A találkozás. (Shiro & Keith)

  A találkozás  (Shiro & Keith) 

  Kyoshiro  *Átlagos nap... vagy valami  olyasmi.  Volt bevásárolni, hogy  ne haljon éhen, most meg sétálgat már a  városban, mert  nincs jobb dolga. Egyébként meg...  még mindig nem  tudja,  ki is ő valójában. Akárhogy  próbálkozik, nem tudja, mi  történt vele. 4 éve egy  elég... leamortizált helyen tért magához, az emlékeit   elvesztve.  Eléggé...  kínos,  mit  ne  mondjak. Azóta pedig  eléggé  egyedül van. Eleinte  nem  fogadta  be  senki  a  környéken  ­  nem  tudja,  miért.  De  erre  már  nem  keres  választ.  Inkább  az  a  bizonyos  múlt  érdekli...  egy  dolog  van,  amit  biztosan  tud.  Az  pedig  a  neve.  Csak  egy  levél  maradt  nála,   jobban  mondva egy részlet. Ott látta a nevét leírva... más... támpontja nincs is.  Egy  sóhajjal  körbenéz.  Aggasztóan  nagy  a  csend  az  utóbbi  napokban.  Pedig  tudja,  hogy  a  gonosz  szervezetek  mozgolódnak, na meg  mindig jelen  vannak.  Az pedig kérdéses, hogy mikor bukkannak fel és mit tesznek tönkre, kit ölnek  meg. Igazság szerint pár hete megpróbálták megölni, de sikerült megvédenie magát, végül elmenekülni... ^^*    Keith  *Újabb  nap,  megint  nincs  semmi  meló.  Pedig  kéne  mert  lassan  minden  pénze   oda...  Nem  sok   a  kiadása, csak keveset fizetnek neki. Ez a problémája, de úgy mindig. Ebből nem tud megélni! Jó, ha  egy  vagon  pénze  lenne  talán  az  is  kevés   lenne  neki,  de  ez  más  téma.  Az  utcán sétálgat, a  keze  a  zsebében,  és  persze  hozott  napszemüveg  mert  az  tök  vagány.  Fegyver  is  van  nála  valahol   mert  veszélyes  időket  élnek,  túl  veszélyes  időket.  Na  meg  ha  becsúszik  meló  akkor  rendezi  és  reméli  fizetnek  érte. Ha nem akkor  nem jótékonykodik. Na jó, csak néha. Nem olyan gonosz ám. Sétálgatás  közben  nézelődik  és  egy kővel szórakozik amit mindig félrerúg. Elvan, igen. Gyermeki lélek, néha~  Nem is nagyon figyel a környezetére.*    Kyoshiro  *A  helyzet  az,  hogy  nem  sokáig  élvezheti  ezt  a  semmit  tevést   és  nyugalmat.  Ugyanis  a  semmiből  hirtelen  feltűnik  egyből  három ember, aki persze, hogy  az  ő életére pályázik. Hirtelen kell döntenie,  de fegyvert ránt és próbálja leszúrni azt, aki elé kerül.  Közben pedig  a titokzatos,  napszemüveges  férfit is megtalálja pár ember. Megjegyzem,  Kyoshiron és  Keith­en  kívül  nem  nagyon  van  most  senki  az  utcán,  így   evidens,  hogy  őket   támadják  meg.  Keith  védekezzen, mert az egyik  fazon fegyverrel  lő rá, egy másik pedig próbálja elkapni, hogy  lefoghassa.  Csak nem akarnak szemtanúkat hagyni a környéken..*  ~Honnan kerültek ide?! A semmiből... képtelenség. Már az otthonom közelében sem vagyok biztonságban?!~  *Nem tetszik neki  a helyzet, de nincs mit  tenni, az életét nem adja olyan könnyen. Az egyik támadóját sikerül megölnie,  így kifújja magát és hátrál, egészen egy üzlet faláig, aminek nekiütközik. Ketten pedig közelednek felé. Kellemetlen.*           

  Keith  *A  támadókra  figyel  fel  a nagy  sétálásból. A  lövést  valahogy  sikerül kikerülnie,  de érzi hogy  elég  nagy  gáz van. Körbenéz és kiszúrja  a másik férfit is akit megtámadtak. Kellemetlen. De először is a  saját  harcára  kéne  koncentrálnia  mert  vannak  dolgok  amiket  el kell intéznie. A  fickókra  pillant és  előszedi a  fegyverét.  Alapból kettő szokott  nála lenni, de csak egyet használ mert drága a töltény és  így sincs pénze. Spórol. Ellő az egyik csávó felé, közben oldalra tér ki, ha jönne  támadás a másiktól.  Próbál  mozgásban  maradni  mert  úgy  nehezebb  eltalálni  elvileg.  Vagyis  nagyon  reméli  hogy  nem  fogják.  De  ha  már  harc  akkor  nem  menekülhet  örökké,  próbál  közben  leadni  pár  lövést.  Elképzelhető  hogy az egyiket le  is  szedi. Néha pedig elpillant a  másik  férfi  felé  hogy megvan­e  még.  Azt látja hogy kés   van nála, reméli használni is tudja...*    Kyoshiro  *Köszöni, egyelőre  tudja használni a  kést, de nem olyan  sokáig.  Mivel ketten jönnek felé és nem tud  két  felé  szakadni,  így   a  kést  kiverik  a  kezéből.  Az  egyik  férfi  elkapja  és  a  falhoz  löki,  így  nekicsapódik.  Felszisszen  és  próbál  szabadulni.  Egyelőre  nem  tudja,  mi  legyen.  Elpillant   a  másik  támadója felé,  aki  fegyvert fog rá. Nem  kéne meghalnia... o.O  a másik férfit  nem  szúrja ki egyelőre,  nem  azzal  van  elfoglalva. Amúgy is...  nem számított  ilyen hirtelen  támadásra, így  a rendes fegyvere  sincs nála. Csak az a vacak kés, ott a földön...  Keith  egyik  támadója  amúgy  meghal  a  lövéseknek  hála,  de  így  a  másik  válik  agresszívabbá.  Sorozatban adja le a lövéseket Keith­re, de előbb­utóbb kifogy a tár. Hoppá.*    Keith  *Akkor  már  csak  egy  emberke  van  hátra,  de  nem  tetszik  neki  hogy  ennyire  agresszív.  Nem  kell  idegeskedni...  A  lövések  elől  először  csak  próbál  menekülni,  majd  végül   behúzódik  egy  oszlopféleség mögé. Nem  akar még meghalni.  Agyalni  kezd hogy  akkor mit is csináljon... Kimenni  nem  fog  mert  megölik,  elmenekülni nem tud mert hátbalövi. Ha már ennyire ki akarja iktatni  az  a  tag.  Gondolkodna  még,  de  hallja  hogy  megszűntek  a  lövések. Érdekes. Akkor  most jön  és megöli  közelről?   Kicsit   kipillant  a  takarásból  így  látja  hogy  a  fazonnak  nincs   több  tölténye.  Erre  el  is  mosolyodik,  majd  kilép  és  ellő  felé  párat. Gyorsan  megöli mielőtt  előszed  még egy fegyvert vagy  újratölt. Ha pedig ezzel végzett akkor  ellenőrzi a  másik  férfit  akit megtámadtak. Nem néz ki túl jól.  Nem  mozdul,  csak  felemeli  a fegyverét és  céloz. Nem  akarja megzavarni őket, csak megölni. Lesből támad, így nagyobb  a   valószínűsége  hogy  meghalnak.  Bár  nem  mintha  nem  lenne  feltűnő...  mindegy.   Az egyik  támadó  fejét  célozza  és  lő.   Reméli végez vele.*    Kyoshiro  *Keith  támadójának  nincs  elég  ideje,  így  a  férfi  eltalálja  a  fegyverrel.  Azonnal  össze  is esik  és  ott  vérzik el a földön.  Shiro  pedig  kiszúrja  végre  a férfit, de nem foglalkozik  vele sokat.  Gondolja, ő sem lehet  külön,  így  jobb  lenne  minél  előbb  menekülni.  Csak az őt fogó férfit  üti meg erősen, hogy engedje el. A  másik  támadóját  pedig  sikerül  Keithnek  fejbelőnie.  Shiro  meg  is  lepődik,  de  aztán  folytatja  a  támadója  legyőzését.   Addig  üti  a  gyomrát/arcát,  amíg  el  nem  engedi. Ekkor pedig  elhátrál, egészen  a késéig,  amit fel is kap.*  ­ Állj meg ott...!  *Bár a támadójánál fegyver van, így nem kéne szórakoznia vele. De ha egyszer csak ez a kés van most nála...*    Keith  *Végignézi   a  jelenetet  és  örül   hogy  legalább  az  egyik  emberkét  sikeresen  leszedte  róla.  A  másik  szenvedéseit  az  ütésekkel  pedig  végignézi.  Közben  meg  közelebb  sétál  nyugodtan  és  készíti   a  fegyverét.  Igen,  az  utolsót  is  lelövi  majd  ha  nem  állítja   meg  senki.  És  egyelőre  nem  állítja  meg  senki. Szóval  ismét  céloz  és  lő a  csávóka  szíve felé.  Gyors halált akar, nem kérdez semmit. Nem is  kíváncsi semmire. Meg akarták ölni, így nincs értelme életben hagynia őket. Gondolja valami városi 

