T Y GY OG HO N,, H ÖN EÖ A--E TA DT UD TU … Kőbánya a nevét a mészkőbányáiról kapta? Az itt kitermelt mészkő az építkezésekhez volt kiváló. … a mészkőbányák lejáratai a Bánya utcában voltak lefalazva? … a Fehér út elnevezése is ezzel kapcsolatos? A kitermelt mészkövet ezen a területen szállították, és a kocsikról lehulló mészpor belepte a környéket, és mindent fehérre színezett. … Kőbánya területén agyagot is bányásztak? Mivel jó volt a minősége, ezért a téglagyártás alapanyaga lett. … a Bányató utca a téglagyári bányatóról lett elnevezve? A téglagyári agyagbányába betört a víz, és 8-12 méter mély tó keletkezett. Sok halálos baleset történt itt, és az öngyilkosság sem volt ritka. … itt volt régen a „pestiek Budája”? Sok pestinek volt errefelé szőlője és nyaralók is épültek errefelé.
… a városrész legrégebbi települése a mai Óhegy utcában volt? A mészkődombok legmagasabb pontja 147,79 méter magas.
… az első „városközpont” a Conti-kápolna körül alakult ki? … a kápolnát 1739-40-ben annak az emlékére építtette Conti Antal Lipót és felesége, hogy családja a kolerajárványtól megmenekült? … az Alkér utca Alkér Gusztávról kapta a nevét? Jogász volt (1836-1884), de Budapest alpolgármestereként lett ismert. Az oktatásügy megszervezéséért ő volt felelős. … Kőbánya volt egykor a Balkán-félszigetre irányuló sertéskereskedelem központja?
… a sertéskereskedelem központi helye a Mázsa tér volt? Itt álltak a mázsák és a mázsaház. A fuvarosok is itt állomásoztak. … a Szállás utcában a sertéskereskedők vásároltak telkeket? Közel volt az állomás, ezért létesítették a sertésszállásokat errefelé. Vendéglőik és szállodáik is voltak. … Ferenc József császár is járt Kőbányán? 1885-ben, mert nemzetközi tenyészsertés-kiállítást tartottak,eljött megtekinteni.
… a Gyakorló utcát az ősidők óta itt, a Rákosmezőn lévő katonai gyakorlótérről keresztelték el? … a mai Gépmadár-park területe volt az a hely, ahol a repülni vágyók kipróbálhatták a kezdetleges technikájú gépeket? Még külföldiek is jöttek „meghódítani a levegőt”. A sok halálos baleset dacára a 20. század elején már nemzetközi repülőversenyt is rendeztek.
… a Hölgy utcában garniszálló működött? (garniszálló: szerelmi légyottok lebonyolítására szolgáló, titkos találkahely) Hajdan a „hölgyek” kedvenc sétálóhelye volt ez az utca.
… mi az ászok? Az ászokfa az a vastag gerenda, amelyre a pincében a hordókat tették. Erről kapta a nevét az ászoksör, amelyet ősszel, télen készítettek nyári fogyasztásra, és jóval erősebbre készítették, mint a könnyű, nyári söröket.
… mikor építették az első sörfőzdét? Az 1850-es években. Dreher Antal csak 1862-ben telepedett le Kőbányán.
… a mai Csajkovszkij park a hajdani Dreher park? Még 1950-ben is megvoltak a hajdani fürdőmedencék és melegházak maradványai. Ekkor rendezték át a területet társadalmi munkában.
…a később itt létesített szabadtéri moziban (1950) itt működött Budapesten elsőként szélesvásznú filmszínház (1959)?
… az itt lévő Csajkovszkij-szobrot Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette? 1963-ban avatták fel, és akkoriban a park legszebb részére állították. … a Jászberényi úton vezetett hajdan a Jászberénybe menő postakocsijárat útja? A pesti vásárra, majd később a hizlaldákhoz is ezen az úton hajtották fel az állatokat.
… mi „a 46000 koronás csirkefogótelep”? A Rottenbiller park! A terület Rottenbiller Lipót (Pest főpolgármestere), majd a Dreher család birtokában is volt. Ők magánkertként használták. 1913-ban vásárolták meg tőlük közpark céljára a fővárosnak. Mivel sokáig gondozatlan volt, a csavargók menedékhelyévé vált egy időre. Ezért említette ilyen néven egy korabeli cikk az akkori Kőbányai Hírekben.
… a Martinovics téren van a mai Budapest mértani középpontja?
… a tér honnan kapta a nevét? Itt állt az a ház, amelyben Martinovics Ignác, az 1794-es magyar jakobinus mozgalom vezetője bujkált egy ideig I. Ferenc császár katonái elől. … a Népligetet a Városliget vetélytársának tartották? 1868-ban alapította Sárkány József, bár már korábban elkezdték akácfákkal beültetni a területet, mert meg kellett kötni a kőbányai futóhomokot. … ahol ma a Mutatványos tér van, régen a város szeméttelepe és homokbányája volt?
… a tér a vurstliról kapta a nevét? Itt működött Közép-Európa legnagyobb és leghosszabb hullámvasútja, amelyen 5 perc volt a menetidő. Még 1940-ben is volt itt barlangvasút, cirkusz, dodzsem, körhinta, hajóhinta, céllövölde, bábszínház. … hogy iskolánk, az egykori polgári iskola igazgatója, Fehér Béla tartotta az ünnepi beszédet a Szent László-szobor avatásán, 1940-ben?
Felhasznált irodalom: Kőbányai utcák, utak, terek, parkok története. Budapest Főváros X. kerületi Tanácsa V.B. ,Budapest, 1985. Ungváry Jenő szerk.: Üdvözlet Kőbányáról. Régi kőbányai képeslapok. Vexillum Kiadó, Budapest-Kőbánya, 2001.
