1
Kedves Olvasó! Vannak az ember életében meghatározó találkozások. Van, amelyikről az ember már abban a pillanatban érzi, hogy fontos. Amikor középiskolás voltam, a művelődési házban Csoóri Sándor mélyenszántó gondolatait hallgathattam a magyar kultúráról, a népköltészetről, a népdalokról. Az előadás után autogramot kértem a Költőtől, s kértem, írja le azt a pár sort, ami a leginkább megérintett engem. Ő teljesítette kívánságomat: egy noteszlapra ráírta nevét, a másikra pedig az azóta is egyik legkedvesebb népdalom első két versszakát. Milyen meseszerű az élet! Évtizedekkel később, most sor kerül a harmadik kérésre, Csoóri Sándor most teljesíti harmadik kérésemet. A Diák-Toll egyik versírója, Kocsis Nikolett Csoóri Sándor Elengednélek, visszahívnálak című művén elgondolkodva írt egy verset. Úgy gondoltam, jelentessük meg az eredetit is lapunkban, hisz így válik igazán érthetővé Niki verse. Telefonon megkértem a Költőt, hadd közöljük versét. A világ legnagyobb természetességével járult hozzá, s ezzel teljesítette harmadik kérésemet. Itt véget is érhetne a mese, de mégsem. Szeretném továbbítani Csoóri Sándor üzenetét: fontosnak tartja a diákok versírását, fontosnak tartja, hogy ezek az írások megjelenjenek, hogy a fiatalok szeressék az irodalmat, hogy sokat olvassanak, és minél műveltebbek legyenek. Kérte, adjam át üdvözletét minden diáknak, tanárnak, akinek mindez fontos. Ennek köszönettel és örömmel teszek eleget. Köszönjük, hogy közölhetjük versét! Az alkalmat külön ünnepivé teszi, hogy Csoóri Sándor 2010. február 3-án ünnepli 80. születésnapját. A születésnapi ajándékok mellé szeretnénk átnyújtani a diákok nevében ezt az újságot, benne Lévai Ádám képgrafikus kollégám rajzával. Isten éltesse erőben, egészségben Csoóri Sándort! Tata, 2010. január 26. Kerekes Kornélia
Csoóri Sándor 1930. február 3-án született Zámolyon. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult. 1953-54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. Az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa, 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgja. 1988-tól a Hitel (folyóirat) szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását. Verseinek jellegzetes vonásai: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel, mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek eleje óta. Főbb díjai: József Attila - díj (1954,1970); Herder-díj(1981); Déry Tibor-díj(1987); Kossuthdíj(1990); Magyar Örökség Díj(1997,2005); Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal(2000); Balassi Bálint emlékkard(2006); Prima Primissima díj(2008)
2
CSOÓRI SÁNDOR Elengednélek, visszahívnálak Elengednélek, visszahívnálak, nagy vízben vetnék neked ágyat s fáradhatatlan tengerészed, kezemmel körülhajóználak. Amerre mennél, mennék utánad. Nyár van, kiköltözöm az ég alá szerelmed nomádjának: süssön a Nap, mint a végzet egész testemmel égjek! Erőt az elérhetetlen jövő ad s holnapi romlása a vágynak Darazsak golyózápora luggatná át a koponyámat, venné a világ véremet, de én csak mosolygok, mert látlak. Elengednélek visszahívnálak hangya-gyászmenet hömpölyög, előle eltaszítanálak. Porból fölszedve vizet adnék, sebed kimosnám szavaimmal. Melléd feküdnék s a világot elsötétíteném hajaddal.
3
KOCSIS NIKOLETT Százszor is meghalnék érted (Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak c. verse után gondolkodva) Százszor is meghalnék érted, Százszor visszajönnék hozzád, S letörölném könnyeidet, Mi búval marja orcád.
De ha azt kérné az ég, Százszor is meghalnék, Véremmel fizetnék Szenvedélyes szerelmedért.
Ha azt kérné az ég, Százszor is meghalnék, Életemmel fizetnék Szenvedélyes szerelmedért.
