Kati Dániel* MAGYARORSZÁGON ÉLİ JAPÁNOK MAGYARSÁGKÉPE
BEVEZETÉS A tanulmány célja, hogy felhívjam a figyelmet a magyarok és a japánok közötti kommunikációs és gondolkodásbeli különbségekre, ezzel igazolva a további kutatások szükségességét. Bemutatom a kutatási módszeremet, mely – a minta kis mérete ellenére – meglepı összefüggésekre mutatott rá, ezzel is segítve azok munkáját, akik hasonló kutatásokat szeretnének végezni. A helyhiány miatt nem áll módomban a kutatás összes eredményének, részletének bemutatása. Nem térek ki minden kérdésre, sem a kérdıívet, sem az interjút bemutató résznél, továbbá a mellızöm a nık-férfiak és a diákok-dolgozók kategóriák részeredményeinek bemutatását. Ha nem így tennék, a cikk csupa általánosságból és olyan adatból állna, amely mögött nincs magyarázat. Ehelyett inkább a kutatás szakaszainak egyes részeibe próbálok mélyebb betekintést nyújtani néhány példa segítségével. JAPÁNOK MAGYARSÁGKÉPE: MIÉRT? Vajon milyen haszonnal jár egy japánok magyarságképével foglalkozó kutatás? Elıször is, idegenforgalmi szempontból sem mindegy, milyen véleménnyel vannak rólunk. Évente 150 000 japán turista látogat el hazánkba1, és ez a szám növekszik. A turizmus mellett szólnunk kell a Magyarországon jelen lévı japán cégekrıl is, mint például a Sanyo, a Suzuki, a Denso, az Alpine, a TDK és az Aikawa (összesen mintegy 50 cég). Nagyon fontos, hogy az itt dolgozó, itt élı japánok milyen képet alkotnak Magyarországról, a magyarokról. Ha egy cég tervbe veszi, hogy leányvállalatot hoz létre, a már itt élı, itt dolgozó japánok által az anyaországba közvetített kép fontos szerepet játszhat a döntésben. Sıt, az ı véleményük a turizmus alakulására is hatással lehet. Ezért választottam kutatásom célcsoportjának a Magyarországon élı Japánokat. Japánokkal kapcsolatos, a kutatásban szereplı alapfogalmak A japánok alapvetıen nem különböznek a többi embertıl. İk is szeretnek nevetni (bár a mosoly gyakran nem olyan jelentıséggel bír, mint nálunk), ık is szoktak szomorúak, dühösek lenni (bár ezeket az érzéseket leginkább a már fentebb említett mosolyuk mögé rejtik), nekik is fontos a családjuk (bár általában másodlagos szerepet tölt be a munka mellett), és fontos nekik az is, hogy beilleszkedjenek az ıket körülvevı társadalmi közegbe (ennek érdekében európai szemmel nézve elképesztı mértékben képesek feladni önmagukat). İk tehát pont olyanok, mint mi, mégis teljesen más módon állnak hozzá a világ dolgaihoz, mint ahogy azt idehaza megszoktuk. Én személy szerint pont ezért kedvelem ıket. Ez a tulajdonság teszi a japán embereket roppant érdekessé.
*
A szerzı a Budapesti Gazdasági Fıiskola Külkereskedelmi Fıiskolai Kar Nemzetközi Kommunikáció szakán végezett 2005 januárjában. Jelen tanulmány szakdolgozatának rövidített változata. Konzulensei voltak dr. Székács Anna és Sato Noriko fıiskolai docensek. 1 www.kum.hu/Archivum/ Korabbiszovivoi/2000/08/szov0821.htm 57
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 5 . Az elsı, és talán a legtöbbet emlegetett ilyen dolog a társadalom felosztása „uchi”, azaz belsı és „soto”, azaz külsı körre (illetve körökre). Én, a családom és a szők baráti köröm alkotjuk a belsı kört. Törıdünk egymással, egymást a hierarchia szerinti megszólítással illetjük, míg a külsı körbe tartozó emberekkel csak akkor foglalkozunk, ha kapcsolatba kerülünk velük. A ranglétrán elfoglalt helyünk relatív, helyzetünknek megfelelı nyelvi szinteket használunk2. A japánok egy másik kulturális jellegzetessége a harmóniára törekvés. Ez a tulajdonságuk az élet szinte minden területén megnyilvánul. Elsı hallásra a „harmóniára törekvés” kifejezés hallatán konfliktusmentességre, békére és egyetértésre gondolunk. A japán emberek valóban nagyon magas szintre jutottak el e célok megvalósításában. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktust. Ennek legékesebb bizonyítéka maga a japán nyelv, amely számtalan lehetıséget kínál véleményünk árnyalt megfogalmazására, méghozzá olyan mértékben, hogy egy japán metakommunikációt nem ismerı ember számára gyakran egyszerően lehetetlen megállapítani, mire is gondol valójában japán beszélgetıtársa. A harmóniára törekvés és az uchi–soto kapcsolatrendszer együttes megnyilvánulása leginkább a japán csapatszellem segítségével szemléltethetı. Nézzünk például egy vállalati munkacsoportot. Mindenki törıdik a másikkal, mindenki véleménye fontos. A céges megbeszéléseken a konszenzus a cél. Így a csapat minden tagja teljesen motiválva lát neki az új feladatnak. A harmónia fontossága miatt a csoporton belüli konfliktus nagyon ritka, és a hatékony munkát semmiképp sem akadályozhatja, hisz ez a csoport érdekeit sértené. Mindenki teljes erıbedobással dolgozik, nem is igazán önmagáért, hanem a csoportért, a vállalatért, ami egyfajta második (vagy sok esetben elsı) családként is funkcionál. Ez a fajta