A E TE TT ÖT EJJÖ RE TR ÉT LÉ AL LA OL KO Z IISSK AZ K –– A EK TE ET DE ZD EZ KE AK Kőbánya a XIX. század közepén indult gyors fejlődésnek. Ekkoriban létesültek itt a sörgyárak, és emiatt megnőtt a letelepedettek száma. Az itt lakók gyerekei sokáig Józsefvárosba jártak tanulni, vagy a szintén messze levő, de már létező Óhegyi és Újhegyi iskolákba. 1873-ban határozták el az ún. Ligeti iskola megépítését. A szeptember 17-ei elhatározást tettek követték: 1874-re készült el a négy tantermes épület. 1875-ben megnyílt az iskola, a következő évben azonban már szűknek bizonyult. A bővítési törekvés csak terv maradt, 1878-ra mindössze két új tantermet sikerült kiharcolni a helyi vezetőktől. „ A gyermekek különben nagyon szerettek iskolába járni, mert az iskola vezetője az értekezleteken több alkalommal szükségesnek tartotta a tantestület tagjait figyelmeztetni, hogy be nem írt gyermekeket ne türjenek meg a tantermekben.” Az iskola az itt elterülő kis ligetről kapta a nevét, amely mulatóhely volt a még régebbi időkben. „ Az iskola mellett elterülő liget kedvenc játszóhelyét képezte a tanulóknak. – Különösen a délutáni tanítás előtt lepték el tömegesen, ott hancuroztak a tanitás megkezdéséig, úgy, hogy a tantestület elhatározta: a gyermeksereget a tanitás megkezdése előtt negyed órával előbb történő csengetéssel csalogatja a tantermekbe, hogy ott magukat a tanitás megkezdéséig kipihenhessék.” 1881-től tovább folytak a küzdelmek az iskolaépület bővítéséért. Végül ideiglenes megoldásként 1885 és 1886 között az Állomás utca és a Szent László tér sarkán álló házat bérelték ki a háztulajdonostól. Két osztály kapott itt helyet egy tanéven keresztül. Az iskolaszék azonban nem nyugodott bele a tarthatatlan helyzetbe: arra való hivatkozással, hogy a két ideiglenes tanterem az iskola épületétől messze fekszik, és a lakosság száma egyébként is növekszik, mindenképp szerették volna az eredeti épület további bővítését. Történt ugyan intézkedés, de csak annyi, hogy a tornateremnek és a vezető tanítói lakásnak a tanteremmé való alakítását rendelték el a helyi tanügyi vezetők, ami a kialakult nehéz helyzeten nem sokat segített. 1886 júniusában beadványt írtak a fővárosi tanácshoz, amelyben az állt, hogy amennyiben nem bővítik az iskolát, az iskolaszék minden tagja lemond tisztségéről. „Az erélyes hangú beadvány végre meghozta a várva-várt eredményt. A főváros tanácsa is belátta a helyzet komolyságát, a ligeti iskola kibővítésére vonatkozó terveket elkészítette, …” Még 1887 nyarán megkezdődik az iskola bővítése négy új tanteremmel, egy új tornateremmel és az igazgatói lakással. A létszám azonban tovább növekedett, és 1890-ben ismét tarthatatlanná vált a helyzet. Hogy jobban érthető legyen a tantestület küzdelme, magyarázatképpen álljon itt megint egy idézet: „…miután ott a túlzsúfoltság nemcsak minden osztályban általános, de némely osztályban oly mérvű, hogy mint pl. a II. fiuosztályban 100, a II. leányosztályban 85, a III. fiuosztályban 86 gyermek nyervén oktatást, a gyermekek valósággal el sem férnek.
Az említett osztályok termei csupán 50-60 tanuló befogadására lévén készítve és felszerelve, alig szorul bővebb magyarázatra, hogy azokban 85-100 gyermek számára sem elegendő térség, sem elegendő levegő nincsen, azokban tehát a gyermekek egészsége komolyan veszélyeztetve van, az oktatásban megkívánt haladás és siker pedig a tanitónak legbuzgóbb törekvése dacára sem érhető el.” A főváros törvényhatósági bizottsága ahelyett, hogy komolyan fontolóra vette volna az iskola bővítését, az 1891-es évben hozott egy határozatot (464. kgy. sz.), hogy az ún. Ligeti iskola épületében megnyitja az új, Kőbányán létesítendő polgári leányiskola első két osztályát. Megszületett tehát a Budapest Fő-és Székvárosi X. kerületi községi nyilvános Polgári Leányiskola. Ismét elkezdték az iskola épületén a bővítgetést. A földszinten három új tantermet és egy igazgatói irodát, az emeleten pedig négy termet építettek. 1895-ben a Ligeti iskola nevet változtatott, a Bánya-téri iskola nevet vette fel, és egy épületben működött a leánypolgárival. 1904-ben az osztályok száma már 21-re emelkedett, és egyike lett a főváros legnagyobb iskoláinak. Az állapotok ismét tarthatatlanná váltak, és gondolkodni kellett azon, hogy a leányiskola új helyre kerüljön. Erről ugyan már 1902 óta folytak tárgyalások, de anyagi nehézségek miatt az új épület végül csak 1910-re készült el. „A két iskola teljes szétválasztása 1911. április 6-án történt, mikor a leányok az új iskolába költöztek át.”
Felhasznált irodalom: Ötven év 1825-1925. A X. ker. Szent László-téri elemi iskola története. Írta: Dausz Gyula főv. Tanító
IISSK ÓII TÓ AT GA ZG AZ GA K IIG NK ÁN LÁ OL KO
Válya Miklós Lissák Kálmán Böngérfi Géza Fehér Béla Kádár Lajos Bárány Sándorné Szabó Tibor Bányász Béláné Dr. Pluzsik Andrásné Menyhárt Sándor
1891-1911 1911-1931 1931 1931-1956 1956-1960 1960-1973 1973-1984 1984-1994 1994-2004 2004-
110000 É AII USSA GU ÓG GÓ AG DA ED V PPE ÉV Ács Margit Adorján Józsefné Aikelin Lajosné Akontz Ernőné Andrássy Erzsébet Arany Tamásné Augusztin Márta Aupek Mária Bacsa András Bagány Béláné Bagossy Lászlóné Bakacsi Andrásné Balázs Kálmánné Bányász Béláné Barabás Kinga Bárány Sándorné Bardócz Sámuel Bárdossy Irén Barna Istvánné Barta Györgyné Bencsáth Ilona Benke Balázs Berkesziné Várhelyi Annamária Berzsenyi István Besenyi Margit Boczkó Éva Bocsák Jolán Bódiné Gazdik Anikó Bodnár Aranka Bornemissza Tiborné Boross Zsuzsanna Borostyánkőiné Keczer Zzsuzsanna Bozóki Éva Bökönyi Magdolna Börgérffy Géza Bősze Edit Czeiner József Csabai Róbert Csabainé Kürtös Emőke Csabáné Illyés Krisztina Csányi László Csaplár János Csávás Lajos Cseh Gyuláné
