Mary Silver
Húsz év múlva
FÉNYÉV TÁVOLSÁG
Eszter ijedten kapta a fejét az apja felé, akinek mindig vidám kék szemei most nem kedvességet és szeretet sugároztak felé, hanem dühvel vegyített értetlenséget. Ez csak valami rossz tréfa lehet! Hogy az ı gyönyörő kislánya Herczoggal… Nem, ez lehetetlen, képtelenség! Péter aggódva pillantott a mellette szobormereven álló Zsuzsannára, aki egyenes háttal, méltósággal vette tudomásul a látottakat, csak bájos arcán látszott némi megbotránkozás. De aztán ez is tovatőnt, és helyét átvette valami egészen más, eleddig gyermekeivel szemben soha nem mutatott érzelem; a harag. Eszter gyorsan kibújt Herczog ölelésébıl, és látva szülei tekintetét, próbált egy lépést tenni feléjük, de apja ösztönösen hátrálni kezdett. - Apa, kérlek, megmagyarázom! - Éppen erre várok, kislányom – válaszolta Péter feszülten, dühösen jártatva égszínkék szemeit gyermeke és Herczog között, míg végül tekintete megállapodott a férfi arcán. – Mi az ördögöt képzel magáról, mondja? Hogy merészel akár egyetlen ujjal is hozzáérni a lányomhoz? - Apa… - Te maradj csendben, kicsim! A fıorvos urat kérdeztem – intette csendre Esztert Kalmár, aki finoman megfogta Herczog kezét, és ez bizony nem kerülte az apja figyelmét sem, de Péter most nem szólt. Túlságosan dühös volt ahhoz, hogy higgadtan gondolkodjon, és, bár nem volt a tettlegesség híve, most mégis attól tartott, ha sokáig nézi, ahogyan kislánya vékony ujjai annak a vén kecskének a keze köré fonódnak, nem áll jót magáért, az biztos. - Szeretjük egymást, apa – szólalt meg Eszter csendesen, szinte suttogva, mégis a feszült csendben úgy hangzott, mintha belekiabálta volna a kinti szürkületbe, ami hirtelen belopózott közéjük, és rátelepedett a lelkükre. - Mit beszélsz? - Ez az igazság. Már nagyon régóta.
300
Mary Silver
Húsz év múlva
Kalmár szemei elkerekedtek a döbbenettıl, és látta, hogy felesége mellette a szája elé kapja a kezét. Talán csak most tudatosult benne, hogy mikor pár hónappal ezelıtt Herczogné a segítségét kérte, akkor bizony az ı lányát látta a férjével a kórházban csókolózni. Péter, miután magához tért az újabb döbbenetbıl, vészesen közelíteni kezdett az eddig az eseményeket a kívülállók teljes nyugalmával szemlélı orvos felé, és ha Zoli le nem fogja, záros határidın belül egészen biztosan átrendezi annak a vén kéjencnek az arcszerkezetét. - Eressz el! – kiáltott fiára ingerülten, de az nem engedelmeskedett a felszólításnak, és továbbra is erısen fogta le apja egyik karját, míg a másik oldalán Zsuzsanna próbálta ıt visszafogni. –Megérdemelné, hogy egy életre elvegyem a kedvét attól, hogy fiatal lányokat üldözzön a szerelmével! Azt ajánlom, doktor úr, sürgısen takarodjon a házamból, amíg a fiam lefog, mert különben nem állok jót magamért! - Azt hiszem, most jobb lesz, ha elmegy – fordult Zoli Herczoghoz, aki némán bólintott, és egy biccentés kíséretében elhagyta a kis lakást. Csak a halk ajtócsapódás és a zár kattanása jelezte, hogy a férfi elment, már nincs velük. Eszter rá sem mert nézni a szüleire. Némán kémlelte a padlószınyeg mintázatát, és próbálta elrejteni kezének remegését. Tudta, hogy itt ma kı kövön nem marad, és valahol mélyen számított is rá, ha majd kiderül a viszonya Herczoggal, meg kell harcolnia majd a szerelméért. Óvatosan felpillantott, és látta, hogy apja milyen dühösen néz rá. Mindjárt kiabálni fog – gondolta, ám legnagyobb meglepetésére nem apja szólalt meg elsıként, hanem édesanyja, aki eddig szó nélkül figyelte az eseményeket. - Hogy tehetted? Hogy voltál képes erre a szörnyőségre? - Ez nem szörnyőség anya, szeretem ıt. - Szereted? Kislányom, néztél te már tükörbe? Gyönyörő, fiatal lány vagy, aki bármelyik ujjára találhatna tucatnyi udvarlót, de neked még is ı kell? - Anya, te ezt nem érted… - Dehogynem érti – szólalt meg Kalmár, és ezzel kiérdemelte felesége egyik gyilkos pillantását, de nem zavarta. Ez már túl sok volt neki. Kezdett biztos lenni abban, hogy családja nıtagjainak valami degenerációja lehet, hiszen egyik sem a korához illı férfivel kezdett. Elıször Zsuzsanna és Kınig, majd Andi és Zsolti, végül pedig Eszter és Herczog… - Mondd csak, mi ütött beléd, kislányom? - Rosszul kérdezed – szakította félbe Kalmár a feleségét. – Miért változtál meg ennyire? Éjszakánként kimaradozol és… - Szent Isten! – kapta kezét Zsuzsanna a szája elé, mikor rájött, hol is töltötte a lánya valójában azokat az éjszakákat, amikor nem volt itthon. – Te és a fıorvos…? 301
Mary Silver
Húsz év múlva