banda, vagy szervezet megint vagy ki tudja milyen emberkék ezek és honnan jöttek. Úgysincs szemtanú, nem tudják hogy  ők intézték el őket. Szóval probléma sincs.*    Kyoshiro  *Mire  rávenné  magát,  hogy  közelebb  lépjen,  vissza  a  támadójához,  az  összeesik,  a  golyónak  hála.  Kyoshiro  felpillant,  majd  el az ismeretlen férfi  felé. A késsel fordul felé, majd hátrál. Nem tudja,  ki ő  és  mit  akar.  Inkább  hátrálni  kezd.  Tudja,  hogyha  hátat  fordít,  az  a  biztos  halál.  Tekintve,  hogy  fegyvere  van. Amúgy sem bízik nagyon  az  emberekben... valamiért nem  tud. Talán az egyedüllét az  agyára ment~  khm. A kést fogja tovább és fürkészi a férfit. Igaz, a szemeit nem tudja, mert szemüveg  van rajta.*    Keith  *Győztek~  Vagy  mi.  A  férfira  pillant  a  földön,  majd  az  ismeretlenre  aki   életben  maradt.  Azért  meglepődik a reakcióra, de elmosolyodik. A fegyverét elteszi és elkezd közelebb lépkedni.*  ­ Hé, én nem vagyok az ellenséged, nincs szükség rá hogy leszúrj.  *Nem  is  örülne  neki,  kissé  fájdalmas  lenne.  Kicsit  felemeli  a  kezeit  és  úgy  sétál  közelebb hozzá.  Ezzel  is  jelezve hogy  nem  akar több balhét  és hogy az ő  oldalán  áll. Szóval... ne akarja megölni. A   szeme sarkából meg végignéz a hullákon. Halott mindegyik elvileg... Hm. Elgondolkodik valamin.*    Kyoshiro  *Inkább  menekülne,  minthogy  leálljon  vele   még  harcolni  amúgy  is.  A  szavakra  meglepődik,  de  felemeli a kést.*  ­ Honnan tudhatnám biztosra, hogy nem akarsz te is megölni, hm? Ne gyere közelebb!  *Végig  is  méri,  majd  tovább  hátrál.  Egészen  addig,  amíg  meg  nem  áll  a  férfi.   Amúgy  min  gondolkodott el? User kíváncsi rá.*      Keith  *Fura  egy  fickó.  Most  mentette  meg  az  életét  erre  meg...  Sóhaj,  majd  csípőre  teszi  a  kezeit  és  megáll, úgy méri végig a késével együtt.*  ­ Ha meg akarnálak ölni akkor már rég lelőttelek volna, nem gondolod?  *De mivel még él...*  ­ Nem áll szándékomban megölni, hiszen nem is ártottál nekem semmit.  * Halvány mosoly. Nincs igaza? Szerinte de. Azt meg megtudjátok majd min gondolkodott~*    Kyoshiro  *A kérdésre félrenéz egy pillanatra, majd vissza. Végighallgatja és csak aztán válaszol.*  ­ Rendben.  *A kését maga mellé engedi, majd el is rakja. Otthon majd le kell mosni róla a vért.*  ­ Miért mentettél meg?  *Kíváncsian  figyeli.  Biztos volt  valami  oka, nem? Az emberek nem éppen önzetlenek. Csak úgy nem  tesznek semmit...*    Keith  *Örömmel  látja hogy elteszi  a kését. Kicsit megnyugodott ő is, bár nem sokat ért  volna ellene azzal.  Ismét  közelebb  lépked   de  csak  az  egyik  hulláig.  A  férfit  kezdi figyelni  egy halvány mosollyal. A  kérdésre meg elgondolkodik és ismét végigméri.*  ­ Mennyit is ér neked az életed...?  *Nézegeti  kicsit,  majd  leguggol  és  átkutatja  az  egyik hullát. Hátha vannak nála  értéktárgyak vagy  pénz.  De  fegyvernek  és  lőszernek is  nagyon tud  örülni, vagy  bárminek ami használható vagy  ehető.  Közben hallgatja...*   

Kyoshiro  *A kérdésre koppan, majd figyelni kezdi, mit csinál. Aztán kicsit felháborodva szólal meg.*  ­ Senki sem kérte, hogy segíts nekem! Ezáltal... fizetni sem fogok.  *Ha  kell,  tényleg  megküzd  vele,  ezen  már  ne  múljon. De majd pont egy  idegennek  fog pénzt adni,  akiről azt sem tudja, kicsoda. A szabad akaratából mentette meg, nem? Akkor ne kérjen tőle semmit.*      Keith  *Hallgatja  a   nem  valami  kedvező  választ  és  közben kipakolja  a férfit a földön.  Talál pár  tárat, kis  pénzt,  öngyújtót  meg  ilyen  kis  apróságokat.  Áttér  a  másik  hullára  és  őt  is  elkezdi  átvizsgálni.  Közben meg válaszol neki miközben fel­fel pillant rá a munkából.*  ­ Na, nem kérek sokat, nekem a kevés is elég! Ne hagyd üres kézzel elmenni a megmentődet... Tény,  nem  kérte   senki  hogy  segítsek,  de  nélkülem  már  nem  élnél.  Azért  ezt  vedd  figyelembe  mielőtt  elküldesz.  *Hamar  végez  ezzel  a taggal is, nem volt nála sok dolog sajnos. De talált egy szép kést, még egy kis  lőszert meg leszedett róla egy gyűrűt. Felegyenesedik és a férfira pillant aki nem hajlandó fizetni.*    Kyoshiro  *Szusszan a szavaira, majd megcsóválja a fejét.*  ­  Nem  fogok  fizetni,  ebbe  nyugodtan  beletörődhetnél.  És...  nem  haltam  volna  meg.  Ura  voltam  a  helyzetnek.  *Végül  is le  tudta volna győzni őket, ha nagyon akarja, de így, hogy szemtanú is lett volna, nem akart  szórakozni. Igen, a férfi a baja xD egy sóhajjal körbepillant.*  ­ Én léptem. Épségben haza szeretnék jutni.  *Sarkon fordul és elindul. Nincs kedve az idejét pazarolni  egy idegenre. Nem mintha lennének amúgy  ismerősei...*    Keith  *Kissé azért meglepődik a szavakra amiket hall.*  ­  Tessék?  Ahogy  néztem  voltak  egy  páran  fegyverrel  felszerelkezve  ellened,  akinél  csak  egy  kés  volt. Nem sok, főleg hogy azt is elvesztetted harc közben.  *Igen,  úgy  gondolja  hogy  ő  volt  itt a  valaki  és  mentette meg. Ahogy pedig  elindul a  csávó zsebre  teszi a kezeit és indul utána.*  ­  Nem  hagyhatsz  csak  így  itt.  Megmentettelek!  Minimum  egy   kávét  kaphatnék  ha  már  nem  vagy  hajlandó  fizetni. Sajnálatos mód.  Pedig nem sokon múlt ám, majdnem odavesztél, úgy van. Én pedig  ezért szántam rád időt, energiát meg lőszert?    Kyoshiro  *Elpillant felé a szeme sarkából.*  ­  Add  fel,  kérlek.   Nem  tudom,  ki   vagy  és  mit  akarsz  tőlem,  a  pénzen  kívül,  de  nem  vagyok  rád  kíváncsi.  *Nem  fog  fizetni  és  ne  gondolja,  hogy  attól,  hogy  megvédte,  ő  lett itt a  valaki. Az utolsó kérdésre  sóhajt.*  ­ Téged is megtámadtak, nem? Akkor ígyis, úgyis elment volna az a pár lőszer... meg energia.  *Vállat von. Magánvélemény. De ha már a férfi nem tágít mellőle...*  ­ A neved megtudhatnám?            Keith 

*Követi tovább, nem akar visszafordulni.*  ­ Semmit nem akarok tőled a pénzen kívül.  *Őszintén  beszél.  Nem  érdeklik  idegenek,  csak  az  hogy  fizessenek  neki.  A  következő  kérdésre   meg  elgondolkodik  kicsit.*  ­ Az önvédelem, arra kellett lőszer. De téged is megmentettelek, azaz pocsékba ment két golyó.  * Úristen... az nagyon sok. A továbbiakra meg gondolja nem lehet baj belőle ha tudja.*  ­ Keith. Te?  *Mellesleg továbbra sem megy el, csak követi.*    Kyoshiro  *De  pénzt  nem  kap,  szóval el  is mehetne.  A szavakra  sóhajt  és  félrenéz.  Majd  visszaadja  neki azt a  két golyót, aztán mehet, amerre lát. A nevet megjegyzi és elnéz felé.*  ­ Kyoshiro.  *Amúgy  meg   látja,  hogy  nem  megy   el.  De  úgysem  tud  ellene  tenni.  Akkor  viszont...  hm.  Elgondolkozik, előrepillant.*  ­ Mostanában csend volt a környéken, de...  *Elhallgat. Talán  nem  egy idegennek kéne  mesélgetnie.  Na  meg  azon  agyal, hogy ha Keith­el együtt  indulna útnak, akkor többre menne.*    Keith  *De  nem  akarja  elfogadni  hogy  nem  fizeti  meg  a  fáradozásait.  A  golyók meg  nem  kellenek neki,  csak a  pénz. A férfi mellé lépked és  úgy halad vele tovább. A szeme sarkából pillant  rá.  A férfi nevét  megjegyzi egy bólintással. Oké, emlékezni fog rá. A továbbiakra pedig kicsit elgondolkodik.*  ­ De...? Felbukkantak ezek az idegesítő fazonok? Többen is megtámadtak?  *Csak kíváncsi. Ennyi az egész.*  ­  Én  nem  vettem  észre  sok  dolgot  a  környéken.  Engem  úgy  tűnik  elkerülnek.  Legalábbis  idáig  elkerültek.  *Örül is ennek.*    Kyoshiro  *A kiegészítésre rápillant. Elgondolkodik, de csak megszólal.*  ­  Nem  pont  erre  akartam  utalni.  Pár  hete...  meg  akartak  ölni.  Pont,  mint  most.  Bár akkor...  többen  voltak.  *És túlélte, igen, csodával határos módon. Hála az erejének... amit nem akar felfedni Keith előtt.*  ­ Tudom, kik ezek, de ha egyedül vágnék az útnak, nem hiszem, hogy odaérnék egyben.  *Ezért van még mindig itt. Bár...*  ­  Az  igazat  megvallva  már  az  otthonomban  sem  vagyok  biztonságban.  Nem  tudom,   mit  keresnek,  vagy mi a céljuk, azon kívül, hogy a halálomat akarják. De ki akarom deríteni és leállítani őket.  *Jelenleg  tényleg  ennyit  akar. Azt  meg  nem tudja, miért  beszél  mégis  Keithnek ezekről. Nem bízik benne továbbra sem,  de valahol abban bízik, hogy a férfi a segítségére lesz. Talán.*    Keith  *Hümmögve  végighallgatja  a történetet amit nem tudja miért hallgat végig és hogy a férfi miért  oszt  meg  vele ilyesmit.  De nem baj,  azért meghallgatja mert  ilyen rendes fickó. Azért érdekes dolog ez.  Főleg  hogy nem tudja  miért  támadnak rá. Viszont ettől válik veszélyessé is a történet. Nem tudja mi  van  a  háttérben  és  ez  kellemetlen.  Lehet  valami  nagy  bűnöző  a  fickó  és...  hé,  a  rendőrség  biztos  sokat fizetne akkor  érte...  Ha  pedig a  gyilkos  bandát  buktatja le  és  adja fel akkor meg azért fognak.  Na,  nem  is  olyan  rossz  üzlet  ez...  Végül  visszatér  a   gondolataiból  a  valóságba  és  válaszol  végre.  Úgyis támadt egy remek ötlete.*  ­  Mit  szólnál  hozzá  ha  felvennél  testőrnek?  Szerintem  a  hasznodra  válnék.  Sokkal  többre  vagyok  képes mint amit most itt láttál. Ez semmiség volt.  *Rápillant a szeme sarkából és várja a válaszát.* 

