Magyar VADÁSZLAP 2009/DECEMBER
CXXX. (18.) ÉVFOLYAM 12. SZÁM y 2009/DECEMBER y ÁRA: 650 FT, ELŐFIZETŐKNEK: 600 FT y www.vadaszlap.hu
A szerkesztőség címe: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Tel/fax: 06-1/242-0042, 06-1/453-3367 Mobil: 06-70/702-5000 e-mail:
[email protected]
Kellemes ünnepeket kívánunk! Ajándékunk: a 16 oldalas karácsonyi melléklet
AJÁNLÓ
ÚJDONSÁGAINK Web-áruházunk teljes kínálata a www.vadaszlap.hu honlapon KLASSSZIKUS IRODALOM
Avarff y Elek: Hej, vadászok!
3200,-
Capstick: Halál a magas fűben
5400,-
Fekete István: Zsellérek
2500,-
Nadler-Herbert: A Keleti - és a Déli Kárpátokban
2500,-
Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát
2980,-
Hespeler-Krewer: Fiatal vagy idős?
3200,-
Münster, Graf Georg: Az őzhívás titkai
1500,-
Erker, Siegfried: Eredményes őzhívás
3500,-
Avarff y Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . . . 2 450,Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Magányos órák (Vadászhangok II.) . . . . . . . . 2 100,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . . . 2 100,Csathó Kálmán: Szarvasbőgés . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Degenfel: A vadászszenvedélyről . . . . . . . . . . . . . 3 490,Fekete István: A magam erdeiben. . . . . . . . . . . . . . . 950,Az erdő ébredése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Ballagó idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,Bogáncs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 790,Csend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 100,Csí és más elbeszélések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 790,Egy szem kukorica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Éjfél után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 600,Erdei utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,Erdély. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Fészekrablás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Gyeplő nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Hú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 790,Kele. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 790,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Lutra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 690,Matula és egyebek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Örökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 600,Összegyűjtött versek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Pepi-kert. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 990,Sárgaréz patkók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Téli berek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 790,Tíz szál gyertya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Tojáshéjdarabkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Tüskevár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 790,Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vadászatok erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 990,Vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Fuchs Antal: Trilógia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 500,Gyöngyöshalászi Gyula: Vadászösvényeken . . . 2 700,K. Rhédey Zoltán: Verébtől a szarvasbikáig . . . . 2 700,Kittenberger: Vadász- és gyűjtőúton... . . . . . . . . 6 100,Maderspach: Az oláhok vérnyomában.... . . . . . . 3 490,Élményeim a szabadságharcból . . . . . . . . . . . 2 980,Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Menekülésem Erdélyből . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 980,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Merán Fülöp: Az emlékek nem hazudnak . . . . . 2 400,Vadászpasszió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . . . 2 500,Nozdroviczy: Vadászemlékeim Nagymo.-n . . . . 3 200,Nadler: Cserkészeten és lesen Nagymo.-n . . . . . 4 200,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . 2 700,Széchenyi Zs.: Alaszkában vadásztam . . . . . . . . . 2 238,Csui! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 499,Elefántország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 999,Hengergő homok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 499,Tanos Pál: Erdőzúgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Wass Albert: A funtinelli boszorkány I-II-III. . . . . 5 000,Adjátok vissza a hegyeimet! . . . . . . . . . . . . . . . 1 380,Erdők könyve, tavak könyve . . . . . . . . . . . . . . . 1 390,Jönnek! Ember az országút szélén. . . . . . . . . 1 275,Mese az erdőről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 600,Valaki tévedett 1-2-3.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 470,-/db
KORTÁRS IRODALOM Acél Csaba: Kuduláz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 000,Ambrózy Á.: Egy vadászíjász kalandozásai... . . . 1 800,Apatóczky István: Ettünk falombot . . . . . . . . . . . . . 850,Balogh Gábor: Véges vadászmezők . . . . . . . . . . . . . 450,Bán István: A medve árnyékában. . . . . . . . . . . . . . 2 500,A medve karmai között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 200,Az X-es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Harc az elemekkel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Medve 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Szarvasbőgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 200,Bársony István: Nyomról nyomra
2730,-
Pető János: Mit is gondol a vadász?
1000,-
2009. december z www.vadaszlap.hu
Barassó Péter: Vadőr voltam, vadőr lettem . . . . 2 400,Békés Sándor: A természet bűvöletében . . . . . . 1 590,Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 680,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Imádkoznak a fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 940,Békés-Körtvélyesi: Vadászotthonok . . . . . . . . . . . 2 800,Bornemisza Péter: Varázslatos vadászatok . . . . 3 990,Capstick: Az utolsó elefántvadász . . . . . . . . . . . . . 4 800,Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . . . . . . . 4 300,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . 2 100,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . 3 900,Deák I.: A nagyvad és vadászata Erdélyben. . . . 2 980,Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . . . . 2 980,Dinich László: Gazsi bácsi a törzsasztalnál . . . . 1 970,Dúcz László: A közöttünk élő Turulmadár . . . . . 1 995,Istennek háttal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 499,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 200,Eibisberger: Nagy nevek-híres vadászok . . . . . . 1 680,Elek: A vadászszenvedély bűncselekményei . . .3 213,Fáczányi: Kittenberger Kálmán emlékülés. . . . . 3 500,Vadászati emlékhelyek Magyarországon . . 3 500,Fáczányi-Molnár: Vadászősök tisztelete . . . . . . . 2 400,Faragó István: Kápolna a hegytetőn . . . . . . . . . . . . 590,Farkas Zoltán: Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . 1 970,Fekete István, ifj.: Csí és Vit meg az emberek . . 1 490,Vuk és a simabőrüek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 290,Földi László: Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 490,Gál Sándor: Esték és hajnalok . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 900,Gálfalvi: Székelykeresztúri vadászatok . . . . . . . . 2 200,Gazdag József: Csallóközi vadászatok . . . . . . . . . .1 219,Gyenes István: Öröklés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350,Gyimesi Gy.: Ázsia végtelen vadászmezőin . . . . 6 200,Európai vadászmezőkön (bőrkötésben) . . . 8 000,Vadászataim a Kárpátokban. . . . . . . . . . . . . . . 4 800,Halmágyi: Vadászatok idegen tájakon . . . . . . . . 6 400,Hámory: Kurgánok között a Hortobágyon . . . . 1 500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . 2 400,Ahol még kék az ég . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 870,Kuszkusz kókusszal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,Tábortüzek a dél keresztje alatt . . . . . . . . . . . 1 800,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . 3 000,Hidvégi Béla: Vadászálmok birodalmában . . . . 3 900,Vadászként a csúcsokon I-II. . . . . . . . . . . . . . . . 7 500,Igali Mészáros József: A hal, a horog és... . . . . . . 3 100,Iglói: Perőcsényben puskával és fakanállal . . . . 2 480,Kászoni Z.: A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . 1 600,Hal és horgászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . 2 560,Székelyföldi vadászatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 300,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . 1 890,Kemény J.: Medvekalandok a Kárpátokban. . . . 2 500,Kiss J. Botond: Így láttam Indiát . . . . . . . . . . . . . . . 1 950,Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad… . . . . . 3 990,Kopa János, dr.: Egyperces vadászatok . . . . . . . . 3 990,Kovács Dénes: A vívók apostola... . . . . . . . . . . . . . 3 500,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . 4 950,Kubasek: Jeles világutazók nyomdokain I-II.. . . 3 500,Lazi Kiadó: A szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Fekete István bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 500,Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Lovász Sándor: A vadászat lázában Gelvács . . . . . 750,Lükő Sándor: Kalandos vadászatok . . . . . . . . . . . 2 990,Trófeás történetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Major Richárd: Vadváltók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 680,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . . . 2 700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . 3 900,Mess Béla: Két szenvedély rabságában . . . . . . . . 2 499,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 600,Vadász tanmesék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 999,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra. . . . . . 700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 100,Vadászörömök-vadászörökségünk . . . . . . . . 2 800,Nagy-Nagyné: Vadászatok és vadételek. . . . . . . 1 400,Palatinus Kiadó: A másvilági vadász . . . . . . . . . . . 2 400,Pető János: Megismerni a vadászt. . . . . . . . . . . . . 1 000,Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 000,Pinkerton, Katherine: Asszony a vadonban . . . . . . 790,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . . . 3 200,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon... . . 2 500,Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . . . 2 200,-
751
Sáry Gyula: Az elveszett erdőről... . . . . . . . . . . . . . 2 500,Szabadkőművesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . . . 2 200,Selous: Természetrajzi megfigyelések... . . . . . . . 3 100,Sipos Endre: Erdei barangolások . . . . . . . . . . . . . . 1 860,Sterbetz István: Puskával a Nagypusztán . . . . . . 3 000,Természetvédő ösvényeken. . . . . . . . . . . . . . . 2 220,Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . . . 2 500,Szabó J.: Tallián Emil a világutazó vadász . . . . . . 2 500,Szálka R.: Kalandozások a Máramarosban . . . . . 2 300,Topi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 280,Szerb Imre dr.: Együtt vadászni . . . . . . . . . . . . . . . 1 000,Szilágyi Virgil: Pirosbetűs vadásznapok . . . . . . . 3 450,Szilárd Ferenc dr.: Ébredés az erdőn . . . . . . . . . . . 3 800,Szürke Bagoly: A rengeteg zarándokai . . . . . . . . . . 940,Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában . . . . . . . . 2 400,Terraprint: A természet és én 3, 5. . . . . . . . . . . 1200,-/db Tóth Ferenc: Vadásztörténetek. . . . . . . . . . . . . . . . 1 900,Tóth Sándor dr.: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . . . 3 500,Szél alatt – hátszélben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 800,Török A. Mátyás: Vadászataim... . . . . . . . . . . . . . . . 3 600,Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon . . . . . . . . . 3 500,Varga A.-né: Egy vadászfeleség naplójából. . . . 1 500,Várhelyi András: Orvvadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 968,Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs! . . . . . . . 2 310,Végh Endre, dr.: Megvadult szótár . . . . . . . . . . . . 4 990,Murphy és a beteg vadász. . . . . . . . . . . . . . . . . 1 970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 200,Zsugorított görbe tükör. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,VKE: KÓD-EX. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 000,Vojnits András: Afrikai levelek. . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vörös István, dr.: A teremtő tenyerén . . . . . . . . . . 2 990,Zalaerdő Zrt.: Módus király vadászkönyve . . . . 3 900,Zichy Kázmér gróf: A Guaso Nyiro mentén . . . . 4 400,Zoltán János dr.: A Kárpátokban vadásztak . . . . 3 300,Emlékek Éváról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Gödöllő és a főúri vadászatok . . . . . . . . . . . . . 2 800,Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . . . . . . . 3 300,Régi képeslapok mesélnek a vadászatról . . 7 200,Társas vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 300,Vadászat az Osztrák-Magyar Monarchiában . . 3 000,Vadászat bélyegeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 200,Vadászó orvosok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 300,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 200,Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . . . 3 200,-
SZAKKÖNYV Agroinform: Az állattenyésztés nagyjai . . . . . . . 4 200,Ambrózy: Amit a vadászíjász vizsgán... . . . . . . . . 1 500,Andrésiné-Andrési: Az erdészmester könyve . . 2 490,Ángyán: Védett természeti területek . . . . . . . . . . 6 500,Bakonyi Gábor: Állattan. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 500,Balogh K. Cs.: Viselkedjünk erdőn-mezőn (is) . . . . 498,Bartha Dénes: Fa- és cserjehatározó. . . . . . . . . . . 4 200,Magyarország fa- és cserjefajai . . . . . . . . . . . . 2 800,Bérczy Károly: Vadász műszótár . . . . . . . . . . . . . . . 2 980,Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 800,Bicsérdy-Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . . . . 3 200,Bodor János: Kerti károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Bozsik András: Környezetvédelem . . . . . . . . . . . . . . 980,Czibulyás-Tóth: A japán fürj és tenyésztése. . . . 1 650,Csányi Sándor: Vadbiológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 900,Durantel: A vadászat gyakorlati kézikönyve . . . 5 999,Faragó S.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . 3 900,Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazd.-ban . . . 4 900,Magyar Vadászenciklopédia . . . . . . . . . . . . . 14 980,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 200,Fehér György: Állatpreparátumok készítése . . . 4 900,Fürész: A halgazdálkodás gyakorlata . . . . . . . . . . 1 699,Hartman: Mezőgazdaság a term. szolg.-ban. . . 1 280,Hulladékok a mezőgazdaságban... . . . . . . . . . . 980,Heltay: Amit a fegyverismereti... . . . . . . . . . . . . . . 3 100,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . 3 050,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 550,Heltay-Rácz Fodor: Vadászatszervezés... . . . . . . 4 600,Hoffmann és Molnár: Vadászműszótár . . . . . . . . . . 500,Horváth Béla, dr.: Erdészeti géptan. . . . . . . . . . . . 3 800,Horváth Gy.: Zöldség- és fűszertermesztés . . . . 2 980,Horváth L.: Halbiológia és haltenyésztés . . . . . . 5 400,Horváth Z.: A kutya és a macska betegségei. . . 3 900,Ignácz M.: Vadásznapló (bk) . . . . . . . . . . . . 3 900-5 500,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . . . 4 200,Kovács László: Vadászlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Kőhalmy Tamás, dr.: Vadászati enciklopédia . . . 5 900,Lakatos: Károsítók és kórokozók a fenyőféléken. . 2 180,Károsítók és kórokozók lágy lombos fafajokon. . 2 480,Károsítók és kórokozók a tölgyeken . . . . . . . 2 180,-
752
Lanszki: A korszerű prémesállat-tenyésztés . . . 2 125,Larousse: Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 990,Magda-Marselek: Növénytermesztés . . . . . . . . . 1 710,Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó: A vadászattal kapcsolatos jogszabályok gyűjteménye . . . . . . 2 490,Magyar Vadászkürt E.: Hubertus Mise CD . . . . . 2 980,Márton András: Méhészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Molnár-Peszler-Paukó: Faanatómia . . . . . . . . . . . 2 950,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . 2 998,Pataki Tamás: Erdőszegélyek létesítése . . . . . . . . . 792,Radics L.: Növénytermesztő mester könyve . . . 2 690,Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . . . 1 440,Soós Béla: Kezdő kertészek könyve . . . . . . . . . . . 1 980,Szabó Ilona: Erdei fák betegségei . . . . . . . . . . . . . 3 490,Szabó Péter: Rókák és terrierek . . . . . . . . . . . . . . . 3 360,Különös vadászat, a kotorékozás... . . . . . . . . 1 900,Szodfridt István, dr.: Nyártermesztés . . . . . . . . . . 3 090,Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . . . 1 800,-
Békés Sándor: Vadászetika
1900,-
Vadászetikett
1500,-
dr. Elek Balázs: Orvvadászok nyomában
3980,-
Amrózy Árpád: Nimród csillaga alatt
2400,-
Aschenbrenner Éva: Gyógynövénypatika
2800,-
dr. Rimóczi Imre: Gombaválogató 4.
2690,-
Hartink: Golyós és sörétes vadászfegyverek enciklopédiája
6999,-
Kovács Dénes: Luxus vadászfegyverek
8000,-
Sepsi-Kohl: A kárpáti barnamedvéről
1800,-
Koczka A. Krisztián: Magyarország madarai
3990,-
FEGYVER Hartink: Golyós puskák enciklopédiája . . . . . . . . 4 990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 990,Pisztolyok és revolverek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 990,Pisztolyok és revolverek enciklopédiája . . . 7 990,Sörétes vadászpuskák enciklopédiája . . . . . 4 990,Hogg, Ian: Kézifegyver határozó . . . . . . . . . . . . . . 6 500,Kovács D.: Billenőcsövű vadászfegyverek . . . . . 4 800,Vadászfegyverekről nemcsak... . . . . . . . . . . . 4 500,Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák . . . . . 3 100,McNab, Chris: A fegyverek nagykönyve . . . . . . 11 980,Szajkó István: Sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Székely Dénes: A lőpor és a töltény . . . . . . . . . . . 2 180,-
KUTYA Bíró Andor: Kutyakiképzők kézikönyve . . . . . . . . 2 800,Bőhm István: A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . 1 480,Dictum Kiadó: Kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 730,Géczi Zoltán: Kutyakönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 980,Kutyatár: Boxer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 750,Német juhászkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 750,Orosz kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 750,Puli, Pumi, Mudi. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 950,Retrieverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 750,Nicke: Kutyáink tanítása és nevelése . . . . . . . . . . 1 990,Pallós Andrea: A beagle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 390,Pomázi: Nemzeti kincsünk, a magyar vizsla . . . 3 990,Rothweiler-Steidl: Szetter és pointer . . . . . . . . . . . . 699,Schneidermann, Brigitte: A retriever . . . . . . . . . . 1 995,Szinák Dr. -Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . . . 4 500,T.K.K. Kiadó: Barangolás a kutyák világában . . . 4 000,Varga-Nagy: A legnépszerűbb terrierek . . . . . . . 1 390,Veress István: Német dog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Óriás schnauzer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Wagner, Heike: Kutyaápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 998,Whitehaed, Sarah: Kutyák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 990,-
TERMÉSZETTUDOMÁNY Alexai Zoltán: Évszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 980,Altmann: Mérgező növények, -állatok . . . . . . . . . 1 440,Attenborough, D.: Az emlősök élete . . . . . . . . . . 5 990,Bartuschek, Lutz: A vadászgörény . . . . . . . . . . . . 1 998,Bauer Erwin-Bauer Peggy: Medvék . . . . . . . . . . . 4 200,Brehm: Ragadozók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 400,Csurgó: Gyógynövények embernek állatnak . . 2 200,Dreyer, Wolfgang: Virágok és évszakok . . . . . . . 2 980,Élővilág Könyvtár: Cserjék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Egyszikűek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Vízi gerinctelenek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Festetics Antal: Konrád Lorenz világa . . . . . . . . . 5 700,Fix Term: Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . . . 4 100,Gera Pál: Kalandos természetvédelem . . . . . . . . . . 990,Határozó kézikönyvek: Emlősök . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Hecker, Frank: Az erdő állatai és növényei . . . . . 2 680,Kis Természetkalauz: Csigák és kagylók . . . . . . . 1 200,Lepkék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 200,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . . . 1 600,Móra Kiadó: Állat- és növényhatározó . . . . . . . . . 4 990,Nagy Cs.: A Nyugat-Dunántúl értékei . . . . . . . . . 2 980,Petrich Károly: A velencei táj lepkevilága . . . . . . 2 980,Spotter’s Guide: Természetbarátok könyve . . . 1 700,Taylor, David: Kisállatok kézikönyve . . . . . . . . . . . 1 999,Természetbúvár: Nemzeti parkok... . . . . . . . . . . . 4 820,Perzselő napsütésben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 990,Vöröskönyv Mo. növénytársulásairól I-II. . . 3 400,Természetkalauz: Emlősök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Lepkék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Titán: Az állatok nagy enciklopédiája . . . . . . . . . 4 100,Veselovszky: Állatok a nagyvilágban . . . . . . . . . . 2 980,-
Magyar VADÁSZLAP
AJÁNLÓ NÖVÉNY Aichele-Bechtle: Mi virít itt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Alberts: Fák, bokrok gyógyító ereje . . . . . . . . . . . 2 980,Babulka: Ismerjük fel a gyógynövényeket . . . . . 1 450,Babulka-Kósa: Képes gyógynövénykalauz . . . . 1 890,Beffa, Maria Tereza Della: Vadvirágok . . . . . . . . . 2 300,Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények . . . . . 6 200,Bertók-Brúgos: Növény- és gombakalauz . . . . . 1 350,Black & White Kiadó: Gyógynövényeink . . . . . . . . . 550,Boros-Ilyés: Nagy díszfa és cserje lexikon . . . . . 4 999,Buday Andrea: Gyógynövények . . . . . . . . . . . . . . . 2 630,Csapody-Jávorka: Erdő-mező növényei . . . . . . . 2 500,Élővilág Könyvtár: Kétszikűek I-III. . . . . . . . . .2 200,-/db Fürkész könyvek: Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 799,Galambosi: Fűszer- és gyógynövények . . . . . . . . 2 500,Gyöngyösi Anna: Gyógynövény ABC . . . . . . . . . . . . 450,Határozó könyvek: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Fűszer- és gyógynövények . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Kämpfer,Dieter: Pálmák a lakásban . . . . . . . . . . . 1 590,Kis Természetkalauz: Vadvirágok. . . . . . . . . . . . . . 1 200,Kiss-Illyés: Nagy fenyő és örökzöld lexikon . . . . 2 990,Kliment: Otthoni gyógynövényhasználat . . . . . 2 490,Kropog Erzsébet: Erdők, mezők virágai . . . . . . . . . 990,Fák és cserjék (növényismeret) . . . . . . . . . . . . . . 990,Lászay György: Évelő virágok . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Laux, Hana E.: Ehető vagy mérgező? . . . . . . . . . . 2 680,Manke: Szobanövények gondozása . . . . . . . . . . . 2 500,Molnár Hanga Anna: Növények a lakásban . . . . 1 650,Molnár: Magyarország legszebb növényei . . . . 1 200,Nagy-Szabó: Nagy viráglexikon . . . . . . . . . . . . . . . 2 720,Németh: A gyógynövények nagykönyve . . . . . . 1 890,Orlóci László: Örökzöldek és fenyők. . . . . . . . . . . 2 500,Rapaics Rajmund: A magyarság virágai . . . . . . . . . 900,Scherf: Vadon termő zöldségek-gyümölcsök. . 1 990,Spohn, Margot-Roland: Melyik ez a virág? . . . . . 3 990,Szaktudás: Gyógy- és fűszernövények . . . . . . . . . . 830,Szántó Matild: Egy- és kétnyári virágok. . . . . . . . 2 500,Természetkalauz: A trópusok növényei . . . . . . . 2 500,Cserjék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Váczi-Dede: Növények a lakásban. . . . . . . . . . . . . 1 400,Váczi-Nagy-Dede-Illyés: Szobanövény lexikon. . . 4 999,Végh Attila: A növényvilág ékszerei . . . . . . . . . . . 2 580,Verme: Gyógynövények enciklopédiája . . . . . . . 4 500,-
GOMBA Albert: Ismerjük fel a gombákat 1-2.. . . . . . . .1 790,-/db Alexandra: Gombalexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 999,Bagi-Fekete: A szarvasgombász mesterség . . . 4 990,Carluccio, Antonio: Gombák könyve . . . . . . . . . . 5 500,Cser Kiadó: Kis Gomba ABC receptekkel . . . . . . . 1 498,Élővilág Könyvtár: Gombák I. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Gerhardt, Ewald: Gombagyűjtés okosan . . . . . . 2 499,Gombászok kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 999,Glória: Kedvenc receptjeim gombával . . . . . . . . . . 298,Gminder-Böhning: Melyik ez a gomba? . . . . . . . 3 999,Kis Természetkalauz: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . 1 200,Montag, Karin: Gombák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 680,Oetker, dr.: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 890,Rimóczi Imre, dr.: Gombaválogató 1-9. . . . . .2 490,-/db Magyarország leggyakoribb gombái . . . . . . 2 500,Szabó I.: A csiperke gomba termesztése . . . . . . 1 078,Szili István: Gombatermesztők könyve . . . . . . . . 4 900,-
MADÁR Collins: Európa madarai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 900,Dierschke, Volker: Melyik ez a madár? . . . . . . . . . 3 999,Élővilág Könyvtár: Énekesmadarak . . . . . . . . . . . . 2 200,Úszó- és gázlómadarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 200,Határozó kézikönyvek: A világ madarai . . . . . . . 3 200,-
S é h i Zsigmond: Széchenyi Zi d Nahar
3499,-
D k i h IIván: Draskovich á Szarvasgazdálkodás
3900,-
2009. december z www.vadaszlap.hu
Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 900,Juhász Lajos: Kertek, parkok madarai . . . . . . . . . 2 500,Lederer, Roger: Csodálatos madarak . . . . . . . . . . 2 990,Magyar Könyklub: Madarak földön, vízen.... . . . 3 990,Mellarney-Svensson: Madárhatározó. . . . . . . . . . 7 900,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplői . . . . 2 200,Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Legszebben éneklő madaraink . . . . . . . . . . . . . . 440,Madár kalendárium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450,Magyarország legszebb madarai . . . . . . . . . . 1 200,Napsütötte ösvényeken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450,Tollas albérlők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 300,Varangy a papucsomban. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 300,Védett madaraink kislexikon . . . . . . . . . . . . . . 1 200,Védjük madarainkat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 950,Vízivilág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440,Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék . . . . . . . . . . . 2 500,Schmidt-Bécsy: Mozaikok a természetből . . . . . 1 750,Schmidt-Kalotás: A vadludak vízre szállnak . . . 2 500,Hétköznapok a természetben . . . . . . . . . . . . . 3 500,Tollas énekművészek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 300,Tudományos Kiskönyvtár: Madarak . . . . . . . . . . . 2 490,Varga Zoltán: Ők élnek Pannóniában . . . . . . . . . . 4 990,-
Oggolder: Magyar horgászírók elbeszélései. . . 1 699,Műcsalis horgászat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,Pontyhorgászat modern módszerekkel . . . 1 800,Ragadozó halaink horgászata . . . . . . . . . . . . . 1 699,Oláh Csaba: Rablóhalak bűvöletében . . . . . . . . . 1 700,Papp Károlyné: Vízről, halról horgászoknak . . . . . 950,Pintér-Pócsi: Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Ralphstone Angelica: A tenger állatvilága . . . . . 4 100,Sigloch, Benno: A horgászok ábécéje . . . . . . . . . 3 000,Szűcs István: A halászati ágazat kérdései . . . . . . 1 980,Természetkalauz: Édesvízi halak . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vierke, Jörg: A legkedveltebb díszhalak . . . . . . . 1 190,Zákonyi-Gyulai: Horgász zsebkönyv . . . . . . . . . . . . 500,-
LOVAS
SZAKÁCSKÖNYVEK Alexandra: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 999,Attraktor: Régi magyar halételek. . . . . . . . . . . . . . 2 800,Cey-Bert: Hunok és magyarok konyhája . . . . . . . 2 500,Corelli, Igles: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 999,F. Horváth Ilona: Halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Magyaros ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Ünnepi ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Hargitai György: A legjobb halételek . . . . . . . . . . 2 990,Vadételek a javából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 880,Hungaro Platform: A 100 legjobb ünnepi étel . . . 300,Kútvölgyi Mihály: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 800,Lusztig-Csigó: Halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 880,Oriskó Ferenc: 88 ünnepi halétel . . . . . . . . . . . . . . 2 999,Péter Jánosné: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 850,Radnay János: Cukrászat mindenkinek.. . . . . . . . . . 690,Sälzer: Halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 950,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . . . 2 800,Stb. könyvek: A 100 legjobb vadétel . . . . . . . . . . . . 250,A 100 legjobb bárány- és birkaétel . . . . . . . . . . 250,A 100 legjobb bögrés sütemény. . . . . . . . . . . . . 250,A 100 legjobb disznótoros finomság . . . . . . . . 250,A 100 legjobb halétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250,A 100 legjobb magyar étel . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250,Szalay: Halak, vadak, szárnyasok könyve . . . . . . . . 850,Tradicionális magyar konyha . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Szepessy Vilma: Vadas ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300,T.K.K. Kiadó: Magyaros finomságok . . . . . . . . . . . 2 900,Totem Kiadó: Száz magyar ételcsoda. . . . . . . . . . 5 980,Verhóczki István: Hal- és vadételek . . . . . . . . . . . . . 550,Csokis és gyümölcsös finomságok . . . . . . . . . . 550,Igazi magyar ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Nagymama recepjei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Vendégváró falatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,-
Bodó-Walter: Lótenyésztők kézikönyve . . . . . . . 4 800,Farkasházy Tivadar: Overdose . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Határozó kézikönyvek: Lovak . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Horváth Zoltán, dr.: Lóbetegségek . . . . . . . . . . . . 7 900,Mihók-Pataki: Lófajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 700,Nagy Imre: Lovasvadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Novotni Péter: Lótartás a családban. . . . . . . . . . . 3 150,Radnai Imre, dr.: Lovasszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,-
BOROS Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . . . 4 200,Boruzs János-Boruzs Jánosné: Borlexikon . . . . . . . 550,Csávossy György: Magyarán a borról . . . . . . . . . . 1 900,Csizmadia András, dr.: Étel-bor iránytű . . . . . . . . 1 850,Csizmadia-Niksz: Étkeink és illő boraink... . . . . . 3 900,Gerencsér Ferenc: Bor és szőlő kislexikon . . . . . 1 050,Jacsmenik: Szőlészet, borászat a kiskertben. . . . . 550,Kafi Bt.: Borok, turizmus Baranyában . . . . . . . . . . 3 500,Mercz-Kádár: Borászati kislexikon. . . . . . . . . . . . . 4 200,Prohászka Ferenc: Szőlő és bor . . . . . . . . . . . . . . . 3 500,Somlyay István, dr.: Gyakorlati borászat . . . . . . . 1 780,-
HORGÁSZAT Füstös Gábor: Wobblerek, wobblerezés . . . . . . . 1 700,Hunyadi Attila: A süllőhorgászat módszerei . . . 1 699,Kluwe-Yorck: Horgász abc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 598,Lajkó István: Halászati alapismeretek . . . . . . . . . 1 400,A halászmester kézikönyve. . . . . . . . . . . . . . . . 2 490,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek. . . . . . . . . . . . 2 690,Oggolder Gergely: A ponty horgászata . . . . . . . 1 699,Amurhorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Békés halaink horgászata . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Bojlihorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Bojliorgászat kézikönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 700,Csukahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Etetőanyagok, etetési technikák . . . . . . . . . . 1 699,Feederbotos horgászmódszerek . . . . . . . . . . 1 700,Harcsahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Harcsapergetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Horgászmódszerek állóvízen . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Így horgásszunk folyóvízen . . . . . . . . . . . . . . . 1 699,Képes nagy horgászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . 2 999,Keszeghorgászat modern módszerekkel . . 1 699,Különféle horgászmódszereink . . . . . . . . . . . 1 699,-
Dú Lá Dúcz László: ló Harmatcseppek
1500,-
Ferjesik, Kolloman: Hatnyelvű vadászszótár
2400,-
MŰVÉSZET Chapman: Vallomások a vadászatról . . . . . . . . . . 1 699,FotoNatura: Az ezerarcú természet . . . . . . . . . . . 5 000,Harling: Vadcsapások varázsa . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 999,Iváncsics-Köller: A természet harmóniája... . . . . 5 100,Matyikó Tibor: Állatok közelről . . . . . . . . . . . . . . . . 2 800,Vallomás a természetről. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 000,Várnai: Vadásztörténetek felnőtteknek . . . . . . . 6 500,Vuray: A magyar vadászirodalom könyve . . . . . 5 400,-
CD-k, DVD-k Balogh: Természetlesen a Dinnyési-Fertőn . . . . 4 680,Vadvirágos patika DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 680,Vértelen vadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 680,Balogh-Schmidt: Tavaszi zsongás CD. . . . . . . . . . 3 120,Tollasbál az erdőn (madárhangjáték) CD . . 3 120,Bársony Alapítvány: A láp és a pagony dalnoka. . 2 700,Blaumann Ödön: 100 őzbak DVD. . . . . . . . . . . . . . 2 500,Agancsosok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,-
Kristó László: A vadász-vadtenyésztő mester kézikönyve
2490,-
Magyar Vadászkürt Egylet: Szóljon a vadászkürt
1950,-
753
AJÁNLÓ Blaumann Ödön: Dámbarcogás, Gyulaj DVD . . 2 500,Dámbikák bírálata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Gímbikák bírálata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Muflonkos bírálat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Őzbak bírálat I-II. DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,-/db Vad és vadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 500,Vadászévad 2006-07-08. DVD . . . . . . . . . .2 500,-/db Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . 2 650,Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD . . . . . . . . . 1 350,Erdő P.R. Bt.: A magyar erdő királya DVD . . . . . . 3 000,A solymászat Magyarországon DVD . . . . . . 3 000,A természet művészei DVD . . . . . . . . . . . . . . . 4 500,Dámszarvasok földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . 3 000,Halmágyi: Vadászatok idegen tájakon CD . . . . . 3 200,Hubertus Kft.: Amit a nagyvadról tudni illik.... . 5 550,Hidvégi Béla: A vadontól a múzeumig DVD . . . 2 900,Homoki: Cimborák hegyen-völgyön . . . . . . . . . . 1 350,Nádi szélben DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 350,Hunting Videó: Afrika Erfahrungen DVD . . . . . . 8 900,Bockfieber DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Der Trambock DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Elefanten jagd DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Hirschpirsch und Drückjagd DVD . . . . . . . . . 8 900,Jagd im Masailand I-II. DVD . . . . . . . . . . . .8 900,-/db My Very Best Buck DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Schwarzbaren DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Serengeti-jagd in afrikas juwel 2. . . . . . . . . . . 8 900,Sommerböcke DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 900,Traumtrophäen in Ungarn DVD . . . . . . . . . . . 8 900,Ignácz: A nagyvad társas vadászata DVD . . . . . . 3 800,A szarvasbőgés titkai DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 3 800,Mormotától a fürjvadászatig DVD . . . . . . . . . 3 800,Élőhelygazdálkodás és vadgondozás I.-II. . 6 500,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . 6 500,Szarvasbőgés, vaddisznóhajtás DVD . . . . . . 4 500,Vadászati Múzeumok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 3 800,Vaddisznóhajtástól vaddisznóhajtásig . . . . 4 500,Világrekordok nyomában I-II. DVD . . . . . . . . 4 500,Kossuth Kiadó: Magyarország gombái CD . . . . . 3 000,Növénytan CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 000,Vadvirágok CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 000,Magyar Közlöny: Muzsika Magyarországról . . . 1 700,Trófea CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 400,Magyar Vadászkürt Egylet: Vadászüdv CD . . . . . 2 980,Media Art: Vérebvezetők nyomában DVD . . . . . 5 620,Vérebvezetők nyomában DVD dupla . . . . . . 6 250,MOKÉP: Mo. nemzeti parkjai I-II. DVD . . . . . .2 890,-/db Naturhun: Hunting in Hungary I-II. DVD . . . .5 900,-/db Nova Toma: Big Five DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 700,Dél-Afrika 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 700,-/db Fogoly DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 700,Monteria DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 700,Namibia DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 700,Zimbabwe 1-3. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 700,-/db Oxigén: Csergezán Pál vadvilága DVD . . . . . . . . 6 240,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn2 DVD. . . 2 950,Rockenbauer: ...és még egymillió lépés I-V.. . . 2 950,-/db Másfélmillió lépés Mo.-n I-III. DVD . . . . . .2 890,-/db Sáfrány József: Az én Afrikám I-II DVD . . . . . . 2 100,-/db Select Kft.: A bojli éve DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,A csodás észak DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,A csuka horgászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,A nagy cápák nyomában DVD . . . . . . . . . . . . . 1 570,A nagy korallzátony DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,A St. Helens hegy kitörése. . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,A süllő horgászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,A tenger óriásai DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Afrika: A Szerengeti Nemzeti Park DVD . . . . 1 570,Ausztrália DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Az élet eredete DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,-
Böhm István: A hannoveri véreb
754
1480,-
Szladek Mihály: Az élet rendje
1500,-
Select Kft.: Bálnák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Cápák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Elképesztő vándorlások DVD . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Farkasok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Feederbottal állóvízben, folyóvízen . . . . 1 570,-/db Feederbottal nagypontyokra DVD . . . . . . . . 1 570,Kedvenc horgászvizeink DVD . . . . . . . . . . . . . 1 570,Kerekek és lépések 1-5. DVD. . . . . . . . . . . . 1 570,-/db Medvék DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Óriásdévérek földjén DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Pecatúra extra DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Ragadozók a vadonban DVD . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Trópusi esőerdő DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,Tüskevár I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 570,-/db Szikszai Tamás: Vadászat Mo.-n reflexíjjal I-II. . . 3 130,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése DVD . . 5 800,A vadászíjász 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . .5 800,-/db Hidvégi Béla vadászélete DVD . . . . . . . . . . . . 2 900,Őzhívás DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 800,Volt egy álmom - Hidvégi Béla DVD . . . . . . . 2 900,Természetfilm: Budapesti vadon DVD . . . . . . . . . 1 990,A kormorán zátony amfórái DVD . . . . . . . . . . 1 990,A Monarchia hajóroncsai 1-3. DVD . . . . . . . . 1 990,Árpi bácsi fiókái DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Az élet fagyos szigete – Antarktisz DVD . . . 1 990,Az emberevők földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Az Inari vándorai – Lappföld DVD . . . . . . . . . 1 990,Daruvonulás a Hortobágyon DVD . . . . . . . . . 1 990,Egy nap pompa – Tiszavirág DVD . . . . . . . . . 1 990,Farkaslesen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Lulu, a világszám DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Madagaszkár állatparadicsoma DVD . . . . . . 1 990,Mauritius (A kincses sziget) DVD . . . . . . . . . . 1 990,Pápua Új-Gunia – Egy másik időzóna DVD . 1 990,Víz, víz, tiszta víz DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 990,Uys, Jamie: Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1 280,-
Ignácz Magdolna, dr.: Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD
6500,-
Takács Viktor: A vaddisznó vadászata 1-2. DVD
5800,-/db
Blaumann Ödön: Vaddisznóhajtások akciójelenetei 1-4. DVD
2500,-/db
Takács Viktor: Európa terítéken DVD
5800,-
GYEREKEKNEK Alexandra: Az erdő állatai (kirakós) . . . . . . . . . . . . 2 499,Gyermekatlasz: Állatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 999,Elektra Kiadó: A dzsungel könyve . . . . . . . . . . . . . . . 890,A levegő állatai (kirakós) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,A tenger állatai (kirakós) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 490,Bambi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 890,Karácsonyi Dezső: Mesék az erdészházból . . . . 3 500,-
A WEB-ÁRUHÁZ VEZETŐJE:
Nova Toma: Hegyi vadászatok DVD
6700,-
Természetfilm: Óceániai csavargások DVD
1990,-
Természetfilm: Izland DVD
1990,-
Bokor Károly: A süllő horgászata DVD
1570,-
Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről
2800,-
Szentesi Gyöngyi: Egy vadászgörény naplója
1790,-
ELEK FERENCNÉ
[email protected] Web-áruházunk kínálata a www.vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhető:
Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: 06-70/702-5000, Tel./fax: 06-1/242-0042 e-mail:
[email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.
