KAPCSOLAT PTE MARKETING OSZTÁLY. KAROK:

EHÖK http://ehok.pte.hu TUDÁSKÖZPONT http://tudaskozpont-pecs.hu

KAPCSOLAT

KAROK: Állam- és Jogtudományi Kar http://ajk.pte.hu Általános Orvostudományi Kar http://aok.pte.hu Bölcsészettudományi Kar http://btk.pte.hu Egészségtudományi Kar http://etk.pte.hu Gyógyszertudományi Kar http://gytk.pte.hu Közgazdaságtudományi Kar http://ktk.pte.hu Kultúratudományi, Pedagógiai és Vidékfejlesztési Kar http://kpvk.pte.hu Mûszaki és Informatikai Kar http://pmmik.pte.hu Mûvészeti Kar http://art.pte.hu Természettudományi Kar http://ttk.pte.hu

PTE MARKETING OSZTÁLY Hivatalos weboldal: http://www.pte.hu Hírcentrum: http://www.univpecs.com [email protected] Alumni Iroda http://alumni.pte.hu [email protected] PTE 650 JUBILEUMI PROJEKTIRODA http://jubileum.pte.hu

impresszum PTE Alumni Magazin A Pécsi Tudományegyetem Alumni Magazinja

Kedves Végzett Hallgató!

Felelõs kiadó: dr. Bódis József rektor Kiadja: Pécsi Tudományegyetem Marketing Osztály Alumni Iroda E-mail: [email protected] Web: http://alumni.pte.hu Fõszerkesztõ: Harka Éva Lapszerkesztõ: Balogh Robert Az angol melléklet szerkesztõje: Németh Vivien Lektorok: Märcz Róbert, Szamosmenti Marianne A kari melléklet szerkesztõje: Deliné Dr. Gyõrmárton Rita Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztõ: Bontó Veronika, Schmidt Renáta Újságírók: Bartakovics Bettina, Horváth Márk József, Kékesi „Mandarin” Alexandra, Steiner Petra, Szilágyi László Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs Fotók: Niina Ala-Fossi, Márk Mirkó, World in my eyes UnivPécs Archív, UnivTV Archív Szerkesztõség: UnivPécs 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4. Nyomda: SZ.K. Stúdió Kft. 7622 Pécs, Zsinkó I. u. 3–5. Felelõs vezetõ: Pilláry Gábor, ügyvezetõ Megjelenik 5000 példányban Terjesztés: a PTE Pécsi Diplomások Köre számára, valamint a PTE diplomaosztóin ISSN: 2064-132X A hirdetések tartalmáért a szerkesztõség nem vállal felelõsséget. Az anyaggyûjtés 2016 májusában zárult le.

Gratulálok eddigi munkájához, hiszen ennek gyümölcse az a diploma, melyet most a kezében tart. Felméréseink szerint annak ellenére, hogy a felvételi pontokat tekintve a Pécsi Tudományegyetemet a 10–12. helyre értékelik a hallgatók, végzettjeink már a 3–6. helyre rangsorolják intézményünket – ez képzéseink magas minõségét mutatja, melyet reményeim szerint Ön is megtapasztalt. Ha a továbbiakban is folytatná tanulmányait, széles kínálatból választhat a PTE-n belül. Álláskeresésének sikeréhez is szeretnénk hozzájárulni: évek óta dolgozunk azon, hogy minél több munkahely-lehetõség adódjon a városban, a régióban. Bízunk benne, hogy ez elõbb-utóbb megvalósul. Bizonyára hallott arról, hogy a Modern Városok Programnak köszönhetõen 24 milliárd forint áll rendelkezésünkre azért, hogy oktatásunkat – különösen az idegen nyelvi képzéseinket és azok feltételeit – fejlesszük. A támogatáshoz a PTE a többi magyar felsõoktatási intézménynél elõbb jutott hozzá. Ennek oka, hogy a város is mellénk állt. Szorosan együttmûködünk, hiszen mindezt a Modern Városok Program keretében közösen tudjuk abszolválni. A közelmúltban pécsi szempontból is jó híre volt, hogy egy kormányzati döntés értelmében 2017. szeptember elsejétõl kezdõdõen minden szeptember elseje a Magyar Felsõoktatás Napja lesz. Nagyon fontos ez a dátum, s nemcsak a Pécsi Tudományegyetem, hanem a teljes magyar felsõoktatás életében. 1367 nemcsak azért fontos, mert – ha nem is jogfolytonosan, de – a pécsi felsõoktatás alapjait teremtette meg, hanem azért is, mert az egész magyar felsõoktatás bölcsõje. Azt remélem, a 650 éves jubileumot más magyar egyetemek is magukénak érzik. Ami a programokat illeti: vigyázni kell, hogy ne „lihegjük túl”, de kellõ hangsúlyt és méltóságot kapjanak, és azok a tervezett programok, melyek csatlakozni kívánnak a jubileum szellemiségéhez, tudományosságukkal, Pécshez kötõdésükkel nívót tudjanak prezentálni. Ebben az országban annyi jó gondolat, ötlet született már, ezért hiszem, hogy ebben a témakörben is szárnyal majd a segíteni és tenni akarók képzelete. Önre is számítok! BÓDIS József rektor

PTE ALUMNI MAGAZIN

1

Egy PTE 1367-es Ilyent kapucnis pulcsi? mindenki akar! Abban a – mondjuk egészen lehetetlen – esetben, ha még nem lenne ilyen pulóvered, nézd meg a weboldalunkat a partner üzletek elérhetõségéért és az Alumni Iroda árlistájáért. http://alumni.pte.hu/hu/ajandektargyak-26

A partner üzletek, az árukészlet és az árak változtatásnak jogát fenntartjuk.

TARTALOM

PÁRBAN MINDEN KÖNNYEBB? A FÉRFI, AKI A KOLBÁSZÁVAL Pécs, Bécs, Tübingen, Ohio, HÓDÍT – Vilisics Feri, Kalifornia, Budapest: Puch Éva Finnországból és Weiszbart Zsolt története 28–30. oldal 6–8. oldal

A SZABÁLYTALAN SZABÁLYOS FIATAL VAGY? VÁLLALKOZNÁL? SIKERT SZERETNÉL? NEM VAGY EGYEDÜL

Méghogy kit érdekel Rejtõ Jenõ? Túrót! 31–33. oldal

Kovács Patrik a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke ENGLISH PAGES

page 37–56.

11–13. oldal

THE ENERGYBOMB OF PÉCS JÓPOFÁT VÁGSZ? Hogyan lehetnek szép reményeink – szó szerint? Meskó Norbert arckutató 16–18. oldal

And he's a doctor as well – Ian O'Sullivan ÉRZÉKENY ÉS ÉLETERÕS Növekvõ szuperzöld: Leitert Glória

page 40–43.

KARI MELLÉKLETEK

30–31. oldal

KÉT LEGYET EGY CSAPÁSRA Schmieder Réka például a ma gyar mellé német oklevelet is kapott – továbbképzési lehetõségek a karok oldalain! 57–98. oldal

Nem alumínium! A diploma sem anyagában fénylik… Vajon van, aki elgondolkodik azon, mit is jelent e magazin címlapján az elnevezés: ALUMNI? …mintha ismerõs lenne a szó, de honnan? Persze azon kedves egykori hallgatóink számára, akik az elmúlt években legalább egy diplomát már szereztek a PTE-n, ismerõsen csenghet. Hosszasan elmélkedhetnénk arról, hogy miért nem szeretjük az öregdiák kifejezést. Ha fiatal, ha idõs valaki, rosszul esik ezt hallani, és kész. Fogadjuk el továbbra is úgy, ahogy a világ minden táján használják: latinul, többes számban. Ez az ALUMNI. A PTE-n és annak jogelõd intézményeiben végzett hallgatókért alakítottuk meg a Pécsi Diplomások Köre szervezetet, hiszen szeretett városunk és egyetemünk története az évszázadok alatt összeforrt. „Pécs. Egyetemváros. Szellemisége messze túlmutat az itt töltött diákévek kedves emlékein" – írtuk tavaly. Olyannyira igaz ez, hogy közeleg az a nagyszerû pillanat, amikor Magyarország elsõ egyetemének alapítását, a jubileumi 650. évfordulót ünnepeljük 2017. szeptember elsején! Bár a Pécsi Tudományegyetem alumni szervezete, a Pécsi Diplomások Köre még csak 15. születésnapját ünnepli az idén, azok elõtt az egykori hallgatók elõtt is tiszteleg, akik a jogelõd intézményekben baráti köröket, évfolyamokat, szakmai csoportokat tartottak össze hosszú évtizedeken át. Új – virtuális – közösségünk modernizált megoldás az újkori PTE életében. Amikor e sorokat írjuk mintegy 22.000 tagot számlálunk! Reméljük, szívesen olvassák, forgatják majd a 2016. évi, immár 7. lapszámot! Ezúton gratulálunk az idei évi diplomásainknak, és köszöntjük mindazokat, akik több évtized után jubiláló találkozókra érkeznek vissza egykori egyetemükre, egykori fõiskolájukra. Deliné dr. Gyõrmárton Rita alumni irodavezetõ

PTE ALUMNI IRODA | SZOLGÁLTATÁSAINK Regisztráció a PTE-n és annak bármely jogelõd intézményében végzett hallgatók számára: http://alumni.pte.hu/hu/registration

TAGSÁGI FORMÁK Junior Alumni – a PTE bármely, aktív jogviszonnyal rendelkezõ hallgatója jogosult csatlakozni, így már a tanulmányok ideje alatt is igénybe vehetõk az Alumni tagkártya kedvezményei. Végzett hallgatóink számára két tagsági formát ajánlunk. Az ingyenes elvi tagság az egyetemmel fennálló kapcsolat megõrzését szolgálja, és a tagkártya biztosítása mellett havi egy e-hírlevelet is küldünk. Prémium tagság szolgálja mindazok kényelmét, akik szeretnék postaládájukban tudni az UnivPécs egyetemi lap minden példányát, és az évente egyszer megjelenõ Alumni Magazint is. (Évi min. 10.000 Ft tagdíj.) PTE ALUMNI KEDVEZMÉNYKÁRTYA PROGRAM Véget értek az egyetemi évek, de szeretnél a diákigazolványhoz hasonló elõnyöket? Csatlakozz a Pécsi Diplomások Köréhez, így az Alumni-tagkártya birtokában számos helyen kedvezményesen vásárolhatsz vagy vehetsz igénybe különféle szolgáltatásokat! Partnereinkrõl, a kedvezményes szolgáltatásokról itt tájékozódhatsz: http://alumni.pte.hu/hu/szolgaltatasok/kartya-kedvezmenyek-915 A szolgáltatás igénybe vétele, illetve a vásárlás elõtt minden esetben jelezzétek a kedvezmény érvényesítésének szándékát! A kártya nyújtotta kedvezmények köre folyamatosan bõvül, ezért érdemes oldalunkra visszalátogatni. Az alumni szó jelentése: öregdiákok / végzett hallgatók. Latin eredetû kifejezés, amelyet többes számban használunk. Nõnemû alakja: alumna, és hímnemû alakja: alumnus. Ma már nemzetközileg használt kifejezés mindazokra, akik egy adott iskola, intézmény végzett diákjai.

ÉVFOLYAM- ÉS CSOPORTTALÁLKOZÓ SZERVEZÉSE Rég nem láttad egykori társaid? Szeretnétek ismét találkozni? Segítünk felkutatni, meghívót készíteni, éttermi és szállás ajánlatokat gyûjteni, termet foglalni és egyedi igényeket teljesíteni! ALUMNI a Pécsi Tudományegyetem magazinja – évente egy ingyenes lapszám, 5000 példányban – prémium kivitel: a PTE márkamagazinja – terjesztés minden avatáson, diplomaátadó ünnepen, találkozókon, központi egyetemi eseményeken – 2014 óta kari mellékletekkel – 2016-tól külön angol nyelvû tartalommal! – Online a https://issuu.com/alumnipecs/docs/alumni_2015 weboldalon!

EGYETEMI EMLÉKGYÛRÛ Magazinunkban megtaláljátok az egyetemi emlékgyûrû megrendelésének lehetõségeit is. A gyûrû önmagában kifejezi az egyetemhez fûzõdõ kapcsolatot, hûen tükrözi mindazt a tudást és eleganciát, amelyet képvisel, és amelyet viselõjének adományoz. Nemcsak a pécsi diploma jelképe, hiszen olyan ékszerrel gazdagít bennünket, amely a hétköznapokban is értéket képvisel. EGYETEMI AJÁNDÉKTÁRGYAK Jelentõs árukészlet érhetõ el irodánkban, de találkozni lehet velünk minden diplomaátadó-, avatóünnepségen és a jelentõsebb egyetemi ünnepeken is. … TOVÁBBKÉPZÉSI PROGRAM A DIPLOMÁN TÚL… A fenti szlogent azért választottuk az Alumni Akadémia program mottójául, mivel sikerült olyan képzési megoldásokat találnunk, amelyek egyetemünk polgárainak és a végzettek számára is számos elõnyt jelentenek. Voltak már szombati programok, kis csoportos tréningekkel, színházlátogatás, valamint hétköznapi nagy elõadás is – szakmai mûhelymunkával egybekötve. A lényeg: hogy az egyetemi éveken túl is nyújtsunk valami pluszt, érdekeset és értékeset! Olyan témákat keresünk, amelyek szakmától, tudományterülettõl függetlenül bárkinek hasznosak lehetnek.

Párban minden

könnyebb? Mindketten a PTE-n végeztetek, de miben vagytok mások? P. É.: Az akkori Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–kommunikáció szakára jártam. Korábban teljesen más elképzelésem volt a jövõrõl. A szüleim tanárok, én is ezt a pályát láttam magam elõtt. Az egyetem mellett három évig aktívan dolgoztam az UnivTv-nél, így a gyakorlatban közelebb kerültem a média világához, de csak az interjúkészítés volt az, ami igazán vonzott. A kommunikáció szakon belül is az antropológia, szociológia érdekelt igazán, egy félévet Bécsben is voltam Tempus-ösztöndíjjal. W. Zs.: A Közgazdaságtudományi Karon végeztem, de már az egyetem alatt kerestem a lehetõségeket, hogy minél többször kimehessek külföldre. Így jutottam el én is Tempus ösztöndíjjal Németországba, Tübingenbe, illetve az AIESEC gyakornoki programján keresztül Reutlingenbe. Milyen tervekkel, elképzelésekkel indultatok a munka világába? W. Zs.: Amikor ott álltunk ötödikben, õszintén visszagondolva nem tudtuk, hogy mit fogunk csinálni. A KTK partnerkapcsolatban volt az Ohioi Egyetemmel, ezzel a lehetõséggel élve jutottam el Amerikába. Így gyakorlatilag tandíjmentesség mellett, egy úgynevezett teaching assistant pozícióban még valamennyi pénzt is tudtam keresni a tanulás mellett. Ezzel az volt a cél, hogy meghosszabbítsuk kicsit az egyetemi létet, kiterjesszük a tanulói élet védõhálóját, valamint angol nyelvterületen is kipróbáljuk magunkat. P. É.: Akkor még csak alapszinten beszéltem angolul, de cél volt, hogy megtanuljam a nyelvet, és együtt legyünk Zsolttal, ne kelljen egy évet külön töltenünk. Akkoriban mindezt kicsit problémás volt megoldani a vízum miatt, de végül a kinti délkelet-ázsiai szakra felvételt nyertem, kaptam ösztöndíjat, és tanulói státusszal kimehettem Amerikába. W. Zs.: Miután mindketten elvégeztük az egyetemet, komoly dilemmákat követõen úgy döntöttünk, hogy hazajövünk, mert akár tovább is tanulhattunk volna, de végül Magyarországon, Budapesten helyezkedtünk el.

6

PTE ALUMNI MAGAZIN

Egy városban nõttek fel, mindketten a Pécsi Tudományegyetemen végeztek, majd késõbb párként próbáltak szerencsét az életben. Hogy mennyiben más az egyetem utáni boldogulás valaki mellett? Puch Éva és Weiszbart Zsolt mesélt tapasztalatairól.

Milyenek voltak az elsõ munkák? P. É.: Mivel a kinti egyetemen Délkelet Ázsia–Thaiföld volt a specializációm, ezért elõször ilyen irányban indultam el. A budapesti követségeknél két alkalommal is részt vettem projektszintû munkákban, de mivel nem volt státusz, ennek akkor nem volt jövõje. Ezt követõen a marketing-kommunikációs vonalon indultam tovább, így az OTP Bank marketing osztályára kerültem, ahol médiával, kampányokkal és kapcsolattartással foglalkoztam, késõbb pedig az OTP Junior kártya brand managere lettem. W. Zs.: Közgazdászként nekem management-tanácsadás volt a specializációm, így elõször ezt a területet céloztam meg, de az amerikai diplomával már nem illettem a friss diplomások általános profiljába. Végül egy svéd informatikai cég ajánlatát fogadtam el, akik akkor még csak fél éve voltak jelen Magyarországon, és fiatal, dinamikus, leendõ managementtagokat kerestek. Immár tizenöt éve vezetem ezt a céget, a kezdést követõen viszonylag hamar kineveztek ügyvezetõ igazgatóvá, így én építhettem fel a cég magyarországi leányvállalatát. Késõbb pedig jött egy startup vállalkozás. Mesélnél róla? W. Zs.: Hat–hét év után, attól függetlenül, hogy szerettem a munkámat, új impulzusokra vágytam. Gondolkoztam rajta, hogy céget váltsak, vagy esetleg újra tanuljak, végül az utóbbi mellett döntöttem. Kivettem egy év úgynevezett tanulmányi szabadságot, és felvettek a Stanford Graduate Business School egyéves mesterprogramjára, amit kifejezetten többéves tapasztalattal rendelkezõ managereknek indítanak, így egy évre kiköltöztünk Kaliforniába. A kint töltött egy év minden szempontból nagy kihívás volt, a világ egyik legjobb üzleti iskolájában tanulhattam, nekem minden nap olyan volt, mint egy gyereknek a játékboltban. A program végén ismét elgondolkodtunk azon, hogy hazajöjjünk-e, vagy maradjunk Amerikában. Visszajöttünk, a régi cégem is várt vissza, valamint elindítottam 2011 tavaszán a Valley Connectet, ami

„Nem pénz kérdése, hogy megmutasd magad.” startup vállalkozások mentorálásával, illetve befektetésekkel foglalkozik. Mindezt a stanfordi kapcsolatrendszerrel, tudással valósíthattam meg, illetve azóta folyamatosan vissza is járok a Szilícium-völgybe a családdal. Éva, téged is ért ilyen impulzus? Igen, négy évig voltam az OTP-nél, utána pedig úgy gondoltam, kipróbálnám magam valami más területen is. Az HBOnál kezdtem el dolgozni mint marketing-, PR-manager, ahol nagyjából hasonlóval foglalkoztam, mint korábban, csak a korábbi munkahelyemhez viszonyítva nagyobb volt a kihí-

vás, mert sokkal kisebb volt a cég, így kisebb büdzsébõl kellett nagy dolgokat csinálni. Ekkor már vágytam a családra, így fél évnél tovább itt nem is dolgoztam. 2006 nyarán pedig megszületett az elsõ gyermekünk, illetve rá két évvel már a testvére is. Szerencsés helyzetben voltunk, mert megtehettem, hogy amíg Zsolt dolgozott, én otthon maradtam a gyerekekkel, nem is vágytam vissza dolgozni. Lehet, hogy jön olyan idõ, amikor majd lesz kedvem és idõm is visszamenni, de a három gyermekünk most teljes mértékben kitölti az idõmet. Milyen kompromisszumokat igényelt a munka és a család? W. Zs.: Úgy gondolom, nagyon szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy Évi az itthonlétet a gyerekekkel abszolút nem kompromisszumként éli meg, nekem pedig lehetõséget ad, hogy maximálisan a munkára tudjak koncentrálni. Ügyvezetõ igazgatóként magam osztom be az idõmet, így adott esetben tudom úgy intézni a napomat, hogyha itthon kell segíteni, akkor azt meg tudom oldani, viszont a kollégáimon látom, hogy milyen az, amikor mindkét fél dolgozik, és öszsze kell hangolni az idejüket.