  Kyoshiro  *Ez meglepi, de rápillant teljesen és úgy válaszol.*  ­ Nekem  nem  testőrre, hanem társra van szükségem. Nem tudnék neked fizetni azért, hogy a  testőröm  vagy. Így meg gondolom, tárgytalan a dolog.  *Van pénze, de  nem annyi, hogy  fizetgetni  tudja Keith­et.  Kellemetlen. Amúgy meg, nem bűnüző ő,  ez  még  feltételezésnek  is  rossz.  Szusszan  és  megint   előrepillant.  Halad.  Amúgy   az   megfordul  a  fejében,  hogy  a  hullákat  jó  ötlet  volt­e  ott  hagyni  az  utcán...   mert  azért...  legalább   valami  kevésbé  feltűnő helyre elhurcolhatta volna. De most már nem megy vissza, semmi kedve. Inkább kíváncsi, hogy Keith mit akar.*    Keith  *Nem  tud   semmit  róla,  szóval  feltételezhet  bármit.  Mellesleg  pedig  nem  ilyen válaszra számított.  Dehát ezt eddig is tudtuk.*  ­ Szomorú.  *Sóhaj.  Akkor  soha  nem  lesz  normális  melója?  Jó,  a  mostani  se  rossz,  csak  nem  egyedül  van  a  szakmában  és  macerás  és...   stb.  De  azért  megvan  vele  mert   nincs  más.  Azért  még   megvitatja  magában ezt a  helyzetet. Társ? Most akkor szegődjön  egy idegen pasas  mellé teljesen ok  nélkül és  segítsen  neki  leteríteni  egy halom  gyilkost miközben  saját  maga is célponttá  válik?  Rossz  üzletnek  hangzik, tekintve hogy nem is kap érte semmi. Nincs motivációja. Azt hiszem.*  ­ Egy.... picit sem lehet megoldani minden hónapban? Egy... nagyon nagyon picit?  *Mutatja is azt a  nagyon  nagyon picit.  A hullákról meg annyit hogy őt nem érdeklik. Ott maradtak, pont, neki nincsenek  ott  útban. Ha pedig  valakinek  igen  akkor elviszi  ahová  akarja őket. Nap  mint  nap  meghalnak emberek, miért pont velük  foglalkoznának?  Főleg  hogy   rájuk  támadtak.  Így  jártak.  Csak  az  bántja  kicsit  hogy volt még pár  akiket  nem pakolt  ki.  Később  visszamenne,  dehát...  félő  hogy  kipakolják  már  őket  mire  visszaérnek.  Egy   kis  sóhajjal  ér  a  gondolatmenet  végére.*    Kyoshiro  ­ Sajnálom...  ~Nekem  sem jó  így, egyedül. De akkor...  ki kell  találnom valami mást. Kellenek emberek, akárhonnan is nézem. Csak...  ki  szegődne hozzám? Maximum olyan ember, akit szintén  üldöznek  és  ok nélkül meg akarnak ölni. Más... nem. Végül is  ez a  férfi is  megérthető. Semmi oka rá, hogy  csatlakozzon hozzám. Nem kap érte semmit,  veszélybe  is kerülne. Én meg  nem fogom magamhoz láncolni és kényszeríteni.~  *Szusszan  egy  aprót. A kérdésre  rápillant a szeme  sarkából,  majd előre. Elgondolkodtató,  de... akkor  sincs ínyére, hogy  fizessen.*  ­ Amíg fizetek, addig mellettem maradsz?  *Nem  mondja,  hogy  belemegy,  csak  kérdezősködik  egyelőre.  Kíváncsi. De ha fizetni  is fog,  nem  kell  nagy összegekre  gondolni.*    Keith  *Úgy  van  ahogy   gondolja.   Nem  vállal   életveszélyt  csak  úgy,  minden  ok  nélkül.  A kérdésre  viszont egyből választ  tud  neki adni, így meg is teszi.*  ­ Igen. Pontosan.  *Bólint  is.  Addig  lehet   róla  szó  hogy  vele  dolgozik.   De  ettől  függetlenül  azt  sem  felejtette  el hogy  most megmentette.  Szóval majd  azt  a pénzt  is  szeretné  látni  valamikor a  közeljövőben, úgy van. Mindennek  megvan a maga ára, és ezt el  is  rendezi. Azaz fizesse ki  neki  a dolgait. Érzi hogy nem szívesen tenné meg,  szóval még nem emlegeti neki hogy ilyeneken  jár  az  agya.  De  majd...  Ha  együtt  fognak  dolgozni  huzamosabb  ideig  akkor  úgyis  lesz  alkalma  még  mondani  meg   emlékeztetni a férfit ilyen apróságokra amik végül is csak neki fogntosak, de nem baj.*    Kyoshiro  *Sóhajt  egy  aprót  a  válaszára.  Még  ezt  át  kell  rágnia,   meg  gondolnia,  meg  hasonlók.  Azért  tudomásul  veszi egy apró  biccentéssel.*  ­ És mire kell neked ennyire a pénz? 

*Reméli,  azért  van  hol  laknia.  Elpillant  felé,  majd  előre.  Lassan  elérnek  a házhoz, így megáll.  A férfi felé fordul.  Még  mindig nem szándékozik behívni, de elküldeni sem akarja jelenleg. Hm.*    Keith  *Ő nem  akar  jelenleg változtatni a feltételein. Ez van, így üzletel. Valamit valamiért. A kérdésre  elmosolyodik és  kicsit el  is gondolkodik.*  ­ Sok dolgot tudnék kezdeni vele.  *Normálisan élhetne, meg az se baj ha kicsit talán gazdagon. El tudná  viselni, azzal nem lenne probléma. Csajok is képbe  jöhetnek, hm, sok dolog, igen. De inkább nem álmodozik hanem felel a kérdésre normálisan.*  ­ A jelenlegi melóm nem túl kedvező néha, így van mikor nem fizetnek.  *Ha  lelép  pl  az  emberke  akit  meg  kéne  ölni,  vagy  el  kéne  kapni.  Akkor   kárba  megy  az  összes  igyekezete,  meg  felszerelése, stb. Veszteséges munka. Ezért is kéne tökéletesen csinálni, akkor már gazdag lenne belőle. De nem tehet róla  hogy  becsúsznak meglepetések meg váratlan  dolgok akció közben. A  házhoz érve megvizsgálgatja  azt  az  épületet.  Nem  rossz,  tetszik  neki.  Az  lényegtelen  hogy  nem  ő  lakik  itt.  A  férfi  mellett  megáll és  rápillant. Valamit még  akar  esetleg?  Vagy...  bemehetnek...?  Igen,  be  akar  menni. Miért?  Mert miért ne? A  megmentője, ha  pénzzel  nem  is, egy kávéval jön  neki. Pont.*    Kyoshiro  *Végighallagtja  a  férfit,  majd  elpillant  a  ház  felé.  Kicsit  elgondolkodik,  majd  a zsebébe  nyúl  és előhalássza  a kulcsait.  Visszapillant Keith­re.*  ­ Nem tudom, tényleg bízhatok­e benned, de talán egy próbát megér. Reméljük, nem halok bele.  *Apró  mosoly,  majd nyitja a  kaput és  az  ajtóhoz  lépked.  Odaérve kinyitja  és belép. Nem engedi előre a férfit, ő megy be  elsőként.   A  lakás  elég  egyszerű,  mármint  maga  a  berendezés,  tehát   nem  kell  nagy  dologra  számítani.  Van  két  szoba,  nappali, fürdőszoba és konyha, ebédlővel egybekötve.*    Keith  *Figyeli ahogy előszedi a kulcsait és vár. Arra hogy kaput nyisson neki. A szavakra meg egyből válaszol is.*  ­ Nem kell aggódni, jó munkát végzek.  *Legalábbis majd kiderül akció közben. Majd többet láthat belőle meg a módszereiből is. Na meg... lehet mást is tapasztal  majd. Igaz  nem  titkolja az erejét, de nem is reklámozza. Ha valakinek feltűnik akkor közli  vele, pont. Belép  a kapun és be  is csukja maga után, majd indul tovább utána. Az ajtón is követi befelé és becsukja. Aztán meg körbepillant. Szép. Tetszik  neki még mindig. De nem mászkál el, oda megy ahová kéri hogy menjen.*    Kyoshiro  ­ Arra értettem, hogy nem fogsz­e te magad megölni engem  *Ezt  csak  akkor  teszi  hozzá,  amikor  bent  vannak  a   lakásban.  A  kabátot  leveszi  és  felakasztja,  majd  megszabadul  a  cipőitől.  A  konyha  felé  indul,  a  férfinak csak int, hogy  kövesse.  A szekrényből előszed két poharat,  aztán  inkább elnéz  felé.*  ­ Inni valamit? Kávé vagy más?  *Van más is, a kávén kívül, csak ezért kérdezi. Közben méregeti és elgondolkodik.*  ­ Megkérdezhetem, hogy... van­e valamiféle erőd?  *Tekintve, hogy sokan különleges képességgel születnek... sose lehet tudni, kivel fut össze az ember.*    Keith  ­ Miért tennék ilyet?  *Semmi oka rá. Legalábbis  egyelőre semmi oka rá.  Ha  valami olyat  tapasztal ami rá nézve probléma  és csak így  lehetne  megoldani...  akkor  gondolom  megteszi.  De   ha  nincs  semmi...  akkor  nem.  Az  intésre  utána   indul,  de  előtte  leveszi  a  cipőjét. Kabát nem volt rajta. Bent a konyhában meg kényelmesen helyet foglal az asztalnál.*  ­ Egy kávé az jól jönne.  *Szívesen elfogadja, igen. A többire meg kicsit meglepődik, majd halványan elmosolyodik.*  ­ Szeretnéd ha lenne?  *Gondolja hogy a harc miatt örülne.* 