Czifferszky István: Vava
1990,-
Szász Imre: Basa
1900,-
Magyar VADÁSZLAP
JEGYZET
Vért ne adjak? Öreg barátom, aki az egyik legnagyobb hazai rocker volt, akit valaha a föld a hátán hordott, nos az ő szövege volt a fenti cím. Általában akkor vágta a képünkbe, amikor újabb és újabb kérésekkel bombáztuk és ezeket már nem tudta teljesíteni. Ekkor jött a jól bevált szöveg: „és vért ne adjak?” Régi véradó családból származom, így pontosan tudtam, hogy milyen fontos, milyen hatalmas értéke van a piros folyadéknak. Ezek után természetes, hogy a vérét nem kértem soha. Nem beszélve arról, hogy abból a vérből, ami az ő ereiben csörgedezett, bármit kimutattak volna egy laboratóriumban és még az is megüthette volna a bokáját, aki az ő vérét kapta. Ettől függetlenül a véradás rendkívül fontos dolog és a médiában naponta hallani a felhívást, hogy segítsük a rászorulókat, adjunk vért, ha ebben a H1N1 influenzás világban van, aki egészséges. Bevallom őszintén, sokszor nekivágtam, hogy segítek, de aztán mindig közbejött valami nagyon fontos és halaszthatatlan dolgom. Húztam, halasztottam, de ma már tudom, hogy minden csöpp vérre szükségem van. Nem adok vért, mert a tiszta szenynyezetlen vér nagy érték a vadászatban is. Hol vannak a boldog idők, amikor a mínusz 15-20 fokos hidegben csak úgy ripszropsz kizsigereltük a vaddisznót, kicsit megemeltük, kifolyattuk a testüregéből a vért, és már mehettünk is a meleg vadászházba. Más szelek fújnak, mióta elindult egyik legnagyobb tudományos projektünk, az országos vaddisznó-monitoring. Nos, azóta a tiszta vér és a mandula a legnagyobb érték az erdőn. Nem vagyok frusztrált, sosem gondoltam az öngyilkosságra, de amikor visszajött az állategészségügytől, hogy a vadásztársaságunk által leadott öt mintából egy sem értékelhető, mert a vér szennyezett, nos akkor komolyan elgondolkodtam, talán legközelebb a saját vénámból kellene a „monitoringosoknak” vért adni. Amennyiben vaddisznó esik a területen, még a terítékkészítés előtt fölé hajolok és egy életlen késsel, vagy borotvapengével rituálisan felvágom az ereimet. Ez lesz az igazán tiszta vér, bár – őszintén bevallom – évtizedeken keresztül dohányoztam és voltak fiatalkori kilengéseim, mégis, közvetlenül a vénámból talán elég steril lesz. Sajnos kék vérrel nem szolgálhatok, ami legalább annyira meglepné az állategészségügyet, mint az egyik vadásztársam mintája. Az történt ugyanis, hogy éjjel disznót lőtt és nem volt nála a hivatalos mintavevő fiola. Kutatott a sötétben és végül egy kólás palackra esett a választása, ebbe fogta fel a vaddisznó vérét. Tette ezt anélkül, hogy a műanyag palackot – persze, víz híján erre nem is lett volna módja – kimosta volna, sőt, nem vette észre, hogy a sötétben a kóla néhány cseppnyi maradékát is benne hagyta az üdítőitalos flaskában. Az így készített különleges keverékkel megtöltött kólásüveg a hűtőbe került, majd onnan egy másik kolléga segítségével az állategészségügyre, vizsgálat céljából. Néztek ám nagyot a fehérköpenyes kisasszonyok, amikor a mikroszkóp ugyancsak fura dolgokat kezdett kimutatni. Az első spontán reakció az volt, hogy már a vaddisznók is narkóznak, mert a kólában fellelhető „serkentők” nyomát megtalálva arra gondoltak, hogy valahol, esetleg valamilyen titkos vadkender-ültetvényben járt a konda. Nem ragozom, jogosan göngyölítették fel a szálakat és érthetően megsemmisítették a leadott mintát – a büntetés még a levegőben lóg. A magyarázat – így utólag – pofonegyszerű. Amikor emiatt kollégámat kérdőre vontam, megvonta a vállát és csak annyit mondott – még szerencse, hogy nem a pálinkásüveget használtam azon az éjszakán. Ebből is látszik, hogy nemcsak költséges, de felettébb veszélyes is az éjszakai mintavétel. A legjobb szándék mellett is megeshet, hogy az ember hibázik, ezért talán az lenne a legjobb megoldás, ha a monitoringért tisztességesen, EU-s pénzből megfizetett állatorvosok vennék a mintákat... ott a helyszínen, vagy a hűtőházakban. Mint mondtam, régi véradó családból származom és az ügy érdekében hajlandó vagyok megcsapolni magam bárhol, bármikor... no de mi lesz a mandulával? A vaddisznó-monitoring elengedhetetlen része az elejtett vaddisznó mandulájának kivétele és beküldése. Ebből lehet, hogy baj lesz, mert az enyémet már AGYAKI GÁBOR hároméves koromban kivették... és állítólag a
[email protected] apám leadta valamilyen monitoring céljára.
2009. december z www.vadaszlap.hu
Címlapon: Hóesésben Fotó: Szerencsi Gábor
A tartalomból: Interjú A légpuskától a golyószóróig ......757-758.
Vadászati gyakorlat Hajtás előtt II. ............................ 759-761. Hajtóbrigádok .............................765-767.
Diana Tanulmányút Gemencen ..................... 764.
Aktuális Mennyi igaz a jelmondatból? ...... 768-769.
Riport Fajtáról-fajtára.......................... 770-771.
Vadászati kultúra Hit, vallás – hitvallás ..................779-781.
Portré Matula bácsi........................................785. A lányos apák álma .............................. 787. Hivatásos hobbifotós ................ 788-789.
Vadászotthonok Útra kelt trófeák ........................ 792-793.
Publicisztika Miért kell így lennie? ...........................795.
Solymászat Solymásztalálkozó..................... 798-799.
Horgászoknak Karácsonyi halételeink........................ 811.
Hihető és hihetetlen történetek Karácsonyi irodalmi melléklet.... 817-832.
755
TERÍTÉKEN
Ritka betegség
Bajnoki lapátos Erdélyi Tamás, négyszeres magyar bajnok, Európa Bajnoki ezüstés bronzérmes szarvasbőgő kiválóságunk október 19-én, a Pilisi Parkerdő Zrt. budakeszi erdészeténél, az Őzvölgy területrészen reggeli cserkelés során hat tarvad mellől hozta terítékre a képen látható kapitális dámbikát. A kísérő, Forgács Attila hivatásos vadász volt. A trófea az elsőfokú bírálaton 205 pontot kapott, a végleges eredményt azonban majd a másodfok adja meg. A lapátos korát 11 évesre becsülték.
Békési nádi farkasok
A Rigóci Baráti Vt. (Somogy megye) Lóka nevű területén Szombati Sándor lőtte a fibromatózissal fertőzött sutát. A vadász már korábban is látta a beteg vadat, de az elejtéssel várt, mivel az öreg suta egészséges gidát vezetett. A szövettani elváltozásokkal járó betegség előidézője, a fibróma tulajdonképpen egy jóindulatú bőrdaganat, amit vírusfertőzés okoz, de a vad húsára, vagy az egyed állapotára nincs különösebb hatással, a bőrrel eltávolítható. Az őz feltörve 17 kilogramm volt, korát nyolcévesre becsülték. Agyaki
Torzagancsú matuzsálem A VADEX Zrt. Vérti vadaskertjében egy szerencsés belföldi vendégvadász igazán különleges, torz agancsú dámbikát zsákmányolt, melyet minden vadász irigyelhet. A vad korát a koponya alapján 14 évesre becsülték. A dolog további érdekessége, hogy a boldog elejtő kétnapos vadászata során még egy 5,0 kilogrammos, 198,05 pontosra bírált kapitális, aranyérmes lapátost is lőtt. A 900 hektáros kertben az idén esett négy dámbikából három érmes lett.
Gádoros területén Kovács Krisztián, a terület hivatásos vadásza szeptember 21-én három aranysakált lőtt. A nem mindennapi eredmény elérésére egy szerencsés esti területellenőrzés alkalmával nyílt lehetőség. A fiatal sakálok közül kettő kan, egy pedig szuka volt.
Meglepetés a bírálaton A bőgést követően, a Zala megyei Börzönce közelében, a Kürtösmenti Vadászklub területén ejtette el a páratlan 18-as agancsú bikát Peter Graf osztrák vadász, október 13-án este, Gál László hivatásos vadász kíséretében. A jóval nagyobb súlyt mutató agancs kis csalódást okozott azzal, hogy a mérlegen „csupán” 10,65 kilogrammot nyomott, de az elejtő boldogságát ez mit sem csökkentette. A bírálat szerint a 12 éves bika 218,3 CIC pontot kapott. PG
756
Magyar VADÁSZLAP
INTERJÚ Hegyi Istvánnal, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bűnügyi Szakértő és Kutató Intézet fegyverszakértői laboratóriumának vezetőjével
Ismered a Hegyi Pistát? – kérdezte tőlem egy vadászbarátom. Szerintem igen – válaszoltam, s csak titokban vallottam be magamnak, hogy ez nem igaz. Merthogy én – korábban – egy idősebb Hegyi István fegyverszakértővel találkoztam. Huzamosabb időnek és több közös szalonkázásnak kellett eltelnie, hogy a dolog tisztázódjon.
A légpuskától a golyószóróig VADÁSZLAP: Hány „Hegyi István” fegyverszakértő működik az országban? Hegyi István: - Sajnos már csak egy. Édesapám 1997-től nincs közöttünk. Ő 1963-tól a nyugdíjazásáig volt igazságügyi fegyverszakértő. Két évig dolgoztunk együtt, de a későbbiekben még további négy esztendeig bejárt a laborba nyugdíjasként segíteni. VADÁSZLAP: Apa és fia. Ezek szerint az édesapjától tanulta a szakmát? Hegyi István: - Igen, mivel abban az időben, hazánkban nem volt szakértőképzés. Az „öregektől” lestük el a fogásokat. VADÁSZLAP: Akkor hogyan lehet valakiből igazságügyi fegyverszakértő? Hegyi István: - Én csak a saját pályámat tudom példának felhozni. Gyerekkoromtól a lőporfüstös levegőben éltem, így kötődtem a fegyverekhez, ami természetesen a légpuskával kezdődött, majd a kis kaliberű puskákkal folytatódott. Rákospalotán nevelkedtem és tizenévesen elkezdtem a Növényolaj lövészklubban lőni. Ifiként
2009. december z www.vadaszlap.hu
Népköztársasági Kupát is nyertem. Érettségi után jött a katonaság, fegyverzeti szakon elvégeztem a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát és közben lőttem, versenyeztem pisztollyal, géppisztollyal, golyószóróval... mindennel, amivel csak lehetett. Természetesen apámnak meghatározó szerepe volt a továbbtanulásomban, a pályám alakulásában, a háttérből egyengette és bevallhatom: irányította az utamat. Amikor végeztem a főiskolán, 1977-ben átkerültem a rendőrséghez, apám keze alá és már több mint harminc éve szakértősködöm. A munkám elismeréseként két éve, 2007ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesültem. VADÁSZLAP: Külföldön sem tanítják a fegyverszakértést? Hegyi István: - Ez a szakterület kisebb országokban nagyon kevés szakértőt igényel, de a nagy országokban hagyománya van az oktatásnak. Nálunk néhány éve a Rendőrtiszti Főiskolán indítottak szakértői képzést, de éppen csak meglett az indításhoz szükséges létszám. Aki végez, annak még több év gyakorlat szükséges ahhoz, hogy megkapja az igazságügyi kinevezést.
VADÁSZLAP: Iszonyú tempóban fejlődik a világ, változnak a fegyverek, a lőszerek, a célzóberendezések... Tudja ezt követni? Hegyi István: - Megpróbáljuk, de szinte lehetetlen. Amit az interneten, szaksajtóban elérhetek és amit a nürnbergi IWA-n a saját szememmel is láthatok, az jelenti számomra és a kollégáim számára a lépéstartást. A munkahelyem költségvetéséből erre nem futja. A gyárak igyekeznek az újdonságaikról minél előbb hírt adni, és manapság eléggé gyorsan a civilek számára is hozzáférhetővé válnak az egyre rövidebb ideig titkos katonai fejlesztések. Nem mondom azt, hogy mindenről tudunk, mindent meg tudunk fejteni, mindent ki tudunk vizsgálni, mindent tudunk rekonstruálni. Mint általában a bűnüldözésre, ránk is valamennyire jellemző a viszonylagos lemaradás a bűnözőkkel szemben. Az új eszközök – fegyverek, lőszerek – sajnos a civil szférában elsőként a bűnözők kezébe kerülnek, de ez senkinek nem meglepetés, amióta világ a világ, ez mindig így volt. A munkám majdnem 100 százalékban a bűncselekményekhez kötődik, így vi-
757 000
INTERJÚ szonylag sok újdonságot kapunk az ügyekben. A mindennapjaink jelentősebb része, ahogy mondani szoktam: „favágás”.
szerencsétlenül, úgy, hogy a lövést a nyiladékon 310 méterre álló másik magaslesről adták le.
puskám. Ez utóbbi kettőt ritkán veszem a kezembe, de vannak mellettük sportpisztolyaim is.
VADÁSZLAP: Publikus, hogy mit jelent a favágás?
Hegyi István: - Sokat dolgoztam ezen az ügyön, kísérletek sorozata áll a szakértői véleményem mögött, amit átadtam a bíróságnak. Két lényeges megállapítást tettem. Az egyik, hogy kizártam a közvetlen célzott lövést, ugyanis a korábbi hírekkel ellentétben, az áldozat testében megtalált lövedék nem deformálódott. A helyszíni adatok ismeretében a balesetben szereplő puskával, a vadásznál lévő megkezdett doboz eredeti töltényeivel lőttem vízfelületre. Ha a kérdéses távolságról, 5 foknál meredekebb szögben lőttem a vízre, akkor az elnyelte a lövedéket, de 5 fok alatti csőállásnál a lövedék megcsúszott, fölpattant a vízről és nem is deformálódott. A helyszínen, a nyiladékon a lőirányban pocsolyák voltak, nagy a valószínűsége a lövedék irányváltásának, felcsapódásának, az energiáját vesztett lövedék ezért nem deformálódott az áldozat testében. Azt, hogy mennyire fogadja el a bíróság a szakvéleményemet, majd az ítéletből kiderül.
VADÁSZLAP: Lehet, hogy legelőször azt kellett volna megkérdeznem, mióta vadászik?
Hegyi István: - Nincs benne semmi titokzatosság. Nekünk kell a különböző lőeszközöket, töltényeket és egyéb tárgyakat a törvényben leírt fogalom-meghatározásokba besorolni. A lőeszközökben benne vannak azok a házilag, a sufniban összetákolt fegyverek is, ami néha a lövőre nézve veszélyesebb, mint a célra. Vizsgáljuk a működőképességüket és hogy adtak-e le lövést belőlük, stb. Ez a „favágás”, igaz, hogy már ezeknek az eszközöknek a birtoklását a Btk. évekkel díjazza. Az érdekesebb rész akkor kezdődik, amikor lőttek és a lövedékeket, töltényhüvelyeket kell azonosítani, a helyszín ismeretéből ki kell találni a bűncselekmény menetét, meg kell határozni a lőtávolságot, melyik helyről adták le a végzetes lövést. Itt kezdődik a szakértés. VADÁSZLAP: Gondolom, hogy ez a vadászbalesetekre, a vadászfegyverekkel elkövetett bűncselekményre is igaz. Milyen arányt, nagyságot jelent ez a bűnügyi labor munkájában? Hegyi István: - Keveset, még akkor is, ha ide számítjuk az orvvadászatot, a lejárt fegyvertartási engedélyek miatt indított eljárások bürokráciáját. Néha nevetséges, hogy tőlünk kérnek szakértői véleményt, állapítsuk meg: lőfegyver-e a sörétes vadászfegyver, miközben mellékelik a vadász fegyvertartási engedélyét és a fegyver műszaki vizsgáját igazoló kártyát. VADÁSZLAP: Kérdezhetem konkrét vizsgálati eredményekről? Hegyi István: - Kérdezni kérdezhet, legfeljebb nem válaszolok a kérdésre. Általában csak lezárt ügyekben szoktam, szoktunk nyilatkozni. Volt olyan ügyem, ahol a hivatásos vadászt az általam adott szakvélemény alapján az emberölés vádja alól felmentették és jogos önvédelemnek minősítették a tettét. Tehát nem mindenkit befelé „segítek” a büntetés végrehajtási intézetekbe. Kérdezzen, hátha kivételt teszek... VADÁSZLAP: Hoppá. Az elmúlt esztendő halálos balesetei közül még nincs jogerős bírósági ítélet a tavaly novemberi zalai halálos balesetben, ahol a 3 méter magas lesen lévő német vendégvadász járt
758
VADÁSZLAP: Volt olyan eset, ami kifogott Önön? Hegyi István: - Egy puska felrobbanására ma sem tudom a választ. Egy egyenes kihúzású, de nem Blaser gyártmányú 300-as Winchester Magnum kaliberjelű puska robbant fel lövéskor. Megállapítható volt, hogy a hüvelyfenék leszakadt, a zárdugattyú hátravágódott, kiszaladt a tokból és agyrázkódást, valamint arcsérülést okozott a vadásznak. Először lőszerhibára gyanakodtam, de még az esztergályozással legyöngített hüvelyfalaknál bekövetkezett robbanásnál sem reteszelt ki a fegyver. Minden hazai hozzáértővel, sőt még az ide érkező gyári konstruktőrrel is megvizsgáltuk a fegyver reteszelését, hibátlan volt. Egyetlen dolog vigasztal, hogy a vadász arcán már szinte nem is látszik a megmagyarázhatatlan robbanás nyoma. VADÁSZLAP: Milyen vadászpuskái vannak egy fegyverszakértőnek? Hegyi István: - Több sörétes és golyós vadászpuskám van. A két 12-essel korongozok, a 20-assal vadászom, a 16-os volt az első puskám, a 24-es és a 36-os kaliberű puskákat pedig azért vettem, mert nem csak szépek, gyönyörűek is. Van egy Sauer drillingem (16/16/9,3×72R), egy 5,6×57es és egy .30-06-os Steyerem, egy 7,62-es mindenesem és egy Dragunov mesterlövő
Hegyi István: - Nyugodtan mondhatom, beleszülettem a vadászatba is, lévén, hogy apám a Börzsönyben, a BM Partizán Vadásztársaság vadászmestere volt 1959-től hosszú évekig. Ahogy az idők változtak, úgy változott az egyesület neve, volt Börzsönyi Partizán, most pedig Börzsönyi Borostyán Vt. névre hallgat. 1987 óta vagyok a társaság tagja és döbbenetes volt számomra, hogy idén februártól nem vadászhattunk a Szokolya környéki erdőkben. Volt egy kis vitánk, gubancunk az egyik jelentős földtulajdonnal rendelkező vadásztárssal, de szerencsére az ügy júliusra rendeződött. VADÁSZLAP: Megmaradt az idény előtti kötelező lőgyakorlat? Hegyi István: - Igen, sőt a vezetőséggel egyetértésben elneveztük apámról id. Hegyi István emlékversenynek, természetesen az első három helyezett serleggel is büszkélkedhet. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a balesetvédelmi oktatással egy időben mindenki kipróbálhatja a puskáját, a lőtudását. Ezeknek a baráti, jó hangulatú „versenyeknek” a vezetése, illetve a kevésbé jól belőtt, esetleg menet közben elállítódott fegyvereknek a belövése is az én feladatom. VADÁSZLAP: Mesélik, hogy nem is olyan régen egy fehér bottal kopogtatva ment el egy lövész-versenyre, „vezessetek a lőállásomhoz” jelszóval, merthogy 56 évesen már rosszabbul lát. Hegyi István: - Jót nevettünk rajta, de sajnos igaz. Közelre plusz 2 dioptriás, távolra mínusz 1,5 dioptriás a szemüvegem és „emlékezetből lövök”. Van egy szuper-speciális lövő szemüvegem – merthogy még mindig szívesen versenyezgetek, legyen szó skeetről, trapról, pisztolyról vagy géppisztolyról – amin egyetlen kis ponton keresztül nézek, mert az üveg többi felületét szigetelőszalaggal leragasztottam. Azért még nem kell nagyon szégyenkeznem.
CSEKŐ SÁNDOR
[email protected]
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI GYAKORLAT
FOTÓ: Blaumann Ödön
Hajtás előtt II.
2009. december z www.vadaszlap.hu
Előző lapszámunkban a disznóhajtások területének kiválasztását, a lőállások kijelölését és vad helyhez kötésének módjait taglaltuk. A továbbiakban a szervezés és lebonyolítás nagy odafigyelést igénylő feladatát, a hajtás logisztikáját tekintjük át a zökkenőmentes, ugyanakkor költségtakarékos végrehajtás érdekében. folytatás
759 000
FOTÓK: Polster Gabriella
¿ A nyiladék is lehet tilos lőirány
Térképkészítés A hatályban lévő joszabályi előírások szerint minden tervezett nagyvad-társasvadászatról térképet kell készíteni. A térképet az előkészítő stáb már a terület kiválasztásakor elkészíti – esetleg az előző években használtakat alapul véve – s általában már az „íróasztali” szakaszban kijelölik a várható puskaszám szerinti és a tartalék lőállásokat. Célszerű ekkor bejelölni az egyes standok tilos lőirányait is, melyet aztán a terepi bejárásnál, a kitűzéskor lehet ellenőrizni, szükség szerint korrigálni. Az elkészült hajtástérképe(ke)t a vadászat bejelentésével egy időben meg kell küldeni a vadászati hatóságnak, mely jogosult annak valósságát a helyszínen ellenőrizni. A vadászat megkezdése előtt minden egyes puskával résztvevőnek kötelezően át kell adni egy példányt, amin meg kell mutatni (esetleg feltűnő módon bekarikázni, vagy más színnel megjelölni) azt a lőállást, amelyen az illető állni fog. A térképen szereplő képi és szöveges információknak egyértelműen érthetőnek és áttekinthetőnek kell lennie. Lehet alapként használni az üzemi, vagy topográfiai térképeket, amennyiben azok nem tartalmaznak olyan mennyiségű – a vadászat szempontjából érdektelen – jelöléseket, amelyek sokasága megnehezíti a rárajzolt hajtás jeleinek azonosíthatóságát. Bőven elegendő azonban egy arányaiban mérethű vázlat is, amely csak a legszükségesebb, a vadászat szempontjából nélkülözhetetlen jelöléseket tartalmazza, úgymint a hajtás külső határai, a hajtók haladási iránya, az előre kijelölt lőállások
760
½ Ennél több információ zavaró a térképen
helye és száma, valamint az adott stand, illetve az összes lőállás tilos lőiránya. Fontos és feltüntetendő szöveges információk: a vadászatvezető, a hajtásvezető és a felvezetők neve és telefonszáma – utóbbiaknál célszerű a hozzájuk tartozó puskák és járművek számjelét is feltüntetni –, a hajtások irányát, kezdetének és befejezésének jelzési módja és várható időpontja, az étkezés helye és ideje, s nem utolsó sorban a mentődobozt szállító jármű elérhetősége. Mivel a térképeket úgyis fénymásolással sokszorosítva készítjük el, felesleges 3-4 hajtást pár négyzetcentiméteres nagyságban egy lapon ábrázolni, sokkal célszerűbb minden hajtás térképét külön lapon, azon belül a lehető legnagyobb méretben kézbe adni. Elegáns megoldás – jobb helyeken ilyesmire is „adnak” –, ha a hajtások térképeit sorrendbe rakva, kis füzetbe fűzve, esetleg grafikával, fotóval finoman díszítve, s akár többnyelvű tájékoztatással ellátva adjuk át a vendégeknek.
A disznóhajtás logisztikája A hajtás eredményességét alapvetően befolyásolja a jó szervezés, amelynek azon kívül, hogy minden apró részletre ki kell terjednie, fontos része az is, hogy mindezt a lehető legkevesebb költség, emberi és gépi energia ráfordításával legyen végrehajtható. Útvonalak: Fontos része az előkészítésnek a megközelítő útvonalak kiválasztása. A betervezett utaknak a hajtás időpontjában a rendelkezésünkre álló járművek közül az igénybe vettek számára járhatónak kell lennie. A használandó utaknál fontos, hogy olyan vonalvezetésűeket keressünk, ahol a felvonulással, felállással nem zavarjuk meg idő előtt a hajtani kívánt területen tartózkodó vadat. Férőhelyek a járműben: A személyszállító járműveken biztonságos és – ha nem is túl kényelmes, legalább – elegendő helyet kell a vadászok, a hajtók és a kutyák számára biztosítani. Hiába 5 személyes „papíron”
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI GYAKORLAT egy – mondjuk, Suzuki Samurai – terepjáró, abban vastag, téli öltözékben, puskákkal, hátizsá-kokkal, esetleg botszékekkel nemigen fér el több három, szerencsés esetben négy vadásznál. Különösen figyelni kell erre vendégvadásztatásnál, ahol a bérvadász a vadászat árában a normális kényelmű szállítás díját is megfizeti. Számoljunk vele, hogy ha közforgalmi utat is igénybe kell venni, ott a puskák a jogszabály szerint csak tokba téve szállíthatók, és vannak vendégek,
A szállítójárművek útvonalának terve akik értékes puskáikat a területen is csak tokban hajlandók szállítani. Platón szállított személyek (elvileg) csak rögzített üléseken, ülve utazhatnak. Lehet, hogy derültségre ad okot, ha az ülőhely híján állva utazó, kapaszkodni alig tudó egyén egy döccenőnél, kátyúnál elesik, ám az esetleg emiatt bekövetkező kéz- vagy lábtörés komoly kártérítési pert is eredményezhet. Járműszükséglet: Feleslegesen sok járművet ne használjunk, nem csak az üzemanyag pazarlás elkerülése, hanem az indokolatlan zavarás miatt sem. Példának okáért, ha egy felállítási vonalon 6 lőállásra kell embert kivinni, célszerűbb egy 8 személyes mikrobuszt választani, mint két terepjárót, mivel a hajtás idejére a járműveket is biztonságos távolságra kell a lővonaltól elhelyezni, ugyanakkor annak végeztével a csapatot össze kell szedni és tovább vinni. Ez egyszerűbb – de drágább – ha a járművet külön sofőr vezeti, ha azonban optimálisan akarjuk a járműveket kihasználni, akkor a felvezető vadász lesz a sofőr, s ő viszi a hajtáson kívülre is az autót, majd gyalogol vissza a szélső lőállásra. A felállás menete: Az időbeli tervezésnél az a legfontosabb szempont, hogy előbb legyenek felállítva az elálló puskák, mint ahogy a hajtóvonal elfoglalja a helyét. Az az optimális, ha a leállók közel egy időben, a legkisebb zajjal foglalják el helyüket. Ha a hajtás belsejében is alakítottunk ki lőállásokat, oda a vadászok csak a külső részek le-
2009. december z www.vadaszlap.hu
zárása után, a hajtók felállásával egy időben menjenek be. Ezt a sorrendet és az indulás helyétől való távolságot figyelembe véve kell a vadászat vezetőjének indítani a járműveket. Az elállók összeszedése a felvezetők dolga, a hajtókat szállító járműnek a hajtás végénél kell a közelben tartózkodnia. Parkolás: Mivel nem mindig lehet előre tudni, hogy a résztvevők mennyi és milyen típusú járművekkel érkeznek a vadászatra, a kiindulási/találkozási pontnak olyan helyet kell kijelölni, ahol a hajtásban nem használt járművek biztonságosan – és lehetőleg felügyelettel – otthagyhatók. Erdei utak mellett, elhagyatott helyen leparkolt autókat sajnos sok esetben feltörtek, megrongáltak erre „szakosodott” bűnözők. A hajtások ideje alatt a szállítójárműveket lehetőleg közel, de a lővonalaktól biztonságos távolságra kell leállítani, vagy a hajtás befejezésének közelébe irányítani. A hajtástérképen a parkolás helyét is fel lehet tüntetni. Az egyes hajtások ideje alatt más feladattal is meg lehet bízni a külön sofőr vezette járművet (pl. ebéd, forró tea kiszállítása), ügyelve arra, hogy mire újra a résztvevőket kell tovább szállítania, a kijelölt helyére visszaérjen. Vadösszeszedés, terítékkészítés: Fontos része a logisztikának a terítékre került vad időben történő kizsigerelése, összesze-
dése. Bár a rendelet a 3 órán belüli zsigerelés kötelezettségét „minél hamarabb”-ra módosította, ez senkit ne biztasson arra, hogy ráér a vadásznap végén zsigerelni és összeszedni a lőtt vadat. Ha lehet, már hajtás közben zsigereljenek a hozzáértő hajtók és a hajtásirányítók, vagy legalábbis nyissák (lékeljék) meg a lőtt vad hasüregét, illetve a hajtás lefújása után ezt a felvezetők és az elállók is megtehetik. Ha ez nem megy, akkor az adott hajtás befejezése után, amikor már nincs biztonsági kockázata az oda belépésnek, akkor a külön erre a célra beállított zsigerelő-vadszállító járművet kell indítani. A vadászatvezető addigra már megkapta a segítőktől az információt, hogy hol, menynyi vadat kell felvenni, s a jármű személyzete – amely legalább 2 fő legyen, hiszen lehet, hogy mázsa feletti súlyú vadat is fel kell rakni – zsigerel és szállít a terítékhelyre. Ahol a zsigerelésre külön tér van kijelölve, oda egészben jut a vad, várhatóan nagy teríték esetén, a szállítókon kívül külön zsigerelő személyzetről is célszerű gondoskodni. A zsigerelt vadat a terítékkészítés idejéig kitámasztott testüreggel felfelé, nem egymásra zsúfolva kell hűlni hagyni, s csak közvetlenül a ceremónia előtt szabad hasra fordítva a terítékre tenni. Utolsó, de csöppet sem jelentéktelen logisztikai feladat a területen készített terítéktől a résztvevők elszállítása a gyülekezőhelyre, illetve a lőtt vad minőségromlás nélküli eljuttatása a hűtőkamrába, adott esetben közvetlenül a vadfeldolgozóba.
SOMFALVI ERVIN
[email protected]
Ennyi vad elszállításához már célszerű a vadfedolgozó hűtőkamionját odarendelni
761 000
A HÓNAP
FOTÓJA NAGYKÓCSAGOK FOTÓ: ANTLI ISTVÁN
762
Magyar VADÁSZLAP
13. OLDAL
Vadászok ellenszélben A hazai és nemzetközi sajtóban időről-időre felbukkannak különböző közvélemény-kutatási eredmények, amelyek a népesség körében a vadászat, mint szabadidős tevékenység elfogadottságát vagy elutasítottságát vizsgálják. A közvélemény-kutatások diszkrét bája, hogy az elfogadottság vagy elutasítottság döntően attól függ, mely vadászbarát vagy vadászellenes szervezet megrendelésére készült a felmérés. Egyértelműen látható – ezt a statisztikák jól jelzik –, hogy a vidéki népesség körében nagyobb (de nem túl magas) a vadászat támogatottsága, mint a nagyvárosiak körében. Ez talán annak köszönhető, hogy a vadászok ellen lázító „agymosás” az ő esetükben erőteljesebben hat. Az írott sajtót és az internetet böngészve akadtam az alábbi vadászatellenes ideológiai gyöngyszemekre: 1.) Egy önmagát szakmainak nevező honlap hozzáértő szerzője szerint „a rókavadászat miatt terjed a veszettség”. 2.) „Az úgynevezett élőhely-javítás csak és kizárólag a vadászok érdekeit szolgálja, a vadászok szempontjából érdektelen fajok számára azonban károsak.” Azt hiszem, ehhez a „badarsághoz” nincs mit hozzáfűzni, ám módfelett különös a feltételezés. 3.) Szokásos tiráda a vadászok ellen: „a vadon élő állatokat csak azért etetik, hogy túlzott elszaporodásuk miatt azután kedvükre lövöldözhessenek.” 4.) „...a vadászati hagyomány a vérontás hagyománya..” A vadászat betiltását a boszorkányégetés betiltásával és rabszolgatartással veti össze a tájékozott publicista. 5.) „Amerikai vizsgálatok kimutatták, hogy a vadászok hajlanak az agresszivitásra.” Egyebek mellett még hajlanak az agresszivitásra a kötélverők, a művirágkészítők és a kékfestők is… minden csak előítélet kérdése! 6. ) A vadásziasság örve alatt a vadászoknak minden megengedett, egyebek mellett „a gyűlölt táplálék-konkurens róka“ agyonlövése is. „...hajtóvadászatokon végérvényesen csak azok az állatok ölhetők meg, amelyeket a vadász már előzőleg megsebzett...” Figyelemreméltó szabályok! 7.) „A vadállatok védelmében kell az elszabadult házi állatokat lelőni.” Az alapos vadászati ismeretekkel felvértezett tollnok szerint évente több tízezer macskát és több ezer kutyát lőnek agyon. Ez az impozáns kóbor kutya-macska teríték meghaladja a vaddisznó és gím terítékét… 8.) „...becslések szerint a kilőtt lövedékek kétharmada nem talál halálosan célba...,” Való igaz, hogy a vadászújságok rendre közlik egyes érdekesebb utánkeresések történetét, de ebből messzemenő következtetéseket levonni botorság volna! 9.) „...a vadászok élvezettel ölnek és zsákmányolnak...” Inkább ezt sem kommentálnám. Téziseiket a vándorprédikátorok meggyőződésével és fanatizmusával hangoztató, a vadászatban járatlan szerzők sokasága árasztotta el a médiát, akik közül a legtöbben kétes etikai alapokon nyugvó álláspontjaikat állítólagos tudományos vizsgálatok ered-
ményeivel próbálják alátámasztani. Kár, hogy az esetek túlnyomó részében semmilyen szakirodalmi hivatkozás nincs, a neves tudósok általában névtelenek, vagy a szerző más tudományágakban jeleskedő tudósok tekintélyével próbál takarózni. A XXI. századi nagyvárosi népesség természethez való viszonya és arról alkotott világképe, tudása, külön filozófiai traktátusok vagy kabarétréfák tárgyai lehetnének. Mindenkinek joga van persze a véleményét szabadon hangoztatni. Napjainkban az interneten sok esetben tanúi lehetünk a hülyeség digitális meghatványozódásának, de mindez még belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. A baj akkor kezdődik, amikor az önjelölt próféták elhagyják a digitális és verbális harcmezőket és tevőlegesen akcióba lépnek. A vadászellenes tüntetés, „kéjgyilkosok” feliratú transzparensekkel, egy vadászati kiállítás bejárata előtt még szintén belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, de a magaslesek megrongálása, a vadászok testi épségének a veszélyeztetése, vagy a vadászat megzavarása már nem! A „vadászat-ellenzők sújtotta” vidékeken rendszeresen napirenden vannak az éjszaka orozva ledöntött vagy felgyújtott magaslesek, de kedvelt módszer még a magaslesre vezető létra fokainak elfűrészelése is. Szintén borítékolható, hogy néhány fanatikus előbb-utóbb akciókat szervez a társas vadászatok megzavarása „síppal, dobbal, nádi hegedűvel”. Ilyen helyzetekben – a vonatkozó jogszabályok szerint – a fegyvereket azonnal ki kell üríteni, és a vadászatot leállítani. A céljukat tehát simán elérhetik a gyűlölködő aktivisták. S hogy az ehhez hasonló őrült ötletek nem a fantázia szülöttei, arra példaként szolgál az elmúlt évben egy Észak-Rajnavesztfáliában megtörtént eset, amikor ismeretlen betelefonáló az erdő szélén fényes nappal fegyverekkel hadonászó alakokat látott. Azonnal megjelent a tetthelyen a Különleges Bevetési Kommandó, amely kalandfilmbe illő módon lefegyverezte és ártalmatlanná tette a jogszerűen vadászó megdöbbent Nimródokat és közel egy órán(!) át tartott a kínos vizsgálat. A félreértés végül tisztázódott, a rendőrség hivatalos írásbeli bocsánatkérésére azonban közel fél évet kellett várni. Szép és nemes dolog a természet védelme, de az ember is része az óvásra érdemes természetnek. Óvatos becslések szerint jelenleg közel egymilliárd ember fekszik és kel üres gyomorral világszerte, Európában pedig több millió ember nyomorog. A jelen gazdasági helyzetben tehát szerintem képmutatás az ilyen-olyan adományokat és állami támogatásokat állatvédelemre fordítani. Az állatvédelemmel szemben az embervédelemnek kellene előnyt élveznie, és ha megoldottuk az embervédelem kérdéseit – nem a természet rovására – akkor kell majd mérgező ideológiáktól mentes légkörben kerekasztalhoz BÁLINT ELEMÉR ülni és elbeszélgetni a
[email protected] dászat jövőjéről.
Az önjelölt „vadászatellenes” próféták tevőlegesen akcióba lépnek.
