Keith Sherwood
A karmikus terhek energetikai hatásai Édesvíz Kiadó, Budapest.
1
ELSŐ FEJEZET Önismeret Az egész föld uralmánál, a mennyek birodalmánál a Sodrásba Belépőnek jutalma sokkal többet ér. – Dhammapada
Bevezetés Minden élő ember arra törekszik – akár hangot tud adni ennek, akár nem –, hogy megtalálja magában a feltétel nélküli öröm állapotát. Sokszor hiú ábrándnak tűnik ez a törekvés, pedig az igazság az, hogy mindenkiben ott van ez az állapot, bármilyen fizikai, érzelmi, mentális vagy spirituális helyzetben legyen is. Az általam említett állapot nem felfedezésre váró újdonság, nem érhetjük el sem önfejlesztéssel, sem tanulás útján. Nem a kiválasztottak előjoga, és nem azoké, akik egy bizonyos dogmát követnek. Az általam említett állapot a priori ott rejtőzik minden ember legmélyén. Életre keltéséhez egyszerűen fel kell hoznunk a tudatos éberségbe: befelé kell fordulnunk, hogy feléledjen és kiáradhasson a szellem, a lélek, az értelem és a test segítségével. A ma élő emberek túlnyomó többsége számára, sajnos, elérhetetlennek tűnik a feltétel nélküli öröm. Az emberi lét sokuk számára a szenvedést, a fájdalmat, a zűrzavart, az önuralom hiányát és a szellemi ürességet jelenti. Hadd jelentsem ki már a kezdet kezdetén, hogy a cél igenis elérhető! Mindig vezetett út az Én, a feltétel nélküli öröm és áldás tárháza felé, amely az egyes ember középpontjából bukkan elő. Sokan rátaláltak már ön előtt. A hazavezető út sosem volt titkos – igaz, nehezen járható. A test, a lélek, az értelem és a szellem szintjein át vezet befelé az Énhez, a határtalan életerő és tudatosság forrásához. Az Én és az Énnel való egyesülés megtapasztalásának legnagyobb akadálya mindenekelőtt a világhoz való kötődés, amelyet a karmikus teher hoz létre – ez a sűrű, módosult energia, melyet egyik életünkből a másikba hurcolunk. A karmikus teher nemcsak azzal korlátozza a tudatosságot, hogy a jelenségek világához (mája) köti az embert, hanem meghiúsítja a tiszta energia (prána) előrehaladását és átalakítását a magas- és mélytudaton, valamint az emberi energiarendszeren keresztül. A prána az életerő. A makrokozmoszban a jelenségvilág alapja, a mikrokozmoszban a magas- és a mélytudat, valamint az emberi energiarendszer alapja. Amikor a mikrokozmoszban, az emberi energiamezőben áthaladó és átalakuló energiát szétzilálja a karmikus teher, kevesebb lesz az Énből fakadó gyönyör, az emberi szeretet, a meghittség és az öröm.
Mi a karma? Akkor értjük meg, miként hiúsítja meg a sűrű, módosult energia formájában megjelenő karmikus teher a hozzáférést az örömhöz, a bensőségességhez, a szerelemhez és a gyönyörhöz, ha előbb megismerkedünk a karma jelentésével és működésével. Az ősi szanszkrit karma szó a krí – cselekedni – tőből származik, s tevékenységet vagy tettet jelent. Szvámi Sivananda szerint a karma „...egyetemes törvény, amely fenntartja a világ belső harmóniáját és logikai rendjét”. Nyugaton a karmát „a tett felhalmozódó hatásának” tartják. Kétségkívül van ebben igazság, noha a kelet nagy vallásai többet mondanak ennél, amikor a karmát mind szerkezetében, mind funkciójában ábrázolják. A dzsainizmus felhalmozódott finomanyagnak tekinti, amely felgyülemlik az ember energiarendszerében, és elhomályosítja az Én tudatosságát mindennel együtt, ami belőle származik, például a boldogságot, az örömöt, a szerelmet és a gyönyört. Az ősi vallás szerint, amely az esztéticizmust, az erőszakmentességet és az élet tiszteletét hirdette, a karmának nyolc működési formája létezik: 1. A karma elhomályosítja az értelmet, 2. A karma elhomályosítja a tudatosságot. 3. A karma hamis érzéseket (érzelmeket és érzékleteket) teremt. 4. A karma becsapja az embert (elhomályosítja az igazságot). 5. A karma meghatározza az időt. 6. A karma perszónákat teremt, és ezzel meghatározza a személyiséget. 7. A karma meghatározza az ember állapotát és ezzel lelke jóllétét. 8. A karma tönkreteszi a személyes erőt. Míg az első négy forma romboló, a második négy nem, noha Én-korlátozó hatásukkal meggátolják a tiszta energia (prána) áramlását az ember energiarendszerében. A jóga és a tantra alapjául szolgáló védanta szerint a karma – hatásától függően – három alakban jelentkezik. A szancsita karma a jelen és az előző életekben elkövetett tettek hozadéka, melyek már gyümölcsöt termettek. A karmikus teher és/vagy fizikai gyengeség vagy rokkantság képében jelentkező szancsita karmát az egyén szabad akaratából legyőzheti még akkor is, ha a kényszerítő minta már kialakult. Az agami karma, avagy lehetséges karma az elkerülhető eseményekből származó karmát jelenti, a kényszerítő minta jelenléte ellenére. A prarabdha karma azoknak a jelen életben elkövetett tetteknek a 2
hozadéka, melyek még nem termettek gyümölcsöt. A tetteiből fakadó karmikus hatás következményeinek elhárítására az ember erőtlen, ám ezek a következmények a megvilágosult mestert – elhatárolódása mértékétől függően – kevésbé vagy egyáltalán nem fogják érinteni. Nem kell túlságosan éles ítélőképesség ahhoz, hogy megértsük, a karma sokkal összetettebb a „ki mint vet, úgy arat” elvont alapigazságánál. A karma Én-korlátozó és pusztító természeti erő, melyben akarat és szándék nyilvánul meg. A tettek hatását az okukkal kapcsolja össze az egymást átható világokon és dimenziókon keresztül. Kötelékteremtő képessége által határt szab az embernek, korlátozza szabadságát. A karma által létrehozott polaritás, amely az ok és az okozat között jön létre, a nehézkedés elvéhez hasonlóan tárgyakhoz, eszmékhez és élőlényekhez vonzza az embert (egy múltbeli tette alapján), majd a módosult energia segítségével ahhoz a tárgyhoz, eszméhez, érzéshez vagy élőlényhez köti, amelyikhez vonzódik. A karma működésének konkrét módját a későbbi fejezetekben ismertetem. Egyelőre elég annyi, hogy a karma a módosult energia, valamint az egyéni tudat és ego együttes (szinergikus) kapcsolata által működik. Ha az egyéni tudat és ego nem fejezne ki, és nem összpontosítana módosult energiát a szándék és az akarat révén, egyetlen dimenzióban sem lenne hatás és ellenhatás, így a módosult energia sem tudná a külső környezet tárgyaihoz, energiamezőihez és/vagy lényeihez kötni az embert. Szvámi Sivananda ezt mondja: „Minden fizikai vagy szellemi cselekedet karma. A gondolat karma. A hatásra következő ellenhatás karma... a vonzódás, az irtózás, a nehézkedés, a légzés, a beszéd, a járás, a látás, a hallás, az evés, az érzés, az akarás, a vágyódás, a gondolkodás és a test, az elme, az érzékszervek minden cselekedete karmikus tevékenység. A karma magában foglalja az okot és az okozatot egyaránt.”
Mi a karmikus teher? A karmikus teher a módosult energia teljes tömege, amely az emberi lény energiamezőjében összegyűlik jelenlegi és előző megtestesülései alatt. Mivel a módosult energia időben-térben létezik, állandó törvények által meghatározott szerkezete és funkciója van, tekintet nélkül arra, hogy a magastudat (a szellem, ész, lélek világában), a mélytudat (a vágytestek), a lépcsakrák, a csakrák és/vagy az elme funkcióinak és formáinak szintjén található-e. A Názáreti Jézus – a karmikus teher jelentős erejét és hatását felismerve – arra intette tanítványait, hogy ne vetkezzenek se gondolatban, se cselekedetben. A jóga és a tantra mestereihez hasonlóan azt ismerte fel, hogy a gondolatok, az érzelmek és az érzések a módosult energia fajtái. Szvámi Sivananda továbbfejlesztette ezt az elvet: „Minden gondolatnak súlya, alakja, mérete, formája, színe, minősége és ereje van. A gondolatok a dolgokhoz hasonlóan... keserűek és édesek... az elmében. A gondolkodás teremti őket.” (Thought Power) Valójában minden gondolat, tett, érzelem, érzés, érzéklet egyedi természetű energiahullámnak fogható fel, melyet az ember öntudatlanul sugároz, tudatosan áraszt – vagy hozzá kötődik – a módosult energia szélesebb mezőjén át, amikor egy idegen hullám a belső környezetébe ér. Elmondhatjuk, hogy az egyéni tudatból és egóból származó cselekedetek reakciót váltanak ki a mája kollektív mezejében és az anyagi dimenziók módosult energia-almezőiben (elsősorban az élőlényekben) egyaránt. Az együttműködő almezők által okozott reakciók minden irányba kihatnak, így oda is, ahonnan az eredeti cselekedet kiindult. A visszaható hullám tehát ugyanabban az energetikai tartományban rezeg, mint az eredeti. Amikor ezek a visszaverődő hullámok interakcióba lépnek egy ember energiamezőjével, hozzátapadhatnak az előző inkarnációkból származó, üledékként lerakódott módosult energiához. Amikor a módosult energia letapad, a házigazda karmikus terhévé válik, még tovább növelve karmikus csomagját és kötődését a külvilághoz. Az efféle kötöttség tönkreteszi az ember kapcsolatát az Énnel (egyetemes tudatossággal), megakadályozza, hogy eljuthasson a boldogsághoz, a szeretethez, a meghittséghez és a gyönyörhöz. A karmikus teher általában meghatározott helyeken gyűlik össze; amikor egy energiatest kilökődik, akkor például az ember személyes testterét körülvevő auramezőkben – a személyes testtér a felső és alsó dimenziókban megegyezik a fizikai-anyagi test által elfoglalt hellyel –, de lerakódhat a kilökődött energiatestben is. Jó tudni, hogy a szellemet, az értelmet, a lelket és a mélytudatot szinkronisztikusan működő energiatestek közössége alkotja.
A karmikus teher hatása Az egyéni tudat és ego csapdájában vergődő ember számára a karmikus tehernek lehetnek jó és rossz hatásai, de még a viszonylag jók is hozzáköthetik a külső környezethez, és akadályozhatják a prána szabad áramlását. Végül is a kötöttségek okoznak minden szenvedést. „Örömök, gyönyörűségek felé ragadja a vágyuk az embereket. Míg e kívánság köti lelküket, a születésnek s a halálnak rabjai. A szegény, szomj-hajszolt emberek futkosnak, akár űzött nyulak. Kötelék hurkolja a lelküket, soruk újra meg újra szenvedés...” (Dham mapada) A karmikus teher által okozott kötöttség szenvedést okoz, megszakítja a tiszta energia (prána) áramlását az ember energiarendszerén keresztül, így megakad az Énnel való kapcsolat, megbénul az öntudat és az önkifejezés. Mivel a tiszta energia élteti a gyönyörrel teli, vidám és boldog cselekedeteket, minden, ami az emberi energiarendszerben való áramlását akadályozza, a boldogságot, az örömöt, a gyönyört csökkenti, és/vagy visszataszító cselekedetté változtatja a gyönyör elfogadását. Az ember életében nem lehet elég magasra értékelni a gyönyör, a szeretet, a meghittség és a boldogság jelentőségét. A Jóga-szútrák tanítása szerint már egyetlen pozitív érzés hiánya is szenvedéssel jár. Valóban, amikor a gyönyör, a meghittség, az öröm és a boldogság megfogyatkozott és/vagy 3
kikerült az éber tudatosságból, akkor negatív érzetek, érzések, érzelmek és gondolatok árasztják el az ember belső környezetét és energiarendszerét.
Karmikus teher szellemi szinten Bárminemű zavar, amely a tiszta energia továbbításában és átalakításában keletkezik, zavart okoz az egyén szellemi szintjén, mert megzavarja az összeköttetést az Énnel (boldogsága forrásával). Ugyanakkor megbénítja azt a képességét, hogy felismerje, és kövesse a dharmát. A Dhammapadában. ez áll: „A Tan adása győz más adományon. A Tan íze győz valamennyi ízen. A Tan öröme más örömökön győz. A Szomj kihunyta győz a szenvedésen.” Az egyén szellemi útja (Dharma) az Énhez vezet (belsőleg, a mély- és a magastudat világain keresztül). A dharmát követő ember helyesen cselekszik, mindig azokat a tetteket választja, melyek elősegítik, hogy az energiarendszerében tiszta energia áramoljon. A karmikus teher sugallatára végrehajtott tettek (melyek meghamisítják a magas- és a mélytudat, valamint az emberi energiarendszer működését) kötöttségeket, ezek viszont torlaszokat hoznak létre. A torlaszok akadályozzák a prána áramlását, a prána hiánya pedig megakadályozza, hogy az ember megtapasztalja az Ént – és a belőle fakadó boldogságot, örömöt és gyönyört. Amint az egyén eltávolodik a boldogság tudatos élményétől, a létfenntartás felülkerekedik az Én-megvalósításon – ez lesz az uralkodó életelve. A magas- és a mélytudat, valamint az energiarendszer helyét a mindennapokban a módosult energiából álló egyéni tudat és ego veszi át. Ezt az állapotot gyakran nevezik „szellemi sivatagnak”. „Ha az Ént a nem-Énnel (a magas- és a mélytudatot az egyéni tudattal és egóval) azonosítják, tudatlansága gúzsba köti az embert, és meghozza neki a születés és a halál egymásutánját. Ennek köszönheti, hogy az egyén valóságnak képzeli a múlékony testet, azonosul vele, táplálja, fürdeti, (kellemes) érzéki tárgyakkal tartja fenn, melyek úgy megkötözik, mint hernyót a báb fonalai.” (Sankara: Vivekachundamaní) Amikor a karmikus teher szellemi szinten felgyülemlik, számtalan járulékos problémával jár. Lebonthatja a határokat (főként az aura határait), elzárja a tiszta energia (prána, kundalini-sakti, aprána) áramlását, és tönkreteszi az energiatestek közösségének szinkronisztikus működését a szellem világában. A spirituális tudatosság szellemi szinten a tiszta energia működési formája; s az energia más fajtáihoz hasonlóan a spirituális tudatosságnak is energetikai közvetítőre van szüksége, melyen keresztül haladhat. Ha nincs elegendő tiszta energia, mely ezt lehetővé tenné, akkor a belső környezet tudatossága a szellem szintjén csökken, az egyén magán kívül reked, s egyúttal elveszti a boldogságot, a tudást és az Én-tudatot. Szélsőséges esetekben előfordul, hogy a karmikus teher mértéktelen felhalmozódása hamis perszónákat teremt. A hamis perszonák a szellem szintjén módosult energiából és finomanyagból álló, független személyiségek, melyek a személyes testtérbe hatolva bitorolják a szellem funkcióit, amivel rettentően megnehezítik, hogy szellemi szinten teljesen tudatos maradjon az ember. Amint a karmikus teher felgyülemlik, és elbitorolja a szellem funkcióit, az egyén idővel teljesen a hamis perszonák és hamis spirituális élmények által támogatott hamis spiritualitás prédájává válik, mely tagadja az emberi lény eredendő isteni lényegét, egységét az Énnel és előjogát a megvilágosodáshoz. A karmikus teher feltorlódása töredezett spiritualitást is teremthet, amely hamis szellemi célok érdekében nem veszi figyelembe az emberi természet jellegét, vagy egymásnak uszítja az egyéni tudat és ego bizonyos részeit. Az ilyen konfliktus, amellett hogy értelmetlen, az egyéni tudat és ego alapjaiban ravasz fogása is, amely arra irányul, hogy meghiúsítsa a karmikus terhének fojtogató nyomása alól szabadulni vágyó egyén szándékát. Karmikus teher mentális szinten A tiszta energia áramlásának zavarai mentális szinten (az értelem világában) megzavarják a tudatosság, a kreativitás, a lelki nyugalom, az emlékezet, valamint az induktív és deduktív érvelés rendes egyensúlyát. Amikor zavar áll be a tiszta energia továbbításában és átalakításában, mentális szinten csaknem lehetetlenné válik a befelé haladás. Az embert csapdába ejti a belső párbeszéd (az egyéni tudat és az ego szüntelen locsogása), és a mentális szint módosult energiájának almezőire és kivetítéseire reagál. Az emberi éberség a tiszta energia működési formája mentális szinten, és mint az energiának általában, az éberségnek is közvetítő közegre van szüksége a haladáshoz. Az ilyen közegként szolgáló, kellő mennyiségű tiszta energia híján a mikrokozmosz ébersége erősen csökken, az egyén – mentális szinten – kívül reked saját magán, ami kreativitása, figyelme, megérzése és emlékezete sérülésével jár. Az intellektus tevékenysége – melyet a véges emberi éberség hatósugarában működő energiatestek közössége hoz létre – idővel szétzilálódik. Az intellektus istenadta képessége, hogy felismerje és összetartozó struktúrává szervezze a külső környezet jelenségeit és tárgyait, és a tudatnak az intellektussal kapcsolatos funkciói és formái teszik képessé az embert a megismerésre és arra, hogy tudását ezen a szerkezeten belül kifejezésre juttassa. Mentális szinten mind a tiszta, mind a külső környezet információit hordozó módosult energia hatással van az emberi éberségre; a magas- és a mélytudat, de főleg az értelem pedig feldolgozza ezt az információt. A karmikus teher megzavarhatja ezt a folyamatot. Azok a szerencsétlenek, akiknek a mentális működését karmikus terhük meghiúsította, gyakran érzik úgy, hogy az elméjük elhomályosult vagy zabolátlanul nyargalászik. Szélsőséges helyzetekben, amikor a határok meggyengültek, és a személyes testtérbe mentális szinten megfelelő mennyiségű módosult energia jutott, hamis perszonák alakulhatnak ki. A hamis perszonák mentális szinten olyan 4
erőszakosak lehetnek (zaklatják és ócsárolják az egyént), hogy a szerencsétlen embernek Én-ellenes vagy társadalomellenes gondolatai támadnak, sőt így is érez és viselkedik. A hamis perszonák az egyéni tudat és ego közreműködésével egy idő után átveszik az intellektustestek helyét és működését, főként, ha kilökték azokat a személyes testtérből. Idővel úgy megerősödnek, hogy saját szükségleteik és vágyaik rögeszmés kielégítésére kényszeríthetnek valakit házigazdájuknak vagy azoknak az embereknek a rovására, akikre rákapcsolódtak.
Karmikus teher érzelmi szinten Bármilyen zavar áll be a tiszta energia áramlásában érzelmi szinten(a lélek világában), korlátozni fogja az egyént az érzelmi energia átélésében és/vagy kifejezésében, sőt az érzékelésében is. Az emberi érzelem a tiszta energia működési formája a lélek világában. Mint az energiának általában, az érzelemnek is közvetítő közegre van szüksége a haladáshoz. Az ilyen közeg számára alkalmas, kellő mennyiségű tiszta energia híján az érzelmek elfojtódnak, és az egyén ébersége a lélek világának belső környezetében jelentősen csökken. Csupán négy valódi érzelem létezik: a harag, a félelem, a fájdalom és az öröm. Azért valódiak, mert a lélek világában, a személyes testtér mélyén elhelyezkedő csakrákból származnak. A harag a második, a félelem a harmadik, a fájdalom a negyedik, az öröm az ötödik csakrából bukkan elő(csakrákról és az érzelmekről bővebben a tizenkettedik fejezetben tárgyalunk). Amikor a prána megfelelően áramlik az ember energiarendszerében, nem korlátozza sem a karmikus teher, sem az érzelmi szint kötődései, akkor ösztönösen, félelem nélkül nyilvánul meg, és megtisztul a négy valódi érzelem, mint arról az arcizmok és a kifejezés szervei – a száj és a szem – tanúskodnak. Az emberi lények a szemükön, valamint az arcizmaikon kívül sírással, ordítással, sikollyal stb. képesek kifejezni a négy érzelmet. Amikor egy érzelmet ösztönösen fejeznek ki, és az feloldódik, kielégülést érzünk, ami annak a jele, hogy a feltorlódott érzelmi energia megtisztult, és az emberi energiarendszerben helyreállt a tiszta energia egészséges áramlása. A tiszta energia áramlását érzelmi szinten eltorlaszoló karmikus kötöttség az oka, hogy ritkán éri el a folyamat a harmadik-vagy végső – állapotát, a feloldódást. Feloldódásról csak akkor beszélhetünk, ha az érzelmi energia elérte a fejben lévő kifejező szerveket, és a hangban, az arcizmokban, a szemben is kifejeződött. Mivel az összegyűlt karmikus teher elállja az érzelmi energia áramlásának útját, elbocsátása ritkán valósul meg tökéletesen, valamennyi mindig hátra marad. Nincs annyi késői sírás, sikoltozás vagy kiabálás, ami átalakítaná és elbocsátaná ezt a hátra maradt energiát. Az érzelmi energia, melyet nem ösztönösen fejeztek ki, megakad az emberi energiarendszerben, és a karmikus teher sűrű, módosult energiájának részévé válik, amely az ember személyes testterét körülvevő auramezőben rakódik le az érzelem szintjén. Szélsőséges esetben, amikor az érzelmi szinten mértéktelenül sok karmikus teher gyűlt össze, egy vagy több energiatest kilökődik a személyes testtérből. Amikor érzelmi szinten energiatestek esnek ki, ennek következtében az ember vagy rendkívül zárkózott lesz, vagy teljesen beszünteti az érzelmi életét, és a módosult energia (karmikus teher) által teremtett hamis érzelmeket teszi magáévá, azét a módosult energiáét, amely a személyes testtérbe hatolt vagy üledékként lerakódott a lélek dimenzióiban. Gyakran előfordul, hogy a személyes testtérbe hatoló módosult energia által teremtett hamis érzelmi perszonák együttesen hamis akaratot hoznak létre. A hamis akarat érzelmi szinten rendkívül veszélyes lehet, mert rögeszmévé, kényszerességgé változik, és meggyengíti vagy szétzilálja az egyén önuralmát. Az erőszakos és az önpusztító magatartás szinte valamennyi formája az érzelmi szinten megnyilvánuló hamis akaratnak és a hamis perszonák által kifejezett érzelmeknek köszönheti rögeszméskényszeres jellegét. Az önuralom elvesztése és a hamis érzelmi energia felgyülemlése egyeseknél addiktív viselkedéshez vezethet. A kényszeres szexuális tevékenységtől a táplálkozási zavarokon, a gyógyszer–, drogfüggősé gén át a társfüggőségig mindent vissza lehet vezetni az érzelmi szinten kilökött energiatestekre és a helyüket elfoglaló hamis akaratra, érzelmekre és/vagy perszonákra. Karmikus teher éteri szinten Az érzések az éteri síkon jönnek létre, ami azt jelenti, hogy az érzelmeknél alacsonyabb frekvenciatartományban rezegnek, a lélek világában található asztrális síkon keletkeznek. Ez magyarázza, hogy az érzések sűrűbbek és zavarosabbak az érzelmeknél. Egyesek annyira sűrűek, hogy már-már a fizikai érzékelésre emlékeztetnek. Modern korunk járványszerűen fellépő pszichoszomatikus és stresszel kapcsolatos betegségeinek többsége valójában éteri betegség, melyet az éteri szinten felgyülemlő karmikus teher okoz. A krónikus kimerültség, az összpontosítási képesség zavara, az akut és krónikus depresszió, a szorongásos betegségek, a pánikrohamok, valamint a légszomj, a hátfájás és a hólyaghurut a legismertebbek azok közül, melyeket az éteri szinten mértéktelenül felgyülemlett karmikus tehernek tulajdoníthatunk. Az érzések és az érzetek a tiszta energia működési formái éteri szinten, és mint az energiának általában, az érzéseknek és érzeteknek is közvetítő közegre van szükségük a haladáshoz. Az ilyen közeg számára alkalmas, kellő mennyiségű tiszta energia híján a belső környezetben csökken az éberség, az egyén a szinten kívül reked, amely érzéketlenséggel, az Én-tudat és a gyönyör elvesztésével jár.
5
Karmikus teher fizikai-anyagi szinten Az érzetek fizikai-anyagi szinten keletkeznek, ami azt jelenti, hogy az érzéseknél alacsonyabb frekvenciatartományban rezegnek, így aztán, ha a karmikus teher a fizikai-anyagi szinten megakasztja a tiszta energia áramlását, a test elveszti a testi érzékelés és a gyönyör képességét. Ez szexuális rendellenességeket okoz: férfiaknál impotenciát és korai magömlést, nőknél orgazmusképtelenséget. Lényegében minden normális szexuális ingerrel és gyönyörrel szembeni idegenkedés ugyanarról a tőről fakad: a tiszta energia terjedése és átalakítása elakad a fizikai-anyagi szinten. Mivel a karmikus teher károsan befolyásolja az életerőt és az állóképességet, pusztító hatással lehet a fizikai teljesítményre is. Összegyűlik a fizikai-anyagi test legfontosabb pontjain, és sérülésre alkalmas környezetet teremt. A karmikus teher ugyanis arra kényszeríti az embert, hogy a fizikai-anyagi szint fokozott sűrűségének kompenzálására apró mozgásokkal ott feszítse meg a testet, ahol az a leggyengébb, vagyis az inak és a porcok találkozásánál, ami sérülékenységgel jár. Ez a fokozott feszültség súlyos sérülésekhez vezet, különösen az atlétáknál, akik kiemelkedő teljesítményt várnak el fizikai-anyagi testüktől. Az ember, akinek karmikus csomagja a fizikai-anyagi szinten túl nagy teherré válik, megdühödik, kirohanásokat intéz szerettei ellen, és hiábavaló erőfeszítéseket tesz, hogy átvegye az irányítást felettük és energiarendszerük felett. Amikor a szóbeli kifakadások nem hoznak eredményt, a kifejezésmód erőszakosra fordul. Az erőszakos kifakadás fordulhat kifelé vagy befelé, esetleg rendszertelenül váltakozik a kettő között. Az erőszak lehet passzív vagy támadó. Amikor passzív, szertartásosan szadomazo szexuális tevékenységben nyilvánulhat meg. A támadó erőszak heves; szexuális visszaélésekben vagy fizikai erőszakban fejeződhet ki. Vannak, akik befelé fordítják a haragjukat, náluk a karmikus teher addiktív minták és viselkedésmódok sorát indíthatja el. Noha a függő viselkedés többsége az éteri szinten jelentkező zavar eredménye, a függő minta a fizikai-anyagi szintre is áttevődhet, ahol megállítja a szexuális energia és a prána áramlását, ami az örömtermelő hormonok működését állítja le az agyban. A test kémiájának a zavara fizikai függőséghez vezet, különösen, ha az érintett képtelen magán és közvetlen környezetén uralkodni.
Karma és kultúra A karmikus kötődést nem tekinthetjük pusztán egyéni vagy kapcsolatbeli problémának – sokkal általánosabb jelenség annál. A karmikus teher és az általa okozott függőség, a személyiség megváltoztatása és az Énnel való kapcsolat korlátozása révén a kultúra egészére hat. Mivel egy kultúra kollektív akaratát a kollektív szándék formálja, elmondhatjuk, hogy a módosult energia okolható (legalábbis bizonyos mértékben) a politikai, társadalmi, oktatási, gazdasági intézményrendszer kialakulásáért, valamint az osztálykülönbségekért és a szociális feszültségekért – mindegyik alkalmas arra, hogy keretek közé zárja az örömöt, és megakadályozza a bensőségesség, a vidámság és a boldogság elnyerését. Elfogadott tény, hogy minden kultúrában egyre nő az osztálykülönbség, és sokasodnak a társadalmi feszültség képében jelentkező elvárások; az emberektől megkövetelik, hogy a társadalmukban elfoglalt helyüknek megfelelően viselkedjenek, gondolkozzanak, sőt erezzenek. A társadalmak többségében a szociális beilleszkedési folyamat írja elő az értékrendet, a karmikus teher által készített forgatókönyvet a társadalom a magáénak tartja. Az egyének gyorsan megtanulják, hogy egyéni akaratukat bizonyos mértékben ennek a könyvnek kell alárendelniük, és ha nem teszik, számolniuk kell a következményekkel. Ez a forgatókönyv alakítja ki az élet – többnyire kényelmetlen – szerkezetét. Az emberek egy része ezért képtelen alkalmazkodni hozzá. A szerencsétlen kisebbségnek két választása marad, de egyik sem megnyugtató. Az első a társadalmi kiközösítés. A másik bizonyos értékek kelletlen elfogadása, amitől kényszeredetté válnak: elidegenednek maguktól és másoktól, képtelenné válnak a meghittség huzamos fenntartására, és saját dharmájuk (életútjuk) ellenségei lesznek. Aki hátat fordít a dharmának, elveszti a meghittséget és az együttérzést, így tárgynak tekinti magát és a környezetében élőket. Ennek a természetellenes mellérendelésnek a következtében az önértéket rövid életű, felszínes értékek határozzák meg, például a fizikai szépség, az anyagi javak, a sport-, a munkateljesítmény stb. – a jellem, az integritás, az együttérzés és a bölcsesség sokkal maradandóbb értékei helyett. Mivel a szabályok és elvárások lavinája maga alá temeti a meg-hittség és a dharma célját, a kettősség (az én-te elve) önmagát fenntartó igazsággá magasztosul. Ennek eredményeként mindenki, aki az egyéni tudaton és egón kívül található, a másikká változik. Még a mikrokozmoszon belül is megosztottság jön létre, ami ugyancsak az Én-tudat elvesztéséhez és az egyensúly megbomlásához vezet. Ennek következtében az önző vágy, a félelem, továbbá az események irányításának szükséglete határozza meg az egyén, a csoportok, a nemzetek tetteit. Ha az emberek szem elől tévesztik céljukat (dharma), és a kultúrájuk által támogatott hamis célokkal helyettesítik az Én által támogatott valódiakat, katasztrofális események indulnak meg mind a magán-, mind a közéletben, melyek csoportokat vagy egész népeket kényszerítenek szembe egymással olyan hiábavaló célok miatt, mint az események irányítása, a gyarapodás (gyakran egymás rovására) vagy a puszta fennmaradás.
Kit szeretünk? Technológiai fejlettségére és kulturális örökségére való tekintet nélkül a világ valamennyi kultúrájában és népében jelen van bizonyos mértékben a karmikus teher és az általa teremtett kötöttség következményei. A 6
társadalmak, természetüknél fogva, érték- és normarendszerük, tilalmaik részének tekintik és támogatják a karmikus kötöttségeket, bár a kutatók úgy találták, hogy Észak-Európa és Észak-Afrika patriarchális társadalmaiban sokkal erőteljesebben, mint a matriarchális kultúrákban. Még az olyan liberális társadalmakban is, mint a zsidó vagy a hopi kultúra, szabályok és törvények korlátozzák a tiszta energia szabad áramlását. Ezek a törvények általában a csoport kollektív akaratával állítják szembe az egyén akaratát. Bár a törvényekre a közjó szempontjából szükség van, tudnunk kell, hogy a tiszta energia szabad áramlása nem azonos a módosult energia szabad áramlásával. A módosult energia és az egyéni tudatból és egóból származó cselekedetek korlátozására szükség lehet. A tiszta energia korlátozása azonban – tekintet nélkül annak indokaira – mindig negatív hatással van az egyénre, valamint arra a csoportra vagy intézményre, amelyhez az egyén tartozik. Végső soron tehát a tiszta energia elnyomása vagy szublimálása nem strukturáltabb, rendezettebb társadalmat teremt, épp ellenkezőleg. Olyan kultúrát hoz létre, amely aláássa a kapcsolatokat és az intézményeket, valamint elveti a jövendő elégedetlenség és viszály magvait. Azok a hatások, melyeket az emberi energiamezőn belüli, mértéktelenül felhalmozódott módosult energia és az ebből keletkező negatív kulturális befolyás teremt, szükségessé teszik egy új paradigma és ezzel együtt az egyén, a kapcsolatok és az intézmények új kultúrájának a megteremtését. Csak így találhatják meg az emberek magukban a keresett örömöt, a békét és a kölcsönös bizalmon és meghittségen alapuló szerető kapcsolatot. Amikor elegendő számú ember győzi le a karmikus teher hatásait, megszületik egy együttműködésen, közös felelősségen, Én-tudaton alapuló új kultúra, és felváltja a fenntarthatatlan, a közös meghittség- és dharmaellenes, Én-korlátozó társadalmakat támogató világrendet.
Tanulnivaló A könyv célja az, hogy megszabadítsa az olvasót a karmikus teher és az általa teremtett kötődés hatásától. Olvasás közben feltárul, hogyan befolyásolják a karmikus teher által okozott kötődések a saját személyiségét (egyéni tudatát és egóját) és kapcsolatait; a kötődés által létrehozott minták miként szivárognak be hitrendszerébe, züllesztik le szabad akaratát, szabnak irányt érzelmi, mentális és szellemi életének. Miután megtanulta, hogyan befolyásolja a sűrű, nehéz, módosult energia formájában megjelenő karmikus teher, és rájött, hogyan próbált védekezni ellene viselkedésbeli, érzelmi, mentális és szellemi minták kialakításával – egyszerű módszereket tanulhat, melyekkel lokalizálhatja, azonosíthatja és elengedheti karmikus terhét az általa teremtett kötődésekkel együtt. Ez nem csak egy könyv. Lépcsőzetes program, melyet határainak erősítéséhez, személyes testterében található csakrái élénkítéséhez, kezén, lábán lévő kisebb energiaközpontjainak serkentéséhez, személyes testtere alatt és felett található csakrái aktivizálásához, a meridiánjain áthaladó prána áramlásához, lépcsakrái és az aprána (melyre a karmikus teher és a negatív perszonák elbocsátásakor lesz szükség) megelevenítéséhez, valamint kilökött energiatestei és az energiahordo-zók összegyűjtéséhez és visszahelyezéséhez nyújt segítséget. A folyamat során elsajátítja, hogy a helyes cselekedet segítségével hogyan összpontosíthat a felső tudatra, és miként követheti a dharmát, hogy az Én az ön tudatos éberségébe emelkedjen, és hozzájusson születési előjogához, a gyermeki boldogsághoz. A könyv tanulmányozása közben el fogja engedni karmikus terhét, és megszabadul kötődéseinek következményeitől. Megtapasztalja, mekkora örömforrás, ha megoszthatja párjával, családjával, barátaival kiteljesedett éberségét, belső erejét, magabiztosságát. Ahogy dharmáját bátran követve élete egyre boldogabbá válik, érezni fogja a mindenség támogatását, és a gyönyör, a boldogság, a meghittség és a kegyelem életformává lesz az ön és mindazok számára, akikkel megosztja egyéni bölcsességét.
7
MÁSODIK FEJEZET ...a nyugalom a mozgás apja. Ezért a bölcs naphosszat munkálkodva, szekere terhét el nem hagyja. Ragyogót nem remél, teljes békében, veszteg él. – Tao Te King
Ismerkedés az Énnel Lehet, hogy még nem tudatosult, de ön, kedves olvasóm, valamint az Én – az egyedülvaló, amelyből minden keletkezett – egy és ugyanaz. Miközben leteszi karmikus terhét, egyre erősödik ennek a páratlan kapcsolatnak a tudata, míg át nem éli a maga teljességében az egyesülést az Énnel. Addig is készüljön fel, ismerkedjen az Én lényegével és működésével, tájékozódjon, mit is jelent az Énnel való egység. Sokat foglalkozik az Énnel a jóga, a tantra, a tao és a dzsainizmus irodalma. Mielőtt hozzákezdenénk, jegyezze meg: az Én nem tanulnivaló, nincsenek meghatározó minőségei, ezért lehetetlen szabatosan meghatározni. Sőt mi több, mivel a szellem, az értelem, a lélek és a mélytudat, sőt a tudat működésével és formáival együtt az Énből keletkezett, egyik cselekvési terület sem képes felfogni és megérteni az Én mibenlétét, mivel az Én a létokuk vagy teremtőjük. Az így keletkezett ellentmondás olyan, mint amikor az álomalakok valamilyen problémával kerülnek szembe, és sikertelenül igyekszenek megérteni alkotójukat (az álmodó t), akiknek létezésüket köszönhetik, akinek a tudatában léteznek és működnek. A jóga és a tantra, valamint a nagy keleti vallások is tényként ismerik el, hogy akár tudatában vagyunk, akár nem, egységet alkotunk az Énnel, amelyben szellemünk, lelkünk, értelmünk és tes tünk gyökerezik, mint minden más a jelenségek univerzumában. Az Én azonban nem felel meg pontosan annak, aminek magunkat képzeljük, vagy akivel magunkat azonosítjuk a hétköznapi életünkben. Sokkal pontosabb az a megfogalmazás, hogy az Én az alapja jelenlegi magunknak és annak, aki az egyénné válásunk – és az egyéni Énnel, azzal a részünkkel való azonosulás – előtt voltunk, amely az egyéni tudatból és egóból keletkezett. Ha nem teljesen érti ezt a megfogalmazást, akkor jó társaságban tudhatja magát, mert a világ bölcsei, látnokai, teológusai és pszichológusai ugyanúgy bajlódnak az Én problematikájával, mint ön. Az Ént ugyanis lehetetlen megismerni az egyéni tudattal és egóval. Ez csak az Én közvetlen megtapasztalása által lehetséges, ami az egyéni tudat és ego legalább időszakos meghaladásával következik be. Addig azonban elégítse ki intellektuális kíváncsiságát (hasznos lehet), és tanulja meg, hogyan jött létre a jelenségek világa az ön énjével és lényének különböző aspektusaival együtt az Énből, és hogyan határoz meg továbbra is mindent az Én a jelenségek világának minden birodalmában és dimenziójában.
Az Én működésének természete A keresztény nómenklatúrában az Én megfelelője a Szentlélek. A jógában átmannak nevezik. Az átman jelentése szanszkritul: ami nem kettőzhető meg. Az Én, vagyis az átman megegyezik a minden ember középpontjában lévő egyedülvalóval, valamint azzal az egyetemes térrel, melyből a dualisztikus világmindenség létrejött. Az Én az idő-tér, a tudatosság, az energia és a világokat, dimenziókat megtöltő energia forrása és alapja. Az Én eleven, tudatos. Az Én az emberi élet forrása, a létet megelevenítő kegyelem, az öröm, a szeretet, a gyönyör kútfője is. Az Énnek nevezett egyedülvaló funkcionálisan azonos az egyetemes tudatossággal, vagyis a brahmannal. A brahmanhoz hasonlóan a lineáris-folyamatos időn kívül, az örökkévalóságban vagy örök időben létezik, így nem vonatkozik rá a tér-idő, ahogy mi öt érzékszervünkkel vagy teremtményeinek jelenségformáival megtapasztaljuk. Ezért soha nem hal meg, és nincs alávetve a születés, az élet, a halál ritmusának. Örök, nem engedelmeskedik a jelenségek világegyetemét korlátozó törvényeknek, a fejlődésnek és a hanyatlásnak. Mindenütt jelen van, minden dimenzióban betölti a teret és az időt, a makro- és a mikrokozmoszban egyaránt. Mivel mindent magában foglal, ami volt, van és lesz, az Én vágyak nélkül való, mert nem szűkölködik semmiben. Nincs szüksége imádatra, a kegyét sem kell elnyerni. Az Én nem ítélkezik, mert mindent magában foglal – ha megtenné, magát ítélné el. Azt mondhatjuk, hogy a jelenség-világegyetem az Én tükröződése, és az emberi lények jelképesen az Én képére teremtettek. „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket...” (Gén 1:27) A Mandukya-upanisad így jellemzi az Ént: „Szantam Szivam, Advaitam.” Az Én békés, áldott és önmaga van. Az Én csendes, örök és teljes. Értelmes és derűs, személytelen abszolútum. Magában foglal minden létezőt, ezért nincs mása. A védanta szat-csitánandának: örökkévalónak, egyetemes tudatnak és kegyelemnek, ok mögötti ragyogó örömnek írja le az át-mant (Ént). A Bhagavad-gít Tí Krisna elmagyarázza: az átmant (az Ént) csak akkor lehet megismerni, ha a megismerő, a megismerés mezeje és a megismerés tárgya egy és ugyanaz. Az Én – mint állapot – maga az örökkévaló élet, annak minden jellegzetességével, de az általában a földi életnek tulajdonított korlátok nélkül. Az Én létezésére következtetni közvetetten, az értelem segítségével lehet ugyan, de létezését csak a közvetlen tapasztalat erősítheti meg. A hozzáértő számára az ilyen tapasztalat a magastudat (szellem, értelem, lélek) és a mélytudat (ezek működése és megjelenési formája), valamint az emberi energiarendszer segítségével valósulhat meg. A legtöbb esetben sajnos az energia és a tudatosság mezőit annyira beárnyékolja a karmikus teher, hogy az szinte teljesen ellehetetleníti az Én közvetlen megtapasztalását. 8
Az Én valójában mi vagyunk Az emberi lények mikrokozmoszában az Én a szív jobb oldaláról emelkedik a tudatos éberségbe, és ebből a pontból árad ki mindaddig, amíg minden világban és dimenzióban átjárja a személyes testteret. Úgy sugárzik innen a külső környezetbe, mint a nap, „szentekre és bűnösökre egyaránt”. A következő metaforával könynyebben érthető, mit jelent egységben élni az Énnel. Képzelje el, hogy moziban ül, annak a filmnek az egyetlen nézőjeként, melyet ön írt, gyártott, rendezett, játszott. Egy idő múlva annyira belemerül a cselekménybe és az ön által alakított szereplő életébe, hogy magáról megfeledkezve azonosul azzal, akit játszik. Az is előfordulhat, hogy annyira belefeledkezik azokba a gondolatokba, érzésekbe és érzetekbe, melyeket a film cselekménye és szereplői ébresztenek, hogy a mozi valósága valóságosabb lesz az igazi világnál. Most képzelje el, hogy tökéletesen összenőtt a vásznon játszott szereppel és eseményekkel. Ha a szereplőt veszély fenyegeti, önt félelem fogja el. Ha ő megmenekül, ön fellélegzik. Ha elveszítette, amit szeretett, ön kétségbeesik, amikor visszakapja, ön ujjong. Idővel minden olyan ötlet, amely a káprázat világából való távozásra szólítja fel, önpusztításnak tűnik, ezért nem engedelmeskedik neki. A vásznon történő eseményekre tapadva, az illúziók világában él, amit valódinak hisz. Még ha időnként kételkedne is, az egyéni tudat tanúsága és a többi színészhez való kötődés meggyőzi, hogy az álma igaz. És valóban ilyen az ember helyzete. Az emberi lények olyan erősen azonosulnak az általuk játszott szereplőkkel és a nekik tulajdonított érzetekkel, érzésekkel és gondolatokkal, hogy elfelejtik, hogy elméjük filmje (melyet érzékszerveikkel éreznek, és egyéni tudatuk, egójuk dolgoz fel) nem igaz. Megfeledkeznek róla, hogy amellett, hogy ők hozták létre a filmet, minden szereplőt is ők játszanak azzal együtt, akinek a filmben éppen a bőrébe bújnak. Most képzelje azt, hogy miután a vásznon látott szereplővel azonosult, újra eszébe jut, hogy a film csak játék, és a továbbiakban nem akar a szerepével és az őt segítő gondolatokkal, érzésekkel és érzékietekkel azonosulni. Az okozattól (a filmtől) az ok (az Én) világába visszatérve, ismét eszébe jut, hogy valójában kicsoda. Eszébe jut, hogy tényleg ön a producer, a rendező és mindenki más, aki a filmet létrehozta, és ön az Én is, melyből mindez létrejött. Amint megszabadul a káprázattól, a májától – a látszólagos valóságtól –, megszabadítja magát a karmikus kötődés hatásától, és attól a fájdalomtól és szenvedéstől, melyet az okozott, hogy – tévesen – a vásznon látott szereplőkkel azonosította magát. Attól, hogy belátta az igazságot, és felszabadította magát, még nem lesz sem spirituálisabb, sem jobb ember. Egyszerűen csak rájön, hogy ki volt, és ismét a valósággal kezdi azonosítani magát, miközben az elme filmjében gyönyörködik. Ugyanez a. folyamat zajlik le akkor is, amikor leteszi karmikus terhét. Amikor lemond az okozathoz, az egyéni tudathoz és egóhoz való kötődésről, és visszatér az okhoz, vagyis az Énhez, fokozatosan legyőzi a karmikus kötődést, megéli az eredendő egységet az Énnel, és élvezi az ebből fakadó kegyelmet, meghittséget, szeretetet és gyönyört.
Tudatosság a természet világában Mint sokvilágú, sokdimenziós lény, az ember tudatosságból, energiából és az idő-tér mezőben lebegő anyagból van összegyúrva. Az előbbiekben felsorolt építőanyagokat az Én, az egyetemes tudatosság teremtette, és folyamatosan fenntartja. Az egyetemes tudatosság megnyilvánulása a természet világában többé-kevésbé korlátozott, így az Én nem képes a maga teljességében kibontakozni. Az ásványok világában a tudatosság az érzékelés legalacsonyabb formájaként, az ingerre adott reakcióban nyilvánul meg. A tudósok ezt az atomok memóriájának nevezik. A növények tudatossága sokkal fejlettebb, bár rejtett tudatosság. A korlátozott tudatosság ugyanezen fajtája nyilvánul meg az állatok és a növények királysága között helyet foglaló mikroorganizmusok osztályában. Az állatok világának tudatossága az állat fejlettségének függvényében válik mind központosítottabbá és összetettebbé, és az embernél éri el a kiteljesedést, aki olyan pszichikus funkciók birtokosa, mint az értelem, a megismerés, az érzékelés, az érzelem és az akarat, valamint aki a szellem, az értelem, a lélek, a mélytudat és a test eszközeivel valósítja meg az Én teljességét. Jegyezzük meg azonban, hogy egy bizonyos létforma tudatossági szintje attól függ, hogy milyen frekvenciájú tiszta energiát (pránát) képes finomenergia-rendszerén keresztül (csakrák, aurák, meridiánok) továbbadni és átalakítani. Az állatokra lényegesen szűkebb rezgési tartomány hat, mint az emberre, s egy fejlett emberi lénynek sokkal tágabb a rezgési tartománya, mint egy egyszerűbbnek. Minden élőlény tudatossága fluktuál az energiarendszerén átsugárzó energiafrekvenciák (tiszta energia) tartományának váltakozása szerint, de ez a fluktuáció nem haladhatja meg az ezeket továbbító és átalakító csakrák és meridiánok, valamint az ezeket raktározó aurák befogadóképességét.
Az ember egyéni tudatossága Az egyetemes tudatosság, vagyis az Én,a magas- és mélytudat, annak működése és formái, továbbá egy tökéletesen tudatos emberi lény energiarendszere révén bontakozik ki a maga teljességében. A magastudat (szellem, lélek, értelem) és a mélytudat a tattvák, vagyis a fokozatos evolúció segítségével keletkezik az Énből. A magas- és mélytudatban keletkező tudatosság nem törekszik megértésre, hanem figyel, amíg bizonyosságot szerez. Nem ítélkezik, elsődleges érdeke nem a fennmaradás. Sőt, mivel a magas- és a mélytudat megismerésébe, működésébe és formáiba nem szivárog be az egyéni tudat és ego alakjában megjelenő karmikus teher, közvetlen megismerés zajlik, ami azt jelenti, hogy a megfigyelt dolog tulajdonságait közvetlen megismeréssel, 9
belátással, revelációval és/vagy intuícióval fogja fel. A megértés egyszerűen nem a magas- és a mélytudat működési formája. Íme az ős-zűrből keletkezett, az ég és föld előtt született: mily békés, mily üres! Magában van, nem változik, Zavartalan mindenütt működik. Ö az ég-alattinak anyja. Nevét nem ismerem, Kisebb nevén út-nak mondom, Elmém szerint nagynak mondom. – TAO TE KING Mivel az érzelmek, érzések, sőt az érzetek mind az emberi energiarendszer működési formái, s mivel az emberi energiarendszer tartja fenn a magas- és a mélytudatot, ezért ezek az emberi tudatosság ^működésének részei. Ezért a valódi érzelmek (harag, félelem, fájdalom, öröm), melyek az emberi energiarendszerből keletkeznek és az energiatestek közösségei által nyilvánulnak meg, önkéntelenül fejeződnek ki. Azok a valódi cselekedetek, melyek a magas- és a mélytudat akaratát és szándékát jelenítik meg, bármilyen világban és dimenzióban keletkezzenek is, helyesek és hatékonyak. Nem ítélkezésen alapulnak, és mivel a magas- és a mélytudat nem kötődik az egyéni tudathoz és egóhoz, nincs szakadék a magas- és a mélytudat szándéka és a keletkező érzelem és/vagy érzés között, amely a bekövetkező cselekedetet táplálja. Amikor a magas- és a mélytudat cselekvésre késztet egy emberi lényt, tiszta energia keletkezik, ami azt jelenti, hogy a magas- és a mélytudat csak sarkallja a tettet, de nem befolyásolja tartalmát. Semmin nem változtat, nem irányít, nem manipulál, a külső környezetben semminek nem alakítja át a jellemzőit még akkor sem, ha a tudat működése és formái által kapcsolatba lép vele. Az Énhez hasonlóan minden, ami a magas- és a mélytudatból, annak működése és formái által keletkezik, az igazság, a szabadság és/vagy a kegyelem élményét erősíti az emberben. Bár az emberi tudatosságot az agy kognitív funkcióival társítják, nem azonos az aggyal, és a fizikai-anyagi testtől független működésre is képes. A magas- és a mélytudat valójában egy kozmikus és többdimenziós integrált rendszer része, ami azt jelenti, hogy a fizikai aggyal és a fizikai-anyagi testtel ellentétben rá nem vonatkoznak a tér-idő korlátai. Igaz, hogy a magas- és a mélytudat az Én közvetítő közege, ennek ellenére mind a tiszta, mind a módosult univerzum-ban be tudja járni a külső környezetet, miközben úgy ölti magára az érzékelés tárgyának az alakját, hogy az elme műkö-dését és formáit használja a megismeréshez és az asszimilációhoz. „Ahogy a tartályból egy csatornán át víz folyik a szántóföldre, mely felölti a csatorna alakját (szögletes, háromszög alakú vagy bármi más), úgy árad ki a ragyogó elme (a magas és a mélytudat) a szemen vagy a többi érzékszerven keresztül a tárgyhoz, hogy felvegye annak alakját.” Sivananda.A magas- és a mélytudat közvetítő közege a szellemet, az értelmet, a lelket, a csakratesteket és a vágytesteket alkotó energiatestek közössége. Az emberi energiarendszer szervei, a csakrák, az aurák és a meridiánok energetikailag támogatják őket. A tudat funkciói és formái teszik lehetővé, hogy az energiatestek kinyilvánítsák szándékukat és cselekedjenek, miközben megőrzik Én-tudatukat, és közömbösek maradnak a minőségek világával szemben.
A vágytestek A magastudat világát a mélytudat világa egészíti ki. A mélytudat energiahordozók közösségeiből áll, melyeket „vágytesteknek” hívünk. Az energiahordozók pránából keletkeztek, nagyságuk és alakjuk megegyezik az energiatestekével, lehetnek szilárdak, folyékonyak és légneműek. A vágytesteknek köszönhetjük, hogy az ember képes megtapasztalni, kifejezni és elemezni az alapvető életszükségletekre figyelmeztető vágyait. Ezek a vágyak hozzátartoznak a földi életfunkciók normális működéséhez, s nem szabad összetéveszteni őket bizonyos dolgok iránti vágyakkal, melyek az egyéni tudatból és egóból keletkeznek, és függőséget okoznak. Artha A Védák tanítása szerint a vágytestek működése négy elemi vágyat hoz létre. Az első az Artha. A szó szanszkritul az anyagi kényelem vagy gazdagság iránti vágyat jelenti. Elemi vágy, ezért arra ösztönzi az emberi lényeket, hogy fizikai-anyagi testben szülessenek újjá, és annak megfelelően cselekedjenek. Mivel gazdasági szükségszerűség, hogy az állandó munka keserveitől való megszabaduláshoz elegendő gazdagságot halmozzunk fel, ennek a vágynak a kielégítése a folyamatos spirituális növekedés és fejlődés előfeltétele.
10
Káma A második vágy a Káma. A gyönyört és a gyönyör utáni vágyakozást jelenti. A négy elemi vágy egyike, amely arra ösztönzi az emberi lényeket, hogy fizikai testben szülessenek újjá, és annak megfelelően cselekedjenek. A vágyat a Bhagavad-gítá az élet középpontjába állítja, és az életerővel teszi egyenlővé. Valóban, a Védák sosem állította, hogy a gyönyör a spiritualitás ellentéte lenne, és mint ilyet, el kellene fojtani, vagy le kellene nézni. A Védák tanítása szerint az átmannak két formája van. Az egyik a tudatosság, amely minden létezőt magában foglal – ezért semmit nem akar, semmire nincs szüksége. Ez a paramátman. Az átmanból keletkezik az egyéni lélek is, a dzsívamátman. A létezés legmélyéről a dzsívamátman irányítja az egyén vágyait és törekvéseit. Ő a Dharma, a szív legmélyebb vágyának forrása Dharma A harmadik vágy, amely arra ösztökéli az emberi lényeket, hogy fizikai-anyagi testben szülessenek újjá, és annak megfelelően cselekedjenek, a Dharma. A Dharma jelentése: az, ami összetart, és megakadályozza, hogy a földi kapcsolatokat szétzilálja a káosz. Az emberek közösségében a Dharma tartja össze a társadalmi rendet. A dharmának két területe van: a megosztott Dharma közös az egész emberiség számára, az egyéni Dharma viszont mindenki számára más és más. Megosztott Dharma az igazságosság és a spirituális kötelesség. Ebben az összefüggésben az igazságosság a helyes cselekvés megfelelője. Helyes cselekvésnek azokat a tetteket nevezzük, melyek elősegítik a prána áramlását, s a magas- és a mélytudatból, valamint működésükből és formáikból fakadnak. Az egyéni dharma a helyes cselekvés sajátos módja; az egyént visszavezeti az Énnel való egységhez. Móksa A Móksa a negyedik olyan vágy, amely arra ösztönzi az embert, hogy fizikai-anyagi testben szülessen újjá, és annak megfelelően cselekedjen. A Móksa transzcendenciát, vagyis szellemi szabadságot jelent, továbbá megszabadulást a karmikus kötődéstől. A négy vágy legerősebbike. Az advaita védanta (az önmegvalósítás magányos útja) azt tanítja, hogy a közvetlen élményből származó dzsnyánával (megismeréssel) lehet elérni a móksát, és legyőzni a tudatlanságot. Ramana Maharsi, a nagy huszadik századi mester állítása szerint a tudatlanság nem más, mint ragaszkodás az „én” elvéhez. A dzsainizmus ezúttal is sokkal részletesebben beszél erről. Úgy tartja, hogy a móksa az egyedüllét és/vagy a nemragaszkodás legmagasabb állapota. A móksában az ember megszabadul a jelenségek külső világának minden kötődésétől. A saivizmus (vagy sívaizmus) a kegyelemhez, a jóga a nirvikalpa szamádhihoz, a páratlan elkülönültség és nyugalom állapotához hasonlítja.
A tudat funkciói Az Én távol marad teremtményeitől, ezért közvetítőre van szükség ahhoz, hogy részt vegyen a jelenség világegyetemében, és tudatosság, valamint prána képében megnyilvánuljon. A magastudatban az energiatestek, a mélytudatban a vágytestek az energiahordozók, ezek közvetítik a tiszta energiát. Minden energiatest és energiahordozó-ja tiszta energiából és finomanyagból áll. Ahhoz, hogy a többi energiatesttel és a tudat funkcióival és fajtáival egyidejűleg működhessen, minden energiatestnek azt a helyet kell elfoglalnia saját dimenzióján belül, amit a fizikai-anyagi test elfoglal a fizikai-anyagi világban. Az energiatestek és a magas–, valamint a mélytudat energiahordozói (vágytestek) a tudat három funkciója révén lépnek interakcióba a makrokozmosszal: ezek a kosa, az indrija és a prána. Kosa A kosa mentális burok, általa szerzünk tudatosságot magunkról és a környező világról. Bár a tudatosság az energiatestekben, a vágytestekben és a megfelelő energiahordozókban nyugszik, magáról nem tud semmit. Tükörre van szüksége, hogy megtapasztalja tükörképét. A tudatosság különböző szintjein, a magas- és a mélytudatban a kósák töltik be ezt a feladatot. A kósák nem elvont fogalmak vagy archetípusok, hanem a téridőben létező tevékenységi területek. Tizenkét kosa van, melyek az energiatesteknek, a vágytesteknek és a léptesteknek felelnek meg. A kosa normális körülmények között megmarad annak a világnak és dimenziónak a személyes testterében, melyben aktív, de működés közben túlsugárzik a személyes testtéren. Lényegében minden kosa kapcsolatban áll és együttműködik a külső környe-zet energiamezőivel, tárgyaival és lényeivel abban a világban és dimenzióban, amelyben aktív. Ilyen módon a kósák az emberi tudatosság kiterjedéseként funkcionálnak. Az energiamezők, a tárgyak és a lények ugyancsak sugározzák vagy kivetítik az energiát a maguk világában és dimenziójában tevékenykedő kosára. Ezért kimondhatjuk, hogy kötődésünk karmikus terhünkhöz vagy leválásunk róla szorosan összefügg kosaink állapotával és a hozzájuk való viszonyunkkal. Indrija Az érzelmek, érzések, érzetek szintjén az indriják a kósákhoz hasonló feladatot látnak el. Két fajtájuk van: a dzsnyána indrija és a karma indrija. A lélek működéséhez tartozó dzsnyána indriják az érzelmeknek, érzéseknek 11
és érzékleteknek megfelelő tevékenységszint mikro-és makrokozmoszáról szereznek információt. Miután a megfelelő dzsnyána indriják feldolgozták és átalakították az ismeretet, a karma indriják a cselekedetek révén nyilvánítják ki ezt a tudást. Miután az ismeret a dzsnyána indriják segítségével beépült, a karma indriják engedélyt adnak, hogy az ember a tudatos érzékelés internalizálásával kapcsolatba léphessen az érző lényekkel, tárgyakkal és/vagy energiamezőkkel. A karma indriják úgy működnek, hogy felveszik azokat a tulajdonságokat, melyekkel kapcsolatot teremtenek, ám ezt csak akkor tehetik meg, ha teljesen beépültek a személyes testtérbe abban a világban és dimenzióban, amelyben tevékenykednek. Amennyiben a dzsnyána vagy karma indrija nem épült be tökéletesen egy bizonyos dimenzióba, működése megbomlik, és/vagy azokhoz a tárgyakhoz, energiamezőkhöz, lényekhez és kivetüléseikhez kötődik, melyekkel kapcsolatban állt. Ezzel szemben, amikor az indriják tökéletesen beépülnek, az ember tudatosan működik rajtuk keresztül, így következetesen és helyesen cselekszik. Prána Az energiaközegnek, amelyben a tudat működése végbemegy, közismerten prána a neve. Két fajtája van, a belépő és a kilépő prána. A belépő prána az emberi energiamező által felfogott és feldolgozott információ folyamatos áramlásának energetikai közege. Ezzel az információval észleli a magas- és a mélytudat a környező energiamező minőségi és mennyiségi jellemzőit. A kilépő prána energetikai közeget nyújt a magas- és a mélytudat számára, hogy a külső környezetben cselekvéssel nyilváníthassa ki tudását. Minden be- és kilépő pránának tevékenységi területe van, amely a jelenségek univerzumában a tiszta és/vagy módosult energia egy bizonyos részének felel meg. Amikor a be- és a kilépő prána aktív és egészségesen működik, a magas- és a mélytudat funkcióinak és formáinak minden szintjén tettek keletkeznek. A prána emellett védelmet nyújt a behatolás ellen, hogy az ember élvezhesse az egykedvűség belső állapotának elnyeréséből fakadó békét.
A tudat formái A tudat formái a manasz, a buddhi, a csitta és az ahamkdra. A tudatformák együtt határozzák meg azt a mintát, amely rendszerbe szervezi az egyidejű működést a magas- és a mélytudat, funkciói, valamint az emberi energiarendszer szervei között. Manasz A manasz ragadja meg és fogja fel a külső környezet tárgyait, lényeit és/vagy energiamezőjét. Tanulmányozásuk érdekében elkülöníti őket. A tudatnak ezt a működési formáját, amely az egyéni identitás alapvető eleme, a nézés és a látás metaforájával érthetjük meg. Látás közben nem fektetünk hangsúlyt semmi különösre, míg a nézésnél összefüggéseibe helyezünk valamit, hogy összehasonlítsuk és tanulmányozzuk. A manasz inkább néz, hangsúlyosan odafigyel valamire a látómezejében, hogy elkülöníthesse környezetétől. Buddhi A buddhi a tudat azon működési formája, amely a már ismerttel hasonlítja össze azt a tárgyat, lényt és/vagy energiamezőt, amely elkülönült a környezetétől. Míg a tárgyak, lények, energiamezők változhatnak, a buddhi állandó. Éppen ez az állandóság az, amely lehetővé teszi, hogy az általa vizsgált dolgot egy bizonyos kontextusba helyezze azért, hogy a csitta sajátos értékkel ruházhassa fel. Csitta A csitta ruházza fel értékkel azt, amit a manasz elkülönített, majd a buddhi elemzett. Az érték attól függ, milyen a tudatformákból kibontakozó emberi lény állapota és jelleme. Amikor valaki az egyéni tudathoz és egóhoz kötődik, akkor a dolgok értéke a vágy-ellenszenv reflextől függ, és a szerint minősíttetik, hogy javítja-e a fizikai vagy a lelki jóllétet. Amikor valaki a belső életet választja, megerősíti határait, és hozzákezd, hogy letegye karmikus terhét, akkor valaminek az értéke azon múlik, hogy elősegíti-e a prána áramlását, és/vagy erősíti-e az Énnel való kapcsolatot. Ahamkára Az ahamkára hozza a döntéseket. Megszűri a többi tudatformától kapott információt, és a segítségükkel megteremti és/vagy elősegíti az egyénnek az önmagáról és a kapcsolatairól alkotott nézeteit. Hogy mit fogad be, és mit ismer el érvényesnek, az nemcsak az ember tudását gyarapítja, hanem azt is megszilárdítja, amit magáról addig megtu-dott. Amennyiben az információ az egyéni tudatot és egót támogatja, akkor azt erősíti, amit az egyéni tudat és ego elad-dig hirdetett, vagyis hogy az ember valóban egyedi, akit a létfenntartás és a lelki jóllét elnyerésének szükséglete mozgat. Ha a döntés az Ént támogatja, akkor az ember eredendő isteni mibenlétét és az Énnel való lényegi egységét igazolja.
12
HARMADIK FEJEZET Beszéljünk egy kicsit az energiáról! Az Énről és a belőle származó boldogság, öröm, meghittség, gyönyör beteljesülését akadályozó karmikus teherről beszélve különbséget kell tennünk a külső környezethez, valamint az egyéni tudathoz és egóhoz való kötöttséget előidéző módosult, valamint a tulajdonságok nélküli, tiszta energia között, amely az Énnel való egyesülést segíti elő. Először meghatározzuk a különbség mibenlétét, majd elsajátítja a jógalégzést, amely megnöveli az energiarendszerén átáramló tiszta energia mennyiségét. Ezután megtanulja, hogyan lehet megbízhatóan aktivizálni a szívcsakra hátsó részét. Azért ezt előbb, mert maszkulin jellegének köszönhetően sokkal stabilabb, mint a feminin elülső rész. A szívcsakra hátsó részének aktiválása után megtanulja, hogyan összpontosítson rá annak érdekében, hogy tudatossága ne az egyéni tudatból és egóból, hanem a magas- és a mélytudatból bontakozzon ki. A hermetika azt tanítja: „A mindenség tudat; a mindenség gondolati.” Ami annyit jelent, hogy a legfelső szinten minden egyetlen egyedülvaló-ban, az egyetemes tudatosságban (átman vagy Én) egyesül. Csakhogy amikor a tattvák (az evolúció lépcsőfokai) létrehozták a tér-időt, és az egyetemes tudatosságból megszületett a jelenség-világegyetem, a tiszta energia kiterjedt, hogy betöltsön min den létező teret, és a tér tovább terjedt vele. Ezt a kiterjedést (melyet evolúciónak nevezünk), valamint a statikus természetű egyetemes tudat és a dinamikus természetű tiszta energia kapcsolatát a jóga és a tantra Siva és Sakti örök táncában ábrázolja. Mert Siva és Sakti, vagyis a tudatosság és az energia tánca örök. Az energiának számtalan nevet adtak: sakti, prakriti, prána, aprána és kundalini-sakti, amely a fizikai és a nemfizikai világmindenség alapja. Csakugyan, az egyetemes tudat (Siva) és a dinamikus energia (Sakti) kölcsönhatása nélkül nem létezne a jelenség-világegyetem, nem lennének érzékszervvel rendelkező érző lények, akik felfogják, nem létezne szellem, amely egyesül vele, nem venne tudomást róla a tudat, és a lélek nem teremtene kapcsolatot vele. Miután Sakti dinamikus, teremtő energia, azaz prakriti (a prána ősi formája) alakjában kiemelkedett az egyetemes tudatosságból, ő lett az evolúció, vagyis a sokféleség hajtóereje. A jövőben Sakti lesz a hajtóerő az involúció, vagyis az egyetemes tudatossággal való egyesülés irányába is. A prána jelentése szanszkritul tökéletes energia (az életerő). Olyan ez az életerő, mint valami kozmikus ragasztó. Az egyetemes tudatosságból – az Énből – sugárzik, beárad valamennyi világba és dimenzióba, kitölt minden létező teret, minden dimenzióban összeköt mindent. Minden létező belőle jön létre, és a pránának köszönheti létezését, amely fenntartja, és olyan közeggel látja el, melyben mozoghat és kifejezheti magát.