PTE ALUMNI MAGAZIN

7

Milyen volt az élet Amerikában? Sosem gondolkoztatok azon, hogy ott telepedtek le? W. Zs.: Itthon volt már egzisztenciánk, viszont, ha elsõ generációsként költözünk ki, akkor majdnem mindent elölrõl kellene kezdeni. Szerintem mind a ketten elég önzõk vagyunk ehhez. Emellett nem adódott semmi, ami miatt fel kellett volna adni az itthoni életünket, meg persze itt van a családunk, itt élnek a barátaink. Illetve Budapest a maga adottságaival bizonyos szinten ugyanazt az életszínvonalat és minõséget tudja adni Magyarországon belül is. P. É.: Fiatal egyetemistaként és családosként teljesen más, összehasonlíthatatlan élményt adott az Amerikában töltött idõ. Fiatalon sokkal nagyobb szabadsága van az embernek, késõbb a gyerekekkel már nem volt annyira könnyû, viszont hatalmas tapasztalatot nyújtott, és a gyerekeknek is egy teljesen más világszemléletet adott. Ennyi tapasztalattal mit javasoltok a végzõs egyetemistáknak, akik most lépnek ki a munka világába? W. Zs.: Azt szoktam mondani, hogy vannak bizonyos szakmák, ahol nagyobb az esély, hogy felfigyeljenek rád. Ha beszélsz nyelveket, van valamilyen specializációd, például értesz a programozáshoz, desing-hoz, és ebbe beleástad magad pusztán azért, mert érdekel, nem számít, hogy Budapesten, Londonban vagy Amerikában vagy. Nem pénz kérdése, hogy megmutasd magad. A különbözõ közösségi oldalakon, például a LinkedIn-en és a Facebookon keresztül sokkal könnyebben tudsz kapcsolatokat teremteni, és látszik, hogy van a világnak egy olyan része, ahol a teljesítményt értékelik. Amikor mi végeztünk, szinte az egyetlen karrierlehetõség az volt, hogyha feljöttél Budapestre, és elmentél egy

multinacionális céghez dolgozni. Ma ez a lehetõség még mindig nyitva áll, és maximum két–három évig érdemes lehet kipróbálni, mit jelent dolgozni, hogyan lehet elõrejutni, megtapasztalhatjuk, hogyan mûködik a világ. Viszont huszon-egynéhány évesen, amikor még nincs család, lakásés autóhitel, merni kell felülni a következõ repülõgépre, és elutazni külföldre, mert lehet munkát találni. Adott esetben az se baj, ha elõször mosogatni megy el valaki, de utána a lényeg, hogy merje kipróbálni magát, mert igazából nincs vesztenivalója. Ma már az internetnek és a technológiának köszönhetõen sokkal kisebb lett a világ, nem számít misztikumnak külföldön szerencsét próbálni, ezért élni kell ezekkel a lehetõségekkel, utána pedig még mindig vissza lehet jönni Magyarországra. P. É.: Figyeljenek arra, amit tényleg szeretnek, mert különben amikor nehézségek adódnak, akár egy munkahelyi konfliktus, könnyedén elveszíthetjük a lelkesedésünket. Ha viszont azt csinálhatjuk, amit szeretünk, akkor a mindennapokban is könnyebben örömünket leljük. Emellett nõként azt gondolom, fontos vállalni, hogy az ember anya, és semmiképp ne legyen valakinek azért lelkiismeret-furdalása, mert otthon van, hiszen rengeteget tud adni a gyerekeinek. Én ezt egy percig se bántam meg, és nyilván nagyon fontos, hogy egy nõ is tudjon dolgozni, ha pedig mindezt össze tudja egyeztetni a családdal, az nagyon jó. Viszont, ha valaki úgy gondolja, hogy ezt az idõszakot kifejezetten a gyerekeinek szeretné szentelni, mert olyanok a lehetõségek, akkor azt nyugodtan élvezze, ne legyen bûntudata amiért nem dolgozik. STEINER Petra

Pécsi Tudományegyetem Jubileumi ajándéktárgyak: " Jubileumi toll " Jubileumi kitûzõ " Jubileumi jegyzettömb " Jubileumi gyûrûs mappa " Jubileumi póló " Jubileumi papírtáska, melyben el lehet helyezni a fent említett tárgyakat. A Jubileumi ajándéktárgyak megvásárolhatóak a PTE Almuni Irodában. (Rektori Hivatal, I. emelet 116-os iroda. Postai cím: 7622 Pécs, Vasvári Pál utca 4. e-mail: [email protected])

Az anekdoták mestere Dr. Vargha László (1913–1996)

Büntetõeljárás-jogász, kriminalista, nemzetközi tekintélyû írásszakértõ.1952 és 1983 között az akkori Pécsi Tudományegyetem oktatója, 1966-tól professzorunk. 1969-tõl három évig a Büntetõ és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetõje.

Dr. Visegrády Antallal, dr. Kovács Bélával és Vargha Balázzsal Szilágyi László beszélgetett

Kevesen mondhatják el magukról, hogy egyetemi éveik során nem szereztek ellenségeket. Vargha professzor ezen ritka kevesek egyike lehetett. Elmondták és leírták róla: végtelenül szerény, jóindulatú, a tudományt alázatosan tisztelõ, a szó legjobb értelmében véve jámbor jellem volt. 1937-ben diplomázott az Erzsébet Tudományegyetemen, aztán a következõ másfél évtizedet a gyakorlati igazságszolgáltatás kötelékében töltötte, megjárva Somogy, Baranya és Zala megyék bíróságait, ügyészségeit Kaposvártól Nagykanizsán át Pécsig. Kis híján 40 évesen került tanársegédként a pécsi egyetemre. Ahogy õ maga írta: „a törvénytiprások, koncepciós perek és a dogmatizmus idõszakának nyomasztó légkörében.” A késõi kezdést gyors karrier követte; 1959-ben már egyetemi docenssé nevezték ki. Nem érdemtelenül: elõtte Magyarországon kriminalisztikából senki sem szerzett tudományos fokozatot. Kandidátusi értekezésében a technikaivegyi iratvizsgálatokról írt. Írásszakértõként Európa legjobbjai között tartották számon. Így találkozott pályája legkényesebb esetével, 1968-ban. Meg kellett állapítani, hogy valóban Heinrich Lübke, a Német Szövetségi Köztársaság – akkor már egy évtizede hivatalban lévõ – államelnöke írta-e alá 1944-ben a Schlempp cég operatív cégvezetõjeként a neu-strassforti koncentrációs tábor és a wolmirslebeni kényszermunkatábor építési terveit. Lübke nem emlékezett ilyesmire. A nemzetközi bizottság, amelyben Var10

PTE ALUMNI MAGAZIN

gha László is jelen volt, gyors és pontos munkát végzett. A professzor az 1944-es és a késõbbi elnöki aláírások betûinek egyenkénti elemzésével minden kétséget kizáróan igazolta: azonos személytõl származnak – Lübke 1969-ben beadta lemondását. Gondolhatnánk ezek után, hogy írásunk fõhõse rendkívül komoly ember volt. Az is. De nemcsak az. Elõadásairól és vizsgáiról rengeteg anekdota maradt fenn. Például a rosszul felkészült, semmit nem tudó diák mentõkérdése dr. Varghától, vizsgán: „ –De hát azt mondja meg nekem legalább, mi Románia fõvárosa? – Professzor úr, Bukarest. – Ahogy mondja, kolléga, buk a rest. Elégtelen.” Mentõkérdés, kissé jobban felkészült hallgatónak: „–No, Sándor, hát ki gyakorolja a kegyelmi jogkört Magyarországon? – A Népköztársaság Elnöki Tanácsa. – Úgy van, Sándor, meg én, mert most átengedem magát.” Alapelve volt, hogy még a vizsgán is lehet tanítani és tanulni. Egyest nehezen adott, mert humánus volt. Nem volt könynyû ötöshöz sem jutni nála, mert alaposságra és igényességre igyekezett nevelni a hallgatóságot. Kiváló elõadónak számított, nemcsak anekdotái miatt. Közérthetõen, logikusan, rendszerbe foglaltan beszélt, általában a gyakorlat felõl indulva jutott el az elméleti következtetésekig. Speciálkollégiumaira mindig sokan jártak, ízelítõül néhány téma: Az iratok korának meghatározása, A tökéletes bûncselekmény, A büntetõ jogszolgáltatás tévedései. Elõadásaihoz jogesetgyûjteményt szerkesztett, könnyebbé, élményszerûbbé téve a tananyagot. A jogeseteket, példákat persze még élvezetesebb volt élõszóban hallani – tõle magától. Gyakran élt is ezzel az eszközzel. Széleskörû mûveltsége, anyanyelvi szintû német nyelvismerete mellett franciául, angolul, olaszul és oroszul tudott. Hasznát vette: gyakran hívták német, osztrák, lengyel, jugoszláv egyetemekre is elõadóként. (Oroszul a háború végén, a nagykanizsai légópincében tanult meg, volt ideje…) Csak 3 évig volt tanszékvezetõ, az egyetemi hivatali karrier grádicsai elkerülték. Ezt így kommentálta: „mert engem mindig összevontak valakivel.” Elõadási stílusáról ezt írta: „ A büntetõ -eljárási jog meglehetõsen száraz jogterület, ilyen száraz klímában a humor (e latin szó nedvességet jelent) valósággal életszükséglet.” Pontosan tudta, mit miért tesz és mond az oktatásban – ez a fajta tudatosság mára kihalófélben levõ erény. Életútját, munkásságát saját maga összegezte: „Születésem idejét tekintve békebelinek vallhatom magamat… hiszen 1913-ban születtem….” „Majdnem minden tudományos munkámnak többé-kevésbé töredék-jellege van… nem volt sem idõm, sem módom arra, hogy részlet-tanulmányaimat egységes keretbe foglaljam.” „Még azt is többször megértem, hogy egykori tanítványaim gyermekeit is oktathattam.” Valószínûleg ez utóbbi volt számára a legfontosabb. „Laci bácsi”-ként õrizte meg a kollegiális és hallgatói emlékezet. Ez kevesek jutalma… Továbbiak: www.pte.hu

Fiatal vagy? Vállalkoznál? Sikert szeretnél?

Nem vagy egyedül

Kovács Patrik már három évvel ezelõtt is sikeres volt, olyannyira, hogy az Alumni Magazin 2013-as lapszámában meg is jelent vele egy interjú (Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa – Alumni Magazin, 2013. 20–22. oldal). A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) alapítója és elnöke, s azóta már a PTE Konzisztóriumának is tagja. Szerinte a jó példák fontosak, ahhoz, hogy más is bele merjen vágni álmai megvalósításába. Szerintünk õ pont ilyen jó példa.

Egy újság alapításával kezdted tizenkét évesen, aztán egy reklámügynökséget alapítottál. Mennyire volt evidens, hogy vállalkozó akarsz lenni? Igazából mindig önálló projektekben gondolkodtam – az újság is egy ilyen projekt volt, egyfajta kis „vállalkozás”. A késõbbiekben sokáig a médiával foglalkoztam, de az elsõ igazai vállalkozásom egy reklámügynökség létrehozása volt, mert a média kapcsán nyert tapasztalataim után már elég bátorságot, kreativitást éreztem ahhoz, hogy kipróbáltam magam ezen a téren. Be is jött. A reklámügynökséget egyébként már a jogi tanulmányaimmal párhuzamosan mûködtettem, ha jól emlékszem, másodévesen vágtam bele. Nincs kizárva, hogy hosszú távon más vállalkozásba is belekezdjek, hiszen az ember folyamatosan tervez, és nézi a lehetõségeket. Úgy tudom, hogy a FIVOSZ azért jött létre, mert láttad, milyen akadályok vannak a fiatal vállalkozók elõtt. Három éve azt nyilatkoztad a szervezetrõl, hogy „egy olyan összetett szolgáltatásrendszert építettünk fel, ami egyedülálló, és nemzetközi viszonylatban is jó példaként szolgál. Nemcsak egy érdek-, hanem egy értékközösséget építünk.” Ekkora különbségek vannak a fiatalok és az

idõsebbek által indított vállalkozásokat érintõ kihívások között még ma is? Pontosan a saját vállalkozásunk kapcsán megtapasztalt nehézségek jelentették a kiindulási pontot, mert voltak olyan kérdéseink, amelyekre sem a hagyományos közösségek, sem az internet nem adott választ, mi pedig ezekre szerettük volna megtalálni a megoldásokat, ezért kezdtük el ezt a közösséget építeni. Igazából a cégünk elindításakor szembesültünk azzal, hogy a gazdasági érdekvédelmi szervezetekben mennyire kevéssé képviseltetik magukat fiatalok. Úgy tûnik, a fiatal korosztály nem igazán érdeklõdik a gazdaság iránt, és ez jól megmutatkozik a részvételben is. Az is hamar világossá vált, hogy a vállalkozások kapcsán hagyományossá vált eszközök ma már nem megfelelõek, azokkal nem tudunk azonosulni – a mi generációnk már máshogy gondolkodik. Jó példa erre, amit egy volt kolléganõnk szokott mondani: a mai fiatalok az információt is feles formájában fogyasztják, vagyis más igényeik vannak: sokkal rövidebb, tömörebb, praktikusabb információkra van szükségünk, illetve arra, hogy legyen egy olyan fórum, ahová kérdésekkel fordulhatnak. PTE ALUMNI MAGAZIN

11

A net például nagyon fontos eszköz, de általában elmondható, hogy rengeteg online információs csatorna mûködik, s ezek akár okostelefonon is elérhetõk – a mi generációnk számára magától értetõdõ digitális megoldásokat keresni. Egyébként már önmagában ez is okozhat a generációk között feszültségeket, hiszen például amikor egy fiatal átveszi a családi vállalkozást, jól látszik, hogy a következõ generáció már sokkal intenzívebben kívánja használni a technológiát, és az online világ által megadatott lehetõségeket. Sokféle kategorizáció lehetséges a generációkkal kapcsolatban. Be tudnád határolni az életkorokat? Melyik korcsoport az, amelyik „fiatal” a vállalkozói szférában? A tizennyolc év alattiak esetében inkább szemléletformálásról, mintsem vállalkozásfejlesztésrõl beszélünk, hiszen nagykorúnak kell lenni ahhoz, hogy valaki jogilag vállalkozást alapíthasson. A célcsoportunk elsõsorban a Z-generáció, de nemzetközi 18–40 év az ifjúsági vállalkozásfejlesztés korosztálya, tehát az ifjúsági vállalkozói szervezetek is 18 és 40 köztiekkel foglalkoznak. A „vállalkozó” szó hallatán nem elsõsorban egy pozitív hõs jut az eszébe az embernek Magyarországon, de a startupok jó hírének és innovativitásának köszönhetõen talán már árnyaltabb a kép a vállalkozások megítélése kapcsán. Mi ezekrõl a véleményed? Fontos, hogy a startup kultúrán keresztül kezd elfogadottabbá válni a vállalkozó lét. Ez viszont csalóka. A közelmúltban vettünk részt Kolumbiában a világvállalkozói kongresszuson, ahol egy igen érdekes statisztikai adat hangzott el az MIT egyik elõadójának beszédében: másodpercenként 3 startupot alapítanak a világban, ami óránként 10800 startup. Viszont 1000 közül mindössze 1 fog bele, és tartja fent sikerrel a tevékenységét. Úgy gondolom, ez a statisztika szépen mutatja a trendeket. Hozzá kell tennem, hogy manapság sokan szinte kizárólag a startupokra gondolnak, és errõl az oldalról közelítik meg a témát. A klasszikus értelemben vett startup nagy növekedési potenciállal rendelkezik, globális méreteket tud elérni, nagy hozzáadott innovációs értéke van, viszont nagy a kockázat is. Egy könyvelõcég, reklámiroda vagy pályázatíró cég kevésbé kockázatos, de nagyon fontos ahhoz, hogy a kis- és középvállalati szektor továbbra is a gazdaság gerince maradhasson. Egyébként sokkal nagyobb szükség lenne Európában és Magyarországon is a klasszikus értelemben vett mikro- és kisvállalkozókra, akik nem feltétlenül Facebookot találják föl, viszont érdemben hozzá tudnak tenni a gazdasághoz és a foglalkoztatottsághoz. A trendek azt mutatják, hogy Magyarországon is a vállalkozások egyharmadát elveszthetjük a következõ 5 évben. A generációváltás emiatt is kiemelten fontos, hiszen a családi vállalkozások terén is csak kevesen tudják megoldani, hogy az adott céget át tudják adni a fiataloknak. Európát tekintve három családi vállalkozásból kettõ emiatt szûnik meg. Ez Magyarországon is komoly fenyegetést jelent, és sokszor praktikus okokból nem viszik tovább a családi üzletet a fiatalok. 12

PTE ALUMNI MAGAZIN

A ti szervezetetek hogyan segíteni azt, hogy ez ne így legyen? Nagyon fontos a közösség, hogy legyen egy olyan hely, ahol nem marad kérdés megválaszolatlanul. Ha valaki vállalkozni kezd, olyan gondok és kérdések foglalkoztatják, amit a közvetlen környezete vagy az addigi barátai nem feltétlen értenek meg. A FIVOSZ a többség erejét és bölcsességét kínálja. Ugyanakkor új típusú rendezvényekkel is segíteni próbálunk abban, hogy a fiatalok üzleti kapcsolatokat tudjanak építeni. A harmadik fontos feladatkörünk az, hogy tanácsadóinkon keresztül olyan partnerekkel tudunk szolgálni, akik egy-egy specifikus témában személyre szóló segítséget nyújtanak. Utóbbival párhuzamosan oktatási programot is indítottunk FIVOSZ Akadémia néven, melynek keretében olyan, a mindennapokban használható, praktikus, kézzelfogható információkkal szolgálunk, amiket a tagjaink be tudnak építeni a vállalkozásaikba. Nemzetközi összehasonlításban mennyire vállalkozó kedvûek a fiatalok? Világviszonylatban Európa a legkevésbé vállalkozó kedvû, ami elég érdekes Afrika vagy Dél-Amerika gazdasági helyzetét tekintve. Viszont a kontinensünkön belül Kelet-Európa, s azon belül Magyarország sem áll annyira rosszul; fõleg Nyugat-Európa az, ahol kevésbé gondolkodnak vállalkozásban a fiatalok, csak egyharmaduk tervez ilyesmit. Nálunk ennél jobb a helyzet: a magyarok 40% körüli arányban indítanának vállalko-

4

tanács ifjú vállalkozóknak Kovács Patriktól

– Olyasmibe vágj bele, amit igazán szeretsz. – Tájékozódj! Legyenek alapos ismereteid a saját leendõ piacodat illetõen! – Keress olyan közösséget, fórumot, ahol megfelelõ információt és támogatást kaphatsz! – Egy jó mentor biztosan segít abban, hogy elindulj az úton.

zást az EU felmérései szerint. Azt gondolom, hogy ehhez a kelet-európai kormányok vállalkozásbarát programjai, támogatásai is hozzájárulnak. Úgy tudom, a külsõ körülmények determináló hatása helyett te az elszántságban és a tudatosságban hiszel. Ha valaki most szeretné elindítani a vállalkozását, akkor mit javasolnál neki? Mindenképpen javasolnám, hogy olyanba vágjon bele, amit szeret, azt mondanám, hogy tájékozódjon megfelelõen, hogy megfelelõ információval rendelkezzen, és gondolja át mit és hogyan szeretne csinálni, illetve keressen egy aktív közösséget, fórumokat, ahol megfelelõ információkat és megfelelõ támogatást tud kapni, valamint az sem utolsó, hogy az ember esetleg találjon magának egy jó mentort, aki el tudja indítani az útján. Pécsett végeztél, s mi több a felsõoktatási intézmények újonnan létrehozott tanácsadó testületei közül a PTE Konzisztóriumának tagjává választottak, ha jól tudom, a hallgatók jelölésére. Miért pont a pécsi jogi kart választottad anno? És milyen egy ilyen testületben dolgozni? Hálás vagyok az egyetemnek azért, amit kaptam, szorosan kötõdöm a PTE-hez. Annak idején úgy véltem, a jogi tanulmányaim révén jó alapot tudok majd teremteni a vállalkozásomnak, kifejezetten vonzott ez a terület. Azt gondolom, hogy nagyon jó dolog Pécsett tanulni, maga a város is gyönyörû, különleges miliõje van.