Cserák Lászlóné Cseri Zsófia Csernák Lászlóné Csinády Jánosné Brunner Irén Csizmadia László Csordás Erika Csornai Judit Csurgai Jenő Damó Éva Dániel Ernőné Darva Erzsébet Dávidházi Beáta Degéné Major Judit Dobos-Kovácsné Turóczy Éva Dóráné Grúber Ilona Dózsáné Lukács Tímea dr. Abszinger Gyula dr. Ambrus Gyuláné dr. Andriska Viktorné dr. Bányai Józsefné dr. Bochkor Ádámné dr. Dingha Béláné dr. Gebei Jolán dr. Gyulay Ákosné dr. Halvax Klotild dr. Hellerné Szammer Hajnalka dr. Horváth Endréné dr. Jonescu Györgyné dr. Juhász Jenő dr. Juszku Istvánné dr. Kiszely Istvánné dr. Klekner Dóra dr. Könyves Tóth Kálmánné dr. Maróthy Jenőné dr. Neiser Mária dr. Pleisz János dr. Pluzsik Andrásné dr. Pusztai Gézáné dr. Révész Gyuláné dr. Rosenblum Manóné dr. Soós Zoltánné dr. Szabó Józsefné Hazsliszky Ilona dr. Szabó Margit dr. Szalkay Melitta dr. Szilassy Klára dr. Tasner János
dr. Újfalfy Ernőné Drab Józsefné Ducsay Béla Ducsay Béláné Dudásné Novekczki Enikő Égner Gabriella Erdély Edit Erdős Melitta Erediné Krobák Edit Erős Attiláné Fábián Mihályné Farkas Krisztina Fehér Béla Fehér Lászlóné Fördős Dezső Freiberger Miksáné dr. Neiser Irén Fuszek Henrikné Fülöp Gabriella Gádor András Gál Imre Galajdáné Petró Zsuzsanna Garzó Józsefné Gebhart Julia Gerzsenyi Gyöngyi Gerzsó Rózsa Gimes Endre Gimesné Letanóczki Rita Gleviczky Gyuláné gr. Hoyos Sándorné Gaál Olga Gratzlné Kubát Magdolna Gróf Imréné Gruber Erzsébet Gruber Hedvig Gulyás Gábor Gulyásné Emri Edit Gyimesi Jánosné Győrffy Gyuláné Győrffy Zsuzsanna György István Haár Istvánné Haász Istvánné Hadnagy Ágnes Hajsrekker Krisztina Héger Erzsébet Hetesi Lászlóné Hirmann Judit
Hódosi Andrea Holánszky Csilla Kinga Hollósné Ollé Gabriella Homoki Éva Horváth Erzsébet Horváth Erzsébet Horváth Károly Horváth Klára Horváth Lászlóné Horváth Mária Horváth Teréz Horváth Tímea Horváthné Szarvas Jolán Ivánfy Jenőné Ivánné Vidra Mária Jakab Attila Janecz Antónia Jellenz Margit Jeszenszky Aurélné Jobbágy Miklósné Jónás Ildikó Kádár Lajos Káldy Zsuzsanna Kalmár János Kalmár Éva Kántorné Ágh Edit Kanyó Hedvig Kárpái Judit Kelemen András Kelemen Judit Kelemen Rózsa Kellemesi Márta Kende Malvin Keül Lujza Kínál Sándorné Dvorzák Ida Kincse Mária Kisné Stébel Erzsébet Kiss Andrea Kiss Eszter Kiszlingstein Éva Klein Györgyné Klein Ida Klug Béláné Knesch Gizella Kocsisné Arató Gabriela Kolba Lajosné
Komarnicka Mária Komáromy Erzsébet Komesz Piroska Komlós Ferencné Kondor Zoltán Korányi Erzséber Korényi Vera Korona László Kósáné Kiss Elvira Kovács Imre Kovácsy Andorné Szemere Ilona Kölber Dezső Környei Tódorné Köves Izsó Kövesdi Orsolya Krausz Gusztáv Kremlicska Jánosné Kronich Mária Kukorelly Gabriella Kürti Paula Ladányi Edina Lajkó Ferencné Lám Béláné Lázár Irma Leidenfros Janka Lendér Erika Ligeti Imréné Lindner Istvánné Lissák Kálmán Literáry Gyuláné Lukasz Sándor Lusztig Vilma Magyar Andrea Magyariné Szávai Krisztina Makádi Mariann Manner Pekkáné Márikné Baksa Zsófia Markösyné Kenessy Erzsébet Máté István Máthé Éva Matyókáné Polyák Melinda Mayer Ferenc Medvenicsné Stefáncsi Éva Megtért Eszter Mendlik Lujza Menyhárt Sándor
Merley Ferencné Mersich Adorjánné Mihálka Józsefné Mihály Ferenc Molnár Gáborné Nagy Brigitta Nagy Judit Nagy László Nagyajtai Imréné Nagyné Czigány Kinga Nemcsics Endréné Tóth Márta Németh János Németh Jánosné Németh Kamilla Németiné Szabó Krisztina Neubrandt Ferenc Nikl Istvánné Noszlopy Annamária Nyujtó Irma Óhegyi Ernő Olexa József Ördögh László Őrs Istvánné Paisteiner Fabiola Pálvölgyi Richárd Pandula Ildikó Papp Aladárné Pappné Fábián Ágnes Párkányi Aranka Pataky Jánosné Pénzné S. Zsuzsanna Perlaky Horváth Béla Petőné Bertalan Piller Kamillné Pisák Andrea Podloviocs Zsuzsanna Prágai Mária Pucher Józsefné Radácsy Tivadar Radványi Gábor Rajcsányi Ferencné Rápolty Anita Révész Máriusz Riedl Imre Rigell Vilma Rikker Mária
Sajó Lujza Sallay Istvánné Sándor László Sándor Tamás Sárközy Gabriella Schergő Zoltánné Schiró Ödönné Schóber Dóra Schönfeld Ferencné Schumacher Gusztávné Scipiades Katalin Semperger Sándorné Somogyi Károlyné Soproni Vilmosné Speczriás Zoltánné Stampay Mária Stillné Szabó Zoé Streliszky Irén Strobl Imréné Sugár Gyuláné Sulyán Mihályné Szabó Aladár Szabó Béla Szabó Erika Szabó Hanna Szabó Károlyné Szabó Szilárd Szabó Tibor Szabóné Gerzson Sarolta Szakács Béláné Szakács Sándor Szalárdi Antal Szalatnyai Erika Szalay István Szász Edina Székely Margit Székelyné Kormos Teréz Szelényi József Széll Ágnes Szentirmay Erzsébet Szép Agenonné Szigeti Béláné Szigeti Olga Szigeti Sári Szilágyi Antalné Szöllősy Nagy Andrásné
Sztojanovits Darinka Sztojanovits Jenő Szűts Zoltán Taigiszerné Vízkelety Judit Tabi Ágota Táborszky Andrea Taigiszer Csaba Takács Cecília Takács István Takács Zoltánné Taksonyi József Taksonyi Magda Tassi Miklósné Taub Györgyné Téglássy Tivadar Telekesi Gábor Telepóczkiné Berecz Anikó Teler Celestina Thallóczy Erzsébet Thoma Albertné Tihanyi Andorné Tomjanovich Gézáné Tóth Lajosné Tóth Sándor Tóthné Frák Erika Török Gyula Török Gyuláné Turi Anikó Vadon Józsefné Vajda Jánosné Válya Miklós Válya Miklósné Jász Margit Vámos Etelka Varga Györgyné Varga Ildikó Varga Zsolt Vasenszkyné Barcs Ágnes Verbainé Zsilina Mária Veres Csabáné Veres Izabella Vermes Györgyné Veszely Zoltán Veszely Zoltánné Virágh Lilla vitéz dr. Jekelfalussy Aladárné vitéz Tar Antalné
Vörös Ferenc Vörösné Kati Walter Elemérné Wéber Klára Wilheim Franciska Wolfrát Olga Wolkensperg Anna Zombory Istvánné Zöld Józsefné Zuzán Béla Zuzán Béláné Zvara Emil Zvaráné Szlifka Gabriella Zwickl Andrea Zsarkóné Visnyovszky Gabriella
IISSK E 11889922--ttőőll 11991100--iigg TE ET NE ÉN TÉ RT ÖR TÖ KT NK ÁN LÁ OL KO A polgári leányiskola első, 1891-92-es tanévéről még nem áll rendelkezésünkre semmilyen adat. Az igazgató, Válya Miklós a második tanévtől kezdve minden iskolai év végén egy kis kiadványban foglalta össze az intézményben történteket, és ezek a kis füzetek megtalálhatók az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum gyűjteményében. A második tanévben, az 1892-93-as években a Ligeti elemi iskola toldaléképületében indult el a tanítás, de csak november végén, mert kolerajárvány volt az iskolában. Nagy veszteségekről nem tudósít az igazgató. A tanulók orvosi vizsgálatairól a vizsgálatot végző orvos beírása és aláírása tanúskodik az iskola fennmaradt Vendégkönyvében.
