n em e g y s z e r h ang sú ly o zza, h ogy e této v a és tag ad ó P é te r re jte lm e s tu d ással ren d elk ezik a lé trő l: m eg tu d ja k ülönb öztetni a jó t és a ro szszat, az ig a z a t és a h am isat. H a ta lm a s b első m o n o ló g jaib an tisz tá z z a ezek te rm é sz e ­ té t, s közben a h étk özn ap i v a ló sá g k özeg éb en k észülődik , cso m a g o l és búcsúzik, de m inden tette felo lv ad reflexió ib an . E lh a g y ja K a m a k o t, h azain d u l, s „ rá is m e r” a r r a a v ilá g ra , m ely et a G arren ek alk o ttak , s am ely m ég m o st is a z ő ren d ezett, n yu galm as életfelfo g ásu k em lék ezetét ő r z i: „A p ró , h eg y es v á ro so k felett re p ü lte k ; e v áro so k n ém elyik éb en m á r lak tak G arren ek is, h á z a t ép ítettek , de k ülönösen k itű n tek a k é z ­ m ű v esség b en . T em ető k felett rep ü ltek , s a tem ető k b en ism erő s alk atú cso n tv ázak so rv ad tak , m a g a s h om lok ok és széles p o facso n to k , s a G arren ek hosszú k ezei.” A m i­ k o r P éterb en tu d ato so d ik , h ogy h a z a é rt, v é g ig já r ta a tisztu lás első fo k á t: „ rá is m e rt” a V á ro sra , m e g lá tta benne a „ C s a lá d " k ezen y o m át, s „eb ben az ism erő sség b en szé­ dülni k e z d e tt". A m áso d ik ré sz (A művészek) v iszo n t m á r n em csak P é te r tö rté n e te , h an em a család é, a g y erek ek é is, ak ik m o st ism ét v issz a té rte k , h o g y eg y ü tt leg y en ek apjuk b eteg ág y án ál. A z a felad atu k , h ogy elb ú csú ztassák és jelen létü k k el b izo n y ítsák ; a h ag y o m án y , a v á ro s szám ára fon tos k on ven ció, a G arren ek létezésü k k el ta r tá s t a d ­ n ak , sértetlen ség ét s z a v a to ljá k . A p a h ald ok lik , m in t A Thibault-csaladban. A h alálközeli h ely zet n em csak a g y ász k o m o ly sá g á t h ozza a család b a, h anem an n ak re m é ­ n y ét is, h ogy v álaszt k ap h atn ak kínzó k étely eik re, m elyek az id ő, a szok áso k s a lét m inőségén ek ro m lásáb ó l fa k a d n a k : „ A p a lé le g z e té t lesték , s k özben észre k ellett venni, h ogy je la d á s ra v á rn a k ; m in th a rem éln i leh etn e, h ogy m in d az, am i ed d ig tö r ­ tén t, v elü k és ő seik k el, az eg ész élet, a szem élyes ta p asztalás, az é rzék elés és a z em ­ lék ek , m in d ez m o st e g y s z e rre k ifejezh ető lesz, eg y etlen szóval, v a g y talán szótlanul is ." E re m é lt, v á rt m e g v ilá g o so d á s m eg szerzéséb en m in th a ő seik is segíten ék ő k e t: ,,a h alo ttak k al is m eg telt a lak ás, m in th a állan d óan szellem et id éztek v o ln a. S zek ré­ n yeket n y ito ttak föl, s a szek rén yből G arren M á ty á s lép ett elő, ósdi m en téjéb en , k is­ sé d ohosa n é s ró k aly u k szag ú an , s n y u g o d tan m o n d ta : 'Ig e n , én is itt v ag y o k .' M in d itt vo ltak e h etek b en . N ag y b ácsik b u k k an tak föl e g y k ö n yvb ől, v a g y e g y sö rö s p o ­ h á r é g e te tt zo m án cfed elérő l, k ö rszak állasan , azzal az ijesztő k a c é rs á g g a l, ah ogy százöven év e lő tt elh alt n a g y b á csik és n agyn én ik m o n d ják a v issz a té ré s és szellem ­ idézés p illa n a tá b a n : 'K u k u cs.' V a cso ra után Ja p á n ró l b eszéltek , de n éhán y ford u lat m ú ltán é sz re v e tté k , h ogy G áb o rt em leg etik , aki n em szerette a z aszp irin t. 'N em b ír­ ta a szíve' - m o n d ta tu d álék o san A lb e r t; s m ind b ó lo g a tta k ." (I. 3 0 6 - 3 0 7 .) (4) A k i v is s z a té r a család h o z, v issz a té r eg y „ fö ld i", h ú s-v é r k ap cso lath o z is, s abból nagyon n ehezen szab ad u lh at ism ét, g o n d o lja E d it, s nem is sejth eti - m ert az ő v ilá g ­ ren d je m ás - , h ogy v an ennél szívósab b , ta rtó sa b b k a p cs o la ta is P étern ek , a z, a m e ­ lyik a v áro sh o z fűzi. Az idegenek cím ű rész e z t a szim bolikus viszo n y t értelm ezi és m a g y a rá z z a . A v á ro s és a G arren ek teljesen ö ssz e ta rto z n a k : a V á ro s véd elm ezi a G arren ek et, de fo rd ítv a is ig a z : a G arren ek a d já k a V áro sn ak a z a rc o t, a ta rtá s t. A p a átélte a g y a lá z a to t, am ik o r az id eg en ek m eg h ó d íto tták a v á ro s t, tu d ja azon ban , h ogy a m ű eg y id eig to v áb b él m ég , van ere je m e g ta rta n i a zo k at, ak ik h ozzá ta rto z ­ n ak . B á r a k ü lső ség ek m e g v á lto z ta k : „v a la m i elm o z d u lt", ah o g y T am ás m o n d ja, de a szim bolikus v áro sn ak m ég van ta rtá s a , m ég n em k ö v etk ezik b e ap a szellem én ek h alála. E z lesz m ajd a döntő p illa n a t: e k k o r d öbb en n ek rá a G arren ek , h o g y „ e g y e ­ dül v a n n a k ", s - ez m eg in t fo n to s és finom je lz é s - „ a lélek eltű n t é le tü k b ő l". A b efejező rész a Szerelem és Halál cím et v iseli. „ H a ú g y tetszik , filozofik u s cím - írta V a jd a E n d re (5) - , m ag áb an fo g la lja a m ű vészi és erk ö lcsi ítélk ezés v ég ső k a te g ó riá it, je le z v e , h o g y ezek b en a k ateg ó riák b an a család n ak v aló b an m ű alk otás jelleg e van , m e rt ren d elk ezik an nak leg fo n to sab b tu la jd o n s á g á v a l: szim b o lik u s." Itt azon ban érzésü n k szerin t tö b b rő l és fo n to sab b ró l van szó, a szim b ó lu m so r k ét a la p ­ vető en em b eri érzésk ö rb en csú cso so d ik k i, k ét o ly an , a létün k h öz szerv esen h o zzá­ ta rto z ó „ e se m é n y "-b e n , am ely ek a z élet teljesség én ek b irto k lá sá t szem léltetik . „ A te l­ je ssé g : le n n i" - ezt a g o n d o lato t E d it fo g alm azza m eg, a m ik o r P é te rt a k öltöző m ad arak h o z h aso n lítja, ak i e g y a rá n t otthon os K a rnak b an , a szim bólum -létb en , de a való ság b an is, te h á t ren d elk ezik azzal a k ép esség g el, h ogy leb eg jen a v a ló sá g fö lö tt.

717

de ab b a a család és a v á ro s rév én bele is g y ö k erezik . S h ogy m ilyen fo n to s szerepe v an en nek a m e g ro n to tt létn ek , az is b izon yítja, h o g y A n n a, a k ire szinte m inden te ­ h e r h áru l a h ald ok ló k örü l és a család b an , v a ló sá g g a l m egszép ü l és felold ódik a te v é ­ k e n y sé g b e n : „A h alál csilla g a d e re n g e tt a G arren -h áz fö lö tt, s A n n a v irra s z to tt és im ád k o zo tt, sírt és v itte v iz s g á la tra a v iz e le te t, ta k a ríto tt és ta n íto tt, szen ved ett és k é ­ te lk e d e tt; de k özben m o so ly g o tt, m e rt v a la m i, am inek nem tu d ta n ev ét, sem é rte l­ m ét, m o so ly ra k észtette, - n agyon gyö n g éd , n ag y o n szerén y , e g y á lta lá n nem gúnyos, illed elm es és m e g h a to tt m o so ly ra k észtette. M in th a tö rtén n e és k észülne v alam i, am i csa k k ü lső jelek szerin t b o rz a lm a s ; s m intha ő , A n n a, eg yed ü l ő a család b an , sejtené és neszeln é azt, am i e b o rzalom b an felold ás és m a g y a rá z a t.” (I. 2 7 6 - 2 7 7 .) A „felo l­ d á s” m a g y a rá z a tá t a reg én y a d j a : a szim bólum ok elh o m ály o su lh atn ak , a V á ro s e lv e ­ szítheti a rc á t, de a szerep lők , ak ik u g y an csak jelk ép h o rd o zó k a reg én y b en (ap a a m ű ­ v észeté, P é te r az iro d alo m é, E d it a m ű v észeté, E m m an u el a g a z d a g s á g é ), továb b i életü k b en b elem erü lh etn ek a re a litá sb a , s m eg ism erh etik a h étk ö zn ap iság értelm ét és e re jé t. N em leh et v életlen , h ogy a Féltékenyek ben azok a h ősök tu d já k a leg tö b b et az é le trő l, ak ik köznap i em b erek . K ö zn ap iság u k m eg ő rzi szám u k ra a „ tis z ta s á g o t" és a „ g y a n ú tla n s á g o t". K a ro la , ak it P é te r csak L a -n a k n evez, tu d ja , h o g y n em az ünnep az ig azi sz e rta rtá s, n em a p énzzel m e g szerezh ető ja v a k b irto k lása é s ú jak szerzése a d ja a b o ld o g ság o t, h anem a szerelem , am e ly „ s z á m á ra n em csak ö lelk ezés v o lt, és a v á g y , n em csak a szo m o rú ság és a k an csi k a c é rs á g , hanem állan d ó, s z e rta rtá so s k é­ szen lét, m in t a rég i, k eleti tem p lom ok b an a nők szám ára, ak ik a z istenn őn ek szen­ telték m a g u k a t". E m m an u el u gyan m eg v eti K a ro lá t, „ rin g y ó n a k n ev ezte, nem n y ú j­ to tt k ezet n ek i” , a lán y m ég is fölényb en van v ele szem b en : ,,'E g y n apon eljön m ajd ' - m o n d ta P étern ek - 'és k ö n y ö rö g n i fog. Itt té rd e l m ajd a szob ában , a szak álla c s u ­ pa k ön n y lesz, k ön n y lu csok . D e leh et, h o g y a k k o r m á r elk ésett, s n em tu d ok seg í­ teni r a j t a .'” P é te r n em ism erte a fá jd a lm a t K a m a k b a n , m e rt ez a v ilág ren d nem is­ m e ri a z érzelm i te líte ttsé g e t. „ C sa k L a é rte tt eh h ez” , neki v o lt „ re jte lm e s tu d ása” a te lje ssé g rő l, m e rt élte az életet, b irto k o lta a szerelm et, ezt a h étk özn ap i em b eri é r­ z é st, o lyan v o lt „m in t e g y irg a lm a s n ő v é r a csatáb an , a seb esü ltek k ö z ö tt” . A teljes élet felfo g ásán ak ez a k ép essége a reg én y eg y etlen m ás szerep lő jén ek sem ad o ttság a. H ián y zik az eszm e k ép v iselő jéb ő l, az ap áb ó l ép p ú gy, m int a m ű v észetek m e g je le ­ nítőiből. E d itn ek e z é rt k ell fájd alm asan és lem on d óan tu d om ásu l ven n ie, h o g y P étert „m ásféle h u llám v iszi, el tő lem , el a v eszély tő l, el K a r o l á h o z . . . V alam it nem ad tam n eki, e g y szóval k ev eseb b et m o n d tam , e g y h a n g je g g y e l k ev eseb b et é n e k e lte m ; ezt a h a n g je g y e t m en t el m eg k eresn i, K a ro lá h o z ". A h étk özn ap i, n atu rális v a ló sá g és az azt m eg jelen ítő a lk o tá s, illetv e az alk o tás alap elem ein ek , a szav ak n ak a v aló sá g h o z v aló v iszo n y a szintén fo n to s elem e a Félté­ kenyeknek. P é te r ú g y g o n d o lja v é g ig ezt a v iszo n y t, m int a z iro d alm i tev ék en y ség e g y ik leg sú ly o sab b , n y ito tt k é rd é sé t. A b árón ő, ak iv el e g y ü tt éln ek K a rn ak b an , m e g ­ á llá s n élkül ír ja re g é n y e it, de ezek ben sosem sik erü l m e g v a ló síta n ia a leg fo n to sab ­ b at, a fik ció t. „ A b áró n ő ú g y ír t, m int aki h om ály o san em lék ezik v a la m ire , k eresi a szav ak at, n ag y o n szeretn é elm ond an i, de m ind en szó csa k h ason lít, csa k em lék eztet v a la m ire , — az, a m it m on d ani szeretn e, eltű n t v alah o l, elsik k ad t a z életb en , v a g y eg y á ltalán o s, n em zetk özi ren d etlen ség b en , v a g y talán v alam ily en fö ld rajzi szeren csétlen ­ ség n y elte el, s m o st o tt pihen a föld m élyéb en , g rá n itré te g e k a la tt, b o ro sty án b a á g y a z ­ v a , m int az ő sk o ri szú nyogok . E zt a szú n yogot szerette v o ln a a ren d etlen ség b ő l, a szeren csétlen ség b ő l, a föld aló l, a g rá n it és a b o ro sty án alól k ib ányászn i a b árón ő. 'N ag y o n n eh éz' — g o n d o lta részv éttel P é te r. A ztán ezt g o n d o lta : 'L e h e t, h o g y ők az ig aziak , a m ű k ed velők . N éh a m á r csak n em n a g y , felséges. S zám ára e g y em b er, ak i b ejön a reg én y b e, h ú s-v é r v alak i, csa k 'jó l be k ell á llíta n i', s m ind en t elm ond an i ró ­ l a ; s aztán k a c a g v a g y sír a re g é n y a la k , ah o g y éppen eszéb e ju t. R etten th etetlen . Nem is leh et m ásk ép p . Ő az, ak i h is z ; az em lék ek b en , a szerep lő szem élyekb en és a k o rtö rtén eti ad ato k b an . V alam ib en m in d en esetre h is z ." (I. 4 .) A z é le t azon ban - és ezt csak a m űvész tu d ja - töb b a szav ak n ál, a m ű vészet által m eg jelen ített v a ló ság n ak szü k ségszerű elem e az e lv o n atk o ztatás, b á r a kész

718

szavak , a k on v en ció k is ré sz e i a teljesség n ek , de az igazi lét, a reg én y léte ennél tö b b : az író n ak jo g a van tetszése szerin t v álo g atn i a d olg o k b ó l, a m in t g o m o ly g ó e m ­ lék ei felto lu ln ak . E b b ő l a to rlaszb ó l k ell k iem eln ie a z t, am i az a d o tt p illan atb an ig azán fon tos é s k ifejező . P é te r elő re tu d ja , ki m it m on d m ajd n eki, m ilyen m ozd u ­ la to t tesz, s an n ak is tu d atáb an v o lt, h o g y az élet h u llám v erése k iszám íth atatlan , s ennek m e g ra g a d á s a , m ű vészi á télése a legn eh ezeb b felad at. A reg én y en nek a z á t­ élésn ek , e lv o n atk o ztatásn ak is k ísérlete, ebben a v o n atk o zásb an ta lá n író ja legjo b b s leg teljeseb b k ísérlete. „ M á ra i S án d o r rég ib b reg én yeib en is ig y ek ezett elszak ad n i a n atu ralizm u s fo rm ah ag y o m án y aitó l — ír ja S zerb A n tal - , k e re ste a tisztán re g é n y ­ szerű t, é s a z t, am i tú lm egy a ra cio n á lis-n a tu ra lista lélek tan o n , de te lje s, d iad alm as szak ítása a n atu ralizm u ssal c s a k m o st m en t v ég b e, és ebben a reg én y b en ta lá lta m eg a z t, am i a n atu ralizm u s u tán k ell h o g y k ö v etk ezzék , a szu blim áltab b reg én y m ű v észe­ tet. M e g ta lá lta v é g re az irra cio n á lis őselem et a leg p o lg árib b é letfo rm ák m ély én , m eg ­ ta lá lta a h étk ö zn ap o k m ö g ö tt a leselk ed ő c so d á t. K ö n y v e a szu blim áció re m e k m ű v e : m e g m a ra d t benne m ind en , am i a p o lg á ri n a tu ra lista reg én y b en fon tos v o lt, de M á ra i k iem elte a n a tu ra lista p rózáb ó l, felem elte a k ö ltészet sík jáb a. O lyan e z a reg én y , m intha eg y p o lg á ri eb éd lő asztal, a k ö rü lö tte ülő csa lá d ta g o k k a l eg y ü tt h irtelen a le ­ v eg ő b e e m elk ed ett v o ln a, é s a c sa lá d ta g o k m o st o tt, e g y m é te rre a fö ld színe fölött leb egve éln én ek to v áb b .” (6) N em tu d n i, ism e rte -e a b íráló M á ra in a k a m ű vészi á b ­ rázo lás é s a v a ló sá g v iszo n y áró l v aló e sz m efu ttatását, m ely et a Napnyugati őrjárat­ ban m on d ott e l, tén y , h o g y azzal szin te szó szerin ti eg y ezésb en a m ű legn ag y o b b erén y én ek ép p a fik ció m e g v a ló sítá sá t v éli. A fik ció h itele a m a g y a rá z a ta , h o g y a reg én y fon tos m o n d an iv aló ja, h ogy a „ V á ­ ro s ” id eg en ek k ezéb e k e rü lt, n em b án tóan , nem a k o r irre d e n ta reg én y ein ek szín­ von alán fo g alm azó d ik m eg , lev eg ő jéb ő l h ián y o zn ak a sovin iszta felh an gok . M á ra i ezt a fá jó k é rd é st is általán o sítan i tu d ta , b e le á g y a z v a a z eu ró p ai té rb e , h iszen P é te r N y u g atró l érk ezik , s am in t E d it m o n d ja neki, ezen tú l is o lyan lesz, m int a „ v á n d o r­ m ad a ra k ” , lelke m eg o szlik a k ét té r k ö zö tt, s n em az e lv e sz íte tt otth on fájd alm át éli á t, h anem in k áb b az á lta lá n o s o tth o n talan ság ét, am ely M á ra i szerin t a v a ló s á g g a l, az élet n y e rsa n y a g á v a l d olgozó m ű v ész te rm é sz e te s álla p o ta . Az idő dimenziói N incs m ég eg y re g é n y e M á ra in a k , am ely ik b en ilyen élesen elv áln án ak eg y m ástó l az idő k ü lön féle s ík ja i: a fizik ai, a n a g y töm b ö k b en telő , k o rsz a k o k a t alk otó tö r té ­ n elm i, é s a szem élyes, a z egyén i (7 ). A fizik ai id ő tap in th ató an p ereg azo k b an a n a­ pokban és h etek b en , m ely ek b en k ö zeled ik ap a h a lá la . A tö rtén elm i idő elsősorb an P é te r tu d atáb an k el új é le tre : ő az, aki rég m ú lt k o rszak o k ró l is h o m ály o s se jte le m ­ m el, tu d o m ással b ír, ezek rő l tu d ó sítják a G arren ek k eze n y o m át v iselő ép ü letek , h á­ z ak , v á ro so k , s m a g a a jelk ép p é em elt V á ro s is, a m e ly k ét k o rsz a k o t k ép v isel: a ré ­ geb b it, m ely n ek n in csen ek id ő h atárai, am ely ik e g y k o r „ sz a b a d ” v o lt; s az ú jat, am ely n ek k ezd etét a h ód ítók m eg jelen ése jelzi. E z a reg én y b eli „k ritik u s i d ő " ; nem le z á rt, n em v é g le g e s, m e rt am íg G arren G áb o r él, a ré g i é le tfo rm a is é rin te tle n : „M in d an n y ian , ak ik G arren G áb o r k ö rü l éltek az id őb en, cso d álattal n éztek re á . M e g ­ p aran cso lta, éljen m indenki ó raren d szerű p o n to sság g al, p on tosan ú g y , m int a hódítók érk ezése elő tt. M e g é rte tté k , h ogy a z a p a , a m ű vész m eg a k a r m en ten i v a la m it, a m i­ hez d u rv a k ézzel n y ú lta k ; felh ú zta a v á ro s t, m in t e g y szerk ezetet, h add k ety eg jen a rég i ü tem b en p ontosan to v áb b , s ta lá n a k k o r rem éln i leh et, h o g y elk erü lik a v ég ső v eszély t. T alán tú lk ety eg i a v áro s a k ritik u s id őt. A m ű vész arán y é rz é k é v e l és m e g ­ ó v ó ö sztön ével v ig y á z o tt a p a, h o g y a ré g i élet ne fo rd u ljo n ki fo rm áib ó l. A z id eg e­ n ek n ek érezn i k e lle tt, h o g y van v a la k i a v á ro sb an , aki v ig y á z a ré g i id ő b eo sztásra és a fo rm á k ra . E ls ő sietségü k b en és riad alm u k b an az id eg en ek legszíveseb b en m indent m e g v á lto z ta tta k v o ln a : a z id ő já rá st is, az ó rák re n d jé t is, a n ap o s old alb ól szívesen csin áltak v o ln a árn y ék o s o ld alt. M in t m ind en ki, a k in e k nin cs ig a z a , szívesen hívták v o ln a seg ítségü l a v ilá g e g y e te m e t, a szelek et é s az id ő já rá st, h o g y falazzo n az e r ő ­ szak nak . H a az egész v ilá g felfo rd u l, term észetesen ig azu k lesz az id egen ek n ek . D e

719

a v ilá g n em fo rd u lt fel és G arren G áb o r v ig y á z o tt. A v á ro s p éld ás h áziren d ben fo ­ g a d ta a v á l t o z á s t . . . E zen a ren d en nem tu d tak p ik ák k al áth ato ln i. E h h ez a ren d hez o d aállítv a az új ren d , az id eg en ek re n d je , m ely et m ag u k k al h o ztak , m in t az idegen n y elv et, a m ásféle á lm o k a t és id eg en jo g re n d sz e rt, szem telen és o tro m b a ren d etlen ­ ségnek te ts z e tt." (II. 5 0 - 5 1 . ) A tö rtén elm i idő k étféle h a g y o m án y réteg e é s b eid egződ ése a v á ro s szem e lá ttá ra és te v ő le g e s részv ételév el ü tk özik m eg e g y m á s s a l: m ás az id eg en ek tö rtén elm i időszem lélete és m ás a v á ro s p o lg á ra ié . E lő b b b izalm atlan u l és g y an ak o d v a figyelik e g y m á s t; a p o lg áro k abban a n aiv hitben élnek, h o g y k iv o n h atják m a g u k a t az új időből, az id egen ek á lta l h ozottb ól, aztán b elesim u ln ak , m e g s z o k já k : jelk ép es értelm e v an an n ak a tén y n ek , h ogy a z első b á lra m ég senki nem m e g y el a v á ro sia k k özül, de a m ásod ik on m á r o tt v an n ak , é s az id eg en ek k ü lö n leg es szív ély esség g el fog ad ják ő k et, ab ban a h iszem b en , h o g y g y ő zed elm esk ed tek fö lö ttü k , a lelk ük et is m eg h ó d í­ to ttá k . A „ h a rc " azon b an m ás ré teg ek b en is fo ly ik ; a p üsp ök és G a rre n G áb or k ö ­ zö tt, k étféle h it és k é tfa jta e szm eren d szer k ö z ö tt, s ez a ré g ó ta ta r tó k ü zd elem azért is v o lt o ly szen ved élyes, m e rt m ind k etten ism erték az „ ig a z a t" , s e z é rt á té lté k , h ogy b osszút k ell állniuk a v á ro s é rt. A m ik o r e k étféle em b er, ak i eg y b en a k étféle idő je l­ k ép e is, kibékül eg y m á ssa l, G arren G áb o r a r r a gondol m e leg ség g el a szíve k ö rü l: „A z élet v é g e felé találk o zik az e m b e r m áso k k al az e g y etlen leh etség es szövetségb en , a b osszú k ö té sé b e n ." G arren G á b o r és a p üsp ök szívósan é s k ita rtó a n szeretn ék m e g ­ óvni a h ag y o m án y t, azt a p on tosan m eg n em fo g a lm a z h a tó eszm eiséget, am it a m últ jelk ép ez, s am ely et eg y szerib en m e g v á lto z ta to tt az id eg en ek m eg érk ezése. Szem ük lá ttá ra ford u l a tö rtén elm i id ő, s k ezd új k o rsz a k o t. A z em b erek nem is sejtik , de ők, ak ik a v á ro s é rz é sv ilá g á t jelk ép ezik , tu d ják , v álto zn ak az erk ö lcsö k , előb b -u tób b a „ v á ro s m ind en t e lm o n d " az id eg en ek n ek , a „ m ű " , az év század o s v ilá g re n d veszélyb e k erü lt. E z t sem m isíti m e g h alá lá v a l G a rre n G áb o r, m ert n em a k a rja , h o g y az id eg e­ n ek k e z é re k erü ljö n . E b b e a h atalm as lép ték ű id őzón ába, a v á ro s id ejéb e, am e ly v o ltak ép p en a p ol­ g á ri lib e ra lista é letfo rm a h ag y o m án y ait jelen ti, ág y azó d ik b ele a szerep lő k szem élyes id eje, m ely m á r sok v á lto z a to t m u tat, m essze nem ilyen e g y sé g e s és k ö tö tt. M é g a G arren ek b en sem tu d atosu l a k ét idő k ü lö n b ö ző ség e, csa k a m ű vész, azaz P é te r tu d ja felfogn i. Ő m á r a reg én y k ezd etén v ég ig g o n d o lja a Féltékenyek eg y ik leg izg alm asab b k é rd é sé t, az elm ú lást, s eszm élk ed ésén ek az a lén y eg e, h o g y s a já t h alálu n k ellen ta ­ lán v éd ek ezh etü n k k ü lön féle o rv o sszerek k el, k ito lh atju k eljö v etelén ek id ő p o n tját, de a m ásik h alál ellen, „am i bennünk v a n ", am i „ s o rv a s z t" , „teh etetlen n é te s z " , nem találh atu n k m en ed ék et. E z az ig azi és a v eszély es elm úlás, a m ik o r év század o s h a g y o ­ m án yok rop p an n ak össze bennünk e g y ik p illan atró l a m ásik ra - azaz átéljü k a tö r té ­ nelm i idő v á lto z á s á t - „ e g y fo rm a k ezd e rn yed n i, nem ta r t töb b é, iszo n y ato s teh etet­ len ség b én ítja m e g a z élet és a m u n k a ü te m é t". A z eg y én m é g talán v é d e k e z h e t: k i­ alak íth at e g y leb eg ő , félálom b an telő é letfo rm át, am ily en P é te ré a reg én y első részé­ b en : L a és E d it k ö zö tt, „fe lo ld ó d v a " a z id őb en, „v a ló sá g és az álo m p a rtja k ö z t" . A z eg y én i idő u g y an is m á r -m á r k o rlátlan szab ad ság g al k e cse g te t, k im eríth etetlen , ezt látszik igazoln i a reg én y első részéb en a n a g y „ Á lo m "-b e té t, s a z a leb eg ő é le t­ fo rm a, m ely P é te r o sztály része, s a m ely et o ly k o r E m m an u el is él. E b b en a z álom ban felold ódik a sze m é ly isé g : m eg v álto zik az elb eszélőn ek a tö rtén eth ez v a ló v isz o n y a : eg y es szám első szem élyben idézi fel a g o m o ly g ó m ú ltat, m elyn ek k ép ei e g y m á sra to rló d v a jelen n ek m eg tu d atáb an , m in t e g y b ékésebb, id illi k o rszak lá to m á sa , am i­ k o r m é g m ind en „ é p " v o lt é s „ e g é s z " . A v a ló s á g azon b an m eg sem m isíti az álm ok é rv é n y é t: P étern ek el k ell indulnia, m e rt h ív ja a csa lá d és a v á ro s, m e ly e t sértetle­ nül lá to tt álm áb an , de am ely m á r nem a ré g i. S ú tközben v isszag o n d o l elv eszített m ú ltjá ra , szem élyes id ején ek m e g h a la d o tt ta rto m á n y á ra , s azon tö p ren g , a sok e g y ­ m ástól e lz á rt, k ü lön féle id őb u rk ok b an létező em b erek en talán nem is leh et segíteni, „ a szerelem és a h alál k ö zö tt u tazo m , m int eg y v ersb en - g o n d o lja - . T alán csak a sz e re te t s e g íth e t". S ah o g y a felh ők k ö zö tt rep ü l, eg y szerib en tu d ato so d ik benne m inden, am it ed d ig álom b an é s félálo m b an é lt á t : „A sz eretet v o lt a n eve é s az é r­ telm e m indennek, am it m eg élh etett az e m b er, a szerelem és a h alál k ö z ö tt."

720

A k o rlátlan u l m eg v aló síth ató , sz e re te tté old h ató eg y én i m a g a ta r tá s azon ban csak k ev esek k iv á lts á g a , csak a m ű vész o sztály része, am ilyen P é te r v a g y a te stv é re , T am ás, ak i v o ltak ép p a h étk özn ap i élet m ű vésze. Jo s u a , jó lleh et cso d álato san fu volázik , m i­ közben a z e n e k a r E m m an u el p a ra n csá ra éterien tisz ta M o z a rt-d a lla m o k a t szó laltato tt m eg , elfeled k ezett a z e n ed arab ró l, „ h a rsá n y a t rik o lto tt fu v o lájáv al, v a g y m érgesen k ezdett d ohogn i, m int ak in ek e p illan atb an ju to tt eszéb e valam ily en elviselh etetlen sérelem , s m o st rö g tö n el k ell m on d ania, a M o z a rt-té te l k özep én , dűljön össze a v i­ lá g " . Ő m ég em lék ezik a k o rlátlan szab ad ság id e jé re , m ég m ag áb an h o rd ja em lék ét, de m á r n em szab ad , h iáb a szen telh eti E m m an u el m ellett életét a „ tis z ta z e n é n e k ", ez „ k e v é s ". O ly an , m int a szelíd ített sz arv as, „ E m m an u el szelíden b ánt v e le " , „d e id őn ­ ként m ég n ek iroh an a k erítésn ek é s ö sszetö ri a g a n c s a it". A m ik o r k ilép ett a saját idejéb ől és E m m an u eln ek , a pénzn ek en g ed elm esk ed ett, m egszű n t k ö tetlen ség én ek id őszak a. D e n em leh et szab ad E m m an u el sem , jó lleh et ő épp a fo rd íto tt u tat szeretn é v é ­ g ig já r n i: „ez a z em b e r sz e re te tt v o ln a jó le n n i", s m iközb en v á lla la ta iv a l b eh álózta az eg ész v ilá g o t s v ég telen ü l g a z d a g v o lt, alk alm i jó tettek k el csillap íto tta a sz e re te tre való éh ség ét. A m in t azo n b an P é te r m e g fo g a lm a z z a : „ a jó sá g á t n em leh et e lv ise ln i", m e rt tettein ek m eg v aló sításáb ó l h ián y zik a s z a b a d s á g : m eg k ö ti a sz e rzésre o rien tált szem lélet, a h a ta lo m v á g y , a p énz. E m m an u el az a rc n élküli, e lb ü ro k ra tiz á lt és az élet eg észét á tjá ró im p erializm u s je lk é p e : m ind en t és m ind en kit m e g v á sá ro lh a t, am it és ak it a k a r m in d en ü tt o tt v an , m ind en t tu d : „ B e h a to l az életem b e - gon d o lja P é te r - , a k árh o v á m eg y ek is. A v ilá g az ö v é, n éhán y ilyen E m m an u el rab szo lg ái v ag y u n k . E z eg y k icsit h an g o s és színésznő m ó d já ra v is e lk e d ik ; de van nak csen d es és n év telen E m m an u elek , n éhán y száz E m m an u el, s e p illanatban h ajó ú szik a z ó ceán on Szum á tra felé, m e g ra k o d v a k ín ai szo lg ák k al, ak ik n ém án feküsznek a fo rró gőzb en a fe­ délzeten , ú szn ak e g y -e g y ilyen n év telen , szem érm es E m m an u el m o csarai és őserd ői felé, teljesen á ta d tá k neki so rsu k at, s a n ev ét sem t u d j á k . . . H o ln ap m eg h ató d o m , v a g y föllázad o k , v a g y v é rp a d ra lép ek , m e rt ő íg y a k a rja . . . ő, v a g y e g y m ásik E m m a ­ nuel. N ag y S án d or soha nem v o lt ilyen h atalm as. C a e s a r sem . E zek m á r -m á r szem ély­ telen ek , m int a v é g z e t." (I. 7 5 .) E m m an u el k ö rn y ezetéb en senki sem élt „b izto n ság ­ b a n ", „ s z e s z é ly e s " - v é lte P é te r, de aztán rá jö tt, h o g y ezek ben a szeszélyes p illan a­ tok b an fo g alm azó d ik m e g benne „ v a la m i", am i oly „ á tte k in th e te tle n n é " teszi életét, s az E m m an u elek v ilág át. H iáb a ig y ek szik em b eri lenni és jó ság o s, a v ilág , am ely et ig a z g a t, am elyb en a te lje ssé g re tö r , a rc ta la n é s elg ép iesed ett, s E m m an u eln ek m á r nincs szem e, h o g y lássa a h étk özn ap i d o lg o k at, az eg y szerű , em b eri élettén y ek et. H iáb a ig y ek szik , n em ta lá lh a t á tjá rá s t a z á lta la v e z e te tt v ilá g b a , s P é te r n ém i k á r ­ örö m m el, de jo g g a l v etíti elő re v é g z e té t: „S zét fo g já k té p n i." E m m an u el sz ab ad ság át - jó lleh et v ég telen n ek és k o rlátlan n ak látszik - az k o r­ láto zza, h o g y a tá r g y a k ra , n em a szellem re összp o n to sítja figy elm ét. H ason ló okból k o rlá to z o tt p élád ul A lb ert a G arren ek k ö z ö tt: ő is a „ d o lg o k ", a m eg szo k ás fo g s á g á ­ ban él. A z ilyen em b erek - e rre ta n ít a reg én y - ön kén t m o n d an ak le a szab ad ság ­ ró l, m ely o tt rejlik a tito k zato s eg y én i időben, m int leh ető ség , de tap in th ató k ö zel­ ségben csa k a m ű vész érzi. A reg én y eg y ik legszeb b és leg m ély eb b jelen etéb en P é te r és T am ás b eszélg etn ek , az idősebbik fiú segíten i a k a r öccsén , ak i a jelek szerin t félig-m ed d ig elk alló d o tt em b er, te lv e b izo n y talan ság g al, s e k k o r T a m á s ezt m o n d ja : h a segíteni a k a r r a jta , „ e g é s z e n " k ell e rr e tö rek ed n ie, m eg szab ad u lv a m inden m e l­ lék estől, m e rt ak i k a p cs o la to t a k a r ta lá ln i a m ásik k al, annak teljesen át k ell ad nia m a g á t. „N em leh et elé g g é szeretn i - fo g alm azza m eg a felism erést P é te r - . . . E d d ig csak in d u latok k ö zö tt éltem , v á g y a k és félelm ek k ö zö tt. A szeretet v alószín ű leg v á g y ta la n ." E b ben a b első, k o rlátlan id ejű és szab ad sáoú léle k v ilá g ban érin tetlen ek a g y e r­ m eki p rin cípium ok . „T u d sz m ég já tsz a n i? — k érd ezi P étertő l Á bel - . . . A játék c s o ­ d álato san elk íséri a z o k a t, ak ik h ű ségesek m a ra d ta k a b an d áh oz. M á r n em is k ell jelm ez és k ellék h ozzá, láto d , én is ú g y öltö zö m , m in t m indenki m ás, m in t e g y ló ­ k eresk ed ő . D e a já té k e g y re m élyeb b lesz, e g y re v álto zato sab b , - s aki h ű séges m a ­ ra d t h ozzá, eg y n apon észrev eszi, h o g y a já té k az ig azi é le t." (II. 1 5 5 .) E z a k észség ,

721

a b első szab ad ságh o z v aló h űség a d h a tja m e g az em b ern ek az ig azi, a k o rlátlan n ak v élt fü g g etlen ség et. „ M ié r t e g y eztél bele, P é te r ? - k érd i Á b el csen d esen és szom o­ rú an , a r r a cé lo zv a, h o g y P é te r nem leh et eg észen szab ad , hiszen életén ek h átteréb en ú jra és ú jra felsejlik E m m an uel v ilá g a . - M in d ig csak a rró l a n éh án y em b errő l van szó, ak i n em eg y e z ik b ele, ak i h ű séges m a ra d a v a rázslath o z, ak i n em eszik k en y e­ rü k ből, n em iszik boru kb ól és n em érin ti m eg a z t, am i n ek ik ö rö m és b ü szk eség ." (U o.) A tö k életes tisztaság o t csak ú g y le h e t m eg szerezn i, h a m e g ta g a d ju k az E m m a ­ nuelek v ilá g á t, h a v állalju k e z é rt a lá tsz ó la g o s szeg én y ség et és k ita sz íto ttsá g o t: „ . . . én o d áig ak a ro m fejleszten i a v a rá z sla to t, h o g y teljesen m e g ta g a d ja m ő k et, m in d ­ azt, a m i n ek ik tetszik , am ih ez tö m egb en v án d o ro ln ak , a m it b eken n ek csu rg ó n yálu k ­ k a l, am it im ád n ak é s am it h aszn áln ak . E z n ag y o n n ehéz lesz . . . de a v a rá z s la t v ég ső c é lja ez. C sak íg y tu d o m szo lgáln i az é rte lm e t, csa k íg y tu d ok h ű séges m arad n i a já ­ ték szab ály aih o z." (U o . 156.) V o ltak k ésőbb M á ra in a k o lyan b íráló i, ak ik e játék ö sztö n t, m ely n éh a-n éh a v a ló ­ ban irra c io n á lis s á teszi h ősein ek g o n d o la tv ilá g á t, H u izin g a h a tá sá ra v e z e tté k vissza. A „ h o m o lu d e n s ", m int k u ltú ra-alak ító , v aló b an felbu k kan k ésőb b i alk o tásaib an . A Féltékenyek já té k -k é p z e te azon ban eg ziszten ciális é rte lm ű : a já té k m in t a szab ad ság fo n to s elem e jelen ik m eg b enne, am in t E m m an eu l tá rsa sá g á b a n fo g a lm a z z a m eg A l­ b ert u r a : „A z em b e re k éh esek a c s o d á ra " , m e rt h ián yzik életü k b ől a fü g g etlen ség , a lélek szu v eren itása, az a „ le b e g ő , sú ly talan fe le lő tle n sé g ", m ely et P é te r an nyira sz e re te tt L a-b an . A re g é n y ta n ú sá g a szerin t a szerelem is v issz a a d v alam it a g y erm ek i ad o ttsá g o k b ó l: a k alan d o t, az ism eretlen felfed ezésén ek leh ető ség ét, s ak i te s té t, le l­ k ét á ta d ja e k alan d n ak , a z nem m en ek ül v issza „ a p o lg ári re n d h e z ", h an em m e g m a ­ ra d az érzések ren d etlen ség éb en , m ely et a tá rg y a k ö sszev isszaság a is sugall. G a rre n G áb o r, az ap a érti m eg legin k áb b , m ilyen m ély értelm e v an a k alan d ­ n ak , m en n y ire fo n to s em b eri ta rta lm a k a t ad h at a szo ro n g attatásb an . A m ik o r az id eg e­ n ek m á r o tt álln ak a v á ro s n em létező k apu i e lő tt, b ált ren d ez, m e rt „ v a la h o g y til­ tak o zn i k e lle tt" , éreztetn i k e lle tt a k özeled ő k k el, h o g y a v á ro s e m ód on őrzi fü g g et­ len ség ét, h a g y o m án y ait. A p o lg á ro k m e g é rte tté k , „h o g y csak ezzel v éd ek ezh etn ek a z id eg en ek e lle n ", az elő szö r „ k o m o r" tá n c k ésőb b „ e lr a g a d ta tá s b a " fo rd u lt, végü l, h a jn a ltá jt „ö ssz e sz o ríto tt fo g a k k a l tá n c o lta k " , m in t e g y h aláltán c-v ízió részv ev ő i, „ íg y tán co ltak át, elő irt m o zd u lato k k al a rég i életb ől az ú jb a ". D e a tá n c, a k alan d , a g y erm ek ség m eg ő rzésén ek v á g y a , az eg y én i idő látszó ­ lag o s fü g g etlen ség e nem m enti m e g a v á ro st, és h a g y o m án y ait. M e g érk ezn ek az id e­ g en ek és belőn ek a G arren -h áz ab lak án . G a rre n G áb o r „ . . . m o st m in th a m e g é rte tte v o ln a, h o g y h iáb a v o lt m ind en , am it az em b erek id áig c sin á lta k , h iáb a írta k k ö n y v e­ k e t, fe ste tte k k ép ek et, h iáb a áll a k ék és a ra n y M á ria -s z o b o r a F ő té re n , h iáb a g o n ­ d o lk o ztak n ag y o n értelm es e m b erek , s ő m a g a , G arren G áb o r, h atv an eszten d eig h iáb a d o lg o zo tt a m ű vön , - e g y s z e rre felh ö rd ü lt és n yögn i k ezd ett. E z a felism erés fá jt. N ézte a g o ly ó t, a b e tö rt ab la k ü v e g e t és h alk an n y ö g ö tt. M in d en h iáb a v o l t . . . " A m o d ern k o r eszk ö zeit, a fe g y v e re k e t, a k ilő tt g o ly ó k a t n em z a b o lá z h a tja m eg a szellem , a v a ló sá g rom b oló eszk özei ellen n em h úzód h atu n k az eg y én i id ő látszó lag o s fü g g etlen ség éb e - ez a Féltékenyek e g y ik leg b aljó sab b , leg k o m o rab b tan u lság a. A „ jó s á g " is re m é n y te le n : E m m an u el tu d ja ezt a legb izto sab b an , hiszen fo ly v ást g y a ­ k o ro lja , de m ind ig „m eg b icsak lik a k e z e ". T alán csa k „a szeretet erő seb b , m int a h a lá l" , m e rt - ez E d it, te h á t e g y m ásik m ű vészi p rin cíp iu m v iselő jén ek g o n d o lata „ a sz e re te t ú g y ta r tja azt, ak it szeretü n k , oly m ag asan és b iztosan , m in t e g y óriás szo lg a, ak itő l m in d en k i f é l; a szeretetn ek p allo sa van é s v illám o k at is tud szórn i" .

