k - glppip^^ DÁNIEL ANNA Ibsen

k -

1

glpPiP^^

-,

> ÍM

o

DÁNIEL ANNA

Ibsen

Dániel Anna IBSEN

IRODALOMTÖRTÉNETI KISKÖNYVTÁR 30.

Szí'rkeszti a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Világirodalmi Tanszékének munkaközössége

DÁNIEL

ANNA

IBSEN

BUDAPEST,

1966

2

1966

év

A'^'^'-^'^SZ.

^> Dániel Anna, ig66

AZ ÚTKERESÉS

Mi maradt meg elevenen és érvényesen Ibsen­ ből? A legnagyobbak között-e a helye? Drá­ mái valóban emberi szinjdtékhént rögzítik-e korát a témákban, az alakokban, a társadalmi és eszmei ellentétek harcában? Vagy csupán másodrendű csillag, hasznos és tiszteletre méltó tehetség, akit egy ideig túlbecsültek? Mit je­ lent nekünk, mi szívódott fel belőle korunk eszméletébe, mit kapott tőle az irodalom, a közvetlen meg a későbbi utódo^k? Az alkotó nagyságát talán két mérőén kell lemérni, hogy megközelítsük az igazságot. Az egyik azt mutatja, mekkora erővel, milyen hibátlaaiul formálja meg a ibenne élő világot, a másik pedig azt, hogyan visszhangzik müve az időben; ám a két mérce, a makulátlan és az ösztönző halhatatlanságé, olykor nem mutat azonosat. A századforduló és az első világháború nem­ zedéke a polgári lét várva várt drámaíróját ünnepelte Ibsenben, az elsőt, aki darabjaiban következeteséfi ábrázolja a köznapi emberek

sorsát, önáltatását, lázadozását, céljait, célta­ lanságát. Bemard Shaw Shaikcspvearc-nél is többre tartotta, s egész dramaturgiát alapozott a műveire; a kortárs bírálók egy része zavaros .cs visszataszító tákolmányoknak minősítette da­ rabjait; egy-egy Ibsen bemutató után rajongók és támadók szenvedélyes indulatai csaptak öszsze. A lelkesedés lázát és a támadások viha­ rait idővel kritikus ihűvösség váltotta fel, Ibsen leleplezései nagyrészt megszokottakká, formai újításai a kővetők nyomán miiidennaposaJcká váltak, egyik-imásik darabja tételessé szikkadt, legeredetibb műveit gyakran szívós balítéletek magyarázták félre, és vógül felnőtt egy nem­ zedék, amelynek zöme az irodaiam valamelyik poros balzsamozó ikaimrájában helyezné el, s a saját ikora izgalmasabbnak ígérkező igazi vagy ál nagyságai felé fordul. Am a figyelmes ol­ vasó nemcsak a kora életét ábrázoló dráma­ írót tiszteli Ibsenben, hanem számos mai al­ kotó problémáiban, a szabadság és szükség­ szerűség között vergődő alakokban, a groteszk tragédiákban ráismer az ősre, s az idő hatal­ mas, áttetsző távlatában világosabban látja alakját. írni annyit jelent, mint törvényt ülni saját lelkünk felett - igy határozta meg alkotásának Lényegét Ibsen. De az önmaga felett ítélkező a világról is vall: elfogadja vagy elveti, hisz az átalakíthatóságában, reménytelenül is fel­ veszi a harcot ellene, vagy csak szemtanúja akar lenni. Milyen nézőpontról ítélkezik Ibsen, med­ dig hatolt a valóság sűrűjébe, milyen mélysé­ gekbe ereszkedett alá? Mi az, amit ő fejezett

ki először a drámában, és milyen eszközöket teremtett mondanivalója kifejezésére? A pol­ gári lét legnagyobb drámaírója mit visz ma­ gával az úiikcreső éveik romantikájából, hogyan olvasztja realizmusába sajátos szimbolizmusát? Ezeken a kérdéseken igyekszem lemérni egyé­ niségét, pályáját és maradandóságát. Tehetsége a környezet ellenállásán edződött; mint drámáinak oly sök alakja, ő is a láza­ dásban teljesedett Jci. iSzS-iban született egy norvég (kisvárosban, Skienben; aipja csődbejutott kereskedő, hazája elmaradott ország, ahol a XIX. század derelkán kezd kfbontalkozrii a kapitalizmus, de a parasztság, amelynek túl­ nyomó része nem ismerte a feudális szolgasá­ got, még őrzi egy ősi, nemzetiségi demokrácia •hagyományait. Norvégiát fél évezredig olyas­ fajta kényszerűség kötötte Dániához, mint Ma­ gyarországot Ausztriához. 1814-ben szakadt cl a dán királyságtól, addig a norvég nyelv úgy­ szólván csak a parasztházakban és a halászkalyiibákban élt. Ibsen gyermekkora arra az időszakra esik, amikor az írók sebtében, a ma­ gyar nyelvújításhoz hasonló forradalmi gyorsa­ sággal megteremtik az irodalmi nyelvet. A fiatal Ibsent nyomasztó légkör veszi körül, az ő saját szavait használva, temórddk zsebkiadású lélek. A kicsinyes norvég társadalom nagy alkalmakká duzzasztja az apró eseménye­ ket, s a békés elégedettség, a puritán erkölcsök idilljét játssza egy fiú előtt, aki érzi tehetsége feszítőerejét, és tizenöt esztendős, mikor el­ kerül hazulról Griimstadba patikusinasnak, hogy

kenyerét megkeresse. Kezdettől fogva kívül áll a nyájon, eleinte a helyzete miatt, hamarosan a saját akaratából: ez az indító élménye. Felháborodása magaslatáról néz le a falánk, kemény, hajlékony, sunyi, készséges polgárokra, akikkel kezdettől fogva „hadilábon" állt, akik kongó eszményeikkel, szenteskedő frázisokkal védekeznek a jövő ellen. A kicsinyes körülmé­ nyek átka Ibsen szemében az, hogy összezsugo­ rítják a lelkeket. A mohó önzés, a csaholó al­ kalmazkodás, a meghunyászkodó akarat szük­ ségszerűnek látja a pillanatnyi valóságot, le­ mond arról, hagy önmagát és a világot for­ málja, nom fokozza a saiját erejét: az Ibson-drámák világában ez a főbűnök legsúlyosabbika. A kisvárosi patikussegéd bökverseket és ka­ rilkatúrákat készít Grimstad tekintélyes polgá­ rairól, a társadalmi drámák nagykereskedőinek és konzuljainak ezek lehettek az első vázlatai. Nem hajlandó a körülményekhez illesztgetni egyéniségét. A fiatalembert az a belső kény­ szer hajtja, amit leveleiben az érett alkotó többször is szavakba önt, ami drámáinaik egyiik központi problémája. „Ügy vélem, az a leg­ több, amit az ember elérhet, hogy életével meg­ valósítja önmagát. Mindannyiunknak ez a fel­ adatunk, de a legtöbben elhibázzák."' Az egyé­ niség megvalósítása Ibsen számára bonyolult individualizmus, amely elsősorban kötelességet jelent a bennünk lappangó lehetőségekkel szem­ ben. „Nem az a hűség, ami barátunkhoz, ki­ tűzött cékmkhoz, vagy más efféléhez köt, ha­ nem annál mérhetetlenül magasabb" - írja éveik múlva Olaszországból.- A hűség az ibseni

p

szótárban: öriimagunk lenni, töményen, ikét&ég-bevonJiatatlanul, végső erőpróbákra kénysze­ rítve egyéniségűinket. A családjából kiszakadt fiú önmaga akar lenni. Hogyan? . . . Az irány még bizonytalan, egyelőre haboziik a festészet és az irodalom között, és lelkes versekben köszönti a negy­ vennyolcas forradalmakat, a magyar szabad­ ságharcot. Aztán a húszesztendős gyógyszerész­ segéd, aki mellesleg egyetemi felvételi vizsgára is készül, megírja első drámáját, a Catilinát. Először ábrázolja a kicsinyes viszonyok közt vergődő magányos embert, de milyen kezdet­ leges formában! Ez a dráma a színpadi mes­ terségben és az életben egyaránt járatlan fiatal­ ember műve, az útját kereső tehetség ügyetlen tapogatózása, de egy s más a későbbi nagy alkotásokra vall benne. Mikor már világhírű író, és összes művei kiadását készíti elő, a Catilina előszavaiban megjegyzi: „Sok minden, ami későbbi drámáimnak központi kérdése, ködszerűen már benne van ebben a darabban. Ellentét a képesség és vágy, akarat és lehető­ ség közt. Az emberiség és egyén tragédiája s egyszersmind komédiája is ez az ellentét."'' A Catilina nem került színre, a szerző saját kiadásában jelent meg A hangzatos Brynjolf Bjarme írói álnév alatt, és mindössze huszonöt példány kelt el belőle, a többit Ibsen csoma­ golópapírnak adta el. Abban a kopban van, amikor a kudarc is hágcsó. A fővárosba utazik; a felvételi vizsga nem sikerül, és ő most már véglegesen lemond a polgári pályáról, író akar lenni, egyezkedés nélkül, teljesen a hivatása-

nak élve. Döntésével ímeghiúsította családja hozzáfűződö reményeit, s elszaikította magát a családjától. Nem -bírta elviselni a „félmegértést", s inkább teljesen eltávolodott hozzátarto­ zóitól, ha nem nyújtihatta nekik azt, amire leginlkáhb szülkségülk volt: az anyagi támogatást. (Hedvig nővére az egyetlen, akivel olykor le­ velet vált.) A húszesztendős Ibsen szabad lett, s ezentúl minden azon múlik, ihogy szabadságának értel­ met is adjon. Nehéz utat választott. Közönség híján a norvég írók nyomorognak, a szerencsé­ seket állami ösztöndíj menti meg a koplalás­ tól. A norvég főváros egyetlen színházában dán nyelven játszanak, és tisztes sikernek számít, ha egy darab négyszer-ötször színre kerül. Az irodalmi ízlés megrekedt az epigon roman­ tikánál, amelyből éppen a romantika legmé­ lyebb tartalma, a társadalommal szembefordiuló lázadás hiányzik. Norvégiában a XIX. század ötvenes éveiben vérfagyasztó és érzel­ gős lovagdrámákat adnak elő jóságos reme­ tékkel, gonosz várurakkal, csapóajtókkal, pár-^ viadalokkal és kísértetekkel. A fiatal írók egy kis csoportja hadat üzent az érzelgős pátosznak, és nem akart részt venni a nemzeti önelégültség idiMjében; Heinéért lelkesedik, a radikális eszméket hirdető kor­ társ német írókat, Gutzkowot és Laubét, a Fia­ tal Németország kiépviselőit olvassa, s a nép felé hajol szellemi útravalóért. A romantika szélesre tárta a kaput a népköltészet előtt: meg­ indult a népmesegyűjtés (1842-ben jelentek meg Asibjörnsen Norvég tündérmeséi, amelyeikből 10

|

Ibsen a Peer Gynt témáját meríti); az óskandináv epikát, a saga irodalmat átültetik kora­ beli norvég nyelvre, s a népköltészet elvezet a paraszti élet ábrázolásához. Mikor a Cat'úina szerzője iSjOnben megérke­ zik a norvég fővárosba, ehhez a kis csoporthoz csatlakozik, amely sarkaiból akarja kivetni a norvég világot. Björnson, Botten-Hansen és Vinje (az utóbbi kivételével, aki már meg­ lett férfi és pásztorfiúból küzdötte fel magát) - a baráti kör tagjai még nem érték el a húsz esztendőt vagy alig vannak í\Á rajta. VAnje, a költő és Bottcn-Hanscn, a kritikus egy folyó­ irat megindítását terveziik. Mint minden fiatal, induló tehetség, Ibsen is a saját hangját keresi. A .keresés szakaszait kudarcok, langyos elismerések, kínos bukások jelzik, és közben ingyenszállás Ole Sohulerudnál, annál a barátjánál, aki a CatiUna kiadá­ sában is segítette. Átmeneti kapcsolatba kerül a norvég munkásimozgalammal, amelynek ve­ zetője, Márkus Thrane Franciaországból plán­ tálta át a szocialista forradalmi eszméket. Thrane lapjába néhány cikket is írt, de ami­ kor 1851 nyarán a „thraniták" ivezetőit letartóz­ tatták, a további kapcsolatot megszakította a mozgalommal. Csak találgathatjuk, mi volt el­ bátortalanodásának az oka. Rövid ideig folyóiratot szerkeszt BottenHansennel és Vinjével, amely a skandináv Olümposz, a Walhalla szakácsának, Andhrimnernek a nevét viseli, jelezve, hogy a haladó irodalom isteni eledelét osztja az olvasóknak, de a szerkesztőknek a mindennapi kenyeret

sem biztosítja. A folyóiratban verseken és Jcritikákon kívül egy politikai szatírája (Norma vagy egy politikus szerelme) jelenik meg, amely kétfelé hadakozik; nemcsa:k a konzervatívak kongó eszményeit, hanem a polgári baloldal puffogó frázisait is (kipellengérezi. Ez az írás mintha előfutára lenne egy jóval későbbi szín­ műnek, A fiatalok szövetségének. Ibsen jobbra­ balra suhogtat a szatíra ostorával, de keze, szeme még nem elég biztos, fegyvere csak a felszínt érinti. Az Andbrimner előfizetők hiányában meg­ szűnt. Ibsen 1851 őszén Bergenbe költözik, ahol a hazafias lelkesedés megalapította a Norvég Színházat, s ahol ő éhbérért hat esztendeig dra­ maturg, rendező, fordító és háziszerző egy sze­ mélyben. Közben a színház néhány hónapos tanulmányútra küldi Dániába; a kor legnép­ szerűbb szerzőinek műveit látja a színpadon. Koppenhágában a már klasszikussá emelkedett Schilleren kívül Hebbelt, Kleistet és a francia szalonszerzőket, Scribc^t, Augier-t, a fiatalab­ bik Duimas-t játsszák. 1 Krisztiániában és Bergenben váltakozva ad­ ják elő darabjait, s ő változatlanul küszködik a nyomasztó gondokkal. A szegénység odázza el sokáig házasságát Suzanne Thorensennel, egy norvég írónő leányával, s a felháborodás vihara zúdul rá, mikor A szerelem komédiájában le­ leplezi, hogy az elégedettség idillje milyen tor­ zulásokat takar. Ibsen úr nagy nulla, mint drá­ maíró . . . Jellemei az alacsonyság bélyegét vi­ selik magukon . . . - róják meg támadói. Fia-

iz

tal házas: a támadások családi élex-be is bele­ marnak. A norvég Nemzeti Szi'nház megbulkott, ö újra a fővárosba kerül, most már egy gyerekkel. „Bergent adósságokkal hagytam ott, Krisztiá­ niában kénytelen voltam újabb adósságokat csinálni"'' - panaszolja. Nyolc színmű van mö­ götte, s oly sok számyipróbálgatás, letörés és újrakezdés után még mindig nem talált rá ön­ magára. Amit idáig írt, azt kortársai nagyjá­ ból ugyanúgy vagy talán ügyesebben megír­ hatták volna; ami sajátosan eredeti, és a ké­ sőbbi nagy drámákra utal, csak alig észreve­ hetően, szakadozottan bukkan fel ezekben a darabokban. Hazájában a nála négy esztendő­ vel fiatalabb Björnsont ünneplilk. Lbsen mármár kételkedik magában, arra gondol, abba­ hagyja az írást; megpróbál elhelyezkedni a vámnál, de nem sikerül, idegláz tör ki rajta. Ekkor, az összeomlás szélén kapja meg a nor­ vég parlamenttől Björnson íközbenjárására a külföldi ösztöndíjat. Harminchat éves korában hagyja el hazáját, és huszonhét év múlva tér végleg vissza. A huszonhét esztendő alatt csak kétszer, rövid időre látogat el Norvégiába. Ibsen külföldön vált naggyá. Rómában, majd Németországban él, gyors iramban fejlődő tár­ sadalomban, sokat utazik, a világ méretei ki­ tágulnak előtte, árnyaltabban látja és bonyolultaibbnak. Műveltségét is kiegészíti, görög drámaírókat olvas, filozófusokat - főként He­ gelt - és szociológusokat tanulmányoz. A hosszú sikertelenség, a gyötrelmes pró­ bálkozások után diadalmas évtizedek követkézíj

nek. özönlik az elismerés, ikavarognak a táma­ dások, s az új utakon járó tehetség számára a támadás is diadal. Egy kezdetlegesebb, zártabb, lassúbb rit­ musú, lehetőségekben szegényebb világból bo­ nyolultabb, igényesebb, a civilizáció magasabb szintjén álló, de aláaknázottabb társadalomba értkezett. Talán ezért látja olyan élesen a jelen­ ségeket. Akár a felvilágosodás Vadembere, ő is másfajta világból jött: utas és megfigyelő, s egyidejűleg személyes élménye a társadalmi fejlődés két állomása. Azt az utat, amely egy szűk, berekesztett világból a szédítő távlatú, de tóbolydába és szétihullásba torkolló életfor­ mába vezet, a Peer Gynt ábrázolja, de úgyszól­ ván valamennyi jelentős Ibsen-drámában ott a kezdetleges, nyomasztó ikispolgári lét és a túl­ érett kapitalizmus tünetcinok ábrázolása. A sziínművek démája, környezete - A Császár és a Ga­ lileai kivételével - a norvég élet, de a képre egy bonyolultabb társadalmi állapot rajjza is rá­ vetődik. „Legtisztábban nagy távolságból lá­ tunk . . . A nyarat legpontosabban egy téli na­ pon lehet leírni."^ A jelenségek távlatot kaptak. A norvég életet egy ellentmondásoktól feszülő, dúsabb, de veszendőbb társadalom méretei közt szemléli, s talán ezért éri tetten oly éles­ látó szenvedéllyel a társadalom minden lénye­ ges bűnét. A baloldali pártok reformtörekvései szánal­ mas látszatpróbálkozások az ő szemében. „Sem­ mit sem várok a szociális reformoktól." A libe­ ralizmus eszméit félmegoldásnak tartja. Más, gyökeres változásokra van szükség. „MindedH

dig a múlt század forradalmainak maradék morzsáiból éltünk, és már épf)en eleget rágód­ tunk, kérődztünk ezen az eledelen. A fogalmak új tartalmat igényelnek. Szabadság, egyenlőség, testvériség ma már nem jelenti ugyanazt, mint az áldott guillotine idején. De éppen ezt nem akarják megérteni a politikusok, s ezért gyű­ lölöm őket. Az embereik csak részletforradal­ maikat akarnak, forradalmat a körülmények­ ben, a politikában stb. De mindez semmiség. Az emberi szellem forradalmasítására van szük­ ség."'' „Ha nem bírok építeni, én leszek az az em­ ber, aki mindent lerombol maga ikörül" - írja Björnsonnak Rómából, 1867 decemberében. Mindent vagy semmit! - ez a jelszava, s a kö­ vetelésben ott kísért a gondolat, hogy a min­ denhez talán a semmin át visz az út. Szenve­ délyes igazságkövetelése, a teljesség utáni vá­ gya egy délibábkergető forradalmi elmélettel, az anarchizmussal találkozott, amelynek jár­ hatatlan útjait, megvalósíthatatlan ábrándjait, veszélyességét Marx és Engels oly mélyreha­ tóan bírálta. A hetvenes évektől ikezdve roha­ mosan terjedő anarchista röpiratok közül Ibsen olvasta Stirner Egyetlen cíanű munkáját: A Csá­ szár és a Galileai, a Rosmersholm ^utópisztikus társadalmi ábrándjai arra vallanak, hogy az anarchista herceg, Kropotkin egyik-másik ta­ nulmányát is ismenhette. Maga Kropotkin vagy Bakunyin sem mennydöröghetne erőteljesebben az állam, az „egyén átka" ellen. „Az állajnnak el kell pusztulnia! Ez a forradalom, amelyben kész vagyok részt venni. Szüntessük meg ma15

gának az államnak a fogalmát, és csupán a jó­ akarat és a lelki egyezség legyen a társadalmi élet alapja. így tesszük meg az első lépést az egyetemes szabadság felé, ami már ér is vala­ mit. Az államfonna változtatása csak játék a fokozatokkai: egy kicsit erősebb vagy gyen­ gébb, így is, úgy is hiábavaló . . ."^ A kép tel­ jességéhez még hozzátartozik, hogy Ibsen szá­ mára a reformpolitikánál a zsarnokság is kí­ vánatosabb, mert minél dermesztőbb az elnyo­ más, annál féktelenebb a szabadságvágy; ezért nevezi „kedvére való országnak" a cári Orosz­ országot, s ezért várja a társadalom átalakulá­ sát a jogtalanoktól, a imuin'kásosztálytól és a nőktől. Maga a szabadság szakadatlan küzdelmet jelent számára, nem állapotot, hanem célt, amelyet a sorsába bele nem nyugvó ember az akaratával ostromol. A teljes szabadságért, a maradéktalan igazságért küzdő, a polgári társadalom intézményei és eszményei, sőt az emberi természet végessége ellen lázadó Ibsen­ alakok mögött ott érezni az anarchista utópiát. Az anarchista eszmék ábrázolása a drámákban korántsem egyértelmű; olykor úgy jelennek meg, mint nemes célok és egyben mint önma­ guk paródiái. (Végigment már egy gondolaton úgy, hogy önmagában meg nem cáfolta volna? kérdezte Ibsen beszélgetés közben norvég író­ társától, Paulsentől.) Az egyes drámák elem­ zésekor részletesebben lesz szó arról, hogyan ösztökélték és milyen zsákutcába szorították Ibsent az anarchista eszmék, s ami a legfonto­ sabb, az ő sajátosan áthangolt anarchizmusa, 16

amely a külső terror eszközeit a belülről fa­ kadó erkölcsi parancsokkal helyettesíti, ho­ gyan vegyül össze műveiben Kierkegaard filo­ zófiájával. Egyre mélyebbre hatolva a való­ ságban, Ibsen idővel elveti a polgári lét egész értékrendszerét, de az ő végletes, elvont er­ kölcsi kategóriáival helyettesíti. Drámáinak „felsőbbrendű tévedései" ebből a szemléletből erednek.^ A társadalommal való lázadó szembefordu­ lása szakította cl hosszú időre Bjönnsomtól, aki lelkesen támogatta a baloldal küzdelmeit, s értetlenül, idegenkedve szemlélte a magányos „szabadharcos" támadásait Isten, állam, refor­ mok, fokozatos haladás, az ő világának egész fogalomrendszere ellen. Barátságuk később helyreállt, főként Bjömson érdeméből, aki Ib­ sen védelmére kelt, mikor a Kisértetek után megindult a támadások pergőtüze. Később családi kapcsolatba is kerültek - Ibsen egyet­ len fia feleségül vette Björnson lányát - , de a rokonszellem, akivel a nagy magányos leg­ magasabb gondolatairól válthatott szót, a dán Brandes, a kor egyik legigényesebb kritikusa. Brandes nemcsak hátvéd, hanem igazolás is az irodalmi harcokban. Külső eredményekben nem gazdag Ibsen élete. Közel három évtizedig világ vándora: olasz és német városokban bútorozott lakáso­ kat bérel, ahol néhány műtárgyon és a köny­ vein kívül semmi sem az övé. Egy-egy utazás bemutatókra, ünnepi előadásokra. 1891-iben Bécsben járt, s utána Budapestre is ellátoga­ tott. Hatvanegyéves korában, amikor a fény-

kép tanúsága szerint feszült arcáii nem enyhült a kutató szigor, de szája körül elmélyült az ironikus bölcsesség vonása, a békés házasság­ ban fellobogott ibenne a vágy a fiatalság, a las­ san tovatűnő élet után. Egy fiatal leánnyal, Bardach Emiliával nyaralt együtt a hegyek között: leveleiben az ő őszi élete májusi napsü­ tésének nevezte. A reménytelenségre ítélt ér­ zés, az öregedő férfi életébe betörő ifjúság élménye a Solness építőmesterhea jelenik majd meg. i874-'ben, majd iSSj-iben látogatóként rövid időt tölt hazájában. Csupa panasz, keserűség. „Amikor tíz esztendeje, tíz évi távollét után hazafelé hajóztam a fjordon, a szó szoros értel­ mében éreztem, amint a mellemet összeszorítja valami fullasztó rosszullét. Ugyanezt éreztem, amíg csak odahaza voltam, amikor az a sok, értetlen norvég szempár rám szegeződött az ablakokból meg a járdákról.'"-' Hazájában fontosaibb „a zulumissziók támogatása", mint a kultúra, „Itt minden tengerszoros el van zárva, az értelem minden csatornája bedugult."^" De a keserű, féltő és korholó szeretet feloldha­ tatlan köteléke fűzi hazájához, és iSgi-iben vég­ leg visszatér Norvégiába. Az öreg ember szám­ vetése ez, visszavágyódik nemzetéhez, amely megtanította az emberiséghez szólani. Krisz­ tiániában házat vásárok, ott írta négy utolsó színművét, az alkony műveit. Drámáinak epiló­ gusa, a Ha mi holtak feltámadunk, már gyöt­ relmes erőfeszítések között készült el. A természet nem adta meg neki a gyors ha­ lál jótéteményét, ö t esztendőt töltött bénán.

