Kelecsényi István
Kelecsényi István
Oldtimer Repülőgépek iII.
2010 ©
1 Oldtimer
e - haditechnika
TARTALOM Előszó - 3 Messerschmitt Bf 109 VADÁSZREPÜLŐGÉP - 4 Curtiss P-36/H-75 Hawk VADÁSZREPÜLŐGÉP - 20 Hispano HA-1109 Buchon VADÁSZREPÜLŐGÉP - 28 Jakovlev Jak-11 VADÁSZREPÜLŐGÉP - 32 Grumann P-47 Thunderbolt VADÁSZREPÜLŐGÉP - 36 Avro 683 Lancaster BOMBÁZÓREPÜLŐGÉP - 42 Grumann F8F Bearcat VADÁSZREPÜLŐGÉP - 46 North American Texan KIKÉPZŐREPÜLŐGÉP - 50 Polikarpov Po-2 KIKÉPZŐ ÉS TÁMOGATÓREPÜLŐGÉP - 54 Boeing Flying Fortress BOMBÁZÓREPÜLŐGÉP - 60 Liszunov Li-2 SZÁLLÍTÓREPÜLŐGÉP - 76
2 Oldtimer
e - haditechnika
előszó
Kedves Olvasó! Az ember repülés iránti vágya a XX. század elején valósult meg. A boldog békeidők próbálkozásait követően a repülőeszközöket a háború szolgálatába állították. Kialakultak a felderítő, tüzérségi megfigyelő, majd a vadász és bombázó repülőgépek. A „Nagy háború” végén az első csatarepülőgépek is megjelentek a harcterek felett. Az óriás csatahajók optikai eszközeinek fejlődése ellenére sem találták meg az ellenséges flottát a hatalmas vízfelszíneken. Ezért a repülő először felderítő eszközként jelent meg a haditengerészet fegyverzetében. A kétéltű repülőgépek mellett a háború végén már a hidroplánokat hordozó anyahajókat, illetve repülőgép hordozókat is építettek. A két világháború között az első időkben még a háború során létrehozott repülőgépeket használták a polgári, kereskedelmi forgalom ellátására és postaforgalomra, de hamarosan az egész világon igény lett a hatalmas kontinenseken keresztüli és a kontinensek közötti gyorsabb utazásra és szállításra, amelyet csak az új eszköz a repülőgép elégíthetett ki. A kereskedelmi repülés kezdeti utasszállító repülőgépei és repülőcsónakjai már egy újkor hajnalát vetítették a világ szeme elé, amikor ismét elszabadult a háború pokla. A repülőgép, a repülő fegyvernem, vagy haderőnem egyre nagyobb szerepet játszott a hadviselésben. A légifölény
3 Oldtimer
és légiuralom megszerzése, a függőleges átkarolás, a stratégiai bombázás, a civil célpontok terrorbombázása a régebbi háborúk frontok mögötti életét teljesen megváltoztatta. A kétfedelű drótmerevítésű, fa és vászonból épített repülőgépeket felváltotta a fémépítésű egyszárnyú fedett pilótafülkével rendelkező, több és nagyobb űrméretű tűzfegyverrel rendelkező, gyorsabban, magasabban repülő repülőgépek. A háború végén már túlnyomásos kabinnal, nagymagasságban repülő bombázó repülőgépek jelentek meg. A vadászrepülők a dugattyús motoros és légcsavaros repülés végső határát feszegették és a sugárhajtású és rakétahajtású vadászrepülőgépek már a mai napig használatos alapokra épültek. Megjelent a nyilazott szárny, a deltaszárny, lopakodó repülőgép. A második világháború repülőgépeinek nagy része elpusztult, elhasználódott, vagy éppen szétdarabolták és belőlük kinyert anyagokat újra felhasználták. Az abban az időben élt és repült pilóták, műszakiak, tervezők, gyári munkások lassan már eltávoznak közülünk. Egy csapat lelkes rajongó, azonban nem törődött bele, hogy a repülés eme korszakának remekeit már csak a kopott fényképek és filmszalagokon láthassuk. Jó néhány repülőgép múzeumokba került, de egy földre kényszerített, épületbe zárt madár, amelyet még körbe sem lehet járni, nem tudja visszaadni azt a fenséges látványt, mikor Ők voltak a levegő urai. Az Oldtimer repülőgépek tulajdonosai, gyűjtői, szerelői, pilótái
ezért ápolják, óvják, sokszor újjáépítik, vagy újraépítik a régi idők repülő csodáit, hogy ma is láthassuk ezeket a fenséges légjáró eszközöket az égbolton. Mi magyarok is büszkélkedhetünk, hiszen nálunk is vannak olyan különleges régi repülőgépek, amelyekből csak itt van a világon repülőgépes példány, vagy olyan típus, amit ritkán lehet már látni repülés közben. Az Oldtimer típuskönyv sorozat arra lehetetlennek tűnő dologra vállalkozott, hogy bemutassa azokat a repülőgép típusokat, amelyek a második világháború idején repültek a világon, ma is van belőlük repülőképes eredeti, részben eredeti vagy újraépített példány és történetük mellett esetlegesen információt adjon, hogy hol lehet ezeket a repülőgépeket megtekinteni. A típuskönyv sorozat egyszerre szól a szakirodalomban jobban elmerülő és a repüléssel csak most ismerkedő olvasókhoz egyaránt. Remélem mindkét csoportba tartozó repülőbarátok találnak érdekességéket, újdonságokat és olyan adatokat, amelyeket eddig ilyen nem olvasott. Jó olvasást, és utazást kívánok az Oldtimer repülőgépek világába.
