Kasztok Siedon (Harcos alkaszt) – De hát én nem vagyok gorviki siedon, semmi esélyem azok ellen. Meg fogok halni… – Ne siránkozz már, mint valami ribanc! – hatalmas pofon nyomatékosította a parancsoló szót. – Gyerünk, szedd össze magad, láttalak már küzdeni, és igenis van esélyed a győzelemre. Egymásba kapcsolódott a két tekintet; a sokat látott fekete és a fiatal borostyánszínű. Mind a ketten hinni akartak az imént elhangzottakban, reménykedni egy győztes holnapban, és az éjszín szemekben parázsló erő meg is győzte mindkettőjüket. Az ifjú vonásain a megkönnyebbülés lett úrrá, miközben még mindig sajgó arcát maszírozgatta, míg a férfiéveit taposó gorvikinak sakálvigyor költözött a szája szélére. Mordak szerette a kihívásokat, mindig azokat az utakat követte, melyeket magának kellett kitaposnia, és hát mi tagadás, ez Rokmund-szerte ismertté tette a nevét. Ám a hírnév néha hátrányokkal jár, főképp ha egy mindenre elszánt gorviki dáma fülébe jutnak a pletykák. És a Con Fava család vérig sértett kisasszonyának kevesen bírtak nemet mondani. Volt valami démonikus vonzerő abban a nőben, valami földöntúli bujaság az ölelésében… – különös csillogással telt meg az imént oly szigorú sötét tekintet. Olyan erő lappangott benne, melynek kevesen tudnának ellentmondani. Hisz még a warviki herceget is megkísértették azok a vadítóan rebbenő szempillák, azok a forrón csókoló ajkak – egy pillanatig elsötétítette az arc vonásait a múlt tovatűnő árnya, aztán… Áh, mindenki hibázhat, a lényeg, hogy rátaláltam erre a szerencsétlen eroneire. A megkönnyebbülés derűs kifejezése rajzolta körül a sakálvigyorba dermedt ajkakat. Aztán végeszakadt az idilli pillanatnak: – De hogyan is győzhetnék, amikor nem is ismerem a gorviki párbajkódexet! – kezdte újra az akadékoskodást az eronei. Mordak arcára groteszk vonásokat rótt a hirtelen támadt düh, miközben az ifjút hallgatta, lángja hevíteni kezdte arcbőrét. – Három nap alatt nem tudok mindent megtanulni tőled, Mordak mester – ám a mondat vége mintha elfújta volna minden indulatát. Tetszett neki a megszólítás: Mordak mester. Nem gondolta volna, hogy bárki is így fogja szólítani majd, de ha már így alakult, meg akart felelni újdonsült címének. Megpróbálta levetkőzni heves természetét és emlékeiből felidézni, őt hogyan okította a mestere abban az eldugott kis shadoni koszfészekben. Lassú és megfontolt sétába kezdett a lakosztályában, ki-kitekintett az ablakon a Próféták terére, megpróbált ihletet meríteni Szent Coelo erőt sugárzó szobrának látványából, majd újabb körséta következett. Persze az más volt ott a Felföldön, itt nem kell attól rettegniük, hogy a bálványimádók rájuk törik az ajtót és megölik az egyetlen embert, aki még ismeri az ősi titkot. Itt csak egy egyszerű bosszúra kellett felkészítenie tanítványát, nem úgy, mint az őt tanító utolsó ramieramestereknek. Ha ő bukik el, legfeljebb egy elkényeztetett dáma bosszúja késik még néhány napot. Hisz még vagy száz elbolondított ifjú várja, hogy szívességet tehessen a gyönyörűséges Lucrezia Con Favanak… Közvetlen közelről nézték azok a démoni zöld szemek. Meg mert volna esküdni rá, hogy a pajzán vonzerő mellett