A

m ű v é s z i e lv o n a t k o z t a t á s s t ílu s e s z k ö z e i

A Féltékenyek M á ra i leg líraib b m ű ve. A szav ak á ra d a ta , a to rla sz to tt, h atalm as­ ra n ö v esztett a lá - és m elléren d elések e g y m á su tá n ja szinte felb o n tja szerk ezetét, „ s z á rn y a ira k ap és visz a k im o n d h atalan f e lé " (8 ). T e lje s ére ttsé g é b e n m u tatk ozn ak m e g benne azo k a stílu selem ek , am ely ek et rajo n g ó i cso d á lta k , s am ely ek alap ján

722

m ég b írálói is benne lá ttá k ek k o rib an a m o d e m m a g y a r reg én y m e g te re m tő jé t, P ro u st és Jo y c e h azai m eg felelő jét. A stílu sh atás eszk özei k özü l külön fig y elm et érd em eln ek a h aso n latai. H a ta l­ m asra n ö v eszti ők et, s m ö g éjü k o ly k o r ellen tétes je len tésárn y alato k b ó l ra jz o l h old ­ u d v art. R ö g tö n a re g é n y in d ításak o r P é te r tu d atáb an íg y rö g z ü l E d it h iá n y a : „ E d it n in cs m o st itt, s h ián y át v a lah o g y term észetesn ek érzem . E d it soh a n em v o lt o tt, h a n agyon k ellett. A neve két magánhangzója világoskék és szürkésfehér, mint egy labdajátékegylet kissé piszkos jelvén ye." A h aso n latb a re jte tt, v ilág iro d alm i p ers­ p ek tív ák at is felvillan tó szin esztézia ép p ú gy a tá v la tte re m té s eszk öze, a „ le b e g é s " b iztosíték a, m in t a realitásb ó l v á ra tla n u l k in övő, jelk ép p é fejlőd ő m e g szem ély esíté­ s e k : „ L á tta A n n át, am in t a p o stah iv atal rá c s a e lő tt á ll, iz g a to tt és b o csán atk érő m o ­ sollyal, re m e g ő u jja k k a l á ta d ja a lev elet, - fején a csó k ato llas k alap - , s e g y sz e rre elindít v alam it a v ilág b an , a rep ü lő g ép indul A n n a lev elév el, a m élyb en n a g y h e­ g y e k é s erd ő k m ozd u ln ak m eg , m in th a fö ld ren g és in g atn á m eg a v ilá g o t, s re tte n e ­ tes zú g ás és ro b b an ás k özben száll a h ír a v ilá g fe le tt, a h ír, am ely et A n n a rö p ített föl, a re tte n e te s h ír, a m e ly m e g m o z g a tja a v ilá g o t, a h ír a rr ó l, h o g y ap a m eg fog h a ln i." A je lz ő s szó k ap csolato k b eháló zzák a reg én y t, de a h alm o zo tt, az eu fón ia eszk ö zek én t h aszn ált jelző b o k ro k k ö z ö tt ren d szerin t feltű nik e g y v á ra tla n , első o l­ v a s á s ra k ere se ttn e k é rz e tt, alap o sab b m érleg eléssel azon b an in k áb b táv latterem tő n ek n evezh ető m ellék n év i je lz ő : „ A k ö d fö lö tt tisz ta v o lt a tá j, élesrajzú , szende és üde, m int e g y v ízfesték k el szín ezett v iz s g a ra jz ." A tá r g y a k sejtelm es jelen tést h ord o zn ak , a sszo ciatív m ezejü k szinte v ég te le n , s a szerep lők reflexió it is állan d óan a reg én y által ex p o n á lt v ég ső k érd ések irán y áb a te r e lik ; „ A lev él eg észen o ly an v o lt, m in t eg y h iv a ta lo s és szab ály o s le v é l, p iros p ecséttel, az u tazás fiatal em b ert m u tato tt, zö ld szalo n k ab átb an , am in t szom orúan b ám ul e g y p o stak o csi u tán , s a halál koporsóban feküdt, egészen kicsi gyerekkopor­

sóban, megrakva kereszttel és lilomokkal." A Féltékenyeknek fo n to s elem e a v a ló sá g m ö g ö tt re jlő , csak a lélek , a g o n d o ­ latok sík ján érzék elh ető tito k . E z t is m eg jelen ítik a leíráso k . T a m á s, aki ú gy é rk e ­ zik v issza a v á ro sb a , m int aki v en d ég ség b e jö tt, id eiglen esen , átu tazó k én t, s b á r­ m elyik p illan atb an ism ét v isszatérh et a tito k zato s id eg en ség b e, „ e ljö tt, m e rt m i m ást is te h e te tt? — a k ö telesség szó líto tta. D e n em e v e tt a k özös ételb ő l, szem ö ld ö k rán g atással, p ip afü stereg etéssel, sértő en n y á ja s m o so ly o k k al, 'e h '-e k k e l és id egen , tö b b ­ n y ire in d ián h an gzású in d u latszav ak k al tá r s a lg o tt csa k , m int e g y jóind u latú , kissé k ü lön c, n a p b a rn íto tt é s h atv an év es h ajó sk ap itán y , k in ek h a jó ja lenn h o rg o n y o z v a la ­ m elyik déli k ik ötőb en , s ő m a g a ép p en csa k h a z a ru cca n t e g y k is id őre. K issé m á r elszo k o tt a v á ro s i, szárazfö ld i tá rs a lg á s tó l - leg aláb b íg y m u ta tta . K ro k o d ilb ő r p ogyg y ászát nem is m eri b eállítan i a csa lá d tisz ta szob áib a, d e h o zo tt aján d ék b a e g y font a ra n y p o rt, cá p a fo g a t és n éh án y lite r ru m o t; csak m ég n em cso m a g o lt ki s e z é rt nem ad h atja át a z a já n d é k o k a t. . . " (I. 2 0 9 .) A h a ta lm a sra n ö v e sz te tt b első m o n ológok b an , m ely ek et ism étlések - szó- és gon d o latism étlések - szőn ek á t, a líra isá g az u ralk o d ó , M á ra i a p ró za és v e rs h a tá ­ rá n eg y en sú ly o z: v ersszerű v é teszi a szö v eg et az író i szem ély iség e g y -e g y k e re se tt stílu sford u latb an érzék elh ető je len léte, de ezt ren d szerin t ellen sú lyozzák a n atu rális v a ló sá g e le m e k : „V ég ig m en tek a tem ető n , szag lásztak , félkézzel szúrós, tö v ises g a ly ly a k a t h ú ztak el a sírk ö v ek rő l, k e re sté k ism erő seik et. Itt feküdt D erén K atin k a, a legjo b b an y a. D erén K a tin k a v o lt az első nő, a k it P é te r megcsókolt. A mosókonyhá­ ban csókolta meg, D erén ék n él, a lúg-gőzös mosókonyhában, s közben a mángorl ón ak tám aszk o d tak . Csókjának friss mandulatej íze v o lt. E z a csók sok áig t a r to tt; P é te r a k k o r tizen h at év es v o lt, K atin k a h a rm in c ; k özben elm ú lt húsz eszten d ő, s m in th a a csók m é g m in d ig ta r to tt v o ln a. T alán m ert m e g h a lt, g on d olta P é te r. A z ilyen csó­ kok, a h alo ttak csókjai, k ü lön váln ak azo k tó l, a k ik a d ták és k a p tá k , s m in tegy ö n m a­ gukban éln ek , mint tény a térben. A v ilá g , am ely n ek z ű rzav aráb ó l szárm azn ak , m ár elp u sz tu lt; de a tény és a csók él to v á b b ." (II. 5 .) A k é t v ilá g re n d k ü lö n b ség ét, az „ id e g e n e k " k ü lön b özőségét is stílu seszközei révén é rz é k e lte ti: nem o lv ad h atn ak b ele a v á ro sb a , m ely fin o m ságáv al, á tte tsz ő sé ­

723

g év el é s ren d ezettség év el Is h an gsú ly o zza k ü lö n á llá sá t: „ . . . a p o lg á ri jövevén yek n em n yu g o d tak . L eg tö b b je alacsony v o lt é s köpcös, fe k e te ; v illo g ó szem ek k el bá­ multak a v ilág b a, h aju k at olcsó pomádéval kenték. A h iv atalo k b an tú lzo ttan fű tö t­ tek , izzadva ü ltek a vad o n atú j a k tá k fö lö tt, s a h iv atalszo b ák m eg teltek avas, olvadt pomádészaggal. E g y á lta lá n , rossz szaguk volt. Illatszerek k el is kenték magukat, s estén k én t émelyt keltő módon illatoztak a k áv éh ázb an , m in t afféle züllött rózsabokrok." (II. 5 7 .) A h alál k ö zelség éb en m egn ő a színek, ízek és szag o k jelk ép es é rtelm e, felbuk­ kan az a jelzős szerk ezet, m ely oly fon tos v a ló ság elem e v o lt K o szto lán y i k ései lírá ­ já n a k : a h alál „ v a d a e th e r-s z a g a " : „ P é te r k ésőb b , v a la h á n y sz o r v isszag o n d o lt erre a z id ő re, fők én t ízek re és s z a g o k ra em lék ezett. A ház tele v o lt ez id őszak ban erős szag o k k al. A z ap a szo b ájáb ó l h ev es é terszag á ra d t, s m int eg y b aljó s, fen y eg ető fe l­ hő h arsán y v ih a rsz a g a , á th a to tta az em eleti szo b ák at. A z id eg en b elép ett a h ázba, szim ato lt és é re z te : ebben a h ázban tö rtén ik v alam i. A z a p a szob áján ak éterszag a felh igu lt a z eb édlőben , s elk e v e re d e tt a G arren -m ú lt m esterség esen felid ézett g ő zei­ v el és p á rá iv a l. A n n a, m in th a z a v aráb an és b án atáb an sö tétlila ru h áb a ö ltö zn e, v an í­ liá t fő zetett a leg eg y szerű b b ételek b e is. A z ízek ú g y té rte k v issza P é te r eszm életé­ b e, m int m ik o r v a la k i id egen n y e lv e t tan u l, s m eg lep etéssel veszi észre, h ogy az id egen szav ak at ism eri v a la h o n n a n ." (I. 3 0 4 - 3 0 5 .) A h an g u latterem tő k észség , a stílus v a rá z s a , a leíráso k b an , h aso n lato k b an és a jelző s szerk ezetek b en re jlő m eg jelen ítő e rő o ly k o r tú lz á so k ra ra g a d ta tja az író t, s épp e z e k a tú lzásai lettek a stílu sáró l szóló leg en d ák a la p ja i. V alóban „b ű vész m ó d ­ já r a " b ánt a szav ak k al, de néhol m á r sok a m u tatván y , érző d ik a szig o rú fegyelem h iá n y a : „A szék eseg y h áz k é t to rn y a fölött szálltak e l, az érsek p a lo tá ja fö lö tt; a h ara n g lá b fö lö tt, s a g é p zú g ásán á t P é te r m e g h a llo tta a h ajn ali h aran g szó t, am ely

nehézkes haragos zúgással szólt reá aż alvó városra, ahogy egy bővérű, szélütött ember szólhat első reggeli szavával, panaszosan és engesztelhetetlenül; s ez v o lt az u to lsó h an g, a m ely et P é te r e lv itt a v áro sb ó l. L a h alk an , szu szo g v a alu d t a m ély­ ben, az illed elm esen sorb a állíto tt a p ró h ázak eg y ik éb en , n yito tt s z á jja l, k ét öklét g ö rcsö sen m eztelen m e llé re szo rítv a, eg y ed ü l, v a g y a férfiv al, ak i d élu tán oly p a ­ n aszo san és n y u gtalan u l k e re ste a lak ásb an , s ak it éjszak a talán m é g is m eg talált e g y fa a la tt, v a g y e g y m u latób an megavasodva, abban a dühös és érzelmes férfi-

elkeseredésben, amelyben minden ösztön megalvad és édeskés lesz, mint a nemes gyümölcs a szalicilos belőttoldatban . . . (I. 1 4 1 .) A folyton os k itérő k , h asonlatok , a leíráso k b an re jlő m eg jelen ítő e rő v iszo n t M á ra i re g én y v ilág án ak fon tos előzm é­ n y é re , T h o m as M a n n ra u tal v issza. E k a p cs o la tra a k o rtá rs a k is felfig y eltek , m ű vé­ szete eg y ik leg fo n to sab b ö sszetev ő jén ek ta rtv a .

T h o m a s M a n n p é ld á ja -.

1 ) A p o lg á ri h a g y o m á n y v es z ély e z te tetts é g e

M á ra i S án d or m eglep ően k e v é ssz e r írt T h om as M an n -ró l. E g y ik n a p ló je g y z e té ­ ben a rró l elm élk ed ik , h ogy a n ém et író leg n ag y o b b e rő ssé g e iró n iá ja , am ely et T h eo ­ d o r F o n ta n e -tő l k a p o tt ö rö k ség b e. E g y éb k én t - jó lleh et a Lotte Weimarban és „n a g y te rje d e lm ű reg én y ein ek e g y e s p árb eszéd es o ld a la i" : „ez m ind v ilá g iro d a lo m " - „ a m ik o r a lén y eg eset a k a rta k im on d ani, a 'lén y eg es' m ajd m in d ig elfu llad t a thom asm an n i á ria m elod ik ú s-m on oton á ra d á s á b a n " (9 ). E z t a m eg lep ő en tü relm etlen , ironiku s vélem én y ét azon ban inkább az m o tiv álta, h ogy ek k o ri á llásp o n tja szerint T hom as M an n „m ajd n em szenilisen eln é z ő " a k om m u n izm u ssal szem b en . E g y m á ­ sik n ap ló jeg y zetéb en m á r teljeseb b en v ilá g ítja m eg saját v élem én y ét, s vall azok ról a M an n -m ű v ek rő l, m elyek h ez k öze le h e te tt: „T h o m as M an n terjed elm es életm ű vé­ ből szám o m ra k ét m arad an d ó érték ű írá s v ilá g lik : a Buddenbrooks és a Tod in Ve ­ nedig. Az első tö k életes re a lis ta reg én y , a század v ég búcsúzó életérzésén ek m esteri h a tty ú d a la ; a m ásik szavak b ól zen ésített, sch op en h au eri aláfestéssel k om p on ált re ­ m ek m ű . (K evés p éld át tudok a z iro d alo m b an , a m ik o r a 'm e g é rin te ttsé g e t' így írták m eg .) E m lék b e m a ra d t m ég a Tonio Kroger és néhán y kitűnő tan u lm án y a, különösen

724

a Schopenhauer-válogatáshoz készült előszó. Aztán írt sok, vastag könyvet, - a köny­ vekben vannak ironikus, dallamos és plasztikus oldalak, de több bennük az ujjgya­ korlat, skálázás." (10) E zek a v allo m áso k azon ban m á r v ég le g e sn e k szán t e m ig rá ció já b a n szü lettek, s a kinti naplók n ag y ré sz e erő sen stilizált, n y ilv án v aló an tu d a to s ro stá lá s e re d m é ­ n y ei. V aló jáb an M á ra i T h o m as M an n h o z fűződő k a p cs o la ta sok k al erő seb b v o lt, m int ezek a z in d ulatos so ro k és n éhán y egyéb m e g je g y z é se su g allja. E r r e a tén y re a M á ra iv a l fo g lalk o zó fo g lalk o zó iro d alo m n éhán y m ély és érzék en y írá s a m á r k o ­ rá n fig y elm eztetett, első so rb an T h u rzó G áb o ré ( 1 1 ) , ak i m in t író - éppen M árain k eresztü l k ap cso ló d o tt T h om as M an n h oz. T an u lm án y áb an részletesen e lem ezte, h o­ gyan ak n ázta ki M á ra i a re g é n y fo rm a m eg h ó d ítása felé viv ő ú tján a th om asm an n i előzm ények b en re jlő le h e tő sé g e k e t: „A s z i g e t ... e g ész m eg jelen ése v é g ig iro d alm i h atáso k a la tt áll. A C su to ra elé azt ír ta : C ave c a n e m !, ez elé n y u g o d tan írh a tta v o ln a : C ave L ite r a tu r a m ! M e rt v ég ered m én y b en T h o m as M an n e g y ik k ö zism ert n o v elláján ak - D er Tod in Venedig - alig á lcá z o tt v á lto zata. F ö ltű n ő ek és kín osak a m eg eg y ezések , a k á r tá jh a n g u la tró l, m int fo rró d élszak i ég ö v h an g u lata, a k á r em ­ b erek rő l, m in t a p o rce lá n g y á ro s v a g y az áru s a la k ja , a k á r ep izó d o k ró l, m in t az ő rü lt m eg jelen ése a h ajó n — v an s z ó ." K é tsé g te le n : T h o m as M an n ízlése, m ely n ek k ö zép p on tjáb an S chop en h auer, N ietzsch e és W a g n e r h árm as csilla g z a ta állt ( 1 2 ) , M á ra i sz á m á ra m á r id egen v o lt: a k ö v etk ező n em zed ék g y erm ek e ő, fiatalo n élte m eg az első v ilág h áb o rú t s a fo rra d a lm a k b u k ását, n em h itt a z e m b erfö lö tti em b er leh etőségeib en . D e p o lg árn ak l enni - az ő sz á m á ra is tö b b et je le n te tt, m in t v é r sze­ rin t való k ö tő d ést. N ála is fo g alo m a p o lg á r: é le tfo rm a , m ű v észet, m a g a ta r tá s je l­ k épe. S e m eg g y ő ző d éséb en olyan előzm én y ek re tek in th etett v issza, m in t G alsw orth y és éppen T h om as M an n. A z előző k o rszak b u rzsoaellen es jelszav ain ak m e g cá fo lá ­ sá ra u g y an is m in d k etten a p o lg á rsá g tö rtén elm i szerep ére h iv atk o ztak . A „ B ü rg e rlich k e it" T h om as M an n -n ál é le tfo rm a : p o lg ári, de m ű vészi is, eg y b eo lv ad benne év­ század ok h ag y o m án y a s jellem ző je a k észség es n y ito ttság a d em o k ratik u s életeszm é­ n yek b efo g a d á sá ra . A Die Betrachtungen eines Unpolitischen-ben eg y b en p ro g ra m o t is a d o tt: „V isszatérn i a p o lg á rsá g e re d e ti h ag y o m án y aih o z, ú jra m eg k eresn i azo k at a z ösztön ző erő k et, am ely ek lelki a lk a tá t a cselek v és n ag y id ejéb en m e g h a tá ro z tá k ", s ez az eszm én y „n em jelen t ellen tétet a p o lg á r és a z író k ö z ö tt". „ A m i iro d a l­ m u n kb an - írta L ig eti E rn ő - M á ra i S án d o r k e re si és ig y ek szik am a lg á m m á ö ssze­ olvasztan i a k ét é le tfo rm a k e ttő s s é g é t." (13) A k o r o lv a sa ta sem m ik épp en nem elh an y ag o lh ató tén y ező ilyen jelleg ű k a p ­ cso lat elem zések o r. M á ra in a k a zo k at a m o n d atait id ézve, m élyek b en o sz tá ly á v a l v aló lelki k ö zö sség én ek b o m lásáró l ír, ezt m o n d ja a re c e n z e n s : „ M in th a c s a k T hom as M an n szavait h allan ó k . . . D e eg y éb k én t is sűrűn találk o zu n k M á ra i S ánd orn ak olyan o ld alaival, am elyek n él ön kén telenü l felk iáltu n k : ez T h o m as M an n v ilá g o s, k lasszik u s em elk ed ett stílu sa, ő jellem ez e g y -e g y fig u rá t ilyen ap ró lék o san , az ő g ú n y o ló d ásá­ n ak a m eleg b izalm asság a ez, m eg fo n to lt tá v o lsá g i k öz b e ta rtá sa a sz e re p lő k tő l." (14) M á ra i szem léletére k étség telen ü l h a to tt S p en gler, de sosem h itt eg észen ab b an , h ogy az eu ró p ai k u ltú ra n ap ja leáld o zó b an v an , m ég a fasizm u s té rh ó d ítá sa k o r is b ízott benn e, h o g y átm en eti jelen ség szem tan ú ja, m ely et épp a p o lg á ri k u ltú ra tud m ajd m egfék ezn i é s em b eriessé ten n i. E z a g o n d o lata is eg y b eh an g zik T h o m as M ann v élem én y év el, aki - m int a z előző k o rsz a k szellem iség én ek letétem én y ese - egy 1 9 3 1 -b e n P árizsb an ta r to tt e lő a d á sa u tán e z t n y ila tk o z ta a v ilá g la p o k tu d ó sító in ak : „N em h iszek S p en g ler elm életéb en , nem h iszem , h o g y a n y u g ati civ ilizáció n apja leáld ozób an v an . M in d en v á ls á g é s m ind en szk epszis ellen ére is az a v élem én yem , h ogy k o ru n k ép pen o ly an jelen tő s é s n ag y , m int a ré g e b b i n a g y tö rtén elm i k o rs z a ­ kok. N em ta rto z o m azok k ö zé, ak ik len ézik a tech n ik ai fejlő d ést. A z em b eriség szel­ lem i k u ltú rá ja is sok at k ö szön h et an n ak , h ogy m eg h ó d íto ttu k a lev eg ő t és h o g y a k ém ia tö k é le te s le tt." (15) M á ra i szem élyes m eg g y ő ző d ése u g y an az v o lt, am i T h o ­ m as M an n é, ak i 1932-b en , E u ró p a e g y re b aljó sab b id ő szak áb an is ezzel a cím m el írt cik k et a P esti N ap ló s z á m á ra : Hiszek a demokráciában! (1 6 ). E z a m élyen , e lk ö ­ telezetten h u m an ista v a llo m á s visszh an g zik a m a g y a r író cik k eib en is.

725

A k u ltú ra h ag y o m án y ain ak b irto k áb an lév ő p o lg á r ön tu d atos v a llo m ását m on d ­ ta el és írta m eg sok v álto zatb an T h o m as M an n , s ez az eszm én y m á r k o rá n á th a ­ to tta M á ra i S án d or írá sa it is. A tito k zato san h ató k u ltu rális k ö zö sség h ez ta rto z ó n y u g ati e m b e r gon d olk od ó m a g a ta rtá s á t á b rá z o lta É ducation civique cím ű tá r c á já ­ b an, m á r a h ú szas év ek k ö zep én (1 7 ) s T h o m as M an n éh o z h ason ló ö n tu d attal szállt szem b e az új szellem iség g el, m ely m eg szü n teti a m ű vészi k ü lö n állás leh ető ség ét (1 8 ). „ E u ró p a jö v ő je m inden k ö rü lm én y ek k ö z ö tt össze v an k ö tv e a d em o k rácia fen n m a ra d á sá v a l" - m o n d ta T h o m as M an n 1 9 3 2 -b e n , s a g g o d alo m m al figy elte az „új g e n e rá c ió t" , am e ly „ d e m a g ó g je lszav ak h a tá sa alatt . . . o lyan id eálo k után ro ­ h an, am ely ek a d e m o k rá ciá v a l szö g es ellen tétb en á lln a k ". A n ém et n em zeti szo cia­ lista m o zg alo m tö m eg b ázisát elem ezve a r r a a k ö v e tk e z te té sre ju to tt: an n ak leg n a­ gyo b b ré s z é t a k ö zép o sztály lefelé n iv elláló d ó elem ei a lk o tjá k . H aso n ló v eszélyt é rzék elt M á ra i is, a m ik o r a z t a fo ly am ato t á b rá z o lta , a h o g y a h ajd an i, á lta la m in ­ dig id e a liz á lt p o lg á r k isp o lg á rrá „ a la cso n y o d ik " (1 9 ). „ E u ró p a jö v ő je N ém eto rszág és F ra n c ia o rs z á g m e g é rté sé tő l fü g g " - m on d ta a n ém et író , s M á ra i h osszú id eig ú gyszin tén eb b en a tö rtén elm i p ersp ek tív áb an g o n d o lk o d o tt. 1 9 2 8 -tó l ir t cik k eib en ren d szeresen fig y elte a fra n cia és a n ém et szel­ lem v á lto z á sa it, a z t a h itet k e ltv e o lv asó ib an , h ogy e z e k a z ig azi n ag y h atalm ak , m ely ek a h áb orú m e g rá z k ó d ta tá sa i u tán e g y s z e r ta lá n e lju th atn ak a m egb ék élésig és a k özös n yelv m e g ta lá lá sá ig (2 0 ) . A n n ál fájd alm asab b v o lt a k iáb rán d u lása, a m i­ k o r fel k ellett m érn ie, h o g y a n ácizm u s h a ta lo m ra ju tá sa u tán E u ró p á n a k , m int e g y ­ ség es föld részn ek a z id eálja sosem v aló su lh at m e g . A „ rem én y ek N é m e to rsz á g a ", m ely rő l T h o m as M an n h atalm as G oeth e-tan u lm án y áb an írt ( 2 1 ) , s a m e ly e t ú g y k ép ­ z e lt el, m int am i „n em á z sia i lesz és b a rb á r, hanem eu ró p ai, azaz érzék k el ad ott ta g o z á s ren d és m érték irán t s m ég m in d ig p o lg ári a leg ó sd ib b , leg tiszteletrem éltó b b , k ö zép k o ri n ém et értelem b en , a z a z te h etség es és m ű v e l t . . . " , h am aro san m inden elk ép zelh etőn él b arb árab b a rc á t m u ta tta E u ró p án ak . A n ém et író e m ig rá c ió b a k én y ­ szerü lve d rám ai h an gon fig y elm eztette fö ld részü n k et: Európa, vigyázz! (2 2 ) D e az a k ép , a m ely et G o eth érő l, a n e v e lő rő l, a gon d o lk o d ó ró l, a z önző író ró l ra jz o lt, a lig ­ h an em m élyen m e g ra g a d ta M á ra it, a k in ek a n a g y n ém et k ö ltő ép p a legnehezebb h áb o rú s évek ben lesz e g y ik e rő f o rrá s a és v issz a té rő té m á ja . A z Achtung, Europa! 1 9 3 5 -b e n m e g je le n t cím ad ó tan u lm án y a az e u ró p a isá g és a h um anizm u s g o n d o latán ak k ifejezését ta rta lm a z z a . S aját k o rá t az e rk ö lcsi h an y at­ lás id ő szak án ak m u ta tja : „ a szellem ö n m a g a ellen fo rd u lt, előb b g ú n y t ű zö tt m a g á ­ ból, m a jd te lje s p áto sszal m e g ta g a d ta m a g á t" . A k o r legfőb b jelleg zetesség én ek azt lá tta , h o g y h a ta lo m ra k e rü lt a tö m e g e m b e r, s e z m a g á v a l h o zta az e rő szak e lh a ta l­ m aso d ását, e g y új b a rb á r szem lélet szü letését. A „ tö m e g m á m o r" m eg szab ad ít „az én fe le lő s s é g é tő l", az eg y én felo lv ad a tö m egb en , „n em sok at tö rő d ik a m en etelés c é lja iv a l" . A 1 9. század jó zan racio n alizm u sát irra cio n á lis eszm ék és tettek v álto tták föl ; ellenü k a szellem em b erén ek h a rco s h um anizm u s eszm én y ét k ell k ialak ítan ia. A v e szély es és v e szély eztetett „ Ú j K o r " sejtelm e h a tja á t M á ra i S án d o r 193 7 től ír t cik k eit is. A tizen k ilen ced ik század o t, am ely „ o ly sö tétség g el k ezd ő d ö tt, a p o­ litik ai ön kén yn ek , a z eln yom ásn ak , a szellem n ek o ly m e g a lá z ó c e n z ú rá ja m ellett alak u lt to v áb b , am ire a k o rtá rs jo g g a l k iá lth a tta , h ogy az értelem és h alad ás h azája, E u ró p a , visszazü llött az önkén y, a szellem i és tá rsa d a lm i ő sk o r d ú vad ak tó l félelm es k o rs z a k á b a ", ő is a n a g y k o rszak n ak tek in ti. „ D e ép pen ez a század , a tizen k ilen ce­ dik v ég ü l m e g aján d ék o zta a z e m b eriség et a z é rte le m , a ta p a sz ta lá s, a fejlőd és, az em b eriesség o ly an tü n em én y eiv el, am ily en rő l az em b er soha azelőtt n em álm od ott. A k ap italizm u s m ég ra g y o g ó a n új v o lt, s rem ek ü l fu n k cio n ált a letű n ő feudalizm us á rn y é k á b a n ." (23) A ran y k o rt élt m e g a z a n em zed ék , am ely részese le h e te tt ennek az id őszak n ak , s „ v a s k o rb a " lép ett a je le n : „ a civ ilizáció ó riási szerk ezete m ű k ö­ dik, csa k éppen nem bízunk b e n n e ", „életérzésü n k tö ré k e n y " s a tu d a t „m eg telik szo ro n g ással és b izo n y ta la n sá g g a l" (2 4 ). H osszú id eig ab b an a hitb en é lt E u ró p a, h o g y e lé rk e z e tt a b eláth atatlan k alan d o k n a g y id eje, aztán elk ö v etk ezett a n a g y k i­ áb rán d u lás. „ E z a k o r k ijó zan o d o tt a k alan d b ól, s k eserv es v a ló ság érzék k el tu d ja, h ogy az igazi ré m re g é n y nem K a ra B en -N em zi talá lk o z á sa a n y u g ati m ezők ön a réz-

726

bőrű ek fő n ök ével, h an em p éld ául a d él-am erik ai p am p ák m e ző g azd aság i m u n k ásai­ n ak n y o m o rú ság a, s k ü zd elm ei eg y k ezd etleg es feu d alizm u s fe h é ra rcú tö rzsfő n ö k ei­ v el, v a g y a táv o li n y u g at tízm illió m u n k an élk ü lijén ek h a rc a e g y g a z d a sá g i sziszté­ m á v a l; tu d ja, h o g y W in n etou a g y a fú rts á g a és az iro k é z indián ok k eg y etlen ség e e l­ m arad a sp an yol p o lg árh áb o rú b o rzalm ai é s d ip lo m áciai fo g ásai m ö g ö tt, tu d ja, h ogy a v aló ság o lyan k alan d o s é s re g én y es, o lyan h ih etetlen , o ly an ind ián u s és h ajm e­ resztő tud lenni, am ily en k alan d ró l O ld S h atterh an d soh a n em álm o d o tt. M a y K á ro ly , a h étm illiós szerző , nem olv asm án y töb b é e k o r g y erm ek ei s z á m á ra ; W in n etou szürke eg y én iség , a k alan d d íjn o k a és n y á rsp o lg á ra , o d am érv e a n ap isajtó tá rsa d a lm i és p olitik ai k alan d reg én y ein ek hőseih ez. Ez a k ijó zan o d o tt n em zed ék tu d ja , h o g y esz­ teleneb b k alan d talán nincs is, m in t az E ré n y és a G on osz p á rh a rcá b a n k ö zk ato n á­ n ak lenni E u ró p a asz fa lto z o tt p am p áin , tu d ja , h o g y H ad zsi H a le f O m a r jelen ték e­ nyen b izton ságosab b é le te t élt T u rk esztán lejtő in , m in t az eu ró p ai p o lg á r, ak i a fe g y ­ verk ezési v ersen y ré m reg én y én ek ak tu ális fejezetéb en éli le gyan ú tlan u l fixfizetéses életét. A k a lan d reg én y h őse m a e g y -e g y v á ro s , m ely e g y ik n ap ró l a m á sik ra elp u sz­ tu l, v a g y a z e m b e risé g , m ely fe lta rto tt k ezek k el m e g a d ja m a g á t eg y feh érb őrű v é g ­ zetn ek - s az a g y a fú rt rézb ő rű ek e lm a ra d n a k e h átb o rzo n g ató v ersen y b en . S zegény W in n eto u ! N em k ell m á r senkinek. L esk a lp o lta az idő, m ely sok k al k alan d osab b , m in t m inden, am it a ré m re g é n y író v a la h a is ö s s z e á lm o d o tt!'' (25)

Thomas Mann példája 2) A polgárság fejlődése és hanyatlása mint formáló elv A szem léletm ód , m ely et T h om as M an n a Buddenbrook-ház e g y ik v e zérelv év é tett, a fejlő d és-elv lek ép zésév el, a Féltékenyek ben is szerep et k ap . A p a n em zed ék é­ nek életében m ég m ind en v irá g z o tt, érin tetlen n ek lá tsz o tt. A p áb an összeg ző d ik a p o lg á rsá g m ind en p ozitívu m a, az a lk o tá s, a m ű v észet te lje ssé g e , m ely nem a m e g ­ szü letett m ű alk o tásb an ölt te ste t, h an em az é le t eg észén ek szem léletéb en , m e g sz e r­ vezéséb en és ab b an a b izton ságb an , a m e ly a G arren ek életét, de a V á ro sé t is, jelle­ m ezte. A p a an nak a k ö ltő -típ u sn ak e g y ik m eg jelen ési fo rm á ja , am ely ik a Tonio Krögerben az e m b e r fo rm álh ató ság án ak é s fo rm álásán ak id eálját v a llja . M ű v észetén ek épp az a lén y eg e, h o g y n em csak a csa lá d o t tu d ja fo rm áln i, n em csak an nak a d t a r ­ tást, h an em a v áro sn ak is, m ely m eg érti m ű vészete lén y eg ét, és k észség esen k ö v eti ú tm u tatásait, h a azo k v ég ső jelen tése nem tu d ato so d ik is p o lg áraib an . A Féltékenyek k ö v etk ező n em zed ék e m á r a lassú h a n y a tlá s k ép ét m u ta tja , ah o g y a Buddenbrook-házban is. P é te r, A n n a, A lb e rt és T am ás csak tö red ék eib ő l részesü l­ nek an n ak az eg y ség n ek , m ely et ap a k ép v isel, s a m ű te lje s a rá n y a i sem b o n tak o z­ hatn ak ki szem ü k e lő tt. A n n a a ren d , m ely a h étk ö zn ap iságo t je lle m z i; a n yu galom , am ely et n em k ezd k i m ég az élet v á ra tla n s á g a ; a h ag y o m án y jelk ép e, am in t h alk an suhan föl é s alá a h alál k ö zelség én ek le v e g ő jé t á ra s z tó h ázb an , s igy ek szik abban k on zerváln i a békét. A n n a a fo ly to n o sság jelk ép e, an n ak re m én y ség e, h o g y a c s a ­ lád ép és sértetlen m a ra d a n ag y m eg rá z k ó d ta tá so k b a n , s szellem ét az új é leth ely ­ zetben is fo ly tatn i leh et. A n n a tan ít a z isk oláb an , m á r az új g e n e rá ció e g y szerű ség e, an y ag i b izto n ság án ak m eg ren d ü lése érzik e v á lasztásáb an , d e m ég íz ig -v é rig G arren , ő az e g y e tle n , aki p ontosan ism eri a család m ú ltjá t, a k ire ism erő sö k k én t tek in ten ek a rok o n o k a z a rck é p e k rő l, ő ő rzi a család i fén y k ép ek et, s m ajd e g y s z e r ő m a g y a ­ rá zza el az u n ok ák n ak , m ely ik felvétel k it áb rázo l. A lb erte t az író é re z h e tő ellen szen v v el áb rá z o lta . A leg id ő seb b fiú tek in tély ével já r-k e l a h ázb an , szem revételezi, m i k erü l m ajd az ő b irto k áb a ap a h a lá la után, s a n ticip á lja is az „ e s e m é n y t", m e rt szen ved élyesen g y ű jti a tá r g y a k a t és az é rté ­ k ek et, a z önző b irto k lás h id eg, szám ító m o zd u latáv al. Ő az eg y etlen , a k it n em h at á t a csa lá d szellem e, tu lajd o n ság ai in k ább az új p o lg áréit idézik, ak it a m e g g a z d a ­ go d ás, a szerzés v á g y a éltet, h a jt elő re, s k özben m eg feled k ezik k ö rn y ezetérő l. A lb e rt szám ára sem m it sem jelen t a v á ro s , hűvösen szem léli a z id eg en ek et. A tá rg y a k fo g ság áb an él, szám ára a csa lá d is csak h étk özn ap i realitásáb an létezik , m in t a saját csa lá d ja , a m e ly e t g y a ra p íta n i k ell. K ív ü l esik azon az á ra m k ö rö n , m ely a töb b iek et

727

ö sszefo g ja, s k ép essé teszi, h o g y m ozd u lato k b ó l, v a g y az em lék eik által é le tre k e lt­ hető szav ak rév én m e g é rth e ssé k eg y m ást. P é te r a Féltékenyek k u lcsfig u rá ja . A z a p á b a n re jlő m ű v észet e g y ik örö k ö se. T eljesség éb en azo n b an n em ö rö k ö lh eti e z t a tu lajd o n ság o t, m e rt m á r n em ta r t elem i k a p cso la to t a v á ro s s a l. A z ő szem h atára k o rlá to z o tt: csa k a z iro d a lm á r tá v o ls á g ta r­ tá s á v a l k ép es figyeln i az esem én y ek et, m ely ek n ek o ly k o r épp e z é rt lesz rezo n ő rje. Ism e ri a n a g y , a te lje s m ű alk o tás te rm é sz e té t, de hűtlen le tt h ozzá, s e h űtlen sége tu lajd on k ép p en „ b ű n ". B á r Á b el szerin t „b ű n te le n ", a v á ro s e lh ag y ásán ak tén ye úgy n eh ezed ik r á , m in t az e red eti bűn a z e m b e ris é g re : nem n y erh et aló la te lje s feloldozást, viseln ie k ell k ö v etk ezm én y eit. A p a h a lá la u tán ism ét el k ell h ag y n ia a v áro st, m ely o ttlé te k o r id illi, ro m latlan a rc á t is m u ta tja felé az em lékezet sík ján . A büntetés ab b an a tén yb en is m eg n y ilatk o zik , h ogy n eki k ell m ajd átéln ie a b o m lást, m elyet a Sértődöttek á b rá z o l, s am ely a k k o r b on tak ozik ki félelm etes n a g y sá g á b a n , a m i­ k o r m eg szó lal a H a n g , a „ M e ssiá s a S p o rtp alastb an " h an g ja. P é te r m á r é rin tk ezést ta lá lt a m ásik v ilá g g a l, E m m an u elév el, m ely n ek h atását é s k ö v etk ezm én y eit a v á ro s szilárd k ö v etk e z e te ssé g g e l e lh á ríto tta m a g á tó l. A ki a v á ro s szü lötte és szellem iségén ek ö rö k ö se, E m m an u el h atalm át, b árm ily szelídnek és em b erség esn ek m u tatk o zik is, rab ság n ak érzi é s éli á t. P é te r is g y a k ra n gondol a r r a , h o g y E m m an u el m ind en kit h atalm áb a k e ríte tt, s a pénz h atalm áb ó l n em leh et m en ek ülni. Szinte észrev étlen ü l, de benne k ezd őd ik m eg az a lassú ro m lá s, m ely o ly fájd alm asan érv én y esü l a Buddenbrook-ház e g y m á st k ö v ető g en eráció in ak s o r­ sáb an . A Féltékenyek ben a T h o m as M a n n -re g é n y h arm ad ik , szinte d e g e n e rá lt, a m ű ­ v é sz e t h alálo s lég k ö réb en élő n em zed ék én ek tra g ik u s átm en eti so rsa ju t T am ás osz­ tály részéü l, ak i sok kal fiatalab b , m int te stv érei, ezért m in th a v aló b an a h arm ad ik g e n e rá ció szü lötte v o ln a. T am ás é rz i a ro n tá st, m en ek ül elő le, k iszak ad a család b ó l, e g y elérh etetlen ü l táv o li h elyen a k a r új életet k ezden i. A m ik o r e lé ri a h ívó szó, s v issza k ell térn ie, „ k e d v e tle n ", „id eg en k én t já r-k e l az ősi h á z b a n ". K ésőb b k id erü l: éle te sik ertelen , m ajd h o g y n em szélh ám o sk én t v iselk ed ik . K ö lcsö n ö k et k é r, elfelejti v isszaad n i a k ap o tt p énzt, de m ind ezt sértetlen ség e b iztos tu d atáb an és k özöm b ös­ ség év el teszi, m e rt sok áig ab b an a hitb en él, h o g y a csa lá d szab ály ai rá m á r nem érv én y esek . A z ö ssz e ta rtó e rő u tolsó fello b b an ása azon ban ő t is á th a tja : a p a h alála u tán m a g á tó l é rte tő d ő m ódon áll a G arren ek k ö zö tt, m int ak ib en in k arn áló d ik ap a szellem iség e, te h e tsé g e . A Buddenbrook-család so rsa b e te lje se d ik : az új n em zedék eltap o ssa a ré g i szellem et. A Féltékenyekben a z id eg en ek jelk ép ezik a ro n tá st és a rom b o ló erő szak o t. A G arren ek job b ik része azon ban eg y id eig lá tsz ó la g m ég ellen ­ áll a ro n tá s n a k : ta lá n véd i ő k et a h ag y o m án y , m ely et m o st n ek ik k ell to v áb b ép í­ ten iü k . H ely zetü k et m eg n eh ezíti, h o g y ap a h alá lá v a l az ö ssz e ta rtó e rő v ész ki a c s a ­ lád b ól, a z id egen ek jelen léte p edig a v á ro st b én ítja m eg. A n a g y p illa n a t: a tem etés, am ik o r az id eg en ek v e z e tő je , a táb o rn o k tiszteleg a G a rre n e k elő tt, m e rt érzi, hogy a sír k örü l álló csa lá d ta g o k és őslak o so k a v á ro s szellem ét te ste sítik m e g , s a reg én y b efejezése is m in th a azt su galln á, h ogy a h alo ttak n ak is v an b efolyásu k az élet to ­ váb bi m en etére. Á m a Féltékenyek Utóhangja, A lélek visszanéz azt b izo n y ítja, h o g y a fejlőd ést n em leh et m e g á llíta n i: az em elk ed és és a te tő p o n t után k ö v etk ező sü llyed és u g y an ­ o lyan term é sz e te s állap o t, m in t a z élet és a h alál. A B u d d en b ro o k -h ázat a z új szel­ lem teszi tö n k re, a G arren ek ét a z id ő, am ely a p a h alála u tán k eg y etlen és k ijózan ító, m e rt k ih alt belőle a cso d a e s é ly e : „ . . . a p a s a jn á lta T am ást, de n em tu d o tt segíteni ra jta . M o st, a te m e té st k ö v ető éjszak án , o tt alu d t a szállod ai szob ában , oly e se tle ­ nül, á rv á n , p ufókan é s őszen, v érm esen és g y ám o ltalan u l, ök lét g y e rm e k e s m ozd u ­ la tta l a rcá h o z szo rítv a, k étség b eesetten és p an aszo s a rc c a l, m in t ak i tu d ja , h o g y ú tja m é g h osszú , sok szállodai szobán és sok féle P eru n v ezet á t, de m o st m á r egészen eg y ed ü l é s v a rá z s la t nélkül k én y telen m eg találn i a h ely es u ta t; s s z o ro n g v a érzi, h ogy ez n ag y o n n ehéz lesz. N em . T am áso n m á r nem leh etett segíten i. C sap zo ttan és ijed ten fek ü d t az ág y b an , k ö rü lö tte a szob áb an az a k ín os ren d , m ind en ru h ad arab és tá r g y p ontosan a h elyén , s a cilin d er az asztal k özep én , m in t e g y szelíd ített, fé­

728

n yes szőrű külföld i á lla t, - a lélek az a n y á ra gon dolt, a fia ta l L u cy re , ak i télvíz id ején eltű n t a világ m in d en ség b en , a m oziszín ésszel, s örö k ség b e itth a g y ta T am ást, g y ö n g éd ség n élk ü l, ö rö k ö s h ián y érzetb en . M á r őszül, g o n d o lta a lélek . P é te r és A n n a m ég n éh a segíth etn ek r a j ta ; de csa k ú g y , ah o g y a h ald o k ló n ak lim on ádét n yú jt az em b er. N em , senkin nem leh etett s e g íte n i." (II. 3 2 8 - 3 2 9 .) A lélek ezen a z u tolsó lá to g a tá so n fö lm éri, h o g y a csa lá d töb b i ta g já n sem lehet seg íten i: „P é te rn e k m o st m á r örök ösen k é t h azája lesz, s viask o d ik m ajd a m ag a m ód ján az em b ertelen E m m a n u e lle l; tu d ta, h o g y A n n a m é g e g y sz e r m eg jelen ik P é te r életéb en . . . A lélek tu d ta, h o g y a G a rren ség v ég telen v álto zato k b an tö rtén ik m eg , to v áb b az időben és a v ilá g b a n ; de a fo g alm ak h o z, az időhöz és a világ h o z m á r nem v o lt sem m i ig azi k ö z e ." A „ lé le k " , az ö ssz e ta rtó e rő eltű n ik a G arren ek életéből. „ G a rre n e k v o ltak , de m ásk ép p , m int e d d ig ." A reg én y u tolsó m on d atai p edig b eteljesítik az á ta la k u lá s t: „K éső b b a h ázat is leb o n to tták , s a te lk e t és a h á rfá t m eg v ette a z á rv e ré se n K alb , az u zsorás. A h á rfa , a m ik o r K alb m eg érin tette - k ív án csian , m e rt soh a nem érin tett m é g h á rfá t - , zen g en i k e z d e tt; eg y ik h ú rja le p a tta n t és zen g ő , éle s h an g o t h allato tt. E z v o lt az u tolsó h an g , a m e ly G a rre n G áb o r m ű v érő l h írt ad o tt a v ilá g b a n ." (II. 3 3 0 - 3 3 1 .)

