KAPOSVÁRI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Ökonómiai és Szervezési Intézet Vállalatgazdasági Tanszék
Doktori iskola vezetője:
DR. SZÉLES GYULA az MTA doktora
Témavezető:
DR. KALMÁR SÁNDOR tanszékvezető, egyetemi tanár
PÉNZGAZDÁLKODÁS ELEMZÉSE A BAROMFIHÚSTERMELÉSBEN
Készítette:
KESZI ANDREA
KAPOSVÁR 2005
Az elemzés a tények gondos tanulmányozását jelenti azzal a céllal, hogy abból józan logikán és elfogadott elveken alapuló következtetéseket vonjunk le… (Benjamin Graham és David L. Dodd)
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS
1.
2. CÉLKITŰZÉSEK
2.
3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
4.
3.1. PÉNZ ÉS PÉNZGAZDÁLKODÁS 3.1.1. A „mindenható” pénz 3.1.2. A pénz kialakulása 3.1.3. A pénz fogalma 3.1.4. A pénz funkciói 3.1.5. A pénz formái 3.1.7. Pénzgazdálkodás 3.1.8. Pénzgazdálkodás fogalma és funkciói 3.1.9. A pénzgazdálkodás területei 3.1.9.1. Befektetés 3.1.9.2. Finanszírozás 3.1.9.3. Működés 3.1.9.4. Gazdálkodás 3.1.10. A mezőgazdasági finanszírozás sajátosságai
4. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 12. 12. 13. 16. 22. 24.
3.2. A BAROMFITARTÁS JELENTŐSÉGE 28. 3.2.1. A baromfitenyésztés történeti áttekintése 29. 3.2.2. A világ baromfihús piaca 30. 3.2.3. Az európai baromfipiac 35. 3.2.4. A baromfihús termelés versenyhelyzetét befolyásoló tényezők 37. 3.2.5. A baromfiágazat jellemzői Magyarországon 39. 3.2.5.1. A hazai baromfitenyésztés kialakulása 39. 3.2.5.2. A termelés és felhasználás alakulása 43. 3.2.5.3. A hazai baromfihús-fogyasztás alakulása 47. 3.2.5.4. A hizlalást befolyásoló főbb tényezők 49. 4. ANYAG ÉS MÓDSZER
54.
5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
58.
5.1. AZ ÁLLOMÁNY- ÉS AZ ÜZEMI FORMÁK ALAKULÁSA
58.
5.2. A RÁFORDÍTÁS- ÉS KÖLTSÉGVISZONYOK ALAKULÁSA 60. 5.2.1. A főbb költségnemek alakulása 60. 5.2.2. Takarmányok 61. 5.2.3. Az alapanyag költsége 64. 5.2.4. Az önköltség alakulása 66. 5.3 A TERMELÉSI ÉRTÉK ALAKULÁSA
ii
69.
5.3.1. A felvásárlási ár alakulása 5.3.2. Állami támogatások, egyéb bevételek
70. 72.
5.4. JÖVEDELEM ÉS JÖVEDELMEZŐSÉG 5.4.1. A jövedelem alakulása 5.4.2. A jövedelmezőség alakulása
73. 73. 75.
5.5. A TERMELÉST ÉS PÉNZGAZDÁLKODÁST BEFOLYÁSOLÓ EGYÉB TÉNYEZŐK SZEREPE
76.
5.6. A PÉNZGAZDÁLKODÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK 5.6.1. Szállítói határidők 5.6.2. Vevői határidők 5.6.3. A pénzintézetek szerepe
83. 84. 88. 90.
5.7. A FIZETÉSI HATÁRIDŐK MODELLEZÉSE 5.7.1. Rövid fizetési határidők 5.7.2. Hosszú szállítói fizetési határidők 5.7.3. Hosszú fizetési határidők 5.7.4. Hosszú vevői fizetési határidő 5.7.5. Rövid szervizperiódus idő
92. 93. 95. 96. 98. 99.
5.8. MŰKÖDÉSI ÉS PÉNZCIKLUS ALAKULÁSA 5.8.1. A fizetési határidők hatása a gazdaságosságra 5.8.2. A kiadások összege és a fizetési határidők viszonya
100. 102. 105.
6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
109.
7. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
115.
8. ÖSSZEFOGLALÁS
116.
9. SUMMARY
118.
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
120.
11. IRODALOMJEGYZÉK
121.
12. TÁBLÁZATJEGYZÉK
131.
13. ÁBRAJEGYZÉK
132.
14. DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK 134. 15. DISSZERTCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜLI PUBLIKÁCIÓK 136. 16. RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZ
137.
17. MELLÉKLETEK
138.
iii
1. BEVEZETÉS A XX. század gazdasági fejlődése alapján megállapítható, hogy a fejlődésben a pénznek mind nagyobb szerep jut. A termelőerők fejlődése technikai oldalról szinte korlátlan termelésnövekedést tesz lehetővé, a határ legtöbbször pénzügyi oldalról jelentkezik (fizetőképesség, jövedelmezőség). Köztudott, hogy a mezőgazdaság az egyik legtőkeigényesebb ágazat (BURGERNÉ, 1969). Tőkeigényessége a kitermelő iparéhoz és az infrastrukturális ágazatokéhoz (pl. közlekedés) hasonlítható. Tőkemegtérülése lassú és hatékonysága ezzel összefüggésben alacsony, jóval alacsonyabb a jelentősen
kisebb
tőkeigényű
feldolgozóiparénál
és
egyes
korszerű
szolgáltatásokénál (BURGERNÉ, 2002). Az ágazat további jellemzője, hogy nem
vagy
lassan
változtatható
biológiai
korlátokkal,
adottságokkal
(tenyésztési, termelési paraméterek, hozamok stb.) kell számolni. Ebből következik, hogy a gazdasági fejlesztésben a pénz szerepe felértékelődik, sok esetben átveszi a vezető szerepet. Ezzel együtt tudomásul kell venni azt is, hogy a mezőgazdaság stratégiai jellege megmarad, hisz a világ egyik nagy gondja az éhezők nagy tábora (kb. 800 millió). Ebből származik az, hogy a fejlett országok gyakorlatában a mezőgazdaság sajátosságait figyelembe vevő pénzgazdálkodást (speciális bankok, hitelek, garanciák, kamatok stb.) alkalmaznak, amely a mai Magyarországra sajnos még nem jellemző. A baromfiágazat előnye a többi állattenyésztési ágazathoz képest az, hogy itt viszonylag rövid a termelési ciklus, pontosan tervezhető, kiszámítható. Különösen igazak a fentiek a brojlerhizlalásnál, ezért került a disszertáció vizsgálatának középpontjába a baromfi-, azon belül is a brojlercsirke ágazat pénzgazdálkodása. A brojlerhizlalás nagy forgási sebessége és rövid ciklusideje miatt kiválóan alkalmas a pénzmozgások (be- és kiáramlás) vizsgálatára, modellezésére, az ágazat jellegzetességeinek bemutatására.
1
2. CÉLKITŰZÉSEK Magyarországon a piacgazdaságra való áttérés, a tőzsde megjelenése, a gazdasági verseny globalizálódása eredményezte, hogy a pénz mind nagyobb szerepet játszik a gazdasági folyamatokban. E tendencia alól természetesen nem kivétel a baromfiágazat sem, sőt sok tekintetben (rövid forgási idő, viszonylag alacsony eszközlekötés, programozható termelési mód stb.) kiválóan alkalmas a dinamikus pénzmozgások megvalósítására. A disszertáció célja megvizsgálni azt, hogy a baromfihús-termelés pénzgazdálkodását milyen tényezők, hogyan befolyásolják. A célok megvalósításához a következő feladatok megoldása látszik logikusnak: 1. a pénz fejlődésének, jellemzőinek áttekintése, 2. a pénzgazdálkodás részterületeinek, specialitásainak tanulmányozása, 3. a baromfihús termelés és a pénzgazdálkodás kapcsolatrendszerének feltárása, 4. a költségek szerepének elemzése a pénzgazdálkodásban, 5. a termelési érték, a bevételek szerepe a pénzgazdálkodásban, 6. a fizetési határidők szerepe a pénzgazdálkodásban, 7. a banki, pénzügyi tevékenységek szerepe a pénzgazdálkodásban, 8. a főbb meghatározó tényezők modellezése. Közismert tény, hogy a baromfi elnevezésbe több faj tartozik. Magyarországon általánosan ismertek a tyúkfélék, liba, kacsa, pulyka, de szinte minden földrésznek megvannak a maga specialitásai (a strucc Afrikában, az emu Dél-Amerikában, a kacsa Ázsiában). A címben szereplő baromfihús-termelés értelemszerűen jelenti mindezen állatfajok hústermelésének vizsgálatát, viszont ez messze nagyobb feladatot jelent, mint egy Ph.D. dolgozat kerete és lehetősége. Mivel Magyarországon döntően a tyúkfélék hizlalása jelenti a hústermelést, ezért a dolgozatban a későbbiekben csak ezzel foglalkozom, a megállapítások ezen ágazatra érvényesek közvetlenül. A többi állatfaj esetében természetesen változó
2
élőtömegek, hizlalási idők, tömeggyarapodás stb. fordulnak elő, de ezen tényezők csak a faji és hasznosítási sajátosságokat tükrözik, de nem érintik az alapvető összefüggéseket.
3
3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A pénz, feltalálása óta a mindennapok szerves részévé vált. Átszövi az emberek gondolatait, meghatározza, vagy befolyásolja lehetőségeit, cselekedeteit. A pénzzel foglalkozó szakirodalom szinte végtelen, a modern gazdaságot a pénz mozgatja, így annak természete, gazdálkodáson belüli körforgása is sokakat érdekel. 3.1. PÉNZ ÉS PÉNZGAZDÁLKODÁS Az irodalmi áttekintés során a téma elméleti alapjainak azon része került áttekintésre, amely szervesen kapcsolódik az értekezés tárgyához és elősegíti annak megértését, külön hangsúlyt fektetve a pénz formáira és a pénz gazdaságon belüli körforgására, a vállalati pénzgazdálkodás elemzésére. 3.1.1. A „mindenható” pénz „Mi a pénz? „Pecunia regit munkum.”, azaz „A pénz kormányozza a világot.” – mondották az ókorban. De idézhetjük Goundot Faust című operájából: „Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, / Járja koldus és király, a sátán örül…”, vagy a Kabaré című musicalből: „Pénz hajtja a Föld kerekét …”. FRIEDMAN (1986) szerint „A pénz ….. olyannyira mindent átfogó gépezet, hogy meghibásodása esetén az összes többi gépezet működésképtelenné válik”.” (KURTÁN, 2003:37). Közismert, a legtöbb ember számára egyértelmű, hogy az élet meghatározó jelensége a pénz. Az embernek a vásárláshoz pénzre van szüksége. Az eladó az áruért pénzt kap cserébe, de pénzben kapja jövedelmét a munkavállaló, nyereményét a szerencsejátékos. Ha valaminek az értéke után érdeklődünk, vagy a költségeket szeretnénk megtudni, ugyancsak a pénzmennyiség a válasz. A gazdaság, a piac működése elképzelhetetlen pénz nélkül (SZÉNAY VILLÁNYI, 2000).
4
3.1.2. A pénz kialakulása A mindennapi életben a pénz az a megfogható dolog ─ papírdarab vagy érme ─, amely képessé teszi az embert arra, hogy a szükségletei vagy vágyai kielégítésére alkalmas javakat törvényes úton megszerezze magának és rendezze tartozásait (GUBCSI és TARAFÁS, 1983). A pénz az áruvilágból fejlődött ki. Történeti szakemberek szerint Asszíriában már 4000 éve ismerték a lebélyegzett aranyat, amely a mai pénz őseként értelmezhető (GYULAFFYNÉ, 1998). A pénz megjelenése, működése szorosan összefügg a gazdaság fejlődésével. A fejlődés egy ponton kikényszerítette a munkamegosztás magasabb fokát, a specializációt. A specializáció a munkamegosztás olyan foka, amikor a tevékenységek közvetlen cseréje a tevékenység eredményének a cseréje. A pénz megjelenése szempontjából a fordulópontot a csere adásra és vételre történő elválasztódása jelentette (VIGVÁRI, 2004), mivel a pénz létrejöttének feltétele a felesleg, amikor a termelő a számára már nem szükséges (felesleges) terméket a piacon egy másik termékre cserélte. Kezdetben a javakat közvetlenül egy másik termékre cserélték, így a csere csak akkor jöhetett létre, ha olyan felek találkoztak, akiknek kölcsönösen éppen egymás termékére volt szüksége (TÉTÉNYI, 2001). A fejlődés folyamán a sok-sok eltérő termék közül kiemelkedett egy jószág (termék), amely különleges tulajdonságai alapján alkalmas volt a csere közvetítésére, ahogy azt már ARISZTOTELÉSZ is megfogalmazta a pénz eredeti rendeltetéséről (BODAI, 1998). Létrejött az első pénz, mely eredendően árupénz volt, a közönséges árukhoz hasonlóan termelték, és azáltal vált különleges áruvá, tehát pénzzé, hogy az első csere megtörténte után a forgalomban bennmaradva a további cserék lebonyolításának eszközévé vált. Az áruk közül – fizikai és kémiai tulajdonságok alapján – a nemesfémek (elsősorban az arany, másodsorban az ezüst) emelkedtek ki és váltak általános áruvá (BÁNFI, 1989).
5
A pénzforgalom lebonyolítása során egy idő után a pénzhelyettesítők megjelenése célszerű, másrészt szükségszerű volt. Mivel az arany kopik és szállítása kockázatos, ezért letéti intézmények jöttek létre, melyek az elhelyezett nemesfémről igazolást állítottak ki (MAGYAR, 2001). A mai pénz már belső érték nélküli pénz, amely az állam közreműködésével teremtett törvényes fizetőeszköz, melyet mindenki köteles névértéken elfogadni. Az állam – állami akarat kinyilvánításával – az általa kibocsátott pénznek kényszerforgalmat biztosít. Ezt elősegíti azáltal, hogy maga is elfogadja az általa kibocsátott pénzt a vele szembeni fizetési kötelezettségek teljesítésével (TÉTÉNYI, 2001). A fentiek alapján megállapítható, hogy a pénz is egy törzsfejlődés eredménye és a kezdeti áruként való megjelenését követően hosszú idő alatt érte el mai formáját, amikor is csak az áru mérésére használják, önmagában értéket nem képvisel, mivel minden tevékenység, áru átszámítható ezen közös mérőszámra. 3.1.3. A pénz fogalma A pénzelmélet története számos pénzfogalmat ismer. A meghatározások a gazdaságon kívüli – emberek közötti megegyezésre visszavezetett – értelmezéstől kezdve, a jogi megközelítésen keresztül, a gazdasági törvények alapján meghatározott fogalomig terjednek (BÁNFI és HAGELMAYER, 1988). SAMUELSON és NORDHAUS (1995) szerint „a pénz lényege, hogy közvetítő eszközként szolgáljon, olyan eszközként, amelynek segítségével gyakorlatilag mindent megvehetünk és eladhatunk”. Ezzel magyarázható, hogy az általában vett pénz fogalma a világ minden pénzként használt eszközét magában kell, hogy foglalja, hiszen ezek különböző országok pénzei – sőt, a régi idők pénzként használt áruit, valamint a jövő még nem ismert elektronikus konstrukcióit is (SZÁZ, 1996).
6
SOM (2001) fogalmazásában a pénz az az általános és tartósan elfogadott csereeszköz, amelyet a gazdaság szereplői csak erre a célra használnak, és amely képes bármely áru értékét kifejezni. A közgazdaságtanban pénznek tekinthető az az objektum, ami a három funkciót (forgalmi-, fizetési- és felhalmozási eszköz funkciót) egyidejűleg ellátja. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pénz feltétlenül fizikai tárgy, így például az elektronikus számlapénzt is pénznek tekintjük (MEGYERI, 2001). Ennek megfelelően a pénz fogalmát a közgazdaságtan – vizsgálati céljainak megfelelően – különböző terjedelemben értelmezi. Így használja többek között a tranzakciós pénz (M1), a kvázi-pénz (M2) és a teljes hitelmennyiség vagy adósság (D) fogalmát (OROSZI, 1997). FRIEDMAN (1986) megfogalmazása szerint (in: OROSZI, 1997:137) a pénz „olyan követelés vagy áruféleség, amelyet rögzített nominális értéken elfogadnak az adósság kiegyenlítéseként”. A számviteli megközelítés szerint pénzeszközök azok a fizetési eszközök, amelyek tartósan le nem kötött, különféle pénznemben (forintban, devizában, valutában) megjelenő fizetési eszközként a vállalkozás rendelkezésére állnak (RÓTH et al., 2001). A 2000. évi C. törvény a számvitelről (31. §) így fogalmaz: „pénzeszközök: a készpénzt, az elektronikus pénzeszközöket, a csekkeket és a bankbetéteket foglalják magukba”. 3.1.4. A pénz funkciói A pénz áru vagy papír volta annak csak anyagiságát, s nem feltétlenül lényegét fejezi ki. Bármi pénzként funkcionálhat a gazdaságban, ami eleget tesz a pénzzel szemben támasztott követelményeknek (BALOGH et al., 2002). A közgazdasági modellekben a pénz szerepét egy olyan jószág tölti be, amely meghatározott funkciókkal rendelkezik (TOBIN, 1991; MEGYERI, 2001). Ezzel magyarázható, hogy a kagylótól az állatbőrön át a nemesfém érmékig, majd a számlapénz és végül a hitelkártya, illetve az elektronikus jel mind rendelkeznek a 7
pénz valamennyi funkciójával (JAKSITY, 2004). A modern hitelpénzrendszer (ma is tartó) korszakában a pénz belső érték nélküli, aranyra nem váltható hitelpénz, a bankok fizetési ígérete, látra szóló bankszámla-követelés (KURTÁN és KURTÁNNÉ, 1999). Mitől ilyen mindenható a pénz? A pénz a gazdaságban egyrészt egy elszámoló egységként (értékmérő, ármérce) működik, vagyis technikailag olyan elszámolási rendszert nyújt, amelyben az árak – mind a javaké, mind a szolgáltatásoké, vagy a halasztott fizetéseké – kifejezhetők. Másodsorban csereeszközként funkcionál (fizetési vagy forgalmi eszközként), azaz a pénz valamely tranzakciót zár le, illetve elfogadják a csere során ellentételezésként. A pénz harmadik feladata a felhalmozási eszköz (értékmérő) funkció, vagyis a pénz alkalmas arra, hogy a gazdasági szereplők aktívaállományában szerepeljen (MEGYERI, 2001). A pénz minden esetben értékmérő és forgalmi eszköz, s e funkciók nélkül nem beszélhetünk pénzről (KURTÁN, 2003). A tökéletes pénzhez a világpénz funkció is hozzátartozik, mely összefoglaló elnevezés, a pénz
négy
funkciójának
érvényesülése
a
világpiacon
(BÁNFI
és
HAGELMAYER, 1988). Mindezekre a pénz azért képes, mert kitüntetett helyzetben van: közös nevező
a
gazdasági
teljesítmények,
eredmények
és
ráfordítások
összemérésében, elszámolásában. Pénzben fejeződik ki az áruk értéke és egymáshoz viszonyított értékaránya is. A legforgalomképesebb (leglikvidebb) áru, mindenki elfogadja, így bármire cserélhető (KURTÁN és KURTÁNNÉ, 1999). Ezek után érthető, hogy a gazdasági elemzésekben a pénz valamilyen formában mindig megjelenik. 3.1.5. A pénz formái A pénz formája kialakulásától a modern pénzrendszerig a pénz anyagát tekintve három jól elhatárolható szakaszra bontható. Az első szakaszra kizárólagosan az árupénz (anyagát tekintve általában fémpénz), a másodikra az 8
árupénz és pénzhelyettesítők együttes forgalma, a harmadikra a belső érték nélküli pénz a jellemző (BÁNFI és HAGELMAYER, 1989). A belső értékkel nem rendelkező pénz mesterségesen teremtett eszköz, a gazdaságba történő bekerülése és az onnan történő kivonása a bankrendszer segítségével valósulhat meg. Eredetét tekintve a pénzt csoportosíthatjuk jegybankpénzre és kereskedelmi bank pénzre. A kereskedelmi bankok csak számlapénzt teremthetnek. A központi bank is általában számlapénzt teremt, ezt váltja át esetenként bankjegyre. A pénz bankpasszíva, de nem minden bankpasszíva pénz (BÁCSKAI et al., 1993). Formai alapon a pénz továbbá lehet készpénz (bankjegy és érme) vagy bankszámlapénz (SZÁZ, 1989), más néven készpénzkímélő fizetési mód. Törvényes fizetőeszközre átváltható, de nem bankjegy és nem érme például a csekk, a bankkártya, a banki átutalás. Valamennyi esetben a fizetést teljesítő, illetve a kedvezményezett a bankkal kerül kapcsolatba (DUNAVÖLGYI et al., 1998). A készpénzkímélő módozatok jellemzője HUSZTI (1996) szerint, hogy egyik oldalukkal a készpénzforgalomhoz, a másikkal pedig a bankszámlapénzforgalomhoz kapcsolódnak. Fentiek mellett a pénznek számos további csoportosítása létezik, azonban ezek részletezése a szűkös terjedelem és a témához való kapcsolata alapján kevésbé lényeges. Az előzőek alapján megállapítható, hogy az idők folyamán a pénz többféle formát is felvett. Az aranypénz esetében a pénz valós értéket jelenített meg, ezután következett a fémpénz, mely már csak eszmei értéket képviselt, s ezzel szemben a mai pénz gyakorlatilag a mérőeszköz szerepét tölti be, értékét a mögötte lévő áru mennyisége és értéke dönti el. 3.1.7. Pénzgazdálkodás A pénz átszövi a vállalkozások tevékenységét is, pénzért vásárolják az alapanyagot, pénzt fizetnek a dolgozóiknak, és pénzért értékesítik az előállított 9
terméket. A pénzgazdálkodás a vállalaton belüli pénzáramlást (a pénzmozgás helye, ideje, oka, nagysága), illetve a pénzzel való gazdálkodást foglalja magába. A téma bősége ellenére átfogóan csak néhány szerző foglalkozik vele, és még kevesebb cikk lelhető fel speciálisan a mezőgazdaság jellegzetességeire alapozva. 3.1.8. Pénzgazdálkodás fogalma és funkciói A pénzgazdálkodásra, mint fogalomra több megfogalmazás is található, azonban a legtöbb szerző a pénzgazdálkodást és a pénzügyi tevékenységet felváltva, egyenértékű kifejezésként használja. HORVÁTH (1987:497) szerint „a pénzgazdálkodás a gazdálkodó szervezetek tevékenységének az a része, amely arra irányul, hogy egyrészt a működéshez szükséges pénzeszközöket biztosítsa, másrészt tevékenységének javításával a pénzügyi eredményeket fokozza”. VARGA és munkatársai (1997:201) így fogalmaznak: „Pénzgazdálkodás a vállalkozás
pénzügyi
tevékenysége,
a
vállalat
egészének
működésével
kapcsolatos mindennemű pénzmozgást és annak irányítását foglalja magába. Egyrészt átfogóan tükrözi, másrészt ösztönzi a vállalati folyamatokat, egyszersmind mérő- és összehasonlító eszköze is e folyamatok hatásainak. A vállalati célrendszer és küldetése megvalósulásának aktív tényezője.” A vállalati pénzgazdálkodás tartalmi elemei a következők (VARGA et al., 1997): ·
a vállalkozás tevékenységéhez szükséges pénzeszközök előteremtése;
·
a szűkebben értelmezett pénzgazdálkodás (a pénzügyi eszközök kezelése, felhasználása, módosítása, a likviditás megvalósítása stb.);
·
a speciális és egyedi akciók pénzügyi műveletei: pl. a vállalatalapítás, fúzió, a tőkeemelés vagy −leszállítás, a szanálás stb. pénzügyi teendői;
·
az előbbi mozzanatok kedvező hatású érvényesüléséhez, illetve hátrányos helyzetek megszűntetéséhez szükséges intézkedések;
·
e pénzügyi tevékenységek irányítása, tervezése, elemzése és ellenőrzése. 10
A pénzforgalom a bevételeken és kiadásokon keresztül bonyolódik le. A bevétel az üzem fizetőeszközeinek gyarapodása, kiadás azok csökkenése. A bevétel és kiadás egyaránt lebonyolítható közvetlen pénzforgalom útján és a hitelintézeteknél nyitott számlákon keresztül (DOBOS, 1959). A
vállalkozások
pénzforgalmát
döntő
módon
befolyásolja
a
termékösszetétel, az egyes termékek termelési ciklusának hossza. A forgóeszközök forgási sebessége az egyes termékfajtáknál eltérő, azonban megfelelő termékösszetétellel egyenletesebbé, kiegyensúlyozottabbá tehető a vállalkozás pénzforgalma (TAKÁCS, 1986). A gazdaságok legfontosabb pénzforrása az áru értékesítéséből, valamint az idegen vállalatoknak és szervezeteknek végzett munkáért és szolgáltatásért kapott pénz. Ebből fedezik az álló- és forgóalapjaik képzésével kapcsolatos kiadásaikat, fizetik
tagjaiknak
a
munkájuk
után
járó
pénzjövedelmet,
fizetik
ki
jövedelemadójukat és fedezik a gazdálkodás során felmerülő egyéb kiadásaikat (ABRAMOV, 1963). A sikeres pénzgazdálkodás megszervezésének egyik legfontosabb része a pénzügyi egyensúly, illetve a fizetőképesség biztosítása. Ez elérhető: ·
pénzhiány esetén a termelési eredmények veszélyeztetése nélkül elhagyható kiadások megszüntetésével;
·
szoros határidőhöz nem kötött kiadások átütemezésével;
·
a felesleges készletek értékesítésével;
·
tenyésztési-, hizlalási-, termelési-, szállítási szerződések megkötésével az év folyamán, az áru értékesítését megelőzően is biztosíthatók bizonyos bevételek;
·
az előre nem látható kiadások, kiadási többletek fedezésére megfelelő pénzügyi tartalékok képzésével;
·
a hiányzó pénzösszeget hitelek felvételével kell megszerezni (DOBOS, 1959).
11
3.1.9. A pénzgazdálkodás területei A gazdálkodáson belül három alapvető tevékenység – a befektetés, a finanszírozás és a folyamatos működés – olyan fogaskerekekhez hasonlítanak, amelyek önállóan is forognak, de nagyon fontos módon egymáshoz is kapcsolódnak. Az egymáshoz történő kapcsolódást újabb fogaskerék–áttétel, a pénz biztosítja és tartja őket folyamatos együttműködésben (DAVIDSON et al., 1985; BORDÁNÉ, 1989). A befektetés és a finanszírozás között szoros kapcsolat van, melyek a következők: ·
a befektetéssel és a finanszírozással kapcsolatban fontos szerepet játszik az idődimenzió: a hosszú- és rövid táv mindkét oldalról jól megkülönböztethető;
·
a befektetésről és a finanszírozásról való döntések nem választhatók el egymástól, hiszen a befektetés jövedelmezősége ─ s egyáltalán a szóba jöhető alternatívák köre ─ függ a már rendelkezésre álló és az elérhető (illetve majdan elérhető) finanszírozási formáktól. Ugyanakkor fordítva is igaz az összefüggés: a finanszírozás módjának megválasztása a befektetés céljának, várható megtérülésének is függvénye (CHIKÁN, 1992).
3.1.9.1. Befektetés A gazdasági tevékenység végzéséhez a kapott pénzből különféle eszközöket kell vásárolni, azaz a tőkét be kell fektetni (GYULAFFYNÉ et al, 1998). Befektetésen a pénzmennyiség tartósabb időre jövedelmet hozó vállalkozásra történő felhasználását értjük. A befektetés tárgya lehet termelési eszközök, anyagok, áruk beszerzése, ingatlanok, értékpapírok vásárlása, érdekeltségek vállalása (BRÜLL, 1987). A számvitel csupán a befektetett pénzügyi eszközöket definiálja. Eszerint befektetett pénzügyi eszközöknek minősülnek azok az eszközök – részesedések, értékpapírok, adott kölcsön, hosszú lejáratú bankbetét – amelyeket a vállalkozó azzal a céllal fektetett be más vállalkozásnál, adott át más
12
vállalkozónak, hogy ott tartós jövedelemre (osztalékra, kamatra) tegyen szert, vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget szerezzen (KOZMA, 1993). A befektetésekben kiemelt szerepet játszik az időtényező. A rövid és hosszú távot aszerint különböztetjük meg, hogy mennyi idő alatt térül meg, mennyi idő után hozhat új döntést a vállalat a befektetés formájára vonatkozólag. Hosszú távú befektetésnek kell tekinteni az állóeszközökbe, a tartósan lekötött forgóeszközökbe, más vállalatok részben vagy egészben történő felvásárlásába, hosszú lejáratú értékpapírokba, a vállalat eszmei értékének növelésébe fektetett eszközöket. Ezzel szemben rövid lejáratú befektetés a működési költségbe, a forgóeszközök ideiglenesen lekötött állományába, a mobil értékpapírokba befektetett pénz. A vállalatnál mindig jelen van a rövid lejáratú befektetések meghatározott állománya, ennek finanszírozására is tartósan rendelkezésre álló pénzmennyiségre van szükség (CHIKÁN, 1992). 3.1.9.2. Finanszírozás A finanszírozás a pénzgazdálkodás egyik területe, annak gerincét alkotja. A forgóeszköz-finanszírozás, a folyamatos működéshez, és a fennálló kötelezettségek teljesítéséhez szükséges szabad pénzeszközök biztosítását és a velük való racionális gazdálkodást jelenti. Ugyanakkor a finanszírozás alatt a befektetések megvalósításához szükséges pénzeszközök előteremtését és annak racionális felhasználását is értik. Amíg a befektetési döntések arra irányulnak, hogy mit valósítsanak meg, addig a finanszírozás annak eldöntésére irányul, hogy az milyen forrásból történjék. Minden befektetési döntés finanszírozási szükségletet teremt, amelynek megalapozása és megvalósítása fontos pénzügyi teendő (VARGA et al., 1997). A finanszírozás elvi lehetőségei a következők: ·
Önfinanszírozás, vagy belső forrás igénybevétele. Ebben az esetben a gazdasági szereplő által realizált bevétel (profit, munkabér, adó stb.) a gazdasági tevékenység elkezdésének, folytatásának, vagy bővítésének forrása. 13
·
Külső forrás igénybevétele. A külső forrás más jövedelemtulajdonosok fel nem használt jövedelmeinek, megtakarításainak az adott gazdasági szereplő (beruházó) általi felhasználása (VIGVÁRI, 2004). A saját tőke származhat belső forrásképződésből, melyet TÉTÉNYI (1994)
(in: CSIMA, 2000:26) a következőképpen definiál: „az a kiegészítő pénztőke, amely a vállalkozás forgalmi folyamatából vagy az üzemvitelhez nem szükséges vagyonrészekben lekötött pénztőke felszabadításából származik.” A belső finanszírozási források közös jellemzője, hogy azokat a vállalkozás maga „hozza létre”, megszerzésükhöz a cégnek nem szükséges a – széles értelemben vett – tőkepiacot
felkeresnie.
A
belső
finanszírozás
történhet
a
nyereség
visszaforgatásából, a realizált amortizációból, valamint a vagyon átrendezéséből (GYULAFFYNÉ et al., 1998). Külső forrásoknak tekinthetők az esetleges állami támogatások, új részvények kibocsátása, idegen vállalattal való egyesülés, vagy másik vállalat, illetve egy részének felvásárlása, mely források külső eredetűek, de a saját tőke részévé válnak (VARGA et al, 1997). Saját finanszírozás esetén a fejlesztések korlátját az adott időszaki pénzáram nagysága határozza meg. Előnyei: azonnal rendelkezésre áll, nincs a forrásnak költsége,
nem
jár
visszafizetési
kötelezettséggel,
növeli
a
vállalat
fizetőképességét. Hátránya, hogy fékezi a vállalat növekedési ütemét, struktúrakonzerváló (a pénzt ott fekteti be, ahol keletkezett), gyengíti a jövedelmezőségre való törekvést (CHIKÁN, 1992). Külső finanszírozás azt jelenti, hogy a vállalkozás tőkéje kívülről érkezik, legyen az hitelfinanszírozás [külső személy által nyújtott hitel (idegen tőke)] vagy érdekeltségi finanszírozás (a tőkének a tulajdonosok általi odairányítása) (DUBS, 1993). Az idegen forrást mindig visszafizetési kötelezettség és rendszerint kamat is terhel, a vállalat kockázatot vállal igénybevételekor. Ugyanakkor gyakran az idegen források teszik lehetővé a jövedelmező vállalkozásokba való beszállást, a piaci részesedés megtartását, a gyors piaci alkalmazkodást (CHIKÁN, 1992).
14
Finanszírozási forrásnak tekinthetők a szállítók és a vállalat közötti árubeszerzés miatti, illetve a vállalat és a vevők közötti áruértékesítés miatti kapcsolatok. Így finanszírozási forrásnak tekinthető a szállítók felé fennálló kötelezettség, hiszen a pénzügyi teljesítésig a szállító finanszírozza a termelési folyamatot, úgynevezett kereskedelmi hitellel. Szintén ide sorolhatóak a kapott előlegek, melyeket a termékek, illetve szolgáltatások vevője fizet ki a vállalkozásnak, annak teljesítését megelőzően. A piaci kapcsolatokon kívül megszerezhető idegen források másik fontos csoportja az integráció segítségével megszerezhető forrás. Az integráció „a felek kölcsönös gazdasági érdekein alapuló, minimum egy évre szóló, de általában közép-, vagy hosszú távú szerződésekkel szabályozott olyan együttműködés, amelyben az egyik fél (az integrátor) piaci és/vagy termelési biztonságot nyújt a másik szerződő félnek (az integráltnak), valamint különböző szolgáltatásokkal és/vagy
finanszírozással
segíti
a
mezőgazdasági
tevékenységet
végző
magántermelőt vagy gazdálkodó szervezetet” (JUHÁSZ, 1999; SZÉLES, 2003:28). A finanszírozási formák között lehet megemlíteni a közraktározás intézményét is, amely áthidalja ─ növénytermesztés esetén ─ a betakarítás utáni bevételkényszert. Tevékenységével egyrészt rugalmas készletezési-finanszírozási forma, másrészt a hozzátartozó eszközök fejlesztésével a nagyobb tőkeerejű gazdaságoknak, forgalmazóknak a szegényebbekkel szembeni monopolhelyzete is ellensúlyozható (SZŰCS és UDOVECZ,1998). A modern gazdaságban a vállalkozások finanszírozására a források széles skálája áll rendelkezésre. A hagyományos finanszírozási formák mellett egyre újabb és újabb értékpapírfajták, különleges hitel- és egyéb konstrukciók jelennek meg mind a nemzetközi, mind a hazai tőkepiacon. A működés hatékonysága szempontjából korántsem közömbös, hogy egy adott cég ebből a választékból milyen fajta és milyen összetételű forrásokat vesz igénybe tevékenysége végzéséhez (GYULAFFYNÉ, 1998). Ugyanakkor a kereskedelmi 15
bankok nem rendelkeznek kiemelt hitelkonstrukcióval a mezőgazdasági ágazat számára, banki közreműködésük így a hitelt igénylő állami támogatások folyamatában mutatkozik meg, a mezőgazdasági jövedelmek alakulására ezáltal közvetlen nincsenek hatással (ALVINCZ et al., 2001). A gyakorlati megvalósítás során a vázolt finanszírozási formák közül nem nyer kizárólagosságot csak az egyik vagy csak a másik egy-egy vállalkozás vagy tevékenység esetében. Általában a finanszírozás az előbbiek kombinációjával valósul meg és arányuk a vállalkozáson belül a finanszírozási elvek érvényesülése és a gazdálkodó egység lehetőségei alapján dől el. Normál esetben a finanszírozás a felek kölcsönös gazdaságossági kalkulációján, megegyezésen alapul, néha azonban gazdasági kényszer (pénzhiány) vagy a piaci fölény (monopolhelyzet) a meghatározó. 3.1.9.3. Működés A vállalkozás pénzgazdálkodásának harmadik területe a folyamatos gazdálkodás, melynek során a vállalkozás pénzeszközei a vállalkozás forgóeszközeinek körforgásában vesznek részt. A folyó termelésben felhasznált készleteket (anyagok, befejezetlen termelés, félkész- és késztermékek) és elszámolási eszközöket (vevők, betétszámlák, pénztár) együtt forgóeszközöknek nevezik (ENYEDI et al., 1980). A forgóeszközök eredetük szerint saját és idegen forgóeszközökre oszthatóak. A saját forgóeszközök állandó jelleggel a gazdasághoz tartoznak, azokat önállóan használhatják fel, míg az idegen forgóeszközök csak átmeneti forrásként, meghatározott célra és időre állnak a gazdaság rendelkezésére (ABRAMOV, 1963). A vállalkozások forgóeszközei általában egy termelési folyamatban vesznek részt a vállalkozáson belül, s értékük ezalatt teljes egészében átmegy az új termék értékébe, majd visszatér az eredeti formájába (ORDY, 1988), ahogy azt az 1. ábra mutatja. 16
PÉNZ
VEVŐK
ALAPANYAGOK
KÉSZTERMÉKEK
Forrás: Brealey - Mayers, 1993.