Válya Miklós nagy lelkesedéssel számol be arról, hogy március 15-ét megtették állandó iskolai ünnepnek, és hogy a szokásos tantárgyakon kívül heti egy órában még művirágkészítést is tanítottak az arra jelentkező lánytanulóknak. Bevezették azt is, hogy tanév végén az iskolában készült tanulói kézimunkákból kiállítást szerveztek, amit az érdeklődők megtekinthettek. Ez a kiállítás az évek folyamán rajzkiállítással is bővült, de az 1901-02-es tanév végén beszüntették, mert olyan vádakkal illették őket, hogy:
„…egyes tanítónők csak a maguk dicsértetésére és a hiúságuk kielégítésére igyekeznek kiállítást rendezni s csupán ez okból kínozzák a szegény gyermekeket azzal a borzasztóan fárasztó, haszontalan, átkozott kézimunkával”. A következő tanévet szintén később kellett megkezdeni a kiújult kolerajárvány miatt. Válya Miklós arról is ír, hogy nem engedélyezték a párhuzamos másik osztály megindítását, pedig szükség lett volna rá. Már arról is olvashatunk, hogy: „Bizony-bizony nagyon helyén való volna már, ha iskolánknak a már arra a czélra meg is szavazott összegből végre felépítenék az annak megfelelő épületet, mert oly szűken vagyunk, hogy szertárainkat sem gyarapíthatjuk kellő mérvben és a mi van sem tudjuk kellően elhelyezni és kezelni.”
Az iskolai értesítő díszes címlapja Magyarország fennállásának 1000. évében
Májusban a növendékekkel együtt megkoszorúzták Kossuth Lajos sírját, és gyűjtést szerveztek egy készülő Kossuth-szobor költségeihez. (A következő tanévben Taksony József rajztanár szívességből elkészítette az iskolának „emlékét megörökítendő” Kossuth képmását, és azt az iskolában fényes külsőségek közepette le is leplezték.) Az 1902-03-as tanévben az egész iskola gyalog zarándokolt ki Kossuth sírjához a temetőbe, majd gyalog jöttek vissza a megemlékezésről. A kor szokása szerint új iskolai ünneppel gyarapodott a tanév: ünnepeltek június 8-án is, mert 1867-ben ezen a napon koronázták királlyá Magyarországon Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét. 1896. május 9-én pedig nagyszabású ünnepséget tartottak nemzetünk ezeréves fennállása alkalmából. Szintén nagy jelentőséggel ír a korabeli krónika az 1898. szeptember 22-én tartott gyászünnepről, amelyet Erzsébet királynő meggyilkolásának szomorú alkalmából rendeztek az elhunyt uralkodónő emlékére. Az ez évi kiadvány az iskolában elmondott gyászbeszéd teljes szövegét közli. Egy évvel később azonban már az aradi tábornokok kivégzésének az 50. évfordulójával foglalkozik az iskola igazgatója. Gyászistentiszteletet tartottak, sőt, még babérkoszorút is küldtek Aradra. A későbbiek folyamán a kirándulások is általánossá váltak, ezeket általában a Városligetbe, vagy valamely múzeumba szervezték a tanárok (Nemzeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum, Néprajzi Múzeum, Állatkert). Májusban szokássá vált a majálisozás is. 1907 májusában már ünnepelték a fák napját és a madarak napját is. Az 1901-02-es tanév év végi összefoglalójában köszönetét fejezi ki az igazgató úr a villamos városi vasút-társaságnak, mert átszállással egybekötve 2-2 kocsit bocsátott az iskola tanulóinak rendelkezésére, hogy 70 növendék két „mérsékelt árú” ifjúsági előadást tekinthessen meg a Vígszínházban. Ma már furcsának tűnő szokás az, hogy az iskola tanulói rendszeresen megünnepelték az igazgató névnapját. (Miklós, december 6.) Névnapi ajándéktárgyakra gyűjtöttek a gyerekek, majd az összegyűlt pénzt átadták az igazgatónak, aki kiegészítette, hogy kerek összeg legyen. Ezek után a tantestületnek volt joga odaítélni a pénzt négy szegény sorsú gyereknek. Volt olyan tanév is, amikor Miklós-napon még színdarabot is előadtak. Minden évi összefoglaló végén tekintélyes helyet foglalnak el a statisztikák, amelyekből pontos képet kaphatunk az iskolában tanító tanárokról, diákokról is.