hozzáállás azonban európai szemmel nézve számos hátránnyal is jár. Egyik interjúalanyom beszélt arról a gyakori esetrıl, mikor japán turisták azon tanakodnak, hova menjenek holnap. Ilyenkor a harmóniára törekvés miatt nehezen születik döntés. Általában az elsı javaslatot elfogadják. Közös ebéd esetén általában ugyanazt rendelik, függetlenül attól, ki mit enne szívesen valójában. A japán társadalomban az individualizmust igen kevéssé értékelik. Ez erıteljesen érzékelhetı az oktatásban. Itt az alapvetı cél, hogy az iskola végére mindenki rendelkezzen egy bizonyos tudásszinttel, a különleges esetekkel nem foglalkoznak. „A kiálló szöget be kell verni” az egyik vezérelve a japán oktatásnak. Mivel a japán munkamódszer csapatmunkára épül, egy munkára gyakran nem a legjobb jelöltet veszik fel, mert „túl jó”, és az ilyen emberek általában nem jó csapatjátékosok3. A KUTATÁS Elızmények Az elsı igazán meglepı dolog, amivel szembesültem, az a források viszonylag alacsony száma volt. Japánok magyarságképével kapcsolatban csak kevés forrást találtam. Egyik legfıbb támaszom a Hogyan láttak és látnak minket, magyarokat a japánok? címő PhD. dolgozat volt Székács Annától. Ezen kívül rábukkantam Németh Rita diplomamunkájára, aki a Károli Gáspár Református Egyetem japán szakos hallgatójaként sztereotípiakutatást végzett a magyarok japánképével kapcsolatban. Bár munkája sokat segített abban, hogy merre is induljak el, mégsem tudtam teljes egészében erre a dolgozatra támaszkodni, mivel ı alapvetıen a magyarokban élı japánokkal kapcsolatos sztereotípiákra akart fényt deríteni. A japánokban azonban nincsenek magyarokkal kapcsolatos sztereotípiák. A hazájukban élıkben azért nem, mert szinte semmit nem tudnak Magyarországról, az itt élıkben, a tulajdonképpeni célcsoportban pedig azért nem, mert közvetlen tapasztalataik szolgálnak magyarságképük alapjául, melyek egyénrıl egyénre változnak. A kérdıív összeállításánál az általa, továbbá a Bósz Zsuzsanna és Nagy Andrea által összeállított kérdıívekre támaszkodtam. Csernus 2 3
Székács Anna: Hogyan láttak és látnak minket, magyarokat a japánok? PhD disszertáció 3. oldal Hidasi Judit: Vissza Japánba. Terebess Kiadó, Budapest, 2003. 30. oldal
58
KATI D.: MAGYARORSZÁGON ÉLİ JAPÁNOK MAGYARSÁGKÉPE Júlia és Mészáros Ágnes munkája a mélyinterjút a gyerekekkel és a csoportos viselkedéssel kapcsolatos kérdésekkel bıvítette. A magyarságképrıl Ebben a szakdolgozatban a magyarságképet a következıképpen definiálom: „Egy személy magyarokkal, illetve Magyarországgal kapcsolatos gondolatainak, elképzeléseinek, tapasztalatainak és érzéseinek összessége.” De hogyan is alakul ki egy országról, néprıl alkotott kép? Sok ország komoly erıfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megtudja, milyen kép alakult ki róla a többi országban, ami aztán lehetıvé teszi ennek alakítását, módosítását, erısítését. Magyarországon ezt a feladatot a Magyar Intézetek látják el, ilyen azonban Japánban még nincs. Az idegenforgalmi képviselet és a külképviselet kivételével hivatalos úton nem igazán befolyásolhatjuk a japánok magyarságképét. Így fıleg az egyéni kezdeményezésekre, egyszeri fellépésekre, kiállításokra támaszkodhatunk. A fontosabb magyarságképet befolyásoló területek: a zene, a tudományos kapcsolatok, a sport és a képzımővészet4. A célcsoport Elıször egyszerően a japánok magyarságképérıl szerettem volna írni, ezt kiegészítve egy kisebb kutatással a Magyarországon élı japánok körében, esetleg japán turistákkal is. Mivel szőz területre léptem, a kutatás kellett, hogy domináljon, és a célcsoport is leszőkült. A Japánban élı japánok anyagi okok miatt már eleve kiestek. A japán turisták magyarságképérıl Székács Anna már írt részletesebben, továbbá a japán turistacsoportokhoz való hozzáférésem is igencsak esetleges lett volna. Így lett tehát kutatásom célcsoportja a Magyarországon élı japánok közössége. Magyarországon 970 japán él, ezek egy része itt dolgozik, továbbá vannak köztük önkéntesek és diákok is, akik hosszabb-rövidebb ideig ösztöndíjjal jöttek Magyarországra. A hazánkban élı japánok 70%-a (680) lakik Budapesten. Mivel a gyakorlati idımet a Japán Alapítványnál töltöttem, melynek könyvtárában viszonylag sokan megfordulnak, továbbá az ottani munkám során is viszonylag gyakran kerültem kapcsolatba japán emberekkel, a kutatásomhoz egyértelmően ebbıl a célcsoportból volt a legkönnyebb alanyokat találni. A minta Mivel kérdıív és interjú együttes használata mellett döntöttem, továbbá a kutatás idıigényessége, a rendelkezésemre álló idı rövidsége és a célcsoport kis mérete (970) miatt a mintát 20 fıben határoztam meg. Ezt teljesíthetı célnak tartottam, azonban az idıkorlátok miatt kénytelen voltam egy kompromisszumot kötni önmagammal, és 18 fıs mintával dolgozni. Itt szeretném megjegyezni, hogy bármily csekélynek is tőnjön ez a szám, ezzel