A konzisztóriumok feladatait jogszabály rögzíti, s úgy gondolom, hogy e szervezet mûködése – legalábbis a mi egyetemünkön – teret adhat akár olyan szakmai diskurzusoknak is, melyek a stratégiai irányok kialakításával érdemben hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy dinamikusan fejlõdjön a PTE. Igyekszem segíteni a munkát, amennyire csak lehetõségeim engedik. Emellett a külföldi útjaim során is jó hírét viszem az egyetemnek. Fontosnak tartom, hogy a Pécsi Tudományegyetem megfelelõ publicitást kapjon, hiszen vannak olyan felsõoktatási rangsorok, melyek szerint a világban az elsõ 5%-ba tartozik – azt gondolom, hogy óriási dolog, hogy az országunkban van egy ilyen nívós egyetem! A közelgõ 650 éves jubileum patinája mellett a PTE nagyságát a külföldi hallgatók jelentõs száma is bizonyítja. A PTE-n egyre nagyobb hangsúlyt kap a vállalkozások segítése, elég példaként a Simonyi BECD mûködésére vagy a szerzõi jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokra gondolni. Szerinted mi kéne még ahhoz, hogy még vállalkozóbarátabbá válhasson ez az intézmény? A jó példák is nagyon fontosak, kell, hogy legyenek olyan kézzelfogható visszajelzések, mint mikor a padtársunk vagy az évfolyamtárunk eredményeinek, sikereinek tudunk örülni. És nem gyõzöm elégszer hangsúlyozni a közösség és azon szakmai fórumok fontosságát, melyeken lehet kérdezni, az emberek meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, és szabadon tud áramolni az információ. HARKA Éva

PTE ALUMNI MAGAZIN

13

A „piac” értékeli a szakmán kívüli mûveltséget Csurgai Csilla, a Brit Kereskedelmi Kamara ügyvezetõje, a Mûvészeti Kar végzett hallgatója

Életemben akkor voltam elõször Pécsen, amikor felvételizni jöttem, szóval olyan sokat nem tudtam a városról. Magyar és kommunikáció szakra jelentkeztem, mindkettõre felvettek, boldog voltam, de igazából nem vártam túl sokat az egyetemi évektõl: azt hittem, olyan lesz, mint a gimnázium, csak kicsit felturbózva. Hát, nem olyan volt, hanem annál sokkal, de sokkal jobb: nem túlzás, hogy azok voltak a legjobb éveim, amikor erre a két szakra jártam. A magyart azért szerettem, mert rengeteg izgalmas óránk volt – emlékszem, P. Müller Péter Hamlet-kurzusát annyira szerettem, hogy simán felkeltem miatta reggel hétkor, hogy nyolcra beérjek rá! Kommunikáción tizenegynéhányan voltunk csak egy évfolyamon, mindenki ismert mindenkit, olyanok voltunk, mint egy osztály. Ugyan az egyetem mellett már nagyon korán elkezdtem dolgozni az egyetemi lapnál, de a tanulást is komolyan vettem, jártam órákra, csináltam a szigorlatokat. Mindig büszke voltam a pécsi egyetemre, s örülök, hogy a mai napig kapcsolatban vagyok vele, hiszen a Dunántúli Naplóban rengeteg egyetemi témáról írhatok.

14

PTE ALUMNI MAGAZIN

Már az óvódában kiderült, hogy van tehetségem a zenéhez. Késõbb a veszprémi konzervatóriumban Frank Oszkár javasolta a pécsi egyetemet, ahol Jobbágy Valér csoportjában mindent megtanultam a karvezetésrõl, a zenérõl, az emberi tartásról. Vidovszky László szintén világhírû zeneszerzõ filozofikus gondolkodásmódja és Kircsi László komplex mûvészeti nevelésrõl vallott nézetei az egész életemre útravalóul szolgáltak. Nagyon sok zenei munkával a hátam mögött és a tanulás mellett – a Jakabhegyi Kollégium büféjében – munkából szerzett zsebpénzbõl húgommal New Yorkban töltöttünk egy évet. 2000-tõl egy 4 éves kanadai kitérõ következett, ahol hangmérnöknek tanultam, majd a London School of Economics-on üzleti-gazdasági ismereteket. Hazatérésem után a Brit Kereskedelmi Kamarához kerültem, melynek 2009 óta vagyok ügyvezetõje. Az üzleti élet prominenseit kell öszszetartanom, segítenem õket a kapcsolatépítésben. A zenei, kulturális mûveltség sokat segít, a „piac” értékeli a szakmán kívüli mûveltséget. A kislányom, Blanka 2 és fél éves, imádja a zenét.

Jobb, mint egy felturbózott gimi Fülöp Zoltán, a Dunántúli Napló újságírója A Bölcsészettudományi Kar volt hallgatója

Játékos nyelvtanulás Dr. Klein Ágnes, A Kultúratudományi, Pedagógusképzõ és Vidékfejlesztési Kar Illyés Gyula Pedagógusképzõ Intézetének igazgatója, az Illyés Gyula Kar volt hallgatója

Többször jártam Pécsett a bátyámnál anno, aki a POTE fogorvostan-hallgatója volt, és úgy éreztem, én is pécsi diák szeretnék lenni. Akkor még csak fõiskolai szinten volt építészképzés a Pollackon, de késõbb a tanári szakot és az építész posztgraduális képzést is elvégeztem. A diákönkormányzat külügyeseként elindítottam az IAESTE pécsi bizottságát, amivel sok diákot segítettünk külföldi szakmai gyakorlathoz. Évekig dolgoztam építészként, az élet valahogy mégis más vizekre terelt. Elõször csak hobbi volt a cukrászat, aztán jött a válság, és megszûnt a munkahelyem. Nagy levegõt vettünk a férjemmel, eladtuk a lakásunkat, és megvettünk egy öreg, romos présházat, hogy cukrászdát nyissunk. Családi vonatkoztatás az egykor jó nevû Suhajda cukrászda és csokoládémanufaktúra emléke, amit az államosítás elvitt 1952-ben. Sokan kérdezték, hogy kerültem a rajzasztaltól a habverõig. Nem is annyira különbözik a két szakma: mindkettõ kreativitást igényel. A külsõ formavilág és a belsõ tartalom összhangja ugyanolyan fontos egy süteménynél, mint egy épületnél. A kitartást, a nyitottságot, a komplexebb gondolkodásmódot sokban köszönhetem az egyetemi éveknek.

Kihívás úgy gyerekekkel foglalkozni, hogy az kifejezetten élményalapú legyen. Különösen az foglalkoztatott, hogy ezt iskolai keretek között hogyan lehet megvalósítani – de szerintem az óvoda még jobb terep erre. Érdekelt, miként lehet egy második nyelvet úgy oktatni, hogy már kis korban gyakorlati tudássá váljon. Volt is kötõdésem a német nyelvhez, így e kettõ kombinációja adta a megoldást… szerencsés vagyok, hogy ezzel foglalkozhatok. 1997 óta vagyok a szekszárdi karon, PhD fokozatot 2004-ben, habilitációt 2014-ben szereztem, akkorra már az anyanyelv elsajátítását is vizsgáltam. Jelenleg egy EU-s, ún. PALM projektben dolgozunk. Az általános iskola alsó tagozatában vizsgáljuk, hogy melyek azok a játékok, feladatok, gyakorlatok, amelyek segítségével a gyermekek nem elméleti, hanem praktikus, jól használható nyelvtudásra tesznek szert. Mi a magyar és a német nyelvterület kapcsolatával dolgozunk, de tíz nyelv szerepel a projektben. Olyan online platform kialakítása a cél, mely révén a pedagógusok érdekes feladatokat tudnak alkalmazni a nyelvórákon.

Rajzasztaltól a habverõig Szentandrási-Szabó Emese, építész és a Suhajda Cukrászda vezetõje, a Pollack Mihály Mûszaki Fõiskolai Kar volt hallgatója

http://pte.hu/en_is_pecsett

Jópofát vágsz?

A párválasztás, a fizikai vonzerõ, s ezen belül az arc kutatója Dr. Meskó Norbert, a Kultúratudományi, Pe d a g ó g u s képzõ és Vidékfejlesztési Kar docense.

Evolúciós pszichológiával foglalkozol. Ez mit jelent pontosan? Az evolúciós pszichológia a pszichológia viszonylag új irányzata, ami több tudományágból jött létre az utóbbi évtizedekben, míg végül a 90-es évek elejétõl evolúciós pszichológiának nevezzük. Az emberi viselkedés evolúciós gyökereit kutatja, olyan végsõ válaszokat keres, melyek révén kideríti, hogyan segítette az adott viselkedési mód a túlélésünket az evolúciós idõkben. Úgy fogalmazol, hogy az evolúciós idõkben – ezek szerint az evolúció már lezárult történet? Az evolúciós pszichológia szerint az, amilyenek vagyunk, mélyen gyökeredzik: 1–2 millió évvel ezelõtt, amikor a mostani szervezetünk kialakult, viszonylag változatlan környezethez alkalmazkodtunk, több százezer éven keresztül. Mivel tucatnyi generáción átívelve hasonló környezeti feltételek álltak rendelkezésre, az ehhez való alkalmazkodás képessége az örökletes tulajdonságokon keresztül hozzá tudott járulni a túléléshez. Ehhez képest a mostani nagyon gyorsan változó környezetünk az utóbbi tízezer, de különösen a legutóbbi 150 évben egy paradoxont hozott létre: úgy tûnik, mintha megállt volna az evolúció, mintha nem változnánk/fejlõdnénk. Ez persze nyilván nem igaz, az evolúciós törvényszerûségek továbbra is mûködnek, csak nincs olyan stabil kapaszkodó, amihez alkalmazkodhatnánk.

16

PTE ALUMNI MAGAZIN

Tudnál erre példát mondani? Klasszikus példa az édességpreferencia: a szénhidrát tartalmú táplálék édes ízének elõnyben részesítése más ízekhez képest az õsi környezetben segítette a túlélést, hiszen aki ilyen kalóriadús táplálékot evett, az föl tudott halmozni a testén olyan tartalékot, amely az ínséges, táplálékhiányos idõszakokban elérhetõ volt, és ezzel képes volt növelni túlélési valószínûségét és szaporodási sikerességét. A mai világban nincs erre szükségünk, hiszen a jóléti társadalmakban könynyen hozzáférhetõ az élelem – és mégsem tudjuk ezt az édesség iránti preferenciát kikapcsolni. Ebbõl fakad az, hogy a modern társadalmakban általában nem éhen halnak az emberek, hanem pont túltápláltsággal, illetve az ezzel összefüggõ érés emésztõrendszeri megbetegedésekkel küzdenek. Az arc tekintetében inkább a veleszületett vagy inkább a változó preferencia dominál? Mindkettõre vannak példák. Az evolúciós magyarázatok szerint e preferenciáink rugalmasak, vagyis bizonyos körülmények között képesek alkalmazkodni a változásokhoz. Például vizsgálták azt, hogyan függ össze az arc nõies, illetve férfias változata a vonzerõvel. Ha a nõk arcáról készült fotót még nõiesebbé teszik komputeres beavatkozással, akkor az fokozza az arc vonzerejét, míg ha férfiasítják, az rombolja. Amikor a férfiak arcát manipulálták, nem kaptak egyértelmû válaszokat: volt, hogy a nõiesített férfiarcot találták vonzónak a nõk,

volt, hogy a férfiasabbat. Addig nem is tudtak mit kezdeni ezekkel az eredményekkel, míg nem vették figyelembe a kísérletben részt vevõ nõk hormonális állapotával összefüggõ tényezõket is. A nõk a peteérés idõszakában a maszkulinabb arcokat találták vonzónak, máskor viszont a nõiesebb arcokhoz vonzódnak. A férfiasabb arcokhoz az egészséget, a társas dominanciát, a rátermettséget, érdekérvényesítést társították, ami különösen fontos lehet rövid távú párválasztási kontextusban. A kevésbé termékeny idõszakban inkább a feminin arcú férfiakat preferálták, akikhez olyan tulajdonságokat társítottak, mint a megbízhatóság, õszinteség, barátságosság – ezeket a tulajdonságokat különösen nagyra értékelték a hosszú távú párkapcsolatban. Ebbõl úgy tûnik, hogy a nõi arcpreferenciának vannak evolúciósan megérthetõ sajátosságai. Mondok egy másik példát. Egy hollywoodi mozisztárok arcainak elemzésén alapuló kutatássorozat szerint a nõi arccal kapcsolatos preferencia fontos része az, hogy milyen az adott környezet biztonságossága. Anyagi jólét idõszakában a férfiak a femininebb, nõiesebb, éretlenebb nõket tartották ideálisnak, akik vélhetõen alárendelõdõbbek, szemben a '30-as évek gazdasági válságának idõszakával, amikor az ideálisnak tartott nõi arc arányaiban maszkulinabb, amely jobb érdekérvényesítést és nagyobb önállóságot sugall. Vagyis egy olyan pszichés mûködés, mint a szépségpreferencia idomult a változó körülményekhez! Mivel a másodlagos nemi jellegek testen és arcon megjelenõ jelzéseire vagyunk érzékenyek, és ezek összefüggésben vannak a nemihormon-szinttel, az pedig a termékenységgel, ennek a rugalmasságnak vannak határai. Az egészségesség jó példa erre: a betegségrõl, sérülékenységrõl árulkodó jelzéseik, általában nem pozitív felhívó jellegek a párválasztással kapcsolatban. Ha a lehetséges partner egészségi állapotának felmérése nem lett volna fontos szempont a párválasztásban, akkor nem járt volna együtt több utóddal, ami hosszú távon fajunk kihalását jelentette volna. Mennyi idõ alatt ítéljük meg, hogy ki mennyire vonzó? Attól függ… Vannak elméletek, melyek szerint a vonzerõ több tényezõbõl tevõdik össze. Amikor a vizsgálatok során két arc akár csak milliszekundumokra felvillan egy képernyõn, azonnal el tudjuk dönteni, hogy melyik vonzóbb, szimpatikusabb. Erre a gyors döntésre a biológiailag velünk született érzékenységünk sarkall bennünket. Egy arc biológiailag adott jelzéseinek felismerése (pl. egészség, nõiesség, fiatalság vonásainak azonosítása) azonban nem kizárólagos összetevõi a vonzerõnek. Az ápoltsággal (pl. kozmetikumok), kifejezõkészséggel (pl. mosoly) összefüggõ vonások sokat változtathatnak ezen. A párválasztáson túl talán még az állásinterjú az, amikor rövid idõ alatt a lehetõ legkedvezõbb képet szeretnénk mutatni magunkról. Mit tehetünk a siker érdekében? Ez az adott állástól függ: optimális esetben a jelentkezõ megjelenése, viselkedése, ruházata passzol ahhoz a poszthoz, amit szeretne megszerezni. És ilyen szempontból az arca is. Egy hostess-szel (vagy hosttal) szemben az átlagosnál vonzóbb fizikai megjelenés elvárás lehet. Ahol viszont a szakértelem hangsúlyozása fontos, a másodlagos nemi jellegek hangsúlyozása akár hátrányos is lehet, hiszen olybá tûnhet, mintha az illetõ szexuálisan vonzó megjelenésével el akarná fedni szakmai hiányosságait. Ugyanígy más-más elõjellel ítélhetik meg a fiatalságot vagy az érettséget egy állásinterjún: amennyiben a szakmai tapasztalat hangsúlyozása fontos, lehet, hogy egy fiatal számára kedvezõbb, ha a mozgásában, viselkedésében, öltözködésében, hanghordozásában is azt hangsúlyozza, hogy fiatal kora ellenére mennyire érett. A válasz tehát az, hogy a jó helyzetfelismerés az elõnyös: tisztában kell lenni azzal, hogy milyen embert keresnek az

adott helyre, és elhitetni velük, hogy én vagyok az. A külsõ megjelenésünk is része ennek. Sminkkel is "befolyásolni" tudjuk az arcunkat. Van, aki szinte teljesen "bevakolja" magát. Miért csinálnak ilyet az emberek? A smink szerepe bevallottan az, hogy fokozza a (szexuális) vonzerõt, de közvetve persze több funkciója is lehet. Az egyik tehát az, hogy az arc másodlagos nemi jellegeit ki tudja emelni. A nõi arc (és a test) megjelenése változik a havi ciklussal, akár sminkelik, akár nem. A peteérés idõszaka a 28 napos cikluson belül egy 8-12 napos periódus. Ilyenkor megduzzadnak az ajkak, más lesz a bõr textúrája, és bár nem tudatos, a férfiak és nõk vonzóbbnak, szexibbnek látják ilyenkor a nõi arcokat. A smink utánozza ezt a termékeny idõszakot, ezáltal is vonzóbbá tudja tenni az arcot. A másik funkció az egészségesség megjelenítése: alapozókkal, a bõrhibák eltüntetésével. Az alapozóhasználat és a szem, száj, járomrégió kiemelése a nõi arcon végsõ soron emeli tulajdonosa vitalitásáról, rátermettségérõl alkotott értékítéletünket. Van egy harmadik funkció is, amirõl keveset szoktunk beszélni, de annál fontosabb: az ápoltság. A mai nyugati társadalmakban az ápoltság egyre súlyosabb és mindent átható elvárás a fizikai megjelenéssel kapcsolatban. Akik ápoltak, mindent megtesznek azért, hogy meg is mutassák ezt az anyagi és energiaráfordítást, hiszen ez önmagában képes fokozni a vonzerõt. Erre az egyszerû összefüggésre épül az egész szépségipar.

