Kedves Olvasó! A közösségi versenyképesség fogalma

A közösségi versenyképesség üzenetei

Kedves Olvasó! Kiadványunk a hazai közszféra szereplőit célozza meg. Elsősorban helyi polgármestereknek, hivatali szereplőknek, köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak, helyi közszolgáltatásokat nyújtó cégek vezetőinek, helyi civil szereplőknek, közösségi szerepre törekvő helyi vállalkozóknak és magánszemélyeknek kívánunk segítséget nyújtani abban, hogy elsajátítsák a közösségi versenyképesség gondolkodási keretét és legfontosabb üzeneteit. Célunk a közösségi versenyképesség koncepciójának megismertetése a közszférára vonatkozóan. Értelmezésünk szerint a versenyképesség az értékteremtés, az együttműködés, a kihíváskeresés értékei szerinti érvényesülés. Értékteremtésről van szó, azaz nem más kárára történő érvényesülésről, ami agilis és aktív szerepvállalást követel meg; az együttműködések során a megállapodások betartása, a másokkal való csere, a közös cselekvés kulcsfontosságú; és kihívás kereső magatartás társul mindehhez, azaz nyitottság az új partnerekkel való együttműködésre, új technológiákra, nem ódzkodik a változástól, vállalja a kipróbálás kockázatát. A vállalkozások és együttműködéseik sikere szempontjából igen fontos a versenyképesség fogalma, hiszen ez jellemzi őket a kívülálló, más gazdasági szereplő szemszögéből. Egy vállalkozás és környezete sok szempont miatt lehet vonzó mások számára, és a versenyképesség az a fogalom, mely ezt a rengeteg szempontot hivatott tömöríteni és kifejezni. A versenyképesség viszont sosem csak az egyén, azaz a vállalkozó egyéni története, hanem területi és iparági együttműködések vagy egyéb közösségek jellemzőit és környezetét is magában foglalja. Ezért ha versenyképességünkön akarunk javítani, egyedül kell elindulni, de együtt kell tudni változtatni. Mivel a közösségi versenyképesség fentiekben említett fogalma igen összetett és nehezen fordítható le a gyakorlat nyelvére, ezért tananyagunkban a hosszadalmas elméleti bevezető helyett inkább könnyen érthető üzenetek formájában kívánjuk bemutatni a versenyképességet. Az alábbiakban tehát azokat a fő üzeneteket és jó tanácsokat gyűjtöttük össze, amelyek segíthetik az egyéni és közösségi versenyképesség javítását. Az üzeneteket természetesen igyekszünk kibontani és érthetően elmagyarázni, hogy milyen gondolatok állnak mögöttük. Fontos megjegyezni, hogy a közösségi versenyképességi üzeneteket szándékosan fogalmaztuk meg ilyen tömör formában, ideális cselekvési mintákat meghatározva. A mindennapi életben találunk ellenpéldákat, amikor az a sikeres, aki nem fog össze, vagy jövedelmezőbbnek tűnik egy-egy szerződés felrúgása. Azonban a felvázolt viselkedésminták segítenek megérteni a közösségért munkálkodás fő szabályait és alapelvekként használhatóak a gyakorlatban is a hatékony együttműködések és a sikeres közösségépítés érdekében.

A közösségi versenyképesség fogalma A „Közszolgáltatások versenyképességi szempontú javítása” című kezdeményezésben használt versenyképességi koncepció a közösségi versenyképesség fogalma. A közreadott anyag nem szűk értelemben vett szakmai-tudományos munka, hanem innovatív gazdaságpolitikai eszközök kidolgozását célozza, így a használt versenyképesség-fogalomnak speciális feltételeknek kell megfelelni. Összefoglalóan megfogalmazva: olyan versenyképesség-fogalom szükséges, amely képes közösségi cselekvést szervezni. A közösségi versenyképesség jelentése: az értékteremtés, az együttműködés, a kihíváskeresés értékei szerinti érvényesülés. A közösségi versenyképesség összefüggésében a közállapotok annál jobbak, minél inkább az ezen értékek szerint működők a sikeresek, illetve minél többen működnek ezen értékek szerint. Egy versenyképességet támogató közpolitikai így az ezen értékek szerint élőket támogatja, és azt ösztönzi, hogy minél többen szervezzék tevékenységüket az értékteremtés, együttműködés, kihíváskeresés értékei szerint.

1


Az értékteremtés jelentése: nem más kárára érvényesülni, agilisnak-aktívnak lenni. Az együttműködés jelentése: betartani a megállapodásokat, törekedni a másokkal való cserére, közös cselekvésre, a létező együttműködések elmélyítésére. A kihíváskeresés jelentése: nyitottság az új partnerekkel való együttműködésre, új technológiákra, nem ódzkodni a változástól, vállalni a kipróbálás kockázatát.

A közösségi versenyképesség értékei nemcsak habitust, hanem az ilyen viselkedést támogató intézményrendszer alapvonalait jelölik ki. A fogalom nemcsak gazdasági szereplőkre használható, bármilyen társadalmi cselekvésre használható. Továbbá alkalmas egyénre, szervezetre, közösségre, társadalmi jelenségek (intézmények, politikák) értékelésére.

A közösségi versenyképesség üzenetei 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.

A közösségi versenyképesség értékei: értékteremtés, együttműködés, kihíváskeresés Ha nem vagy képes, képtelen vagy A verseny elől nem lehet elbújni A verseny nem harc A verseny igazi mércéje a teljesítmény A verseny négy meghatározó tényezője: hatékonyság, eredetiség, erő és hitelesség Hatékonyság: jobbat olcsóbban Eredetiség: mást máshogyan Erő: számít a kiállás Hitelesség: vonzónak lenni megéri Az értékteremtés alapja a béke és az egyensúly Sosem vagy egyedül Az együttműködés teremt igazán értéket Szövetségeket kötni megéri Közösségben működünk, ha vannak közös normáink és céljaink Egy jól működő szövetség vagy közösség többet ad az egyénnek, mint amennyit elvesz Szabályoknak engedniük kell, hogy értéket teremts A szabályok sokféle formája működik egy közösségben A szabályok nem maguktól jönnek létre és működnek Vezetőre szükség van – a közösségért tevő vezetőre van szükség A közösségi versenyképesség eléréséhez teremts értéket, működj együtt másokkal, és keresd a kihívásokat Teremts értéket! Csináld másokkal! Keresd az újat és a kihívást, előnyödre lehet! A közösségi versenyképesség jó iránytű a közösségnek A közösségi versenyképesség jó iránytű az egyénnek

1. Ha nem vagy képes, képtelen vagy A versenyképesség azt mutatja, hogy mennyire vagy képes felvenni a versenyt másokkal. Mindenki arra törekszik, hogy neki több és jobb legyen a saját értékrendszere szerint. Ezért az egyén számára az a minimum elvárás magával szemben, hogy pozíciót ne veszítsen: tevékenységének jövedelmezősége ne csökkenjen saját korábbi teljesítményéhez és mások teljesítményéhez képest sem. A saját mércénk mellett másokhoz is érdemes mérni a teljesítményt: hiszen például ha valamilyen külső tényező (gazdasági válság, nyersanyagár változása, szűkös hitelellátottság) miatt nem csak a mi, hanem a versenytársaink jövedelmezősége is romlik, versenyképességünkből nem veszítettünk végzetesen. Ennek a fordítottja is igaz, ha növekszünk, de versenytársaink nagyobb mértékben növekednek, nem szabad saját teljesítményünkkel elégedettnek lenni, hiszen lemaradtunk a versenyben. Mivel mindenki

2


érvényesülni és gyarapodni szeretne, fel kell tudni venni a versenyt másokkal. Ha nem vagyunk képesek felvenni a versenyt, jövedelmünk csökken és a lemaradás miatt veszélybe kerül a jövőbeli megélhetésünk. A versenyben való részvétel akaratot és képességet feltételez, ha ezek hiányoznak, és nem cselekszel, le fogsz maradni a versenyben. Az a vállalkozó, aki kényszerből végzi tevékenységét és emiatt nem fekteti bele mindazt, amire képességei és helyzete alapján lehetősége lenne, nem fog tudni sikeresen terjeszkedni, másokkal együttműködni, érvényesülni a piacon. Hasonló utat járnak be azok, akik helyzetük és képességeik miatt nem képesek megfelelni a piaci elvárásoknak: előbb utóbb ők is lemaradnak a versenyben.

