Karácsonyi ige. Karácsonynak éjszakáján Jézus születése napján. Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt

Karácsonyi ige „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Lukács evangéliuma 2,12.

A pásztoroknak angyal jelenti meg Jézus születését. Szegény, lenézett emberek ők, mégis ők kapják az örömhírt: a Messiás megszületett! Isten jellé teszi őket - minden ember számára nyitva az út az üdvösség felé! Hírvivőkké is váltak, - ők viszik a jó hírt mindenkinek: a betlehemi gyermek valóban a Messiás. A mennyben Isten dicsősége válik teljessé Jézus születésével. A földön pedig Isten békessége lesz valósággá. Jézus születése azt jelenti: a menny a földre szállt. Mi ennek a fényét, ragyogását, örömét élhetjük át, - és éljük is át gyermeki szívvel, - minden karácsonyon!

Ezekkel a gondolatokkal kívánnak

Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt a lap minden Olvasójának, a lelkipásztorok: Tóth Sándor és Tóthné Magyar Ágota

n á j á k a z n é js á j p k a a n n y e n s o é s t c e á l r ü a sz K s u z é J

A kalács A karácsonyi, ünnepi asztalnak elengedhetetlen finomsága a karácsonyi kalács. Milyen üzenetet hordoz ez számunkra? Erről vall Gyökössy Endre református lelkipásztor, pasztorálpszichológus távlatokat nyitó írásában.

A

kezdet az, hogy a háziasszony belekeveri a kovászt a tésztába. A vég pedig, hogy megkél az egész.

És nem azt láttam már, milyen gusztustalan, hanem azt, hogy mi lesz belőle!

Mi van közben, ötezer, tízezer, tizenötezer év? Az csak nekünk sok. Istennek néhány másodperc. De a tészta meg fog kelni. Ez biztos. Mi még csak a keletlen tésztát látjuk.

Jézus nem ismeri ezt a „tésztát”, ezt a világot? Nem gusztustalan világ ez? Bizony, sok tekintetben az!

Szombatonként nálunk szokás kalácsot sütni. Benéztem a konyhára: bizony a tészta amikor dagasztják fölbugyog, hólyagos, szürkésfehér massza az egész... egyáltalán nem étvágygerjesztő! De arra gondoltam, néhány óra múlva párolgó, finom, illatos kalács lesz belőle.

De Jézus nem erre tekint, hanem ami majd megkél, ami majd ki lesz „sütve”, ami illatos lesz... és az lesz a vége! Mi még talán csak a közepénél tartunk... Végül is megkél! Mi a bizonyíték rá? Az, hogy Jézus mondja, és neki elhiszem, mert ehhez ő ért jobban, ő ismeri ezt a „tésztát”! Ismeri a rosszat is benne – de nem hisz a rosszban!

A szeretetről

Ú

jra itt a karácsony. A kereszt(y)én(y) emberek a Megváltó születésére emlékeznek ezen a napon; a nem vallásos emberek a szeretet ünnepeként élik meg: karácsonyfát állítanak, és a szeretet jeleként megajándékozzák egymást. Szeretet. Talán a legismertebb szó a világon. Jó szó; melegség, meghittség párosul a jelentéséhez. De mit is jelent valójában? Ahány lexikon, ahány filozófia, ahány ember, annyiféle meghatározása ismert. Számomra azonban a legtalálóbb az a meghatározás, amit Albert Schweitzer, a világhírű teológus, filozófus-orvos és orgonaművész fogalmazott meg: „Szeretni annyit tesz, mint rendelkezésre állni.” Gondoljunk csak bele, mit is jelent ez! Szinte természetesnek vesszük ezt az értelmezést, mert amikor egy szülő azt mondja a gyermekének, hogy szeretlek, ez az jelenti, hogy amíg él - bármikor, bárhol legyen is rá szüksége a gyermekének -, ő ott lesz, és saját magával mit sem törődve segítségére siet. Amikor egy ifjú pár a házasságkötés alkalmával egymás szemébe nézve kijelenti az ott lévő örvendező rokonok és hozzátartozók – és nem utolsó sorban Isten előtt! -, hogy szeretik a másikat, vajon tudatában vannak-e annak, hogy ezzel a fogadalmukkal egy életre szóló elkötelezettséget vállalnak, hogy a saját érdekeiket félretéve egy életre elkötelezik magukat arra, hogy a másik ember szolgálatára szegődnek. Nem a saját életük örömeit, élvezeteit keresik majd, hanem a másik életének kiteljesedését segítik. (Ez a szolgálat persze - jó esetben - kölcsönös, így terhét észre sem veszik.) A szeretet tehát kötelezettségvállalás. De a kötelezettség igazából lemondás is. Mégis, akkor miért vágyik minden ember a szeretetre? Azért, mert az ember legfélelmetesebb ellensége: a magány.

Így aztán boldog az az ember, aki egész életében maga mellett tudhat egy minden körülmények között rendelkezésére álló másik embert. Lehet, hogy nem túl gyakran igényli majd ezt a rendelkezésre állást, de a tudat, hogy ott van, az olyan biztonságérzetet ad, ami a boldogsághoz elengedhetetlenül szükséges, mert biztosítja, hogy soha nem lesz magányos. A másik nagyon fontos oka – talán még fontosabb, mint az előző -, hogy vállalja az ember a szeretettel járó lemondást, azaz hogy szerethet egy másik embert, vagyis rendelkezésére állhat -, az a tudat, hogy valakinek szüksége van rá. Ez ugyanis az ember életének másik, legfélelmetesebb problémája: önmaga fontosságának tudata. Gondoljunk csak bele, mi a legtöbb magányos, idős embernek a legnagyobb lelki gyötrelme: hogy őrá már nincs szükség. És akire már nincs szükség, az az ember értéktelenné válik – legalábbis önmaga szemében. Nos, a szeretet értelmet ad az ember életének azzal, ha legalább EGY olyan ember van az életében, akinek rendelkezésére állhat, akit szerethet. (Ha több ilyen ember is van, azáltal még gazdagabb, még értelmesebb életet élhet.) De ez az értelmes életet biztosító szeretet - rendelkezésre állás - csak akkor ad igazi értelmet egy ember életének, ha erre van fogadókészség, ha elfogadják az ember szeretetét, mert a rendelkezésre állás csak akkor nyer értelmet. A szeretet teljes értelmezéséhez tehát a szeretet elfogadásának készsége is elengedhetetlen. Rendelkezésre állni mások szeretetének elfogadására - sokszor talán ez a nehezebb feladatvállalás. Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Krisztus megszületik. Készen vagyunk-e a szeretetre – életünket az Ő rendelkezésére bocsájtani és az Ő szeretetét elfogadni? Ez a karácsony igazi kihívása. /PPL/

Tornalján történt... Valahányszor emlékezünk, vagy visszatekintünk életünk eltelt eseményeire azt nem tehetjük máskép csak hálaadással. Lassan ismét elmúlik ez az esztendő is. És egy esztendő alatt annyi minden történik egy ember életében, de egy-egy gyülekezet életében is. Hálát adunk Istennek,hogy ebben az esztendőben is adott alkalmat az idősebb Testvéreinknek találkozni májusban és szeptemberben. Gyermekeink ismét élvezhették a nyári napközis tábor örömeit, ahol fiataljaink vezettőkként szolgálhattak. Ami még külön ajándék volt számunkra ebben az esztendőben,hogy márciusban, virágvasárnap templomunkban köszönthettük Tornallyai Zoltánt, aki az egykor itt élő család még egyetlen élő tagja. Áprilisban pedig Szesztai Ádám Magyarország kassai főkonzulja tette látogatást gyülekezetünkben. Isten vezetése alatt néhányan- a lelkipásztor, gondnok az édesanyjával és egy presbiternő- augusztus elején eljuthattunk Kárpátaljára, a Forgolányi gyülekezetbe, akikkel szintén Tetsvérgyülekezeti kapcsolatot kötöttünk. És ha augusztus, akkor a hármas Testvérgyülekezeti találkozó is elmaradhatatlan. Most Szilágyballán találkoztunk, akiknek köszönjük a vendégszeretetet, Kazincbarcikai Tetsvéreinknek pedig köszönjük,hogy együtt utazhattunk. Isten legyen továbbra is mindnyájunkkal és őrízzen meg bennünket. Fazekas Ágnes

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete.” (Zsoltárok könyve 118,1.)

4|

Sajókazinci Református Híradó

2015. Karácsony

Szilágyballai körkép Istennek hála legyen érte az idei esztendő is ugyanolyan mozgalmas,eseménydús volt, mint az eddigiek.Valaki igy mondott erről véleményt: ”Nem baj tiszteletes úr, legalább látszik, hogy élet van az egyházban” Az élő egyháznak Kálvin, nagy reformátorunk, három ismertető jelét fogalmazta meg: igehirdetés, úrvacsorázás és egyházfegyelem. Az első kettő még csak megvan de a harmadikkal bizony bajok vannak, mert a mi „nyakas, kálvinista” népünk nem szereti ha fegyelmezik. Önfegyelemre pedig ritkán hajlandó.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott el titeket.” (I.Péter 2,9.)

Gyülekezeti éltünk a szokott formáját hozta. Volt benne ünnep, ünnepi legátus, müsorok minden úrvacsoraosztásos alkalmon, szentestén vagy anyáknapján. Különleges volt az idei Vakációs Gyermekbibliahét, amennyiben 18 holland ifjuval közösen lett megtartva, akik egy hetet töltöttek nálunk. Ők a hollandiai Scherpenzeel testvérgyülekezetünk ifjuságának tagjai, akik nagyon jól érezték magukat nálunk. Kiemelném az idei esztendő történései közül az egyházközségi választásokat. A Romániai Rormátus Egyház Zsinatának határozata értelmében a választások 6 évre szólnak és három évente ismétlődnek, amenyiben a fele presbitérium cserélődik három évente. Nálunk, ballán 10 presbiternek járt le a mandátuma. A jelölések rendjén elegendő presbiterjelölt vállalta a jelölést igy a választások rendjén sikerült elegendő presbitert választani. Sőt pótpresbiter is került kettő. Ezt azért emelem ki, mivel sok helyen, annyi sem került, amenyi hely megürült. Öt presbiterünk nem vállalt újabb ciklust, életkorukra vagy egészségi állapotukra hivatkozva.Többek között nem vállalt újabb ciklust Máté Zoltán, eddigi főgondnokunk, aki 24 évet volt egyfolytában őrálló és ebből 9 évet főgondnoki minősségben. Az öt leköszönő presbiter a novemberi ünnepi alkalmon (amikor beiktatuk az újonnan vagy újra választottakat), Emléklapot vehetett át,szolgálatuk elismeréséül. Az öt leköszönő presbiter a következők volt: Máté Zoltán, Bóné Mihály, Bóné Sándor, Bóné Miklós, Bucsi Miklós. Az új főgondnokunk a régi algondnok, Bóné Dezső. Algondnok pedig Máté Géza, régi presbitertársunk lett. Imádkoztunk és kérünk titeket is, hogy imádkozzatok őrállóinkért. Isten adjon nekik hitet, erőt, hogy hirdessék annak hatalmas dolgait, Aki elhivta őket erre a szolgálatra. Szilágyballa 2015-11-06 Boros Árpád lkp.s.k.

2015. Karácsony

Sajókazinci Református Híradó | 5

Reformátusként és magyarként a Kárpát-medencében Ráhangoló „Élt a Bánságban egy földbirtokos, volt főispán. Egy ismerősöm minapában odaát volt, túl a határon. (Óh, az országhatáron túl…Bennem még mindig eleven fájdalommal szakad fel, ahányszor hallom. Nem idegződött még belém a trianoni térkép, s mint a horog, véresre tépi fel szívem…) Az illető úr sem birtokát eladni, sem a magyarság birtokló elvét feladni nem akarva, remeteségre ítélte magát, s hagymatermesztéssel foglalkozik.

Szlovákiai magyar pedagógusok gondolatai

Egy napon, megáll háza előtt egy kocsi, s kiszáll belőle egy katolikus pap. A földbirtokos református ember, de boldogan fogadta házában a katolikus papot: magyar a magyart.

„Itt születtem én ezen a tájon”-írja nagy költőnk Petőfi Sándor, aki ebben a versében nagy-nagy szeretettel fordul szülőföldje felé

Azért jöttem, - szólt a pap, mert meghívást kaptam, hogy az ön vidékének lakosai misét akarnak hallgatni. az idevalósiak értesítettek, hogy az ön birtokán van egy régi kápolna, engedje meg, hogy a misét ott tarthassam.

A költőhöz hasonlóan szűkebb szülőhazánkhoz,Gömörhöz mi is nagy szeretettel kötődünk.

