Júlia 138. füzet Carole Mortimer - Kegyetlenül szép Kilencéves fejjel Diana véletlenül tanúja lesz egy borzasztó jelenetnek, amelyet később sem tud feledni. Úgy hiszi, öngyilkosságba menekülő apja haláláért az a férfi felelős, akit ő akkor látott. Raymond Falconnal sok év múlva találkozik újra, és szándékosan magába bolondítja. Azt tervezi, hogy a szerelmes férfit a nagy nyilvánosság előtt fogja megalázni, ám hamarosan rádöbben, hogy gyűlölt ellensége gyöngéd érzelmeket ébresztett benne...
ELŐSZÓ - Azért jöttél, hogy a szerencsétlenségemben gyönyörködj? - hallotta a kislány apja ingerült kérdését. - Talán élvezed, ha az áldozatod gyötrődését lesheted? A gyerek a dolgozószoba széles ablakpárkányán ült, a hosszú függöny takarásában. Oda bújt el Nanny elől, mert a nevelőnő órát akart tartani neki. Micsoda igazságtalanság lenne! Az intézetből nemrégen hazaküldték, mert mumpszot kapott. Most már jobban érzi magát, de még nem gyógyult meg teljesen. Akkor meg minek még itthon is tanulni? Ha az ember egyszer beteg, legalább valami haszna is legyen belőle! így aztán beosont apu dolgozószobájába, ahol Nanny biztosan nem fogja keresni, elrejtőzött a napsütötte ablakfülkében, majd a melegben és a csendben szép lassan elbóbiskolt. Arra ébredt fel összerezzenve, hogy apu mérges hangon felcsattan. Különös érzés töltötte el, hiszen apu máskor mindig olyan barátságos és udvarias szokott lenni. - Csak önmagadat okolhatod a nehézségekért, Howard - válaszolta egy férfi olyan halkan, hogy a gyerek alig hallotta, a
hang mégis félelemmel töltötte el. - Ugyan mi más választásom maradt? Mindent elvettél tőlem, a cégemet, az otthonomat, a... Nem hagyhattad volna meg legalább a büszkeségemet? Menj innen a pokolba! Most nem bújhatok elő, gondolta szorongva a kicsi. Apu megharagszik, amiért hallgatóztam. Kilencéves fejjel nem sokat értett a beszélgetésből, de annyit felfogott, hogy komoly dologról van szó. Lehet, hogy Chalford, ez a szép ház már valóban nem az övék? Ezé az idegen bácsié, akit nem is láthatott rendesen, mivel a lelepleződéstől félve nem mert jobban kikukucskálni? Csak annyit sejtett, hogy hatalmas és erős, mint a mesebeli gonosz király. A férfi most az ablak felé fordult, mint aki megérezte, hogy figyelik. A gyerek gyorsan összekuporodott, és visszafojtotta a lélegzetét. Ez a bácsi mindjárt kirángatja a rejtekhelyéről, és Nanny majd jól megszidja, ráadásul meg is bünteti. De nem történt semmi ilyesmi, csak az állóóra tiktakolt egykedvűen. . - Senki sem kényszerített erre az üzletre - mondta végül nyugodtan az idegen. - A csődért csakis önmagadat hibáztathatod. - Na persze! - gúnyolódott az apja. - Az olyanoknak, mint te, nem nehéz kelepcébe csalni a hozzám hasonló hiszékeny embert... - Helyesebben fogalmazva a hozzád hasonló mohó embert - szakította félbe nyersen a fiatalabbik férfi. - Aki mindenki másban keresi a hibát, csak saját magában nem. Hogy merészel így beszélni apuval ez a bácsi? A kislány legszívesebben előugrott volna, hogy jól sípcsonton rúgja, és rákiabáljon, hogy kérjen bocsánatot. Apu a legjobb, legaranyosabb és legokosabb ember a világon. Mielőtt azonban valami meggondolatlanságra ragadtatta volna magát, megszólalt az apja: - Egyetlen hibát követtem el, Falcon, azt, hogy megbíztam benned. Eh, tűnj már el végre! - sóhajtotta elcsigázva. Chalford egyelőre még nem a tiéd. Amíg nem ért véget az eljárás, semmi keresnivalód a házamban. Jeanette-et viszont máris viheted. Jeanette-et? Miért kellene a mostohaanyámnak ezzel a csúnya bácsival mennie, akit apu is utál? Ennek semmi értelme. - Nem kell a feleséged, Howard. Ez nem az én stílusom. - Á, szóval már elérted a célodat? Mindegy, rá sem vagyok többé kíváncsi. - Ezt rendezzétek el egymás közt, engem csak az érdekel... - Tudom - szólt közbe hevesen az apja. - Minden egyebet elvettél már tőlem, de mint mondottam, a házra még várnod kell. Remélem, elszórakoztat a gondolat, hogy milyen módon jutottál hozzá. - Kinyílt az ajtó. - Eddig kétszer szólítottalak fel, hogy távozz, Falcon. Ha nem teszed meg most azonnal, úgy hívom a rendőrséget, és kidobatlak innen. Nyomasztó csend támadt. A kislány önkéntelenül megint visszatartotta a lélegzetét. Nem értette, mi folyik itt, de azt érezte, hogy apu nagyon feldúlt. - Hát jó - felelte végül az idegen, s hallatszott, hogy az ajtóhoz lép. - Azt ajánlom, beszéljük meg még egyszer az egészet, ha majd képes leszel józanul gondolkozni. - Én pedig azt ajánlom, hogy a jövőben tartsd távol magad tőlem és a családomtól! Becsukódott az ajtó, a férfi nyilván elment. Csönd ereszkedett a szobára, végtelennek tetsző, vészterhes csönd. A kicsi szeretett volna az apjához szaladni, és megmondani neki, hogy ő is gyűlöli ezt a ronda Mr. Falcont, nem akarja, hogy Chalford az övé legyen, és itt lakhasson az ő otthonukban. Az ám, de ezzel elárulta volna, hogy mindent hallott. Apu általában megértő ugyan vele, de ezúttal biztos megharagudna rá. Nem, mindenképpen meg kell várnia a függöny mögött, amíg apu is kimegy a dolgozószobából, és akkor végre előbújhat. Remélhetőleg nem kell sokat várnia, mert mindjárt teaidő, és már nagyon korog a gyomra. Hallotta, amint az apja átvág a szobán, és az íróasztalához ül. Fiókokat húzogatott, aztán megint néma csönd lett. A kislánynak kezdett zsibbadni a lába a mozdulatlan gubbasztástól. Már éppen azt fontolgatta, hogy mégis otthagyja a búvóhelyét, és szembenéz a várható szidással, amikor finom kattanás ütötte meg a fülét. A következő másodpercben fülsiketítő dörrenés hasított a csendbe. Egy pillanatra teljesen megdermedt a rémülettől. Mi történhetett? Ismerte ezt a zajt, mivel gyakran kísérte el vadászatra az apját. De apu mindig figyelmeztette, hogy a házban nem szabad töltött fegyvert tartani, és ha az ember kézbe vesz egyet, mindig ügyeljen rá, hogy ne legyen kibiztosítva. Márpedig ez líjvés volt. A hallból futó léptek hangja szüremlett be, aztán feltépték a dolgozószoba ajtaját, betódultak, és izgatottan kérdezgették egymást, hogy mi történhetett. Ott volt Nanny, aztán Sylvester, az inas, sőt még Mrs. Hall, a házvezetőnő is. Egyszerre mind elnémultak. Apu biztosan mérgesen néz rájuk, amiért kopogtatás nélkül betörtek hozzá, pedig azt nem szabad. - Istenem! - kiáltotta Sylvester. Miért nem rója meg Nanny, ahogy őt is mindig szokta, valahányszor kicsúszik egy-egy „Te jó isten!" vagy „Istentelenül jó!" a száján? Úgy gyötörte a kíváncsiság, hogy már az sem érdekelte, ha alaposan megszidják. Feltűnés nélkül lecsusszant az ablakpárkányról, és az íróasztal felé óvakodott, amelyet a többiek dermedten körülálltak. Nem is vették észre, hogy közeledik. Azután ő is meglátta az élettelen testet. Szeme tágra nyílt az iszonyattól... érezte, hogy minden vér kiszalad a fejéből. Ez... ez nem lehet az apu! És ez a rengeteg vér... minden csupa vér. A kék ing meg a kockás zakó is, amelyet apu ma felvett. Szája sikolyra nyílt, amikor ráébredt, hogy mégiscsak az apja az a véres alak, aki az íróasztalra omolva mozdulatlanul fekszik, de nem jött ki hang a torkán.
A néma sikoltás pedig nem akart véget érni.
1. FEJEZET - Hát tudod, Diana, nem egy menyasszonyt öltöztettem már - igazította meg Joanna ezredszer az elefántcsontszínű fátylat -, de ahogy te kinézel, az egyszerűen... A kétszer elvált, jócskán a negyvenes éveit taposó asszony fellelkesülve kereste a megfelelő szót. -Fantasztikus - indítványozta az éppen belépő Cally. - Álomszép, mintha egy mesebeli királykisasszony elevenedett volna meg - javította ki Joanna. - Persze, részben a ruháé az érdem. - Csak a ruháé - jelentette ki határozottan Diana. - Charles odáig lesz. - Ha nem, akkor velem gyűlik meg a baja - fenyegetődzött Joanna, még mindig a csepp alakú gyöngyökkel hímzett fátylat húzogatva, amely elfedte a manöken arcát és aranyszőke haját. - Napok óta nem alszom, hogy az utolsó öltésig minden tökéletesen nézzen ki. - Indulj, Diana! - sürgette a lányt Cally. - Charles még ideg-összeroppanást kap. - Megérdemelné - vélte gonoszkodva Joanna. - Ahogy a múlt héten bánt velem, kis híján kikészültem. Diana békítően rámosolygott, majd kecsesen az ajtóhoz lépett. A fátyollal azonos színű, nehéz selyemből készült, nemesen egyszerű, de kifogástalan szabású ruha kiemelte karcsú alakját, finom, kerekded keblét és keskeny csípőjét. - Jaj, a nagy izgalomban majdnem elfelejtettem - fogta vissza a keze után nyúlva Cally, aki káprázatosan festett az aranyiamé nagyestélyiben -, közben befutott a titokzatos vendég. Nem más, mint Raymond Falcon - újságolta diadalmasan, mert tudta, milyen hatást gyakorol közlése a jelenlévőkre. Azt persze nem sejtette, milyen heves érzéseket vált ki a hír Dianából, aki örült, hogy a gyöngyhímes muszlin eltakarja sápadt, komor arcát. - Chris apja - folytatta Cally, minthogy senki sem szólt. - Azé a Chris-topher Falconé, aki vörös rózsát küldözget neked. Diana mélyeket lélegzett, hogy lehiggadjon. A váratlan bejelentés egy pillanatra felborította lelki egyensúlyát. Tisztában volt azzal, hogy egy szép napon találkozni fog Raymond Falconnal, de azt remélte, maga választhatja meg a helyet és az időt. Bárcsak ne éppen most lepte volna meg, amikor a munkája szinte minden erejét felemészti! Nem sejtette, hogy a férfi is szerepel a meghívottak között. Talán eredetileg nem is szerepelt. Charles a kezdés előtt pár perccel említette csak meg, hogy rendkívül fontos vendéget vár. Nyilván Falcon az utolsó pillanatban maga rendezte így a dolgokat. Az a fajta, aki mindent elér, amit csak akar. - Most már ne tartsd fel! - hallgattatta el Callyt idegesen Joanna. - Charles mindjárt befejezi a mondókáját. Kezdődik a finálé. Nem is tudom, mit fog csinálni, ha Diana késlekedik. - A menyasszony nem késhet el - értett egyet Diana, miután összeszedte magát. Végtére Raymond Falcon is ember, neki is van gyenge pontja. Semmi módon nem árthat neki, se testileg, se lelkileg, úgyhogy bátorság! - Szem nem marad szárazon, ha téged meglátnak - jósolta Joanna. Az egyébként epéskedésre hajlamos asszony most szinte meghatottnak tűnt. Diana hálásan rámosolygott, azután elindult, hogy néhány másodperc múlva a közönség elé lépjen. Hallotta a terem várakozásteljes moraját, amikor egy szusszanásnyi időre megállt, mielőtt kilépett volna a reflektorfénybe, s végiglejtett volna a kifutón. Aztán mindenki fokozatosan elcsendesedett. Még Charles is, aki általában áradozva jelentette be saját ruhakölteményeit, csupán ennyit mondott: - Divinia, a menyasszony! Diana egész héten itt, Párizsban mutatta be Charles különleges Divinia-kollekcióját, mivelhogy ő maga volt Divinia. A nevet eredetileg reklámcélra ötölték ki. Az ügynöke, Bea agyából pattant ki négy évvel azelőtt, amikor elkezdte ezt a pályát. Bea úgy vélte, egy modellnek művésznév kell. Először „az isteni Diana" merült fel, de a lány tiltakozott, mert szerinte az „isteni" jelző Greta Garbó kiváltsága. így fabrikálták a szó latin megfelelőjéből a Diviniát. Ezen a néven vált ismertté mint manöken és fotómodell, ezért sokan azt hitték, valójában is így hívják. Az, hogy a neves divatdiktátor, Charles Oxley egy egész kollekciót róla nevezett el, kitüntetésszámba ment. A menyasszonyi ruha, Charles páratlan remekműve volt a bemutató fénypontja. A remélt hatás nem is maradt el, hiszen a közönség elragadtatottan bámulta Dianát. Őt azonban a teremben tartózkodók közül egyetlen férfi véleménye érdekelte csak - Raymond Falconé, aki az első sorban ült, közvetlenül a kifutó kiszélesedő végénél. Egyik oldalán egy vörös hajú szépség, a másikon egy csinos szőke. A helye a bemutató legnagyobb részében üresen maradt. A manökenek csodálkoztak is, mert rendes körülmények között a párizsi divathétre minden jegy elkelt, ez a szék mégis sokáig gazdátlanul árválkodott. Most viszont ott ült Raymond Falcon, azaz pusztán csak Falcon, ahogy általában emlegették. Falcon, vagyis sólyom találó név egy olyan ember számára, aki csakugyan ragadozóra emlékeztetett. Diana érezte, hogy a férfi kissé összehúzott, acélszürke szeme reá tapad. Tekintetében nem csodálat tükröződött, inkább valami hideg, lenéző kifejezés, amely illett pökhendi, de amúgy vonzó arcához. Eddig csak fényképről látta, de a fotó nem adta vissza híven a belőle áradó elemi erőt, amely nyugodt, fesztelen testtartása ellenére is érzékelhető volt. Kitörni készülő tűzhányóra emlékeztetett, amelynek belsejében hihetetlen energiák halmozódnak fel. Sötét, lágyan hullámos haja rövidre vágva hangsúlyozta szép formájú fejét, íves szemöldöke alatt halvány acélszürke szempár ragyogott, éles ellentétet képezve napbarnította bőrével. A keskeny orr kissé meggörbült, mintha egyszer már betörték volna. Nyilván számos ellenségének egyike húzott be neki valamikor, gondolta megvetően Diana. A kissé
kampós orrhát, a feszes ajkak és az előreugró áll mind a ragadozómadárszerű benyomást erősítette. Ray-mond enyhén hátraszegett fejjel méregette Dianát. Nem leszek a következő áldozata, fogadkozott magában eltökélten a lány. Charles utasításainak megfelelően egy pillanatra mozdulatlanná merevedett az emelvényen, majd lassan hátravonta a fátylat. Felcsattant a taps, ahogy a közönség Diana ragyogó szépségével szembesült, melyet még inkább kihangsúlyozott a tökéletes öltözék. A hölgyek egyike-másika, Joanna jövendölését beteljesítve, kis híján könnyekre fakadt. Raymond Falconnak azonban arcizma sem rezdült. Csillogó szemét rezze-netlenül Dianára szegezte, mintha meg akarná babonázni. A lányt nem tette beképzeltté a saját szépsége, mely immár négy éve a megélhetését biztosította. Pontosan tudta, hogy csak addig arathat sikereket, amíg a megjelenése minden apró részletében kifogástalan, és amíg az általa képviselt típus eléggé keresett, egy perccel sem tovább. Aranyszőke fürtjei derékig értek, elbűvölő arcát kissé ábrándosnak mutatta nagy, zöld szeme, melyhez egyenes orr, szép vonalú, telt ajak és szabályosan kerek áll járult. Az arcszíne olyan finom és eleven volt, mint a magnólia szirma. Kissé természetfelettinek ható külseje felkapottá tette a bemutatókon és a divatfotósok körében. A Raymond Falconra gyakorolt hatását tekintve azonban akár egy idomta-lan fatuskó is állhatott volna a kifutó végén. A férfi hideg, szinte fitymáló tekintettel kísérte Dianát, amint az végigsétált a dobogón, majd lassan körbefordult, hogy a bő szoknyarész szabása jobban érvényre jusson. A vörös hajú „csinibaba" Falconhoz hajolt, és a fülébe súgott valamit, miközben amaz le nem vette a szemét a modellről. A nő már a bemutató kezdetétől ott ült, s ahogy kezét most bizalmas mozdulattal a férfi karjára helyezte, összetartozásuk Diana számára is nyilvánvalóvá vált. Személyes vonatkozások miatt nem izgatta a dolog, de terveit befolyásolhatta volna, ha kiderül, hogy az illető hölgy Falcon barátnője. Ámbár a férfi tíz évvel azelőtti válása óta már számtalan szeretőt tartott, s nem látszott valószínűnek, hogy ez a mostani fontósabb szerepet játszik az életében elődeinél. Diana sebtében végigmérte Raymond kísérőjét. Közelebbről idősebbnek látszott, mint elsőre, vagyis csak néhány évvel fiatalabbnak Falconnál, aki egy híján betöltötte a negyvenet. A nő arca mesterien ki volt készítve, törékeny alakján Diana szakértő szeme azonnal felfedezte az egyik ismert divattervező kreációját, de minden vonzereje sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy lekösse a férfi érdeklődését, aki beszélgetett ugyan vele, ám figyelme egyfolytában a manökenre összpontosult. A lány tomboló tapsvihar közepette indult vissza a kifutón, s szája sarkában önkéntelenül diadalittas mosoly jelent meg. Nem kellett aggódnia a tervei miatt, hiszen szemlátomást izgatta Raymondot. Miután az öltözőbe ért, köréje sereglett a többi manöken és Joanna, hogy gratuláljon a sikeréhez. Diana még mindig az előző percek eseményeivel foglalkozva lélekben, nemigen hallotta őket, miközben óvatosan kibújt a ruhából, mely alatt csak egy testszínű bugyit viselt. Most látszott, hogy még karcsúbb, mint amilyennek a különleges holmik mutatják. A melle kerek és feszes, a lába hosszú és formás, a mozgása természetesen kecses. Ahogy Joanna gondosan levette róla a leheletfinom fátylat, egész pompájában feltárult dús haja is. Figyelmét az asztalon fekvő rózsacsokor vonta magára. Nyilván Chris szokásos üdvözlete. A hozzátűzött kártyát nem ért rá megnézni, amikor a divatbemutató kezdete előtt félórával, a legnagyobb nyüzsgés közepén megkapta, de anélkül is tudta, mi állhat rajta. Csak három szó: „Légy a feleségem!" Köntöst kapott magára, lemosta arcáról a festéket, aztán először is kibontotta a borítékot, és elolvasta a névjegy hátoldalát. Valóban ott állt a három szó, de ezúttal Chris még hozzáfűzte: „A sólyom vadászni indult". Ezzel egyértelműen az apjára célzott. Jössz a bankettre? - érdeklődött mellé lépve Cally, s igyekezett elolvasni a kártyát, de Diana máris összegyűrte. A helyiség megtelt felszabadult lármával, nevetéssel. Minden résztvevő megkönnyebbült, hogy sikeresen lezajlott az este, pontot téve egyheti kemény munka végére. Diana a fejét rázta. Gondoltam. Biztosan egyenesen a szállodába sietsz, kialszod magad, és holnap az első géppel Londonba repülsz. Eltaláltad. Baj? Dehogy - vont vállat a kolléganője. - Ezzel, hogy mindig azonnal visz-szavonulsz, csak erősíted a zárkózott, isteni Divinia képét. Diana szántszándékkal járt el így. Egyébként csakugyan nem vonzotta, hogy állandóan a reflektorfényben sütkérezzen a felső tízezer társasági esemenyein, vagy az éppen leginkább felkapott szórakozóhelyeken, méregdrága éttermekben forgolódjék. Hivatásként végezte a munkáját, soha nem késett, mellőzte a sztárokra jellemző szeszélyeket, és kínosan ügyelt arra, hogy a magánélete ne váljék közüggyé. Nem látta el csámcsognivalóval a pletykarovatokat, nem mutatkozott a nyilvánosság előtt ismert férfiak oldalán. Az utcán nem ismerték fel, nyugodtan sétálhatott, bevásárolhatott bármelyik élelmiszer-áruházban. Smink nélkül, lófarokba fogott vagy hosszú var-kocsba font hajjal inkább kamaszlánynak látszott, semmint huszonegy éves nőnek. A hétköznapi életben egész másként hatott, mint a tündöklő Divinia, aki oly gyakran került az újságok címoldalára. - Tényleg szeretném kialudni magam - mosolygott fáradtan Callyre. Kimerítette az egész heti hajsza. Az, hogy Raymond Falcon eljött az utolsó bemutatójára, jobban igénybe vette az erejét és az idegeit, mint gondolta.
Mielőtt a szállodába indult, mindenesetre még be akart nézni Charleshoz, hogy gratuláljon a sikeréhez. Ahogy közelebb ért az embergyűrű közepén álló tervezőhöz, majdnem visszafordult, ugyanis Oxley épp Raymond Falconnal diskurált. Azért sem fogok megfutamodni, gondolta dühösen, és magára kényszerített nyugalommal folytatta útját. Á, Diana! - üdvözölte nyájasan az est hőse, az ünnepelt divattervező, s maga mellé húzta, majd átkarolta a vállát. Épp rólad beszéltünk. Nem egészen magáról - javította ki otrombán Falcon. Mély hangjától a lányt szorongató érzés fogta el a gyomra tájékán. - A menyasszonyi ruháról, amelyet bemutatott. No igen - bólintott némileg meghökkenten Charles. - Csak még azt nem árulta el, miért érdekli az a darab, Mr. Falcon. Mert meg akarom venni - világosította fel azonnal Falcon, és a hanghordozásából kitűnt, egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy meg is kapja. Nagyszerű! - lelkesedett Charles, elengedte Dianát, és kezet rázott Falconnal. - Micsoda megtiszteltetés, hogy önnek tervezhetek menyasszonyi ruhát! Már úgy értem, nem személy szerint önnek - nevetett saját kis tréfáján. Ha Falcon hamarosan nősül, lőttek a terveimnek, futott át Diana agyán. A férfi szemébe nézett, és megborzongott, mert ismét érezni vélte a szilaj erőt, mely a nyugodt külső mögött rejtőzik. A milliomos hűvösen, szinte kihívóan viszonozta pillantását, mintha tudná, mi jár a fejében. Eh, badarság, honnan ismerhetné a titkait? A férfi arra gondolt, olyan ez a lány, mint a mesebeli hókirálynő. Meglepő, hogy egy ilyen fiatal nő ennyire megközelíthetetlennek és elutasítónak tűnhet. Ugyanakkor ez tette igazán kíváncsivá. Miért is nem igyekezett már korábban tájékozódni felőle? Most csak annyit tudott, hogy a manöken veszélyezteti az ő Chrisszel kapcsolatos terveit. így szemtől szemben megértette, miért bűvölte el ez a nő annyira a fiát, hogy az az apja haragját is magára merte zúdítani, csak találkozhassak vele. Lám, egy pillanat alatt őt magát is megigézte... amit feszengve állapított meg. A csudába, ez a fiatal teremtés még komoly gondot okozhat, bosszankodott magában. Mi az, hogy okozhat, már okoz is! Nem kell terveznie - magyarázta Oxleynak. - Azt a ruhát szeretném, amelyet ma láttam. Igazán? - ráncolta a homlokát meglepetten Charles. - Meg sem akarja mutatni a leendő menyasszonynak, mielőtt döntenének? Neki esetleg más az elképzelése. Találkozhatnánk hármasban, és megbeszélhetnénk, mi állna neki a legjobban. Falcont azonban nem érdekelték Oxley tervezői aggályai. - A leendő menyasszony is látta a ruhát, és tetszik neki. Ezúttal a férfi árgus szemekkel figyelte, mit szól Divinia. A manöken arca kifejezéstelen maradt, Falcon mégis érezte, hogy nyugtalanítják a szavai. Vajon milyen szándékkal csavarta el ez a nő úgy Chris fejét, hogy a fia keresztül akarja húzni a számításait? Sebaj, majd ő rendbe hozza a dolgot. Meg kell hagyni, Chrisnek nincs rossz ízlése. Amikor először hallotta, hogy a fiú Divinia, a felkapott divatmodell után töri magát, érzéki, csábító asszonyt képzelt el, de ez a' lány egészen más. Nemigen lehet idősebb az ő húszéves fiánál, mégis sokkal érettebbnek tűnik. Bár közönyösnek mutatkozik, belül talán nagyon is érzékeny, esetleg épp ezt rejti a megközelíthetetlenség álarca mögé. Érdekes párosítás, sőt mi több, izgató. Közelebbről is meg kell ismernie. Tényleg káprázatos szépség. Chris majd kigyógyul a rajongásából - aztán szabad az út. O kivétel nélkül mindig megkapja, amit vagy akit akar, hiszen mindenki megvásárolható, csak az ár változik. Ez az ifjú hölgy bizonyára férjhez kíván menni. No, persze, az üzleti életben előfordul, hogy az ember többet kér, mint amennyit elérni remél, de Chrisnek és Diviniának ezt még nyilván meg kell tanulnia. Elnézést a zavarásért, Charles! - lépett oda egy vonzó külsejű, negyven év körüli nő. Főnöke beszélgetőtársára pillantva az ajkába harapott, amikor felismerte, ki az. - Edgár Poole meg a felesége szeretne beszélni veled - magyarázta zavartan mentegetőzve. Charles nem tudta, melyik ujjába harapjon, hiszen egyik ügyfelét sem akarta megbántani. Menjen csak nyugodtan! - bólintott Falcon, mert a menyasszonyi ruháról való értekezésnél szívesebben foglalkozott volna Diviniával. - Majd felhívom. Ami a ruhát illeti, a döntésemet nem fogom megmásítani. Egyébként a menyasszony sem - fűzte hozzá leereszkedően. Valahányszor a menyasszony szót kiejtette, Diana szúrást érzett a mellében. Chris sohasem említette, hogy az apja nősülni készül, miután évekig gondosan elkerülte, hogy áldozatul essen a számos nő valamelyikének, akik örömest kalauzolták volna a házasság révébe. Nyilván az a csinos vörös hajú a menyasszony, aki a bemutatón olyan bizalmasan Falconba karolt, fontolgatta Diana. Most mihez kezdjen? Nyugodtan át kell gondolnia, hogyan érhet mégis célt. Csak most tűnt fel neki, milyen jól megtermett a férfi, vagy egy fél fejjel magasabb nála. Ugye megbocsát? - mosolygott udvariasan Falconra, s indulni készült. Nem - hangzott szenvtelenül a válasz. Ez megzavarta a lányt. Nem? Sajnálom, de... - Valóban sajnálja? - kérdezte nyersen Falcon. Úgy értem... Pontosan tudom, hogy érti, Divinia - szakította félbe a férfi, és szinte megvetően ejtette ki a nevét. - Gondolom, élvezi ezt az egész felhajtást maga körül. Nem űzném a foglalkozásomat, ha nem szeretném.
Meg aztán nagy ostobaság lenne lemaradni a csillagászati fellépti díjakról is, amelyeket sztármanökenként keres, nem igaz? - A pénz nem minden - magyarázta a lány, de Raymond Falcon harsány hahotája a torkára forrasztotta a szót. Az egész terem feléjük fordult. Hogy meri ez az öntelt alak kinevetni? Csak azért, mert neki a gazdagság és a hatalom az istene, még nem mérhet másokat is a saját mércéjével. Hol szedte össze magát Chris? Diana csak most döbbent rá, hogy a férfi az imént nem a mai estére, hanem a fiához fűződő viszonyára célzott. Na, dereng végre valami? - kérdezte kihívóan Falcon, és lenézően végigmérte. - Maga csak játszadozik a fiam érzéseivel, Divinia... Diana - vágott a szavába dühösen a lány -, az igazi nevem Diana. Sejtettem, hogy a Divinia csak művésznév - jegyezte meg a férfi -, de Chris mindig így említi. A fiúnak nagyon tetszett, hogy ilyen ismert személyiséggel mutatkozhat, mint Divinia. Csak néhányszor találkoztak, de már ez is felkeltette a kíváncsi újságírók érdeklődését, akik bő terjedelemben adtak hírt kapcsolatukról a lapok pletykarovataiban. Nem csoda hát, hogy Raymond Falcon tudomást szerzett a dologról. Dianának azonban épp ez volt a célja. Chris különleges egyéniség - nézett a lány is kihívóan Falcon szemébe. Na, persze, hiszen az én fiam. - Az nem az ő hibája, de talán képes valahogy jóvátenni. A váratlan támadás készületlenül érte a férfit. Nyilván nem szokott hozzá, hogy valaki így szembeszegüljön vele - kivált egy nő. Úgy látszott azonban, hogy a döbbenet csak még inkább felébresztette az érdeklődését. - Talán - szólalt meg végül. - Erről még tárgyalnunk kell... Nem - fordult sarkon Diana, de majdnem felkiáltott, mert egy vasmarok ragadta meg a könyökét. Nagy kínnal megőrizte a lélekjelenlétét. - Eresszen! Csak ha megígéri, hogy tüzetesen megbeszéljük. A lánynak a teremben uralkodó hőség ellenére szinte vacogott a foga. Raymond érintése valósággal perzselte a bőrét. Már mindenbe beleegyezett volna, hogy szabaduljon, de nem akart gyengének mutatkozni. Ha nem enged el azonnal, sikoltok - figyelmeztette látszólag higgadtan a férfit, bár legszívesebben nekiesett volna. - Köszönöm - folytatta könnyed társalgási hangnemben, mintha mi sem történt volna, mihelyt a harapófogó kinyílt. Tudja, nagyon elfáradtam, szeretnék visszamenni a szállodába. Melyikbe? - érdeklődött azonnal lecsapva a lehetőségre Falcon. Az V. György Szállóban lakom - felelte Diana. - Mindenesetre... -folytatta volna, de ebben a pillanatban Cally sietett oda hozzá. A virágot itt felejtetted - nyújtotta felé az öltözőben hagyott csokrot, majd a férfi jeges pillantásának hatására gyorsan eltűnt. Nem viselkedett túl nyájasan. Nem szokásom. Christől kapta a rózsát? Igen - simogatta meg a lány a bársonyos szirmokat. Jó, akkor holnap felkeresem a szállodában, és együtt reggelizünk. Feltéve - biggyesztette le a száját -, hogy nem azon manökenek közé tartozik, akik nyers salátán és feketekávén élnek. . Ne aggódjon! Itt, Párizsban imádom a friss rongyoskiflit vajjal és lekvárral, hozzá egy csésze tejeskávét tejszínhabbal a tetején. Helyes, akkor számíthat rám. Fél kilenc jó lesz, vagy az túl korai magának? Nekem tökéletesen megfelel - válaszolta kimérten a lány. Annál is inkább, mert fél kilenckor én már a reptéren leszek, hogy a reggeli londoni géppel hazautazhassam, tette hozzá magában. - Tehát viszlát holnap reggel! - búcsúzott magabiztosan Raymond Falcon. Öntelt hólyag, gondolta magában Diana, és viszolyogva utánanézett. Ha azt hiszi, lenyűgözte, nagyon téved. Most jobban undorodott tőle, mint azelőtt, amikor személyesen még nem ismerte. Evek óta gyűlölte, mivel az apja halála az ő lelkén száradt.