1. ábra A forgóeszközök körforgása A forgóeszközök körforgása 4 elem köré épül. Az első elem az alapanyagok (anyagok, fogyóeszközök), mely a termelés előkészítő szakasza. Ebben a szakaszban a vállalat – a biztonságos és folyamatos termelés szükségleteit figyelembe véve – fedezi a termelés anyagszükségletét. A termelés második eleme a késztermékek. A termelés végrehajtási szakasza az anyagok megmunkálásával kezdődik és a termékek elkészültéig tart. Ebben a szakaszban a forgóeszközök, mint befejezetlen és félkész termékek jelennek meg. A termelés harmadik eleme a vevők ─ a forgalom szakasza ─, mely az elkészült és értékesített termékek vevőinek, ill. a megrendelőknek számlázott, de még ki nem egyenlített összegek állományát tartalmazza. A negyedik elem a pénz, mely a forgalom záró folyamatában, illetve az aktuális körforgás záró- és egyben az új nyitópontjában meglévő pénzállomány mennyisége (elsősorban az elszámolási betétszámla állomány) (HORVÁTH, 1987, ENYEDI et al, 1980). A vállalkozásoknál megfigyelhető gazdasági áramlások természetüknek megfelelően lehetnek: ·
reálfolyamatok (javak és szolgáltatások kibocsátása, illetve igénybevétele),
·
pénzügyi jellegű áramlások (pénzkifizetés, illetve bevételezés, valamint a követelések és kötelezettségek megszerzése) (2. ábra).
17
Vállalkozás Beszerzés
Termelés Termelés
Késztermék készletezés
Készletezés Termelési eszközök piaca
Értékesítés Reálfolyamatok
Pénzügyi folyamatok
F e l v e v ő p i a c
Pénzgazdálkodási osztály
Pénzügyi piacok
Állam Pénzáramlás Termékáramlás
Forrás: Collins, 1996.
2. ábra A vállalkozások reál- és pénzügyi folyamatai A pénzügyi folyamatok a reálfolyamatokkal egy időben vagy bizonyos időeltolódással következnek be. A körforgás kiindulópontjának általában a beszerzést szokták tekinteni. A beszerzett áru értékének kiegyenlítése a legtöbb esetben halasztott fizetéssel történik. A fizetés időpontjáig a vállalkozásnak tartozása áll fenn a szállítóval szemben, tehát a termelést ebben a szakaszban a szállító finanszírozza, úgynevezett kereskedelmi hitellel. A termék közben áthalad a termelési folyamatokon, készlet lesz belőle, és megtörténik az értékesítése. Az értékesítés általában szintén halasztott fizetéssel történik, melynek során vevőkövetelés keletkezik. A körforgás utolsó mozzanata a követelés behajtása, amikor a készpénz megjelenik a vállalkozásnál, és a forgóeszközökbe történt „befektetés” megtérül, amennyiben a vállalkozás jövedelmező gazdálkodást folytat. A megfogalmazott körforgási folyamatból levezethető a finanszírozási igény, más néven a készpénz körforgás, mely a szállító kifizetésével indul és a vevőkövetelés konvertálásával (behajtásával)
18
zárul. A szakasz lerövidítésével csökkenthető a finanszírozási igény (CSIMA, 2000). A működési ciklus és a pénzciklus A működési ciklus, ahogy az már korábban bemutatásra került, az alapanyagok és szolgáltatások megvásárlásával indul, amelyek a termelési folyamat során kerülnek felhasználásra, hogy a félkész termékek vagy a befejezetlen termékek végül végtermékké váljanak (3. ábra). Félkésztermék
Alapanyag és szolgáltatás
Késztermék
Értékesítés
Aktuális
hitelbe
fizetés
vásárlás
Készletezési időszak
Átlagos beszedési időszak
Forrás: Tarnóczi, 2004.
3. ábra A működési ciklus Azoknak a napoknak a száma, amelyek során a pénz készletekbe van fektetve (készletezési időszak), a készlet forgási sebessége képlet segítségével határozható meg. A késztermékek eladhatók készpénzért vagy gyakrabban hitelbe, azonban a hitelbe történő értékesítés esetén több nap telik el, amíg a vásárló ténylegesen fizet a vásárlásáért (átlagos beszedési időszak), emiatt az egyes vállalatok esetében a működési ciklus jelentősen eltérhet. A működési ciklus koncepció egyszerű kiterjesztése a pénz átalakulási ciklusához vezet, amely annak az időszaknak a napjaiként definiálható, ami akkor kezdődik, amikor a cég fizet a vásárolt alapanyagokért és addig tart, amikor a cég megkapja a pénzt az értékesített késztermékekért.
19
A működési és a pénzciklus meghatározása A működési ciklus két jól elkülöníthető komponenst tartalmaz (4. ábra). Készlet vásárlás
Készlet értékesítés Készletezési időszak
Pénz beszedés
Átlagos beszedési időszak Idő
Tartozási időszak
Fizetés a vásárolt készletért
Működési ciklus
Pénz ciklus Forrás: Tarnóczi, 2004.
4. ábra A pénzáramlási idővonal és a rövid távú működési tevékenységek Az ábráról leolvasható, hogy első az az időszak, amelyet a készlet megszerzése és értékesítése igényel. Ezt készletezési időszaknak nevezik. A második az az időszak, amelyet az értékesítés utáni pénzbeszedés igényel, ez a átlagos beszedési időszak. Ebből következően a működési ciklus pontosan a készletezési napok száma és a átlagos beszedési időszakok összege, mely lényegében azt írja le, hogy a termék hogyan mozog a forgóeszköz számlák között. Azt az időszakot, amíg a vásárló nem fizet a készletért a megszerzése után, tartozási időszaknak nevezik. A tartozás megfizetésétől a készlet értékesítéséig eltelt időszakot pedig pénzciklusnak nevezik. A pénzciklus tehát azon napok száma, amelyek a készletért történt tényleges fizetéstől az értékesítés utáni pénzbeszedésig teltek el. A meghatározás alapján a pénzciklus a működési ciklus és a tartozási időszak közötti különbség.
20
A rövid távú beáramlások és kiáramlások közötti rés kölcsön felvételével vagy likvid tartalékok (készpénz, piacképes értékpapírok) tartásával tölthető ki. Vagy másként fogalmazva, a rés csökkenthető a készletezési, a követelési és a tartozási időszakok rövidítésével. A működési és a pénzciklus számítása A működési és pénzciklus meghatározásához először azt kell meghatározni, hogy átlagosan mennyi időt igényel a készlet értékesítése, és a követelések átlagosan mennyi idő alatt szedhetők be. A pénzügyi mutatók közül először a készletezési napok számának meghatározására van szükség. készlet forgási sebesség (fordulatok) = értékesített termékek költsége / átlagkészlet, készletezési napok száma = 365 nap / készletek forgási sebessége (fordulat). Ez a szám azt mutatja meg, hogy átlagosan hány napig van a pénz a készletekben, mielőtt a késztermékek értékesítésre kerülnének. A készletezési napok számának meghatározását követően az átlagos beszedési időszak hosszát kell kiszámolni. követelések forgási sebessége = hitelbe történt értékesítés összege / átlagos követelés értéke, átlagos beszedési időszak = 365 nap / követelések forgási sebessége (fordulat). Az átlagos beszedési időszak arra ad választ, hogy a vásárlók átlagosan hány nap múlva fizetnek a megvásárolt késztermékért. Működési ciklus = készletezési napok száma + átlagos beszedési időszak hossza.
21
A működési ciklus megmutatja, hogy átlagosan mennyi nap telik el a készletmegszerzés és pénzbeszedés időpontja között. Ezek után a tartozási időszak számolható. tartozások forgási sebessége (fordulat) = értékesített termék költsége / tartozás átlagos mennyisége tartozási időszak = 365 nap / tartozások forgási sebessége (fordulat) A kapott eredmény arra ad választ, hogy a vizsgált cég átlagosan hány nap alatt fizette ki a számláit. Az előző képletek eredményeinek felhasználásával meghatározható a pénzciklus hossza: pénzciklus = működési ciklus – tartozási időszak A pénzciklus azt mutatja meg, hogy hány nap késleltetés van attól az időponttól kezdve, amikor a cég fizetett az áruért/alapanyagért, addig az időpontig, amikor beszedi az értékesített késztermékért a pénzt. Ha egy adott időpontban a pénzciklus növekszik, akkor a készletezési és a követelési időszakok hosszabbá válnak. Csökken a pénzciklus, ha a vállalat képes elhalasztani a tartozások fizetését és ezáltal meghosszabbítja a tartozási időszakot. A cégek többsége azonban pozitív pénzciklussal rendelkezik, így finanszírozási forrásokra van szüksége a készletek és a követelések számára. A hosszabb pénzciklus több finanszírozási forrást igényel (TARNÓCZI, 2004). 3.1.9.4. Gazdálkodás A vállalkozásnál megjelenő pénzáramok átszövik a tevékenysége valamennyi területét, így a normál működést, a befektetési tevékenységet csakúgy, mint a finanszírozási tevékenységet (BÍRÓ et al, 2001). A pénzáram továbbá a jövedelemkimutatás egyes tételeihez kapcsolódó tényleges pénzbevételek és pénzkiadások különbsége egy adott időszak (év, negyedév, hónap) alatt. A vállalat ebből rendeltetésszerűen törleszti adósságait, osztalékot fizethet,
22
tartalékot képezhet, finanszírozhatja jövőbeli fejlesztéseit és forgótőkéjének normál növekedését (CHIKÁN, 1992). Cash-flow a vállalati összes pénzbeáramlás és -kiáramlás egyenlege, így a folyó működési terheken túl a külső tőketulajdonosokkal lebonyolított pénzáramlási műveletek is befolyásolják (5. ábra). BEÁRAMLÁS
KIÁRAMLÁS
Működésből:
Működésre:
Értékesítés készpénz ellenében Kintlévőségek behajtása
Anyagvásárlás Bérfizetés Bérleti díj, biztosítás Közüzemi díjak Adók
Beruházásból:
Beruházásra
Rövid vagy hosszú lejáratú értékpapírokból Külföldi vagy leányvállalatok befektetéseiből Eszközértékesítésből
CASH
Forgótőke (azaz rövid lejáratú) Dologi tőke (azaz hosszú lejáratú)
Finanszírozásból:
Finanszírozásra:
Értékpapírok eladásából Hitelekből
Kamat Osztalék Kölcsöntörlesztés Kötvények visszavásárlására
Forrás: Bélyácz, 1997.
5. ábra A vállalati pénzáramlás egyszerűsített sémája Az ábra szerint a vállalati pénzbeáramlás (cash inflow) üzleti működésből (értékesítés, kintlévőségek behajtása), különböző befektetésekből (értékpapír, leányvállalat), valamint külső finanszírozási forrásokból (kölcsönök, részvények, hitelek) származik. A vállalati pénzkiáramlás (cash outflow) irányulhat az üzleti működésbe (anyag, bér, bérleti díj, adó), beruházási szükségletek fedezésére (forgótőkével és hosszú
lejáratú
projektekkel
összefüggésben),
valamint
finanszírozási
kötelezettségek ellentételezésére (kamat- és osztalékfizetés formájában), továbbá kölcsönök visszafizetésére (BÉLYÁCZ, 1997).
23
A vállalat pénzáramlási kimutatása szoros kapcsolatban van a vállalat pénzügyi mérlegével és működési beszámolójával, azok szerves kiegészítője. A pénzügyi alapmérleg a vállalat vagyoni és finanszírozási helyzetéről készített pillanatfelvétel, amely megmutatja a vállalat eszközökben megtestesülő vagyonát, a vállalat tőkejuttatókkal szembeni kötelezettségeit, ez utóbbiak eredet szerinti összetételét, s következtetni lehet belőle a forgótőke nagyságára. A cash flow elemzésben jelentős szerepe van a likviditásnak. Likviditás a gazdálkodó szerv eszközeinek dologi formából pénzformába való alakulására, a folyamat mozgási sebességére, a mozgósítható eszközök összes eszközhöz viszonyított arányára jellemző sajátosság (TAKÁCS, 1986). A likviditás két fő jellemzője a könnyű konvertálhatóság és az értékveszteség elkerülése. Bármely eszköz pénzzé tehető, ha eléggé leszállítják az árát, ettől azonban nem tekinthető likvidnek. A vállalkozás fizetőképességét általánosan jellemző mutató, a likviditási mutató, amely azt vizsgálja, hogy a hosszabb távú kötelezettségek milyen arányát fedezik a likviddé tehető eszközök (REKE, 1998), azaz a likviditási mutatók arra a kérdésre keresik a választ, hogy a vállalkozás mennyiben
képes
eleget
tenni
rövid
lejáratú
kötelezettségeinek
a
rendelkezésre álló forgóeszközök felhasználásával (REKE, 1999). 3.1.10. A mezőgazdaság finanszírozási sajátosságai A finanszírozás általánosan ismert elemei speciális tulajdonságokkal is rendelkeznek attól függően, hogy speciális ipari üzemben, helyhez kötötten, vagy a mezőgazdaságban történik, ahol a biológiai, természeti törvényekkel, adottságokkal kell számolni. A
mezőgazdaság
termelési
folyamatai
biológiai-természeti
meghatározottságúak, a legközvetlenebbül kapcsolódnak a földhöz és erősen függenek az időjárástól. Hosszú a termelés időszükséglete és viszonylag korlátozott a struktúraváltási lehetőség (LENTNER, 1991). Gyakran adódnak nagy, lökésszerű, munka-, készletezési és finanszírozási csúcsok (ALVINCZ et 24
al., 2001). Az idényszerűség bármely erőforrás területén bekövetkezhet. Idényszerű lehet a gépek és a kézi munkaerő foglalkoztatása, a termőterület és a férőhely-kapacitás kihasználása, az értékesítés, az anyagfelhasználás, a költségek és bevételek alakulása (SABJANÁCZ és SUTUS, 2003). A mezőgazdasági termelés sajátosságai a pénzgazdálkodás területén is megjelennek. A bevételek és kiadások idényszerűségéből és egymástól való időbeli elszakadásukból következően a fizetőképesség fenntartása jelentős gazdasági áldozattal jár (hitel, pénztartalék), mert az év több hónapján át a bevételek nem fedezik a kiadásokat (TAKÁCS, 1986), aminek hatására a likviditási mutató nagyon jelentős eltéréseket mutathat a különböző időpontokban (LAKNER és GULYÁS, 2004). Ugyanakkor a pénzügyi egyensúly megtartása érdekében a mezőgazdasági termelők jó része hosszú hónapokig egyre nagyobb mértékben
forgóeszköz-hitelre
szorul
(LENTNER,
1991),
mely
kamat
többletköltséget jelent. Az aránylag jelentős tőkeigény mellett alacsony a termelés jövedelmezősége, ebből származóan a tőkemegtérülés lassú. A szezonalitás, az időszakonként fellépő nagy pénzigény gyakran okoz likviditási zavarokat (LENTNER, 1991). A likviditási és egyéb pénzügyi mutatók értékei a szezonalitás miatt egy éven belül nagymértékben ingadoznak, s értelmezésük változhat a kiszámításuk időpontjától függően is . A mezőgazdasági termelésre a nagymértékű tőkelekötés is jellemző. A lekötött
tőke
nagysága
nagymértékben
befolyásolja
a
vállalkozások
versenyképességét (TAKÁCS, 2000). A tőkehiány leginkább két területen okoz gondot, először a műszaki fejlesztések kapcsán a korszerűsítést gátolja, amely a minőség javulásának elmaradása révén rontja a versenyképességet, ezzel együtt az
árbevétel
tömegének
alakulását.
A
másik
terület
a
forgóeszköz-
finanszírozásban jelentkezik (SZÉLES, 2003). A gazdálkodók gyakran képtelenek termelési ciklus szükséges ráfordításaik finanszírozására,
ezért
folyamatosan
hiteligénnyel
jelennek
meg
a
pénzintézeteknél, ugyanakkor vagyoni állapotuk miatt fedezeti oldalról 25
hitelképességük alacsony, vagy nincs. Többségükben csak külső garáns (integrátor, állam) közreműködésével válnak elfogadható banki partnerré, azonban besorolásuk ekkor is a legrosszabbak közé tartozik (TAKÁCS és TAKÁCSNÉ, 1999) A tőkeigényesség nem volt mindig jellemző az ágazatra, hiszen az extenzív termelés idejében egy-egy kellemetlen év hatását a gazdálkodó ki tudta védeni azzal, hogy saját fogyasztását csökkentette. A gépesítés hatására azonban szinte a legjelentéktelenebbé vált. A hetvenes években végbement modernizáció következtében a mezőgazdasági termelés egyre iparszerűbbé vált, a nem mezőgazdasági eredetű anyagok és eszközök a termelési költségek döntő hányadát jelentik (SZÉNAY és VILLÁNYI, 2000). A mai mezőgazdaság igen tőkeigényes, és a tőkeigény nagy részét csak hitelből képes fedezni. Egy nem várt árzuhanás súlyos problémákat okozhat. A termelésben jelentkező kockázat az árbevétel ill. a jövedelem alakulásán keresztül a termelőt is kedvezőtlenül érintheti (SZÉNAY és VILLÁNYI, 2000). A mezőgazdaságban a kintlevőség finanszírozása nagyobb arányban történik bankhitelből, azaz díjköteles rövid lejáratú hitelből, mind a nemzetgazdaság más ágaiban (BORSZÉKI, 2003). 1990 után Magyarországon a mezőgazdasági finanszírozásnak nagyon változatos hitel és támogatási eszközrendszere alakult ki. E hitelek és támogatások céljukat és futamidejüket tekintve 4 csoportba sorolhatók (fejlesztési hitelek és támogatások; a folyó termelés finanszírozására rövid lejáratú hitelek és támogatások; a mezőgazdasági termelés megalapozását szolgáló kormányzati intézkedések és támogatások; valamint egyéb finanszírozási megoldások). A fejlesztési hitelkonstrukciók egy részénél a kereskedelmi bankok – a náluk elhelyezett betétekből – a bankok által megszabott feltételek (futamidő, kamatláb stb.) mellett nyújtottak hitelt az igénybevevőknek, gyakorlatilag bármilyen hitelek esetén. Egyetlen feltétel: a maradéktalan megfelelés a banki feltételeknek (TENK, 1999). 26
A mezőgazdasági finanszírozás speciális esete a gazdasági integráció. „A vágóbaromfi-termelésben a vertikális integráció a leginkább alkalmazott közgazdasági modell. A viszonylag rövid termelési ciklus, a nagy mennyiség, de főleg a gazdaságosság keresése kényszeríti ki a koordinációt a termékpálya különböző szereplői között (szaporítás, keltetés, takarmányozás, állattenyésztés, feldolgozás és értékesítés)” (BONYHÁDI, 2003). Az integrátor megelőlegezi a termeléshez szükséges alapanyagok egy részét, emellett szaktanácsadással is segíti a termelőt, ugyanakkor az integrátor – nagyobb volumenének köszönhetően – hitelfelvételnél, pénzügyi vonatkozásban is jobb eredményeket ér el. A
termelőket,
gazdálkodókat
segítő
konstrukciók
napjainkban
is
folyamatosan változnak, pl. 2005. tavaszán külön támogatási jogcímeket képeznek a Nemzeti Fejlesztési Hivatal „termelői csoportokat” célzó támogatásai. Ugyancsak új elemként említhető azon finanszírozási rendszer, mely a termékpálya végéről kiindulva támogatja a résztvevőket. Mindezen jelenségek tovább erősítik azon hipotézist, hogy a baromfihizlalás és a pénzgazdálkodás szoros egységet képez. A mezőgazdasági finanszírozás sajátosságaiból adódik, hogy a fejlett országok hitelezési gyakorlatában ezzel számolnak. Az általános bankok, hitelfeltételek mellett speciális bankok, speciális feltételekkel állnak a mezőgazdasági termelők rendelkezésére, ahol már tényként fogadják el ezen sajátosságokat. Sajnos meg kell említeni, hogy Magyarországon ez a gyakorlat még nem terjedt el, nincs a mezőgazdaságnak speciális bankja, nincsenek a sajátosságokat elismerő hitelfeltételek. Zömében ebből származik az a napi gyakorlat, hogy a mezőgazdasági termelők a bankok szempontjából gyenge vagy rossz adósnak minősülnek.
27
3.2. A BAROMFITARTÁS JELENTŐSÉGE A baromfiágazatok világgazdasági jelentőségét, azok két fő termékének – a húsnak és tojásnak – az emberiség élelmiszer-ellátásban betöltött szerepe határozza meg (KALMÁR, 2001). „A világon napjainkban fellelhető mintegy 8600 madárfaj közül csupán egy tucatra tehető azoknak a szárnyasoknak a száma, amelyet háziasított szárnyasoknak, baromfiaknak nevezünk. Mégis ezek a háziszárnyasok a világ háziállat-állományának a legnépesebb csoportját adják, ugyanis az Egyesült Nemzetek Élelmezési Mezőgazdasági Szervezetének, a FAO felmérése szerint 1972-ben az összes háziállat 62 %-át a baromfiak tették ki, s ebből a tyúkfaj 59,6%-kal részesedett” (KOZÁK, 1999:13). „A világ baromfitartásában évek óta óriási mértékű fellendülés tapasztalható, a baromfitermékek egyre fontosabb szerepet töltenek be a Föld lakóinak élelmezésében” (KOZÁK, 1999:13). A fehérjében gazdag, zsírban szegény szárnyasokból egyre több fogy, az összes húsfogyasztáshoz viszonyítva kétévenként 1%-kal több (BTT, 2003). A húsfogyasztás legerőteljesebben az életszínvonaltól függ (SZERDAHELYI, 2004), azonban a fogyasztás és a termelés dinamikus felfutásának eltérő okai vannak a fejlődő és a fejlett országokban. Az előbbiekben a kedvező takarmányértékesítési mutatók és az intenzív gazdálkodási típusok eredményezte relatíve olcsó áru jelenti a legfőbb magyarázatot. Az utóbbiak esetében (elsősorban Nyugat-Európában és ÉszakAmerikában) az, hogy a fogyasztók egyre inkább elismerik a baromfihústermékek nyújtotta előnyöket (zsír- és koleszterinszegény, gyorsan és könnyen elkészíthető ételek) (FEHÉR, 1998). Az utóbbi években a fogyasztás erősen befolyásolttá vált néhány egyéb tényezőtől is, mint pl. kényelem, egészség, állatjólét, élelmiszerbiztonság (MULDER, 2002). A növekedés és kedveltség további indoka, hogy a termelés az év bármely szakában elkezdhető, könnyen és gyorsan szállítható a
28
naposbaromfi,
így
bármikor
értékes
alapanyaghoz
jutnak
a
termelők
akklimatizációs nehézségek nélkül (BÖŐ, 2000). 3.2.1. A baromfitenyésztés történeti áttekintése Az emberiség legalább 12 000 éve végzi a különböző állatok háziasítását, hasznosítását (SZALAY, 2004). A tyúk háziasítására utaló leletek ötezer évesek. A különböző fajták és típusok kialakulása több ezer éve kezdődött és napjainkban is tart. A modern fajták előfutárainak nemesítése mintegy kétszáz éve gyorsult fel, döntően Európában és az Egyesült Államokban (HORN, 1997), azonban a baromfitenyésztésben rejlő nagy lehetőségeket igazán csak a két világháború között ismerték fel. „Ennek eredményeként 30 év leforgása alatt a tyúktenyésztésben (hús- és tojástermelés) olyan forradalmi átalakulás jött létre, amelyet
azóta
sem
tudnak
egyéb
állatfajokkal
─...─
megismételni”
(DARABANT, 1980:9-10). „A csirkehizlalás hazai és külföldi gyors fellendülésében nagy szerepet játszott
a
baromfinak
más
állatfajhoz
viszonyított
kedvezőbb
takarmányértékesülése, a befektetett eszközök gyors megtérülése és nem utolsósorban a jó gépesíthetőség következtében e termelési ág kevés munkaerőszükséglete” (FEKETE, 1968:7-8). A tyúktenyésztés terén nagy előrelépést a nagy hozamú hibridek beállítása jelentett, mely jelentősen javította az állati termék-előállítás hatékonyságát. Jelentős szerepet játszott a takarmányozással kapcsolatos ismeretek bővülése, az ipari keveréktakarmányok felhasználása, az állategészségügyi és műszaki színvonal fejlődése, a technikai felszereltség javulása, a megfelelő tartási körülmények megteremtése, a tartási technológiák kidolgozása (MAGDA és MARSALEK, 2000).
29
3.2.2. A világ baromfihús piaca A baromfihús világpiacán lezajló folyamatok közvetett módon befolyásolják a magyarországi baromfihús értékesítési árakat és ezen keresztül a magyarországi baromfihús felvásárlási árakat is. A felvásárlási árak alakulása alapvetően kihat a baromfihús-termelés jövedelmezőségére, így befolyásolja a
gazdálkodók
termeléssel kapcsolatos döntéseit is. 2003-ra a világ hústermelését 250 millió tonnára becsülte a FAO, ezen belül a sertéshús 38, a baromfihús 30, a marha- és borjúhús 23, a kecske- és juhhús 5 százalékos arányt tett ki (POPP, 2004) (6. ábra). Kecske- és juhhús 5%
Egyéb 4%
Marha- és borjúhús 23%
Sertéshús 38%
Baromfihús 30%
Forrás: POPP, 2004.
6. ábra A világ hústermelésének alakulása 2003-ban A 2004. évi előzetes becslések szerint a világ hústermelése a 2003-hoz képest „csupán” 1 százalékos, azaz 8 millió tonnás emelkedést ért el (AGRÁR EURÓPA, 2005). 2000 és 2003 között a BSE botrány nagyban befolyásolta és elősegítette a baromfihús termelését és forgalmát a nemzetközi kereskedelemben, az utóbbi években azonban ez a jelenség kissé alábbhagyott (KÁLLAY, 2003). 1980-ban a baromfihús piaci részaránya 19 százalékot tett ki a teljes húspiacból, ez az arány 1990-ben 23 százalék volt (MULDER, 2002), 2002-re pedig 29,7 százalékra nőtt. Európában ez az arány gyakorlatilag nem változott (23,2 % ill. 23,4 %) (ZMP, 2003; KÁLLAY, 2004). 1990 és 2001 között a világ baromfihús termelése 40,8 millió tonnáról 70,3 millió tonnára, kb. 72 százalékkal nőtt. 30
A baromfihús kereskedelem az 1960-as és 1970-es években viszonylag kis mennyiségben történt, s főleg az Európai országok között, azonban a következő évtizedekben ez az árucikk lényeges eleme lett az agrártermékek nemzetközi kereskedelmének. A kereskedelmi mennyiségek megemelkedése a piaci részarányok eltolódásához is vezetett. Az exportban Brazília, az Egyesült Államok és Thaiföld a győztesek, az import esetében a megnövekedett felvásároló erő a népes ázsiai országokban rendkívüli változásokat idézett elő a kereskedelmi áramlások tekintetében (SLUISE, 2004). A világ baromfihús kereskedelme a kilencvenes évek derekán soha nem tapasztalt dinamikával bővült. A kereskedelem felfutása azonban csak néhány országra koncentrálódott, a kínálat oldaláról az USA, a kereslet oldaláról Oroszország és Kína volt a dinamizmus fő táplálója (ORBÁNNÉ, 1999). A világ baromfihús kereskedelmében az 1980-as évek közepe óta 2003-ban fordult elő először, hogy a húskereskedelem csökkent (2002. évi 7,9 millió tonnáról 2003ban 7,6 millió tonnára). Az ázsiai madárinfluenza és a BSE-kór miatti importkorlátozások vetették vissza a kereskedelmet (AGRÁR EURÓPA, 2004a). A világ legjelentősebb baromfitermelője az USA, amely a világtermelésből 23 százalékkal részesedik, utána következik Kína 18 százalékkal, az EU a harmadik helyen áll 11 százalékkal. Brazília, amely 1994-ben még kevesebb, mint 6 százalékot jelentett a világban, olyan különleges növekedést ért el, hogy most jelenleg 10 százalékon áll. A legnagyobb termelők (USA, Kína, EU, Brazília) a világtermelés kétharmadát állítják elő (POPP, 2004). A baromfihús-termelés esetében a legerőteljesebben növekvő térségek Délkelet-Ázsia, Kína és Brazília. Némelykor az átlagos növekedési ütemük eléri a 6-9 százalékot évente (MULDER, 2002). A fejlődő országok rohamos termelésfelfutásának magyarázata, hogy a felfutó gabona- és szójatermelés produktuma fokozott mértékben értékesül „bőrbe varrva”, nem pedig „zsákban”. Emellett a számottevő takarmány-árualappal bíró termelőknek általában ─ az állattenyésztésben ─ is komparatív előnyük van (SZERDAHELYI, 2004). Ezen 31
alacsony termelési költségű térségek esetében csak a biológiai korlátok és a szállítási lehetőségek szabnak határt a termelésnek és a fejlődésnek (ZOLTÁN, 2002). A világ csirkehús forgalmának utolsó néhány évét vizsgálva megállapítható Brazília erőteljes, már-már agresszívnek is nevezhető exportnövekedése. Agrártermék exportja az elmúlt másfél évtizedben megtöbbszöröződött, és ennek hatására számos termék világpiaca jelentősen átalakult. A kivitel növekedését az árualapok bővülése tette lehetővé, melyben jelentős szerepe van az ország átalakult gazdaságpolitikájának is. 1996 és 2003 között a továbbfeldolgozott baromfi kivitele 1400 tonnáról 37 ezer tonnára emelkedett. Ebből 31 ezer tonnát az EU (15)-tagállamokban értékesít (LAKNER és BÍRÓ, 2004). Ez az erőteljes növekedés előrevetíti egy kiélezett külső verseny árnyékát, hiszen Európánál sokkal jobban állnak termelési költségek tekintetében, s ösztönzi az exportot a jelenleg gyenge valutájuk is. A pulykatermelésben és -forgalmazásban is hasonló verseny kibontakozása várható (KÁLLAY, 2004). A 7. ábra a világ főbb baromfikereskedelmi csatornáit ábrázolja.
USA, kiváló termelési feltételek
Európa, korlátozott növekedés
Kína, olcsó munkaerő, kevés gabona
Thaiföld, importkényszer miatt korlátozott potenciál
? Brazília, kiváló termelési feltételek, erős növekedési potenciál
Forrás: Rabobank International, 1998, Fórián Z. 2001. 7. ábra A főbb baromfihús kereskedelmi csatornák
32
Az ábra jól tükrözi, hogy a legnagyobb termelő, ezáltal exportőr térségnek az amerikai kontinens, felvevőpiacnak Ázsia számít. Európa telített baromfipiac, ahol mind a termelés, mind a fogyasztás terén korlátozottak a növekedési lehetőségek (FÓRIÁN, 2001). A különböző (FAO, OECD, FAPRI, EU) előrejelzések néha egymásnak kissé ellentmondóak,
ugyanakkor
(2010-ig)
dinamikus
termelés-növekedést
prognosztizálnak az USA-ban (2007-re várhatóan a teljes volumen már meghaladja a 18 millió tonnát), és lassú növekedést az EU-ban (TELL et al, 2004). A nemzetközi nettó kereskedelem 2013-ig eléri a 6 millió tonnát, ami a jelenlegi 5 millió tonnához (a termelés 7 %-a) viszonyítva 10 év alatt 20 százalékos növekedést jelent (POPP, 2004). Az 1. táblázat a világ baromfitermékek termelésének várható alakulását mutatja 2030-ig. 1. táblázat A baromfitermékek termelésének várható alakulása országcsoportok szerint M.e.: millió tonna Megnevezés 1999 2015 2030 Világ összesen 61,9 100,6 143,3 Fejlődő országok 31,3 59,1 93,5 Szub-Szaharai Afrika 1,0 1,9 4,1 Latin-Amerika 10,5 18,3 27,3 Közép-Kelet és Észak-Afrika 3,2 7,1 11,6 Kelet-Ázsia 15,5 27,9 39,9 Dél-Ázsia 1,1 3,9 10,6 Fejlett országok 30,6 41,5 49,8 Forrás: GILLIN (2003), SÜTŐ (2004)
A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a világ baromfihús termelése 30 év alatt kb. 2,5-szeresére nő, azonban a fejlődés nem lesz egyenletes a földrészek között. A fejlődő országokban a növekedés üteme háromszoros, míg a
33
fejlett országokban csak 1,6-szoros lesz. A legintenzívebb fejlődés Dél-Ázsiában várható. A Föld népességének és az egy főre eső baromfihús fogyasztásnak a növekedése egyaránt igényli és biztosítja a baromfiipar fejlődését, befektetéseit. Bár a demográfiai változások és a különböző régiók természeti és gazdasági adottságai nem esnek egybe, így a baromfitermelés továbbra is földrészenként eltérően fog fejlődni, a baromfiipar növekedésének természetes határai más régiókban is be fogják indítani a fejlődést (ZOLTÁN, 1998). Különösen a fejlődő országokban kell számolni a humán fogyasztás és az állati takarmányok közötti „versengéssel” is. A baromfi ebből a szempontból is versenyelőnyt élvez a többi állatfajjal szemben, hiszen takarmányértékesítése kiemelkedően kedvező (ZOLTÁN, 1998). Az iparág méretéből és a takarmányköltségekből (Brazíliában a munkaerő költségéből), klímából adódó versenyelőnyök következtében az Egyesült Államok és Brazília a legjobb helyzetben lévő ország a termelés és a kereskedelem növekedése tekintetében (THORNTON, 2003). Az elmondottakból származik, hogy az emberiség húsgondjának megoldása szempontjából
a
csirkehizlalás
látszik
a
leginkább
megvalósítható
tényezőnek. Ezt felismerve mind a fejlett, mind a fejlődő országok gyakorlatában, eredményeiben kiemelkedő szerepet játszik a csirke. A piac kereslet-kínálatát figyelembe véve a továbbiakban azzal kell számolni, hogy kínálati oldalról Brazília és az USA, import oldalról Oroszország, Kína, Japán lesznek a legmeghatározóbb országok. Magyarország számára egyértelműen kitűnik, hogy a méretből származóan sehol nem tud piacvezető lenni. A termelés felfutását eredményezheti a belső piacnövekedés és csekélyebb mértékű export, mely kétirányú, a tömegtermék Oroszországba, a magasabb szintű termék Nyugat-Európába kerülhet értékesítésre.
34
3.2.3. Az európai baromfipiac Az Európai Unióban a baromfihús a harmadik legjelentősebb állati fehérjeforrás. Az első helyen a sertéshús áll 38 százalékos aránnyal, második a halhús (22 százalékkal) és harmadik a baromfihús, melynek részaránya 18 százalékos (AGRÁR EURÓPA, 2004b). Az EU baromfihús termelése 1997 és 2002 között 4,7 százalékkal nőtt, ami 0,8 százalékos éves növekedésnek felel meg, miközben a világ baromfihús termelése ugyanezen időszakban 3,8 százalékos növekedést ért el évente. Az EU 1997-ben még a világtermelés 14,4 százalékát adta, 2002-ben már csak 12,5 százalékát. 1998 és 2002 között részesedése a világkereskedelemből 3 %-kal vagy még ennél is nagyobb mértékben csökkent (RISSÉ, 2003). Az EU-15 baromfihús termelése 2003-ban 8,8 millió tonna volt, ami 550 ezer tonnával kevesebb a két évvel korábbi mennyiségnél, minek következtében önellátási foka 106 százalékról tovább mérséklődött. A korábbi években nagy léptekkel fejlődő pulykaágazat sem növelte már kibocsátását az utóbbi két évben (POPP, 2004). Az európai baromfihús-termelés országok szerinti aránya nem mutat jelentős változást, egyedül a dél-európai termelők növekvő piaci aránya szembetűnő. A négy mediterrán termelő, Olaszország, Görögország, Spanyolország és Portugália 2003-ban már az EU-15-ök brojlertermelésének harmadát adták. Valamennyi jelentős baromfitermelő államban azonban fokozott földrajzi koncentráció figyelhető meg. Például Franciaországban Bretagne mindössze 5 százalékát teszi ki az ország területének, mégis innen származik a baromfitermékek fele (LAKNER és BÍRÓ, 2004). Az EU faji struktúrájában a brojler-előállítás 70 %, a pulykahús 20 %, a kacsahús 4 % és az öregtyúkot is beleértve az egyéb baromfihús jelentéktelen szerepet játszik (KÁLLAY, 2003). A FAO az Európai Unió új tagországainak baromfihús termelését 2 millió tonnára teszi (80 százaléka brojler), mely mennyiség 18 százaléka a kibővült közösség 10,7 millió tonnás össztermelésének. 2003-ban az új tagországok 160 35
ezer tonna baromfihúst szállítottak az EU-15 tagországaiba, melyből a legnagyobb mennyiséget Magyarország exportálta, második Lengyelország volt (AGRÁR EURÓPA, 2004b). Az Európai Unióban baromfihúsból gyorsuló importot és lassuló exportot várnak az elemzők. Az EU baromfihús importja 2009-re várhatóan el fogja érni az exportot, szemben pl. a 2000. évivel, amikor az import az exportnak csak a felét érte el. Az USA és Brazília versenyképesebb termelése és alacsonyabb árai azonban erőteljesen csökkentik az EU export esélyeit (KARTALI et al., 2004). A baromfihús piaci szabályozása az EU-ban Az Európai Unió a baromfiágazatot ún. könnyű piacszervezésű ágazatként kezeli. A mögötte meghúzódó agrárpolitikai megfontolás az, hogy amennyiben a gabona termékpiaca jól szabályozott, az erre épülő állattenyésztés (sertés- és baromfitartás) versenyviszonyait már a termékpálya szereplőire, vagyis a piacra lehet bízni. Ennek megfelelően a könnyű piacszabályozás lényegében háromféle eszköz alkalmazását jelenti. Az első eszköz maga az információgyűjtés, az az árfigyelési rendszer, amely keretében az EU Bizottság hetente közli az ún. reprezentatív piacok árait (65%-os „A” osztályú csirkére), melynek alapján ítélik meg a piac állapotát, s ennek alapján hozzák meg a szükséges intézkedéseket, amelyek főleg az exporttámogatás mértékére, esetleg pótvámok kivetésére vonatkoznak. Az intézkedések második pontja a baromfihús értékesítésének előírásait taglalja. Ez lényegében a csomagolásra, az azon feltüntetett különböző információkra, jelölésekre és egyéb hasznos információkra vonatkozik. A könnyű szabályozás harmadik csoportjában a kereskedelemre, tehát az export-visszatérítésre, illetve a vámokra vonatkozó információk találhatók (UDOVECZ, 2003). „A
baromfitermékekre
vonatkozó
piaci
rendtartást
megalapozó
jogszabályokat az Európai Közösségben az EK Tanács 277/75. és a 2777/75.