2. A verseny elől nem lehet elbújni Fontos, hogy a piac már nem csak a környék vagy az ország piacát jelenti, hiszen ezek nyitottak. Együtt versenyzünk az ország másik részében lévő vállalkozókkal és külföldi termelőkkel egyaránt, hiszen a polcokon mindenki terméke elérhető már. Az Európai Uniós csatlakozással egy egységes európai piacra léptünk: boltokban és áruházakban a magyar termékek mellett vagy helyett ugyanolyan könnyen megjelenhetnek más országok termékei is, és ha például a Szlovákiában megtermelt tej olcsóbb, a fogyasztók egy jó része hajlamos lesz a magyar tejtermék helyett a szlovákot választani. Az európai piaci versenytársak mellett fel kell készülni az Európán kívüli piaci szereplők jelenlétére is, hiszen a szállítási és kommunikációs költségek a korábbi költségek töredékére csökkentek. Ennek jó példája lehet a kínai textilinvázió, mely az európai versenytársak megjelenésével együtt igen nehéz helyzetbe a magyar vállalkozókat: közülük sokan nem voltak képesek a versenyben maradni, csökkenteni az áraikat. És bár a piac védelme fontos kormányzati és szabályozói feladatkör, a magyar piaci szereplőknek is fontos levonni a következtetéseket: jobban és máshogy kell teljesíteni ahhoz, hogy a globális világ piacain versenyképesek lehessünk. Ráadásul a piac mindenki számára nyitott, és ha nem vagyunk elég olcsók, meggyőzőek vagy gyorsak, előbb-utóbb valaki megcsinálja nálunk olcsóbban, meggyőzőbben, gyorsabban. Ezért oda kell figyelni, hiszen gyakran nem elég a környék legjobbjának vagy egyetlen szereplőjének lenni. Emellett érdemes bátornak, kihívónak lenni, hiszen mi is lehetünk bármely más piaci szereplő versenytársa, és külföldi piacokon is fel lehet venni a versenyt. A globális piacon lehet magyarként érvényesülni, és nem egy olyan magyar vállalkozás van, amely alapvetően exportra termelve tartja fenn versenyképességét. A verseny nyomását a hatalmi pozíció csökkentheti, ez azonban egyrészt csak kevesek számára, bizonyos méret felett, másrészt egy új feszültségmezőbe, a hatalmi harcok világába való belépés esetén lehetséges.

3. A verseny nem harc A nagy verseny ellenére nem szabad elfelejteni, hogy a verseny nem harcot jelent! Nem közvetlenül mások ellen irányul, hanem célja, hogy a jobban teljesítő szereplők jobban meg legyenek becsülve. A versenynek szabályai vannak, melyek mindenki számára kötelező érvényűek. Ezeket a szabályokat nagyon érdemes betartani, hiszen ha nem tartod be, téged sem fog védeni másoktól. Védekezni pedig a legtöbb esetben drágább, mint a szabályokat betartani: nemcsak pénzbe kerül, de folyamatosan foglakozni is kell vele: drágább testőrt tartani, mint bízni abban, hogy megvéd a rendőrség. A piacon többféle szituáció és viszonyrendszer is kialakulhat, ez függhet akár a fogyasztói kereslet vagy a tényezők szűkösségétől, akár az egyéb iparágra jellemező tényezőktől. A többféle verseny egyik szélsőséges esete, amikor a másokkal való küzdelem olyan, mint az úriemberek sportja, ahol a felek tiszteletben tarják egymást és eredményeiket. Ebben az esetben a versenynek nem eszköze a másik hátráltatása, a részvétel is fontos eredmény és léteznek megegyezések versenytársakkal is. Szükséges mindehhez, hogy az adott piacon a mások legyőzése nélkül is lehessen érvényesülni, profitot termelni és növekedni. Úriemberek sportja például a gasztronómia, ahol nem erőszakos terjeszkedéssel, hanem jobb termék 3


előállításával lehet sikeresebben érvényesülni, ahol a szereplők képesek arra, hogy együttesen programokat, fesztiválokat vagy versenyeket szervezzenek egymásnak. Mindazonáltal a verseny is lehet nagyon nehéz játszma, ami kemény küzdelmekkel jár. Ez a szituáció inkább egy küzdő sportra hasonlít, melyben kevés játékszabály korlátozza a szereplőket abban, hogy milyen eszközt választanak a győzelem eléréséhez vagy az életben maradáshoz. Ha viszont az ember ezt a szoros versenyt, küzdő sportot választja, tisztában kell lennie már a belépés pillanatában mit vállal, és milyen következményekkel és lehetséges veszteségekkel jár mindez. És míg például a gasztronómia lehet úriemberek sportja, addig az éjszakai szórakozóhelyek piaca igazi küzdősport, ahol a védelemre is be kell rendezkedni. Viszont bármilyen versenybe lépünk, fontos, hogy ne csak az írott szabálykönyvet, hanem a valós a piacra jellemző szabályokat és törvényeket is hamar elsajátítsuk, hiszen egy komolyabb versenyszituációban az uralkodó törvények ismerete nélkül könnyen elvérezhetünk. Fontos jellemzője a versenynek, hogy a legtöbb esetben ki lehet ugrani és lehet váltani: harcművészből lehet úriember. Természetesen lehet harcot is választani, de jellemzően nem érdemes, de tisztában kell azzal lenni, hogy a harcnak egyáltalán nincsenek szabályai, és a harc egy olyan állapot melyből nincs viszszaút, melyben nincs fellebbezés. Aki harcos, azzal harcolni és nem versenyezni fognak.

4. A versenybeli helytállás igazi mércéje a teljesítmény Mint már említettük, a verseny fő funkciója, hogy a jobban teljesítő szereplők jobban meg legyenek becsülve. Ez a mechanizmus teszi lehetővé, hogy a több és jobb munka nagyobb becsülettel rendelkezzen. A teljesítményelv nem csak a piaci versenyre jellemző fontos ösztönző, hanem alapvető kulturális értékünk, melyhez igazodnunk kell. Amennyiben a teljesítményelv nem érvényesül, a feleket nem ösztönözzük arra, hogy az előállított termék vagy szolgáltatás értékes legyen, sem arra, hogy az eddigieknél jobb értékesebb hatékonyabban előállított termékek szülessenek. Emiatt viszont a teljesítményelv önfenntartó mechanizmus is, hiszen a fogyasztók nem vesznek olyan terméket, mely számukra nem értékes, és az értékesebb terméket hajlandóak jobban jutalmazni, azaz többet fizetni érte. Mindez természetes módon kialakítja a piaci versenyt. Fontos, hogy tevékenységünk során törekedjünk a teljesítményelv érvényesítésére, mind a piacon együttműködések terén, mind a saját vállalkozásunkban. Ez egyértelmű érdeke minden szereplőnek, hiszen mivel a piaci érvényesüléshez a teljesítmény elengedhetetlen, annak alkalmazása és képviselete kifi zetődő, hatékony és pozitív üzenet. Az a versenyző szereplő, aki nem teljesítménye alapján érvényesül, az a mások által megtermelt értékből kíván hasznot húzni, azaz járadék alapú jövedelemre tesz szert (járadékvadász). Ahogyan azt később részletesebben is kifejtjük, a járadék alapú tevékenység a piactól nem idegen, de hosszútávon kockázatos, nem ad lehetőséget a növekedésre, nem változékony és nem járul hozzá sem a közösség, sem az egyén versenyképességéhez. A versenyben tehát nem feltétlenül mások kárára veszünk részt: teremteni kell és nem másoktól elvenni: a magunk és nem mások boldogulásáról szól.

5. A versenybeli helytállás négy meghatározó tényezője: hatékonyság, eredetiség, erő és hitelesség A sikeres piaci szereplésnek rengeteg módja lehetséges, és nincs olyan egyetemes érvényű recept, melyet pontról pontra követve eljuthatunk a sikerig. Mégis vannak olyan meghatározó egyéni tényezők, melyeknek való megfelelés nagyban hozzád az egyén érvényesüléséhez. Ezek olyan tulajdonságok, képességek, melyek akár a termelés, a stratégiaalkotás, vagy akár az értékesítés és a másokkal való megegyezés folyamán nagyban segítik az egyént. Ezek miatt másoknál jobbak, erősebbek és sikeresebbek lehetünk.

4


Az egyén versenyképessége tehát négy tényező fejlesztésével javítható meghatározó módon. Ez a négy tulajdonság a következő: ● Hatékonyság ● Eredetiség ● Erő ● Hitelesség A vállalkozónak érdemes ezeket célként kitűzni és törekedni arra, hogy hatékonyabban, eredetibben, erősebben és mások számára hitelesebben végezze tevékenységét. A mérce lehet önmagunk eddigi teljesítménye, lehet mások teljesítménye, de ha hosszú távra, biztosan tervezünk, érdemes abszolút elvárásokat megfogalmazni magunkkal szemben. A négy tényezőnek való minél jobb megfelelés egy sikeres vállalkozófontos „terméke” a piacon: a piaci kiválóság, erő és hitelesség fontos üzenet minden szereplő számára. Viszont azt a legsikeresebb vállalkozóknak is észben kell tartania, hogy az egyéni versenyképesség önmagában nem lehet végcél: környezetünk nagyban meghatározza lehetőségeinket és a piaci viszonyokat. Az egyén sikeréhez méltó versenytársakra és támogató szövetségesekre is szükség van. A felsorolt négy tényező működését a következő négy üzenetben részletesen kifejtjük.