a 18 emberrel a célcsoportom 1,86%-át sikerült elérnem, míg az AGB Hungary a televíziós mősorok nézettségét egy 2200 fıs minta segítségével méri, ezzel 0,02%-át éri el saját célcsoportjának, azaz 9 415 000 magyarnak. Szakszerő mintavételi eljárást nem alkalmaztam, egyszerően mindenkivel próbálkoztam, akivel csak lehetett. Ha csak kérdıíveztem volna, sokkal nagyobb mintával is dolgozhattam volna, de ragaszkodtam az interjúhoz is, mint utóbb kiderült, nem eredménytelenül. A kutatási módszer A japán társadalmi rendszer (uchi–soto kör, konfliktuskerülés) miatt már a kezdetektıl fogva az interjúban láttam a megfelelı kutatási módszert. Bemutatkozva, valamilyen szinten ismerıssé válva, személyesen, az adott szituációhoz alakítva a kérdéseket talán bepillantást nyerhetek a mosoly mögé, és nyíltabb válaszokat kaphatok az egyébként konfliktuskerülésükrıl híres japánoktól nem mindig az ország és a magyar emberek pozitívumait feszegetı kérdéseimre. Arra számítottam, hogy személyes
4
Székács Anna: Hogyan láttak és látnak minket, magyarokat a japánok? PhD disszertáció 4. oldal
59
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 5 . kontaktus esetén, ha „keményebb” kérdésre kerül sor, talán a metakommunikációs jelekbıl olvasva közelebb kerülhetek ahhoz, mire is gondol éppen aktuális interjúalanyom. A kérdıíves módszerrel eleinte nem szimpatizáltam, annak túl általános és személytelen volta miatt. A fejemben körvonalazódó kérdésekre nem lehetett két sorban válaszolni. Németh Judit japánképpel foglalkozó dolgozatában azonban nagyon jó megoldást találtam arra, hogyan lehetne mégis hatékonyan felhasználni a kérdıívet a kutatásban. Az ellentétpárokra épülı skálaelemzés, és az állítás igazságtartalmának fokozatosságát mérı pontozórendszer jó módszernek tőnt arra, hogy az alany egy általános képet adjon magyarságképérıl. Így az interjúban az ezekkel kapcsolatos kérdésekre már nem kellett kitérnem, így itt foglalkozhattam a komplexebb problémákkal. Még mindig tartottam attól, hogy a kérdıívek nem az alanyok valóságos véleményét tartalmazzák majd, erre az esetre az interjúk és a kérdıív közötti kontraszt elemzése játszott volna kulcsfontosságú szerepet a diplomamunkában. A kérdıívet angolul is elkészítettem, mert eddigi tapasztalataim alapján sok, az országban élı japán nem beszél elég jól magyarul. Az esetek jelentıs részében vették igénybe az angol nyelvő kérdıív lehetıségét, ekkor az interjút is angolul készítettem. A KUTATÁS SORÁN SZERZETT TAPASZTALATOK Azzal kapcsolatos félelmeim, hogy a kérdıívben a legtöbb helyen a diplomatikus semleges választ jelölik majd meg, illetve kilengések csak pozitív irányba tapasztalhatók majd, rögtön az elsı alkalommal szertefoszlottak. A negatív és a pozitív vélemények is egyértelmően leolvashatók voltak a skálákról. Azért persze problémákban sem volt hiány. Bár mind a kérdıív, mind az interjú magyarul és angolul is rendelkezésre állt, többször kellet segítségül hívni szerényen fogalmazva is hiányosnak mondható japán nyelvtudásomat. Általában sikerült megértetnünk magunkat egymással, azonban egyszer–kétszer a közelemben lévı, japánul jól beszélı emberek segítségét kellett kérnem. A kommunikációs gondok szerencsére minden esetben megoldódtak. Nagyon furcsa volt látni, hogy már több éve az országban élı emberek mennyire kevéssé uralják a magyar nyelvet. Ez szerintem a japán közösség belterjességével magyarázható (uchi–soto jelenség), másrészt pedig azzal, hogy azok a magyarok, akikkel esetleg gyakran érintkeznek, maguk is beszélnek japánul, mert az érdeklıdési körüknek köszönhetıen ismerkedtek össze. A másik érdekes tapasztalat, hogy mielıtt valaki nekilátott volna a kérdıívnek, mindig elmondtam, hogy a közelben leszek, ha kérdése van, szóljon nyugodtan. Ezt szinte mindig egy „Hai”-jal (igen) nyugtázták, majd nekiláttak a munkának. Nagyon gyakran fordult elı, hogy azt vettem észre, hogy az interjúalanyom elakadt valahol, de nem szól. Ennél is rosszabb volt, amikor a problémát olyasvalakivel beszélte meg, akit jobban ismert, mint engem. Egy esetben a kérdıíven számos válasz kitöltetlen maradt. Persze a szóban forgó alany nem kérdezett tılem semmit, és a munka befejeztével is szó nélkül adta át a félig kitöltött ívet. Én meg persze nem néztem át, mert mihamarabb bele akartam kezdeni az interjúba, mivel nem akartam a szükségesnél tovább rabolni az idejét. Ha szólt volna, akkor diszharmóniába került volna velem, és japán szemmel nézve kellemetlen helyzet alakult volna ki. Így viszont magyar szemmel nézve alakult ki kellemetlen szituáció. A kérdıív A minta összetételét az 1–3. táblázatok mutatják. 1. táblázat A minta nemek szerinti megoszlása Nem Férfi Nı Összesen
60
Fı 3 15 18
2. táblázat A minta életkor szerinti megoszlása Életkor 18 év alatt 18–25 év 26–35 év 36–50 év 50 év felett Összesen
Fı 0 6 9 3 0 18