Természetesen, a legnagyobb örömmel, - válaszolta a főispán, csak azt jegyezte meg, hogy magyar prédikáció lesz-e? A pap szelíd mosollyal mondta: - Ez volt a hívek kérése éppen. Minden különösebb feltűnés nélkül, csak a tanyabeliek útján adták ki a hírt, hogy másnap mise lesz a régi kápolnában. A vidék teljesen el volt románosodva. Magyar szó nem zeng a zöld halmok táján. Szívós, elszánt s könyörtelen agitáció tépte ki a dörgő magyar igéket az ajkakról. Eljött a nap. A földbirtokos könnyfátyolos szeme a hívek arcán merült el. Ott találta a katolikusokat, de a reformátusokat és a luteránus németeket s a zsidó boltosokat. A tömeg messze vidékről jött, ki szekérrel, ki gyalog, bocskorban, mezítláb. Egyetlen hírre, amelyet se dobszóval, se trombitával nem harsogtak a fülekbe; egy suttogó hírre, mely szívből szívbe röppent. Mind ott voltak, aki csak magyar igére éhezett és magyar sírásra szomjúhozott. És nem volt felekezet. Nem volt ott katolikus és református és luteránus. Együtt voltanak ott az ódon, elhagyott, elfelejtett romkápolna körül, az Isten szabad ege alatt, a babiloni vizeknél ott szakadt, hazasíró magyarok…” 1923. Forrás: Móricz Zsigmond: A nyáj és pásztora, Válogatott novellák, Kálvin Kiadó, Budapest, 2014. Szerkesztette: Baranyai Norbert

A gömöri táj, dombok, völgyek, erdők, folyók váltakozásai,valamint a gömöri ételek hagyományok mind itt élnek szívünkben. Itt éltek ,dolgoztak,gyermekeiket nevelték őseink, sírjaik a gömöri temetők csendjében tanúi az idők megalkuvás nélküli múlásának. Sok sír már elárvult, fű borítja dombját, talán már utódok sem élnek, esetleg messze távolban élik rohanó életőket. Magyarnak és reformátusnak születtünk, bár a történelem alaposan megtréfált bennünket, elszakítva élünk az anyaországtól, bár magyrul beszélünk, gondolkodunk, magyar iskolába jártunk, magyar istentiszteleteket látogatunk,de más ország lakói vagyunk. Számunkra nagyon fontos,hogy istentiszteleteink magyar nyelven folynak, hiszen Istenhez csak anyanyelvén tudja az ember megnyitni szívét, lelkét. Több nyelven is beszélhet egy ember, de csak az anyanyelvén, az otthon hallott, az őseitől tanult nyelven szólalhat meg az emberi lélek legbelső gondolata. Mint határon túli magyarok számára fontos az államnyelv, az államalkotó nemzet kúlturájának imserete, fontos az egyetértés, békesség az emberek között,attól függetlenül,hogy ki milyen anyanyelvet kapott Istentől. Fontos,hogy őrizzük meg anyanyelvünket, kúlturánkat adjuk át a következő generációnak,de tiszteljünk más nemzeteket, éljünk békességben, tisztességben, keresztyén emberhez méltóan.

Partium - Románia „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent. Nekem szülőhazám... Messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én mint fatörzsből gyönge ága S remélem, testem is majd e földbe süpped el” (Radnóti Miklós – Nem tudhatom)

Radnóti Miklós szavait hívtam segítségül, annak érdekében, hogy megpróbáljam szavakkal megközelíteni azt az érzést, amit szülőfalum, Szilágyballa iránt érzek. Bárhova vetett a sors eddigi életem során, az a vágy, amit e hely iránt éreztem mindennél erősebb volt, és már rég tudom, hogy az én helyem itt van, itthon van. Itt születtem, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat, majd az egyetem befejezése után itt kezdődött a tanári karrierem is. Minden ide köt: család, barátok, munka és természet egyaránt. A világ legszebb képe tárul elém, ha este a Csipkéstetőről letekintek a falura, a legfinomabb íz járja át testem-lelkem az első fürt szőlő megkóstolásával, zene füleimnek az istentiszteletre hívogató régi harang hangja. „Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is virágát is tudom. Tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon...” írja Radnóti ugyanazon művében. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a sors úgy hozta, hogy itthon telepedtem le, itt alapítottam családot, de betekintést nyerhettem a nagyvilágba is. Fiatal tanárként boldogan kezdtem pályafutásom, hiszen rögtön szülőfalumban kaptam állást. Imádtam a munkám, de nemsokára ráébredtem a szomorú valóságra, hogy a jövedelmem soha nem lesz

alkalmas a képzelt jövő megvalósítására. Úgy gondolom nem voltak túlzott álmaim. Önálló lakás, saját autó, nyaranta pár nap kirándulás a családdal, barátokkal, stb. De a tanári fizetés ezek megvalósítására alkalmatlannak bizonyult. Akkor úgy döntöttem (sajnos sok hozzám hasonló erdélyi magyar fiatallal együtt), hogy elhagyom ,,egy időre” hazámat, és külföldön próbálok szerencsét. Az Amerikai Egyesült Államokban dolgoztam körülbelül másfél évig. Munkámból adódóan (tetőszigetelő), beutaztam az államokat Chicagotól Miamiig, Dallastól New Yorkig, de jártam Memphisben, New Orleansban, Clevelandben és sorolhatnám az álomszép helyeket ahol volt alkalmam megfordulni. De jártam közelebbi tájakon is: Belgiumban, Németországban, Londonban, Párizsban, elég sokat dolgoztam még egyetemista koromban, vakáció idején az anyaországban is. Lehetőségem és alkalmam is lett volna ezen országok valamelyikében végleg letelepedni. De ez számomra sosem hozta volna meg azt a lelki egyensúlyt, azt a nyugalmat amit ITTHON a szülőföldemen tapasztalok. Teljes mértékben meg tudom érteni azokat, akik úgy döntöttek, hogy nem térnek haza. De ugyanakkor sajnálom is őket. Biztos jobb anyagi feltételeket tudnak teremteni külföldön, mint itthon, de látom a rövid időre hazatérők szemében, azt a honvágyat, ami engem naponta marcangolt. Azt az érzést nem lehet megszokni, én nem tudtam vele együtt élni. Hála Istennek, mondom én! Magyarnak lenni a szilágyságban, vallási felekezetre való tekintet nélkül régebb sem volt könnyű, és ma sem az. Naponta szembesülünk bosszantó igazságtalanságokkal. Nem érvényesíthetjük helyi közösségünkben (polgármesteri hivatal) törvény adta anyanyelvhasználatunkat, mert egyetlen hivatalnok sincs, aki beszélné nyelvünket, tehetetlenül nézzük, hogy a befizetett adónkból a román települések gazdálkodnak, mert a bosszúvágy a polgármesterben nagyobb, mint az építő szellem. Nagy veszélyt jelent

a csökkenő gyereklétszám a magyar családok körében, a kisebb magyar településeken osztályöszszevonások, iskolabezárások várhatóak, amely veszélyeztetheti magyarságunk megtartását. Sorolhatnám a példákat, a hiányosságokat, vágyainkat. De nem panaszkodni kell, hanem tenni, hogy változtassunk rajta. Összefogással küzdeni, akarással harcolni kell magyarságunkért, azért, hogy a generációk által ránk ruházott örökséget megtartsuk és továbbadjuk utódainknak. Ezt két intézmény hivatott megtenni: az Egyház és az Iskola. A kommunizmus idején, amikor tilos volt a magyar nyelv használata, az egyház volt a legfontosabb megtartó erő. Közösségformáló, hagyományőrző szerepe vitathatalan volt és úgy gondolom ma sincs ez másképp. Tanárként kötelességemnek tartom úgy nevelni a fiatal nemzedéket, hogy büszkén vállalják magyarságukat, és bárhova is kerülnek életük során, soha ne feledjék el honnan indultak és hova tartoznak. Összfoglalva egyetlen mondatban a gondolataimat azt vallom: Büszke vagyok, hogy erdélyi, szükebb értelemben szilágysági magyar református embernek mondhatom magam, és arra törekszem, hogy ezt az életérzést továbbadjam a következő generációknak. Máté Levente földrajz- testnevelés tanár, iskolaigazgató

A Kárpátaljai Református Egyház A Kárpátaljai Református Egyházkerület három egyházmegyéből áll: beregi, máramaros-ugocsai és ungi. Az ezredfordulón 107 gyülekezetében több mint 60 lelkész szolgált. Története az első világégést lezáró trianoni döntéssel kezdődött. Kárpátalját elcsatolták az anyaországtól, a református gyülekezeteket pedig elszakították a Magyarországi Református Egyháztól. A csehszlovák állam, melynek része lett Kárpátalja, minden lehetséges eszközzel akadályozta az 1921-ben létrehozott Kárpátaljai Református Egyházkerület működését: államosították az egyházi iskolákat, szlovák nyelven való oktatásra kötelezték a református tanítókat, nehezítették számukra a csehszlovák állampolgárság felvételét, mely nélkül nem lehettek lelkészek, tanárok, a gyülekezeteket semmilyen állami támogatásban nem részesítették. Csehszlovákia sem politikai, sem egyházi értelemben nem adta meg Kárpátaljának a szerződésekben garantált önrendelkezési jogot. Ennek következménye lelkész- és tanárhiány lett, a hitoktatás visszaszorult az iskolákban. Minden nehézség ellenére mint Magyarországon, mint Kárpátalján óriási missziós munka és ébredés indult. Ebben a Szentlélek munkája mellett a "Baráti Kör" missziós lelkészei vettek részt legnagyobb mértékben. Losoncon Református Teológiai Szemináriumot hoztak létre, Nagyszőllősön Református Árvaházat alapítottak, a hitoktatás visszaszorításának ellensúlyozására "vasárnapi iskolákat" indítottak, folyt a szórványgondozás, megalakult a lelkipásztorok érdekvédelmét szolgáló Lelkészegyesület. A müncheni és a bécsi döntés magyarellenes támadásokat váltott ki a csehszlovák állam részéről. A rendőrség és a hadsereg lelkészeket és tanítókat tartóztatott le, parókiákat dúlt fel. 1939 márciusában a Kárpátaljai Református Egyházkerület visszakerül anyaegyházához. Nem tartott sokáig a békés építőmunka. háborús évek következtek, majd a szovjet megszállás és ateista uralkodás. A szovjet csapatok bevonulása után pánikszerűen terjedt a félelem és kétségbeesés. A háború idején tevékenykedő mintegy száz lelkész egy része elmenekült, többeket politikai tevékenység vádjával letartóztattak és elítéltek, sokan sohasem tértek haza a fogolytáborokból. A parókiákat elkobozták, a lelkészcsaládokat kilakoltatták, az egyházi iskolákat és templomokat bezárták. 1944 őszén "málenykij robotra"

hurcolják a 18 és 55 év közötti magyar férfiakat. Az otthon maradt, főleg idős lelkészeket megfigyelték, róluk adatokat gyűjtöttek és közülük besúgókat szerveztek be. Több lelkészt szovjetellenes propaganda, a szovjethatalom megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával letartóztattak, elítéltek, és volt, akit a KGB börtönében egyszerűen agyonvertek. Ennek az egyházellenes tevékenységnek a következménye volt. hogy a hetvenes évek közepére a lelkészek száma Kárpátalján ötödére csökkent. 1974-ben mindössze húsz lelkész szolgált a megmaradt több, mint nyolcvan református gyülekezetben. Ezekben az időkben a kárpátaljai reformátusságnak az istentiszteletek és a nyilvános temetések jelentették a megtartó erőt. Erre korlátozódott ugyanis a lelkészi tevékenység. Fiatalok oktatásáért, keresztelésért szigorú büntetés járt. A vasárnapi istentiszteletekről besúgók írták jelentéseiket. A hetvenes évek közepétől valamelyest enyhült az állami elnyomás, kétévenként két-két lelkésztanulót képezhettek, amely a kihaló lelkészek pótlására volt elegendő. Így érték el, hogy a kilencvenes évek elejére nem csökkent tovább a lelkészek száma. 1990 új korszak kezdete volt a Kárpátaljai Református Egyház történetében. A kommunista uralom összeomlott. Elviekben mindent megengedtek, amit a szovjethatalom börtönbüntetés terhe mellett tiltott. Megújultak és kinyíltak a bezárt templomok, újak épültek, megindult a hitoktatás, megteltek a templomok, élénk ifjúsági munka kezdődött. A szovjet birodalom felbomlása hatalmas anyagi károkat okozott a lakosságnak, melyet csak növelt Ukrajna kiválása az unióból. Az ország gazdasága összeomlott, fizetőeszköze elértéktelenedett, felütötte fejét a munkanélküliség. Akárcsak az első, majd a második világháború után, ismét megnyilvánult a hit megtartó ereje. Következett az „építkezés” tízéves korszaka. Az ezredfordulóra már négy Református Líceumot, elemi iskolákat és óvodákat működtet az Egyház minden állami támo-