Kelecsényi István
e - haditechnika
Messerschmitt
Bf 109
VADÁSZREPÜLŐGÉP
A
második világháború leghíresebb német vadásza a Bf 109-es, amely a kezdetben, fölényben volt az összes más repülőgép felett, és a háború végéig hozzáértő kézben veszélyes ellenfél maradt. Német Légügyi Minisztérium (RLM) 1934-ben együléses legalább két darab MG 17 géppuskával, vagy egy darab gépágyúval felszerelt 400 km/h sebességet elérő Junkers vagy Daimer-Benz motoros vadászrepülőgépre írt ki pályázatot. Willy Messerschmitt ekkor Bayerische Flugzeug Werke AG (BFW) tulajdonosa és főkonstruktőre volt, amely a Bf 108 Taifun sport és futárrepülőgépet sorozatban gyártotta. Katonai repülőgépet azonban még nem tervezett. Koncepciója, hogy a motor köré egy könnyű áramvonalas sárkányt épít, amely manőverező
4 Oldtimer
képességben és sebességben is fölényben lesz az akkoriban még kétfedelű első világháborús szerkezetű repülőgépek felett. (Ilyen gondolatok vezették Billy Mitchell tervezőt is, és lett hasonló konstrukció a brit Spitfire vadászrepülőgép.) Az RLM pályázatán a katonai repülőgépek tervezésben komoly tapasztalatokkal rendelkező Focke-Wulf, a Heinkel és az Arado tervezőiroda is indult, ezért általánosságban Messerschmitt nem remélhetett győzelmet. Az első prototípusba egy brit 695 lóerős Rolls-Royce Kestrel motort építettek. A Bf 109 V-1 1935. május 28-án Hans-Dietrich Knotzsch berepülő pilótával emelkedett először a levegőbe. A repülőgép a terveknek megfelelően mozgékony, könnyen vezethető típusnak bizonyult, a következő négy hónapban a
konstrukció további kisebb változtatásokon esett keresztül, majd 1935. szeptemberben átadták a Luftwaffénak, amely megkezdte a kiértékelő repüléseket Rechlinben lévő kísérleti központban. A Bf 109-es kiválóan szerepelt a berepüléseken és egyenértékűnek bizonyult Heinkel He 112 vadászrepülőgépével. A Luftwaffe vezetése nem tudott dönteni, ezért további próbákra mindkét cégtől 10 darabos előszéria gyártását rendelte meg. A BFW 1936. januárra készítette el a V2 prototípust, amely már német Jumo motorral és kettő darab motorblokk fölé épített géppuskával is rendelkezett. A gép terve tartalmazott egy MG FF 20 mm-es gépágyú beépítési lehetőséget is, de ezt későbbre halasztották, mivel rontotta a gép repülési tulajdonságait. Az összeha-
e - haditechnika
sonlító próbákra 1936. februárban Travemündében került sor. Mindkét gyártó prototípusa kiváló repülési tulajdonsággal rendelkezett. A Bf 109 gyenge pontja a szárnyba behúzható futómű volt, amely kis terpesztése miatt, guruláskor komolyan billegtette, és a földön nehezen kormányozhatóvá tette a gépet. Az erős motor és a viszonylag könnyű szerkezet miatt a felszálláskor a légcsavar forgatónyomatékát erős ellenkormányzással kellett kompenzálni a levegőbe emelkedéskor, ellenkező esetben felborult volna, ami biztos halál a pilótának és gépveszteség a légierőnek. A pilótafülke szűk volt és a zárt kis kabintető a pilóták egy részénél klausztrofóbiás érzetet teremtet. A Heinkel típusának tömeggyártá-
5 Oldtimer