- Most verem be a képét! – fordult sarkon dühösen Kalmár, és minden bizonnyal meg is tette volna, ha Zoli nem fogja ıt vissza ismét. – Elengednéd az apádat? - Nem, amíg egy kicsit nem csillapodsz le! Apa! Kalmár vett egy mély lélegzetet és próbált némi nyugalmat erıltetni magára, mindez idáig sikertelenül, de úgy gondolta, ha Zsuzsanna is higgadt maradni, akkor talán ı is. Leült lányával szemben a kanapéra, közvetlenül felesége mellé, és kifürkészhetetlen arccal figyelte, ahogyan Eszter idegesen matat a kezével. - Szóval, mióta tart? – kérdezte csendesen Péter, titkon valami olyasmiben reménykedve, hogy csak nem rég kezdıdött ez a viszony közte és az orvos közt. - Két hónapja. - Két hónapja?! - Péter, kérlek! – érintette meg férje karját Zsuzsanna nyugtatón. – Szóval, ennyi ideje tart a viszonyotok. És mondd, kicsim… - Istenem, tán még meg is simogatod a fejét, miközben szidod? - Péter, maradj csendben! - Eszemben sincs! Az a vén kujon megrontottam a lányomat, jogom van dühöngeni! Jobb lenne, ha te is hasonlóképp tennél, itt már szép szóval nem érsz célt. A lányodnak egy nıs emberrel van viszonya! - Valóban? – pillantott jelentıségteljesen a nı férjére, aki megértette a célzást, és jobbnak látta, ha inkább csendben marad. Bár Eszter és az ı ügye nem azonos fajsúlyú, és erre Zsuzsanna is rájönne, ha végre meghallgatná ıt. Hiszen csak azért csókolta meg Zitát, hogy végre rájöjjön, nem érez már iránta semmit. Persze, ez a felesége számára olcsó kifogásként hat csak, de legalább meghallgatná végre… - Anya, apa, meg kell értenetek, hogy szeretem ıt – szólt Eszter, és láthatóan mindenre el volt szánva annak érdekében, hogy szüleit meggyızze az igazáról. – És ı is engem. Ha nem így lenne, nem lennék vele. - Hol találkoztatok? - Egy motelszobában. - Jaj, Istenem! – sóhajtott fel Zsuzsanna kétségbeesetten, és idegességében megragadta a mellette ülı Péter kezét, aki egy pillanatig döbbenten nézte a tenyerébe csúsztatott vékony, kecses kezet. De csak egyetlen pillanatig, mert… - Egy motelszobában történt az elsı…? – tette fel a kérdést Kalmár, de végigmondani nem tudta, mert folyton arra gondolt, hogy Herczog, a férfi, aki világra segítette a legkisebb lányát, most Eszterrel szőrte össze a levet. Az Isten szerelmére, hiszen harminc évvel idısebb nála! 302
Mary Silver
Húsz év múlva
- Ha a felesége megtudja… – nézett aggódón Zsuzsanna Péterre, aki némán bólintott. - Már tudja – vágta rá gyorsan Eszter, mintha ezzel valami hatalmas fegyvertényt kívánna közölni, ám úgy tőnt, a szüleit ez mégsem gyızte meg, és kétkedésüknek az apja adott hangot. - Ha valóban tudja, akkor miért egy motelszobában találkozgattok? - És miért kellett titkolni a kapcsolatotokat? - Én el akartam mondani, de… - De Herczog nem engedte – fejezte be lánya mondatát az apja. - Errıl beszélünk, kicsim. Csak kihasznál téged, és nyilván a felesége nem tud semmirıl. Ha tudna, nem kérte volna anyád segítségét, hogy kiderítse, ki az a titokzatos nı. - Feldúltál egy házasságot, kicsim. - Nem dúltam fel semmit! – tiltakozott Eszter dühösen. – Az a házasság már romokban hevert az alkoholista felesége nem is foglalkozott vele… - Ez nem mentség! – emelte fel hangját Péter, mielıtt lánya még jobban belelovallná magát a butaságába. – Nem volt jogod feldúlni egy házasságot, bármennyire rosszul is mőködött. - Bagoly mondja verébnek! Egy pillanatra még a levegı is megfagyott a helyiségben. Kalmár teljesen elsápadt, Zsuzsanna pedig, ha ez egyáltalán lehetséges, még inkább kihúzta magát, és olyan feszes tartással ült a kanapén, mintha karót nyelt volna. - Azonnal kérj bocsánatot apádtól! – szólt dühtıl remegı hangon. - Ugyan, miért tenném? Hiszen ugyanazt teszi, amit én. Nıs, családos ember, és mégis másfelé kacsingat. - Hagyd abba! - Azt hiszed, nem tudjuk, mit folyik ebben a házban? Csak azért, mert mindhármunkat gyerekként kezeltek, még igenis látjuk és értjük a dolgokat, nem úgy, mint te! - Elég legyen! – csattant fel Kalmár mérgesen. Soha életében nem kiabált még egyik gyerekével sem, de most nem tudta visszafogni magát. – Ami sok az sok. Nem engedem, hogy ilyen hangon beszélj anyáddal! - Hiszen igaz… - Ebbıl elég legyen, kisasszony! Vagy most azonnal bocsánatot kérsz, vagy fel is út le is út! - Péter… - próbálta csitítani férjét Zsuzsanna, de az mintha meg sem hallotta volna. - Nem hagyom, hogy így beszéljen veled, és azt sem, hogy egy nıs férfival tartson fent viszonyt. - Sajnálom, hogy nem tudsz engem elfogadni. - Nem, drágám. Téged el tudlak fogadni, csak azt nem, akivel együtt vagy! 303
Mary Silver
Húsz év múlva