gatás nélkül. Két szeretetintézményében a Sámuel Alapítványon keresztül árva, testi- és szellemi fogyatékos gyerekeknek biztosítanak családias jellegű nevelést. Megélénkül a missziós tevékenység, amely kiterjed a cigány misszióra (cigány templomok, gyülekezetek, iskolák és nappali foglalkoztatók működnek megyeszerte) és a szenvedélybetegeket mentő misszióra. Az ifjúsági munkában fontos szerepet kapott a hitoktatóképzés és a kántorképzés, nyári táborok szervezése református fiatalok részére. A legkisebb gyerekekkel a Gyermek Evangelizációs Közösség foglalkozik. Tíz év alatt a szolgáló lelkészek száma megduplázódott. Az elmúlt években sok-sok kihívás elé nézett a Kárpátaljai Református Egyház. A társadalom, az ország gazdasági helyzete egyre csak romlik. A lakosság tűrőképessége a határokat súrolja, a háborús helyzet kiüríti a falvak és városok férfilakosságát. A mozgósításoktól való félelem „elüldözte” otthonaikból a családfenntartó férfiakat. llyen sanyarú körülmények között munkálkodik napjainkban is az Egyház. Kárpátalján a magyarság háromnegyed része református. Fogyásával párhuzamosan fogy a reformátusság létszáma is. Az otthon maradt idősek, nők, gyerekek és tehetetlen öregek között nagy szükség van az egyház jelenlétére, ugyanakkor az egyház meg van fosztva annak a lakossági rétegnek a jelenlététől, amely segítené és támogatná ezt a munkát. Félő, nehogy a tanárok és tanítók után a lelkészek is „vándorbotra” kényszerüljenek. A kötelező gyülekezeti munka mellett hétköznapi istentiszteleteket, bibliaórákat, ifjúsági órákat tartanak és hittant oktatnak. Ezért van szükség anyaországi anyagi és lelki-erkölcsi támogatásra. Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház Püspöke erről így beszélt: „A jelenlegi kilátástalanságban a reménysugárt az isteni gondviselésen túl a biztonságérzetet a református testvérközösség adja. Nagyon sokat számít az, hogy a kárpátaljai magyarok tudják azt, hogy van egy anyaország, van egy hazánk, amely keblére ölelhet, ha nagy bajban vagyunk. Jó, hogy van egy Kárpát-medencei Református Közösség, amely kész segíteni. Ez erőt ad, reményt és biztonságot” Kiss Béla, 2015.09.05.

Önkéntesként Spanyolországban Az elmúlt év szeptemberében kiutaztam Spanyolországb egy tengerparti kisvárosába, Déniába, ahol az Alfa és Omega Baptista Gyülekezet által fenntartott iskolában és óvodában dolgoztam.

A

zért vállalkoztam erre az útra, hogy megtaláljam azt az Istent akit régóta keresek, hogy nyolc hónapig neki szolgáljak, megtanuljam a spanyol nyelvet és tapasztalatokat szerezzek. Úgy gondolom, hogy manapság nincs sok ideje az embernek elgondolkoznia az életről, Istenről és a miértekről, de itt ez lehetséges volt. Velem együtt 21-en dolgoztunk ott, így a világ több pontjáról megismerhettem fiatalokat: Németországból, Amerikából, Izráelből és természetesen Spanyolországból. Sok jó barátra tettem szert, akik mindig erősítettek a hitben és mai napig számíthatok rájuk, hiába van több ezer kilométer közöttünk. Minden reggel fél nyolctól kezdődött a napunk udvari sepregetéssel. Reggeli után áhitat következet, melyet mindig az adott napra beosztott önkéntes tartotta. Utánna mindenki megkapta az aznapi munkabeosztását Pedrótól, és folytattuk a munkát. Először meg kellett terítenem a gyerekeknek az ebédre, majd Fernandóval együtt a kertben dolgoztunk. Ebéd után jött a konyhai munka, mosogatás és takarítás. A délutáni feladatom a bölcsödében volt, ahol egy éves gyerekekkel foglalkoztam. A munka mellett viszont nagy szerepet kapott a lelkifejlődésünk, hiszen a legtöbben azért vállalták ezt, hogy egy kis időt Istenre szánjanak és Neki szolgálhassanak, köztük én is. Hétfőnként Biblia órát tartott Jorge, amely alkalmakkal egy-egy igerészt tanulmányoztunk. Keddenként Bizonyságtételt tartott valamelyikőnk, hogy minél jobban megismerjük egymást, ki honnan jött és hogy hol tart az Istennel való kapcsolata. Számomra ez volt az első alkalom, hogy

egybe kellett szednem a gondolataimat, ba, Alicantébe, Barcelonába, Madridba és amiből végül levonhattam azt a következ- egyéb kisebb városokba. Emellett a hétvétetést, hogy minden egyes lépés az életem- géimen csatlakoztam a templomi kórushoz ben közelebb vont Hozzá. Szerda esténként és a dráma csoporthoz is. Ez eleinte nehézségekkel járt, mivel közös filmminden spanyolul nézés volt a folyt, és én nem taprogram. Csüspanyolt törtökön pedig Levonhattam azt a kö- nultam előtte. Ebben segített újabb Bibliaóra, vetkeztetést, hogy minden egyes Roberto, a spanyol a templomban lépés az életemben közelebb tanárunk akivel henagyobb körvont Istenhez tente két órát töltötben. Péntek tünk. Vasárnap fél este kilenctől kezdött az Ifjúsági alkalmunk, ahol például tíztől ismét Biblia óránk volt, majd az Isa városban csapatokat alkotva feladatokat tentisztelet. végeztünk, előadásokat hallgattunk, karaEz alatt a nyolc hónap alatt a legfontooke-ztunk, tehetség kutatót, főzőversenyt sabb dolog amire felfigyeltem a Bibliából: és kulturális bemutatókat, jelmezversenyt tartottunk és rengeteg vacsorával egybe „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szerekötött táncos mulatságokon vettünk részt. tik, azoknak minden a javukra szolgál...” A hétvégéken volt alkalmunk kirándulni (Róm. 8:28a) és megismerni jobban Spanyolországot. Korsós Dorottya A nyolc hónap alatt eljutottam Valenciá-

2015. Karácsony

Sajókazinci Református Híradó | 9

Gyülekezetünk tagjainak tettük fel a kérdést, hogy mit is jelent számukra a gyülekezetünk.

A

z Ige szavával szer e t n é k válaszolni: „Az Isten gyülekezetének, amely Korintusban van, Jézus Krisztusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazoknak egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen a magokén is a miénken. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor tifelőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott.” (1.Kor. 1:2-4). „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyanazoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (1.Kor. 1:18). „Hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul…” (1.Kor. 1:29 - 30). „És Ő elébb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak; aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség; 10 |

És hogy Ő általa békéltessen meg minket magával békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.” (Kol.1:17 -20) Hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus - az Isten Fia -, aki a kereszten minden bűnömért eleget tett. Ő az én gyógyítóm, az Ő nagy kegyelméből. Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért is. Az Ő Szent vére megtisztított minden bűntől. Köszönöm az Úrnak a gyülekezetünket, ahol hallgathatjuk az Igéjét. Aki nevel, tanít minket, és jóra int. Mindenkor bűnbánattal járuljunk az Isten színe elé - az Úrvacsorával való élésünkkor -, akkor részesít a bűnbocsájtó kegyelmében. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2.Tim.3:16-17) „Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” (Ján.1:29.b.) Mindezt kapjuk a gyülekezetben az Isten hirdetett Igéje által a testvérekkel együtt ajándékként. Áldjuk az Urat mindezért, mindenkor és dicsőítjük Szent nevét közös imáink során a testvéri gyülekezetünkben. Mindenkit hív és vár az Úr.

Sajókazinci Református Híradó

2015. Karácsony

„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.!” (Mát.11:28) „Ez érthetetlen kegyelem, mely rég utánam járt, ki tévelygőn, vakon bolyongtam útamon, egyszer csak rám talált. Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, ahol csak megjelent e drága kegyelem, bűnöst megigazít. Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s bőségesen elég elérni otthonom! Az Úr íme jót ígér nekem, vár nála biztos jövő, Igéje szent erő, Pajzsom, jutalmam Ő. Életfogytiglan Ő!” (Lelki ének) Karácsony Jézus Krisztus születése, Emberré léte. „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge... És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Ján.1:1, 14) „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.” (Ján.1:4, 9,10) Isten drága ajándéka mindez, ahogy a gyülekezetünk is.

A

kinek tele van a szíve Jézus Krisztussal, annak gyakran kijön a száján az Ő neve. Azt Isten vezeti, igéje által. És hogy ez folyamatosan történjen, ehhez szükséges a gyülekezet, a Krisztus teste. A gyülekezet életébe minden keresztyénnek be kell kapcsolódnia. Isten többi gyermekével együtt kell mennünk az úton. A keresztyén ember Krisztus testének a része. Egyetlen napot sem élhet az úr Jézus nélkül, keresztyén társai nélkül. Emellett mégis előfordulhat bizonyos megosztottság a gyülekezetben. A hátráltató erők pedig nem kívülről jönnek, hanem belülről, a saját szívünkből fakadnak. Természetes, hogy a mi gyülekezetünk sem homogén. Vannak benne újjászületett emberek és vannak, akik még nem jutottak el erre a szintre. Számomra sokat jelentenek nagytiszteletű úr és nagytiszteletű asszony

H

igehirdetései, melyek által könnyebbé válik a Szentírás megértése. Ugyanúgy hasznosnak tartom a bibliaórákon való részvételt is, amelyekre évek óta járok. A magyarázatokat nagyon hasznosnak tartom. Jó meghallgatni az imaéletben jártas testvérek imádságait. A szeretet megnyilvánulásait sok esetben megtapasztaltam az évek folyamán. Komoly értéknek tartom azt a fiatal családot, akikkel évek óta együtt jövünk az istentiszteletre, - szülők és gyermekek. Tudom, otthon is együtt tanulmányozzák a Szentírást, sőt, együtt imádkoznak. A gyülekezet alkalmain is aktívan és rendszeresen részt vesznek. Ugyancsak résztvevői annak a gyülekezetek közti kapcsolatnak, amelynek fő szervezői a lelkipásztorok. Sok hívő társunkra gyakorolnak vonzerőt az évenkénti találkozók megrendezésével. Jó kapcsolat alakult ki a partiumi Szilágyballa és a felvidéki Tornalja gyülekezetével.

a röviden kellene összefoglalnom, akkor ezt válaszolom: Mindent!

Pál apostol szavai jutottak eszembe, aki ezt mondja: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil.1,21.)

Hálaadással köszönöm az Úr Jézusnak, hogy engemet minden napra megerősít és vezet, tanít az ő Szentlelkének ereje által. Köszönöm a gyülekezetet, ahová hetente három alkalommal jöhetek lelki testvéreimmel együtt. Isten iránti hála és köszönet a lelkipásztorainknak is, akik közöttünk hirdetik és tanítják az evangéliumot, a kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Évről-évre izgalmas kérdés, hogy hány gyermeket íratnak be hittanra a szülők, és hányan jelentkeznek konfirmációra. Sajnos, még mindig nem elegen! Évek óta működik a Kék Kereszt csoport bibliaórája, melynek célja a szenvedélybetegek lelki gyógyítása. Ezen a téren jó kapcsolat alakult ki a sajószentpéteri intézmény lakóival, vezetőségével. És ha most felteszem magamnak a kérdést, hogy mit kaptam ettől a majdnem 440 éves múlttal rendelkező gyülekezettől, amelynek tagja volt egykor a Szózat zeneszerzője, Egressy Béni is,- akkor alázattal hajtok térdet a mennyei Atya előtt, és megköszönöm, hogy alkalomról-alkalomra beléphetek templomunk ajtaján, és együtt dicsérhetjük ott Istent a gyülekezet közösségében.

Különösen szomorú, hogy vannak olyan gyülekezetek, ahol nem is tartanak bibliaórát. Pedig Jézus élő vizet kínál mindenkinek ingyen: „Óh, mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre ti is…” (Ézs.55,1.) Hálás szívvel emlékezem vissza a minden évben megtartott evangélizációs alkalmakra is, ahol az Úr Jézus engemet is megérintett, megtalált és világosságot kaptam. Nagyon jók és építőek a Presbiteri Szövetség évente több alkalommal és több gyülekezetben megtartott konferenciái is, amelyeken több lelkipásztor szolgál, tanít és magyarázza az evangéliumot. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasónak áldott karácsonyi ünnepeket!

Pl.: A kedd délelőtti bibliaórák szinte családias légkörben történnek, - sokat tanulunk ott és beszélgetünk Isten igéjéről. Nagyon sajnálom azokat a gyülekezeti tagokat, akik ezen az alkalmon nem tudnak (vagy nem akarnak) részt venni.

Gyülekezetünk alapítványa egyházközségünk műemlék templomát, rendezvényeit, ifjúsági munkáját és a határon túli magyarsággal való kapcsolattartást támogatja. Ezúton mondunk köszönetet a Testvérek eddig nyújtott segítségéért. Az alapítvány neve: SAJÓKAZINCI REMÉNYSÉG ALAPÍTVÁNY Adószáma:

18430323-1-05 Kérjük, 2016-ban is ajánlják fel adójuk 1 %-át nemes céljainkra!