most ott bujkált bennük az őszinte félelem és esendőség árnya is. Nem bírta elszakítani tekintetét a nőétől, pedig tudta, minél tovább kutat azokban a smaragdszín szemekben annál esendőbb és befolyásolhatóbb lesz maga is. És végül valóban nem bírt már nemet mondani: – Ugye te nem fogsz cserbenhagyni Mordak, ugye sohasem hagyod majd szabadon garázdálkodni azt a… Aztán hirtelen visszazökkenve a jelenbe az úrnő újabb áldozatára vetette pillantását. Balek – mosolyodott el újra, s gondolatai már a felkészítés körül forogtak megint. – Gorvik párbajkódexe… hmm… hogy is mondjam… azokkal együtt rothad a föld mélyén, akik nem tudtak elszakadni Shadon idióta szabályaitól és még hittek az ilyen ostobaságokban. – Csak nem azt akarod mondani, hogy a gorviki párbajoknak nincsenek szabályai, hogy a siedonok úgy küzdenek, akár a déli puszták barbár nomádjai? – szaladt ki az ifjú száján önkéntelenül. – Ebben a világban örökös harc dúl, aminek a szabályait a győztesek írják – fortyant föl Mordak. Mindig a szent tekercsekből és tanításokból idézett, ha annyira felidegesítették, hogy már nem volt képes saját kútfőből visszavágni. – Ezt jól jegyezd meg kölyök, ha győzni akarsz azon a nyamvadt párbajon. – Tudnod kell – folytatta kicsit megenyhülve – hogy mifelénk az ész és az ügyesség dönti el egy párbaj kimenetelét, és nem holmi sületlen kódex. Szabadok vagyunk, és szabadon küzdünk, akár az igazi ragadozók. Ugyanúgy felhasználjuk a természet ajándékait; mérget keverünk, vagy szavakkal sebesítünk, ha arra van szükségünk a győzelemhez. De épp úgy nem vetjük meg az elmés megoldásokat, mint az egyszerűségében tökéletes harcot. Nincs ezen semmi csodálkozni való. Gorvikban ha két szabadharcos pengét ránt egymásra, csak a jobbik lesz az, aki önerőből el is teheti ramieráját. Ez alól csak nagyon ritkán teszünk kivételt, akkor is általában a tömeg teljesítheti be a vesztesen Ranagol akaratát. – Persze ez nem azt jelenti, hogy nyakló nélkül öldököljük egymást, csupáncsak annyit, hogy mi a saját szabályaink szerint ütközünk meg. Ezek is ugyanolyan fontos és súlyos szabályok, akár a hitetlenek kódexeiben foglaltak, ám leírni botorság lenne, hisz az erő, a hatalom örökkön formálja őket, akárcsak az igazi mesterek remekműveiket – fejezte be Mordak hosszúra nyúlt magyarázatát, hangja egészen megenyhült, arcára a tanítók komolysága költözött. Talán a szavak mélyén csengő igazság, talán a hirtelen haragú mester jellemében beállt drasztikus változás tette, de egyikük sem tudott újra megszólalni. Mindketten az imént elhangzott szavakon merengtek. Az eronei még akkor sem neszelt fel, mikor az apró zajokat követően beszakadtak a spaletták. Faforgács szállt mindenfelé, miközben harci maszkos alakok lendültek a lakosztályukba. Aztán acélon csillant a szobába ömlő hold fénye és az első támadó ramierával a mellkasában zuhant vissza az utcára. Mordak újabb tőrt csúsztatott bal tenyerébe, ám a másik két betolakodó addigra már a szoba közepén állt. Kezükben furcsa, dupla markolatú kard lapult. Fejvadászok. Az éjszaka gyilkosai szinte úsztak a levegőben, mozgásuk hangtalan és tökéletes volt, mellőzött minden fölösleges
Kasztok Írta: Magus88
