Tájékoztató a Prodjus és a Filmjus Produceri Szekciójának 2011. szeptember 20-ai közgyűléséről, melynek témája az Audió-vizuális Kamara megvitatása volt
Jelen vannak: Cirkó József producer, Drabik János producer, Elek Judit producer, Füredi Vilmos producer, Garami Gábor producer, Juhász István producer, Lakatos Iván producer, Morvai Gábor producer, Nagy Endre producer, Radnai György producer, Sándor György producer, Sipos Áron producer, Vámosi András producer, Waller György producer, mint a FilmJus Produceri Szekciójának tagjai, valamint Kabdebó György meghívott, a FilmJus Egyesület elnöke, Novák Emil meghívott, operatőr, a HSC vezetőségi tagja és Ruttkayné Enzsöl Ilona jkv. vezető.
Novák Emil: A HSC életében ’94-ben merült föl először a kamara gondolata, de az akkori operatőri kamara-tervezetet nem sikerült keresztülvinni az akkori parlamenten. Ezt még Illés Györgyék kezdeményezték. Természetesen minden más filmes szervezetben is hasonló gondolatok merültek föl, akár csak nálatok és ezért a legutóbbi közgyűlésünkön a szakmában dolgozó operatőrök, és az operatőri társaság öt évvel ezelőtt nyitott, és tagozatokat hozott létre, tehát világosítók, segédoperatőrök, kameramannok, fotósok is tagjai a szervezetünknek. Több esetben felmerült az érdekvédelem. Mindenki, aki ebbe a szervezetbe tartozik, úgy érzi,
12
hogy ez az érdekvédelem valamilyen oknál fogva nem működik azon a szinten, amit egy tag elvárna egy ilyen szervezettől. A mi szándékunk az volt, hogy ezt a fajta igényt a tagok részéről vegyük komolyan és próbáljunk meg egy olyan anyagot letenni az asztalra, ami nem egy romantikus, papírra vetett fércmunka, hanem egy olyan jogi anyag, ami komolyan vehető mindenki számára. Ezt mi elkészítettük első lépésben az operatőröknek és akkor találkoztunk a produceri szándékkal. Nektek is volt egy ilyen anyagotok korábbról. Ekkor a jogászunkkal eljöttünk, ezt egyeztettük veletek és ebből született meg tulajdonképpen az a törvényjavaslat, amit nektek is elküldtünk és ehhez volt egy szakmai véleménye annak a jogásznak, aki ezt elkészítette. Ez a történeti része a kamarának. Számunkra nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy egy olyan rendszert állítsunk föl, ami az audiovizuális szakemberek számára egyfajta garanciát jelent Magyarországon. Például, milyen körülmények között, milyen kondíciók között tud bekerülni ebbe a szakmába egy tizenéves, és hogyan tud 65 évesen ebből a szakmából nyugdíjba menni és ez a fajta konstrukció olyan legyen, ami ezt a fajta utat, ahogy divatosan mondják: életmodellt garantálja, hogy ez működőképes legyen. Tehát, hogy milyen iskolát kell elvégezni, az iskolapapír milyen garanciákat jelent, milyen szakmai gyakorlat kell, milyen kondíciók között lehet dolgozni, azok a munkakondíciók, amik biztosítva vannak, azok az Európai Unióval harmonizáljanak. Ez ügyben egyébként a HSC az Imago nemzetközi operatőri szervezettel folyamatosan konzultált, hiszen az Imagon belül is van egy erőteljes szándék, hogy Brüsszelben az operatőri jogokat érvényesítse: 11 óra munkaidő, stb. kondíciók harmonizálása, ez is folyamatban van. Egy komoly jogászközösség dolgozik Brüsszelben, az Imago számára. Az Imago ugye az összes operatőri közösség szövetsége, ebbe beletartozik: Ausztrália, Amerika, Japán. Céljuk az, hogy egységesítsék az operatőrök, kameramannok jogait és munkakondícióit. Nagyon sok esetben azt mondják, hogy a mostani helyzetben fontosabb problémái is vannak az iparnak, mint sem az, hogy hánykor kelünk, hánykor fekszünk és hogy mi a munkakondíció. Többen úgy gondoltuk, ezt az időszakot szeretnénk kihasználni arra, hogy a saját házunk táján söprögessünk és csináljuk meg azt a fajta stabil bázisát ennek az iparnak, ami ha ez az ipar újra funkcionál, akkor egységes játékszabályok szerint tudjunk működni és ez egyfajta garanciát jelentsen mindenki számára: ebben az iparban lehet dolgozni és megélni. Juhász István megkérdezte, hogy ez hol tart most, hova küldték el az elkészült anyagot? Novák Emil: úgy gondolom, az az anyag, amit a jogász elkészített az elég nívós anyag, ezért aztán „megbombáztuk” a számunkra célba vehető politikai személyiségeket, akik ezekkel a témákkal foglalkoznak, küldtünk az anyagból a kinevezett kormánybiztosnak is, küldtünk az