tolószékéhez láncolva. 1906-ban halt meg. Sír­ ján a magányos obeliszkre egy bányászcsákányt tartó kéz van vésve. Ibsen verse a sötét mély­ ségeket feltáró bányászról, saját munkásságá­ nak jelképévé vált. Valamennyi alkotó közül a drámaíró kap­ csolódik legszorosabban a közönségéhez; nem­ csak a hangját, hanem a visszhangját is meg kell gyorsan találnia. Talán ezért nyúltak Ibsen tanulóévei oly hosszúra. A közönség igénye, az egész környezete visszatartja. A polgári lét leg­ nagyobb drámaírója sokáig kései romantikus: a jelen elől mintha a múltba menekülne. Aki végigolvassa a vikingek sírhantjánál, a norvég hősmondák világában vagy lovagváraikban ját­ szódó darabokat - A szerelem komédiája kivé­ telével csupa történelmi színmű jelzi ezt a sza­ kaszt -, a sok próbálgatásban, egy nagy alkotó szerény kezdeteiben megfigyelheti azt a szívós küzdelmet, amelyet Ibsen a maga írói egyéni­ sége kialakításáért folytat. Ezekben a drámák­ ban, szám szerint nyolcban, gyakorolja és ta­ nulja meg a színpadi mesterség fogásait, a ke­ ményen összefogott szerkezetet, a bonyodalmat, amelynek feszültségét a francia darabokban jól bevált késleltetési technikával fokozza, s az oldott, természetes, árnyalt dialógusokat. De nyomon lehet követni egy rejtettebb és sokkal jelentősebb fejlődést is: Ibsen kora né­ hány jelentős tünetének benyomulását ezekbe a megírásukkor is idejétmúlt darabokba. A ko­ rai színművek lázadó magányosai a romantika utolsó ihuUámaLból nőttek ki, ám szenvedélyeik í9

összecsapásaiban, a véletlenek buktatóiban, el­ mosódva ugyan, de megjelennek a későbbi nagy drámák sajátosságai: a szándék és az élet­ körülmények ellentéte, a csapda, amelybe a vi­ lág befogja a nagyot aJcarót; egy-egy pillanatra felvetődik a kérdés, mennyiben azonos az em­ ber a tettével, és a körülmények hatására mi­ kor válik kényszermozgássá a cselekedete, hol­ ott előzetesen választhatott volna másként is; olykor megpillantjuk az akarat és végesség mérkőzését, a valóság és az eszmények hol zord, hol groteszk kettősét. Ibsen fejlődése valójá­ ban abból áll, hogy néhány alapvető problémát mind erőteljesebben él át, egyre bonyolultabb összefüggésekben, egyre hitelesebben ábrázol. A konfliktus kettős síkon zajlik; nemcsak az emiber mérkőzik a külvilággal, hanem az aka­ rat is a saját lehetőségeivel, s a tettre lendítő döntés szabadsága, az elhatározás szabadsága központi kérdéssé válik. Ibsen nemcsak a pol­ gári lét drámájának következetes megteremtője, haíiem ösztönző és útnak indító is. A makacs próbálgatások azért érdekesek, mert a későbbi igazi Ibsenhez vezetnek. A Szentivánéji álom mintájára készült Szent János éjjele és a norvég mesemotívumokra épült Ólja Liljekrans című darabokban - bár mindkettő romantikus - ott a délibábos ábránd bírálata; a légűrbe futó tiszta szándék, a cső­ döt mondott eszmény nagy drámái, a Brand, A népgyűlölő, A vadkacsa felé mutatnak. A XVI. században játszódó östraati Inger asszony az Ibsen-művek sorában először ábrá­ zolja a környezetéből kimagasló nőt, csakhogy 20

Ingert félreértések pusztítják el: véletlenekkel mérkőzik, nem önmagával, nem a társadalom erőivel. Majd újra testet ölt ez a nőtípus, más korban, más körülmények közt, bonyolultabban ábrázolva. A solhaiigi lakoma Margitja, aikárcsak később Hedda Gabler, gyilkos keserűség­ gel vergődik korlátolt, nehézkes férje oldalán, gőgje mögött is a Heddáéhoz hasonló gyáva­ ság rejtőzködik az élettel szemben. A solhaugi lakoma az epigon romantika terméke, de a fej­ lődés láncába illesztve mégis jelentős. Solhaug várának úrnője elfojtotta érzéseit, hogy va­ gyonhoz és hatalomhoz jusson, aztán felbuk­ kan a hajdani szerelmes, s ő meg akarja mér­ gezni férjét. A konfliktus szokványos, s a da­ rabban hiába ikeresnénk a történelmi erők mér­ kőzését, azt a világnézeti küzdelmet, amelyet Schiller oly hatalmas erővel jelenít meg szín­ műveiben. A solhaugi lakoma lélektani dráma kopott, romantikus keretben, népmesei és bal­ ladai motívumokkal. Az író lényeges mondani­ valója seliogyse illik a formához; maga Ibsen mintha hol sejtené, hol meg feledné azt, ami ennek a színműnek a legizgalmasabb konflik­ tusa. Nom vált benne következetes felisme­ réssé, hogy az embereket társadalmi erők for­ málják: sorsuk börtönébe zárva keringenek, s öntudatra eszmélésük kétségbeesett erőfeszítés, hogy kitörjenek a rájuk kényszerített körülmé­ nyek, a rájuk tukmált fogalmak rácsai közül. Ibsen egyrészt azt vizsgálja - persze kezdetle­ gesen, tapogatózva - , melyik az a pillanat, ami­ kor az ember még ura volt sorsának, és dön­ tött, s hol kezdődik el a következmények 2X

lánca, egészen eddig a pontig, ahol a dráma hősmője katasztrófa árán is kiszabadítja ma­ gát; másrészt a dráma világától teljesen ide­ gen, naivan érzelmes erkölcs nevében ítélkezik. A színdarab végén Margit gyilkos szándéka meghiúsul, ő maga kolostorba megy, de előbb kifejti, hogy az életben diadalmaskodik az igaz­ ság. A Hősök Helgolandon a skandináv hős­ monda világában mutatja be az életébe bebör­ tönzött nő sorsát, a szabadság és szükségszerű­ ség mérikőzését. Hjördis, a valikűr eltorzulásá­ ért Sigurd, az északi germán mítoszok Sigfriedje felelős. A szenvedély helyett a közép­ szerű elégedettséget választotta, a valkűr he­ lyett alázatos, jelentéktelen asszonyt, s ezzel mindkettőjük boldogságát eljátszotta. Sigurd is, Hjördis is, akár a foglyul esett vad, egyre job­ ban belehömpölygeti magát hálójába; a szaba­ dulást csak a halál hozihatja meg. Tehát megint a döntés, az akarat és a végzet konfliktusa, amely a legszorosabban összefügg az egyén és a társadalom erőinek mérkőzésével. Csakhogy Ibsen ezt a küzdelmet még nem tudja kife­ jezni. Művészi erejéből mindössze arra futja, hogy az egész jövőt eldöntő tettet kitapintja, érzékeltetve - vagy inkább sejtetve -, hogy a tegnap és a ma ettől kezdve egybefolyik, a jelen vergődése gyötrelmes küzdelem a tegnap mulasztásaival, amelyek elől nem szökhetünk meg, olyannyira, hogy az egész hosszú dráma valójában epilógusa Sigurd „választásának", és mindaz, ami döntő, tulajdonképpen már megtörtént, akár a későbbi nagy drámákban, 22

a Kísértetektől Jcezdve jófotimán mindegyikben. Az ibseni életmű néhány alapvető problémája és jellegzetes ábrázolásmódja ott lappang az útkeresés színműveiben, csak még nagyrészt el­ temeti „a nem neki való forma" - állapítja meg Lukács György.'* A formát keresi Ibsen, hiszen östraati Inger asszony romantikus sors­ tragédia, A solhaugi Lakomdbain népmesei elemek vegyülnek a balladaszerű feldolgozás­ ba, a Hősök Helgolandon erősen hajlik a pszi­ chológiai dráma felé; az első a cseldráma tech­ nikájára épült, a második gyöngén másolja a francia színpad hagyományos, borotvaélre állí­ tott helyzeteit, a harmadik a múlt harapófogó­ jába szorított cselekményével, szakadókos pár­ beszédeivel a későbbi társadalmi drámákra utal. Szinte kínálkozik az összehasonlítás Balzackal, aiki fiatalkori, megtagadott regényei­ ről szólva azt mondta, egj'ikben a szerkezetet, a másikban a leírások és párbeszédek titkát igyekezett megtanulni. S a párhuzamot azzal egészíthetnénk ki, hogy mindkettőjüknek el kel­ lett érkezniök saját korukhoz, hogy kifejezhes­ sék mondanivalójukat az emberről és a társa­ dalomról, az egyéniség lehetőségeiről és korlá­ tairól. A szerelem komédiájáhasn Ibsen végre rá­ talál a saját korára. Az élmiényacnyagot a kör­ nyező valóság adja, de a -valóság ironikus képe felbőszítette a norvég „társadalom támaszait". Az író halomba dönt jó néhány kopott, rózsa­ szín díszletet. Fonnyadt jegyespár vár egymásra tíz esztendeje: A szerelem komédiája ősvőlegénye száz koronát hajszol, hogy egybekelhesij

sen aggszűzzé hervadt menyasszonyával. Az író keserű gúnnyal ibizonyítja be, hogy a boldogság csak megvalósulhatatlan ábránd alalkjában le­ hetséges. A darab főszereplője, Falk, a költő és menyasszonya, Svanhild, lemondanak egy­ másról, hogy legalább illúzióikat megőrizhes­ sék, hogy szerelmüket ne torzítsa el, ne szag­ gassa szét az élet. Dúlt álmainkban mindig fölugratunk a legmrgasabb szintig ... de józanul belefekszünk a porba, mivel miridenki fél, ameddig él, s a bukfenc közveszélyes torna-fajta (Hajdú Henrik fordítása) - állapítja meg Falk. És a skandináv hős­ mondák valkűrjének nevét viselő Svanhild, a büszke, a tiszta, az élet teljességét áhító fiatal nő középszerűségébon elégedett kereskedőt vá­ laszt élettársul. A hősiesség, a szenvedély szá­ mára nincs hely az életben. A romantika eszményei aljas vagy ikicsinyes körülményeken buknak el, tehát elJcépzelhetö, hogy valamikor diadalmaskodhatnak. Ibsen fa­ nyar komédiája hadjárat a romantika boldogság-káprázata ellen. Az eszmények a valóság­ gal párhuzamosan lebegnek, de mindig elér­ hetetlen távolságban. A közveszélyes bukfenc, amelyről Falk beszél, a szaltó az áliítozott tel­ jesség magaslatáról a megsemmisülésbe, a ké­ sőbbi drámákban szorosan összeforr egy-egy szereplő jellemével, és a cselekmény legfonto­ sabb részévé válik. A szerelem komédiája az

első határozott lépés az eszmény és a valóság, a teljesség és a körülhatárolt ménkőzósét be­ mutató drámák felé, de a cselekmény kezdet­ leges és vontatott, a szereplőik az író szócsövei. Színház nem vállalta a koimédia előadását, folyóiratban jelent meg. De a folyóiratot szer­ kesztő Botten-Hansen, Ibsen régi barátja, alki az Andhrimner megindulása óta a romantika elleni hadjárat vezetője, mentegetőzve adja a nyilvánosság elé, megróván a szerzőt, hogy „nem hisz az eszményekben, nincs benne semmi idealizmus". „Feleségem volt az egyetlen, aki ezt a művemet helyeselte - állapította meg később Ibsen. - ö ugyan legkevésbé sem logi­ kus, de irodalmi érzéke fogékony, gondolko­ dása nagyvonalú, és viszolyog mindenféle ki­ csinyes szemponttól. Honfitársaim felzúdultak. Mindenki ellenem fordult.''^^ Attól fél, bclemerevedik a félreismert dráma­ író szánalmas és nevetséges szere[>ébe. De írnia kell, hogy kifejezze és igszolja önmagát, hogy kenyeret keressen. Gyötrelmes kétségekből és kétségbeesett elszántságból jött létre egy nagy­ szabású, de formátlan történelmi dráma, a színvonalban, feldolgozásban egyenetlen Trón­ követelők, vagy másik címén, Nem ilyen fából faragják a királyokat. A cselekmény a XIII. századba, a feudális szctdaraboltság korából addig a történelmi for­ dulatig vezet, amikor Hakon legyőzi a feudá­ lis anarchiát képviselő Skule grófot, és meg­ alapítja az egységes norvég államot. A régi világ mérkőzik az újjal, de a terjedelmes tör­ ténelmi képsorozat csupán háttere, szinte eset25

leges háttere a filozófiába ívelő lélektani drá­ mának. A sajátos mondanivalót megint a nem megfelelő forma alól kell kiásni. A megírása­ kor is ósdi darabban, amelyben a szerző kí­ sértetet is felvonultat, hogy a kátyúba jutott cselekményt előrelendítse, a régi és az új harca nem a zsarnokság és szabadság hagyományos árny-fény ellentétére épült. Hakon egyensúlya megingathatatlan, könyörtelensége is meggyőző, mert tudja, hogy újat hoz, „a kor követelései lobogó fényként veszik körül", célja küldetés. A hivatásában és önmagában rendületlenül bízó Haikonnal a kételyektől gyötört Skule áll szemben: egész lényével a régi világhoz tar­ tozik, akár a gyökereivel görcsösen kapaszkodó fa, amely az utolsó pillanatig ellenáll a ter­ mészet erőineik. „Vannak emberek, akik arra születtek, hogy éljenek, és vannak, akik arra, hogy meghaljanak" - mondja Skule. A lehe­ tetlennel való birkózás, az akarat mérkőzése a lehetőségekkel, az ember sziszifuszi küzdelme a világ, a társadalom sorsszerű erőivel a Trón­ követelőkben vált először központi kérdéssé. E küzdelmet Ibsen itt nem öltözteti szimbólu­ mokba, mint a későbbi drámáiban. Olykor kezdetlegesen, de mindvégig a jelenből kiin­ dulva, helyenként hatalmas erővel állítja fel a drámai konfliktust: Hakonnak mindenkép­ pen igaza van, Skulénak semmiképp sincs, mégis ő a dráma hőse. Szinte kezdettől fogva sejti, hogy bukásra van ítélve, de kételyei közt, a reménytelenségben is töretlenül, tragikus bá­ torsággal birkózik sorsával, az elviselhetetlen peremén veti meg lábát, mint aki rendeltetéi6

seként ismerte fel, Jiogy a szükségszerűvel har­ coljon. Típusával gyaJcran fogunk találkozni. A polgárság a XIX. század derekára Európaszerte kialakította a saját társadalmát, de a polgári létforma képét, a iburzsoázia feltöré­ sét és ikönyörtelcn szétterpeszikedését, az egyé­ niség kibontakozását és túltengését, a tettvágy és a körülményok .mérkőzését, a nagyot akaró fiatalok pusztulását vagy elsilányulását, a való­ ság és az illúzióik összeütközését, a szerepeket, amelyek fedezéke mögött az én megbúvik, a regények ábrázolják. A dráma még nem ért el a saját koráig. Diderot, aki a felvilágosodás korában talán a legátfogóbban látta a polgári civilizáció kérdéseit, a XVIII. század derekán azt kívánta a drámától, hogy ne időtlen jelle­ mekre, hanem a körüliményekre épüljön, köz­ napi embereket ábrázoljon, mindenkivel megtörténihető eseményeket, s hogy a szereplőket sújtó bajok általános, úgyszólván „házi bajok" legyenek. Egy társadalom szembe akar nézni önmagával, nem jelmezbe burkolva, hanem a mindennapok körülményei között, nem cso­ dákra szomjas, hanem a valóságra; ám a szín­ pad nem felel a várakozásaira. A német színház Schiller óta nem bírt ki­ szabadulni a történelmi dráma bűvöletéből. Kleist a patológia ihatárán mozgó lélektani problémáit a múlt díszletei közé helyezi. A ro­ mantikus lovagdráma már idejét múlta; iro­ dalmi rangját a negyvenes évektől kezdve csak Hugó hatalmas tehetsége biztosítja. Az útját kereső Ibsen legjelentékenyebb drámaíró kor-

társa, Hebbel megírta ugyan az első nagy pol­ gári dráimát, a Mária Magdolnát, ahol a tra­ gédia merőben ihiétiköznapi (környezetre zúdul, az elcsábított lány története ikiemelkedik az esetszerűségből, világnézeti tartalommal telítő­ dik meg, és a szereplőket nem bűnük, nem is a hősiességük buktatja el, hanem az elavult puritán erény, s ahol egy világszemlélet tartó­ pillérei a szemünk láttára mállanak szét, de a mitikus távlatokat kereső Hebbel további műveiben egyre inkább eltávolodik a saját ko­ rától, alakjait az időtlenségbe helyezi. A tömegízlést a francia szalondrámák szer­ zői. Seribe, Augier, az ifjabb Dumas szolgál­ ják ki. Darabjaik színhelye rendszerint egy polgári otthon fogadószobája, a cselekmény egy-egy érdekes eset körül bonyolódik, amely szemre erkölcsi problémának látszik, de való­ jában pletykarovatba kívánkozó esemény. Az erényes, jómódú, művelt, de törvénytelen szár­ mazású fiatalemberhez hozzámehct-e a jó csa­ ládból való fiatal lány? Joga van-e a szerelmes férjnek megölni a hűtlen asszonyt? (A fordított esetről nem esik szó.) Jóváteheti-e a megté­ vedt nő kitartó önfeláldozással a múltját? A kiagyalt helyzetekben mesterkélt fordula­ tokkal mozognak a szereplök a bonyodalom megoldása felé, nincs kapcsolatuk sem a lélek­ rajzzal, sem a társadalommal. A környezetet a szalonbútorok képviselik, az indulatok össze­ csapásait kiélezett szituációk, a cseldráma szö­ vevénye, amelynek a francia drámairodalom­ ban jól bevált fogásai vannak. Egyre általáno­ sabbá vált a veszély, amelytől Schiller már a

a

századforduló idején óvta a színpadot: az új irány nehézkesen és bátortalanul küszködik esetleges és mellékes dolgokkal, s igyekezeté­ ben, hogy egész közel jusson a valósághoz, üres jelentéktelenségekkel tetiheli meg magát, s ép­ pen ezáltal ikerül abba a veszélybe, hogy elsik­ kad belőle az a mély igazság, amely az iro­ dalmi alkotás lényege. Valóban, mintha két csapáson haladna a dráma: vainnak társadalmi színművek, ame­ lyekben a díszleteken és jelmezeken kívül úgy­ szólván minden talmi, és vainnaik történelmi drámák, amelyek a történelem vagy éppenség­ gel a mítosz díszletei között beszélnek em,beri sorsokról, szenvedélyekről, az egyén és a világ mérkőzéséről. Egy elmaradott kis ország színműírójában makacs kísérletezések között feldereng, hogy drámáiban korának képét, a konfliktusolkban egy társadalom eszméletét kell kifejeznie. Már felszámolta magában az epigon romaintikust, de átmentette a romantika legbensőbb tartalmát, a lázadást, az egyéniség teljességének az igé­ nyét, az eszmény és a valóság kettősét, s egyre erősebb benne az eltökéltség, hogy saját nem­ zedéke erkölcsi és társadalmi történetét drá­ mákba sűrítse. Mély valóságérzés és önmagát sem kímélő bősz irónia vezeti. Tizenöt eszten­ deig tanulta a S2u'inpad mesterségét. Tanult Hebbeltől, akit tisztelt, Holbergtől, akit ked­ velt, a francia szalondrámáktól, amelyeket le­ nézett, hatáskeltésre törekvő „technikai csinálmányoknak" tartott. Mégis köszönhet nekik egyet s mást, nemcsak a bonyodalom külön29

böző módjait, a hatásos Jcésleltetési technikát; abból is okult, aniit a franciák rosszul csinál­ tak (ezt egyébként maga is elismerte). Okult a darabok elején végigterpeszkedő szükséges tudnivalókból, ebből a múltból, amely vélet­ lenségből sem hagy nyomot a szereplőkön, a túlságosan szövevényes bonyodalomból, amely aJcadályozza a jellemek ikibontakozását. A sze­ relem komédiája első változata, a SvanhUd, még Seribe technikáját követi, a végleges fel­ dolgozásról- Ibsen lenyeste a felesleges fordu­ latok kacskaringóit. Mikor hazájából elutazott - vagy inkább kiszabadult? - , szélesebb horizontú világba került, mintha a fjordok közül kiért volna a nyilt tengerre. A jelen távlatot kapott, az öszszefüggések körvonalai kibontakoztak. Ekkor érti meg igazán, hogy az író hivatása az, hogy lásson. Tekintete először a világgal mérkőző én problémája felé fordul.

EGYÉN ÉS VILÁG

Brand (i86fi) Peer Gyiit (1867) A Császár és a Galileai (1873)

Alig van izgalmasabb feladata az irodalom­ történetnek, mint a bujkáló, szerteágazó szála­ kat keresni a mű és az alkotója között, s egy­ szerre vizsgálni az ember és az öröksége tit­ kát. Egymásba szövődő szálak kanyarognak életrajzi adatokhoz, a történelemhez, a kor szellemi életéhez. A kép mindig hiányos ma­ rad, de a mű belső élete mégis ilyenkor tárul fel a legteljesebben. 1864 tavaszán Ibsen Németországon át Ró­ mába készült. Alig három hónapja Poroszor­ szág osztrák segítséggel megtámadta Dániát, és bekebelezte Schleswig^Holsteint. A norvég és a svéd demokratikus rétegek hiába sürget­ ték a beavatkozást: Dánia magára maradt. A skandinávizmus, az északi államok' összefo­ gása, amelyről annyi szép szó hangzott el a parlamentben és az egyletekben, amelyet anynyit magasztalt a sajtó, üres frázisnak bizo­ nyult. „Nálunk nyomban bekövetkezik a lehe­ tetlen, mihelyt egy követelés meghaladja a min­ dennapi feladatot" - írja Ibsen keserűen anyó-

sának.i3 Üeban Itália felé, akkor érkezett Ber­ linbe, mikor a győztes német hadsereg díszfel­ vonulását tartotta, és a porosz nacionalisták leköpdösték a zsákmányolt dán zászlókat. „Ezekben a napokban kezdett Brand fejlődni bennem, mint a magzat."'''' Kezdettől fogva ingerülten szemlélte a poli­ tikai élet „martalóc önzését". Az igazságtalan­ ságok elevenébe vágnaik, s egyre inkább a tár­ sadalmakkal szembenálló magányos szabadharcosként nézi a világot. Abban a leleplező indulatban, amellyel a Brand megírásától kezdve az állam és intézményei, a polgári lan­ gyosság, az egész polgári ideológia ellen for­ dul, szinte kitapinthatók az anarchista tételek hatása. Braind, a zord pap úgy hajigálja vég­ letes erkölcsi követeléseinek raennyköveit, mint az anarchista merénylők a boanbákat. Hajlamai és az élmények egyaránt arra ösz­ tönzik Ibsent, hogy megírja az eszmény és a valóság, a magasba törő akarat és a szűk lehe­ tőségek konfliktusát, a „mindent vagy semmit" követelő ember mérkőzését az együgyű, agya­ fúrt, kapzsi, gyáva nyáj lényekkel. Verses drá­ májának hőse egy norvég falu papja, s a mű, amely Ibsen hírnevét megalapozta, elsősorban annak köszönhette népszerűségét, hogy az északi államokban Brandes szavaival „prédi­ káció, feddő szónoklat, épületes könyv gya­ nánt fogták fel".'^ Nyilatkozataiban Ibsen többször is kifejtette: merőben esetlegesség, hogy drámájának hőse lelkész. 1869. júniusi le­ velében ezt írja: Brandot, legalábbis ami az én intencióimat illeti, félreértették . . . A fél-

reértés oka kétségkívül az, hogy Brand lelkész, és a probléma vallási. Az egész oikfejtést ép­ pen úgy végigvezethetném, ha egy szobrászt vagy egy politikust választottam volna szerep­ lőül. A hangulattól, amely megírására készte­ tett, éppúgy megszabadíthattam volna maga­ mat, ha például Brand helyett Galileit szere­ peltetem. (Persze csak abban az esetben, ha nem hátrál meg az inkvizáció elől és nem mondja azt, hogy a Föld áll.)""' Brand az eszmények fanatikusa és vértanúja. A dráma elején nekivág a viharos fjordnak, a szinte bizonyos pusztulásnak, hogy egy go­ nosztevőt lellki vigaszban részesítsen. A dráma folyamán erkölcsi elvei egyre ijesztőbb mé­ retekben bontakoznak ki. Nem megy el hal­ dokló anyjához, mert az öregasszony vonaikodik egész vagyonát a szegényekre hagyni. Majd a feleség és a gyerek ikerül sorra: ők is Brand elvei miatt pusztulnak el. A falu népétől azt követeli, hogy kövesse a már-már lehetetlen felé, a jégborította mezőkre. „A gond útján szablya-élek közt érjük el csak a Kánaánt. Gyászból a csúcsral Hős gyanánt csatázzon minden lélek." (Hajdú Henrik fordítása)

Brand azt kívánja az emberi természettől, amit csupán a művészet adhat meg: a tökéle­ tességet. A lélek határait akarja kitágítani, életre kelteni azt, ami lehetőségként bennünk lappang és túlmutat önmagunkon. Az ered-

»

meny, a siker vagy a sikertelenség mellékes az erőfeszítéshez képest: „Hogy nem birsz, nem tör össze zordul, de igenis, Jiogy neim akarsz." Brand nem hajlandó egyezkedni a világgal: környezete habozás nélkül egyezkedik. A bíró, az orvos, a parasztok - többé-kevéshé allego­ rikus figura valamennyi - a valóság haszon­ élvezői, megalkuvásokban cserzett bőrük védi őket. Mindegyiket a pillanatnyi helyzet for­ málja, s ők oly készségesen simulnak hozzá, hogy tulajdonképpen nincs is énjük. Az élet Ibsen számára, a „törtjegyű, felemás" valóság harca az eszimék makulátlainságával, az aka­ raté az adottságokkal, és mintha nem lenne más választás, mint óvatos nyárspolgárokká szürkülni, vagy mint Brand, elpusztulni, kikö­ zösítve a magaslaton. Magányos, tisztalelkű hős a sunyi, jellegtelen nyáj között: a jól ismert romantikus helyzetből különös, ellentétes kép bontakozik ki. A hősjiek igaza van, de igaz­ sága elviselhetetlen, nem fér el az élet méretei között, nem mutat a jövő felé sem, a megvalósíthatatlanba, a képtelenbe siklik. „Mi sem nevetségesebb a relativitások világában, mint az abszolút" - írja Kierkegaard. A hősiességnek ez a bonyolult ábrázolása a BrandhoiTi hatalmas és ellentmondó visszhan­ got keltett. Bemard Shaw az adottságokkal méfkőző akarat harcában a groteszk elemekre figyelt fel leginkább, és megállapította, hogy Brand, aki tervszerűen gyötri haldokló anyját, elpusztítja a tulajdon gyerekét és áldozatkész feleségét, Ágnest, ez a pap, akinek teljesítmé­ nye a családírtás terén alig marad el a III. Ri34

chárdé mögött, nemeslelkű idealista. Plehanov érdekes Ibsen-tanulimányában mélyrehatóan elemzi az író üzenetét saját ikorához, de a drá­ ma időtlen mondanivalójáról nem vesz tudo­ mást. Szerinte Brand a polgári, sót kispolgári életforma langyos eszményeit, megalkuvását, a békesség jelszavával álcázott ikényelemszeretetét ostorozza. Brand erikölcsi világnézete ikétségkívül forradalmár, amíg a kicsinyes és megalkuvó társadalmat támadja, de csak haragjának van célja, nem a követeléseinek, s az író szándé­ kán túlnőve a magányos értelmiség erőfeszíté­ seinek csődjét példázza. Ugyanerre a követ­ keztetésre jut alapjában véve Brandes is, aki a polgári demokrácia talajáról vizsgálja a drá­ mát, és lelkes szabadgondolkodó létére nem vesz tudcmiást azokról a szálakról, amelyek az ateista Ibsent az abszolút követelések való­ ságon és megvalósíthatóságon túli világához kötik. (Ebből a szempontból Camus életműve áll legközelebb az Ibsenéhez.) Korok, emberek és írások című esszékötetében Brandes kifejti, hogy aki „nagy, elhatározó, mindent átfogó alakításokra vágyva közönyösen vagy megve­ tően néz le a fejlődés apró, lassú változásaira, annak a gyakorlati életben le kell mondania arról, hogy az ujját imozdítsa. Az, mint Sörén Kierkegaard, mint Brand, sose tehet egyebet, csak a tátongó hasadékra mutat, amely a való­ ságot, amelyben mi élünk, az ideáltól elvá­ lasztja."'' A második világháborúban az ellen­ állási sajtó az északi államokban mégis szám­ talanszor idézte fel Brand alakját, szavait.