JEGYZETEK 1. Márai Sándor-Komlós Aladárnak. Pá­ rizs, 1925. május 12. PIM V. 4139/123/2. 2. Mt. 1, 2 2 -2 4 .; az értelmezett szövegrész forrása: Iz 7, 14. Az értelmezésben rej­ lő fordítási problémákról: Stuttgarti bibliai kislexikon (Eisenstadt 1972. 138.) 3. V. ö. 1 Jn 3, 12; Zsid. 11, 4 ; Uo. 12, 2 4 ; Lk. 11, 51. 4. A lapszámok az 1937-es kiadás megfele­ lői. 5. Márai Sándor: A féltékenyek. Válasz 1937. 499-500. 6. Szerb Antal: A féltékenyek. Nyugat 1937. I. 439-441. 7. Az idő ilyen jellegű szemléletének tu­ dományos megalapozását és kifejtését a modern fizika végezte el. Carl Fried­ rich von Weizsäcker A u f b a u d e r P h y s i k (München 1985) c. tudományelméleti munkájának elméleti megállapításait előadásokban népszerűsítette (lsd. pl. A f i z i k a f e l e p í t é s e . Mérleg 1986. 4. 3 6 6 383), interjúkban pedig előlegezte ké­ szülő Z e i t u n d Wissen-jenek bizonyos, az időre vonatkozó megállapításait. 8. Kovács László: A Féltékenyek. Erdélyi Helikon 1937. 485-488. 9. Napló (1958-1967). Az író kiadása 1968. 49. 10. Napló (1968-1975). Toronto 1976. 222. 11. Magyar írók: Márai Sándor. Erdélyi Helikon 1934. 629-634. 12. „A három név, melyre hivatkoznom kell, ha szellemi, művészeti képzettsé­ gem alapjai iránt kérdezősködöm önma­

13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

23. 24. 25.

gámtól, az örökre összekötött szellemek e hármas csillagzata, amely hatalmas fénnyel ragyog a német égen, nem in­ timen német, hanem európai eseményt jelez: Schopenhauer, Nietzsche, Wag­ ner." (Részlet az „Egy politikus sze­ mély képzelődései"-ből. In : Th. M .: Wagner és kora. 1965. Keszi Imre for­ dítása.) Ligeti Ernő: Márai Sándor. Pásztortűz 1938. 86-89. Uo. 87. Thomas Mann védi korunkat. Az Est 1931. június 3. 8. Pesti Napló 1932. május 22. 37. Újság 1927. február 20. Be fognak jönni a lakásba. Újság 1928. július 22. Tünedező osztályok. Újság 1930. szep­ tember 7. V. ö .: Párizsi napló. Újság 1928. már­ cius 4. - Egypár nap odakünn. Újság 1929. október 4. - Ua. október 17. Goethe és Tolsztoj. Nyugat 1922. 3 0 1 323. Achtung, Europa! (1938). A címadó esszé 1935-ben jelent meg német és francia nyelven. Magyar fogadtatása: Thurzó Gábor: Achtung, Europa! Nyu­ gat 1939. I. 187-190. Aranykor? Újság 1937. február 28. Nyugtalanság völgye. Újság 1937. au­ gusztus 29. Szegény Winnetou! Újság 1937. ápri­ lis 4.

729

RÖHRIG

*

*

GÉZA

*

Az erdőben nincsenek utak. Nem esik, de hallani az esőt. Oly izgatottan várlak, mint egy tükör, am ibe m ég nem nézett senki. Fölegyenesedett lélek kel, némán, szépen és ritkán pislogva várlak. T eveled erős a szívem, s nem összegyűlik, csak áthalad bennem az erő. Igen, én nagyon szeretlek T éged! Látod, mennyire illik rám e rend? Ha m egjössz se f o g o k hután viselkedni. M egcsókollak. M egölellek. M eg.

*

*

*

A haja alatt m indenki tetovált. M indenki. De nem ettől nehéz, am i nehéz. Látni hagyni és nem csak nekünk. Engedni, hogy m egnézzenek. M egnézzenek, m ikor éppen. Az élet alól kim ászik egy birtokos eset. Leülne valam ire, fáradt és csak fáradt. Az a valam i is összecsuklik.

730

KESE RÜ KATALIN

A SIKLÓSI „KAVICS” 1 9 8 6 . ja n u á r 10-én k elt lev eléb en a B a ra n y a i A lk o tó telep ek töb b m ű v é sz e ttö r­ tén észn ek je le z te felk érési szán d ék át e g y e lő a d á sra a z az év i v illán y i szo b rász szim pozion első n ap jaib an . E z t cikkor, m eg tiszteltetésn ek v év e u g y an , de elu tasíto ttu k . S zégyen szem re féltü nk , k ívü lállók én t n em tud un k m a jd fon tosat m ondani az alk o tó k ­ n ak . H a a k k o r b á tra b b a k v ag y u n k , m a büszk ék leh etn én k rá , h o g y résztv ettü n k az alk o tó telep m á ig ta r tó új m u n k ájáb an . A szim p ozion -m ozgalom m á r töb b m in t k ét év tized es m ú ltra tek in t v issza M a ­ g y a ro rsz á g o n . (E g y k o r e g y fo rm á n így n ev ezték a szak m ai-elm életi tan ácsk o záso k at s az alk o tó telep ek et.) Születése eg y b e e sik a társad alm u n k at á ta la k ító g a z d a sá g i re ­ form év al és k o rtá rs m ű vészetü n k leg jelen tő seb b fo rd u ló p o n tjaiv al, m ely ek közé ta rto z ik e m o zg alo m in d u lása is. T ö rté n e tü k azó ta összefon ód ik . A 6 0 -a s év ek k ö ze­ p étő l az eg y k o ri a v a n tg a rd e és az E u ró p a i Isk o la m esterein ek ú jrajelen tk ezésév el. tan ítv án y aik , a F ia ta l M ű v észek S tú d ió ján ak ak k o ri ta g ja i, a Z u glói K ö r és m ások m u n k áival, a m ű v észet ra n g já t, m é ltó sá g á t ú jrafelfed ező , m ib en létére rá k é rd e z ő te ­ vék en y ség év el p ezsg és in d u lt m e g a h azai m ű vészeti életben . E z s benne a szim po­ zion ok tö rté n e te azon ban k ev ésb é ism ert. M ű v észetü n k term é sz e te s eu ró p aiaso d ását nem k ísérte a tá rsa d a lo m olyan figy elem m el s ig én n y el, m in t az eg y k o ri re fo rm ­ k orb an s a m ai, g azd aság i-p o litik ai E u ró p á ra -n y itá s id ő szak áb an . P ed ig a tá r s a ­ dalm i létet eg y sík ú v á p réselő p ra g m a tista szem lélet n em csak a z eg y én i lé t k ite lje ­ sítéséhez ta lá lh a to tt u ta t a szim pozionok alk o tásaib an , h an em m od ellt is a tá r s a ­ d alom o rg a n ik u s m eg ú ju lásáh o z. Je le n te k m e g u g y an , év rő l é v re , lelk es h an g ú v a g y éppen e llen ség es b eszám o ló k az alk o tó telep ek m u n k áiró l (b ib lio g ráfiáju k at k özli a Nemzetközi Szimpozionok Magyarországon 1967-1987 c. k iad v án y D v o rszk y H ed v ig szerk esztéséb en ), sze re p e lte k h elyi, o ly k o r-o ly k o r fő v áro si s o rsz á g o s k iállításo k o n is, szap o ro d tak a m o zd íth atatlan m ű vek , tek in tély es szob rok a d u n aú jv áro si, n a g y ­ atád i, v illán y i szo b o rp ark b an , koru nk elem zéseib ől m ég is re n d re -m á s ra k im a ra d ta k . „A k ő b án y a - h o g y id ejét elüsse - alu d t od afö n t. C sip k eró zsik áh o z h aso n líth at­ n ánk , első so rb an az é rt, m e rt g y ö n y ö rű szü rk e s zöld m á rv á n y á t p o r a lá , szú rós sze­ d erin d ák m eg v a d ró z sá k m ö g é re jte tte , m áso d so rb an pedig, m e rt ta r to g a tta m a g á t v a la k in e k " - írta + cím ű reg én y éb en V illán yról C zakó G áb o r. N yilván főh ősén ek ta rto g a tta , A rcz Já n o sn a k , azaz B o cz G y u lán ak , ak i R étfalv i S án d o rral, S zabó G á b o r­ ra l 1 9 6 7 -b e n első ré sz tv e v ő je , alap ító ja a B a ra n y a M e g y e i K IS Z -B izo ttság k ésőbb i K ép zőm ű vészeti S y m p osion ján ak . A z alap ításh o z k u ltu rális, tá rsa d a lm i és g azd aság i h á tté r szü k ség eltetett. E z e k e t b izto síto tták a P é csre telep ü lt é s o tt feln őtt fiatal m ű ­ v észek s a g o n d o latn ak m eg n y ert szerv ek (Siklósi J á r á s i T an ács, a K ISZ Siklósi Já r á s i és B a ra n y a M e g y e i B iz o ttsá g a , V illán y K ö z sé g T a n á c s a ). A lap ító lev elü k et a siklósi képzőm űvészeti k u ltú ra fejlesztésén ek , a szo cialista k ép ző m ű v észet alk otóm ű h elye m eg terem tésén ek ig én y év el írtá k alá 1 9 6 8 -b a n . „ H a v a la k i a k k o r m eg tu d ta v oln a m on d ani, h o g y a siklósi k av ics m ily en lav in át in d ít el, m iből m ivé d uzzad, m ilyen e red m én y ek et h oz, a r r a a z t m on d ták v o ln a : fan taszta, é s be k ell zárn i id e g g y ó g y ­ in té z e tb e " - m o n d ta 2 0 év v el k éső b b a Siklósi N em zetk özi S zim pozion T a n á csk o z á ­ son S ch ram m el Im re. Az 1 9 6 4 -e s alap ítású H ajd ú ság i M ű v észtelep , a S zék esfeh érv ári K önnyűfém m ű eg y szeri szim p ozion ja után ez a hol sik lósinak , hol szárso m ly ó in ak , hol villányinak m on d ott szim pozion le tt ta rtó s s 1 9 7 0 -tő l elsőn ek n em zetk özi alk o tó telep e a B a r a ­ nyában különöseb b en sosem otth o n o s szo b rászo k n ak . A m ű v észtelep ek d oku m en tu ­ m aiban . érték eléseib en álland óan v issz a té rő k ifejezések érzék eltetik a legfon tosab b

731

erén y ek et, am ik et a szim p ozion -m ozgalom e k ö zp on tja s az őt k ö v ető k so ra je le n ­ te tt a m ű vészeti é le tb e n : a társad alo m és m ű v észet k ö zv etlen k a p cso lata ré v é n leh e­ tő ség n y ílt a m o d e m tech n o ló g ia h a sz n á la tá ra , íg y új esztétik ai érté k e k terem tésére, h azai és k ülföld i alk o tó k e g y ü ttg o n d o lk o d ására, a k ö zö n ség é s m ű v észet találk o zá­ sára, a p ály ak ezd ő k szak m ai elm ély ü lésére, a m ű terem m u n k a, k ísérletezés és k iv ite­ lezés ö sszek ap cso lására, e g y ú tta l k ö zg y ű jtem én y lé tre h o z á sá ra . A zaz az a k k o ri d e­ ce n tra liz á ció n yom án lelk es vid ék i ta n á cso k , n a g y v á lla la to k (a társad alo m ) a m agu k k örn y ezetéb en , a m ag u k leh ető ség ei szerin t m ű v észetet a k a rta k tám o g atn i olyan t e ­ rü letek en , ahol - m o st m á r csa k szo b rászatró l essék szó - az ad d ig eg y ed u ralk o d ó szob o rállító in tézm én y, a M a g y a r K ép ző - és Ip arm ű v észeti L e k to rá tu s o d atelep ített, id egen alk o tásain k ívü l sem m i je l nem m u ta to tt a r r a , h o g y é le te t leh et lehelni holt a n y a g b a : v asb a, m ű an y ag b a, k őb e, h o g y a célirán y o s ip ari tev ék en y ség v alam ik ép ­ pen ö sszefü g g a z e m b e r ered en d ő alk o tó term észetév el. A m ecén áso k a rr a is v állal­ k o ztak , h o g y g ép p ark ju k k al tá m o g a tjá k a m ű vészi m u n k át, ily en fo rm án a m ű terem ad o ttság aih o z szok ott, szü k ségszerű en k isp lasztik áb an g o n d olk od ó, a sz o b rászat h a ­ g y o m án y o s tech n ik áit ism erő m ű vészek n ek leh ető ség ü k n y ílt „ m é r e te s ", k ülönleges tech n ik ájú , an y ag ú szo b ro k at k észíten i, m ely ek a p lasztik a ad d ig c s a k sejtett, le g ­ feljeb b k ülföld i p éld ákb ól ism e rt é rté k e it, leh ető ség eit tá r tá k fel. V illám g y o rsan m e g ­ szü letett - m ikén t g azd aság u n k b an - e g y m áso d ik szo b rászat. N em egyszerű en egy n em h iv atalo s a h iv atalo s m ellett, m e rt ez ré g i h ag y o m án y a m ű vészetb en , hanem eg y re p re z e n ta tív , ig azi é rték ek et n y ú jtó /te rm e lő a h iv a ta lo sa n re p re z e n tá ló v a l szem ben, e g y v aló b an k ö ztéri a k ö zterein k rő l e lriasztó k k al szem b en , e g y m o n u m en tális az an n ak re n d eltek k el szem ben, s u g y a n a k k o r e g y n y ilv án o san s n a g y lép ték b en k ísé r­ le te z ő a sém ák at v a riá ló k k a l szem b en , v é g ü l eg y k o llek tív jelleg ű az e g y én i te lje sít­ m én yek m ellett. V illán yb an ez a m áso d ik szo b rászat a z első évek ben a tá j s a k ő „n o n fig u rativ itá s a " ih letésére szü letett, e g y s z e rre p ó to lv a a m e d ite rrá n b aran y ai tá j h ián yzó szobrá s z a tá t és a m o d e m m ű v észet e g y e te m e s ú tjá n a k h ián yzó m a g y a r lán cszem eit. H a ­ zai m ű v észettö rtén etü n k b en ú ttö rő k a 6 0 - 7 0 - e s év ek fo rd u ló ján itt k észü lt m onu­ m en tális n o n fig u ratív sz o b ro k : B en csik Istv á n , B ocz G y u la, K e s e rü Ilo n a, K íg y ó s S án d or, O ro sz Já n o s s a tá j szellem ét m e g é rz ő k ü lföld iek (C lau s-L u tz G aed ick e, J u r a j G avu la, G oichi K ita g a w a , Ire n a M o lin -S o w a, V itto rio di M u zio , M e to d y Sowa, P ie rre S zékely, W lad islaw T u m k iev ich , V lad as V ildáiunas) m u n kái. L eh etetlen észre n em v en n i k öztü k a k ö lcsö n h atáso k at, ro k o n g o n d o lato k at, a zo n o s m ű v észi p ro b le­ m atik át. S ok ak at, sok félek ép p en fo g la lk o z ta to tt az oszlop m in t tá jb a h ely ezett em ­ b eri jel, az arch aik u s, k lasszik u s é s p rim itív szo b rászat e g y a rá n t a lap v ető m e g n y ila t­ k ozási m ó d ja. A z álló fo rm a az e m b erfíg u ráb ó l, to rzó b ó l k iin d u lva, em lék - és to tem ­ oszlop ok on k eresztü l a p lasztik a tö rv é n y e it b em u tató „ m in im a lista " szo b ro k ig a te r ­ m észet re n d jé t: felép ítését v a g y örö k k ö n m u n k álk od ó erő it sű rítik em b eri alak o t id éző, ám tisztán szob rászi, g y a k ra n évek ig é rle lt fo rm áb a. M á so k a tá j te rm é sz e t­ a d ta h o rizo n talitásáb a, v ég telen p an o rám ájáb a k ap csoló d ó szob rászi gon d o lato k . K iem elő -m eg k ü lö n b ö ztető ta la p z a t nélk ül, el sem v á lv a a föld tő l v a g y k ő faltó l ezek a szob rok (g eo p lasztik ák ) az e m b e r-v ilá g e g y s é g é t hol ö rö k k üzd elem n ek , hol h a r­ m ó n ián ak é re z te tik . V égü l m á r a k o rai m u n kák k ö zt is feltű n tek o ly an o k , m elyek a m ű v észet ön értelm ezéséh ez h aszn álták fel a k ü lön leges a d o ttsá g o k a t. A v illán y i m ű ­ v észtelep h ő sk o ráb an tö rté n t m in d ez, a tech n ik ai g o n d ok , k ísérletek , az ö rö k ö s v i­ tá k és e g y m á s ra h atáso k s a s z á llá s : a G y im ó th y -v illa m á ra m á r leg en d ás v a s á g y a i­ n ak id ején . A zt h iszem , az alk o tó telep később i résztv ev ő iv el szem ben n em m é ltá n y ­ talan , h a m u n k áik at e h áro m gon d o lat k ö ré cso p o rto su ló n ak , eseten k én t a z o k a t ötvözőn ek látom . A 7 0 -e s évek ben u g y an is b enép esü lt a b án y a szo b rászo k k al, szob­ ro k k al.

Ezenközben az intézményesülés folyam ata is lezajlott. Ellentm ondásai a társa­ dalmi-egyéni kezdem ényezések hazai megvalósulásainak jellegzetes példái. A kez­ deményezés állandó működési lehetőségét biztosítani az intézm ények feladata. A szimpozion-mozgalom indulására is felfigyeltek a központi hivatalok, s ellenőrzé­ sük alá vonták, anélkül, hogy ugyanakkor a tám ogatás rendszerét kidolgozták volna.

732

A M ű velőd ési M in isztériu m n ak k ü ld ö tt m ű k ödési szab ályzatok b ól végü l m eg szü le­ te tt u gyan 1 9 8 1 -b e n eg y m in iszteri u ta sítá s az alk o tó telep ek m ű k öd ési ren d jérő l, azaz le g itim á lta to tt e g y „alu lró l jö v ő " k ezd em én y ezés, ám n em h oztak lé tre egy szerv ezetet, a k á rcsa k eg y státu st, h o g y a m ű k ödés z a v a rta la n s á g á t b iztosítsák . A L e k ­ to rá tu s a m a g a h atásk ö réb e ta rto z ó n a k érezh ette a szob rász alk o tó telep ek et, ah ol lén yegéb en k ö ztéri szob rok k észüln ek, m ég h ozzá a v a n tg a rd ok , ellen ő rzés n élkül. L e g ­ aláb b is e rre u tal a k c ió ja : V a rg a Im re Sziklakéz c. k o m p o zíció ján ak felállítása a v il­ lán y i szo b o rp ark b an . A k ísérletező n ek n ev ezett alk o tó telep i m unka g a z d á ja azon b an , k ö ztéri m eg b ízatáso k k al fo g lalk o zv án nem leh etett. A M a g y a r K ép ző - és Ip a rm ű v é ­ szek S zövetsége p ed ig „ c s a k " társad alm i szerv ezet. K ép v iseli a szim p ozion -m ozgalom érd ek eit a fen n tartó k n ál, esetleg saját ta g s á g á v a l szem ben is, v alam in t az ellen őrző in tézm ények k el szem ben. M á ig a M a g y a r N ép k ö ztársaság M ű v észeti A la p ja v o lt a S zövetség fe n n ta rtó ja , azon ban nem sik erü lt elérn i, h o g y a szak m ák szerin t tag o ló d ó h ivatalb an új ta g o z a to k a t h o zzan ak létre az ú jfa jta alk o tó i m u n k afo ly am ato k szerint. A S zö vetség Szim pozion és S zakm aközi B iz o ttsá g a p edig tám pon t leh etett v o ln a. Íg y te h á t m a is n éh án y fá ra d h a ta tla n é s a szim pozion-m u nk áb an h ivő alk o tó , b izo ttsági ta g fejében , tásk ájáb an , író asztalán m ű k ödik az iro d a, és szerv ező d ik ú jra m eg ú jra a szim p ozion -gon d olat. Ig a z , ép p en B aran y áb an , azu tán , h o g y a B a ra n y a M e g y e i T a n á c s m ű velőd ési o sztálya 1 9 7 8 -b a n m a g á ra v á lla lta a siklósi és villán yi a lk o tó telep ek fen n tartását, m eg alak u lt e g y iro d a i s : a B a ra n y a i A lk o tó telep ek ig a z g a tó sá g a . A z alk o tó telep ek m ű vészeti ta n á csá v a l ö sszh an gb an m ű k ö d ik , d e le h e te tt v o ln a b előle a szim pozionm o zgalom k ö zp o n tja is, h iszen o rsz á g o s és n em zetk özi d oku m en tu m - és in fo rm áció g y ű jtést in d íto tt. A h h oz, h o g y n em zetk özi k özpon t leg y en , k ellen e az U N E S C O tá ­ m o g a tá sa . A h h oz, h o g y h azai, csa k a m a g y a r m ű vészek é. Ü g y tűnik azo n b an , a k ö z­ p ont sem leges te rü le tre k ív án k o zik . H a te h á t a k u ltu rális tá r c a k u ltú rán k részén ek , azaz m ag áén ak tek in tette v o ln a (tek in ten é) a szim p o zio n -m o zg alm at, ezek a k é rd é ­ sek m á r nem lennének. A felgy ü lem lett, k ü lső h ib ák b ól ered ő p ro b lém ák m ellett a szo b o rp ark v iszo n y ­ la g o s te líte ttsé g e v e z e tte új irán y b a a v illá n y ia k a t, m eg ő rizv e a h elyi k ezd em én yezés h ag y o m án y át. V isszan yú lva a m o zg alo m k ezd etein ek tá rsa d a lm i, k özö sség i p ro g ra m ­ jáh oz, 1 9 8 2 -b e n új te rv e t d o lg o ztak k i: a k ö zö s szellem ű , de egy én i m u n k ák h ely ett elő térb e k e rü lt a g y a k o rla tila g is k ö z ö s ; a m ind en e g y e s szo b o r s a já t v o n z á ste ré t e g y ­ re csök k en tő szo b o rsű rű ség eg y etlen , n ag y o b b , k ö zö s e rő té rre l ren d elk ező m ű szü le­ tését s ü rg e tte ; s v ég ü l - ah o g y a k u ltú rp o litik a e g y re érezh ető b b en le v e tte k ezét a k u ltú ráró l — a m ű vészek ö sszefo g tak , m ás szak m ák k al is, h o g y a k u ltú ra, a m ű v észet je le n tő sé g é t az ö sszefo g ás ered m én y eiv el b izon yítsák . 1 9 8 1 -b e n az o sz trá k M ath ias H ie tz k é t k o llé g á já v a l elk észítette a Szimpozion asztalt, a k ö zö sség és k ö zö s alk o tó m unka szim bólum át, k u ltu szh elyét. T ő le, a z a z a k ö zö s szab ad téri en v iro n m en tjeirő l ism ert lin d ab ru n n i szim pozion ta g já tó l szárm azik a villán y i alk otó telep en m in d ig is m eg lév ő k ö zö sség i g o n d o lat k o n k rét p ro g ra m m á v á lto z ta tá s a . (S ajn álato s, h o g y a zala e g e rsz e g i alk o tó telep 1 9 7 9 -e s F ó ru m -te rv e — m eg v aló su lásáb an in tézm ényesen m eg ak ad ály o zv a - n em le h e te tt elő k ép e a v illán y iak n ak .) T é r-A lk o tá s cím m el k e z ­ dődött p ro g ra m 1 9 8 2 -b e n , k ertészek , ép ítészek , k ép ző- és ip arm ű v észek részv ételév el. K özös v o lt a fe la d a t: a fö ld p lasztik ai á ta la k ítá s a fu n kcionális té r ré , szín p ad dá és ü lőso ro k k á, m a jd a k ap cso ló d ó te re k s u tak k ialak ítása. A szo b o rp ark b an a z e lő tt is ven d ég esk ed ő P écsi B a le tt v á g y b á rm e ly tá rs a s á g e lő a d á sá ra , esetleg csa k elid őzésére szolgál ez a h elyi h ag y o m án y o k ra u g y an csak ép ítő g eo p lasztik a. Z á rt e g y sé g k u l­ tiku s h elyek k el (T ű z -V íz ), u g y an ak k o r ú tjai, n y ílásai rév én e g y a tá jja l. M o d e ll­ érték ű n em csak a v á ro ste rv e z é si g y a k o rla to t illető en , hol lén y eg éb en k ö zö sség i t é r ­ terem tő fu n k ció ja n élkül alk alm azzák , h anem a k ö zö sség b ő l tá rsa d a lo m m á szerv ező ­ dés té rb e ra jz o lt leh etség es m in tájak én t is, az alk o tó fo ly am ato t s ren d eltetést n ézve a k ö zösségib ől tá rsa d a lm iv á alak u ló m ű típu s tek in tetéb en . A Színház t é r k ia la k ítá sá v a l e g y időben az ép ítész Ja n á k y Istv á n és m e ste risk o ­ lá s n övend ék ei a sokféle szo b o r in s p irá c ió já ra eg y eg észen m ás m od ellt d o lg o ztak k i. K is fu n k cio n ális ép ü letterv eik b ő l az Esővédő v aló su lt m e g : o szlop ait ta lá lt e le ­

733

m ek b ől ra k tá k , tető szerk ezete m érn ök i m u n k a, fed ése h étk özn ap i - a különb ségek eg y ség én ek , eg y azo n k u ltú rá b a ta rto z á sá n a k szim bólum a. M íg a színház a sok féle, a m a g a terü letén k iv áló szak em b ertő l a k ö zö s g o n d olk od ás érd ek éb en bizon yos m é r­ ték ű lem on d ást k ív án t, am it azu tán ellen tételez a m ű m eg v aló su lt e g y s é g e s ezt su­ g árzó , éppen ezzel h ató ritu ális-m ág ik u s te r e , az Esővédő ta n ú sá g a szerin t csak cél kell s eg y k önn yű k ezű k o o rd in á to r, h o g y ö sszeálljon , am i széth u llan i látszik , h ogy ö sszeilljen ek a legk ü lön féléb b d olgok , g o n d o lato k , an y ag o k , tech n ik ák . E z nem fo r­ m álás, h anem ö s s z e ra k á s : v á lto z ta th a tó , n y ito tt stru k tú ra, a szab ad ság eszm éjét h o r­ d ozza. Ja n á k y p lu ralizm u sb a v e te tt h itét fo g alm azta m eg a szo b o rp ark sű rítésére v o ­ n atk ozó tervéb en is. E lg o n d o lása m it sem v e sz te tt ak tu alitásáb ó l, h iszen to v áb b folyik az egy én i m u n k a is V illán yb an . T alán e g y s z e r m eg v aló su l „ s z o b o rv á ro s a ", am it a p á r év m ú lva érk e z e tt m ásik ép ítész, Já n o s s y G y ö rg y szinte m eg is lá to tt; „ A szob ­ ro k sű rű e rd e je a b án ya öbléb en é s ab ból lefo ly v a v alam i g y ö n y ö rű látv án y t n y ú j­ to tt. A szob rok sű rű ség e m a g a m á r elérte a z t, a m it a ró m ai F o ru m R om an u m k ép ­ v is e l." T an u lság o s g o n d o lat, k ülön ösen m o d ern , lev eg ő s, d e ü res v á ro srészein k et te ­ k in tve. M é g m eg szívlelen d őb b az in d o k lás: ah o l a tö rtén ések sű rű södn ek , o tt sű rű ­ söd hetnek a szo b ro k , m ű tá rg y a k is. A zaz a sű rű sö d és az élet jele. A z u tóbbi évek ben azon ban nem ez a z a lte rn a tív a b o n tak o zo tt ki V illányban. Colin F o s te r elk ép zelése n yom án a szo b o rp ark és b án y afal k özti sávb an folyik egy ú jab b k ö zö s p ro g ra m . K e s e rü Ilo n a ta p a sz to tt fo rm áira rím elő v éd őd om b em elk e­ d ett, v álasztó föld p lasztik ak én t, e g y h a ta lm a s k őtö m b ö k b ő l összeálló fal feltöltésével. B első old alán a m o n o litso r n eolitik u s k u ltú rák k u ltu szh elyeit idézi. E h h ez a szellem ­ hez ig azo d n ak az eg y én i, de k özösségi fu n k ció jú m u n k á k : M a ry K en n y S ton eh en ge-re u taló A holnap emléke c. szik lak o m p o zíció ja, k özö sség i te r e , Z sak ó Istv á n Védőszentjen ek k ultik u s, e m b e rt-á lla to t e g y a rá n t fo rm ázó szo b ra, F o s te r m ed itáció s k ő k ertje. M ö g ö ttü k , a m eg tisz títo tt b án y afalo n F a rk a s Á d ám m e ste rsé g e s k ő o m lása a te rm é ­ szet s a ren d ező em b eri szellem együ ttm ű k ö d ésén n y u g szik . G o n d o lata n em fu n kcio­ n ális, m int a tö b b iek é, h an em a szo b rász életm ű v ét jellem ző p ro b lem atik át teljesíti ki új k é rd é sse l: a k ő esés fizik ai tö rv é n y e i, u g y an ak k o r sz ab ad ság a m ikép p en tá r s ít­ h ató a m ű vészi a lk o tá s h asonló k ettő sség év el s a te rm é sz e ti és m ű vészeti k ö rn y ezet a d o ttsá g a iv a l. A term észeti és e m b e ri a lk o tá s ö ssz e fo rrá sa m int ered m én y á lta lá n o ­ síth ató. Je lz i k o rtá rs m ű vészetü n k eg y ik le h e tsé g e s ú tjá t. R okon v ele az u g y an csak té ra la k ító , de k özö sség i fu n k ciójú g eo p lasztik ák é és a z ak tu alitásb an értelm es k o n ­ stru k ció k é. E h áro m típu s részb en átfed i e g y m á st. K ö zö s n ev ező jü k az összerak ás m int m ó d szer, am i k iseb b -n ag y o b b m érték b en m in d egyik típ u sb an m eg v an , a fo rm á­ lás h ely ett v a g y m ellett. S ez szellem i je le n tő sé g ű : a 2 0 . század , legfők ép p en a d iv e r­ g áló elm ú lt évtized u táni k o ru n k k o n stru k tív h a jla m á ra u tal a so k féleség et, benne az eg y ed it is k ö zö s k in csk én t m eg ő rizn i és jö v ő jé t b iztosítan i a k a ró szán dék ok m ű ­ vészi m ó d szere. A z ö sszerak ás k o n cep ció ered m én y e. E m ű vek ben k ö zö s a k o n cep tu alitás is, am i k ülönösen a cso p o rto s s k ö zösségi ren d eltetésű alk o táso k b an sajáto s m u n kam ódszert k íván . E m ó d szert az ip ari fo rm a te rv e z é s d olg o zta ki szim p ozion jain , az a terü let, m ely leg jo b b an ism eri az egy én i g o n d o lat, ism eret, m u n ka k özös alk o tó fo ly am atb a á g y azásán ak , m ajd tá rsa d a lm i h aszn o sításán ak ú tjait. N em k ív án o m tag laln i a tá rsa d a lo m tó l elid eg en ített, g azd a sá g ila g k iszo lg áltato tt, a k u ltú rátó l le v á la sz to tt m ű v észet m ai m a g y a ro rsz á g i h ely zetét. D e b izo n y o s v ag y o k ab b an , h o g y ezek a szim pozionok (hiszen h ason ló, év ek ó ta, a siklósi k e rá m ia szim ­ pozion p ro g ra m ja , s h asonló te rv e n g o n d o lk o d n ak a n a g y a tá d i alk o tó telep en is ), ép ­ pen tá rsa d a lm i-g a z d a sá g i k ö tö ttsé g e ik m ia tt, ú jraép íth etik a m ű v észet term észetes k a p cs o la tre n d sz e ré t ö n m ag a m in ő ség én , fo ly to n o s m eg ú ju lási m od ellt k ín áló lén ye­ gén alap u lv a. B izto s m ó d szert találn i e rre n eh éz. Ú g y tű n ik azon ban , a fo rm aterv ező k m ód szere a k ép zőm ű vészetb en is h aszn o síth ató . E lő re , szim pozionon azaz ta n á csk o z á ­ son k ialak íto tt p ro g ra m , a g y a k o rla ti (an y ag i, tech n ik ai stb .) k érd ések et, ism e re te ­ k et elm ély ítő szem in áriu m , v ég ü l a k özös alk o tás C se m y Jó z s e f ja v a so lt ren d szere, m ely a ta v a ly i siklósi tan ácsk o záso n h an g zo tt el. „ H a k rízis v an , n em a fék ezés, h a ­

734

nem a g á z !" - je g y e z te m e g u g y an o tt Já n o s s y G y ö rg y . A sok féle terü letrő l érk ező szak em b erek ilyen cé ltu d a to s cso p o rtm u n k ája m in tán ak tek in th ető b árm ely k özös (társad alm i) felad at m eg o ld ásáb an . H o zzá k ell ten n ün k azon b an , m ég p ed ig h an g sú ­ lyo san , h o g y a célt, a p ro g ra m o t m ag u k ta lá ljá k s h a tá ro z z á k m eg a m ű v észek , n em k ívü lről jö v ő , h anem b első szü kség ered m én y ek én t. H a a m ű v észetrő l s a szim pozionm o zg alo m ró l m in t tá rsa d a lm i m o d ellrő l beszélü n k, ab b an e z a leg fo n to sab b . A h o g y a m ű vészet talál m a g á n a k u tak at s a já t v á ls á g o s h elyzetéb ő l, ú g y a já n la ta i á lta lá n o ­ síthatók az alk o tó k sz e rin t: ön m agu n k b ól s k o rtá rsa in k ta p a sz ta la ta ib ó l m eg ú ju l­ hatu nk , csa k az a ján lato k m e g v aló su lásán ak ú tját is tek in tsü k k ö zö s felad atn ak . E z a z in tézm én y ren d szer d o lg a, am in t a k özös m u n k a leh ető ség én ek fe n n ta rtá sa is. A m ű v észetet illetően o ly an a d ó ren d elettel, m ely sark all a k u ltú ra tá m o g a tá s á ra . E zt alap v ető n ek tek in tv e ta lá lh a tja m eg a „m áso d ik m ű v é sz e t" a tá rsa d a lm iv á v á lá s út­ já t. M o n d h atn ám : a h iv a ta lo ss á v á lá s é t, h a ez a szó nem lenne k ellem etlen . V iszon t a h iv atalo s, h a nem tá rsa d a lm i, nem életk ép es. A szim p o zio n -m o zg alo m á tv itt értelem b en m inden m eg ú ju lás m a g ja , m e rt k özös k ísérlet, tan u lm án y és alk o tás e g y -e g y tém áb an , id eg en érd ek ek n em b efo ly áso lják , s ered m én y ei te rje d n e k , m eg te rm é k e n y ítv e m á so k a t. A villán y i szim pozionn ak van m ég m eg o ld á sra v á ró felad ata.