Százszor is meghalnék érted, Százszor visszajönnék hozzád, Megfognám finom kezed, Simogatnám orcád.
A szív kebelemben Érted tovább dobogna, A fény a szememben Érted újra kigyúlna.
Szívemet kebelemből Neked adnám örökre, Visszatérnék a semmiből Erre a forgó Földre. Mert én csak veled létezem. Ahol Te vagy, oda igyekszem. Se élet, se halál nem kell nekem, Elég az idő, amíg itt vagy velem.
Az Élet Iskolája Ha választanom kéne az Élet és az Iskola között, Akkor én az Élet Iskoláját választanám, S lépkednék milliónyi tanár között. A leckéket a lenyugvó nappal tanulnám. Magamba szívnám a Tudást, Mely képessé tesz az életre. Elviselnék száz csapást Mosolyogva-könnyezve. Közben dalolnék, hogy semmi se fájjon, Lelkemet rímekbe faragnám. Oly emberré válnék e világon, Aki nincs még egy? Talán. Ha választanom kéne az Élet és az Iskola között, Én az Élet Iskoláját választanám. Felfedezném, mi van a célszalag mögött. S a leckét örökre megtanulnám. 4
KOCSIS NIKOLETT A testvérek dala Csoda történt a minap, egy angyal szállt a földre, Olyan mesés volt! Emlék marad örökre. Óriási szárnyaival betakarta az eget, Rákezdett egy dalra, mely maga volt a szeretet. Ismeretlen volt, mégis ismerősen csengett. Jóságot csalt minden szívbe, akit megtalált, Utoljára Tatán dúdolták az angyal dalát. Lágyan, zengő hangon, hogy könnyet csalt szemembe, Ismerőssé vált a dal, s belopta magát szívembe. Azóta is dúdolom, ütöm a ritmusát, Nem feledek sem egy titit, sem egy tát. Nem foghat rajta az idő, megőrzi, mit ad, Akármi történjék, e dal örök marad. (Égen-földön zeng az ének, S nincs még vége a mesének…) Csodás nap volt, nem feledem, Olyan kedves volt ő velem… Óriási hatással volt rám játéka, Rákezdett egy dalra, mi az élet ajándéka. Ismeretlen volt, de mind ismerősebb lett. Sorról sorra fúrta be magát a fülembe, Álmomból felébredve is ez jut az eszembe. Nem feledek sem egy titit, sem egy tát, Dúdolom a testvérek dalát. Olyan testvérekét, kiknek léte a zene. Remélem, tetszik nekik szívem apró verse.
SCHLAY GEORGINA Hogyan szeretnék? Hogyan szeretnék meghalni? Illatos mámorban, rózsaágyon. Rózsabimbó lesz fejékem, Szirmokkal takarva.
Hogyan szeretnék élni? Tisztán, mint a friss hó. Bárányfelhő lenne ruhám, Liliommal borítva.
Hogyan szeretnék harcolni? Füves sztyeppén, legelőn. Tavaszi levél lenne íjam, Értem. Értünk.
5
NÉMET NORBERT A kis fekete puli Az országúton megy egy legény, Mint a templom egér, oly szegény. Kis szerencsével munkát talál, Reggeltől estig füvet kaszál. Kevés is a pénz, mit kap érte. (Hát vajon ott tényleg megérte?)
Így szól a kis fekete kutya: „Ugyan már, ne legyél te buta, Hiszen eddig is én dolgoztam, Mely birka elment, visszahoztam. Van felelősségem e posztra, Ha valaki ad nekem kosztra.”
Nekivág egy más alkalomhoz, Beáll inasnak a malomhoz. Hordja napestig a zsákokat, S élezi a széllapátokat. A molnár is keveset fizet, Sajnál tőle egy pohár vizet.
Hát a legény ennek megörült, S szó előtt torkot köszörült. „Hát, kiskutyám, vigyázd a nyájat, S kapsz tőlem csontot meg libamájat. A disznót sem sajnálom tőled, Ha elbuksz, szőrme lesz belőled.
