KÉMIAI ELJÁRÁSOK AZ IPARI HULLADÉK TŰZIHORGANYISZAP CINKTARTALMÁNAK HASZNOSÍTÁSÁRA Doktori (Ph. D.) értekezés
Kazinczy Béla okleveles vegyész
Témavezető: Pálinkás Gábor az MTA rendes tagja
Készült: az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Kémiai Doktori Iskolájában, Vezetője: Inzelt György egyetemi tanár;
az Analitikai, Kolloid- és Környezetkémia, Elektrokémia Program keretében, Vezetője: Záray Gyula, egyetemi tanár; és
az MTA Kémiai Kutatóközpontban
Budapest, 2006
2
Bevezetés A fémek korrózióvédelmét szolgáló általános felületkezelő ipari eljárás a védelmet nyújtó fémréteg tűzi úton való felvitele. Rendszerint cink-, nikkel- vagy krómbevonatot visznek fel a mindennapos gyakorlatban használt különféle vas- és acéltartalmú tárgyakra. A cinkbevonat tűzi úton való felvitele (olvadékba mártás), az ún. tűzihorganyzás az egyik legelterjedtebb ipari korrózióvédelmi eljárás. A technológiai folyamatok során képződő kifáradt páclé semlegesítésekor melléktermékként keletkezik az ún. tűzihorganyiszap, amely egyrészt cinket, másrészt kis mennyiségben más nehézfém-tartalmú szennyezést is tartalmaz, s ezért veszélyes ipari hulladéknak minősül. Az iszap szárazanyag-tartalma csupán 20-40 % között van (azaz 60-80 %-a víz), ezért tárolása még akkor is nehézkes, ha eltekintünk veszélyes jellegétől. Ha azonban a jelentékeny cinktartalmát vesszük figyelembe, akkor a tűzihorganyiszapot, veszélyessége ellenére, értékes ipari nyersanyagnak kell tekintenünk. Hazánkban tárolásra csak a 35 % vagy ennél nagyobb szárazanyag-tartalmú iszapokat fogadnak be a lerakókba. Ennek elérésére a tűzihorganyiszapot 100-500 °C hőmérsékleten szárítják, amely energia- és költségigényes munka, ugyanakkor nem oldja meg azt a fontos környezetvédelmi
feladatot,
hogy
a
hulladékok
potenciális
veszélyforrás-jellegét
megszüntesse, továbbá elvész az iszap értékes cinktartalma is. A tűzihorganyiszap másik jellemző alkotó eleme a vas. Vastartalmát tekintve az iszap elvileg alkalmas lehetne vaskohókban való hasznosításra is, de a benne lévő cink ezt lehetetlenné teszi, mivel a kohó falazatát tönkreteszi. Ha megfelelő technológiával rendelkeznénk a tűzihorganyiszapból a cink kinyerésére, ez egyben megteremthetné a tűzihorganyiszap vastartalma hasznosításának a lehetőségét is. Dolgozatom tárgya mind a friss, azaz nagy víztartalmú, mind pedig a különféle hőmérsékleten,
különböző
ideig
hőkezeléssel
zsugorított
tűzihorganyiszap
feldolgozhatóságának vizsgálata. A vizsgálatok elkezdéséhez és megtervezéséhez, az alapvető kémiai ismeretek mellett, szükséges volt áttekinteni a jelenleg használatos ércfeldolgozási eljárásokat is.
