Karácsonyi ige „Az angyal ezt mondta neki: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. Íme fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd.” Lukács evangéliuma 1,30-32.
A karácsony a titkok és a meglepetések ideje. A gyermekek várják, mit hoz az angyal? Milyen ajándék kerül a karácsonyfa alá? De a legnagyobb titok és a legnagyobb meglepetés Jézus születése! Titok már maga az is, hogy József jegyese szüli meg a gyermeket, úgy hogy még nem is házasodtak össze. Ezt a meglepő hírt egy angyal mondja el Máriának. A gyermek a Szentlélektől fogan majd. Egy régi zsidó mondás szerint egy gyermek megszületéséhez három dolog szükséges: az apa, az anya és a Szentlélek. Egy élet elindulása ugyanis a modern orvostudomány ellenére is, ma is, csoda. Isten akarata szükséges hozzá. A Messiás Jézus megszületését nem értenünk kell, hanem rácsodálkoznunk Isten titkára. Jézusban a Megváltót kaptuk ajándékba az első karácsonyon. Erre csodálkozzunk rá mostani karácsonyunkon, gyermeki örömmel és hittel!
Ezekkel a gondolatokkal kívánnak
Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt a lap minden Olvasójának, a lelkipásztorok: Tóth Sándor és Tóthné Magyar Ágota
Karácsonyi történet A tanya védve volt
A
kemény, havas télben Kovács tizedes meg Balogh honvéd hallják a nagymérgű főhadnagy pattogó parancsát: - Ott a távolban látja azt a fekete pontot, tizedes? - Igenis! - Egy tanya van ott a térkép szerint. Kimennek oda most járőrbe, és ha sötét lesz már, akkor felgyújtják a tanyát! Aztán gyorsan vissza! Nagyon fontos ez, mert legkésőbb éjfélre fénynek kell lennie ott, hogy az ütegek arrafelé belőjék a senkiföldjét. Értik? - Igenis! - Indulás! A két katona komoran vánszorgott a közeledő alkonyatban. - Tizedes úr! - No? - Pontosan ma egy esztendeje is gyújtogatással foglalkoztam. - Ne bomolj, te! Hogyhogy? - Hát úgy, hogy egy éve pontosan ilyenkor a kisfiacskámnak gyújtogattam a gyertyákat a karácsonyfán, tizedes úr. Most meg majd házat fogok gyújtani karácsony tisztességére. - Hallgass! Teljesen még nem sötétedett be, mire elérték a tanyát. Akkor a tizedes térde megroggyant. A honvéd átfogta az összeroskadni akaró tizedest. - Mi baja, tizedes úr? - Te! Akár elhiszed, akár nem hiszed, ez a tanya éppen olyan, mint az enyém a vásárhelyi határban. - Káprázat az csak, tizedes úr. No, gyerünk! Odakúsztak a sötétben a házikó ablakához. Belestek. Odabent láttak egy parányi karácsonyfát, egy ember, a felesége meg két apróság bámult a
gyertyák lángocskájába. S rákezdtek valami karácsonyi énekre idegen nyelvükön. Kovács tizedes olyant szorított akkor Balogh honvéd karján, hogy az felszisszent, s azt suttogta rekedten: - Vissza te, gyorsan vissza, amilyen gyorsan csak lehet! Futni kezdtek, hogy minél hamarabb messzebb legyenek a tanyától. - Mi lesz ebből, tizedes úr! Kovács tizedes hangja nyugodt, vidám volt a sötétben: - Majd lesz valami, csak gyere utánam! Amikor megérkeztek a fedezékhez, a főhadnagy úr recsegő hangja rájuk rivallt: - Miért nem ég a tanya? Mi? Akkor Kovács tizedes nagyon nyugodt arcával lemutatott a tanya felé, és azt mondta: - Aztat nem lehetett felgyújtani, főhadnagy úr, mert... - Miért nem lehetett? Tán védve volt? - Igenis, főhadnagy úr! A tanya védve volt. - Hát látják, erre nem is gondoltam. Hogy ott védelem is lehet. Pedig hát a senkiföldje az most... - No, menjenek, szereljenek le! A legénységi fedezékhez érve a sötét, idegen éjszakában, a karácsonyi éjszakában Balogh honvéd megszorította a tizedes kezét, és azt mondta neki meleg hangon: - Tizedes úr! Maga igaz ember! Az a tanya csakugyan védve volt! /Tóth-Máthé Miklós/
Karácsonyi legenda Muraközy Gyula verse Egy angyal állt a jászol mellett, A hangja halk, mint a lehellet, S mosolygott az isteni Gyermek. S jött a pásztor, mint azelőtt, rég. Hozott bárányt, fehér gödölyét. Künn csendes volt a sötétlő ég. És szólt az angyal: „Mind, mind visszahordd! Szíved gonosz, az ajándék rabolt!” És a jászolra fájó csönd hajolt. Jött a király, hajlongva untalan. Ragyogott a gyémánt és arany, S az angyal szólt: „Mindnek vérfoltja van!” Vézna koldusok, rongyos, bús szegények Jászol-bölcsőhöz zsolozsmázva értek, Az angyal intett:”Hazug ez az ének!” Jöttek sikoltva búsak, átokvertek. Szitkokat hoztak, bosszúért lihegtek. …És szomorú lett az isteni Gyermek. Boldog szívek fehér csokrot, imát Reszketve, hiún adtak mind tovább. S az angyal szólt: „Mind hervadó virág!” És jött a népek milliója. Égett Karácsonyfájuk. És szólt az ítélet: „Másé ez a fa! Bitorolt! Vigyétek!” A jászolban nagy csönd lett, mély ború. Karácsonyi szent, isteni Fiú, Jézus néma volt, néma s szomorú. …S valaki jött még. Kicsi, önfeledt, Ragyogó, csöppnyi, kétéves gyerek. S Jézusra tisztán, halkan ránevet… És nevetését az ég beissza, Ezer sugárban, fényben küldi vissza. S Karácsony-est lett, fényes, zengő, tiszta. Az angyal mosolyog. A jászol körül Glóriás titok szent, nagy fénye ül. Angyalszó zendül távol, messziről. Mert a karácsony nem hagy el soha! Bűnben és ködben mégis visszahozza A kisgyermekek tiszta mosolya!
Advent „Keresztelő János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Máté evangéliuma 11,1-2. Advent heteiben kísérjen minket Dóczi Antal, egykori ózdi református lelkész imádsága: „A világnak sötétsége vett körül bennünket, Atyánk! Mi is épp úgy nem tudjuk, mint Keresztelő János, hogy Jézus-e az, aki kiszabadít bennünket, mert gyönge tekintetünk, a világosságra nem tud felfigyelni. Bocsáss meg, ha kételkednénk, hiszen a mi nyomorúságunk nagy, gyöngék és semmik vagyunk. Atyánk, nem a hős áll előtted, hanem a nádszál, aki összeroskad a teher alatt, a pislogó gyertyabél, aki kialszik a viharban. Óh, bocsásd meg, ha a Krisztus küldetésében néha kételkedünk.
Krisztus, ragyogj felettünk és képed égjen belénk!
Krisztus cselekedetei erősek és csodásak voltak, és János mégsem tudott hinni. Hadd cselekedjék Krisztus ma is csodákat, hogy a sánták járjanak, a vakok lássanak, a betegek meggyógyuljanak, mert ha ezt látjuk, akkor hiszünk. Hisszük, hogy Krisztus ma is a Te küldötted. Óh, adj bizonyosságot és felfedező tekintetet.
Királyi jövetelére számítunk. Állunk, várunk, sokszor hitetlenkedünk, pedig tudhatnánk, hogy aki szívét egyszerűen kitárja, annak ünnepi megérkezést ad az Úr!
Futottunk földi vezetők után, eszmék után és mind csak lidércfény volt, nyomában éjszaka maradt. Mikor a kétes lángok cserben hagynak, fényes Hajnalcsillag,
Te már ma megvagy, már ma üzensz, de a mi szívünk olyan nehezen vesz tudomást Rólad. Kérdezzük, Te vagy-e az eljövendő? Kérünk, légy számunkra a szent bizonyosság! Békesség Fejedelme, hozz mennyei békességet a mi szívünkbe. Ha nem látunk, akkor is állj mellénk, hogy a bizonytalanságból szent bizonyosság fakadjon, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia! Vágyunk arra, hogy Krisztust megismerjük, édes, jó Atyánk! Add, hogy minél közelebb jussunk hozzá, hogy szívünkben lakozzék és éljük az életet, ami Benne van, és Általa van.
Istenünk, mi Urunk, légy áldott és hozz világosságot az egész népnek, a mi református testvéreinknek, hogy akik hallottak a Krisztus dolgairól, meggyőződjenek, hogy nincs más, akire számítsanak, egyedül Ő. Áldd meg a bizonyságtevőket és áldj meg mindnyájunkat! Ámen.”
Budapest, 1942.
Karácsony Karácsony a havason (részlet)
Ü
ltek és nézték a tüzet, fejük felett pedig tombolt a fehér halál. Ha ott fog az úton, mind elveszünk! – borzadozott Úz Bence. Társai hallgattak. A meleg lassan átjárta és elbágyasztotta. Miért kellett a kicsi Jézusnak ilyen cudar időben születnie?- tudakozódott a szolga. Mert Augustus császár úgy adta ki a parancsot! – világosította fel Üdő Márton. Csak ez a vihar ne volna! – térítette másfelé a szót Bence. Az is a mi bűneinkért vagyon! Ettől megszeppentek és bámulták a tüzet. Nedves hófátylak csapódtak a patak falához, az ég nyugtalanul gomolygott, fénytelen, kietlen volt a világ. A szorongó várakozásban így telt el egy óra is. Egyszer csak elváltozott hangon megszólalt a szolga. Vajon már megszületett-e? Nem tudtak rá felelni. Tudva van, hogy éjfélkor kell a világra jönni a Gyermeknek, mert akkor van a mise, de nem volt órájuk, a harangszó ide nem hallatszik, tájékozódni az égről nem lehetett.
Hirtelen a bika felszökött, megrázta szarvait és gyönyörű fejét vízszintesen elnyújtva hangosan belebőgött az éjszakába. Ezt mi lelé! – csudálkozott Bence. Üdő Márton azonban színében elváltozva felállott, levetette fövegét és összetette darabos, nagy kezeit.