Statisztikai adatok 1896-97-ből „Az 1899/1900-as tanévben Sztojanovits Jenő zeneszerző tanította az iskolában az éneket, aki ekkor 35 éves volt. Iskolánk szokásos évi koncertjére Rege a csodaszarvasról címmel iskolaoperát komponált. Bár hamarosan ő is megvált tőlünk, valószínűleg jó kapcsolatot ápolt a tantestülettel, és szívén viselte az iskola sorsát, mert két év múlva az ő művét, a Madarak dalversenye című daljátékát adták elő tanulóink. A későbbiek folyamán szakfelügyelőként dolgozott, majd 1907-től ő volt a Szent Istvánbazilika első karnagya, 1913-tól pedig az 1919-ben bekövetkezett haláláig a koronázó főtemplom (Mátyás-templom) karmestere lett. Az elemi iskolai énekoktatás megszervezőjét, a Székesfővárosi Zenekar megalapítóját, a Magyar Zenészek Országos Egyesületének megalapítóját és elnökét is tisztelhetjük személyében. Újságírói és zenekritikusi munkássága is jelentős.” (Részlet a zene tagozat 50. évfordulójára 2008-ban készített iskolai évkönyvből) A leányiskola vezetője rendszeresen beszámol az iskola tanárainak, tanulóinak egészségügyi állapotáról is. Voltak viszonylag nyugalmasabb évek, de előfordult a már említett kolera mellett vörheny és tífusz is. Az egyik év végi beszámolóban szép szavakkal búcsúzik egy
elvesztett tanítványtól („Könnyű legyen felette a föld és övéi pedig találjanak vigasztalást a vallás szavaiban!”), sőt, az 1905-06-os beszámolóban szívhez szóló méltatást találunk a 21 évesen elhunyt fiatal kolléganőről, Lázár Irma énektanárnőről. Az intézmény vezetője egy alkalommal megemlíti saját betegségét. Épp decemberben kapott szembetegséget, és emiatt a szokásos iskolai ünnepség is elmaradt, a diákok csak a lakásán köszönthették fel. „ Nemkülönben örökké hálás köszönetemet érdemelte ki szeretett tantestületem minden tagja azért a gyakori szíves látogatásért, mi által betegségem alatt 5 hétig tartó sötét fogságomban nekem enyhülést szerezni törekedtek és türelmemet aczélozták.” Az évkönyvek bizonyítják, hogy Válya Miklós kezdettől fogva törekedett arra, hogy minél hamarébb kialakítsa, és egyedivé tegye az iskola arculatát. Az iskola létrejöttének negyedik tanévében, a polgárinak kényszerűségből otthont adó Ligeti elemi iskola tornatermében rendeztek jótékony célú hangversenyt, mert iskolai ösztöndíjalapra gyűjtöttek. Az ösztöndíjat – természetesen – szintén Kossuth Lajosról nevezték el. Ettől kezdve minden évkönyvben figyelemmel kísérhetjük, hogyan gyarapodott az alapba befizetett összeg. Rendszeressé váltak az iskolai hangversenyek, amelyek bevétele szintén ide folyt be. Gyakoriak voltak a gyűjtések, és sokan nagyvonalúan adakoztak is. Különösen nagy szerepe volt az iskolai koncertek megszervezésében a már említett Sztojanovics Jenőnek, aki két alkalommal is csak az iskola számára komponált daljátékot. Először az 1899-1900-as tanévben a „Rege a csodaszarvasról” címűt, majd 1902-03-ban, a „Madarak dalversenyét”.
Az 1909-10-es tanév volt az első, amikor már kiadhatóvá vált a „Kossuth Lajosösztöndíjalapítvány”. Az erről az iskolaévről szóló igazgatói beszámolóban az alapító okirat teljes szövege olvasható. Lássuk csak, kik kaphatták meg az évenkénti 200 koronát.
A Kossuth Lajos-ösztöndíj odaítélésének szempontjai Válya Miklósnak arra is volt gondja, hogy a díjat Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia adja át az évzáró ünnepségen az arra érdemes tanulónak. (Kossuth Ferenc mérnök, Kossuth Lajos idősebb, emigrációban felnőtt fia. A Wekerlekormányban 1906-tól 1910-ig kereskedelmi miniszter.) Kossuth Ferenc annyira a szívén viselte az ösztöndíj sorsát, hogy segített az igazgatónak és a tantestületnek kidolgozni az ösztöndíj odaítélésének szempontjait is.
„És Őnagyméltósága rendkívül kegyesen fogadott s a legnagyobb készséggel kijelentette, hogy örömmel fog évzáró ünnepünkön megjelenni és ott elnökölni.” Említettük, hogy a Ligeti elemi épületében nagyon szűkösen fért el a leánypolgári. Már az 5. tanév összefoglalójában arról ír az igazgató, hogy helyszűke miatt nem fejlődhet az iskola annyira, mint amennyire kellett volna. A 10. tanév értesítőjének egy részlete szintén erről a gondról árulkodik.
Részlet az iskola 10. tanévének értesítőjéből Az 1907-08-as tanévre csak sokasodnak a problémák. „A jövő iskolai év elején újból baj lesz, mert a III. osztályba nem igen írhatunk be több növendéket 42-nél. Bizony, itt volna már az ideje, hogy iskolánk számára új és kellő nagyságú külön épületet emeljenek, mert, ha ez mielőbb meg nem valósul, akkor 1-2 év múlva már sok növendék kireked iskolánkból helyszűke miatt.”
Az 1909-10-es tanév végén pedig már arról esik szó, hogy végre új épületbe költözhet a leánypolgári.
Válya Miklós köszönetet mondott az elemi iskola igazgatójának az együtt eltöltött évek alatt tanúsított szíves barátságáért és kartársi jóindulatáért. Az új épület valóban elkészült 1910-re a közeli Halom utcában, de csak 1911 áprilisában vehették birtokba az iskola növendékei, tanárai. Az okok valószínűleg anyagi természetűek, de erről egyetlen szó sem esik az igazgatói beszámolóban. Sajnos, épp a költözés évében és az ettől számított még 17 éven át nem maradt fenn semmilyen iskolai értesítő az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban, amelyből tudomásunk lehetne arról, milyen események történtek a leánypolgári iskola életében. Néhány későbbi beszámolóban olvasható csak pársoros visszapillantás erre a néhány, tudósítás nélkül maradt évre vonatkozóan. A legkorábbi fennmaradt iskolaigazgatói beszámoló már csak az 1928-29-es évből olvasható.
IISSK L 11992288--IIG TŐ ŐL E 11991100--T TE ET NE ÉN TÉ RT G ÖR TÖ KT NK ÁN LÁ OL KO
Részlet az 1938-39-es beszámolóból:
„Az 1914. esztendőben robban ki a világháború. Négy esztendeig tart és ezalatt az idő alatt az iskola növendékei átérzik annak minden nyomorúságát és dicsőségét. Ünnepelnek és lelkesednek, amikor egy-egy nagyobb diadalnak a híre érkezik és bánkódnak, amikor az orosz és román betörésekről érkeznek a jelentések. A világháború alatt a tanulók jelentékenyen kiveszik részüket a katonáknak szállított adományok gyűjtésében. 1919-ben a kommunizmus kerül hatalomra. Az iskolában is, mint a nemzet életében, dacos és néma ellenállás mutatkozik. A forradalom és kommunizmus tanait könnyen heveri ki az iskola, mert azok soha bele nem ivódtak a tanulók lelkébe. A kommunizmus alatt az iskola vezetői lettek: Horváth Klára, Schwarz Olga és Klein Ida. Új, hatalmas épületébe 1910 szeptemberében költözik az iskola. Válya Miklós igazgató azonban, aki annyit küzdött érette, már ezt meg nem érhette. Új épületében hatalmas fejlődésnek indult az iskola. Az 1925-25. iskolaév kezdetén három osztály szakad le az iskoláról, hogy megalapozza a X., Óhegy-utcai polgári leányiskola életét.”