2015. októberében Berecz Valéria presbiter

Isten országának Magna Chartája, a Hegyi Beszéd Lelkészi szolgálatom során jó néhányszor prédikáltam már a hegyi beszéd részét képező boldogmondásokról, a nyolcról együtt, és külön- külön is, mégis, tud mindig újat mondani számomra.

I

sten igéje valóban kimeríthetetlen kincses bánya, amiből életünk végéig bányászhatunk, és minden mélybe szállásunk alkalmával értékes darabokat hozhatunk felszínre. A Magna Charta eredetileg az angol szabadságjogokat írta le 1215-ben. Latin nyelven János király adta ki, Angliában. A hegyi beszédben Megváltónk, Jézus beszél tanítványainak a keresztyén élet alapjairól, Magna Chartájáról. Közelebbről, csak a boldogmondások üzenetéről szeretnék elmondani néhány felfedezett igazságot. Már az is különös, hogy az egyes fordítások, kommentárok hogyan nevezik ezt a bibliai szakaszt. Az angol fordítás ezt írta fölé: „Az igazi boldogság”. Egy angol kommentár ezt mondja: „A világ mércéi elvesztek- Boldog-mondások”. A német fordítás így vezeti be: „Jézus, a tanító”.

egy bölcs ember megalkothat. Minden egyes boldogmondás kihívás. Messmer, német teológus mondta, „ezek a mondások egy elektromosan töltött atmoszférát adnak elénk. Nem csöndes állócsillagok, hanem szikrázó villámok, amelyek mondatról-mondatra meglepetést okoznak nekünk és csodálkozást váltanak ki belőlünk.” A boldogmondások két dolgot kapcsolnak össze: Az egyik a jelenre vonatkozik, annak valami hiányos, fájdalmas vonására utalnak (szegénység, gyász, üldöztetés, fájdalom). A másik a jövőre néz, mint a nagy megajándékozásra (örökölnek, jóllaknak, vigasztalást kapnak, Istent meglátják, elnyerik az örök életet). A jövő nemcsak holnapot jelent, hanem a bekövetkező messiási kort, amikor Isten országa maradéktalanul megvalósul.

A földön minden vallás törvényeket állít fel, és betartásukat odabízza az emberre. Feltételezi, hogy az ember be tudja tartani az előírásokat.

A boldogmondások és az egész hegyi beszéd tehát arról szól, hogy mik azok az életkeretek, amelyekben Isten országa, a legfőbb jó már most elhelyezkedik. Most még csak elrejtőzve, de egykor majd teljes dicsőségben.

Jézus, és az egész Újszövetség az embertől valami lehetetlent kíván. Miért teszi ezt? Azért, hogy belássuk, mi, emberek semmit nem tudunk a törvényből megtartani! A hegyi beszéd, és benne a boldog-mondások arról szólnak, hogy mi, emberek semmit nem tudunk tenni, de ajándékba kapunk az eljövendő Isten országából erőt, hogy mégis tudjunk tanítványok lenni és mégis tudjunk szolgálni!

Most pedig vegyük sorra a nyolc boldogmondást, mit is üzennek nekünk? Boldogok… Kiket nevezünk boldognak? Azokat, akik gazdagok, akiknek nincsenek gondjaik, akiket irigylünk. Jézus pedig azt mondja:

Gyökössy Endre azt mondja, hogy ahogyan növekedünk a keresztyén életünk útján lélekben, útközben válunk boldog emberekké. Ilyen értelemben a boldogmondások tulajdonképpen a „növekedés boldogsága”. Jézussal megéljük keresztyén életünket, és eközben, annak „melléktermékeként” leszünk boldogok, szinte észrevétlenül. A boldogmondások mások, mint a törvények, mások,mint amit egy filozófus vagy 12 |

Sajókazinci Református Híradó

► Carl Bloch - Sermon on the Mount 2015. Karácsony

1.) Boldogok, a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Máté ev. 5,3.) Boldogok, akik szegények a Szentlélek által. Összetört a szívük, a lelkük, de mégis boldogok. A farizeusok, Jézus korának vallási szakértői, vallási vezetői úgy gondolták, az gazdag Istenben, aki a mózesi törvényt pontosan betölti, teljesíti. Jézus erre a gondolkodásmódra nagy nemet mond és azt mondja,hogy csak az összetörés, a megtérés útja vezet az Isten országába. Aki ilyen módon érzi szegények magát, tudniillik beismeri, hogy csak Jézus kegyelme segíthet rajta, az lesz a mennyek országának boldog lakója.

2.) Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté ev. 5,4.) Így is fordíthatjuk: szenvedést hordoznak, de ez túl keveset mond. Azok boldogok, akik tudnak meglátott bűneik felett sírni. Ebben a reménytelen helyzetben egyedül

Jézus tud vigasztalást nyújtani. Az ember jelenéhez tartozik a fájdalom. Valahogy úgy, mint a testhez az árnyéka. Az Ószövetségben már Ézsaiás próféta is jövendölte, hogy az eljövő Messiás, Jézus fő feladata lesz, hogy vigasztaljon. „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött,hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét...vigasztalok minden gyászolót.” (Ézs.61,1-2.)

Jézus nem oldotta fel a törvényt, hanem betöltötte helyettünk. Ő fizette ki

fertőz, és békételenséget teremt. A békességet szerző ember tulajdonképpen ezt a lelki légkört tisztítja meg. Ez olyan nagy dolog, hogy őket Jézus Isten fiainak nevezi.

Felvetődik bennünk a kérdés: Kiknek mondta Jézus a boldogmondásokat, a hegyi beszédet? bűn-tartozásunkat helyettünk golgotai kereszthalálával. A hívő ember éhezi és szomjazza Isten igazságosságát.

Az első béketeremtő Jézus volt, őt így is hívja a Bibliánk: Békesség Fejedelme, a Kiengesztelő. Ha valaki békét teremt ma, az krisztusi ember, és az ítéletben majd részese lesz Jézus méltóságának és dicsőségének. Ilyen nagy dolog a béketeremtés!

3.) Boldogok a szelídek, 5.) Boldogok az irgalmasok, 8.) Boldogok, akiket az mert ők öröklik a földet. mert ők irgalmasságot nyer- igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté ev. 5,5.) nek (Máté ev. 5,7) (Máté ev. 5,10.) A görög szelíd szó ellentéte a haragosnak, a felindultnak, akiben keserűség lakik. Pozitívan fogalmazva: a szelíd ember szeretettel teljes, keserűség nélküli. Tehát boldog ember az, aki nem megkeseredve, hanem szertettel hordozza életének nehéz terheit, mert tudja, ehhez felülről, Jézustól kap naponta erőt. Tud másokat elhordozó türelemmel élni, tud várni. Reménységgel tud várni és örökli a földet. Az erőszakos embertől félnek. Ha belép egy szobába, elhallgatnak. A szelíd ember pedig az, aki szüntelenül Isten kontrollja alatt érzi magát. Ezért tud jóakarattal lenni a másik ember felé. Jézus bíztat minket a szelídségre: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű.” (Máté ev. 11,29.) Fritz Baade, világhírű osztrák tudós írja: „Vagy a szelídek öröklik a földet, vagy nem lesz örökség.” Mostani, 2015. évünk eseményei egyre inkább igazolják ezt a kijelentést.

4.) Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Máté ev. 5,6.) A helyes szó, fordítás itt az igazságosság. Ez adomány. Nem lehet érte megdolgozni, hanem csak ajándékba lehet kapni. Csak elfogadni lehet Istentől. A farizeusok szerint, a zsidó dogmatika szerint Isten és az ember között egy szövetség működik. Isten, mint egy jó könyvelő feljegyzi, mit teljesítettünk. Könyveli a jó cselekedeteinket. Jegyzi a tartozásainkat. Ha jót cselekszünk, áldásokat kapunk. Ha rosszat teszünk, akkor veszteség, betegség, szerencsétlenség lesz az osztályrészünk.

Az irgalmas emberek olyan emberek, akiket nagyon mélyen megérintett az, hogy ők olyan dolgokat kapnak ajándékba Istentől, amit a legkevésbé igényelhetnének. Úgy érzik, Isten irgalmassága öleli körül őket, mint a halakat az óceán vize. Mivel őket Isten irgalmasságának a tengere veszi körül, nem tudnak mást tenni, mint ezt az irgalmat másoknak továbbadni. Az irgalmasság Isten jellemvonása és csak azokon tündöklik fel, akik már Isten irgalmasságát megtapasztalták az életük eseményeiben.

6.) Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. (Máté ev. 5,8) A szív itt az egész embert jelöli. Testünket, lelkünket, gondolatainkat, érzéseinket és akaratunkat. A tisztaság, az átláthatóság összeköt Istennel, a tisztátalanság elválaszt Istentől. Az Ószövetségben Dávid király bűnbánati imádságában is ezt kéri Istentől: „Tiszta szívet teremtse bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsoltárok 51,12).

A világ szerint a keresztyének sajnálatra méltó emberek. Jézus szerint viszont irigylésre méltóak. Vállalják a szenvedést, de tudják, örök életük van! A zsoltáros ezt vallja: „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz Istenem, örökké!” (Zsoltárok 73,26). Dánielt és barátait a tüzes kemencébe vetették, Pált és Silást börtönbe zárták Isten igazságáért, és életben maradtak. Krisztus egyházának is sokat kell szenvednie az evangélium igazságáért, de megéri, mert övék lesz a mennyek országa. Ha ezeket átgondoljuk, meglátjuk, hogyan villan fel minden boldogmondásban Krisztus arcának dicsősége. Felvetődik bennünk a kérdés: Kiknek mondta Jézus a boldogmondásokat, a hegyi beszédet? A tanítványok szűk körének vagy a sokaságnak? A tanítványoknak, - és majd rajtuk keresztül, később minden embernek.

Kik a boldogok?

Szó szerint: békét csinálni. Ez egészen más, mint a békességet megőrizni azzal, hogy sok mindent elviselünk, eltűrünk a békesség érdekében.

Akkor értjük helyesen a boldogmondásokat, ha így kezdjük: Boldogok vagytok. (Aki hisz Jézusban, az boldog). És akkor utána bármi gond, baj, szenvedés jön az életébe, azt el tudja hordozni már, mert alap-állapota ez: boldog. Szépségesen gyönyörű a boldogmondások sora. Útja: a 0-ponttól, a csúcsig, az örök életig vezet. Ha merjük vállalni ezt a nehéz, de szép utat, akkor induljunk el rajta. Naponta lélekben, hitben növekedve. A boldogságban is növekedve!

Ahogyan a levegő tele van baktériumokkal, ugyanígy a lelki légkör is tele van irigységgel, haraggal, gonoszsággal, ami

Tóth Sándor lelkipásztor

A tiszta szívű ember meglátja az Istent. Mi Jézusban már látjuk Istent.

7.) Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Máté ev.5,9)

2015. Karácsony

Sajókazinci Református Híradó | 13

Élet-leckék

-Két pszichológus az élet titkairól-

Tanulmányaim során egy különös könyvre bukkantam. Két amerikai pszichológus írta, (Elisabeth Kübler-Ross és David Kessler) akik az élet végső stádiumában élő emberekkel foglalkoztak sokat. Őket kísérték, velük beszélgettek sokat az élet értelméről, céljáról, visszatekintve megtett életútjukra. Ezekből az élet mélyét érintő, azt megérteni próbáló vallomásokból született ez a kötet.

N

ekünk, mai keresztyéneknek is tanulságos ezt a 14 leckét átgondolni, „megrágni”, saját tapasztalatainkkal összehasonlítani.

Együttgondolkodásunk alatt bizonyára találunk „aha-élményeket”, azaz: Igen, ez velem is így történt! És valószínűleg rábukkanunk olyan helyzetekre is, amit mi másként látunk, éltünk meg, éltünk át. Mindenképpen hasznos, lélekben előre vivő kihívást jelenthet számunkra ezeknek az élet-leckéknek az átgondolása, vagy összevetése az általunk ismert igékkel, Jézus szavaival.

Meghökkentő már magának a könyvnek a bevezetője is: „Valamennyien egy Gandhit és egy Hitlert hordozunk magunkban. A bennünk levő Gandhi azt jelképezi, ami a legjobb, a legérzőbb bennünk. Hitler viszont a legrosszabb, a negatívumaink és a törpeségünk. Életünk leckéihez tartozik, hogy törpeségünkön javítsunk, megszabaduljunk hibáinktól és hogy megtaláljuk a legjobbat magunkban és másokban. Ezek a leckék az élet nagy viharai, ezek tesznek bennünket azzá, akik vagyunk. Azért vagyunk, hogy egymást és másokat gyógyítsunk. Nem olyan gyógyítás ez, amely a testet hozza rendbe, hanem annál sokkal mélyebbre hatol. Ez szellemünk, lelkünk gyógyítása.” Most pedig vegyük sorra az élet-leckéket:

A kapcsolatok leckéje

A félelem leckéje

A bűntudat leckéje

Sok kapcsolatunk van az életünk folyamán. Néhányukat,- a házastársunkat, más fontos személyeket, a barátainkat mi választjuk meg. Mások viszont, mint például a szüleink és testvéreink adottak számunkra. A kapcsolatok kínálják a legnagyobb alkalmakat, hogy megtanuljuk életünk leckéit, hogy felfedezzük, kik vagyunk, mitől félünk, honnan származik az erőnk, vagy hogy mi az igazi szerelem? A kapcsolatok nagyszerű tanulási lehetőségek. Hozhatnak kudarcokat, kihívásokat, sőt fájdalmas tapasztalatokat is. De jó alkalmat kínálhatnak arra is, hogy tanuljunk, növekedjünk, szeressünk és befogadjuk mások szeretetét.