Dicsirtessék az Úrjézus Krisztus, aki ebbehelybe megszületék! Hát ezt jelentette az oktalan állat. A többiek is felállottak, de nem tudták, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Csak érezték, hogy egyszerre körülöttük megváltozik a világ. A vihar egy utolsó füttyel megszűnik, s a hó békésen ragyog köröskörül. Üdő Márton most azt mondotta: Megszületett, hát ünnepeljük meg! Erre letérdepeltek a tűzrakás körül. Márton a zsebéből elővette a fél imakönyvet, felütötte a könyörgést. Ide ügyeljetek! Hó! Várjatok! – tiltakozott Úz Bence. Ő is elkezdett a zsebében kotorászni, s előhúzott egy kis Jézus-szobrot. Ezt te hol szörözted? – lepődött meg a másik kettő. Lengyelországban még a háborúban. Egy meglőtt templomban kaptam. Kézről-kézre adják, úgy gyönyörködnek benne. Baj van! – üti fel fejét Márton. No? Ennek most ótár s gyertya kéne! Elszomorodtak, de a legény diadalmasan kiáltott:
se volt, csak pásztorok voltak, s barmok. Az ének is úgy mondja, hogy ökör, szamár reája lehölnek. Pásztorok vagyunk mi is, s baromnak itt van a Kormos bika… Az igaz! – hagyta helyben Márton. Mindjárt oda is tartották Jézuskát a bikának, hogy reája lehöljön, majd a Bence sapkájából meleg ágyat vetettek neki és Márton elkezdett olvasni a vén könyvből. „Krisztus Urunk áldott születésin. Verset mondjunk szent ünnepin!” A tűz felvidult, a bika komor szemeivel figyelte az együgyű misztériumot. „Születésed nekünk kedves.”- szillabizálta vén Márton. Bizony, örömben úsztak valahányan. Meleg áhítattal dajkálgatták Jézust a tűz mellett. „Szállást, hálást adok néked, Szívem széked, Nyugodjál ott! Nállam jobb vendég nem szállhat…” A Csedő szolgája örömében nagyot kurjantott, vén Mártonnak is könnyes lett a szeme a meghatottságtól. Óh, lelkem, gyermekem! Szent révület szállott rájuk. Nyírő József
Nem kell ehhez semmi! Betlehembe
Füle Lajos KARÁCSONY Egy csillag útnak indul, Egy istálló pedig Az ember álmain túl Csodával megtelik.
2014. Karácsony
Sajókazinci Református Híradó | 5
A Szózat zeneszerzője,
egykori parókiánk
szülöttje
200 éve született
Egressy Béni
Kazincbarcika fő utcája, és a művelődési háza is az ő nevét viseli. Templomunkban keresztelték meg Egressy Bénit, 1814. április 28-án.
A
keresztelési anyakönyvben olvasható a bejegyzés, melyet - nagy valószínűséggel édesapja, -az akkori itteni református lelkész, Egresi Galambos Pál írt be. Ebben az ősi templomban szolgált lelkészként az édesapja. A templom román, gótikus és barokk jegyeket hordoz magán, egy komoly régészeti feltárás igazolja majd a feltételezést.
Annyi bizonyos, hogy 1576ban már önálló, ún. anyaegyház volt, első ismert lelkésze 1598ban Gönczi Pál volt. 1650-ben latin iskolája volt, Tölczéky nevű rector vezette. Egressy Béni (1814-1851) itt indult tehát az életbe, lakásuk, a régi parókia ahol született, a mostani parókia utcai frontján állt, 1936-ban bontották le az akkor közel 200 éves épületet.
▲ ▲
▲
Részlet az anyakönyvből Egressy szülői háza
Édesapja gazdag keresztyén hite és műveltsége volt a forrás, amiből a fia meríthetett. Az apa itthoni és külföldi képzésben részesült, (Bécsben és Jénában volt ösztöndíjas) kiváló szónok volt, és kitűnően játszott zongorán, hegedűn és fuvolán. Ő építtette a putnoki református templomot, édesapja Ragályban volt lelkész. Ebből a kincsből, -hitéből és műveltségéből,- merített a két testvér,- Egressy Gábor inkább a szónoki tehetséget, Egressy Béni a zenei képességet örökölte. Sajnos, a családnak hamar el kellett innen költöznie a közeli Sajókápolnára. Sajókazincon csak 1809-1816. között élt a család.
6|
Sajókazinci Református Híradó
2014. Karácsony
A kényszerű elköltözésnek szomorú oka volt: Egy itteni földesúr özvegye beleszeretett a lelkészbe, de ezt az apa nem viszonozta, hanem kiprédikálta szószékről így: „A Kleopátrák kora már Sajókazincon is lejárt.” Hamis vádak miatt ezután a családnak költöznie kellett. Egressy Béni a középiskolát a miskolci református gimnáziumban végezte, majd a sárospataki református főiskolát kezdte el 1828-ban. Mivel édesapja 1827-ben meghalt, nehéz anyagi helyzetbe került a család. Egressy Béni ott már 1830-ban tagja volt az énekkarnak, tenoristaként. Anyagi nehézségek miatta a főiskolát nem tudta befejezni, inkább segédtanítói állást vállalt Szepsiben. Később Mezőcsáton. Egressy Béni kardalosként kezdte zenei pályáját, 1834-ben már Kassán szerepelt. A Kassai Színtársulat tagja lett, 1835-ben Kolozsváron lépnek fel. 1835-től már a budai Várszínházban láthatjuk. 1836-ban már 32 énekesi szerepben. 1836-ban Déryné partnereként énekli a Sevillai borbélyban Figaró szólamát. Egy kortársa feljegyzi róla: „Elveszté 1836-ban ezüst csengésű hangját, e vesztés fájdalma együtt élt vele.” A Pesti Magyar Színházhoz került, anyagi helyzete kicsit javult. 1838-ban gyalog Milánóba megy, ahogyan egyik levelében írta. „Dagadt kebellel s lohadt erszénnyel.”, hogy magát „az ének anyaföldjén” kiművelje. 1838-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Olasz útja nem hozta meg a várt és remélt sikert. Ekkor kezd önálló, zenei alkotó munkába. Mégsem lett soha főfoglalkozású zeneszerző. Inkább megmaradt színházi mindenesnek.
Életéről összegezve annak egyes állomásait, azt mondhatjuk, hogy csodálatosan ötvözte benne a református lelkészcsaládból hozott hitét, zenei talentumát, -tehetségét, és hazája iránt érzett szeretetét. Élete, keresztyén hite, tehetsége, hazaszeretete most, a 21. században is követendő példa lehet fiatalnak és idősnek egyaránt. Amit alkotott, - emberileg és zeneileg, örökké él népe emlékezetében, - csak fel kell fedeznünk őt! Ehhez a felfedezéshez kívánok kíváncsiságot és sok erőt, kitartást minden határon túli és magyarországi Olvasónak!
Fennmaradt írásai arra utalnak, hogy három területen alkotott nagyot: -zeneszerzői -színműfordítói és -opera szövegkönyv írói területen.
Tóth Sándor református lelkipásztor Sajókazincon, 2014-ben Mészáros János Elek (tenor énekes)
►
Legismertebb librettói: Erkel Ferenc: Hunyadi László és Bánk bán című operáihoz készültek. Magánéletéről annyit tudunk, hogy 1842-ben vette feleségül a művelt, énekkari tagot Komáromban, 17 éves volt a menyasszony. Gyermekük is született, Róza, de hamarosan elváltak. II. nemzeti himnuszunkat, a Szózatot 1843-ban zenésítette meg, s nyerte el ezzel a pályadíjat. Kora költőinek, pl. Czuczor Gergely, Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor, Tompa Mihály több versét is megzenésítette. Pl. Petőfitől a Nemzeti Dalt. Amikor Berlioz 1846-ban Pesten vezényelt, Egressy Béni két zenedarabját is játszották. Ebben az évben Liszt Ferenc Magyarországon járt,- Egressy Béni kétrészes darabot írt a tiszteletére. (Egyébként Liszt X. magyar rapszódiája Egressy Béni kompozíciójára épült fel.) Egressy Béni aktívan részt vesz az 1848-as szabadságharcban is, -1849-ben, a kápolnai csatában mindkét lábára megsebesül. Utána Ónodon lábadozik, - Fekete Károly református lelkész barátjánál. Ottléte alatt zsoltárokat lát el orgonakísérettel, alkot. Felépülve, Komáromba kerül, ahol főhadnagyként a II. hadtest zenekarának vezetője lesz. Ott írja meg a Klapka-indulót. Klapkától menlevelet kap, így visszatérhet Pestre, 1850-ben már újra a Nemzeti Színházban szerepel. 1851.május 27-én lép utoljára a közönség elé, és nem sokkal később, július 27-én hunyt el. Temetésén saját dalait adták elő a Nemzeti Színház ének- és zenekarának tagjai. Sírja a Kerepesi temetőben található. Gyülekezetünk az április 27-i, templomi 200 éves jubileumi ünnepséghez kapcsolódóan május elején megkoszorúzza majd Egressy Béni sírját Budapesten.
Egressy sírjának megkoszorúzása 2014. Karácsony
►
Sajókazinci Református Híradó | 7
A háborút követte Trianon, az országvesztés Erre emlékezünk Így siratta el a nagy veszteségeket Reményik Sándor, erdélyi költő:
ÚJ SZÖVETSÉG (1920)
Fájdalmam szörnyű, kiáltó szavát Az éjnek adom át, a hangtalannak: Nemzet nincs már…! De magyarok még vannak. Ország nincs már, a haza elveszett, De egymást átölelő lelkek vannak, És egymás felé kinyújtott kezek. Erő nincs már és nincs hatalom, Sem a föld felett, sem a föld alatt, De él és velünk van a gondolat. Egymásra gondolunk És arra, ami magyarrá tesz minket, Megértjük egymás szeme-villanását S hogy „nem”-et gondolt, aki „igen”-t intett. Ha szétvetették hű, védő karámunk, Ha porig égették a szentegyházat, Nincs más remény és nincs más feladat, Mint összeszedni ott, ahol, a nyájat.