3
A nagyobb cinktartalmú (kb. 30-40 %) ércekre kidolgozott eljárások legismertebb válfajai a hidrometallurgiás (nedves) eljárások, amelyeket közvetlenül, vagy pörkölés után alkalmaznak. A hidrometallurgiás eljárások cink-oxidot (ZnO), cink-karbonátot (Zn(CO3)2) vagy cink-ferritet (ZnFe2O4) tartalmazó nyersanyagokból indulnak ki. Az eljárásoknak két nagy csoportja van: savas (kénsav) és komplexképzéses (ammóniás) „kilúgzási” eljárások. A kénsavas kioldás, bár jó hatásfokú fém-kinyerést biztosít, hátránya, hogy csak kétlépcsős módszerrel oldható meg a cinkvegyületek szelektív kioldása a vasvegyületek mellől, s így bonyolult műveleti technológiát jelent. Sok vegyszer szükséges hozzá, és nagy a hasznosíthatatlanul keletkező melléktermékek fajtája és mennyisége is. Az ammóniát és ammóniumsót együttesen alkalmazó cinkkivonási eljárások egy lépésben teszik lehetővé a cink jó hatásfokú kinyerését és a vastól történő elválasztását cinkkomplex formájában. A műveletek így a kénsavas módszerhez képest egyszerűbbek és rövidebb idejűek. A munkafolyamatok hőmérséklete alacsony, tehát a módszer energiatakarékos. A folyamatban keletkező ammónia reciklizálása megoldott. Az eljárás gazdaságosabb és ezért alkalmassá tehető a viszonylag alacsonyabb cinktartalmú nyersanyagok kezelésére is. Az ammóniumsókkal végzett eljárásokkal szemben a tiszta ammónium-hidroxiddal végzett kilúgzás látszik előnyösebbnek, mivel az ammónia a hulladék-sók (ammóniumsó anionja) képződése nélkül reciklizálható. Mindkét eljárásnál szükséges és technológiai feladatot jelentő lépés a cinket kísérő nehézfémek kinyerése és cinktől történő elválasztása. Szintén fontos lépés, hogy a képződött, már „csak” cink-vegyületeket tartalmazó, lúgzó oldatból a cinktartalmat tiszta csapadékként leválasszák. A fenti eljárások a kisebb cinktartalmú (5-15 %) és emellett a vasat nagyobb mennyiségben (10-15 %) tartalmazó hulladékok, mint a tűzihorganyiszap, esetén nem lennének gazdaságosak. Jelenleg nem létezik olyan megfelelő hatékonyságú és viszonylag egyszerű ipari eljárás, amely lehetőséget adna az ércekhez viszonyítva alacsony cinktartalmú nyersanyagokból (pl. a tűzihorganyiszapból) a cink kinyerésre. Ilyen eljárás kidolgozását (melyekhez célszerűnek látszik az ammónium-hidroxidos kilúgzás lehetőségeire támaszkodni) mind gazdaságossági, mind pedig környezetvédelmi szempontok egyaránt követelik. 4
Célkitűzés Munkám célja olyan kémiai extrakciós eljárások elvi és gyakorlati kidolgozása, amelyek egyrészt alkalmasak a veszélyes hulladéknak minősülő tűzihorganyiszapból a cink gazdaságos kinyerésére: (i) a festék-, kozmetikai-, gyógyszer- és gumiipar számára alkalmas termék formájában, (ii) műtrágyagyártásra hasznosítható cinkvegyületekként, (iii) olyan módon, hogy a feldolgozási eljárások maradékai is hasznosíthatók legyenek. Követelménynek tekintettem azt is, hogy a feldolgozási technológiák messzemenően kielégítsék a környezetvédelmi szempontokat, azaz mind a kinyert cink, mind az iszap maradéka újrahasznosuljon oly módon, hogy a feldolgozási folyamat ne okozzon környezeti károkat. Ezért kísérleteket végeztem az iszapban jelenlévő nehézfémtartalommal kapcsolatos problémák megoldására is, és számításokat végeztem a nehézfémek eltávolíthatóságának lehetőségeire. A dolgozatban hangsúlyt kapott a tűzihorganyiszap cinkkivonás utáni maradékának kémiai analízise is, és ennek figyelembe vételével a környezetkímélő és hulladékmentes felhasználási lehetőségek áttekintése.