KATI D.: MAGYARORSZÁGON ÉLİ JAPÁNOK MAGYARSÁGKÉPE
3. táblázat A minta foglalkozás szerinti megoszlása Foglalkozás Tanár Diák Egyéb Összesen
4. táblázat A minta életkor szerinti megoszlása
Fı 9 4 5 18
Magyarországon töltött idı 2 hónapnál kevesebb 2–6 hónap 6–12 hónap 1–2 év 2–5 év 5–10 év 10 évnél több Összesen
Fı 1 2 4 6 4 1 0 18
Az elsı dolog, amit tisztázni szeretnék, miért nem kérdeztem rá az alanyok végzettségére. Nos, azért, mert nem láttam értelmét. Bár a legtöbb esetben kézenfekvı, hasznos adatokkal szolgáló kérdés ez, a mi esetünkben ez semmit nem segített volna. Aki ideköltözött, jórészt munka (gyakran nagyobb cég vagy a japán kormány megbízásából) vagy tanulás miatt jött hazánkba. Tehát minden interjúalanyom az egyetemista illetve felsıfokú oktatásban szerzett diplomával rendelkezı kategóriákat jelölte volna meg. A foglalkozások esetén nem adtam meg válaszlehetıségeket, mert nem tudtam, milyen foglalkozású emberek akadnak majd az utamba. Mindent együtt véve kijelenthetjük, hogy a minta összetétele alapján a kutatás a Magyarországon élı 18 és 35 év közötti dolgozó (fıként tanár foglalkozású) japán nıkre nézve nevezhetı leginkább reprezentatívnak, akik legalább hat hónapot és legfeljebb öt évet töltöttek már hazánkban. A kérdések elemzése A kérdések elsı csoportja a konfliktushelyzetekre összpontosít, továbbá az alany magyarokkal való kommunikációja során szerzett tapasztalataira kérdez rá, a teljesség igénye nélkül, a leggyakrabban elıforduló szituációkra koncentrálva. A helyhiány miatt ezekkel a kérdésekkel most nem foglalkozom, hanem rögtön rátérek a következı részre, a tulajdonságpárok értékelésére. A tulajdonságpárok elemzését a 6. táblázat segítségével végeztem. 6. táblázat A magyarok megítélése: tulajdonságpárok (adatok) Skála\fı
1 Férfi
Olcsó
2
3
1
2
4
Nı
3
5
4
3
Összesen
3
6
6
3
Diák
1
2
1
Dolgozik
2
4
5
3
5
0
Összesen
Átlag
3
2,7
15
2,5
18
Drága
2,5
4
2,0
14
2,6
Az adatokat két összefüggésben elemeztem, nemek szerinti megoszlás szerint, illetve az alapján, hogy az alany dolgozik vagy még tanul. A „diák” szó alatt ez esetben mindig egyetemi vagy fıiskolai hallgatót kell érteni. A jelen cikkben nem térek ki külön a felmérésben szereplı összes tulajdonságpárra (összesen 35 van belılük), csak a legjellemzıbbnek vélt tulajdonságokat (Magyarországnál: barátságos, szép, biztonságos, olcsó, koszos, rendetlen; a magyaroknál: szépek, mőveltek, barátságosak, hagyományırzık, pontatlanok, önzıek, különbözıek, felületesek) vonom be az elemzésbe. Értelemszerően a 3,0 jelenti a semleges hozzáállást, az ettıl ±0,5 ponttal eltérı értékeket átlagosnak 61
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 5 . tekintettem. Az ezen az intervallumon (2,5 – 3,5) kívül esı eredményekkel foglalkozom részletesebben. A fenti táblázat azt mutatja, mind a „Nık”, mind az „Összesen”, mind pedig a „Dolgozik” kategória közel azonos mértékben (2,5 illetve 2,6) tartja Magyarországot olcsónak. A többi táblázat is azt mutatja, hogy a „Dolgozik” és a „Nık” kategória alapvetı befolyással van az „Összesen” kategóriára. Ennek oka a minta összetételében rejlik: a férfiak és a diákok viszonylag kis számban képviseltetik magukat. Az elemzés során közölni fogok majd pontos számadatokat, melyek értékei 1–5–ig terjednek. Minél kisebb a szám, annál közelebb áll a tulajdonságpár „pozitív” végéhez, a 3,6 és e fölötti számok pedig azt jelzik, hogy a többség a „negatív” tulajdonságot tartja jellemzınek. A tulajdonságpárok elemzésénél fontosnak tartom megjegyezni, hogy míg a legtöbb tulajdonság egyértelmően besorolható pozitív és negatív kategóriákba, ez azonban nem minden esetben egyértelmő. Az egyformák–különbözıek esetén egy magyar számára esetleg a különbözıek bírhat némi pozitív tartalommal. Egy japán számára azonban ez egyértelmően negatív tulajdonság. Számukra az egyformaság, az, ha valaki nem lóg ki a sorból, bír pozitív jelentéssel. Ezért az „egyformák” tulajdonságot tettem a kérdıív pozitív tulajdonságokat felvonultató oldalára. MAGYARORSZÁG MEGÍTÉLÉSE Az egyik kérdıívben az olcsó–drága ellentétpárnál egy üzenetet találtam, ami így szólt: „Mikor idejöttem, azt hittem, olcsó (Magyarország), de mikor elkezdtem itt élni, rájöttem, hogy elég drága”. Rajta kívül még ketten gondolták úgy, hogy az ország drága. Bár ez elég kis arány, mégis meglepı volt olyasvalakitıl hallani, hogy hazánk drága, aki a világ egyik legdrágább országából jött. Mondjuk azt érdemes megjegyezni, hogy az országban dolgozó japánok egy része nem japán cégnél dolgozik, a tanárok (legalábbis akik nem önkéntesek) fizetése például szerintem közelebb állhat a hazai, mint a japán átlaghoz. 7. táblázat 9. táblázat Magyarországra jellemzınek vélt A magyarokra jellemzınek vélt tulajdonságok rangsora tulajdonságok rangsora 1. barátságos 1. szépek 2. szép 2. mőveltek 3. biztonságos 3. barátságosak 4.
