jufí é^j 1 V o o O -í ^-

>w^ mmms^Éi^i^i

WU^

I

pH M3

jUfí

2 8 1966

é^J

1 V o o O

-í

^-

MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM

FMVEI

Sajtó alá rendezik

Alexander Bernát

Erdi

Négyesy László

Béla

Jen

Angyal Dávid

Ferenczi Zoltán

Rákosi

Badics Fcrencz

Fraknói Vilmos

Riedl Frigyes

Bánóczi József

Gyulai Pál

Széchy Károly

Bayer József

Heinrich Gusztáv

Széli

Beöthy Zsolt

Koróda

Váczy János

Berzeviczy Albert

Kossuth Ferencz

Vadnay Károly

Endrdi Sándor

Koznia Andor

Voinovich Géza

Erdélyi Pál

Lévay József

Zoltvány Irén

Pál

Kálmán

42, KÖTET

ARANY JÁNOS MUNKÁI il.

BUDAPEST

FRANKLIN -TÁ R S magyar

irod. intézet és

IQO2

U L AT

könyvnyomda

ARANY JÁNOS MUNKAI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta

RJEDL FRIGYES

II.

kötet

Kisebb költemények.

2.

./;

n

r~

BUDAPEST FRA N K Ll N-TÁR S U LAT magyar

irod. intézet és

IC)02

könyvnyomda

Franklin -Társulat nyomdája.

;

REG ÉS Szeretem

Mikor

a

.

EST.

a reggelt,

jegenyék sudarára

Legelébb esik a Szület nap arany sugara S kiderül a vidék, Színe,

hangja föléled

illata,

Tova még, tova még! Enyim a nap, enyém az Ah, az esti Bágyad akkor elme,

:

élet.

.

test

Hazaszáll a megtört lélek;

N

Mit

a

lombárny

.

.

.

félek, félek.

hozál ma, vándor szellem,

Hogy

holnapra fölemeljen

?

.

.

Boldog, ha visszanéz a mára Öntudatod nyájas sugara !

—

(•854.)

A BAJUSZ. Volt egy falu Abba' lakott Se' bajusza Se' szakálla.

— nem tudom hol — mondjam-é, ki ?

!

J^isebh költemények-

Egy Sem

szór szála volt néki

;

Annálfogva helységében

Nem

is

egyéb néven

hittak

\opaszszáju

Szcs György

E

titulája.

volt az

:

bátya

No

mert (közbe leg)^en mondva)

Azt

az egyet

Hog}'

a

Könny

meg kell Szcs György

;

adni,

falujában

volt eligazodni

:

Mivel ottan minden ember

Névhez jutott olcsó szerrel Azon felül, mit az apja Adott neki, meg a papja. Nem tudom, ha más vidéken Meg-van-é e szép szokás, Nem tudom de nagy kár lenne ;

Ha

úgy kimenne.

divatból

—

hogy többet ne Mint például Mondjak ... a káromkodás Egyébiránt

Semmit

Hogy

Szcs György gazda nem

is el

mulaszta,

bajuszát megnövelje,

Meglévén...

a puszta helye.

Kente, fente

azt irral,

Kigyóhájjal, medvezsirral,

Ebkaporral, kutyatejjel

Meg

—

is

ntt

az minden

Tudniillik,

S ha

.

.

.

éjjel

álmában;

fölébredt,

Tapogatta

;

mennyi

hiában

!

kéjjel

;

!

J^isebb költemények-

A

mi pedig

Szcs György

Máskülönben illeti J^em bolond ember

gazdát

:

volt

ám

:

Ládájába' pénz egy bögre.

Azonkívül juha, ökre

—

És

St

szamara volt neki.

az

Hogy már régen

szent.

is

Ott ülne

a birószéken,

Hasa, hája, kék nadrága...

Minden

kész e méltóságra

:

De

mit ér, ha nincs bajusz!

Ily

anyám-asszonyos képpel

Sohsem

választá a nép el

Szavazott rá

Oh

ti,

tíz,

vagy húsz.

kiket a természet

Bajusz-áldással tetézett.

nem

Ti

A Ti,

midn

Sima

gondolhatjátok,

a szúrós serte

állótok kiverte.

Minden S

is

csupasz száj mily nagy átok

szentet sorra szedtek

a beretvától sziszegtek!

Ti, ha egyszer, hébe-korba'

Beleér levesbe, borba

Szegény Télen

ártatlan bajusz

át rá jégcsap,

;

vagy

zúz fagy

:

Már Már

az olyan nagy sor nektek

Nem

tudván, e

Becsesebb

E

1

ollót mit emlegettek.

a

szr

mily drága,

drága gyöngynél

hiányzott csak

:

Szcs Györgynél,

!

Kisebb költemények.

S láml hiányzott boldogsága. Mily irigyen nézte másnak,

A

legutolsó kapásnak,

Hogy mohos

a szája-széle:

Bezzeg, cserélt volna véle

De

I

mi hasznai mind hiába

1

Nincs orvosság, patikába, Széles

mezn, drága

Vagy más

A

kertben,

helyen,

mi neki szrt neveljen

S már

a bajszot

Hogy

legott a

úgy gylölte, méreg ölte. más embernek. Látva, hogy Vagy korommal fest a gyermek

n

St

csupán ezer' a macskát

Sem trhette

—

udvarában,

S bajuszt kapván

áldott

nje,

Elkergette, vén korában.

Történt,

hogy oláhczigányok,

(Tudvalev nagy zsiványok) Kóboriának a vidéken,

S megszálltak a faluvégen. Nosza mingyár' sátort ütnek, Tüzet rakva, fznek, sütnek Abból, a mit valahonnan

Más

faluból idehoztak.

Minthogy onnan Éhen szomjan Búcsú nélkül eltávoztak. Meghíják a rokonságot,

A

helybeli czigányságot

!

;

:

:

l^isehh ki^Ucmények-

És ezeket trül iiegyre Kivallatják mindenképen

Mi

van

'

:

hogy' van a helységben

?

S Épen mint

?

a hallottat szedik begyre.

Ha

a j6 vezér,

az ellenséghez ér.

Minden bokrot és fatörzsöt. Minden zegzugat kikérnél ;

Lassan mozdul seregével.

Küld vigyázót, elrsöt. Puhatolja merre gyengébb.

Hol ersebb az

Nem

siet,

ellenség

de csupa szemfül,

S mikor aztán ütközetre

Megy Veri

a

dolog

a vasat,

:

gyors a

tettre,

míg meg nem hl.

Nemkülönben

a bölcs vajda

Haditervet kohol mingyárt

Nincsen egy ház, nincs egy pajta, Hogy ne tudná csinja-binját

Hol

lakik dús

özvegy asszony.

Kit jó móddal megkoppaszszon

Melyik háznál van

eladó.

Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,

Ki legény után bolondul?

Mert

az a jövendölést

Megfizeti

Kinek

ám bolondul

esett holmi kára

S van szüksége Hogy nyomába St, a mi több,

prófétára.

ne jöhessen. ráfizessen ?

?

9

;

lO

; :

J^isebb költemények'

Ki szeretne gazdagodni,

Könny módon

pénzhez

Ásni onnan, hova

Vagy, ha

A

is,

ez a vén vajda gondja,

nem adná egy vak

Hogy

a

Nem

kerülte

ki

figyelmét

Gondolván, hogy

Egy

Nem

lóért,

magyar kész bolondja.

Szcs György uram

nyavalyája,

kigyelmét

kissé megheretválja. kell

nekül

ahoz neki szappan,

is

mester abban

Szrmentibe, vagy

vi

:

szára

Beretválni nincsen párja. Kivált most,

S alkalom

id

hogy az

oly

kedvez

Ripeg-ropog

A

:

közben elszelentett ?

Mind

A

jutni

tett.

letett kincs

Id Ki

tett

nem

sarló-fog.

Munkától ég a mez Nincsen otthon, Csak az asszony. Hogy megfzzön.

;

Vagy dagaszszon Vagy ha néhol egy beteg Szalmaágyon fentereg

Vagy

a sepr,

Felállítva

házrznek

küszöbre;

:

;

:

Xisebb költemények-

De

ha Isten

meg nem rzi,

Ott lehet az örökre.

Egyedül van Szcs György gazda,

Egy

udvarában:

lélek sincs

Hát im!

a furfangos vajda

Beköszön a pitvarában. « Ejnye gazduram, a kbel Mi dolog az, hogy ki gy elmed

tbe?

Bajuszát levágja

Magyar ember-é

kigyelmed?))

Milyen szemmel nézett rája Szcs György gazda képzelhetni A vasvillát sem lehetne Mérgesebben odavetni

De

a czigány

gyzte

:

szóval,

Hízelgvel, úsztatóval

Míg György el nem panaszolta Hogy áll a dolog mivolta. ((Szent Pilátus!

min

szégyen

Hát mi ér' nem mondta régen? Soha sem volt? nem is termett? Hát miért nem mondta kelmed?

Nagy

bajusza volna régen

Tíisz ez

az én mesterségem

!»

Megörle György a szónak, Hogy bajusza lesz maholnap, S mintha

Már

nne

a helyét

a szép sörte.

is

pödörte.

I

;

;

I

Kisehh kt'ítemények.

2

Sonka, sódar, Füstös oJdaJ, Liszt, szalonna,

Fzelék,

Van

elég;

Ráadásul jó ozsonna,

S valamit a vajda kére, Megalkudva, megígérve. Nosza, tüzet rak legottan,

Lobog

a láng,

bg

a katlan,

Száll a szikra, fojt a füst,

F

a

fürd, forr az

üst.

Benne mindenféle gyimgyom. Holmi gizgaz, holmi ringyrongy

A

mi úton, útfelén

Elhányódik, vagy terem.

E

bbájos fürdlében a György bajsza szépen S ha hibáznék egy kicsi

N meg

:

A

babona ráviszi.

Kész immár

Szcs György, Nyakig

ül a

a

bornyomó kád remény fejébe, :

jó

szennyes lébe.

Istennek ajánlva dolgát.

A

czigány sereg azonban

Beszivárog alattomban jön elébb egy, aztán kett.

Mintha csak úgy történetbl, Szerencsére a vajdának

Épen

jó,

hogy beboHának

!

»

:

;

t^isehb költemények.

13

Eg}^ tüzet rak, más vizet mer.

Másik

Ugy

fát

hoz

szaladnak

Dolgot ád

kell

.

.

.

ember

az

úgy segítnek

1

a vajda

Hogy pedig a Szcs uram fejét

;

!

mindnek.

hasznos pára megjárja

:

Elvesznek egy nagy ponyvát És a fürdkádra vonják S a kád mellett körbe-körbe Táncz kezddik, fürge, pörge Kalapácstól dong a donga, ;

munka,

(íTiktak, tiktak)) foly a

S egy bvös

Ümmög
dal

halkal

Bajusza

Igen biz

tesz

Szcs

Györg>'nek,

szegénynek.

a,

S míg a ponyvát sietsen Jó ersen

Apró

A

szeggel odaszegzi,

czigányhad újra kezdi ((Bajusza

:

van Szcs Györgynek:

Ne

irigyeld

Ez

alatt a

szegénynek b

pénzes bögre

Búcsújárni ment örökre,

Követé

a füstös oldal,

A

szalonna, meg a sódar. Az ágynem, fehérnem, A vasféle, meg a rézmü,

Szóval, a mi könnyen mozdult.

Lába

kelvén,

mind

elpusztult,

!

!

!

Kisebb költemények-

14

Mert

a

Nem

hallá,

—

gazda

hogy

Meddig le György Lepedvel

tiktak* -

((tiktak,

zárat nyitnak.

a

kádban

leszögezve,

Nincs megirva krónikámban.

Csak annyi van följegyezve.

Hogy

mihelyt abból kilépe,

Tükröt vévén

Hogy

Nem

:

tehette, mert nincsen mit!

nem ntt semmit,

Alert bajusza

De

kezébe,

a

bajuszát felsodorja

igen

füle s orra

2l

M854.)

EGY

HYPOCONDRIA.

KIS

Medd

napok

Kezdet elég

id

Lesz-e

valaha még.

Melyben ert

Mi

üres lapok

!

de semmi vég.

:

s

kedvet kapok?

er? Önbizalom

az

Kedvet

s

1

hevet a munka ád

Folyó viznek nincs semmi

:

gát,

Halál tesped álló tavon.

Nézd

a

napot

Képén vidor

:

bár alkonyul.

az estbibor.

.

.

Ha! infámis rossz kerti bor! Az ember még kijózanul f.8;4-)

;

;

;

;

J^ísehh ki^ltemények-

i

A PUSZTAI FUZ. Ki ültetett

engem

sivatag pusztába

Örökös botrányul

a csavargó szélnek?

Ki ásta gyökerim'

éget

buczkába,

Hogy ne virulhassak, hanem mégis éljek? Oh, legyen átkozott A kegyetlen kéz, mely engem ide hozott! Zöld berek

Ifjú napjaim.at oly

Szél

s

enyhe patak szélén

aljában,

vidáman éléml

nap ellen védve, kristály nedvet

ittam,

Kék hegy és ég tiszta levegjét szíttam Minden áldott reggel Rakva ln fris lombom csillogó gyöngyekkel. Mosolygva köszönte

a

kel

vidor nap.

Alája tekintvén tölgyfa sátoromnak

Este visszanézett, búcsút venni

S én

felé

Délbe' megkimélt

Nem

tlem

bókoltam a szelid szellben s

én

aléltam össze forró ölelésén.

Alattam kövér f, puha pázsitsznyeg.

Virágzó pompája

iratos

meznek!

Ezüst levelimen hímes lepke rengett. Hajló ágaimon víg madárdal zengett

Rám

A

szállt éjszakára

bús fülmile,

^

nem

a kevély tölgyfára.

5

!!

i6

;

;

:

T^isebh köítemé*'vek-

Majd, ha

a lég izzó fehér

Lehajoltam

S míg én

fényben ége,

árnyas tükörébe,

a víz

fürtéi met

nézdelém, futtában

Száz tündér habocska mosogatta lábam

Örvénykét

;

csinált ott,

S odagyüjté mellém az úszó Karcsú leányzó

járt fürdeni

virágot.

vizemben.