12
államtitkárnak is, küldtünk Rogán Antalnak, Szalay Annamáriának, tehát mindenkinek elküldtük. A szándékunk az volt, hogy csatlakozzunk a színházi, oktatási átalakításokhoz. Az, ami a mi anyagunkban le van írva, nagyban hasonlít arra, amin most dolgoznak. Oktatás a színházi dolgozóknak, OKJ-s képzés: csak papírral lehet munkához jutni, csak úgy lehet színházakban munkát kapni, stb. Tehát nagyban hasonlít ezekhez, ezért aztán arra gondoltam, hogyha valahol valaki készít egy egyéni indítványt, akkor azt próbáljuk meg kicsit megsegíteni, hogy hátha olyan gondolatokat is ébreszt ez az anyag, ami náluk nem születik meg és hogyha ebből az anyagból bekerülnek dolgok, akkor az már minket segíthet. Ezért küldtük el minél több helyre. Sándor György: Volt arról is szó, hogy az anyag azért olyan sürgős, mert Rogán Antalék fogják beterjeszteni az új filmtörvényt és ez addigra ott kell legyen. Továbbra is így van? Novák Emil: Én úgy gondolom, hogy az a fajta strukturális átszervezés, amit Andy Vajna, mint kormánybiztos elvégez, annak a végső eredménye az, hogy amit ő kialakít, azt törvényileg meg kell támogatni. Tehát a filmtörvényt mindenféleképpen módosítani kell. Azt látom, hogy az elmúlt 20 évben generációk, akik a filmiparban dolgoztak, ma munka nélkül vannak, életek mennek tönkre, stb. Ahhoz, hogy egy fajta ipari struktúra kialakulhasson, tehát, hogy garancia legyen arra, hogy a munkánkat ne veszítsük el, ahhoz ki kell alakítani egy közös alapot, amiben közösen egyet kell értenünk és nem arra várnunk, hogy a politikusok értsenek vele egyet. Ha mi egyetértünk, akkor jobb, ha mi hozunk létre egy új dolgot közösen, mint sem, hogy ott maradjunk a part szélén. Sándor György: én egyet szeretnék hozzáfűzni ehhez a jogászi munkához: két nagy modellt vázol föl, angolszász és kontinentális modellt. Nem úgy tűnik, hogy Magyarországon létjogosultsága lehetne az angolszász modellnek, a kontinentális modell ezzel szemben állami beavatkozást sejtet, amivel persze pénz is járhat, de az is, hogy az állam a képviselőjét – a tervezet szerint – a kamarába delegálja valamilyen pozícióba. Nagy Endre mi a Producerek Szövetségében, azt hiszem 2004-ben kezdtük el ezt a dolgot csinálni és készült több verzió, ennek a legutolsó állomása az volt, hogy mi nem ezt a logikát követtük, mi nem a filmtörvény felé „toltuk” a történetet, hanem inkább egy kamarai törvény módosítása felé vittük az egészet. Mi abból indultunk ki, minden ágnak megvan a maga problémája, nálatok viszonylag kevés használtautó kereskedő tűnik fel, mint operatőr. Próbáltunk mi is olyan szabályokat állítani, olyan megoldásokat, amitől ez egy működőképes lehet, de nekünk az első és legnagyobb gát az nyilvánvalóan maga a kamarai problémakör volt, ami szét lett verve. Föl lett építve egy németmintájú kamarai rendszer, amit aztán le is
12
bontottak valamikor a ’90-es évek közepén. Nagyjából így mindenki önmagát képviseli különböző fórumokon, bár lassan már fórumok sincsenek, ahová eddig önmagát delegálta. Novák Emil: a nálatok készült anyagot megkaptuk, ezt a jogász is megkapta, volt egy konzultáció és a jogász teljesen szabadon alakította ki ezekből az anyagokból azt a koncepciót, ami elkészült. Nekünk nem a filmtörvény megváltoztatása volt a célunk, csak miután nagyon sok volt a füles arról, hogy új filmtörvény születik próbáltuk a kamara ügyét mellé tenni, hogy lássunk egy kicsit tisztábban. De valóban ahhoz, hogy ez megszülessen, az egész kamarai törvényt kell átalakítani. Miután a színházaknál van egy látszólagos szándéka a politikának jelen pillanatban, ezért úgy gondolom, hogyha a színházaknál ez működhet, akkor nálunk is. Pontosan