A technológiai eszközök – akár a „szépítõ appok” – hogyan befolyásolhatják mindezt? Van egy veleszületett érzékünk a szépség iránt, és a modern technológiák felerõsítik és kihasználják ezt. Az ún. „szépségfasizmus”, a a szépségideállal kapcsolatos követelõzõ és túlzó elvárás valóban létezik. Aki valami miatt nem illik bele a képbe, azt hátrányosan megkülönböztethetik – a tizenévesek ebbõl a szempontból egy különösen veszélyeztetett életkori csoport. Hollywood és a televízió mintha csak lovat váltott volna: a szépségideálokat, és az ennek eléréséhez szükséges viselkedési mintákat ma már az online tartalmak írják elõ. A média mozgatórugója pedig a pénz. A gyerekek azért kiszolgáltatottak, mert csalit tesznek eléjük, ami az önértékeléshez, az identitás kialakulásához, az egyediséghez ad látszólagos segítséget – közben viszont teljesen torz tükröt tart nekik saját magukról. Egy olyan torzító tükröt, amelyben sosem láthatják magukat elég szépnek. Csak akkor, ha vásárolnak, de akkor sem sokáig, hiszen az önmagával elégedetlen vevõ többet költhet szépségipari termékekre. Ezért vásárlásra ösztönöznek Az ingyenes internetes szolgáltatásoktól – mint amilyen a közösségi média is – nem várhatunk el biztonságot, hiszen cserébe mi magunk vagyunk a termékek. Fontos lenne elmondani a gyerekeknek, hogy ez a média nem értük szól, hanem õket használják – szerintem ebben mi magyarok eléggé el vagyunk maradva. Továbbiak: www.univpecs.com, http://paleoszex.blog.hu HARKA Éva

Kettõbõl kettõ Láng Zsolt, a Coca-Cola HBC svájci HR-Igazgatója eddig két állásinterjún vett részt. Az elsõ alkalommal a BAT-nál (British American Tobacco) kapott munkát, másodszor a CocaCola HBC vetett szemet rá. Kiegyensúlyozott vezetõ, akit – ahogy mondja – „jókor találták meg a jó lehetõségek.” S hogy mi a titka? Elmondja.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Coca-Cola HBC-vel? Mindig is Coca-Colát ittam. Fogyasztóként gyerekkorom óta kedvelem ezt a márkát, nem igazán szerettem, ha más fajta kóla volt az asztalon. Szakmailag? Három éve dolgozom itt, de már ezt megelõzõen is találkoztam a céggel mint munkáltatóval, vagy lehetséges munkahellyel. Amikor 2004-ben végeztem az egyetemen, a BAT-nál vettem részt a menedzsment trainee programon, az évfolyamtársaim közül viszont többen éppen a Coca-Colához mentek, így már a pályám elején voltak itt ismerõseim. Sok szempontból van hasonlóság a két cég között: mindkettõ nagy hangsúlyt fektet a friss tehetségek felkutatására és képzésére. Még állásbörzéken is sokszor elõfordult, hogy a standjaink egymás mellett voltak. A szakmai elõremenetelem során egyre több fórumon találkoztam a Coca-Colával, így viszonylag régóta a „radaromon” volt. Olyan munkahelynek tartottam, ahol lehet fejlõdni – mindig is el tudtam képzelni, hogy egyszer itt dolgozzak. Kilenc éve voltam a BAT-nál, amikor arra gondoltam, hogy ideje váltani, és pont akkor érkezett be hozzám egy fejvadászhívás a Coca-Cola HBC megbízásából. Minden passzolt. Általában, mondjuk, ez így alakul velem kapcsolatban: életem elsõ állásinterjúját a BAT-nál éltem át, a másodikat pedig a Coca-Colánál. Jókor találnak meg a jó lehetõségek. Szerepelt a céljaid között, hogy olyan nemzetközileg is elismert multinacionális cégek munkatársa legyél? Miért a multik? Ebben a világban láttam meg azt, amit keresek. Fontos volt számomra, hogy fejlõdési lehetõségekhez jussak, nemzetközi környezetben legyek, valamint, hogy kellõen stabil és megbízható helyen dolgozzam. Szerintem az a fontos, hogy az ember tudja, mit keres, milyen az a környezet, amelyben jól fog tudni teljesíteni, és melyek azok a helyek, ahol ugyanezt nem lesz képes elérni. Több olyan barátom van, aki vállalkozó alkat, õk ebben találták meg önmagukat. Én szeretem, ha nagy csapat vesz körül, ha láthatom magam elõtt azokat az inspiratív vezetõket, akiktõl tanulni tudok, hogy egy nap olyanná válhassak, mint õk. A multinacionális cégek világában ezt megtalálja az ember. Mibõl áll a munkád? Alapvetõen közgazdásznak tartom magam, aki HR-specialista. Mindig is közgazdasági vagy üzleti oldalról közelítettem meg a HR-t, vagy azokat a csapatokat, melyeknek részese lehettem, vagy vezethettem õket. Számomra az a fontos, hogy a csapatom hogyan tud az üzleti sikerekhez hozzájárulni azáltal, hogy embereket fejleszt, jobb szervezeteket épít ki, jobban fókuszál az elérendõ célokra. Abban a világban, amelyben én mozgok, ez a siker mércéje. Úgy gondolom, hogy a HR-szakmán belül kétfajta munkakör van. Az egyik, amit mi specialistának hívunk, olyan feladatokat lát el, mint a toborzás, képzések, fejlesztések, bérezési-juttatási területek, a másik pedig az úgynevezett generalista, a területekért felelõ HR-vezetõ/HR business partner, aki kapcsolatot tart a pénzüggyel, marketingesekkel, sales-szel. Ez a két terület képtelen egymás nélkül mûködni. Nekem szerencsém volt az eddigi karrierem során, mert mindig válthat20

PTE ALUMNI MAGAZIN

tam: amikor befejeztem a trainee-programot, toborzási vezetõ voltam Magyarországon, amely kifejezetten specialista munkakör. Aztán business partner lettem, amely generalista munkakör. Ezután európai szintû toborzási vezetõ lettem Hollandiában, amely megint csak specialista feladatok megoldását várta tõlem. Aztán újra business partner lettem, majd HR-igazgató. Ezek a tapasztalataim nagyban segítették a munkám, s közben folyamatosan fejlõdhettem vezetõként is. Mely tulajdonságok, képességek jellemzik az ideális munkatársat a Coca-Cola HBC-nél? Ez egy nagyon gyorsan változó környezet. Pörögnek a külsõ és belsõ események is, így nagyon fontos az adott szituációkhoz való rugalmas hozzáállás és alkalmazkodás. Fontos, hogy a munkatárs vezesse a változásokat, ne azok „húzzák” õt magukkal. Egy másik fontos tulajdonság a folyamatos tanulás. Minden helyzet más, ha jól kezeli õket az ember, rengeteget tud fejlõdni szakmailag és emberileg is. A Coca-Colára a gyõzni akarás jellemzõ: a cégnél mindenki a legjobb eredményeket akarja elérni, viszont ezt nem másokon „átlépve” vagy másokat „lekönyökölve” teszi. A dolgozókat az „együtt gyõzni” mentalitás határozza meg, ami számomra a kezdetektõl fogva nagyon szimpatikus volt. Eddigi munkásságodat folyamatos sikerek övezik. Emellett gondolom, akadtak kudarcaid is. Hogyan viszonyulsz az ilyen jellegû szituációkhoz? Képes vagy erõt meríteni belõlük? Akinek nem voltak kudarcai, az vagy nem õszinte, vagy nem próbálta elég keményen. Én két dologra próbálok figyelni: az egyik, hogy hibázni lehet, csak ne csináljunk túl nagy hibát, a másik pedig, hogy kétszer ne kövessük el ugyanazt a hibát. Én is hibázom, a csapatomban is hibáznak, körülöttem is hibáznak – ez elõfordul. Vagy nem megfelelõek a képességeink, vagy túl nagy volt a nyomás, mind teljesen normális. Ha kétszer vagy háromszor elkövetjük ugyanazt, az nem jó, mert azt jelenti, hogy nem tanultunk belõle, és nincs rá garancia, hogy harmadszor vagy negyedszer nem fogjuk újra elkövetni. Szerintem a hibák és kudarcok sokkal erõsebben megmaradnak az emberben, mint a sikerek. Ezek az élmények sokkal jobban

tudunk jobbat, úgyhogy négyen álltunk ki vizsgázni Villon Négysorosával. Úgy gondoltuk, hogy ennél pofátlanabb talán nincs és azért, hogy ne legyen annyira ciki, két verzióban is megtanultuk, mert ennek a versnek rengeteg fordítása létezik. Gergely János szemrebbenés nélkül fogadta, hogy négyen állunk ki egy helyett ezzel a nagyon hosszú verssel. A harmadik sor így hangzik: „rõf kötél súgja majd fejemnek, hogy mi a súlya fenekemnek” (ez az Illyés Gyula-féle fordítás – a szerk.). A rõf kötélnél az egyik barátom, hogy drámai hatás is legyen, egy centit akart leengedni, hogy a kötelet szimbolizálja. Ekkor sikerült belesülnünk a Négysorosba a harmadik sornál, ugyanis leengedte a centit, viszont egy rövidzárlatnak köszönhetõen elfelejtette a szövegét. Végül sikerült továbblendülnünk, és simán ötössel távoztunk. Az egy nagyon jó pillanat volt.

beivódnak, és ha azokra reflektálsz, azokból vonod le a következtetéseket – magadnak is, nem csak másoknak –, akkor sokkal több leszel. Legközelebb sokkal bátrabban mész bele egy helyzetbe, vagy sokkal könnyebben fogod a jó irányba terelni a hajót, vagy a jó döntéseket meghozni. A Coca-Cola csak a címkén családias? Én nagyon családiasnak tartom. Nem vagyok itt olyan régóta, de a közösség részének érzem magam. A cég, ahol dolgozom, alkalmaz olyanokat, akik már tíz, tizenöt vagy húsz éve dolgoznak a vállalatnál, és akadnak olyanok is, akik még csak két hónapja. Ami igazán fontos, hogy a munkahelyemen az tudok lenni, aki otthoni körben, a családommal vagyok, ugyanúgy viszonyulok a kollégáimhoz, mint ahogy a gyerekeimhez, családtagjaimhoz. Ugyanúgy nyitott vagyok feléjük, érdekel, hogy mi van velük, ugyanúgy szerzünk közös élményeket, nemcsak a tárgyalóasztalnál, hanem a munkahelyen kívül is, akár céges sportolásról van szó, vagy egy esti buliról. Éppen ezért közvetlen cégnek tartom a miénket. Nem tudom, más helyen egy ilyen szinten levõ ember, mint én, bármikor megközelíthetné-e a vállalat elsõ számú vezetõjét vagy, hogy ha szembejön a folyosón, az tudja-e a nevét, ráköszön-e… Nálunk ez így megy. A vezetõknek mindig nyitva van az ajtajuk, és tényleg kíváncsiak arra, hogy mi van a másikkal mint emberrel, nem csak mint munkatárssal. Ilyen szempontból én nagyon jól érzem magam, megtaláltam itt a helyem. A PTE KTK-n végeztél. Az akkor téged oktatókkal kapcsolatban van kedvenc anekdotád? A közgázon a Retorika tantárgyat Gergely János tanár úr tartotta, aki egy hihetetlenül magával ragadó, igazi régi vágású úriember volt. Mindig öltönyben jött órát tartani, pontos volt, nagyon szépen beszélt, és nem tette szóvá, ha tízen voltak a háromszáz fõs elõadásán. Példakép volt. Õ úgy gondolta, hogy az órai munka az igazán fontos, a vizsgát kevésbe vette komolyan. Ezért a számonkérés abból állt, hogy mindenkinek egy verset kellett elmondania. A barátaimmal viszont úgy gondoltuk, hogy ez nekünk nem kihívás, mi ennél

Mit tanácsolsz azoknak a pályakezdõ közgazdászoknak, akik valamelyik multinacionális cégnél szeretnének elhelyezkedni? Szerintem a legfontosabb a tudatosság és a karriertervezés. Nagyon sok cég – köztük a multik biztosan – ezt keresik, hiszen ezek miatt tud valaki sikeressé válni. Fontos, hogy tudd azt, miért szeretnél éppen abban a vállalatban/iparágban dolgozni, és mi az, amit el szeretnél érni. Ez alatt nem arra gondolok, hogy „hú, nagyon sok fizetést akarok”, vagy „én akarok lenni az ügyvezetõ igazgató”. Szerintem az a világ elmúlt, amikor valaki eldönti, hogy egy adott pozíciót akar megszerezni. Azt viszont igenis tudni kell, hogy miért mész oda, mi szeretnél ott lenni, illetve milyen tudást kell ahhoz magadra szedned, milyen tapasztalatokat kell gyûjtened, milyen képességeket kell építened, mit kell elérned ahhoz, hogy bizonyíts, és mi az, amit esetleg már megtettél ezért. Amikor, mondjuk, a szakmai gyakorlatod töltöd az egyetemi éveid alatt, akkor azt ebben az irányban teszed-e, ebbe az irányba próbálod-e meg elindítani magad, hogy annyival is könnyebb legyen majd az elsõ lépéseket megtenni az új munkahelyeden, vagy sem. A mostani friss diplomás lét egyik nagy veszélye, hogy nagyon sok minden érdekli a végzõsöket, és sok mindenre csábít is lehetõség, így a tudatos célt, amit kitûztek, könnyen elveszíthetik. Ha terv és irányvonal nélkül hol ezzel, hol azzal foglalkoznak, akkor elment úgy öt év, talán a legfontosabb öt év a karrierjükbõl, hogy még azt sem tudják, kik és hova akarnak eljutni. Fontos kitartani a céljaink mellett! Ami szerintem még rendkívül lényeges, az az alázat. Ha kapunk egy lehetõséget, akkor azt ne vegyük készpénznek. A lehetõség az egy lehetõség. Ha valaki megkapja, kétszer olyan keményen kell dolgoznia érte, hogy be is váltsa azt, és ezáltal új lehetõséget szerezzen. Ha valakiben megvannak ezek az erények, akkor az az illetõ nagyon messzire el tud jutni ebben a világban. Mert melyek azok az értékek, melyek számunkra mint egyén, nagyon fontosak? A becsület, a kölcsönös tisztelet és a kötelességtudat… HORVÁTH Márk József

PTE ALUMNI MAGAZIN

21

Érzékeny és életerõs „Glória, két diplomával, ráadásul jogász-közgazdász nyerõ párosítással, mi a bánatot keresel ezen a területen?” – szokták feltenni a kérdést. Leitert Glória általában csak nevet ezen. Nyolc éve élik az élõételek természetes világát, és négy éve mûködteti párjával, Lászlóval a Csírák.hu-t, ami egyre népszerûbb a pécsiek körében. A nem mindennapi karriert magáénak tudó hölggyel otthonában, egy elképesztõen jó ízû, haragoszöld, habos turmix után beszélgettünk.

Lássuk be: mindössze egy-két terület van az ember életében, ami mindenkire vonatkozik. Ezek között, a szexen kívül, egészen biztosan szerepel a táplálkozás. Kivétel nélkül mindenki eszik, így azoknak, akik az élelmiszerekkel, akár az alapanyagok elõállításával foglalkoznak, örökké van munkájuk – jegyzi meg a nekiszegezett általános kérdés kapcsán. Mai virágzó vállalkozása elõtt is legalább olyan ragyogó karriert tudhatott magáénak, mint a sötétzöld búzafüvek tetején csillogó harmatcseppek. Világéletemben gyógyítani szerettem volna, sokan mondták is, hogy menjek az orvosira, de éreztem, hogy nem lennék odavaló – sem állatokat nem szerettem volna boncolni, sem a vérrel nem vagyok a megfelelõ viszonyban. A pszichológia jött még szóba, de akkoriban csak Pesten volt képzés, és kevés embert vettek fel. Így a pécsi jogra jelentkeztem, mert jól tudok beszélni. Viszont oda utáltam járni. Azt hiszem, azért, mert a világ mûködését jóval összetettebbnek látom, mint amit emberi törvényekkel le lehet írni. Az államvizsgáim miatt már a Lacival közös pesti albérletbõl jártam le. Glória és László osztálytársak voltak a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, onnan a mai napig tartó kapcsolat. Míg mi beszélgetünk, a férj körbejár a kertben, mely a zöld minden árnyalatában játszik. Szükségünk volt a pénzre, és egy izgalmas lehetõség adódott: Marosi Laciékkal megalapítottuk a Meló Diákot. Az idõsebb Zeller Gyula volt a pécsi szervezet el22

PTE ALUMNI MAGAZIN

nöke, s az enyém lett az alelnöki poszt. Imádtam! Szeretek szervezni, s az, hogy a munkaadóknak és a diákoknak, hallgatóknak is segíthetek, nagy öröm volt. Ráadásul én magam is megtapasztaltam, milyen állást keresni a tanulás mellett, és közben milyen nehezen lehet jó munkaerõt találni. Igen ám, de szeptember 4-én visszaköltöztek Pécsre, és 29-én megszületett Szabolcs, a házaspár elsõ gyermeke. Azt szoktam mondani, hogy Szabolcs volt a legfiatalabb egyetemista, mert õ már ötnaposan odajárt. Bezártuk a diákirodát vagy bevonultam egy üres terembe a közgázon, amíg szoptattam. Ez addig ment, míg a mózeskosárban aludni tudott, és nem kezdett el intenzíven forgolódni. Szabolcsot még egy lány és egy fiú követte, de Glória gyerekek mellett sem ült a babérjain: az elsõ fizetõs marketing menedzser szakközgazdász képzés akkor indult Orosdy Béla vezetésével a pécsi közgázon, s ezt el is végezte. Aztán sokan mondták nekem, hogy álmodni ne merjek arról, hogy én majd munkát kapok, ha három gyerekem van. Láttam egy érdekesnek tûnõ pályázatot, jelentkeztem, és én lettem a befutó. Ez egy akkor induló lakás-takarékpénztár volt, ami akkoriban újdonságnak számított Magyarországon. Évekig dolgoztam a pénzpiacon, amikorra a menedzseri élet hosszú távon megtette hatását, és egy komoly betegség közbeszólt. Felmondtam. Meg akartam érteni a betegségem okát. Ez váltásra inspirált. Ez volt az a pont, ahol az újdonságokhoz

és hiperhatékony problémamegoldáshoz szokott Glória a táplálkozással kezdett foglalkozni. Alapos lévén, sok mindent kipróbált, s mivel közvetlen személyiség, tapasztalatait szívesen osztotta meg másokkal is. Csíráit, süteményeit barátai is megkóstolták, s innentõl nem volt megállás: az ízek és/vagy a jótékony hatások megtették a magukét, és már a barátok ismerõseinek az ismerõsei is Glóriáék asztaláról szerettek volna maguknak étkeket. Ez kontrollálhatatlannak tûnt, ami nem tetszett. Eldöntöttük, hogy vállalkozni fogunk – szögezi le Glória. A legendásan kekec hivatalnokok kezdetben értetlenül álltak a sok kérdés elõtt: hogyan lehet egy csíráztatással is foglalkozó céget adóügyileg bekategorizálni? Együtt tapostuk ki az utat az ügyintézõkkel, s azt kell, hogy mondjam, hogy én még ilyen segítõkész emberekkel nem találkoztam! A vállalkozás negyedik éve mûködik, s ehhez kerestek megfelelõ helyszínt is, ami egy kis belsõ kerttel, hatalmas üvegtáblás nappalival és kényelmes konyhával ideális ahhoz, hogy az ún. élõ ételek fõbb alapanyagait és magukat az étkeket elkészítsék. A ládákban engedelmes sorokban dugták ki fejüket a füvecskék, mind egyforma hosszú, egyformán erõs. Alázatra, szeretetre és nyitottságra nevelnek ezek a növények. Szerintem megérzik, hogy boldogan foglalatoskodunk velük – jegyzi meg Glória, ahogy rajtakap, hogy folyton a zöldeket bámuljuk.

Nem véletlen mondják, ha bevágsz egy változtatásba, keress egy mintát, valakit, aki már járt a választott utadon. Azt szoktam mondani, hogy nézd meg jól azt az embert, akitõl tanácsot kérsz, és annyit emelj be a tanácsai alapján a saját életedbe, amennyit te magad jónak látsz. Sokan beleragadnak a maguk hagyományaiban, és akkor sem szabadulnak meg például a családi étkezési mintáiktól, ha az éppen az õ szervezetükre nézve nem elõnyös. A természetes táplálkozás nem csak a 100%-os nyers étrendet jelenti, és nem a 100% elérése a cél. A testünk visszajelez – ám ehhez ismernünk kell a saját testünk jeleit. Csak az a baj, hogy nem tanítja meg senki, hogyan kell önmaguk felé figyelni. Az emberek általában csak sokk hatására lépnek ki a megszokott komfortzónájukból. De akkor kinyílnak a világra. A kézmûves vásárokon, bemutatókon, beszélgetéseken Glóriáék mindig kóstolókat hoznak, és ott elbeszélgetnek az emberekkel. Számomra fontos, hogy egy újfajta étrend ne a szenvedésrõl szóljon. Ha például valaki érzékeny a gluténre, akkor a lemondás helyett találjon alternatívákat a megszokott ételei helyére. Mindig az új távlatokat próbálom megmutatni, hogy ne a tiltólista legyen csak a fejében, hanem lehetõségként, egy új világ felfedezéseként élje meg a váltást. Az kevés, hogy én csak osztom az észt. Mondhatom, hogy jó a zöld turmix, de most, hogy kóstoltátok, van saját véleményetek, nem? – mosolyog Glória. Közben azt hiszem, éberebbnek és frissebbnek érzem magam, mint egy flat white után. Mikor viccelõdve felvetem azt, milyen jó lenne mindennap ilyen jó kis zöld turmixot inni, s tervezi-e, hogy palackozva is árulja, Glória élbõl elutasít, majd hozzáteszi: Hát nekem ne gyere be ide azzal, hogy csak adjak egy zacskó búzafüvet, és viszlát. Így nem kapsz. Fontos, hogy tudjam, mihez kezdesz vele, miért érzed úgy, hogy szükséged van rá. Minden vevõnkkel elbeszélgetek, s tudjuk, ki mikor és miért jön, és az érkezéséhez igazítjuk például a füvek levágását, így a lehetõ legfrissebbet kapja, amit külön neki, érte termesztettünk, és látja is, ahogyan levágjuk. És a vevõik türelemmel ki is várják a sorukat, csak hogy a termékek mellé egy kis beszélgetést is kapjanak itt, a nyugalom szigetén. Így lesz a vállalkozás is személyre szabott és hiteles. A gyors döntésekhez szokott hölgy, aki tud és mer is változtatni, szelíden és türelemmel áll vevõi elé, nem vár sem gyorsaságot, s azt sem, hogy mindenki úgy és azt egye, ahogyan és amit õ. Sokat segítenek ebben a tapasztalataink, az egyetemen kapott szemléletmód, és az is, hogy párként csináljuk ezt, közösen mindent meg tudunk oldani, és együtt fejlõdünk. A továbblépés – mert igény lenne erre a vevõk részérõl – viszont még átgondolandó, az optimális állapotot nehéz lenne úgy megõrizni, ha az ország másik végébe is szállítanának. Szeretnénk a frissességen túl azt a vevõközpontú szellemiséget is megõrizni, amiben mi dolgozunk. Nehéz, de ehhez olyan embereket is kell majd találnunk, akik legalább olyan ismeretanyagaggal, szakmai háttérrel rendelkeznek, mint mi. Talán egy franchise-rendszer lenne erre megfelelõ. De inkább foglalkozzunk mindig a jelennel. Eddig mindig minden lehetõség megtalált miket, ha itt lesz az ideje továbblépni, az is menni fog. Ami még biztos: egy komplex szemléletben írt szakácskönyv már várható. PTE ALUMNI MAGAZIN

23

Kicsit magyar, kicsit német, de nem kicsit ízletes

24

Ha sváb ételekrõl van szó, Schneider Gábor a mi emberünk. Recepteket ment meg a feledéstõl, maga is sok ételt elkészített már, és ezeket saját blogján osztja meg az érdeklõdõkkel. „Civilben” a Dunántúli Napló szerkesztõje, a PTE BTK alumnusa. A gasztronómia iránti elkötelezõdésének bizonyítéka az is, hogy nemcsak elkészítési módokat ír le és magára fõz: nemrég a Balkán Bisztróban sváb vacsoraesttel örvendeztette meg a nagyérdemût.