A félelem egy olyan figyelmeztető rendszer, amely elsődleges szintjén jó szolgálatot tesz nekünk. Ha késő este a város egyik veszélyes részében sétálunk, a félelem arra figyelmeztet, hogy legyünk éberek, hiszen itt könnyen érhet minket baj.. a veszélyes helyzetekben a félelem az egészség jele. Védelmező. Nélküle nem sokáig maradnánk életben. De akkor is érezhetünk félelmet, ha nem áll fenn veszély.

Egy amerikai kisvárosban élt két barátnő, 20 évesek voltak. Egyikük aznap az esküvőjére készült. Barátnője szakadó esőben ért oda hozzá új autójával. Berakták a menyasszonyi ruhát, a nászútra elkészített bőröndöt, csomagot. Már indultak volna, amikor a menyasszony beugrott a volán mögé, - Hadd vezessek én! Barátnője hagyta. Mentek pár mérföldet, az eső még jobban szakadt. A kocsi egy kanyarban megcsúszott, a villanyoszlopnak csapódott, a menyasszony azonnal meghalt. Barátnője kéz- és lábtöréssel túlélte. Legalábbis fizikailag. De a lelke súlyosan sérült. Még húsz év múlva is bűntudata volt: Bárcsak én vezettem volna! Barátnőm akkor még most is élne!

Nincs jelentéktelen kapcsolat, minden találkozásnak jelentősége van. A kapcsolatokban, mint a gyémántok a csiszológépen, egymás érdes széleit csiszoljuk. Első találkozásunktól az utolsó elköszönésig kapcsolatokban élünk. Ezeken át tanuljuk meg a lelkünket látni, annak gazdag tájait, és ezekben engedjük át magunkat a gyógyulásnak.

Sok mindentől félünk. Például a nyilvánosság előtti megszólalástól, a munkánk miatt. A haldoklók a végső félelemmel, a halálfélelemmel szembesülnek. Ahhoz, hogy túljussunk a félelmen, el kell jutnunk a szeretethez. Jézus azt mondta: „A szeretet kiűzi a félelmet.” (I. János 4,18.) Aki félelemben él, nem él igazán. Ha egyszer eljutottunk a félelmeink túlpartjára, új életre találunk. „Az élet bátor kaland vagy semmi.” Ha megtanuljuk a félelem leckéjét a nagyszerűség és a csoda életét élhetjük.

Olykor úgy történnek meg események, hogy arról senki sem tehet. Egyikünk sem tudja, hogy miért van az, hogy az egyik ember meghal, a másik pedig életben marad. Bűntudatunk lélektanilag az önítélkezésben gyökerezik. Abban az érzésben, hogy valami rosszat tettünk. Szeretnénk mások javára tenni, de nem tudunk. Isten megbocsát. Ha pedig Ő megbocsát, akkor mi is megbocsáthatunk önmagunknak.

A szeretet leckéje

Az erő leckéje

A hitelesség leckéje

A szeretetet nehéz leírnunk. Ez az egyetlen és igazán valós, tartós tapasztalatunk az életben. A szeretet a félelem ellentéte, minden kapcsolat lényege, a kreativitás magja, az erő kegyelme, lényünk nehezen megfogható része. A boldogság forrása, az az energia, amely összeköt minket, s ami bennünk él.

Egy fiatal férfi súlyos beteg lett. Betegségét nem tudták gyógyítani. De hallott egy kísérleti gyógykezelésről, erre jelentkezett. Aztán várt, mikor hívják be a kórházba, az új gyógyszerrel való kezelésre. Nem hívták. Hetek teltek el. Ő egyre rosszabbul lett. Szegény volt, nem volt pénze a vonatra. Elindult hát gyalog. Sírt és imádkozott: Uram, ne hagy itt! És sikerült eljutnia a klinikáig. Kezelték. Szervezete újra megerősödött, mert erőt kapott, hogy ne adja fel. Igazi erőnk nem a jó állásból nem az elismerésből születik, az erőnk kegyelem. Igazi erőt csak Istentől kaphatunk.

Egy férfinak a nagyanyja súlyos beteg lett, lassan már búcsúzott földi életétől. Az unoka elmondta neki, nehezen tudja elengedni. Különöst választ kapott a nagyanyjától: „Én kész vagyok, az én életem már teljes és kész. Utam élettel teli volt. Mi mind olyanok vagyunk, mint egy torta. Adunk belőle egy szeletet a szüleinknek, egy szeletet a párunknak, egyet a gyerekeinknek, és adunk egy szeletet a hivatásunknak is. Én tudom, milyen torta vagyok, és ezt mindenki csak önmaga számára derítheti ki. Én már itt hagyhatom ezt az életet, mert tudom, ki vagyok.”

A szeretetnek semmi köze a tudáshoz, a neveltetéshez, a hatalomhoz, a viselkedés felett áll. Ez az élet ajándéka, ami nem vész el. Hatalmas, nagyszerű és megfoghatatlan. Az igaz szeretet lehetséges. Egy kórházban, ahol életük vége felé járó betegek voltak, naponta takarított a szobájukban egy takarítónő. Amikor bement oda, a betegek kezdték csodálatosan érezni magukat. Nem testileg, lelkileg. Az osztályon dolgozó orvos megkérdezte tőle: Mit csinált a betegeimmel? Én csak a szobájukat takarítottam, - válaszolta. És a hosszú faggatásra elmondta, hogy néhány évvel azelőtt egy télen, hat gyermeke közül az egyiket éjszaka bevitte a kórházba, a hároméves gyermeknek igen súlyos tüdőgyulladása volt. Az ölében tartotta és várta, hogy az orvos megérkezzen. De senki nem jött! És az édesanya végignézte, hogy a kisfia az ölében halt meg egy tüdőgyulladás miatt. Mi köze ennek az én haldokló betegeimhez? - kérdezte az orvos. Csak az, hogy a halál számomra többé nem idegen. Olyan, mint egy régi ismerős. Amikor bemegyek a súlyos betegek közé, megérintem őket. Elmondom, hogy én már láttam a halált. Csak ott maradok velük. Rohannom kellene, de nem teszem. Megpróbálok ott lenni azzal az emberrel. Ez a szeretet. A szeretet a mi tapasztalatunk az isteniről. Arra vár, hogy éljünk vele.

Az idő leckéje Életünket az idő kormányozza. Általa és benne élünk. És természetes, hogy benne is halunk meg. Albert Einstein megállapította, hogy az idő nem állandó, hanem viszonylagos, relatív, méghozzá a megfigyelőhöz képest. Az időben minden változik. Változunk kívül, belül, változik a külsőnk, sőt a belső énünk is. A változás pedig nem más, mint elbúcsúzás egy régi, megszokott helyzettől és szembesülés egy új, ismeretlen helyzettel. A nyugati kultúrában nem becsüljük nagyra a kort. Életünk közepét úgy érjük el, hogy már tudjuk, kik vagyunk. Az ifjúság a szépség kora, de a tudatlanságé is. Méltóságteljesen megöregedni annyi, mint minden napot és évszakot egészen megtapasztalni. Beethoven, a zeneszerző csak 57 éves volt, amikor meghalt, mégis óriási volt a teljesítménye. Jean d, Arc még húszéves sem volt, amikor meghalt, mégis emlékezünk rá és tiszteljük őt. Vajon befejezetlen volt az ő életük? Bizonyára nem! Nem halunk meg idő előtt. Akkor halunk meg, amikor itt az időnk.

A boldogság leckéje A legtöbb ember úgy gondol a boldogságra, hogy azt valamilyen esemény váltja ki belőlünk, pedig az inkább belső, lelki állapot. Van aki úgy gondolja, akkor lesz boldog, ha megtett vagy megkapott valamit. A tartós boldogság nem a lottó telitalálatban lelhető fel, nem is abban, hogy gyönyörű a testünk. Mindez átmeneti örömöt szerezhet, és akkor megint olyan boldogtalanok leszünk, mint előtte voltunk. Miért lehetünk boldogok? A válasz. Mert kedves gyermekei vagyunk Istennek. A boldog emberek azok, akik nem önelégültek és nem én-központúak. Az 1950-es években Salk felfedezte a gyermekbénulás elleni oltást. Megkérdezték: szabadalmaztatja-e a gyógymódot? Ha megteszi, ő lett volna a világ leggazdagabb embere. De ő ezt felelte. „A napsütés nem az enyém, hogy szabadalmaztassam,- ez sem.” Áldozat volt ez tőle ? Nem, hanem egy boldog ember döntése. Egy régi mondás szerint, valahányszor megszületik egy kisbaba, Isten úgy dönt, hogy a világ tovább élhet. … Még élünk!

A veszteség leckéje

A harag leckéje A harag természetes érzés és természetes állapotában csak néhány másodpercig vagy percig tart, azután elpárolog. A baj akkor kezdődik, ha felfújjuk vagy elfojtjuk. Az elfojtott harag lezáratlan üggyé válik. A harag testünk egyik figyelmeztető rendszere. Figyelmeztet minket arra, hogy éppen bántanak, vagy hogy szükségleteink nem nyernek meghallgattatást. Másrészt jelzés arról, hogy hitünkben valami nincs rendjén. Ha befelé fordítjuk a haragunkat, abból depresszió és bűntudat lesz. A kezeletlen félelem könnyen válik haraggá. Még ha jogosak is a félelmeink, a túl sok harag érvénytelenné teszi őket. A halál óriási mennyiségű haragot kelt mindenkiben. A haragból lehet gyógyulni. A csecsemők sírnak és haragjuk elmúlik. Ha mi őszintébbek lennénk, a mi haragunk is könnyebben elmúlna. A harag múló érzés, nem pedig lelki állapot.

Idővel mindent elveszítünk, de ami nagyon fontos, azt soha nem veszítjük el. Elveszítjük a fiatalságunkat, a szeretteinket, a házunkat, a kocsinkat, a munkahelyünket, a pénzünket. Mindezeket csak kölcsön kaptuk. Ha ezt tudjuk, akkor értékelhetjük mindazokat a csodálatos tapasztalatokat, és élményeket, amikben az életünkben részünk van. Az élet iskola, a veszteség pedig a tanulmányi követelmények fontos része. Már maga a születésünk is veszteséggel jár, - hiszen ekkor veszítjük el a tökéletes világot, édesanyánk méhét. Ahonnan kilökődünk egy olyan helyre, ahol nem mindig kapunk enni, amikor éhesek vagyunk, ahol nem tudjuk, Anya visszajön-e a bölcsőnkhöz? Legtöbbünk egész életében küzd a veszteséggel. Az élet veszteség, és a veszteség az élet. Nem növekedhetünk veszteség nélkül. Egy régi zsidó mondás szerint „Aki sok lakodalomban táncol, az sok temetésen fog sírni.” Azaz: ha sok kezdetnél vagyunk jelen, akkor sok befejezésnél is ott leszünk majd. Ha sok a barátunk, akkor sok veszteség is fog érni. Akik veszteséget élnek át,- növekednek. Pl.: a középkorú ember rájön, ami belül van, olyan fontos, mint ami kívül van. A nyugdíjas veszít a keresetéből, de több szabadságot kap. Mindannyian a magunk módján éljük át veszteségeinket.

A megbocsátás leckéje A megbocsátás út ahhoz, hogy begyógyítsuk sebeinket, ezáltal nyerjük vissza a kapcsolatot másokkal és önmagunkkal. Mindannyiunkat ért már bántás, megsebeztek minket. Az sem kétséges, hogy mi is megbántottunk másokat. A bántást nem akarjuk vagy nem tudjuk elfelejteni. Ezért az továbbra is sebez. Járjuk az életet és gyűjtjük a bántásokat. Választhatunk: megbocsátásban vagy megbocsátás nélkül akarunk élni?

A megadás leckéje Egy pszichológus sokat beszélgetett egy rákos kisfiúval, aki már közel volt a halálhoz. Rajzoltatta őt. Először azt rajzolta: ő kicsi a rajzlapon, és zuhan rá a magasból egy hatalmas ágyúgolyó. Romboló erőnek látta a betegségét, de nem tudott vele megbékélni. Pár hónappal később újra rajzolt. Egy repülő madarat, aminek hátán egy kisfiú ül, és a madár repül az ég felé. Ebből a pszichológus már tudta, elvégezte a feladatát. Ez a megadás a fiú életét a hátra levő napokban tartalmassá tette. A megadásban egy csodálatos békességet kapunk A megadásig való eljutáshoz erős hitre van szükség. A megadásra akkor kapunk jelet, amikor már túl kimerültek vagyunk ahhoz, hogy egy csatát megnyerjünk.