IISSK L 11994477--IIG TÓ ÓL E 11992288--T TE ET NE ÉN TÉ RT G ÖR TÖ KT NK ÁN LÁ OL KO Tizennyolc év után az első fellelhető, az 1928-29-es tanévről készült iskolai értesítőt Lissák Kálmán igazgató írta a Budapest Székesfőváros X., Szent László-téri polgári leány és nőipari iskoláról. „Iskolánk épülete, beosztása és berendezése szinte tökéletesnek mondható s tágas, világos, napsugaras előadó- és tantermeivel, széles, üvegezett, fűthető folyosóival, hatalmas, játszóterével és udvarával mintaképül szolgálhat. Tüzelőanyagunk bőséges és kifogástalan volt s a hőmérséklet a legzordonabb hidegben is megfelelő volt.” Mind Lissák Kálmán, mind a későbbiek folyamán huzamosabb ideig igazgató Fehér Béla igyekeztek megtartani az év végi értesítők már kialakított, megszokott formáját és tartalmában sem maradnak el az előző években szokásos színvonaltól. Bizonyos, hogy 1924-től az 1940-41-es tanév végéig az épületünkben működik a nőipari iskola is, amelynek igazgatója a leánypolgári igazgatójával mindenkor azonos személy. Az évkönyvek is párhuzamosan szólnak a két intézményről. A nőipari iskolát 1941-ben az V. ker. Sziget utcai nőipariskolával vonják össze. Értesülünk a tanárváltozásokról, a tanulmányi ügyekről, az iskolai ünnepélyekről, a tanulmányi kirándulásokról, a tanfelügyelői látogatásokról, az egészségügyi viszonyokról, azaz az iskolaélet minden területéről. 1929 júniusában még kissé türelmetlen hangon fogalmaz Lissák Kálmán arról, hogy sok gyerek hibásan és gyengén olvas, és sokan nem tudják az egyszeregyet. Otthon a szülők nem ellenőrzik az iskolai munkájukat, nem kérik tőlük számon a tananyagot. Sok gyermek ipari munkás és napszámos gyereke, akik maguk sem művelt emberek. Sajnálatosnak tartja, hogy a szülők nem érdeklődnek a gyermekük előmenetele után, csak gyéren látogatják a szülői értekezleteket is, és mindezek okát a nehéz gazdasági körülményeiknek tudja be. A tanárok nehéz anyagi viszonyairól is ír. Sokan különórákat adnak, hogy meg tudjanak élni. Családjuk egyre nehezebbé váló megélhetése miatt a gyermekek is szenvednek. „Tanítványaink nagy része szegény munkásszülők gyermeke, akik a gazdasági mélyponton a munkanélküliség közepette, nem nyújthatnak elég és tápláló élelmet gyermekeiknek, akik között sok csenevész van.” A beszámolóban az iskola egészségügyi helyzetének ismertetésekor egyértelművé teszi, hogy az egészségügyi helyzet rosszabbodott, gyakoriak a rosszullétek. Van azonban az iskolának iskolaorvosa, aki „éber figyelemmel őrködik tanulóink egészségi állapotán”. Figyelemre méltó, hogy ebben az évben már volt az iskolának saját fogorvosi rendelője is, amit a tanítványok ingyen vehettek igénybe. Lissák igazgató úr az 1930-31-es évben már sokkal türelmesebben nyilatkozik az előforduló gyengébb tanulmányi előmenetelekről. „A tanulmányi előmenetel közepes, ennek oka a rossz táplálkozás folytán beállott vérszegénység. Bár igyekeztünk enyhíteni a nyomort azzal, hogy 24 tanuló ingyen, 62 pár fillérért kapott ebédet, 30 pedig ingyen tejet.”
Korabeli statisztikai adatok 1931-32-ben már drámaivá vált a helyzet az országban, így természetesen Kőbányán is. „A gazdasági bajok súlyosan érintették iskolánk növendékeit is. Tanulóink szülei nagyrészt azokból a kis polgárokból kerülnek ki, akik a nagy magyar gazdasági válság hatásait fokozottan érezték, mert Kőbánya egykor virágzó ipara és kereskedelme olyan nagymértékben bénult meg, hogy munkáskezek ezrei váltak munkanélküliekké. A még szeptemberben munkában álló családok a tél folyamán munkanélküliekké lettek, az önálló ipart és kereskedelmet űzők elszegényedtek, úgyannyira, hogy az iskolaév folyamán a szülők gazdasági grafikonjának a görbéje egy lefelé hajló tendenciát mutatott. Ezen körülménnyel számolnia kellett iskolánknak is, mert tanulóink közül sokan jutottak abba a helyzetbe, hogy segítségünk nélkül nem tudták volna befejezni az iskolaévet.” Az iskolában tanító tanárokra embert próbáló feladat hárult. „ Simogató lélekkel és vigasztaló szóval kellett nem egyszer alátámasztani összeomlani készülő akaratot és anyagi áldozatok árán is megmenteni a magyar társadalom számára a gazdaságilag összeomlott családok gyermekeit.” Beindult az ebédeltetési akció, a tejakció, a nyaraltatási akció, és emellett a télikabát-, ruha- és fehérneműsegély.
Az iskola benépesülése Kereste az iskola a szülőkkel való – a lehetőségek szerint – minél szorosabb kapcsolattartási eszközöket. Valószínű, hogy a kedvezőtlennek tartott helyzeten igyekeztek javítani azzal, hogy különféle, a gyermekek nevelését megkönnyítő témákban hirdettek a szülők számára előadásokat. (Hogyan tanuljon a gyermek?, Erkölcsi nevelés az iskolában és a szülői házban, Fertőző betegségek, Pályaválasztás). Nagyon fontos volt a vallásos nevelés. Minden ünnepen istentiszteletet tartottak, éberen őrködtek azon, hogy a katolikus, evangélikus, református és izraelita tanulók is buzgón gyakorolják vallásukat. Ez 1938-39-ben különösen nagy hangsúlyt kapott, ekkor már arra is sor került, hogy ellenőrizzék valamennyi felekezet templomba járását, és az akkori igazgató, Fehér Béla azt írta a beszámolóba, hogy „a vallásos nevelés évi munkánknak tengelyét alkotta”. Bár az osztályfőnöki órák megtartását hivatalosan csak az 1936-37-es tanévben rendelte el a vallás- és közoktatási miniszter (6126/1936-os sz. rendelet), iskolánkban kísérleti jelleggel már régóta tartottak ilyen órákat. „…bizalmas beszélgetés alakjában igyekeznek nevelői hatásokat elérni és úgy az egyesek, valamint az egész osztály lelkületét alakítani.” Egyre több szó esett a didaktikai, metodikai feladatokról. Már 1933-ban az értesítőben az állt, hogy a legújabb pedagógiai módszerek tanulmányozása miatt a leánypolgári tanárai a IX. kerületi Mester utcai ún. irányító polgári leányiskolába jártak át, ahol bemutató tanításokon vettek részt.