P. M Ü L L E R

PÉTER

SZÍNHÁZI (Gogol: H áztűznéző; Karinthy Ferenc: D unakanyar; Spiró György C sirkefej; Stein-Bock: H egedűs a háztetőn) (Rothadó jegyesek pókhálós vitrinben) E z a k ép fo g a d ja a n ézőt G ogol Háztűz­ néző cím ű d ara b já n a k elő ad ásán a P écsi N em zeti Színházban. A színpad k é t old alán e g y -e g y k iállítási álló v itrin , egyik b en e g y vőleg én y n ek , m ásik b an e g y m en y asszo n y ­ n ak ö ltö z te te tt a la k , ak ik rő l itt-o tt m á r a h ú s is lefo szlo tt, a rcu k is in k áb b m á r csak csu p asz k o p o n y a, b om ló te stü k e t és a foszló ö ltö zék et v a s ta g p o r és p ó k h áló réteg fed i. A V a y e r T am ás m . v . te rv e z te színpadkép to v áb b i része sem k evésbé n y o ­ m asztó, m int e z a k ét m in d ö rö k re jeg y b en re k e d t a la k . A z a g g le g é n y főh ős, P od k oljoszin szo b áján ak e lra jz o lt p ersp ek tív ája és a fe jm a g a ssá g n y ira z s u g o ríto tt plafon m ind k épi k ifejező i a h iv ataln o k belső szo ro n g ásán ak . A n ősü lésről fan táziáló csin o v nyikot a d íszletterv ező e g y h a ta lm a s fo telb a ü lteti, m ely n ek k ét k a rfá ja e g y -e g y k i­ sebb a sz ta l, s m ely m éretén él fo g v a az á g y szerep ét is b etö lti. I tt m ind en a férfi k ezeü g y éb en v a n : ru h a d a ra b ja i, c ig a re ttá ja és a h eg ed ű je. N em ú g y , m int a d arab m ásik h elyszín én , a z elad ó so rb an lev ő A g a f ja T yih on ovn a szob ájáb an , ah ol viszon t m ind en ú tb an v an . A leá n y k é rő k é rk ezését m ind ig id eg es rá m o lá s előzi m e g , azért, h ogy a talap zato k o n , állván y o k o n álló n ip p ek , v á z á k , szob rok elk erü ljen ek az ú tból, ám leg tö b b szö r od a k erü ln ek v issza, ah ol v o lta k . A lán y szo b afalát csip k etap éta b o­ rítja , a leg fo n to sab b b ú to rd arab e g y p ad , m e ly re a v en d ég ek leü lteth ető k . A szín ­ padk ép , v alam in t S zak ács G y ö rg y i m. v . jelm ezei u g y an azt a g ro teszk stílu st, e lr a j­ 735

zo lt áb rázo lásm ó d o t k ép v iselik , m in t C siszár Im re m . v . ren d ezése és a színészi a la ­ k ításo k k özül a jelen tő seb b ek . G ogol első b efejezett színm űve 1 8 3 5 -b e n n y e rte el v ég ső a la k já t. A z író az év őszén h ozzá is fo g o tt a b em u tató elők észítéséh ez, de m ivel k özben h áro m hónap alatt m e g írta A revizort, in k ább a z ú jab b d rá m a szín p ad ra á llítá sá t ig y e k e z e tt elősegíten i. A z esk ü v ő e lő l elm en ek ü lő v ő leg én y tö rté n e te íg y e lő sz ö r 1 8 4 2 d ecem b eréb en Péte rv á ro tt k e rü lt szín p ad ra. M a g y a ro rsz á g o n a felszab ad u lás elő tt eg y etlen egyszer já tsz o ttá k , 1 9 2 3 -b a n a N em zeti S zínházban, H ev esi S án d or fo rd ításáb an és ren d e­ zéséb en. A z elő a d á s m eg b u k o tt. 1 9 5 0 -tő l tö b b szö r és töb b felé v o lt m ű so ro n a d arab , k ülönb öző cím ek en , m int Házasság, Leánynéző, A vőlegény. A z 1 9 5 0 -e s d ebreceni b em u tató k ritik u sa a d arab n ak a m a g y a r szín p ad ról v a ló h osszú tá v o lm a ra d á sá t a k övetk ező k b en lá tta : „A z ú ri M a g y a ro rs z á g félt G ogolj k érlelh etetlen k ritik ájátó l. F é lte k a z ö n m ag u k ra ism eréstő l, m é g inkább a ttó l, h o g y a d o lgozók a g o g o lji fig u ­ rák o n k eresztü l rájö n n ek a veszed elm es ig a z s á g ra ( . . . ) A k özö n ség m á r a k k o r tu d ­ ta , k ik n ek a h átán csa tta n a z író o sto ra, s m o st, az á lla m o síto tt szín játszás m ásod ik eszten d ejéb en a szín h ázláto g ató d o lgozók a »Leánynéző« d eb recen i szín reh ozása után csa k fok o zo ttab b m érték b en é re z té k a szerző ig a z á t, a fig u rák k al szem b en g y ak o ro lt b írá la tá b a n ." N oha a szín h ázláto g ató d o lgozók m a n em félnek az ö n m ag u k ra ism e­ réstő l, az elm ú lt n eg y v en évb en a Háztűznéző b em u tató in ak szám a n em érte el a tízet. A d arab v ilág szín h ázi p ály afu tásán ak leg jelen tő seb b állo m ása A n atolij E fro sz n evéhez fűződik, a k i előbb 1 9 6 3 -b a n m a jd '7 5 -b e n á llíto tta szín p ad ra G ogol m űvét. A ren d ező a Szerelmem, a próba cím ű k ön yvéb en a z t a h itv a llá st fo g alm azta m eg , h o g y „ a Háztűznézőt n em »b ohózatosítani«, h an em K Ö P E N Y E S ÍT E N I k e ll!" A z ő ren d ezése - á lla p íto tta m eg a k o rab eli szak sajtó - „h an g sú ly o zza G o g o ln ak azt a g o n d o latát, h o g y az em b e r tra g ik u sa n fél a tettek tő l. E z a félelem a Háztűznéző tö rtén etén ek filozófiai a la p ja ( . . . ) A nem teljesü lt rem én y ek , a nem v ég h ezv itt te t­ tek , v a g y is az ö n m eg v aló sításra k ép telen jellem ek rajzo ló d n ak ki az elő a d á sb a n ." C siszár Im re pécsi ren d ezése szem léletb en , m e g fo rm á ltsá g b a n és színvonalban is szo ro sab b an k ap csoló d ik ehhez az efro szi p éld ához, m int az ed d ig i m a g y a r előad ások b árm elyik éh ez. E z a M a k a i Im re fo rd ításáb an m eg szó laló pécsi elő ad ás nem k öveti G ogoln ak azt a szín játszással k ap cso lato s n ézetét, m iszerin t „m in d en ek előtt a k a rik a ­ tú rá k tó l k ell ó v a k o d n i." A ren d ező v á lla lta n és h an g sú ly o zo ttan g ro teszk , k arik atu risztik u s p ro d u k ció t h ozott lé tre . E z a stílus nem felszab ad u lt k om ik u m o t, nem b ohó­ z a ti k ellem esség et, h anem n yo m asztó , szo ro n g ató , lid érces h u m o rt á ra s z t. E n n ek a h an g u latn ak állan d ó m otív u m a, h o g y a k ét felö ltö ztetett cso n tv á z a t a h ázasság ró l fan táziáló k ét főhős jelen eteib en töb b ízben fény v ilá g ítja m eg , s P odk oljoszin U jla k y L ászló , illetv e T y ih o n o v n a - O láh Z su zsa rém ü lten m ered n ek a v á g y o tt jö v ő t is illu sztráló h u llák ra. A m eg o ld ás red u n d án s é s d id aktik u s jelleg e ta lá n erő seb b a k elletén él, m in d en esetre színházi jelk én t m eg felelő en m ű ködik. C siszár értelm ezéséb en a k é t házasodn i v á g y ó t a z isten is eg y m á sn a k te re m te tte . N em csak k a ra k te rü k b e n : szo ro n g ásaik b an , teh etetlen k ed ő term észetü k b en , to rzu lásaik b an illen ek m a ra d é k ta ­ lan u l ö ssze, de á t is élik e g y p illa n a tra ezt az ö ssz e ta rto z á st, am ire a k érő az e lő ­ ad ásb an ú g y re a g á l, h o g y g y erm ek i to p o rzék o lással k ö v e te li: „ a z t a k a ro m , h ogy rö g tö n m eg leg y en az esk ü v ő , ig en is, o k vetlen ü l rö g tö n ." E k ö v etelő zés m o tiv áció ját a ren d ezés és U jla k y já té k a p on tosan é rz é k e lte ti: P od k oljoszin attó l fél, h a nem rö g ­ tön h ázasod ik m eg , m ég ín áb a száll a b á to rs á g a és elszalad . É s m ia la tt a m en yaszszon y öltözköd ik - ez be is k övetk ezik . A k é t je g y e st k ö rü lv ev ő v ilá g b ővelk edik b iz a rr h ely zetek b en , s eze k e t C siszár Im re n em csak k iem eli, h an em el is m élyíti. A z előad ásb an a h ivataln ok h oz jó b a rá tja e g y d erék aljn y i saját g y erek k el állít be, s a g y erek k áo sz z siv aja k özb en igyek szik ráv en n i a h ázig azd át a n ő sü lésre. T y ih on ovn án ál p ed ig a h ázasság szerző n ő e g y fél tu c a t k é rő t k e rít elő , eg y azo n id ő p o n tra. R en d ezői fo g ás, h o g y a G ogoln ál a lányhoz eg y en k én t v isszasu rran ó k érő k a z előad ásb an e g y sz e rre ro n tan ak v issza, és a szépet is e g y m á s jelen létéb en és szem e lá ttá ra te sz ik a lán yn ak . P od k o ljo szin alak jáh o z az elő ad ás e g y te lje s szo k ás- és é le tv ite lre n d sz e rt k ap csol h ozzá. U jla k y L ászló m á r a

736

-

k özön ség é rk ezések o r e g y ik c ig a re ttá ró l a m á sik ra g y ú jt, s a m ik o r id eg esség én , neu­ rózisán m á r vég k ép p n em tu d ú rrá lenni, a fotel m ellől előh ú zza a h eg ed ű jét és m u ­ zsik áln i k ezd . U jla k y szerep lése k ellem es m eg lep etése az e lő a d á sn a k : n eki és a m en yasszon yt já tsz ó O láh Z su zsán ak k ö szön h ető, h o g y a ren d ező i stílu stö rek v ések a p ro d u k ció fon tosab b részeib en érv én y esü ln ek . E z a fő szerep lő k játék áb an jelen levő stílu segység azon ban ép p en a főh ősök b izalm asait m e g fo rm áló színészi alak ítások b an tö rik m eg . A tan ácso s b a rá tjá n a k szerep éb en M o ra v e tz L ev en te é s az elad ó lány k ö rü l tü stén k ed ő n agynén i (L an g G y ö rgy i) és a h áza ssá g sz e rz ő (V ári É v a ) b oh ózativ íg játék i stílu sban játszan ak , am ivel m eg b o n tják a k ö v etk ezetesen v ég ig g o n d o lt stí­ lusú elő ad ás e g y sé g é t. A z ep izó d alak ításo k k ö z ö tt Sipos L ászló és U jv á ry Z oltán k ép ­ viselik a g ro te sz k játék stílu st, az előb b ié a leg sik erü lteb b k a ra k te rfo rm á lá s . Sipos a n y u g alm azo tt ten g erész szerep éb en a g ro teszk m élyén m egh ú zódó trag ik u m o t is fel tu d ja m u tatn i, és h itelesen játszik el e g y a s a já t é letk o rán ál jó v a l id őseb b k o rú szerep et. A z elő ad ást - játék stílu sb an is - a k ét főszerep lő , U jla k y L ászló és O láh Z suzsa teszi igazán em lék ezetessé. U g y a n a z t a stílust já tssz á k , e lra jz o lt, k arik atu risztik u s, de u g y an ak k o r felism erh ető a la k o k a t fo rm álv a m eg . U jla k y a teh etetlen ség , a dön­ tésk ép telen ség á b rázo lásáb an n yú jt k iem elk ed ő t. M a g án jelen eteib en ép p oly ered eti, m in t a lá n y k é ré s k ép eib en . A te tt irán ti v á g y és a tettő l v aló re tte g é s állan d ó am b i­ v a le n ciá ja , a folyton os in g ad o zás e k ét p ólu s k ö zö tt lélek tan ilag m o tiv á lta n és h ite ­ lesen jelen ik m eg itt. O láh Z su zsa m in th a eg y m esev ilág ra cso d álk o zn a r á , ú g y fo ­ g a d ja a h á zasság te rv é t, a b etop p an ó k érő k et. E ln y ú jto tt h an gon , m eg n y ú lt a rc c a l, elő re n y ú jto tt n y ak k al esik eg y ik ám u latáb ó l a m ásik b a. M in d k ettejü k játék áb an jól érvén yesü l a m a sz k : a fe k e te -fe h é r sm ink, am i fizim isk áju k at k issé h u llaszerű vé teszi - íg y k ap csolv án ők et a p roszcén iu m on álló k ét cso n tv ázh o z. N oh a C siszár Im re n em fo rd ítja le k ö zv etlen m ód on a m i jelen ü n k re a d a ra b o t, a szem leíró nem tu d ja n em b elelátn i a z im p oten cián ak eb be a tö rtén etéb e az elm ú lt év tized ek tá r s a ­ d alm i, g azd aság i, p olitik ai teh etetlen k ed éseit, é s a b e íg é rt frig y , a z elk ép zelt jö v ő elm a ra d á sá t. *

(Osztott magány) K arin th y F e re n cn e k a h a tv a n a s év ek m áso d ik felében íro tt eg y felv o n áso sai - töb b ek k ö zö tt - , a Bösendorfer, a G őz, a Magnóliakert, s a m ost P écsett b em u tato tt Dunakanyar, k eletk ezésü k id ején n em csak h azai, h an em n em zet­ k özi sik ert is a ra tta k . E zek b en a k ét-h áro m szerep lő s d arab o k b an a szerző tö b b n y ire a társad alm i szerep ek h a tá ra iv a l és leh ető ség eiv el já tsz ó a la k o k a t m u tat be, akik ezek en a szocio ló giai státu sok on k ívü l v a g y túl p ró b áln ak m e g k a p cs o la to t te re m ­ teni eg y m ással. E zek n ek a m ű vek n ek a szem léletérő l ír ja azt H erm an n Istv án , hogy „ K arin th y n ak a z a fe lfo g á sa , h ogy a já té k általáb an inkább ig az, m in t a v a ló ság . A v aló ság b an az em b erek m aszk o k at v iseln ek . A játék b an azon ban ez a m aszk lefoszlik ró lu k ." E z tö rtén ik a Dunakanyar k ét szerep lő jév el is : az ú t m en ti p resszó b a b etérő fé rfiv a l é s a p resszó sn ő v el. A já tsz m a , am i a b etop p an ó, n őre éhes ven d ég és a fé rfira v á g y ó m ag án y o s p in cérn ő k ö zö tt elk ezd ő d ik , e lő sz ö r a sz te re o típ szerep ­ sém ák at h ív ja elő a k é t figu ráb ó l. K a rin th y F e re n c azon ban ebből a k ö zh ely szitu áció ­ b ól, m elyn ek té tje n em tu d n á életb en ta rta n i a színpadi h ely zetet, fo k o zato san és szinte észrev étlen ü l c sú sz ta tja á t a szerep ek m eg szab ta v iszo n y o k at a z in tim szféráb a. O d a, ah o l a já tsz m a m á r érv én y telen , ah ol a m aszk ok lefo szlan ak , s ahol az em b er ö n m ag át ad h atja. E d d ig a v ég p o n tig azon ban , m elyn ek e lérésérő l n em , csak m eg ­ k ö zelítésérő l leh etü n k b izon yosak , a férfi és a nő szám o s játszm át h ívn ak életre. A Dunakanyar m ű k ö d ők ép essége és m á ig ta rtó sik ere e g y ré sz t ab ból is adódik, h ogy felm u tatja a játszm ák m ö g ö tt m u n káló em b eri v á g y a t a z in tim itá s ra : azaz é rz é k e l­ teti a m e g o szto tt m ag án y h elyzetéb ő l tö rté n ő k ilép és leh ető ség ét, m ásrészt ab ból, h ogy ez a fo ly am at sem az idill, sem a m elo d rám a, sem a b o h ó zat felszín es h an g u ­ la ta ib a nem csú szik á t, h an em m in d v ég ig m eg ő rzi k e ttő s a r c u la tá t; a leh ető ség b i­ zo n y o sság át és a m e g v a ló su lá s b izo n y talan ság át. 737

A D om ján E d it m ajd R u ttk ai É v a , illetv e a M e n sá ro s L ászló m ajd Sztan kay Istv án n evéh ez fű ződ ő o rszág o s h írű b em u tatók m ellett az elm ú lt h uszon k ét évb en szám os helyen k erü lt szín re K a rin th y F e re n c e g y fe lv o n áso sa. A P écsi N em zeti Szín­ ház szob aszín h ázáb an ezú ttal F ü sti M o ln á r É v a és Sipos L ászló alak ításáb an lá th a t­ ju k a d arab o t. A z évad eg y etlen szob aszín h ázi p ró z a p re m ie rje m ű so rte rv e n kívül k erü lt a p ro g ra m b a . A d arab alk alm i m ű so rratű zése jó já té k le h e tő sé g e t k ín ál a k é t színésznek, s a Dunakanyar a p ro g ra m eg y e tle n (m ai) m a g y a r d rám ájak én t az e rre a ro v a tr a von atk o zó k u ltú rp o litik ai szem p on tn ak is m eg felel. Sipos L ászló és Fü sti M o ln á r É v a k özös m u n k ája k ellem es színházi élm ényt n y ú jt. Já té k u k b a n a jó sz e re ­ p é rt h álás színészi ö rö m is érezh ető . A fo rd u lato k at, a k ö zeled és-táv o lo d ás din am i­ k á já t, a h ó d ítás-elfo g ad ás, rejtő zk ö d és-k itáru lk o zás m o zzan atait m a i érvén n yel és g esztu so k k al, á rn y a lt k id o lg o zo ttság g al jelen ítik m eg . K ü lön ösen h a tá so sa k Fü sti M o ln á r É v a v á ltá sa i, v issz a k o z á sa m a jd ú jrak ezd ése, é s Sipos L ászló rám en ő sség m ö g ü l fö lsejlő férfiszem érm e. A z elő ad ást ren d ező k én t L ab an cz B o rb á la jeg y zi, a p ro d u k ció d íszlet- é s jelm ezterv ező t n em n evez m eg .

(Lelki restség) Spiró G y ö rg y Csirkefej cím ű d a ra b já t a S ág v ári E n d re M ű v elő ­ dési H ázb an m ű k ödő H arm ad ik Színház tű zte m ű so rá ra . A b u d ap esti K a to n a Jó z se f Színház előző év ad b an m e g ta rto tt ő sb em u tató ja u tán alig e g y év v el v állalk o zo tt a rra a p écsi e g y ü tte s, h o g y szín re v ig y e ezt a ren d k ívü l fon tos, m ind an nyiun k szám ára élő p ro b lém ák at feszeg ető és azo k k al szem b esítő m ű v et. A szín ik ritik u sok szav azatai alap ján az 1 9 8 6 /8 7 -e s évad leg jo b b új m a g y a r d rá m á já n a k m inősü lt d arab é s a le g ­ job b elő ad ásn ak m inősü lt p ro d u k ció m á ig élő h atá sá n a k fényében n a g y m e részség ­ nek tű n h et a H arm ad ik Színház v állalk o zása. E so ro k író ja sem k erü lh eti e l, h o g y ne teg y en bizonyos ö sszeh aso n lításo k at a k ét e lő a d á s k ö zö tt, n o h a a k ét p rod u k ció m ás érték ren d b e és m á s színházi stru k tú ráb a illeszk ed ik . A z t m in d en esetre m á r elő ze­ tesen leszö g ezh etjü k , h o g y a v állalk o zást a m eg v aló su lás m arad ék talan u l ig azo lta. V in cze J á n o s k o ráb b i re n d ezésein ek : az Ö rk é n y -triló g iá n a k (Pisti a vérzivatar­ ban, Kulcskeresők, Forgatókönyv), az Emigránsoknak és a m ostan i Csirkefejnek is a z e g y ik legfőb b erő sség e ab b an van , h ogy elő ad ásaiv al m in d ig m e g tu d ja érin ten i a n ézőt, s h o g y ezek a p rod u k ció k m ind ig e g y n ag y o n e rő s é s k a ta rtik u s h atású ön­ ismereti fo ly am ato t hívn ak életre a b efo g ad ó b an . A m ik o r a Csirkefej elő ad ásán ak v ég én , a k iü rü lt, siv ár, b ru tális szitu ációk lejátszó d ása u tán m eg szó lal az egyik lak ásb an L eo n ard C ohen z en éje, a h an g o k a lak ásb ól lassan átú szn ak a n ézőtéri h an g fala k b a. E z az ak u sztik ai effek tu s p on tosan érzék elteti azt, am it az elő ad ás eg észe is su g all: m i is ennek a k ü lv áro si b első u d v arn ak a lak ó i vag y u n k . Spiró G y ö rg y d rám ájáb an a szerep lő k et irra cio n á lis v á g y a k , elk ép zelések m o z­ g a tjá k , eg y ik ü k sem lá tja á t s a já t életszeletét, é s m in d an n yian fo g ly ai s a já t beszűkült k isv ilágu k n ak . E re d u k á lt v ilá g hű tü k re a red u k ált n y elv , m ely tö ltelék szav aiv al, h ián yos m o n d ataiv al azt is érzék elteti, h o g y ezek n ek az em b erek n ek a n yelv nem alk alm as eszk öz a rr a , h ogy v e le benső ta rta lm a ik a t k ifejezzék . A cselek m én y m o z­ g a tó ja a S rác, aki h áro m n ap o s e ltá v o z á st k ap a n evelőin tézetb ől. A H a v e rra l fö l­ a k a sz tjá k a V én asszon y m a csk á já t, ak ib en eg y etlen tá rsá n a k ez a z elv esztése egy m eg térési és jó ték o n y k o d ási fo ly a m a to t indít el. E n n ek v ég p o n tján a z á lta la e g y k o r ó v o tt és e te te tt S rá c ra v ég ren d elk ezik . A fiú azon ban érzelm ileg csa k az A p áh oz k ö tő d ik , ak in ek a V én asszo n y elleni v ád a sk o d á sá t k övető en a S rác, a H a v e rra l k ö ­ zö sen , m eg ö lik a V én asszo n y t. E n n ek a gyilk o sság b ó l g y ilk o ssá g b a ta rtó foly am atn ak a b em u tatása e g y eg ész v ilág szem lélet és é letfo rm a áb rá z o lá sá v a l társu l, s a d rá m á ­ n ak ez a h étk özn ap i é le tte re k e t é s em b eri v iszo n y o k at b em u tató d ra m a tu rg iá ja le g ­ aláb b o lyan fon tos, m int a cselek m én y t felép ítő tettek . A szerző a tö rté n te k k ap csán nem k eres sem felelősök et, sem b űn ösök et. M in t R ad n ó ti Z su zsa ír ja : „k é rd é sfe lte ­ v ése o lyan n eu ralg ik u s tá rsa d a lm i g ó co k a t és k o n flik tu so k at érin t, a m ely ek re eg y e m b e r - m ég ha író is - nem a d h a t se felm en tést, se eg y é rte lm ű e lm a ra s z ta lá s t." A K a to n a Jó z s e f Színház e lő a d á sa a V én asszon y a la k já r a ép ü lt, a H arm ad ik

738

Színház a h an g sú ly t a S rác és az A p a fig u rá já ra és k a p c s o la tá ra teszi. A pesti p ro ­ duk ció eg y különös, k u rió zu m szám b a m en ő v ilá g ró l szólt, m áso k ró l, a rr ó l, h ogy - m int K o ltai T a m á s írta - „szö rn y ű , h a a »mélyben« ilyen a v ilá g " . P é cs p erem én - nem a helyszín , h anem a ren d ezés k öv etk eztéb en - m i vag y u n k a m ély b en , s a mi világu n k szö rn y ű ség eire ism erh etü n k . W e rn e r Jó z s e f já té k te re (K h ell C sö rszétő l el­ térően ) n em k ö v eti az írói u tasítást. A z ajtó k k ülön b öző színűek, az ép ület e g észe azonban eg y etlen szü rk ésfek ete töm b , am i sú ly o sság áv al, n y o m asztó siv á rsá g á v a l képi k ifejező je a d rá m a b első ta rta lm a in a k . E z e k az ajtó k a T a n á r és a N ő esetéb en leg tö b b szö r c s a k ré sn y ire n yíln ak . V ag y a z é rt, h ogy e lre jts é k a leselk ed ő -fü lelő lak ót, v a g y a z é rt, h o g y m e g v éd jék a „ to la k o d ó " szom széd tól. I t t m indenki be v an z á rv a a s a já t z u g áb a, s h a k i is lép od ú jáb ó l, a k k o r is viszi m a g á v a l a b ezártság és m eg k ö zelíth etetlen ség te r rito r iá lis ö sztön n é v á lt k én y szerét. W e rn e r Jó z s e f szín p ad ­ képe e g y o lyan u d v art á b rá z o l, am i a lk a lm a tla n a tá r s a s k ap cso lato k k özelség én ek b izto sítására. E g y ed ü l e g y felfo rd íto tt b ád o g tek n ő re leh et leülni - eg y éb k én t álld o ­ g áln ak , fa la t tám a sz ta n a k v a g y g u g go ln ak a szerep lők . A z u d v arn ak ez az ü resség e, k én y elm etlen ség e u g y an csak k on cep cion ális elem e a z előad ásn ak . V incze Já n o s a S rác és az A p a a lak ján ak elő térb e állításáv al (am i a ren d ezői tö rek v és m ellett a k ét k im ag asló színészi alak ításn ak is k öszönh ető) az irra c io n a li­ tásn ak a V én asszon yh oz k ö tőd ő é s első so rb an ra jta k eresztü l m eg jelen ő p ro b lém áját m ellék szó lam m á teszi, é s e g y érzelm i-k ap cso lati h ely zettel szem b esít. A S rác ord ító szeretetéh ség e és az A p a to m p u ltság é s h an d ab an d ázás k ö zö tt in gad ozó term észete az elő ad ásb an tú lm u ta t a z e g y sz e ri p éld án , és m ai társad alm i g e n e rá c ió s ö sszefü g ­ gések k el k o n fro n tá lja a n ézőt. É p p íg y áttetsző v é v álik a többi alak h ely zete é s m o ­ tiv áció ja is. A T a n á ré , ak i la k á sa k ü szö b érő l az iro d alo m ró l szón okol, a N őé, aki tá rs ra v á g y ik , de csak lak ása és k o c s ija -g a rá z s a v a n ; s az in tézm én y ek et k épviselő szerep lő k é: a ta n á csi elő ad ó é, ak i csak a s a já t ü g y m en etéb en h ajlan d ó tájék o zó d n i és érzék eln i a v a ló sá g o t, és a két ren d ő ré, ak ik „ csak fo ly tassáto k !"-b iz ta tá s s a l k ü l­ dik be a k ét fiú t a V én asszon yh oz (a g y ilk o lá s ra ), m iu tán k io k tatták ők et a szem ély ­ ig azo lv án n y al k a p cs o la to s tu d n iv aló k ra. A ren d ezői értelm ezésb en ezek a szerep lők valam en n yien e g y , a m ag u k h a sz n á la tá ra k im u n k ált és m o st g ö rcsö sen v é d e tt lá ts z a t­ v ilágb an éln ek , és csa k a z t h ajlan d ó k érzék eln i a k ö rn y ezetü k b ő l, am i ehhez a lá t­ szatszféráh o z h o zzák ap cso lh ató. É le tfo rm á ju k és életelv ü k a b izalm atlan ság , a g y a ­ n ak vás, a k ö zön y. A m i a s a já t p riv átszféráju k o n (v ag y h ivatali reszo rtju k o n ) kívül esik , a z irán t tök életesen érzék etlen ek . S m in t m on d tam , m indebben a n éző a saját v ilá g á ra is m e rh e t: a r r a a tá rsa d a lm i b eren d ezk ed ésre, am elyb en a legfőb b érték eg y általán nem az e m b er, h anem v alam ily en p artik u lá ris v a g y k ö zösségi látszat, am iben a z e m b e r mint egész n em létezik , csak m in t m u n k aerő , lak ó , g y ám , szerető stb. A z elm ú lt év ek leg jelen tő seb b pécsi színházi e lő a d á s a p ro fi és nem h iv atáso s szí­ n észek k ö zrem ű k ö d ésév el jö tt lé tre . A szerző á lta l a d arab m ű fajak én t m eg jelö lt tragédiát Sipos L ászló (A p a) és G ö rö g L ászló (S rác) a la k ítá sa k ép v iseli. A fő isk o lá­ ról az id ei év ad elején P é csre szerző d ö tt G ö rö g L ászló eb ben a szerep b en b izo n y ít­ h atta elő szö r ig azán teh etség ét, érzék en y ség ét, a z á rn y a la to k irán ti fo g ék o n y ság át. Az in tézeti „ f a r k a s " k em én y ség e, b ru ta litá sa é s az eld o b o tt g y e rm e k sz e re te tsó v á rg á sa m eg ren d ítő h atással tá ru l elén k . N em csak lélek tan ilag m arad ék talan u l p on to s és k ifejező ez a z a la k ítá s, h anem színházi m eg o ld ásait, ritm u s- és h an g u latv áltásait, h ely zetk id o lg o zásait tek in tv e is. Sipos L ászló ú jab b jelen tő s alak ításáh o z érk ezett színészi p ály áján . A z A p a szerep éb en a z e g észség es k o m m u n ik áció ra k ép telen g y e ­ rek feln ő ttet m u ta tja be, a z t, aki k ép telen b árm iféle érzelm i elm ély ü lésre é s in tim i­ tásra, ak in ek lelki élete red u k ált, s ak i b eszűk ü lt v ilá g á b a k ép telen b árm i k ívü lről érk ező t - íg y a fiát is - in teg ráln i. Sipos p on tosan érzék elteti ezt a k ap csolati sü k et­ n ém aság o t ak k o r, a m ik o r az első ta lá lk o z á sk o r nem a fiával, h an em a H a v e rra l lép fizik ai k o n tak tu sb a. F iá n a k elfo g ad ásáh o z n ag y n ehezen ta lá lja m eg a m o tiv á ció t: a g y e re k e t d olg o ztatn i leh et, az m ajd sok pénzt fog k eresn i. Sipos játék áb an ez az A p a -fig u ra a z é rt is m eg ren d ítő , m e rt ren d kívül k özel h o zza ezt a típ u st: ráism erü n k , k özö ttü k élü n k, ők a lk o tjá k a társad alo m k özép n em zed ék én ek e g y széles ré te g é t.

739

B ód is Iré n a V én asszon y szerep éb en k issé líra i, m eg h ató , s ez n ém ileg e lté r az elő ad ás eg észén ek k em én y és d rá m a i stílu sától. U jv á ry Z o ltán T a n á rja rem ek k a ra k ­ te r a la k ítá s : az ajtó réséb en á llv a , p usztán te s tta rtá s á v a l és fejm o z g á sá v a l, a rc k ife je ­ zésével ére z te ti v elü n k - am it a V én asszon y n em vesz tu d om ásu l - , h o g y neki a m a g á n ó rá ra v aló k észü lés fon tosab b , m in t e g y em b er so rsa. U h rik D ó ra , a Pécsi B a le tt n y u g d íjas m ag án tán co sa já tssz a a N ő szerep ét. K icsit szélsőséges játék m ó d ja ellen ére jó l érzék elteti a tá rsta la n sá g lélek n y o m o rító h a tá sá t. K raszn ó i K lá ra az A n y a rö v id szerep éb en e g y leép ü lt, k ié g e tt em b eri ro n cso t áb rázo l. A n em h ivatásos szín észek közül a leg sik erü lteb b Szebeni Já n o s a H a v e r, és P ilin czes Jó z se f, illetve In h óf L ászló a k ét re n d ő r szerep éb en . M in d h árm an é letszag ú fig u rá k a t terem ten ek . A részletek re is ü g y elv e, a szitu ációk ad ta k om ik u s h a tá so k a t k ih aszn álv a v eszn ek részt az elő ad ásb an . A to v áb b i szerep ek b en M u sch b e rg e r Á g n est (B a k fis), C sizm adia G ab riellát (C sitri) és F e k e cs B e á tá t (E lőad ón ő) láth atju k . *

(Hagyomány és f,eltorgatás) Sólem A léch em Tóbiás, a tejesem ber cím ű m űve a század előn k e letk ezett, a jid d is n yelvű iro d alo m e g y ik k iem elk ed ő alk o tása. A k ö te t­ ben n y o lc k is tö rté n e te t m on d el életérő l a K ijev k ö rn y ék i A n a to v k a lak ó ja, reb T e v je , azaz T ó b iás ú r. E b b ő l a z ö n álló ep izód okb ól felépü lő, laza szerk ezetű elb e­ szélésfü zérb ől k észü lt Jo sep h Stein é s J e r r y B o ck Hegedűs a háztetőn cím ű m u sicalje. A színpadi m ű , m ely n ek cím e az o ro sz o rsz á g i zsid ó ság b ó l k iem elk ed ett M a rc C h a­ g all festm én y eit id ézi, az ep ik u s an y a g d rám ai cso m ó p o n tja ira összp on tosít, T evjén ek és elad ó so rb an lév ő lán y ain ak so rsfo rd u ló ira. A m u sical (m elyből film is készült) M a g y a ro rs z á g o n is töb b ízben szín p ad ra k erü lt, leg u tó b b Szegeden és a F ő v áro si O p erettszín h áz fe lú jíto tt elő ad ásáb an v o lt lá th a tó . A m e g p ró b á lta tá so k k ö zö tt is m e g ­ ő rz ö tt m ély em b erség, a b ölcs fu rfan g , a d erű és b elátás a lap érték ein ek p éld ája lá t­ h ató T ób iás a lak jáb an é s so rsáb an . T ev je tü relm es és h ajlék o n y je lle m e , ö n iró n iára é s n y ílt szem b en ézésre is h ajló te rm é sz e te ig azi k a ta rtik u s leh ető ség ek et ta rto g a t a szín p ad i m eg v aló sítás szám ára. A P écsi E g y e te m i S zínpad e lő a d á sá t É ry -K o v á c s A n d rás, a P écsi N em zeti Szín­ h áz o p eraren d ező je á llíto tta szín p ad ra. A játék b an a pécsi a m atő rszín játszás vezető eg y én iség ei m ellett teljesen ú j, fiatal a rco k k a l is találk o zh atu n k . A cím szerep et já t­ szó S ten czer B éla kitű n ő ala k ítá sa m e llett az elő a d á s k e lte tte élm ény e g y ik legfőb b fo rrá s a az az összh an g , e g y ü tte s já té k , am i a „ ré g ie k és ú ja k " k ö zö s p ro d u k ció jáb ó l á ra d . M e g h a tó érezn i a szerep lő k ö n az e g y ü tte s já té k ö rö m ét, a k ed v telésn ek azt a d e rű jé t és fig y elm es k o m o ly ság át, am ivel a Hegedűs a háztetőn ezú ttal m egszólal. A tra d íció m eg ő rzésén ek , az új id ők új eszm éin ek és a p olitik ai h atalo m cé ltá b lá já v á v á lá sn a k átfo g ó k on flik tu sait ép p ú g y m e g sz ó la lta tja az elő ad ás, m in t a szerelm i és az an y ag i érd ek összeü tk ö zését a T ev je-lán y o k eljegy zéseib en . E g y te lje s é le t ra jz o ­ ló d ik ki a z E g y e te m i Színpad p ro d u k ció já b a n : h étk özn ap i és ünnepi szok ásren d szer, eg y én i érzelm ek é s k özö sség i h an g u lato k , v á lsá g o k és ö rö m ök , s m in d az, am i egy n y o m o rú ság áb an is m éltó ság teli é le t részét k ép ezi. A z elő a d á s szertartásszerű en indul, s a cso p o rto s jelen etek so rán tö b b n y ire ilyen szab ály szerű en k id o lg o zo tt té rszerv ezéssel és m o zg ásk o m b in áció k k al találk ozh atu n k . A já té k k o re o g rá fu s a és d íszletterv ező je, B o g n á r Jó z se f, a m ozg ásb an és a lá tv á n y ­ ban is — a m eg én ek elt - hagyományt h elyezi elő térb e. A fe h é r és fek ete k özegében a já té k té r k ét o ld alán fáb ól ácso lt em elvén y, m ely a la tt b a lra T e v jé é k k o n y h ája, jo b b ra a k o csm a láth ató . E b ben a szim m etrik u sra k om p o n ált té rb e n bom lik ki a fo r­ d u latok b an b ővelk ed ő tö rtén et. S ten czer B éla a te je se m b e r alak jáb an k iem elk ed őt n y ú jt: v isszafo g o ttan , finom eszk ö zö k k el játszik , s e g y h iv atáso s színész tech n ik ai és én ek tu d ásáv al, és e g y a m a tő r színész leik ével k elti életre az Ö rö k k é v a ló v a l p e rle ­ k edő, d e a v e re sé g g e l is m ak acsu l szem benéző család fő t. S zerep fo rm álásáb ó l nem az „ a la k ítá s ", h anem az é letism eret, a m eg élt ta p a sz ta la t és az em b eri b ö lcsesség su g ár­ zik . E k im a g a sló játék b an m éltó tá rs a a n e jé t, G oid ét m e g fo rm áló N ag y É v a , ak i u g y an csak finom árn y alato k k al, m in tegy „ eszk ö ztelen ü l" k ép es m eg ren d ítő p illan a­

740

to k k al m eg aján d ék o zn i a n éző t. A h á ro m elad ó so rb an lev ő lán y t K a la m á r B ea, H o r­ v áth Z ita és P o táp i Ju d it játssza. H an cú ro zó g y erek lán y o k b ó l alak u ln ak á t tá r s a t és vele so rso t v á lasztó n ővé, asszon n yá. A k a ra k te rsz e re p e k so ráb an D ávid M arian n a a h ázasság k ö zv etítő és az álo m b eli S á ra szerep éb en az elő ad ás k om ik u s o ld alát e r ő ­ síti. Ju h ász L ászló is b elecsem p ész a rab b i a la k já b a n ém i h u m o rt. B esen czi Á rp ád d iák ja en erg ik u s, szeretetrem éltó a la k , m íg O ttlik Á d ám csen d b izto sa érzék elh ető v é teszi a h étk özn ap ok b a b e tö rő c á ri fe lfo rg a tá sn a k , a h iv a ta lo s p o g ro m v é g re h a jtá s á ­ n ak p a ra d o x h ely zetét. K ü lön elism erés illeti a zen ét és a k ó ru so k a t b etan ító L ak n er T am ást és P ap p Z oltán t a nehéz zen ei an y ag szép , k id o lg o zo tt m e g sz ó la lá sá é rt. •

Az 1 9 8 7 /8 8 -a s pécsi színházi év a d ö sszeg zések én t a k ö v etk ező k állap íth ató k m eg . A P écsi N em zeti Színház te rv e z e tt p ró b ab em u tató i k özül m eg v aló su lt A velen­ cei kalmár, az Anyánk napja, a G ró f Clerambard és a Tangó (ezek rő l a Jelenkor áp rilisi szám áb an s z ó lta m ). A z Éjjeli menedékhely h e ly e tt k e rü lt m ű so rra a Háztűznéző, s te rv e n k ívü l m u tatták b e a Dunakanyart. E lm a ra d t a C. kisasszony szenvedé­ lye, a Nem félünk a farkastól, az Andante és a z Egy, két, h á . . . cím ű d arab o k be­ m u tató ja. A m ű so rren d n ek ez a szok atlan átalak u lása töb b o k k al m a g y a rá z h a tó . Az eg y ik n y ilv án v aló an g azd aság i, a m ásik való szín ű leg s z e m é ly i: a főren d ezői poszton b ek ö v etk ezett, és az ig azg ató i poszton b ejelen tett szem élyi v á lto z á s. A z ily m ód on az évad fo ly am án k ialak u lt h elyzet h atással v o lt a p rod u k ciók m ű vészi szín v o n alára, a tá rsu la t h a n g u la tá ra . A színház idei m ű so ra esztétik ai n ív ó ját tek in tv e a la tta m a ­ rad az előző év ad o k én ak . A z első h áro m b em u tató k ifejezetten fiask ó k én t é rté k e l­ h ető. A p o litik ailag izg alm as Tangó é s az esz té tik a ila g érd ek es Háztűznéző n em tu d ­ já k átm in ősíten i az év ad o t. A ren d ezői fo g lalk o ztatásb an h aszn o sn ak b izon yult C si­ sz á r Im re m eg h ív ása, és a m á r n ég y éve v issz a té rő Szőke Istv án felk érése. S ajn ála­ tos, h o g y a színház ren d ező i csak e g y -e g y p ró zát, v a g y e g y e t sem (Je n e y Istv án ) ren d eztek . A szín észfo g lalk oztatás a rá n y ta la n sá g a i m á r ré g ó ta jellem zik a pécsi e g y ü ttest. A leg jo b b a la k ítá so k a t O láh Z su zsától, F ü sti M o ln á r É v á tó l, illetv e Sipos L ászló tó l, U jv á ry Z o ltán tó l lá th a ttu k — ők töb b szerep b en is k ip ró b álh atták m ag u k at. A v á ro s szín h ázi életéb en m á r k o ráb b an m e g h a tá ro z ó szerep et k iv ív o tt E g y e te m i Színpad és a H arm ad ik Színház is e g y -e g y jelen tő s p ro d u k ció v al jelen tk ezett. E m e l­ lett m in d k ét e g y ü tte s m ű s o rra tű z ö tt e g y -e g y g y e re k d a ra b o t. A z ebben a szem lében elem zett e lő ad ásaik ren d ezői m u n káb an és a szerep lő k ö sszjáték áb an erő teljeseb b p rod u k ció k , m in t a h iv a tá so s társu laté. E n n ek e g y ik o k a e k ét cso p o rt eg y ü ttm ű k ö ­ d ő k észsége és n y ito ttsá g a a P écsi N em zeti Színház irán t. E b b en a szezonban is já t­ szottak és ren d eztek itt a N em zeti szín észei, ren d ező i. E lg o n d o lk o d tató azon ban , h o g y ez az eg y ü ttm ű k ö d és m á r jó id eje eg y o ld alú , és sem a k ét a m a tő r (v ag y inkább fél­ h iv atáso s) e g y ü tte s v e z e tő jé t-re n d e z ő jé t, sem leg k iv áló b b szín észeit és te rv e z ő it nem láth atju k d olgozn i, résztven n i a v á ro s h iv atáso s tá rsu la tá n a k p rod u k cióib an . B e fe je ­ zésül csak azt a re m é n y t fo g alm azh atju k m e g , h o g y m ind a P écsi N em zeti Színház átm en eti h ely zete, m ind a tá rsu la to k együ ttm ű k ö d ésén ek jelen legi eg y o ld alú fo rm á ja a jövőben v áltozn i fo g - a színházak, a m ű v észek é s a k ö zö n ség n y ilv án v aló e lő ­ n yére.