36
számú rendelete, illetve a módosítást is tartalmazó 2916/95. számú rendelete tartalmazza” (KOZÁK, 1999:31-32). A baromfihús piaci rendtartása alá az élőbaromfi, a baromfihús és az emberi fogyasztásra alkalmas belsőségek (frissen, hűtve, fagyasztva, vagy tartósítva), a feldolgozott termékek, továbbá a baromfizsírok tartoznak (POPP-UDOVECZ, 2003). 3.2.4. A baromfihús-termelés versenyhelyzetét befolyásoló tényezők A baromfihús-termelés versenyképességét több tényező befolyásolja, mely tényezők közül néhány adottság kérdése, másik részét egy ország vagy régió termelőinek alkalmazkodóképessége befolyásolja. A takarmányköltség kulcsfontosságú eleme a termelési költségnek, ezért a hatalmas földterületekkel rendelkező, s jelentős gabona/protein termelésű országok előnye óriási (THORNTON, 2003). E tekintetben Brazília, USA termelői vannak kedvezőbb helyzetben, míg az Európai Unió termelői sokkal magasabb takarmányozási költséggel kell, hogy számoljanak. A versenyképesség alakításában fontos szerep jut a genetikai alapoknak, a fajták teljesítményeiben rejlő tartalékok kihasználásának. A genetikai alapok színvonala egyrészről befolyással van a végtermék minőségére, másrészről a fajlagos takarmányfelhasználáson, a takarmányhasznosuláson, az elhullás eltérő arányain keresztül a termelési költségek alakulására is hatással van (UDOVECZ, 2000). E tekintetben az európai termelők előnye fokozatosan csökken azzal, hogy a fejlődő országok iparának szerkezete és hatékonysága fokozatosan javul (HENRY és ROTHWELL, 1995). Az USA-ban a legnagyobb az állomány produktivitása, ami az integráció struktúrájára vezethető vissza (THORNTON, 2003). A baromfiipar világszerte a nagy, integrált egységekben történő, koncentrált termelés irányába halad, felhasználva a modern, készen átvehető technikákat és a modern üzletviteli gyakorlatot.
Fúziókkal,
felvásárlásokkal,
leányvállalatok
alapításával
vállalatcsoportok, cégkonglomerátumok jönnek létre (ORBÁNNÉ, 2000). A 37
koncentráció irányába ható nyomás a nagy termelési egységek költségelőnyéből, valamint a sokkal egyenletesebb minőségű termékekből ered. Mivel a piacok egyre kifinomultabbakká válnak, az iparági szerkezet megváltozik, mintegy válaszként az említett, a koncentrációt fokozó törekvések (HENRY és ROTHWELL, 1995). A fentiek mellett a nem takarmány eredetű költségek sokkal magasabbak Európában, mint a fejlődő országokban, ami ezen országok versenyképességének gyenge pontja. Ezen túlmenően Európa termelékenységi előnye is fokozatosan csökken azzal, hogy a fejlődő országok iparának szerkezete fokozatosan javul (HENRY és ROTHWELL, 1995). Ez eredményezi, hogy a termelési költségeik (takarmány, munkaerő, vágási költség stb.) közel kétszerese a dél-amerikai termelőkhöz viszonyítva. A versenyképesség szempontjából kiemelkedő szerepet tölthetnek be a közgazdasági szabályozók is, melyek szerepe az egyes országokban eltérő mértéket mutatnak. A nemzetközi baromfipiacokon a közvetlen állami beavatkozás korlátozott, mely az ellátás rugalmasságával magyarázható. A termelési ciklusok rövidek, és ez megkönnyíti az alkalmazkodást a piaci árakhoz. A támogatások tekintetében a jelentős baromfiexportot bonyolító országok jelentős részénél az exporttámogatások mértéke is csökkenő tendenciát mutat. Az Európai Unió országaiban termelők költségeit tovább növelik a környezetvédelmi szabályozásból eredő költségtényezők, s emellett csökkentik a fejlődést is, különösen a sűrűn lakott térségekben (pl. Hollandia) (WIJSMAN, 1999). Az előbbiekben felsorolt tényezők mellett az európai termelők versenyhelyzetét
rontják
az
unió
fogyasztóvédelmi,
élelmiszerhigiéniai
rendelkezései, melyek csak az EU termelők számára kötelezőek, az import árukra, ezek előállítóira (főként brazil termelőkre) ezek nem érvényesek. Ennek többletköltségei szintén jelentősen megdrágítják az EU baromfihús termelését (BTT, 2004)
38
3.2.5. A baromfiágazat jellemzői Magyarországon Az állattenyésztési ágazatok közül a baromfitenyésztés az állattenyésztés termelésében a sertéságazat után a 2. helyen áll, változatlan áron számolva annak 34,0 %-át adva. Ebben közrejátszott a belföldi piac stabilitása mellett az ágazatban kialakított integráció fennmaradása is (POPP, 2000). Magyarország földrajzi és természeti adottságai sokszínűek, alapvetően kedvezőek a mezőgazdasági termeléshez. Bizonyított, hogy az országnak komparatív előnyei elsősorban a gabonatermelésben vannak. Márpedig a gabonatermelés és a baromfitenyésztés versenyképessége között könnyen belátható, közvetlen összefüggés van. Amennyiben a magyar gabonatermelés versenyképes, akkor az erre épülő baromfitartás is versenyképes kell, hogy legyen (UDOVECZ, 2003). 3.2.5.1. A hazai baromfitenyésztés kialakulása A magyarság baromfitartási kultúrája az etelközi nomád gazdálkodásig nyúlik vissza, hiszen a magyarok már a honfoglalás előtt is tartottak házityúkot. A letelepedést követően azonban – mivel a Kárpát-medencében már a honfoglalást megelőzően is a baromfitartás közismert gazdálkodási tevékenység volt – a magyarok baromfitartási kultúrája tovább gazdagodott. A ház körüli baromfifajok száma is gyarapodott (WWW.KTG.GAU.HU). A számszerű gyarapodás ellenére azonban a baromfitartás egészen a II. világháború utánig az állattenyésztés legelhanyagoltabb ága maradt. Míg a mezőgazdaság többi ága valamennyire lépést tartott az általános előrehaladással, a baromfitartásban nem sokat törődtek a tenyészanyag megválasztásával, a szakszerű
tartással,
takarmányozással,
a
nagyarányú
elhullásokkal.
A
baromfiállomány úgyszólván teljes egészében kisüzemi, ház körüli tartást jelentett, többnyire csupán a „háziasszonyok” birodalmának tekintették (SZLAMENICKY, 1963).
39
1935-ben az összes baromfifélék állománya közel 22 millió volt, s a mintegy 18 milliós tyúkféle mellett ekkor még 2,2 millió libát és 1,4 millió kacsát tartottak az országban (TÓTH, 2001). A II. világháború okozta károkat az ország baromfiállománya is nagyon hamar kiheverte. 1950-re az ország baromfiállománya már meghaladta az 1938. évit (18,1 millió db), azonban a baromfiállomány túlnyomó részét továbbra is kisüzemi, hagyományos paraszti udvarokban tartották (SZOVÁTAY, 2001). Az ötvenes években a tyúkfélék számának töretlen növekedését nagyrészt az indokolta, hogy tartása nagyon jól illeszkedett az akkoriban alakuló nagyüzemi termeléshez azáltal, hogy viszonylag kisebb tőkeigénnyel ebben az ágazatban lehetett a leggyorsabb tőkemegtérülést elérni. A 60-as évek második felében a kormányzat tudatos és reális mezőgazdasági programja hatására, - amely nem csak a célokat, hanem a célok eléréséhez szükséges társadalmi és anyagi feltételek következetes megteremtését is előirányozta és biztosította - néhány év alatt megteremtődtek a korszerű mezőgazdaság társadalmi, anyagi, személyi és szervezeti feltételei (NÉMETI, 2003). A világbank egy 15 éves (1968-1983) statisztikája szerint a vizsgált 15 év alatt
Magyarország
növelte
leggyorsabban
az
egy
főre
jutó
élelmiszertermelését az egész világon, megelőzve a 2. helyezett Hollandiát és a harmadik Costa Ricát (GAZDAG, 2003). Az állattenyésztésen belül azokban az ágazatokban volt jelentősebb az előrehaladás, ahol a korszerű, nagyüzemi állattartás technikai, technológiai, szervezési, takarmányozási feltételi összehangoltan fejlődtek, illetve ezzel egy időben javult a jövedelmezőség is (CSIZMAZIA és SZÉKELY, 1978). A hetvenes-nyolcvanas években az abrakfogyasztó ágazatok erőteljes növekedése indult meg. Közülük is kiemelkedett a baromfitenyésztés, azon belül pedig elsősorban a csirke-, illetve a tojáságazat (FEHÉR, 1998). A baromfitenyésztés korszerűsödése a biológiai és technikai elemek térhódítását, a takarmányozási módszerek minőségi változását, az élőmunkaigény 40
csökkenését eredményezte a technológiákban. A legkorszerűbb, ún. iparszerű termelés a technológiai, a technikai, az elhelyezési, a takarmányozási és a szervezési elemeknek zárt, programozott rendszerét foglalja magába, azonban bármelyik elem hiánya a gazdasági eredmény elmaradását jelenti. A korszerű technológiák közgazdasági tartalmát a megnövekedett eszközlekötés, a nagyobb állandó termelési költségek, és a fajlagos hozamok ugrásszerű növekedése jellemzi (HORN, 2000). Az 1970-es 80-as években az ágazat látványos fejlődését mindenekelőtt a gabonatermelés fejlődése alapozta meg, piaci oldalról pedig a lehetőségeknek érdemben a megtermelhető mennyiség szabott határt. A jól szervezett integráció, a termékpályán kialakult érdekeltségi – és célzott támogatási – rendszer eredményeként a baromfihús termelés olyan mértékben felfutott, hogy Magyarország önellátási foka 180 % fölé emelkedett (RÁKI és GUBA, 1999). A baromfiágazat gazdasági súlyát jelzi, hogy összehasonlító árakon számolva a baromfitenyésztés és termékei 1988-ban az élőállatok és állati termékek bruttó termelési értékének 28,5 százalékát adva a mezőgazdasági termékek termeléséből 11,1 százalékkal részesedtek (UDOVECZ, 2000). Az állomány változása A rendszerváltást követően valamennyi állattenyésztési ágazatban látványos volt az állatlétszám csökkenése (2. táblázat). 2. táblázat Az állatállomány változása Magyarországon 1988 és 2003 között (ezer db) Megnevezés 1988 1993 1998* 2000 2003 Szarvasmarha állomány 1690 999 873 805 739 Sertésállomány 8327 5001 5479 4834 4913 Juhállomány 2216 1252 909 1129 1296 Baromfiállomány 56943 33828 35995 37016 47268 */dec. 1-i adatok Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1993, KSH, 1994. Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 1998. (ill. 2003), KSH, 1999 (ill. 2004)
41
A táblázat adatai szerint legszembetűnőbb a juhállomány visszaesése volt. A baromfiállomány csökkenése volt a legkisebb, bár ezen belül a tyúkfélék számának mérséklődése közelítette más állattenyésztési ágazatokét. Úgy tűnik, hogy a víziszárnyasokat a visszaesés kevésbé érintette, sőt a pulyka- és kacsaállományban számottevő növekedés is tapasztalható (UDOVECZ, 2000). A 8. ábra a baromfiállomány alakulását mutatja 1988 és 2003 között. 70000
61604 58307
60000 ezer darab
48372
50000
56719
38951
52564
40000
39542
43309
38141 35659
33828
32435
30812
33665 31596
20000
27827
43279 40909
47268 37502
31244
35556 36419
30000
37016
35665 35995
30983 30557
34343
30716
32206
25890
10000 0 1988
1989
1990 Évek
1991
1992
1993
1994
1995
Összesen
1996
1997
Tyúkfélék
1998 Liba
1999
2000
2001
Kacsa
2002
2003
Pulyka
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1993, KSH, 1994. Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 1998. (ill. 2003), KSH, 1999 (ill. 2004)
8. ábra A baromfiállomány alakulása Magyarországon 1988 és 2003 között Az ábráról leolvasható, hogy 1988 és 1993 között erőteljes csökkenés következett be az állatlétszám tekintetében, azóta pedig erőteljes hullámzást mutat. A vizsgált időszakon belül – 1999 és 2003 között - csupán egyetlen évben, 2002-ben csökkent az állománylétszám, a többi évre a baromfiállomány gyarapodása volt jellemző. Az állománylétszám gyarapodásának köszönhetően 1999 és 2003 között 51,3 százalékos növekedés következett be. A baromfiállományból a tyúkféle 35, a pulyka 4,3, a liba és kacsa 2,7-2,7 millió egyedet tesz ki. A baromfifélék közül a tyúkfélék, és a pulykaállomány közel háromnegyede a gazdasági szervezetekhez tartozik (HINGYI et al., 2004). A baromfiállomány döntő hányadát mindig is a tyúkfélék tették ki, azonban az elmúlt évek tendenciáit figyelembe véve megállapítható, hogy részesedése a 42
baromfiállományon belül lassú csökkenést mutat. Ennek oka lehet, hogy a húscsirkét előállító gazdaságok egy része piacszűkülés, és ezen belül az exportlehetőségek
csökkenése
következtében
tevékenysége
felhagyására
kényszerült (NYÁRS és PAPP, 2002). A hazai állattartás szerkezetét – tehát az egyes állatfajok számát és arányát – a piaci igények és a fogyasztói követelmények motiválják és módosítják. Ugyanakkor a természetföldrajzi, a táj-, a társadalmi és gazdasági adottságok nagymértékben meghatározzák a termelés gazdaságosságát (NAGY, 1999). Magyarország baromfiiparának földrajzi tagozódása is igen jellemző. A brojler és pulykatermelés jelentős része az Alföldre koncenrálódik, míg a víziszárnyas előállítás szinte kizárólag ezen a területen van. Ez részben termelési hagyományokra, részben a baromfiipar fejlődésére vezethető vissza, de egyúttal jelzi az ipart érintő problémákat is, emellett a magas koncentráció együtt jár állategészségügyi problémákkal is (ZOLTÁN, 1998). 3.2.5.2. A termelés és felhasználás alakulása Az iparszerű termelési rendszerek terjedésének hatására 1961 és 1988 között a baromfihús termelés 4,5-szeresére nőtt, majd a ’90-es évek elején bekövetkezett politikai-gazdasági hatások következtében a termelés kb. a felére esett vissza (9. ábra). 1988-ban még 680 ezer tonna volt az országos vágóbaromfi termelés, mely 1994-ben 445 ezer tonnára esett vissza. Az 1988-as 231 ezer tonna baromfihús kivitel 1994-ben 82 ezer tonnára csökkent, és míg 1988-ban 174 ezer tonna volt a csirkeexport, addig 1994-ben már csak 46 ezer tonna (SZEKERES, 2003). Az ágazat teljesítményének visszaesése külső és belső tényezőkre vezethető vissza (RÁKI és GUBA, 1999).
43
600
ezer tonna
500
441,6
300
100 0
240 214,3 131
308,8 329,4 233,6 230,2
156,4 170,2
104 26,1
364,3 383,1
247,4 239,7 242,4
231 237
458
466,4
488,9
379,5 344,4 348,7
270,8
356,3
247,4
237 199,7
83,2
1961- 1971- 1981- 1986- 1988 1965 1975 1985 1990 Évek
433,6 374
385,7
400
200
466,3
74,7
80,2
106,9 119,3
1993
1994
1995
Termelés
1996
133,1 132,6 123,5 125,4
1997
Kivitel
1998
1999
138,2 141,8
2000 2001
2002
Fogyasztás
Forrás: Élelmiszermérlegek és Tápanyagfogyasztás 1970-2002, KSH, 2004. Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2003, KSH, 2004.
9. ábra A baromfihús termelés és felhasználás változása Magyarországon 1961 és 2002 között Az 1990-es években az ágazat gondjait mérsékelte az a tény, hogy – az egyéb húsfogyasztással ellentétben – a hazai baromfihús fogyasztás szintje nem csökkent, sőt kisebb mértékben emelkedett, s az export-árualapok növekvő részét sikerült az Európai Unió piacain elhelyezni (POPP és UDOVECZ, 2003). 2003-ban az ország vágóbaromfihús termelése élőtömegben mintegy 660 670 ezer tonnára tehető. Ezen belül a Baromfi Termék Tanács tagvállalatai 478 ezer tonnát vásároltak és dolgoztak fel. A fajösszetételen belül a csirke részaránya továbbra is 50 % alatt maradt (48 %), némileg csökkent a pulyka az előző évhez képest (25 %), és a víziszárnyas termelés az előbbit kicsit meghaladó, mintegy 26 százalékos arányt képviselt (K.E., 2004). Export-import A hazai baromfiexport nemzetközi összehasonlításban is jelentős. Amíg a magyar agrárkivitel értékben kb. 0,5 százalékát teszi ki a világexportnak, addig a baromfiexport világkereskedelmi részesedése meghaladja a 2 százalékot. A Magyarországon előállított baromfi harmada exportra kerül (POPP, 2001). 44
Az állati eredetű termékek kivitelének csúcspontja 1996-ban volt, azóta enyhén, majd gyorsuló ütemben csökken (ORBÁNNÉ, 1999). 1999-hez viszonyítva 2003. év végére 41,3 százalékkal esett vissza a kivitt csirke mennyisége, ami kb. 20 ezer tonnát jelent. A csökkenés két évben volt drámai, először 2000-ben, amikor 28 százalékkal, majd 2003-ban, amikor 23 százalékkal esett vissza a kivitel az előző évhez viszonyítva (KESZI, 2004). A magyar vágócsirke kivitel közel háromnegyede az EU piacaira irányul, ahol a legnagyobb vetélytárs a távol-keleti (elsősorban thaiföldi), illetve a brazil csirkehús (POPP és UDOVECZ, 2003). 2003-ban az egész csirke kivitel 57,5 százaléka az EU-n kívüli európai országokba került, 29,6 százaléka az EU-ba, 12,5 százaléka a FÁK országaiba, s minimális mennyiséget, 0,4 százalékot szállítottak Európán kívüli piacokra. Amennyiben Magyarország hátránya az, hogy távol fekszik az importot dinamizáló ázsiai piactól, úgy a tengerentúli szállítókkal szemben előnye, hogy friss, előhűtött baromfihúst tud értékesíteni az unióban és a szomszédos államokban (KARTALI et al., 2004). A vágott baromfi megoszlását a 10. ábra mutatja. 1990 Liba 18%
Pulyka 12%
2003 Kacsa 25%
Kacsa 5%
Csirke 25%
Csirke 63% Liba 19%
Tyúk és kakas 2%
Pulyka 30%
Tyúk és kakas 1%
Forrás: Fórián Z, 2001, BTT, 2004b.
10. ábra Vágott baromfi export megoszlása baromfifajok szerint 1990-ben és 2003-ban, Magyarországon 1990-ben az összes baromfihús export 63 százalékát a csirkehús adta, azonban 2003-ra 25 százalékra csökkent aránya az exporton belül, eközben a pulykahús 18 százalékkal, a kacsa 20 százalékkal növelte részesedését, amely
45
változás jól tükrözi a baromfifajok közötti átrendeződést, a csirkehús felvevőpiacok csökkenését. Az EU-ban Magyarország tartósan jelen van minden baromfifaj piacán, a kacsa- és libatermékek piaci részesedése pedig kifejezetten magas. Magyarország árversenyképessége azonban gyenge, ezért árelfogadó pozícióba kényszerül. Ennek következtében a termelés jövedelmezőségében rövid távon nem várható javulás (HINGYI et al., 2004). A baromfihús nagyobb része ma már darabolt termék, a csontozott csirke és pulykamell domináns exportcikkek. A csirkehús export 76 százaléka, a pulykahús export teljes egésze darabolt áru. A belföldi forgalomban is a darabolt termékek dominálnak, az egész csirke forgalma csak 12 százalékot tesz ki (KARTALI et al., 2004). A baromfiágazat importja baromfihúsból hosszú ideig minimális volt, főleg tenyészanyagra terjedt ki. 2000-től azonban, döntően az EU-magyar kereskedelmi egyezmény hatására az import megugrott, bár az exporthoz képest még mindig nem jelentős. 2002-ben a baromfihús behozatal értéke 9 millió USD volt, egyharmaddal több az 1998. évi értéknél. Főleg olcsó, fagyasztott csirkecomb és pulykamell kerül az országba, nem egyenletes ütemben, hanem esetenként, nagy tételben. A jelenleg kialakult problémák ellenére az agrobusiness vertikumai közül a baromfivertikum volt hagyományosan is a legstabilabb és a leginkább jól szervezett, különösen a vertikális kapcsolatokban (TÖMPE, 2000). A magyar baromfitenyésztés elmúlt 100 éves története is azt igazolja, hogy a társadalmi rendszerektől függetlenül mindig képes volt magas szinten ellátni a hazai lakosságot egészséges termékekkel, a kor színvonalának megfelelően, és ezen felül jelentős exportja révén a külkereskedelmi mérleget jelentősen javító ágazat volt. A sokféle alkalmazkodás során az ágazat szereplői mindig kellően felkészültek és újító szelleműek voltak a szükséges korrekció megtételére, és az új feltételeknek megfelelő változtatások végrehajtására (HORN, 2003).
46
3.2.5.3. A hazai baromfihús fogyasztás alakulása Az állati eredetű termékek fogyasztása Magyarországon is leginkább a reálbér, reáljövedelem változásától függ (SZERDAHELYI, 2004). A fogyasztói szokások változását befolyásoló tényezők alapvetően két csoportba oszthatók, nevezetesen a gazdasági és szociológiai jellegűekre (VÉGH, 2004). Ezzel magyarázható, hogy az elmúlt évek során a hazai húsfogyasztáson belül – mennyiségét tekintve – viszonylag növekedett a baromfihús szerepe. Az 1980-as évek második felétől az ún. vöröshúsok áremelkedése, valamint a hazai lakosság jelentős rétegének elszegényedése növelte a keresletet a viszonylag olcsó baromfihús iránt. A 3. táblázat a húsféleségek egy főre jutó fogyasztásának alakulását mutatja 1990 és 2002 között. 3. táblázat A különböző húsféleségek fogyasztásának alakulása 1990 és 2002 között (kg/fő) Megnevezés 1990 1993 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Sertéshús 38,8 31,9 26,5 27,0 28,8 28,5 25,2 28,4 Marha- és borjúhús 6,5 7,9 4,9 4,4 4,2 4,4 3,9 4,3 Baromfihús 22,8 22,4 23,9 26,8 24,6 34,4 34,2 35,1 Hal 2,7 3,0 2,7 2,8 2,8 3,0 2,9 3,1 Összes hús 75,8 70,9 61,6 64,6 64,3 74,8 70,4 75,4 Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv 1993, KSH, 1994. Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 1998. (ill. 2003), KSH, 1999 (ill. 2004)
A táblázat adatai szerint 1990. évi szintről 1993-ra közel 5 kilogrammos fogyasztáscsökkenés következett be az összes húsféle fogyasztásában, mely csökkenés tovább folytatódott, és 1997-re 61,6 kg-ra esett vissza. Az 1990-es évek elején bekövetkezett egy főre jutó húsfogyasztás visszaesése mellett a fogyasztás szerkezetében is jelentős átrendeződési folyamatok játszódtak le. A hal az egyetlen, melynek fogyasztásában nem következett be jelentős változás. A marha- és sertéshús jelentősen veszített pozícióiból. A sertéshúsfogyasztás 1990hez viszonyítva 35 százalékkal csökkent 2001-re, míg marhahús esetében a visszaesés 40 százalékos volt. Mindezek mellett a baromfi az egyetlen húsféleség, amelyik nemhogy megőrizte, de egy évtized alatt 50 százalékkal növelni is tudta
47
pozícióját. A húsfogyasztás szerkezetében az átrendeződések miatt a baromfihús nagyobb szerepet kapott, az 1990. évi 30 százalékról 2002-re 48,6 százalékra változott a húsfogyasztáson belüli aránya (KESZI, 2004). A húsfogyasztás tendenciájától eltérően az egy főre eső baromfihús-fogyasztás 1997-ben, majd 1998. folyamán is nőtt, évi három kilogrammal, 2000-ben pedig elérte a 34,4 kilogrammot. 2001-ben a hazai baromfihús-fogyasztás 34,2 kg volt, melyből a legális, Baromfi Terméktanács (BTT) által regisztrált feldolgozás kb. 24 kg, a háztáji termelés kb. 5,5-6,0 kg és a nem regisztrált, valamint szürkegazdaságban termelt kb. 4,5-5,0 kg értéket képvisel (ZOLTÁN, 2003). Az egy főre jutó baromfihúsfogyasztás tekintetében Magyarország a világ élvonalába került, megelőzve ezzel az EU-t. Középtávon kismértékű emelkedés várható a hazai fogyasztásban, de jelentős volumennövekedés reálisan nem valószínűsíthető. A fogyasztás és a vásárlók jövedelmi helyzete közötti összefüggést a 4. táblázat mutatja. 4. táblázat A saját termelésű baromfihús-fogyasztás megoszlása jövedelmi kategóriák szerint 2000-ben, % Megnevezés Jövedelem kategória 1. ötöd 3. ötöd 5. ötöd Átlag Baromfihús 34,6 43,1 32,7 38,7 Forrás: Családi költségvetés 2000, KSH, 2002.
A 4. táblázat adataiból kitűnik, hogy a háztartásokban fogyasztott baromfihús tetemes részét, ─ 2000-ben átlagosan 38,7 százalékát ─ a családok saját forrásból fedezték és ez az arány a legalsó és a legfelső jövedelmi ötöd kivételével minden más jövedelmi kategóriába igen magas, a középső tartományban a legnagyobb. Ebből következik, hogy az önellátás tényét nem a jövedelem nagysága határozza meg elsősorban, hanem inkább életforma függő ez a típusú termelés. Az elsődlegesen feldolgozott áruk piacán a csirke továbbra is őrzi vezető pozícióját (70 % csirke, 20 % pulyka, 10 % kacsa és liba), míg a továbbfeldolgozott készítmények között a pulykahús hódít el újabb és újabb 48
piaci részeket. 1998-2002 között 54 százalékkal bővült a továbbfeldolgozott termékek kategóriájába tartozó termékek értékesítése. 2002-ben fejenként 7 kg továbbfeldolgozott baromfiterméket vásároltak a fogyasztók (KARTALI et al., 2004). Ennek magyarázata, hogy Magyarországot is eléri a gazdaságilag fejlett régiókban kibontakozó vásárlási-fogyasztási szokások új hulláma: ·
nő a természetes eredetű („bio” stb.) termékek népszerűsége,
·
fokozódik az egészséges táplálkozásra való törekvés,
·
a kis időráfordítással készíthető „kényelmi” termékek értékesítése bővül,
·
a vásárlásra fordított idő mérséklődik, az egy helyen egy hétre való vásárlás nyer teret,
· a házon kívüli étkezés több változata bővül (SZERDAHELYI, 2004). Mindezek mellett a termelőket és fogyasztókat az élelmiszer-biztonság, az élelmiszerminőség, a környezet állapota és terhelhetősége, valamint a piaci jövedelmezőség kategóriái is mindinkább foglalkoztatják. Eközben csökken a jelentősége olyan termelési céloknak, mint a termelési mennyiség, az intenzív technológiák, az ún. fajlagos mutatók stb. (JANKÓNÉ et al., 2003). 3.2.5.4. A hizlalást befolyásoló főbb tényezők Genetikai alapok A termelés potenciális lehetőségeit tekintve a baromfitenyésztésen belül a tyúkféléknél és a pulykatenyésztésben is világszínvonalat képviselő fajtákkal dolgoznak. A liba és kacsa esetében a fajtaválaszték színvonala megfelel a körülményeknek, bár a genetikai képesség fejlesztésre szorul (JUHÁSZ et al., 2002). A fajtaválaszték alkalmas a különböző tartási módok esetlegesen eltérő igényeinek kielégítésére is. A biológiai alapok színvonala tehát nem akadálya a hatékony, versenyképes termelésnek (POPP és UDOVECZ, 2003).
49
Takarmányozás A baromfiágazat versenyhelyzetének egyik meghatározója a takarmányozás. Ennek abból a szempontból van kiemelkedő szerepe, mivel a külső környezeti tényezők közvetlenül nem éreztetik hatásukat, de a takarmányokon keresztül indirekt módon befolyást gyakorolnak az eredményekre (BÉLÁDI és KERTÉSZ, 2004). Évek közötti kisebb-nagyobb ingadozások mellett az önköltség 52-92 százalékát a takarmány- és az alapanyag teszi ki. Ebből következik, hogy a takarmányhasznosulás kismértékű javulása vagy romlása is érzékelhetően módosítja a ráfordításokat, a költségeket, s végső soron a termelés eredményességét, versenyhelyzetét (POPP, 2000). Mivel a brojlercsirkék a genetikai adottságokból eredő kiváló tömeggyarapodási, takarmányértékesítő képességüket csak megfelelő tartási körülmények mellett, táplálóanyagban gazdag takarmányozással képesek realizálni, a hiányos ellátás nem megengedett (GIPPERT, 2004). A fajlagos takarmányfelhasználást és -hasznosulást számos tényező befolyásolja, kezdve az alapanyagok minőségétől, a takarmánykeverők és etetők állapotán át a szakértelemig. A takarmányok minősége terén a gondok sokrétűek, közülük leggyakrabban az alacsony fehérjetartalom, a nem megfelelő aminosavösszetétel és vitamintartalom, a keverékek inhomogenitása, a sokszor magas mikotoxin-tartalom nevezhető meg (POPP, 2000). Üzemi rendszer Gazdasági szervezetek esetéken a 10 000-nél kevesebb baromfit tartó telepek aránya mindössze 17 százalék, s ők hizlalják a baromfiállomány 1,5 százalékát. Az üzemek jelentős része 10-50 ezer darab közötti állomány hizlalására alkalmas (49 %), s ők adják a meghizlalt baromfi 19 százalékát. A gazdasági szervezetek brojler állományának közel 80 százaléka koncentrálódik az 50 ezer állatnál többet tartó gazdaságokban (5. táblázat).
50
5. táblázat Az egyéni gazdaságok és gazdasági szervezetek brojler-állományának megoszlása üzemméret szerint Magyarországon (2000) ÁllományEgyéni gazdálkodók Gazdasági szervezetek létszám, darab BaromfiÜzemek BaromfiÜzemek állomány, % száma, % állomány, % száma, % 1-999 4,9 89,2 0,0 1,4 1000-4999 13,8 5,9 0,4 7,1 5000-9999 14,1 2,4 1,1 8,5 10000-49999 36,1 2,2 19,0 49,0 >50000 31,0 0,4 79,5 34,0 Forrás: Magyarország állatállománya 2000. március 31-én, KSH, 2000.
A hazai tyúkféle állomány kb. 60 százalékát adó egyéni gazdálkodók 89,2 százaléka 1.000 baromfinál kevesebbet nevel, ennek következtében a baromfiállomány csupán 4,9 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Az egyéni gazdaságok 8,3 százaléka rendelkezik 1.000 – 10.000 db csirke hizlalásra alkalmas teleppel, ők állítják elő a baromfi közel 28 százalékát, s mindössze az üzemek 2,6 százaléka nevel 10.000-nél több baromfit, ami az egyéni gazdálkodók által előállított mennyiség 67,1 százaléka. Sajnos a nagynak számító és talán életképesnek nevezhető üzemek száma (>50.000) mindössze az egyéni gazdálkodók 0,4 százalékának tulajdonát képezi (KESZI et al.,2003). Technológiai jellemzők A hazai baromfiszektor az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig dinamikusan fejlődött. A jelenleg használt telepek 3/4-e ebben az időszakban létesült,
korszerűsödött.
Az
ágazat
1990-es
évek
elejét
jellemző
termeléscsökkenésével párhuzamosan drasztikusan lecsökkent az új beruházások száma (a mai állomány 7,2 százaléka épült ebben az időszakban). A termelők új technikát, technológiát csak kisebb arányban vásároltak, illetve vásárolnak. A 2030 éves elavult, elhasználódott etető-itató-fűtő berendezések viszont nem teszik lehetővé az egyébként világszínvonalú hibridek gazdaságos felnevelését.
51
Az AKII által 2001. novemberében készített felmérése megállapította, hogy a ’80-as évek előtti épületek 1/4-ét nem újították még fel, és minden 10 épületből 3 rossz állapotú, sürgős felújításra, cserére vagy javításra szorul (ezek zöme a ’80as éveket megelőzően épült) (RÁKI és GUBA, 2002). Annak
ellenére,
hogy
az
elmúlt
években
jelentős
beruházásokat,
rekonstrukciókat hajtott végre a termelők egy része, a telepek kb. 40-45 %-a még mindig nem felel meg a versenyképesség követelményeinek. A férőhelyek 30-35%-a alkalmassá tehető az EU szintű termelésre, azonban a fennmaradó 1015 %-ot nem lehet vagy nem célszerű felújítani. Ezeknek a telepeknek a továbbhasznosítására az alternatív baromfihizlalás mutatkozik lehetőségnek, melynek tőkeigénye töredéke az intenzív csirkehizlalásénak, s az EU is támogatja az ilyen típusú állattartás terjedését (ZOLTÁN, 2003). Magyarország EU-s tagsága ilyen szempontból kedvezőnek vehető. Támogatások Az ágazat strukturális problémáit és hatékonysági gondjait tovább nehezíti az eddig “megszokott” nemzeti támogatások valószínű elmaradása is. E három körülmény együttesen már érzékenyen felerősítheti a piacról való kiszorulás kockázatát, a már egyébként is megindult szelekciós folyamatot. Nemzeti támogatások nélkül vágócsirke esetében (országos átlagban) 6-8 Ft/kg veszteség keletkezése valószínű. S e veszteséget tovább növeli a fokozatosan szigorodó állatjóléti és környezetvédelmi előírások miatt szükségessé váló beruházások megvalósítása is (UDOVECZ, 2004). A hizlalás alapvető eredményei A nevelésbe fogott állomány kiváló genetikai kapacitását a termelők – a helyi környezeti hatások (tartás, takarmányozás, gondozás stb.) miatt – csak részben tudják kihasználni. A hazai eredményeket az EU országok teljesítményeivel összehasonlítva megállapítható, hogy az elmúlt néhány évben javulás
52
tapasztalható ugyan, de számottevőek a különbségek mind a brojler leadási tömegében, mind az elhullásban és a takarmányértékesítésben. Ennek a hátterében alapvetően két tényező: a tartási körülmények nem megfelelő volta, valamint a hazai takarmányok hullámzó, általában közepes vagy gyenge minősége áll. A Magyar Brojlerszövetség adatai szerint 1995-ben még 2,37 kg volt az egy kg tömeggyarapodáshoz felhasznált takarmány mennyisége, ami 2002-re 17 százalékos csökkenéssel 1,97 kg/kg-ra javult. Az Európai Uniós termelők takarmány-felhasználási mutatója már 2000-ben 1,9 kg/kg alatt volt, tehát minimum 10 dkg-mal több takarmányt használnak fel a termelők hazánkban egy kilogramm baromfihús előállításához, mint az uniós versenytársak. Mindezekből következik, hogy a magas takarmány-felhasználás, a tápok nem megfelelő minősége megnöveli a hizlalási napok számát vagy csökkenti a vágási végtömeget. A műszaki-technikai lemaradás, a nem kellő szervezettség, s a hatékonysági mutatók romlása, a teljesítmények túlzott szóródása mutatkozik meg az utóbbi évek piaci zavaraiban, az árversenyképesség elveszítésében, illetve a kínzó jövedelemhiányban. Ez utóbbi ördögi kör, mert akinek nincs pénze fejleszteni, annak a jövőben sem lesz jövedelme (UDOVECZ, 2004). Összességében megállapítható, hogy genetikában világszínvonalat képvisel Magyarország, azonban a koncentráció csak töredéke a vezető baromfihústermelő országokhoz viszonyítva, a termelés volumene világviszonylatban nem jelentős, az élelmiszervertikum más kezekben van, az export piac korlátozott, leginkább Nyugat-Európa piacai elérhetőek. Az Európai Unióhoz viszonyítva előny van a takarmánytermesztés területén, ugyanakkor a fehérjehordozók importra szorulnak, hasonlóan az uniós termelőkhöz.