Hófehér szépséggel, piros szeméremben Karom' nyujtám.

Szzi szép alakját zöld lombbal körítem Gondosan takartam.

Hogy

;

neki, óva lesegítem. ;

senki ne lássa, féltve beárnyaltam.

Jött az ifjú pásztor, üldözé a bánat.

Nem

sajnáltam

tle vékony ágacskámat

Kiméivé lemetszé, furulyának

fúrta.

Aztán oly szomorún, keservesen

Oly bús

De

volt az

szive azóta

fútta,

ének

könnyebb

:

a legénynek.

—

Állok most egyedül, sivár pusztaságon.

Rekedt hangú szöcske minden társaságom;

Nézek

a

hségtl

Szomjamat

délibábos

tájra,

növeli csalogató árja

Amott volna egy kút De nekem vizébl egy csöppecske sem Mellettem vonul egy régen elhagyott Senki sem jár

Minek

is

jut.

gát,

rajta, hidját is ellopták

ott a híd, hol se víz, se

medre,

Lecsapták az utat kétfell a gyepre

:;

: ;

;

J^isebb költemények.

Oh! az ég harmatját Lombomon ez utak sárrá

Lombom

J

talál,

((Soha

De Ha

ki

változtatják.

oly szinetlcn és levelem oly gyér

az alélt vándor

Nem

17

s

pihen

helyet kér,

tovább megy és engem elátkoz

ne zöldülj, soha ne

virágozz'!))

mit ér az átok,

fonyadva mégis több-több tavaszt Iátok! (.85..)

A FÜLEMILE. Hajdanában,

mikor még

a

így beszélt a magyar ember Ha per, úgymond, hadd legyen per!

(A mi nem Valahol

a

volt

Tiszaháton

Pál barátom, annak tszomszédja

Élt egy gazda

S

Péter,

Rólok Véter

épen oly rég)

:

szól e rövid példa.

és

Pál (tudjuk) nyárban

Összeférnek a naptárban,

Könny

nekik ott szerényen

Megárulni egy gyékényen

Hanem

;

a mi Péter-Pálunk

Háza köri mást

találunk

Zenebonát, örök patvart.

Majd

felfordítják az udvart;

Arany János kisebb költeményei.

ÍJ.

—

;

Xisebh költemények-

Rossz szomszédság: török átok,

S

k

nem

Ha Péter

igen jó barátok.

kéménye

a Pál attól

füstöl,

mindgyár' tüszköl

Ellenben a Péter tyúkja

Ha

A

kapargál

szegény Pál

Háza

falát

Ebbl

Mely a Ez sem S

majd kirúgja

;

aztán lesz hadd-el-hadd, kert alá

is

elhat!

enged, az se hagyja,

a két ház, kicsinye, nag>'ja

Összehorgolnak keményen Mint kutyájok a sövényen Innen és

S

eszi

túl

összeugat

mérgében

De, hogy

a

a lyukat.

dologra térjek.

Ember emlékezet

óta

Állott zgy magas

diófa,

Diszel a Pál kertjének. szomszédba nyúlt egy Melyet Péter, minthogy

A

A

dió

is

;

ága,

róla

odahulla,

Bölcsen eltrt,

le

nem

vága.

Történt pedig egy vasárnap.

Hogy

a fentirt fülemile

Ép'

közös galyra

a

Azt szemelvén

Honnan

ki

üle,

oltárnak,

Istent jókor reggel

Magasztalja szép énekkel

:

;

:

7\i>'ebh köií£:nények-

Megköszönve a napot, Melyre im, felvirradott,

A A A A

sugárt és harmatot,

szellt és fát,

illatot

melynek lombja zöld,

fészket, hol párja költ,

Az

örömet, mely

Szivecskéjct

elteli

teli ;

Szóval, a mi benne

él

S mit körében lát, szemlél Azt a pompát, fényt és szint. Mely dicsség

— Semmi Ö

kétség

—

érte

Jött létre

Csupán

érette,

mind!

Elannyira, hogy Pál gazda.

Ki gyönyörrel ott hallgatta,

így

kiáltott

örömében

:

((Istenem uram,

Beh szépen Fütyöl ez az én madaram

!»

« Kendé bizony az árnyékai Mert olyat mondok, hogy még

Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. (íHát kié

Mikor

— pattogja

Pál

—

az én fámra száll?))

dDe az én portámon zengett Hogy illetné a fütty kendet b

a

:

!;

Xisebb költemények.

nem hagyja: tet uccsc! meg úgy se Péter ordit

Pá]

:

Többrül-többre, szórul-szóra,

Majd szitokra, majd Majd mogorván

karóra,

Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak

Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, Hanem a jusf mégsem hagyva. Pál azonban bosszút forral,

És

hogy

a

Megy

S melyet

A

van, véres orral

panaszra, bírót búsít,

vérszenny tanúsit

a

bántalmat eladja.

Jogát,

Térden csúszva

Mely

Nem

nem

úgymond,

Inkább íölmzgy az

s

:

de

a füttyöt.

diófárul jött.

engedi,

nem!

Nyomatékul egy

Az

hagyja,

a királyig

halálig.

tallért

dob

igazság mérlegébe,

Mit

a biró csúsztat a jobb

Oldalon lev zsebébe. Pétert sem hagyá pihenni

A

nagy

Nem

ártatlan igazság

rest a biróhoz menni.

Hogy

panaszát meghallgassák.

így

úgy

Övé

s

történt,

a fütty,

—

azt véli

elbeszéli,

:

Kisebb költemények.

Nincs vármegye, Ki elvegye,

Nincsen törvény, nem lehet Hisz azt látja Isten ember!

per.

—

De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illeszsze,

Az

üti

És

a

égbl

sokat elvesz

joghoz egy

Mely

is

a birói

Bal fell,

tallért tesz.

zsebben

a szív iránt

Meghúzódik

a legszebben.

Fel derié a kivánt

Nap, mely

Hogy

a vitát eldöntse.

a fülemile-pörben

Kinek szolgál

Ámde

a szerencse.

most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prókátor a birót

Minden könyvét S minden

összehányja,

irást szélyeltúr is:

Ilyen ügyrl.

Madárfüttyrl

Mit sem tud

a corpus jurís;

Mígnem

a biró, haraggal

Ráütvén

a két

zsebére

S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal

A

szegény fülemilére

Hallja kendtek!

a

J(isehb köítemény-ck-

2

Se

ide

nem, se oda nem

hanem

Fütyö] a madárka, (Jobb fell

nekem fütyöl,

üt)

(Bal fell üt)

s

nekem fütyöl

Elmehetnek.

Milyen szép dolog, hogy már ma

Nem

történik ilyes lárma,

Össze

A

a

szomszéd se zördül,

rokonság

Csupa

jóság.

Magyar ember Nincsen

Hogy

A

fél a

pörtül.

osztály, nincs egyesség

szép szóval

meg

ne essék,

testvérek

Összeférnek,

Felebarát

Mind

jó barát:

Semmiségért megpörölni.

Vagy megenni, vagy

m.egölni

Egymást koránsem akarja. De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét

Mai napság

felvállaljál? (^854.)

;

Jyisebb koUemények-

23

BARANOVSZKY MIKLÓS SÍRKÖVÉRE.* Bús Tisza partjaitól, vándor, ha kit erre hoz utad íme! hazád nyelvén szól veled e ravatal. Itt 3aranovszky, honod fia, ment el örök nyugalomba. :

Messzefutó pályán

Os Buda

itt

pihenésre

talált.

— vagyonát nyujtá idegen

bölcsjét,

föld,

Szorgalom, áldással fogva baráti kezet.

Majd

a munka után megjött a kényelem, izlés Mvészet, tudomány honn vala termeiben. Sírja fölé koszorút, mely el nem hervad, örökzöld :

h rokonok szive

Hála virágaiból

font.

Futva-fut a csermely, szaporán növekedni folyóvá

S míg tova és tova száll bérczhona messze marad. Végre közös tengerbe vegyül. Azt gondolod, elvész ? :

Záporalakban

j

:

s

felbuzog a honi bérez.

(1S54 deczember 25.)

HATVANI. Népmonda

után.

Kitelt az év, a perez lejára.

Hogy Debreczen Mint

hires tanára.

vérrel esküvé

Átadja székét

—

a

egy rossz nap, Gonosznak.

* Nyugszik Komburgban. írtam Tomori Anasztáz kértére. .?.

7.

jegyzete.

:

f^isebb kötfetnények-

24

Az

ifjúság

Gyl

tömöttcbb rendben

össze a hallóteremben,

Meghatva

titkos borzalomtul,

Midn

éji

az

óra kondul.

Nincs semmi nesz. Hallgatva várnak Jöttére a tudós tanárnak,

Ki a fekete könyvben olvas,

S kohán aranynyá

Mi

A

válik a vas.

sors vár rád a csillagokban,

csíziónál tudja jobban,

Bölcsek kövét régóta

Nap-

s

bírja,

holdfogyatkozást megírja.

Télen, szobában, érlel dinnyét

Csiklandni a vendégek ínyét,

S az asztallábból, mint varázslás. Csapon dl a tokaji máslás.

A

szobapadlón vizet áraszt.

Hogy nem

lelsz

Sikolt, ugrál a

De

a víz

Mert

egy tenyérnyi

egyre árad mindég.

ezt kétségtelen forrásból

(Ki

más

Az

ifjúság vallotta szentnek

után, ki hallomásból)

Vénebb diákok nem

Most

szárazt,

ni vendég:

a perczet

Midn

füllentnek.

borzadva várja

belép híres tanárja.

Nincs semmi zúgás,

Meghaliik

a

— légy ha rebben

népes teremben.

;.

:

"Kisehh kölfetv.enyek.

Sötét az

A

Künn vad

éj.

1$

vihar dul,

szélkakas meg- megcsikordul

Benn ösztövér gyertyák lobognak Elsejtelmén nagy dolognak.

Az asztalon pedig halommal Egy gólyalábu czirkalommal Sötét,

kormos edények

Eszközi

bvös

Ott serpeny,

állnak

:

mágyiának. ott szerteszélyel

Kisebb-nagyobb szelencze, tégely.

Üvegcs, lombik és retorta. Tán a majd megmondám

—

.

.

ki

hordta!

Mellettök egy magasabb állvány.

Fából

nagy bálvány,

csinált rezes

Uvegtányérral, mint

S ha hozzá

érsz,

malomk:

megüt

a

mennyk.

De ím az ajtó, tudniillik mterem ajtója, nyílik

A S

j

a tanár,

Nem

A

miként szokása.

a tanár! csak képe-mása.

suhogó fekete öltöny

Hal kai seper végig

És

a földön.

kezdi, mint dologhoz ért,

Beszédjét a ravasz kisért.

De, mint ama bölcs csízióban.

Homály

Mi Mit

uralkodik a szóban

a planéták befolyása? jósol a

tenyér vonása?

.

:

;

;

l{isehh költemények-

2b

Kik c

ama

s

jegyben születnek

Sírnak-e többször, vagy nevetnek?

A

teli

hold, a görbe újság

Szeszélyibl mi

Ha

a

tanulság?

Hgris a medvéf lebirja,

(Mikép Albertus Magnus irja. Vagyis ha két érez egybeolvad) Hogy áll el más oktalan vad ?

Mind

e csodát

kifejti

bven

S mutatja tzön, serpenyben Sok görbe szám s ABRACADÁBRA Firkáitól hemzseg a tábla. De,

a mint

Rajzolna,

egy gonosz planétát

elejti a

krétát

Egy

kis deák (röstebb a nagyja) Utána szökken és feladja.

Hanem egek ... az ifjú sápad Meglátva egy pár csodalábat (íLólább suttogja félelemben, .

.

.

!

«Lóláb!)) fut végig a teremben.

S egyszerre, mint vihar zúgása Dördül az ének harsogása, Merész hangon, szinte hitben

cErs

:

várunk nekünk az Istenít

És mind magasbra szárnyal a szó. a discant, búg a hasso, Mikéntha Luther lelke szólna: (.cHa e világ mind ördög volna Íj) Üvölt

:

J^isehb költemények.

kénkszag érzik. Egy pillanat Hová lett a ki sért? nézik: .

Hlt

.

.

.

a tanár

(Többé

S mi

.

helye a tanári széken,

A4aga ?

De

.

tán

j,

vele

már pokolfenéken. a valódi,

nem

bír

Asmódi)

a természet zára, nyitja

Isten dicsségül tanítja.

—

?

(•855-)

EMLÉKEZÉS PETFIRE. 1.

nékem álmaimban

Ki

Gyakorta megjelensz,

Korán elhunyt barátom, Van-é jel síri fádon, Mutatni, hol pihensz?

Oh

A

1

mert hiába költ már

hír

nekem

mesét.

Hogy még tán eljövendesz Tudom én mit jelent ez Ellenmondó beszéd. Igen, a hír halálod

Kimondani haboz, S hogy a nehéz követség Nagyon zokon ne essék. Szavában ingadoz.

8

;

J^tsebb költemények-

2

Majd

elragadja

tlem

A

már adott reményt Majd, a midn elillant, Távolról visszacsillant

Még Hány

egy csalóka

fényt.

bús alakban látom

Éjente képedet! Sírból megannyi árnyak

S

.

.

.

kik onnan visszajárnak.

Nem

hoznak

életet.

II.

Behantozatlan

Hamvai

áll

fölött a hely.

Hol, merre nyugszik

Nem Nem

,

mondja semmi k. mondja semmi jel.

S hazám leányi közt Nincs egy Antigoné, Ki sirját fölkeresve.

Hantot

föléje nyesve,

Virággal hintené! (185..)

]]].

De

nyugszik immár csendes rög

Nem Mely

bántja többé az

Egy

alatt.

gondolat.

annyit érze, hamvad a kebel. Nyugalmát semmi nem zavarja fel.

