A TERMÉSZETES ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME
6.2 6.4
Természetvédelem Középés Kelet-Európa hegyvidéki erdőiben, különös tekintettel a Kárpátokra Tárgyszavak: természetvédelem; tájvédelem; levegőszennyezés; erdő; erdőgazdálkodás.
Közép- és Kelet-Európa államai és a hegységrendszert befogadó hét ország biológiai erőforrásainak és tájainak sokfélesége szempontjából központi szerepet játszó Kárpátok régiója Európa kontinentális biológiai/földrajzi körzetében található. A Kárpátokat három nagy alföld övezi: az Észak Európai Fennsík, a Pannon Alföld és a Kelet-európai Csernozjom Alföld. Speciális elhelyezkedésének köszönhetően a hegység gazdag növény- és állatvilágában Kelet- és Nyugat- Európa, a Balkán és Pannónia jellemző fajai is megtalálhatók. Az 1400 kilométerre húzódó Kárpátok kiterjedését és legnagyobb magasságát tekintve is Közép-Európa legnagyobb hegységrendszere, amely a Nyugati-, a Keletiés a Déli-Kárpátokra osztható. Legnagyobb területe (52,9%) Romániában található, utána Szlovákia (18,8%), Ukrajna (14,8%), Lengyelország (10,8%) és a Cseh Köztársaság (2,7%) következik. Kivételesen gazdag növény- és állatvilágát tükrözi, hogy Európa edényes növényeinek1 több mint egyharmada él itt. A helyben honos növényi fajok aránya a teljes növénytakaróban 12%, de jelentős tényező az is, hogy a Kárpátokban talált végső menedéket Európa nagy ragadozói közül a barnamedve, a farkas és a hiúz is. A számos itt élő veszélyeztetett faj közül a zerge, a mormota és az arany sas (Aqulila chrysaetos) emelhető ki. Az itt élő 16–18 millió ember különböző nemzetiségekhez és etnikai csoportokhoz tartozik, megőrizve hagyományait és kulturális örökségét. 1
edényes növények: edénynyalábokkal bíró növények csoportja (harasztok és virágos növények)
Az utóbbi időszakban zajló, a 90’-es években kezdődött társadalmi és gazdasági átalakulás veszélyeket is hordoz a Kárpát Ökológiai Régió természetére és kulturális örökségére. E tekintetben a Közép- és KeletEurópa hegyeinek élővilágát különösen károsító levegőszennyezés, ezen belül különösen a földfelszín közelében felhalmozó ózon okoz gondot.
A levegőszennyeződéssel összefüggő károk Az utóbbi évszázad folyamán az északi félteke légkörének ózon (O3) koncentrációja a 19. század végére jellemző 10 ppb értékről a napjainkra tipikus 40-50 ppb-s szintre emelkedett, de az északi szélesség középső tartományában, ahol az emberi tevékenységekkel összefüggő, az ózon keletkezését elősegítő vegyületek (ozone precursors) kibocsátása különösen megnőtt, 50–60 ppb-s értékek is előfordulnak. Az ipari eredetű szennyeződések kibocsátásának csökkenése ellenére Középés Kelet-Európa országaiban a földfelszín közelében felhalmozódó ózon koncentrációja növekvő irányzatot mutat, ami az ózon keletkezését elősegítő vegyületek helyi kibocsátásán kívül Nyugat-Európából a légkör magasabb rétegeiben átszivárgó ózonnal függhet össze. Mint ismeretes, az ózon károsítja a növényzetet, és közvetve fokozza más légszennyező anyagok – különösen a kén- és a nitrogén-oxidok – káros hatásait is. A fák lombkoronájának Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában az utóbbi időben kimutatott károsodása arra utal, hogy az emelkedő háttérkoncentráció mellett az emelkedő ózonszinttel együtt más biotikus és abiotikus hatások (különösen az aszály és a fakéreg rovarkártevői) is érvényesülnek, hozzájárulva az itteni erdők állapotának romlásához. E jelenség, valamint a biológiai sokféleség itteni csökkenése okainak teljesebb feltárásához integrált kutatásokra lenne szükség – bekapcsolva e tevékenységbe a légkörkémiai, botanikai, erdőgazdálkodási, entomológiai, talajtani, ökológiai, dendrokronológiai és genetikai szaktudományokat is. A számos USA-beli és európai szervezet által biztosított tudományos és területgazdálkodási támogatásnak köszönhetően az 1997–2000es időszakban felmérték a Kárpátok erdeiben légszennyeződéssel, ezen belül az ózon eloszlásával összefüggésben keletkezett károsodást. Egy tanulmány kapcsán sikerült 16, a föld közeli ózon hatására érzékeny őshonos fajt, köztük egy nagy magasságokban élő, elterjedt tűlevelűt (a svájci kövi fenyőt – Pinus cembra) találni, amelyek a jövőben bioindikátorokként is felhasználhatók a fák fenti okokból történt károsodásának felmérésében. Az említett fenyő lombozatának kémiai összetéte-