olcsó
4.
hagyománytisztelık
A negatív tulajdonságok közül a koszos és a rendetlen kaptak viszonylag magas pontszámot (3,6). Egyik interjúalanyom szerint a legborzasztóbb Magyarországon a sok ürülék az utcán. Megnyugtattam, hogy ez fıleg Budapestre jellemzı. Sokan nehezményezték, hogy az emberek eldobják a csikkeket (Japánban minden dohányos hordozható hamutartót tart magánál erre a célra), és hogy sok a kosz. Ezek olyan dolgok, amiken érdemes lenne mihamarabb változtatni, mert a mocsok más külföldieknek is szemet szúr. A magyarok megítélése Meglepı módon az összesítésben az elsı helyen a szépség végzett. Ez az adat csak elsı pillantásra tőnik furcsának. No nem azért, mert a következı pillanatban rájövünk, hogy naná, hisz rólunk, magyarokról van szó! Ezért az eredményért ismét a minta összetétele okolható. A 18 fıs mintából 15 nınemő! A nık számára egyértelmően fontosabbak a külsıségek, a szépség, mint a férfiaknál. Ezt mutatja az is, hogy náluk a szépség mindössze az 5. helyen végzett.
62
KATI D.: MAGYARORSZÁGON ÉLİ JAPÁNOK MAGYARSÁGKÉPE
10. táblázat A magyarok megítélése: tulajdonságpárok (adatok) Skála\fı
Szépek
1
2
3
Férfi
1
1
Nı
5
Összesen
4
Összesen
Átlag
1
3
2,0
6
4
15
1,9
6
7
5
Diák
1
2
1
4
2,0
Dolgozik
5
5
4
14
1,9
0
5
0
18
Csúnyák
1,9
A szép–csúnya tulajdonságpárt elemzı táblázatból egyértelmően kiderül, hogy senki nem gondolta azt, hogy a magyarok akár csak egy kicsit is csúnyák lennének, és 12 fı gondolta úgy, hogy valamilyen szinten szépek vagyunk. Vajon mi az, ami vonzóvá tesz minket a japánok számára? Ha már a kutatás elıtt tisztában lettem volna azzal, hogy ilyen határozottan szépnek tartanak minket, mindenképp kiterjesztettem volna az interjút erre a kérdéskörre is. Az a kérdés is felvetıdött bennem, vajon europid mivoltunknak vagy konkrétan magyarságunknak szól-e ez a bók? Érdemes lenne összehasonlítani az adatokat más európai országokban hasonló témában végzett kutatásokkal. A szépséget a mőveltek, barátságosak és a hagyománytisztelık tulajdonságok követik, határozottan alacsony (2,1) pontátlaggal. Számomra a hagyománytisztelet ilyen elıkelı helyezése jelentett némi meglepetést. Vajon milyen hagyományokra gondoltak a japánok? A vallási hagyományokra? Netán arra, hogy ennyire tiszteletben tartjuk az ünnepeket? Egyik interjú során beszámoltak nekem arról, hogy Japánban a hétvége csak elméletileg szünnap, valójában akkor is tartanak megbeszéléseket, munkával kapcsolatos programokat, általános, hogy ilyenkor is dolgoznak az emberek. Bár ez igen távol áll a szó hagyományos értelmétıl, az a tény azonban, hogy ez a téma a „Mi az a dolog, ami jó lenne, ha Japánban is ugyanúgy lenne, mint Magyarországon?” kérdés kapcsán merült fel, alátámasztja ezt az elképzelést. Ehhez jön még az, hogy a szóban forgó interjúalany a magyarok ellentétpárok segítségével történı jellemzésénél csak egy szélsıséges értéket adott meg (27–bıl 16–szor jelölt meg semleges választ), történetesen pont a hagyománytisztelettel kapcsolatban, ahol a magyarokat erısen hagyománytisztelı népként jellemezte. 12. táblázat A magyarokra jellemzınek vélt tulajdonságok rangsora – „negatív” tulajdonságok 1.
pontatlanok
2. 3. 4.
önzıek különbözıek felületesek
Érdekes megfigyelni a rangsor végének alakulását is. A minta szerint a pontatlanság helyezkedik el a lista élén. Vannak, akiknek tetszett, hogy nem kell mindenhova óramő pontossággal érkezni, sıt, volt, aki megjegyezte, az itteni mentalitásnak köszönhetıen sokat lazult ilyen téren. Mások egyszerően már megszokták ezt a jelenséget, és mindig számolnak vele. Sokan vannak azonban, akiket ez eléggé zavar, fıleg, ha ık megadják a tiszteletet a másiknak azzal, hogy pontosan érkeznek.