Kasztok lépést és fordulást. Egyenesen a döbbenettől szoborrá merevedett eronei felé vették az irányt, s ha Mordak nem veti magát eléjük, talán el is érik. Így is csak az utolsó pillanatban, a kalózfattyútól karnyújtásnyira sikerült megtorpanásra késztetnie a vadászokat egy jól irányzott szúrással, melyet nyakra mért csapás követett. Mindkét támadást sikerült hárítaniuk az ellenfeleknek, ám ezzel is telt az idő. – Ébredj már te barom, ez nem egy rohadt színielőadás, ezek éppen téged akarnak kibelezni! – bólintott ingerülten ellenfelei felé Mordak, miközben ramieráival próbálta hárítani a felé záporozó csapásokat. Jobb volt támadóinál, mozgásában ott lüktetett az évezredek csiszolta technika könnyedsége és tíz kemény év gyakorlás tapasztalata. A két penge tökéletes összhangban mozgott, hárított és szúrt. Balkezes támadója már több komoly sebből vérzett mire a fiú is úgy, ahogy összeszedte magát és a siedon segítségére sietett. – Vedd át kölyök! – kurjantotta ekkor a szabadharcos. Vállával hatalmasat taszított a sebesült támadón, aki egyenesen a kivont szablyába szaladt, Mordak pedig pördült is tovább, és egy teljes fordulattal az ablak előtt termett. Hogy még ugyanazzal a lendülettel útjára is küldje bal kezében szorongatott tőrét. Épp az utolsó pillanatban sikerült torkon dobnia a szemközti ablakban számszeríjat markolászó sötétzöld köpenyesek leggyorsabbikát. – Hasra fiú, újabb vendégeket kapunk! – üvöltötte az ablak mellé pördülve. A mondat végén, mintha csak igazolni akarnák azt, záporozni kezdtek a nyílvesszők. Az eroneinek csak az utolsó pillanatban sikerült a földre vetnie magát, ha nem áll előtte harci maszkos támadója, biztosan keresztüllőtték volna. Így is feltépte néhány vessző a ruháját, mielőtt földet ért. A vadásznak nem volt ilyen szerencséje, két nyílvesszővel a hátában esett össze. Tehát nem együtt vannak! – Mi történik itt? – kérdezte a kétségbeesett ifjú, ám a válaszra már nem maradt idő. Újabb támadók rontottak a szobába. Öten jöttek, kezükben kobrakardokkal. Az ajtón keresztül érkeztek és külsőre szakasztott másai voltak a szemből nyilazóknak; bő ujjú fehér inget, földbarna szövetnadrágot és sötétzöld köpenyt viseltek. Kettő az eroneit, három a gorviki kardforgatót vette célba. – Elbírsz velük? – Az életemre törtek! – sziszegte ingerülten a „tanítvány”, mintha ezzel mindenre választ adott volna. Gorvikban ez nem valami szokatlan – mosolyodott el Mordak, s laza vívóállásban helyezkedve várta újabb támadóit. Kezeiben ördögi táncot járt a hosszúkás tőr, át-át röppenve egyikből a másikba, miközben a lábak is felvették a ritmust. Pokolian gyors volt, első támadójának még mukkanni sem maradt ideje, mikor egy féloldalas szaltóval átgurult a vállán és a tarkójába vágta pengéjét. Mély hajlásokkal és rövid ugrásokkal elkerülte a felé tartó vágásokat, majd egy széles ívű jobboldali áltámadás következett. Ám mielőtt még a bal felöl szúró támadó, kihasználhatta volna látszólagos védtelenségét, átdobta másik kezébe fegyverét és gyomron szúrta a megilletődött fejvadászt. Már csak egy maradt – konstatálta magában a helyzetet, miközben levegő után kapkodott. Nem hiába, öreg vagyok én már az ilyen gyors pergésű csatákhoz, lehet, hogy tényleg