lében és epikuláris gyantáinak szerkezetében bekövetkező változások ugyanis légszennyezés okozta káros hatásokkal függnek össze. A Kárpátok Ukrajnában található nyúlványainak növényzetében például a fenti módszerrel nehézfémek, O3, SO2 és NO2 miatti károsodást mutattak ki, másutt pedig e tényezők hatására fellépő genetikai és a fajok sokféleségében jelentkező elváltozásokat is észleltek. A Közép- és Kelet-Európa hegyvidéki erdeiben levegőszennyeződés miatt érvényesülő biológiai hatásokkal kapcsolatos információ fontos hozzájárulásnak tekinthető az O3 északi féltekén való eloszlásával öszszefüggésben az erdőkben mutatkozó hatások általános megértéséhez és a megfelelő változási irányzatok előrejelzéséhez. Ez az információ a jelenleg gazdasági átalakuláson átmenő, az Európai Unióhoz történő csatlakozásukkal összefüggésben költséges fejlesztési és természetvédelmi programokat megvalósító országok számára különösen nagy jelentőségű.
Természetvédelem A Kárpátok teljes területének jelenleg közel 16%-a áll védelem alatt. Védett területek a legnagyobb számban a Szlovák Kárpátokban (10 nemzeti park – köztük négy az UNESCO bioszféraprogramja keretében, 16 védett tájegység és 200 rezervátum) és a Lengyel Kárpátokban (6 nemzeti park – köztük két határokon átnyúló rezervátum az UNESCO bioszféraprogramja keretében, 12 védett tájegység és 120 rezervátum) találhatók. Bár az EU-ba integrálódó országok természetvédelme még meglehetősen eltérő, a levegőminőséggel kapcsolatos szabályozás Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban és belátható időn belül a csatlakozás előtt álló Romániában is a megfelelő uniós alapelvekre2 támaszkodik. Ennek keretében a főbb szennyező anyagokra kibocsátási határértékeket állapítanak meg, és kiépülőben van náluk a káros kibocsátókat nyilvántartó rendszer is. Lengyelország A tengeri és kontinentális éghajlati tényezőkkel egyaránt befolyásolt, Európa központi részén található Lengyelországban számos faj és populáció különböző földrajzi körzetekben történő védelmére és megőrzésére nyílik lehetőség. Az évezredes hagyományokra visszatekintő természet2
A 96/62/EC tanácsi irányelvnek megfelelően.
védelem legújabb kori törvényi szabályozása 1991-ben, a három alapvető védelmi formát rögzítő természetvédelmi törvénnyel történt: – egész körzetekre kiterjedő védelem, beleértve a nemzeti parkokat, természeti rezervátumokat, tájvédelmi parkokat és körzeteket is; – egyes objektumok védelme, köztük természeti emlékeké, dokumentációs célokat szolgáló körzeteké, ökológiai területeké és komplex tájegységeké; – egyes növény- és állatfajok védelme. A védett területek az ország teljes területének közel 32,5 %-át képezik. Ezen belül a 23 nemzeti park összesen 1%-ban részesedik, e terület 22%-án tilos az emberi beavatkozás. A jól védett ökoszisztémákat természetes és félig naturális feltételek között ápoló természetvédelmi területek speciális növény- és állatvilága, illetve geológiai képződményei elsődlegesen tudományos, természeti, kulturális vagy tájvédelmi értéket képviselnek, az 1307 rezervátum átlagos mérete közel 100 hektár. A 2000 végére létesült 120 tájvédelmi park az ország területének mintegy 7,8%-ára terjed ki. A jelenleg nyilvántartott, összesen 33 094 védett természeti objektum között tudományos, természeti, kulturális, történelmi, tájvédelmi vagy egyedi értéket képviselő fák, barlangok és vízesések is találhatók. A természet- és a tájvédelem az ország egyedi természeti és kulturális értéket képviselő tájrészleteinek megóvására, míg a fajok védelme különösen az őshonos és kipusztulással fenyegetett, valamint a nemzetközi védelmet élvező fajokra és élőhelyeikre vonatkozik. Mintegy 20 éve előtérbe került a biológiai sokféleség megőrzése is. E változatosságot országos szinten közel 500 féle ökoszisztéma, sok ezer féle vadon élő növény, gomba, állat és mikroorganizmus, nemkülönben tenyésztett növény- és állatfaj testesíti meg. Egyes, Lengyelországban kialakított védett területek világviszonylatban is jelentősek. A természeti világörökségben egy nemzeti park (Bialowieza) szerepel, hat park (Bialowieza, Babia Góra, Bieszczady, Tatra, Karkonosze, Slowinski) és egy ornitológiai rezervátum (Lukajno Lake) pedig biológiai rezervátum státust élvez. A Ramsari Egyezmény nyolc itteni rezervátumra és négy nemzeti parkra terjed ki, négy park pedig határon átnyúló biológiai rezervátumok részét képezi. Lengyelország több nemzetközi természetvédelmi projektben és programban vesz részt (CORIN élőhelyek, ECONET, Natura 2000) és csatlakozott a Ramsari (1978-ban), a Párizsi (1976-ban), a Washingtoni (1990-ben), a Berni (1995-ben) és a Rio de Janeiró-i (1995-ben) egyezményhez is.
