KELL-E FÉLNÜNK A BAKTÉRIUMOKTÓL? BARCS ISTVÁN
Az általános és középiskolai oktatás gondosan megtervezett és tudományos alapossággal összeállított tantervek szerint halad. A képzés azonban nem minden esetben készít fel a mindennapok során felmerülő feladatok kezelésére, megoldására, így gyakorta téves információk formálják az átlagos műveltségű emberek életét. A matematika oktatása során teret kap a halmazelmélet, differenciál- és integrálszámítás, több ismeretlenes egyenletek megoldása, például. De tanulmányai befejeztével egy átlagos magyar nem képes tájékozódni alapvető pénzügyi feladatok területén, nem tud megoldani egyszerű banki feladványokat, vagy kitölteni adóbevallását. A természettudományok oktatása általános és alapos képet ad a világot mozgató erőkről és a jelenségek természetéről, az atommag szerkezetétől a világmindenség kialakulásának matematikai-fizikai modelljéig. Ugyanakkor olyan, minden embert érintő jelenségek, mint a betegségek kialakulása, megelőzése, kezelése, a járványok természete, a védőoltások vagy az antibiotikumok helyének megtalálása csak felszínesen szerepelnek a tananyagban. Így fordulhat elő, hogy a médiumokban influenza baktériumról, szalmonella vírusról beszélnek, az emberek a reklámokból és az internetes fórumok fél- vagy egyáltalán nem művelt hozzászólásaiból, a szomszédoktól és az orvosi várótermek törzsközönségétől tájékozódnak, a neszesszerben lapuló készenléti orvosságcsomagban pedig a fájdalomcsillapító és görcsoldó mellett minden eshetőségre készen lapul egy-két szem „antibiotikum” is, hátha hirtelen kelleni fog. És nem tudjuk, hogy a lekvár akkor sem fogyasztható, ha a tetejéről a penészbevonatot lekanalazta a Nagyi. Ez az ismeretterjesztő előadás ebben a homályban próbált meg némi világosságot gyújtani. Nem a tudományos alaposság volt a cél, hanem a tévhitek eloszlatása, a folyamatok lényegének megismertetése. Az ábrák, képek pusztán illusztrációként szolgálnak.
Életünket félelmek töltik ki, ez természetes. Félünk minden ismeretlentől, minden olyan új vagy már tapasztalt dologtól, amiről feltételezhető, hogy számunkra ártalmas következményekkel járhat a vele való találkozás. Sokan félnek például a kutyáktól.
1
De kutya és kutya között óriási különbség lehet. Ritkán támad egy barátságos házikedvenc, és valóban veszedelmes egy feldühödött harci kutya. Ugyanígy van (lehet) különbség azonos kategóriába tartozó állatok, növények, ételek, közlekedési eszközök, viselkedési szokások, stb. között is. A baktériumokkal (mikroorganizmusokkal) kapcsolatban számtalan tévhit van forgalomban. A köznyelv egyértelműen a „kórokozó” fogalmával, betegségek kiváltójával azonosítja, és ezt számtalan reklám, hazai és külföldi antibakteriális kampány erősíti: vásároljunk antibakteriális tusfürdőt, fertőtlenítőszert, csak steril palackozott italt és fóliázott steril élelmiszert fogyasszunk, a gyerekek ne játsszanak a piszkos homokozóban, stb. De a „hasznos”, az élelmiszerek előállítása során felhasznált baktérium, vagy a szintén agyon reklámozott „probiotikum”, és a súlyos fertőzést okozó „káros” baktérium külsőre éppoly kevéssé különbözik, mint pl. két kutya, de más az emberrel (vagy csak az egyénnel) szembeni viszonyuk, más a forrásuk, más a találkozás minősége. Különbséget kell tennünk tehát közöttük, hogy tudjuk, melyiktől kell félni, és esetében hogyan tudjuk elkerülni, vagy megelőzni a nem kívánt károsodást, a betegséget. A mikrobiológia tudománya 1675-ben indult fejlődésnek, amikor Anton van Leeuwenhoek, egy németalföldi kereskedő megszerkesztette az első mikroszkópot, mely a szemmel láthatónál kisebb tartomány világát tárta ki az ember előtt. Ezek az új távlatok új irányt mutattak a tudomány mellett a művészetek területén is. Andersen, a dán mesemondó történetében a varázsló Hemzsegi-Nyüzsögi is szert tett egy ilyen csoda-nagyító szerkezetre.