2009. december z www.vadaszlap.hu
763
DIANA
A barátokkal és ismerősökkel együtt közel százötvenen vettek részt október 30-ikán a Diana Vadászhölgy Klub hagyományos szakmai konferenciáján, melyet a Gemenc Zrt.-nek köszönhetően, idén a csodálatos és méltán világhírű gemenci vadászterületen rendezhettünk meg. A vadászhimnusz eléneklése és a köszöntő után együtt örültünk a vadászhölgyek idei sikereinek, hiszen több tagtársunk is rangos kitüntetéseket vehetett át az év folyamán. A megnyitó részeként kiosztottuk a tavalyi évben megalapított „Az év megyei szervezete” díjat, melyet 2009-ben dinamikus fejlődéséért, a Diana Vadászhölgy Klub által kitűzött célok és feladatok megvalósításában nyújtott példamutató segítségéért a Vas megyeiek kaptak. A délelőtti előadásokat ifj. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vadászati osztályvezetője kezdte, aki röviden bemutatta az erdőgazdaság vadászterületét, vadgazdálkodását és a sajátos adottságaiból következő speciális vadgazdálkodási feladatokat is. Szívszorító volt látni a felvételeket, melyeket a nagy árvizek idején készítettek, és látni azt is, hogy milyen mélyen megérintette ez a néhány képkocka, valamint a tragédia emléke a szakembert. A Gemenc Zrt. bemutatkozását követően Wallendums Péter, a Magyar VADÁSZLAP főszerkesztő-helyettese tartott előadást a vadászetika gyakorlati kérdéseiről. A vadászat 6 alapelvére épített előadásában kitért az egyén által követendő viselkedési normákra, a folyamatos önképzés jelentőségére, az egyéni és társas vadászatok alapvető szabályaira a vadászati meghívástól a terítékkészítésig. Fényképekkel gazdagon illusztrálva vettük át lépésről lépésre
764
FOTÓK: Polster Gabriella
Tanulmányút Gemencen
Bán Beatrix és Mesterházyné Koncz Bernadett a vándorserleggel
A házigazda, ifj. Fodermayer Vilmos a Gemenc Zrt. vadászati osztályvezetője
az írott és íratlan regulákat. Szó esett a kívánatos öltözködésről, a vadásznyelv helyes használatáról, de Bótáné Batta Olgának köszönhetően még a vadászkürtjelekből is kaptunk ízelítőt, illetve megtudhattuk, melyek azok a kürtjelek, melyeket akár kalappal a fejünkön is meghallgathatunk. A délelőtti előadásokat követően rögtönzött, hullajtott szarvasagancs bemutatón ismerhettük meg a területre jellemző agancsformákat, majd izgalmas kirándulást tettünk az erdei kisvasúttal, melyen rengeteg érdekességet és hasznos információt hallhattunk a Gemenc Zrt. szakembereitől. A Malomtelelő állomáson végigjártunk egy
tanösvényt, ahol nagyméretű információs táblákon olvashattunk a terület élővilágáról, annak sajátosságairól, illetve a Duna folyamszabályozásáról. A közös ebéd után hatalmas konvojban indultunk át Karapancsára, hogy a Habsburg család által építtetett kastély-együttest, valamint a vadászati múzeumot megtekintsük. Sokak előtt ekkor még hosszú, 200-300 kilométeres út állt, de senki nem bánta, hogy a nap ilyen hosszúra nyúlt. Ismét egy csodálatos, felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. Bán Beatrix
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI GYAKORLAT
FOTÓ: Polster Gabriella
Hajtóbrigádok
Sokszor elnéztem őket a hajtások szünetében, vagy a melegedő tüzeknél a vadászat végén. Álltak, dideregtek, fáradtak voltak, csapzottak és vizesek, de a szemükben mindig ott csillogott az a furcsa fény, amit úgy hívunk, ősi vadászszenvedély. Azt mindannyian tudjuk, hogy a sikeres vaddisznóhajtáshoz sok mindennek klappolni kell. A túrós csusza, a hó és a vaddisznóhajtás összefüggéseit is ismeri minden hajtást rendező szakember, de azt is tudják, hogy az időjárás és a disznók mellett van még egy, nem elhanyagolható tényező, és ez nem más, mint a hajtók és kutyáik. Jobb helyeken állandó törzsgárda vesz részt a vadászatokon és ez nem véletlen. Az utánkereső hivatásos vadászon kívül bizony kevesen vannak, akik jobban ismerik az erdő belsejét, mint ők, a hajtók. Egyáltalán nem mindegy, hogy kivel, kikkel dolgozik az ember és a szakemberek tudják, hogy a siker nagy részben az ő munkájukon is múlik. Hajtóbrigádokat mutatunk be, mert sok legendás történetet hallani róluk, ugyanakkor azt is beszélik, hogy a legtöbb csapatnak megvan a maga furfangja, stiklije, mint afféle erdőjáró, erdőn bolyongó embereknek. Kíváncsiak voltunk, mennyi a tarifa, jár-e kompetencia, és miért éri meg manapság Hajtó Bt.-t alapítani. A legtöbben mégis alkalmi munkásnak számítanak és a „kék könyvüket” használják, legyen az disznóhajtás, fácánvadászat, vagy nyúlbefogás. Igaz, Studinka óta mindannyian tudjuk, hogy a nyúlhálózás szakma a javából, még ha nehéz is. 2009. december z www.vadaszlap.hu
765 000
Keletről nyugatra Fuchs Tamás és fiatal felesége, Fullér Andrea alapította a Fuchs és Fullér Bt.-t, melynek tevékenységi körében többek közt a vaddisznóhajtások lebonyolítása is szerepel. A fiatal házaspár az őszi, téli időszakban 9-10 vadászatra jogosulttal áll kapcsolatban. Idényenként közel nyolcvan hajtásnapra van felkérésük és ebből több mint hatvan napot tudnak vállalni. A disznóhajtások teljes lebonyolítását vállalják, ami a hajtók helyszínre szállításától egészen a hajtóbér kifizetéséig tart. Köztudott, hogy elmúlt már az a világ, amikor zsebbe lehetett fizetni a hajtóbért, vagy a terítékről osztott kompetencia elég volt napidíjnak. A Fuchs és Fullér Bt. tíz állandó taggal dolgozik, és ha szükséges, további hat-nyolc fő még hadra fogható. A csapat nagy súlyt fektet a hajtókutyákra. Fontos, hogy mindenkinek munkavizsgás kutyával kell rendelkezni. A csapat vezetője november elején 8-10 jagdterrierrel vág neki az idénynek, ám január végére alig akad egy-két egészséges kutya. A napibér megállapodás kérdése, de aki két munkavizsgás kutyával érkezik, annak ez az összeg nyolc-tízezer forint körül mozog. Stiklik nincsenek – mondja Fuchs Tamás. A hajtóbér kifizetése ma már olyan komoly összeg, ami megköveteli a profi hozzáállást. Szukán Csabának még nincs saját cége, így a hajtóbért az alkalmi munkavállalói könyv alapján tudja hivatalosan felvenni. Csapata nyolc hajtóból és tizenhat kutyából áll. Az egész ország területén dolgoznak, de az Ipoly Erdő Zrt. börzsönyi vadászterületein vannak igazán otthon. A fizetés mindig megegyezés szerint történik, éves szinten 30 hajtónapot tudnak vállalni. A kutyafalka elég változatos, a fürjészebtől egészen a szlovák kopóig terjed. Nincs mindegyik kutyának munkavizsgája, de kipróbált, fogós
Bevetésre készen a csapat valamennyi. Szukán Csaba huszonöt éve van a „szakmában” és mára elérte, hogy sok vadásztársaságnál már az ő csapatához igazítják a hajtásnapok időpontját. Veszprémi Zsolt egy erdészeti kft.-n belül, vadgazdálkodási szolgáltatás címen bonyolítja a hajtásokat. Elsősorban Győr-MosonSopron megyében dolgoznak, de sok hajtást vállalnak Ausztriában és Szlovákiában is. Hazánkban tíz-tizenegy vadászatra jogosulttal állnak kapcsolatban, köztük több erdőgazdasággal. A tarifa Magyarországon három főre és tizenöt kutyára százezer forint. Abban az esetben, ha több hajtó kell, ez az összeg a kutyával rendelkező embereknél személyenként tíz-tizenegyezer forint. Ausztriában és Szlovákiában ez az összeg ezer euró. Ha tévedésből lelőnek egy hajtókutyát, ennek az ára 130 ezer forint. A szerződésben az is benne van, hogy az ebek komolyabb sérülésének ellátását, melyhez állatorvosi beavatkozás szükséges, a megbízó állja. Régebben még az is előfordult, hogy egy kutya sérülése végett leállították a hajtást. A vendégek kicsit zúgolódtak, de végül is megértették. Agyaki Gábor
766
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI GYAKORLAT vadőr éppúgy fellelhető, mint a szabadságát erre az időszakra tartogató fizikai dolgozó, rendőr, egykori határőr, birkózó. Szárnyanként nyolc-nyolc fogó és tizenkét-tizenkét hajtó végzi a fogást, míg a helyiek a ládázást és a szemcseppentést. Jelenleg Albert László irányítja a brigádot, okmányol, egyeztet a vadászatra jogosultakkal, buszt szervez, amivel a helyszínre érkeznek. Mint mondják, nekik csak nyúl kell, illetve egy vadász, aki megmondja, hol fogjanak, meddig mehetnek, a többit ők csinálják, a területtől függően „négyeselnek”, állítanak, hajtanak, kontrahajtást csinálnak. Profin csinálják, ezt tapasztalatból mondhatom. Csak és kizárólag megbeszélés kérdése, hogy mikorra érkezzenek, például hajlandóak voltak sötétben kihúzni a hálót és mire a jól bevált vadásztársasági gyakorlat szerint az utolsó vadász is terepjáróra szállt és elindultak a határba, nekünk már több mint ötven nyúl volt beládázva. Precízen, szakszerűen fogják a nyulat csekély számú technikai selejttel, s nagy rutint szerezve tudják, mikor kell a keresztbe szaladó nyulat „megszólítani”, hogy irányt váltva a hálók felé tartson.
Kereplők hangjától, „neee nyúúúúl neee” és egyéb artikulátlannak hallatszó, nyulat ugrasztó, terelő kiáltásoktól hangos a betakarítás, az őszi talajmunkák után elcsendesedett vidék. Elkezdődött az apróvadas vadászterületek egykor szebb napokat megélt, a fenntartást, a működést, a túlélést biztosító munkája, a mezei nyúl fogása. Korábban néhány exportőr versengett a vadászatra jogosultak (vezetőik) kegyeiért, ez azonban megváltozott, és a társaságok keresték az eladási lehetőségeket, persze jó magyar szokás szerint egymás alá ígérve. Majd – Isonzó után újra – az olasz fronton lettek problémáink. Hogy az exportőrök tettek-e be egymásnak, azt nem tudni, de az ez évi lehetőségeket, szerződéseket homály fedi, egyszóval ritkán volt (van) ilyen nyugalom a „nyúlpiacon”. A jó szervezést, megfelelő (nagy, esetenként 60-70 fős) létszámot, gépjárműveket igénylő vadászat mindig rejteget meglepetéseket, hiszen a legigényesebben előkészített fogást egy éjszaka időjárás-változása átírhatja. Itt kap igazán fontos szerepet a hivatásos vadászok aprólékos területismerete, amikor rögtönözni kell, hogy ne menjen kárba a befogási nap. Boldog gyerekkoromban mindig erre tartogattam az egészségügyi okokból igénybe vehető hiányzásokat, megtoldva a szülői kikérővel, így szinte végig ott lehettem a fárasztó, ámde jó hangulatú, komoly eredményeket felmutató, vadőrt dicsérő fogásokon. Még magamon érzem az előző nap átázott, megszáradni nem tudott nyirkos ruhát, lábamon ott a lehajtott szárú fekete gumicsizma, fejemen az usanka, azután fel a kerékpárra és gyerünk a gyülekezőhelyre. Aztán a közelmúltból is felsejlenek emlékek, ahol a nyúlfogásra kínból, kényszerből kimenő vadászok alig akarnak/mernek elmozdulni a szélső fogóktól, ládaszámra osztják a mérhetetlen észt, kotorásznak az emlékekben, a degeszre tömött hátizsákokban. Aztán egy sikertelen hajtás után veretes szövegszerkezetben hangosan méltatják a hivatásos vadászok képzettsé- Fogóember – láda mögött, háló előtt gét, hozzáértését, majd döntenek, A fogók egymást figyelve, segítve, a hajtók egymást követve, hogy a rájuk kirótt társadalmi munkát pénzzel megváltják, vagy a templommal szemben lévő helyiségben napokat időző, nem ki- vitamentesen, a sorrendet ismerve teszik a dolgukat. Tudja, ismefejezetten kultúr-környezetben edződött elemet küldenek ki ma- ri mindenki a feladatát, kinek kell teríteni, felhajtani a hálót, kinek kell rakodni. Jó volt látni azt a gyermekinek mondható, izgatott guk helyett. Ma sem tudom, melyik a jobb megoldás... Gyakorló vadgazdaként első évben mi is toboroztunk hajtókat várakozást, számolgatást a hajtások végén, hogy mennyi lett, ki és fogókat, mit mondjak, ideget többet ettem, mint kenyeret, mennyit fogott. Merthogy a bér a fogott nyulak után van kialkudva, érdekeltek, hogy minél többet fogjanak. A csapat tagjai olymajd vadásztanulók segítségét vettük igénybe, felemás sikerrel. Váltani kellett... kincsként, titokként őrzött telefonszámhoz jut- kor-olykor cserélődnek, de a módszer, a technika a régi. Talán csak tatott egy cimborám, így vettük fel a kapcsolatot az Orosháza-Rá- annyi változott meg a korábbi gyakorlatból, hogy nem a saját fokóczi telepi nyúlfogó brigáddal, azaz akkori vezetőjükkel, Zahorecz gózsákjukba teszik a nyulat, hanem ládába, még kevesebbet törik Jani bácsival. A brigád az ötvenes években kezdett el nyulat fog- a hosszú útra váró, jó hírnevünket hirdető nyulakat. Persze kérdés, ni, sok jelenlegi fogónak nagyapja, apja ott serénykedett. Szinte hogy meddig. Lacin, a Csokin, Jóskán, Jani bácsin, Peti bácsin és apáról fiúra száll a mesterség, és bizony várni kell, sorba kell állni a többieken, a brigádon nem múlt, nem múlik – ők tették, a tagságért, és az oda nem illők gyorsan kikerülnek a társaságból. A negyvenfős csapat két-három Békés megyei, öt-hat Csongrád teszik a dolgukat. MÉSZÁROS GYÖRGY Jó szívvel merem ajánlani megyei vadászterületen huszonöt-harminc napon fogja nagy
[email protected] tonsággal a nyulat. A csapatban nyugdíjas, alkalmi munkás, egykori munkájukat.
2009. december z www.vadaszlap.hu
767 000
FOTÓ: Siklósi Kálmán
Nyúlon túl
AKTUÁLIS
Mennyi igaz a jelmondatból? „A vad az erdei ökoszisztéma része. Az erdő a vad élettere.” – ez volt a mottója a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium színháztermében október 27-én megrendezett, „Erdő és vadállomány” című nyilvános konferenciának. Az előadások során tíz szakember véleményét – és szemléletét – ismerhették meg a széksorokat megtöltő érdeklődők. Az előadók között kizárólag hivatalnokokat, erdőmérnököket, természetvédelmi mérnököket, valamint egy ügyvédet tisztelhettünk. Sajnos, a vadászok és vadgazdák véleménye csak a hozzászólásokban hangozhatott el – ezen a konferencián is.
Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelA nap házigazdája Wisnovszky Károly, az MgSzH Központi Erdészeti Igazgatóság vezetője üdvözölte az összegyűlt népes szakemberse- mi főmérnöke „Az erdő- és vadgazdálkodás kölcsönhatása; erdei reget. Nem titkolt szándéka az volt, hogy az erdészek és vadászok ökoszisztéma, folyamatos erdőborítás” című előadásában a szálalásról osztotta meg tapasztalatait. A Pilistetőn 2002-ben átálltak között egy ésszerű és kölcsönös együttműködés jöjjön létre. Kondor István, a Heves megyei MgSzH Erdészeti Igazgatóság ve- erre az üzemmódra, de ehhez előbb a vadlétszámot drasztikusan zetőjének előadása „A vadállomány szerepe az erdei ökoszisztémá- csökkenteniük kellett. Az átállás után több csemete maradt, ami bő ban és az általuk okozott kár formái”-ról szólt. Még sok szakember táplálékkínálatot nyújtott a megmaradt vadnak. Így érték el, hogy sem tudja megkülönböztetni a vad által okozott kárt más környezeti az erdőfelújításkor nem kellett bekeríteniük a területet. Javaslata károktól. Mivel a vadállományunk fontos szerepet tölt be erdeink- szerint a vadlétszám becsléséhez mintaparcellákat kell kialakítani ben, ezért mindenképpen szükség van a jelenlétére. A megoldás és harmonizálni kell az erdőgazdálkodást és a vadgazdálkodást. több elemből jöhet létre, eszerint folyamatos erdőborításra kell A legfontosabbnak a vadászok és az erdészek ésszerű együttműtörekedni, szabályozni kell a nagyvad számát, vissza kell telepíteni ködését tartja. a csúcsragadozókat, csökkenteni kell a bekerített területet. Csachné Rubint Etelka, az MgSzH Központ Földművelésügyi Igazgatóság osztályvezetője és dr. Mihálff y Imre, az MgSzH Központ Erdészeti Igazgatóság osztályvezetője tartott előadást. Az osztályvezető asszony véleménye szerint jól szabályozott vadászati törvényünk van, hiszen kártérítést ítél meg a kárt szenvedetteknek, a hatóság pedig konkrét lépéseket tehet a vadkár-elhárítás érdekében. Dr. Mihálffy Imre egy teljesen más megközelítésbe helyezte a gazdálkodásban részt vett szereplőket. Eszerint lehetnek erdőgazdálkodók, vadgazdálkodók, vadászatra jogosultak valamint a hatóságok. Az új erdőtörvény új szabályozási lehetőségeit említette és felhívta mindenki figyelmét a szemléletváltásra. A régi, hozamelvű gazdálkodás helyett mára a természetes erdőfelújulás kívánalma lépett előtérbe, de szerinte ekkora vadlétszám mellett ez kivitelezhetetlen. Az erdei vadkárok több mint felét a gímszarvas okozza Márványi Csaba, az MgSzH Központ Dr. Takács László, a SEFAG Zrt. erdészetpolitikai menedzsere Erdészeti Igazgatóság osztályvezetője „A vadállomány hatása Magyarország erdőállományaira” címmel tájékoztatta a hallgatóságot „Az erdő- és vadgazdálkodás kölcsönhatása; üzemgazdaság, szaka Vadállomány okozta Élőhely Változás (VÉV) felmérésének alappil- mapolitika” témájú előadásában hangsúlyozta, hogy két fontos léreiről. A minőségi vadkárnak a szarvas 51, az őz 44 százalékát okoz- nemzeti értékről (vad és az erdő), kincsről és vagyonelemről van za, a mennyiségi vadkárnak pedig 52 százalékát a vaddisznó. Idén szó. A két nemzeti vagyon meghatározói a tulajdonosi akarat és az erdővédő kerítések hossza 8466 kilométer, ami 45 003 hektárt a jogi környezet. Duska József, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója „Tervéd, értéke megközelíti a 10 milliárd forintot. A kerítés hosszúsága évente mintegy 1000 kilométerrel nő, véleménye szerint kevesebb mészetvédelem és vadgazdálkodás” címmel tartott előadást. Kiemelte, hogy ha a szarvas olyan ritka volna, hogy védetté kellene vadnál erre nem lenne szükség.
768
Magyar VADÁSZLAP
FOTÓK: Blaumann Ödön
nyilvánítani, akkor ezt minden további nélkül megtenné az illetékes hatóság. Ugyanis az értéket a ritkaság jelenti. A szakember mintaparcellán alapuló kísérletüket mutatta be, ahol a vadkizáró kerítéssel védett területen belül dús bükk újulat volt, kívül pedig észlelhető a vad károsítása. A zöldanyag-tömeg a vadkizárt területen jóval magasabb, mint kívül, viszont a fűféléknél nem mutatkozott eltérés a minta és a külső tér között. Mondandóját azzal zárta, hogy a jelenlegi nagyvadlétszám szintje a természeti értékeinknek a megmaradását veszélyezteti.
Dr. Nagy Dániel, az FVM Természeti Erőforrások Főosztályának főosztályvezetője szerint Ausztriában a helyi érdekeltségű erdészeti szakember szembecsléses módszerrel meghatározza a kár mértékét, de ez ellen a vadászatra jogosultnak „fellebbezési” lehetősége van. Ha azonban kéri a részletes rügyszámlálást, akkor az így felvett károkat kötelező kifizetni, ami tartalmazza a tetemes összegű eljárási díjat is. »
Pintér István, FVM Természeti Erőforrások Főosztályának főosztályvezető-helyettese szerint alulhasznosított a nagyvadállomány, ezért az elmúlt évtizedekben megduplázódott. Sajnálatosnak tartja, hogy még egyetlen felsőoktatási intézmény sem hozott létre egységes vadkárbecslési útmutatót. Az államkasszába befolyó erdővédelmi bírság mind a vadászoknak, mind az erdészeknek kedvezőtlen. A megoldás a megfelelő jogi környezet kialakításában és a vadlétszám megfelelő szabályozásában rejlik. »
Dr. Nagy Emil, az OMVK Vadgazdálkodási Bizottságának elnöke bemutatta, hogy hogyan változott 60 év alatt hazánk apró-, illetőleg nagyvad állománya. Összehasonlításul az egy négyzetkilométerre eső vadlelövés Németországban közel 5, Ausztriában 4,55, valamint Magyarországon csak 2,01. Szomszédunk és a németek úgy gondolják, hogy a vadat kell bezárni, míg nálunk ennek pontosan a fordítottja a gyakorlat. Németországban több mint 5 ezer, Ausztriában 4 ezer, míg Magyarországon mindösze 113 vadaskert van. A professzor adatai szerint európai viszonylatban hazánkban kevés a vadász. Mocz András, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének alelnöke „A vadgazdálkodás és az erdőgazdálkodás kapcsolata az erdőgazdálkodó nézőpontjából” címmel fejtette ki elképzeléseit. Köztudott, hogy kis területen az erdőgazdálkodót jobban érinti a vadkár. A vadásznak mindig kevés a vad, az erdésznek pedig sok. Vagy a vadállományt kell csökkenteni, vagy a védekezési költségeket növelni, a kerítések szükségességét az erdészeti hatóságnak kell elrendelnie. Mátyás László ügyvéd „Az erdővédelmi bírság anomáliáiról” beszélt. Véleménye szerint a korábbi erdőtörvénynek az erdővédelmi bírságra vonatkozó része nem volt megfelelő. Az új törvény kibővítette az eljárás alá vonhatók körét, de az erdészeti hatóság továbbra sem lesz nyomozó hatóság. Gondot jelent, hogy többféle kárbecslési módszer is használatban van, amelyet párhuzamosan használnak a terepi és bírósági gyakorlatban. Az utolsó előadást a Heves megyei MgSzH Erdészeti Igazgatóságának munkatársa, Kovács Krisztián tartotta „Javaslat az erdei vadkár felvételének módjára, vadkár monitoring alkalmazására” címmel. A felmérés célja a vadállomány élőhelyre gyakorolt hatásának megállapítása volt. A módszer egy megfigyelő hálózatra épül, ahol a folyamatban levő erdősítések mintaterületein a kár felvételéhez a FARKAS BERTRAM szembecsléses módszert
[email protected] alkalmazzák.
2009. december z www.vadaszlap.hu
769
Az első helyezett Bartos István, rövidszörű német vizslájával
A második helyen rövidszörű magyar vizslájával Noveczki Katalin végzett
A „bronzérmet” Szabó Sándorné és drótszörű magyar vizslája kapta
Fajtáról...
Busi Krisztián ismerteti a napi programot
„Örömkutyázás” versenyen kívül
770
November első hétvégéjén a Napkori Erdőgazdák Zrt. területén rendhagyó vizslaversenyt tartottak. A rendezvény célja ezúttal az egyes fajták munkájának összehasonlítása volt, de – mint azt Tapasztó Sándor főbíró elmondta – nem az az elsődleges szándék, hogy valamiféle rangsorrendet állítsanak fel a vadászatra használt vizslák között, hanem sokkal inkább fajtabemutató jellegű programnak kell tekinteni. Természetesen van olyan fajta, amelyik a vad felkutatására, kajtatásra és vadmegállásra, illetve van, amelyik a lőtt vad apportírozására alkalmasabb. A szabolcsi versenyen azonos feltételek mellett mezei munkában, vadelhozásban és engedelmességben „mérték össze” tudásukat az ebek – és a meghívott vezetőik is. Az „Üdvözlés” című kürtszignált követően elsőként Businé Tóth Réka vadászati ágazatvezető köszöntötte a vendégeket, majd Busi Krisztián hivatásos vadász ismertette a napi „menetrendet”. A megnyitóünnepség után a résztvevők kihúzták a sorszámokat, a versenyzők pedig bemutatták néhány szóban a kutyájukat, kitérve a fajtastandard küllemi szempontjaira és az ebek vadászatokon elvárható munkájára. Korán reggel még reménytelenül borús volt az ég és az eső sem akart csillapodni, amikor a népes nézősereg végeláthatatlan kocsioszlopa elindult a területre. Menet közben már a nap is kikandikált, ideális kö-
Magyar VADÁSZLAP
RIPORT
A hazánkban kevésbé ismert weimári vizsla és vezetője, Molnár László
Domonkos Zoltán pointereivel
A nagytestű, ám igen mozgékony olasz vizsla és gazdája, Kovencz Orsolya
...fajtára rülményeket teremtve a rendhagyó – de hagyományteremtő szándékkal meghirdetett – fajta-összehasonlító versenyhez. A bemutató jelleget erősítette, hogy minden feladat értékelése nyilvános volt, a bírók elmondták az értékelés szempontjait, így még a laikus érdeklődők számára is egyértelművé vált például az „orrjóság” fogalma. Az eredmények összesítése közben valóságos „örömkutyázást” láthatott a nagyérdemű, Noveczki Katalin simaszőrű magyar vizslája megállt egy bokor alatt megbújó fácánkakast, s a produkcióhoz Domonkos Zoltán pointere szekundált. A verseny hivatalos része késő délutánig tartott, de a látogatók és az ebvezetők még sokáig beszélgettek. Összességében elmondható, hogy a szokatlan ötletet tökéletesen kivitelező Busi házaspár a versennyel elérte a célját. Egyrészről felhívta a jelenlévő vadászok figyelmét a vadászkutyák, illetőleg a jól dolgozó vadászkutyák nélkülözhetetlen mivoltára, másrészt kicsit közelebb hozta a civil lakosságot a vadászokhoz. Egyáltalán nem mellékesen a szakemberek számára is adott némi iránymutatást, mégpedig arra vonatkozólag, hogy melyik fajtának melyek az erényei, s mik a hiányosságai. Akkor is, ha a végeredményből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, hiszen egy-egy kutya pillanatnyi teljesítménye alaposan torzíthatja a képet. W. P.
2009. december z www.vadaszlap.hu
A fácánkakas akadályból történő elhozásában a „drótos” magyar vizsla jeleskedett
771 000
Az őszi vizslaversenyek eredményei CACT Szent Hubertus Verseny Idén három fordulóból állt a verseny, amely a gyakorlati apróvadvadászatot próbálta életszerűen visszaadni. A vezetőt és kutyáját egyszerre pontozták. A feladat megkezdése előtt a bírók szemügyre vették a vadász szükséges iratait, puskáját, öltözetét, majd a 20 perc rendelkezésre álló idő alatt minősítették az etikus fegyverhasználatot, a kutya keresési stílusát, fegyelmét, vaddal való viselkedését, valamint a vezető és vizslája közötti kapcsolatot. 2010-ben Szlovákiában lesz a Vizsla Világbajnokság és Szent Hubertus Verseny. A Cegléden és Hortobágyon indult párosokat nézve elmondható, hogy hazánk egy gyakorlatias, felkészült csapattal tud majd azon a nemzetközi rendezvényen kiállni. Cegléd – 2009. szeptember 18. 1. helyezett (CACT): Luppa- Vadász Pitypang rövidszőrű magyar vizsla szuka. Vezető: Zatureczki László 2. helyezett (Res. CACT): Hejőcsabai Dicsőség drótszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Szabó László 3. helyezett: Mezőföldi-Kajtató Aranyos drótszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Szabó Sándor Apportírozás közben
Cegléd – 2009. szeptember 19. 1. helyezett (CACT): Alcsi Gergő rövidszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Tauber István 2. helyezett (Res. CACT): Vadászfai Bena pointer szuka. Vezető: Molnár Zsolt 3. helyezett: Mezőföldi-Kajtató Aranyos drótszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Szabó Sándor Hortobágy – 2009. október 18. 1. helyezett (CACT): Luppa- Vadász Pitypang rövidszőrű magyar vizsla szuka. Vezető: Zatureczki László 2. helyezett (Res. CACT): Mezőföldi-Kajtató Aranyos drótszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Szabó Sándor 3. helyezett: Csővárberki Újonc rövidszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Szarka Ferenc
13. CACIT Hortobágy Kupa, dr. Radó András Emlékverseny Hortobágy – 2009. október 17-18. Idén a Magyar Vizsla Klub és a Német Vizsla Klub közös rendezésében zajlott az immár 13 éves hagyományokra visszatekintő verseny, melyet a 32 indulóból csak 6 kutyás tudott befejezni. A komoly felkészülést igénylő feladatok sokszor kifogtak vezetőn és kutyán egyaránt.
1. helyezett (I/a díj, CACT, CACIT - legjobb mezei munka különdíja): Szentkútparti Jágó Asztor drótszőrű német vizsla kan. Vezető: Bogdán Lajos 2. helyezett (I/b díj, Res. CACT, Res. CACIT): Malomközi Simon rövidszőrű német vizsla kan. Vezető: Kudec László 3. helyezett (II/a díj): Alcsi Gergő rövidszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Tauber István
36. CACT, CACIT Vizsla Főverseny – Bősz József emlékére Lébény – 2009. október 23-25. Az erős szél és a folyamatosan szitáló eső a vízi, a mezei és az erdei munkákat is erősen megnehezítette. A főversenyen felvezetett 18 vizsla közül négy, a vízi-mezei versenyen a 10 kutyából kettő tudta díjazásra érdemesen befejezni a versenyt. Külön öröm volt, hogy több fajta is képviseltette magát: rövidszőrű, drótszőrű magyar-, illetve német vizslák és egy olasz vizsla is nevezett. Főverseny 1. helyezett (I/a díj, CACT, CACIT, - legjobb mezei és legjobb erdei munka különdíja): Szentkútparti Jágó Asztor drótszőrű német vizsla kan. Vezető: Bogdán Lajos 2. helyezett (I/b díj, Res.CACT, Res. CACIT, legjobb szuka kutya és legjobb hölgyvezető különdíja): Zöldmáli Írisz drótszőrű magyar vizsla szuka. Vezető: Miczek Zsófia 3. helyezett (II/a díj, legjobb rövidszőrű magyar vizsla és legjobb külföldi vezető különdíja): Ceasare Mini Z Vodného Mlyna rövidszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Daniela Cechová, Szlovákia
FOTÓ: Polster Gabriella
Vízi-mezei verseny 1. helyezett (I/a díj, CACT): Siómenti-Mayerházi Dicső rövidszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Barna Tamás 2. helyezett (II/a díj, Seres Erzsébet különdíja): Daiquiri’s Cesare Vazul olasz vizsla kan. Vezető: Kovencz Orsolya 3. helyezett: Luppa Vadász Parázs rövidszőrű magyar vizsla kan. Vezető: Dr. Herger László
772
Magyar VADÁSZLAP
FOTÓ: Légrádi Árpád
VADÁSZKUTYA
Magyar győzelem Páratlan év lévén tudtuk, hogy ismét a legnagyobb rangú megmérettetésre nyílt lehetősége a vérebeseknek október 28–30-ig, mivel a kétévente rendezett Nemzetközi Véreb Fővizsgák sorában az idei volt a 31. Ez a legrangosabb „verseny” az összes vadászkutyások között. Mondhatni, felér egy olimpiai győzelemmel. A Walter Frewert nevéhez kötődő, 1957-ben alapított vándordíjat nem minden esetben adják ki, csak akkor, amikor a nemzetközi zsűri a véreb munkáját kiváló minősítéssel értékeli. Mi titokban arra vártunk, hogy ez a díj magyar tulajdonba kerüljön – és fohászunk meghallgatásra talált.
No de sorjában a dolgokkal. A magyar delegációt Dr. Buzgó József, az MVE elnöke, Bőhm István tenyésztési felelős, Nyúl András és Babály Csaba vérebvezetők, Radó Zoltán, a MEFA Zrt. fővadásza és e sorok írója képviselték. Lelkes kísérők is akadtak
2009. december z www.vadaszlap.hu
Homolya László, Vajda Csaba és családtagjaik személyében. A főhadiszállás Bad Bröckenau-ban volt. Innen indultunk körülbelül 200 km-es körzetben az esedékes munkákra. Már bevált hagyomány szerint a holdvilágos lesekre és
a nagy létszámú hajtóvadászatokra szerveződött a rendezvény. Valójában volt elég munka, hiszen 71 bevetésen voltak a vérebesek. 46 esetben kaptunk tanúbizonyságot, hogy a vad tulajdonképpen nem lett meglőve. Az eredményes munkák száma 14 volt, ami nagyon jó arány. A 10 résztvevő nemzet 12 kutyája közül egyedül a magyar véreb nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Szarvaslesi Csilla hannoveri vérebet és vezetőjét, Nyúl András lábodi fővadászt nem kell külön bemutatni a hazai vérebeseknek. A sorsolás alapján nekik is jutott értékelhetetlen munka. Majd jött egy telefonhívás, hogy van egy kansebzés, amit már egy másik véreb (ott minden társasvadászaton van jelen véreb) keresett. A rálövés után 50 méterre kevés vért és csöves csontot találtak, ami egyértelműen láblövésre utal. Innen mintegy 1,5 kilométeren keresztül volt helyenként vér, majd újabb 1,5 kilométeren már vér nélküli csapát követtek. Ekkor jött a döntés, hogy a következő napon ezt a munkát egy versenyző folytassa. Andrisék körülbelül 1,5 kilométerre mentek az előző kutya nyomán, majd onnan a teljesen vér nélküli csapán újabb 4 kilométert. Egy szederindás sűrűnél Csilla jelezte vezetőjének, hogy „meleg” a helyzet. Mivel nagyon összeszokott párosról volt szó, Andris a véreb viselkedéséből felismerte az alkalmat és hajszára engedte Csillát. Mintegy 800 méteres hajsza után meghallották azt a nagyon várt, a vérebvezető és a bíró fülének oly kellemesen izgató, de egyben megnyugtató hangot is, az állóra csaholást. A körülmények és a terepalakulatok úgy hozták, hogy a magyar versenyző ahhoz, hogy megadja a kegyelemlövést és megszüntesse a sebzett vad szenvedését – ami lényege a vérebezésnek – nem tudott ideális széllel közeledni arra a helyre, ahol a véreb állított. Ezt érzékelte a sebzett vad is, a kutyaszagot még elviselte volna, de az emberszagot már kevésbé. Azonnal nekifordult Andrisnak, de ő már felkészült az ilyen jellegű támadásra és sikeresen, a nadrágszárát mentve, megadta a kegyelemlövést. A helyszínen elhangzó kürtszó nem csupán a terítéken lévő vad tiszteletére szólt, hanem kicsit a magyar vérebeseknek is és elsősorban ennek a nagyszerű párosnak, akik 199 ponttal, 27 órás csapán találták meg a lábonlőtt disznót. Azt kívánom, hogy ilyen körülmények között máskor is szóljon még nekünk a vadászkürt. Köszönjük Andris!
ZILAI JÁNOS
[email protected]
773 000
774
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI JOG
Mi lesz 2010-ben? három évvel hosszabb időtartamra is előírhatja. Ennyi elég a jogszabályokból. Az ismert esetekben a minisztériumi határozatok mindig a 3 évvel hosszabb időtartamra – azaz konkrétan 2010. II. 28-áig – történő érvényességet állapították meg. És innen következnek a problémák. Csak abban az esetben lehetett volna 3 évvel meghoszszabbítani, ha azt a körzeti vadgazdálkodási terv annak készítése és jóváhagyása idején (azaz 1997-ben) ezt a lehetőséget tartalmazta volna.