Csak ketten legyünk együtt, ketten-hárman: Már kivirul a lelkek tavasza, Csak néhányan, egy kicsike kis zugban, És az a kis zug – az lesz a Haza. S aki egyedül, magára marad, És alkot, elhagyottan, egyedül: Idők vásznára, örök jel gyanánt A lelkéből a nemzet kivetül. Leszállunk önnön lelkünk mélyire, Van ott még sok arany! Tüzet-táplálni: fekete gyémántok, És talán vas is van! Ha kell, hát eltemetjük minden holtunk, Csendes lesz a mező, De aztán szemzünk…oltunk, Jönnek a gyermekek, az unokák… Valamit mindenikbe oltunk… Fájdalmam szomorú szavát Az éjnek adom át, a hangtalannak: Ország nincs már…! De magyarok még vannak!
90 év 90 év csodái…
„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem.” (Jelenések könyve 3,20.)
„Ímé az ajtó előtt állok...”
E
zzel az igével kezdődött az én keresztyén életem! Megnyitottam szívemet Jézus zörgetésének és elindultam vezetése által az ő útján.
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azok, akik az ő nevében hisznek.” (János evangéliuma 1,12.)
Milyen mérhetetlen kegyelem Isten fiának lenni! Isten megváltja népét, amint megígérte és megbocsátja annak vétkét. Tisztán kegyelemből! „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy.” (Ézsaiás könyve 43,1.) „Mert kegyelemből tartattok meg hit által, ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.” Isten másik nagy ajándéka volt számomra, hogy meggyógyult a hangom. Annyira helyre jött, hogy nemsokára szólót énekelhettem az evangélizációkon, sok-sok templomban! Most is szeretek énekelni, több száz éneket tudok. Jézus mondja: „Akit nekem ád az Atya, az mind énhozzám jön.” (János evangéliuma 6,37.) micsoda biztonság Isten közelében lenni! Azután jött 1944-ben a háború. Féltem, féltünk nagyon. Akkor Mezőkeresztesen laktunk. Egy rokon lánnyal (már mindketten menyasszonyok voltunk), az istálló padlásán bújtunk el. Az igét olvasva, ígéretet kaptam: „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.” (I. Thesszalónikai levél 4,7.) Két óra múlva hét szekér állt meg az udvarunkban, tele orosz katonákkal… Mi pedig a padláson húztuk meg magunkat, hang nélkül, de az udvarról, a házból, hallottuk a beszédüket, - nehéz volt. Két hetet töltöttünk félve, megbújva, reménykedve, hogy nem találnak meg minket. Isten mentő szeretetének a csodája volt, hogy kibírtuk, és megmenekültünk, mert a katonaság vonult tovább. Megmaradásunk záloga ez az ige volt: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsidókhoz írt levél 13,8.) Ő nem változik meg, rá lehet számítani, 90 éven keresztül. Ő nem ember, hogy hazudjon, Ő ígéreteit megtartja. Nem rejti el orcáját, és amikor kiált hozzá, meghallgatja.” (Zsoltárok könyve 22,25.) Isten ígéretének igazságát tapasztaltam meg abban
is, ahogyan mondja: „Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.” (I.Mózes 2,18.) 1945. február elsején kötöttünk házasságot férjemmel. Olyan társat kaptam benne, akivel együtt imádkoztunk, Ez kérésem és és együtt követtük az Urat. Igaz volt! Nem ment le a nap hitvallásom Isten felé: a haragunkkal. Ez kegyelmi ajándék volt! Idegen tudomány, „Ne vess el engem tanítások felé nem hajlott a szíaz én vénségem vünk. A Krisztustól tanult tiszta idején, mikor elevangélium bátorított és vezetett fogy az én erőm, minket. Nem néztünk emberekre, ne hagyj el enhanem Őreá, a Szentre és tisztára, a gem.” Szabadítóra. Aki hordozott minket 57 éven keresztül. Támogattuk egymást az (Zsoltárok Úr követésében. Nagyon nehéz volt az elkönyve válás, de tudtam, hogy férjem az Ábrahám kebelébe ment. Özvegységemben is drága 71,9.) Megváltóm áll mellettem. 2004-ben, 80 évesen, szűrésen voltam. Az orvos azt mondta: egy rosszindulatú csomó van a hónom alatt. Meg kell műteni, ki kell venni. Akkor az igazi Orvoshoz kiáltottam. Ezt az igét kaptam. „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell.” (Jelenések könyve 2,10.) A műtét sikerült, nagyon örültem. De 25 sugárkezelést kaptam Miskolcon. Mindenben megsegített az én Uram! A családom szeret. Két fiam van, öt unokám, 8 dédunokám, - sok örömet adnak. Református gyülekezetem vezetői szeretnek, tisztelnek. Lelki testvéreim törődnek velem. Nem hagynak magamra, visznek kocsival a templomba, hogy lelkileg el ne szegényedjek. Tele van a szívem szent örömmel, hogy ilyen öregséggel ajándékozott meg! „Annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban, nemzetségről nemzetségre. Örökkön örökké, Ámen. (Efézusi levél 3,21.) Özv. Andrássy Kálmánné Kazincbarcikán, 2014. április 27-én 2014. Karácsony
Sajókazinci Református Híradó | 9
A lelkipásztor műhelyéből... A vasárnapi, templomi gyülekezet csak annyit lát, hogy a lelkipásztor ünnepi ruhába öltözve, palástjában, felmegy a szószékre, imádkozik, igét hirdet, majd áldást kér a gyülekezet életére. De, hogy mi történik előtte, arról a gyülekezet csak nagyon keveset tud vagy majdnem semmit. Ezért szeretnék most bepillantást engedni abba a műhelybe, ahol a lelkipásztor birkózik az igével, küzd a félelmeivel, vívódik Istennel, önmagával és a rábízott gyülekezettel. Mindezt néhány bibliatudós, lelkipásztor gondolatain keresztül: A szószék nem emeli a lekészt a gyülekezet fölé, csak jobban láthatóvá teszi...
A szó elszáll…Vajon ez történik az igehirdetés szavával is?
Dietrich Bonhoeffer mondja: „Krisztus a hirdetett igében lejön a szószékről, odajön a templompadok közé, a gyülekezet közvetlen közelébe.”
Keken András, egykori budapesti evangélikus lelkész szerint „Az igehirdetés olyan, mint egy műalkotás. Mint egy szobor vagy egy szimfónia, (zenei mű). Annyi igaz, hogy a pillanatművészethez tartozik. De: az igehirdetés együtt készül,- együtt készítik a lelkipásztor és az igehallgató. (Így van esélye, hogy abból valami megmaradjon.)”
Az igehirdetésnek is van úgynevezett „kihordási ideje”… Rudolf Bohren szerint „A lelkipásztornak legalább két teljes napot kell töltenie az igehirdetéshez megtalált igével, hogy abból igehirdetés születhessen.”
Vajon elég az, amit igehirdetésünkben átadunk a gyülekezetnek?
Az igehirdető csak akkor tud újat mondani a gyülekezetnek, ha a készülésre időt szán…
Gerhard Ebeling ezt a vívódást így fogalmazta meg: „Amikor Istenről beszélünk, akkor vagy többet mondunk, mint amire képesek vagyunk, vagy kevesebbet annál, mint amit kellene.” (A két véglet között kell keresnünk a megoldást.)
Manfred Josuttis vallja, hogy „A lelkipásztor csak akkor tud személyhez szóló, az emberi élethelyzetre illő igehirdetést mondani, ha feladatát kreatív teljesítménynek tekinti. Ennek feltétele: a rászánt idő.”
Végül vigasztalásul, hitbeli megerősítésként bátorítsa a lelkipásztort és gyülekezetet Pál apostol szava:
Nyomasztó, elszomorító érzés a lelkipásztornak a szószékre menni, ha úgy érzi, prédikációja pusztába kiáltott szó…
„Mivel a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” (Pál apostol I. Korintusi levele 1,21.)
Gerd Theissen másként látja, azt mondja: „Sokkal nagyobb esélye és súlya van ma az igehirdetésnek, mint amekkorát a lelkész ad ennek a műfajnak.”
Gyülekezetünk alapítványa egyházközségünk műemlék templomát, rendezvényeit, ifjúsági munkáját és a határon túli magyarsággal való kapcsolattartást támogatja. Ezúton mondunk köszönetet a Testvérek eddig nyújtott segítségéért. Az alapítvány neve: SAJÓKAZINCI REMÉNYSÉG ALAPÍTVÁNY Adószáma:
18430323-1-05 Kérjük, 2015-ben is ajánlják fel adójuk 1 %-át nemes céljainkra!
Tóth Sándor lelkipásztor
„VAN AKI BŐVEN OSZTOGAT, MÉGIS GYARAPSZIK” (így hangzik a Példabeszédek könyve. 11. fejezet, 24. verse)
Hálaadó ünnep Sajószentpéteren valakik, valamikor tettek ezért a gyülekezetért. Számomra ismeretlenül hangzanak a nevek, nem ismertem őket, és 50 év múlva minket sem fognak ismerni az akkor fiatalok.
Kedves Testvérek! Csendben adakozni, halkan a háttérben maradva sokkal könnyebb, mint most itt állva bizonyságot tenni. „Jutalmam, hogy tehetem” Így hangzik a református diakonisszák jelmondata.
B
ennünket - mint közösséget - Isten hívott létre, és nem emberi akarat. Ő szólongatott és Ő hívott az ő halk szaván mindannyiónkat, többször, türelmesen a távolban keresve, hogy megváltásról, örök életről, egy eljövendő új országról beszéljen nekünk. És gyökeret eresztve, magunkat otthonosan érezve az Isten családjában, a gyülekezetben, bennünk is felmerül, hogy mindez nem létezhet csak úgy magától. Valaki fizetett érte. Isten drága kincset, kegyelmet adott nekünk Jézus Krisztus kereszthaláláért. Mindannyian felelősséggel tartozunk gyülekezetünkért. Mi is ajándékba kaptuk templomunkat, közösségünket. Felelősen kell építenünk, hogy ugyan így, vagy még szebben adhassuk át az utánunk jövőknek- ajándékba. Ha nem lettek volna elődeink között is tenni, szolgálni akaró emberek, ezek a gondolatok most nem hangozhatnának el itt kistemplomunkban. A gránit emléktábla, ami a templom oldalán lett elhelyezve, arról tanúskodik, hogy
mekeinken, unokáinkon.