6. Hatékonyság: jobbat, olcsóbban Az egyén szempontjából nagy jelentőséggel bír, hogy az általa végzett tevékenységet milyen hatékonysággal képes végezni, hiszen a hatékonyság ki tud emelni a többiek közül. A hatékony munkavégzés a legtöbb esetben olcsóbbá és gyorsabbá teszi a munkát, javítása lehetőséget teremt az előrelépésre, gyarapodásra. Ha egy termék előállítása során sikerül hatékonyságunkon javítani, lehetőségünk nyílhat nagyobb minőség elérésére, több vagy olcsóbb termék előállítására. A hatékonyság javítása közvetve egyéb pozitívumokkal is kecsegtet: költséget csökkenthetünk a munkafolyamat tudatosításával, hatékony szervezésnek köszönhetően alkalmazhatunk több munkaerőt, akik könnyebben, egyszerűbben termelhetnek többet, gyorsabban, olcsóbban. A hatékonyság növelése által termelt többlet profitot pedig befektethetjük újra, ezzel akár tovább növelve a termelés hatékonyságát. Így a hatékonyság növelése akár egy magát erősítő folyamat is lehet, melynek feltételeit mindenképpen érdemes tudatosan alakítani. Emellett pedig a hatékonyság növelése lehetőséget biztosít arra, hogy a piacon jobban érvényesüljünk. A hatékonyság egy relatív fogalom, hiszen a termék különböző tulajdonságainak javítását érhetjük el javításával: a termék minősége és ára között szoros összefüggés van, a hatékonyság növelése magasabb minőségű terméket vagy olcsóbb terméket jelent számunkra. Ezek a tulajdonságok meghatározóak a piacon, a vásárló ezek alapján hozza meg döntését. Ha ugyanazt a terméket alacsonyabb áron is piacra tudjuk vinni, vonzóbb lesz a vásárló számára, ha pedig ugyanazon az áron magasabb minőségű termékkel álunk elő, szintén versenyelőnyre tehetünk szert. Ez fontos, hiszen ha annyiért adjuk termékünket, mint az átlagos vállalkozó, akkor hozzájuk képest nincsen magasabb hozam. Ha viszont olcsóbban meg tudjuk csinálni, többet kereshetünk vele. Ha például egy terméket, melynek piaci ára 100 forint, mi 85 forintért tudunk előállítani és mások 90 forintért, a profitunk másfélszer akkora lehet, mint versenytársainké (nekünk 15, míg nekik 10 forint). Bár ez 5 forint magában nem tűnik nagy jelentőségű javításnak, mégis a másfélszeres profit már komoly előnyt jelenthet. A hatékonyság tehát akár kicsi előnyök megragadásával és megteremtésével adhat sokat versenyképességünkhöz.

5


A hatékonyság javítása nem csak a termék minőségében vagy árában nyilvánulhat meg, hiszen egy termék rengeteg olyan tulajdonsággal rendelkezhet, melyek ezekben megjelennek, de mégis külön meghatározhatóak. Egy étterem estében például javíthatunk a kiszolgálás gyorsaságán, a pincérek udvariasságán, az étel minőségén, a berendezés hangulatán stb. Nem egyértelmű, a vendégek ezt miként árazzák be, de bármelyik hozzájárulhat ahhoz, hogy vendégeink szívesebben jöjjenek vissza vagy akár legközelebb új vendégeket hozzanak magukkal. A javítás tehát rengeteg módon megtörténhet és érdemes eldönteni, mikor, melyik javítás jár nagyobb megtérüléssel vagy versenyelőnnyel.

7. Eredetiség: mást, mással, máshogyan Az eredetiség a sikeres vállalkozó elengedhetetlen tulajdonsága, hiszen ez az, ami markánsan megkülönböztetheti más piaci szereplőtől. A hatékonyság növelése erre sok esetben nem elegendő, a saját, másokétól jól megkülönböztethető termék vagy szolgáltatás lehet az, ami igazán egyénivé tehet minket a piacon – a piac pedig gyakran kiugróan jutalmazza az egyéni ötleteket, az egyéniséget. Mivel az eredetiség fő funkciója az, hogy másoktól megkülönbözteti a vállalkozót. Ezért törekednie kell arra, hogy amit csinál, ténylegesen különbözzön. A sikeres vállalkozó csináljon mást, álljon elő másmilyen termékkel, állítsa elő és vigye a piacra máshogyan, kössön szerződést másokkal vagy adja el másoknak. Az eredetiséget emellett érdemes nem túlbonyolítani: nem csak költséges kutatás eredményeképpen lehet újat és mást előállítani. Az eredeti sokszor nem más, mint egy jó ötlet, mely olyan vásárlói igényekre reagál melyek nincsenek kielégítve. Erre jó példa lehet az a vállalkozó, aki felismeri, hogy a síelőket a domb megmászása jobban lefárasztja, mint maga a síelés, ezért kisbuszával télvíz idején a domb aljáról fuvarozza a síelőket a domb tetejére, párszáz forintért. Ötlete megvalósításához nem volt szüksége másra, mint a rendelkezésre álló kisbusz és a hétvégi délelőttök feláldozása, ezért cserébe tisztességesen tudta kiegészíteni keresetét. Az eredetiség gyakran jelentheti a hatékonyság növelését is, hiszen az, hogy máshogyan termelünk, megkülönböztet minket versenytársainktól. Ahhoz, hogy olcsóbban termeljünk, gyakran jó ötletekre van szükség, melyek megvalósítása magasabb hasznot jelent számunkra. Emellett érdemes körültekintőnek lenni a világban: eredeti lehet olyasmi megvalósítása is, melyet egy adott helyen vagy időben már megcsináltak, mégis máshol hiánycikk. Ötleteket, modelleket (bizonyos jogi kereteken belül) át lehet venni, bevált ötleteket pedig gyakran érdemes megvalósítani. Bár külföldi nagyvárosokban már régóta sikeres a papírpoharas leves árusítása, azok a vállalkozók, akik Budapesten először megcsinálták a papírpoharas leves bárokat, meglepő sikerre tettek szert az elmúlt években, saját márkát építettek és divatot teremtettek a városban. Ehhez azonban érdemes jó ütemben cselekedni: az eredeti ötlet megvalósításának sikere gyakran idő és környezetfüggő, és ezek változásaira gyorsan és rugalmasan kell tudni reagálni: arány- és ütemérzék szükséges. Előfordul, hogy azok az ötletek, melyekhez nagy reményeket fűztünk, nem lesznek sikeresek: az új és a más mindig kockázatos, a kockázat költségeivel pedig tisztában kell lennie az eredeti vállalkozónak. Ha nem vagyunk eredetiek, nem vállaljuk fel ezeket a kockázatokat, emiatt kisebb haszonra tehetünk szert, mely nem különbözik mások hasznától. Ha tehát nem vagy eredeti, kis kockázatra és kis hozamra számíthatsz. De ami talán legfontosabb: az eredeti ötletek megvalósítása kiugrási, kitörési lehetőségekkel szolgál számunkra, ha ezeket elvetjük, nem lesz lehetőségünk újra és újra megújulni, a dinamikusan változó igényekre reagálni.