Alkalmazott Módszerek Kísérleteimhez ipari eredetű tűzihorganyiszapot használtam, amelyet a Dunaferr Rt. Ferromark és Acélszerkezeti Kft-je bocsátott a rendelkezésünkre. A centrifugálással vízmentesített tűzihorganyiszap maradék nedvességtartalmát, 105 °C-on tömegállandóságig történő szárítással határoztam meg. A mintákat homogenizáltam, majd elemi fémtartalmukat királyvizes feltárás után ICP-AES (Induktív Csatolású Plazma – Atomemissziós Spektrometria) méréssel határoztam meg. A tűzihorganyiszap kémiai kezelés utáni szilárd maradékait is hasonlóan analizáltam. Az összehasonlító elemanalízissel a cink (Zn) és vas (Fe) mellett az Ag, Al, As, B, Ba, Be, Bi, Ca, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, K, Mg, Mn, Mo, Na, Ni, P, Pb, Pd, Pt, S, Sb, Se, Si, Sn, Sr, Ta, Ti, Tl, V és W összetevőket is meghatároztam. Az iszap további fizikai és kémiai jellemzése FT-IR (infravörös-spektroszkópia), DTG (Differenciál Termogravimetria), TG-MS (Termogravimetria-Tömegspektrometria), SEM (Pásztázó
Elektronmikroszkópia),
XRD
(por-röntgendiffrakció)
és
Mössbauer-
spektroszkópia segítségével történt, a Kémiai Kutatóközpont különböző laboratóriumaival együttműködésben. 5
A fentiekkel azonos analitikai módszerekkel állapítottam meg a cinkkinyerés fontosabb technológiai lépései során keletkező vegyületek típusait és azok egymáshoz viszonyított arányát, valamint a cink és a kísérő fémek mennyiségének alakulását. Az iszap analízisének adatai alapján, jól meghatározott laboratóriumi körülmények között a következő módszereket alkalmaztam a kísérletek során a cink kinyerése céljából: 1.) az iszap ammónium-hidroxidos kilúgzása, beleértve a kilúgzási maradék újbóli ammóniás kilúgzását a jó kinyerési hatásfok eléréséért; 2.) az iszap hőkezelése 100, 200, 500, 750 ill. 1000 oC-on, elektromos kemencében, 1-5 óra hosszat az ammóniás kilúgzási kísérleteket megelőzően; 3.) kombinált, egymás utáni ammónium-hidroxidos és savas (kénsav, salétromsav vagy ecetsav) lépések alkalmazása a kétféle kilúgzás előnyeinek egyesítésére; 4.) nátriumszulfidos kezelés a kilúgzás során kioldódó nehézfémek eltávolítására, végtermék megfelelő tisztasági fokának eléréséért; 5.) az iszap vasszulfát jelenlétében történő szilárd fázisú hőkezelése, majd a képződött cinkszulfát vizes extrakciója. A legjobb cinkkinyerési hatásfok elérése érdekében a kísérleti körülményeket (kilúgzószer mennyisége, koncentrációja, pH, hőmérséklet és kilúgzási idő) szisztematikusan változtattam. Az optimálisnak talált körülmények alkalmazhatóságát félüzemi méretekben is kipróbáltam.
Tudományos Eredmények 1.)
Megállapítottam,
hogy
a
friss
iszap
fő
tömegét
az
ε-Zn(OH)2,
a
ZnCl2*4Zn(OH)2*H2O, az α-FeO(OH) és a γ-FeO(OH) alkotják, és mindemellett kisebb mennyiségben CaCO3 is jelen van. - Az iszap hosszas tárolása (öregedése) alatt víztartalmát részlegesen elveszíti, ammóniával szemben csökkent reakcióképességű vegyületek keletkeznek. Az öregedés során lejátszódó kémiai átalakulásokat hőkezeléssel is előidézhetjük, illetve felgyorsíthatjuk. 2.)
Meghatároztam a hőkezelés hatását a tűzihorganyiszap összetételének változására.
A hőkezelés (zsugorítás) során kezdetben szintén az iszap öregedése alattihoz hasonló folyamatok zajlanak le. A kiindulási iszapban jelenlevő ZnCl2*4Zn(OH)2*H2O a 100 °C-n
6
történő kezelés során elbomlik. Először a kristályvizét adja le, majd további 3 mól szerkezeti víz kilépésével, 220 °C-nál 3 mól ZnO és 2 mól β-Zn(OH)Cl képződése közben teljesen átalakul. A bázikus β-Zn(OH)Cl 250 °C-on kezd elbomlani ZnCl2-ra, ZnO-ra és vízre. Eközben a keletkezett ZnCl2-nak a magasabb hőmérsékleten bekövetkező részleges hidrolízise HCl képződéséhez vezet. A bomlási folyamat 600 °C-nál fejeződik be és 700 °C felett a képződött és még el nem reagált ZnCl2 elpárolog, gőz formájában távozik. A vashidroxidok vízvesztéssel α-FeO(OH) és γ-FeO(OH)-dá alakulnak, majd tovább bomlanak αFe2O3 és γ-Fe2O3 képződésével. A vasoxidok és cink-vegyületek reakciójából már 250 oC-on képződik cink-ferrit (ZnFe2O4), de csak 1000 oC körüli hőmérsékleten válik teljessé a folyamat. A hőkezelés végén (1000 oC) ez a vegyület alkotja az egyedüli vas-tartalmú fázist, a maradék cink pedig ZnO formába kerül. 3.)