  Kyoshiro  ­ És miért ne? Nem ismersz. Egyelőre csak idegenek vagyunk egymásnak... még a bizalom sem alakult ki  *Szóval ja. A kávés válaszra pedig nekiáll kávét főzni. A pultnak dől háttal, úgy pillant el Keith felé.*  ­ Ami azt illeti... ha szeretném, de nincs, akkor mindegy, nem? Válaszolj inkább. Rendesen.  *A harcok miatt akarja,  igen.  Nem tudja, tényleg biztonságban  lehet­e mellette. Persze nem kihasználni akarja, félreértés  ne essék. De azért nem mindegy, hogyan vágnak neki az útnak. Főleg, hogy csak ketten vannak, így első körben.*    Keith  ­ De akkor sincs semmi okom rá hogy ezt tegyem. Nyugodj meg, oké? Nem foglak hátbatámadni meg ilyenek.  *Ameddig  átjárhat  meg  fizet,  addig  nem   is  fog  ilyesmit  csinálni.  Meg  mondjuk  amúgy  se. Ha  valami nem  tetszik  neki  akkor  úgyis  lelép.  Megoldja.  Figyeli  a  kávéfőzés  folyamatát  mikor  jön  a  következő  mondat.  Elmosolyodva  sóhajt  egy  kisebbet, majd előszed egy kést amit az esetek többségében magánál szokott hordani. Ha nem lenne elég a fegyver.*  ­ Inkább megmutatom, na? Úgy egyszerűbb.  *Neki  mindenképp.  A   felsőjét  feltűri  az  egyik karjánál  és  a csuklójához érinti a  kést. Az... igazság az hogy nem  akarja  megvágni  magát  mert...  fáj  és  vérzik  és  a  többi.  De  ha  meg  akarja  mutatni akkor  bizony  meg  kell  sérülnie.  Furcsa erő,  de...  neki  ez  jutott.  Kis  gondolkodás  után  egy  erősebb  rántással  és  mozdulattal  felvágja  a  csuklójánál  az  eret.  Persze  rendesen megérzi, így felszisszent  a műveletre  és  félrepillant egy kicsit.  Aztán  csak...  hagyja  hogy vérezzen.  Ja, bocsi az  asztalért. Nézi ahogy folyik a vér. Nem akar elvérezni de a bemutatóhoz kell egy bizonyos mennyiség.*    Kyoshiro  ­ Rendben van.  ~De kell idő, amíg megbízok benned. Talán te leszel az első ember.~  *Elgondolkodik, a kérdésre biccent. Kíváncsian kezdi figyelni.*  ­ Figyelek...  *A késre összehúzza a szemeit. Azzal meg mit akar? A jelenetet látva elkerekednek a szemei, egyből odalép hozzá.*  ­ Mi a francot csinálsz?!  *Rögtön  felkap  valami  rongyot  és  a  férfi   csuklójára fogja erősen, ha nem állítja  meg.  Látszik  rajta, hogy  egyrészt nem  érti, miért csinálta, másrészt... nem akarja, hogy itt haljon meg előtte. A szíve is a torkában dobog az ijedtségtől.*    Keith  *Gondolom  neki  is  kell  idő  míg   teljesen  megbízik  benne.   Nem  akar  olyan  emberke  lenni   akit   csak   úgy   hátrahagy  a  harctéren   hogy  megmeneküljön.  Mert  akkor  kicsit   dühös   lesz.  Kicsit  nagyon.  El  van  foglalva  a   vérzéssel  mikor  megjelenik  a  férfi  azzal  a  ronggyal   és  próbálja elállítani a  vérzést. Felpillant rá  meglepetten,  és másik kezével  próbálja   eltolni magától és megmenteni a vérzését.*  ­ Nee.... Ne csinálj semmit.  *Próbálja  azért visszatartani a  következőkben. Közben  figyeli a  vér mennyiségét. Mikor úgy gondolja elég odatartja neki  a karját. Tessék, bekötheti ha akarja. Egy kis sóhajjal hátradől.*    Kyoshiro  *Meglepődik, hogy eltolja a kezét. Most ez...? Ne akarjon már itt elvérezni neki.*  ­ Keith...  *Azért nem kicsit van pánikba esve, de nem gáz. Ahogy a férfi engedi, beköti a csuklóját.*  ­ Te teljesen idióta vagy... meg akarsz halni?!  *Kicsit mérgesen szól rá, majd a fejét csóválja. Mély levegőt vesz, amit lassan kifúj. Problémás lesz ez a férfi, úgy érzi.*    Keith  *Hagyja hogy bekösse neki a kezét, a leoltásra meg nyugodtan válaszol.*  ­ Ez nélkül nem tudnám megmutatni.  *Ha  végzett  a  bekötözéssel  a  férfi  akkor  visszahúzza  a  kezét.  Fáj neki, az a  probléma.  De  tudta hogy  ez  lesz, nem fog  nyafogni.  Akkor  ideje  elkezdeni,   igaz?  Ha  még nem tette  volna le  a kést  akkor megteszi. Maga mellé,  az  asztalra. Még  véletlenül  sem  a  vérbe.  Aztán  elkezd  rákoncentálni  a dolgokra és a  sértetlen kezével belenyúl  a vértócsába  az  asztalon. 

Kicsit  köröz  ott  az  ujjaival,  de  leginkább  azért  mert  gondolkodik   közben  hogy  mit mutasson. De végül  is  lényegtelen,  csak a  módszer  a lényeg.  Akkor lassan elkezdi uralma alá vonni  és  "megformálni." Nem  olyan nagy  mennyiség,  de  egy  késre  emlékeztető  tárgya  elegendő  lesz.  Szóval  neki  is  kezd  és  lassan  "kihúzza"  a  vérből  azt  a  fegyvernek  minősülő  tárgyat.  Persze  ezzel  a  vér mennyisége is csökken ami az asztalon van.  Na meg élesben gyorsabban  is  megy neki, csak  most   bemutatót  tart,  így  megfigyelheti  a  férfi  ha  óhajtja.   Majd  ha  végzett elmosolyodik  a kezében a  fegyverével.  Nos,   ennyi lett volna. Neki nem olyan nagy szám. Rápillant és várja a reakciót.*    Kyoshiro  *Összehúzza  a szemeit.  Miféle  képesség ez, ha vér kell hozzá? Ráadásul a  sajátja. Ellép  az  asztaltól és úgy kezdi figyelni.  Amíg  a  férfi  az  asztalon  köröz,  addig  visszapillant  a   bekötözött  csuklójára.  Majd  ellátja  rendesen,  amint  végzett.  Visszanéz  rá.  Ekkor  kezdi  formálni  a  vért...  igazából  meglepődik,  ilyen  képességgel  még  nem  nagyon  találkozott.   A  fegyverre néz, majd a férfira.*  ­ Ez... durván néz ki. De veszélyes, ha a saját véred kell hozzá. Nem szeretném, ha túl gyakran használnád...  *Nem  akarja  megöletni.  Szóval  valahol  aggódik.  Ha már egy csapatban lesznek,  vagy mi. Visszanéz  a fegyverre, majd  közelebb lép. Érte nyúl.*  ­ Megfoghatom?  *Vagy nála már nem működik? Mármint... megtartja a formáját a fegyver, vagy nem?*    Keith  *Másé is kellhet hozzá, (utolsó  infó szerint) csak nem  akarta megvágni a  férfit. A végén még azt hiszi hogy tényleg meg  akarja ölni. Nem akarja hogy félreértse a helyzetet.*  ­ Másé is jó. De mégsem kérhettelek meg erre... A használata meg... Akkor szoktam ha már nincs más.  *Addig  meg  jó  a  fegyver  meg  a  kés,  meg  ami  a   közelben  van.  Felpillant  rá  és  odaadja  neki.  Megtartja  a formáját,  az  akaratától  függően  változik.  Mellesleg  sima  és...  éles.  Ahol  élesnek  kell  lennie.   Gondolom  látszik,  mint  egy  késnél.  Reméli azért nem vágja meg magát vele.*    Kyoshiro  *Hümment a szavakra, majd megnézegeti a kezében a kést. Azért kicsit megvágja magát, de csak hogy tesztelje.*  ­ Nem rossz... kifejezetten... jó.  *Csak elég belegondolnia. Ott vannak a harctéren, az ellenség már megsérült... anyag az lesz. A férfira néz.*  ­ Irányítani is tudod a vért? Vagy csak fegyvereket formálni belőle?  *Például  tudja­e úgy irányítani, hogy az ellenséget megfogja vele, vagy ilyesmi. Erre gondol elsősorban. A kezéből kicsit  amúgy folyik a vér, de nem zavarja. Ez közel sem olyan, mint a férfi csuklóján levő seb. Visszaadja neki a kést.*    Keith  ­ Jófajta.  *Kis  mosoly.   Tudja  hogy jó, elvette  vele  már  pár ember életét. És igen, tökéletes számára egy harctér  tele vérrel.  Vagy  egy vérző ellenfél. Csapattársak vérét nem szívesen használná mert mégis csak elveszi tőlük hogy fegyverhez jusson.*  ­ Csak szilárd formába hozni.  *Másra nem  képes ezzel csak ilyen fegyvereket  gyártani. Azért  vicces hogy a saját vérükkel öli meg az ellenfeleit. Jó, ők  nem röhögnek persze... A csuklója meg... meglesz, nem kell aggódni. Tudja hogy a férfi vigyáz rá~*    Kyoshiro  ­ Hm, értem. Azért... felkészíthettél volna. Komolyan azt hittem, itt leszel öngyilkos  *Szusszan és megcsóválja a fejét. A kést odaadja vagy lerakja, majd előszed valamit és letörli az asztalt.*  ­ Mindjárt hozok egy elsősegély dobozt és rendbe teszem a csuklód... ha nem bánod.  *Elpillant Keith  felé, majd  folytatja  a törölgetést. Egy kis idő után végez, elrakja  valahova, majd megy is a dobozért. Van  benne minden, ami kell. Fertőtlenítő, kötszer, meg egyebek. Lerakja az asztalra, majd kéri is Keith csuklóját.*  ­ És mondd... egyedül vagy?  *Mármint dolgozik­e valakivel, vagy egyedül tengődik ebben a szörnyű világban...*    Keith 