Bár ez talán nem a legjobb megfogalmazás. A japánok számára a pontosság ugyanis természetes. Pontatlannak lenni egy japán számára olyan, mintha ismerıseink egyszer csak elfelejtenének köszönni nekünk. Erre különösen érdemes figyelni, fıleg, ha az embernek japán felettesei vannak. A második helyen az önzıség végzett. Japánban a csoportszellemet, a közösség érdekeinek figyelembe vételét már iskolás kortól a belenevelik a gyerekekbe. Gyakran szóba került, hogy a magyarok nem túl jó csapatmunkások, egyáltalán nem dolgoznak szívesen csoportban, inkább magányos farkasként végzik feladataikat. Ha hibáznak, megpróbálják eltussolni, nem gondolva arra, hogy ennek esetleg káros következményei lehetnek az egész csoportra nézve. Egyik interjúalanyom szerint, ha van egy cél, a legrövidebb úton igyekeznek azt elérni, nem törıdve azzal, hogy ez esetleg
63
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 5 . nem mindenkinek jó. A japánok inkább kerülı úton mennek, de végig figyelnek arra, hogy együtt, harmóniában érjenek célt. Az alábbi táblázatból megtudhatjuk, mennyire értenek egyet a japánok azzal az állítással, hogy a magyarok szívesen dolgoznak csoportban. Az értékek 1-tıl (egyáltalán nem jellemzı) 5-ig (nagyon nagy mértékben jellemzı) terjednek. 13. táblázat Magyarokkal kapcsolatos állítások igazságtartalma Skála\fı
Szívesen dolgoznak csoportban
1
2
Férfi
2
1
Nı
3
9
2
1
Összesen
5
10
2
1
Diák Dolgozik
3
4
4 5
6
2
1
5
0
Összesen
Átlag
3
1,3
15
2,1
18
1,9
4
2,0
14
1,9
Ez is a fentebb említetteket támasztja alá. Errıl leginkább a kutatásban részt vett férfiak vannak meggyızıdve, akiknél ez az átlag 1,3. Az egyikük, egy baseball oktató szerint nagyon nehéz a gyerekeket csapatmunkára nevelni, mindenki „önzızik”, csak saját teljesítményére koncentrálva, nem gondolva arra, hogy amit tesz, nem a csapat érdekeit szolgálja és hogy a viselkedése nem vezet gyızelemhez. A harmadik helyezett, a „különbözıek” kategória is a fentebb leírtakat erısíti. Japánban, egy csoportorientált társadalomban nem erény különbözınek lenni, míg nálunk ez az egyéniség megnyilvánulásának jele. Az, hogy különbözıek vagyunk, ki akarunk tőnni a tömegbıl, meg akarjuk különböztetni magunkat még saját csoporttársainktól is (sıt, leginkább tılük), teljesen ellentétben áll a Japánban megszokott felfogással. Az egyik beszélgetés során felhívták a figyelmemet arra, milyen jó is az, ha a különbségek hamar a felszínre kerülnek. Egy csoporton belüli konfliktus nálunk hamar megnyilvánul, kibontakozik, majd feledésbe merül. Japánban is vannak ilyen konfliktusok, de csak a belsı emberek tudnak róla. A felszínen minden csendes, békés, harmonikus. A gond azonban, hogy mivel nem kerül a felszínre, nem oldódik meg, és tovább mérgezi a csapatlégkört. Én személy szerint ebben a jelenségben a csapatszellem és a harmónia tőzön-vízen át történı érvényesítését látom, amint épp kifordul önmagából: ezek a merev társadalmi koncepciók önmaguk ellen fordulnak, és önmagukat gyengítik. Kíváncsi vagyok, vajon ez milyen mértékben van jelen a japán társadalomban. 1. 2. 3. 4.
egyáltalán nem jellemzı kis mértékben jellemzı közepesen jellemzı nagy mértékben jellemzı
5.
nagyon nagy mértékben jellemzı
Magyarokkal kapcsolatos állítások igazságtartalma A kérdıívnek ebben a részében az alanyok különbözı, magyarokkal kapcsolatos állításokkal találkoztak. Egyetértésüket vagy egyet nem értésüket egy 1–5-ig terjedı skálán jelezhették, a táblázatban foglaltak szerint.