azért fontos az, hogy az a közösség, amelyik ezt a területet jelenti, maga létrehozza a maga kamaráját egységesen. Juhász István: Amikor leültünk a jogásszal, odaadtunk neki a mi írásos anyagunkat, amit annak idején elküldtetek a Navracsics Tibornak is, hajszálpontosan elmondtuk mind a két oldalról, hogy mik az elvárásaink. Tehát a jogász már eleve így állította össze ezt az anyagot. Waller György: Emil, szerintetek van egységes audiovizuális közösség? Novák Emil: a szabályokat egy kamarán belül nagyon pontosan le lehet fektetni. És hogyha ezek a szabályok le vannak fektetve, még nem oldódik meg az, hogy legyen magyar filmipar, vagy legyen egyáltalán audiovizuális ipar, de van egy olyan erős alap, amivel már föl lehet lépni. Hogy van-e audiovizuális közösség? Van, mert nagyon sok ember csinálja kicsiben ezt a dolgot, bezárkózva egy szobába, vagy egy nagyobb helyen, és azért nem közösködik, mert mindenki félti a saját létét. Tehát én úgy gondolom, hogy ha van egy ilyen kamara az az iparnak nagyon fontos lenne. Cirkó József Novák Emillel teljesen egyetértek és a kérdésedre megpróbálok válaszolni. Ezek az egyeztetések lassan tíz éve zajlanak különböző szinteken és a HSC, hogy úgy mondjam, azért a legnagyobb szövetség, mert ők már a szakmának több szegmensét is fölölelik, tehát ahogy az Emil elmondta, az operatőrök, a kameramannok, segédoperatőrök, világosítók, bühnések, tehát ők már a fizikai állományt is bevonták ebbe. Mi producerek azért elég sokat konzultáltunk a forgatókönyvírókkal, vágókkal, azok a rendezők, akiket megkerestünk, egyetértettek velünk és a kamarának jelen pillanatban az a feladata és azért kellene átvinni, hogy egy bizonyos védelmet élvezzünk a külső körülmények ellen, tehát egy olyan kvázi hatósági feladatokat is ellátó műintézménnyé váljunk, hogy ki tudja szűrni a kontárokat, a tartozókat, a nem odavalókat, a hamiskártyásokat, stb-t a rendszerből. Na, most ebben a helyzetben most már a kamarai törvény módosításáról is szó van és újabb kamarák felállításáról is szó van a jelenlegi kormányprogramban, mint például a színházi-, az
12
agrárkamara, stb. Én azt gondolom, mint az Emil, hogy most van olyan lehetőség, hogy és létre lehet hozni ezt a kamarát. A másik, hogy angolszász, vagy kontinentális? Az én számomra nagyon fontos kérdés, jelen pillanatban a magyar hagyományokkal és a magyar politikában és a magyar reálviszonyokkal számolva, itt csak egy kontinentális-jellegű kamaráról tudunk egyáltalán tárgyalni, mert az angolszász-jellegű kamara az valóban a szakmán belül meglévő széthúzás miatt pillanatok alatt szétesne. Sándor György: Abban egyetértettünk, a kamara kellene. Azonban a részletekben van az érdekessége, mert az is kiderül belőle, hogy például részben átvenné a Filmiroda feladatait. Elek Judit Én reflektáltam írásban - ott van a levél a Gyurinál - erre a dologra, csak előtte még egy teljesen szubjektív helyzet, ami az én helyzetem a kamarákkal kapcsolatban. Az tudniillik, hogy a mi jogászunk már elég régen beszélgetett velem arról, hogy kormányzati szándék van a művészeti iparkamarák létrehozására. Nemcsak a színészekről van szó, hanem a zenészekről, képzőművészekről és filmművészekről is, illetve az Emil nagyon praktikusan iparról beszél, hát ugye ez az ipar, ami nem nélkülözheti az érzelmeket, szóval ez végül is ipar és nemcsak az. Itt az a kérdés merül fel, ami tulajdonképpen jó tíz-tizenöt év alatt az Illés Gyuri bácsival, amit valóban a kép képviselői megoldottak, hogy az érdekegyesítés és az érdek felismerés mentén érdekeltté tették a fizikai állományt és a segédállományt is abban, hogy egységesen lépjenek föl. Ettől a szakmának a más részei, történetesen a producerek, - és én itt mindjárt feltenném azt a kérdést, mert nem vagyok vele tisztában, hogy hány produceri szövetség van pillanatnyilag ma Magyarországon? Mert volt három. Waller György: Kettő van bejegyezve. Elek Judit: Én azt gondolom, hogy ahol valamilyen szervezeti csontváz