­ Mégis miért tenném?  *Cuki  mosoly.  Nem  akar  ő  meghalni.  A  saját  keze  által  meg  főleg  nem.  Átveszi  a kést,  majd  feláll és a  mosogatóhoz  lépked, közben meg bólint neki a dobozos részre. Nem bánja, nem probléma neki. Inkább örül hogy segít neki.*  ­ Mellesleg bocs az asztalért.  *Kicsit  összevérezte  ami  nem  volt  szép  dolog.  A  mosogató  felett  tartja  a  kést,  majd  visszaváltoztatja  folyékony  halmazállapotúvá,  így  a  vér  szépen  elfolyik  az  ujjai  közt.  Lefolyik,   nem  kell  már~  Aztán  amíg  a  férfi  vissza  nem   ér  megmossa  a  kezét.  Utána  valahol  meg  megtörli  és  visszaül  a  helyére.  Ha  pedig  visszaérkezett   megkaphatja  a  kezét  ellátásra. Közben meg válaszol neki.*  ­ Mondhatni.  *Egyedül dolgozik és egyedül is él.*    Kyoshiro  ­ Az asztal a legkevesebb  *Inkább  az  asztal  menjen   tönkre,  mint   egy  emberi  élet.  Így  van  vele.  Az  ellátást   meg  megkezdi.  Elég  szakszerű.  Bizonyára a saját sérüléseit is megtanulta már ellátni. A válaszra elgondolkozik és közben a fertőtlenítést végzi.*  ­ Sosem gondoltál arra, hogy csapatban dolgozz, vagy összeállj valakivel?  *Nem néz rá, a sebet figyeli.*    Keith  *Szerinte  is  inkább az asztal menjen  tönkre mint az élete...  Az ellátás alatt néha felszisszen kicsit. Nem tehet róla, fáj neki  azért.  Vagyis  inkább   kellemetlen,  főleg  a  fertőtlenítés  része  a  dolognak.  Valamennyire  ő  is  képes  ellátni  magát,  de  könnyebb ha más csinálja. Fél kézzel amúgy is érdekes lenne.*  ­ Gondolni gondoltam, de soha nem tettem meg. Nem tudom miért. Talán csak jó volt egyedül.  *Tényleg nem tudja. Talán csak így nem kell alkalmazkodnia senkihez. De alapjáraton nincs baja a társasággal.*    Kyoshiro  *Amikor felszisszen, megáll, de pillanatokon belül folytatja.*  ­ Ha jó egyedül, hogyhogy bevállalod azt, hogy csatlakozol hozzám?  *Rápillant kíváncsian,  majd nekilát a kötözésnek. Azért  óvatos,  de nem  bánik vele  úgy, mint egy porcelánbabával. Az is  beugrik neki, hogyha a  férfi  rákérdez az ő  képességére, mit  mondjon. Nem kéne  pont  Keithen bemutatnia,  miféle hatást  tud  elérni  a...  szóval  "velük".  Hm, most, hogy  jobban  belegondolok, Kyoshiro  sosincs egyedül. Teljesen. Amúgy Keith  még mindig viseli azt a napszemüveget...?*    Keith  *Jó neki így ahogy csinálja.*  ­ Hiányzik valami új, azt hiszem. Na meg... fizető állás, nem hagyom ki.  *Még  mindig itt tart,  igen. Amúgy majd gondolom rákérdez, szóval szedje össze magát. Nézi ez ellátást közben. De azért  megfordul a fejében hogy fura lesz  ez  így. Új kezdetek, meg harcok meg  minden. Úristen, mit be nem vállal... De ha már  annyira akart jönni akkor nem fog  meghátrálni. Oka van ennek. De azért majd közben nagyon kíváncsi lesz rá hogy kik és  miért akarják megölni a férfit. Mellesleg igen, a szemüveg rajta.*    Kyoshiro  *A pénzes megjegyzésre felpillant rá, majd szorosabbra köti a kötszert.*  ­ Ne számíts nagy összegre, mert alapjáraton nekem sincs pénzem, oké?  *Gondolom  valahol  dolgozik,  különben  nem  lenne  pénze.  Az  ellátással  végez,  így  elkezd  elpakolni,  vissza  a dobozba  azokat a dolgokat, amikre már nincs szükség. A férfira néz, majd elgondolkozik.*  ­ Hány éves vagy?  *Úgy véli, korabeli lehet, 20 év körül. De ez csak egy tipp.*    Keith  *Érzi hogy szorosabban  köti, de nem szól,  valahogy érti  hogy miért. A többire meg bólint neki. Nem számított milliókra,   csak hogy legyen valami. A lényeg hogy rendeszeresen kapja és akkor nincs baj.* 

­ Nem baj, jó nekem az is.  *Azt  meg  gondolta  hogy  van  állása.   Neki is,  csak  hát...  Miután végzett visszahúzza a  kezét  és az asztal ra  teszi, ott  jó  neki.  Majd...  meggyógyul,  reméli  minél  hamarabb,  ha  már  harcolni  akar  a  férfi.  Bár  az  is  érdekes  lesz...  A  kérdésre  felpillant rá és válaszol.*  ­ 22 vagyok.    Kyoshiro  *Nem feltétlenül harcolni akar, de sosem lehet tudni, kikkel  találkoznak út közben. Valószínűleg minél közelebb kerülnek  majd  az  ellenséghez,  annyival  több  ember  fog  rájuk  támadni  random  mód. A  válaszra  bólint egy aprót, majd rápillant.  Közben elmegy a kávéfőzőhöz. Már lejött a kávé, szóval kitölti két pohárba.*  ­ Akkor jól gondoltam, hogy 20 körül vagy. Én 24 vagyok.  *Pillant el  felé, majd  előveszi  a tejet a  hűtőből, meg vesz elő még  cukrot is.  Mindent odavisz  az asztalhoz, a poharakkal  együtt. Meg még két kiskanalat.*  ­ Nem tudom, hogy szereted, szóval rád bízom.  *Leül vele szemben és onnan pillant el felé.*  ­  Azért...  nem  célom  bajba  keverni  téged.   Jól  gondold  meg,  hogy  elkísérsz­e  ezen  az  úton...  még én  sem  tudom,  mire  vállalkozok.  *Gondolta, ezt közli vele. A kávéjába rak 3 kanál cukrot, meg egy kevés tejet, majd kevergetni kezdi.*    Keith  *Az  valószínű hogy idővel  majd egyre  több  és több ellenség fog  feltűnni.  Szóval  össze  kell  szedniük magukat. Bár  ez  is  attól függ hogy  milyen emberek  támadják meg  őket.  Mármint  erősségre.  Mert ha csak ilyenek lesznek mint a mostaniak  akkor még győzhetnek. Figyeli a kávéval, a szavakra meg kicsit elmosolyodik.*  ­ Nem is néztem volna ki belőled hogy idősebb vagy mint én.  *Végignéz  az  asztalon  miután  minden ki lett pakolva ami a kávéhoz kellhet.  Akkor maga elé húzza a  dolgokat és rak bele  egy  kis  cukrot  meg  tejet.  Sok  tejet.   Ő  így  szereti.  Közben  meg  hallgatja  a   következőket.  Tény,  nem  tudják  mire  kell  számítani, ez elég nagy probléma.*  ­ Nekem  sem célom bajba  keverni  saját  magam, de ha már  itt vagyok és elfogadtam a melót akkor maradok. Aztán majd  meglátjuk hogy milyen erős ez a csoport vagy micsoda.*  *Egy kanalat is elvesz és kevergetni kezdi a kávét.*    Kyoshiro  *A szavakra meglepődik, halványan elmosolyodik.*  ­ Örülök, hogy fiatalabbnak néztél.  *Bár  tény,  jól tartja magát és fiatalos  és  helyes~ khm.  Végighallgatja a  szavait, majd sóhajt.  A  kevergetést befejezi  és  a  kezébe veszi a poharat.*  ­ Azért remélem, nem fogsz csak úgy ott hagyni  *Mert  úgy  jön   le  a  férfi  szavaiból,  hogyha  túl  erős az ellenség, akkor faképnél  hagyja.  Vagy ha nem így értette, akkor  közölje vele. A kávéba belekortyol. Még kicsit forró... de majd kihűl útközben.*    Keith  *Na ja, jól tartja magát. A kávé kevergetése közben válaszol neki kis gondolkodás után.*  ­ Nyugi,  nem  hagylak ott, nem  kell  félni. Ha menekülni kell, akkor majd ketten menekülünk. Ennyi.  Legalábbis remélem  meg tudjuk oldani. Kellemetlen lenne egy összecsapásban meghalni csak úgy.  *Ha  már  társak  lesznek  vagy mi akkor úgy is kéne majd viselkedni. Szóval nem akarja hátrahagyni és azt  se szeretné ha  ő  jutna  ilyen sorsra.  Azért érdekes hogy nemrég találkoztak és már ez a téma. Na meg hogy ilyen jóban vannak. De végül is  bajnak nem baj, sőt inkább csak jól járnak ezzel.*    Kyoshiro  *Talán érdekes,  hogy  erről beszélgetnek,  de  végül is ezért álltak össze, nem? Közösen kell véghez  vinni valamit. Jó előre  letisztázni, ki mit akar és ki mire számíthat a másiktól. Biccent egy aprót.*  ­ Igen, igazad van. 