Bár a kulcsban a 2-es értékhez „kis mértékben jellemzı” van megadva, inkább a „nem igazán”, vagy a „szerintem nem, de nem vagyok benne biztos” értelemben használatos. Ebben a részben ezúttal mindössze egy állítást elemzek, mert fentebb már bemutattam egy ebbıl a részbıl származó táblázatot. „A magyarok kevesebbet dolgoznak, mint a japánok” A válaszadók majdnem 50%-a, szám szerint 8 ember gondolja azt, hogy az állítás nagyon nagy mértékben jellemzı ránk. Bár manapság a munkaidı sok helyen kitolódott, a nyolc órás munkaidı helyett a tíz óra vált általánossá, sıt, a „menı” munkahelyeken gyakran hallani 12 órás munkanapról, 64
KATI D.: MAGYARORSZÁGON ÉLİ JAPÁNOK MAGYARSÁGKÉPE Magyarországon mégis a nyolc órás munkaidı az alap, ennek van, úgymond, hagyománya. A munkával eltöltött idı sem zajlik olyan megfeszített tempóban, mint Japánban, így a munkahelyi stressz is kisebb. Az egyik lány mesélte, hogy náluk például még cigizni is tilos kimenni munkaidıben. Ehhez tudni kell, hogy a japán nık jelentıs része még ma sem dolgozik, a férfiaknak pedig a 80%-a dohányzik. A hétvégi munka is megszokott, mint ahogy azt már feljebb kifejtettem. Tapasztalatom az, hogy a japánok ellentétes érzelmeket táplálnak a magyar munkaszokásokkal kapcsolatban. Egyrészt örülnek a sok szabadidınek, hogy nincsenek akkora nyomás alatt és egészségesebbnek tartják a magyar viszonyokat. Másrészt viszont gyakran túlontúl lazának is. Hiányolják az odaadást, a szorgalmat, ami náluk természetes. Nekik furcsa, hogy ennyire keveset dolgozunk, de még azt a keveset is sokan csak végigszenvedik, nem rejtve véka alá, hogy mennyire nem érdekli ıket az egész. ÖSSZEGZÉS A kérdıív segítségével egy átfogó, általános képet kaptam arról, hogyan is gondolkodnak, mi a véleményük rólunk illetve hazánkról az itt élı japánoknak. Kiderült, hogy a kutatásban részt vevı japánok túlnyomó része (majdnem mindenki) került már kellemetlen helyzetbe Magyarországon. A problémák okaként a legtöbben a kulturális különbségeket és a nyelvi nehézségeket hozták fel. Néhányuknak meggyőlt a bajuk a nemzetiségiekkel és a hungaristákkal is (bár szerencsére ezeket csak egy-két alkalommal említették). Mindezek ellenére 18ból 14-en jól érzik magukat hazánkban, és a többiek sem adtak egyértelmően nemleges választ. Többségük Magyarországra mint barátságos, biztonságos, szép és olcsó országra gondol, ami azonban piszkos és rendezetlen, a magyarokat pedig szép, mővelt, barátságos és hagyománytisztelıknek tartják, akik azonban pontatlanok, önzıek, különbözıek és felületesek. A magyarokkal kapcsolatos állítások igazságtartalmának vizsgálata megerısíteti a fenti eredményeket. Erre a kérdıívre támaszkodva az interjúban a komplexebb kérdésekre koncentrálhattam, melyek segítettek abban, hogy ezt a számok segítségével kialakult, nagy vonalakban felvázolt képet konkrét formába öntse. AZ INTERJÚ Az interjú során rengeteg érdekes dologra derült fény, és igen részletes képet kaphattam arról, hogyan gondolkodnak az egyes interjúalanyok hazánkról és rólunk, magyarokról. Érdekes volt Magyarországot japánok szemszögébıl látni, mindenki mondott valami új és érdekes dolgot, ami teljesen lenyőgözött. Ezek a beszélgetések létfontosságúnak bizonyultak a kutatás szempontjából. Bár a kérdıíveket így is ki tudtam volna értékelni, a számok mögötti összefüggésekre, a dolgok „miért”-jére már nem jöttem volna rá ezek nélkül a beszámolók nélkül. A kombinált kutatási módszert, amit használtam, meglepıen hatékonynak találtam. Az interjú tizennégy különbözı kérdésbıl állt, ebben a cikkben azonban csak kettıvel foglalkozom. „Ön szerint mi az, amiben a magyarok és a japánok (illetve Magyarország és Japán) a leginkább különböznek egymástól?” A kérdéssel kapcsolatos válaszokban nagyon sok visszaköszön a kérdıívben kitárgyalt, magyarokkal kapcsolatba hozható negatív tulajdonságokkal. Ketten válaszolták azt, hogy sokat beszélünk munka közben („hangosak” vagyunk). Elıkerült a pontatlanság („nem törıdünk az idıvel”) és az önzıség is. Kétszer is azt válaszolták, hogy a legnagyobb különbség az, hogy a magyarok egyenesebbek. Az elsınek ez gondot jelent, mert nem szokott hozzá ahhoz, hogy az emberek nyíltan megmondják a véleményüket, a másodiknak viszont ez kifejezetten tetszik. Valaki a legnagyobb különbségként a hölgyekkel való elızékeny bánásmódot említette. Míg nálunk az a norma, hogy 65
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 5 . udvariasak legyünk a hölgyekkel, Japánban az az elfogadott, elvárt viselkedés, hogy a férjek feleségükkel társaságban lekezelıen vagy közömbösen bánjanak. Az ismeretlen hölgyek pedig egyáltalán ne is számítsanak semmilyen figyelemre, bármilyen kétségbeesetten is szenvednek nehéz csomagjaikkal, hiszen ık már eleve idegennek számítanak.5 Az udvariassággal kapcsolatban áll még az a válasz is, hogy a magyarok udvariasak az idısebbekkel, és hogy a liftben köszönnek egymásnak az emberek, akkor is, ha csak egyszeri, soha meg nem ismétlıdı találkozásról van szó. Ezt, az uchisoto relatív kapcsolatrendszerétıl különbözı viselkedést a szóban forgó férfi nagyon szimpatikusnak találta. Egy tokiói fiatalember szerint leginkább az