Kísérleti eredményeimre alapozva kidolgoztam egy hatékony eljárást ZnO
előállítására
a
frissen
keletkezett
tűzihorganyiszap
hőkezelés
nélküli,
ammóniumhidroxiddal (cc. NH4OH) végezhető kilúgzásával. Az optimális kilúgzási feltételeket a centrifuganedves iszap (g) : kilúgzószer (cm3) arány 1 : 7,5 értéke mellett érhetjük el. Megállapítottam, hogy már 1 órás kilúgzási idő mellett az iszap teljes cinktartalmának kb. 2/3-a (67 %) kinyerhető, 10 órás kilúgzási idővel pedig a kitermelés 75 %-ra növelhető. A többlépcsős kilúgzás nem növeli lényegesen a kitermelést. Az iszap hosszú tárolása alatti öregedési folyamatok, illetve a kilúgzás előtti hőkezelése csökkentik a kinyerés hatásfokát, a kis reakcióképességű cink-vegyületek, illetve az ammóniában nem oldható cink-ferrit képződése miatt (ld. 2. pont). A kilúgzási reakció sebessége kisebb lesz a nehezebben oldható intermedier cink-vegyületek és a csökkent fajlagos felületű, kisebb reakcióképességű cink-oxid képződése következtében. Megállapítottam, hogy csupán két hétnél rövidebb ideig tárolt iszapminták ammóniás kilúgzása lehet gazdaságos. Mindemellett, a magas hőfokon (1000 oC) hőkezelt minták cinkoxid formában lévő cink tartalma ammóniás kilúgzással kinyerhető és az ammóniumhidroxidban nem oldódó cink-ferrittől elválasztható (ld. 5. pont). A friss vagy a hőkezelt iszapból cc. NH4OH-dal való kilúgzáskor [Zn(NH3)4](OH)2 tartalmú oldatot kapunk. A vas-vegyületek ilyen feltételek mellett nem mennek oldatba és az iszap szilárd maradékában dúsulnak fel. A többi kísérő fém közül csak a réz (Cu) az, ami a
7
cinkhez hasonlóan ammónia-komplexet képez, így ammóniás kilúgzáskor a cinktől nem választható el. Az egyik legfontosabb toxikus elem az ólom (Pb), szerencsére, már ennél a kioldási lépésnél nagyrészt elválik a cinktől. További nátrium-szulfidos (Na2S) kicsapással (melynek optimális körülményeit számításokkal és kísérletileg is meghatároztam), csupán 1 % cink-veszteség mellett, gyakorlatilag teljesen nehézfém-mentesíthető az ammóniás cinktartalmú oldat. Az ammónia kiforralása után a cink tiszta cink-oxid (ZnO) csapadékként kiszűrhető az oldatból. A kiforralt ammónia vizes elnyeletést követően reciklizálható, ami hulladékmentes technológia bevezetését teszi lehetővé. A nehézfém-mentes cink-oxid különböző
területeken
hasznosítható:
pl.:
gumiipari
töltőanyagként,
festékipari
nyersanyagként, valamint különféle cink-vegyületek előállítására. Az ammóniás kilúgzás utáni iszap-maradék pedig cinktartalmánál fogva a műtrágya-gyártásban adalékalapanyagként hasznosítható. 4.)
A technológiai feltételek modellezéséhez az ammóniás kilúgzási kísérleteket
félüzemi körülmények között is elvégeztem. Az iszap tömegére számított 3-szoros térfogatú cc. NH4OH-dal 3 órás extrakciós idő alatt a laboratóriumi adatokat jól megközelítő 63 %-os cink-kinyerés érhető el. A laboratóriumban (nagyobb ammónia-felesleg mellett) elegendőnek talált 1 órás kilúgzási idő itt nem bizonyult annyira hatásosnak, csupán 56 %-os kitermelést biztosított. Ezért üzemi méretekben, a gazdaságossági szempontokat és a technológiai folyamat műszakba illeszthetőségét is figyelembe véve, 3 órás kilúgzási időt célszerű alkalmazni. 5.)