3J

buzdításul, példamutatásként a megalkuvást nem ismerő hősiességre. A sokféle és ellentmondó üzenet között, amelyet Brand magyarázói közvetítettek, talán az a leglényegesebb, hogy embervoltunk oélja és igazolása a teljességre törekvő akarat mér­ kőzése a valóság méreteivel, még ha ez a szi­ szifuszi küzdelem eleve kilátástalan is. Lukács György fiatalkori művében, A modern dráma történetében az eszmény és az adottságok e zord harcát vizsgálja, és rámutat arra, hogyan válik ez a küzdelem Ibsen műveiben tragiko­ mikussá. Kierkegaard filozófiájának hatását Brandra már a korabeli sikandináv kritikusok is kiemel­ ték, de Brandes sem jutott messzebbre elszi­ getelt és nagyjából a felületet érintő megfigye­ léseknél. Levelezésében Ibsen azt állítja, hogy a dráma megírásakor alig ismerte Kierkegaard-t, és még kevésbé értette meg. A rokon­ vonások mégis tagadhatatlanok. A szakadékosaji mély dán filozófustól, alkiben sistergő fe­ szültséggel csapnak ki a gondolatok, aki hol apostolnak, hol meg bohócnak látszik, Ibsen többet kapott, mint a rendszert alkotó nagy Hegeltől, akit buzgón tanulmányozott. Kierke­ gaard kétségbeesett, a hitet végletes szenvedé­ lyekben és tettekben igazoló kereszténysége idegen Ibsen számára, hiszen ebben az időben ő már ateista; de megtalálta benne azt, amire írói fejlődéséhez szüksége volt, ami homályo­ san, alig sejtetően már felbukkant drámáiban. Értekezés a kétségbeesésről című munkájá­ ban Kierkegaard mélyrehatóan vizsgálja az én JÓ

problémáját, azt a vágyat, hogy az önmagunk­ ban rejtőzködő lehetőségeket megvalósítsuk, s ennek a vágynaik mérkőzését azzal a készség­ gel, hogy a körülvevő adottságokhoz simuljunk. A lehetséges és a szükségszerű közt imbolygó, tévelygő ember hol a lehetséges határtalanságában, vakmerő terveket hajszolva pusztul el, hol meg tiltakozás nélkül elfogadva az adott­ ságokat, a véges csapdájába esik, és elveszti igazi énjét. Utánzat lesz, egy szám, belevész a nyájba - mondja róla Kicrkegaard. Az én szenvedélyes erőfeszítései, hogy saját lehető­ ségeit végigélje, mérkőzése saját esendőségével és a társadalom erőivel: Brandtól kezdve úgy­ szólván valamennyi Ibsen-tfnűben ezek a kér­ dések öltenek testet. Brand után Peer Gynt szinte önmagától ke­ letkezett - mondta Ibsen. Bizonyos szempont­ ból ellentéte, de folytatása is az előző drá­ mának. Brand akarata nem vesz tudomást a lehetőségek határairól, s a világ szétzúzza éle­ tét; a világsikert meghozó Peer Gynt a szét­ terpeszkedő, szétfolyó én drámája. Brand azt vallja: Ember, légy önmagad! Peer Gynt jel­ szava: önmagadnaik légy mindig elég! A drá­ ma a lehetőségek káprázatában tévelygő, 'kó­ rosan felduzzadt én csúfos kudarca. Peer Gynt a népmesék világából lépett elő, alakja Asbjörnsen negyvenes évek elején meg­ jelent mesegyűjteményében szerepel. „Nem volt éppenséggel sok, amire építhettem, de annál szabadabban ibánhattam az anyaggal a saját szükségem szerint" - írja Ibsen Sorrentóból anyósának, Magdalene Thoresen írónőnek.'*

A meseanyag egyetemessé tágul a keze között, saját élményeivel telítődik, s a századvég vi­ lágképévé, az individualista tudat drámájává nő. A színmű témája a régi, jól ismert történet a szegény parasztlegényről, aki nekivág a vi­ lágnak szerencsét próbálni. A színmű eleje fa­ lusi életkép, központi alakja a naplopó suhanc, aki csodálatos kalandjaival henceg, az erdőben kószál, és ha nem akad hallgatója, önmagának mesél. A lélegzetfojtó kalandok hőse mindig ő, Peer Gynt; az élet és az ábrándok határai elmosódnak, a képzelet játékai teljesebb létet, világuralmat, császárságot kínálnak. A valóságból a népmesék világába és a jel­ képesbe sikló jelenetek sora mutatja be, ho­ gyan mállik szét a nagyot akaróban minden ér­ tékes lehetőség, s a drámát, amely éppoly ke­ véssé szilárd, szabályosan tagolt szerkezetű, mint a Brand, ezek a változó hangulatú képek tartják össze, események és kalandok, melyek­ nek Peer egyre inkább rabja és játékszere. A határtalan lehetőségeket kergető Peer a föld alatt lapuló trollok közt tanulja meg a ful­ lasztó végesség aranyszabályát: az életet a fé­ lelem kormányozza, s mindaz, ami van, szük­ ségszerű, tehát el kell fogadni. Peer önbálványozásának, mohó becsvágyának színtere Ame­ rika és a gyarmatok. A falusi legényből nagy­ stílű üzletember lett, megfogadta a népmesei alakból szimbólummá növő Nagy Görbe taná­ csát: Kerülj! A saját egyéniségétől bódult Peer Gynt szemfényvesztő ügyességgel alkalmazko­ dik; hajóin egyszerre szállít bálványokat és

bibliát, rabszolgákkal is kereskedik, s a kor­ szellemnek megfelelően arannyal akarja meg­ valósítani elképzelt, csodálatos énjét. Kifoszt­ ják, prófétának csap fel az arabok közt, egyre kórosabbra duzzadva, egyre tartalmatlanabbul, és mikor az örültckházában az elmebetegek az Én császárává koronázzák, a dráma az egyéniségkulüusz megsemmisítő bírálatát mondja ki. Az ember önmaga itt egészen; más nincsen benne egy pici rész ^^'^s magában duzzadoz és feszül. Itt önmaga hordóiába bebújva, az erjedt én mélyén, odalenn elzárja magát tökéletesen, s elfásitja az önmaga kútja. Mi másnak fáj, őt nem keseríti, más gondolata sose lelkesíti. Csupa én vagyunk, ha érezünk, ha szólunk, ugródeszkánk széléig én lehetünk. Ergo, ha ma császárt vár a trónunk, világos, hogy ön kell minekünk. (Aprily Lajos fordítása)

Kiertkcgaard a pecr^gyntség tüneteit így fo­ galmazza meg: „A kétségbeesés mellett, ame­ lyik vakon beleveti magát a végtelenbe, ott a másik, amelyik hagyja, hogy mintegy meg­ fosszák énjétől... Az effajta kétségbeesést az emberek egyáltalán nem veszik észre. Aki ily módon veszti el énjét, egyszeriben óriás mér­ tékben alkalmassá válik, hogy mindenütt ott­ honosan mozogjon, hogy sikereket érjen el. Se­ hol semmi összeütközés . . . Emberünk sima,

»

akár a sima kavics, közkézen van, mint a for­ galomban levő pénz. Századunk - úgy mond­ ják - főként az effajta emberekből áll, akik jártasak a világ ügyeiben, képességeiket jól gyümölcsöztetik, pénzt gyűjtenek, »befutottak«, tekintélyes művészek, nevü,ket talán megőrzi a történelem, de vajon saját maguk voltak-e?"'^ Ami Kierkegaard-nál rajongó istenhitbe tor­ kollik, azt Ibsen a valóság talajáról, társadalmi­ erkölcsi szempontból vizsgálja. Peer Gyntnek „szaikadatlan vágya, hogy önmaga legyen", ám aki nem tud másokért és másokban is élni, az elveszti önmagát. A roppant méretekre duz­ zadt én sziimbólumából, a hagymából végül semmi sem marad Peer Gynt kezében, mikor az utolsó gerezdjét is lefejtette. A dráma végső részének alaphangját a szim­ bolikus elemek adják meg. Peer Gynt öreg­ ember, hazafelé utazik. Vagyona elúszott, re­ ményei ellobogtak. Az egész természet és a múltból felbukkanó emlékek szétfecsérelt én­ jéről, hiábavaló életéről beszélnek. Eszmék vagyunk, s nem gondolt el az agyad. Nem járhatunk; nem adtál lábakat. Jelszók vagyunk, s vártuk, hogy a szád kimond. S lásd, pusztulunk, mint szélszakjtotta lomb. Hernyók kifúrtak, férgek foga öldös; 40

nem tett koszorúnak kezed gyümölcshöz. Dalok vagyunk, de te meg nem zenditettéll Megvádolunk: ezerszer gúzsba kötöttél. Mélyen a szívedben vártuk: megoldod; de ott hagytál, te kegyetlen. hJyeljen mérget a torkod! Tettek vagyunk, s megtenni sose tudtál. Elhervadunk: aprózva torzítottál. De ott leszünk, ha majd mérlegre vetnek, s panaszt teszünk s akkor jaj a fejednek! (Aprily Lajos fordítása)

A másokon diadalmaskodó, magasba len­ dülő egyéniség, akit a század elején Balzac a fiatal Rastignac vagy Vautrin, a fegyenc durva, hatalmas alakjában ábrázolt, a nagyot akaró, aki a Vörös és feketében tragikusan elbukik, Ibsen drámájában szánalmasan hitvány, gro­ teszk figurává törpül. Bűnei nem szilaj, két­ ségbeesett lázadások; brutális önzése és agya­ fúrtsága, amellyel vétkeit megokolja és men­ tegeti, ugyanolyan visszatetsző, mint elérzékenyülése önmaga felett. Mohó individualizmusa a jellem széthullásához, emberi értékei meg-

sertimisüléséhez vezetett. A hivatás jegyét hom­ lokán hordó Peer Gynt olyan jellegtelenné si­ lányult, hogy a pokolban nem száinnak rá tüze­ lőt. „A poikolba lei kerül? Aki éjjel-nappal ön­ maga volt egészen." Rá a Gomböntő vár, hogy ezt a használhatatlan gombot óriási kanalában a többi selejtes portékával összeolvassza. Azt, aki Peerből lehetett volna, ami érték és ígéret volt benne, Solvejg őrzi egy életen át. Vajon ez a verses dráma elsősorban a ro­ mantika elleni támadás, ahogy a naturalizmus bűvíkörébe került századvégi irodalomtörténé­ szek állították? Kétségkívül igaz, hogy a lel­ ket kápráztató romantika szinte valamennyi ábrándja szemünk láttára foszlik itt szét: az önáltatás, a csodavárás, a fellengzős hivatás­ tudat („homlokán a rendeltetési jegy"), a mohó, szertelenül táguló én, aki mindig kivételesnek érzi saját magát. A groteszk ellentétet a való­ ságos képesség és a képzelt erő közt, az illú­ ziók csődjét ki látná világosabban, könyörtelenebbül, fájdalmasaibban a kiábráindult romamtikusnál! Csakhogy ez a hencegő, naplopó Peer Gynt mégis több a környezeténél, s a mozaik­ szerű részekből összeálló allegorikus-jelképes világkép meg korrajz nem kevésbé jelentős, mint Peer alakja és a romantika keserű paró­ diája. A trollok lapuló kispolgárnyája ugyan­ olyan visszataszító, mint a világ testén osztoz­ kodó falánk üzletemberek kvartettje: Master Cotton, Monsieur Ballon, von Eberkopf és a svéd acélipart képviselő Trum,peterstraale, akik egyesült erővel fosztják ki a vagyonával és szerencséjével kérkedő Peer Gyntöt. Ez a fur42

csa, felemás Peer lehetett volna egész ember is, - s ez a dráma legbelső, talán leglényege­ sebb része, erkölcsi és világnézeti tétele, filo­ zófiája, amely néhol magyarázkodássá laposo­ dik (ez a ballaszt gyakran nehezedik az Ibsen­ darabokra), de mégis szervesen összefügg a mű­ vel. A világ csapdái nem jelentenek sivár de­ terminizmust; az adottságokkal szemközt áll a lehetőség, a mai irodalomban központi he­ lyet elfoglaló lehetőség - a döntés. Nem bele­ nyugodni a világba; ez az út mindenki előtt nyitva áll, s Ibsennel kezdődik el az a folya­ mat, hogy a polgári társadalmon túlnőtt írók ezt a lázadást a gyakorlati követelmények táv­ lataitól függetlenül, merőben lelki-morális szempontból vizsgálják, és nem is lenne nehéz meghúzni azt a vonalat, amely Ibsentől Camus-ig vagy Sartre néhány drámájáig elvezet. A birkózás a környezet és a hős, szabadság és végzet közt nagy lendülettel tolódik az erköl­ csi-filozófiai síkra, és mintha mindaz, ami Peer Gynttel történik, csak arra szolgálna, hogy fel­ hívja figyelmünket a döntés fontosságára, amely talán javíthat a világon (Ibsen olykor azt reméli, hogy javíthat), de mindenesetre megmentheti az embert attól, hogy önmagát elveszejtse. A legsötétebb Ibsen-drámákban is van egy pillanat, mikor a szereplő választott, s a kényszermozgások sorozata, a következmé­ nyek lánca csak ettől fogva kezdődik el. Az emberi akarat mozgási lehetőségét vizs­ gálja A Császár és a Galileai, ez a terjedelmes könyvdráma is, amely megszakítja a társadalmi színművek sorát. i864nben Rómában merült fel 4i

Ibsenben az a gondolat, hogy színdarabot ír Julianus Apostatáról, aki a IV. században, a fanatikus vallási harcok idején az antik szép­ ség világát, a szabad vizsgálódás szellemét akarta visszahozni, és tragikus összeütközésbe került saját korával. A vatikáni könyvtárban Ibsen vallástörténeti és filozófiai könyveket ta­ nulmányozott történelmi drámájához, levelezé­ séből tudjuk, hogy római tartózkodása alatt akarta befejezni, de a Peer Gynt megírása hát­ térbe szorította. Peer Gynt után újra a saját Jcorához nyúlt egy társadalmi szatírában, A fia­ talok szövetségéhen. 1869 nyarán fogott ismét neki a Julianus-drámának, és 1873-ban fejezte be. A Császár és a Galileai nehéz feladat elé állítja az olvasót. Maga Ibsen legjelentéke­ nyebb alkotásának tartotta. „Ez a könyv a legfojitosabb művem lesz; minden gondolatomat, minden időmet igénybe veszi"-" - írja kiadó­ jának 1871 júliusában. A színművet sem köz­ vetlen visszhangja, sem a jövő nem igazolta. Az író filozofáló szándéka valósággal gúzsba köti az alakokat, és bár az adottságok határait döngető akarat, a veszendőségében naggyá váló ember tragikumát a dráma helyenként mélyre­ hatóan ábrázolja, Ibsen egészében véve bele­ süpped az anyagába, s a túlzsúfolt könyvdrá­ ma formátlanságában nehezen áttekinthető. Lé­ nyegében ezt kifogásolta Jacobsen, a tiszta művészetű dán regényíró is. A drámában erősen érezni a hegeli dialek­ tika hatását. (A német irodalomtörténészek nyilván ezért foglalkoztak vele olyan lelkes 44

alapossággal.) Maga a cselekmény a szabadság eszméjének zsarnoksággá torzulása. A kor fana­ tizmusa az emberi méltóságért, a szellem füg­ getlenségéért küzdő Julianust egyre sötétebb zsarnokságra kényszeríti. De a császár a maga egyéni törekvéseivel, tragikus bukásával a tör­ ténelmi erők szükségszerű útját egyengette, a világakarat működését szolgálta. A pogány kultúra világát akarta visszaállítani, s a ke­ reszténység üldözésével tulajdonképpen meg­ erősítette a kereszténységet, visszaadta ndki eredeti szerepét, erjesztő erejét, mártírszenve­ délyét. A tagadás valójában egy lépés a maga­ sabbfokú igenlés, a szintézis felé, de ez a szin­ tézis nem a kereszténység, hanem egy maga­ sabbrendű, harmonikus és autonóm erkölcs, a lélekben szabad ember morálja. A hegeli tézis, antitézis, szintézisnek megfe­ lelően történelme folyamán az emberiség há­ rom országot épít. Az első a pogányság (a test), a második a kereszténység (a szellem), a har­ madik a jövő birodalma. Ez a három ország az ember fejlődésének három szajkaszát, a gyer­ mek-, az ifjú- és a felnőtt kort képviseli. Maximosz, a misztikus bölcselő ezért mondja Jullanusnak, aki a második korszakból vissza akarná kényszeríteni az emberiséget az elsőbe: „Az ifjút isimét gyermekké akartad átalakítani. Meg akartad akadályozni az ifjú növekedését, meg­ akadályozni, hogy felnőtté váljék. Te talga, kardot rántottál a jövő ellen." A harmadik országban az emberi lélek fel­ szabadult Isten igájából; nem köti gúzsba se félelem, se kényszerképzet, a saját kezébe fogta 4J

sorsát; a kívülről jövő parancsokat a lélek erő­ feszítései váltják fel, a kell-t az akarom. A har­ madik ország az egyéniség megvalósulásának birodalma, az ibseni voluntarizmus kiteljese­ dése, a szabad és nemeslelkű emberek közös­ sége, amelyről később Rosmer ábrándozik. így válik az ember önmaga teremtőjévé. Am az önmagát formáló, kovácsoló ember képe, ame­ lyet a felvilágosodás irodalma hagyott ránk örökül, Ibsen művében szorosan összefonódik a lehetetlent ostromló akarat tragikus vagy tra­ gikomikus küzdelmével. „Hogyan akarhatnám a lehetetlent?" - kérdi a Császár. „Érdemes-e az erőfeszítésre a lehetségest akarni?" - veti ellene Maximosz. Minthogy a cselekvés célja egy absztrakció és a cselekvő társtalan, az akarat, roppant pa­ rabolát írva le, az éteri tisztaság imagasságáiból visszakanyarodik önmagához, az énhez. De ez az én egy része a világakaratnak, a szükség­ szerűnek, és mikor az egyén kétségbeesett erő­ vel akar, voltaképpen azt választja, azt cse­ lekszi, amit egyénisége és a világakarat törvé­ nye szerint választania és cselekednie kell. Mi­ kor Maximosz megidézi a Császár előtt Kain szellemét, a tett szabadságának és a szükség­ szerűségnek egymásbafonódásáról Kain lénye­ gében azt mondja, amit Camus Közönyében Meursault gondol. JULIANUS. Mi volt a sorsod? A H A N G . A vétkem. JULIANUS. Miért vétkeztél? A H A N G . Miért nem lettem az öcsém? 46

f JULIANUS. Ne köntörfalazzl Miért vétkeztél? A HANG. Miért lettem én én? JULIANUS. S mit akartál te mint te? A HANG. Amit kellett. JULIANUS. S miért kellett? A HANG. Én én voltam. (Hajdú Henrik fordítása) Valóságkutató szenvedélye arra ösztönzi Ibsent, hogy az akarat és a világ konfliktusát különböző pontokról vizsgálja, és az aikaratszabadság kérdésével kapcsolatosan felvesse a bűn és a bűnhődés, a katarzis fogalmát. A lá­ zadás, a tagadás, maga a bűn is szükséges al­ kotóeleme a fejlődésnek, ez-ért nevezi Maximosz a Császárt „a kényszerűség áldozati (bá­ rányának". A lényünk legmélyéről lakadó tö­ rekvéssel, amely arra késztet, hogy azzá le­ gyünk, akivé lennünk kell, végzetes hatalom, a misztikus világakarat áll szemben, s elbuk­ tatja, de igazolja is Julianust. Ez a szorongató élet-halálküzdelem a lehetetlennel, amely szük­ ségszerűen vezet a pusztulásiba, de egyszersmind értelmet és méltóságot ad az egyén életének, visszatérő témája Ibsen drámáinak. így kap­ csolódik A Császár és a Galileai a Trónköve­ telőkhöz és Brandhoz, s így mutat az alkony művei: a Solness építőmester, Ha mi holtak feltámadunk íelé.

A FELSZÍNTŐL A MÉLYIG

A fiatalok szövetsége (1S69) A társadalom támaszai (1877) Nóra (1879) Kisértetek (1881)

Kevés aUcotó küzdött meg oly szívósan, lé­ pésről lépésre nagyságáért, mint Ibsen. Fejlő­ dése elkanyarodik a drámai költeményektől, a valószerű valóság krónikása akar lenni. Vajon elsősorban a skandináv sajtó támadásai indí­ tották el ezen az úton? Annyi bizonyos, hogy Petersen, a legtekintélyesebb dán kritikus ked­ vezőtlen bírálata Peer Gyntről elkeseríti. Björnsonhoz intézett levele 1867 decemberében már jelzi, hogy új irányt keres. „Egyébként örülök az igazságtalanságnaik, amelyet elkövettek el­ lenem; mintha csak a gondviselés rendelte volna így, mert érzem, hogy a harag növeli az erőmet. Ha háború kell, hát legyen háiború! Ha nincs bennem poézis, hát nincs mit veszí­ tenem. Majd szerencsét próbálok a fotográfus mesterséggel. Sorra veszem kortársaimat ott fent északon, egyenként, személyesen, mint a nyelvújítókkal tettem.* Nem kímélem a mag­ zatot az anyaméhben, sem a szó mögött a gon* Az őrültekházában Huhu, az orangután nyelv

dolatot vagy hangulatot, mindent sofra veszek, ami csak megérdemli ezt a tisztességet." De hihetünk-e teljesen az elkeseredésének? Nem valószínűbb-e, hogy Ibsen, aki oly el­ mélyülten kereste a mondanivalójához legjob­ ban simuló, a szükségszerű drámai formát, érzi: a Brand és Peer Gynt szerkezete egy letűnt irányhoz kapcsolódik. Valóban, ha Ibsen mun­ kássága lezárult volna ezzel a két verses drá­ mával, az író helye ott lenne a hatalmas nyersanyaggal küszködő tehetségek között, akik részben megelőzik korukat, részben elmarad­ nak mögötte, s akiket egy-egy jószemű kriti­ kus újra meg újra felfedez. A sorra következő színművekben Ibsen a hétköznapi valóságból indul el, s eleinte be­ éri a valóság felszínes ábráival. Az elemzés azt az utat igyekszik nyomon követni, amely a felületi jelenségektől egyre mélyebb össze­ függések ábrázolásáig vezet, bizonyságául an­ nak, hogy a napihírek rovatából kiemelt témák köré egyaránt épülhet távlat nélküli, nyers, gyorsan fakuló életkép, vagy egy nagy dráma sokfelé sugárzó kristályrendszere. Mint a ro­ mantika utáni kor oly sok írója, eleinte ő is a hétköznapi Sággal azonosítja a valót. A natu­ ralizmus sajátosságai - mielőtt Zola elméletté szélesítette, művészi iránnyá avatta volna őket - már felbukkantak az irodalomban. Ibsent szerencséjére lelki alkata és világnézete meg­ óvta attól, hogy elfogadja a naturalizmus deszószólója alakjában a noivég nyelvújítók népi cso­ portját gúnyolja ki ifiecr Gynt, IV. felvonás).