vissza kéne vonulnom, hogy ifjaknak adhassam tovább a tudást. Gyors pillantást vetett az eronei felé, csak hogy lássa, él-e még. Örömmel látta, hogy a kalózivadéknak is sikerült már földre küldenie egyik ellenfelét, s a másik sincs már valami jó bőrben. Nem hiába, van szemem az ilyenhez, talán egyszer valóban sikerül harcost faragnom ebből a kis tengermellékiből. Persze, csak ha túléli a párbajt. Szívesen merengett volna még egy ideig azon, mennyire jól sikerült a választása, ám harmadik támadója nem hagyott rá neki időt. Látva ellenfele pillanatnyi figyelmetlenségét, kíméletlen szúrást indított annak szíve felé. Mordaknak alig maradt ideje hárítani a halálos támadást, máris jött a következő. A fejvadász vette kezébe a küzdelem irányítását, ő diktálta a tempót, amit igencsak nehezére esett követni a fáradó ramieraművésznek. Gyors és alantas szúrásokkal operált, ami ellen mit sem ért a siedon figyelemelterelő „tánca”. Persze csak ha én is túlélem ezt a párbajt – gondolta Mordak, egy újabb épp csak elkerült vágás után. Kimerült volt, nehezére esett tartani ezt a felgyorsult tempót és tudta, ha nem talál ki gyorsan valamit, alulmarad gyilkosával szemben. Gyors pillantást vetett a lakosztályára, majd elégedetten vette tudomásul, hogy a folyamatos hátrálás és védekezés következtében sikerült visszajutnia az ablakok elé. Tökéletes. Néhány újabb – egyre inkább kapkodó – hárítás után lába megakadt a szőnyeg egyik redőjében, ő pedig kapálózva zuhant az ablakpárkánynak, épphogy nem esett ki rajta. Váratlan előnyét kihasználva a támadó magabiztosan lendült előre, hogy befejezze, amit elkezdett… …majd elkerekedett szemekkel meredt le a gyomrából meredő ramierára. – Ne izgulj barátom, háromból két társad ugyanígy megette ezt a cselt – a kegyetlen sakálvigyor ismét visszahódította az enyhén borostás arcot. Lassan a földre engedte ellenfelét, majd annak rózsamintás kendőjébe törölte véres fegyverét. – Na kölyök… – kezdte tanítványa felé fordulva Mordak, az elétáruló látvány azonban ajkára forrasztotta a szót. Az ifjú ellenfelének szétszabdalt testére dőlve feküdt, vonásait szörnyű grimaszba rántotta az utolsó pillanatok szenvedése. Egyetlen seb volt rajta csupán, egy karcolás a vállán, ám a sebszájat undorító fekete miazma folyta körbe. Méreg. Az a rohadt vessző, mi a fészkes fenéért nem bírt egy leheletnyivel feljebb abba az istenverte falba állni. Hogy szakadna a hétfejű összes átka azokra a rohadt vadászokra, hogy a bálványimádók sütnék meg az összeset azokon az istenverte máglyáikon! Mérhetetlen düh öntötte el Mordak szívét, a legrosszabb fajtából; tehetetlen volt, és ezt mindennél jobban utálta. Percekig meg sem mozdult, csak bikaszerű prüszköléséből látszott, hogy él. Ezernyi kérdés rohamozta meg hirtelen a kétségbeesett siedont, és egyikre sem tudta a választ. Bármit próbált is kiokoskodni, ebben az állapotban esélye sem volt a sikerre; csupáncsak a sötétben tapogatózhatott. Egyetlen gondolata volt csak annyira erős, hogy utat vágjon a fejében tomboló káoszon át: el innen. Öles léptekkel indult a kijárat felé, ám az eronei holttestéhez érve egy pillanatra megtorpant. Sajnálta a kölyköt, bármennyire szerencsétlennek és befolyásolhatónak
Kasztok Írta: Magus88
Kasztok tartotta, valahol fel is nézett rá ártatlansága miatt. Szerette volna tisztességgel eltemetni, vagy legalább valami útravalóval ellátni, ahogyan a színdarabokban szokás, végül azonban csak egy mondatra tellett tőle:
– Látod kölyök, ezért tanulunk meg az elégedetlenkedés helyett inkább küzdeni itt, Gorvikban.