J{isebh költemények.

A

lázas álom, a szent hevülés.

Ama

fél jóslat

Mely

De

A

.

.

vagy

.

a jelenre hág,

S jövbe néz

S

29

jól

ez, a

van mi

ö

örülés,

azon tipor

— most

egy maréknyi por.

-

így.

fél

nem közénk

való

—

ez a vigasztaló.

fáj,

köny nem éget már, csupán ragyog; törlöm még le, de higadt vagyok.

Nem

Gyakran, ha az ég behunyta már szemét.

Gyakran érzem lobogni

szellemét.

Szobámba leng

az a nyílt ablakon,

Meg- megsimítja

forró homlokom.

Hallom suhogni könny lépteit És önfeledve ajkam szól te itt? :

S döbbenve ismerek Egy-egy vonást, mit (cÖvé! kiáltom,

A

szín

itt,

ers, nem

És áldom azt Múlass velem

fel

.

.

.

rajzomon

szellemujja von.

ez

illik

itt

övé

:

együvé.))

a láthatlan kezet

.

.

.

soká, szelíd emlékezet! ('855-)

;

:

J{ísebh klilicmények-

30

NÉPNEVELÉS. Híres

Még

falu

Gömörben

híresebbé tette

J

.

.

.

.,

jósa,

Kirl bár még nem zönge ének, Hét ország vet határt nevének. Jövendöl egyre, télen-nyáron, Túltesz a százéves naptáron

Mikor Mikor Hol

:

es, zimankó, bunda, vagy szürkankó.

lesz szél, kell

az okosság mécse rögtön

Kialszik,

Mint Vagy

t

vezérli ösztön,

a kaszáspókot vezérli, ... a mi a szelet megérzi.

Mint egy garabonczás, Vihart

csinál,

legottan

ha kedve szottyan;

—

—

probátuml meglesz S mit szája mond Nyáron meleg, télben hideg lesz.

Ha

egyszer kimondja, várhadd

Lesz jéges,

a víz

:

megárad,

Gyümölcskertünk hernyó emészti. Betegek dCsitt!

a

szll

— közbevág —

Naptárak ajkán

Vagy

gerézdi.

csitt !» és

az apró

elhal a szó

azt se' tudják, mit beszélnek

Dert, borút

össze-izélnck.

!

:

!

;

,

J^isebb költemények-

A

Gyri, Váczi

Mind

s

több c

Lcsei

féle.

búnak

hosszú orral

félre

(oly

nagy korábban

Meg- megfordul

halott porában.

S

a

Az

31

;

1)

üstökös feljni sem mer,

Csúffá tévé egy földi

Ide

tova lesz

s

(

ember

ha rest

is)

Lesz háború, éhség, vagy

pestis.

Örüljetek, szegény parasztok

Többé ne halljam egy panasztok Mit zúgolódtok az idre? Azért papoljuk mi elre?

Nem

A

!

—

babonát

Ha

hogy magva veszszen,

féltse más, :

korántse'

!

dejszen

egyszer mi, tanultak, zzük,

S mint tudományt, rendszerbe fzzük.

A

véges ember mit

Ha

olykor nincs egy

Mely

tudna,

se' J

.

.

.

.

,

R

e hitetlen, vak sötétség

Korában

szítsa

Veszta mécsét. ('855-)

.

.

.

.

!

:

:

J^isehh költemények-

3 2

DAL ÉS ÖT

FORlNT.->^

(Ömledezés egy szerkeszthöz.)

Csak öt forintot kértem megtagadtad. Te egy dalt kértél. íme itt adom Pedig hogy öt forint egy daJt megérjen, :

Már Öt

ezt

-

— bocsáss

meg

—

De

már

el,

a

mint születik;

Öt

könyvbe nyomták.

lám, ha a dalt egyszer

Ott megmarad örök

Ítéletig.

rossz forint egy

éji

múlató körf

Alig idéz a ((Komló^-ban

el:

dalkör egy aczél pánt, melyen izzadt

Kohó tüzében Öt

— pröly és

Mert

a

dalban —

Marokkal te

a

Síromra majd

dl s

szerelem, forint

pedig minél silányabb

—

gyémánt, arany, rubint.

mégsem

Majd adnak

Ha

ül.

rossz forintért kapsz olcsó szerelmet

Dalban csak úgy

S

tagadom.

rossz forint a bank rongy-szleménye,

Szél fúja

A

tisztán

adnáJ öt szegény forintot? ott fenn hát az ang)'^a]ok!

állíts

szobrot

a daliásban

— öt

forintig.

— megszakadok.

-

11855 köri.)

*

Sárossy egy versének paródiája.

A

vers után, de

A.

nem

ellene.

J. jegyzete.

;

Kisebb költemények.

ÁRVA Árva

fiú sír

33

FIÚ.

az ablak

alatt,

Ifi'asszony a szobában múlat.

ccAnyám, anyám! hideg van

itt

Bocsáss be. Bocsáss be.

5)

(íMegállj poronty

.

.

.

megyek

ki csak.

teb

Megállj

lobogó lángot.

Ifi'asszony gyújt

Süti annál a csröge-fánkot. « Anyám,

anyám! ereszsz be már. Ehetném, Ehetném.))

dCsak

ezt

is

még

a föld alá

Tehetném!))

Árva

fiú

marad

a sötétben.

Özvegy asszony kedvese ölében. « Anyám, anyám! nem tudom én Mit látok. Mit látok Félek nagyon

;

ne oltsd

el a

Világot!))

Temetben

árva

fiú

apja

Lepedjét, szemfödelét « Anyám,

kapja.

anyám, az Isten szent

Nevére,

Nevére! Arany János kisabb költeményei.

11.

:

;

:

J^iscbb kölleuiények..

j4

Amott

apám

jön az édes

Fehérbe.))

Kimene Veri

az özvegyasszony

fiát a

éjjel.

vizes kötéllel.

(íNe bántsd, ne bántsd gonosz r

Az árvát. Az árvát Te ölted meg, Az árát.

te

adod meg

(cTemetben csendes az én házam. ott énvelem egy házban

Jobb neki

Oda

viszem karon fogva

vVlagammal,

Magammal

Ne

bánjon úgy senki az én

Fiammal

S

b

ifi'asszony elszalad

Ismeri

t

a faluba'

egy ingben

minden

Köri, köri csatangol

;

:

a

Temetn, Temetn. Szegényt, szegényt szánd

Teremtm! ('855)

meg uram

!

J^isehb költemények.

35

A VEN GULYÁS. Egy pohár bor Bora

Vén

elfoly,

a kezében.

keze reszket,

gulyás ül a karszéken,

MuIt idkre

emlékeztet.

Hosszú évsor nyomja

vállát.

Száz esztendt emlegetnek;

Elég volna hagyománynak. Elég volna történetnek. Ifj'

urakkal iddogál sort.

gyermek a toronyra. Oly bámulva, oly szédülve Kik, mint

Néznek

e nagy életkorra.

Elgondolják, hogy ha évök

Összeraknák hárman, négyen.

Az

A

ha lenne olyan lépcs mi e tetig érjen.

S elgondolják, hogy kedélyre Három, négy sem ér ez aggal. Ki nevet, iszik, danolgat

Tréfaz

ifj'

urakkal.

Marczi

(íAzt a régit,

S

fel kurjant a

bátya!))

kedvencz nóta.

Ki tudná Jianyadszor fújal

És

ki

tudná,

hogy mióta

1

.

: :

:

Jiisebb költemények-

36

Nagy- Krös

(íHej

Ez

s

De

az

híres város,

ez ottan a ntáros

Mint

mégsem

.

.

.D

oly keserves,

a: ((gonosz komiszáros.))

Erre még most is neheztel. Nem felejti a vén pásztor

Sok borsot törhettek egymás Orra alá, egyszer másszor. S

rövidebbet húzá,

a

ki

Az

hol

ellenfél,

Csak

a

Élteti

Marczi

azta ?

.

.

bácsi ajkán

egy öreg

nóta.

így danolgat, így beszélget Ama régi jobb idrül.

Közbelopván egy-egy

Hol tinrul,

rejtélyt

hol üszrül.

Körben ülnek hallgati S egyik így szol ingerkedve «Hát a halál, Marczi bátya?

.

.

.

Volna-e már hozzá kedve ?»

Nem Úgy Néz S

rá; most az egyszer

felel

tesz,

mint a

sokáig a

döföli az

ki

nagyot

hall.

padlra

nas

bottal.

Végre homlokát felütve Néz meren, szol nyugodtan ((Beszámoltam minden szszel.

Kárban soha nem maradtam.

:

J^isebb költemények-

37

(íEgy borjúfark sem hibázott,

Ennyit sem tud rám a gazda

Még Sem S

rám panaszsza.D

volt soha

leül biztos öntudattal

Hogy rendén

Nem Nem S

;

apjának, nagyapjának

a számadása.

hiányzik-é majd végül?

én dolgom,

—

azt

lássa.

újra felpirúl kedélye,

Hadd

búsuljon a

ki

káros;

Jót iszik rá és felkurjant:

«Hej Nagy- Krös

híres város!

.

.

.»

(855-)

A VÉN GULYÁS TEMETÉSE. nem is hozzák vissza, nem csekély út lessz al

Viszik Marczi bácsit,

Hova Nincs

Mint

most

is

indul,

benne mód, hogy gyalog odaérjen

urat kell vinni fekete szekéren.

Harminczhat ökör van fogva

Majd

a

a

.

.

csak bevontatják a paradicsomba.

Hát még a kiséret! az egyszer Eltte a gulya, utána a ménes. S

járomba

a fényes:

lágyszív barmok, mintha búsulnának,

Mind

olyan ostoba képeket csinálnak.

.

;

:

J^isebb keltem étiyck-

38

De

az neki

Vagy

tud,

mindegy vagy nem

A

már deszkát

:

is

árul,

tud e komédiárul.

gulyát sem kérdi hever-e ? szalad-e ? Csak egyszer se mondja tata te, fala te ! :

:

Csöndesen nyújtózik hátán

Már

a szekérnek.

nincs messze a hely, tüstént odaérnek.

Ott örök búcsút vesz tle ménes, gulya

Mögötte

De No,

bezárul más világ kapuja.

kiséri két pap, két

hisz valamelyik

egyház imája

majd csak

S

a mit száz

E

szegény bitang juh

esztend

.

.

nyiít kérdésül hagyott, fölleli itt,

vagy

ott.

nyáját, lelki üdvösségét;

Lelje

is föl

Béke

födje hamvát

.

.

.

fátyol az emlékét.

BOR VlTEZ. Ködbe

vész a nap sugara.

Vak homály Bor

vitéz

((Isten

ül

bérczen, völgyön.

kap jó lovára

hozzád, édes hölgyem!))

Vak homály

Hs

.

eltalálja,

szél

ül

bérczen, völgyön.

zörrent puszta fákat.

::

:

l\isebb kölierv.ényck.

((Isten

Bor

hozzád, édes hölgyem

már messze

vitéz

Hs szél Megy

30

!

vágtat.))

zörrent puszta fákat,

az úton kis pacsirta.

Bor vitéz már messze vágtat, Szép szemét a lyány kisirta.

Megy

az úton kis pacsirta

:

Hova megyén ? hova

ballag

Szép szemét

kisirta

a

lyány

?

Szólt az apja: férjhez adlak 1

Hova megyén? hova

Xg az

erd

Szólt az apja

éji :

ballag?

órán.

férjhez adlak

'Eskü ell szökik a lyány.

Zúg

az

erd

éji

Suhan, lebben a

órán. kisértet.

Eskü ell szökik a lyány Szól vitéz Bor: ((jöttem érted». Suhan, lebben a

Népesebb

lesz a

Szól vitéz

Bor

Elesett

:

kisértet.

vad

tájék.

((jöttem érted

hs, puszta árnyék ».

Népesebb

lesz a

vad

tájék.

Szellem-ajkon hangzik a dal. ((Elesett hs, puszta árnyék. Édes mátkám, vígy magaddal

!»

»;

T^isebb költemények-

40

Szellem-ajkon hangzik a dal. Indul hosszú nászkiséret. ((Édes mátkám, vígy magaddal

— ((Esküvre! úgy

!»

Ígérted.

Indul hosszú nászkiséret,

kápolna romban ott áll. «Esküvre! úgy Ígérted.))

Egy

Zendül a

Egy

kar, kész az oltár.

kápolna romban ott

áll,

Régi fényét visszakapja.

Zendül a

kar, kész az oltár,

Díszruhában elhunyt papja. Régi fényét visszakapja.

Ezer lámpa, gyertya

csillog.

Díszruhában elhunyt papja; Szól az eskü

:

kéz kezet fog.

—

Ezer lámpa, gyertya csillog, Künn az erd mély árnyat hány. Szól az eskü

:

kéz kezet fog

Szép menyasszony színe halvány.

Künn

az

Bagoly

erd mély

sí

árnyat hány.

a bérezi fok közt.

Szép menyasszony színe halvány Halva lelték a romok közt. ('855.)

!

J(isebb költemények.

41

A TETÉTLENJ HALMON. Még

áll

Játszik

a

domb

én állok a

s

felett,

velem bbájos képzelet.

Csekély a domb, alig emelked,

Ormán

csak f,

nem

a bérez fenyve

n.

Csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye

Egykor magát mulatta volna

Midn

véle.

a porba' játszván, mint szokott.

Fövénybl

a pusztán csibét rakott.

Vagy, mintha ember hányta volna nem rég. Ki gondolná, hogy százados nagy emlék!

Hogy épen Honunk

e halmon verette sátrát

szerzje, diadalmas Árpád!

Innen tekinte szét uralkodó

Szemekkel a

Le

a Tiszáig,

Berek

S

vitéz honalkotó.

le

melyen

túl

ama

karama,

sötétül, a táj

Alpárnak, hol a kevély Zalán

Földönfutóvá lesz

.

Ma Ma

mind nyelére függ, békózza nyg;

még még

a zászló

.

.

g harczlovat

holnap talán

;

J^íscbh költemények.