2. FEJEZET Gondolataiba merülve ült a szállodáig a kocsiban, amelyet Charles sofőrrel együtt a divathétre bérelt a számára. Tudomást sem vett a langyos estén az utcákon sétálgató vagy a kávéházak teraszán ücsörgő rengeteg emberről. A luxuslakosztályba érve még mindig úgy érezte magát, mintha fejbe kólintották volna. Raymond Falcon okozta a nyugtalanságát. Hetek óta készült az első találkozásra, amelyet valahogy ki akart eszközölni, ám az a mai napon mégis meglepő hirtelenséggel következett be, s ez teljesen kizökkentette lelki nyugalmából. Nem a férfi acélszürke szemének jeges pillantása vagy fitymáló arckifejezése kavarta fel, hanem a hangja. Gyerekkora óta fülében csengett ez a hang, mely apját a halálba kergette.
Hiszen ő nem csupán Divinia volt, a jól fizetett, keresett fotómodell és manöken, de nem is csak Diana Lamb, ahogy a barátai ismerték, hanem Diana Lambeth is, annak a Howard Lambethnek a lánya, aki tizenkét évvel azelőtt a dolgozószobájában főbe lőtte magát, mialatt ő a függöny mögött rejtőzködött. Raymond Falcon késztette erre a kétségbeesett lépésre. A lány tépelődve járkált fel-alá, aztán az ablakhoz lépett, és lenézett az éjszakai Párizsra. Miért hagyta magát egyáltalán felizgatni? Miért tette máris idegronccsá, hogy találkozott egy jelentéktelen alakkal, akit jó egy évtizede szívből gyűlöl, mert megfosztotta az apjától és a gyermekkorától? Az apja halála után egyetlen fillér nélkül maradt. Raymond Falcon rátette a kezét a házra, a többit pedig elvitték az adósságok. A gondtalan gyermekéveknek egy csapásra vége szakadt. Jeanette-nek, a mostohaanyjának is le kellett mondania költséges hóbortjairól. A kislány kilencévesen is megérezte, hogy Jeanette valamiképp elárulta az apját. Az idők során, azt a keveset összerakosgatva, amit az ügyről tudott, lassanként kialakult benne a meggyőződés, hogy az asszony bizonyosan összeszűrte a levet Falconnal, ezért mindkettőjüket egyaránt gyűlölte. Jeanette, akit Diana gyámjának neveztek ki, akkor töltötte be huszonötödik évét, és semmi kedve sem volt egy mostohagyerekkel bajlódni. Visszaküldte hát az intézetbe, bár csoda, hogy egyáltalán miképp tudta a tandíjat összekaparni. Diana szívesebben járt volna másik iskolába, mert az internátusban természetesen hamar elterjedt, hogyan és miért halt meg az apja. Csak a legjobb barátnői tartottak ki mellette, a többiek kerülték, akár a leprást. Az érettségiig hátralévő nyolc év szomorú korszakot jelentett, főként azért, mert többnyire a szünidőt is az intézetben töltötte. Tanulmányai befejeztével Lambre változtatta a családnevét, és minden kapcsolatot megszakított azokkal, akik addig ismerték. Kivéve természetesen a mostohaanyját. Jeanette hat hónappal Howard Lambeth halála után újból férjhez ment, egy olasz üzletemberhez, akit hidegen hagyott a Lambeth-botrány. Csinos feleséget akart, akit a társaságban mutogathat, a világosszőke, vállig érő hajú, mélykék szemű asszony pedig tökéletesen megfelelt ennek az elképzelésnek. Egyébként gyakran hagyta magára a nejét, és másutt keresett kikapcsolódást. Jeanette persze cseppet sem bánta ezt, mivel csak saját magát meg a fényűzést szerette, s azt Marco pénzén meg is kapta. Diana egyszer-egyszer Olaszországba látogathatott. B;ir a mostohaanyját megvetette, mégis ajándéknak érzett minden napot, amelyet nem az iskolában kellett eltöltenie. Marco ilyenkor mindig nagyon figyelmesen bánt vele. Ahogy azonban a lány felserdült, ez a vonzalom sajnos másfajta érdeklődéssé változott... Erről is Raymond Falcon tehet. Ha nem kényszeríti öngyilkosságra az apját, akkor megkímélte volna őt minden megpróbáltatástól. Mindezért megfizet, ha addig él is, fogadkozott Diana, bár úgy vélte, hogy a jelek szerint ez nehezebben fog menni, mint gondolta.
* Jól van, Kormos! - nevetett Diana a fekete kandúron, amely mindenáron a lábára próbált kapaszkodni, miközben megtöltötte az etetőtálját. A reggeli tálalva! - helyezte az eleséget a konyhakőre a türelmetlen jószág elé, aztán mulatva figyelte, ahogy a macska ráront az ennivalóra, mint aki hónapok óta nem evett. Ez persze nem felelt meg a valóságnak, mert Diana szomszédja, Roger, aki a távollétében az állatot ellátta, igazán szeretettel gondoskodott róla. Az azonban igaz, hogy az érzékeny jószág mindig elutasította néhány napig a táplálékot, ha megsejtette, hogy a gazdája elutazik. így tiltakozott az ellen, hogy a lány társaságát nélkülöznie kelljen. Különös, de mindig megneszelte, hogy ismét el kell válniuk. Diana rászokott, hogy az utolsó pillanatban csomagol be, de hiába. Talán látnók ez a macska, derült magában a manöken, elvégre az állatok érzékei sokszor hihetetlenül kifinomultak. Pár napi éhségsztrájk után aztán beletörődött a gazdasszonya eltűnésébe, s Rogernél is hajlandó volt degeszre tömni a bendőjét. Mégis lehetett valami neheztelésfélét érezni a viselkedésében, valahányszor a lány egy-egy hosszabb utazást követően hazatért. Kormos volt az egyetlen lény, akit Diana a két éve vásárolt és nagy szeretettel berendezett háromszobás lakásban elviselt. A tágas, napfényes szobákba nem sok bútor került, az is mind fehér, hasonlóan a falakhoz. A parkettán néhány tarka rongyszőnyeg élénk színfoltja tette vidámmá, egyszerűségében otthonossá az összhatást. Ebben a hivalko-dásmentes, meghitt környezetben érezte jól magát igazán Diana. Töltött magának egy csésze kávét, bevitte a nappaliba, és letelepedett a két puha, fehér zsámoly egyikére, amelyek egy karosszék meg a könyvespolcok mellett a helyiség egész berendezését képezték. Ilyen szellős, jól áttekinthető lakóteret igényelt, hogy kipihenhesse a munkája folytán nap mint nap rázúduló rengeteg benyomást. Belekortyolt a forró italba, s érezte, mint oldódik benne fokról fokra a feszültség. A hazautazás zökkenőmentesen zajlott, senki nem ismerte fel, vagy legalábbis nem rohanták meg a kíváncsiskodók. Idegességét tehát nem a repülőút okozta, hanem az azt követő átvirrasztott éjszaka, melyen a gyötrő emlékek ébren tartották. Előző nap számított rá, hogy Raymond Falcon a megbeszéltnél is korábban bukkan fel, ezért hamar összepakolt, és kijelentkezett a szállodából, aztán órákig rostokolt a reptéren, s aggódva nézelődött, hogy Falcon nem követte-e. Mire végre felszállt a gép, már annyira felizgatta magát, hogy kis híján felugrott az ülésből, amikor az utaskísérő hozzálépett, és megkérdezte, óhajt-e inni valamit. Most végre elengedte magát, lehunyta a szemét. A legszívesebben lefeküdt volna. Végtelen fáradtság szállta meg...
* A csengetésre csaknem felkiáltott mérgében. Ez csak Chris lehet. A párizsi divathét idején az apja megbízásából Amerikába kellett utaznia, pedig inkább Dianát akarta elkísérni, bár a lány nemigen ért volna rá vele foglalkozni. így kelletlenül New Yorkba repült, s mindennap egy csokor vörös rózsát küldött neki. Terv szerint ma érkezett haza, vagyis nyilván ő csönget, bizonyára azért jön, hogy megint megkérje a kezét. Rokonszenvezett a fiúval, szinte akarata ellenére, hiszen Raymond Falcon egyetlen gyermekeként őt is gyűlölnie kellett volna, akár az apját. Chris azonban egészen elütött Raymondtól. Barátságosan, fesztelenül viselkedett, még külsőre is teljesen más volt: nyurga, kisportolt, szőke, kék szemű. Kellemes megjelenése és szeretetre méltó lénye ellenére Dianának eszébe sem jutott, hogy feleségül menjen hozzá. A második csengetésre sóhajtva felállt. Kormos azonnal a helyén termett. Diana bágyadtan próbált kedves arckifejezést erőltetni magára, miközben ajtót nyitott, de ráfagyott az arcára a mosoly, ugyanis nem Christ, hanem Raymond Falcont látta maga előtt. - Hozom az elemózsiát - lóbálta meg a férfi a kezében tartott bevásárlótáskát. - Mondtam, hogy együtt reggelizünk, bár maga miatt csak egynapos késéssel. Úgy tűnik, amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi, gondolta letaglózva Diana, mialatt a férfi besétált a lakásba, és egyenesen a konyha felé vette az irányt. Erre nem számított. Azon nem csodálkozott volna, ha utánaered a reptérre, de az már meglepte, hogy Londonig meg sem állt.f Követte a konyhába, ahol az étkezőasztalon hamisítatlan francia rongyoskifli, baracklekvár, aprósütemény és gyümölcs kellette magát. Raymond tényleg Párizsból hozott reggelit. Meg kell hagyni, nem végez félmunkát. Á, a kávé már kész - csettintett elégedetten a férfi, és magának is töltött egy csészével. - Nem rossz - állapította meg, miután belekóstolt. Diana még mindig nem jutott szóhoz, hogy valaki csak így betör eddig megközelíthetetlennek hitt menedékhelyére. Jöjjön, együnk a nappaliban! - tessékelte befelé a saját lakásában Falcon, erős kezében egyensúlyozva a tányérokat. - Szeretnék kicsit jobban körülnézni odabenn. A lány zavarodottan követte, mintha mágneses erő húzta volna. A férfi rövid ujjú fekete inget viselt a szintén fekete, méret után készült nadrághoz, mely hangsúlyozta hosszú, izmos lábát. A szeme és szája körül húzódó ráncok elárulták, hogy már a harminckilencedik évében jár, mégis szinte delejes erőt sugárzott, amely feledtette a korát. Kormos - nyögte ki Diana az első szót, amióta Falcon belépett, ugyanis a férfi a zsámolyok előtti szőnyegre tette le a tányérokat. - Hogyan? - képedt el Falcon. A macska - magyarázta a lány még mindig teljesen összezavarodva. Ki engedte meg Raymond Falconnak, hogy csak úgy ukmukfukk besétáljon a lakásába? Hallatlan! Nem tudta, mihez kezdjen, miután kész helyzet elé állították. Híres dacossága és kitartása hirtelen cserbenhagyta. Úgy fest, mint akit fejbe vertek, futott át a férfi fején a nem túl hízelgő, de annál találóbb meghatározás. Mit akar ezzel a macskával? Azt hiszi, allergiás vagyok a macskaszőrre? Kíváncsian méregette a lányt. Már többet tudott róla, mert mihelyt tegnap reggel Párizsban észrevette, hogy elutazott, felhívta a titkárát, Pault, és összegyűjtetett vele minden lehetséges adatot egy Divinia nevű manökenről. Londoni irodájában Paul ma kora reggel kétdossziényi anyaggal várta, az egyik Diviniával, a másik Diana Lambbel mint magánszeméllyel foglalkozott. Az utóbbi mindössze három lapot tartalmazott, az előbbi azonban annál terjedelmesebbre sikerült, s több száz fotó egészítette ki. A vékonyabbik iratgyűjtő csalódást okozott a férfinak. A lány gyermekkoráról semmit sem sikerült megtudni, de ez pillanatnyilag nem is érdekelte Falcont. A felnőtt Diana Lamb láthatóan igen visszavonultan élt. Nem bonyolódott párkapcsolatokba, sem nyíltan, sem titokban, nem volt családja, barátja is alig. Munkáján kívül csak kevés számú kiválasztottal érintkezett. Érthetetlen, hogy éppen az ő könnyelmű, felelőtlen Chris fia érdemelte ki a vonzalmát. Raymond maga sem tudta, miért bosszantja ez annyira. Kormos imádja a süteményt. Nem tanácsos a tányért a földön hagyni -adott magyarázatot végre Diana, hogy miért hozta szóba a macskát. A kandúr kinyújtózott, és felkelni készült. Maradsz! - parancsolta nyugodtan Raymond, s az állat smaragdzöld szemébe nézett. Kormos kapta el elsőnek a tekintetét, újra összegömbölyödött, és úgy tett, mintha esze ágában sem lett volna a közvetlen közelben oly csábítóan illatozó süteménnyel foglalkozni. Bárcsak a gazdájára is ilyen könnyedén rákényszeríthetném az akaratomat! - gondolta a férfi, míg Diana mérgesen ült le a macska mellé, amelyik ilyen galádul „elárulta". Mennyivel fiatalabbnak látszik így, állapította meg magában Raymond. A lány hosszú pólót és tarka mintás, testhezálló nadrágot viselt, az arcán semmi festék nem volt. így még sokkal jobban tetszett a férfinak. Nyilvánvalóbbnak tűnt érzékenysége, de különös módon belső tartása is, amely szintén már első találkozásukkor felsejlett előtte. Vitathatatlanul a legkülönösebb nő, akivel valaha is dolga akadt.
Egyék már valamit! - utasította majdhogynem gorombán, mert idegesítette a fiatal lány iránt ébredt érdeklődése. Elvégre csak azért jött, hogy a fiát megmentse tőle. Még csak az hiányzik, hogy ehelyett a saját életét dúlja fel! Összetéveszt a macskámmal - nézett rá hűvösen Diana. A férfi önkéntelenül elmosolyodott, látván, mennyire dühíti a lányt, hogy a macskája engedelmeskedett neki. Pedig nem volt nagy csoda, egyszerűen ösztönösen meg tudta értetni magát az állatokkal. - Akkor is ennie kellene, mert túl sovány. Szinte zörögnek a csontjai -szurkálódott szántszándékkal a férfi, mert élvezte, hogy Diana sokkal kevésbé képes uralkodni magán, mint első találkozásukkor. Ha ki tudja hozni a sodrából, talán hamarabb eléri a célját. - A testmagasságom pontosan százhetven centi, és harminchatos ruhát hordok, ami teljesen normális méret. Ezt már Raymond is tudta a dossziéból, mint ahogy azt is, hogy Diana ötven kilót nyom, bár korántsem látszott annyinak. A reflektorfény és a smink a valóságosnál teltebbnek mutatta az arcát, de most a beözönlő reggeli fényben karcsú nyaka is szinte légiesnek tetszett. A férfi biztosra vette, hogy a póló alatt a teste is egészen finom, már-már törékeny. A csodába, nem azért jöttem, hogy azon törjem a fejem, mennyit eszik ez a lány, hanem azért, hogy egyszer s mindenkorra elválasszam a fiamtól. Diana ezalatt épp jövetelének célján töprengett. Miért nem tér a férfi rögtön a tárgyra? Mindketten tudták, hogy valójában Chrisről van szó.
* Raymond Falcon kényelembe helyezte magát, és a lányra hunyorított. Mennyit kér, hogy békén hagyja a fiamat? - kérdezte kertelés nélkül. Na, végre kibújt a szög a zsákból! Persze téved őurasága, mert nekem nem pénz kell, gondolta Diana. Egyikük sem törődött már a reggelivel. Kormos kinyitotta a fél szemét, felmérte a helyzetet, lustán feltápászkodott, a szőnyegre huppant, és elcsent egy süteményt. - Azt kérdeztem, mennyit akar? - ismételte ridegen Falcon. Már a múltkor hallhatta, hogy nem érdekel a pénz. Jól keresek, nem szűkölködöm anyagiakban. Egy-egy napi munkáért valóban öt számjegyű összegeket kapott. Élete hátralevő részében akár a kísujját sem kellett volna mozdítania, ami huszonegy évesen nem csekély siker. - A pénzből sohasem elég - vágott vissza a milliomos. Dehogynem, főleg akkor, ha az embernek azelőtt minden fillérért könyörögnie kellett a mostohaanyjánál, gondolta dühösen Diana. Csak az akar mindig többet, aki sohasem szenvedett hiányt semmiben. Nekem akkor sem kell több. Akkor mégis mi kell? Talán Chris? - faggatta gúnyosan hitetlenkedő hanghordozással Falcon. - Egy alig húszéves fiatalember, aki magához képest tejfelesszájú kezdő, pedig maga sem sokkal öregebb? Amennyire a fiamat ismerem, kötve hiszem, hogy akár megközelítőleg ki tudná elégíteni a maga igényeit. - Az igényeimet? - sápadt el Diana, pedig számított a támadásra. - Nekem nincsenek különösebb... Dehogy nincsenek - állt fel a férfi. - Pontosan tudja, miféle „igényekről" beszélek - lépett annyira közel hozzá, hogy a lány a bőrén érezte a leheletét. Diana idegei pattanásig feszültek, s mire rádöbbent, hogy a férfi meg fogja csókolni, az ajkuk már szinte össze is ért. Elképedve viselte el a követelődző csókot, mely néhány pillanatra megtörte az ellenállását. Nagy nehezen azonban magához tért, és védekezni próbált, ám ezzel csak még inkább feltüzelte a férfit. Ezért más megoldáshoz folyamodott. Karját ernyedten lelógatta, s úgy tett, mintha hidegen hagyná az egész jelenet. Falcon tovább csókolta, a másodpercek végtelenné nyúltak. Már attól félt a lány, hogy ez a módszer sem válik be, de azután a férfi mintha észrevette volna, hogy nem vált ki belőle semmilyen hatást. Vonakodva eresztette el, hátralépett, s csalódottan a hajába túrt. Diana hidegen viszonozta a pillantását, kiegyenesedett, s bár a térde remegett, ez nem látszott rajta. Fogalma sincs, hogyan lehet kielégíteni az „igényeimet" - jelentette ki megvetően. Chrisnek talán van? - tudakolta ridegen Falcon. Nem tartozom beszámolással - hangzott a vérforraló válasz. Ha kedvem tartja, eltaposhatom magát - fenyegetődzött nekivadulva a férfi. Kötve hiszem - felelte nyugodtan Diana, de érezte, hogy hamarosan az önuralma végére ér, ha nem tudja távozásra bírni rövid időn belül a férfit. Ezt az embert kizárólag az érdekli, hogyan tehet tönkre másokat. - Chris megkérte a kezemet - közölte diadalmasan. Raymond Falcon keze ökölbe szorult, mintha meg akarná ütni. Sohasem lesz a fiam felesége. Dianát végtelenül dühítette ez az ellentmondást nem tűrő hang. A legszívesebben azt válaszolta volna, hogy már elfogadta az ajánlatot, és férjhez megy Chrishez, bármilyen akadályokat gördítenek is az útjukba. Csakhogy akkor tényleg meg is kellett volna tennie, s ez nem állt szándékában. Miből gondolja, hogy egyáltalán érdekel a fia? - szegte fel a fejét. Mert gazdag és jóképű.
- Viszont a maga fia - vágta rá gúnyosan Diana -, amint azt az elmúlt percekben sűrűn az emlékezetembe idézte. - Chris senkit nem vesz el a beleegyezésem nélkül. Micsoda felfuvalkodottság! Ha össze akarok házasodni vele, akkor úgy lesz, akár tetszik magának, akár nem. Ebben az esetben elbocsátom Christ a cégtől, és kitagadom az örökségből. - Annyi baj legyen - vont vállat a lány -, a keresetem elég kettőnknek is. Nem zavarná, hogy eltartja a férjét? Egyáltalán nem. Ha szeretek valakit, mindegy, melyikünk keresi a pénzt. Szereti maga Christ? - firtatta Falcon, s csalódott dühe láttán Diana visszanyerte a lelki egyensúlyát. Úgy hittem, csak elméleti vitát folytatunk a jövendőbelimről, bárki legyen is az. Még fontolgatom ugyanis, hogy elfogadjam-e Chris házassági ajánlatát. Maga... - Amennyiben igent mondok, maga pedig beváltja a fenyegetéseit... - Arra mérget vehet! ...akkor Chris a maga támogatása nélkül is fényes pályát fog befutni. Mindenesetre örökölte a maga céltudatosságát és makacsságát. Christől tudta, hogy az apja semmilyen tekintetben sem kivételezett vele, miután belépett a céghez. Először bizonyítania kellett a képességeit, mint akárki másnak, s ez sikerült is neki. Diana nem is kételkedett benne, hogy szakmai téren boldogulni fog a fiú, még ha az apja nem segíti is. Raymond Falcon szeme szikrát szórt. Gondom lesz rá, hogy egyikük se kapjon többé munkát. Ha azt képzeli, hogy ezzel visszariaszthatja, hát nagyon téved. Milyen szánalmas! Ezt Chris sohasem bocsátaná meg magának. - A pokolba az akadékoskodásával! - robbant ki dühödten a férfi, mert tudta, hogy a lánynak igaza van. Kérem, távozzék! Chris bármelyik percben megérkezhet. Addig szeretném rendbe szedni magam. Falcon úgy nézett rá, mintha meg akarná fojtani, aztán sarkon fordult, kirohant, és becsapta maga után a lakás ajtaját. Diana behúzta a reteszt, hogy valóban biztonságban érezhesse magát, és reszketve az ajtónak dőlt. Sóhajtva töprengett, hány ilyen találkozást bír idegekkel, de megesküdött, hogy nem adja fel. Rettenetesen meglepődött volna, ha tudja, hogyan érzi magát Raymond Falcon az iménti jelenet után. A férfi dühös volt - főként saját magára -, és életében először marcangolta a féltékenység.
3. FEJEZET A lány még mindig nem tudta legyőzni zaklatottságát, amikor néhány perccel később ismét csengettek. Ingerülten sietett az ajtóhoz. Ha Raymond Falcon jött vissza, hogy újabb fenyegetésekkel traktálja... De nem az apa, hanem a fiú állt a küszöbön. Szia! - üdvözölte zavartan Diana. Az imént ugyan azt állította, hogy Chris bármelyik percben megérkezhet, de ezt csak hirtelenében találta ki, s most meglepte a fiú megjelenése. Csoda, hogy a távozó és az érkező Falcon nem futott össze a liftben. Még nem tudta átgondolni, mit is mondjon Chrisnek. Az, hogy időközben megismerkedett az apjával, igen enyhe kifejezés a két viharos találkozásra, viszont azt sem akarta elárulni, hogy Raymond Falcon mindent elkövetett a kapcsolatuk megszakítása érdekében. Ezzel feszültséget támasztott volna apa és fia között, s ezt nem akarta, legalábbis e pillanatban nem. Legjobb tehát, ha mégis csupán megemlíti a tényt, hogy találkoztak. Nem tűnsz túl lelkesnek - évődött Chris. Félhosszú, szőke hajával és barátságosan csillogó, mélykék szemével csakugyan nem ütött az apjára. Nem hasonlított rá abban sem, hogy nem ült ki arcára az a fásult közöny, amely az idősebbik Falcont annyira jellemezte. Dianának szinte fájt, hogy kedveli ezt a lobbanékony fiatalembert, hiszen éppen arra készült, hogy élete első nagy csalódását okozza neki. Még sincs helye lelkiismeret-furdalásnak. Ő is Falcon, és neki minden Falcon az ellensége, ezt egy percre sem tévesztheti szem elől. Raymond tönkretette az apját, az otthonát és boldog gyermekkorát, Christ viszont bőségesen elhalmozta pénzzel és szeretettel. Legfőbb ideje, hogy Chris is megtanulja, milyen érzés, ha megfosztják valamitől. Meg is mutatja neki, de még nem most. Mosolyogva szájon csókolta a fiút. így mezítláb sem volt alacsonyabb nála, tűsarkú cipőben pedig még szembeötlően fölébe is magasodott, ami határozottan bosszantotta Christ. Örülök, hogy látlak - eresztette be a fiatalembert, és becsukta mögötte az ajtót. Nem tudnád valahogy feltűnőbben kifejezésre juttatni? - húzta el a száját Chris, amiért Diana csak afféle baráti puszival köszöntötte. A fiúval azonban akkor is könnyen boldogult, amikor az morgolódott, az apjával bezzeg úgy érezte magát, mintha időzített bombával zárták volna össze. Nem, ilyen korán délelőtt nem - felelte nevetve, de összerezzent, amikor a nappali szőnyegén meglátta a tányérokat. Szerencsére hamar feltalálta magát.
- Amint látod, a reggeli tálalva, egyenesen Párizsból. Azt nem tette hozzá, hogy minderről az apja gondoskodott, a férfi úgysem fogja elmondani neki. A megtévesztés sikerült, Chris arca felragyogott, ami miatt Diana egy cseppet el is restellte magát. A kedvenc süteményem - nyúlt a fiú örvendezve egy almás táska után, és éhesen beleharapott. - Hogy tetszett Párizsban? - érdeklődött, am ikor Diana röviddel később kávéskannával a kezében visszatért a konyhából. Gondolom, épp annyira, mint neked New Yorkban. - Vagy úgy. Szóval rengeteg munka, semmi szórakozás. Én legalább egyik este anyámmal vacsorázhattam. Diana már tudott Chris anyjáról. A válóperben a fiút Raymond Falconnak ítélték, Cathy Falcon hazaköltözött Amerikába, ott újra férjhez ment, s most Cathy Reiternek hívták. Chris a válást követő öt évben csak elvétve látta őt, de amikor betöltötte a tizennégyet, összeszedte a bátorságát, és közölte az apjával, hogy egy ideig szeretne az anyjával élni. Ez elég keservesen érinthette Raymond Falcont, gondolta jóleső kárörömmel Diana. Egyszer megkérdezte Christ, hogy jutott eszébe ilyen helyzetbe hozni az apját, de a fiú felelet helyett csak a vállát vonogatta. Ebből a lány azt a következtetést vonta le, hogy Falcon nem sokat törődhetett a gyerekével. A férfi először kereken megtagadta, hogy Amerikába engedje, Chris azonban úgyszintén megmakacsolta magát. Egyszerűen megszökött a nevelőintézetből. Nyakon csípték, és hazaküldték az apjához, de ő újra nekivágott. Erre aztán Raymond Falcon beadta a derekát, s hozzájárult, hogy Chris két évre az anyjához költözzék New Yorkba. Ez a két esztendő megszilárdította az anya és fia közötti kapcsolatot, bár ezt követően megint sokáig nem látták egymást. Diana néhányszor eltűnődött, hogy bírhatta ki Cathy tíz évig Raymond Falcon mellett. Nyilván a saját bőrén tapasztalhatta a férfi gátlástalanságát. Talán ő is ugyanolyan érzéketlen volt, mint a férje, esetleg annyira naiv, hogy nem vette észre, miként harácsolja össze a férfi mások rovására a pénzét. Persze, fennállt egy harmadik lehetőség is: Cathy mindennek ellenére szerette a férjét. Ez utóbbi azonban Diana számára elképzelhetetlennek tűnt. - Hogy van édesanyád? - tudakolta két korty kávé közt, de az ételhez nem nyúlt. Úgy érezte, torkán akadna a falat, amelyért Raymond Falcon fizetett. Nagyon jól - bólogatott teli szájjal a fiú. Úgy falt, mint aki napok óta nem kapott enni. - Az én Kelly húgocskám meg minden alkalommal szembetűnően nagyobbnak látszik, valahányszor találkozunk - tette hozzá. - Mi olyan mulatságos? - ráncolta a homlokát, mivel Diana elnevette magát. - A gyerekeknek az a szokásuk, hogy nőnek, te tökfej! Haha! - fintorodon el Chris,.bár nagyon is szerette, amikor Diana így ingerkedett vele. - Pontosan tudod, mit akarok mondani. Persze, azt, hogy ritkán látjátok egymást. Gondolom, nagyon örült a látogatásodnak - állapította meg nyomatékosan Diana, mert sejtette, milyen sokat jelent Chrisnek a féltestvére. - A nyakamba ugrott kitörő örömében. De, ha már itt tartunk, te mennyire örültél a viszontlátásomnak? Hiszen mondtam már... Nem mondtál semmit - szakította félbe csalódottan a fiatalember. -Alapjában véve egész idő alatt ezt teszed. Mindennap megkaptad a rózsáimat? Igen, köszönöm, de nem kellett volna annyit fáradnod. Nem volt fáradság. Az üzenetemet is megkaptad? - Az apáddal kapcsolatban igazad volt - nedvesítette be kiszáradt ajkát Diana -, tényleg eljött a bemutatóra... Nem erre gondoltam... - kezdte Chris, s csak ekkor értette meg, mit mondott a lány. - Csakugyan elment? Diana kíváncsian nézett rá. Hirtelen egész izgatottnak látszott a fiú a gondolattól, hogy az apja a lánnyal egyidejűleg Párizsban tartózkodott. Tény, hogy Raymond Falcon sokakat felizgatott - beleértve Dianát is -, de Chris mégis a fia. Szóval Párizsba utazott? - harapott az alsó ajkába Chris. Igen, tegnapelőtt. Egyedül? Aha, tehát a vörös hajú miatt érdeklődik, gondolta Diana. Vajon tud az apja nősülési szándékáról? Nem, egy vörös hölgy kísérte. - Az Barbara. A fenébe! - bőszült fel a fiatalember. - Beszélt veled az apám? Csak pár szót - felelte az igazsághoz híven Diana. Persze, ha Chris eléggé ismeri az apját, tudnia kell, Raymond Falconnak nem is kell ennél több, hogy félreérthetetlenül kifejezésre juttassa az érzelmeit. Ugy látszott, Chris tisztában is van ezzel, mert görcsösen nyelt egyet. Bántóan viselkedett? - firtatta feszengve. Lehet ez kérdés? - tolult majdnem Diana nyelvére, de fegyelmezte magát. Hallhattad, hogy csak néhány szót váltottunk, azt is egy csomó ember előtt, a bemutatót követően. Chris felállt, és nyugtalanul járkált fel-alá a szobában. Akkor rendben - tűnődött el. - Tudod, körülbelül egy hete, mielőtt New Yorkba repültem, érdeklődött felőled, és megmondtam neki, hogy.. Elhallgatott. Micsodát? - Azt, hogy feleségül akarlak venni - fejezte be zavartan a mondatot a fiú. Elfogódottsága érthető volt, hiszen eleddig nem kérte meg Diana kezét. A lány persze ismerte az érzéseit, azt is sejtette, hogy házasságot akar ajánlani neki, amit ő természetesen nem fogad el. Kissé elhamarkodtad. Arra nem gondoltál, hogy ezzel kissé felingerled, és kíváncsiságában Párizsba utazik
szemügyre venni a fia választottját? Milyen finoman fejezed ki magad. „Kissé felingerled" - ismételte derülve Chris. - Ez jó. Apám időnként majd szétrobban a méregtől, de „kissé ingerültnek" még sohasem láttam, azt elhiheted. Tulajdonképpen Diana is túlzásnak érezte, hogy milyen szépítő kifejezést választott Raymond Falcon állapotának leírására. Chris nevetése magával ragadta, bár alapjában véve cseppet sem találta mulatságosnak a dolgot. Nevetett, mert különben sírnia kellett volna. Márpedig elég könnyet ontott Falcon miatt, többet nem akart rápazarolni. - Apám majd megkedvel, ha jobban megismer - bizonygatta Chris, és magához vonta. Diana ebben erősen kételkedett.