6


8. Erő: számít a kiállás Ha másokkal együtt dolgozunk, egymással kereskedünk és szerződünk, igen nagy jelentősége van annak is, hogy milyen pozícióból tárgyalunk és hogy miként tudunk fellépni a saját érdekeinkért. Ez egy fajta hatalmat és erőt jelent, melyet lehet és érdemes tudatosan építeni. Nagyobb hatalommal, erélyes fellépéssel képesek lehetünk megfelelőbb feltételeket kialakítani és megfelelő árakat kialkudni (erre példa lehet egy beszállítói megállapodás vagy pályázati együttműködés kötése). Képesek lehetünk arra is, hogy az együttműködésből származó hasznok elosztását nekünk kedvező módon befolyásoljuk, továbbá hatalmunkban állhat nekünk nem megfelelő megállapodásokat felmondani. Például aza vállalkozó, aki piaci ereje folytán megteheti azt, hogy nem vállal tovább kényszer-megbízásokat (mert már nincsen rászorulva, erős és más megbízásokból is meg tud élni) sikeresebben tud érvényesülni, mint az a vállalkozó, aki rászorul számára kevésbé kedvező alkuk megkötésére, munkák elvállalására. A kiszolgáltatott vállalkozó az alkuk megkötése során sem képes erőteljesen fellépni, hiszen egyértelmű, hogy el kell fogadnia a másik fél ajánlatát. A gyenge építési vállalkozóra (1) például szinte biztosan kiszabják teljesítés után a szerződében megszabott lehetséges kötbért, a magabiztosabb vállalkozó (2) már megteheti azt, hogy ezek után nem vállal el a magbízótól más munkákat. Az az építési vállalkozó (3) akinek módjában áll jó ügyvédet felfogadni, visszaperli a kötbért és jelzi a megbízó felé, hogy vele csak számára is elfogadható megegyezéseket lehet megkötni. Az az építési vállalkozó pedig (4), aki nagy befolyással bír és biztos megrendelések tudatában tárgyal, a kötbér hallatán kivonul a tárgyalásról és más fontos szereplőnek is elmeséli a kellemetlen tapasztalatait. A verseny során különböző piaci pozíciókat lehet felépíteni, és érdemes legerősebb szereplő pozíciójára törni. Vannak gyenge szereplők, akiknek nincs módjában érdekeiért fellépni, és vannak erős szereplők, akik már korábban felépítették érdekérvényesítési készségüket és erejüket. Erő és kiállás építése során sok minden számíthat: hogy kikkel állsz kapcsolatban, hogy kikkel szövetkezel, vagy akár az is hogy mennyire eredeti vagy nélkülözhetetlen az, amit a piacra viszel. Az egyedi terméket előállító vállalkozó (például egyedi porcelánt gyártó vállalkozás vagy akár a legnépszerűbb üdítőt gyártó szereplő) a nagykereskedelmi lánccal szemben is magas alkuerőt képes kiépíteni Hatalmat tehát sokféleképpen lehet építeni: a méret és pénz ugyan sokat nyom a latban, de a magabiztos kiállás és mások által megbecsült működés vagy egyedi termék előállítása szintén rengeteget számíthat érdekeink képviseletekor. Egy együttműködés során a legfontosabb, hogy számunkra kedvező feltételekben, árban egyezzünk meg, illetve, hogy kifizessenek minket időben, megállapodás szerint. Ezek megvalósulása gyakran sokkal inkább rajtunk, mintsem a partnerünkön múlik.

9. Hitelesség: vonzónak lenni megéri A mások általi megbecsülés alapja pedig az, hogy hihető legyen az, amit más szereplők felé kommunikálunk. Mind saját képességeinket, mind vállalásainkat, érdekeinket hitelesen kell képviselni, és ezek alapján teljesíteni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy le kell becsülnünk képességeinket, hanem hogy határainkat megismerve, olyan magas teljesítmény elvégzését vállaljuk, melyet véghez is tudunk vinni. A piacon a kiépített reputáció nagyon fontos, a rossz tapasztalat és az ehhez kapcsolódó rossz szóbeszéd rontja a vállalkozó jövőbeli érvényesülésének lehetőségét. Nem érdemes arra építeni, hogy a velünk kapcsolatos rossz tapasztalat elveszik a piac számos szereplője között, hiszen az információ is gyorsan terjed, ráadásul áramlását nem lehet kordában tartani, míg saját vállalásainkat és viselkedésünket igen. Elég csak egy pillantást vetni az éttermek piacára, ahol a fogyasztók tapasztalata, legyen az jó vagy rossz, szájról szájra terjed és alapvetően meghatározza egy adott étterem sikerességét. 7


De hitelességünket nem csak fogyasztók felé érdemes fenntartani, hiszen a másokkal való megállapodás során alapvető tényezője lehet a sikernek. Mindenki szívesebben cserél olyannal, akiről tudni lehet, hogy vállalásait és kötelezettségeit betartja, viszont nem szívesen bocsátkozunk cserébe olyannal, akiről tudni lehet, hogy korábban több partnerét nem fi zette ki vagy hibás árut szolgáltatott. Hitelességünk több módon segítheti piaci érvényesülésünket. Ha egy adott vállalkozó megbízható, könnyebben állapodnak meg vele a pici szereplők, ő pedig könnyebben harcol ki számára megfelelő feltételeket. Emellett a megállapodás után is nagyobb a mozgástér: szükség esetén könnyebb a korábbi megállapodást módosítani a hiteles vállalkozónak, hiszen megbízhatósága továbbra is fennáll. Emiatt mások a kisebb hibákat is hajlamosabbak tolerálni, hiszen korábban már bizonyította, hogy képes ezeket javítani. A hitelességre hosszú távú együttműködéseket is lehet építeni: a hiteles vállalkozó hiteles partnert keres magának. Ha egy ilyen egymásra találás bekövetkezik, stabil és kiszámítható együttműködést eredményezhet a jövőben. Sok megbízható partner esetén egy egész kapcsolati hálóra lehet támaszkodni: kiépül a bizalom infrastruktúrája és a kölcsönösen előnyös szívességek rendszere. A sikeres vállalkozó fontos terméke a hitelessége. Ez a hitelesség épülhet a vállalkozó korrektségére, megállapodásainak betartására, korábbi szívességekre vagy magas színvonalú termékre. Érdemes minden tekintetben megfelelni a fogyasztók és lehetséges partnereink elvárásainak, és felépíteni egy jó képet magunkról. Ez a kiépített jó kép (imázs) a lehető leghatásosabb névjegykártyaként fog működni hosszútávon.

10. Az értékteremtés alapja a béke A közegünkben történő többszereplős működés alapja a fennálló béke és egyensúly. A béke egyik legfőbb jellemzője, hogy biztonság van: nem kell a személyes biztonságra és tulajdon védelmére költeni. Ha ez megvalósul, költséget spórol az egyén, több ideje és energiája lesz, melyet másra is fordíthat. Ez a béke tehát akkor stabil és jövedelmező, ha senkinek nem éri meg harcolni, azaz senkinek nem éri meg az alapvető szabályokat felrúgni és a másik biztonságát veszélyeztetni. A béke stabilitását az garantálja, hogy a harcost várhatóan a közösség megbünteti, hiszen megszegte szabályait. Ennek a lehetséges büntetésnek elrettentő erejűnek kell lennie, fontos mindenki számára egyértelmű fenyegetés legyen. Emellett a béke más miatt is a közösség tagjainak érdekében áll: békében van kereskedelem és csere, a harcban nincs kereskedelem csak más tulajdonának rablása. A viszály a későbbi együttműködés lehetőségét veszélyezteti. A béke tehát egyfajta egyensúlyra épül, ahol a szereplők egymás erejét és tulajdonát tiszteletben tartva versenyeznek, ahol a szabályszegők ellen képesek összefogni és közös büntetést kiszabni. Az erőegyensúly megfigyelhető az állatvilágban is: a szavannán az állatok kijelölik saját legelő-, és vadászterületeiket: ez lehetőséget ad arra, hogy ne folyamatosan egymás ellen kelljen küzdeniük, hogy egyértelmű legyen, ki hol vadászhat. Ezzel tehát eldöntik, melyik állaté lehet melyik zsákmány. Emellett természetesen ezek az állatok is versenyeznek egymással, ám a területek elosztása (jobb és rossz vadászmezők is vannak) kulturált, párbajhoz hasonlító egyszeri játékokban dőlnek el. Az állatok területszerző párbajai jól mutatják, mennyire fontos, hogy a versenyben felmerülő konfliktusokat kulturált módon kezeljük. A párbajhoz hasonló konfliktuskezelő intézmények hagyományokra, kimondott és kimondatlan szabályokra épülnek. Ezeket a felek elismerik, a párbajok jelentette játékok eredményét pedig elfogadják. A konfliktuskezelő intézmények lényege, hogy a konfliktussal járó költségeket csökkentse, hogy ne minden játszma vérre menjen, és mégis mindenki számára elfogadható igazságot szolgáltasson.