A polgári iskola célkitűzései és a tanárok feladatai „…magunkévá iparkodtunk tenni a munkaközösség gondolatát, amely elszigetelten dolgozó tanárt nem ismer, mert a tanár munkájának mindenkor bele kell olvadnia a tanári testület munkaközösségébe.” Beindult az iskola Ráskai Lea Önképzőköre. Az ide járó tanulók sokat szavaltak, felolvastak, rajzokat készítettek, népszokásokat elevenítettek fel, zeneszámokat és színdarabokat adtak elő és dolgozatokat, rajzokat készítettek a legkülönfélébb témakörökben (irodalom, művészettörténet, földrajz, háztartástan). Minden év végi igazgatói írásban szerepel, nagy jelentősége volt az iskolai életben, hiszen ahogy Fehér igazgató úr megfogalmazta:”…az önként vállalt munka nemes öröméhez és ügyes fellépéshez szoktat”. Az 1934-35-ös tanévben kezdtek el foglalkozni a „magyar beszéd és fogalmazás behatóbb tanításával”. „Ez alkalommal megállapítottuk a nyelvünkbe férkőző lomposságok, magyartalanságok gyomlálásának módját.”
Részlet az év végi összefoglalóból A magyar nyelvvédő mozgalom a továbbiakban is folytatódott, nyelvünk védelme érdekében a harmincas évek végén szülői értekezletet is tartottak 342 szülő részvételével. Gondoljunk csak bele, micsoda eredmény ez a létszám a néhány évvel ezelőtt emlegetett érdektelenséggel szemben! Szó volt itt a polgári család otthonában használt idegen szavakról, a magyartalan mondatszerkesztésről, majd Fehér Béla hozzáteszi: „Úgy érezzük, hogy a kőbányai társadalom előtt sikerült tudatosítani mozgalmunkat. A kezdő lépések megtörténtek. A mozgalom továbbfejlesztése a jövő feladata.” A történelmi események, a politikai változások is szépen követhetőek az iskolai értesítőkből. A hazafias nevelés ügye egyre nagyobb szerepet kapott az iskolai életben. Az 1939-es beszámolóban megemlékeztek arról, hogy Magyarország visszakapta Felvidéket. Ebből az alkalomból az iskola tanulói két selyemzászlót készítettek az igazgatónak, mivel felvidéki származású volt. Egy iskolai ünnepségen adták át neki, és arra kérték, hogy juttassa el azokat
szülőfalujába. Az egyik a falu egyetlen római katolikus templomának oltára elé, a másik zászló pedig a falu leventéihez került. (Sajnos, az értesítő írója, az igazgató úr szerényen elhallgatta, melyik felvidéki faluról volt szó.) „…az ünnepség megható és felemelő volt, pedagógiai értéke pedig kiszámíthatatlan.” A későbbi írásokban szó van még Horthy Miklós húszesztendős országlásának megünnepléséről, gr. Teleki Pál miniszterelnök haláláról, Széchenyi István születésének 150. évfordulójáról, Horthy István haláláról, majd az iskola közösségére háruló háborús teendőkről. „Ünnepélyeink vezető gondolata az volt, hogy nemcsak ezer éves dicsőségünk fényét szabad élvezniök, hanem bátran és öntudatosan kell hordozniok megcsonkítottságunk terhét is és cselekvő hazafiassággal kell közreműködniök hazánk régi nagyságának visszaszerzésében.” 1939. május 12-én iskolánkban 250 iskoláskorú gyermeket vendégeltek meg, ezt az eseményt a rádió is közvetítette.
1940-ben, az iskolában működő ifjúsági egyesületek
1943-ban csak november 4-én kezdődhetett meg a tanítás.
Az 1943-44-es háborús tanév összefoglalójának kezdete Az évkönyvekben egyre több szó esett betegápolásról, szeretetcsomagok összeállításáról, a hadiárvák megajándékozásáról, légoltalmi és elsősegély-tanfolyamokról. Az 1944-45-ös év beszámolója már nem is áll a rendelkezésünkre. 1946-47-ből van még egy értesítőnk, amely láthatóan nem nyomdában készült, hanem írógéppel írták. Érdemes megfigyelni, hogy az iskola neve némiképp változott.
Az utolsó, fennmaradt értesítő címlapja 1947. január 3-tól február 26-ig szénhiány miatt szünetelt a tanítás. Nagy háborús károkról nem számolt be az igazgató, de azt megtudhatjuk, hogy a szülőkkel összefogva igyekezték rendbe hozni az iskola épületét, festettek, zárakat javítottak. Egyre többször került említésre a demokratikus világszemlélet kialakításának fontossága. Az iskolai ünnepek sorába is bevonultak új elemek, néhány régebbi ünnepély pedig a feledésbe merült. Már ünnepelték április 5-ét sic!, mint az ország felszabadulásának napját, megemlékeztek az orosz forradalomról, ünneppé lett május 1-je, a munka ünnepe, és az önképzőkör – ekkor még Ráskai Lea néven – szépen szerepelt a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének kerületi ünnepségén…
H Ollggaa Gaaááll O Hooyyooss SSáánnddoorrnnéé G 1909-1981 Gaál Olga 1935-ben került a X. kerületi Szent László-téri Polgári Leányiskolába. A fiatal tanárnő ekkor már két éves gyakorlattal rendelkezett. Még az 1935/36-os tanévben nagy sikerű emlékünnepélyt rendeztek az iskolában Liszt Ferenc halálának 50. évfordulóján. A műsorban szerepelt egy 4. osztályos tanuló, aki Liszt Le rossignal c. zongoraszámát adta elő akkora sikerrel, hogy kijelölték a Zeneművészeti Főiskolán a polgári iskolák közreműködésével szervezett Liszt-ünnepélyre. Azt, hogy az iskolába került fiatal tanárnőnek milyen szerepe volt ebben, ma már nem tudjuk kideríteni. Az viszont bizonyos, hogy Olgi néni kezdettől fogva tevékenyen bekapcsolódott az iskola mindennapi életébe. A következő iskolai értesítő már más néven említi, hiszen a nagy hírű Hoyos grófi család egyik tagja, Hoyos Sándor vette feleségül - akinek bátyja IV. Károly szárnysegédje volt. Az iskolai évkönyvből megtudhatjuk azt is, hogy az énekszertár kezelésén kívül („az énekszertár őre”) az iskolai kirándulásokért is ő volt a felelős, valamint ő vezette iskolánk Koháry Juditról elnevezett cserkészlánycsapatát. 