53
4. ANYAG ÉS MÓDSZER A doktori disszertáció elkészítéséhez felhasznált szekunder és primer adatok összegyűjtése, elemzését követően a kapott adatok egy szimulációs modellben került összeállításra, mely a brojlercsirke hizlalás pénzgazdálkodásának jellegzetes eseteit tünteti fel. A kapott adatokból azok kerültek elemzésre, értékelésre, melyek az ágazat legáltalánosabb, illetve jellegzetes vonásait tükrözik. Szekunder adatgyűjtés Az ökoszkópikus adatgyűjtés során a brojlercsirke hizlalás eredményességét befolyásoló tényezők, költség- és jövedelemadatok kerültek összegyűjtésre és elemzésre. A szükséges adatokat a Központi Statisztikai Hivatal (AKI), az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) (előzőleg Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII)), és a Baromfi Terméktanács (BTT) adatbázisok szolgáltatták. A nemzetközi adatok összegyűjtése a külföldi statisztikai adatbázisok (FAO, EUROSTAT, USDA) felhasználásával történt. A statisztikai adatok vizsgálatán kívül a témával kapcsolatos hazai és nemzetközi szakfolyóiratok, konferencia-összefoglalók és egyéb kiadványok tanulmányozása és feldolgozása is megtörtént. A szekunder adatok segítségével felvázolásra kerültek a főbb költségtényezők (takarmány, alapanyag), gazdasági forma szerint az önköltség alakulása, az önköltség szóródása 1999 és 2003 közötti időszakban. A termelési értéket befolyásoló tényezők (felvásárlási ár, állami támogatás, egyéb bevételek) vizsgálatát követően az ágazati jövedelem, jövedelmezőség vizsgálatára került sor. A szekunder adatgyűjtés kiterjedt a termelést befolyásoló főbb hatékonysági paraméterek
(növekedési
erély,
takarmányértékesítő
54
képesség,
elhullás,
értékesítési átlagsúly, hizlalási napok száma) vizsgálatára, mely eredmények a kérdőíves megkérdezésből kapott adatokkal kerültek összevetésre. A primer adatgyűjtés A szimulációs modell összeállításához szükséges adatok másik része kérdőíves megkérdezés formájában került összegyűjtésre. A kérdőívek kiküldésekor a címlista összeállításánál elsődleges szempont volt, hogy a visszaérkező kitöltött kérdőívek száma megközelítőleg 50 legyen és tükrözze mind a régiós, mind az egyéni gazdaságok és gazdasági társaságok közötti arányokat. A címek összeállítása elsősorban a Baromfi Terméktanács által szolgáltatott címlistán alapult, ezen kívül egyéb, feldolgozók, keltetők által szolgáltatott címek is felhasználásra kerültek. A címek kiválasztásának másik célja az volt, hogy a telepméret szerint is tükrözzék az országos átlagot. A minta összeállításánál az állománylétszám telepméret szerinti megoszlása lett alapul véve. A visszaérkező kérdőívek száma 48 db volt, és a felmért telepeken 2003ban 2,7 millió darab brojlercsirke lett hizlalva. A kérdőívek telepméret és gazdasági forma szerinti megoszlását a 6. táblázat mutatja. 6. táblázat A kiküldött és beérkezett kérdőívek gazdasági forma szerinti megoszlása a telepméret függvényében Telepméret (db csirke/telep) 1000-10000 10001-50000 50001 feletti Összesen Forrás: saját számítás
Egyéni gazdálkodók kiküldött(db) teljesült (db) 40 8 60 12 40 8 140 28
Gazdasági társaságok kiküldött (db) teljesült (db) 0 0 20 4 80 16 100 20
A kérdőívben feltett kérdések négy témakörre oszthatók. Az első részben a teleppel kapcsolatos általános kérdések kerültek összegyűjtésre (fő tevékenységi kör, telepméret, termelésben töltött idő hossza, foglalkoztatottak száma), a második rész a csirkevertikum mélységére, jellegzetességeire (rendelkezik-e
55
földterülettel,
takarmánykeverővel,
feldolgozóval,
tagja-e
integrációnak)
kérdezett rá. A kérdőív harmadik ─ pénzügyi ─ része a múltbeli és várható beruházások nagyságát és típusát, valamint a fizetési határidőket tartalmazta, és a negyedik rész a termelés hatékonysági paramétereit ölelte fel. A visszaérkező kérdőívek eredményeinek feldolgozása és a kiértékelés is SPSS 9.0. statisztikai programcsomag segítségével történt. Szimulációs modell A kérdőíves adatok feldolgozását (leggyakoribb fizetési határidők, átlagos hizlalási és rotációs idők, integrációs tagság) és a köztük lévő esetleges kapcsolatok mélységének megállapítását követően egy szimulációs modell összeállítása volt a cél. A modellben felhasznált termelési paramétereket a 7. táblázat mutatja. 7. táblázat A szimulációs modellhez felhasznált termelési paraméterek Megnevezés Hizlalási idő, Szervizperiódus Rotációs idő, nap nap nap 1. eset 39 24 63 2. eset 42 21 63 3. eset 47 16 63 4. eset 39 10 49 Forrás: saját összeállítás
A modellben a termelésben gyakori 63 napos rotációs idő és különböző hizlalási idők (39, 42 és 47 nap) mellett a fizetési határidők hosszának pénzgazdálkodást befolyásoló hatása került vizsgálatra. A fizetési határidők hosszát a 8. táblázat tartalmazza.
56
8. táblázat A vizsgálatba vont fizetési határidők 1. variáció 2. variáció Fizetési határidők Naposcsibe 30 nap 60 nap Takarmány 30 nap 60 nap Feldolgozói 30 nap 60 nap Forrás: saját összeállítás
A modellezés során a fizetési határidő variációinak lehetséges változatai kerültek ábrázolásra, elemzésre. A szimulációs modell összeállítása Microsoft Excel formátumban készült. Statisztikai módszerek Egyszerű statisztikai módszerek A költségekkel és a jövedelmezőséggel kapcsolatos adatok elemzése egyszerű statisztikai módszerekkel történt. Ezek a következők voltak: o állandó és változó bázisú dinamikus viszonyszámok (GÁBRIELNÉ, 2002), o megoszlási viszonyszámok, o középértékek, o szóródási mutatók. Korreláció és variancia analízis-számítások A telepméretek és a fizetési határidők közötti összefüggés Pearson korreláció segítségével történt. Az infláció, valamint a különböző telepméretek fizetési határidőkre kifejtett hatását
egytényezős
variancia
analízissel
(ONEWAY
ANOVA)
értékelésre, a kezelésátlagok összehasonlítása LSD teszttel történt.
57
került
5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A vállalatok, vállalkozások pénzgazdálkodása közismerten bonyolult, nehezen áttekinthető fogalom. A témaválasztás során nem véletlenül terelődött a figyelem a baromfiágazatra, azon belül is a hústermelésre, hisz a brojlerágazat jellemzője, hogy egy év alatt több turnus (általában 5-6) bonyolítható le a brojlercsirke biológiai adottságainak köszönhetően, így a pénz forgási sebessége viszonylag ─ a mezőgazdasági termelés jellegzetességeihez viszonyítva is ─ nagy. A brojlercsirke hizlalás másik jellemzője, hogy a termelés ciklikussága miatt turnusonként csupán egyszer van árbevétel, kiadás ezzel szemben a termelést megelőző napoktól kezdődően a termelés befejezéséig folyamatosan (növekvő mértékben) jelentkezik. Az ágazatra jellemző pénzgazdálkodási folyamatok a következőkben foglalhatók össze. 5.1. AZ ÁLLOMÁNY ÉS AZ ÜZEMI FORMÁK ALAKULÁSA A brojlerhizlalás jövedelmi helyzete a ’80-as években jónak volt mondható, kiterjedt integrációk, biztos felvásárlás segítette az ágazat, ezzel együtt a termelők helyzetét. A rendszerváltást követő időszakban a kibocsátás drasztikusan visszaesett, komoly jövedelmezőségi gondok, hiányok léptek fel, melyek kisebbnagyobb
hullámzásokkal
napjainkig
megmaradtak.
A
jövedelmezőség
instabilitását egyik oldalról az inputárak (takarmány, naposcsibe, energia), másik oldalon a felvásárlási árak ingadozása idézte elő napjainkhoz hasonlóan. A jövedelmezőség romlása, az ágazat gyenge pénzügyi helyzete mutatkozik meg a baromfiállomány és a gazdaságok számának csökkenésében is, mely tendenciát a 9. táblázat adatai mutatják.
58
9. táblázat Tyúkfélét tartó gazdaságok száma és a tyúklétszám megoszlása Év Egyéni gazdaságok Gazdasági társaságok Gazdaságok Állomány, Tojó Gazdaságok Állomány, Tojó száma, ezer db nélkül, száma, ezer db nélkül, db e db* db e db* 2000 596.654 25.076,6 15.400,6 334 17.342,4 12.967,5 2003 436.513 18.573,4 10.387,6 271 16.184,1 10.627,4 Forrás: Magyarország mezőgazdasága 2003, KSH, 2004. *: saját számítás
A KSH 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírási adatait összevetve a 2003. évi reprezentatív felmérés eredményével, megállapítható, hogy mind az egyéni gazdálkodók (23 %), mind a gazdasági szervezetek (19 %) száma csökkent 2000 és 2003 között. A baromfiállomány esetében 18,1 százalékos volt a csökkenés, 42.419 ezer db-ról 34.757,5 ezer db-ra. Az erőteljesebb csökkenés az egyéni gazdálkodóknál következett be (26 százalékos), míg a gazdasági társaságok esetén ennek mértéke kisebb volt, 6,7 %-os. Meg kell jegyezni azonban, hogy a KSH felmérés tyúkfélékre vonatkozik mind az állomány, mind a gazdaságok esetében, mivel kizárólag brojlercsirkére vonatkozó megbízható, országos adatok nem állnak rendelkezésre. Az
egyéni
gazdaságok
erőteljesebb
reakciója
más
állattenyésztési
ágazatokban hasonlóan jelentkezik (KALMÁR, 2004). Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyéni gazdaságok a kisebb méretük és rugalmasságuk, fokozott jövedelemigényük miatt a későbbiekben is hasonlóan fognak viselkedni. A baromfihizlalás gazdaságossága több tényező (külső és belső) együttes hatására alakul. Ezen tényezők egy része a vállalkozástól/vállalkozótól független, ezek megváltoztatására nincs esély vagy csak igen kevés, míg a tényezők másik része befolyásolható. Napjainkban leginkább a termelőtől függ a ráfordítások, a költségek alakítása, az árakat sokkal inkább a felvásárlók határozzák meg. E megfontolásból először célszerű a ráfordítások, költségek számbavétele.
59
5.2. A RÁFORDÍTÁS- ÉS KÖLTSÉGVISZONYOK ALAKULÁSA 5.2.1. A főbb költségnemek alakulása A termelési költségek nagysága, összetétele gazdaságonként változó és az évek során is ingadozik. Konkrét nagysága függ az alkalmazott technológiától, a termelés színvonalától és intenzitásától, a helyi adottságoktól, a gazdaság eszközellátottságától, felszereltségétől, munkaerő-ellátottságától, a ráfordítások, inputok oldaláról, a humán és egyéb tényezőktől. A termelési költség összetevőit három oldalról célszerű megközelíteni. Az egyik a naturális ráfordításokkal összefüggésben, a másik ezen ráfordítások egységárainak viszonylatában, a harmadik pedig a termelési költségeket növelő egyéb kiadások oldaláról (ezek olyan kiadások, amelyek csak pénzben fejezhetők ki, és nincs naturális ráfordítás-tartalmuk) való megközelítés. A termelési költségek alakításában szerepet játszó főbb tényezőket a 11. ábra szemlélteti.
Termelési költség (TK)
Ráfordítások -anyagok -energia (villamos, gáz, üzemanyag) -munkaidő -forgóeszközök -humán tényezők -általános költséget terhelő ráfordítások -egyéb ráfordítások
Ráfordítások egységára
TK-et növelő egyéb ráfordítások
-vásárolt ráfordítások (pl. naposcsibe, takarmányok, energia stb.) árszínvonala -saját előállítású ráfordítások
-kamatok -pénzügyi műveletek költségei -szakértői díjak -rendszertagsági díjak -biztosítási díjak -illetékek, egyéb kiadások
Forrás: Nábrádi - Szűcs (2004) nyomán saját összeállítás
11. ábra A termelési költségeket alakító főbb tényezők
60
A költségalakító tényezőket elemezve megállapítható, hogy ma a termelők leginkább a ráfordítások optimalizálásában érdekeltek, árakat befolyásoló szerepük csekély, és a termelést ma már mind markánsabb pénzügyi tevékenység kíséri. 5.2.2. Takarmányok Az AKI adatainak vizsgálata során megállapítható, hogy az összes költségen belül a takarmányozás költsége a fő költségtényező, mivel 60-65 százaléka az összes költségnek, ebből következően a megetetett takarmány van legnagyobb hatással az önköltségre. Az arányokat tekintve ez kedvezőnek nevezhető, mivel egyedül a takarmány az, amelyből biológiai értelemben állati eredetű termék, hús lesz. Ilyen szempontból a minél magasabb takarmányköltség arány a kívánatos. Abszolút értelemben természetesen a minél kisebb összeg a kedvező. A takarmányköltség előállítási költségen belüli arány nem változott jelentős mértékben az elmúlt 40 évben, csupán kisarányú növekedés volt megfigyelhető. Pl. 1962-ben 59,9 % (VÁGÓ, 1964), 1983-ban 64,5 % (FEKETE et al., 1984) volt a takarmányköltség aránya az előállítási költségen belül. A vásárolt takarmányok és alapanyagok árváltozásait mutatja a 10. táblázat. 10. táblázat A takarmányköltségek alakulása Megnevezés
M.e. 1999 2000 Egyéni gazdálkodók
2001
2002
2003
Ft/kg 109,75 109,48 134,30 122,45 124,35 Takarmányköltség összesen Ft/kg 1,48 0,36 0,25 1,15 1,64 ebből: saját termelésű takarmány Ft/kg 108,27 109,12 134,05 121,30 122,71 vásárolt takarmány Gazdasági társaságok Ft/kg 95,98 107,93 125,83 108,42 123,56 Takarmányköltség összesen Ft/kg 0 60,06 3,77 3,11 0,67 ebből: saját termelésű takarmány Ft/kg 95,98 47,87 122,06 105,31 122,89 vásárolt takarmány Forrás: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben.(ill. 2003-ban), AKII, (AKI) Budapest, 2003. 6. sz. (ill. 2004. 5. sz.)
61
A 10. táblázat szerint a vizsgált 5 év alatt a takarmányköltség az egyéni gazdaságokban 13,3 százalékkal, míg a gazdasági társaságokban 28,7 százalékkal nőtt. A növekedésről azonban megállapítható, hogy nem folyamatos, hanem ugrásokon keresztül valósul meg. Például 2001-ben voltak a legmagasabbak a takarmányköltségek (134,30 ill. 125,83 Ft/kg), melyet 2002-ben 12 ill. 17 Ft/kgos csökkenés követett. Mindez azt bizonyítja, hogy nem törvényszerű a takarmányköltségek folyamatos növekedése. Meglepő, de tény, hogy a társas gazdaságok minden évben alacsonyabb takarmányköltséggel állították elő a csirkehúst. Ez három tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a társas gazdaságokban nagyobb a saját termelésű, olcsóbb takarmányok aránya, másrészt méretük miatt kedvezőbb vásárlási árakat érnek el. Harmadrészt valószínűsíthető, hogy a nagyobb szakértelem miatt alacsonyabb a fajlagos takarmányfelhasználás. Egészében megállapítható, hogy a brojlercsirke hizlalásban elenyésző a saját takarmányok szerepe, mivel a brojlercsirke-tartás jellegzetesen „egy lábon” álló ágazat, ritkán vagy csak kis mértékben kapcsolódik hozzá más ágazat. Kevés az olyan baromfitartó, aki gabonatermesztéssel és takarmánykeveréssel is foglalkozik a nagy beruházásigény és a speciális takarmányszükséglet miatt. Ugyanakkor az árrések, a mezőgazdasági termelés, illetve a takarmánykeverők haszna ezzel a lépéssel kiküszöbölhető lenne. Másfelől kedvezőtlen a kevés földterület jelenléte az ágazatban, mivel a trágyaelhelyezés nehézkes vagy nincs megoldva. A vásárolt takarmányok és alapanyagok árváltozásait mutatja a 12. ábra.
62
65000 55000
Ft/t
45000 35000 25000 15000 1999. Évek
2000. Indító
2001. Nevelő
2002. Befejező
Takarmánybúza
2003. Kukorica
Forrás: BTT, 2004b.; Statisztikai havi közlemények 2001. december (ill. 2003. december), KSH, 2002, (ill. 2004.)
12. ábra A baromfitakarmányok és takarmány-alapanyagok árának változása 1999 és 2003 között A 12. ábra tendenciái azt mutatják, hogy az elmúlt 5 évben jelentős árdrágulás, majd lassú enyhülés jellemezte a takarmányokat. Az árdrágulás a 2000. év második felében volt igen erőteljes, mely emelkedés a 2001. év elejéig tartott, onnan csökkenő tendenciát mutat. A 2000. évben a takarmányok árdrágulása megközelítőleg 15.000-20.000 Ft volt tonnánként. A 2001. évi csúcs után rövid stagnálás, majd lassú enyhülés figyelhető meg, azonban 2003. év vége ismét az áremelkedések ideje volt, köszönhetően az aszályos időszak gyenge gabonatermésének. A baromfitakarmányok árának tendenciáját összevetve a búza és kukorica áralakulásával, megállapítható, hogy a takarmány alapanyagok áremelkedése még a baromfitakarmányokénál is intenzívebb változást mutat. Az alapanyagok áremelkedése azonban azonnal és erőteljesen, míg árcsökkenésük elnyújtva és kisebb mértékben jelentkezik a tápok árában. A fenti adatok, tények alapján megállapítható, hogy a brojlerhizlalás legnagyobb tételét képező takarmányköltségek szélsőségesen változtak az elmúlt 5 év során. A költségnövekedés főleg az árnövekedésből fakadt, de a növekedés mellett jelentős árcsökkenések is (10-15.000 Ft/t) előfordulnak. Mivel a
63
brojlerágazatra a vásárolt takarmányok etetése a jellemző, megállapítható, hogy az ágazat pénzgazdálkodásában is a takarmányok játsszák a főszerepet. 5.2.3. Az alapanyag költsége A baromfihizlalás esetében a takarmányozás költsége után a második legjelentősebb költségtényező a naposbaromfi, mint hízóalapanyag beszerzési ára. Szakirodalmi adatok szerint napjainkban a költségek megközelítőleg 17 %-át (BUDAI-SZÉP, 1997) a naposbaromfi ára teszi ki, és a tesztüzemi adatokat megvizsgálva is hasonló költségszerkezetet láthatunk, mivel a naposbaromfi 1820 % közötti értékeket mutat egy kilogramm csirkehúsra vetítve[1967-ben 1625% volt (FEKETE, 1968)]. A vizsgált öt évben a költségszerkezeten belül is eltolódások figyelhetők meg. Mindkét termelői csoport esetében nőtt az alapanyag aránya az összes költségen belül. 11. táblázat Megnevezés Egyéni gazdálkodók Gazdasági társaságok
A naposbaromfi ára, Ft/db 1999 2000 2001 64,82 69,58 73,06 61,36 59,84 72,18
2002 70,14 63,74
2003 74,56 77,44
Forrás: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben.(ill. 2003-ban), AKII, (AKI) Budapest, 2003. 6. sz. (ill. 2004. 5. sz.) alapján saját számítás
A Baromfi Terméktanács (BTT) adatai (11. táblázat) lényegében az AKI adatokkal azonos (58-70 Ft-os) naposbaromfi árakról tanúskodnak, ami annyit jelent, hogy egy kilogramm végtermékre vetítve a naposcsibe költsége 30-35 Ft/kg állandó költség jelenlétét eredményezi.
64
70
Ft/db
60 50 40 Naposcsibe
30 1999
2000
2001
Évek
Keltetőtojás
2002
2003
Forrás: BTT, 2004b.
13. ábra A naposbaromfi és a keltetőtojás áralakulása A 13. ábra szerint brojlercsirke és keltetőtojás viszonylatában is a baromfitápok és takarmány-alapanyagok egymáshoz viszonyított arányához hasonló tendencia figyelhető meg. A keltetőtojás árának ingadozása lényegesen intenzívebb, erőteljesebb volt a vizsgált időszakban, mint a naposcsibe árváltozása. A keltetőtojás árának figyelemmel kísérését követően elmondhatjuk, hogy ezek árváltozása nem mindig, vagy csak tompított mértékben mutatkozik meg a naposcsibe árában. A szezonális ingadozásokból következtethetünk arra is, hogy míg a keltetőtojás árának növekedése azonnal, az árcsökkenés pedig késve, vagy egyáltalán nem mutatkozik meg a naposcsibe áralakulásában. A naposbaromfi
ára
duplája
a
keltetőtojásnak,
ami
a
keltetés
jó
jövedelempozíciójára utal. Bármelyik árral (AKI-BTT) számolva megállapítható, hogy a takarmány után a naposbaromfi beszerzési költsége (állandó) továbbra is a második legnagyobb (30-40 Ft/kg) tétele lesz a brojlerhizlalásnak. Mivel a saját részre történő keltetés nem jellemző, így egyúttal megállapítható az is, hogy a pénzgazdálkodás területén (kiadás-bevétel nagysága, ideje) szintén kiemelt szerepet fog játszani a naposbaromfi beszerzése.
65
5.2.4. Az önköltség alakulása A termékegységre jutó változó és állandó költségek összege az önköltség, amely egyben az egységnyi termékre jutó előállítási költség. A termék önköltsége alapvető fontosságú az ágazati, illetve az üzemi eredményt illetően, mivel az önköltség jellemzi a különböző termékekre fordított élő- és tárgyiasult munka költségeinek együttes nagyságát. Az önköltség alakulásában két tényező játszik meghatározó szerepet: egyrészt az előállítási költség, másrészt a vele előállított hozam. Az utolsó 5 év jellemző önköltségeit mutatja a 12. táblázat. 12. táblázat A brojlercsirke önköltség alakulása az egyéni gazdaságokban és gazdasági társaságokban Megnevezés
M.e.
1999*
2000*
2001
2002
2003
2003/ 1999 Egyéni gazdálkodó Ft/kg 175,48 173,56 208,67 191,44 195,25 111,3 Gazdasági társaságok Ft/kg 157,94 173,97 193,95 189,14 196,23 124,2 Forrás: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben.(ill. 2003-ban), AKII, (AKI) Budapest, 2003. 6. sz. (ill. 2004. 5. sz.)
Az AKI tesztüzemi adatai alapján megállapítható, hogy 2003-ben egy kg húscsirke előállítása az egyéni gazdaságokban 195,25 Ft-ba, míg a társas vállalkozásokban 196,23 Ft-ba került, és a két gazdálkodási forma önköltségének alakulásában csupán 0,5 % eltérés figyelhető meg. Az önköltség növekedési üteme a társas gazdaságokban (5 év alatt 24 %) volt nagyobb, így 2003-ra gyakorlatilag egy szintre került a két gazdálkodási forma. Az önköltség erőteljes növekedése a takarmányozási költségek ezen időszakban bekövetkezett nagymértékű áremelkedésére vezethető vissza (ahogy az előzőleg már bemutatásra került). Az önköltség csökkentés lehetőségeit elemezve célszerű áttekinteni azt, hogy egy éven belül milyen eltérések fordulnak elő reálisan egy adott országon belül (13. táblázat).
66
13. táblázat A húscsirke előállítás önköltségének szóródása 2003-ban Megnevezés
Mértékegység
Minimum (alsó decilis)
Átlag
Maximum (felső decilis)
Eltérés az átlagtól Minimum Ft % 12,24 6,3
Maximum Ft % 14,51 7,4
Egyéni Ft/kg 183,01 195,25 209,76 gazdaságok Gazdasági Ft/kg 178,75 196,23 223,10 17,48 8,9 26,87 13,7 társaságok Forrás: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben.(ill. 2003-ban), AKII, (AKI) Budapest, 2003. 6. sz. (ill. 2004. 5. sz.) saját számítás
A táblázat adatai szerint a csirkehús önköltségének alakulásában 2003-ben jelentős eltérések figyelhetők meg a két gazdálkodási forma között. Az önköltség közel azonos a két gazdálkodási forma esetét (195,25 Ft az egyéni gazdálkodódnál és 196,23 Ft a gazdasági társaságoknál), azonban az önköltségcentrumtól való szóródás tekintetében jelentős eltérések mutatkoznak. A maximum irányában nagyobb a szóródás, az egyéni gazdálkodók 7,4 százalékkal, a gazdasági társaságok 13,7 százalékkal drágábban is termelnek, mint az önköltségcentrum, azonban az önköltségnél jóval olcsóbban is képesek brojlercsirkét előállítani a hazai termelők. Az egyéni gazdálkodók 6,3 százalékkal (12,24 Ft/kg), a gazdasági társaságok 8,9 százalékkal (17,48 Ft/kg) olcsóbban is állítanak elő egy kilogramm csirkehúst, mint az átlag. Ebből következik, hogy a termelők egy része megfelelő technikai háttér birtokában – azonos árak mellett – ennyivel nagyobb jövedelmet realizál. Természetesen korántsem mindegy, hogy a termelők mekkora hányada képes az átlagnál jóval olcsóbban termelni, és mekkora a drágán, a veszteségesen termelők aránya (14. táblázat).
67
14. táblázat A húscsirke önköltségének és az állatlétszám arányának szóródása, 2002-ben és 2003-ban Megnevezés Önköltség centrumtól kedvezőbb
Önköltség Ft/db Önköltség Önköltség centrum centrumtól kedvezőtlenebb
Állatlétszám aránya,% Önköltség Önköltség Önköltség centrumtól centrum centrumtól kedvezőbb kedvezőtlenebb
190,55
2002. év 224,59
6
81
13
162,18
188,98
217,15
6
90
4
0
195,09
2003. év 217,59
0
99
1
0
188,64
222,96
0
81
19
Egyéni gazdálkodók Gazdasági társaságok
168,75
Egyéni gazdálkodók Gazdasági társaságok
Forrás: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben.(ill. 2003-ban), AKII, (AKI) Budapest, 2003. 6. sz. (ill. 2004. 5. sz.)
A táblázat adatai szerint a csirkehizlalók zömére (80-90 %) az átlagos önköltség a jellemző. 2002-ben még voltak kedvezőbb pozícióban lévők (6-6 %), melyekre a technológiai színvonal magas foka, a nagyobb odafigyelés, a technológiai fegyelem betartása, megfelelő szakértelem volt jellemző, ezek azonban 2003-ban beolvadtak a centrumba. Ezzel párhuzamosan nőtt a kedvezőtlenebb önköltséggel termelők tábora (13-19 %), ami egyúttal előrevetíti azok versenyhátrányát is. Az átlagnál magasabb költséggel termelő telepek további sorsa a tulajdonosok döntésein, gyors reagálásán és versenyfeltételekhez való alkalmazkodásán múlott vagy múlik. Azok a telepek, amelyek képtelenek felvenni a versenyt, nincs tőkéjük fejlesztésre, az önköltségcentrumtól kedvezőtlenebb pozícióban lévő telepekhez hasonlóan bezárásra, más tevékenység kezdésre kényszerülnek. Az önköltségek elemzése alapján megállapítható, hogy egyrészt örvendetesen nőtt a közvetlen költségek aránya, viszont kedvezőtlen azok abszolút növekedése. A nemzetközi versenyképességben ez komoly hátrányt jelent. Megállapítható továbbá, hogy a brojlerhizlalásra a viszonylag kiegyenlített, átlagos költségek a 68
jellemzők (80-90 %). A kedvezőtlen viszonyok között termelők (10-20 %) sajnos a versenyképtelenek, a vesztesek táborát fogják növelni. 5.3. A TERMELÉSI ÉRTÉK ALAKULÁSA A termelési érték az értékesített termék hozama szorozva a termék egységárával, vagyis nagyságát a hozamok mennyisége és annak ára határozza meg. A brojlerhizlalás jellemzője, hogy az értékesítési tömeget és az árat is a felvásárlók határozzák meg, tehát a termelők beavatkozási lehetősége csekély. Leginkább az összes hozamot tudják növelni azzal, hogy csökkentik az elhullásokat és az engedett határidőig növelik az állatok élőtömegét. A pénzgazdálkodás számára a termelési érték leginkább olyan szempontból érdekes, hogy az értékből mikor lesz árbevétel? Ez történhet az értékesítéskor azonnal, előre is hozható (előleg), de legtöbbször jóval az értékesítést követi, vagyis a kifizetés pillanatáig a felvásárló használja a termelő pénzét. A termelési érték alakulását három oldalról célszerű megközelíteni. Az egyik oldal a hozamokkal összefüggésben, a másik a hozamtartalommal nem bíró egyéb, termelési értéket növelő bevételek (állami támogatás, biztosítási visszatérítés stb.) viszonylatában és nem utolsó sorban az értékesítési árak felől történik (14. ábra).
69
Termelési érték
Hozamok
Termék egységára
-tartástechnológia -takarmányozás -genetikai alapok -állategészségügy, elhullás -humán tényezők -technológiai elemek összhangja -ráfordítás minősége
-fajta, hibrid -a termék jellege -piac általános értékítélete -testtömeg egyöntetűség -értékesítés ideje -kapcsolatok
Egyéb bevételek -állami támogatás -pénzügyi műveletek eredménye -egyéb bevételek -nyújtott nem anyagi jellegű szolgáltatás
Forrás: Nábrádi – Szűcs (2004) nyomán saját összeállítás
14. ábra A termelési érték összetevői 5.3.1. A felvásárlási ár alakulása A termelési értékre ható tényezők közül talán a legfontosabb a mindenkori felvásárlási ár alakulása. A 15. ábra a húscsirke termelői felvásárlási árának alakulását mutatja 1999 és 2003 között az egyéni gazdaságokban és a gazdasági társaságokban.
Forint/kg
250 200
159,07
203,8
169,38
156,76 170,88
195,54
186,17
182,85
190,43 181,08
150 100 50 0 1999
2000
2001 Évek
2002 Egyéni gazdaság
2003 Gazdasági társaságok
Forrás: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben.(ill.
2003-ban), AKII, (AKI) Budapest, 2003. 6. sz. (ill. 2004. 5. sz.)
15. ábra A brojlercsirke felvásárlási árainak alakulása az egyéni gazdaságokban és társas vállalkozásokban
70
A felvásárlási árak 1999-től 2001-ig emelkedtek, majd 2002-ben és 2003-ban enyhe csökkenés volt megfigyelhető mindkét gazdálkodási formánál. Az árcsökkenés oka – véleményem szerint – a telített húspiac következménye. Erre az időintervallumra tehető a sertéshúspiac telítődése, valamint a tengerentúlról érkező baromfi áradatának erőteljes megemelkedése, melyek együttesen kedvezőtlen hatással voltak a hazai felvásárlási árak alakulására. Jelentősebb mértékű áremelkedés 2001-ben következett be, amikor a takarmányok ára is erőteljes növekedésnek indult. A felvásárlási árak csökkenésének hatására megváltozott a 2001-ig fennálló tendencia, miszerint az egyéni gazdaságokból felvásárolt baromfi átlagára magasabb volt. 2002-ben már a gazdasági társaságoknál volt magasabb a felvásárlási átlagár, ami 2003-ban közel 2 Ft különbséget jelentett kilogrammonként. A főbb költségtényezők és az értékesítési ár egymáshoz való viszonyát mutatja a 16. ábra, mely igazolja, hogy a felvásárlási árak alakulását nem a költségek változása, hanem a piaci árak mozgása befolyásolja leginkább. 150%
%
130%
110%
Napos csibe
90% 1999
2000
Nevelő táp 2001
Évek
Felvásárlási ár 2002
Bontott csirke 2003
Forrás: BTT 2004b, Statisztikai Havi Közlemények 2001. december (ill. 2003. december), KSH, 2002. február (ill. 2004. február) alapján saját számítás
16. ábra A nevelőtáp, a naposcsibe, a felvásárlási- és fogyasztói árindexek alakulása, 1999. január = 100 % A baromfihús ára erősen ingadozik a kereslet-kínálat függvényében. A termelők alapvető érdeke, hogy minél magasabb értékesítési árat érjenek el, 71
viszont a feldolgozók érdeke ezzel éppen ellentétes, hiszen a vágócsirke a termelőszférában végtermék, míg a feldolgozószférában alapanyagként jelenik meg. Ugyanakkor az árak változására a nemzetközi trendek, valamint a sertéshús árváltozása is erőteljes hatással van. Az áralakulások több évre vonatkozó vizsgálata során bizonyos törvényszerűségek fedezhetők fel. A vágócsirke termelői árának alakulásában másfél éves periódusok vannak, növekvő és csökkenő szakaszok követik egymást. Az ábráról az is leolvasható, hogy a fogyasztói árak csökkenése gyorsan, míg növekedése lassabban realizálódik a felvásárlási árakban. Ez nem jelentene problémát abban az esetben, ha a termelői oldal inputoldalán is hasonló helyzet állna fenn. Az árak és a költségek 1999-ben még közel azonos szinten mozogtak, majd a takarmányköltségek 2000 és 2001. évi emelkedését a felvásárlási árak követték ugyan, de erősen eltolódva és sokkal kisebb mértékben, ugyanakkor a takarmányár-csökkentés
hatására
a
felvásárlási
ár
csökkentése
azonnal
következett be. A 2001. évi takarmányár-növekedés felvásárlási ár növelő hatásától eltekintve megállapítható, hogy a brojlercsirke felvásárlási ára leginkább a csirke fogyasztói árának változásával azonos tendenciát mutat, amiből megállapítható, hogy a brojlercsirke felvásárlási árára a fogyasztói árak vannak legnagyobb hatással. 5.3.2. Állami támogatások, egyéb bevételek Az árbevételek alakításában, ezzel az ágazat eredménye, jövedelmezősége szempontjából az állami támogatások szerepe megnövekedett a vizsgált időszakban (1-2. melléklet). A bizonytalan, erősen ingadozó értékesítési ár, mely az előállítás költségeit csak kis mértékben veszi figyelembe, kompenzálható lenne egyéb, a termelést segítő támogatásokkal. A vizsgált időszakban volt is erre példa, így 2003-ban az egyéni gazdálkodóknál a támogatás mértéke az összes termelési érték 3,6 százalékát tette ki, míg a gazdasági társaságoknál 5,5 százalékot. Az Európai Unióhoz történt csatlakozást követően a közvetlen 72
nemzeti
támogatások
megszűntek,
vagyis
termelési
értéket,
árbevételt
befolyásoló szerepük tovább csökken. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a pénzgazdálkodás számára az állami támogatások, egyéb bevételek jelentéktelen szereppel bírnak. 5.4. A JÖVEDELEM ÉS JÖVEDELMEZŐSÉG 5.4.1. A jövedelem alakulása A jövedelemnek, azaz a profitnak minden gazdasági tevékenységben kitüntetett szerepe van, ugyanis megmutatja a tevékenység eredményességét, és ezáltal meghatározza a termelő magatartását. A termelő által elvárt nettó jövedelem elérése vagy annak meghaladása a tevékenység sikerét jelzi, és többletmunkára vagy fejlesztésre késztet. A nettó jövedelem alacsony színvonala vagy a veszteség a tevékenység kudarcát mutatja, és így a visszafejlesztés, leépítés gondolatát veti fel. A végső döntést természetesen más tényezők is befolyásolják, de a tartós veszteség mindenképpen kikényszeríti a termelőktől a tevékenység felszámolását. A pénzgazdálkodásban a jövedelem az árbevétel egy részeként jelenik meg a költségekkel együtt. A termelés folyamatában – pénzügyi értelemben – nincs különös jelentősége, hisz minden egyes forintja egy forint kiadást ellensúlyoz. Döntő szerepe a termelés folytatásában, fejlesztésében vagy visszafejlesztésében van. A jövedelem a termelési érték és termelési költség különbségeként mutatható ki. A jövedelem összefoglaló kategória, lehet bruttó és nettó, ágazati és vállalati, adózás előtti és utáni, jövedelemtartalma van a fedezeti hozzájárulásnak, a standard fedezeti hozzájárulásnak. Az értékelés során a társas vállalkozások nettó, az egyéni gazdaságok bruttó jövedelme szerepel. A vállalati gyakorlatban a jövedelem helyett leggyakrabban eredményről beszélnek, amely az összes bevétel és a termelési költség számviteli előírások szerint
kiszámolt
különbözete.