A tattvák Bár a tiszta energia a tudatosság lényegi része, amikor a tattvák létrehozzák, különálló erőnek tűnik. És noha a jóga tanítása harminchat tattváról (evolúciós lépcsőfokról) beszél, melyek hihetetlenül sokszínűvé tették a jelenség-világegyetemet mind a finom, mind a fizikai-anyagi birodalmakban – számunkra négy lesz különösen fontos közülük. Az első tattva az eredeti világ abban a formájában, ahogy az átman tudatosságában létezett. Belőle emelkedett kipurusa és prakriti. A purusa a tudatosság ősalakja, a prakriti az erő (tiszta energia) vagy prána ősforrása. A következő tattva kettejük egyesüléséből keletkezett, és mába tattva a neve. Ezen a szinten borult fel az ősi (nem fizikai) világ tökéletes egyensúlya, ekkor vette kezdetét az általunk evolúciónak nevezett állapot – már amennyit értünk belőle. A maha tattva kezdetekor prakriti elindította az evolúció folyamatát, először a tudatosság, az energia és a finomanyag felsőbb és alsó szintjein, azután a fizikai-anyagi szinteken. Ebből az őseredeti dinamikus erőből született meg a tiszta energia, ahogy ma nevezik (kundalini-saktival, a prána különböző fajtáival és az apránával). Ebből az őseredeti erőből jött létre a mikrokozmoszban az öröm, az örömből a meghittség, az emberi szeretet és a gyönyör.
A tiszta energia szerkezete és működése A tiszta energia hagyományos eszközökkel nem mérhető. Nem láthatja sem az emberi szem, sem az ember látását segítő eszközök. Nem hallható, nem tapintható, nincs íze, szaga. Mindmáig ellenállt a tudományos műszereknek és a racionális elme tudatosságának. Létezését ennek ellenére mégis sejteni vélte a tudomány, elsőként George Riemann – aki a tizenkilencedik század derekán azt feltételezte, hogy a fényt az ötödik dimenziós tér görbülése teremti –, majd a szuperszálelmélet, amelyre véletlenül bukkantak rá 1968-ban. A szuperszálelmélet kimondja, hogy az egész fizikai világegyetemben minden annak a hat nemfizikai dimenziónak köszönheti létezését, amely a fizikai-anyagi világegyetemet fenntartja. Azoknak az embereknek a szemében, akik tudatos éberséggel tekintenek az emberi tudatosság működési formáira a nemfizikai dimenziókban, a tiszta energia létezése természetesen vitathatatlan tény. Mivel jelzőkben bővelkedő kifejezésekkel szokás valaminek a milyenségét kifejezni, és mivel a tiszta energiának nincsenek tulajdonságai, nagy kihívást jelent leírása, kivéve, ha azzal jellemezzük, ami nem jellemző rá. A tiszta energiának nincsenek tulajdonságai, nem is érzékelhető, mégis, mind a fizikai, mind a nemfizikai dimenziók meghatározott rezgéstartományában ott van a belső alapja, 13
amelynek tartománya megfelel az azonos dimenzióban található módosult energia sűrűségének vagy átlagos rezgésszámának. Tulajdonságai ugyan nincsenek, ám a tiszta energiának a különböző dimenziókban különböző hangszíne van, amely ahhoz a jelenséghez hasonlít, amikor ugyanazt a hangot szólaltatja meg valaki eltérő oktávokon. A tiszta energia hangja vagy rezgése a magasabb világokban és dimenziókban magasabb, mint az alsóbb világokban és dimenziókban, és kellő ítélőképességgel bárki felismerheti a különféle rezgéseket, melyek a tiszta energia különböző hangmagasságairól árulkodnak. A tiszta energiát a magasabb és az alsóbb dimenziókban egyik állapotból a másikba lehet alakítani, és három halmazállapotban működhet, melyek megegyeznek a fizikai-anyagi világban található anyag energiaformáival, valamint a mája kollektív mezejével: azaz lehet folyékony, szilárd és légnemű. Amikor a finomsíkokon szilárd állapotban jelenik meg, a tiszta energiának a szilárd testekkel azonos jellemzői vannak. Számtalan különböző méretben és alakban létezhet, változatos keménységgel és rugalmassággal. A szilárd alakban megjelenő tiszta energia a legstabilabb. Ilyen állapotban az energiatestek, az energiahordozók és az emberi energiarendszer szerveinek az alapjául szolgál. Folyékony állapotban már kevésbé állandó, rendkívül változatos méretben és formában jelentkezhet. A folyékony állapotot átmenetinek tekinthetjük, általában a gyakorló orvos vagy gyógyító védőszárnya alatt keletkezik, amikor gyógyító eszközöket és módszereket alkot a tiszta energiából gyógyító és energiamunkája során. A tiszta energia légnemű halmazállapotban a legkevésbé stabil, gyorsan változtatja méretét, alakját, így tölti be az energiatestek, energiahordozók és auramezők üregeit, minden belégzéssel behatol az emberi energiarendszerbe, a csakrákon keresztül felemelkedik, és továbbhalad a meridiánokban. A gáznemű tiszta energia emellett (minden világban és dimenzióban) a módosult energia hordozó közege. Ebben a minőségében a jelenség-világegyetem és a mája kollektív terének az alapja. Mivel a tiszta energia az egyetemes tudatosságnak felel meg – Siva és Sakti ölelkezése örök –, nem érvényesek rá a hermetika törvényei, ami azt jelenti, hogy bárhol is keletkezett, nem engedelmeskedik az elme, az okság, a ritmus, a polaritás, a megfelelés, a nemek és a rezgés törvényének (a hermetikáról bővebben a hatodik fejezetben tárgyalunk). Az egyéni tudat és ego, valamint a jelenségek világegyetemének egyéb működési formái nem továbbíthatják és nem alakíthatják át a tiszta energiát. Ami azt jelenti, hogy a tiszta energiát semmilyen emberi akarat, véges emberi tudatosság, vágy, félelem, szükség nem összpontosíthatja. A tiszta energia mindig, minden helyzetben és minden dimenzióban független az egyéni tudattól és egótól. Sugárzik, akár a Nap, és csak a tiszta energia valamelyik forrása és/vagy a tudatosság (az Én, a magas- és a mélytudat és/vagy a tudat működése és formái) összpontosíthatják. A tiszta energia soha, semmilyen körülmények között nem ölti hullám, légkör, meder, szál vagy karmikus teher alakját, közvetlenül nem befolyásolhatja egyetlen – mája módosult világában élő – fizikai vagy nem fizikai lény sem. Bár a szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a tiszta energia meny-nyisége csökken a stressz, a sokk és a trauma hatására, a valóságban az egyéni tudathoz és egóhoz való kötődés az, ami az ember éberségét és azon képességét befolyásolja, hogy lássa vagy megtapasztalja a tiszta energiát. Igaz, hogy a tiszta energiát az egyéni tudat és ego nem összpontosíthatja, az Én szándéka – amely a magas- és mélytudatban (szellem, értelem, lélek és vágytestek), működésükben és formáikban nyilvánul meg – viszont igen. Amint a következő fejezetekből kiderül, a magas- és a mélytudat szándéka által koncentrált tiszta energia a karmikus teher és az általa teremtett kötődések és korlátok legyőzésének legfontosabb eszköze.
A tiszta energia négy alakja Amikor a tiszta energia kiemelkedik az Énből, felöld a prána, az aprána, a kundalini-sakti és/vagy a be–, illetve kilépő prána alakját.Úgy tartják, a prána a világegyetemben, a mikro- és a makró-kozmoszban található energia összessége. Minden belégzéskor behatol az emberi energiarendszerbe, és az aktív csakrákból árad szét. Az aprána az apránikus rétegben keletkezik. Az apránikus réteg a magas- és mélytudat világainak és dimenzióinak mikrokozmoszában található, ahol húsz centiméteres távolságban beburkolja a személyes testteret. Az aprána akkor halad a személyes testtér felszíne felé, ha az apránikus réteg mentes a karmikus teher zavaró hatásától. A kundalini-sakti a tiszta energia különleges formája, és az első (múládhára) csakra mellett szunnyad, amely a személyes testtérben, a gerinc tövének megfelelő pontban helyezkedik el. Felébredve felfelé indul a szusumná irányító meridiánon (a fő férfimeridián), amely az első csakrából emelkedik ki, és a személyes testtér hátsó oldalán halad a fej tetejének megfelelő helyzetet elfoglaló korona-csakra irányában. Amikor a kundalinisakti a koronacsakrához ér, vagy még tovább emelkedik, vagy kiterjed a szusumná irányító meridiánt támogató idá és pingalá meridiánig, és egyesül velük (lásd a 2. ábrát). Amint a kundalini-sakti elérte a koronát, az egyén ráébred sok-világú, sokdimenziós létére, és arra, hogy a létezését nem befolyásolja, hogy újjászületik-e fizikaianyagi testben.A be- és a kilépő prána a magas- és a mélytudat világaiban az emberi tudatosság középpontjából bukkan elő, és az emberi energiamező korlátai fölé növeli az ember tudatos éberségét, életerejét.
14
2. ábra
A szusumná, az idá és a pingalá meridián egyesül és szétterjed a háton
A prána és a légzés A jóga évezredek óta tanulmányozza a pránát (pránájama) és a légzéssel való kapcsolatát. A pránájama alapvető célja, hogy a légzést az „éntől” elválassza, és végső soron átvegye az egyéni tudattól és egótól a prána irányítását. Az ősi mesterek tudták, hogy a prána különböző formái betöltik a világmindenséget, de azt is tudták, hogy a fejlett, érző emberi lény életének fenntartásához óriási mennyiségű pránára van szükség. Ezért életbevágóan fontos volt számukra, hogy korlátlan mennyiségű pránát vegyenek fel egészségük, jóllétük és szellemi fejlődésük érdekében. A régiek azt is felismerték, hogy az egyéni tudat és ego meghiúsíthatja a prána felvételét és egyenletes eloszlását, és megakadályozhatja, hogy életre keltse a magas- és a mélytudat működéséért és megnyilvánulási formáiért felelős energiatesteket és energiahordozókat. Az egyéni tudat és ego hatástalanítása érdekében kidolgoztak egy olyan gyakorlatrendszert, amellyel átvehették a légzés és a prána feletti irányítást. Ebben a fejezetben bemutatom a „jógalégzésnek” nevezett technikát, mellyel növelheti a prána bevitelét, és javíthatja eloszlását. Ha tevékenysége szerves részévé teszi, több pránát juttat az energiaterébe, mely tározókba gyűlik, és a kellő pillanatban felhasználhatja a karmikus teher felszámolására.
A jógalégzés A jógalégzés a három alaplégzés szintézise, „teljes légzésnek” is nevezik. A három légzés a hasi, a középső és a felső légzés. A hasi légzés alkalmával a hasat kitágítják, majd lefelé nyújtják; a középső légzésnél a mellkasüreget megtöltő levegő és prána kiterjedve meg-tölti a bordaszekrényt és a két vállat; orrlégzéskor a levegő és a prána megtölti az orrjáratot, és felfelé haladva a fejet. A teljes jógalégzéssel nemcsak több pránát juttat energiarendsze-rébe, hanem a csakrákat is serkenti, miközben a pránát a hasból a fejtetőhöz juttatja. Jógalégzéshez üljön kényelmesen, egyenes háttal, lábát helyezze a földre. Ha tetszik, helyezkedjen el lótuszülésben. Amikor kényelmesen ül, tegye jobb kezét a hasára, közvetlenül a napfonat alá. Ez segít, hogy jobban érezze, és simábbá tegye légzése ritmusát. Most hunyja be a szemét. A szem lehunyása nem kötelező, de segít az ellazulásban, és megkönnyíti az ütemes légzést. A jógalégzésben nem különülhet el a be- és a kilégzés, és kizárólag az orron keresztül szabad lélegezni. Ha kényelmesen érzi magát, elkezdheti a belégzést; először tüdeje alsó részét töltse meg levegővel. A hasán tartott kezével érezni fogja, hogyan nyúlik a rekeszizom, amikor a 15
hasa enyhén kitágul.
3. ábra A jógalégzés. A nyíl a légzés irányát mutatja
Folytassa a belégzést, érezze, ahogy a levegő megtölti tüdeje felső részét. A válla felemelkedik, a bordaszekrény izmai megnyúlnak, ahogy a tüdő kitágul. A középlégzés során egyesek fájdalmat éreznek hátuk felső részén, a lapockák között. A fájdalmat a felgyülemlett karmikus teher okozza, amely izomgörcsöt és merevséget idéz elő. Ne engedje, hogy ez a kis kellemetlenség a kedvét szegje – folytassa tovább. Ha megteszi, több pránát juttat az energiarendszerébe, és izmai visszanyerik rugalmasságukat. Amikor a prána megtöltötte a tüdőlebenyeket, folytassa tovább, hagyja, hogy meg-töltse orrjáratait és fejét is. Kilégzésnél ellentétes folyamat zajlik le: előbb az orrjáratait, majd a tüdő felső, középső, végül az alsó részét ürítse ki. A két váll magától leereszkedik, a rekeszizom visszatér szokásos helyzetébe. Végezze a gyakorlatot öt percen keresztül, ne különítse el egymástól a ki- és a belégzést. Eleinte jelöljön ki meghatározott időpontot, amikor a jógalégzést gyakorolja. A későbbiekben beillesztheti szokásos meditációs és spirituális gyakorlatai közé. Figyelem: vigyázzon, bánjon magával kíméletesen. Ha már megtanulta a jógalégzést, ne váljon a rögeszméjévé. Ha túlzásba viszi, egyszerűen más területeken teszi tönkre magát, és ahelyett hogy felszabadítaná, csak még jobban korlátozza a légzését.
Az aprána Az aprána a prána különleges, feminin polaritású formája. A magas-és mélytudat világaiban és dimenzióiban, azon a helyen vagy abban a sávban található, amely valamennyi dimenzióban húsz centiméteres távolságban veszi körül a személyes testteret. Azt a helyet vagy sávot, melyből az aprána kiemelkedik, nem szabad összetévesztenünk az auramezők felszínével. Az apránikus határ nem szerkezet, inkább egy határsávra hasonlít, mely a mikrokozmoszban már jelen van. Amikor minden dimenzióban aktív, befelé, a személyes testtér felülete felé haladva elmozdíthatja a karmikus terhet. A személyes testtér külső részén keletkező feminin polaritású aprána és a csak rákban keletkező prána egyesülése olyan hatalmas erőt hoz létre, amely megszünteti a karmikus terhet, és átveszi a személyes testtér felszíne és az apránikus réteg közötti létfontosságú terület ellenőrzését az egyéni tudattól és egótól.
A csakrák A csakrák fő feladata, hogy fenntartsák az Én, az egyetemes tudatosság és a jelenség-világegyetem világai és dimenziói közötti kapcsolatot. Ebben a minőségükben olyanok, mint az örvény, melyen át a prána beléphet a jelenség-világegyetembe. Örvényszerű szerepük mellett a csakrák különböző rezgésekben és magasságokban továbbítják és alakítják át a pránát. Az ember energiarendszerében száznegyvenkét csakra található. A hét hagyományos csakra és a két lépcsakra, azaz kilenc a személyes testtérben helyezkedik el, utóbbi kettő a második és a harmadik csakra között. Hatvanhárom csakra a személyes testtéren kívül, közvetlenül a koronacsakra felett, hetven pedig ugyancsak a személyes testtéren kívül, közvetlenül az első csakra alatt található. A prána mind a száznegyvenkét csakrán áthalad, és folyamatosan pontosan azzá a frekvenciává alakul, mely az emberi energiarendszernek és az általa fenntartott energiatestek közösségének az egészségéhez szükséges. Az alábbi egyszerű módszerrel ön is megtapasztalhatja, hogyan sugárzik ki a prána a személyes testtérben lévő hagyományos csakrákból. A hét hagyományos csakra serkentése A magas- és a mélytudat világaiban a hét hagyományos csakra mindegyike a tiszta energia egy bizonyos részének az átadását és az átalakítását szabályozza. A csakrák átlagos frekvenciáját a csakrák rezonanciájának 16
nevezik. Ha érzékelni akarja a személyes testterében lévő hét hagyományos csakra rezonanciáját, a befogadó (feminin) keze tenyerével – a balkezeseknek a jobb, a jobbkezeseknek a bal – ingerelje a csakrák elülső részét (minden tenyér apró energiaközpont, melyen átsugárzik a prána). Miután minden csakra feminin pólusának megtalálta a helyét (az első csakráé a gerinc alján, a másodiké négyujjnyival a köldök alatt, a harmadiké a napfonatnál, a negyediké a szegycsont közepén, az ötödiké az ádámcsutka alatt, a hatodiké a homlokon, közvetlenül a két szem között, a hetediké a fejtetőn van), feminin kezének tenyerével kezdje meg a csakrák elejének a felfedezését (lásd a 4. ábrát). Erezni fogja, hogy a módszer akkor a leghatásosabb, ha a tenyerét tizenöt centiméterrel a személyes testtere felszíne fölött tartja, és a hetedik csakrától halad az első felé. Abban a pillanatban, amikor tenyerével rátalált a csakra női pólusára, az aktiválódik, és ön tartós rezgést tapasztal. Ez a rezgés akkor is megmarad, ha eltávolítja a tenyerét. Az ingerelt csakrára jellemző érzést is átélhet. Bármi megtörténhet. Az első csakra esetében biztonság, a harmadikban megelégedettség és/vagy komfortérzet töltheti el. A következő érzékletek, érzések és érzelmek kapcsolódnak a személyes testtér hét hagyományos csakrájához:
4. ábra A csakrák elhelyezkedése, elölnézet
Első csakra: biztonság, önbizalom, testkép, a Földhöz és teremtményeihez fűződő kapcsolat. Második csakra: életerő, nemi identitás (férfiasság, nőiesség), kreativitás, harag. Harmadik csakra: valahova tartozás, bizalom, meghittség, barátság, társadalmi helyzet, pszichikus jóllét, félelem. Negyedik csakra: öntudat, személyes jogok (közéjük tartozik a fizikai test feletti döntés joga, az érzések, érzelmek, tudatosság kifejezésének vagy elhallgatásának joga, valamint az a jog, hogy személyes dharmánkat követhessük), érzelmi fájdalom. Ötödik csakra: önkifejezés, a személyes tér élvezete (amely az aura határáig terjed), integritás, öröm. Hatodik csakra: emberi tudatosság, emlékezet, intuíció, érvelés és józan ész, deduktív gondolkodás. Hetedik csakra: transzcendens tudatosság.
A kundalini-sakti A „kundalíni” a szanszkrit kundala szótőből származik, ami azt jelenti, összetekeredett. Általában Dévi 17
(Kundalini istennő) személyesíti meg a kundalini-saktit, de összetekeredett, szunnyadó kígyóként is ábrázolják. A kundalini kétféleképpen nyilvánulhat meg: egyrészt mint struktúra, másrészt mint a kígyó ereje, amely a gerinc tövében pihen. A strukturális kundalini nem más, mint az a szervező funkció, amely lehetővé teszi, hogy az energiatestek és -hordozók az ember energiarendszerének szerveivel összhangban, azzal együtt működjenek. A gerincoszlop tövében szunnyadó, összetekeredett kígyó az emberi energiarendszer tározója, melyben hatalmas mennyiségű tiszta energia található. Ennek a szunnyadó energiának az aktivizálása az energiamunka legfőbb célkitűzése. Amikor a kígyóenergia felébred, és emelkedni kezd a szusumná meridiánon (a fő férfimeridiánon), az éberség erősödik, tiszta energia árasztja el az energiarendszert, és csak a magas- és a mélytudatból bontakozik ki a tudatosság.
A tiszta energia érzékelése Az emberek többsége nem veszi észre a tiszta energia jelenlétét az életében, pedig a vitalitás, a feltétel nélküli öröm és a kreativitás figyelmeztetnek jelenlétére. Olyan esetek is adódnak, amikor le sem lehetne tagadni, hogy jelen van (noha még így is félreérthető): ilyen a szexuális együttlét, a katarzisélmény, a mély meditáció és az éber álom. A fenti élményeket gyakran kíséri a mélységes béke érzése, amely „túlmegy minden értelmen”, ahogy a Názáreti Jézus mondta, továbbá a jóga vagy a tantra meditációban átélt meghittség- és egységélménye. Sajnos, meglehetősen ritkák ezek az élmények, és az emberek csak azután veszik észre a tiszta energiát, miután kölcsönhatásba lépett az energiaterükben található karmikus teherrel. Amikor valakinek az energiaterében karmikus teher gyűlt össze, a tiszta energia visszaverődik a felszínéről, és a kölcsönhatás okozta súrlódás égő érzést hagy maga után. Amikor a módosult energiából kevesebb van, vagy nem annyira sűrű, a két energia kölcsönhatása izzó érzést kelt, amely akár kellemes is lehet. Az efféle élmények rövid ideig tartanak, és félremagyarázzák őket, ezért nem értékelik kellőképpen a tiszta energiát, és nem kapja meg azt a figyelmet, melyet megérdemel.
A tájolódás megváltoztatása Ahhoz, hogy legyőzzük karmikus terhünket, elengedhetetlen, hogy helyesen tájékozódjunk személyes testterünkben. A helyes tájolódás nem annyira a fizikai helyzet, inkább a tudatosság megváltoztatását jelenti, vagyis hogy a figyelem irányát az egyéni tudatról és az egóról a magas- és a mélytudat felé kell fordítani. A tájolódás megváltoztatásával az ember a linerális-folyamatos időn túli komoly tevékenységi területre lép, amely funkcionálisan meghaladja a módosult energia erőterének univerzumát (mája), ezért ellenáll a karmikus teher hatásának vagy befolyásának. Három olyan tevékenységi terület létezik, ahol a mája hatástalan, és ahol a tiszta energiát biztosan fel lehet venni. Az első a szívcsakra jobb oldalán található hüvelykujjnyi pont, ahol a tiszta energia és az átman keletkezik. Az átmanból (a harmadik szívből) a legnehezebb felvenni a tiszta energiát, két okból: először, mert azt a pontot, amelyből keletkezik, általában befedi a karmikus üledék, másodszor, mert a keletkező prána szinte azonnal szétoszlik az energiarendszerben. Szerencsére két másik módon is hozzá lehet jutni a tiszta energiához. Minden belégzésnél prána jut az ember energiarendszerébe. Azáltal, hogy a lélegzetet leválasztjuk az „énről”, lehetővé tesszük, hogy éberségünk elhagyja személyes tudatunkat és egónkat. Amint ez megtörtént, már arra a pránamedencére tudjuk összpontosítani az éberségünket, amely a belégzéskor keletkezik. De gyorsan kell cselekednünk, mielőtt még a prána eloszlik az emberi energiarendszer szervei, a csakrák, az aurák és a meridiánok között. A gyakorlatlan tanuló számára nehéz lehet ennek a technikának az elsajátítása, mivel bizonyos mértékű ítélőképességre van hozzá szükség (az ítélőképesség itt a tiszta energia hangmagasságainak és a módosult energiamezők tulajdonságainak az érzékelését jelenti). Akiben nincs meg ez az ítélőképesség, abban a prána szétoszlik, mielőtt összpontosítani tudna rá. A harmadik módszer a szívcsakra hátsó részének aktiválása – ezt szeretik a legjobban az energiamunkában járatlan tanulók. A technika lényege, hogy egyszerűen a szívcsakra hátsó részét aktiváljuk, és a belőle keletkező tiszta energiára összpontosítunk. Az alábbi utasítások segítségével még gyakorlat híján is meglepően könnyű végrehajtani ezt a feladatot.
Tájolja át magát! Minden csakrának két pólusa van: a csakra eleje feminin, a háta maszkulin. Az itt következő gyakorlattal a szívcsakra hátsó, férfias részét aktiváljuk. Azért a maszkulin pólust választottuk, mert stabilabb a női oldalnál, azaz kevésbé reagál a módosult energia almezőire és kivetüléseire. A személyes testtérben való áttájolódást az „alapmódszerrel” kezdjük, a könyv során ezzel lazítunk, ezzel egyensúlyozzuk ki a tudatos és a tudattalan agyműködést. Először is üljön le kényelmesen, egyenes háttal. Miután elhelyezkedett, kezdje el a jógalégzést. Végezze körülbelül öt percig ekkor számoljon lassan visszafelé, öttől egyig. Számolás közben mentálisan ismételje meg, és képzelje maga elé háromszor mindegyik számot. Ne siessen, hagyja, hogy az agya olyan kreatív legyen, amennyire csak tud. Amikor az egyes számhoz ér, ismételje el magának a következő megerősítést: „Teljesen ellazultam, sokkal jobban érzem magam, mint azelőtt.” Folytassa a jógalégzést, újra számoljon vissza, ezúttal tíztől. Amikor kimondja a tizet, lélegezzen ki. Utána lélegezzen be, és kilégzés közben mondja: kilenc. Folytassa 18
ugyanígy, amíg az egyhez ér. Ekkor erősítse meg: „Mindig, amikor erre a tudatszintre érek, sokkal jobban, sokkal kreatívabban tudom használni az elmémet.” Az izomzatban elraktározott fizikai feszültség az, ami az emberi energiarendszerben, és főként a szívcsakrában meggátolja a prána szabad áramlását. A taoista jin és jang elmélet szerint minden cselekedetnek van egy vele megegyező és egy ellentétes reakciója, tehát a lazításhoz és az elernyedéshez feszíteni és összehúzni kell. Az izomzatban lévő feszültség lazítása a belégzéssel kezdődik, miközben a lábfeje izmait feszítse meg, amennyire csak tudja. Három másodpercig tartsa vissza a lélegzetét. Három másodperc múltán fújja ki a levegőt, és ernyessze el a lábfej izmait. Most újra vegyen egy mély lélegzetet, majd folytassa a bokájával és a lábikrájával. Folytassa tovább a combjával, a fenekével, a medencéjével, a hasa középső és felső részével, a mellkasával, a vállával, a nyakával, a karjával, a kezével. Amikor elkülönítette és megfeszítette különböző testtájainak izmait, feszítse meg az arcizmait, és tartsa így három másodpercig, majd ernyessze el, és fújja ki a levegőt. Ezután nyissa ki a száját, öltse ki a nyelvét, és feszítse meg az arcizmait, amennyire csak tudja. Tartsa így három másodpercig, majd ernyessze el az arcizmokat, lélegezzen ki. Az alapmódszer végén feszítse meg az egész testét (ezúttal az arcizmaival együtt), és tartsa vissza a levegőt. Három másodperc után az orrán keresztül engedje ki a levegőt, és lazítson. Miután ellazult, és kiegyensúlyozta a tudatos és a tudattalan mentális működést, rátérhet a szívcsakra hátsó részének az aktiválására. Azért a szívcsakrát választottuk, mert az nemcsak az emberi tudatosság központja, hanem a tiszta energia megbízható forrása is. A szívcsakra hátsó része az emberi testtérben közvetlenül a szegycsont mögötti hátcsigolyák helyzetének felel meg. A szívcsakra aktiválására inkább a szándékot használjuk a rituális vagy kevésbé közvetlen módszerek, például a vizualizálás helyett, mert a magas fokú energiamunkában (például a karmikus lerakódás eltávolításánál és az energiatestek újbóli visszaillesztésénél) közvetlenül az energiarendszeren kell tevékenykedni. A közvetett módszerek nem hozzák meg a kívánt hatást, mivel az egyéni tudatból és az egóból származnak. Azt is tudni kell, hogy a személyes akarat és/vagy a vágy helyett azért használjuk a szándékot, mert előbbit rendszerint az egyéni tudat és ego tartja fogva. Mindaddig, amíg nem fedeztük fel az Énnel való a priori egységünket, személyes akarattal és vággyal nem aktivizálhatjuk az emberi energiarendszert. Amikor készen áll rá, hogy a szívcsakrája hátsó részét aktiválja, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy aktiváljam szívcsakrám hátsó részét.” Az állítást rendes beszédhangon, kétség és erőlködés nélkül mondja ki. Néhány percen belül azt érzi, hogy a csakra hátsó része izzani és rezegni kezd, ahogy a benne keletkező prána szintje megnövekszik. Ha ellenáll a kísértésnek, és nem kalandozik el, észlelni fogja, hogy a gondolatok eltűnnek, vagy legalábbis nem hatnak önre, és a prána átsugárzik az egész energiarendszerén. Amint a csakra működni kezd, adjon öt percet magának, és élvezze a megváltozott tudatosságot. Öt perc után számoljon el egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban van, mint eddig bármikor.
Összpontosulás a szívcsakra hátsó részében A szívcsakra hátsó részének aktiválása után a következő lépés az lesz, hogy erre a helyre összpontosítja magát. Amikor a szívcsakra hátsó részébe helyezi magát, tudatossága nem az egyéni tudatból és az egóból, hanem a magas- és a mélytudatból lép ki A szívósakra hátsó részében való összpontosuláshoz válasszon kényelmes testhelyzetet, háta legyen egyenes. Az alapmódszerrel lazítson, és egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális működését. Ha felkészült, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy aktiválom szívcsakrám hátsó részét.” Azután jelentse ki: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám hátsó részében összpontosítom magam.” Ha a belehelyezkedés megtörtént, észreveszi, hogy megszűntek a gondolatai, vagy legalábbis nem zavarják többé. Emellett egyre erősödő fényt érzékel, melyhez fokozódó jóllét érzése társul. Ezeket az érzéseket tovább fokozhatja, ha kijelenti: „Az a szándékom, hogy kilépek a szívcsakrám hátsó részéből.” Amikor ez megtörténik, még jobban tudatában lesz annak a változásnak, amely azáltal jön létre, hogy a magas- és a mélytudatban összpontosította magát. Maradjon a szívcsakrája hátsó részében összpontosulva tizenöt percig, álljon ellen az elkalandozásnak és az energiahullámok, erőterek követésére csábító ösztönzésnek. Csak a karmikus energiának vannak hullámai és erőterei, és ha engedi, hogy a módosult energia mozgása elterelje a figyelmét, tudatosságának központja visszavált az egyéni tudatra és az egóra. Tizenöt perc múltán számoljon el egytől ötig, s térjen vissza hétköznapi tudatosságához. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát; sokkal jobban van, mint eddig bármikor. Ki érzékeit zablára fogja, mint lovait az ügyes kocsihajtó, s minden hatás, gőg vágy lepereg róla, az istenek is irigylik e szentet. Aki mindent eltűr, mint a föld, aki mint a kőoszlop, szilárd, aki tiszta, mint a tó vize, születéstől megszabadul a szent. – Dhammapada
A határok erősítése Aki le akarja tenni karmikus terhét és az általa teremtett kötődéseket, annak létfontosságú, hogy megerősítse határait a magas- és a mélytudat világaiban és dimenzióiban, a csakrák világában és a lép szintjein. A határoknak létfontosságú szerepük van a karma legyőzésében, mert megakadályozzák, hogy a módosult energia kivetülései behatoljanak a személyes térbe (ahol az energiatestek, az energiahordozók és az emberi energiarendszer 19
helyezkedik el). Az erős határ ezenkívül a haladó energiamunka, valamint az Énből származó és a magas- és a mélytudat által közvetített gyönyör, meg-hittség, öröm és kegyelem megtapasztalásának előfeltétele. Minden világban, minden dimenzióban találunk határokat. A mikrokozmoszban három határ őrzi az emberi energiamezőt, valamint a benne elraktározott szerveket, energiatesteket, energiahordozókat. Ezek a határok nem archetípusok, nem metaforák, sem nem pszichológiai elmeszülemények, hanem a tér-időben létező szerkezetek. Ennek köszönhetően nélkülözhetetlen tevékenységet végeznek az emberi energiamezőben. Minden határ szilárd pránából áll, és meghatározott elvek szerint működik (lásd: hermetika, erről a hatodik fejezetben tárgyalunk). A magas- és a mélytudat, valamint a tiszta energia (prána) hatással lehet rá, de a módosult energia és/vagy az egyéni tudat és ego közvetlenül nem befolyásolja. Ez azt jelenti, hogy a módosult energia kivetülései ugyan nem tehetnek kárt benne, ám a működőképessége sérül, ha a kötődés az egyéni tudathoz és az egóhoz rendkívül erős, vagy a módosult energia erőszakosan behatol a mikrokozmoszba. Három határcsoportot vizsgálunk meg: a személyes testtér felületét, a magas- és a mélytudatot burkoló apránikus határt (az apránát bővebben a tizennegyedik fejezetben tárgyaljuk) és az auramezők felületét.
A személyes tér felülete A személyes testtér minden világban és dimenzióban megfelel a fizikai-anyagi test által elfoglalt helynek. A magas- és a mélytudat világaiban (működésük és formáik, a csakrák világa, valamint a lépszintek) ezt a teret egy energiatest vagy egy energiahordozó tölti be. Egy bizonyos világban és dimenzióban a személyes testtér felülete mindaddig erős, tartós, és ellenáll a módosult energia behatolásának, amíg az energiatest vagy a neki megfelelő energiahordozó a helyén marad (függőlegesen integrált). Amikor valaki az egyéni tudathoz és egóhoz kötődik, karmikus energia gyűlik fel személyes testtere körül. Amint a karmikus teher rendkívüli mértékűvé válik, vagy egy energiahordozó a stressz, sokk vagy trauma következtében behorpad, megbillen vagy kilökődik a személyes testtérből, akkor az energiatest és/vagy az energiahordozó összegyűjtésére és ismételt integrálására lesz szükség, ugyanakkor el kell távolítani azt a karmikus üledéket, amely kiszorította a helyéből. Aktív állapotban az aprána az apránikus határról emelkedik fel, és azzal segíti a személyes testtér felületét, hogy távol tartja a mértéktelenül felgyülemlő karmikus terhet.
Az apránikus határ Apránikus határnak nevezzük azt a tevékenységi területet, amely a magas- és mélytudat dimenzióiban húsz centiméteres távolságban övezi a személyes testteret. A tiszta energia egyik formája, az aprána az apránikus határon keletkezik, és feminin töltésű, ami azt jelenti, hogy a személyes testtér felé halad. Amikor aktív, és a mozgását semmi nem akadályozza, akkor tisztán tartja a személyes testtér felületét a karmikus üledéktől, és őrzi az emberi energiamező épségét. A karmikus üledék terhétől megszabadított energiatestek a helyükön maradnak, a csakrák pedig – különösen az a kilenc, amelyik a személyes testtérben helyezkedik el – szabadon árasztja a pránát az emberi energiarendszeren és a környező auramezőkön át.
Az auramező felülete Azok a felszíni határok, melyek a magas- és a mélytudat világaiban és dimenzióiban, a csakrák világában, a lépszinteken, a tudat működésében és formáiban körülveszik az auramezőket, áthatolnak egymáson, és adott világukban, valamint dimenzióikban a személyes testtértől kifelé terjednek. Az auramező az emberi energiamező kiterjedése, ezért az energiarendszer leghatékonyabb védelmi eszköze a külső környezetből érkező sűrű, módosult energia támadása ellen. A határoknak erősnek és szilárdnak kell maradniuk, hogy megóvják az emberi energiamezőt a behatolástól, ami a szenvedés alapvető oka. Sajnos, az emberek többsége mértéktelen karmikus energiát halmozott fel energiamezőjében, jelentősen meggyengítve ezzel az auramezőt. Csak úgy lehet megerősíteni az aurahatárokat, ha az ember – kerül, amibe kerül – teljes felelősséget vállal személyes jóllétéért és spirituális fejlődéséért. Ezután lénye középpontjában egyesítenie kell az akaratát (amely töredékessé vált, amikor az egyéni tudathoz és egóhoz csatlakozott) az Én (átman) akaratával. Ebben a fejezetben részletesen ismertetem az auramezők szerkezetét és működését, különös tekintettel az őket övező határokra. Ezenkívül három kötelezettségről is szó esik. Ha úgy dönt, hogy eleget tesz ezeknek, és hű marad hozzájuk, egyesíti akaratát az Én akaratával, és megerősíti aurahatárait. Ezzel az egyszerű tevékeny seggel rendkívül megnöveli a prána áramlását az energiamezőjében, ami pedig fokozza a gyönyör, az öröm, a személyes erő és a belső béke érzését. A további fejezetekben megtanulja személyes testtere és apránikus határa felületének az erősítését és a védelmét, melyhez először aktiválni fogja az apránát, majd összegyűjti és újraegyesíti energiatesteit és energiahordozóit.
Az auramező Az auramezők minden dimenzióban a tiszta energia (prána, aprána, kundalini-sakti) gyűjtőmedencéi, és egyben határok, melyek minden világban és dimenzióban elválasztják az ember belső világát a külső környezettől. Az emberi energiarendszer egészséges működése érdekében az auráknak minden dimenzióban erősnek, 20
szilárdnak kell lenniük, és nem tartalmazhatnak mértéktelen mennyiségű karmikus üledéket. Emellett elegendő tiszta energiamennyiséggel kell megtölteniük a felületi határok által körülvett és védelmezett belső üregeket. Az auramezők az emberi testtér felszínétől minden egyes dimenzióban körülbelül öt centimétertől egészen nyolc méter távolságig, minden irányba kiterjednek. Mivel az auramezők szerkezete rugalmas, ahogy az egyén spirituális fejlődésének megfelelően karmikus terhétől megszabadul, összegyűjti és újraegyesíti energiatesteit és energiahordozóit, az aurák aktiválják az emberi energiarendszert, megnövekednek, környező határaik kiterjednek, és feszesek lesznek, mint egy felfújt léggömb. Egy spirituálisán fejlett emberi lény auramezője alaposan megnövekszik, és jóval túllépi a nyolcméteres, átlagos nagyságot.
Az auramező szerkezete Az auramező minden világban és dimenzióban egy belső üregből és az azt határoló, vékony felszíni rétegből áll, ez adja jellegzetes tojás alakját (lásd az 5. ábrát). A belső üreget a felszín belső részén a személyes testtér, külső részén az auramező veszi körül. Ebben a lezárt üregben feszültség uralkodik, melyet a felületi határok, az első és a hetedik csakra, valamint a kéz és a lábfej kisebb energiaközpontjainak együttes erőfeszítése szabályoz. Az aurák felületének belső szerkezetét számtalan egymást keresztező, foszforeszkáló szál alkotja, melyek minden elképzelhető irányban átszövik egymást. A felületi határok ettől lukacsossá és olyan rugalmassá válnak, hogy tökéletesen és nagyon erősen betakarják az egész felszínt. Igaz, hogy az aurahatár elválasztja a belső és a külső környezetet, a módosult energia ennek ellenére az aura felületén át betörhet az auramezőbe, különösen, ha az aura gyenge. Az erőszakosan benyomult energia azután karmikus üledék formájában összegyűlik, és a karmikus teher része lesz, melyet az ember az egyik inkarnációból a másikba visz. Mivel a karmikus teher mértéktelen felhalmozódása megrongálja az egészséget és a jóllétet, létszükséglet, hogy az auramezők egészségesek maradjanak.
Az auramező feladata Az auramezőknek számtalan fontos feladatuk van, amellyel hozzájárulnak az emberi energiamező egészségének, egyensúlyának és jóllétének fenntartásához. Egyik legfontosabb működési formájuk az aura, amely a neki megfelelő energiatestekkel és energiahordozókkal együtt a tudatosság és az önkifejezés eszköze. Aurák nélkül sem az Én, sem a magas-és a mélytudat nem fejezhetné ki magát, és a jelenség világegyetemében sem tudna teljes mértékben közreműködni. Az aurák ugyanakkor a tiszta energia tárhelyei, belőlük merít az energiatestek és az energiahordozók közössége szükség esetén. Azzal, hogy az auramezők valamennyi dimenzióban a személyes testtér határain túlra tágítják a mikrokozmoszt, nagyobb teret adnak a csak-rákból születő érzelmek kialakulására, kifejezésére és feldolgozására.
5. ábra Az auramezők
21
Az aurahatárok szerkezetüknek és működésüknek következtében megvédik az emberi energiamezőt a módosult energia behatolásától. Ezenkívül érzékelő feladatuk is van, melynek következtében az ember regisztrálhatja vagy érzékelheti a módosult és a tiszta energia hatását az energiarendszerében. Az aurák úgy látják el ezt a feladatot, hogy továbbítják a felületükön keletkező benyomásokat a személyes testtérben található tudatközpontokba, ahol feldolgozzák ezeket. Benyomások akkor keletkeznek, amikor az aurák határaival kölcsönhatásba lépő energia szimpatikus rezonanciát kelt. Ez a folyamat ahhoz hasonlít a legjobban, amikor egy megpendített hegedűhúr hangja szimpatikus rezonanciát kelt a mellette lévő másik hegedűben. Az auramező és a vele kölcsönhatásba lépő energia összetett kapcsolata lehetővé teszi, hogy az ember érzékelni tudja a körülötte lévő finom légköröket, és felfogja az auramezeje felületére ható módosult és tiszta energia minőségét és mennyiségét. Az auramezők végül kulcsszerepet játszanak az emberi energiamező toxinjainak eltávolításában. Ezt a feladatot folyamatosan végzik, ahogy az emberi energiarendszerből érkező módosult energia gömböcskéi az aurák felületén keresztül szétszóródnak a külső környezetbe.
Ami az aurák felületét meggyengíti Az aurák rendkívül erősek ugyan, az emberi lények többségének aurahatárait mégis meggyengíti az emberi energiamezőbe hatoló sűrű, módosult energia által előidézett stressz, sokk és trauma. A kezdeti gyengeséget általában nem tekintik egy gyógyítható, súlyos probléma tünetének, ezért az tovább súlyosbodik, amikor nemfizikai lények jutnak az emberi energiamezőbe. A nemfizikai lények behatolását előidéző tevékenységeket, sajnos, a világ vallásai, a hagyományos orvosok és a New Age-es gyógyítók lelkesen támogatják. Többeknek nagy hagyománya volt őseink között is, akik a csaknem világszerte elterjedt sámánhitet gyakorolták. Az általam említett tevékenységek lényege, hogy az ember nemfizikai lényekkel – például istenekkel, angyalokkal, elementálokkal, szellemi vezetőkkel, halott emberi lényekkel, megboldogult mesterekkel, természeti szellemekkel vagy totemállatokkal – teremt kapcsolatot, és hozzájuk fordul útmutatásért, vigaszért és/vagy bátorításért. Hatalmas változatosság uralkodik a nemfizikai dimenziók létformái között, egy dologban mégis megegyeznek: előszeretettel zilálják össze az ember energiarendszerét, és meggyengítik határait, ha aktívan vagy passzívan bejuthatnak az energiamezőbe. A fentieket szem előtt tartva egy percig mélázzunk el azon a széles körben, Nyugaton és Keleten is elterjedt általános nézeten, miszerint bizonyos nemfizikai lények jóindulatúak, és nincs saját akaratuk, egójuk vagy személyes célkitűzésük. A hiedelem a régi zsidóktól származik – átvette a judaizmus, a kereszténység, valamint az iszlám is –, de nem terjedt el széles körben. A hinduizmus, a jóga és a tantra kozmológiája egységesen hirdeti az ősi jógától átvett megfelelési elvet, miszerint „amint fent, úgy lent; amint lent, úgy fent”. Mind elismerik, hogy a nemfizikai lényeknek, emberi hasonmásukhoz hasonlóan, egyéni tudatuk és egójuk, személyes, önös terveik vannak, céljuk a fennmaradás. A hinduizmus egyenesen azt tanítja, hogy az istenek olyan emberi lények, akik összegyűjtött jó karmájuk miatt foglalhatták el tisztségüket. Az inkarnációk végtelen egymásutánjában azonban az isteni tisztségviselők felélik a jó karmát, és ismét a Földön kell megszületniük. A törvény alól csak a dzsívanmukták (megvilágosult emberi lények), a bódhiszattvák (átmannal született mesterek) és az avatárák (emberi alakot öltött egyetemes tudatosság) a kivételek, akiknek fizikai-anyagi testük van ugyan, ám az egyéni tudattól és egótól elszakadva megmaradnak az egyetemes tudatosságban. Amikor a nemfizikai lényekről, a szabad akaratról, valamint az egyéni tudat és ego befolyásáról van szó, tanulságos lehet Lucifer és a bukott angyalok bibliai metaforája is. A Jehova trónja mellett álló Lucifer és a mennyekben (a magasabb dimenziókban) lakó entitások harmada nem akarta alávetni egyéni akaratát az egyetemes tudatosság (átman) akaratának. Ennek az lett az eredménye, hogy Lucifer és kísérői képletesen lezuhantak, elvágták magukat az egyetemes tudatosságtól. Bukott helyzetük ellenére még mindig az átmannal való egység előnyeinek megszerzésére áhítoznak, anélkül hogy elfogadnák a feltételt, amely mindig az egyéni tudattól és egótól való elszakadás, és az egyetemes tudatosságnak való engedelmesség volt – és az is marad. A jóga – a tantrával, a dzsainizmussal és a buddhizmussal egyetértésben – világosan kimondja, hogy ennek a két feltételnek a teljesítése nélkül lehetetlen az azonosulás az egyetemes tudattal. Az entitások és a nemfizikai lények azt a megoldást találták személyes problémájukra, hogy megkeresik a kegyelem és a prána független forrását, és olyan közel maradnak hozzá., amennyire csak lehet. Vágyuk, hogy minél közelebb kerüljenek a kegyelem és a prána éltető forrásához, megmagyarázza, miért akarnak kölcsönhatásba lépni a nemfizikai lények az emberi lényekkel. Ez a tény magyarázza azt is, hogy miért éppen a prána forrásánál, az emberi energiamezőben, a három szívben, a csakráknál, a kéz és a láb kisebb csakráinál a legsűrűbb a karmikus teher. Valóban, annak, aki le akarja tenni karmikus terhét, és meg akarja tapasztalni az egyetemes tudatossággal való egységet, annak mindenekelőtt meg kell akadályoznia, hogy módosult almezők (lényegében módosult energiának álcázott nemfizikai lények) tartózkodjanak vagy hatoljanak be az energiaterébe. Leghatásosabban úgy járhat el, ha a nemfizikai lényeknek nem ad belépési jogot az energiamezejébe, vagyis visszavonja engedélyüket, amellyel belső környezetébe léphetnek és ott tartózkodhatnak.
A határok megerősítése A nemfizikai lények teremtik – az említett problémák mellett – a magas- és a mélytudattal szembenálló hamis 22
tudatot, amely annak elsőbbségét, funkcióit és formáit bitorolja. Ez a hamis tudat lé nyegében nem más, mint az egyéni tudat és ego, amely a módosult energia almezőinek – szamszkára, vászaná, csomós szál, perszona – alakját felöltő nemfizikai lényekből áll. Mondanom sem kell, hogy alapvetően a határok megerősítésével akadályozható meg, hogy a nemfizikai lények behatoljanak az energiamezőbe – csak így győzhető le tartósan az egyéni tudat és az ego, az általuk teremtett kötődésekkel együtt. Ha a nemfizikai lények további behatolását el akarja kerülni, az a legfontosabb, hogy különítse el az akaratát a személyiségébe – egyéni tudatába és egójába – integrálódott entitásokétól és nemfizikai lényekétől. Ezt a legegyszerűbben és leghatékonyabban úgy teheti meg, ha szándéka segítségével elkötelezi magát, miszerint megszakítja a kapcsolatot a nemfizikai lényekkel, többé nem kommunikál velük, nem hívja őket, és/vagy nem talál vigaszt és enyhülést jelenlétükben.
A fogadalmak Az alábbiakban fogadalomszövegeket talál, melyekkel megszakíthatja kapcsolatát az energiaterén kívüli nemfizikai lényekkel (az energiatéren belül lévőket a karmikus terheként fogja elbocsátani), és összhangba hozza akaratát a magas- és mélytudatból kilépő Én akaratával. A fogadalmak ezenkívül megerősítik a határait minden világban és dimenzióban, köztük a szellem, az értelem, a lélek, az alsó tudat, a csakrák világában, valamint a lépcsakrák szintjén, ami védelmet jelent az energiamezője számára. Amikor úgy érzi, hogy itt az ideje elköteleznie magát, és tudja, hogy be is képes tartani a fogadalmat, egyszerűen olvassa el, és hangosan ismételje meg a következőket, azután jelentse ki: „Egyetértek ezekkel a kötelezettségekkel.” Az első fogadalom így szól: „Amennyiben akarattal vagy akaratlanul engedélyt adtam volna bármilyen nemfizikai lénynek, hogy belépjen szellemem, értelmem, lelkem, csakráim, mélytudatom világába, felső lépcsakrám és lépcsakrám szintjére, örökre visszavonom az engedélyt most és a jövőben.” A második fogadalom így szól: „Óhajom és akaratom az, hogy minden nemfizikai lény távozzon szellemem, értelmem, lelkem, csakráim, mélytudatom világából, felső lépcsakrám és lépcsakrám szintjéről most, és maradjon örökre kívül a jövőben. Azt akarom, hogy távozzatok azonnal.” A harmadik fogadalom így szól: „Szellemem, értelmem, lelkem, csakráim, mélytudatom világa, felső lépcsakrám és lépcsakrám szintje az én szentélyem. Óhajom és akaratom, hogy egyedül én magam és Isten fénye foglalja el most és a jövőben örökké.” Amikor úgy érzi, hogy itt az ideje elköteleznie magát, és tudja, hogy képes is lesz rá, hogy betartsa a fogadalmakat, jelentse ki hangosan: „Egyetértek ezzel a három kötelezettséggel.” A fogadalmak megtételével (elég egyszer elmondani őket), és a betartásukkal felelősséget vállal belső életéért, és elkötelezi magát a személyes integritása és az igazság mellett. Ezenkívül kifejezésre juttatja, hogy az egyéni tudatából és egójából származó evilági szükségleteken és vágyakon túl egyesülni akar az Énnel. Sok ember kötelezte el magát ezek felé a fogadalmak felé ön előtt is már, és azonnali változást érzékeltek, amikor a prána – amelynek szabad áramlása a módosult energia almezői és a nemfizikai lények blokkja miatt elakadt – szabad utat kapott. Ha a prána átjárja az egész energiamezőt, az Én-tudat és a személyes integritás megnő. A karrnikus teher miatt szűkösen keletkező valódi érzeteknek, érzéseknek és érzelmeknek több terük lesz, jobban feloldódnak az energiatestekben (energiahordozók) és az őket övező auramezőkben. Végül a gondolatok, a viselkedés és hiedelmek alakjában megjelenő módosult energia (a benne található nemfizikai lényekkel együtt) nem bír ismételten benyomulni a személyes testtérbe, az ember könnyebben összpontosíthat a magas- és a mélytudatra, továbbá kapcsolatot talál az Énnel, amely a személyes testtér mélységeiből kiemelkedve tudatos éberséggé válik. Míg az átalakulás zajlik, gyakran előfordul, hogy a karmikus teher rétegei elmozdulnak és kilökődnek a személyes testtérből. Ne zavarja meg a folyamatot azzal, hogy erre figyel. Mindez csupán annyi ideig tart, amennyi az energiarendszerének az új egyensúly beállításához szükséges. A fogadalmat tett emberek gyakran meglepődnek azon – mikor már túl vannak rajta – mennyire könnyűnek és gondtalannak érzik magukat. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a nemfizikai lények az Énből keletkező pránából (tiszta energiából) táplálkoznak, amely elárasztja az ember energiarendszerét. A folyamat során a nemfizikai lények saját akaratukkal, véges tudatosságukkal, érzelmeikkel, érzéseikkel, érzeteikkel és finomanyagukkal növelik a szállásadójuk energiaterében már jelen lévő karmikus terhet (szamszkárák és vászanák). Meglehet, még nem tudatosult önben a belső jólléte és az energiaterében lévő nemfizikai lények közötti ok-okozati viszony, de tény, hogy az egyéni tudattal és egóval egyesülve ők okozzák a legtöbb emberi szenvedést.
23
ÖTÖDIK FEJEZET Aki minden testben látja, az egyéni lelket kísérő Paramatmát, és aki megérti, hogy sem az egyéni lélek, sem pedig a Felsőlélek nem semmisül meg soha, az valóban lát. – Bhagavad-gítá
Egymásba hatoló világok Az Én az evolúciós folyamat szakaszai, a tattvák révén jelenik meg a jelenség világegyetemében. Az evolúció során világok teremtődnek, a világokban pedig dimenziók. Ebben a fejezetben hat világot vizsgálunk meg, a szellem, az értelem, a lélek, a mélytudat (benne a vágytestek), a csakrák és a mája világát. Minden világban száznegyven dimenzió található. Az emberi lény belső környezetében, a mikrokozmoszban egymás mellett, szinkronisztikusan működnek a világok és a dimenziók, a bennük lévő energiatestek közössége, az emberi energiarendszer, valamint a tudat funkciói és formái. Az első három világot a szellem, az értelem és a lélek világának nevezzük, ők alkotják a magastudatot. A három közül a szellem világának a legmagasabb a rezgésszáma. Az értelem világának átlagos rezgésszáma alacsonyabb, és a lélek világának az átlagos rezgésszáma a legalacsonyabb. A mélytudat világa a negyedik, átlagos rezgésszáma kisebb, mint a magastudaté. Az ötödik a magas- és a mélytudaton, azok funkcióin és formáin áthatoló csakrák világa, amely a bennük lévő energiatestek közösségét táplálja. Az utolsó, mája világa feltételes világ, mivel módosult energia alkotja, és nem ugyanolyan a kezdetén, a közepén és a végén. Az első öt világ tudatosságból, tiszta energiából – prána – és finomanyagból áll, amely ugyancsak a prána megjelenési formája. Mája világának alkotóeleme a véges tudat (amely a három gúna, vagyis támasz, radzsasz és szattva által elfátyolozza az Én tudatosságát) és a finomanyag, amely lehet szilárd, folyékony vagy légnemű (a gúnákról bővebben lásd a hatodik fejezetet). Sankara, a tizedik századi bölcs kijelenti: „A Mahattól ... (kozmikus intelligencia) ... a teljes testig mindent a Mája hoz létre. Ezek és maga a Mája is úgy tudja, hogy nem-Én vagy, tehát hamis, mint délibáb a sivatagban” (Sankara: Vivekachundamani).* Könnyű elképzelni az egymáson áthatoló világokat és dimenzióikat, ha öt, egymásba hatoló gömbként fogjuk fel őket (lásd a 6. ábrát). A gömbök középpontjában a mértani pontként ábrázolt egyetemes tudatosság található. Az egyetemes tudatosságnak (Én) nincsenek dimenziói, de tudatosságával és a tiszta energiával tartja fent mind a fizikai, mind a nemfizikai világegyetemet. Ebből a pontból száznegyven egyenlő méretű, sugárzó küllővel hatol be a gömbökbe. Ezek a küllők a csakrákat, a tiszta energiának az Énből az alsó tudat világáig terjedő, dimenziók közötti örvényeit jelképezik. A két lépcsakra ugyancsak az Énből emelkedik ki, ám csupán az éteri és a fizikai-anyagi világba hatolnak be (a lépcsakrákról bővebben a tizenkettedik fejezetben tárgyalunk). Az a gömb, amely a legközelebb fekszik az Énhez, a szellem világát jelképezi, amely a tattvák révén elsőként emelkedett ki az Énből. A gömbnek száznegyven dimenziója van. A szellem világának minden egyes dimenziójába egyetlen csakra hatol bele, amely ugyanazt a dimenziót járja át az értelem, a lélek, az alsó tudat, és a nekik megfelelő funkciók és formák világában. A csakrákban megjelenő prána élteti a csakra által átjárt világok és dimenziók energiatesteinek és/vagy energiahordozóinak a közösségét. Mája mezői az egyes gömbök között helyezkednek el, és rendkívüli módon hasonlítanak rájuk méretüket, alakjukat, és az Éntől való távolságukat tekintve. Mája a magas- és a mélytudat, a csakrák világának, a lépcsakrák szintjének, funkcióinak és formáinak valamennyi gömbjét körülöleli, és ugyancsak száznegyven dimenzióra oszlik. Minél sűrűbb a szellem világának dimenzionális mezőit övező mája kollektív mezeje, annál nehezebben tudják a csakrák a mezőkben található energiatestek közösségét fenntartani, és annál nehezebben áramlik át a prána a következő világba, az értelem birodalmába.
24
Az értelem világát a második gömb jelenti az ábrán, amely száznegyven dimenzióra oszlik. A szellem világához hasonlóan az értelem világának dimenzióin áthatoló csakrák táplálják az energiatestek közösségét. Az egyetemes tudatosságban keletkező prána frekvenciatartományát a csakrák folyamatosan csökkentik, hogy használható legyen az értelem világának energiatestei számára. Minél sűrűbb az értelem világának dimenzionális tereit övező mája mezeje, annál nehezebben tudják a csakrák az egyes dimenziók energiatesteinek közösségét fenntartani, annál nehezebben áramlik tovább, alakul át a prána a lélek világában. Az értelem világa alatt a lélek világa, azon túl a mélytudat világa húzódik. A képen ezt a két világot is egy-egy, száznegyven dimenzióra osztott gömb képviseli. Minden dimenziót – valamint energiatesteinek közösségét és energiahordozóit – az a csakra tartja fenn, amely belé hatolva az energiatesteket és az energiahordozókat táplálja. Minél sűrűbb a lélek és az alsó tudat világát övező mája mezeje, annál nehezebben tudják fenntartani a csakrák az egyes világok dimenzióban lévő energiatestek közösségét és energiahordozóit. A szellem világa A szellem világa tudatosságból, tiszta energiából (amely a szellemnek megfelelő frekvenciatartományban rezeg) és finomanyagból áll. A szellem világát az oksági világhoz szokták hasonlítani – mindazonáltal tudni kell, hogy maga az Én (az átman) az ok – a fizikai és a nemfizikai világ pedig, benne a szellem világával, az okozat. Mivel a mikrokozmoszban az emberi lény jelenti a világegyetemet, a szellem világában minden egyén száznegyven dimenzióban létezik egyszerre, minden dimenzióban energiatestek közösségét mondhatja magáénak, melyek egyszerre működnek a szomszédos dimenziók energiatesteinek közösségével. A szellem világának energiatestei ugyanolyan méretűek és alakúak, mint a fizikai-anyagi test, amelyhez tartoznak. Rendes körülmények között függőlegesen integrálódnak, ami annyit jelent, hogy saját dimenziójuk személyes testterét foglalják el. A szellem világában található energiatestek közösségei a tudat funkciói révén hatnak a külső környezetre, és a tudat formái által nyerik el identitásukat a szellem világában. A szellem világába behatoló csakrák ellátják az energiatesteket pránával, ők továbbítják és alakítják át az energiatestek szükségleteinek megfelelő tiszta energiát, így szabályozzák a szellemi világ dimenzióinak polaritását. A csakrák és az auramezők a szellem világában együttműködnek a tudatosság központjaival is, így érzékelik mind a belső, mind a külső környezetben lévő tiszta és módosult energiát. A szellem világában létrejövő szellemi tudatosság túllép a személyes létfenntartás alapszükségletére összpontosító emberi tudatosságon. A szellem világának transzcendens működése csak akkor lehet teljes, ha a szellemi tudatosság az ember éber tudatosságává változik. Az értelem világa A következő világ, amely az Énből a tattvák által létrejön, az értelemé. Ehhez a világhoz szintén száznegyven 25
dimenzió tartozik, és az emberi lények minden dimenzióban energiatestek közösségét birtokolják, melyek kölcsönösen együttműködnek egymással és a szomszédos világok energiatesteivel is. Az értelem világában lévő energiatestek közösségei a tudat funkciói által lépnek kölcsönhatásba külső környezetükkel, és a tudat formái által nyerik el azonosságukat. Az értelem világában minden egyes energiatest mérete és alakja megegyezik a fizikai-anyagi testével, és az egészséges emberi lényben függőlegesen integrálódik. Az értelem világában az energiatestek energiáját a felső és az alsó csakrák táplálják, melyek pránával látják el őket, amit szükség esetén átalakítanak, szabályozzák a polaritásukat, ezenkívül az auramezőkhöz hasonlóan érzékelő funkciójuk is van. Az értelem világa az emberi értelemnek és a véges tudatosságnak megfelelő frekvenciatartományban rezeg. Mindaddig, amíg az értelem világában lévő energiatestek közösségei egészségesen, függőlegesen integrálódnak, megmarad a deduktív és az induktív érvelés egyensúlya, a megérzés és a meglátás éber tudatossággá változik. A kreativitás az értelem világában eredetiségként nyilvánul meg. A gondolatok száma elenyésző, ami mégis létrejön, az a belső párbeszédet alkotó fogalomalkotás és aggály helyett képek és hangok formájában jelentkezik. Mivel az egyének főként az értelem és a lélek segítségével működnek együtt a kapcsolatokban, az értelem világának egészséges működése létszükség a tartós, meghitt kapcsolat kialakítása és fenntartása szempontjából. A lélek világa A következő világ, amely a tattvák révén emelkedett ki az Énből, a lélek világa. A lélek világában száznegyven dimenzió van, minden dimenzióban energiatestek közösségeit találjuk, melyek a szomszédos világos energiatesteivel és energiahordozóival egyszerre működnek. A lélek világában az energiatestek mérete és alakja megegyezik a fizikai-anyagi test méretével és alakjával, és az egészséges egyénekben függőlegesen épül be. A külső környezettel a tudat működése révén lépnek kapcsolatba, azonosságukat a tudat formáival nyerik el. A lélek világában az energiatestek energiáját a felső és az alsó csakrák adják, ők látják el őket pránával, ha kell, átalakítják, szabályozzák a polaritást, és az auramezők mellett érzékelőként is működnek. A lélek világa az energetikai tartománynak az érzelmekhez, érzésekhez, érzetekhez tartozó részében rezeg. Amikor az energiatestek közösségei egészségesen működnek a lélek világában, akkor az embér érzékelni tudja mind a fizikai, mind a nemfizikai lények érzelmeit és érzéseit, és képes arra, hogy önkéntelenül érezze, kifejezze és feloldja saját valódi érzelmeit és érzéseit. Az önkifejezés és a magabiztosság összhangba kerül a fogékonysággal és az empátiával, a kreativitásból együttérzés és zsigeri rokonszenv születik. Az érzelmi konfliktusok minimálisra csökkennek; ha mégis megjelennek, felismerjük, hogy az egyéni tudat és az ego hamis működése váltotta ki őket. Mivel az érzelmek, érzések és érzetek főszerepet játszanak az emberi kommunikációban, a lélek világának egészséges működése létfontosságú a meghitt, tartós kapcsolat létrehozásában és fenntartásában. A mélytudat világa A mélytudat az emberi tudatosság kiterjedése, csakhogy átlagos frekvenciaértéke alacsonyabb, mint a lélek, az értelem és a szellem világáé. Ennek ellenére az ember tudatosságának lényegi részét jelenti, semmibe vétele azt jelentené, megtagadjuk az Én jogát, hogy az emberi tudatosság teljes spektrumában megjelenjen. A mélytudat világában száznegyven dimenzió található. Az emberi lényekhez minden dimenzióban „vágytestnek” nevezett energiahordozók közösségei tartoznak. A vágytestek szerkezetileg megegyeznek a magastudat energiatesteivel, és mint az egyetemes tudatosság hordozói, egyidejűleg működnek a szomszédos világok és dimenziók energiatesteinek közösségeivel. A vágytestek a tudat működésével lépnek kapcsolatba a külső környezetükkel, és a mélytudatban a tudat formái által nyernek identitást. A csakrák látják el a vágytesteket pránával. Emellett szabályozzák a polaritást, átalakítják a tiszta energiát, és az auramezőkkel közösen érzékelnek. Minden vágytest mérete és alakja megegyezik a neki megfelelő fizikai-anyagi test méretével és alakjával, és normális körülmények között függőlegesen integrálódik, ami azt jelenti, hogy adott dimenziója személyes testterét foglalja el. A mélytudat világa tudatosságot, tiszta energiát – melynek frekvenciatartománya a valódi emberi vágyéval azonos – és finomanyagot tartalmaz. Ha a mélytudat funkcionális elemeiből megszületik az éber tudatosság, az ember különbséget tud tenni a helyes és a helytelen tevékenység között, és következetesen a helyeset választja. Függőlegesen integrálódott vágytestek esetén a következő négy vágy emelkedik ki a mélytudatból: artha, káma, dharma és móksa. Az artha az anyagi jólét vagy gazdagság utáni vágyra vonatkozik. Káma a gyönyört, dharma a tökéletességet (helyes cselekedet), móksa a szellemi szabadságot és a karmikus kötődéstől való megszabadulás vágyát jelenti. A csakrák világa A csakrák világa átszövi és fenntartja a magas- és a mélytudat világát, a lépszinteket, valamint a tudat funkcióit és formáit. Az egyéni csakrákat rendszerint kerékként vagy virágként ábrázolják, melyből tengely vagy szár nyúlik ki (lásd a 7. ábrát). Noha a kép helyesen ábrázolja egy csakra egyéni szerkezetét, a csakrák a tiszta energia és a tudatosság egyéni mezőiben működnek, melyek szerkezetileg a magas- és a mélytudat energiahordozóinak felelnek meg. Ezek a mezők (minden csakra háromba mélyed) az energiatestekhez hasonlóan a fizikai-anyagi testtel egyenlő méretűek és alakúak. Ahhoz, hogy a csakrák egészségesen 26
működjenek, és mentesek maradjanak mája és a benne lévő módosult energia almezőinek hatásától, a „csakratestként” ismert három hordozónak minden dimenzióban függőlegesen kell integrálódnia. Az Énből száznegyven csakra sugárzik, és átjárja a magas- a mélytudat, valamint funkcióik és formáik világát. Rajtuk kívül két lépcsakra is kiemelkedik az Énből, melyek saját útjukat követve a két lépszinten, azok funkcióin és formáin haladnak át.