'49

tetiminÍ2imusát és csupa kÖ2épS2erij emberre méretezett egyszintű világát. Az író szándéka nyilvánvaló: igazat akar mondani a koráról. A fiatalok szövetsége (al­ címe: Miatyánk és részvénytársasága) azonban alig több puszta fotográfiánál; a szó mögött bujkáló gondolattal az író adós marad. A sz;nmű bevezetőjében ezt írja: „A darab korunk életének áramlatairól és súrlódásairól szól. Egy­ szerű köznapiasság jellemzi, nincsenek benne erős lelki viharok, főként pedig nincsenek benne izolált gondolatok." A színművet közéleti sza­ tírának is nevezhetnénk, s Ibsen mintha lemon­ dott volna magasabb igényeiről, hogy megta­ lálja a mindennapi élethez illő drámai formát. Brandesnek azzal ajánlja figyelmébe a dara­ bot, hogy sikerült monológok és jelre nélkül megoldania. A színművet mégsem tekinthet­ jük pusztán mesterségbeli terméknek: a riport­ szerűségből elsősorban a főszereplő, a politikai himpellér alakja emeli ki. Egy norvég kisvárosban frissen szerzett dip­ lomájával letelepszik Stensgaard ügyvéd. A vá­ ros tekintélyes gyárosa nem óhajt lérinfckezni vele, és kicsinylően nyilatkozik a tolakodó fia­ talemberről. Minthogy a gyáros konzervatív, Stensgaard politikai állásfoglalása tüstént ki­ alakul, mégpedig olyan lendülettel, hogy egy népünnepélyen az asztal tetejére pattanva meg­ szervezi a fiatalok szövetséget, és hadat üzen a rothadt múltnak. Nyers, arcátlan mohóság­ gal hajszolja a vagyont, az érvéaiyesülést, a de­ mokrácia jelszavait mennydörgi, szerepet ját­ szik, de a szerep elborítja egyéniségét. Stensjo

gaard a peer-gyntí típushoz tartozik, ugyanaz az alkat, csaik a nagyság lehetősége, a teljesség szorongató vágya nélkül. A saját hangjától megkótyagosodott csörtető a jövő nagy államférfiának, népvezérnek képzeli magát. Távol vagyunk niég azoktól a drámáktól, amelyekben emberekről és ikapcsolatokról lehullanak a tu­ datos hazugságok, az illúziók, s amelyekben Ibsen szétszaggatja a bűn és bűnhődés közti hagj'ományos összefüggést is, és a titkos vá­ gyak mélyéig ás. A leleplezés A fiatalok szö­ vetségében, de még a jóval különb A társada­ lom támaszaiban is csupán annyit mond, hogy az emberek nem azok, akiknek látszanak, a valóság a látszatnak éppen az ellenkezője. A polgári baloldal, elsősorban a norvég pol­ gári demokrácia Björnsonnal az élén felhör­ dül A fiatalok szövetsége miatt. A társadalom támaszai miatt a konzervatívok zúdulnak fel. Ibsen ismét egy norvég kisváros keresztmetsze­ tében ezúttal a könyörtelenül mohó tőkést és a pénz köré sereglett lakáj lelkeket mutatja be, gyilkos iróniával rajzolva meg a velejéig ha­ zug, áporodott társadalom képét. Az erényről, tisztességről és közjóról papoló Berniek kon­ zulról és hajógyárosról kiderül, hogy üzleti ér­ dekből szinte a biztos pusztulásba küldene egy hajót, ha a gyár egyik munkása, gazdája uta­ sítása ellenére, állását kockáztatva vissza nem tartaná. A konzul Amerikában élő sógorán hagyja rajtaragadni a sikkasztás gyanúját, ne­ hogy kitudódjék a saját fiatalkori könnyelmű­ sége. Az üzleti élet Tartuffe-je köré a vagyon adta tekintély glóriája vonzza a csodálókat: a

csökönyös, riadt, gonosz vagy jámbor ostoba­ ság különböző változatai vonulnak fel, akár A fiatalok szövetségéhen. Ám A társadalom támaszai jóval többet mond a demokrácia jel­ szavával handabandázó akarnok közéleti sza­ tírájánál; Ibsen egy életforma elburjánzó szervi baját, nem pedig tüneti jelenségeit ábrázolja, s alakjait nemcsak a múltból szétágazó rejtett szálak kapcsolják egymáshoz, hanem az egész társadalom parancsoló törvénye, a félelem és a gyávaság is. A hajógyáros környezete Ber­ nieknek van kiszolgáltatva. Berniek a múltjá­ nak. Érdek, félelem, készen kapott nézetek és a pillanat követelményei sodorják őket. Csak­ hogy Bernieknek volt választása: az író elő­ ássa múltjából azt a pillanatot, amikor gyáva­ ságára hallgatott, s ettől kezdve a következ­ mények fogaskerekei közé szorult. A Jconkurrencia gyilkos kegyetlensége őt is üzleti gaz­ ságokra ösztökéli; haszonélvezője és tehetetlen alkatrésze a társadalom gépezetének. A fény­ árny ellentétekkel dolgozó dráma bemutatja azokat is, akiknek volt erejük kitörni ebből a fojtó mocsárvilágból, ahol csak eltorzult gyöngék és torz erőszakosok tenyésznek. Az adottságok zárt társadalmából kiszabadulók vá­ lasztása itt nem mutat oly egyetemes, erkölcsi­ filozófiai távlatok felé, mint a Brandhíísx vagy a Peer Gynthcn; A társadalom támaszai világa zártabb, kezdetlegesebb, de rendezettebb, amíg az utolsó jelenet meg nem hamisítja a darab hitelességét. A színmű mintha kettős képből állt volna össze. Az egyik egy irgalmatlanul élesszemű íróé a világról, aki a polgárságot 52.

nemcsak tetteiben, képmutatásában, jelszavai­ ban, hanem még az álmaiban is leleplezi. A másik képet Ibsennek az átalakitó lelki for­ radalomba vetett hite erőszakolja a darab vé­ gére, s ezzel összeroppantja a dráma gerincét. Egy operafináléra emlékeztető jelenetben, amelyben a darab fontos szereplői mind fel­ vonulnak, Berniek a nyilvánosság előtt lelep­ lezi önmagát, pálcát tör múltja felett, és ki­ jelenti, hogy a társadalom igazi támasza a sza­ badság és az igazság. „Ezzel az olcsó bölcses­ séggel bocsátja el az író a nézőt, akit előze­ tesen velejéig megrázott a romlott kapitalista társadalom életteli kéi>e" - jegyzi meg Ibsen­ tanulmányában Franz Mehring.-' Az első vi­ lágháború utáni hivatalos korszellemet képvi­ selő kritika éppen ezt a jelenetet méltatja. „Nemcsak a morális, hanem az esztétikai érzés is fel kell, hogy ujjongjon bennünk"' - írta Puskás Endre az Ibsen-drámák bevezető tanul­ mányában.-^ A konzul pálfordulásához hason­ latos, melodrámába illő lélektani következet­ lenséget többé nem követ el Ibsen, a tétel ked­ véért nem teszi többé kétségessé a jellem azo­ nosságát; ha megdöbbentő fordulattal robban is ki egy-egy elhatározás, ott lappanganak mö­ götte a múlt tettei, helyzetei, és új jelentőség­ ben csoportosulva túlfeszített, elpattant rugó­ ként ellentétes irányba lendítenek. Ez történt Nórával, mikor a „babaházból" kilép az életbe. Bernard Shaw szerint a dráma történetében új szakasz kezdődik azzal a jelenettel, mikor az estélyről hazaicrő Nóra leveti jelmezét, és azt mondja férjének: „Ülj ide, Thowald, so53

kat kell beszélnünk egymással." Az előkészítés, bonyodalom, megoldás hagyományos menetére épült színművek sorát egy olyan dráma sza­ kítja meg, amelyben nem a megoldás a lénye­ ges, hanem a probléma megvitatása, kétféle világnézet összecsapása. Ebből a szempontból őse Nóra Shaw darabjainak. A babaház lakója ott;hagyja családját, hogy ember válhasson be­ lőle, elmegy, mert rádöbben, hogy a saját egyé­ niségével szemben is vannak kötelességei. Nóra az első olyan dráma, amelyben a házasságot nem szerelmi bonyodalom, hanem az erkölcsi szemlélet, a világkép különbözősége szakítja szét. Mi a titka örökifjúságának? Miért vonzotta és vonzza ma is valamennyi Ibsen-dráma közül leginkább a közönséget, holott A vadkacsa, Solness építőmester, Rosmersbolm a valóság sokkal mélyebb rétegéig ásnak le, feszültségben sem maradnak mögötte, atmoszférájuk érzék­ letesebb, Nóra varázsát aligha magyarázza meg a témája. Egy tudatlanságban tartott fiatal­ asszony váltót 'hamisít, hogy nagybeteg férjét gyóg}Tjlni küldhesse. A Nóra témája egy eset, újsághír, mint A népgyülölőh vagy Rosmersholmé. Talán Shaw-nak van igaza: elsősorban új­ szerű drámai konfliktusa felől kell hozzá kö­ zeledni, amelyet tulajdonképpen az robbant ki, hogy Helmer, a férj középosztálybeli tucatáru, szériában készült elvekkel, érzésekkel és gon­ dolatokkal, Nóra pedig ember. A konfliktusra a közönség is rögtön felfigyelt, hosszú, szenve­ délyes viták folynak arról, hogy Nórának van-e 54

joga vagy nincs otthagyni családját. Az akkori állapotokból szükségszerűen következett, hogy férje mellől távozva gyerekeitől is elszakad. (A német közvélemény, a kritikusok és a nagy­ közönség, elsősorban a nők, oly hevesen til­ takozott a színmű befejezése ellen, hogy Ibsen átmenetileg meg is változtatta: Nóra ott ma­ rad férjénél a leszámolás után. Ez az átdol­ gozás győzte meg Ibsent, hogy a drámának úgy kell végződnie, ahogy ő eredetileg befe­ jezte.) Angliában, ahol a szüfrazsett-tüntetések erős konzervatív ellenhatást váltottak ki, egy tök­ filkó megírta a dráma elrettentő folytatását. Nóra fia, akit az anyai felügyelet hiánya a rom­ lás útjára taszított, szintén váltót hamisít, s ez is a lecsúszott Krogstadt kezébe kerül. Viszont­ látjuk Helmer Torwaldot is: a tisztes polgár iszákosságra adta magát, mióta felesége ott­ hagyta, lánya pedig öngyilkos lesz. Nóra gyer­ mekei sorsával egyébként magyar szerző is fog­ lalkozott; Székely Júlia színműve, Nóra láttyai, a harmincas években került színre. Nóra kitapinthatóan összefügg a feminista mozgalommal. A babaház lakója, aki nekivág az életnek, újfajta embertípus megtestesítője. Az irodalomtörténet számon tartja, hogy Ibsen szociológiai munlkákat tanulmányozott a nőkérdésről, ismerte Stuart Mill idevágó mun­ káit, és könyvtárában megvolt Camilla Collett, a népszerű norvég írónő és feminista hatásos írása: A némák táborából. Az igazi ösztönzést mégis közvetlenül az élet adta: mindaz, ajmit lépten-nyomon tapasztalt. Jóval azelőtt, hogy 55

a darabnak nekikezdett volna, kijelentette: az igazságot kétféleképpen mérik, hatalmasoknak és kisembereknek, férfiaknak és nő,knek. A ké­ szülő darab jegyzeteiibcn ez áll: A modern társadalom nem az emberek, csakis a férfiak társadalma. A közvetlen modell Nórához ta­ lán Laura Kieler írónő egyénisége volt; a hozzá intézett levélben írja Ibson: „Az a fontos, hogy azt akarjuk, amit feltétlen akarnunk kell, mert azok vagyunk, akik, s nem tehetünk másként."23 Nórával a korszellem tört be a színpadra, mégpedig igen hatásosan. Ibsen szétszaggatja Ö,-,," azokat a rózsaszín illúziókat, amelyekbe az irodalom a tűrő, erényes nőt beöltöztette, és \>^ ' felvillantja fejlődésének távlatait. Világnézeti ;^ és művészeti bátorságát akkor méltányoljuk csak igazán, ha összehasonlítjuk a század írói^:5At"J'nak nőábrázolásával. A feleség erkölcsi nagy. sága általában abban mutatkozik meg, hogy I , \ , . a rossz vagy éppenséggel szörnyű házasságot is türelemmel viseli. Balzac Hulot bárónéja ^kitart züllött férje mellett, az Érzelmek isko­ lájában Arnoux-né köré tűrés és lemondás vonja a bús szépség glóriáját, és az Anna Karenindban maga Tolsztoj is valami elégikus boldogsággal ajándékozza meg a férje könynyelműségeibe beletörődött Dollyt. Nóra ak­ kor válik emberré, amikor kiszabadítja magát házasságából: a „játékos mókuska" szemünk láttára alakul át. Talán ebben a hirtelen, de meggyőző fordulatban, ebben a drámai átlé­ nyegülésben találjuk meg leginkább a darab elevenségének, varázsának titkát. 56

A jellemnek ezt a kikristályosodását az író az apró részletek művészetével készíti elő; megmutatja, hogy a gyerekesség, a füllentések, a cicasimulékonyság mögött mennyi erő, mek­ kora bátorság lappang. Attól a pillanattól kezdve, hogy férje emberségében csalódott, Nóra egész régi világának értékrendszere de­ valválódik, a fogalmak kétessé váltaik. Az em­ berréválás lélektani és társadalmi realizmus­ sal kidolgozott csodáját feszült, hibátlan szer­ kezet fogja össze, a cselekményt a múlt ese­ ményei görgetik lavinaszerűen, rövid időre a késleltetési technika tartóztatja fel, de oly ter­ mészetesen, hogy a mindennapos élet őrlő meg­ próbáltatásának rémlik. A Kisértetek összefügg Nórával, kissé téte­ les kiegészítő része; de a két drámát nem közös szereplők sorsának az alakulása fűzi össze, ha­ nem az azonos helyzet, amelyet Ibsen most eüentéies irányból vizsgál. A színmű azt a csa­ ládi életet mutatja be, amelyben a feleség pél­ dás áldozattal és tűréssel kicsapongó férje ol­ dalán maradt, s egy testi-lelki nyomorúságra ítélt fiúnak adott életet. A Kisértetek mondanivalója és cselekménye szerint naturalista tandráma lenne, amelyet né­ hány kitűnően megformált szereplő fémjelez; maradandóságát Alvingné alakjának köszönheti. A kísértetek szónak kettős a jelentése. Az egyik a múlt, amely rászakad a jelenre és összeforr vele, az időtlenségbe merevedett tett, amely­ ből a következmények sora ered; a másik pe­ dig - Alvingné szavaival - az elavult, a ha­ lott gondolatok, ócska vakhitek. J7

A szereplők száma csekély, és szövevénye szálak bogozzák őket egymáshoz. Mikor a füg'^ göny felgördül, mindaz, ami lényeges, -már meg történt, s a tulajdonképpeni cselekmény abbóll áll, hogy a feltáruló múlt rázúdul a jelenre. A következmények fogaskerékszerű egymásba­ kapcsolódását a naturalista irodalomban nép- j szerű örökléstan példázza. A Kísértetek mégse | sorstragédia, bár a századvég kritikusai gyak' í ran vetették egybe a görög sorstragédiákkal, 1 és modern Oidipusz királynak nevezték. Ibsen : drámája a múltba visszanyúlva két eseményt; jelöl meg a tragédia eredőjeként: mindkettő ; Heléne Alving döntésének eredménye. Csa­ ládja unszolására vagyonért, társadalmi tekin­ télyért feleségül ment Alving kamaráshoz; a lealázó házasságból később elmenekült, de Manders tiszteletes rábeszélésére ismét vissza­ tér férje mellé. Heléne Alvingnak két döntő helyzetben nem volt bátorsága fízt akarni, amit kell. ö a tragédia főszereplője és előidézője, nemcsak áldozata, mint az öröklött betegség­ től mérgezett vérű fia. Oszvald belesüllyedése a paralízisbe - még ha nem egyetlen rövid je­ lenetben történnék is - azt bizonyítja, hogy a dráma sokkal szilárdabban gyökeredzik a mítoszban, mint a tudományos elméletekben. Oszvald sorsa a sivár élettani determinizmust példázza, vele már csak megtörténnek az ese­ mények. A hasonló betegségtől sújtott Ránk doktor (Nóra) még ura sorsának, ő maga szabja meg halála idejét, és emberi méltósággal lép ki az életből. Oszvald ezzel a sztoikus sza­ badsággal sem rendelkezik. A tett elérhetetlen JÍ

távolságba Icerült tőle, akár a Nap, amelyet az utolsó jelenetben magához akar szorítani, csakhogy az ő biológiai sorstragédiája mögött ott a fullasztó kisváros, ahol apja életereje dorbézolásokban tékozolódott, a társadalom, amely anyját a vagyon és előkelőség talmi értékeivel, Manders tiszteletes kenetes szóla­ maival vakította el. A mérgezett vér végső oka nem a szifilisz, hanem a megmérgezett társa­ dalom. Mindez Heléne Alvingban válik tudatossá, aki számot vetve eljutott a tagadás végső pont­ jáig. Kívül áll a társadalmi egyezmények sza­ bályos koordináta-rendszerén. Fiatalkori sze­ relme, Manders lelkész naiv tisztaságának hiá­ bavalóságát, a vallásosságából fakadó tévedé­ seket ugyanolyan szomorú tisztánlátással méri le, mint halott férje durva, szennyes életét. És mikor a beteg Oszvald beleszeret a saját fél­ testvérébe. Reginába, Alving kamarás törvény­ telen lányába, Heléne Alving a maga vigasz­ talan nihiljéből így inti le a szörnyülködő Manderst: „Állítólag mindnyájan ilyen frigyből származunk. És ki alkotta ilyennek a világot?" Kevesebb is elegendő lett volna, hogy a pol­ gári közvélemény felbőszüljön. Berlinben és Londonban a darab előadását csupán zártkörű, meghívott közönség előtt engedélyezték. Az angol sajtó szidalmait Shaw gyűjtötte csokorba. ,,Ibsen undorító színműve... Merő őrültség, ocsmány, rothadó szenny." Az egyik napilap nemcsak az irodalmi rovatban, hanem vezér­ cikkben is nekiront. Egy felháborodott kriti­ kus a közönséget is gyanúba veszi, s erkölcsi

59

felJbáborodásának százalékszámításban ad ki­ fejezést. „A nézők hetven percentje tisztátalan • gondolkodású."-'' Mehring, aki következetesen marxista szem­ pontból elemzi Ibsent, tanulmányában kifejti, hogy az örökléstan elmélete a természeti tör­ vény hatásával általában elhomályosítja a szo­ ciális összefüggéseket, de ebben a drámában úgy jelenik meg, mint az ártatlanság könyör­ telen megsemmisítője és az élet rejtett igaz­ ságszolgáltatásának elkésett ítéletvégrehajtója.'-' A szabad akarat és az élettani-társadalmi determináltság határai szinte összemosódnak a Kíséríetekhcn, de a bonyolult pörbcn, amelyet a magányos, esendő ember akarata a világ erői­ vel folytat, mégis az akarat a felelős. A dráma végén, mikor sejthetjük, hogy az asszony meg fogja ölni egyetlen gyermekét, Alvingné elha­ tározása egy pillanatra szétszakítja a szükség­ szerűségek láncát, de ez a tett, ez a felszaba­ dulás, akárcsak a későbbi tragédiákban, csu­ pán a halálba vezethet.

AZ ÉRZELMES

BOHÖCOK

A hazaáruló (1882) A vadkacsa (1884)

„Kudarcot vallottufiik a rajongók és a hősök szerepében. Az egyetlen, amire úgy-aJhogy al­ kalmasak vagyunk, a naiv komikum" - írja Ibsen Brandesnek.^fi Az erkölcsi forradalom átalakító erejében akar bízni, és a művész meg az erkölcsbíró tisztánlátásával figyeli az ese­ ményeket. Látja a tőke mohó elterpeszkedését, az államszörnnyé duzzadó Németországot, Franciaországban a második császárság szem­ fényvesztő díszleteinek összeomlását. A párizsi kommünt lelkesen köszönti. Drezdából küldi levelét, „az örökös Wacht am Rheinjükkel kér­ kedő, rekedten ordítozó német szájhősök kö­ zül". De amíg Marx és Engels az elbukott kommünben törhetetlen optimizmussal a mun­ kásosztály tapasztalatgyűjtését, a jövendő pro­ letárállam tanácsrendszerének kezdetleges, rö­ vid életű megvalósulását, a jövő útjának kis szakaszát látják, Ibsen keserűen boncolgatja önmaga és nemzedéke szándékait, ábrándjait, az erők és az illúziók aránytalanságát. A törté­ nelmi események egyre inkább elmélyítik csa­ lni

lódását. Bizalmatlanul szemléli a francia Har­ madik Köztársaságot, a nagypolgárok köztár­ saságát, a német kardcsörtetést, az aligliogy egységessé lett, máris terjeszkedni akaró Olasz­ országot, a fwlitika szemfényvesztéseit, a féke­ vesztett haszonélvezőket, az álreformokat, az álgondolatokat. „Semmit sem várok a szociá­ lis reformoktól - írja Brandesnek. - Az egész emberiség rossz nyomon halad, ez itt a bök­ kenő. Vagy talán valóságos pilléreken nyug­ szik a jelenlegi helyzet?" A Brandeshez intézett Költői levél hangja a kései drámák lidérces, látomásos pesszimizmusára emlékeztet. Brandes, aki nagy érzékenységgel figyelt fel az európai kultúra jelenségeire, Ibsenhez inté­ zett egyik levelében a szorongás nyomasztó légköréről ír: az emberekre mintha zsibbadt tehetetlenség nehezedne. Ibsen válaszában, a Költői levélben ez a szorongás a pusztulás és az új között hányódó társadalom válságának tünetévé válik. Hajó megy az óceánon: fojtott, dermesztő félelem keríti hatalmába az utaso­ kat. Megszólal egy hang: Holttest van a hajón! A középkori hajósbabona komor színein átci­ kázik az irónia fénye: Kedves barátom, ez vo­ natkozik az Európa utasszállító gőzösre is, ahol mi ketten helyet biztosítottunk magunknak a hátsó fedélzeten. Ütban a régi haza és az óhaj­ tott cél között, ugyanazt a megmagyarázhatat­ lan szorongást érezzük. Az óhajtott cél egyre kétesebb, de a teljes­ ség ősi vágyától gyötört magányos lázadók két­ ségbeesett lendülettel törnek felé. Az író viszszakanyarodik ahhoz az egyetemes kérdéshez, 62

amely eszniélésünk pillanatától ott motoz ben­ nünk: az igazság és az ékt, a teljesség és a valóság kapcsolatához. Ám az igazság bajno­ kait már nem zord prófétákként ábrázolja: alakjai egyre groteszkebb vagy erőtlenebb moz­ dulatokkal kapkodnak az elérhetetlen után. Ibsen drámáiban nyomon követhetni kiábrán­ dulását a „világ minden zugát tisztára mosó" lelki forradalomból. A részvétmarta lelkek, a teljesség utópistáinak követelései olyan éterien tiszták, hogy talán csak a vákuumban való­ sulhatnak meg. Aki alkalmazkodás nélkül akar rombolni és építeni, s a teljesség délibábját kergeti, annak erőfeszítéseiben van valami meg­ rendítő és nevetséges. Az emberi természetnek fittyet hányó forradalmárokat, ezeket a javít­ hatatlan ábrándozükat Gorkij a kapitalista cir­ kusz arénájában fellépő érzelmes bohócoknak nevezi. A mindent vagy semmit követelők, az igazság metafizikai szomjától gyötrődők Ibsen drámáiban egyre inkább az érzelmes bohóc maszkját viselik, tragikomikus figurájukat az író kettős síkon ábrázolja: belülről átélve és felülről, ironikusan szemlélve, mint aki nem­ csak számot ad legbensőbb énjéről, hanem va­ lamiként le is számol vele. A hazaáruló Stockmann doktora az író gon­ dolatainak, illúzióinak, szenvedélyes igazság­ szeretetének megtestesítője, Brand lelki test­ vére. „Kedvvel dolgoztam ezen a munkámon, és most, hogy elkészült, hiányt, ürességet ér­ zek. Stockmann doktor és én igazán jó barát­ ságban voltunk. Sok mindentben egyetértünk, de a doktor még nálam is izgágább, nyaka-