8


11. Sosem vagy egyedül A versenyben nem lehet egyedül érvényesülni – hiszen ahhoz, hogy versenyezzünk, szükség van versenytársakra, ahhoz hogy termeljünk, szükség van beszállítókra, ahhoz hogy értékesítsünk, szükség van viszonteladókra, ahhoz hogy termékünk ismert legyen, szükség van reklámügynökségre, és ahhoz hogy a termékünkért pénzt kapjunk, szükség van vásárlókra. A felsorolást a hosszan lehetne folytatni, látható, hogy a rengeteg különböző szereplőn vesz részt az értékteremtés folyamatában. Emiatt az egyén versenyképessége nem csak önmaga teljesítményén és képességein múlik, a környezet és a szereplők is meghatározóak. Érdemes úgy tekinteni a versenyző piacra, ahol bármely tettünk hatással van bizonyos szereplőkre, valaki másra a piacon. Ehhez nem is szükséges közvetlen kapcsolatban állnunk a másik szereplővel. Ha például a beszállítók egy csoportja megfelel a győri Audi gyár minőségi és mennyiségi elvárásainak, hozzájárulnak ahhoz, hogy az autógyártó cég a gyár bővítése mellett döntsön. Ez közvetve rengeteg szereplőre hathat: más beszállítók is nagyobb megrendeléseket kaphatnak, több mérnök és gépész szerezhet munkát, oktatási együttműködések épülnek ki a helyi egyetemmel, a városban pedig az egyetem és a gyár mellet fejlődik a szolgáltató szektor és a lakáspiac, kibővítik a sarki kisboltokat, stb. A piaci viselkedés rengeteg szereplőre kihathat, akiknek nem szükséges közvetlen kapcsolatban állni egymással. Viszont fontos, hogy milyen viszonyt ápolunk a különböző szereplőkkel: viszonyaink segíthetik és hátráltathatják is piaci érvényesülésünket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel baráti kapcsolatot kell ápolnia a sikeres vállalkozónak, hiszen sokak szemében az is visszatetsző viselkedés lehet. Viszont az éles ellentét jellemezte viszonyrendszerben is nehéz érvényesülni: meg kell találni a különböző szereplőkkel folytatott viszonyainkban azt az egyensúlyt, mely számunkra a legalkalmasabb ahhoz, hogy akár versenytársként, akár partnerként versenyezzünk velük. Az Audi beszállítójaként például elképzelhető, hogy érdemes lehet összefogni más beszállítókkal, hiszen a tapasztalatok megosztása minkét fél számára értékes lehet és összefogva magasabb árakat is kiharcolni a gyárral kötött megállapodások során. Viszont azt sem lehet elfelejteni, hogy a beszállítók folyamatosan versenyben vannak egymással: ezért csak annyit ajánljunk fel egy jó kapcsolat vagy viszony során, amennyi nekünk is megéri: a versenyben nem engedhetjük meg, hogy feleslegesen adakozzunk. Az összefogás szélsőséges esete a verseny torzítását eredményező kartellezés, amely ellen fel kell lépni. Az általunk tárgyalt együttműködés homlokterében végig a közösségi versenyképesség, a társadalmi hasznosság elve is ott van, így a klasszikus kartellezéssel semmilyen rokonságot nem mutat, hiszen nem a verseny korlátozására irányulnak.

12. Az együttműködés teremt igazán értéket! Az együttműködésre nem csak azért lehet szükségünk, mert mások felől elvárás, hanem azért is, mert nekünk szükségünk lehet rá. Az együttműködés legalapvetőbb formája a természetes csere: valamiért adunk valamit, kézből kézbe, ez magában az értékteremés egy fontos mozzanata. A piacon majd minden együttműködés erre az egyszerű, intuitív cserére épül. A legtöbb esetben ma már nem árut cserélünk, hanem valamilyen egyéb formájában fizetünk mások termékeiért és mások is fizetnek az általunk előállított termékekért. Látni kell azt is, hogy a hosszú távú együttműködések cserék sorozatát jelentik, és azért jönnek létre, hogy a felek a cseréket minél egyszerűbben és kisebb költséggel lefolytathassák. Ennek jó példája lehet egy újságra való előfizetés: bár lehet, hogy minden alkalommal megvenném az újságot előfizetés nélkül is, előfizetéssel olcsóbban, biztosan megkapom, ráadásul ki is postázzák. Ezért cserébe az újság kiadója biztosan számíthat arra egy évig, hogy az a példány, amit számomra előállít biztosan értékesítésre kerül.

9


De miért van szükségünk a cserére? A csere lehetővé teszi, hogy mindenki a képessége és igényei alapján termeljen, hiszen elmélyedhetünk abban a tevékenységben, amiben igazán jók vagyunk, ahol igen magas értéket vagyunk képesek megtermelni. Mindezt azért tehetjük meg, mert nem nekünk kell minden igényünk kielégítéséhez szükséges javakat megtermelni: a pék kenyeret készít, a suszter a cipőnket javítja meg, az orvos pedig gyógyít. Emellett pedig a csere hozzájárul a munkamegosztás elvégzéséhez, hiszen hiába vagyunk egy adott szakmában jók, nem végezhetünk el minden felmerülő munkát, hiszen gyakran nincs elég időnk, energiánk. Az elvégzendő munkát fel kell osztani, ennek közvetítője pedig a csere, legyen az vállalaton belüli, vagy piaci csere. A csere csak az első lépcsője a piaci együttműködéséknek, komolyabb együttműködések akár hatékonyabb termelést, közös problémamegoldást vagy nagyobb hozamot jelentenek. A piaci verseny magában az együttműködés intézményére, cserére és megállapodásokra épít. Emiatt pedig fontos, kivel, miként, mikor működünk együtt: hiszen mindkét fél versenyképességét alakítja. Az együttműködés legalapvetőbb formája tehát a csere, mely elengedhetetlen a munkamegosztáshoz és a normális gazdasági működéshez. A csere létrejöttét szerződések megkötése garantálja a felek számára: fontos, hogy ezek a szerződések kényszeríthetőek legyenek, és egy csere folytán mindenki megkapja azt, ami a szerződés szerint jár neki. A szerződéseket legrosszabb esetben rendőrségi és bírósági úton lehet kikényszeríteni, ha ezek nem működnek rendesen és nem tudják kikényszeríteni a szerződéseket, romlik a környezet versenyképessége, hiszen nem lesz megbízható cserélni.

13. Szövetségeket kötni megéri! Bár a csere csak a legalapvetőbb együttműködési forma, sok olyan probléma merülhet fel, melyet érdemes másokkal összeállva és szövetséget kötve megoldani. Piaci szereplők sokszor hatékonyabban végzik tevékenységüket egymással szoros együttműködést kötve. Az ilyen szövetségek keretében könnyebb megoldani a közösen elérhető erőforrások elosztásának problémáit (klasszikus példa a falu közös legeleje, melyet minden pásztor használ), vagy olyan közös szolgáltatásokat vehetnek igénybe, melyekre egyenként nem lenne lehetőségük (közösen fizetnek könyvelőt, tanácsadást). Szövetségek tagjai növelhetik piaci erejüket és jelenlétüket, versenyképességüket, de felléphetnek közösen érdekeikért kormányzati és szabályozó hatóságokkal szemben, lobbizhatnak számukra megfelelőbb döntéshozatalért, együttműködhetnek a civil szféra fontos szerelőivel. Láthatjuk, szövetségek kötése rengeteg pozitívummal szolgálhat, ezért az is fontos, hogy egy ilyen szoros együttműködést valamilyen kifejezett céllal hozzunk létre. Előfordulhat, hogy valamit el akarunk érni más szereplőknél, előfordulhat, hogy valamilyen közös problémát meg akarunk oldani vagy egyszerűen csak egymást kívánjuk erősíteni. A fő, hogy a tagok számára egyértelmű és kimondott célnak kell lennie, mellyel összhangban fog tevékenykedni a szövetség minden résztvevője. Szövetségek ténylegesen rengeteg formában és céllal létrejöhetnek: előfordulhat, hogy két-három vállalkozó azért köt szövetséget, hogy méretük elég nagy legyen a piaci érvényesüléshez vagy azért, hogy egyszerre több piacon is meg tudjanak lenni. Utóbbira jó példa lehet az osztrák-magyar közös vasúttársaság a GySEV, mely több mint száz éve a két országhatár menti településeit köti össze, úgy hogy az mindkét fél számára gyümölcsöző működést jelent. De jellemző összefogásként tekinthetünk a vállalkozók különböző lobbi szervezeteire, vagy munkavállalók érdekérvényesítő és jogvédő szervezeteire (pl.: szakszervezetek) illetve különböző civil szervezetekre, melyeknek célja egy adott üzenet közvetítése, vagy akár kormányzati cél eléréseA szövetségek már komoly együttműködéséket jelentenek. Viszont szövetségek fontos sajátja hogy felbonthatóak, és hogy gazdasági szereplők érdekei tartják egyben. Mégis, ha másokkal szövetkezünk, tevékenységünkkel felelősséget vállalunk szövetségünk tagjaiért és sikerérért: hibáink ezen 10


túl nem csak minket, hanem partnereinket is erősen érintik. Szövetkezni ezért megbízható, kiszámítható partnerekkel érdemes, akkor, ha a szövetség kötésével ténylegesen nagyobb nyereséget vihetünk haza.