* Raymond az utóbbi öt perc alatt már hatodszor pillantott arany karórájára, s kezdte dühíteni a saját türelmetlensége. Chris a kedvenc éttermébe hívta vacsorára, s Dianát is magával hozza. Talán kész tények elé állítják a fiatalok, és bejelentik az eljegyzésüket? Diana úgy döntött volna időközben, hogy elfogadja Chris házassági ajánlatát? Valószínűleg igen, különben miért szervezte volna ezt a találkozót a fia? Vajon az ő erélyes tiltása hatására mondott igent Diana? Észrevette, mennyire ingerli a lányt a viselkedése, bárhogy is igyekezett az palástolni az érzéseit. Epp Diana önuralma izgatta leginkább. A lány még akkor is szenvtelen maradt, amikor megcsókolta - azóta már szégyellte is, hogy úgy lerohanta. Egyetlen nő sem hozta még így lázba. Gondolatai minduntalan a lány felé kalandoztak, ilyesmi még sohasem fordult elő vele. Talán az vonzotta, hogy Diana olyan elérhetetlennek tűnt. Egyszerre csak tudta, hogy Diana a helyiségbe lépett, ehhez még csak fel sem kellett néznie. Az étterem közönsége gazdag és ismert emberekből állt, akik általában nem mutattak túlzott érdeklődést, ha valamilyen híresség megjelent. Most azonban mintha mindenki elhallgatott volna, s valamennyi szempár várakozásteljesen a bejáratra szegeződött. Raymond Falcon is arrafelé fordult, és önkéntelenül visszafojtotta a lélegzetét. Az ajtóban Divinia állt, mint valami mesebeli tündér. Dús aranyhaja darázsderekáig hullámzott, szabályos arcát szinte semmi festék sem kendőzte el. Egyszerű, testhezálló ruhája kihangsúlyozta karcsú alakját, hosszú lábát, melyen a férfi legnagyobb megdöbbenésére nem viselt cipőt. Raymond Falcon tekintete a mezítelen lábra tapadt. Hova a csudába tehette a cipőjét? Ebben az étteremben már hozzászoktak a gazdagok legkülönfélébb hóbortjaihoz, de bizonyos szabályokat azért még itt is illett betartani. Mit képzel tulajdonképpen ez a Diana, hogy mezítláb állít be ide? Milyen kínos lesz, ha ezzel az ötletével arra kényszeríti a teremfőnököt, hogy távozásra szólítsa fel. Azután, ahogy karonfogva közeledett Chrisszel, Falcon észrevette, hogy mégis van a lábán valami: egészen lapos sarkú, áttetsző balerinacipő. Akárcsak Hamupipőke a bálon - jóllehet a cipő nem üvegből készült, és ő maga sem szegény mostohalány -, tényleg olyan szép, hogy bármelyik királyfit megbabonázná. Szép pár, ismerte el magában kelletlenül Raymond, egyformán magasak, szőkék és sugárzóan fiatalok. Nem, ha rajta múlik, mégsem lesznek egy pár. Minél előbb belátják ezt, annál jobb valamennyi érintett fél számára. Felállva fogadta az érkezőket. - Bárdolatlanság így megvárakoztatni a vendéget - korholta köszönés helyett a fiát, amikor az asztalhoz értek. - Jaj, apa, ne csinálj ekkora felhajtást! Te aligha számítasz szabályszerű vendégnek. - Ez azt jelenti, hogy én ál Íjam a számlát? - vonta fel a férfi gúnyosan a szemöldökét. - Ugyan, dehogy. Nem is tudom, miért cirkuszolsz. Jó, késtünk tizenöt percet, de... - Tizennyolcat - szakította félbe a fiát, de közben azt kérdezte magától, minek tette szóvá a késést, amely egyáltalán nem is olyan fontos. A következő pillanatban azonban újult erővel felhorgadó ellenérzéssel gondolt arra, mivel is foglalkozhattak ezek ketten abban a tizennyolc percben. Mivel Chris saját lakással rendelkezik, bármikor találkozhat Dianával, és vele töltheti az egész éjszakát. Mérhetetlenül dühítette a férfit, hogy a fia és a lány esetleg azért késhettek, mert a vele való találkozás előtt lefeküdtek egymással. Erre a feltételezésre képtelen és a saját maga számára is megmagyarázhatatlan düh fogta el. Chris meglepettnek látszott, hogy az apja ekkora feneket kerít egy ilyen apróságnak. - Ide hallgass, apa... - Az én hibám - vetette közbe magát Diana. - Tovább tartott a hajszárítás, mint gondoltam - simított végig aranyfényű tincsein. Raymond Falcon tekintetével követte a mozdulatot, s a legszívesebben ő is odanyúlt volna, hogy megcirógassa a selymes hajzuhatagot, melyből finom illat áradt, éppoly megfoghatatlan, mint maga Diana. Ha egy nő ilyen káprázatosan fest, melyik férfi ne bocsátana meg neki? Mint már mondtam, bárdolatlanság így megvárakoztatni a vendéget -ismételte meg mégis előbbi kemény kijelentését.
* Diana látta, hogy Raymond Falcon továbbra is hajthatatlan a fia reményeit illetően. Ellenzi a házasságot, és semmi sem bírhatja rá véleménye megváltoztatására. Még szerencse, hogy ő nem is tart igényt a beleegyezésére. Második találkozásuk után nem döntötte még el, mi legyen a következő lépése Falconnal szemben, amikor Chris előállt
a közös vacsora ötletével. Diana tüstént tudta, hogy ez lesz a legalkalmasabb hadmozdulat. Falcon nyilván arra vár, hogy hivatalosan bemutatják neki, s bizonyos mértékig eleget is kell tennie ennek a várakozásának. Persze, csak bizonyos mértékig. Ennek az érzéketlen fickónak azáltal tarthatja ébren az érdeklődését, ha a megfelelő pillanatban kiszámíthatatlanul cselekszik. Chris elvörösödött dühében, hogy az apja továbbra is zsörtölődik vele. Meddig rágódunk még ezen? - kezdte. Hagyd, Chris! - szakította félbe Diana, és megfogta a kezét, mert tudta, hogy a férfi figyeli, és nem tetszik neki ez az apró mozdulat. - Apádnak teljesen igaza van. Neveletlenség így megvárakoztatni valakit, miután meghívtuk. De ugye megbocsát nekünk, Mr. Falcon? — fordult a férfi felé csábító mosollyal. Ha Falcon képes ezután is a témán lovagolni, akkor bolondot csinál magából. Ezt a férfi is beláthatta, mert bosszúsan hallgatott. Diana elrontotta a játékát, s ez felingerelte. Ó szerette eldönteni, hogy mit mikor fejezzen be. Na, jó - szólalt meg végre ridegen. - Üljünk le! Isztok valamit, amíg választunk? Chris még mindig sértődöttnek látszott, bár valamelyest felengedett, mialatt Dianával közösen végigböngészte az étlapot. Szőke fejüket vidáman cse-verészve összedugták, a válluk egymáshoz ért. Raymond Falcon egyre idegesebben figyelte őket. Diana kurta pillantással felmérte, hogy acélszürke szeme villámlik, az ajkát összeszorítja, s a szája sarkában elmélyülnek a ráncok. Napnál világosabb, hogy féltékeny, s fogytán az önuralma, állapította meg titkos diadallal Diana. Befejeznétek egy másodpercre a turbékolást, hogy rendeljünk végre? kérdezte végül feszülten a férfi. Mióta turbékolás az, ha az ember amellett ül, akit szeret? - dobta az étlapot kihívóan az asztalra Chris. Diana megmondhatta volna neki, hogy az apja eleve nem szívesen látja együtt őket, de hallgatott. Hadd magyarázza ki magát a férfi. Várakozó arckifejezéssel függesztette tekintetét a férfira. Micsoda agyafúrt bestia, gondolta akaratlanul is elismerően Raymond Falcon. Szeretne úgy tenni, mintha felülemelkedne mindenkin, pedig alapjában véve ugyanolyan érzelmeket táplál, mint bárki más. Most például szemlátomást kárörömmel figyeli, hogy ő bolondot csinál magából. A kis boszorkány nyilvánvalóan tudja, hogy meg akarja kapni. Kétségtelenül kívánta. Tudta, hogy mindaddig vágyik rá, amíg a hűvös nyugalom és az ifjonti érzékenység ötvözete untatni nem kezdi. Ez előbb vagy utóbb bekövetkezik, elvégre eddig egy nő sem tudta tartósan lekötni. Addigra azonban megszerzi magának, a karjába szorítja, az ágyába fekteti. Karcsú teste az övéhez ér, szőke hajába fúrja az arcát, azután figyeli, mint homályosítja el tekintetét a kéjvágy, a gerjedelem, amelyet csak ő, Raymond Falcon csillapíthat. A férfi teste izgalomba jött, önkéntelenül halkan felnyögött. Mondott valamit? - vonta fel a szemöldökét kérdőn Diana. Nem - felelte alig leplezett haraggal Falcon. - Bár bőven volna mit mondanom a kapcsolatukat illetően... Ne most, apa! - szólt közbe sietve Chris. - Előbb meg kell ismerned Diviniát. Mindketten tudjuk, hogy Dianának hívják - torkolta le az apja. Még mindig bosszantotta, hogy első találkozásukkor ez az újdonság erejével hatott rá. Jó - vörösödött el a rendreutasítástól Chris. - Szóval előbb légy szíves, ismerd meg jobban Dianát! Ismerje meg jobban? Legszívesebben itt helyben megfojtotta volna, any-nyira felajzotta így is, vagy inkább vállon ragadta volna, hogy jól megrázza... és addig csókolja, míg meg nem adja magát neki. - Annak nem sok értelmét látom - morogta. Mérhetetlenül felingerelte, hogy nem tud uralkodni a vágyán. Ismert már igazán szép, nagyvilági nőket, akik betartották a játékszabályokat. Diana azonban láthatóan ragaszkodott a saját szabályaihoz, melyek élesen eltértek az övéitől. - Kétlem ugyanis, hogy a jövőben túl sokszor találkoznánk Lamb kisasszonnyal. Igazán? - kérdezte kihívóan Diana. Chris megfogta a lány kezét, és tekintete dühösen az apjára villant. - Nem árt, ha megbarátkozol a gondolattal. Diana az életem része, és az is marad. Csak a holttestemen át, gondolta Raymond Falcon elszántan. Egyszerűen nem tudta elképzelni magát Diana apósaként. Chris feleségeként végképp elérhetetlenné vált volna a számára a lány, afféle tiltott gyümölccsé, függetlenül a házasság fovábbi alakulásától. Nem vagy te egy kicsit mohó? - gúnyolódott. A fiú még inkább felbőszült. Hagyd abba, apa! - figyelmeztette fojtott hangon. - Talán kínos egy kicsit a helyzet? Mondtam már... - Nekem ne mondj semmit, nem nekem kell bármit is megmagyaráznod -intette le az apja. Chris nem válaszolhatott, mert a pincér felszolgálta az első fogást, s ezzel az alkalmas pillanat el is múlt.
* Raymond Falcon örült, hogy egy kis időhöz jutott, s átgondolhatta fia különös viselkedését. Itt valami nem stimmel. Chris túlontúl védekezésbe szorult, mintha elhallgatta volna Diana előtt, hogy... Nem, az lehetetlen, hogy ilyen mindkettejük számára fontos dolgot nem mondott el neki. Bár a tegnapi beszélgetésnél a
lány nem említette, és ő sem hozta szóba, mert nem hitte, hogy szükséges. Jobban belegondolva most mindenesetre bizonyossá vált előtte, hogy Diana nem tud semmiről. Érthetetlen. Hogyan titkolhat el ilyesmit Chris az elől a nő elől, akit állítólag szeret? így viszont ő legalább ütőkártyához jutott. Csak a megfelelő időpontot kell megválasztania, hogy előhozakodjon vele. Szinte megsajnálta Christ, de ehhez túlságosan is megkönnyebbült, amiért hamarosan véget vethet a fia és Diana közti kisded románcnak. A lány után pedig nem fogja azonnal törni magát, előbb vár egypár hetet. Kell ennyi idő, hogy Diana ne lásson bele a kártyáiba, ne jöjjön rá egyből, mennyire hevesen érdeklődik iránta. Akkor aztán valamivel közvetlenebbé válhat majd az érintkezésük. Most átadja magát a vacsora élvezetének, a kávénál azután felrobbantja a bombát. Diana világosan érezte, hogy Raymond Falcon viselkedése megváltozott. Már nem ő látszott izgatottnak és feszültnek, hanem inkább Chris, aki kedvetlenül turkált az étvágygerjesztő ételben, mialatt az apja jóízűen falatozott. Hamarosan a lánynak is elment az étvágya. Vajon az iménti szóváltás csendesítette le ennyire a fiút? - tűnődött Diana. De mi lappang a háttérben? Raymond Falcon biztosan nem árulja el, amíg el nem érkezik a számára legmegfelelőbb pillanat. Ezt lehet látni az önelégült vigyorán. Most az övé a következő dobás, a többieknek várniuk kell. A férfi azonban szemlátomást nem sietett. Már a kávénál tartottak, Chris idegei pattanásig feszültek, amikor Diana hirtelen érezte, hogy ismét megváltozik a légkör. Raymond Falcon úgy festett, mint egy ugrásra kész párduc. A fiához fordult, szemöldökét gúnyosan felvonta, mire Diana önkéntelenül Chrisbe karolt, mintegy oltalmazó mozdulattal. Bármit forgat is a fejében a férfi, az az ő tervein semmit sem változtat. Ezt persze Raymond Falconnak nem kell tudnia, hadd élvezze csak egy darabig a macska-egér játékot, amelyet a fiával folytat. Fontolgattam, elhozzám-e ma este Barbarát, hogy négyesben vacsorázzunk. Diana ártalmatlannak találta a megjegyzést, hiszen érthető, ha a férfi be akarja avatni a menyasszonyát egy családi nézeteltérésbe. Chris azonban ettől a bejelentéstől még jobban feszengett. Talán nem szenvedheti azt a nőt, akit az apja feleségül szándékozik venni, és nem akarja, hogy beleártsa magát az ő életébe. Mert az nem kétséges, hogy a hölgy Raymond oldalára állna Chris-szel szemben. Akárhogy is, Falcon keveri a kártyát, annyi szent. - Aztán úgy gondoltam - folytatta a férfi ráérősen -, nem helyénvaló őt is idecsődítenem. - Apa, te... - hebegte Chris. Elvégre - fűzte hozzá hanyagul a férfi, nem zavartatva magát a fia erőtlen közbeszólási próbálkozásától - nem szerencsés, ha az ember olyankor hívja meg a fia jövendőbeli anyósát, amikor a gyerek szeretője is velük vacsorázik. Diana nem a szeretőm - csattant fel Chris. Diana azonban alig hallotta a fiút, mert az apját figyelte, aki határozottan diadalittas arcot vágott. Egy pillanatig azon gondolkodott a lány, nem nyelvbotlás-e az anyós szó, azután eszébe jutott, hogy Falcon semmit sem mond tévedésből. Chris tehát már eljegyzett valakit, ébredt rá elhűlve. Érzéseit sietve szenvtelen mosoly mögé rejtette, mert tudta, hogy a férfi a végső kegyelemdöfésre készülődve lesi rajta a hatást. Csak azt nem gyanította, hogy Raymond Falcon csodálja a viselkedését, s egyre jobban kívánja őt.
4. FEJEZET Tehát ez a magyarázat, gondolta Diana. Chris valaki másnak a vőlegénye, s Falcon észrevette, hogy a fia egy szót sem szólt neki erről. Sebaj, ez a terveimet á legcsekélyebb mértékben sem zavarja, állapította meg elégedetten. Miután elértem, amit akartam, a fiún keresztül megismerkedtem az apjával, Chris felőlem szaladhat vissza a menyasszonyához. Ha minden jól megy, még táncolni is fogok az esküvőjükön. De ki lehet a jegyese? Eddig egy szóval sem említette, hogy szorosabb kapcsolat fűzné valakihez. És miért nem kifogásolta az illető hölgy, hogy annyi időt tölt vele, egy manökennel? Egyáltalán mit kezdene a fiú most egyszerre két menyasszonnyal, ha ő is elfogadta volna a házassági ajánlatát? - Te találtad ki azt az egész eljegyzést - dühöngött Chris. Magadtól kérted meg a kezét - vágott vissza Raymond. - Senki nem kényszerített. De tudtam, hogy te akarod. Nem emlékszem, hogy azelőtt parancsnak tekintetted volna az óhajaimat, ha valami mást vettél a fejedbe jelentette ki nyomatékosan a férfi. -Néhány héttel ezelőtt még tökéletesen megfelelt neked Madeleine. Tehát Madeleine-nek hívják a menyasszonyt. Szép név, nyilván a viselője is az, mert Chris igencsak kedveli a szép nőket. Akkor sem világos, miért akarta ma este magával hozni Raymond Madeleine anyját. Hacsak nem az a terve, hogy ő az anyát, Chris a lányt veszi el. Örömet akartam szerezni neked - védekezett Chris. - Világosan az értésemre adtad, hogy a két család közötti
kapcsolat előnyös a cégre nézve. Egyébként pedig mindig kedveltem Madeleine-t. Úgy látszik, mégsem eléggé, hogy vedd a fáradságot, és megkíméld attól, hogy mástól értesüljön a Dianával folytatott viszonyodról. Hát Madeleine is tud róla? Persze, elvégre nem ejtették a fejére. Egy hónapja fejezte be az iskolát Svájcban, visszajött Londonba, és azóta mindössze ötször vagy hatszor találkoztatok. A Divinia társaságában készült fényképeid megjelentek az újságokban, ebből Madeleine könnyen kitalálhatta, mit csinálsz, amikor nem vele vagy. Jóformán csak akkor szántál rá időt, amikor Dianát nélkülöznöd kellett, mert jobb dolga akadt. Más szóval dolgoztam - helyesbítette a lány, tudomást sem véve a szándékos sértésről. Meglehet - hagyta rá a férfi, lenézően végigmérve őt, majd ismét a fiához fordult. - Mindenesetre nem sok figyelmet szenteltél Madeleine-nek, amióta hazaérkezett. Azért is vittem őt meg Barbarát magammal Párizsba, a divatbemutatóra, hogy kárpótoljam a mulasztásodat. Utálkozó arckifejezése jelezte, mennyire nehezére esett ez a feladat. - Az volt a szándékom, hogy... Ugyan micsoda? - vágott Raymond a fia szavába. - Hogy elkíséred Párizsba Madeleine-t, ahol aztán láthatta volna, amint majd felfalod a szemeddel Diviniát, mialatt végiglibeg a kifutón? Sohasem tartottalak bolondnak, de ezúttal mégis úgy viselkedtél. Diana megsajnálta a fiatalembert, aki elszenvedte ezt a jól megérdemelt fejmosást. Tényleg ostobán viselkedett, hogy hagyta összeboronálni magát Madeleine-nel, miközben úton-útfélen nyilvánosan mutatkozott vele. Tudnia kellett volna, hogy Madeleine a hírlapfotók láttán levon bizonyos következtetéseket, éppúgy, ahogy Raymond Falcon is. Szerencse, hogy nem szerettem belé, állapította meg Diana. Szánakozva gondolt Madeleine-re. Ha Chris már vőlegényként hűtlen lett hozzá, most fel kell tennie magának a kérdést, miféle férj válna belőle - ha ezek után egyáltalán feleségül akar menni hozzá. Feleségül szeretném venni Dianát - nyakaskodott a fiú. - Húsvét óta szinte nem is láttam Madeleine-t, amíg egy hónapja haza nem jött. Na, persze, akit nem látunk, azt elfelejtjük. Nálad így mennek a dolgok? Madeleine mindenesetre még emlékszik rád. Talán a gyémántgyűrű miatt, amelyet karácsonyra kapott tőled. Chris nem követett el semmi megbocsáthatatlant - jelentette ki hidegen Diana. - Néhányszor elmentünk szórakozni, amit az újságok megszellőztettek, de nem történt semmi olyan, ami miatt a menyasszonyának nyugtalankodnia kellene. De, Diana... - akart közbeavatkozni Chris. Hálás lehetnél, amiért Diana, hogy úgy mondjam, ezüsttálcán nyújtja neked a kimagyarázkodási lehetőséget szakította félbe nyersen az apja, és elismerően nézett Dianára. - Kímélj meg minket a további kínos jelenettől -tette hozzá, mivel Chris tiltakozni akart. Diana titkon csodálta, milyen ügyesen fordította Falcon a helyzetet a maga javára. Chris ezek után méltánytalanságot követne el, ha ragaszkodna hozzá, hogy ő, azaz Diana is nyíltan elismerje a kapcsolatukat. Ugyanakkor meg is vetette a férfit ezért a sakkhúzásért. Nyilvánvalóan üzleti érdekből szorgalmazza továbbra is Chris és Madeleine összeházasítását, függetlenül az érintettek érzelmeitől. Diana biztosra vette, hogy Raymond Falcon az ő kapcsolatukat is jó szemmel nézné, ha bárminemű előnye származna belőle. Miért nem mégy el Madeleine-hez most mindjárt? - nógatta a fiút még melegében az apja. - Elvégre ezek szerint nem történt semmi jóvátehetetlen. Próbáld meg elsimítani a dolgot, kérj bocsánatot, amiért rossz fiú voltál. Minél előbb, annál jobb. Ajánld fel neki, hogy holnap elviszed vásárolni! A cégnél kibírjuk nélküled. Diana megvetően lebiggyesztette az ajkát. Mintha drága ajándékokkal be lehetne gyógyítani egy sebzett szívet! Egy kis pénzköltés mindjárt megvigasztalja a hölgyet - gúnyolódott. Csodálkozna, ha látná, mennyire - jelentette ki a férfi, és tűnődve fürkészte a lány felháborodott tekintetét. Tényleg csodálkoznék azon, ha pusztán ennyivel el lehetne simítani az ügyet - vágta rá Diana, bár korántsem volt biztos a dolgában, miután eszébe jutott, hogy Jeanette, a mostohaanyja mennyire előtérbe helyezte az anyagiakat. Maga nem ismeri Madeleine-t - mosolygott Falcon elnézően. Szerintem te sem ismered eléggé, ha azt hiszed, ki lehet engesztelni annyival, hogy odasétálok, és holnapra vásárolni hívom - szólt közbe viszolyogva Chris. - Egyébként semmi kedvem hozzá - toldotta meg dacosan. -Hát nem érted, apa? Nem akarom feleségül venni Madeleine-t. Fel akarom bontani az eljegyzésünket. - Akkor legyen hozzá bátorságod, hogy ezt magad mondd meg a menyasszonyodnak! - rivallt rá az apja. Es te, apa? Te mit gondolsz rólam, ha megteszem? - kérdezte idegesen Chris. Szegénykém, gondolta szánakozva Diana. Egyébként egész magabiztos fiú, de ha arra kerül a sor, hogy ténylegesen szembehelyezkedjék az apja akaratával, tüstént inába száll a bátorsága. Mint a legtöbb embernek, ha Falconnal kerül szembe. Csakhogy, ő nem fél a férfitól! Utolsó leheletéig mindenképpen ellenáll neki. Miért nem próbálod ki? - vont vállat a férfi, és kényelmesen hátradőlt a székben. - Chris elbizonytalanodva nézte. Látnivalóan nem tudott egészen kiigazodni az apján. Diana viszont pontosan tudta, mit érezne Raymond Falcon, ha Chris fel merné bontani a számára oly előnyös eljegyzést. Semmi esetre sem elismerést a fia iránt, aki végre tisztességesen viselkedett. Chris lehajtotta a fejét, mintha ő is ráébredt volna erre. - Azt reméltem - sóhajtotta -, megváltozik a véleményed, ha találkozol Dianával, és belátod, hogy...
- Úgy képzelted, elég egy vacsora, hogy az álláspontom megváltoztatására késztessen? - Nem - tiltakozott erőtlenül a fiú. - Csak azt gondoltam, ha látod, milyen csodálatos nő Diana, milyen gyönyörű... - Ez nekem is feltűnt - hunyorított tenyérbe mászóan pimasz arckifejezéssel a lányra Falcon. - Akkor... - Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy egyáltalán nem való hozzád - folytatta kérlelhetetlenül. Egyszerre világossá vált Diana előtt, hogy a férfi saját magának akarja őt. Ha Chris nem megy el mielőbb, nem fogom sokáig türtőztetni magam, és ráparancsolok, hogy tűnjön el, gondolta türelmetlenül Raymond Falcon. Egyedül akart maradni Dianával. A lány szinte megbabonázta. Minden kecses mozdulata arra emlékeztette, mennyire szeretné, ha a lány keze mégérintené a testét. A parfümje szabályszerűen elbódította, a tébolyítóan finom illat annyira tökéletesen idomult ehhez az igézően elérhetetlen nőhöz. - Hazaviszem Dianát, amíg te taxival Madeleine-hez mégy - utasította határozottan a fiát, és intett a pincérnek, hogy hozza a számlát. Chris leforrázva pillantott az apjára, Diana pedig a rá jellemző higgadtsággal figyelte, mely semmit sem árult el érzéseiből. Raymond Falcon rettentően szerette volna úgy látni ezt a nőt, hogy elragadja a vágy, elhagyja hűvös önuralma, és az övéhez hasonló vad szenvedély uralkodjon el rajta. - Azt hiszem, minél előbb tisztázod a dolgot Madeleine-nel, annál jobb -ajánlotta a fiának olyan megfellebbezhetetlen hangnemben, amelyből kitetszett, hogy nem tűr további vitát. Nem csak az önös érdek mondatta vele ezt, ugyanis nem kételkedett abban, hogy Chris végül feleségül veszi Madeleine-t. A fiatalok már évek óta ismerték és nagyszerűen megértették egymást, tökéletesen összeillettek. Azt is tudta, hogy Madeleine megbocsát Chrisnek. Tisztán látta, hogy Chris és Diana házassága egyszerűen nem jöhet létre. Amennyiben a lány igazat állított a kapcsolatukat illetően, s minden oka megvolt arra, hogy hitelt adjon a szavainak, akkor ezek ketten egyszer sem feküdtek le egymással. Ezután pedig különösen nem fognak, erről majd ő gondoskodik. - Mondtam, hogy nincs hozzá kedvem - próbált lázadozni a fiú. - Egyébként magam is tudok fizetni - nyúlt hirtelen a számla után, melyet a felszolgáló az apja elé tett. - Igazán? - vonta fel sötét szemöldökét célzatosan a férfi. Nem szívesen csinált ilyet, de mindenképpen fel kellett hívnia Chris figyelmét arra, hogy kitől kapja a pénzét. A fiú, úgy látszik, szem elől tévesztette a valóságot. Különben sem hátrány, ha Diana átlátja a helyzetet. Annyira sóvárgott a lány után, hogy mindenáron meg akarta nyerni magának. Chris az útjában állt, a saját fia vetélytárssá vált. Szerencsére Chris nem vett tudomást a férfinak az anyagi helyzetre utaló magatartásáról, ehelyett sietve kiegyenlítette a számlát. Felháborította az apja javaslata, miszerint vigasztalgassa a menyasszonyát. Falcon szinte sajnálta a fiát. Bárcsak ne Dianáról lenne szó... Izgalma fokozódott, amikor Diana Chrishez hajolt, egyik kezét a karjára tette, és olyan halkan beszélt vele, hogy ő semmit sem értett belőle, bármennyire igyekezett is. Tétlenül nézte, ahogy a lány hosszú haja az arcába hullik. De szívesen játszadozott volna ezekkel a tincsekkel, miközben a lányt a karjában tartja! Heves, fékezhetetlen vágy söpört végig a testén. Feszültsége tovább nőtt, miután Diana végül elhallgatott, és ráemelte zöld szemét. A kifürkészhetetlenül mély tekintet minden látszólagos hidegsége ellenére felkeltette a férfi figyelmét, pedig a lány szemében semmiféle erre utaló szándék nem tükröződött. - Mivel taxival jöttünk, köszönettel elfogadjuk az ajánlatát, hogy hazavisz bennünket - mondta szelíd, mégis kihívóan csengő hangon. Mindhárman tudták, hogy Raymond Falcon nem pontosan ezt ajánlotta fel, de csupán ez az egy - Diana által feltűnés nélkül felkínált - megoldás kínálkozott, hogy valamennyiüket megkíméljék a kellemetlenségektől. Emellett, gondolta a férfi, ha Diana végre beült a kocsimba, akkor csak annyi a teendőm, hogy először Christ rakjam ki, s máris kettesben furikázhatok haza a lánnyal. Ez persze egyáltalán nem felel meg Diana elképzeléseinek. Miért gyakorolt a lányra ilyen csekély hatást? Sohasem képzelte azt, hogy a külseje miatt szeretik a nők, de a pénz és hatalom érzéki kisugárzással bír, ő pedig mindkettőből igen sokkal rendelkezik. Nem minden nőnél járt sikerrel, ám valahányszor visszautasították, mindig kiderült, hogy az illető hölgy már mást szeret. A hűséget pedig Raymond Falcon mindig tisztelte. Diana azonban meg sem próbált olyan látszatot kelteni, mintha más kötné le az érdeklődését, ehelyett kezdettől fogva megvetően bánt vele. Máshol kell tehát keresni az okot. Azért nem nyűgözi le a gazdagsága, mert maga is eleget keres? Képtelenség, a pénzből soha sincs túl sok, ebben szilárdan hitt, miközben egyre gyarapította a vagyonát, mert csakis biztos üzletekbe bocsátkozott. Annyira leplezetlenül közölte szándékát, miszerint először Christ viszi haza, s csak azután Dianát, hogy a lány csodálkozott, hogyhogy nincs benne egy szemernyi körmönfontság sem. Nyilván mindenáron érvényt akar szerezni az akaratának, s az már nem is érdekli, milyen eszközökkel éri el a célját. Ha párbaj, hát legyen párbaj! Amennyiben a férfi azt hiszi, könnyen két vállra fektetheti, akkor csalódni fog, mégpedig hamarosan.