FOTÓ: Blaumann Ödön
Hogy jön ide ez a kérdés, ma, 2009 vége felé? Úgy, hogy az úgynevezett különleges rendeltetésűvé nyilvánított területeken, az első- és másodfokú vadászati hatóságok áldásos közreműködésével 2010. február 28-áig illetve 2010 áprilisáig meghosszabbították a 10 éves vadgazdálkodási üzemtervek érvényességi idejét, a 2007. február 28-án történt lejártuk után – és ellenére. Ez aztán csodálatos művelet volt, tele jogszabályi hiányossággal – majdnem azt mondhatnánk, törvénysértéssel – magyarázattal, érveléssel. Mindegyik mögött – kivétel néhány, a kivételes védelemre érdemes terület – a konkrét vadászati lehetőség megmaradása, fennmaradása húzódott meg, bármilyen populációvédelmet és még számos egyéb „érvet” is felsoroltak ennek indoklásaként. Egyszerűbben fogalmazva, a legtöbb helyen csoportérdekek érvényesültek. Az esetek legalább felében a földtulajdonosok földhöz kötődő vadászati jogát csorbították, vagy elvették. Hogy ezek nehézsúlyú szavak? Igen, azok. Mert jogszerűtlenségekkel tarkított eljárások alapján maradtak meg a korábbi kivételezett vadászati jogosultak vadászati lehetőségei. Sőt, még újabb területeket is bevontak ebbe a „varázslásos” lehetőségbe. Akkor nézzük meg, konkrét területeket nem említve – mert bírósági pereket nem akarunk nyakunkba venni, hogy milyen eljárási kifogásokat lehet felfedezni a hatósági eljárásokban? A vadászati törvény a különleges rendeltetésű területekre két változatot ismer. Az egyik, amikor három szakmai indok megléte esetén lehet kimondani a különleges rendeltetést. Ezek: a vad génállományának megőrzése, oktatási és kutatási, valamint a természetvédelmi érdek érvényesítése. Ezt a vadászatra jogosult kérelmezheti. A másik változat a közérdekből történő megállapítás. Itt külön szakmai érveket nem nevesít, de kimondja, hogy három szakminiszter (a földművelésügyi, a természetvédelmi és az oktatási) kezdeményezheti. Szigorú az az előírás, hogy csak a tulajdonossal (föld és erdő) való előzetes egyeztetés után kezdeményezheti a miniszter. A másik fontos törvényi előírás, hogy a tíz évre szóló vadgazdálkodási üzemterv érvényességét a körzeti vadgazdálkodási terv legfeljebb
2009. december z www.vadaszlap.hu
Ezt a kitételt azonban a körzettervek nem tartalmazták. A közérdekből történő megállapítás esetén az általunk ismert ügyekben pedig nem egyeztettek a tulajdonosokkal, akik nem is egyeztek volna ebbe bele, hiszen így az államigazgatási eljárás „elvette” tőlük a földtulajdonhoz kötődő vadászati jogukat, azaz kisemmizték őket, saját földjeiken nem vadászhatnak. A magántulajdonosok ezeken a területeken nem hogy nem vadászhatnak, „labdába sem rúghatnak”. Ezt igazolják a földtulajdonosok által benyújtott fellebbezések. Egyetlen esetet tudunk az Alföldről, ahol a hatóság visszavonult és nem állapította meg a különleges rendeltetést, azzal az indokkal, hogy a kérelmező visszavonta a kérelmét. (Sic!) Nekünk a különleges rendeltetést kimondó határozatok indoklásában a legjobban „a bölcs hasznosítás alapján folytatott vadgazdálkodás” mondat tetszik. Vajon mit takar ez a bölcs hasznosítás? Szerintünk a vadászati lehetőséget 8 000-54 000 hektáron. Hát ekkora területen tényleg lehet folytatni bölcs hasznosítást, vadászatot, a földtulajdo-
nosok teljes körű kizárásával? Általában ezeket a határozatokat soha nem a miniszter írta alá „a minisztérium” képviseletében, hanem alacsonyabb beosztású vezető. Fellebezni azonban a miniszternél lehetett, de ez reménytelen volt. Szép lassan elérkezünk 2010. február 28ához, illetve áprilisához. – És mi lesz akkor? Mire számíthatunk? – kérdezik egyre többen, miután a „tízéves” vadgazdálkodási üzemterv érvényessége 13 évesen, a következő esztendőben lejár? Azt tudjuk mondani, hogy a vadászati törvény 12. §. szerinti kérdésekben (közös képviselő, vadászterület határa, hasznosítás módja – pl. különleges rendeltetés, saját jogú, stb.) hozott határozat a vadászterület mindenkori tulajdonosát … egyébként a vadgazdálkodási üzemterv érvényessége idejéig köti.” Akkor 2010. február 28-án, illetve áprilisában lejárnak a 12. §-ra vonatkozó döntések. Szerintünk új helyzet áll elő, földtulajdonosi vadászati közösségi gyűléseket lehet és kell tartani a teljes területre, vagy a földtulajdonosok által kijelölni kívánt területnagyságokra nézve. Ismereteink szerint több területen már megindultak a szervezkedések – többnyire településenként – sőt, előrehaladott állapotok alakultak ki, azaz földtulajdonosi egyeztetések, gyűlések megtartására került sor. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a vadászati törvény legújabb (2009. május) módosítása szerint, a vadászterület határának megállapítására irányuló földtulajdonosi gyűlés legkorábban a vadgazdálkodási üzemterv érvényességének lejártát megelőző 12 hónappal, legkésőbb pedig a vadgazdálkodási üzemterv érvényességének lejártát megelőző hatvan nappal hívható össze. Ennek alapján ez az időpont már 2009. február–április hónapja is lehetett volna. A vadászati törvény e témára vonatkozó módosítása megint későn jelent meg. A törvényt figyelembe kell venni, de nem lehet elég korán kezdeni a szervezkedést, ha a földtulajdonosok saját jogaikat szeretnék érvényesíteni 2010. március 1-jétől.
DR. BALÁZS ISTVÁN
[email protected]
775 000
KITEKINTŐ
Barangolások a német vadászati kultúrában Minden foglalkozási csoportnak minden országban megvan a maga tolvajnyelve. Magyarországon erre jellegzetes példa a laikus számára teljesen érthetetlen nyelven, latinul diskuráló orvosok. Németországban az orvos betege jelenlétében ékes német köznapi nyelven szólal meg, ezzel szemben a tengerészek és vadászok, egy kívülálló számára teljesen ismeretlen német nyelvet beszélnek. Jobb tengerészeti memoárok a könyv végén egy kis szószedettel sietnek az igyekvő, de laikus olvasó segítségére.
A német vadászok egymás között és újságjaikban a középkorból származó vadászati nyelvet használják, amelyben még francia nyelvi hatás is tetten érhető. Televíziós vetélkedők kedvelt kérdései a vadászok által használt szavak és kifejezések „németre” fordítása. Napjainkban tudós egyetemi kutatók szerint a német vadásznyelvbe a VIII. század óta 13 000 szó és fogalom t artozik, napjainkban ebből közel 3000 szó és fogalom használatos. Ezek a szavak sok esetben a magyar vadásznyelvben is megtalálhatók tükörfordításként, de most lássunk néhány eredeti példát: az agancsot nem növesztett szarvasbikát a német vadásznyelv „szerzetesnek” nevezi, a rókának „kanóca” van és nem farka, a nyírfajdnak „játékkakas” a neve. A hím mormota a „medve”, a nősténye a „macska”, ivadékuk pedig a „majom”. A német vadásznyelv egy különös formája az úgynevezett „vadász-latin”, németül „Jägerlatein”. A latin nyelv német területen is a művelt emberek nyelve volt és talán nem véletlenül az első vadász-latin nyelvű emlék is latinul íródott, nem kevésbé ismert szerző, mint Julius Caesar koromból készült tintával töltött tollából. A Vercingetorix gall vezér ellen hadakozó római a „De bello Gallico” című, a gall háborút kommentáló írásában számol be egy érdekes vadászati módszerről: elmondása szerint akkoriban Galliában élt egy olyan jávor-faj, amelynek lábában nem volt ízület és mivel merev lába miatt este nem tudott lefeküdni, egy fának támaszkodva töltötte az éjszakát. A szemfüles gall vadászok éjszaka odalopakodtak a fához támaszkodó és mélyen alvó jávorokhoz, elfűrészelték a fát és így a szarvasok magatehetetlenül feldőlve, áldozatául estek a vadászoknak. Caesar említett művében egy gall vadász szóbeli közlésére hivatkozik. Ennek a napjainkra már kihalt jávorszarvasnak a paleozoológusok még a nyomát sem lelik…
776
Egy érdekes üregi nyúl vadászati módszert ismerhetünk meg az egykori angol gyarmatról, Indiából. Az angol vadászok itt kénytelenek voltak klimatikus okokból lemondani az Európából ismeretes vadászgörény használatáról, így új vadásztárs után kellett nézni. Az új négylábú vadásztársat a kezes és jól idomítható indiai elefánt személyében találták meg. Segítségével az üregi nyúl vadászat a következők szerint történik: a betanított és zenei hallással megáldott elefánt (botfülű elefánt nem jó!) ormányát bedugja a kotorék egyik bejáratába, és teljes tüdőből beletrombitál. A hanghullámok és a légnyomás a kotorék többi kijáratán szinte kirepítette az egész üregi nyúl családot, ahol a lesben álló sportos angol vadászok egyenként kapkodták el őket lepkefogó hálóhoz hasonlatos alkalmatosságaikkal. A repülő üregi nyúl elkapására még megfelelő lehet egy nem túl nagy erőre felhúrozott teniszütő, hagyománytisztelők használhatnak juhbéllel húrozott ütőt is. Mint látjuk, ez a teljesen vértelen, kifejezetten sportos vadászati módszer tovább javítható, ha az elefánt a „Rule Britannia” induló dallamát trombitálja. Ha vadászterületünk környékén vándorcirkusz tanyázik, a módszert ki lehet próbálni. A legutolsó bemutatandó vadász-latin nyelvemlék már német nyelven íródott a Kr. u. II. évezred végén, a szívünknek oly kedves Erdélyországban. Egy német vadászt, miközben a számára kijelölt magaslesre készült felmászni, meglepte egy medve. Ijedtében felmászván a magaslesre, a puskáját lent felejtette egy fának támasztva. Az éhes fenevad nyugtalanul forgolódott és megpróbált a vadász után mászni. Hősünk irodalomkedvelő ember lévén, mindig tartott a hátizsákjában valami olvasnivalót. Elővette könyvét, amely történetesen egy modern verseket tartalmazó kötet volt és
mintegy a saját vigasztalására, elkészülve a halálra, elkezdte a verseket hangosan felolvasni. Beszámolója szerint a medve először felhagyott a dühödt kísérletezéssel, hogy a vadász után másszon, majd leült, egy darabig figyelmesen hallgatott, legvégül a szó szoros értelmében kiugrott a bőréből és pucéran elrohant. Történetünk hőse ilyen módon tett szert egy hibátlan medvebundára. Az irodalombarát vadász elfelejtette közkincsé tenni a költő nevét, de az is lehet, hogy csak titoktartásával akarta megakadályozni a kárpáti medvék megtizedelését. A módszert szintén ki lehet próbálni, költészetben jártasabb vadászok próbálkozhatnak dadaista versekkel, de ha nem bíznak a versek erejében, akkor puskát feltétlen vigyenek magukkal! Egy vérbeli vadász sohasem hazudik, csak vadászlatinul beszél, ezért igaztalan az egyes német kocsmákban a törzsasztal felett kifüggesztett felirat: „Horgászoknak, vadászoknak és a többi hazudozónak.” Minden tengert és erdőt járó népnek – kitéve a természet vak viszontagságainak – megszületnek saját babonái. A tengerész szeretne épségben hazatérni és otthon a hatalmas tengeri kígyóról vagy az óriási polipról mesél, a vadász szeretne zsákmányt ejteni és otthon a kandallóban lobogó tűz mellett farkasemberekről regél megdöbbent hallgatóinak. Több évszázados tapasztalatok és megfigyelések alapján vadászat előtt érdemes bizonyos szerencsés és szerencsétlen előjelekre figyelemmel lenni. A vadászsiker biztos előjele, ha vadászatra menet egy farkas szemünk láttára ragad el a nyájból egy bárányt. Szintén biztos sikert ígér, ha menet közben a vadász egy hollóval, Wotan kedvenc madarával találkozik, ezzel szemben célszerű visszafordulni, ha a vadász útközben nyulakat vagy foglyokat zavart fel. A biztos zsákmányszerzés érde-
Magyar VADÁSZLAP
FOTÓ: Fejes Balázs
kében a hajnali cserkelések előtt nem szabad borotválkozni és bőségesen reggelizni! Hajnali vadászatra menet az élemedettebb korú hölgyekkel való találkozás kerülendő, veszélyeztetheti a sikert különösen akkor, ha az illető hölgy hangosan „Jó reggelt!” kíván. A rontás azonban kivédhető, ha balkezünk mutatóujjával hátunk mögött három keresztet rajzolunk puskánk tusának jobb oldalára. Ennek ellenére egyes tapasztaltabb német vadászok ilyenkor már sarkon fordulnak és hazamennek. A vadász esélyeit tovább növeli, ha a vadászatra indulás előtt egy fiatal lány ugrik át a puskacső fölött, egyesek szerint ez hatásosabb lehet, ha a leány szűz. A vadászszerencse megfelelő előkészületekkel még fokozható: páros számú töltény soha nem lehet a vadásznál, általában a hét és egészszámú többszörösei jelentenek biztos sikergaranciát. Vannak olyan vadászok is, akik szerint éppen tizenhárom töltény szükséges, csak az a kérdés még nem
2009. december z www.vadaszlap.hu
tisztázott, hogy a tárban lévő töltényekkel együtt vagy anélkül. A módszer sikerességéről e sorok szerzője is meggyőződhetett, amikor első bikáját több napi eredménytelen cserkelés után éppen tizenhárom tölténnyel a zsebében ejtette el. A mellélövés is elkerülhető, ha Szent Hubertus napján a templomban a pap által megszentelt ezüstszöget verünk puskánk tusába, oly módon, hogy célzáskor a szög feje éppen hozzáér arcunkhoz. Egyes osztrák vadászok szerint ilyenkor a puska szinte magától célba talál, hibázni lehetetlen. A pontos lövés másik előfeltétele a megfelelő kalap, ez sohasem lehet új! (Ennek fényében már nem lehet azon csodálkozni, hogy Németországban mára már kihaltak a kalaposok.) A Frankonia ezért egyes üzleteiben saját lőtérrel rendelkezik, ahol mind a puskát, mind pedig a hozzá illő kalapot be lehet lőni. Megszívlelendő aranyszabály még, hogy fehér szarvas, őz vagy zerge elejtőjének hét hosszú esztendeig nem lesz vadász-
szerencséje, világos színű disznó elejtése a német vadászok babonája szerint haragot és kártérítést jelent. Egyes osztrák források szerint fehér színű szarvas vagy őz elejtője egy éven belül meghal. Közismert történelmi példa erre Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös esete, aki egy vadászata alkalmával udvari vadászai ellenkezése dacára egy fehér zergét lőtt és háromnegyed év múlva egy terrorista merénylet áldozatává lett. Évszázadokon át 80 fokos rumban pácolt tengerészagyak szüleményeinek tartották a tengeri kígyó vagy a hajókat legénységükkel együtt mélybehúzó óriáspolip meséjét, mígnem Dél-Amerika partjainál az óceán egy eddig ismeretlen és hihetetlen nagyméretű tengeri szörny maradványait vetette partra. Ez a lelet az eddigi kétkedők torkára forrasztotta a szót. Ezek után érdeklődéssel várhatjuk a farkasember megtalálásáról szóló híradásokat... Bálint Elemér
777
RETRO
Visszapillantó Rovatunkban a VADÁSZLAP 15 és 10 évvel ezelőtt, decemberben megjelent írásaiból szemezgetünk, amelyek aktualitásukkal, különlegességükkel, mondanivalójukkal talán még ma is érdekesek lehetnek.
Az új francia vadászvizsgáról A francia állami vadászvizsga két részből áll. Az első a gyakorlati rész – mely nálunk leginkább a fegyvervizsgához hasonlítható – szóbeli beszámolóval és gyakorlati bemutatóval. Ezután következik az elméleti rész. Ebben 210 tétel közül kell 21-et húznia a vadászjelöltnek és 16 jó válasz esetén a vizsga sikeres. A tesztkérdéseket fényképekkel illusztrálják. A vizsga körülbelül fél napig tart, vagyis nem nagyon lehet a szerencsére bízni a történteket... Egyik részben sem esik egyetlen szó sem a vadgazdálkodásról. Nos, ezt a franciák nemes egyszerűséggel azzal magyarázták, hogy a vadászat hobbi, a vadászmester, a vadőr és a vadtenyésztő csak kiszolgálószemélyzet. Sajátos felfogás... (1994)
A vörös veszedelem A veszettség Lengyelország északi részéről kezdett terjedni déli, délnyugati irányba, és elsősorban rókák voltak a járvány hordozói. Hazánkat, igaz csak szórványosan, 1954-ben érte el a járvány, 1971re gyakorlatilag már az egész ország fertőzötté vált. Szakemberek a rókák létszámának radikális csökkentésében látták a megoldást, ám a bővebb táplálékkínálat miatt csak jobban szaporodtak, és 1-2 év alatt visszaállt az eredeti populációsűrűség. Egyetlen megoldás pedig a fertőzési lánc megszakítására az immunizálás. Ezeket a kísérleteket a WHO koordinálta. A csalifalatokba tetraciklint is kevertek, amely a csontokba beépülve, a metszeteken UV fényben jól látható, és bizonyítja a csalétek elfogyasztását, ezzel a védekezés hatékonyságát is. Rendkívül fontos tehát, hogy a vakcinázást követő időszakban az elejtett rókákat megnyúzva a hatósági állatorvoshoz elvigyék, aki az átvételről igazolást ad. (1994)
A Magyar Vadászati Kollégium állásfoglalásai Vadon élő állatfajok tulajdonjoga: Határozottan egyhangú az álláspont abban, hogy a vadon élő állatfajok tulajdonjogának az államot kell megilletni. A vadon élő állatfajok meghatározása egy tágabb fogalom, amely esetben az állatfajok közül egyesek adott időszakban vadászhatónak minősíthetők, más fajok védelemre szorulnak. A vadászat hasznosításának joga: „A vadászat hasznosításának joga” elnevezést kell beépíteni a jogi előírásokba. A vadászat hasznosításának a joga a vadon élő állatfajok állami tulajdonából következően az államot kell megilletnie. Vadászjegy kiadásának problémaköre: Az állami feladatok társadalmasításának keretén belül a vadászjegyeket szükségtelen, hogy az állami közhatalmat megtestesítő megyei FM hivatalok adják ki. (1994)
Magyar vérebesek külföldi sikerei Az észak-németországi Müdenben megrendezett nemzetközi vérebversenyen eredményesen szerepelt a magyar csapat. Zilai János gemenci fővadász, Valkói Basa nevű hannoveri vérebe rendkívül
778
nehéz munkát teljesítve I. díjas (összesítésben megosztott második) lett, míg a lábodi hivatásos vadász Lengyel Sándornak Kálistói Betyár nevű hannoveri vérebe a III. díjat (összesítésben nyolcadik helyet) érdemelte ki. (1999)
VKE finis Várpalotán A Vadászati Kulturális Egyesület idei rendezvénysorozata Várpalotán ért véget, ahol a volt zsinagóga épületében működő galériában megrendeztünk egy ragyogóan szép és elegáns képzőművészeti kiállítást, a várban egy trófeakiállítást és több napon keresztül tartottunk szakmai konferenciákat, ráadásul megalakult az egyesület helyi szervezete is, a fő szervező: Onoffer Attila vezetésével. (1999)
Országos Vizsla Főverseny ’94 A Fejér megyében, Soponyán megrendezésre került fő vizslaverseny egyéni helyezettjei: I. helyezett: Hegedűs Elek és kutyája Kőrösúti Bagi, II. helyezett: Czebe József és Magor Erdész nevű vizslája, III. helyen VadászfaiKontár Aszú vizsla végzett Füzesi Tamás vezetésével. Csapatban a Dunántúl csapata vihette haza a kupát. (1994)
Az 1994. évi bőgési időszak értékelése Az enyhe téli időjárás és a szokatlanul csapadékos tavasz kedvezően hatott a vegetáció fejlődésére. Az esős tavaszt az évszázad legaszályosabb nyara követte. A kedvezőtlen időjárásnak is köszönhetően megismétlődött az előző évi gyenge bőgés. Október végéig 5344 gímszarvasagancsot mutattak be bírálatra, amelynek 77 százalékát külföldi bérvadászok zsákmányolták. Az országos érmes arány 36,5 százalékos, a mínuszpontosok aránya 11,1 százalék. (1994)
Földtulajdonosok kontra vadászok Egyre több helyről kapjuk a hírt a társasvadászatok során, hogy a vadászok a földtulajdonosokkal „koccannak”. Akadt, aki vasvillával fenyegette a földjére lépőket, mások nyomdafestéket nem tűrő hangnemben zavarták el a területről, másutt kutyát uszítottak a vonalban haladó vadászokra, de olyan is volt, amikor a külföldiek szeme láttára, füle hallatára kaptak össze. Jelenleg mindezeknek semmiféle törvényes alapja nincsen és csak a higgadt nyugalmat, „normális hangnemet” lehet javasolni a vadászoknak, kerülve mindenféle atrocitást. Aki ennek ellenére nem érti meg a törvényes helyzetet és önbíráskodva támad, arra ugyanaz vonatkozik, mint minden más esetben utcán, kocsmában, vagy bárhol. GaMÉSZÁROS JUDIT rázdaságért felelősségre
[email protected] ható. (1994)
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI KULTÚRA
FOTÓ: Krizák István
Hit, vallás – hitvallás
Egy vadászember számára a VADÁSZAT nem csupán hobbi vagy szabadidős tevékenység, hanem annál sokkal több. Egyeseknek hivatás (és nem munka), másoknak életforma, sőt hitvallás. Tagadhatatlan, hogy a zsákmányszerzés ősi ösztöne mindenkinek a tudatalattijában lakozik, de a vadászat napjainkban a vadászati kultúra évezredes hagyományainak és fejlődésének köszönhetően sokkalta magasabb erkölcsi szintre emelkedett. Az emberiség történelmének különböző korszakaira jellemző hiedelmeiből és kultikus szokásaiból alakultak ki a világvallások. Az egyházak egymástól eltérő módon ítélik meg a vadászatot, vagy tiltják, vagy engedélyezik híveiknek az állatok elejtését, de szinte mindegyik tanításban szerepel a vadászat, vagy mint bűnös cselekedet, vagy mint nemes szenvedély… folytatás
Az őskőkor kultuszait egzakt módon elsőként a francia ősrégész és néprajz-kutató, André Leroi-Gourhan írta le. A szerző ezernyi barlangrajz és tárgy áttekintése után egyértelműen kijelenti, hogy 30-40 ezer évvel ezelőtti vallásról még nem beszélhetünk. A legvalószínűbb feltételezés, hogy Európában mintegy 25 ezer évvel ezelőtt kezdte az emberiség kialakítani a saját istenségeit. Legfontosabb két istenük a Vadászat Istene és a Termékenység Istene volt. Bár nem bizonyított, de egyes történészek úgy tartják, hogy a vadászat megkezdése
2009. december z www.vadaszlap.hu
előtt megpróbálták eljátszani a vadászatot. A barlangokba életnagyságú bölényeket, vagy éppen olyan állatot festettek, amelyet el akartak ejteni. Az emberek egy csoportja festéket kent magára, agancsot erősített a fejére, majd magához vette a fegyvereit. A rituálé lényege a falra rajzolt állatok sebezhető pontjainak eltalálása (a gyakorlás) volt. Úgy gondolták, ezzel a szertartással az állatok lelkét már legyőzték, s az igazi vadászaton már csak a testükkel kell megbirkózni. Az ábrázoló (pantomim jellegű, utánzó) táncok később fokozatosan – a vadász- és
állattánc is ezek közé tartozott – a vallásgyakorlás szerves részei, nélkülözhetetlen elemei lettek. Az ősi táncok legelterjedtebb formája a kör, melynek középpontjában egy személy, állat, de akár egy tárgy is állhatott. A mágikus erő a körben levőkre sugárzik, de a bekerítés gondolata kapcsolódik a birtokbavételhez, így a vadászathoz is. Érdekesség, hogy csak a férfiak táncolhatták (a nők egyáltalán nem is nézhették) a vadász-, a háborús- és naptáncokat, vagy az állat-, a szellem- és a fiúavató táncokat, részt vehettek viszont az eső- és aratótán-
779 000
megtiltották például a vadászat gyakorlását vasárnap és az egyházi ünnepeken. A katolikus egyház szentjei idővel a mértékletesség és a vad védelmének üzenetét hirdették Krisztus jelével, a kereszttel, s ma is erre buzdítják a hívőket. Előbbire példákat a II. században élt Szt. Euszták (Eustachius), illetve a VII. században élt Szt. Hubertus legendái szolgáltatnak. Mindkettejük látomásában egy olyan szarvasbika jelent meg, amelynek agancsai között kereszt tündökölt, s ezt ők úgy értelmezték, hogy az Úr mértékletességre intette őket a vadászatban. Az ugyancsak VII. századi Szt. Egyed (Egidius) remeteként Provence-ban a saját testével védett meg egy szarvasünőt egy vadász nyilától. A keresztény Európában a középkor végétől ez a szellemiség formálta a vadászat gyakorlatát és szokásait. A keresztény egyház véleménye szerint csupán a vadászat miatt nem kell bűnhődniük a hívőknek, főképp, ha ez a szenvedély hittel, odaadással és szakértelemmel párosul. A vadászatokat övező féktelen tivornya azonban elítélendő. Amikor Isten megteremtette a világot, egyenként elvezette az állatokat Ádám előtt. Minden felvezetett állatnak nevet kellett adni – a névadás azt jelenti: birtokolni. Isten az ember szolgálatába adta a vadat, ha úgy tetszik táplálékul szolgáltatta az embereknek azzal az intelemmel, hogy csak a szükségleteknek megfelelő mértékben vadásszanak.
cokban, a születés-, a termékenység-, valamint a holdnak szentelt táncokban. Az ember számára a világot eleinte elsősorban a létét biztosító vad és annak vadászata jelentette. Természetes tehát, hogy mind jobban fejlődő hitvilága is e köré csoportosult. Az első ábrázolások ennek megfelelően kizárólag a vadról és a vadászatról szóltak, gondoljunk csak Les Combarelles, Les Eyzies, Lascaux, Rouffignac vagy Altamira barlangjainak festményeire. A vadászat az ókorban és a középkorban is megmaradt a hitvilág meghatározó, igaz már nem domináns elemének. Mezopotámiában a vadászat, mint uralkodói kiváltság hívta életre Nimródnak (magyarul Ménrót), a vadászok ősapjának tiszteletét. Egyiptomban (Kr. e. 3000) a vadászat „szórakozását” több helyen fellelhetjük a korabeli ábrázolásokon. Az ókori Hellászban Artemisz tiszteletére Epheszoszban (későbbi nevén Szmirnában) templomot emeltek, s az Artemisziont az ókori világ hét csodájának egyikeként tartották számon. A föníciai ugyan elsősorban hajós nép volt, mégis tisztelték Tanitot, a vadászat istennőjét, aki a hellén Artemisznek feleltethető meg, s a mítoszok szerint a muflontelepítésben is jelentős szerepe lehetett. A Római Birodalomban Dianát tartották a vadászat istennőjének, aki kezdetben a nők és az anyák segítője volt, majd később a vadászok oltalmazójává vált.
Hazám, hazám… A magyarság történetét is befolyásolta, meghatározta – sőt, azzal szétválaszthatatlanul összefonódott – a természet, s ezen keresztül maga a vadászat. Eredetmondáink az elveszett ősvallás elemeit, a keresztény krónikaírók ismereteit és szándékait egyaránt tükrözik. Így lehet az, hogy Anonymus Noé fiától, Jafettől származtatja Gógot és Magógot, s az utóbbitól eredezteti Attilát, Álmost és az egész magyar nemzetet. Kézai Simon szerint Jáfet fia volt Ménrót (Nimród), s az ő, valamint Enéch (Emese) gyermekei voltak Hunor és Magor, a hunok és magyarok ősei, akik „nagy vadászok” voltak. A csodaszarvas legendájában ők ketten szarvasünőt űzve jutnak el a Meotisz mocsaraiba, ahol Dúl király lányait elrabolva alapítják meg a hun és magyar nemzetet. Közismert, hogy mind a tajga, mind az erdős sztyepp népeinél (hun, osztják, szkíta stb.) kultikus állat volt a szarvas, az ősanya szerepét betöltő szarvasünő. Így lett a magyarság eredetmondájában is szerepe a szarvasnak. A sztyeppei népeknél azonban a ragadozó madarak tisztelete is megjelenik, így válik a szarvasnak társ-totemállatává egy „héja-forma madár”, ahogy Anonymus írta, vagyis a turul. Emese álmának mondája
780
Egy Lascaux-i barlangrajz részlete Álmos születését beszéli el. Emese (Enéh = ünő) álmában héja-forma madár jelent meg, amely rászállott és teherbe ejtette. Mivel a gyermek születését álom jövendölte meg, neve Álmos lett. Emese méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ágyékából dicső királyok származtak. A turul mutatta meg a monda szerint eleinknek a Kárpát-medencébe vezető utat is, s terjesztette le rájuk védő szárnyait.
A mértékletesség elve A kereszténység mintegy 2 milliárd követőjével a világ legelterjedtebb vallása. Az Ószövetségen, valamint Keresztelő Jánosnak, Jézusnak és első követőiknek az Újszövetségben leírt életén és tanításain alapul. Az elmúlt két évezredben kialakult keresztény felekezetek három fő ágazatba, a katolikus, ortodox és protestáns egyházakba csoportosíthatók. A vadászat a középkorban helyenként a fokozódó befolyással bíró egyházi hatalom privilégiumává vált. Az egyházi uradalmakban a vadászatot nem tekintették világi foglalatosságnak, bár néhány rendeletben
Tilos és bűnös tevékenység Az izraelita vagy zsidó vallás világszerte elterjedt, a legtöbb hívő Izraelben és az Amerikai Egyesült Államokban él. A zsidó vallás alapja a szigorú egyistenhit, valamint a Tóra, azaz az isteni törvények megtartása. A Tóra írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek. Ezért tartják magukat a zsidók „Isten kiválasztott népének”. A vallási előírások megtartásának célja, hogy a zsidó ember minden egyes földi cselekedetét szakrálissá tegye és ezáltal összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között. Annak ellenére, hogy a Tóra – és a Halacha (zsidó törvény) – kifejezetten megengedi az állatok húsának élvezetét, feltéve, hogy ezek kóser állatok és madarak – és ehhez szükséges ezen teremtmények életét venni – a zsidó emberek lelke viszolyog a vadászattól. A Tóra egy helyen említi a vadászatot (3. Mózes, 17, 13), és nem tiltja, csak feltételhez köti: „Ha valaki Izrael fiai közül – vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászat közben vadat vagy madarat fog – amelyeket szabad enni – folyassa ki a vérét és takarja be azt porral”.
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI KULTÚRA Ha valaki puskával vagy íjjal ejt el egy vadat – még ha az eredetileg a kóser állatok közé is tartozik (mint a szarvas, az őz, a bölény, az antilop, stb.) – szinte lehetetlen hogy kóser lehessen, mivel a seb, amit a vadász ejt rajta, automatikusan alkalmatlanná teszi egy vallásos zsidó számára. Hálóval vagy csapdával al viszont megengedik, ha valakinek haszna na van belőle, hiszen a (kóser) állatok húsának ának élvezete nem tiltott. A Talmudban (jogi gi és vallási alapelveket, valamint szokásokat tartalmazó tanulmány) egy helyen „sólyomvadászatról” esik szó, amit Dávid király űzött, és amiminek következtében n a filiszteusok tőrbe csalták őt, s az uralkodó ó kis híján életét vesztette. te. Az izraeliták egy gy része a vadászatot ot a szórakozásból, vaagyis „sportból” való ló emberöléshez hasononlítja, s a pogány gójok ójok (a nem zsidók megnegnevezése), a bálványimáyimádók szokásaival hozza összefüggésbe. Ezékiel Landau prágai főrabbi a vadászatot ászatot főbenjáró kegyetlenségnek tlenségnek titulálja, míg Rottenburgi nburgi Méir rabbi azt írja responzumában, ponzumában, hogy „aki állatokraa vadászik kutyák segítségével, mint a gójok – nincs része a túlvilági gi életben”.
mint mi, emberek. Véleményük alapján a menekülő vad érzi, hogy veszélyben van, keresi a kiutat, de végül a halál lesz az. Ez a halál – a buddhisták értékrendjének megfelelően – az ember számára örömet okoz, de közben nem is tudja mekkora hibát
Buddha ellenzi zi A buddhizmus filozófi zófiai, illetve gyakorlat-alapú világnézet, t, amely bizonyos országokban vallási irányzatok ányzatok kialakulását eredményezte. Az i. e. 6. században jött létre Indiában, s elsősorban azoknak a körében terjedt, akik a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak. Maga a buddha szó jelentése: felébredett, megvilágosodott lény, aki megszabadult az anyagi világ kötöttségeitől, és megvalósította a tökéletes, zavarodottságtól és szennyeződésektől mentes tudatosság állapotát. Buddha tehát ember, aki legyőzött önmagában minden szenvedélyt, szellemi tökéletessége következtében hatalmas erők bontakozhattak ki benne, és erre a tudásra saját erejéből tett szert. A buddhizmusban a vadászat kerülendő hivatás, illetve hobbi. A tanaik szerint tudniillik az állatok is ugyanúgy éreznek, felfognak dolgokat, és tudattal rendelkeznek,
2009. december z www.vadaszlap.hu
¿ Az agancs fontos kelta szimbólum, mely a természet állandó körforgását, megújulását jelképezte. A druidák egyes szertartásaikon a sámánokhoz hasonlóan szarvasmaszkot vagy egy elejtett bika bőrét viselték.
követett el. Az ok-okozati törvény szerint minden cselekvésnek következménye van. Mivel egy vadász élete során rengeteg állatot megöl, e „törvény“ szerint a következő életében valószínűsíthető, hogy állatként fog újjászületni. Úgy tartják, hogy egy állat elejtése rossz karmát okoz, vagyis egy rossz pont az életben, amit majd mindenki vissza fog kapni („azt kapsz, amit adsz”).
Disznót soha! Az iszlám hit alapjául az Isten (Allah) szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket Mohamed próféta adott át a VII. század első harmadának végén Hidzsázban követőinek, és amelyeket halála után két évtizeddel a Koránban gyűjtöttek össze. A világ második legnagyobb legnagyob vallása, 1 milliárd 570 millió követőjével (ez a Föld követő lakosságának 23 százaléka). Az iszlám öt alappillére, melyet a hívőknek be kell ttartaniuk: hitvallás (sáhada), ima (szaláh), adako(sz zás zá (zakát), böjt (szaum) és zarán(s doklat (haddzs). d A IX-X. században, ban amikor a spanyol-arab kultúra nyo virágkorát élte, szávirágk krónikás és utazó mos kró jegyezte le a muzulmán mindennapi élet jellegmindenn zetességeit. zete Több régi írásból kiderül, hogy b milyen kedvelt és m elterjedt időtöltés elt volt kkörükben a vadászat. Leggyakrabban betanított sólymokat betanít használtak, de a kutyás használ vadászat is elterjedt volt az arabok körében. Az iszlám nagyon nagy a tiszteletre, hangsúlyt helyez he ami nemcsak embertársainknak jár ki, hanem hane a jóságos Isten összes terem teremtményének, így két esetben a vadnak is. A vadászat vadás valakinek ez a mesengedélyezett: ha vala pénzét, valamint tersége, ebből keresi a p ha valaki eltéved valahol é és éhezik, s ez az Minegyetlen módja az élelemszerzésnek. élelems tiszteletlenden más „kifogás” a vadászatra vadász ségnek minősül az állatokkal állatokk szemben. A Koránban találjuk a következő kijelentést: „Tilos nektek a halott állatok húsa, a vér, a disznóhús, mindaz, ami fölött más nevet mondtak el, és nem Allahét. Az állatok húsa, ha csak nem ölhetitek meg (a kellő formában); amit kövön (oltárokon) áldoztak fel; tilos a hús szétosztása sorsolással: bűn ez.” (5.3) Az iszlám hit szerint az ítélet napján valamennyi halott teremtmény életre kel, és bosszút áll azokon, akik zaklatták, vagy megölték őket.
WALLENDUMS PÉTER
[email protected]
781 000
Vadászbabonák és balhiedelmek (részletek)
AZ ILLUSZTRÁCIÓK Tomai-Zoltán J.: Régi képeslapok mesélnek a vadászatról című könyvéből származnak
Lakatos Károly
Portyázók Régente úgy volt, hogy az első napsugár már talpon, azaz hogy az ekhós szekérre pakolódzva, útra készen találta a vadászszenvedélytől hevülő puskaforgatók víg csapatát. Kopók „korcára fűzve” vonyítottak, lovak kapálództak, nyerítettek, s mint valami méhraj zúgott, forrongott zajos hangáradatban ember s állat egyaránt, míg a macskák Pokolegyháza felé iramodtak ijedtökben a nagy ribillió zajától. Különben pedig minden rendben, csak egy-két korty gugyi, egy olvadó tekintet még a ház úrnőjének mosolygó szempárja közé s aztán – Uram Jézus, gyerünk!