Elment pásztornak harmadszorra, Járta a legelőket sorra. De ha tehette, csak hevert, Míg a pulija bárányt terelt. Itt sem fizettek ám sokat, De ellátják jó pásztorokat.
A kis fekete puli erre bólintott, És hozzá még kissé kacsintott. A nyájhoz sebesen visszafut, Teljesíti ő ám az alkut. Minden birkát helyére terel, Mindnek megvan, hogy ki hol legel.
Hát szolgált ott kilenc esztendőt, Jóllakat minden báránybendőt. Egyszer a fekete kis puli Hozzáugrik, mint egy kis nyuszi. Látja rajta, hogy rossz a kedve, Dühös, mint egy felbőszült medve.
A legény meg elindult útján, Előbb vizet mer a falu kútján. Vánkosát színig tölti vele, Igyon, ha ahhoz támad kedve. Elindult ama messzeségbe, Öröm költözött be lelkébe.
„Édes gazdám–feléje vakkant–, Jókedve magának mért lankadt?” A legény meglepődött rajta, Beszélni is tud az ebadta. (Hát ha még az egyik birka szól!) A kis kutyának így válaszol:
Járta a nyílt szántóföldeket, A vízpartokat és a berkeket. Új tájakat, s világot látott, Minden csudán szájat tátott. Új emberekkel ismerkedett, És néhány új barátot szerzett.
„Tudod, kilenc éve itt élek, S nem él bennem szerelmes lélek. Szeretnék szeretni, nem lehet, A pásztor csak birkát terelhet. Pedig úgy vágynék az életbe, De akkor itt ki legeltetne?”
Ám a nagy út hamar véget ért, A falu nyájához visszatért. Helyére búskomoran ül vissza, Maradék vizét is kiissza. Neki ez az út hasztalan volt, Habár eltűnt minden fehér folt. 6
A kis kutyája ugrik hozzá, Még vakkant is egy nagyot hozzá. „Nos, gazdám, mondd, sikerrel jártál, Magadnak szép társat találtál? A birkák megvannak, láthatod, Ha akarod, megszámlálhatod.”
És nagy csoda történt, bizony. (A legényt nem járta át iszony.) Hercegnő lett a kis kutyából, Göndör, sötét fürtök hajából. A két szeme szintén fekete, Testét meg aranybársony fedte.
A legény pedig így szól neki: „Sajnos nem illett hozzám senki. Ezt az utat azért tettem meg, Utána járjak szerelmemnek. Már csak te maradtál énnekem, Leszel barátom, ha kérhetem.”
Nem habozott sokat a legény, Rögtön megkéri a leány kezét. Elmondja a bűvös szavakat, De a kis hercegnő csak hallgat. Ám a végén mégis megszólal: „Először ide a csontommal!
FLORIANA Titok TE vagy éjem s nappalom TE vagy a víz mikor szomjazom TE vagy az éltető levegő, mely nélkül meghalok. TE vagy a meleget adó napsugár, melytől pozsgás az arcom. TE vagy a hűsítő szellő, KI meleg nyári éjeken, Szobámban mocorog. TE vagy a színes napfelkeltém, mely nélkül sivár a nappalom. TE vagy a TitOkzatos naplementém, mely Izgalmassá teszi estéimet. TE vagy az angyalOM, KI vIgyáz rám. TE vagy a takaróm, KI rideg teleken felmelegít. TE vagy fáimnak büszke virága, Szívem egyetlen tündöklő imája TE vagy az örök élet, S ha TE velem vagy én mindig élek!