741

LOSONCZ

ALPÁR

JUGOSZLÁVIAI SZEMLE R en d kívül n agy figy elm et k e lte tt P etru K rd u n ak (C ird u ), a fiatal k öltő n ek E m il C io ran n al k észített in te rjú ja , am ely az ú jv id ék i Polja ta v a ly i d ecem b eri szám ában jelen t m e g (késés folytán n em rég k ap tu k k é z h e z ). C io ran Ju g o sz lá v iá b a n ezid áig in ­ k ább filozófu sk én t élt a k ö ztu d atb an , fő k én t lefo rd íto tt k ö n y v ei (A széthullás rövid története, v alam in t a Történelem és utópia) ré v é n . A leg n ag y o b b fran cia p ró zaíró n ak (P árizsb an é l), u to lérh etetlen m o ralistán ak , a szélsőséges p esszim izm u s b ö lcselő jé­ nek n ev ezett C ioran - aki s a já t b ev allása szerin t a le g fa ta listá b b eu ró p a i népnek, a ro m án n ak a vízió it önti fo rm á b a - a b eszélg etés során a filozófu si „ sz a k m á t" „ ra b s z o lg a s o rs n a k " n e v e z i: „ . . . szab ad gon d olk od ó v a g y o k , e lő íté le t és ren d szer n é l­ kül . . . A so rs m in t eszm e b alk án i g y ö k erű . K ü lön ösk ép p en R om án iáb an v an jelen, a ro m án o k m indent - a b o ld o g ság o t és a so rso t is - a so rs eszm éjéb ől s z á rm a z ta t­ n ak. E z a gon d o lat N y u g ato n csa k szu b sztrátu m le h e t" . A k ö ltő k k özül csu p án a k ö zeli b a rá t, P aul C elan volt az, „ak i ren d elk ezett a s o rs s a l" (C elan v o lt C ioran fo n to s m ű vén ek , a Précis de décompositionnak a n ém et fo rd ító ja ). B lan ch o t szám ára az írá s a h alál tá v o lta rtá s a , C io ran s z á m á ra p ed ig az ö n g y ilk o sság elh a la sz tá sa és en n yib en m egk ön n yeb b ü lés. C io ran szerin t m ind en , a m i a m etafizik ai m ed itáción kívül van , friv o l és fö lö sleg es. A fon tos eg yed ü l a z , am it ön m agu n k b an találu n k , így az író csu p án ö n m a g á ró l szólh at. C ioran d iszk u rzu sa p o etik u s-afo risztik u s jelleg ű . Á llítása szerint afo rizm ák at lu staság b ó l ír, d id ak tik u s k észség ek h íján . Tudn iillik az afo rizm ák a gon d olk od ási fo ly am ato k fo g la la ta i, am ely ek n em szoru ln ak b izo n y itásra. E z a g o n d olk od ásm ód a h ag y o m án y o s fra n cia esszéisztik u s, frag m en tarik u s d iszk u r­ zus fo ly tató ján ak tu d h a tja m a g á t. Ú j m isztik u s? A fra n cia k u ltú ráb an ez a m e g h a tá ­ ro z á s az id ők fo ly am án különb öző jelen tések k el ru h ázó d o tt fel (S artre éles B atailleb írálatáb an p éld ául a n e g a tív m in ősítést k é p v ise lte ). C io ran o ly an m isztik u sn ak n e­ vezi ö n m ag át, ak i nem h isz, s ak it csu p án a m isztik u so k m o rb id itása v on z. E zzel a k érd éssel fo g lalk o zik a Könnyek és szentek cím ű , a k ö zeljö v ő b en Ju g o sz lá v iá b a n is m eg jelen ő k önyvéb en , am ely et m é g 2 2 év es k o ráb an írt. A m isztik u s m e g m arad a b első vízión ál, a szen t m e g v a ló sítja azt - ír ja e k önyvb en . A szen t m ag án viseli a m isztik a k ö v etk ezm én y eit. A szen t m isztik u s, d e ez fo rd ítv a n em é rv én y es. A m isz­ tik u ssal szem ben a szent p olitik u s. M e rt a leg ak tív ab b az em b erek k ö zö tt. „M in d en k i aki szereti a női szen tek et, félték en yn ek k ell lennie Jé z u s ra . V an -e érte lm e szeretni m á s s z e re tő it? A n n yi ek sztázis é s ö lelés u tán v an -e csó k a m i szám u n k ra i s ? " Így b eszél a „leg n ag y o b b fran cia p ró z a ír ó ", ak i rom án m iv o ltát ab b an lá tja m eg n y ilv á­ nulni, h o g y a fatalizm u s sz á m á ra b ölcseleti vízió, a z a z a rezig n áció k iteljesed ése. A m ú lt év m áso d ik feléb en jelen t m eg szerb h o rv át n y elv en D o m o n k o s István

Havarija (K o rm án y eltö résb en ) cím ű k ö n yve, a b elg rád i P ro sv e ta g o n d o zásáb an . A k ö ­ te t a k iad ó Modern költészet 1987-ben cím ű so ro zatáb an lá to tt n ap v ilág o t. A KnjiSevna reč k ritik u sa (V asa P av k o v icč; az 1 9 8 8 fe b ru á r 1 5 -i szám b an ) ú g y v éli, hogy D om on k os k ö n y v e, am ely eg y éb k én t h ét „e g y fo rm á n m a g a s szín vonalú p o é m á t" t a r ­ talm az, e so ro zat m esszem en ő leg legjob b k iad v án y án ak tek in th ető . A Kormányeltö­ résben. P av k o v ić szerin t. D om on k os a v ajd aság i m a g y a ro k h ib ák k al teli szerb b eszé­ dét v a riá lv a írja m eg eg ziszten ciális és szellem i ö n é le tra jz á t. A rossz szerb ség segitségével m e g je le n íte tt v ilá g lá tá s az an y an y elv b en , a n yelvi otth on b an v aló b izo n y ta­ lan ság g y ö tre lm e it, a n yelvb en v a ló m a rg in a litá st, v alam in t a lírai a lan y k e tté sz a k í­ to ttsá g á t jelzi. A n em -au ten tik u s n y elv term észetesen a r r a u tal, h o g y az egziszten ­ ciális k ö rn y ezet sem au ten tik u s. D om onkos egziszten cializm u ssal á tsz ő tt poézisének

7:42

v a rá z se re je töb b ek k ö zö tt eg y ellen tm on d ásb an rejlik . E z a líra u g y an is e g y sz e rre áttetsző és h erm etik u s. E g y s z e rre k ü zd k o m o ly ta rta lm a k k a l és te sz i n ev etség essé a k ö ltői n y elv et. E z e k a v e rse k „m in t v alam ily en te x tu á lis g ép ezet, eln yelik ö n m ag u ­ k a t s a m e ta -sz ö v e g e t e g y a rá n t, s eb ből fak ad sa já to s h u m o ru k ". D o m o n k o st ad d ig nem k ín ozza a k étség b eesés, m íg a k ö ltészet ala n y a leh et, m ivel a szöveg, am it te ­ rem t, a létezés p illan atn yi é rtelm ét k ép v iseli. P a v k o v ić ezt a g esztu st a fe le jté s n ai­ v itásán ak n ev ezi, s szerin te D om on k os k ö ltészetét e fe le jté s s o ro lja a k iv é te le s lírai teljesítm én y ek k özé. N o h a e z a p oézis a k ö ltő m eg g y ő ző d ésein ek ro m jain ép ült, m égis, a n y elv d estru álása, fu n k cion álissá tétele ellen ére is , D om on k os hisz v a la ­ m ilyen leh ető ség b en . A m in t azo n b an fölvillan a p oézis értelm éb e v e te tt h it, az eg zisz­ ten ciális k é te ly h a lá lra ítéli az e h itb ől fak ad ó ese tle g e s b izto n ság érzetet. A h o g y B ataille í r t a : a p o ézis szav ak rév én eltö rö lh eti a fen n álló ren d et, de nem h ely ette­ sítheti azt. Több m int e g y h ó n ap ja fejező d ö tt be a FEST 88, s m égis lép ten -n yom on v o n at­ k o zó re fle x ió k ra b uk k anunk. A z utób bi évek g y a k o rla tá t ism erv e szok atlan a film ­ szem le ilyen k ései ta g la lá s a . A n y o lcv a n a s év ek elejétő l u g yan is az elszü rk ü lés v e ­ szélye fen y eg ette a v ilá g állító lag o s leg jo b b film jeit b em u tató fesztiv ált. Íg y hosszú év ek u tán a z idei k a p o tt első ízben p ozitív érté k e lé st. M iro lju b S to jan o v ić például a Knjiž evne novinéban (fe b ru á r 2 5 -i szám ) a rró l ír, h o g y egy e rő te lje s átalak u lásn ak lehetünk a tan ú i, sőt az id én , szö g es ellen tétb en a z elm ú lt év ek k el, elő szö r felelh e­ tünk igen n el a r r a a m á r a g y o n k o p o tt k é rd é sre , h o g y „szü k ségü n k v a n -e a sz e m lé re ". T erm észetesen tú lzásn ak tek in th etjü k az olyan k ijelen tések et, h o g y „M ih alk o v o n és Fellin in k ívül m ind en ki itt v o lt" , h iszen nem v o lt jelen sem G o d ard , sem K lu g e, sem R oh m er, sem D on ald son stb ., nem beszélve a rr ó l, h o g y a ja p á n film esek m á r évek ó ta nem jelen n ek m eg a F esten . A z idei fesztiv ál a p ozitív m in ő sítés ellen ére is n ag y csaló d áso k at o k o zo tt. V on atk o zik ez S tan ley K u b rick Full Metal, B rian de P alm a M egvesztegethetetlenek, O liv e r Stone Wall Street, M a rtin S co rcese A pénz szaga, W a jd a Szerelmi történetek krónikája cím ű film jeire. V on atk o zik ez to v áb b á Je a n Jacq u es A n n au d -n ak U m b erto E co h íres reg én y éb ő l (A ró z sa n eve) k észített film jére is. A nn au d - ír ja M ilo je R ad ak o v ić , a Književna reč k ritik u sa (fe b ru á r 1 5 -i szám ) a k om ik u m irán ti fo g ék o n y ság , a k ö rn y ezet e m lék ezetes rek o n stru k ció ja, a v erb ális artisztik u m e llen ére sem n őtt fel a reg én y h ez. E lv izen y ő síti a n y o m o zást, a d ra m a ­ tu rg ia g e rin cé t. C saló d ást o k o ztak a szo v jet film ek általáb an , s a m a g y a r film ek is. Az im ént id ézett S to jan o v ić szerin t a m a g y a r film esek idei szerep lése a legk evésb é sik eresek k özé ta rto z ik . T öbb k ritik u s is e g y e té rt v élem én y év el, m iszerin t a m a g y a r film tem atik ai zsák u tcáb an v e rg ő d ik , sőt olyan é rték elések is o lv ash ató k , am elyek az egész m a g y a r film szak m a átfo g ó v á lsá g á t e m leg etik . S to jan o v ić szerint a politik ai film sa já tsá g o s k iak n á z á s a m á r évek ó ta nem h ozott k o m o ly esztétik ai ered m én y ek et, viszon t a m a g y a r film g y ártás - E u ró p áb an szinte eg y ed ü lálló m ó d on - te lje s e g é ­ szében aláren d elő d ö tt a p o litizáció fo ly am atain ak . A k ritik u so k eg y b eh an g zó an ü n ­ n ep lik W im W en d ers d iad alm as v issz a té ré sé t Az égbolt Berlin felett cím ű film ben „ s a já t eu ró p a i g y ö k e re ih e z ". W en d ers e x tra v a g á n s és a v a n tg á rd g esztu saiv al a h erm etizm u s h atáraih o z k özeled ik (H an d k e k ö zrem ű k ö d ésév el), de ez a tén y nem cs ö k ­ k enti au ten tik u s p o étik áján ak és szen zib ilitásán ak h a tá sá t. M é g azo k az ítészek is, ak ik a film b en a h and k ei p ró za vizu ális k iv etítését h an g sú ly o zták , elism erik , hogy W en d ers film je e g y e n ra n g ú a h an d k ei p ró záv al. A Književna reć k ritik u sa szerint A z égbolt Berlin felett film esszé az azo n o sság ró l é s a n éző k rő l. A z u tób b i időben so k szor feld o lgo zo tt tém áh oz ford u lt te h á t W en d ers, de a k ritik u so k vélem én y e sze­ rin t sik erü lt elk erü ln ie a film ö n reflexió jáh o z k ap csoló d ó csap d ák at. A leg k ellem e­ sebb m eg lep etést a k ö zelm ú ltb an elh u nyt Jo h n H ou ston sz o lg á lta tta , aki Holtak cím ű film jéb en Ja m e s Jo y c e e g y ik elb eszélése seg ítség év el idéz fel eg y sajáto s íro rszág i a tm o szférát, a vélem én y ek szerin t a ré sz le te k irán ti különös é rz ék en y ség g el. N agy sik ere v o lt L u is M aile Viszontlátásra, gyerekek cím ű film jén ek , am ely et n em kevesen G árd os P é te r film jév el á llíto tta k szem b e, lév én , h o g y a tö rtén elm i k eresztm etszet m in d k ét esetb en a g y erm ek i látó szö gb ő l tá ru l elén k . M a ile film je a fasiszta m eg-

743

szállás id ején játszó d ik , s a ren d ező ö n életrajzi elem ek et is lá tta t b enne. Á llítólag k iv é te le s a rá n y é rz é k rő l, d ra m a tu rg ia i tü relem rő l tan ú sk od ik . M e g le p e té st o k o zo tt T im H u n te r A folyóparton cím ű film je, am ely n em a szok ván yos m ód on b eszél e g y vidéki a m erik ai csa lá d m in d en n ap jairó l, és a g ö rö g N ikosz P a ta k itisz b iz a rr m ű ve, am ely a Književna reč k ritik u sa szerin t O n etti p ró z á já n a k ro k o n a. A z o lasz T av ian i-testv ére k Itt vagyunk cím ű film jü k k el n em o k o ztak k ülönöseb b „ m e g le p e té s t", hiszen a l­ k o tá sa ik á lta lá b a n m a g a s szín von alú ak . A szak értő k eg y b eh an g zó an d icsérik v izu á­ lis k u ltú ráju k k ifin o m u ltság át és a p oetizáció m ech an izm u saira em lék eztető e ljá rá ­ saik at. A k éth eten k én t m eg jelen ő Knjiž evne novine feb ru árb an ü nn ep elte m eg jelen ésé­ n ek n eg y v en ed ik é v fo rd u ló já t (n oh a k ülönb öző p o litik ai o k ok m ia tt csak 3 7 éven á t jelen t m e g ). A szerk esztő ség ez alk alom b ól k e ttő s szám ot b o csá to tt a n y ilván osság e lé , am ely b en 1 0 3 író , filozófu s, m ű vész írá s a o lv ash ató . N em tu d o m , h o g y ezek en k ívü l m ég h ány szerző t k é rte k fel, u g y an is a szerk esztő ség i b ev ezető szerin t az ün­ n ep lés v á rh a tó a n fo ly tató d ik azo k k al a z íráso k k al, am ely ek k ésőbb érk e z te k m eg. M in d en esetre az e g y ü tte s fellép és k iv ételes p illan ata ez. T erm észetesen nem vállalk o zh ato m a rr a , h o g y ism ertessem ezt a ren d k ív ü lire d uzzad t a n y a g o t, am e ly m é re te i­ v el és tem atik ai so k rétű ség év el e g y a rá n t len yű göző. G ajo P e tro v ić pl. a klasszik u s „ m ié rt v a g y o k m a r x is ta " k é rd é sre k e re si a v á la sz t, a k ö v etk ező o ld alak egyik én Đ ilas elb eszélése o lv ash ató (első ízb en ). O ly an - m á r n em élő - szerző k is szere­ p eln ek a z ünnepi szám b an , m in t I v o A n d rić (ak i az Író sz ö v e tsé g V é g re h a jtó B iz o tt­ sá g án ak eln ök ek én t 1 9 4 8 -b a n e g y ik e v o lt a lap m e g a la p ító in a k ), M ilo s C rn janski v a g y D an ko G rlić (a k o rč ulai n y ári isk ola m e g n y itá sá ra írt sz ö v e g é v e l). A p ró zaíró k közül szerep el M irk o K o v a č (Európai költésrohadás cím ű k ö tete m a g y a ru l is o lv as­ h a tó ), D ra g o sla v M ih a jlo v ić és az új szerb p ró za szellem i m e n to ra , D av id A lb a h a ri; V id o sav S tevan ović , v a g y a szerb p ró za e g y ik v ez é re g y é n isé g e , M ih ajlo P an tić stb. T alán m ég is az esszéisztik u s íráso k h a tá ro z z á k m eg legin k áb b ezen ünnepi szám a la p h a n g já t. D an ilo K iš a z isten i m á rk iró l, de S ad e-ró l ír, m int a rad ik ális gn oszticizm u s fe lú jító já ró l, az a g re ssz ív p esszim izm u s g o n d o lk o d ó járó l. F e rid M u h ić Platón és a disznók cím ű esszéjéb en a g ö rö g b ölcselő e g y ik m e ta fo rá ja seg ítség év el fűz é r ­ d em leg es re fle x ió k a t a m o d e m tá rsa d a lm i tu d at v álság jelen ség eih ez. P lató n u gyanis a h ajó m e ta fo rá já v a l az álla m o t b ölcsen irán y ító p olitik u st d icsé rte , k ieg y en lítv e a h ajó sk ap itán y t az á llam férfiv al. M u h ić o t az állam n ak n ev ezett h ajó alfed élzetén h em ­ p erg ő diszn ók érd ek lik , am ely ek n em tu d n ak sem m iről, íg y a h a jó t m eg ren g ető v i­ h aro k ró l sem , c s a k a k u k o ricá t h ab zso lják ön feled ten . M u h ić P lató n m etafo rik u s k é ­ péből a b ü ro k ra ta elit és a szem élytelen tö m eg k ap cso latán ak p é ld á z a tá ra h elyezi a h an g sú ly t. V elim ir V isk o v ić írásáb an e g y sok at v ita to tt tém áh o z n y ú lt K rle žža és a h ag y o m án y v iszo n y áró l értek ezv e. N em régib en jelen t m eg a k rle ž ai életm ű talán leg jo b b ism erő jén ek , Stan k o L a sić n ak a Mladi Krleža i njegovi kritič ari (A fiatal K rle ža és b íráló i) cím ű k ö n yve. L a s ić eb ben K rle žán ak , a Horvát irodalmi hazugság cím ű írá s szerző jén ek h ag y o m án y -ellen esség ét a ju g o szláv in te g ra liz m u sra tö rő szán­ d ék áv al m a g y a rá z z a . K rle ža és a h o rv á t iro d alm i h ag y o m án y v iszo n y át elem ezte m á r a k o rai szerb m o d e rn ista S tan islav V in av er 1 9 2 4 -b e n m e g je le n t Belgrád és Krleža úr cím ű cik k e is, am ely b en a „ s z e rb o filia " v á d já v a l illette a Horvát irodalmi hazug­ ság sz erző jét. (A v ád n ak az v o lt a p o litik ai-k u ltu rális h á tte re , h o g y a z első v ilág ­ h áb o rú u tán jó n éh án y h o rv á t v ez e tő érte lm isé g itő l v aló b an n em v o lt id egen a nem ­ zeti m a z o ch iz m u s). K rle ž án ál a h ag y o m án y ellen esség az illír ú jjászü letés, a h o rv á t m od ern izm u s és a v id o v d an i m íto sszal o p eráló ju g o szláv n acio n alizm u s n e g a tív m i­ n ő sítését je le n te tte . Í g y nem ism e rte el a z illír ú jjászü letés tén y ét, é s a h o rv á t m o­ d ern izm u s ered eti v o ltá t is e lv ita tta . N oh a k ésőbb , lexik o n szerk esztő k én t m ó d o síto tta á llásp o n tját, e lm a ra sz ta ló v élem én y ét fen n tarto tta. V isk o v ić azon ban ú g y lá tja , hogy K rle ža n e g a tív v iszo n y u lására v o n atk o zó ítéletein k et finom ítan u nk k ell. K rle ž anak u gyanis m ind ig v o lta k v á la sz to tt író i a h o rv á t iro d alm i h ag y o m án y b an , csak h og y ezek et a szerzők et u g y an ez a h ag y o m án y eretn ek k én t é s felfo rg ató k én t ta r to tta szá­ m on. N yilv án v aló , h o g y K rle ž a n em a z é rt m a ra sz ta lta el a h o rv á t iro d alm i h ag y o ­

744

m án yt, m e rt a szerb n em zeti m íto szo k at m a g a sa b b ren d ű n ek ta rto tta . E zen kívül K rle ž a 1 9 1 9 -b e n ellen ezte e g y cen tralisztik u s p á rt m e g te re m té sé t a sok n em zetiségű Ju g o szláv iáb an , am i a r r a en g ed k ö v etk eztetn i, h o g y Ju g o s z lá v ia fö d eratív b eren d e­ zését ta r to tta szem elő tt m in t eléren d ő célt. M in d eb b ől V isk ović a z t a k ö v etk eztetést v o n ja le, h o g y K rle žá t, L a sić ty a l ellen tétb en , a h o rv á t iro d alm i m íto szo k e lu ta sítá ­ sáb an n em a n em zeti azo n o sság n ak a ju g o szláv m etaid en titás ja v á r a m eg v aló su ló n eg álása ösztö n ö zte. S zerin te a h ag y o m án n y al szem beni m a g a ta r tá s a az a v an tg árd p o etik ák b ól k özelíth ető m eg . Á llítását a r r a alap o zza, h o g y a k rle ž ai é sz já rá s k ö v eti az a v a n tg á rd m in ták at, am ely ek n ek leg fo n to sab b ö sszetevői R en ato P o g g io li szerin t a k ö v e tk e z ő k : a) ak tiv izm u s - a m o zg alo m irá n ti v á g y , am ely m eg n y ilv án u lh at anélk ül, h o g y célirán y o sság h o z k ap csoló d n a b) an tag o n izm u s - a h a g y o m án y , az ak ad ém iai n o rm á k , a k o n v en ció k ra d ik á lis elu tasítása c) n ih ilizm u s d) ag on izm u s - az a v a n tg á rd k ép viselői nem tu lajd o n ítan ak fo n to sság o t m áso k szen v ed ésén ek , sőt figy elm en k ívü l h a g y já k önnön v e re sé g e ik e t is. V isk ović elk ép zeléseib en k im on ­ datlan u l is jelen v a n a z , h o g y jo b b an m e g é rth e tjü k K rle ž á t, m in t ő saját m a g á t. K rle ža u g y an is soh asem ism e rte el k a p cs o la ta it az av a n tg á rd d a l, sőt e g y általán sem ­ m ilyen m ű v észeti m o zg alo m m al. T öbb ízben is ren d k ív ü l n e g a tív a n n y ilatk o zo tt p él­ d ául az exp resszio n izm u sró l. V isk o v ić azon b an h iv atk o zh at a z o k ra a — k ülönösen a h atv an as évek ben v é g z e tt - k o m p a ra tiv isz tik a i k u ta tá so k ra , a m e ly e k részletesen k im u tatták , fők ép p a fiatal K rle ž a d rám áib an , az ex p re ssz io n ista k ép iség n y o m ait. T ov áb b á, K rle ža a z é rt lá z a d t fel esszéib en az exp resszio n izm u s ellen, m e rt h azai tá m o ­ g ató in ak és k ép viselőin ek m ű veib en csu p án b eh ozatali á ru t lá to tt. Ő viszo n t esszéi­ ben v ég letesen ellen ezte azo k at az iro d alm i d iv a to k a t, am ely ek n o rm ái k ülönféle sém ák at szab n ak az alk o tásn ak . É rté k k e l csak az b ír, am i a z ab szolú t m á ssá g , a g y ö k eresen új tö b b letév el ren d elk ezik . F ia ta lk o ri és k ései írá sa ib a n e g y a rá n t a z író ab szolú t ere d e tisé g e a d ön tő. A z a v a n tg á rd p o étik ák is ezen k rité riu m o k é rv én y esí­ tése m ellett szállnak sík ra, elu ta sítjá k a z iro d alm i k o n v en ció k at és h a n g o z ta tjá k az ú jításo k fo rrad alm i je le n tő sé g é t. A z a v a n tg á rd m o zg alm ak (a leg jo b b p éld a e rr e a fra n cia szü rrealizm u s) az an arch isztik u s im pu lzu sok ellen ére is szek taszerű s z e rv e ­ zetté m erev ed n ek . K rle ž a, m ik özb en a z író artisztik u s én jét em eli a tr ó n r a , m ik ö z­ ben a h ag y o m án y és a k o n v en ció k g á tja it ab szolú t m ód on felszak ító zsen i k o n cep ­ ció ját szo rg alm azza, s a já t szem ély iség én ek in te g ritá sá t v éd elm ezi. M e g é re z te u gyan is, h ogy az e ffa jta m o zg alm ak h o z v aló ta rto z á s g y a k ra n a lev ezeth etetlen szem ély iség e lfo jtá sá t ered m én y ezi, h iszen a m eta-in d iv id u ális tek in tély ek e lfo g ad ásáv al az a n a r­ ch isztik u s m ű vészeti m o zg alm ak a tró n fo sz to tt n o rm ák h elyéb e csu p án új k án o n o k at em elnek . T erm észetesen K rle ž a fe lfo g á sa az író ab szolú t fü g g etlen ség érő l és e re d e ti­ ség érő l u tóp isztiku s jelleg ű , hiszen alk alm asin t m eg k érd ő jelezi a k o m m u n ik áció le ­ h ető ség eit. A tézis, h o g y csu p án az ab szo lú t szem ély esség rév én érin th etjü k m e g a M ű v észet A b szo lú tu m át, m a g y a rá z z a , h o g y K rle ža m eg d ö b b en tő h a n y a g sá g g a l n yúlt fo rm ap ro b lém ák h o z: szám ára a fo rm a e g y szerű en eltan u lh ató elem , a m ely et m inden továb b i n élk ül á t leh et ven ni. V isk o v ić szerin t ezek az esszék n em veszik figyelem b e a k o rszerű iro d alo m elm élet és k ritik a ered m én y eit. E z e k é rték eit n em a fo rm a e le m ­ zés, h anem a k u ltú rtö rtén eti a ssz o ciá ció k , a z író és a szo ciális k ö rn y ezet v iszo n y latát illető finom m eg fig y elések b izto sítják . K rle ža m ég azon írásaib an is, am elyek b en pozitív k ép et fest az a d o tt m ű v észetrő l, sajáto s ó v a to ssá g o t tan ú sít tá rg y á v a l szem ­ ben. E n n ek c é lja , h o g y elo szlassa a k étely t a r r a v o n atk o zó lag , h o g y saját artisztik u s én jét aláren d eli a M ásik n ak . Le C o rb u sier 1 9 1 1 -b e n S zerbián k eresztü l u tazo tt K o n stan tin áp o ly b a. U ta z á sá ­ n ak em lék eit n apló őrzi, am ely n ek e g y részét szü lő v áro sáb an , L a -C h au x-d e F o n d s ­ ban h o zta n y ilv á n o ssá g ra . 1 9 6 6 -b a n , te h á t e g y év v el a n ag y m ű vész h a lá la u tán , a p árizsi F o rc e V iv es k iad ó külön k ö n y v et je le n te te tt m eg Utazás Keletre cím m el. E b ből a k ön yvb ől o lv ash ató k m o st ré sz le te k a Književne novine em lített szám áb an . A n ap ló szerin t Le C o rb u sier csaló d o tt B elg rád b an és B u d ap estb en e g y a rá n t (utóbbit le p rá s szép ségn ek n e v e z i). B e lg rá d o t illetően a K e le t ta rk a s á g á t, e g z o tik u m á t kéri szám on a m e g ta p a sz ta lt m o cso k , h am is csillo g ás ellenében. V iszo n t lelk esü lten tá v o ­

745

zik a b elg árd i E tn o g rá fia i M ú zeu m b ó l, ah o l a sző n yegek , a n ép v iseletek és a v ázák e g y a rá n t len y ű g ö zték . S okat é rte k e z ik n ap ló jáb an a szerb iai zen e sa játo sság airó l. E b b en a zen éb en o lyan zen ei szim bolizm u st v él fölfed ezn i, a m e ly teljesen idegen a n y u g a t-e u ró p a i in d ivid u alizm ush oz szo k o tt fülnek. F e lfig y e l a sírok eg yed ü lálló v o ltá ra . S zerb iai élm én y eire v issz a té r az 1 9 2 5 -b e n k ia d o tt Dekoratív művészet ma cím ű k ön yvéb en , m ely b en a szerb v á z á k sa já to ssá g a it d ic s é r i: „ Ím e a fo lk ló r poétikus v á lto z a ta . A folyó, a fa, a v irá g o k lé tfo rm á k ra v an n ak lev ezetv e. A lírai érzelm ek tú lcso rd u ltsá g a , am ely ek év század o s h ag y o m án y o k k al ren d elk ezn ek , e v á z á t külön ­ le g e s tá r g g y á fin o m ítjá k ." R itk án tö rtén ik m eg , h o g y iro d alm i lap ok v a g y fo ly ó ira to k k é z ira to k ró l írt r e ­ cen zió k at b o csátan ak a n y ilv án o sság elé. S n yilv án m ég ritk áb b an tö rté n ik m eg , h o g y v alak i ünnepi szám b an recen zió v al m ű k öd ik k ö zre. V uk K m je v ić (egyéb k ént a Književnost cím ű fo ly ó ira t fő szerk esztő je) ezú ttal m ég is ezt teszi. A tav aly i év leg jo b b reg én y én ek k ijá ró , a N in h etilap által a d o m án y o zo tt d íjat u g y an is V oja Č o lan o v ić k ap ta, ak in ek n ev ét, an n ak elle n é re , h o g y ezid áig n ég y re g é n y t és n égy elb eszélésk ö tetet je le n te te tt m e g , szak m ai k ö rö k ö n kívül n em igen jeg y ezték . J e l ­ lem ző h ely zetére, h o g y m ik o r m e g k a p ta a d íjat, a z ú jsá g író k érd ésére a k öv etk ező t v á la s z o lta : „S zeretn ém m elegen m eg k öszön n i ezt a b eszélg etést. T öbb ek k ö z ö tt a z é rt is. m e rt ez az első b eszélg etés v e le m , a m ely et v alam ily en lap v a g y fo ly ó ira t le fog k özöln i. N os, V uk K m je v ić ír ta C o la n o v ić re g é n y é rő l a recen zió t, sőt előzőleg is töb b ízb en h a n g o z ta tta C o la n o v ić író i e ré n y e it (m int ezt b izo n y ítja), íg y a ran g o s d íjat k io sztó b izo ttság d ö n tése v o ltak ép p en ő t ig a z o lta . A recen zió szerin t a „Z ebnja na rasklapanje" (kb. F eln y ith ató v a g y szétszed h ető ag g ó d á s, de a rask lap an je szó a zsarg o n b an fe cse g é st is jelen th et) cím ű re g é n y író ja a m o d e m p ró za esz k ö z tá rá t a l­ k a lm a z v a „ú j iro n ik u s te r e t h oz lé tr e " . A re g é n y eg y éb k én t n ap jain k b an játszó d ik , B elg rád b an . S zövege te lje s e gészéb en e g y ö req em b er m o n o ló g ja, ak it Č olan ovié egy jó a d a g iró n iáv al, ám u g y a n a k k o r m ély eg y ü tté rz é sse l lá tta t. S zerep lő je a b eck etti és ion escoi tan u lság o k at is p éld ázza, hiszen n em csak é rte lm e t k ép telen k iszű rn i é le té ­ b ől, h an em a r r a is k én y szerü l, h o g y k iz á ró la g belső é le te t éljen. A főhős urbánus asszo ciáció i fan tasztik u s és re á lis tö rté n é se k re u taln ak , u g y a n a k k o r a v ég esség g el és a szem ély telen ség g el szem beni ellen állás szü k ségletét k én v iselik . M íg Č o lan o v ić e d ­ d igi k ö n y v eit a h erm etizm u s jellem ezte, e n o sztalg ik u s felh an g o k k al és iron ik u s e le ­ m ek k el átsz ő tt m ű ve a k o m m u n ik atív m a g a ta r tá s jegy éb en író d o tt. K m je v ić szerint a b első m on ológ és a z iro n ik u s-p aro d isztik u s elb eszélői d iszk u rzu s eg y ü tte s alk a l­ m azása F au lk n ertő l ered . A b elg rád i a rg ó m esteri felh aszn álásáb an , az „u rb ánu s fle x ib ilitá sb a n " az elb eszélői é re tts é g m eg n y ilv án u lását lá tja , am ely a cselek m én y k ülső e g y sz e rű sé g é t a főh ős b első életén ek te re iv e l h ely ettesíti. A m o n o ló g o k at a ré szletek irán ti érzék szövi át, am i a b an álist és a m a g a sz to st, a k o m ik u sát és a t r a ­ g ik u m ot eg y esíti.

746

TARJÁN

TAMÁS

MEGYÜNK A DUNÁNAK (Film levél) Amerikában valahol, M a g y a ro rs z á g tó l testb en é s lélekb en n ag y o n m essze, s fo ly ó ­ m élybe zu h an ása elő tt az ég v izéh ez ép p n ag y o n k ö zel, e g y felh ő k arco ló m en n y ek ­ ben ú szkáló leg felső em eletén ek ü v eg falai m ö g ö tt n eg y v en év k ö rü li fé rfi h e v e r ru h átlan u l. H u n g arian . Hungry? Angry? É h e s ? D ü h ö s? Magyar. T ö lg y esi F rig y e sn e k h ív já k ; ezzel a d up la g y -s , k im o n d h atatlan n év v el a v ilá g ­ nak csak azon a z eg y etlen p on tján szü leth etett, ahol d ru száján ak , K . F . író n ak h a j­ dan így k ü ld ö tt k ín rím p o stát K . D . k ö ltő : „ N e búsulj m o st, in k áb b rig y e s s , / F r i­ g y e s " , s a b izto n ság k e d v é é rt azt is h o z z á te tte : „ rig y e t = szarv asb ik a ü zek szik ." A m i F rig y e sü n k n em ig en búsul, hisz az im ént ü zek ed ett, h a fá ra d ts á g a , k ia l­ v a tla n sá g a m ia tt talán n em is a szarv asb ik ák h ev év el. A z e g y m á stn e m é rté s könnyű leb egéséb en fek szik alk alm i p á rjá v a l, a színes b őrű Ju d e -d a l. U jjá v al té rk é p e t r a j­ zol a m eztelen lán y m eztelen a rc á r a . F o ly ó t, a m ely et e rre fe lé D an u b e-n ak ism er, aki ism er, és a H u d son h u llám zását h a llja b enne. V á ro so k a t, m ely ek n ek n e v e le fo rd ít­ h atatlan , létezésü k p ed ig itt fájd alm asan v aló szerű tlen . K o m ló . N y íreg y h áza. M a g y a rország . N agyon e g y sz e rű , n ag y o n ta rta lm a s , n agyon já té k o s , n ag y o n k om oly a z E s te r ­ h ázy P é te r és G o th ár P é te r film jére iró gép b etű k k el k o p o g ta to tt c ím : Tiszta Amerika. Just like America. V alam i épp olyan , m in t. M i ép p o ly a n ? M ily en a z, am i ép p olyan , s m ilyen az épp o ly a n ? M i mint? Tisztára o ly a n ; de m ily en ? A film re n g e te g k é rd é st tisztázatlan u l h ag y . F o g alm u n k sin cs, k i ez a T ö lg y esi - legfőb b v o n ása, h o g y m eg leh ető sen h ason lít a z író és a ren d ező Idő van cím ű alk o ­ tásán ak H a la s s ijá ra . A zok b alaton i üdü lésre in d u ltak - F ric i feleségét é s k isfiát u taztatja az IB U S Z -szal N ew Y o rk b a (lak ásu k at, ö ltö zék ü k et lá tv a ig azán nem s e jt­ jü k , m ib ő l; p ed ig m a jd m é g az a p ó s k iru cca n á sá ra is te lik ). N ew Y o rk é s B alato n v a lam icso d a k ö z ö tt n em sok a k ü lö n b ség : D áv id Z oltán o p e ra tő r k a m e rá ja leg aláb b ­ is k ezd etb en u g y an o ly an szűk szállo d afo ly o só k sik áto rán k alau zo l k o szlo tt szob áig, m int o d ah aza. K ésőb b p ersze . . . D e ez m ég odább v an . A k á r a v álasz a r r a : m i tisz ta , és m ily en a tis z ta ?

A XX. magyar játékfilmszemle p ro g ra m já n a k szig o rú b írá la ta , a n eg atív u m o k elő so ro lá sa nem v o ln a k ülön öseb b en n eh éz felad at. Id én is k ísé rte tte k azo k a m in d sú lyo­ sab b g o n d ok , k ed v ező tlen ten d en ciák , m ely ek et ta v a ly , ta v a ly e lő tt is rö g zíten ie k e l­ le tt m á r a k ró n ik ásn ak . A z elk észü lt és b em u tato tt játék film ek szám a to v áb b fo g y a t­ k o zo tt, am i óh atatlan u l eg y ü tt j á r a m a g y a r film m ű v észet n em zetk ö zi m e g b e csü lé sé ­ n ek to v áb b i csö k k en ésév el. A zsű rin ek ezú ttal v o lt b á to rs á g a ah h o z, h ogy a já té k ­ film ek , illetv e ren d ezőik k özül e g y et se ju talm azzo n fő d íjjal. N em ellen tm o n d ás, nem m eg alk u v ás, h o g y u g y an ak k o r m ég is e g y sz e rre h á ro m a lk o tó t d íjazo tt. A te h e t­ ség k én y szerű m e g o sz lá sá t, a színvonal h u llám zását jelzi ez. N em v árh atu n k cso d á t e g y k ép zeletb eli v ág ó a sz ta ltó l, am ely en eg y m ásh o z-eg y m ásb a leh etn e sim ítan i p él­ dául K o sa F e re n c e rk ö lcsi e re jé t, S á ra S án d o r fo jto tt in d ulatú v a ló sá g á b rá z o lá sá t, G o th ár P é te r ö sszetetteb b , iron ik u sab b v ilá g lá tá sá t. P e rsz e job b film jeink b ől n em az hián yzik fő leg , am i m ás jo b b film jein k n ek e ré n y e , h an em a z , am i s a já t erejü k b ő l, ígéretü k b ő l is k iteln e — h a el nem k alló d n a, fo szlan a v alah o l m en et közben . A z év ek ó ta tu d o tt p ro b lém ák n ál h an g sú lyosab b v o lt azo n b an , h o g y a szem lén v ég re n yerseb b en , n yíltab b an , k end őzetleneb b ü l m u tatk o ztak és fo g alm azó d tak m eg

747

a v álság tü n etek . N em szűkebben a film szak m a, h an em az o rszág v á lsá g á n a k tü n etei. S n em az a n y a g i gon d o k á llta k elő térb en , n em a k ö rü ln y írt fo rin tró l fo ly t a p an asz­ á ra d a t. E rk ö lcsi d ilem m ak én t a n ap jain k b an fo ly am ato san m eg élt tö rtén elm i v álasz­ tásh ely zet, v ála sz tá sk é n y sz e r jelen tk ezett. A feszítő állap o t, m ely et a S ch iffer-film , A Dunánál a Jó z s e f A ttila n a g y v erséb ő l v e tt, eln y ű h etetlen m o ttó v al é rz é k e lte te tt: „ . . . E leg en d ő / h a rc , h ogy a m ú ltat be k ell v a l l a n i . . . " A zsű ri e g y ik ta g ja szo k atla­ nul élesen fo g a lm a z o tt: m últunk nem csu p án az ép ítésé v o lt, szem étd om b ot is h al­ m ozott. E z t a szem étd om b ot n em le ta k a rg a tn i k ell, hanem eltak arítan i. P o zsg ay Im re to lerán sab b , d ip lom atik usab b sz a v a iv a l: film m ű vészetü n k k ezd em én yező szerep et v á l­ lal — a szem le tan ú ság a szerint - a n em zeti ö n ism eret g y a ra p ítá sá b a n . A K ó sa-film ben fö lfed ezett „filo zó fiai, tisztázó á tg o n d o lts á g " szán d ék át é rté k e lte m á s m űvekben is. A zt az e lk ö telezettség et, ő szin teség et, a film sp ecifik u s áb rázo lási leh ető ség eit és k ö zö n ség h atását, am ely m o stan áb an k ev éssé tö rő d ik a n éző k h ag y o m án y o sab b , jo g ­ g a l v á rt szó rak o ztatásáv al.