1936-tól kezdve minden értesítő részletesen beszámol a cserkészcsapat munkájáról. Még ebben a tanévben bekapcsolódtak a cserkészszövetség munkájába, karácsonykor pedig megajándélozták szegény sorsú társaikat. Próbákon és csapatközi versenyeken vettek részt. Olgi néni rendszeresen vitte tanítványait kirándulni a budai hegyekbe, nyáron pedig táborozni jártak. Az előbb említett cserkészcsapat és az 1940/41-es tanévben megalakult Diákkaptár (amely szintén Olgi néni nevéhez fűződik) a kornak megfelelő hazafias feladatokat látott el. Érdemes nyomon követni, hogy a hazánkban történt események miként alakították e két szervezet tevékenységét, és hogyan határozták meg a polgári iskolában hazafias neveléssel foglalkozó tanárnő munkáját: − 1938/39: katonaifehérnemű-varrás − 1939/40: légvédelmi és tűzoltótanfolyam − 1940/41: honvédelmi próbák, ruha- és élelmiszercsomagok összeállítása szegények számára − 1941/42: szeretetcsomagok összeállítása és frontra küldése a harctéren szolgáló katonáknak − 1942/43: az iskolánkba látogató Anna királyi főherceg asszony tiszteletére honvédelmi verseny, légoltalmi segélynyújtásból és a morzejelek ismeretéből összeállított vizsga, kórházi látogatás sebesült honvédeknél − 1943/44: hadiárvák megajándékozása, a farsangi előadás bevételének felajánlása a Vöröskereszt javára. A már említett Diákkaptár mozgalom elindítója Horthy Miklós fia, Horthy István volt. Felügyelő tanárként Olgi néni feladata a nemzeti szempontból értékes hulladékanyag gyűjtése és a lányok takarékosságra való nevelése volt. Érdekességként álljon itt egy idézet az 1940/41-es tanévben kiadott iskolai értesítőből néhány sor: „Szorgalmasan gyűjtöttek vasat, papírt, fémet és csontot. A csontgyűjtés eredménye másfél hónap alatt elérte a 2 q-t.”
(Az összegyűjtött és leadott csontból aztán enyvet készítettek, amit valószínűleg a hadiiparban hasznosítottak, a repülőgépek összeszerelésekor.) A nagy fokú társadalmi szerepvállalás mellett jutott idejük koncertezni a Zeneakadémián, de tartottak olyan nagyszabású iskolai ünnepélyt is 1939-ben, amelyen 250 szegény iskolás gyermeket vendégeltek meg, és ünnepélyük műsorát a rádió is közvetítette. Olgi néni munkabírására jellemző, hogy 1943-ban még nevelési értekezletet is tartott „A művészi tárgyak nevelőértéke a polgári iskolában” címmel. A háború utáni idők Olgi nénijéről nem sokat tudunk mesélni. Az iskolai értesítők sora megszakadt, dokumentumaink egy felhőszakadás következtében szétáztak a mai önkormányzat (az akkori tanács) pincéjében. Így nyugdíjas kollégáink visszaemlékezéseire kell hagyatkoznunk, melyek azonban már csak az 50-es évekről szólnak. 1957-ben, a zene tagozat indulásakor Olgi néni 48 éves volt. Azok a kollégáik, akik személyesen is ismerték, tudták róla, hogy a Zeneakadémián Kodály Zoltán növendékeként kötelezte el magát az énektanítás, a zenei készségfejlesztés iránt. Mesterével gyakorló tanár korában is ápolta jó kapcsolatát. A Kodály által gyűjtött népdalok felhasználásával Olgi néni egyfelvonásos darabokat írt, s ezeket az iskolánk zenei osztályába járó tanulók közreműködésével mutatták be a Füzér utca és a Kőrösi Csoma Sándor út kereszteződéséhez közeli kis előadóteremben. A darabokkal vendégszerepeltek a Törekvés Művelődési Házban, de felléptek a Zeneakadémián is, ahol az előadásról tévéfelvétel készült. Az előadások bevételéből tudtak okleveleket, emléklapokat, könyvjutalmakat vásárolni a legkiválóbbaknak. A Hoyos házaspár Füzér utcai lakásában maga Kodály is megfordult, hogy javaslataival segítse egykori kedves tanítványának munkáját. Rövid, világosbarna haja volt, s a visszaemlékezések alapján egy olyan hölgyet kell magunk elé képzelnünk, akinek nagyon egyéni vonásai voltak. Arisztokrata származása ellenére dolgos két keze igazi földműveskéznek látszott. Ha valahol megjelent, oda kellett rá figyelni. Rendkívül vonzó személyiség volt, jólelkű, kedves, segíteni akaró. Tanítványai nagyon szerették, óráin mindig volt valami érdekes zenetörténeti anyag vagy valamilyen szép, hallgatni való muzsika. Alkotó ember volt; sok emlékezetesen szép iskolai ünnepély és mulatság fűződött a nevéhez. Szentendrei telkén, ahol gyakran látta vendégül kollégáit és a gyerekeket, bőven termett a cseresznye, mandula, alma. A kert közepén álló házikót csodálatos rózsakert vette körül, a gyümölcsfák pedig a gyermektelen Hoyos házaspár fogadott gyermekeit, a tanítványokat szolgálták. Mint egy jóságos nagymama, úgy osztotta kosárból a pentaton almát, a jóságmandulát az arra érdemes nebulóknak. Mikuláskor minden gyermek névre szóló csomagot kapott: benne alma, mandulás kifli, s versike, ami az illető lurkó cselekedeteiről emlékezett meg. (Néhányan még ma is őrzik ezt a kedves emléket.) Az egykori tanítványok közül sokan lettek zenészek, művészek. Olgi néni sok tehetséget fedezett fel, s ajánlotta kis tanítványait többek között a Magyar Rádió híres gyermekkórusába. Egész fiatal korától nyugdíjazásáig iskolánk ének-zene tanára volt. Ma a Farkasréti temetőben nyugszik.
A múúlltt A kköözzeellm Intézményünkben az 1957 óta működő zene tagozat mellett az 1982/83-as tanévben elindítottuk az azóta is sikeres testnevelés tagozatot. 1986-ban alakult meg az iskolai DSE, Gimes Endre, György István és Zvara Emil testnevelőtanárok vezetésével. A DSE jelenlegi vezetője Hódosi Andrea testnevelő. Az 1993/94-es tanévben alapított gimnáziumi előkészítő („g”) osztálynak kifejezetten tehetséggondozó szerepet szántunk. Az ebbe az osztályba felvételt nyert tanulóinkat több éven keresztül sikeresen készítettük fel a tanulmányi versenyekre és a rangosabb középiskolák felvételijére. 2000. november 17-én tartottuk névadó ünnepségünket, Szent László Általános Iskola lettünk.