Mint az a fenti írásból is kitűnik, Gorvik harcosai elég sokban különböznek más vidékek fegyverforgatóitól. Maga a szó (siedon) is elég tág fogalom, mely egyszerre több társadalmi csoportot ölel föl. Közösre talán szabad harcosként lehetne fordítani. A gorvikiak azokat értik alatta, akiknek joguk van szabadon rendelkezni a kardjuk felett. Ebbe a kategóriába tartozik minden nemes, aki könnyűfegyveres harcmodorban küzd, kardot köt az oldalára és forgatni is tudja azt (aki pedig nemesként nem ért a fegyverhez, nem számíthat túl sok jóra a Szentföldön). Tehát éppúgy siedonnak hívják a nemesi családok sokadikként született gyermekét, aki a zsoldosok útját választja, mint a bajvívókat vagy a hadseregek elöljáróit. Gorvikban is vannak persze „klasszikus” értelemben vett harcosok, katonák, ám felettük mindig áll valaki, kinek a parancsait vakon kell követniük. Ezeket a fegyverforgatókat hívják carridonnak, ide sorolhatjuk a városőrség tagjait és a nemesség magánhadseregében szolgáló katonákat is. A carridonok tehát születésüktől fogva alattvalói földesuruknak, míg egy siedon maga választhatja meg urait, s ha úgy akarja, lehet teljes mértékben független is (persze kevesen választják a pártfogó nélküliek veszélyes életét). A különbséget növeli továbbá, hogy egy siedonnak lehetnek további fegyveres alattvalói, hűbéresei, és hűségesküje után is megilletik nemesi jogai és kiváltságai. Így a fentiekből kifolyólag nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki megpróbálja összegyűjteni mindazon fegyverforgatók sorát, akiket siedonnak hív a gorviki köznép. Nekem sem célom hogy ezt megpróbáljam, cikkemnek is csupán azok a siedonok képzik alapját, akik a MAGUS Harcos nevű kasztjába tartoznak. Természetesen köztük is jelentős különbségek mutatkozhatnak, szülőföldjük, iskolájuk vagy rangjuk okán, ám sok dologban megegyezik neveltetésük. Lássuk hát, melyek ezek a közös jegyek. Közös neveltetés: A legalapvetőbb hasonlóság a szabadharcosok között nemesi neveltetésükből fakad. Származásukból kifolyólag többé-kevésbé elmondható ezekről a harcosokról, hogy otthonosan mozognak a nemesek köreiben, eligazodnak a bálok és árnyháborúk útvesztőjében, és ismerik a gorviki párbajkódexet. Ezen kívül jártasak a ranagolita vallás alapjaiban (mint minden szabad gorviki) és a ramiera forgatásában is, mely penge gyakorta a legfontosabb fegyverük. Nemesi származásuk nemcsak tudásukra, de viselkedésükre és öltözködésükre is sokszor rányomja bélyegét. Majd minden szabadharcos büszke származására vagy mestereire, ez néhányuknál sznobizmussal, felsőbbrendűségük biztos tudatával párosul. Ezenkívül ritka az olyan siedon, aki ne büszkélkedne különleges képességeivel vagy a párbajban elért győzelmeivel. Többek között ennek a jelenségnek is köszönhető a gorviki kendőnyelv megjelenése. A kendőnyelv a heraldika egy különleges válfaja, melyben a kendők egyfajta névjegyként szolgálnak, és nemcsak viselőjük származásáról, de tetteiről és harcmodoráról is árulkodhatnak a hozzáértőknek