Szorításban k eletk ezett a d ok u m en tu m film ek m in d egyik e - sőt, h a a X X . m a g y a r játék film szem lén ek lett v o ln a m ozg ó k ép i cím e re , a k k o r a m ozivászo n n ég y szö g le­ tes p a jz sá ra is ezt az eg y etlen , m ind en tm on d ó szót k ellett v o ln a fölírn i. A lm ási T am ás az „ Ó K Ü " - t : Ó zd k oh ászati ü zem eit é s a d o lg o zó k at lá tta szo rításb an , V itézy L ászló a k áb ító szer álm o d o tt-h azu d o tt szab ad ságáb a m en ek ü lők et. M a g y a r Jó z s e f a hévízi fü rd ő b o trán y t k örü lin d ázó „ fo rté ly o s félelm ek n ek " v á g o tt n ek i, M a g y a r B álin t és S ch iffer P ál azt k u ta tta , m ik én t zárta be h ét d u n ap ataji em b e r e g y m á st v a g y ön m a­ g á t, G u ly ás J á n o s és G u lyás G y u la Törvénysértés nélkül cím ű film sz o cio g rá fiá ja p e­ dig n é g y ó rá t (elk észü ltéb en öt eszten d őt) szán t a rr a , h o g y az 1 9 5 0 é s 1 9 5 3 k özött m ű k öd ött h o rto b ág y i m u n k atáb o ro k k itelep ítettjein ek v allo m ásait, v isszaem lék ezé­ seit m e g h a llg a ssa . G u lyásék a tá rsa d a lm i, a szak m ai zsű ritő l is a leg m ag asab b m in ősítést k ap ták , a F ilm m ű vész S zöv etség is az ő film jü k et ta r to tta a leg jelen tő seb b n ek . A tö k életesen „ tis z ta " , m ind en p rek o n cep ció nélk üli d ok u m en tálás e lk ö telezettjei. E z a v ég letes tá rg y ila g o ssá g n em p ályázik m ű vészi b ab éro k ra. A p u szta m eg sz ó la lta tá s a m ű vészet, az em b eri a rc és b eszéd a szerep lő k szav ain ak h itele, szem ély iség ü k sú ly a, sorsuk k ü lön össége m ia tt b ír szép séggel. G ulyás Já n o s é s G ulyás G yula csu p án h áro m p il­ lé rre épít. A z eg y ik az érzék en y té m a v á la sz tá s (ez esetb en Pün k östi Á rp á d e g y cik ­ k étől in d íttatv a szeg ő d tek a z e g y k o ri d ep o rtáltak n y o m áb a. V an m ég értelm e h át a h írlap írásn ak . . . ) , a film re v itt em lék v ilág fá ra d h a ta tla n fa g g a tá s a . A m ásik a t a r ­ tó zk o d ó -seg ítő k érd ezés, a rip o rte r tap in tato s, a k a m e ra h ű vös jelen léte, m elyn ek csak a m élyén sejlik a jó ü g y et célzó ag re ssz iv itá s. H a v alam ely ik m e g k érd ezettjü k k ön yn y eiv el k üszk öd ik , a felvev ő g ép k ik ap cso lását k éri, szav aib a g ab aly o d ik , fö lfü g ­ g esztik a m u n k át, ám m ih ely t leh et és ildom os, u g y an ú g y és u g y an o tt fo ly ta tjá k a m eg ö rö k ítést. A h arm ad ik d öntő tén yező a v á g á s ; a film szerk esztése, v ég leg esítése a leh ető leg k ev eseb b rad ik álisab b b eav atk o zással. M ó d sz e rü k p a ra d o x o n a te rm é sz e ­ tesen az, h o g y a film fu tó szalag o n szinte v ég eérh etetlen ü l h ozzák felszín re a v a llo ­ m áso k csik o rg ó k ő d a ra b ja it, s a m ű in ten zitását eg y értelm ű en a láren d elik exten zitásának. F ilm jü k b en fölbu k kan a m últhoz v aló v iszo n y e g y ik f a j tá ja : a m eg b o csátás g esztu sa. N éh án yan ú gy v é lté k : m íg a k itelep ítést v ég ig szen v ed ő k általáb an h a jla ­ n ak a feled ésre, ő k n em en yhü ln ek v é tk e s szerep lőik k el, az ő rök k el szem b en . G ulyás Ján o s e lh á ríto tta ezt a n é z e te t: „ H a m i k e g y etlen ek (am i ú g y g on d olom , a m eg b o ­ csá tó ellen téte) lettü n k v o ln a, a k k o r e g y szerű en k iv ág ju k a film b ől a z o k a t a k o c ­ k á k a t, ah o l az eg y k o ri k itelep ítettek azt m o n d já k : b árm ily en k e se rv e s v o lt is ez a tö rté n e t, de túl k ell lépni ra jta , éppen a jö v ő érd ek éb en . A g y e rm e k e in k é rt. E g y sz e r v ég et k ell vetn i a g y ű lölk öd ésn ek . N ekünk tú l könn yű lett v o ln a m eg b o csátan u n k , hiszen szem ély szerin t nem v o lt m it. A film k észítése során tá rg y s z e rű s é g re tö re k e d ­ tü n k é s a r r a , h o g y m e g m érettessü k a sz e re p lő k e t" - fo g la lta össze az ú jság író k é r ­ d ésére. 74S

A jó doku m en tu m film általáb an em lék ezetes k a ra k te re k tá rh á z a . G u lyásék sze­ rep lői is íg y álln ak jó t m a g u k é rt, ki tö b b é, ki k ev ésb é. A szalmából készített széna tö rtén ete ú gy h angzik e g y rem ek in tellek tu sú v o lt g ró fn ő szájáb ól, m intha a m a g y a r szatíra leg jo b b jai írtá k v oln a. Az asszon yi és a férfiú i m en talitás k ü lö n b ség eirő l, a c sa lá d i-h á z a stá rsi eg y m á sra u ta ltsá g ró l, a k itelep ítés so rso k at k u száló v o ltá ró l, a lélek teh erp ró b ájáró l is sok m ind en t fölfed a film , n em eg y szer m eg lelv e a k o n k rét tá r g y á ­ nál érv én y eseb b et, a k ö zv etetten ta n u lsá g o sa t is. M a g y a r B álin t és S ch iffer Pál a lk o tá sa , A Dunánál m ás u tat v á la sz to tt, n o h a a tá rg y sz e rű sé g szám u k ra is elem i ig én y . A hét - a k özelm ú lt év tized eire v isszaem ­ lék ező - d u n ap ataji férfi k ü lön-kü lön b em u tatk o zása, a m ö g ö ttü k , k ö rö ttü k h an g ­ sú lyossá te tt k ö rn y ezet, m iliő a p ró lék o s látn i- é s érzék eln i-en g ed ése, a v a llo m á sré sz ­ letek k o m p o n áltság a játék film es je lle g e t is k ölcsön öz a m ű n ek. B alo g G áb o r és K á p ­ lá r F e re n c k ép ein te re t n y e r a szim b olik u sság, s ez a film nem is érezn é jó l m a g á t fe k e te -fe h é r n y e rsa n y a g o n : já tsz ik a szín v ilág a is. A n y u g d íjas p ed ag ó g u s, aki p á ly a ­ ív tö rés, m egan n yi k iáb rán d u lás, v álással v ég ző d ö tt h ázasság u tán is k ö n n y eit n yelve em líti az e g y k o r k ezéb e k e rü lt első b ro sú rá t, és k om m u n ista h itén ek ú jjászü letését a szovjet tan k o k 1 9 5 6 n o v em b eri d u n ap ataji m eg jelen ésétő l szám ítja, penziós éveib en lep k éket g y ű jt. Ą v etítő v ászo n a k á r e g y k is to lak o d ással-ism étléssel is rá te re li a fi­ g y elm et az „ü v eg a la tt, tű h e g y re s z ú r v a . . . " a ssz o ciá ció já ra , a tö rtén elem tő l fölg o m b o stű zö tt em b eri so rso k ra . A ja v a k o ráb an fejét v e rs írá s ra ad ó p ártfu n k cio n áriu s és népi k ö ltő (talán a film leg ta lp ra e se tte b b , leg n y íltab b szavú , leg rok on szen veseb b szerep lője - b á r ily esféle ra n g s o ro lá s ra S ch ifferék c s a k b u rk o ltan tö rek szen ek le g ­ följeb b) fö lo lv as n éh án y at m eg ejtő en őszin te és k e se rv e s k lap an ciái közül. A z a s z ­ ta lró l, a b o ro sü v eg é s p o h á r m ellől elk ó b o rló p ap írlap o k a z u d v a r földjén g u rig ázn ak . M in t sok v á g y a t, ó h a jtá st, szán d ék ot, re m é n y t, k ísérlete, te tte t, m eg g y ő ző d ést, ők et is e lfú jja a szél. A film k o n trap u n k to s szerk esztése o k o t ad n a a r r a , h o g y n ém i fö n n tartással is szem léljü k a tö rté n e te t. 1 9 5 6 ősze u tán tö b b é-k evésb é m ind en kin ek félresik lik , vagy a p olitik ától m ind táv o lib b árk o k b a terelő d ik az élete. T a b a Já n o s , a z „ a m e rik á s ", m ajd h arm in c eszten d ő m ú ltán m á r fél-fél év ek re h a z a té rő m a g y a r, a k in ti sik eres vállalk o zó és ven d ég lő s azo n b an an n y i v issz a fo g o ttsá g g a l és ta p a sz ta la tta l összegzi az alföld i h o m o k ró l n ézv ést álm élk o d v a irig y e lt k a rrie rjé t, h o g y m eg feled k ezü n k a z a v a ró a n leeg y szerű sítő ö ssz e v e té sn é l: k ib ől m i v á lik itth o n , k ib ől m i „ a szab ad v i­ lá g b a n ". A Dunánál n ag y jáb ó l m e g ta lá lta s a já t id eális te rje d e lm é t. Ü g y esen gazd álk od ik p om p ásan v á la s z to tt figu rái m eg szó lalásaiv al, n em „ e jti á t " ő k et, de szám ít g y an ú tlan ság u k ra. A képi h áttérin fo rm áció k - a d o llárok b ól em elt p a z a r család i h áz, a fe ­ h ér falon K o ssu th o t és e lv b a rá ta it áb rá z o ló festm én n y el; a föld szin tes csep eli ép ület, b eteg ség é s d efo rm áltság szom orú h an g u latát á ra sz tó szo b ab első jév el - a d ok u m en ­ tu m film ek m o zg alm asab b , ta rk á b b cs o p o rtjá b a seg ítik M a g y a r B álin t és S ch iffer Pál alk o tását. H o rd e re je a la tta m a ra d a Törvénysértés nélkülnek, k ev ésb é szám ít ú jd o n ­ ság n ak tá r g y á t tek in tv e - az itt k ira jz o lt k ép v iszo n t tipiku sab b , finom abb . A z a lk o tó ­ p áro s nem m a ra d t díj n élkül, s nem k ev esen a k ad tak , ak ik A Dunánált n ézték és em leg ették a legszíveseb b en .

Taxisofőrnek lenni n em v alam i b izto n ság o s fo g lalk o zás m an ap ság , leg aláb b is m a ­ g y a r film en n em . K o ráb b an a Dögkeselyű és a Zuhanás közben fő szerep lő it h a lá lra ítélték az író k , ren d ező k , G rün w alszky F e re n c Egy teljes nap cím ű film jén ek ta x is a a szerelm ét ítéli h a lá lra , s ő m a g a a z elm e h á b o ro d o ttsá g felé ta r t. A g y ilk o sság é s az ön gy ilk o sság - m ai itth oni és g lo b ális életh ely zetü n k fe n y e g e te ttsé g é t, d rá m a isá g á t k ifejezen d ő ~ föltű nően g y a k o ri v o lt a szem le film jeib en . N ég y alk o tás m in th a „ e g y m á s fo ly ta tá s a ", fo k o zása le tt v o ln a a m ező n y b en . A n égy k özül a leg ta p a sz ta lta b b ren d ező , a n evét m ind en ütt m in d ig m ásk ép p en író G rün w alszky F e re n c v á la sz to tta fo rg ató k ö n y v író k én t a leg eg y szerű b b d ram atu rg iai m eg o ld ást. Egy teljes nap - a cím m ind en t elm ond . E n nyi áll a ren d elk ezésére ta x is

749

h ősün k n ek, hogy a k ö lcsö n k ért h a tv a n e z e r fo rin t - am iből p illan atn y ilag eg y etlen fil­ lé r sin cs m eg - v issz a a d ja k o llég áján ak , eg y m ásik fiatal, de d örzsö lteb b sofőrnek . M ás fiatal és d ö rzsö lt sofőrök is fölbu k kan n ak . „M in d en n ap i életü n k m ind en nap i szen ­ v e d é ly e i" rob b an n ak a film en - a tö m ö r a já n lá s szerin t (ennyi v o lt a szem le p ro g ram fü zetéb en a cselek m én y ö sszefo g laló ). A fiatal taxiso k b an an nyi a k ö zö s vo n ás, hogy a Józsi (az adós) é le ttá rsa , az Éva irán t te liv é r szexu ális g erjed elem m el v iseltetn ek , s ig y ek ezn ek m egd u gn i őt. A z É v a p edig v a g y h a g y ta , v a g y h a g y ja , v a g y éppen nem h a g y ja , v a g y k én ytelen h agyn i m egd u gn i m a g á t. A film „itt v o lt a G ásp ár (a h itele­ ző) és m e g d u g o tt"-d ia ló g u sa , v a g y „ez a tíz p erc csa k b e le fé r" (é r ts d : tíz p erces g y o rs m eg d u g ás) - „n em fé r bele, a Jó z s i n em a k a r ja " - „ n a n e izélj, b e le fé r" „m on d om , h o g y nem f é r b e le "-p á rb e sz é d e a tízszeres-h ú sszo ro s szóism étléssel, a m ár n ev etség esen p rim itív h u zak od ással azt a n y elv i, k om m u n ik áció s - és eg y b en é rz e l­ mi - szeg én y ség et h iv ato tt k ifejezn i, m ely et az iro n ik u s-h id eg n a rrá c ió is aláhúz. G rü n w alszk y F e re n c film je e ln y ú jto tt, so k szo r érd ek telen , á tla g o s t a közhelyessel v á lto g a tó m unka, k o n cep ció ja azon ban tisztán k iv ilág lik . F á jd a lm a sa n lá tta tja a m u n ­ k atev ék en y ség te lje s elérték telen ed ését, é rte lm e tle n sé g é t, h ián y át. A z É v a „n em sze­ re t d o lg o z n i", ah o g y például S zabó Ildikó H ó tre á lján ak b örtön b ől szab ad u lt fia ta l­ em b ere sem szeret m a jd dolgozn i. A Jó z s i a m ind en t eld ön tő n apon v ih o g ó ra beszeszelt, e g y m ást c iró g a tó , fizetés nélkül to v aim b o ly g ó cig án y lán y o k at, tito k z a to s vak férfit (b ecsü letb ől ja tt n élk ü l), s m ás b izo n y talan eg z isz te n ciá k a t szállít, h a nem é p ­ p en o d ah aza ó raszám h ab fü rd őző, v a g y k a c a rá s z v a szo b ak erék p áro zó k ed veséh ez siet d ugn i e g y e t. E b b ől a k ellő összeg tö re d é k e sem leh et m eg - n o h a m áso k n ak n yilván m eg v an a h a tv a n e z e r sok szo ro sa. Szép fo rd u la ta a film n ek , h o g y a Jó z s i n em a h ián y­ zó pénz m ia tt csa v a ro d ik be, n oha fen y eg etik ép pen e lég g é, h anem a z É v a „h ű tlen ­ sé g e " m ia tt (G á sp á r ezzel a fig y elm eztető d u g ással az ad óst k ív á n ta b ün tetn i, hiszen a g y ó g y p e d a g ó g ia i m o so ly ú , sejtelm esen szótlan lán y m á r nem érd e k li). A Jó z si az É v a szo k n y ája alá fú rt fejjel szerelm én ek co m b k ö zét k eresi, íg y h úzza elő farzsebéb ől a k é st, és látatlan b an , az e x tá z is p illan atát k iv á rv a , eg y azn ap i E s ti H írla p lepedőjén á t döfi szíven a m ag án tu lajd o n n ak tek in tett cs a p o d á r n őt. A friss v é r m in d já rt o d a ­ fo ly h at v astag b etű s ú jság h írn ek . A h alv án y film n ek a z é rt is leg p iro sab b ep izó d ja ez, m e rt k iab ál b előle, h o g y ez a k allód ó Jó z si a tö k életesen é rté k v e sz te tt v ilág b an le g ­ aláb b e g y é rté k e t sz e re te tt v o ln a a m ag áén ak tudni s viszon ozn i is. A h ű séget. G rün w alszky F e re n c film je a tö rtén etb o n y o lításb an , a képi k id o lg o zásb an , a h a ­ tásm ech an izm u sb an , a saját k özön ség k ereséséb en is p ro to típ u s. K özel áll a Hótreálh o z, A szárnyas ügynökhöz, részin t a Kárhozathoz is, b á r eb ben a so rren d b en le sz ­ nek m ind in tellek tu alizáltab b ak , elv o n tab b ak e m ű vek . A z Egy teljes nap cselek m é­ n y e szán d ék oltan k rim in alisztik ai izgalm ú , az érd ek esség m in tá já t a töb b i is a jól b e­ v ált, m in d ig csáb ító bűnügyi iro d alo m tó l v eszi. E n n ek a lk alm as m ö g ö tte se , szocioló­ g iai k ö rítése bizonyos ré te g e k , cso p o rto k , k ö zö sség ek p á sz tá z á sa . A ta x iz á s előnyösen m eg en g ed i, h o g y G rün w alszky „so k felé já r jo n " , jo b b á ra k o csm ák b a, k étes h elyek re p illan tv a. A „ m eg lesz-e a p én z" iz g a lm a m ellé (m iv elh o g y a Jó z s i szinte sem m it nem is tesz a h a tv a n e z e ré rt) az e ro tik u s v ib rá lá s já ru l. A z É v a rin g ó fen ek e a bicikli n y erg én , m eztelen te s th a jla ta i, szőrzete a fü rd ővízb en , na rcisz tik u s m ag ak elletése az ü res szo b a-k on yh áb an , a d o lo g talan u nalom , a tétlen sem m ib enézés je le k é n t; s a nem i cselek m én y ek re szűkült, v a g y d rasztik u s, alp ári b eszéd. A ren d ező fon tos szerep et szán t a k ísérő zen én ek is : itt D és L ászló , a töb b i film ben M á sik Já n o s, D a rv a s F eren c, V íg M ih á ly d allam ai csen d ü ln ek föl k ö zö n ség h ív o g ató an . C sendülnek v a g y recseg n ek , sik oltan ak v a g y h aso g atn ak . E g y é rte lm ű , h ogy e z a film m od ell a tizen - és h u szon éves k ö zö n ség re szám ít, k ép p el, h an g g al és v ilág szem lélettel ők et a k a rja k ép viseln i is, m eg n y ern i is. N agyon ó v ato san b ár, de ez a film típ u s m á r fö lh aszn álja az erő szak ­ film ek és a p o rn ó film ek b izon yos elem eit. Ig a z i k özön ségfilm n ek m é g sem alk alm as. N em szó rak o ztat, nem k ap cso l ki h ip e rn a tu ra lista je lle g e , h étk ö zn ap iság a m iatt. Szabó Ildikó - v a g y is Szabó G ab riella, a Szeressétek Ódor Emíliát cím szerep ­ lő je, ak i első film esk én t v isszav ette a s a já t n ev ét - ü g y es-ü g y etlen ü l, ü g y etlen -ü g y e­ sen m u tatk o zo tt b e a H ó tre á lla l. Ig en lelem én y es szó alk o tás a cím . Ú g y b ag atellizálja a h alál v a ló sá g á t, a pusztu lás egy ed ü li re a litá s á t, h ogy rö g tö n el is v icce li a z t ; k é t­

750

ségtelen áth allással és k ritik á v a l a szocreál „ b e c é z ő " k ife je z é sé re . A szocializm u s je ­ len legi állásán ak re a litá s a a hótreál szitu áció ja. A film húszéves fő szerep lő je, A m b ru s Lili e lő sz ö r lak h ató v á igy ek szik ten n i a z t a p u szta o rsz á g o t, am ely n ek k étszo b a-ö sszk o m fo rtjáb a fu rcsa á rv a nép k ö ltö zik . G yu ri, a b örtön b ől szab ad u lt b áty , Á d ám , a rá c s m ö g ö tt G yu rihoz selym esült h o m o ­ szexu ális szép lélek , és D áv id , L ili u d v a rló ja (ez a fiú is „m o tív u m o t is m é te l". V issza­ v issz a té r film jeink b en , h o g y a szülő, p ersze tö b b n y ire az a p a, e g y e n ru h á t v isel, fe g y ­ v eres testü let ta g ja , s e g y erő szak szerv ezetn ek láto tt k ö zö sség k ato n á ja k é n t id egen íti el m ag átó l, n éh a ak a ra tla n u l is, a g y e rm e k é t. M é sz á ro s M á r ta Napló inak félm ú ltjá­ ból a Hótreál, A szárnyas ügynök is á tv e sz i, v a g y a ttó l fü g getlen ü l alk alm azza ezt a m o tiv álást. A m iv el általáb an p isztoly is já r , erő sítv e a k rim i-je lle g e t). L ili a p ro m iszk u itásos k a p cso latfo rm ák b an , fiúk é s lán y o k b árm ily en fo rm áció jú szerelm éb en lelne rá a szab ad ság ra. C salád - v a g y k om m u n aszerv ező ig y ek ezete k o rán tsem e rk ö lcs­ telen, sőt m e g e jtő az a rem én y telen h ad ak o zás, am elly el a tá rsa d a lo m tó l b efo g ad h ató , d olgozó e m b erek et szeretn e faragn i ö véib ől, ak ik et jó szeriv el eg yed ü l p énzel v a rro g atásb ól (trén in g ru h ák at k é sz ít), és a lak ás in g ó ság ain ak elk ó ty av ety éléséb ő l. „ M in ­ den e la d ó !" , és el is ad m indent. M á r nem k ötn e a b ú torok k á, csecseb ecsék k é tá r g y i­ asu lt m ú lt, leh etn e m in d n yáju k n ak új életet k e z d e n i; h a leh etn e. D e itt n em leh et. M a ra d a k ivon u lás m eg szerv ezése. P re p a rá lt, lo p o tt ú tlev éllel. G yu ri ú tlev elét D ávid tu d táv al D ávid tól lo p ják . M it é rh e t ez a tá v o z á s ? É s m it a m ásik , az ön gyilk os u g ­ rás, az alázu h an ás - n em a H ud son fo ly ó b a, n em a D unáb a, c s a k a v ilá g ító u d v a r p o ­ cs o ly á já b a ? A p ály ak ezd ő ren d ező is eln y ú jto tt film et csin ál, ő is sok at bíz fo rgató k ö n y v éb en azo k n ak a fiatalo k n ak a szlen g jére, ak ik b ő l m ég n é p k ö z tá rsa sá g i ö sztö n d íjas e g y e te ­ m isták v a g y n ark o m an csa v a rg ó k e g y a rá n t leh etn ek , ő is hol artisztik u san , hol n y ers m eztelen ségg el fo to g ra fá lta tja a te stisé g e t, h o m o szexu alitással színezve, ő is o p erál a k rim i-ig zalo m m al - az ő film jéb ől is a h arm in c k ö rü liek te lje s ta n á csta la n sá g a , k i­ áb rán d u ltság a, h azátla n sá g é rz e te á ra d , m ely et a tizen -, h uszon- és ötv en év esek he­ ly e tt is érezn ek . E g y ik fu rcsa-fö lp iszk áló helyszín e a g ő zfü rd ő szerű ség , am ely lep le­ zetlen k u p le rá jk é n t ü zem el, b ö rtö n v iselt szen ved ők et a v a sk o s v a ló sá g b a v issz a a jn á rc z ó , aran y fü g g ő k tő l ro sk ad o zó m a d a m e -m a l, v ála sz té k o s leán y áru k k al, jó l v é g z e tt m u n k áju k g y ü m ö lcsét itt le sz a k a jtó u ra k k a l (ak ik n ek m a m á r „ n ag y o n n eh éz tá r g y a ­ lásu k " is v o l t !) , n em tö rő d ö m , lu b ick o ló s majdcsakleszvalahogy id ő tö ltéssel. L ili itt is m űködik, b á r nem szo lg áltat. E z a p iro s lám p ás k isk irá ly sá g , ez a p a rá z n a o rsz á g - m elynek m ég p iro s lá m p á ja sin cs - h úzza v issza ő t és a tá rs a it. E ttő l n em tudnak v a g y n em a k a rn a k elszak ad n i. E n n ek fertő zö tt m e d e n cé jé t v á ltja föl az u d v ari tó csa szen nyes lev e. Sőth S án d o r - ta lá n m e rt m ég csa k a h u szas évei k özepén já r , talán m e rt a M eg ­ áll az idő egyik fon tos szerep lő je v o lt - G rü n w alszk y v al és Szabó Ild ik óval elle n té t­ ben nem eg y ed ü l írta film jé t: B erem én y i G ézát is b ev o n ta. B erem én y i ezú ttal nem b rillíro zo tt, n em is b izto s, h ogy a film ö sszk ép ét k ü lönöseb b en b efo ly áso lták v oln a d ialógu sai. Itt az e lv á g y ó d á s-e ltá v o z á s g o n d o lata a C so d ao rszág , W u n d erlan d á lm á ­ ban fejeződ ik ki (N y u g at-B erlin re h ason lít ez a tö k életesen cso d átlan h e ly ; a film m a g y ar-n y u g atn ém et k özös p ro d u k ció ), a k rim i-v o n alo n te h á t id eg en ü g yn ök b uk ­ k an h at föl a v á lto z a to ssá g k ed v éért, az ö n g y ilk o sság (-g y ilk o sság ) e zú ttal e g y p e r ­ fo rm an ce te a tra litá s á v a l m eg y v ég b e, a szeretk ezések rő l itt is töb b in d u lattal b eszél­ nek, m in t a h o g y v ég zik ő k et, a fig u rá k a t a le g m o d e m e b b -le g fia ta lo sa b b viselk ed ésm inták b eü tései stig m atizálják . E n n e k a film n ek a v é g e -fe lira ta sem azt m u ta tja , hogy v ég e a film n ek , h anem h o g y v é g e m indennek, v ég e a v ilág n ak , v é g e a M a g y a ro rszág o n , E u ró p áb an , C so d ao rszág b an v a g y b árh ol szabadon élni a k a ró ifjú ságn ak (nem v életlen , h o g y m eg jelen ik a film h ős, ak in ek trik ó já n a konyec szó o lv a sh a tó ). V an ta x i, v a n ta x is o fő r, ak i csa p o t-k o csit feled v e ro h an dugni, v a n fiatalem b er, aki ello p ja a ta x i t; v an m e g ta g a d o tt a ty a , a k i e lh árító tiszt (és C so d ao rszág ra sp ecializá­ ló d o tt). Szabó Ild ik ó és Sőth Sánd or film jeib en fö l-fö lcsillan az am atő rizm u s b á ja . G rünw alszkyéb an a p rofizm u s szü rk eség e. T a r r B éláéb an a p rofesszio n alizm u s rideg tök élye. A h o g y a szü rk eség és a tö k ély csillan h at.

751

A Kárhozat a leg v ég ső s tá c ió ja an nak a fo ly am atn ak és állap o tn ak , am elyet a fön teb b elem zett h áro m film is fö ltá r. E lv o n a tk o z ta tá s, o n to ló g iai su m m a. A z író, K raszn ah o rk ai L ászló m á r a Sátántangó cím ű reg én y éb en fö ltérk ép ezte a v ilá g v é g ­ v id ék et. M o st a ren d ező v el holt térbe h elyezik a cselek m én y szeg én y , h an g u latu ralm ú , a tm o s z fé ra te rro rt g y a k o rló tö r té n e te t; s ez n em hó ttér, am i m ég v icc is leh etn e. V a ­ ló ság o s, m e g h a tá ro z o tt h ely n in cs is, a n ev ek is n em zetk özien sem m it m on d ók (K arre r, W illa rsk y stb .). A leg áru lk o d ó b b a m u lató , ahol n éh a összeütköznek eg y es sze­ rep lő k . Titanik bár. K-val; és elro m lo tt n eon n al. A leg n ag y o b b sü llyed és. K ik erü lh e­ tetlen jé g h e g y . Ű ri k a ca g á s. B á r - és T itan ik a n eve. S zinte h ib átlan film a Kárhozat, csak a te ó ria an n y ira rák ö v ü l, h ogy szinte élvez­ hetetlen, átélh etetlen is eg yb en . K a r r e r v alam ely b án y av áro sb an téb o ly o g , szem léli az ö rö k k év aló ság ig a d ró tk ö télen h im b álózó csillék et. A b án ya, a n eh ézip ar a századés e z re d v é g i ip ari p u sztu lás, g a z d a sá g i cső d , k ö rn y ezetv éd elm i tra g é d ia jelk ép e. E g y ­ kedvű , ö rö k eső hull a tá jra . K a rr e r, az alk o h o lk ed v elő , de nem ré sz e g e s n ihilista n ap o n ta, ó rán k én t cso n tig ázik . O tth o n a, o d ú ja n in cs, folyton m ásu tt - szerető jén él, u tcán , k o csm áb an - látju k . Ö rü lt szerelm et h ajszo l, a c sa lá d o s b árén ek esn ő ért m in ­ d enre h ajlan d ó , m e rt az á llító lag erőseb b n ála. A nő hol á lm a ta g o n en g ed n eki, hol to p o rzék o lv a ta s z ítja el. A férj ad d ig a k o csm áro sn ak b onyolít külföldön g y an ú s ü g y ­ letet. K ell n eki a p énz, sz o rítja az ad ó sság . F é rj, feleség, szerető , k o c s m á ro s : a z eső v ég ü l o lyan p á rt is eg y b em o s, e g y b e sá ro z ezek ből a k árty alap o k b ó l, am ilyen m ég nem v o lt. K a r r e r n em a H u d son fo ly ó ig , n em az u d vari tó csá ig , n em a v é rtó csá ig süllyed a lá . Ő - a tó csáig . A z a g y a g o s , la ty a k o s an y afö ld ig , m ely n em érd em li m eg ezt a n ev et. E b e k h a rm in ca d já ig . A k ó b o r k u ty áig , m ely n ek v icso rg ó p o fá já b a n é g y ­ k ézláb v issz a u g a t, so rsát tö k életesen á tlá tó és p ro v o k áló em b erk u ty ak én t. K afk ai á t­ v á lto z á s, ezred v ég i v a riá ció . V ag y m in d ig íg y volt e v ilág i é le t? K raszn ah o rk ai sze­ rin t „ a z é rt ig y ek eztü n k a film b en h á tté rb e szorítan i a k o n k ré t té r - és id őjelzések et, n o h a e g y értelm ű , h o g y a tö rtén et M a g y a ro rs z á g o n játszó d ik az elm últ h arm in c évben v a la m ik o r, m e rt ízlésün k re ép ülő szán dék aink e szerep telen k a rre r i v ilá g á b rá z o lá sá ­ ban fö lö sleg essé te tté k e zek et. C sin álh attu n k v o ln a o ly an film et is, ah ol a film beli k o csm á ro s áv ó stiszt, K a r r e r m u n k atáb o rb an sínylődő g ró f, az én ekesn ő m inisztériu m i tisztv iselő , a fé rje p edig tov áb b szolgáló ő rm e ste r, és u g yan ez a tö rté n e t játszód ik le k ö zö ttü k . E k k o r a film n ek a rró l k ellett v o ln a szóln ia, h o g y ezek az em b erek hogyan csö m ö rlen ek m eg s a já t társad alm i szerep ü k tő l. M i m á r rá ju k a g g a to tt szerep eik től m eg fo sz tv a szerettü k v o ln a ő k et m eg m u tatn i, lecsu p aszíto tt em b eri m ivoltu k b an . N em é rz e k százö tv en é v re visszam en ő leg o lyan retten etes n a g y k ü lö n b ség ek et, h ogy ne tu d n ám elk ép zeln i 1 8 8 7 -b e n u g y an ezt a v ilá g o t. N em p o litik ai esetleg esség ek rő l ak a rtu n k b eszéln i, h an em b izon yos fa jta em b e re k rő l és em b eri szitu áció k ró l, ak ik és am ely ek E u ró p án ak ezen a v id ék én n ag y sű rű ség g el fo rd u ln ak elő. N em érzem , h ogy p okolib b vid ék e v o ln a ez a F öld n ek , m in t m ás tájék o k , de itt a v ilág íg y jelenik m eg szám o m ra . . ."

Két ősz sorsd ö n tő ep izó d jait elev en íti föl K o sa F e re n c A másik ember cím ű n a g y ­ szab ású alk o tása, s m e rt tö rtén etesen , sőt tö rtén elm esen 1 9 4 4 és 1 9 5 6 őszérő l van szó, a B a ra n y a i L ászló tó l fén y k ép ezett, igen szép látv án y v ilág ú film en csa k m ögöttes szerep et k a p h a t az évszak g azd ag m etafo rik u sság a. „ . . . m in d en ek előtt e rk ö lcsi m eg ­ fon to láso k v e zéreltek - v a llja a ren d ező. - M iv el h iszek a szavak , a k ép ek , a m űvek jelen tő ségéb en , szám om ra a film k észítés é le tre -h a lá lra tö rté n ő , szent d o lo g ; o lyas­ v alam i, m in t k ö ltő n ek a v e rs, v a g y szü lőjén ek a g y erm ek . . . P ersze itt élek , járo k k elek a v ilág b an és n ap o n ta tap asztalo m , h ogy a film ren d ezői h iv a tá st n em illik és n em is a já n la to s en n y ire k o m olyan venni, h iszen az é rté k v e sz e jté s, a szav ak , a k épek, a m ű v ek eljelen ték telen ed ése fö ld g o ly ó m éretű - a m a g a m m e g átalk o d o tt, ódivatú m ó d ján m ég iscsak m eg p ró b álo m láth ató v á tenni m in d azt, am it m eg éltem . N em m ást. A z t." H a van cím erszó , am ely fém jelzi K o sa F e re n c m u n k ásság át, a k k o r föltétlen ü l a komolysága az. A lé t súlyosabb feléhez v aló v o n zó d ás. A z etik ai felelő sség . Ú j, k é tré ­

752

szes film je is eb ben a z értelem b en n a g y v állalk o zás. Cím e az eu ró p ai k u ltú ra é v e z re ­ d ek ó ta érv én y es, de ritk án érv én y esített tra d íció já b ó l e re d . „A leg n ag y o b b em beri g azd ag ság a m ásik em b er irán t érzett szü k séglet” - ez a m arxi m e g fo g a lm a z á s m ár K o sa m áig sem fak u lt b em u tatk o zó m ű véb en , a T ízezer napb an is elh an g zo tt. A ren ­ d ező, Jó z s e f A ttiláv al szólva, ek kén t is fö lo ld ja a z e rk ö lcsi és filozófiai von atk o zásb an eg y etem es c ím e t: „A z em b e r tö rtén elm e folyam án fejlőd ik afelé a z állap o t felé, am elyben m ind en eg y es em b ern ek életszü k ség letévé v álik m inden m ásik e m b e r." A h ogyan M a rx és Jó z s e f A ttila m eg á lla p ítá sa i, ú g y rím eln ek e g y m á sra K o sa film jén ek őszei is. B o jtá r A n tal e g y n ag y o b b részt m eg sem m isített e g y ség v életlen ü l életben m a ra d t k a to n á ja k é n t p rób ál szökni a h áb o rú elől. Az u k rán fro n tró l h aza­ v e rg ő d v e m a g y a r fasiszták ejtik fo g sá g b a és ítélik h alálra ő k et, e g y elm eszesed ett o rszág szenilis h ad b író ja á lta l. H atalm as szem ű, d ém on ok at szabadon en gedn i a k aró n yilas tiszt segíten é ki ők et a v ég v eszély b ő l - ha b eálln án ak ab b a a sereg b e, m ely et „ a h aza és a n e m z e t" o lta lm á ra to b o ro z. B o jtá r e g y ó v atlan p illan atb an p ok olra küldi az ő rü lt f é r f it; k irá n tja láb a alól a p alló t, s R éti a tö m eg sírb a zu han , m ely et áld o za­ tain ak á sa to tt. A lé lá sa u tán azon b an m ég is sik erü l k ik ászáló d n ia, s a to v áb b iak b an B o jtá r m en ek ü lésén ek , k en y eres p a jtá sa áru lásán ak , R éti v é rszo m ján ak vag y u n k ta ­ núi. A fő szerep lő h a z a ju t a ta n y á já ra , ám ö v é ire csa k a z t az ig a z sá g o t h a g y h a tja : az erő szak soh a, sem m ilyen k ö rü lm én y ek k ö z ö tt n em életm eg o ld ás. A k k o r sem , h a k ik én y szerített, h a jo g o s. A m ásik e m b e r - m ind en m ásik e m b e r : m e rt m ind en em b er másik - ebben a fö l­ ism erésb en is jelen v an , a film m ásik em b ere azon b an inkább B o jtá r fia, ak i ap ja v essző fu tásak o r, h a lá la k o r m ég k isg y erek . 1 9 5 6 őszén B u d ap esten a z eg y etem i fo r ra ­ dalm i b izo ttság ta g já v á v álasztan ák , ám ő nem á ru lh a tja el a p ja v é g a k a ra tá t. K i fe g y ­ v e rt fo g , az fe g y v e r á lta l vész e l. B o jtá r A n ti n em fo g fe g y v e rt. É s fe g y v e r által vész el. K o sán ak ig a z a v o lt ab b an , h o g y szem élyes élm én y eit - é s h itét - ig y ek ezett „k iem eln i a ra g a d o z ó id eo ló g iák , a m erő b en p o litik ai értelm ezések , m a g y a rá z g a tá so k és fé lre m a g y a rá z g a tá so k k ö z e g é b ő l". A z ö n tö rv én y ű ség , a szab ad szólalás, a le g m a ­ gasab b ren d ű em b eri eszm ék k ép v iseletén ek , h ird etésén ek igén y e a d ja a m ű szép sé­ g é t. E z a v ég telen ü l tisztesség es és e rk ö lc s ö s film azon ban épp e rk ö lcsileg nem k e l­ lően m eg g y ő ző . R osszab b ak n ak k ell len n ün k an nál, a m it K o sa F e re n c id eak én t föl­ tü n tet, sejtet. H iszen m ég a B ib lia, m ely re m a g a h ivatk o zik , is ú gy ta r tja (a B iblikus T eológia S zó tár ig én y es, részletes m o tív u m v iz sg á la tá b a n ), h o g y „ a h áb orú nem c s u ­ p án erk ö lcsi p ro b lém ák at fölvető em b eri t é n y . . . A té t az ü d vösség. Isten n ek és a Sá­ tán n ak lelk i h a rc a ez. Ig a z , h o g y Isten szán d ék án ak c é lja a b é k e ; de ennek a békének előfeltétele a g y ő zelem , an n ak p ed ig h arc az á r a ." E z a szin te k eg y etlen és ra c io n á ­ lis - nem é g i: földi - értelm ezés a film v ilá g á ra , cselek m én y ére fo rd ítv a azt je le n ti: idősb B o jtá r A n taln ak n em az e rő sz a k o t k ellen e m eg átk o zn ia (s aztán m egleh etős ügyetlenül b elesétáln ia üldözőinek k e le p cé jé b e ), h an em a z é rt teh etn e súlyos szem re­ h án yást m ag án ak , am ié rt nem volt erő szak o sab b R étiv el. A m iért nem ölte m eg ő t. A másik em ber-e szm én y u gyanis csa k a zo k ra v o n atk o zh at, ak ik rászo lg áln ak az em b er n é v re ; ak ik v étk esen , bűn ösen , ártó n a k á r, d e e b olygó s nem az ö rd ö g i b irod alom k öréb e ta rto z n a k . A tisz te le te t p aran cso ló erk ö lcsi alap állás a film g y a k o rla tá b a n nem ig azolód ik . M eg ren d ítő en szép nek találh atju k , h o g y 1 9 5 6 őszén az ifjab b ik B o jtá r a z é rt szabadul szám os szorításb ó l, m e rt sem m iféle e rő s z a k ra nem h a jla n d ó ; a z é rt nem ő h al m eg, m ert eg y k én y szerű ru h a cse re m ia tt épp ávósuniformist visel — de h ogy m ié rt kell eleven céltáb lak én t sétáln ia b iztos h a lá la elé, a r r a a n a iv itá s ra , sőt o sto b a sá g ra m ár a k k o r sem tu d un k feleln i, h a fö n n tartásain k at fé lre té v e tö k életesen igyek szü n k b ele­ élni m a g u n k a t K ó sa F e re n c film jéb e és v ilá g lá tá sá b a . A 9 3 p e rce s első rész jo b b á ra c s a k elő tö rtén etn ek h at a 1 2 7 p e rce s m ásod ik rész­ hez k ép est. M e ste ri e c s e t v itte föl 1 9 4 4 őszén ek színeit is. O lyan e cse t, a m e ly a lét k eg y etlen ség én ek m e g m u ta tá sá ra a leszú rt ló k ifrö csk ö lő v érén ek p iro sát is m eri és tu d ja ; a h ajn ali ég szín ein ek k o m o r tó n u sát a b arn a földből p á rá llta tja , és a p a ra s z t­ h áz b ensejéb en az ősi h aszn álati tá rg y a k a t, eszk ö zö k et ú g y ö rök íti m eg , m in th a a ta ­

753

n yasi élet, a m ag á n y o s ép ü let Laresei, őrző szellem ei-isten ei lennének. A z átp o étizált látv án y u ra lja az 1 9 5 6 -o s fo ly ta tá st is. B izon y v an m it átp o etizáln i, m ivel e k k o r is v é ­ resen , h alált o s z to g a tv a fo g laln á el felség terü leteit az őszi történ elem . N éh a sokalljuk is a szép ség et. A z ok tó b eri u tcai h a rco k d iák áld o zatai k ite rítv e fek szen ek a z au láb an, fejtő l-láb tó l h atalm as v ia sz g y e rty á k lo b ogn ak . E z a lán g se re g e s h a lo tta k napi kép szebb, m int am en n yire m eg jelen íti a b ú cs ú sz e rta rtá s é s a szerv ezk ed és h an g u latát, realitását. K o s a F e re n c m int fo rg ató k ö n y v író ih letetten sik la tja p ap írján a to lla t. S ajn álju k , h ogy a szavak em elk ed ett fo rm álása so k szo r o tt is m a ra d a p ap íro n , m e rt nem m indig lén yegü l k ép p é, illetve a tö rté n e ta la k ítá sb ó l so k szo r h ián y zik a d rám ai feszü lt­ ség. A z ősi top osz, a v é r-m e ta fo ra p éld ául n ag y szerű irodalmi v a riá ció b a n m u tatk o ­ zik. A n tié rt ag g ó d ik a z éd esan y ja, s b á r ö zv eg y B o jtá rn é n in cs tisztáb an azzal, m i­ lyen jelen tő ségű esem én y ek z a jla n a k a fő v áro sb an , m eg h ató gon d osk o d ással ú tn ak in­ d ítja a p já t a g y erek h ez. F e js z é s M á rto n , a z an yai n a g y a p a n em csak elem ó zsiáv al, b o rra l szek erezik P estre, de k én y telen -k elletlen h o zza a z t a h o rd ó t is, a m ely b e a k ö r­ n y ék b eliek csap o lták v é rü k e t, a seb esü lt sz ab ad ság h arco so k m e g se g íté sé re . A film ről épp e n aiv itásáb an m eg ren d ítő v é rszerző d és k ép i k iv itele h ián yzik . V ércso p o rto k ró l, v é ra lv a d á sró l éppen ú gy nem tö p ren g tek a v érü k k el életet adni a k a ró p arasztem b erek , m in t ah o g y szab ad ság és h a rc p on to s állásáró l sem v o ltak h íreik . M ég is, v a g y éppen íg y d ü b ö rö g , á ra m lik a v á la sz to tt jelk ép . M in d en t elm on d an ak a h o rd ó csk áró l, m elyet a v é ra d ó k , jó szőlő sg azd ák , elő ző leg b ecsü letesen ki is k én eztek . K á r, h o g y m indez csak szó, szó, szó. L eg aláb b b izon yos részletek film re k ív án k o ztak v o ln a k özvetlen áb rázo lással. E z a h ord ó csk án y i v é r : élet, h aza, n em zet - s csa k h o rd ó , és n em v é r. „ . . . e k ét tra g ik u s ő szt a m eg ren d ü lések é s fölism erések k o ra k é n t éltem m e g ; n eg y v en n ég y é s ö tv en h at esem én y ei b elém n őttek , a k á r a z év g y ű rű k a fák b a, h u rco ­ lom m ag am m al életem fo g y tá ig , sőt m ég azo n tú l is . . . eg észen ad d ig , am íg elp orlad k op on yám és földd é n em v á lok . . . " - ír ja A másik em ber k ap csán K o sa F e re n c. F ilm je nem v á lt ki ilyen elem en táris h atást a nézőből. B izo n y ára a m ind en kori m ásik em b erh ez sem föltétlen ü l a ren d ező a já n lo tta úton indulunk e l. D e a komolyság p a ra n c s o la t: kell h o g y leg y en o ly an , nem csu p án a m agu n k szem élyét érin tő esem ény, m ely belénk nő, m in t év g y ű rű k a fák b a.