7. ábra Egy csakra kerékre vagy virágra hasonlít
A csakratestek világuk tiszta energia-almezőin kívül kölcsönhatásba lépnek a szomszédos világok és dimenziók energiatesteivel és energiahordozóival. A csakratestek tevékenysége, a magas- és mélytudat energiatesteihez és energiahordozóihoz hasonlóan, összeomolhat. Erre akkor kerül sor, amikor rendkívüli mennyiségű karmikus teher halmozódik fel a csakrák világának egy vagy több dimenziójában, ha erőszakosan betör a módosult energia, vagy nemfizikai lények nyomulnak be a csakrák világának mikrokozmoszába. Amikor egy csakra működése szétzilálódik, nem elég egyetlen csakrát aktiválni. Abban a dimenzióban kell eltávolítanunk a működését megakadályozó karmikus csomagot és/vagy a módosult energiának azt az almezőjét, ahol a fennakadás történt, és újra kell integrálnunk a személyes testtérből esetleg kibillent vagy kilökött csakratesteket. A gyakorlatok világa Modern világunk lakói alig tudnak a bennük élő, sokvilágú, sokdimenziós univerzumról. Ezért csak töredékét élik át annak a gyönyörnek, szeretetnek, meghittségnek és örömnek, amely magas- és mélytudatukból megszületni képes. Tudás és gyakorlás által azonban sokkal tudatosabbá válhatunk, és felismerhetjük a magasés A csakratestek világuk tiszta energia-almezőin kívül kölcsönhatásba lépnek a szomszédos világok és dimenziók energiatesteivel és energiahordozóival. A csakratestek tevékenysége, a magas- és mélytudat energiatesteihez és energiahordozóihoz hasonlóan, összeomolhat. Erre akkor kerül sor, amikor rendkívüli mennyiségű karmikus teher halmozódik fel a csakrák világának egy vagy több dimenziójában, ha erőszakosan betör a módosult energia, vagy nemfizikai lények nyomulnak be a csakrák világának mikrokozmoszába. Amikor egy csakra működése szétzilálódik, nem elég egyetlen csakrát aktiválni. Abban a dimenzióban kell eltávolítanunk a működését megakadályozó karmikus csomagot és/vagy a módosult energiának azt az almezőjét, ahol a fennakadás történt, és újra kell integrálnunk a személyes testtérből esetleg kibillent vagy kilökött csakratesteket. A könyv módszereinek többségében azonban a mentális figyelem a szívcsakra hátsó részében összpontosul, míg a második figyelem végzi az előírt energiamunkát. Ebben a gyakorlatban a szívcsakra hátsó részében aktiválja, majd összpontosítja magát. Utána kettéosztja a figyelmét, és a következő állítással a szívcsakra elejére küldi a második figyelmét: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmemet, és aktiváljam a szívcsakrám elejét.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazuljon el, egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Most ossza meg a figyelmét, és aktiválja a szívcsakra elejét a következő kijelentéssel: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmem, és aktiváljam a szívcsakrám elejét.” Tizenöt percig élvezze a szívcsakrája elején keletkező tiszta energiát. Ezután számoljon el egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban van, mint bármikor életében. Betekintés a szellem világába Ebben a gyakorlatban a szívcsakrája hátsó részét aktiválja, majd ott összpontosítja magát. Azután megosztja a figyelmét, a szívcsakrája elejét aktiválja, és befelé tekint a szellem világára. Amint felkészült, helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Azután az alapmódszerrel lazítsa el magát, és egyensúlyozza ki a tudatos és a tudattalan mentális tevékenységét. Ha kész a folytatásra, aktiváljon, majd összpontosítsa magát a szívcsakra 27
hátsó részébe, és jelentse ki: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmemet, és aktiváljam a szívcsakrám elejét.” Mondja tovább: „Az a szándékom, hogy a szívcsakra szintjén befelé tekintsek a szellem világára.” Élvezze a meditációt tizenöt percig, majd számoljon el egytől ötig. Amikor az öthöz ér, nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Betekintés az értelem világába Ennél a gyakorlatnál is az alapgyakorlattal lazít, így teremt egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Azután aktivál, majd szívcsakrája hátsó részében összpontosítja magát. Ha ez megtörtént, megosztja a figyelmét, és a szívósakra elejét aktiválja. Akkor befelé tekint az értelem világába a következő kijelentéssel: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám szintjén befelé pillantsak az értelem világába.” Tizenöt percig élvezze a meditációt. Számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Ha ezt a gyakorlatot elvégezte, ugyanezzel a módszerrel a lélek világában is megtapasztalhatja a szívcsakra egyedülálló rezonanciáját. Jelentse ki: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám szintjén bepillantsak a lélek világába.” A feladatot a mélytudat világára vonatkoztatva folytathatja tovább: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám szintjén bepillantsak a mélytudat világába.” A módszerrel a csakrák világába is bepillanthat: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám szintjén bepillantsak a csakrák világába.” Betekintés egyidejűleg valamennyi világba Ennél a gyakorlatnál szintén az alapgyakorlattal lazítja el magát, így teremt egyensúlyt a tudatos és a tudattalan mentális tevékenysége között. Azután aktivál, majd szívcsakrája hátsó részében összpontosítja magát. Ha ez megtörtént, megosztja a figyelmét, és a szívcsakra elejét aktiválja. Szívcsakrája első részének aktiválása után jelentse ki: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám szintjén befelé pillantsak mélytudatom világába.” Azután így szól: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám szintjén befelé pillantsak lelkem világába.” A következő kijelentéssel folytassa: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám szintjén bepillantsak értelmem világába.” Végül így szól: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám szintjén betekintsek a szellem világába.” Tizenöt percig élvezze a tudatváltozást, amit akkor érez, amikor egyidejűleg pillant a magas- és a mélytudat világaiba. Ezután számoljon egytől ötig. Amikor öthöz ér, nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletese lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. A gyakorlat erőteljesen befolyásolja a sokvilágú, sokdimenziós világegyetemről alkotott nézetét, ezért lehet, hogy többször meg szeretné ismételni, mert élvezni akarja azt a harmóniát, melyet a magas- és mélytudatból egyidejűleg létrejövő energiamezők kölcsönhatása létrehoz.
A hét hagyományos csakra aktiválása Az alábbi gyakorlattal a személyes testtér csakráit aktiválja. Miután a gyakorlatsor segítségével mozgásba hozta a hét hagyományos csakrát, befelé tekint a magas- és a mélytudat megfelelő dimenzióira. Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazuljon el, és teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Amikor felkészült, aktiváljon, majd összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részébe. Ossza meg a figyelmét, aktiválja a személyes testterében lévő hét csakrát, kezdje az első csakra hátoldalánál, és az irányító meridiánon haladjon felfelé a hetedik csakra hátuljáig (a szívcsakra hátsó részét kihagyhatja, hiszen az már aktív). A csakrák hátsó részének aktiválása után térjen át a csakrák elejére, kezdje a hetediknél, és haladjon lefelé az elsőhöz. Miután a hét hagyományos csakra hátsó és első részét is aktiválta, tizenöt percig élvezze az energiarendszerében keltett változást. Utána számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor. Szellem – betekintés a hét dimenzióba Ebben a gyakorlatban az eddig tanultak segítségével a hét hagyományos csakra szintjéről betekinthet a szellem világába. Ha felkészült, helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazuljon el, egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Ossza meg a figyelmét, aktiválja a személyes testterében lévő hét csakrát, kezdje az első csakra hátoldalánál, és az irányító meridiánon haladjon felfelé a hetedik csakra hátuljáig (a szívcsakra hátsó részét kihagyhatja, hiszen az már aktív). A csak-rák hátsó részének aktiválása után térjen rá a csakrák elejére, kezdje a hetediknél, és haladjon lefelé, az elsőhöz. Amikor a csakrák aktívak, egyszerre hét dimenzióra tekint a szellem világában a következő mondattal: „Az a szándékom, hogy hét hagyományos csakrám szintjéről benézzek a szellem világába.” Amikor kizárólag a szellem világára néz befelé, közvetlen tapasztalatot szerez róla a személyes testtérben lévő hét hagyományos csakra szintjén. Körülbelül tizenöt percig élvezze a meditációt. Akkor számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Értelem – betekintés a hét dimenzióba Ebben a gyakorlatban az eddig tanultak segítségével a hét hagyományos csakra szintjén tekint a szellem világára. A gyakorlat megegyezik az előzővel, csakhogy ezúttal így szól: „Az a szándékom, hogy a hét hagyományos 28
csakra szintjén betekintsek az értelem világába.” Amikor kizárólag az értelem világába tekint bele, közvetlen tapasztalatot szerez róla a személyes testterében lévő hét hagyományos csakra szintjén. A gyakorlat végrehajtásánál kövesse a fenti utasításokat. Azután tizenöt percen keresztül tapasztalja meg az értelem világában a hét hagyományos csakrát. Tizenöt perc után számoljon el egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Lélek – betekintés a hét dimenzióba Ebben a gyakorlatban az eddig tanultak segítségével a hét hagyományos csakra szintjén betekinthet a lélek világába. A gyakorlat megegyezik az előzővel, csakhogy ezúttal a lélek világába tekint be, miután így szól: „Az a szándékom, hogy a hét hagyományos csakra szintjén betekintsek a lélek világába.” A gyakorlat végrehajtásánál kövesse a fenti utasításokat. Azután tizenöt percen keresztül tapasztalja meg a lélek világában a hét hagyományos csakrát. Tizenöt perc után számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Mélytudat – betekintés a hét dimenzióba Ebben a gyakorlatban az eddig tanultak segítségével a hét hagyományos csakra szintjén betekinthet a mélytudat világába. A gyakorlat megegyezik az előzővel, csakhogy ezúttal a mélytudat világába tekint be, miután így szól: „Az a szándékom, hogy a hét hagyományos csakra szintjén betekintsek a mélytudat világába.” A gyakorlat végrehajtásánál kövesse a fenti utasításokat. Azután tizenöt percen keresztül élvezze a meditációt. Tizenöt perc után számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Betekintés egyidejűleg valamennyi világba Ebben a gyakorlatban az eddig tanultak segítségével a hét hagyományos csakra szintjén egyszerre tekinthet be a magas- és a mélytudat valamennyi világába. Ha felkészült, helyezkedjen el kényelmesen, a háta legyen egyenes. Az alapmódszerrel lazítson, egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Amikor felkészült, aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részébe. Ezután ossza meg a figyelmét, aktiválja a személyes testterében lévő hét csakrát, kezdje az első csakra hátoldalánál, és a szusumná, az irányító meridiánon haladjon felfelé a hetedik csakra hátuljáig. A szívcsakra hátsó részét kihagyhatja, hiszen az már aktív. A csakrák hátsó részének aktiválása után térjen rá a csakrák elejére, kezdje a hetediknél, és haladjon lefelé az elsőhöz. Amikor a személyes testterében lévő hét hagyományos csakra hátsó és elülső része is aktív, a következő kijelentéssel néz a szellem világába: „Az a szándékom, hogy a hét hagyományos csakra szintjén betekintsek a szellem világába.” Ezután így szól: „Az a szándékom, hogy a hét hagyományos csakra szintjén betekintsek az értelem világába.” Folytassa: „Az a szándékom, hogy a hét hagyományos csakra szintjén benézzek a lélek világába.” Végül mondja azt: „Az a szándékom, hogy a hét hagyományos csakra szintjén benézzek az alsó tudat világába.” Tizenöt percig élvezze a meditációt. Azután számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
29
HATODIK FEJEZET A mája jóvoltából a dzsívák (testet öltött lelkek) ... a. fejlődés következő hét szakaszát élik át: tudatlanság, elfátyolozottság, sokféleség, közvetett tudás, közvetlen élmény, a szenvedéstől való megszabadulás és a végső kegyelem. – Kaivalya navaneeta
A mája kollektív tere A tiszta energia egyetemes tere fölött mind a mikrokozmoszban, mind a makrokozmoszban ott találjuk a módosult energia kollektív terét. Ezt a kollektív teret szanszkrit nyelven májának nevezik. A mája „a valóság látszata”. A módosult energia erőterében különböző almezők találhatók. Ezek az almezők valamennyi világban és dimenzióban kapcsolatba lépnek az emberi lényekkel – így a magas- és a mélytudatban, a csakrák világában, a lépcsakrák szintjén, valamint a tudat funkcióiban és formáiban. Mivel a módosult energia almezői minden világban és dimenzióban, a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban is fellelhetők, ha le akarjuk tenni karmikus terhünket, és fel akarjuk számolni az általa okozott kötődéseket, akkor feltétlenül és részletesen foglalkoznunk kell velük. Bár a különböző vallási intézmények és spirituális hagyományok között sok a nézetkülönbség, abban mindannyian egyetértenek, hogy mája módosult univerzuma, amely minden világban és dimenzióban jelen van, azóta és addig létezik, amíg a jelenségvilágegyetem fennáll. Ezt mondják a cédák, és lényegében ezt vallja a hinduizmus, a jóga, a buddhizmus és a dzsainizmus. A nagy védikus bölcs, Sankara építette be a mája fogalmát a jóga kozmológiájába és pszichológiájába. Sankara Dél-Indiában, Nyugat-Malabár egyik kis falujában született, 788-ban. A májáról ezt írja: „A világ káprázata, ahogy éber állapotban látható, leginkább egy alvó kígyóhoz hasonlít, amelyről tüzetesebb vizsgálódás után kiderül, hogy nem egyéb összetekeredett kötélnél. Aki ismeri az igazságot, azt nem csapja be többé a kígyó káprázata; a káprázat a kötél valóságává, a világ bráhmává változik.” A jóga szerint a májának hat jellemzője van: nincs kezdete; a dzsnyána (tudás) vet véget neki; elfátyolozza az igazságot és/vagy a tudatosságot és vetít (tulajdonságokat sugároz); nem határozható meg, mert a valósága csak káprázat; ő a jelenség-világegyetem létezésének valósága (kialakul és befoglal, de nem állandó), minden személyben (mikrokozmoszban) és a Bráhmánban (az egyetemes tudatban) megtalálható. Szerkezeti működése és az egyetemes tudatossággal való kapcsolatának értelmében a mája kollektív terét és a benne lévő almezőket élőnek és elevennek kell tekintenünk, ahogy az érzéketlen kőtől az élet legfejlettebb, legérzőbb formájáig bizonyos mértékben élő és eleven minden. Ez az „élő világegyetem” elve, ami kivétel nélkül mindenre érvényes mája világában. És mert az élő világegyetem elve minden időben és minden síkon érvényesül – a módosult al-mezőkben is igaz, bárhol, bármilyen formában létezzenek is. Bár a mája kollektív terét és a módosult energia benne található almezőit csak feltételesen tekintjük valódinak, a jelenséguniverzum létezéséhez szükséges valamennyi elem megtalálható benne, például a véges tudat, a módosult energia, a finom és a fizikai anyag – mindezek kialakulnak, és teret foglalnak el, legalábbis pillanatnyilag, a táguló tér-idő síkján. A mája kollektív terében minden módosult energiából álló al-mezőnek jellegzetessége, vagy ahogy én nevezem, íze van. Ez a jellegzetesség annak a világnak és dimenziónak egy funkciója, ahol az almező található, meghatározott rezgésével (átlagos frekvenciája), sűrűségével, polaritásával, tudatos energiakoncentrációinak (élő entitásainak) számával együtt (a tudatos energiakoncentrációkról bővebben a nyolcadik fejezetben tárgyalunk). Egyéni jellegzetes ségük működésének értelmében a módosult energia almezői és a bennük található tudatos energiakoncentrációk akarattal és tudatossággal bírnak, korlátozott tartományú érzelmi és éteri energiával (érzelmek, érzetek) fejezik ki magukat. Igaz, hogy nem örök, mint az Én, se nem végtelen, mint a magas- és a mélytudat, a mája kollektív tere mégis évmilliók óta létezik. A fizikaianyagi világ lényegében a mája kollektív terének köszönheti létezését azáltal, hogy módosult energiarészecskéi folyamatosan fizikai anyaggá alakulnak. A mája erőtere, valamint a benne foglalt egyéni almezők rendkívüli erővel hatnak a fizikai-anyagi síkra és fizikai teremtményeire, különösen az emberi lényekre. A módosult almezők – jelesen azok, melyek az emberi energiatérben találhatók – a testi egészséget, az érzelmi és lelki jóllétet befolyásolják, és az egyéni tudat és ego zászlaja alatt megakadályozhatják, hogy az ember megismerje a belső és a külső környezetet. A jóga azt tanítja, hogy a mája négy módon ássa alá a megismerést, ezek a „... laya (tétlenség), vikshepa (nyugtalanság), kashaya (kötődés) és rasavada (önző élvezet)” (Essence ofVedanta). A mája nemcsak az éberséget homályosítja el, hanem a módosult energia almezőivel együtt hamis valóságot hoz létre a makrokozmoszban és a mikrokozmoszban egyaránt. Szvámi Sivananda megmagyarázza, hogyan hozza létre és tartja fenn ezt a hamis valóságot a mája, és miként utánozza a magas- és a mélytudat működését. Adhyasának, vagyis „elfedésnek” nevezi. Adhyasa, mondja, „... a káprázat segítségével másnak mutat egy dolgot, mint ami. A sivatagban gyakori jelenség a délibáb, számtalan utazó látta. Nemcsak a víz hamis jelenlétét hiteti el, de épületekét, legelőkét, udvarházakét is... A jelenség sokakat becsapott, az emberek, akik nem ismerik a délibáb csalóka természetét, utánafutnak ... Majd rájönnek, hogy ami hatalmas vízmeden-cének és oázisnak látszott, csak ... napsugár a forró homokon, nem valódi víz... Hasonlóképpen a tudatlan ... sem veszi észre, hogy ez ... a világ, megannyi benne élő mozgékony és mozdulatlan élő teremtményével ... csak a májában tükröződő abszolút tudatosság fényében tűnik igaznak... nem egyéb 30
»nagy, isteni káprázatnál«”. (Essence of Vedanta)
A mája terének almezői A módosult energia almezői, melyek a mája kollektív terében helyezkednek el, légkörök, medencék, hullámok és szálak formájában jelennek meg, állapotuk (szilárd, folyékony, légnemű) és méretük, alakjuk, sűrűségük, polaritásuk, tevékenységi szintjük, felületük, egyes esetekben színük van. Az almezőkben található módosult energia frekvenciatartománya általában keskeny, ezért a tulajdonságai eltérnek a környező módosult energiáétól – ez a magyarázata, hogy a jó ítélőképességű ember miért képes megkülönböztetni az egyik módosult almezőt a másiktól. A módosult energia almezői a külső környezetben csak ritkán egyesülnek. A mikrokozmoszban – az emberi energiatérben – már más a helyzet. Ha elegendő idejük van, a mikrokozmoszban az almezők összeolvadnak, és nagyobb, összetettebb „komplex almező-ket” hoznak létre. A komplex almezők a szamszkárák, a vászanák, a csomós szálak (a karmikus teher legfőbb összetevői), a perszonák, a húrok, az irányító hullámok, valamint az ego. A mikrokozmosz minden almezője házigazdája figyelméért küzd, és képes elhomályosítani az Én áradását, mely a magas- és mélytudat funkcióiban és formáiban, valamint az emberi energiarendszerben nyilvánul meg. A dzsainok több mint ezer éve rájöttek, hogy a módosult energia almezői elhomályosítják a csitta (tudás) és az ánanda (üdvösség) fényét, de a szatot (öröklét) nem befolyásolhatják. A szat-csit-ánan-da élményt mindenki átéli, aki elért az Én-kiteljesítés állapotába. A dzsainok azt is felfedezték, hogy az ember energiaterének állapotát, a tudását és megérzését, valamint azt a képességét, hogy a magasabb és a mélyebb dimenziók jelenségeit megfigyelje és megkülönböztesse, megzavarhatja a módosult energia mértéktelen felhalmozódása, amely karmikus teher, szálak, energiatorlaszok, perszonák stb. képében jelenik meg. így aztán a dzsainoknak, mint mindenki másnak, aki úgy dönt, hogy leteszi karmikus terhét, létfontosságú, hogy úrrá legyenek a karmikus teher által teremtett kötődéseken, hogy tökéletesen tudatosak lehessenek a magas- és a mélytudat világaiban és dimenzióiban.
A három gúna A módosult energia minden almezőjének szerkezete van, amely legalább egy tudatos energiakoncentrációt (betűszóval TEK), egyéni akarattal, kezdetleges tudattal rendelkező élőlényeket és szűk frekvenciatartományú, módosult energiát tartalmaz. A tudatos energiakoncentrációt módosult energia veszi körül, az energiát pedig finom, módosult anyagból álló határ vagy felszíni hártya burkolja. Ez a finomanyag nem más, mint szilárd halmazállapotú módosult energia. A felszíni hártya szerkezeti és működési határ egyszerre, ez választja el a módosult energia egyik almezőjét a másiktól és mája kollektív terének valamennyi egyéni almezőjétől. A jóga röviden gúnának nevezi a módosult energia alaptulajdonságait. A gúna szó szanszkrit jelentése: minőség, sajátosság. A gúnák mind a makrokozmoszban, mind a mikrokozmoszban egy módosult almezőben keletkező specifikus minőséget vagy ízt jelölnek. Mivel a módosult almezők általában nem tiszták, ezzel szemben egynél több tudatos energiakoncentrációt tartalmaznak, azt mondhatjuk, hogy egy bizonyos almező, illetve gúnáinak a minősége nem más, mint az almezőben található tudatos energiakoncentrációk és a módosult energia frekvenciáinak vagy rezgésének középarányosa. Három gúnával szokás jelölni a módosult almezők milyenségét: támasz, radzsasz, szattva. A Kaivalya Navaneeta azt mondja: „...a szattva, a radzsasz és a támasz ... tiszta fehér, vörös és fekete külön-külön, majd újra tiszta, zavaros és sötét. Bár egyformák, egyikük mindig uralkodik.” A tamasz-energia A tamasz-energia a legsűrűbb, és a fizikai-anyagi világ energiájának (anyag) felel meg, szilárd állapotban. Állaga a kemény, törékenytől a puha, krémszerűig változik. A támasz energiája a legmaradandóbb, külső ingerre csak lassan, mozgással, esetleg mérete, alakja, sűrűsége vagy tevékenységszintje megváltoztatásával reagál. Az ember energiaterébe hatoló támasz-energia okozza a legtöbb bajt, ez károsítja legjobban az egészséget. Ha a támasz-energia bejutott, és beépült az ember erőterébe, nagyon nehéz eltávolítani. A radzsasz-energia A radzsasz-energia ritkább, mint a támasz-energia. A fizikai-anyagi világ energiájának (anyag) felel meg folyékony halmazállapotban. Állaga a sűrű, tapadóstól a híg, vízszerűig változik. A radzsasz-energia nem olyan állandó, mint a támasz-energia, így sokkal gyorsabban: mozgással, esetleg mérete, alakja, sűrűsége vagy tevékenységi szintje megváltoztatásával reagál a külső ingerekre. A radzsasz-energiát az esetek többségében könnyebben el lehet bocsátani, és kevésbé árt az ember energiarendszerének és egészségének. A szattva-energia A szattva-energia jóval ritkább, mint a támasz- és a radzsasz-energia, és kevésbé ártalmas az ember egészségére és jóllétére. Gyorsan reagál a külső ingerekre, labilis, állandóan vándorol, változtatja a helyzetét, méretét, alakját, sűrűségét és tevékenységi szintjét. Mivel ez a legritkább, ezt a legkönnyebb eltávolítani az emberi erőteréből. A 31
Iája-jóga irataiban ez áll: „Minél nagyobb a szattva-gúna jelenléte vagy ereje, annál közelebb a Tiszta Tudatosság állapota. A tamasz-gúna szerepe ugyancsak az, hogy elnyomja, vagy elfátyolozza a tudatot. A radzsasz-gúna szerepe az aktiválás – vagyis a támaszra hat, hogy elnyomja szattvát, vagy a szattvára hat, hogy elnyomja támaszt.” (Serpent Power) Egy módosult almező egyéni tulajdonságát és állapotát (gúna) alapvetően a benne lévő tudatos energiakoncentrációk száma és állapota határozza meg. Az alábbiakban olvashatják a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban jelen lévő almezők tulajdonságainak és állapotának részletes ismertetését. Méret: Egy módosult almező mérete mind a mikrokozmoszban, mind a makrokozmoszban lényegében a benne lévő tudatos energiakoncentrá-ciók számától, az őket körülvevő módosult energia tömegétől, sűrűségétől, tevékenységi szintjétől függ, melyet az almező polaritási szintjén kívül (lásd a haranggörbét, 8. ábra) az a nyomás határoz meg, amit a közvetlen környezetében található, szomszédos módosult almezők fejtenek ki vele szemben. A 8. ábrán az is látható, hogy az egyéni almezők mérete rendkívül változatos, legtöbben a haranggörbe közepén helyezkednek el, és körülbelül grépfrút nagyságúak.
Egy almező mérete fordítottan aránylik a sűrűségéhez, polaritásához, aktivitásának szintjéhez, ami azt jelenti, hogy minél nagyobb, annál ritkább, gyengébben polarizálódik, és alacsony az aktivitásszintje. A közepes méretű, tizenöt centiméteres, vagy annál nagyobb átmérőjű almezők sűrűsége átlagos, polaritása közepes, aktivitási szintje ugyancsak átlagos. A kis, tizenöt centiméternél kisebb átmérőjű almezők a legsűrűbbek, a legaktívabbak, és erősen polarizáltak. Ami a gúna állapotát illeti, a kis almezők általában szilárdak és támasz jellegűek, a közepesek folyékonyak és radzsasz tulajdonságúak, a nagy almezők gázneműek és szattva természetűek. Alak: A módosult energia almezőinek alakja rendkívül sokféle lehet. Egy almező alakját az állapota, a benne lévő tudatos energiakoncentrációk száma, mérete, aktivitási szintje, és a közvetlen környezetében lévő, szomszédos, módosult almezők nyomása határozza meg. A legnagyobb, legkevésbé aktív almezőkben – melyekre kívülről nem hat semmi – találjuk a legkevesebb tudatos energiakoncentrációt. Gázneműek (szattva) és szabálytalan alakúak. A közepes méretű almezők már sűrűbbek és aktívabbak. Több tudatos energiakoncentrációt tartalmaznak, radzsasz természetűek, enyhén megnyúlnak, és előfordul, hogy egy másik almező hatása alatt állnak. A legsűrűbb, legaktívabb almezők, melyekre a legtöbb nyomás nehezedik, támasz természetűek, és bennük találjuk a legtöbb tudatos energiakoncentrációt. Ezek az almezők rendkívül erősen polarizálódtak, kicsik, szilárdak, csaknem tökéletesen gömb alakúak, vagy megnyúltak és laposak. A módosult energia almezőinek formája a makrokozmoszban általában sokkal változatosabb, mivel nem korlátozza őket annyi minden, mint a mikrokozmoszban. A módosult energia almezői az emberi energiatérben sokkal aktívabbak és labilisabbak (sűrűbbek és polarizáltabbak) lesznek, ha újabb tudatos energiakoncentráció kerül a közvetlen környezetükbe. Az instabilitás következtében végső esetben elvándorolhatnak az egyik felületi határ közelébe (a személyes testtér vagy az őt kö-
32
rülvevő auramező felülete), és nekinyomakodnak (lásd a 9. ábrát). Amennyiben a felület anyaga ragadós, ami rendszerint a sűrűségétől és a benne lévő tudatos energiakoncentrációk számától függ (minél több a TEK, annál sűrűbb, ragadósabb az almező), akkor a maszkulin polaritása almező az aura felületéhez tapad, és polarizálja annak egy részét, a feminin polaritása almező pedig a személyes testteret övező karmikus üledékhez ragad. Alakjuk mindkét esetben gyorsan ellapul és megnyúlik. A mikrokozmoszban az a módosult energia-almező, melyre nyomás nehezedik, vagy a felületi határhoz vándorolt, egyesülhet a vele azonos frekvenciatartományban rezgő más almezőkkel. Ez a folyamat, melyet kiterjedésnek nevezünk, réteges karmikus üledéket képez. A kiterjedt, réteges almezők átrendezik a tudatos energiakoncentrációkat az egyéni rétegek között. Ennek az lesz az eredménye, hogy a réteges almezők alakja és sűrűsége kevésbé változatos. Sűrűség: A módosult almező sűrűsége a mérete és a tömege hányadosától függ. Minél nagyobb mennyiségű módosult energiát szorítunk be ugyanakkora helyre, annál nagyobb lesz az almező sűrűsége. A tudatos energiakoncentrációk száma ugyancsak befolyásolja a sűrűséget. Sőt, ha a méretük nagyobb, akkor is sűrűbb lesz az almező. Amikor az ember energiatere megtelik módosult almezővel, összeszűkül a tér, és a kis helyen minden almező sűrűsége megnő. A rétegelt almezők sűrűsége akkor is fokozódik (a rétegződés általában az emberi testtér közvetlen közelében lévő területen megy végbe), ha több karmikus üledék rakódik rájuk, és növeli a nyomást.
Aktivitási szint Egy módosult almező aktivitásának szintje közvetlenül a benne lévő tudatos energiakoncentrációk számától, polaritásától és sűrűségétől függ. Minél több TEK található az almező-ben, és minél erősebb a polarizációja, annál aktívabb. A külső környezetben a méret és a tömeg hányadosa alacsony, így az almezők sűrűsége és aktivitása kisebb, mint a belső környezetben. Egyszerű amagyarázat: az almezők nyílt térben kiterjednek – ezért sűrűségük, aktivitásuk csökken. A mikrokozmoszban, ahol az almezők sűrűsége nagyobb, az egyéni almezőknek kisebb a mozgásterük. Minél több a módosult almező az ember erőterében egy bizonyos világon és dimenzión belül, annál nagyobb lesz kollektív és egyéni aktivitásuk. Ezzel szemben, ha egy almező karmikus teherként lerakódik, jelentősen visz-szaesik az aktivitása – bár helyzeti energiája ugyanaz marad –, mert visszafogja a szomszédos almezők rá gyakorolt nyomása. Tudni kell, hogy az egyéni tudat és ego fokozza minden almező aktivitását, és a módosult energia kivetülései – irányító hullám vagy húr képében – megnövelik annak a 33
módosult almezőnek az aktivitását, amelyből keletkeztek. Polaritás: Egy módosult almező polaritását a benne lévő tudatos energiakoncentrációk száma, tevékenységi szintjének sűrűsége, és a szomszédos almezőkkel való poláris viszonya határozza meg. Ebből az következik, hogy minden módosult almező (a benne lévő tudatos energiakoncentrációkkal együtt) bizonyos mértékben poláris természetű, azaz vagy maszkulin, vagy feminin. Minél több az egy nembe tartozó energiakoncentráció száma egy bizonyos almező-ben, annál nagyobb a polaritása. A módosult energia maszkulin almezőire fokozott egyéni akarat és behatoló erő (az a képesség, mellyel betörnek az emberi energiatérbe) jellemző. A feminin almező sokkal ritkább. Jelenlétük a mikrokozmoszban arra kényszerítheti a házigazdát, hogy jobban reagáljon vagy fogékonyabb legyen a külső almezőkre. Ha többen vannak, rög-eszmés szükségletet vagy sóvárgást keltenek valaki vagy valami iránt. Előfordul, hogy a mikrokozmoszban lévő feminin almezők vonzerőt támasztanak, ami az almezőhöz és a neki otthont adó személyhez csábítja az embereket, és a házigazda befolyásolni tudja a manipulációra és az irányításra fogékony embereket. Felületi szerkezet: Egy módosult almező felületének szerkezetét a benne lévő tudatos energiakoncentrációk száma, sűrűsége, po laritásának mértéke határozza meg. Minél több TEK található az almezőben, minél sűrűbb és polarizáltabb, annál ragacsosabb lesz a felülete. A legsűrűbb, legjobban polarizált támasz almezők felületi szerkezete a legragacsosabb. A radzsasz természetű almezők kevésbé sűrűek és polarizáltak, felületük nem ragad annyira, a szattva tulajdonságú, legritkább és legkevésbé polarizált almezők felülete sima. Egy erőszakos módosult almező – energiatorlasz, húr, irányító hullám, perszona – felületi szerkezete határozza meg, hogy odatapad-e a házigazda energiaterében lévő egyéni almezőkhöz, vagy az üledékként lerakódott karmikus teherhez. Amikor egy módosult almező letapad, a többivel keveredve és egyesülve sokkal sűrűbb és polarizáltabb összetett almezőt hoz létre. Az összetett – vagy komplex – almező ezután további almezőket vonz magához a makrokozmoszból, melyek szintén a házigazda terében lévő módosult energiához tapadhatnak. Szín: Bár a módosult energia színekre bontható, amit a lát-nokok érzékelni is tudnak, az almezők többsége tiszta és áttetsző. Amikor egy módosult almező színes, az arra utal, hogy szokatlanul sűrű és polarizált, és rendkívül átható ereje van. Az almezők leginkább feketék vagy fehérek. A fekete almezők nagyon homályosak és elnyelik a fényt; a fehér almezők is homályosak, tompa, fakó árnyalattal.
A külső környezet almezői A módosult energia almezői általában változatos méretű és alakú laza felhők vagy légkörök képében vannak jelen a külső környezetben. Bár egy külső almező belsejében található tudatos energia-konectrációk száma változó, rendszerint kevesebben vannak, mint a mikrokozmoszban fogva tartott módosult almezőkben. A makrókozmosz almezőinek állapota, mérete, alakja, polaritása, sűrűsége, aktivitási szintje, felületi szerkezete és színe változó. A fenti tulajdonságok változása az almezőben lévő tudatos energiakoncentrá tumok számától és a módosult energia tömegétől függ, valamint azoktól a korlátozó tényezőktől, melyeket a közvetlen környezetében lévő módosult almezők kényszerítenek rá. Az almező tulajdonságait a makrokozmoszban a következő külső tényezők befolyásolják: egy vagy több módosult almező közelsége, az almező közvetlen környezetének állapota (természetes-e vagy mesterséges) és az energetikai támogatás, amely az emberi kivetítésekből érkezik. A külső almezők általában ember alkotta mesterséges környezetben találhatók. A mesterséges környezetben lévő almezők sokkal sűrűbbek és polarizáltabbak, mint a természeti környezet almezői. Az ember alkotta környezetben található almezők ráadásul kevésbé állandóak és jóval aktívabbak, mivel sokkal gyakrabban lépnek kapcsolatba az emberi energiatérrel. A külső környezet módosult almezői évekig időzhetnek ugyanabban a természeti vagy ember alkotta környezetben. Előnyös helyzetükből bárkit megzavarhatnak, aki fogékony rájuk, beleártják magukat a kapcsolataiba, vagy rákapcsolódnak. Amikor egy külső almező erősen polarizálódik azáltal, hogy kapcsolatba kerül egy azonos frekvencián rezgő másik polarizált energiával, elkalandozhat az egyik külső környezetből egy másik külső környezetbe, vagy egy élőlény belső környezetébe. A környezet körülményeinek változása szétoszlathatja és átalakíthatja a külső légköröket. Állapotváltozásuk lehet fokozatos, többé-kevésbé szilárdabbá, folyékonyabbá vagy gázneműbbé válhatnak. Bizonyos esetekben, és kellő feltételek mellett, a külső környezet almezőinek halmazállapota teljesen megváltozhat. Részben felszívhatja a környezetben lévő lukacsos szerkezetű vagy negatív töltésű anyag, és amennyiben az almező támasz jellegű, és a felületi szerkezete ragacsos, hozzátapadhat egy módosult energiával eleve átitatott fizikai felülethez. Az elszigetelt, ember alkotta környezetet – különösen, ha önmagában áll, mint egy templom vagy egy koncertterem – valósággal ellephetik a légkörök, amennyiben azonos vagy hasonló frekvenciatartományú, hatalmas mennyiségű módosult energiával rendelkező embercsoportok gyűlnek össze benne, és a módosult energiát (tudatosan vagy tudattalanul) kivetítik a külső környezetbe. A külső környezetben megtelepedett almezők évekig időzhetnek ugyanazon a helyen, ha nem háborgatják őket. Ilyen körülmények között az almező látszólag szendereg, csakhogy nincs olyan almező, amelyik valóban aludna. Amikor egy ember vele azonos frekvenciájú módosult energiát hordoz, és kapcsolatot létesít vele, az almező aktív lesz, és azonnal működni kezd. 34
A belső környezet almezői Az emberi erőtérben a módosult energia almezői karmikus üledékként (szamszkára, vászaná, csomós szál), energiatorlasz, hullám, húr és perszona, valamint az emberi ego képében van jelen. Amikor egy energiatestet a sokk vagy a trauma kilöki a személyes testtérből, a módosult energia almezői behatolhatnak testtérbe és a kivetett energiatest központi üregébe (a sokkról és a traumáról bővebben a tizenhetedik fejezetben tárgyalunk). Aki nem erősítette meg a határait, nem aktiválta teljes mértékben az energiarendszerét, nem gyűjtötte össze és nem integrálta energiatesteit és a megfelelő energiahordozókat, ahhoz csatlakozhatnak a módosult energia mikrokozmoszba tolakodó almezői. A beépült vagy integrált almezők együttes működése összetett almezőket hoz létre – ebben az esetben szamszkárákat, vászanákat, csomós szálakat és perszonákat, melyek közösen egyéni tudatként és égőként funkcionálnak. Ha a körülmények úgy alakulnak, az egyéni tudat és ego megküzd az elsőbbségért a magas- és a mélytudattal, működésükkel és formáikkal. Noha az elmúlt életek karmájának magvait (szamszkára) egyik életünkből a másikba cipeljük, a módosult energia almezői többnyire egy másik érző lény kivetítéseként, szálak, hullámok, perszonák és energiatorlaszok képében lépnek be az ember energiaterébe. Ez a támadási folyamat, amely az anyaméhben kezdődik, a rezgés, a polarizáció és az egyéni akarat működéseként folytatódhat az élet egymást követő szakaszain keresztül. A rezgés megmozdítja a módosult energiát, az érző lények közötti poláris kapcsolatok irányt szabnak a mozgásnak, a kapcsolatban lévő emberek szándéka meghatározza az energiakivetítés erejét. Ha egy poláris kapcsolat befogadó oldalát támadás éri, a behatoló energia sűrűségétől, polaritásától, felületi szerkezetétől függ, hogy megtapad-e, és azután a többi almezővel együtt nagyobb, sokkal összetettebb almezőket hoz-e létre, melyeket az almezők közös polaritása és kölcsönös vonzása tart össze.
A fenti folyamat azzal kezdődik, hogy az azonos vagy hasonló rezgésű almezők egyesülnek, és komplex, módosult energia-almezőket hoznak létre, melyeket „csomós szálnak” (lásd a 10. ábrát) neveznek. Idő kérdése, és a csomós szál összenyomódik, majd üledékként a személyes testtér külső felületére rakódik. Amint a csomós szálból üledék lesz, és lerakódik, „vászaná” lesz belőle. Azoknak a vászanáknak, melyeket egyik életből a másikba hurcolunk, „szamszkára” a nevük. A személyes tudatba és az egóba és/vagy a személyes akaratba 35
integrált vászanák és szamszkárák perszonává válnak, és a tudatos éberségben a vágy, a félelem, a személyes akarat működéseként jelennek meg. Míg a káli-júgában élünk, a korszakban, melyben a mája kollektív mezője a leginkább támasz természetű, nem szabadulhatunk az egyéni tudattól és az egótól. Pallérozni azonban lehet őket, el is távolodhatunk tőlük, hogy inkább az Ént szolgálják a bennük lévő tudatos energiakoncentrációk kollektív akarata helyett. Karmikus kötődésünk megszüntetésének folyamatában fontos lépés, hogy alávessük az egyéni tudatot és az egót az Én akaratának, amely a magas- és a mélytudat, annak funkciói és formái által nyilvánul meg.
Integrált vagy független almezők A mikrokozmoszban lévő módosult energia-almezők integrálódhatnak, de függetlenek is lehetnek. Az integrált almező az egyik életről a másikba cipelt karmikus teher részévé válik. A független almező ezzel szemben a személyes testteret körülvevő auramezők központi üregében lebeg. A mikrokozmoszból ki- és bevándorol, vagy a polaritás, a felületi textúra, az emberi döntés és szándék működésének hatására integrálódik. Az integrálódott almező házigazdája karmikus terhét gyarapítva szellemi, mentális, érzelmi és fizikai viselkedésmintákat hoz létre, melyek félelmet vagy vágyat kifejező cselekvésre – vagy ezek változatainak: szorongás, félelem, irigység, kéjvágy, féltékenység stb. a kifejezésére – késztetik. Bár minden világban és dimenzióban, így a tudat működésében és formáiban is találhatunk az auramezőben lebegő almezőket, azok a független almezők, melyek sokáig tartózkodnak a mikrokozmoszban, kivétel nélkül integrálódnak, amikor a legközelebbi felületi határhoz jutva az azonos frekvencián rezgő többi almezőhöz préselődnek.
A módosult energia működése Noha a mája kollektív mezője nem valódi, csak annak tűnik, hazugság lenne azt állítani, hogy mája és a benne lévő módosult energia nem létezik, amennyiben a módosult energia almezői befolyásolják a tudatosságot, az érzelmeket, az érzéseket, és a fizikai közérzetet. Sőt a mája kollektív terének almezői reakcióra késztetik az egyént, akár tudja, akár nem. Azonban fontos tudni, hogy ez a reakcióképesség legalább annyira – ha nem jobban – függ a mája terében található módosult almezőkhöz való kötődésektől, mint magától az almező saját erejétől. Minél jobban kötődik valaki a mája kollektív teréhez és a benne lévő almezőkhöz (köztük az egyéni tudathoz és az egóhoz), annál inkább reakciókész. Emellett meg kell jegyeznünk azt is, hogy a káli-júgában a mája kollektív erőtere sokkal sűrűbb és polarizáltabb (támasz természetű), mint az ezt megelőző korszakokban, vagyis sokkal könnyebben és gyakrabban lép kapcsolatba az emberi lé nyekkel, és sokkal erőteljesebben akadályozza a magas- és a mélytudat szándékát vagy akaratát. Mivel az evolúció eredményeként a káli-júgában a mája kollektív tere sokkal összetettebb, az almezői aktívabbak, és erősebb a polaritásuk. Ennek következtében heves minőségi változás mehet végbe bennük, amikor közvetlen környezetük változásaira reagálnak. Sőt közvetlen környezetük változásának hatására a módosult almezők egyesülhetnek, és/vagy szétválhatnak egymástól. Egyes esetekben egyetlen óriási, laza légkörré olvadnak össze, vagy módosult energiát tartalmazó kicsi, sűrű tavakká aprózódnak szét, amikor a bennük lévő tudatos energiakoncentrációk egyénileg reagálnak a külső ingerekre. Ez a magyarázata, hogy a módosult almezőkből álló egyéni tudat és ego miként változik, miért tűnik ellentmondásosnak, és miért szenved állandó konfliktusoktól – az almezők egymás közti tevékenységének és a külső környezet módosult almezőivel való kölcsönhatásának következtében.
Hermetika A mája kollektív terében lévő módosult almezők interakcióját a hermetika törvényei irányítják. A hermetika törvényei egyidősek a jógával, és a jógához hasonlóan India, a Kasmír-völgy a szülőföldjük. Egy nyugati legenda szerint a törvényeket Thot, a bölcsesség egyiptomi istene adta az emberiségnek, akit a görögök később Hermész Triszmegisztosznak neveztek. A hermetikus filozófia tömör kivonatából, a Kybalionból ismerjük a hét törvényt: az egyetemes tudat, a megfelelés, a rezgés, a polaritás, a ritmus, az ok-okozat és a nemek alapelvét.
Az egyetemes tudat elve A hermetika első törvénye, az egyetemes tudat elve kimondja: „A mindenség tudat; a mindenség gondolati.” Ez az elv azt jelenti, hogy a dualisztikus világegyetemben (a mája kollektív tere) min den alapja az Én, az egyetemes tudat. Ebből következik, hogy a tudatosság, az energia és az anyag lényegében ugyanaz, úgy, ahogy a víz, a jég, a gőz. A fenti analógiából az következik, hogy az Énből keletkező tudatosság (az ok) átalakítható tiszta energiává, módosult energiává és/vagy anyaggá, miközben ugyanaz marad. Ha ezt az elvet a mikrokozmoszra vonatkoztatjuk, akkor mindegy, hogy mekkora karmikus terhet cipel valaki, és mennyire kötődik a mája külső világához, az ember energiatere átalakítható (tökéletesen megváltoztatható), hiszen mindennek, a karmikus tehernek is az egyetemes tudatosság az alapja. Valóban, ha az Énben összpontosítjuk magunkat, és a magas- és mélytudaton, működésén és formáin át működünk, akkor kegyelmi állapottá alakíthatjuk a helyzetünket, ahol a boldogság, az erő és az Én-ismeret győz a mája világához és módosult erőtereihez való kötődéseink felett. 36
A megfelelés elve A hermetika második törvénye, a megfelelés elve így szól: ,Amint fent, úgy lent; amint lent, úgy fent.” Ez annyit jelent, hogy a jelenség minden univerzumában és dimenziójában – így a fizikai-anyagi világban is – ugyanazok a törvények szabályozzák a módosult energia átadását és átalakítását. Ebből az következik, hogy a nem anyagi lényekre is a földi teremtményekkel megegyező elvek vonatkoznak. Mivel pedig minden anyagi lényt saját személyes célja és létfenntartási ösztöne irányít, valamint minden anyagi lénynek egyéni tudata és egója van, ez azt jelenti, hogy a nemanyagi lényeknek, hovatartozásukra való tekintet nélkül, egyéni tudattal és egóval kell rendelkezniük, továbbá saját személyes céljuk és létfenntartási ösztönük van. Az egyetlen kivételt a szabály alól a megvilágosult nők és férfiak, a bódhiszatt-vák és az atavárák jelentik. Bár a fizikai-anyagi síkon élnek, két azonos tulajdonság miatt mégis mások. Túlléptek az egyéni tudathoz és egóhoz való kötődésen, és éber tudatában vannak az Énnel való egységüknek.A megfelelés elve értelmében a törvényen alapuló módszerrel a módosult energia valamennyi almezőjét (így a tudatos energiakoncentrációk módosult almezőit is) el lehet engedni. Vagyis a könyvemből megtanult és elvégzett gyakorlatok a jelenség univerzumának minden világában és dimenziójában hatásosak.
A rezgés elve A hermetika harmadik törvénye, a rezgés elve így szól: „Semmi sem áll; minden mozog; minden rezeg.” Ez azt jelenti, hogy a módosult energia almezői közötti különbségek oka a rezgésük vagy egyéni frekvenciájuk közötti eltérésben keresendő. Mindennek, ami rezeg, így a módosult energia almezőinek is, jellegzetes rezgésszáma van, ami csak rá jellemző. Mivel minden módosult almező rezgésszáma egyedi, és ez a rezgésszám utánozhatja vagy meghamisíthatja a magas- és a mélytudat egy vagy több funkcióját, működését és formáját, így az egyéni tudatba és egóba integrálódott módosult almezők elbitorolhatják a magas- és mélytudat tevékenységét, működését és formáit. A rezgés elvén működik továbbá a szétválasztás; az a képesség, mellyel megállapítjuk a módosult almezők rezgéskülönbségeit, amikor halmazállapotuk, sűrűségük, polaritásuk, aktivitásuk szerint vizsgáljuk őket – melyek mindegyike az almező rezonanciájának vagy átlagos rezgésszámának a következménye. A rezgés elve azt is megmagyarázza, hogyan lehet a tudatos figyelem, a szándék és a prána (valamennyi a magas- és mélytudat lényeges eleme) változatos formáit a módosult energia bizonyos almezőjének (karmikus teher) felderítésére és megszüntetésére felhasználni, tekintet nélkül arra, milyen az átlagos frekvenciája és a helyzete.
A polaritás elve A polaritás elve kimondja: „Minden kettős; mindennek van pólusa; mindennek megvan az ellentétpárja; a hasonló és az eltérő ugyanaz. Az ellentétek természetük szerint egyformák, csak a mértékük más; a végletek találkoznak.” Ez az elv megmagyarázza, hogy a módosult energia almezői, bárhol legyenek is, hogyan tanúsíthatnak jellegzetes tulajdonságokat egy nagyobb léptékű módosult energiatartományban, miként megmagyarázza azt is, hogy megfelelő környezeti körülmények között ezek a tulajdonságok miért váltanak át egyik végletből a másikba. Tény, hogy egy módosult almező képes rá, hogy egyik állapotból átváltozzon a másikba, kisebb vagy nagyobb, sűrűbb vagy ritkább, aktívabb vagy passzívabb, jobban vagy kevésbé polarizált, nőiesebb vagy férfiasabb legyen. A polaritás elve magyarázza, egyes esetekben egyenesen kiváltja a mikro- és a makrokozmoszban végbemenő helyes vagy helytelen tevékenység hatásait és következményeit. A helyes tevékenység a magas- és a mélytudatból, működésükből és formáiból keletkezik, hatására az ember a tiszta energiában összpontosul, és függetleníti magát a polaritás törvényétől. A helytelen tevékenység az egyéni tudatból és az egóból keletkezik, és arra kényszeríti az embert, hogy a mikro- és a makrokozmoszban reagáljon a módosult almezőkre, ezáltal erősebben vagy gyengébben polarizálódik, aktívabb vagy passzívabb, sűrűbb vagy ritkább stb. lesz. A polaritás elve ezenkívül azt tanítja, hogy az egyetemes tudat (Én) és az emberi lények (akik az Énből keletkeznek) ugyanabba az energetikai tartományba tartoznak, ezért alapvetően ugyanazok. Az analógia azt jelenti, hogy az egyéni pólusok – esetünkben az emberi lények és az Én – között csak mértékükben van különbség. Mind az Én, mind az egyes emberi lények, spirituális fejlettségükre való tekintet nélkül, ugyanazokon a lényegi elemeken vagy tulajdonságokon osztoznak, vagyis a tudatosságon és a pránán. „...Ő (az Én) a szemek szeme, a fülek füle, a szavak szava, a gondolatok gondolata, élet az élők között, ő a bölcs, aki tudja, hogy minden az övé, és minden hiúság hiábavaló.” – Kenopanisad
A ritmus elve A hermetika ötödik törvénye, a ritmus elve kimondja: „Minden ki- és beáramlik; mindennek van árapálya; a dolgok emelkednek és lehullanak; az inga mozgása mindenben megmutatkozik; ami jobbra lendül, az ugyanúgy lendül balra; a ritmus kiegyenlít.” A ritmus elvének törvénye arra tanít, hogy a dualista világegyetemben az 37
energia folyton árad és apad, tehát az ellentétek közötti egyensúly állandóan ingadozik. Ez a magyarázata annak, hogy egyik nap boldogok vagyunk, a másikon meg nem, egyik nap szinte kirobbanunk az energiától, a másikon erőtlenek vagyunk. A mája módosult világában mindennek természetes ritmusa van, amely folyamatosan változik annak megfelelően, ahogy a lineáris-folyamatos időben halad előre. Az ötödik hermetikai törvény ad magyarázatot arra is, miért nem manifesztálódik a meghittség és a kegyelem a mája módosult világában az egyéni tudat és az ego tevékenysége által. A meghittség és a kegyelem állapotához ugyanis az kell, hogy – legalább átmenetileg – túllépjünk a ritmus elvén: vagyis a mája módosult világában végbemenő ritmikus változásokon és az egyéni tudathoz és az egóhoz való kötődéseken, melyek meghamisítják a tudatosságnak és a pránának a magas- és a mélytudatból, működésükből és formáiból keletkező, mindig változatlan megnyilvánulásait.
Az ok-okozat elve A hermetika hatodik törvénye így szól: „Minden oknak van okozata; minden okozatnak van oka; minden a törvény szerint történik; a véletlen csupán az ismeretlen törvény neve; az okságnak számtalan szintje van, de a törvény mindegyik felett uralkodik.” Az oksági elven alapszik az, amit az orvosok és a metafizikusok évszázadok óta tudnak – miszerint a tünetek kezelése nem gyógyítja meg a betegséget. Megmagyarázza azt is, hogy a betegség okának felderítéséhez a gyógyítónak az oksági láncolat gyökeréig kell nyomoznia, amely az energia és a tudatosság dimenzióiban található. Ok és okozat az energiamunka sarokpontja: az olyan kézzel fogható tünetek esetében, mint a fájdalom, az érzelmi szenvedés, a kapcsolati problémák és/vagy fizikai betegség, a gyógyítónak az oksági láncon visszafelé el kell jutnia a baj gyökeréig, hogy eltávolíthassa a karmikus terhet és/vagy azt a módosult almezőt, amely szétzilálta az emberi energiarendszer szinkronisztikus működését és az energiatestek, valamint a nekik megfelelő energiahordozók függőleges integrációját.
A nemek elve A hermetika hetedik törvénye arra tanít: „Mindennek van neme; minden hím- vagy nőelvű; a nem minden síkon megnyilvánul.” Mivel az élet a nemeken alapul, minden teremtmény, így minden személy hím- vagy nőneműnek születik. A nemi irányultság hatása rendkívül erős. Nagyrészt ez szabja meg az egyén fizikai és energetikai reakciój át a külvilágra (a makrokozmoszra). Az emberi lények közötti kapcsolatokban fellépő vonzalom és ellenszenv fő oka éppen a nemi irányultság és a polaritás, melyet a hím és a női erők között létrehoz. A nemi irányultság az emberi erőtér polaritásának egyensúlyára is hatással van. Ha az ember az egyéni tudatában és egójában összpontosul, úgy igyekszik egyensúlyba hozni sajátos nemi irányultságát, hogy a külső környezetével veszi fel a kapcsolatot (személlyel, teremtménnyel, tárggyal, fogalommal). Minél szélsőségesebb a nemi irányultsága és az általa teremtett polaritás, annál szélsőségesebb megoldásokat kell keresnie a kapcsolatában az egyensúly megteremtése érdekében. A szélsőségesen férfias lények szélsőségesen nőies megoldást keresnek, ami általában egy rendkívül elfogadó társat jelent. Egy szélsőségesen nőies lény szélsőségesen férfias megoldást, általában rendkívül rámenős társat keres. A nemi egyensúly megteremtése a legtöbb ember számára életre szóló feladatot jelent. Az állandó megoldással az a baj, hogy a karmikus teher polaritása folyton folyvást változik, és ritmikus változások keletkeznek benne, ahogy az ember erőterében gyarapodnak vagy csökkennek a módosult almezők. Idővel minden emberi lény rájön arra, hogy az egyéni tudat és az ego, valamint a mája kollektív terének túllépése hozhatja meg a végleges megoldást a nemek egyensúlyának problematikájára.
38
HETEDIK FEJEZET ...az Én-megvalósításhoz nem kell más, csak tiszta tudat. A tudat egyetlen tisztátalansága a gondolat. Úgy tanhatjuk tisztán, ha gondolatmentessé tesszük. – Tripura rahasya
A káli-júga Nincs korszak, melyben a mája kollektív tere – a hozzá tartozó módosult almezőkkel – ne létezne, ám a mennyisége, minősége, aktivitásának mértéke és az almezők által kibocsátott erő nem mindig egyforma. A módosult energia mennyisége, minősége, az emberi viszonyokkal való kapcsolata (behatolóképessége) emberemlékezet óta vallási mítoszok és irodalmi művek tárgya. Érdekes, hogy az emberiség történelmének nagyobbik részében a mája kollektív terének egyensúlya kizökkent, inkább gonosz, mint jó, inkább sötét, mint fényes, vagy – ahogy a tantra vagy a jóga bölcsei mondják – több benne a támasz–, kevesebb a hígabb rádzsa- és szattva-energia. Korunkról (káli-júga) ezt írja az Újtestamentum: „Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé... Akkor sokan el tantorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást... Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” (Mt 24:7; 10; 12) Az ősi hindu szövegben, a Shiva Puranasban ezt olvashatjuk: „A szörnyű Káli kor eljövetelén a férfiak elértéktelenednek. Gonosz élet-útón járnak. Elfordítják arcukat az igaz ügyektől... Káprázatukban léleknek hiszik az anyagi testet; állati érzékeiknek engedelmeskedve tagadják az istent; gyűlölik a szüleiket... a kéj rabszolgái.” Mivel a módosult almezők mennyisége és sűrűsége megnövekedett, főként azoké, melyeket karmikus üledékként hordunk magunkkal, rendkívül nehéz helyes tettekkel követni az egyéni dhar-mát. Azáltal, hogy megrongálta a határokat, és elzárta a gyönyörhöz, örömhöz, meghittséghez és/vagy a boldogsághoz vezető utat, a rendkívül erőteljesen polarizálódott módosult energia megrongálhatja az emberi kapcsolatokat és viszonyokat, és az így teremtett környezetben burjánzik a félelem és a szenvedés. Legyen akár támasz, radzsasz vagy szattva természetű, a módosult energia mennyisége és minősége korszakonként (júgáról júgá-ra) változhat, de tudni kell, hogy minél sűrűbbek, minél erősebben polarizálódtak az emberi viszonyokba avatkozó módosult almezők, annál baljósabb az emberiség helyzete. A hindu mitológia szerint az emberiség három jugát élt idáig, a szatja, a treta, a dvápara kort. A szatja-jugában, melyet az emberiség aranykorának is neveznek, a mája kollektív mezője túlnyomórészt szattvikus volt, ezt tükrözték az emberi viszonyok. Az emberi lények magas kort éltek meg, a magas- és a mélytudatra összpontosítottak, és szinte megszakítás nélkül élvezték az Énből fakadó gyönyört, szeretetet, meghittséget és örömet, ám az egymást követő jugákban egyre sűrűsödött a mája kollektív mezője. A gyönyör, a szeretet, a meghittség és az öröm forrása apadozott, az emberek egyre nehezebben tudtak a magas- és a mélytudatra összpontosítva élni. Az ezüstkorként ismert treta-jugában huszonöt százalékkal kisebb volt a spirituális tudatosság. A dvápara korban felével, a káli-júgában pedig már hetvenöt százalékkal csökkent. A spirituális tudatosság hanyatlását könnyen megmagyarázhatjuk a mája kollektív terében, valamint az egyéni tudatban és egóban felgyülemlő sűrű energia mennyiségével. Jelen korunkban annyira felszaporodott a sűrű, módosult energia, hogy még azok a megvilágosodott lények sem tudják teljesen levetkőzni egójukat, akik teljesen eltávolodtak tőle és az egyéni tudattól. Ramakrishna, a nagy indiai tanító azt mondta: „Káli-júgábán nagyon nehéz átélni azt az érzést, hogy »a test nem én vagyok, a gondolat nem én vagyok... túlléptem a gyönyörön és a fájdalmon. Túlléptem a betegségen és a gyászon, az öregségen és a halálon*.” (Ramakrishna zsoltára) A káli-júga hatása Nyugaton a tizenhetedik században erősödött fel. Azóta a kartéziánus gondolat uralja a gondolkodást és a megismerést. Descartes módszerének sarkalatos pontja a radikális kételkedés. Elemző módszere kizárólag az egyéni tudat és ego által kialakított fogalmakon alapult, amely olyan logikai sorrendbe állította a jelenségeket, hogy analizálni lehessen őket. „A test fogalmában semmi nincs, ami a tudathoz, ahogy a tudatban semmi sincs, ami a testhez tartozik” – írta (Descartes: Cogito). Az egyéni tudat és az ego működését a magas- és a mélytudat, azok működése és formái elé helyező kartéziánus megközelítés hozta létre lényegében a tudományos módszer fejlődését, melynek az elmúlt két évszázad világméretű technológiai robbanását köszönhetjük. Ma már beláthatjuk, hogy Descartes vizsgálati módszere (érzékelés, megértés, az egyéni tudat és ego értékelése) katasztrofális hatással volt a modern technológiai társadalmakban élő emberekre, azzal a tanításával együtt, hogy az embernek anyagi testbe zárt, de attól döntően mégis elszigetelten élő égőként kell tekintenie magára. Ennek a természetellenes egymás mellé helyezésnek a hatására egész generációk nőttek fel – főként Nyugaton – úgy, hogy elidegenedtek maguktól és azoknak a világoknak és dimenzióknak a hierarchiájától, amelyben éltek és működtek.
A karmatérkép Az emberiség többsége azonosította magát a káli-júgára fokozatosan támasz természetűvé váló egyéni tudattal és az egóval. Ez az, ami a mája kollektív teréhez köti őket, és megakadályozza, hogy rákapcsolódjanak a magas- és a mélytudatra. A karma legyőzésének folyamatában az a legfontosabb, hogy a magas- és a mélytudatban összpontosuljunk, és észlelni tudjuk a bennük lévő világok és dimenziók rezgését. Ugyanilyen fontos, hogy 39
felismerjük az egyéni tudat és az ego létrehozására egyesült módosult almezők tulajdonságait, hogy megkülönböztethessük őket egymástól, és szét tudjuk választani a módosult almezőket, valamint a magas- és mélytudatot, működését és formáit alkotó tiszta energiatereit. A következőkben ismertetett módszer gyűjtőneve átvizsgálás vagy „szkennelés"; elsajátításával hatékony eszközzé válik a mentális figyelem. A mentális figyelem – a magas- és a mélytudat szándékával, valamint a megfelelő pránával párosítva – képessé tesz, hogy felismerjük a magas- és a mélytudat világainak és dimenzióinak különböző hangmagasságait, valamint az egyéni tudatot és az egót alkotó módosult almezők egyedi tulajdonságait. Tudni kell, hogy a mentális figyelem alkalmazása más, mint a koncentráció: itt az ember nem a tudatát rögzíti minden egyebet kirekesztve a megismerni kívánt tárgyra, hanem a tiszta energiában összpontosítja magát, azáltal, hogy a magas- és a mélytudatban összpontosul. Utána egyszerűen gyönyörködik figyelme tárgyában, miközben minden egyebet átenged az éberségén; nem hagyja, hogy más elterelje vagy magára vonja a figyelmét. Ahhoz, hogy a magas- és a mélytudatban összpontosítsa magát, és mentális figyelmét a felismerés szolgálatába állíthassa, először aktiválnia kell szívcsakrája hátsó részét, majd bele kell helyezkednie. A harmadik fejezetben már megtanulta ennek a módját, talán fel akarja eleveníteni, mielőtt folytatnánk. Ebben a fejezetben a felismerést – az elkülönítést – fejleszti az eddig tanult képességek alapján, de mielőtt folytatná, jegyezze meg: irányítsa egyetlen dologra a figyelmét, amikor azt nézi, mivel foglalkozik az egyéni tudatban és az egóban, ne figyeljen a magas- és a mélytudatra. Ezt a gyakori hibát „az ego kettéhasításának” nevezik. Kínosan ügyeljen arra, hogy ne essen bele, mialatt az erőterek átvizsgálásának képességét tökéletesíti a magas- és a mélytudatban, valamint a mája kollektív terében.