Az iszap kilúgzás előtti hőkezelése, bár rontja az ammóniás cink-kinyerés hatásfokát,
jóval nagyobb tisztaságú cink kinyerését teszi lehetővé, különösen, ha a hőkezelést magasabb, 500-1000 oC hőmérsékleti tartományban végezzük. Különböző hőmérsékleteken (100, 200, 500 és 1000 oC-on) azonos ideig (5 óra) végzett hőkezelési kísérleteimben, az azt követő, azonos módon végzett (1g iszap, 9 cm3 kilúgzószer, 24 óra) ammóniás kilúgzással a cink-kinyerés hatásfoka rendre csökkenő, 57 %, 56 %, 47 % és 40 % volt. A kapott oldat és az iszap-maradék analízise megmutatta, hogy magas hőmérsékleten (kb. 700 oC) gyakorlatilag az összes vas oldhatalan ZnFe2O4 (cink-ferrit) formába kerül. A hőkezelés során a toxikus elemek egy része is beépül a képződő ferrit-típusú spinell-rácsba, és ez által mind az ammóniás, mind a híg savas oldhatóságuk csökken. Akár a friss, akár az öregedett vagy 8
hőkezelt tűzihorganyiszapok 1000 oC-on történő 5 órás utókezelése, majd az azt követő ammónium-hidroxidos kilúgzása lehetőséget ad tiszta, vas- és nehézfém-mentes ZnO előállítására és a maradékként képződő ipari tisztaságú ZnFe2O4 (cink-ferrit) izolálására. 6.)
Tekintettel arra, hogy a savas kezelések minden esetben a cink sokkal nagyobb
mértékű kioldódását teszik lehetővé, mint a csak ammóniával végzett kezelés, a kombinált savas (kénsav (H2SO4), vagy salétromsav (HNO3)) és ammóniás (NH4OH) kilúgzás hatékonyságát is megvizsgáltam. Ilyenkor azonban a vas kioldódása is megnő. Ezek a kezelések cinktartalmú műtrágyák gyártására alkalmazhatóak, ugyanis az oldatban ammónium-szulfát ((NH4)2SO4), ill. ammónium-nitrát (NH4NO3) keletkezik. A tisztán ammóniás kezeléshez képest a kénsavval kombinált kezelésnek nagyobb a hatásfoka (82 %). A salétromsavval kombinált kezeléssel pedig 90 % feletti cink-kinyerés is elérhető (már 1-1 órás kilúgzási idő esetén is). - Az eredeti, ammóniás kilúgzás maradékában lévő Zn kilúgozhatóságát is megvizsgáltam a kombinált savas-ammóniás módszerrel. Itt a gyengébb ecetsavval (CH3COOH) próbálkoztam, amivel 88% kinyerési hatásfokot értem el. Ez az eljárás alapanyagot szolgáltat nagyfelületű, tiszta ZnO gyártásához, amely fontos kozmetikai és gyógyszeripari nyersanyag. Ugyanakkor ezek az ammóniás-savas-ammóniás három-lépcsős kezelések nem bizonyultak eredményesebbnek, mint a technológiailag egyszerűbb két-lépcsős savas-ammóniás kezelések. 7.)
Kidolgoztam egy másik, hőkezeléssel egybekötött módszert is a cink kinyerésére a
tűzihorganyiszapból. Ennek lényege a szilárd fázisú szulfatálás, ami a hozzáadott vas(II)szulfát (FeSO4) hatására következik be magas hőmérsékleten, majd az ezt követő vizes extrakció. Megállapítottam, hogy a hőkezelést 500 °C-on, 1 órán át, az iszaphoz viszonyított 1 : 1 tömegarányú vas(II)-szulfáttal együtt végezve, majd vizes extrakcióval, a cink 99 %-a kinyerhető az iszapból. A vizes cink-szulfát (ZnSO4) oldat vas-szulfátot is tartalmaz, azonban különböző oldhatóságuk alapján, kristályosítással elválaszthatóak egymástól. A cinkszulfát legfontosabb cink-só, amely sok féle cink-vegyület kiindulási anyaga, használják még galvanikus cinkfürdőben cink-bevonat készítésére, faimpregnálásra, valamint a gyógyszeriparban fertőtlenítési célokra. A vizes kioldás utáni iszap-maradék (vastartalma: Fe2O3, hematit) vaskohászati célokra jól hasznosítható. A módszerek közül ez látszik a leghatékonyabbnak és a legegyszerűbben megvalósíthatónak.