van, létezik, mint például a Gyuri bácsi vállán kiépülő operatőröknél nem tudom milyen volt a legelején, vagy mint a Kabdebónál kialakult és ezért van ez a társaság tulajdonképpen kulcspozícióban, itt van egy vár, itt van egy működő szervezet. Itt van valamennyi pénz, mert az is kell hozzá. Minden működtetéshez kell, mert nem lehet elindulni, mert nincs írógép és nincs, aki leírja. Szóval nem lehet másként csinálni. Tehát ebben a nagyon szétesett és nagyon atomizált szakmában, ahol nem tudjuk megmondani, hogy hány produceri szövetség van és annak kik a tagjai, kik hajlandók fölvállalni azt, hogy ők vannak? Egyáltalán azt a tényt, hogy ők annak tagjai, mint ahogy a HSC-nél odaírja mindenki, hogy ő HSC-tag. Tehát ez egy vállalás kérdése, hogy hova tartozom, mint szakember, mert most szigorúan arról van szó, hogy én, mint szakember, hova tartozom? Ehhez kell egyfajta felhívás – és tulajdonképpen mi erről beszélünk, ha jól értem -, hogy akarunk-e együtt az operatőrökkel, egyébként jól mondja a
12
Józsi, ez egy kormányzati szándék, ez teljesen világosan az, hogy az előző, nagyon is politikai irányultságú szövetségek, művészeti szövetségek, vagy más egyéb szövetségek helyett létrejöjjön – hogy ezt most ők mennyire képzelik politikamentesnek, az engem most nem érdekel. Egyetértek az Emillel, hogy nekünk egyfajta szakmai minőséget és szakmai normarendszert kell kialakítani, hogy milyen igazolásokkal, hogy milyen képesítéssel, milyen gyakorlattal és gyakorlati létrával lehet hova jutni. Ezt általában minden kamara egy nagyon normális rendben, rendszerben, írásban – ahogy itt arról van szó, hogy hány %-ot ki kapott, ott is megvan az -, hogy milyen rendben lehet eljutni, hova. Mindig lesznek kivételek, de ez a feladata, és hogy ezt védje, ezt képviselje, zárja ki a nem odavalókat, a kontárokat, a szemeteket, a hamiskártyásokat, stb. Nem akarom ismételni. Ez az, ami nyílt kapukat dönget, csak ennek a struktúráját, ahhoz, hogy az szakszerű legyen és ne rá oktrojált legyen a szakmára – ahogy az Emil ezt pontosan látja -, belülről kell megfogalmazni, mert specifikus. Nem lehet ráhúzni a Kereskedelmi Iparkamarát a filmes kamarára, mert mások a strukturális felállások és mások a követelményrendszerek és másnak kell megfelelnie. Itt van egy nagyon delikátesz kérdés: a kamara mennyit vállal át a filmes szakmának abból a normatív irányításából, vagy adminisztratív irányításából, amit a Filmiroda csinál pillanatnyilag? Én ezt a kérdést tettem fel ezekben a papírokban, amiket írtam. Tudniillik, abban a pillanatban, hogyha a filmeknek a besorolása, a koprodukciók, tehát azok az úgynevezett állami funkciók kerüljenek a szakmai kamara hatáskörébe – kicsit jogilag is konfúz ez a tervezet, mert nyitott kérdéseket hagy -, akkor olyan állami funkciókba keveredik, amelynek állami funkcionáriusa kell legyen, és ott vagyunk a politikában benne nyakig. Mert azok a funkciók, azok állami kontrolláris funkciók, ugyanakkor, amikor valamifajta szakmai beleszólás a büdzsébe, a költségvetésbe és annak felosztási rendszerébe a szakmának, de szakmai alapon kell erre vindikálnia magának a jogot, amennyiben megfelelő struktúrával rendelkezik. És megfelelő saját funkciói, funkcionáriusai vannak. Tehát én azt gondolom, ugyanúgy, ahogy a hangmérnökök egy darabig szerveződtek, aztán most nem tudom, mi van velük, ahogy tárgyaltak a forgatókönyvírókkal és itt nagyon-nagyon komoly kompetenciaproblémák lesznek, minden oldalon és ez vérérdek, ez mindenkinek a létét veszélyezteti, hogy egyszer csak azt mondják neki, hogy te egy amatőr vagy! Ennek nem fog senki örülni. Nem tudom melyik interjúban mondta éppen a Kálomista -, hogy az producer Magyarországon, aki ilyen névjegyet nyomtat. Ez valóban így van. Na, most akkor bizonyos kvótákhoz bizonyos dolgokat kell kötni, mert úgy, hogy nem fog fájni, úgy nem megy semmi. Szerintem a kamarára égető szükség van, ennek most van itt az ideje, most van itt a pillanata, a lehetősége.