A mentális figyelem A mentális figyelem egyöntetűen működik minden világban és dimenzióban, a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban. Egyik állapotból a másikba alakítható, szükség szerint részekre osztható. Prána hozzáadásával különböző alakúra formálható, bármilyen irányba elmozdítható, vagy egyetlen pontra rögzíthető, tudatos erőfeszítéssel vagy anélkül. A mentális figyelem a tudat működéséhez és formáihoz, valamint az emberi energiamező tudatossági központjaihoz csatlakozik, ami képessé teszi arra, hogy az egyedi rezgését felismerve bármit lokalizáljon, megfigyeljen, ami a vizsgált területre téved. A mentális figyelem a szándék irányításával elkülöníti a megfigyelése tárgyát, hogy megvizsgálható legyen. Amikor az emberi energiarendszer egyes szerveit szkenneli (az aurahatár, az aura üregei, az energiatest felülete stb.), feltérképezi a szerv elhelyezkedését és állapotát. A módosult almezők esetében felismerheti vele elhelyezkedésüket, méretüket, alakjukat, sűrűségüket, polaritásukat, aktivitásuk szintjét, felületi anyagukat és színüket.
A szándék A szándék az a magas- és a mélytudatnak, mint szoftver a komputernek. A szoftverek bizonyos feladatok vagy feladatsorok elvégzésére utasítják a komputert. A szándék ugyanígy működik: egyes feladatokra vagy feladatsorokra állítja be a magas- és a mélytudatot. A szkennelés során a szándék arra programozza be a magasés a mélytudatot, hogy egy bizonyos világra vagy dimenzióra figyeljen, és mindent kizárva egy bizonyos szervet vagy a módosult energia egy almezőjét vizsgálja meg. A szándéknak három összetevője van: besorolás, típus, elhelyezkedés •
•
•
Besorolás: Azt jelzi, milyen jellegű munkát kell végezni a művelet alkalmával. Esetünkben ez az átvizsgálás (szkennelés). Az elvégzendő munka besorolása lehet ezenkívül elengedés (módosult almező), összegyűjtés (energiatestek), újraegyesítés (energiatestek), aktiválás (csakrák, kisebb energiaközpontok). Típus: A típus annak a szerkezetnek vagy tárgynak a típusát jelöli, amit keresünk, elengedünk, aktiválunk, összegyűjtünk és/vagy egyesítünk. Ebbe a kategóriába tartoznak a szamszkarák, vászanák, csomós szálak, húrok, irányító hullámok, légkörök, perszonák, független torlaszok, a személyes testtér felülete, az aura felszíne, az aura belső ürege, az energiatest belső ürege, az energiahordozók stb. Elhelyezkedés: Azt a helyet, világot, dimenziót, tevékenységi kört, az emberi energiarendszer bizonyos szervét, energiatestet vagy a megfelelő energiahordozót jelzi, ahol a munka végbemegy – például a személyes testtér, az aura, az energiatest stb.
Amikor a besorolás átvizsgálás (szkennelés), a típus csomós szál, és a csomós szál a lélek világában, a negyedik csakra szintjén helyezkedik el, a szándéka így alakul: „Az a szándékom, hogy csomós szálakat keressek az auratérben, a lélek világában, negyedik csakrám szintjén.”A szándék kijelentése kétlépcsős folyamat. A szándék megfogalmazásának kezdetén, miután a szívcsakrája hátsó részében összpontosította magát, kijelenti a szándékát. Egyesek hasznosnak találták, ha a megfogalmazás alkalmával leírják, a kijelentésnél hangosan felolvassák a szándékukat.
40
A szándék és a mentális figyelem egyesítése A következő feladatokban egyesíteni fogja szándékát mentális figyelmével, először a megfogalmazásnál, majd a szándék kijelentésekor. A gyakorlatokat kényelmes testhelyzetben, egyenes háttal végzi, megfogalmazza a szándékát, utána az alapmódszerrel lazít. Ezután aktiválja a szívcsakra hátsó részét, oda összpontosítja magát, majd megosztja a figyelmét, aktiválja a szívcsakra elejét, és kijelenti a szándékát. Miután ez megtörtént, tíz percig a szívcsakra hátsó részében összpontosul. Ezután egytől ötig számol, és befejezi a meditációt. •
• • • •
Első gyakorlat: Előkészíti a személyes testtér felületének az átvizsgálását a szívcsakra szintjén, a mélytudat világában: fogalmazza meg a szándékát, lazítson, összpontosítsa magát a magastudatba. Jelölje ki a szándékát, tíz percig összpontosítson a szívcsakra hátsó részére. Tíz perc után számoljon egytől ötig, és fejezze be a meditációt. Második gyakorlat: Előkészíti az első csakra szintjén a személyes testtér átvizsgálását a szellem világában. Harmadik gyakorlat: Előkészíti, hogy a hatodik csakra szintjén befelé tekinthessen (a személyes testtérbe), a lélek világára. Negyedik gyakorlat: Előkészíti, hogy a hetedik csakra szintjén befelé tekinthessen (a személyes testtérbe), az értelem világába. Ötödik gyakorlat: Előkészíti a második csakra szintjén az auratér átvizsgálását a mélytudat világában.
Nyomatékos második figyelem Az átvizsgálás folyamatának másik lényeges lépése, amikor a második figyelemre helyezzük át a hangsúlyt. Miután megfogalmazta a célt, aktiválta és összpontosította magát a szívcsakra hátsó részében, eljött az idő, hogy megossza figyelmét, mert csak így végezheti el az átvizsgálást, csak így tud hasznos munkát végezni. Amikor a személyes testtérben aktiválta a hét hagyományos csakrát (lásd az ötödik fejezetet), már megtanulta, hogyan ossza meg a figyelmét. Ezúttal továbbfejleszti ezt a képességét; a hangsúlyt az első figyelemről, a szívcsakra hátsó részéről a második figyelemre helyezi, amelyet bárhová kihelyezhet a hasznos munka, például az átvizsgálás érdekében. Abban az időben, amikor a figyelme osztatlanul a szívcsakra hátsó részében tartózkodott, a hangsúlynak nem volt jelentősége, mert mindkettő ugyanabból a pontból áradt ki. De ha megosztja a figyelmét, a nyomaték jelentékeny szerephez jut, mert csak hangsúlyos pontból lehet eredményesen dolgozni. Vagyis: ha a szívcsakra hátsó részéből lép ki a nyomaték, pránát vetíthet ki innen, és mentális figyelmét is ebből a pontból irányíthatja, de mindaddig, amíg a hangsúly a szívcsakra hátsó részében marad, sehol máshol nem dolgozhat, tehát nem is szkennelhet, csak itt. Amint azonban megosztja a figyelmét, úgy, hogy a nyomaték a második figyelemből lép ki, bárhol dolgozhat, ahol a második figyelme jár. Ha a második figyelemből keletkezik a hangsúly, a második figyelem tulajdonképpen a magas- és a mélytudat kiterjedésévé válik úgy, ahogy egy mikroszkóppal végrehajtott műtétnél a kamera és a műszerek az orvos szemének és kezének a kiterjesztésévé válnak. Amikor a hangsúly a második figyelemből keletkezik, az ügyes gyógyító (más képességei segítségével együtt) ellenőrizheti az emberi energiarendszer szerveit, valamint a magas- és a mélytudat energiatesteit és energiahordozóit, és meghatározhatja elhelyezkedésüket, állapotukat. Ezenkívül átvizsgálhatja a módosult energia almezőit, megismerheti tulajdonságaikat, és rezgésük forrásának kiderítésével meghatározhatja keletkezési pontjukat.
A nyomaték áthelyezése Ahhoz, hogy a hangsúlyt a második figyelmére helyezze, először a szívcsakra hátsó részét kell aktiválnia, és ott kell összpontosítania magát. Eztán megoszthatja a figyelmét, más területre irányíthatja a második figyelmét, és nyomatékot adhat neki. A következő gyakorlattal először aktiválja, és a szívcsakrája hátsó részében összpontosítja magát. Azután megosztja a figyelmét, és a lélek világába, a negyedik csakra szintjére küldi ki a második figyelmet, arra a pontra, amely a személyes testtér felszínén a napfonat-nak felel meg. Miután megosztotta a figyelmét, áthelyezi a hangsúlyt az első figyelméről (a szívcsakra hátsó oldaláról) a második figyelmére. Öt perc múlva visszatereli a figyelmét a szívcsakrájára, és rá összpontosít. Ezután elengedi a második figyelmét, és miután ötig számol, visszahozza magát a meditációból. Mivel nem dolgozik, nem kell szándékot megfogalmaznia. Csak nyilvánítsa ki a megfelelő szándékot, amikor a gyakorlat egyik állomásától halad a másik felé. Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, és hozza egyensúlyba tudatos és tudattalan mentális működését. Majd a következőkkel folytassa: „Az a szándékom, hogy aktivizálom szívcsakrám hátsó részét.” Azután mondja ezt: „Az a szándékom, hogy szívcsakrám hátsó részében összpontosítsam magam.” Ha ez megtörtént, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és második figyelmemet a lelkem világára, negyedik csakrám szintjére, személyes testterem felszínére vetítem, arra a pontra, amely megfelel a napfonatomnak.” Utána mondja ezt: ,Az a szándékom, hogy a nyomatékot a második 41
figyelmemre helyezem.” Öt percen keresztül érzékelje a nyomaték megváltozását. Utána helyezze vissza a szívcsakrájára, és a következő mondattal engedje útjára a második figyelmet: „Az a szándékom, hogy a nyomatékot ismét szívcsakrám hátsó oldalára helyezem, és elbocsátom második figyelmemet.” Majd számoljon egytől ötig, nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, és sokkal jobban van, mint eddig bármikor. Képességét a további két gyakorlat elvégzésével fejlesztheti. Első gyakorlat: Összpontosítsa magát a szívcsakra hátsó részében, ossza meg a figyelmét, és vetítse ki második figyelmét személyes testtere felületére, az értelem világában, a negyedik csakra szintjén egy olyan pontra, amely az álla helyzetének felel meg. Ezután helyezze át a hangsúlyt első figyelméről a másodikra. Öt percig érzékelje a hangsúlyváltást. Most vigye vissza a hangsúlyt szívcsakrája hátoldalára, bocsássa el a második figyelmét, számoljon egytől ötig. Amikor az öthöz ér, nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Második gyakorlat: Összpontosítsa magát a szívósakra hátsó részébe. Ezután ossza meg a figyelmét, és vetítse ki a második figyelmét az auramező felszínére, a szellem világában, az ötödik csakra szintjén, a hasának megfelelő pontra. Most helyezze át a hangsúlyt első figyelméről a másodikra. Öt percen keresztül szerezzen tapasztalást a hangsúlyváltásról. Ezután vigye vissza a hangsúlyt a szív-csakrája hátoldalára, bocsássa el a második figyelmét, számoljon egytől ötig, és hozza ki magát a meditációból.
A prána ereje Az átvizsgálási folyamat alatt pránával kell egyesítenie mentális figyelmét és szándékát – ha nem teszi, mentális figyelme egy helyre rögzül (a tudatosság statikus természetű). Bár több forrása is van bejövő és kimenő prána, a kundalini-sakti, az aprána és a csakrák egy erőtér, különösen a módosult erőtér átvizsgálása akkor a leghatékonyabb, ha azt a pránát használjuk fel, ami a belégzéssel jut az energiamezőnkbe. A belégzéssel érkező pránát a szándék és a mentális figyelem segítségével minden olyan helyre elküldhetjük, ahová a második figyelmet kivetítettük. Sőt, a belélegzett pránával, rugalmasságának köszönhetően, simán és pontosan egyik helyzetből a másikba továbbíthatjuk a mentális figyelmet. A prána erejével több fontos feladatot is elvégezhetünk szkenne-lés közben. A mentális figyelmet zökkenőmentesen eljuttathatjuk vele bárhová. Olyan eszközt faraghatunk belőle, mellyel felismerhetjük a vizsgált szerv vagy erőtér tulajdonságait és a belőle keletkező hangmagasságot. Olyan erővel ruház fel, melynek segítségével még a sűrű légkörön is áthatolhatunk a mentális figyelemmel, vagy a belőle szerkesztett vizsgálati eszközzel, ha kell, még a módosult energia torlaszait is ledönti. Végül, tiszta energiatartállyal veszi körül a mentális figyelmet, így akadályozza meg, hogy a módosult energia megzavarja a vizsgálatot.
A mentális figyelem és a prána egyesítése Bár egy állandó pontról úgy is áthelyezhetjük a mentális figyelmet egy másikra, hogy elengedjük, majd kivetítjük újra, ez az egyenetlen, szaggatott mozgás szkennelésre nem alkalmas. A prána adja a mentális figyelemnek azt a könnyedséget, amellyel simán közlekedik egyik helyről a másikra. Mint egy mozdony, amelyik tolni és húzni is tudja a vonatot, a prána is simán, egyik helyről a másikra tolja vagy húzza a mentális figyelmet. Miután megosztotta mentális figyelmét, a gyógyító abba a pontba lélegzik, ahová a második figyelem kivetült. Ezután a belégzéssel szerzett prána tolja vagy húzza a mentális figyelmet az emberi vagy a megfelelő külső energiamezőben – fel és le, ki és be, egyik oldalról a másikra. Ahogy az ember mind gyakorlottabbá válik, tetszése szerint irányítja a mentális figyelmet a belégzett pránával.
A mentális figyelem irányítása Az alábbi feladat során a mentális figyelmet és a szándékot a pránával egyesítve mozgatja egyik helyről a másikra az értelem világában, a harmadik csakra szintjén; kiindulópontja a jobb könyöke lesz a személyes testtere felszínén. Ebben a gyakorlatban nem fogalmaz meg szándékot, csak akkor nyilvánítja ki, amikor a gyakorlat egyik részéről áttér a másikra. Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Lazítson az alapgyakorlattal, egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Ha elkészült, aktiválja szívcsakráját, és összpontosítsa magát a csakra hátsó részére. Ossza meg a figyelmét, aktiválja a szívcsakra első részét. Amikor aktív, szívcsakrája szintjén pillantson befelé az értelem világába. Továbbra is ossza meg a figyelmét, és vetítse ki második figyelmét személyes testtere felszínére, a jobb könyöke tájékára, az érte lem világába. Ha befejezte, egyszerűen lélegezzen a második figyelmébe, a prána így minden egyes belégzésnél oda jut. Abban a pillanatban, amikor a prána a második figyelmével egyesül, a jobb könyökének megfelelő terület rezegni kezd, és átmelegszik. Egy pillanatig élvezze a változást, majd a következő szavakkal adjon nyomatékot jobb könyökében lévő második figyelmének: „Az a szándékom, hogy a második figyelmemre irányítom a hangsúlyt.” Folytassa: ,Az a szándékom, hogy a jobb vállamra helyezem át a második figyelmemet.” Második figyelme sebességét azzal irányíthatja, hogy lassabban vagy gyorsabban húzza felfelé a lélegzetét. Amikor a 42
második figyelme elérte a jobb vállát, a kilégzéskor keletkező pránával lökje vissza mentális figyelmét a jobb könyökéhez. Ha végzett, térjen át a bal karjához, és ismételje meg az eljárást. Amikor befejezte, irányítsa a hangsúlyt szívcsakrája hátsó részére, és bocsássa el a második figyelmét. Tíz percig élvezze a meditációt. Tíz perc elteltével számoljon el egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor. Az alábbi világokkal és dimenziókkal gyakorolva tovább fejlesztheti a képességét: • • • • •
Vetítse második figyelmét a mélytudat világába, második csak-rája szintjére, tolja jobb tenyeréből jobb könyökébe mentális figyelmét. Vetítse második figyelmét a szellem világába, ötödik csakrája szintjére, húzza bal tenyeréből bal könyökébe mentális figyelmét. Vetítse második figyelmét az értelem világába, a hetedik csakra szintjére, és húzza jobb sarkából a jobb térdébe mentális figyelmét. Vetítse második figyelmét a lélek világába, a harmadik csakra szintjére, lökje az állából a feje búbjára mentális figyelmét. Vetítse második figyelmét a mélytudat világába, az első csakra szintjére, és lökje dereka bal oldaláról a hátán keresztül a jobb oldalára mentális figyelmét.
Alkossunk vizsgálati eszközt! A mikrokozmosz és a makrokozmosz sikeres átvizsgálásához segédeszközre lesz szükség. A szkenner elkészítéséhez használja mentális figyelmével egyesített szándékát. A vizsgálati eszköz legyen egyszerű, könnyen kezelhető, mozgékony, áttekinthető szerkezet. A leghatékonyabb eszköz vékony, keskeny, a hosszúsága nagyobb, mint a szélessége. A felülete sima, a széle tompa és fokozatosan elkeskenyedő (lásd a 11. ábrát). Ha már elképzelte ezeket a tulajdonságokat, és tudja azt is, hol fogja munkára az eszközt, kijelentheti: ,Az a szándékom, hogy vizsgálati eszközt készítek.” Ebben a pillanatban a szándéka, valamint a magas- és a mélytudat működésének következtében a szkenner azon a helyen jelenik meg, ahova szánta, éppen azokkal a tulajdonságokkal, melyek a sikeres átvizsgáláshoz kellenek. Az átvizsgálás végén a következő szavakkal engedheti el a műszerét: „Az a szándékom, hogy elengedem a vizsgálati eszközömet.” Minden olyan gyakorlatban, melyben szkennerre van szüksége, megalkotja a vizsgálati eszközt, miután második figyelmét a kiszemelt területre vetítette. Amikor elkészült, a műszer átveszi a második figyelem szerepét, és a megfelelő pránával, valamint a nyomatékkal együtt végrehajtja az átvizsgálást. Ha már elkészítette az eszközt, többször már nem kell, hacsak nem akarja megváltoztatni jellegét. Amikor szkennelés-re készül, egyszerűen jelentse ki: „Az a szándékom, hogy
11. ábra A vizsgálati eszköz
átvizsgáljak valamit (egy bizonyos világban és dimenzióban)”, és az eszköz megjelenik ott, ahol szükség van rá.
A szellem világának vizsgálata Az alábbi gyakorlattal személyes testterének felületét vizsgálja át a szellem világában, a negyedik csakra szintjén. A szkennelés személyes testtere elején, a negyedik és az ötödik csakrája közötti területen megy végbe. Mentális figyelmét széles, vékony vizsgálóeszközzé alakítja, majd átlapoló mozdulatokat végez felfelé és lefelé, a bal vallanak megfelelő pontból kiindulva. Ahogy a bal oldalától halad jobb felé, észrevesz minden horpadást vagy általános gyengeséget, mely ezen a szinten eltorzította a személyes testterében lévő energiatestek felszínét. Bár nem állt szándékában, de még a módosult energiára, például a benyomulásokra, a húrokra és/vagy az irányító hullámokra is felfigyel, melyek áthatoltak a személyes testtér felszínén, vagy megzavarták a működését. Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Megfogalmazott célja ezúttal így szól: „Az a szándékom, hogy átvizsgálom testterem felületét a szellem világában, a negyedik csakrám szintjén.” Ha felkészült a folytatásra, az alapmódszerrel lazítsa el magát, teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Ezután aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó oldalára. Élvezze egy percig az észlelt változást. Ezután ossza meg a figyelmét, és aktiválja szívcsakrája elejét. Amint elkészült, jelölje ki a célját a következő nyilatkozattal: „Az a szándékom, hogy betekintsek a szellem világára negyedik csakrám szintjén.” Folytassa: „Az a szándékom, hogy figyelmemet megosztva kivetítsem második figyelmemet a szellem 43
világára, negyedik csakrám szintjén, a bal vállamnak megfelelő pontban.” A következő kijelentéssel adjon nyomatékot második figyelmének: „Az a szándékom, hogy hangsúlyt helyezek második figyelmemre.” Majd hozza létre a vizsgálati műszert: „Az a szándékom, hogy vizsgálati műszert hozzak létre.” Amint megjelenik a műszer, végezzen vele lapátoló mozdulatokat a vállától a derekáig, a személyes testtere felszínén. Ha befejezte az átvizsgálást, gondolatban rögzítse az eredményt, majd bocsássa el az eszközt. Küldje vissza a hangsúlyt szívcsakrája hátsó oldalára, és engedje el a második figyelmét. Számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa kis a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
Az auramező vizsgálata Az alábbi gyakorlattal auraterének egy szakaszát vizsgálja át a lélek világában, a negyedik csakra szintjén. Ezen a szinten az auramező körülbelül negyvennyolc centiméterre távolodik el a személyes testtér felszínétől. Egészségesen tojás alakú, felülete sima és feszes. Amikor azonban karmikus teher képében rendkívüli lerakódások keletkeznek benne, és/vagy húrok, irányító hullámok vagy idegen energiatestek hatolnak bele, az aurája behorpad, és eltorzul az alakja. Vizsgálódás közben torzulások, többek között horpadások és a textúra eltérései után kutat az aura felszínén. A felületi textúra eltéréseinél jelentkezhetnek csomók vagy göbök, néha ragadóssá válik, vagy elveszíti a rugalmasságát. Emellett karmikus üledéket és húrokat keres, melyek a mező belseje felől hatoltak be, vagy támaszkodnak neki az aura felszínének. Ha felkészült, helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Ennél a feladatnál a következőképpen fogalmazza meg a szándékát: „Az a szándékom, hogy átvizsgálom auramezőm külső felületét a lelkem világában, a negyedik csakrám szintjén.” Lazítson az alapmódszerrel, teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Szánjon rá egy percet, élvezze a tudatosságában létrejött változást. Ezután ossza meg a figyelmét, aktiválja szívcsakrája elejét, és jelölje meg a szándékát. Ha ez megtörtént, tekintsen be lelke világába a negyedik csakra szintjén. Újra ossza meg a figyelmét, és a bal vállánál vetítse ki második figyelmét aurája külső felületére. Tegye hangsúlyossá második figyelmét, és alkossa meg vagy aktiválja a vizsgálódáshoz szükséges eszközt. Utána tegyen lapátoló mozdulatokat az auramező külső felületén balról jobbra, a vállától a dereka irányába. Munka közben gondolatban rögzítse az eredményt. Amikor befejezte az átvizsgálást, elbocsáthatja eszközét. Helyezze vissza a hangsúlyt szívcsakrája hátsó oldalára, és engedje el második figyelmét. Ezután számoljon el egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
A módosult almezők vizsgálata Az alábbi feladat során különálló energiatorlaszok után kutat mélytudata világában, a harmadik csakra szintjén. Vigyázzon: ha módosult almezők (szamszkárák, vászanák, csomós szálak, egyedi torlaszok, húrok és irányító hullámok) után kutat, főként akkor, ha el akarja engedni őket, tanácsos, hogy szándéka részeként a gunát jelölje meg. Amikor a gunát beépíti a szándékába, elkülöníti a jellegzetes tulajdonságú almezőket a közvetlen környezetükben lévő egyéb almezőktől. Ennél az átvizsgálásnál a megfogalmazott cél így szól: „Az a szándékom, hogy támasz természetű független torlaszokat keressek mélytudatom világában, harmadik csakrám szintjén, a velem szemben található auramezőben.” Az alapmódszerrel lazítson, és hozza egyensúlyba tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Egy percig élvezze a tudatában bekövetkezett változást. Utána ossza meg a figyelmét, aktiválja szívcsakrája elejét, és jelölje meg a szándékát. Jelentse ki: „Az a szándékom, hogy bepillantsak mélytudatom világába harmadik csakrám szintjén, támasz jelleggel.” Mondja ezt: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmemet, és második figyelmemet kivetítsem mélytudatom világába a harmadik csakrám szintjén, támasz jelleggel, a bal vállamnál lévő auramezőbe.” Helyezze át a nyomatékot a második figyelmére, és teremtse meg, vagy aktiválja a vizsgálathoz szükséges eszközt. Kezdje el az átlapoló mozdulatokat az aurájában, balról jobbra, a vállától a derekáig. A független energiatorlaszokra könnyű rátalálni, mert minden világban és dimenzióban szabadon lebegnek az auratérben. Ha ráakad egyre, állapítsa meg a helyzetét, a méretét, az alakját, a sűrűségét, a polaritását, aktivitásának szintjét és a felületi textúráját. Amikor végzett a vizsgálódással, engedje el az eszközt, és a hangsúlyt helyezze vissza szívcsakrájára. Engedje el második figyelmét is, és számoljon el egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor. Továbbfejlesztheti képességét, ha az alábbi világokban és dimenziókban is elvégzi ezt a gyakorlatot: • • • • •
Keressen független torlaszokat a lélek világában, a harmadik csakra szintjén támasz jelleggel. Vizsgálja át aurája felszínét a szellem világában, hatodik csakrája szintjén. Vizsgálja át személyes testtere felületét a lélek világában, az első csakrája szintjén. Keressen független torlaszokat az értelem világában, a hetedik csakra szintjén támasz jelleggel. Vizsgálja át aurája felszínét a mélytudat világában, első csakrája szintjén. 44
NYOLCADIK FEJEZET Tudatos energiakoncentrációk A makrokozmosz és a mikrokozmosz minden módosult almezőjének legmélyén tudatos energiakoncentrációk, betűszóval TEK-ek találhatók. A tudatos energiakoncentrációk nemfizikai lények, entitások, melyek a mája kollektív terének módosult energia-almezőiben élnek. A külső környezet légköreiben, medencéiben, hullámaiban lelhetők fel. Az emberi energiamezőben a karmikus üledék (szamszkárák és vászanák), a csomós szálak, a perszonák, az energiatorlaszok, a húrok, az irányító hullámok és a független torlaszok adnak nekik búvóhelyet. Nagy számban gyűlnek össze az egóban és a behatolók belsejében. Behatolónak azt a módosult almezőt hívjuk, amelyik egy energiahordozó kivetése után befurakszik a személyes testtérbe. A tudatos energiakoncentrációk évezredekkel ezelőtt, a tattvák alatt, a mája kollektív terével egy időben jelentek meg a jelenség univerzumában. Ott vannak minden világban és dimenzióban, tehát a szellem, az értelem, a lélek, a mélytudat, a csakrák világában, a lépszinteken, valamint a tudat működésében és formáiban. Korunkban (káli-júga) számuk jóval meghaladja a fizikai-anyagi univerzum élőlényeinek számát. A hagyományos kultúrák sámánjai, akik jól tudják, hogy a világmindenség él, és megtanulták, hogy többet lássanak a fejlett technológiai kultúrákban élő embernél, szellemeknek, elementáloknak, nimfáknak, koboldoknak, tündéreknek, entitásoknak, szellemvezetőknek, angyaloknak, démonoknak stb. nevezték, és az emberiség iránti rokonszenvük szerint osztályozták őket. A sámánok és a hagyományos kultúrák bennszülöttei szerint külön szelleme volt a hegyeknek, a patakoknak, a szerelemnek, a gyűlöletnek stb., mindegyikük élt, és együttműködött a többi szellemmel és – az emberi energiatér, valamint a tudat működése és formái által – az emberi lényekkel. A régi emberek így vagy úgy beépítették ezeket a szellemeket vagy tudatos energiakoncentrációkat a vallásukba, és áldozatokkal, szertartásokkal, fohászokkal igyekeztek lekötelezni őket. A keresztények, főként Európa és a Közel-Kelet patriarchális társadalmaiban, egészen másképpen tekintettek a tudatos energiakoncentrációkra. Az ősi kultúrákhoz hasonlóan a korai keresztények felismerték, hogy egy TEK behatolhat az emberi erőtérbe, és befolyásolni tudja az ember jellemét és abból fakadóan a viselkedését. Ezért a keresztények – héber hatásra – szigorúan ragaszkodtak dualista kozmológiájukhoz, melyben nemfizikai lények hierarchiái, szám szerint kettő, versengenek az uralomért. Az egyik közvetlenül a Jehovának nevezett egyéni istent szolgálta (szanszkritul ísvara), a másik egy Sátán nevű, zsarnoki, hím istenséget, aki Jehovával szem-beszállva az emberiségen akart uralkodni. Bár elismerték, hogy a jelenség univerzumában a tudatos energiakoncentrációk csapdába ejthetik az embert, ám arra sem a zsidó, sem a keresztény papok nem döbbentek rá, hogy a jó és a gonosz ugyanannak az éremnek a két oldala. Tehát egy TEK, akármelyik szervezetből való, köny-nyedén megakadályozhatja, hogy az egyén hozzájusson az Énből, az eredendő okból fakadó gyönyörhöz, meghittséghez, örömhöz és kegyelemhez, amely már a duális világ előtt létezett, nem úgy, mint Jehova és a Sátán. A keleti vallások, tehát a hinduizmus, a dzsainizmus, a buddhizmus és a tantra ezzel szemben valamennyi tudatos energiakoncent rációt egyazon női princípium megnyilvánulásának tekintették, az emberiséghez való indulatától függetlenül. Ezek a vallások közvetlen érzékeléssel felismerték, hogy a tudatos energiakoncentrációk egyenesen a mája kollektív teréből keletkeztek, és a jelenséguniverzum ökológiájának lényegi részét alkotják. Azt is felfedezték, hogy a többi létformához hasonlóan minden tudatos energiakoncentrációnak – az avatárák, a bódhiszattvák és a megvilágosodott mesterek kivételével – egyéni tudata, egója, akarata van, és arra törekszik, hogy kielégítse egyéni szükségleteit. A jóga, amely nem annyira vallás, inkább egyéni fejlődési rendszer, sosem tekintette a tudatos energiakoncentrációkat sem jónak, sem rossznak. A jóga mesterei vrittinek vagy csittának, módosult térnek és szellemi anyagnak, mája, valamint az egyéni tudat és ego termékének tekintették őket. Nem ruházták fel őket a sámánokhoz és a papokhoz hasonlóan az élőlények tulajdonságaival, hanem jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező energiakoncentrációnak fogták fel őket, melyek támasz, rádzsa vagy szattva természetűek. Akár démonizáljuk, akár dicsőítjük a tudatos energiakoncentrációkat, akár jógaszemlélettel vrittinek és csittának tekintjük őket, az igazság az, hogy minden módosult almező mélyén megtalálható egy vagy kettő, és noha kognitív képességük, tevékenységi körük és önkifejezésük korlátozottabb az emberi lényekéhez képest, tagadhatatlanul van egyéni akaratuk, egyfajta véges tudatosságuk, léteznek kezdetleges érzelmeik és érzéseik, és megvan a képességük, hogy tulajdonságaikat térben-időben ki is fejezzék az általuk elfoglalt világban és dimenzióban. Bár a tudatos energiakoncentrációk a mája kollektív terében keletkeznek, a különböző szellemi irányzatok egyetértenek abban, hogy belőlük fakadnak az emberiség legmakacsabb problémái. Az emberiség ellen elkövetett bűnök hosszú listáján a legelső az, hogy elválasztották, és távol tartják az emberiséget az egyetemes tudattól. Mivel egy tudatos energiakoncentráció erre önmagában képtelen, az embernek azonosságot kell vállalnia az erőterébe került energiakoncentrációval ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Betörnek az ember erőterébe, korlátozzák a prána áramlását, és hatékonyan leplezik az Én áradását. Nem rosszindulatból hatolnak be az ember erőterébe, hanem azért, mert meg akarják tapasztalni az Énből fakadó ragyogást (prána), de anélkül, hogy önfeláldozóan és megadóan behódoljanak neki. A tudatos energiakoncentrációk olyanok, mint az éjjeli lepkék, vonzza őket az Énből áradó fény, csakhogy nem akarják a fény forrásának alávetni egyéni akaratukat. A 45
tudatos energiakoncentrációk az emberiség ellen elkövetett bűneik ellenére is a jelenséguniverzum ökológiájának nélkülözhetetlen elemei. A világokhoz és a dimenziókhoz hasonlóan, a mája kollektív terét benépesítő tudatos energiakoncentrációk milliárdjai is a tattvából keletkeztek.
A TEK és az élet finom formái A mája kollektív terében minden élőlény három létfontosságú elemből áll: tudatosságból, energiából és finomanyagból. A fizikai-anyagi test sosem volt a létfeltétele annak, hogy valaki éljen, és egy élőlény tulajdonságaival rendelkezzen. A mája kollektív terének minden világában és dimenziójában dúsan tenyészik a nemfizikai élet, amely ezeken a szinteken is fizikai-anyagi világ törvényeinek engedelmeskedik. Mivel a magas és a mély síkokon található életet is a módosult energia különböző változatai alkotják, a tudatos energiakoncentrációknak, fizikai-anyagi megfelelőikhez hasonlóan, túlnyomórészt szattva, radzsasz vagy támasz természetűeknek kell lenniük. A főként szattva természetű nemfizikai lények (TEK) a legkevésbé sűrűek és aktívak, ők hatnak legkevésbé az ember egészségére, személyiségére és a viselkedésére. Még abban az esetben sem nagyon homályosítják el az Én ragyogását, amely a magas- és a mélytudat ból, működéséből és formáiból keletkezik, ha beépülnek az emberi erőtérbe és az egyéni tudatba, egóba. A radzsasz tulajdonságú nemfizikai lények már sűrűbbek és aktívabbak, erősen befolyásolják az ember egészségét, személyiségét, viselkedését. Amikor beépülnek az egyéni tudatba, egóba, elhomályosítják az Én ragyogását, és tönkreteszik a prána áramlását az emberi erőtérben, húzó-nyomó hatást fejtenek ki a környezetükben lévő tárgyakra, módosult almezőkre, teremtményekre. Ennek eredményeképpen kifelé irányítják házigazdájuk éberségét, aki ennek köszönhetően sokkal hevesebben reagál a külső ingerekre. Az elsősorban taniasz természetű nemfizikai lények a legsűrűbbek és a legpolárisabbak, nekik van a legnagyobb befolyásuk az ember egészségére, személyiségére és viselkedésére. Mivel szilárd halmazállapotúak, az ő polaritásuk a legerősebb, nekik van a legnagyobb áthatoló erejük, ők akadályozzák meg leginkább az Én áradását. Amikor egyik érző lény támasz természetű TEK-et vetít a másik lényre, mélyen és erőszakosan hatol az emberi erőtérbe, ahol tönkreteszi a prána áramlását, a magas- és a mélytudat működésével együtt. A támasz természetű tudatos energiakoncentrációkat okolhatjuk a legsúlyosabb szellemi, mentális, érzelmi és fizikai diszfunk-ciókért és betegségekért. Legyen bár szattva, radzsasz vagy támasz természetű, minden TEK véges tudatosságot és korlátozott mennyiségű érzelmi és éteri energiát, érzelmet tudhat magáénak, amit kivetíthet, vagy mellyel meghamisíthatja a magas- és a mélytudat tevékenységét és működését. A többi teremtményhez hasonlóan időben-térben működnek, itt reagálnak az ingerekre. Egyénileg vagy közösségben, a többi energiakoncentrációval egyetemben cselekszenek. Noha tevékenységük rendszerint káros az emberi lényekre, a fizikai-anyagi világ teremtményeihez hasonlóan, a természetüknek megfelelően cselekszenek, amely nem más, mint tudatosságuk egyedi szintjének működése, és az energiatartomány, melynek a továbbítására és átalakítására képesek. ból, működéséből és formáiból keletkezik, ha beépülnek az emberi erőtérbe és az egyéni tudatba, egóba. A radzsasz tulajdonságú nemfizikai lények már sűrűbbek és aktívabbak, erősen befolyásolják az ember egészségét, személyiségét, viselkedését. Amikor beépülnek az egyéni tudatba, egóba, elhomályosítják az Én ragyogását, és tönkreteszik a prána áramlását az emberi erőtérben, húzó-nyomó hatást fejtenek ki a környezetükben lévő tárgyakra, módosult almezőkre, teremtményekre. Ennek eredményeképpen kifelé irányítják házigazdájuk éberségét, aki ennek köszönhetően sokkal hevesebben reagál a külső ingerekre. Az elsősorban taniasz természetű nemfizikai lények a legsűrűbbek és a legpolárisabbak, nekik van a legnagyobb befolyásuk az ember egészségére, személyiségére és viselkedésére. Mivel szilárd halmaz-állapotúak, az ő polaritásuk a legerősebb, nekik van a legnagyobb áthatoló erejük, ők akadályozzák meg leginkább az Én áradását. Amikor egyik érző lény támasz természetű TEK-et vetít a másik lényre, mélyen és erőszakosan hatol az emberi erőtérbe, ahol tönkreteszi a prána áramlását, a magas- és a mélytudat működésével együtt. A támasz természetű tudatos energiakoncentrációkat okolhatjuk a legsúlyosabb szellemi, mentális, érzelmi és fizikai diszfunk-ciókért és betegségekért. Legyen bár szattva, radzsasz vagy támasz természetű, minden TEK véges tudatosságot és korlátozott mennyiségű érzelmi és éteri energiát, érzelmet tudhat magáénak, amit kivetíthet, vagy mellyel meghamisíthatja a magas- és a mélytudat tevékenységét és működését. A többi teremtményhez hasonlóan időben-térben működnek, itt reagálnak az ingerekre. Egyénileg vagy közösségben, a többi energiakoncentrációval egyetemben cselekszenek. Noha tevékenységük rendszerint káros az emberi lényekre, a fizikai-anyagi világ teremtményeihez hasonlóan, a természetüknek megfelelően cselekszenek, amely nem más, mint tudatosságuk egyedi szintjének működése, és az energiatartomány, melynek a továbbítására és átalakítására képesek.
A TEK szerkezete és működése A tudatos energiakoncentrációknak minden dimenzióban állandó szerkezetük van, amely a magból, a központi üregből és az őket határoló felületből áll. A mag általában viszonylag kicsi. A mag körüli módosult energiamedence mérete és alakja a tömegének és a sűrűségének megfelelően alakul. A módosult energiamedencét foszforeszkáló szálakból álló vékony membrán veszi körül, a szálak a filc anyagához hasonlóan 46
keresztezik egymást. A felszíni membrán többsége nyílt tér, amitől rendkívül rugalmas és erős. Lyukacsos szerkezete miatt a határfelület lehetővé teszi a módosult és a tiszta energia diffundálását. Ez a tulajdonság az oka, hogy a későbbiekben tanult technikákkal el lehet bocsátani az emberi erőtérből a tudatos energiakoncentrációkat. Szerkezetüket tekintve legkisebbek a támasz szerkezetű energiakoncentrációk, ezek a legpolárisabbak, a legaktívabbak, ezek felületi anyaga a legragacsosabb. A radzsasz tulajdonságúak nagyobbak, kevésbé polárisak, kevésbé aktívak, simább a felületük. A szattva jellegű koncentrációk a legnagyobbak, a legkevésbé polárisak, a legkevésbé aktívak, a felületük egészen sima. Ez azonban általános szabály csupán, amely nem minden esetben igaz. Egy TEK áthatoló erejét (azt a képességét, hogy be tud hatolni az emberi erőtérbe) sűrűsége, polaritása, aktivitási szintje dönti el. Minél sűrűbb, polárisabb, aktívabb a TEK, annál áttörőbb az ereje. A tudatos energiakoncentrációk a mája kollektív terének különböző világaiban és dimenzióiban különböző frekvencián rezegnek, ezért a tulajdonságaik is különböznek. Abban a világban, mellyel mája a mélytudatot körülveszi, a vágyak, szükségletek, sóvárgások és rögeszmék milliói tárulnak fel, és eltakarják a négy valódi vágyat. Abban a térben, mellyel a lélek világát veszi körül a mája, érzékletek, érzések, érzelmek rendkívüli sokasága nyilvánul meg, melyek rendre meghamisítják a valódi emberi érzékelést, érzést és érzelmet. Abban a térben, mellyel az értelem világát veszi körül mája, az éberség, a fogalomalkotás, a hiedelem, az ítélet, az előítélet uralkodik, és értelmezni próbálja azt, ami csak a megérzéssel, a belátással és a közvetlen tapasztalattal lehetséges. Azok a tudatos energiakoncentrációk, melyek májának a lélek világát környező terében élnek, ragyogó érzeteket, égő érzeteket, heves küldetéstudatot, hazug látomások sorát keltik, melyektől bizonyos tekintetben különlegesnek vagy egyedinek érzi magát az ember. Mivel a módosult almezők mélyén létező tudatos energiakoncentrációknak mérhető személyes akaratuk van, a módosult energia almezői ritkán hagyják el az ember erőterét egy ügyes gyógyító közbenjárása nélkül. Vonakodásuk érthető. Mivel a tudatos energiakoncentrációknak nincs saját tisztaenergia-tartalékuk, és nem is férnek hozzá az isteni tudatossághoz, ezért erős késztetést éreznek, hogy olyan közel maradjanak a prána külső forrásához, amennyire csak lehet. Az emberi energiarendszer a prána kiapadhatatlan forrása, melyből az energiakoncentrációk fenn tudják tartani magukat. A forráshiány ad magyarázatot arra is, miért fúrják magukat egyre mélyebbre házigazdájuk erőterébe – csakráik, kisebb energiaközpontjaik, a harmadik szív, az átman közelébe. Ez a magyarázata annak is, hogy a házigazdának miért sokasodnak meg a belső konfliktusai, amikor rendkívüli karmikus teher rakódik le az erőterében: a gyanútlan szállásadóvá lett emberi lény meg akarja akadályozni, hogy a tudatos energiakoncentrációk mélyebbre hatoljanak az erőterébe.
Összetett almezők A független, módosult almezők idővel egyesülhetnek a hasonló re-zonanciájú többi almezővel, és komplex képződményeket, „összetett almezőket”, például csomós szálakat, vászanákat, szamszkárákat, húrokat, irányító hullámokat és perszonákat hozhatnak létre. Az összetett almezők mérete a benne lévő TEK számától függ, és attól, hogy mennyi módosult energia veszi körül. A szamszkárák és a vászanák a rájuk nehezedő erős nyomás hatására vékonyak és rétegesek, és úgy rakódnak egymásra, mint az üledék. Általában nagyon kis hellyel beérik. A csomós szálakon nincs annyi nyomás, és több helyet foglalnak el. Amennyiben a nyomás változik, a csomós szálak állapotában is változás áll be attól függően, hogy szabadon maradnak, vagy ellapulva a karmikus üledéket gyarapítják. A húrok és a vezérhullámok nagy kiterjedésűek, és hosszú ideig meglepően stabilak maradnak. A perszonák újra meg újra ki- és visszaszállnak házigazdájuk tudatos éberségébe. Amikor az összetett almező és a benne lévő tudatos energiakoncentrációk egyesülnek, szállásadójuk karmikus üledékét növelik, az ő egyéni tudatán, egóján keresztül nyilvánítják ki tulajdonságaikat. Ez a folyamat annyira beépült az emberek életébe, hogy a társadalmak többségében teljesen mindennapos dolognak tartják.
Egyáltalán, mi a normális? A posztmodern műszaki társadalmakban számtalan olyan emberi jellegzetesség létezik, melyet normálisnak tekintenek, noha az egyéni tudatból, egóból és a benne lévő tudatos energiakoncentrációktól származik. Az egyik ilyen a hit. Annak ellenére, hogy tökéletesen hétköznapi emberi vonásnak tűnik, a hit kizárólag az egyéni tudat, ego terméke. A magas- és a mélytudat képtelen a hitre. A megvilágosodott mesterek közönyösek maradnak az egyéni tudattal, egóval szemben, és nem hisznek semmiben. Az Énben összpontosuló, a magas- és mélytudatból, működéséből és formáiból kibontakozó mester addig figyel, amíg nem tud, és ha nem tud, tovább figyel. A megértés ugyancsak az egyéni tudat és az ego, valamint a benne lévő energiakoncentrációk működésének következménye. A mester felismeri, hogy a megértés csak illúzió, mert semmi sem marad annyi ideig változatlan, hogy érthető legyen. Sőt, a megértés nem más, mint az egyéni tudat és az ego ügyes cselfogása, mellyel a magas- és mélytudatot akarja visszatartani attól, hogy közvetlen tapasztalása legyen a megfigyelt dolog belső tulajdonságairól, holott ez az egyetlen igaz útja a valódi tudásnak. Az egyéni tudat és ego, energiakoncentrációikkal együtt egy másik eszközt, a reményt is arra használja, hogy fenntartsa vele vezető pozícióját. Első és legfontosabb indítéka a fennmaradás. És ez az indíték generálja a jövőbe vetett hitet. Amint azonban valaki közvetlenül megtapasztalja vele született isteni lényegét, a remény feleslegessé válik. Mert mire 47
való a remény annak, aki felismeri, hogy természetes, hétköznapi állapota az örök élet (szat), a végtelen tudás (csitta) és a kegyelem (ánanda)?
A TEK hatalma Úgy tűnik, hogy a tudatos energiakoncentrációknak, különösen akkor, amikor működésüket egy összetett almezőben összpontosítják, rendkívüli képességük van arra, hogy manipulálják, kényszerítsék, fenyegessék, megkísértsék és elcsábítsák a vigyázatlan emberi lényeket. Azok azonban, akik ismerik a tevékenységüket, tudják, hogy a hatalmuk inkább látszólagos, semmint valódi. Az erő, mellyel a tudatos energiakoncentrációk megzavarják az emberi energiarendszer működését, és elhomályosítják az Én ragyogását, csak csalás. Az apostol ezt írja a rómaiaknak: „.. .sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől....” (Rom 8:38-39) Az igazság az, hogy a tudatos energiakoncentrációk csak addig tudják tönkretenni az emberi erőteret, amíg az emberi lény nincs tudatában a magas- és a mélytudat természetének és a rendelkezésére álló tiszta energia erejének. Mindaddig, amíg tudatlan, és az egyéni tudattal, az egóval, a módosult almezőkkel, főként az összetett almezőkkel és a bennük lévő energiakoncentrációkkal azonosítja magát, addig az utóbbiak ellenőrizni és befolyásolni fogják tetteit. És ez itt a bökkenő. A módosult energia almezőiben – főként
48
KILENCEDIK FEJEZET Amint a szellemi tanok gyakorlásával minden tisztátalansága megszűnik... az ember szellemi szemei megismerhetik a fényadó átmant. – Patandzsali
Az összetett almezők A káli-jugában az emberek olyan mértékben azonosultak karmikus terhükkel, hogy a magas- és mélytudatból kiemelkedő Én akaratát, tudtukon kívül, egyéni tudatuk és egójuk tudatos energiakoncentrációinak tulajdonították. Ennek következtében, amikor egy, a karmikus terhükből születő gondolatot, érzelmet, érzést hullám, huzal vagy energiatorlasz képében kifejeznek, módosult energiát és tudatos energiakoncentrációkat vetítenek a tudatukban lévő tárgyra vagy személyre. Ezek a tudatos vagy tudattalan kivetítések okozzák a legtöbb szenvedést az embernek, nem számít, hogy elkövető volt-e vagy célpont. Temérdek oka van annak, hogy miért vetít ki módosult energiát az ember, de a kivetítést minden esetben a tudatos energiakoncentrációk együttese és az egyéni tudathoz, egóhoz való kötődés hozza létre, amely olyan összetett módosult almezőkből áll, melyek elbitorolták a magas- és mélytudat valamelyik alapvető funkcióját vagy formáját. Az elkövető emberi lény minden kivetítésnél, tévesen azt hiszi, hogy amit tesz, jólléte érdekét szolgáló, létfontosságú szükséglet. Ebben a fejezetben összetett almezőket, csomós szálakat, vászanákat, szamszkárákat, energiatorlaszokat és vezérhullámokat vizsgálunk meg. Léteznek összetett almezők a makrokozmoszban is ám sokkal gyakoribbak a mikrokozmoszban, ahol a fejlődésükhöz kedvezőbbek a feltételek. A makrokozmoszban ember alkotta és természetes környezetben egyaránt találunk összetett almezőket, ám ott gyűlnek össze leginkább, ahol nagy tömegek találkoznak. Az ember alkotta környezetben jóval sűrűbbek az almezők, ezért a finom és a fizikai anyag egyaránt elnyelheti őket. Az összetett almezőknek több típusuk van, melyekből kivetítés jöhet létre. A következőkben őket tanulmányozzuk, majd meghatározzuk egyéni sajátosságaikat.
Az irányító hullámok Az irányító hullámok poláris, rendkívül aktív, összetett almezők. Legalább két tudatos energiakoncentráció található bennük, melyek a tudat funkcióiból vetülnek ki, éberséget követelnek, és kölcsönös együtthatásba lépnek a külső környezet erőtereivel, módosultakkal és tisztákkal egyaránt. Az ember erőteréből keletkező irányító hullám ék alakú, éle a célpontra mutat, az energiakoncentrációk többsége itt foglal helyet. Miután a hullám belép a célpont erőterébe, gyorsan kiterjed, és nagy területet foglal el annak a világnak és dimenziónak a belső környezetében, amelyben aktív. Az irányító hullámot tudatosan is ki lehet lőni, az elkövető általában mégis csak részben van tisztában azzal, hogy módosult energiát vagy tudatos energiakoncentrációt vetít ki. Indítéka általában rendkívül összetett. Meglehet, hogy befolyásolni szeretné a célpontját, csakhogy nem tudja, hogy már a változtatás, az irányítás, a manipulálás, a kapcsolat, az odatartozás vagy az ártás szándéka is kivetítést okoz. Az elkövető ráadásul arról sem tud, hogy a módosult energia kivetítése – ami számára csak egy gondolatnak, érzésnek, érzelemnek tűnik – tönkreteheti célpontja energiarendszerét, és azt a képességét, hogy szabadon fejezze ki magát a jelenség univerzumában. Az irányító hullám esetében a kivetítésnek az lesz a célja, hogy a magas- és mélytudat működését és formáit befolyásolja, amely a célpont szándékában és identitásában nyilvánul meg. Ha az elkövetőnek beteljesületlen elvárásai vannak, akkor a célpont erőterének az elejére vetíti ki az irányító hullámot. Ha kiábrándultság és veszteségérzés, akkor az erőtér hátsó oldalát veszi célba. A célpont erőterének elejére irányított hullámok addig maradnak a helyükön, amíg az elkövető elvárja, hogy vágyai vagy kívánságai teljesüljenek. A célpont erőterének hátoldalára irányított hullámok addig maradnak ott, amíg az elkövető reménykedik, hogy visszakapja, amit elveszettnek vél. Az irányító hullámok nyomják azokat a csomós szálakat, vászanákat, szamszkárákat és perszonákat, melyek eredetileg ott voltak a célpont erőterének azon a szintjén, ahová a hullám érkezett. Az irányító hullámok által keltett fokozott nyomás a leggyakoribb oka a stressznek és a stresszel kapcsolatos tüneteknek. Ezek a hullámok okozzák – legalábbis bizonyos mértékben – a pszichoszomatikus betegségek, többek között a migrén, a szorongás, a depresszió, a bélhurut, a derékfájás, a homloküreg-gyulladás, a pikkelysömör stb. nagy többségét. Amikor az irányító hullám nyomni kezdi a rendkívül sűrű karmikus üledéket, a házigazda éles fájdalmat érez, amely látszólag a fizikai-anyagi testben keletkezik. Ez a fájdalom, amely a behatolás elleni reakcióként kezdődik, krónikussá válhat, ha a személyes testtérbe lökött karmikus terhet az irányító hullám állandóan nyomja. Az irányító hullám évekig az elkövetőhöz kötheti a célpontot, de gyorsan elenyészik, ha az elkövető elveszíti az érdeklődését. A legtöbb esetben azonban mindaddig érintetlen marad, amíg az elkövető célját szolgálja, ami lehet a célponthoz való egyszerű ragaszkodás, még akkor is, ha a kapcsolat iránti vágy nem lel viszonzásra. Nem kell, hogy a terv tudatos szándékban gyökerezzen – a tudattalan is elég. Ez annyit jelent, hogy az irányító hullám az elkövető tudatos erőfeszítése nélkül is a célpont erőterében maradhat.
49
A húrok A húr összetett almező, amely legalább két tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, az egyik érző lény vetíti a másikra. Polaritása rendszerint nagyon erős, általában szerfelett aktív. Mind szerkezete, mind működése tekintetében több lényeges vonásban különbözik az irányító hullámtól. A húrok általában sokkal sűrűbbek a hullámoknál, a szerkezetük nem változik meg a kivetítés után. Lényegében vékony csövekhez hasonlítanak, átmérőjük teljes hosszukban állandó. Nem a tudat funkcióiból és/vagy formáiból, hanem közvetlenül a magas- és a mélytudat világait és dimenzióit körülvevő karmikus üledékből vetülnek ki. Lehetnek aktívak és szunnyadók. A kivetítés kezdetén aktívak. Az elkövető az aktív húr üreges belsején keresztül vetíti ki a módosult energiát. A húron át szállított módosult energia az esetek többségében súlyos zavart okoz a célpont erőterében. A húrok függőségek, szükségletek, vágyak manifesztációi, melyek lehetnek felszínesek vagy kényszeresek. Míg az irányító hullámot azért vetítik ki, hogy a célpont személyiségének egyik aspektusát irányítsák, a húrban az elkövető vágya vagy szükséglete fejeződik ki, a célpontba akar kapaszkodni, vagy kapcsolatot akar teremteni vele. A húrok mindaddig aktívak maradnak, amíg az elkövető ragaszkodik ahhoz a hamis elképzeléshez, hogy szüksége van valamire, vagy vágyik valami után, még akkor is, ha az csupán a célpontjával való kapcsolattartás. Amint felhagy az elképzelésével, a húr azonnal elszunnyad, és nem közvetít módosult energiát. Azonban szerkezetileg érintetlen marad, és az elkövetőhöz köti a célpontot – esetenként évekkel az első kivetítés után is. Húrok kísérik a nyílt és a rejtett szexuális bántalmazást. Mindkét esetben két behatolás történik, a fizikait a módosult energia heves behatolása követi, mégpedig húr formájában, amely a kényszerítés elsődleges eszköze. A húr jelenléte magyarázza a szexuális bántalmazás áldozatának rettegését az elkövetőtől.
A csomós szálak A csomós szál egyéni almezőkből, elsősorban hasonló rezonanciája egyéni energiatorlaszokból áll. Legalább két tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, a magas- és mélytudat, funkciói és formái valamennyi világában és dimenziójában fellelhető. Általában az auramezőben tartózkodik, bár alkalomadtán az energiatestben és az energiahordozóban is megjelenik, ha az kibillent vagy kilökődött a személyes testtérből. A csomós szál nem marad sokáig egyforma. Átmeneti struktúra, csak bizonyos ideig létezik, és miután karmikus üledékként lerakódott, vászanává alakul. Átmeneti jellege miatt a csomós szál sűrűsége, polaritása és aktivitási szintje sokkal változatosabb, mint a többi vászanáé vagy szamszkáráé. Szerkezete a benne lévő TEK mennyiségétől és minőségétől, az őket körülvevő módosult energia állapotától és attól a nyomástól függően változik, amit a szomszédos módosult almezők a tudatos energiakoncentrációkra gyakorolnak. Amint a neve is mutatja, a csomós szál olyan, mint egy lapos fonál, melynek teljes hosszára több csomót vagy bogot kötöttek. Ezek a csomók a tudatos energiakoncentrációk. A szálak hosszúsága alig tér el egymástól, mivel a bennük lévő tudatos energiakoncentrációk átlagos rezgésszáma meglehetősen egyforma. Az egymástól nagyon eltérő frekvenciájú tudatos energiakoncentrációk általában nem hoznak létre közösen csomós szálat. Egy csomós szál lehet hosszú és vékony, de csigavonalban is összetekeredhet, ilyenkor rendkívül aktív. Ha a mikrokozmoszon belül különösen nagy számban, és egymáshoz rendkívül közel jelennek meg, összetekeredhetnek, ilyenkor hosszú fonatokat vagy tekercseket alkotnak, melyek szabálytalan mozgással haladnak, amint a szállásadójuk vagy valaki más az energiaterükben tudatosan vagy tudattalanul aktiválja őket mentális figyelmével.
A vászaná A vászanák összetett almezők, melyek a személyes testteret körülvevő mikrokozmoszban találhatók. Az egyedi vászanákban legalább két tudatos energiakoncentráció van, és a szamszkárákkal együtt ők alkotják a karmikus üledék nagy többségét a magas- és mélytudat világaiban és dimenzióiban, a lépszinteken, valamint a tudat működésében és formáiban. A karma magvait szamszkára formájában visszük egyik életből a másikba, a vászanák azonban sokkal fiatalabb szerzemények, melyekre a jelenlegi életünkben, és abban a kilenc hónapos időszakban tettünk szert, amely a fogantatás és a születés között telt el. Minél több a szamszkára és vászaná formájában hordozott karmikus üledék, annál messzebbre nyúlnak ki a vászanák a személyes testtér felületéről. Amikor egy bizonyos dimenzióban rendkívül felhalmozódik a karmikus üledék, a vászanák elkeverednek az egóval, és a kölcsönhatás megnöveli az ego befolyását. Számtalan összetett almezőből lehet vászaná. Ilyen például a csomós szál, az egyedi torlasz, az alvó húr és az irányító hullám. Ha egy összetett almező karmikus üledékként lerakódik, gazdáját döntésre kényszeríti. A döntés lehet kierőszakolt, lehet hasznos, esetenként szinte teljesen öntudatlan, ám a házigazda előbb-utóbb vagy a személyiségébe integrálja az almezőt és tulajdonságait, vagy teljesen elutasítja. Ha integrálódott az almező, vászaná lesz belőle, és tulajdonságai az egyéni tudat és ego lényegi részévé válnak. Amennyiben az ember visszautasítja, mindaddig a mikrokozmoszban marad, amíg el nem távozik, vagy újra nem kezdődik az integrálódási folyamat. Az ember személyes testterének felszíne körül karmikus üledék formájában bárhová lerakódhat vászaná. Általában ellapítja a felülről érkező nyomás. Lehet akár réteges, akár lapos, nem veszíti el tulajdonságait: halmazállapotát, polaritását, sűrűségét, aktivitási szintjét, felületi textúráját, színét. Tulajdonságai 50
változatlanok maradnak akkor is, amikor a vászaná kényszer nélkül perszonává változik vagy eltávozik. Annak ellenére, hogy kevésbé erőszakos és zavaró, mint a szamszkára, sűrűségének, polaritásának és aktivitási szintjének megfelelő mértékben hat az egyéni tudatra és az egóra. Az egyéni tudatból és egóból fakadó benyomások elsődleges forrása a szamszkára mellett a vászaná. A vászaná általában a szamszkárát támogatja, főként azt, amelyik az egyén uralkodó perszonáját alkotja. Előfordulhat, hogy a vászaná alárendelt perszonát teremt, amely ellenséges az uralkodó perszonával szemben. Ez konfliktust szülhet, de a vászaná kultúrafüggő, és vagy az uralkodó kulturális érvrendszert támogatja, vagy annak elutasítására ösztönzi az egyént, aki egy másik paradigmát tesz magáévá, ellentétes értékekkel és célokkal.
A szamszkára A szamszkára összetett almező, melyet egyik életünkből a másikra hurcolunk. Szvámi Sivananda ezt mondja: „Minden ember a szamszkáráival jön a világra. A tudat nem üres papírlap. Az előző születések... gondolatainak és tetteinek lenyomataival van tele.” (Practice of Yoga) Egy szamszkára legalább két tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, alakja vékony és megnyúlt, a többi szamszkára, vászaná és csomós szál állandó nyomása miatt. Egy ember olyan mennyiségű és tulajdonságú szamszkárát visz magával, ahány életet élt, ahogyan élt, és amennyire kötődött egyéni tudatához és egójához. Mivel a szamszkárák a karmikus üledék legősibb rétege, ezek alkotják az egyéni tudat és az ego alapját. Éppen ezért, az ember erőterében hordozott szamszkárák minősége és mennyisége, valamint a hozzájuk való viszonyulás dönti el az egyén személyiségtípusát, ez szolgál szellemi orientációja, hiedelem- és eszmevilága, érzelemnyilvánítása, vonzalma, ízlése és viselkedése kiindulópontjául. Mivel ezek a benyomások az egyén önazonosságának lényegi részei, az emberek többsége nemcsak azonosul a szamszkáráival, hanem harciasán a védelmébe is veszi őket, ha veszély fenyeget Jelenlegi létformánkban, a személyes életterünk köré lerakódott sűrű szamszkáraréteg olyan tevékenységeket jelez, mint az előző inkarnációkban végzett médiumság és/vagy mennyei, valamint démoni lényekkel való párbeszéd. Rendkívül nehéz befelé haladni az ilyen rétegek miatt, és növekszik az uralkodó és az alárendelt perszonák közötti konfliktus lehetősége. A következő gyakorlatokkal felderíti és átvizsgálja a csomós szálak, vászanák és szamszkárák helyét, méretét, alakját, halmazállapotát, sűrűségét, polaritását, aktivitási szintjét, felületi szerkezetét és színét. A gyakorlatok kellő ismétlésével megszerzi azt a képességet, mellyel különbséget tehet a tiszta erőterek és az összetett almezők, valamint az almezők különféle fajtái között.
A csomós szálak keresése A gyakorlat során csomós szálak után kutatja át az energiaterét. Megfogalmazott szándéka így szól: „Az értelem világában, harmadik csakrám szintjén az a szándékom, hogy vászanák után kutatok a velem szemben lévő auramezőben.” Először helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Ha felkészült a folytatásra, aktiváljon, majd összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részébe. Ezután jelölje ki a célját, ossza meg a figyelmét, és aktiválja a csakra első részét. Amikor a szívcsakra első része is aktív, tekintsen befelé a lélek világába, negyedik csakrája szintjén. Ekkor ismét ossza meg a figyelmét, és vetítse ki a második figyelmét a lélek világába a negyedik csakra szintjén, körülbelül húsz centiméternyire a szívcsakrája előtt. Ezután helyezzen nyomatékot a második figyelmére, a szándéka segítségével készítsen vizsgálóeszközt. Vizsgálja át a személyes testterének felszíne és az apránikus határ közötti területet az ötödiktől az első csakráig. Mivel a csomós szál nem ritkaság, valószínű, hogy gyorsan talál egyet. Ha nem sikerül, vizsgálja át a személyes testtér és az apránikus határ között fennmaradt területeket is. Ha felfedezett egy csomós szálat, vizsgálja végig teljes hosszában, és jegyezze meg állapotát, méretét, alakját, sűrűségét, polaritásának és aktivitásának fokát, felületi szerkezetét. Bármilyen információ birtokába jut tudatosságáról, viselkedéséről, személyiségéről, jegyezze meg azt is. Amikor a vizsgálattal elegendő adatot szerzett, helyezze vissza a hangsúlyt szívcsakrájára, és bocsássa el második figyelmét. Számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
A vászanák keresése Ezzel a gyakorlattal vászanák után kutat az értelem világában, a harmadik csakrája szintjén, az önnel szemközti auramezőben. Szándékát a következőképpen fogalmazza meg: „Szándékom, hogy az értelem világában, harmadik csakrám szintjén vászanákat keressek a velem szemközti auramezőben.” Kiindulásképpen helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, hozza egyensúlyba tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Ha készen áll a folytatásra, aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Jelölje meg a szándékát, ossza meg a figyelmét, és aktiválja a szívcsakra első részét. Amikor a szívcsakrája első része is aktív, pillantson befelé az értelem világába, a harmadik csakrája szintjén. Ismét ossza meg a figyelmét, és vetítse második figyelmét az értelem világába, a harmadik csakrája szintjén, húsz centiméterrel szívcsakrája előtt. Helyezzen nyomatékot a második figyelmére, aktiválja a vizsgálóműszert, és a csomós szálakhoz hasonló módon keressen vászanákat. Amikor elégedett a kutatással és a kapott információval, 51
helyezze vissza a hangsúlyt a szívcsakrájára, és bocsássa el a második figyelmét. Számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
A szamszkárák keresése Ezzel a gyakorlattal szamszkárákat keres mélytudata világában, második csakrája szintjén, az önnel szemközti auramezőben. Kinyilatkoztatott szándéka így szól: „Szándékom, hogy szamszkárákat keressek mélytudatom világában, második csakrám szintjén, a velem szemközti auramezőben.” A vászanák és a szamszkárák közötti határ általában bizonytalan, ezért jó, ha közvetlenül a személyes testtere felületének külsejét vizsgálja át szamszkárák után. Miután kényelmesen, egyenes háttal elhelyezkedett, az alapmódszerrel lazítson, és egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Ezután aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Folytassa a gyakorlatot azzal a módszerrel, mellyel vászanák és csomós szálak után kutatott. Amikor elégedett a kutatással és a kapott információkkal, helyezze vissza a hangsúlyt a szívcsakrája hátsó részébe, és bocsássa el a második figyelmét.Számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Tejesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
52
TIZEDIK FEJEZET A végest végtelennek, a tisztátalant tisztának, a. fájdalmast kellemesnek és nemátmannak tekinteni – maga a tudatlanság. A tudatot a tudat tükörképével azonosítani – egoizmus. – Patandzsali jóga-szútrák
Egyéni tudat és ego Minden emberi lény már a születése pillanatától módosult energiarétegeket hordoz az energiaterében, melyek az előző életeiben és az anyaméhben szerzett tapasztalatokból származnak. Az előző életek magvai alkotják, szamszkára formájában, az egyéni tudat és ego alapját. Azokat a rétegeket, melyek a jelenlegi életben rakódnak rá a szamszkárákra, vászanáknak nevezik. A többi módosult almező, melyek az egyén erőterébe hatoltak, illetve oda vetítették őket – így a csomós szálak, az egyedi energiatorlaszok, a perszonák, az irányító hullámok, a húrok –, általában támogatják, néha akadályozzák az egyéni tudatot és az egót. Ez a karmikus tehercsomag, melyben ott találjuk a domináns perszonát, az egót és az alárendelt perszonákat – együttesen, de egyénileg is képes rá, hogy gondolat, érzelem, érzés és érzet formájában energiát követeljen magának. Együttesen képesek póttudat – egyéni tudat és ego – formájában működni, amivel saját céljuknak megfelelően meghamisítják a magas- és a mélytudatot, funkcióikkal és formáikkal együtt.