9
Következtetések •
Az ipari hulladékként számon tartott friss tűzihorganyiszap kémiai összetételét a következő főbb vegyületek adják: ε-Zn(OH)2, a ZnCl2*4Zn(OH)2*H2O, az αFeO(OH) és a γ-FeO(OH). Az iszap tömegszázalékos összetétele a következő: 5-15 % cink, 5-12 % vas, 1 % mikroelem, 1-3 % kalcium és 60-80 % víz.
•
A friss tűzihorganyiszap ammóniás kilúgzása a cinknek kb. 60-70 %-s kinyerését teszi lehetővé. Félüzemi kísérletekben, kissé módosított körülmények között szintén elérhető ugyanilyen mértékű cink-kinyerés. A technológiai folyamat cink-oxid terméket szolgáltat, amely alapanyag a gumi-, festék-, vegyszeripar stb. számára.
•
Az iszap hosszú tárolása alatti öregedési folyamatok vagy a kilúgzás előtti hőkezelése csökkentik a kinyerés hatásfokát. Különböző hőmérsékleteken (100, 200, 500 és 1000 o
C-on) azonos módon végzett hőkezelés és ammóniás kilúgzás a cink-kinyerés
hatásfokában rendre csökkenést (57 %, 56 %, 47 % és 40 %) eredményez. Ugyanakkor, ily módon – az iszapban hő hatására lejátszódó kémiai átalakulások (cink-ferrit képződése) következtében - jóval nagyobb tisztaságú cink-oxidot nyerünk. •
A kilúgzáskor kapott cink-tartalmú oldat nátrium-szulfidos kezelésével gyakorlatilag nehézfém-mentes cink-oxid állítható elő, csupán minimális (1 %) cink-veszteséget okozva.
•
Kombinált
savas
(kénsav
vagy
salétromsav)
és
ammóniás
kilúgzással
a
tűzihorganyiszap cink-tartalmának kb. 90 %-a is kinyerhető, s ily módon cink-tartalmú műtrágya-adalékot kapunk. Amennyiben savként ecetsavat használunk, hasonló kitermeléssel, cink-acetát állítható elő, melyből a kozmetikai- és gyógyszeripar által igényelt igen nagy tisztaságú cink-oxid nyerhető. •
A tűzihorganyiszaphoz szilárd vas-szulfátot adva és a keveréket 500 oC-on, 1 óra hosszat hőkezelve, 99 %-s cink-kitermelés mellett, cink-szulfát előállítását teszi lehetővé, amely a textilfestő-iparban vagy galvanikus bevonat készítésre használható.
•
A feldolgozási eljárások maradékai is hasznosíthatóak, pl. műtrágya-gyártáshoz adalékként vagy a vaskohászatban.
•
Összefoglalva, munkám alapján a tűzihorganyiszap környezetkímélő feldolgozására és a benne lévő értékes cink kinyerésére több különböző új technológiai javaslat született, melyek megalapozhatják a tűzihorganyiszap jövőbeli ipari feldolgozását.
10
Közlemények jegyzéke 1. Referált tudományos folyóiratban megjelent közlemények: A.) Az értekezés témaköréhez tartozó közlemények: 1.) B. Kazinczy, L. Kótai, I. Gács, K. Szentmihályi, Z. Sándor and M. Prodán: „Study on ammoniacal leaching of zinc from sludges containing iron and zinc hydroxides.” Hungarian Journal of Industrial Chemistry, 2000, 28 (3), 207-210. 2.) B. Kazinczy, L. Kótai, I. E. Sajó, S. Holly, K. Lázár, E. Jakab, I. Gács and K. Szentmihályi: „Phase relations and heat-induced chemical processes in sludges of hot-dip galvanization” Industrial and Engineering Chemistry Research, 2002, 41 (4), 720-725. 3.) B. Kazinczy, L. Kótai, I. Gács, I. E. Sajó, B. Sreedhar and K. Lázár: „Study of the preparation of zinc(II) ferrite and ZnO from zinc- and iron-containing industrial wastes” Industrial and Engineering Chemistry Research, 2003, 42 (2), 318-322. 4.) L. Kótai, I. Gács, B. Kazinczy and I. E. Sajó: „Quasi-intramolecular acid-base reactions in aqueous solutions of metal-complexes of basic ligands I. Generalized theoretical considerations on the deammoniation of [MLm]Xn type ammonia complexes” Transition Metal Chemistry 2003, 28 (2), 292-295. B.) Egyéb közlemények: 1.) L. Kótai, L. Vidra, B. Kazinczy and I. Gács: „Evidence of isotope separation during chemical reaction of sodium amalgams and natural water” Acta Chem. Scand. 