782
Azaz, hogy előbb a kifent bajuszú hajdú elővigyázatból szétnézett egy kissé, nem jön-e vénasszony?... s csak ha nem mutatkozott a szemhatáron e jelentőségére nézve felette baljóslatú, épp azért a vadásznép által módfelett respektált, ráncos képű Hekáterokonzat (meg a mindig kézügyben levő házi audiát is visszafordíttatta a pajkos Lidi szobaleánnyal a kötőjét), robbantak csak ki az ekhós szekerek a kúria feltárt kapuján. A vénasszonytól eltekintve, nagyon fontos vala még, hogy kivonulás alkalmával nyúl ne szaladjon keresztül az országúton, vagy éneklő vak koldussal, sánta emberrel szembe ne találkozzanak valahogy, amennyiben e „jelenségekhez” is szinte (mint „előjelekhez”) a régi vadászbabonában igen rossz következtetések fűződtek. Azonban a vadászi közmeggyőződés a vén csoroszlyákat tartotta mégis a kiválóan legeslegbaljóslatúbb individuumoknak a kénkőszagú társadalomnak „szentelt” mindama alakok között, melyek közvetve vagy közvetlenül rossz irányúlag befolyásolhatják a vadászszerencsét. Egyébiránt a babonás régi vadászhit még a legközönyösebb, minden hekatizmustól (azaz boszorkánymesterkedéstől) távol álló egyének ártatlan megjegyzése, kérdései, sőt, kifejezett legjobb indulatú kívánságainak is tulajdonított jelentőséget. Az effélék mind a vadászszerencse „rovására estek”, amennyiben balkövetkezményeket rejtettek magukban. Ehhez képest tehát „jó szerencsét” kívánni vagy azt kérdezni a vadásztól „hová megy?” – valóságos „rontás”-számba ment. S tényleg, a jó kívánságokkal útnak bocsátott puskás – a „rossz ómen” súlyával kedélyén – minden kétségen kívül is helyezte a rá várakozó vadásznap esélytelen és sikertelen kimenetelét. Különben e babonás hitnek ma is még nem egy híve akad a puskaporfogyasztók között, de az előítéletesebbek még a vászoncselédfélék kötőjének is tulajdonítanak végzetes hatást a vadászszerencse befolyásolására, illetve megbontására nézve, ha ugyanis tulajdonosa a vadász elindultakor megfordítja azt, mely esetben aztán – állítólag – teljesen hiába fogyasztódik a drága puskapor, mert a „rontás” tönkreteszi a foganatját. Az első találkozásokat illetőleg, fatális jelentőségre nézve a vénasszony és a pap egyrangúnak tartatott; csak a szembe hozott üres koporsó vagy temetés jelentett még rosszabbat... Sok régi vadász vénasszonnyal, vagy pappal találkozva útjában, azonnal visszafordult; ugyanúgy cselekedtek némelyek, ha „jó szerencsét” kívántak nekik útravalóul. Amilyen baljóslatú alakok valának a Tóthi Dorka-féle nációk a régi vadászhit elátkozott mumusai között, épp annyira az ellenkezőjük volt ezeknek a cigányság. A cigány mindenkor a „szerencsés jelentőség” legelőkelőbb alakjaként szerepelt a „vadászhit” kultuszában s mindig szerencsét „hozott” (ha ugyan történetesen el nem vitt valamit), lett légyen fiatal, avagy vén boszorkány, és különösen a hangászféléknek tulajdoníttatott szerencsés jelentőség, noha a bibliai szent Dávid, ki tudvalevőleg mindent csak „elhegedülni” szokott – aligha túlságosan távoli rokonságban állott a fáraók füstös képű nemzetségével. Mikor Csicsáék vályogvető
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZIRODALOM
Vadászkutya zsákmánnyal hangászkara – a helyes sejtések ösztönzése folytán a határdomb tetején leselkedve, elejbéjök muzsikálta a vadászatra érkező tekintetes uraknak a híres fogadjisten nótát, hogy azt mondja: „Tekéntetes disznóláb, Toljad erre a pofád!” hát az igen jó „előjelnek” vétetett amellett, hogy különös megtiszteltetés és úri figyelemszámba is ment a gavallér vendéglátó vadászgazda részéről, s a „jó ómen” révén a vadászkilátásokat illetőleg, még a rókabőrnyúzások tekintetében is gazdag sikereket helyezett kilátásba... Kócos zsidó gyerekek, lánghajú rüfkék, avagy pöndölös gyereknép, kivált női nemen levő nagyobbacskák: mindig a legjobbat jelentették. Menyasszony, avagy fiatal menyecske áldott állapotban azonképpen nagyban hozzájárult a vadászreménykedések megnöveléséhez. S ha aztán merő véletlenségből valami szokatlanabb incidens adta elő magát a vadászaton, teszem például a legjobb kopónak agyondurrantása, avagy nyakonsörétezés félmillió verébsöréttel, továbbá gyenge fölfordulás láb-kéz ficamodással, kerékszög elveszése, avagy az esteli hajtások alkalmával a pagátnak csúfos elszalajtása – a „rekontrák” balsikereinek kedvességével egyetemben stb. stb., – akkor annak minden bizonnyal a paptalálkozással összefüggésben álló „közvetett rontás” volt az előidézője. Ha az Istenben boldogult kovás lövőszerszám – bár nem szokatlanul – akkorát „csesszentett” a durranást megelőzőleg, hogy minden szabadelvűbb mozgási ösztönzettel megáldott vadruca a légbe vágta magát ijedtében a pocsolyásból, s csak azután dördült el – ha ugyan egyáltalában eldördült – a nem túlságosan obligát bumm, és ez többször is ismétlődött: hát akkor szinte valami „incselkedő garabonciás” elegyedett a játékba. Ha a flintának nem volt „brandja”, vagyis nem ölte meg momentán a lövés ereje a vadat: akkor az ily fegyver minden kétséget kizárólag „megbabonázásnak”, illetőleg „szemverésnek”, tehát „közvetlen rontásnak” esett áldozatul s csakis úgy lehetett helyrehozni, ha eleven gyík, kígyó, avagy szentelt vízbe mártott fojtás lövetett ki belőle. A „megbabonázott”, illetve „szemmel megvert puskát” illetőleg sokszor sikerült a „rontást” még azáltal is hatástalanná tenni, ha
2009. december z www.vadaszlap.hu
Téli vadetetés a lövést megelőzőleg háromszor keresztet vágtak vele a vad felé a levegőbe. Következményeiben igen gazdag sikert ígérő vadászregulának tartatott vadászatra való elindulás előtt a fiatal vászoncselédekkel való közelebbi és legközelebbi érintkezés, kézfogás vagy ölelkezés stb., sőt a lopott csók, kellemes tapintások, avagy a szerelem völgyében való kotorászás művelete valóságos bűverőt rejtett magában a vadászsikerek előidézésére nézve. Hát még ha fiatal leány, főleg szép menyecske nyújtotta által, avagy csak meg is érintette a szereplésre hivatott lövőszerszámot s a vadászszerelvényeket! Csak nem volt szabad az útból visszafordulni, még inkább otthon felejteni valamit, mert ez esetben tisztára „bevágta útját szerencséjének” a vadász. Bármilyen „disznóban volt” is azonban a tettek mezején, ha eszébe jutott valakinek lövései hallatára kákán, lombon csomót kötni rontási célzatból, akkor a további következményekre nézve aznapra „meg volt kötve” a vadászszerencséje.
783 000
784
Magyar VADÁSZLAP
Ahogy belépünk egy vadászember otthonába, várjuk, hogy trófeák díszítsék a ház falait. Mészáros Iván ceglédi otthonának falait inkább kitömött madarak, és csak néhány őzagancs és disznóagyar ékesíti. Egyik különleges őztrófeája, ahogy ő hívja, a „le van szarva” bak, melynek egyik agancstöve kifordult és a szár lefelé áll. Rögtön hozzá is kapcsolja a vadászat élményét, történetét: „Karambolos, torz agancsú bak volt. Amikor megláttam, délután négytől este fél nyolcig vártam rá, majd mikor végre felbukkant és ráhelyeztem a célkeresztet, a puska csütörtököt mondott...” Egy hétig járt még ki utána, mire végre sikerült elejteni ezt a különleges agancsú őzet. Mint mondja, nem egy nagy gyűjtő. Pedig gyűjtő ő, csak éppen nem trófeákat, hanem gyerekeket „gyűjt”, toboroz a természet megismerésére, szeretetére nevelő, tavaly tizedik „életévét betöltő” Matulaprogramba. Évente temérdek rendezvényt szervez az ifjoncoknak a „Jeles Zöld Napok a Természet és Környezetvédelemben” projekt keretein belül is. Az általános- és középiskolákkal karöltve, februárban részt vesznek a Vizes Élőhelyek világnapján, márciusban a Víz világnapján, áprilisban a Föld napján, májusban a Madarak és fák napján, júliusban a Környezetvédelmi világnapon, szeptemberben a Takarítási világnapon, és decemberben a Vadon élő állatok karácsonyán. A „Vadkarácsony” szintén tavaly „ünnepelte” tízedik születésnapját. Ezzel a nagyszabású akcióval sikerült felhívni a figyelmet az állatok téli etetésének fontosságára, a vadgazdálkodás és vadászat céljainak megvalósulására, a vadászok etikus viselkedésére, és a közvélemény vadászatellenes hangulatának megváltoztatására. Ezen a napon a gyerekek feltöltik az állatok etetőit, hogy egy évben egyszer a vadon élő állatoknak is legyen ünnepe. A hatóságok azonban nem támogatták az ehhez kapcsolódó kezdeményezést, hogy erre a napra vadászati tilalmat rendeljenek el. Évről-évre 10-12 iskola vesz részt a kezdeményezésekben, ez 1500-2000 gyereket jelent, akik megismerik és talán meg is szeretik a természetet. „Az eddigi évek alapján legalább 20 gyerekről tudok, akiből vadász lett.” – mondja. Mészáros Iván 1972 óta vadászik. Meglepődtem, mikor azt mondta, nem volt előtte semmi kötődése a vadászathoz, csak egy cimborája szólt neki, hogy lehet menni hajtónak. Két évig volt hajtó és vadászjelölt a ceglédi Vörös Csillag Vadásztársaságban. Hiányolja is ezt a tapasztalatszerzést a mai vadászjelöltekből.
2009. december z www.vadaszlap.hu
FOTÓ: Somfalvi Ervin
PORTRÉ
Matula bácsi Első elejtett vadja fácán volt, ami kitömve ma is ékesíti a falat. Régebben, amíg erre lehetőség volt, főleg foglyászni szeretett és szalonkára vadászni. A vadásztársaság – melynek tagja és tizenhárom évig gazdasági vezetője is volt – apróvadas jellegű, neki mégis a vaddisznóvadászat a kedvence. Erre hál’ Istennek lehetősége is van, hiszen a társaság minden évben szervez cserevadászatot vaddisznóra. A külföldi vadászat nem nagyon vonzza, mint mondja, van Magyarországon éppen elég hely, ahol még nem járt. Mindössze egyszer volt Szerbiában fürjészni és – ha lenne rá pénze – egy afrikai vadászat sem lenne ellenére, de máshová nem vágyik. Mostanában sokszor puska nélkül is kimegy a területre, hiszen már nem minden áron akar lőni, a megfigyelés fontosabb lett számára. Nem is áldoz már sokat a vadászatra, minden felszerelése megvan, a társaságában kifizeti a tagdíjat és kész. Persze ne gondoljuk azért, hogy visszavo-
nul a vadászattól, tervei között szerepel még egy gím- és dámbika, valamint egy muflon terítékre hozása. Háza kerítésén munkája egyik elismerése: a MME, azaz a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madárbarát kert emléktáblája. Aki meglátja a ház előtt lévő park fáit, az rögtön megérti, mire ez a kitüntetés. A fákra – melyeket egyébként szintén együtt ültettek a gyerekekkel – mesterséges odúk vannak kihelyezve, minden környékbeli madárfajnak megfelelő méretben és választékban, még bagoly is költ bennük. Tanulókertnek beillő park ez, hiszen minden fára ki van írva a neve, és minden odúra ki van függesztve, melyik madár „lakóhelyéül” szolgál. Mint a VKE egykori oktatási és ifjúsági alelnöke, munkája elismeréseként először 1998-ban a Matula-program létrehozásáért a Hubertus Kereszt ezüst-, majd 2006-ban gyémánt fokozatú kitüntetését vehette át. Mészáros Judit
785 000
Bélelt kabát Kivehető béléssel Steppelt bélés 100% Pamut Kapucni Kívül-belül sok zseb Gombos
17 000 Ft Bélelt nadrág Vastag, téli fleezel bélelt Steppelt bélés Magasított derék Nadrág szárán állítható szélesség
9990 Ft
786
Magyar VADÁSZLAP
FOTÓ: Somfalvi Ervin
PORTRÉ
A lányos apák álma Azt, hogy a lányok és apák között valamilyen más, különleges kapcsolat van, azt sokan tudjuk, és én is személyesen tapasztalom. De lehet-e egy apának még nagyobb öröme a lányában, ha gyereke történetesen az ő útját járja tovább, ráadásul nem is eredménytelenül? Ebben a történetben a lány Szabó Krisztina, sikeres és eredményes élsportoló, az apa – Szabó János – maga is koronglövő, bár pályafutása saját bevallása szerint közel sem olyan fényes, mint lányáé. Az ő kapcsolatuk nem pusztán rokoni, hanem szakmai (az apa Krisztina edzője, valamint menedzsere is egyben) és szigorú munkakapcsolat is, hiszen a leány könyvelőként édesapja vállalkozásban dolgozik. Krisztina tizenhárom éves korában kezdett lőni, először korongra, úgy, hogy édesapja mögötte állt, tartotta a puskát, és amikor szólt, a gyereknek csak meg kellett húznia a ravaszt. Becsukta a szemét és legnagyobb meglepetésére eltalálta a korongot. Komolyabban akkor kezdett a lövészettel foglalkozni, mikor 2000-ben megépítették a lőteret. Eleinte csak a szórakozás kedvéért sündörgött a lőtéren, de mert bátyja elkezdett versenyekre járni az édesapjával és félt, hogy ő így kimarad valamiből, ezért, ha már ott volt, ő is elkezdte a koronglövészetet. Legelső fegyvere egy cseh bockpuska volt,
2009. december z www.vadaszlap.hu
melynek időnként mind a két csöve elsült. Később egy Fabarm puskát kapott, majd a legutóbbi, mellyel évek óta versenyez, az édesapjától kapott Beretta 686-os. Arra a kérdésre, hogy milyen sűrűn gyakorol, igen meglepő választ adott. Mert nemhogy naponta, de még hetente sem tud „tréningezni” – mint mondja, nincs kivel... Régebben minden péntekre gyakorlónapot hirdettek, ám általában senki sem jött el, egyedül pedig nem sok értelme van, ráadásul nem is gazdaságos, hiszen a koronglövő pálya összeszerelésével fél nap is elmegy. A füzesabonyi lőtér versenyzője háromszoros magyar bajnok és Magyar Kupa győztes. Talán kevesen tudják, mi a különbség a kettő között. A Magyar Kupa jóval összetettebb az országos bajnokságnál, hiszen ez hatfordulós, ebből ötön kell részt venni ahhoz, hogy valaki megnyerhesse ezt a címet, mivel az egyes fordulókon összegyűjtött pontok száma adja a végeredményt. Ez a versenysorozat egész évben, folyamatosan megy. Ezeken a versenyszámokon kívül Krisztina vadász-háromtusa győztes is, amit idén Hatvanban rendeztek meg. A női mezőny nem nevezhető éppen „zsúfoltnak”. Ezt bizonyítja, hogy fordulónként alig négy-öt résztvevő versenyez, többek között az olimpiai bajnok Igaly
Diána és a korábbi országos bajnok, Juhász Lenke. Krisztina és Lenke között a pályán kívül teljes a harmónia, jóban vannak, csak verseny közben van meg köztük az egészséges rivalizálás. Krisztina hamarosan váltani készül. Abbahagyja a koronglövészetet, és újra olimpiai skeet-et kezd lőni, amiben már tizenhét évesen második helyezést ért el a cseh nagydíjon, a Grand Prix-n. A skeet-lövészet gyakorlás szempontjából is könnyebb, ráadásul gyakrabban lenne rá lehetősége, mivel a pálya összeállítása itt nem olyan időigényes, mint a korongvadászatnál. A tornyok a helyükön vannak, csak lőni kell. Sajnos, a klaszszikus skeet-versenyeken manapság még kevesebben indulnak. Ebben a számban leginkább a nemzetközi mezőny számít és ő is ebben látja inkább kihívást. Krisztina pénzügyi főiskolát végzett, jelenleg mérlegképes könyvelői tanfolyamon tanul, nyelvvizsgára készül, emellett a családi vállalkozásban dolgozik édesapja mellett. Rengeteg elfoglaltsága miatt másra nem nagyon jut ideje, a vadászatokra viszont szívesen elkíséri édesapját és cseh vizslájával is szeret foglalkozni. Tavaly ejtette el első mezei nyulát, pár éve pedig egy vaddisznót is sikerült terítékre hoznia. M. J.
787 000
Hivatásos hobbifotós Nehéz portrét írni egy olyan vadászemberről, aki már 1957-ben elkezdte vadász-madarász élményeit naplózni és ezzel egy időben a fényképezés is szenvedélyévé vált. Ráadásul a napló első oldalát, melynek címe Erdőnmezőn, maga Szederjei Ákos látta el kézjegyével, buzdítva őt további hasznos megfigyelésekre.
Ez a portré szólhatna a különlegesen gazdag kaposvári gyerekkorról, szólhatna a szakemberről, a vadgazdáról, a lábodi évtizedekről, a Magyar Véreb Egyletről, melynek immár két évtizede tenyésztési felelőse, a Magyar Nemzeti Vadászrenddel kitüntetett vadászról, de akár a családapáról is. Most mégis a fotóst mutatjuk be, a művészembert, azt a Bőhm Istvánt, aki fotóval, fényképpel is archiválja szakmai tevékenységét. Az egykori vadászati ágazatvezető aktív nyugdíjasként Lábodon éli mindennapjait. Régi vadászterületének szívében lakik, és legnagyobb örömére sokszor hívják vissza kisegítőként vadásztatni, vendéget kísérni. A fényképező hivatásos vadásznak van egy nagy előnye a többi fotóssal szemben, mégpedig az, hogy ő aztán igazán benne van a szakma – és az erdő – sűrűjében. Nem beszélve arról az egyáltalán nem elhanyagolható tényről, hogy a szakember szemével és tudásával sokszor könnyebben jut olyan helyzetbe, amire egy műkedvelő fotósnak akár évtizedeket kell várni. Meggyőződése, hogy egyszerűbb technikával is lehet jó, értékes és érdekes képeket készíteni. Bőhm Istvánnak Európa legnagyobb példányszámban megjelenő vadászmagazinja, a német Wild und Hund is közölte néhány képét, első vadfotója azonban az egykori Magyar Vadász hasábjain jelent meg. A vadászember természetesen kamerával a kezében is vadászember marad, és ugyanúgy elbírálja a bikát, bakot, mintha va-
788
dászna, vagy vendéget kísérne. De az is igaz, hogy amikor vendéggel ül a lesen, gyakran szívesen fotózná a nagy bikát. Több kiállításon vett részt, kezdetben egyetemista társaival, majd kollégákkal, barátokkal, többek közt Gödöllőn, Kaposváron, Pécsett, Veszprémben, vagy a horvátországi Kaproncán. A még el nem ért fotós vágyakról Bőhm István a következőképpen beszél: - Szeretnék néhány jó fotót készíteni verekedő kanokról… természetesen nem kerti disznókról. Életemben kétszer láttam öreg vadkanok verekedését, mindkettő óriási vadászélmény volt. Ilyet megörökíteni igazi fotósbravúr. Verekedő nagy bikákat többször láttam, néhányszor egész közelről, de majdnem mindig vendéggel, így ez a fotó is hiányzik még. És a nagy szerelem, sok fotós álma: a vidra… Sokszor felvetődik a kérdés: kamera vagy vadászfegyver? A kettő együtt a legritkább esetben működik. Talán ezért vadászik egyre ritkábban – a szó hagyományos értelmében. A vérebezés mellett éves szinten néhány nap apróvadazás van, azon túl csak egy-egy baráti őzbak-meghívásnak tesz eleget. Európa egyik legszebb vadászparadicsomából nem könnyű csak úgy egyszerűen nyugdíjba menni. Legalább fotózik, mert a lábodi táj nem enged, akit megfogott, azt egy életen át kíséri… Agyaki Gábor
Magyar VADÁSZLAP
PORTRÉ
Gólyaszerelem
A csúcsra törő
Barka-csokor
Családi idill
2009. december z www.vadaszlap.hu
Újszülött
789 000
790
Magyar VADÁSZLAP
SAJTÓSZEMLE
„Bavaria non coronat” (Der Jäger, és a Der Jäger in Baden-Württemberg, 2009/11. számai nyomán) szövetség átköltözését Bonnból Berlinbe, e költözéssel egyidejűleg egy bruxellesi iroda megnyitását, az alkalmazotti létszám és a vadászok utáni fejkvóta csökkentését 3 euróval. További hét tartományi vadászszövetség is felkarolta a bajor vadászok javaslatait és kompromisszumos megoldásokat dolgoztak ki, ami 80 százalékban megfelelt volna az eredeti javaslatoknak. A bajorok nem engedtek, inkább kiléptek. A maradék 15 tartományi vadászszövetség ez év őszén még további programpontokban egyezett meg: a német és a tartományi vadászszövetségek között a feladatok és hatáskörök újraelosztása, új alapszabály elkészítése 2010-ig, a korábban elfogadott takarékosabb költségvetés végrehajtása, hogy 2011 után a tartományok visszakapják a 3 eurós fejpénzt. Remélhetőleg határidőre, jövő év márciusára elkészül az új alapszabály, amely már a bajor jágerek számára is elfogadható lesz.
Az általunk egységesnek tudott németföldet mindig is több népcsoport lakta, amelyek önálló kis államokat alkottak. A mai Német Szövetségi Köztársaság 16 tartományból áll, 16 tartományi parlamenttel, vagy az egykori Hansa-városok esetében szenátussal. Egyes német tartományok saját tartományi alkotmánnyal rendelkeznek, ennek megfelelően a Szövetségi Vadászati Törvény mellett a 16 tartományi, saját, sok esetben egymástól eltérő Tartományi Vadászati Törvénnyel. Ennek megfelelően 16 tartományi vadászszövetség alkotja a Német Vadászszövetséget – ez év végéig. A Bajor Vadászszövetség idén szeptemberben az Ingolstadtban megtartott közgyűlésén elsöprő, 98,4 százalékos többséggel a kilépés mellett döntött. A rátarti bajorok majd egy éven keresztül szorgalmazták a Német Vadászszövetség reformját, de javaslataik süket fülekre találtak. Kezdeményezték egyebek között a vadász-
Csudabak a Vajdaságból (A Jagen Weltweit 2009/5. szám és a Wild und Hund 2009/21. szám alapján) Ez év július 14-én, az esti órákban Srpski Krstur (Ókeresztúr) közelében Premil Popovic, szerb vadász világrekord-gyanús bakot lőtt, amely hivatalos pontozás esetén az 1983-ban, Svédországban, Widtsköfleiben elejtett, 875 grammos „bajnokot” letaszíthatja trónjáról. Az egyik német vadászlap újságírója riportjában pontosan leírja az elejtés helyét és körülményeit, nem feledkezvén meg annak közléséről sem, hogy ez a vidék 1920-ig Magyarországhoz tartozott. A szokatlan formájú trófea sokakban kételyt ébresztett, mígnem a CIC egyik
Komolyan gondolták (Wild und Hund, 2009/20. szám alapján) A rajna-pfalzi vadászok nem kis aggodalmára a jelenlegi környezetvédelmi miniszter asszony új tartományi vadásztörvény javaslatot terjesztett a mainzi tartományi parlament elé. A törvényjavaslat néhány lényeges pontja jelentősen eltér az eddigiektől: - megszűnik a nagyvad és apróvad jogi megkülönböztetése (Erre nem volt példa az elmúlt 160 év során, a gímszarvas és a mezei nyúl ezzel egy kalap alá került.) - csökken a vadászható fajok száma (A ragadozó madarak a héja kivételével kikerültek a vadászati törvény hatálya alól.) - a vadászterületek törvényes legrövidebb bérleti ideje mind apróvadas, mind pedig nagyvadas területeken egységesen 5 évre csökken (Nagyvadas területeken 12 év, apróvadas területeken 9 év volt a bérleti idő, fennáll a veszélye, hogy ezután mindenki csak aratni fog, de vetni nem!) - megszűnnek a lelövési tervek - vízivadra tilos az ólomsörét használata (A lágyvas sörét hatásmechanizmusa még nem ismert. Rövidesen az összes ólom tartalmú lövedéket be akarják tiltani.)
2009. december z www.vadaszlap.hu
- bárkinek jogában áll balesetet szenvedett vadat ellátni, állatorvoshoz vinni - erdésznek és vadásznak továbbra is jogában áll a kegyelemlövés megadása (Ebből már voltak korábban is bonyodalmak és rendőrségi ügyek, amikor a vadászt a kegyelemlövés leadása miatt állatkínzásért feljelentették!) - a vadászati időket rendeletileg lehet szabályozni, egyik alig titkolt célkitűzés az őzbakvadászat engedélyezése egészen január 15-ig! (Az erdészek az őzet erdei kártevőnek tekintik.) - az eddigiekkel ellentétben lakott területtől csak 300 méterre engedélyezett a kóbor kutya vagy macska lelövése, de csak akkor, ha bizonyíthatóan más intézkedés már nem vezetett eredményre. A törvényjavaslat bírálói szerint ezzel elveszett egy korszerű törvény kidolgozásának lehetősége. Az SPD-s (Német Szocialista Párt) miniszter asszonya tervezetével inkább az erdészek, erdőtulajdonosok és mezőgazdák érdekeit vette figyelembe.
német tagjához idén ősszel egy mobiltelefonnal készített fénykép érkezett. A felvétel beküldője kérte a névtelenséget. A fényképen jól látható a későbbi „világbajnok” portréja, amint egy zárt kertben múlatja idejét. Ez a tény felveti a manipuláció gyanúját. Az azonban kérdéses, hogy a kép vagy a bak volt-e manipulálva, ugyanis sem egyikre, sem másikra nincs kézzel fogható bizonyíték, ezért a „Wild und Hund” 1000 eurót ajánlott fel a nyomravezetőnek... A CIC elzárkózott a hivatalos trófeabírálattól és egyelőre folynak a találgatások. Vannak, akik szerint Csehországból származik, mások szerint viszont Magyarországról szabadult el alig 20 kilométerre a szerb határtól. Egyes vélekedések szerint itt csak egy ügyes reklámról van szó, amely a szerbiai vadászturizmust hivatott fellendíteni.
791 000
BÉKÉS SÁNDOR
[email protected]
Útra kelt trófeák Már csak az emeleti szobákhoz vezető szűk lépcsőfeljáróban van néhány trófea. A többiek már útra keltek. Természetrajongó rokonok, barátok, iskolák kapták meg őket. Egy őzagancs azonban az íróasztalon nyugszik a könyvek és feljegyzések között, kézközelben. Gyöngyöshalászi Takách Gyula gyűjteményéhez tartozott valamikor…
- Hogy került ide..? - Egyszer egy idős, ősz hajú hölgy állított be hozzám az akkori MAVOSZ-irodába. Látszott rajta a nélkülözés. A két háború közötti időszak egy ismert személyiségének, a Magyar Vadászújság főszerkesztőjének a felesége állt előttem ezzel a trófeával a kezében, látható zavarban. Én se nagyon tudtam, mit mondjak, mit tegyek. Pénzt nem fogadott el. Végül is levittem a közeli élelmiszerboltba, és biztattam, hogy vásároljon be… A nyolcvanöt éves Mátyás Ferenc, akit az idősebb vadászok „mavoszos” korából ismernek, és úgy emlékeznek rá, mint fá-
792
radhatatlan oktatás-szervezőre (az első országos beiskolázású, bentlakásos vadőri továbbképző tanfolyamot 1957-ben, az első vadász-vadtenyésztő szakmunkás iskolát pedig 1960-ban szervezte meg), most a számítógép előtt ülve meséli mindezt csorvási otthonában. A múlttal az emlékezés, a gondosan megőrzött dokumentumok, a jelennel pedig az internet biztosítja számára a kapcsolatot. Az újkori Csorvás, mely 2005-től immár városi ranggal büszkélkedhet, s amelyről az első írásos emlék 1456-ból maradt ránk, amikor is V. László király Hunyadi Jánosnak adományozta,
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZOTTHONOK a magasból nézve egy sakktáblát mintáz. A nyílegyenes utcák mert nem tudok egyetérteni a nagyvadállomány „apasztásának” derékszögben keresztezik egymást. A Gábor Áron utca – ahol módszereivel, mert nem tudtam elviselni a hatóságok által kiegy kis társasház egyik kétszintes lakásában Mátyás Ferenc egye- látásba helyezett szigorú szankciókat, az állandó fenyegetőzést, dül él csorvási születésű felesége 1996-ban bekövetkezett halála mert igazságtalannak tartom a vadkárokkal kapcsolatos egyolóta – azonban „kanyargós”, mert elhajlik, mint egy bumeráng. dalú teherviselést, az idős vadászok kiebrudalását, mert elvették Aligha van olyan ember, aki az utcanév szerint választ magának a vadászterületünket, és mert egyre gorombább módon érvényeotthont. Mátyás Ferenc se nézte az utca-névtáblát, amikor a fő- sül a pénz diktatúrája…” - Számtalan vesztese van az átalakulásnak – mondja –, és bivárosból Csorvásra költöztek, de abban mégis lehet valami sorsszerű, hogy a székely ágyúöntő neve van a házszámtáblájára írva. zony ezt is, ennek a következményeit is elemezni kellene. Sokan Élete egy jelentős szakasza a honvédséghez, a tüzérséghez köti. vannak, akik kénytelenek lemondani a vadászatról, és sokféleVasutas volt, mint ahogy az édesapja is, szülővárosából, Szol- képpen is reagálnak. A jövővel kapcsolatos bizonytalanság hatánokról vitték 1951-ben tartalékos tiszti iskolára, ahonnan aztán sára azok közül is számosan lesznek törvényre, szokásra és illema Petőfi Akadémiára vezetett az útja, ahol később a páncélos és re fittyet hányó vadölővé, akik ma még vadásztársasági tagok. tüzér fakultás vezetője lett. A könyvespolc felett, a sarokban fel A területüket elvesztettek közül pedig egyre többen ki is mondis fedezem egy katonaruhás fotóját. A múltidéző képről egy jó- ják, hogy akkor is, csak azért is vadászni fognak. Ha nem tehetik legálisan, hát illegálisan… vágású százados mosolyog ránk. És aztán szép számmal vannak a magamfajták is, akik úgy - A hadsereg jó iskola azok számára, akiket érdekelnek az emberi kapcsolatok erkölcsi vonatkozásai, no és persze, a szervezés – gondolják, hogy ha nem lehet emelt fővel, tisztességesen, akkor mondja Mátyás Ferenc, miután látja, hogy elidőzök a kép előtt. inkább sehogy… - A hadseregből a vadászszövetségbe: ez meglehetősen éles Most jut ju eszébe, hogy még kávéval se kínált. Átszalad pályamódosítás… kávéva szomszédba: az ilyen - Akkoriban leszerelt erelt katoa sz horderejű feladatok esena- és BM-tisztek sokasága okasága ho tén a szomszédasszony tevékenykedett a sportportté szokott a segítségére és a társadalmi szerrsz lenni. Tisztaság, márvezetek különbözőő le már katonás rend van területein. m Az, hogy ki mia lakásban, és miután ért került oda, és aaz egyik vitrin gyermekek által készített hogyan, s miképm ajándéktárgyakkal van pen állta meg azaj tele, az embernek olyan tán a helyét, nos, tel érzése támadhat, hogy az nyilván embeérz nagyapa azért van egyerenként változott. nag Én 1956-ban szereldül, mert a család, mondtem le, de a Honvéd d juk, nyaralni ment… Zrínyi Vadásztársaság ág De az ajándéktárgyakat alapító elnökeként már nem az unokák készítették. Nincsenek unokák. meg voltam „fertőzve” ve” a Nincsen Iskolákkal, óvodákkal tartermészet, a vad és a vadá- Iskolá támogatom is szat szeretetével… tom a kapcsolatot, kapcs A kanapén, szépen en stószokba őket, ahogy tudom – mondja Mátyás rakva, iratkötegek. A legvaskosabb Ferenc, és egy kis, pólyába burkolt csut– Ezt például a vadászetika és a vadászati szakoktatás kérkababát vesz ki a vitrinből. vi kíséretében köszönetképdéseivel foglalkozó iratok gyűjteménye. Mátyás egy szép levél kísér A börzsönyi muflonteleFerenc, a MAVOSZ SZ főelőadójaként sorra-rendre pen kaptam… pítés élete egyik nagy és babát, és persze a trófeákat készítette ezekben a témákban az előterjesztéseket, Lefotózom a babát sikeres vállalkozása volt negyvenöt felejtmelyek többségéből aztán állásfoglalás is született. is. A Börzsönyben megélt me Előkerülnek a munkapéldányok unkapéldányok is. Az etikai bizotthetetlen vadászévére két ké kis gímagancs, néság állásfoglalása a természet védelméről, a vendéghívás hány őzbak és egy derék mufl m onkos emlékeztet. és a meghívás elfogadásának adásának etikai normáiról, a vadászatban A börzsönyi muflontelepítés élete egyik nagy és sikeres vállalkozása megállva gyakran érvényesülő anyagi érdekeltségről… é d k lt é ől Harminc-harmincöt H i h i öt évvel é l ik áll lk á volt. lt A lépcsőn lé ezelőtt született dokumentumok. Ámde ma is fontos, aktuális nézi elérzékenyülve ezt a kost. A vadászhagyatékok sorsa többtémák. Manapság azonban nincsenek ilyen elemzések, állás- nyire tragikus. Agancsok ezrei végzik késeseknél, a csontfeldolfoglalások, sőt olyan testületek sincsenek, melyek feladatuknak gozó üzemekben. Mátyás Ferenc ennek elébe ment. - Olyanoknak adtam, akik megbecsülik őket. Vagy ahol az éreznék az erkölcsi jellegű iránymutatást… - Már több mint tíz éve, hogy letettem a puskát – mondja Má- oktatást, az állatok, a természet megszerettetését segíthetik – tyás Ferenc, amit meglepődve hallok. Csodálkozásom kiül az ar- adja meg a feltűnően szerény gyűjtemény magyarázatát. – De az comra, magyarázatképpen egy levelet ad hát a kezembe, melyet „ezüstös” bakom itt van! 1977. október 20-án 17 óra 28 perckor ejtettem el Abádszalókon, a Mirhó-éri kis nyárasban. Testvéregy barátjának írt. Fájdalmas tények felsorolása ez a levél. „Mert hátba lőtték a vadásztársamat a magaslesen, mert há- ként szeretett Szabó Feri bátyám hívta be a Bertóti Pista bácsitól borítatlanul garázdálkodhatnak az orvvadászok és fatolvajok, örökös használatra kapott csalsíppal…
2009. december z www.vadaszlap.hu
793 000
794
Magyar VADÁSZLAP
PUBLICISZTIKA
Miért kell így lennie?
FOTÓ: Polster Gabriella
Álmodozó, idealista gyerek voltam min- feákat egy olyan másodfokú bírálóbizottdig. De miután kinőttem a tűzoltó, a ka- ságnak kell bemutatni, ami történetesen tona és a juhász korszakból, más ideákat nincs is. Szóval, az én világrekord bikámkerestem. A kamaszkori vágyakat kinőve, nak 275 pont körül kellene járnia ahhoz, az ember korával lassan letisztul a kép, el- hogy elvigye a pálmát. Mint tudjuk, a magyar törvények szerint maradnak az álmok és a képzetek. Furcsa, de kamaszként sem akartam soha pornó- a gímbikát 240 pont felett kell másodfosztár lenni, vagy celeb, igaz ehhez nem is kon kötelező bemutatni. Állandó bizottság hiányában azonban voltak meg az adottjelenleg ad-hoc jelságaim. leggel ülnek össze jó Soha sem vágytam esetben a hozzáértő nagy fekete Merceszakemberek, másdesre, vagy Limóra, kor meg azok, akik de egy álmom hoszéppen ráérnek. szú ideig elkísért. Ezután mérnek, Az, hogy vadász lepontoznak és monszek és egyszer egy danak szubjektív vékapitális világrekord leményt, gyakorlatigímbikát lövetek valag újra első fokon, lami öreg németajkú hiszen a másodfokvendéggel. Nos, gyehoz a pecsételésen rekként, erről hosszú túl semmilyen egyéb ideig álmodoztam. megbízatásuk nincs. A történet első része Akkor meg minek teljesült, de a világPestre futkosni a birekord bika lövetése kával, bakkal, agyaolyan messze került rakkal, hisz Pest tőlem, mint az opemegye is csak egy rabálba egy meghívó annak a bizonyos Szidnai László, az OTB egykori elnöke a tizenkilenc megyéből. És ha már kisebbségnek. A világrekord bika lövetésének több akadálya spórolunk, akkor spóroljunk a megyék is van. Egyrészt nincs hozzá megfelelő és a vadászok benzinén, utazási költségén területem, másrészt nincs ilyen bika sem is. Ha nincs megfelelő grémium, törtéégen sem földön, de ha lenne is, jelenleg netesen hiteles másodfok, akkor olyan nincs az országban olyan hiteles grémi- mindegy, hogy hol bírálják szakavatatlan um, amely hivatalosan lebírálná. Az tör- szemek a kapitális bikát. Mindenesetre tént ugyanis, ha nem is hirtelen, de egyik én bizakodom. Remélem, lesz még olyan napról a másikra megszűnt az Országos szabad vadászterület hazánkban, ahol felTrófeabíráló Bizottság. Jó-jó, legyen ez nevelődik egy olyan újabb világrekord, a szaktárca magánügye, de az azért még- melynek gondosan kifőzött és kifehérített sem járja, hogy a vadászati törvény szerint koponyáján ott díszeleg a hiteles pecsét: bizonyos pontszám felett a nagyvad-tró- OTB. Agyaki Gábor
Tájékoztatjuk ügyfeleinket, hogy vizsgálóállomásunk 2009. december 23-tól 2010. január 3-ig zárva tart. Nyitás: 2010. január 4-én
Magyarországon 1958-tól kezdődően az Erdészeti Tudományos Intézet keretében kezdett működni egy trófeabíráló bizottság. Az Országos Trófeabíráló Bizottság hivatalosan 1963-ban alakult meg, és egészen 2005-ig működött. A megyei trófeabíráló bizottságok 1969-ben jöttek létre.
2009. december z www.vadaszlap.hu
795 000
796
Magyar VADÁSZLAP
HIRDETÉS
2009. január z www.vadaszlap.hu
797 000
Solymásztalálkozó A XIX. Nemzetközi Solymásztalálkozót rendezte meg az idén 70. születésnapját ünneplő Magyar Solymász Egyesület, november 4-8. között, Füzesgyarmaton. A solymászok egy szirti sassal, öt Harrys-hawk héjával, huszonkettő héjával és huszonöt sólyommal vadásztak hat vadásztársaság – Füzesgyarmati Vt., Karolin Vt., Sárréti Vt. Bucsa, Kistúl-Mágori Ftk., Hunor Vt. Szeghalom, Mezőberényi Vt. – területén. A négy vadásznapon három őzet, negyvenhat nyulat és negyvenhat fácánt hoztak madaraikkal terítékre. A hazai solymászokon kívül Ausztriából, Hollandiából, Franciaországból, Németországból és Svédországból érkeztek ennek a szép, hagyományokat ápoló vadászati módnak a képviselői. A záró terítéknél Tóth János, az MSE elnöke megköszönte a hat vadásztársaság közreműködését, kiemelve pozitív hozzáállásukat, hogy évek óta a solymász-vadászat lehetőségét biztosítva segítik a magyar vadászati hagyományok megőrzését és öregbítik jó hírnevünket a nemzetközi solymászok között. Legalább egyszer az életben minden vadásznak látnia kellene egy sast, amikor megragadja a sebesen rohanó őzet, egy héját, ahogyan elejti a menekülő nyulat, vagy egy kecsesen szárnyaló sólymot, ahogyan POLSTER GABRIELLA körülbelül 200 méter
[email protected] ból rávág a fácánra…
Olajos Csaba szirti sassal három őzet hozott terítékre
A résztvevő solymászok madaraikkal és kutyáikkal felsorakoztak a megnyitón
798
Magyar VADÁSZLAP
SOLYMÁSZAT
Pedzésre induló héja
A zsákmányból jutalmat kap a madár
Bérces János a Harrys-héját készíti fel a vadászatra
2009. december z www.vadaszlap.hu
799 000
Mikor – mi – mennyiért?