Amikor az egységről van szó, arról, hogy együtt építsük Isten országát, mindig, mindenki hozzá tesz valamit a saját tehetségéhez, lehetőségéhez mérten. Akár Amikor Miskolcról Sajószentpéterre ke- hányszor csak elmegyek a templomunk rültem, sokszor feltettem magamnak, ma- kertje előtt, olyan jó benézni a zöld, gondogamban a kérdést, hogy mi dolgom itt Sa- zott, virágos parkra, a fehér falakra, a feljószentpéteren? És ezt még ma is többször söpört udvarra. Ez is valakinek, valakiknek a munkája, amivel felteszik nekem. ő is hozzá tesz ehMiért vezetett ide hez a közös célhoz. a jó Isten? Biztosan Az késztessen ben- Friss sütemény és dolga van velem itt. nünket gyülekezeti szolgálatok meleg pogácsa keItt, ebben a városvállalásakor, amit Istentől kap- rül az asztalunkra, ban, ahol a városért tunk. ha vendég érkezik, tenni szerettem volha születésnapot köMit tehetek, hogy a magam „ na, de nem tulajdogyenge módján viszonozzam szöntünk. nítottak neki külöTemetőnknek is jó szeretetét?” nösebb figyelmet. gazdája, gondnoka És ha már a városért van. Olyan jó látni a közös munkával elkénem tehettem, hát teszek a gyülekezetért. szített játszóteret, és gyermekeinket, ahogy Ezért a közösségért, ahol Istentől igaz babirtokba veszik. Ez a közösen végzett munrátokat kaptam. ka melegíti szívünket. Együtt sírunk és Furcsa lehet ez a kijelentés, de nekem együtt nevetünk, egymás terhét hordozzuk nagyon sokat jelent, hogy 40 év elteltével testvéri közösségünkben. Istennek legyen itt és most kaptam barátokat a Mennyei hála, hogy ennyit és ilyen mértékben van Atyánktól ajándékba. Tamási Áron úgy fo- lehetőségünk feleségemmel, családommal galmazott, hogy gyülekezetünkért tennünk, de mi csak egy eszköz vagyunk Isten kezében. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. „Jutalmam, hogy tehetem” Otthon legyünk benne…. Arra bíztatok minden testvéremet, hogy Kifejezi ez a gondolat az ember egyik vállaljuk továbbra is a gyülekezeti szolgáalapvető igényét az otthon iránt, ami egy- latot, és aki még nem tette meg, csatlakozszerre jelent földrajzi helyet és Isteni-em- zon. „Megéri ebben a csapatban játszani!” beri közösséget. Mi is családunkkal otthonAz késztessen bennünket gyülekezeti ra találtunk ebben a gyülekezetben, ebben a szolgálatok vállalásakor, amit Istentől kaptestvéri közösségben, ahol nagyon sokfélék tunk. „Hogyan hálálhatom meg Uram jósávagyunk, nagyon sokfelől érkeztünk. De gát?” „Mit tehetek, hogy a magam gyenge Isten színe előtt, az Úr asztalánál hónapról módján viszonozzam szeretetét?” hónapra megterítve egyformák vagyunk. Isten egyformán szeret bennünket, és hiEz az a helyes indíttatás, amellyel a köszem, hogy gyönyörködik bennünk. Ben- zösségben kibontakoztathatjuk erőnket, kénünk, ebben a közösségben, mint ahogy mi pességeinket. is gyönyörködünk, szemünket megpihenFile Tamás tetve a közösen elvégzett munkákon, vagy, presbiter ahogy szülőként mi is végignézünk gyer2014. Karácsony
Sajókazinci Református Híradó | 11
Megújult templomunk mózes-széke Három évvel ezelőtt, egy szép napsütötte nyári vasárnapon Fekete Gyulával, a Sajókazinci Reménység Alapítvány kuratóriumának elnökével együtt nézegettük a vasárnapi istentisztelet után templomunk padjait, a karzatokat. A rávetődő napfényben tökéletesen kirajzolódtak a pad-előkön, a Mózes-széken a ráfestett minták, girlandok, faágak. A sötét, barna festékréteg alatt még csak sejthettük, hogy templomunk is a szép, festett, Sajó menti templomok sorába illeszkedik. Akkor született meg a gondolat: jó lenne restaurálni a templom fa-részeit, a templombelsőt!
A megújulásig vezető út
A
teljes helyreállításhoz nincs elég pénzünk, de legalább egy kis részét elkezdhetnénk.
Az Alapítvány elkezdte a gyűjtést, - tehette, hiszen az alapító okirat egyik célként megjelöli a műemléki helyreállítást. A gondolatot a presbitérium is támogatta. Így indult el a tájékozódás, hogyan lehetne egy kis részt, a Mózes-széket restaurálni, régi fényét, formáját, festését visszaadni? Miután 2013-ban Bánfalvy Ferenc, miskolci restaurátor kis kutató ablakokkal elkészítette a restaurátori állapotfelmérést, 2014. tavaszán elkezdhettük a szükséges műemléki engedélyek beszerzését. Amíg az engedélyek megszülettek,- a nyár végére,- a munka elvégzéséhez vállalkozó restaurátort is találtunk, a budapesti Lukács Céh 11. Restaurátor és Képzőművészeti Kft-t. Szeptember elején láttak munkához és a hónap végére el is készült és újra régi fényében ragyog a Mózes-székünk! Illesse köszönet a restaurátort, Varga Ferencet alapos és pontos munkájáért. Külön köszönetet érdemel Fekete Gyula alapítványi elnök, aki kitartóan támogatta a munkát, sőt még a helyreállítás folyamatát is végig figyelemmel kísérte. A munka ideje alatt, a kutatások során kiderült, hogy ki készítette a Mózes-széket? A templom 1825 februárjában leégett. Fa részei megsemmisültek. Az 1826os presbiteri jegyzőkönyv szerint három mester közül választottak: Egy kállai (Szuhakálló), egy szentpéteri (Sajószentpéter) és egy szendrei (Szendrő) festő-asztalos közül a szendrői nemes Papp Dániel kapott megbízást a munkára. Ő készítette el a mennyezetet (kazettákat) és a székeket (padokat, Mózes-széket) 550 váltóforintért és két hordó borért.
Még egy meglepetés is kapcsolódik a helyreállításhoz. Próbáltunk a miénkhez hasonló festésű templom-belső keresni a környékünkön. Rá is bukkantunk, a sajólászlófalvai református templom szószéke, Mózes-széke, pad-elői mind formájukban, mind festési mintáikban, színükben tökéletesen azonosak a miénkkel. Valószínűleg azt is Papp Dániel készítette. Ezt erősítette meg Varga Ferenc restaurátor is. Mózes-székünk ragyog, mint egy kis ékszerdoboz, - dícséri Istent. Reménységünk, hogy a szép kezdetnek lesz folytatása is, és Isten megadja majd a rávalót is!
Tóth Sándor lelkipásztor
Riport Varga Ferenc budapesti fa-restaurátorral Mi indította el a restaurátori pálya felé?
A
nek is.
restaurátori hivatás a képzőművészet szeretetén alapszik, illetve fakad az elődök keze munkájának csodálatából, a vágyból, hogy ezeket átmentsük az utánunk következők-
Hogyan kezdődött el a pályája?
A
Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékén elsajátíthattuk a szakma alapjait, a rendelkezésünkre álló és hasznos természet-tudományos vizsgálati módszereket, illetve azt a megoldó-képességet, mellyel egy-egy restaurátori probléma felé lehet fordulni. Minden műtárgy, illetve műtárgykör – és vele minden károsodása – ugyanis egyedi, nincs két egyforma eset. Ez adja ennek a szakmának az egyik szépségét. Még az egyetemi évek alatt, a mestereinkkel volt szerencsénk terepen is dolgozni, a Budapesti Gazdasági Főiskola Lotztermén. Diplomamunkám a szentendrei Szerb Egyházi Múzeum gyűjteményéből származó, az egykori borjádi ortodox templom előkészületi oltárának restaurálása volt 2011-ben, mely sokban hasonlított a sajókazinci mózesszékre: a népies ízű, szekrény-formátumú műtárgyat szintén vastag barna átfestés borította, mely alól színes márványfestés került elő. Azóta sokfelé jártunk az országban. Nyírszőlősön és Fábiánházán a görög katolikus templomok ikonosztázát és oltárait állítottuk helyre. A budapesti Francia Intézet kortárs gyűjteményének érdekes darabjainak restaurálása igen fantáziamozgató munkafolyamat volt. Kalocsán, az érseki főszékesegyház omladozó stukkóinak restaurálásában vettünk részt. Szép portrésorozatokat bíztak ránk a győri és a mosonmagyaróvári múzeumok gyűjteményéből. Kolostorok padlásairól is kisebb-nagyobb, már-már elfeledett műtárgyakat menthettünk meg a pusztulástól. És magángyűjteményekből is akadtak nagyon szép és különleges festmények olyan mesterek keze nyomán, mint például Kontuly Béla, Nyilasy Sándor, Pitloo, Bassano, Rippl-Rónai József, vagy Zichy Mihály.
Minden műtárgy, illetve műtárgykör egyedi, nincs két egyforma eset. Ez adja ennek a szakmának az egyik szépségét De nem csak restaurátori, hanem festészeti munkákkal is foglalkozunk. A táblaképfestészet mellett például a miskolci görög katolikus püspöki hivatal homlokzati falképeit, számos pléhkrisztust, vagy márványimitációs festést is készítettünk már.
Mi volt eddigi munkája során az Ön számára a legnagyobb kihívás?
I
gazi kihívás volt egy mindkét oldalára festett vászonkép, melyet összetekerve, megtöredezve adott át a tulajdonosa és arra kért, hogy ezt úgy hozzam Neki helyre, hogy ha az egyik képhez van kedve, akkor abban gyönyörködhessen, ha a másikhoz, akkor csak meg kelljen fordítania a falon. Ehhez először is ki kellett egyenesíteni a hordozót, majd egy olyan keretszerkezetet kitalálni hozzá, mely egyik oldalt sem takar be, mégis stabilan tartja az egyébként összenyeklő vásznat és díszkeretként is funkcionál.