(bővebben lásd lentebb). Éppen ezért minden szabadharcosnak kötelessége elsajátítani a kendőnyelvet, hisz sokszor az élete múlhat azon, hogy felismeri-e a másik harcosban a nagyvadat, vagy csak Ranagol ítélőszéke előtt térdepelve döbben rá saját hibájára. Harci tudományukat is hasonló keretek között sajátítják el, egy iskola vagy egy híres mester segítségével, több évig tartó hosszú és gyötrelmes tanulás során. A siedonná válás nem olcsó mulatság, a híresebb mesterek 80-100 aranyat is elkérnek évente, ám cserébe a fegyveres harc és az árnyháborúk legjobb harcosait nevelik a tehetős nemesifjakból. Méltó kísérői, tanácsadói és testőrei lesznek hűbéruruknak, úgy a nemesi bálokon, mint a különböző veszélyesebb utazási és harcai során. Míg a fejvadászokat a csendes gyilkolásra, a meglapulásra és a színfalak mögötti akciókra képzik ki, a szabadharcosokat szemtől szembeni, nyílt küzdelemre tanítják. Ám ez nem azt jelenti, hogy a shadoni bajvívók egyenességével, minden piszkos eszköz használatát mellőzve parádéznának; épp ellenkezőleg, egy Siedon bármilyen eszközt képes felhasználni, ha az győzelemre segítheti küzdelmében. De lássuk, mit is jelent ez pontosabban. A siedonok harcmodora: Mint már említettem, a siedonok általában a ramiera forgatásában jeleskednek igazán, s erre építik harci taktikáikat is. E viszonylag rövid kard leginkább gyors reflexeket és ügyes mozdulatokat követel forgatójától, s nem annak erejére épít. Ebből kifolyólag a szabadharcosokra általában a gyors és pontos szúrások, valamint az akrobatikus mozdulatokkal teli harc a jellemző. Éppen ezért nem viselnek páncélokat sem, legfeljebb ha nagy szükségét látják, és nem korlátozza őket a mozgásban (a könnyű mozgás és a makulátlan külső mindenek felett áll számukra). Sok mester és iskola tanítja ezen kívül a belharc tudományát is, a lovagok és az alvilági harcosok elleni hatékonyabb fellépés érdekében. Ám vitathatatlanul a szemfényvesztés minden siedon legnagyobb fegyvere. Könnyűfegyveres harcmodorukból és rövid fegyverükből kifolyólag mindennél többre tartják a trükkös megoldásokat, a halálosan precíz szúrásokat, és az agyafúrt cseleket. Számukra nem az erkölcs vagy a shadoni párbajkódexhez hasonló kötött szabályok, hanem a minél halálosabb technikák, a minél gyorsabb győzelem a cél. Párbajkódexük nem tiltja sem a piszkos cseleket, sem pedig a mérgek használatát, sokan közülük még a méregkeverés fortélyait is elsajátítják. „Ha már használni megtanulta az ártó szereket, a legjobb, ha ő maga is képes előállítani azokat!” – tartják. Leginkább azonban az orvtámadást alkalmazzák előszeretettel figyelmetlenebb ellenfeleik ellen, „hiszen a tigris sem figyelmezteti a prédáját, mielőtt lecsapna rá”. Emellett elsajátítják az emberi test felépítését is, megtanulják, hol vannak gyenge pontjai és hol a legsebezhetőbb. A szabadharcosok öltözködéséről: Öltözködésükre, bár ruháik tartományonként eltérő színűek és szabásúak, általában a könnyedség a jellemző. Általában bő fehér inget, fekete harisnyát, magas szárú, puha bőrcsizmát viselnek. Ha
Kasztok Írta: Magus88
Kasztok hűvösebbre fordul az idő, bőrből cserzett mellényt húznak, s ha kedvük úgy diktálja, színes kendőket kötnek magukra. Gazdagabbjaik a messzi földön híres abraselyemből készíttetik ingjeiket és kendőiket is. Rokmund tartományra a hivalkodóbb, színesebb ruhadarabok a jellemzőbbek, míg Akvilonában sokkalta többre tartják a praktikus, harcias szabást és a sötétebb színeket; díszítésül főképp vallási motívumokat használnak. Gorvik tartomány egyedi társadalmi tagolódása (szabad városállamok laza szövetsége) miatt az öltözködés itt a legsokrétűbb. Éppúgy találkozhatunk itt Akvilonára jellemző sötét