sa munkaigényes és drága volt, bonyolult hűtőrendszerének karbantartása alkalmatlanná tette tábori körülmények közötti alkalmazásra. Az RLM a kiértékelésen a Messerschmitt gépet hozta ki nyertesnek. Heinkel nem nyugodott bele a vereségbe, és gépét továbbfejlesztette és exportálta. A legnagyobb felhasználó később Románia lett, de hazánk is vásárolt a He 112-es vadászgépekből 3 darabot. Bár a prototípusok Jumo motorokkal repültek, a sorozatgyártású gépeket már erősebb vadonatúj fejlesztésű Daimler Benz DB 600/601 motorokkal tervezték. A DB 601-es motor és a Bf 109 sárkány összeépítése kiváló légifölény vadászrepülőgépet eredményezett. A sorozatgyártás 1936-ban indult meg. Az új mo-
torok késedelmes szállítása és gyermekbetegségei miatt azonban az A, B, C, Da változatok még a régi Jumo 210-es motorral kerültek gyártásba. Az 1936-os Berlini Olimpián a V2-es prototípussal tartottak látványos műrepülést, majd a svájci IV. Repülőfesztiválra 5 német vadászpilóta, köztük Udet, Trautloft, Seinemann és az olasz műrepülő válogatott kapitánya Aldo Remondino repült „messzerrel”. A Bf 109-esek taroltak, minden versenyszámban győztek. A 1937-ben egy speciálisan átszerelt V-13-as prototípussal 607,1 km-s világrekord sebességet ért el Herman Wurster. A Bf 109-est először 1936. decemberben a Spanyolországban vetette harcba Condor Légió. A V3,4,5,6-os prototípusok mellett a B-1 szériagépek kerültek a 88. Jagdgruppe állományába. 1937. április 7-én Gunther Lutzow aratta a típus első légigyőzelmét. A Köztársaságiak szovjet vadászgépei mennyiségi fölényben voltak, valamint vízszintes fordulóharcban felülmúlták a 109-est. Werner Mölders nevéhez fűződik a magassági fölény taktikájának bevezetése, tehát a nagy magasságban repülő „messzerekkel” zuhanórepülésben támadták az ellenséges gépeket, majd felhúzva ismét magassági fölényre tettek szert az ellenséggel szemben. Másik újítás az elavult háromgépes rajok, és szoros alakzatok helyett a kettő és négygépes laza kötelékben repülés, amikor a géppár első tagja a vezér a hátsó pedig német néven „kachmarek” vagyis kísérő, aki a vezért védi a hátsó légtér oltalmazásával. A vezér és a kísérő sokszor helyett cserélhetett, és az egész alakzat gyorsan és kön�nyen változtatható volt. Harmadik újítás a Frei Jagd vagyis szabad vadászat, ami azt jelentette, hogy a vadászgépek pilótái nem passzívan repültek, hanem offenzíven keresték a légiharcot és a magasból indított támadásokkal uralták a légteret. Ezek az újítások, a Bf 109-esek technikai paraméterei és a kiváló német pilóták eldöntötték a légiharc kimenetelét. A spanyolországi légicsaták végén jelent meg a Bf 109 Dóra után az E-1 változat, amelybe már négy géppuska is helyet kapott. A legfontosabb változást azonban egy új Daimler Benz motor beépítése jelentette. Az Emil 3-as modifikációba két géppuska helyett már 20 mm-es gépágyúkat építettek a szárnyakba. Az első E-3 vadászok 1940. elején kerültek a csapatokhoz, de nem sokkal ké-
e - haditechnika
sőbb már a páncélüveggel ellátott és a lóerős DB601A motoros E-4 alváltozat rendszerbe állítása is megkezdődött. Az E-4 már képes volt 250 kg-os bomba hordozására is, azonban pontos bombavetéshez hiányzott a megfelelő célzókészülék. Az Emilből kisebb sorozat E-4 felderítő változat is készült, amelybe RB 18/21-es fényképezőgépet helyeztek el, de a súlytöbblet miatt a gépágyúkat elhagyták. A kettő géppuskás változat azonban szinte védtelennek bizonyult ezért az E-5 és E-6 felderítőgépeknél kézikamerát alkalmazták és a szárnyakba visszaépítették a géppuskákat. A Bf 109 600 km körüli hatótávolságán javított, hogy a késői Emil változatok képesek