7
RICHTER TAMÁS Robot a buszon Felszáll. Látszatra emberforma tükörtornya. Semmi gomb, fémcsavarok nyoma, S mégis gépiesen folyik tetteinek sora: Rejtőzködő üzemmódra kapcsol, A megfelelő pillanatra vár, Az embertömegben pancsol, Hirtelen zörren a motor, indul a busz: kattan a zár. Ember se le, se fel, A megálló távolodni látszik, Babrálásba kezd, valamit kieszel, S kezében csatos igazolványával játszik. „Jó napot kívánok! Menetjegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!” S mint aki hatalmasat kiáltott, Úgy veszi őt egyszerre az egész busz észre. A hajsza elindul. Kellő inputot keres. Matatás a zsebekben:- Hol lapul? Egy-két arc rendkívül deres. Köszönéssel egybekötött villámviták Diákigazolvány, bérletigazoló, bérletA többi a magáé. Hiába történne bliccelős kísérlet. Mások azonban az ablakot nézik: A következő még messze van? S ahogy egyre jobban közeledtét érzik, tudják: a küldetés veszve van. Az inputhiány nem vigasztal, így most leszed pénzzel, Szakszerű rutinnal bírság-csekkre gépel. Gondosan tölti ki, Külön a nevedre. Majd egy sablonos monológban fejti ki, mi lesz, ha el lesz felejtve. Elégedett, mosolyog, vidít, A busz megáll, az ajtó nyílik. Íme, a következő megálló itt, S csendesen leszáll, ahogy egy modern géphez illik. 8
HEGEDŰS NÓRA Kívül, Belül, Hidegben, Melegben Hideg van, süvít a szél Este van, én megyek, de itt már semmi sem él Kabátomba bújok, sapkámba kapaszkodok, De magamban, Igen, ott Benn dúdolok. A zenét bekapcsolom, nyár van újra Visszatértem, Ugrálok arra a régen elmúltra Az érzés átjár, remegve, de ugrálok Videoképek pörögnek, de ezt Te sohasem látod … Kívül még mindig hideg van Fáznak sokan Én az emléket elraktam, Mert ha Bent meleg van, a Kint már Láthatatlan!
Meine MUSIK
Színezd újra!
M wie munter, macht das Leben bunter! U wie unwiederstehlich, deswegen höre ich es täglich! S wie super gut, macht mut! I wie individuell, ist nicht wie alles andere bisher! K wie Kunst, ist das beste das du haben must! Darauf habe ich immer Lust!
Firkáld, színezd, fesd újra, Ne hagyd a szürke grafitos jelent! Minden rajtad múlik, és azon Milyen színekkel festesz az életvászonra édent!
HEGEDŰS MARIANN Lesen Párduc lettem, fekete gyilkos, akit mégis megsimogatnál. Elhiszed te is, hogy széttéplek, pedig ha közel hajolnál, tolnám a homlokom hozzád. Inkább messziről dobálod az ételt, a ketrecen túl, mert bejönni nem mersz. Bámulod a csillogó, drága selymet, amit bőrként viselek és csak reméled, hogy unatkozom eléggé, hogy feléd ne menjek, mert könnyű szívvel végeznék veled. Figyeled a tekintetem, de nem mersz belenézni a zöldjébe, mert hiszed, hogy elrabolnám a lelked, mégis néha hozzám szólsz, játszol velem fényévekről, mesélgetsz.
9
KOVÁCS TÍMEA - „PÍT” Dekoncentrált vagyok
Újratervezés
Leolvasztja a mikro a hazug mázat minden reggel- a kávéba folyasztja. Minden ember megissza ennek levét és eztán minden követi a maga rendjét és újra indul, s forog, s forog a mókuskerék. A víz és a szappan itt már kevés, nem mossa le a nap nyűgét-szennyét. A csatorna nem nyel már el több emberi mocskot…fürödj csak nyugodtan… úgyis büdös maradsz!
Ő meghalt; a vonat százszor szétroncsolta képzeletben. Őt otthagytam a pszichiátrián: Nevemet eldobtam, vele kacagva temettem őt is. S most vagyok, aki vagyok, és újra keresem magam. Nem hittem volna, hogy ez ilyen hamar… - két évtizeddel későbbre vártamMegküzdök ezzel is.