építészetben különbözünk. Míg Japánban fát és követ is használnak a házak építéséhez, mi csak köveket használunk. Vannak, akik szerint a gondolkodásmódunk, a mentalitásunk alapvetıen különbözı. Érdekes, hogy míg az egyik válaszadó szerint a két különbözı látásmód összehangolásával nagyon jó dolgokat lehet elérni, addig másikuknak ez állandó problémát jelentett a mindennapokban, de különösen a magánéletben. Egy fiatal baseballedzı arra figyelt fel leginkább, hogy mennyire „sokan csókolóznak étteremben vagy a metrón”. Japánban az érzelmek ilyen szélsıséges megnyilvánulása szigorúan csak az érintettekre tartozik. Furcsamód ott azonban senki sem akad fenn azon, ha valaki pornóképregényt olvas a metrón, sıt, ez teljesen általános. Az egyik diák szerint abban különbözünk a leginkább a japánoktól, hogy sokat tanulunk az egyetemeken. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy Japánban az alap- és középfokú oktatás a legstresszesebb (fıleg, hogy szinte mindenki jár magánórákra is), melynek célja, hogy a gyerek minél nevesebb egyetemre, fıiskolára kerüljön. A „vizsgapokol”-nak nevezett tortúra után azonban a felsıoktatási intézményekbıl kibukni szinte lehetetlen, ezért a japán fiatalok inkább kiélvezik azt a néhány évet, ami a munkába állás elıtt még hátra van. „Mi a véleménye a magyar gyerekek viselkedésérıl?” Nos, ebben a kérdéskörben teljes a káosz, a legkülönfélébb, egymásnak szögesen ellentmondó válaszokat kaptam: „Aranyosak, nem sírnak, a szülık szigorúak.” „Túl közeli a szülı-gyerek kapcsolat. A szülık nem szigorúak” „Jól viselkednek” „Rosszak” „Barátságos, aranyos gyerekek, érdeklıdıek, jelentkeznek órán.” (Ez Japánban nem szokás, mert a különbözıség, kiválás jele.) „Nem figyelnek órán, rosszak.” A jelenség okai a japán gyereknevelésben keresendık. A gyereknevelés Japánban az európaival ellentétes elvek szerint valósul meg. Európában a kisgyerekeket igyekeznek mielıbb megnevelni, a közösségi normákhoz szoktatni, majd ahogy idısödik, úgy kap egyre több szabadságot. Japánban a korlátlan szabadság után következik tíz éves kor körül az erıteljes betörés szakasza, ami egészen az egyetemig béklyókba szorítja a gyerekeket.6 Így már jobban érthetı, miért születtek ilyen ellentétes válaszok. Aki kisebb gyerekekkel került kapcsolatba, annak pozitív élményei voltak, a magyarok gyermekeit jobban nevelteknek találta a japánokéinál. Minél idısebb gyermekekkel találkozott, annál hangosabbnak, neveletlenebbnek, esetenként durvábbnak találta ıket. Míg egyesek szigorú szülıkrıl beszéltek, másoknak a szigor hiánya tőnt fel. A tanárok sokszor ellentétesen vélekedtek a gyerekek viselkedésérıl, ennek oka, hogy különbözı iskolákban különbözı életkorú gyerekeket tanítanak. Az a két tanár, aki a gyerekek magaviseletét nagyon rosszként ítélte meg, szakmunkásképzıben tanít. ÖSSZEGZÉS A mélyinterjú segített abban, hogy betekintést nyerjek a hazánkban élı japánok mindennapjaiba, gondolkodásába. Úgy vélem a kérdések alkalmasnak bizonyultak arra, hogy több oldalról is bemutassák az interjúalanyokat, ezen keresztül pedig a mintát. Japánnal kapcsolatos ismereteim is sok érdekes részlettel bıvültek. Már csak ezért is érdemes volt interjút készíteni. 5 6
Dr. Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?. Terebess Kiadó, Budapest, 1999. 85. oldal Dr. Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?. Terebess Kiadó, Budapest, 1999. 68. oldal
66
KATI D.: MAGYARORSZÁGON ÉLİ JAPÁNOK MAGYARSÁGKÉPE BEFEJEZÉS Nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a kutatásba. Rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem a japán emberekkel kapcsolatban, sok érdekes, színes egyéniséget ismertem meg. A kutatást a kis számú és viszonylag homogén minta miatt nem tekintem a célcsoportra vonatkozóan reprezentatívnak, de úgy gondolom, a japán nemzetiségő tanárok gondolatait jól tükrözi, és a megismert kép nagy vonalakban közel áll a Magyarországon élı japánok közösségében élı képhez. Szívesen készítettem volna interjút több olyan japánnal, aki már több mint öt éve él hazánkban. A mintában csak egy ilyen ember volt, és az ı véleménye a dolgokról egészen más, mint a többieké, bár bizonyos pontokon azért egyezik. Mint már említettem, viszonylag kevés embert tudtam bevonni a kutatatásba, ennek egyik oka, hogy japánokkal kapcsolatba kerülni viszonylag nehéz feladat, fıleg kívülrıl. Én szerencsésnek tartom magam, hogy ennyi ember segített nekem. Ennek oka részben abban keresendı, hogy az alanyok egy részét már ismertem, így segítıkészek voltak, másrészt pedig abban, hogy sok volt köztük a fiatal, akik alapvetıen nyitottabbak. Ha tudományos értékkel nem is bír a munkám, több szempontból mégis hasznosnak ítélem. Elıször is felhívja a figyelmet egy olyan területre, amit eddig a kutatók elhanyagoltak, szerintem érdemtelenül. Alapjául szolgálhat bármilyen további, a témával kapcsolatos kutatásnak. Rávilágít a japán és a magyar társadalom, gondolkodásmód közötti különbségekre. Végül pedig felhívja a figyelmet az ország japán szemmel nézve legszembetőnıbb hiányosságaira, amiken alakítani kellene, és legelınyösebb oldalaira is, melyeken nem érdemes változtatni.
67