Milyen tapasztalatokat adott Önnek a Mózes-székünk helyreállítása?
A
sajókazinci mózesszék restaurálása kapcsán elkezdtem behatóbban tanulmányozni a református templomok berendezési szokásait és egyre inkább rá kellett döbbennem, hogy elsősorban nem a széles körben elterjedt tévhit, mármint a dísztelen és puritán megjelenés a jellemző, hanem a gazdag színvilág, a jelképek kifogyhatatlan gazdagsága
Mik a tervei, milyen munkába kezd most?
A
közeljövőben – előreláthatóan – a Nyírségben kell egy görög katolikus templom mennyezeti képeit leválasztanunk az esedékes fedélszékcsere folytán, majd a szentendrei Preobrazsenszka templom ikonosztázának helyreállítási munkálataiban veszünk részt.
2014. Karácsony
Sajókazinci Református Híradó | 13
A hívő ember bővelkedik áldásokkal... (Példabeszédek 28:20)
Tornalja
E
z az Ige van szívemben, amikor így az esztendő vége felé közeledve számba veszem mindazt, ami történt gyülekezetünk életében. Mert ebben az esztendőben is bővölködhettünk Isten áldásában, ajándékaiban. Áldás volt minden egyes alkalom Isten közelében, gyülekezet közösségében, akár vasárnap, vagy hétköznap. Mert minden alkalom bizonyosság volt a felől, hogy Isten nem feledkezik el rólunk, hanem sokkal inkább erősít hitünkben és azt akarja, hogy egészen az övéi legyünk, hogy neki szolgáljunk. Jó volt együtt lenni rögtön januárban más felekezetű Testvéreinkkel imahét alkalmából hol a római katolikus, evangélikus és református templomban és egy alkalommal a Méhi szórványgyülekezetben is, amely együttléteken egy kis ökumenikus gyermekcsoport is dicsérte az Urat énekeikkel. Azóta kialakult egy úm. ökumenikus bibliaóra, amelyre felekezetre való különbség nélkül jöhet bárki, ahol lelki énekek hangzanak el, közös imádságok, és természetesen az Ige szava. Örültünk, amikor a kapott áldásokat továbbadhattuk és szeretetünket cselekedetekben is megmutathattuk különösképpen akkor, amikor májusban mi is részt vehettünk a Szeretethíd programjában. Gyülekezeteink minden korosztálya kivette részét a munkából, a szolgálatból: korosabbak, fiatalok, gyermekek, akikkel a királyi Idősek otthonába vittünk szeretetet és kedveskedtünk az ott lakóknak Istent dicsőítő énekekkel, versekkel, valamint süteménnyel és virággal. De ugyanúgy ott voltak gyermekeink gyülekezetünk tagjai számára szervezett Idősek találkozóján, hogy örömet szerezzenek megfáradt Testvéreinknek. A nyári hónapokban sem maradt el az áldás Istentől. Június elején hét ifjúnak örvendezhettünk, akik a konfirmáció által val14 |
Sajókazinci Református Híradó
2014. Karácsony
lást tettek hitükről, és akik közül néhányan gyülekezetünk énekkarának szolgálataiba is bekapcsolódtak. Majd Szentháromság vasárnapján Mészáros János Elek alcsúti presbiter - a Csillag születik tehetségkutató verseny egykori győztesének - zenés bizonyságtételét hallgathatták meg, akik közelről vagy éppen távolról, ott voltak a tornaljai templomban. Majd ezt követő vasárnap az elmúló iskolai évért adtunk hálát gyermekekkel, szülőkkel, iskolák pedagógusaival. Júliusi hónapban gyermekeink izgatottan várták a nyári napközis tábort - a vakációs bibliahetet, - ahol ebben az esztendőben is sok lelki ajándékokkal gazdagodtak, a kirándulások alkalmával pedig sok látnivalóval és persze barátokkal. Gyülekezetünk számára kimondhatatlan áldás volt, amikor 2000-ben magyarországi kazincbarcikai gyülekezettel és 2004ben pedig a romániai szilágyballai gyülekezettel jött létre testvérgyülekezeti kapcsolat. Így a három gyülekezet immár ez esztendő augusztusában tizedik alkalommal találkozhatott Tornalján. Elmondhatjuk, hogy szinte már egy nagy családként vagyunk együtt minden évben egy alkalommal péntektől vasárnapig és oszthatjuk meg egymással örömeinket, olykor panaszainkat is. Hálát adunk Istennek a lelki épülésért, hitben való megerősödésért, az áldásokért, hogy kegyelme és szeretete által megtartotta gyülekezetünket. Legyen mindenért Istené a dicsőség! Fazekas Ágnes tornaljai lelkipásztor
„Tudom,hogy valamit Isten cselekszik az lesz örökké,ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni: és az Isten ezt a végre műveli,hogy az ő orcáját rettegjék.” (Prédikátor 3,14)
Szilágyballa
A
lassan elmúló esztendőben különösen volt alkalma megtapasztalni a Gyülekezetnek is és magamnak is, a fenti Ige valóságát. És Isten nem csak „valamit” tett, hanem sokat is. Számunkra kedveset és kevésbé azt… De mindkettő az Isten akaratával és tudtával történik az életünkben. Ez év tavaszán a Gyülekezetünk főgondnokával, feleségével és magam is párommal, részt vettünk Kazincbarcika nagy ünnepén, amelyet Egressy Béni születésének 200-ik évfordulója alkalmából szerveztetek. Egressy Béni, nemcsak Barcika vagy Magyarország, de egész magyarságunk számára maradandót alkotott. A Szózat üzenete-dallamvilágával együtt, különösen a lecsatolt részek magyarságának jelentett és jelent nagy bátorítást, kitartásra ösztönzést. Felemelő érzés volt ott lenni, szolgálni és koszorúzni. A konfirmáció, egyházközségünkben még mindig nagy ünnepi alkalomnak számit. Kálvin, Luther legalább egyik szeme bizonyára nevetne, amint látná a diszkréten feldíszített templomaink és a bevonuló kisebb vagy nagyobb csoportokat, amint hitvallást tesznek Istenről, fogadalmat Hozzá és Egyházához való hűségükről. Az idén tíz ifjú (4fiú, 6 lány) tett vallást és fogadalmat az Úr és a Gyülekezet színe előtt. Közülük egy felnőtt korban az ortodox egyházból jött át hozzánk, felesége vallására.
A Vakációs Bibliahét mindig nagyon várt esemény Gyülekezetünk gyermekei körében. Diakónusnőnk, a kántornő, ifjaink, szülők és nem utolsó sorban a gyermekek szorgosan készültek, hogy „minden ékesen és jó renddel” menjen. Úgy gondoljuk, sikerült. Az egész hetes program ötödik estéjén óriási tábortűz mellé hívtuk a gyermekeket és szüleiket, valamint a gyülekezet érdeklődő tagjait is. A szívünk háláját is magasra vivő lángok bűvöletében, kedves kis jelenetek lettek bemutatva a héten addig tanultakból. Aztán vasárnap a délutáni istentisztelet 2. felében, bővebben is bemutatták a héten tanultakat. Az idén harmadszorra rendeztük meg az ezelőtt 20, illetve 40 évvel konfirmáltak Találkozóját. Úgy esett, hogy az idén csak 40 évvel ezelőtt (1974) konfirmáltak találkozhattak, mivel 20 évvel ezelőtt nem volt konfirmáció. Közülük viszont szép számban eljöttek. A 20-ból hatan hiányoztak és ketten már sajnos elhunytak. Az istentisztelettel kezdődő találkozón, megerősítették egykori fogadalmukat és ígéretet tettek, annak ezutáni betartására is. Jubileumi emléklapot, egy szál virágot és a Kálvin Csillag egy-egy számát vehették át ünnepeltjeink. Az idén is megtartottuk az Idősek Találkozóját. Egyre inkább átérzik idős testvéreink ezen alkalmak áldásos voltát s így egyre többen jönnek el ezen alkalmakra. Idén először közösen szerveztük meg az alkalmat a Nőszervezettel (RMDSZ), ami még sikeresebbé tette azt. Az alkalomhoz illő, ünnepi műsorral egybekötött templomi istentisztelet után, mintegy százan gyűltünk egybe a Gyülekezeti Házunk Nagytermébe, ahol a hasonkorúak hasonló problémáikat beszélték meg, töltött káposzta, tészta, torta és egy kis itóka társaságában.
Az ünnepes félév letelte után, úgy gondoltam, jön a nyár, a pihenés és feltöltődés ideje. De Isten ezt másképp gondolta: a nyaram egy epekrízissel, epeműtéttel és az abból való felgyógyulással telt el. De ez alatt az idő alatt nagyon sokat is kaptam az én Uramtól.
Szentháromság vasárnap után egy Emléklap a 40 éve konfirmáltaknak ▲ héttel tartották a megyeszékhelyen (Zilahon) a református nagytemplomban Végezetül még pár szót arról is, hogy nemcsak lelkiekben, ha(ami a Debreceni után Európa 2-ik legnagyobb Református temploma) a gyermek és ifjúsági kórustalálkozót, amelyen a mi ifjaink nem anyagiakban is gyarapodtunk. Visszakapott Felekezeti Iskoés gyermekeink is részt vettek. Bár nem versenyszerű a találkozó, lánk, kényszerű okokból művelődési házként is szolgál. Az idén de a jókat megdicsérik. Én pedig elvittem őket egy termálfürdős a színpadi rész cseréje, járda betonozás, külső vakolás történt. A lelkész laknál pedig az udvar térkövezése. Isten segedelmét, hívecsobbanásra extra jutalomként, amit nagyon díjaztak. ink anyagi támogatása követte. És eljött a hármas testvérgyülekezeti találkozó várva-várt alkalKedves Kazincbarcika-alsói Református Testvéreink! Áldott ma is, ami lábadozásom és a nagy nyári hőség ellenére is felemelő alkalom volt. Egyrészt, mert jó volt újra találkozni, régi és új ar- Ünnepeket és egy nagyon Boldog Új Évet, kedves mindnyájatokcokkal, másrészt, mert megtapasztaltuk újra meg újra, hogy a ha- nak! SOLI DEO GLORIA! tárok nem szabhatnak gátat, nem törölhetik ki szívünkből az ezer Szilágyballa, 2014 reformáció hava éves érzelmeket. Boros Árpád református lelkipásztor 2014. Karácsony
Sajókazinci Református Híradó | 15
Iskola - Szünidő “Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Máté 18:3.