12
Bár nem látom itt sem a Kovács Gábort, sem a Kálomista Gábort, sem a Berger Józsit, se a Hábermann Jenőt. Szóval sok mindenkit nem látok, most itt az asztal körül. Vámosi András: Ők egy másik szövetségben vannak. Cirkó József: A Magyar Producerek Szövetségének van közel harminc tagja, köztük az említett úriemberek, kivéve Kovács Gábort. És ez a 28, vagy 29 ember egyöntetűen támogatja a kamara felállítását, még a Herendi is benne van, tehát itt, mi, akik a Magyar Producerek Szövetségétől is vagyunk, tulajdonképpen azt lehet mondani - és szóljon bárki, aki ezzel nem ért egyet -, felhatalmazásunk van ezen 28-29 ember képviseletére. Sőt erről határozatunk van! Elek Judit: Hála Istennek! Akkor viszont semmilyen akadályát nem látnám annak, hogy elég gyorsan a filmtörvénynek az év végi költségvetési törvény előtt meg kell születnie. Novák Emil: Fontos az elit, de szerintem a következő lépés az, hogy végül is megteremtsük a bázisát ennek. Tehát ki kell küldeni a hangosoknak, a gépészeknek, tehát gyakorlatilag minden szekciónak a saját alapszabályzatát ki kell találnia, hogy milyen keretek között tudja ő a saját szakmájának a biztonságát, etikáját elképzelni és ezt mindegyik saját maga hozza létre azok között a keretek között, amit ez az alapdolgozat jelent. Ez az alapdolgozat nem egy végső változat, ez egy vitaanyag, aminek a változtatása attól történhet meg, hogy a szakma minden egyes részlege mindegyik a sajátját végiggondolja, s leírja. Ha mindenki meg akarta csinálni a kamarát, akkor most itt a lehetőség! Csináljuk! Teljesen mindegy, hogy ki csinálja meg – tehát itt nem az a fontos, hogy Kis József csinálta meg a kamarát, -, hanem az a fontos, hogy legyen egy kamaránk! És azt együtt kell megcsinálnunk! Sándor György: Elek Judit is említette, Te is mondtad, hogy ez egy viszonylag rapid történet. Azt nem látom ebben, hogy most hol tartunk? El kéne menni a kormányzattal vitatkozni ezen, vagy valakinek be kéne adni, hogy mi így szeretnénk? Novák Emil: Nem! A szakmán keresztül kell vinni ezt az anyagot, tökéletesre csinálni rövid időn belül. Most közgyűlések következnek, jön a szövetségben közgyűlés, jön a HSC-nél közgyűlés, mindenki közgyűléseket fog csinálni. Tehát gyakorlatilag erről kéne beszélni részleteiben. Sándor György: hogy látod a továbblépés lehetőségét? Szóval milyen irányban, ki, hova? Szőts Gézához? Novák Emil: A Szőts Gézának is elküldtük ezt az anyagot, most még a Léteinek is el szándékozom küldeni azzal a levéllel, hogy miután ugye a színházi bizottságok ezen dolgoznak, mi itt tartunk és a bizottságoknak ezt adja oda, mert ott is van OKJ-s képzés, meg minden egyéb, tehát oda is el fogom küldeni, talán onnan majd kapok választ, majd kiderül.
12
Kabdebó György: A magunk megnyugtatására is azt a felvetést szeretném mondani, hogy talán vannak érdekellentétek a szakmában. Hát az teljesen világos, én csak a FilmJus esetét említem. A FilmJus egyben a producerek jogkezelője is, meg a szerzőké is. Világos, hogy a szerzők és a producerek közötti viszonyban vannak konfliktusok. Hát persze, az érdekek nem biztos, hogy egy irányba mennek. A fő érdek az, hogy készüljön egy mű. Igen, de hogy hogyan készül, abban nem. De a FilmJus a példája annak, hogy akkor, amikor megpróbálták kihasználni ezt a vélt, vagy valós ellentétet az alkotók és a producerek között, és létrejött az ellen szervezet és megpróbált betörni, akkor előbb-utóbb rájöttek a producerek, hogy ez a dolog, a megosztottság ilyen értelemben rongálja az érdekérvényesítő hatást. Gyakorlatilag ez azt jelenti, ha jól meg van fogalmazva, hogy kinek mi a dolga, kinek mi a territóriuma, ki, mit, hogyan akar szabályozni, akkor ez a kérdés feloldható. Csak példaként említem, hogy gyakorlatilag a FilmJus-on belül az a tény, hogy ez az ellentét különben vélt, vagy valós módon létezik, ettől még a dolog jól