2
„Bizonyosan láttál már nagyítóüveget, afféle kerek pápaszemet, amelyen keresztül mindent százszor akkorának lát az ember, mint amekkora igazán. Ha ilyen üveget veszel, a szemed elé tartod és a tó vizének egy csöppjét vizsgálod vele, ezernyi csodálatos állatot veszel észre, amelyeket különben sohasem látsz vízben, pedig hát ott vannak, ez ténydolog és így van. Mintha csak egy tányért látnál, tele tengeri pókokkal, amelyek keresztül-kasul ugrálnak egymáson, s olyan dühösek, hogy kitépik egymás karját, lábát, elejét, hátulját s maguk módja szerint mégis vígan élik a világukat.” „Hát egy nap a szobájában ült, nagyítóüvegével a szemén és egy vízcsöppet nézegetett, amelyet egy mély pocsolyából merített. Hogy micsoda nyüzsgés meg hemzsegés volt abban a vízcsöppben! A sok ezer apró álatka mind ugrált és ficánkolt s marcangolta és falta egymást. (…) Igazán, mintha csak egy egész várost látott volna, ahol az emberekmeztelenül futkároznak szanaszéjjel. Irtózatos volt, de még irtózatosabb volt látni, hogy lökdösi-üti egyik a másikát, hogy vagdosták és csípdesték, harapdálták és marcangolták egymást. Ami alul volt, az mind legfölül akart lenni, s ami fölül volt, az mind legalul akart lenni. – Ninik! Ennek hosszabb lába van, mint nekem! Hum! Le vele. Ennek kelevénye van a füle mögött, ártatlan kis kelése, de fáj neki, hát csak hadd fájjon még jobban! – Erre elkezdték vagdosni, tépték-ráncigálták s felfalták a kelése miatt. Az egyik nyugton ült, mint egy ártatlan szüzecske, csak nyugalmat és békességet kívánt, de előráncigálták, ide-oda ráncigálták és tépték és végül lenyelték. - Ez roppant mulatságos! – mondta a boszorkánymester. - Jó, jó, de hát mit gondolsz, micsoda! – kérdezte Hemzsegi-Nyüzsögi. Kitalálod-e? - Hiszen azt mindjárt látja az ember! – mondotta a másik. Ez Koppenhága, vagy valamelyik másik nagyváros, mert hiszen azok mind egyformák. Ez egy nagy város. - Pocsolyavíz! – mondotta Hemzsegi-Nyüzsögi.” Hans Christian Andersen: A vízcsöpp
Az így megfigyelt mikróbák az ember szemszögéből nézve lehetnek közömbösek (a legtöbbjük: az élettelen környezetben, a vizekben, talajban, levegőben, növényeken élő mikroorganizmusok túlnyomó többsége), hasznosak, melyeket például ételeink, italaink készítésére, érlelésére, gyógyszer-előállításra, fontos ipari folyamatok technológiai elemeiként, szennyvíztisztítás során, és más folyamatokban használunk. És végezetül egy mennyiségileg eltörpülő kisebbségük káros hatású: élelmiszerek megromlását, korróziót, talajminőség-romlást előidéző fajok, és közéjük tartoznak azok, amelyek a növények, az állatok vagy az ember fertőző megbetegedéseit okozhatják.
3
Az orvosi mikrobiológia ennek a tudománynak az az ága, amelyik olyan mikroorganizmusokat vizsgál, amelyek kapcsolatban lehetnek az ember egészségével: Betegséget (fertőzést) okozhatnak Betegségtől (fertőzéstől) óvnak meg Betegséget jelezhetnek Hiányuk betegséget eredményez(het) A mikroorganizmusnak az a képessége, hogy betegséget képes kiváltani, genetikailag meghatározott tulajdonság. Ezt nevezzük patogenitásnak, kórokozó képességnek. Ennek mértéke, a virulencia (hogy mennyire kórokozó az a baktérium) gyakorlatilag azzal mérhető, hány sejtje képes a szervezetbe bejutva betegséget kialakítani. Példával szolgál erre a kolera, egy súlyos, gyakran kiszáradással és ezáltal halállal járó hasmenéses betegség. Louis Pasteur, a mikrobiológia egyik első kimagasló alakja azt állította, hogy a kolerás betegek székletéből kimutatott vibrio, egy hajlott formájú baktérium okozza ezt a betegséget. Vele szemben állt a régi iskola: a betegség úgy jön létre, hogy a mocsarak bűzös kipárolgásait, a miazmákat az ott élő emberek belélegzik, és ettől megbetegszenek, kolerásokká válnak. Egyik jeles képviselője az orosz Mecsnyikov volt, aki, hogy bizonyítsa elmélete igazát, megitta a Pasteur-től kapott vibriotenyészetet, és – semmi baja nem történt. Példáján felbátorodva több munkatársa megismételte a kísérletet. Közülük volt, aki tünetmentes maradt, és volt, aki súlyosan megbetegedett: kolerában. A magyarázat nyilvánvalóan az emberek fogékonyságában rejlett, hiszen az elfogyasztott baktérium – a kórokozó – ugyanaz volt. Az étrend befolyásolta a folyamatot, akik savtermelő baktériumokat tartalmazó tejtermékeket fogyasztottak, azoknak a bélflórája olyan összetételűvé vált – Mecsnyikov megfogalmazása szerint „jó baktériumokat” tartalmazott –, hogy megakadályozta a „rossz baktériumok”, a kórokozók megtelepedését, ezáltal megvédte őket a fertőzéstől. Ezért, a probiotikumok felfedezéséért kapott Nobel díjat 1908-ban.