i

L

6}

sabb" - írja kiadójának, Hegelnek, mikor a kéziratot elküldi.-^ A darab témáját az újságok hírrovata szol­ gáltatta. Ibsen feljegyezte egy orvos esetét, aki rájött, hogy városában a gyógyfürdő vizét kolerabacilusok fertőzik. A doktor óvóintézke­ déseket követelt, az idegenforgalomnak vége szakadt, s a fürdőzőkből élő helybeliek felhá­ borodásukban betörték az orvos ablakait. A történet A hazaáruló váza. A becsületesség nagyon kockázatos, időnkint életveszélyes: ez a színmű egyik ikcserű igaz­ sága. Az orvost a város tőkései kirúgják állá­ sából, a demokratikus sajtó eleinte biztatja, de a tőke nyomására hamarosan nekitámad, rázúdulnak a kispolgárok is, mert a fürdőven­ dégek elmaradása az ő zsebüknek som közöm­ bös, és végül a hajsza lélektanának megfele­ lően mindenki ellene fordul. Stockmann öszszeütközött a társadalom gépezetével, amelyet kapzsiság és félelem mozgat, s aJiogy egyre világosabban felismeri, hogy egy egész közös­ ség él a szennyből és a hazugságokból, úgy fokozódik a gyűlölet a személye ellen. Azzal vádolják, hogy elveszi az emberek kenyerét, megrágalmazza a szülővárosát. Stockmann ele­ inte a lakosság zömében, a „tömör többség­ ben bízik. Később az a rögeszme hajtja, hogy az egyedülálló ember a legerősebb. Ez lenne a dráma másik tanulsága; ott érezni mögötte • az író felsebzett érzékenységét, akit a Kísér­ tetek után a sajtó nagy része űzőbe vett, s ott keserednek benne a század levert forradalmai, a tömegek kudarca után a magányos, kétségbe64

esett tett gondolata. A dráma csúcspontján mindaz, amit a doktor a társadalomról, egyén­ ről, közjóról, felelősségről mond, Plehanov szavaival élve anarchista zagyvaság. A doktor gondolatai gyakran Brand gondolataihoz ha­ sonlítanak, de sajátszerű, parodisztikus formá­ ban. Céljai is ugyanolyan megvalósíthatatla­ nok, csak nem a zord magaslatra vezetnek. Stockmann utcagyerekeket akar magához fo­ gadni, hogy szabad, nemeslelkű emberekké ne­ velje őket, akik, ha felnőnek, a mohó farka­ sokat elűzik messzire. Stockmann az író álláspontját képviseli, olyannyira, hogy Ibsen szükségét érzi az iga­ zolásnak. „Björnson azt mondja; a többségnek mindig igaza van. És gyakorlati politikusnak nyilván ezt kell mondania. Én ellenben csak azt mondhatom: a kisebbségnek van mindig igaza. Természetesen nem a maradiak kisebb­ ségére gondolok, amelyik nálunk a liberális­ nak nevezett nagy középpártból hátrafelé vi­ torlázik, hanem arra a kisebbségre, amely leg­ elői halad, ott, ahová a többség még nem ér­ kezett meg. Azt gondolom, annak van igaza, aki a legszorosabb szövetségben áll a jövővel" - írja Brandesnek 1882-ben, tehát abban az idő­ szakban, amikor A hazaárulóa. dolgozik.-^* Később újra rátér Stockmann problémájára: „Természetesen igaza van abban, hogy vala­ mennyiünknek azon kell igyekeznünk, hogy gondolatainkat minél szélesebb körre kiterjeszt­ hessük. De én fenntartom azt, hogy aki szel­ lemi előőrsökön harcol, annak nem lehet több­ séget gyűjtenie maga köré. Tíz év múlva talán Ó5

a többség áll majd ott, ahol dr. Stockmann állt a népgyűlésen. De hisz ebben a tíz évben a doktor nem maradt egy helyben; megint leg­ alább tíz évvel a többség előtt jár, a többség, a tömeg, az emberek zöme sohasem éri utol; a többség sohase lesz vele. Ami engem illet, én mindenesetre valami ilyen szakadadan to­ vábbhaladást veszek észre magamban. Ahol akkor álltam, amikor különböző könyveimet megírtam, ott most meglelietősen tömör több­ ség áll; de én magam már nem vagyok ott, én valahol másutt járok, remélem, messze, elöl."-^* Stockmann, a szellemi előőrs, buzgó igyeke­ zettel csetlik-botlik az ellenséges világban. A tömeg, amely Ibsen szerint sohasem érheti utol, kifütyüli, beveri az ablakait. Tragikus hős a doktor, vagy „naiv komikus"? A darabot ját­ szották tragédiának, és komédiának is. Maga az író A népgyűlölő írása közben érthette meg teljesen, hogy a naiv komikus legsajátosabb műfaja a tragikomédia. A doktor alakja csak előtanulmány a két­ balkezes hős, Gregers Werle alakjához, akit Ibsen mesteri biztonsággal egyensúlyoz a tragi­ kum és komikum mezsgyéjén. Ez az elvisel­ hetetlen idealista, a becsületnek ez a megszál­ lottja, az életben mindig az alkalmatlan „ti­ zenharmadik". Az erkölcsi forradalmat köve­ telő rajongó idétlen különccé vált, tetteit gyöt­ relem és hahota kíséri. Ibsen végigment gon­ dolatsorán, s A vadkacsából eljutott az érzel­ mes bohócig, a lázadástól és tiltakozástól a tel­ jes tagadásig. A társadalom disszonanciája az

66

elvek és az élet, az erkölcsi törvények és a való­ ság összeegyezteühetetienségében fejeződik ki. „Elküldöm önnek új színművem, A vad­ kacsa kéziratát. Az utóbbi négy hónapban nap nap után dolgoztam rajta. A hosszú, minden­ napos együttlét a darab szereplőivel, gyarló­ ságaik ellenére is közel hozta őket h o z z á m . . . Bizonyos szempontból ez az új daraboim ki­ vételes helyet foglal el színműveim között, módszerében sok tekintetben különbözik az előzőektől. Ügy gondolom, talán új ösvények felé ösztönöz majd néhány fiatal drámaírót, s ezt kívánatos eredménynek tartom."''" Ezek­ kel a sorokkal meneszti Ibsen kiadójához A vadkacsa kéziratát. A színművet az ő gon­ dos, a legkisebb részletet is makulátlan pon­ tossággal kidolgozó munkamódszeréhez képest meglepő gyorsan, jóformán egy nyár alatt írta meg. A dráma témája ismét a norvég kisváros, amelynek életét az író az idő és a tér távla­ tából egyre pontosabban látja. A dráma fősze­ replője és groteszlk hőse Gregers Werle, a gaz­ dag nagykereskedő fia. Anyját régen elvesz­ tette, apjától lélekben eltávolodva élt fent északon, az erdővidéken, és „ideális követe­ léseivel" már temérdek galibát okozott. Fél­ szeg helyzetekből, gyanús elhallgatásokból Gre­ gers kideríti, hogy apja az ő gyermekkori ba­ rátja, Hjalmar Ekdal nyakába varrta másálla­ potos szeretőjét; a házasság volt az ára annak, hogy a gyanútlan Hjalmart támogatta. Az Ek­ dal család sorsa másként is össze van bogozva a Werléékével. Akárcsak a hJóra és a Kísér67

tétek cselekményében, az író itt is bonyolult kapcsolatokat teremt alakjai között. Hjalmar apja és az öreg Werle üzlettársak voltak; a kétes spekulációk börtönbe juttatták Ekdalt, a megfontolt, kemény Werle tisztázta magát. Csalás, hazudozás, önámítás mindenütt. Nem is kétséges, Gregcrsnek igaza van: a házas­ ságnak, mint minden más emberi kapcsolat­ nak, őszinteségen kell alapulnia. Csakhogy Ib­ sen drámája azt is megmutatja, hogy a hazug­ ságokat, a csalást és önámítást bonyolult szük­ ségszerűségek hozták létre. A dráma keserű paradoxonja bebizonyítja, hogy a szennyes, csúf életnél még elviselhetetlenebb a makulátlan igazság. Akárcsak Lóna Hessel A társadalom támaszaiban, Gregers is kiszellőzteti „az ápo­ rodott hazugságok bűzét", felfedi az igazsá­ got a gyönge Hjalmamak, aki a való elől önáltatásba menekül; tettének az az egyetlen ma­ radandó következménye, hogy halálba kergeti Ekdalék 'kislányát, Hedviget. Mi történt az igazságért, az ember szabad­ ságáért és méltóságáért hevülő hős alakjával az irodalomban? Hosszú ideig a zsarnokság és értetlenség áldozata volt, a tömeg nem ért fel nagyságálhoz. De a romantika hősképlete némileg átalakult imagában a romantikában is; megjelenik a gondolat - igaz, csak ködszerűen - , hogy a töjnog talán fel se érhet a hős igazságálioz, mert ez az igazság az éter tisztasá­ gában lebeg az élet felett. Schiller Posa már­ kijában van egy csipetnyi Brandból, s a brandi mércét az emberi képesség már nem üti meg. Csakhogy Ibsen drámáiban nem is a cél a lé-

6S

nyeges, hanem a teljességért folytatott harc, az összes szunnyadó erők előhívása, képessé­ geink felfoikozása az emberi természet leg­ végső határáig. A maradéktalan igazság, az Eszmény A vadkacsában az élettel párhuza­ mosan, de elérhetetlen távolságban siklik. Brand túl súlyos követelései még visszhangot keltenek, s az árnyalatnyi komikum talán nem is az író akaratából felhőzi be az alalkját. Gregers követelései csak a megvalósíthatatlan esz­ mények koordináta-rendszerében, a képtelen síkján érvényesek, az életben egy serdülő lá­ nyon kívül seniki nem akar tudni róluk. Gregers nem az emberek nyelvét beszéli, magasz­ tos elvei badarságokként hatnak, s azt a szó­ nokot juttatják eszünkbe, aki tátott szájjal handabandázik a képernyőn, de szavát nem érteni, mert a hangközvetítés megszakadt. Az ibseni forradalmat, „az emberi szellem láza­ dását" képviselő Gregers szemünk láttára szaltózik újra meg újra a semmibe. Műfaja mi is lehetne más, mint a legtisztább tragikomédia, és iha a drámai érzelmes bohócak sorában ő az első, a sor végén talán lonesco tagolatlan hangokat adó ripacsa áll, akinek a nagy üze­ netet kellene közvetítenie az üres székeknek, s utolsó, kétségbeesett kísérlettel zagyva betű­ csoportot ír fel a táblára. Az abszurd drámának A vadkacsa az őse, s a színmű meghökkentő drámai képlete za­ varba hozta a kortárs és század eleji irodalom­ történészeket, hiszen az igazság mellől hiány­ zik az erkölcsi diadal, a katarzis, és nehéz lenne megállapítani, hogy Gregers a társadalmi 69

••>í?w!WSi-^*"-^'

körülmények szövevényében vagy a saját lábá­ ban botlik-e meg unos-untalan. A századfor­ duló irodalomtörténészeinek egyik része Gregerst hibáztatja, hogy nincs benne férfias erély a magasztos feladatra (így Josef Collins ter­ jedelmes Ibsen^monográfiájában); mások a tár­ sadalmat, amelyben az idealista felesleges ti­ zenharmadik, s abban reménykednek, hogy a megtisztult életkörülmények egyszer majd iga­ zolják (Axel Garde, Emil Reich). Brandes is elsiklik a probléma mellett, beéri olyan álta­ lánosságokkal, hogy A vadkacsa Ibsen legpeszszimistább drámája, és hogy minden fény a kis Hedvigre esik. (A két világháború közti (kor­ szakban, amikor A vadkacsa a Nemzeti Szín­ házban színre került, Hedvig valószínűleg ezért lépett elő központi alakká.) Brandes nem is­ meri fel, hogy Ibsen egyrészt az élet szennyes kicsinyességet, könyörtelenséget, másrészt a tel­ jességre szomjazó ember erőfeszítéseinek hiába­ valóságát ábrázolva, ebben a darabban elért a legtisztább tragikomédiáig. Brandes nem látja a tragikomédia filozófiai-társadalmi szá­ lait, sőt A vadkacsát Ibsen szubjektív keserű­ ségéből származtatja, s mondanivalóját leszű­ kíti az író és a közönség kapcsolatára. „Ibsen először tette fel önmagának komolyan azt a kérdést, érdemes-e átlagembereknek - aminők­ ből a közönség áll - igazságot hirdetni, nem éppenséggel a hazugságra van-e szükségük?-*' A vadkacsa tragikomikumának világnézeti gyö­ kereit Lukács György látja a legvilágosabban. A modern dráma történetében kifejti: „Az utó­ pista tragédiája csak akkor lehet igazán tra70

gikus, ha egy régi dologgal egy újat szegez szembe, de egy valóságossal egy másik való­ ságosat, és ha annak bizonyos fokú megvaló­ sítására megvolna az ereje. De tragikomikus­ nak kell lennie a vágy és elérhetetlen disszo­ nanciájának ott, ahol két egészen heterogén, egymással semmiféle viszonyban nem levő erő találkozik . . . Ibsen nagy idealistái mindig ne­ vetségessé is válnak a döntő pontokon. Brand az egyetlen, akinek ilyen volta Ibsen számára még nem vált tudatossá, de már Juliánt (Julianus Apostata) maga Ibsen neveti ki - talán csak azért, hogy megelőzze a mások nevetését. Stockmann és Gregers egész küzdelme a ne­ vetségesség határán játszódik le. Nevetsége­ sek, mert velük szemben igazuk van azoknak, akiknek sohasem lenne szabad igazuknak lennie."''^ A kritika és a közönség a daraib újszerűsé gét általában a szimbólumokban kereste, magi az író is erre hívja fel kiadója figyelmét, talán mert ezt vélte más szerzők számára is járható útnak, általános érvényű formai megoldásnaik. Annyi bizonyos, hogy A vadkacsa sokáig szim­ bólumaival hatott az irodalomra; Hauptmann és Maeterlinck számos darabja, Csehov Cseresznyéskert]c és Sirálya, őrzik hatását, s a fran­ cia Curel a szimbolizmusánaik köszönhette, hogy egy ideig túlbecsülték színműveit. A szárnyaszegett vadkacsa Ekdalék padlá­ sán már nem olyan világos jelkép, mint a le­ égett menhely a Kisértetekhen, amely Alvingné hiábavaló önfeláldozását példázza. A vad­ kacsa az öreg, lecsúszott Ekdalnak az erdőt, 7'

a szabadságot, a hajdani gondtalan életet je­ lenti, Hedvignek társat a kamaszkori magány­ ban, később az áldozatot, amelyet meg kell hoznia, hogy Hjalmar szeretetét visszanyerje. Általában a hazug illúziók öltenek testet benne, amelyek nélkül - mint Relling doktor, a drá­ ma rezonőrje kifejti - az átlagember szeren­ csétlen; ha elvesszük tőle, megfosztjuk boldog­ ságától is. Gregers az erkölcsi tunyaságnak, Ekdalék süllyedésének, apja kegyetlenségének jelképét látja benne. Különböző helyzetekben tehát mást és mást szimbolizál, de mindig ott érezzük körülötte egy életforma hazuggá vált eszményeit, hamis illúzióit, erkölcsi csődjét, világnézetének útvesztőjét. Ibsen kérdései min­ dig összehasonlíthatatlanul többet mondanak, mint a feleletei. De A vadkacsa megírásáig ad valamilyen útmutató választ a felvetett prob­ lémákra. Ebben a színműben válik azzá az íróvá, akinek - saját szavai szerint - feladata a kérdezés, nem a prédikálás. A szerkezet, ajkárcsak a Kísérteteké, a múlt harapófogójába szorítja a jelent. Mikor az első jelenet elkezdődik, a kis Hedvig halálán kívül voltaképpen minden megtörtént. Félmondatok­ ból, célzásokból, elhallgatásokból fel-felvillan a múlt, és lassan ráhömpölyög a jelenre. Meg"ismerjük a nagykereskedő halott feleségét, Gre­ gers anyját. Szerencsétlen, beteges, mellőzött nő volt. Werle a hozomány reményében vette el. Gregers fanatikus becsületességét és magá­ nyát az anyja iránti tehetetlen részvét s az apja iránti keserűség formálta. A kemény, önző nagykereskedő akaratának engedelmeskedett 7-í

mindenki. A gazdag férfi vágyának adta meg magát annak idején Gina is: története egy a sok közül, és tompaságában ő maga is szinte megfeledkezett róla; ahogy gazdáját és szere­ tőjét szolgálhatta azelőtt, úgy szolgálja később türelmesen, sok munkával a férjét, őszintén beszél, mikor Gregersnek azt mondja: a min­ dennapok gondja-baja közt eszébe se jutott, hogy Hedvignek az öreg Werle az apja, és hogy kezdettől íogva becsapta férjét. A vad­ kacsa szereplői a társadalmi erők kényszerítő hatalmának, a mások akaratának, az ösztö­ neiknek, a gyengeségüknek vagy a rögeszméik­ nek engedelmeskednek. A szükségszerűség ött ismerhető fel a legvilágosabban, ahol a múlt­ ban már minden lezajlott; a szereplők mintha egy kiszámíthatatlanul bonyolult és végtelenül hatalmas gépezet parányi alkatrészei lennének. A Kísértetekben még felismerhető a múltnak az a szakasza, amely fordulópont lelhetett volna, megakadályozhatta volna a tragédiát (Alvingné elmenekült férjétől, de nem tartott ki el­ határozása mellett). A vadkacsában kezdettől fogva minden a körülmények összjátékából ered, a gyönge álmodozó csakúgy, mint a kö­ nyörtelen, sorsa ketrecébe van zárva, s aki elhatározásával kitör a rácsok közül, az a .ha­ lálba vagy a semmibe lép, mint Hedvig vagy Gregers. A soron következő drámákra az a gondolat nyomja rá a bélyegét, hogy az em­ beri akaratnak csak a megsemmisülés felé van mozgási szabadsága.

7?

ÜW.'H'JÜW-W,*'^

A SZÁZADVÉG KÉPE

Rosmersholm (1886) A sellő (1888) Hedíla Gabler (1890) Solness építőmester (1892) A kis Eyolf (1894) John G.ihriel Borkman (1896) Ha mi holtak feltámadunk (1899)

Európa a fegyveres béke korszakát éli. Pré­ dára éhes nagyihatalmak acsarkodnak egymásra a gyarmatokért, a tőke felhalmozódása gyor­ sul, a spekuláció szétburjánzó rákos daganat­ ként emészti a világot, a városokbaíi nőnek a szegénység odvai, az anarchista bombák egyre sűrűbben robbannak. Az emberek ki vannak szolgáltatva a személytelenné vált tőkének, amely éppen a személytelensége miatt rémlik oly rejtelmesnek és végzetszerűnek. A gyűlölt államapparátusok, amelyeknek összeomlását Ibsen megjósolta, egyre nyomasztóbban nőnek az embereik fölé. Mindaz, amibe reményei ka­ paszkodnak, annyira utópisztikus, hogy a rea­ lizmus diadala Ibsen drámáiban is megismét­ lődik: írásai rácáfolnak illúzióira, ö , aki oly éles tekintettel ismerte fel mindazt, ami hazug, kongó, ami az embert megnyomorítja, azt várja, hogy a haza fogalmát a törzsÍTfaji kö­ zösség váltsa fel. „Kezdetben norvégnek érez­ tem magam, aztán skandináwá fejlődtem, és most elérkeztem az egyetemes igermánság esz74

méjéig" - írja Brandesnek i888-ban.33 A pró­ féta alkatú írók orvossága az emberiség szen­ vedéseire általában jóval kevesebbet ér, mint a diagnózisuk, amely a baj tüneteit ábrázolja. Ibsen receptje lényegében nem változott Brand óta: lelki forradalom, vagy bonyolultabb meg­ fogalmazásban az a bizonyos harmadik ország, amelyet A Császár és a Galileaih&n ismertünk meg. De a kétessé vált világ tüneteinek ábrá­ zolása megrendítő; s a túlérett társadalom zűr­ zavarát, mohóságát, eszelős vágyait, kiszolgál­ tatottságát, ábrándjait és veszendőségét Ibsen a racionális határain túlnyúló jelképekkel, ba­ bonákkal terhes, fojtó légkörrel érzékelteti. A jelenségek elvesztik szilárd körvonalaikat, eltűnik a létnek értelmet adó különbség élet és halál közt, az élet lidérces álomnak rémlik, s a halál belesiklás az ismerős, zsibbasztó fé­ lelemből az ismeretlenbe. „Eljött az az idő, amelyet az önelégült pénzeszsákok és irodalmi bértollnoikaik úgy szoktak jellemezni, hogy Ibsen egyre bolondabb lett. Nem érthették meg, hogy a hanyatló társadalom rothadásának a tünetei milyen rendkívüli hatással lehetnek egy nagy író ezernyi finom idegszálára" - álla­ pítja meg Franz Mchring Ibsenről szóló, már idézett tanulmányában. A szimbólumok és a kísértetiesség - Ibsen pályájának végső szakaszán ez a két motívum szövi át a drámákat. Ezt a ködös, sejtelmes, tragikus világképet, ahonnan szabadulás csak a halál felé nyílik, nevezi Mehring a látomá­ sos pesszimizmus világának. 1885 nyarán, tizenegy esztendei távollét után 75

Ibsen két hónapot töltött Norvégiában. Meg­ változott állapotokat talált, amelyek csak nö­ velték keserűségét. Az európai kapitalizmus rohamos fejlődése fokozott tempót diktált Nor­ végiának is. A politikai küzdelmek mögött gazdasági érdekcsoportok vívják élethalálhar­ cukat, a töke az élet valamennyi zugába be­ hatolt és mindent beszennyezett. „Sose álltam a hazámbeliok életmódjától, magatartásától tá­ volabb, mint a múlt évi előadások után. Soha nem éreztem olyan visszataszítónak. Soha olyan kínosnak."^^ Az írót a liberálisok és a konzer­ vatívok csoportja egyaránt saját magánál igyekszik perelni, s ő egyaránt távol van mind két tábortól. „Fel nem foghatom, miért ne\'ezik nálunk a baloldaliakat Jiberálisokinaík? Ha a stortingi vitákat olvasom, a parasztok gon­ dolkodásában egy hajszálnyival több valódi szabadelvűséget sem tudok felfedezni, mint amennyit a tiroli ultramontán parasztság gon­ dolkodásában találok."''^ Acsarkodó, szennyes pártharcok zajlanak a Rosmersholmh&n is a főszereplő körül. Ibsen egy családi drámát társadalmi-világnézeti drá­ mává tágít, s az a beszéd, amelyet 1885-ben hazájában, a trontheimi munkásegyletben tar­ tott, megvilágít egyet s mást a Rosmersholm bo­ nyolult tragikumából. „Sok minden itt a ten­ nivaló, amíg elmondhatjuk magunkról, hogy megvalósítjuk az igazi szabadságot... Nemes elemnek kell behatolnia közéletünkbe, kor­ mányzatunkba, sajtónkba . . . Természetesen nem a születés nemességére gondolok, sem a pénzarisztokráciára, sőt arra sem, amit a tudás

i

I

vagy a ifcépesség ad. Én a jellem nemességére gondolok, az akarat és az érzés nemességére. Csak ez szabadíthat fel bennünket."'"' Egyre világnézete ketrecében kering. Az em­ berek nyomorúsága, testi és szellemi ínsége újra meg újra felsebzi érzékenységét, de vál­ tozatlanul a lelki forradalomtól, az erkölcsileg kiváló egyéntől várja a segítséget. Brandes találóan jegyzi meg, hogy Rasmer ott kezdi, ahol Stockmann doktor végzi: fel akarja sza­ badítani az elméket, megtisztítani az akarato­ kat. Am mikor Ibsen megformálja az érzé­ keny, felelősségteli embert, és reális életviszo­ nyok közé helyezi, a mű valósága szembefor­ dul elméletével, és megsemmisíti azt. Rosmer a cselekvésig se jut el, ábrándjai tragikus meg­ torpanással, öngyilkossággal végződnek. Az író sóvárgása testesül meg ibenne az emberek er­ kölcsi, szociális és társadalmi felemelkedése után, de testet öltenek benne gyötrelmes kéte­ lyei is. Az emberek előtt kétféle lehetőség áll: elfogadni a hazugságok, az egyezkedések vilá­ gát, beépni a meglevővel, eszmények nélkül élni, röviden, troUokká válni, vagy haladni előre a hivatás kijelölte úton a kikerülhetetlen megsemmisülés felé. Brand prófétai követeléseitől Gregers Werle szélmalomharcálhoz és a cselekvés előtt meg­ torpanó Rosmer tragédiájáJhoz jutott el az al­ kotó. Mindkét színmű ugyanazt a tételt fejezi ki különböző szólamban: az igazságért hevülőnek nincs élettere a társadaloimban, annyira nincs, hogy a küzdelem az igazságért meg se indulhat. 77

iggryBütjiipiJyü-."--'