Ez 73
azt
jelenti,
hogy
az
ágazatok
jövedelemhelyzetének megítélésénél valamennyi bevételi és kiadási tétel szerepel. Nő az ágazati eredmény, ha nő a termelési érték vagy csökken a termelési költség. A brojlercsirke hizlalás jövedelme 1962-ben 5,98 Ft/kg, 1963-ban 2,98 Ft/kg volt, 1999 és 2003 között a jövedelem alakulását a 15. táblázat mutatja. 15. táblázat Az ágazati eredmény alakulása az egyéni gazdálkodóknál és a gazdasági társaságoknál Megnevezés
M.e.
1999
2000
2001
2002
2003
Egyéni gazdaságok
Ft/egyed
-12,09
4,19
3,42
2,17
-10,08
Gazdasági társaságok
Ft/egyed
8,18
5,05
14,67
18,50
-3,87
Forrás: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben.(ill. 2003-ban), AKII, (AKI) Budapest, 2003. 6. sz. (ill. 2004. 5. sz.)
A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban az ágazati jövedelem erőteljesen változott. Az egyéni gazdálkodók esetén az 1999. évi negatív eredmény 2000-ben már nyereségbe csapott át, és ugyan csökkenő tendenciát mutat, de 2002-ig pozitív előjelű volt. 2003-ban jelentős visszaesés következtében a veszteség mértéke megközelítette az 1999. évi értéket. A gazdasági társaságok jövedelme kedvezőbben alakult, mint az egyéni gazdálkodóké, 2001-2002-ben magas, kilogrammonként 10 forint feletti jövedelmet értek el. A 2002. évi 18,50 Ft-ról azonban 22,37 forint visszaesés következett be, mely negatív eredményt idézett elő az ágazatban (3,87 Ft). Összességében megállapítható, hogy a brojlercsirke hizlalás a vizsgált időszakban ingadozott, de 2003 kivételével (egyéni gazdaságoknál 1999. év is) legalább pozitív jövedelem képződött. 2003-ban azonban mindkét gazdálkodási forma veszteségessé vált.
74
5.4.2. A jövedelmezőség alakulása A jövedelem tömege mellett korántsem mindegy, hogy annak előállítása mennyibe került, mekkora volt az árbevétel, vagyis az egymáshoz viszonyított arányokat is vizsgálni kell. A 16. táblázat az eredmény alapján számolja a költség- és értékarányos jövedelmezőséget, valamint banki kamattal az objektív jövedelemigényt. 16. táblázat A költségarányos-, az értékarányos jövedelmezőség és az objektív jövedelemigény vizsgálata 1999 és 2003 között Megnevezés
1999 2000 2001 2002 2003 Költségarányos jövedelmezőség (%) Egyéni gazdaságok -6,9 2,4 1,6 1,1 -5,2 Gazdasági társaságok 5,2 2,9 7,5 9,8 -1,9 Értékarányos jövedelmezőség (%) Egyéni gazdaságok -7,4 2,3 1,6 1,1 -5,4 Gazdasági társaságok 4,9 2,8 7,0 8,9 -2,0 Objektív jövedelemigény (Ft/kg) Egyéni gazdaságok 3,85 2,52 2,85 2,11 1,8 Gazdasági társaságok 3,5 2,52 2,64 2,09 1,83 Forrás: A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben.(ill. 2003-ban), AKII, (AKI) Budapest, 2003. 6. sz. (ill. 2004. 5. sz.) alapján saját számítás
A költség- és értékarányos jövedelmezőség vizsgálata során megállapítást nyert, hogy mindkét mutató esetén az egyéni gazdálkodóknál rosszabb a helyzet, ahol az eredmény 1999. és 2003. években is negatív volt. A gazdasági társaságokban kicsit jobban alakultak a mutatók, itt csak az utolsó, azaz 2003. évben lett negatív az eredmény. A költségarányos jövedelmezőség tekintetében az egyéni gazdálkodóknál 1999 tekinthető a legrosszabb évnek, amikor 100 forint termelési költségre 6,90 forint veszteség jutott. A gazdasági társaságoknál 2003. év volt a legrosszabb (-1,9 %), azonban 2002-ben még 100 forint termelési költséggel 9,8 forint jövedelmet tudtak elérni. Ebben az összehasonlításban a gazdasági társaságok
75
eredményei jelentős mértékben meghaladják az egyéni gazdálkodók által előállított értékeket. Értékarányos jövedelmezőség mutatója hasonló összefüggést mutat. Az egyéni gazdálkodóknál a költség- és értékarányos jövedelmezőség eredményei közelebb állnak egymáshoz, mint a gazdasági társaságoknál, azaz megközelítőleg ugyannyi jövedelmet állít elő 100 forint termelési értékkel, mint 100 forint termelési költséggel. Az adatok teljes körű értékeléséhez célszerű az objektív jövedelemigényt is megvizsgálni, azaz mekkora az az összeg, melyet akkor kapott volna a termelő, ha pénzét bankba teszi és kamatoztatja. A vizsgált 5 éves periódusra a kamatcsökkenés, az alacsony kamatlábak voltak jellemzőek, ebből következően a kapott értékek is enyhe csökkenést mutatnak. Az objektív jövedelemigényt összehasonlítva a tényleges jövedelmekkel, megállapítható, hogy a veszteséges évek kivételével a termelők minden évben hasonló, vagy magasabb jövedelmet értek el, mint ha bankban kamatoztatták volna pénzüket. 5.5. A TERMELÉST ÉS PÉNZGAZDÁLKODÁST BEFOLYÁSOLÓ EGYÉB TÉNYEZŐK SZEREPE Az eddigiekben tárgyalt ráfordítások, költségek, hozamok és termelési érték, árbevétel alapjaiban határozzák meg a brojlerhizlalás gazdaságosságát, ezzel a pénz áramlását. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy ezen értékek nagyságát több, pénzben nehezen kifejezhető tényező is befolyásolja, és ezen összetevők egymással korrelálnak. A végeredmény mindig több tényező kölcsönhatására alakul ki, így a befolyásoló tényezőkkel mindenképpen számolni kell. A főbb befolyásoló tényezők a következők: a növekedési erély, a tömeggyarapodás, a takarmányértékesítő képesség, az elhullás, a hizlalási idő hossza. Ezek a vizsgálatok során elkülönítetten értékelésre kerültek. Emellett még természetesen több befolyásoló tényező is említhető (fajtakérdés, férőhely-kihasználás, szakértelem stb.), melyek szerepe egyértelműen megjelenik az eredményekben. 76
Elismerve ezen tényezők jelentőségét, sajnos a disszertáció terjedelme és célja nem tette lehetővé, hogy ezekkel külön foglalkozzam. Növekedési erély A baromfi növekedési intenzitására jellemző, hogy nem egyenletes a hizlalási idő alatt, az első két hétben a legintenzívebb, az utolsó két hétben pedig lelassul a középső időszakhoz képest. Emellett a kakasok növekedési erélye nagyobb, mint a jércéké (BUDAI és SZÉP, 1997). A termelők célja ezen biológiai adottság, a csirkék növekedési erélyének maximális kihasználása az adott körülmények között, azaz a legrövidebb idő alatt elérni a vágási végtömeget.
kilogramm
4 3 2 1 kakas
jérce
vegyes ivar
0 1. hét
2. hét
3. hét
4. hét
5. hét
6.hét
7. hét
8.hét
Forrás: Budai Z.- Szép I.,1997.
17. ábra A brojlercsirkék növekedési erélye az élethetek során A nagyobb tömeggyarapodás hozamra gyakorolt hatása azonban csak áttételesen számszerűsíthető, abban, hogy a termék-előállítás ideje, ezzel együtt a további ráfordítások mértéke csökken. A gazdasági állatfajok között egyedül a baromfira jellemző a rendkívüli növekedési erély, mely lehetővé teszi, hogy 4042 nap alatt vágásra érett terméket állít elő. Ezen időszak alatt a 30-40 grammos naposbaromfiból 1.800-2.000 grammos vágótömeg lesz, vagyis 6 hét alatt 50-60szoros tömegnövekedés következik be. Valójában a baromfi ezen rendkívüli növekedési erélye teszi lehetővé, hogy termelése megfeleljen a modern pénzgazdálkodás elvárásainak (gyors megtérülés, nagy forgalom, kiszámítható
77
időpontok és időtartam). Biológiai szempontból a brojlerhizlalás forgási ideje (40-42 nap) még rövidebb is, mint a pénzforgalomé, hisz az rendszerint 30-60 nappal követi csak a fizikai megtérülést. Takarmányértékesítő képesség A takarmányértékesülés mutatója rendkívül jelentős, hisz azt mutatja meg, mekkora ráfordításból (takarmány) mekkora hozam (vágóbaromfi) lesz. Hasonlóan a tömeggyarapodáshoz, nemcsak a hozamra, hanem a termékelőállítás költségeire kifejtett hatása miatt is az egyik legelterjedtebben használt mutató. Ez érthető, hiszen a költségek 60-65 százalékát a takarmányozási költségek teszik ki, jelezve azt is, hogy a termelés jövedelmét és pénzforgalmát alapvetően meghatározó tényezőről van szó, hisz a takarmányok zöme vásárolt. Az
egy
kg
testtömeg-gyarapodásra
jutó
takarmányfelhasználás
a
brojlercsirkék teljesítményének alapvető minősítő mutatója. Míg 1963-ben 1 kg csirkehús előállítása 2,94 kg (VÁGÓ, 1964), 1967-ben 2,88 kg (FEKETE, 1968) takarmány felhasználásával történt, addig ma Magyarországon az országos átlag szerint 1,97 kg takarmányból várható 1 kg élőtömeg (BTT, 2004b). Ezen mutatószám javítása azonban nem a hozamot növeli, hanem a termelési költséget csökkenti. A saját kutatáson alapuló kérdőíves megkérdezés takarmányértékesítő képességre vonatkozó eredményeit a 18. ábra mutatja.
78
10
telepek száma
8 6 4 2 0 1,7
1,75
1,8
1,85
1,9
1,95
2
2,05
2,1
2,15
2,2
2,25
2,3
kg/kg
Forrás: Saját adatgyűjtés
18. ábra A takarmányértékesítő képesség alakulása 2003-ban (n = 44) A kérdőíves megkérdezésből kitűnik, hogy 2003-ban a telepek többségénél (18,6 %) az átlagos takarmányfogyasztás 2,0 kg volt egy kg hús előállítására, de ennél 30 dekagrammal kevesebb, és ugyanennyivel több is előfordult. Azaz a saját adatgyűjtés eredménye megegyezik az országos átlaggal, mely eredmény messze alatta marad az európai eredményeknek (17. táblázat). 17. táblázat A brojlercsirke hizlalás mutatói hazánkban és Európa néhány országában Megnevezés
Franciaország 45 1,88
Hizlalási idő (nap) Takarmányértékesítő képesség (kg/kg) Vágási átlagtömeg (kg) 2,45 Forrás: Udovecz G. (2003) nyomán, *saját adatgyűjtés
Hollandia
BTT
41 1,78
NagyBritannia 44 1,85
42,5 1,97
*Saját telepek 41,4 2,0
2,26
2,47
2,07
2,075
Az egy kilogramm élőtömegre felhasznált takarmány és ebből adódóan a napi tömeggyarapodás mutatói azt jelzik, hogy a brojlercsirkék átlagos hizlalási ideje jelentősen eltér az európai országoktól. A kisebb tömeggyarapodást egyben a hosszabb hizlalási idő is jellemzi, ami nemcsak többlettakarmány-felhasználással, hanem többletenergiával, -munkabérrel, szolgáltatási költséggel stb. párosul. A
79
táblázat adatai szerint hizlalási idő vonatkozásában jól állnak a hazai telepek, azonban a vágási átlagtömeggel összevetve már kevésbé pozitív a kialakuló kép. A takarmányértékesítő képesség jól tükrözi, hogy akár egy nappal hosszabb hizlalási idő is jelentősen emeli az egy csirkére jutó költségeket. A befejező stádiumban ez 150-180 gramm takarmánytöbbletet jelent, amit 61 Ft/kg takarmányárral beszorozva 9-11 Ft költségtöbbletet is jelenthet naponta egy csirkére vetítve. Ez a költségtöbblet egy nagyobb, kb. 60.000 db csirkét kibocsátó telepen 600.000 Ft többletkiadást is jelenthet naponta. Ilyen alapon nem lehet kérdéses, hogy érdemes-e befektetni, a „legjobb gyakorlat” adta lehetőségeket kihasználni.
A
jó
takarmányértékesítő
képesség
tehát
egyrészről
költségcsökkentést, másrészt rövidebb hizlalási, ezzel együtt megtérülési időt eredményez. A pénzforgalom szempontjából sajnos az utóbbi előny elvész a későbbi fizetések miatt, csupán a költségmegtakarítás marad pozitívumként. Az elhullás A takarmányértékesülés és a testtömeggyarapodás mellett a brojlercsirke hizlalás eredményességére legnagyobb hatással bíró tényező az elhullás. Az elhullás egyrészt közvetlen hozamcsökkenést eredményez, másrészt az elhullott állat addig is, míg elpusztul, takarmány-, energiafogyasztó, élőmunka igénylő stb., vagyis tetemes költséget felemésztő “része” a hizlalásnak. A Baromfi Terméktanács (2003) adatai szerint hazánkban az elhullás 4,5-4,8 % körüli, melyből kb. 1/3-a 0-10 napos korban történik, és sajnos a nagyobbik része, 2/3-os aránya a 10. nap után, nagymértékben megnövelve ezzel az előállítási költségeket. A kérdőíves megkérdezés szerint 2003-ban az átlagos elhullás 3,5-4,5 % volt, azonban akadt 2 %-os, és sajnos 10 % feletti elhullás is. Az elhullások nagysága a pénzforgalom szempontjából különösen káros, mivel az alapanyag- és takarmányvásárlással együtt járó kiadást csökkenő hozamok, vele együtt csökkenő bevétel kísér. Az e téren megtakarítható minden 80
egyes forint igazolja ezen megállapítást, hogy az indokolatlan elhullás-növekedés az egész turnus jövedelmét képes eltüntetni. Hizlalási idő hossza A genetikai adottságokkal szorosan összefüggő, de több más tényező által befolyásolt paraméter a hizlalási idő hossza. A genetikai adottságok mellett hatással van rá a takarmányok mennyisége és minősége, a telep technológiai adottságai, az előírt végtömeg, befolyásolja az évszak okozta megterhelés, a termelő egyéni döntése, a feldolgozóval kötött szerződés is. A hizlalási idő növekedése az ólban töltött napok számának növekedésével a változó költségek emelkedését, a férőhely-kihasználás és -kibocsátás romlását idézi elő. A hizlalási idő hosszának változása is erőteljes volt az elmúlt évtizedek során. 1967-ben az értékesítési átlagsúly 1,2-1,34 kg volt, melyet 60 napos korra értek el az állatok (FEKETE, 1968). A 2003-ban jellemző hizlalási értékeket a 19. ábra mutatja. 12
telepek száma
10 8 6 4 2 0 37
38
39
40
41
napok
42
43
44
45
46
Forrás: saját adatgyűjtés
19. ábra Hizlalási napok számának alakulása Magyarországon 2003-ban (n = 48) A Baromfi Terméktanács partnerei 2003-ban átlagosan 42,5 nap alatt hizlalták fel a csirkét. A kérdőíves megkérdezés eredménye szerint az átlagos hizlalási idő 41,5 nap, míg a legrövidebb 37 napra, a leghosszabb 46 napra tehető.
81
A legtöbb megkérdezett (41,7 %) ugyanakkor az átlagtól eltérően 43-44 nap alatt érte el a kívánt súlyt. A hizlalási idő hosszával lényegében a tömeggyarapodásnál elmondottak a mérvadóak. A 42-43 napos átlagos hizlalási idő mellett 8-10 napos különbözőségek is előfordulhatnak (min. 37, max. 46 nap), ezt viszont messze nem követik a bevételek a lassú pénzügyi mozgás (30-60 napos fizetési határidők) miatt. Ilyen szempontból a hizlalási idő hossza érdemben nem befolyásolja ─ a mai magyar gyakorlatban ─ a brojlerhizlalás pénzforgalmát. A hizlalási idő erőteljes eltérését, elhúzódását magyarázza, különösen nagyobb telepek esetén a nem egy időben történő elszállítás. A feldolgozók saját feldolgozó kapacitásukhoz igazítják a baromfiak telepről való elszállítását, így nagyobb telepnél ennek ideje 3-4, sőt ennél több nap is lehet. Ez az esemény szintén kedvezőtlenül hat a hizlalási paraméterek alakulására. Szervizperiódus hossza A hizlalási idő mellett jelentős a szervizperiódus hossza is, mert e kettőtől jelentősen függ az éves rotációk elméleti száma. Ezen kívül persze gazdasági döntések is befolyásolhatják a rotációk számát, de technikailag e két paraméter hossza határozza meg a lehetséges maximumot. A legtöbb szakkönyvben 7-14 nap szervizperiódussal számolnak, ugyanakkor a gyakorlatban általában a 60-63 napos rotációs időhöz igazodik. Ezzel magyarázható, hogy a Baromfi Terméktanács adatai szerint 21 nap, azaz 3 hét a szervizperiódus hossza (BTT, 2004a). Az előző két tényezőhöz hasonlóan a szervizperiódus hosszának is csak elméleti jelentősége van a pénzgazdálkodásra, gyakorlati szerepe jelentéktelen. Értékesítési átlagtömeg alakulása Az értékesítési átlagtömeg elvileg biológiai lehetőség és gazdasági döntés kérdése, valójában a piaci-fogyasztói igények határozzák meg, s ezen igényeket a 82
feldolgozók juttatják el a termelőkhöz. Az értékesítési átlagtömeg függ a hizlalási napok számától, hatással van rá a genetikai kapacitás, a takarmány minősége, felvásárlói szerződés hossza stb., ugyanakkor a brojlercsirke hizlalás esetében a hozamok nagyságát meghatározó első számú tényező. 18. táblázat Az értékesített átlagtömeg alakulása 2003-ban (n = 48) Megnevezés
Értékesítési átlagtömeg (kg/db) 1,85
Telepek száma
1
1,9
1,95
2,0
2,05
1
3
15
4
2,1 2,15 9
2,2
2,25
2,3
6
3
3
3
Forrás: Saját adatgyűjtés
A feldolgozott kérdőívek szerint a húscsirkék átlagtömege 2003-ban 2,075 kg/db volt, a leggyakoribb érték 2,0 kg (31,3 %), s emellett a legkisebb csirke 1,85 kg-ot, a legnagyobb 2,3 kg-ot ért el. A 2 kilogramm körüli átlagtömeg mellett néhány esetben magasabb, 3,5 - 4,5 kg tömeggel is kerültek értékesítésre csirkék. A brojlerhizlalás gyakorlatára jelenleg a 2 kilogrammos tömeg a jellemző, várhatóan a közeljövőben is ezzel lehet számolni. A nagyobb tömegre hizlalás 5-6, más baromfifajokra (lúd, pulyka) a 15-20 kg is jellemző, mely értelemszerűen növekvő hizlalási időkkel (60-120 nap) jár együtt. 5.6. A PÉNZGAZDÁLKODÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A vállalkozások pénzgazdálkodását elsősorban az határozza meg, hogy milyen gyakorisággal vásárolnak és értékesítenek, valamint a fizetés milyen módon megy végbe. A fizetési határidők döntő jelentőségűek a vállalkozás pénzáramlási egyensúlyának megtartása érdekében szerepük nagyobb, mint magának a termelésnek. Különösen elmondható ez a ciklikus mezőgazdasági termelésről, ahol költségek merülnek fel kiadás nélkül, vagy fordítva. A vállalkozás pénzáramlásai kétirányúak, időrendiségük alapján a pénz kiáramlás (szállítói finanszírozás) következik be előbb, mivel ebből teremtődnek
83
meg a termelés feltételei, s a végtermék előállítását követi az értékesítés, mely pénzbeáramlással jár. 5.6.1. Szállítói határidők A termelés feltételeinek megteremtése (férőhely létesítése, naposcsibe, takarmány, gyógyszervásárlás) megelőzi a termelést, az energia, víz, munkabér kifizetése a termelés során szakaszosan merül fel. Ezen tételek megszerzése jelentős mennyiségű tőkét köt le, annak megelőlegezését feltételezi. Abban az esetben, ha a fizetés határidőhöz kötött, a fizetés napjáig a vállalkozás használja a szállító pénzét, azaz a szállító finanszírozza a termelés egy részét. A fizetés szempontjából tehát fontos, hogy a termelőknek mikor, mekkora összeggel kell rendelkezniük, mekkora tőkét kell tartalékolniuk a termelés költségeire. Alapanyag beszerzés Az alapanyag az egyik legfontosabb tényező a termelés során, melynek költsége jelentős mértékű, az összes költség 18-20 százalékát kitevő tétel. A vásárlás a keltetőkből történik, az adott piaci kínálat által kialakított, keltetőnként kismértékben változó értékesítési áron és időben. A 20. ábra a naposcsibe fizetési határidejének alakulását ábrázolja. 16
telepek száma
14 12 10 8 6 4 2 0 komp.
1
5
10
15
20
25
30
35
napok
40
45
50
55
60
65
70
Forrás: Saját adatgyűjtés Komp. = kompenzáció
20. ábra A naposcsibe fizetési határidejének alakulása Magyarországon (n = 48)
84
75
A kérdőíves megkérdezés alapján megállapítható, hogy a hazai brojlercsirke hizlalóknak általában 1 - 75 napos intervallum áll a rendelkezésükre, azonban a leggyakoribb a 30 (22,9 %), illetve a 60 napos (31,3 %) határidőre történő fizetés.
A
keltető,
illetve
a
naposcsibe
szállító
ebből
következően
megközelítőleg a turnus közepéig, esetenként a turnus végéig is finanszírozza a termelést. 19. táblázat A pénzgazdálkodás során vizsgált fizetési határidők és a telepméretek közti összefüggés Megnevezés Telepméret Naposcsibe fizetés Takarmányfizetés Gyógyszerfizetés Értékesítéskor fizetés
Telepméret
1
Naposcsibe fizetés 0,006
Takarmányfizetés 0,174
Gyógyszerfizetés 0,524**
Értékesítéskor fizetés -0,001
0,006
1
0,490**
0,056
0,001
0,174 0,524** -0,018
0,490** 0,056 0,001
1 0,386** -0,097
0,386** 1 0,128
-0,097 0,128 1
**: szignifikáns korr.: 0,01 szinten Forrás: saját számítás A kérdőíves adatok statisztikai módszerekkel történt vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a telepméret nincs befolyással a naposcsibe fizetési határidejére (19. táblázat). Ez alapján elmondható, hogy a fizetési határidő vonatkozásában vélhetően a keltető és a telep közötti kialkudott határidő, de még inkább a keltető szempontjából kedvezőnek tartott időpont érvényesül. Takarmányellátás A brojlercsirke hizlalás és általában az állattenyésztés pénzgazdálkodása szempontjából a leglényegesebb költségtényező a takarmányköltség, melynek nagysága, felmerülési gyakorisága erőteljes befolyással van a vállalkozás pénzügyi egyensúlyára. A gazdálkodók takarmányvásárlási gyakorisága és a vásárlás helye több tényezőtől függ. A vásárlás gyakoriságát befolyásolja az
85
állomány nagysága, a takarmánytároló tornyok befogadó kapacitása, aminek alapján a 2-3 naponkénti vásárlástól a 14-15 naponkénti vásárlás (saját adatgyűjtés) terjedt el a gyakorlatban. A vásárlás helye alku kérdése, hiszen a termelők igyekeznek minél olcsóbban jó minőségű takarmányt vásárolni, ugyanakkor a szállítási költségek miatt a takarmánykeverők közelsége sem elhanyagolandó döntésbefolyásoló tényező. A jellemző takarmányfizetési határidőket a 21. ábra mutatja. 16 14 telepek száma
12 10 8 6 4 2 0 komp.
1
5
10
15
20
25
30
35
40
napok
45
50
55
60
65
70
75
80
85
90
komp.= kompenzáció
Forrás: Saját adatgyűjtés
21. ábra Takarmányfizetési határidők alakulása Magyarországon A kérdőíves adatokból kitűnik, hogy a takarmányfizetési határidőknél a gyakorlatban az azonnali fizetéstől a 90 napos határidő történő fizetésig mindenre akad példa, azonban a takarmánykeverők többsége a 60 napos határidőt részesít előnyben. Az azonnali fizetés csak ritkán, kisebb tétel vásárlásánál fordul elő, sokkal jellegzetesebb a határidőre történő fizetés, melynek leggyakoribb határideje 60 nap. A 60 napos határidő azt jelenti, hogy az első takarmányszállítmány fizetési határideje a turnus vége, vagy ahhoz közeli időpont, míg a többi szállítmány fizetési határideje belenyúlik a következő turnus hizlalási időszakába. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ma Magyarországon a takarmányszállítók finanszírozzák a hizlalási szakaszt, vagyis a termelők használják a tápgyártók pénzét.
86
A vizsgált telepek fizetési határidejének statisztikai elemzése során nem igazolódott az a feltevés, miszerint a takarmányfizetés határidejére hatással van a telepméret, azonban a takarmányfizetési határidő és a naposcsibe fizetési határidő között, valamint a takarmány és a gyógyszerfizetési határidő között is szignifikáns összefüggés mutatható ki (19. táblázat). Azaz a szállítói finanszírozás
a
különböző
szolgáltató
cégeknél
hasonlóan
alakult
a
megkérdezettek körében. A statisztikai elemzések során az is megállapítást nyert, hogy a kisebb, 25 ezer csirkénél kevesebbet kibocsátó telepek takarmányfizetése kevésbé egyöntetű, nagyobb szórás figyelhető meg, mint a 25 ezernél több csirkét kibocsátó telepeknél. Feltételezhető ebből, hogy a kisebb telepek esetén a személyes kapcsolatok, a tárgyalókészség, egyéb tényezők sokkal nagyobb jelentőségűek, mint a nagyobb telepeknél, ahol a nagyobb volumenű takarmányfelhasználás
nyújt
lehetőséget
a
termelőnek
a
határidő
hosszabbítását illetően. Gyógyszerellátás A termelés során megjelenő, a húscsirke előállítás költségeit növelő, de az előző 2 tényezőnél kisebb jelentőségű költségtényező a gyógyszer és vakcina, melynek vásárlásakor a termelők fizetése többféle formában történik (20. táblázat). 20. táblázat Gyógyszervásárlás fizetési határideje Fizetési határidő (nap)
Megnevezés
Telepek száma
1
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60
65
70
75
90
12
-
2
11
2
-
15
-
-
1
-
-
1
-
1
-
2
Forrás: Saját adatgyűjtés
87
A telepek többsége átutalással teljesíti tartozását, azonban az előbbi két költségtényezővel ellentétben jelentős az azonnali fizetés szerepe (25 %). A határidőre történő fizetés szempontjából a gyógyszerforgalmazó cégek a 15 és a 30 napos határidőt alkalmazzák leggyakrabban. Tehát a termelés finanszírozása az előzőeknél rövid ideig történhet ebben a formában, amellett hogy pénzgazdálkodás szempontjából is kisebb megterhelést jelent a vállalkozás számára. A kérdőíves megkérdezésből kiderült, hogy a gyógyszerfizetési határidő és a telepméret között szignifikáns összefüggés (19. táblázat) van, azaz a telepméret hatással van a gyógyszerfizetés határidejére. A kapott eredmény alapján megállapítható, hogy minél nagyobb egy telep, annál hosszabb fizetési határidővel gazdálkodhat, míg a kisebb telepek azonnal, készpénzben, vagy rövid fizetési határidőre kötelesek fizetni. Az integrációban, illetve azon kívül termelőket vizsgálva is különbségek tapasztalhatók, mely variancia-analízis segítségével került kimutatásra (3. melléklet). Az integrációban termelők átlagosan 16, míg az integráción kívül termelők átlagosan 30 nap alatt fizetik ki a vásárolt gyógyszert. Ez az állítás azonban magas szóródási értékek mellett jelenthető ki. Ebből azonban levonható az a megállapítás, hogy az integrátor igyekszik pénzét minél előbb beszedni, szigorúbb fizetési határidőket alkalmaz, mint az egyéb gyógyszer-értékesítő cégek. Ez a magyar gyakorlat ellentétes a nemzetköziekkel, ahol az integráció egyik komoly előnye, hogy pénzügyileg (előleggel) segíti a termelőket. 5.6.2. Vevői határidők A pénzáramlás másik meghatározó tényezője az értékesített termékért fizetett ellenérték megérkezése a termelő bankszámlájára, vagyis a vevői követelések teljesítése. A feldolgozóipar fizetési határideje abból a szempontból jelentős, hogy mennyi időre elegendő pénzt kell tartalékolni a termelőnek, hogy a turnus
88
során felmerülő költségeket rendezni tudja, illetve a következő turnust legyen képes indítani. A jellemző fizetési határidőket mutatja a 22. ábra. 16
telepek száma
14 12 10 8 6 4 2 0 1
5
10
15
20
25
30
35
40
45 50 napok
55
60
65
70
75
80
85
90
180
Forrás: Saját adatgyűjtés
22. ábra Az értékesített baromfi fizetési határidejének alakulása Magyarországon A feldolgozók fizetési határideje meglehetősen változatos képet mutat, az azonnal fizetéstől a 180 napos fizetési határidőig mindenre akad példa a gyakorlatban, ugyanakkor az értékelés szempontjából a 30, 45 és a 60 napra történő fizetés kiemelt jelentőségű, mivel a telepek 77 százaléka e három időpont valamelyikén realizálja árbevételét. Azonnali fizetés egyetlen esetben fordult elő (3.500 db csirke/turnus). Az azonnali fizetés a felvásárlói gyakorlattól eltérő, feltételezhetően kisfeldolgozói felvásárlás esetén, kisebb telepi értékesítésnél fordul elő, azonban a gyakorlat a hosszabb, 30-60 napos határidőt igazolja. A feldolgozók a hosszabb fizetési határidőt részesítik előnyben, ugyanis ekkor a termelő a feldolgozási időszak jelentős része alatt biztosítja az alapanyagot, és a feldolgozó akkor fizet, amikor a termék már tőle is értékesítésre került. A feldolgozói fizetési határidő tekintetében (4. melléklet) a statisztikai vizsgálat semmiféle összefüggést nem mutatott ki az alapadatoknál, ugyanakkor a legkisebb csoport elhagyása után negatív korreláció (r = - 0,376, p<0,05)) mutatkozott a telepmérettel kapcsolatban, azaz minél nagyobb egy telep kibocsátása, annál rövidebb fizetéssel történik az értékesítés.
89
A fizetési határidők áttekintése után összegzésként megállapítható, hogy Magyarországon a fizetési határidők telepenként változóak, a telepméret a gyógyszerfizetés
határidején
kívül
nem
befolyásoló
tényező.
Emellett
megállapítható az is, hogy a kicsi, tehát 25 ezer csirkénél kevesebbet kibocsátók mutatják a legváltozatosabb képet, köztük a legnehezebb általános tendenciát, összefüggést találni. Minél nagyobb a telepméret, annál valószínűbb a rövidebb fizetési határidő, azonban erre szignifikáns összefüggés nincs. Fizetési határidők közti összefüggés Szignifikáns összefüggés mutatható ki azonban a takarmány- és a naposcsibe-, valamint a takarmány- és a gyógyszerfizetési határidők között (19. táblázat). Mindkét esetben gyenge – közepes volt az összefüggés. Az értékesítési és alapanyag fizetési határidőnél nem található összefüggés. 5.6.3. A pénzintézetek szerepe A fejlett világ pénzforgalmára általában jellemző, hogy valamilyen pénzintézeten (bank, szövetkezet, konzorcium stb.) keresztül valósul meg. A közvetlen készpénzes forgalom ritka, jellemzőbb a számlapénz. Ennek fizikai megvalósulása mindössze egy-két napot igényel. A pénzintézetek ugyanakkor szolgáltatásaikért ellenértéket, kamatot kérnek, tehát a forgalom számára nem mindegy, hogy a közvetítők mekkora többlet elérésére törekszenek. A pénzforgalom számára a magas kamatok gyorsító, az alacsony kamatok lassító vagy semleges szereppel bírnak. Magyarország pénzintézeti tevékenysége közelít a fejlett világéhoz, csak 2005. január és áprilisa között három alkalommal csökkent a jegybanki alapkamat (2005. április 26-tól 7,5 %). A kamatok és bankköltségek két szempontból lényegesek a vállalkozások számára. A megtakarításokból, az időleges feleslegekből betétek képezhetők, melyek után az alapkamatnál alacsonyabb betéti kamat jár. Pénzhiány esetén hitelt vesznek fel a vállalkozók, mely után hiteldíjat fizetnek. A teljes hiteldíj 90
mutató (THM) több tényezőből áll [pl. kamat (a hitelösszeg 4,95-8,75 %); egyszeri kezelési költség (0-tól a felvett hitel 1,5 százalékáig változik); éves kezelési költség (a hitel 1,5-2,5 %-a); hitelbírálati díj (0 Ft-tól 50.000 Ft-ig változik); értékbecslési díj (25-40.000 Ft); helyszíni szemle díja (csak a részletekben folyósított kölcsönöknél merül fel); előfinanszírozási díj (csak a jelzálogkölcsönöknél kell fizetni); devizák átváltási díja; folyósítási jutalék (általában a hitelösszeg 1 %-a)], így nem ritka, hogy a THM mutató kétháromszorosa lehet a kamatlábnak. Ez a tény kényszeríti a vállalkozásokat, hogy lehetőleg hitel nélkül, vagy minél kisebb hitellel oldják meg pénzforgalmukat. Ezt legegyszerűbben úgy érik el, hogy a partnereikkel előlegeztetik meg, finanszíroztatják saját tevékenységüket. A fizetési határidők szerencsés esetben alku, többször azonban erőfölény kérdése. Például a vizsgált időszak végén (2003) a 10 %-os betéti kamat reálisan elérhető volt. 100 Ft lekötött betét éves szinten 10 Ft kamatot (többletet) jelentett, vagyis minden nap előbbi vagy későbbi fizetés + 27,4 fillért jelent. A jelentéktelennek tűnő összeg azonban 10.000 db csirke értékesítésénél pl. (10.000 db *2 kg * 195 Ft/kg) naponta 10.686 Ft (39.000 Ft *0,274) bevétel többletet vagy kiesést okoz. Hitelfelvételnél a magas (3*) THM mutató miatt az összeg naponta meghaladja a háromezer forintot, vagyis egy átlagos 30 napos fizetési idő mellett százezres előnyök és hátrányok képződnek attól függően, hogy a partnerek közül ki-kinek finanszíroz. Fenti
összefüggések
alapján
megállapítható,
hogy
a
pénzintézeti
tevékenységek (betétek, hitelek) egyértelműen hatással vannak a pénzforgalomra. Az alacsony kamatok lassítják vagy semlegesek a forgalom számára, a magasak gyorsítják azt. A fizetési határidők a piaci kereslet-kínálat függvényében változnak.
91
5.7. A FIZETÉSI HATÁRIDŐK MODELLEZÉSE A tények ismeretében lehetőség kínálkozik a brojlerhizlalás pénzforgalmát modellezni, a lehetséges variációkat felvázolni. Ez ad alapot arra, hogy a forgalomban érdekelt partnerek kiválasszák a számukra leginkább optimális megoldást, számba vegyék a lehetséges gazdasági előnyöket és hátrányokat. A fizetési határidők széles skálán mozognak a kereset-kínálat, az alkupozíció függvényében. A leggyakrabban alkalmazott, illetve a szélsőséges, de valós esetek kerültek elemzésre, modellezésre, mely alapján következtetni lehet a vállalkozás pénzgazdálkodásának főbb paramétereire. A brojlercsirke hizlalás során a hazai termelők leggyakrabban a 60-63 napos rotációkkal számolnak. Ennél rövidebb és hosszabb rotációs idővel is termelnek, azonban az országos átlagot az évi 5-6 turnus jellemzi. A 63 napos (9 hetes) rotációs idő az időskálán történő szemléltetést is egyszerűvé tette. A modell összeállításánál 3 hizlalási időpont (39, 42 ill. 47 nap) alapul vételére került sor, s emellett a szervizperiódus hossza aszerint változik, hogy a rotációs idő 63 napot tegyen ki. A modellben a termelés két legfontosabb költségtényezője ─ a naposbaromfi és a takarmányfizetési határidő ─, valamint az értékesítési határidő
kerül
feltüntetésre,
mint
a
leginkább
exponált
kérdések.
A
takarmányvásárlásnál a heti egyszeri vásárlás és számlázás lett alapul véve, ami egyúttal a könnyű áttekinthetőséget is segíti. A hizlalás során több egyéb költségtényező is felmerül, azonban ezen tényezők a pénzgazdálkodás szempontjából kisebb tételt és variációs lehetőséget képviselnek, ezért a modellből való kihagyásuk nincs negatív hatással a kapott eredményre. A fizetési határidőknél a kérdőíves felmérés során kapott leggyakoribb eredmények, azaz a 30, illetve 60 napos határidők szerepelnek, melyek modellezésre kerültek a hizlalási idő hosszának változtatása tükrében. A kapott eredmények a határidők változtatásának rendszerében kerülnek bemutatásra.