A megbocsátás sokat kínál. Teljességet és szabadulást. A megbocsátással esélyt kapunk az újrakezdésre, a kapcsolatainkra. Ez benne a csodálatos. Általa visszakerülünk a kegyelem tartományába. A törött csont, miután összeforrt, erősebb lesz, ugyanígy a kapcsolataink és az életünk is erősebbek lesznek. A megbocsátás egyik akadálya, hogy úgy érezzük, ezzel jóváhagyjuk a bántást. Másik akadálya a bosszú, szeretnénk visszaadni a kölcsönt. A meg nem bocsátás bezár minket önmagunkba. A megbocsátás lépései: 1. Újra lássuk emberi lénynek a bántót. Ő is ember, hibát követhet el, érzéketlen, neki is van fájdalma. 2. Tudatosítsuk magunkban a fájdalmunkat, mondjuk ki, dühösek vagyunk. 3. Engedjük el a bántó érzéseket. Bármit tettek velünk, az róluk szólt, az ő világukról, az ő problémáikról, nem rólunk. 4. Vegyük le őket a napirendről, így mi fogunk szabadságra találni. Ő foglalkozzon a maga bajával, ránk a mi belső, lelki nyugalmunk tartozik. Adjuk át az egész helyzetet Istennek!

A türelem leckéje A türelem az egyik legnehezebben megtanulható leckénk, talán a legtöbb kudarccal is jár. Valaki így vall. „Mostanában gyakran kell egy olyan dolgot megtennem, amit a legjobban gyűlölök: várni. Amikor valaki beteg vagy másokra szorul, akármerre fordul, a türelem leckéjébe botlik. A türelem leckéje az, hogy nem mindig kapod meg azt, amit akarsz. Lehet, hogy valamit most, azonnal akarsz, és lehet, hogy még sokáig vagy egyáltalán nem kapod meg.” Ebben a modern világban az emberek nincsenek hozzá szokva ahhoz, hogy kényelmetlenségek közepette éljenek. Eredményeket és elismerést várunk, mégpedig azonnal! Gyorsabban akarjuk megkapni a válaszokat, mint amilyen hamar megérkezhetnek. Ezért vannak az éjjel-nappal nyitva tartó benzinkutak és a nonstop üzletek, ezért van mikrohullámú sütőnk, és ki tudja, milyen mértékben fogja tovább fokozni türelmetlenségünket az internet? Nem kell boltba menni, hogy megvegyünk egy porszívót, - házhoz hozzák, nem kell kilométereket autóznunk, ha házat akarunk venni, megnézhetjük interneten színesben, kívül belül egy fotelből, otthonról. Ma az emberek nem tudnak várni. Egy kísérletben kimutatták, hogy amikor felajánlották a gyerekeknek, hogy azonnal kapjanak süteményt vagy egy órával később kettőt,azok, akik tudtak várni, később az életben is jobban boldogultak. A türelem titka, hogy tudjuk, higgyük, Istennél létezik egy terv erről a világról. Ő ad meg mindent, a maga idejében. Érvényes ez az életre is és a halálra is. Türelmünk kulcsa: az Isten és az emberek felé való bizalom.

A játék leckéje Azért vagyunk itt a földön, hogy jól érezzük magunkat és játsszunk,- egész életünkön keresztül. A játék nemcsak gyerekeknek való, hanem az életerőnk forrása is. A játék fiatalon tart, szenvedélyt visz a munkánkba, segít kapcsolatainkat felvirágoztatni. Játszani annyi,mint a maga teljességében megélni az életet. A játék nem más, mint olyan dolgokat csinálni, amelyek örömet okoznak, az öröm kedvéért. A játék nem más ,mint belső örömünk, amelyet külsőleg fejezünk ki. A játéktól a munka kielégítőbb lesz, a kapcsolataink pedig fejlődnek. A játék fizikailag is segít, csökkenti a stresszt. Endorfint szabadít fel, fájdalmat csillapít, hangulatunkat javítja. A külsőnk öregszik, de a játék fiatalít.

Záró gondolat Életünk az Istené. Jézus számunkra az út, igazság, élet. Ő tanít és vezet, mint jó Pásztorunk. Ő bocsátotta meg bűneinket, és csak vele tanulhatjuk meg, küzdhetjük át magunkat életünk leckéin, és ő lesz majd a mennyben, - reménységünk szerint, - kegyelmes vizsgáztatónk is!

Tóth Sándor lelkipásztor

Keressen minket az interneten is ! Weboldalunkon • híreket, hasznos információt találhat; • cikkeket, havonta frissülő igemagyarázatot olvashat;

www.kbalso.hu

• böngészhet fényképeink között

2015. Karácsony

Sajókazinci Református Híradó | 17

Az Úr szolgálatában... 2016. május 8-án lesz húsz esztendeje, hogy az Úristen a Kazincbarcika-alsói gyülekezet szolgálatába állította Tóth Sándor nagytiszteletű urat és kedves feleségét, Tóthné Magyar Ágota tiszteletesasszonyt. Hétről hétre meghallgathatjuk Igehirdetéseiket, bölcs tanácsaikat, gondolataikat.

A

gyülekezeti élet vezetése mellett jutott idejük arra is, hogy bennünket is megismerjenek, s ha igény volt rá, okos és szelíd szóval tanácsot adjanak, irányt mutassanak a rászorulóknak. Munkájuk nyomán a templomunk és a parókia valóban Isten háza lett, ahová - mint hajlékba - lelki megerősítésért bármikor bemehettünk. De vajon mi ismerjük-e őket eléggé? Láttuk-e gondjaikat, örömeiket, emberi tartásukat; megértettük-e a ki nem mondott szavaikat, értékeltük-e jobbító szándékaikat? Most a kerek évforduló jó alkalom, hogy közelebb kerüljünk mi is a Nagytiszteletű úr és a Nagytiszteletű asszony életéhez, az életről, az egyházról, a gyülekezetről vallott gondolataik segítségével:

Beszéljenek önmagukról, a kezdetekről, az indíttatásról, életüknek arról a szakaszáról mielőtt a Kazincbarcika-alsói gyülekezetbe kerültek! TS.: Őrbottyánban (Gödöllő mellett)

születtem, ami időközben 7300 lakosú kisvárossá nőtte ki magát. Nehézy Károly, a Felvidékről kitelepített lelkész keresztelt, akinek mély hite, egyedi humora, szókimondó természete volt. Itt jártam általános iskolába, de hetediktől már Budán, a Városmajorban. Mielőtt elutaztam, édesapám,

aki falunkban volt presbiter, megkérdezte tőle: - Károly bácsi, mire vigyázzon a fiam a nagy Budapesten? - Csak arra - válaszolta -, hogy a hangyák el ne vigyék, mint a döglött bogarat. Egyik példaképem Károly bácsi volt. Budán, a pasaréti gyülekezetbe jártam, ott is konfirmáltam, Dr. Joó Sándor tartotta a káté órákat. Ő volt a másik példaképem. Nagy tudása, szerénysége, lelkigondozói bölcsessége mély nyomot hagyott bennem. Középiskolába Szegedre jártam, erdésztechnikusként végeztem. Budakeszin, az Erdészeti Tudományos Intézetben dolgoztam egy évig. Közben megismertem a természetet, annak csodáit. Év végére rájöttem, ez nem az én helyem, a természet temploma nekem kevés. Megtérésem után az evangélium hirdetésére hívott el Isten. Nem az erdőbe, hanem az emberek közé.

Budapesten végeztem a teológiát. Kedvenc professzorom Dr. Sarkadi Nagy Pál volt, aki az Újszövetséget tanította. Teológiai hallgatóként Farkas Józsefet és Dr. Gyökössy Endre sorozatait hallgattam. Bandi bácsi mély hite és nagy emberismerete miatt lett a példaképem. A teológia elvégzése után házasságot kötöttem; ekkor kerültem Borsodba. Pályámat Vattán kezdtem, majd Miskolc-Perecesen építettük komoly presbiteri összefogással a háromszintes imaházat, parókiát. Innen Ózd következett. Két fiunk született, a kisebb orvos, a nagyobb informatikus lett. 15 év után elváltunk. Isten kegyelmes volt hozzám, megajándékozott Magyar Ágota lelkésznővel. Isten nemcsak házasságunkat, hanem az ózdi gyülekezetet is megáldotta, amikor már vele ketten, együtt szolgálhattunk Ózdon és szórványaiban, azon a hatalmas területen. Itt kaptuk a meghívást a Kazincbarcika-alsói gyülekezetbe.

TnéMÁ.: A nekézsenyi gyülekezetben lelki ébredés volt az l960-as években Balogh Zoltán lelkipásztor szolgálata nyomán. Ebből a lelkes, szeretetteljes légkörből indultam a Krisztus-követés útjára. 10 évig polgári állásban dolgoztam, aztán kezdtem a Theológiát. Első szolgálati helyem Nagybarca volt; jó hely arra, hogy beletanuljak a lelkészi feladatokba. Aztán - már a férjemmel - a kedves ózdi gyülekezetbe kerültem. Gyermekünk elvesztését ott éltük meg; a gyülekezeti tagok szeretete, imádsága kísért.

Egressy Béni születésének évfordulója alkalmából féléves rendezvénysorozatot tartottunk. 18 |

Sajókazinci Református Híradó

2015. Karácsony

Milyen elképzeléssel érkeztek ide, milyen volt a valóság, amibe csöppentek, milyenek voltak a megélt első benyomások városról, gyülekezetről? Hogyan fogadta az új lelkészházaspárt a gyülekezet? TS.: Annyit tudtunk, hogy nagyváros, nagy gyülekezet, széles munkamező vár ránk itt. Nagy reménységgel, sok tervvel érkeztünk ide. Tudtuk, hogy kőből is, igéből is, lelkekből is kell majd építkeznünk. Voltak a kezdetekben természetesen súrlódások is. Valahogy úgy, ahogyan a lélektan mondja, minden csoport-kialakulás problémákkal jár: (1.) a csoport megalakulása (2.) a viharzás (egymásnak feszülnek az indulatok), ki az erősebb? (3.) a szabályok, normák kialakítása (4.) a működés, a munka végzése. Közben minden épületet tatarozni kellett; ideköltözésünk előtt azonnal a parókiát, utána a templom tetejét, majd az imaházat. Lassan megismert bennünket a gyülekezet.

TnéMÁ.: Nem tudtuk, milyen az a gyülekezet, amelyik meghívott bennünket. Mint minden kezdésnél, van az emberben aggódás, de úgy jöttünk, hogy azt a szolgálatot folytatjuk, amire az Úr elhívott - csak más városban. Kazincbarcikán voltak, akik bizalmatlanul fogadtak, volt, aki ellenségesen, de kedves, bátorító szavakat is kaptunk. Czövek Józsi bácsi az egész akkori presbitérium nevében sokat segített a parókia körül; jóindulatát nem felejtem el.

A megismert valóság nyomán milyen célokat, feladatokat tűztek ki induláskor, és mit sikerült ezekből megvalósítani? TS.: Lassan megismertük a gyülekezetet, az elvárásokat, a lehetőségeket. Ráhangolódtunk az itteni presbitériumra, felfedeztük a különböző korosztályokat, összegyűjtöttük az ifjúságot, elkezdődtek a nyári hittanos napközis táborok, ifjúsági táborok. Létrehoztuk az alapítványt, elindítottuk a gyülekezet újságját. Megalakult a 18 fős, háromszólamú női kar. Az alapítvány működik, az újság készül, de sajnos, az énekkar 11 éves működés után - cd-t, kazettát is készítettünk velük -, a kórusvezető váratlan halála miatt megszűnt. Az ifjúsági munka változó intenzitással működik, néha lendületes patak, máskor búvópatakká válik. Ifjak vannak, a templomban látjuk őket, de szükséges lenne közülük egy kariz-

matikus, energikus vezető, aki összefogná, lelkesítené őket.

TnéMÁ.: Szerettük volna, hogy a gyülekezet egy befogadó, szeretetteljes közösség legyen, és együtt szolgáljuk az Isten ügyét. Az eredményt igazából csak az Úr tudja; remélem, kicsit sikerült előbbre lépnünk.

Hogyan alakultak az emberi kapcsolataik a gyülekezetben, a városban? Sikerült-e igazi „pásztorrá”, lelki vezetővé válniuk? TS.: A gyülekezetben néhány családdal jó kapcsolatunk alakult ki - ami életkorunk előre haladásával, lassan gyöngült -, hiszen mindannyiunkat leköt az unokákra figyelés, így logikusan az idő most inkább rájuk fordítódik. Pásztorrá lenni? – nehéz kérdés. Ez kettőn áll, a nyájon és a pásztoron. Mi készek vagyunk pásztorkodni, igény szerint. Rajtunk nem múlik. Kapcsolatunk a várossal inkább formálisnak mondható.