Trófeabírálat: gím: 13-30 EUR/db, ill. 7000-7500 Ft/db dám: 13-30 EUR/db, ill. 7000-7500 Ft/db
Golyós lőszer árak (forintban): Kaliber .222 Rem. .243 Win. .30-06 .300 WM 9,3x62
S&B
Sako
RWS
Norma
Impala
220-246 265-295 250-360 350-435 550-620
226-260 280-430 350-395 550-645 740-795
250-330 495-590 505-660 680-830 650-840
330-355 450-525 510-680 630-845 680-855
570 675 720 775 905
Hullott agancs: gímszarvas: 22 EUR/kg dám: 12 EUR/db. Bőrök: gím: 35-100 EUR/db, illetve 6250-9000 Ft/db dám: 80 EUR/db, illetve 4000-7500 Ft/db őz: 30-50 EUR/ db, illetve 2500-5000 Ft/db vaddisznó: 30-150 EUR/db, ill. 8000-12 500 Ft/db muflon: 50 EUR/db, illetve 6250 Ft/db róka: 50-60 EUR/db
Sörétes lőszer árak: Nike-Fiocchi.......70-135 Ft RC ..........................83-156 Ft Rottweil.............110-130 Ft Remington .........90-135 Ft
Vadászíjászat: egyes vadfajok árlistabeli értéke + 20 százalék felár és napi kísérési díj 12 EUR/vadász/nap
Bornaghi .............. 85-125 Ft Armusa ................. 78-130 Ft Pellagri ............... 110-170 Ft Mirage .................. 89-147 Ft
Terepjáró használat: 0,8-1,5 EUR/km, illetve 175-300 Ft/km
Vadhús: gímszarvas: 4 EUR/kg, illetve 720 Ft/kg dám: 4 EUR/kg, illetve 720 Ft/kg őz: 6-7 EUR/kg illetve 1200 Ft/kg vaddisznó: 2-4 EUR/kg, illetve 300 Ft/kg muflon: 4 EUR/kg illetve 510 Ft/kg
Fogat: 12-30 EUR/óra, illetve 3000-5000 Ft/óra
Apróvad vadászat:
Szánkóhasználat: 12-30 EUR/óra, illetve 3000-5000 Ft/óra
fácán: elejtési díja 18-21 EUR/db, illetve 3500-5000 Ft/db mezei nyúl: elejtési díja 33 EUR/db, elvitel 3 EUR/db
Szolgáltatások:
Dr. Balázs István
Lőtérhasználat: 800-3500 Ft/óra
Mire szabad vadászni? Decemberben: gímszarvasra (golyóra érett bika kivételével) – dámra – muflonra – őzsutára és gidára – vaddisznóra – szikaszarvasra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – fácánra – fogolyra – vetési lúdra – nagy lilikre – tőkés récére – csörgő récére – kercerécére – szárcsára – balkáni gerlére – borzra – aranysakálra – házi görényre – nyestre – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra Januárban: gímszarvasra (golyóra érett bika kivételével) – dámra (golyóra érett bika kivételével) – muflonra – őzsutára és gidára – vaddisznóra – üregi nyúlra – fácánra – vetési lúdra – nagy lilikre – tőkés récére – csörgő récére – kercerécére – szárcsára – balkáni gerlére – borzra – aranysakálra – házi görényre – nyestre – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra Egész évben vadászható: vaddisznó kan, süldő, malac – róka – pézsmapocok – nyestkutya – mosómedve
2009 A hó napja
A hét napja
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda
ÚJHOLD I
800
December Nap kel nyugszik (h min) (h min) 07.10 07.12 07.13 07.14 07.15 07.16 07.17 07.18 07.19 07.20 07.21 07.22 07.23 07.24 07.25 07.25
15.55 15.54 15.54 15.53 15.53 15.53 15.53 15.53 15.52 15.52 15.52 15.52 15.52 15.53 15.53 15.53
Hold kel nyugszik (h min) (h min) 14.52 15.44 16.49 18.06 19.28 20.51 22.11 23.28 --.-00.44 01.58 03.12 04.25 05.35 06.39 07.35
06.17 07.32 08.37 09.30 10.11 10.43 11.08 11.30 11.50 12.10 12.32 12.56 13.25 14.01 14.45 15.37
ELSŐ NEGYED D
fázisai (h min) 08.30 O
01.13 C
A hó napja 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31
31 nap A hét napja Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök
Nap kel nyugszik (h min) (h min) 07.26 07.27 07.27 07.28 07.29 07.29 07.29 07.30 07.30 07.31 07.31 07.31 07.31 07.31 07.31
15.53 15.54 15.54 15.54 15.55 15.55 15.56 15.57 15.57 15.58 15.59 15.59 16.00 16.01 16.02
Hold kel nyugszik (h min) (h min) 08.21 08.58 09.27 09.51 10.11 10.29 10.46 11.03 11.21 11.42 12.08 12.42 13.26 14.25 15.37
16.37 17.41 18.47 19.52 20.57 22.02 23.07 --.-00.13 01.22 02.35 03.50 05.05 06.16 07.16
fázisai (h min)
18.36 D
20.13 O
13.02 I TELIHOLD O
UTOLSÓ NEGYED C
Magyar VADÁSZLAP
HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK
Végre szabad... Erdőn, mezőn járva Valaczkai Erzsébet gyermekkorát a pusztaföldvári tanyavilágban töltötte. Rajzolni már ekkor is szeretett, céltudatosan azonban csak 16 éves kora óta veti vászonra az élővilág apró titkait. Diplomáját a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-biológia szakán szerezte meg. Az Altamira képzőművész egyesületnek a megalakulása óta tagja. Tehetségének, szorgalmának köszönhetően 2000-ben elnyerte a Csergezán Pál Díjat, 2001-ben pedig a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (CIC) Kulturális Bizottsága neki ítélte a „Vadászat a művészetben” díját. 1984 óta rendszeresen állítja ki képeit és illusztrál szakmai könyveket. Lapunknak is állandó munkatársa. Így év vége felé már vártuk tőle az igen színvonalas, igényes kivitelű, 13 festményt tartalmazó falinaptárát, mely az „Erdőn, mezőn járva” címet kapta. A falinaptár szerkesztőségünkben megvásárolható 2700 forintos áron, illetőleg megrendelhető postai utánvéttel. Az idei naptár képei olyan festmények, melyeken nemcsak hazai nagyvadjainkat ábrázolja, hanem a farkas, a zerge, a hiúz, a borz és a barnamedve is megtalálható. A táj és a környezet, az évszakoknak és hónapoknak megfelelően változik.
141/2009. (X. 29.) FVM számmal megjelent az elejtett vad jelöléséről, valamint kezelésének és forgalomba hozatalának élelmiszerhigiéniai és állat-egészségügyi feltételeiről szóló legújabb Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumi rendelet. Az elejtett vadat az új jogszabály értelmében magánfogyasztásra felhasználhatja a vadászatra jogosult, illetőleg magánfogyasztás céljából kis mennyiségben átadhatja vagy eladhatja a végső fogyasztónak. Lehetőség nyílik továbbá arra is, hogy kis mennyiségben átadja vagy eladja a kizárólag a végső fogyasztót közvetlenül ellátó, a vadászterülete határain belül található, illetve a székhelyétől vagy a húsvizsgálat helyétől közúton maximum 1 óra alatt elérhető helyi kiskereskedelmi- vagy vendéglátóegységnek is. Az így forgalomba hozott vad mennyisége azonban nem haladhatja meg vadászatra jogosultanként havonta a 3 ezer, illetőleg évente a 10 ezer kilogrammot. A vadfeldolgozó üzemnek természetesen továbbra is korlátlan mennyiségben értékesíthető a lőttvad.
Pályázati felhívásaink! Szerkesztőségünk és a Vadászati Kulturális Egyesület irodalmi, képzőművészeti és fotópályázatot ír ki „A vadászat a kultúra bölcsője” címmel. A képzőművészeti és fotópályázat beadási határideje: 2010. március 31. A képzőművészeti pályázatra egy szerző maximum öt eredeti alkotással pályázhat. A fotópályázatra egy szerzőtől maximum 10 – eddig még sehol nem közölt és kiállított – felvételt fogad be a szakmai zsűri. A díjazott írások megjelenését, a képzőművészeti alkotások és fotók kiállítását a kiírók garantálják. A Magyar VADÁSZLAP „Hónap fotója” című pályázatára továbbra is várjuk a profi, valamint az amatőr természet- és vadfotósok képeit. A felvételeket .jpg vagy .tif formátumban, legalább 300 dpi felbontásban, minél nagyobb méretben kell eljuttatni hozzánk. A „Hónap fotója” címet kiérdemlő fotókat bruttó 20 ezer forintos honoráriummal díjazzuk. Kérjük, hogy a képeket CD-n vagy DVD-n küldjék el címünkre: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a.
Mesemondó verseny Az Állatok Világnapja és a Népmese Napja alkalmából október 3-án mesemondó versenyt rendezett a Diana Vadászhölgy Klub Bács-Kiskun megyei területi szervezete és a bajai Ady Endre Városi Könyvtár. A program Kammermann Péter vadászkutyás bemutatójával kezdődött, melyen az iskolások megismerkedhettek néhány vadászkutya fajtával és munkájukkal.
2009. december www.vadaszlap.hu
A vadbegyűjtő hely üzemeltetőjének, a vadászatra jogosultnak, valamint a közvetlenül a végső fogyasztót ellátó helyi kiskereskedelmi- vagy vendéglátóegység-nek rendelkeznie kell egy naprakész adatbázissal, mely többek közt tartalmazza a vadkísérő jegy sorszámát, a nagyvad faját, súlyát, apróvad esetében pedig a gyűjtőigazolás sorszámát, a darabszámot, valamint a lőtt apróvad faját. A vadhús „nyomkövetését” dokumentumokkal a végső felhasználóig biztosítani kell. A vadat az elejtés után a leghamarabb (korábban 3 órán belül – szerk.) ki kell zsigerelni és a vadhúsvizsgálónak megmutatni. Ha a végső felhasználó nem az elejtő, abban az esetben kizárólag az MgSzH engedélyével mellőzhető a trichinella vizsgálat. Állategészségügyi vagy élelmiszer-biztonsági okból az MgSzH előírhatja az elejtett vad kötelező hatósági állatorvosi vizsgálatát, függetlenül azok forgalomba hozatali módjától. A www.vadaszlap.hu honlapunkon megtekinthető a rendelet teljes szövege!
A mesemondó versenyen csak alsó tagozatos iskolások vehettek részt, akiknek állatokról szóló magyar népmesét kellett előadniuk. A rendkívül erős mezőnyből a 4 tagú zsűri (Tripolszky Pálné nyugdíjas pedagógus, Szerdahelyi Edit nyugdíjas könyvtáros, Rab Rita tanár és újságíró, valamint Vidéki Péter tanár és drámapedagógus) összesen 6 versenyzőt jutalmazott.
A verseny közben a Diana Klub tagjai kézműves foglalkozást szerveztek a résztvevőknek, az eredményhirdetést követően Marinkó Anna tartott előadást a gyermekeknek a hazai vadfajokról és természetes élőhelyükről Díjazottak: 1-2. osztály: I. Fudala Lilla, II. Gavlik Renáta 3-4. osztály: I. Nagy Botond, II. Ihász Dávid, III. Aladics Ákos és Nemes Martin Jerkovics Csilla és Fodermayer Judit
801 000
Orosz fiatalok Gúthon A Nyírerdő Zrt. Nyírségi Erdészeténél folyó vadgazdálkodási munka, valamint a magyar vadászati hagyományok megismerése volt a legfontosabb célja annak a tanulmányútnak, amelynek során 18 orosz fiatal töltött el néhány napot november elején Kelet-Magyarországon. Az erdőgazdaság több egységéhez eljutottak: a Gúthi Erdészetnél tájékoztatást kaptak a társaságnál folyó nyírfajd-visszatelepítési programról, majd ellátogattak a vadaskertbe is, a Debreceni és Nyíregyházi Erdészetnél pedig az erdőgazdálkodási munkákat tanulmányozták.
Ha meghökkentő történeteket szeretne olvasni, vagy csak meg akarja tudni a legfrissebb híreket, információkat esetleg szívesen értesülne az aktuális vadászrendezvényekről, programokról, akkor nem kell mást tennie, mint feliratkoznia a www.vadaszlap.hu internetes oldalunkon működtetett hírlevél-szolgálatunkra. Ebben a rovatban a legérdekesebb hírekből adunk rövid válogatást.
Szerencsés kimenetelű vadászbaleset történt a Győrszentiváni Vadásztársaság vadászatán. Az egyik bőnyi vadász figyelmetlen volt és szájon lőtte egy kerítésen átbújó falubeli vadásztársát. A meglőtt férfi nyolc napon belül gyógyuló sérüléseit a mentők ellátták. A kisalfold.hu úgy tudja, hogy a fiatal vadász metszőfogából a sörét egy darabot letört. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. III/39. november 12. Október 20-án, Csákánydoroszlóról (Vas megye) érkezett bejelentés, hogy a helyi templom renoválása során egy puskát találtak. Az egyik tárolóhelyiségből egy ismeretlen típusú karabély került elő. A fegyvert a rendőrök lefoglalták. III/37. október 21. Orvvadászokat értek tetten a rendőrök Baktalórántháza (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) külterületén november 1-jén este. A rapsicok egy őzbakot és egy mezei nyulat lőttek le. A három férfi a járőrök igazoltatási felszólításának nem tett eleget, az elejtett állatokat hátrahagyva gépkocsival elhajtottak a helyszínről. Később a rendőröknek sikerült megtalálniuk a gyanúsítottakat, akiknél engedély nélkül tartott lőszereket foglaltak le. III/39. november 12. Az OMVK Tolna megyei Területi Szervezetének adatai szerint átlagosan fél kilogrammal csökkent az idén elejtett gímbikák trófeasúlya a tavalyihoz képest. A csökkenést azzal magyarázzák, hogy a vadászatra jogosultak gazdasági kényszerből egyre fiatalabb bikákat lövetnek. III/39. november 12. Már Kaposvár (Somogy megye) belvárosban is feltűntek a rókák, ami miatt sokan keresik a vadászokat, de a szakemberek szerint nem kell félni az állatoktól. A vadászok szerint a rókák elszaporodását a hatékony veszettség elleni védekezés okozza, és a ravaszdikra ezért úgy kell tekintenünk, mint más nemkívánatos, de velünk élő állatokra, például a mókusra, a vadgalambra, vagy a varjakra – írja a Somogyi Hírlap. III/39. november 12.
Oroszországban közel 208 millió hektárnyi vadászterületet és 2270 vadgazdálkodási egységet tartanak számon, a vadászok száma eléri a kétmilliót – adott tájékoztatást Irina Dorosina, az Orosz Vadászok és Halászok Szövetségének képviselője, a csoport vezetője. Oroszországban tavasszal főként vízimadarak (kacsák és libák) vadászatára van lehetőség, de helyenként a barnamedve-vadászat is engedélyezett. A nyilvántartások szerint 121 ezer medve él az országban, az éves teríték 2800 és 3 ezer között mozog. A 630 ezer jávorszarvasból valamivel több mint 16 ezret, a 180 ezer vaddisznóból 12 ezret, a 670 ezer szibériai őzből pedig 18 ezret hoznak terítékre évente. Különlegesnek számít a farkas: az utóbbi időben ugyanis annyira elszaporodott, hogy egész évben vadászható, volt olyan esztendő, amikor 45 ezer került puskavégre – mondta Irina Dorosina.
802
Vihart kavart a stockholmi önkormányzat egyik döntése. Az előírások szerint a parkokban túlságosan elszaporodott üregi nyulakat, a kötelező vadászat után, távfűtő erőművekben biofűtőanyagként kell felhasználni. A tervek szerint az elejtett állatokat először összegyűjtik és lefagyasztják, majd közép-Svédországba szállítják, ahol a karlskogai hőerőműben elégetik őket. III/37. október 21. Ejtőernyős katonák mentették meg azt a fiatal vadászt, aki napokig egyedül sodródott a Jeges-tenger egyik jégtábláján. A 17 éves fiú idősebb kísérőjével vadászott november 8-án, északi Hudson-öbölbeli Coral Harbor közelében, de ott elszakadtak egymástól. Miután az éjszakát egy jégtáblán töltötte két jegesmedve társaságában. Társát a Southampton-sziget partjainál találták meg. III/39. november 12.
A Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klubja tisztelettel meghívja Önt, hozzátartozóit és barátait a VII. Országos Diana Bálra, melyet 2010. február 6-án Zalakaroson, a MenDan Thermal Hotel**** & Aqualand Konferencia termében rendezünk meg. A báli belépő díja 12 000 forint/fő. A báli programról és a szálláslehetőségekről további információ Bán Beatrixtól a 06-30/962-0930, vagy a 06-70/702-5164 telefonszámokon, és Polster Gabriellától kérhető a 06-70/702-5006 számon.
Magyar VADÁSZLAP
HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK
II. Gerjementi vadásznap Az október 3-án tartott rendezvényt Mikebuda polgármester asszonya, Vass Andrásné nyitotta meg. Stílszerűen a dámbarcogás kezdetekor, hajnalban elejtett első dámbika került a színpad előtti terítékre, amit kétlovas-hintó hozott a szép számban gyülekező, főleg vadászokból álló közönség elé. Újdonság volt, hogy a Szent Hubertus mise helyett a plébános úr magyarázta el a vadászat jelentőségét, beszélt a Hubertus-legendáról, majd megáldotta a terítéket. Az ünnepi beszédet Rácz Gábor, a Pest Megyei Vadászkamara elnöke tartotta. A hivatalos ceremónia a kitüntetések átadásával folytatódott, majd a Pest Megyei Vadászkamara által kiírt kártevő-gyérítési versengésben elért kiváló eredményéért az ékes Arany Szarka kitűzőt 13 hivatásos vadász vehette át. Jólesett látni, hogy minden résztvevő vadászatra jogosult ízlésesen megrendezett kis trófeabemutatóval készült. A zsűri a főzőversenyen indult 13 csapat főztjét értékelte. A kutyás- és solymászbemutató mellett a Pipacs Vadászkürt Együttes és a Gerjementi Fúvós Zenekar adott koncertet. A Pipacs Vadászkürt Együttes a megnyitón Kitüntettetek: Hubertus Kereszt aranyfokozat: Bekk László, Bolyhos Lajos, Csizmadi István, Csizmadi Lajos, Petrás Ferenc, Ungor József, Szegedi István Hubertus Kereszt ezüst fokozat: Balatoni Róbert, Kemenár Pál, Papp Norbert, Szóreny Béla Mészáros Iván
Gödöllői vadásznap Szeptember 26-án immár második alkalommal tartották meg a „Gödöllői vadásznapot”. Vadászkürtök „nyitották” meg a Grassalkovich kastély kapuit a „zöldruhások” és az érdeklődők népes hada előtt. Az egész család számára tartogattak meglepetéseket a programok. A legkisebbeket a színpadon a Mimikri báb- és a Hahota gyermekszínház társulata szórakoztatta. Majd a D’Elia szalon ruhakölteményei vették át a szerepet és kápráztatták el az egyre növekvő tömeget. Ebéd után szarvasbőgést hallhattunk ifj. Homolya Károly és Homolya László tolmácsolásában. A lovarda mellet folyamatosan zajló íjászverseny is sok kíváncsiskodót vonzott. A vadászok és nem vadászok számára is sok érdekességet tartogattak a solymász-és a vadászkutya-bemutatók. Utóbbinak látványos mozzanata volt, amikor Pomázi Ágoston a gyakorlati agarászatot demonstrálta. Aki a szeptember végi „rekkenő” hőségben egy kis felüdülésre vágyott, az a Barokk színházban az elöltöltős fegyverek bemutatóját és az íjászok trófeakiállítását tekinthette meg. A kegyes időjárásnak és a méltán híres helyszínnek köszönhetően ismét felejthetetlen napot tölthetett el mindenki, aki ellátogatott a gödöllői kastélyba. Zachán Viktor
2009. december www.vadaszlap.hu
Hagyomány November 3-án, Szent Hubertus napján, Gödön, a Nemes-Kéri Kiss kúriában immár kilencedik alkalommal rendeztek változatos programokkal fűszerezett nemzetközi szarvasbőgő versenyt. A rangos megmérettetésnek a patinás épületegyüttes különleges akusztikájú pincéje adott otthont. Alacsony hőmérséklet, de meleg szeretet fogadta az idelátogatókat. A rendezvény a vadászkürtök hangjára kezdődött el, a Kamara Vadászkürt Együttes minden igényt kielégítő műsort adott elő. Az érdeklődők megtekinthették a közelmúltban elhunyt Muray Róbert néhány festményéből, valamint művész-tanítványainak képeiből összeállított kiállítást. A szomszédos épületszárnyban az Ordo Vini Venatorum Vadászborrend a „Vadászok Borainak Borversenyét” tartották meg, ahol megválasztották a Vadász Borrend 2009. évi „zászlós” borát, mintegy bizonyítva, hogy a vadászok nemcsak szeretik a „szőlőlét”, hanem mesterfokon értenek is hozzá. - Hamarosan kiderül, hogy a versenyzők mennyire élethűen tudják utánozni a szarvasnász pillanatait – kezdte köszöntőjét Murvai Zoltán, a kúria tulajdonosa, a nap házigazdája. Két magyar, egy szlovák és egy ukrán szakemberből álló zsűri előtt versengtek a szarvasbőgő versenyen a „kétlábú” bikák, melynek tétje a Szent Hubertus Vándorserleg elnyerése volt. A verseny különlegességét az adta, hogy a résztvevők a sorszámokat Nemes-Kéri Kiss Géza vadászkalapjából húzták ki, amit Franciaországból erre az alkalomra hoztak Magyarországra. Az eredmények kihirdetése után Szent Hubertus mise következett, amit Havas István piarista paptanár celebrált, közreműködött a gödi Gaude vegyeskórus. A bőgőverseny győztese a szlovák Ladislav Kuric lett, megelőzve az ukrán Visivan Ivant és a szlovák Vladimir Kadelkát. F.B. Ladislav Kuric
803 000
HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK
804
Magyar VADÁSZLAP
A CXXX. (18.) évfolyam = 834 oldal A Sárkány-János Ferenc által 1879-ben kiadott „Vadász-Lap” folytatásaként a 130. évfolyam lapszámait, az újraindítást követően a 18. évfolyam példányait jelentettük meg 2009 minden hónapjában. Címlapjaink – a bölényes júliusi szám kivételével – magyar fotósok munkája, amire külön büszkék vagyunk. A 12 címlapfotó közül 6 felvétel egészen biztosan megismételhetetlen, olyan bravúr, amire – négy esetben – Blaumann Ödön lehet feltétel nélkül büszke. Ennek ellenére – és ezt nehéz elhinni – ha a címlapfotók és a lap eladási statisztikáját összehasonlítjuk, a legtöbb lapot februárban adták el az újságárusok, amely számunkra a legszerencsétlenebb címlap volt, hiszen egy nagyon jó barátunkat búcsúztattuk. A címlapokon szinte minden hónapban vitatkozunk, a fotók nagyszerűségén, aktualitásán, szakmai hitelességén kívül, számtalan egyéb
2009. december www.vadaszlap.hu
szubjektív és objektív szempontot próbálunk figyelembe venni, s bár alapvetően a szerkesztőségben demokrácia van, ez egészen addig tart, amíg a főszerkesztő nem dönt. Lapértékeléskor aztán újra lehet vitatkozni. Wéber Ferenc tördelőszerkesztőnk ritkán tud részt venni ezeken a beszélgetéseken, tehát valamennyire elfogulatlan, s mint nem vadásznak a novemberi – falatozó rókás – címlap a favoritja, amit nála a márciusi – agancson ülő megyvágó – és a júniusi – búzavirágos őzbak – címlap követ. Hiába magyarázzuk neki, hogy az augusztusi ugró őzbak sokkal nagyobb fotósbravúr, mert az őzbakot soha többet nem lehet „meggyőzni”, hogy ugorjon újra... Bravúr ide, bravúr oda... azért az sem volt semmi, hogy a 2009-es címlapjainkról eltüntettük a szemet zavaró vonalkódot.
805 000
GYEREKEKNEK
„Télapó itt van, hó a subája” A legenda szerint Miklós püspök egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől, és hogy tisztességesen férjhez mehessenek. Miklós az ablakba tett ajándékával megmentette a lányok becsületét, innen ered az a szokás, hogy a gyerekek szépen kitisztított cipőjüket az ablakba állítják, ajándék reményében. Bár a Mikulás ünneplése elsősorban a polgárság körében terjedt el, azért e jeles napon való ajándékozásnak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A pogány babonákat, a népi játékokat némileg átmentve, a diákok aprószentek napi püspökválasztásának szokásaival ötvözve alakult ki a „Mikulás-járás”, főleg a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén. E rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, de a fonóházban a fiatalokat is. A színes, kavargó menet a tél örömeit köszöntő felvonulássá változott, a fiatalság találkozásának ünnepi alkalmává vált. A gyerekek persze mindig tudni szerették volna, mit tesz a Télapó, amikor nem ajándékokat osztogat. Így született meg a Mikulás-legenda, mely szerint a finn Lappföldön lakik, és rénszarvas-szánon közlekedik. Az angolszász, és egyéb nyugati államokban megmaradt az ősi legendából eredő hagyomány, hogy a Mikulás a kéményen át érkezik, és a kandallóhoz kitett harisnyákba teszi az ajándékot. A gyerekek ezt tejjel és süteménnyel hálálják meg, melyet egy asztalra készítenek. Ezekben az országokban a Mikulás A Mikulás egyik segédje a krampusz. Általában ördögdecember formájú lény, vörös vagy fekete színű, szőrös, fején szarvakat viselő, emberi nyelven beszélő patás, s általában 25-én hosszú bojtos farka van. A Mikulással együtt járva segít érkezik.
A Mikulás segítői
az ajándékok-, illetve szükség esetén a virgácsok kiosztásában. Sok helyütt azt tartják: a jó gyerekeknek a Mikulás visz ajándékot, a rossz gyerekeknek a Krampusz oszt virgácsot. Magyarországon a Mikulás érkezhet Krampusszal vagy anélkül is, s mivel egész évben feljegyzést készít a gyerekekről, ezért pontosan tudja, kinek jár ajándék, kinek pedig virgács, s bár a gyerekek jobban örülnek a Mikulás láttán, a virgácsot osztó Krampuszt inkább tartják mókás figurának, mint ijesztő ördögnek. A Mikulás ajándékait a Manók csomagolják össze, hozzájuk futnak be a levelek, kérések, modern időkben már az e-mailek is. A Manók ruházata piros-zöld, sapkájuk és cipőjük kunkori, fülük hegyes.
806
Magyar VADÁSZLAP
KIVÁGHATÓ MADÁRLEXIKON ¾
Hossz: 17 cm Szárnyfesztávolság: 18-22 cm
ELEK SZILVIA
[email protected]
A Télapó szánhúzója A rénszarvas nem kisebb feladatra „vállalkozott”, minthogy ő legyen a télapó szánhúzója. Persze nem véletlenül a rénszarvas az, akire a választás esett. Egyike a legkitartóbb állatoknak, gyorsan és kecsesen fut, szinte röpíti a szánt. Ez a kedves állat csapatba verődve évente ezer kilométeres vándorutat tesz meg. Talán e nagy kiruccanások egyike az egész világon oly nagyon várt karácsonyi körséta. Az északi sarkkör vidékén csak néhány élőlény dacol a széllel. A rénszarvas is egyike a hideget jól tűrő állatoknak. Bundája sokkal tömöttebb, mint a többi szarvasfajé. Évente kétszer változtatja bundája színét, a nyári „öltözete” sötét szürkésbarna, télen pedig teste a piszkos hóhoz hasonló. Nem válogatós, füvek, levelek, lágy szárú növények, rügyek, erdei gyümölcsök, zuzmók szerepelnek étlapján. Táplálékát télen a hó alól kotorja elő.
Citromsármány (Emberiza citrinella) Könnyen feltűnik a hím citromsárga fejével és mellével, vörösesbarna hátával, hosszú farkával. Magvakkal táplálkozik. Inkább bokros erdőszélek, erdőtelepítések jellemző madara, de télen akár házak, magtárak környékén is felbukkanhat táplálék után kutatva. Száraz fűvel bélelt fészkét alacsony bokrokra, talajra építi. Védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Hossz: 18 cm Szárnyfesztávolság: 32-35 cm Csonttollú (Bombycilla garrulus) Hazánkban télen látható, tavasszal indul vissza az északi tájakra. Nevét a szárnyán látható apró, piros csontlemezekről kapta. Fején mozgatható tollbóbita van, torka fekete, csőre a tövénél széles. A háta gesztenyebarna, míg a testalja vörhenyes fahéjszínű. Főleg rovarokkal táplálkozik. Júniusban építi fészkét, melyeket mohával és zuzmóval bélel ki. Fészekalja 4-7 tojásból áll. Védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Hossz: 15 cm Szárnyfesztávolság: 24-28 cm
20 2 009 09. december z www.vadaszlap.hu 2009.
Zöldike (Carduelis chloris) Szárnya és villás farka szélein élénksárga szegély húzódik. Könnyen megfigyelhetjük erdőszéleken, ligetekben, parkokban, bokrosokban. Csésze alakú fészkét jól kibéleli, fákra, bokrokra – gyakran örökzöldekre – építi. Nyáron rovarokkal is táplálkozik, kemény teleken gyakori látogatója a madáretetőknek. 807 Védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Az új karácsonyi ékszerkollekciónk honlapunkon megtekinthető!
808
Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZÍJÁSZAT
a j h t á a s l ban a j jÍ
FOTÓK: Kovács Anett
Bátran mondhatom, hogy a magyarországi íjas apróvadvadászat legnépesebb eseménye a Dusnok határában évente megrendezett novemberi nyúlvadászat. Idén negyvenegy íjász gyűlt össze a falu szélén álló csárda parkolójában. Az íjas nyúlhajtás sikere nagyban múlik azon, hogy hány, és milyen lőképességű vadász vesz azon részt. A hajtósorban az íjászok körülbelül húszméterenként állnak fel. Az elállók is sűrűbben helyezkednek el, így bátran mondhatom, hogy egy sikeres íjas hajtáshoz 30-40 százalékkal több vadászra van szükség. Futtában meglőni egy nyulat – egyetlen nyílvesszővel – bizony nem egyszerű dolog. Sok múlik azon, hogy az íjász jól méri-e fel, mekkora távolságot kell a lövéskor eléfogni, s bizony egy tizenöt méterre a vadász előtt nyargaló nyúl esetében méteres eléfogásokról beszélhetünk. A nagyon távoli, 30 méter feletti lövéseknél megfigyelhető volt, hogy a nyúl látva a nyílvesszőt, kitért annak útjából.
2009. december z www.vadaszlap.hu
A lövés vonalát nagyjából a vessző síkja határozza meg, de azt, hogy a távolság függvényében milyen szögben kell ellőni a vesszőt, csak az íjász tapasztalata segíti. Természetesen az idén is voltak parádés lövések, amikor a szántáson keresztül nyargaló nyúl a jól irányzott, és útjára engedett vesszőbe szabályosan belefutott. Jó szolgálatot tettek a vadászaton részt vett vizslák, akik a meglőtt és több száz métert vágtázó nyulat megkeresték, és visszahozták. Az íjas hajtásban az ebeket nem szabad nagyon előre engedni, ugyanis az íjásznak elemi érdeke, hogy hozzá minél közelebb keljen a nyúl. Egy fegyelmezett, a hajtósortól 15 méternél messzebb el nem távolodó vizsla azonban nagyon hasznos lehet. Figyeljünk arra is, hogy a nyílvesszőt magával vivő nyúl után ne engedjük a kutyát, ugyanis a vad testéből kiálló éles vadászpenge megsebesítheti hű vadásztársunkat. Annak érdekében, hogy a meglőtt nyúl biztosan terítékre kerüljön, elengedhetetlen a borotvaéles vadászpenge használata. Az íjász zsebében egy fenő jó szolgálatot tud tenni, amikor a célt tévesztett, és a földbe csapódott vadászpenge megtompult élét újra tökéletes állapotba kell hozni. Az éles vadászhegyek miatt legalább annyira balesetveszélyes az íjas nyúlvadászat, mint a puskás hajtás. Nyúlvadászatkor az íjászok sima, egyenes tollazású vesszőt használnak, amely szinte egyáltalán nem fékezi a vesszőt, ellentétben a nagy tollakkal felszerelt úgynevezett flu-flu madárlövő vesszővel. Így a puskás vadászattól eltérően, nyúlvadászaton a repülő vadra nem lő az íjász, ugyanis a sima tollazású vessző magasra fellőve száz méterekre képes elrepülni, és visszaérkezve a földre, bizony súlyos sérüléseket tudna okozni. A madárlövő vessző fékező tollai megakadályozzák azt, hogy a vessző 50 méternél messzebb repüljön, azonban egy ilyen tollazatú vessző nehezen érné utol a rohanó nyulat. A 2009-es dusnoki íjas nyúlvadászaton tizenegy mezei nyúl esett. Az, hogy az eredmény elmaradt a tavalyi tizenhatos terítéktől, annak tudható be, hogy idén irányzék nélküli vadászreflex íjjal érkeztek a résztveSZABÓ ZSOLT vők, a pontosabb csigás íjak
[email protected] otthon maradtak.
809 000
810
Magyar VADÁSZLAP
HORGÁSZOKNAK
Karácsonyi halételeink Október végén Tihanyban jártam a Garda Fesztiválon. A káprázatos kilátást nyújtó Visszhang-domb laposabb részén, szőlővenyige parazsán pirulnak a nyársra húzott bepaprikázott gardák, melyeket itt hetvenkétszer beirdalnak. Egyszerű étel, kicsit hitványka a vékony garda, inkább csak arra jó, hogy alkalmat kínáljon a jóízű borozgatásra. Manapság gardahalászattal teszik teljesebbé az ünnepet. Igazán nem akarok ünneprontó lenni, de felettébb feleslegesen. Októberben még nem áll össze a garda, majd ha „kopog” már a víz a Tihany környéki vizeken, akkor csoprozik. Így aztán a zsákmány évek óta igen szegényes. Most is egy vizes vödörre való kerekedett belőle, pedig a szépszámú néző (két hatalmas nézőhajó vitte ki az érdeklődőket) nagyon bízott a fogásban. Szerencsére korábbi halászatból összejött a sütésre való. Mindezt csak azért hozom szóba, mert közeleg a karácsony, és ez remek alkalom néhány finom ünnepi halétel elkészítésére. A hal hagyományos karácsonyi étel, hiszen Krisztus-jelkép (Jónás a hal gyomrából úgy tért vissza, miként Jézus támadt fel halottaiból), emellett még böjti étel is.
Egyik kedvencem a hagyományos halászlé mellett a Dorozsmai molnárponty, melyhez az alábbiak a hozzávalók: 1 kg pontyfilé, 80 g húsos füstölt szalonna, 2 nagy fej hagyma, 200 g gomba, 150 g natúr lecsó, 5 dl tejföl, 500 g csuszatészta, 1 csokor petrezselyem, 1 kávéskanál pirospaprika, só, bors 100 g zsemlemorzsa, a sütéshez olaj A fortély: A filéket besózzuk, fél órára állni hagyjuk, majd zsemlemorzsába forgatjuk és olajban mindkét oldalukon pirosra sütjük. Az apróra felkockázott szalonnát zsírjára pirítjuk, megfonnyasztjuk rajta a hagymát, megszórjuk pirospaprikával, hozzáadjuk a lecsót és a vékonyra szeletelt gombát. Félpuhára főzzük, sózzuk, borsozzuk, majd elkeverjük 4 dl tejföllel. Kifőzzük a tésztát, leszűrjük, összekeverjük a gombás lecsóval, majd tűzálló tálba tesszük. Elrendezzük a tetején a halszeleteket, meglocsoljuk a maradék tejföllel. Előmelegített sütőben 200 fokon pirosra sütjük. Ne sajnáljuk tőle Szeremley Huba szürkebarátját.
2009. december z www.vadaszlap.hu
¿ Dorozsmai molnárponty
Bazsalikomos sült keszeg À
Kora téli keszeghorgászatok zsákmányából készülhet a karácsonyi Bazsalikomos sült keszeg, majonézmártással. 4 jó formájú keszeg, 2 dl majonéz, só, bors, bazsalikom, paprikás liszt, olaj, burgonyakrokett,
jégsaláta, kaliforniai paprika, uborka, paradicsom, ecet, citrom
Elkészítés: A megtisztított keszegeket bedörzsöljük sóval, borssal, finomra vágott bazsalikommal, majd félóráig állni hagyjuk. Ezután paprikás lisztben megforgatjuk, forró olajban ropogós pirosra sütjük. Tálaláskor burgonyakrokettet, majonézmártást és vegyes zöldsalátát kínálunk mellé. Jól harmonizál vele az egyedi ízvilágú, zamatgazdag, karakteres Dörgicsei olaszrizling.
ZÁKONYI BOTOND
[email protected]
811
Napelemes vaditató, amellyel itathat és dagonyát vízzel elláthat egyszerre! Automata vadetető beállítható szórási idővel és szabályozható mennyiséggel. Éjjellátó kereső távcső eladó. Telefon: 06-30/467-0123
Eladó LR Defender terepjáró (2db 90-es és 2 db 110-es) tgk.!
Ár: 1 390 000 Ft + áfa Érdeklődni:
06-30/998-2638
Továbbtenyésztésre alkalmas, immunizált üregi nyulak megrendelhetők. Üregi nyúl vadászati lehetőség, cserkeléssel vagy görényes ugrasztással:
06-30/855-1828
812
Magyar VADÁSZLAP
APRÓHIRDETÉS Hannoveri véreb kiskutyák eladók. Telefon: 0630/631-9584
FEGYVER Eladó kategorizált 16/70es angolagyas, szép állapotú, ejektoros, csőszűkítéses (0,8/11) Monte Carlo. Telefon: 06-30/248-4521 Eladó Steyr Mannlicher .375 H&H Safari golyós vadászfegyver, eredeti, kifordítható Steyr szerelékkel, 3-12x56 világítópontos RWS céltávcsővel. Az összeállítás értéke egymillió forint, most mindössze 600 ezer forintért eladó! Telefon: 06-20/997-8171
KUTYA Vadászó szülőktől jagdterrier kiskutyák, sporttársi áron eladók. Telefon: 06-70/702-5809
VEGYES Karácsonyra könyvet! A Diana Vadász-Horgász Antikvárium kínálatában kitűnő vadászkönyvekből válogathat! Ingyenes árjegyzéket küldünk. 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Telefon: 06-62/211-561 www.dianaantikvarium. hu és www.vaterabolt. hu/dianaantikvarium.