92
A modellezés célja, hogy bemutatásra kerüljenek az esedékességek, s ennek alapján megállapítható legyen, hogy egy adott turnus során felmerült alapanyag és takarmányköltségek fizetése mennyire húzódik el a leadástól és mennyire nyúlik bele a következő turnus termelési időszakába. 5.7.1. Rövid fizetési határidők A modellezés során elsőként a rövid, azaz 30 napos fizetési határidők kerültek ábrázolásra eltérő hizlalási idők esetén (23. ábra). 1. hét
2. hét
3. hét
4. hét
5. hét
6. hét
7. hét
Hí z l a l á s i i d ő
8. hét
9. hét
10. hét 11. hét
Sz e r v í z p e r i ó d u s
Na p o s c s i b e f i n a n s z í r o z á s 1 . t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 2. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 3. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 4. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 5 .t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 6 .t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s ér t ékesí t és
Forrás: saját összeállítás
23. ábra 30 napos fizetési határidők ábrázolása 42 napos hizlalás során Az ábra a 42 napos hizlalás során felmerülő költségek fizetési határidejét, illetve az értékesített brojlercsirke árának várható realizálását mutatja. Az ábráról leolvasható, hogy a hizlalási ciklus összes költsége (kiadása) előre, az árbevétel kézhezvételét megelőzően esedékes. Minden típusú termelésnél ez a forma jellegzetes ugyan, azonban a mezőgazdaságban a fizetési határidők és a megtérülés időpontja különösen nagy jelentőségű, mivel a termékelőállítás ideje hosszú, a költségek felmerülésének nagysága a termelési idő előrehaladtával növekvő tendenciát mutat. Az előbbi gondolatmenetből következik, hogy a termelő
pénze
hosszabb
időn
keresztül
áll
készletekben,
ez
esetben
brojlercsirkében, és a takarmányjellegű költségek mind nagyobb tételt jelentenek
93
a termelő számára a hizlalási idő előrehaladtával. Az eltérő hosszúságú hizlalási idők alatt közel azonos eredményt kaptunk, az eltérés nagysága megegyezik a hi hizlalási napok számának emelkedésével vagy csökkenésével. Az ábra jól tükrözi, hogy 30 napos fizetési határidővel számolva az első fizetések esedékességének határideje a termelés 5. hetére tehető, az utolsó, és egyben talán a legnagyobb tétel fizetése már a következő hizlalási ciklus elején következik be, mely egy héttel megelőzi az árbevétel esedékességének időpontját. 39 napos hizlalási idő során (5/a. melléklet) a 42 naposhoz hasonló fizetések jellemzőek, azonban az utolsó takarmányfizetési határidő megegyezik a 42 napos
hizlalás
során
bemutatott
időponttal,
ezért
az
árbevétel
esedékességének időpontja 3 nappal korábbi. Ebből következik az, hogy a termelőnek kevesebb, mint egy hetet kell várnia az árbevétel kézhezvételéig az utolsó költségtényező teljesítését követően. A hosszú ─ 47 napos ─ hizlalási idő (5/b. melléklet) alkalmával a takarmányfizetési határidők kitolódnak, sőt az előzőekkel ellentétben még egy alkalommal takarmányvásárlásra is kényszerül a termelő. Ennek fizetési esedékessége a következő hizlalási ciklus második hetében következik be, s ezt követő 5. napon térül meg a turnus során felmerült összes kiadása. Az ábrák értékelését követően megállapítható, hogy 30 napos értékesítési határidők esetén a termelők a termeléshez szükséges alapanyagok teljes kiegyenlítését követően rövid időn belül ─ 3-7 nap ─ hozzájutnak a termék ellenértékéhez. Abban az esetben, ha az értékesítési határidő 30 napnál előbb teljesül, a termelők egyidőben, esetleg még előbb is hozzájuthatnak termékük ellenértékéhez, mint hogy annak előállítása során felhasznált összes anyagot teljes mértékben kiegyenlítették volna.
94
5.7.2. Hosszú szállítói fizetési határidők Az előzőekben vázolt rövid szállítói és vevői fizetési határidők után a hosszú szállítói (naposcsibe, takarmány) fizetési határidők kerülnek bemutatásra. A szállítói határidők jelentősége óriási a termékelőállítás során, hiszen a fizetési határidő lejártáig úgymond a beszállítók finanszírozzák a termelést, vagy annak egy részét, azaz a termelő felhasználja a vásárolt terméket, s közben a termék ellenértéke is az ő számláján kamatozik. A kérdőíves megkérdezés nem mutatott összefüggést a telepméret és a szállítói határidők között, tehát a határidők megállapítása sok esetben független a vásárolt mennyiségtől. Ennek magyarázata lehet, hogy a beszállítók nem hajlandóak hosszú időn keresztül megfinanszírozni az alapanyagot, hiszen a felmerülő költségek nagyok, ezért néhány nagy, esetleg 100.000 csirkét kibocsátó telep hosszú időn keresztül történő finanszírozása a takarmánykeverő likviditási egyensúlyát felboríthatja, akadályoztathatja a folyamatos működését. Másfelől a brojlercsirke hizlalás jövedelmezősége bizonytalan, gyakori a veszteségesen záruló turnus, ezért a takarmánygyártó cégek minél előbb realizálni szeretnék árbevételüket. A 60 napos fizetési határidők esedékességét a különböző hosszúságú hizlalás idők során a 24. ábra és a 6/a és 6/b mellékletek mutatják. 1.hét
2.hét
3.hét
4. hét
5.hét 6.hét
7.hét
Hí zl a l á s i i dő
8.hét
9 . h é t 1 0 . h é1 t1 . h é t
12. h é t 13. h é t 14. h é t 15. h é t
Szervízper i ódus
Naposcsibe finanszírozás 1. t akarmányfinanszí rozás 2. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 3. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 4. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 5 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 6 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s értékesítés
Forrás: saját összeállítás
24. ábra 60 napos szállítói fizetési határidők ábrázolása 42 napos hizlalás során
95
Az ábrán jól látható, hogy a 30 napos szállítói fizetési határidőkkel ellentétben a 60 napra történő fizetés a gyakorlati esetektől eltérő, a termelő számára mindenképpen kedvezőbb helyzetet idéz elő. A hosszú fizetési határidők következtében a naposcsibe vásárlás és a termelés indulásakor vásárolt takarmány fizetésének esedékessége a rotáció végén, három nappal a következő turnus indulása előtt esedékes. Az értékesített termékért járó árbevétel pedig a következő hizlalási periódus 7. napjára esik, ebből következően a termelőnek az adott turnus költségeiből csupán a naposcsibe, illetve az első két hét takarmányrendelését kell megelőlegeznie, a többi kötelezettségét már abból az árbevételből fizetheti, amit az általa előállított termékért kapott, amihez felhasználta azt az alapanyagot, amit fizetnie kell. E különleges finanszírozási esetben az alapanyaggyártók tovább finanszírozzák a termelőt, mint az általa előállított termék megtérülési ideje. Ez a speciális eset köszönhető a brojlercsirke hizlalás nagy forgási sebességének, a rövid hizlalási periódusnak. A felvázolt kedvező fizetési határidőnek induló vállalkozásnál van különösen nagy jelentősége, hiszen ebben az esetben a termelőt az induláshoz szükséges költségek mellett kisebb költségtényező terheli, mint abban az esetben, ha a turnus összes alapanyagköltsége előbb esedékes, mint az árbevétel realizálódása. 5.7.3. Hosszú fizetési határidők A harmadik modellben az összes fizetési határidő hosszának a legnagyobb határidők átlagára tesszük, azaz 60 napos késéssel teljesül a fizetés. A vállalkozás esedékes fizetési határidejének alakulását 60 napos fizetési határidő mellett az 25. ábra mutatja.
96
1.hét
2.hét
3.hét
4. hét
5.hét 6.hét
7.hét
Hízl alási idő
8.hét
9 . h é t 1 0 . h é1t1 . h é t
12. h é t 13. h é t 14. h é t 15. h é t
Szervízper i ódus
Naposcsi be fi nanszírozás 1 . t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 2. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 3. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 4. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 5 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 6 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s értékesítés
Forrás: saját összeállítás
25. ábra 60 napos fizetési határidők 42 napos hizlalási periódus alatt Az ábráról megállapítható a hasonlóság a 30 napos határidőkkel, a változás csupán annyi, hogy a fizetési határidők esedékessége ez esetben erőteljesen belecsúszik a következő turnus hizlalási idejébe, és a határidők illetve a rendelések szinte fedik egymást. Ha a rotációs idők hossza 60 napra változna, az egyik turnus fizetési határideje pontosan megegyezne a következő turnus takarmányszállításának határidejével. Így egy végtelen láncként jelenne meg a tartozás, hiszen azon a napon, amikor a termelő kiegyenlíti tartozását a takarmánygyártó cég felé, a takarmánygyártó újabb, közel azonos értékű szállítói hitelt nyújt a termelőnek. Azonban ez a jelenség a termelő és a feldolgozó között is azonos, hiszen 60 napos fizetési határidőknél a értékesítési ár fizetésének esedékessége és a csirke leadási határideje is ugyanarra az időpontra tehető. Azaz a termelő folyamatosan, több cikluson át finanszírozza a feldolgozót, hiszen amikor megkapja a leadott csirke ellenértékét, már a következő turnus kerül beszállításra a feldolgozóhoz. Az összes bemutatásra kerülő fizetési határidő variáció közül a 60 napra történő fizetések esedékessége szemlélteti leginkább a brojlercsirke hizlalás finanszírozásának jellegzetességeit. Ha az ábrát egészben megnézzük, akkor megállapítható, hogy a takarmánykeverő az, amely a termelőt a teljes turnus 97
alatt, és a termelőn keresztül még a feldolgozót is finanszírozza a feldolgozás folyamata során. Ebből a gondolatból felvetődik a kérdés, hogy a takarmánykeverő milyen határidővel fizet, mert elképzelhető, sőt sok esetben valószínű, hogy a baromfifeldolgozók működésének finanszírozása részben a gabonatermelők pénzéből történik. 5.7.4. Hosszú vevői fizetési határidő A vizsgált fizetési határidők közül a termelő szempontjából talán a legkedvezőtlenebbnek nevezhető a rövid szállítói és hosszú vevői fizetési határidő együttes alakulása (26. ábra). 1.hét
2.hét
3.hét
4.hét
5.hét
6.hét
7.hét
Hízl al ási i dő
8.hét
9.hét
10.hét 11.hét
12.hét
13.hét
14.hét
15.hét
Szervízperi ódus
Naposcsi be f i nanszírozás 1. takarmányf i nanszírozás 2.takarmányfi nanszírozás 3.takarmányfi nanszírozás 4. takarmányfi nanszí rozás 5.t akarmány fi nanszí rozás 6.takarmány fi nanszírozás értékesítés
Forrás: saját összeállítás
26. ábra Rövid szállítói és hosszú vevői fizetési határidők 42 napos hizlalás során Az ábráról leolvasható, hogy a termelő szempontjából – különösen induló vállalkozásnál – a legkevésbé kedvező variáció, ha a rövid szállítói határidők hosszú vevői fizetési határidővel párosulnak. Ebben az esetben a termelő amikor kézhez kapja az árbevételt, amikor már rendezte a turnus összes felmerült költségét, sőt a következő turnus hízóalapanyag-, és az első két heti tápfelhasználás ellenértékét is kifizeti. A hosszú, 47 napos hizlalási idő esetén a 3. heti tápfelhasználás is kiegyenlítésre kerül (8. melléklet), mire a termelő árbevétele realizálódik. 98
Összességében tehát megállapítható, hogy a rövid szállítói és hosszú vevői finanszírozási modellnél kerül a termelő pénze legnagyobb mértékben lekötésre, itt finanszírozza leghosszabb ideig a termelést, s ezen keresztül a feldolgozót is. Emellett ebben az esetben a legnagyobb a különbsége a finanszírozási határidők okozta előnyöknek és hátrányoknak, azaz a szállítói finanszírozással nyert pénzhasználat elvi kamata és a feldolgozó által használt pénz okozta kamatveszteség itt tér el legnagyobb mértékben egymástól. 5.7.5. Rövid szervizperiódus idő A szimulációs modell lényege, hogy a szokásos, valós eseményeken kívül ritkább, elméleti dolgokat is megvizsgáljon, elemezzen. Ezt felhasználva a következő ábrán a rövid hizlalási idő (39 nap) és rövid szervizperiódus (10 nap) került ábrázolásra, illetve azok hatása a vállalkozás pénzmozgására. Rövid szállítói és rövid vevői fizetési határidők (9/a. melléklet) mellett az eredmény hasonló, mint a rövid fizetési határidőknél vázoltak, tehát a termelő árbevétele a következő turnus elején, néhány nappal az összes fizetési kötelezettség rendezését követően realizálódik. A rövid szállítói és hosszú értékesítési határidő esetén kedvezőtlen az eredmény a termelő szempontjából (27. ábra), ugyanis pénze lassan, a következő turnus szervizperiódusának befejezését követően, azaz a harmadik turnus indításának napján térül csak meg.
99
1.hét
2.hét
3.hét
4.hét
5.hét
6.hét
7.hét
Hízl al ási i dő
8.hét
9.hét
Szervízperi ódus
10.hét 11.hét
12.hét
13.hét
14.hét
15.hét
Hízl al ási i dő
Naposcsi be fi nanszírozás
Naposcsi be fi nanszírozás
1. takarmányfi nanszírozás
1. takarmányfi nanszírozás
2.takarmányfi nanszírozás
2.takarmányfi nanszírozás
3.takarmányfi nanszírozás 4.takarmányfi nanszírozás 5.takarmány fi nanszírozás 6.takarmány fi nanszírozás értékesítés
Forrás: saját összeállítás
27. ábra Rövid szállítói és hosszú vevői fizetési határidő modell viszonylag rövid rotációs idő esetén Az 27. ábra eredménye nem azt jelenti, hogy a termelő addig (3. turnus elejéig) nem jut pénzhez ─ eltekintve a kezdő vállalkozás esetétől ─, hanem annyit jelent, hogy a vállalkozó már a harmadik turnust is elindította, amikor megtérül az első turnusba fektetett pénzösszeg. Fizetések esedékessége szempontjából nem kedvezőtlenebb, mint az előző részekben felvázoltak, hiszen az adott turnus költségein kívül a második turnus alapanyag, illetve első heti takarmányköltsége esedékes, csupán a szemléltetés szempontjából jelentős, mivel ebben a modellben a késztermék forgási sebessége nagyobb, mint a pénz forgási sebessége. 5.8. MŰKÖDÉSI ÉS PÉNZCIKLUS ALAKULÁSA Az előzőekben áttekintésre kerültek a fizetési határidők esedékességének időpontjai eltérő hizlalási idők mellett, a következőkben pedig a kapott adatok pénzügyi oldalról történő elemzésére kerül sor. A 4. ábrán bemutatott pénzáramlási idővonal felhasználásával kerültek feldolgozásra, ábrázolásra egyetlen turnusra lebontva. A kapott eredmények jelentős mértékben megegyeznek a takarmányfizetési határidők gyakori
100
esedékessége miatt, ezért értékelésük összevontan történik, s a leggyakoribb eset elemzése mellett a különleges, eltérő esetek kerülnek még bemutatásra. 1
3
5
7
9
11
13
15 17
19
21
23 25 27 29 31 33 35 37 39 41
43
45
47
49
51
53
55
57
59
61
63
65
67
71
Készletezési időszak Tartozási időszak (naposcsibe) Tartozási időszak (takarmány) Átlagos beszedési időszak Működési ciklus Pénzciklus
Forrás: saját összeállítás
28. ábra Pénzáramlási idővonal rövid fizetési határidők esetén A 28. ábráról leolvasható, hogy a termelő tényleges finanszírozásának ideje rövid, 39 napos hizlalási idő és 69 napos működési ciklusidőnél (készletezési + átlagos beszedési időszak) 4 napra szűkül a pénzciklus ideje, azaz azon napok száma, melyet a termelőnek más forrásokból, szállítói megelőlegezés nélkül kell finanszíroznia. A kapott eredmények 42, illetve 47 napos hizlalási idők esetén hasonlóan alakulnak (7, illetve 5 nap) (10/a-b. Melléklet), és hasonló eredményre jutunk a hosszú (60 napos) fizetési határidők (7, ill. 5 nap) (11/a-b. Melléklet) vizsgálata során is. Működési és pénzciklus alakulása hosszú szállítói és rövid vevői finanszírozás esetén A fizetési határidők ábrázolása során megállapításra került, hogy az összes fizetési határidő közül a termelő számára a legkedvezőbb a hosszú szállítói finanszírozás rövid vevői fizetési határidő mellett. Ekkor ugyanis a termelő hosszabb ideig (a modellben kétszer annyi ideig) használja a takarmánykeverő pénzét, mint amennyi ideig a feldolgozó használja a termelő pénzét.
101
1
3
5
7
9
11
13
15
17
19
21
23
25
27
29
31
33
35
37
39
41
43
45
47
49
51
53
55
57
59
61
63
65
67
69 71 73 75 77 79 81 83 85 87 89 91 93 95 97 99
Készletezési időszak Tartozási időszak (naposcsibe) Tartozási időszak (takarmány)
Átlagos beszedési időszak
Működési ciklus
Forrás: saját összeállítás 29. ábra Működési és pénzciklus alakulása hosszú szállítói és rövid vevői határidők esetén A fizetési határidők lehetséges variációi közül a termelőnek ebben az esetben a
legkisebb
a
vesztesége
a
finanszírozás
során,
hiszen
így
a
takarmányfinanszírozás ideje alatt maximális ideig használja a takarmánykeverő pénzét, és minimális ideig hitelezi a feldolgozó termelését. A szállítói és vevői finanszírozási határidőket együttesen ábrázolva megállapítható, hogy a termelőnek a rotációs idő alatt nincs pénzciklusa, azaz nincs olyan időszaka, amikor teljes egészében egyéb forrásokból kell finanszíroznia a termelést. 5.8.1. A fizetési határidők hatása a gazdaságosságra A fizetési határidők szerepe a vállalkozás pénzgazdálkodásában több tényező szempontjából is kiemelkedő. Egyfelől fontos az előbb vázolt esedékességi idők, illetve
a
pénzciklus
alakulása
szempontjából,
másfelől
viszont
nem
elhanyagolható az az előny, illetve hátrány sem, amit azzal nyer vagy veszít a vállalkozó, hogy mennyi ideig használja más pénzét, illetve mennyi ideig használják az ő pénzét. Naposbaromfi A naposbaromfi vásárlás, mely az összes költség 15-18 százalékát teszi ki, melynek kifizetése átlagosan 30, illetve 60 napra történik, ugyanakkor kisebb
102
telepeknél az azonnali fizetés is előfordul, esetleg előleg fizetése is lehetséges (30. ábra). 70,5
Ft/db
70,29
70 69,67
69,5 69,12
69 1
3
5
7
9
11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49 51 53 55 57 59 61 63 napok
Forrás: saját összeállítás
30. ábra Naposcsibe finanszírozással elérhető gazdasági előny Ha a vállalkozó 30 napos fizetési haladékot kap a naposcsibe forgalmazótól a fizetés teljesítésére ─ 69,12 forintos darabonkénti naposcsibével és 10 százalékos kamattal számolva ─, 69,67 forintot adhatna a naposcsibéért, azaz 50 filléres nyereséget ér el darabonként. Ha a fizetés határideje ennél hosszabb, a vállalkozó nyeresége nő, mivel pénzét máshol kamatoztathatja. Például 60 napos fizetésnél 70,29 forintot adhatna a naposcsibéért, azaz 1,30 forint előnyt ér el csirkénként. Az előzőek alapján megállapítható, hogy a naposcsibe fizetési határidejének hosszabbodása amellett, hogy jelentős pénzügyi segítség a termelőnek, még extra jövedelem képzését is segíti. 30 napos fizetési határidő esetén darabonként 50 fillér, 60 napos fizetésnél 1,30 forint előnyt jelent. Takarmányköltség A takarmányköltség a legnagyobb költségtényező a brojlercsirke hizlalás során, így a költségek beépülésének üteme és nagysága nem elhanyagolandó tényező a vállalkozó szemszögéből.
103
254,5
254,11
254 253,5
Ft/db
253 252,5 252
252,05
251,5 251 250,5 250,07
250 1
3
5
7
9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49 51 53 55 57 59 napok
Forrás: saját összeállítás
31. ábra A takarmányköltséggel elérhető kamatnövekedés A takarmányköltségeknél ─ 250,07 Ft/db takarmányköltséggel és 10 százalékos kamattal számolva ─ a naposcsibéhez hasonló, de annál erőteljesebb növekedési
ütem
figyelhető
meg,
melynek
magyarázata
a
nagyobb
költségtényező okozta erőteljesebb kamatnövekedés. A takarmányrendeléstől a fizetés
időpontjáig
a
termelő
által
használt
pénzösszeg
okozta
napi
kamatnyereséget ábrázolva megállapítható, hogy a 30. napra 2 forint, míg a 60. napra 4 forint előnye származik a termelőnek a határidőre történő fizetéből. Értékesítési határidő A termelő szemszögéből nem elhanyagolható az a hátrány sem, sőt ennek van igazán jelentősége, hogy a feldolgozó milyen határidővel teljesíti a vágócsirke ellenértékének fizetését.
104
371 369,98 370 369 Ft/db
368 366,99
367 366 365
364,10
364 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49 51 53 55 57 59 napok
Forrás: saját összeállítás
32. ábra Értékesített brojlercsirke árbevételének alakulása a kamatok függvényében A 32. ábráról leolvasható, ─ 364,10 forint/db értékesítési árral és 10 %-os kamattal számolva ─, hogy 30 napos határidőre történő fizetéskor közel 3 forint (2,89), míg a 60. napra további három forint az a hátrány, amit a termelő azáltal veszít el, hogy a feldolgozót finanszírozza és nem bankban kamatoztatja pénzét. 50.000 csirkével számolva ez a hátrány 150.000 forint a 30. napon, azonban ezt tompítja az az előny, amit azáltal nyer a termelő, hogy neki sem kell azonnal kifizetnie a vásárolt anyagokat. 5.8.2. A kiadások összege és a fizetési határidők viszonya Az előzőekben már tárgyalásra kerültek a pénzforgalmat meghatározó főbb költségtételek (kiadások), valamint a jellemző fizetési határidők. A következő 21. táblázat és 33. ábra azt mutatja meg, hogy a két tényező együttes hatásával hogyan alakul a brojlerhizlalás pénzforgalmi értéke. A modellben egy vágóállat tipikus pénzforgalmi értékei szerepelnek. A táblázat adatai szerint az adott paraméterek mellett egy hízott csirkével kapcsolatban 390 Ft költség mellett 12.552 Ftnap pénzforgalom merül fel. A hizlalás végéig (42 nap) merül fel a forintnapok háromnegyede (74 %) (9.327 Ftnap), míg egynegyede az értékesítést követi.
105
21. táblázat Forintnapok alakulása 42 napos hizlalás során (egy csirkére vonatkoztatva) Megnevezés
Termelőre háruló állandó költségek Naposcsibe beszerzési ára 1. heti takarmány 2. heti takarmány 3. heti takarmány 4. heti takarmány 5. heti takarmány 6. heti takarmány Összesen
Költségek nagysága
Finanszírozási napok száma (B)
A hizlalási idő végéig eltelt napok száma (C)
A hizalási idő végétől a fizetési határidőig hátralévő napok száma (D)
Kifizetett forintnap (A*C = E) Ftnap %
Hátralévő Ftnapok (A*D= F)
Összes Ftnap (E +F =G)
Ft (A)
%
71
18
42
42
2982
32
0
2982
69 7 20 36 50 64 73 390
18
30 30 30 30 30 30 30
30 30 30 28 21 14 7
2070 210 600 1008 1050 896 511 9327
22
0 0 0 72 450 1024 1679 3225
2070 210 600 1080 1500 1920 2190 12.552
7
57 100
Forrás: saját összeállítás
106
2 9 16 23
46
100
400
6. h e t i t a k .
380
köl t ség 511Ft na p
360 340
5. h e t i t a k a r m á n y k ö l t s é g
320
896Ft nap
300 280
4. h e t i t a k a r m á n y k ö l t s é g 1. 0 5 0 F t n a p
260 240 220
3. h e t i t a k a r má n y k ö l t s é g
200
1. 0 0 8 F t n a p
180
2. h e t i t a k a r m á n y k ö l t s é g
160
6 00Ft / nap
140
N a p o s c s i b e + 1. h e t i t a k a r m á n y k ö l t s é g
120
2. 2 8 0 F t n a p
100 80 60
Ál l a n d ó k ö l t s é g e k
40
2. 9 8 2 F t n a p
20 1
2
3
4
5
6
7
8
9 10 11
12
13
14 15 16 17 18 19
20
21
22 23 24 25 26
27
28
29 30 31 32 33 34
35
36
37 38 39 40 41 42
43
44
45 46 47 48 49
50
51
52 53 54 55 56 57
58
59
60 61 62 63 64 65
Forrás: saját összeállítás
33. ábra Forintnapok alakulása 42 napos hizlalás esetén A hizlalás végéig fizetendő költségeknél fordított helyzet alakul ki. A hizlalás végéig kell rendezni a termelőt terhelő, zömében állandó jellegű költségeket, a naposcsibe, valamint az első két heti takarmány árát. Jelen esetben ez 167 Ft, vagyis az összes költség 43 %-a, míg a hátralévő 223 Ft (57 %) fizetése az értékesítési időszak utánra nyúlik. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy jelenleg a keltetők és a takarmányforgalmazók előlegezik meg nagyobb részben magát a termelést. A termelők számára látszólag kedvező pozíciót azonban a felvásárlók meghiúsítják, mivel ők is késleltetik a fizetéseket, így az 57 százaléknyi költséget a termelőnek vagy előre tartalékolnia kell, vagy folyamatos termelésnél a következő ciklus árbevételéből kell fedeznie. A költségek nagysága és a fizetési határidők együttes hatását jól szemléltetik az egyes költségtételek arányváltozásai. Például a termelőket terhelő állandó jellegű költségek (amortizáció, energia, munkabér, egyéb anyag stb.) (71 Ft) mindössze 18 százalékot képeznek a költségekben, a pénzforgalomban azonban már 32 százalékos a szerepük (2.982 Ft) a hosszú készenléti idő miatt.
107
A naposcsibe ára összegében és arányában azonosnak vehető az állandó jellegű költségekkel, a pénzforgalomban azonban már kisebb szerepet játszik (22 %) a rövidebb fizetési határidő (30 nap) miatt. Az arányváltozás leginkább szembetűnő a vásárolt takarmányok esetében, ahol a heti takarmányköltség fokozatosan nő (7 Ft-ról 73 Ft-ra), ugyanakkor a Ftnapok száma csak a 4. hétig nő, utána csökken. Különösen szemléletes például a 2. és 6. hét adatait összehasonlítani, ahol a 20 Ft-os heti takarmányköltséget 600 Ftnap pénzforgalom követett a 2. héten, míg a 73 Ft-os 6. heti költséget 511 Ftnap forgalom követte. Valószínű a fenti pénzügyi jelenségek is közrejátszanak abban, hogy a brojlerhizlalás döntően a vásárolt takarmányokra alapozódik. Elvileg és technikailag van lehetőség saját, olcsóbb takarmányokat is etetni (koncentrátum vásárlás, saját keverő), ez mégsem jellemző. A pénzforgalom alapján talán jobban érthetők a fenti tények. Például egy 60 Ft/kg-os tápot a termelő 30 napig használ a visszafizetésig, vagyis 1.800 Ftnap forgalmi értéket képvisel a számára (a 60 Ft-ot 30 napig kamatoztathatja bankban). Saját termelésű takarmánynál egy évet kell a termelőnek megelőlegeznie ahhoz, hogy hizlalni tudjon. Értelemszerűen rövidebb valós készletezési idő is előfordul, de a minimum 180 nap (6 hónap). A minimális készletezéssel számolva a fenti értékű táp kiváltásához mindössze 10 Ft költsége áll rendelkezésre (60 * 30 = 10 * 180). Ez teljességgel lehetetlen! Fentiek alapján megállapítható, hogy a pénzforgalom szempontjából a finanszírozási napok nagyobb szerepet játszanak, mint maguk a pénzmozgást kiváltó kiadások vagy bevételek. A költségek nagyságában és pénzforgalomban
betöltött
szerepében
jelentős
arányváltozások
következnek be a rövidebb lekötési idők javára. Fenti összefüggések igazolják
a
termelők
takarmányokról
a
azon
drágább,
döntéseit, de
hogy lemondanak
rövidebb
takarmányok javára. 108
pénzlekötéssel
az
olcsóbb
járó
vásárolt
6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A ma használatos pénz egy törzsfejlődés eredménye, a kezdeti áruként való megjelenését követően hosszú idő alatt érte el mai formáját. Ebben az értelemben csak az áru mérésére használják, önmagában értéket nem képvisel. Legnagyobb előnye, hogy minden tevékenység, áru átszámítható ezen közös mérőszámra. A pénz a gazdaságban egyrészt elszámoló egységként működik, másodsorban csereeszközként funkcionál, a harmadik feladata a felhalmozás. A pénz minden esetben értékmérő és forgalmi eszköz. A pénz mozgása, a pénzzel való gazdálkodásban jelenik meg, amely három alapvető tevékenység – a befektetés, a finanszírozás és a folyamatos működés területén mérhető. A pénzügyi folyamatok egybeeshetnek a reálfolyamatokkal, megelőzhetik azt, de követhetik is. A beszerzett áru értékének kiegyenlítése általában halasztott fizetéssel történik. Mindez különösen jellemző a mezőgazdaságra, melyet a fejlett országok hitelezési gyakorlatában számításba is vesznek. Sajnos tényként kell megemlíteni, hogy Magyarországon ez a gyakorlat még nem terjedt el, nincs a mezőgazdaságnak speciális bankja, nincsenek a sajátosságokat elismerő hitelfeltételek. A baromfiágazatok világgazdasági jelentőségét, azok két fő termékének – a húsnak és tojásnak – az emberiség élelmiszer-ellátásban betöltött szerepe határozza meg. Az emberiség húsgondjának megoldásában a csirkehizlalás látszik a leginkább megvalósítható tényezőnek. Ezt felismerve mind a fejlett, mind a fejlődő országok gyakorlatában, eredményeiben kiemelkedő szerepet játszik a csirke. A csirkehizlalás jellemzői (pontosan számítható, rövid hizlalási és ezzel megtérülési időszak, a termék és pénzmozgások karakteres jellege, a prognosztizálhatóság) alapján megállapítható, hogy ezen ágazat sajátosságai felelnek meg leginkább a modern pénzgazdálkodás elvárásainak.
109
Szakirodalmi
adatok
alapján
elmondható,
hogy
genetikában
világszínvonalat képvisel Magyarország, azonban a koncentráció csak töredéke a vezető baromfihús-termelő országokhoz viszonyítva, a termelés volumene világviszonylatban nem jelentős, a feldolgozóipar zöme külföldiek tulajdonában van, az exportpiac korlátozott. Az Európai Unióhoz viszonyítva előny van a takarmánytermesztés
területén,
ugyanakkor
a
fehérjehordozók
importra
szorulnak, hasonlóan az uniós termelőkhöz. A baromfihizlalás gazdaságossága több tényező (külső és belső) együttese hatására alakul. Napjainkban leginkább a termelőtől függ a ráfordítások, a költségek alakítása, az árakat sokkal inkább a felvásárlók határozzák meg. A
takarmányköltségek
alapján
elmondható,
hogy
a
brojlerhizlalás
legnagyobb tételét képező takarmányköltségek szélsőségesen változtak az elmúlt 5 év során. A költségnövekedés főleg az árnövekedésből fakadt, de a növekedés mellett jelentős árcsökkenések is (10-15.000 Ft/t) előfordultak. Mivel a brojlerágazatra a vásárolt takarmányok etetése a jellemző, megállapítható, hogy az ágazat pénzgazdálkodásában a takarmányok játsszák a főszerepet. Az irodalmi adatok (AKI-BTT) és a saját vizsgálatok is azt mutatják, hogy a takarmány után a naposbaromfi beszerzési költsége (állandó) továbbra is a második legnagyobb (30-40 Ft/kg, 65-70 Ft/db) tétele lesz a brojlerhizlalásnak. Mivel a saját részre történő keltetés nem jellemző, így várható, hogy a pénzgazdálkodás területén (kiadás-bevétel nagysága, ideje) szintén kiemelt szerepet fog játszani a naposbaromfi beszerzése. Az önköltségek elemzése azt mutatja, hogy egyrészt örvendetesen nőtt a közvetlen költségek aránya, viszont kedvezőtlen azok abszolút növekedése. A nemzetközi versenyképességben ez komoly hátrányt jelent. Megállapítható továbbá, hogy a brojlerhizlalók 80-90 százalékánál viszonylag kiegyenlített, az átlagnak megfelelő nagyságú költségek vannak. A kedvezőtlen viszonyok között termelők (a brojlerhizlalók 10-20 %-a) sajnos a versenyképtelenek, a vesztesek táborát fogják növelni. 110
A baromfihús ára erősen ingadozik a kereslet-kínálat függvényében. Ugyanakkor az árak változására a nemzetközi trendek, valamint a sertéshús árváltozása is erőteljes hatással vannak. A vágócsirke termelői árának alakulásában másfél éves periódusok vannak, növekvő és csökkenő szakaszok követik egymást. A fogyasztói árak csökkenése gyorsan, szinte azonnal, míg növekedése lassabban jelentkezik a felvásárlási árakban. Az állami támogatások, egyéb bevételek a termelési érték 3,6- 5,5 százalékát teszik ki, jelenleg és valószínűleg a későbbiekben sem játszanak meghatározó szerepet. A jövedelem a pénzgazdálkodásban az árbevétel egy részeként jelenik meg a költségekkel együtt. A termelés folyamatában – pénzügyi értelemben – nincs különös jelentősége, hisz minden egyes forintja egy forint kiadást ellensúlyoz. Döntő szerepe a termelés folytatásában, fejlesztésében vagy visszafejlesztésében van. A baromfi rendkívüli növekedési erélye teszi lehetővé, hogy termelése megfeleljen a modern pénzgazdálkodás elvárásainak (gyors megtérülés, nagy forgalom, kiszámítható időpontok és időtartam). Biológiai szempontból a brojlerhizlalás forgási ideje (40-42 nap) még rövidebb is mint a pénzforgalomé, hisz az rendszerint 8-30 nappal követi csak az értékesítést. A takarmányértékesítő képesség, tömeggyarapodás, és a hizlalási idő közötti összefüggés egyértelmű, az egy nappal hosszabb hizlalási idő is jelentősen emeli az egy csirkére jutó költségeket. A befejező stádiumban például ez 150-180 gramm takarmánytöbbletet jelent, amit 61 Ft/kg takarmányárral beszorozva 1011 Ft költségtöbbletet is jelenthet naponta egy csirkére vetítve. A jó takarmányértékesítő képesség tehát egyrészről költségcsökkentést, másrészt rövidebb hizlalási, ezzel együtt megtérülési időt eredményez. A pénzforgalom szempontjából sajnos az utóbbi előny elvész a későbbi fizetések miatt, csupán a költségmegtakarítás ad előnyt. A hizlalási idő hosszára a 42-43 nap a jellemző. Az átlagos hizlalási idő mellett 8-10 napos különbségek is előfordulnak (min. 37, max. 46 nap), ezt 111
viszont messze nem követik a bevételek a lassú pénzügyi mozgás (30-60 napos fizetési határidők) miatt. Ilyen szempontból a hizlalási idő hossza érdemben nem befolyásolja ─ a mai magyar gyakorlatban ─ a brojlerhizlalás pénzforgalmát. A szervizperiódus
hosszának
pénzgazdálkodásra,
ugyancsak
gyakorlati
szerepe
elméleti
jelentősége
jelentéktelen.
Az
van
a
értékesítési
átlagtömegről ugyanez mondható el. A naposbaromfi vásárlása keltetőkből történik, az adott piaci kínálat által kialakított, keltetőnként kismértékben változó értékesítési áron és időben. A hazai brojlercsirke hizlalóknak általában 20 - 60 napos intervallum áll a rendelkezésükre, azonban a leggyakoribb a 30, illetve a 60 napos határidőre történő fizetés. A takarmányfizetési határidőkről elmondható, hogy a gyakorlatban az azonnali fizetéstől a 90 napos határidőre történő fizetésig mindenre akad példa, azonban jellemző a 60 napos. Az azonnali fizetés csak ritkán, kisebb tétel vásárlása esetén fordul elő. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ma Magyarországon közvetetten a takarmányszállítók finanszírozzák a hizlalás fizikai szakaszát, vagyis a termelők használják a tápgyártók pénzét. A kisebb, 25 ezer csirkénél kevesebbet kibocsátó telepek takarmányfizetése kevésbé egyöntetű, nagyobb szórás figyelhető meg. A kisebb telepek esetén a személyes kapcsolatok, a tárgyalókészség, egyéb tényezők sokkal nagyobb jelentőségűek, mint a nagyobb telepeknél, ahol a nagyobb volumenű takarmányfelhasználás nyújt lehetőséget a termelőnek határidő hosszabbítását illetően. A feldolgozók fizetési határideje meglehetősen változatos képet mutat, az azonnali fizetéstől a 180 napos fizetési határidőig mindenre akad példa a gyakorlatban, ugyanakkor az értékelés szempontjából a 30, 45 és a 60 napra történő fizetés a jellemző. Az azonnali fizetés a felvásárlói gyakorlattól eltérő, kisfeldolgozói felvásárláskor, kisebb telepi értékesítésnél fordul elő, azonban a gyakorlat a hosszabb, 30-60 napos határidőt igazolja.