működik egy helyben. Például erre van az, hogy a FilmJus-on belül különféle szekciók jöttek létre, például a Produceri Szekció, például a Forgatókönyvírói Szekció. Pontosan azért, mert adott esetben a forgatókönyvírónak az érdeke sem biztos, hogy egybeesik a rendezőével. Az volt mindig a vád, hogy persze, mert a nagynevű rendezők azok akkor is forgatókönyvírónak deklarálják magukat, hogyha semmi közük nem volt a forgatókönyv megírásához, mert így több pénzt tudnak felvenni. Folyamatosan ilyen abszurd dolgokat hall az ember, amire valószínűleg még példa is volt, no, de alapvetően a dolog nem így működik. Akkor, hogyha létezik egy ernyőszervezet, kamara, vagy bárminek is nevezzük és azon belül léteznek az egyedi, tényleg minden szempontból közös érdeket képviselő társaságok és egymás között tisztességgel tudnak kommunikálni és megfogalmazni a saját érdeküket, véleményüket és kompromisszumra hajlandók, hogyha ne adj’ Isten konfliktus van, akkor kifele egy ilyen ernyőszervezet kiváló érdekérvényesítő hatású. Hát nézzük meg, hogy az elmúlt 10 évben a filmszakma mikor tudott egyetlen-egyszer célt érni? Akkor, amikor a legtöbbje a szakmában tevékenykedőknek tíz percre félretette, hogy a szakmában én kit utálok és kit szeretek, és kifele deklarálta, hogy egységes. Sípos Áron: Azt gondolom, hogy most eljutottunk arra a pontra, amikor saját magunk körül forgunk. A probléma szerintem nem az, hogy létezik-e egy szakmai akarat, amelyik létrehozza a kamarát, hanem a kamara jöjjön létre és a szakmai akarat majd szépen be fog tagozódni a kamra alá. Mert nekünk, amikor az a bizonyos áldott állapot volt, hogy mindenki egyetértett, azt azért ne felejtsétek el, hogy ott a 20 %-ban értettünk egyet, nem a filmtörvényben. A filmtörvény az egy kis járulékos dolog volt, ma már mindenki úgy beszél róla, mint hogyha az egy fontos ügy lett volna, a 20 % mentette meg a szakmát. Na most az,
12
hogy mi egy horderejű dolgot még egyszer létrehozzunk, most azt gondolom, hogy ez a kamara lehet, mert tarthatatlan, hogy két centrumból osztanak pénzt. Amit az Emil mondott, az teljesen igaz, tehát visszatérnék oda, hogy ez egy szakmai szervezet és a szakma képviselői vesznek részt benne és nem azzal foglalkozik, hogy a politikát megpróbálja befolyásolni. De, mint szakmai szervezet – emlékezzünk vissza az amerikai írók sztrájkjára, megbénult majdnem másfél évre a teljes szakma, mert az amerikai filmírók úgy döntöttek, hogy sztrájkolnak és ugye az egy kamarai szervezet. Ennek az anyagnak az egyik problémája szerintem az, hogy akar-e állami funkciókat felvenni, vagy nem? Ha akar, akkor reflektál-e állami pénzre, mert akkor itt véget ért a dolog és saját magunknak átnyújthatjuk a selyemzsinórt, mert nem létezik, hogyha az XY-t nevezik ki ennek a kamarának az elnökévé, akkor … szóval lehetetlen! Én például boldog lennék, hogyha nem egy olyan Filmirodával állnánk szemben, amelyik szórakozik az egyes produkciókkal és nem úgy működik, mint amiért létrehoztuk, mert annak idején ugye az volt a jelmondata ennek a dolognak, hogy segítse a produkciók, segítse a filmek létrejöttét, most pedig csak kifejezetten akadályozza. Hogyha a Filmiroda funkcióit a kamara át akarja venni, akkor feltétlenül számítani kell arra, hogy ez egy belülről nem finanszírozható amatőr dolog. Nagy Endre: Én emlékszem, hogy miért volt akkor olyan sürgős, hogy elküldjük a Navracsics Tiborhoz ezt az anyagot. Akkor a Kereskedelmi és Iparkamarának az volt a koncepciója, hogy valamilyen módon maga alá rendeli a szakképzést, tehát integrálja az ipari tanulóképzést a Kereskedelmi és Iparkamarák alá. Szerintem ott bicsaklottunk meg, hogyha végigvinnék a kamarában, akkor nálunk is megjelenne az iparhoz kapcsolódó kérdésnek az összes problémája, a továbbképzés összes problémája, illetve az alapszakképzés. Novák Emil: Bocsánat! Ez már megoldott. Az