14. Közösségben működünk, ha vannak közös normáink és céljaink A közösség annyiban különbözik a szoros együttműködéstől, hogy már nem csak gazdasági érdekek tartják egyben, hanem közös értékek, normák és célok is mozgatják a közösség szereplőit. Emellett viszont a közösségekre jellemző ugyanaz a szoros együttműködés, mely a szövetségeket jellemezte: közösség alkalmas közös szolgáltatások igénybevételére, problémák megoldására, közös érdekeink képviseletére. A közösség mások szemében egyértelmű egység kell, hogy legyen, emellett erős belső identitás is jellemzi. Ez az identitás a legfőbb összetartó erő, mely akár a közösség termékeként is funkcionál a piacon: ha tudjuk, hogy egy termék adott vállalkozói vagy helyi közösség terméke, könnyebben felismerhetjük és köthetjük saját vagy mások korábbi tapasztalataihoz vagy a közösség által megszerzett hírnévhez. Ám az identitás és a közösségi tudat magában nem elég, hiszen ha a közösség tagjainak ennyire összefügg a sikere, komoly szabályok alapján kell működnünk, a már korábban említett felelősség itt halmozottan érvényesül. Ezek a szabályok gyakran íratlan szabályok, normák vagy hosszú idő alatt kialakult gyakorlatok. Közösségek gyakran pont a normák, szabályok és az ezek miatt a közösség tagjaira jellemző viselkedési formák miatt lesznek sikeresek és vonzóak új belépők számára. Egy közösség akkor versenyképes, ha a közös normák és célok vonzó közeget jelentenek, jó intézményeket működtetnek és lehetővé teszik, hogy tagjai sikeresen érvényesüljenek a piac jelentette versenyben. Közösségek egyik fontos jellemzője, hogy gyakran helyhez kötött, helyben működik, mi több az identitás is helyi közösségi identitásként működik. A helyi identitáshoz csatolhatunk valamilyen termelési kiválóságot: jó példa lehet erre a különböző bortermelő területek: Villány, Tokaj vagy Eger, ahol a helyi identitás meghatározó része a borkultúra és a bortermelés. Hasonló, amikor egy adott iparág képviselői tömörülnek klaszterszerűen: Budapest talán leghíresebb utcái közé tartozik a Ráday utca, amely éttermeiről vált híressé, vonzóvá helyiek és a turisták számára. De jó példa lehet az észak olasz városokat tömörítő manzano-i szék-klaszter közössége (több település is részt vesz: Udine, Manzano, Treviso stb.), mely az európai székgyártás fellegvára: szoros együttműködésben működve az európai széktermelés közel felét ez a pár település adja, a közösség(ek) nek nem csak jelvénye, hanem közös életformája a bútorok előállítása.

15. Egy jól működő közösség többet ad az egyénnek, mint amennyit elvesz Egy működő, versenyképes közösség nagyban hozzájárul tagjainak sikeréhez, versenyképességéhez. Ha ez nem teljesül, nem igaz közösségünkre, hogy versenyképes lenne, és változtatni kell. Az egyén csak akkor marad egy közösség része, ha az számára megéri, ezért rosszul működő közösségek esetén az egyén különböző módokon igyekszik boldogulását biztosítani. A legjobb esetben a közösségi vállalkozó megpróbál tenni azért, hogy közösségének működésén lehessen változtatni. Az ilyen tiltakozás vagy tenni akarás jó eredményekkel is végződhet, ha az egyén azt szeretné, hogy a közössége szabályai az ő érdekeit is tükrözzék, érdemes ezt aktívan befolyásolnia. De rengeteg energiát kell rá szánni és lassú változásokon kell keresztül menni a javításhoz. A befektetés mindenképpen megéri, de téves lenne úgy beállítani a közösség versenyképességét, mintha egy emberen vagy vállalkozáson múlna a siker: egyedül nem lehet sikeresnek lenni, változtatni pedig ugyanúgy együtt lehet. 11


De a csalódott vállalkozó dönthet úgy is, hogy elfordul a közösségtől: hozamát úgy biztosítja, hogy másokkal ellentétben a szabályokat nem tartja be, nem foglalkozik a közös ügyek és célok megvalósításával. Továbbá, ha helyzete nagyon kilátástalan az is előfordulhat, hogy kilép a közösségből, elköltözik, vagy gazdasági tevékenységét máshova költözteti. A közösségből való kilépés gyakran nem a megfelelő megoldás problémáinkra, de ha az egyén csak azért a közösség része, mert nem volt lehetősége kilépni és váltani, akkor ténylegesen nem éri meg tagnak maradni. Viszont egyértelmű, hogy ha közösségünk nem működik, valamerre mozdulni kell, hiszen ez a közösség minden tagjának rossz. Már csak azért is mozdulni kell, mert közben verseny van a közösség szintjén is: ha nem vigyázunk, más közösség beelőz minket, elviszi tagjainkat, identitásunkat és piaci pozíciónkat.

16. A szabályoknak lehetőséget kell teremteniük az értékteremtésre Értékteremtés csak közösségben élve és dolgozva, szabályok keretei között lehetséges. Mindannyiunk mindennapi tapasztalata azonban, hogy számos szabály, amelynek elvileg segítenie kellene életünket, sokszor épp az ésszerű cselekvést akadályozza meg. Egy versenyképességet támogató közösségnek arra kell törekednie, hogy szabályai tegyék lehetővé és támogassák az értékteremtést. A rossz szabályok felesleges adminisztrációt okoznak, így elveszik a kedvet, időt és az energiát attól, hogy meglévő tevékenységünk jobbításán gondolkozzunk, vagy új partnereket keressünk, így öszszességében a versenyképesség csökkenését eredményezik. A nem megfelelő szabályok ezen felül azonban hosszú távon is károsak a közösség versenyképességének szempontjából: ha ahhoz szokunk hozzá, hogy a szabályok jelentős része egész egyszerűen ellentmond a józan észnek, vagy betartásuk bonyolult és irritáló, akkor a szabályokat általában kezdjük el nem tisztelni. Egy a saját szabályait nem tisztelő közösségben pedig pont az a kiszámíthatóság, rendezettség nincs meg, amelyre az értékteremtő együttműködések viszonylag egyszerű kialakulásához szükség van. A túlbonyolított szabályok igen látványos példája a magyar élelmiszerbiztonsági szabályozás esete, amely számos érintett vállalkozó beszámolója szerint valóságidegen és gyakorlatilag betarthatatlan, viszont a megfelelő papírok összeállítása jelentős időt és energiát emészt fel. Ezen felül pedig, számos kis kávézó a szigorú szabályok miatt nem tud egy kis étellel sem szolgálni vendégeinek, pedig igény lenne rá – azaz a nem a valóságból kiinduló szabályozás üzleti lehetőséget vesz el a vállalkozótól és a jobb szolgáltatás lehetőségét a fogyasztótól. A közösségnek tehát ügyelnie kell arra, hogy a közösen meghatározott szabályok nem korlátozzák a tagok tevékenységét feleslegesen. A szabályok képesek teljes mértékben megfojtani gazdasági tevékenységeket és ezzel együttműködések létrehozásától veszik el a teret. Mivel az értékteremtők számára nagyon fontos, hogy megfelelőek-e a szabályok, ezért kulcskérdés, hogy lehetőségük legyen részt venni az azokat kialakító folyamatban. Egy versenyképes közösség partnerként bevonja az értékteremtőket az ő tevékenységükkel kapcsolatos szabályok megalkotásába. Ha egy ilyen partneri viszony kialakul, akkor biztosítható, hogy a közösség életét irányító szabályok alacsony adminisztrációval betarthatók és lehetőséget teremtenek az együttműködésre.

17. A szabályok sokféle formája működik egy közösségben Ha egy közösségben működő szabályokról gondolkodunk, elsőként jogszabályok sora jut eszünkbe, amelyek betartását valamilyen hivatal alkalmazottai ellenőrzik. Fontos azonban, hogy egy közösség szabályai ennél sokkal sokrétűbbek: az állam vagy önkormányzat formális szabályai mellett nagyon sok íratlan szabály is keretezi életünket, valamint olyan szabályok is vannak, amelyek ugyan írottak, de valamilyen magánszereplő tartatja be őket, közhivatalok közbenjárása nélkül. Az állam által alkotott formális szabályokat a jogalkotó és betartató pozícióval rendelkező szereplők (politikusok és hivatalnokok) alkotják és formálják. Ezek egyszerre épülnek a múltbeli adottságokra a befolyással rendelkezők érdekeire és értékeire, illetve a szabályalkotók és betartatók (törekvéseire, 12


lehetőségeire. Formájukat spontán törekvések és a gazdasági működés sajátosságai alakítják, működésük módját és hatásuk erejét nagyban befolyásolják a közösség államtól független szokásai, konvenciói. A formális szabályok mellett tehát az íratlan szabályokat sem szabad elfelejtenünk: normák, konvenciók jelölik ki számunkra, hogy mit kell tenni, korábbi nemzedékek tudására alapozva. Senki sem ellenőrzi, hogy átadjuk-e a helyünket a buszon az idősebbeknek vagy a gyermeket váró nőknek, mégis így tartjuk helyesnek. Tesszük ezt lényegében gondolkodás nélkül, mégis e mögött a szabály mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy magunk is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor számítanunk kell mások segítségére, együttműködő készségére. Ezen felül, az is elképzelhető, hogy egy szabály ugyan formális, de betartatásáról nem az állam, hanem valamilyen privát szervezet gondoskodik. Számos nagy cég például franchise-rendszerben működik: az egész cégre vonatkozó, minden üzlettől elvárt minőségkövetelményeket a cég központja tartatja be. Azért fontos, hogy mindig észben tartsuk a szabályoknak ezt a sokrétűségét, mert könnyen előfordulhat, hogy egy közösségben a nem formális szabályok az elsődlegesek: azaz vannak olyan írott szabályok, de az életet elsősorban a konvenciók határozzák meg. Magyarország sok szempontból ilyen hely: az, hogy a kisvállalatok mennyi adót fi zetnek, legalább annyira meghatározza az adóhivatal által informálisan közvetített elvárás, mint az, hogy pontosan mit is mondanak az adójogszabályok. Egy versenyképes közösségben a formális szabályok (beleértve a versenyjogi szabályozást) összhangban vannak az íratlan normákkal, hiszen ha feszültség van a kettő között, nem lehet pontosan tudni, mikor melyik szabályrendszernek kell megfelelni. A versenyképességhez, azaz az együttműködésre alapuló értékteremtéshez életszerű és kiszámítható szabályok szükségesek, és erre csak akkor van lehetőség, ha a közösség különböző szabályai megfelelnek egymásnak.