A mű váza egy meghökkentő szerelmi há­ romszög, amely borotvaélen áll az ösztönös mélylélekrajz és a feliegjáró romantika között. Rosmersholm birtokosa, Johannes Rosmer fe­ lesége öngyilkos lett; a beteg asszonyt Rebekka West hajszolta bele az öngyilkosságba. Rebekkának eleinte csak az volt a célja, hogy hatal­ mas, felgyülemlett tettvágyát a passzív, szép­ lélek Rosmer segítségével kiélhesse, de később beleszeretett a férfiba. Ö, akit az élet meg­ buktatott mocskos áradatában, szereti Rosmer tisztaságát, finnyás viszolygását minden szenny­ től, minden kétes alkutól, s a látszólagos re­ zignált nyugalom mögött felismeri a kételyt, a gyötrődést. Rebekka vad, szenvedélyes vágyó­ dásának útjában állt Beáta, a feleség. Maradi nézeteivel, családi kapcsolataival, bigott val­ lásosságával akadályozta Rebekka közéleti ter­ veit, azzal pedig, hogy élt, a Rosmerrel való egyesülését. Amikor a dráma elkezdődik, a fe­ leség már régen halott, a gyanútlan férj és a házvezetőnő egy fedél alatt lakik, és Ibsen­ nek minden drámaírói erejét latba kell vetnie, hogy ezt a különös, a meghittség békés fel­ színe alatt örvénylőén mély, merőben lelki sze­ relmet hitelessé tegye. Rebekka felszabadította Rosmert a családi hagyományok, a vallási meg­ kötöttségek gúzsából, abból a szemlélődő elvonultságból, amelybe Rosmer befalazta ma­ gát, de a férfi mellett ő is átalakult. Érzéki szenvedélye elcsitult, lassanként magába fo­ gadja a másik lényét, és szenvedélye oltal­ mazó, lemondásra is kész szerelemmé, a saját személyét háttérbe helyező érzéssé alakul át. 7Í

Rosmersholm talán a legvilágosabb példa arra, hogyan telítődik meg a lélektani dráma társadalmi, sőt közéleti tartalommal. Attól fogva, hogy Rosmer elvetette konzervatív jnúltját, nemcsak az egész jobboldallal, elsősorban sógorával, a harsogóan ostoba KroU rektorral találja magát szemközt, hanem a baloldali sajtó képviselőjével, Mortcnsgaarddal is: az ügyes­ tollú szerkesztőnek csak addig kívánatos szö­ vetséges Rosmer, amíg a vallásos világszemléletűck táborából nyújtja felé a kezét. A rek­ tor a sötét előítéletek, az öklelő korlátoltság remekbe faragott figurája, a szerkesztő a fürge, sunyi megalkuvásé, „mert Mortensgaard sose akar többet, mint amire képes, és képes arra, hogy ideálok nélkül éljen". A lesújtó ítéletet Brendel Ulrik, az elkallódott tehetség, Rosmer egykori nevelője mondja ki. Éppen olyan ke­ véssé bír és akar egyezséget kötni a folyvást egyezkedő társadalommal, mint hajdani tanít­ ványa, s ha Rosmert xendikívül érzékenysége, aggályos lelkiismeretessége magányba falazta, Brendelt individualitása társadalmon, sőt tör­ vényen kívüliségbe taszította; így vagy úgy, mindJcetten ikívül esnek a körön. A társadalmi erők képlete a drámában pontosan fedi Ibsen arisztokratikus anarchizmusát. A polgári jobbés baloldal emberei pillanatnyi érdeküket vagy sötét ostobaságukat követik, a hivatástudattól fűtött embert viszont, aki változtatni akar a világon, értetlenség és támadások özöne fo­ gadja, s akárcsak A bazaártdóban, az író itt is megfosztja hősét a tömeg támogatásától. Az elnyomottajk táborát, az igazi „tömör több79

séget", amelyért a felszabadító, léleknemesítő küzdelem elsősorban folynék, senki sem kép­ viseli. Rosmer ködös programja mindvégig valaihol az irreális magasságban siklik el. Mi készteti Rosmert arra, hogy a malomzúgóba vesse magát, azon a helyen, ahol felesége öngyilkos lett? Miféle lelki görcs rántotta viszsza, valahányszor át akart menni a pallón, aho­ vá Beáta utolsó útja vezetett? A lélek mélyré­ tegébe leraikódott önvád aikkor sem enyhül, ami­ kor Rebekika bevallja bűnét, és magára vállalja a felelősséget. Önvád és a feleslegesség érzése egyaránt a halál felé taszítja Rosmert. ö az első Ibsen-ihős, aki már akarni sem mer igazán; szinte úgy érezzük, már eleve lemondott fel­ adatáról, de nélküle élni is lehetetlen. A malomzúgóba vezet Robekka úttalan útja is a hiábavaló bűn és a hiábavaló önfeláldozás után. A kétségbeesetten lemondó és nagyot akaró, a tiszta és a beszennyezett egyaránt úgy hull a megsemmisülésbe, mint gyermek az anyja ölébe. A bűn és a bűnhődés ok-okozati összefüg­ gését, amelyen a hagyományos drámai igazság­ szolgáltatás nyugszik, a Rosmersholmhan is szét­ szaggatja Ibsen, akárcsak A vadkacsában. A lelkiismereti aggályokat, az önvádat nem az elkövetett tettek, hanom az egyéni érzékeny­ ség, a tradíciók, a nevelés következményeiként ábrázolja, ö maga így ír erről: „A különböző szellemi funkciók nem fejlődtek párhuzamosan, egyenletesen. Az elsajátítás előretör, gyors iramban. Az erkölcsi tudat, a »lelkiismeret« ezzel szemben nagyon konzervatív. Mélyen gyö80

keredzik a hagyományokban, a múltban. Ebből keletkezik az egyéni konfliktus."3'' Az ártatlan, becsületes Rosmert a beléje nevelt erkölcsi el­ vek, de mindenekelőtt aggályos önvizsgálata, érzékenysége, szociális lelkiismerete a halálba kergeti. Mivel vádolja magát? Hogy nem sze­ rette Beátát, hogy a lelke mélyén mást szere­ tett. Csak ennyivel. Am a szeretet hiánya elég volt aihhoz, hogy Beáta megölje magát, és tette iszonyú megváltozhatatlanságában mered Rosmerre. Rebekka, aki az idegbeteg asszonyt ön­ gyilkosságba hajszolta, szánandó áldozat is; eleinte elnyomott helyzetének, feszítő tettvá­ gyának, később szenvedélyének a rabja. A kár­ tékony, gonosz KroU az erkölcsös hazafi ön­ érzetével viseli cégéres ostobaságát, s egyen­ súlyában éppen olyan megingathatatlan, mint a sunyi, szennyes Mortensgaard. ö k soha meg nem érthetik Rosmer gyötrelmeit, tisztaságát, tragédiáját. Rosmersholm fölé a kísértetiesség komor, baljós légiköre nehezedik; akár Arany öregikori balladáiban, borzongó természetességgel sik­ lunk át a hétköznapok életéből a babona ősmisztikumába. A sellő egére csupán színpadi felhők jutottak, s alattuk egy művi kis világ. Az impresszionista hangulatokra épült drámád ból lépten-nyomon kiütközik a gondosan ki­ agyalt szerkezet váza. Századvégi sikerét talán az magyarázza meg, hogy a „meg nem értett nő" vívódásait ábrázolja. Hogy a nyugati szín­ padokon időnkint előveszik, azt talán a hatá­ sos főszerepnek köszönheti, amelyben egy-egy sztár kedvére parádézhat. A kísértő vágyat, a Si

kielégületlenséget, a várakozás feszültségét, hangulatok hullámain lebegő ködvárakat, érzések tétova határtalanságát és változásait^ a drámában a tenger jelképezi. A dráma ér­ zelmi jellegét szinte zenei betétek adják meg, a szűkszavú, feszült párbeszédeket hosszú lé­ legzetű mondatok feltörő áriákként váltják fel, arról tanúskodva, hogy a zárkózott és fegyel­ mezett író mennyi érzést és elérzékenyülést hordoz magában, és benne is mennyi kísértés villózihat. Hatvan esztendős, a közelgő öreg­ ség válságos időszakát éli. Persze a rejtett lírai hév sem változtat azon, hogy A sellő gyönge darab. Ki fogadná el hitelesnek a világítóto­ rony és a tenger romantikájával övezett EUidát, akit a kényszerűség tuszkolt a házasságba, s aki ábrándjaiba merülve tétlenül, magányo­ san révedezik idős férje, a türelmes Wangel doktor és ikét nevelt lánya mellett. (A kisebbik lánnyal, Hildával, ezzel a csupa feszültség, ár­ tatlanul kegyetlen kamasszal Solness építőmes­ ter drámájában fogunk újra találkozni.) Ellida, ez a sápkóros Bovaryné-utód egy tengerészről álmodoziik, aki lánykorában - mikor apjával a világítótoronyban lakott - megjelent az éle­ tében, s aztán eltűnt. A titokzatos férfi várat­ lanul visszatér, és minthogy az ábrándok révü­ lete megállítja az időt, annyi lepergett év után most is az, aki volt, másodkapitány a hajón és álomlovag, a tétova sóvárgás megtestesítője. A derék Wangel doiktor hogyan is mérkőzhetne ilyen vetélytárssal? Mi mást tehet, minthogy visszaadja Ellida szabadságát, és a sellő, mi­ helyt önmaga dönthet a sorsáról, lemond a 8i

tenger és az ábránd végtelenségéről, s meg­ nyugodva leliorgonyoz idős férje oldalán. Oda tér vissza, aJionnan el akart menekülni, de helyét - ahonnan valójában el se mozdult önmaga, a saját jószántából választja. Ibsen tétele szerint Ellidát döntése a szükségszerű­ ség világából a szabadságóba emelte, csakhogy ez a döntés, minthogy fittyet hány a lélekrajzi valóságnak, menthetetlenül elsekélyesíti a da­ rabot. Ibsen hősei és hősnői csak akkor hite­ lesek, ha a teljesség utáni vágyuk a semmibe űzi őket, ha a szabadság egyértelmű a fialállal. (Nóra azért kivétel, mert az ő problémája egy nagyon határozott, legkevésbé sem elvont célra irányul: a babaház lakója ki akar lépni az életbe, hogy ott küzdő emiberré váljék.) A sellő éppen fogyatékosságával példázza, hogy e mű mennyire összeforrt - mint Ibsen valamennyi daraibja - az író erkölcsi-'filozófiai tételével. EUida nem ábrándult ki a szerelmeséből, szá­ mára a döntés szabadsága a lényeges. A szín­ mű merev tételessége különösen szembetűnővé válik, ha a Hedda GablenoX vetjük össze. A századvég túlérett, már-tmár széthulló élet­ formája jelenik meg a Hedda Gablerhea. A pszichológiai dráma ismét társadalmi töl­ téstől feszült. Az író két társadalmi réteg ir­ galmatlanul pontos, kórrajznak is beillő képét rajzolja fel. Az egyik Hedda férje, Tesman kispolgári, a körülményekhez csaholva alkal­ mazkodó világa, a Kati és Juli nénik szirupos idilljével, a másik a kiábrándult, cinikus felső tízezeré, Brack bíró és Hedda világa, ahol min­ den megengedett a társaságbeli formák meg-

l

Í3

sértésén kívül; és a kettő között a társadal­ monkívüliség senkiföldjén, a kallódó tehetség, Ejlert Löivborg, akit szélsőséges individualiz­ musa, lázadása, meg nem értcttsége a pusztu­ lásba hajt. Igaza lenne Brandesnek, aki Ibsen-könyvé­ ben egy angol kritikus megállapítását idézi: társaságban tíz eset közül ötben egy-egy Hedda Gabiért vezetünk a vacsora-asztalhoz. A meg­ állapítás igaz, ha Hedda fölónyeskedésére, mo­ doros szépségkultuszára, tetszelgő egyénieskedésére gondolunk, mindarra, amit a kor- és kasztszellem aggatott rá. De miért nem sóhajturiik fel megkönnyebbülten, mikor a fölényes, komisz, zsarnoki Hedda Gabler, akinek semmi sem kell, ha nem kaphat meg mindent, meg­ öli magát? Talán pimaszságai, fanyar mohó­ sága, sebző dölyfössége mögött kezdettől fogva érezni az esendőséget, gyűlölködésében az el­ torzult erőt, s ő, aki egyfelől irányítja az ese­ ményeket, maga sem más, mint az események és társadalmi állapotok következménye, rontó és megrontott, bűnös és áldozat egy személ)ben. A vagyontalan tábornoklány, a hajdani bálkirálynő, aiki a harminc évhez közeledve sietve hozzáment a jánibor Tesmanhoz, mégis összehasonlítihatatlainul több, mint a mások gondolatain kérődző férj, aki a korlátoltak csökönyösségével egyetemi magántanárságot szerzett, és nászútjárói visszatérve a katedra felé talpal. Tesiman a jellegtelen, a társadalom öntőformáiba engedelmesen belesimuló kispol­ gár, aki koronként és földrajzi helyzetként lát­ szólag nagyon különböző, de valójában éppen 84

1

jeücgtelensége miatt azonos. Heddában elvetélt erő van, célját .nem találó, önmagát és máso­ kat emésztő erő, aihhoz nem elég bátor, hogy a saját útját járja, annál gőgösebb és függetle­ nebb, hogy a másokét ikövesse, lázadozása nem anarchista indulat, hanem nihilizmus. Alakjá­ ban nyomon követhetni egy tanulmányrajz ki­ teljesedését. Hjördis, a valkűr (Hősök Helgnlandnn) és Rebekka West (Rnsmersholm) közt is sok a rokonvonás, de Hedd.i és Hjördis közt egészen szoros a kapcsolat. Sekélyes, otromba férfi mellett vergődik mindkettő. Hjördis ro­ mantikus pátosszal fogoly sasJioz hasonlítja magát, Hedda a nászútról visszajövet, mikor férje ikimegy a szobából, kétségbeesett, tehe­ tetlen dühvel emeli fel ökölbe szorított kezét. Hjördis fárasztó vadászatokra megy, íjjal kó­ borol a fjordok partján, Hedda kielcgületlensége a polgári világ méretei közt tombol: szen­ vedélyes lovas, és apja pisztolyával játszik élethalál játékot. Feléled a valkűr sebző komiszsága, de hányféle színben, árnyalatban! A tábornok lánya másféleként komisz -férje nevelőanyjával, a derék, jelentéktelen Juli né­ nivel, mint a társaságbeli Brackkal, hajdani ga­ vallérjával; ingerülten fitymálja korlátolt fér­ jét, alattomosan gonosz hajdani intézeti társ­ nőjével, Teával, akit vetélytársának érez, és eszelős kegyetlenséggel bánik éleíe nagy sze­ relmével, Ejlert Lövborggal. Ahhoz nem volt elég bátor, hogy sorsát a féktelen, kicsapongó Lövborghoz kösse, másnak átengedni viszont nem akarja, s irtózik attól, hogy férjétől gyer­ meket szüljön. Van valami szilaj következetes-

h

ség abban, hogy az élet céltalanságát érző Hedda nem akarja az élet folytonosságát szol­ gálni, mintegy igazolva, hogy az anarchikus lázadás végső pontja a teljes tagadáshoz, a ni­ hilizmushoz vezet. Mikor Lövborg könyvének kéziratát elégeti, egyszerre állva bosszút a fér­ fin és Teán, aki vissza aJcaita adni Lövborgot az életnek, Hedda önmagán túlnőve a rontás szellemének rémlik. A századvégi dekadencia beletorkollik a babonák ősvilágába. Ügy érzi, Lövborg cs Tea közös gyermekét pusztítja el. H E D D A . (Néhány lafiot bedob a tűzbe, magában suttog.) Elégetem a gyerekedet... Tea! Te bodroshajú! (Néhány új lapot dob a tűzbe.) A te gyerekedet és az Ejlert Lövborgét. (Az egész kéziratot bedobja.) Elégetem . .. nézd, elégetem a gyermekedet! A nyájlények világából nem az éteri sem­ mibe, a megtisztító halálba, hanem a széthullásiba visz az út. Hedda Gabler egyetlen esz­ ményét, Oscar Wilde-'féle szépségkultuszát a valóság könyörtelenül megcsúfolja. Lövborg, ahelyett, hogy bukott hőshöz illően szíven vagy halántékon lőné magát, egy rosszhírű házba megy, útközben elveszti készülő .műve kézira­ tát, verekedésbe keveredik, és a nyilvánosház­ ban megölik. A pisztoly ravaszát nem az élet­ tel szembeforduló akarat, hanem a kaján vé­ letlen kattintottá el. A Kosmersholm zárójclcnetében a cseléd szavai mintegy az antik kó­ rust helyettesítve a drámát a sorstragédia szint­ jére helyezik. „Itt nincs segítség! Boldogult aszíó

szonyom elvitte őket!" (A megrendülést csak fokozza, hogy Rosmer és Rebekka halála csu­ pán a beavatatlan számára sorstragédia, a kö­ zönségnek éreznie kell, hogy társadalmi-lélek­ tani dráma tanúja volt, s a két főszereplő nem a sors csapdájá/nak, hanem a társadalom szö­ vevényes hálójának az áldozata.) Hedda ön­ gyilkossága után Braok tölti be ezt az antik kórus-szerepet, ő az úri társaság borzongó íté­ letét mondja ki: Könyörülő Isten! - ezt nem szokás megtenni! Ahogy az öregedő író a társadalom egyre betegebb teste fölé hajol, a bomlást érzékeltető ábrázolásban összemosódnak élet és halál vo­ nalai, a jelenségek elvesztik határozott kontúr­ jaikat, túlmutatnak önmagukon, a valóság egyre vértelenebbé sorvad, a szereplők a saját lei­ kükből felbukkanó rögeszmékkel, vágyakkal és félelmekkel hadakoznak. Bernard Shaw a négy utolsó drámát ezzel a címszóval foglalja öszsze: „Halott emberek között". Önmagukat túl­ élt vagy az életből kiszakadt emherekről szól valamennyi: Solness szilaj örömmel és rettegve megy fel a toronytetőre, ahonnan lezuhan, a kis Eyolf engedelmesen megindul a halál hívó szavára, Borkman, a bukott bankár lélekben már rég halott, mikor a függöny felgördül, fehérnyakkendős, fekete öltönyös dermedt ünne­ pélyességében van valami groteszken kísérte­ ties, s az utolsó dráma, a Ha ml holtak feltá­ madunk két főszereplőjét csak valami bioló­ giai tehetetlenség köti az élethez, s a testi meg­ semmisülés csupán teljessé, visszavonhatatlanná teszi halálukat.

A látomásos ikorszak legjelentősebb alko­ tása a Solness építőmester; az író erejéből még futja, hogy az élet legmélyére nyúljon. A meg­ szokás, a részvét, a tehetetlenség erejével össze­ bogozott házaspár reménytelenül keresi élete tartalmát - a dráma magja Ibsen egy rövid verse, amely alá ő maga írta: Solness építő­ mester első vázlata. Maga a dráma messze túlnő a vázlaton. A torony, ahová a szédülő fejű Solness fel­ kapaszkodik, sokfajta érzé.s, jelenség szimbó­ luma: jelképezi az ember vágyát a teljesség, a művészet, a tökéletesség után, az öregedő férfi fellobbanását, a sóvárgást, amellyel az ifjúságot áhítozza. „Magasztos, gyötrelmes bol­ dogság az elérhetetlenért küzdeni" - írja Ibsen 1889 szeptemberében a fiatal Emilia Bardaoh naplójába. Hilda Wangel is szeptemberben látta először a tengerparti kisvárosban az épí­ tőmestert, és tíz esztendő múlva, ugyanazon a szeptemberi napon megjelenik Solness há­ zában, hogy a talán soha el nem hangzott ígé­ retet behajtsa rajta, és felhajszolja még egyszer a magasba. A torony az elmúlt, a visszahoz­ hatatlan pillanat, az ábránd, az eszmény, a le­ hetetlen; mindaz, ami obben a véges, egyez­ kedésekkel és alikuval teli életben vonzza és kísérti az embert. A legvilágosabb, a legálta­ lánosabb jellegű szimbólum, olyan, mint a ha­ lál kaszája, a remény szivárványa - állapítja meg Benedek Marcell,''^ s a mai olvasó álmél­ kodik, hogy Brandesnek vitába kellett szállnia a kortárs irodalomtörténészekkel, azt magya­ rázva, hogy a torony jelkép is, valóság is.

Maga Hilda Wangel is a valóból a szimbó­ lumba nyúli'k, személyében maga az ifjúság ölt testet, mikor egy hatásos jelenetben betör Solncss életébe. Vidéki kisváros egyhangúságából érkezett, híres és tehetséges férfihoz akar tar­ tozni, mert naiv és szertelen ábrándjaiban el­ képzelte, hogy nagyszerű örömöket és megrázó élményeket ér meg mellette. Eljött a mesebeli királyságért, eljött, hogy nagynak lássa Solnesst, mindenkinél kiválóbbnak, hogy felkényszerítse a magasba, a beteljesülésbe, a halálba. Ez a mohó és tiszta fruska csupa tettvágy és vibráló feszültség, az ő becsvágyának, illúziói­ nak, regényes képzelgéseinek, a lehetetlent ost­ romló akaratának engedelmeskedik Solness, hogy még egyszer átélje a beteljesülést, s utána lezuhanjon a halálba. A lelki élet szakadékai kivetítődnek, a min­ dennapok világában látomások kisértenek, de az író egy pillanatra sem téved el az érzelmek sokfajta szólama és a társadalmi valóság szö­ vevénye közt. A titokzatos „segédek és szol­ gák", a tudatalatti én előfutárai megbújnak az építőmester lelkében, de olykor kitörnek, és teljesítik, amire vágyik. Ök bántották vissza a kezét, hogy a régi családi ház repedt kémé­ nyét meg ne javítsa, ők teljesítették kívánságát, hogy a ház leégjen, s ő újat építihessen a he­ lyére, mert ez a paraszti sorból feltört Solness, aki irgalmatlanul bánik el valamennyi vetély­ társával, s retteg a rátörő új nemzedéktől, aki brutálisan és csalárd fogásokkal védi hírnevét, művészi rangját, egész életében építeni akart; i eleinte égnek törő templomokat, később ott- | 19

honokat, és végül keserűen, kiábrándultan úgv érzi, hogy az ember csak légA'árakat építhet. A benne élő alkotó lehetőségeit, önmagát akarta megvalósítani, hogy az legyen, akinek a saját egyénisége törvényei értelmében len­ nie kell. Ez a törekvés, amely az egyén legmagasabbrendű szabadsága is, áldozatokat b'vánt; nemcsak a régi, a leégett ház, hanem közvetve az építőmester két kicsi gyermeke is áldozatul esett Solness egyéniségének. Solness önvádjában az egyéniség megvalósulásának joga, az egyén szabadsága mérkőzik a felelős­ séggel. Hogy lelkiismerete miért nem nyugtalaakodiik Ragnar Brovik miatt, a.kinok iképességeit kihasználja, tehetségét elnyomja, ömbizalmát megtöri, azt mértéktelen művészi becs­ vágya magyarázza. Ragnarnak csaik akkor en­ ged teret, amikor Hilda lénye ráeszméltette arra, hogy a teljességet kell akarnia, aliku és egyezkedés nélkül. Solnessné is egy világnézet csődjét testesíti meg, s ez különös, áttételes módon fejeződik ki. Vallásos nevelést kapott, két gyermeke ha­ lála után magára kényszeríti a belenyugvást, zúgolódás nélkül, hálás lélekkel akarja elvi­ selni a megpróbáltatást. A fojtott szenvedés fur­ csa, torz formában jelentkezik a beteg lélek­ ben. Solnessné nem meri siratni halott kisfiáit, akik tejlázban pusztultak el, mert ő megbete­ gedett, mikor télvíz idején menekülni kellett az égő házból, de betegen is maga akarta táp­ lálni a csecsemőket. Isten rendelését el kell fogadnia: Solnessné nem a fiaiért, hanem a