41

Békén legelnek

halom köri mely avarba dl.

a

Ropogva, mint

láng,

Egy ménes

egész a látkörig.

ez,

Hol a nap fénye játszva megtörik. Csúcsos süveggel a tengernyi sátrak Elszórva mindenütt,

Mint

a

köpbl

Körüldonogják

-

s

méh, ha

a dali bátrak.

rajt ereszt,

a szells ereszt.

si dal zeng bujdosó Csabárul, Bús vigalomban a szív öble fajul

Itt

Ott kanczatejnél, mely borrá megerjed.

Harsány mulatság nyers lármája gerjed,

Míg

ösztörfán eg)^-egy vizsga kém

Függ, mint árbocz

fölött hajóslegény,

Vagy egy

hadnak pásztora.

Vágtat

s

vezér, a

nyomán

fölkél a föld pora.

Megszólal egy kürt napnyugat Csatára hívó — ez Nem, nem, — csak

a

a

Lehelé ...

a kürttel.

Gulyát növel a tábor helye a

I

szomszéd Abony, vagy Törtei

Kanásza múlatá magát

Alusznak régen,

felé,

s

k

honkeresk.

;

!

J(isebb köllemények-

De

nyomán, Tetétlcn

te virulj lábuk

Bársony

Hogy

43

füvet, sarjút tenyészsz a réten.

ha egymást sarkalá.

a kaszás,

Kövér rend dljön

a csapás alá.

Terhes kalászok habzó aranya

—

Borítsa földed,

Mely

ott fehérlik zöld fasor megett.

Hordjon magán

jólléti

Körözze mindég

Hogy És

csinos tanya.

s a

bélyeget

színe-telt majorság,

lássa hasznát Isten, ember, ország,

álljon a

domb,

Kiméivé bánjon

—

a multak jele,

a vész is vele. ('855-)

STANZÁK MÁTYÁS DALÜNNEPE)) i.

EPOSZI KÍSÉRLETBL. I.

A

király

ünnepét fogom énekelni.

Mikor összegyltek

a dal fejedelmi

Fényes Visegrádra, Mát)'ás udvarában. Díjért, dicsségért nagy versenyre kelni.

Oh Ha

lantom! ha értél valamit korábban,

egy szikra

lélek volt az asszu fában

Most, igazán most

Mert nem szabad

kell

magadér' kitenned.

nevét hiába fölvenned.

:

;

T^isehh kSlfemények-

44

Nem

mondom, hogy zengjed gyzelmes Ki merné feszítni énekét odáig!

Ö

békében

is

nagy

.

.

.

S felszökken

De

—

a történet lapján

a lantos,

meg' alácsügged

—

vajha békenapján

Érjenek nyomába egyszer nótáid! Andalog, andalog

csatáit

hangszeréhez kapván

szíve,

Mintha mondaná, hogy:

:

szeme, karja

(cki

meri?

ki

hallja?.

.

.»

3-

Ki meri

? ki

hallja? és talán

De engem eléget Hogy idomhoz És hogy az

én

:

ki

birja?

.

.

.

szégyen rozsda-pirja, képest oly keveset tettem.

könyvem még nincsen megir/a.

meg, élet napja, oh állj meg fölöttem. Csak míg ezt az egy dalt szépen elzöngöttem! Azután nem bánom, hadd jjön az este: Édes lesz a harmat, mely sirom megeste. Állj

—

Ama

fényes idt hozom emlitésbe. Mikor a nagy király bevonúla Bécsbe. Lobogók lobogtak száz diadal-íven.

Száz harang némult

el

az ágyú dörgésbe'.

Csillogó követség, hódolatra híven,

Üdvözölte Mátyást, gyzödelmes néven, S a bámuló népnek, bár látott elégszer. Csaknem elvakítá szemeit az ékszer.

;

;;

J^isebb költemények-

45

5-

Legeiül vivék a

gyzelem

tanúit,

Fegyveren, zászlókon a harcz koszorúit

Azután

S

a síp, dob, tárogató zenge,

diadal dagasztá a kürtök szárúit.

Azután egy rhad

azután a gyenge

;

Bécsi szüzek hosszú, ünnepélyes rendje

Aztán a

;

királyné, vert arany hintóban

Országot

ér, a

mi rajta ragyogó van.

6.

Nem

messze a király egyszer köntösben

De elbb ott ménének közben Aranyos apródok, mind ifjú növendék, Herczegek és grófok fiai legtöbben. Majd a holló czímert hordozó leventék Mátyás közeledtét kürtszóval jelenték Lovagol.

S valamennyi ország

czímere, zászlója

Hirdeté, hogy ínüiol nagy uralkodója.

7-

Ott a négy ezüst csík szép vörös mezben.

hogy piros vér megáztatta bven, immár közte (Hét magyar vezérünk) mint egykor- idben. Hanem ott az András érseki keresztje, jei'uzsálemnél azt maga szerezte. Látszik,

De

Mind

a hét oroszlány nincsen

ez ábrázolva mesterül egy képen,

S Hunyadi

hollója

gyrvel

középen.

;

;

46

7\isebb költemények-

Ott Jebeg Csehország büszke oroszlánja,

mérgében a nyelvét is hányja Koronás f három, melylyel bír a dalmát, S a szomszéd horvátok egyszer koczkája. Kardos kar jelenti Ráma birodalmát, Jóllehet

Vadkan feje s négy hold a szerbek uralmát Hármas koronával Gácsország dicsekszik,

A

szerémi szarvas zöld

fa

tövén fekszik.

9-

Hát ama nap és hold, a hét sziklavárral, S aranyos mezben a turul madárral? Te vagy az, te vagy az, gyöngy kis ország, Erdély! Aztán a bolgár föld a három agárral. Azután Etelköz, melyet si kard-él

Bog

Szerze a

J

mellett, a

Kunország ebe,

S Havas-el

De

ki

A

király

szke Szerednél

moldvai marha,

hollója, kis keresztjét tartva.

gyzze mind

Elmondani

s a

is

azt sorra énekelni

sok, hát

még véren

azonban egymaga

Mert csupán rajta

kiválik.

Fegyver- öltözetje, fclburkolva

áJlig,

barnállik

a fényes lélek, mint eg)^ fényes

Homlokán

—

nincs ragyogó semmi.

Annyi drágaság közt egyszern

De

:

venni!

felh.

sugároz, mint a nap, ha felj.

;

J^íscbb költemények-

Homlokán Mosolyog

sugárzik,

l

47

az eszes képen,

az ajkán, lángol a szemében.

Alatta enyeleg harczi méné, Kánya,

S

mjvel oly lassan

Maga

Arany pénz

A

kell,

nem

tudja, hogy' lépjen.

az aranypénzt jobbra-balra hányja helyett van

:

szeme ragyogványa,

szelíd kegyesség, a nyájas tekintet.

Melyet

a

nép közzé jobbra-balra

Oldalán egy

Tle,

hintett.

ménjét.

ifjú lépdelteti

mint szerény hold, kölcsönözve fényét.

János az, Korvin usz, kinek születése

Nem

ismert egyéb, mint szerelem* törvényét.

Szeretet! ez

Ha

bne,

ez lesz

bnhdése

feltámad egykor a nagyok önzése;

Oh! ha

Nem

mint szeretni, úgy tudna gylölni látna idegent atyja székin ülni .

.

('855-)

ZÁCS KLÁRA. (Énekli egy

hegeds

a

XlV-ik században.)

Királyasszony kertje Kivirult hajnalra

Fehér

:

rózsa, piros rózsa

Szke

leány, barna.

.

.

.

:

.

;; :;

48

;

J^isebb költemények-

néném.

« Királyasszony,

Az Azt

egekre kérném

a rózsát, píros rózsát

Haj, beh szeretném én! ((Beteg vagyok érte.

Szívdobogást érzek

Ha

A

meghalok, egy virágnak halottja leszek!))

(íjaj

öcsém, Kázmér,

!

Azt nem adom

Menj

!

haragszom

százér' .

.

—

nem

.

szégyellcd ?

Félek, bizony gyász ér!

«Sicts az utam. Reggeli templomra

Ha

beteg vagy, hát fekügy'

Bársony pamlagomra.j)

Megyén Megyén

a királyné. a

Szép virágok,

Mind

templomba deli

szüzek

követik nyomba.

Könyörögne, nem

Nem

tud.

tud imádkozni

Olvasóját honn feledé:

Ki megyén elhozni? « Eredj fiam, Klára,

Hamar, édes lyányom! Megtalálod a térdepln.

Ha nem

a diványon.i)

—

le

;

:

Jyisebb költemények'

49

Keresi a Klára,

Mégsem

akad rája

Királyasszony a templomban

Oly nehezen

várja

1

Keresi a Klára, Teljes egy órája

;

Királyasszony a templomban

De

hiába várja.

Vissza

megy többé

se'

Deli szüzek közzé

:

Inkább menne temetbe

A

halottak közzé.

Inkább temetbe,

A

fekete földbe:

Mint ama nagy palotába Osz atyja elébe! lányom!

CcHej, lányom,

Mi

bajodat látom?

Jöszte, borulj az ölemre.

Mondd

meg, édes lyányom.})

— nem — hova lennem! — Hadd ölelem lábad «]aj,

jaj,

atyám ! nem kell

porát,

Taposs agyon engem

Harangoznak

!

.

.

.D

délre.

Udvari ebédre

Akkor mene

A

Felíczián

király elébe.

Arany János kisebb költeményei.

11.

4

;:

;

:

Kjsebb költemények-

50

A

király elébe,

De nem

az ebédre

Rettenetes bosszúálló

Kardja volt kezébe'. ((Életed a lyányért

Erzsébet királynéi)) Jó szerencse,

hogy megváltja

Gyönge négy

ujjáért.

((Gyermekemért gyermek Lajos,

Endre

halj meg!))

Jó szerencse, hogy Gyulafi Rohan a fegyvernek.

((Hamar

a

Fiaim, —

gazembert Cselényi

I

.

.

.

.

.

.»

Ott levágák Felícziánt

A

király cselédi.

«Véres az

Nem Mit

—

ujjad,

vérzik hiába

:

kivánsz most, királyi

Fájdalom díjába?)) (cMutató ujjamért

Szép hajadon lányát

Nagy

ujjamért legény

Borzasztó halálát ((A

fia

;

más kettért

Veje, lánya végét Piros vérem hullásaért

Minden

nemzetségéi'

!

>'^

nm.

: ;

J^isehh költemények-

Rossz idket érünk,

Rossz csillagok járnak

:

nagy csapástól magyar hazánkat ! —

Isten ója

Mi

('855-)

SZONDI KÉT APRÓDJA. Felhbe Rá

hanyatlott a drégeli rom,

visszasüt a nap, ádáz tusa napja

Szemközt vele

nyájas, szép zöld hegy-orom.

Tetején lobogós hadi kopja.

Két

A

ifiu

térdel,

kezökben

a lant,

kopja tövén, mint ha volna feszület.

Zsibongva hadával Ali

a

völgyben alant

gyzelem-ünnepet let.

,Mért nem jön

a

Szondi két dalnoka, mért?

Bülbül szavú rózsák két mennyei bokra?

Hadd fzne

dalokból gyöngysorba füzért,

Odaillt egy

huri nyakra!*

«Ott zöldéi az ormó, fenn zöldéi a hant Zászlós kópiával a gyaur basa sírján

:

Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant.

És pengeti, pengeti, .

.

.

,

.

sirván

S hogy feljve Márton,

Kevély üzenettel

Add meg

Meg

a

bsz

:»

az oroszi pap,

Ali küldte

kegyelemre, jó Szondi, magad

nem marad

itt

anyaszülte.

1

; :

;

:

T^isebb költemények.

^2

«Szcp úrfiak! immár c puszta halom,

E

kopja tövén nincs mér' zengeni többet: áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet

Jertek velem, ottlenn

—

í)

Mondjad

neki Márton, ím ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézussá kezében kész a kegyelem Egyenest oda fog folyamodni. :

(íSerbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs.

Mit

csak terem a nagy szultán birodalma.

fszer és drága kencs gyzelem-ünnepe van ma!í)

illatú

Jó

Ali

Hadd

.

.

.

zúgjon az álgyu! pogány Ali mond.

És pattog

Minden

a

bomba,

és

röpkéd

a gránát;

tüzes ördög népet, falat ont

Töri Drégel

sziklai várát.

(íSzép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt.

Immár

födi vállát bíbor szinü kaftán.

Szél zendül az

erdn,

Idekinn hideg

A

éj

—

ott leskel a hold

:

sziszeg aztán !»

vár piaczára ezüstöt, aranyt.

Sok nagy becs marhát máglyába kihordat; Harczos paripái nyihognak alant Szügy ejkben trt keze forgat. « Aztán

—

no, hisz

Zászlós kópiával Itt

úgy

hs

volt! aztán elesett!

Ali temette

nyugszik a halmon,

— rövid az

Zengjétek Alit ma helyette !d

eset

—

:

;

:

:

:

JQsebb költemények.

Két dalnoka

két árva

is volt,

— ezért

hagyta cselédit

Vele

halni

fiú

puhába

Öltözteti czifrán bársonyba

Nem

53

öli

bú

—

meg, ócska ruhába*!

küldött Alihoz ... Ali dús, Ali jó

((S

meg nem

Lány-arczotok' a nap

Sátrában alusztok, a széltül

is

süti

nála;

ó

Fiaim, hozzá köt a hála!»

Hogy Mint

ezerekkell hogy

vitt

bástya, feszült

vitt

egyedüli

meg romlott torony

alján

Jó kardja eltt a had rendre ledül,

Kelevéze ragyog vala balján.
.

.

Mint

.

.

.

hulla a hulla! veszett a pogány,

K módra

Ö

.

befolyván a hegy menedékét

álla halála

vérmosta fokán.

Diadallal várta be végét.

(cEh! vége mikor lesz? kifogytok-e

már

Dicséreti bi az otromba gyaurnak?

Eb

a hite kölykei

vesszeje vár

!