Hitoktatás a gyülekezetben
és Harkai Erzsébet sajóecsegi lelkésznőnek, hogy 4 órát visz hetente. (Minden óra 1 csoportot jelent.) Így nekem 10 óra jutott ezeken felül. A felsős hittanosoknak hirdettük meg az őszi tanulmányi kirándulást október 3-án, melyen 32-en indultunk el. Tananyag, és nekünk különösen is kedves Vizsoly, ahol az első magyar bibliafordítás megjelent 1590-ben. Örömmel láttuk az új látogatóközpontot. Nagy élmény volt a templomban lévő nyomdával elkészíteni a korabeli Biblia első lapját. Visszafelé jövet a boldogkői várat is felkerestük. Amikor hazaértünk, itthon a saját templomunkkal ismerkedtek a gyerekek, mert közülük többen még nem jártak benne.
A
2014/15-ös tanévben is renden megkezdődött a hitoktatás. Hála Istennek, egyre több gyerek kapcsolódott be az órarendbe iktatott hittanba. Gyülekezetünk területén 5 általános iskola működik. Ezekben összesen 30 elsős, 62 másodikos, 48 ötödikes, és 36 hatodikos tanuló vesz részt az órai foglalkozásokon. A kis létszámú csoportokban öröm, hogy a személyes beszélgetések meghittek, jobban elmélyíthető így az ige üzenete. A nagy létszám pedig magában is jó jel, érdeklődést mutat, bár a fegyelem fenntartása nehezebb. Fakultatív hitoktatásban két csoportunk működik, mintegy 20 fővel. Egyekben alsósok vesznek részt a Dózsa tagiskolában, a másikban a konfirmációra készülnek fiataljaink.
Imádkozzunk, hogy a gyerekek életében legyen ez az állam által biztosított hitoktatás jó lehetőség a magvetésre. Könyörögjünk a hittanosok szüleiért is, mert rajtuk múlik, hogy a gyerekek eljutnak-e a templomba is. Adja Isten, hogy így legyen! Tóthné Magyar Ágota
Egyházi törvényünk a lelkipásztorok számára maximum 12 hittanóra tartását engedélyezi 1 héten. Így ebben a tanévben is szükségünk volt külső segítségre. Hálásan köszönjük Bundzik Attiláné sajókazai nagytiszteletű asszonynak, hogy 8 órát,
Nyári tábor
B
efejeződött a tanév, egy hét szünet volt, aztán kezdődött hittanosok napközis tábora június 23-27. között. Áldott legyen Isten a szép időért!
Először úgy nézett ki, nem indítjuk a tábor, mert a kiküldött értesítésre alig jelentkezett 10 gyerek. De miután lejárt a jelentkezési határidő ( ! ) egyre többen érdeklődtek, míg végül 32 gyerekkel indult a napközis tábor. A VISZ munkatársa, Tóth Melinda délelőttönként volt velünk. Bibliai történeteket mondott, aranymondást és énekeket tanított. Nagyon ötletes játékokkal foglalkoztatta a résztvevőket, jó szórakozás volt a csoportok versenye. A missziós történet folytatását nagy izgalom kísérte. Köszönjük Melindának a szolgálatát. Délutánonként kézműves foglalkozások voltak, kosárlabdázás, pingpongozás és más “játéknyűvő” foglalatosság. A gyülekezet fiataljai és néhány anyuka segédkezett minden nap, és sok finom süteményt ehettünk asszonytestvéreink jóvoltából. Harkai Erzsébet lelkésznő segített a gyermekek közötti szolgálatban, és Gólya Zoltán presbiter tartott egy nagyon érdekes előadást egyik délután. Köszönet érte!
Földi János gyülekezeti tagunk autóbuszát ajánlotta fel edelényi kirándulásunk lebonyolításához. Hálásak vagyunk neki ezért. Gyönyörködtünk a szépen felújított kastélyban. Reméljük, hogy - ha Isten is úgy akarja - jövőre is együtt lehetünk a hittanosokkal a táborban. Tóthné Magyar Ágota
Öröm a Szerkesztőségben, Öröm a gyülekezetben
S
zolgálatunk 18 éve alatt nagyon sok gyereknek tanítottam hittant. Elmúltak az évek, és néhányan visszajöttek egy-egy istentiszteletre, nagy ünnepeken.
Külön köszönet illeti Gábort, mert évek óta neki köszönhetjük az igényesen, szépen szerkesztett Híradónkat. Isten áldja meg szolgálatáért!
Sokan „kikonfirmáltak”, eltávolodtak az Isten dolgaitól, a hittől. Éppen ezért különösen nagy öröm számomra látni valakit, aki hűséggel itt maradt a gyülekezetben.
Tóthné Magyar Ágota lelkipásztor
Barthal Gábort a hittanórán ismertem meg, a Dózsa Általános Iskolában. Osztálytársaival együtt konfirmált. Középiskolás korában az ifjúsági csoport aktív tagja volt. Egyetemistaként újra meg újra a templomban láttuk az istentiszteleteken. Azután egy idő után már nem is egyedül jött, hanem barátnőjével, Zsanettel. Igaz, hogy ritkábban jöttek, mert Gábor a Bosch hatvani gyárában dolgozik mérnök-informatikusként. Nagy öröm volt számunkra, amikor már tavaly jelezték, hogy 2014. július 19-én szeretnének házasságot kötni. Örömmel kértünk áldást házasságukra a miskolci Deszka-templomban. Kívánjuk, hogy maradjanak hűségesek egymáshoz, az egyházhoz, benne Jézus Krisztushoz, aki a legtöbb jót tudja adni mindannyiunknak.
•
Megkereszteltünk: 22 gyermeket
•
Konfirmált: 5 fiatal és 7 felnőtt
•
Házasságát megáldatta: 9 pár
•
Anyakönyvi adatok
Eltemettük: 35 gyülekezeti tagunkat [2014. Október 19-ig.]
2014
Őszi evangélizáció gyülekezetünkben Karsay Eszter Budapest-Klauzál téri lelkipásztor szolgált nálunk
K
ét estén szolgált közöttünk igehirdetéssel, - tanított a régi, jól ismert igék újfajta megértésére, lelkigondozói látásmóddal.
Pályáját már kezdettől fogva a lelkigondozás határozza meg. Diplomamunkáját a budapesti teológián „A szenvedők lelkigondozása” címmel írta. Egy éves skóciai ösztöndíja alatt is lelkigondozást tanult.
Hazatérve a jól ismert Dr. Gyökössy Endre lelkipásztorral együtt elindították a „Lelkigondozók szeminárium”-át, amelyen református lelkészek és más foglalkozásúak is részt vettek az egész országból. 1987-ben a Budapest-Klauzál téri gyülekezet megválasztotta lelkipásztorának, Farkas József utódjaként. A budapesti Károli Gáspár Egyetemen lelkigondozói másoddiplomát szerzett. Hosszabb ideig dolgozott a meginduló telefonos lelkisegély szolgálatokban. A Lelkigondozók Világkongresszusának vezetőségében a kelet-európai országokat képviseli, - évente 1-2 nemzetközi konferencián vesz részt. 2000 óta minden héten ír egy-egy cikket a Reformátusok Lapjában. Megroppant, csődbe jutott emberi életek segítőjeként sok lelki beszélgetést folytat lelkészi munkája mellett. Ennek gyümölcseként született meg könyve „És velem ki törődik?” címmel. Nagy örömmel vásárolták meg a magával hozott példányokat gyülekezetünk tagjai. (A budapesti teológián évfolyamtársak voltunk.) Tóth Sándor lelkipásztor
Oldás és Kötés (2014. november 5.) „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” (Mt 18, 18) Kedves Testvérek!