VADÁSZATI LEHETŐSÉGEK Zala megyei nagyvadas vadásztársasági tagság, valamint három darab vadászházi résztulajdon eladó. Telefon: 06-20/371-4828
2009. évi, jól repülő vadászfácánok, valamint őzsuta és gida vadászati lehetőség eladó JászNagykun-Szolnok megyében. Telefon: 06-30/677-6440 vagy 06-30/316-0354 Bakonyi vadásztársasági tagság eladó. Telefon: 06-20/984-1404 Alföldi vadászati lehetőség Hajdúnánáson. Kereső, bokrászó fácánkakas és nyúlvadászat, suta és gida selejtezés. 2010. évi vadászidényben őzbak vadászatra előszerződés köthető. Előlegfizetés esetén kedvezmény! Szállásigény és egyéb lehetőség megoldható. Telefon: 06-30/935-8752 Baranya megyében vaddisznóhajtás eladó. Telefon: 06-30/743-1845
HALOTTAINK Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Varga János, volt szenyéri vadásztárs, 2009. szeptember 29-én, 66 éves korában, rövid ideig tartó, súlyos betegségben elhunyt. Emlékét vadásztársi kegyelettel megőrizzük. Tapsony és Vidéke „Petőfi” Vadásztársaság. Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Mohr János vadásztársunk életének 72. évében, 2009. október 27-én, hosszantartó betegségben elhunyt. Emlékét vadászias kegyelettel megőrizzük. „Diana” Bérkilövő Vadásztársaság, Marcali. Somogyi nagyvadas vadászterületen tagság eladó. Ár: 2 000 000 forint. Telefon: 06-30/474-5402
KÉPZÉSI FELHÍVÁS Az FVM ASzK, Szakképző Iskola – Bethlen Gábor Szakképző Iskola és Kollégium (5500 Gyomaendrőd, Hősök útja 40.)
Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 650 Ft Előfizetőknek: 600 Ft Az előfizetési díj a 2010. évre: 7200 Ft Szerkesztőség: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: 06-1/242-0042 flotta mobil: 06-70/702-5000
[email protected] Kiadó-főszerkesztő: Csekő Sándor
[email protected] Főszerkesztő-helyettes: Wallendums Péter
[email protected] Olvasószerkesztő: Somfalvi Ervin
[email protected] Főmunkatárs: Agyaki Gábor
[email protected] Gyakornokok: Farkas Bertram
[email protected] Mészáros Judit
[email protected] Tervezőszerkesztő: Wéber Ferenc
[email protected] Hirdetési igazgató, fotós-újságíró: Polster Gabriella 06-70/702-5006
[email protected] Szerkesztőségi titkár: Elek Erzsébet 06-70/702-5040
[email protected]
moduláris rendszerű
VADGAZDÁLKODÁSI TECHNOLÓGUS
Kiadja a Vadászlap Kft.
levelező képzést indít. Levelező rendszerű képzés Időtartam
4 félév
A képzés kezdési időpontja
2009. november
Tanfolyami napok
3 hetente (péntek, szombat)
Képzés helye
Bethlen Gábor Szakképző Iskola és Kollégium, 5500 Gyomaendrőd, Hősök útja 40.
Tandíj
120 000 Ft/év
Részletfizetési lehetőség
4 részletben
Jelentkezés, felvilágosítás, elérhetőségek
telefon: 06-66/581-206 fax: 06-66/386-028 Katona Edit FSZ vezető vagy
[email protected]
Előfizethető belföldi postautalványon, átutalással a 65100149-11301439 számú számlára, vagy a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt. a Magyar Posta Zrt. és az alternatív terjesztők. A terjesztést gondozza: MédiaLOG Zrt. Erdélyben terjeszti és az előfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-455-959 e-mail:
[email protected] Előfizetési díj havonta: 10 RON Szlovákiában: Ábel Gábor Mobil: 0905-407-017 Előfizetési díj a 2010. évre: 28 € Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft.
Felelős vezető: Dávid Ferenc
2009. december z www.vadaszlap.hu
ISSN 1215-6159 (nyomtatott) ISSN 1588-1229 (online)
814
Magyar VADÁSZLAP
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK
Hihető és hihetetlen történetek
Karácsonyi melléklet
Valaczkai Erzsébet illusztrációival
2009. december z www.vadaszlap.hu
815 000
Ipiapacs Videcz Ferenc
Hajnalban kiszakadtak odafönn a felhődunnák. A fehér pelyhek olyan tömegben hullottak, hogy húszlépésnyire sem láthatott volna a kíváncsiskodó ember, ha nem lett volna olyan lusta a téli éjszaka, s hamarabb eltakarodik nappali pihenőjére. Lett is nyoma a hirtelen támadt, de alig egyórányi hóesésnek: mire világosodni kezdett, közel arasznyi, puha takaró borított erdőt-mezőt, befoltozva a föld korábbi, téli naptól már rongyosra szaggatott ruháját. Az álmukból ébredő vagy éppenséggel nyugovóra vonuló erdőlakók vegyes érzelmekkel fogadták a természet ajándékát. Két izgága mátyásmadár hancúrozva ugrált gallyról gallyra, egymás fejére-hátára rázva a porcukorkristályokat. Távolabb háromtagú őzcsapat figyelte mozdulatlanná merevedve a tollas szájhősök tereferéjét. Miután meggyőződtek arról, hogy nem leselkedik rájuk veszély, előrenyújtott nyakkal, lassú, kecses balerinaléptekkel elindultak a közeli sűrű irányába. Néha meg-megálltak egy-egy zamatosnak ígérkező rügy kedvéért, inkább csak megszokásból. A kitartó tél ellenére nem voltak éhesek. Késő ősz óta naponta többször is látogatták a közeli etetőt, ahol mindig akadt számukra illatos lucernaszéna, tető által óvott kukorica, répaszelet. Most is éppen onnan igyekeztek védett szálláshelyük felé, de kénytelen-kelletlen kis kerülőt kellett tenniük. Megszokott útvonalukat ugyanis termetes vaddisznó keresztezte. Mérgesen rájuk horkantott, s ők jobbnak látták kitérni előle. Bár lehet, hogy a szúrós tekintetű szürkecsuhás csupán tréfás ijesztgetésnek vagy éppenséggel reggeli üdvözlésnek szánta szépnek egyáltalán nem nevezhető hangját, mégsem tanácsos a közelébe kerülni, többet ér az óvatosság. Valóban, a negyedik éves kan egyáltalán nem volt tréfálkozó kedvében. Tél elején az általa kerülgetett kondától elverte korosabb, tekintélyesebb súlyú és agyarú vetélytársa. Nézeteltéréseik
816
Magyar VADÁSZLAP
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK sajgó emlékei még épphogy csak behegedtek. Azóta magányosan járja útjait. Évekkel korábban egykori testvérei egymás után tűntek el mellőle. Valahányszor megdördült az ég, mindig kevesebben maradtak. Egy alkalommal – visszapillantva – látta társát, amint fölbukfencezik, kétségbeesetten próbál talpra állni, de lábaival csak a levegőt kaszálja. Néhány tétova lépést tett feléje, hogy segítsen neki, de ismét felhangzott a félelmetes dördülés, és abban a pillanatban mintha tövises ág szántotta volna végig oldalát. Fájdalmas visítással iramodott a távolodó konda nyomába, de közben orrát megütötte az a furcsa, kellemetlenül idegen szag, amelynek észlelésekor anyjuk – veszélyt jelezve – mindig menekülésre ösztökélte csapatát. Az időközben eltelt esztendőkben arra is rájött, nem jó, ha az ember – akarom mondani: a vaddisznó – nyomot hagy maga után, különösen a téli fehérségben nem ajánlatos az efféle könynyelműség. A hátrahagyott csapa ugyanis – némasága ellenére – ugyanolyan árulkodó, mint a nem messze hangosan pletykálkodó szajkók. De hát az erdő négylábú lakói nem kaphatnak szárnyra, hogy jeltelenül közlekedjenek. Percekig fülelt ormányát magasra tartva, majd hangtalanul átlépett az apró tisztássá szélesedett ösvényen. Úgy döntött, még nem vonul el vackára. Egész éjszakai jövés-menése ellenére nem érezte fáradtnak magát, lazán lépkedett a puha hóban. Elhatározását korgó gyomra is helyeselte; éjszaka nem sikerült jóllaknia. Öt falánk szarvasbika ugyanis – miután degeszre tömte bendőjét – kényelmesen leheveredett az etetőből kipocsékolt szénára, így ő nem fogyaszthatta el napi kukorica- és szelídgesztenye-adagját. Akadt ugyan a közelben jókora halom siló is, de azt a környékbeli kondák már számos alkalommal átforgatták, nem hagyva benne egyetlen szem kukoricát sem, a jegesre fagyott torzsák, szárdarabok csócsálásához pedig nem érzett nagy késztetést. Dühösen gondolt a telhetetlen agancsosokra. Holmi tehénvagy borjúnépséggel még elbánt volna, velük szemben már rég övé az elsőbbség, de a félelmetes fegyverek gazdáihoz még gyengének, tapasztalatlannak érezte magát. Hogy haragját levezesse, nagyot fújt, aztán lassan elkocogott a néhányszáz méternyire lévő fenyves felé. A fiatal vadász néhány másodpercre levette kalapját, ágakról hullott hótól itt-ott nedves kabátja ujjával végigtörölte izzadt homlokát. A falutól idáig vezető másfél kilométeres, meredek kaptató egy szál inges nyáridőben is kifog a túl szaporán lépkedőkkel. Télen meg – a meleg kabát és hátizsák alatt – igencsak megolvad az ember bőre, tüdejének teljesítménye pedig bőséggel elég lenne egy szerényebb falusi templom orgonájának működtetéséhez. A néhai segéderdész – nap, mint nap maga is tapasztalván a kiadós emelkedő lankasztó hatását – kivágott néhány bokrot az út mentén, s padot eszkábált össze, kis rönkasztallal, hogy ily módon enyhítsen a gombáért, erdei gyümölcsért vagy urambocsá, kapanyélért, babkaróért, kocsirúdért erre bóklászó falubéliek fáradság okozta gyötrelmein. (Abban az időben még nem volt szokás ellopni az egész erdőt, a néhány suháng meg senkinek nem hiányzott; gyérítéskor úgyis kicsapkodták volna.) Az emberek hálából, készítőjéről Szentes-pihenőnek nevezték el a helyet. Azt is rebesgetik, hogy a derék férfiú hazafelé menet itt szokta elfogyasztani tarisznyájának maradék tartalmát az ófalusi kocsmában kulacsába tankolt fanyarkás borral meglocsolva, hogy elszántabban induljon neki a szélső házakig vezető meredeknek. Ha valóban így történt, váljék egészségére! Napjainkra azonban mindebből csupán a hely elnevezése maradt meg. Asztal és pad – adottságaival élve – egyaránt lábra kapott, vagy elkorhasztotta őket az idő.
2009. december z www.vadaszlap.hu
Készítőjük is régen munkahelyet változtatott: szakértelmére való tekintettel valószínűleg a Paradicsom fáinak gondozását bízta rá a Teremtő. Ha pedig – erről leginkább a menyecskék tudnának sutyorogni egyet és mást – Lucifer fogadta szolgálatába, biztosan fát aprít odalenn a kondérok alá, melyekben nálánál kisebb lókötők vagy éppenséggel kikapós, korábban vele csintalankodó nőszemélyek párolódnak. A vadásznak másféle gondolatok járhattak eszében, amikor a néhai barátságos, de már évek óta üres, elhagyott helyet szemlélgette, amelyet lassacskán visszahódítanak az egykor eltakarított bokrok utódai. Kifújva magát, kényelmes léptekkel indult tovább a berekaljai rét felé vezető úton. Néhány méter után azonban ismét lecövekelt. Az ösvényt derék, magányos vaddisznó csapája keresztezte. - Nocsak! – guggolt le a nyomok mellé a fiatalember. - Ez a koma nemrég járhatott itt. Alig több mint másfél órája állt el a havazás. Akkor pedig nem lehet messze. Biztosan bevackolt a fenyves valamelyik hó-törte, földön heverő fája mellé. Ha követem, talán sikerül a délelőtti álmát örök időkig meghoszszabbítanom. Órájára pillantott. A látottakkal elégedett lehetett, mert bólintott néhányat, aztán fegyvere csövét vízszintesre állítva, nekivágott a rudasnak. Óvatosan követte az agyaras csapáját, közben állandóan arra is ügyelnie kellett, nehogy hó kerüljön a csőbe, amely lövés esetén súlyos baleset okozója lehet. Időnként megállt, feszülten figyelt, alaposan körbetávcsövezte a belátható, mindössze néhány tízméternyi területet. Árulkodó jelet sehol nem észlelt, tekintete mindenütt a monoton fehérségbe ütközött. Az alacsonyan nőtt, lehajló ágak időnként megpróbálták kölcsönkérni kalapját, s miután nem adta, hóterhükből bosszúsan szórtak nyakába egy-egy marékra valót. Kezdetben felháborította ez a szemtelen bizalmaskodás, előrehajolva igyekezett kikotorni ruhája alól a nemkívánatos anyagot, később már egyre kevésbé törődött vele. Lekötötte az a bensőjében támadt és egyre fokozódó bizsergés, amit egyesek vadászláznak neveznek. A fenyves széléhez érve ismét gondosan fülelt, de a korábbiaktól eltérőt most sem tapasztalt. Zajtalanul surrant be a hermelinbundában parádézó, haragoszöld fák közé. A szélső ágak mesebeli kapuként zárultak be mögötte. A vad percekig szobor-mereven állt, majd szellemként lépett át a Pécsi völgyet kettészelő ösvényen. Az egész olyan gyorsan és hangtalanul történt, hogyha valaki látta volna, méltán vélhette volna, hogy csupán a szeme káprázott. A biztos takarásban határozottan haladt előre. Itt ismét ő volt a gazda. Lám, milyen ostobák a kétlábú, rossz szagú idegenek: keskeny csíkokat hasítanak ki keresztül-kasul az erdő testéből, és azon járnak-kelnek. Ha letérnek róla, azonnal tudható: rosszban sántikálnak, ajánlatos elkerülni őket, ami különben nem nehéz feladat, hiszen képtelenek zaj nélkül mozogni. Időnként egy-egy apró madár rebbent fel a fák szárazon maradt tövéből vagy a hótömeg által szélvédett vacokká szigetelt ághónaljakból. Ijedt, méltatlankodó vagy éppenséggel kíváncsi cippogásukra a disznó ügyet sem vetett. Nem törődött a puha takaró alól hitvány gizgazokat előkapargáló fiatal őzbakkal sem, aki úgy belemélyedt foglalatoskodásába, hogy néhány lépésnyire bevárta a szellemléptekkel közeledő szürkecsuhás nagyurat. Elugrása közben ijedelme akkora volt, hogy még riasztani is elfelejtett. A beerdősített egykori szőlőterületeken gyakran akadt egy-egy matuzsálemi korú dió- vagy körtefa, amely évtizedeken keresztül kétségbeesetten küzdött a reá kapaszkodó vadszőlőindák, liánok tömegével. Aztán egy napon – beletörődve sorsába – megadta magát: összeroskadt az erejét meghaladó súly alatt. Az egykori
817 000
pincedombot birtokukba vették a szeder- és csipkebokrok, amelyek szövevényén csak a vaddisznók vagy a mindenhová utat találó rókák képesek áthatolni. Utóbbiak különösen kedvelték az embertől a természet által visszafoglalt kis szigeteket, mert kibontva az egykori pincék leomlott bejáratát, aránylag kevés munkával remek földalatti palotához jutottak. Ilyen sűrűshöz közeledett most a kan, hogy megszemlélje, alkalmas-e nappali búvóhelynek. Az árulkodó szagok azonban arról tudósították, a lompos-farkúak már birtokukba vették a tanyát. Dühösen és undorodva horkantott egyet, majd irányt változtatott a közeli vörös-tölgyes felé. Biztos takarásából kilépve tétován körbepillantott. Szeme résnyire szűkült a vakító fehérségtől. Az éhség is nyugtalanította, ezért ormányát leengedve elindult a ritkás aljnövényzettel benőtt fiatal szálasban. Finom érzékei kereső detektorként működtek, szívós orrtükrével erőteljes mozdulatokkal forgatta a havat és az alatta megbúvó avart. Az őszi makktermés szinte érintetlenül pihent természet vetette ágyában, az éhes állat mohó csámcsogása közben még szokásos óvatosságáról is megfeledkezett. Már jó ideje élvezte a táplálkozás örömét, amikor az időnként feltámadó, bizonytalanul tekergő szél veszélyes szagokat hozott a fenyves felől. A vad mozdulatlanná merevedett. Fejét magasra tartotta, vitorlaként előreforduló füleinek felfelé meredő szőrszálain gyöngyökként csillogtak az apró, olvadó jégszemecskék. A szél vészjelzése megismétlődött. Mi több, mintha idegen anyag súrlódna a gallyakhoz, tűlevelekhez. A disznó kissé meglepődött. Ilyen időben az erdőlakókon kívül senki nem jár erre. Vagy mégis? Teste megnyúlt, egyre szaporább léptekkel osont a tölgyessel határos, már újból felsarjadzott, néhány év előtti tarvágás felé. Fél perc múlva csak jókora csapái és az alacsony bokrokról lesodort, megrogyott hófoszlányok jelezték, hogy ott járt. A vadász kikászálódott az egymásba karoló fenyőfák közül. Kabátjáról-kalapjáról lerázta a potyautasként rátelepedett hó egy részét. Gondosan ellenőrizte fegyverét, nem került-e csövébe valamennyi a tél ajándékából, aztán tovább lépkedett az eddig követett nyomokon. Rövidesen észrevette a szobányi, frissen melírozott foltot. Meg sem kellett érintenie a kiforgatott avarral tarkított fehérséget, hogy megállapítsa, a kosztos csak percekkel korábban távozott a maga terítette asztaltól. - Reggelizett a fiú – dünnyögte a fiatalember –, akkor viszont rövidesen nyugovóra tér. Már éppen ideje (órájára pillantott), mert ha délre nem érek haza, a haverok nélkülem költöznek ki a vadászházba... A csapa a gerincen haladó, erdőgazdasági szállító utat keresztezve beváltott a falu felett elterülő, jókora akácsarjasba. A vadász megvakarta tarkóját, majd rövid töprengés után levette hátizsákját, és elrejtette egy alkalmas bokor alá. Újabb gyors fegyverellenőrzés után belépett a ruhaszaggató, kalapmarasztaló sűrűbe. - Most már nem lehet messze! – morfondírozott magában, bár jól tudta, az ilyen korú jószág viselkedése teljesen kiszámíthatatlan. Megesik, hogy elpihen néhány méternyire a figyelemmel kísérhető út mellett, de előfordulhat, hogy még kilométereket kóborol a normális emberek által messzire elkerült dzsungelben. Most éppen az utóbbi lehetőséget választotta. Olyan közel merészkedett a házakhoz, hogy a nyomkövető az udvaron beszélgető emberek minden szavát értette. Bánta is, hogy letette hátizsákját, mert legszívesebben kibújt volna valamelyik kert végében, hogy minél előbb hazajusson, száraz ruhát vegyen, és elindulhasson barátaival a többnapos vadászházi kalandra. Jelen körülmények között azonban erről szó sem lehetett. Az ismét emelkedőnek forduló csapán jó félórányi keserves vergődés, csúszás-mászás után visszatért az erdőgazdasági útra.
818
A dzsungelből kikászálódva elnyomott magában egy csöndes káromkodást, majd kényszeredetten felnevetett: csaknem ugyanoda érkezett, ahol hátizsákját hagyta. - Ezt az utat megspórolhattam volna, de most már csak azért is megcsíplek, koma! Még ha beledöglök is! Egye meg a fene a vadászházat, oda egy nappal később is ráérek kimenni. Különben is, lehet, hogy az esti lesen semmivel nem találkoznék. Ilyen játszótárssal pedig biztosan nem! Felvette hátizsákját, ami még jól is esett, mert az átizzadt ruha a huzatos hegygerincen kezdett kellemetlenné válni. Mihamarabb leereszkedett tehát a berekaljai oldal szélvédettebb katlanába. A nyomok a fenyvesen át a János-lak feletti dióshoz vezettek, ő-disznóságának még arra is volt ideje, hogy némi csemegét forgasson ki magának. Megtehette, hiszen jókora előnyre tett szert. Mégis, ami ezután következett, felülírt minden szabályt vagy várakozást: kikocogott a János-laki vadföldre, fényes nappal tisztes asztallapnyi területen felhántotta a csicsókást, belakmározott, és mint aki jól végezte dolgát, bekocogott a szemközti korosabb, szálas fenyvesbe. Mintha csak incselkedett volna az őt kopóként követő vadásszal. Utóbbi nem is állhatta meg szó nélkül az újabb fordulatot:
Magyar VADÁSZLAP
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK - Ez a disznó maga az ördög! Mikor unja már meg a tekergést? A végén még kifog rajtam. Kezdek fáradni, ő pedig az elvackolás legcsekélyebb hajlandóságát sem mutatja. Különben is, szálerdőben nem fog elfeküdni. De akkor hová igyekszik? Kalapját levéve, izzadt homlokát törölgetve ismét arra gondolt, hazafelé kellene fordítania szekere rúdját. Aztán a makacs dac mégis felülkerekedett benne. Nem hagyhatja ennyiben a dolgot! Tomiék a vadászházban holtra röhögnék magukat, ha elmesélné, hogy kibabrált vele a vad, ő pedig dolgavégezetlenül útjára engedte. A szálerdei terep mindenképpen az ember számára kedvezőbb. Igaz, nagyon meredek a kaptató, viszont nem kell görnyedeznie, négykézláb vagy könyökön kúsznia, s el is lát jó golyólövésnyi távolságra. Fegyverét vállra vette, a nyílt terepen nem kellett meglepetéstől tartania. A kan élvezte a verőfényes téli délelőtt kellemesen langyosra fordult levegőjét. A szőrére jegesedett hócsomók leolvadtak, bundája száradni kezdett. Nem kívánkozott a nyirkos bozótosok árnyékába. Rövid keresgélés után lelt egy alkalmas helyet, ahová a ritkásan álló fák között besütött a nap. Hevenyészett vackot készített, kényelmesen elheveredett benne. A jóllakottság, zsibbasztó fáradtság és cirógató meleg együttes érzésétől rö-
2009. december z www.vadaszlap.hu
videsen elszunnyadt. A közeledő lépések neszére már csak akkor ocsúdott fel, amikor a veszély forrása alig pár őzugrásnyira járt tőle. Ösztönei azt súgták, gyorsan kell cselekednie. A legközelebbi csekély takarás elérhetőnek látszott. Csak a vakmerő, meglepetésszerű cselekvés segítő erejében bízhatott. Hirtelen felült, majd ugyanazzal a lendülettel talpra pattant. Mire a vadász felocsúdott megdöbbenéséből és fegyveréhez kapott, ő már a kiszemelt bokorcsoport mögül kémlelte ellenfelét, próbálta kideríteni szándékait. Gyanúja igazolódott: az ember nem véletlenül tévedt erre; nyomát követve talált rá. A fiatal vadász – mivel nem jutott lövéshez – leszaladt az útra. Tapasztalata azt súgta, a disznó is arra próbál elillanni. Miután leért, fegyverét vállhoz emelve hallgatta a vad közeledő lépteit. Kioldotta a biztosítót, várta az alkalmas pillanatot. A ravasz jószág azonban ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint reggel a Pécsi völgyben. Kivárt, aztán egyetlen villanással átlendült az ösvényen, és az általa jól ismert nyíláson keresztül máris benn járt a bekerített csemetésben. Üldözője másodpercek múlva már szintén a lyuknál állt, de ismét elkésett. Mi egyebet tehetett, csöndes fohászok közepette lerakott hátizsákot, kabátot, aztán a szétszakadt drótfonaton át, uzsgyi, az agyaras nyomába!
819 000
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK Persze, könnyű ezt így mondani, a valóság sokkal bonyolultabb, a csemetés pedig minden elképzelhetőnél sűrűbb. A megenyhült levegőben a hó is olvadni kezdett, nagy csomókban hullott, csúszott le a gallyakról, betakarva az imént hagyott csapát. A mindenfelől észlelhető suhogás, ágzörgés lehetetlenné tette a fülelést, viszont a vad számára is megnehezítette követője betájolását. A szívós, kitartó embernek két alkalommal sikerült kívánatos zsákmányát néhány lépésnyire megközelítenie, de megpillantania, lövésre kapnia egyszer sem. Végül – miután az ófalusi templom tornyában már rég elkongatták a delet – beleunt az esélytelen bújócskába. Eldöntötte: Fortunára bízza sorsát. Kikecmergett a dzsindzsából – ahogy a helybéliek az efféle helyeket nevezik –, és a nyílástól nem messze, jó takarásban várta a fejleményeket. - A kerítésen csak ez az egy lyuk van. Ha a koma egy órán belül nem jelentkezik, akkor megfeküdt valahol, késő délutánig vagy inkább alkonyatig nem mozdul ki vackából. De ha továbbra is kilométerhiánya van, előbb-utóbb megjelenik a beváltás helyén. Nem kellett sokáig várakoznia. Rövid negyedóra elteltével közeledő léptek halk neszére figyelt fel. Az itt-ott megmozduló, egymásba nőtt bokrok pontosan jelezték, merre jár a kan. Aztán a bozontos fej megjelent a szétfeszített huzalok között. Megszállott ellenfele már várta az alkalmas pillanatot. A vad nem hallotta a télidőben szokatlan mennydörgést. Tűzben rogyott és nem mozdult többet. A zárdugattyú villámgyors mozdulata új lövedéket ismételt a fegyver csövébe. A vadász céltávcsöve felett előrepillantva, a kemény félnap minden feszültségét, izgalmát, fáradságát feloldva nagyot rikkantott: - Ipiapacs, haver! Te vagy a hunyó... remélem, most már végleg! Felpattant ültéből, kalapját olyan lendülettel hajította háta mögé, hogy később alig találta meg a hóban. Odasietett a moz-
dulatlanul fekvő disznóhoz, tenyerével megpaskolta busa üstökét, ahogy a szófogadó vizsláét szokta elégedett gazdája. - Jól van, pajtás, derekasan megdolgoztattál! Nem egyhamar felejtem el a mai napot! A lőtt vadnak járó tiszteletadással és a magányosan nem könnyű zsigereléssel gyorsan elkészült. Aztán, mintha nem is volna mögötte a többórás, megfeszített csapázás, hosszúra nyújtott, energikus léptekkel indult hazafelé. A Szentes-pihenőhöz érve nem állt meg a szokásos szusszanásra, inkább megszaporázta járását, hogy mielőbb hazaérjen. Az elkövetkező napokra gondolva félhangosan megjegyezte: - Ha Tomekékban van egy kis tisztesség, sejthetik, miért nem vagyok otthon. Remélem, várnak az indulással. Mosolyogva gondolt vadászházi, petróleumlámpa világánál elköltendő vacsorájukat követő élménybeszámolójára. Története végén kollégái egészséges, jóindulatú irigységgel biztosan megjegyzik majd: „Ennek a Robinak már megint – a szó szoros értelmében – disznó szerencséje volt! Az amcsik róla mintázhatták volna a Lopakodót! Csak tudnánk, miben rejlik a titka!” Aztán a szalonna-, sonka-, szalámi- és sós-paprikás hagyma illatú asztal felett koccintásra emelkednek a rubinszínű borral telt poharak: „Üdv a szerencsés vadásznak!” Úgy érezte magát, mint aki az évekig tartó felkészülést és kemény megmérettetéseket követően a dobogó legmagasabb fokára lép. Amikor az utcasarkon bekanyarodva meglátta a házuk előtt tereferélő zöldruhás fiatalembereket, az egymásnak támasztott, degeszre tömött hátizsákokat, mélyet, jólesőt sóhajtott. Elégedett volt, mint általában azok, akik leküzdve az akadályokat, nehézségeket, joggal örülnek a megszolgált sikernek. S ráadásul itt vannak a barátai, akikre – mint most is – bármikor számíthat. Mert – vadásznyelven szólva – nem lehet közömbös számunkra, hogy mi vagy ki vár ránk egy-egy fárasztó, emberpróbáló csapa végén.
Mikulásajándék Dúcz László
A Szentendrei-sziget apróvadas terület volt szinte mindig. Oda a vad, mármint a nagyobbja, csak úszva juthat el, hacsak nem vált révjegyet. Így ez az utazás elég fárasztó és bizony egy kicsit érthetetlen. Mit remélhet szegény vad a hosszú és fáradságos úszás után? Vajon miért szánja rá magát, miért gondolja, hogy ott jobb lesz? Gondolt-e már a Kedves Olvasó arra, miért indul neki a csiga a bitumenes autóútnak keresztbe? Mi az, ami a túloldalon vonzza? Nem, ne is tessék arra gondolni, hogy véletlenül téved a büdös, fekete, száraz, kemény, természetellenes és veszélyes útra, hiszen soha nem hosszában vagy átlósan igyekszik szerencsétlen állat, a házát is cipelve, hanem keresztben kászálódik és szinte mindig az a vége, hogy eltapossák. De mi vonzza odaát? Hiszen ugyanúgy zöld a fű ezen az oldalon is, mint a túlsón. Vagy a szomszéd rétje tényleg mindig zöldebb? Talán kalandvágy?... a csigánál…? És a vaddisznónál? Mert kukorica van a Duna pilisi oldalán is, a nyugalom is biztosabbnak látszik, mint a sziget hétvégi házai között,
820
na és a társakról ne is beszéljünk! Mert a búgás kellős közepén otthagyni a hölgytársaságot, bizony nem egészen érthető. Legalábbis vadász ésszel. De vaddisznó ésszel? Egy biztos: a homokban turkálni könnyebb, mint a kemény pilisi kövek között! A nyomok félreismerhetetlenek voltak az öreg folyó és az akácos között a széles út porában. A fejem vakargattam a csodálkozás közben. – Hiszen ez disznó! Nem is kicsi és magányos, ez alighanem kan! – gondolkoztam félhangosan, mint valami habókos és lassan ballagva a laza akácleveles almon, követni kezdtem a csapást. Nem mentem messze. Néhányszáz méter után egy galagonyásból rám fújt és megugrott a tenyérnyi nyomok tulajdonosa. Tudtam, a laza talaj miatt nem kell komolyan venni a nyomok nagyságát, de akárhogy is nézem, nem süldőről van szó! A fácánetetőt rendszeresen feltöltöttem kukoricával, hiszen már a hét végén Mikulás napját várták a gyerekek, s gondol-
Magyar VADÁSZLAP
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK
tam, én is az ablakok közé teszem a bakancsom, hátha beleteszi az öreg szent az első disznómat!? Bár nem vagyok templomjáró ember, a fehérszakállú öregúr mégis megajándékozott a kannal. Igaz, lehet, Diána beszélt vele. Mindenesetre – eléggé elítélhető módon – nem jelentettem az ügyet a vadászmesternek, pedig mint hivatásos vadásznak ezt meg kellett volna tennem. Gondolom, az önzésem megérti minden vadász, ha nem is helyesli, mert az első vaddisznómra ácsingóztam. Azt hittem, nem tud róla senki, mert a látogatót szinte tetten értem a tiltott fürdőzésen, azaz a Duna átúszásán. Ám a vadásztársaság tagjai között nem egy szemfüles és jó vadász volt, így bizony más is tudomást szerzett a vendégről. Ha nem jelentem, az felfogható úgy, mintha nem is tudnék róla, de ha még meg is lövöm előlük, az már fegyelmi vétségnek is értékelhető. Ezért néhány napig fontolgattam a lehetőségeket. Ezalatt a disznó szépen odaszokott a fácánetető terített asztalához, majd az erdei kocsiút másik oldalán lévő sűrűben elvackolta magát. Ha megszomjazott, leballagott a Dunára inni és fürödni. Tehát nem sokat mozgott, azt is sötétben tette. Aztán Mikulás napján összefutottam az utcán az egyik vadásszal. - Te – kérdezte –, nem láttál még disznót a szigeten? Nézett rám kutató tekintettel, mert kíváncsi volt, a vadőr tud-e a vadászterületen történő eseményekről. Arra gondolsz, amelyik a Zsivány út melletti fácánetetőre jár? – kérdeztem vissza, amit széles mosollyal nyugtázott. Ühüm, kimegyünk este? – nézett rám várakozóan. Lőhetek én is, ha nekem jön? Hát persze. Na így megoldódott a kérdés. Most már nem lesz semmi baj, legfeljebb a társam lövi, nem én. Vagy egyikünk sem… Az alkony ott ért a Zsivány úton bennünket, Lajos választott helyet magának és leállított engem is. Egy galagonyabokor mellett egy fiatal akácnak dőltem és hallgattam a december esti hangokat. Hó még nem volt, így az egerek és pockok vidáman szaladgáltak a lehullott és elszáradt akáclevelek között, a szajkók meg felhá-
2009. december z www.vadaszlap.hu
borodva ócsároltak mindkettőnket. Pedig az etetőket, ahol ők is jóllaktak, mi töltöttük fel, de ezt nem méltányolták. Aztán ahogy a fény megszökött a fák közül, úgy a cserfes népség is eltűnt a hangos árulkodásukkal együtt. Az úton hosszában egy karvaly suhant még sietősen valahová és átadta a helyét a macskabagolynak. Egy róka ballagott felém, s már-már csaknem lövésre került, amikor meggondolta magát és a vörös bundáját másfelé vitte. Talán nem óhajtott megismerkedni az én tímárommal. Néhány gallyazó fácánkakas kívánt még jó éjszakát hangos kakatolással, amivel lassan elcsendesült az erdő. A levegő lehűlt és az ujjaim fáztak, ezért tornáztatni kezdtem, és óvatosan megdörzsöltem. A halk reccsenés félreismerhetetlen volt! Az ujjaim gémberedettségét azonnal elfeledtem. - Jön! – cikázott át rajtam a felismerés, de nem emlékszem rá, hol dobogott a szívem? Izgatott voltam, az biztos. A kan nagyon soká szöszmötölt és egyáltalán nem sietett lelövetni magát. Csak turkált, szuszogott, csámcsogott, a bozótban ide-oda mászkált, majd egyszer csak néma csend lett. Akkor még nem tudtam, hogy most készül átlépni a kocsiúton, azért vált óvatossá. Aki vadászik, az tudja mi az, amikor egy csörtető, hangoskodó, jól megtermett disznó hirtelen elhallgat, majd arrébb szellemként jelenik meg az út közepén. Aki nem vadászik, az kérem, higgye el, a disznó képes rá! Nem láttam kilépni a sűrűből, pedig a szemem meresztgettem, majd kiesett. Igaz, erősen sötét volt már. A megjelenése mégis készületlenül ért, mert úgy gondoltam, még mindig a bozótban áll, pedig ott állt az út közepén és szagolgatta az úgy kétórás nyomokat. Így érte a hirtelen odavetett lövés, mintha villámcsapás sújtotta volna. Puskám csövét megtörve azonnal újratöltöttem, ugyanis a sötétben nem tudtam eldönteni milyen találat érte a vadat. Vártam néhány pillanatot, majd hallottam a fejlövéstől származó utolsó rúgásokat az alig tíz méterre fekvő kantól. Elzsibbadtam. Mi van, ha ellőttem az agyarakat? Szerencsére nem így történt. Álltam egy darabig az első disznóm mellett és az öröm erősen feszített belülről. Majd hirtelen a vál-
821 000
lamra kanyarítottam a puskám és elsiettem a társamhoz. - Na mi van? – kérdezett érdeklődve. - Elhibáztam – és örültem a sötétnek, mert a boldog vigyor nem látszott a képemen. - Akkor menjünk haza! – indult a rév felé és néhányat én is utána léptem, de aztán nem bírtam tovább. - Te Lajos! Vigyük azért a kant is, bár nem tudom hogyan, mert megmozdítani is alig bírtam. A társam hozzám fordult, nem tudta komolyan beszélek-e? - Mi világít ott? – intett vissza, amire én is odanéztem. Traktor pöfögött a disznónk felé és futottam az út közepén fekvő vadhoz, nehogy holtában nélkülünk távozzon! Mire odaértünk, a traktorista már ott állt a gőzölgő disznó fölött és a fejét vakargatta. Azon tűnődött, hogyan viszi haza? Nehezen raktuk fel a szántásból éjszaka hazatartó gép ekéjére a magát erősen elhagyó vadat, ami valóban súlyos volt. Azt hittem hazavihetem…– morogta a traktorista viccelődve. Hazaviheti hát! Csak semmi meg ne rágja éjszaka ezt a gyönyörű állatot! Reggel érte megyünk. A belsőség persze a magáé lehet a fuvar fejében, rendben? A máj is? Igen. Az a mikulásajándék! – és vidáman ültem az ekére én is az én ajándékom mellé. Ki más állította volna meg a késő esti járművet, mint a rendőr? Észre sem vette, hol utazom, még szondázni is elfelejtette a traktoristát! Zsigerelve 147 kilót nyomott a négy-ötéves állat. 19,3 cm-es, de vékony agyarakkal, ám első disznónak és első nagyvadnak igazán kiváló! A jobb oldali „pajzsban” a lapocka fölötti megvastagodott bőrés zsírrétegben egy 7 mm-es golyóspuska-lövedéket találtunk, aminek a „papírforma” szerint át kellett volna ütnie és meg kellett volna ölnie a disznót annak idején. Ez bizony furcsa. Ha sörétes puskából kilőtt gyöngygolyóról lenne szó, az érthető esemény, hiszen azt gyakran találni vastag bőrű disznóban. De golyós lövedék? Talán ezért járt egyedül, talán ezért úszott a szigetre? Ki tudja? Valószínűleg csak a Mikulás…
Nemes Nagy Ágnes
Láttam, láttam
Láttam, láttam lappantyút! Éjszaka, erdőn meglestem, róka-vadásszal kettesben. Nem volt ottan lámpa, se ház, mentünk: én meg a rókavadász, akkor az égen, fekete égen valami röppent még feketébben, valami röppent: lappantyú! Két szeme lángja, két pici lámpa, gurgula-hangja úszik utána. Ketten láttuk, senki más, ketten: én meg a róka-vadász!