árnyalatokkal és vallási fanatizmussal, mint rokmundi színorgiával, de még a kereskedők által behozott külhoni darabokkal is. Warvik tartomány harcias beállítottsága miatt inkább lovagjaira és paplovagjaira támaszkodik, mivel itt az árnyháborúk helyett valódi háborúkat kell vívni a nemkívánatos dzsad szomszédokkal. A szabadharcosok ritkák erre, öltözködésüket így mestereik származása szabja meg. Abrado tartományban is hasonló a helyzet, bár itt a természeti viszonyok és a városok hiánya miatt nem igazán népes a szabadharcosok rétege. A kendőnyelvről: Gorvikban fontos szerep jut a szabadosok – ritkábban fejvadászok, sőt nemesurak – viselte kendőknek. A kendőbe hímzett jel vagy címer, titkos utalás mindig egyedi, sokat elárul viselőjének származásáról és tetteiről. A kendők készítését és használatát bonyolult etikett szabályozza, amely méltán említtetik egy napon a shadoni heraldikával. Új keletű szokás, hogy a párbajban vagy más emlékezetes módon legyőzött ellenfelek kendőjét a diadalmas fél valamely testrészén viseli, de fejre (hajba) csak saját címerkendője köthető. A kendő címerhordozó, egyfajta névjegy, melyet tulajdonosa a legváltozatosabb okokból adhat át, küldhet el másoknak. A kelme sarkába kerülő csomók száma, kötésmódja és elhelyezése jelenthet párbajra, baráti vagy titkos találkozóra hívást; kifejezhet hódolatot, tiszteletet, jelenthet fenyegetést, de hordozhat sokkal összetettebb érzelmeket is. A kendőnyelv valóságos tudomány, melyet minden szabadharcosnak kötelessége elsajátítani, mind saját, mind ura érdekében.
A kaszt jellemzői az Alapkönyv szerint Nézzük meg, hogy is néz ki egy gorviki szabad harcos a d20 rendszerben. Az alant következő statisztikák természetesen csak általános információk, ezektől eltérhetnek az egyedi mesterek és iskolák tanításai. Csak azok a statisztikák kerülnek itt bemutatásra, amelyek valamiben különböznek a Harcos kalandozó kasztnál leírtaktól, minden egyéb statisztikát (beleértve a Kp-t, az Fp-t, valamint a TÉ és a jellemzők fejlődését) változatlanul a Harcosnál leírtak szerint kell számolni. Követelmények Az alábbi követelményeknek kell megfelelnie egy karakternek, ha a Harcos kalandozó kaszt Siedon alkasztjának tagja kíván lenni. Alap TÉ: +2 Faj: Ember (szigorúan csak gorviki származású) Jellemző: -
Képzettségek: Ismeret – Kendőnyelv 4+, Ismeret – Ranagolita vallás 4+ Képességek: Fegyverforgatás (Szúró-vágó) – Alapfok, további egy harci képesség Elsődleges képzettségek: Akrobatika, Átverés, Futás, Ismeret – Élettan, Ismeret – Fegyverek, Ismeret – Hadászat, Ismeret – Kendőnyelv, Ismeret – párbaj, Ismeret – Ranagolita vallás, Lovaglás, Megfélemlítés, Mesterség – Méregkeverés, Ugrás, Úszás. Ajánlott képességek*: Belharc, Pontos támadás, Fegyverforgatás – Ramiera, Fegyverforgatás – Hajítófegyverek, Harci jártasság, Harci reflexek, Képzett cselezés, Képzett színlelés, Kétkezes harc, Kínokozás, Lefegyverzés, Orvtámadás, Riposzt. * Az Ajánlott képességek listája azokat a képességeket foglalja magába, amit a siedonok előszeretettel alkalmaznak, illetve tanulnak meg. Ez a lista tehát segítségnyújtás azoknak, akik nem igazán tudják, mitől lesz a harcosukból igazi siedon. Ám ez csupán csak segítség, nem kötelezően követendő fejlődési út, ha akarod, nyugodtan változtathatsz is rajta, vagy akár teljesen más módon is felépítheted a karakteredet.