- Hát jó, legyen! – kapta le kabátját a fogasról a lány, és az ajtóhoz lépett. – Ez is én vagyok, apa! És ha nem tudsz, vagy inkább nem akarsz elfogadni, akkor tényleg jobb lesz, ha elmegyek. - Nem mész te sehová… - Nem? Hát akkor figyelj! – azzal Eszter kilépett az ajtón, és dühösen becsapta maga után azt. Zsuzsanna még mindig döbbenten ült a kanapén, és Kalmár is földbe gyökerezett lábbal állt az elıszoba közepén. Egyes egyedül Zoli volt az, akit, ki tudja miért, de nem lepték meg az események. Nem azért, mert nem érdekelték, hanem azért, mert valahol mélyen mindig is sejtette, hogy ilyesmirıl lehet szó. Zsolt aznap, amikor kilépett a kórházból, Herczog és Eszter viszonya miatt ment el. De ha tudott róla, miért fedezte még ennyi idın át a húgát? Ez a szerencsétlen tényleg ennyire szerelmes lenne Eszterbe? Még hazudni is képes volt érte, holott Eszter rá sem bagózott. Szegény Zsolt, ha tudta volna, mekkora bonyodalmat okoz, egészen biztosan nem hallgatott volna. Tekintetét ráemelte apjára, aki most visszaült édesanyja mellé, és megsimogatta a kezét. Lehetséges, hogy még csak most jutott volna el a tudatukig, hogy mi is történt? Eszter elment… De ismeri a húgát, vissza fog jönni. Csak nehogy egy hatalmas csalódás vigye ıt rá a visszatérésre! Vagy valami sokkal rosszabb…
Feri bekopogott a harmadik emeleti lakás hófehér ajtaján, és remegı gyomorral várt a bebocsátásra. Tisztában volt vele, hogy Gina bocsánatát igen nehéz lesz elnyernie, de sajnos, az ı ideje sem végtelen, így ha másképp nem is, még egy utolsó esélyt szeretett volna kicsikarni a nıtıl, mielıtt végleg lelép a színrıl. Az ajtó végre feltárult, és a férfi szembetalálta magát azzal a barna szempárral, ami hetek óta folyamatosan kísértette. Hol számon kérın néz rá álmaiban, hol pedig simogatón, de a felbukkanásukkor a szívét minden egyes alkalommal valami különös melegség öntötte el. - Feri, nem számítottam a jöttére – állt félre az ajtóból Gina, bebocsátást engedve a férfinak a kis elıszobába. - Sajnálom, hogy zavarom, Zsini – kezdett szabadkozásba Kuncz Feri -, de úgy éreztem, el kell jönnöm. Hamarosan távozom… - Elmegy? – kapta fel a fejét a mondatra az asszony, és fekete szemeiben különös fény játszott. Hogy mi is volt az, azt Feri akkor még nem tudta volna megmondani, vagy tán nem is szentelt túl nagy figyelmet a dolognak. – Elköltözik? - Úgy is mondhatjuk – mosolyodott el a férfi kedvesen. – De még mielıtt elmegyek, szeretném, ha egy estét együtt töltenénk. 304
Mary Silver
Húsz év múlva
- Tessék?! - Csak egy vacsora lenne… - Ezt nem gondolhatja komolyan! Feri, tudja, hogy nem fogok megbocsátani… - Tudom – szakította félbe a férfi hirtelen, ezzel pedig kiérdemelte Gina kissé szemrehányó pillantását, de próbált nem tudomást venni arról, hogy miféle különös, vegyes érzések csillognak abban a mélyfekete szempárban. – Nem is várom el a bocsánatát, csupán egy vacsorát kérnék a régi idık emlékére. - A régi idık emlékére? - Zsini, kérem… Nincs sok idım, és csak egy vacsoráról van szó. - Mikor indul? – kérdezte Gina néhány pillanatnyi hallgatás után, és egyenesen Feri szemeibe nézett. Szomorú volt, hiába próbálta elrejteni egy halvány mosollyal. - Nem tudom. Kérem, Zsini, csak egy estét adjon még nekem. Ígérem, nem teszek semmi olyat, ami elronthatná a hangulatot. - Nem is tudom, Feri… - Kérem. A nı egy pillanatig elgondolkodva nézett fel a férfira. Nem sok kedve volt elmenni vele sehová, fıleg anélkül, hogy Péter tudna róla. Hiszen mekkora baj volt abból is, hogy legutóbb beszélt Ferivel. Zsuzsanna és Kalmár azóta alig szólnak egymáshoz. - Mi a baj, Zsini? - Nem szívesen megyek el úgy, hogy Péter nem tud róla… - Mi köze neki ehhez? – nevetett fel kínjában a férfi, és idegesen beletúrt deres hajába. Nevetséges, hogy Gina nem tud elszakadni Kalmártól még ennyi idı után sem! - Csupán annyi, hogy mikor legutóbb találkoztunk, annyira összevesztek Zsuzsannával, hogy azóta nem is beszélnek. - Nem hiszem, hogy a mi vacsoránk bármit is rontana kettejük kapcsolatán. - Ezt hogy érti? - Úgy, Zsini, hogy Zita célba ért a szomorú szemő tanár úrnál. - Úgy érti…? - Nagyon elégedetten tért haza valamelyik nap. - Nem lehet – suttogta maga elé a nı halálra vált arccal. – Egészen biztosan téved. - Legyen igaza, Zsini, és kívánom, hogy Kalmárék újra egymásra találjanak, de kérem, válaszolna a kérdésemre? - És mondja, Feri – lépett távolabb elgondolkodva Gina a férfitól -, mit mondott Zita egészen pontosan? 305
Mary Silver
Húsz év múlva
- Zsini, kérem, ne csinálja ezt! - Fontos! - Igen, Kalmár Péternek és a feleségének, de nem magának! - Sajnálom, de így… - Ismerem Zitát, és tudok róla egy-két dolgot, amivel sarokba lehet ıt szorítani – vágta rá szinte rögtön a férfi. Nagyon fontos volt neki ez a vacsora, és ha ehhez az kell, hogy titkokat fecsegjen ki Zitáról, akkor legyen. Látta, ahogyan Gina elgondolkodva rátekint, végül rábólint az ajánlatára. Hogy mi játszódhatott le a nı fejében, arról fogalma sem volt, de nem is érdekelte, hiszen elérte, amit akart. - Holnap hétre itt leszek magáért. Vigyázzon magára, Zsini, és ne csináljon semmi ostobaságot! – búcsúzott a férfi, majd elégedetten távozott.