90

régi háaban odapusztult emlékeiért, a gyerek­ kori babáiért kesereg. Az építőmestert tragikus gyötrelem veszi kö­ rül. Borkmant, a bukott bankárt groteszk gyöt­ relem. Idáig a lehetetlen, a mindent, a semmit ostromló aikarat .küzdelmét láttuk, Borkman alkarata önmagára irányul, s éppen olyan kép­ telen, mint Münchhausen kérkedése, aki azzal henceg, hogy a saját hajánál fogva rántotta ki magát a mocsárból. A norvég bányász fia a századvég legkínálkozóbb útját választotta az érvényesüléshez: bankár lett, de az erők, amelyek segítségével a magasba emelkedett, ellene fordultak, a spekulációk siikkasztásba kergették. Maga Borkman valójában szerep, amelv rá­ forrt az emberre; nemcsak Peer Gynt utóda, hanem a Pirandello-alakok őse is. A fcukott pénzember öt évi fegyházzal a háta mögött, nyolc esztendő óta a szobájába zárkózva, a fél­ reismert Jiös pózába merevedett. Divatjamúlt fekete öltönyében várja a tisztelgő küldöttsé­ get, amely majd vissza fogja hivni az életbe, várja az abszurdumot, amibe a reményei ka­ paszkodnak. A társadalom támaszai Berniek konzulja meg a többi, szennyes üzletekkel fog­ lalkozó konzul, A vadkacsa józanul megfon­ tolt, kegyetlen Werle nagykereskedője egy sok­ kal korlátozottabb élet üzletemberci. Borkman rögeszméiben, pózaiban, önáltatásában a szá­ zadvégi kapitalizmus eszelős kuszasága ölt tes­ tet. Illúziói önnön nagyságáról diktátori mé­ retűek, kitörései olykor megrendítően hatná­ nak, ha az író le nem leplezné lépten-nyomon 91

a nagy szavak, a szédítő perspektívájú tervek mögött az önzést, a kegyetlenséget, a Borkman hiibájából csiipa-scb életeket. A sikkasztó bankár több ízben hatalmas pátosszal beszél arról, imilyen jólétet, milyen óriási lehetőséget adtak volna az ő spekulációi az embereknek. Ilyesfajta érdemeket hangoztatott Berniek kon­ zul is szerényebb méretek közt, kenetes frázi­ sokkal ikörítve. Csakhogy Berniok az önzésére és gyávaságára hallgatott, és vele szemközt áll Lóna Hessel, a;ki az igazságot iképviscli. Borkman öntörvényeit követte, a saját maga lehetőségeit akarta végigélni, az adott társa­ dalmi körülmények között sikere valóban ha­ talmas perspektívák felé nyithatott volna utat. A föld mélyében szunnyadó aranyat, az or­ szágban, a világ testében lappangó erőforrá­ sokat akarta előhívni. De Borkman drámájá­ ban minden kétségessé vált, még az a jog is, hogy azok legyünk, akiknek lennünk kell. John Gábriel könyörtelenséget, amely a világ előtt egy ideig hivatásnak látszott, az élet nem iga­ zolta. A bukott bankvezér egyre önmagában keresi tettei jogosságát, szükségszerűségét: „- De azt nem tudják, hogy miért követtem el. Hogy miért kellett elkövetnem? Nem értik, hogy el kellett követnem, mert én - én vol­ tam, mert John Gábriel Borkman voltam és nem más." (Hajdú Henrik fordítása.) Borkman vívódásai és pózai akár a Napóleo­ néi is lehetnének Szent Ilona szigetén. A tra­ gikus bukás a groteszk monomániával határos, az egyéniség ikövetelései egyaránt elszakadtak az abszolutumtól és a valóságtól, a tudat ké9^

pei és az objektív valóság jelenségei állandóan rácáfolnak egymásra. A drámát lélektanilag valószínűtlen esemé­ nyek terhelik. John Gábriel azon bukott el, hogy kiszolgáltatta magát annak a férfinak, aki a szerelemben vetélytársa volt, s akitől ő el­ vette Ella Roneheianot. A cselekményt a vélet­ len összefüggések valóságos lánca indítja meg. Azon az estén, amikor a súlyosan beteg Ella Renthcim, John Gábriel sógornője és ifjúkori szerelme megérkezik, hogy Borlcman fiát, Erhardot élete utolsó napjaira elvigye magával, a fiatal Borknian elhagyja a házat, azzal az asszonnyal, akit szeret; ugyanezen az estén sza­ kad meg Borlkman és a bukott bankár áldo­ zata, Foldal, kölcsönös önámításra épült ba­ rátsága, s végül ezen az éjszakán pusztul el John Gábriel. A mesterkélt fordulatok, a dráma művisége, a lélekrajz valószerűtlenségei még szembetűnőhbek A kis Eyolfban, amely a keletkezés sorrendjében megelőzi Borkman drámáját. Eb­ ben a darabban Ibsen megpróbált feleletet adni a kérdésekre, amelyeket a szereplők egyé­ nisége, sorsa felvet, s a dráma éppen emiatt válik meghökkentően egyenetlenné. Ibsen me­ gint visszakanyarodott az átalakító lelki forra­ dalomhoz, ezúttal a szociális utópia irányában. A lélektani valószínűtlenség a párbeszédekre is ránehezedik, kiváltképpen a dráma végén, a darabból helyenkint olyan nyilvánvalóan ágaskodik elő a tendencia, mintha nem száza­ dának legnagyobb drámaírója, hanem igyekvő pedagógus írta volna a serdültebb ifjúság ré93

szere. Allmers és Rita egyetlen gyerekük, a kis Eyolf halála után, aki az ő szeretetlenségük elől szökött a halálba, elhatározzák, hogy sze­ gény gyerekeket fognak testileg-lelkileg istá­ polni. Ha céljuik sikerül, akkor a Jcis Eyolf nem született és nem pusztult el hiába. A kis Eyolfnak óriási si.kere volt. A skan­ dináv államakban hosszú ideig valamennyi Ibsen^iráma közt ez volt a legnépszerűbb. A ke­ netes befejezés, az önző szülők erkölcsi föl­ emelkedése magával ragadta a nagyközönsé­ get. Milyen messze vagyunk attól a kérlelhe­ tetlen szigorúságtól, amellyel A vadkacsa, a Rosmersholm írója szembenéz az igazsággal! A nagy leleplező, a (keserű kételyek írója, a polgári lét megtagadója öregen, fáradtan va­ lami fogódzót keres, hogy kínzó aggodalmait elzsongítsa. S ahogy a valóság egyre inkább elsorvad az utolsó színművekben, úgy bomlik meg belső egyensúlyuk is. A természetes fe­ szültséget erőltetett fordulatok, túlbonyolított szituációk pótolják, mint A kis Eyolfban és John Gábriel Borkmanhan, a szimbólumok az általános emberi síkról a patológiába csapnak, s a líraiság, amely ikétségikivül egyik legérté­ kesebb tulajdonsága ezeknek a műveknek, oly­ kor elmossa a dráma szilárd határait, mint az utolsó drámában. Ha mi holtak feltámadunk című művét maga Ibsen nevezi epilógusnak. Érzi, hogy ez az utolsó írás, amelyre még ha­ nyatló erejéből futja. A dráma szomorú, lírai vallomás a művész sorsáról, amely nemcsak életcél és hivatás, ha­ nem felelősség is, vallomás az alkotóról, aki 94

egyéni képességeit a végsőki.g, szinte a végte­ lenségig fokozza, s a saját és a mások boldog­ ságával fizet munkájáért; - csupa olyan prob­ léma, amely a Solness építőmesterben sokré­ tűbben, hitelesebben, megrázóbban ölt testet. Az ismétlődés benyomását alig csökkenti, hogy Ibsen a dráma központjába helyezi az élet élése és a művészet gyakorlása közti ellentétet, amely kortársai közül sok alkotót foglalkoz­ tatott. Rubek, a világhírű szobrász látszatra mindent megkapott az élettől, és mégis oly kiégett, oly sivár a lelke; csak a gyötrelmes nyugtalan­ ság, az önvád eleven ibenne, s a kényszer, amely munkájához hajtja. Szobrait múzeumok, gazdag műgyűjtőik vásárolják meg, ő kaján örömmel rejt az emiberi vonások mögé állat­ pofákat, és keserűen mulat a feléje özönlő magasztalásokon. Az alkotót akkor is félre­ értik, amikor mellőzik, s akkor is, amikor vi­ lághír repíti a magasba. Rubeknek foőven volt része a küszködésben, akárcsak Ibsennek. A siker hirtelen jött: fia­ tal, meztelen nőt ábrázoló szobor, „A feltáma­ dás napja" hozta meg. A szobor modellje, Irén szerelmes volt Rubekbe, elhagyta miatta a csa­ ládját, a szobrot kettőjük gyermekének tekintve szolgálta a férfit és alkotását, mikor nap nap után ott állt az emelvényen. Miikor a mű el­ készült, Rubok azzal köszönte meg, hogy ez volt az élete legszebb epizódja. Irén eltűnt a férfi életéből, évekig fásultan, kétségbeesve tékozolta szépségét, amelyet a szobrász csak eszköznek tekintett, s az volt a rögeszméje, 95

hogy ő már réges-rég halott. Az öregedő, .kiáb­ rándult Rubek egy tengerparti hotelben talál­ kozik hajdani modelljével. A művésznők az élet csupán nyersanyag: a szabor, amelyet Irén kettőjük gyermekéneik érzett, megsemmisült eredeti formájában, mert alkotója másként, kiábránd ultabbain, reálisan, iróniával szemléli az életet. Rubek a művész kényszerű kegyetlen­ ségét és tragikumát példázza, a dráma másik i élőhalottja, Irén az eszményt testesíti meg, I amelyet valami módon megtagadva, elferdítve i lehet csaik megvalósítani. \ A balladai hangulatú és felépítésű Epilógusban, amelynek mindössze négy szereplője van, Ibsen mintegy összegezve életműve lényegét, újra felvázolja a kétféle embertípust és sorsot; heroikus életszemlélete mereven elkülöníti a két világot. Az önmagukkal beérők, a megtorpa­ nok, az egyezikedők: Rubek fiatal felesége. Mája, és a medvevadász leérnek a biztonsá­ got adó lapályra; a teljességre szomjazok, Rubeik és Irén elindulnak a csúcs, az abszolútum, a pusztulás felé.

ALKOTÖMÜVÉSZETE ÉS Ö R Ö K S É G E

Ibsen több ízben is beszél arról, hogyan for­ málja meg alakjait. Mielőtt egy szót is papírra vetne, maga előtt ikell látnia őket, ismernie kell lelkük minden zugát. Lépésről lépésre tanulta meg az emberábrá­ zolás művészetét. Eleinte nehézkes és mester­ kélt, elavult módszereket használ. A Catilina, az Östiaali Inger asszony, sőt a Trónkövetelök szereplői is hosszú imonológokban vallanak magukról. A francia szalondrámáik kedvelt fo­ gását is alkalmazza a monológ helyettesíté­ sére: a szereplők egymást jellemzik. A monoló­ gokat és a szereplők fejtegetéseit egymás tulaj­ donságairól, fokozatosan szorítja ki a közvet­ len ábrázolás. Eleinte csak a nagy tettek, idő­ vel a mindennapos gesztusok is kifejezik a sze­ replők jellemét, megmutatják társadalmi gyökereiiket. Emberábrázoló művészete kiteljesedé­ sében Ibsent elsősorban a saját alkotó ösztöne, a valóság összefüggéseit kutató tekintete segí­ tette, de sokat köszönTietett Brandesnek Is, aki a XIX. század irodalmáról szóló tanulmányai97

ban azt kívánja a jellemektől - Taine íiiilieuelméletének nyomán, de kevésbé tételesen - , hogy a társadalom és a környezet jellegzetes­ ségeit hordozzák magukban. Az_ embereket nemcsak a_z jellemzi, ajnit tesznek, hanem azjs, ahogyan teszik; a regény ezt az igazságot jóval előbb jnegvalósította, tniint a dráma. Az apró részletek művészete, a hétköznapi mozzanatokból összerótt alakok a színpadon teljes következetességgel Ibsen drámáiban bontakoznak ki. A drámában ő valósította meg azt a dísztelen, irgakiatlanuipontos hitelességet, amit Gogol vagy Flaubert^ rriuveiben csodálunk. A színpad tőle tanulta azt a művészetet, hogy jelentéktelennek látszó, mindennapos apróságokból bonyolult jellem­ rajz kerekedjék ki, egyaránt távol a pátosztól és a közönségességtől, hogy megszokott gesz­ tusokból, cselekedetekből, a stilizálatlan, ele­ ven párbeszédekből, sőt néha a szereplők hall­ gatásából is összeálljon az ember, és önma­ gán túlnőve a típus felé mutasson. Az a jellemzési mód, amely szerint a leg­ apróbb részlet is jelentős, semmi sem felesle­ ges, s az egyiénbeji folyvást érezzük a környe­ zet hatását, először Nóra drámájában válik tökéletessé. Idézzük fel az első jelenetet! Nóra hazaérkezik, vidáman, trillázva nyit ibe, kará­ csonyi ajándéktxkat vásárolt a családnak. A csomagokat cipelő hordárnak nagy borra­ valót ad, retiküljéből cukrozott mandulát vesz elő, gyorsan bekap néhány szemet - hamaro­ san letagadja majd férjének a torkoskodást. Aztán Helmer szobájának ajtajához surran, gS

ilét odaszorítva hallgatózik. Mindössze néiny jelentéktelen szót mondott a hordárnak £g a szolgálónak, mégis annyi mindent megdtunk róla. A férjével való ikapcsolata is benne m abban a mozdulatban, ahogy az ajtajánál ittyomban figyel. Dolgozószobájából kilép a írj. A színpadon alig telt el egy perc, mióta függöny felgördült. Helmer ,kis éneike&maarának, mókuskájánaik nevezi Nórát, és szemlelláthatóan élvezi fölényét. Kioktatja a takaJkoskodiis fontosságáról, elítélően nyilatkoilk a nyalánkságokról, az adósságcsinálásról. panácsai akkor is bőszítőek, mikor tulajdon­ képpen igaza van. Feleségét csacsi gyereknek tartja, aki ügyefogyottan csetlik^botlik az élet­ ben, s elpusztulna, ha ő, a férfi nom oltal­ mazná. Az apró részletekből összeáll a kép: a férj tapintatlan és fölényeskedő, gyöngének akarja tudni feleségét, hogy ő maga annál ki­ válóbbnak lássék. Ez a mániákus rendszerető csupa nagyban gyártott nézeteket szajkóz: Hel­ mer oly töményen kispolgár, hogy a típus fel­ szívta magába az egyént. Hasonló, szinte eszköztelennek látszó realizmussal dolgozta ^^AT^adkacsában Hjalmar . alakját. A darab elején, az öreg Werle estélyen Hjalmar elérzékenyülve, ékesszólóan, de egy ikis benső feszengéssel beszél Gregersnek családi életéről. Mikor apja munka után a szalonon ke­ resztül kioson az irodából, úgy tesz, minülia nem vette volna észre. A ikövetikező felvonásban ott­ honában leveti a kölcsönkért frakkot, Werléóknél, az előkelő társaságban az egyik vendég csípős megjegyzést tett rá, ezt most a saját 99

szellemes mondásaként adja elő. ígéretéről megfeledkezett, seíiunit se hozott Hedvignek az estélyről, a kislány duzzog, ő megsértődik. Végül flótázni kezd. A munkához kelletlenül ül le, keresi az ürügyet, hogy abbahagyhassa, Elérzékenyülve beszél arról, hogy egyetlen gyermeke előbb-utóbb megvakul, mégis elfo­ gadja, hogy a kislány végezze helyette a szemrontó retusálást. Lelkiismeretét azzal nyugtatja meg: csak néhány percig. Rombadőlt életén kesereg, amikor Grégers felfedi előtte a való­ ságot, elrohan hazulról, ott akarja hagyni az a&szonyt és a gyereket. Néhány óra múlva viszszajön, maga is úgy hiszi, csak azért, hogy hol­ miját összecsamagplja, és talán örökre ott­ hagyja a „beszennyezett otthont". Gina tálcán hozza a meleg kávét, a vajas kenyeret és a füstölt húst, és Hjalmar, akinek „szívét kés­ sel hasogatták", ott tízóraizik előttünk. Csak­ hamar meggyőzi magát arról is, hogy mégse lehet visszautasítani az évjáradékot, amelyet Werle adott az öreg Bkdalnak, hogy halála után majd Hedvigre szálljon, hiszen a pénz elsősorban a „magányos aggé". A leszámolás nagyjelenetében kettészakítja az ajándékozó írást, lecsillapodva csirizt hozat, s összera­ gasztja. Beleringatja magát az elérzékenyült jó­ ság hangulatába: ekkor dördül el a padláson a fegyver. Hedvig szíven lőtte magát. Drámái egy korszak életét őrzik, a felfelé­ töréstől a széthulló dekadenciáig, az ember és a körülmények egymásrahatását, jTíelszínesebb ~és mély eszmeáramlatokat. Az útkeresés pró100

l

bálikozásai után a itnúlt történelmi vízióitól el­ fordulva a saját korát^_akaria_időtállóan ábrái'olni, azt boncolja, bírálja a polgári léttel szembeforduló tanú Telliáborodásával, iróniájával, és megrendítő az a feszült, eltökélt fi- , gyelem, ahogy az emberi lélek s a társadalom,' életműködését vizsgálja. Egy-egy remekbe for-/ i máit alak bány kísiérlet árán, az alkotómunka milyen feszült, türelmes erőfeszítésével jött létre, lassú érési folyamat eredményeként; éve­ kig, olykor évtizedekig tartott, amíg lelkében kiihordta őket. Nóra előfutára A fiatalok szö­ vetsége egyik mellékszereplője, aki senyvesztően szűknek érzi otthonát. Brandcs a darab •bírálatában 'mcgállapitja, hogy ennek a nötipusnak nagyobb teret kellene adni. A társa­ dalom támaszaihaa Lóna Hesselnek döntő sze­ rep jut, de tételesen merev alakja mintha egy feminista röpiratból lépett volna ki. Ibsen két előtanulmány után jut«tt el Néráig. Rebekka West fojtott, vad erejű egyénisége a ihivatást, életpályát még nem talált XIX. századbeli nő ellentmondásos helyzetét fejezi ki, sokkal erő­ teljesebb egyéniség Rosimernél, mégis benne és általa él; durva, elkínzott és hősi lénye többet mond a nőkérdésről, mint a szociológusok ér­ tekezései. Az ő alakjához Hjördis, a valkűr volt a vázlat. Ibsen drámáiban szembeszökően íelisimerhctök a visszatérő típusok, akiket nemcsak kü­ lönböző "taí^aHálmi feltételek között, hanem más és más erkölcsi-ifi lozófiai nézőpontról áb­ rázol, mintha ugyanazt a jelenséget különböző síkokról vizsgálná. Peer Gynt mohó, köd101

szerűen terjengő énje, szertelen vágya (ame­ lyek mintha arról tanúsikodnának, hogy ez a vérbeli egoista habzsolásában önmagát is fel­ emészti) A fiatalok szövetsége sokkal szimp­ lább csörtetője felé mutat; ha pedig Pcer Gyntről lehántjuk durva gyakorlatiasságát, önákatása, a valóság elől szerepekbe valójmenelailéseHjalmar Ekdallal rlxkon, és Brendel UlriklcáTTs, az „álmok lángelméjével", aki igazi művei megírásától mindig visszarettent, akinek 1 semmiben horgonyzó önbizalmát Rosmer anynyira csodálja; de a diktátori pózba mereve­ dett bukott bankvezérhez is visz tőle út: csupa olyan ember felé, akinek tudata ikitér a való­ ság elől, átkölti, illúziókat aggat rá, vagy anynyira lefitymálja, hogy kirekeszti önmagából. A másik sort a brandi típusból lehetne össze­ állítani: elején a Trónkövetelők Skuléja áll, aiki .kezdettől fogva nem bízik magában, és mégis az utolsó pillanatig harcol, a végén pe­ dig Gregers. A brandi alkat azt követeli a valóságtói, hogy eszméiihez, az eszményhez iga­ zodjék. Lukács György mutat rá a modern drámáról írott könyvében arra, hogy mindkét sor végén ott a teljes komédia, és lehetetlen meghatározni azt a pontot, hol végződik a tra­ gédia és hol kezdődik a komédia. Borkman fel is ismeri ezt, miikor kimondja, hogy ami az ő életére lesújtott, csak egy bizonyos szem­ pontból tragikus, más szempontból komédiá­ nak is lehetne tekinteni. Erős típusal.kotó képessége azzal a tudatos igyekezettel párosul, hogy a típusban nyomon kövesse a társadalmi körülmények hatását. 102

i

Hányféle változatban rajzolja meg a tőkést, hájas, kérődző elégedettségében, ikönyörtelen cinizmusában, a rögeszime tébolyában, hányszor a kispolgárt ijedt alkalmazkodásában, csaholó szolgálatkészségében, korlátolt ravaszságában! A társadalmi helyzet változásával megváltozik maga az ember is. Aslaksen A fiatalok szövet­ ségéhen keserű félproletár, akinek taníttatása abbaimaradt, s így kívülrekedt a polgárságon; az egész ember csupa tüsike és ellenzékiség. A hazaárulóhan jómódú nyomdatulajdonosiként bukkan fel újra, az erdekeit védő burzsoázia jelszavait papolja, s éppen ő Stockmanti egyik legádázabb ellensége. Brandes Ibsen-'könyvében ifelsorolja egy-egy figura modelljét. A fiatalok szövetsége miatt Bjömson sokáig haragudott Ibsenre, úgy érezte, hogy a darab lejáratja a demokratikus jelsza­ vakat. Talán ez a neheztelés indíthatta el azt az alaptalan mendemondát, hogy a ikérkedő, frázisgyártó Stcnsgaard mögött Björnson alak­ ját kell keresni. Branddal kapcsolatosan Kierkegaard-t és egy Lammers nevű norvég lel­ készt emlegették a kortársak, aki szakított a hivatalos egyházzal. Peer Gynt, aki a norvég nép önáltatását, fellegjárását is jelképezi, leg­ inkább egy furcsa dán költőre emlékeztet, aki félig-ímcddig önmaga is elhitte a saját kérkedő hazudozásait. Ibsen Olaszországban ismepkedett meg vele. Éjiért Lövborgban egy fiatal tudós annyira magára ismert, hogy néhány cikkét így írta alá: a szőlőkoszorús Ejlert Lövborg. Solness és Thorwaldscn, a nagy szobrász egyéni­ sége közt is sok a rokonvooás. Am egy-egy Í03

Ibsen-alaktól ezeknél a szálaknál lényegesebb, rejtett, lírai ikapcsolat vezet magához az alko­ tóhoz. „Minden, amit írtam, a legszorosabban összefügg azzal, amit átéltem" - írja Ibsen egyik levelében.-'^ Több íziben is beszél erről a közösségről, amely nem eseményeken, ha­ nem az alikat sajátosságain, lelki rokonvonáso­ kon alapul. „Mi is az az átélt, ami írásaim­ ban testet öltött? . . . Részint az, ami csak a legjobb perceimben, villaíiásszcrűen, eleven nagyságként és szépségként bukkant fel ben­ nem. Azt fejeztem ,ki, ami, hogy úgy mondjam, túlmutatott a köznapi énemen, és azért fejez­ tem ki, hogy megtarthassam önmagammal szem­ ben és önmagamban. De kifejeztem az ellen­ kezőjét is, amit a befelé forduló tekintet ön­ nön lénye iszapjaként ismer fel. Ilyenkor az írás fürdő volt számomra, s úgy éreztem, tisz­ tább, egészségesebb, szabadabb lettem általa.'""'" Ezért mondja, hogy önelemzéssel sok mindent felszínre hozott magából, és kifejezett Peer Gynt, Stensgaard alakjában. Nemcsak Brand ő a legjobb pillanataiban; Julianus vívódásai, Stockmann küzdelme, magányuk, amelyet elér­ zékenyülve és iróniával szemlél, a művész leg­ személyesebb belső élményét fejeziik iki. Szám­ vetés és vallomás A vadkacsa és Rosmersholm is, akárcsak az alkony utolsó négy drámája, amelyben az alkotó sorsa, a rendeltetés és az életkörülmények közti küzdelem központi kér­ déssé vált. A külső bírálat a belső azonosu­ lással fonódik össze egy-egy Ibsen-alakban. Magányos hősei irodalmi-ideológiai eredetét keresve nehéz meghatározni, hogy fiatalkori 104

romantikájában gyökereanek-e, vagy inkább a polgári társadalom intézménye, rendje, haszon­ élvezői, ikiszolgálói és eszményei ellen lázadó anarchizmusában. Talán akkor járunk az igaz­ sághoz közelebb, ha a két kérdést nem választjiiik külön, ha az anarchizmust egyfajta roman­ tikus elméletnek és magatartásnak tekintjük, amely végletes áldozatokat követel, maradék­ talan boldogságot ígér, s az egyéntől azt várja, hogy a Sors Embereként megváltoztassa a tör­ ténelem folyását. A gyönge, kicsinyes, fásult, értetlen tömeg­ gel szemiben álló brandi típus változataival kapcsolatosan az irodalomtörténészek főként Nietzschét emlegették; a mai olvasó úgy érzi, a képtelen peremén felmagasodó hősöknek sok­ kal több közük van Kierkegaard^hoz, hiszen a valóság méreteivel, a végességgel birkóznak, a lehetetlen határait döngetik. (De ki döinti el, hol kezdődik a lehetetlen? Az ibseni világban csak imaga az erőfeszítés.) A legjobb Ibsen-drá­ mák maga&feszültsége abból ered, hogy egy­ aránt hitelesen ábrázolják az adottságok hatá­ rait és a szabadság határtalanságát. „Nézetem szerint egyre megy, aikár azt mondom egy em­ ber jelleméről: benne van a vérében, aikár azt, hogy az ember szabad a szükségszerűség kor­ látai közt'"'' - írja Ibsen Brandesnek. A ha­ nyatló polgárság fullasztó világában drámái roppant erővel érzékeitetiJí ajélekjisijégszamfát a teljesség után. Maga is tudja, hogy a cél "elérhetetlen; a felemás, zavaros valóságból az~ ctcrilhakulátlanságba nem vezet út. A társa­ dalmi erők, az okok és okozatok }íaIo[áEan /Oj

vergődő emberek legfőbb rendeltetése: akarni az utolsó pillanatig, s az ember és az élet harcában az írónak nem is az eredmény, hanem maga a küzdelem a legfontosabb; És mint­ hogy^ á "világot égyré^lcuszábbnaik, ellensége­ sebbnek, a ímenedcket egyre kétségesebbnek látja, a heroizmus is egyre groteszkebb vagy tragikusabb lesz, már-imár belső szükségszerű­ séggé válik. Érett alkotásaiban a szerkezet is a jellemfestés egyiik lényeges eszköze. Ha a dráma a szereplőket nom egynkét ki­ élezett vonással ábrázolja, nem időtlen típuso­ kat, hanem körülmények formálta jellemeket akar bemutatni, akkor változatos emberi vo­ natkozásokban kell bemutatni őket. Minél több lényeges eseményét ismerjiiik a szereplők életé­ nek, minél többféle emberi kapcsolatban lát­ juk őket, annál valószerűbben formálódik ki a jellemük. Shakespeare a díszlet nélküli sz'npadon sok szereplővel, tömérdek színváltozás­ sal új meg új képeket mutat hőseiről, oly sok­ féle helyzetben, hogy e bonyolult egyéniségek előttünk alaikulnak. Csakhogy ez az ábrázolás­ mód szinte megoldhatatlan technikai nehézsé­ gekbe ütközött, mihelyt kötelezővé vált a szín­ padi díszlet. A XVII. század klasszikus drá­ mába az erősen tipizált jellemeket kiélezett szituációkban mutatja be, Corncille is, Racinc is szinte lehántja róluk a részleteket, de attól fogva, hogy a dráma nem időtlen jellemeket akar elvont 'és tömény formában ábrázolni, ha­ nem megpróbálja a körülmények formálta emio6

berekét bemutatni, mindannak, ami megtörtént velük, megnő a jelentősége. Az Ibsen-ikorabeli francia, pontosabbaíi_pá:i_ rizsi dráma szűk keretek közé szorítja a csetekttlenyt; színváltozás csak a felvonások közörr"van, ott se mindig., A szereplők élettör­ ténetéből ismcrnünik kell egyet s mást; a fran­ cia szalonszínművckben a főszereplök elmondjáik múltjukból mindazt, ami a cselekmény szempontjából fontos. „Üljön le, kérem, és hall­ gassa meg, amit elmondok" - így kezdi vallo­ mását az arisztokrata hölgy Seribe egyik da­ rabjában. Dumas színművében a törvénytelen fiú anyja ezzel a szónoki kérdéssel fordul egy­ kori, hűtlen szeretőjéhez: Emlókszik, mi tör­ tént húsz évvel ezelőtt? Valóságszeretete arra késztette Ibsent, hogy feltárja szereplői jriúltját, életútjukat, ha bo7ryolult,'Urámai és élethű jellemeket akart al­ kotni, kofa szíiTp^df^cclTnikala pedig analitN IŰJS szerkesztésre ösztönzi. A forgószínpad, a vetítés és egyéb színpaStechnikai vívmányok előtt ez volt a legkézenfekvőbb lehetőség a sze­ replök életútjának felvázolására. A szükséges tudnivalókból cselekmcny lett, az egész dráma eredője. Ibsen jelentős színműveinek csclekménye tulái3MTIíeppen csak annyi, hogy a d i a l ó gusokból feltárul a imúft, ésTáhömpölyög a jslenré, mint az~'OTd!píesz királyban. AT/ÍTTTF ítntmn táinaszoi és a Nóra cselekménye még két irányba tart: visszanyúl és előretör. A Kísértelektől kezdve jóformán valamennyi Ibsen-drá­ ma utójátéka az előzményeknek. A cselekmény gyorsan zajlik le, egy-két nap vagy egyetlen 107