OKJ-s képzés, ami két éve lett bevezetve, ami harmonizál az Európai Unióval, az az egész filmszakmai képzést papíron és valóságban biztosítja: a HSC Stábiskola ilyen akkreditáció szerint képzi a segédoperatőröket, a televíziós kameramannokat. Tehát, amit most a színházi világban akarnak megcsinálni, ezt már a HSC öt éve csinálja. Nagy Endre: Én arról beszélek, hogy a Parraghék koncepciója az volt, hogy a teljes szakképzés kikerülne a mostani oktatási tárcától és átkerülne a Kereskedelmi és Iparkamara alá, tehát ez a kamara lenne a felügyelő szerve is és ő szervezné az egész struktúrát. Tehát nem egyszerűen bizonyos krediteket tudna osztogatni, hanem az egészet birtokolná. És én azt gondolom, hogy amikor benyújtottuk a mi kamarai elképzelésünket – és valamilyen módon integrálni akarták, avval a logikával, amivel a Kereskedelmi és Iparkamara törvényi átalakítása zajlik, ugye ott sem történt meg a döntő lépés, az is félre lett téve, lehet, hogy
12
ezért áll az egész ügy, azért mondom, hogy ez egy új szempont, hogy a filmtörvény felé toljuk el az ügyet, mert mi első perctől kezdve nem ebben gondolkodtunk, hanem egy sokkal komplexebb kérdés felé toltuk el a dolgot. Sipos Áron: A kamarai tagságnak valóban egyik alapvető funkciója az lenne, amit itt többen többféleképpen elmondtunk, de én is szeretném mellette letenni a voksomat, hogy ne lehessen részt venni semmilyen olyan komoly pályázaton azoknak, akik nem kamarai tagok – és ez nem azért van, mert demokrácia-nem demokrácia – és legyen nyugodtan meg a lehetősége annak is aki tegnap még autókereskedő volt, mert most biztosan kell 2-3 évnek eltelnie úgy, hogy mi kijöjjünk ebből a rossz pozícióból: az „ellopták, hazavitték, szétrabolták” státuszból és visszakerüljünk abba a státuszba, amiben voltunk az egész életünkben. Tehát most biztos vagyok benne, hogy ez a kamara egy politikától mentes szerepet is betöltene és segítene nekünk szakmailag, emberileg – úgy, ahogy vagyunk, filmesek – rendbe tenni magunkat. Tehát ezért bízom abban, amit az Emil is mondott: gyorsan, gyorsan csináljuk. Vámosi András: Mi egyszerre alakultunk a HSC-vel. Egyszerre készítettük el a kamarai anyagot, amit meg is kaptatok. Nagyon fontos lenne a kamara három okból is. Addig, amíg nincs kamara, addig nem lehet kiszűrni a kontárokat. Miért vannak kontárok? Mert addig, amíg öt fillérért meg tudnak venni egy nem-szakembert és nem érdekli őket, így kerülnek bele olyan emberek a szakmába, akik nem is értenek hozzá, borzasztó károkat okoznak. Tehát ezt a problémát is csak a kamara tudná megoldani. A harmadik valamiért úgy alakult történelmileg, hogy például a hangterület, az beruházott minden gépre. Az operatőröknek szerencséje volt, hogy nekik nem kellett kamerát venni ahhoz, hogy dolgozhassanak. A hangterület viszont teljesen magán beruházáson alapul, egyedül a FOX kivétel, aki most csinált egy stúdiót, de azt is saját beruházásban csinálta meg az Erdélyi Gabi, máshol nem lehetett 20 éven keresztül filmet csinálni, befejezni. Szerencsés lenne, ha létrejönne ez a kamara. Mi ezt a nyitást korábban megcsináltuk, ugyanis a hangszakmában a hangosítók között vannak, akik hangos közvetítéseket csinálnak, a televíziós filmekhez a szinkront, tehát mindenféle tagozat van. Ez a nyitás öt éve kezdődött el, van neki jó oldala is, meg rossz is. Mi azért csináltunk meg a nyitást, hogy pontosan le tudjon minden egyes rendezvényen, aki „megismeri”, hogy melyik a mikrofon, hangosítani. Valamennyire sikerült ebben eredményt elérni. Ahhoz a tervezethez, ami most elkészült szerintem egy nagyon kis változtatással bármelyik terület csatlakozhatna. Ezt az anyagot 80 %-osnak érzem, tényleg egy picit kellene csak hozzátenni, egy-egy javaslatot. Mi csináltunk egy írásos anyagot, mivel a jogász még dolgozik, nem tudtam most prezentálni, de két héten belül odaadom.