18. A szabályok nem maguktól jönnek létre és karban kell őket tartani Közösségben magasabb teljesítmény érhető el, mintha valaki egyedül lenne, sőt: érték elsősorban másokkal együttműködésben teremthető. Ezt akkor is érdemes szem előtt tartani, amikor érzékeljük, a szabályoknak megfelelni sok esetben nem egyszerű, költséges és energiaigényes. A keretek rövid távon akadályoznak, hosszú távon viszont egyben tartják a közösséget, a szervezetet. Fontos azonban, hogy a szabályok nem maguktól jönnek létre, és nem is maradnak meg maguktól: a közösséget és szabályait szervezni kell. Hogyan érdemes gondolkodnunk egy közösség szabályairól? Elsőként sohase feledkezzünk meg róla, hogy a szabályok kialakítása költséges. Ha ugyanis saját jövőjüket építő és azt féltő, egyenrangú emberek alkotnak egy közösséget, a szabályok az ő alkujuk eredménye lesznek. Ez költséges és sok energiát emészt fel, mégis fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb esetben a szabályok kialakításába való beruházás megéri. Mindenki által elfogadott, közösségi szabályok nélkül ugyanis egy másik emberrel való kapcsolatfelvétel (és ezáltal az együttműködésből fakadó értékteremtés lehetősége) igen drága lehet. Minden kapcsolatfelvételkor a legalapvetőbb viselkedési elvekben megegyezni bonyolult és időigényes, arról nem is szólva, hogy a nyers erőn túl semmi sem garantálja, hogy a felek betartják a megegyezést. Közösségi szabályok nélküli világban élni a folyamatos bizalmatlanság állapota: kellemetlen, stresszes és nem nyújtja az előrelépés, a kitörés lehetőségét. Ha létre is jönnek ezek között a nehézségek a között a szabályok egy közösségben, ezek ereje és fennmaradása nem magától értetődő. A jó szabályrendszer legfőbb ismérve, hogy betartani ésszerű menynyiségű energiát igényel a közösség tagjaitól, megfelelő elrettentő erővel bír, az ellenőrzés viszonylag alacsony költsége mellett. Kialakulhat olyan helyzet viszont, hogy a szabályok olyan bonyolulttá válnak, hogy betartásuk lényegében költségesebb, mint vállalni a szabályszegéssel való lebukás kockázatát. Ekkor még az alapvetően magukat szabálykövetőként ismerő emberek is sokszor a szabályoktól való eltérést választják, és kialakulhat egy olyan állapot, amikor az írott közösségi szabályok

13


elvesztik valódi erejüket, s a kapcsolatokat elsősorban a személyes alkuk szabályozzák. Ez az állapot nagyon drága és kiszámíthatatlan mindenki számára – ezért feladat a közösségi versenyképesség céljaiért küzdők számára, hogy folyamatosan tegyenek azért, hogy közösségükben életszerű szabályok legyenek.

19. Vezetőre szükség van – a közösségéért tevő vezetőre van szükség Egy erős egyénekből álló közösség fontos jellemzője, hogy folyamatosan jelen vannak egymásnak feszülő egyéni érdekek. Az egymásnak feszülő érdekek dolgában pedig valamilyen döntési mechanizmus alapján eredményre kell jutni. A szabályok kialakításához hasonlóan döntést hozni minden közösségben igen költséges dolog – ennek következtében a döntési jogkörök jelentős részét majd’ minden közösség egy vezetőre ruházza át. A döntéseknek egy részének vezetőinkre való átruházása kapcsán a közélet egyik nagy dilemmájába ütközünk: kétségtelen előnyei mellett komoly kockázatai lehetnek ennek a lépésnek. Mi biztosítja ugyanis, hogy a közösség vezetője a közösség érdekeit tartja szem előtt, nem pedig sajátját? Az átruházás előnyeit és kockázatait kell mérlegelnünk ebben a helyzetben. Egy közösség tagjaiként elkerülhetetlen, hogy vezetőinkkel vagy döntéseikkel ne kerüljünk gyakran kapcsolatba. Ezzel összefüggésben fontos megértenünk, vezetőink hogyan működnek, mi motiválja őket, milyen keretben érthető meg viselkedésük – hiszen ebben az esetben saját tevékenységünket is tudjuk ehhez alkalmazkodva szervezni. A vezetőket mindig valamilyen kimondott vagy kimondatlan, de konkrét célok motiválják, amelyeket általában vezetőink múltjából, szocializációjából érthetünk meg. Vezetőink mozgástere általában korlátozottabb, mint hisszük, hiszen a legtöbb esetben igen stabil keretek között kell működniük: hierarchikus intézmények, informális szokásjog, szervezeti kultúra határozza meg cselekvési lehetőségeiket. Ezeken túl, vezetőink szabadságát a közösség tagjainak érdekei is formálják – ezen érdekekből következő elvárások, nyomások között kell vezetőinknek cselekednie. Mindezek mellett pedig, a közösség általános állapota, lehetőségei is kereteket adnak annak, hogy egy vezető mit tehet meg és mit nem. Ezeket azért fontos végiggondolni, hogy reálisan tudjuk felmérni: mit várhatunk vezetőinktől. Amellett, hogy megpróbáljuk megérteni, egy közösség vezetői mit miért tesznek, fontos hangsúlyozni azt is, a közösség tagjaiként el kell várnunk vezetőinktől, hogy a közösség érdekében működjenek. Egy erős, autonóm emberekből álló közösség vezetőjétől azt várhatjuk, hogy nem uralkodik, nem elrettent, hanem őt és döntéseit tisztelik és elfogadják. Munkája során nem a közösség élére, hanem annak közepébe pozícionálja magát: érdeket egyeztet, kompromisszumot teremt, meghatározza a továbblépés kereteit. Ezzel összefüggésben az is fontos, hogy egy közösség hogyan bünteti, és hogyan jutalmazza vezetőjét. A közösség érdekeinek megfelelő vezetői viselkedést akkor tudja egy közösség ösztönözni, ha energiát fektet abba, hogy a megfelelő cselekedeteket pozitívan, míg a nem megfelelőeket negatívan csatolja vissza.

20. A közösségi versenyképesség eléréséhez: a) teremts értéket, b) működj együtt másokkal, c) keresd a kihívásokat Sokféleképpen lehet sikeresnek lenni a piacon, de ez a három feltétel elengedhetetlen a versenyképes piaci működéshez. Amennyiben valaki értéket teremt, másokkal aktívan együttműködik és keresi a kihívásokat, nemcsak saját, hanem közege vagy közössége versenyképességén is képes lehet javítani. A közösségi versenyképesség alapfeltételeiként érdemes ezeket minden szereplőnek észben tartania. A további üzenetekben részletezzük, miért és miként érdemes ezeket teljesíteni.