Eszter olyan gyorsan futott Herczog után, amennyire csak bírt, de a férfi még így is gyorsabbnak bizonyult. Hiába kiáltott utána, az meg sem állt. Épp beszállt volna a kocsijába, mikor a lány végre beérte, és megragadta a karjánál fogva. - Nem hallottad, hogy szóltam? – kérdezte kedvesen, de a férfi lemondóan megrázta a fejét. - Látod, megmondtam, hogy baj lesz belıle, ha felmegyünk a szüleid lakására. - Tudom, tudom – adta meg magát Eszter és elcsigázottan nézett szerelmére. – Apám olyan maradi, hogy ilyen már nincs is. Képtelen elfogadni, hogy téged szeretlek. - Menj haza, szívem, holnap a kórházban majd találkozunk - nyomott egy csókot László a lány homlokára, mintha csak az unokáját csókolta volna meg. - Én nem megyek oda többé vissza! - Micsoda? Hát akkor mégis, hová akarsz menni? - Veled – ölelte át mosolyogva a férfit Eszter, és az volt a szerencséje, hogy nem látta, a fıorvos arca miként válik egyik pillanatról a másikra hamuszürkévé az imént elhangzottaktól. - De, az lehetetlen, édesem, hiszen tudod, hogy én még a feleségemmel élek. - Igen, de tud kettınkrıl. Miért ne mehetnék veled? - Szívem, ez nem ilyen egyszerő – mosolygott a lányra kedvesen, és megsimogatta bájos arcát. De ez csak egy álarc volt, ami mögé megpróbálta elrejteni idegességét. Valamit sürgısen ki kell találnia. Eszter nem tudhatja meg, hogy a felesége nem tud semmirıl. Nem, ahhoz túl fontos neki a lány. – Tudod, csillagom, hogy a feleségem beteg. Csak felzaklatná, ha téged meglátna. - De, akkor hová menjek? - Nincsen senki, akihez fordulhatnál? 306
Mary Silver
Húsz év múlva
Eszter nemet intett, aztán valahonnan, agyának egyik szegletébıl hirtelen elıugrott egy kedves arc. Zsolti, aki mindvégig óvta ıt… İ talán segíthet. Náluk meghúzhatná magát egy pár napig, amíg elcsitul a vihar. De hogy kérhetne tıle ilyet, hiszen ı figyelmeztette, hogy ez lesz… Sebaj, majd kitalálja, hogyan vegye rá ıt. - Megoldom. - Akarod, hogy elvigyelek? Eszter megrázta a fejét. Némán figyelte, ahogyan a férfi egy finom csókot lehel az ajkaira, majd beszáll a kocsiba, és elhajt mellıle, ı pedig útját az ismerıs utcácskákon keresztül az egyik hát felé vette, aminek kanyargós, hosszú lépcsıjén ott várta a nyugodt, békés éjszaka. Remélhetıleg… Bekopogott az ajtón, és mikor az feltárult, örömmel állapította meg, hogy nem Gina, hanem Zsolt áll a túloldalon. Láthatóan készült valahová, hiszen nagyon elegánsan fel volt öltözve. A nyakkendı, a zakó mind arra utaltak, hogy nem szándékozik itthon tölteni az estét. - Eszter, mi történt? – kérdezte a fiú, és kinyitotta az ajtót a lány elıtt, hogy az beljebb léphessen. - Az, amit megjósoltál. Igazad volt… - Rájöttek? - Igen. Szörnyő volt. - Ezt látod, elhiszem - Soha nem hittem volna, hogy ilyennek is látni fogom az apámat. Úgy viselkedett, mint egy dúvad. - De hogy történt? Vagyis, hogy tudták meg? - Rajta kaptak minket, hogy csókolózunk. - Hol? - Otthon – válaszolta Eszter fejét lehajtva. Szánt szándéka volt, hogy bemocskolja az apját, így próbálván hatni Zsolti érzéseire, de terve egyetlen pillanat alatt félresiklott. - A szüleid házában? – kiáltott fel hitetlenkedve a fiú, és felkacagott kínjában. – És csodálkozok, hogy az apád dühös lett? Örülj neki, hogy nem csinálta ki helyben a drágalátos fıorvosodat. - Ne ítélkezz felettem még te is, kérlek, így is elég nehéz! - Akkor mit vársz, mit tegyek? - Hadd maradjak itt, csak addig, amíg egy kicsit elcsitul a vihar és László új helyre visz.
307
Mary Silver
Húsz év múlva
- Tudod te, mit kérsz tılem? – emelte fel hangját Zsolti, ám azonnal lejjebb vette a hangját, nehogy anyja meghallja. Aggódva pillantott a nappali csukott ajtaja irányába, majd mikor nem látott semmi mozgást, fojtott hangon folytatta. – Miért nem mész Herczoghoz? - Mennék, ha tehetném, hidd el! De a felesége miatt nem lehet, hiába tud a kapcsolatunkról, beteg szegény… - Borzasztó naiv vagy Eszter – rázta meg a fejét a fiú rosszallóan, és éppen arra készült, hogy példabeszédet tartson az erkölcsrıl, és a helyes magatartásról, mikor látta, hogy a kijárat felé indul. – Most hová mész? - Megmondtam, nincs szükségem arra, hogy ítélkezzenek felettem! Segítséget kértem tıled, elutasítottál. Hát keresek valami más megoldást. - Várj! – termett ott két lépéssel a lány elıtt, és megragadta a karját, így tartva ıt vissza a távozástól. Tekintete egy pillanatra találkozott Eszter kék szemeivel, amik dacosan néztek vissza rá. Gyönyörő arca kipirult a dühtıl, és szebb volt, mint eddig bármikor. Hát mikor tudott ı utoljára is megtagadni tıle bármit, hiszen szereti! Bármit is tesz, szeretni fogja egész hátralévı életében. Eszter az ı keresztje, amit hordoznia kell, és ha csak úgy lehet mellette, hogy barátként segít neki, hát megteszi, még ha a szíve beleszakad, akkor is. - Természetesen maradhatsz. - Köszönöm – mosolyodott el hálásan a lány, és egy apró puszit nyomott Zsolti arcára. – Ígérem, észre sem fogjátok venni, hogy itt vagyok. Csak pár napra kell, amíg László talál nekünk valami helyet, ami… Zsolti azonban már nem figyelt arra, mit mond Eszter. Ismét belesétált a lány csapdájába, és most már nem szabadulhat.