voltak egy 300 literes póttartály hordozására. A világháború kezdetén Lengyelország, Norvégia, Dánia és Hollandia és Belgium lerohanásakor a Dóra és Emil változatok fölényben voltak szinte az összes harcba vetett ellenséges vadászgéppel szemben, a brit gyártású belga Hurricane vadászokat egy gyors támadással nagyrészt a földön megsemmisítették. A francia légierő vadászgépei közül a Bloch-150/152, Dewoitine D-520 és az amerikából importált Curtiss Hawk-75 típusai és a brit expedíciós hadtest Hurricane gépei méltó ellenfélnek mutatkoztak, de mivel szétszórtan vetették be őket a frontvonalon, az összevontan, sok esetben szabad vadászat bevetéseket repülő németek először helyi mennyiségi fölénybe kerültek, majd kivívták a légifölényt és később a légiuralmat. A Bf 109-es gépekkel pilóták új nemzedéke Helmuth Wick, Werner Mölders, Adolf Galland és még sokan mások harcolták ki az Experte (ász) megkülönböztetést. A Bf 109 vadászrepülőgépek első ízben a Dunkerquei csata során találkoztak a velük egyenértékű brit Spitfire vadászrepülőgépekkel. Az ezt követő angliai csata bebizonyította, hogy a Messerschmitt vadászgépének korlátozott hatótávolságával nem lehet kivívni a légifölényt olyan ellenféllel szemben, amelynek teljes területét nem lehet vadászgéppel elérni. Bf 109-es hatótávolságán kívül repülő német bombázó és romboló egységek nagy veszteségeket szenved-
6 Oldtimer
Típusváltozat
Darabszám
Jellemző
V1
1
prototípus Rolls Royce Kestrel motorral
V2
1
prototípus Jumo 210A motorral, fegyvertelen
V3
1
prototípus Jumo 210A motorral 2 db géppuskával
V4
1
prototípus Bf 109B előszéria
V7
1
prototípus Jumo 210G motorral Bf 109C előszéria
V8
1
prototípus Jumo 210Ga motorral Bf-109C előszéria 4 géppuskával
V9
1
prototípus Jumo 210Ga motorral Bf 109C előszéria 20mm-es gépágyúval
V10
1
prototípus DB 600 motorral Bf 109D előszéria
V11
1
prototípus DB 600A motorral Bf 109D előszéria
V13
1
prototípus DB 600A motorral Bf 109D előszéria modósított
V14
1
prototípus DB 601 motorral Bf 109E előszéria
V22
1
prototípus DB 601 motorral Bf 109F előszéria
V24
1
prototípus DB 601 motorral Bf 109F előszéria
V54
1
prototípus DB 628 motorral átépített G változat Bf 109H előszéria
Bf 109B
sorozatgyártású vadászrepülőgép Jumo 210D motorral
Bf 109C-1
sorozatgyártású vadászrepülőgép
Bf 109C-2
sorozatgyártású vadászrepülőgép 4 géppuskával
Bf 109C-3
sorozatgyártású vadászrepülőgép 2 szárny géppuskával és 2 db 20mm-es MG-17 gépágyúval
Bf 109C-4
sorozatgyártású vadászrepülőgép 2 szárny géppuskával és 20mm-es MG-FF20 gépágyúval
Bf 109E-1
sorozatgyártású vadászrepülőgép DB 601A1 motorral
Bf 109E-1/B Jabo
sorozatgyártású vadászbombázórepülőgép DB 601A1 motorral
Bf 109E-3
sorozatgyártású vadászrepülőgép DB 601Aa1 motorral 20mm-es MG-FF20 gépágyúval
Bf 109E-4
sorozatgyártású vadászrepülőgép 2 db 20mm-es MG-FF20 szárnygépágyúval
Bf 109B-4B Jabo
sorozatgyártású vadászbombázórepülőgép
Bf 109E-4/N
sorozatgyártású vadászrepülőgép erősebb motorral magassági használatra
Bf 109E-4/Trop
sorozatgyártású vadászrepülőgép sivatagi használatra, homokszűrőkkel ellátva
Bf 109E-5
sorozatgyártású felderítőrepülőgép két géppuskával
Bf-109E-6
sorozatgyártású felderítőrepülőgép két géppuskával DB 601N motorral
e - haditechnika
Messerschmitt Bf 109G-10 műszaki adatai
7 Oldtimer
Hosszuság
8,95 m
Magasság
2,34 m
Fesztávolság