Honnan ered a sváb ételek iránti szereteted? Alapvetõen szeretek fõzni, hobbiszakácsként, a családnak vagy barátoknak is. Hat éve indítottam egy gasztroblogot (http://pekeskifli.blog.hu), amely aztán tematikus bloggá alakult, mivel egy idõ után már csak sváb ételekkel foglalkoztam. Ma a blog amolyan online szakácskönyvként mûködik: itt több mint száz recept található meg, és ha találok valami újat, vagy történik valami érdekes ebben a témában, akkor természetesen új bejegyzés születik. A sváb konyhát legalább olyan fontosnak tartom, mint a magyarországi németek kultúrájának egyéb részeit, melyeknek mind megvannak a maguk követõi, ápolói. Én a magam részérõl a fõzésben tudom megélni a sváb gyökereimet, identitásomat. Míg mások dalokat, táncokat tanulnak meg és mutatnak be, addig én recepteket tanulok és azokat „bemutatom”, lehetõleg minél több embernek. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan érték, amelyet érdemes másokhoz is eljuttatni.

Talán te is termesztesz otthon magadnak alapanyagokat? Igen, van egy kertem, ahol sok mindent termesztek. Persze mindenre se idõm, se helyem nincs, de van például egy külön fûszerkertem is legalább húsz növénnyel, és ezek a friss fûszerek is nagyon sokat számítanak egy ételben. Egész más érzés, amikor az ember abból fõz, amit maga termesztett.

Miben különböznek a sváb ételek másoktól? Nagyon egyszerû és takarékos konyha ez: fõként szezonális alapanyagokból dolgozik, amiket annak idején a ház körül meg lehetett termelni. Mindennek megvan a helye, folyamata, semmit nem dobnak ki. Ha például bablevest fõztek, akkor annyi babot használtak, hogy abból félretéve salátát vagy fõzeléket is tudjanak készíteni. És nem utolsó sorban karakteres és ízletes ételekrõl van szó. Ilyen például a Tunges, amely egy sok hagymával készülõ pörköltféle vagy a Stifolder, amely egy tipikus sváb húskészítmény.

Tervezed, hogy írsz szakácskönyvet? Vagy esetleg nyitsz egy sváb éttermet? A könyv ötletelés szintjén már többször felmerült. A mai olvasói igényeknek megfelelõ sváb szakácskönyv nincs igazán, úgyhogy nyitott a pálya ebbe az irányba. Az étterem jelenleg csak egy álom, de lehet, hogy egyszer lesz a történetnek ilyen kifutása is. Mindenesetre tavaly õsszel belekezdtem egy kétéves szakácsiskolába, hogy ne csak írjak, beszéljek a fõzésrõl, de papírom is legyen róla, ha már ezt csinálom.

PTE ALUMNI MAGAZIN

Az emberek mennyire nyitottak ma a sváb ételekre? A blogot sokan megtalálják, megnézik, úgy látom, hogy van érdeklõdés iránta. Persze nem fogom megváltani vele a világot, de nem is ez a cél: én ebben örömömet lelem, szívesen csinálom. A vacsoraest is teltházas volt, látszott, hogy kíváncsiak voltak rá az emberek. Pécsett a kínaitól kezdve a törökön és az olaszon át sok nemzet ételét megtaláljuk, ami jó dolog. Itt vannak a svábok, akik jelentõs létszámban élnek Baranyában, a hagyományaik sem elhanyagolhatók. Miért ne lehetne egy olyan hely, ahol a sváb ételek is elérhetõk?

SZILVÁS Péter

A t u d o m á n y lassú sikere Kubányi Jolán a Magyar Dietetikusok Or szágos Szövetségének elnöke, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán szerezte mesterdiplomáját, s jelenleg a szövetség munkáját vezeti. A fiatalok táplálkozási szokásairól, néhány szélsõségrõl, fogyókúráról és egészségrõl beszélgettünk a szakemberrel.

Úgy tudom, volt egy olyan vizsgálatuk, mely kifejezetten az egyetemistákra irányult. Pécsett, Debrecenben és Budapesten vizsgáltuk az egyetemistákat Az E3-projektünk keretében. A három év alatt 5170 hallgató vett részt a kutatásban, amelynek része volt a testösszetétel-mérés, táplálkozási tanácsadás, illetve kérdõíves felmérés is. A 21 éves átlagéletkorúak 64%-a többet szeretett volna megtudni az egészséges táplálkozásról, és ennek okán fordultak szakemberhez, vagyis hiteles forrásokból szerettek volna információkat szerezni. Tavaly év végén zárult a vizsgálat, amely a fenti adatokat is tükrözi. A felmérés pozitívuma, hogy a fiatalok olyan forrást keresnek, amely szakmailag korrekt és evidenciákon alapul. Önök mit tudnak kínálni ezen a téren? Szövetségünk kettõs feladatot lát el. Mindenekelõtt a szakemberek naprakész tudásával foglalkozunk, de emellett közhasznú szervezetként nagyon fontos, hogy a lakosság egészségi állapotának javítása érdekében is megfelelõ lépéseket tegyünk. Létre-

26

PTE ALUMNI MAGAZIN

hoztuk 2015-ben az Országos Dietetikus Címtárat, így aki bármilyen táplálkozási kérdésben szakemberhez szeretne fordulni, lehetõsége van lakóhelyéhez közel dietetikust találni. Jelenleg az alapellátásban nem elérhetõek szakembereink, kizárólag a járó- és fekvõbeteg-ellátás szintjén. Ezért is tartottuk lényegesnek a címtár kialakítását. Fontosnak véljük, hogy a lakosság részérõl felmerülõ a táplálkozástudományt érintõ kérdések, és annak megoldására történõ javaslatok a dietetikusokon, ne pedig hozzá nem értõkön keresztül valósuljanak meg. Az egyetemisták étrendjében is fel-felbukkannak divatdiéták. Vannak a szuperizmosra gyúrt fiúk, meg csontsovány lányok… A fiúknál divat a hónuk alatt hordozott görögdinnye nagyságú izom. A megfelelõ táplálkozás mellett a rendszeres mozgás is fontos szerepet játszik a fiatalok mindennapi életében. Természetesen nem mindegy, hogy milyen mozgásról beszélünk, sõt túlzásokba sem szabad esni. Az izomtömeg növelése érdekében elõfordul, hogy többletfehérjét fogyasztanak

táplálékkiegészítõk formájában. A túlzott fehérjefogyasztás káros lehet a szervezet számára is (vese, hormonháztartás, stb.). Az egészséges táplálkozás felnõtt ember esetében napi 2000 kilókalóriának felel meg, ezen belül az sem mindegy, hogyan oszlik meg a zsírok, szénhidrátok és fehérjék aránya. Fehérjébõl napi szinten 0,8–1,2 gramm/testsúlykilogrammnyi mennyiséget szükséges táplálék útján szervezetünkben juttatni. 50–55 energiaszázalék szénhidrát, maximum 30 energiaszázalék zsiradék, és 15 energiaszázalék fehérje a hozzávetõleges ajánlás. A másik véglet a szinte csontsovány lányok csapata… A pszichés eredetû evészavaroknak rengeteg válfaja létezik. A nõknél a túlzásba vitt fogyókúra is vezethet anorexia nervosához, férfiak esetén gyakori az úgynevezett izomdismorfia. Az anorexia nervosa néhány foglalkozásnál halmozottabban jelenik meg, például a táncosoknál, akik a színpadon maradéktalanul jól akarnak teljesíteni, könnyen túlzásba vihetik a fogyókúrát, hiszen számukra különösen lényeges, hogy tartani tudják súlyukat. A pszichés eredetû zavar a táplálkozásban nyilvánul meg, de a kezelésben a pszichológusnak elsõdleges szerepe van, és csak ezt követi a táplálásterápia. A testképzavar esetükben azt jelenti, hogy az anorexiás önmagát súlyosan elhízottnak látja, miközben vészesen sovány testalkattal rendelkezik.

Mi a legegészségesebb étel? Nincs ilyen. Minden, ami a kereskedelmi forgalomban kapható, azok engedéllyel ellátott élelmiszerek, kész vagy félkész termékek, de a fogyasztó felelõssége a mértékletesség betartása. Ebben segít az új magyar táplálkozási ajánlás, amely az Okostányér® elnevezést kapta. Az útmutató a legújabb tudományos eredményeket figyelembe véve határozza meg, hogy mi kerüljön napi szinten tányérunkra. A hazai dietetikusokat és táplálkozástudományi szakembereket összefogó szakmai szervezetünk több hónapos munkával aktuális, a legfrissebb nemzetközi tudományos eredményeket és jogszabályokat is figyelembe vevõ, új, élelmiszeralapú ajánlást dolgozott ki. Az Okostányér® könnyen érthetõ szövegezése és grafikus megjelenítése segít eligazodni „a tudomány útvesztõiben”.

A fogyókúra hogyan képes ennyire veszélyessé válni? A mai kor nõi ideálja a sovány testalkat, ezt sugallják a magazinok, a modellek, a reklámok. Nyilvánvaló, hogy a fiatalok az elvárásoknak és a trendeknek kívánnak megfelelni, melynek eléréséhez fogyókúrát alkalmaznak. Az adekvát módon öszszeállított és reális célt kitûzõ fogyókúrával megfelelõ eredményt lehet elérni, de a túlzásba vitt fogyás az esetek döntõ többségében súlyos pszichés zavarokhoz vezethet. Milyen az ésszerû módja a fogyókúrának? Az aktuális állapotfelmérést a fogyókúra megkezdése elõtt a háziorvosnál szükséges elindítani, amelybe laborvizsgálat és vérnyomásmérés egyaránt beletartozik. Mindezek ismeretében lehet a fogyókúrás tervet elkészíteni. A dietetikus szakember a kapott vizsgálati eredményeket és a páciens táplálkozási anamnézisét figyelembe véve állítja össze az egyéni étrendet. Attól függõen, hogy milyen mértékû testtömeg-többletrõl beszélünk, a kúra lehet rövid, illetve hosszú távú, azonban lényeges kiemelni, hogy a heti 0,5 – maximum 1 kg fogyást tartjuk ideálisnak. Fontos, hogy az egyéni toleranciához igazított kúra az alapanyagcserét helyezze elõtérbe, annak érdekében, hogy elkerüljük a jojó-effektust, és az elveszített plusz kilók hosszú távon se kússzanak vissza. Nem egyik napról a másikra kell leadni a felesleges kilókat, a mozgás az energiaszegény étrend mellett sokat segíthet. Miután a kívánt testtömeget, azaz a kitûzött célt a fogyókúrában elértük, megkezdõdhet az úgynevezett visszatáplálás, amely már közelít az egészséges táplálkozásban felnõttek részére javasolt 2000 kilókalóriához. A divatdiéták gyors eredményt ígérnek, ezzel szemben a tudomány lassú, de tartós sikert.

Szövetségünk által összeállított Okostányér® a Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszertudományi Tudományos Bizottsága ajánlásával kerül közzétételre, amely a késõbbiekben az értelmezést és a gyakorlati megvalósítást segítõ háttéranyaggal és receptúrával fog bõvülni. Az MDOSZ honlapján további hasznos információk találhatók még az egészséges táplálkozásról: http://mdosz.hu/ http://mdosz.hu/uj-taplalkozasi-ajanlasok-okos-tanyer BALOGH Robert

PTE ALUMNI MAGAZIN

27

Finnben kolbászoltunk! Ha kíváncsi vagy, hogy állod meg a helyed külföldön egy idegen kultúrában minden háttér nélkül, a Finnországban élõ Vilisics Feri története pont Neked való! A Ferivel készített interjú során hõsiesen leküzdöttük a Pécs–Helsinki távolságot, hogy elsõ körben szemtanúja lehess, hogyan lett egy PTE-n végzett biológusból Helsinki egyik legmenõbb kolbászkereskedõje, a Feri's Sausages márka megteremtõje, és a Slow Food Helsinki csoport elnöke. Beszélgetésünkbõl kiderül az is, hogy bizony Finnben sincs kolbászból a kerítés, mindenért keményen meg kell dolgozni! A cikk olvasása után kolbász fogyasztása melegen ajánlott!

28

PTE ALUMNI MAGAZIN

Tényleg a PTE-n végeztél? Igen, egészen pontosan 1997-ben vettek fel az akkor még Janus Pannonius Tudományegyetemre, majd az intézmény átalakulását követõen 2003-ban végeztem a PTE-n. A TTK-ra, biológia szakra jártam. A biológia, elsõsorban a taxonómia és az ökológia iránt vonzódtam már középiskolásként is. PhD fokozatot környezettudományokból Debrecenben szereztem, kutatóként elsõsorban a szárazföldi ászkarákok (Isopoda, Oniscidea) elterjedése és taxonómiája, a városok, valamint a modern zöldtetõk gerinctelen faunájának diverzitása tartozott a szûkebb szakmai érdeklõdési körömbe. Emlékszel az elsõ egyetemi élményedre? Ez a tatai gólyatábor volt. Pont aznap kezdõdött emlékeim szerint, amikor Diana hercegnõ meghalt, másnap pedig a Kispál és a Borz lépett fel. Daliás idõk voltak…. Mi még a Rákba jártunk, a TTK épületében a Szenes Klubba, PEK-be, Sörházba és a TK-bulikba a Jakabhegyen... sejtelmem sincs, hogy most hol szórakoznak a pécsi diákok.

Miért Finnország? Mi motivált arra, hogy kint folytasd? Pécsi éveim alatt ismerkedtem meg finn feleségemmel, Niinaval, aki erasmusos volt a mûvkaron. Egyetem után rögtön munkát kaptam Budapesten a SZIE ÁOTK Biológiai Intézetében, majd sok kacskaringó után nyolc év elteltével végül Finnországban kötöttünk ki. A Helsinki Egyetemen mûködõ világszínvonalú Városökológiai Kutatócsoportban (Urban Ecology Research Group) kaptam 10 hónapos ösztöndíjat, amelyet meghosszabbítottak még egy évvel. Hogy tetszik Finnország? Milyen a finn kultúra? Finnország sok tekintetben „álomország”, biztonságos és kényelmes, emberséges és nyitott. A hátulütõi csak idõvel derülnek ki, akkor, amikor már „ott ragadtál”. Nagyon drága ország, ezért munka nélkül nem lehet élvezni a finn jólétet. Mivel minden drága, a segélyekbõl igen szerényen lehet csak megélni. Az egyik titok az, hogy meg kell tanulni finnül. Aki nem beszél finnül, az kizárja magát a finn társadalomból és munkát is nehezen kap. Én beszélem a nyelvet valamennyire, folyamatosan fejlõdök. A finn kultúra tetszik, de nem vagyok elájulva tõle. Helyén kezelem, nem mondom azt, hogy a finn „jobb ennél vagy annál”. Szeretem a finn természetközeliséget, egyszerûséget és letisztultságot, de tudod mit? Ugyanígy szeretem Budapestet, Rómát, Isztambult és New York-ot is. Ha ismered a népek történelmét, akkor azt is tudni fogod, miért van az úgy, ahogy van az adott országban.

A bulikon kívül még mit köszönhetsz az egyetemnek? Az egyetemnek a diplomámat és a feleségemet köszönhetem. A viccet félretéve, az egyetemi éveket életem meghatározó idõszakának tekintem, amelyek alatt a legjobb barátaimra és rengeteg élettapasztalatra tettem szert. Pécs egy fantasztikus város, ahol jó élni és ahová jó visszatérni, azonban munkalehetõség híján nem igazán tudom, hogy mit kezdenék ott... Az azonban szintén vitathatatlan, hogy az PTE-n megszerzett tudást sokszor tudtam és tudom kamatoztatni. Nem voltam éltanuló, ettõl függetlenül köszönettel tartozom tanáraimnak. Noha a tananyag jó része valószínûleg a memóriám egy jól elzárt zugába került, tanáraim emberi példamutatása, hogy bizonyos szituációkban hogyan reagáltak, máig megmaradtak. Különös szeretettel gondolok dr. Pollák Edit bonctan gyakorlataira (nem vicc!), Dr. Hoffmann Gyula elõadásaira, a terepen töltött napokra Dr. Morschhauser Tamással. Dr. Vadkerti Edit és az azóta már Kaposváron oktató, az ászkarákokat megismertetõ Dr. Farkas Sándor mint témavezetõim is igen sokat jelentettek.

Honnan jött a kolbászkészítés ötlete? A gasztronómia mindig közel állt hozzám. Éppen Pécs az, ahol az albérlõtársaimmal csiszolgattuk fõzõtudományunkat a májkrémes rizstõl a virslipörköltön és tejfölös répás rizsen át a sokkal komolyabb dolgokig. Helsinkiben sokszor láttunk vendégeket, nyitottunk lakáséttermet (info: www.restaurantday.org), magyar fõzõkurzusokat is tartottam finneknek. A kolbászkészítést Helsinkiben egy finn és egy magyar egyetemi kollégámtól lestem, az egész ötlet az övék. Hogy született meg a Feri's Sausages vállalkozásod? Egy sikeres Restaurant Day-en, amelyen saját készítésû kolbászt adtunk lakáséttermünkben. Akkor már rég nem volt sikeres pályázatunk, ezért igen jól jött a zsebpénz. Az emberek meg csak hívtak, hogy kellene még egy-két kiló, úgyhogy lassan, de biztosan a kolbászok és a vállalkozói lét felé sodródtam a tudománytól. Fontos látni, hogy amíg mi, magyarok feltétlenül ragaszkodunk a paprikás kolbászainkhoz, addig a világ minden országában gyártanak – általában paprika kihagyásával – kolbászt és nem is akármilyeneket! Mi egy átlagos héten sertésbõl, birkából, marhából, csirkébõl és szarvashúsból gyártunk összesen 11–12 féle kolbászt. A vevõk hajlandóak fizetni, ha jó minõséget tapasztalnak. Nálunk nem kerülhet bele cukor vagy liszt, szója vagy egyéb adalék, ha azt a hagyományos recept nem követeli meg. Bár a filippínó kolbászunk például édes, ezért a só, bors, fokhagyma mellett cukor kerül bele.

PTE ALUMNI MAGAZIN

29

Milyen ízû kolbász fogy a legjobban? A paprikás kolbász, a birka–sertés–rozmaring és az olasz „salsiccia fresca”, amely vörösborral és pecorino sajttal készül. Kipróbáltad magad kolbásztöltõ-versenyeken is? Helsinkiben a 2015 augusztusában elõször megrendezett „Város legjobb kolbásza” versenyre ajánlásra, meghívásos alapon kerültem a város profi húsgyárosai mellett. Három kolbászom is az elsõ tízben végzett, köztük a paprikás kolbászom elsõ helyet ért el. A 2016-os Fehérvári Kolbásztöltõ Fesztiválon pedig díjat kaptunk „Különleges ízvilág” kategóriában. Van segítséged? Egy hivatalos alkalmazottal dolgozunk, de Niina is rengeteget segít, így elmondhatom, hogy napi szinten három ember dolgozik a vállalkozásban. Emellett a céget hátszélként támogató befektetõ végzi a marketing egy jó részét, illetve egy Helsinkiben élõ grafikus, Kismartoni Marcell is sok idõt áldoz a vizuális megjelenésünkre. Hol tart most a vállalkozásod? A vállalkozás jó úton halad felfelé. Lassú lépteket teszünk a fejlesztésekben, szinte észrevétlenül fejlõdünk, csavarról-csavarra. Pár étterem és bolt is vásárol már tõlünk, de leginkább a fogyasztóknak szállítunk, internetes rendelésekre (http://hellomagyarok.hu/gasztro/a-termeloi-piac-uberjea-finn-reko). Az elmúlt hetekben megnyitottuk a kis üzletünket is, amelybe egyre több vevõ tér be, hogy a város legfrissebb kolbászaiból válasszon. Visszatérõ vendégünk például az anno Pécsen komoly munkaadó finn Elcoteq egykori tulajdonosa, akivel jókat tudunk beszélgetni Magyarországról.