Vera, habár már hozzászokhatott volna Zoli különös viselkedéséhez, mégis furcsállta azt, hogy némán sétálgatnak egymás mellett - bár, azok után, amit a fiú mesélt neki az otthoni eseményekrıl, nem lepıdött meg semmin. Szörnyő, hogy hirtelen mennyi minden szaladt össze náluk; elıször a szülei, majd a húga, és mindezt olyan büszkeséggel és méltósággal viseli, mint senki más ezen a világon. - Hihetetlen, hogy a húgom ennyire fafejő – szólalt meg hirtelen Zoli, aki egészen eddig gondolataiba merülve sétált kedvese mellett. – Nem értem, miért nem látja be, hogy csak kihasználják? - Szerelmes – válaszolta neki Vera csendesen, és érezte, hogy a fiú egy kissé megrántja a karját, és odébb húzza, hogy kikerüljenek valamit. - A szerelem nem csak vak, hanem hülye is. 308
Mary Silver
Húsz év múlva
- Zoli… - Hadd kérdezzek valamit! Ha egy fiatal, csinos lány az utcán sétálgat egy olyan korú férfival, aki az apja lehetne, mit gondolsz? Nem arra, hogy a szeretıje és ki akarja használni addig, amíg lehet, hogy bizonyítsa a vele egykorú férfiak elıtt, hogy ı mekkora csıdör? - Meglehet, hogy tényleg szereti. - Ha szeretné, nem a feleségéhez térne haza esténként. Mert még mindig ott lakik. Az asszony valószínőleg nem tud semmirıl. És ez is pont most, amikor apa és anya… Eszter pedig nem érti, hogy miért rossz az, amit tesz, pedig ott van az élı példa a közvetlen közelében. Láthatja, hogy egy másik nı képes tönkretenni még egy olyan jól mőködı házasságot is, mint a szüleinké. Mi az, miért hallgatsz? Vera megrázta a fejét, és próbálta leplezni zavarát, mikor a férfi feltette kérdését. Talán mondta volna el, hogy a titokzatos harmadik nı, aki feldúlta a szülei házasságát az éppen az ı Zita nénikéje? Istenem, dehogy! Ha Zoli megtudná, egészen biztosan elhagyná ıt, hiszen melyik férfi szeretne együtt lenni egy olyan nıvel, akinek családtagjával az apja házasságot tört, a hírek szerint nem is egyszer. - Minden rendben, kedves? – simogatta meg a lány karját nyugtatólag Zoli, és Vera hallotta a hangján, hogy mosolyog, ı azonban még sovány grimaszt sem tudott volna az arcára erıltetni. – Szomorúnak tőnsz. - Csak elkeserít, hogy annyi rossz történik veled. - Emiatt ne szomorkodj! A bolond húgomnak remélhetıleg idıvel megjön majd az esze, a szüleim pedig… Nos, remélem, szeretik egymást annyira, hogy minél hamarabb túljussanak ezen a válságon. - Én is remélem – sóhajtott fel Vera keserően, és érezte, ahogyan a finom ujjak az arcát simogatják. Egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy kiélvezze ezt a tökéletes pillanatot, és Zoli tenyerébe hajtotta a fejét. - Nagyon szerethetnek engem odafent az angyalok, hogy egy ilyen csodálatos nıt küldtek nekem, mint amilyen te vagy. - Ne mondd ezt, hiszen… - Ssh! – tette a lány szájára Zoli a mutatóujját, és mielıtt az újra megszólalhatott volna, elhallgattatta ıt egy csókkal. Egy édes, mámorító, minden képzeletet felülmúló csókkal. Vera gondolatai egy szempillantás alatt tovaröppentek, és a kétségek, amik még néhány perccel ezelıtt is ott motoszkáltak lelke legmélyén, immáron köddé váltak, és nem maradt semmi más, csak az ıket körülölelı csend és nyugalom.
309
Mary Silver
Húsz év múlva
Andi megpiszkálgatta a tányérján lévı rántottát, de étvágya nem igazán volt, és látta, hogy ezzel nincs egyedül. Apja alig evett néhány falatot, anyja pedig még az evıeszközhöz sem nyúlt hozzá. Baj van. Nagyobb, mint eddig bármikor. És ez nem csak Eszter miatt van, azért, amit tett. Bár mikor hazaért, már a lépcsıházból hallotta a szülei veszekedését. Soha nem viselkedtek így azelıtt. Ha problémájuk volt, mindig megbeszélték, de most a kompromisszumok helyett inkább próbálták túlüvölteni a másikat. Hallotta, ahogyan anyja azt hányja az apja szemére, hogy miért hagyta, hogy Eszter elmenjen. Az apja pedig azzal vágott vissza, hogy nem így nevelték a gyerekeiket, nem fogja eltőrni, hogy a lánya így beszéljen az anyjával. Szörnyő volt. Andi életében elıször félt hazamenni. Nem, nem attól rettegett, hogy pofonok fognak csattani, hiszen sem az apja, sem pedig anyja nem emelet kezet soha egyikükre sem. Sokkal inkább attól tartott, ha belép az ajtón, ı is részese lesz ennek az ırületnek, ami pár hete úgy rátelepedett a családra, mint egy átkozott nagy háló, amibıl képtelenség kijutni. De nem volt sok választása, lenyomta a kilincset, és talán szándékosan hagyta, hogy a huzat bevágja az ajtót, felkeltve ezzel a felnıttek figyelmét, hogy a legkisebb lányuk hazaért. Eztán csend lett. Fojtogató, minden végtagot gúzsba kötı súlyos csend. A szülei nem szóltak egymáshoz, ıt is csak ritkán kérdezték, ha válaszolt, azt tımondatokban tette. És most hiába ültek az asztalnál mindhárman, soha nem volt még ekkora a távolság közöttük. Andi összerezzent, mikor édesanyja felállt a helyérıl és a mosogatóhoz lépett, apja pedig szobormerev követte minden lépését, de mikor Zsuzsanna felé nézett gyorsan elkapta róla a tekintetét. - Kicsim – szólalt meg édesanyja kedvesen, és Andi ismét felkapta a fejét -, húzd át az ágynemődet. Mindjárt megyek és segítek, csak még elmosogatok. - Hagyd csak, majd én – lépett felesége mellé Péter, de Zsuzsanna láthatólag nem díjazta férje gesztusát, mert dühösen rávillantotta a szemeit. – Menj, pihenj le! - Nincs szükségem pihenésre – sziszegte fojtott hangon az asszony, és kikapta a törölgetı rongyot Kalmár kezébıl. - Anya, segíts nekem áthúzni az ágynemőt, kérlek! – kapott az alkalmon Andi, mielıtt az este a szülei újabb veszekedésébe torkollik. – Tudod, mennyire ügyetlen vagyok a takaróval. Zsuzsanna halványan elmosolyodott, és bólintott, majd követte lányát a szobájába. Hosszú ideig csendben dolgoztak egymás mellett, csak az ágynemő suhogását lehetett hallani, végül a kislány úgy gondolta, megtöri a hallgatást és beszélni kezdett. - Hagynod kéne apát, hadd segítsen!