* A férfi nem sokkal később diadalittas ábrázattal fékezett Chris lakása előtt, bár megpróbálta leplezni elégedettségét, amint hátrafordult a fiához. Holnap felhívlak - vetette oda -, most hazaviszem Dianát. Ez tényleg azt hiszi, hogy ilyen könnyen boldogulhat, gondolta hitetlenkedve a lány. Nagyon kedves magától, Mr. Falcon - csatolta ki sugárzó mosollyal a biztonsági övet -, de még sok mindent kell megbeszélnünk Chrisszel. Ezzel kiszállt, és megvárta, hogy Chris is csatlakozzék hozzá. Úgy gondoltam, én viszem haza - hökkent meg Falcon. Rosszul gondolta. Nagyon... érdekes volt ez az újabb találkozás - nézett rá leereszkedően Diana. De minden bizonnyal nem az utolsó - felelte dühösen a férfi, s megvárta, míg a fia is kiszáll. Valóban? - vonta fel a szemöldökét Diana. - El sem tudom képzelni, milyen alkalomból találkozhatnánk még egyszer. Meg fog lepődni, milyen hamar sor kerül rá - biztosította a férfi felpaprikázva, aztán a fiához fordult. - Viszlát holnap, Chris! Ezzel felbőgette a motort, és elszáguldott. - Atyaisten! - sóhajtott Chris. - Ez még sokkal rosszabbul sikerült, mint amilyenre számítottam. Diana nem bírt elfojtani egy mosolyt. Mégis mire vártál? Hogy apád megsimogatja a buksidat, és megnyugtat, hogy a világon a legtermészetesebb dolog házasságot ígérni valakinek, miközben egy másik nőt már eljegyeztél? Természetes, hogy dühös rád. Es veled mi a helyzet? Te is haragszol? Diana számára nem jelentett annyit a fiú, hogy sértődöttnek érezze magát, de tényleg undorítóan önzőnek találta a viselkedését. Szerintem meglehetősen ostobán viselkedtél - fogalmazott óvatosan. -Miért képzelted, hogy apád szóba sem hozza az eljegyzésedet, amikor bemutatsz neki? Nem hittem, hogy képes ilyet tenni velem - sóhajtotta Chris. - Azt gondoltam, ha veled találkozik, rá tudom bírni, hogy elfogadja a kapcsolatunkat. Hát ez nem jött össze. Sajnos, nem. Amikor az előbb azt mondtad neki, hogy csak szórakozni jártunk kettesben, azt komolyan úgy értetted, hogy mindez semmi többet nem jelentett neked? Hozzám jössz feleségül? Ide figyelj, Chris, nincs jogod ezt kérdezni tőlem. Madeleine miatt? Persze hogy őmiatta - felelte most már türelmetlenül Diana. - Nézd, kellemes órákat töltöttünk együtt, élveztem a társaságodat, de végre el kellene fogadnod a tényt, hogy valaki mással jegyezted el magad, én pedig... Egy másik férfival ismerkedtél meg Párizsban? - szakította félbe szemrehányóan a fiú. Diana egyszerűen nem hitt a fülének. De Chris... Mert amióta visszajöttél, teljesen megváltoztál. Elutasítóan viselkedsz, korántsem olyan gyengéden, mint azelőtt. Ha az ember belegondol, hogy nem történt köztük egyéb néhány - a maga részéről eléggé visszafogott - csóknál, ez a jelenet a bohózat határát súrolja. Chris megpróbálta úgy beállítani a dolgot, mintha eddig szerették volna egymást, csak most Diana elhidegült tőle. Nem, nincs másik férfi az életemben - szögezte le a lány, és tudta, hogy soha nem is lesz. Raymond Falcon annyira betöltötte az agyát, hogy másnak nem is maradt benne hely. Idáig jutottak a dolgok. - Soha nem akartam azonban hozzád menni, és ha tudtam volna, hogy egy menyasszony vár, akkor azt sem engedem, hogy szórakozni kísérgess. Ez nem egészen állta meg a helyét, mivel arra használta a fiút, hogy az apjával kapcsolatba kerüljön, Chris viszont tudatosan megcsalta a menyasszonyát, ennélfogva nem érdemelt kíméletet. Megmutatta, hogy az apja fia: végtelenül önző, ha valamit meg akar kapni. Diana nem is őt, hanem Made-leine-t sajnálta. Aljas vagy! - tántorodott meg Chris, mintha arcul csapták volna. - Tudtad, mit érzek irántad, és elhitetted velem, hogy... Szó sincs róla - vágott közbe a lány szenvtelenül. - Sohasem játszottam az érzéseiddel. Nem állítottam, hogy szeretlek, nem ébresztettem benned hiú reményeket. Csak a családodra jellemző önteltséged hitette el veled, hogy elérhetsz nálam valamit. - A családomra jellemző önteltségem? - hebegte Chris, a váratlan támadástól megzavarodva. Diana bosszankodott, hogy az utolsó mondat kiszaladt a száján. Nem engedheti, hogy az érzései felülkerekedjenek rajta, ameddig célhoz nem jutott. Amióta megismertem apádat, teljesen nyilvánvaló, hogy kitől örökölted a céltudatosságodat és a makacsságodat mosolygott, bár Raymond Falcon esetében inkább pökhendiséget mondott volna. - Szép volt együtt, és azt ajánlom, váljunk el jó barátok módjára! A fiú tétovasága egyszeriben eltűnt. Pánikba esett attól, hogy Diana egyszerűen kiadja az útját. Hiszen szeretlek, Diana! Csakugyan? - kérdezte gúnyosan a lány.
Ha már nem Madeleine-be szerelmes, miért nem szánja rá magát, hogy felbontsa az eljegyzést? Nyilván tényleg csak az „akit nem látunk, azt elfelejtjük" esete forog fenn nála. - Annyira összekuszálódott minden - restelkedett Chris. - A fenébe is, szerintem ez egyáltalán nem vicces! - csattant fel, miután Diana elnevette magát. Nem nevetlek ki, de a helyzet valóban megmosolyogtató. Inkább én beszélhetnék arról, hogy minden összekuszálódott. Tényleg hülyén fest a dolog - ismerte el némi habozás után a fiú -, de az az igazság, hogy nem akarlak elveszíteni, Divinia. Megközelíthetjük másképp is. Valójában sohasem voltam a tiéd. Ez igaz - ismerte be Chris, elképedve, hogy ilyen kendőzetlenül a szemébe vágják a tényeket. Diana odahajolt hozzá, és arcon csókolta. Tulajdonképpen nem a fiúra haragudott, hanem az apjára. Fogadj szót apádnak, és engeszteld ki Madeleine-t minél előbb, vagy pedig szakítsatok, csak mindenképpen beszélj vele... Ennyivel tartozom neki, ugye ezt akartad mondani? Legalább ennyivel. Ha szakítok vele, akkor újra felhívhatlak? - sóhajtott reménykedve Chris. - Úgy látom, nem - adott választ a saját kérdésére elkámpicsorodva, miután értett Diana szánakozó, egyszersmind gunyoros arckifejezéséből. Köztünk mindennek vége - bólintott a lány helybenhagyólag. Megint apám akarata érvényesült. El sem tudod képzelni, milyen keserves ez nekem - rázta csalódottan a fejét a fiú. De mennyire hogy el tudta képzelni Diana! Én mindenesetre nem szólok neki erről a mostani beszélgetésünkről. Kösz. Hadd főjön egy darabig a saját levében! - értett egyet Chris. Láthatóan javított a hangulatán, hogy bizonytalanságban hagyhatja az apját. Rosszul viselte, hogy megint vereséget szenvedett tőle. Diana terveinek is megfelelt, hogy Raymond Falcon egyelőre ne szerezzen tudomást döntésükről. Remélem, így vagy úgy dűlőre jutsz Madeleine-nel. Nemgondolod meg magad? Persze, nem - felelt ismét saját magának a fiú. - Istenem, milyen bohócot csináltam magamból! Előbb-utóbb mindenkivel megesik - vigasztalta Diana. Kivéve apámat - vélte mérgesen Chris. Diana másképp látta. Legalább egyszer életében Raymond Falcon is követett el ostobaságot, nevezetesen tizenkét évvel ezelőtt, amikor a halálba kergette az ő apját. Minden ostobaságért fizetni kell, a férfi is fizetni fog, mégpedig igen drágán.
* Diana haja lobogott a szélben, miközben szaporán lépkedett a kapu felé. A holdfényben minden szál ezüstösen csillogott, és nem aranyszínűnek látszott, mint nappal. Raymond Falcon sötétben ült a kocsijában, amelyet már két órája állított le Diana házával átellenben. Ott várta, hogy a lány végre hazaérjen, azaz ő megbizonyosodjék róla, hogy nem Chrisnél tölti az éjszakát. Csigalassúsággal teltek a percek, s gyötrődve képzelte maga elé a lányt Chris karjában. Ez annyira megviselte, hogy szúró fájdalmat érzett a gyomra tájékán. Végre felbukkant Diana. Karcsú alakja szinte valószerűtlennek hatott a holdfényben, fekete ruhájában, ezüstösen csillogó hajával, s az átlátszó cipőben meztelennek tűnő lábával. Mi történhetett a közbeeső időben? Lefeküdt Chrisszel, ahogy a rémképeiben látta? Egyenesen a fiútól jön? O bezzeg nem engedné el olyan egyszerűen, ha szeretné, hanem egész éjszaka maga mellett tartaná, hogy reggel szeretkezéssel kezdjék a napot. Chris azonban más, mint ő. Ebben a pillanatban szinte gyűlölte a saját fiát, amiért az együtt lehetett Dianával, aki őt olyan makacsul elutasította. Raymond Falcon nem tudta, hogy Diana észrevette az autóját, csak nem mutatta, miközben kinyitotta a kaput, és bement a házba. Azt sem sejtette, hogy a lány szinte érzi mind hevesebben izzó haragját, mely Diana, Chris és saját maga ellen egyaránt irányul, és hallatlanul Örül neki, mert bosszúterve végre valóra válhat.
5. FEJEZET New York, a város, amely a sláger szerint sohasem alszik, Ray mond Falcon szemében egyetlen zűrös nap után unalmasnak és színtelennek tűnt. A Chrisékkel elfogyasztott közös vacsora után reggel az Egyesült Államokba repült, ahol egyrészt fontos tanácskozáson kellett részt vennie, másrészt -és ez volt a tulajdonképpeni ok - Chris házasságáról akart beszélni a volt feleségével, Cathyvel. Ebéd közben Cathy figyelmesen és barátságosan viselkedett. Eltűnt az ellenséges hang, mely házasságuk utolsó éveit jellemezte. Kellemesen elbeszélgettek. Hol jár az eszed? - kérdezte az asszony jelentőségteljesen a kávénál. Hogy érted ezt?
Cukor és tej nélkül iszod a feketét, mégis percek óta odaadóan kavargatod. Raymond elképedve tekintett le a kanálra, és a csészealjra helyezte. Cathy tovább figyelte a férfit. Harmincnyolc évesen pont olyan csinos fiatalasszonynak hatott, mint azelőtt. A boldogság, melyet második férje és kislánya mellett megtalált, csak úgy áradt sötétbarna szeméből. - Azonkívül egyetlenegyszer sem néztél az órádra - fűzte hozzá derülve Cathy. AÍnnak idején sokszor Raymond szemére vetette, hogy menetrend szerint éli az életét. Még azzal is megvádolta, hogy a férfi bejegyzi a határidőnaplójába azokat az éjszakákat, amelyeket odahaza kell töltenie. Ez természetesen nem felelt meg a valóságnak. Üzletemberként azonban Falcon azt tartotta, hogy az idő pénz, s mivel napi munkáját tényleg szigorú időbeosztás szerint végezte, magánéletének is ehhez kellett igazodnia. Ennek persze ez utóbbi látta kárát, Cathy tehát levonta a következtetéseket, és elvált tőle. Annyira lenyűgöztél, hogy az idő elveszítette jelentőségét - mosolygott Raymond az asszonyra, és élvezte az újszerű, könnyed hangvételt, mely mostani társalgásukat uralta. íme, együtt nevetnek olyan dolgokon, amelyek a válás idején annyi veszekedés forrását jelentették. Cathy felkacagott. A többi asztalnál ülő férfiak egy része felé fordult, és megbámulta, de az asszony ezzel egyáltalán nem törődött. Raymond tudta, hogy ugyanolyan hűséges a második férjéhez, mint korábban őhozzá. Téged egy nő sem tud annyira lenyűgözni, hogy megfeledkezz az időről -jelentette ki megingathatatlan meggyőződéssel az asszony. Ez már csak múlt időben érvényes, vallotta be magának bosszúsan Falcon. Diana mindent megváltoztatott. Az ő jelenlétében túl gyorsan repül az idő, és minden nap, amíg nem láthatja, egy hétnek tűnik. Természetesen külsőleg ugyanúgy élt, mint azelőtt, és lelkiismeretesen intézte üzleti ügyeit, de már semmiben sem lelte örömet. Ez Diana lelkén szárad. Cathy csodálkozva fürkészte a férfi arcát, mert első ízben fedezte fel, hogy emberi érzéseket lehet leolvasni róla. Netán valami egészen különleges nőre találtál? - érdeklődött. Nem - felelte kurtán á férfi, és elszántan kiűzte a gondolataiból Dianát. Nem akart a volt feleségével a lányról és az iránta táplált reménytelen érzelmeiről beszélni. Tudta azonban, hogy ha Cathy felkap egy témát, nem egykönnyen tágít tőle. - Még nem is mesélted, mi újság a kislányoddal - próbálta elterelni a figyelmét. Nem sok sikerrel. Raymond... - ráncolta a homlokát az asszony, miközben vesébe látó pillantásokkal méregette a férfit. Kérlek, hagyjuk ezt! - szakította félbe Falcon nyersen, és kiengesztelésképpen megfogta a kezét. -Christől hallottam, hogy a kis Kelly jövőre iskolába megy. Cathy ezúttal beletörődött a témaváltásba, és lelkesen áradozott a piciről, akiről amúgy is mindennél szívesebben beszélt. Raymond csak fél füllel hallgatta. Elfelejtem Dianát, fogadkozott magának. Hiszen ez a lány nem is hozzá való. Mégis napról napra szenvedélyesebben vágyódott utána.
* Először négy hét múlva lépett vele közvetve érintkezésbe. A lány közben már azon tépelődött, nem tévesen ítélte-e meg a helyzetet. Hátha Falcon mégis csupán Christől akarta elválasztani, de személy szerint nem érdeklődik iránta. Miután azonban visszatért az Antillákról, ahol divatfotókhoz állt modellt, felhívta Bea, az ügynöke, és közölte vele, hogy érdekes ajánlat érkezett Divinia számára a Carlton illatszercégtől. Diana addigra tájékozódott minden vállalkozásról, amelyben Raymond kisebb-nagyobb tulajdoni hányaddal bírt, s a Carlton ezek közé tartozott. Ennélfogva erősen gyanította, hogy a férfi áll az ajánlat mögött, amely hivatalosan a cég igazgatótanácsának egyik tagjától származott. Azonnal elhárította, nem is kérdezte a részleteket. Ez meglepte Beát. Győzködni kezdte, hogy gondolja meg jobban. Kizárólagos szerződés egy kozmetikai céggel, melynek valamennyi termékét ő reklámozhatja - ez minden fotómodell álma, az anyagi feltételek pedig egyenesen mesések. Diana azonban átlátott a szitán: az ajánlattal csupán lépre akarják csalni, így hát hajthatatlan maradt, bár Bea minden eszközzel igyekezett döntése megváltoztatására bírni. Végül Diana arra hivatkozott, hogy a következő egy évre gyakorlatilag minden percét előre beosztotta. Erre Bea azt vetette ellen, hogy a Carltonnál tudnak erről, és készen állnak, hogy a próbák és felvételek időpontját a már egyeztetettekhez igazítsák. Ez csábítóan hangzott, Diana számára viszont még inkább Raymond Falconra vallott, aki feltétlenül keresztül akarja vinni az akaratát. Egy szerződéssel a cégéhez szeretné láncolni, hogy ezáltal merőben más természetű engedményeket csikarjon ki tőle. Diana ujjongott. Ezek szerint Falcon mégsem tudta olyan könnyen elfelejteni, mint vélhetően szerette volna. Miután egy hónapig semmit sem hallott a férfiról, már attól félt, hogy elveszítette az érdeklődését. Most azonban megbizonyosodott róla, hogy nincs más dolga, csak várni a további fejleményeket. Az utóbbi hetek rettentő lassan teltek. Diana buzgón forgatta az újságokat, hogy talál-e bennük utalást Raymond Falcon és Barbara közelgő esküvőjére. Lélekben felkészült arra, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet a házassági közlemény. De nem így történt.
Ehhez mit szólsz, Kormos? - kérdezte a macskáját, miután befejezte a telefonbeszélgetést az ügynökével, és éppen az eleséget készítette a cicának. -Végre horogra akadt a halacska, igaz? Kaján mosollyal képzelte maga elé Falcon tébolyult dühét, amint megtudja, hogy ő visszautasította az ajánlatát.
* Kínáljon még több pénzt Diviniának! - utasította Raymond Falcon ellentmondást nem tűrően a titkárát. Már megpróbáltam - vont vállat Paul. - Az ügynöke értésére adtam, hogy a szerződésnek erről a pontjáról még tárgyalhatunk. Persze ésszerű határok között. Az a nő azonban úgy gondolja, hogy Diviniát nem lehet megegyezésre bírni - húzta el a száját. - Nem sokat konyítok a modellszakmához, Mr. Falcon, de az a meglátásom, hogy az eddig ajánlott összeg is messze meghaladja a szokásos... Majdnem jól mondta - szakította félbe türelmetlenül a főnöke. - Semmit sem ért hozzá. A nyavalyába Dianával! Hogy meri csak úgy visszautasítani a Carlton cég ajánlatát? Még gondolkodási időt sem kért, egyből visszadobta. Holott az anyagi feltételek több mint nagyvonalúak, s a szerződés többi pontja is egytől egyig kedvező Diviniára nézve, amit a jogi osztály eléggé megrökönyödve vett tudomásul. Az elmúlt négy hétben a férfi szabályszerűen kényszerítette magát, hogy ne keressen a lánnyal semmilyen formában kapcsolatot. New Yorkból továbbrepült Las Vegasba, ott azonban szokásával ellentétben nem nyert, hanem veszített a ruletten. Hasonló sikertelenség kísérte valamennyi vállalkozásában. Üzleti tárgyalásai rendre zátonyra futottak, mivel csak félszívvel vett részt bennük, nem úgy, mint máskor. Ami pedig a magánéletét illeti, az teljesen értelmét vesztette. Noha tudatosan vetette magát a társasági események forgatagába, összejövetelről összejövetelre járt, ahol többnyire igen készséges hölgyekkel találkozott, egyikük sem nyerte el a tetszését. Nem akadt egy sem, aki iránt csak szikrányi vágy is ébredt volna benne. Diana képe, csodálatos haja, zöld szempárja és finom arcvonásai mindenüvé követték. Csak a szemét kellett lehunynia, s máris érezte karcsú testét, amint a karjába szorítja. Pedig csupán egyetlenegyszer ölelte magához és csókolta meg, de azóta szüntelenül mardosta a vágy. Legalább egy dolog azonban sikerült ezekben a hetekben, nevezetesen az, hogy Chris kibékült Madeleine-nel. Mindazonáltal a fiú adósa maradt annak megerősítésével, hogy a Dianához fűződő kapcsolatának végérvényesen véget vetett. Az újságokban nem jelent meg több kép kettejükről, ám Raymond ezen nem csodálkozott. Ha Chris továbbra is találkozik Dianával, azt bizonnyal nem a nyilvánosság előtt teszi. Falcon néha legszívesebben jól megrázta volna a fiát, mivel az nem mondta meg egyenesen, hányadán áll a manökennel. Mivel azonban Chris az ő csökönyös természetét örökölte, tudta, hogy hiába próbált volna erőszakhoz folyamodni. Hovatovább az az érzése támadt, hogy minden kicsúszik a kezéből, egyesegyedül azért, mert szinte megszállottan folyton csak Dianára gondol. Csak úgy lehetett úrrá ezen az állapoton, ha újra találkozik a lánnyal, és egyszer s mindenkorra lecsillapítja a vágyát. Szinte a sors ajándékának tekintette, hogy a Carlton cég éppen jó nevű fotómodellt keresett új termékcsaládja reklámozásához. Azonnal Dianára gondolt. Az ő arcát mindenki ismerte, s Charles Oxleyn kívül a lány senkivel sem kötött még kizárólagos szerződést. Ez lehetőséget kínált arra, hogy ismét láthassa, de a büszkeségén mégse essék csorba. Javaslata elnyerte a cégvezetés egyetértését, csak azzal nem számolt, hogy Diana elutasítja az ajánlatot. Nem tudta, mit lépjen ezután, teljesen tanácstalannak érezte magát, s ezt az állapotot ki nem állhatta. Azután mégis elhatározásra jutott. - Mostantól saját kezembe veszem az ügyet - közölte elszántan a titkárával. - Ez nem a maga képességeinek aláértékelését jelenti - sietett megnyugtatni munkatársát, mivel látta rajta, hogy attól fél, eddigi eredménytelensége miatt elveszítette a bizalmát. - Véletlenül személyesen is ismerem Diviniát. Hozzátehette volna, hogy ennek folytán azt is tudja, időnként milyen esztelenül makacs a lány, és mennyire nem érdekli a pénz. Pénzzel tehát nem lehet megvásárolni, de bizonyára van valami más, amit szeretne megkapni... Először is azt kell kipuhatolnia, tudja-e a lány, hogy ő rejtőzik a Carlton cég ajánlata mögött. Talán ezért hárította el az ajánlatot? Vajon Diana visszautasítása kifejezetten az ő személye ellen irányult, vagy egyszerűen más szakmai terveket forgat a fejében?
* - Csak egy találkozásról van szó - győzködte Dianát Bea - a Carlton igazgatóságával. Mi bajod lehet abból, ha beszélsz velük? - tette hozzá, mert látta, hogy még mindig nem sikerült meggyőznie a modellt. Diana tudta, hogy soha nem fog Raymond Falconnak dolgozni, még a Carlton kirívóan nagyvonalú feltételei mellett sem. Nem, ha Falconról van szó, ő szabja meg a feltételeket. Mindennek dacára végül ráállt, hogy felkeresse a kozmetikai cég londoni központját, mert bizonyosságot akart szerezni, hogy csakugyan Raymond Falcon lapul-e az ajánlat mögött. Vajon lesz-e mersze a jelenlétével is megerősíteni a feltételezést? Az irodaépület igazgatósági szintjének választékos, méregdrága berendezése nem nyűgözte le, annak viszont örült, hogy találkozhat Barbara Carltonnal. Az asszony élő legendának számított az üzleti életben, széltében-hosszában dicshimnuszokat zengtek vezetői rátermettségéről, mert férje halála után - idestova hét esztendeje - maga vette át a halódó cég irányítását, és -Raymond Falcon hathatós pénzügyi támogatásával - tőkeerős, virágzó vállalattá fejlesztette. Diana eddig csak hallomásból ismerte Carlton asszonyt, most viszont földbe gyökerezett a lába, amikor az igazgatói
irodába lépett. Az íróasztaltól nem más állt föl, mint a vonzó, vörös hajú nő, aki Raymond Falcont a párizsi divatbemutatóra kísérte. Ez hát Barbara! A manökennek eszébe sem jutott, hogy Barbara Carlton azonos azzal a Barbarával, akit Falcon feleségül akar venni. Pedig nagyon is ésszerű. A férfi tetemes összegeket fektetett a cégbe, amely időközben sikeres vállalatbirodalommá nőtte ki magát, s Falcon most nyilván azáltal kívánja biztosítani befektetése teljesen kockázatmentes megtérülését, hogy üzlettársát egyúttal házastársává is teszi. Biztos, ami biztos alapon pedig az igazgatónő lányát a saját fiával adja össze. Diana szinte kábultan fogott kezet Barbarával. Azt hitte, Raymond Falcon részéről már nem érheti meglepetés, de ez itt... Maga közelről még szebb, mint a divatbemutatón - üdvözölte barátságosan az asszony, pedig már tudnia kellett, hogy a lánya vőlegénye komolyan udvarolt Dianának. Falcon biztosan beszámolt neki erről. Talán épp az ágyban... Ez az ember tényleg elképesztő! Vajon mivel tudta rábeszélni leendő feleségét, hogy ilyen jól fizetett szerződést ajánljon a cégénél? Köszönöm a bókot - mosolygott udvariasan Diana, helyet foglalt, és keresztbe rakta karcsú lábát, mely a rövid fekete ruhában maradéktalanul érvényesült. Reggel úgy sejtette, Raymond Falconnal is találkozik, ezért különös gonddal öltözött fel. Most azonban, hogy Barbara Carlton visszaült az íróasztala mögé, már bizonyosra vette, hogy négyszemközti megbeszélésre kerül sor. Talán mégis tévedett, és Falconnak semmi köze az ajánlathoz? Csak véletlen egybeesésről lenne szó? Barbara Carlton látta Diviniát Párizsban, s elhatározta, hogy megnyeri a cége számára? Ha megengedi, elmondanék egyet-mást az új termékcsaládról, amellyel ezen a télen kívánunk piacra lépni - kezdte Barbara különösebb bevezetés nélkül. Elegáns sárga kosztümjében tökéletes üzletasszonynak hatott, rézvörös haját a tarkóján csat fogta össze. Diana alig tudta leplezni csalódását, hogy Raymond Falcon nem részese ennek a tervnek. Szóval mégsem akarja viszontlátni? Ez pedig valószínűleg azt jelenti, hogy túl korán játszotta ki a lapjait, és ezzel mindent elrontott. Nem sok értelmét látom - felelte. Igyekezett rövidre zárni a számára céltalanná vált megbeszélést. - Elhatároztam, hogy sohasem szerepelek kozmetikai hirdetésben. Éppen ezért szeretnénk szerződtetni - magyarázta Barbara. - Mindeddig nem csinált titkot abból, hogy ellenzi a kozmetikai célú állatkísérleteket... -r Akkor miért kerestek meg? - szakította félbe a lány. Mert az új termékcsalád kizárólag növényi alapanyagokat tartalmaz, és nem próbálják ki állatokon - jelentette ki diadalmas arccal Barbara, abban a tudatban, hogy ezzel megsemmisítette Diana ellenvetését. Tájékozottsága újból felébresztette a lány gyanakvását. Ismét úgy érezte, nem, biztosan tudta, hogy a háttérből Raymond Falcon mozgatja a szálakat. Lám, milyen agyafúrt ajánlat, ezt nem utasíthatja vissza anélkül, hogy hűtlenné ne válna meggyőződéséhez. Mivel pályafutásának kezdetétől tiltakozott azon kozmetikumok ellen, amelyeket kegyetlen kísérletek során ártatlan állatok feláldozásával fejlesztenek ki és ellenőriznek, most nemigen térhet ki az elől, hogy reklámozza ennek a rangos cégnek a termékeit, amelyeknél lemondtak az állatkísérletekről. Ez esetben szeretnék többet hallani a dologról - válaszolta tehát. Be kellett ismernie, hogy titokban csodálja Falcon ravaszságát. Magától értetődik - helyeselt Barbara. - Ezért kérettem ide. Beszélhetne a gyártmányfejlesztés néhány munkatársával, azután együtt ebédelhetnénk -indítványozta. Szívesen megnézném az új termékeket - bólintott a lány. Az ezután látottak mély benyomást tettek rá. A Carlton pontosan olyan kozmetikumokat készült forgalomba hozni, amilyenekről á fogyasztóközönség álmodik. Pazar termékválaszték, természetes hatóanyagok, s ami mindennél fontosabb: megfizethető árak. Mire visszaértek az igazgatói irodába, Diana már tudta, hogy ezt az ajánlatot nem utasíthatja el minden további nélkül. Már-már azt fontolgatta, hogy elfogadja, hiszen Raymond Falconnak a jelek szerint semmi köze hozzá. Á, már itt is van! - emelkedett fel Barbara íróasztala mögül Falcon, amikor a lány a helyiségbe lépett. - Jöjjön csak közelebb! - biztatta, mivel az három lépés után döbbenten lecövekelt. Diana szinte megkönnyebbült, hogy gyanúja beigazolódott. Ugyanakkor csalódott is, mert most már végérvényesen el kellett Utasítania a szerződést. A férfi megjelenése kifogástalan volt, mint mindig. Méretre szabott szürke öltönyt viselt, a haja rövidre vágva, a bőre még napbarnítottabb, mint korábban, világosszürke szeme szinte ezüstösen csillogott, ahogy kihívóan Dianára függesztette. Látványa és hangjának csengésé dühbe hozta a lányt. Inkább nem - rázta a fejét. - Adja át köszönetemet Mrs. Carltonnak, de... Jaj, ne legyen már olyan kimért! Jöjjön, ne fosszon meg a társaságától! Raymond határozott léptekkel átvágott a szobán, becsukta az ajtót, és megállt Diana előtt. Maga tényleg a Iegkeményfejűbb, legizgatóbb és legkívánatosabb nő, akivel a balsorsom valaha összehozott jelentette ki, majd minden további teketóriázás nélkül magához vonta a lányt, és megcsókolta. Diana legszívesebben gorombán eltaszította volna, de tudta, hogy ezzel csak tovább élezné a helyzetet, így hát inkább tökéletesen mozdulatlan maradt. Hadd vegye észre magától a férfi, hogy nem vált ki belőle semmilyen hatást.