És börtöne kész Apadjon

cl

Száradjon

Ali úrnak.))

a szem, mely czélba vévé.

el a kar,

mely

t

lefejezte;

Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé

Ki nuatt

ln

ily

kora veszte. (,856.)

Kisebb költemények.

54

NE

ÍRJAK?

ÍRJAK?

].

számolom

Írjak? ne irjak? egyre

Határozatlan az öt

Nem De

Írni,

vétek

uj jómon.

irni,

;

mikor Bikficz

is

kész harag

verset farag

.

.

.

1

tlem eg^^ügy szerénység Máshol megy az itt minden a legénység Eh,

félre

I

:

;

Szerény koldusnak táskája üres; Ki mer, nyer, és talál az,

ki

keres.

Nincs szebb dolog, mint az szinteség; Elrejtett gyertya mi haszonra ég

Vagy, például, mit érne

Ha nem

?

a tojás,

kiáltná a tyúk: ((kotkodás!)>

Czégér fityeg hol a kancsó kerülget, Czégér nekül a jó bor is elülhet. Kivált az érdem olcsó vakbora,

—

Nehezen akad

erre czimbora.

A

nagy Simon (ki nem ismeri t!) Az ál szerénységbl szépen kintt. Ö az, kitl (bizony már jó minap)

Egy hirdetést hoz valamennyi lap Hogy az apja lelkinek se vár (Nem oly bolond mint Shakespeár') :

Elismerésre, költi babérra.

Halál után egy foghagymát

sem

ér a;

Patkó se' kell, ha már nem él, a lónak, S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap

:

!;

;

:

T^isehb ki^ltemények-

Ismerje

meg

hát a világ jelenben

És bálványozza lángeszét

;

különben

No, mások S mindegy az

ezt

Ezt elragadja

((villám képzeleti)

más utakon

.

.

teszik,

csillagok felett))

(ía

;

röptiben merész,

sas3)

bátran a napba néz

s

.

ha összeérkezik.

út,

És hordja fenn

Azé ((miként Felht eszik, Sok

55

;

a babért fitymálja, megveti

Mint gyermek

Míg

más,

ki

a

babot:

((kell is

neki

!^>

páva-tollakkal ragyog,

Fennyen kiáltoz: ((én költ vagyok!)) Némelyik (.(pálma)), ezt mondja, ;

Már

A

most

is

óriás

.

.

hát

.

még ha

ni

másik így zár minden éneket id még, mely megemleget!))

«Lesz oly

.

.

.

II.

Hogyan? nem Midn, ha nem

most? letenni tollamat, csordul, csöppen egy kis kamat ? Midn az olvasó már-már olvasni kezd, S talán még rá is áll, ha mondom vedd meg ezt Hála az égnek! ím, lendl a könyv-ipar irni

!

Író,

Az

A

ha kurta üzlet

új,

is,

lesz néki,

hanem

ha kapar;

elég böcsletes,

czikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes

Aztán, szó a mi szó, nekünk sem sokba

Oly könnyen

Mint

De

a

termelünk, mint a ki

kosárköt,

hisz oly régi

s a

már

még s

úgy

álJ,

... talál

olcsóbb koma

kopott ez adoma.

.

.

.

;

:

:

J^isebb költeniMyek-

Minden kezdet

Ln, míg a Hogy mint

kivált

ablakon

— ha

a kereskedést

legtisztábbik

Ha nem

Nem

tiszta,

ha vegyes

—

;

gondolta, nehezen

is,

hagy olykor egy

kis piszkot a kezén.

volt Ínyére a hétköznapi

nem

Virágillat helyen

át

mindig kész mosolyát.

s

Fitymálva nézte a fönhéjazó begyes

A

soká

Múzsa megszoká

tirol leány, ajtón

Unszolja készletét

Mert

Nálunk

nehéz.

házalást a

modor,

a lucri odor

Üzér, ügyér, hajhász, csd, firma, company. Ily szókat

Nagyon

ki

sem

birt volna

mondani.

fen-lt a glórián,

rátarti volt:

Övedzve néha mint karcsú görög

Vagy Vagy szke Rajna-szz,

leány.

olykor mint a Seine partjárul egy najád.

volt,

S nem

árulá kecsét

.

Írjak? ne írjak?

.

.

leszállított díjon!

.

.

.

Szólnom kisebbség,

Mert Ily

ontá arany haját.

de szép, a szép ((Xenidion)),

Idegen

Egy

bn

.

.

istencsapás:

a hallgatás.

kinek arcza van, és háta ép,

had közé bizony

Kivált ha nincs

(Mit ér

is

átallva lép.

méltó fegyvere,

a szó, hol ostor kellene!)

közmondás hamar fejére gyl ((Ki, úgymond, e' s ama közé vegyül ...»

S

a

De

mikor

Patkóiktól

Fut

a czivódás téré szent!

még

a kjlencz

az oltár se' ment!

szz, döng a két halomi

Ocsmány ökölharcz

az irodalom!

.

»:

:

J{isebb ki^itemények'

E

szentegyházbu] ostorra] sem árt

Kizni

alkuszt és galamb-kufárt.

elmét növeli,

« Vitatkozás az

Koczódni

S

57

az iró,

kissé, ez is emberi,

hogyha másnál

Bizonyos pontig

Míg

emberebb,

jól áll a

szerep

tárogatva zeng a csatadal,

Lovagkeztyben foly a S borítja bár az arczot

viadal,

vas lemez,

Hiszszük, nemes vonásokat fedez,

így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza, így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;

S ha olykor közbe szólt a szenvedély. Ha nem mindig volt más az ügy s személy:

Nem

kofanyelven hallá a közönség:

Jíz, és philippica

.

.

,

van

ám

különbség.

Való, hogy a személyes galibát

Az

ügygyei összevetni nagy hibád

De

mit teszesz, ha egy masült zseni

Arczodba körmöl

Ha

:

és fogát feni ?

rossz poéta és rossz költemény

Apa

s fiú

— ugyanazon személy.

Mert, mint

Ugy

—

a tigris védi kölykeit,

védi a papa szülötteit?

Ilyenkor nagy baj a határvonás

— De egy epigram'

még

(,856.)

se'

záptojás!

.

.

.

!

T^isebb költemények.

58

MJRZA SHAFFYBÓL. (Bodenstedt.)

1.

ZULEIKÁHOZ.

Ha nézem gyönge

Nem

foghatom meg, oh kedves leány,

Hogy'

bírja ennyi bajodat!

Ha nézem

Nem

apró kezedet,

foghatom meg, oh kedves leány,

Hogy' vághat

Ha nézem

Nem

lábadat.

ily

szörny

sebet!

rózsa-ajakad,

foghatom meg, oh kedves leány,

Hogy egy

kis

csókot megtagad!

Ha nézem

Nem

két okos szemed, foghatom meg, oh kedves leány.

Hogy'

kétli

még szerelmemet?

Nézz ráml ne légy

Hbben

oly mostoha!

szivemnél érted, oh leány.

Egy embersziv

se'

vér soha!

Hasson meg e szerelmi dal, Szebben szerelmet nálam, oh

Neked egy emberajk

se vall

leány.

:

:

:

J^isehh köílemények-

59

II.

Kertjében a

kis fülmile

Fejét búsan ereszti le

Mi Az Ha

haszna, mond, szép

szürke

Nem

tollai

m

helyett

a rózsa szép színe fed

Virágágyán

Az

énekem?

édes hang mit ér nekem,

1

a rózsa sír

rám mi becscsel bír? Mit nékem a szín, illatár, Királyilag pompás szirom, Ha e silány fakó madár Ének-varázsát nem birom élet

I

((Hagyjátok a port és panaszt J>

Dönté

el

Mirza-Shaffy azt

((Te rózsa, illatos ruháddal.

Te

fülmile, szép

hangú száddal.

Ti bájos színek, zöngzetek:

Dalomban

Hol

a

egyesüljetek.))

költ

a

végtelenbe vész,

Könyvét, tanácslom, tedd

Mit meg nem

le hirtelen

ért a józan emberész.

Hiányzik abban egy, (.856.)

— az értelem.

!

:

6o

.

:

J^isebb költemények-

AZ IHLET PERCZE. Mint a szerelmes boldog alminál Tündér alakká lesz bálványa képe;

Ügy

De

A

mvész elébe szz ideál.

lebben olykor a

Teljes tökélyben a

oh, ha vére csillapodni száll,

grácziák övét

Más

elejti

szépe:

hölgy tolong az istenn helyébe

Jísszony, mi

nemt

köznap

Reszkess az égit így elveszteni mosolygni látod jelen, ha

t

Ha

Egyszerre, mint árny,

tn

És mint

a rózsafelh,

nem

Perez a

tiéd,

el

egy perez, az

1

sajátod isteni

1

(,856.)

BÚ.

Halnak, halnak.

Egyre

halnak.

Színe, lángja a magyarnak. Itt is

egy név.

egy név. Hányat elvisz minden egy

Ott

.

— az imádott. —

Akkor, akkor ne múlaszsz költeni

NÉMA

.

is talál.

is

S a ki még él. Minden névnél Összerezzen, búsan, árván

év.

;

:

;

6i

J^isebb költemények.

Mint

a

néma

Lomblcvél, ha

Egy-egy

társa hull le sárgán. (,856.)

A

HEGED A

heged

SZÁRAZ FÁJA

száraz

fája,

Beh szomorú a nótája! Ügy meg sí-rí, úgy kesereg. Talán a könnye

A

heged

is

pereg.

bús nótája.

Magyar ember múlat nála Ugy meg danol, tánczol, vigad,

Hogy

a szive majd megszakad. ('856.)

PÁZMÁN LOVAG. Víg

ballada.

1.

Vára öblös teremében Jár alá s fel bajnok Pázmán Lépteit majd

;

csillapítja,

Majd megindul szaporázván; Lába, szíve, egyre tombol.

Visszadöng a tölgyfa padló

Udvaron

áll,

kész nyeregben.

Nyihog, prüszköl,

fú a

vad

ló.

;

:

!

;

;

J^isebb költemények-

6-2

(cHova férjem? édes férjem?

korán?

Ily

éhgyomorral?

ily

Panni! Gunda! hol maradtok?

mézes borral

Egy, kett,

a

Menten

lesz,

Még Ha

itt

hajamba'

(boldog Isten!

nem

volt

fés)

—

egy perczig vár kegyelmed.

Lesz kalácsom,

új sütésü.))

Hallja Pázmán, elfordulva,

Háza zzng

fülmiiéjét;

Csak pirosló

Az

füle látszik,

mutatja szenvedélyét

Feje búbján holdvilág van, Melyet ércz-sisakkal föd be

Nem

felel,

csak egyszer-kétszer

Kiköhent az szi ködbe. ((Rossz

id

van, édes apjok!

hs a reggel; Nem tanácslom Mond az úrhölgy, és befordul, .

S

visszatér

Várva,

.

nagy köpönyeggel

félve,

Áll mögötte,

De

.

bosszúsan

trve, kérve

hogy tiltja

feladja

hátrább

Könyökének mozdulatja. (íMire véljem, drága férjem

?

Honnan

ma

Nem

e rossz kedve már

alutt

Kénye

jól? rosszul ébredt?

ellen volt a

párna?

?

:

.

J^ischh költemények-

Én vetem

fel,

63

két kezemmel,

—

És puhítom minden

este

Szól, s mint harmat

gyenge füvön,

Remeg

J)

a szép asszony teste.

meg

Indul Pázmán,

se' állván

Könnyes szemnek, rezg szónak;

De nem

mindjárt

leli

nyitját

(Sarka fell) az ajtónak.

Néz

utána egy-két perczig

Szegény

Úgy

ifjú

Éva úgy meg-sír, hogy

asszony,

nevetne ?

s

Soha, soha ilyen

Mikor

!

.

.

tréfa.

aztán a küszöbnél

Azt se' mondja Isten áldjon. Vas kezére omlik a n. Csókkal hinti, hogy megálljon. :

De

az, fogja, visszadobja.

Egyet mordul ((vissza, kígyó Ráfordítja a nagy kulcsot S öve mellé szúrja ((így jó b :

!j)

:

Visegrádon

a kiráJy

van

hever

sorral.

Nem

komoly tanácsot l, nem hadi cselt forral, Nincsenek is ma körötte nagy szakállú vének:

De

van öröm, hejjehuja, tán ez, muzsika, ének.

Odamene Lépte

jó lovag, bús-haragos

alatt

nyög

Pázmány,

a föld, csikorog a

márvány.

D

:

:

:

T^isehh költemények-

64

dörömböl?

ccKi

« Kinek az

« Nosza

csörömpöl?))

ki

bora

a jó

volt, s

hamar, a bolond! lj

— Gondolom

— Ismeri

le ide.

Rikkancs 1

én, mi a baj, hol töri a bakkancs

Légy te király, én pedig egyszer Mit te kiadsz, itt a szavam, álljon

meg a király aranyos Odakünn az öreg, ha ki útját

az Ítélet!))

Kilencz szobán keresztül

—

karszékét.

üli

—

kiséret

Összeszedi a bolond sete-suta képét,

Ugy

fölsége:

nyalka felesége.

állja,

döfi, taszigálja.

Megkövetem a király fölséges személyét Nagy harag és nagy panasz nyomja szivem mélyét; bor nekem a bánat! Nem vagyok én boros ember

—

Megkövetem, ha szabadabb szóra nyitom számat. Jöttek, uram, udvarodtól

(íMi dolog ez?

Nem

az a baj,

s

legények

ifiú

idehaza maradtak a vének?))

uram

király,

más nekem

Odajöttek, vadászni, fiatalok,

a

gondom

mondom

(íVadasodat megrohanák? tilalomba törtek ?»

Dehogy uram! Annyi

De

a

annyi van

ott,

vigye

el

az ördög.

vad erdei men, se szeri se száma

ha szóhoz

nem

jutok,

nem

lesz

—

vége márma.