310
Mary Silver
Húsz év múlva
- Kislányom – nézett kissé rosszallóan a nı Andira -, amirıl nem tudsz, jobb, ha nem szólsz bele. - Mindent tudok – válaszolta a lány, és látta, hogy édesanyja meglepetten néz vissza rá. – Tudom, hogy apa hibát követett el. - Honnan? - İ mondta. - És azt is tudod, mi volt ez a hiba? - Nem kell ahhoz doktori cím, hogy rájöjjek – mosolyodott el szomorúan a kislány, és betőrte a párna egyik sarkát a huzatba. – Viszont azt is tudom, hogy szeret téged. - Talán ezt is ı mondta? - Ha nem szeretne, már rég nem lenne itt. Két hete volt arra, hogy odaköltözzön ahhoz a másik nıhöz, de nem tette. İ inkább nyomorog a kis kanapén a nappaliban, és koszos tányérokat mosogat a konyhában, csakhogy a közeledben legyen. Nem miattunk van itt, anya. Mi már nagyok vagyunk, nem kell összetartani a családot. Egyes egyedül miattad van itt. Azért, mert szeret téged. Gondold csak végig! – mosolyodott el sokat sejtetıen a kislány, és élvezettel figyelte, ahogyan édesanyja egyik pillanatról a másikra megvilágosul. – Majd én befejezem, menj csak! – azzal kivette anyja kezébıl a takarót és két gyors mozdulattal belerázta a huzatba. Zsuzsanna meg volt döbbenve. Persze, nem azon, hogy Andi az orránál fogva vezette egész idı alatt, sokkal inkább azon, hogy kislány létére ennyire jól látja a dolgokat. Kislány! Hiszen már kész nı. Maholnap leérettségizik és fıiskolára megy, ı pedig itt marad egyedül. Azaz, nem egyedül, mert Péter itt van. Még. De ki tudja, meddig marad, ha továbbra is ilyen iramban taszítja el magától. Talán Andinak igaza van, és a férje még szereti. De hiszen ı is szereti! Csak egy kicsit kell megbocsájtóbbnak lennie, és a dolgok helyrehozhatók. Minden olyan lehet majd régen. Késı este is ez járt a fejében, mikor már mindenki aludt körülötte, ı pedig álmatlanul hánykolódott az ágyában. Óvatosan felkelt, magára terítette köntösét, és hangtalanul a nappali ajtajához lopódzott. Péter azonban mélyen aludt, nem vette észre az érkezését, mert továbbra is mozdulatlanul feküdt, hosszú lábait összehúzva, hogy elférjen a kanapén. Zsuzsanna halványan elmosolyodott, és arcát az ajtófélfához szorította. Szerette a férjét, és szeretni is fogja bármilyen disznóságot is követett el. Halkan Péterhez lépett, és lehajolt hozzá, majd óvatosan, nehogy felébressze ıt, végigsimított szıke haján. A férfi hosszú, fekete szempillái egy pillanatra megrebbentek, mintha megébredt volna, de továbbra is mozdulatlanul feküdt, egyenletesen lélegezve. 311
Mary Silver
Húsz év múlva
- Nagyon szeretlek – suttogta Zsuzsanna a sötétségbe, és elmosolyodott, mikor meghallotta, hogy férje álmában az ı nevét suttogta. Felkelt az ágy mellıl, és visszament a hálószobába. Hosszú hetek óta most aludt elıször nyugodtan.
Zsolt egész este mosolyogva figyelte a vele szemben ülı Szilviát. Gyönyörő volt. Vörös haját most feltőzte, ám néhány rakoncátlan tincs mégis kiszabadult a csatok szorításából, és drágakıként csillogó zöld szemei elé omlottak. A fiú hálát adott az Égnek, hogy Eszter miatt mégsem mondta le ezt a ma estét. Valahogy sokkal távolabb érezte magától azt a szıke hajú lányt, akinek a szerelméért nem is olyan rég, még mindent megadott volna. Szilvi viszont egyre közelebb került hozzá. Okos volt, szép és minden egyes szava felért számára egy forrással, amivel ı az ı szeretetre és szerelemre vágyó lelke, akárcsak szomjas utazó a szaharában, szomját olthatja. Rég nem volt része ilyen kellemes társaságban, mint aznap este. Nagyon régóta ismerték már egymást a lánnyal, hiszen évfolyamtársa volt az egyetemen és egyike volt a legkiválóbb tanulóknak. A szülei szintén orvosok voltak, a bátyja a mérnök. Vele csak egyszer találkozott, a diplomaosztójuk alkalmával, de nagyon szimpatikusnak tőnt, ahogyan az egész család. De persze, Szilvi más. Nem létezik, hogy valaki ennyire szép legyen! És a mosolya… bármit megtenne azért az édes mosolyért. - Egész este olyan csendes voltál – szólt a lány, mikor már az étterembıl kilépve egymás lépegettek a villamos felé. - Csak gondolkodtam – válaszolta Zsolt, halvány mosollyal az arcán, ahogyan a lány keze után nyúlt, és ujjait a kecses, puha kéz köré fonta. Szilvi nem tiltakozott, inkább szégyenlısen elmosolyodott, mintha nem tudna mit kezdeni ezzel az új helyzettel. - Na, és min gondolkodtál, ha szabad megkérdeznem. - Rajtad. Szemkápráztatóan gyönyörő voltál… és vagy még most is – tette hozzá gyorsan, nehogy a lány félreértse a szavait. - Köszönöm. Jó néhány percig nem szóltak egymáshoz, és már rég a villamos megállóban álltak, mikor Zsolt megtörte a csendet. - Nagyon jól éreztem ma magam. - Igen, én is. Kellemes este volt! - Nagyon – mosolygott zavartan Zsolt, és hirtelen tovakapta a tekintetét a lányról. Eszter arcképe ismét befurakodott a tudatalattijába, és neki le kellett hunynia a szemét, hogy ha csak 312
Mary Silver
Húsz év múlva
egy rövid idıre is, de kitörölje onnan. Ez az este csak az övé és Szilvié. Itt nincs hely más számára… - Lenne kedved esetleg megismételni? – kérdezte ismét a lány felé fordulva, akinek zöld szemei felcsillantak az örömtıl. - Lenne, ha neked is. - Másra sem tudok gondolni – lehelte a fiú, ahogyan finoman maga felé fordította Szilviát, és lassan közelebb hajolt hozzá. Egy egészen rövid pillanatig csak némán figyelte a rózsás ajkakat, mintha csak engedélyt kérne, hogy birtokba vehesse ıket, majd mikor látta, hogy a lány lehunyja a szemét, már nem volt többé kérdés. Lágyan megcsókolta a puha, finom ajkakat, majd mikor megérezte Szilvi karjait a nyaka körül, elmosolyodott és közelebb húzta ıt magához. Kit érdekel, hogy mi van Eszterrel? Minden egyes csókkal egyre távolabb került Zsolttól, és helyét elkezdte átvenni egy vörös hajkoronával keretezett bájos, hófehér arc. A villamos hangos csilingeléssel adta a megállóban állók tudtára, hogy indulni készül, de ez a két fiatalt egyáltalán nem zavarta. A sárga jármő elszáguldott mellettük, aztán még egy és még egy, de ık még mindig ott álltak az ıszi csillagos égbolt alatt egymást ölelve, belefeledkezve a lágy csókokba, és a másik közelségébe.