Erkölcsi tett d ik tálja S ára S án d o r Tüske a köröm alatt cím ű film jén ek alak u lását is. M é g a tö rtén et k ezd ete elő tt a fő szerep lő , H ó d o si A n d rás, a n ev es festőm ű vész ed ­ d igi életm ű vén ek tek in tély es ré sz é t - p o n tosab b an az a n y ag i e lle n é r té k e t- fö laján ­ lo tta a z afrik ai k ontin ens éh ező lak o sain ak m e g se g íté sé re . A n y ag i n ag y v o n alú ság és m o rális felelő sség tu d at eg y ü tt jelen tk ezik a szo k atlan cselek ed etb en , s m e rt sem eg y ik h ez, sem m ásik h o z nem v ag y u n k szok va n ap jain k b an , sajn o s te rm é sz e te s, hogy H ó d o si is rá g a lm a k k e re sz ttü z é t k a p ja : a p o litik a k eg y eit k e re s i! F ö ltű n ő sk ö d ik ! T a ­ lán kih un yt a talen tu m a is, és foly to n „elaján d ék o zo tt m ú ltjá ra " fo g h iv a tk o z n i! A festő - ki m ás já tsz h a tn a , m in t a h asonló fig u rák ra a leg teljeseb b jo g g a l, ám m o st m á r sztereo tip ik u san is k iszem elt C serh alm i G y ö rg y — a h á b o rg a tá so k elől ta ­ n y á ra k öltö zik . M o tivik u san n é z v e : kivon ul a p u sztáb a. A hős é le tra jz a felől k öze­ lítv e : v issz a té r g y e rm e k - és ifjú k o ra e g y ik m e g h a tá ro z ó h elyszín ére. F elejten i, em lé­ k ezni, tö ltek ezn i, alk otn i. A civ ilizáció v al, a v á ro ssa l szem b en a term észeti tisz ta sá ­ g o t, a szab ad ég a la tti létet k eresi. E g y jelen ték en y erk ö lcsi te tt ru g ó ja h úzza föl te ­ h át az ó ram ű v et. E z a ru g ó , az e rk ö lcs ru g ó ja p a tta n el, a m ik o r a film vég én , egyéb a m o rá lis te tte k után g y ilk o sság i k ísérletn ek v ag y u n k tan ú i. H ód osi szem ev ilág át és lelk ét g y ilk o lják m eg. A fo rg ató k ö n y v et író C so ó ri S án d o r olyan őszin te in d u lattal v ég ezte m u n k áját, am ilyen n el péld ául Iszapeső cím ű reg én y ét is k iv ajú d ta eg y k o r. A m ah o g y az, e film h istó riá ja is m eg rek ed a p u b licisztik u sságb an . C soóri so k szo r indult m á r ú jság cik k ek , h írek n y om áb an , a k k o r te re m te tt azon ban jelen ték en y m ű v et, ha e z t a m ind ig sze­ rén y m a g o t s a rja sz to tta , n ev elg ette - h a a ro tá ció s p ap írt fö lcserélte az izzón feh ér

754

író lap p al, a h írlap író i k ö zelítést az esszéisztik u s m ed itáció v al. H a a n em -fik ció s ele­ m et fik cióssal d úsította. E z e k a szán d ék ok n em h ián y o zn ak ezú ttal sem . S ára és C soóri jó ü g y et szo lg ál­ n ak - s h evü k b en ú gy, csa k ú gy szem lélik és á b rá z o ljá k a v a ló sá g o t, h o g y az az ő ig azu k alá d o lgozzon . A k re á lt, leeg y szerű sített v a ló sá g ism erő s é s ig a z m o zaik d arab ­ ja i ellen ére sem m a g a a teljes v a ló sá g m á r. K ét félre oszlik a v ilá g . A ta n y á ra te le ­ pült H ód osi k ö rü l gyü lek ezn ek a m aro k n y i ig a z a k . A z ö re g g azd a, ez a z a p ja h ely ett a p ja -e m b e r ; Z su zsa, ak it a g on oszak v ilág áb ó l szak ít ki A n d rás irán ti friss s z e re lm e ; az eg y k o ri főiskolai ta n á r, a m ester, ak i m o st sem m a ra d ad ó s az életp éld áv al, de az alk o tást n eh ezítő , ta g a d ó n om ád éle tfo rm á t rad ik álisan nem h ely esli, lén yeg éb en n em is é r ti; n em h ajlan d ó elfo gad n i a szerin te csak teh etség ték o zló rem etésk ed ést. A sze­ re tő jo b b ra áh íto zó , m ég n em elv e sz e tt lélek , őt azo n b an m á r gú zsb a k ö ti a ro ssz há­ z asság , a család i p a ran csu ralo m , a h ely i k isk irály o k érd ek k ö zö sség e. B eszéd es k ép, h ogy jo b b á ra csak m u n k áját v ég ezv e, b eteg állato k in je k ció z á sá ra ig y ek ezv e tu d e g y eg y ó rá t lopni, h azudni, k ik ö n y ö rö g n i eg y ü ttlétü k szám ára. A n d rás lelki v álság áb an az ő jelen léte csa k fájd alo m csillap ító tű szú rás. A m ásik old alon a v id ék i M a g y a ro rs z á g n em elő szö r lá to tt, s leg aláb b is M ik ­ száth ó ta ism erő s u rai, a k iseb b -n agy o b b ran g ú m eg y ei v ezető k é s csa tló sa ik ig en csak o sztatlan u l b em u tato tt tá b o ra húzód ik . A k ik a n a g y pénzek et a k a rjá k , a teljh atalm at a k a rjá k , a p u sztát-leg elő t a k a rjá k , az A n d rás la k ta ta n y á t is a k a rjá k . A k ik fik tiv n e ­ vek en , h am is p ap íro k k al v a g y p ap íro k nélk ül, o d a v e te tt fillé re k é rt m ind en re k ap h ató szo lg alelk ek et d o lg o z ta tv a a libaten y észtésb ő l tépik ki a v a g y o n n á g y arap o d ó e z re se ­ k e t. A k ik a szó szoros értelm éb en n em g y ilk o so k u g y an , m ég is életet és h alált o szta­ nak. Z su zsa, ap já n a k ed d ig n em g y a n íto tt ü zelm ei fo ly tán , m a g a is eg y jó l fialó lib a ­ h ad tu lajd o n o sa. S h iáb a ak arn á k étség b eesetten széln ek ere sz te n i a ria d t á lla to k a t szélbe szórni jelk ép esen a p énzt - , a p an am ázó tá r s , az eg y általán nem m ellék esen V ietn am ot is m e g já rt p iló ta, a m o st m ező g azd aság i szo lg álato t te lje sítő rep ü lő d üh é­ ben a „fö lb ú jtó " A n d rás fölé k o rm án y o z, és a festő szem ébe lövelli a m é re g ta rtá ly bűzös fo ly ad ék át. Illo g ik u s, de m e g rá z ó k ép, h o g y a szen nyes lé a k a m e ra le n cse ­ üvegén folyik alá, s e h om ályon á t lá tju k A n d rás k étség b eesett, ord ító h em p erg ését. Z su zsa v isszh an g talan u l k iált b ele se g íts é g é rt a p u sztáb a. E rő s in d u lato k at g e rje sz t a film - sajn os ezek et részb en le is csilla p ítja a józan gon dolkod ás, a ta p a s z ta la t: nem ilyen eg y szerű a k ép let. S n em a z é rt, m e rt m o rálisan általáb an em elk ed etteb b álla p o to k a t tételezü n k föl. É p p ellen k ező leg . J ó v a l h a ta lm a ­ sabb - és szem élytelen eb b , m e g fo g h atatlan ab b — e rő k is létezn ek M a g y a ro rsz á g o n , m int a film b eli v a d á sz tá rsa sá g , v a g y a lib aten y észtő k c so p o rtja . M ásfelő l p edig z a v a r a z „ ú ri" old al á rn y a la tla n sá g a , o sz ta tla n sá g a - h o g y csa k gon osz itt m in d en k i, k i­ sebb v a g y n ag y o b b p atáv al. K u ru cz S án d o r o p e ra tő ri m u n k ája az o p e ra tő r S á ra m u n k ájára em lék eztet. A li­ b ákk al b eh av azo tt, m egin d u lt p uszta lá tv á n y a k ite rje sz ti, k itá g ítja , általán o sítja ezt a különben szán d ék oltan eg y szerű , o stob án n ev etség es lib a-szim b ólu m ot. M ely p ersze n em szim bólum , h an em v a ló sá g - ha A n d rásék h oz k ifu v aro zn ak eg y jó k o ra szállít­ m án y á lla to t, h ogy szám u k ra ezt a ta n y á t is b ekeb elezzék , a k k o r a h a m a ri, k apzsi m u n ka és a v á ra tla n v ih a r n em csak a szárn y aso k százait, e z re it v e ri d ö g lö tten a fö ld ­ re , az állati tö m eg h alál m em en tó jáv al a pusztu ló em b e rsé g re figy elm eztetv e, de az ö re g g a z d a is h alálo s b a le se te t szen ved, m iközb en a lib ák at igy ek szik fó lia ta k a ró alá m en ten i. A b e z á rtsá g o t, teh etetlen ra b sá g o t jelk ép ező k e tre ce k ta sz ítjá k m e g , sú jt­ já k félh o ltra azt az em b ert, ak i H ód osib ól H ód osit fa ra g o tt, s ak i a m á s ja v á t, e bű­ n ö s ja v a t is m en ten i a k a rta . G y ak o rlatias p araszti esze józan p a ra n csá ra , h o g y az é r ­ ték ne m en jen v e szen d ő b e; és a z év század o k ö rö k ség éb ő l gén jeib e is b elep ro g ram o zó d ott tisztesség ok án, h o g y a z álla to t se h a g y ja szen vedn i, v erg ő d n i. K iem elk ed ő a fe stő b a rá t, illetve ta n á r, m e s te r lá to g a tá s a ; K álm án G y ö rg y fö lé­ n y es-fájd alm as, bölcs és teh etetlen m ű v észe a leg jo b b an ra jz o lt fig u ra a film ben. F o g y a té k o ssá g a i, leszű k ítettség e ellen ére a Tüske a köröm alatt o lyan indulatot fejezett k i, m ely sok ak b an d o b o l: a társad alm i teh ete tle n sé g é rz e t in d u latát. A p u sztáb a k iáltás, a b eh arap o tt ök öl in d u la tá t: h o g y tö rvén y ek b ő l, tíz p a ra n cso ­ latok b ól jó szeriv el nem m a ra d t m á r e g y se.

755

T é r van - sőt T É R V A N , fo g alm azza az idő van u tán újab b axió m a-tő m o n d atát E s ­ te rh á z y P é te r (és G o th ár P é te r), s ez a k ijelen tés m á r oly tö m ö r ig a z sá g , h o g y talán nem is leh et k özh ely. N em rég ib en e lap ok on olvash attu k a z Egy f ilmforgatókönyv életéből cím ű E sterh ázy -n ap ló b an :„ A h atalm as b atár-lim o u sin b an h árm an füstölgünk á h ítato san , á t a H ollan d T un elen . 3 p erc hosszan, h ogy csak az ab lak tö rlő z a ja h allat­ szik. O lyan itt, N ew Y o rk b an a tér, m intha olyan v o ln a, té r és g e o m e tria , na gy n é­ h án y illúzió itt és csak itt g o n d o lh ató v é g ig . V ag y ki tu d ja. T É R V A N ." D e v a jon m elyik té r ? A H ollan d T unel alagútja, m ely n ek ritm ik u san p u lzáló fén yei és id e-o d a neszei k ö zt eg y szeretk ezés m ély ére u tazu nk , n em csak T ö lg y esi F rig y e s , a m erik ai IBU SZ-úton ö v éitő l a k a rv a -a k a ra tla n lelécelt n eg y v en év es m a g y a r férfi szereth etn ék je k ed v éért, h an em m e rt ez a fén yes sö tétség é s k iab áló csön d a k in ti, szab ad v ilá g o ssá g g a l, az élet h an g jaiv al v aló találk o zást k e re si? D e v a jo n m ely ik té r ? A N ew Y ork -i periféria m a g a , ahol feh ér é s nem feh ér n áció k eleg y ü lt, szegény em b ersű rű jéb en . T ö lg y e si F rig y e s is m eg éli, m e g é rti, m i az n ég ern ek lenni, színes b ő ­ rű n ek len n i, (F erd in an d y G y ö rg y reg én y c ím ével) szerecsen n ek le n n i? V ag y is külön ­ b özni, ah o g y an csak a len tiek , a k in tiek , a szegén yek k ü lön b özn ek ? D e v ajo n m elyik té r v a n ? K ö z é p -K e le t-E u ró p a , am ely te n y erén ek h a jla tá b a Magyarországot is b evéste rá n c n a k ? A la g ú t-p e rifé ria -M a g y a ro rs z á g , m ely m ég sem , íg y sem k én y szerítette T ö l­ g y esi F rig y e s n evű fiá t, h ogy N ew Y o rk b an csa v a ro g jo n p énztelen ü l, céltalan u l, o tt­ h o n talan u l? D e v a jo n m ely ik té r v a n ? A magasság és a mélység közti tér, a híd, a h alál elő tti p illan at talp alatn y i asz­ f a ltja ? A v ég ső p ont, ah onn an ü ldözői az áttek in th etetlen és p icin y k e m a ffia csa tá ro ­ z ásb a v a g y an nál is sim ább k is h alálo s b osszúb a k ev ered ett T ö lg y esi F rig y e s t a hullám sírb a lö k ik ? G o th á r P é te r Tiszta Amerikája ad ós a tisz ta v á la ssz a l - m e rt v alószín ű leg az a l­ k otók en nek m ag u k sincsenek b irtok áb an . T alán n em is b án ják . A z em b eri helynemtalálás film je ez a „ té r v a n "-film . M o n d an iv aló van itt, k é t­ ségtelen ü l, film is v an , k étség telen ü l, csa k a k e ttő nem m in d ig tud és a k a r ö sszetalál­ k ozn i. A m erik ai film is a Just like America, m eg m a g y a r film is a Tiszta Amerika, ám a legtöb b m a g y a r néző n yilván nem ezt az A m erik át v á rja , az am erik ai néző p e­ dig (h án ya n lesz?) való szín ű leg M a g y a ro rs z á g nélkül v a g y M a g y a ro rs z á g g a l eg y ü tt sem fo g ja érten i eg észen a d o lg o t. Ő m ásk ép p n em ta lá lja a h elyét. E k lek tik u s alk o tás az id ei film szem le h arm ad ik d íja z o ttja . U n alm as, v alam ilyen k én y szerítő okból csak félig fo rg a to tt részek k el, k ülönféle stílu sok im itáció iv al és id é­ zéseiv el, tú lzo ttan sok ú r szo lg álatáv al. P ersze a z ek lek tik a k aleid o szk ó p jáb an k i-k i m á st gon d ol szép nek . E so ro k író ja p éld ául, töb b ek tiltak o zásáv al szem b en , ú g y véli, az u tolsó h arm ad - a S zirtes Á d ám já tsz o tta ap ós k iru cca n á sa A m erik áb a, a ték ozló fé rje t h azah ozan d ó — eg y általán n em m éltatlan G o th ár és E ste rh á z y teh etség éh ez. Sőt, csa k S zirtes Á d ám , az eg y k o ri G óz Jó s k a k ed v éért is é rd em es le tt v o ln a m eg csi­ nálni e film et. H o g y a m a g y a r film tö rtén et eg y m eg nem irt fejezetét is lássu k . H ogy lá s s u k : könn yű azo k n ak , ak ik elm enn ek A m erik áb a, és v isszajön n ek . A so rs az, ha v alak i elm eg y A m erik áb a, és beleh al. T ö lg y esi F rig y e s n em fog b író ság elé állni d isszid álási k ísé rle té rt. H iszen m eg ­ ö lté k ; m eg e z é rt b író ság elé állítan i m a m á r nem o lyan n a g y d iv at. D e T ö lg y esi F ri­ g y es m in th a a H u d son v ize felé is Főv. Bír. fö lira tú trén in g ru h áb an zu h an n a. E z t h o rd ta m ég od ah aza. A zt csak nem írh a ttá k a h á tá ra , h o g y pir. burg. pár. káp.? P e ­ dig tán ép p ez len n e a j ó : T ö lg y esi F rig y e s p ir. b u rg. p á r. k áp .-m ezb en . H a b átran k ev ert stílu selem ek , film effek tu so k , m ű fajo k , h atáselem ek v aló b an eleg y ed n i, szerv e­ sülni, ö sszeolvad n i tu d n án ak , kész is lenne a - T iszta A tlan tisz. T ö lg y esi F rig y e s eg y felh ő k arco ló leg felső em eletén ek ü v eg falu szob ájáb an té r ­ k ép et ra jz o l e g y m eztelen lán y m eztelen a rc á r a . N y íreg y h áza. K om ló. D una. T é rk é p je le in k : a D u n án ak . A D u nán ál. D u n át. D una.

Cs.

Szabó

László

SHAKESPEARE A „világrend költőjéről" - ahogyan Cs. Szabó László újra és újra nevezi Shakes­ peare-t - az elmúlt öt évszázadban sokféle hangon szóltak. Az újkor hajnalán, a Shakespeare utáni két évszázadban az újon­ nan felfedezett kritika hangja a legerősebb: merev, klasszicista esztéták Arisztotelész normáit kérik számon a számukra fésület­ lennek tűnő stratfordi drámairótól. Aztán a romantikusok szemében, a múlt század ele­ jén éppen az kovácsolódik erénnyé, amit a tizennyolcadik századi elődök elmarasztal­ tak. A szabályokat és normákat felrúgó ere­ deti egyéniség életműve és alkotása szá­ mukra az isteni teremtéssel lesz analóggá, már-már egyenrangúvá. A tizenkilencedik század második felére a „tudományos" Shakespeare-kutatás veszi át a főszerepet: megindulnak az életrajzi, szövegkritikai, kortörténeti vizsgálódások. Századunkban főleg az amerikai New Criticism hatására - a „külső" tények helyett a „benső" szö­ vegközpontú elemzésekre tevődik át a hang­ súly. Az angolszász kulturális intézménnyé duzzadó Shakespeare-kutatás nagyiparát aligha lendítheti előre látványos fölfedezé­ sekkel egy idegen nép szülötte, a szöveg­ központú elemzések vagy a személyes ref­ lexiók porondján mégis mindig mondhat újat és jelentőset. Az egyik esély tehát a kreatív értelmezés, a másik az esszé műfaja. Cs. Szabó László esszékötetének tanulmá­ nyait többnyire ugyan angliai színházi elő­ adások ihlették, mégsem azzal a céllal szü­ lettek, hogy Angliában is bestsellerek legye­ nek. Ezek az esszék m agyar tőről fakadnak, aligha hiszem, hogy angolra átültethetőek lennének. A magyar olvasóközönségnek szólnak. A kötet terve a halála előtti évei­ ben többször is hazalátogató Cs. Szabó László utolsó magyarországi vállalkozása. Az A l k a l o m (1982), a K ö z e l é s t á v o l (1983), az Őr z ő k (1985), a R o o s e v e l t (1985), A k í ­ g y ó (1986) és A g ö r ö g ö k r ő l (1986) megjele­ nése után örömmel üdvözölhetjük a „hazaér­ kezett" S h a k e s p e a r e - t Sajnáljuk, hogy a sorstól kért három hónap már nem adatott meg a könyv teljes befejezésére, ám a kéz­ iratok sajtó alá rendezése többnyire pótolta a hiányokat.

A kötet anyaga a bevezető és egy további esszé kivételével az emigrációban íródott, 1957 és 1984 között; az eredeti tanulmányok a Katolikus Szemle, az Irodalmi Újság, az Új Látóhatár, a Magyar Műhely, illetve a Korunk hasábjain jelentek meg. A legtöbb írás a hatvanas évek közepén, a négyszáz éves Shakespeare-jubileum táján született. Néhány esszé kisebb módosításokkal került bele a kötetbe, s ezt jelzi az eredeti meg­ jelenési időpont mellett feltüntetett újabb (többnyire 1984-es) évszám is. A könyv szerkezete három részre tagoló­ dik. Az E l ő j á t é k ban a középkori angol misztériumdrámákról és Morus Tamásról ol­ vashatunk. Cs. Szabó a tőle megszokott éles­ látással és érzékenységgel mutat rá a közép­ kori dráma és az ikonográfia szoros össze­ függésére: e harminc évvel ezelőtti tanul­ mányt a mai magyar olvasó immár az A k á r k i című kötet megjelenése és a C s i k s o m l y ó i p a s s i ó színházi sikere után, friss élmények alapján is értékelheti. A K o r s a z e m b e r című középső szerkezeti egységben Cs. Szabó nagy erudícióval írt művelődésés művészettörténeti tanulmányait olvashat­ juk az Erzsébet-kori angol irodalomról, a korabeli angol festészetről, egy svájci orvos­ ról és Szepsi Csombor Mártonról. Szerkezeti szempontból a Shakespeare po­ litikájáról szóló 1965-ös esszét szerencsé­ sebb lett volna a drámaelemzéseket tartal­ mazó harmadik részben közölni, hiszen az írás voltaképpen a I I . R i c h á r d é s a kétré­ szes I V . H e n r i k értelmezését nyújtja. A T i ­ z e n h a t a h a r m i n c h é t b ő l elnevezés azért sem fedi a valóságot, mert a V I . H e n r i k három részből áll (tehát tizenkilenc drámáról van szó), és ha ideszámoljuk a Lancester-trilógia előbb említett három darabját, elmondhat­ juk, hogy a harminchét drámából álló Shakespeare-kánonból nem tizenhatról, ha­ nem huszonkettőről mintáz veretes esszét a szerző. A szerkesztés alapján az olvasóban az sem tudatosulhat, hogy az egyes drámaelemzések összetartoztak, eredeti megjelené­ sük idején szerves egységet alkottak. Két ilyen esszé-trilógiát „vágott szét" a szerkesz­ tés (lehet, hogy a szerző hozzájárulásával): az egyik az 1963-as A v i l á g r e n d k ö l t ő j e (Troilus és Cressida, Lear király, Cymbeline), a másik pedig a három évvel későb­ bi, szintén az Új Látóhatárban publikált H á r o m h a n g n e m (A felsült szerelmesek, A velencei kalmár, Athéni Timon). Cs. Szabó esszékötete nem a hazai Shakes­

757

peare-kutatás nélkülözhetetlen segédeszkö­ ze, mégcsak nem is a Shakespeare-rel fog­ lalkozó egyetemisták kézikönyve: ugyanis nincs h a s z o n - é r t é k e . Nem fog funkciót be­ tölteni egy működő rendszerben, hanem két évszázados Shakespeare-kultúránk érdek nélküli ékköve marad. Az olvasó az elem­ zések gondolatmenetét talán már régen el­ feledi, ám Cs. Szabó gazdag és találó képei mélyen megmaradnak benne. Falstaff ezen­ túl úgy fog megjelenni előttünk, mint egy „fullasztó, klausztrofóbiás világ óriás szel­ lőzője", a tragédiák pedig mint „a színház deszkáira rágördülő óriástankok". A t e l s ü l t s z e r e l m e s e k ről a Valois-szőnyegek jutnak majd eszünkbe, Hamlet Yorickjáról pedig az, hogy „a csipkegallér alatt vérbajos ke­ lések lappanganak". A legmélyebb nyomot valószínűleg a L e a r k i r á l y rövid elemzése hagyja bennünk: a drámát Cs. Szabó a D iv i n a C o m e d i á t megjelenítő keresztény pszi­ choanalízisként értelmezi. Lear önismereti sokkjai (a bolond, szegény Tamás) után a Cordéliával való találkozás e sokk-kúra fel­ ső foka. Az utolsó esszében, amely a C y m b e l i n e - ről szól, Cs. Szabó G. Wilson Knightra emlékeztető inspirációval beszél a román­ cokban helyreállított rendről: „Tudva-tudatlanul, valószínűleg kezdettől fogva, egész életében erre tartott; szörnyű viharokon át az Irgalom volt lángelméjének iránytűje, életművének nehézségi ereje." Ugyanez a motívum csendül fel abban az esszében, amelyet Cs. Szabó utoljára írt, az egyetlen olyan esszében, amely csak e kö­ tetben látott napvilágot. A S z e g e t s z e g g e l elemzéséről van szó, a drámát Cs. Szabó Shakespeare legjobb öt-hat műve közé so­ rolja. Az ötödik felvonás csúcsjelenete kap­ csán a „felpattanó ősmagról", a keresztény üzenetről szól. Cs. Szabó többször is el­ mondja Shakespeare-ről: a n i m a n a t u r a l i t e r C h r is t ia n a . Gyanúnk, hogy sokan aligha ér­ tenének egyet azzal, hogy a S z e g e t s z e g g e l „katolikus szellemű darab", „némi változta­ tásokkal írhatta volna egy spanyol udvari költő, akár Calderon". Lehet, hogy a genfi teokráciában az igazságszolgáltatás nevében kivégezték volna Angelót, de valószínűleg ugyanezt tették volna a spanyol inkvizíció idején is. A mértékkel mérés, az idézett „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek" evangéliuma, s az a tudat, „hogy utolsó leheletéig meg­ menthető a legnagyobb bűnös is", nem ki­ zárólagosan „katolikus" eszmény, hanem egyetemes keresztény gondolat. Persze, más

kérdés, hogy ezt a gondolatot a különböző történeti korszakok vagy felekezeti teológu­ sok miként csűrték-csavarták. A könyv jelentősége mindenekelőtt nyelvi erejében, művészi virtuozitásában és csillo­ gásában, az esszé adta lehetőségek messze­ menő kihasználásában rejlik. Megjelenése kulturális tudatunkat tágító és nyelvi kul­ túránkat gazdagító esemény. Nem állítható ugyan, hogy Cs. Szabónak minden esetben sikerül elkerülnie az esszé természetében lévő kísértést: az elegáns fecsegést. Az írá­ sokat sokszor inkább „centrifugálisnak", mintsem „centripetálisnak" érezzük: ilyen­ kor hiányzik belőlük a lényeg felé tartó nehézkedés. Ezért adódik alkalmanként, hogy az esszé, a stílus önmagáért csillog, s az „előadóművész" tehetsége nem engedi maradéktalanul érvényesülni a művet. Az esszé azokban a „kegyelmi pillanatokban" tölti be igazán hivatását, amikor a nagy mű térdre kényszeríti az előadót. Így történt ez a L e a r k i r á l y esetében. A korábbi gazdag, és néhol a műveltséget csillogtató mondato­ kat felváltják a halk tőmondatok. Ekkor m ár nem Cs. Szabót halljuk, talán nem is Shakespeare-t, hanem a mű ereje sugárzik. A kreatív értelmezéshez csak az önmegta­ gadó alázaton át vezet az út. Becsukjuk a könyvet, s úgy érezzük, mintha egy esszé hiányozna belőle. Ez a varázspálcáját eltörő öreg Prosperóról szól­ hatna, aki minden ellenségének megbocsát, és sztoikus rezignáltsággal visszatér egykori hazájába, Milánóba. De talán éppen ezt az esszét helyettesíti maga a kötet. (G o n d o l a t ,

1987) FABINY TIBOR

Gion

Nándor

A Z ANGYALI VIGASSÁG Gion Nándornak ez az új - a belső cím­ lap szerint novellákat tartalmazó - kötete 1985-ös évszámmal látott napvilágot a Fo­ rum Könyvkiadónál, Újvidéken. A kötetnek több darabja azonban csak egy-két éve je­ lent meg magyarországi folyóiratokban, s eddig visszhangja sem nagyon volt. Alapos okunk van tehát arra, hogy ezzel a régi-új könyvvel foglalkozzunk. Kötelez erre Gion Nándor írói jelentősé­

ge is. Gion nemcsak a jugoszláviai, hanem az egyetemes magyar irodalomnak is érde­ kes, kiemelkedő alakja. Az utóbbi két évti­ zedben közölt regényeinek, elbeszéléseinek szülőföldje, a Bácska adta a témát. Ez a ke­ let-európai kis tájhoz való kötődés mégsem bezárkózás, provincializmus. A peremvidék sokszor különös alkalmat ad az újszerű lá­ tásmódra, a távlatos gondolkozásra. A XX. századi magyar és világirodalom számos példát mutatott már erre. Az 1973-as V i r á g o s k a t o n a is, amely ta­ lán eddigi művei közül a leginkább figye­ lemre méltó, egy viszonylag zárt világ re­ génye. Jó művészi érzékkel kialakított kö­ zépponti szimbóluma, a Krisztust ostorozó virágos katona éppen e világ lényeges di­ lemmájára utal: elzárkózni vagy vállalni, valamivel azonosulni. A bekövetkezett tör­ ténelmi csőd azt bizonyítja, hogy a bezárkó­ zás zsákutca. A V i r á g o s k a t o n a hőse nem tud kilépni a történelemből, kiszolgáltatot­ tá, áldozattá válik. Próbálkozása mégis ér­ dekfeszítő, mert szélsőségesen végigviszi a befeléfordulás gondolatát. Tragédiája, hogy a belső függetlenséget, a képzelődés sza­ badságát sok gyakorlással éppen akkor si­ kerül elérnie, amikor az első világháború sodrása a peremvidéken bujkálókat is ma­ gával ragadja. Az a n g y a l i v i g a s s á g sokféle hasonlóságot és változást hoz a V i r á g o s k a t o n á h o z ké­ pest. A művészi nyersanyagot most is egy kis bácskai falu szolgáltatja, de egy más történelmi korszak hátterében. Az első sze­ mélyű elbeszélő a hatvanas években emlé­ kezik vissza gyerekkorára, a második világ­ háború utáni évekre. Alakja eléggé elmosó­ dott, hangneme, látásmódja mégis meghatá­ rozó. Egy sokszínű, de egyértelmű, értékes világot állít szembe jelenének bizonytalan­ ságával. Itt is egy viszonylag zárt közösséget lát­ hatunk, de egészen más jelentésrendszer­ ben. A falu a mostoha körülmények elle­ nére az igazi, változatos élet színhelye. A kisfiú és társai szeme előtt gazdag, sokszor drámai sorsok bontakoznak ki és fonódnak össze. Az ábrázolás mélységét az az állan­ dó, nyugtalan mozgás adja, ahogy egy-egy alak kiválik, eljátssza szerepét, majd beol­ vad a névtelen közösségbe. Az események elbeszélője a mindent tudás boldog állapo­ tában van, részese ennek a közösségnek. Talán ez az, ami a legjobban hiányzik az emlékező felnőttnek. Az emberi léptékű vi­

lágban jól körülhatárolhatóak voltak az okok, az életek, s célját a közösség saját világán belül találta meg. A V i r á g o s k a t o n á h o z , ha másképpen is, lényeges tartalmakkal kapcsolódik A z a n ­ g y a l i v i g a s s á g , s e z is Gion makacs művé­ szi-gondolati keresését dicséri. Azért emel­ kedik sokjelentésű, időszerű példává ez az isten háta mögötti vidék, mert azonos ön­ magával. Ma, amikor annyi mindennek megkérdőjelezhető a valódisága, a léte, még nagyobb szükségünk van az egyszerű, köz­ vetlen igazságra. Nem véletlen, hogy a re­ gényt a mese légköre burkolja: „Arról a télről egyébként mindig szívesen mesélek - mondja az elbeszélő. - Mert olyan fehér, tiszta és szép volt akkor a világ, és mert az emberek esténként az ablakhoz húzódtak, kinéztek a hóra, és várták, hogy elhozzuk nekik az angyali vigasságot. . . " Eltávolítás és a hitelesség elérése a célja ennek a mű­ vészi fogásnak. Nem kapjuk bonyolult lel­ kek rajzát, s nincs elemző-értekező vonula­ ta a regénynek, hiszen ebben a világban minden magától értetődik. A mesélés és az eltűnt népi élet ábrázo­ lása indokoltan kapcsolódik össze. A falu szülőhelye volt a mesének, s most a mesé­ ben a falu születik újjá. Nem az egzotikust támasztja fel Gion, hanem igazabb igazsá­ got kínál a mának. Ez a gyermeki szemmel látott falu tényleg egy közösség, amelyben bárki megtalálhatja helyét, szerepét. Termé­ szetes módon nyilatkozik meg jó és rossz, szerencse és tragédia, élet és halál. Szerve­ sen összeszövődnek dolgok és események, szinte elvághatatlanul. Ez a regény ábrázolásmódjában is kife­ jeződik. A mű fő iránya csak hozzávetőle­ gesen bontakozik ki. Az elbeszélés az emlé­ kezés laza, képzettársításos menetét követi, epizódról epizódra ugrál, messzire kanya­ rodik. Részletekben gazdag körképet ka­ punk, amelyben minden egyformán fontos. A hosszú, egyre tovább fejlődő összetett mondatok szerepe is hasonló. Más ez a for­ ma a V i r á g o s k a t o n á é h o z hasonlítva. Ott a történelemhez vezető folyamatot láthatjuk, amelynek tétje, fordulatai vannak. A z a n ­ g y a l i v i g a s s á g viszont egy kivételes, törté­ nelmen kívüli, statikus állapotot mutat be, ahol nincs fontos és kevésbé fontos, minden önmagáért érdekes. Talán ez a friss, a dolgokat önmagukért vizsgáló látásmód is hozzájárul ahhoz, hogy Gion a mai magyar próza jelentős alakja.

759

Önmagáért, mélyebben, tehát igazabban nézi a világot. Az esszéisztikus, elemző vagy ironizáló prózához képest azonban poétikusabb regényt alakított ki. Ennek a regényé­ nek is (mint a V i r á g o s k a t o n á n a k és a R ó z S a m é znek) központi szervező szimbóluma van, a karácsonyi ének. Többször visszatér ez a népies-bibliai motívum. A regény gye­ rekhősei, akik már korábbi novellákban és regényekben is szerepeltek, végigéneklik a falut, mindenkinek elviszik az angyali vi­ gasságot. Karácsony misztikája ereszkedik a földre. A gyerekek teremtik az áhítat lég­ körét? Vagy a közösség maga-magát ünnepli ily módon? Mindenesetre a szimbólum a mának üzen: emberibbé kell tenni a világot a szeretet, a megértés révén. A bevezetésben említettem, hogy a belső címlap szerint novellák gyűjteménye a kö­ tet. Mégis regényről beszéltem, s azt hiszem, megvan a jogosultsága ennek is. Nemcsak az angyali vigasság szimbóluma, más ismét­ lődő motívumok is erősen összetartják az epizódok laza sorozatát. Az epizódok száma talán még szaporítható, de a rendszer egé­ sze zárt. Ott zárul a regény, ahol elvész a gyerekkor paradicsoma, felbomlik a hagyo­ mányos világ. Az emlékezés Szeszélyes szö­ vetében ugyanis fel-felcsillan egy gyerekko­ ri szerelem boldog-szomorú története, amelynek éppen ez a bomlás vet véget. Az elbeszélő a hatvanas évek, a vietnami háború, egy más történelmi helyzet távlatá­ ból tekint vissza a múltba. „ . . . mégiscsak szép volt az a tél. Különösen a karácsony előtti napokon, amikor fehér volt minden, a házak és az eperfák, bent a házakban meg az emberek az ablakokhoz nyomták a homlokukat, és tőlünk várták az angyali vigasságot." Hangsúlyos szerepe van a köl­ tészetnek itt. Költészet vonja be a regény világát, a vágy a szépség, tisztaság után, s ugyanakkor elégia is az elérhetetlenségük miatt. A könyv hangulatai, téli mezői, a fordula­ tok, a szeretettel megrajzolt alakok mögött határozottan látszik az elbeszélői álláspont, az értékszembesítés. Egy rideg, elidegene­ dett világnak mutatja fel Gion a példát. Időszerű, lényeges tartalmat közvetít a pe­ remvidéken élő, elzárt, mégis otthont jelen­ tő közösség metaforája. A mai magyar prózának tiszta, szép pil­ lanata ez a karcsú kötet. ( F o r u m , 1 9 8 5 ) REUTER LAJOS

760

Orbán Ottó

A FÉNYES CÁFOLAT Orbán Ottó költészetében, úgy tűnik, egy­ re élesebben rajzolódnak ki egy olyanfajta definitív tudás körvonalai, mely nem tud mit kezdeni az egyértelmű kijelentésekkel (definíciókkal). E paradoxnak tűnő állítás Orbán verseiben inkább egyensúlyt jelöl, olyan egyensúlyt, ami mostani könyvében megbomlani látszik. A f é n y e s c á f o l a t o t mint kötetegészt - számtalan kitűnő részlete és a világlátás előző köteteivel való lényegi azo­ nossága ellenére - visszaesésnek érzem Or­ bán utóbbi évtizedbeli jelentékeny megszó­ lalásaihoz képest. Orbán világlátásában a létezés igazi mi­ nőségét az jellemzi, hogy nem ragadható meg fogalmilag, s leginkább az eszmék hé­ zagaiban, a teóriák repedéseiben tenyészik, kibújva a mindent átfogó világmagyarázat alól. Ez a tudás, a létezés megszakíthatatlan folyamatosságának tudata („az élet bölcsebb, mint maguk az élők"), egyfajta bio­ lógiai optimizmuson épülő sz ív ó s remény­ kedés. Az életnek ebben a szemléletében van valami „pesties” életrevalóság, a mindig talpraálló kedély köznapi tényekhez való bi­ zalmas kötődése és minden körülmények közötti otthonossága, ami még a kétségbe­ esés szólamait is átszínezi. Távolról pedig a Nyugat nagy nemzedékének költői hang­ ját idézi, amit a századelőre való többszöri utalásával új kötetében meg is erősít. A létezés kikezdhetetlen szabadsága a „között" állapota, az ember, a k i kérdez, és a k i r e nincs magyarázat, a rés, ahonnan vagy amin keresztül látni. A „rés" képzete szinte foglalata Orbán világlátásának, ami a versekben lehet aztán kulcslyuk, repedés vagy lyukas tető, egyremegy. A kép szórvá­ nyos felbukkanásánál is fontosabb azonban, hogy a „rés" a versek formálóelveként köl­ tészet és élet ütköztetésének állandó gondját jelenti, azt a módszert, mely a létezés beha­ tárolhatatlan lényegét e kétoldalú közelítés­ sel, a kettő között érintetlenül, t e h á t épen maradó résszel, mintegy a visszájáról mégis megragadni látszik. A kétirányú megközelí­ tés egyszerre jelenti a költői mesterségnek mint problémának jelzését, és az emberi jelenlétnek mesterségként való megélését.