~Meg  hát  nekem  amúgy  sem  kéne  meghalni.  Még vannak  dolgok, amiket meg kell tudnom,  aminek  utána  kell járnom.  Bár hogy sikerül­e és megtudok­e valamit, az már... egy egészen más kérdés.~  *Gondolatmenetét megszakítja és megint csak Keithre pillant.*  ­ Útközben talán mások is csatlakoznak majd hozzánk. Sőt, az lenne a legjobb. Ketten nem vagyunk annyira erősek, nem?  *Legalábbis gondolja... figyeli kicsit, majd kortyol megint a kávéból.*    Keith  *Így van, már kétszemélyes csapatként működnek. Vagy valami hasonló. A továbbiakra bólint.*  ­  Igen,  jó  lenne még pár ember. Azt  hiszem... De honnan akarsz  embereket  szerezni? Csak  úgy  behívod  őket az utcáról  mint engem?  *Nem  mintha   valaki  hívott   volna...  Csak  követted,   az   meg  nem  ugyan  az.  Mindegy.  Közben  felveszi  a  poharát  és  belekortyol a  kávéjába. Aztán visszateszi és kevergeti  még egy kicsit.  Még nem  hűlt  ki  eléggé,  szóval vár vele továbbra  is.*    Kyoshiro  *Sóhajt egy aprót, de válaszol is.*  ­  Téged  sem  hívtalak...  amúgy  fogalmam  sincs,  ezt  a  részét  még  nem  dolgoztam  ki  a tervnek.  Igazából terv  sincs.  De   most, hogy már nem vagyok egyedül...  *Ideje lenne  kezdeni valamit és ezért gondolta.  Azon  agyal, Keith  itt  marad­e  éjszakára is, vagy majd megbeszélnek egy  helyet,  hol  találkoznak  és  mikor  meg  hasonlók.  Bár  egy  pár  nap  kell,  mire  összeszedi  magát, illetve  a holmijait,  hogy  indulhassanak. Meg azért körbekérdez, információ gyűjtés szempontjából.*    Keith  *Azt  a részt figyelmen kívül  hagyja hogy nem hívta senki. Nem érdekes. Jött és kész, most hogy  örül neki. Lett egy társa.  Közben végighallgatja. Hm, szóval terv sincs... az jó dolog. Akkor kéne valami.*  ­ Tudod egyáltalán hova kell mennünk?  *Mert hogy őszinte legyen, neki fogalma sincs róla hogy mi  történik. Mennek harcolni, pont  ennyi jutott el hozzá. Ja, meg   hogy  kifizeti.  Aztán  ki  tudja,  lehet  hogy  majd  ismerős   lesz  neki  az  a  csoport.  A  munkája  során  összefutott  pár  ilyen  összeszervezett  bűnözői  csoporttal. Amúgy itt  szeretne  maradni  estére, igen. Csak úgy. Aztán majd kiderül mi lesz velük   vagy  hova  mennek. Reggel  meg majd összeszedi az otthoni  dolgkat.  De  nem  fog sok  holmit magával  vinni. Fegyverek,  pont. Nem letelepedni meg hanem ölni.*    Kyoshiro  ­ Annyit tudok, merre kellene  elindulni. És  az már  valami, nem? De holnap reggel  körbekérdezősködök  a környéken, ki  mit tud erről a helyzetről.  *Aztán  majd  meglátják.  Az  meg,  hogy  itt  akar  aludni  Keith...  közölnie  kellene  Kyoshiroval,  mert  magától  nem  fogja  megkérdezni,  mit  akar.  Sőt,  marasztalni   se  marasztalná.  Még  nincsenek  olyan  közeli  viszonyban.  Kevergeti  megint  a  kávéját, majd rá is pillant. Kihűlhetne lassan...*    Keith  ­ Végül is az is már több mint a semmi.  *A  végére  meg  bólint.  Addig  ő  meg...  nem  tudom  mit  csinál  bár  valószínű  elfoglalja  magát.  Érékesíti  a  fegyveres  embereknél  talált  tárgyakat.  Azért  reméli  érnek  valamit.  Azt  meg  majd  észreveszi  hogy  itt  akar  aludni  mikor  majd  befoglalja  az  egyik  szobát  és  ennyi.  Mert   eddig  ez  a  terve.  Elfér  és  nem  fog  problémát  okozni,  így   gondolja.  Jó   fiú~  Lassan befejezi a kávé kevergetését mellesleg. Neki jó lesz így is, ismét kortyol belőle, majd visszahelyzi az asztalra.*    Kyoshiro  ­ Olyasmi. De te is kérdezősködhetsz, hátha te is megtudsz valamit. Ketten többre megyünk, nem?  *A kávéra pillant, majd kiissza belőle a maradékot.*  ­ Azt hiszem, mára akkor ennyi.  *Már nincs több teendő, mehetnek pihenni, meg Keith haza... ránéz, majd feláll és elpakolja a tejet meg a cukrot is.*   

Keith  ­ Rendben van, meglátom mit tehetek.  *Biztosan  van  pár  haverja  akit  kikérdezhez  ezekről   az   ügyekről.  A  szavakra  a  kávére  pillant  és  megissza  mennyi  megmaradt neki. Aztán nyújtózik egyet és hátradől a székben majd a férfira pillant.*  ­ A megbeszélésnek vége. Szóval? Hol aludhatok?  *Kíváncsi, várakozó tekintettel kezdi figyelni. Nem hajlandó hazamenni, illetve nem akar.*    Kyoshiro  *Bólint  egyet,  majd a  két poharat is a  mosogatóhoz  viszi. Nekilát mosogatni, így  hallja meg  Keith kérdéseit.  Eh?  Elnéz  felé.*  ­ Gondolom hazamész és majd ott alszol... a saját ágyadban.  *Vagy mit gondolt? Tényleg itt  aludna  nála rögtön első  nap?  Nem akarja  elzavarni, csak szerinte  nagyon hülyén  jön  ki.  Vagy  nem  is  tudja.  A  mosogatást  folytatja,  majd  amint  végzett,  elzárja  a  vizet  és  egy  ronggyal megtörli a kezeit, úgy  fordul vissza Keith felé.*  ­ Ne hidd, hogy elszállásollak... még biztosan nem.  *Makacs xD de igazából meggyőzhető.*    Keith  *Nem ilyen válaszra számított. Felemeli a sérült kezét és szomorú arckifejezéssel megszólal.*  ­  Így  hazaengednél?  És  ha  megint  megtámadnak,  akkor  mi  lesz?  Ha nem  tudom őket legyőzni  mert  gyenge  vagyok és  sérült.... főleg hogy csoportban támadnak...  *Sajnáljátok már. Veszi észre hogy makacs a férfi. Továbbra is szomorúan pillant rá és várja a választ.*    Kyoshiro  *Látja a sérült kezét, de arról nem ő tehet. A férfira pillant egy sóhajjal.*  ­ Azt a sérülést magadnak okzotad, így ne próbálj meg bűntudatot kelteni bennem...  *Elszakad  a pulttól és  belépked  az  egyik szobába.  Végül  is  van  üres szoba, de akkor is nyugtalan  lenne éjszaka, abban a  tudatban, hogy Keith is itt van. Gondolkodik egyelőre, a szobában ácsorogva.*    Keith  ­ De miattad kellett sérülést okoznom magamnak...  *Egyre jobb. Figyeli ahogy a szobába lépked és lassan feláll. Utána megy és beles a szobába.*  ­ Nem rossz...  *Nem hiszem  hogy neki szánja,  de azért  ő megáll az ajtóban és nézelődni kezd. Neki végül is teljesen mindegy hogy  hol  alszik. Na meg nem lenne problémája azzal hogy a férfi is az épületben tartózkodik. Hiszen... az ő lakása.*    Kyoshiro  ­ Nem kértelek rá, Keith  *Szól még hátra. Ahogy a férfi követi és megszólal, rápillant. Felé fordul, majd az ágy felé bök.*  ­ Ott alhatsz, ha akarsz.  *Ha már tényleg nem tudja elüldözni a lakásából.*  ~Azért  kíváncsi  leszek  erre  az  egészre.  Keith  egyelőre  olyan  furcsa...  és  veszélyes  is,  azt  hiszem.  Főleg  ezzel  a  képességgel, amit birtokol. Önveszélyes is...~  *Mereng még, de aztán a szekrényhez lép. Előszed ágyneműt, majd az ágyra pakolja.*    Keith  *Majd  megismeri  jobban aztán rájön hogy  milyen jó  gyerek. Az elejére  nem  válaszol, tényő kérte de... nem tudta  volna  másképp bemutatni ezt.  Veszélyesnek meg  lehet hogy veszélyes. De belehalni ebbe  a képességbe nagyon nem akar, így  nem is használja magán olyan sokszor. Az ágyra pillant és elmosolyodik.*  ­ Köszönöm~  *Aztán  beljebb  lépked.  Szóval  ez  lesz  a  szobája,  oké.  Megszokható,  hangulatos,  kellemes...  Neki  ez  tökéletes  lesz.  Elpillant ismét a férfi felé és figyeli ahogy pakolászik.* 