9,97 m
Hatótávolság
560 km
Személyzet
1 fő
Csúcsmagasság
12500 m
Szerkezeti tömeg
1970 kg
Felszálló tömeg
3100-3180 kg
Sebesség
684 km/h, 7400 méter magasságban
Fegyverzet
egy darab 30 mm-es MK-108 gépágyú és kettő darab 13 mm-es MG-131 géppuska
Hajtómű
1850 LE Daimler-Benz DB-605D 12 hengeres V-motor
e - haditechnika
tek az együléses brit vadászrepülőgépek támadásai során. Hermann Göring ezért a támadó kötelékek mellé szoros közeli védelemnek 109-es vadászokat rendelt. A bombázókhoz „láncolt” vadászgépek éppen a támadóképességet és a harcászatilag előnyös taktikák alkalmazását vesztették el, miközben „morális” támogatást nyújtottak a bombázók személyzetének. A taktika kudarca miatt a Luftwaffe áttért az éjszakai támadáskora és az angliai csata lassan végéhez közeledett. A Bf 109E változatok az Angliai csata során körülbelül 210 Spitfire és 270 Hurricane vadászgépet lőttek le, miközben 333 darab veszett oda, tehát nem a Jagdwaffe egységein múlott a csata kimenetele. A német vezérkar keleti háborúra készült, a német légierő alakulatainak nagy részét átvezényelte, a nyugaton maradt Bf 109 gépek egy részét zavaróbombázásra jelölték ki. Az átalakított Bf 109E-1/B Jabo (Jagdbomber) vadászbombázók 250kg bombaterhükkel zavaróbombázásokat hajtottak végre, amelynek hatása azonban eltörpült az angliai csa-
8 Oldtimer
ta előző bombatámadásihoz képest. A vadászbombázók a bombafelfüggesztő berendezés miatt lassabbak és nehezebben irányíthatóak voltak, de mégis kisebb veszteségeket szenvedtek, mint a romboló vagy bombázó egységek. A német légierő keletre csoportosítását gyengítette, hogy Olaszország támogatására a Dél-Európai és az Észak-Afrikai hadszíntérre is kellett vezényelni német repülőegységeket. Az Emilekkel Málta felett és az afrikai sivatag felett is fölénybe kerültek a Hurricane, valamint amerikai P-40 Warhawk gépekkel repülő brit sivatagi légierő felett. A harcokban kitűnt Hans-Joachim Marseille, aki 12 perc alatt hat, rövid harctéri pályafutása során 158 darab repülőgépet lőtt le. Halálát egy motorhibás Bf 109G-1 okozta, amelyet elhagyva ejtőernyője nem nyílt ki. Az Emil változat 1940-ben már nem volt minőségi fölényben a modernizált Spitfire vadászokkal szemben, a német tartalékgépek mennyisége megfelelő volt, ezért Willy Messerschmitt folytathatta egy javított Bf 109-es vadász-
gép tervezését és sorozatgyártásának előkészítését. Az új változat sárkányszerkezete átalakult. A gép áramvonalasabb és hosszabb orrész kapott, hogy a nagyobb 1300 lóerős DB601E motor elférjen benne, a szárnyait lekerekítették és fesztávolságát megnövelték. A farokkerék félig behúzhatóvá vált. A vadászgép tömegének csökkentése érdekében azonban a szárnyba épített géppuskákat felváltotta a motortér tetejére telepített kettő MG-17 géppuska és a motorblokkok között a légcsavarkupon át tüzelő MG-151 20 mm-es gépágyú. Az új változat a Friedrich nevet kapta. A pilóták egy része rajongott a gyors, jól manőverező gépért, mások azonban nehezen adták le jól megszokott tűzerős Emil-t az új könnyűfegyverzetű vadászért. A Daimler Benz az új 601E motorokat is késedelmesen szállította, ezért a korai F-1 változatokba még a régi DB601N motorok kerültek. A Friedrich változatoknak problémák adódtak a hátsó vezérsíkjaikkal, ezeket felszegecselt lemezcsíkokkal erősítették meg.
e - haditechnika