4
A fertőzésnek különböző forrásai lehetnek, de egy bizonyos fertőzés mindig ugyanúgy jön létre, egy bizonyos kórokozó csakis ugyanazon az úton bejutva tud fertőzést kialakítani. A behatolási kapu lehet a tápcsatorna (élelmiszerrel, itallal, fertőzött tárgyak szájba jutásával), a légző rendszer, amikor a levegőbe jutott, mikroorganizmusokat hordozó folyadékcseppek (aeroszol) belélegezve a légutak nyálkahártyájával találkoznak, a bőr sérülései, a közvetlen testi érintkezés különböző formái, és valamilyen élő vagy élettelen közvetítő, vektor.
A fertőző mikroorganizmus rendszerint ugyanazon az úton távozik, fertőzőképes formában a szervezetből, ahogyan bekerült. Tehát a tápcsatorna kórokozói a szájon-gyomron át jutnak be, és a széklettel vagy hányadékkal ürülnek. A légúti kórokozók a légútakon keresztül távoznak, más csatornán a szervezetbe kerülve (pl. lenyelve) rendszerint nem fertőzőképesek, illetőleg esetleg más típusú fertőzést váltanak ki. A fertőzés kialakulása két tényező egymáshoz mért viszonyának a függvénye. Ha a kórokozó virulens, alkalmas (lehet) fertőzést okozni. Ha a megfertőzött ember fogékony, kialakulhat benne fertőzés. Erős védekező rendszerrel bíró ember virulens kórokozóval szemben is védett lehet. Gyenge testi-fiziológiai kondíció mellett kevésbé virulens mikroorganizmus is fertőzést okozhat. Mindig a kettő közötti egyensúly dönt.
5
Az ellenálló képesség – ezen keresztül az aktuális fogékonyság – az immunrendszer érettségétől, felkészültségétől, a tápláltságtól, az általános testi állapottól, az életkortól, öröklött hajlamosító tényezőktől, valamint egészségkárosító behatásoktól és gyógyszeres kezelésektől függően változik.
A kórokozók terjedésére a járványok elején az a jellemző, hogy a népességben mindig nagy számban vannak fogékony személyek, akik meg tudnak fertőződni. Bennük a kórokozók nagyobb számban, és virulenciájukban felerősödve termelődnek, így más, fogékony személyeket megfertőzve súlyosabb tünetekkel együtt járó fertőzést okoznak.
Akik már átestek a fertőzésen, védettekké válnak, hasonlóan a védőoltásban részesültekhez. A járvány végén viszont ezzel szemben már egyre kevesebb fogékony ember van. Aki meg is fertőződik, annak ellenálló képessége már erősebb, mint azoké, akik a járvány elején betegedtek meg. Így bennük a kórokozó kisebb számban, kevésbé virulens formában termelődik, míg végül már nem találkozik olyan személlyel, akit képes lenne megbetegíteni, azaz a járvány kimerül, befejeződik.
6
A védelem része, hogy elkerüljük a megfertőződés lehetőségét, fertőtlenítéssel megakadályozzuk a terjedés útját.
.
Kerüljük az érintkezést a fertőzöttekkel, vagy akikről a fertőzés feltételezhető. De kerüljük az indokolatlan fertőtlenítést és antibiotikum szedést is!