14


21. Teremts értéket! A közösségi versenyképesség három alapértéke közül első az értékteremtés. A munkának, az általunk végzett tevékenységeknek nem önmagában van jelentősége, nem azért dolgozunk, hogy elfáradjunk utána. Tevékenységünk eredménye másoknak érték, mely a megélhetést biztosítja számunkra. Versenyző környezetben csak úgy lehet talpon maradni, ha van akarat és képesség a munka elvégzésesére és érték teremtésére. Értéket teremteni annyit tesz, mint tevékenységünket oly módon szervezni, hogy másoknak kárt nem okozva haladunk előre, úgy teljesíteni, hogy nem okozunk hátrányt azoknak, akikkel egy közösségben élünk. Kétféle módon is okozhatunk kárt társainknak, és mindkettőt érdemes tudatosan elkerülni. Egyfelől, elképzelhető az, hogy olyat teszünk, amely közvetlenül hátrányos valamely partnerünknek: nem tartjuk be a megállapodást, megszegjük a szerződést, inkorrekt módon járunk el egy üzleti ügyben. Az ilyet elkerülni a nyilvánvaló etikai problémákon túl saját érdekünk is: a legtöbb esetben, ha valami hasonlót teszünk egy üzleti partnerünkkel szemben, az megtalálja az útját annak, hogy visszavágjon. De ha ez nem is történik meg, könnyen elterjedhet rólunk, hogy nem tartjuk a szavunkat, nem érdemes velünk üzletelni. Ez személyes kellemetlenségek mellett azt is jelentheti, hogy ha adódik is egy üzleti lehetőség, amit ki tudnánk használni valakivel együttműködésben, akkor erre nem lesz módunk, hiszen lehetséges partnereink nem akarnak majd velünk dolgozni. A konkrétumokon túl, általában is fontos törekedni arra, hogy ne tegyünk a fentiekhez hasonlókat: az ilyen kárt okozó cselekedetek hosszú távon csökkentik a közösségünkre jellemző közbizalmat, amely megdrágítja, megnehezíti a közös ügyleteket és ezáltal a gyarapodást, előrejutást. Nagyon fontos, hogy ne tegyünk olyat, ami hozzájárul, hogy közösségünk bizalmatlan legyen: egy ilyen közösségben nem jó élni. Másfelől pedig, közvetetten is okozhatunk kárt közösségünknek. Ha tevékenységünk során elsősorban azzal foglalkozunk, hogy a közösségi erőforrásokból magunk részére megszerezzünk minél többet, miközben magunk nem teszünk semmit az asztalra, azzal kárt okozunk mindenkinek. Ezt a magatartást szokták a közgazdászok járadékvadászatnak nevezni. Az az állás, melyet ismeretség, szerencse és nem a teljesítmény alapján osztanak ki, másoktól, és nem tőlünk fog függeni. Ezért energiánkat és a járadékból (munkabér) származó haszon jó részét arra kell költeni, hogy befolyásunkat fenntartsuk a jövőben is. Ezért ez nem biztos jövőkép, nem teremt értéket, és emiatt nem jellemző rá bevétel növelésének esélye. Az egyén és közössége versenyképességének szempontjából nem éri meg járadék alapú jövedelmekre építeni.

22. Csináld másokkal! Tevékenységünk során kénytelenek vagyunk másokkal együttműködni, hiszen sokkal komplexebb a világ annál, minthogy egyedül, csak magunkra számítva tudjunk benne működni. Érdemes ezt azonban másképp is szemlélni: a másokkal való együttműködés lehetőség is arra, hogy olyat alkossunk, amire egyedül képtelenek vagyunk. A legtöbb értéket együttműködésben lehet teremteni. A legfontosabb előnye annak, hogy közösségben élünk, az, hogy a legtöbb esetben lehet partnert találni ahhoz, hogy megvalósítsuk ötleteinket, sőt, új partnerek megismerése új ötletekhez vezet. A tág ismeretségi kör nagyobb biztonságot és elismerést adhat az üzleti életben, arról nem is beszélve, hogy hálózatunk bővülése eredményeképp segítséghez juthatunk, ha szükségünk van rá. Az együttműködések keresése a közösségi versenyképesség második alapértéke. Üzleti szempontból talán a legfontosabb előnye annak, ha másokkal együttműködve próbálkozunk, hogy lehetőségünk van arra fókuszálni, amiben igazán jók vagyunk. Az, hogy cserélhetünk másokkal, lehetővé teszi a munkamegosztást és a specializációt. A cserekapcsolatnál mélyebb együttműködések pedig erősebbé teszik a résztvevőket: nagyobb problémák megoldására képesek, egységesebb és erősebb piaci jelenlétet érhetnek el, olcsóbban és hatékonyabban tudnak termelni.

15


Mindezek mellett, minden együttműködés során érdemes figyelembe venni azokat az alapelveket, amelyek az egyéni cselekvésre vonatkoznak. Az egymásnak adott szó betartása mellett az is fontos, hogy együttműködésünk során a harmadik felekkel való kapcsolatban és a hivatalos előírásokkal kapcsolatban is törekedjünk arra, hogy betartsuk a szabályokat.

23. Keresd az újat és a kihívást, előnyödre lehet! A kihívások, új lehetőségek keresése a közösségi versenyképesség harmadik alapértéke. Kihíváskeresés, újdonságra törekvés nélkül nincs előrejutás, sőt a legtöbb esetben helyben maradás sem: ha ugyanazt csináljuk hosszú éveken keresztül, nem tudunk megújulni, akkor nagy a veszélye annak, hogy valaki más átveszi a helyünket, mert hozzánk hasonló tevékenységet végez, csak ebben izgalmasabban, olcsóbban, hatékonyabban. A megújulás kényszer, de egyszerre lehetőség is. Megújulni pedig csak úgy lehet, ha cselekedeteink során nem idegenkedünk attól, hogy kihívásokkal szembesüljünk. Ez sok esetben komoly kockázat vállalását jelenti, de ez nem szabad, hogy eltántorítson bennünket. Ésszerű kockázatvállalás nélkül gyarapodás elképzelhetetlen. Kihíváskereső polgárok és a megfelelő kockázatot vállaló vezetők nélkül a közösség sem tud elég erős lenni. A közösségnek sem lehet meg folyamatos megújulás nélkül. Egyfelől válaszolni kell a külvilág kihívásaira, másfelől pedig a közösség tagjainak folyamatos változása is erre készteti a közösséget. Éppen ezért fontos, hogy legyen valaki a közösségben, aki vállalja a közösségi innovációval járó kockázatot és ennek lebonyolítását. A vállalkozó szellem nemcsak a privát gazdasági életben, hanem a közösség irányításában is nagyon fontos. Azért is érdemes keresni az új lehetőségeket, mert ezeket kipróbálva többet tanulhatunk magunkról és a világról: rátalálhatunk például olyan tevékenységre, melyben tehetségesebbek vagyunk, mint abban, amit előtte csináltunk, így nagyobb értéket tudunk teremteni.

24. A közösségi versenyképesség jó iránytű a közösségnek A fentieken túl pedig érdemes közösség vezetőinek, meghatározó alakjainak és tagjainak is szem előtt tartani ezeket az üzeneteket, hiszen az egy közösségben élők versenyképessége összefügg. A közösség hosszú távú boldogulása tehát tagjainak egyéni viselkedésén és közös döntésein is múlik. Egy versenyképes közösség vonzó csatlakozni kívánók számára, nyitott a friss gondolatokra és ötletekre, képes terjeszkedni és tagjai jó módban élhetik életüket.

25. A közösségi versenyképesség jó iránytű az egyénnek A közösségi versenyképesség megvalósulása, és a szükséges feltételek javítják az egyén versenyképességet. Nincs olyan más gazdálkodási modell vagy értékteremtési forma, amely ellentmondana ennek és az egyén hosszútávon a közösség versenyképesség mechanizmusával jár a legjobban. Ennek ellenére fontos emlékezni az üzenetekben megfogalmazott alapelvekre és javaslatokra, hiszen ezek szem előtt tartásával lehet versenyképességünket javítani.

16


Definíciók Közjószág: Ha egy termék/szolgáltatás fogyasztásából nem lehet senkit sem kizárni, továbbá ha az adott jószágot korlátlan felhasználó/fogyasztó használhatja anélkül, hogy azok rivalizálnának, akkor ezt a jószágot közjószágnak nevezzük. Ilyen közjószág például a Lánchíd, a kikötői világítótorony, de ide sorolható például a jogrendszer, a nemzetbiztonság, a közbiztonság stb. is. Járadékvadászat: Járadékvadászatnak tekinthető minden olyan tevékenység, amelynek szándékolt eredményeképpen szabályozási előnyök megszerzésére és megtartására nyílik módja bizonyos érdekcsoportnak. Ilyen például, ha bizonyos erős lobbik a saját gazdasági ágazatuk preferálására képesek buzdítani a közpolitika alakítóit, s ezzel ők járadékra (pl. monopolprofitra) tesznek szert a többi versenyzői érdekcsoport rovására. Homogén termékek: Olyan jószágok, amelyek tulajdonságai nem változnak a kontextus, a felhasználó és egyéb paraméterek változása esetében. Tulajdonságaik időtállóak és teljesen megegyeznek. Ebből adódóan esetükben a legnagyobb a helyettesíthetőség lehetősége. Anyagunkban a 6. pont (Hatékonyság: jobbat olcsóbban) elsősorban homogén termékek versenyére vonatkozik. Heterogén termékek: Olyan jószágok, amelyek tulajdonságai eltérnek, s fogyasztóról fogyasztóra módosulhatnak paraméterei. Anyagunkban a 7. pont (Eredetiség: mást máshogyan) elsősorban a heterogén termékekre vonatkozik.

Jelen kiadvány a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal „ÁROP 1.1.15. Közszolgáltatások versenyképességi szempontú javítása” című projekt keretében készült. A projekt során öt fontos, egymáshoz szervesen kapcsolódó témában készültek anyagok: Közösségi versenyképesség Közszolgáltatások versenyképességi szempontú átvilágítása ● Versenyképességi szerződések ● Mikroinnováció ● Adminisztráció-csökkentő javaslatok kidolgozása Amennyiben érdeklődését felkeltette jelen anyagunk, keresse a többit is a kih.gov.hu honlapon! ● ●

Kedves Olvasó! A közösségi versenyképesség fogalma

Recommend Documents