Kalmár másnap szörnyen ébredt. Egyrészt a tegnapi események miatt, másrészt egy különös álomszerő látomás volt az oka kialvatlanságának. Zsuzsannát látta az ágya elıtt térdepelni, és úgy tetszett, mintha beszélt volna hozzá. Olyan szép volt, mint amikor megismerte. Teljen el húsz vagy akár száz év is, mindig csak ı lesz számára az egyetlen nı. Valahogy ki kell békülnie vele, mert szépen lassan beleırül a hiányába. Eszter ostobaságának köszönhetıen nem számíthatnak már másra, csakis egymásra. Zsuzsanna reggelinél megemlítette Péternek, hogy délután átszalad Gináékhoz, Kalmár pedig felajánlotta, hogy elmegy érte, és bár a nı ellenkezett, ı hajthatatlan volt, csak azért is elmegy feleségéért, akár tetszik neki, akár nem. Még délután, úton Gináékhoz is pillanatnyi gyızelmén járt az agya, amikor valaki megszólította az utcán. Zita volt. - Nem jöttél el, pedig vártalak – simogatta meg a férfi arcát, mikor mellé ért, és a legkevésbé sem zavarta, hogy más is látja ıket az utcán, és hogy Péter mennyire tartózkodón viselkedik vele. – Egész éjjel nem aludtam. - Zita, ne csináld ez! – söpörte le a nı kezeit a válláról. – Meglátnak…
313
Mary Silver
Húsz év múlva
- Kit érdekel? – csacsogta vidáman kacagva Zita. – Hadd tudja meg mindenki, hogy az enyém vagy! - Elég legyen, hallod? – sziszegte dühösen Kalmár, és kék szemeiben most nyoma sem volt megértésnek és szeretetnek, ellenben dühnek már annál inkább. Ez volt az, ami feltőnt a nınek is, aki egy lépést hátrált, úgy vizsgálgatva a katonás arcélt, mintha olvashatna a vonásokban. - Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy megszabadulsz tılem. Soha, drágám, soha. Nekünk múltunk van, és ez összeköt minket. - Zsuzsannával hosszabb múltam van, mint veled. - Meglehet, de a te drága feleséged olyan naiv, hogy azt hiszi, a két szép szemével és a kislányos mosolyával maga mellett tarthat téged. - Mit akarsz, Zita? - Hogy, hogy mit? – kacagott fel a nı. – Azt hittem, ez egyértelmő; téged. Senki mást, csakis téged. Újra érezni akarom az ölelésed és a csókjaidat, mint rég. Azt akarom, hogy ismét olyan szenvedélyes szavakat suttogj a fülembe, mint hosszú-hosszú évekkel ezelıtt. - Zita, tényleg hagyd abba! – húzódott el a férfi az asszonytól, aki meglepetten figyelte ezt a szokatlan mozdulatot. Már másodszorra érezte azt, hogy meglehet, Péter érzései mégsem valósak. Hát akkor éppen ideje helyretenni ıket. - Figyelmeztetlek, édesem, ha átversz, nagyon megbánod. Kalmár nem válaszolt, csak némán nézett a távozó Zita után, és magában abban reménykedett, hogy mihamarabb lezárhatja Zsuzsannával ezt az egész ügyet. Pár perc és viszont látja ıt.
Gina örömmel fogadta barátnıjét délután, hogy mindent átbeszéljenek Marival, ami velük történt az elmúlt húsz évben. Ahogyan haladt az idı elıre, úgy állapították meg, hogy bár nagyon hosszú ideig éltek egymástól távol, mégis sok hasonló történt velük: mindketten nagyon fiatalon lettek özvegyek és maradtak egyedül a gyerekekkel, csak míg Gina mellett erıs támaszként ott voltak Kalmárék, addig Mari teljesen egyedül maradt, mindenféle segítség nélkül két beteg gyermekkel. Hogy egy kicsit feloldják a szomorú hangulatot, Gina megemlítette barátnıjének Ferit, és azt is, hogy meghívta ıt vacsorára, ı pedig elfogadta. De persze, nem ok nélkül. - Gina, ez nekem nem teszik – csóválta meg fejét Mari rosszallón. – Nem kéne beleavatkoznod Kalmárék ügyébe. Nem is ismered azt a nıt, mi van, ha tényleg olyan veszélyes, mint amilyennek mondják? 314
Mary Silver
Húsz év múlva
- Csak szívességet teszek Péteréknek. - Mindig csak Péterék, és sohasem Zsuzsannáék. Gina, ez nagyon nem helyes. Nıs ember. Még akkor is, ha most éppen rosszban vannak Zsuzsannával. - Én nem akarom ıt elvenni tıle. - Ne mondd, hogy egy pillanatra sem fordult meg a fejedben az, hogy akár te is lehetnél az a másik nı. - Nem gondoltam rá – válaszolta gyorsan Gina. – Szeretem Pétert, de sosem szakítanám el ıt Zsuzsannától. - És Feri? - Feri más. Nem bocsátottam meg neki, csak azért mondtam igent, mert… - Tudom, miért mondtál neki igent, az imént már elmondtad. A kérdés arra vonatkozott, hogy valóban nem érzel már iránta semmit? Egy icipici szikra sem volt? - Nem. - És Kalmár? - Mi van vele? - Annyira hihetetlen, hogy te… szereted ıt. Persze, tudom én, hogy annak idején mind szerelmesek voltunk belé, de ez most más. Ez igazi. - Én is tudom – sóhajtott fel mélyen a nı, és szomorúan nézett barátnıjére, aki bátorítóan visszamosolygott rá. Hiába telt el húsz év, még mindig képesek voltak onnan folytatni a beszélgetést, ahol annak idején abbahagyták. Itt voltak egymásnak, támogatták egymást, és ez mérhetetlen megkönnyebbüléssel töltötte el mindkettejüket. Az idilli pillanatot semmi sem zavarhatta meg, csupán a bejárati ajtó éles csengıje. Gina nyitott ajtót, aminek túl oldalán Zsuzsanna várakozott, és szinte azonnal szabadkozásba kezdett, hogy mennyire sajnálja, amiért nem szólt elıre, hogy jön, de olyan események történtek a minap, amit muszáj elmondania valakinek. Amikor viszont látta, hogy a nı nincsen egyedül, azonnal felajánlotta a távozását. - Nem kell elmennie, Zsuzsanna – tartotta vissza Gina -, ha nem zavarja, hogy Mari is itt van. - Természetesen nem – válaszolta a nı kedves mosollyal az arcán, és helyet foglalt az egyik kényelmes fotelban. – Még egyszer, Gina, nagyon sajnálom, hogy csak így bejelentés nélkül, de tegnap olyan dolgok történtek, amik nem hagynak nyugodni. - Mirıl van szó? - Eszterrıl. - A lányáról? – kérdezett vissza bizonytalanul Mari, és Zsuzsanna bólintott.