E
z a mondat Jézustól az oldás és kötés hatalmát adja a kezünkbe. Ez a „kulcs kérdés” már megjelenik a 16. fejezetben, ahol Péternek mondja Jézus, hogy neked adom a mennyek országának kulcsait. Erre hivatkozik a római katolikus egyház, és az a legendás kép, hogy Péter áll a mennyország ajtajában a kulcsokkal a kezében, és aki meghal, azt beengedi, vagy nem engedi be, ahogyan jónak látja. Nem erről szólt Jézus ott, nem is Péter elsőbbségéről. Péter szószóló volt, de nem kapott különleges helyet és szerepet a tanítvá18 |
nyok között Jézustól. Itt éppen arról van szó, hogy minden ember kapja, és mi, mai Krisztus követők is kapjuk ezt a hatalmat: az oldás és kötés hatalmát. Óriási felelősség ez. Még egy félreértést tisztáznunk kell: nem a házasságkötésről van szó, ahogy sokan értelmezik ezt (megint csak inkább a katolikus testvérek). Általában emberi kapcsolatainkra, vitás ügyeinkre, a bűnbocsánatra kell érteni az oldás és a kötés hatalmát. Az a bűn, amit mi feloldunk itt e földön, arra Isten is ráteszi a maga pecsétjét. Amit nem tudunk feloldani, az megkötöz minket. Természetesen Isten nem köti magát a mi bocsánatunkhoz, de mi megköthetjük ma-
Sajókazinci Református Híradó
2014. Karácsony
gunkat és egymást. Hiába adja Isten a bocsánatát, ha én nem adom, ha én továbbra is kötöm a haragommal, a keserűségemmel, a bosszúálló gondolataimmal a másik embert. Ha kötöm a bűnt, az megkötözi a másik embert, megköt minket, kettőnket vagy többünket, akik ebben szerepelünk. Jézus az oldás és kötés hatalmát a tanítványokra bízta és a tanítványokon keresztül ránk. Bocsássatok meg egymásnak! Ennyi az egész, ez a lényege az Igének. Bocsáss meg, oldozd fel azt, aki vétkezett ellened! Péter kérdése: hányszor, meddig és mennyire kell megbocsátani? Lehet, hogy még hétszer is? Péter túlzásnak gondolta, amit mond, hiszen a zsidó törvény szerint
háromszor kell megbocsátani a felebarátnak, a másik zsidó embernek. Ha még egyet hozzátesz, hát az nagylelkű. Péter a hetes számot mondja: Még hétszer is? Azt hiszi, hogy valami nagyon nagyot mondott, Jézus válasza lehűti: nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer! Hát számoljunk utána, hol tartunk! A megbocsátás az oldás és a feloldozás hatalma. Mi reformátusok nem gyakoroljuk a gyónást és a feloldozást, ahogy a római katolikusok. Ha valakinek nyomja a lelkét valami, van elrendezetlen ügye, nem tud szabadulni, és gyötri őt és ég a lelkében, hogy nincs megoldva az élete, a kapcsolatai, akkor elmehet a templomba, és meggyónja. A gyónásban feloldozást kap a paptól. Mondd el a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és feloldódik a bűnöd. Egyszerű volna, ha így meg is oldódnának a vitás ügyeink. Az én bűnöm még csak feloldható, de amikor ellenem vétkezik valaki, azt hogyan oldjam? Hányszor visszatérünk a múltra, mert nem tudjuk megbocsátani! Hogyan kellene feloldani? Van lehetőség lelkigondozóhoz menni, és végigbeszélni a dolgot. Ez szükséges is. Nagyszerű érzés, amikor mondjuk, és egyszer csak fölismerjük: hol a baj, hol fáj igazán. Kell, hogy kibeszéljük magunkból a sérelmeket, különösen, ha a vétkezővel
nem tudjuk megbeszélni, mert nem hajlandó rá. Vagy már nem él. Esetleg rég meghalt szüleinktől, családtagoktól maradtak olyan sebek, amiket nem tudtunk meggyógyítani magunkban. Ha nem halljuk meg a feloldozást Istentől, mi sem tudjuk feloldozni azt, akit megkötöz a haragunk. Vegyél magad mellé két-három embert és beszéljétek meg – tanítja az Ige. De van, hogy így sem sikerül. Akkor a közösségben beszéljétek meg! Ilyen az ember, hogy beszéd közben oldódik a feszültsége, a belső fájdalom. Jézus evangéliuma arról szól, hogy bocsáss meg, mert Isten is megbocsátott neked. Nincs különbségtétel. Kinek bocsássak meg? Mindenkinek. Ha mi bocsánatból élünk, Isten megbocsátott, akkor nekünk is meg kell bocsátanunk. Ezt tanulni kell! Melyik a könnyebb: bocsánatot kérni vagy bocsánatot adni? Ki-ki maga vizsgálja meg önmagában! Tanulnunk kell a megbocsátani! Hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb kérdésünk, a megbocsátás. Most tehát ez a kérdés: oldás vagy kötés? Megkötözni akarok-e embereket az igazsággal, azzal, hogy nekem van igazam? Oldani vagy kötni szeretnénk? Ez az alapkérdés. Jézus azt tanítja: bocsáss meg. Arra akar vezetni, hogy egymáshoz vagyunk kötve mi, emberek. Egymáshoz köt minket a másik ember bocsánata vagy megbocsá-
tásra képtelensége. Ha valaki haragszik ránk, minket megkötöz, de őt is megköti. Ez furcsa dolog, mert én sem vagyok szabad, ha másokat megkötöz a haragom, engem is megkötöz. Jobb az oldás és a feloldozás. Hiszem, hogy az Isten országa az egymásnak megbocsátók közössége. Az Isten országa azokból áll már itt ezen a földön, akik megbocsátanak. Az, amit itt a földön megbocsátunk, oldva lesz a mennyben is az, amit itt e földön megoldunk, hogy az ember által adott bocsánat az Isten országában is hat, mert az Isten megbocsátott már régen nekünk. A kötéshez értünk nagyon az indulatainkkal, az érzelmeinkkel, de vajon értünk-e az oldáshoz is? Oldjuk a feszültséget, a konfliktust, a bosszút, a háborúságot a földön és akkor lesz igazán békesség! Adjon Isten nekünk erőt ahhoz, hogy megbocsátani tudjunk vagy, ha még nem vagyunk erre készen, mert hosszú folyamat ez, akkor kérjük az Istent, hogy kezdje el munkálni bennünk Lelke által azt, hogy elengedjük a másik adósságát. Elengedjük a keserű emlékeket, azokat a konfliktusokat, amik kötöznek minket is, és a másikat is. Áldjon meg Isten minket az ő szeretetével és bocsánatával, amiből erőt meríthetünk ahhoz, hogy mi is megbocsássunk. Ámen.
Gazdagságaink (2014. november 6.) Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” De ő így válaszolt: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” Azután ezt mondta nekik: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Aztán példázatot mondott nekik: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” Lk 12, 13-21
K
14 még éppen, hogy eleget eszik, 56 alig jut valami élelemhez, évente 1-2 éhen hal. Az átlag életkoruk 35 év. Egy házban laknak, de fent és lent egészen másként. Igazságos ez? Nem. Mit kellene tenni? Elosztani igazságosan a helyet, az ételt és a javakat. A bibliai történetben két testvér veszekszik az örökségen. A fiatalabb arról panaszkodik, hogy kisemmizte a testvére. A zsidó 2014. Karácsony
vagyonmegosztás szerint az idősebb 2/3 részt örökölt, a fiatalabb pedig 1/3 részt. Kéri Jézust, hogy tegyen igazságot. Jogos a kérése, Jézus mégis elutasító. Miért? Meglep minket, hogy Jézus nem vállalja a bíró szerepét. Pedig Ő mindig a kicsik, a jogfosztottak, a szegények oldalán áll. A pillanatnyi helyzetben lehetne igazságot szolgáltatni, de attól nem oldódik meg a kérdés: tudunk-e osztozni?
▲ ▲
épzeljünk el egy nagy házat, ahol 100 ember lakik. Ez a Földünk jelképesen. A földszinten 70-en laknak, az emeleten 30-an. Az emeleten van bőven minden: villany, víz, Tv, rádió, számítógép, mikrohullámú sütő. Mindennap jóllaknak, pazarolnak, az a bajuk, hogy túl sokat esznek, mindent fölhalmoznak, már azt sem tudják, hova tegyék. Az átlag életkoruk 70 év. A földszinten élő 70 emberből
Sajókazinci Református Híradó | 19
Lehet, hogy ma egyenlően és igazságosan megosztjuk az örökölt vagyont. De holnapra ismét elkezdődik és folytatódik az önzés, irigység, kapzsiság, szerzés versenye és háborúja. Jézus nem akarja hatalmi szóval feloldani a problémát. Rájuk bízza, ránk bízza, hogy osztozzunk egymással, mint testvérek, abban, amink van. Mi úgy gondoljuk, hogy jobb szerezni, gyűjteni, biztosítani a holnapot. Mi raktárra dolgozunk. Ma persze a hűtőszekrények és kamrák természetesek egy háztartásban. De nézzük meg, hogy mi mindenünk van otthon? Tele a hűtőszekrényünk – akkor is, ha a mai életmódot nehéz már összehasonlítani a Jézus korabeli szegénységhez. Akkor a szegény emberek azt ették, amit halásztak, vagy ami megtermett. Nem volt sok fölhalmozott élelmiszerük. Az Ószövetségben a pusztában vándorló népnek csak az aznapi mannát volt lehetősége megenni. Nem volt érdemes másnapra gyűjteni, mert megrohadt. Nekünk ma mennyi van? Szegények vagyunk vagy gazdagok? Szekrényeink tele vannak – Keresztelő János azt tanította,
hogy „akinek két ruhája van, egyiket adja annak, akinek nincs”. Két ruha? Nekünk 22 ruhánk van. Más ma a mérték. Jézus nem állt be a veszekedő testvérek közé bírónak. Mert valami jobbat tanít. Mást. Új szempontot mutat nekünk. Nem többre, hanem másra van szükségünk. A két testvér kétféle embert mutat be nekünk: Az egyik gazdag és pazarol. A másik szegény, és szeretne gazdag lenni és pazarolni. Jézus azonban azt tanítja, hogy nem jó ez így. Nem okos és nem boldog a gazdag, mert mulandó a gazdagsága. „Több az élet, a tápláléknál és a test a ruházatnál.” Egy példázatot mond erre a bolond gazdagról. Miért nevezi Jézus bolondnak ezt a gazdag embert? Hiszen amikor bő termése lett, okosan és előrelátó módon gondolt arra, hogy építsen megfelelő tároló helyet. Azért bolond, mert kizárólag önmagára gondolt. Önmagával volt tele: „egyél igyál én lelkem!” Az én termésem, az én csűreim, az én gabonám, én lelkem... Nem szá-
molt a teremtő Istennel és éppen ezért nem gondolt az embertársaira sem. Ha Istent és a másik embert kifelejti az életéből, akkor nyomorult és szegény. Bolond, mert nem tudja, hogy semmi nem az övé. Semmit sem hozott magával e földre, és semmit sem vihet el magával, ha el kell menni e földi életéből. Jézus nem riogatni és fenyegetni akar: „Bolond, még ez éjjel elkérik lelkedet...” Ez a realitás, hogy nem tudjuk, hogy meddig tart az életünk. Jó úgy élni, hogy amíg tart az életünk, azalatt eljutunk arra a bölcsességre, hogy a vagyongyűjtés megszegényít – az osztozás gazdagít. Ha a bevezetőben vázolt kép szerinti házban a földszinten lakók föllázadnak, abból háború lesz és vérontás. Nem születik igazság, sem béke. Mi tehát a megoldás? Új lélekre van szükség, újjászületésre. A példázat mindenkinek szól. Merjük átadni a szívünket Jézusnak, hogy megtanítson minket az osztozásra és a lemondásra, hogy boldog és elégedett emberek lehessünk. Ámen
A szív imádsága Nekünk, keresztyéneknek erős szívre van szükségünk, amely Istenre támaszkodik, kegyelmében bízik. Isten ad nekünk növekedést hitben, Isten ad bátorságot és kitartást a keresztyén életben. Szabad nekünk erős szívet kérnünk a minket szerető Istentől. Valahogy úgy, ahogyan egy ismeretlen költő kéri: „Uram, ha egyedül vagyok, teremts bennem vidám szívet, hogy jelenlétedet érezze. Uram, ha kimerült vagyok, Adj nekem bízó szívet, Amely engem az élet értelmére emlékeztet. Ha szenvedek, teremts bennem türelmes szívet, Amely a nehézségeket csöndesen hordozza. Ha a kísértés jön, adj erős szívet, Hogy ellene tudjak állni. Ha bűnt követtem el, Adj hívő szívet, amely elfogadja a bűnbocsánatot. Ha jóléttel áldasz meg, Adj nekem nagyvonalú szívet, Amely adni tud a szegényeknek. Ha másokkal együtt vagyok, Adj nekem bátor szívet, Hogy ne szégyelljem, Hogy az evangélium tanúja vagyok.” Fordította: TÓTH SÁNDOR református lelkipásztor 20 |
Sajókazinci Református Híradó
2014. Karácsony
Kántoraink bemutatkoznak “A szakértőt, aki jártas a hangok és hangszerek viszonyaiban, a zene egészen eltölti.” Liszt Ferenc
Tóthné Szternai Ágota Sára 1976.04.13-án születtem. Családi állapotom férjezett, 2 gyönyörű gyermek (Sára ás Áron) édesanyja vagyok. Tanárként dolgozom a Pitypalatty – völgyi Református Általános Iskolában, Parasznyán. Férjemmel 2000-ben költöztünk Kazincbarcikára. Ekkor lettünk tagjai a Kazincbarcika – alsói református gyülekezetnek. Ebben az évben kezdtem el kántori szolgálatomat a gyülekezetben. Nagy örömmel töltött el, hogy ebben a templomban kötöttük össze életünket (2001-ben) férjemmel, Isten színe előtt. Majd 2002-ben itt keresztelhettük első gyermekünket, Sárát. A kántorizálás számomra beszélgetést, imádkozás Istennel. Kántorként a gyülekezet zenei életében veszek részt. Ellátom a gyülekezetnek megfelelő istentiszteleten az egyházzenei szolgálatot, vezetését, kíséretét. Az istentiszteleti alkalmakon a gyülekezet énekét orgonán kísérem. Isten engem talán a zenén keresztül szólított meg. Olyan ajándékot, olyan gyülekezetet és Lelkész házaspárt kaptam a Jó Istentől, kikhez öröm elmenni, egy ajándék a vasárnapi igehirdetéseket együtt hallgatni.