Cseh Köztársaság A Cseh Köztársaságban a környezetre igen nagy befolyást gyakorol az ipar hosszú múltra visszatekintő fejlődése és a természeti erőforrások intenzív hasznosítása is. E tényezőkkel összefüggésben ma már az itt élő emlősök csaknem 35%-a, az erre fészkelő madárfajok 57%-a, a csúszómászóknak pedig 100%-a, a kétéltűek 95%-a, a halak 28%-a és a magasabb rendű növényfajok mintegy 16%-a veszélyeztetettnek tekinthető. Mivel a mezőgazdasági ökoszisztémák az ország területének több mint 54%-ára terjednek ki, a vidéki táj ökológiai értékét a múlt rendszerben gyakorolt nagyüzemi, intenzív mezőgazdasági művelés jelentős mértékben lerontotta. Ami az erdei ökoszisztémákat illeti, a korábbi lombos erdők helyét ma többnyire instabil tűlevelű fajok foglalják el. Az erdők egészségi állapota a káros kibocsátások és más emberi tevékenységek következtében rossznak minősíthető. Egyes országrészekben az ipari objektumok nagy koncentrációkban kibocsátott toxikus anyagai és a talaj savasodása miatt kipusztult erdők vannak túlsúlyban. A folyók és a patakok csatornákba terelése, a vízszennyezés és más kedvezőtlen tendenciák miatt romlottak a halak létfeltételei is, míg a vízháztartásra és a tájszerkezetre a kiterjedt bányászat gyakorolt káros befolyást. A viszonylag jól fennmaradt országrészek a 114/1992 sz. törvény alapján élveznek védelmet: nemzeti parkok (négy park, összesen 1190 km2), tájvédelmi körzetek (24 körzet, 10 345 km2), valamint védett természeti rezervátumok és emlékek. A nagy természeti értéket képviselő fajok megóvásának alapja a megfelelő élőhelyek védelme. Főként a módosult földhasználat, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás miatt tartósan veszélyeztetett vagy már kipusztult fajokat Fekete és Vörös listákon tartják nyilván. A természetes környezet állapotának javítása érdekében a cseh kormány három tájvédelmi és ökológiai programot hagyott jóvá, és külön program gondoskodik a folyórendszerek stabilizálásáról, új életre keltéséről és gondozásáról. A Kárpátok a köztársaság keleti, hegyek borította részén helyezkednek el. Két tájvédelmi körzet van itt, a Beszkidek és a Fehér Kárpátok. A Beszkidekben kiterjedt lucfenyő és vegyes állományú erdők vannak, a Fehér Kárpátokban pedig a UNESCO Bioszféra Rezervátuma működik, ahol sajátos tájegységeket – többnyire bükkösöket, réteket és legelőket – tartanak oltalom alatt. Mindkét körzetben gazdag az állatvilág: olyan ritka fajok élnek itt, mint például a hiúz. A tájvédelmi körzetekben négy kategóriában folyik természetvédelmi tevékenység. Míg az elsőben minden természeti érték védettnek tekinten-
dő, a negyedikben korlátozott mértékben folytatható – megfelelő cselekvési tervek alapján – emberi tevékenység. E közép- és hosszú távra szóló tervek kiterjednek a természetvédelemre, valamint az adott körzetekben folytatott erdő- és mezőgazdálkodásra, nemkülönben a turizmusra is. Szlovákia Bár egyes növény- és állatfajok már a feudális rendszerben is védelem alatt álltak itt, Szlovákia első „természetvédelmi rezervátumait” csak a tizenkilencedik század vége felé hozták létre: Velická dolinában (1876) és Ponická dúbravában (1895), míg a Pieninyben létesült Szlovák Nemzeti Rezervátum egyben Európa első, határon átnyúló természetvédelmi területe volt. Az ország természetvédelmi történetének másik mérföldköve az 1948-ban megnyitott Tátra Nemzeti Park volt. Szisztematikus természetvédelem azonban csak az Állami természetvédelmi törvény 1955ös hatályba lépésétől folyik itt. Az ezt követő csaknem 40 év folyamán az országban öt nemzeti park, 17 tájvédelmi körzet és 979 kisebb védett terület létesült. Az egyes értékesebb természeti objektumokra