  Kyoshiro  *Pakolászás közben szólal meg ismét.*  ­ Meddig szándékozol itt lenni? Mármint... ha még itt leszünk pár napig a városban, akkor minden nap itt akarsz maradni?  *Ha  elindulnak,  akkor  ígyis­úgyis  közösen  keresnek  majd szállást vagy  táboroznak le  valahol, de addig  meg jó kérdés.  Megágyaz közben Keithnek, végül felé fordul és várja a választ.*    Keith  ­  Hát,  nem  tudom...  de  maradhatok  is...  Sőt,  maradok  ha  nem probléma. Nincs ám velem baj,  kevés helyet  foglalok  és  keveset is eszek, szóval olyan lesz mintha itt se lennék.  *De  úgy  ám. Aztán hogy ez hogy valósul meg az egy teljesen más történet. Az ágyra pillant ami közben  készen lett, aztán  vissza. Várja a reakciót a válaszára.*    Kyoshiro  *Nem ezt akarta elérni, de... de nincs beleszólása vagy nem is tudja.*  ­ Tehát maradsz. És még fizessek is neked. Ez elég rossz üzlet, rám nézve, Keith.  *Ne mondjátok, hogy nincs igaza. Végigméri.*  ­ Az a napszemüveg mindig rajtad van?  *Csak feltűnt neki, hogy amióta találkoztak, rajta van és még a lakásban sem vette le.*    Keith  ­ De... sokat segítek cserébe, hidd el.  *A harcban  meg...  máshol nem. Max még a  kérdezősködésben.  Másba  nem igazán tud besegíteni. Vagy nem is akar. ezt   vállalta,  ezért  kell  neki  csak   fizetni.  Neki  így  jó  lesz.  A  kérdésre  kicsit  meglepődik,   de...  tény,  rajta  van,  ezt  le  sem  tagadhatja.*  ­ Az esetek többségében. Zavar?  *Levegye? Mert akkor megteszi ha szeretné.*    Kyoshiro  ­ Akkor sem túl jó üzlet...  *De majd kitalál valamit. Félrenéz, majd vissza.*  ­ Nem az, hogy zavar, csak szeretem látni annak a szemét, akivel beszélek.  *Vagy hogy  fogalmazzon. Egy sóhajjal körbenéz. Akkor ez már  Keith szobája. Végül  is, hiányozni nem fog  neki. Amúgy  sem jött be sűrűn ide.*    Keith  *Számára  viszont  tök  jó  üzlet.  A  válaszra  meg  leveszi akkor  a szemüveget és  lerakja valahová. Úgyis már  az  övé ez a  szoba,  oda  pakol ahová neki kényelmes.  Elvileg.  Visszapillant rá. Most már láthatja a  szemeit, meg  normálisan  az  arcát  is.*  ­ Így megfelel?  *Halvány mosoly. Ja, majd ha napokig még itt lesznek akkor áthoz ám pár cuccot magától...*    Kyoshiro  *A hangját hallva elnéz felé. Na, igen. Halványan elmosolyodik.*  ­ Így már meg. Kérsz valamit enni? Na meg, majd szedek elő neked alvós ruhát, ha gondolod.  *Nem hiszi, hogy abban a ruhában akar aludni, amiben most van. Meg fürödni is illene~ szóval van teendő, de nem siet.*    Keith  ­ Jelenleg nem vagyok éhes, de egy zuhanynak örülnék. Aludni meg egy alsó is elég.  *Mindketten  fiúk,  még  ha  nem  is  ismerik  egymást.  Szóval  neki  az  alsó  elég  lesz.  Azért  gondolja  egy  a  méretük.   Legalábbis  így ránézésre  egynek tűnik.  De  majd úgyis hoz magának pár ruhát. Nem olyan nagyon sokat. Nem kell neki a  fél szekrény.* 

  Kyoshiro  ­ Rendben. Azért egy pólót is kapsz...  *Mert ad neki és kész. Kilépked  a szobából, át  a saját szobájába.  Ott kutakodik  egy ideig, majd előszed egy pólót és egy  alsónadrágot is. Azzal megy vissza Keith­hez. Odanyújtja neki.*  ­ A fürdőszobában találsz törölközőt is, a kád melletti szekrényben. Én majd utánad elmegyek.  *Zuhanyozni. Addig meg nem tudja, mit csinál. Összegzi ezt a mai napot.*    Keith  *Jól  van,  felveszi ha már megkapja... Az  ajtó felé pillant el várja vissza a férfit. Aztán ha megjött átveszi a cucckat amiket  kapott és megnézegeti. Közben meg végighallgatja.*  ­ Rendben van, kösz.  *Akkor ezzel a  lendülettel  el is megy  és  megkeresi a fürdőszobát. Igen, ennyire otthonos mellesleg. Nem tart neki sokáig  mire meglesz,  elvileg nem olyan nagy ez a lakás. Belépked és be is csukja maga után az ajtót. Akkor ideje lenne vetkőznie  meg  minden  más.  Nos,  nem  állítja  meg  senki,  szóval  elkezdi.  De  valami  megfordul  a  fejében,  így  kiszól  vetkőzés  közben.*  ­ Hé, Shiro...    Kyoshiro  *A  férfi  után  néz,  majd  indulna  ki  a   konyhába,  hogy  egyen  valamit,  de meghallja Keith  hangját. A fürdőszoba ajtóhoz  lép.*  ­ Mondd. Nem találsz valamit?  *Vagy mit akar?  Azért a becézés meglepi... hogy Shironak szólítja. De nem köt bele,  meg nem szólja le érte. A falnak dől  és úgy vár Keith­re.*    Keith  *Hallja a férfi hangját, így válaszol neki. Már ruha sincs rajta, kicsit azért körbenéz itt.*  ­ Akkor ha itt maradhatok... ameddig el nem megyünk... kulcsot is kapok?  *Legjobb  kérdésed  neked,  aki  csak  ma  jött  ide.  De  nem  baj.  Megkeresi  a  törölközőket  és  egyet  ki  is  készít  magának.  Aztán a  zuhanyzóba  lépked.  A sérült  kezére is  pillant,  nem lesz  olyan sokáig  itt,  nehogy  valami  baja legyen a kötésnek.  Próbálja nem összevizezni nagyon.*    Kyoshiro  *A kérdés igencsak meglepi. Azt hitte, mást fog kérdezni.*  ­ Nem hiszem.  *Nem bízik meg benne annyira, hogy kapjon kulcsot is.*  ­ És egyedül sem foglak hagyni a lakásban...  *Nem  mintha   olyan  sok  érték  lenne  a  házban,  de akkor  is. Hallja,  hogy lassan  készülődik a  férfi.  A hasára  csúsztatja  a  kezét. Menne  enni,  de amíg  nem  tisztázzák  ezt  a dolgot, addig ott ácsorog az ajtónál  és várja Keith további  észrevételeit,  kérdéseit.*    Keith  *A válasz után megengedi a vizet és elkezdi beállítani a számára megfelelő hőfokra. Válaszol is.*  ­ Ennyire  nem  bízol bennem? Pedig társak vagyunk vagy mi...  De ha  ezt  szeretnéd,  akkor nem szólhatok bele, végül is a  te lakásodról van szó.  *Csak próbálkozott. De nem jött be. A beállítás után a viz alá áll. Meleg~*    Kyoshiro  ­ Pár óra után mégis mit vártál? Ha majd jobban megismertelek...  *Akkor  beszélgethetnek  róla.  Egy  sóhajjal  elszakad  a  faltól  és  kilépked  a  konyhába.  Előszed  pár  dolgot  a  hűtőből  és  nekilát  szendvicset  csinálni.  Vág  kenyeret,  aztán  megkeni  vajjal  és  így  tovább.  Közben  viszont  gondolkodik.  Reggel  korán  fel  fog  kelni,  hogy  nekilásson   az   információ  gyűjtésnek.  Minél  előbb indulni akar. Egy kis izgalmat  vár ettől az 