Elhatározta, hogy közönyös rezzenéstelenséggel tűri a csókot, de akarata ellenére engedett az ölelésnek, és a férfi forró testéhez simult. Épp a gyűlölt Raymond Falconnak sikerült áttörnie a védfalat! Önkéntelenül még szorosabban a férfihoz bújt, miközben az gyengéden simogatta, és csókjaival felizgatta. Ennek véget kell vetnie, mégpedig azonnal! Mégsem tudta rászánni magát, ehelyett reszketett a vágytól, amikor Raymond ajka finoman lesiklott a nyakán. Mi lenne, ha lemondanánk az ebédről, és inkább hozzám mennénk? -suttogta rekedten a férfi. - Vagy magához, a lényeg az, hogy kettesben maradjunk. Ha ezt nem mondja, ha nem kell hallania ezt a.gyűlölt hangot, Diana talán engedett volna. így azonban hálát adott a sorsnak, hogy ebben a helyzetben megszólaltatta a férfit. Ezáltal megtört az érzéki varázs, és Diana rájött, hogy mibe bonyolódott Raymond Falcon vonzerejének hatására. Kitépte magáfa férfi karjából, és megvetően nézett rá. Falcon azonnal érezte, hogy valami nincs rendben, hiszen ez a mozdulat szöges ellentétben állt azzal, ahogy a lány az imént még odaadóan válaszolt a kezdeményezésére. Raymond Falcon nem bolond, ezt sohasem szabad elfelejtenem, gondolta Diana, akárhogy felkorbácsolja is az érzelmeimet. Gyorsan átgondolta, miként tehetné jóvá előbbi hibáját. Barbara Carlton irodája aligha alkalmas hely gyengéd jelenetekhez -szögezte le. Épp ezért javasoltam, hogy menjünk hozzám - felelte szemrebbenés nélkül a férfi. Nem így értettem - vágta rá türelmetlenül a lány, és elpirult. - Minthogy Mrs. Carlton a menyasszonya... Kicsodám? - esett le a férfi álla. Diana az arcát fürkészte, de a másik meglepődése valódinak tűnt. Úgy látszik, rövid időn belül már a második otromba hibát követte el. De hiszen Párizsban azt mondta, meg akarja venni a menyasszonyi ruhát, amelyet ő viselt. Állj! Azt egy szóval sem említette, hogy a saját menyasszonyának szánja, egyszerűen menyasszonyról beszélt! Viszont Barbara ott ült mellette a bemutatón, és látta a ruhát. A lány zavarodottan rázta a fejét. Most már egyáltalán nem tudott kiigazodni. A férfi értetlenül bámulta. Hogy juthatott eszébe, hogy Barbara az ő menyasszonya? Barbara fölöttébb vonzó nő, és öt évvel ezelőtt, amikor megismerkedtek, futó kalandba is bocsátkoztak. Ám mindketten tudták, mit akarnak a másiktól. Barbara gyengéd, de semmire sem kötelező viszonyt, amely nem korlátozza mozgásterét, azaz foglalkozhat a cégével és tizenhárom éves kislányával. Raymond tökéletesen megfelelt ennek az igénynek, minthogy nem kívánt túl sokat áldozni az idejéből és az érzelmeiből. Beérte azzal, hogy kölcsönösen tisztelik és testileg kívánják egymást. Szorosabb kapcsolatra a férfi egyáltalán nem gondolt, és bizonyosra vette, hogy az asszony sem. Első, katasztrófába fulladt házassága után Falcon megesküdött, hogy soha többé nem követ el efféle baklövést. Honnan szedi akkor Diana, hogy feleségül akarja venni Barbarát, mikor neki ilyesmi meg sem fordult a fejében? Ezt egyébként Barbara is nagyon jól tudja. Sőt az asszony sokat sejtető mosollyal nézett rá, amikor Divinia szerződtetésétjavasolta az új termékcsalád modelljeként. Még egy csúfondáros megjegyzést is tett, hogy lám, lám, az apa a fia nyomdokaiba akar lépni. Erre az emlékre a férfi összeszorította a fogát. Nem szívesen gondolt arra, milyen messzire juthatott Chris és Diana viszonya. Életében először gyötörte a féltékenység, pedig nem tűrte az ilyen gyengeséget, kivált saját magánál. Miért, talán nem a menyasszonya? - bizonytalanodott el Diana. Falcon-határozottan megrázta a fejét. Már újra uralta a helyzetet. A lány tehát azt hitte, hogy valaki mással jegyezte el magát. Ez sok mindent megmagyaráz. Diana bizonyára arra a meggyőződésre jutott, hogy ő sem különb a fiánál, az állandó kapcsolata mellett folyton újabb nők után fut. így nem csoda, hogy olyan tartózkodóan viselkedik vele szemben. No, de majd ő hamar letöri az ellenállását! Barbarával kizárólag baráti és üzlettársi viszonyt ápolok - jelentette ki szenvtelenül. - Ezenkívül Madeleine anyja. Hármasban mentünk el a divatbemutatóra, amelyet Madeleine látni akart. Miután Chris elhanyagolta a jegyesét, ez a legkevesebb, amit kárpótlásul megtehettem. Madeleine persze nagyon kíváncsi volt magára - fintorodott el, aztán kedvetlenül megcsóválta a fejét. - Asszonyok! Madeleine? - ráncolta a homlokát Diana. Persze, mellettem ült a bemutatón - bólogatott, mivel Diana még mindig értetlenül nézett maga elé. - Vagy úgy, a szőke Madeleine! - gondolkodott hangosan a lány. • - Igen, szőke - erősítette meg a férfi. - Neki kellett Charles Oxley menyasszonyi ruhája. Az esküvőjére Chrisszel nyomta meg a mondat végét. Még mindig nem látta tisztán, milyen kapcsolat köti össze a fiát Dianával, de szerette volna remélni, hogy az nem több barátságnál, legalábbis Diana részéről. Még ha Madeleine és Chris nem volnának is jegyesek, akkor sem engedné, hogy a fia feleségül vegye Dianát. Nem élhet ezután örökké a menye után sóvárogva. Márpedig ez a sors várna rá, mert minél többször találkozik a lánnyal, annál mohóbban vágyakozik utána. Csaknem öt hete nem látta, de szenvedélye mit sem csillapult - épp ellenkezőleg, még inkább Diana töltötte be a gondolatait. Egyszerűen meg kell szereznie!
Tehát a szőke lány Falcon mellett Madeleine volt, töprengett Diana, Chris jövendőbelije. Mindezek után nem meglepő, hogy éppen azt a menyasszonyi ruhát akarta, amelyet Divinia viselt a bemutató fénypontjaként, hiszen tudta, hogy Chris szerelmes belé. Annyi mindenesetre már világos, hogy Raymond Falconnak nem áll szándékában feleségül venni Barbara Carltont. Ez pedig rendkívül fontos előrelépés a tervei szempontjából. - Tévedtem - ismerte el hűvösen. De? - ösztönözte folytatásra a férfi. De akkor sem óhajtok olyan helyre menni magával, ahol senki nem zavarhat bennünket. Ebédelni sem? Fölöslegesen pazarolná rám a drága idejét. Kétlem, kedvesem. A lánynak nem tetszett ez az édeskés hang. Remélem, sikert arat az új termékcsalád - jelentette ki végül, visszakanyarodva az üzleti ügyekhez. - Talán nem óhajtja személyesen sikerre vinni? - firtatta éles hangon a férfi. > Úgy van - bólintott higgadtan Diana, és kifelé indult. Már csaknem az ajtóhoz ért, amikor. Falcon vadul karon ragadta, és visz-szapenderítette, hogy a szemébe kelljen néznie. A férfiról lerítt, hogy minden önuralma eltűnt. - Nem fordíthat csak így egyszerűen hátat nekem! - fújtatta felbőszültén. A lány fegyelmezte magát, hogy Raymond ne láthassa, milyen fájdalmat okoz a szorítása. Rég elmúltak azok az idők, amikor az alattvalók csak hátrálva hagyhatták el a helyiséget, amelyben uruk és parancsolójuk tartózkodott - felelte kihívóan. - Amennyiben effajta megalázkodó viselkedést vár el az alkalmazottaitól, akkor külön örülök, hogy elutasítottam a Carlton ajánlatát. - A teremtésit, Diana - eresztette el némileg magához térve a férfi -, én nem ezt... Mégis, mit akar tőlem? - kérdezte egyszerre csalódottan és dühösen. A lány azonban egyelőre ezt nem akarta elárulni. Semmi olyat nem tud kínálni, ami engem érdekelne - válaszolta megvetően. - Az égvilágon semmit. Egy másodpercig úgy tűnt, mintha Raymond Falcon meg akarná ütni, azután nagy nehezen erőt vett magán, csak a kezét szorította haragosan ökölbe. - Tűnjön el - sziszegte -, mielőtt olyat teszek, amit mindketten megbánunk. Megbánt maga már valamit is? Igen. Azt, hogy találkoztam magával. Diana elégedett mosollyal vonult ki. Raymond Falcon ennél sokkal többet fog még megbánni.
6. FEJEZET - Te jó isten, eszméletlenül festesz! - vélte Chris, miután az apja percekig tartó csengetés után végre kinyitotta lakása ajtaját. Kösz az elismerést! - felelte mogorván a férfi, miközben követte fiát a nappaliba. Csak annak adtam hangot - vetette magát egy kényelmes fotelba Chris -, amit magad is megállapíthatsz, amikor reggelenként a borotvalkozótükörbe nézel. Ámbár a megjelenésedből ítélve ez mostanában nem túl gyakran fordul elő. Mit műveltél magaddal? Raymond Falcon türelmetlenül felhorkantott. Tisztában volt azzal, hogy milyen rettenetes a külseje, de pokoli hetet hagyott maga mögött. - Az égvilágon semmit - vont vállat, és eszébe jutott, hogy egy héttel ezelőtt Diana pontosan ugyanezeket a szavakat használta, hogy őt elutasítsa. Nem szívesen gondolt erre. Hát, ha így hat rád a semmittevés, akkor haladéktalanul hagyj fel vele! -tanácsolta tiszteletlenül a fiú. Nem mondott újságot az apjának azzal, hogy rémesen néz ki. A férfi lefogyott, és szeme alatt sötét karikák árulkodtak a kialvatlanságról. A bőre szürkének tetszett. Elegáns öltöny helyett koptatott farmert és pólót viselt, s mezítláb mászkált a lakásban. Belül azonban még nyomorultabbul érezte magát, mint amilyennek a külseje látszott. A Dianával történt első két találkozását követő hetekben megpróbálta szokott kedvteléseivel agyonütni szabad estéit. Tucatnyi nőt vitt szórakozni, akik szépségben talán elmaradtak a fotómodelltől, de sokkal közvetlenebbül viselkedtek vele. Ezenkívül agyondolgozta magát. Mindezen erőfeszítések ellenére Dianát mégsem tudta kiverni a fejéből. Most, miután a lány félreérthetetlenül a tudtára adta, hogy nem akarja többé látni, kivett egy hét szabadságot, otthon maradt, olvasott-amire máskor sosem jutott ideje -, tévézett, megnézett egypár videokazettát. Mindössze egyheti tétlenség után azonban legszívesebben a falra mászott volna. Úgy érezte, lassan becsavarodik, Dianát viszont még mindig nem bírta elfelejteni. - Te aztán értesz hozzá, hogy megvigasztald az embert! - húzta el kedvetlenül a száját. Chris a legkevésbé sem látszott bűntudatosnak. - Jobban örülnél, ha azt hazudnám, milyen istenien kipihent az arcod? - A legjobban annak örülnék, ha nem toltad volna ide a képedet. Na de mindegy! - ült le a férfi is. - Mi szél hozott?
- Egy hete nem is hallott rólad senki, úgyhogy utána akartam nézni, egyáltalán élsz-e még. - Elég sokáig vártál. - Csak tegnap tudtam meg, hogy napok óta nem jártál bent... - Ami azt jelenti, hogy te sem fordultál meg napok óta az irodában - feltételezte a férfi. - Valami előnyöm igazán származhat abból, hogy a főnök az apám - nevetett Chris. - Egy hétre szabaddá tettem magam, hogy Madeleine-nek szentelhessem az időmet. - Hogy áll a helyzet kettőtökkel? - tudakolta bizalmatlanul a férfi, bár Chris egészen jókedvűnek tűnt. Ez azonban a lényeg szempontjából nem jelentett semmit, mert akkor is vidámnak látszott, amikor azt képzelte, hogy Dianába szerelmés. - Ragyogóan - felelte könnyedén a fiú. - Amikor elmeséltem Madeleine-nek, hogy egy hét szabadságot vettél ki, és bezárkóztál a lakásodba, úgy gondolta, talán megbetegedtél, ezért elhatároztuk... ^ - Nagyon vicces - sóhajtott fáradtan a férfi, mert idegesítette az élcelődés. - Egyszerűen pár napi pihenést igényeltem. - Ez már évek óta hiányzik neked. Miért épp most jutott az eszedbe? Raymond Falcon elengedte a füle mellett a kérdést. Szóval mit határoztatok Madeleine-nel, amikor a szabadságomról hallottatok? - tért vissza fia iménti megjegyzéséhez. Chris az apja kifejezéstelen arcát fürkészte. Végül feladta, hogy viselkedésének indítékai után kutasson. - Elhatároztuk, hogy törődünk egy magányos öregemberrel, és ma este magunkkal visszük egy estélyre - felelte kamaszos vigyorral. A férfi önkéntelenül elmosolyodott. Kiszámíthatatlan ez a gyerek! Nem lehet rá alapozni. Amikor a segítsége kell, nem jön, amikor meg nem is gondol rá, egyszerre előkerül. A férfi megdöbbenve érezte, hogy jólesik neki Chris jelenléte. - Na, gyere el, apa! - unszolta a fiú vidáman, mert látta, hogy felengedett. -Később talán Barbara is csatlakozik a társasághoz. Talán épp erre van szükségem, fontolgatta a férfi. Néhány óra emberek között, ahol feloldódhatok. A legtöbben csak azért találkoztak vele, mert valamit akartak tőle. Ennek tudatában kevés kivételtől eltekintve gyanakvóan közelített embertársaihoz. Diana viszont semmit sem akar tőle, még csak találkozni sem. Eh, a pokolba Dianával! Jó, nem bánom - mondta végül. Talán sikerül kikapcsolódnia, hogy legalább néhány órára elfelejtse a lányt.
* Aznap este talán a legelsőként éppen Dianára esett a tekintete. A lány is azonnal felfedezte őt, ahogy belépett a terembe. Diana kimondhatatlanul utálta az effajta összejöveteleket, amelyeken lármás zene mellett jobbára arról társalogtak nagy hangon, hogy kinek mije van vagy nincs, hová utazik legközelebb, illetve honnan érkezett éppen haza, továbbá ki kivel... Charles Oxley azonban megkérte, hogy kísérje el, és viselje ma este az ő egyik modelljét, így a lány nem is.szórakozásnak, hanem munkának tekintette ittlétét. Nem csoda, hogy azonnal feltűnt Raymond Falconnak, mert különleges színű ruhát öltött fel, mely a nyakkivágásnál meggy vörösben pompázott, majd a piros összes árnyalatán áthaladva, közvetlenül térd fölött narancssárgában végződött. Egy hete semmit sem hallott Falconról, s most meglepődött, hogy itt látja. Érezhetően a férfi is elcsodálkozott, láthatóan inkább nemtetszést, semmint örömet váltott ki belőle a találkozás. Mindenesetre elég mérges arccal méregette őt. Most kimentette magát Chrisnél és a velük együtt érkezett csinos szőke lánynál - vélhetően Madeleine-nél -, majd egyenesen Diana felé tartott. Lázasan csillogó szemmel lépett hozzá. Milyen kapcsolat van maga és Charles Oxley között? - kérdezte minden további nélkül. Diana fellélegzett. Egy másodperccel ezelőtt még attól félt, hogy a férfi kitalálta a tervét. Szakmailag kölcsönösen tiszteljük egymást - felelte hűvösen, és Charlesra pillantott, aki épp élénk beszélgetésbe merült egy reménybeli megrendelőjével. És ezenkívül? - firtatta Falcon. Szívesen dolgozom neki, most is azért jöttem ide - igyekezett eloszlatni a férfi Charlest illető gyanakvását. Semmi esetre sem akarta, hogy Falcon elveszítse az érdeklődését, ezért hébe-hóba megédesítette a keserű pirulákat. Igazán? - kérdezte tétován Falcon, s már nem nézett olyan haragosan. Igen, ezt a ruhát kell bemutatnom - mosolygott Diana. - Egyébként az ott Madeleine, aki Chris mellett áll? Igen, ő az, szemlátomást újra szent a béke közöttük. Ma este legyen szíves, tartsa távol magát tőlük! Raymond Falcon tehát még mindig nem látja tisztán, mi a helyzet Chrisszel, gondolta Diana. A fiú nyilván élvezi, hogy bizonytalanságban tarthatja az apját. Ez feltehetően annak a következménye, hogy a férfi beleártotta magát a dolgaiba. Chris ezek szerint még mindig nem bocsátott meg neki. Mosoly futott át Diana ajkán, melyet a ruha felső részének meggy vörösével azonos árnyalatra festett. Nem csinálhatok egész este úgy, mintha észre sem vettem volna Christ. A jelenlévők nagyobbrészt tudnak a barátságunkról, úgyhogy feltűnést keltene, ha... Nem arra kértem, hogy rá se nézzen - szakította félbe ingerülten a férfi. -Az a lényeg, hogy ne cicázzon vele
Madeleine előtt. Diana kutató pillantást vetett a menyasszonyra. Fiatalságát meghazud-tolóan magabiztosnak látszott, ami származása és neveltetése mellett érthető. Nyúlánk volt, bár nem annyira, mint Diana, vállig érő, kibontva viselt szőke hajához nagyon jól állt az egyedi terv alapján készült fekete ruha. Madeleine érzelmei feltehetően nem sokat számítanak Raymond Falamnak, sokkal inkább magával törődik, ezért nem akarja, hogy Chrisszel foglalkozzam, gondolta a lány. - Az a benyomásom, ez a Madeleine maga is képes érvényt szerezni az érdekeinek - jegyezte meg barátságosan. A férfi erre a megjegyzésre valamelyest megenyhült. A mintás ingben és méretre szabott nadrágban nagyon vonzóan festett, bár közelebbről nézve kissé megviseltnek hatott. Az arca sápadt, a szeme karikás. Vajon miattam? -töprengett Diana. Remélhetőleg igen. Elég találóan határozta meg Madeleine-t - bólintott Falcon. - Iszik valamit? - tudakolta, amint egy felszolgáló pezsgőspoharakkal teli tálcával haladt el mellettük. Miért ne? - felelte a lány, miután megbizonyosodott róla, hogy Charles még mindig olyan elmélyülten tárgyal leendő ügyfelével, hogy másról tudomást sem vesz. Arcizma sem rezdült, amikor látta, hogy a férfi szürke szeme diadalmasan megvillan. Igen, időnként egy kis mézet kell adagolni, biztatta magát, ez a helyes módszer. Végül a férfival együtt odament Chrishez és Madeleine-hez, akik vidáman diskuráltak. A fiú láthatóan nem bánta, hogy meg kell szakítania a csevegést, átölelte és szájon csókolta Dianát. A lány engedte, mert beleillett a tervébe, hogy Raymond Falcon egyelőre bizonytalanságban maradjon a kapcsolatukat illetően. Csak Madeleine miatt furdalta a lelkiismeret. Még szerencse, hogy nem vagyok féltékeny - vetett véget az enyelgés-nek a menyasszony. Diana látta, hogy a kék szempár hűvös csillogással szegeződik rá. Kétségkívül hasonlított az anyjára, s nem csak az arcvonásaiban. Ugyanolyan magabiztosan és ügyesen viselkedett, amint azt már akkor is bebizonyította, amikor Chris belehabarodott a híres manökenbe. A legtöbb nő a helyében viharos jeleneteket rendezett volna, Madeleine azonban nyugodtan kivárta, míg magától letisztul a helyzet. Olyasmivel bírt, ami minden bájos arcnál jobban vonzotta Christ. Nem egyszerűen pénzzel - abban Diana sem szűkölködött -, hanem megfelelő kapcsolatokkal, valamint a fiúéval megegyező érdeklődéssel és nézetekkel. Mindketten sikeres és vagyonos szülők gyermekeként nőttek fel, s talán ennél több is összekötötte őket. Meghitt bizalom, amely idővel igazi érzésekké nemesedhet. - Az csakugyan nem hátrány - helyeselt fesztelenül Diana. A két lány tekintete egyetértően villant össze. Raymond Falcon ámulva figyelte őket. Diana mindenkit képes elvarázsolni, akár a saját vetélytársnőjét is? Diana hűvös szépsége még Barbarára is mély benyomást tett, aki a kozmetikai szakmában eltöltött hosszú évek alatt látott már egyet-mást. Csalódottan értesült Raymondtól arról, hogy a lány mereven elutasította a reklámszerződést. Vajon mi az Dianában, ami mind a férfiakra, mind a nőkre ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol? - tanakodott Falcon. Ha erre választ talál, akkor talán újra nyugodtan alhat. Chris a fotómodell mellett állt, s az apja dühösen látta, hogy fél karjával átöleli karcsú derekát. Madeleine nem zavartatta magát, de a férfi egészen másképp fogta fel a dolgot. Legszívesebben ráparancsolt volna a fiára, hogy eressze el a lányt. Ugye milyen jó buli, apa? - kérdezte ártatlanul Chris. Raymond Falcon egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Attól félt, a fia rájön, miért feszeng annyira. Rettentő kínos lesz, ha kiderül, hogy az apja azért a lányért töri magát, akit nemrég még ő kísérgetett. Összeszedte magát. Még nem is találkoztam a háziasszonnyal - jelentette ki. - Bocsássatok meg! - távozott menekülésszerűen. Emlékezete szerint életében először tért ki egy kellemetlen helyzet elől. Amióta Dianával megismerkedett, sok minden történt meg vele első ízben. Igaz, amit apádról mondtál - jegyezte meg utánanézve Madeleine. -Egészen megváltozott. Úgy van - erősítette meg elgondolkodva a fiú, és elengedte Dianát. - Talán valami betegség? - tudakolta udvariasan a manöken. Nem éppen, inkább csak szokatlanul viselkedik. Diana nem látott a milliomos viselkedésében semmi újat. Végtére is azt követelte tőle, hogy hagyja békében Christ, és azt várta, hogy ellenkezés nélkül engedelmeskedjék. A fiú által említett szokatlan magatartás azonban felkeltette a kíváncsiságát. - Azt mondják, az ő korában az ember hajlamos az ilyesmire - közölte látszólag mellékesen. - Az ő korában? - visszhangozta szavait csodálkozva Madeleine. Igen - bólintott Diana -, ez a „delelőválság", az életük delére ért férfiak személyiségválsága. Negyven körül általában jellemző. Úgy hallottam, az érintettek hozzátartozóit sokszor nagyon megviseli - tette hozzá. A jegyespár egy pillanatra némán és zavartan nézett rá, de amikor gúnyosan összevonta a szemöldökét, felkacagtak. Dianának is mosolyognia kellett, mert hirtelen cinkos hangulat támadt közöttük. A mosoly azonban lehervadt az arcáról, amikor megfordulva észrevette, hogy Raymond Falcon a terem másik végéből olyan mérgesen mustrálgatja, mintha ismerné vidámsága okát. Delelőválság? - ismételte Madeleine. - Senkire sem illik kevésbé, mint épp Raymondra. Hát, én nem tudom... - tűnődött el Chris. Diana kiolvasta a tekintetéből, hogy azon töpreng, nem vele függ-e össze az apja megváltozott viselkedése.
Nem - erősködött Madeleine -, bizonyára valami más foglalkoztatja. - Vagy valaki más - tette hozzá a fiú. Valószínűleg a céggel kapcsolatos inkább a dolog - állította a menyasszonya, nem értékelve a célzást. - A mamától hallom, Diana, hogy visszautasította a Carlton cég ajánlatát. Remélem, ennek nincs köze Chfishez és hozzám? Nem, dehogy - felelte hanyagul a modell. Ez aztán a magabiztosság! Chris csipkedheti magát, ha ezt a nőt veszi feleségül. - Csak egyszerűen nem dolgozom kozmetikai reklámban. Miért nem? Azt hittem, minden sikeres fotómodell ilyen szerződést igyekszik megkaparintani, amely igazán világhírűvé és gazdaggá teszi. Divinia szerint az ember csak a meggyőződésének megfelelő munkákban vegyen részt - kottyantotta közbe meggondolatlanul Chris. - Mivel ő maga... - hallgatott el hirtelen, mert észbe kapott, hogy nem illő a jegyesének taglalnia Diana általa korábban megismert nézeteit. Madeleine.homlokráncolására még el is vörösödött. - A nagy pénzt mégis az effajta szerződések hozzák egy modellnek, ha nem tévedek - folytatta nagy lélekjelenléttel a menyasszonya. Diana úgy gondolja, nem a pénz a legfontosabb - szólalt meg gúnyosan egy érces hang. Diana lassan megfordult. Raymond Falcon állt a háta mögött, észrevétlenül lépett oda. Nyilvánvalóan szándékosan akarja vitára ingerelni, mivel nem hitt neki, amikor azt mondta, hogy nem érdekli a pénz. Kissé oldalt lépett, hogy a férfi is beférjen a társalgók körébe. Ha a gazdagság izgatna, elfogadtam volna a Carlton cég páratlanul nagyvonalú ajánlatát. Hacsak nem lebeg a szeme előtt egy anyagilag még kifizetődőbb lehetőség - maradt meg a vesszőparipájánál Falcon. Diana szánakozva nézett a férfira, aki azt képzeli, emiatt nem írta alá a szerződést. Nem ismer más értéket a világon, csak a pénzt és az általa biztosítható hatalmat. Ekkora vagyonnal senki mást nem is vitt volna rá a lélek, hogy a még több pénz miatt öngyilkosságba hajszoljon egy embert, de ő könnyű szívvel megtette. Mivel a pénz a mindene, csak azt a magyarázatot találta a szerződés meghiúsulására, hogy Diana még több pénzt akar. Nem kell feltétlenül anyagilag még kifizetődőbbnek lennie - jelentette ki nyomatékosan. Persze, persze, össze kell tudnia egyeztetni a lelkiismeretével. Nyilván kihallgatta beszélgetésük egy részét, mielőtt ő maga is bekapcsolódott. Az mindenesetre nem valószínű, hogy a delelőválságról elejtett megjegyzést is hallotta volna. Akkor még a mostaninál is durvábban fogalmazna. Nem ez a lényeg - válaszolt szenvtelenül a lány. - Az új Carlton-termékcsalád találkozik az egyetértésemmel. Ezekért a szépítőszerekért nem áldozzák fel ártatlan kísérleti állatok ezreit, mint általában. - Akkor miért... Egész más okból nem fogadtam el az ajánlatot. Ameddig azt kell feltételeznem, hogy maga áll mögötte, Mr. Falcon, addig szóba sem jöhet, hogy a Carlton cégnek dolgozzak - szegte fel a fejét. Madeleine önkéntelenül visszafojtotta a lélegzetét, Chris pedig hitetlenkedve meredt a lányra. Szemlátomást meg sem fordult a fejében, hogy az ajánlat az apjától származhat. Most fény gyúlhatott az agyában, s bizonyára csodálkozott, hogy az apja, aki annyira ágált Diana ellen, ilyen nagyvonalú szerződéses ajánlatot tett neki. Raymond Falcon arcán különféle érzések tükröződtek. Csodálta a merész, szemtől szembeni támadást, ugyanakkor dühöngött amiatt, hogy így alulmaradt. Szóval tényleg tudta, hogy tőlem ered az ötlet, dühöngött magában. Pontosan erre akart fényt deríteni, s most a lány félreérthetetlenül a tudomására hozta, más dolgokkal egyetemben, amelyeket tulajdonképpen nem kívánt hallani, főként nem Madeleine és Chris jelenlétében. Hát soha nem hagy fel a piszkálódással? Nem úgy néz ki, sőt mintha kifejezetten élvezné. Kizárólag emiatt hárította el a szerződést? - Természetesen. Ez tőrdöfésként érte a férfit —ám ennek nyomán még szenvedélyesebben kívánta a lányt. Az üzleti életben hozott döntéseknél soha nem érdemes az érzelmeket figyelembe venni - oktatta ki lenézően Dianát. - Ésszerűen fel kell mérni a helyzetet, és annak megfelelően kell eljárni. Megrökönyödve figyelte a szavai hatását. A lány elsápadt, a szeme elkerekedett, s még sötétebbnek látszott, mint máskor. Mi üthetett belé? Nem kétséges, valami rosszat mondott, olyasmit, amivel akaratlanul az elevenére tapintott. Meghökkentette, hogy a fegyelmezett, hűvös Diana ilyen heves érzelmeket árul el. A férfi megdühödött saját magára, amiért megbántotta a lányt, ugyanakkor örömmel állapította meg, hogy Diana is érző lény, nem mindig olyan hideg márványszobor, amilyennek vele szemben eddig mutatta magát. Egyfolytában azon tanakodott, mitől sötétülhetett el úgy a lány tekintete. Tudta, hogy azoknak a modelleknek az élete, akik még nem értek fel egészen a csúcsra, nem irigylésre méltó. A pályájuk kezdetén álló lányok kínkeservesen tanulják meg, kiben bízhatnak, s kiben nem. A hírnév és gazdagság felé törekedve könnyű prédájává válnak azoknak, akik önző céljaik érdekében kihasználják őket. Valamikor az elmúlt négy év során Diana is ilyen fájdalmas tapasztalatokat szerezhetett. Raymond Falcon legszívesebben a saját kezével verte volna agyon azt a férfit, aki ilyen gyötrelmet okozott Dianának. Elhatározásomban az érzelmeim nem játszottak szerepet - magyarázta ridegen a lány. - Kezdettől fogva tiltakoztam
az ellen, hogy a Carltonnak dolgozzak, csak az ügynököm kedvéért mentem bele a találkozásba. Hiszen úgyszólván maga, Mr. Falcon a Carlton cég - nézett farkasszemet a milliomossal. A férfi látta, hogy Diana újra ura önmagának, ha ugyan egy percre is elveszítette az önuralmát, amire most már korántsem mert volna mérget venni. Egyet mindenesetre biztosan tudott. A kettejük közötti feszültség felőrli az idegeit, szabályosan belebetegszik. Egyszer s mindenkorra tisztázni akarta a helyzetet, s ha Diana akkor is elutasítja, hát üsse kő! Szívből remélte persze, hogy másképp alakul a dolog. A múltban mindig képes volt eldönteni, mikor kell leírnia egy veszteséget, és új célokat tűznie maga elé. Diana alaposan feldúlta az életét. így semmiképpen sem mehet tovább.