éjszaka alatt, de a dráma szilárd kerete az író akarata szerint kitágul. A jelen és a múlt egybemosódása megteremti a jel leniek "folytonosságát, az életkörülményekben gyökerez?"jelleíKőkéF, s egyszersmind azt az adottságot is je­ lenti, amelyet a szereplők akarata dönget, vagy amivel nem mérkőztek meg. így maga a szer­ kezet is (kifejez egy kort, amelyben a cselek­ vésre aránylag .kevés lehetőség kínálkozik, s az elkövetett tett végzetszerűen nehezedik az em­ berre. (Az örökkévalóságba detimedt tett szem­ pontjából érdekes párhuzamot lehetne vonni a Kisértetek és Sartre Zárt ajtókba, meg Altonai foglyokba között, mindhárom darabbnn az ember döntése változtatja az események to­ vábbi láncolatát végzetté.) Ibsen drámáinak belső feszültsége abból ered, hogy egyforma hitelességgel ábrázolja a társadalom törvény­ szerűnek rémlő iszonyú erőit és az ember har­ cát az elsilányító kényszerek ellen. Ezt a küz­ delmet hol felemelő drámákban, hol mindent kétségbevonó tragikomédiákban, hol megsem­ misítő tragédiákbain szólaltatja meg. Drámáinak felépítése tökéletesedett, de lé­ nyegében nem sokat változott. Az ő fe.szült, zord világálban nagy_szerep__jjut_a cscidráma véletlenjeijiekjgs "álocírikalmazott bonyodalom­ nak. A f!atalok~Tzővsa;égéhtn &vc\cűéí\\^^ "TezTle Stensgaardot. A társadalom támaszaiban a véletlen monti meg Berniek konzul kis­ fiát, aki elszökik hazulról, s a pusztulásra itélt hajón vágna neki a tengernek, ha a derék Aune művezető a konzul utasítása ellenére vissza nem tartja az óceánjárót. Véletlen /oí

okozza a Kísérletekben a menhely leégését, Hedda GabJcr drámájában a véletlenül elvesz-, tett kézirat pecsételi meg Lövborg pusztulását, Gabler tábornok revolvere pedig, amelyet Brack megtalál a holttest mellett, Heddát ki­ szolgáltatja ihajdaini udvarlójának. Borkmant is a véletlen gáncsolta el ikarrierje csúcsán. Az esemóiyeket ^ j m á s t jkeresztCM szálak kiélezett szituációkban fűzik egyimásihoz; ha -cstrpafTá daraBok vázát vizsgálj uik, világosan felismerjük a francia színpad hagyományos technikáját. Nóra férjét akkor léptetik elő bankigazgatóvá, amikor Lindéné, aikit fiatal­ kori szerelem fűzött Krogstadthoz, a városba érkezik, és tainúja lesz Krogstadt elbocsátásá­ nak, s ugyanekkor fordul végzetesre Ránk dok­ tor betegsége is. Hilda Wangel akkor toppan be SolnessJicz, amikor az új ház és a torony elkészült, váratlan megérkezése mintha az élet válasza lenne az építőmester aggodalmaira, aki rettegve gondol arra, hogy előbb-utóbb hát­ térbe szoritja az ifjúság. Az Alving kamarás nevét viselő menhely leég, s ugyanezen a na­ pon süllyed Oszvald a paralízisibe. A szereplők kapcsolata is bOTyolultjOlykoL a mesterkéltségig, de kétségtelen, hogy Ibsen "líranylagTíevés szereplővel teljes drámai vilá­ got tud ezzel a módszerrel teremteni. A tár­ sadalom támaszaiban Berniek konzul volt meny­ asszonya, Lóna Hessel a konzulné féltestvére, A vadkacsa Hedvigjének voltaképpen az öreg Werle az apja, GregerT és Hedvig tehát "fél­ testvérek. A vérfertőző kapcsoíatdk és testveF szerelmek (Rebekka Westnek viszonya volt a /09

saját apjával, Oszvald szerelimes a féltestvé­ rébe, Reginába) nemcsak Ibsen romantikus múltjának a maradványai, ihanem a társada­ lom iszonyú ikuszaságát is példázzák. A-TseldráTnaikból tanulta a Itésleltetési tech­ nikát is. A Kísértetekben ATvingné fel áEárfa tárni a valóságot fia előtt az apjáról, de sza­ vait félbeszakítja a hír, hogy a menhely ég. Rosmersbolmhan Rebckka már azon a ponton van, hogy bevallja: ő hajszolta a halálba Rosmer feleségét, de betoppan Kroll rektor, A vadkacsban Grggers _egy]x_^félreérthetetlefiebbül beszél arról, hogX-Ekdalékjmocsárban élnekj_^m a végső leleplezést félbeszajkítja két vendég, Relling doktor és Molvik megéiikezése. Megszakítások teszik feszültebbé A kis Byolf, Hedda Gabler cselekményét is. Érett műveiben Ibsen általábam gondos in­ dokolással építi fel a cselekményt, megimutatja a hajszálereket is, amelyek a körülményektől, érzésektől a tettig visznek. A korai romantikus színművekben, a társadalmi drámák közül A fiatalok szövetségében még sok a jellemek­ nek fittyet hányó váratlan fordulat. A társa­ dalom támaszaiban már csak egy, az utolsó jelenetben. A Nóra cselekménye véges-végig a jellemekből fakad, a Kisértetek eseményei, akár egy gondosan kitervelt sakkjátszma lépései, a menhely teljes megsemmisüléséhez vezetnek. Az első felvonásban Alvingné és Manders tisz­ teletes között szóba kerül az épület biztosí­ tása. A közvéleménytől rettegő lelkész ellenzi, nehogy szabadgondolkodó gyanújába essen; a jótékony intézményt az isteni gondviselésre kell IIO

bízni, a menhely cpületébon dolgozó Bngstand asztalosnalk pedig lelkére köti, gyújtson néhány gyertyát, hogy kissé ünnepélyesebb legyen a hangulat. A külső körülményeket is körültekintően, néhol szinte aprólékos magyarázkodással okolja ni£g Ibsen. Krogstadt ügyvéd és Lindéné beszéigetcse Helmerék lakásán történik. A közönség a szituációt minden nehézség nélkül elfogadná; mom valószínűtlen, hogy egykori sze­ relmesek, hosszú távollét után kettesben ma­ radva felpanaszolják egymásnak elrontott éle­ tüket. Ibsen mégis aprólékosan indoikol. LINDÉNÉ. Beszélnem kell magával. KROGSTADT. Ügy? És okvetlenül itt, eb­ ben a házban kell megtörténnie? LINDÉNÉ. Otthon, nálam lehetetlen. Nincs külön ibejárata a szobámnak. Jöjjön 'be: egé­ szen egyedül vagyunk. A lány alszik, Helme­ rék fönn vannak a bálban. (Németh László fordítása)

Az indokolás néhol összefonódik a jellemzéssel. A korlátolt,"^jámBor, nem~a sa^áF tejévéTgöndolkodó Manderst jellemzi is a bizto­ sítástól való viszolygása. Gregers_Werle is jó példa arra, hogyan forr össze a szituációelokész^tése az ábrázolással. Gregers~ otthagyta apja Házát és Hjalmarékhoz költözött. MaFIaságában elrontotta a kályhát, a szoba csupa korom és piszok, délutánig is eltart, amíg a házmesterné rendbehozza - újságolja Gina. Az­ nap délelőtt az öreg Werle megjelenik Bkdá-

///

léknál, a fiával akar beszélni, miinthogy Gregers szobájába nem mehet, az előző jelenetek színhelyére, a műterembe tessékelik, és Ekdalék természetesen magúikra hagyják őket. A drámák szerkezetét vizsgálva, a lépésről lépésre kiagyalt bonyodalomba ágyazva ott találjuik a romantikus múlt örökségét, az ellen­ tétet, a legkézenfekvőbb, ősi, szinte népmesei fény-árny alakban. A vad, szenvedélyes, láza­ dozó és a szelíd, jóságos nő, az önző és az ön­ feláldozó, a magabiztos Hakon és a kétség­ gyötörte Skule, a talpig becsületes Stockmann doktor és fivére, a szűik látókörű, önző, meg­ vesztegethető polgármester, Hjalmar szétfolyó puhasága és Gregers szögletes merevsége, az igazságért hevülő, a megalkudni nem akaró egyén és a jellegtelen nyáj, a troUok nyüzsgő pwlgárvilága, a jelentékeny, tettvágytól feszülő nő és a tucatmintára 'készült férfi (Nórának is, Hedda Gablernek is ilyen jutott) - szinte valamennyi színműben ott az egymással vitázó, éles kontraszthatás. A színpadi ibeszédnek a drámában kettős a íélja-: ^ szerépföket jeiremzi,""és a cséiekményf •^fptr'á'TcTbönjaikozás"felér Ibsen műveibensrtolyvást ikísértő múlt a szereplőik szavaiból kel életre^A dialógus tehát visszafelé és előre' visz, felidézi azt, ami volt, ami a szereplők lényét kiformálta, és az író sajátos eszmei for­ mabontását szolgálva sodorja az embereket addig a pontig, ahol drámájuk véget ér. Ibsen nagysokára tanulja meg az oldott, ter­ mészetes dialógusok titkát,, majd idővel az 112

árnyalatokét, hogy a szereplak egyéniséget jiem osupán az jellemezze, amit mondanak, hanem a beszédmódjuk is.^Ez a fajta jellemzés eleinte pedánsan merev. Egy szorgalmas német pro­ fesszor összeszámolta, hányszior haszmálja Ber­ niek és környezete a társadalom támaszai ki­ fejezést. Nóra érzékletes, eleven, hibátlanul ter­ mészetes dialógusaibaji már hatalmas dimen­ ziók is feszülnek, s a párbeszédek se többet, se kevesebbet nem mondanak a szükségesnél. Ibsen dialógusainak művészetét csaik akkor méltányoljuk igazán, ha tekintetbe vesszük, hogy úttörő volt, hogy vele egy időben a sze­ replők titkos gondolatait a monológ vagy a monológnál sokkal kezdetlegesebb, gépies „félre" közölte. Figyeljük meg közelebbről né­ hány szereplő beszédmódját. Hjalmar hosszú, dagályos mondatokbain _ömleng és kesereg. „Kérdezem, mi lesz most a családapa "tervei­ ből? . . . Mikor ott ibont, a pamlagon feküd­ tem, s a találmányomon töprengtem, sejtettem, hogy egész életerőmet ez fogja felszívni." Ej^szeretettel nevezi magát feltalálónaik, családapánaik" a szegény fényképésznek, mintha a sa­ lját szétfolyó lényét ezddíel az általános, két­ ségbevonhatatlan fogalmakkal akarná igazolni. Gína kezdetleges mondatai korlátoltságra és józanságra vallanak, de komikusak is, vala­ hányszor eltorzított idegen szavakat sző a be­ szédébe. A félproletár réteg, amelyből szárma­ zik, a Werle^házban eltöltött évűk, társadalmi emelkedése a házasságban - mindez benne van a szavaiban. Az öreg Werle tömör, kemény, logikailag szorosan kapcsolódó mondatai, akát "3

a baltaütések, szétvágják az illúziókat, Gregers |szavai mögött fojtott, keserű pátosz feszül, Rebckkáé és Rosmeré mögött szakadékos mély­ ség, Hedda Gabkr fölényes, nyegle társalgá­ sában ott sír a vágy, és hegyeskörmű gyűlölkö­ dés is sziszeg benne, férje mondatai mincha kényelmes papucsban csoszognának. i i

Fejlődésében és munkásságában kétségkívül megkülönböztethető a három nagy szakasz, amelyet Mehring élesen elhatárol egymástól. Az anarchikus lázadás először romantikus színinűvélcben jelenik meg, majd a realista drámák sora következik, és végű I3Z áttekinthej tetleiiné vált világ képe elvezette a „látomá­ sos" korszak" szTmBolí^ffiüsához. HeTyeiikairTá~ i's'Jíáfőtt a naturalista TskoIaTs azt7~amT tételes, —erőtteíélt, me^a^ült, sőt poros Ibsenben, nagy­ jából a naturalizmus rovására kell írni. De munkássága mindhárom szakaszán túltengve vagy elfojtva, áttételesen, néha ironikus ma­ gaslatról ábrázolva ott a romantika: a végle­ tes szenvedéllyel akaró ember a nyájlényekkíF" ^zött, az elszigeteltség egy ellenséges környezet'feén, a silány és értetlen társadalomban, a tel­ jesség utáni ősi vágy és a körülménye szabta"' végesség összecsapása. Mélységes valóságszeretete arra késztette, hogy az ál mögött felismerje a rejtőzködő valóságot, a nevetségesben a meg­ rendítőt, a magasztosban a torzát. S ahogy a kor eszmélete egyre jobban áthatotta drámáit, s ő megtanulta az eseményeket az egyedi kró­ nika szintjéről magasabb érvényességre emelni, a szenvedélyekből és ellentmondásokból kihá-

I

114

mozni a jellegzetest, a megtörténtet elhatárolni az igaztól, műve legjava nemcsak rajza, hanem röntgeniképe is a társadalomnak, diadalmas küzdeTem a'^álösáiggalT^mert ^ megírf^Fenet, 'lía vérbeli író munkája, mindig többet tartal­ maz az átéltnél. Életművében vannak hiányok és egyenetlenségek, tudjuk, hogy néha tételes, hogy a polgári társadalom bomlási tüneteit oly világosan felismerő, az emberekben, az in­ tézményekben, az eszmékben oly mélyrehatóan ábrázoló író hatástalan, szirupos orvosságot ajánl a bajokra gyógyszerül, de egészben véve a polgári társadalom és civilizáció legátfogóbb képét az ő színművei rögzítik a drámairoda­ lomban. Hatása sokfelé sugárzik: Cschovtól Hauptmannig, SHáw-tól Maeterlinckig a századvégi realista, naturalista és szimbolista ^ á m a ieleT" "Csebov Cseresznyéskert]^, Sirálya, a sorsuk bor^ tonében vergődő emberekkel, Hauptmann Ma­ gányos emberei csakúgy Ibsen felé mutatnak, mint a 'belga és francia szimbolista drámák vagy Shaw vitázó, leleplező realizmusa. Az alkotó nem ugyanazzal az arccal fordul a különböző korok felé. Amit a mai olvasó az Ihsen-művek legbensőbb lényegének érez, az a századforduló irodalmában nem keltett vissz­ hangot. Közel ötven esztendő telt el Ibsen ha­ lála óta, amikor a nyugati drámairodalomban központi kérdéssé nőttek azok a problémák, amelyeket a magányos „szabadharcos" művei felvetettek: az eszmény és a valóság viszonyá­ nak groteszk tragikuma, a társadalom öntő­ formájába préselt ember akaratának szabad­ ni

sága mint szerinte egyedül lehetséges tiltako- i zás a világ ellen. Művészete szenvedélyes igazságíkeresés, méltatlaSJcödó tiltakozás lEöra életformája__elIen^ ^amelynek egész értékrendszerét kétségbevonta. —Nézőit és olvasóit önvizsgálatra és szamyétésrsl ösztökéli. „Minden művemnek szellemi felszabaHülás és megtisztulás volt a célja, mert az ember nem él teljesen felelősség és bűnrészes­ ség nélkül a társadalomban, amelyhez tarto­ zik.""

JEGYZETEK

1 Levél B. Björnsonnak, 1882. aug. Ibsen összes művei X. k. 2 Levél B. Björnsonnak, 186;. dcc.; uo. 3 Catiiina előszava, Ibsen ö. m. I. k. 47;. old. 4 Kérvény a norvég kormányhoz, 1863. márc. 10. Ibsen ö. m. X. k, i Levél L. Kielernek, 1870. jún. n. Ibsen levelei, Documenta humana. 6 Levél G. Brandcsnek, 1870. dec. 20. Ibsen ö. m. X. k. 7 Levél G. Brandcsnek, 1871. febr. 17. Ibsen ö. m. X. k. 8 Erdős László: Felsőbbrendű tévedések Ibsen drá­ máiban. Esztétikai Füzetek 6. szám. 9 Levél B. Björnsonnak, 1884. szept. 29. Ibsen ö. m. X. k. 10 Levél G. Brandesnek, 1897. jún. Ibsen ö. m. X. k. 11 Lukács György; A modern dráma története, I. k. 453. old. 12 Levél P. Hansennek, 1870. okt. 28. Ibsen ö. m. X. k. 13 Levél M. Thoresennek, 186;. dec. 3. Ibsen ö. m. X. k. í^

14 Levíl P. Hansennek, 1870. okt. 28. Ibsen ö. m. X. k. 15 Brandes: Korok, emberek, írások (Ibsen Henrik) 273. old. 16 Levél G. Brandesnck, 1869. jún. 26. Ibsen ö. m. X. k. 17 Brandes: Korok, emberek, írások (Ibsen Henrik) 2é6. old. 18 Levél P. Hansennek, 1870. okt. 28. Ibsen ö. m. X. k. 19 Kicrkegaard: Értekezés a kétségbeesésről, fran­ cia kiad.: Traité du déscspoir, Párizs 1965. 91. old. 20 Levél F. Hegelnek, 1871. júl. 12. Ibsen ö. m. X. k. 21 Mehring: összes müvei (Gcsammcltc Schriften), XII. k. 22 Ibsen drámái, Athcnacum kiadás, I. k. Beve­ zetés. 23 Levél L. Kielernek, 1870. jún. 11. 24 Shaw: The Quintessencc of Ibsenisme. 25 Mehring: összes müvei, XII, k. 26 Levél G. Brandesnck, 1871. szept. 24. Ibsen ö. m. X. k. 27 Levél F. Hegelnek, 1882. szcpt. 9. Ihscn ö. m. X. k. 28 Levél G. Brandesnck, 1882. jan. 3. Ibsen ö. m. X. k. 29 Levél G. Brandesnck, 1883. jún. 12. Ibsen ö. m. X. k. 30 Levél F. Hegelnek, 18S4. szept. 2. Ibsen ö. m. X. k. 31 Brandes: Ibsen-könyv (Ibsenbuch), 146. old. 32 Lukács György: A modern dráma története, I. 445. old. 33 Levél G. Brandesnck, 1888. okt. 30. Ibsen ö. m. X. k. 34 Levél G. Brandesnck, 1886. nov. 10. Ibsen ö. m. X. k.

uS

3J Levél B. Björnsonnak, 1884. márc. 28. Ibsen ö. m. X. k. 36 Ibsen ö. m. I. k. 528. old. 37 Levél B. Kristcnsennck, 1887. fcbr. 13. Ibsen ö. m. X. k. 38 Ibsen drámái, Athcnaeum kiadás, II. k. Bevezetés. 39 Levél L. Passarge-nck, 1880. jún. 16. Ibsen ö. m. X. k. 40 A krisztiániai egyetemi hallgatóknak tartott beszéd, Ibsen ö. m. I. k. 523. old. 41 Levél G. Brandcsnek, 187;. jan. 30. Ibsen levelei, Documcnta Humana. 42 Levél L. Passarge-nek, 1880. jún. 16. Ibsen ö. m. X. k.

BIBLIOGRÁFIA

IBSEN

MOVEI

Ibsen Henrik összes művei. I-X. Icötet. Berlin, 18991903.

Ibsen drámái. I-V. kötet. Budapest, Athenaeum ki­ adás, 1925-2;. Ibsen drámái. I-II. kötet. Budapest, Európa kiadás, A Világirodalom Klasszikusai, 1957. Ibsen Henrik levelei. I. kötet. Bcke Margit fordításá­ ban, Budapest, Documenta Humana Fővárosi Könyvkiadó, 1926. A drámákból kiragadott idézetek részint A Világiro­ dalom Klasszikusaiban (Európa kiadás) megjelent Ibsen-művekben találhatók, Aprily Lajos, Hajdú Henrik, Németh László és Puskás Endre fordításá­ ban. Minthogy Ibsen összes drámái Hajdú Henrik tíj fordításában tanulmányom megírása idején még nem jelentek meg, Hajdú Henrik szíves engedel­ mével a kéziratos példányból közöltem néh-iny részletet. Az engedélyért ezúton mondok köszö­ netet.

120

MOVEK

IBSENRŐL

Külföleli tanulmányok: Georg Brandcs: Das Ibsenbuch. Drezda, 1923. Gcorg Brandcs: Korok, emberek, írások. Budapest, 1914. Francis Bull; Ibsen, thc Man and the Dramatist. Oxford, I9i4Joscf CoUins: Henrik Ibsen. Heidelbcrg, 1910. Paul Ernst: Henrik Ibsen, Lipcse, 1904. Axel Garde: Ibsen Weltanschauung. Lipcse, 1898. Arturo FarincUi: Führendc Geistct des Nordens. Stuttgart, 1940. Franz Mcliring: Gcsammcltc Schriftcn, XII kötet. Berlin, 1960. Georgij Plehanov: Irodalom és esztétika. Budapest, 1962. Emil Reich: Ibsens Dramen. Drezda, 1903. Engcrt Rolf: Dcr Grundgedankc in Ibsens Weltan­ schauung. Lipcse, 1917. Román Woerncr: Henrik Ibsen. München, 1910.

Magyar tanulmányok: Bársony Imre: Ibsen drámái Magyarországon. Bp. Fi­ lológiai Közlöny, 4. 1956. Beké Margit: Bevezetés Ibsen leveleihez. Bp. Documenta Humana, 1926. Benedek Marcell: Bevezetés Ibsen drámáihoz. Bp. Athcnaeum kiadás, 1923-192;. Dániel Anna: Ibsen. Bp. 1955. Egler Dóra: Ibsen drámaköltészete. Győr, 1930. (Kny. a Dunántúli Hírlapból) Erdős László: Felsőrendű tévedések Ibsen drámái­ ban. Bp. Esztétikai füzetek, 6. 1938.

ízt

Hermann István: Az emberi szellem felháborodása. Bp. i9!6. Kohányi Rezső: Ibsen drámáinak ismertetése szociáletikai szempontból. Nagyvárad 1918. gr. Károlyi István: Ibsen Rosmersholmia. Bp. 1943. Pitroff Pál: Ibsen és a társadalom. Győr, 1912. Staud Géza: Ibsen drámái Magyarországon. Bp. 1943. Rubinyi Mózes: Ibsen Henrik. Bibliográfiai függelék: Ibsen és a magyar irodalom. Bp. 1919. Wildner Ödön: Ibsen Henrik. Bp. 1900. (Kny. a Hu­ szadik Századból)

TARTALOM

Az útkeresés

5

Egyén és világ

31

A felszíntől a mélyig

48

Az érzelmes bohócok

61

A századvég képe

74

Alkotóművészete és öröksége .

.

.

_97.^

Jegyzetek

117

Bibliográfia

120

Kiadja a Gondolat, a TIT kiadója Felelős kiadó a Gondolat Kiadó igazgatója Felelős szeikcsztő: Nagy Géza Műszaki vezető: Kálmán Emil Műszaki szerkesztő: Kgri Marion A fedélterv Erdélyi János munkája Megjelent 2200 példányban, 4,5 (A/j) iv terjedelemben Ez a könyv az MSZ 5601-J9 és 5602-55 szabvány szerint készüli •

G O 452-f~6668 66.11913 Györ-Sopronmegyci Nyomda, Győr

¥