30

PTE ALUMNI MAGAZIN

Mesélnél a Slow Food Helsinki csoportról? A Slow Food nemzetközi szervezet 27 éve alakult Olaszországban az eltûnõ gasztonómiai sokféleségre adott válaszként. Jó, fair és tiszta ételek, helyi alapanyagokból, helyi receptek alapján. Ezek által a helyi növény- és állatfajták (nem fajok!), receptek és fõzési technikák maradnak életben, de a helyi termelõk is vásárlókhoz juthatnak. Bárki hozhat létre Slow Food-csoportot, aki megfelel az elõírásoknak. A helsinki csoportot második éve én vezetem, programjainkban elsõsorban az arra érdemes helyi termelõket, vendéglõket és a vásárlókat szeretnénk egymáshoz közelebb hozni konkrét látogatásokkal és Facebook-kommunikációval. Neked bejött az élet? Hogy azt csinálok-e, amit igazán szeretek? Igen, ezt elmondhatom. Bár mindig is biológusnak készültem, de amennyire azt látni lehet az eddigi sikereinkbõl, a kutatás és az oktatás nem minden. Úgy gondolom, hogy jó képességekkel vagyok megáldva kommunikáció, menedzsment és kereskedelem terén is, és ezeket a képességeket alig vagy egyáltalán nem használtam az egyetemi karrierem során. A Feri's Sausagesnél ugyan kamatoztathatom, bár ez közel sem minden. A gyereket a család segítsége nélkül egyedül neveljük, ami igen nehéz a rengeteg munka mellett. Egy külvárosi kockaházban bérlünk lakást, a kocsim bármelyik pillanatban lerobbanhat és a pénz sem folyik patakokban. Vállalkozónak lenni drága mulatság Finnországban. Hogy látod a jövõdet? Rengeteg munka, rengeteg munka, rengeteg munka, majd koktélozás a Bahamákon életem végéig. BARTAKOVICS Bettina

a szabályos

A szabálytalan

Túró, alias Izzadt Greg Kapitány Thuróczy Gergely, alias Túró a Petõfi Irodalmi Múzeum irodalmi muzeológusa, tudományos fõmunkatársa, egy 500 oldalas Rejtõ Jenõrõl szóló könyv szerkesztõje, írója. Pécsett végzett a bölcsészkaron magyar-, orosztanár szakon. 1992-tõl Pécsett kalózrádiós, ma a fõvárosi Civil Rádióban önkéntesként regél (mûvész)filmekrõl, a pesti mini-univerzum kultúrájáról, no meg orosz rockzenét közvetít Turokaciként. PTE ALUMNI MAGAZIN

31

1990-ben kerültem Pécsre, 11 szemesztert húztam le – a plusz félévet azért töltöttem ott, mert akkoriban indult engedélyes közösségi rádiónk (még egy „fanzine-t” is kiadtunk – Papírrozmár), és szerettem volna kiélvezni a törvényességet. Lévén már 1992-tõl mûködtettünk egy kalózrádiót, amit a hatóságon kívül alig hallgatott valaki. Próbáltam nyüzsögni kulturális téren, három kollégiumot jártam be. A BTK jelenlegi „D” épületében is laktam, aztán a Szántóban két évig, majd a Kerényi Károly Szakkolégium következett az Ifjúság úton, ahol alapító tag lettem – gyönyörû kilátás nyílt a szobámból a városra. Bejártam az órákra, keveset lógtam, a kalózrádiózáson túl a szakkoli töltötte ki életemet, a pécsi dolgokba nem igazán folytam bele, hétvégén mindig hazajártam. 1996-ban végeztem, de csak 1999-ben diplomáztam. Hívtak tanítani az orosz tanszékre, de nem vállaltam – félállás lett volna, ráadásul nem irodalomtantárgyak. No meg akkoriban kezdtem pályámat a Petõfi Irodalmi Múzeumban (PIM) – szerzõdésesként, adatrögzítõi pozícióban. Alulról kezdtem, de fölfedezték, hogy a klikkelgetésen túl másra is jó vagyok, és idõvel jöttek a kiállítások… Pécsrõl kire emlékszel szívesen? 4 éve, Szépe György tanár úr búcsúztatásán kezdtem el számolgatni, hány kedves tanárom ment már el – a tizedik után abbahagytam (legutóbb Ferenczi László hunyt el tavaly nyáron, õ témavezetõm volt Miskolcon, mikor doktori iskolába jártam)... Szerencsére akadnak élõk is, Terts István tanár úrral mostanában vettem fel a kapcsolatot. Vidrányi Katalin nagy tanáregyéniség volt, 1993 augusztusában halt meg, nála sok idõt töltöttem, egy évig eljártam a lakására is. Szabó Zoltán kolozsvári professzor úrral szintén rengeteget beszélgettünk, szerettem az elõadásait… Jankovits László („Jankó”) Micimackó gyógylatinjára is elvetõdtem (gondoltam, egy bölcsésznek nem árt a latintudás, ám e téren nem futottam be nagy karriert). Meg persze Kálmán C. György és Veres András, de Szigeti Csabát is meg kell említenem. Témavezetõm Gilbert Edit volt, Bulgakov kisregényeibõl írtam hozzá szakdolgozatomat. Fordítottam oroszból novellákat és egész könyvet is (Éjszakai õrség – fantasy), de mára már „elmagyarosodtam”. Az internetrõl ömlõ beszámoló- és interjúözönt elnézve olybá tûnik: az egész ország a te Rejtõ Jenõ-kiállításoddal van tele… 2003-ban volt az elsõ (már úgy a világon az elsõ, nem csupán a PIM-ben) – azt még Horváth Csaba kollégámmal ket-

32

PTE ALUMNI MAGAZIN

tesben rendeztük, majd õ távozott a múzeumból, és én vettem át a szervezést. Azóta tucatnyi helyen volt látható a Rejtõ-tárlat (õsszel tán Pécsre is ellátogat…). Sokat tanultam a „Dzsessz te még az én utcámba!” Ragtime és kupléirodalom a Monarchia utolsó évtizedeiben címû tárlat elõkészítése során – Budapest akkoriban vált Pestté, a rohamszaltókban fejlõdõ fõvárosba betört az egzotikum: 110 éve a ragtime volt a progresszív zene. Arany János kevésbé ismert oldaláról is kreáltam kiállítást, ennek késõbbi folyománya egy kötet lett (Arany János és családja relikviái), amelyet én szerkesztettem. 2008-ban részt vettem a Vlagyimir Viszockij-kiállításban is – igencsak meglepõdtem, mekkora kultusza van idehaza. Pár üveg vodkával készültünk a fogadásra, erre megjelent 300 ember (és még az asztal is leszakadt – nem bírta a nyomást…). Az országjáró (buszra szerelt) Nyugat-kiállítás nyomán egy interaktív DVD-kiadványban a folyóirat alkotóihoz kötõdõ irodalmi topográfiát én állítottam össze. Nagy tervem még a magyar képregény kezdeteinek bemutatása (150 évvel ezelõtt indul a történet, fõszereplõje Jankó János rajzoló), szerepeltem konferencián és egy publikációm is született e témakörben, de tartottam elõadást a steampunkról, Ráth-Végh Istvánról, stb. Ám az utóbbi idõben fõleg Rejtõ Jenõvel foglalkozom a napi rutinmunka mellett, mely teljesen más jellegû (adatbázis-gondozás). Rejtõ sok mindent lebegtetett az életérõl, te ezeknek utánajártál? Aminek csak lehetett. Van, amit õ talált ki magáról – az idegenlégiósságot –, és vannak hozzácsapódott vándorlegendák. Rejtõ egy motívummágnes. Sokan olvasták, és kíváncsiak voltak rá, ki ez az ember, de mivel nem volt életrajza, hát az évtizedek során folklorizálódott köré egy alternatív „biográfia”. A Rejtõ-legendárium hatásmechanizmusát mi sem mutatja jobban, mint a kézirat-valuta motívuma. Már Molnár Ferencrõl is mesélték, hogy A Pál utcai fiúk papírra vetett oldalaival fizetett a kávéházakban. Rejtõrõl úgyszintén efféle járja – de csak legenda, hogy 3 letépett sorért kávét kapott és fél oldalért vacsorázott. Elég megnézni õket: a kéziratokon több a javítás, mint az eredeti: nem készre írta mûveit, szövegei nagy mûgondról árulkodnak. Az alkotási folyamat így ment nála: kézzel írt, eztán diktált a gépírókisasszonynak, majd javította a szöveget, újra és újra, akár 4–5 fordulóban csiszolt rajtuk. Idén is hallottam egy újabb mítoszt róla: a Francia Idegenlégió szobrot állíttatott volna Jenõnek, mer' olyigen népszerûsítette õket… Szó

sincs errõl: Rejtõ legjobb könyvei a korabeli kaland- és idegenlégiós regények paródiái, õ viszont nem volt légiós. Nagy újító volt a maga nemében (humoros kalandregény – a szerk), és rengeteg epigonja lett pillanatokon belül. Az akkoriban divatos vérzsarolós, adrenalinba oltott tesztoszteronos tematikájú ponyvairodalmat újította meg, mûfajteremtõvé vált. Úgyhogy a kiállítást is paródiaként fogtam fel. Semmi nem volt szabályos. „Uram, a késemért jöttem!” – így hangzik szerintem a világirodalom egyik legjobb regényindító mondata. Kiállításunk egy hátba szúrt matrózzal nyitott: egy kocsmapultot támasztott, amely – hûen a mûintézmény hangulatához –, nem sokat adott a higiéniára. Direkt egy elhanyagolttá maszkírozott teremben rendeztük, nem pedig csillárok és klasszicista berendezés közepette. De én találtam fel a „büdös” kiállítást is. Rejtõ könyveiben visszatérõ motívum a hagymaszag – ezt naponta frissítettem… (Piaszagot is szerettem volna, ám azt nehezebb megvalósítani – csak a muslincák gyûltek tetemre...) A siker nyomán újra és újra elõvettük. Kacatokból épül fel a Rejtõ-univerzum, hamisított relikviákból, de persze a kézirat- és fotómásolatok nem hamisítványok. A ferdén fölakasztott képkeretek, a Fülig Jimmy-s helyesírás, a „rendetlenség” adja vissza legjobban Rejtõ személyiségét. Az õ esetében a szabálytalan a szabályos. Mi maradt Rejtõ után? Mert ugyebár munkaszolgálatosként eltûnt. Õt, Szerb Antalt és Radnótit is iszonyatos módon ölték meg. Szinte semmi nem maradt utána, holttestét is beleértve. A haláláról is van néhány verzió. Reich Jenõ néven született 111 éve, és 38 éves sem volt, amikor az akkori Szovjetunió megszállt területén, 1943 telén alighanem megfagyott a 2. magyar hadsereg százezernyi áldozatával egyetemben. 60 évvel késõbb szimbolikus emléket állítottak az elesetteknek: a tízezernyi magyar név közt olvasható az övé is (Reich Jenõ kmsz.), fekete gránitba vésve – az oroszországi Rudkino mellett, a katonai temetõben. Kéziratból is kevés maradt, 4 doboznyi van a PIM-ben, az életmû tán huszada. Az is szedett-vedett, hiányos. Ennek oka, hogy 1956 õszén, elhunyt szülei házában az óvóhelyen részben Rejtõ-kéziratokkal fûtöttek... Füstbe mentek a kéziratok. Ami maradt, azt feldolgozták már a munkatársaim, de nekem is sikerült néhány ismeretlen mûvet elõkotornom. A kiállításra pedig legyártottunk egynémely álrelikviát. Tudományos falszifikáció történt? Igen, a lényeg, hogy ordítson az átverés: pl. Nagy Levin, a zseniális szakács fakanalát is kiállítottuk – otthon találtam egy rossz fakanalat. Senki Alfonz útlevelét úgyszintén – õt ugyebár minden országból kitiltották... Akkora sikere volt, hogy valaki ellopta, újra kellett csinálnom. Tuskó Hopkinst egy fatuskó képében szerepel (mostanában kisebb tuskóra cseréltem: a mobiltuskó mozgékonyabb). A Zsidó Múzeumban a Csülök nevû szereplõt jelképezõ csülköt kóser libacomb jelképezi. És anno még a Láthatatlan Légió egyenruháját is megvarrattuk (idõközben az is eltûnt). A felszerelés részét képezi a teniszütõ, a gumikesztyû és a zicherejsztû. Megannyi Rejtõ-szakértõ ellenõrizte a rögzítés mikéntjét – gratuláltak a hitelességhez…

A mostani könyv, Az ellopott tragédia paródiának egy kicsit vastag. Ez volt az elsõ kiállítás címe. Rejtõ Csontbrigádja egy passzusának parafrázisa: „Mit tegyen az ember, akitõl elrabolták a tragédiáját?” A megfosztottság, elveszettség állandóan visszatér a mûveiben. A hiányról és annak kompenzálásáról szól. Mirõl szól az emlékkötet? Ez életem (eddigi) fõmûve, 500 oldal, 1 kiló 38 deka – lemértem... 2014-ben volt a Holokauszt-emlékév, pályáztunk, és három-négy helyrõl összejött annyi pénz, hogy megvalósíthattuk a tervet. Több külsõs is besegített: levéltáros, történész, bibliográfus. Elõször is Rejtõ életmûvének tényanyagát hordtuk össze. Bevezetõ tanulmányom egy kismonográfia Rejtõrõl, és azóta is folytatom a kutatást, rengeteg mindent kell átnézni: szûrõkanállal az óceánt... Perczel Olivér a Fõvárosi Levéltárban akadt rá Rejtõ utolsó hivatalos ügyére, síron túli perére: 1942 októberében jelent meg a gyilkos újságcikk, amelyben úgy „kiszerkesztették”, hogy novemberben a beteg, idegroncs írót behívták munkaszolgálatra, és '43 januárjában már meg is halt. Rémregénygyáros zsidónak titulálták, aki Pesten parádézik a kávéházakban, miközben hõs fiaink a fronton ontják drága vérüket. Ekkoriban már jóformán beszámíthatatlan volt, idegszanatóriumban is kezelték – már csak ezért sem lett volna szabad elvinni. Mire a család bemutathatta orvosi felmentését, már úton volt Szovjet-Oroszországba. Mielõtt elvitték, megbízta ügyvéd bátyját, hogy rágalmazási pert indítson. Az újságcikk álnéven jelent meg egy szélsõséges lapban, a becstelen újságírás nemtelen hagyományait követve. És egy újabb tragédia: végül még holtában sem kapott jogi elégtételt (a lap fõszerkesztõjét mentelmi jog védte, lévén országgyûlési képviselõ volt). De megvannak Rejtõ válópereinek iratai (kétszer nõsült – a gépíróit vette el), úgyszint az iskolai bizonyítványok és anyakönyvi bejegyzések, melyekbõl tudható: Rejtõ nagyapja bonyhádi mészáros volt. Maradsz Rejtõnél vagy váltasz? Idén 111 éves az író. A Holokauszt Emlékközpontban már volt egy kiállítás, melyben a legújabb kutatási eredményeket mutattam be: Rejtõ, a színpadi szerzõ és filmíró – villámtréfától az operettig. Rengeteg helyen játszották életében is, és nem csak Pesten, hanem az egész országban. „Igazi” írónak tartotta magát, ám a közeg, a ponyvaipar révén nem ugrotta meg a „komoly alkotó” mércéjét életében, és halála után még jópár évtizedig – pedig ha valaki, õ aztán telibe találta–fogalmazta az „úri Magyarország” fílingjét, a pesti életérzés utánozhatatlan dokumentálója volt (annak dacára, hogy legjobb könyvei egzotikus tájakon játszódnak külföldi szereplõkkel). 1941-ig az olvasóközönség nem is tudta, hogy P. Howard azonos Rejtõ Jenõvel, mert õ csak fordítóként szerepelt (a kiadók üzleti megfontolása nyomán). Úgy volt ismert, hogy nem volt ismert. Babits is olvasta a Piszkos Fredet: a beszélgetõfüzeteibõl tudható, hogy alig tudott hozzájutni. Rejtõ messzire jutott, és mint az emlékkötetbõl kiderül: rossz költõnek indult, Ady-epigonként – ha marad azon a pályán, ma aligha beszélnénk róla… BALOGH Robert

PTE ALUMNI MAGAZIN

33

A Halott Pénz megvan? A zenekarról biztosan hallottál már, viszont a tagokat ismered-e? DJ Venom, azaz Boros Gábor keveri a lemezeket minden szám alatt. És azt tudtad, hogy õ is a PTE hallgatója volt? Történelem–pedagógia szakon diplomázott, majd PhD-n folytatta. Jelenleg Budapesten él, de gyakran jár vissza a városba játszani, mindenki elcsípheti pár havonta, ez garantált.

És DJ Venom?

Miért a PTE, miért a történelem–pedagógia szak? Tolna megyei vagyok, így kézenfekvõ választás volt Pécs, és azt hiszem, életem egyik legjobb döntése is egyben. Emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam, hogy felvettek. Akkor már egy kisebb kereskedelmi rádiónál dolgoztam Szekszárdon. Akkorát kiabáltam örömömben, hogy behallatszott a stúdióba, ahol éppen adás volt. Tervezted, hogy az egyetem elvégzése után a szakmádban dolgozol? Foglalkoztam vele, tanítottam másfél évig, voltam osztályfõnök is. Majd visszajöttem az egyetemre, PhD-programra, ahová hasonló témával nyertem felvételt, mint amibõl már a szakdolgozatom is írtam történelem szakon. Azzal foglalkozom, hogyan kapcsolódott össze az 1950-es évektõl az 1970-es évek közepéig az

34

PTE ALUMNI MAGAZIN

afrikai–amerikai kultúra és a politika, legyen szó zenérõl, filmrõl vagy irodalomról, illetve hogyan éltek tovább ennek az idõszaknak a fekete politikai mozgalmai a kortárs kultúrában. Az egyetem mellett indult a DJ Venom-profil kialakítása? 14 éves korom óta rádiózom, és ezzel párhuzamosan jött maga a DJ-zés. Engem az fogott meg a hip-hop-ban és a fekete zenében, amit az a fekete srác csinált a lemezjátszóval. Szépen lassan, nyári munkákból, zsebpénzbõl összegyûjtögettem a felszerelést, elkezdtem venni az elsõ lemezeket. Vicces, mert most kb. egy hónapja találtam meg otthon az elsõ vásárolt lemezem blokkját, amit a lemezboltban adtak, úgyhogy percre pontosan tudom, mikor vettem meg.