koncentráló törvény azonban átfogó természetvédelmet még nem tett lehetővé. E szelektív megközelítésben hozott gyökeres változást az 1995. január 1-jével hatályba lépett 287/1994-es törvény, amely jogi alapot ad a megfelelő állami hatóságoknak védett területek létesítésére és kezelésére. A törvény által bevezetett Területi Ökológiai Stabilitási Rendszer egymással kapcsolatban álló ökoszisztémák oly módon történő integrálását jelenti, hogy sokféle létformát és tájegységet lehessen biztosítani az egyedek és populációik számára. Az 1995-ös Természet- és tájvédelmi törvény értelmében Szlovákia teljes területe általános védelmet élvez. Az elsőfokú védelem érdekében 15 féle emberi tevékenységet csak az illetékes természetvédelmi hatóságok jóváhagyásával folytathatnak az országban. A többlépcsős rendszerben a természeti rezervátumok és emlékek megőrzése a Környezetvédelmi Minisztérium területi hatóságainak feladata. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, az érintett fajok mozgását a védett területek között folyosók létesítésével teszik lehetővé. A természetvédelmi területekkel összefüggésben most folyik az EU madár- és élőhelyirányelvében szereplő követelményeket kielégítő körzetek azonosítása – ezekben a közösségi szinten fontosnak minősített fajok és élőhelyek kapnak védelmet. Ami a Szlovák Kárpátokat illeti, a nemzeti parkok közül a legfontosabbak: Tátra, Pieniny, Ploniny, Malá Fatra és a Szlovák Paradicsom.
Ukrajna Az ukrán természetvédelmi alap 7010 védett körzetet, területet és megőrzendő objektumot jelölt ki. Az Ukrajnában 11 különböző kategóriába sorolt védett területek az ország területének 4,2%-át képviselik. A Kárpátokban működő bioszféra rezervátumok a különböző magasságokban elhelyezkedő erdőségek. Ukrajnában a természeti rezervátumok főként az ország Lengyelországgal, Belarusszal és Szlovákiával határos nyugati és észak-nyugati részében találhatók. Az Ukrán Kárpátok természeti rezervátumai közé tartozik az UNESCO trilaterális (Lengyelország, Szlovákia és Ukrajna) bioszféra rezervátuma a KeletiKárpátokban; két természeti rezervátum (Gorgani és a Keleti-Kárpátok); és hat nemzeti park is. Ezen kívül az Ukrán Kárpátokban 47 vadvédelmi rezervátum, 33 természeti emlék, négy botanikus kert, és nyolc emlék-, illetve kertészeti park is működik. Az államilag védett rezervátumok teljes területe közel 220 000 hektár. Az Ukrán Kárpátokban elszórtan található védett természeti objektumok a következők: 134 vadvédelmi rezervátum, 865 természeti emlék, egy botanikus kert, két zoológiai park, négy dendrológiai park, 120 kertészeti emlékpark és 284 védett földsáv. Románia Az első természetvédelmi rezervátumokat 1908-ban, Erdélyben hozták létre, míg a jelenlegi rezervátumok közül harminc a Kárpátokban található. A II. világháborút követően fennálló 39 védett terület együttes kiterjedése körülbelül 15 000 ha, az ország területének csupán 0,06%-a volt. Az 1935-ben létesített Retyezát Nemzeti Park a hasonnevű hegységben, 10 000 ha-on létesült – 2000-től a park kiterjedése 38 048 ha-ra nőtt. A 650 és a 2509 méteres magasságtartományban elterülő park legmagasabb pontja – a Peleaga csúcs – mészkőből és kristályos kőzetekből képződött és látványos gleccserutak vezetnek át rajta. A parkban azonosított körülbelül 1600 edényes növényfaj közül több honos itt. A Retyezat növényvilágához szűz erdők is tartoznak (lombhullató, tűlevelű és vegyes erdők), míg faunájában népes barnamedve, zerge, hiúz, farkas, nyest, róka és borz populációk élnek. A Torda közelében 1938-ban létesített Cheile Turzii Rezervátum egy 300 m mély és 2900 m hosszú látványos mészkőhasadék, egy felmérés során 997 növényfajt regisztráltak itt.