7. FEJEZET Diana megkönnyebbülten érezte, mint múlik el a szédülés, amely Falcon érzéketlen szavai hallatán rátört. Pár másodpercig attól félt, hogy szégyenszemre összeesik a zsúfolásig telt teremben. Raymond Falcon megjegyzését annyira jellemzőnek találta a férfira, annyira érzékletesen árulkodott arról a hozzáállásról, amely Howard Lambeth életét kioltotta, hogy egészen megrendült tőle. Ó, mennyire gyűlölte Falcont a végtelen önzésével! Tudta, hogy elérkezett az idő, végre meg kell valósítania tervét. Sajnálom, Raymond - szorította lüktető halántékára a kezét. - Hirtelen elfogott a rosszullét. Megkérhetem, hogy vigyen haza? Csak még Charlesnál kell gyorsan kimentenem magam. , A férfi szemében diadalmas fény villant, ami intő jelként arra ösztökélte Dianát, hogy okvetlenül lékeli küzdenie a rátört kábaságot, mielőtt beül Falcon kocsijába. Különben hetek erőfeszítése vész kárba, az egész terve füstbe megy. Márpedig bosszút kell állnia Raymond Falconbn, erre megesküdött magának-és áz apja emlékének. Ebben a pillanatban Barbara Carltont látta a terembe lépni. Persze, nem akarom elrabolni a társaságtól. Gondolhatta volna, hogy Falcon találkozni akar itt valakivel, ha nem a vörös hajúval, akkor egy másik nővel. Hiszen kevéssé valószínű, hogy pusztán a fia és leendő menye kísérőjeként jelent meg a fogadáson. A férfi is észrevette Barbarát, s megértette, mire céloz Diana. Ne aggódjék, senkinek sem fogok hiányozni. Ha akarja, máris indulhatunk. Tehát tényleg tisztán üzleti kapcsolat fűzi Barbarához, latolgatta a lány. Különben nem hagyná itt csak úgy. Akkor elköszönök Charlestól - felelte Diana, s ismét Chrisékhez fordult. - Örülök, hogy megismerhettem, Madeleine - búcsúzott barátságosan. Főleg azok után, hogy Chris egy szót sem szólt magának rólam - évődött a vőlegényével Madeleine. Fejezzétek már be! - csattant fel Chris. - Lélegzetvételnyi nyugtot sem hagytok az embernek. Szívesen - karolt belé mosolyogva a menyasszonya. - De ha megint el találnád felejteni, hogy jegyesek vagyunk, orrba váglak, úgy vigyázz! Kétlem, hogy a törött orr olyan jól állna neked, mint az apádnak. Dianának nevetnie kellett, még ha Chris rovására is. Csodálta Madeleine-t, hogy milyen éretten, magabiztosan bánik a fiúval. Az biztos, hogy Chris legközelebb kétszer is megfontolja, elfeledkezzék-e a jegyességéről. Amíg össze nem házasodnak, Madeleine folyamatosan igyekszik majd az emlékezetébe idézni ezt a tényt. Charles megdöbbenéssel hallotta Dianától, hogy ki viszi haza. Légy óvatos - intette -, ennek a férfinak nem túl jó a híre. Az leszek - szorított kezet a lány a divattervezővel, aki mindig atyai jó barátként állt mellette, s hosszú évek óta tökéletes összhangban élt az ő Joan-nájával. - Ne aggódj, tudok én vigyázni magamra. Ezt csinálja majd egy évtizede, hiszen másra nem bízhatta ezt a feladatot, van hát benne gyakorlata. Ebben is Raymond Falcon a hibás. Charlesnak semmi oka aggódnia miatta, hiszen nem ő forog veszélyben... Falcont elfogta a részvét, amiért Diana rosszul érzi magát. Noha a körülmények nem épp a legkedvezőbben alakultak az együttlétre, mégis örült bármilyen kínálkozó alkalomnak. Annyi bizonyos, nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy megvallja neki az érzéseit, ámbár mi a legjobb időpont efféle vallomáshoz egy ilyen talányos nőnél? Szerencsére ma este a saját autójával jött, így bármikor otthagyhatta a társaságot anélkül, hogy Chris vagy Madeleine szórakozását megzavarta volna. Eleve számolt azzal, hogy hamarosan távozik, csak azzal nem, hogy ezt Diana oldalán teheti. Olyan idegesnek és bizonytalannak érezte magát, mint egy kisdiák az első légyott előtt. Mit művelt vele ez a lány? Egész úton hallgattak. Hadd higgye Raymond Falcon, hogy ezt a csatát megnyerte, gondolta Diana, a háborút úgyis elveszíti. Ebből a harcból senki sem kerül ki győztesen - csak vesztesek maradnak utána. Beugrik egy csésze kávéra? - kérdezte, amikor az autó megállt a ház előtt. - Ez a legkevesebb, amit felajánlhatok azok után, hogy elrángattam a társaságból. Őszintén szólva nem vagyok oda ezekért az összeröffenésekért, ahol vég nélkül folyik az üres fecsegés. Mindenki a saját fontosságáról igyekszik meggyőzni a többieket. Tulajdonképpen csak Chris és Madeleine kedvéért mentem el. Ami az invitálást illeti, azt hittem, rosszul van. Nyilván szeretne rögtön ágyba bújni. Szóval nem kér a kávémból?
-
De, szívesen innék egy csészével, ha elég jól érzi magát ahhoz, hogy megfőzze. Különben nem kínálgattam volna, Raymond.
Akkor köszönettel elfogadom - bólintott a férfi, kiszállt, megkerülte a kocsit, kinyitotta az ajtót Dianának, és bekísérte a lakásba.
* Kormos, a hűtlen macska hízelegve törleszkedett a férfi lábához, miután észrevette, ki a látogató, azután visszaballagott a kosarába. Diana titokban azt remélte, hogy a kandúr ellenszenvvel fogadja Falcont, és a lábába harap, ahogy őt is büntetni szokta, ha hosszabb időre elutazik. A fekete bundás jószág azonban szemlátomást kedvelte a férfit. - Tényleg nincs viszonya Charlesszal? - szólalt meg váratlanul Falcon. - Találna benne valami kivetnivalót? Mi a válasz? Nincs - sóhajtotta a lány. - Nincs vele viszonyom, és soha nem is volt -válaszolt rögtön a következő lehetséges kérdésre is. - Mi ez? Egyáltalán mi köze magának ehhez? A férfi bizalmatlanul hunyorgott. Olyan, mint egy sarokba szorított állat, gondolta Diana. Nem csoda, hogy gyanakvó. Akárki más az ő helyében egyszerűen örülne, hogy nem viselkedem vele annyira elutasítóan, mint eddig, de ő persze nem akárki. Kérdezhetek valamit, Raymond? - kezdte tétován, és nyelve hegyével benedvesítette kiszáradt ajkát. Tulajdonképpen mit akar tőlem? A válasz váratott magára. Hagyjuk abba ezt a játékot, Raymond! Rájöhetett már, hogy nekem nincs kedvem hozzá. Semmit sem tudok magáról. Kicsoda maga valójában, Diana? A lánynak elakadt a lélegzete. Mit akar ezzel mondani? - bökte ki végül nagy nehezen. Az idegei pattanásig feszültek. Semmi mást nem akarok ezzel mondani, mint hogy miért kell folyton magára gondolnom? Miért kívánom annyira? Diana belül ujjongva fogadta a vallomást, s nem tiltakozott, amikor a férfi a karjába rántotta, vadul és követelőn megcsókolta.
* Ami ezután történt, az már végképp kicsúszott a lány irányítása alól. Karjával önkéntelenül átfonta Raymond nyakát, és odaadóan viszonozta szenvedélyes csókját. Perzselő vágy töltötte el, és felnyögött, amikor a férfi egyik kezét a mellére csúsztatta, s hüvelykujja lassú, körkörös mozdulatokkal ingerelte a bimbóját, mely azonnal megkeményedett. Diana érezte, mint hagyja el az ereje. Csillapíthatatlan szomjúság nyilallt a testébe, tudata szinte elborult, ahogy Raymond ajka a szájáról a keblére siklott, s a ruha finom anyaga alatt becézgetni kezdte. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy Charles őrjöngeni fog, ha kárt tesznek a remekművében, de ez most valahogy lényegtelennek tűnt. Minden tagját elöntötte a sóvárgás a másik után. Ez nem szerepelt a tervében. Nem kerülhetek ennyire Raymond hatása alá, figyelmeztette magát, de nem bírta uralni az érzéseit. Tudta, ha a férfi még egyszer gyengéden megcsókolja, végleg elveszett. - Akarlak - suttogta kiszáradt torokkal Raymond. Ez megint észhez térítette Dianát, és újra emlékeztette arra, kicsoda Raymond - az az ember, aki az apját a halálba üldözte. Zavarodottan tekintett fel. Kis híján belészeretett, csak a mély férfihang ébresztette rá, hogy Falcon az ellensége, akivel sohasem szerethetik egymást. Nem szabad belészeretnie, azt nem élné túl. A, férfi érezte, hogy Diana hirtelen ismét korlátot emel kettejük közé, bár még mindig a karjába simul. Ezúttal nem és nem akarta elereszteni. Újra megpróbálta felébreszteni benne azt a heves szenvedélyt, amelyet az imént mutatott. Diana! - rázta meg óvatosan. - Ne nézz így rám! Szeretni akarlak, hozzám kell tartoznod-jelentette ki kertelés nélkül, bár a lány amúgy is érezhette ezt. Semmi kétség, Diana elhúzódik tőle. Ezt nem engedheti! Nem éli át még egyszer a poklok kínját, nem mondhat le róla tovább. Most már nem, hiszen tudja, hogy a lány is vágyik rá. A teste őszintén válaszolt, s Raymond észrevette, hogy Diana maga is meglepődött ettől. Diana! - rázta meg ismét egy kicsit, és mélyen a szemébe nézett. Még nem volt dolgom férfival - magyarázta a lány. Raymond csodálkozva ráncolta a homlokát. Csak nem azt akarja mondani, hogy még érintetlen? Hogy érted ezt? Úgy értem, hogy még szűz vagyok. Raymondot szabályszerűen leteperte az elragadtatottság. Alig tudta elhinni, hogy ennek a bámulatos teremtésnek még soha nem volt szeretője, egyáltalán nem ismerte a testi szerelem gyönyöreit, egyetlen férfit sem ajándékozott meg a kegyeivel. Mégsem kételkedett a szavaiban. Igen, most már biztos, hogy a megközelíthetetlenséget nem csak eljátszotta, hogy
érdekesebbé tegye magát. Ahogy tekintete végigsiklott a tündérszép arcon, a karcsú, mégis érzékien formás testen, tudta, nem bírná elviselni, hogy mindez valaha is egy másik férfié legyen. Egyes-egyedül magának akarja. Egyértelmű, hogy Diana is kívánja őt, de bizonyára rengeteg férfi lángra lobbant már iránta, érthetetlen, hogy eddig egyikük érzelmeit sem viszonozta. Miért nem tartott még soha szeretőt? Elég ebből a gyanakvásból! Ez a nő maga a tökély. Mindent megtalálhat benne, amit valaha is asszonytól várt - szép, értelmes és finom érzésű. Ilyen szerencse talán nincs is. - Légy a feleségem! - hallotta legnagyobb megdöbbenésére a saját hangját. Eddig nem ébredt tudatára, hogy erre gondol, talán nem is erre gondolt. Diana jelenlétében látnivalóan teljesen megszűnt józanul gondolkodni. Azt sem tudta, kettejük közül ki rettent meg jobban, amikor Diana azt suttogta: - Jó! Diana nem is agyai ta volna ki bosszútervét, ha három hónappal ezelőtt egy díszvacsorán véletlenül nem ismerkedik meg Chris Falconnal. A fiú elkényeztetett milliomoscsemete benyomását tette rá. Éveken át forrt benne a gyűlölet Raymond Falcon ellen, izzó fájdalom mart belé, valahányszor megpillantotta a férfi képét az újságokban. Közben leérettségizett, és modellként helyezkedett el, de ellenszenve mindeközben céltalan maradt, hiszen úgy gondolta, talán sohasem találkozik Falconnal. Amikor azonban összeakadt Chrisszel, felcsillant a lehetőség, hogy megfizessen a gyűlölt Falconoknak. Tervét elősegítette, hogy Chris érdeklődött iránta. A fiatalemberrel szemben nem táplált ellenérzést, főleg attól kezdve, hogy megtudta, az ő gyermekkora sem volt mindig fenékig tejfel. Szülei elváltak, az anyja visszatért Amerikába, az apja pedig szerette ugyan, de nem sok időt szakított rá. Haragja tehát nem Chris, hanem Raymond Falcon ellen irányult. Azt ötölte ki, hogy becserkészi a férfit, s amikor az már fülig belészeretett, akkor majd jéghidegen kiadja az útját. Ki akarta szolgáltatni a férfit a saját érzéseinek, hogy megismerje a tehetetlen kétségbeesést, megtudja, milyen az, ha elveszítjük azt, akit szerétünk. Christ csupán csalétekül használta, hogy felhívja magára Raymond Falcon figyelmét. Biztosra vette, hogy Falcon meg akarja majd ismerni a fia barátnőjét, s akkor a megközelíthetetlenségével magához láncolhatja, mert gyanította, hogy ez felizgat egy olyan férfit, aki mindig mindent megkap. Már ezzel is kudarcélményt, de legalábbis kellemetlenséget szerezhet neki. Terve azonban túlment ezen, annyira el akarta bűvölni, hogy feleségül kérje. Kéjelegve képzelte maga elé, micsoda botrányt idéz majd elő, mikor az oltár előtt nemet mond neki. Egyszersmind ország-világ füle hallatára megnevezi az okot is, amiért nem megy hozzá férjhez - azt, hogy az apját öngyilkosságba taszította. Most mindenesetre nagyon meglepte, mennyire sikeresnek bizonyult a módszere. Röpke néhány hét után Raymond Falcon máris házasságot ajánlott-ő pedig elfogadta. Most már semmi sem áll a bosszú útjában, hacsak...
* Raymond zavart nevetése zökkentette ki a gondolataiból. - Alig tudom elhinni, hogy megkértem a kezedet. Riadtan nézett a férfira. Máris megbánta, ami hirtelen felindulásában az ajkára tolult? Vissza akar táncolni? De vajon nem az lenne a legjobb? Diana érezte, hogy nem ura a helyzetnek, most döbbent rá, milyen kevéssé számolt a következményekkel. Mindig csak az járt a fejében, hogy Raymond Falcont lehetetlen helyzetbe hozza, az nem jutott eszébe, hogy egy botrány számára is gondokat okozhat. Hogy is találhatott ki ekkora őrültséget? Hirtelen megjelent előtte az apja képe, amint utoljára látta - az íróasztalra borulva, véresen... Akkor sikoltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán. Soha nem tudott beszélni senkinek a megrázó élményről tulajdonképpen nem is akart. Egyszerűbb volt magába fojtani az emléket, egy teremtett léleknek sem szólni róla, nem is gondolni rá, erre az iszonyú végre, amely Raymond Falcon bűne. Most pedig tessék, éppen Raymondba szeret bele. Hogy juthatott idáig? Saját érzései megrémítették. Miképpen lehet valakit egyszerre szeretni és gyűlölni? Ide hallgass, nem azt mondtam, hogy megbántam, csak azt, hogy alig tudom elhinni - szakította meg tépelődései a férfi. - Meglátod, csodálatos lesz minden, majd én gondoskodom róla - ígérte. - Csak, az isten szerelmére, gondolkodási időt ne kérj, ha már egyszer elfogadtad, mert akkor megbolondulok. Pedig Diana épp erre készült, időt akart kérni, hogy mindent még egyszer alaposan megfontoljon. Úgy érezte magát, mint aki hosszú lidércnyomásból ébredt, sötét alagút végére ért, melybe az apja halálakor került. Eddig a gyász nem hagyott helyett benne más érzésnek, de most Raymond bontogatni kezdte a védőfalat, amellyel oly sokáig körülvette magát. Ez rettenetes... Miért épp abba a férfiba szeretett bele, aki a legádázabb ellensége? Vagy már nem is az? Szeretet és gyűlölet közt tényleg ilyen keskeny a határvonal? Kétségbeesve kérdezte magától, mitévő legyen. Hirtelen mindennél szebbnek tűnt a gondolat, hogy feleségül menjen. Raymondhoz. De legkésőbb az anyakönyvvezető előtt kiderülne a valódi neve. Akkor a férfi azt hihetné, csak a vagyonát akarta, kárpótlásul azért, mert anyagilag tönkretette az apját. Hiszen Raymond először mindig a pénzre gondol. Nem habozna megtenni a megfelelő lépéseket, elválna tőle, még akkor is, ha ezzel feltűnést keltene.
Akkor ő távozna vesztesként - mert hirtelen rádöbbent, hogy szereti a férfit, és vele akar élni. Kérlek, Diana, nehogy újra meggondold magad! - szorongatta a kezét Raymond. - Tudom, hogy csak nemrég ismerjük egymást, és az első pillanattól kezdve szinte egyfolytában vitatkozunk, de megesik az ilyesmi, ha két ember ellenállhatatlanul vonzódik egymáshoz. Legalábbis azt hiszem, mert velem még sohasem történt hasonló. Diana hitt neki, s tudta, hogy kezdettől fogva elbizonytalanította a férfit, aki egyébként oly rátarti és öntelt. Most mégis hogyan tovább? Mindegy, mikor vallja be Raymondnak, kicsoda valójában, a férfi minden esetben ugyanazt fogja gondolni - hogy csak a pénzére utazott. Sohasem hiszi el, hogy valódi érzések fűtik, el fogja hagyni, és akkor ő fog szenvedni, nem a férfi. Raymond aggódva figyelte, mint tükröződnek Diana arcán a lelkében egymással viaskodó érzések. Tudta, hogy ajánlata váratlanul érte a lányt. Tulajdonképpen mindketten meglepődtek, hogy elfogadta. Most nyilván azt kérdezi magától, hogy komolyan gondolta-e. Az évek során megszilárdult benne a meggyőződés, hogy soha nem fog újranősülni, nem adja fel a függetlenségét. Tántoríthatatlanul hitt ebben - egészen öt héttel ezelőttig. Amióta Diánával találkozott, tudatosodott benne, mennyire üres az élete. Valami hiányzott belőle, de csak most ismerte fel, hogy okvetlenül asszonyra vari szüksége. Tény, hogy jóval idősebb a lánynál, nemcsak a tizennyolc év korkülönbség miatt, hanem élettapasztalatait tekintve is. A háta mögött hagyott egy zátonyra futott házasságot, melyből a Dianánál nem sokkal fiatalabb fia származik. Tulajdonképpen egyáltalán nem való ilyen fiatal nő férjének. Elsősorban azért, mert felnőttkori fültőmirigy-gyulladása következtében vélhetően nemzőképtelen. Ez eddig nem érdekelte, mivel egy évvel a betegség után elvált Cathy tői, és úgysem akart még egyszer megházasodni. De most? Szabad-e magához kötnie egy fiatal nőt, aki bizonyára gyerekeket akar? Nem, főként anélkül nem, hogy ne beszélne vele erről a kérdésről. Mégis annyira kívánta Dianát, s annyira rettegett az elvesztésétől, hogy el kellett titkolnia előtte a dolgot. Hiszen annyi minden mást adhat neki... Mindenesetre Dianának tudnia kell, hogy tényleg el akarja venni. A felesége lesz, és kész! Javaslom, hogy a lehető leghamarabb házasodjunk össze. Semmi okunk várni. - Hónapokra előre be van osztva az időm - vetette ellen a lány. Raymondnak egyáltalán nem tetszett, hogy a felesége a kifutón illegesse magát, de óvakodott feszegetni a témát. Diana világosan az értésére adta, hogy örömet lel a munkájában, és nem pusztán a sok pénz miatt, amit keres vele. Ha most vitát szít, és ragaszkodik hozzá, hogy a lány őmiatta fordítson hátat a hivatásának, azzal esetleg mégis visszalépésre késztetheti. Jobb tehát, ha ezt is az egybekelésük utáni időre hagyja. Az esküvőnkre csak tudsz szakítani egy napot - élcelődött vele. - Valahogy a mézesheteket is beszorítjuk a programodba. Most, hogy eljegyeztük egymást, kapkodásra semmi szükség - rázta a fejét Diana. - Egyébként is először Christ kell tájékoztatnunk a terveinkről. Az ám, erről megfeledkezett! Mit fog szólni a fia,,hogy azt a nőt veszi feleségül, akitől őt szabályszerűen eltiltotta? Egy biztos, tetszeni nem fog neki. Mindegy, gondolta Raymond, ez az én életem, azt csinálok vele, amit akarok. Feleségül veszem azt a nőt, akit a fiam nyilván nem hozzám valónak tart. A lány észrevette, hogy a férfi nem lelkesedik az ötletért, miszerint tájékoztatniuk kell a fiát. Egy-két pillanat múlva azonban már láthatóan visszatalált szokott magabiztosságához. Valószínűleg nem nagyon érdekli Chris véleménye. Az apa és fia között bekövetkezhető szakadás azon fejlemények közé tartozott, amelyekkel Diana előrelátóan számolt bosszútervében. Mivel először Chris udvarolt neki, a két férfit feltétlenül elidegeníti egymástól, ha vetélytársakká válnak, bármilyen erős volt is eddig a családi kötődés. Már ez is megtépázza majd Raymond Falcon önelégültségét, visszakapja annak a keserűségnek egy részét, amelyet éveken át neki okozott. Most azonban új megvilágításba került a helyzet. Először is Chris ártatlan az apja egykori mesterkedéseiben, másodszor pedig ő, Diana a tulajdonképpeni bűnösbe, azaz Raymondba szeretett belé. És még mondja valaki, hogy édes a bosszú! A lány feltette magában, hogy mindent elkövet, nehogy apa és fia egymás ellen forduljon. Beszélek Chrisszel - szólalt meg eltökélten a férfi. - Semmi sem gátolhatja meg a házasságunkat. Diana nem is kétellette, hogy Raymond elhárít minden akadályt. Egyet kivéve. A kettejük közötti bizalom és szerelem azonnal semmivé lesz, mihelyt kiderül, hogy ő valójában Diana Lambeth. Ó, nem, gondolta a lány kétségbeesve, a bosszú nemcsak édes, hanem önpusztító is.
8. FEJEZET Diana egyetlen kifogása sem téríthette el Raymondot attól az elképzelésétől, hogy a lehető leghamarabb összeházasodjanak. A lány eddig sem kételkedett a céltudatosságában, most azonban mondhatni első kézből győződhetett meg róla. Bármilyen érvet vetett fel, a férfi azon nyomban megcáfolta. Arra is hasztalanul hivatkozott, hogy a nagy sietség láttán mindenki azt fogja hinni, teherbe esett. Rá fognak jönni, hogy tévedtek, magyarázta Raymond, ha néhány hónap múlva még mindig híre-hamva sincs a babának. Másnap reggel Raymond először is ékszerészhez vitte, és gyűrűt vett neki, akkora gyémánttal, hogy Diana majd megvakult, ha ránézett. Azután a fiát vacsorázni hívta a lakására, hogy ott jelentse be neki az eljegyzésüket. A férfi otthona meglepte Dianát. A lány hozzászokott az ötcsillagos szállodák fényűzéséhez, Raymond londoni lakóhelye azonban választékos eleganciájával felülmúlt mindent, amit addig látott.
A vagyont érő egyedi tervezésű bútorok tökéletesen megfértek az értékes régiségekkel, a padlót süppedő keleti szőnyegek borították, a falakon a leghíresebb festők művei, természetesen eredetiben, mintha múzeumban járna az ember. Raymond futólag megemlítette, hogy hasonló lakást tart fenn New Yorkban és Hongkongban, továbbá villát a Bahamákon. Chalfordról nem beszélt -arról a házról, amelyben Diana gyermekkora kilenc boldog évét töltötte. Tudta, hogy Raymond nem adta el. Miután felnőtt, egyszer elutazott oda, s a kertésztől hallotta, hogy a ház egy Falcon nevű férfié, aki azonban sohasem jár oda, és nem használja semmire. Noha Diana Chalfordban is anyagi bőségben nevelkedett, Raymond fényűző, ám minden újgazdag pöffeszkedéstől mentes életvitele lenyűgözte. Szinte áhítatosan sétált egyik műalkotástól a másikig, mindegyiket alaposan szemügyre vette, s megnézte az aláírást. Megdöbbenve olvasta egyik nagy nevet a másik után, melyek arról tanúskodtak, milyen elképesztően gazdag lehet Raymond, ha ilyesmiket megengedhet magának. Már nem akarta szűk látókörű konoksággal csak azt hinni, hogy a férfi tisztességtelen úton, mások rovására szerezte a pénzét. Nem lehet olyan gátlástalanul önző, amilyennek akkor képzelte, amikor még nem szerette. Az apja esete azt mutatja, hogy üzleti ügyekben nincs tekintettel az érzelmekre, de biztosan nem akkora gazember, amilyennek gyerekfejjel lefestette maga előtt. - Tudom, önző dolog - szólalt meg Raymond, szinte Diana gondolatait visszhangozva, miközben egy pohár bort hozott neki. - Szívesebben sajátítok ki egészen egy remekművet, mint hogy boldog-boldogtalan legeltesse rajta a szemét. - Ez a nőkre is vonatkozik? - szurkálódott Diana. Tegnap nem kerülte el a figyelmét, milyen kelletlenül válaszolt Raymond, amikor feszített időbeosztása ürügyén próbálta későbbre halasztani az esküvőt. Nyilván azt szeretné legjobban, ha feladná a kedvéért a hivatását, és hagyná, hogy valamiféle aranykalitkába zárja. - Rengeteget utazom üzleti ügyben - felelte némi habozás után a férfi. -Nem szeretném, hogy épp New Yorkba repülj, amikor én mondjuk Hongkongból érkezem haza. - Gondold csak el, milyen szép lesz minden alkalommal a viszontlátás! -tréfálkozott a lány. Az elképzelés felszította Raymond vágyát. Szó szerint a legelső pillanattól fogva az járt a fejében, milyen lenne szenvedélyesen a magáévá tenni Dianát. Most azonban tudta, hogy még szűz, ezért várni akart az esküvőig, bármilyen nehezére esett is türtőztetnie magát. Végtelenül szerette a lányt, ezért igyekezett mindent tökéletesen úgy rendezni, ahogy neki jó. - Igaz - hagyta rá. - Ez azonban nekem nem elég. Éjjel-nappal magam mellett szeretnélek tudni, és... - hallgatott el, ahogy Diana az ajkára tette mutatóujját. - Szeretem a szakmámat - szögezte le a lány. - Keményen megdolgoztam a sikerért. Egyszerűen nem elégítene ki, hogy luxusszállodákban tétlenül üldögélve várjam, amíg két tárgyalás között végre rám szánsz néhány percet. - Egyáltalán nem így élnénk - ellenkezett Raymond. - Dehogynem, pontosan így. - Nem - erősködött a férfi. Kivette Diana kezéből a poharat, és a kisasztalra rakta. - Soha nem engedném, hogy idáig fajuljon a helyzet. Melletted akarok élni, nem a tárgyalóasztalhoz láncolva, és... Légy szíves, ne nevess! -csattant fel, mert a lány nevetve ingatta a fejét. Aranyszőke haja meztelen vállára és feszes keblére hullott. Elragadóan festett a váll nélküli, testhezálló zöld ruhában, mely kiemelte karcsú alakját. Zöld szeme villogott. - Nocsak, ez már az első, jegyesek közti vita? - évődött. Raymond tudta, hogy valóban az, s az okával is tisztában volt. Pontosan azért izgatta annyira Diana, mert szabad, független személyiségként mindig önállóan gondolkodott és cselekedett. Ám épp emiatt nem tudta ő sem befolyásolni, s ez viszont dühítette. - Valószínűleg nem az utolsó - jövendölte önkritikusan. Gyűlölöm az örökös vitát - komolyodott el azonnal Diana. De gondold csak el, milyen szép lesz minden alkalommal a kibékülés! -hajtotta a lány vállára a fejét Raymond. Már a sző hallatán is elönt a forróság. Diana is hasonlóan érzett, ugyanakkor páni félelem rohanta meg. Amikor a férfi így a karjába vette, elvesztette a saját akaratát. Raymond szája gyengéden és izgatóan az ajkához tapadt, mire Diana felnyögött, a férfi testéhez simult, átkulcsolta a nyakát, és odaadóan viszonozta a csókját. Csengettem, de senki nem nyitott ajtót, azért jöttem be a saját kulcsommal - hallatszott egy ismerős hang a hátuk mögül. - Elnézést a zavarásért, de mivel vacsorára hívtál... Diana! - kiáltott fel Chris, amikor felismerte, ki bontakozik ki az apja öleléséből. - Azt hittem... nem tudtam... ez meg mi?
* A lány nem csodálkozott dühös meglepetésén. Ha tudta volna, hogy. a fiúnak kulcsa van a lakáshoz, óvatosabban viselkedik. Bárcsak hallotta volna a csengetést! Mindegy, úgyis tájékoztatták volna Christ a tényállásról. Kár, hogy ilyen kíméletlen hirtelenséggel történt, de ezen már nem lehet változtatni. Remélhetőleg ez a fordulat nem fog parázs veszekedéshez Vezetni. Raymondnak a szeme sem rebbent. Oltalmazó mozdulattal átfogta a lány fedetlen vállát.