Ha nem igazi, akkor micsoda? Az egyéni tudat és ego nem az emberi energiamező strukturális része, ahogy nem tartozik a magas- és a mélytudat működési formái közé sem. Nincs saját, jellegzetes szerkezete – inkább tudatos energiakoncentrációk, módosult almezők és a módosult energia áradó közösségének tekinthető. A jóga azt tanítja, hogy mire egy gyerek hét éves lesz, csaknem befejeződik az a folyamat, amely a magas- és mélytudatot az egyéni tudat és ego alá rendeli. Amikor az egyéni tudat és ego sűrűsége, polaritása és tevékenységi szintje elég magas, és az ember hozzákötődik az általuk teremtett perszonákhoz, az egyéni tudat és ego legyűrheti az Ennek a magas- és mélytudatból kilépő akaratát, és megakadályozza, hogy a tudat funkciói és formái szándékot nyilvánítsanak, és azonosságot követeljenek. Amikor az egyéni tudat és ego elbitorolja a magas- és mélytudat tevékenységeit, enged a tudatos energiakoncentrációik kollektív akaratának, és identitása erőszakos igényeinek megfelelően önálló működésbe kezd. Az ego, amely módosult almezők önálló közössége, az egyéni tudatot egészíti ki. Megszűri a jelenség univerzuma élményeit, és koncentrálja az emberi erőtérből megszülető egyéni tudat akaratát. Tevékenységéhez megkaparintja az ellenőrzést a tudat funkciói és formái, valamint az emlékezet és a következtetéses érvelés fölött. Az egyéni tudat és ego erőssége minden világban és dimenzióban a benne lévő tudatos energiakoncentrációk együttes erejétől és akaratától, valamint attól függ, hogy házigazdájuk mennyire kötődik hozzájuk. Erejük tetőpontját akkor érik el egy bizonyos világon és dimenzión belül, amikor egy vagy több energiatest vagy energiahordozó lökődik ki a személyes testtérből, és a tudatos energiakoncentrációk – behatolva – bitorolják funkcióikat és formáikat.
Az egyéni tudat fejlődése Az egyéni tudat és ego minden világban és dimenzióban függetlenül fejlődik. Azonban nem állandó entitások, mint a magas- és a mélytudat, mivel a módosult almezők csatlakozásával és távozásával, a hozzájuk való kötődés erősödésével és csökkenésével arányosan kitágulnak, illetve összehúzódnak. Bár az életek között a karma felhalmozódása szünetel, még a fogantatás és a születés közötti időszakban is gyarapodik a magzat karmikus terhe – vászanák, csomós szálak és perszonák alakjában. Mivel ez a folyamat állandó, nincs egyetlen határozott pillanat, melyben az egyéni tudat és ego létrejön – inkább úgy alakul, akár az ember, aki egyik életétől a másikig fejlődik és egyedivé válik. Bár a karma gyorsan gyűlik a fogantatást követően, az addig szendergő egyéni tudat és ego csak a gyermek születése, fizikai és pszichikai fejlődése során kezdi meg fejlődését. A fejlődésnek négy különálló szakasza van, amely megegyezik a gyermek fizikai növekedésével és szexuális fejlődésével. Az első szakasz a születéssel kezdődik, és körülbelül hat évig tart, ilyenkor a gyermek nagymértékben védett a módosult energia benyomulásától, mert az „én” (ego-azonosság) még nem alakult ki, az éberség még nem fejlődött ki teljesen. A gyermek növekedésével azonban a figyelem megváltozik, és a külső világ felé fordul, amely egybevág az „én” fejlődésével, valamint az egyéni tudattal és egóval való azonosulás folyamatával. A kint és a bent határa élesen különválik – az elemzés, a fogalomalkotás, az elvont gondolkodás képessége erősödik. A második szakaszban-a gyerekek többségében tudatosul múltbeli tetteinek öröksége, és a/ok a korlátok, melyet a karma, főként a szamszkárák állítanak eléjük, és szabad mozgásterük elé (mind bent, mind kint). Ezzel egy időben sokkal határozottabb lesz a személyiségük, merevebben viszonyulnak magukhoz és a külső világhoz. Ebben az életszakaszban, az ego működése, valamint az emberekhez, tárgyakhoz, erőterekhez való kötődés következményeként a gyermek sokkal fogékonyabb a sűrű módosult energia behatolására, különösen, amikor attól a felnőttől érkezik, akinek tekintélye van előttük. 53
A harmadik szakasz a serdülőkorban kezdődik, és az ifjúkor elejéig tart. Ebben az időszakban a hormonok is éreztetik hatásukat, a növekedés és a fejlődés színtere a fizikai-anyagi test. Kialakul a másodlagos nemi jelleg, a szexuális érzékenység a nemi szervek tudatosodásával együtt fokozódik. A gyerekek nagy többségénél ebben a korban homályosítja el az egyéni tudat és ego a magas- és a mélytudat funkcióit, az egyéni tudat és ego fókuszpontja, az „én” veszi át az uralmat. Ahogy erősödik az „énnel” való azonosulás, úgy válik hangsúlyossá a nemi azonosság. A férfiakat a nőktől megkülönböztető energiaminták erőteljesebbé válnak, a fiúk a második csakrájukból adják ki az energiát, amit a szívcsakrájukkal fogadnak be és vesznek fel. A lányok ezzel szemben a szívcsakrából adják ki az energiát, és a második csakrájukkal fogadják be és veszik fel. A legtöbb gyerek számára a polaritásnak e/ek a mintái kínálják a jövőbeli meghitt kapcsolatok sémáját. Előfordul azonban, hogy ezt az életszakaszt – az emberi energiarendszerben felgyülemlett karmikus teher miatt – a nemi azonosulás (személyes azonosulás) zavara kíséri. A fejlődés negyedik fázisa a fiúknál és lányoknál egyaránt tizenöt-tizenhat éves korukban kezdődik. Ebben a szakaszban az „énnel” való azonosulás, ahogy az éber tudatosság kifelé irányul, és a személyiség rögzül, általában befejeződik. A finom energia áramlása, a serdülőre gyakorolt külső irányítás következtében többé-kevésbé csökken. A rögzült ego és a személyiség fejlődése véget vet az „énnel” való teljes azonosulás érzésének, amely a gyermekkor sajátja volt. A veszteség súlyos következményekkel jár, hiszen az Énnel való kapcsolat, és a belőle fakadó gyönyör, meghittség, öröm és kegyelem határozza meg, milyen szabadon ragyogja be a szexuális energia az emberi energiarendszert, és mennyi belső örömöt él át az ember élete további szakaszaiban. A megérzést, amely a fejlődés korábbi periódusaiban oly fontos szerepet játszott, ebben a szakaszban hatékonyan elfojthatja az egyéni tudat és az Én, melynek a magas- és mélytudatból kibontakozó hatalma egy külső intézményre, ügynökségre vagy egyénre kerül. A negyedik életszakaszban, az Én-tudat és a bizalom összeomlásával az ember teljesen elidegenedik a testtől és annak gyönyörszerző központjaitól, ami elkerülhetetlenül a tudatos éberség elvesztéséhez vezet, amikor az egyén csak korlátozottan képes kifejezni magát a szellem, az értelem, a lélek és az igazi vágy eszközével.
Az egyéni tudat szerkezete Az egyéni tudatot különféle típusú összetett almezők alkotják, természetéből adódóan decentralizált, elemei a magas- és a mélytudat minden világát és dimenzióját körülveszik, azok funkcióival és formáival egyetemben. Az alapjául szolgáló szamszkárákat egyik életből a másikba hordjuk magunkkal, míg a vászanák, a csomós szálak, húrok, irányító hullámok, az egyedi energiatorlaszok, esetenként a független energiatestek, mindig az adott inkarnáció alkalmával csatlakoznak hozzánk. Az egyéni tudat szerkezeti és funkcionális középpontja valamennyi dimenzióban a személyes testtér felszíne és az apránikus határ közötti terület. Azokban a dimenziókban azonban, ahol a karmikus energia betüremkedései váltották fel az energiatesteket és/vagy az energiahordozókat, a szerkezeti és funkcionális középpont elmozdul a személyes testtér belseje felé. Míg a módosult almezők az egyéni tudat valamennyi világában és dimenziójában egyéni tevékenységi központként is működhetnek, sokkal gyakoribb eset, hogy a tevékenységüket laza szövetségben végzik, amely a különböző módosult almezők pillanatnyi együttműködése vagy konfliktusa, és szállásadójuk hozzájuk való kötődésének mértéke szerint alakul. A szövetség meghatározó elemei méretük és befolyásuk alapján a szamszkárák. Őket csökkenő fontossági sorrendben az idegen energiatestek, a vászanák, a csomós szálak, a kötődött összetett torlaszok (húrok és irányító hullámok), végül az egyedi torlaszok követik. A módosult almezőknek ugyan van némi szerepük az egyéni tudat általános sűrűségében, polaritásában és aktivitásában, mégis a középpontjukban található tudatos energiakoncentrációk a működés alapvető egységei. A húrokat, irányító hullámokat, idegen energiatorlaszokat vagy energiahordozókat tartalmazó csatlakozott, összetett almezők további problémákat okoznak a szállásadónak és az elkövetőnek, mivel energetikailag egymáshoz kötözik a szereplőket, és tönkreteszik energiamezőjük egyidejű működését. Az idegen energiatestek vagy energiahordozók rendkívül pusztítóak lehetnek, mivel csatlakoztatják az elkövető akaratát, véges tudatosságát, érzelmeit és érzéseit a házigazda egyéni tudatához és egójához. A benyomuló energiatest vagy energiahordozó hatása még erőteljesebbé válik a házigazda energiaterében, ha a személyes testterébe is behatol. A benyomuló energiatest vagy energiahordozó ilyenkor megakadályozza, hogy a házigazda kilökött energiateste vagy energiahordozója újra integrálódni tudjon. Ráadásul a behatoló energiatest vagy energiahordozó eltulajdonítja a tudat funkcióit és formáit, ami elnyomja a házigazda uralkodó perszonáját. Az egyéni tudat a mája kollektív terének része, nem áll funkcionális kapcsolatban az ember energiarendszerével és/vagy a magasés a mélytudattal; épp ellenkezőleg, mája tudatos energiakoncentrációinak kollektív akaratát szolgálja. Egyes esetekben előfordul, hogy a módosult almező különösen gusztustalannak látszik – mert rezgése és a vele kapcsolatos tevékenység összeegyeztethetetlen az egyén uralkodó perszónájával –, amit az ember úgy ellensúlyozhat, hogy a tagadás segítségével egyszerűen kirekeszti éber tudatából. Azonban még a kitagadott almező sem rejtőzhet el tökéletesen. Előbb-utóbb felbukkan az éber tudatosságban, és ismét aktívvá válik. Éppen az ilyen kitagadott almezők újbóli jelentkezése magyarázza az én- és társadalomellenes viselkedés számtalan formáját, melyek hirtelen, minden látható ok nélkül esnek meg. 54
Az ego Az emberi ego a módosult energia sokvilágú, sokdimenziójú mezője, amely a mikrokozmoszba befurakodott módosult almezőknek és tudatos energiakoncentrációknak köszönheti a létezését. Az emberi erőtérben létező ego részecskéi megtalálhatók a magas- és mélytudat minden világában és dimenziójában, a csakrák világában, a lépszinteken, a lépszintek funkcióiban és formáiban, körülbelül tíz centiméteres távolságban a szívcsakra előtt és mögött. Az ego – embrionális alakban – már a születéskor jelen van, de kevés befolyása lehet az újszülött tudatosságára, mivel az ego kialakulásához általában hét év szükséges, a kész kötődésekhez még annál is több. Az ego a tudat funkcióival és formáival együtt jön létre, és beléjük szivárog, amikor bejutnak a makro kozmoszba, ezért az egyéni tudat gyújtópontja. A beszivárgás akkor is létrejöhet, amikor egy benyomuló energiatest vagy energiahordozó csatlakoztatja magát az egóhoz, és nyúlványokat lő ki a tudat funkcióiba és formáiba. Tudnunk kell, hogy az ego sem szerkezetileg, sem funkcionálisan nem része az emberi energiarendszernek vagy a magas- és mélytudatnak. Ez azt jelenti, hogy semmilyen formában nem képes tiszta energiát továbbítani. Ezért nem fejezhet ki és nem továbbíthat hiteles emberi tudatosságot, érzelmet, érzést vagy érzetet, melyek mindegyike az emberi energiarendszerből és/vagy a magas- és mélytudatból, annak funkcióiból és formáiból keletkezik. Az ego csak a mikrokozmoszba behatoló vagy az egyéni tudatból és egóból a külső környezetbe kivetített módosult energia összpontosítására és szűrésére képes. Terápiás értéke így rendkívül korlátozott, mivel a magas- és a mélytudat nem használhatja olyan diagnosztikai eszközként, mellyel a módosult almezőkre rátalálhat, tulajdonságaikat felismerheti, és a már megtalált karmikus terhet eltávolíthatja. Mivel az ego akadályozza az emberi energiarendszer, valamint a magas- és mélytudat, azok funkcióinak és formáinak a tevékenységét, létfontosságú, hogy teljesen tudatosak legyünk, mert az ego csak ebben az esetben rendelhető alá a magas- és mélytudatból előbukkanó Én akaratának. Ne feledjük, az energiamunkának nem az a célja, hogy az egót elpusztítsa, hanem hogy megismerje a működését, megtisztítsa, és eltávolodjon tőle, úgy, hogy az Én, a magas- és mélytudat funkciói és formái által éber tudatosságba emelkedhessen.
Az ego szerkezete Az ego szerkezeti és funkcionális középpontja minden világban és dimenzióban a szívcsakra elejétől és hátuljától körülbelül nyolc centiméterre található. Az egót alkotó módosult almezők minden dimenzióban összepréselődnek kölcsönös vonzerejük és azonos polaritásuk következtében. Az ego ettől egy formátlan labdához hasonlít. Az egón belül, egy adott dimenzióban minden módosult al-mező egy vagy több tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, melyek más és más tulajdonságcsoportot tartalmaznak, illetve vetítenek a mikrokozmoszba és a makrokozmoszba a nyúlványaik révén. A nyúlványok olyan szerkezetek, melyek az egót a módosult almezőkhöz, tárgyakhoz és élőlényekhez kapcsolják a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban. Ezek a húrszerű struktúrák állandó változásban vannak; az ego környezeti viszonyainak megfelelően erősebbé vagy gyengébbé válnak, változtatják a nagyságukat, a polaritásukat és a halmazállapotukat. Az ego és nyúlványai szerkezetileg minden dimenzióban testből és a belőle kiágazó dendritekből felépülő idegsejthez hasonlít. A nyúlványok kötik a neuront a többi sejthez. Az egóból kiágazó nyúlványok ugyanígy más érző lényekhez, módosult almezőkhöz és tárgyakhoz kötik az egót. Az egót egy bizonyos dimenzióban létrehozó szerkezeti elemek egyikének sincs egységes alakja, szerkezete és/vagy rezgése. Ennek ellenére átélnek minőségi változásokat, amikor az ego ki- és visszafejlődik, és/vagy reakcióba lép a külső ingerekkel. Tény, hogy az ego megnőhet és zsugorodhat, sűrűbbé vagy ritkábbá válhat, aktívabb vagy passzívabb, kevésbé vagy erősebben polarizálódik annak megfelelően, ahogy az ember távolodik vagy közelít az Énnel való egyesüléshez.
Az ego működése Az egónak nincs szerves kapcsolata az emberi energiarendszerrel, a magas- és mélytudattal, azok funkcióival és formáival. Ezzel szemben összpontosítja az egyéni tudat akaratát, és megszűri a külső környezetből érkező információt, amit a tudat funkciói és formái, valamint az emberi energiarendszer tudatosságának központjai továbbítanak a számára. Az ego hatalmát és befolyását számtalan tényező összessége dönti el, többek között a benne lévő tudatos energiakoncentrációk minősége és mennyisége, valamint hogy a házigazda milyen mértékben kötődik hozzá- és nyúlványaihoz, valamint azokhoz a külső almezőkhöz, melyekhez az ego csatlakozott. Amikor az ego módosult energiájának döntő többsége szattva jellegű, az ego viszonylag gyenge. Amikor az ego módosult energiája túlnyomó részben radzsasz, már erősebb, és ha döntően támasz természetű, akkor a legerősebb. Egy olyan emberi lény egója, aki elérte az Énnel való egység állapotát, főként szattvikus, de ne feledjük, hogy a káli-júgában lehetetlen egyéni tudat és ego nélkül élni, még azok a megvilágosodott mesterek sem képesek rá, akik az Énnel való egységben jöttek a világra. A mester és az átlagos ember között az a lényegi különbség, hogy a mester megnemesítette az egóját, és eltávolodott tőle, míg az átlagember nem.
Az ego átvizsgálása A következő feladat során átvizsgálja egóját, amely önnel szemközt, a lélek világában, a negyedik csakrája szintjén található. Megfogalmazott szándéka így szól: „Szándékom, hogy átvizsgáljam velem szemközt lévő 55
egómat a lélek világában, negyedik csakrám szintjén.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Aktiváljon, összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Amikor a szívcsakrája első része is aktív, nézzen befelé a lélek világára szívcsakrája szintjén. Ezután ismét osz-sza meg a figyelmét, és vetítse ki második figyelmét tíz centiméterre szívcsakrája elé. Helyezze a nyomatékot a második figyelmére. Aktiválja a vizsgálódás eszközét, és kezdje el a kutatást. Miután lokalizálta az egót, vizsgálja át a testét. Folytassa a nyúlványaival, és jegyezze meg az eredményt. Ha elégedett a vizsgálattal és azzal az információval, amit egójának méretéről, alakjáról, állapotáról, sűrűségéről, aktivitási fokáról, felületi szerkezetéről és a belőle keletkezett hálózatról szerzett, engedje el a vizsgálati eszközt, helyezze a hangsúlyt szívcsakrája hátsó részére, és bocsássa el a második figyelmét. Számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Továbbfejlesztheti képességeit, és többet is megtudhat egója állapotáról, ha elvégzi az alábbi gyakorlatokat: • • • • •
Vizsgálja meg egója elejét mélytudata világában, második csakrája szintjén. Vizsgálja meg egója hátsó oldalát a szellem világában, hetedik csakrája szintjén. Vizsgálja meg egója elejét a lépszinten. Vizsgálja meg egója hátsó oldalát a felső lépszinten. Vizsgálja meg egója első és hátsó oldalát az értelem világában, harmadik csakrája szintjén.
56
TIZENEGYEDIK FEJEZET A mindenek fölötti valóság annak a tudatosságában mutatkozik meg, aki legyőzi magát. Békében él hidegben és hőségben, örömben és bánatban, dicsérve és gyalázva egyaránt. – Bhagavad-gítá
Az emberi energiarendszer szerkezete Ahhoz, hogy valaki leküzdhesse karmikus terhének hatásait, naprakész ismeretekkel kell rendelkeznie az emberi energiarendszer szerkezetéről és működéséről. Tudásával, és a következő fejezetekben található gyakorlatok során szerzett szakértelemmel képes lesz rá, hogy aktiválja a személyes testtér nyolcadik és kilencedik csakráját, vagyis a lépcsakrákat, valamint azokat, melyek a személyes testtér alatt és fölött helyezkednek el. Megnöveli a meridiánok (nádik) rendszerében áramló prána mennyiségét, aktiválja és integrálja kezes lábfeje kisebb energiaközpontjainak, valamint az emberi energiarendszer szerveinek energiáját. Az ember energiarendszere öt, egymással, valamint a magas- és mélytudat energiatesteinek közösségével (lásd a 12. ábrát) együttműködő szervcsoportból áll: csakrák, aurák, meridiánok, a kéz és a láb kisebb energiaközpontjai, valamint a kandák. Az emberi energiarendszer szerkezeti és funkcionális egység, amely egy erőműhöz, alállomások és villanyvezetékek hálózatához hasonlít, melyek tiszta energiává (prána) alakítják az Én (átman) tudatosságát, megváltoztatják a tiszta energia rezgését és finom anyaggá alakítják a tiszta energiát. Az energiarendszer mint egység a szervezet tevékenységét koordinálja a mikrokozmoszon belül. Ez annyit jelent, hogy míg egyes szervek egy vagy több világban és dimenzióban működnek, mások valamennyiben egyszerre. Az emberi energiarendszer lényegében összekapcsolja a mikrokozmosz világait és dimenzióit annak érdekében, hogy az emberi lény szervezeti és funkcionális egységként működhessen. Az emberi energiarendszer száznegyvenkét csakrából áll, őket fogjuk tanulmányozni; hetven magasabb, hetven alsóbb csakra, és a két lép-csakra, melyek a fizikai-anyagi test és az éterhasonmás tiszta energiáját szabályozzák. Az éterhasonmás a fizikai test funkcionális része. Az első hét (magasabb) csakra a személyes testtérben helyezkedik el, a többi hatvanhárom a személyes testtéren kívül, közvetlenül a korona-csakra fölött található. A magasabb csakráknak hetven alsó csakra felel meg a személyes testtéren kívül, közvetlenül a múládhára csakra, a gerinc tövével megegyező pont alatt. A lép-csakrák – azaz a személyes testtér nyolcadik és kilencedik csakrája – a második és a harmadik csakra között helyezkednek el (lásd a 13. ábrát).
57
12. ábra Az emberi energiarendszer öt szervcsoportból áll
A csakrákat meridiánoknak, vagy nádiknak nevezett csatornák kötik össze egymással. Számtalan meridián létezik, bár nincs egyetértés abban, hogy pontosan mennyi. Egy ősi írás szerint hetvenkétezer nádi (meridián) indul ki a kandákból. Egy másik irat azt állítja, több mint háromszázötvenezer. Ne engedjük, hogy az ősi iratok ellentmondása megzavarjon bennünket, hiszen abból a több ezer meridiánból, amely a pránát szállítja az emberi energiarendszerben, csak tíz érdemel különösebb figyelmet. Közéjük tartozik a szusumná irányító és a konceptuális meridián, valamint a kisegítő meridiánok, melyek a felső és az alsó csakrákat kötik a magas- és mélytudatban az energiatestek és energiahordozók közösségéhez. A kandák csomópontok, innen indulnak a fő meridiánok. Az egyik kanda a gerinc tövében, a másik a szívcsakra hátsó része előtt, tőle körülbelül öt centiméterre helyezkedik el. Bár a matematikai pontként viselkedő kandák a térben nem foglalnak el helyet, lényeges szerkezeti feladatuk van: elősegítik a prána továbbítását és átalakítását az emberi energiarendszerben. Az ember személyes testterét környező auramezők minden világban és dimenzióban tiszta energiát tárolnak. Nyolc méterrel nyúlnak túl az ember erőterén, ahol határt alkotnak az emberi energiamező (mikrokozmosz) és a külső környezet (makrokozmosz) között. Az ember energiarendszerének utolsó eleme a kisebb energiaközpontok rendszere, amely a személyes testtérben a két kéznek és lábfejnek megfelelő helyet foglalja el. A kisebb energiaközpontok azok a pontok, ahol a meridiánok összefutnak. Fő feladatuk, hogy elősegítsék a prána áramlását a csakrákon és a meridiánokon át, és egészséges szinten tartsák a nyomást az ember energiarendszerében.
A csakrák Az emberi energiarendszerben száznegyvenkét csakra táplálja a magas- és mélytudatot, valamint a lépszinteket: hetven felső, hetven alsó és két lépcsakra. Kilenc – a hét hagyományos és a két lépcsakra – a személyes testtérben helyezkedik el, hatvanhárom a személyes testtér fölött, közvetlenül a koronacsakra felett, hetven a személyes testtér, közvetlenül az első csakra alatt található. A csakra szó szanszkrit eredetű, jelentése: kerék. Ha mentális figyelmünkkel szemléljük őket, ragyogóan fénylő korongokhoz hasonlítanak, melyek sebesen forognak egy hosszú nyélnek vagy szárnak tűnő dolog végén. Maga a kerék körülbelül nyolc centiméter átmérőjű, és állandóan mozog vagy forog központi tengelye körül. A korong középpontjából indulnak ki a küllők. A legfelső és a legalsó csakrának van a legtöbb küllője. A fő maszkulin meridiánból (szusumná, irányító) felfelé áramló 58
prána a csakrák hím pólusán halad keresztül. A lefelé áramló prána a személyes testtér elején elhelyezkedő fő feminin (konceptuális) meridiánon közlekedik, a csakrák női pólusán át. A csakrákat apró napokhoz is hasonlítják, melyek forgás közben a látható fény skálájának különböző színeit sugározzák. A prána maga színtelen, a fénytörés adja meg a csakra korongjának egyedi színét, amely tisztán ragyog, ha a csakra egészségesen működik. Forgás közben a csakrák feminin polaritása korongja halvány fénnyel világít. A fény ereje a korong átmérőjével együtt nő, amikor a csakra aktívabbá válik, és több tiszta energia árad át rajta. A személyes testtér feletti hatvanhárom csakra függőlegesen, egymástól nyolc-nyolc centiméter távolságban, közvetlenül a korona-csakra felett tornyosul. A testtér alatti hetven csakra egymástól ugyanilyen távolságra nyúlik lefelé, közvetlenül az első csakra alatt. A csakrák nő és hím pólusa közötti távolság mind alul, mind felül, egyaránt hat centiméter. A csakrarendszer azért jött létre, hogy pránát szállítson és alakítson át. Amikor a magasés mélytudatban az energiatestek és energiahordozók függőlegesen integrálódtak, és kevéssé, vagy egyáltalán nem zavarja őket a karmikus teher, a rendszer tökéletesen teszi a dolgát, és a tiszta energia akadálytalanul halad az emberi energiarendszerben, de figyelem, a csakrák semmilyen formában nem szállítanak, és nem alakítanak át módosult energiát – módosult energiát sosem lenne szabad a csakrákba vagy az őket összekötő meridiánok rendszerébe bevinni.
A csakrák közös feladata A csakrák legfontosabb szerepe, hogy energetikai folyosóként és/ vagy örvényként összekössék az Ént a magasés mélytudat világaival és dimenzióival, funkcióival, formáival, valamint a lépszintek-kel. Emellett az Én tudatosságát alakítják át pránává, és a meridiánokkal együttműködve szétosztják az energiatestek közösségei és a hozzájuk tartozó energiahordozók között. Harmadik szerepük szerint a csakrák transzformátorok, vagyis a bizonyos hangmagasságú vagy rezgésszámú tiszta energiát a kívánt szintre alakítják. A tiszta energia átalakítása automatikusan végbemegy, amint egy energiatest (energiahordozó) és/vagy egy auramező energiaszegény állapotba kerül. Amikor energiahiány lép fel egy energiatestben (energiahordozóban) vagy egy auramezőben, a csakra az energiát a megfelelő hangszínre (frekvenciára) alakítja. Negyedik feladatuk, hogy szabályozzák és egyensúlyban tartsák a polaritást és a nemi erőt azáltal, hogy négy fő irányban áramoltatják az energiát az ember energiarendszerében: hátul felfelé, elöl lefelé, hátulról előre és elölről hátra. Amikor egészséges az egyensúly a polaritás és a nemi erő között, akkor egészséges paraméterek között marad a feszültség az emberi energiarendszerben, és fokozódik az érzések, érzelmek, a véges emberi tudatosság kifejezésének képessége. Végül a csakrák az észlelés érzékszervei. Az aurák felszínével együtt egyes esetekben a tudat funkciói és formái, valamint az auramezőben tárolt tiszta energia révén lehetővé teszik, hogy az ember meg tudja különböztetni egymástól a tiszta energia és az ember energiaterére ható módosult energia rezgését. A csakrák a következőképpen érzékelik a külső környezet energiáját. A hullám, medence és almező formájában jelen lévő tiszta és/vagy a módosult energia egy bizonyos frekvencián vagy hangmagasságban rezeg. Amikor ez a módosult (vagy tiszta) energia kapcsolatba kerül az aura felületével és/vagy a tudat funkcióival és formáival, melyek túlnyúlhatnak az auramező felületén, rezgésbe hozza a mező energiáját. Ezt a rezgést azután továbbítják az adott frekvenciára vagy hangmagasságra ráhangolódó csakrának. A csakra megjegyzi ezt a rezgést, és az információ továbbjut a magas- és mélytudat tudatossági központjaiba, ahol beépül.
A személyes testtér csakrái A jóga tanítása szerint az első hét (felsőbb) csakra és a két lépcsakra a személyes testtérben helyezkedik el, a hét csakra maszkulin pólusa a szusumná irányító meridiánba, feminin pólusa a konceptuális meridiánba mélyed. A két lépcsakra kívül reked a felső és az alsó csakrák rendszerén, és elkülönül az őket összekötő meridiánoktól is. Közvetlenül az Énhez csatlakozik, a második és a harmadik csakra között foglal helyet. Az első hét csakra feladata az, hogy az érzésnek, érzelemnek, a véges emberi tudatosságnak, a kapcsolatoknak és a lelki jóllétnek szentelt dimenziókban szabályozza az életet. A lépcsakrák – a személyes testtér nyolcadik és kilencedik csakrája – a fizikai jóllétért felelősek, és a fizikai-anyagi testet, valamint az éterhasonmást egyesítik az energiarendszerrel, és az energiatestek közösségével a magas-és mélytudat dimenzióiban. Az alábbiakban az első csakránál kezdve ismertetem a személyes testtér csakráinak szerkezetét és funkcióját. A múládhára csakra A személyes testtér első csakrája a múládhára. Múld szanszkritul gyökeret, az ádhára támogatást jelent. A múládhára csakra a gerincoszlop tövénél tanyázó szusumná irányító meridiánból ered, közvetlenül a nemi szervek mögött, a fizikai-anyagi testben a gátnak megfelelő ponton található. A nyél ennél a pontnál félkörben befelé kanyarodik, a korong a konceptuális meridiánból emelkedik ki, tizenöt centiméterrel a gát alatt, a combok között. A múládhára csakra szabályozza a személyes testtér alsó részében – a lábban és a lábfejben, valamint a törzs alsó részében, a gáttól a fölötte lévő tíz centiméteres sávig – a tiszta energia továbbítását és átalakítását. Az ember biztonságban és kényelemben érzi magát a fizikai-anyagi világban, amikor az első csakra megfelelően működik. 59
A gyönyör állandó társ, az ember nem érzi úgy, hogy igazolnia kell a létezését, és azt a jogát, hogy az legyen, aki. Emellett felismeri, hogy ő a felelős saját jóllétéért, és nincs szüksége mások támogatására. Másrészt, ha a karmikus üledék és/vagy egy energiatorlasz szétzilálja az első csakrát, és nem árad át rajta a prána, akkor a földi élet megpróbáltatássá válik, és a gyönyör kevés. Ha nagy mennyiségű karmikus teher zavarja meg az első csakra működését, állandósul a halálfélelem, ami a létfenntartásért vívott belső harcban nyilvánul meg. A múládhára csakrából emelkedik ki a kundalini-sakti, az emberi energiarendszer legnagyobb pránaforrása. Ha a kundalinisakti blokkolt, az egész energiarendszer megsínyli. Nemcsak a prána továbbítása és átalakítása szünetel, csökken a gyönyör, meggyengülnek a határok, tönkremegy az energiatestek és az emberi energiarendszer szerveinek egyidejű működése. A szvádhistána csakra A szvádhistána csakra keletkezési pontja a szusumná irányító meridiánban, az első csakra fölött mintegy nyolc centiméterrel található. A szvád jelentése szanszkritul: „ami magához tartozik”, dhistána pedig: „a pontos hely”. A csakra a szusumná irányító meridiánba merülő hím pólustól a köldök alatt körülbelül hat centiméterre, a konceptuális meridiánig nyúlik előre. A második csakra a személyes testtérben, a köldöktől kezdve a csakra alatt tíz centiméterig terjedő területen vízszintesen szabályozza az energiát. Ha a csakra egészségesen működik, gyönyört szerez az emberi együttműködés és minden helyes cselekedet. A második csakra felel a nemi tevékenységért és a nemi azonosságért, a kreativitásért és az életerőért. Amikor aktív, az ember képes rá, hogy a magas- és mélytudat által a fizikai-anyagi világban nyilvánítsa ki a kreativitását. A legmélyebb átlagos rezgésszámú, valódi emberi érzelmet, a haragot a második csakra szabályozza. Amikor a csakrán átáramló energiát félelem vagy fizikai, energetikai merevség korlátozza, feltámad a harag. Az életerő csökken, ha a második csakra működésében zavar keletkezik. Egyes esetekben depressziót okozhat, amely krónikussá fajul, ha a csakrát rendkívüli mennyiségű karmikus üledék terheli. A második csakra szétesése szexuális rendellenességet okoz nőknél és férfiaknál egyaránt. Ami viszont hirtelen dührohamokat vált ki, vagy passzív-agresszív tevékenységmintát hoz létre. Az egészségesen működő csakra mellett a kundalini-sakti aktív marad, és a felkeltett kundalini a szusumná irányító meridiánon a második csakráig és afölé emelkedik. A felkeltett kundalini az emberi tudatosságot a létfenntartás, a fajfenntartás, a test és az ösztönök alapszükségletei fölé emeli. A manipúra csakra A harmadik csakra a szusumná irányító meridiánból, közvetlenül a solar plexus mögül ered. A neve manipúra, jelentése: „ékszerek városa”. A személyes testtérben a keletkezési pontjától a szegycsontnak megfelelő pontig terjeszkedik előre, ahol közvetlenül a konceptuális meridiánba torkollik. A manipúra csakrát elsősorban az emberek, a helyek és a dolgok foglalkoztatják, valamint az ember kapcsolata az eszmékkel, az intézményekkel, a társadalommal és a családdal. A harmadik csakra szabályozza az összetartozás érzését, a barátságot, a bizalmat, az elégedettséget és az elkötelezettséget, valamint azt a képességet, hogy higgadtak tudunk maradni emberpróbáló körülmények között is. Hozzá tartozik a társadalmi helyzet, a lelki jóllét, az érzelmi meg-hittség és a kényelem. Amikor ez a csakra egészségesen működik, az ember elégedettnek érzi magát, nem kényszerül rá, hogy a részvétel vagy a valahová tartozás érdekében kockára tegye személyes integritását. A kapcsolatok helyénvalóak, nem épülnek sem függőségre, szükségletre, irányításra, sem manipulációra. A részvétel akkor helyénvaló, amikor természetes módon, a környezeti viszonyokra adott válaszként jön létre. Ezért könnyed és játékos. Akinek magasabb a társadalmi rangja, nem kicsinyli le az alacsonyabb rangút; azt tisztelik, aki kiérdemelte, és ha visszaél vele, megtagadják tőle. A harmadik csakra szabályozza a félelem érzését; elzáródását félelem követi. Az anáhata csakra A negyedik a szívcsakra. A szusumná irányító meridián azon pontjából ered, amely a nyolcadik nyakcsigolyának felel meg. Szanszkritul ansatdnak nevezik, jelentése: „verhetetlen”. Eredési pontjától a szegycsont közepéig nyúlik előre a személyes testtér felületén. A negyedik csakra a személyes testtér vízszintes szakaszát szabályozza öt centiméterrel a solar plexustól két és fél centiméterre a szegycsont felső végétől. Miután a szívcsakra az intuitív tudatosság központja, az ő jóvoltából érthetjük meg a dolgok belső természetét. Az egyén személyes jogait is a szívcsakra védelmezi. A szellemi világban azt a jogot őrzi, hogy az egyén spirituális gyakorlatot folytasson, és alkalomadtán megossza spirituális tapasztalatát, akár belső (az egyéni tudat és ego) vagy külső (emberek, intézmények, a kultúra) ellenállás dacára is. Azt a jogot ugyancsak a szívcsakra védelmezi, hogy az ember maga válassza meg spirituális útját, és – amikor eljön az ideje – nyilvánosan hirdesse, hogy spirituális ügyekben nem a hagyomány vagy a népek kulturális és vallási intézményei, hanem az Én a végső tekintély. Az értelem világában a szívcsakra védi a személyes megérzésbe, a meglátásba és a véges emberi tudatosságba vetett hitet, függetlenül attól, hogy milyen formában valósul meg: intellektuálisan, kreatív módon, szóban, képletesen, írásban vagy a művészetek által. A lélek világában a szívcsakra támogatja az érzés, az érzelmek kifejezésének és feloldásának jogát, és azt, hogy korlátozzuk ezt a jogot, amikor a körülmények azt követelik. Mind a négy 60
csakrában keletkező valódi érzésnek – haragnak, félelemnek, fájdalomnak, örömnek – joga van a kifejeződésre és a feloldódásra. Egyetlen külső hatalom sem ébreszthet szégyent vagy bűntudatot önfeledt kinyilvánításuk miatt, ha helyénvalóak. A mélytudat világában annak a jogát védelmezi a szívcsakra, hogy megtapasztaljuk, érezzük és megcselekedj ük, amit valódi vágyunk, így az artha, káma, dharma és a móksa diktál (valódi vágyakról bővebben a tizenhetedik fejezetben tárgyalunk). Meg kell említenünk azt is, hogy az ember középpontja ugyancsak a szív szintjén nyugszik. Egy fejlődő egyénnek ez az emberi szívet, a fejlett egyénnek a szívcsakrát és a transzcendens személynek az átmant (Én) jelenti, amely a szívcsakra jobb oldalán ered. A szívcsakra a fájdalom érzését szabályozza. Amikor elzáródik, és a működése leáll, fájdalom lép fel. Ha a csakra hosszú időn át marad leblokkolva, és az egyén az egyéni tudathoz és egóhoz kötődik, akkor a zavar reménytelenséget és kétségbeesést okozhat. A visuddha csakra A visuddha csakra a szusumná irányító meridián azon pontjából emelkedik ki, amelyik közvetlenül a nyúltagy alatt, a harmadik nyakcsigolyánál helyezkedik el. Innen a toroknak megfelelő pontig terjeszkedik előre. Visuddha szanszkritul azt jelenti: „tiszta”. A csakra a személyes testtérnek az orr tövétől a torok aljáig terjedő vízszintes területét szabályozza. Azért nevezhetik tisztának a visuddha csakrát, mert a szusumná irányító meridiánon felfelé haladó pránát feltétel nélküli örömmé változtatja. Ezúttal megtisztítja azokat az érzéseket, melyek akkor keletkeznek, ha a második-negyedik csakra elzáródott vagy korlátozott a működése. Az ötödik csakra szabályozza az önkifejezést – ide tarto-ik a szóbeli megnyilvánulás, és az érzések, érzelmek,eszmék, a kreativitás és a spiritualitás kifejezése. Az ötödik csakra egészséges működésének a képessége dönti el azt is, mennyi térre van egy embernek szüksége, tőle függ, mennyi erőfeszítés kell hozzá, hogy az önkifejezés formái létrejöjjenek, illetve megnyilvánulhassanak az ember energiarendszere, valamint a tudat funkciói és formái által. Amikor a csakra tevékenysége sérül, az egyén az emberi energiarendszer, valamint a tudat funkciói és formái segítségével nem képes kifejezni magát, ezért, mintegy kárpótlásként, az egyéni tudatból és egóból keletkezett módosult almezőkhöz kötődik. Az ötödik csakra az öröm érzését szabályozza. Akkor keletkezik öröm, amikor a szusumná irányító meridiánon felfelé haladó prána akadályba ütközik, és az ötödik csakrában halad előre ahelyett, hogy a meridiánon folytatná útját a magasabb csakrák felé, melyek tudatossággá alakítanák át. Az adzsna csakra A hatodik csakra a szusumná meridián azon pontjában jelenik meg, amely közvetlenül a felső szájpadlás felett található. Eredő pontjától a két szem között a szemöldökig terjed felfelé és előre. Szanszkritul adzsnának nevezik, jelentése: „parancsol”. Az adzsna csakra a személyes testtérnek azt a területét szabályozza, amely az orr tövétől két és fél centiméterrel nyúlik a szemöldök fölé. Az akarat és az emberi szándék a hatodik csakra fontos funkciója. A képalkotás, a képzelet és a fogalomalkotás a hatodik csakrából jön létre. A következtetéses érvelés, az észokokon alapuló problémamegoldás, az intuíció, az érzékelésen túli észlelés képessége, közöttük a megkülönböztetés (az energiamezők érzékelésének képessége), a jóslás, a tisztánlátás, a tisztán hallás és tisztán érzés szintén a hatodik csakrának tulajdonítható. A hatodik csakra az emlékezőtehetséget is erőteljesen befolyásolja. Amikor egészséges, az ember úgy emlékezik vissza az eseményekre, hogy újra átéli a hozzájuk kapcsolódó energiatereket, közöttük azokat is, melyek érzékiségként, érzésként és érzelemként nyilvánultak meg. A felnőttek számára a múlt eseményeivel kapcsolatos energiaterek emléke a gyermekkori folyamatosságot teremti meg, melyre nagy szükségük van. Az energiaterek emlékét azonban, sajnos, lerombolhatja a hatodik csakra által támogatott világokban és dimenziókban felgyülemlő karmikus teher. Az adzsna-központhoz nem fűződik érzelem. Ennek ellenére, ha a csakra működésében zavar támad, az ember képtelenné válik rá, hogy kifejezze a szándékát, világosan gondolkozzon, és a meglátás, valamint az ésszerű érvelés segítségével oldja meg a problémáit. A szahaszrára csakra A hetedik csakra a szusumná irányító meridiánból indul, a hatodik csakra fölött három centiméterre. Eredő pontjától egyenes irányban a fejtetőig terjed, a személyes testtéren belül. Szanszkritul szahaszrárának, „ezerszirmú lótusznak” nevezik. Egyes ősi jóga iratok felvetik, hogy a hetedik csakra a személyes testtér felett helyezkedik el, és a rezgése áthatja a véges emberi tudatosságot. Mások vitatják ezt. Biztosan csupán azt mondhatjuk, hogy a hetedik csakra híd a személyes testtér és a fölötte található csakrák között. Tény, hogy csak akkor működhet valaki éber tudatossággal a magasabb dimenziókban – a személyes testtér fölött –, ha a hetedik csakrája aktív, és csak azt követően ébred rá az ember, hogy a tudatosság túllépi a fizikai-anyagi test és az emberi energiarendszer által kijelölt határokat, miután a kundalini elérte a koronacsakrát. A hetedik csakra szabályozza a személyes testtérben lévő feszültséget. Működését az első csakrával, valamint a kéz és a láb kisebb energiaközpontjaival együttesen látja el. A hetedik csakrához nem fűződik érzelem. Ennek ellenére, amikor a hetedik csakra aktív, az embert teljesség és/vagy elégedettség érzése tölti el, amely abból a felismerésből táplálkozik, hogy az egyéni tudat és ego, valamint a májá kollektív terének korlátait nem szabad megadóan 61
elfogadni, hanem le kell győzni. A lépcsakrák Évezredek óta zűrzavar uralkodik a második csakra elhelyezkedése és funkciója körül. Egyes jóga és tantra írások azt állítják, hogy a második csakra a lépcsakra, megint mások szerint a második csakra közvetlenül a köldök alatt, a hagyományos helyzetében található. Vannak olyan szövegek, melyek azt feltételezik, hogy a harmadik csakra a lépcsakra, és a napfonatcsakra egyszerűen nem létezik. Szerencsére mi tudjuk, hogy a személyes testtér hét hagyományos csakrája a megszokott helyén van, két további csakrával, a lép- és a felső lépcsakrával együtt. A lépcsakra a személyes testtérben, a lép bal oldalán, a felső lépcsakra éppen vele szemben foglal helyet. A szexuális energiát szabályozó második csakra, és az emberi odatartozás érzésének fajtáit kormányozó napfonatcsakra együttesen funkcionál a testtér fennmaradó öt, hagyományos csakrájával. A lépcsakrák ezzel ellentétben függetlenek. Mind a lép-, mind a felső lépcsakra szerkezete azonos a hagyományos csakrák szerkezetével, noha közvetlenül az Énhez csatlakoznak, és kívül állnak a magas- és mélytudatot támogató száznegyven csakra rendszerén. A lépcsakrákból kilépő prána a léptestek tevékenységét, a fizikai-anyagi testet – ami a jógában egy energiatestnek felel meg –, és az éterhasonmást támogatja. A két lépcsakrának egészségesen kell működnie ahhoz, hogy a spirituális életet kellően földelje a fizikaianyagi test és az éterhasonmás, és hogy a fizikai-anyagi sík életének megszokott szükségletei és kötelezettségei összhangban legyenek a magas- és mélytudat funkcióival. Ugyanis a lépcsakrákból kilépő prána köti össze az embert a földdel és a többi teremtménnyel, akivel megosztjuk a bolygónkat. Ahhoz, hogy a lépcsakrák egészségesen, a magas- és mélytudat energiatesteivel és energiahordozóival összhangban működjenek, a lépcsakrák által támogatott léptesteknek szilárdan meg kell kapaszkodniuk a személyes testtérben. Amikor a léptestek függőlegesen integrálódnak, és a lépcsakrák egészségesen működnek, az ember védve van a fizikai-anyagi világ normális tevékenységét – például az evést, a munkát, a szexuális kapcsolatokat – kárhoztató egyéni tudat és ego kényszerítő, csábító erejétől, és attól a vágyától, hogy az akadályozásuk vagy az elutasításuk céljából hamis spiritualitással helyettesítse őket. A lépcsakrák aktiválása Az előző fejezetek során a személyes testterében lévő hét hagyományos csakrát aktiválta. A következő feladatokban a személyes testtér nyolcadik és kilencedik csakrájára (a lép- és a felső lépcsakrára) kerül sor, hogy megtapasztalja egyedi rezgésüket. Megfogalmazott szándéka az első feladatban a következő: „Szándékom, hogy lép-csakrámat aktivizáljam, és a lép szintjén befelé nézzek.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszer segítségével lazuljon el, teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Ezután aktiváljon, majd összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Ossza meg a figyelmét, és aktiválja a csakra első részét is. Amint a szívcsakrája első része aktív, jelölje meg a szándékát. Mondja ki: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmemet, és aktiváljam lépcsakrám hátsó részét.” Néhány percen keresztül észlelje a változást. Mondja: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmemet, és aktiváljam a lépcsakrám elejét.” Amikor a csakra eleje is aktív, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy befelé nézzek a lépcsakrám szintjén.” Tizenöt percen keresztül meditáljon. Ezután bocsássa el második figyelmét, számoljon el egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. A következő gyakorlattal a felső lépcsakrát aktiválja, és a felső lépszintjére tekint be. Megfogalmazott célja ebben a gyakorlatban így szól: „Az a szándékom, hogy aktiválom felső lépcsakrámat, és befelé tekintek felső lépszinten.” A továbbiakban kövesse az előző gyakorlat utasításait. Tudnia kell, hogy bár az emberek számtalan módszerrel földelik magukat, amennyiben a lép- és a felső lépcsakra nem aktív, a földelés nem teljes, és a haladó energiamunkához szükséges alapot nem fektették le kellőképpen.
A társcsakrák Társcsakráknak nevezzük azt a két csakrát, amely a személyes testtérben egymást kiegészítve, tevékenységét összehangolva működik. Kapcsolatuk hatással van mindkét csakra és az általuk támogatott energiatest és/vagy energiahordozó jóllétére. Amikor a társas csakrák egyikének a működése megbomlik, a zavar tünetei mindkét csakrában jelentkeznek. Ha a zavar elég súlyos ahhoz, hogy az érintett csakra eltompuljon, a társa akut tüneteket fejleszt ki, melyeket sokkal könnyebb kórismézni. Az akut tünet fájdalom, feszültség és/vagy a fizikai funkciók, például a légzés, emésztés, nemi tevékenység és az ürítés akadályoztatásában mutatkozik meg. Létfontosságú, hogy ismerjük a kapcsolatban álló csakrák kiegészítő működését, mert az egyik csakrában jelentkező tünetek – például izomfeszültség, kellemtelenség és/vagy fájdalom – a társában meglévő súlyosabb problémára utalhatnak. Ha az egyik csakra működését a stressz, valamilyen sokk vagy trauma megzavarta, és a csakra megdermedt, állapota rejtve maradhat, és a házigazda nem tudja felismerni a nemfizikai környezetében keletkezett finom változásokat. Lehet, hogy a társcsakra nem szenved-te el ugyanazt a sokkot vagy traumát, ennek ellenére az érintett csakrával való kapcsolata miatt ez is tüneteket produkál. Lehet, hogy ezek nem kellemesek, ám értékes diagnosztikai eszközt jelentenek. A következő csakrák állnak páros kapcsolatban egymással: az első és a 62
harmadik, a második és az ötödik, a negyedik és a hatodik csakra, végül egy különleges hármas összeköttetés áll fenn az első, a hetedik, valamint a kezek és a lábfejek kisebb energiaközpontjai között. Első pár Az első társult csakrapár az első és harmadik. Társulásuk azon a kiegészítő szerepen alapszik, amit a stabilitásban, biztonságban és a létezés örömében játszanak. Az első csakra a testtér biztonságával kapcsolatos energia rezgését szabályozza, ami a létezéshez való elidegeníthetetlen jognak felel meg. Emellett a minden teremtmény számára ismerős életörömöt okozó energia frekvenciáját is szabályozza, ami a fizikai-anyagi világhoz, valamint a magas- és mélytudat világaihoz fűződő egészséges kapcsolat megnyilvánulása. A harmadik csakra az összetartozás energiájának frekvenciáját szabályozza, amely többek között a kapcsolatokban elfoglalt helyzetért és a biztonságért felelős. Amikor egészségesen működik, az egyén szilárdnak és biztonságosnak érzi a kapcsolatát, élvezi a kölcsönös empátia, a meghittség és a bizalom gyümölcseit. Lépszinten a biztonság a fizikai élethez való jogot jelenti, amikor az egyénnek nem kell megokolnia a létezését. A mélytudat szintjén a helyénvaló vágyak szégyen és bűntudat nélküli kielégítésének a jogaként manifesztálódik. A lélek szintjén a lelki késztetés kifejezéseként jelentkezik, megfelelő körülmények esetén. Az értelem világában az emberi tudatosság kinyilvánításának jogaként nyilvánul meg. Némely intézményi keretek között kaphat kreatív formát. A szellem világában ugyanakkor az egység megtapasztalásának jogát, a tudás kinyilvánítását, és a kötődésmentes, mája kollektív terétől mentes életet jelenti. Második pár A második társult csakrapárt a második és az ötödik csakra alkotja. Társulásuk azon a kiegészítő szerepen alapszik, melyet az önkifejezés és az öröm – mind a feltételekhez kötött öröm, amely a jóllét sokvilágú, sokdimenziós állapotának elérésekor jön létre, mind a külső katalizátor nélkül megnyilvánuló, feltétlen öröm – szabályozásában játszanak. A második csakra az Én-kifejezés legalapvetőbb formáinak energiáját: a szexuális kifejezőkészség, az életerő, a minden teremtménynyel közös kreativitás frekvenciáját szabályozza. Ezenkívül a határozott tárgy felé irányuló gyönyör rezgéséért – a szexuális gyönyörért, a jól végzett munka öröméért, és a kortársak dicséretéből származó örömért – felel. Az ötödik csakra a szóbeli kifejezést és a nemverbális, a testbeszédben megnyilvánuló kifejezésmódot szabályozza. A feltétel nélküli öröm energiájának frekvenciájáért is felelős. Mindenkiben ott van a feltétel nélküli öröm, amely akkor emelkedik az éber tudatosságba, amikor az ötödik csakra aktiválódik. Ez az öröm az emberi energiarendszer és a fizikai-anyagi test szervei által fejeződik ki. Lépszinten az arcizomzat és a hangképző szervek jelenítik meg. A magas- és a mélytudat szintjén az intimitásban és az empátiában nyilvánul meg, melyek a tudat funkciói és formái révén jutnak a külső környezetbe. Harmadik pár A harmadik társult csakrapár két tagja a negyedik és a hatodik csakra. Társulásuk azon a kiegészítő szerepen alapul, melyet az alapvető emberi jogok felismerésében és védelmében játszanak. Lépszinte-ken a negyedik csakra a fizikai-anyagi test és az éterhasonmás szük ségleteinek átéléséhez, kifejezéséhez és kielégítéséhez való jogát; a lélek világában az érzések és az érzelmek átélésének, kifejezésének és feloldásának a jogát védelmezi. Az értelem világában annak a jognak a végrehajtására ügyel, hogy a véges emberi tudatosságon keresztül megtapasztalható legyen, és kifejezésre juthasson a magas-és mélytudat szándéka; a szellem világában a transzcendens tudatosság szándékának a megtapasztalására és kifejeződésére vigyáz. A hatodik csakra az akaratra hat, ezáltal közvetlenül oltalmazza az emberi jogokat. Akarat kétféleképpen jöhet létre. Először a helyes tevékenység és a vágytestekből létrejövő négy valódi vágy kifejeződése által, vagy az egyéni tudatban és egóban található tudatos energiakoncentrációk együttes akaratának a hatására. Amikor a hatodik csakra egészségesen és egyszerre működik párjával, a negyedik csakrával, akkor a helyes tevékenység őrzi az emberi jogokat. Amennyiben nem egészséges a működése, akkor az Én akaratát és a helyes cselekvésből, őszinte vágyból létrejövő emberi jogokat megsemmisíti a karmikus teher és a benne lévő tudatos energiakoncentrációk kollektív akarata. Mivel az egyéni tudat és ego kollektív akarata az, hogy behatoljon a személyes testtérbe, ha egy ember felhagy a helyes cselekvéssel, azzal lemond születési előjogáról, és értelemszerűen az egyéni tudat és ego hatalmába kerül. A megadás, amely néha a nyíltság álruhájába öltözik, engedi, hogy összegyűljön a karmikus teher, és ennek következtében elpusztítja az ember energiarendszerét. Ami még ennél is rosszabb, tétlenül szemléli, hogy az egyéni tudat és ego elbitorolja a magas- és mélytudat funkcióit és formáit. Amint a negyedik csakrát legyűri az egyéni tudat és ego akarata, a hit és a megértés szükséglete kitúrja helyéből azt a jogot, hogy folytonos helyes tevékenységgel szerezzük meg és fejezzük ki a tudásunkat. A hatodik csakra azért játszik fontos szerepet ebben, mert kapcsolatban áll a helyes tevékenységgel és a dharmával, és képes rá, hogy a szívcsakrával együttműködve szétválassza az energiatereket. A jóga határozottan állítja, hogy szétválasztás nélkül nincs szamádhi, és szamádhi nélkül nem lehet közvetlenül megtapasztalni az Énnel való egységet. 63
Első és hetedik csakra, kisebb energiaközpontok Az első, valamint a hetedik csakra, a kéz- és a lábfej kisebb energiaközpontjai közötti funkcionális társkapcsolat azon a szerepen alapul, melyet az emberi energiarendszer nyomásának szabályozásában játszanak. Mint a fizikai-anyagi test keringési rendszere, az emberi energiarendszer is zárt rendszerben, nyomás alatt működik. Ez a nyomás mozgatja a tiszta energiát a csakrákon, az aurákon és a meridiánokon keresztül, ez tartja fenn a polaritás és a nemek egészséges egyensúlyát. A személyes testtér hét hagyományos csakrájának és meridiánjainak nyomása–ami az emberi energiarendszer ellenőrző központjának is tekinthető – hatással van a meridiánok, csakrák és aurák nagyobb rendszerére, valamint a magas- és mélytudat energiatesteire is. Az első és a hetedik csakra híd, a személyes testtér csakráit kötik össze a felettük és az alattuk elhelyezkedőkkel. A személyes testtér fölötti és alatti csakrák a transzendencia területével foglalkoznak, míg a testtéren belül találhatók feladata a fizikai és pszichikai fennmaradás. Az első és a hetedik csakra nélkülözhetetlen szerepet játszik ezeknek az egymástól látszólag távoli emberi tevékenységeknek az integrálásában. Első pár meditáció Az első pár meditáció arra való, hogy a kiegészítő tevékenység iránti éberségét és az első pár csakra rezgését fokozza. Megfogalmazott szándéka így szól: „Az a szándékom, hogy aktiváljam első pár csak-rámat, és bepillantsak lelkem világára első és harmadik csakrám szintjén.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazuljon el, hozza egyensúlyba tudatos és tudatta Ián mentális tevékenységét. Aktiváljon, és összpontosítsa magát a szívósakra hátsó oldalára. Ossza meg a figyelmét, és aktiválja a szívcsakra elejét. Mihelyt a szívósakra eleje aktív, jelölje meg a szándékát. Mondja: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom az első csakrám hátsó oldalát.” Amikor a csakra hátsó része aktív, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom első csakrám elejét.” Egy percig élje át első csakrája aktivitását, majd folytassa: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom harmadik csakrám hátsó oldalát.” Mondja: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom harmadik csakrám elejét.” Ha mindkét csakrája aktív, folytassa: „Az a szándékom, hogy bensőmbe nézek lelkem világában, első és harmadik csakrám szintjén.” Élvezze a meditációt tizenöt percig. Majd számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Tejesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Második pár meditáció A második pár meditációval a második és a negyedik csakráját aktiválja, és befelé tekint a lélek világába. Megfogalmazott szándéka így hangzik. „Az a szándékom, hogy aktiválom a második csakrapáromat, és benézek a lelkem világára második és negyedik csakrám szintjén.” Amikor azt érzi, felkészült, helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Amikor jól érzi magát, az alapmódszerrel lazuljon el, és hozza egyensúlyba tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó oldalára. Mikor ez megtörtént, ossza meg a figyelmét, aktiválja szívcsakrája első részét, és jelölje ki a szándékát. Mondja: „Szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom második csakrám hátsó oldalát.” Folytassa a következő mondattal: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom második csakrám elejét.” Mivel szívcsakrájának hátsó oldala és az eleje is aktív, rögtön bete kinthet a lélek világába a második és a negyedik csakra szintjén a következő szavakkal: „Szándékom, hogy bepillantok a lélek világára második és negyedik csakrám szintjén.” Tizenöt percig élvezze a meditációt. Utána számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. Harmadik pár meditáció A harmadik pár meditációval a harmadik és az ötödik csakráját aktiválja, és a lélek világába tekint be. Megfogalmazott célja a következőképpen hangzik: „Szándékom, hogy aktiváljam a harmadik csakrapáromat, és a harmadik, az ötödik csakrám szintjén bensőmbe nézzek a lélek világában.” Amikor felkészült, helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. A lazításhoz használja az alapmódszert, majd egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Ezután aktiváljon, és összpontosítsa magát a szívcsakrája hátsó oldalára. Most ossza meg a figyelmét, és aktiválja a szívcsakra első részét is. Amint megtörtént, jelölje meg a célját. Mondja: „Szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom harmadik csakrám hátsó oldalát.” Ha a csakra aktív, folytassa: „Szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom a harmadik csakrám első részét.” Egy percen keresztül figyelje az élményt. Jelentse ki: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom az ötödik csakrám hátsó oldalát.” Folytassa: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmemet, és aktiváljam az ötödik csakrám elejét.” Ha már mindkét csakrája aktív, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy bepillantsak a lélek világába a harmadik és az ötödik csakrám szintjén.” Tizenöt percig élvezze a meditációt. Utána számoljon egytől ötig. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. A következőkben további gyakorlatokat talál, melyek a csakra-párok és működésük megfigyelését segítik: •
Első pár meditáció: Tekintsen befelé az értelem világába az első és a harmadik csakra szintjén. 64
• • • • •
Első pár meditáció: Tekintsen befelé a mélytudat világába az első és a harmadik csakra szintjén. Második pár meditáció: Tekintsen befelé a csakrák világába a második és a negyedik csakra szintjén. Második pár meditáció: Tekintsen befelé a szellem világába a második és a negyedik csakra szintjén. Harmadik pár meditáció: Tekintsen befelé az alsó tudat világába a harmadik és az ötödik csakra szintjén. Harmadik pár meditáció: Tekintsen befelé az értelem világába a harmadik és az ötödik csakra szintjén
65
TIZENKETTEDIK FEJEZET Az út szülte az egyet, Az egy a kettőt, A kettő a hármat, A három valamennyi létezőt, Mind tartalmazza a hímet és a nőt, s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket. – Lao-ce
A meridiánok és kisebb energiaközpontok A csakrák működését a meridiánrendszer egészíti ki, amely egyes esetekben velük összhangban működik (a jóga nómenklatúrájában nádiknak nevezik a meridiánokat). A meridiánok energiaáramlatok, melyek a csakrákat kötik össze egymással, és tiszta energiát szállítanak az emberi energiarendszer belsejében. A prána szállításával támogatják a magas- és a mélytudatot, kiegyensúlyozzák az energiarendszert, és segítenek fenntartani az aurahatárok épségét. A nádi szó szanszkrit eredetű, a nád szótő jelentése üreges szár. A meridián szót a kínai jingcsianból képezték. A meridiánok és a nádik rendszere közötti különbség ellenére az ősi kínai és az indiai szövegek abban megegyeznek, hogy ezekből az energiaáramlatok rendkívül nagyszámúak. Bár a meridiánokkal kapcsolatos ismereteink Kínából és Indiából származnak, az osztrák Alpokban 1990-ben egy bronzkori férfi mumifikálódott maradványaira bukkantak. A testén talált tetoválásokat közvetlenül az ismert akupunkturális pontok fölé helyezték. A további kutatások még meghökkentőbb eredményt hoztak. A kötőszöveteit tanulmányozó orvoscsoport felfedezte, hogy a férfi ízületi gyulladásban szenvedett. A tetoválásokkal megjelölt pontok ugyanazok voltak, melyeket a mai akupunktőr szintén kezelt volna.
A meridiánok szerkezete Bár a működésük szerint a meridiánok a vérkeringés vénáinak és artériáinak felelnek meg – melyek vért és létfontosságú tápanyagokat szállítanak a fizikai-anyagi testben –, szerkezetileg inkább hasonlítanak az óceánok és az atmoszféra víz-, illetve légáramlataira. Míg a vénáknak és az artériáknak jellegzetes szerkezetük van (hosszú, ruganyos tömlők), alakjuk, felületi szerkezetük, teherbírásuk állandó, addig a meridiánok tiszta energiaáramlatok, melyek mérete, alakja, teherbíró képessége az általuk szállított energiától, az első és a hetedik csakra állapotától, a kezek és a lábfej apróbb energiaközpontjaitól és annak a nyomásnak a változásaitól függ, amit a módosult energiamezők gyakorolnak a közvetlen környezetükre. Egyedi szerkezetük, vagyis annak hiánya lehetővé teszi, hogy rendkívül gyorsan növeljék vagy csökkentsék méretüket, teherbíró képességüket, sőt ha kell, a helyzetüket, annak megfelelően, ahogy a rajtuk áthaladó prána mennyisége és minősége változik. A meridiánoknál nem meglepő, hogy a helyüket változtatva egyik oldalról a másikra vándorolnak át az általuk szállított prána, vagy a közvetlen környezet változásainak a hatására. A szusumná, az idá és a pingalá meridián a bizonyíték erre. Az ősi iratok elmagyarázzák, hogy a személyes testtér hátsó oldalánál elhelyezkedő meridiánok miként duzzadnak meg a kundalini-sakti felébresztése után, és miként olvasztják egybe szerkezetüket és működésüket egyetlen hatalmas csatornává azután, hogy a kundalini-sakti eléri a koronacsakrát.
A meridiánok működése A meridiánok együtt és külön-külön is számtalan fontos feladatot hajtanak végre. Összecsatolják az emberi energiarendszer szerveit, és tiszta energiát szállítanak a rendszer egyik részéből a másikba. Ezzel a tevékenységükkel hidat alkotnak egyik csakra és a másik, a kéz, valamint a lábfej apróbb energiaközpontjai között. Nyúlványaik révén csatlakoztatják a személyes testtér csakráit az alatta és a fölötte lévő csakrákhoz. Ennek következtében a felső és az alsó csakrákon átáramló fölösleges energia az aurákba ömlik, és megtölti őket pránával, így a felületük feszes marad, és ellenáll a módosult energia támadásainak. A meridiánok szabályozzák az ember energiaterének feszültségét. A tiszta energia mennyiségének megfelelően tágulnak és összehúzódnak, és szükség szerint az energiarendszer egyik részéből a másikba helyezik át a tiszta energiát. A meridiánok összegyűjtik, majd eltávolítják az energiatestekben és a megfelelő energiahordozókban talált toxinokat. A meridiánrendszer magába szívja az energiatest vagy energiahordozó toxikus energiáját, majd a megfelelő csakrához szállítja, amely azután kiveti a toxikus energia gömböcskéit a környező auramezőbe. A gömböcskék ezután eljutnak az aura felszínéhez, és a pórusain keresztül távozva szétszóródnak a külső környezetben. Végül a meridiánok teszik lehetővé, hogy a mennyiségi ugrásra felkészült tiszta energia a lépszintekről eljusson a fizikai-anyagi testbe és az éterhasonmásba. Az így felhasználhatóvá tett energia feltölti az idegeket, és integrálja a fizikai-anyagi test működését a megfelelő energiahordozókkal, hogy valamennyi energiahordozó, többek között a léptestek egyidejűleg reagálhassanak a környezeti ingerekre.