12
Cirkó József: Visszatérve a kérdésre: a Filmiroda funkcióit átvenni. Tulajdonképpen én azt vizionálom, hogy a kamara csak azokat a funkciókat vehetné át a Filmirodától, ami kifejezetten kamrai funkciók. Regisztráció, kreditrendszer, besorolások, stb., tehát, hogy végre szakszerűen történjenek, hogy egy filmet ne egy festőművész, egy szobrász soroljon be. Megfelelő szakszerűséggel történjenek meg ezek a regisztrációk. Ezért nagyon fontos, hogy átkerüljön a vállalkozóknak, az egyéni vállalkozóknak, tehát a szakmai szervezeteknek a regisztrációja a kamarához. A számlákat, hogy ki vizsgálja át, az mindig változik. Ki tudja, hogy ez a nemzeti vállalat egy év múlva meglesz-e? Hogy fogják átalakítani a struktúráját? Még egy olyan terület van, amit senki nem említett, bár már bizonyos képviselőivel beszélgettünk, ugyanis ebbe az audiovizuális kamarába nagyon szívesen betagozódnának az internetes és egyéb játékkészítők is, hiszen az ő munkájuk is audiovizuális. Ezen kívül már kezdődik az összeolvadás, és a jövőben - merem állítani – a legnagyobb terjesztési forma sajnos nem a mozi lesz, és nem is a televízió, hanem a mobiltelefon, vagy az internet. Tehát egy olyan terület is beintegrálódhat a mi kis kamaránkba, amelyik bizony egy nagyon komoly erőt tud behozni ebbe a szervezetbe. Garami Gábor: Ami állandóan visszatérő kérdés, ez az állami funkcióknak az összekeverhetősége a kamara működésének feltételeivel, illetve rendszerével, például a regisztrációk. Szét kellene választani a szakmai regisztrációt – tehát a kamara, amelyik búrát ad azoknak az embereknek, akik a szakmában részt vesznek, mert a másik része a filmirodai állami pecsét tulajdonképpen a produkciók létrehozásának egyfajta nemzetközi követelménye, a koprodukciók elismerése, egyebek, itt figyelni kell. Annyira vigyázni kell, hogy ne keveredjenek ezek a dolgok még javaslati szinten sem azzal, ami állami funkciót kell, hogy képviseljen. A másik ügy: a mozgókép megjelenésének formái, hogy ezzel senki nem foglalkozott – mint ahogy a Jóska elmondta -, igen, az internet letöltések és az ebben közreműködők. A forgalmazók majd, hogy megszűnnek, a mozik mit csinálnak, ha mi próbálunk filmet összerakni, azt mondja, küldjél az e-cinemara. Ezért én azt gondolom, hogy a kamara egyfajta felelősségtudattal és meghatározhatóan kell, hogy működjön, és megszabja azokat a további forgalmazási paramétereket, amivel nem teszik tönkre a filmet. Elek Judit: nem esett szó arról – és azt is tudom, hogy miért nem esett szó arról, -, hogy a filmrendezők, asszisztensek és mindenki, aki a rendező körül létezik, és aki mégis csak a filmnek a legfőbb alkotójaként kell, hogy szerepeljen, itt nem került szóba. Azért nem került szóba, mert a lehető legrosszabb állapotban és leginkább elatomizált állapotban van pillanatnyilag az ismert és igen csak politikai okokból kifolyólag és szakmai okokból és az amatőrség beözönlése miatt, és hadd ne soroljam, mindannyian ismerjük mi miatt, de a
12
dokumentumfilm, a népszerű-tudományos film és a játékfilm és a televíziós film, tehát a teljes alkotói gárda, a lehető legnagyobb válságban él, és dezorganizációban létezik. Márpedig filmet csinálni alkotók nélkül nem lehet. Tehát itt – mert ugye a szövetség szétesett, és pusztulásra van ítélve, a másikfajta, az MRC amatőrök kezében van, ami még az alkotókat összefogta volna – nemcsak összefogott szervezeteknek és szakmáknak, de egyéneknek is kell érdekeltségüknek
lenni. Azt
gondolom, hogy a filmrendezőknek és
azoknak a
forgatókönyvíróknak – akik, mint forgatókönyvíróként vannak nyilvántartva, vagy az olyan íróknak, akik írtak már több forgatókönyvet, azoknak kell, hogy legyen valamifajta információjuk arról, amiről mi most beszélgetünk. Novák Emil: Ebben az anyagban a rendezők, asszisztensek is fel vannak tüntetve, mint az audiovizuális kamara tagjai. Ezt az anyagot megkapták ők is, tehát megkapta az MRC, úgyhogy birtokában van ennek a dolognak. Elek Judit: Én azt gondolom, hogy a kulcs – és ide már eljutott a magyar filmszakma is -, valahol a producer körül szerveződik, egyrészt anyagilag, másrészt mindenféle szempontok szerint. Kell, hogy erről essen szó, mert ezeket az embereket most már nem a Szomjas Gyuri fogja összehívni, tehát ez kifejezetten egy produceri feladat szerintem ma már Magyarországon. A megjelentek közül többen – Lakatos Iván, Radnai György, Füredi Vilmos megerősítették az előttük elhangzottakat, és támogatóan nyilatkoztak arról, hogy a kamara létrehozásával egyetértenek.
2011. szeptember 20.
Prodjus/Filmjus Produceri Szekció