SZEMES PÉTER írása - Talán megmenthettük volna. Szinte észre sem vette, milyen görcsösen szorítja a fiú kezét. A máskor mindig mosolyra kész ajkak most összeszorultak. Egyikük sem találkozott a halállal. Ilyen közelről még nem. Most pedig ott álltak és valami értelmetlen hiány mardosta őket. Szerelmesek voltak, tudták hát, együtt kell átvészelniük. - Nem tehettünk semmit. Biztos este ment a vízbe. Úszni akart csak. Nem tudhatta, hogy dörögni fog az ég, és fújni fog a szél és villámlani fog. Mindketten bámulták csak a vizet. Nyoma sem volt már a tegnapi viharnak. Őszbe hajlott már. És mindez mintha természetes lett volna. Akkor és ott értelmet nyert minden lehullott falevél, minden elszáradt fűszál. Hirtelen megtelt a levegő a fák halálával. - Olyan mintha csak aludna. Alig hallhatóan mertek csak levegőt venni. Nem akarták megzavarni végtelen nyugalmában. Észre sem vették, hogy a csönd szinte tapinthatóvá vált. A nád is mozdulatlanul, főt hajtva tisztelgett. A vízparti állatok is mintha egy pillanatra elnémultak volna. Valami idegen borzongás futott végig a tájon. De ez is természetesnek tűnt. A pillanatot a kislány sóhaja törte meg. - Szerintem be kéne takarni – mondta. Kerestek egy nagy falevelet és rátették, hogy ne fázzon többé… Visszafelé már szaladtak. Élvezték, ahogy a hajuk lobog, és anyunak is lesz mit mesélni.
KOVÁCS BRIGITTA Hull a hó! Hull a hó! Itt van már a Télapó! A fenyőfán csillagszórók égnek Kint a hóember táncol a télnek.
A gyerekek várják, Hogy mikor látják. De nem jön, nem látni Csak a hópelyhet szállni.
10
BERCZELI ÁGNES Halmoz
Tükör Egyszer csak idezuhantak. Csillogott a szemük, mint délben a hantok tetején a kosz. Mi kérdeztük tőlük, hogy "De hát mit akartok?" Feltűnően nagyok voltak a többihez képest, és ruhát viseltek, pompásat, ékest. Fenntartások nélkül piszkáltuk meg őket - állítólag boton keresztül nem ráznak nőket, a fa nem vezet áramot. Hirtelen egyenletesen kisütött a nap. És akkor.. Ott.. Én tükörtojás lettem. Felszúrtak a botra, és ezt mondták: "Ilyen szépet még sohasem ettem!"
eljátsszák azt, hogy van valamijük kívül de nem mondják el ezért magukra maradnak amikor együtt vagyunk hogy egyedül lennének letagadják ha meg akarom szegni a szabályukat azaz elárulom hogy nem vagyok egyedül akkor kicsuknak érezzem egyedül magam hogy velük legyek eljátszom hogy egyedül vagyok érezzék hogy nincsenek egyedül amíg együtt vagyunk nélkülem és nélkülük
HORVÁTH KRISZTINA Szívműtét Egész diókat rakok a szádba héjastul, nyeld le, zörögjenek a gyomrodban, ha az öledbe hajtom a fejem. Még mindig felriadok hajnalonként és kereslek, ez egy otthon elvégzett szívműtét, nem fröcsköl a vér, mert nincs altatás. Egyre jobban összetartozunk megint, mint a fülhallgató és az mp3-lejátszó, a borotvahab meg az arcszesz, a bőröm meg a kék-zöld foltok. Jó lenne talán buszmegállóban csókolózni vagy lehúzni a pólódat virágátültetés közben, talán meg lehetne fogni a kezedet, mikor nem figyelsz, talán újra rád lehetne húzni a világoskék nyuszijelmezt. Az öledbe hajtom a fejem, és hallgatom a zörgést. 11
Diák-Toll 2010.VII. évfolyam 12. szám Tata Az Eötvös József Gimnázium és Kollégium diákjainak és öregdiákjainak irodalmi lapja. Megjelenik alkalmanként. Felelős kiadó: Katona Márta igazgató Szerkesztette: dr. Kerekes Kornélia és Kocsis Nikolett Rajz: Lévai Ádám képgrafikus Illusztráció: Annoh Jennifer, Bálint Noémi és Kocsis Nikolett Borító: Polgár Anna Rózsa 12