66
Az irányító meridiánok A tantra jóga szerint szusumná, idá és pingalá a három irányító nádi, vagyis meridián (lásd a 14. ábrát). A szusumná-vezérlő meridián a személyes testtér azon pontjából ered, amely a múládhára csakrának felel meg, és a hét hagyományos csakra hím pólusán halad felfelé, a koronacsakra irányába. Idá és pingalá az első csakra két oldalán ered. Idá a szusumná-vezérlő meridián bal oldalán törek szik felfelé, és a bal orrlyukon halad keresztül. Pingalá a szusumná-vezérlő meridián jobb oldalán igyekszik felfelé, és a jobb orrlyukon halad át. Mindkét meridián az ádnyá központ területén, a hatodik csakrában egyesül újra a szusumnával. A régi írások feltételezik, hogy idá és pingalá elhagyhatja a gerinc melletti medrét, de minden tantrikus szöveg egyetért abban, hogy az idá a gerinc bal, a pingalá a jobb oldalán emelkedik fel. Fontos tény, hogy az idá és a pingalá a két orrlyukon halad át, mert azt a jóga által is hirdetett elképzelést támogatja, hogy ha be-légzéskor szabályozzuk a pránát, azzal szabályozni tudjuk az energia mozgását az emberi energiarendszerben. Ez azt is megmagyarázza, miért a véges tudatossággal, az emlékezettel és a paranormális képességekkel kapcsolatos ádnyá központot tartják a rendszer nélkülözhetetlen részének, amely a prána szállítását és átalakítását végzi az ember erőterében. A kínai orvostudomány azt tanítja, hogy a meridiánokban áramlik a testben a csí (vagyis a prána); és több mint kétezer akupunktúrás pont található a fő meridiánok felett. Az alábbiakban nyolc további meridiánt sorolok fel, melyek fontos szerepet játszanak az emberi energiarendszer egészségének és jóllétének a fenntartásában. 1. A tű mo: A tű mo a személyes testtérben, a pénisz vagy a vagina tövének megfelelő pontból ered, és a gerincen át az agyba fut. Vezérlőnek nevezik, ez az irányítás csatornája. A jógában a szusumná nádinak felel meg. 2. A jen mo: A jen mo a személyes testtérben, a pénisz vagy a vagina tövének megfelelő pontból ered, és a gyomron, a mellkason és a torkon halad át, mielőtt az agyhoz ér. Egyes írások„konceptuálisnak” hívják; ez a működés csatornája. 3. A tai mo: A tai mo a személyes testtérben, a köldöknek meg felelő pontból ered, és vízszintes kört tesz a has körül. Övcsatornának nevezik. 67
4. A csüng mo: A csüng mo a személyes testtérben, a pénisz vagy a vagina tövének megfelelő pontból ered, majd a tű mo és a jen mo csatorna között emelkedik felfelé, a szívig. Döfőcsatornának hívják. 5. A jang ju: A két karban található jang ju meridián a két maszkulin karcsatorna. A vállat kötik össze a tenyérben lévő központokkal, és a középső ujjon haladnak keresztül. A jin juval együtt ők alkotják a két tenyér kisebb energiaközpontjait. 6. A jin ju: A jin ju a két feminin karcsatorna, a két tenyér központjait a kötik össze a mellkassal. A karok belsején haladnak végig. A tenyerek energiaközpontjai jelentős feladatot látnak el a gyógyításban és az emberi energiarendszer feszültségének a szabályozásában, önálló energiaközpontoknak tekintik őket. Általában kisebb energiaközpontoknak vagy csakráknak nevezik őket. 7. A jang csiao: A két jang csiao meridián a sarkak közepéből ered, a bokák és a lábszárak külső oldalán végighaladva egyesül a pénisz vagy a vagina tövében eredő meridiánokkal. A jing csiao meridiánokkal együtt ők alkotják a lábfej kisebb energiaközpontjait. 8. A jin csiao: A jin csiao meridiánok a két sarok közepéből erednek, a boka és a lábszár belső oldalán haladnak végig, és a pénisz vagy a vagina tövében egyesülnek a többi meridiánnal. Negatív lábcsatornáknak hívják őket, mert a jang csiao meridiánnal ellentétben jin energiájuk van. A sarkak energiaközpontjait alkotó jang csiao és jin csiao meridiánnak jelentős feladata van az emberi energiarendszer feszültségének szabályozásában. Az alábbi két gyakorlat arra szolgál, hogy fokozza a kéz és a lábfej kisebb energiaközpontjaink a működését, és serkentse a tiszta energia áramlását a nagyobb meridiánokban.
A jin ju-jang ju meditáció A jin ju-jang ju meditációnak az a célja, hogy fokozza a prána áramlását a kezében összefutó meridiánok által létrehozott körökben, először személyes testtere jobb, majd a bal oldalán. Amikor a prána áramlása mindkét körben megnövekszik, a kisebb energiaközpontok aktivitása megnő, és értékes ismereteket szerezhet az állapotukról. Ennél a gyakorlatnál a következőképpen fogalmazza meg a szándékát: „Szándékom, hogy aktiváljam a két tenyeremben lévő energiaközpontokat.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszer segítségével lazítson, teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Aktiváljon, majd összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó oldalára. Ekkor jelölje ki a szándékát: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és második figyelmemet kivetítem a jang ju meridián felső végére, személyes testterem jobb oldalán.” Amennyiben nincs elzáródás, amikor a második figyelme a jang juhoz ér, a meridiánban áramló prána azonnal lejuttatja a tenyerében lévő végpontig (lásd a 15. ábrát). Amikor a második figyelme a végponthoz ér, helyezzen rá nyomatékot. Ezután, a belégzéskor belépő prána segítségével, irányítsa második figyelmét átlósan, körülbelül három centiméterrel visszafelé, a kéztő irányába. Ez a jin ju meridián belépési pontja a jobb tenyerében. Ha a módosult energia almezői nem akadályozzák meg, abban a pillanatban, amikor a második figyelme rátalál a meridiánra, a meridiánban áramló prána felfelé viszi a figyelmét a karja belsején keresztül a mellkasa jobb oldalán lévő végpontig. Amint a kör bezárult, vegye le a nyomatékot a második figyelméről. Összpontosítsa magát továbbra is szívcsakrája hátsó részében, és élvezze a dúsan áradó pránát a tenyérközpontokban, valamint a jin ju és a jang ju meridiánban. Ha úgy érzi, készen áll a gyakorlat második részére, jelentse ki: „Szándékom, hogy második figyelmemet bal oldali jang ju meridiánom belépési pontjába vetítem.” Ha nincs elzáródás, abban a pillanatban, amint a figyelme megtalálja a belépési pontot, lefelé indul a meridián végpontjába, a bal tenyerébe. Helyezzen nyomatékot a második figyelmére. Mozdítsa el a második figyelmét három centiméterrel, átlós irányban a tenyerén lefelé úgy, hogy negyvenöt fokos szöget zárjon be a hüvelykujjával. Itt található a jin ju meridián belépési pontja. Engedje, hogy a meridiánban áradó prána a mellkasban található végpont felé sodorja a második figyelmét. Ott szüntesse meg a nyomatékot, és bocsássa el a második figyelmet. Tizenöt percig élvezze a gyakorlat hatását. Számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor.
A csiao jang és csiao jin meditáció A csiao jin meditációval először a személyes testtér jobb, majd a bal oldalán fokozza a lábában egyesülő meridiánkörökben haladó prána áramlását. Ahogy a körökben erősödik a prána áramlása, úgy válnak mind aktívabbá a kisebb energiaközpontok, és értékes ismeretek birtokába jut az állapotukat illetően. Szándékát ebben a gyakorlatban a következőképpen fogalmazza meg: „Az a szándékom, hogy aktiváljam a sarkam közepén lévő energiaközpontokat.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, hozza egyensúlyba tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Aktiváljon, majd összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Amikor megtörtént, ossza meg a figyelmét, és aktiválja a csakra elejét. Jelölje meg a szándékát, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy mentális figyelmemet a testterem jobb oldalán lévő csiao jang meridián felső végére vetítem.” Amint a második figyelme kivetül a csiao jang belépési pontjára, a meridiánban áradó prána leviszi a sarka közepén található végpontjához. Ha a második figyelme a végponthoz ér, adjon neki nyomatékot. Ezután mozdítsa átlósan hátra és befelé körülbelül három centiméterrel. Ez a csiao jin meridián belépési pontja 68
(a jobb sarokban). Amennyiben a módosult energia almezői nem állják útját, abban a pillanatban, amikor mentális figyelme rátalál a meridiánra, az magával sodorja a bokája, combja belsején felfelé, körülbelül négy centiméterrel a gerince alá. Amikor a kör bezárult, vegye el a nyomatékot, és bocsássa el második figyelmét. Továbbra is összpontosítsa magát a szívcsakra hátsó részében, és élvezze a prána áramlását a sarokközpontban és a csiao jang, csiao jin meridiánban. Ha felkészült a folytatásra, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy második figyelmemet kivetítem a bal oldali csiao jang meridián belépési pontjára.” Amennyiben nem akadályozza semmi, abban a pillanatban, amint a mentális figyelem eléri a csiao jangot, a meridiánban áramló prána magával viszi lefelé, a sarkán lévő végpontjába. Amikor a második figyelem megérkezik a végponthoz, helyezzen nyomatékot a második figyelmére. Ezután mozdítsa második figyelmét átlósan keresztbe és hátrafelé három centiméterre, a csiao jin belépési pontja felé, a sarkához. Abban a pillanatban, amikor a második figyelem rátalál a meridiánra, a benne áramló prána magával viszi a bokája és a combja belsejében felfelé, körülbelül négy centiméterre a gerince töve alá. Amikor teljes a kör, szüntesse meg a nyomatékot, és bocsássa el a második figyelmét. Tizenöt percig élvezze a gyakorlat hatását. Ezután számoljon egytől ötig. Ötnél nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor.
Kisebb energiaközpontok A csakrák, meridiánok, aurák rendszerét a kéz- és a lábfej kisebb energiaközpontjai egészítik ki. A tenyereknek és a sarkaknak megfelelő helyzetben négy ilyen kisebb központ található. De ne tévessze össze őket a csakrákkal, mivel mind a szerkezetük, mind a funkciójuk meglehetősen eltérő. A kisebb energiaközpontoknak lényegében nincs is szerkezetük, inkább olyan tevékenységközpontok, melyeket a tenyérben és a két sarokban található fő meridiánok (a maszkulin és a feminin) funkcionális együttműködése hozott létre (lásd a 16. ábrát). A két tenyérben a jang ju és a jin ju, a sarkakban a csiao jang és a csiao jin meridián interakciója nyomán jöttek létre. A kisebb energiaközpontoknak számtalan funkciójuk van, melyek az ember egészségét és jóllétét szolgálják. A kéz energiaközpontjai–a tudat funkcióival és formáival együtt – elsősorban azt segítik elő, hogy ember a külső környezetben végre tudja hajtani szándékát és akaratát.
69
A láb energiaközpontjai – ugyancsak a tudat funkcióival és formáival közösen – az ember fejlődését segítik a jelenség univerzumában. Ez a két feladat, amely minden jelenségvilágban és dimenzióban jelen van, a magas- és mélytudat funkcióinak és formáinak, valamint a kéz és a láb kisebb energiaközpontjainak jelentős, de gyakran elhanyagolt konvergenciájára hívja fel a figyelmet. A kisebb energiaközpontok az első és a hetedik csakrával együtt a mikrokozmikus kör nyomását szabályozzák. Ezenkívül hatással vannak a kandák – a meridiánok kiindulópontjai – és a meridiánok rendszerének az állapotára. Ha a kisebb energiaközpontok elzáródnak, akkor a kandákban és a meridiánokban megszűnik a prána áramlása. Másrészt, ha egészségesen működnek, akkor a kandákon keresztül prána áramlik a meridiánokba, melyet a meridiánok elszállítanak az ember energiarendszerébe. Minthogy a kisebb energiaközpontok pránát továbbítanak, vonzó célpontot jelentenek a módosult almezőknek és a bennük lévő tudatos energiakoncentrációknak. Nagyon gyakran megesik, hogy a kisebb energiaközpontok a vastag karmikus üledéket, és az ego és a hozzá kötődő módosult almezők nyúlványait, például a húrokat és az irányító hullámokat táplálják. A következő feladat aktiválja a kisebb energiaközpontokat, hogy a prána szabadabban áradhasson bennük, és könnyebben végezhessék kijelölt feladatukat
Nyomásmeditáció A fizikai-anyagi testhez hasonlóan, az emberi energiarendszer egészsége is a benne uralkodó nyomástól függ. Bár az emberi energiarendszer pránikus nyomása a személyes testtér hét hagyományos csakrájának és a kéz, a láb kisebb energiaközpontjainak egészséges működésétől függ, az első és a hetedik csakra, valamint a kisebb energiaközpontok együttműködése a legfontosabb. A prána nyomása befolyásolja a polaritást és a nemi identitást. Tőle függ ezenkívül a felszíni határok erőssége, és az, hogy az energiarendszer fenn tudja-e tartani a függőleges integrációt. A következő gyakorlat egészséges határok között tartja a nyomást. A gyakorlat során ön az első, a hetedik csakráját és a keze, a lába kisebb energiaközpontjait aktiválja. Megfogalmazott szándéka ezúttal így szól: „Az a szándékom, hogy szervezetemben a megfelelő szintre állítom vissza a pránikus nyomást.” Először helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, majd hozza egyensúlyba tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Aktiváljon, majd összpontosítsa magát szív-csakrája hátsó részében. Amikor az összpontosítás megtörtént, ossza meg a figyelmét, és aktiválja a csakra első részét. Ezután jelölje meg a szándékát, ossza meg a figyelmét, és aktiválja az első csakra hátsó részét. Folytassa a csakra első részének aktiválásával. Újra ossza meg a figyelmét, és aktiválja a hetedik csakra hátsó és első részét. Ha az első és a hetedik csakrája is aktív, vetítse ki a második figyelmét a jobb oldalán futó csiao jang meridiánra. Engedje, hogy a prána lesodorja a meridiánon a jobb tenyerébe. Miután a második figyelme elérte a tenyerét, adjon rá nyomatékot, és vetítse ki a második figyelmét a csiao jinre. Engedje, hogy a prána elsodorja a mellkasába, a meridián végpontjába. Ismételje meg a folyamatot a bal oldali csiao janggal és csiao jinnel is. Amikor a tenyérben lévő központok aktívak, és a csiao jang és jin meridiánok tiszták, helyezze második figyelmét a jang ju belépési pontjára, a jobb combján. Engedje, hogy a prána lesodorja a meridiánon a sarkába. Helyezzen nyomatékot második figyelmére, és vetítse ki a jin jura, a jobb sarkában. Engedje, hogy a prána tovább sodorja a combjában lévő végpontjába. Ismételje meg az eljárást a baloldal meridiánjaival és kisebb energiaközpontjaival. Utána szüntesse meg a nyomatékot, és bocsássa el a második figyelmét. Tizenöt percig élvezze a meditációt; a nyomás emelkedik, a prána megtölti az auramezőket, és megerősíti a határait. Tizenöt perc múltán számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor.
70
TIZENHARMADIK FEJEZET Csendes elmével fedezd fel a magad valódi természetét, amely nem más, mint a nyugtalan elmén túli tiszta, osztatlan Tudatosság, a nagy, ezerszínű univerzum. – co tripura rahasya
A személyes testtéren túli csakrák szerkezete és működése Az emberi energiarendszer működése legalább annyira függ a személyes testtér alatt és felett található csakrák tevékenységétől, mint azoktól, amelyek belül helyezkednek el. Sajnos, egészen máig nem készült el a felső és az alsó csakrák szerkezetének és működésének alapos ismertetése. A jóga ősi iratai utalnak a személyes testtér fölötti hét csakrára, melyeknek az a feladatuk, hogy egyénileg és együttesen is szabályozzák az emberi tudatosság magasabb funkcióit. Máshol azt olvashatjuk, hogy a testtér alatti hét csakra az emberi természet közönségesebb feladatait irányítja, de egyetlen szöveg sem részletezi a csakrák szerkezetét és tevékenységét. Az idevágó anyag hiánya ellenére ma már tudjuk, hogy száznegyvenkét csakra létezik (a hét hagyományos csakrával együtt), ezek igazgatják a tiszta energia szállítását és átalakítását a magas- és mélytudatban és a lépszinteken. Hatvanhárom felső csakra található a személyes testtér felett. A testtérben lévő hét hagyományos csakrával együtt ők a felső csakrák. A felső csakrákat hetven alsó csakra egészíti ki. A fennmaradó kettő az alsó és a felső lépcsakra, melyek a személyes testtér második és harmadik csakrája között helyezkednek el. Az utóbbi tíz évben, ahogy fokozatosan feltárult a személyes testtér alatti és feletti csakrák szerkezete és működése, világossá vált, hogy a szellem, az értelem, a lélek és a valódi emberi vágy döntő része a hét hagyományos csakra által irányított energiafrekvenciához tartozó dimenziók alatt és fölött keletkezik. Ami nem is volt olyan meglepő. A jóga és a védanta tanítása szerint az emberek – akik lényegében interdimenzionális lények – három erőtérben léteznek egyszerre. A felső erőtérnek a legmagasabb az átlagos frekvenciaértéke, és a nyolcadik-hetvenedik dimenzióval áll kapcsolatban. Az alacsonyabb átlagos frekvenciájú középső erőtér az első hét dimenzióhoz, a lépszintekhez és a személyes testtér első hét dimenziójához tartozik. A legalacsonyabb átlagfrekvenciájú alsó erőtér a személyes testtér alatti nyolcadik–hetvenedik dimenzióval kapcsolódik össze. Mivel a mája kollektív tere minden világot és dimenziót beburkol a személyes testtér alatt és felett egyaránt, aki le akarja tenni karmikus terhét, annak nem elég, ha csak a személyes testterében található csakrákat aktiválja, és csak az általuk szabályozott dimenziókat ismeri. Aktiválnia kell a felső és az alsó dimenziók csakráit, le kell győznie a karmikus teher által teremtett kötődéseket, és meg kell valósítania az éber tudatosságot minden világ felső és alsó dimenziójában is.
A felső és alsó csakrák szerkezete és működése A személyes testtér feletti hatvanhárom csakrát a szahaszrára csakra fölött találjuk. Négy centiméterrel a koronacsakra felett indulnak, és körülbelül hat méterrel magasodnak a fejtető fölé. A személyes testtér alatti hetven csakra közvetlenül a múládhá-ra csakrától indul. Az első nyolc centiméterre helyezkedik el a gát alatt, a többi körülbelül hat méteres mélységben süllyed lefelé. A személyes testtér feletti és alatti csakrák szerkezete szinte teljesen megegyezik a testtéren belüli csakrákéval. A csakrák női pólusa korong alakú, a küllők vagy szirmok állandóan forognak a központ körül, ami örvényként pránát enged át magán. Amikor egy személyes testtéren kívüli csakra aktívabbá válik, forgásszáma megnő, és fényesebben ragyog. Minél távolabb áll a személyes testtértől, annál több küllőt találunk a korongban. A koronghoz egy nyél vagy tengely csatlakozik, ami lényegesen rövidebb, mint a testtér csakrái. A nyél legtávolabbi végében helyezkedik el a csakra hím pólusa. Bár a felső és az alsó dimenziókban áramló pránát a felső és az alsó csakrák szabályozzák, a nyolcadik-tizenharmadik csakra és a testtér alatti első hét csakra irányítja a magas- és mélytudat formáinak energiáját, amely áthatja a testtudatot. A szellem világában hozzájuk tartozik az intuitíció, a meglátás, a katarzis, a transzcendens tudatosság és az Énnel való azonosság. Az értelem világában a helyes cselekedet, a dharma, az Én-tudat, és a magas- és mélytudattal kapcsolatos emberi éberség formáival való azonosság. A lélek világában az emberi érzelem – a feltétlen öröm –, részvétel a külső környezet dolgaiban, továbbá a kifejező szervek és a kreativitás által kifejezett isteni tudatosság. A magas- és mélytudat, valamint a vágytestek világában az őszinte vágy kapcsolódik ide, az őket tápláló érzetekkel és érzésekkel. Azok a helyes tevékenységek is ide tartoznak, melyek megakadályozzák, hogy az ember a mennyei síkok csillogóan csábító formáihoz kötődjön. A további csakrák a személyes testtér alatt és fölött a felsőbb és az alsóbb dimenziókban szabályozzák a tiszta energiát. A középső térben lévő társaikhoz hasonlóan – a lépcsakrák kivételével – ezek a csakrák (valamint a belőlük kilépő energia és tudatosság) ugyancsak működőképesek a fizikai-anyagi test támogatása nélkül, ennek köszönhetjük, hogy életünkben, és az inkarnációk közötti átmeneti időszakban is éber tudatossággal tevékenykedhetünk. Ezért, aki a középső világban élve is teljes tudatában van a felső és az alsó világoknak, legyőzheti a halált és a korlátait. „... és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4) Valójában az élet és a halál sosem volt egymást kölcsönösen kizáró állapot vagy tevékenységi kör. Az élet és a 71
halál formái állandó együtthatásban állnak a testtér alatti és feletti csakrák tevékenysége révén. Éppen a kölcsönös együtthatásuk által teremtett egyidejűség teszi a felső és az alsó csakrákat annyira fontossá a karmikus tehertől való szabadulás folyamatában. A halál bűvölete és/vagy a tőle való rendkívüli félelem, a meghitt pillanatokba való belefeledkezés képtelensége, az a kényszer, hogy valakinek igazolnia kell a létezését, és/vagy találnia kell valakit vagy valamit, amiért élhet, mind azt jelzi, hogy a testtér alatti és feletti csakrák sérültek, nem egyesültek teljes mértékben egymással és az emberi energiatér többi szervével.
A csakrák: a nyolcadiktól a tizenharmadikig A hét hagyományos csakrára, a lépcsakrákra és a testtér alatti hét csakrára azért van szükség, hogy az emberi tudatosság magasabb működését szabályozó egészséget, jóllétet fenntartsák, de a többi csakra ugyancsak nélkülözhetetlen. A testtér feletti első hat csakra a szellem, az értelem, a lélek, a mélytudat és a csakrák világában tölt be hasonló szerepet. Ezeknek a csakráknak a fő funkciója az, hogy az élet világias működésén kívül fokozza az emberi tudatosságot, éberséget, érzelmet, érzést és érzékelést, és ezzel elérhetővé tegye az Énnel való egyesülést. A nyolcadik-tizenharmadik csakra közvetlenül a szahaszrára csakra fölött helyezkedik el. A nyolcadik csakra öt centiméterre van a koronacsakrától, a többi egymástól öt centiméteres távolságban emelkedik fölé (lásd 17. ábrát). Amikor ezek a csakrák az éber tudatosság állapotába kerülnek, szokatlan jelenség lép fel, a neve „megnyúlás”. A megnyúlás a fejtetőn jelentkező húzó érzet, melyhez olyan érzés társul, mintha megnőtt vagy megnyúlt volna az ember. Az élmény inkább kellemes, mintsem bántó vagy zavaró, hiszen a magasabb csakrákból és meridiánokból áradó prána okozza.
A nyolcadik–tizenharmadik csakra közös funkciója még jelentősebbé válik akkor, amikor valaki úgy dönt, hogy a kizárólag nemiségen és polaritáson alapuló kapcsolat helyett inkább a helyes tevékenységen (dharma) alapuló kapcsolatot választja. A változás, melyet a helyes tevékenységen és a dharmán alapuló kapcsolat jelent, lehetővé teszi, hogy a csakrák közvetlenül vegyenek részt benne. Az egység mechanizmusát könnyű megérteni. Egy hagyományos kapcsolatban a férfi a második csakrájából kezdeményez, ami azt jelenti, hogy az energiát előre tolja – és a negyedik csak-rájával fogad el, vagyis az energiát elfogadja, azaz magához öleli, ezzel szemben a nő fogadó csakrája a második, és a kezdeményező csakrája a negyedik. Abban a kapcsolatban, amelyben a nyolcadik–tizenharmadik csakra is részt vesz, a partnerek állandóan a magas- és a mélytudatban 72
összpontosulnak, és a múládhára csakrából felemelkedő prána a tizenharmadik csakráig emelkedik, nem tér ki előre. A magas-és mélytudatban összpontosuló partnerek egyike sem polarizálja az energiarendszerét. Egyetlen interakciójukban sincs lökés vagy húzás. A prána sokkal szabadabban áramlik, és a két partner több gyönyört, szeretetet, meghittséget és kölcsönös boldogságot él át a kapcsolatban.
A hetedik csakrán túl A helyes tevékenység vállalása nélkül senki nem képes a nyolcadik-tizenharmadik csakra szintjén tudatos éberséggel tevékenykedni. A helyes tevékenység a személyes testtér három középpontjának: a fej (tudatosság, akarat), a szív (érzelem és szeretet) és a nemi szervek (életerő, gyönyör) egyidejű együttműködésével valósulhat meg. Ha akarat van, de szív nincs, vagy szív van, de nincs gyönyör, ami az öröm és a kegyelem előfutára, nehéz, sőt lehetetlen, hogy következetesen mindig helyesen ténykedjen valaki, és tudatossá váljon a nyolcadik– tizenharmadik csakra minden szintjén. Gyakorlat: az akarat, a szeretet és a gyönyör összekapcsolása Az alábbi gyakorlat segítségével, a nyolcadiktizenharmadik csakrá-val való munkára készülődve a mélytudat világában fogja aktiválni és kiegyensúlyozni a személyes testtér második, negyedik és hatodik csakrájának energiáját. Megfogalmazott szándéka ebben a gyakorlatban a következő: „Az a szándékom, hogy aktiválom a második, a negyedik és a hatodik csakrámat, és bepillantok ezekbe a dimenziókba a mélytudat világában.” Amikor felkészült, helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal, majd az alapmódszer következik: lazítson, és hozza egyensúlyba tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Aktiváljon, majd összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Most ossza meg a figyelmét, aktiválja szívcsakrája elülső részét, és jelölje meg a szándékát. Ossza meg ismét a figyelmét, helyezze a hangsúlyt második figyelmére, és aktiválja második csakrája hátsó részét. Utána az elülső részét. Ha a második csakra aktív, térjen rá a hatodik csakrájára, és aktiválja a hátsó és az elülső részét. Ekkor jelentse ki: „Az a szándékom, hogy a második csakrám szintjén betekintsek a mélytudat világába.” Folytassa: „Az a szándékom, hogy a negyedik csakrám szintjén betekintsek a mélytudat világába.” Végül így fejezze be: „Az a szándékom, hogy a hatodik csakrám szintjén betekintsek a mélytudat világába.” Tizenöt percig élvezze a tudatosságában bekövetkezett változást. Most számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor. Az alábbi feladatok gyakorlásával erősítheti a helyes tevékenység vállalásának képességét: • • • •
Aktiválja a második, negyedik, hatodik csakrát, és tekintsen be a lélek világába dimenzióban. Aktiválja a második, negyedik, hatodik csakrát, és tekintsen be az értelem világába dimenzióban. Aktiválja a második, negyedik és a hatodik csakrát, és tekintsen be a szellem világába dimenzióban. Aktiválja a második, negyedik, hatodik csakrát, és tekintsen be a csakrák világába dimenzióban.
mindhárom mindhárom mindhárom mindhárom
A nyolcadik–tizenharmadik csakra aktiválása Amikor már tökéletesen végzi a fenti gyakorlatot, és ismeri a helyes tevékenység mibenlétét, rátérhet a következő lépésre, és aktiválhatja a nyolcadik–tizenharmadik csakrát. Szándékát a következőképpen fogalmazza meg: „Az a szándékom, hogy aktiváljam nyolcadik-tizenharmadik csakrámat, és betekintsek a mélytudat világába.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszer segítségével lazítson, teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részébe. Ossza meg a figyelmét, aktiválja a csakra elejét is, és jelölje meg a szándékát. Miután megtörtént, ossza meg a figyelmét, aktiválja a nyolcadik csakra hátsó részét. Ossza meg a figyelmét, és aktiválja a nyolcadik csakra elejét is. így folytassa felfelé, először a többi csakra hátsó, utána az első részének az aktiválásával. Miután mind a hattal elkészült, egyidejűleg pillant be mind a hat dimenzióba, a mély tudat világában, ezekkel a szavakkal: „Az a szándékom, hogy nyolcadik-tizenharmadik csakráim dimenzióiban bepillantsak a mélytudat világára.” Tizenöt percig élvezze a prána erős áradását, és a fokozott tudatosság élményét. Ezután számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
Az alsó csakrák aktiválása Általános félreértés, hogy a földelés a fizikai-anyagi világban a földdel való kapcsolatot jelenti. A földelés lényegében energetikai folyamat, ami csak két módon mehet végbe: először a lépcsakrák aktiválásával és a lép, valamint a felső léptestek függőleges újraegyesítésével, ami a fizikai-anyagi világhoz rögzít; másodszor a személyes testtér alsó hetven csakrájának az aktiválásával, és a dimenziók energiatesteinek az újraegyesítésével, ami a hetven alsó dimenzióhoz köt. A következő meditáció a földelés lényegét mutatja be. A földelés folyamata 73
azonban mindaddig nem lehet teljes, míg a személyes testtér alatti hetven csakra nem aktiválódott, és a hetven alsó dimenzió energiatestei nem gyűltek össze, és egyesültek újra a magas-és a mélytudat világaiban.
A személyes testtér alatti első három csakra aktiválása Ezzel a gyakorlattal a személyes testtér alatti első három csakrát aktiválja, és betekint a mélytudat világába. Megfogalmazott szándéka így hangzik: „Az a szándékom, hogy aktiváljam első három csakrámat a személyes testterem alatt, és bensőmbe tekintsek, mélytudatom világába.” Először helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, és egyenlítse ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Ha már ellazult, aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Ezután ossza meg a figyelmét, aktiválja a szívcsakrája elejét, és jelölje meg a szándékát. Ezután következik a személyes testtér hét hagyományos csakrájának aktiválása; kezdje a csakrák hátsó részénél, így haladjon felfelé, majd forduljon vissza a csakrák első részén – de a negyediket hagyja ki, mert az már aktív. Miután aktiválta a hét csakrát, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom a személyes testtér alatti első csakrám hátsó részét.” Folytassa a következőképpen: ,Az a szándékom, hogy megosztom a figyelmemet, és aktiválom a személyes testtér alatti első csakrám elejét.” Dolgozzon így tovább az alsó második és harmadik csakrával. Ekkor mondja azt: „Az a szándékom, hogy betekintek a mélytudat világába a személyes testtér alatti első három csakrám szintjén.” Tizenöt percig élvezze a meditációt. Számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor. Az alábbi feladatok gyakorlásával további világokban is megtapasztalhatja a személyes testtér alatti első három csakra rezgését: • • • • •
Aktiválja a személyes testtér alatti első három csakrát, és egyidejűleg tekintsen be a lélek világába mindhárom szinten. Aktiválja a személyes testtér alatti első három csakrát, és egyidejűleg tekintsen be az értelem világába mindhárom szinten. Aktiválja a személyes testtér alatti első három csakrát, és egyidejűleg tekintsen be a szellem világába mindhárom szinten. Aktiválja a személyes testtér alatti első három csakrát, és egyidejűleg tekintsen be a csakrák világába mindhárom szinten. Aktiválja a személyes testtér alatti első három csakrát, és tekintsen be a szellem, értelem, lélek, mélytudat és a csakrák világába.
A személyes testtér alatti első hét csakra aktiválása A következő gyakorlattal a személyes testtér alatti első hét csakrát aktiválja, és betekint a mélytudat világába. A gyakorlatban megfogalmazott szándéka ez lesz: „Az a szándékom, hogy aktiválom a személyes testtér alatti első hét csakrát, és betekintek erre a hét dimenzióra a mélytudat világában.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszer segítségével lazítson, teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Miután ellazult, aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Ezután ossza meg a figyelmét, aktiválja szívcsakrája elejét, és jelölje meg a szándékát. Aktiválja a személyes testtér hét hagyományos csakráját. Majd jelentse ki: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmemet, és aktiváljam a személyes testtér alatti első csakrám hátsó részét.” Folytassa a következőképpen: „Az a szándékom, hogy megosszam a figyelmemet, és aktiváljam a személyes testtér alatti első csakrám elejét.” Hasonló módon aktiválja a további hat csakrát is a testtér alatt. Mondja azt: „Az a szándékom, hogy személyes testterem alatti első hét csakrám szintjén betekintsek a mélytudat világába.” Tizenöt percig élvezze a meditációt, majd számoljon egytől ötig. Öt után nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. A következő feladatok gyakorlásával további világokban is megtapasztalhatja a személyes testtér alatti első hét csakra rezgését: • • • • •
Aktiválja a személyes testtér alatti első hét csakrát, és egyidejűleg tekintsen be a lélek világába mind a hét szinten. Aktiválja a személyes testtér alatti első hét csakrát, és egyidejűleg tekintsen be az értelem világába mind a hét szinten. Aktiválja a személyes testtér alatti első hét csakrát, és egyidejűleg tekintsen be a szellem világába mind a hét szinten. Aktiválja a személyes testtér alatti első hét csakrát, és egyidejűleg tekintsen be a csakrák világába mind a hét szinten. Aktiválja a személyes testtér alatti első hét csakrát, és egyidejűleg tekintsen be a mélytudat valamennyi világába mind a hét szinten. 74
TIZENNEGYEDIK FEJEZET A karmák magukban hordják pusztulásuk magvait. – Ramana Maharsi
A bámulatos aprána Ebben a fejezetben megtanulják, hogyan szabadulhatnak meg az aprána segítségével azoktól a módosult energiaalmezőktől, melyek körülkerítik a személyes testteret. Az aprána a prána női formája, a magas- és a mélytudat dimenzióiban és a lépszinteken található. A mentális figyelemmel, valamint a magas- és a mélytudat szándékával szövetkezve hatékonyan eltávolítja a személyes testtér felülete és az apránikus határ közötti auramezőben lerakódott karmikus üledéket. Az aprána a személyes testtértől körülbelül húsz centiméter távolságban jelenik meg a testteret körülvevő világokban és dimenziókban. De ne tévesszék össze azt a mezsgyét vagy határt, ahonnan kilép, az auramezők felszínével. Az apránikus határnak nincs szerkezete, inkább felszállópályához hasonlít, ahonnan egy erőtér – az aprána – felemelkedik. Amikor egy bizonyos világban vagy dimenzióban az aprána aktív, el tudja mozdítani a személyes testtér felszínéhez közeledő karmikus terhet. A személyes testtér külsejéből származó, feminin polaritású aprána és a csakrákban keletkező prána együttes ereje olyan hatalmas, hogy amikor mindketten aktívak, kiragadják az ellenőrzést az egyéni tudat és ego kezéből a személyes testtér felszíne és az apránikus határ közötti létfontosságú területen. A hagyományos jóga tanítása szerint a pránák (köztük az aprána) kétfélék lehetnek. Az egyik iskola a pránát az öntudathoz hasonlítja, de a legszigorúbb értelmezés szerint a pránák a tiszta energia sugarai. A tiszta energia öt hagyományos sugara vagy fuvallata a prána, az aprána, a vjána, a szamána és az udána. A klasszikus jógából tudjuk azt is, hogy az aprána kilöki a toxino-kat, és elősegíti az energia keringését. Amikor az életerővel, vagyis a pránával egyesül, akkor a szellem a szívben összpontosul. Ez annyit jelent, hogy ha csakrákból keletkező prána és a feminin polaritású aprána egyesül, akkor nemcsak a karmikus teher szűnik meg, hanem a magas- és mélytudat révén az Én is éber tudatosságba emelkedik.
Az aprána szerkezete és működése Az apránának nincs szerkezete, nincsenek jellegzetes tulajdonságai. Arról ismerjük fel, amikor az apránikus határon létrejön, hogy serkenti az emberi energiarendszert, növeli az életerőt, tágítja az éberséget, és nyomást gyakorol a módosult almezőkre. Az aprána mozoghat, és lehet mozdulatlan. Statikus helyzetben felfüggeszti a működését. A mozgás természetes, és sokkal egészségesebb állapot. Az aprána egy bizonyos világban és dimenzióban akkor válik statikussá, amikor a karmikus teher rendkívüli módon összegyűlik, és a személyes testtér felületéről benyomul az apránikus határba. Amikor egy bizonyos világban és dimenzióban a megnagyobbodott ego mellett húrok és irányító hullámok is megjelennek, még jobban akadályozzák az aprána mozgását. Megtörténhet, hogy az aprána mozgása görcsössé vagy szeszélyessé válik az apránikus határ egyes szakaszain. Számtalan tényező összhatásán múlik, hogy aprána szálljon fel az apránikus határról, és egyenesen elinduljon a személyes testtér felszíne felé: számít, hogy egy bizonyos világban és dimenzióban a testtér körül mennyi és milyen a karmikus üledék, mekkora az ego, milyen az átlagos sűrűsége, milyen mértékben kötődött az egyéni tudathoz és egóhoz a házigazda, és vannak-e az erőterében irányító hullámok és húrok. Az irányító hullámok és a húrok jelentősen befolyásolják az aprána keletkezését és egészséges működését. Először módosult energiát és tudatos energiakoncentrációkat juttatnak a házigazda belső környezetébe, majd továbbra is kötődnek az elkövetőhöz, ami megnöveli a házigazda erőterében lévő módosult energia sűrűségét abban a világban és dimenzióban, melyben a behatolás megtörtént. Annál az embernél, aki olyan szerencsés, hogy tökéletesen egyesültek az energiatestei, és egészségesen működik az energiarendszere, az aprána tartósan aktív, és segít eltávolítani a személyes testtér és az apránikus határ közötti területre betolakodott módosult energiát. Aki odafigyel a légzésére, főleg a belégzésére, érezheti, hogyan mozog az aprána a személyes testtér felé. Ha figyel, olyan, mintha egy föl-le mozgó, de a személyes testtértől állandóan azonos távolságra lévő határon keletkezne, bármerre fordítja is a fejét. Ez az apránikus határ, amely huszonöt centiméter távolságban veszi körül a személyes testteret a magas- és mélytudat minden világban, dimenziójában és a lépszinteken. Az apránát nem szabad összetéveszteni a belégzésnél belépő prá-nával. Sakti másik manifesztációjáról van szó, ami kizárólag az apránikus határ és a személyes testtér felülete között tevékenykedik. Ez az oka, hogy az aprána a személyes testtérbe benyomult karmi-kus teher eltávolítására nem használható. Vigyázat: az aprána nem működik együtt a tudat funkcióival és formáival sem a magas- és mélytudat világaiban és dimenzióiban, sem a lépszinteken. Végül, a karmikus teher eltávolításakor soha, semmikor nem kényszerítheti arra az apránát a magas- és mélytudat világaiban és dimenzióiban, hogy a személyes testtérbe lépjen, még akkor sem, ha az eltávolítani akart módosult almező mindkét oldalról megtámadta. A behatolók ellen – személyes testtérbe hatolt módosult almezők – sokkal biztonságosabb és hatékonyabb módszerek léteznek (lásd a tizenhatodik fejezetben ismertetett hétlépéses eljárást). Abban az esetben, amikor a személyes testtér körüli karmikus üledék egy bizonyos világban és dimenzióban minimális, az aprána egészségesen működik, vagyis folyamatos áramlással száll fel, nincs 75
szüksége tudatos segítségre. Sajnos, az emberek többségénél az apránát el torlaszolj a a karmikus üledék, a húrok, az irányító hullámok és az ego interferenciájának együttes hatása, különösen abban az esetben, amikor a megnagyobbodott ego nyúlványokat bocsátott ki, melyek hozzácsatlakoztak a karmikus üledék külső rétegeihez (lásd a 18. ábrát). Az a tény, hogy az apránát sikerült megszakítás nélkül, önálló áramlással egészséges működésre késztetni, magában is nagy eredmény, amely fokozza az egész energiarendszere általános egészségét. Hamarosan látni fogja, hogy az aprána felszabadítása nem nehéz folyamat, noha előfordulhat, hogy az alábbi eljárást többször meg kell ismételnie, míg az aprána aktívvá válik, és egyenletesen áramlik az apránikus határ egész felületén.
Az aprána aktiválása Az alábbi gyakorlat során megkeresi és aktiválja az apránát a lélek világában, a negyedik csakra szintjén. Megfogalmazott célja a következő: „Az a szándékom, hogy megkeressem és aktiváljam az apránát a lélek világában, a negyedik csakra szintjén.” Mindenekelőtt helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, és egyensúlyozza ki a tudatos és a tudattalan mentális tevékenységét. Amikor ellazult, aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Ezután ossza meg a figyelmét, aktiválja szívcsakrája elejét, és jelölje meg a szándékát. Amikor felkészült a folytatásra, mondja a következőt: „Az a szándékom, hogy betekintsek a lélek világába a negyedik csakrám szintjén.” Majd jelentse ki: „Az a szándékom, hogy megkeressem és aktiváljam az apránát a lélek világában, a negyedik csakra szintjén.” Annak ellenére, hogy az aprána az apránikus határ teljes hosszáról
felemelkedhet aktív állapotban, a bevezető gyakorlatban inkább összpontosítsa figyelmét az önnel szemközti határrészre. Mivel ez a gyakorlat nem a karmikus üledék eltávolítására szolgál, már a legenyhébb nyomásérzésnél jelentse ki: „Az a szándékom, hogy elbocsátom az apránát.” Tizenöt percig élvezze az aprána hatásait. Tizenöt perc múlva számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor. Az aprána általában azonnal felszáll, amint aktívvá válik. Ha mégsem így történne, legyen türelemmel. Néhány perc múlva úgy érzi, mintha elpattanna valami, ilyenkor az aprána megszabadul a karmikus tehertől, és elindul a személyes testtér felülete felé. Nincs feszültség, és alig hallani valamit, ha a módosult energia nem áll ellen. Ám ha rendkívüli a mennyisége, nyomás előzheti meg a 76
zajt, ami felerősödhet, mielőtt az aprána elindul a személyes testtér felszíne felé. Ha sok a lerakódott karmikus üledék, akkor a nyomás rövid ideig nő, mert az aprána a személyes testtér felületéhez préseli a karmikus üledéket. Ha a nyomás nagyon megnő, kijelentheti: „Az a szándékom, hogy elengedem az apránát.” Ezzel az aprána elszabadul, és a nyomás enyhül. Ha nincs pukkanás, vagy ha az aprána tovább szunnyad, és nem indul a személyes testtér irányába, ismételje el a szándékát, és ne veszítse el a türelmét. Ha továbbra sem aktiválódik, akkor próbálja meg máskor. Lehet, hogy megváltoznak a körülmények: a módosult energia, amely megakadályozta az aprána felszállását, megváltoztathatja az állapotát, és/vagy megritkul, ezzel lehetővé teszi, hogy az aprána aktiválódhasson, és felszállhasson az apránikus határról. Ha az átlagos tudatosság állapotába visszatérve nyomást érez, ne aggódjon – gyorsan eloszlik, mihelyt nem figyel rá, vagy valami másra összpontosítja a figyelmét. A következő gyakorlatokkal a magas- és mélytudat több világában és dimenziójában is aktiválhatja az apránát, illetve tudatosíthatja karmikus helyzetét: • • • •
Aktiválja az apránát a mélytudat világában harmadik csakrája szintjén. Aktiválja az apránát a lépszinten. Aktiválja az apránát az értelem világában első csakrája szintjén. Aktiválja az apránát a szellem világában a hetedik csakra szintjén.
Az aprána aktiválása az első hét dimenzióban Ezzel a gyakorlattal a lélek világában, a hét hagyományos csakra szintjén aktiváljuk az apránát. Szándéka a következőképpen hangzik: „Az a szándékom, hogy aktiváljam az apránát a lélek világában, hét hagyományos csakrám szintjén.” Először helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszerrel lazítson, és egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Ezután aktiváljon, és összpontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Ha megtörtént, ossza meg a. figyelmét, aktiválja szívcsakrája elülső részét, és jelölje meg a szándékát. Ezután aktiválja a hét hagyományos csakra hátsó, majd elülső részét, de a negyediket hagyja ki, mert az már aktív. Miután mind a hetet aktiválta, jelentse ki: „Szándékom szerint betekintek lelkem világába, a hét hagyományos csakrám szintjére.” Miután befelé tekintett a hét hagyományos csakra szintjére, aktiválhatja az apránát. Kezdje az első csakra szintjén a következő megerősítéssel: „Szándékom szerint aprána keletkezik első csakrám szintjén, a lélek világában.” Ha sem a karmikus teher, sem az ego nem túl nagy, aprána száll fel az apránikus határról, és elindul a személyes testtér felé, ahol kapcsolatba kerül az első csakra szintjén lévő karmikus teher külső rétegével. Mivel ez a gyakorlat nem a karmikus teher elengedésére szolgál, amikor nyomást érez, azonnal jelentse ki: „Az a szándékom, hogy elengedem az apránát első csakrám szintjén, a lélek világában.” Mihelyt az aprána felszállt az első csakra szintjéről, mondja: „Az a szándékom, hogy aprána keletkezzen második csakrám szintjén, a lélek világában.” Várjon, míg enyhe nyomást nem érez, akkor engedje el az apránát, és haladjon tovább a harmadik csakra szintjére. Folytassa ugyanígy, aktiválja és engedje el a pránát a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik csakra szintjén. Miután a személyes testtér mind a hét dimenziójában aktiválta és elengedte a pránát, engedje el a második figyelmét is. Majd tizenöt percig élvezze az aprána hatását. Tizenöt perc múltán számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. A következő gyakorlatokkal további világokban és dimenziókban is aktiválhatja az apránát. Szorgos gyakorlással jártasságot szerez, és sokkal éberebben tudatosodik önben karmája állapota: • • • • •
Aktiválja az apránát a hét hagyományos csakra szintjén, a mélytudat világában. Aktiválja az apránát a hét hagyományos csakra szintjén, az értelem világában. Aktiválja az apránát a felső lépcsakra és a lépcsakra szintjén. Aktiválja az apránát az alsó három csakra szintjén, a lélek világában. Aktiválja az apránát a nyolcadik–tizenharmadik csakra szintjén, a mélytudat világában.
Figyelem: azokban a világokban és dimenziókban, ahol a személyes testteret körülvevő karmikus teher rendkívül sűrű, polarizált, aktív, és/vagy ahol nagy az ego, és sok a nyúlvány, a húr, valamint az irányító hullám, ott az apránát nehezebb aktiválni, mint gondolná. Az ilyen helyzeteket úgy oldhatja meg, hogy még jobban megerősíti a szándékát, még jobban összpontosít, vagy addig ismétli az egész eljárást, míg az aprána fel nem száll az apránikus határról, és el nem indul a személyes testtér felé.
Az aprána célzott aktiválása Ahhoz, hogy az aprána egy bizonyos világban és dimenzióban feloldja a karmikus terhet, nem szükséges az apránikus határ teljes hosszát aktiválni. Sőt, sokkal hatékonyabb, ha csak a tisztításra kiszemelt módosult almezővel szemben végzi el az aktiválást. Az alábbi gyakorlat során, miközben felkészül a karmikus teher 77
feloldására, az ötödik csakrája szintjén, az értelem világában, a harmadik és ötödik csakrája által határolt területtel szemközti térben aktiválja majd az apránát. Megfogalmazott célja ebben a gyakorlatban ez lesz: „Az a szándékom, hogy az értelem világában ötödik csakrám szintjén, a harmadik és az ötödik csakrám által határolt területtel szemközti térben aktiválom az apránát.” Helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapgyakorlattal lazítson, és egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Aktiváljon, és összepontosítsa magát szívcsakrája hátsó részében. Utána ossza meg a figyelmét, aktiválja a szívcsakra elejét, és a következőképpen jelölje ki a szándékát: „Az a szándékom, hogy befelé tekintek az értelem világába, ötödik csakrám szintjén.” Rövid ideig élvezze a tudatosságában bekövetkezett változást, majd mondja: „Az a szándékom, hogy aprána keletkezzen az értelem világában, ötödik csakrám szintjén, a harmadik és ötödik csakrám közötti területtel szemközti térben.” Amint az aprána aktívvá válik, azonnal elindul felfelé, a személyes testtér irányába. Ne avatkozzon közbe, amíg nyomást nem érzékel. Akkor jelentse ki: „Az a szándékom, hogy elengedem az apránát.” Tizenöt percig élvezze az aprána jótéteményeit. Számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor. A következő gyakorlatokkal további világokban és dimenziókban is aktiválhatja az apránát. A gyakorlástól egyre ügyesebb lesz, és megismeri karmikus állapotát. • • • • •
Aktiválja az apránát a szellem világában, első csakrája szintjén, az első és a harmadik csakra közötti területtel szemközti térben. Aktiválja az apránát a csakrák világában, a hatodik csakra szintjén, a negyedik és a hetedik csakra közötti terület mögött. Aktiválja az apránát a mélytudat világában, a második csakra szintjén, az első és a harmadik csakra közötti területtel szemközti térben. Aktiválja az apránát a szellem világában, a nyolcadik csakra szintjén, a második és az ötödik csakra közötti területen, a bal oldalon. Aktiválja az apránát a lépcsakra szintjén, a hetedik csakra fölötti területen.
A karmikus energia eloszlatása A megszerzett tudás és gyakorlat segítségével felkészült rá, hogy az aprána segítségével eloszlassa a karmikus energia almezőjét. Azonban vigyázzon: az eljárás során mindvégig összpontosuljon szívcsakrája hátsó részében, és ne engedjen semmilyen figyelemelterelő gondolatnak, érzelemnek, érzésnek – sem a módosult energia bármilyen mozgásának. Emellett annak a hajlandóságának is ellen kell állnia, hogy megossza a figyelmét.
78
Az eljárás a következőképpen zajlik: egy arra alkalmas módosult almező lokalizálása után a megfelelő világban, dimenzióban és helyen aktiválja az apránát. Amikor aktív, és nyomást gyakorol az almezőre, megosztja a figyelmét (amely a szívcsakrája hátsó részéről emelkedik fel), és közvetlenül a közeledő aprána mögé vetíti. A második figyelem úgy takarja be az aprána hátát, mint egy vékony lemez. Amint ez megtörtént, nyomatékot helyez a második figyelmére, és gyengéden, a közeledő aprána háta mögül a módosult almező felületének löki (lásd a 19. ábrát). Az almezőt ezáltal egyre fokozódó nyomás éri. A nyomás erősödésének hatására a felületi membrán pórusai kitágulnak. Egy kritikus ponton olyan nagyok lesznek, hogy az aprána a felületi határon át betódul az almezőbe. Mivel a módosult és a tiszta energia nem lehet egy időben egy helyen, a módosult energia végleg elhagyja az erőteret. Néha előfordul, hogy az elbocsátásra kiszemelt módosult almező akkora, hogy túlnyúlik második figyelme határán. Úgy oldhatja meg ezt a helyzetet, hogy a következő szavak kíséretében kiterjeszti második figyelmét: „Az a szándékom, hogy fel-le, balra és jobbra tágítom második figyelmemet.” Amennyiben tudja, hogy melyik módosult almezőt akarja elbocsátani, azonnal rátérhet a folyamat következő szakaszára. Ha nem, akkor át kell vizsgálnia az apránikus határ és a személyes testtér felülete közötti területet, hogy találjon egyet (az átvizsgálás módszerének felfrissítésére lapozza fel a hetedik fejezetet). Az almező, melyet ebben a fejezetben el akar bocsátani, legyen átlagos méretű, sűrűségű, polaritású és aktivitású, továbbá az apránikus határ és a személyes testtér között foglaljon helyet. Kiindulásképpen helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Megfogalmazott szándéka a következő: „Szándékom, hogy elbocsátom azt a módosult almezőt, amelyre gondolok (ekkor nevezze meg azt a világot és dimenziót, amit nehéznek, kellemetlennek, fájdalmasnak érez).” Ezután lazítson az alapmódszerrel, hozza egyensúlyba tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Aktiváljon, összpontosítsa magát a szívcsakrája hátsó részében, és jelölje ki a szándékát. Mondja ki a szándékát, hogy betekint abba a világba és dimenzióba, amelyet átvizsgálva az almezőt megtalálta: „Az a szándékom, hogy abban a világban és dimenzióban, melyet (nehéznek, kellemetlennek, feszülőnek vagy fájdalmasnak) érzek, apránát szabadítok fel.” Ha nyomást érez, ami azt jelzi, hogy az aprána kapcsolatot teremtett az elbocsátásra kiszemelt almezővel, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy a közeledő aprána mögé viszem a második figyelmemet.” Folytassa a következőképpen: „Az a szándékom, hogy nyomatékot adjak a második figyelmemnek.” Tágítsa ki 79
második figyelmét fel-le, jobbra és balra, ha szükséges, majd gyengéden tolja befelé, a teljes felület mentén. Figyeljen, és ne hagyja, hogy az aprána módosult energiát lökjön a személyes testtérbe. Ügyeljen, ne ossza meg az egóját, és ne engedje elkalandozni a figyelmét. Egyszerűen tartsa a nyomást, amint az aprána a személyes testtér felé közeledik. Ha már túl erős az ellenállás, néhány percig tartsa egy helyben a figyelmét. Majd nyomjon újra a második figyelme felülete mentén. Amikor a nyomás eléri a megfelelő erősséget, az aprána behatol az almezőbe, és az almező eltűnik. A nyomás azonnal megszűnik, ön is megkönnyebbül, amint az aprána áthatol az almező felületi határán. A jelenséget általában pukkanás kíséri, ez annak a jele, hogy az almező kiszabadult, és az aprána foglalta el a helyét. Ha az almező eltűnt, bocsássa el az apránát, a nyomatékot és a második figyelmét. Majd számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
80
TIZENÖTÖDIK FEJEZET Ahogy elhagyod a. valótlansághoz fűződő kötelékeidet, átalakul valóságod belső képe. Állhatatos gyakorlással uralmad alá vonod az elmét, amely Tudatos Énné válik, és a Kegyelem óceánjában erezheted magad, a keserves testi létben is. – Kaivalya navaneeta
A perszonák elbocsátása A perszonák a módosult energia összetett almezői, melyek a bennük lévő tudatos energiakoncentrációk akaratát és sajátos tulajdonságait fejezik ki. Az egyéni tudatban és az egóban találhatók, de a makrokozmoszon keresztül egyik emberről a másikra lehet repíteni őket. A makrokozmoszon átlökött perszonák a karmikus üledékből vagy az egyedi energiatorlaszokból vagy/és a behatolásokból keletkeznek. A behatolás által létrejött perszonák rendkívül pusztítóak lehetnek, mivel nagyon sűrűek, polarizáltak és szerfelett aktívak, ennek következtében átütő erejük igen nagy. A mikrokozmoszban perszonák találhatók a mája kollektív terének minden világában és dimenziójában, a lépszinteken, valamint a tudat funkcióiban és formáiban. Csapdába eshet az energiatestben vagy energiahordozóban is, amennyiben a személyes testtérből kilökődve beszennyezték a módosult almezők. Egy perszonában legalább egy tudatos energiakoncentráció lakik, noha általában többet is találunk bennük. A tudatos energiakoncentrációk helyzete a perszonán belül eltérhet, de minden független perszona tudatos energiakoncentrációja abban a világban és dimenzióban integrálódik az egyéni tudatba és egóba, amelyben éppen tartózkodik. A perszonák nagysága, alakja, állapota, sűrűsége, polaritása, tevékenységi szintje és felületi szerkezete változó. Az esetek többségében rajokban érkeznek, az egy rajon belüli perszonák nagysága, állapota, sűrűsége, polaritása és rezgése/átlagos frekvenciaértéke csaknem azonos. Mivel a tulajdonságaik is hasonlóak, rendkívül fontos, hogy elbocsátása közben a kiválasztott perszonára összpontosítson, és ne kalandozzon el egy másik, csoportjában lévő perszona felé. Közvetlen környezete nagymértékben befolyásolhatja a perszo-nát, többségük azonban, két okból, meglehetősen stabil: először azért, mert beolvadtak az egyéni tudatba és egóba, másodszor pedig azért, mert a környező karmikus üledék nyomása rögzíti őket. A perszonák bizonyos mértékben érző lények, ez azt jelenti, hogy képesek egyéni akaratot, véges tudatosságot és vágyat, valamint korlátozott mértékben valótlan érzelmeket és érzéseket, érzeteket kifejezni. Szélsőséges esetben (amikor egy perszona tudatos energiakoncentrációi különösen támasz természetűek) szükségletet, megszállottságot, sóvárgást, kéjvágyat és/vagy irtózást érezhetnek, ami rettegésben, félelemben, szorongásban, idegességben és pánikban nyilvánul meg. A perszonáknak önkorlátozó tulajdonságaik is lehetnek, ilyen például a kimerültség, a zavar, a figyelmetlenség és a restség. Bár a mikrokozmoszban helyezkednek el, a mája kollektív terének részei maradnak, ezért képtelen a valódi vágyakra és/vagy érzelmekre. Nincs minden perszonának úgynevezett negatív tulajdonsága, de ne feledjük, hogy valamennyi perszona eltorlaszolja az Én áradását, és meghiúsítja a prána szállítását és átalakítását az emberi energiarendszerben. Tulajdonságaik a szélsőségesen szattva és a szélsőségesen támasz jellegűek között váltakoznak. Egy perszona tulajdonságai négy úton kerülnek be az ember éber tudatosságába. Bejutnak, amikor szamszkárák hatolnak a személyes testtérbe; ha a szamszkárák és/vagy a vászanák külső rétege megnövekszik: ez úgy történik, hogy a karmikus üledék egyik almezőjére gyakorolt nyomás meggyengül, így az almező ki tudja fejezni a ben ne lévő tudatos energiakoncentrációk akaratát, tudatosságát, érzelmeit, érzéseit és érzeteit. Perszona jut be akkor is, amikor a házigazdájuk újabb világot és dimenziót fedez fel, amelyben üledékként lerakódott a karmikus energia. Végül abban az esetben jelentkezik, amikor idegen almezők erőszakosan behatoltak a mikrokozmoszba, vagy az aurában lebegő, független módosult almezők az egyéni tudat és az ego segítségével fejezik ki a tulajdonságaikat. Noha az aprána az apránikus határ és a személyes testtér felülete közé gyűlt karmikus teher eltávolítására alkalmas, az eljárást kiegészíthetjük a perszonák elengedésével, mert az alkalmazását a mikrokozmoszon belül, a személyes testtérben és azon túl, minden világban és dimenzióban (beleértve a lépszinteket, valamint az elme funkcióit és formáit) alkalmas a szamszkárák, vászanák, perszonák eltávolítására. A perszona képében megjelenő szamszkárákat és vászanákat nem lenne nehéz útra bocsátani, hiszen a nagyságuk és az alakjuk miatt viszonylag könnyű velük a munka. Általában laposak és megnyúltak, és a körülöttük levő karmikus üledék nyomása határt szab az aktivitásuknak. Egyesekkel, különösen a független almezőkkel azonban már jóval nehezebb boldogulni, mert rendhagyó az alakjuk, és a közvetlen környezetük almezői kevésbé akadályozza a mozgásukat.
A kilökött perszonák A perszonákat, különösen a személyes testtérben elhelyezkedőket, át lehet lökni egyik embertől a másikhoz. A kilökött perszona a célpont energiamezőjében reked, főként amikor a célpont, abban a világban és dimenzióban, melyben az átadás történt, az egyéni tudathoz és az egóhoz kötődik. Amennyiben a célpont elfogadja a perszona tulajdonságait, azok beépülnek saját egyéni tudatába és egójába. Bár az így átlökött perszonák a célpont karmikus terhét gyarapítják, sőt egyéni tudatába és egójába is beépülhetnek, egy vékony, módosult energiahúr révén az elkövető befolyása alatt maradnak, és védtelenek annak akaratával, vágyaival és/vagy ellenszenvével 81
szemben. A kilökött perszonát, amely kapcsolatban marad az elkövetővel, húrnak nevezik. A húrok szerfelett legyengítik a házigazdát, mert az elkövetőhöz az eredeti benyomulást követően is módosult energiát továbbítanak. Amellett, hogy a házigazdát ettől tartós bizonytalanságérzés tartja a hatalmában, a húron át benyomuló módosult energia polarizálhatja az erőterét, amitől nőiesebb és fogékonyabb lesz, vagyis sokkal érzékenyebben reagál. Gyakran előfordul, hogy a húrok évekkel az eredeti kilökést követően is az elkövető hatalmában tartják a házigazdát. A húr által létrehozott és fenntartott beteges kapcsolat a felelős például az Énellenes indulatokért, az alaptalan félelemért, és azért a belső zűrzavarért, ami évekkel az eredeti behatolás után is gyötri a házigazdát. Ez megmagyarázza, miért romlik az állapota olyan sokáig, miután a húr behatolt az erőterébe. Az ilyen jellegű erőszak áldozatai főként a gyerekek, akik a felnőttektől függenek, és nincsenek meg a szükséges eszközeik, mellyel megvédhetnék magukat az energetikai támadások ellen, különösen, ha olyan emberek hajtják végre, akikben bíznak, és/vagy akik irányítják őket. Amit világosan bizonyít a szexuális visszaélés esete. A nemi erőszak alkalmával kétszer hatolnak be az áldozatba. Az első fizikai természetű. A második energetikai, és a húr a tettes. A fizikai erőszak kétségtelenül iszonyú, de az általa okozott testi tünetek majdnem mindig elmúlnak. Az energetikai megbecstelenítés azonban sokkal tartósabb és megsemmisítőbb tüneteket okoz, többek között felemészti a határokat, és sűrű, rendkívül polarizált módosult energiát vezet a házigazda erőterébe. A húron kívül számtalan tudatos energiakoncentráció is a házigazda erőterébe jut, vagy az eredeti kivetés részeként, vagy a húron keresztül végbemenő további behatolások során, ezek a tudatos energiakoncentrációk pedig alárendelt perszonákká olvadhatnak össze. Az alárendelt perszonák a gazda erőterében gyakran összeütközésbe kerülnek az uralkodó perszonával, ilyenkor haragot, bizonytalanságot, önutálatot, és antiszociális érzetek, érzések, érzelmek és eszmék tucatját sugározzák, melyek oktalan félelmet (főként az elkövetővel szemben), önbizalomhiányt és depressziót ébresztenek.
Az uralkodó és alárendelt perszonák Az egyéni tudat, mint funkcionális egység, egy uralkodó és egy vagy több alárendelt perszonát tartalmaz. Az uralkodó perszona szinte teljes egészében az egyik életből a másikba cipelt szamszkárákból áll. Az ego úgy támogatja az uralkodó perszonát, mint egy lencse, melyen keresztül összpontosíthatja a figyelmét, és megszűrheti azt az információt, ami a magas- és mélytudatban lévő tudatközpontokból érkezett. Az alárendelt perszona támogathatja, de akadályozhatja is az uralkodó perszonát. Igaz, hogy a perszonák többsége az emberi tudattalan dimenzióiban rejtőzködik – főként a lépszinteken, a felső és alsó csakrák által szabályozott dimenziókban – , nem ritka, hogy az alárendelt perszonák álmok, fóbiák és a képzeletvilág, főleg a szexuális fantáziák által eljutnak az éber tudatosságba. Amikor a keletkező alárendelt perszonák szembeszállnak az uralkodó perszonával, alááshatják a házigazda egészségét és kapcsolatait. Bizonyos életveszélyes helyzetekben, vagy amikor a házigazda alkohol vagy más izgatószerek hatására elveszíti a gátlásait, az alárendelt perszonák váratlanul és drámai módon adnak hírt magukról. A családtagok perszonái meglehetősen hasonlítanak egymásra – sőt azonosak –, mert a szülők, és az egyéni tudathoz és egóhoz kötődő többi rokon, hajlamosak rá, hogy módosult energiát árasz-szanak arra, akit befolyásolni akarnak – különösen a gyerekekre és az eltartott családtagokra. A szocializációs folyamat során hasonló jelenség játszódik le. Hagyományai és intézményei révén minden kultúra igényeket támaszt a gyerekekkel és az eltartottakkal szem ben, mellyel megakadályozza, hogy a prána áthaladjon a fejlődő gyerek energiarendszerén. Sőt a szocializációs folyamat mindig magában foglalja, eltűri, sőt bátorítja, hogy a tekintély birtokosai módosult almezőket vessenek, gyakran perszona formájában, az alárendeltjeikre. A perszonák rendkívül kártékonyak, mivel egyesülhetnek az egyéni tudattal és egóval, hogy azután meghamisítsák a magas- és a mélytudat funkcióinak és formáinak tevékenységét. Az energiamunkában azonban éppen az erejük fordul ellenük, az teszi lehetővé, hogy a hétlépcsős folyamat segítségével végleg el lehessen távolítani őket.