1999, 53 (2), 155-156. 2.) L. Kótai, J. Lippart, I. Gács, B. Kazinczy and L. Vidra: „Plant scale method for the preparation of deuterium-depleted water” Industrial and Engineering Chemistry Research, 1999, 38 (6), 2425-2427. 3.) Á. Keszler, B. Kazinczy and L. Kótai: „GC-MS determination and optimization of extraction of N,N’-dimethyl-N,N’-diphenylcarbamide from building materials” Fresenius J. Anal. Chem., 1999, 364 (4), 328-332. 4.) L. Kótai, B. Kazinczy, I. Gács, K. Szentmihályi, Á. Keszler and K. Szász: „Utilization of nitric acid wastes from bleaching earth production” Industrial and Engineering Chemistry Research, 2000, 39 (10), 3920-3925. 5.) L. Kótai, Á. Keszler and B. Kazinczy: „The role of self-protonation under direct GCMS determination of amphetamine hydrochloride” Chromatographia, 2001, 53 (7/8), 447449. 6.) L. Kótai, B. Kazinczy, Á. Keszler, S. Holly, I. Gács and K. K. Banerji: „Three reagents in one: ammonium permanganate in the oxidation of benzyl alcohol” Zeitschrift für Naturforschung, 2001, 56b (8), 823-825.
11
2. Szabadalom, egyéb szerzői joggal védett mű: Kótai L., Rajna L., Bánóczy T., Mosonyi Z., Antal Á., Kazinczy B., Sándor Z. és Karácsony J.: „Eljárás hidratált cinkoxid előállítására” HU Pat. Appl. P98 01020, 1998. 05. 04. 3. Konferencia kiadványok, konferencia összefoglalások: Előadások: 1.) Kazinczy B.: „A nikkel és a vanádium kémiai formáinak minőségi és mennyiségi analízise olajtüzelésű erőmű környékén vett szállópor mintákban” XXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Pécs, 1997. április 2-4. 2.) Kazinczy B., Kótai L. és Sándor Z.: „Cink-oxid kinyerése galvániszapból ammóniumhidroxiddal” I. Doktori Kémiai Iskola, Mátraháza, 1998. március 25-26. 3.) Kazinczy B. és Kótai L.: „A cink kinyerése hőkezelt galvániszapból” IV. Doktori Kémiai Iskola, Mátraháza, 2001. május 21-22. 4.) Kazinczy B. és Kótai L.: „Környezetbarát kémiai eljárások az ipari hulladék tűzihorganyiszap cink-tartalmának kinyerésére” VIII. Nemzetközi Vegyészkonferencia, Kolozsvár, 2002. november 15-17. Poszterek: 1.) Gy. Záray, M. Óvári and B. Kazinczy: „Speciation of nickel and vanadium in airborne dust” 26th International Symposium on Environmental Analytical Chemistry, Vienna, 9-12th of April in 1996. 2.) Óvári M., Kazinczy B. és Záray Gy.: „Szállóporok nehézfémszennyezőinek atomspektroszkópiai vizsgálata” XXXIX. Magyar Színképelemző Vándorgyűlés, Mosonmagyaróvár, 1996. szeptember 4-6. 3.) Á. Keszler, B. Kazinczy and L. Kótai: „Determination of N,N’-dimethyl-N,N’diphenylcarbamide in building materials by GC-MS method” Advances in Chromatography, Electrophoresis and Related Separation Methods, Szeged, 1998. június 18-20. 4.) Keszler Á., Kazinczy B., Prodán M. és Kótai L.: „Amfetaminsók gázkromatográfiás meghatározásának lehetőségei és ennek vizsgálata GC-MS módszerrel” Elválasztástudományi Vándorgyűlés ’98, Lillafüred, 1998. szeptember 30. - október 2. 5.) Kótai L., Szentmihályi K., Keszler Á., Kazinczy B. és Lozsi K.: „Környezetbarát technológia aktívált bentonit alapú derítőföld előállítására” Környezetvédelmi Konferencia, Siófok, 2000. szeptember 15-17. 4. Népszerűsítő cikk: Kazinczy B. és Fodor J.: „A tűzihorganyzói iszap feldolgozás és hasznosítása hulladékmentes technológiákkal” Tűzihorganyzás, 2003, 2 (2), 4-5
12