112
A kamatok és bankköltségek két szempontból lényegesek a pénzgazdálkodás számára. A megtakarításokból, az időleges feleslegekből betétek képezhetők, melyek után az alapkamatnál alacsonyabb betéti kamat jár. Pénzhiány esetén hitelt vesznek fel a vállalkozók, mely után hiteldíjat fizetnek. A teljes hiteldíj mutató (THM) több tényezőből áll, így nem ritka, hogy a THM mutató kétháromszorosa lehet a kamatlábnak. Ez a tény kényszeríti a vállalkozásokat, hogy lehetőleg hitel nélkül, vagy minél kisebb hitellel oldják meg pénzforgalmukat. Ezt legegyszerűbben úgy érik el, hogy az elhúzódó fizetési határidőknek köszönhetően
partnereikkel
előlegeztetik
meg,
finanszíroztatják
saját
tevékenységüket. A fizetési határidők elemzése azt mutatja, hogy a gyakorlatban a termelő folyamatosan, több cikluson át finanszírozza a feldolgozót. Ezzel szemben a takarmánykeverő az, aki a termelőt a teljes turnus alatt, és a termelőn keresztül még a feldolgozót is finanszírozza a feldolgozás folyamata során. Így áll be azon helyzet, hogy a baromfifeldolgozók működésének finanszírozása részben a gabonatermelők pénzéből történik. A fizetési határidők hatása a gazdaságosságra abban jelentkezik, hogy a vállalkozás mennyi ideig használja más pénzét, illetve mennyi ideig használják az ő pénzét. Például naposbaromfi vásárlásnál a 30 napos fizetési haladékkal csirkénként 50 fillér, a takarmányköltségnél ─ 250 Ft/db takarmányköltséggel és 10 százalékos kamattal számolva ─ 2-4 forint előnyre tehet szert a termelő. A költségek nagysága és a fizetési határidők együttes hatását jól szemléltetik az egyes költségtételek arányváltozásai. Például a termelőket terhelő állandó jellegű költségek (amortizáció, energia, munkabér, egyéb anyag stb.) mindössze 18 %-ot képeznek a költségekben, a pénzforgalomban azonban már 32 %-os a szerepük a hosszú készenléti idő miatt. Az arányváltozás leginkább szembetűnő a vásárolt takarmányoknál, ahol a heti takarmányköltség fokozatosan nő a hizlalás során (7 Ft-ról 73 Ft-ra), ugyanakkor a vele kapcsolatos pénzforgalom csak a 4. hétig nő, utána csökken. 113
Általánosságban megállapítható, hogy a pénzforgalom szempontjából a finanszírozási napok nagyobb szerepet játszanak, mint maguk a pénzmozgást kiváltó kiadások vagy bevételek. A költségek nagyságában és pénzforgalomban
betöltött
szerepében
jelentős
arányváltozások
következnek be a lekötési idők függvényében. Ezen összefüggések igazolják a termelők azon döntéseit, hogy sok esetben lemondanak az olcsóbb, saját takarmányokról a drágább, de rövidebb pénzlekötéssel járó vásárolt takarmányok javára. A fizetési határidők, így a pénzforgalom szempontjából is egyértelműen a piac keresleti-kínálati pozíciói a meghatározóak. Erre vezethető vissza jelenleg Magyarországon a feldolgozói integrációk hiánya. A feldolgozóknak – a kínálati alapanyag piac miatt – nem érdekük a termelés megelőlegezése, ezért integrációt sem hoznak létre. Jelenleg leginkább a takarmánytermelőknek érdeke a termelés, hogy értékesíthessék abrakjukat, hogy létrejöjjön az integrált csirkehizlalás. Szétaprózottságuk, szervezetlenségük, pénzhiányuk miatt sajnos erre képtelenek (jelenleg). Változás a bővülő, keresleti piactól várható.
114
7. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. A brojlerhizlalás során a genetikai, termelői eredmények rövidebb fizetési határidőket, gyorsabb pénzmozgást tesznek lehetővé. A 40-42 napos átlagos hizlalási időt nagyon gyakran 30-60, sőt néhány esetben 90 napos fizetési határidők kísérték. Ez azt jelenti, hogy a pénzmozgás sebessége kevésbé függ a genetikától, sokkal inkább a piac kereslete és kínálata dönti el. 2. A mai magyar gyakorlatban a termelési fázis költségeinek 57 %-át, vagyis több mint a felét a beszállítók (keltetők, tápforgalmazók és gyógyszergyártók) finanszírozzák. Ez egyértelmű gazdasági előnyt jelent a termelők számára. 3. Sajnos a beszállítók által nyújtott gazdasági előny elveszik a feldolgozók ugyancsak elhúzódó fizetései miatt. A jelenlegi gyakorlatban a feldolgozóipart 100 %-ban közvetlenül a termelők finanszírozzák, ezen belül 37 %-os arányt képvisel a takarmányforgalmazók közvetett finanszírozása, vagyis ilyen arányban közvetve még ők is támogatják a feldolgozóipart.
115
8. ÖSSZEFOGLALÁS A XX. század gazdasági fejlődése azt mutatja, hogy a pénznek mind nagyobb a szerepe. A pénz azért van ilyen kitüntetett helyzetben, mert közös nevező a gazdasági teljesítmények, eredmények és ráfordítások összemérésében, elszámolásában. Ezzel magyarázható, hogy a gazdasági elemzésekben a pénz valamilyen formában mindig megjelenik. A baromfiágazatok világgazdasági jelentőségét, azok két fő termékének – a húsnak és tojásnak – az emberiség élelmiszer-ellátásban betöltött szerepe határozza meg. A csirkehizlalás előnye a többi állattenyésztési ágazattal szemben a pontosan számítható határidőkben, a rövid hizlalási időszakban, a termék és pénzmozgások karakteres jellegében, a prognosztizálhatóságban jelenik meg. Ezek alapján talán túlzás nélküli azon megállapítás, hogy a baromfiágazat sajátosságai felelnek meg leginkább a modern pénzgazdálkodás elvárásainak. A baromfihizlalás gazdaságossága több tényező (külső és belső) együttes hatására alakul. Ezen tényezők egy része a vállalkozótól független, megváltoztatására nincs esély vagy csak igen kevés, míg a tényezők másik része befolyásolható. Napjainkban leginkább a termelőtől függ a ráfordítások, a költségek alakítása (takarmányköltség, naposbaromfi), míg az árakat sokkal inkább a felvásárlók határozzák meg. Vélhetően ez a tendencia a későbbiekben is
megmarad,
s
ezen
tényezők
játsszák
a
főszerepet
az
ágazat
pénzgazdálkodásban. A fizetési határidők elemzése során megállapításra került, hogy a szállítói és vevői határidők esetében a telepméret nagysága nem meghatározó tényező. A gyógyszerfizetés határidejére vonatkozóan azonban kimutatható az összefüggés a telepnagyság és a fizetés határideje között.
116
A fizetési határidők elemzése alapján megállapítható, hogy a gyakorlatban a takarmánykeverő és a keltető hosszú ideig finanszírozza a termelőt, míg a termelő az értékesítést követően finanszírozza a feldolgozót. A fizetési határidők hosszának változtatása során gyakran előfordul, hogy a feldolgozót folyamatosan, több cikluson át finanszírozza a termelő. Ezzel szemben a takarmánykeverő az, aki a termelőt a teljes turnus alatt, és a termelőn keresztül még a feldolgozót is finanszírozza a feldolgozás folyamata során. Így áll be azon helyzet, hogy a baromfifeldolgozók működésének finanszírozása részben a gabonatermelők pénzéből történik. A fizetési határidők hatása a gazdaságosságra abban jelentkezik, hogy a vállalkozás mennyi ideig használja más pénzét, illetve mennyi ideig használják az ő pénzét. A pénzforgalom szempontjából megállapítható, hogy a finanszírozási napok nagyobb szerepet játszanak, mint maguk a pénzmozgást kiváltó kiadások vagy bevételek. A költségek nagyságában és pénzforgalomban betöltött szerepében jelentős arányváltozások következnek be az idő függvényében. Ezen összefüggések igazolják a termelők azon döntéseit, hogy lemondanak az olcsóbb takarmányokról
a
drágább,
de
rövidebb
pénzlekötéssel
járó
vásárolt
takarmányok javára. Egészében elmondható, hogy a baromfihús-termelésben a pénzgazdálkodást döntően a termékek iránti piaci igény határozza meg. A kínálati piac a fizetési határidők nyújtását, a keresleti piac azok rövidülését eredményezi. Ugyancsak piaci okokkal magyarázható a feldolgozói integrációk jelenlegi hiánya. A feldolgozónak nem érdeke, a termelőnek nincs pénze az integráció létrehozására. Elmozdulás a bővülő, keresleti piactól várható.
117
9. SUMMARY The economic development in the 20th century indicates an ever increasing importance of the money. The origin of this honourable position is that the money is the common denomination in the comparison of economic inputs outputs and also efficiency. This phenomenon explains that the means of payment occurs in every economic calculation in some wise. The world economic importance of the poultry branches is determined by the role of two main products – the meat and the egg – in the food supply of the world. The primacy in the broiler production arise from the good prognostic ability which means well calculable terms in the circulation of both the money and the commodities, and shorter fattening period comparing to the other branches in animal production. Therefore, it is unexaggerated to declare that the characteristic of the poultry production is one of the best fitted to the requirements of the modern money-economy. The economy of the poultry production varies as a result of several (interior and exterior) factors. Some of these factors are not or partially alterable as they are independent from the producers, but the remaining proportion is accessible. Nowadays, the expenditures (cost of food supply and the chickling) are evolvable mainly by the producers, since the incomings are influenced basically by the processing companies. Presumably, these tendencies will exist in the future, and these factors will have a principal role in the money-economy of the poultry branch. Based on the examination of the terms of payments it can be declared that the farm size has no influence on both the supplier and the purchaser terms. However, in case of the medication a correlation is detectable between the terms of payment and the farm size.
118
It is also observable that the producer is profusely financed by the breeder and food-supplier Company but other hand the producer finances the processing Company after the marketing. In case of changes in the length of the financial terms often occurs that the producer finances the processing Company for several cycles. Furthermore, the food supplier finances not only the producer during the whole period, but also the processing Company, indirectly via the producer. This situation results that the activity of the poultry processing industry is partially financed by the grain farms. The effect of the terms of payments on the economy arises from that the producer how long utilize exterior sources and other hand how long is its money used by other attendees. From the view of the currency it can be shown that the days of finance has a more significant role than itself the inputs and outputs resulting the currency. Significant time dependent changes occur in the ratio of the costs and the importance in the currency. These connections explain that the producers prefer the more expensive foods if they are accompanied shorter lockup. To put it concisely, it can be say that the money-economy in the broiler production is mainly determined by the market demands. The supplying market generates the elongation of the financial terms since the demand market has antagonistic effect. The lack of the integration in the processing should be explained also by the factors in the market, since the processing company is not interested, and the producer has no financial basis to form integration. Any shift should be expectable from the expansive, demand market.
119
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton
szeretném
kifejezni
köszönetemet
Dr.
Kalmár
Sándor
tanszékvezető egyetemi tanárnak, aki témavezetőként útmutatásokkal, hasznos tanácsokkal, információkkal, gondos odafigyeléssel segítette kutatómunkámat. A disszertáció megírásához szükséges elméleti felkészülés, a doktori cselekmény sikeres abszolválása tekintetében köszönettel tartozom Dr. Széles Gyula professzor úrnak, aki programvezetőként motivált a doktoranduszi feladatok ellátásában. Hálával tartozom Dr. Molnár Tamás tudományos segédmunkatársnak, aki fáradhatatlan türelemmel és kitartással bátorított, és a statisztikai elemzések során magas szintű szakmai ismeretekkel és ötletekkel segítette munkámat. Köszönöm a segítséget minden kedves kollégámnak és barátomnak, akik közvetve vagy közvetlenül hozzájárultak doktori disszertációm elkészüléséhez, biztosították a nyugodt körülményeket. Köszönettel tartozom Kedvesemnek, aki mindig mellettem állt, és nyugalmával, szeretetével a legnehezebb pillanatokat is igyekezett könnyebbé tenni. Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom Szüleimnek, hogy lehetővé tették számomra a továbbtanulást, és a választott úton mindig magam mögött tudhattam támogatásukat.
120
11. IRODALOMJEGYZÉK 1. A 2000. évi C. törvény a számvitelről, Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 2000, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2001. pp. 653-715. 2. ABRAMOV, V.A. (1963): Mezőgazdasági üzemek gazdaságtana, Kossuth Kiadó Budapest, p. 375 3. AGRÁR EURÓPA (2005): A világ hústermelése, 2005. február, pp. 17-18. 4. AGRÁR EURÓPA (2004a): A világ hústermelése, kereskedelme, 2004. június, pp.16-18. 5. AGRÁR EURÓPA (2004b): Fókuszban a baromfiágazat, 2004. június, p.18 6. ALVINCZ J. – ANTAL K. – HARZA L. – MÉSZÁROS S. – PÉTER K. – SPITÁLSZKY M. – VARGA T. (2001): A mezőgazdaság jövedelemhelyzete és az arra ható tényezők, AKII, Budapest, 7. sz. p.129 7. ARISZTOTELÉSZ (1984): Politika, Gondolat Kiadó, Budapest, p.75 8. A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2003-ban, AKI, Budapest, 2004. 5.sz. p.168 9. A tesztüzemek főbb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete 2002-ben, AKII, Budapest, 2003. 6. sz.
10. BALOGH L. – BÁNFI T. – BOROS I. – HAGELMAYER I. – LIGETI S. – MARMOLY J. – SULYOK P.M. – SURÁNYI GY. – SZÁSZ J. – TURJÁN S. – ZELKÓ L. (2002): Hitel és pénz a hitelrendszerben, In: Pénzügytan I. Tanszék Kft, Budapest, pp. 31-43. 11. BALOGH S. ─ BÉLYÁCZ I. – LÁSZLÓ GY. – MAROSI A. – SZERB L. – ULBERT J. (1994): Forgótőke gazdálkodás In: Vállalati gazdaságtan, Egyetemi Jegyzet, JPTE, Pécs, pp. 355-380. 12. BÁCSKAI T. – BALOGH L. BÁNFI T. – BUKVA A. – HAGELMAYER I. – LIGETI S. – SULYOK P.M. – SURÁNYI GY. – SZÁZ J. – TARJÁN S. (1993): Pénzügytan, Saldo, Budapest, p. 376 13. BÁNFI T. (1989) Fejezetek a magyar pénzelmélet-pénzügytörténeti irodalmából, Egyetemi Tankönyv, Tanszék Kft. Budapest, p. 174 14. BÁNFI T. – HAGELMAYER I. (1988): Pénz, In: Pénzügyi és Kereskedelmi Enciklopédia, Főszerk.: Bácskai Tamás, Novotrade Rt. Budapest, pp. 489493. 15. BÁNFI T. – HAGELMAYER I. (1989): A pénz fogalma, In: Pénzelmélet és pénzügypolitika, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p.13. 16. BTT (2004): Baromfi Terméktanács, szóbeli közlés, február 17. BTT (2003): Baromfi Terméktanács, szóbeli közlés, október 18. BÉLYÁCZ I. (1997): Tőkeberuházási és finanszírozási döntések (Egyetemi jegyzet) JPTE, Pécs, p. 262 19. BÍRÓ T. – PUCSEK J. – SZTANÓ I. (2001): Vállalkozások tevékenységének komplex elemzése, Perfekt Kiadó, Budapest, p.258 20. BODAI ZS. (1998): A pénz filozófiája I. kötet, Az ókori, a középkori és a kora újkori pénzelméletek, Aula, p. 124
121
21. BONYHÁDI I. (2003): A világ és Európa baromfitermelésének helyzete és kilátásai, A baromfi, , 3. sz. pp. 8-15. 22. BORDÁNÉ R.M. (1989): A gazdasági társaságok pénzügyi megítélése, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p. 86 23. BORSZÉKI É. (2003): Az agrárgazdasági jövedelmezőségi és felhalmozási viszonyai, Gazdálkodás, 4.sz. pp.2-14. 24. BÖGRE J. (1964): A baromfitenyésztés közgazdasági jelentősége In: A tyúktenyésztés kézikönyve, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 5-151. 25. BÖŐ I. (2000): Libatartás, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.86 26. BREALEY – MAYERS (1993): Pénzügyi teljesítmény értékelése, In: Modern vállalati pénzügyeik, Első kötet, Panem Kft. Budapest, pp. 463484 27. BRÜLL M. (1987): Befektetés, In: Közgazdasági Kislexikon, Kossuth Kiadó, Budapest, p. 47 28. BUDAI Z. – SZÉP I. (1997): Brojlerhizlalás, in: Baromfihús- és tojástermelők kézikönyve, Szerk.: Zoltán P., Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, pp. 245-280 29. BURGERNÉ G.A. (2002): A mezőgazdaság tőkeellátottsága, Gazdálkodás, XLVI.évf.4.sz. pp.22-28 30. BURGER K-né (1969): A mezőgazdaság szerepe a népgazdaság növekedésében, Kossuth Kiadó, 1969. p.381 31. CASTLE, E.N. – BECKER, M.H. – NELSON, A.G. (1992) Farm Business Management, Szerk: Nemessályi Zs., Farmgazdálkodás, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.476 32. CHATFIELD C. – KOEHLER A.B. – ORD J.K. – SNYDER R.D. (2001): A new look at models for expontential smoothing, The Statistican (2001) in press in: Science Direct, pp.175-190. 33. CHIKÁN A. (1992): Vállalatgazdaságtan, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p. 512 34. COLLINS, M.J. (1996): Cashflow és likviditásmenedzsment, Co-Nex Kft., Budapest 35. CSIMA F. (2000): A mezőgazdasági termelés forgóeszköz-szükségletének finanszírozása, különös tekintettel a cukorvertikumban alkalmazott megoldásokra, Doktori dolgozat, PATE, Kaposvár, p.133 36. CSIZMAZIA E. – SZÉKELY M. (1978): Vállalati gazdálkodás és gazdaságirányítás a mezőgazdaságban, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, p. 264 37. CSALÁDI KÖLTSÉGVETÉS, 2000, KSH, Budapest, 2002. 38. DARABANT A. (1980): Tojástól a brojlercsirkéig, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, p. 205 39. DAVIDSON S. – STICKNEY D. – WEIL R. (1985): Financial Accounting, The Dayden Press, New York, p. 169 40. DEFRA, 2003. Census (june) www. defra.gov.uk 122
41. DEMETER GY. – PUPOS T. (2004): Forgóeszközök, forgótőke és a mezőgazdasági termelés sajátosságai, IX. Nemzetközi agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös, márc. 25-26.p. CD-kiadvány 42. DOBOS K. – GALICZ T. – ÖCSÖDI GY. (1979): Csirkehús- és tojástermelési rendszerek gazdasági értékelése, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, p. 107 43. DOBOS K. (1959): Anyag-, pénz- és hitelgazdálkodás, in: Mezőgazdasági üzemtan, Mezőgazdasági Kiadó Budapest, pp. 442-444. 44. DUNAVÖLGYI M.- FARKAS Á. – FAZAKAS G. – FRIEDRICH I. – JAKSITY GY. – KIRÁLY J. – MARTIN H.GY. – SZELES N.(1998): Közgazdaságtan, in: Tőzsdei szakvizsga felkészítő, Közép-Európai Brókerképző alapítvány, Budapest, p. 393 45. DUBS, R. (1993): A vállalkozás finanszírozási módjai In: Közgazdaság(tan) 1. Nemzetközi Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 166-168. 46. Élelmiszermérlegek és Tápanyagfogyasztás 1970-2002, KSH, Budapest, 2004. p.46 47. ENYEDI Z. – KOSTYÁL R. – VENDÉGH F. (1980): Jövedelemszabályozás és pénzgazdálkodás a mezőgazdaságban, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, p. 220 48. ERTSEY I. (1978) Operációkutatás és számítástechnika a mezőgazdaságban, Gazdálkodás XXII. évf. 12.sz. 49. FAOSTAT Outlook, 2003.: www.fao.org, 2004. szeptember 15. 50. FEHÉR I. (1998): A magyar baromfitermelés és az EU csatlakozás főbb szempontjai, Gazdálkodás, XLII. évf. 3.szám, pp. 67-72. 51. FEKETE – SZÉNAI – TOMKA (1984): Költség- és jövedelemviszonyok a korszerűsödő mezőgazdaságban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p. 311 52. FEKETE L. (1964): Csirkehizlalás, In: A csirkehizlalás és tojástermelés gazdaságossága, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 7-78. 53. FÓRIÁN Z. (2001): 2002: Gyorsuló szerkezetváltozások a magyarországi baromfiiparban, Rabobank Hungária Rt. Élelmiszeripari Elemzések Osztálya, Budapest, p. 48 54. FRIEDMAN, M. (1986): Infláció, munkanélküliség, monetarizmus, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p. 233 55. GÁBRIELNÉ TŐZSÉR GY. (2002): A statisztikai elemzés alapvető módszerei, In: Alkalmazott statisztika, Szerk. SZŰCS I. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, pp. 51-150. 56. GAZDAG L. (2003): Agrárgazdaság: a hatékonyság kérdése és a modernizáció, Gazdaság és Tudomány, 2. szám pp. 40-66. 57. GILLIN T. (2003): Poultry meat output to reach 143 mt by 2030. Poultry International 42. 1. pp.20-26. 58. GIPPERT T. (2004): Brojlercsirke takarmányozás gazdaságossága, Értékálló Aranykorona, IV: évf. 9.sz. pp. 32-34. 123
59. GORTON, M. – DAVIDOVA, S. (2000): The international competitiveness of CEEC Agriculture, Wye College, University of London, p. 24 60. GUBCSI L. – TARAFÁS I. (1983): Láthatatlan pénz, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p. 355 61. GYULAFFY B-né (1998): Pénzügyi ismeretek I., Pénzügyi és Számviteli Oktatási Központ, Budapest, p. 31 62. GYULAFFY B-né – GYULAI L. – HEIMNÉ SZ.E. – SZTANÓ I-né (1998): Pénzügyi ismeretek II. Pénzügyi és Számviteli Oktatási Központ, Budapest, p. 17 63. HEADY E.O. (1971): Economic modells and quantitative metods for decisions and planning in agriculture. Iowa State University Press, Ames, p. 321 64. HEINRICH I. (1996): Versenyképes gazdálkodás, Gazdakönyvtár, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.180 65. HENRY, R. – ROTHWELL, G. (1997): The world poultry Industry, Worldbank, Washington, D.C. p. 86 66. HOLDAS S. (1968): A brojler hazájában, az amerikai baromfitenyésztésről, Budapest, Mezőgazdasági Könyvkiadó, p.264 67. HORN P.(2003): Interjú, Magyar Baromfi, 3.sz. pp. 3-6. 68. HORN P. – FÖLDI P. – BASTEK V – LUKSANOVA V. (2002): Poultry production in the Czech Republic, Hungary and Slovakia, 11th European Poultry Conference, Bremen, Germany, sept. 6-10. p.7 69. HORN P. (2000): Tyúktenyésztés, In: Baromfi, haszongalamb, Állattenyésztés 2. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 7-11. 70. HORNE, P.L.M. van (2002):Production cost development of broilermeat, 11th European Poultry Conference, Brema, Germany, sept.6-10. p.8 CDKiadvány 71. HORVÁTH L. (1987): Pénzgazdálkodás (Pénzügyi elszámolások) In: Gazdasági fogalmak, Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, pp. 497-501. 72. HUSZTI E.: Banktan, Tas Kft, Budapest, 1996.p. 428 73. HUNTON, P. (2000): A century of poultry breeding, World Poultry Elsevier, Vol.16.No.6. pp. 26-29. 74. JAKSITY GY. (2004): A pénz természete, Alinea Kiadó, Budapest, p. 622. 75. JANKÓNÉ F.J. – MIHÓK S. – FENYVESSY J. – LENDVAI E. (2003): A baromfihús minőségi jellemzői és mérési lehetőségei, Magyar Baromfi, 8.sz. pp. 35-37. 76. JUHÁSZ A. – KARTALI J. – HARTMUT W. (2002): A magyar agrárkülkereskedelem alakulása az ezredfordulón, AKII, Budapest,9. sz. p.129 77. JUHÁSZ A. (1999): A vertikális kapcsolatok változásai a zöldség- gyümölcs ágazatban, Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest, AKII, 10.sz. p. 143 78. KALMÁR S. (2004): A magyar sertéshústermelés versenyképessége az EUban, különös tekintettel a szabályozó rendszer reformjára és az ágazat 124
magyar vállalkozási struktúrájára, Versenyképesség a mezőgazdaságban. In: EU-Tanulmányok V. kötet Szerk.: Inotai A., Nemzeti Fejlesztési Hivatal, pp. 267-287. 79. KALMÁR S. (2001): A baromfiágazatok szervezése és ökonómiája, In: Mezőgazdasági üzemtan II., Szerk.: Pfau E. – Széles Gy., Mezőgazdasági szaktudás Kiadó, Budapest, 2001. pp. 398-436. 80. KARDOSNÉ NAGY J. (1998): Agrárpiaci folyamatok a statisztika tükrében „Vállalati környezet és alkalmazkodás az élelmiszertermelésben” Tudományos konferencia kiadvány II. kötet Gödöllő, pp. 79-84. 81. KARTALI J.- JUHÁSZ A. – KŐNIG G. – KÜRTI A. – ORBÁNNÉ N.M. – STAUDER M. – WAGNER H. (2004): A főbb agrárágazatok piacra jutásának feltételei az EU-csatlakozás küszöbén, AKI, 2004. Budapest, 2.sz. II. kötet p. 111 82. KÁLLAY B. (2004): A világ baromfihús-termelésének és –forgalmának nemzetközi áttekintése a csatlakozás előtt, Magyar Baromfi, 2004. április, pp. 25-27. 83. KÁLLAY B. (2003):A világ baromfihús-termelése és forgalma, Magyar Baromfi, 3.sz. pp. 33-41. 84. K.E.: (2004): A baromfiágazat helyzete Magyarországon, Agrárúnió, V.évf.4.sz. pp.39-40. 85. KESZI A. (2004): A baromfihús-vertikum jövője az EU-csatlakozás kihívásai nyomán, az alkalmazkodás tényezői és teendői a vágócsirke vertikumban, Versenyképesség a mezőgazdaságban. In: EU-Tanulmányok V. kötet, Szerk.: Inotai A., Nemzeti Fejlesztési Hivatal, pp. 288-306. 86. KESZI A. – CSORBAI A. – JANKOVICS P. – KALMÁR S. – GESZTI SZ. – NYÁRINÉ BUDVIG A. (2003): Financial problems in the Broiler Sector of Central European Countries (Czech Republic, Slovakia, Croatia and Hungary), In: Management and technology applications to empower agriculture and agro-food systems, XXX. Ciosta – Cigr V. Conference, Grugliasco (Turin), Italy, Sept. 22-24. Vol.3. pp. 1364-1370. 87. KISS J. (2001): A kelet- és közép európai országok agrárkereskedelmének kilátásai, In: Nemzetközi Agrárpiaci Kilátások, Szerk.: Popp J., FVMAKII, Budapest, pp. 111-136. 88. KOVÁCS A.- SZÉKELYHIDI T. (2002): Döntéstámogató rendszer baromfis vállalkozások számára, A Baromfi, 2.sz., pp. 16-21. 89. KOZÁK J. (1999): Magyarország és az EU baromfiszektora, Magyarország baromfigazdasága és szabályozórendszerének EU-konformitása, Budapest, pp. 26.-29. 90. KOZMA A. (1993): A befektetett pénzügyi eszközök fogalma, csoportosítása, In: Számvitel és Pénzgazdálkodás, Szerk.: Tóth P., Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 101-116.
125
91. KURTÁN L. – KURTÁNNÉ VADÁSZ I.(1999): Piacgazdaság, A „mindenható” pénz…, www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/ 9911/diakoldal/piacgazda/.htm 92. KURTÁN L. (2003): A piacgazdaság alapvonásai, In: Közgazdaságtan, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 36-40. 93. LAKNER Z. – BÍRÓ O. (2004): A magyar baromfiipar az átalakuló társadalmi-gazdasági erőtérben, A Hús, 2004/3., pp. 196-203. 94. LAKNER Z. – GULYÁS M. (2004): Élelmiszergazdasági beruházások tervezése és előkészítése, Környezet és Fejlődés Kiadó, Budapest, p. 65. 95. LEHOCZKY J. (1995): A mezőgazdaság pénzügyi problémái, Gazdálkodás, XXXIX.évf.2.sz. pp. 41-47. 96. LENTNER CS. (1991): A mezőgazdasági hitelek árnyoldalai, Gazdálkodás, XXXV. Évf. 12.sz. pp. 29-32. 97. LINDEN, J. (2003): New era in broilr welfare?, WATT Poultry USA, 11.sz. pp. 40-46. 98. MAGDA S. – MARSALEK S. (2000): Állattenyésztés, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000. p. 176 99. MAGYAR G. (2001): Pénzügyi navigátor, Invent, Budapest, p. 20 100. Magyarország állatállománya 2000. március 31-én, ÁMÖ, KSH, Budapest, p. 301 101. Magyarország mezőgazdasága 2003, (Gazdaságszerkezeti összeírás), KSH, Budapest 2004. p.16 102. Magyar Statisztikai Évkönyv 1993, KSH, Budapest, 1994. p. 162 103. MAJOROSI P. (1994): Kutatásmódszertan, Módszertani segédanyag, Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, p.96 104. MEGYERI K. (2001): A pénz, mint általános csereeszköz modellezése, Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf. április, pp. 307-319. 105. MÉSZÁROS S. – SPITÁLSZKY M. (1999): Mezőgazdaságunk jövedelme nemzetközi kitekintésben, Gazdálkodás, XLVI.évf. 2.sz. pp. 1-7. 106. Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2003. KSH, Budapest, 2004. p. 165 107. Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 1998, KSH, Budapest, 1999. p. 162 108. MULDER, N.-D. (2002): The Central and Eastern European Poultry Sector, 11th European Poultry Conference, Bremen, Germany, Sept. 6-10. 2002, p. 30. CD-Kiadvány 109. NÁBRÁDI A. – SZŰCS I. (2004): Gazdasági tartalékok a sertéságazatban, A Hús, 1.sz. pp. 47-54. 110. NAGY N. (1999): Az állattenyésztés alapjai, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 15. 111. NÉMETI L. (2003): A magyar agrárgazdaság az ezredfordulón, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, p. 201. 112. NILIPOUR, A.H. (2001): The future of Central American poultry is tough, World Poultry Elsevier, Vol.17, No.2. pp.10-12.
126
113. NYÁRS L. – PAPP G. – VÖNEKI É. (2004): A főbb hazai állattenyésztési ágazatok kilátásai az Európai Unióban, AKII, Budapest, 4. sz. p.126 114. NYÁRS L. – PAPP G. (2002): Az állati eredetű termékek feldolgozásának versenyhelyzete, AKII, Budapest, 7.sz. pp.110. 115. ORBÁNNÉ N. M. (2002): A magyar élelmiszergazdaság termelői és fogyasztó árai az európai unió árainak tükrében, AKII, Budapest, 1.sz.p.126. 116. ORBÁNNÉ N. M. (2000): Az ágazat versenyképessége a világpiacon, A Baromfi, 1.sz. pp.4-7. 117. ORBÁNNÉ N. M. (1999): Világpiaci tendenciák és exportkilátások, A Baromfi, 1999. 2.sz. pp.4-7. 118. ORDY Á. (1988): Forgóeszköz-gazdálkodás, in: Pénzügyi és kereskedelmi enciklopédia, Szerk.: Bélyácz I., Novotrade, Budapest, p. 232. 119. OROSZI S. (1997): A makroökonómia alapvető elméletei, JPTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs, p. 142 120. PATAKI L. (1993): A vállalkozások pénz- és hitelgazdálkodása, in: Számvitel és pénzgazdálkodás, Szerk.: Tóth P., Mezőgazda Kiadó, pp. 407-432. 121. POPP J. (2004): A fontosabb állati termékek világpiaci kilátásai, In: Nemzetközi agrárpiaci kilátások, Hetedik Magyarországi Mezőgazdasági Előrejelzési Konferencia, Szerk: Popp J. , AKII, 2004. pp. 51-60. 122. POPP J. (2001): Kilátások az állati eredetű termékek világpiacán, In: Nemzetközi Agárpiaci Kilátások, Ötödik Magyarországi Mezőgazdasági Előrejelzési Konferencia, FVM-AKII, Budapest, pp. 75-110. 123. POPP J. (2000) Baromfitenyésztés, In: Főbb agrárágazataink fejlesztési lehetőségei az EU-csatlakozás tükrében, AKII, Budapest, 9.sz. pp. 93-99. 124. POPP J. – UDOVECZ G. (2003): Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása – Baromfi, Perfekt Kiadó, Budapest, p. 27 125. Prospects for agricultural markets, 2001-2008, European Commission, Diretcorate-General for Agriculture, Brussels, 2001., p. 138 126. RABOBANK INTERNATIONAL, 1998. 127. RÁKI S. – GUBA M. (2002): A felmért baromfitelepek műszaki-technikai színvonala, In: Az állattartó telepek felmérése, Összefoglaló kötet, Kézirat, AKII, Budapest, pp. 40-52. 128. RÁKI S. – GUBA M. (1999): Az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülési tennivalói és fejlesztésiforrás-igénye a baromfiágazatban, AKII, 5.sz. p. 120. 129. REKE B.(1998): Az alkalmazkodás pénzügyi feltételei, Gazdálkodás, XLII. évf. 5. sz. pp. 28-34. 130. REKE B. (1999): A banki adósminősítés elméleti és gyakorlati kérdései, Gazdálkodás, XLIII. évf. 1. sz. pp.42-50. 131. RISSÉ, J. (2003): Beszámoló az a.v.e.c. 2003. március 25-i brüsszeli igazgatósági üléséről, Magyar Baromfi, pp. 23-25. 127
132. ROSS Brojler Tartástechnológia, (2000) 133. RÓTH J. – ADORJÁN CS. – LUKÁCS J. – VEIT J. (2001): Számviteli esettanulmányok, Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ Kft. Budapest p. 291. 134. SABJANÁCZ J. – SUTUS I. (2003): Vezetői számvitel a mezőgazdaságban, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, p. 320 135. SAMUELSON P.A. – NORDHAUS, W.D. (1995): Közgazdaságtan I., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p. 387 136. SLUISE, W. van der (2003): European processig companies search for expansion, World Poultry, Volume 19, No.4., pp. 21-23. 137. SLUISE, W. van der (2004): 20 years of top performing countries in meat, eggs and trade, World Poultry, Vol. 20, No 10. pp. 12-14. 138. SOM K. (2001): Makroökonómia, TriMester, Tatabánya, p. 102 139. SUTUS I. (1993): A termelési érték és az eredménymutatók számítása a mérlegbeszámoló adataiból, Gazdálkodás, XXXVII.évf. pp. 38-45. 140. SÜTŐ Z. (2004): A pulykahús-termelés jövője az EU-csatlakozás kihívásai nyomán, Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport, Agrárés Vidékfejlesztési Témacsoportja 2004. március, Kézirat, p. 58 141. SZALAY I. (2004): Az alternatív baromfitenyésztés és –tartás alapelemei, In: Alternatív baromfitenyésztés és –tartás (Ökológia, fenntarthatóság, hagyományok), Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 12-20 142. SZÁZ J. (1989): Jelenlegi és jövőbeli pénzek a gazdaságban, In: Hitel, pénz, tőke, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, pp. 67-80. 143. SZÁZ J. (1996): A pénz és a pénzügyi szektor a modern gazdaságban, in: Bevezetés a makroökonómiába, Szerk.: Meyer Dietmar, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Aula Kiadó, pp. 46-76. 144. SZERDAHELYI (2004): Sorskérdések a húsiparban hazánk uniós csatlakozásával kapcsolatban, A Hús, 1.sz. pp. 54-59. 145. SZEKERES I. Z. (2003): Az uniós csatlakozás hatása a magyar baromfiágazatra, Baromfiágazat, 3.évf.2.sz. p. 4-9. 146. SZÉLES GY. (2003): Az integráció üzemgazdasági összefüggései, Gazdálkodás, XLVII. Évf. 4.sz. pp. 28-36. 147. SZÉNAY L. – VILLÁNYI L. (2000): Agrárgazdaságtan, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000. p. 242 148. SZLAMENICZKY (1963): Baromfitenyésztés a világgazdaságban, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, p. 253 149. SZÓRÁDINÉ SZABÓ M. (1995): A működés és a finanszírozás hatásaink szétválasztása a vállalatelemzésben, Gazdálkodás, XXXIX.évf.2.sz. pp. 18-31. 150. SZOVÁTAY A. (2001):A baromfitenyésztés rövid története a régmúlt időktől napjainkig I., A Baromfi, 4.sz. pp. 22-27. 151. SZŰCS I. – UDOVECZ G. (1998): Az agrárgazdasági jelenlegi és várható helyzete, AKII, Budapest, 16.sz. p.135 128
152. TAKÁCS I. (1986): A pénzügyi helyzet évközi elemzése, Gazdálkodás, XXX.évf.10.sz. pp. 60-66. 153. TAKÁCS I.(2000): Gépkör – jó alternatíva? Gazdálkodás, XLIV. évf. 4. sz. pp. 44-45. 154. TAKÁCS I. (2002): A mezőgazdasági egyéni vállalkozások pénzforgalmának vizsgálata, Gazdálkodás, XLVI.évf.1.szám, pp. 45-52. 155. TAKÁCS L. (2002): A brojlerhizlalás belső árai, Baromfiágazat, 2.sz. pp. 4-6. 156. TAKÁCS I.- TAKÁCSNÉ GY. K. (1999): Mezőgazdasági kis- és középvállalkozások működésének finanszírozási kérdései, Gazdálkodás, 2.sz. pp.10-17. 157. TARNÓCZI (2004): Rövidtávú finanszírozás és tervezés (Forgótőke menedzsment), ww.econ.klte.hu/oktatok/tarnoczi/vallpu_mba/doc05.doc4. fejezet, utolsó megtekintés: 2004. szeptember 158. TELL I. – SALAMON L. - SZALKA É. (2004): A baromfihús termelés, piac és a versenyképesség alakulása az ezredfordulón, világviszonylatban és hazánkban, IX: Nemzetközi agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös, márc.25-26. p.6, CD-Kiadvány 159. TENK G. (1999): Javuló feltételek az agrárhitelezésben, Gazdálkodás 3. sz. pp. 1-9. 160. TÉTÉNYI Z. (1994): Nemzetgazdasági és vállalati pénzügyek, Perfekt Kiadó, Budapest, 161. TÉTÉNYI V.: Pénzügy és vállalkozásfinanszírozási ismeretek, Perfekt Kiadó Budapest, 2001., p. 550 162. THORNTON G. (2003): Future competitiveness of North American Poultry Industry, USAPEEC Report, WATT Poultry USA, szeptember, pp. 26-32. 163. TOBIN (1991): Money, Szócikk: New Palgrave Dictionary of Finance, London 164. TÓTH J. (1973): A termelési tényezők felhasználásának optimalizálása a mezőgazdaságban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, pp. 5-35. 165. TÓTH-BALOGH (2003): Az Európai Unió baromfitenyésztése, A Baromfi, 4.sz. pp.12-13. 166. TÓTH P. (2001): Magyarország baromfitenyésztése a XX. században, A Baromfi, 2.sz. pp. 10-13. 167. TÖMPE F. (2000): Egy felmérés tanulságai a baromfi termékpályáról, Gazdálkodás, XLIV.évf. 3.sz. pp. 33-40. 168. TÖRÖK T. (2003): A brojlerágazat versenyképessége, Baromfiágazat, 3.évf. 2.sz. pp.30-31. 169. UDOVECZ G. (2004/a): A Közös Agrárpolitika alkalmazása Magyarországon, Acta Scientiarum Socialum, Tomus XVII., p. 95-106. 170. UDOVECZ G. (2004/b): Az átalakuló magyar agrárpolitika, Acta Scientiarum Socialum, Tomus, XVII., pp. 27-32. 129
171. UDOVECZ G. (2003): A magyar baromfiágazat kilátásai az EUcsatlakozás előtt, Baromfiágazat, 3.évf. 3.szám, pp. 4-10. 172. UDOVECZ G. (2000): Jövedelemhiány és versenykényszer a mezőgazdaságban, Gazdálkodás, XLIV.évf. 1.sz. pp. 1-7. 173. VARGA S.- BEDŐ GY. – LŐRINC GY. (1997): Vállalkozások pénzügyei, In: Vállalkozások gazdaságtana, Perfekt Rt. Budapest, pp. 201218. 174. VÁGÓ J.(1964): Nagyüzemi baromfitartás néhány jövedelmezőségi kérdése (Pecsenyecsirke- nevelés és tojástermelés) Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 82 175. VÉGH I. (2004):Az élelmiszerfogyasztás alakulására ható főbb tényezők, Élelmezési Ipar, LVIII.évf.3.sz. pp.81-83. 176. VIGVÁRI A. (2004): Pénzügy(rendszer)tan, KJK-Kerszöv, Budapest, p. 334 177. WIJSMAN, A.T. (1999): Competitiveness of the Western European Poultry Sector, In: The European Agro-Food system and the challange of global competition, Giugno, Italy, jun. Pp. 115-125. 178. WINDHORST, H-W. (2002): Regional patterns of the European and world broiler production and broiler meat trade, 11th European Poultry Conference, Bremen, Germany, sept.6-10. 2002, p.10, CD-Kiadvány 179. World Meat: FAPRI 2003, Agricultural Outlook, www.fapri.com 180. ZOLTÁN P. (2003): A magyar baromfiipar az EU csatlakozás előtt, Baromfiágazat, 3.évf. 1.szám pp. 6-13. 181. ZOLTÁN P. (2002): A világ és Magyarország baromfiiparának helyzete, Agronapló, pp. 108-113. 182. ZOLTÁN P. (1998): A baromfiipar helyzete és fejlesztésének lehetőségei, A Baromfi, 3.sz. pp. 4-12. 183. ZMP (2003): Marktblanz eier und geflügel, Bonn, www.zmp.de 184. www.ktg.gau.hu 185. www.jomagyarbaromfi.hu
130
12. TÁBLÁZATJEGYZÉK 1. A baromfitermelés várható alakulása ország csoportok szerint
33.