A perszonák elbocsátása Amikor a perszona behatol az ember erőterébe, vagy a karmikus üledékből a tudatos éberség állapotába kerül, gazdája háromféleképpen reagálhat a jelenségre. Összehúzódhat, hogy ne érzékelje tudatosan a perszonát, vagy ne befolyásolják a tulajdonságai. Az összehúzódás és a tagadás irányítani tudja ugyan a perszonát, de a kérdéses világban és dimenzióban megakasztja a prána áradását, és akadályozza az emberi erőtér egyidejű működését. Ezenkívül – az összehúzódás hatására – a perszonában található tudatos energiakoncentrációk módosult energiát lövellnek a külső környezetbe. Ezek a kilövellések tönkreteszik a kapcsolatokat, mert a perszona tudatos energiakoncentrációinak a szükségleteit és vágyait sugallják azoknak az embereknek, akikkel a házigazda együttműködik. A házigazda második lehetősége az, hogy alárendeli az akaratát a perszonában lévő tudatos energiakoncentrációk akaratának, és a perszonában létrejövő tulajdonságokat beépíti egyéni tudatába és egójába. Eredendően veszélyes döntés, mert az alárendelt perszona általában elég erős ahhoz, hogy átvegye a vezetést a házigazda domináns perszonájától. Az ilyen jellegű konfliktus okozza a rögeszmés-kényszeres, valamint a passzív vagy aktív énpusztító viselkedést. Végül a házigazda megteheti azt is, hogy a magas- és mélytudatban összpontosítja magát, felelősséget vállal a perszonáért, és úgy figyeli meg, hogy közben távol tartja magát a 82
tulajdonságaitól. Amikor a házigazda a magas- és mélytudatban összpontosul, a perszona kiterjed, és látszólag egyre erősebbé válik, azt a hamis benyomást keltve, hogy maga alá gyűri a domináns perszonát a magas- és mélytudattal együtt. Ami energetikai szempontból természetesen lehetetlen, mivel a prána érintett mezője együtt nő a perszonával. Mivel mindkét tér megnövekszik, végül együttműködésre kényszerül, és éppen ez az együttműködés teszi lehetővé, hogy a perszona eltávozzon az ember erőteréből. Ahogy a perszona növekszik, a benne található módosult energia egyre ritkább lesz, a felületén található pórusok ugyancsak megnőnek. Amikor elérték a kellő nagyságot, a magas és/vagy a mélytudat megfelelő mezőjének pránája átömlik a felszíni hártyán. Amint a tiszta energia behatol a perszonába, a módosult energia és a perszona funkciói – egyéni akarat, véges tudatosság, érzelmek, érzések és/ vagy érzetek – végleg eltávoznak a házigazda erőteréből, és az üres teret az őket eltávolító prána tölti be.
A hétlépcsős módszer A perszona eltávolításának hét szakasza van, melyet a következő sorrendben kell végrehajtani. Az első lépés a tudatosítás. A házigazda először tudomást szerez a perszonáról (méret, alak, sűrűség, helyzet). Ezután elfogadja. Ebben a szakaszban a házigazda az ítélkezést félretéve elfogadja a perszona tulajdonságait. A harmadik lépés a gyönyörködés: a házigazda az elfogadást fokozva gyönyörködik a perszona tulajdonságaiban. A negyedik lépés az azonosulás. A házigazda ekkor felfüggeszti azt a kötődést, amely a domináns perszonájához fűzi (ám megtartja kötődését a magas- és mélytudathoz), tevőlegesen magáévá teszi a perszona tulajdonságait, és azonosul velük. A következő lépés a rész vétel. A házigazda ebben a fázisban hagyja, hogy a perszona tulajdonságai átjárják saját személyiségét, bármilyen negatívak és/vagy kellemetlenek legyenek is. A hatodik lépés az azzá válás. Ilyenkor a házigazda félreteszi azt a belső törvényt, amely normális körülmények között a tevékenységét igazgatja, és magáévá teszi a perszona szándékát. A hetedik lépés az engedélyezés. Ebben a szakaszban a házigazda lesz a perszona, és engedélyt ad magának, hogy végrehajtsa a perszona működését jelentő szándékot, vágyat és/vagy akaratot. A tudatosítás Minden egyes perszonának egyedi rezgése van, amely megkülönbözteti a szomszédjától, és a rajában lévő valamennyi perszonától. Éppen ezért, úgy győződhetünk meg legmegbízhatóbban egy perszona jelenlétéről, ha a tulajdonságai szerint különítjük el. Abban az esetben például, ha levertnek érzi magát, a szándéka segítségével elkülönítheti azt a perszonát, amely a depresszióját okozza, ezáltal a perszona kiválik a karmikus teher hátteréből. Minél pontosabb a szándéka, annál hatásosabb. Kijelentheti például: „Az a szándékom, hogy tudatosítsam azt perszonát, amelyik a kedvetlenségemet okozza a lelkem világában, negyedik csakrám szintjén.” Miután elkülönítette a perszonát, szándéka segítségével ráfókuszálhatja mentális figyelmét. A mentális figyelméből áradó prá-na úgy aktiválja a perszona módosult energiáját, hogy megnöveli a rezgését, ezáltal a perszona megnő. A növekedés során sűrűsége csökken, tehát könnyebb lesz elfogadni. Az elfogadás Miután tudatosította magában a perszonát, felelősséget vállal érte, és elfogadja tulajdonságait. Ez annyit jelent, hogy fel kell hagynia azzal a szándékával, hogy megváltoztassa, letagadja és/vagy eltemesse tudatalattija mélyére. Ezáltal nem gondol rá többet, és arról is lemond, hogy megpróbálja megérteni. Az elfogadott perszona tovább növekszik, és azáltal, hogy elutasítás, tagadás, vagy a megváltoztatás szándéka nélkül elfogadja a belőle származó tulajdonságokat, felkészül a folyamat következő lépésére, a gyönyörködésre. A gyönyörködés Ahhoz, hogy egy perszonában gyönyörködni tudjon, hátat kell fordítania a dualitásnak, vagyis fel kell adnia a jó, a rossz, a helyes, a helytelen eszméihez való kötődését. Ez azt jelenti, hogy nem ítélkezik többé, nem irtózik a perszona tulajdonságaitól, akármilyen negatívak és zavaróak legyenek is. Az a perszona, melyet el akar bocsátani, olyan, mint az oroszlán a vadonban, amelyik öl, hogy ehessen: egyszerűen a természetének megfelelően cselekszik. Egyértelműen oktalan dolog egy oroszlánt azért elítélni, mert öl. Hasonlóképpen oktalan egy perszonát a tulajdonságaiért elutasítani, mert csak megnehezíti az elbocsátása folyamatát. Hiszen egy perszona elengedése nem a jó harca a gonosz ellen, hanem olyan módszer, mellyel visszanyerheti energiaterének természetes, egészséges állapotát. Ezt felismerni lényegbevágó, és megkönnyíti a gyönyörködést. Abban a pillanatban, amikor gyönyörködni kezd a perszonában, az lefelé tágul, a második csakra felé. Tágulása közben egyre ritkább, a vele terjedő prána visszatükröződik a felületéről, és a perszona ragyogni kezd. Ezáltal könnyebbé válik a következő lépés, az azonosulás. Az azonosulás Amikor a perszonával azonosul, túllép a tétlen gyönyörködésen, és cselekvő részese lesz a perszonának és tulajdonságainak. Ezzel jelzi a magas- és mélytudat erejébe – és dinamikus formájába, a pránába – vetett hitét, 83
miszerint el fogja bocsátani a perszonát. Abban a pillanatban, amint felölti a perszona tulajdonságait, az felfelé tágul a hatodik csakra irányába. A folyamat során a hatodik csakrában keletkező prána ugyancsak kiterjed, és visszatükröződik a perszona felszínéről, ami még jobban elkülöníti társaitól. Amikor ez megtörtént, készen áll a részvételre, a hétlépcsős folyamat következő szakaszára. A részvétel Amikor azonosult a perszonával, továbbléphet a folyamat következő szakaszába, a részvételbe. A részvétel során engedélyezi magának, hogy élvezze a perszona egyéni tulajdonságait. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, túl kell lépnie a perszonával létesített elvont kapcsolaton. Valósággá kell változtatnia, mégpedig úgy, hogy elengedi az én–te koncepcióját. A perszona csak akkor terjedhet hátra, erőterének maszkulin területére, ha magához öleli, és élvezi egyéni tulajdonságait. Hátrafelé terjedve ritkább lesz, felületi határa pedig likacsosabb. Ezzel a személyes testtér hét csakrájának a tevékenysége felerősödhet, a prána a perszonával együtt tovább nő, és ön is úgy dönthet, hogy perszonává válik, ami már a folyamat következő lépése. Azzá válás Amikor perszonává változik, tevőlegesen a kiszemelt perszona szándékát fogadja el domináns perszonája szándékával szemben. Ezáltal a kiválasztott perszona – legalábbis átmenetileg – uralkodóvá válik. Miután a perszona tulajdonságait magára öltve ön is perszonává változott, megszűnik minden különbség és távolság kettejük között. Ennek hatására a perszona előre terjed, a csakrák női pólusai aktivizálódnak, és a prána a perszonával együtt előre tágul. Ön is készen áll az eljárás következő lépésére, az engedélyezésre. Az engedélyezés Nem elég, ha csupán perszonává válik valaki. Ha nem engedélyezi a perszonának, hogy kedvére tevékenykedjen, akkor nem terjed az erőterén túli külső környezetbe. Sőt, a perszonának adott engedély az Énbe és a magas- és mélytudat funkcióiban vetett hitének végső bizonyítéka. Az engedély megadása által maga az Én cselekszik, és a magas- és mélytudat, valamint az emberi energiarendszer védelme alatt elengedheti a perszonát. Az eljárás utolsó szakaszában az elbocsátásra kiszemelt almező az aurahatáron túlra terjed. Természetesen ez történik a pránával is, és amint a perszona felszíni határának pórusai kellően kitágulnak, a perszonába ömlik. Mivel lehetetlen, hogy a prána és a módosult energia egy időben ugyanazt a helyet foglalják el – ugyanabban a világban és dimenzióban –, a perszonát és a benne lévő tudatos energiakoncentrációt útjára engedi; helyükön nem marad más, mint a teret betöltő prána.
Így található meg az elbocsátandó perszona Ha el akar bocsátani egy perszonát, először is fel kell deríteni a tartózkodási helyét, és el kell különíteni a rajától. Miután elkülönítette, fókuszáljon rá mindaddig, amíg megváltoztatja a perszonához fűződő kapcsolatát az elbocsátását megelőző hét lépés szerint. A feladat nehézségei mellett számítania kell a raj szomszédos almezőinek ellenállására és/vagy beavatkozására is. Rajnak nevezzük a hasonló rezgésű, csaknem azonos szerkezetű (hosszú, vékony és keskeny) perszonák csoportját, melyeket a szomszédos almezők nyomása présel egymáshoz, és tart egy helyben. Gyakran előfordul, hogy a rajban található almezők kitágulnak, miközben elbocsátja a perszonát. Tágulás közben elhomályosíthatják a kiszemelt perszonából előtűnő tulajdonságokat, és szabálytalanná tehetik a helyváltoztatását. Éppen ezért lényeges, hogy fókuszáljon, és ne kalandozzon el, mert ha a figyelme elterelődik, rendkívül nehezen tud újra a kiszemelt perszonára összpontosítani, hogy elbocsáthassa. A perszona helyét kétféleképpen lehet meghatározni. A perszona azonosításának egyik módja az, amikor az általa okozott tüneteket visszavezetjük az okra. Ha ezt a módszert választja, először az alapmódszerrel lazít, és egyensúlyba hozza tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Utána aktivál, és a szívcsakrája hátsó részében összpontosítja magát, megosztja a figyelmét, és aktiválja a szívósakra első részét is. Amikor ez megtörtént, a következő kijelentéssel tekint be abba a világba, szintre és helyre, ahonnan a tünetek erednek: „Az a szándékom, hogy betekintek abba a világba és dimenzióba, ahonnan azok a tünetek erednek, melyekre most gondolok.” Amennyiben nem tünet vagy tünetegyüttes nyomán jut el a perszonához, akkor átvizsgálást vagy szkennelést kell végeznie. A nyolcadik fejezetben már végzett ilyen jellegű átvizsgálást. Ha szükségesnek találja, frissítse fel az ismereteit, mielőtt tovább halad. Az átvizsgálás előtt azonban jegyezze meg: a szamszkárák a karmikus üledék legalsó rétegei, a szabadon lebegő perszonák aktívak és nehezen irányíthatóak lehetnek, ezért talán könnyebb, különösen kezdetben, ha a karmikus üledék külső részén található vászanával dolgozik, különösen akkor, amikor éppen perszonává készül átalakulni.
A perszona elbocsátása Az alábbi gyakorlattal felderíti egy perszonává alakulás előtt álló vászaná helyét a lélek világában, a negyedik csakra szintjén, és megvizsgálja a méretét, alakját, állapotát, sűrűségét, polaritását, aktivitásának szintjét és felületi textúráját a keletkező érzetekkel, érzésekkel és érzelmekkel együtt. Miután rátalált a megfelelő 84
vászanára, és megvizsgálta, elkülöníti a rajától. Azután az előbb ismertetett hétlépcsős módszer segítségével elbocsátja. Megfogalmazott szándéka így szól: „Az a szándékom, hogy elengedem azt a perszonát, melyet lelkem világában, a negyedik csakrám szintjén vizsgáltam meg.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Az alapmódszer segítségével lazítson, egyensúlyozza ki tudatos és tudattalan mentális tevékenységét. Ezután aktiváljon, és összpontosuljon szívcsakrája hátsó részében. Ossza meg a figyelmét, aktiválja szívcsakrája első részét, és jelölje meg a szándékát. Amikor ez megtörtént, tekintsen be a lélek világára a szívcsakra szintjén, majd ossza meg a figyelmét, és küldje ki második figyelmét a szemközti karmikus üledék felszínére a lélek világában, a szívcsakra szintjén. Ha felkészült a folytatásra, helyezzen nyomatékot a második figyelmére, és aktiválja az átvizsgáló eszközt. Az a vászaná, amely felkészült, hogy perszonaként emelkedjen ki, egyéni akaratot, véges tudatosságot és korlátozott körű érzelmi energiát jelenít meg. Mivel a lélek világában, a szívcsakra szintjén végzi a vizsgálatot, az érzelmi energia fájdalomként, vagy annak valamilyen változataként jelenik meg: lehet szomorúság, búskomorság, kétségbeesés, és így tovább. Egyes esetekben előfordulhat, hogy az érzéshez, a kifejezéshez és/'vagy az érzelmi energia, például a szégyen, a zavar, a megaláztatás feloldásához való jog megtagadásaként nyilvánul meg. Az átvizsgálásnál addig végezzen átlapoló mozdulatokat a szken-nelő eszközzel, míg rá nem talál a megfelelő perszonára. Ezután vizsgálja meg őt is, és rögzítse a tulajdonságait. Amikor végzett, engedje el a vizsgálati eszközt, helyezze vissza a nyomatékot a szívcsakra hátsó részére, és bocsássa el a második figyelmét. Ha felkészült a perszona eltávolítására, jelentse ki: „Az a szándékom, hogy tudatosítom magamban a kiválasztott vászanát, amit el akarok engedni.” Ezzel elkülöníti a perszonát a rajától, ami tágulni kezd, és kinyilvánítja a tulajdonságait. A perszona elfogadásához mondja: „Az a szándékom, hogy elfogadom az elbocsátásra váró perszonát.” Azzal, hogy az ítélkezését felfüggesztve elfogadja a perszonát, az tovább tágul. Jelentse ki: „Az a szándékom, hogy gyönyörködöm az elbocsátásra kiválasztott per-szonában.” A gyönyörködés hatására a perszona a második csakra felé tud terjedni. Simítsa végig tudatosságával a lefelé terjedő per-szonát. Mondja: „Az a szándékom, hogy azonosuljak a perszoná-val.” Amikor azonosul vele, és magára ölti a tulajdonságait, a perszona a hatodik csakra irányába terjed felfelé, miáltal nagyobb és ritkább lesz. Folytassa: „Az a szándékom, hogy gyönyörködöm a perszona tulajdonságaiban.” A perszona tulajdonságait élvezve fogékonnyá válik rá, és ettől a perszona hátrafelé terjed, az erőtere maszkulin részébe. Mozgassa tovább a tudatosságát, majd szóljon: „Az a szándékom, hogy perszonává válók.” Amikor perszonává változik, kizárólag a perszonával azonosul. Most, hogy semmi nem választja el tőle, a perszona előre terjed, sokkal ritkább és lyukacsosabb lesz. Végül így szól: „Az a szándékom, hogy úgy cselekszem, mint a perszona.” Most, hogy engedélyt adott magának arra, hogy végrehajtsa a perszona tetteit, a perszona tovább halad, és átjut az auramezője felszínén túlra. Vele együtt tágul a prána is, és amikor a perszona felületi határának pórusai elérik a kellő nagyságot, a prána beomlik, a perszona eltávozik. Ha a perszona eltűnt, helyezze vissza a nyomatékot a szívcsakrája hátsó részére, és bocsássa el a második figyelmét. Számoljon egytől ötig. Utána nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, sokkal jobban van, mint eddig bármikor.
85
TIZENHATODIK FEJEZET A tudatlan teste a végtelen szenvedés kútja, ám a bölcsé a végtelen gyönyörűség forrása. – Yoga vasishtha
Az energiatestek és az energiahordozók Minden világ és dimenzió energiatestei és energiahordozói az Én eszközei: a tudatosságot, a megismerést, az alkalmazkodást, az érzékelést és a kifejezést szolgálják. A közhiedelem szerint öt energiatest létezik, úgymint az éter-, az asztrál-, a mentál-, a szellem- és a fizikai test, melyek mind szerkezetükben, mind funkciójukban megegyeznek, de nem ez a teljes igazság. Az ember isteni lény, akit nem Isten képére teremtettek, hanem aki az Énben Istenként nyilvánul meg. Valamennyi világban és dimenzióban, a lépszinteken, valamint a tudat működésében és formáiban az emberi lények energiatestek vagy energiahordozók sokaságát mondhatják magukénak, általuk jelenik meg, rajtuk keresztül nyilvánul meg az Én. A magas- és mélytudatban, működésükben és formáikban minden világnak száznegyven dimenziója van; a csakrák világában, működésében és formáiban száznegyvenkettő (a lépszintekkel együtt). A lépszintek független tevékenységi területek saját energiahordozókkal. A tudat funkciói és formái saját világaikon kívül a lép-szinteket is átszövik, energiahordozóik a magas- és mélytudat, valamint a csakrák világának energiatesteihez és energiahordozóihoz hasonló szerepet töltenek be. Noha a pránának nincsenek tulajdonságai, és az energiatestek, valamint megfelelő energiahordozói pránából állnak – a három gu-nának megfelelő, vagyis szilárd, folyékony vagy gáznemű halmazállapotban –, egy bizonyos energiatest vagy energiahordozó által közvetített és átalakított energia rezgésszáma az energiaspektrum egyharmadára korlátozódik, ami azt jelenti, hogy egy energiatest vagy energiahordozó csak annyi pránát szállíthat és alakíthat át, ami a módosult energiának megfelelően támasz, radzsasz vagy szattva természetű. Az energiatestek és az energiahordozók eredetileg a tattvák által, az egyetemes tudatosságból jöttek létre a jelenséguniverzum világaival és dimenzióival együtt, és nem semmisülnek meg, amikor az egyes inkarnációk végén a test és az éterhasonmás meghal. Mivel fejlődésük során, a lineárisfolyamatos idő múlása közben az energiatestek és az energiahordozók megtartják szerkezeti integritásukat, nem élnek át lényegi változást. Végtelenek, noha nem örökkévalók, mint az Én. Az energiatest és a neki megfelelő energiahordozók közössége saját világában és dimenziójában erős és tartós kapcsolatban áll a személyes testtérrel, amit nem hagy el, csak kényszer hatására. Még akkor is visszatér, amikor egy megrázó vagy traumatikus esemény kilöki, hacsak nem zárja el az útját karmikus üledék, (behatolásnak nevezett) energiatorlasz, és/vagy az egyéni tudathoz és egóhoz való kötődés. Ez a bensőséges kapcsolat rendkívül hasznosnak bizonyul akkor, amikor az energiatestek és energiahordozók összegyűjtésére és újraegyesítésére kerül sor.
Az energiatest Az energiatesteket szilárd vagy légnemű halmazállapotú tiszta energia alkotja a lélek, az értelem és a szellem világában egyaránt. Egy energiatest mérete és alakja a fizikai-anyagi testtől függ. Belső szerkezete azonban nagymértékben eltér tőle. Nagy belső üregét szövetek és szervek sokasága helyett teljesen kitölti a tiszta energia, az üreget magát, mint testet a bőr, felületi határ takarja. Az energiatest felülete sima, rugalmas hártya, mely a hétköznapi szemlélő számára szilárdnak tűnik. Erős nagyítás mellett azonban kiderül, hogy a felületnek bonyolult belső szerkezete van: egymáson keresztülhaladó, foszforeszkáló szálak szövik át minden elképzelhető irányban. A fénylő szálak mozaikja erős, rácsszerű szövedéket alkot, amely levegős, rugalmas, hihetetlenül erős filcre emlékeztet. A testet tiszta energiából álló auramező veszi körül, az auramezőt egy újabb, az energiatest felszínével azonos szerkezetű tiszta energiahártya burkolja be. Ez az aurahatárnak nevezett hártya választja el a belső környezetet (mikrokozmosz) a külső környezettől (makrokozmosz). Mindaddig, amíg az energiatest függőlegesen integrált (a személyes testtérben marad), mérete és alakja ugyanolyan, mint a fizikai-anyagi testé. Az energiatesteknek azonban nincsen csontszerkezetük, és amikor megrázó vagy traumatikus esemény éri őket, eltorzulhat az alakjuk. Ha egy energiatest kilökődik a személyes testteréből, az alakja annyira eltorzulhat, hogy alig lehet megkülönböztetni egy nagy, összetett almezőtől. Szélsőséges esetekben, amikor a kilökődött energiatestet beszennyezi a módosult energia, behatolhat abba a térbe, melyet már elfoglalt egy másik, érző teremtmény. Ez még jobban eltorzíthatja az alakját, még nehezebb felismerni és lokalizálni. A személyes testtérben rögzült energiatestek rendszerint ellenállnak a módosult energia behatolásának a bennük áramló prána hatalmas, védelmező erőterének köszönhetően. Amint azonban az energiatest kilökődik a személyes testtérből, a helyzet drámaian megváltozik. Továbbra is ellenállnak a behatolásoknak, de a kellően sűrű és polarizált tudatos energiakoncentrációk beléjük nyomulhatnak, és tovább gyengítik felületi határukat, megkönnyítve az újabb támadást.
A vágytest Az emberi lények energiahordozóit a mélytudat dimenzióiban „vágytestnek” nevezik. A vágytest mérete és 86
alakja megegyezik az energiatest alakjával, és szilárd, valamint légnemű halmazállapotú pránából áll. Mint az isteni tudatosság hordozója, a vágytest csaknem azonos feladatokat lát el, és ugyanazoktól a problémáktól szenved, mint az energiatest. Ha egy energiatest kibillen, vagy kilökődik a személyes testtérből, zavar támad – akárcsak az energiatest esetében –, és a hordozó nem képes arra, hogy a maga dimenziójában a vágytestekkel, és a szomszédos energiatestekkel és energiahordozókkal egyidejűleg működjék. Az alsó tudat minden dimenziójában energiahordozók (vágytestek) csoportjai találhatók. Az egyes hordozók által szállított és átalakított energia csupán az energiaspektrum egyharmada. Ez azt jelenti, hogy egy vágytest csak támasz, radzsasz vagy szattva természetű módosult energiának megfelelő pránát bír szállítani és átalakítani. A vágytestek elsődleges feladata, hogy az Én részt tudjon venni a mélytudat világában. Ezért úgy szabályozzák a négy valódi vágyat, hogy tiszta energiamezőként szállhassanak fel a mélytudatból. Ahhoz, hogy felfogjuk, hogyan keletkezik vágy a mélytudatból, meg kell ismernünk a paramátman és a dzsívamátman kapcsolatát. A paramátman a legfelső Énre, az átmanra vonatkozik. Pára szanszkritul azt jelenti, felsőbb, univerzális vagy mindenek fölött való. A transzcendens jellegre is vonatkozhat. Rendszerint az át-mannal és/vagy a brahmannal összefüggésben használják. A jóga elődjében, a számkhja filozófiában a purusával, a legfelsőbb tudatossággal kapcsolatos. A paramátman minden emberi lény abszolút vagy örök állapota, az Énnel való a priori egység. A dzsívamátman a feltételes vagy átmeneti Ént jelenti, melyet a magas- és mélytudat, azok működése és formája hoz létre. A dzsívamátman és vágyai ösztönzik cselekvésre, és a fizikai-anyagi testben (és az éterhasonmásban) való újjászületésre az emberi lényeket. A vágytestek által a dzsívamátmanból keletkező négy vágy az artha, a káma, a dharma és a móksa. Az artha a gazdagság. Mivel a vagyongyűjtés gazdasági szükségszerűség, különösen a családfenntartók számára, pozitív értéknek tekintik. A káma a gyönyör és/vagy a gyönyör utáni vágyakozás. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mind a keresztény, mind a védikus iratok egyaránt úgy szólnak, hogy Isten vagy az egyetemes tudatosság a maga gyönyörűségére teremtette a mindenséget. A Bhagavad-gífez'ban (a legnagyobb becsben tartott védikus szöveg) a vágy az élet középpontja, és az életerővel egyenértékű. A Védák sosem állították azt, hogy a gyönyört mint Én- vagy spiritualizmus-ellenes jelenséget el kellene nyomni, vagy le kellene becsülni. Épp ellenkezőleg, azt tanítják, hogy a létezés legmélyebb rétegeiben a dzsívamátman sugallja az egyén vágyait és törekvéseit. A harmadik igazi vágy, amely a mélytudatból keletkezik, a dharma. Jelentése szanszkritul: az, ami összetart – alapvetően, ami megakadályozza, hogy a világi kapcsolatok beleolvadjanak a káoszba. A dharmának két alkalmazási területe van. Az egyik, a kollektív dharma az egész emberiség közös tulajdona, a másik az egyes emberi lények egyéni dharmája. A kollektív dharma igazságosságot vagy spirituális kötelességet jelent, amely különösképpen a helyes cselekvésre és az Én-megvalósításra irányul. Az egyéni dharma a helyes cselekvés egyedi útja, amely az embert visszavezeti az Énnel való tudatos egységhez. A negyedik igazi vágy, amely a mélytudatból keletkezik, a móksa. Spirituális szabadságot, és a karmikus kötődéstől való szabadulást jelent. A négy vágy közül a legtisztább. A nondualizmus védikus iskolája, az Advaita védanta azt tanítja, hogy a közvetlen tapasztalásból szerzett dzsnyána (tudás) a legegyenesebb útja a móksa megszerzésének. Mivel a móksa az emberi lény valódi állapota,a tudatlanság elűzése után közvetlenül megtapasztalható. Ramana Maharsi állítása szerint a tudatlanság nem egyéb, mint az „én-fogalomhoz” való kötődés. A dzsainizmus szokás szerint sokkal részletesebb ennél. Azt tanítja, hogy a móksa az elbocsátás vagy szétválás legmagasabb állapota. A saivizmus a kegyelemhez, a jóga a nirvikalpa szamádhihoz, a páratlan elkülönülés és csend állapotához hasonlítja.
A csakrák világa A csakrák világában az embereknek „csakratestnek” nevezett energiahordozóik vannak. A csakratest mérete és alakja megegyezik a fizikai-anyagi testével, szilárd és légnemű pránából áll. A csakrates-tek megtalálhatók mind a száznegyvenkét dimenzióban, beleértve a lépszinteket. A magas- és mélytudat valamennyi dimenziójában – valamint a szlenikus szinteken – egy csakra és három csakratest van. A magas-és mélytudat világának egy bizonyos dimenziójában a csakra szabályozza a tiszta energia teljes spektrumát. A csakratest működési területe megfelel a mája kollektív világában lévő módosult energiának, amely lehet támasz, radzsasz vagy szattva természetű. Ha egy bizonyos dimenzióban csak egyetlen csakratest nem integrálódott függőlegesen, akkor a csakra teljes egészében képtelenné válik az egészséges tevékenységre. Amikor azonban az egyes világokban lévő három csakratest függőlegesen integrálódott, az általuk támogatott csakra aktív marad a magas- és mélytudat és a lépszintek világainak külső körülményeire való tekintet nélkül, és megakadályozza, hogy a módosult energia karmikus üledék alakjában összegyűljön a személyes testteret környező területen a csakra által támogatott világokban és dimenziókban.
A tudat működése és formái A tudat funkciói és formái: a kósák, az indriják és a pránák, valamint a manasz, a csitta, a buddhi és az amankara. Szerkezetileg a tudat valamennyi feladatának és formájának a mérete és alakja megegyezik a fizikaianyagi testével, és – akárcsak az energiatesteknek és megfelelő energiahordozóiknak – a tudat funkcióinak és 87
formáinak is függőlegesen kell integrálódniuk az egészséges működés érdekében. A tudat funkciói és formái aktívak mind a száznegyvenkét dimenzióban. Minden olyan energiahordozó, amelyik egy funkcionális közösség (tudatfunkció) vagy azonosulási közösség (tudatforma) tagja, a spektrum támasz, radzsasz vagy szattva tulajdonságú spektrumában ténykedik. A tudat funkcióit és formáit alkotó energiahordozók egyidejűleg működnek egymással, valamint a magas- és mélytudat csakra-testeivel, vágytesteivel és energiatesteivel. Nekik köszönhető, hogy az emberi lény kiléphet a külső környezetbe, s a tiszta és a módosult erőtér révén kapcsolatot létesít vele. Az egyéni funkciók és formák rendkívül érzékenyek a módosult energia betörésére, mert az ember a tudat funkciói és formái révén veszi fel a kapcsolatot a külső tárgyakkal, erőterekkel és más, érző lénnyel, továbbá a bennük levő tudatos energiakoncentrációkkal és módosult almezőkkel.
A léptest Az emberi lény energiatesteit a lépszinten „léptestnek” nevezik. A léptestek működése és szerkezete szoros kapcsolatban áll a magas- és mélytudat energiatesteinek és vágytesteinek működésével és szerkezetével. Amennyiben függőleges integrációjukat valami megzavarja, zavar támad a léptestek és a lépcsakrák egészséges munkájában. Ez viszont meghiúsítja a fizikai-anyagi test és az éterhasonmás egyidejű együttműködését a magasés mélytudat energiahordozóival, a csakratestekkel, funkcióikkal és formáikkal. A léptestek elsődleges feladata az, hogy lehetővé tegyék az Én számára a fizikai-anyagi univerzummal való együttműködést a fizikai-anyagi test és az éterhasonmás által. A léptestek működési területe a mája kollektív mezejének módosult energiájától függ, amely lehet támasz, radzsasz vagy szattva természetű. A léptestek működési területe a fizikai érzékelés, a tudatosság, a szexuális erő, a motiváció, a vágy, a fizikai hasonulás, az ürítés, az alvás, a biztonság és a fizikai jóllét. Annak érdekében, hogy a fizikai-anyagi világban megalapozottak és kiegyensúlyozottak legyünk, hogy össze tudjuk egyeztetni a magasés mélytudat funkcióit a fizikai-anyagi testtel és az éterhasonmással, lényegbevágóan fontos, hogy a lépcsakrák aktívak, a léptestek függőlegesen integráltak legyenek, és összehangoltan működjenek.
Az energiahordozó feladata Az egyéni energiatestek és energiahordozóik – a léptestek kivételével – végtelenek, ami azt jelenti, hogy meghatározatlan ideig léteznek. Minden egyes energiatest és energiahordozó elsődleges feladata, hogy az átman létrejöhessen, és az ő révén részt vállalhasson a jelenség-világegyetemben. Mivel az emberi lények minden világban, szinten és dimenzióban egyidejűleg Én-tudatosak és éreznek, ők és energiahordozóik tükrözik legjobban és a maga teljességében az átmant (Ént). Az energiatestek összehangoltan működő, szinkronisztikus közösségeket alkotnak, melyek működési területük alapján az emberi tevékenység öt nagy körének felelnek meg: a léleknek, az értelemnek, a szellemnek, a vágynak és az erőnek. A szellem Az általános vélekedés szerint a tudatosság forrása a szellem, a szellem világa azonban nem az a hely, és nem is a legmagasabb szint, ahonnan a tudatosság fakad. A tudatosság forrása ugyanis az Én (átman). Noha az Én az ok, és a szellem csak az okozatok egyike, az emberi lények a szellem világában élik át a transzcendens tudatosság, a meglátás, a katarzis és az intuíció állapotát. Lényegében a szellem megtapasztalásával lépheti át az ember a véges tudat és a mája kollektív tere által rákényszerített korlátokat. Az egyik ilyen élmény a kundalini-sakti felemelése a koronacsakrához; ide tartozik a felső és az alsó csakrák aktiválása, továbbá az energiatestek összegyűjtése és integrálása a szellem világába. Amikor a szellem világában megszabadulunk karmikus terhünktől, létrejön a szellemi éberség, több prána keletkezik, és az ember kevésbé érzékeny a módosult almezőkre. Ami megakadályozza, hogy az egyéni tudat és ego hamis spirituális élményeket éljen át, valamint hazug, vagy félrevezető módon értelmezze az eredeti spirituális élményeket a szellem világában. Ha a szellem világában teljesen megvalósul a függőleges integráció, az ember rádöbben, hogy dimenziók feletti lény, újjászületésének pedig az a célja, hogy a dharmát követve rátaláljon az Énnel való egyesülés útjára. Az értelem Az Én az értelem világában lévő energiatestek közösségei által hozza létre a véges emberi tudatosságot, az emlékezetet, a fogalomalkotást (induktív és deduktív következtetés), az öntudatot, a megismerést és az asszimilációt. Ezenkívül ők koncentrálják a magastudat éberségét, amely ezután a tudat funkciói és formái útján jelenik meg a külső környezetben. Amikor az értelem világában lévő energiatestek közösségei egészségesen működnek, az éberség általánossá válik a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban, ahol akadálytalanul megtörténik a szétválasztás. A karmikus energia csekély mértékben hat a véges emberi tudatosságra, és a külső ingerekkel szembeni érzékenység elhanyagolható. Helyesen működik az induktív és a deduktív következtetés, az emberi tudatosság nem rabja az ellentétes gondolatok, hitek és hiedelmek, hozzáállások és elméletek áradatának. A megértés és a hit átadja a helyét a megfigyelésnek és a szétválasztásnak, és az értelem világának embere az elméjében játszódó mozi nézője lesz. 88
A lélek A lélekkel összefüggő energiatest-közösségeknek számtalan fontos feladatuk van. Először is az Énnel kapcsolatos érzékelés, az érzés és az érzelem hordozói. Ilyen értelemben a lelket alkotó energiatestek hidat jelentenek a fizikai-anyagi test és az éterhasonmás, valamint az értelmet alkotó energiatestek közössége között. Az emberi lények a lélek világában és az emberi energiaközpontban található energiatestek egyidejű működésének köszönhetően tapasztalják meg az érzelmeket, érzéseket és érzeteket. A harag, félelem, fájdalom és az öröm valódi érzése a lélek világában lévő energiatestek közösségének közreműködésével jön létre. Harag akkor keletkezik, amikor a meghittség megszűnik; félelem, ha a fennmaradás kerül veszélybe; fájdalom, amikor az ember jogai csorbulnak; öröm pedig akkor, amikor az emberi kapcsolatok helyét átveszi a móksa utáni valódi vágyakozás (transzcendencia). A lélek világának energiatestei nélkül nem létezne emberi gyengédség és gondoskodás. Megszűnne az empátia, empátia nélkül pedig az emberi kapcsolat és a szeretet nem szolgálhatna a transzcendencia alapjául.
A vágytestek funkciói A mélytudatot alkotó vágytestek elsősorban azzal a négy valódi vággyal foglalkoznak, melyek arra késztetnek egy embert, hogy fizikai-anyagi testben szülessen újjá (lásd „Vágytest"). hat a véges emberi tudatosságra, és a külső ingerekkel szembeni érzékenység elhanyagolható. Helyesen működik az induktív és a deduktív következtetés, az emberi tudatosság nem rabja az ellentétes gondolatok, hitek és hiedelmek, hozzáállások és elméletek áradatának. A megértés és a hit átadja a helyét a megfigyelésnek és a szétválasztásnak, és az értelem világának embere az elméjében játszódó mozi nézője lesz. Én számára a gyönyört. Mivel a gyönyörből születik az emberi szeretet – abból pedig a meghittség, az öröm, a kegyelem – a léptestek csak akkor tudják meghaladni a hétköznapi világot, ha függőlegesen integrálódtak, és egészségesen működnek. A csakratest A csakraként ismert energiahordozók az Én tudatosságának eszközei a csakrák világában. Ebben a minőségükben hidat alkotnak a magas- és a mélytudat (és funkcióik, valamint formáik) és az emberi energiamező között. Szinte alig találunk olyan anyagot a jógában, a tantrában, amely megvilágítaná a csakrák és a csakratestek közötti viszonyt. A megfigyelések nyomán azonban biztosan állíthatjuk, hogy minden csakra három csakratesttel áll kapcsolatban, és az egyes csakratestek az energetikai spektrum olyan részében fejtik ki a tevékenységüket, amely támasz, radzsasz vagy szattva természetű módosult energiának felel meg. Míg a csakrák pránával látják el az energiatesteket és hordozókat, a csakratestek ezt az erőt és benne rejlő lehetőséget az éber tudatosság állapotába hozzák. A csakratestek függőleges integrálása több mint ajánlatos, ugyanis ráébreszti az emberi lényt a magas- és mélytudatban szunnyadó erőre, és arra, hogy ezt az erőt be kell építenie az identitásába. A csakratestek közösségéből kilépő erő abban a legbelső, általában tudattalan képességben nyilvánul meg, hogy le tudjuk győzni a (karmikus teher formájában jelentkező) módosult energia hatalmát. Amikor a csakratestek egységesek, a módosult energiát és energetikai támadásait hatásosan ellensúlyozza az ember energiarendszerében keletkező prána. Amikor a csakratestek tökéletesen integrálódtak, a prána átitatja az emberi erőteret, ezáltal a karmikus teher egyre nehezebben tudja meggátolni a prána áramlását, és a hamis tudat létrehozása is megnehezül, mellyel átvehetne a magas-és mélytudat funkcióit.
A tudat működése és formái Azok az energiahordozók, melyek a tudat működését és formáit alkotják, olyan eszközökkel látják el az Ént, mellyel belsővé tudja tenni az érzékleteket, érzéseket, érzelmeket és az éber tudatosságot. Nekik köszönhető az is, hogy az Én felismeri, egyesíti és asszimilálja azokat az erőtereket, melyek a külső környezetben kifejezik a már említett és a többi, hozzájuk hasonló feladatokat. Elsősorban ugyanis a tudat működésével és formáival halmozza fel, integrálja és asszimilálja az ember a külső környezetről való tudását. A tudat funkciói úgy halmozzák fel a tudást, hogy kilépnek a külső környezetbe, ahol kapcsolatba lépnek tárgyakkal, élőlényekkel és erőterekkel. Miután a kapcsolat létrejött, a funkciók beépítik ezt a tudást, és elérhetővé teszik az emberi erőtér tudatossági központjai, közöttük a tudat formái számára. A tudat formái teremtik meg az identitást a tudat funkciói, valamint a magas- és mélytudatban lévő tudatossági központok által felhalmozott és feldolgozott (asszimilált) tudásból. Az emberi lény identitás nélkül képtelen lenne rá, hogy a minden világból és dimenzióból záporozó, csaknem végtelen mennyiségű információt feldolgozza és osztályozza. A bölcsesség és az önismeret – amely lehetővé teszi, hogy helyesen cselekedjünk és kövessük a dharmát – ugyancsak a tudat funkcióitól és formáitól függ, melyek feldolgozzák és beépítik az információknak ezt a soha nem szűnő áradatát. A helyénvalóság tétova érzése, amely néha nem több zsigeri jelzésnél, csak a tudat funkcióinak, formáinak, és a magas- és mélytudat megfelelő energiahordozóinak egyidejű működése által jöhet létre. Az intuíció a kútfőből (egyetemes tudatosság) fakad, amit átalakítanak, hogy a tudat formái is felismerhessék. A tudat formáiból fakadó megérzések helytállóak és megbízhatóak, és hozzásegítik az embert, hogy helyesen döntsön, és magabiztosan, 89
helyes tetteket hajtson végre.
Az energiatestek és energiahordozók szétesése Normális körülmények között, vagyis amikor az energiatestek és az energiahordozók függőlegesen egyesülnek, a módosult energia nem zavarhatja meg a működésüket. Abban az esetben azonban megbomlik a funkciójuk vagy a tevékenységük, ha módosult energia tör be a személyes testtérbe, és az energiatest vagy a hordozó behorpad, megbillen vagy kilökődik. Betörést idézhet elő a polaritás-különbség, a vászanák és a szamszkarák mértéktelen felhalmozódása vagy a módosult energia már említett behatolása. Minden esetben a betörés nagysága dönti el a hatás mértékét. Ha enyhe, stressz, ha közepes, sokk, ha erőteljes, akkor trauma lesz a következménye. A stressz megbillenti az energiatestet vagy az energiahordozót, ami többé nem képes függőlegesen integrálódni. Az enyhe stressz behorpasztja, az erősebb kibillenti az energiahordozó egy részét az emberi erőtérből. A trauma rendkívül erőszakos esemény, és olyan megsemmisítő csapást mér az ember erőterére, hogy hatására az energiatest vagy az energiahordozó kirepül a személyes testtérből, és mindaddig nem bír visszatérni, amíg az útját eltorlaszoló módosult energiát el nem bocsátják.
A betörés Több energetikai betörés, köztük az irányító hullám, a húr és a perszona is megakadályozhatja, hogy egy vagy több energiatest vagy energiahordozó függőlegesen egyesüljön. Az irányító hullámot egy másik emberi lény repíti a házigazda erőterébe, valaki, aki irányítani, vagy befolyásolni akarja a házigazda személyiségének valamelyik jellemzőjét. Az ilyen típusú betörés bármilyen irányból érkezhet. Amikor a kilövést követően elölről hatol be a házigazda erőterébe, akkor az elkövető olyasmire számít, ami nem vált valóra. Amikor a betörés hátulról éri az erőteret, az elkövető olyasmit akar visszaszerezni, amiről úgy gondolja, hogy elveszítette. A bizonytalan ember a jobb vagy a bal oldalra lövi ki az irányító hullámot. A húrt egy másik emberi lény irányítja a házigazda erőterének az elejére.A perszona egy másik embertől vagy nemfizikai lénytől érkezik, és bármilyen irányból be tud hatolni a házigazda erőterébe. A stressz Stressz akkor jön létre, amikor módosult energia – főként karmikus üledék – kerül a személyes testtérbe. Ha a betörés nyomán stressz jön létre, akkor egy vagy több energiatest és/vagy energiahordozó is behorpad, vagy kibillen a személyes testtérből. A karmikus üledék több módon juthat be a személyes testtérbe: rendkívüli mértékben felhalmozódnak a szamszkarák és/vagy a vászanák; irányító hullám vagy húr éri el a személyes testteret; egy vagy több, különösen tevékeny nemfizikai létező, perszona és/ vagy idegen energiatest hatol bele. Emellett az is megterhelheti az emberi erőteret, amikor valaki sűrű és/vagy aktív külső légkörön halad keresztül, vagy intim kapcsolatba kerül olyasvalakivel, akinek az erőterében mértéktelenül sok karmikus energia gyűlt össze, vagy akinek az energiatestei a személyes testtérből kidőlnek, vagy rajta kívül lebegnek. A stressz hatása általában átmeneti, de krónikussá is válhat abban az esetben, ha olyan emberrel társulunk, aki folyamatosan módosult energiát lő az energiaterünkbe, vagy amikor a házigazdára kilőtt irányító hullámokban mértéktelen sok a tudatos energiakoncentráció, esetleg az elkövető energetikai támaszt nyújt nekik. A sokk A sokk jóval súlyosabb az emberi erőtér szempontjából, mint a stressz. Egy sokkoló élmény hatására egy vagy több energiatest vagy energiahordozó is kilökődik a személyes testtérből. A meglepetés a sokk meghatározó eleme. Minél nagyobb a meglepetés, annál nagyobb megrázkódtatás éri az energiatestet és az energiahordozót. A megrázó élményt az okozza, hogy a sűrű, rendkívül tevékeny módosult energia hirtelen, erőszakosan behatol a személyes testtérbe. A sokkoló élményből hiányzik a szándék, éppen a szándék hiánya különbözteti meg a traumától, ez védi meg a házigazdát azoktól a minden képzeletet felülmúló hatásoktól, melyekkel a trauma jár. A sokk kiröpíti ugyan az energiahordozót, az elkövető azonban nem szándékozik (a sokkoló élmény jellegzetessége) irányítani, megváltoztatni, manipulálni, uralni vagy bántani az áldozatot, és csak a szándék akadályozhatja meg a kilökött energiatest és/vagy energiahordozó azonnali visszatérését. A sokk két módon gátolhatja meg a házigazda erőterének szokásos működését: az energiatest és/vagy energiahordozó kilökésével, és egy rettegő-irtózó viselkedésminta kialakításával, amely megakadályozza a prána áradását, és rettentően megnehezíti, hogy az ember ráhangolódjon a magas- és mélytudatra. Egyes esetekben a minta megszokássá válik, a házigazda félelmében összerándul, ha valami a megrázó eseményre emlékezteti. A trauma A traumatikus élmény rendkívüli mértékben szétzilálja az emberi erőtér egyidejű működését. A traumát az elkövető szándékával támogatott váratlan, erőszakos energetikai behatolás idézi elő. A jelenség során előre megfontolt szándékkal sűrű, polarizált energiát (hullámok, húrok és főként támasz természetű tudatos energiakoncentrációkat tartalmazó perszonák) repítenek a házigazda erőterébe. Az ilyen támadásban részt vevő 90
tudatos energiakoncentrációk rendkívül polarizáltak, és mivel olyan közel akarnak kerülni a tisz ta energia forrásaihoz, vagyis a csakrákhoz, a három szívhez és a kisebb energiaközponthoz, még akkor is újabb és újabb kísérletet tesznek, hogy behatoljanak a házigazda erőterébe, ha az eseményt követően kivetik, de nem távolítják őket el megfelelően a személyes testtérből. A traumát a sokktól elsősorban a szándék különbözteti meg. Egy megrázó (sokkoló) élményben az elkövető nem akarja szándékosan tönkretenni vagy irányítani a házigazdát. A sokk a polarizált kapcsolatokban élő partnerek energetikai mintái által létrehozott konvergencia eredménye. Bár a trauma azonnal csapást mér az ember erőterére, az emberi lények többsége csak a második-harmadik generációs tünetekről, például az önuralom, a bizalom, a személyes erő és az önbecsülés megrendüléséről ismeri fel. Ezeken a szimptómákon kívül levertséget, krónikus kimerültséget, depressziót, szorongást, céltalanságot, szexuális zavart, alkotói válságot és határproblémákat okozhat. Sajnos éppen a tünetek, különösen a másodikharmadik generációs szimptómák, melyeket az ok-okozat összefüggés hoz létre, ho-mályosíthatják el a traumás eseményt és első generációs tüneteit. A trauma első generációs tünetei: • • • • •
Megsemmisül egy vagy több felszíni határ. Csökken egy vagy több auramező nyomása. Módosult energia hatol a személyes testtérbe. A sérült, és továbbra is erőszaknak kitett tevékenységi területen sebesen csökken az energia. A testtérből egy vagy több energiatest vagy energiahordozó lökődik ki.
Az itt felsorolt első generációs tünetek rendszerint észrevétlenek maradnak, hacsak nem kíséri őket fizikai és/vagy nemi erőszak. A gyorsan bekövetkező második és a harmadik generációs szimptó mák azonban feltétlenül nyomot hagynak a házigazda tudatosságában, érzelmeiben, érzéseiben vagy érzeteiben. Meg kell jegyeznünk, hogy mindaddig, amíg az energiatestek és/vagy az energiahordozók a személyes testtéren kívül rekednek, érintetlen marad az ok-okozati összefüggés, és a szimptómák továbbra is fennmaradnak. Ha le akarjuk győzni a traumás élmény hatásait, akkor el kell távolítanunk a módosult energia benyomulását; a kilökött energiatesteket és/vagy energiahordozókat gyakorlott gyógyítónak kell összegyűjteni és visszahelyezni.
91
TIZENHETEDIK FEJEZET Mindenek fölött Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, Következik, hogy de máshoz se léssz. – William Shakespeare: Hamlet
Az energiatestek kilökése és összegyűjtése Annak érdekében, hogy az Énből származó gyönyört, meghittséget, örömöt és kegyelmet átélhessük, és biztosak lehessünk abban, hogy a módosult energia nem hatol be a személyes testtérbe, minden energiatestnek és energiahordozónak függőlegesen kell egyesülnie. Sajnos a stressz, a sokk és a trauma szétzilálja a függőleges egységet. A függőleges egység felbomlását töredezettségnek vagy fragmentációnak nevezzük. A töredezettség, melyet egy vagy több energiatest vagy energiahordozó teljes vagy részleges kilökése idéz elő, olyan komoly probléma, hogy kellő időben és hatékonyan kell eljárnunk, amennyiben orvosolni akarjuk a karmikus teher ezzel járó hatását, és azokat a járulékos problémákat, melyeket az emberi erőtérben kivált.
A töredezettség A töredezettség felléphet minden világban és dimenzióban az ember élete folyamán bármikor, beleértve a fogamzás és a születés közötti kilenc hónapot is. Lehet a nemi, a fizikai, a szóbeli erőszak velejárója, lehet az elhanyagolás következménye, bár egyes esetekben nincs – legalábbis tudatosan – összeköttetés közte és a fizikaianyagi világban elszenvedett visszaélés között. Töredezettségről akkor beszélünk, ha egy vagy több dimenzióban sűrű, módosult energia hatol be erőszakosan a személyes testtérbe. A behatolás lehet egyszeri és gyorsan múló vagy tartós, krónikus állapot. A töredezettség rendkívül gyakori jelenség – különösen az erőszak és/vagy a visszaélés áldozatai és azok között, akik kábítószerhasználókkal, vagy a hozzájuk rendkívüli mértékben kötődő emberekkel állnak kapcsolatban, és irányítani, megváltoztatni vagy manipulálni próbálják őket. Gyakorisága miatt a töredezettség megszüntetése az energiamunka fontos részévé vált; az energiatestek és energiahordozóik összegyűjtése és újraegyesítése az előfeltétele annak, hogy az ember újra átélhesse a zavartalan gyönyört, meghittséget, örömöt és kegyelmet. Igaz, hogy egy vagy több energiatest és/vagy energiahordozó kilökése megzavarja a magas- és mélytudat tevékenységét, de tudnunk kell, hogy a töredezettség magasabb célt szolgál. Célja nem más, mint az energiatest vagy az energiahordozó védelme, enélkül ugyanis belehatolnának vagy megrongálnák a tudatos energiakoncentrációk és a kíséretükben lévő sűrű, módosult energia. Ugyan rendkívül ritkán fordul elő, hogy egy energiatestben kárt tesz egy tudatos energiakoncentráció – bármennyire sűrű és erőszakos is –, a lehetősége azonban fennáll, és feltétlenül el kell kerülni. Az a szerencse, hogy az emberi erőtér hihetetlenül gyorsan reagál a behatolásra, ezért gyakorlatilag nem jelent veszélyt, hacsak az ösztönös megérzés parancsa ellenére, valaki olyan jellegű spirituális tevékenységbe nem bonyolódik, amely megakadályozza, hogy az energiatest kitérjen a baj elől. Figyelem: a veszély valós, ezért soha, senki ne tartson a személyes testterében, vagy ami azt illeti, bármilyen más helyzetben erőszakkal energiatestet és/vagy energiahordozót. Létfontosságú, hogy tiszteletben tartsuk az egyes energiatestekben és energiahordozókban lévő tudatközpontokat, és szabad mozgást engedjünk nekik, különösen abban az esetben, amikor az egységét csak mozgással őrizheti meg. Amikor az energiatestet csupán egyetlen megrázó esemény lökte ki, a töredezettség viszonylag rövid ideig tart. Az, hogy az energiatest milyen távolra sodródik, és mennyi ideig marad a személyes testtéren kívül, attól függ, hogy a sokkot a szamszkárák és a vászanák mértéktelen felhalmozódása okozta-e, hogy az irányító hullám vagy a húr lökött-e szamszkárákat és vászanákat a személyes testtérbe, vagy hogy a házigazda erőterébe erőszakosan tört-e be a módosult energia vagy a TEK. A töredezettséget a házigazda erőterének állapota is befolyásolja, valamint az, hogy valószínűsíthető-e újabb behatolás. További lényeges tényező, hogy vannak-e még irányító hullámok és/vagy húrok ugyanabban a dimenzióban, és a házigazda miként viszonyul az egyéni tudathoz és egóhoz. A sokk állapotát súlyosbítja, ha egy kilökött energiatest hosz-szú ideig a személyes testtéren kívül tartózkodik, és ha a házigazda azonosult a betolakodó energiával. A sokk traumává válik abban az esetben, amikor egy kilökött energiatestet vagy energiahordozót tartósan a személyes testtéren kívül tartanak, vagy ha az alább felsorolt helyzetek közül egy vagy több áll fenn: • • • •
Amikor a behatoló módosult energia olyan minta része, amely az áldozatnak krónikus bizonytalanságérzést okoz. Amikor a benyomulás hatására alapjaiban inog meg a bizalom, vagy annyira megrendül az áldozat világképe, hogy nem bízik saját érzékelésében, ösztöneiben, megérzésében. Amikor szándékosság rejlik a benyomulás mögött, és az elkövető tartósan irányítani, birtokolni és/vagy megváltoztatni akarja a házigazdát. Amikor a külső határ szellemkapcsolat stb. eredményeképpen megrongálódott és tudatos energiakoncentrációk jutnak be a személyes testtérbe abban a világban és dimenzióban, ahonnan az 92
•
energiatest vagy az energiahordozó kilökődött. Amikor idegen energiatest bitorolja a kilökött energiatest és/ vagy energiahordozó helyét.
Felkészülés az energiatest visszaszerzésére Súlyos vagy krónikus stressz esetén az energiatest vagy energiahordozó kifordul helyzetéből, ami azt jelenti, hogy egyik része elhagyja a személyes testteret. Az energiahordozó általában a nyaknál és/vagy a medencénél billen ki egy előre-hátra vagy jobbra-balra irányuló mozdulattal (lásd a 20. ábrát). Az erőszakos hatásnak kitett energiahordozó mozgása nem korlátozódik pusztán erre a két irányra; bármerre elbillenhet, hogy védekezzen a módosult energia támadása ellen. Az elmozduló energiatest a behatoló energia irányába billen – ha elölről éri a lökés, akkor hátrafelé, ha balról, akkor jobbra billen. Amikor az energiatestet vagy energiahordozót kilökték, olyan közel marad a személyes testtérhez, amennyire csak lehet, hacsak nem áll fenn újabb veszély, vagy az eredeti behatolás nem szokatlanul sűrű és erőszakos. Sőt, hogy az energiahordozó milyen távolságra billen ki, vagy mennyi ideig marad a személyes testtéren kívül – és milyen hevesen mozog – a lökés erejétől, az újabb kilökés veszélyétől, a módosult energia állapotától, a lökésben részt vevő tudatos energiakoncentrációktól (mennyire támasz, radzsasz vagy szattva jellegűek) és a behatoló jellegétől (energiatorlasz, energiatest, perszona, húr, irányító hullám) függ. Amikor a házigazda a sokk vagy a trauma után, tudatosan vagy tudattalanul, a behatoló funkcióival helyettesíti egy kilökött energiatest vagy energiahordozó funkcióit, akkor a behatolásban részt vevő tudatos energiakoncentrációk hamis akaratot, hamis életfeladatot hoznak létre, melyek együttesen kívül tartják a testet és a hordozót a személyes testtéren. Ez rendkívüli módon megnehezíti a megtalálásukat és az integrálásukat.
Mielőtt a kilökött energiahordozót megtalálnánk és visszaillesztenénk a személyes testtérbe, a testteret elő kell készíteni a visszatérésre. Ez úgy történik, hogy elbocsátják a bejutott energiát, amely a kilökött hordozó helyét bitorolta. Egyes esetekben a személyes testtér felszínén lerakódott karmikus üledéket is el kell távolítani. Miután eltávolítottuk a behatolt energiát, fel kell kutatni, össze kell szedni, és ha szükséges, meg kell tisztítani az energiahordozót a módosult energiától, csak eztán helyezhető vissza. A kezdeti lépések sikere a gyógyító tudásán, szakértelmén és kitartásán múlik. 93
Mi a behatolás? A személyes testtér csak meghatározott mennyiségű energiatest és/ vagy energiahordozó befogadására alkalmas, többre nem. Abban a pillanatban, amikor egy energiahordozó kibillen vagy kilökődik a személyes testtérből, a megjelenő módosult energia – a benne lévő tudatos energiakoncentrációkkal együtt – tüstént elfoglalja a megüresedett helyet. Érdekes, Jézus már kétezer évvel ezelőtt a következőképpen írta le a jelenséget: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét, magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak.” (Mt 12:4345) Abban az esetben, amikor nem a módosult energia erőszakos betöréséről van szó, az energiahordozó kiesése után keletkező légüres tér poláris kapcsolatot teremt a vákuum és a körülötte levő módosult energia között. A légüres tér a környező karmikus üledékkel ellentétben nőnemű, és ez a poláris kapcsolat elősegíti, hogy módosult energia törjön be a személyes testtérbe.
A behatolás tünetei Az energiahordozók helyét bitorló benyomulok a személyes testteret körülvevő auramezőben polarizálják a már meglévő energiatorlaszokat, csomós szálakat, vászanákat és szamszkárákat, és sokkal sűrűbbé, tevékenyebbé teszik őket abban a világban és dimenzióban, melyben létrejött a töredezettség. A meginduló védekezés rossz közérzetet, fájdalmat és fizikai betegséget okozhat. A behatolás gyakran hátfájással és/vagy hasfájással, migrénnel, görcsökkel jár. A védekezés második generációs tünetei közé tartozik a légszomj, a kimerültség, az arcüreggyulladás, az emlékezetvesztés, az érzelmi és/ vagy mentális stressz és a fizikai betegség. Gyakran előfordul, hogy a behatolás után a személyes testtér felületének körülhatárolt részén égő érzés támad, és néha pukkanást lehet érezni, amikor a benyomulok megtöltik a személyes testteret. A pukkanás történhet gyors egymásutánban, vagy elszigetelten, egyetlen alkalommal. A jelenség kezdődhet abban a pillanatban, amikor az energiahordozó kilökődött, vagy később, amikor helyreállt az új energiaegyensúly.
A behatolók viselkedése és szerkezete A behatolásnál módosult energia tölti meg a személyes testtérből kilökött energiatest és/vagy energiahordozó után maradt üres teret. Minden világban és dimenzióban, többek között a tudat funkcióiban és formáiban megtalálható. A benyomulok idővel – eredeti formájuktól, vagyis attól függetlenül, hogy vászanák, szamszkárák vagy perszonák stb. voltak-e – azonos tulajdonságokat alakítanak ki, és egyedi almezőként funkcionálnak (hacsak nem éri őket külső hatás), mert a nyomás megnöveli az összsűrűségüket. Egyes esetekben, de főként, amikor egy energiatest vagy energiahordozó hosszabb időt töltött a személyes testtéren kívül, vagy egy bizonyos dimenzióban mértéktelenül felhalmozódott körülötte a karmikus teher, benyomuló energia ömlik az auramezőbe. Ez az energia sokkal sűrűbb és polarizáltabb, mint a személyes testtér körül lévő szamszkárák, ezért még a fő benyomulás eltávolítása előtt meg kell szabadulni tőle – különben meghiúsul az újraegyesítés egész folyamata.
A behatolók vizsgálata A behatolókat elbocsátásuk előtt meg kell vizsgálni, hogy meghatározzuk a tulajdonságaikat és a helyzetüket. A vizsgálatnak rendkívül pontosnak kell lennie, és amennyiben lehetséges, a szándéknak tartalmaznia kell a gunát. Az alábbi feladattal megvizsgálja a behatolókat a lélek világában, a második csakra szintjén, az energetikai skála támasz részében. Ha nem talál betolakodót ebben a dimenzióban, fogalmazza át a szándékát, és vizsgáljon meg egy másikat az energetikai skála azonos részében, ugyanennek a világnak egy másik dimenziójában. A gyakorlat során a következőképpen fogalmazza meg szándékát: „Az a szándékom, hogy megvizsgálok egy behatolást a lélek világában, második csakrám szintjén, a támasz tartományában.” Először is helyezkedjen el kényelmesen, egyenes háttal. Lazítson az alapmódszerrel, és teremtsen egyensúlyt tudatos és tudattalan mentális tevékenysége között. Aktiváljon, és összpontosítsa magát a szívcsakrája hátsó részében. Ossza meg a figyelmét, aktiválja a szívcsakrája elejét, és jelölje ki a szándékát. Folytassa: „Az a szándékom, hogy betekintek a lélek világára a második csakrám szintjén, a támasz tartományban.” Megint ossza meg a figyelmét, küldje a második figyelmét a személyes testterén kívülre, a negyedik csakrától balra. Helyezzen nyomatékot a második figyelmére, majd aktiválja a vizsgálóeszközt. Ezután végezzen átlapoló mozdulatokat a személyes testtérben le- és felfelé. Gyorsan felismeri, hogy lényeges különbség van a behatoló energia és egy energiatest és/vagy energiahordozó között. A vizs gálóeszköz ugyanis a személyes testtérbe hatolt módosult energiát átjárja, az energiatestet azonban nem. Ha abban a dimenzióban, és az energiaspektrum azon részében, ahol az átvizsgálást végzi, függőlegesen integrálódott az energiatest, akkor a vizsgálóeszköz nem járja át a személyes testteret. Ennek segítségével megállapíthatja, hogy egy energiatest megbillent-e, és ha igen, mennyire, vagy kikerült-e a személyes testtérből. Ha a személyes testtér felülete mentén ellenállást tapasztal, akkor balról jobb felé folytassa az átvizsgálást mindaddig, amíg úgy nem érzi, hogy az energiatest vagy az energiahordozó helyzete mozdulatlan. Ha nincs ellenállás, és a vizsgálóeszköz átjárja a személyes testteret, vizsgálja meg a behatolást, és rögzítse a 94
tapasztalatait. Ha elégedett az eredménnyel, engedje el a vizsgálóeszközt, helyezze vissza a nyomatékot a szívcsakrája hátsó részére, és számoljon egytől ötig. Nyissa ki a szemét. Teljesen ébernek, tökéletesen lazának érzi magát, jobban lesz, mint addig bármikor. A következő világokban és dimenziókban kutathat még behatolások után. 1. 2. 3. 4. 5.
A szellem világa, a hatodik csakra szintje, a radzsasz. Az értelem világa, az első csakra szintje, a szattva. Felső lépszint, a támasz. A mélytudat világa, első csakra szintje, a testtér alatt, a radzsasz. A szellem világa, a tizenkettedik csakra szintje, a szattva.
A behatoló eltávolítása Mielőtt egy energiatestet vagy energiahordozót összeszednénk, és visszaillesztenénk, el kell távolítanunk a testtérből minden betolakodott energiát és külső nyúlványt, de tudnunk kell, nem elég egyszerűen kilökni őket a személyes testtérből – tartósan el kell távolítani. A behatolt energiát és a nyúlványokat úgy távolíthatjuk el leghatékonyabban, ha elszigeteljük a bennük lévő perszonákat, majd a tizenötödik fejezetben tanult hétlépcsős módszer segítségével elengedjük őket.
A behatoló elszigetelése Ahhoz, hogy a behatolásban és nyúlványában levő perszonát el-bocsáthassuk, el kell szigetelni a rajától. Ezt a hétlépcsős módszer első két lépésével (tudatosítás és elfogadás) teheti meg. Vigyázzon, a behatoló energia jóval sűrűbb a karmikus üledéknél, lehet, hogy különös gondot igényel ez a művelet. A független perszona keletkezéséhez, kiterjedéséhez, tulajdonságainak kifejezéséhez ugyancsak sokkal több idő szükséges. Ha már elszigetelte a behatolásban található almezőt, bánjon vele úgy, mintha perszona lenne, és a hétlépcsős módszer további pontjai szerint engedje el. Ha elengedte, folytassa a következő almezővel, szigetelje el, és bocsássa el. Ha a behatoló energia többségét elengedte, a behatolás sűrűsége meredeken csökken, ön is rátérhet a kilökött energiatest és/vagy energiahordozó összeszedésére és egyesítésére.