315
Mary Silver
Húsz év múlva
- Sejtettük, hogy van valakije, de sokáig azt hittük, hogy Zsolti az. Sajnos tegnap kiderült, hogy nem ı volt, hanem Herczog. - Ki az a Herczog? – érdeklıdött Mari. - Az orvosom. İ segítette a világra Andit – válaszolta Zsuzsanna, és látta, ahogyan a másik nı szemében megjelenik a felismerés fénye. Amellett, hogy Gina fiának egykori fınökérıl van szó, még jóval idısebb is Eszternél. - Ez képtelenség – suttogta maga elé Gina elhőlve. – És hogy derült ki? - A lakásunkon voltak, míg mi nem voltunk otthon. Épp akkor értünk haza, mikor csókot váltottak. Szörnyő volt. Ha Zoli nincs ott, Péter egészen biztosan nekimegy a doktornak. Ha arról van szó, hogy valaki bántja a gyerekeit, akkor kezelhetetlenné válik. - De nem történt baj, ugye? - Nem, hála az Égnek! De nem Péteren múlott. Herczog még idıben távozott, ám aztán nagyon csúnyán összevesztek Eszterrel, aki végül elment otthonról. Aztán mi is összevesztünk Péterrel… Ez hiányzott most a legkevésbé – hajtotta le a fejét Zsuzsanna szomorúan, és szép ujjaival a jegygyőrőjét forgatta idegesen. – Nem tudok Eszterrıl semmit, Gina. Ha legalább annyit tudnék róla, hogy jól van, már az is megnyugtatna. Gina nem válaszolt, csak elgondolkodva nézte az elıtte ülı nıt. Fegyelmezett volt, mint mindig. Szomorú arcát különös fénybe vonta az ablakon beszőrıdı ıszi nap fénye. Elmondja neki, hogy Eszter itt van? És ha megteszi, akkor mégis, hogyan tovább? Biztosan haza akarja vinni… Talán még azt hiszi, rejtegette elıtte! - Gina – szólalt meg ismét Zsuzsanna -, senki nem tudja jobban, milyen poklot éltem át, amikor elvesztettem két gyermekemet is. És úgy néz ki, hogy hamarosan a férjemet is elveszítem. A lányomat nem akarom. Azt már nem bírnám, túl sok lenne. - Eszter itt van – válaszolta végül a fiatalabbik nı, és látta, hogy mind Mari, mind pedig Zsuzsanna meglepetten kapják felé a fejüket. – Tegnap éjjel érkezett. Szólni akartam magának, de még nem volt alkalmam. - Hol van? Hol a lányom? - Nem tudom, elment itthonról, de azt mondta, három körül visszajön. - Mindjárt három óra – pillantott a faliórára Zsuzsanna idegesen, és felpattant a helyérıl, majd fel-alá kezdett járkálni a szobában. Gina nem értette, mire fel ez a különös viselkedés, hiszen a lánya jól van, biztonságban, és alig pár órája látta ıt Zsuzsanna. Hamarosan itt lesz, és akkor a saját szemével is meggyızıdhet arról, hogy minden a legnagyobb rendben. - Péter értem jön – válaszolta Zsuzsanna remegı hangon. – Nem tudom, hogy sülne el ez a találkozó kettejük között. A tegnapiak fényében, nem várnék csodákat. 316
Mary Silver
Húsz év múlva
- Péter Önért jön? – mosolyodott el Gina és Mari egyszerre, mint diákkorukban, amikor ugyanaz jutott az eszükbe. Talán mégsem olyan nagy a baj, ha együtt mennek haza. - Én nem akartam, ı viszont ragaszkodott hozzá. Alighogy ezt kimondta, fordult a kulcs a bejárati ajtóban, és néhány pillanattal késıbb Eszter dugta be a nappaliba szıke fejét, ám mikor meglátta anyját, rögtön beljebb lépett és szorosan magához ölelte ıt, Zsuzsanna pedig, abban a boldog tudatban, hogy minden a legnagyobb rendben, átadta magát annak a felhıtlen érzésnek, amit csak édesanya érezhet, mikor viszontlátja a gyermekét. - Bocsáss meg, anya – suttogta Eszter Zsuzsanna fülébe. - Gyere haza, kicsim, kérlek! - Nem lehet – rázta meg fejét a lány. – Amíg apa nem hajlandó elfogadni a kapcsolatomat Lászlóval, addig nem megyek haza. - Apád nem gondolta komolyan, amit mondott. - Késı. - Kicsim, kérlek… De Zsuzsanna már nem tudta befejezni, mert szavait elnyomták a bejárati ajtó csengıjének hangjai. Remegı gyomorral ragadta meg Eszter kezét, aki nem tudta mire vélni anyja viselkedését. Elıször azt hitte, tán rosszul van, de mikor az elıszoba felıl meghallotta apja hangját, mindent megértett. - Jó napot! – köszönt vidáman Kalmár a szobában tartózkodóknak, de mikor tekintete megállapodott a felesége mellett álló Eszteren, arca egy pillanat alatt elkomorult. Szeretett volna valamit mondani neki, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. Nem akart veszekedni, hiszen boldog volt, hogy a lánya jól van, de a büszkesége mégsem engedte, hogy megtegye az elsı lépést. Csakhogy a lánya az ı átkozott, makacs természetét örökölte, így anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna, elköszönt anyjától, és távozott a szobából. Zsuzsanna úgy érezte, mentem megszakad a szíve. Férjére pillantott, és látta, mennyire bántják az imént történtek, de nem is Kalmár Péterrıl lenne szó, ha nem rendezte volna egy pillanat alatt arcának minden vonását. Csak az olyan szakavatott szemek láthattak az álarca mögé, mint Zsuzsanna, aki minden rezdülését ismerte, és akinek arcára most kiült minden keserőség és szomorúság, mert abban a pillanatban, hogy Eszter elhagyta a lakást, tudatosult benne, hogy mindkettejüket elvesztette…
317