Este magyar lakomán szívet melegíténk,

A

királyért, hazáért,

poharat üríténk

—

magukat? összeverekedtek?)) Dehogy itták, dehogy itták! szépen lefeküdtek. (cTeleitták

!:

;

; :

J^isehb költemények.

65

—

Reggel, uram, indulnak, köszönik a szállást ((S

nem

úgy-e bizony, a vacsorát, hálást ?»

fizetik,

Beste kúra

fi

.

zetésért látni a vendéget!

.

.

Magyar ember nem

teszi azt, tudja-e fölséged!

Reggel, uram, valamennyi útnak ered szépen.

De

az egyik visszaoson

Azt az

uram

egyet,

Megölöm,

— ha ma jutok

((Nagyon ill

a panasz, jó

még nem

Ilyen eset

— ez

bajom épen

a

király, a radnai

esett

is

a

—

Szzre!

gyehenna tzre.

lovagom, Pázmán; magyar ember házán

Útnak ered a vendég, visszaosont egyik Azt az egyet megölöd: nagyon helyes eddig.í)

Átkozom

is!

.

.

.

Nem

Hogy valaki j-megy, De mikor a küszöbön Ezer átok

(í

nem

feleségem,

Éva

állt

leszek; .

.

.

megölöm, megölöm azt még ma

!

Nagyon okos

Hiba

vagyok én se bolond se részeg; azért gyilkosa

a beszéd, jó

lovagom, Pázmán

lenne, ha valahogy félre

Feleséged a folyosón

magyaráznám:

— vagy küszöbön

álla

Pedig, úgy-e, ritka eset volt ez eset nála?»

Gyilkolom

is!

.

.

.

Uram

király, értse

meg

a szómat!

Elrabolá földi kincsem' és mennybeli jómat;

Megcsókolta

— úgy segéljen! — szemeim

Hej, hogy elébb

nem tudék

((Fejedelmi hitemre!

Meglakol

a

vakmer,

— a

láttára

kapni paripára!

és a hit

nem szell

—

semmire kell!

Arany János kisebb köJteményei.

JJ.

5

:

66

J^isebb költemények'

Tegyen

Hogy

A

szembe! már eszembe.))

a kar igazságot! víjon veled

nem

hívják? a neve

is

nevét

.

De

talán

Ez

az,

.

.

azaz hogy

azt

.

.

nem tudom épen!

meglelem felséged körében.

uram!

— S kjmutatá Gyl

itt

—

uram: kutya egye máját! .

mag>'arok királyát.

.

.

Visegrád kandi népe,

n, agg

Férfi és

Hogy

van,

a lovag

Valami

A

.

jut

gyermek

és

lesz a vár alján.

sorompót, sátort vernek

;

poroszlók ütlegéért

Nem

adják e mai látást;

Otthon macska Ütheti a

k

l

a

padkán.

a rántást!

Kapu kordul, szárnya fordul. Lobog a toll, a kürt harsan :

]ó vitézek, harczra készek.

Mind

lejnek, gylve gyorsan.

Zárt sisakkal két levente Olyan, mint a kéménysepr: Ujjal mutat rá a

Ölbe

sír

gyermek.

az aprócsepr.

« Félre, félre!

.

.

.

pálya mérve!

Fék szorosan!

láncsa szögbe!

Jól vigyázz

fuss!))

Dobog

.

.

.

a föld,

— Futnak

mintha nyögne;

aztán.

;

:

»;

:

J^isebb költemények.

Fogy

a térség,

n

6y

az ember,

Paizs, dárda összeroppan

Hátracsuklik a jó Pázmán,

S úgy

leszáll,

hogy

dTalpra, bajnok

!

szinte puflFan.

semmi, semmi

—

Túl ugortál a veszélyen

Szól amaz, felütve siskát;

A

király az: éljen! éljen!

mondaná a harczfi mint szeme könybe lábog.

(íÉljenlj)

A

De S

szavak helyt vére buggyan,

vérrel együtt

három zápfog.

(iclsten

engem!)) a király mond,

«Nem

akartam, jó levente;

Három ily fog! aranyt ér! És még birta volna, nemde? Három ily fog! úgy sajnálom.

Nem mondhatom

ki

eléggé

Jó szerencse, ha ezúttal Közte nincs a bölcseségé.

De

hogy, íme, jó tanácscsal

Fszerezzem e kis tréfát Másszor ülj honn, ha bajod nincs. És becsüld meg jobban Évát.]) így a fölség; de tanácshoz Kalácsban se' lett adósa :

Három

Ln

három falu Som, Somogy, Pósa.

fogért

a díj

:

í*

;

68

!

J^isebb költemények.

Vígan koczog haza Pázmán, Tarsolyában kutyabre

Ám

szekérre] asszonyához

Vásárfia ment elre.

Kérdi Éva, ezt

is,

azt

is,

— Ügy j

neki, mint egy álom

De

mind ezt

a férje

hajtja

(íTartsa Isten jó királyom

:

Ili)

(,856.)

sírva jön

a magyar nóta... 1.

Sírva jön a magyar nóta világra.

Bánatos

a

magyar ember

világa.

Mit keseregsz, atyámfia, rokonság? Ez az egész mer élet bolondság.

Duna

vize lefelé foly,

nem

vissza,

Régi baját magyar ember eliszsza!

Azt

miveli széles-magas kedvében.

Majd megszakad

belé a sziv keblében!

I].

Elesett a Rigó lovam patkója.

Jeges az

út,

majd kicsúszik

alóla.

Fölveretem orosházi kovácsnál, Ej no! hiszen több

is

veszett

—

Mohácsnál

Volt nekem egy rigószr paripám. Eladatta a szegedi kapitány.

!

—

:

J^isehh költemények'

69

Ott se voltam az áidomás-ivásnál, Ej no! hiszen több

is

veszett

—

Mohácsnál!

Volt nekem egy fehér házam, leégett;

A

telekérne, azt se

Be van

tudom, kié

lett;

irva vásárhelyi tanácsnál,

Ej no! hiszen több

is

veszett

—

Mohácsnál!

Volt szeretm, esztendeig sirattam.

Az nekem Most

is

a

mindennapi halottam,

megvan az

a gonosz,

Ej no! hiszen több

is

veszett

de másnál,

Mohácsnál!

(.856.)

BALZSAMCSEPP. Szív, örömtl elszokott szív, Multak gyászos özvegye!

Meghervadtál, meghajoltál -

Az

vagy-é még, a

ki voltál,

Árva szívem, az vagy-e? Oh, neked már

Az öröm

is fáj

fáj

a

bú

is.

neked

Bánt az árnyék,

a

der

Bánt az édes, keser

is.

is.

Mint

a

Nem

a régi

Evek

folytán a mi rág

szegény beteget. fájdalom már.

:

yo

J^isebb költemények.

Csupán mérgét hagyta benned, S minden iJletésre szenved A tulérz fáj virág. Jer! a multak

A

hs

derével

ne

jelent tovább

öld.

Mi

okod van új panaszra? Nézz a kikel tavaszra:

Ege

fényes, lombja zöld.

Jer! az áldott szép természet

Enyhe öle hívogat; S temetn bár ha bolyongok Eltakarják üde lombok

A

sötét sirhalmokat. (i857-)

BÉRANGER HALÁLAKOR. Siratni

t?

Bérangert?

Barátim, és vajon minek? Sirassuk azt,

ki

elhullt

Félösvenyén küzdelmi nek.

ó

nem

Nem De

silányka vázlat.

léha töredék vala

élte oly egész, oly

Tökéletes, mint egy dala.

Egy eszme benne

Az

alap-érzelem

folyvást,

is

egy:

.

;

T^isebb költemények-

Honszerelem a végsor, melybe minden szak kimegy.

A

HOLLÓSY KORNÉLIÁNAK. (Emlékkönyvbe.)

Egy nép

lakik túl tengeren,

Hol délre lejt az Alpok alja. Hol fszeres völgy, rónaság

Az erds Apennint

uralja:

Hajdan dics nemzet, ma rab; S hogy láncza csörgésit ne hallja -

-

Énekkel zi bús neszét,

S

az érez igát enyhíti dalja.

Oh, hát

dalolj nekünk

/

.

.

(•857-)

A BUJDOSÓ. Dal.

Párjavesztett giliczének szíve

Fülemile panaszától zeng a

Ne

A

fáj.

táj

szomorkodj' fülemile, gerlicze:

te bajod az

enyémhez semmise'.

Égi madár hegyen-völgyön megszállhat. Társa helyén társra megint találhat: jaj,

A

de nekem nincs se hazám, se párom,

világot egyes-egyedül járom.

;

::

:

T^isebb költemények-

Messzi honom

Azt A^t

be kék.

tája körül jaj

..

tudom, hegy-e az ott vagy az ég; tudom, eljutok-é oda még sohse' lesz egyéb hazám, mint az égi

se'

se'

Vagy

(857-)

KÖSZÖNT-DAL. 11.

Bort ide

a

billi

Endre korában.

komba!

Csengjen össze

föl

vele!

tiszta ezüst kebele,

Mint szivünkbl

e kivánat égre száll:

Éljen a hon! éljen urunk, a királyi

Harczra magyar! lelsz magadnak vívni Gyzni dics, halni dics, a hitért;

Tzz

keresztet jérusálem szent fokán

Éljen a hit! veszszen

el a

vad pogány!

Egyesül a rózsavirág és kereszt: Ily

jegy

alatt

Éljen urunk,

h lovagszív vért ereszt hs

királyunk,

s

leánya

Magyarország legdeliebb rózsája! ('8570

AZ UTOLSÓ FPAP. Franki után.

A Az

A

büszke Szion

elesett.

Isten vára onnladék

délczeg oszlop- és tornáczsor.

tért

:

;

;

J^isebb költemények'

73

Hol tömjénfüst gomolyga másszor.

Most

Az

puszta rom, fcldúlaték.

oltár papja

mind leölve

Holt csecsemk

hs

;

éjfelén

Mély

csend remeg körül, kivéve

Ha

merész bolt egy-egy íve

a

Leroppan, zúgva,

Egy pap maradt Hozzá

a fegyver

hirtelen.

a gyilkolásból.

nem

Midn késre vált Vn, ékesen arany

az

hatott. éjjel.

szegélylyel.

Papi fehér ruházatot.

Az

urím

Ragyog

s

thummim

tiszta

fénye

keblén, mint szent tüze;

Ezüst hajtincse a komoly

Sötétreds arczon

lefoly

Szakállának hava közé.

így járdái utczák vadonán,

Csak viszhang

A

Ha zött

A

a kisérete

váz-rom elsápad körül. fellegek közül

hold reá bús fényt vete.

az sz felhág a templom Hideg márvány koczkáira, S meghatva sorsától, mely üldi, Könyes szemekkel e szót küldi

Némán

Az

ég sötét foszlányira

;

}(_isebb

74

;

költemények'

C(Te elhagyád ten-népedet,

Szent templomod feldúlva, ím!

Mely

A

boltjain

dereng

vala,

sugár elhala

tiszta

Homályba dlt

a

Cherubím.

« Haragod az oltárt

megtöré,

Véráldozat minden papod;

Nem

méltatál továbbra bennünk'.

Hogy templomodra mi ügyeljünk; Az oltár rom, néped halott. ccVedd vissza hát a templom kulcsát.

Reszketve nyújtom

S míg

neked !»

föl

térdre hull ködlepte szemmel,

Hall messzirl, vad zngelemmel.

Tompa

A A

diadal -én eket.

mint imádva, kar-emelten,

templom

Egy

légi

re

kéz

Ereszkedik

térdepel

könny

le,

sugara

és az árva

Kulcsot magához vonja

Kik távol azt ragyogni

fel.

látták.

Lesújtó villámnak hivék.

Hajnal pirult kelet vidékin: a templom márvány omladékin

S

A

fpap

holtan feküvék. (^857.)

:

:

:

J\isebb költemények-

A WALESI BÁRDOK. Edwárd

kiráJy, angol király

Léptet fakó lován

Hadd

A

látom,

úgymond, mennyit ér

welszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó? Legelin f kövér? Használt-e a megöntözés

A S

pártos honfivér?

a nép, az istenadta nép.

Ha

oly boldog-e

Mint akarom,

s

rajt'

mint a barom

Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja "Welsz Földet, folyót, legelni

jót.

Hegy-völgyet benne

S

a nép, az istenadta

lelsz.

nép

Oly boldog rajta, Síre! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir.

—

Edwárd

király,

angol király

Léptet fakó lován Körötte csend a merte ment,

Es néma tartomány.

75

;

;;

J^isebb költemények

76

Montgomcry

a vár neve,

Hol aznap

este szállt;

Alontgomery, Vendégli a

Vadat

a vár ura, királyt.

és halat, s mi jó falat

Szem-szájnak ingere.

Sürg csoport, száz szolga Hogy nézni is tereh S mind, Etelt

hord,

a miket e szép sziget

terem

italt

S mind,

mi bor pezsegve forr

a

Túl messzi tengeren. Ti urak,

ti

urak! hát senkisem

Koczint értem pohárt?

Ti urak,

Ne

ti

urak !

.

.

ti

.

welsz ebek

Eduárd?

éljen

Vadat

és halat, s mi az ég Szem-szájnak kellemes,

Azt

látok én

:

de ördög

alatt

itt

Belül minden nemes.

Ti urak,

Ne Hol

van,

El

ti

éljen ki

urak, hitvány ebek!

Eduárd

?

zengje tetteim

egy welszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz, A vendég welsz urak Orczáikon, mint félelem.

Sápadt

el a

harag.

—

1

:

77

Jiisebb költemények.

Szó bennszakad, hang fennakad.

—

Lehellet megszegik.

Ajtó megöl fehér galamb, Ösz bárd emelkedik. van, király, ki tetteidet

ccltt

Elzengi)),

mond

az ag;

S fegyver csörög, haló hörög,

A

mint húrjába csap.