Chris, engedd meg, hogy bemutassam Dianát... Hogyhogy? Nagyon jól ismerem! ...a menyasszonyomat - fejezte be a mondatot Raymond. - A leendő mostohaanyádat - tette hozzá kihívó pillantással. Diana szívből megsajnálta a fiút. Legszívesebben elárulta volna, hogy úgysem lesz a mostohaanyja, ha Raymond megtudja, hogy ő Howard Lambeth lánya. De nem akart arra a percre gondolni, amikor örökre kisiklik az élete. Chris - szólalt meg együttérzően -, én... Barátkozz meg a gondolattal! - szakította félbe gorombán Raymond. -A jövő hónapban megesküszünk. Diana meglepetve nézett rá. Eddig még nem egyeztek meg az időpontban, de ezek szerint a férfi önállóan intézkedett. Milyen ravasz, hogy épp most közli velem, gondolta mérgesen. Chris előtt nem állhatnak le ilyesmin huzakodni, tehát kénytelen szó nélkül tudomásul venni. Már tegnap élhetett volna a gyanúperrel, hogy Raymond valami fortélyhoz folyamodik. Feltűnően hamar engedett, amikor a kötelezettségeire hivatkozva kérte, hogy halasszák későbbre az esküvőt, holott Diana valójában azt a napot akarta minél tovább halogatni, amelyen örökre elveszíti őt. Azt sem tudtam, hogy szeretitek egymást - képedt el az események ilyen gyors alakulásán Chris. - Miért akartok ilyen gyorsan összeházasodni? Talán sietnetek kell? A kíváncsiskodó kérdés feldühítette Raymondót, egyebek közt azért is, mert eszébe juttatta Diana aggodalmát, miszerint a kapkodás láttán azt fogják hinni, gyereket vár. Azért házasodunk Össze, mert feleségül akarom venni Dianát - magyarázta ridegen. - Mihelyt lehet. Már holnap megtenném, ha el tudnám intézni. Szinte hihetetlen, hogy valamit nem tudsz elintézni - tért magához első megdöbbenéséből Chris. - Nem csoda, hogy annyira ellenezted a kapcsolatunkat, hiszen már kiszemelted magadnak Diviniát. Dianának hívják - sziszegte Raymond -, de szólíthatod maminak is, ha úgy jobban tetszik. A dühtől Chris arcába szökött a vér. Fölösleges szellemeskedned. Van már egy harmincnyolc éves anyám, de úgy látszik, most elhatároztad, hogy a fiatalokra hajtasz. Dianának hirtelen olyan érzése támadt, mintha megfordított távcsövön át látná a két férfit, akik így egészen messze kerültek tőle. Bekövetkezett, amire annak idején számított, apa és fia szembekerült egymással. Akkor így akart fájdalmat okozni Raymondnak, mert az sem habozott mások életét tönkretenni. Most azonban megrettent. Nem tudta túltenni magát a hangos vitától való viszolygásán. Az apja halálától fogva még a dühösen felemelt hangot is nehezen viselte el. Gyerekesen viselkedsz, Chris - jelentette ki fojtott haraggal Raymond. -Te talán... Elég! - sikoltott kétségbeesetten Diana, ahogy akkor, kilencévesen szeretett volna. Nem bírta nézni, hogy apa és fia szabályszerűen egymás torkának essen őmiatta. - Mind a ketten hagyjátok abba! - zokogta a rémülettől tágra meredt szemmel. - A fenébe! - káromkodott Chris a lány sápadtságát látva. - Diana, ez teljesen... Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy tényleg megtörtént - ingatta értetlenül a fejét. Olyan képet vág, mint egy hűséges kutyus, miután a gazdája belerúgott, gondolta bűntudatosan Diana. Nincs mit a szemünkre vetned, Chris - jelentette ki nyersen Raymond. -Elég világosan fejeztem ki magam? De mennyire, gondolta a lány, Chris hitetlenkedő arckifejezését nyugtázva. Tény, hogy még a kezdet kezdetén megmondta a fiúnak, az esküvő előtt nem lehet szó szexről. Akkor ezt Chris el is fogadta, de most képtelen volt palástolni meglepetését, hogy az apja is szemlátomást alkalmazkodik ehhez. A fiú nagyot nyelt. Hát, nem is tudom, mit mondjak. -' Mit szólnál például ehhez: „Örülök, Diana, hogy most már a családhoz tartozol!" - élcelődött az apja. - Aztán esetleg hozzátehetnéd: „Mit kapunk vacsorára?" Raymond megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor Chris békülékenyen arcon csókolta a lányt.. A családi zivatarfelhők oszladozni kezdtek. Nem akarta elveszíteni a fia rokonszenvét, bár habozás nélkül Diana mellett döntött volna, ha választania kell kettejük között. Szerencse, hogy a lány nem kényszerítette erre, mert azt már tapasztalta, hogy Dianával szemben nem nagyon képes érvényesíteni az akaratát. Ez délelőtt az ékszerésznél is világosan megmutatkozott. Akkor végül kölcsönösen engedtek, nem olyan nagy briliánst választottak a jegygyűrűhöz, amilyet ő szeretett volna, de nem is olyan kicsit, amekkora a lánynak igazán tetszett. ^Raymond Falcon nem szokott hozzá, hogy meghátráljon. Úgy vélte, minél előbb oltár elé vezeti Dianát, annál jobb, mert csak akkor lehet száz százalékig bizonyos abban, hogy a lány nem gondolja meg magát, és nem lép vissza a házasságtól. Hirtelen ráébredt, mennyire visszás is ez a helyzet, és elmosolyodott. Éveken át óvakodott azoktól a nőktől, akik nem titkolták, hogy szeretnék elvetetni magukat. Most pedig itt ez a lány, akit tényleg feleségül akar venni, és éppolyan nehezen megközelíthető, ahogy eddig ő viselkedett. Mindegy, először essenek túl az esküvőn, a többivel ráér azután foglalkozni.
*
A következő napokban Diana megállapította, hogy az esküvő időpontjáról egyszerűen képtelenség beszélni Ray monddal. Az újságok hírt adtak az eljegyzésről és egyidejűleg a küszöbönálló házasságkötésről is, így azt már hiába próbálta volna halogatni. Amilyen ravasz Raymond, feltehetően maga szivárogtatta ki az értesülést, hogy őt kész helyzet elé állítsa. A bejelentés szenzációszámba ment. Charles Párizsból telefonált, és felkínálta Dianának a menyasszonyi ruhát, amelyet a divatbemutatón viselt. Raymond örömmel elfogadta az ajánlatot, mert, mint mondta, senki másnak nem engedte volna - még Madeleine-nek sem -, hogy azt a ruhát hordja, amelyet első találkozásukkor Dianán látott. Diana akkor nem is álmodta volna, hogy egyszer a való életben is magára öltheti ezt a különleges alkalomra szánt ruhakölteményt. A sírás környékezte a gondolatra, hogy a ruharemekművet egy végeredményben szerencsétlen eseményre fogja felvenni. Eljegyzésük közzétételétől fogva minden lépésüket újságírók és fotóriporterek hada követte. A pletykarovatok minduntalan velük foglalkoztak. Mintha valamelyik uralkodóháznál készülődtek volna menyegzőre, ahogy az egyik cikkíró fogalmazott: „A manökenek királynője kel egybe a vállalkozók császárával." Zagyvaság, de ettől veszi a jónép a lapot, gondolta ingerülten Diana. Az első izgalmak múltán megindult a találgatás, hol lakik majd az ifjú pár, hiszen Raymond a világ több pontján is tartott fenn rezidenciát. Ezután az tartotta lázban a közvéleményt, hogy hány örököst terveznek az elképesztő vagyonhoz. Ez feldühítette Dianát, hiszen Raymondnak már volt örököse: Chris. - Legközelebb már neveket keresgélnek a gyerekeinknek - tolta félre felpaprikázva az újságokat, és Raymondra nézett, aki vele szemben ült az asztalnál a kettesben készített és elfogyasztott vacsora után. Milyen meghitt ez az együttlét, gondolta elszomorodva. Kapcsolatuk mind bensőségesebbé vált, s ez szorongással töltötte el Dianát, mert már nehezére esett volna lemondani ezekről a közös estékről. Mégis tudta, hogy mindennek vége szakad, amint Raymond rájön, kit is jegyzett el. Az a nap nem várat sokáig magára, h iszen már az esküvő időpontját is kitűzték. Időközben világossá vált Diana számára, hogy már azt megelőzően fel kell tárnia a férfi előtt az igazságot. Összeszorult a szíve, amikor elképzelte, mindezek után milyen magányos és tartalmatlan lesz az élete. Korábban nem zavarta az egyedüllét, sőt még kedvelte is. Most azonban megtanulta, mennyire teljessé teszi az ember létezését á szerelem, s mennyire üres, ha nem láthatja többé azt, akit szeret. - Diana, végre el kell neked mondanom, hogy nem akarok több gyereket -szakította félbe önemésztő töprengését Raymond érdes hangja. - Hogyhogy? - Maholnap betöltöm a negyvenet - állt fel zsebre dugott kézzel a férfi. -Öreg vagyok már egy csecsemőhöz. Diana tudta, az ő esetükben semmi értelme ezen rágódni, de látta, hogy Raymondot komolyan foglalkoztatja a kérdés. - Mindig azt hittem, csak az anyáknál okoz gondot az életkor. - Sohasem voltam jó apa, s most még kevésbé lennék az - magyarázta a férfi. - Nem beszélhetnénk erről később, nyugodt körülmények között? - vetette fel a lány, de maga sem értette, miért kérdezte ezt. Raymond Falcon hamarosan elhagyja őt, s akkor tárgytalanná válik az egész probléma. Különös módon most mégis fontosnak tűnt a számára, hogy megismerje Raymond álláspontját. - Befolyásolja ez a házassági szándékaidat? - fürkészte az arcát gondterhelten a férfi. - Nem, de... - Tehát gyerek nem lesz. Egyébként sem igaz, hogy anélkül nem elég boldog a házasság. A gyerekek minden másnál több nehézséget támasztanak a házasfelek között. - Veled és Cathyvel is ezt történt? - érdeklődött Diana. , Erről nem szeretnék beszélni. Ne nézz így rám, szerelmem! - ült a lány mellé Raymond. - Aligha javít a kapcsolatunkon, ha arról értekezünk, mit rontottam el az első házasságomban - simogatta meg az arcát. - Csak felszakítanám a régi sebeket. Diana nem értett egyet vele. Úgy vélte, a múlt tisztázása elősegíti, hogy az ember ne kövesse el még egyszer ugyanazokat a hibákat. Saját magán tapasztalta, milyen téves döntésekhez vezethet, ha valaki elfojtja az emlékeit. Ha csak egyetlen emberrel is nyíltan beszélhetett volna borzalmas gyermekkori élményéről, talán sohasem jut eszébe az a szerencsétlen ötlet, hogy bosszút álljon Raymond Falconon. Hogy is mondta mindig szeretett nevelőnője, Nanny, aki anyja helyett anyjaként szerette, óvta, amíg csak tehette? „Igazságtalansággal nem lehet igazságot tenni." Márpedig az a terv, amelyet kiagyalt, csak újabb gyötrelmekkel tetézi a múlt szenvedéseit. Kell lennie valamilyen megoldásnak, gondolta kétségbeesve, mikor este zaklatottan forgolódott az ágyában. Találnom kell valamiképpen módot arra, hogy mindent bevallhassak Raymondnak, mégse veszítsem el a szerelmét. Hiszen annyira szeretem!
9. FEJEZET Amikor másnap reggel ajtót nyitott váratlan látogatójának, Diana belátta, hogy hiába reménykedett, mégsem élhet Raymonddal. Na, mi lesz? Talán egész nap itt ácsorogjak a küszöbön? - dohogott Jeanette. A lány némán bámult a mostohaanyjára, mint akit villám sújtott. Ot éve nem látta, honnan került most ide? Ez nem lehet véletlen, vagy esetleg mégis elképzelhető, hogy az? Nahát, Diana! - méltatlankodott Jeanette, miután nem kapott választ. -Az ember azt hinné, abban a drága iskolában, ahová jártál, jobb modorra tanítottak. Illatfelhőtől kísérve benyomult a lakásba, és terepszemlét tartott a nappaliban. Fintorogva húzta el az orrát a zsámolyok és rongyszőnyegek láttán. No, persze, ízlések és pofonok különbözőek - jegyezte meg lekicsinylően, majd megfordult, és végigmérte Dianát. A lány megállapította, hogy az idő szinte nyom nélkül szállt el fölötte, harminchét évesen is gyönyörű nő: karcsú és finom, törékenynek ható alkat. A látszat mindazonáltal csalt, mert. Jeanette acélkemény akarattal bírt, amely többnyire csak akkor mutatkozott meg, ha valaki ellentmondott neki. Szőke haja selymesen omíott a vállára, kék szeme ragyogott, s ha netán megjelentek is rajta az első ráncok, a tökéletes arcfestés maradéktalanul elkendőzte őket. Diana tizenhat éves korában, nyakigláb, csupa csont, félszeg kamaszként látta utoljára a mostohaanyját. Akkoriban girhes égimeszelőnek érezte magát, ám azóta szép és öntudatos nővé fejlődött. Miután kiheverte a váratlan találkozás okozta első megrázkódtatást, tárgyilagos magabiztossággal kezdte méregetni Jeanette-et. Az asszony fitymálva siklatta végig tekintetét Dianán. Megállapította, hogy öltözéke meglehetősen igénytelen, noha a lány utánozhatatlan bájjal viselte még a farmert és a bő pólót is. - Nicsak, milyen szép hattyúvá serdült a rút kiskacsa! - élcelődött. Amint azt ő is pontosan tudta, Diana sohasem volt rút kiskacsa, csak más lányoknál hosszabb idő kellett neki, hogy szépsége teljesen kibontakozzék. Csupán azért próbálkozott ezzel a megjegyzéssel, hogy a lány fölé próbáljon kerekedni. Erre azonban hiába törekedett, mert az eltelt évek folyamán Diana minden tekintetben érettebbé és magabiztosabbá vált. Egyébként pedig azt is sejtette, mennyi pénzébe kerül mostohaanyjának, hogy a hamvas fiatalság látszatát megőrizze. Mit akarsz? Egy csésze kávét szívesen elfogadok -foglalt helyet Jeanette az egyetlen „tisztességes" bútordarabon, egy támlás széken, és keresztbe tette karcsú lábát. Napbarnította bőre jól érvényesült az elegáns fehér ruhában, amelyet bizonyára épp ezért viselt. - Csak leraktam a csomagomat a szállodában, és egyenesen idejöttem. Nagyon jól tudod, hogy nem így értettem-felelte Diana, és tapodtat sem mozdult. Egy csésze kávé igazán a legkevesebb, amivel megkínálhatsz! Nem tartozom neked semmivel, még egy csésze kávéval sem. Nagyon is sokkal tartozol - villant meg dühösen a kék szempár, aztán Jeanette újra erőt vett magán. - A repülőn pocsék löttyöt adnak-folytatta kissé unottan. - A kávéfőzés egyébként már annak idején is azon kevés képességek közé tartozott, amelyekkel rendelkeztél. Igen, az alatt a néhány hét alatt, amelyet Olaszországban tölthettem, elég kávét főzettél velem, dühöngött magában a lány, mintha csak egy jobb cseléd lettem volna. Jeanette akkoriban úgy bánt vele, akár valami Hamupipőkével, bár nem volt olyan gonosz, mint a mesebeli mostoha, csak végtelenül önző. - Azt hiszem, sok mindent meg kell beszélnünk - vélte az asszony. O, nem, Jeanette nem jön ide véletlenül, döbbent rá egyszeriben Diana. Biztosan olvasta az eljegyzési közleményt vagy a számos újságcikk valamelyikét, és rögtön meglátta a lehetőséget, hogy bajt keverjen. Rezzenéstelenül állta mostohaanyja tekintetét. Egyetlen témát sem tudok, amelyről veled beszélhetnék, de minthogy még én sem kávéztam, főzhetek egyet. Lekötelező figyelmesség! - gúnyolódott Jeanette. Diana kivonult a konyhába, és felsóhajtott. Amíg a kávé elkészül, lélegzetvételnyi időhöz jut. Nem kétséges, hogy Jeanette tud az eljegyzésről, és az is egyértelmű, hogy valami határozott céllal kereste fel őt, mert cél nélkül soha nem csinál semmit. De mi lehet az? Kormos miákolva a lábához simult, és mintha részvevőn nézett volna fel rá. Jeanette csak egy lidérc a múltamból - magyarázta neki Diana. Lehajolt, és megcirógatta az állat selymes bundáját, majd gépies mozdulattal, gondolataiba mélyedve bekapcsolta a kávéfőzőt. Ennyi idő után a mostohaanyja tényleg mintha a múlt ködéből lépett volna elő. Nemrég még ő is ebbe a fájdalmas múltba temetkezve élt, most azonban kimondhatatlanul szerette Raymondot, és rettenetesen félt attól, hogy elveszíti őt. Mégis tudta, hogy mindenképpen el fogja veszíteni - mégpedig a saját hibájából. Tegnap elalvás előtt még azt remélte, hogy tisztázódhat a helyzet, Jeanette látogatása azonban szertefoszlatta minden reményét. Ha ugyanis Jeanette kitalálta, hogy ő eltitkolta igazi kilétét Raymond előtt, akkor nyilván kéjes örömmel tájékoztatja majd a férfit, hogy a menyasszonya nem más, mint Diana Lambeth, Howard Lambeth lánya. Valószínűleg épp ezért jött ide! - Jeanette valamit akar tőlem, amiből semmi jó sem sülhet ki - közölte Kormossal, miközben tálcára tette a kannát és a csészéket. - Csak nem a macskáddal társalogsz? - hallatszott Jeanette csúfondáros hangja az ajtóból. - Beszélgetés ütötte meg a
fülemet, és meg akartam győződni róla, hogy nem rejtegetsz-e valakit előlem. Nem lehet kétséges, hogy kire céloz, gondolta a lány. Raymond tüstént megkérdezné, mi köze Dianának Jeanette-hez, hacsak az asszony máris el nem árulta neki az igazságot. Persze, amilyen éles eszű, magától is egykettőre kitalálná. Mindenesetre az a veszély nem fenyeget, hogy itt összefutnak, mert a férfi egyrészt dolgozik, másrészt tudja, hogy Dianának pihennie kell a délutáni fotózás előtt. i - Mindig is jól megértetted magad az állatokkal - folytatta viszolyogva Jeanette. Ezzel arra a pónira utalt, amelyet Diana a hetedik születésnapjára kapott. Az apja halála után eladták, mert minden fillérre szükség volt az adósságok törlesztéséhez. A kislánynak akkor majd megszakadt a szíve. Kész a kávé - vette kezébe a tálcát Diana, és bevitte a nappaliba. Nyomában keményen kopogott a parkettán mostohaanyja magas sarkú cipője. Ez a berendezés igazán... szokatlan - vélte, és letelepedett, mialatt a lány kitöltötte a kávét. Bizonyára nem a lakásom iránti érdeklődésednek köszönhetem a látogatást. Nyertél -kortyolt egyet a csészéjéből az asszony. - Raymond tudja, hogy csak bosszúból akarsz hozzámenni? Diana úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. A lélegzete elakadt, arcából kifutott a vér. Számítania kellett volna erre a támadásra, mégis készületlenül érte. Jeanette szenvtelenül méregette. Eltaláltam, igaz? Raymondnak fogalma sincs, hogy a szépséges Divinia, azaz Diana Lamb nem más, mint Diana Lambeth - csengett mind magabiztosabban a hangja, ahogy a lány sápadt, dermedt arcát látta. Diana nyelt egyet. - A kettőnk kapcsolatához semmi közöd. Dehogy nincs - mosolygott önelégülten Jeanette. - Ugyanis elválok Marcótól. Elég mocskos ügy - húzta el keserűen a száját. - Ugy döntöttem, nem tűröm tovább a viselkedését. Sajnos, az esküvőnk előtt hagytam magam rábeszélni, hogy aláírjak egy gyalázatos házassági szerződést, melynek értelmében válás esetén egy nevetséges tartási összeggel szúrhatja ki a szememet. - Akkor ne válj el! - ajánlotta részvétlenül Diana, bár meglepte, hogy Jeanette ilyesmire készül. Eddig azt hitte, az asszonyt egyáltalán nem érdekli, mit művel a férje, és hányszor csalja meg. - Az nem olyan egyszerű. Marcóval soha nem is volt az - felelte Diana, és beleborzongott, ahogy felrémlett előtte a férfi. Ugyan, csak nem kezded már megint a régi nótát? - kérdezte ingerülten az asszony. Nagyon jól tudod, hogy meg akart erőszakolni, amikor még csak tizenhat éves voltam. Szamárság, Marconák sohasem kellett rátukmálnia magát a nőkre. Önként a nyakába vetették magukat. Gondolod, hogy én is azt tettem? - képedt el Diana ezen a felháborító érzéketlenségen. Az a nap, amikor a- mostohaanyja férje megpróbált a közelébe férkőzni, majdnem olyan nyomasztó emlékké vált a számára, mint az apja öngyilkossága. Akkoriban nem értette, és tulajdonképpen még most sem fért a fejébe, hogy fogadhatta Jeanette olyan hűvösen a súlyos vádat, miszerint Marco erőszakot akart elkövetni a mostohalányán.
* Azon a délutánon Jeanette fejfájásra hivatkozva a szobájában maradt. Később Diana rájött, hogy valójában másnapos volt. Marco megkereste a lányt, aki az úszómedence mellett napozott, és egyszerre elkezdett hízelgő megjegyzéseket tenni hovatovább nőies alakjára. Azt már észrevette Diana, hogy az olaszok nagyon figyelmesek, így semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy Marco az ő idomain évődött, már több alkalommal is, amióta egy hete Olaszországba érkezett. Most azonban a férfi hirtelen undorítóan tolakodóvá vált. Csak az utolsó pillanatban sikerült eltaszítania magától, és kék-zöld foltokkal, feldagadt szájjal menekült a mostohaanyjához. Mindent elmondott Jeanette-nek, aki egy szavát sem hitte el. Legalábbis akkor azt állította, hogy nem hiszi. Úgy tett, mintha az egész történet egy tizenéves lány túlfűtött képzeletének szüleménye lenne, egy kamaszé, aki ostobán beleszeretett egy nála jóval idősebb férfiba, holott Diana sohasem kedvelte igazán Marcót. A szünidő hátralévő részében a lány bezárkózott a hálószobájába, ahol biztonságban érezte magát a férfitól. Soha többé nem vakációzott Olaszországban, annyira megundorodott a mostohaanyja bizalmatlanságától és Marco közeledési kísérleteitől.
* Nem azért jöttem, hogy a múltról locsogjunk - jelentelte ki most Jeanette. - Inkább arról van szó, hogy a válás miatt pillanatnyilag kissé megszorultam. Bizonyára nincs ellenedre, hogy - amíg visszavonhatatlanul össze nem házasodsz Raymonddal - egy bizonyos összeget juttass nekem, s így ne kényszerüljek arra, hogy közöljem vele... - Azt már nem - szakította félbe nyersen Diana. - Ez zsarolás. Milyen csúnya szó - borzongott meg színpadiasan az asszony. Csúnya szó egy csúnya bűncselekményre - vágott vissza utálkozva Diana. Csak arra kérlek, hogy segíts ki egy kis pénzzel, am íg meg nem egyezünk Marcóval. Igazán fölösleges ilyen... Elhallgatott, mert megszólalt a csengő. - Vársz valakit? Talán csak nem a vőlegényedet?
Ne légy ostoba! - ugrott fel a lány. Idegesítette, hogy ma reggel már másodszor háborgatják teljesen váratlanul. Akárki is az, gyorsan elküldi. Minél előbb megvívja ezt a csörtét Jeanette-tel, annál jobb. Ha kell, pénzt ad neki, hogy megszabaduljon tőle. Nem akart végképp lemondani a reményről, hogy még minden jóra fordulhat Raymond és őközötte. - Ahogy Raymondot ismerem, más férfit aligha fogadhatsz itt. Iszonyúan féltékeny, nem igaz? Nem tartozik rád - fújtatott dühösen Diana. Erről elvitatkozhatunk, no persze, ha majd elment a látogatód - felelte színlelt kedélyességgel Jeanette, és felvonta a szemöldökét, amikor ismét csengettek. - Mindenesetre elég kitartó az illető. Diana egyszerűen nem tudta elhinni, hogy mindez valóság. Alig talált ki az előszobába. Egyedül magát okolhatja mindezekért a kellemetlenségekért. Bárcsak soha ne jutott volna eszébe megismerkedni Raymonddal! Jeanette magyarázata, miszerint pénzre van szüksége a válás miatt, nem egyéb olcsó ürügynél, hogy némileg szalonképesebbé tegye a zsarolását. Leverten nyitott ajtót - s Raymondot látta maga előtt. Gondolhatta volna a makacs csengetésből. Megint úgy érezte, mintha gyomron vágták volna. Diana! - ölelte át gyengéden a férfi. - Egyszerűen látnom kellett téged. Magyarázattal tartozom azért, amit tegnap este mondtam - vonaglott meg sápadt arca. A lány elképedt. Tegnap este? Mi történt tegnap este, amit ilyen sürgősen meg kellene magyaráznia a férfinak? Raymond egész éjjel álmatlanul forgolódott, gondolatban újra meg újra átélte a bonyodalmat, amelyet saját maga idézett elő. Reggel szokás szerint bement a céghez, bár tudta, hogy semmit sem lesz képes intézni, amíg nem találkozik Dianával, és nem mondja el neki az igazságot. A kellemetlen igazságot, amely talán eldönti, hogy a lány egyáltalán hozzámegy-e feleségül. Nehezére esett mindent bevallania. Ezernyi érzés viaskodott benne az átvirrasztott órák alatt: bűntudat, fájdalom, gyengédség, szerelem... és mindenekelőtt szorongás, hogy mégis elveszíti Dianát. Ahogy most a lányra nézett, látta, hogy ő sincs nála jobb lelkiállapotban: az arca sápadt, zöld szemében zaklatottság tükröződik. Döbbenten érezte, hogy a lány elhúzódik tőle. Talán rájött az igazságra? Valahonnét megtudta? Vagy az éjszaka átgondolta, hogy nem tudja elfogadni, amit'mondott neki? Mindenképpen beszélniük kell. Nem tudom, mire gondolsz - rázta a fejét zavartan Diana. - Azonkívül nem ez a legalkalmasabb időpont, hogy ezt tisztázzuk. Most kell beszélnünk - erősködött a férfi, tudván, hogy ez a kérdés nem tűr halasztást, és rengeteg elfoglaltsága mellett úgysem találnának megfelelőbb alkalmat. Úgy látszik, nem értettél, Raymond. Most nem lehet. Van nálam valaki. A férfi alaposabban szemügyre vette a lányt. Tulajdonképpen rögtön észrevett valamit a viselkedésében, ahogy ajtót nyitott, de eddig úgy vélte, a tegnapi beszélgetés az oka. Csak most fogta fel, hogy nem akarja beengedni a lakásba. Tehát nem szeretné, hogy meglássa a látogatóját. De ki lehet az? Beléhasított a féltékenység, mintha izzó kést döftek volna a szívébe. Egyszerűen félretolta a lányt, és döngő léptekkel bement a nappaliba. Ha Christ találja ott... Tegnap éjjel, amíg álmatlanul feküdt, az eszébe ötlött valami: Diana beleegyezett ugyan, hogy feleségül jöjjön hozzá, de egyetlenegyszer sem mondta, hogy szereti. Pedig szeretnie kell, másképp nem házasodna össze vele. És mégis... Hallgass meg, Raymond! - sietett utána a lány, és visszahúzta a karját, mielőtt kinyithatta volna a nappali ajtaját. Nem úgy ván, ahogy talán gondolod...
* Raymond lenyomta a kilincset, s amikor félelmével ellentétben nem férfit, hanem egy nőt látott meg a helyiségben, először elképedt. Azután megismerte Jeanette-et, bár már tizenkét éve nem találkoztak. Megállapította, hogy még mindig olyan szép, mint akkoriban - és valószínűleg éppolyan pénzéhes. A látogató tehát Jeanette Lambeth. Persze, már nem így hívják, Howard halála után újból férjhez ment, de ez most lényegtelen. Vajon mit keres Dianánál? Talán barátnők? Jeanette semmiképp sem illik Dianához, de hát tulajdonképpen oly keveset tud a menyasszonyáról. Diana legszívesebben a föld alá bújt volna. Nem akarta végighallgatni, amint Jeanette lerántja a leplet az ő kilétéről. Diana? - szólalt meg szigorúan a férfi. Jeanette.dühösnek látszott, nyilvánvalóan azért, mert zsarolási elképzelése kútba esni látszott. Hirtelen megváltoztatta a haditervét. Jaj, ne légy olyan tartózkodó, Raymond! - búgta bűbájos mosollyal. -Hiszen régi barátok vagyunk. Talán már nem emlékszel? Diana rosszul lett a gondolatra, hogy ezek ketten valaha viszonyt folytathattak. - Nos, Raymond? - kérdezte ő is kiszáradt torokkal. - Már nem emlékszel? A férfi arcáról eltűnt a gyengédség, amely az utóbbi napokban jellemezte. Ismét a jeges pillantású Raymond Falcon állt ott, aki nem tűri az ostobaságot, és soha nem hagyja becsapni magát.