Orbán versbeszédében a hétköznapiság ta­ laja és a távlat kényszere, személyes érde­ kűnek tűnő mozzanatok és alig csiszolt absztrakciók egymást feltételezik vagy ép­ penséggel egymást teremtik. Előtér és háttér folytonosan megcserélődik. Az i g e n és n e m nála majdhogynem indulatszóként működik, hogy egy nagyvonalú mozdulattal a létezés teljes körét belefogja e szópáros szorításába. Nem volna nehéz egymást kioltó sorokat előszámlálnunk kötetéből - nem a „tetten­ érés" szándékával persze, mert verseinek egyik legsajátabb jegye, hogy semmi sem marad bennük rejtve. S ami ezzel összefügg: költészetéből úgyszólván teljesen hiányzik a sorok közé szivárgó csend, mely körbe­ mosva a szavak határait, megtisztítja jelen­ tésüket. A pontosság eszköze nála nem a csend, hanem a megkettőzött hang, me­ lyek ellentmondanak és megcáfolják egy­ mást: a verseket átjáró belső vita. (Ehhez a vitához talál formát, érvet és ellenérvet más költők megszólításában, megszólaltatá­ sában). A versek tehát az ellentétes állítások útköztetésével működnek, s erről a műkö­ désről Orbán állandó felvilágosítással szol­ gál. Nincs végleges szava az emberről, s ez nem hiány: a túlélés formája, költői újramegszólalásának biztosítéka. Hiszen épp ar­ ról a többletről szól, amivel az élet töredé­ kessé tesz minden megszólalást, és új versre késztet. E világlátásból következő formakoncepció egy-egy versen belül több nekiindulást, né­ zőpontváltást eredményez. Ennek a dialo­ gikus, nyitott szerkesztésmódnak legjelleg­ zetesebb alakzata hosszú ideig a prózavers volt, melyeket köteteiből kiemelve nemrég egységes „versregénnyé" rendezett Orbán. Ezzel azonban - úgy tűnik - egyelőre le is zárult a soruk, hiszen már előző kötetéből is hiányoztak, akárcsak a mostaniból. Új köny­ vében a kétirányú közelítésmód széthasítja a verset. Az egyensúlynál fontosabbá válik az ellensúly. A kötet jellegzetes versformája a két számozott részből álló „szabad szo­ nett", melyben a belső vita végletei kapnak formát. „Nincs mód az időketrecből kitömi, / ha máson nem, lázadásunkon ott virít ko­ runk bélyege, / lényünk felerészt az, amit tagadunk" - olvassuk A r ö p t e t ő r ú d j á n el­ ső részében. A második tétel válasza pedig: „Világos okfejtés, éppencsak hiányzik be­ lőle / az agyunk lebenyei közt susogó őrü­ let: / n i n c s e n e k k ö r ü l m é n y e k , e b u r a f a k ó " . A belső dialógus tétje új könyvében - a

korábbiaknál sokkal határozottabban - a minduntalan megkísértett utolsó szó. Ezt emeli ki A f é n y e s c á t o l a t címadás is. A vita most szenvedélyesebb, kiélezettebb és még az eddigieknél is személyesebb. A „rés" kép­ zete nem csupán az eddig mondottak miatt válik meghatározóvá, hanem főképpen a személyes élettények okán. Egyik versében Orbán saját életkora köztes helyzetének tör­ ténelmi léptékű tér-képét rajzolja meg sze­ rencsés kézzel: „Érett férfikor? Fényes rög­ eszme: / a tizenhetedik századi Erdély, / kis ütközőállam a valóság s az utópia közt". A „között" helyzete sehol sem olyan kiéle­ zett, mint a betegségben, ahol az előbbi élet­ politika már valóban lét vagy nemlét kér­ dése. Ám az élet meghatározhatatlan, min­ den teóriának ellentálló jellege - személyes és történelmi tapasztalatként is - a túlélést jelenti, amit Orbán, minden fenyegetettség és a század beváltatlan ígéretei ellenére, az élet állapotának tekint. Ez állítja eszmélkedése centrumába negyvenöt tavaszát, az egyetlen pontot, ahol kikezdhetetlen az újra­ kezdés fölénye. Ha Orbán versvilágát (ami az utóbbi év­ tizedben okkal vonta magára a figyelmet) a „rés" fogalmával próbáltam leírni, úgy mostani kötetében a világlátás elmozdulását e „rés" tágításában látom: amikor már nem mint „között" határozódik meg, hanem mintegy öntudatra ébred. S így most mintha kevésbé volna érzékelhető közös-ség élmé­ nyének az a masszív szerkezete, melyre utolsó köteteinek jelentős teljesítménye épült. Ami azokban a létezés meghatározha­ tatlan folyamatosságában való r é s z e s ü l é s biztonságának látszott, most rögeszmés hit­ té, állandóan újra megvívandó k ü z d e l e m m é változott. Némiképp elfedve (s nem elfeled­ ve), a háttérben persze ott a világlátás, ami korábbi verseit formálta, mégis a költő mintha magányosabb, önmagára utaltabb volna most. Megbomlani látszó arányokról beszéltem, ami, jól tudom, életszükséglet, a megbomlott szervezet kényszerítő igénye az ellensúlyra. A tét botrányosan személyessé lett. A túlélés, amiért eddig a létezés közönséges, minden eszme alól kibújó természete szavatolt, most rögeszmékhez - tehát a személyiség szintjé­ re szállított, s ekképp hitelesített eszmékhez - kötődik. Azaz épp a közönségestől való eltéréseként válik mértékadóvá, mint „re­ ménymérgezés", „tébolyult", „őrült" re­ ménykedés. Az „őrült, kiirthatatlan, közép­

761

európai »mégis«" most nem mint az élet fel­ ismert t e r m é s z e t e , hanem mint személyes á l l á s f o g l a l á s vár megalapozást: „a kétségbe­ esés visszája, az őrült remény - / versről versre próbálom körülírni, hogy miben, / mert nincs rá pontos meghatározás, hiába érzem". Orbán nemcsak a világ, de a költé­ szet jelenlegi állapotára is reflektál, egy vál­ laltan „korszerűtlen" gesztussal. Ezt a vál­ lalást a költői eszközökben való haladáshit­ nek is nevezhetnénk. A költői öntudat által eképpen kitágított „résen" át fény tódul a versekbe, hogy a kötet legtöbb verszárlatában ott legyen mint villám, nap, sugárözön, lángoszlop vagy csak egyszerűen mint fény. Rés és fény egyképpen a reménnyel asszociálódik Orbán világában, és a képi logika szerint szorosan összekapcsolódnak magukban a versekben is. Mégis beszélhetünk valamiféle elmozdulásról. A „rés" képe anyagszerűbb, „objektívebb" (mindig valami más által meghatározott, körülhatárolt), s nem csak a létezés, de a költői alakítás természetét is pontosan mutatja. A fény - Orbánnál anyagtalanabb, „szubjektivebb", konvencio­ nálisabb. Sok belőle már nem láttat, hanem vakít. Olykor szinte önállósodik, és mintha csak valami motivikus kényszermozgás vin­ né előre a verset, ami esetenként erőszakolt képi megoldáshoz vezet. A remény akkor ragadható meg igazán, ha nem puszta bizakodás, valami megfog­ hatatlan végső esély, hanem úgy látjuk, mint az é l e t m ű k ö d é s é t . Előző könyveinek java részében, akárcsak A f é n y e s c á f o l a t legjobb darabjaiban, éppen ezt tudja (tudja megmutatni) Orbán, és ilyenkor az a bizo­ nyos cáfolat sem olyan „fényes", mert meg­ őrzi azt az ambivalenciát és egyensúlyozást, ami Orbán Ottó definitív tudásának fede­ zete. ( M a g v e t ő , 1 9 8 7 ) BECK ANDRÁS

Kabdebó Lóránt

LAKATOS ISTVÁN A kritika és az irodalomtörténet számára ma már evidencia, hogy Lakatos István köl­ tészete és műfordítói munkássága a felsza­ badulás utáni magyar irodalom maradandó értéke. A köztudatban azonban mindez nem ilyen egyértelmű még; változatlanul a ke­

762

vésbé ismert költők közé tartozik, holott mind művei, mind életkora (tavaly töltötte be 60. életévét) indokolttá teszik a figyel­ met. Kabdebó Lóránt munkája most valódi jó­ vátétel. A neves kritikus és irodalomtörté­ nész példásan rajzolja föl azt a pályát, melynek első pillanata a 17 esztendős, nyol­ cadik osztályos gimnazista kamasz ötré­ szes elégiája, A v á r o s u t o l s ó n a p j a , s mely­ nek remélhetőleg még messze az utolsó pil­ lanata. Az indulás idejéről szól a szinte re­ gényes első rész: Szabó Lőrinc és Lakatos kapcsolata alapvetően befolyásolta az ifjú költő útját. Az idősebb pályatárs pedig „Lakatossal találkozva ifjúsága indító hely­ zetét élhette át most már a mester szerepé­ ben: az érett költő érzett rá a születőre" írja Kabdebó. (Szabó hajdani mestere Babits Mihály volt.) A nagy költőbarát hatásai mel­ lett igen fontosak azok a részletek is, ame­ lyek a korszak (a második világháború) vi­ szontagságait jelzik. Az egész könyvet jel­ lemzi egyébként a történelmi-társadalmi környezet pontos rajza. Lakatos egész pályá­ jának ismeretéhez hozzátartozik minden ilyen körülmény, hiszen azok sokáig béní­ tóan hatottak versei terjedésére, lehetetlen­ né tették az igazi költői kibontakozást. Előbb a háború és a fasizálódás, majd évek múlva a Rákosi-korszak önkénye szorítja háttérbe törekvéseit. S bár a sorozat és a műfaj jellegéből faka­ dóan portré ez a könyv, meg kell jegyez­ nünk: a sorozatban aligha volt még kötet, mely ilyen nagy teret szentelt volna a kor minőségeinek. Néhol persze ennek az az ára, hogy a költő kissé háttérbe szorul, a vers helyett az élet játssza a főbb szerepet. A munka egészét azonban nem jellemzi a líra vizsgálatának háttérbe szorulása. Kab­ debó a műelemzésnek is nagy mestere, s a pálya egészét hitelesen, megbízhatóan ábrá­ zolja. A K ü z d e l e m a z e p o s s z a l című első na­ gyobb fejezet részei közül ilyen szempont­ ból talán Az e l é g i á t ó l a v e r s c i k l u s i g ( 1 9 4 5 1 9 4 7 ) a legerősebb. Ami pedig az elemzést illeti: A P o k o l t o r n á c á n n a l foglalkozó rész­ let, A m e g s e j t e t t s z e r k e z e t ( 1 9 4 7 ) a legala­ posabb. Egyik alapgondolata az ifjú Laka­ tosról: „...szem élyesen azokhoz vonzódik, akiknél a szellem büszkeségével, az értelem fölényével találkozik . . . Általában: ahhoz a liberális kultúrához, amelyet nálunk a Nyu­ gat-korszak jelent." Kabdebó a korszak iro­ dalmi körülményeit élményszerűen vázolja

föl. Nyomon követhetjük az 1945 utáni évek hangulatának alakulásait. Olvashatunk az Újhold köré csoportosuló társakról, Mándy Ivánról, Mészöly Miklósról, Szabó Magdá­ ról, Nemes Nagy Ágnesről, Kálnoky László­ ról, Pilinszky Jánosról és másokról. S itt ol­ vashatunk A P o k o l t o r n á c á n végső formára találásáról. Lakatos István azon költők közé tartozik, akik hosszú aprómunkával is haj­ landók a mind tökéletesebb minőség és for­ ma felé haladni. Nem véletlen az sem, hogy a Rákosi-korszakban - sok kiváló pályatár­ sához hasonlóan - méltatlan sors várt rá. Alapvetően antifasiszta lírája ugyanis nem volt alkalmas az új korszakot kiszolgáló kritikátlan dicsőítésre, hitetlensége pedig több irányban is zavart keltett. A „lesarkí­ tott'' világ törvényszerűen nem ismerte föl tehetségét, évekkel, évtizedekkel később el­ lenben olyan irodalmárok vallanak róla s korai hangjáról, mint Béládi Miklós, Beney Zsuzsa vagy éppen Csoóri Sándor. Kabdebó alaposan elemzi a m ű f o r d í t ó La­ katos tevékenységét is. A kiemelkedő állo­ más feltétlenül Vergilius hatalmas művének, az A e n e i s n e k az átültetése. A folyamatról és a kedvező fogadtatásról sokat olvashatunk. „Valamit sikerült tehát Lakatosnak megta­ lálnia - követve persze Devecseri csodált példáját - : a nyugatos szabadosságokon túl, és az utóbbi újholdas lazításokon innen m a ­ g y a r v e r s s é formálta a hexameter kötöttsé­ geit. A Szabó Lőrinc-i szövegpontosság után ő a ritmuspontosságot is természetes köve­ telménnyé avatta." Az sem véletlen és szokatlan, hogy a mű­ fordítás hat a költő saját költészetére. Mennyiségében a műfordítás teszi ki eddigi életműve nagyobbik felét, s Vergilius összes művein túl lefordított több klasszikus eposzt. Világirodalmi jártasságának eredmé­ nyei beépülnek lírájába. A hatvanas, hetve­ nes években egyre láthatóbbak ezek az eredmények: főleg az E g y s z e n v e d é l y k é p e i és Í r á s a p o r b a n című kötetei esetében. Foglalkozik a szerző e líra nehéz útjával is. „Lakatos 1949-ben egy par excellence politikai költészetet hagyott félbe. Ennek jellege nemcsak az akkori szektás elvárá­ sokkal került szembe, de a hatvanas évek­ ben felvirágzott, a konszolidációt követő közéleti költészetre sem hasonlított" hangzik a pontos tényközlés. S még arról is ír, hogy Juhász Ferenc és Nagy László alap­ jaiban más hangja is csak hosszas küzde­ lemben nyert igazi teret. Nem vitás, hogy

a magyar hagyománytól inkább elkülönülő Lakatos-líra még bonyolultabb helyzetbe ke­ rült. A p o l i t i k u s k ö l t ő a múlté lett, s foly­ tatódott a művészi-emberi küzdelem az új hang méltóságáért Kabdebó Lóránt precízen, filológiai apró­ lékossággal elemzi, esztétikailag pontosan értékeli a verseket, ciklusokat, példát ad­ ván arra, hogy egy monográfián belül ho­ gyan lehet megvalósítani az életrajz és élet­ mű egységét. (Közben az olvasó alapos vers­ tani ismeretekre is szert tehet. Kevés kriti­ kus vállalja manapság az ilyen szerepet, Lakatos monográfusa ebben is kivétel.) A legkritikusabb ötvenes éveket is tárgya szempontjából vizsgálja a szerző, nem bo­ nyolódik bele a napi politikai események taglalásába. Ugyanez jellemzi a mindezek­ től lényegesen különböző későbbi évek be­ mutatását. Ezekben az években bontakozott ki igazán Lakatos költészete, bár nem ép­ pen akadályok nélkül és viharos gyorsaság­ gal . . . A folyamatban kivételes hely illeti meg például az E g y s z e n v e d é l y k é p e i t , melyről ugyancsak alapos értékelést ka­ punk. Az imént idézett életrajz-életmű öszszefüggéseket is érinti egy gondolat: „A kész m ű . . . nemcsak a szerelmi fellángo­ lás és a szenvedés naplója, hanem egyben sikerült kiemelkedő értékű műalkotás, lét­ rejötte örömmel, felszabadultságérzéssel tölthette el a költőt. Közben a szenvedély tárgya - már a napló tanúsága szerint is kiesett a férfi életéből." Kabdebó Lóránt könyvének alaposságá­ hoz nem fér kétség. Egy témát többször kör­ bejár, egy-egy művet több szempont sze­ rint analizál. Fölvázolja a pálya ívét, s az esztétikum mélységei a legfontosabbak a számára. Hangsúlyozza e költészet stílus­ egységét, miután az „egymástól elkülönít­ hető hangnemeket, stílusrétegeket" szem­ besítette. Lakatos művészi magatartásának megfelelően az esztétikai megközelítés jel­ lemzi elsősorban. Így jut el a formai elem­ zésig, a verstani ismeretek terjesztéséig is. És itt mond ki egy alapigazságot: „ . . . m i ­ nél arányosabb, harmonikusabb a rend, an­ nál nagyobb, annál élvezhetőbb a belső szabadság." (Ezt tartja Lakatos filozófiája tükrének.) A Lakatos Istvánról készült port­ ré olyan szerzőt mutat föl hitelesen, aki az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet érde­ mel az irodalmi közvéleménytől. ( A k a d é ­ m ia i, 1 9 8 6 )

BAKONYI ISTVÁN

763

Végh Gy ö r g y

A GONOSZ AN GYAL Az impozáns memoárregény, amely posz­ tumusz kötetként jelent meg, szerves része annak az önéletrajzi regényfolyamnak, amelynek korábbi kötetei ( M o s t o h a é v e i m . A g a r a b o n c i á s d i á k , E s z t e r ) még 1981-ben láttak napvilágot. Az író életének és pályá­ jának 1941-1945 közötti szakaszát kívánta egy új kötetben fölidézni, de már csak az 1941-42-es évek eseményeinek megírására futotta idejéből. A töredékében is kivételes terjedelmű „memoárépítmény" - az író val­ lomása szerint - nem annyira ;,egy lélek fejlődésének" rajza kíván lenni, hanem csu­ pán „egy élet mindennapi csip-csup esemé­ nyeit, történéseit, emlékeit" szándékozik be­ mutatni hangulati és érzelmi összefüggései­ ben. Abban ugyanis mindenképpen remény­ kedik a szerző, hogy miközben önmagát és közvetlen környezetét a távoli múltban nyo­ mozza, talán arra is adódik lehetőség, hogy a rendkívül bonyolult korszakba valami ér­ zelmi, hangulati többletet is beleolvaszthat. Valóban, a puszta történelmi adatok önma­ gukban aligha élők és elevenek, s néhány évtized után keveset magyaráznak meg egy zilált korszak szövevényeiből. Az efféle ér­ zelmi hangoltságú barangolás a múlt elil­ lant tájain azért sem lehet hiábavaló, mert „többet visszaad bármilyen korból, mint a bennük született milliárd újság, százmillió novella, millió regény, százezer vers és megannyi tanulmány - már csak azért is, mert ennyi minden elolvashatatlan . . . meg nem szólaló, nem valló papírhalom csak". A szerző többször szól öniróniával „ön­ életrajzírási mániájáról", s arról, hogy szün­ telen önéletrajzáról álmodozott. Amikor pe­ dig ifjúságának hajnala már messze tűnt, s egyre közelebb érezte magát a halálhoz, lá­ zasan kapkodott emlékei után: szavakba akarta önteni azt, aki volt, s azt is, hogy milyen szeretne lenni. A g o n o s z a n g y a l - t ezért terjedelemben minden műve között a legnagyobb szabásúnak gondolta. Azt akarta, hogy őszintesége, megrázó ereje páratlan legyen. Mégsem tekintette fő művének: nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy min­ den prózai művét versei kiegészítésének szánta; csupán arra legyen hivatott, hogy a

költőt „térben és időben" maradéktalanul örökítse meg az utókor számára. Ám Végh György a prózában is költő tu­ dott maradni. Erről vallanak - többek kö­ zött - a M e s e a n e f e l e j t s r ő l és a V ö r ö s K a ­ m a s z című rövid lélegzetű „mesék, ábrán­ dok, kalandok" is, amelyek egy „homályo­ san csillogó egyéni világról, egyéni mitoló­ giáról tanúskodnak" s a barátság, szerelem fogalmát úgy próbálják megfogalmazni, ahogy egy siheder költőben imbolyognak. A szerző ezeket a bizonytalan műfajú íráso­ kat maga is afféle prózai próbálkozásoknak tekintette, amelyekre a rendkívül aprólékos festőiség és zeneiség jellemző. Prózai ideál­ jai a „minél zeneibb, majdnemhogy lekottázható, nagy és szép ívelésű dallamos mon­ datok". Meggyőződése, hogy „a nyelv is élő­ lény, s mint egy élőlénynek, neki is lehet zenéje". Szimfonikus hangszerelésre törekedett el­ sősorban, s ezt a hangváltást igyekezett meghonosítani irodalmunkban, ha már a mikszáthi anekdotikus, a „thurzói elmesélési, megelevenítési mód" titka rejtve maradt előtte. S így lehetett Végh György prózája feszes metaforákkal telített (pl. c s e n d l o b o ­ g o t t a parton; l e h u l l o t t a z é j s z a k a ; halovány o r c á j a b a r a c k v i r á g ; s z e m ö l d ö k e f e k e t e ö s v é n y ) . Maga a cím is (A g o n o s z a n g y a l ) groteszk, paradox metafora. Eredetileg egy önarckép-jellegű kis versének, majd első verseskötetének címeként tartogatta, aztán mégis - a V i g i l i á r a való tekintettel - elejtet­ te. De nem tudott erről a költői címről vég­ legesen lemondani, s huszonöt évvel később megvalósuló vallomása harmadik kötete fö­ lé került. Legdédelgetettebb prózai műve, az A u g u s t e C o r b e i l l e c s o d á l a t o s k a l a n d j a i is a képzelet tárházából született. A szerző maga így szól erről: „Ahogy visszapergettem kép­ zeletem lapjait, annyi minden csapott meg belőle, annyi illat, szín, oly sokféle képes­ ség: líra-humor, játékosság, paródiakészség, egy-egy váratlanul felszikrázó költői és ugyanakkor mély gondolat. . . " Eszményképei is költők, mindenekelőtt Kosztolányi és a kortársak közül Weöres Sándor állnak az ormokon, de - távoli üze­ netként - dédelgetett „szentjei" közé tartoz­ nak Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Keats, Shelley. Vágyálma, hogy - akárcsak példa­ képei - egy tiszta, salaktalan, fennen szár­ nyaló, mindig magasban lebegő költő és em­ ber képét tudja ráhagyni műveiben az utó­ korra. A megközelíthető példakép - rokon­ szenves játékosságával és rögtönzésszerű

eredetiségével - inkább Kosztolányi. Weö­ res költészetének bőségét szemlélve torok­ szorító rémület fogja el: úgy érzi, ezt a spontán bőséget senki sem érheti utol, még csak nyomába se lehet lépni. Végh György memoárregénye rendkívül rapszodikus, csupa kitérő, szövevényes el­ kalandozás, apropók sorozata gyakran még egy-egy mondaton belül is. Mégis összeáll belőle egy különös, szubjektív, személyes irodalomtörténet. Mindenekelőtt maga és nemzedéke krónikásának szegődött, tulaj­ donképpen egy nemzedék életét akarta őszintén papírra vetni. Úgy érezte - ha dá­ tumokban tévedhetett is - élményei, gondo­ latai őszinteséget, jószándékát senki sem vonhatja kétségbe. Azért is választotta ezt a nemzedéket, mert meggyőződése szerint ke­ vés olyan volt a világtörténelemben, amely a gyors, hirtelen, s vad, sőt olykor erőszakos változást jobban, torokszorítóbban érezhette volna, a háborús évek alatt, a saját tulajdon bőrén: „Én e kort idegeim mélyén őrzöm, és most hangszerelés közben is idegeim szó­ lalnak meg a kezemben, a toliam nyomán, mint egy hárfa húrjai". Csakhogy Végh emlékezéseiben a saját nemzedékéből is csak a hozzá legközelebb állók (Tűz Tamás, Urbán Ernő, Kulcsár Adorján, Rába György, Hegedűs Zoltán, Bá­ rány Tamás, Somlyó György, Pásztor Béla) arcélei tűnnek fel inkább. Mindazok, akik a V i g i lia munkatársai, s az író legközvetle­ nebb barátai. Szó sem esik a Nyugat körül szerveződött Babits-iskola korszakalkotó je­ lentőségéről, semmit sem tudunk meg arról, hogy létezett egy baloldali munkásirodalom, valamint egy haladó népi irodalom is. S a szerző mérlegelései is rendkívül szub­ jektívek. Elfogult ítélete kiütközik pl. Ba­ bits és Kosztolányi értékeinek, jelentőségé­ nek összehasonlításából. Kosztolányit „lati­ nabb, európaibb" szellemnek tekinti, mint Babitsot, akiben - minden angol, latin-görög tudása ellenére is - inkább a német szelle­ miséget érezte. Babits halála sem rendítette meg annyira, mint mondjuk Somlyó Györ­ gyöt, aki a mester tanítványának tudhatta magát: „Engem sokkal kevésbé rázott meg, mint megrázott volna Kosztolányi halála, ha történetesen húszéves koromban ér, iro­ dalmi próbálkozásaim vagy pályafutásom elején". Babits temetését mindenesetre fon­ tos társadalmi eseménynek értékelte, s va­ lamennyi „írósüvölvénnyel" együtt ő is ki­ vonult a Kerepesi temető halottasházához.

Ám „gonoszkodva" latolgatta: vajon min denki olyan őszintén és mélyen gyászolt-e, mint ahogy az arcokon látszott? Nem meg­ tévesztő álarcok-e ezek csupán? S úgy érez­ te, hogy a megjelenést is siratták, amit Ba­ bits nyújtani tudott azoknak, akik hízeleg­ tek neki, s hetente följártak hozzá „dicsére­ tét zengeni". S úgy látta, hogy a Babits-tól kapott és többé már nem kapható Baumgarten-díjakért is hulltak a könnyek. Azt azon­ ban elismerte, hogy nagy költő volt - le­ galábbis volt néhány nagy pillanata művei­ ben - , ám azokban az órákban akkorának mégsem érezte, amilyennek az irodalmi gyász mutatta. Végh György ízig-vérig urbánus író. Ha kondícióját helyreállítani időnkint falura „tévedt", a város csakhamar kezdett hiá­ nyozni neki. De nem is akármilyen v áro s! „Aszfaltéhsége, kőrengetegvágya" csupán Pestre korlátozódott: „ .. . az én igazi hazám tulajdonképpen nem is Magyarország, ha­ nem Budapest néhány vagy néhány tucat négyzetkilométernyi területe." S talán a vi­ déktől való elidegenedése is magyarázza, hogy nem tudta értékelni a népi irodalmat. Illyés versei is távol álltak tőle. Csak pró­ záját, a P e t ő f i t , a P u s z t á k n é p é t , az O r o s z ­ o r s z á g o t , s leginkább Kosztolányi hátraha­ gyott műveinek egyes kötetei elé irt beveze­ tőit tudta igazán becsülni. S Németh László prózájáért sem lelkesedett. Olyan írónak tartotta, aki ugyan él az ifjú szívekben, de műveit nem olvassák. Ugyanakkor Krúdy költői prózáját már kamasz fejjel kiválóan tudta élvezni-átérezni. Persze Krúdy is Pest írója volt. A szerző „irodalomtörténete" kitér a ko­ rabeli irodalom fonákságaira is. Pl. arra, hogy Mécs László igazi sztár volt a költők között. Felolvasó délutánjain zsúfolásig megteltek a sorok. Amint fehér reverendá­ ban, kék cingulussal a derekán, szemébe hulló hajával színre lépett, hatalmas tapsvi­ har fogadta. De Mécs sztár volt akkor is, ha verseskötete jelent meg. Ö s s z e s v e r s e i tízezer példányon felül keltek el 1942 könyv­ napján, amikor Babits ö s s z e g y ű j t ö t t v e r s e i ­ b ő l egy-két ezret tudtak eladni, vagy ami­ kor pl. Weöres Sándor egy-egy kötete jó, ha háromszáz-ötszáz példányban megjelenhe­ tett. Részekre szakadt a korabeli irodalom. Voltak a hivatalosok, a rosszak és tehetség­ telenek. De mert egymást előre tolták, egy­ másról dicshimnuszokat zengtek, mindenki elismerte őket. S voltak a nemhivatalosok,

765

akik nem sokban különböztek az előbbiek­ től, hisz módszerükben is megegyeztek. Az­ tán ott voltak az el nem ismertek hatalmas táborába tartozók. Róluk senki sem tudott, mert mindenkinek érdeke volt őket agyon­ hallgatni. De valószínűleg belőlük kerültek ki a halhatatlanok. A háborús években jellemző volt az egész magyar irodalomra a rendkívüli termékeny­ ség. Sorra készültek a verseskötetek, regé­ nyek. Mindenki a munkába menekült. A kor­ társak rendkívüli könyvkonjunktúra tanúi lehettek: az emberek nagy többsége fölös idejét nem tudta mással tölteni a négy fal között, mint olvasással. Lényegesen többet áldoztak könyvekre, mint bármikor. A nyomdák gyorsan dolgoztak: „Ó, milyen ha­ mar napvilágot látott akkoriban egy k ötet!" Nem voltak még „betervezések", nyomdai átfutások, nem kellett három gépelt pél­ dányban beadni a kéziratot. Nem volt lek­ torálás, kontraszerkesztő, kéziratelőkészítő, semmi sem volt a mai apparátusból. „Csak betalpaltam szeptember huszadika táján a kézirattal, és négy hét múlva már kézbe kaptam a kész kötetet!" - olvashatjuk a szerző visszaemlékezését. Arról viszont szó sem lehetett akkoriban, hogy egy kiadó a maga költségére jelentessen meg verseskö­ tetet. A költőnek kellett vállalnia a nyomda­ költséget. Csak a „nagymenők" voltak kivé­ telek: Mécs László, Babits, talán Szabó Lő­ rinc, esetleg Illyés Gyula. Az író tudomása szerint még Weöres is a saját költségén ad­ ta ki első három kötetét. Végh György eltökélt szándéka, hogy a korra jellemző eseményeket, hangulatokat minél nagyobb mélységükben, távlataikban felvillantsa. Nyilvánvalóan és érthetően akarta kifejezni - Hitler fél Európát rab­ láncra fűző uralkodása alatt - , hogy a szel­ lemet nem lehet fegyverrel kiirtani, nem le­ het alantas rabszolgává kényszeríteni. A könyvben újra kiadott A u g u s t e C o r b e i l l e c s o d á l a t o s k a l a n d j a i című groteszk prózá­ jában Hitler beszédének paródiáját alkotta meg. „Mindnyájan éreztük, akiknek nem cipőtalp volt az agyuk helyén, hogy mindez hazugság, hogy ez nem a mi háborunk" ad hangot az író a pesti közvéleménynek. Baráti környezetében senkinek sem fült a foga ahhoz, hogy holmi hőzöngő erőfitog­ tatás jegyében szépen „kinyiffanjon". Az értelmesebbek jól látták, hogy helyettük, a nevükben döntöttek, s mindennek csak a magyar nép ihatja meg a levét. S akik az

766

egészet kifőzték, majd szépen „megpucol­ nak" az utolsó pillanatban, mert idejében, káprázatos jövőbe látó tehetséggel külföld­ re mentették vagyonuk nagy részét. Végh György emlékezéseinek főhőse ön­ maga. Mindenekelőtt a saját arcát igyeke­ zett megrajzolni. Hontalannak, gyökértelennek érezte magát az életben, az irodalomban egyaránt. Oka ennek talán törvénytelen szár­ mazása, valamint az, hogy túlsúlyban érezte magában a korán elhalt anyától, Anna Kovalczé-tól hagyományozott szláv örökséget. Tagadhatatlanul szláv, hangulatokra rend­ kívül érzékeny lélek volt. S érzékeny leiké­ hez törékeny test és zaklatott idegrendszer tartozott. Betegségeitől, fel-felszökő lázaitól sohasem tudott megszabadulni: „Mennyiszer szúr naponta a szívem, hogy azt hiszem, menten átdöfi és megakasztja működésében a fájdalom. Hányszor csikar a hasam, hogy fortyognak, tekeregnek a beleim és az epém mennyit, de mennyit fáj" - panaszolja nem kevés hipochondriával. A szeretet és meg­ értés hiánya is felhőzi képzeletét. A küzde­ lem, hogy társra találjon, hiábavaló: a szere­ lem kikötője sem nyújthat biztos menedéket. Nőeszményeit filmekből, regényekből pró­ bálja kialakítani. De hátramarad az „elmélet és a gyakorlat" összeegyeztetése, közös neve­ zőre hozása. Mennyi buktatón, félreértésen, csalódáson kellett keresztülmennie, mert nem ismerte igazán a nőket! De küzdelmes, megaláztatásokkal terhes ifjúsága ellenére sem süllyedt kétségbeesésbe. Memoárregé­ nyéből is végső soron hit és reménykedés sugárzik. Hisz abban, hogy a télre tavasz jön, illatozó virágokkal, a háború sem tart­ hat örökké, s a szertelen ifjúságot tartalmas férfikor követi. ( M a g v e t ő , 1 9 8 6 ) NEMES ISTVÁN

Fekete

Gyula

H O G YAN LETTEM ÍRÓ ? Fekete Gyula nem kivan emlékezést írni. A bejelentett szándék érthető, hiszen köny­ veiből, emlékeinek cserepeiből látható mind­ az, amit részben vagy egészben bemutatásra fontosnak tartott. A történelem és a sors kér­ dései mellett az Íróvá válás folyamata hosszú

ideig sokadrangúnak tűnt. Mígnem önmagá­ nak is lényeges lett: H o g y a n l e t t e m í r ó ? Az előbbi mondatban ott van, hogy a válasz túl­ mutat az egyszeriségen, hiszen a körülmé­ nyek, a külső és belső dolgok vizsgálata kor­ ós kórképet is adhat. A korra utalás nem véletlenszerű; élénken emlészem 1980 má­ jusára, amikor Fekete Gyula társa lehettem író-olvasó találkozón Csurgón. Egy kénysze­ rű szünetben ő az Esti Budapest szerkesztő­ ségében töltött időszakról beszélt: többek között a gyűlésekről, a terv-szerkesztőről, a munkaversenyről és a kiemelt káderekről „Mindezt meg kell írni" - hangzott el a bűvös mondat. „Okulásul, tanulságként ne­ künk" - tettem hozzá. Azután 1985 őszén kéziratban olvashattam, hogyan kapta meg Fekete a behívót, mármint az öthónapos pártiskolára, majd a káderpolitikai döntést, hogy a négyoldalas esti lap munkatársa lesz . . . A döntő szakasz - mondhatjuk utólagos nagyvonalúsággal - az, amikor az emlékező írás végére érve nyilvánvaló lesz, hogy Fe­ ketét a szerkesztőségben szerzett tapasztala­ tok és az irodalmi pályázaton nyert díj egy­ aránt módosításra késztette. Döntő, persze, csakhogy a gyökerek - mint a könyv első ciklusa bizonyítja - időben és térben meszszebbre vezetnek. Mezőkeresztesre például, ahol a családi házban édesanyjától tanulta a közösségi létezés gondjai iránti érzékeny­ séget. Az iskolában pedig megtalálta az utat a könyvekhez. S z ü l ő f ö l d j e i m címen már ré­ gebben egymás mellé rakta azokat a csere­ peket, amik illeszkednek valahogyan az író­ ság fogalomkörében. Ilyen a verssel való ele­ mi erejű találkozása. Anyai nagyszülei a Füzetes regényeket járatták, s karácsonyi ajándékként megküldték nekik Petőfi Sán­ dor összes költeményeit. Abból tanult meg olvasni, és azonosulni a J á n o s v i t é z főhősé­ vel. Természetes így, hogy másodikos ele­ mistaként maga is írt mesét, tízévesen pedig v erset. . . Azután jött a sárospataki gimná­ zium ifjúsági könyvtára, ahol Tóth Árpád, Dsida Jenő, Áprily Lajos köteteit forgatta. (A kisinternátusban ágya fölött Áprily két sora függött: „Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, / Sorsomnak mennyi furcsa tit­ ka volt.") Tudatosan kísérte figyelemmel a könyvnapokat, s amikor Darvas József 1941ben a közönséget marasztalta el, illetve arról szólt, hogy a parasztságból lehetne, kellene olvasói tábort nevelni, a tizenkilenc éves fia­ talember levelet küldött, ami nyomtatásban

megjelent. Törvényszerű így, hogy a Magyar Élet kiadótól jöttek címére a könyvek; Ve­ res Péter, Szabó Pál, Németh László, Erdei Ferenc és mások művei. Az élmények verssé alakultak, s jónéhány megjelent diáklapok­ ban . . , További részletezés nélkül is nyilvánvaló, hogy a felsoroltaknak része volt a „döntő szakasz" előkészítésében. S még valaminek - amire a kötetben ugyancsak találunk emlé­ kezetcserepeket - , a történelemnek. Mert at­ tól a pillanattól kezdve, hogy 1945. március 17-én megbízta a földművelésügyi miniszter a Borsod megyei földosztás végrehajtásával, a história kerekén mozdított. N a p l ó - 1 9 4 5 , illetve előzményeként a F é n y f o r r á s , F e k e t e m á r c i u s . S e n k i f ö l d j é n című írásai bizonyít­ ják, hogy mennyi tapasztalat és élmény­ anyag halmozódott fel, amik később szinte kényszerítették a szépirodalmi feldolgozást. Amikor miniszteri biztosból lapszerkesztő lett, igyekezett foglalkozni minden aktuális kérdéssel, amiről beszéltek és amiről nem szóltak az emberek. 1945 karácsonyán pél­ dául arról meditált, hogy hová tűnt az a szívet-lelket melengető hangulat, ami az év vége körül rendszerint elfogta az embereket. A békesség, a megértés hiányának egyik okát abban látta, hogy a jog nem mindig segítette az igaz úton járókat. S még vala­ mi, húszas éveinek elején járt, de kereste a társakat, lapjának irodájából indult útjára: Szeberényi Lehel, Hegyi Imre, Béres Ferenc, Farkas Pál és sokan mások. A történelem tényeihez tartozik, hogy a S z ö v e t k e z e t , majd a M á r c i u s T i z e n ö t ö d i k e szerkesztőségébe ke­ rült Budapestre. Világos képlet, annyira, hogy már-már érthetetlen, miért kell külön válasz a könyv címében feltett kérdésre. A lépcsők eddig határozott irányba vezettek, de az öthónapos pártiskola után bizonytalanná váltak a dol­ gok. Az Esti Budapestnél Fekete a levelezési rovatot vezette, s havonta ezerötszáz-kétezer levelet kellett feldolgozniuk. A szó szoros ér­ telmében, hiszen naponta tartalmi kivonatot készítettek, havonta elemző értékelést, mind­ egyiket megválaszoltak, több százat közlésre előkészítettek. Szóval feladat volt bőven. De minek? - tette fel önmagának is a kérdést például 1952. március 13-án. Akkori önkri­ tikus feljegyzéséből ugyanis kiderül, hogy munkáját „felében-harmadában" láthatta el, noha heti kilencven órát dolgozott. Magya­ rán egyre inkább értelmetlenné vált, amit csinált. S a nyomasztó teher alól törvénysze­

767

rűen szabadulni akart. Amikor pályamódo­ sító kísérletei kudarcot vallottak, önmaga határozott el lépést, amihez döntő lökést je­ lentett, hogy K ü z d e l e m című elbeszélése 1951 decemberében a SZOT és az Írószövet­ ség pályázatán első dijat n y e rt. A visszatekintő szerzőnek igazat kell ad­ nunk: „Valószínű soha nem voltak ezeknél író indítására alkalmatlanabb idők.'' Tudjuk, hogy a K ü z d e l e m után a folyóiratokban meg­ jelentetett J ó s k a , a V é n k o n o k K o l o z s i P á l bizonyította tehetségét, igényességét és pár­ tosságát. Többen látták úgy ezeket, mint az „új irodalom" értékes darabjait. Feketét ki­ mondatlanul is foglalkoztatta, hogy az egyé­ ni életcél és a társadalmi eszmények megférnek-e egymással. Viszont a kész művek­ ben erre alig-alig találni választ, mert az ötvenes évek elején íróvá serdült nemzedé­ ket a k ö z ü g y e k inkább vonzották. Az iroda­ lom társadalmi felelősségét hangoztatták, beszéltek róla, ekként egységesítő alapelv lett. Azaz a kész munkákban több volt a kö­ zös vonás, mint az egyéni. A tehetség még ezen át is megmutatkozhatott (lásd az Ú j H a n g körének prózaíróit), hogyha azt a vá­ laszutat, ami elé az átalakuló társadalom ál­ lította az embereket, belső konfliktusaik fe­ lől közelítették meg. A magán és a közérdek érintkezését igyekezett megírni, s abban nem ritkán ott rejtőzködött a drámai elem. Nagy sodrású, magasfeszültségű elbeszélés viszont kevés született, mert a határozott előföltevés kevesebb egyénítést engedélyezett. Az ellen­ téteket szívesen oldották kompromisszumba, olykor idillbe. Szerepe volt ebben az írói gyakorlatlanságnak, a sűrítő képesség hiá­ nyának, a mesterségbeli tudás foghíjainak - de ne feledkezzünk meg az irodalompoli­ tikai elvekről, amik csak pozitív, előremu­ tató, harcos, elkötelezett, a meghirdetett ese­ ményeket igazoló szituációkat és típusokat fogadtak el. Ebből viszont az következett,

768

hogy azonos figurák indultak el, a célsze­ rűen alakított, az olvasó számára könnyen, túlságosan könnyen áttekinthető helyzetek­ ben. S legtöbbször olyan fokra értek el, ahol cselekedeteik semmi kétséget nem hagytak senkiben. Fekete Gyula két munkájáról mondta egyik kritikusa: „Az író gazdagon, sokoldalúan mutatja meg, hogy hat rájuk a párt nevelő munkája, hogyan segíti őket a körülöttük kibontakozó élet, hogyan befolyá­ solja fejlődésüket nem egy olyan mozzanat is, amely első pillantásra távol esik a politi­ kától". Az idézet 1953 februárjából való, s érvként szolgálhat Fekete konklúziójához; írói pályakezdésre nem a legkedvezőbb idők v o ltak . . . A H o g y a n l e t t e m író? nem csupán a cím­ beli kérdésre válaszol, hanem az íróság gya­ korlatából is megmutat valamit. Leginkább azt, mennyire eleven Fekete érdeklődése a közügyek iránt. E tekintetben számomra a M e z g e r é l e k külön csemege volt, mert az iro­ dalmi hatás lehetőségeit villantotta föl. Eb­ be a körbe vág a könyv erőteljes elbeszélése, a H á z a P a t a k s o r o n . Fekete itt a M i t ő l h a l m e g a z e m b e r ? kérdését más oldalról gon­ dolta végig. Megrázó erejű a pontosan szer­ kesztett monológ, a szerszámai, régi eszkö­ zei fölött szemlét tartó öreg parasztember ábrázolása. Fáj neki a pusztulás, de még in­ kább az értelmetlenné való élet. Hőse ponto­ san felmérte és tudja, a hajdani paraszti vi­ lág végérvényesen eltűnt, de azzal nem bekélhet meg, hogy nincs folytatás, folytonos­ ság. Természetesen az író sem. Mármint az­ zal, hogy valamit a rámért feladatok közül csak feliben-harmadában oldana meg. Az íróság, Fekete Gyula szavai szerint, ugyan­ úgy teljes embert kíván, mint az élet. ( S z é p iro d a lm i, 1 9 8 6 )

LACZKÓ ANDRÁS