((Fegyver csörög, haló hörög,

A

nap vértóba

Vérszagra

Te

gyl

száll,

az

Levágva népünk

Halomba mint

Hogy

kereszt,

sírva tallóz a ki él

Máglyára!

eztb kemény

el! igen

Parancsol Eduárd 1

;

1

ezrei,

Király, te tetted

Ha

vad

éji

tetted ezt, király

lágyabb ének

S belép egy

«AhI lágyan

ifjú

—

kell

—

nekünk

bárd.

kél az esti szél

Milford öböl felé;

Szüzek

siralma,

özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szz! anya Ne szoptass csecsemt!...)) S

S elérte még máglyára ment.

int a király.

A

;

:;

yS

: :

J(i'^^^ költemények'

De vakmern

s hívatlanul

Eláll harmadik Kobzán a dal magára ;

Ez

ige hallati k

:

derék

(íElhullt csatában a

No

halld meg,

Neved

Eduárd

oly welszi bárd.

él

«Emléke

—

dicscsel ejtene

ki

Nem

vall,

sír a

lanton

még

—

No halld meg Eduárd Átok fejedre minden dal. Melyet zeng welszi bárd.> Meglátom én!

— S parancsot ád

Király rettenetest

Máglyára,

Minden

ki

ellenszegül.

welsz énekest!

Szolgái szét száguldanak.

Ország-szeri n, tova.

Montgomeryben

A

így esett

híres lakoma.

S Edwárd

—

király, angol király

Vágtat fakó lován Körötte ég földszint az ég: welszi tartomány.

A

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba welszi bárd

De

egy

se' birta

Hogy:

éljen

:

mondani

Eduárd.

—

:

:

J^isebb költemények.

79

Ha, hal mi zúg? ... mi

London

utczáin ez?

.

éji .

dal

.

Felköttetem a lord-majort.

Ha

bosszant bármi nesz!

néma csend légy szárnya Se künn, nem hallatik

Áll

:

bent.

:

(cFejére szól,

Király

nem

ki

szót emel!

alhatilci)

Ha, hal el síp, dob, zene! Harsogjon harsona; Fülembe zúgja átkait A welszi lakoma .

De

túl

zenén,

túl

Riadó kürtön

.

.

sip-dobon.

át

Ötszáz énekli hangosan

A

vértanúk dalát.

NYERÉSZKEDÉS. Moorc

után.

Kívánsz nagy nyereményt? ezt halld meg, üzérl

Ha Végy

kergeted a hasznocska szagát embert, oly áron a mennyit megér;

És add

el,

a

mennyire

tartja magát.

('857.)

A

*^ történelem kétségbe vonja, de a mondában ersen tartja magát, hogy 1. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dics múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására.

;

8o

J^isebb költemények.

A LEJTÖN. Hollószárnya

Száll az este.

Megrezzenti ablakom. Ereszkedik lelkem árnya,

Elborong

Nézek

a multakon.

mint a felh

vissza,

Áthaladt vidékre néz

:

—

oly zöldell, Oly komor volt, Oly derült most az cgisz.

— ha ugyan —

Boldog évek! Boldogabban

ti

folytatok,

Multam zöld virányos hanti Hadd merengek rajtatok.

1

Bár panaszszal, bár sóhajjal Akkor is szám telve ln :

Kevesebbem

volt

egy

jövn

Hittel csüggtem a

Most

ez a hit

.

.

jajjal

néma

.

.

.

.

1

kétség,

S minél messzebb haladok Annál mélyebb a sötétség; Vissza sem fordulhatok.

Nem

magasba

Éltem lejts

Mint

ki

éjjel

S minden

tör,

mint másszor

útja ez

vizbe gázol

lépést óva tesz. ('8570

; ;

J^^isebb

köllemények.

8t

BALLADA ELZÖTT

AZ

ÉS VISSZATÉRT GRÓFRÓL. (Goethe.)

Oh

jöszte be, jó öreg énekesünk!

magunkra leszünk,

lenn, a terembe',

Itt

Zárjuk be reteszszel

a zárat.

Anyánk könyörög,

az atyánk odakünt

s

Farkasra vadász, tova fárad.

Mondj

Míg Már

szép regedalt, oh de többször

betanulom

kis

rég epedünk zene

Gyerek

is

ám.

öcsömmel dalnok után.

s

ezt hallgatja örömmel.

Irtózatos éjben,

öl hadon

át.

Elhagyja a fénylakot, si hónát. Kincsét idejében elásta.

A

gróf tova

Mit Mit

illan a kis

kapun

át.

burkol ölébe' palástja? rejteget és viszen oly szaporán.

Hogy

sem mer?

visszatekinteni

Kis lánya szegény az, aludva karán.

Gyerek

No

s

ezt hallgatja örömmel.

virrad

;

eltte

a

messze

Szállást neki völgy, neki

Enyhet

—

hs

világ.

bokor

ád.

falu népe, daláér'.

Így vándorol, így eped éveken Szakálla alább

meg

Arany János kisebb költeményei.

át.

alább ér 11.

6

!

Ba

; ;

;!

Kisebb költemények.

Am

n

kebelén

Vihar

ellen

Nem

fejtheti

Gyerek

is

a

szende

alak.

védve köpenynyel, szebbé berezegi

lak.

—

ezt hallgatja örömmel.

Év elhalad, évnek utána megyén, Meghagyja, megadja magát a köpeny. Nem is éri be termete teljét. Néz apja reá, kire néznie menny! Örömében nem

leli

helyét

Oly gyönyör, oly nemes Fáj árul a

mag nem

a hajadon.

ütött el

Oly kincs az apának e drága vagyoni Gyerek ezt hallgatja örömmel.

S ím

vágtat

el

fejedelmi lovag.

Felnyúl a leány keze, vélve hogy ad.

Alamizsnát

nem vészen

észre.

Am

gyönge kacsója szorítva marad Ez kell nekem ! üdvöm e kézre

Ismerve

Mint

— az sz

berezegi

felel

—

nd' emeled

égi becsét. fel

Ott a lovag elgyürüzé jegyesét.

Gyerek

:

—

ezt hallgatja örömmel.

Megáldja pap ket az ima helyén, Vígan, szomorún is, a hölgy vele mén, Szomorún, hogy vészi búcsúját. Azóta ide s tova ár-kel a vén. j

Örömében

viseli

búját.

Ilyen vala drága leányom, ilyen

Unokákat vártam idvel

;

7(isebb költemények.

Oh

nappal

!

éjjel is áldja

is,

83

szivem.

—

ezt hallgatja örömmel.

Gyerek

Megáldja a gyermekeket; de mi hang? Zörgetnek: atyánk jön! az sz oda van!

t

Elrejteni

Mit

hova tudjuk?

—

csábitod a gyereket, te bitangi

Fogjátok

érczkezü hajdúk!

el,

Börtön fenekére a tolakodót!

Anyjok

veszi észre,

hamar

—

kel.

Fut, nyájasan esdeni, szólani szót.

Gyerek

ezt hallgatja örömmel.

Hajdú haboz,

Gyermek

A

—

nemes arczczal az sz,

áll

anya esd, a hogy esdeni

s

gyz

berezegi dölyf nyeli mérgét.

De asszonya kertire lázad a bsz, Míg vad dühe feltöri kérgét: Vesztemre vevélek el, utczai rongy! hanem hiszen úgy kell! Koldus te! Szennyet koronámra hoz ím e poronty. .

Gyerek

Még

ezt

áll,

férj

.

nem

hallja

diadalmasan

Döbbenve

A

.

örömmel.

áll

az öreg.

hanyatlik a szolgasereg,

—

dühe dúl

Átkos vala nászom, Viráginak

itt

a

kire töltse? a kéjteli reg.

gyümölcse!

— igaz! — nevelés soha — Koldus anya ime koldusi

Nem

—

pótol

fajt,

Nemes

érzet jár csak a nemmel.

Gyerek

ezt

szült

nem

hallja

rajt.

örömmel.

;

84

;

:

T^ísebb költemények-

És

ha

el

taszít apa, férj

ha elz.

Széttépi vadul a mi együvé

fz

Oh

1

A

jertek az

shöz, apához

sz

koldus, az agg, a mezítelen

Még fel bir emelni magához. E vár az enyím! Te raboltad el Fajod ze ki gyilkos elemmel Itt

rá a pecsét, a királyi malaszt!

Gyerek

Már

Ó

azt.

—

ezt hallgatja övömmel.

jogszer fejdelem li a trónt, si vagyont,

vissza hívének ad

Feltörhetem a kincs

zárát.

Hagyján, fiam! így szeliden ipa mond Urunk kegyelem-szava vár rád.

Mind

jóra üt ez

Ala szerencsénk

Nd

ki

;

feledjük a bajtl

csillaga

tnt

fel.

grófi leány, szüle berezegi

Gyerek

fajt.

-

ezt hallgatja örömmel. (,858.)

TANÁRI JUBILAEUMRA. (íQuem

dí odere))

— hangzott

a panasz

Évszázadok hosszú során keresztül (cQuem dí odere)) és a régi átok

—

Mind

egyre zúg, nem sznt

meg

a panasz.

er, szellem-vágyon Ma is gyakorta mind hiába vesz; Homályos a czél, tömkeleg az út, S kit e pályára Isten átka sodrott. Kedv,

ifjúság,

:

;

!,

J^isebb költemények.

SzÍYvérit ontsa bár, mint pellikán,

Hálátalanságot növel magának.

Te, ritka

férfi

1

áldjad Istened,

Ki oly önérzettel dúsgazdagon

Állhatsz pihenni

meg

pályád felén.

Körödbe gylnek a felntt fiak, (Egy ember-ölt) s érett férfi-észszc\ Köszönve a mit ifjakért tevéi Legszebb jutalmad így tlük nyered. S mi felkiáltunk: mily nagy érdem az.

Min

erény, mely e hálátalan

Pályán a

Nem

kés

hála újra sarjadt,

hervatag babérait szedi. (,858.)

WOHL

JANKA EMLÉKKÖNYVÉBE. To lve,

Amaz

to

Uke, enyelgénk.

sok, ez kevés

(Szótár segélye nélkül

Támadt

Egy

az érezés;)

szóba* most ezen per

Kiengesztelve

ln

Zeng édesen remember Át téi-en és idn. :

(1858 június 29.)

85

— 86

J^isebh költemények-

A POLOSKA. Rímes próza.

—

mint Abu-Mohammcd Kazim BenMakámát írni Ben-Mohammed Ben-Othman Tlariri nem tréfa

— — annyi, mint: repülni gyalog, — egyszer dolog; — ebbe fog — nagy veszedelem — Mindazonáltal én megütheti, — orrát megkísértem, — úttörnek bukni érdem; — aztán — meg nem szabad-e, kérdem — prózát versben — már így mikor annyi verset írnak prózában — két nemes magyar hazában, — de mostanában No tehát csimaz vagy poloska — legyen désem poczka, — tárgy legalább nem ócska; — pedig ez valamit nálunk — hol annyi az kopott — nem mondom, lopott — Hogy csupa vásárban járunk. — Aztán tárgyam elég — szúnyog, csimaz egymásnak — ha Virgil az elst megénekelte, — Poloska, tel — az neve légió — Van egy, — mint — de ha más ég leg szke — meghonosul, mások vérén megpotrohosul — barnára akkoron — mint csöppentett korom. — Világosság él magzatja — Kant megmondhatja;* — de a sötétséget — philanthrop — — Külsejét mi ugyan kevés — arcza penészesen termete sem igen Ali

s ki

érheti

is

lábát

:

ízibe

betörheti.

is

irni

ni

!

a

kivált

I

a

lelkese-

a

•

is

tesz

ütött

zsib-

hisz

kái

klasszi-

-üér-rokonai,

:

s

jövel

millió

ki

eredeti-

;

a vaj

faj,

alatt

;

:

a

fajul

.

.

.

is

szereti

czéljai végett.

nézi,

a

úrias,

*

Kant

lajdonítá

;

a

rajta

-

a vitézi,

daliás

-

poloskák szaporodását a világosság befolyásának tuhálószobája ablaktábláit nappal sohasem cngedc

ezért

fölnyitni. (Heine.)

J^isebh költemények'

háta pedig kifelé görbe,

—

87

karcsúsága átmegyen a

— — mint egy — hátát védelmezi. — ugyan Van továbbá fegyvere, — — — nem anytud hanem mivel ellenséget z, nyira fegyver, mint bz. — Egyik erénye — nem — vériben zajos zavar egy könnyen rendet, — nem tör csendet; — — oly természete békés, — türelemmel — — magánymint egy héber. oly éber — ban, mködik — tiztl semmi áldozza szende nyugalmát — nem — Nappal azonmát, — az emberiség — (gondolom — ön ban — kibe mélyed, lev mélyet — mint — nincs egy philosoph. Ah — nincs kerevet, ágynyiladék — vagy falhasadék — oly mélyen magasbe ne hasson, — mit san — hova ne kutasson. — — vagyon néki — minden Különösen mi — — ahoz annak Gyönyörködik mvészetben, — szobában, kép — van mkeretben, — nagy hajlamot érez — ha — Hát az — maga — szárnyámég min kedélyes! — mikor — — arczod gyöngén legyezi véred — ha kergeted gyors Sohasem ereszkedik — eltnik egy perez — mint — noha engedelgondolat; — de — gallérodba ragad, — met se nyakad — — — aztán megint berek! mint az ügyes — Tulszerénység meglapul egész nem kenyere, — nem hogy szépen gyere — körbe,

— noha

pánczéllal

is

ewel azonban nem mellét

kürazir,

bir

fedezi,

csípni szúrni

neki jó

a

vele,

a

.

.

nincs

háziasság,

a

.

vigasság,

a

ékes,

birkái

józan,

Éji

ötig,

circiter

rejtve

fel-

üt

is

lár-

álmát.

virrasztja

visszavonul,

tanul,)

ír,

:

lel-

keresi a rejtve

szófa,

föl

tetszik

régi,

a

privát gustusa,

született antiquariusa.

a

festett

saját

rája,

iskolája,

eljön

s

est

is fest.

kivált

éhes,

mialatt

val

veszi.

nyilt csatába,

neki a lába,

villám

alatt

legott visszatér,

s

kér,

s (ceszi

ill'

az

a

a

b)

guerilla,

neki

kamarilla.

várja

hiják

:

!