A román környezetvédelmi törvény a védett területeket hat kategóriába sorolja: nemzeti parkok, természeti parkok, speciális értékű természeti rezervátumok, tudományos rezervátumok, tájvédelmi rezervátumok és természeti emlékek. Egy 1970-es összesítés szerint számuk körülbelül 300, teljes területük pedig közel 100 000 ha lehetett. A legtöbb, legnagyobb és a legértékesebb rezervátumok erdőségekben találhatók. Az erdőgazdálkodás tervezése során a 70’-es években új koncepciót alakítottak ki: a román nemzeti parkok rendszerét. Az Erdészeti Kutató és Gazdálkodási Intézet részvételével 11 nemzeti park megszervezésével és irányításával kapcsolatban dolgoztak ki egy-egy tanulmányt, és ismételten felmérték az ország meglévő természeti rezervátumait és erdőségeit. E munka első szakaszában a bejegyzett 400 ilyen objektum közül 216-ot azonosítottak. Az 1989-ben végbement politikai változásokat követően felülvizsgálták a teljes természetvédelmi koncepciót is. A Vízügyi, Erdőgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium 1990-ben kiadott rendeletével 13 erdős körzetet 397 400 ha összterülettel (az ország területének 1,7%-a) az országos erdőgazdálkodási és felügyeleti körzetek alá rendelt nemzeti parkoknak nyilvánított. Mindazonáltal, a természetvédelem jelenlegi színvonala nem felel meg az elvárásoknak, ami – tekintettel az ország honos fajokban gazdag élővilágára – paradox helyzetnek minősíthető. Ebből kiindulva a 2000-ben elfogadott 5. számú törvény már 35 nagy kiterjedésű védett körzetet nevesít (az ország területének 4,7 %-a), bioszféra rezervátum, nemzeti vagy természeti park minősítést adva nekik. Ugyanez a törvény 827 természeti rezervátumnak és emléknek is legalitást biztosít. A 236/2000 számú, sürgősséggel meghozott kormányrendelet rendelkezéseinek megvalósítása most is tart. E rendelet az Európai Uniós standardoknak megfelelően új természetvédelmi kategóriákat vezet be. Országos szinten: tudományos rezervátumokat, nemzeti parkokat, természeti emlékeket, természeti rezervátumokat és nemzeti parkokat, míg nemzetközi egyezmények alapján: a természeti világörökség természeti területei, nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek, az UNESCO bioszféra természet- és madárvédelmi rezervátumai jelennek meg mint új kategóriák.
Következtetések Közép- és Kelet-Európa államai Európa természeti környezetének megőrzésében egyedülálló helyzetben vannak. A főként Lengyelország,
Szlovákia, a Cseh Köztársaság, Ukrajna és Románia területén elhelyezkedő Kárpátok európai jelentőségű, központi bioszférával rendelkezik, és fontos ökológiai folyosókat biztosít a fajok páneurópai szintű migrációja számára. A jelenlegi helyzet a több mint 200 éve folyó szakszerű erdőgazdálkodás, az ennek során alkalmazott módszerek és az extenzív mezőgazdálkodás hatására alakult ki. Jelenleg az egyes országok területének 9–32%-a védelem alatt áll: kis méretű rezervátumoktól, nemzeti parkokon át egészen a UNESCO bioszféra rezervátumaiig minden megtalálható itt. A régióban meglévő természeti örökség a biológiai sokféleség megőrzése és védelme, az egészséges környezet kialakítása, az itt található megújuló természeti erőforrások, valamint pihenési, kutatási, tudományos és oktatási lehetőségei miatt is fontos. Összeállította: Dr. Balog Károly Oszlányi, J.; Grodzinska, K. stb.: Nature conservation in Central and Eastern Europe with a special emphasis on the Carpathian Mountains. = Environmental Pollution, 130. k. 1. sz. 2004. júl. p. 127–134. Effects of air pollution on the Central and Eastern European mountain forests. = Environmental Pollution, 130. k. 1. sz. 2004. p. 1–3. Grodzinska, K.; Godzik, B. stb.: Vegetation of the selected forest stands and land use in the Carpathian Mountains. = Environmental Pollution, 130. k. 1. sz. 2004. júl. p. 17–32.