TnéMÁ.: Gyökössy Bandi bácsival vallom, hogy a Jó Pásztornak, az Úr Jézusnak csak a bojtára vagyok. Örömmel töltött el, amikor láttam a testvérek Ige iránti érdeklődését. Egy-egy személyes beszélgetésben megszólalt a bizonyságtétel. Örültem, amikor a gyülekezet tagjai megtiszteltek bizalmukkal, személyes gondjaik megosztásával. Isten legyen áldott érte, ha tudtam adni az Övéből útmutatást, vigasztalást!

A kertvárosi gyülekezeti ház megvásárlásával, már két helyen hirdetjük az igét a városban minden héten.

2006-ban 11 fiatal konfirmált

m templo a k e t ződ Befeje si munkái. n e b 2004 pület felújítá é

-

2009-ben vendégünk volt Dr.Pálhegyi Ferenc professzor

Hogyan érezték/érzik magukat a városban magánemberként? Egyáltalán a lelkész lehet-e magánember? TS.: Amikor ideköltöztünk, berendez-

kedtünk, akkor egyik napon végigsétáltam az Egressy úton, a város főutcáján, és kíváncsian néztem az embereket, akik mentek, vásároltak, ügyeiket intézték. Első benyomásom az volt, itt mindenki nagy, fontos ember, csak mi vagyunk itt szürke, kis „egerek”. Nem jöttem rá, mi lehet ennek az oka, - talán az itt működő nagy gyár, ami ad egyfajta büszkeséget az itt lakóknak? Nem tudom. Egyébként a lelkész sohasem lehet magánember. Láthatatlanul magán viseli a palástot, a szolgálat szépségét és egyben terhét.

TnéMÁ.: Aki ebben a parókiában lakik, az egy életre megjegyzi, mit jelent a szocializmus az egyháznak. Mindenki elképzelheti, milyen ott a lelkész magánélete, ahol az egyház területét a 80-as években kétharmadával megcsonkították, a bejárattól, az ablaktól 4-6 méterre a parókiára ráépítettek egy közel 400 fős iskolát. Bizony ritka volt a nyugalom körülöttünk; ha a zaj nem zavart, a szennyvíztároló bűzétől menekültünk a lakásba. Egyébként szeretem a kisváros hangulatát. Az évek alatt nemcsak a gyülekezet tagjai lettek jó ismerősök, hanem más vallásúak is, sőt iskolákba, boltokba belépve mindig jó érzés a kedves arcokat üdvözölni.

állított elénk. Így lett igaz személyes életemben József Attila verssora, (kis módosítással): Én egész gyülekezetemet fogom nem középiskolás fokon tanítani… Remélem, valamennyire sikerült. Két kedves igém van: Egyik a Zsoltárok könyve, (amit 35 éves koromig csak átlapoztam, és csak utána kezdtem megérni hozzá, megérteni) abból is a 139. zsoltár: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem….Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (1. és 4. v.) A másik, a Lukács evangéliuma az Újszövetségből, abból is a 24. fejezet, az emmausi tanítványok története: „Ő (a feltámadott Jézus) így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással? Erre szomorúan megálltak.” (17.v. ). Isidor Baumgartner külön könyvet is írt erről, címe: Pasztorálpszichológia. Azt mondja, hogy ez a megállás az, amikor Isten meg tud szólítani bennünket. Amikor megállít egy betegség, veszteség, gyász, akkor válunk nyitottá, késszé arra, hogy megváltozzunk, megtérjünk, egy új irányba induljon el az életünk.

TnéMÁ.: Isten iránti hálával gondolok a zsoltár szavaira: „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de többek annál, amit fel tudnék sorolni.” (Zs.40:6) Ez volt a mindennapok tapasztalata a mi Urunkról. Ott is áldást készített, ahol nem vártuk; segítségéről bizonyságot tenni, ez a lelkész legszebb feladata.

Hogyan látják, mi az egyházi közösségek szerepe a társaMi volt életük, lelkészi mun- dalomban, különösen a mai, kájuk vezérfonala, ami meg- 21. századi elvilágiasodott határozta mindennapi mun- életünkben? kájukat? Fogalmazhatnék TS.: Legyen kovász, ami ezt a hétmilúgy is, van-e olyan kedves liárdos nagy ember-masszát megkeleszti, bibliai textusuk, amely kifeje- hogy az ízletes kenyérré váljon. Ám ennek megvalósulása csak Jézushoz és a gyülekezi ezt?

„vallásos vagyok a magam módján” szlogennel. Vallom - az ige mondja, „a hit hallásból van” -, csak a gyülekezet közösségében van lelki épülés, és aki krisztusi szívvel szolgál, annak az életében lesz sok hittapasztalat. Sajnálom azokat, akik nem élik át, mennyi áldás és

Az eltelt 20 esztendő alatt számos ünnepséget, megemlékezést szerveztek. Ezeknek a kulturális programoknak milyen célt/célokat szántak? TS.: Mit szerettem volna? Hármas cél lebegett a szemem előtt: a hitet, a tudást és a kultúrát megjeleníteni, összekapcsolni. Ezért szerveztük a hangversenyeket, a gyülekezeti kirándulásokat; ápoltuk Egressy Béninek, parókiánk szülöttjének emlékét. TnéMÁ.: Szerettük volna, hogy a kultúra értékei beépüljenek a gyülekezeti tagok életébe, és gazdagítsák azt. A zene, az irodalom, a történelmi emlékezés a lelkünket szépíti, összekapcsol egymással. A presbiteri találkozók a szolgálatban adtak impulzusokat az érdeklődőknek. A testvérgyülekezeti találkozók pedig nagyszerű alkalmai voltak annak, hogy egymás felé a szeretet, a befogadás jeleit adjuk. Sok örömben és áldásban volt részük mindazoknak, akik ebben részt vettek.

201 1 -ben megalakult a Fiatal Családosok Köre

zethez hűséges, alázatos, szelíd, de kitartó

TS.: Szolgálni az embereknek, az evan- egyháztagokkal közösen lehetséges.

géliummal. Ehhez a feladathoz igyekeztem felnőni. Ezért először kórházlelkészi másoddiplomát szereztem Budapesten, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen, a PhD doktori iskolát végeztem el, hogy még többet tanuljak meg a lelkigondozás tudományából és gyakorlatából. Már itteni szolgálatom közben hívtak meg Sárospatakra, a Teológiára tanszékvezető professzornak, a gyakorlati teológiai tanszékre. De mivel feleségemnek nem tudtak csak egy egyéves helyettesítő tanári állást adni, így a meghívást lemondtam. Isten sorompót

TnéMÁ.: „Isten szívén megpihenve, forrjon szívünk egybe hát…” mondja egyik énekünk. Ha a gyülekezet tagjai így tudnak ragaszkodni Istenhez, igéjéhez, egyházhoz és egymáshoz, akkor áldásul lesznek a környezetünkre. Sajnálom azokat a fiatalokat és felnőtteket, akiknek elég a megkeresztelkedés, de a hit útját nem keresik. Nem érdemes becsapni az embernek önmagát

Iskolai hittanórák órarendbe állítása

A hit- és erkölcstan iskolai oktatásának bevezetése óta ebben a nemes feladatban is részt vesznek. Tiszteletesasszony pedagógiai elhivatottsággal járja az iskolákat, nyitogatja a gyermeki lelkeket, ezáltal a szüleikét is. Hogyan látják Kazincbarcika város lakóinak a „lelkét”? Van-e lehetőség a jobbításra, gondolkodó és érző generációk nevelésére? TS.: Nagyobb részben olyan e városnak a lelke, mint egy romos várfal. Mi ezeket a lelkeket szeretnénk megépíteni. Nem vallom azt, amit Heidegger hirdetett: „Az embert egy vak erő csak úgy beledobta a világba.” Ellenkezőleg; vallom, hogy: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda érte…” (Ján.ev.3,16.) TnéMÁ.: A hitoktatásban egy nagy és vérző sebet látok. Isten kegyelméből kivételes lehetőséget kaptunk immár harmadik éve. Órarendben taníthatjuk a hittant, ismertethetjük meg a gyerekekkel az Isten igéjét, hitünk igazságait. Sajnos a felületes szülők - sokszor ígéretük ellenére -, megkeresztelt gyermekeiknek sem adják meg ezt a lehetőséget; nem élnek a beíratás lehetőségével.

Tapasztalataik, megélt sikereik és kudarcaik alapján mit üzennek az ifjú teológusoknak? TS.: Lehetőség szerint kis csoportokra bontva, életkor szerinti csoportokban próbálják meg átadni az evangéliumot. (Más nyelvet ért a 6 éves gyermek, és mást a 60 éves ember.) Nem az igétől indulva - a Bibliát a mai ember már nem ismeri -, hanem a problémától, ami az embert szorítja. Valahogy úgy, ahogyan Dr. Gyökössy Endre tette. Ezért olyan népszerűek a könyvei, füzetei… Ne önmagukat, a gyülekezetet építsék! Ha kell, tudjanak személyes áldozatot is hozni az építés során. Ne feledjék, hogy a bibliai tudományokat egy életen át kell tanulni! Szükségben tudjanak ők maguk is adakozni gyülekezeti célokra.

TnéMÁ.: Csak az menjen a lelkészi pályára, aki Istentől kapja az elhívást erre! Különben megijesztik a nehézségek, és emberek kegyeinek keresésével vagy a rangok, anyagiak hajszolásával megy el az életük. A lelki építés a legnehezebb feladat; itt érhetik őket nagy csalódások, de ebben tapasztalhatják meg annak csodáját, hogy az Úr jár előttünk, Ő viszi végbe az egyház és az emberek életének legszebb változásait. Ettől nehéz és mégis szép az Úr szolgálata.

Elkeserítőnek tartom, hogy éppen a szülők akadályozzák meg őket abban, hogy az egyházhoz közelebb kerüljenek. Hiába az egyházi ünnepek, a meghívók, a nyári táborok, a szülők nem hozzák gyermekeiket a templomba. Így aztán a hitoktatás a gyülekezet épülését sem segítheti elő. Akik hittanra járnak, aranyosak, őszinte gyerekek, sokszor rácsodálkoznak Isten hatalmára. Ők már sokkal többet tudnak majd a keresztyénségről, mint szüleik, nagyszüleik. Reméljük, egyszer felnőttként mindez segítségükre lesz az életben.

Gyülekezetünk alapítványának a segítségével, több éves előkészület után restaurálásra került templomunk Mózes-széke.

„A jó pap holtig tanul” – mondja a közmondás, azaz a lelkészi hivatást – ami örök tanulással is jár - soha nem lehet feladni, befejezni; legfeljebb a lelkészi szolgálat jellege változhat. Ezért kérdezem, hogy mik a terveik a jövőt illetően? TS.: Móra Ferenctől véve a képet, jómagam a teológia kicsi, sajókazinci kubikusa vagyok. Feleségemmel együtt vájjuk a Végtelent lassan 20 éven keresztül ebben a gyülekezetben. Ezért egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria! Hiszem, hisszük, hogy a jövőben is Ő lesz az, aki megmutatja a számunkra kijelölt utat, és - Babitsot idézve -, engedi, hogy továbbra is „bátran szólhassak, […] és ne fáradjak bele estelig, vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak.” Úgy legyen! /PPL/

A hitoktatás szolgálatában A 2015/16. tanévben, a gyülekezetünk területén lévő 5 általános iskolában összesen 290 gyermek vesz részt az órarendbe iktatott hittanórákon, 6 tanuló pedig a fakultatív hitoktatásban.

E

gyházi törvényeink szerint egy lelkipásztor csak heti 15 órát tarthat. A szolgálatok így oszlanak meg:

• •

•

Mérten Nikoletta : Ádám Jenő Tagiskola – heti 5 óra Bundzik Attiláné : Kazinczy és Árpád fejedelem úti Tagiskola – heti 11 óra (!) Tóthné Magyar Ágota : Dózsa Tagiskola és Pollack Mihály Általános Iskola – heti 12 óra (!)

Köszönjük a két beszolgáló lelkésznőnek, hogy vidékről bejárva is vállalják a hitoktatást.

Nagy örömünk, hogy vannak hittancsoportok, ahol komolyan és bensőségesen beszélhetjük meg a bibliai történetek üzenetét. A fiúk, lányok odafigyelnek, bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Ügyesen felelnek, dolgozatban foglalják össze a tanultakat. Sajnos van néhány olyan osztály is, ahol a hittanóra kész szenvedés. 1-2 gyerek viselkedése zavarja a tanítást és a többiek figyelmét. Fegyelmezésük sok időt, energiát von el a munkától. Imádkozzunk azért, hogy a hitoktatás magvetése beérjen és a szülők korosztályának a szívében is megtörténjen a nyitás Isten szava felé.