Luna Bűdi Gábor
A deszka annyi nedvességet szívott magába az elmúlt napok alatt, amennyit csak lehetett. Fekete és súlyos lett a les, elhagyta magas és karcsú alakját, szinte megvastagodott és oltalmazó bástyaként állt társával együtt odébb vagy 100 méterre az erdő sarkán. Nagy fekete föld terpeszkedett két erdősáv között, s a felázott szántás minden fényt magába szívott, olybá tűnt, mintha feneketlen mélység lenne, s bármit elnyelne, mit az ember belehajít. A csillagos égbolt alatt a fák tömör sötétsége áthatolhatatlannak tűnt. Az égi sziporkák fénye nem volt elég, hogy a lombkoronák pajzsát áttörje, ám az égbolt ott fenn halványabb árnyalatot vett
822
fel. A fátyolfelhőket mintha ügyetlen festő húzta volna az égre, mert a szétnyílott ecsetszőr nyomán apró csíkok maradtak hátra. Ez az éjszakai erdő megannyi apró életjelet küldött az avatott fülekbe, legyen az állaté vagy emberé. A természet temploma nem csendesedik, s nem néptelenedik el éjszakára sem, mint ahogy az emberek világában a hívek békésen hazaballagnak a mise után. Habár van némi hasonlatosság e két szentély között, hiszen mindkét hely színtere az alázatnak és megbékélésnek. Egy magányos alak apró, de határozott léptekkel haladt az erdőszéli úton. Szeme megszokta a sötétet, de mégsem a látására
Magyar VADÁSZLAP
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK hagyatkozott, hanem rövid lépésekkel a kerékvágta nyom mellett haladt, így mintha sínen járt volna, határozottan mozgott előre. Az elmúlt pár órában letudta dolgát. Megszellőztette a fejét, szabadjára engedte gondolatait, megfigyelte az ismerős sutát ikergidáival, látta a sűrűbe beváltó konda nyomát, s elidőzött egy rókavár körül. Habár egy süldőt szívesen terítékre hozott volna, de nem volt elégedetlen, és nem is vágyott másra, mint a szabadságra. Teljes volt a napja, s immár hazatérhetett. Jó két kilométerre volt még a falu szélétől. A főutca gázlámpái fényes gyöngysort húztak a horizontra. Ahogy felnézett, maga előtt végiglátott az úton, s a keréknyom aljában megálló vízben felcsillanni vélt egy-egy csillagot. Megállt, puskáját lábának támasztotta, keresőtávcsövét szeméhez illesztette és végignézett maga előtt az úton. A halványan derengő háttér előtt csak az út fölé hajló ágakat látta, semmi mást. Nagyot sóhajtva, távcsövét az ég felé húzta, s próbálta a Holdat befogni. Akárhányszor ránézett, eszébe jutott édesanyja meséje a Hold és a Föld szerelméről. „Tudod Kincsem a Hold s a Föld nem járt mindig együtt az égen. Réges-régen a Hold gyönyörűséges szép volt, ám szépségéhez fényt és pompát akart. Nem volt elég számára a Föld hűsége és szerelme, hanem a Naphoz fordult, s kacérkodott vele. Ám ahogy egyre közelebb és közelebb ment a Naphoz, annak tüzes sugarai megperzselték bőrét. Ráncos és felszabdalt arcával szégyenében elbujdosott, de a Föld szeretetével begyógyította a sebeket s azóta is kéz a kézben járnak.” Cigarettát kotort elő mellénye zsebéből, majd gyufával sercintett egy nagyot. A fellobbanó fény hirtelen összeszűkítette pupilláit, a füstöt az ég felé fújta, majd ahogy egy másodperc múlva kinyitotta a szemét, látta, hogy a füst hogyan illeszkedik be a fátylas háttérbe. Már egy hónapja eljött a városból, és sokáig nem jutott eszébe, hogy magányosnak érezze magát. De ahogy teltek a napok, egyre többször gondolt rá, milyen is nap, mint nap egyedül ébredni, és úgy körbenézni a házban, hogy minden úgy van, ahogy ő hagyta. Mióta az eszét tudta, sosem volt egyedül, s legbelül érezte, hogy ez nem is neki való. Hosszú idő óta nyughatatlanul élt. Valami erő folyamatosan űzte, hajtotta el megszokott életéből. Zavarodott gondolatai állandó kétségek között tartották. A várost ismerte és kiismerte, tanulta és játszotta az életet írott és íratlan szabályok szerint, család, munka
2009. december z www.vadaszlap.hu
és barátok, de mint a buborék a tengerfenékről tolult fel benne a gondolat, miszerint az ő helye valahol máshol van. Felrúghatja-e az ember az életét, okozhat-e csalódást szeretteinek, ha fogalmaik szerint kiszámíthatatlanná válik, ha valami mániás gondolat keríti hatalmába? Majd elmúlik magától, vagy a lemondás lehet egy ember küldetése? Aligha – gondolta – s inkább menekült a városból, mint távozott. S most itt van, megkapta, amit akart, de egyedül volt… Szeme elé hirtelen ismét az összekent égbolt került, mint aki felületes álmából ébred, s hirtelen kinyitja a szemét. Puskáját vállára vette, de mielőtt elindult volna, némán hallgatta egy kicsit az erdő hangjait. Lassan rászánta magát, hogy megtegye az első lépést a falu felé. Valami megjelent előtte az úton. Megállt és pár másodpercig tágra nyílt szemekkel kutatott előre. Óvatosan leguggolt, hogy szemmagassága lejjebb kerüljön. Így sem lett okosabb, de a formából ítélve biztosan nem ember volt előtte, már csak azért sem, mivel az ember nem ácsorogna ott négykézláb, csendben és mozdulatlanul. - De jó lenne egy süldő! – ébredt fel benne a gondolat. Az állat nem mozdult, vagy legalábbis nem láthatóan. Gyorsan végigvette magában a dolgot. Még a vadászterületen van, így ha az ott tényleg egy disznó, akkor akár el is ejthetné. Ugyanakkor nem sok esélye van annak, hogy a puskalámpát a zsák aljából előkotorássza, felszerelje és a mégoly óvatlan disznó ezt meg is várja, sőt még odébb is megy a horizont környékéről a biztonságos lövés érdekében. De azért guggolva várt tovább és figyelt. A szél alig mozgott, de azt érezte, hogy ez a mégoly gyenge szellőcske is rossz irányba fúj, így rövidesen felfigyelnek rá. Hát várt, és figyelt. A nyakában lógó távcsövet szeméhez emelte és azon keresztül figyelt maga elé. Hmmm… Talán messzebb van, mint gondolta, de meglepve vette tudomásul, hogy pont az ő irányába mozog. Mivel az állat így a keskenyebbik felét mutatta, csak a meg-megbillenő hátát látta. Na, ha már nem ember, akkor biztosan nem lehet őz sem, maradt hát a disznó. Ahogy guggolt ott, az izmai húzódni kezdtek a combjában, de nem akart újra felállni. Egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. Már várta, hogy a disznó egy horkantással méltatlankodva befordul a sűrűbe, amikor megérzi az emberszagot. De nem így történt, az állat jött és jött, mintha dróton húznák. Kíváncsian és kicsit
823 000
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK hevesebben dobogó szívvel várta, mi fog történni. S úgy tűnt, hogy nem csak ő kíváncsi, hiszen a fogyatkozó Hold is kinézett fátyla mögül, s ezzel kicsit élesebbre rajzolta a formákat és élénkebbre a színeket a tájon. Talán mégiscsak lehet lőni? Óvatosan leengedte a keresőtávcsövet, és a puskáját lehúzta a válláról. De akkor eszébe jutott, hogy elinduláskor kivette a lőszert a csőből, de a tárat visszatolta a fegyverbe a maradék két 7 milliméteressel. Csőre tölteni és lőni? Mindezt elég gyorsan, hogy a disznót még az úton találja? Disznó ez egyáltalán? Ahogy céltávcsövön keresztül befogta az állatot, elbizonytalanodott. Meg-megránduló léptekkel egyre közelebb került hozzá az a valami, ami egyre inkább tűnt kutyának, mintsem egy soványka süldőnek. A puskát visszavette a vállára és felállt. Kétségtelenül egy kutya jött felé, már távcső nélkül is biztosan látta. Az izgalom elszállt, és sóhajtva nézett körül valami alkalmas faágért, hogy a faluból elcsavargó rakoncátlan ebet távol tartsa magától, ha annak morgós hangulata támadna. Volt már, hogy nekiugrott egy ehhez hasonló „éjjeli bátor” a juhász tanyája körül, így igyekezett elővigyázatos lenni. De nem talált semmit, így csak állt és bámulta a közeledő állatot. Alig húsz lépésre álltak egymással szemben. A kutya mintha tanácstalan lett volna, de a vadász nemkülönben. Mintha mindketten azon gondolkodnának, mit is kezdjenek most egymással. Kitérjenek egymás útjából? Félniük kellene egymástól? A vadász maga elé húzta a fegyverét, nem mintha tudta volna használni azt, ha a kutya neki ugrana. De nem történt semmi ilyesmi. Csak álltak ott az éjszakában egymást méregetve. A férfi megkockáztatott néhány lépést előre, mire a kutya azonnal belépett jobbra a szántásba és ezzel megtartotta a közöttük lévő távolságot. Ahogy tovább ment az úton, az állat egyre beljebb és beljebb ment a földre, de közben mindketten egymást figyelték. Ahogy bizonytalanul lépegetett tovább a falu felé, látta, hogy ez a kóbor lélek visszajön mögé az útra. Ahogy hátrafordult, csodálkozva jött rá, hogy követni kezdi őt, szabályos távolságot tartva. Így ballagtak lassan a falu felé. - Ha ez egy kivert jószág és az erdőben vadászik régóta, akkor nem fog bejönni a faluba. Ha csak most csatangolt el, akkor meg jó lenne hazaküldeni a gazdájához – gondolkodott magában, majd hirtelen elhatározással megállt és szembefordult alkalmi kísérőjével. - Na, gyere ide, hadd nézzelek meg jobban! – szólította meg határozottan. A kutya felkapta a fejét, de csak néhányat lépett... - Gyere már, látom, hogy barátkozni akarsz! – de az egyelőre nem volt nagyon barátkozós kedvében. - Hát jó, nem fogok könyörögni neked, majd jössz, ha jössz! Jársz itt körbe-körbe, mint Hold a Föld körül, de el kell döntsd, hogy mit akarsz! – monologizált kissé mulatságosan, mintha az értené. Mindig beszélt a kutyákhoz, s mindig úgy is gondolta, hogy azok értik őt. Majd fél órát sétáltak így a falu határáig, a kutya megtartotta a távolságot, a vadász meg azon morfondírozott, hogyan is találhattak így egymásra az éjszakában. Látott kicsapott elvadult kutyákat, de azok hamar rákaptak a vadhúsra és a szabadságra, nem közösködtek már az emberrel, csak egymás társaságát keresték. Lőtt is egyet-kettőt közülük, hiszen csak a bosszúság volt velük. Nekimentek az őznek, lefogták a gidákat, és biztos tizedelték a fácánt, nyulat. Ez volt a sorsuk, ha már az ember kitaszította őket, gondoskodtak magukról. Ez volt a természet rendje. Sosem a kutyákra haragudott, ha fegyvert emelt rájuk, de biz elbeszélgetett volna a szerető gazdáikkal. De ez itt nem olyannak tűnt. Biztos nagyon hiányzik valakinek. Immár a lámpák közelébe érve ismét megfordult, a kutya persze ismét csak megállt és várakozva nézett az emberre. Most hogy több
824
fény volt, jobban szemügye vette. Fekete, labrador-féle, robusztus, csupa izom kutya volt. Nem volt rajta semmi súlyfelesleg, és nem is tűnt valami kiéhezett, lesoványodott fajtának. - Komám, te nem ma vagy először az erdőben, tán csak nem vadásztál is? – habár a kérdés világos volt, nem kapott rá választ. Nem látta ezt a kutyát korábban a faluban. Lehet, hogy nem is most csavargott el valahonnan? Lehet, hogy régóta a maga ura? De akkor most miért szegődött mellé? - No, leülök ide az árokpartra, várunk egy kicsit, oszt kitalálod, hogy mit is akarsz! – így tett. Rágyújtott egy cigarettára és kezdte élvezni a játékot. Mosolyogva várta, hogy a fekete ördög mihez kezd. De az nem kezdett semmihez, tett néhány tétova lépést, majd lefeküdt a fűbe és szemét az emberen tartotta. Kell neki egy kis bátorítás! – gondolta, és csak úgy ülve hívogatni kezdte. - Gyere ide, na! Ne félj már! Biztos meggondolnád magad, ha lenne nálam valami jóféle szarvaskolbász! Amaz felemelte a fejét, hogy beszéltek hozzá, és erősen figyelt. Majd lábra kapott és tett néhány bizonytalan lépést. Végül ott állt a vadász előtt pont annyira, hogy az előre hajolva meg is érinthetné. Majd hirtelen megnyalta az elé tartott tenyeret. Furcsa volt ez a kutya. Jobb hátsó lábán óriási seb lehetett valamikor, az összegyűrt és behegedt bőr látszott a lekopott szőr alatt, füle pedig egy helyen beszakadt. Mocsárszaga volt. Verekedett, tán lőttek is rá. Elvadultan élt, és most mégis visszaoldalgott az emberhez. Tán valamikor régen nagyon szerették, és nem felejtette el. Vagy megveszett ez? Eltekintve a sérülésektől, tiszta szemű, éber és jó formájú kutya volt, még tán az is lehet, hogy fajtatiszta labrador. - Hát látom, nem te vagy most a házi kedvenc! Aztán meg tán összeugrottál valakivel, hogy így megszabták a hátsódat? De gondolom te győztél, mert erő az van benned… - Mintha csak a meleg szavak tették volna, ölebként a fejét a vadász kinyújtott keze alá dugta, simogatást várt. Majd hogy megkapta azt, odafeküdt a lábaihoz. Most mi legyen? Mihez kezdjen a kutyával? Olyan érzése volt, mint tizenéves korában, mikor egy lánynak csapta a szelet, és az beadta a derekát. Magához édesgette, mintha csak ígért volna neki valamit, szeretetet, gondoskodást, az meg most várta, hogy teljesítsék az ígéretet. Gondolt ugyan már rá, hogy kellene egy kutya a házhoz, egy jó vérű kölyök, akiből jó vadászt lehet nevelni, de ez itt? Azt végképp nem gondolta, hogy az erdőből fogjon be egyet. Egy elvadult és megtépett harcost. Vagy nem is az? Lehet, hogy ez a kutya kereste őt? A minap a rókavárhoz kitett csirkebelet egy kutya ette föl. A nyoma alapján akár ez is lehetett. Ma este is az ő nyomán jött végig, talán tényleg nem véletlenül jött arra? Igen, ez a kutya kereste őt! - Olyan vagy mint a Hold, jól összekaszaboltatod magad, aztán mégiscsak találsz magadnak egy jó helyet, ahol nem bánt senki. - Az meg mintha értené, felbámult rá és örült, hogy kiderült az igazság. - Szuka vagy, hát a név, hogy Luna, jó lesz neked… No, hazajössz-e velem? – mozdult meg, de azért várakozóan nézett az állat szemébe. Az meg, megérezve a rezdülést, talpra ugrott. Most már nincs visszaút. Kimondta az ígéretet, el kell dönteni. Lelke mélyén már döntött, sőt csalódott is lenne, ha most elindulna, és amaz nem követné. Felállt, felvette zsákját és a puskáját. Állt és várt, hogy mi történik. A kutya megállt előtte, felnézett a szemébe, majd mellé állt olyan szorosan, hogy egymáshoz értek. - Na gyere akkor! – s szeme köré ráncokat húzott a huncut mosoly, ahogy maga mellett érezte… - Lunát! - De ha rájársz Teri néni tyúkjaira, megnézheted magad…
Magyar VADÁSZLAP
Az utolsó... Faragó István
„Szeretlek.” – Végre kimondtam. De nem történt semmi különös. Még csak nem is reagált. Megcsókolt és elmosolyodott kedvesen-félénken, szinte ostobán. Az üresség nagyot kondult bennem. Aztán, mintha álomból riadnék fel, hirtelen visszatértem a csacsogó valóságba, végigsimítottam a karján, ő megölelt és elbúcsúztunk. Mindez egy ragyogó őszi délután történt. A levelek szárazon és sárgán szállingóztak a földre, a természet érett volt és dús, és szanaszét osztogatta kincseit. Indián nyár. Ilyenkor születtem. Anyám azt mondta, akkor is ilyen meleg, őszi délután volt. És én csupaszon, védtelenül és rózsaszínen üvöltöttem föl, amikor megláttam ezt a csodálatos, gyümölcsös világot. Erre gondolok mindig, mikor látom a természet halál előtti nagy fellángolását. Én akkor indultam el: az élet felé… Egy évvel ezelőtt valahogy más volt. Rendkívüli. Nem Indián nyár, hanem igazi, forró, kristálytiszta nyár. Az ég hihetetlen kék volt és nem tudom miért, de biztos voltam benne, hogy csak itt ilyen színű az egész világon. Szarvasbikák bőgtek az erdőn. Vetélkedtek a tehenekért és estek el büszkén, öntudatlanul, ősimély áldozatul: a szerelemért. Akkor csókoltál meg először. - Emlékszel?! Szemérmesen elhúzódtam. Az ajkad égette a szám. Úgy rémlik, nagyon boldogok voltunk… Aztán jöttek nehezebb napok: a vaddisznóhajtás. Recsegett az erdő. Én az őrület határán, minden megfeszített idegszálammal a túlélésre koncentráltam. Fuldokoltam és közben mindig Rád gondoltam. Aztán aludtam 20 órát egyhuzamban és vizes hálóingben ébredtem rémült-fáradtan. Szomjaztalak, mint kiszáradt
2009. december z www.vadaszlap.hu
föld a patakot. A vágy türelmetlenül magasra ágaskodott bennem és egyszer-egyszer sikerült megidéznem az alkalmat. Akkoriban sokat beszélgettünk. - Emlékszel?! Ó, hogyne emlékeznél… De várj! Tudod, mire emlékezz inkább?! Emlékezz a szalonkaváró tavaszra. Arra a ködös alkonyatra. A néma fiatalosra, az illatokra… Amikor remegett a kezemben a puska, mert már elfáradt a karom és te belecsókoltál a nyakamba. Én elmosolyodtam. Akkor már nem forogtam körbe, lehajtottam a fejem és csak magamba figyeltem. Egyek voltunk. Te, meg én, a szalonka. Nem éreztem, hogy körülvesz a természet. Azt éreztem, hogy bennem van. Ott visszhangzik a lelkemben. És Te sem voltál akkor külön. Már nem érzékeltelek. Nem is éreztelek. Csak hittem, hogy Egység vagyunk. És nincsenek határok…
825
És amikor felpillantottam…, megérkezett. Nem emlékszem, mikor biztosítottam ki a fegyvert, és hogy húztam meg az elsütőbillentyűt. A hosszúcsőrű sötét árny elengedett tollakkal, ernyedten bucskázott a mélybe. A szavam elakadt… - Emlékszel?! Te találtad meg és Te hoztad el nekem… Kicsiny madártest. Üveges, merev szembogár. Nem pihegett a kezemben, mozdulatlan volt és meleg. Úgy dédelgettem, mint egy gyereket. Furcsa volt, hogy nem mozdul. Egy kicsit fájt is – azt hiszem. Ez volt az első…
Ezek után egyre kevesebbet találkoztunk. Sok minden megváltozott, elsősorban körülöttünk, de talán bennünk is. Hozzászoktam. Elfogadtam, hogy semmi sem rendkívüli, ami természetes. Már türelmesen vártam az alkalmakat… És most itt állok, az ajtóban. A csókja íze a számban, nézem, ahogy távolodik és ruhája színe beleveszik a tájba. És érzem, hogy nincs remény, mely visszaadhatná. A találat végzetes. Én bukfencet hányva zuhanok a mélybe, a tekintetem merev… És most – tényleg – nem fáj semmi. Ez volt az utolsó…
Brutusz Csontos Éva
Minden decemberben különös hangulat uralta a házunkat. A szobákat betöltő meleg és az odakint uralkodó fehér színű, csontig hatoló hideg természetes ellentéte karácsony közeledtével jobban megigézett, mint bármikor máskor. Az ünnep mindig egybegyűjtötte családunk neutronként nyüzsgő tagjait. Megbeszélésre, egyeztetésre nem volt szükség, mindenki pontosan tudta, hogy ilyenkor hol a helye. Vadkanokban gazdag volt az a tél, amikor a nagy házat hosszú idő után először ismét önfeledt gyerekzsivaj töltötte be. Két fiamnak egy hónap különbséggel születtek lányaik, akik négykézláb közelítették meg habfehér ruhácskájukban a világító karácsonyfát. A fát édesapám kedvéért hagyományosan gyertyával díszítettük. Neki a fenyő így volt szép. A nők a konyhában az ünnepi vacsorát készítették elő. Két fácán húsa főtt a nagy fazékban, s a vaddisznószeletek elmerültek a zöldséges, savanyú pácban. A süteményhez szükséges diót már a társaságunkban kezdték törni, darabolni az asszonyok. A férfiak forró, fahéjas vörösbort szürcsölgettek, s apám mesélni kezdett. Történeteit mindig tisztelettudóan és lenyűgözve hallgattuk. Nyolcvanhét éves volt már, és gyakran előfordult, hogy valamit ötször-hatszor is elmondott, mi mégis elbűvölve hallgattuk őt. Történeteinek többsége a vadászathoz kötődött, ahogyan életének legszebb időszakai is. Apám gyermekkorát a Bükkben töltötte, ezért amikor harminchét évesen meghívást kapott Répáshutára egy szarvasbika elejtésére, nagyon izgatott lett. A területre régi terepjárójával és
826
vizslájával, Brutusszal érkezett. Ez a kutya 9 éve volt hűséges társa és olyan kötelék alakult ki közöttük, ami emberek között is ritka. Mert amit egy férfiembernek szégyellnie illik más ember társaságában, azt egy kutya előtt bátran felvállalhatja. Így történhetett meg, hogy Brutusz többet látta apám szeméből a könnyet a gyönyörűségtől kibuggyanni, mint én, a fia. Vadászatai alkalmával apámnak sok élményben volt része, s szép lelkének érzékenységét leginkább ez a rozsdabarna eb ismerhette. Brutusz tisztelte apámat, ez kétségtelen. (Úgy hiszem, mindenki, aki igazán megismerte, tisztelte Őt.) A Bükkbe is együtt mentek akkor télen. A helyi vadászházban már várt rájuk Gábor bácsi, a vadőr, akinek ismeretsége édesapámmal egészen régre nyúlt vissza. A baráti ölelést forró feketézés követte, majd kisvártatva elindultak életük egyik legnagyobb kalandjára. Kíméletlen hideg volt, s a fagyos szél nem ismert kegyelmet. A két férfi csendben ment egymás mellett, csak Brutusz lihegését lehetett hallani. Nagyszerű dolog a cserkelés. Ősz hajú vadászt ilyenkor nem kínozzák toprongyos gondok. Lomb nélküli, vastagtörzsű fánál álltak meg. Fejük egy irányba mozgott, amint körbekémlelték a kopasz erdőt. Vég nélkülinek tűnt a csend, amikor végre megmozdult valami a bozótban. Gábor bácsi könyökével megbökte apámat, aki fejbiccentéssel és beszédes tekintetével válaszolt a jelzésre. Puskáját előbb édesapám, majd a vadőr vette vállhoz, a röfögést már mindketten ugyanabban a pózban hallgatták.
Magyar VADÁSZLAP
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK Édesapámat a döntő pillanatban mindig elfogja a remegés, és saját bevallása szerint szívinfarktus közeli állapotban van mindig, amikor érzi, hogy vadászszenvedélyének tárgya pillanatokon belül feltárul a szeme előtt. Két disznó jött ki. Hatalmas kanok voltak. A két vadász kérges keze készenlétben volt, s a ravaszt mindketten, szinte egyszerre húzták meg. Gábor bácsi kanja rögtön elterült. Édesapám némi szégyenkezéssel a hangjában mondta, hogy az övé bizony sebes vágtába kezdett. Apám restellte, ha sebzett. - Brutusz – mondta apám – rajtad a sor, keresd a disznót! A kutya szimatolva indult. Hirtelen szaporázni kezdte lépteit, s a két vadász már kezdte sejteni, hogy keresésük a végéhez közeledik. A kutya hirtelen megállt, s felkapta a fejét. Apám és társa néhány méterrel hátrébb volt. Ekkor hirtelen kitört a sűrűből a vad, s már támadott is. Brutusz jó testőrként ugrott a felbőszült állat elé, amely felöklelte őt, s messzire hajította.
Édesapám a hirtelen jött támadás okozta rémületéből hamar felocsúdott, és ahogy Brutusz teste földet ért, úgy csapódott a lövedék egyenesen a disznó két szeme közé. A másfél mázsás állat teste tompa puffanással ért földet, de apám nem a disznóhoz sietett. Nyitott szemű, véres bundájú, élettelen kutyája elé térdelt és néma sírásba kezdett. Gábor bácsi válla fölött átnyújtotta a töretet, amit édesapám Brutusz nyakörvébe tett. - Brutusz volt az egyetlen kutyám. Különleges volt. – fejezte be apám a történetet és nagyot kortyolt forralt borából. Tizenkét éve volt az a karácsony, amikor drága apám ezt elmesélte. Bizony tizenkét éve annak, hogy nincs már közöttünk. Minden decemberben különös hangulat uralja a házunkat. Most a hóban birkózik két óvodáskorú fiú unokám, s egy vizsla ugrándozik körülöttük, amit tegnap kaptak tőlem. A kutya a Brutusz nevet kapta.
Egy kis malac, röf, röf, röf… Váradi Róbertné
Hosszú az út Sárvárról, míg hazaérünk Bicskére. A párom vezet, én meg szokásomhoz híven bambulok kifelé az ablakon. Szeretem nézni a folyton megújuló tájat. Szaladnak a villanyoszlopok, a rétek még zöldek, őszi virágok nyílnak, méhek gyűjtik az utolsó aranyló cseppeket. Bogarak, pillék, pillangók cikáznak a szélvédő előtt, némelyik felkenődik hangtalanul, és mi suhanunk tovább. Néhol vágják a napraforgót, a kukorica még lábon áll. Óriási táblák és zsebkendőnyi területek jól megférnek egymás mellett. Nem tudom, más is így van-e ezzel, de ha látok a mező szélén, vagy fák közé félig elbújtatott lest, másképp ver a szívem. Amikor megpillantom, arra gondolok, erre is szívesen felülnék, elidőznék rajta, vagy bebarangolnám ezt az ismeretlen vidéket. Persze itt, ezen az idegen helyen más lenne. Nem kötnek érzelmi szálak a tájhoz, pedig hát ez is hazám egy része. Idegen helyeken az ember csak vendég. Hazamenni, otthon lenni, ahol az összes fűszál, bokor, kövesút, sáros út és minden már jó ideje ismerős, igen, én így szeretem, ahogy van, mert ez biztonságot ad. Emlékszem, tanonckoromban, amikor Ágoston Misi bácsiék, a „Nagy Öregek” beszélgettek az erdőről, vadról, lesekről, jó erős váltókról, vadászati tervekről, meg arról, hogy hová „érdemes” kimenni, milyen áhítattal hallgattam minden szavukat. Valamiért azt reméltem, hogy megtudom, hol lakozik a titok, amit rejt az erdő. Akkor azt gondoltam, bár csak én is így ismerném
2009. december z www.vadaszlap.hu
ezt a tájat. Mikor lesz az, hogy én is ennyi mindent fogok tudni? A mindig beszélő erdő szavát meg fogom-e érteni? Ki lesz, aki segít ebben, és a tanárom milyen ember lesz? Mert ők azt mondják: „Ki milyen embernek, olyan vadásznak is”. Én milyen ember vagyok? Milyen vadász leszek, és ebben kinek a megítélése fog számítani? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok zakatoltak belül és persze az, hogy mikor megyünk már ki. Ma már persze számomra természetes, hogy nincs ennek az erdőnek olyan szeglete, ahol ne tudnám, merre járok. Már nem félek attól, hogy eltévedek, hogy nem találok haza. Szép a táj, a falukat összekötő határvidék suhanó rétjei, fái színpompásak. Úgy gondolom, hogy a jó Isten ezt a szemet gyönyörködtető harmóniát a legjobb kedvében teremtette búcsúzóul azért, hogy az elkövetkezendő fekete-fehér időszak ne legyen olyan nyomasztó. Persze, azon múlik, ki hogy van az évszakokkal, mert én szeretem a telet is. Amikor elkezd esni a hó, valami boldogságos izgatottság költözik belém, és nem bírok magammal, dudorászok, félhangosan énekelek, tánclépésben közlekedek. Orromat az ablaküveghez nyomom, és míg ez a finom érzés árad szét a testemben, félve gondolok arra, hogy csak el ne álljon. A nemrég még fontosnak ítélt feladataim máris sokadrangúak lesznek, mert nálunk szokássá vált, hogy az első havazáskor feltétlenül kimegyünk az erdőre. A frissen esett hó érintetlen látványát, azt az illatot és
827 000
minden gyönyörűséget, ami kint fogad, a világ semmi kincséért ki nem hagynám. Legszívesebben berepülnék a legmagasabb fa tetejére, hogy nyomot se hagyjak magam után, mert szentségtörésnek érzem, hogy beletaposok. A friss hó alatt hallgat az erdő, szinte nincs is vadnyom. Nem úgy, mint másnap, amikor már olyan, mint egy térkép. Olyan jó lenne mindig mindegyiket követni. Nyomába eredni a nyomnak. Kilesni merre járt, hol evett, hol pihent, talán még éppen elcsípném, hogy most éppen mit csinál. Sajnos ezerfelé nem tud menni a lábam. Nem szívesen hagyok ki lehetőséget, ha kimehetünk vadászni, nagyon szeretek az erdőn lenni. Nem tudom, másnak is van-e afféle tapasztalata, hogy ha a lelke fel van dúlva, azt megérzik az állatok, és messzire elkerülik. Persze meglehet, hogy ezt az egészet én csak bebeszélem magamnak. Egyébként hiszem, hogy van vadászszerencse. A vadászatok néha rövidek és a hozzájuk tartozó történetek is azok. Nem sokat tud róla mesélni az ember, mégis amit ad, cseppenként ugyanúgy rakódnak egymásra, mint a barlangban a kristálytiszta cseppek és így összességében lesz csodálatos és maradandó. Egy ilyen cseppecske volt az a régi eset, amikor egy hideg téli este a Miska-leshez beírtunk. Előtte való napokban sok hó hullott, lassan bandukoltunk a mély hóban. A létra lábához közeled-
ve a párom hátrafordul és int előre a szóró irányába. Bent voltak a disznók. Tele volt velük a szóró. Képzeljék el, addig civódtunk, hogy melyikünk lőjön – én nem akartam, mert akkortájt „átok” ült rajtam – míg a disznók elmentek. Egész este egy egérmocorgást sem hallottunk. Pedig mi is nagyon csendben voltunk. Kárpótlásul egy másik, nem olyan régi alkalommal itt lőttem egy malacot, ami magában ugye nem olyan „különleges” eset, de ez kérem szépen „babos” volt. Óriáspelyhes hóban jöttek heten akár egy mesében. Már jócskán sötétedett, de amikor hó van, az nagyon jó, mert világít. A párom vette észre őket, azt mondja: az egyik babos, azt lődd meg. Az ilyen fajta jószág nálunk eléggé
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK ritkaságszámba megy, illetve jön. Nem sűrűn lát vadászember tarkát a fekete kondában. Énvelem sokszor előfordul, hogy mikor még csak nézem, már lázasodom. Sőt mi több, még nem is látom, csak mondjuk hallok egy ágroppanást, hogy az milyen zűrzavart tud okozni a szívemben! Egy ilyen hang körbekergeti a véremet a testemben és érzem, hogy szűk neki a hely. Feszülten figyelek, és szinte már látom is, ahogy belép. Nahát persze ez nem mindig van így. Amikor elfoglalom a helyemet, mindig jól megnézem a körülöttem lévő bokrokat meg ilyesmit, azért, hogyha besötétedik, ne higgyem azt egy távoli bokorról, hogy disznó jön. Nahát persze ahogy besötétedik milliószor nézem meg azokat a bokrokat. Mit ne mondjak, a bokor, az bokor. Puska föl. Keresem. Megvan, jobbról a második. Nagyon esik a hó, nagyon-nagyon. A lövés fejen találta, helyben maradt. Szokásos cigiszünet és utána leindultunk. Az én lábaim olyan szinten remegtek, hogy alig bírtam lemászni a Miska-lesi létráról. Azért említettem többször is, hogy nagyon havazott, mert mire megközelítettük a malackát, már belepte a hó, olyannyira, hogy az első pillanatban rémület fogott el, talán nem is babos, csak havas.
Gyönyörű rózsaszín volt az orra, meg a körme, és tenyérnyi fekete-szőke foltok váltakoztak a testén. A vadászházhoz beérve olyan jó volt, hogy Temesvári Lajoska és az ő Melcsikéje ott voltak, és együtt tudtak örülni velünk. Nemhiába tartja a mondás, hogy jobban esik az étel, ha van kivel megosztani. Én szoktam zsigerelni, de most, hogy a kincsemnek nehogy valami baja essék, a fiúk zsigereltek és nyúztak, hogy kézzel fogható, illetve simogatható emléke is megmaradjon. Mi meg a Melcsivel addig folyamatosan énekeltük az Egy kismalac röf, röf, röf című, ide illő nótát. Sőt én még hazafelé is egész úton ezt énekeltem nagy boldogságomban. Igen kérem, így van ez, ennyi idő után ezen a jól ismert helyen már bármerre járok, minden bokorhoz, fűhöz-fához kötnek az emlékek. Rosszak és jók. Olyan, mintha a fejemben mozigépész ülne, elővenné a helyhez tartozó tekercset és levetítené azt. Amitől mégis más, mint egy moziban, az az, hogy ezt csak én látom. Olyan neszeket, hangokat hallok, és olyan illatokat érzek, amik csak nekem, bennem szólnak. Ebbe a moziba akkor váltok jegyet, amikor és ahányszor csak akarok, és nem kell hozzá mást tennem, csak lehunyni a szememet.
HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK
Ami jár, az jár Hajdú Csavargó László
Levette a gyújtást, bezárta az ajtókat, majd a kulcsot a kabátja zsebébe rakta. Ahogy kiszálltak a fűtött kocsiból, az erdőszélen a december hűvös lehelete fogadta őket. Szemeivel a kutyák nyomait kereste a hóban, de csak néhány zsinórozó rókanyom keresztezte az útjukat. Gondolataiba mélyedve tolta félre az útra benyúló zúzmarás fenyőágakat. - Mérnök úr, a két kutyát tegnap a halastavak környékén látták. Hol itt, hol ott bukkantak fel, így nehéz lesz őket kézre keríteni – szólt a mögötte haladó vadőr. Már régóta körözték a két kóbor kutyát, hol ezen, hol azon az erdőrészen találtak szétmarcangolt őztetemet. Csak hümmögött magában, nem válaszolt semmit, gondolatai már az ünnepek körül jártak. Mostanában túlhajtja magát, még vadászni is alig van ideje. Eldöntötte, hogy kivesz egy hét szabadságot, legalább a Karácsony előtti hetet a családjával tölti. Egy különös, bezárt világban élt, egész eddigi élete a munkahelye és az otthona közötti megszokott teendőkre korlátozódott. Új dolgokba belefogni már túl idős volt, beletörődni mindenbe meg túl fiatal. Az életben a dolgok úgyis változnak maguktól, az ember találja meg ott a számítását, ahol van. Annak idején nem is sejtette, milyen hasznos dolog lesz majd számára a vadászat, amely időnként kizökkenti ebből a megszokottságból. A közeli fenyvesek már hó alatt görnyedtek, ám a tél még csak most kezdődik igazán. A dombélen az út kétfelé ágazott, megálltak. - Akkor sötétedésig, ha semmi nem jön közbe – szólt a vadőr. A hármas számú les, ez volt a kedvenc helye, igaz, eddig nem túl sok szerencséje volt még rajta, de hát amennyit ő kijár… A várakozás percei lassan teltek, ilyenkor tekintete mindig hoszszasan elidőzött a szemközti meredek falon, ahol a kőzetek rétegesen rakódtak egymásra. Nem tudta eldönteni, hogy vulkáni képződmény-e, vagy a valamikori tengerek munkájának eredménye. A távolból egyre erősödő kutyaugatás ütötte meg a fülét, majd nemsokára megjelent előtte egy hatalmas fehér kuvaszkeverék.
830
Az első lövés egy kicsit mögé sikeredett, de a másodikkal sikerült karikára lőnie. A lövésekkel mit sem törődve, nemsokára ugyanabból az irányból megjelent a másik sovány dongájú eb, azt a harmadik lövéssel sikerült leterítenie. A les padlójáról gondosan összeszedte az üres hüvelyeket, zsebre rakta és várt. Na, most végre megkapja a vadőr triton csigából saját kezűleg készített bőgőkürtjét, hiszen a vadásznapi ünnepségen borozgatás közben megígérte, ha elejti a két kóbor kutyát, neki adja. Hát ő meglőtte a kutyákat, ami jár, az jár. Üzletben is megvehette volna, hiszen volt rá pénze, de az nem olyan. Erre már régóta fájt a foga. A róka, mintha zsinóron húzták volna, a kutyák nyomait szaglászva jött, orrát szinte a hóban húzta. Jó közel engedte, aztán rácuppantott. Erre felkapta a fejét és futásnak eredt. A sebtében odaküldött első lövés mögötte csapta szét a havat, ám a másodiktól felbukott, csak a farka kalimpált párat. Még egy kevés ideig ült a lesen és elkezdett számolni. Kettő lövés az első kutyára, három a másikra, megint kettő a rókára. Összesen hét lövés, máskor hónapok alatt nem szokott ennyit lőni. Közben kipirult arccal megjelent a vadőr is. - Mi volt ez a nagy lövöldözés, mérnök úr? Már kezdtem azt hinni, hogy valami háborúba tévedtem. – Aztán a két kutyát és a rókát meglátva, hangnemet váltott. - Ezek sem kóborolnak többet a határban! Csak most látom, milyen szép rókát lőtt, gratulálok. Egyébként a madarak azt csiripelték mérnök úr, ha hazaérünk, lesz egy szép bőgőkürtje – enyhült meg a vadőr. A szenes róka láttán igencsak megörült. Már látta előre, hogy fog majd örülni az asszony, hiszen régóta nyaggatja a rókalövéssel, ám az ő vadászszerencséje is véges. Ez épp jó lesz neki kucsmának. Talán egy pohár bort is önt majd örömében.
Magyar VADÁSZLAP