7
Tapasztalati (empirikus) antibiotikum kezelés: Olyan antibiotikumot adnak, ami a tapasztalat szerint az ilyen tünetekkel jelentkező fertőzést meg szokta gyógyítani. Tehát nem tudjuk pontosan, mi a kórokozó, és nem ismerjük annak egyedi antibiotikum-érzékenységét: mely szerekkel pusztítható el bizonyosan. Ezért széles spektrumú antibiotikumot adnak ilyen esetben, ami sok baktérium ellen hatékony, és ebbe a körbe (a várakozások szerint) beletartozik a feltételezett kórokozó is. Célzott kezelés: A betegből nyert minta (vizsgálati anyag) mikrobiológiai feldolgozása alapján pontosan ismerjük a kórokozót, és olyan szűk spektrumú antibiotikumot adunk, ami ott hat, ahol a fertőzés zajlik, és kevés fajt pusztít el a kórokozó mellett.
8
Ha rosszul választanak antibiotikumot, azt nem elég ideig szedik, vagy alkalmazása indokolatlan volt, a lehetséges következmények: –Kezelési kudarc –Hosszadalmas gyógyulás –Hosszú lábadozás –A baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenálló képességének (rezisztenciájának) kialakulása, a rezisztencia emelkedése –Többszörös rezisztencia (multirezisztencia) kialakulása –Rezisztens klónok elterjedése Bármilyen fertőzésre is veszünk be antibiotikumot, az nem csak az elpusztítani szándékolt kórokozóra fog hatni, hanem a szervezetünkben élő összes baktériumra, azaz a saját normál flóránkat, a „jó baktériumainkat” is pusztítani fogja, ezáltal csökken védő
képességük, közöttük is kialakulhatnak az antibiotikumokra ellenálló, rezisztens sejtvonalak, klónok, amik esetleg mást megbetegítve nehezen kezelhető fertőzést fognak okozni.
Edward Jenner angol orvos 1796ban egy Bimbó (Blossom) nevű, tehénhimlővel fertőzött tehén nyirokmirigyéből kivont váladékkal beoltva emberben fekete himlővel szembeni védelmet váltott ki, ezzel megvalósította a fertőzésekkel szembeni első tudatos védőoltást.
Azóta a védőoltások egész sorát dolgozták ki, több korábban rettegett fertőző betegséget, világjárványokat okozó kórokozót fékezve meg segítségével.
9
Az 1806-1807-es porosz-francia háborúban több mint 200.000 katona halt meg fekete himlőben mindkét oldalon. Az 1870-1871-es porosz-francia háborúban a himlő francia áldozatainak a száma 23.469 volt. Ugyanakkor a porosz hadseregben a betegségnek mindössze 263 katona esett áldozatul. A teljes porosz hadsereg himlő-elleni védőoltásban részesült.
A himlő-ellenes vakcina egész világra kiterjedő használatával a Föld 1977-re feketehimlő-mentessé vált, amit a WHO kinyilvánított. Ennek tudatában a védőoltás már elhagyhatóvá vált. Az oltás beszüntetésének az is alapfeltétele volt, hogy a himlő vírusa csakis emberben képes megsokszorozódni, és tünetmentesen sem fordul elő. Így az utolsó beteg jelentését követően bizonyossá vált, hogy a vírus már nem fordul elő a természetben, nem okozhat tehát új fertőzést. Azokkal a kórokozókkal szemben, amelyek az emberen kívül állatokban vagy a környezetben is előfordulhatnak, vagy emberben tünetek jelentkezése nélkül is képesek szaporodni, illetőleg a velük szemben bevezetett védőoltás nem biztosít teljes, minden emberre kiterjedő védettséget, a védő és megelőző intézkedéseket folyamatosan fenn kell tartani! A gyakori oltás-ellenes kampányok mögött tudatos ferdítések, szándékos félrevezetés, vagy féligazságok állnak.
10
Gyakori tévhitek: a védőoltástól kimerül a szervezet immunrendszere, és amikor szükség lenne rá, nem tudja megvédeni a szervezetet. (ha egy sportoló nem edz eleget, a versenyen fog tudni küzdeni vajon?) a sok baktériummal való találkozástól a szervezet legyengül (vagy éppen attól lesz erős, mert nem akkor találkozik vele először, amikor rátör a fertőzés) a védőoltás anyagi hasznot hoz gyártójának, forgalmazójának (mi nem? ne vegyünk akkor semmit?)
Mindig fontos a források megbízhatóságának ellenőrzése!
11