2. Az állomány változása Magyarországon 1988 és 2003 között
41.
3. A különböző húsféleségek fogyasztásának alakulása 1989 és 2002 között (kg/fő) 4. A saját termelésű baromfihús-fogyasztás megoszlása jövedelmi kategóriák szerint 2000-ben, % 5. Az egyéni gazdaságok és gazdasági szervezetek brojlerállományának megoszlása üzemméret szerint Magyarországon (2000) 6. A kiküldött kérdőívek gazdasági forma szerinti megoszlása a telepméret függvényében 7. A szimulációs modellhez felhasznált termelési paraméterek
47.
8. A vizsgálatba vont fizetési határidők
57.
9. Tyúkfélét tartó gazdaságok száma és a tyúklétszám megoszlása
59.
10. A takarmányköltségek alakulása
61.
11. A naposbaromfi ára, Ft/db
64.
48. 51. 55. 56.
12. A brojlercsirke önköltség alakulása az egyéni gazdaságokban és gazdasági társaságokban 66. 13. A húscsirke előállítás önköltségének szóródása 2003-ban 67. 14. A húscsirke önköltségének és az állatlétszám arányának szóródása, 2002-ben és 2003-ban 15. Az ágazati eredmény alakulása az egyéni gazdálkodóknál és a gazdasági társaságoknál 16. A költségarányos-, az értékarányos jövedelmezőség és az objektív jövedelemigény vizsgálata 1999 és 2003 között 17. A brojlercsirke hizlalás mutatói hazánkban és Európa néhány országában 18. Az értékesített átlagtömeg alakulása 2003-ban
68. 74. 75. 79. 83.
19. A pénzgazdálkodás során vizsgált fizetési határidők és a telepek közti összefüggés 85. 20. Gyógyszervásárlás fizetési határideje 87. 21. Forintnapok alakulása 42 napos hizlalás során
131
106.
13. ÁBRAJEGYZÉK 1. A forgóeszközök körforgása
17.
2. A vállalkozások reál- és pénzügyi folyamatai
18.
3. A működési ciklus
19.
4. A pénzáramlási idővonal és a rövid távú működési tevékenységek
20.
5. A vállalati pénzáramlás egyszerűsített sémája
23.
6. A világ hústermelésének alakulása 2003-ban
30.
7. A főbb baromfihús kereskedelmi csatornák
32.
8. A baromfiállomány alakulása Magyarországon 1988 és 2003 között
42.
9. A baromfihús termelés és felhasználás változása Magyarországon 1961 és 2002 között 44. 10. Vágott baromfi export megoszlása baromfifajok szerint 1990-ben és 2003-ban, Magyarországon 45. 60. 11. A termelési költségeket alakító főbb tényezők 12. A baromfitakarmányok és takarmány-alapanyagok árának változása 1999 és 2003 között 13. A naposbaromfi és a keltetőtojás áralakulása
63. 66.
14. A termelési érték összetevői
70.
15. A brojlercsirke felvásárlási árainak alakulása az egyéni gazdaságokban és társas vállalkozásokban 16. A takarmányok, a naposcsibe, a felvásárlási- és fogyasztói árindexek alakulása, 1999. január = 100% 17. A brojlercsirkék növekedési erélye az élethetek során
70.
18. A takarmányértékesítő képesség alakulása 2003-ban
79.
19. Hizlalási napok számának alakulása Magyarországon 2003-ban
81.
20. A naposcsibe fizetési határidejének alakulása Magyarországon
84.
21. Takarmányfizetési határidők alakulása Magyarországon
86.
22. Az értékesített baromfi fizetési határidejének alakulása Magyarországon 23. 30 napos fizetési határidők ábrázolása 42 napos hizlalás során
89. 93.
24. 60 napos szállítói fizetési határidők ábrázolása 42 napos hizlalás során 25. 60 napos fizetési határidők 42 napos hizlalási periódus alatt
132
71. 77.
95. 97.
26. Rövid szállítói és hosszú vevői fizetési határidők 42 napos hizlalás során 27. Rövid szállítói és hosszú vevői fizetési határidő modell viszonylag rövid rotációs idő esetén 28. Pénzáramlási idővonal rövid fizetési határidők esetén
98. 100. 101.
29. Működési és pénzciklus alakulása hosszú szállítói és rövid vevői határidők esetén 30. Naposcsibe finanszírozással elérhető gazdasági előny
102. 103.
31. A takarmányköltséggel elérhető kamatnövekedés
104.
32. Értékesített brojlercsirke árbevételének alakulása a kamatok függvényében 33. Forintnapok alakulása 42 napos hizlalás esetén
105. 107.
133
14. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK KÖNYV, KÖNYVRÉSZLET (1):
·
KESZI A.: A baromfihús-vertikum jövője az EU-csatlakozás kihívásai nyomán, Az alkalmazkodás tényezői és teendői a vágócsirke-vertikumban, Versenyképesség a mezőgazdaságban. In: EU-Tanulmányok V. kötet Szerk.: Inotai A., Nemzeti Fejlesztési Hivatal, pp. 288-306.
IDEGEN NYELVEN LEKTORÁLT FOLYÓIRATBAN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK (1):
·
A. KESZI, - A. CSORBAI, - P. JANKOVICS, - K. TÓTH, I. MARTON: Financial problems in the hungarian broiler sector, 10th International Symposium „Animal Science Days”, Pécs, October 16-18, 2002. szeptember 18. Acta Agraria Kaposvariensis, pp. 219-224.
MAGYAR NYELVEN LEKTORÁLT FOLYÓIRATBAN MEGJELENT KÖZLEMÉNY (2):
·
KESZI A. – CSORBAI A. – KALMÁR S. – JANKOVICS P. (2003.): Gondolatok a baromfihús-előállítás tendenciáiról, Acta Scientiarum Socialium, Universitas Kaposvariensis, XIV/2003. 31-36.p.
TELJES TERJEDELEMBEN MEGJELENT PROCEEDINGEK IDEGEN NYELVEN (2):
·
·
A.KESZI - A. CSORBAI - JANKOVICS S. – KALMÁR - SZ. GESZTI A. BUDVIG NYÁRINÉ (2003): Financial problems in the Broiler Sector of Central European Countries (Czech Republic, Slovakia, Croatia and Hungary),In: Management and technology applications to empower agriculture and agro-food systems, XXX. Ciosta – Cigr V. Conference, , Grugliasco (Turin), Italy, Sept, 22-24, 2003. Vol.3., 1364-1370.pp. KESZI A. – CSORBAI A. – JANKOVICS P. – KALMÁR S.(2003): The integrated broiler meat production financial problems in Hungary. Agrárgazdaság, Vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén c. Konferencia. Debreceni Egyetem ATC, Debrecen, április 1-2. CD kiadvány (teljes terjedelemben)
TELJES TERJEDELEMBEN MEGJELENT PROCEEDINGEK MAGYAR NYELVEN (4):
·
KESZI A.(2004): A magyar baromfiágazat esélyeinek vizsgálata SWOT analízissel, IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös, 2004, március 25-26. CD, Poszter Szekció
134
·
·
·
KESZI A.- KALMÁR S.(2004): Baromfitenyésztők kilátásai az Európai Uniós csatlakozást követően, IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös, 2004, március 25-26. CD, Poszter Szekció KESZI A. (2004): A brojlercsirke hizlalás jövedelemtermelő képességét befolyásoló főbb tényezők hazánkban, X. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely, 2004. április 29. CD, V. Vállalati Gazdaságtan Szekció, 504. pdf KESZI A. – KALMÁR S. – BARTOS SZ.(2004): Néhány tényező jövedelembefolyásoló szerepe a brojlercsirke hizlalásban, VI. Nemzetközi Élelmiszertudományi Konferencia, Szeged, 2004. május 2021. CD kiadvány,
ELŐADÁS MAGYAR NYELVEN (1):
·
KESZI A. (2005): Pénzgazdálkodás elemzése a baromfihústermelésben, Doktoranduszok Tudományos Kerekasztala, Kaposvári Egyetem GTK, 2005. április 25.
135
15. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜLI PUBLIKÁCIÓK IDEGEN NYELVEN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK (1)
·
K. TÓTH, A. KESZI, A. CSORBAI, P. JANKOVICS, I. MARTON: The organic food sector in the South Transdanubian Region (Perspectives), 10th International Symposium „Animal Science Days”, Pécs, October 1618, 2002. szeptember 18. Agra Agraria Kaposvariensis, pp. 225-230.
MAGYAR NYELVEN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK (4)
·
· · ·
KALMÁR,S. – KESZI A.: A szarvasmarha ágazat gazdasági szerepe, Gazdálkodás, XLV. Évf. 4. szám , 43-48.pp. BORBÉLY CS., KESZI A., KOVÁCS B., GESZTI SZ. (2001): A magyar tejtermelés nemzetközi versenyképessége különös tekintettel a munkatermelékenységre. Acta Scientiarium Socialium, VII. 43-50. p. KESZI A.: Pénzgazdálkodás, In: Üzemgazdaságtan (Szerk.: Kalmár S.). Kaposvár, Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, 2004., 21-24.p. KESZI A.: Adózás, In: Üzemgazdaságtan, (Szerk.: Kalmár S.) Kaposvár, Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, 2004., 31-35.p.
TELJES TERJEDELEMBEN MEGJELENT PROCEEDINGEK IDEGEN NYELVEN
·
·
·
S. KALMÁR - GY. ALPÁR - A.KESZI .(2003):Farming as energy resource in Hungary, XXX. Ciosta – Cigr V. Conference, , Grugliasco (Turin), Italy, Sept, 22-24, 2003. Vol.3., 601-606.pp. KOVÁCS B., BORBÉLY CS., GESZTI SZ., KESZI A. (2001): Opportunites and challenges for the Hungarian milk production in the aspect joining to EU. XXIX. CIOSTA – CIGR V Congress, Krakow, june 25-27. 79-83. p. KOVÁCS B., BORBÉLY CS., GESZTI SZ., KESZI A. (2001): Investigation of the international competitiveness of milk production in Hungary. XXIX. CIOSTA – CIGR V Congress, Krakow, june 25-27. 8488. p.
TELJES TERJEDELEMBEN MEGJELENT PROCEEDINGEK MAGYAR NYELVEN
·
· ·
CSORBAI A. – JANKOVICS P. – KESZI A.: A kisüzemi tojástermelés újszerű elemzése a Dél-Dunántúli Régióban. II. Erdei Ferenc Tudományos Konferencia. Kecskemét, 2003. aug. 28-29. 1. 55-59.p. CSORBAI A. – JANKOVICS P. – KESZI A.: A kisüzemi tojástermelés a fogyasztói elvárások tükrében. II. Erdei Ferenc Tudományos Konferencia, Kecskemét, 2003. aug. 28-29. 1. 60-64.p. KESZI A. (2000): A szövetkezés jelene és jövője a magyar mezőgazdaságban, Magyar Agrártudományi Egyesület Baranya Megyei Szervezet Diákpályázata, 2000. December
136
16. RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZ Keszi Andrea tudományos életrajza Keszi Andrea 1974. december 22-én született Szigetváron. Általános iskola elvégzése után jó minősítéssel érettségizett a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnáziumban. tanfolyamot
Érettségi
végzett,
után
majd
a
Középfokú pécsi
Bank-
Radnóti
és Miklós
Devizaügyintéző Közgazdasági
Szakközépiskola tervezés, elemézés és statisztika szakán érettségi vizsgát tett. Ezzel egy időben a OTP és Kereskedelmi Bank Rt. Szigetvári fiókjánál gyakornoki munkakört töltött be. 1996-ban felvételt nyert a Kaposvári Egyetem jogelőd intézményébe Gazdasági agrármérnök szakra. 2000-ben Köztársasági ösztöndíjjal jutalmazták. 2001-ben kiváló minősítéssel Élelmiszer szakirányú gazdasági agrármérnöki diplomát szerzett, s még ugyanebben az évben felvételt nyert a Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar Doktori Iskolájába “Az állati eredetű termékelőállítás, -fejlesztés és -fogyasztás ökonómiája” c. programra. 2001-ben adótanácsadó, 2003-ban pedig Mérlegképes könyvelői oklevelet szerzett. Angol nyelvből középfokú C típusú komplex, valamint német nyelvből középfok “A’ típusú nyelvvizsgákkal rendelkezik. Doktori tanulmányai alatt a Vállalatgazdasági Tanszéken Mezőgazdasági Üzemtan szemináriumokat tartott, egy szakdolgozat és egy TDK dolgozat társkonzulense volt. Doktori szigorlatát 2004. decemberében abszolválta. Jelenleg
is
a
Vállalatgazdasági
Tanszéken
mérnökként, oktatott tárgya az üzemgazdaságtan.
137
dolgozik,
tanszéki
17. M E L L É K L E T E K
138
1. melléklet
A csirkehizlalás (élősúly) költsége és jövedelme az egyéni gazdaságokban Sors Megnevezés z. 1. Termelési érték 2. Hízóbaromfi értékesítési átlagára 3. Közvetlen állami támogatás 4. Az ágazat egyéb bevételei 5. Az ágazat összes árbevétele 6. Alapanyag költség 7. Takarmányköltség összesen 8. ebből: saját termelésű abraktakarmány 9 vásárolt abraktakarmány 10. Állategészségügyi költség 11. Egyéb közvetlen változó költség 12. Közvetlen változó költség összesen 13. Gépköltség (változó) 14. Idegen gépi szolgáltatások költsége 15. Munkabér és közterhei 16. Értékcsökkenési leírás 17. Egyéb költség 18. Tevékenység általános költsége 19. Gazdasági általános költség 20. Termelési költség összesen 21. Fedezeti hozzájárulás 22. Ágazati eredmény 23. Az élősúly önköltsége Forrás: AKII, 2004
M.e. Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg
139
1999
2000
2001
2002
2003
163,45 159,07 4,31 0,02 144,78 32,41 109,75 1,48 108,27 3,60 0,00 145,76 3,75 1,37 6,28 4,86 9,44 0,66 3,42 175,54 10,51 -12,09 175,48
177,88 170,88 6,23 0,65 132,93 34,79 109,48 0,36 109,12 4,40 0,01 148,68 1,71 0,76 4,84 3,38 9,13 0,83 4,36 173,69 21,54 4,19 173,56
212,09 203,80 8,06 0,23 198,70 36,53 34,30 0,25 134,06 4,35 0,02 175,20 2,15 1,82 4,70 3,53 12,15 4,02 5,11 208,67 36,89 3,42 208,67
193,61 186,17 7,45 0,00 175,43 35,07 122,55 1,15 121,39 4,56 0,05 62,22 4,09 1,21 7,84 0,96 6,42 4,42 4,27 191,44 31,39 2,17 191,44
185,17 181,08 6,55 0,17 177,00 37,28 124,35 1,64 122,71 3,92 9,17 174,73 1,42 1,79 6,32 4,09 0,75 2,51 3,64 195,25 10,44 -10,08 195,25
2. melléklet
A csirkehizlalás (élősúly) költsége és jövedelme a gazdasági társaságokban Sors Megnevezés z. 1. Termelési érték 2. Hízóbaromfi értékesítési átlagára 3. Közvetlen állami támogatás 4. Az ágazat egyéb bevételei 5. Az ágazat összes árbevétele 6. Alapanyag költség 7. Takarmányköltség összesen 8. ebből: saját termelésű abraktakarmány 9 vásárolt abraktakarmány 10. Állategészségügyi költség 11. Egyéb közvetlen változó költség 12. Közvetlen változó költség összesen 13. Gépköltség (változó) 14. Idegen gépi szolgáltatások költsége 15. Munkabér és közterhei 16. Értékcsökkenési leírás 17. Egyéb költség 18. Tevékenység általános költsége 19. Gazdasági általános költség 20. Termelési költség összesen 21. Fedezeti hozzájárulás 22. Ágazati eredmény 23. Az élősúly önköltsége Forrás: AKII, 2004
M.e.
1999
2000
2001
2002
2003
Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg Ft/kg
166,11 156,76 9,36 0 155,48 30,68 95,98 0 95,98 4,35 0 131,01 1,02 0,66 4,81 2,13 13,51 0,34 4,46 157,94 21,65 8,18 157,94
179,09 169,38 9,63 0,07 158,94 28,42 107,93 60,06 47,87 4,65 0 141,0 6,42 0,7 5,94 3,01 10,01 0,86 6,10 174,04 34,58 5,05 173,97
208,62 195,54 11,20 1,88 127,39 36,09 125,83 3,77 122,05 3,40 0,02 165,34 4,75 2,13 6,61 4,87 4,94 0,52 4,80 193,95 43,28 14,67 193,95
207,64 190,43 14,68 2,04 165,91 31,87 108,42 3,11 105,31 4,61 2,69 147,59 5,54 3,41 10,14 4,98 12,25 2,89 2,34 189,14 60,05 18,50 189,14
192,36 182,85 10,62 0,03 175,49 38,72 123,56 0,67 122,90 3,23 8,23 173,74 1,58 0,97 7,22 5,51 2,43 3,12 1,66 196,23 18,62 -3,87 196,23
140
3. melléklet Összefüggésvizsgálat a fizetési határidők és az integrációs tagság között Descriptives
N CSIBE
TAK
GYÓGYSZE
ÉRTÉKES
igen nem Total igen nem Total igen nem Total igen nem Total
27 21 48 27 21 48 27 21 48 27 21 48
Mean 41,9259 40,6667 41,3750 46,8889 61,1429 53,1250 16,3704 30,0476 22,3542 44,6667 50,1905 47,0833
Std. Deviation 22,5251 22,3815 22,2315 22,7145 25,8753 24,9277 16,8663 25,9355 22,1499 23,6952 33,3131 28,1159
Std. Error 4,3350 4,8841 3,2088 4,3714 5,6464 3,5980 3,2459 5,6596 3,1971 4,5601 7,2695 4,0582
141
95% Confidence Interval for Mean Lower Upper Bound Bound 33,0153 50,8365 30,4787 50,8546 34,9196 47,8304 37,9033 55,8744 49,3646 72,9211 45,8868 60,3632 9,6983 23,0425 18,2419 41,8533 15,9225 28,7858 35,2932 54,0402 35,0265 65,3544 38,9193 55,2473
Minimum ,00 ,00 ,00 ,00 ,00 ,00 1,00 1,00 1,00 ,00 14,00 ,00
Maximum 70,00 75,00 75,00 75,00 120,00 120,00 60,00 90,00 90,00 120,00 180,00 180,00
4. melléklet Összefüggésvizsgálat a 25.001 darabnál több csirkét kibocsátó telepeknél Correlations CSIBE
TAK
GYÓGYSZE
ÉRTÉKES
MADÁR1
Pearson Correlation Sig. (2-tailed) N Pearson Correlation Sig. (2-tailed) N Pearson Correlation Sig. (2-tailed) N Pearson Correlation Sig. (2-tailed) N Pearson Correlation Sig. (2-tailed) N
CSIBE 1,000 , 26 ,792** ,000 25 ,276 ,214 22 ,067 ,746 26 ,151 ,461 26
TAK GYÓGYSZE ÉRTÉKES ,792** ,276 ,067 ,000 ,214 ,746 25 22 26 1,000 ,386 ,052 , ,076 ,803 26 22 26 ,386 1,000 ,180 ,076 , ,399 22 24 24 ,052 ,180 1,000 ,803 ,399 , 26 24 28 ,283 ,421* -,376* ,161 ,040 ,048 26 24 28
**. Correlation is significant at the 0.01 level (2-tailed). *. Correlation is significant at the 0.05 level (2-tailed).
Forrás: saját számítás
142
MADÁR1 ,151 ,461 26 ,283 ,161 26 ,421* ,040 24 -,376* ,048 28 1,000 , 28
5. melléklet Rövid fizetési határidők 1. h ét
2 . hét
3. hét
4. hé t
5 . hét
6. hé t
7. hé t
Hí z l a l á s i i d ő
8. hét
9. h ét
10. hé t 11. h ét
Sz e r v í z p e r i ó d u s
Na p o s c s i b e f i n a n s z í r o z á s 1 . t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 2. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 3. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 4. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 5 .t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 6 .t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s ér t ékes í t és
Forrás: saját összeállítás 5/a. melléklet 30napos fizetési határidők ábrázolása 39 napos hizlalás esetén
1. hét
2. hét
3. hét
4. hét
5. hét
6. hét
7. hét
Hí z l a l á s i i d ő
8. hét
9. hét
10. hét 11. hét
Sz e r v í z p e r i ó d u s
Na p o s c s i b e f i n a n s z í r o z á s 1 . t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 2. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 3. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 4. t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 5 .t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 6 .t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 7 .t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s ér t ék esí t és
Forrás: saját összeállítás 5/b. melléklet 30napos fizetési határidők ábrázolása 47 napos hizlalás esetén
143
6. melléklet Hosszú szállítói fizetési határidők 1. hét
2.hét
3. hét
4.hét
5. hét 6. hét
7. hét
Hí zl al ási i dő
8. hét
9 . h é t 1 0 . h é1t1 . h é t
12. h é t 13. h é t 14. h é t
Sz er ví zpe r i ód us
Naposcsi be f i nanszí r ozás 1 . t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 2. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 3. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 4. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 5 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 6 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s ért ékesí tés
Forrás: saját összeállítás 6/a. melléklet 60 napos szállítói fizetési határidők ábrázolása 39 napos hizlalás esetén
1.hét
2.hét
3.hét
4. hét
5.hét 6.hét
7.hét
8.hét
Hí zl al ási i dő
9 . h é t 1 0 . h é1t1 . h é t
12. h é t 13. h é t 14. h é t 15. h é t 16. h é t
Szer ví zper i ódus
Na poscs i be f i nans zí r ozás 1 . t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 2. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 3. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 4. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 5 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 6 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 7 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s értékesítés
Forrás: saját összeállítás 6/b. melléklet 60 napos szállítói fizetési határidők ábrázolása 47 napos hizlalás esetén
144
7. melléklet Hosszú szállítói és vevői határidők 1.hét
2.hét
3.hét
4.hét
5.hét
6.hét
7.hét
Hízl al ási i dő
8.hét
9.hét
10.hét 11.hét
12.hét
13.hét
14.hét
15.hét
Szervízperi ódus
Naposcsi be fi nanszírozás 1. takarmányfinanszírozás 2.takarmányfi nanszírozás 3.takarmányfi nanszírozás 4.takarmányfi nanszírozás 5.takarmányfi nanszírozás 6.takarmányfi nanszírozás értékesítés
Forrás: saját összeállítás 7/a. melléklet 60 napos fizetési határidők ábrázolása 42 napos hizlalás esetén
1.hét
2.hét
3.hét
4.hét
5.hét
6.hét
7.hét
Hízl al ási i dő
8.hét
9.hét
10.hét 11.hét
12.hét
13.hét
14.hét
Szervízperi ódus
Naposcsi be finanszírozás 1. takarmányfi nanszírozás 2.takarmányfinanszírozás 3.takarmányfi nanszírozás 4.takarmányfi nanszírozás 5.takarmányfinanszírozás 6.takarmányfinanszírozás 7.takarmányfinanszírozás értékesítés
Forrás: saját összeállítás 7/b. melléklet 60 napos fizetési határidők ábrázolása 47 napos hizlalás esetén
145
15.hét
16.hét
8. melléklet Hosszú vevői fizetési határidő 1.hét
2.hét
3.hét
4.hét
5.hét
6.hét
7.hét
Hízl al ási i dő
8.hét
9.hét
10. hét 11.hét
12.hét
13.hét
14.hét
Szerví zperi ódus
Naposcsi be fi nanszírozás
Naposcsi be f i nanszírozás
1. t akarmányfi nanszírozás
1. takarmányfi nanszírozás
2.takarmányfi nanszírozás 3.takarmányf i nanszírozás 4.takarmányfi nanszí rozás 5.takarmány fi nanszírozás 6.takarmány fi nanszírozás értékesí tés
Forrás: saját összeállítás 8/a. melléklet 60 napos vevői fizetési határidő ábrázolása 39 napos hizlalás esetén
1.hét
2.hét
3.hét
4.hét
5.hét
6.hét
7.hét
Hízl al ási i dő
8.hét
9.hét
10.hét 11.hét
Szervízperi ódus
Naposcsi be finanszírozás
12.hét
13.hét
14.hét
Hízlalási i dő Naposcsi be finanszírozás
1. takarmányfi nanszírozás
1.takarmányfi nanszírozás
2.takarmányfinanszírozás
2.takarmányfi nanszírozás
3.takarmányfi nanszírozás
3.takarmányfi nanszírozás
4.takarmányfi nanszírozás 5.takarmányfinanszírozás 6.takarmányfinanszírozás 7.takarmányfinanszírozás értékesítés
Forrás: saját összeállítás 8/b. melléklet 60 napos fizetési határidők ábrázolása 47 napos hizlalás esetén
146
15.hét
16.hét
9. melléklet Határidők alakulása 10 napos szervizperiódus esetén 1.hét
2. hét
3. hét
4. hét
5. hét
6. hét
Hí z l a l á s i i d ő
7.hét
8.hét
9.hét
10. hét 11. hét
S z e r v í z p e r i ó dus
Na p o s c s i b e f i n a n s z í r o z á s 1 . t a k a r má n y f i n a n s z í r o z á s 2. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 3. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 4. t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 5 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s 6 .t a k a r m á n y f i n a n s z í r o z á s ér tékesí t és
Forrás: saját összeállítás 9/a. melléklet 30 napos fizetési határidő ábrázolása 39 napos hizlalás és 10 napos szervizperiódus esetén
1.hét
2. hét
3.hét
4.hét
5. hét
Hízl al ási i dő
6.hét
7.hét
8.hét
9. hét
10. hét 11.hét
12.hét
Szerví zperi ódus
Naposcsi be f i nanszírozás 1. takarmányf i nanszí rozás 2. takarmányf i nanszí rozás 3. takarmányf i nanszí rozás 4. takarmányfi nanszí rozás 5.t akarmány fi nanszí rozás 6.takarmány f i nanszírozás értékesítés
Forrás: saját összeállítás 9/b. melléklet 60 napos fizetési határidő ábrázolása 39 napos hizlalás és 10 napos szervizperiódus esetén
147
13.hét
14. hét
Szerví zperi ódus
10. melléklet A működési és pénzciklus alakulása rövid fizetési határidők esetén 3
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
Készletezési időszak Tartozási időszak (naposcsibe) Tartozási időszak (takarmány) Átlagos beszedési időszak Működési ciklus Pénzciklus
Forrás: saját összeállítás 10/a. melléklet A működési és pénzciklus alakulása 30 napos fizetési határidők és 42 napos hizlalás esetén 1
2
3
4
5
6
7
8
9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77
Készletezési időszak Tartozási időszak (naposcsibe) Tartozási időszak (takarmány) Átlagos beszedési időszak Működési ciklus Pénzciklus
Forrás: saját összeállítás 10/b. melléklet A működési és pénzciklus alakulása 30 napos fizetési határidők és 47 napos hizlalás esetén 148
11. melléklet A működési és pénzciklus alakulása hosszú (60 napos) fizetési határidők esetén 1
2
3
4
5
6
7
8
9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102
Készletezési időszak
Tartozási időszak (naposcsibe) Tartozási időszak (takarmány) Átlagos beszedési időszak Működési ciklus Pénzciklus
Forrás: saját összeállítás 11/a. melléklet A működési és pénzciklus alakulása 60 napos fizetési határidők és 42 napos hizlalás esetén 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103
104
105
106
Készletezési időszak Tartozási időszak (naposcsibe)
Tartozási időszak(takarmány) Átlagos beszedési időszak Működési ciklus Pénzciklus
Forrás: saját összeállítás 10/b. melléklet A működési és pénzciklus alakulása 60 napos fizetési határidők és 47 napos hizlalás esetén
149
107
108
12. melléklet A működési és pénzciklus alakulása hosszú szállítói és rövid vevői fizetési határidők esetén 1
2
3
4
5
6
7
8
9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102
Készletezési időszak
Tartozási időszak (naposcsibe) Tartozási időszak (takarmány) Átlagos beszedési időszak Működési ciklus
Forrás: saját összeállítás 12/a. melléklet A működési és pénzciklus alakulása 60 napos szállítói és 30 napos vevői fizetési határidők és 42 napos hizlalás esetén 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103
104
105
106
Készletezési időszak Tartozási időszak (naposcsibe)
Tartozási időszak (takarmány) Átlagos beszedési időszak Működési ciklus
Forrás: saját összeállítás 12/b. melléklet A működési és pénzciklus alakulása 60 napos szállítói és 30 napos vevői fizetési határidők és 47 napos hizlalás eseté
150
107
108
13. melléklet
KÉRDŐÍV A gazdaság/gazdálkodó neve: ………………………..……………………… A cég fő profilja: ……………………………………………………….......... Mióta működik a cég? ...................................................................................... Az összes árbevétel hány %-át teszi ki a brojlercsirke hizlalásból származó bevétel?................. Telepek száma (db) : …………………………. Átlagos telepnagyság (csirke/telep) : ………………………….. Hány éve foglalkozik brojlercsirke-hizlalással?…………………………... Miért foglalkozik brojlercsirke hizlalással?(aláhúzni) 1. Jövedelmező ágazat 2. Saját termelésű takarmány felvevőpiaca 3. Saját feldolgozó ellátása brojlercsirkével 4. Saját húsbolt ellátása csirkehússal 5. Kényszermegoldás 6. Egyéb: ………………………………… Rendelkezik-e saját keltetővel?
1. Igen
2. Nem
1. Igen
2. Nem
saját baromfifeldolgozóval? 1. Igen
2. Nem
saját húsbolttal?
1. Igen
2. Nem
saját földterülettel?
1. Igen
2. Nem
saját takarmánykeverővel?
Saját felhasználásra termel?
1. Igen
Bérel-e földterületet?
2. Nem
1. Igen
Saját felhasználásra termel? 1. Igen
151
3. Részben 2. Nem
2. Nem
3. Részben
Tagja-e valamelyik integrációnak?
1. Igen
2. Nem
Ha igen: Melyek az integrációs együttműködés területei?(aláhúzni) 1. Hízóalapanyag 2. Takarmány 3. Technológia 4. Egészségügyi szolgáltatás 5. Egyéb Az integrációs tagság díjának fizetése milyen módon történik? (aláhúzni) 1. Integrációs díj formájában 2. A vásárolt termék, szolgáltatás árába építve kerül felszámolásra Alkalmazottak száma (fő):………………………….. Családi munkaerő (fő)………………….. Rendelkezik-e a vállalkozás hitelekkel?
Igen
Ha igen: Milyen típus hitelekkel? (aláhúzni) 1. Likviditási hitel 2. Forgóeszközhitel 3. Egyéb rövid lejáratú hitel 4. Beruházási és fejlesztési hitelek 5. Egyéb hosszú lejáratú hitelek Az elmúlt 5 évben bekövetkezett beruházások: 1. Nem volt új beruházás 2. 1 db 3. 2 db 4. 3 db 5. 4 db 6. 5 db vagy több 152
Nem
Tervez-e a közeljövőben beruházást?
1. Igen
2. Nem
Ha igen, milyet? 1. Istállóépítés 2. Felújítás 3. Gépvásárlás 4. Technológiai beruházás 5. Egyéb………………………. Mikor tervezi a beruházás megvalósítását?……………………………. Milyen fizetési feltételek jellemzőek a partnerekkel szemben? Fizetés
Fizetés módja
Vásárlás
határideje (nap)
(átutalás,
gyakorisága (nap)
készpénz) Vásárlás Napos állat Takarmány Gyógyszer, vakcina Alom
---
Értékesítés Baromfi Egyéb értékesítés
---
Turnusonkénti átlagos hizlalási idő (nap):……………………………………. elhullás (%):…………………………………………………... fajlagos takarmányfelhasználás (kg/kg):……………………… értékesítési átlagtömeg (kg/db)…………………………………
153