Gorillaz-szám tökéletesen el legyen helyezve az estében, mert nincsen másik top 5 slágered, amit aznap este elpuffogtathatsz. Mikor és hogy kapcsolódtál a Halott Pénz-projektbe? Egy közös barátunk mutatott be Dávidnak (a Halott Pénz frontembere – a szerk.), aki egyszer csak rám írt facebookon, hogy van egy új dala, amiben szeretne olyan scratch-et, amit én készítek. Átküldte a számot, és mondtam neki, hogy nagyon bejön, ez még sláger is lehet, csak fura a címe. Ez volt A feneked a gyengém… Késõbb úgy alakult, hogy õ hazaköltözött Pécsre, és együtt laktunk. Mi az árnyoldala ennek a szakmának? Nem nevezném árnyoldalnak, inkább azt mondhatnám, hogy ennek is megvannak a nehéz részei. Rengeteget utazunk, nagyon egyedi az idõbeosztásunk, nincs olyan, hogy hétvége, de helyette mondjuk, ráérek kedden délelõtt. Az ember szeme alá egy idõ után több karikát rajzol az éjszakázás. De ez összességében még így is lényegesen kisebb, mint a pozitív oldal! Azzal foglalkozni, amit szeretsz, ami mindig is a vágyad volt… mi gyakorlatilag az álmainkat éljük meg! A zenekar többi tagjával együtt ezért nagyon hálásak is vagyunk a közönségnek és mindenkinek, aki ezt lehetõvé teszi! Mostanában is zenélsz egyetemi rendezvényeken. Milyennek látod a közönséget, ahhoz az idõhöz viszonyítva, mikor még te is hallgató voltál? Mire nyitottak? Azt hiszem, hogy megint egy nagyon jó periódust élünk. Volt egy-két nehezebb év, amikor kevésbé voltak nyitottak, de most azt érzem, hogy ismét egy életvidám, energiával teli 18–20 éves közönség van itt, Pécsett. Ez a generáció egy abszolút YouTubeés SoundCloud-generáció, akik adott esetben elég sokféle zenét hallgatnak, nem csak feltétlenül a top20-as slágereket. Az a háttértudás, amelyet az egyetemen kaptál, hogy kamatoztatatod a mindennapokban vagy a munkádban? Használsz a tanultakból bármit? Rengeteg mindent. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a Bölcsészettudományi Karon egy remek közösség része lehettem, az egyetemi évek a konkrét szakmai dolgokon túl megtanítottak, hogyan dolgozzam egy csapat részeként, hogy értékeljem a kultúrát és alapvetõen formálták a világlátásomat. Az egyetemi zenei berkekbe hogy sikerült bekerülni? Azt hiszem, már az egyetemi éveim elõtt is játszottam Pécsett. Van egy régi barátom, OJ Petya – aki anno a Remeterétet és egyéb más partikat szervezte a városban –, aki egy szilveszteri buliba hívott el játszani, a megboldogult Déli sark nevezetû helyre. Aztán jöttek a gólyatáborok és a Szenes. Utóbbiban nekem óriási dolog volt játszani, és mind a mai napig nagyon imádom. Ez az egyik meghatározó élményed? Az biztos, hogy a Szenes DJ-zések mindenképp. Akkor még szigorúan bakelitrõl ment a dolog, és így nem volt igazán nagy mozgástere az embernek. Úgy kellett kalkulálni, hogy az a

Mi a tanácsod azoknak a hallgatóknak, akik hasonló szférában szeretnének tevékenykedni, mint te? Szerintem a legfontosabb az, hogy minden energiájukkal ássák bele magukat abba, amivel foglalkozni akarnak. Az, hogy valaki elkezdjen DJ-zni, nem kéthetes periódus. Egy DJ-t ne lehessen zavarba hozni zenei kérdésekkel, hiába nem játszik mondjuk metált vagy technot, azért az alapvetõ stílusokat, neveket illik ismerni. Semmiképpen se azért kezdje el, mert hivatásszerûen akarja azt csinálni, hanem azért, mert egyszerûen örömét leli benne. Ha tényleg mindent beletesz, akkor nagyon sok új barátság, ismeretség kötõdik majd, hosszú távon mindenképpen profitálni fog, akár ebbõl fog élni, akár nem.

PTE ALUMNI MAGAZIN

35

NEKED KARRIER KELL! A PTE Karrier Irodára minden helyzetben számíthatsz! Miben segít a Karrier Iroda? PTE Karrier Iroda (régi KÖSZI) egy olyan központi szervezet, amely tevékenységével minden kar hallgatóját támogatja és segíti még a diplomán túli életben is. Az Iroda által biztosított tanácsadások, tréningek és kurzusok egyrészrõl azt a célt szolgálják, hogy a készségeitek, kompetenciáitok fejlõdjenek, másrészrõl pedig hogy felkészítsenek benneteket a munkaerõpiacra. Az Iroda olyan cégekkel is kapcsolatban áll, amelyek szakmai gyakorlatot vagy állást biztosítanak számotokra, hogy kipróbálhassátok az elméletben tanultakat.

Fejlõdni akarok!

Forduljatok hozzánk bizalommal az alábbi elérhetõségeken: Honlap: www.ptekarrieriroda.hu Facebook oldal: PTE Karrier Iroda Telefonszám: 72/501-500/28085,28086 30/969-4668 E-mail: [email protected]

Egyéni tanácsadások Karriertervezési kurzusok Karriertervezési tréningek Hogy érhetem

Tudom, hogy ki vagyok? Grafológiai tanácsadás Önismereti kurzusok Önismereti tréningek Karrierteszt tanácsadás

el a célom? Coaching Mesteren maradok!

Életpálya tanácsadás

Egyéni tanácsadások Tanulmányi tanácsadás Karriertervezési kurzusok Karriertervezési tréningek Szakmai gyakorlati adatbázis

Problémáim vannak Pszichológiai tanácsadás Stresszkezelési tréning

Dolgozni akarok!

Álláskeresési tanácsadás Önéletrajz és motivációs levél tanácsadás Állásadatbázis

PTE Karrier Iroda

Nyiss ránk – nyiss a jövõdre! A Karrier Iroda szolgáltatásai mind térítésmentesek, és a honlapon történõ regisztrációhoz kötöttek.

ENGLISH pages

From Shanghai to Pécs Chen Quingchang, dean of the Faculty of Architecture of the Shanghai Institute of Technology and one of the city's urban planner architects is laureate Honorary Doctor of the University of Pécs. He thinks there are some similarities between Shanghai (with its population of 17 million) and Pécs (with its population of 150,000).

What is the secret of the UP Faculty of Engineering and Information Technology that attracted you from Shanghai to Pécs? I got in contact with the UP through the Hungarian consulate in Shanghai. I also met Gabriella Medvegy (vice dean of the Faculty of Engineering and Information Technology – the ed.) and we started a conversation about the cooperation concerning the exchange of Hungarian and Chinese students. There is an extremely great interest in architecture and engineering education in China, which can't always be satisfied. The success of the education in Pécs is proved for instance by the fact that a Chinese student, who graduated from the UP last year got a very good job in Shanghai . We have common interest, thus we continue to work along that. You arrived here from a city of an absolutely different size ...How do you see the city of Pécs? What did spark your interest as a Chinese architect? I have visited Pécs for the second time now: firstly I was here 2 years ago. I was impressed with the peace of the city: its pace is not as fast as the tempo of Shanghai: here I wake up to the church bells and not to the noise of the city or the telephone ringing like at home. Of course, the density of population in Shanghai can't be compared with the one in Pécs, however, this city is a great example for stylish construction, together with the fact that the heavily populated parts of the city could also preserve their character.

ENGLISH

38

PTE ALUMNI MAGAZIN

You emphasized the importance of the urban design in your honorary doctorate inaugural speech. Are there any parallels between Shanghai and Pécs in this field? I am the leader of the department of urban planning. There are lots of problems, which can be solved only with urban design and these are independent from the size – by which I mean the social city-rehabilitation in Pécs. Where there is poverty, there you must deal with it. There are 100-year-old houses and historic buildings everywhere...I researched the housing conditions of poor people in my doctoral dissertation. Could you mention a concrete example for this? It is quite frequent in Sanghai, too, that the poor families live in the inner city, where the property prices get higher year after year. One square meter in a very good location is sold for 10.000 EUR. However, nobody can be forced to move out, while they don't have money to renovate the house, whichlet it say – has a negative impact on the cityscape, too. In Shanghai it is not uncommon that 4 generations live together in one single house or flat: they can't afford to buy a new one, while they don't want to give up on the old one. We have to fight with situations like this daily, and as far as I know, the situation is very similar in Pécs, too. by Robert BALOGH translated by Vivien NÉMETH

As it was announced during the ceremony, the Faculty of Music and Visual Arts is celebrating its 20th anniversary this year and the much-adored Spanish artist's visit to Pécs is a worthy opening of the anniversary. The Rector of the University of Pécs and the Senate of the University of Pécs inaugurated Plácido Domingo opera singer as Honoris Causa on Sunday, who was nominated this honorary title by the UP's Faculty of Music and Visual Arts back in 2011. The explanatory memorandum stated that with the doctor Honoris Causa titlethe University of Pécs expresses its respect and acknowledgement and would like to recognise Plácido Domingo's artistic greatness as well as his services done for the City of Pécs as a patronage of the European Capital of Culture Program in 2010. "It is always a pleasure for me to welcome such a world-famous artist among our honorary doctors as Plácido Domingo" – said József Bódis, rector of UP. "Our Faculty of Music and Visual Arts has achieved more and more success in the international arena during recent years. Among our professors and students there is a world class trombone player, there are world famous violinists and it would take a while to name all our excellent colleagues. Therefore, I believe that within this discipline we are also approaching in an honourable way towards the 650thAnniversary of our university. We could hardly find better ambassadors of the related series of anniversary events than our globally known honorary doctors" –emphasized József Bódis. Following this, Plácido Domingo has taken the certificate of Doctor Honoris Causa and the gown as the symbol of belonging to the professors' community of the University of Pécs. In his welcome speech the world-famous artist has mentioned his personal experience as well: 'I first visited Hungary in 1973, and throughout my career I have worked with outstanding Hungarian artists in the world of opera […] I have great love and respect for the excellent Hungarian composers – Béla Bartók, Zoltán Kodály, Franz Liszt, Franz Lehár, and Ferenc Erkel, among others. Not to mention the fact that as a passionate fan of the Real Madrid football team, in the city where I was born, I was a great admirer of Ferenc Puskás, who was one of our star players for many years." – said Plácido Domingo. Tamás Lakner, the dean of the Faculty which nominated the world-famous tenor for the honorary doctoral award, has emphasized that: 'The Faculty of Music and Visual Arts is proud that following José Carreras' inauguration in 2007 another musical eminence joins the ranks of our Honorary Doctors, who has had a close relationship with the City and the University for many years. Ms. Ilona Tokody, honorary professor of our Faculty used to work together with Plácido Domingo as well, and what is more, their "La vie de Bohéme" record was one of the most wellknown versions of the opus in the world". – remembered the dean.

Plácido Domingo became Honorary Doctor of UP Placido Domingo, opera singer, conductor, founder of Operalia World Opera Competition, General Director of Los Angeles Opera and former member of "3 Tenors" was awarded Doctor Honoris Causa by the Senate of the University of Pécs on 7 February, 2016.

PTE ALUMNI MAGAZIN

39

ENGLISH

Learn more about the energybomb of Pécs, Ian O'Sullivan! Member of a popular band, rower, PhD student and graduated summa cum laude. How does he manage all that? We asked Ian O'Sullivan, double-bass player and singer of the Mongooz and the Magnet about his studies, professional challenges and the secret of having a lot of energy.

ENGLISH

Why did you want to be a doctor? I was always surrounded with medical influences: my father is a psychiatrist, my mother is a physiotherapist, so my home was full of medical things. Before medicine I studied science, however, I was inspired by a summer lab, but not the way you would think: I was inspired not to do laboratory science! I like dealing with people and that's why I applied for Medical School. Why exactly orthopaedics? I didn't have any long hospital stays or big injuries, but I did a lot of sport: cycling, running and I rowed competitively in Ireland. During training I gained a lot of sport injuries so I became very interested in this topic. Among others, my supervisor, dr. Csaba Vermes (orthopaedic surgeon at the Orthopaedic Clinic of the University of Pécs, Clinical Centre – the ed.) also inspired me to become an orthopaedist. Why did you come to the University of Pécs? Actually, I didn't apply only for the University of Pécs: I also applied to Budapest and to Szeged as well. I was accepted to all of them, but I chose Pécs, because I read really good things about the University. There was also another aspect of my decision: I knew that besides the medical university I can't continue the intensive lifestyle of rowing so I chose a place where there is no possibility to continue it. What does a day of yours look like in the hospital? Every morning we start with a 30– minute long meeting, where we talk about the surgeries the day before: if problems arise, we can discuss them, we can share some pieces of advice with another, etc. After that, we either go to help with the surgeries or work on our researches. Since I am PhD student, I am not in the hospital ward commonly, I usually assist in the operating room, at least 3 days a week. We work with EOS scanner which has – in contrast to CT– a low level of radiation. Were there any courses at the university which you had to fight with? Of course there were: chemistry and biochemistry weren't easy, they are just not my subjects. Then I had physics, which just doesn't fit to my brain. I can look at it, memorize it, understand it, but when I have another subject related to physics later, I have to restart it and learn it every single time again, even if last time I thought I understood it. But I think, everyone has these weak points, these are mine. You have graduated summa cum laude. How did you have so much energy for learning besides your band? It doesn't seem to make sense, but I think, the different things make each other easier. In my earlier years I was

studying a lot: I was just accepted to the university and I felt I had to fight to pass, it wasn't easy, so I studied all the time. I would study hard to a certain point and then after that the evening is mine. If I had a deadline, and other things to do, I had to take it seriously before that time if I wanted to finish everything. I think structuring my time came from rowing: since I trained 10–11 times a week earlier, both before and after school, I had to learn how to schedule my time. I don't row anymore, but it taught me how to structure my time. What kind of sport do you do in Pécs? I do trail running mostly, though I also did some road races and ran a marathon a few years ago. Sport can help even in studying, because you may learn 12–13 hours long, but if you don't do sports, your brain is the only thing which is tired, and your body is not, which means you won't be able to sleep. From another aspect, it is useful to have 2 parallel goals at the same time, even if they seem to be too much: if some days one of them, e.g. studying goes bad, running can still be going good, which makes you feel that all is not lost! Did you fit into the Medical School easily? Yes, it went well and easily. It was interesting, because in the English programme we come from different countries, with almost no friends, so everyone was in the same position. We were together and we lived through difficult times with each other. In what kinds of research have you taken part during your PhD studies? Bone age is part of my research. We use a special low radiation scanner and are looking for different methods of checking of bone age. We have a very special scanner at the Orthopaedics Dept here in Pécs, the EOS Scanner, and there are only a few in Europe. We've been using it to assess skeletal maturation in kids, which is an area totally under explored in Orthopaedics, and we've been finding lots of interesting things. What is your dream topic for research? For me, one of the most interesting scientific questions is the nature of inflammatory diseases. Immunology is a very difficult topic and this is something that affects everything. What we did 30–40 years ago for therapy was so primitive, and I'm sure what we do now in therapy, will be seen as ridiculous in 20–30 years! It is a very complex system with very mysterious and unpredictable diseases. On the one hand, it's a dream topic, because it has a huge influence on a wide range of diseases, like joint diseases, gastrointestinal diseases and neurological diseases, but on the other hand it is a nightmare topic, because there are too many aspects of it. PTE ALUMNI MAGAZIN

41

ENGLISH

What has been your biggest challenge so far? I can say that my biggest challenge has been the Medical School so far. It got even more difficult later on, especially as our music has become more and more popular. In my last year, I did some practices in Ireland, and some of them here, in Hungary. I was working really hard, often with little difference between weekdays and weekends. To what extent can you make yourself understood with your patients? I can talk with them. I'm mostly in the operating room where I don't chat with the patients, but I've learned a lot of things. They are very friendly when I start to speak in Hungarian with them, but these are only little chats, in general. Once I got advice from a Hungarian woman, what she said originated from Queen Elizabeth, and I was thinking to myself "here I am, an Irishman receiving advice from the Queen, from a Hungarian woman in Pécs Megyei Kórház," haha.

ENGLISH

42

PTE ALUMNI MAGAZIN

You are already part of Pécs, how do you like this town? I really like it. I spend a lot of time in Budapest these days, because of music and things, and I like the capital, too, but after a couple of years I learned to appreciate the beauty of Pécs and the South-Danubian. I really like the hills here, and every time you come back along the motorway when you see the silhouette of the TV Tower, Misina, Rózsadomb, and Jakabhegy, it just feels like home. I really like the Mediterranean summer lifestyle. How did the idea come to give concerts in the Trafik regularly? We have been organizing the open mic for 5 years. There are a lot of musicians in Ireland, so there are a lot of open mics there. It's nice because you don't have to organize a whole hour-long performance, and there are amateurs and professionals, too. When I came here, it was interesting that there were no open mics here. I could watch great performances from great people in the International Evening (a night in the

spirit of cultural diversity, organized every year by the Medical School – the ed.). It is awesome and interesting to see your classmates in this situation but it was ridiculous that they would use their musical talent only once a year. A Swedish medical student and I started the open mic and it has become bigger and bigger, which is amazing. It was a simple idea and people loved it. Although a DJ can sound good, it's boring to watch a DJ for 2 or 3 hours... When you listen to music, you don't need to speak any languages, it is completely international. So if there is anything that can bring people together, it is music. And you can see this with the Open Mic, I think, rather than trying to bring Hungarians and the internationals together 'just because they're different', we bring people together because they are all share a common interest– live music. It is similar to my experience doing sport in Hungary: we don't talk about the things which are different among us, we are talking about the things we have in common. This is how it works. When

we started the Open Mic, it was 100% international, and now its seems more Hungarians than internationals come and this is what I am mostly proud of: that I could mix people with music. In which country and which town could you imagine your life? I have no idea. I think Pécs will always remain a part of my life because this is where I grew up as a musician. My father lived in Ireland, England, Canada, America, Australia...I really can't tell you where I will end up. I have a PhD in Pécs, so I will spend here still 2 years at least, but the only thing which is for sure that medicine and music will always be the part of my life. I have plans, but I enjoy the mystery, I like the fact that I can't say exactly what I am gonna do in 10 years. I enjoy surprises, challenges, so I can't say exactly what's gonna happen to me in the future. Vivien Németh

PTE ALUMNI MAGAZIN

43

ENGLISH

The British ambassador learns Hungarian in Pécs

ENGLISH

44

PTE ALUMNI MAGAZIN

Iain Lindsay, appointed as the Hungarian Ambassador of Great Britain on 21 March, learns Hungarian after Japanese, Romanian, French languages. After the language classes in London he was continuing his studies at the ISC of the PTE Medical School. Our colleague by the UnivPécs had a conversation with him in Hungarian language.

Why did you choose Pécs for studying? The first Hungarian city I have ever visited, was Pécs. I learned from the book named "MagyarOK" (this award-winning textbook was written by Katalin Pelcz and Szita Szilvia, colleague of the ISC – the ed.) and there are a lot of things about Pécs in it, so I had already informed about the city before visiting it. In London Iattended the classes of the Foreign Languages Centre of the Ministry of Foreign Affairs, held by Vali Tóth, born in Pécs. This programme has a fantastic reputation, so I came to Pécs at the beginning of January and I have a very intensive language course behind me. I have participated a similar course in Debrecen from the middle of February. I have chosen these cities because I know that my ambassador roles bound me to Budapest. I have to meet lots of people and I should meet the British people living here, too. I can't wait making plenty of friendships here.

attended 4-hour-long Hungarian classes every day. It was pretty hard, because when learning a foreign language, I can concentrate for 3 hours the most, then I get tired. The Foreign Languages Centre of the British Ministry of Foreign Affairs determines the number of hours we have to learn in a given language towards the intermediate or advanced language exam. For an advanced level Japanese language exam, you have to learn for two years. It is different with the Hungarian, Finnish and Estonian languages: you have to learn them only for one year, but every single days. Since , I studied it for 8 months from August until March, from March on, in Budapest, when already working at the Embassy, I will still have Hungarian classes, until September. I really like Hungarian language, so I think I will continue to learn it after September. . My job will bound me here for 4 years, which means my family I will surely be here until then.

Did you ever visit Hungary earlier? When I worked in Romania 13 years ago, I used to spend my holidays in Hungary. Now, as an ambassador, it is important to speak this language.

You mentioned that you like Hungarian language. Why? It is a good question. Its structure, focus, pronunciation...and there are many other aspects which I like about it. It is very interesting and I feel very lucky that I can learn a beautiful language like this for 8 months. As far as I know, this is the most difficult language in Europe, it belongs to the Finno-Ugric language family like the Estonian and Finnish languages. I think it is important for a foreign diplomat working in Hungary to be able to speak in Hungarian, at least a little, but as far as the Ambassador is concerned, it is extremely important to speak the language. However, it won't be easy, because each Hungarian speaks English very well and when I speak Hungarian, they will answer in English. Of course, if it is useful, then it is OK.