A kaszt jellemzői az Új Tekercsek alapján A kaszt, mint azt neve is mutatja, a harcos alkaszt egy különleges változata, ebből kifolyólag nagyrészt az ott leírtaknak megfelelően lehet megalkotni. Ám van néhány eltérés is az általános harcos kaszthoz képest, melyek az alábbiak. Képzettségek: Az Új Tekercsekben bemutatott harcostól eltérően a siedonok számára tiltottnak minősül a Nehézvértviselet, a Teherbírás, a Nyomolvasás, a Halászat, és az Idomítás; elsődlegesnek pedig az Orvtámadás, az Akrobatika, a Párbaj, a Heraldika, és az Élő nyelv minősülnek. Emellett a Harcos kaszt induló képzettségein felül a további képzettségeket kapják még meg: Képzettség Fegyverdobás Lovaglás Futás Orvtámadás Vallásismeret (Ranagol) Udvari etikett (gorviki) Heraldika (gorviki)
Fok / % 2. fok 2. fok 2. fok 2. fok 2. fok 2. fok 3. fok
Mivel a siedon a Harcos kaszt egy specializációja, ezért Kp alapja 0, míg szintenként 12 Kp-t kap. Minden más tekintetben a siedonok megegyeznek a Harcos kasztnál bemutatottakkal. A ramieráról A ramiera – bár fejvadászok is előszeretettel használják – jóval inkább számít népfegyvernek Gorvikban, mint valamiféle titkos eszköznek. A ramiera valahol a tőr és a rövid kard között helyezkedik el, és ezt az értékei is tükrözik: Támadás/kör: 2, KÉ: 8, TÉ: 12, VÉ: 9, Sebzés: k6+1.
Kasztok Írta: Magus88
Kasztok A képzettségek szempontjából a ramiera a tőrrel van egy csoportban, azaz folytatható vele belharc vagy kézváltó harcmodor, illetve dobni is lehet. Nem-gorvikiak is megtanulhatják a ramiera forgatását, de ez igencsak ritka, mivel találni kell hozzá egy gorviki tanítómestert, aki hajlandó megmutatni e nemzeti fegyver forgatásának különleges technikáit. Ha ez sikerül, akkor viszont már ugyanúgy forgathatja a ramierát, mintha gorviki lenne – hiszen megtanulta azt. Kendőnyelv az Új Tekercsekben A kendőnyelv tulajdonképpen a Heraldika képzettség egy különleges változata, tehát nyugodtan e képzettség keretein belül sajátítható el a kendők ismerete. Ez azt jelenti, hogy minden gorviki karakter, aki megtanulja a Heraldika nevezetű képzettséget, tulajdonképpen a kendőnyelvet tanulja meg. Külhoniak számára természetesen ez már nehezebb dolog, de ha találnak hozzá tanítót, akkor ők is megismerhetik a kendők nyelvét. Ebből kifolyólag minden gorviki szabad polgár és fejvadász számára elsődlegesnek minősül a Heraldika (gorviki) nevű képzettség elsajátítása, kasztjától függetlenül.
Kasztok Írta: Magus88