Szervusz, Jeanette! - biccentett, de egy szóval sem erősítette meg, hogy bármire is emlékezne. - Nem is tudtam, hogy ismered Dianát. De még mennyire ismerem! -érezte ismét nyeregben magát az asszony. Talán még nem veszett el minden, kezdett el újra bizakodni, és ha másra nem is lesz jó ez a helyzet, arra legalább biztosan, hogy egy kicsit szórakozhat Diana rovására. - Nem hiszem, hogy tizenkét évvel ezelőtt találkoztál volna Dianával, vagy tévedek? Mindenesetre azóta igazi szépséggé cseperedett, nem igaz? Ezt meg hogy értsem? Hol találkoztam volna vele akkoriban? - ráncolta a homlokát Raymond, majd látszott rajta, hogy hirtelen megvilágosodott előtte az igazság. Diana Lamb Jeanette mostohalánya, Howard Lambeth gyermeke! Diana szerette volna átölelni, és megesküdni neki, hogy tiszta szívből szeréti. Bosszúvágya rég kihunyt. Most már őszintén szerette a férfit, de az nem tudhatta ezt, hiszen soha nem is mondta neki. Diana Lambeth! Ray mondót úgy letaglózta a fel ismerés, hogy nem is tudott értelmesen gondolkodni. Egyszerre eszébe jutott az utolsó beszélgetése Howarddal, amikor a további pénzügyi lehetőségekről akart tárgyalni vele, de a férfit olyan kedélyállapotban találta, hogy jobbnak látta otthagyni, és nem hallgatta tovább a sértegetéseit. Ezután visszaautózott Londonba, és közben átkozta Howard ostobaságát, amiért az nem hagyta, hogy segítsen neki. Este a televízióból értesült arról, hogy Howard Lambeth szerencsétlenség következtében életét vesztette Chal-fordban. Néhány órával azelőtt még megpróbált józanul beszélni vele, most pedig halott. Jeanette őrjöngve hívta fel, és azt állította, hogy nem baleset történt. Howard megölte magát, rögtön azután, hogy Raymond otthagyta, és a kilencéves kislány egész idő alatt a szobában rejtőzködött. Tehát Diana az a kislány, aki végigélte az apja öngyilkosságát. Milyen borzalmas megrázkódtatás lehetett szegénykének! Most értette meg, miért tűnt Diana a korához képest olyan szokatlanul érettnek, visszafogottnak és megközelíthetetlennek. Mindez a szörnyű élményre vezethető vissza. Diana nyilván őt tartja felelősnek. Ha gyermekfejjel kihallgatta a beszélgetésüket, nem is juthatott más következtetésre. A lány figyelte, mint torzul el Raymond arca, és sejtette, hogy a dolgozószobában történtekre gondol. Biztosan megértett mindent, s most szenved, amiért ő nem szerelemből akart feleségül menni hozzá. Látszott, hogy majd szétszaggatja a fájdalom. Mielőtt belészeretett, pontosan ezt tervezte, most azonban ő is ugyanúgy gyötrődött, mert tudta, hogy Raymond örökre itt fogja hagyni. Nem hinné el, ha most azt mondaná neki, hogy szereti. Újabb szemfényvesztésnek, ellene irányuló sakkhúzásnak tartaná. Nem, soha többé nem hiszi el egy szavát sem. Jeanette-re pillantott, aki diadalittas mosollyal méregette. Az ő szemében világos volt, hogy Diana most kudarcot vallott, a bosszú visszafelé sült el. Azután Raymondra nézett a lány, s a férfi tekintetében kiábrándult szomorúságot látott. Nem bírta tovább. Soha életében nem futamodott meg, de most azonnal menekülni akart, mégpedig azonnal. Sarkon fordult és kisietett, nem is figyelt Raymond szólongatására. Bizonyára csak azért akarja visszatartani, hogy megalázza. Vakon futott ki az utcára. A járókelők arca először csak elmosódott foltnak látszott, aztán észrevette, hogy felismerték, és kíváncsian figyelik. Felordított, innen is menekülni akart. Az úttestre lépett. Nem látta a kocsit, az ütközést sem érezte. Csak annyit fogott fel, hogy minden sötétben borult, ahogy a feje a kövezetre csapódott.
10. FEJEZET Gyötrő lassúsággal vánszorgott az idő. Raymond kővé dermedve ült az ágy mellett, szemét megbabonázva szegezte Dianára, aki mozdulatlanul feküdt, és az arca éppolyan fehér volt, mint a kötés, amely homlokán a mély sebet fedte. Más sérüléseket szerencsére nem szenvedett, mert az autó, amelynek elé-szaladt, lépésben hajtott. Raymond azonban tudta már, hogy Diana tizenkét éve súlyos lelki sebeket hurcol magával, amelyek talán sohasem gyógyulnak be. Hogyan gyűlölheti őt, és milyen régóta! Annak idején nem ismerte fel, mennyire elkeseredett idegállapotba került Howard. Később újra meg újra szemrehányásokat tett magának, amiért nem vette észre, mire készül. Elhalasztotta a sorsdöntő megbeszélést, amely talán visszatarthatta volna Howardot attól a megváltoztathatatlan lépéstől. Végül aztán azzal nyugtatta magát, hogy már úgysem segíthet a férfin, s idővel elhomályosult az emlék. Diana viszont nyilván sohasem felejtette el a lidércnyomásszerű élményt. Mindig tudta, hogy Howard után maradt egy kislány, de honnan sejthette volna, hogy Diana az? Legszívesebben a haját tépte volna tehetetlen dühében, hogy amikor a titkára röviddel ezelőtt közölte, miszerint Diana gyermekkoráról semmit sem tudott kinyomozni, lényegtelennek tartotta a dolgot. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak a jelen számít. Ebben tévedett. Diana éppen a gyermekkori fájdalmas tapasztalatai nyomán vált azzá a nővé, akinek ő megismerhette. Mit fog szólni, ha majd magához tér ájulásából? Ha egyáltalán felébred... Az orvosok felkészítették, hogy erre nincs semmi biztosíték. Az ütközés óta, immár tizenkét órája eszméletlen, és minél tovább tart az öntudatlan állapot, annál nagyobb a veszély, hogy kómába esik. Nem kizárt, hogy belső sérüléseket is szenvedett, esetleg agyvérzés következett be, amelyet nem ismerhettek fel.
Felsóhajtott. Mi mindenen ment már keresztül ez a fiatal lány! Talán nem is akar felébredni, mert nincs kedve tovább élni? Nem, az nem lehet. - Semmi változás? - tudakolta halkan Chris, és közelebb lépett. A nap folyamán többször is benézett, és igyekezett megvigasztalni Raymondot. Más látogatók is jártak már benn. Semmi - rázta a fejét a férfi. Csak az ő életét változtatta meg visszavonhatatlanul ez a fiatal nő, aki itt fekszik mozdulatlanul. Bármit tartogat kettejük számára a jövő, Dianának meg kell gyógyulnia. Kell, és kész.
* Kellemes volt lebegni ebben a félhomályban, békés és megnyugtató. Messziről ismerősnek tűnő hangok hallatszottak. Ki lehet az? Majd ismét elenyésztek a beszédfoszlányok, s a lányt újra körülvette a puha szürkeség, átölelte, bebugyolálta. Aztán megint megszólalt egy hang, egy halk, jól ismert hang. Most már emlékezett. Ez... ez... Raymond. Kihez beszél olyan gyengéden suttogva? Sajnálom, Diana, végtelenül sajnálom. Hiszen őhozzá szól! Igen, ő Diana. Vagy mégsem? Nem volt egészen bizonyos benne. Ki akarta nyitni a szemét, hogy a férfira nézzen. Talán akkor rájön, hogy kicsoda valójában. De a szemhéja olyan nehéznek tetszett, mintha ólomból lenne. Ébredj, Diana, magadhoz kell térned! Tehát tényleg ő Diana. Igen, és szereti Raymondot. Ez biztos. De mit sajnál a férfi? Ezt nem értette: - Sok mindent kell mondanom neked - érzett meleg érintést a kezén, mely ernyedten feküdt a takarón. - Sok mindent kell megmagyaráznom. Hiszen hallgatja! Talán Raymond nem vette észre? Itt leszek, amikor felébredsz - folytatta a férfi -, akármeddig kell várnom. Engem látsz meg elsőnek, amikor végre magadhoz térsz. Szeretett volna elmosolyodni, és megmondani neki, hogy pontosan őt akarja látni. De elhagyta az erejevmég a kezét sem tudta megszorítani. Rettenetesen fáradtnak érezte magát. Ismét mély álomba merült.
* Ma kell eldőlnie, gondolta Raymond, mert ma engedik ki a kórházból. Bárhogy végződik is, nem halogathatja, el kell mondania neki, mert nem bírja tovább ezt a lelki nyomást. Amikor á betegszobába lépett, Diana nem feküdt az ágyban, és egy pillanatra pánik futott át rajta. Aztán meglátta a lányt. Az erkélyen ült. Még mindig sápadtnak látszott, de a kötés eltűnt a fejéről. Csak ragtapasz takarta homlokán a hat öltéssel összevarrt sebet. Egy héttel ezelőtt tért magához. A félelem, hogy agykárosodást szenvedett, szerencsére megalapozatlannak bizonyult. Kisebb zúzódásoktól, egy könnyű agyrázkódástól és az ebből eredő fejfájástól eltekintve Diana ép bőrrel úszta meg a balesetet. Azóta mindketten kerülték a kényes kérdést, hogy miért futott el Diana Raymond elől. A férfi máskor nem félt semmitől, most azonban tudta, mi forog kockán. Mindent elveszíthet, ami egyáltalán jelent a számára valamit. Diana láthatólag éppúgy óvakodott a nyílt beszédtől, mint ő. Ritkán is maradtak magukra, így eddig könnyen mellőzhették a múlt felemlegetését. A lány felnézett, mintha megérezte volna Raymond közelségét. Zöld szeme elsötétülni látszott, ahogy felismerte, hogy itt az idő, nincs több haladék. Már felöltözködött az induláshoz. Lábszárközépig érő, tarka virágos szoknyájához zöld felsőrészt viselt. Haja szabadon hullott a hátára, homlokán a tapasz hangsúlyozta sebezhetőségét. Raymond még sohasem látta ilyen szépnek. Diana úgy érezte magát, mint egy áldozati bárány, akit az oltárhoz vezetnek. Raymond az utóbbi napokban nagyon kíméletesen viselkedett, de szemlátomást már türelme végéhez érkezett. Nyíltan megbeszélnek mindent, azután Raymond elhagyja őt. Örökre. Az élet megy tovább, de az ő számára végtelenül üressé válik. Raymondnak természetesen nem tehet szemrehányást. Rajtakapták, ocsmány terve napvilágra került, s ezt a férfi nem bocsáthatja meg neki. Felsóhajtott. Jöjjön, aminek jönnie kell!
* Amint a lakásához értek, meglepő módon Jeanette várt rájuk. Olyan képet vágott, mint aki nem önszántából jelent meg. Két óra múlva indul a gépem - magyarázta mogorván -, úgyhogy fogjuk rövidre! - Addig maradsz, ameddig nem tisztáztunk mindent - parancsolta kérlelhetetlenül Raymond, mialatt Diana kinyitotta az ajtót, és előrement a nappaliba. Nem tudta biztosan, kibírja-e ezt az idegi megterhelést. Már az autóút a kórháztól idáig is egészen kimerítette, most pedig még Jeanette is itt van. Ez rosszabb, mint amire számított. Mintha kalapáccsal verték volna a homlokát, le kellett ülnie, mert attól félt, különben összeesik. Főzök egy kávét - ajánlotta rögtön Raymond. - Arra nekem nincs időm - vetette közbe Jeanette.
Diana meg én ráérünk - felelte ellentmondást nem tűrő hangon a férfi, és kivonult a konyhába. A lány egy pillanatra behunyta a szemét. Amikor ismét kinyitotta, észrevette, hogy a mostohaanyja fennhéjázva méregeti. Foglalj helyet! - intett bágyadtan. - Úgy látom, Raymond szervezte ezt a találkozót. Pökhendi csirkefogó! - sziszegte dühösen Jeanette, és leült az egyetlen székre, amely a nappali zsámolyai között állt. - Marco végre beleegyezett, hogy tartásdíjat fizessen, én meg ahelyett, hogy Olaszországba repülnék, és beszélnék vele, mielőtt újra meggondolja magát, és anélkül hagy ott, hogy... Ő hagy ott téged? A legutóbb még másképp fogalmaztál. Nem mindegy, melyikünk adta be a válópert? - tért ki pirulva a válasz elől az asszony. - Marco úgy döntött, új feleséget kerít magának. Egy bűbájos, vörös hajú texasi csitrit, dúsgazdag apucival - húzta el megvetően a száját. -Tudhattam volna, hogy a fiatal lányok izgatják, amióta téged is megpróbált elcsábítani. Mindig azt állítottad, hogy nem hiszed - fortyant fel Diana. Ide hallgass, szeretném ezt a beszélgetést minél előbb befejezni - türelmetlenkedett Jeanette. - Már a repülőtéren lennék, ha Raymond a fejébe nem vette volna, hogy idecibál. A férfi ebben a pillanatban lépett be. Jól tudod, miért. Nem hiszem, hogy különben tényleg a bíróság elé idéztettél volna - vetette fel kihívóan a fejét Jeanette. Kipróbálhatod - felelte Raymond fenyegetően szelíd hangon. A lány csodálkozva hallgatta őket. Miről van szó tulajdonképpen? Még az arcfesték sem leplezhette Jeanette sápadtságát. Diana igazán nem sínylette meg, hogy... - Tényleg? Bármelyik rendes ember megmondhatná, hogy az a nyolc év lidércnyomás volt a számára - vágott a szavába megvetően Raymond. - Ezzel azt akarod mondani, hogy én nem tartozom a rendes emberek közé? Nincs ínyemre, ha sértegetnek. - Nem baj, akkor is itt maradsz, amíg a teljes igazságra fény nem derült. Utána mehetsz, ahová akarsz. - A férfi hangja azt sugallta, hogy leginkább a pokolba. Diana még mindig nem tudta, mit jelent ez az egész. Legszívesebben jajgatott volna dühében, mert Raymond most újra kiment a konyhába, hogy behozza a kávét. Jeanette felállt, az ablakhoz sietett, és némán kibámult rajta. Látszott, hogy mégiscsak ideges. Mire a férfi visszatért a tálcával, Diana is egyetlen érzékeny ideggócnak érezte magát. - Valaki elárulná végre, mi folyik itt? - Na, Jeanette, ez a te végszavad - nógatta Raymond az asszonyt. - Miért az enyém? - ellenkezett újult erővel Jeanette, de a férfi zord pillantása megadásra bírta. - Miután apád meghalt, Diana, Raymond havi támogatást folyósított a részünkre. Vagyis a részedre - helyesbített gyorsan a figyelmeztető tekintet hatására. - Internátusra, nyaralásra és a többi. Nekem mint gyámodnak kellett kezelnem a pénzt. Az iskolát ki is fizettem, egyébként meg mire van szüksége egy kislánynak? - tette hozzá védekezőleg. - Tovább! Chalfordról beszélj! - utasította Raymond. - Hiszen csak három hónapja töltötte be a huszonegyet! Ki se látok a gondokból, hogy győzném észben tartani a születésnapját? - A házassági problémáid nem érdekelnek. Diana annál inkább. És az sem közömbös, hogy eltulajdonítottad azt, ami az övé. Diana teljesen megzavarodott. Raymond tette lehetővé, hogy magániskolába járjon? Az apja vagyonából ezek szerint semmi sem maradt. De miért támogatta anyagilag Raymond? Bűntudatot érzett Howard Lambeth öngyilkossága miatt? Jobban rászorultam a pénzre, mint Diana - magyarázkodott feldúltan Jeanette. - Miből éltem volna? Elég gazdag férjet találtál magadnak alig fél év múlva. De neked semmi sem elég. Nem, te megloptál egy gyereket is, egy gyereket, aki súlyos lelki megrázkódtatáson ment át. Ő is meglopott engem, amikor elég nagyra nőtt ahhoz, hogy rájöjjön, Marco nem tud ellenállni egy üde virágszálnak - kacagott fel gonoszul Jeanette. Hazugság! - kiáltotta Diana. A beszélgetés egyre képtelenebb fordulatot vett. - Tizenhat éves voltam, Raymond. Nem is sejtettem, mit akar Marco. Gondolod, arra vágytam, hogy megerőszakoljanak? Amikor Jeanette-nek elmeséltem, nem hitt nekem. Már hogyne hittem volna? A saját szememmel láttam, hogy szabályszerűen levetkőztet a tekintetével. Lerítt róla, hogy sóvárog utánad. - Akkor miért... Ha elismerem, hogy észrevettem, mennyire érdeklődik irántad, az a házasságunk végét jelentette volna. Hát inkább úgy csináltam, mintha semmi ilyesmi nem tűnt volna fel. Te is segítettél, mert volt annyi eszed, hogy többet nem jöttél hozzánk. Marco azonban nem felejtett el - folytatta keserűen az asszony. - Amikor fotómodell lettél, és a képeid rendszeresen megjelentek a hetilapokban, megfigyeltem, hogy majd felfal a szemével. Fűnek-fának dicsekedett vele, hogy Divinia a mostohalánya. Diana hátán végigfutott a hideg a gondolatra, hogy Marco mohón bámulta a fotóit. Hányinger fogta el. Soha nem emeltem a kezemet nőre, Jeanette - vetette közbe indulatosan Raymond. - Most sem akarom
bemocskolni, úgyhogy meséld el gyorsan, amit Dianának tudnia kell Chalfordról, aztán tűnj el, mielőtt mégis megtéplek. Magamtól nem is jöttem volna ma ide - dacoskodott az asszony. Egyáltalán nem kellett volna Angliába jönnöd, hogy Dianát megzsarold - emlékeztette gorombán a férfi. Nem is tettem volna, ha nem válik világossá előttem, hogy itt valami különös dolog folyik. Ha tudtad volna, hogy Diana Howard lánya, arról én is értesültem volna. Mivel szemlátomást nem közölte veled ezt a tényt, bizonyára valamilyen hátsó szándék vezérelte - mosolygott jelentőségteljesen Jea-nette. - Egyszerre megértettem, mit forgat a fejében „Ártatlanság kisasszony". Mire a rád jellemző alattomos módon elhatároztad, hogy kihasználod a helyzetet - egészítette ki Raymond. - De most nem erről van szó, hanem Chalfordról. Chalford a tiéd, Diana - vont vállat az asszony. - Csak veled együtt lakhattam volna ott, de azt a kellemetlen emlékek miatt nem akartam. A huszonegyedik születésnapodtól fogva a ház és a birtok a te kizárólagos tulajdonod. Mi vár még itt rám? - riadt meg a lány. Ha Chalford az enyém, az azt jelenti, hogy Raymond rám íratta. A bűntudat kényszeríthette, hogy visszaadja, amitől megfosztotta az apámat. Tehát mégis elkövette, amivel éveken át vádoltam. Próbálta elhitetni magával, hogy Raymond nem felelős a tragédiáért, hiszen annyira szerette, de amit most hallott, az a férfi bűnösségét bizonyította. A szerelme ennek ellenére nem csökkent. - Miért? - kérdezte végül rekedten. - Ez napnál világosabb - felelt dölyfösen Jeanette. - Howard azért lőtte agyon magát, mert... - Elég! - hallgattatta el a férfi. - A többit magam is el tudom intézni. - Ó, igazán? - pillantott az asszony gőgösen a holtsápadt Dianára. Raymond bólintott. - Bizalom kérdése az egész, de persze te ezt nem értheted, Jeanette. Meg kell tanulnunk bízni egymásban, ha közös jövőt akarunk, gondolta komoran a férfi. Amint a lány reszkető, falfehér arcára nézett, sejtette, hogy ez Dianának nem lesz könnyű feladat. Előre tudta, mennyire megrázza majd, ami rá vár, de nem halogathatta tovább a beszélgetést. Fel nem foghatom - fordult ismét az asszony felé -, mit talált benned Howard, miért szeretett annyira, hogy eldobta az életét miattad - ingatta a fejét. Kezét a zsebébe csúsztatta, mert attól félt, hogy dühében mégis megüti Jeanette-et. Nem ezért halt meg - tiltakozott Diana. Lelki szemei előtt ismét megjelent a felejthetetlen irtózat. Dehogynem. Nem bírta elviselni, hogy a felesége cserbenhagyja, amiért hirtelen elszegényedett. Olyan vállalkozásba fogott, amely balul ütött ki. Tőlem, a barátjától kért kölcsön, fedezetül Chalfordot kínálta fel. Berzenkedtem ellene, de Howard kitartó erősködésére ráálltam. Nem tartottam igényt az otthonodra, Diana, de apád kényes volt a becsületére, és ragaszkodott hozzá, hogy rám írassa, miután a kölcsönnel sem tudta megmenteni a vagyonát. Jeanette erre bejelentette, hogy semmiképp sem marad Howarddal, mivel annak már se pénze, se háza. Nekem sohasem volt viszonyom a mostohaanyáddal. Ugyan, Raymond, mindez olyan régen történt - mentegetőzött Jeanette, de kerülte a férfi tekintetét. - De a hatása ma is érezhető. Hát jó, tényleg azt mondtam Howardnak, hogy elhagyom. Tudta, hogy vonzónak talállak, ezért azt hitte, te vagy az oka. Ez talán az én hibám? Raymond figyelte, hogyan hallgatja szavaikat a lány. Most már megérthette, miért halt meg az apja. Az arcán megkönnyebbülés tükröződött és... a férfi nem tudta bizonyosan, mi az a másik érzés, csak remélte, hogy a szerelem.
* Diana szinte észre sem vette, hogy Raymond kitessékeli Jeanette-et. Az elmúlt fél órában egész múltja feltárult, s világossá vált mindaz, amit addig félreértett. Gyerekfejjel másképp gondolkozott, szerette az apját, és meg akarta védeni attól, aki nyilvánvalóan annyi gondot és bánatot okozott neki. Most viszont felismerte, hogy az apja, akár egy sebzett vadállat, mindenkibe belemart, abba is, aki segítő szándékkal közeledett hozzá. A felesége el akarta hagyni, s ez elvette az életkedvét és az ítélőképességét. Még a lánya sem tudta kirángatni búskomorságából. Egyszerűen nem akarta tudomásul venni, hogy a barátjának nem áll szándékában elvenni sem a feleségét, sem a házát. Raymond Falcont tette meg bűnbakként bajai végső okozójának. Diana most már megértette, hogy Raymond segíteni akart az apján. Az utóbbi hetekben valóban megismerte a férfit, s tudta, hogy bármilyen erőszakos, sőt akár gátlástalan, abban nem lel örömet, ha másoknak bánatot okozhat. Ezenkívül baráti szálak kötötték az apjához. Most már arra is emlékezett, hogy annak idején az apja eleve milyen elutasítóan viselkedett, meg sem akarta hallgatni Raymondot. A mostohaanyja tehát a bűnös Howard öngyilkosságában, az imént maga vallotta be. Biztosan nem hazudott, hiszen beismerésével inkább veszíthetett, mintsem nyerhetett. Könnyes szemmel nézett Raymondra, aki mozdulatlanul állt az ajtókeretnek támaszkodva, amióta Jeanette elment. Rájöhettél, mit hittem évekig - kezdte fátyolos hangon. - Nem tagadom, a múlt indított arra, hogy megismerkedjem veled, de tudnod kell, mindennek dacára beléd szerettem. Nagyon szeretlek. Végre! - sóhajtott fel a férfi, átvágott a szobán, Diana elé térdelt, és a karjába vette. - Nem is sejted, mennyire
aggódtam érted - suttogta. - Tehetetlennek éreztem magam - fogta óvatosan két kezébe a lány fejét, és szenvedélyesen megcsókolta. - Annyira szeretlek, hogy semmi más nem számít. Diana hozzásimult. Elmúlt a vihar, ismét nyugodtabb vizekre ért, bár a biztos révbe érés még várat magára, ahhoz előbb mindent tisztáznia kell. Éveken át gyűlöltelek abban a hiszemben, hogy tönkretetted a családomat. Ez teljesen érthető. Szerintem nem - rázta a fejét a lány. - A bosszú akkor fogalmazódott meg bennem, amikor Christ megismertem. Addig nem voltam tudatában, mennyire megvetem a Falconokat. Aztán magam előtt láttam Christ, aki fiatal és gazdag, mindennel elhalmozta az élet. Most már tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de akkor elkényeztetett úrigyereknek véltem, aki a fejébe vette, hogy megszerez magának. A pökhendisége... Pont olyan, mint az apjáé - szólt közbe Raymond. Igen. Hirtelen feléledt a régi gyűlölet és ellenszenv, s nem tudtam ellenállni. Joggal gyűlöltél, hiszen azt hitted, én nyomorítottalak meg. Honnét tudhattad volna, hogy Jeanette a felelős apád haláláért? Legszívesebben mégis beperelném őt meg azt az undorító férjét, de legalábbis összetörném Marco minden csontját. Marco már nem fontos, hagyjuk a múltat! Számomra csak most kezdődik az igazi élet, és én veled szeretnék élni, ha te is akarod. Soha többé nem engedlek el - szorította magához Dianát a férfi -, mert végre tudom, hogy szeretsz. Ezentúl mindenhová magammal viszlek. De Raymond, nem kísérgethetlek folyton. Chalfordba sem? Hiszerí a tiéd. Jeanette egy utolsó csaló. Nem lett volna szabad rábíznom a pénzedet. Röviddel apád halálát követően azonban megbetegedtem, aztán nyakamba szakadt a rengeteg munka, rendet kellett tennem a pénzügyi zűrzavarban, amit Howard hátrahagyott. Ellenőriznem kellett volna, mire költi Jeanette a pénzt, de sajnos megbíztam benne. Úgy gondoltam, a barátom kislányának jólétben kell élnie, hogy kiheverhesse a megrázkódtatást. Azt tanácsolták, ne találkozzak veled, mert az felébresztené benned a szörnyű emlékeket. Nagyon bánom már, hogy ezt akkor elhittem. Bizonyára jobb lett volna, ha mégiscsak beszélünk egymással, és tisztázzuk, mi történt. Az igazság sokszor fájdalmas, de gyógyító hatású. Én azonban Jeanette-re hallgattam, aki biztosított, hogy az iskolában jól fogod érezni magad, és a huszonegyedik születésnapodon átadja neked Chalford birtoklevelét. Chalford - ismételte halkan Diana. - Amikor az imént megtudtam, hogy az enyém, először arra gondoltam, soha többé nem akarom látni. De ez ostobaság. Legalább még egyszer el kell mennem oda, hogy végképp leszámoljak a múlttal. Azután eladom, ha nincs ellene kifogásod. - Egyetértek. Akkor ezt tisztáztuk is. Ide hallgass, Diana, még valamiről beszélnünk kell, ami mindkettőnk szempontjából fontos - sóhajtott Raymond. - A minap említettem neked, hogy nem akarok több gyereket. Az igazság azonban az, hogy nagy valószínűséggel nekem nem is lehet gyermekem - magyarázta minden köntörfalazás nélkül. Hogyhogy? Hiszen Chris a saját fiad. A férfi felállt, mert nem tudta elviselni a másik közelségét ebben a pillanatban, amikor a közös jövőjük dől el. Jó néhány éve mumpszos lettem. Ez felnőtt férfiaknál általában terméketlenséghez vezet, mint bizonyára te is tudod. Elvégeztetted az ellenőrző vizsgálatot? Nem, mostanáig nem bírt jelentőséggel, hiszen nem akartam újranősülni. De a kedvedért megcsináltatom a tesztet. Mumpsz - morfondírozott Diana. - Mikor voltál mumpszos? Röviddel apád halála után. A lány elképedve bámult rá, azután felnevetett, és Raymondhoz lépett, aki homlokráncolva figyelte. - Tudod, mivel küldtek haza annak idején az intézetből? Mumpsszal. Ezért voltam otthon az iskolaév kellős közepén, amikor meglátogattad apámat. Nyilván rajta keresztül megfertőztelek! Micsoda? - kérdezte hitetlenkedve Raymond. Éveken át nem értette, hogyan szedhette össze azt a gyermekbetegséget, amelyen Chris már egészen kicsi korában átesett. Milyen különös fintora a sorsnak, hogy épp Dianától kapta el! Meggyőződésem, hogy nincs semmi bajod - biztosította a lány. - Nem lehet ilyen kegyetlen hozzánk a végzet mindazok után, amiken átmentünk. És ha mégis? - ölelte szorosan magához Raymond. - Akkor is egymáséi maradunk, és ez a lényeg!
UTÓSZÓ Diana? Diana! Férje izgatott szólongatására Diana felébredt, és jóízűen nyújtózkodva gondolt arra, miért is olyan fáradt. Raymond kora hajnalban felkeltette, és... Szenvedélyes együttlétük után már nem maradt ideje, hogy újra elaludjon. Csak délelőtt szakíthatott pár percet, hogy ledőljön új otthonuk, a vidéki ház tágas nappalijában, s úgy látszik, elbóbiskolt. Hol bujkálsz már, Diana? Rögtön tudta, mitől esett úgy kétségbe a férfi. Kuncogva kászálódott le a kanapéról, és az ajtóhoz ment. Á, hát itt vagy! - könnyebbült meg a láttára Raymond. - Segítség! A hallban állt, meglehetősen szerencsétlenül. így jár az ember, ha nemzőképtelen! - mókázott Diana, és átvette a férfitól a karjában tartott két síró-rívó apróságot. Két éhes csecsemővel Raymond nem tudott mit kezdeni. Eggyel még csak boldogult volna, de ha kettő követelte egyszerre a jussát, márpedig többnyire ez történt, az meghaladta az erejét. Mondhattad volna, hogy a nagyanyád ikreket szült - dohogott megjátszott nehezteléssel a férfi, de a szeme örömtől és nem is titkolt büszkeségtől csillogott. - Az ilyen hajlam öröklődik - ült le nagyot nyögve, és önfeledten gyönyörködött a két csöppségben, akik buzgón csillapították az éhségüket. Hiszen azt állítottad, terméketlen vagy - vágott vissza a felesége. Pontosan emlékezett a kimondhatatlanul boldogító percre, amikor megtudta, hogy mégis lehet közös gyerekük. És mindig elfogta a nevethetnék, valahányszor eszébe jutott, milyen fancsali képet vágott Raymond, amikor közölte vele, hogy ikreket vár. Imádta a két kislányt, Alexandrát és Victoriát, ahogy a férje is, bár q időnként pánikba esett miattuk. - Micsoda boldogság, hogy újra apa lettem, mielőtt nagyapává váltam volna - sóhajtotta mókázva a férfi. - Hát, éppen csak hogy sikerült - nevetett Diana. - Madeleine babája három hét múlva esedékes. Chris és Madeleine házassága tökéletesnek volt mondható, miután a jegyességük idején felmerült nehézségeket közös akarattal és erőfeszítéssel leküzdötték. Most aztán mindketten örvendezve várták első gyermeküket. – remélem nekik nem ikereket hoz a gólya . Tréfálkozott széles mosollyal Raymond Még mindig alig tudta felfogni a kétszeres boldogságot, pedig a babák már két hónaposak is elmúltak. Diana biztosra vette, hogy könnyedén az ujjuk köré csavarják az apjukat, ha elég nagyon lesznek, hiszen a férfi ugyanúgy imádja a csemetéit, ahogy őt. Mi lehet ennél szebb, gondolta Diana, mint Raymondot szeretni és élvezni a szerelmét?