How much time did you have to learn the language? I was the British ambassador in Bahrein until last July, so I started learning the Hungarian language in London in August. I

Do you have a favourite Hungarian word? I have a favourite expression: "fogalmam sincs". I really like this one because it is very expressive. I learned it in my first week here and I think it is very important and useful (he laughs). As far as I know, you have visited several regions of the country. Which experience was the most fascinating? I really liked Villány, we spent a beautiful day there 3 weeks ago. We walk in the hills every weekend. I really like Orfû, when I was there 2–3 weeks ago, the landscape was a little snowy – I found it very nice. Tomorrow we are going to travel to Mohács to the Busójárás Carnival. There is a controversy about teaching the Hungarian language in Hungary: do the foreigners learn Hungarian only for fun or should we take them seriously? They say, teachers in Pécs are very strict but effective. What did you experience? Yes, they are very strict, but this is good, because 1 month is not a long time. It is extremely important for me to learn every day. Next week I am already going to be in Budapest, but I won't have a rest there , either: me and my family are going to move in into our new residence, 125 packages of ours will arrive from Bahrein – still, I have already received my homework for the next week from my teacher. As they say: there's no rest for the wicked. I must have been very bad (he laughs). PTE ALUMNI MAGAZIN

45

ENGLISH

No, not aluminium! The diploma won't shine for its material… Is there anyone thinking of the title of our magazine: ALUMNI…? Familiar from somewhere, but from where? Of course for all those 'ex-students' of the university who graduated in the past years it would mean a lot. We may theorize why Hungarian alumni dislike the Hungarian expression "öregdiák" - old student written as one word. Let her be young or elder somehow the word 'old' sounds weird and that's all. Let's accept that we use alumni for graduated students just like everywhere in the world. We keep to the latin expression in plural: ALUMNI. It has been 16 years since we started to use this expression to describe the programme of the University of Pécs focusing on its former students (UP ALUMNI). It is also true that when we launched this organisation we created a term: Pécs Alumni Circle, as the relationship between the university and our beloved town has been intertwined for centuries. Pécs. A university town. Its spirituality goes far beyond the lovely memories of those university years - we wrote in last year's edition. It is so much true that we see the grateful moment coming right next year: we are going to celebrate the 650th anniversary of the foundation of our University on 1 September 2017! Although the modern times' alumni organisation of the university is just celebrating its 15th anniversary this year, we would like to honour all those graduates who built friend-circles, scientific teams and classes for long decades. Our new - virtual - community is a modern structure at the life of the modern University. When writing these lines we count more than 22000 members! We do hope You will read our 7th edition with great pleasure. Please, receive our congratulations on Your graduation, and we also welcome those alumni members who return to Reunions to their former instituion after decades. Deliné dr. Gyõrmárton Rita alumni head of office ENGLISH

PTE ALUMNI OFFICE | SERVICES REGISTRATION for graduates http://alumni.pte.hu/hu/registration

FORMS OF MEMBERSHIP Junior Alumni - any full-time student of the University of Pécs has the right to join so they can enjoy the benefits of the Alumni Card already during their studies. For our graduates we are offering two forms of membership: Ordinary membership: free with the aim of preserving the relationship with the university. Besides their membership card the members receive the monthly newsletter. Premium membership is for those who wish to receive every issue of the UnivPécs (the university journal) and the Alumni Magazine published once a year. (The annual membership fee is min. 10 000 HUF.) UNIVERSITY RING Our magazine also informs you about how to order the memorial university ring. The ring itself expresses our connection to the university and faithfully reflects all that knowledge and elegance that it represents and lends to its owner. It is not only the symbol of our office but also a jewellery making our everyday life more precious. We heard stories about two strangers who began a conversation on the Pécs-Budapest intercity train because both were wearing a UP memorial ring... and being unknown acquaintances at first they became friends. It is our honour to look forward to your orders. UNIVERSITY RING Our magazine also informs you about how to order the memorial university ring. The ring itself expresses our connection to the university and faithfully reflects all that knowledge and elegance that it represents and lends to its owner. It is not only the symbol of our office but also a jewellery making our everyday life more precious. We heard stories about two strangers who began a conversation on the Pécs-Budapest intercity train because both were wearing a UP memorial ring... and being unknown acquaintances at first they became friends. It is our honour to look forward to your orders.

MEMORABILIA Most of the objects belonging to University memorabilia can be purchased in our Office, but one can see them at the graduation ceremonies or at important university events. … TRAINING PROGRAMME BEYOND GRADUATION… We have chosen the above slogan as the motto of the Alumni Academy because we have managed to find training that offer several benefits to our existing and former students as well. There have been programmes with small group trainings, theatre visits and lectures on weekdays including professional workshops. What matters is that we intend to provide you with something after you graduate. Something interesting and worthy. We look for topics that would be useful for everyone regardless their profession or field of study. ALUMNI MEMBERSHIP CARD - WITH DISCOUNTS The university years are over but if you still wish for discounts, join the Pécs Alumni Circle. You may enjoy several discounts offered by our partners (restaurants, shops, hotels) in Hungary. Please check the following website for details. http://alumni.pte.hu/hu/szolgaltatasok/kartyakedvezmenyek-915 Before using the card, please inform our partners on your intention for alumni discounts. Return to our website for up-to-date information since the cirlce of partner companies is continuously growing. REUNIONS You haven't met your young fellows, friends, classmates for a long time? Would you like to come together at the university again? We help you to find each other and manage your hotel and restaurant bookings. At the beginning of each reunion event the Alumni Office offers free registration and provides a copy of the Alumni Magazine for everyone. ALUMNI the magazine of the University of Pécs – a free edition issued annually in 5000 copies – premium print, the brand magazine of the university – spreading at all diploma ceremonies and at other official uni ceremonies – From 2014 faculty pages – From 2016 with a unique section of English pages! – Former articles in English: http://alumni.pte.hu/en/page/articles-from-the-magazine-of2015-1103 ENGLISH

Qigong ENGLISH

The 40-year-old Qui Chang Long came to Pécs from San-chi province in China. He researches, and teaches traditional Chinese medicine (TCM), and trains qigong here. Qui Chang Long visited Pécs in 2012 for the first time, and he liked this city. As he believes, it must have been fate that he was able to join the Confucius Institute of Pécs. He enjoys breathing the clean air of the town, and although the slower Hungarian pace seems strange for him, he has grown used to it.

In American films we can see old Chinese people doing odd exercises in parks in the morning. Is that qigong? It might be tai chi, or qigong, or even kung fu. The morning routine of exercises is different in every region of China. Tai chi and qigong are the most universal types. As far as I know, qigong seems to be the origin of all Chinese martial arts. I found the so-called qi (chi) interesting. Could you define it? Qi (chi) is a concept which derives from China. According to the Chinese way of thinking every object is divided into two categories: there are things, which can be touched and there are impalpable things, that cannot be seen. Qi (chi) is linked to the latter category: it represents power, energy. It cannot be measured, but you can feel this energy when practicing qigong. This concept reveals the difference between the Western and Eastern way of thinking. How can Hungarians accept this knowledge? It is quite easy to communicate with the students. When I teach about qi, I always ask them, whether they think all things have a common origin. It can have many names, according to Chinese philosophy this name is happen to be qi.

What is the difference between teaching in China and in Pécs? In China I use my mother tongue to teach about Traditional Chinese Medicine, while here I have to use the English language, which is not so simple. Chinese terms are not the same in English, thus students can misunderstand the definitions they see in an English textbook. The cultural background is also quite different. An average Chinese student lives by TCM, they even know how to eat properly in case they are sick. I have heard that China has been developing fast. By the time my friends returned to a Chinese city, it had changed quite a lot. Can TCM be preserved in this fast-changing country? In case of TCM, kung fu or tai chi, the master-disciple relationship has always been very important. We keep this to this day. Even the state of the People's Republic of China supports the traditional ways of healing: every province has its own TCM university, but you can get traditional Chinese medical qualifications/ skills even in hospitals. The traditional Chinese philosophies - Confucianism and Taoism - are taught in kindergartens, both of them are integral parts of the curriculums. PTE ALUMNI MAGAZIN

49

ENGLISH

University of Pécs Jubilee 650 official souvenirs:: " Jubilee pen " Jubilee badge " Jubilee note " Jubilee blotter " Jubilee T-shirt " Jubilee paper bag, which contains all the previously mentioned items

The official Jubilee gifts are available at the Alumni Office. (Rector's Office, 1st floor room no. 116. Address: 4. Vasvári Pál Street, Pécs, 7622 e-mail: [email protected])

ENGLISH

?

Why Pécs

Hungary is very different from my home. It was great to study and live here, Pécs was very sweet, it was my home for 6 years and I got used to it. But everyone knows everyone, I always met the same people for 6 years when I went out or went to the shop. Earlier I drove a lot and now I walked everywhere! You can walk to the majority of the places within 20 minutes or less or maybe you can have a bike. Actually, I will miss walking, I was in better shape here. Instead of fast food I learned how to cook and I cooked my own food at home. I am gonna try not to change this. I am a totally different person from what I was 6 years ago, I grew up. Living in Pécs made me much stronger, more independent. Living here made me a better person in each aspect of my life. I study harder, I work harder, not to mention that I am a doctor now! It feels good to accomplish something. I totally liked it, I would not change anything: if I had to go back I would choose to study here again. Kimberly MAI, USA English programme of the Medical School of the University of Pécs

Sebastian PAUL, Germany, Hungarian Language and Culture Summer University of the UP

UnivPécs International 2015/2016 Autumn

I checked several universities where it's possible to learn Hungarian, like Budapest, Debrecen, Szeged, but I know people here, there was a professor of medieval history who was a guest lecturer at my university for a year, and so he could help me. What is more, I had Hungarian friends here in Pécs, and they helped me find a flat, so I felt comfortable and safe coming to Pécs. And then I did this summer university and beside the background I already had, I simply had the impression that the level of the program you have here is really high, so I was totally satisfied with the level of the classes, teachers were great. I know how it works here, I have my people here, and I thought it would be a good idea to come here for a year as well.

PTE ALUMNI MAGAZIN

51

ENGLISH

A PTE 1367 hooded sweatshirt?

A must-have piece!

In - well, let's say: the most impossible case that you still haven't got one, please see our website for partner stores and the English pricelist of the Alumni Office. http://alumni.pte.hu/en/university-gifts-959 ENGLISH

The partner stores' stocks and the prices may be subject to change.

Two boys, a camera, and lust for travel. All Tourist Magnet are excluded - they are on the spots where nearly no one goes around. The World in my eyes has two members: Máté Balog (who graduated last year as a sport manager at the University of Pécs) and Zsolt Wiezner. Their photos about Armenia and Georgia have become quite popular on their webpage.

The world in their eyes "I was returning from Oman when we came out with the idea of travelling to Armenia and Georgia." - Zsolt said. "We tried to work out our budget as low-cost as possible. And we made it, we almost travelled without a single piece of luggage. One toothbrush for both of us." - Máté smiles. "We have considered to make a video about packaging but we usually travel with so few things that it would really be too short." - Zsolt added. The worst part of the Armenian journey was travelling for 30 hours without sleeping. "I've been to Russia, Finland, France, Romania and Switzerland, but I was glad when Máté decided to join in this journey, because nor Armenia nor Georgia is safe." - Zsolt admitted. "The Mount Ararat is gorgeous, but the road to there… well, it's no country for children. " - Máté said. Despite of not showing popular resorts, the World in my eyes webpage is mostly visited by young people, their average age is 18-24. "We would like to show the reality, the things as they really are. We even try to lead a life like the local people" - Zsolt said. The boys' next destination is going to be Siberia, but before visiting that region they plan to travel to the North: Kazakhstan, Azerbaijani, Iceland or North of Norway. The costs of these travelling have been paid by themselves but to reach Siberia seems to cost even one million HUF, thus they have began to look for sponsors. Asking the question 'Are there any chances to give up the whole plan?' they answered together: 'no'. Info and more photos: https://www.facebook.com/worldinmyeyeshun/?fref=ts

PTE ALUMNI MAGAZIN

53

ENGLISH

International Evening 2016

a night to

International Evening highlights the exemplary multicultural environment of the University of Pécs, while cultivating tolerance and mutual understanding within the student body.

One of the most valuable aspects of a study abroad experience is the opportunity for cross-cultural emersion. As an international student, you are taken out of your comfort zone and forced to experience new cultures, meet new and interesting people, and forge connections that will stay with you for the rest of your life. Saturday's International Evening was a night filled with those opportunities. The night began with tastings of traditional dishes, desserts, and drinks from a multitude of countries. My roommate and I shuffled through the crowded line in attempts to try everything we could. All the students serving were visibly enthused to be sharing their cuisine, and were eager to answer my questions about the preparation and significance of each dish. Students fervently filled their empty stomachs with dishes such as the delicious Jordanian bread with thyme, the German pretzels with sweet mustard, and my personal favorite the Czech bread with garlic spread and mandarins. The foods were a mix of sweet and spice, vegetarian and meat, each country bringing a unique and tasty dish to the table. By the time we reached the end of the line we had consumed well over a full meal of snacks. ENGLISH

54

PTE ALUMNI MAGAZIN

remember

After everyone had swarmed the dinner tables and eaten their fill, they eagerly turned their attention to the presentations on stage. Each country that presented brought a unique blend of song and dance to the stage, each gracing the audience with their own individual incomparable energy. The incredibly talented and rhythmic Nigerian dancers had the audience shuffling their feet and grooving along, while the Spanish presentation had the entire audience unabashedly dancing the Macarena. The presentations were filled with amazing and upbeat musical performances and high energy from each of the performers. It's a truly incredible experience to have the performers and the audience so engaged with each other and with the music that they derive excitement from the others energy. Students glided sloppily along the beer slicked dance floor towards the end of the night, a smile on each and everyone's face. When I left the party showed no signs of dying down, proving to me that this year's International Evening was more than a success, it was a night to remember. Kristen BELL

MASTER PROGRAMMES IN ENGLISH

INTERNATIONAL

PROGRAMMES

OF THE UNIVERSITY OF PÉCS

Applied Management (4 semesters, MSc) Human Resources Counselling (4 semesters, MA) Nursing (3 semesters, MSc) European and International Business Law (2 semesters, LL.M.) Medical Biotechnology MSc Programme (4 semesters, MSc) International Relations (4 semesters, MA) English Studies (4 semesters, MA) Engineering Information Technology (4 semesters, MSc) Structural Engineering (3 semesters, MSc) Classical Music Education (Piano, Violin, Flute, Guitar)(4 semesters, MA) Ceramic Design (4 semesters, MA) Joint Degree Programme in International Relations: Europe in the Visegrad Perspective (4 semesters, MA – Pécs (HU), Cracow (PL), Brno (CZ), Banska Bystrica (SK))

PHD/DLA PROGRAMMES IN ENGLISH: Business Administration Law Medical Sciences Health Sciences Biology Chemistry Earth Sciences Physics English Applied Linguistics and TEFL/TESOL Architecture DLA/ Architectural Engineering PhD

SINGLE CYCLE PROGRAMMES IN GERMAN General Medicine in German (6 years, MD) (Humanmedizin auf Deutsch) Dentistry in German (5 years, DMD) (Zahnmedizin auf Deutsch)

MASTER PROGRAMMES IN GERMAN German Language, Literature and Culture (4 semesters, MA) (Deutsche Sprache, Literatur und Kultur) German as a Minority Language and Literature (4 semesters, MA) (Deutsch als Minderheitensprache und -kultur)

BACHELOR PROGRAMMES IN GERMAN: SINGLE CYCLE PROGRAMMES IN ENGLISH:

–

Dentistry (10 semesters, DMD) General Medicine (12 semesters, MD) Pharmacy (10 semesters, Pharm.D.) Architecture (10 semesters, BSc + MSc) BACHELOR PROGRAMMES IN ENGLISH: Business Administration (6/7 semesters, BA) Human Resource Management Specialisation in Andragogy (6 semesters, BA) Nursing and Patient Care – Nursing Speciality (8 semesters, BSc) Nursing and Patient Care – Physiotherapy Specialization (8 semesters, BSc) Nursing and Patient Care – Midwifery Specialization (8 semesters, BSc) Dietetics (8 semesters, BSc) Biology (6 semesters, BSc) Chemistry (6 semesters, BSc) Computer Science (6 semesters, BSc) Geography (6 semesters, BSc) Mathematics (6 semesters, BSc) Physics (6 semesters, BSc) Earth Sciences (6 semesters, BSc) Physical Education-Training (6 semesters, BSc) International Relations (6 semesters, BA) Psychology (6 semesters, BA) English and American Studies (6 semesters, BA) Engineering Information Technology (7 semesters, BSc) Civil Engineering (8 semesters, BSc)

Psychology (6 semesters, BA) Kindergarten Teachers for German for Ethnic Minorities (2 semesters, BEd) (Kindergärtnerin für Deutsche Minderheiten) Elemantary School Teachers for German Ethnic Minorities (4 semesters, BEd) (Grundschullehrer für die deutsche Minderheit) THE UNIVERSITY OF PÉCS OFFERS A RANGE OF ENGAGING PREPARATORY COURSES TO HELP STUDENTS SUCCEED IN THEIR FUTURE STUDIES. – Preparatory Courses in English for Degree Studies: - Medical (General Medicine, Pharmacy, Dentistry); - Business; - Architecture and Engineering; - Psychology; - English and American Studies Hungarian Language Courses: - Semester Courses and Preparatory Courses

MORE INFORMATION: HTTP://INTERNATIONAL.PTE.HU

PTE ALUMNI MAGAZIN

55

ENGLISH

Contact list

CENTRE FOR INTERNATIONAL RELATIONS

Director: Dr. István Tarrósy Email: [email protected] http://iro.pte.hu; www.international.pte.hu Stipendium Hungaricum scholarship program Mr. Áron Bánáti Email: [email protected] Erasmus + program Ms. Judit Németh Email: nemeth. [email protected] Erasmus + International Credit Mobility program, overseas student exchange programs Mr. Gábor Czéh Email: [email protected] Brazilian Science Without Borders program Ms. Katalin Sümegi Email: [email protected] Study Abroad programs Dr. Gyöngyi Pozsgai Email: [email protected] CEEPUS mobility program Ms. Eszter Sándorfi Email: [email protected] International student mentoring program Mr. Péter Árvai Email: [email protected]

STUDENT ORGANISATIONS AND SERVICES

Student Union (EHÖK in Hungarian) Ms. Dorina Baranyai – Foreign Affairs coordinator Email: [email protected] http://pteehok.hu/en Erasmus Student Network (ESN Pécs) Email: esnpecs @gmail.com http://pecs.esn.hu

English–German Student Council (Medical School) Email: [email protected] http://egsc.aok.pte.hu

AEGEE–Pécs Email: [email protected] http://www.aegee.org, http://www.aegeepecs.hu AIESEC Local Commitee Pécs Email: [email protected] http://www.aiesec.org, http://www.aiesec.hu/pecs |

Central Office of Student Services (KÖSZI in Hungarian) Ms. Visontai Kovách Dalma Email: [email protected] http://www.koszi.pte.hu

ENGLISH

56

PTE ALUMNI MAGAZIN

FACULTY COORDINATORS: Faculty of Business and Economics Ms. Judit Trombitás Email: [email protected] Faculty of Cultural Sciences, Education and Regional Development Mr. Borisz Végvári Email: [email protected] Faculty of Engineering and Information Technology Dr. Gabriella Medvegy Email: [email protected] Faculty of Health Science Dr. Orsolya Máté Email: [email protected] Faculty of Humanities Dr. Péter Müller Email: [email protected] Law School Dr. Tímea Drinóczi Email: [email protected] Medical School Ms. Klára Somodi – English programs Email: [email protected] Ms. Anikó Kramm – German programs Email: [email protected] Faculty of Music and Visual Arts Ms. Éva Radnai Email: [email protected] Mrs. Zsóka Szépné Adonyi Email: [email protected] Faculty of Sciences Ms. Evelin Kiefer Email: [email protected] LANGUAGE CENTRES International Studies Centre Mrs. Ella Álmosné Kajdi Email: [email protected] http://www.isc.pte.hu Foreign Language Centre Email: [email protected] http://inyt.pte.hu/english.html University Library and Centre for Learning Email: [email protected] http://www.tudaskozpont-pecs.hu/ List of all University libraries: http://english.pte.hu/menu/82/28 Central Sport Office Email: [email protected] http://www.sportiroda.pte.hu/ Dancing University Mrs. Beatrix Bánkyné Perjés Email: [email protected]

PTE diplomával, amerre csak szeretnél...