egésztől... eleget ült  már  itthon,  egyedül  és várt  a csodára.  Az  elmúlt 3­4  évben  semmit nem csinált, csak elvolt ebben a  környezetben, ahol él.*    Keith  *Jól  van,  érti  és  talán...  van  is  benne  valami.  Lassan  fürdöni  kezd,  a  sérülésére  is  vigyáz  közben.  Ő  úgy van ezzel az  egésszel  hogy  miért ne?  Kaland~ Hátha valami  nagyobb haszna is származik belőle.  Bár egyelőre  kételkedik  ebben. De  leglább  lesz valami változatosság az életében vagy valami hasonló.  Nem mintha  az  életveszély  olyan jó  lenne, de került  már durva helyzetekbe. Reméli sikerül megoldani a problémát, bármi is legyen az. De jelenleg nem sokat tudnak...*    Kyoshiro  *Annyit  tudnak,  hogy  valami  bűnszervezet  errefelé  járkál  folyamatosan  és   az  emberek  életére  törnek.  Meg  hogy  meg  akarják  ölni  Kyoshirot.  Ezen   kívül  semmit.  Hm.  A  szendvicsével  leül  az  asztalhoz  és  neki  is  lát  enni,  beleharap.  El­elpillant a fürdőszoba ajtó felé, innen pont látja.*    Keith  *De  ez  még  elég  kevés.  Azon  agyal  hogy  elkaphatnának   valami  tagot  és  kikérdezhetnék  hogy  akkor  mi  is  a  helyzet  egészen  pontosan.  Talán  kinyögne  valamit.  A  fürdéssel  úgy  halad  hogy  azért  viszonlag  gyorsan folytatja, így  pár perc  után  végez  is  mindennel.  De  azért...  még  pár  percig  élvezi  a  meleget  és  csak  utána  zárja  el  a  vizet.  Aztán  kilép  és  megkeresi a törölközőjét. Használja is.*    Kyoshiro  *Kevés, de  majd lesz  több infójuk. Ahogy  haladnak  majd... talán. Amíg  Keith elvan, ő  elfogyasztja a szendvicsét. Aztán  el is  mosogatja a tányért és indul  a szobájába. Megágyaz  saját magának is pár perc alatt, majd előkeresi az alvós ruháját.  Fehér  póló, meg  egy  sötét  színű alsónadrág.  A cuccokat lepakolja az ágyra, majd  leveszi a felsőjét. Alapból melege van,   meg úgyis megy mindjárt zuhanyozni.*      Keith  *Elkezd  törölközni,  közben  alaposabban  megvizsgálja  mi  van  itt  meg  mi  nincs.  Csak  kíváncsi. Ha már itt fog élni pár  napig akkor tudja  már hogy  mi hol  van.  A törölközéssel  végezve  lerakja  valamerre és elkezd felöltözni. Először az alsót,  majd  a pólót veszi fel. Úgy tűnik  jó rá minden. Akkor a cuccaihoz lépked és összeszedi őket.  A fegyvereket is itt szedte le  magáról,  szóval  azokat  is  felveszi  és  ezekkel  együtt  lép  ki.  Körbepillant,  majd  indul  a  szobájába.  A  ruháit  egy  székre  pakolja, a fegyvereket meg a többit pedig egy asztalra. az úgy jó lesz.*    Kyoshiro  *Hallja, hogy  Keith végez,  így kiballag a cuccaival. Elpillant a férfi után, majd belép a fürdőszobába  és bezárja az ajtót is.   Lepakolja az alvós  ruhát,  majd elkezd vetkőzni. A véres  kését is kipakolja... aztán gyorsan inkább a csaphoz lép vele, egy  szál nadrágban már~ lemossa róla a vért.*  ~Azért... néha megijedek magamtól. Hogy vagyok képes hidegvérrel ölni? Meg se rezzentem.~  *Hm.  Talán  a  véredben   van,  drága  Shiro.  Ezzel  végezve  a  kést  ott  hagyja,  majd   vetkőzik  tovább.   A  haját  felköti  mellesleg, mert nem akarja, hogy vizes legyen. A félhosszú haj átka.  Belép a zuhanyzóba és megengedi a vizet is.*    Keith  *A  szobában  van  továbbra  is,  de  hallja  hogy  a   férfi  elment  fürödni.  Addig  ő...  körbenéz  kicsit.   A  szobába  a  polchoz  lépked  és  megnézi  miket  tart  itthon  a   férfi.  Levesz  pár  dolgot,  megnézi,  visszarakja...  Elolvassa  a  könyvek  címét  ha  vannak  ott.  Aztán  áttér  máshová.  Ha  vannak  fiókok  akkor  azokat   is  kihúzogatja  lassan.  Csak...  nézelődik.  Ha  pedig  végzett a szobával akkor átmegy pl a  nappaliba. Ott is megteszi ezeket. Persze nem vesz el semmit és csendben van~ Nem  akarja hogy még a mai nap folyamán kiobja mert gyanús neki.*    Kyoshiro  *Nem  tudja,  mi  folyik  odakint,  de  ha  tudná,  nagyon  csúnyán nézne  és  gyanúsan méregetné a  férfit.  Sőt.  Egy szivacsot  vesz  a   kezébe,  rak  rá  tusfürdőt  és  azzal  lát  neki  a  mosakodásnak.  Nem akar  sokáig  időzni, így  siet, de  kiélvezi azért  a 

melegvizet, ami ráfolyik. Pár  percbe beletelik, mire végez, de kilép  a zuhany alól és  nekilát törölközni, majd fel is öltözik.  Alsónadrág,  póló.  A   törölközőt  kiteríti,   majd  összeszedi  a  cuccait,  a  késsel  együtt.  Kilép   a  fürdőből.  A  haját  elfelejti  leengedi.  Mivel  Keithet  nem  látja  a  szobájában,  így körbepillant gyanúsan. Tovább  indul és persze  a nappaliban találja  meg. Egyből rászól.*  ­ Mégis mit csinálsz?  *Látja, hogy kutakodik, nézelődik. Mit akar itt, eh?*    Keith  *Nem nagyon veszi észre  hogy  a férfi kijön a fürdőből. De ha tudná se menne ki innen. A nézelődés közben zavarja meg,  így meglepetten rápillant. Aztán mutatja neki ami a kezében van. Nem tudom mi, valami kis tárgy.*  ­ Csak megnéztem mi ez. Érdekesnek tűnt.  *És tényleg. Még csak nem is hazudik neki. Lassan visszateszi  a helyére úgy ahogy ott  volt. Akkor...  nem  nézelődik  ha  baj...*    Kyoshiro  *Gyanúsan fürkészi hol a férfi arcát és szemeit, hol pedig a tárgyat a kezében. Végül pedig megszólal.*  ­ Nem örülnék, ha ennyire önállósodnál. Olyan, mintha utánam kutatnál.  *A haját  közben leengedi  vissza. Azért nem tetszik neki Keith ezzel a húzással. Még ha nem  is akart bajt, akkor is rosszul  jött ki, valljuk be.*    Keith  *Felemeli kicsit a kezeit a szavakra és figyeli tovább.*  ­ Rá se nézek többet.  *Aztán meg leengedi őket. Tényleg nem akart bajt.*  ­ Nem kutatok utánad... Még ha úgy is tűnik. Kíváncsi voltam, ennyi az egész.  *Ezzel pedig elindul kifelé a nappaliból vissza a szobájába. Persze csak ha nem tartja fel.    Kyoshiro  *Végigméri, majd a férfi után pillant.*  ­ Tényleg egészen máshogy jött le. De... hiszek neked.  *Első  ilyen,  szóval megnyugszik és  nem  gyanakszik. De ha többször  is  gyanúsan  fog viselkedni, ott  már  bajok lesznek.  Amúgy nem tartja fel, csak ácsorog. Majd indul a szobájába és lepakolja a holmijait valamerre. Keithen agyal.*    Keith  *Halad tovább de még visszaszól neki válaszképp.*  ­ Ennek örülök.  *Hátra  is  pillant,  majd  megint  előre  kezd  el  figyelni.  A  szobába  visszaérve  pedig elindul az ágyhoz. Először  csak  leül,  majd  eldől  az  ágyon  és  a  plafonra  pillant.  Puha  és  kényelmes~  Szóval  tök  jó. Egy  pillanatra lehunyja  a szemeit,  majd  elpillant az ajtó felé. Látja azt is hogy a férfi elhalad a saját szobájába. Már ha innen lehet látni... Feljebb csúszik az ágyon  hogy normálsan feküdhessen aztán az oldalára fordul.*    Kyoshiro  *Elnéz felé, majd az ágyra. Kicsit gondolkodik, majd kilépked és megáll Keith szobája előtt. Bepillant.*  ­ A csuklód? Nem ázott le róla a kötés?  *Ha  akarja,  akkor  rendbeteszi  neki  még  így  alvás  előtt.  De  csak  ha  kéri.  Ha   nem,  akkor  már  ott  is  hagyta  és  megy a  szobájába, hogy lefeküdhessen pihenni.*    Keith  *Felpillant   rá  az  ágyból  és  felemelei  a kezét hogy  megnézhesse mi a  helyzet a  csuklójával. Kicsit nézegeti,  majd végül  visszapillant rá és válaszol.*  ­ Szerintem kibírja.  *Aztán vissza is húzza maga mellé a kezét. Nézi még egy kicsit a férfit, majd magára húzza a takarót.* 

­ De azért köszi.  *Hogy gondolt rá meg a sérülésére. Halványan elmosolyodik.*    Kyoshiro  *Bólint neki, majd indulna, de még meghallja a továbbiakat. Megint rápillant.*  ­ Ühm, semmiség. Jó éjt, Keith.  *Int neki,  majd visszamegy  a szobájába.  Az  ágyhoz  lépked és leül rá, majd  eldől  és magára húzza a takarót. Az oldalára  fordul,  hogy lássa  az  ajtót  is, amit nem mellesleg bezárt~ a biztonság kedvéért. Nem tehet róla, na. A szemeit lehunyja és  próbál aludni. Ha nem zavarja meg senki, akkor el is alszik. Egész éjjel forgolódik és mocorog. Nyugtalan.*    Keith  *Még  így  zárásul  válaszol  neki.  Aztán  kicsit  helyezkedik  és  lehunyja  a  szemeit.  Megpróbál akkor  aludni.  Tartani meg  nem  kell  tőleg  mert  nem fog  ellopni semmit és  nem  is  akarja megölni a  férfit.  Erre majd rájöhet idővel. Ha nem zavarja  meg  senki  és  semmi  akkor pedig  lassan  elalszik. Nem  probléma  az  idegen  hely,  fáradt,  így megy neki.  Viszont ő  végig  nyugodtan alszik, nem nagyon mozog, max megfordul párszor meg ilyenek.*