A hittanórán az elmondott bibliai történetek néha humoros formában kerülnek vissza a dolgozatokban: Harmadikosok Mózes történetéről: Milyen kifogásai voltak Mózesnek, a küldetése ellen? • • • •

Van egy felesége, meg két gyereke, meg már nagyon öreg Na és, ha nem hiszik el, hogy mondjam el? Mi lesz, ha nem hisznek a botban? És ha nem hisznek a köpenyben? Én nem megyek vissza (Egyiptomba) nem vagyok képes rá!

Felső tagozatosok: Mária és Márta története • Azt mondta Jézus, Mária itt maradhat az asztalnál, legalább tanul. • Mária csak könyvet olvasott, és várta, hogy Jézus mikor érkezik meg. A három ifjú a tüzes kemencében • Három ifjút felvettek a zsidók közül tanoncnak Babilóniába. • Zeneszóra mindenki meghajolt, kivétel nélkül, kivéve a három ifjút. • Megpróbálták még egyszer, akkor se sikerült. Jónás története • Isten elküldte Jónást Ninivébe, mondja meg, ha meg nem térülnek, megbánják! • A hajót majdnem elnyelte a víz, és Jónást bedobták és megette őt egy nagy hal. • Jónás nem hallgatott Istenre, inkább elment nyaralni.

Tóthné Magyar Ágota lelkipásztor

Lelkigondozás Több évtizedes lelkészi tapasztalatomból tudom, hogy a gyülekezet tagjai nemigen fordulnak személyes bajukkal, gondjukkal a lelkipásztorhoz. Nagy bátorság kell ahhoz, és nagy lelki erő, hogy valaki meg merje osztani életének, lelkének emésztő gondjait mással. Ráadásul a lelkész nehezebb helyzetben van, mint a pszichológus, - hiszen, ha valaki kiönti előtte a lelkét, a következő vasárnap ott ül a templomban, és belül fél, hátha „kiprédikálja” őt a pap. Ezért igen fontos a gyülekezeti lelkigondozásban a lelkészi titoktartás. Általában a nagy bajok bírnak olyan kényszerítő erővel, hogy valaki segítséget, lelkigondozást kérjen. Egy váratlan haláleset, súlyos betegség, válás, anyagi nehézségek kényszerítenek valakit a lelkigondozás kérésére.

1|

A lelkigondozói kapcsolat nem „légüres térben” jön létre. Van egy konkrét szituáció, ahhoz személyek tartoznak, pl. a családtag és a lelkigondozó. Ők nem megíratlan, üres lapok, hanem mindegyikük hozza a maga egyéni történetét, amely bele van ágyazva egy közösség, például a család, a gyülekezet történetébe. A beszélgetésbe pedig a résztvevők beleviszik a saját, személyes kontextusukat is. Ugyanazt a nyelvet beszélik, de a keret erősen különböző. A lelkigondozó itt olyan helyzetben van, mint a misszionárius, aki olyan országban dolgozik, amelynek nyelvét még nem ismeri. Meg kell tanulnia előbb a bennszülöttek nyelvét. Ha már megvan a közös nyelv, akkor már részt tud venni a családtag pillanatnyi helyzetében is. A részvétel feltétele a nyelvi közlés.

2|

A családtag szituációjához tartozik a probléma, amivel küzd, amit egymaga nem tud megoldani.

3|

Munkája dinamikusan folyik. A beszélgetést feladhatja, újra kezdheti, lehet a kapcsolatban akár „haragudni” is. A családtag érzéseit a beszélgetésbe be kell vonnia. A lelkigondozó saját érzéseit adekvátan kezelje.

4|

A lelkigondozónak kell, hogy legyen egy tartása. Munkájának feltétele, hogy élete rendezett legyen.

5|

Legyen a lelkigondozónak habitusa. Alapbeállítódása. Vegye komolyan, ami a kapcsolatban történik.

6|

A lelkigondozás alapelveit vegye komolyan. Ezek a következők: Hitelesség, kongruencia (azt mondja, amit belül érez) , feltétel nélkül fogadja el a gyülekezeti tagot (bűneit nem, csak az embert), érzéseit fejezze ki.

7| 8|

A lelkigondozó legyen rugalmas és nyitott.

Legyen türelme, legyen készsége arra, hogy a mindenáron való sikerről lemondjon!

9|

Szolidáris távolságtartás jellemezze. Érezzen együtt, de tartson távolságot, hogy segíteni tudjon.

10|

Tudjon egy pont után nemet mondani. Egy darabig együtt megy beszélgető társával, de ha annak problémája megoldódott, utána a lelkigondozó felesleges lesz. Ezután hagyja a családtagot továbbmenni, már önállóan, egyedül. Tudja elengedni őt. Tóth Sándor lelkipásztor

I m p re s s zum SAJÓKAZINCI REFORMÁTUS HÍRADÓ ** időszaki lap, kizárólag gyülekezeti terjesztésre ** Kiadja: Kazincbarcika-alsói Református Egyházközség A szerkesztőbizottság tagjai: Tóthné Magyar Ágota, Pucsok Pál László, Tóth József Károly, Barthal Gábor Felelős szerkesztő: Tóth Sándor A szerkesztőség címe: 3700 Kazincbarcika, Dózsa Gy. út 37. Telefon/fax: 06 48 512-902 Nyomdai munkák: LITOPLAN Kft. Kazincbarcika Engedélyszám: 2.2/ 7867/ 2/ 2001

2015. Karácsony

Sajókazinci Református Híradó | 23

Presbiteri Szövetség konferenciája

Gáspárné Dr. Tóth Marica és Gáspár Attila hangversenye

Konfirmáció

Gyülekezeti Képes Krónika

Sajószentpéter-Bányai presbiteri találkozó

Egressy Béni emlékmű koszorúzása

Egyházlátogatás

Gyermek- és ifjúsági nap

Anyáknapi istentisztelet

A Gedeon társaság előadása

Húsvéti legáció

Látogatás Ady Endre szülőházához

20 15 A Kék Kereszt tagjai Nemesbikken

Ökumenikus imahét

Nagypénteki passiós istentisztelet

Kárpátaljai út - Palágykomoróc

Virágvasárnap

Ifjúsági találkozó

Info-Expressz - eseményekről röviden Evangélizáció November 3-6-ig, négy napos evangélizáción szolgált gyülekezetünkben Prókai Árpád boldvai lelkipásztor. Az igehirdetést bizonyságtételek tették hitelesebbé. A lelkipásztor által hozott énekeket felesége tanította, gyülekezetének tagjai pedig gitárkísérettel és éneklésükkel gazdagították az estéket. Az egyik elhangzott ének egy verse: Szeretnék lenni én, Én erőtlen, szegény Az Úr szolgálatában halász. Ez a munka csodás! Oly szép a halfogás. Ezért száll szívemből a fohász. Uram, add meg nekem, hogy hívő életem Bűnöst hozzád vigyen, kire vársz. Lelked örömével, kezemben igéddel, Hadd legyek én is “emberhalász”!

Áhítat fél 9 Band November 15-án, vasárnap gyülekezetünkben szolgált a miskolci Lévay József Gimnázium „Áhítat fél 9 Band” dicsőítő csapata. Igét hirdetett: Adamcsik Dávid teológus-vallástanár.

Felújítások 2013 : • • 2014 : • •

A lelkészi hivatalba új számítógép került Elkészült az iroda lambériázása

A Sajókazinci Reménység Alapítvány restauráltatta a Mózes-széket A gyülekezet elkészíttette a parókia-udvar kocsibejárójának térkövezését

Anyakönyvi adatok 2015. december 2-ig: •

Megkereszteltünk 13 fiút és 14 leányt, összesen 27 gyermeket

•

Konfirmált 6 fiatal és 10 felnőtt, összesen 16 fő

•

Házasságára Isten áldását kérte 10 pár

•

Eltemettünk 16 férfit és 22 nőt, összesen 38 főt

Újévi gondolatok „Legyen az Úr Lelke rajtunk, s a Tehát ti, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk szegényeknek az evangélium hírabba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kereskedünk, dettessék, küldetésünket töltsük és nyerészkedünk”, ti, akik azt sem tudjátok, mit hoz a holbe, hogy a töredelmes szívűeket nap. Mert mi a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig gyógyítsuk, a foglyoknak szabadulátszik, azután pedig eltűnik. lást hírdessünk, a vakok szemeinek megnyílását, és hogy szabadon Ehelyett azt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, és élünk, bocsássuk a lesújtottakat.” ím ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Igen ez jelenti azt, hogy a Krisztus felkeTi azonban elbizakodottságotokban dicsekedtek. Minden netésének részese vagyunk, és az Úr kész ilyen dicsekvés gonosz. Aki azért tudna jót tenni, de nem temegnyitni előttünk az Ő drága kincseshászi, bűne az annak. (Jakab 4.13-17)

A

mát adták, de a holnapot nem ígérték. Ezért az embernek mindig készen kell lennie, mert nem tudja, mely órában jő el az embernek Fia. Hogyan álljak akkor a 2016-os esztendő kapujában ? Semmi esetre sem magabiztosan, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. (6.v) Az igazi hit mindig alázat is, mert látom nemcsak Isten hatalmát, hanem azt is, hogy milyen kicsi vagyok én, látom azt is, hogy erőm felett való utam van. De mégsem azt kérdezem : Mi lesz velem holnap ? hanem azt: Ki lesz velem holnap ? Nem az a lényeg, hogy itt legyek, vagy ott legyek, hanem az, hogy az Úrban legyek ! Ezzel szemben mondja Jakab Apostol, hogy az Isten nélküli élet hangja ilyen: „Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk és nyerünk…”

Pedig Krisztus Urunk figyelmeztetett: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall „…és hogy nem a vagyonban való bővölködésben van az embernek az Ő élete…” Persze, mindenki szeretne anyagi biztonságban élni, és nincs is ezzel semmi baj. De a bolond gazdag példázatában ránk szól az Úr: „Bolond még az éjjel elkérik a te lelkedet és kiéi lesznek, amiket gyűjtöttél…” A kegyelmi idő az, amit születésünktől a halálunkig élünk, és ezzel jól kell gazdálkodni. Isten Országa jövetelére kell készülni.

Jézus kiárusításának az ára volt. Aki az Úr ellen vétkezik, a maga lelke ellen vétkezik. Nem tudjuk tehát mit hoz a holnap, és a mi életünk olyan, mint a pára, rövid ideig látszik, aztán eltűnik. Bűnbánattal meg kell vallanunk, hogy sokszor megkísért a „látszat” értékek bírtoklási vágya és az örökkévaló, Mennyországos kincsek elhanyagolása. Jól van ez így ? Ám mégsem félelmekbe betonozott, ügyetlen, depressziós, és magatehetetlen a keresztyén ember a 2016-os esztendőben sem. Mert gyermeki reménységgel és tele tett vággyal a szívemben mondhatom: „Ha az úr akarja és élünk, íme ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni...” Igen, lehetnek Istentől való terveink, lehetnek megszentelt vágyaink, élhetünk minőségi időt, növekedhetünk a kegyelemben, s ha az Úr akarja és élünk – megtehetünk mindent, ami a kezünk ügyébe esik, csak mi magunk legyünk Istennek mindig kéznél. Jézus mondja: „Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom… és semmit sem cselekszem magamtól, hanem csak amit az én Mennyei Atyámnál láttam.” Testvérek , legyen tehát a 2016-os esztendő „Az Úr jókedvének esztendeje...” a Lukács 4,18 szerintien:

zát, kegyelmi ajándékait, kész adni csodáit jeleit, s megteheti, hogy ördögöket űzzünk, és halottakat támasszunk. Mert Jézus él! És a világ akkor látja meg őt, ha benned él. Ha közöttünk van Jézus, akkor Isten Országa közöttünk van. Ha bennünk él Jézus, akkor Isten Országa bennünk van. Isten Országa , ez a drága , áldott, felszabadító Uralom, az a Lélek állapot, mikor Erőnk, Békességünk, Örömünk az Úr jelenléte maga. Vegye birtokba a 2016-os esztendő minden percét, úgy ahogy a 90. zsoltár imádsága kéri: „Láttassék meg a Te műved a Te szolgáidon, és a Te dicsőséged azoknak fiain…” Személyünket, családunkat, gyülekezetünket, egyházunkat, nemzetünket felajánljuk Jézus Krisztusnak, hogy Ő vegyen bennünket birtokba. Hogy a 2016-os esztendőben ragyogjon fel a Szentháromság Isten dicsősége, győzelme, szentsége. Hiszem, hogy ez nem az Úron múlik. Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak. Igy adjon Krisztusi jócselekedetekben gazdag Boldog Új évet Mindannyiónknak a Mindenható Krisztus! Mátyás Sándor nyékládházi református lelkész

Az Úr óvjon meg bennünket a Kalmárság szellemétől, attól, hogy azt higgyük eladó az egész világ. Jézus kiűzi a templomból a kufárokat, és Júdás is halálosan megkeseredetten hajítja vissza a templomban szétguruló 30 ezüstöt, ami 2015. Karácsony

Sajókazinci Református Híradó | 27