Orosz Imréné „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…!” Ézsaiás 40,31. Ez az ige volt családunk vezérigéje. Asszonyként is ez az ige vezetett. Férjem segítőjeként én játszottam az orgonán és úgy tanultuk az énekeket. Ma is szívesen szolgálok itt, a gyülekezetben az énekek vezetésével.
Gáspárné Dr. Tóth Marica Nyíregyházán születtem, itt is érettségiztem a Művészeti Szakközépiskolában, zongora szakon. Ezután Miskolcon folytattam tanulmányaimat, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tanárképző Intézetében, ahol zongoratanári és kamaraművészi diplomát szereztem. A főiskola után sikeresen felvételiztem a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, itt 1998-ban végeztem kitüntetéssel, mint zongoraművész és zongoratanár. Jelenleg a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének művésztanáraként dolgozom, 2014-ben doktori fokozatot szereztem a Besztercebányai Művészeti Akadémián, dékáni kitüntetéssel. Koncerteztem Egyiptomban, Hollandiában, Ausztriában, Szlovákiában és Magyarország különböző városaiban, a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban is. 2001 óta élek Kazincbarcikán, férjem a Kazincbarcikai Kodály Zoltán Művészeti Iskola klarinét- és furulya tanára, gyermekeim, Mariann és Attila 11 és 15 évesek. 9 éve szolgálok a gyülekezet egyik kántoraként.
Keressen minket az interneten is ! Weboldalunkon • híreket, hasznos információt találhat; • cikkeket, havonta frissülő igemagyarázatot olvashat; • böngészhet fényképeink között
www.kbalso.hu
Gyülekezeti képes krónika
Imaheti alkalmak
Presbiteri találkozó
Egressy Béni szül. 200. évfordulója, ünnepség
Konfirmáció
Parókia-kocsibejáró térkövezése
Testvérgyülekezeti találkozó Tornalján
Idősek napja, szeretetvendégséggel
Evangélizáció, Karsay Eszter Bp.Gyulai Pál utcai lelkipásztor
22 |
Sajókazinci Református Híradó
2014. Karácsony
201 4
• Egyházlátogatás • Egressy Béni sírjának megkoszorúzása Budapesten
Hittanos tábor
• A Mózes-szék restaurálása • Hittanosok kirándulása Vizsoly, Boldogői vár
Karácsonyi legátus fogadása Sárospatakról
Újévi útravaló De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én énmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. [Fil. 3, 7-14]
A
nnak a hónapnak a neve, amivel a polgári év kezdődik: Január. Van, aki nem tudja, hogy a hónap a nevét arról a római istenségről kapta, aki biztosította a római Forumot átszelő patakon való átkelést. Így lett a hidak, a kapuk, illetve a bejáratok, istene. Két arca volt, így ábrázolták szobron, később pénzérméken. A két arc, a hídon két oldalról jövők figyelésére szolgált, de a kétarcúságot magyarázzák a múlt és a jövő felé való tekintésnek is. Óesztendő végén, az Új Esztendő első napjain egy kicsit minden ember Janus arcú ember, egyrészt múltba tekint, értékel, mérlegel, számadást végez, másrészt előre tekint, jót, jobbat remélve, fogadalmakat téve. Az Új Év első óráiban sokan tesznek ígéreteket, fogadalmakat. Az olvasásra ajánlott igeszakaszban Pál apostol nem fogadkozik, hanem kimondja és teszi, amiről beszél. Pál visszatekint farizeusi életének elmúlt idejére. Most megáll és szemléli munkájának értékét, jelentőségét. Megállapítja, hogy nincs a múltban semmi dicsekedésre okot adó történés. Sőt, azt mondja, hogy kárnak, szemétnek ítéli, amit más talán hasznosnak, értékesnek vélne. Felesleges volt a tudomány elsajátítása, a szent Iratok tanulmányozása, az a buzgalom, és az a fáradtság, amivel az egyházat szolgálta. Azt mondja, hogy minden kár és szemét volt életében, ami nem a Jézus Krisztus
megismerésében segítette. Az apostol szavai megmutatják számunkra, hogyan nézzünk vissza a megtett útra. Végezhetjük hűségesen a ránk bízott munkát, gyarapíthatjuk a meglevőt, de meg kell látnunk, hogy a kitartást, az erőt, a buzgalmat, az igyekezetet tőle kaptuk. Szép és értékes, amit készítünk, építünk, de maradandó értéke csak annak volt és van, ami előbbre vitt a Jézus Krisztus megismerésében. A gyönyörű alkotásainkból, az elvégzett munkánkért kapott elismerésből, amire sokan büszkék vagyunk, semmit nem viszünk magunkkal, azzal mit sem érünk, amikor ebből a földi létből ki kell lépnünk. Visszatekintésünk, múltba nézésünk kérdése: kárnak és szemétnek tudom-e ítélni mindazt, ami a Krisztus megismerésében megakadályozott? Van elkészített lehetőség, alkalom megismerni Őt, mint Uramat és Megváltómat a hirdetett, meghallott, olvasott igén keresztül! Ő azokat fogja elismerni övéinek, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy megismerjék Őt, a róla szóló bizonyságtételekben, felismerjék a másik emberben, akivel találkoznak. Az apostol titka abban van, hogy a Krisztusért való szenvedésben felismerte azt az erőt, ami feltámasztotta egykor Krisztust, és ami feltámaszt majd egy napon minden halottat. Ő el tudott fordulni a múlttól, és bizalommal tudott tekinteni a jövőbe. (12 vers.) 2014. Karácsony
Lehet hátunk mögött hagyni nemcsak a 2014-es évet, hanem bűneinket, kudarcainkat, ha kérjük és elfogadjuk a kegyelmet, hogy mindezeket a feltámadott Krisztus megbocsátja. És lehet bizalommal jövőbe tekinteni, ha életünket az Ő kezébe tettük le, mert bizonyosságunk van, csak az történhet meg velünk, amit Ő jónak lát, és felőlünk bölcsen elhatározott. Nem lehet olyan rosszban részünk, amit az Úr Jézus Krisztus javunkra ne fordíthatna. A Krisztusban hívő ember nem aggodalommal, hanem bizakodva néz a jövőbe, és az előtte levő dolgoknak és előtte álló feladatoknak nekifeszülve fut a cél felé. A jövőbe nézve látja azt, aki mindent kezében tart. A múltba nézés, elgondolkodás a megtett útról Az idő távlatában megláthatjuk, hogy mit tettünk helyesen, miben hibáztunk. Ha a 2014-es évre tekintünk, annak küzdelmeire, akkor csak hálára nyílhat ajkunk, mondhatjuk a zsoltárossal: Nagy dolgokat cselekedett velünk az Úr. A jelenben nem sajnálunk semmit elveszíteni, hogy megnyerjük az elkészítettet. A jövőre úgy tekinthetünk, mint jutalomra, gazdag lehetőségre, amelyben mienk lehet Isten jutalma, amit Jézus Krisztus által ad: az örök élet. Igyekezzünk hát az előttünk levő dolgoknak nekifeszülve az eljövendő Isten Országa felé. Harkay Erzsébet sajóecsegi református lelkipásztor
I m p re s s zum SAJÓKAZINCI REFORMÁTUS HÍRADÓ ** időszaki lap, kizárólag gyülekezeti terjesztésre ** Kiadja: Kazincbarcika-alsói Református Egyházközség A szerkesztőbizottság tagjai: Tóthné Magyar Ágota, Pucsok Pál László, Tóth József Károly, Barthal Gábor Felelős szerkesztő: Tóth Sándor A szerkesztőség címe: 3700 Kazincbarcika, Dózsa Gy. út 37. Telefon/fax: 06 48 512-902 Nyomdai munkák: LITOPLAN Kft. Kazincbarcika Engedélyszám: 2.2/ 7867/ 2/ 2001
Sajókazinci Református Híradó | 23