Az energiatestek összegyűjtése, megtisztítása és újraegyesítése Egy energiatest vagy energiahordozó összegyűjtésének és visszahelyezésének következő feladata az lesz, hogy megkeressük. Ami könnyebb, mint képzelné, mert sem a személyes testtéren kívül töltött idő, sem az eltávolodás mértéke nem befolyásolja nagyon a folyamatot. Az energiahordozó felderítésének két módja van. Ha még a testtérben van, átvizsgálással, ha az aurahatár mögé sodródott, akkor a mentális figyelem és a szándék segítségével. Az átvizsgálás vagy szkennelés a megszokott módon zajlik. Megfogalmazza a szándékát, a magastudatban összpontosítja magát, vizsgálóeszközt alkot stb. Ezután széles, simító mozdulatokkal halad az auramezője felületétől a személyes testtere felszíne felé. A mélytudat világában az auramező felülete húsz centiméterrel terjed a személyes testtéren túl. A lélek világában ez a távolság negyvennyolc centiméter, az értelem világában két és fél méter, a szellem világában nyolc és fél méter. Vigyázat, ha az energiatest a személyes testtéren kívül erőszakot szenvedett el, előfordul, hogy eltorzult az alakja, így csupán a rezgése alapján lehet megbízhatóan azonosítani, amely ismerős lesz, és a helyénvalóság érzését ébreszti. Ez azt jelenti, ha az energiatest, amelyre gondol, valaki máshoz tartozik, vagy a módosult almezőt csak tévedésből képzelte a sajátjának, kellemetlen lesz a rezonanciája, úgy érzi, helytelen lenne összegyűjteni és visszailleszteni. Ahhoz, hogy a mentális figyelme és szándéka segítségével megtalálja az auramezőn kívülre sodródott energiatestet, a lehető legpontosabban kell megfogalmazni a szándékát. Ha meg akar találni egy energiahordozót a lélek világában, a negyedik csakra szintjén, az energiaspektrum radzsasz részében, a szándéka így hangzik: „Az a szándékom, hogy megtalálom és összeszedem kilökött energiahordozómat a lélek világában, a negyedik dimenzió radzsasz tartományában.” Amint megjelölte a szándékot, a magastudata megtalálja az energiatestet, és ahhoz a részéhez küldi a második figyelmét, amelyik a legközelebb fekszik a személyes testtérhez.
Az energiatestek és energiahordozók összegyűjtése Miután rátalált az összeszedésre és egyesítésre kiszemelt energiatestre, küldje második figyelmét az alsó végéhez, ahol meg tudja lökni. Helyezzen nyomatékot a második figyelmére, nyújtsa fel-le, jobbra és balra. Egyesítse második figyelmét a szükséges pránával, majd gyengéden tolja az energiatestet a személyes testtere irányába. Fontos, hogy végig összpontosítson. Mindegy, hogy milyen távolra került. az energiatest, a második figyelem és a prána kombinációja elég erős ahhoz, hogy az energiatestet visszahelyezze a személyes testtérbe. Egyes esetekben azt tapasztaljuk, minél közelebb kerül a személyes testtérhez az energiatest vagy az energiahordozó, annál nagyobb lesz vele szemben a karmikus üledék rétegeinek ellenállása. Fontos, hogy ennek hatására ne gyengüljön a szándéka. Ha elszánt marad, az energiatest visszatér a személyes testtérbe, és egy pukkanás jelzi, ahogy a helyére illeszkedik. Ha úgy érzi, hogy az újra beillesztett 95
energiatesten ismét megnő a nyomás, akkor további rétegeket kell eltávolítani a személyes testterét körülvevő karmikus üledékből. Amit könnyen megtehet az aprána segítségével (lásd a tizennegyedik fejezetben).
Az energiatest és az energiahordozó megtisztítása Amikor egy energiatest vagy energiahordozó hosszabb időt töltött odakint a személyes testtér védőernyője nélkül, előfordulhat, hogy beszennyezték a módosult almezők, nehezebb összeszedni és visszailleszteni. Belső szkenneléssel állapíthatja meg, hogy az energiahordozót beszennyezték-e a módosult almezők vagy az irányító hullámok. Az effajta átvizsgálást azután célszerű végrehajtani, amikor a kilökött hordozót megtalálta, de még nem gyűjtötte össze, hogy egyesítse a többivel. Amint felfedezte a szennyeződést, azzal a módszerrel különítse el, és bocsássa el, mint a perszonákat. Összpontosítson, és mindaddig folytassa az eljárást, amíg minden almező eltűnik – lehet, hogy ez csak több nekifutásra sikerül. Ha a szennyezett energiahordozó egy bizonyos almezője nem változik perszonává, szakítsa félbe az eljárást, és válasszon egy másik, kisebb nyomásnak kitett almezőt. Amikor elegendő almezőt távolított el, még a leginkább támasz jellegű almezőnek is elég helye lesz kitágulni, s így elengedheti. Előfordulhat, hogy figyelmetlenségből akaratlanul is szennyezett energiatestet illeszt vissza. Ha ez a helyzet, Én-ellenes és antiszociális érzések kíséretében elkerülhetetlenül jelentkeznek a tünetek, melyeket az energiatestben vagy energiahordozóban lévő szennyeződés okoz. A helyzetet úgy oldhatja meg, hogy a személyes testtérben tartózkodó energiatestet tisztítja meg, mégpedig úgy, hogy mentális figyelmét a szándéka segítségével az energiatest belsejébe küldi, hogy a hétlépcsős módszerrel elkülöníthesse és eltávolíthassa a perszonákat.
Az energiatest és az energiahordozó újraegyesítése Miután összeszedte az energiatestet vagy az energiahordozót, függőlegesen kell integrálnia, úgy, hogy a felülete illeszkedjen személyes testtere felületébe. Az illeszkedés az újraegyesítés végső momentuma, amely azután megy végbe, miután az energiahordozót a személyes testtér felületének megfelelő helyzetben integrálta. Számtalan okból is fontos az illeszkedés. Az újraegyesített hordozó számára lehetővé teszi, hogy a többi testtel és hordozóval összhangban működjön. Elősegíti, hogy a prána zavartalanul áradjon a hordozón át, ami így nem horpad be, nem billen meg, és nem lökődik ki a személyes testtérből. Hozzájárul, hogy az Én a maga teljességében bontakozzon ki. Hatalmas mennyiségű pránát bocsát a környező auramezőkbe. Megakadályozza, hogy a módosult almezők további karmikus üledéket rakjanak le. Végül pedig, az újrailleszkedő- hordozó hatására zavartalanul áramlik és ragyog a prána az auramezőkben és azokon túl, ami megvédi a tudat funkcióit és formáit a módosult energia és a módosult almezők zavaró hatásától és támadásától. Ha tudni akarja, hogy egy energiatest illeszkedik-e, akkor a kérdéses világban és dimenzióban át kell vizsgálnia a személyes testtér felületét, hogy lássa, egyenletesen feszes-e, nincs-e rés a felülete és a vizsgált energiatest felülete között. Ha rést talál az energiahordozó és a személyes testtér között, az aprána segítségével távolíthatja el a személyes testterébe jutott karmikus üledéket. Amint befejeződött a visszajuttatás és az újraegyesítés, pontos az illeszkedés, elégedettséget, belső erőt érez, és a prána áramlása addig erősödik, amíg az energiatest szilárdan áll a helyén a személyes testtérben.
96
TIZENNYOLCADIK FEJEZET Aki útja végére én, lerázva kötelékeit, túl örömön « bánaton, az nem ismer több szenvedést – Dhammapada
Lépjen túl az Én-fogalmon! Az eddigi fejezetekből megtanulta, hogyan kell a karmikus teher legyőzése érdekében megerősítenie a határait, hogy teheti ragyogóan egészségessé energiatestei és energiahordozói összegyűjtésével és visszaillesztésével az erőterét. A folyamat jóvoltából növelte gyönyörének, emberi szeretetének, meghittségének és örömének erejétde az Énmegvalósítás végső célja, melyet szat (örök élet), csit (minden belső tudás) és ánanda (kegyelem) formájában élhet át, mindaddig távoli ábrándkép marad, amíg fel nem készült rá, hogy elutasítsa azt a téveszmét, miszerint ön az univerzális tudatosságtól különálló személyiség. A téveszme elutasítása azt jelenti, hogy hátat fordít annak az ideának, melynek értelmében minden ember más és más, dualista világegyetemben élő, különálló lény, aki az egyéni tudatból és egóból jött létre. A dzsnyána jóga (a tudás jógája) huszadik századi mestere, Ramana Maharsi azt állította: „Az »én vagyok ez a hús-vér test« gondolatának fonalára számtalan, különböző gondolatot fűztek fel. Ezért, amikor befelé fordulva feltesszük a kérdést, »Hol van ez az én?«, minden gondolat (az én-gondolattal együtt) tovatűnik, és magától előragyog az Én-tudat.”Maharsi művei többször megjelentek magyarul. Legújabb kiadás: Sri Ramana Maharsi összes művei. Prózai művek, költemények, fordítások. Budapest, 2006, Filosz-Humán Bt. – a Szerk. Az „én” fogalomról és az egyéni tudattal és egóval való azonosulásról való lemondás az elszakadással kezdődik; a szétválasztás létrejöttével kialakul a szenvtelen életmód; a szétválasztás a transzcen-dencia ugródeszkája, mert létrehozza az (érett) szamádhit. Az ember úgy szakad el, hogy következetesen és kitartóan a magas- és mélytudatba helyezi magát, ezáltal a helyes cselekvés létformává válik. Az indiai nagymester, Patandzsali azt mondja: „A szétválasztás (nemkötődés) önuralmat jelent. A vágyaktól való megszabadulást–” Aki eldöntötte, hogy a magas- és mélytudatban összpontosítja magát, felismeri az egyéni tudat és ego valódi természetét. Ezzel kezdődik meg a szétválasztás. A szétválasztás alapvetően azt a képességet jelenti, hogy meg tudjuk különböztetni a valódit a látszattól és az illúziótól. Az örök Én mindig valóságos, mert ugyanolyan kezdetben, időközben és a végén. A magas- és mélytudat azért valóságos, mert mindaddig változatlan marad, amíg a jelenség univerzuma fennmarad, és mert nincs alávetve a hermetika törvényeinek: a tudat, az ok-okozat, a ritmus, a megfelelés, a rezgés, a polaritás és a nemek elveinek. Ezzel szemben a mája kollektív tere, valamint az egyéni tudat és ego csak látszólag valódi, mert a lineáris-folyamatos időben jön létre és teljesedik ki, és nem azonos a kezdet kezdetén, időközben és a végén. Ha valaki különbséget tud tenni a valódi és a látszat között, természetes, hogy a valódit választja. Ezzel a döntésével átéli a tá-maszos szamádhit. A szamádhi a szanszkrit szám szótőből származik, jelentése: együtt. Annak, aki elér a támogatott szamádhi állapotába, többé már nem azonosítja magát az egyéni tudattal és egóval, hanem közvetlenül tapasztalja meg a valódi energiamezőket és a tudatosságot. Patandzsali ezt mondja a szamádhiról: „Ahogy a természettől tiszta kristály felöld a körülötte lévő tárgyak alakját és színét, olyan a jógi tudata, alig változik, tiszta és kiegyensúlyozott, és olyan állapotba kerül, ahol nincs különbség a megismerő, a megismerés tárgya és a tudás között. Ez a meditáció koronája, a szamádhi.” (Jóga-szútrák) Amint az elszakadás, a szétválasztás és a támogatott szamádhi képességét elsajátította, az Én (átman) a harmadik szív révén az éber tudatosságba lép. A megadás végső stációjában, amikor a szamádhi befelé fordul, tökéletesen és visszafordíthatatlanul megtörténik az Énnel való egyesülés. Az Énnel, az átmannal való kapcsolat a támaszos szamádhival kezdődik. Az Én a támaszos szamádhiban a magas- és mélytudat energiatesteiből és energiahordozóiból emelkedik ki, és egységet érez minden erőtérrel, tárggyal, élőlénnyel, amellyel találkozik. Olvasóm már átélte ezt az állapotot, amikor szívcsakrája hátsó részébe helyezte magát, aktiválta egy vagy több csakráját, és betekintett a magas- és mélytudat világába. Az élményt azzal is tetézte, hogy csökkentette karmikus terhét, összegyűjtötte és visszahelyezte energiatesteit és energiahordozóit. Az En-megvalósítás azonban mindaddig nem lehet teljes, amíg a támaszos szamádhi helyét nem foglalja el a nirvikalpa szamádhi, és az Énnel (egyetemes tudatosság-gal) való meghittség és egység fel nem váltja a tárgyakkal, energiamezőkkel, és/vagy élőlényekkel való egységet.
Rajtunk múlik Jézus már kétezer éve felismerte, hogy az emberi lét keresztje nem egyszerűen a karmikus teher mértéktelen megnövekedése vagy az energiatestek és az energiahordozók egységes működésének zavara. Annak a képességének köszönhetően, hogy meg tudta különböztetni az erőtereket, a Názáreti rájött, hogy a probléma a választásban és az elkötelezettségben gyökerezik. Látta, hogy az ember az egyéni tudathoz és egóhoz való kötődést választja, és még védelmezi is a kötődését. Mi másért mondta volna Jézus: „Nincs (csak a saját el határozásod), ami elválaszthat téged az Úr (egyetemes tudatosság) szeretetétől"? Az eredeti döntés, melyet a bibliai „kiűzetéssel” ábrázolnak, sok emberélettel ezelőtt történt, s azóta még több karmikus terhet halmoztunk fel. Ennek ellenére igaz a tény, hogy az ember akarata szabad. Bármikor megváltoztathatja elhatározását, megszüntetheti kötődését az egyéni tudathoz és egóhoz, és ismét átélheti az egységet az Énnel. Mindegy, milyen 97
sokáig kötődött az egyéni tudathoz és egóhoz, vagy milyen hevesen utasította el eddig az Ént. Szabad akarat létezik. Nem lehet elveszteni, nem lopható el, nem csapható zálogba – még az Úr nevének káromlásával sem. Az egyéni tudathoz és egóhoz való kötődés egyedül csakis a döntéssel és az elkötelezettséggel oldható fel – nem használ az energiamunka, a csoda, az életmódváltás. Bármennyire is vágyakozik valaki az Énnel való egység után, hiába érzi a harmadik szív (átman) Én-megvalósítás utáni sóvárgását, még az sem elég, ha túljut a tamaszos szamádhi állapotán, mert lehetetlen két urat szolgálni. Vagy úgy dönt, hogy az Ént választja, és döntése következtében elkötelezi magát a helyes cselekvés, valamint a magas- és mélytudatra való összpontosítás mellett, vagy nem. Ha nem, akkor továbbra is az egyéni tudathoz, egóhoz kötődik, reagálni fog az erőterébe csapódó módosult almezők hatásaira. A választás vezeti el az embert az Én-megvalósítás ösvényére, általa ismeri fel, hogy az élet és a tudatosság az Énből keletkezik, de az ösvényhez való hűség és az Én-megvalósítás célkitűzése vértezi fel az egyéni tudat és ego tehetetlensége ellen, a segítségükkel élheti át a maga teljességében az Énnel való egység minden pillanatát.
A barátságtól az egységig Ha az ember elkötelezte magát az Én-megvalósítás útja mellett, olyan kapcsolatba kerül az Énnel, ami semmi máshoz nem fogható. A Bhagavad-gitaba.il Krisna így beszél róla: „... nincs egója, közö nyös a fájdalomra és a gyönyörre... mindig elégedett, tartózkodó, eltökélt... megszabadult... az öröm, a harag és a félelem nyugtalanságától... pártatlan, tiszta, tehetséges, független, nyugodt, aki minden feladatát visszaadva... csupa szeretet.” Az Énekek énekében egy fiatal nő és szeretett királya közötti szerelemhez hasonlítják ezt a páratlan kapcsolatot, „Mint a liliom a tövisek közt, olyan kedvesem (mondja az elkötelezett szerető)”, „... Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem... Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. Erősítsetek... üdítsetek fel... mert a szerelem betege vagyok.” (2:2–5). A szerelem és az áhítat hasonlóan költői kifejezései ekként ismétlődnek az egész vallásos irodalomban. Az odaadás, és az Énnel való egység megsemmisítő élmény. Ramakrishna a következőképpen írja le ezt a pillanatot: „Amikor rászáll az isteni kegyelem, az ember megrészegül tőle; józanul is teljesen részegnek látszik.”*De nemcsak örömteli események történnek az Én-megvalósítás útján. Az ember élményei aszerint alakulnak, hogy étrejött-e az elszakadás, gyakorolta-e az elkülönülést, és elért-e a támaszos szamádhi állapotába. Ha a kötődése az egyéni tudathoz, egóhoz még mindig erős, ha nem zajlott le az elkülönülés, és a támaszos szamádhi ritka, sőt félelmetes tapasztalat, akkor az Én fenyegetésnek tűnik, az egyéni tudat és az ego ellentámadásba lendül, amikor éber tudatosságba emelkedik. Abban az esetben azonban, amikor az elszakadás, az elkülönülés és a támogatott szamádhi állandó gyakorlattá vált, a szív jobb oldalából megszülető Én elhozza a rég várt jutalmat – a szabadságot, az igazságot és az üdvösséget. Az Énnel való kapcsolat kiszámítható módon alakul azok számára, akik elsajátították az elszakadást, az elkülönülést és a támaszos szamádhit. Az első szakaszban az Én olyan, akár egy megbízható, elnéző barát. A barátság azonban nem tart örökké, mert az egyetemes tudatosság a barátság és a többi kölcsönösségen alapuló emberi viszony alapján nem tud a maga teljességében kibontakozni. Magyarul: Sri Ramakrisna tanításaiból. Axis Poláris, 2001, Budapest – a Szerk A második szakaszban szeretetté válik a barátság, és az egység iránti vágy váltja fel az érintkezés és a barátság utáni vágyat. Valódi arcát mutatja az egyéni tudat és ego megnyilvánulása, az egyéniség és az egyéni jog, amely az Énnel való egység útjában áll. A harmadik szakaszban véget ér az engedékenység. Az Én teljesen kibontakozik. Ha nem teljes az elszakadás, és az egyéni tudat, ego maradt annyira erős, hogy az alakulóban lévő egységet meghiúsítsa, az Én visszahúzódik. Mialatt az egyéni tudat és az ego a befolyásért és az irányításért verseng az Énnel, az emberi lényt belső zűrzavar gyötri. Ha szilárd az elhatározása, akkor a folyamat a következő szakaszába lép. Ha gyenge, azzal a gyalázattal és haraggal azonosítja magát, amellyel az egyéni tudat és ego védekezett. A negyedik szakaszban az ember belefárad a küzdelembe, és alábbhagy a vihar. Elszántsága egyre erősödik, felismeri, hogy nem magányos, és soha nem vált el az Éntől. Felismerését az Énnel való háborítatlan egység egyre sürgetőbb vágya kíséri. A végső szakaszban legyőzi az egyéni tudat és ego utolsó maradványait is. Az egység állandósul, és az ember végre felismeri, hogy nem élőlény, aki az Ént keresi. Hanem maga az Én, aki meg akar nyilvánulni a magas- és mélytudathoz, működéséhez és formáihoz tartozó energiahordozói révén. A teljes felismerés pillanatában megszűnik a kettősség, létrejön az Én-megvalósítás, és állandó szat-csit-ánanda állapotban él az ember.
98
SZÓMAGYARÁZAT Advaita A kételvűség elvetése. A védanta, főként az Upanisadok meghatározó elve. Az advaita tanítása szerint a világegyetem és benne minden létező az egyetemes tudatosságból keletkezett, ahogy az álmot és minden elemét az emberi tudatosság teremti meg. Ezt az ősi vélekedést visszhangozza a hermetika, a nyugati metafizika talpköve, melynek első törvénye így szól: „A Minden gondolat; a világegyetem gondolat.” Ahamkára lásd = Tudatformák Alapmódszer Lazításra, a tudatos és tudattalan mentális tevékenység kiegyensúlyozására használt módszer. A fizikai-anyagi testet az izomzat váltogatott megfeszítésével és elernyesztésével lazítja el. Almező A tudatosság és/vagy az energia egyedi tulajdonsággal rendelkező almezője, amit az ember egy nagyobb módosult erőtérrel tudattalanul és akaratlanul sugároz, vagy kivetít, esetleg odakötődik hozzá, amikor idegen erőtér lép a belső környezetébe. Aprána^Az aprána a prána feminin formája, a magas- és a mélytudatból, valamint a lépszintekből emelkedik fel. A mentális figyelemmel, a magas- és a mélytudat szándékával együtt alkalmazva a karmikus üledék eltávolításának hatékony eszköze az auramezőben, továbbá a személyes testtér felülete, valamint az aprána határa között. Apránahatár Az aprána határa húsz centiméteres távolságban veszi körül a személyes testteret a magas- és mélytudat világaiban és dimenzióiban. Ha nincs rajta túl sok karmikus üledék, és más sem zárja el az aprána mozgását, akkor az apránahatárról felszálló tiszta energia távoltartja a karmikus üledéket a személyes testtér felületétől, és őrködik az emberi erőtér sértetlensége felett. Artha lásd = Valódi vágy Asztrálsík A nyugati metafizikusok ezzel a kifejezéssel írják le a lélek világát. A mikrokozmoszban a lélek világához tartozik az érzelmek, érzések, érzékletek működése. Átman Az átman az Én (isteni tudatosság), az egyedül való, melyből a jelenségek világegyeteme keletkezett, és azóta is neki köszönheti létezését. Átman az élet, a kegyelem és a tudás forrása és végső célja. Az átman az ember harmadik szívéből, a mellkas jobb oldaláról emelkedik az éber tudatosságba. Auramező Az auramezők a tiszta energia tartályai, vékony felszíni határral körülvett belső üregek. Minden világban és dimenzióban körülveszik a személyes testteret. Nyolc méterrel távolodnak el tőle, és határt alkotnak az emberi erőtér, vagyis a mikrokozmosz és a külső energiamező, vagyis a makrokozmosz között. Avatára Az avatára az egyetemes tudatosság megnyilvánulása, emberi alakban. Földi küldetése az, hogy helyreállítsa és fenntartsa a tudatosság és energia kollektív terének egyensúlyát. Minden generációban találunk maroknyi avatárát – valamennyien Visnuval, a hindu istenség második alakjával állnak kapcsolatban. Visnu feladata a jelenség-világegyetem fenntartása. Behatolás/betolakodás Behatolásról akkor beszélünk, amikor módosult almezők jutnak be a személyes testtérbe. A módosult almező behatolása négyféleképpen megy végbe. Megtörténhet rendkívüli mennyiségű szamszkára vagy vászaná felhalmozódása esetén; ha irányító hullám vagy húr furakszik a személyes test térbe; amikor egy vagy több felettébb aktív nemfizikai lény, perszona vagy idegen energiatest tör be; ha valaki sűrű vagy aktív külső atmoszférán halad át, vagy olyan emberrel kerül meghitt kapcsolatba, akinek az erőtere nagy mennyiségű karmikus terhet tartalmaz. 99
Bhagavad-gítá A Bhagavad-gítát az Upanisadok leghitelesebb részének tartják. A mű lényegében beszélgetés az avatára Krisna és Ardzsuna herceg között. Krisna ebben magyarázza el a jóga és a dharma alapelveit. Bódhiszattva Átmanban született mester. Fizikai-anyagi teste van, de az egyetemes tudatosságban él, az „énjétől”, valamint az egyéni tudattól és egótól eltávolodva. Buddhi lásd = Tudatformák Csakra A csakra jelentése szanszkritul „kerék”. Olyan, mint az eleven színben tündöklő korong, sebesen forog egy nyélnek vagy szárnak tűnő képződmény végén. A korongrész átmérője körülbelül nyolc centiméter, és folyamatosan mozog vagy pörög a tengelye körül.A csakrák fő feladata, hogy fenntartsák az Én és a jelenségvilágegyetem világainak, dimenzióinak kapcsolatát. Ebben a minőségükben olyanok, mint a tölcsérek, melyeken át prána jut a jelenség-világegyetembe. Tölcsérszerepük mellett a csakrák pránát szállítanak, amit különböző frekvenciává vagy hangmagassággá alakítanak át. Csakra, lép A lépcsakra a személyes testtérben, a lép bal oldalán, a felső lépcsakra éppen vele szemben foglal helyet. Mind a lép–, mind a felső lépcsakra szerkezete azonos a hagyományos csakrák szerkezetével, noha nem tartoznak a magas- és mélytudatot támogató száznegyven csakra rendszeréhez, közvetlenül az Énhez csatlakoznak. A lépcsakrákból kilépő prána a léptestek tevékenységét támogatja. Amikor a léptestek függőlegesen integrálódnak, és a lépcsakrák egészségesen működnek, az ember védve van a fizikai-anyagi világ normális tevékenységét – például az evést, a munkát, a szexuális kapcsolatokat – kárhoztató egyéni tudat és ego kényszerítő, csábító erejétől. Csákra, hagyományos A tantra és a védanta könyvei hét hagyományos csakrát említenek. Valamennyi a személyes testtérben található. Szerkezeti és funkcionális egységként az érzésnek, érzelemnek, véges emberi tudatosságnak, kapcsolatoknak és a fizikai jóllétnek szentelt dimenziókban szabályozzák az életet. Csakrák világa A csakrák világa áthatja és támogatja a magas- és a mélytudat világait, a lépszinteket, a tudat funkcióit, valamint formáit. A csakrák világának minden dimenziójában csakrates-tek közössége él. A nekik megfelelő energiatestekhez hasonlóan a csakratestek nagysága és alakja is megegyezik a fizikai-anyagi testével. A csakratestek szoros köteléket alkotnak a csakrák rendszerével; egy csakra egészséges működésének előfeltétele, hogy dimenziójának csakratestei mentesek legyenek a karmikus tehertől, és függőlegesen egyesüljenek. Csí A taoista és a keleti metafizikusok a csí szóval jellemzik a tiszta energiát. A csí (vagy ki, ahogy még nevezik), azonos a práná-val. Csitta lásd = Tudatformák Csomós szál lásd = Összetett almező Dharma A dharmának két alkalmazási területe van: a közös dhar-ma az egész emberiségre érvényes, az egyéni dharma az egyes emberekre vonatkozik. A közös dharma az igazságosság vagy spirituális kötelesség. Az egyéni dharma az ember egyedi útja, amely a megvilágosodáshoz vezet. Aki a dharmát követi, helyesen cselekszik, mert csak olyan tevékenységet választ, ami elősegíti a tiszta energia áradását az energiarendszerében.
1
Dzsaínizmus Ősi indiai vallás, amely az esztétikumot, az erőszakmentességet és az élet tiszteletét helyezi a középpontba. Mint a nagy keleti vallások, a dzsainizmus is elismeri a reinkarnációt, a karmát és az emberi lények szükségszerű megvilágosodását. Dzsívamátman Az egyéni énre vonatkozik, amely szellemből, értelemből, lélekből és valódi vágyból áll. Dzsívamátman terében valamennyi dimenziós mező anyaga kizárólag tiszta energia. Noha az egyetemes tudatosság hordozójául szolgál, működését meghiúsíthatják a behatolók, továbbá a karmikus teher rendkívüli felhalmozódása. Dzsívamukti A kifejezés megvilágosodott emberi lényt jelent. Dzsíva szanszkritul „megtestesült lélek”, mukti olyan emberre vonatkozik, aki a tudását közvetlenül az Énnel való, zavartalan egyesülésből nyeri. Ego Az emberi ego a módosult energia sokvilágú, sokdimenziós mezője, az egyéni tudatot egészíti ki. Az ego részei az emberi energiatérben, a magas- és mélytudat világaiban és dimenzióiban, a csakrák világában, az anyagi világban, a lépszinteken, működésükben és formáikban találhatók. Az ego szerkezeti és működési középpontja minden világban és dimenzióban megközelítőleg tíz centiméterre van a szívcsakra elejétől és hátától. Az egót alkotó módosult almezőket kölcsönös vonzásuk és közös polaritásuk összenyomja, az ego alakja ettől formátlan labdára emlékeztet. Mind a mikrokozmoszban, mind a makrokozmoszban a nyúlványaival kapcsolódik a módosult almezőkhöz, tárgyakhoz és élőlényekhez. A húrszerű szerkezetek állandóan változnak, erősödnek vagy gyengülnek,még a méretüket, polaritásukat,halmazállapotukat is váltogatják az egót körülvevő környezeti feltételek hatására. Egyéni tudat és ego Az egyéni tudat és ego az emberi erőtérben üledékként lerakódott karmikus teherből keletkezik. Annak ellenére, hogy együttesen képesek a magas- és mélytudat működésének meghamisítására, strukturálisan nem tartoznak az emberi erőtérhez. Sőt, még határozott, jellegzetes struktúrájuk sincsen. Lényegében tudatos energiakoncentrációk közösségéből, módosult almezőkből és módosult energiából jöttek létre. Az egyéni tudat és ego magvait szamszkárák képében egyik életből a másikba visszük, ezzel szemben az egyes inkarnációkban az „éntudat” (vagy személyiség) újonnan keletkezik, és az ember személyiségeként vagy domináns perszonájaként manifesztálódik. Egyetemes tudatosság lásd = Én Értelem Az Én tudatossága éberségként lép ki az értelem közegéből. Az éberség nem tudat a szó hétköznapi jelentésében. Az éberség nem gondolkodik, nincsenek tulajdonságai, nem aggódik a jövő miatt, nem mereng a múlton. Az éberség az örök mostban összpontosul. Éppen ezért az éberség: „az Énnek a magas- és mélytudatból keletkező tudatossága”. Emberi energiarendszer Az emberi energiarendszer szállítja és alakítja át a pránát (tiszta energia) az emberi erőtérben. Az emberi energiarendszer részei a csakrák, a meridiánok, az auramezők, a kéz és a láb kisebb energiaközpontjai és a kandák, vagyis azok a diószerű pontok, melyekből a meridiánok kiindulnak. Emberi erőtér Az emberi erőtér vagy dzsívamátman a tiszta energia kollektív mezeje. Energiatestek, energiahordozók, valamint az őket támogató emberi energiarendszer található benne. Az emberi erőtér fő feladata, hogy a megismerés, a kifejezés és az asszimilálódás eszközeként az egyetemes tudatosságot szolgálja. Én Az Én, egyetemes tudatosság vagy átman az egyén szellemének, lelkének, értelmének és testének gyökere, ahogy mindennek a jelenség univerzumában. Alapja mindannak, ami ma vagyunk, és annak, ami azelőtt, hogy azonosulni kezdtünk volna az „énnel”, valamint az egyéni tudattal és egóval. Az Én eleven, tudatos. Az emberi élet forrása, és az azt tápláló kegyelem, az öröm, a szeretet és a gyönyör kútfője. 1
Energiatest és energiahordozó Az energiatestek (és az energiahordozók) minden világban és dimenzióban az Én éberségét, megismerését, asszimilációját, érzékelését és kifejezését szolgálják. Minden energiatest és energiahordozó pránából áll, alakjának mérete és formája megegyezik a neki megfelelő fizikai test méretével és formájával. Az energiatestek (és energiahordozók) eredetileg a tattvák útján jöttek létre az egyetemes tudatosságból (Én), a jelenségvilágegyetem világaival és dimenzióival együtt. Érzelem Négy valódi emberi érzelem létezik: harag, félelem, fájdalom, öröm. Akkor jönnek létre, amikor a szusumná irányító meridiánban felfelé áradó energiát a karmikus teher vagy a behatolás egyik fajtája elzárja vagy csökkenti. Ha a második csakránál lévő energia záródik el, feltámad a harag, ha a harmadik, félelem születik, a negyedik elzáródása fájdalmat, az ötödiké pedig örömöt okoz. Étersík lásd = Lépszintek Felületi határ Három felületi határ védi az ember erőterét és az abban lévő szerveit, energiatesteit, energiahordozóit: a személyes testtér felszíne, a (magas- és mélytudatot határoló) apránikus határ és az auramezők felszíne. Minden határ pránából áll – a felületi határ esetében a prána foszforeszkáló szálai szilárdnak tűnnek, és minden lehetséges irányban kereszteződve szövedéket alkotnak. Felületi határ, auramezők Az auramezők a személyes testtér felületéről minden dimenzióban kiterjednek öt centiméter és nyolc méter között. Az auramezők felszíne választja el az egyéni teret a külső környezettől. Mivel az auramezők rugalmas struktúrák, ahogy az ember, spirituális fejlődése során eltávolítja a karmikus terhét, összegyűjti, majd visszailleszti az energiatesteit és energiahordozóit, majd aktiválja az emberi energiarendszert, az aurák megnőnek, a felületi határuk kiterjed, és feszesebb lesz (mint egy felfújt léggömb felülete). Függőleges egyesülés Amikor az energiatestek és az energiahordozók teljesen betöltik a személyes testteret saját dimenziójukban, függőleges egyesülésről beszélhetünk. Ha egy test vagy hordozó függőlegesen integrálódott, ellenáll a módosult almezők támadásának, és a többi testtel összhangban tevékenykedve kifejezi a magas- és mélytudat akaratát, vágyát és szándékát. Gúna A szó szanszkritul azt jelenti „tulajdonság vagy jellegzetesség”. A jógában a gunákkal jellemzik a mája kollektív teréről származó almezők tulajdonságait. Mivel az almezők többsége korántsem tiszta: egynél több tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, egy bizonyos almező gunáját vagy tulajdonságát a benne található tudatos energiakoncentrációk jellege és a módosult energia átlagos frekvenciája vagy rezonanciája adja meg. Három hagyományos gúna létezik: szattva, radzsasz, támasz, velük írják le a módosult almezők tulajdonságait. Három szív Az emberek interdimenzionális lények, ezért három szívük van: az emberi szív a mellkas bal oldalán, a szívósakra középen, és az átman a jobb oldalon. Az emberi szív tiszta energiát sugároz, a szívcsakra szállítja és átalakítja, az átman a kapu, melyen át az isteni tudatosság tiszta energia, prána képében belép az emberi tudatosságba. Határ lásd = Auramező, Felületi határ Helytelen tevékenység Azokat a cselekedeteket nevezzük helytelen tevékenységnek, melyek az egyéni tudatból és egóból fakadnak, és a karmikus teher ösztönzésére követik el őket. Szétzilálják a prána áramlását, a kapcsolatokat, a meghitt viszonyokat. Aki helytelen tevékenységet végez, jobban kötődik a jelenség univerzumához, egyre nehezebben követi a dharmát, egyre nehezebben valósítja meg az egyetemes tudatossággal való egységet. Helyes tevékenység Helyes tevékenységnek nevezzük azokat a cselekedeteket, melyek összhangban állnak az egyén személyes dharmájával (céljával). A tudatosság és a prána áradását segíti a magas- és mélytudatban, működésében és 1
formáiban. Hermetika, törvények A hermetika a nyugati metafizika alapja. Úgy mondják, Thoth, a bölcsesség egyiptomi istene adta az embereknek, akit a görögök Hermész Triszmegisztosznak neveztek. Hét alapelve van: a tudat, a megfelelés, a rezgés, a polaritás, a ritmus, az ok-okozat és a nemek törvénye. Húr Összetett almező, legkevesebb két tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, egyik érző lény lövi a másikra. Rendszerint rendkívül polarizált, és végtelenül aktív. A húr a függőség, a szükséglet, a már-már rögeszmével határos vágy manifesztációja. Idá, pingalá, szusumná A tantra jóga azt tanítja, hogy a három fő nádi vagy meridián idá, pingalá és szusumná. Ida és pingalá az első csakra két oldaláról indul. Idá a szusumná irányító meridián bal oldalán törekszik felfelé, és a bal orrlyukon lép ki. Pingalá szusumná jobb oldalán halad felfelé, és a jobb orrlyukon lép ki. Idá és pingalá az ádnyá-központ, vagyis a hatodik csakra magasságában egyesül a szusumná irányító meridiánnal. Amikor kundalini-sakti a koronacsakráig emelkedik, idá és pingalá egyetlen széles meridiánná olvad össze szusumnával, hogy rajtuk keresztül hömpölyöghessen a felébresztett kundalini. Indrija lásd = Tudatformák Irányító hullám Polarizált, rendkívül aktív, összetett, módosult almező. Legkevesebb két tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, és a tudat működése, a kósák, indriják és a pránák bocsátják ki. Az irányító hullám alapvető tulajdonsága, hogy nyomást gyakorol a célpont energiaterében már meglévő módosult almezőre és/vagy karmikus teherre azon a szinten, amelyről kibocsátották. Az irányító hullám által megnövelt nyomás hatása váltja ki a stresszt és a stressz által okozott tüneteket. Jóga Szanszkrit szó, „egyesülést” jelent. A hétköznapi szóhasználat szerint módszer, amellyel az ember eljut az Énnel való egységhez, és megtapasztalja a személyes szabadságot, vagyis az Én-megvalósítást. Több ága van, található köztük dualista, fenntartásos dualista és nondualista egyaránt. A Bhagavad-gítá négy jógáról ír: ezek a rádzsa, karma, bhakti és dzsnyána jóga. A tantra és a védanta némiképpen eltér a jóga lényegének értelmezésében. A védanta (Sankara és Patandzsali módszere) hajlik rá,hogy a jógát az Énnel való egységként, szamádhiként fogja fel. A szamádhiban az átman (az Én) elkülönül prakrititől (Sakti) és/vagy májától. A tantra, valamint a jóga marga véleménye szerint ellenben a jóga saktit vagy a máját forrásában, az Énben egyesíti. Jógalégzés A jógalégzés három alaplégzés összessége, „teljes légzésnek” is nevezik. A három légzésfajta a hasi, a középső és a felső légzés. A hasi légzésben a has kitágul és lefelé terjeszkedik; a középsőben a levegő és a prána megtölti a mellkast, majd kitágul, hogy betöltse a bordaszekrényt és a vállat. Orrlégzésnél a levegő és a prána betölti az orrjáratot, majd felfelé terjed, és betölti a fejet. A jóga-légzést azért hozták létre, hogy megnöveljék a prána szintjét az ember erőterében. A jóga légzéstudomány, a pránájama alapja. Juga A jugák az emberiség történelmének korszakai. A hindu mitológia négy jugáról beszél. Az emberiség eddig három jugát: a szatját, a tretát és a dváparát zárta le, jelenleg a káli-júgában él. Az egymást követő jugák során a mája kollektív tere egyre sűrűbbé válik. A gyönyör, a szeretet, a meghittség és az öröm csökken, az ember egyre nehezebben bírja a magas- és mélytudatban összpontosítani magát. Káli-juga lásd = Juga Káma lásd = Vágytest
1
Kanda A kanda az a diószerű pont, ahonnan a fő meridiánok kiindulnak. Az egyik kanda a gerinc tövében, a másik körülbelül öt centiméterre a szívcsakra hátsó részénél helyezkedik el. Mivel a matematikai pontoknak megfelelően viselkednek, nem foglalnak helyet, és lényeges szervező szerepet töltenek be: elősegítik a prána szállítását és átalakítását az emberi szervezetben. Karma A karma a finomanyag összessége, amely az emberi erőtérben halmozódik fel, elfátyolozza az Én tudatosságát, és vele együtt mindazt, ami belőle fakad. A szó töve a szanszkrit kriből származik, jelentése „cselekedni”. A karma működésének nyolc megjelenési formája van: elhomályosítja a felfogóképességet, az éberséget, hamis érzéseket (érzelmeket és érzeteket) teremt, becsapja az egyént (eltakarja az igazságot), időhatárokat hoz létre, perszonák teremtésével egyéniséget teremt, pozíciót, és vele személyes jóllétet határoz meg, tönkreteszi a személyes erőt. Az első négy ártalmas, mivel megakadályozza a tiszta energia (prána) áramlását az emberi energiarendszerben; a másik négy nem, annak ellenére, hogy az Ént korlátozzák. A karma polaritást hoz létre ok és okozata között, ami (a múltbeli események következtében) úgy vonzza az embert a tárgyakhoz, a módosult energia almezőihez és az élőlényekhez, mint a gravitáció; majd a módosult energiát felhasználva odakötözi ahhoz a tárgyhoz, erőtérhez, élőlényhez, akihez vonzódik. Karmikus teher A módosult energia összessége, ami jelenlegi és elmúlt életei során halmozódott fel az ember erőterében. A karmikus teher kötődést teremt a jelenségek külső világával (mája), így nemcsak szenvedést és betegséget okoz, hanem korlátozza az éberséget is. Amit úgy ér el, hogy tönkreteszi az energiatestek és energiahordozók függőleges integrációját, valamint megakadályozza a tiszta energia (prána) szállítását és átalakítását a magasés a mélytudatban, továbbá az emberi energiarendszerben. Kegyelem A kegyelem az egyetemes tudatosság állapota. A kegyelem kívül áll időn és téren – ezért semmi nem hat rá a jelenség univerzumában. Avatárák, bódhiszattvák, dzsívamuktik rendes állapota. Amikor valaki állandó kegyelemben él, elérte az Én-megvalósítás állapotát. Kisebb energiaközpont Az ember erőterében négy kisebb energiaközpontot találunk, a tenyerekben és a talpakon. A kisebb energiaközpontok nem struktúrák, mint például a csakrák, hanem tevékenységközpontok, melyeket a két fő meridián (egyik férfi, másik női): a tenyerekben jang ju és jin ju, a talpakon csiao jang és csiao jin funkcionális együttműködése hozott létre. Két alapfeladatuk van: segítik a prána áthaladását a csakrákon és a meridiánokon, és őrködnek az emberi erőtér nyomása felett. Kosa lásd = Tudatformák Kötődés A kötődést a karmikus teher hozza létre, ezzel kapcsolja az egyént a tárgyakhoz, a tudatosság és az energia tereihez, a többi érző lényhez. A kötődés gondolatok, érzések, viselkedések mintájaként jut az egyén éber tudatosságába, és olyan tevékenységre ösztönzi, ami az állandósulását szolgálja. Az egyén karmikus terhe által teremtett és állandósított tevékenységi minták végső soron Én-pusztítóak, ellentétesek az Én-tudattal és a szabad Én-kifejezéssel. Központ Az ember központja valamennyi tevékenységi területen a szív szintjén foglal helyet. Egy fejlődő embernek a központja az emberi szív, a fejlettnek a szívcsakra, és a transzcendensnek az átman (az Én), amely a szívcsakra jobb oldalából bukkan elő. Kundalini-sakti A „kundalini” szó a szanszkrit kundala szótőből származik, jelentése összetekeredett. A hindu mitológiában kundalini-saktit Dévi (Kundalini istennő) személyesíti meg, vagy összetekeredett, alvó kígyóként ábrázolják. Kundalini, a tiszta energia megnyilvánulása a gerinc tövében szunnyadó kígyó erejeként nyilvánul meg. Amikor felébred, a szusumná irányító meridiánon felfelé kúszik a fejtetőn lévő koronacsakrához. 1
Lélek A lélek a magastudat elemi alkotórésze, működésként és formaként ismert energiatestekből és energiahordozókból áll, az emberi energiarendszer táplálja. A léleknek száznegyvenkét dimenziója van, és a négy valódi érzelem, a harag, a félelem, a fájdalom és az öröm által fejezi ki magát. Léptestek Az emberi lénynek két lépteste van. Méretük és alakjuk megegyezik a nekik megfelelő fizikai-anyagi test méretével és alakjával. A magastudatban a léptestek felelnek az érzékelésért és az érzésért. Amikor a léptestek függőlegesen egyesülnek, és a lépcsakrák egészségesen működnek, megvédik az egyént az anyagi-fizikai világ hétköznapi tevékenységeit – például az evést, a munkát, a meghitt viszonyokat – elítélő egyéni tudat és ego korlátozó és csábító hatásától. Lépcsakrák lásd = Csákra, lép Lépszintek A lépszintek az étersíknak felelnek meg. Két lépszintet ismerünk, melyek hídként szolgálnak a nemfizikai világok és a fizikai-anyagi világegyetem között. Alapvető feladatuk az érzés és az érzékelés; a két lépcsakra, valamint a hozzájuk tartozó meridiánok és auramezők tartják fenn őket. Lineáris-folyamatos idő A lineáris-folyamatos idő fogalma Isaac Newton óta van jelen a nyugati kultúrában. Abban különbözik a lineáris-örök időtől, hogy a tudomány objektív valóságnak tekinti, mint az energiát, a teret és az anyagot. Definíciójának köszönhetően csak a fizikai-anyagi síkon, a tudatosság és az energia módosult mezőiben létezik. Magas- és mélytudat A magastudatot a szellem, az értelem és a lélek világa alkotja. Közülük a szellem világának a legmagasabb, az értelem világának alacsonyabb, és a lélek világának a legalacsonyabb a frekvenciája. A negyedik a mélytudat, az ő világának rezgésszáma alacsonyabb, mint a magastudat világaiban. A magas- és mélytudatot a csakrák világa, a lépszintek és a tudat funkciói, formái egészítik ki. Maha tattva A jóga szerint harminchat tattva (evolúciós korszak) létezik, ezek teremtették a jelenséguniverzum hihetetlen változatosságát a finom és a fizikai-anyagi síkokon egyaránt. Mája Szanszkrit nyelven mája annyit tesz: a valóság káprázata. A mája világa módosult tudatosságból, módosult energiából és szilárd, folyékony vagy légnemű finomanyagból áll. A mája lineáris-folyamatos időben keletkező és fejlődő kollektív mezeje az egyedüli, ami változik. Manasz lásd = Tudatformák Mélytudat lásd = Vágytest Meridián A csakrákat összekötő energiaáramlatokat meridiánoknak hívjuk. A csakrák összekapcsolása mellett tiszta energiát szállítanak az emberi energiarendszerben. Ezzel az energiával táplálják a magas- és a mélytudatot, kiegyensúlyozzák az ember energiarendszerét, és segítenek az aurahatárok épségének fenntartásában. Módosult energia A mája kollektív mezejéből keletkezik. A tiszta energiával ellentétben erőterekhez, tárgyakhoz, és élőlényekhez csatol. Megfelelő körülmények között almezőkké olvad össze, és mérete, alakja, sűrűsége, polaritása, felszíni struktúrája, színe lesz.
1
Módosult almező A módosult energia almezője legalább egy tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, belső üregét felületi határ veszi körül. Mind a mikrokozmoszban, mind a makrokozmoszban megtalálható. A mikrokozmoszban a karmikus teher, valamint az egyéni tudat és ego lényegi részét alkotja. Nádi lásd = Meridián Nem fizikai létező lásd = Tudatos energiakoncentráció Örökkévaló idő Az örökkévaló idő megegyezik az örök jelennel. Az örökkévaló időben nincs sem múlt, sem jövő. Nincs tér és nincsenek események, ami azt jelenti, hogy az örökkévaló időben minden a tulajdonság nélküli egységben egyesül. Összetett almező Ha elegendő idő áll a rendelkezésükre, a módosult energia független almezői más, hasonló rezonanciájú almezőkkel egyesülve összetett almezőket, például csomós szálat, vászanát, szamszkárát, húrt, irányító hullámot és perszonát hoznak létre. Az összetett almező mérete és alakja aszerint változik, hogy mennyi tudatos energiakoncentrációt tartalmaz, és mennyi módosult energia gyűlt össze körülötte. Amikor az összetett almező és a benne lévő tudatos energiakoncentráció egyesül, az házigazdája karmikus üledékét gyarapítja, és végső fokon annak egyéni tudatán és egóján keresztül nyilvánítja ki tulajdonságait. Pára Magasat, egyetemeset, egyedülállót jelent. Aparabrahman a legfelsőbb létező. A paramátman a legfelsőbb Én. Paramátman A legfelső Én. A pára valami magasra, egyetemesre, egyedülállóra utal. Vonatkozhat ezenkívül a transzcendensra is. Az átmannal és a brahmannal együtt használatos. A jóga előfutárának tartott számkhja filozófiában a purusára, a legfőbb tudatosságra vonatkoztatják. Perszona A perszonák független, módosult energiából és finomanyagból álló személyiségek. A karmikus teherből keletkeznek, saját dimenziójukban átvehetik a magas- és mélytudat funkcióit. Szélsőséges esetekben rendkívül megerősödnek, és rákényszerítik az embert, hogy teljesítse szükségleteiket és vágyaikat. Purusa A purusa a negyedik csakra tevékenységének következtében jön létre a prakritivel együtt. Őstudatosság, belőle keletkezett a tudatosság minden fajtája, többek között a paramátman egyéni tudatossága is. A számkhja-rendszer szerint a purusa a valódi, kötődésmentes, tiszta tudatosság. Pingalá Lásd Ida, pingalá, szusumná Polaritás A módosult energia polarizálódik, vagy maszkulin vagy feminin jellegű. A maszkulin almezők tolakodóak. A feminin almezők be-fogadóak. A módosult almező polaritása a benne lévő tudatos energiakoncentrációk számától, aktivitásának sűrűségétől, és a szomszédos almezőkhöz fűződő pólusos viszonyától függ. Minél több benne az egy bizonyos nemhez tartozó TEK, annál erősebben polarizálódik. A maszkulin tulajdonságú módosult almezők fokozott egyéni akarattal és áthatoló erővel kérkednek – be tudnak törni az emberi erőtérbe. A feminin tulajdonságú módosult almezők arra kényszerítik szállásadójukat, hogy erősebben reagáljon, fogékonyabb legyen a külső almezőkre. Prakriti A prakriti a purusával együtt a negyedik tattva tevékenysége révén jött létre. A ma ismert tiszta energia ebből az ősi, dinamikus erőből keletkezett, kundalini-saktival, a különféle pránákkal és az apránával együtt. Ez az ősi erő szülte a mikrokozmoszban az örömöt, az öröm pedig a meghittséget, az emberi szeretetet és a 1
gyönyört. Prána A tiszta, nemfizikai energia egyik alakja. A prakritiből keletkezett, minden létező, mozgó, lélegző, teret betöltő dolog alapja. Az emberi erőtérben, azaz a mikrokozmoszban a prána a magas-és a mélytudat, valamint a finom energiarendszer alapja. Pránák A tudat harmadik funkciója. A kósákkal és az indrijákkal együtt a magastudat világaiban és dimenzióiban tevékenykednek. Kétféle prána létezik, a bejövő és a kimenő. A pránák közegül szolgálnak a kósák és az indriják számára, pránikus nyúlványaik révén elevenséget és erőt adnak a külső környezetnek. A nyúlványok a magas- és mélytudat szándékának tevékenységeként jönnek létre. Radzsasz energia lásd = Gúna Sakti Az isteni nőiesség képviselője. A hindu mitológiában Siva társa. A saivizmus rezgésnek tekinti, amely ott szunnyad az egyetemes tudatosságban. Miután a tattvák révén felemelkedik, Sakti – dinamikus, alkotó energia, vagy prakriti (a prána ősállapota) formájában – a fejlődés hajtóereje lesz, és megalkotja a változatosságot. A távoli jövőben, amikor a fejlődés véget ér, prána alakjában a visszafejlődés hajtóerejévé változik, és a folyamat végén megvalósul az egyetemes tudatossággal való egyesülés. Siva Az isteni férfiasság képviselője. A hindu mitológiában az istenség harmadik tagja, aki elpusztítja a világot. A kasmíri saivizmus szerint Siva az egyetemes tudatosság. Ebben az alakjában az isteni tudatosság és rezgés egységét jelképezi. Siva és Sakti Kettejük (tudatosság és energia) örök tánca az anyagi és a nemanyagi világegyetem alapja. Sokk Akkor keletkezik, amikor a betolakodók vagy a karmikus teher nyomása átmenetileg kilök egy testet vagy hordozót a személyes testtérből. Szamádhi A szanszkrit szám szótőből származik, jelentése: „vele” vagy „egységben”. A szamádhi az egységhez vagy a meghittséghez hasonlítható. A szamádhiban az egyén megtapasztalja azoknak a dolgoknak a belső tulajdonságait, melyekkel meghitt viszonyban van. A támaszos szamádhiban véget ér az egyéni tudattal és egóval való azonosság, az egyén közvetlenül tapasztalja meg az energia valódi tereit és a tudatosságot. Amint valaki a támaszos szamádhi állapotába jut, és az Én (átman) a harmadik szívből a tudatos éberségbe jutott, a szamádhi élményét befelé lehet fordítani. Amikor ez megtörténik, az Énnel való egység kiteljesedik és visszafordíthatatlan lesz, ez a támasz nélküli szamádhi. Szamszkára lásd = Összetett almező Szat-csit-ánanda * Az Én természetes állapota: örök élet (szat), végtelen tudás (csit), kegyelem (ánanda). Szattva energia lásd = Gúna Szándék A szándék a magas- és mélytudat hordozói révén jön létre, ha azok teljes mértékben integrálódtak a személyes testtérben. A szándék helyes cselekvésként nyilvánul meg; a magastudat akarata, amely passzívan, a valódi szellem, értelem, lélek és vágy működésében manifesztálódik.
1
Szándék, megfogalmazott A szándék azt a célt szolgálja a magas- és mélytudatban, mint a szoftver a komputerben. A szoftver parancsot ad a komputernek egy bizonyos feladat vagy feladatsor elvégzésére. A szándék ugyanígy programozza be a magas- és mélytudatot egy bizonyos feladat vagy feladatsor végrehajtására. A megfogalmazott szándéknak három eleme van: kategória, típus, hely. A kategória az eljárás során végrehajtandó feladat kategóriáját jelöli. A típus az átvizsgálni, elbocsátani, aktiválni, összegyűjteni és visszahelyezni kívánt struktúra vagy tárgy típusát jelenti. A hely azt a bizonyos helyszínt, világot, dimenziót, tevékenységi területet és/vagy az emberi energiarendszer szervét, energiatestet és energiahordozót jelöli, ahol a munkavégzés folyik. Szellem A szellem a magastudat legmagasabb világa. Száznegyvenkét dimenziója van. Mint a magastudat funkcionális része, a tudás mezejében ő az, aki tud. Ez azt jelenti, hogy az egyetemes tudatosság tudásként jelenik meg az emberi szellem energiatestei és energiahordozói révén. A szellem világa működésnek és formának ismert energiatestekből és energiahordozókból áll. A magastudat többi világához hasonlóan a szellem világát is az emberi energiarendszer táplálja. Személyes testtér A magasabb és a mélyebb dimenziókban a fizikai-anyagi test által elfoglalt helynek megfelelő tér. A magasés mélytudat világaiban, funkcióiban és formáiban, a csakrák világában, a lépszinteken ezt a teret egy energiatest vagy energiahordozó foglalja el. A személyes testtér felszíne egy bizonyos világban és dimenzióban mindaddig erős, szilárd, és ellenáll a módosult energia támadásainak, amíg a benne lévő energiatest és az energiahordozó egyenesen áll a helyén (függőlegesen integrálódik). Személyes testtér felülete A személyes testtér minden világban és dimenzióban megfelel annak a térnek, melyet a fizikai test a fizikai-anyagi világban elfoglal. A testtér felülete az egyes világokban és dimenziókban foszforeszkáló szálakból áll, melyek minden elképzelhető irányban keresztezik egymást. A felület ennek következtében lukacsos, rugalmas, és végtelenül erős. Szusumná irányító meridián A szusumná (irányító) meridián azon a ponton keletkezik, amely a személyes testtérben a múládhára csakrának felel meg. Ezután áthalad a hét hagyományos csakra férfi pólusán a koronacsakráig, és azon túl. A szusumná nyúlványai kötik össze a testtér alatti alsó, és a testtér feletti felső csakrákat a hét hagyományos csakrával. Támasz energia^ Lásd Gúna Tantra "= A tantra ősi keleti filozófiai irányzat, amely lényegében azonosnak tartja a tiszta energiát (prána) és a tudatosságot. A tantra ikonográfiája a tudatosságot jelképező Sivát és a tiszta energiát jelképező Saktit örök ölelésben ábrázolja. Követői – intuíciójukat követve – világi tevékenységekkel fokozzák energiájuk rezgésszámát az aszkétikus életmód helyett. Tattva A tattva evolúciós fejlődési szakasz, melyben a jelenség univerzuma létrejön, fejlődik, majd eltér az eredeti októl, az egyetemes tudatosságtól. A jóga tanítása szerint harminchat tattva létezik, ezek okozzák a jelenségvilágegyetem hihetetlen változatosságát a makrokozmoszban és a mikrokozmoszban egyaránt. Társcsakra Társcsakráknak nevezzük azt a két csakrát, amely a személyes testtérben egymást kiegészítve, tevékenységét összehangolva működik. Kapcsolatuk hatással van mindkét csakra és az általuk támogatott energiatest és/vagy energiahordozó jóllétére. Az első társult csakrapár az első és harmadik. Társulásuk azon a kiegészítő szerepen alapszik, amit a stabilitásban, biztonságban és a létezés örömében játszanak. A második társult csakrapárt a második és az ötödik csakra alkotja. Társulásuk azon a kiegészítő szerepen alapszik, melyet az önkifejezés és az öröm szabályozásában játszanak. A harmadik társult csakrapár két tagja a negyedik és a hatodik csakra. Társulásuk azon a kiegészítő szerepen alapul, melyet az alapvető emberi jogok felismerésében és védelmében játszanak. Az első, a hetedik csakra, a kéz- és a lábfej kisebb energiaközpontjai közötti funkcionális társkapcsolat azon a szerepen alapszik, melyet az emberi energiarendszer nyomásának szabályozásában játszanak.
1
Testtér, személyes A személyes testtér a nemfizikai síkokon annak a térnek felel meg, melyet az ember fizikai-anyagi teste elfoglal. Ezt a helyet a magas- és mélytudat világaiban, működésében és formáiban, a csakrák világában, valamint a lépszinteken egy energiatest vagy egy energiahordozó tölti be. Tiszta energia Az egyetemes tudatosság (Én) tiszta energiát sugároz a jelenséguniverzumot alkotó, egymásnak alárendelt szintek rendszerébe. Bizonyos formában ez a jelenséguniverzum, valamint a magas- és mélytudat alapja. Minden létező helyet kitölt, és mindent összeköt egymással valamennyi dimenzióban. Minden létezőnek formája van, és helyet foglal el, beleértve a tárgyakat, az emberi lényeket és az érzelmeket, melyek a tiszta energiából keletkeznek, és nekik köszönhetik a létezésüket, mert az táplálja őket, és olyan közeget bocsát a rendelkezésükre, melynek segítségével mozoghatnak, és kifejezhetik egyedi rezgésüket. A tiszta energia vagy prána a tudatosság elemi része, ennek ellenére látszólag különálló erőként, a tattvák által keletkezik. Trauma Trauma akkor jön létre, amikor egy energiatestet vagy energiahordozót kilöknek a személyes testtérből, és megakadályozzák, hogy visszatérjen eredeti helyzetébe. Ez tartós problémákat okozhat az ember erőterében. Általában az váltja ki, hogy az ember mértéktelenül nagy karmikus terhet halmoz fel, majd nehéz és/vagy megpróbáltatással teli életszakaszt él át. Tudatformák A tudat formái: manasz, buddhi, csitta, ahamkárá. A formák nyújtják az emberi lénynek azt az összefüggő struktúrát és identitást, melyen keresztül a magas- és mélytudat valamint a lépszintek összehangolt működésre képesek. Manasz ragadja meg és különíti el a külső környezet tárgyait, élőlényeit, energiamezőit. A megragadás és az elkülönítés után buddhi elemzi, csitta értékeli őket. Ahamkárá a döntéshozó. Leszűri a többi tudatformától kapott információt, és a segítségével támogatja az egyén véleményalkotását önmagáról és a kapcsolatairól. Tudatfunkciók Az energiatestek a magas- és mélytudatban a szanszkritul kosának, indrijának és pránának nevezett tudatfor mák révén működnek együtt a jelenséguniverzummal. Elsődleges feladatuk az, hogy tudatosságot és energiát közvetítsenek, a tudatformák azonban átléphetik felületi határaikat, ilyenkor kapcsolatot teremtenek tárgyakkal, élőlényekkel, valamint erőterekkel mind a mája kollektív terében, mind a tiszta energia közegében. A kosa az emberi éberség kiterjedése. Az indrija ugyanezt a feladatot tölti be az érzelmek, érzések területén. Az energetikai funkciót, melynek segítségével a kósák és az indriják tevékenykednek, pránának hívják. Tudatos energiakoncentráció A makrokozmosz és a mikrokozmosz minden módosult almezőjének legmélyén tudatos energiakoncentrációk (TEK) találhatók. A tudatos energiakoncentrációk nemfizikai lények, entitások, és ott vannak a mája kollektív terének valamennyi módosult-energia almezőjében. A külső környezet légköreiben, medencéiben, hullámaiban lelhetők fel. Az emberi energiamezőben a karmikus üledék (szamszkárák és vászanák), a csomós szálak, a perszonák, az energiatorlaszok, húrok, irányító hullámok és a független torlaszok adnak nekik búvóhelyet. Nagy számban gyűlnek össze az egyéni tudatban, egóban és a behatolások belsejében – behatolásnak azt a módosult almezőt hívjuk, amelyik egy energiahordozó kivetése után befurakszik a személyes testtérbe. Korunkban (a káli-júga) számuk jóval meghaladja a fizikai-anyagi univerzum élőlényeinek számát. Noha kognitív képességük, tevékenységi körük és önkifejezésük korlátozottabb az emberi lényekhez képest, tagadhatatlanul van egyéni akaratuk, egyfajta véges tudatosságuk, kezdetleges érzelmeik és érzéseik, és megvan a képességük, hogy tulajdonságaikat térben-időben ki is fejezzék az általuk elfoglalt világban és dimenzióban. Tudatosság A tudatosság a jelenséguniverzum öt talpkövének egyike. A másik négy az energia, az anyag, az idő, a tér. A tudatosság megnyilvánulási formái a természet világában némiképp korlátozottak. Az állatvilágban sokkal központosítottabb és összetettebb, teljes kibontakozását az emberben éri el, aki a szellem, az értelem, a lélek, a mélytudat és a test eszközével képes a tudatos megnyilvánulásra. Tudattest A tiszta tudatosság mezejében, a paramátmanban találhatók a tudattestek, és mintául szolgálnak a tiszta 1
energia mezejében, a dzsívamátmanban található energiatestek számára. A tudattesteknek, bár teljes mértékben tiszta tudatosságból állnak, ugyanolyan a szerkezetük és a működésük, mint a tiszta energiából felépült testeknek. Valódi érzelem A harag, a félelem, a fájdalom, az öröm a négy valódi emberi érzelem. A csakrák szabályozzák őket, és akkor jelennek meg, ha a csakrán áthaladó energia áramlását félelem vagy szűkület gátolja meg. A haragot, a legalacsonyabb frekvenciaszámú emberi érzelmet a második csakra, a félelmet a harmadik, a fájdalmat a negyedik, az örömöt az ötödik csakra szabályozza. Valódi vágy A Védák – a jóga ősi tanai – szerint a négy valódi vágyat a vágytestek működése hozza létre. Összehangolt tevékenységükkel arra ösztönzik az emberi lényt, hogy fizikai testben szülessen újjá. A négy valódi vágy a földi élet szerves része, és nem téveszthető össze az olyan dolgok iránti vággyal, melyek kötődést teremtenek, és az egyéni tudatból, egóból keletkeztek. A négy vágy az arrna, a káma, a dharma és a móksa. Az artha az anyagi kényelem és gazdagság iránti vágy. A második vágy, a káma, a gyönyört és a gyönyör utáni vágyat jelenti. A Bhagavad-gítá az élet középpontjába helyezi, és az életerővel teszi egyenlővé. A dharma szó szerint annyit tesz: „ami összetart”. Lényegében azt az erőt jelenti, ami megakadályozza, hogy az emberi kapcsolatokon eluralkodjon a káosz. Két alkalmazási területe létezik: egyik a közös dharma, vagy igazságosság és spirituális kötelesség – az igazságosság ebben az összefüggésben azonos a helyes tevékenységgel –, a másik az egyéni dharma, a helyes tevékenység egyedi útja, amely visszavezeti az emberi lényt az Énnel való tudatos egységbe. A móksa transzcendenciát, vagyis spirituális szabadságot és a karmától való megszabadulást jelenti. A négy vágy közül a móksa a legértékesebb. Vágytest A mélytudatot vágytestnek nevezett energiahordozók alkotják. Ugyanolyan méretűek és alakúak, mint a nekik megfelelő tudat- és energiatestek. A Védák szerint négy valódi vágy létezik, melyeket a vágytestek működése hoz létre: artha, káma, dharma, móksa. Lásd = Valódi vágy Vászaná lásd = Összetett almező Védanta A jóga, a tantra és a hinduizmus alapjául szolgáló szent iratok szanszkrit neve. A védanta fő irányzata az advaita, a vi-sistadvaita és a dvaita iskola. Az advaita iskola a nondualizmust hirdeti, miszerint a brahman és a jelenség-világegyetem egy és ugyanaz. A visistadvaita filozófia feltételesen nondualista, megengedi, hogy a jelenséguniverzum feltételesen valódi, létezése idejére elválasztja a brahmantól. A dvaita iskola dualista, szerinte a brahman és a jelenségvilágegyetem alapjaiban eltér, és különbözik egymástól. A Védantának jelentékeny befolyása volt a buddhizmusra, a dzsainizmusra, a szúfizmusra és a nyugati metafizikus kultúrára. Az eredeti védanta az Upanisactokbói, a Bhagavad-gítaból és a Brahma-szútrabói áll.
1