— 8S

J^isehb köUemények-

— onnan ugyan — Egyébiránt nagyvároson — — paplan nomád — mint — Hazája müveit jobb szeret — honn Európa, — szerelmes — mindig elébb nyomul elmarad tábor — neki rse — szárazon úgy, mint vízen — gzmasinát: nyugat fell keletre vándorol, — békésen hódít, még nem porol. — Mint polgár: — non nem mondja cosmopolita, — — hanem megindul véne — hazát keresni — — Bú nélkül hagyja az si — mint madár ha dúsan tenyész egy fmagot — medd kopár: — csimazból ^Mg egy Kiválóan ügyes teleped — ha eg^^szer övé leped, — lepedvel az egész nyoszolya, — aztán — pár nap múlva hemzseg ház legkisebb zugolya — gyarmatos, pusztuljon lakos! — ha nem — minden Nincs korlátozva bizonyos geogr. mát azonnal megszokik, — ne hogy elszökik — ragasznem háborgatja könnyelmség, — jelleme magát kodó hség! — Bármely idegen elembe' — — nem hagyja, si szokásit Otthonos kényelembe, soha meg nem tagadja, — nem alkalmazza senkiszagát! — Leghez magát: — vele van, trje prömestebb útfélen tanyáz — hol fogadó van, vagy más ház, — mint jámbor apáink régen — megkapva kaptak az vendégen: — mindenki dics gyz. — Így plz, — vele — rszemeit elre — — eltte barbárság, bolha, — ez kény— — migrate coloni el-eblábóni hova egyszer vendégü] beférkezik,

szrit többé

nem

ki

teszik.

lenézi a

született,

életet;

hálni

alatt

rusticálni.

a civilizatióba;

nrJg

s

törzse,

a

találták

át;

fel

a

is

:

ita))

est

est vita

((si

apraja,

;

ott C(ubi beneí).

lakot,

el

és

elejt

föl a

pár.

is

ráülhet,

:

a

a

a

;

a

tetszik,

fokig,

s

kii

félj

!

a

ily

teszi

el

vérit

a

a ki

efféle

és,

iránt

új

betelni se'

faját,

kitolva,

telen

viszi a

terjeszti

civilisatio zászlaját

hátrál

:

(cveteres

!»

s

;

J^isebb köttetnények-

megújul a poloska!

ócska

világ, ez az

.

.

—

;

89

no tehát

:

for ever

.

GHAZEL. ((Kérdjétek a kalyibától Kit a

nagyok

Az megmondja

A

A

:

nem lappang-e

pitvarától :

ott

mély

ott

magához vont a viz, hol

egy bölcs.

az erkölcs.))

nem látni fenekét nem gyümölcs.

diónak küls héja zöld ugyan, de

bolondot, ha bolondoz, neveti a sokaság

De

:

ha okos nincs szavában, idt vele te ne

tölts.

Szomorúnak lenni mindig nem tanácsos te, midn Szemét sorsod összehúzta, vidám képet akkor ölts. :

(,858.)

AZ

ÚJ

MAGYAR KÖLT. (Paródia.)

Jár számki zötten az árva kölök.

Dalt zengedez és dala úgy nyöszörög. Oly éhes-epedvc foly ajkairól,

Hogy

tégla

repedne

fal

ormairól.

Zeng tetteket, a haza szebb idejét Goromba csatákat, otromba vezért. Zeng zsálya szerelmet a lyányka haját, :

A

szép szemet, arczot,

— egyéb nyavalyát.

S míg a dal epedve foly ajkairul. Ábrándozik praenumeránsairul

—

((Jó

gyermekem,

— Nem tudsz A

lyányka

nem

a haza

te

l

szebb idejét

ahoz — sohse zengjed.

érez, az ifjú

nem

ért.

És nincs potya-pénze szerelmeidért: Némuljon el ostoba versed.

;

X.isebh költemények.

^ö

Vagy

Hol senki ne S méltó dali bért

hallja

Tzd

—

árva fejedre a fzfa babért. D

És így köszörtlen az

Nem

ertelenl. kemencze megül

zengj, de magadnak,

ifjú

megyén.

tudja, hol éte, hol ágya legyen

S míg gyomra tekergeni hagyja, kihal Bús éneke, tört szusza hangjaival. ((Fedd, fzfa, örökre az

K-járda!

te

S tán csendes Zengd álmait Szól

s

ifjú

neveti

nyomd kebeledre

szivét.

alunni tivornya után

:

éjiden árva czigány.))

nyugszik azóta egy ablak

alatt.

Hol vargainas fut, ebecske szalad, S vészhangon üvöltöz a bakter elé, S vilJámgerelyét viszi ágya felé.

De

feljön az

Mint egy

ormokon

kulacs, a

a

teli

hold,

hideg éjbe mosolyg.

Oh, ifjú, mi álmod a mámor után? Szép álmokat énekel annyi czigány. szaglálva megáll S már nem fut az ebfi

—

S

ott

szendereg egy

szivar, álmainál.

(,859.)

;

;

7(isebh költemények-

REMÉNYINEK. (Emlékkönyvbe.)

Karddal melyet dicsvé tenni egykor

Híven ajánlád

A

véredet,

ifjú

hon, az úgy-e szent hon, félig

élt

már.

Halál árnyéka rásötétedett.

—

mi itt maradtunk, Te messze távozál, Tompán enyészve, mint sivár növény. Mely élni nem tud, halni még nem érett. Ledlt fa korhadó tövén.

A

honfibú, mely elzsibbaszta minket.

Tenálad munkás fájdalom

leve.

Nagy, büszke, boldog népek közt forogván

Mvészetedben

magyar neve.

a

És, kik panaszra mely szóban alél

el

Fület zárnának, a dús boldogok.

Veled kesergik

Midn

azt, a

nyirettyüd úgy

Most

a

Vidd

el

nyugatra

hangját, Reményi,

zeng húrodon a világnak.

újra érez, újra él e hon.

— menny, — mert Zúduljon bár És

vérzel.

úgy zokog.

sir,

reménynek egy

Hirdesse szózatos fád

Hogy

min te

föld

élni fog,

fel,

minden hatalma

élni

akar

Ongyilkolásra hogy többé fajulna.

Sokkal

önérzbb

a

magyar. («859-)

!

;

Kisebb költemények'

^2

JULISKA LEÁNYOMHOZ. Bús az sznek hervadása. Hulló lombok, néma táj :

De

sznek van

az

varázsa,

Enyészetben méla

A

gyümölcs

hull

-

báj.

—

semmi

— semmi mez fehéret —

Hallgat a lomb

Öltsön a

Semmi

:

:

érett

szólt

:

1

1

oly dús zöldje volt

Csak, ha bimbó fvel asznak

A

virágok

Ha

Most Oh,

:

oh, ez

reménye

új

fáj

;

tavasznak,

születve, sirba száll.

derülj hát, ifjú lélek.

Légy a vidám hajdani Gyönge vagy még a zord ;

Koszorúját hordani

télnek

1

(,859.)

SZÉCHENYI EMLÉKEZETE. Egy szó nyilallott a hazán keresztül. Egy röpke szóban annyi fájdalom Éreztük, a mint e föld szíve rezdül

És

átvonaglik róna, völgy, halom.

;

7{isebb költemények-

Az els Önön Az els

hír,

midn

a szót kimondta,

hangjától visszadöbbene

rémület kétségbe vonta

Yan-é még

Emlékezünk

Mely

93

:

a

magyarnak

;

:

istene.

remény ünnepe

volt az,

minket a kétségbe buktatott:

Gyászról, halálról, szív-lesújtva szólt az.

Napján az Úrnak,

Már

A

a természet

hosszú,

téli

is,

feltámadott.

ki

hullván bilincse,

fásult

dermedés.

hogy behintse Nagy ünneped, dics Fölébredés 1

Kiszítt

új virágit

3-

Immár az ég — oly hideg korábban! — Irántunk h mosolyra engede ah,

A

négy folyó és három bérez honában Kilebbent a tavasz lehellete;

S melynek

halálos

— úgy tetszék —

elaszta.

Életre pezsdült a kór sivatag

Lassú folyót önérzelem dagaszta.

Büszkén rohant

le a szilaj patak.

4-

S fölzenge távol a menny boltos alja. Gyümölcshozó év biztató jele. Hallott korán megdördül morajjá

—

Midn

egyszerre villám sújta

((Széchenyi meghalt))

Te

le.

— Oh, mind, mind csalékony:

víg tavasz-nap! ujjongó

mezk!

.

.

.

;

;

9

:;

;

J^isehh költemények.

4.

^íSzéchenyi meghaltJ)

— Se nagy omladckon

(íÉlünk-c hát mi?i> búsan kérdezk.

5-

Mert

idnek

Olcsó

De

hogyha nem

élni

fajúlva-tengés,

hasztalan soka.

vérben, érben a vidám kerengés,

szebb jövend biztos záloga

Mely

Ha

czélra küzdvén, nagy, nemes, dicsre,

így összehat kezünk, szivünk, agyunk, Vezérszó: ildom, a zászlón: elre!

—

Ó

az, ki által lettünk és

vagyunk.

6.

Megrontv'a

bnöd

és a régi átok,

Beteg valál, s nem érzed, oh magyar Nép, a hazában nem volt már hazátok ugar. Sírt még hogy adna, állt az

s

S mint lepke a fényt elkábulva Úgy ln nekünk a romlás

iszsza,

— élvezet

Egy-két kebel

Nem

volt

fájt

még

a

múltba vissza:

remény már, csak emlékezet. 7-

De, mely

a

népek áJmait

Elhagyni a szelíd ég

virasztja.

nem

kívánt

Széchenyit küldé végtelen malasztja

E

holttetembe

Hogy

érz

szív gyanánt,

lenne élet-ösztön a halónak.

Bénult idegre zsongító hatás.

Reménye

a

remény

nélkül valónak

Önérzet, öntudat, feltámadás.

:

!

:

7{isebb költemények'

Midn

95

magát ez nem tudá szeretni,

megszerette pusztuló

Oh, nemzetem, ha fognád

Hogyan

viselte súlyos

faját.

elfeledni

nyavalyád?

És mennyi harczot küzde önmagával

Hány

Míg

?

izgatott, álmatlan éjjelen ?

bátorító Macbeth-jóslatával

Kimondá

:

magyar

((a

— hogy

lesz))

legyen

9-

Bizton, ezer bajunk közt, megtalálta

Azt

a mi

f,

((Elvész az én

s

mindet befoglaló

népem, elvész

—

kiálta

—

Mivelhogy tudomány nélkül való.)) S míg kétle a bölcs, hátrált a tevékeny. Bújt az önérdek, fitymált a negéd

megjelenve, mint

új

fény az égen,

Felgyújtá az oltár szövétnekét.

És ég az

oltár.

ím, körébe gyltünk.

Szétszórt bolyongók a vész idején.

Már

is

tüzénél szent lángra hevültünk,

Fénye világol sorsunk ösvényén. Oh, rakjuk e tüzet, hogy estve nála Enyhet találjon áldó magzatunk 1

Ez lesz a méltó, a valódi Mit a nagy Jóltevnek

hála.

adhatunk.

;

; ;

; ;:

:

J^isebb költemények.

96

Dc

hogy' kövesse nyomdokát az ének?

gyönge szózatod. nagy nevének! készítsd legdicsbb lapod 1

Némuljon

Hazám

el, lant,

tudósi, könyvet

Klió, te

Évezredek során mit összejegyzél Honfi erény magasztos érdemét,

S arany betkkel ércztáblába metszel Abból alkosd Széchenyi jellemét.

írd azt,

ki

a pusztán népét vezérli

Ki kürtöl, és lerogy a régi

Tarquín eltt

ki

fal

arczát megcseréli

;

Fülepet ostoroz lángajkival Ki

gyzni Athént

csellel is szorítja

bsz csoport elítél, mert igaz; Róma buktán keblét felhasítja

Kit

Ki

—

Elég.

.

.

a példa fáj

:

Széchenyi az!

'3-

O

A

kvé meredten Csak hátra néze, mint Lóth asszonya, nemzet él, a nemzet összeretten, szól

:

mely szinte már

s

Átfut szivén a nemlét iszonya Szól újra

:

és

ím lélek

l

a

szemben

Rózsát az arczra élet színe fest;

Harmadszor Munkálni,

is

szól

:

s

büszke gerjelemben

hatni, küzdni

vágy a

test.

T^isehb költemények'

Hitel, Világ és Stádium!

Nem De

kézzel

írt

97

—

három

ti,

könyv, mely bölcsei,

tanít,

a lét és nemlét közti határon

Egekbe nyúló hármas pyramidi

Ám, hadd üvöltsön a Számum viharja. Dljön nyugatról a sivár homok A bujdosók eltt el nem takarja, :

Melyet

ti

megjelöltök, a nyomot.

—

—

a régi visszacsökkent S ln új id Reményben gazdag, tettben szapora

A

ez a kor:

Ifjú!

Nézd

De

ez

ert

:

ne imádj

Szellem

s

(f

Széchenyi

kora.))

hatása mily tömérdek :

a

lejt a

közjó

s

—

—

munka emberé

anyag, honszeretet

Mily biztosan

;

merész sudárba szökkent;"^

((kisded makk))

önérdek

felé.

16.

Majd Kik

Nem Mi

elborulni kezde láthatára

mve

által

:

lettünk magyarok.

ügyelénk többé vezérnyomára.

napba

néz

szárnyas

1

karok.

* ('Minden jelenetek jövend fényt mutatnak nemzetünknek, minek megjövendölésére semmivel több jóslói tulajdon nem kell, mint elre megmondani, hogy a kisded makkból, ha meg nem romlott, idvel term tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja." Széchenyi,

Arany János kisebb költeményei.

1).

;

:

pS

költemények-

J(^ischb

Oh, hogy

riadt fel

midn

S

int

jós-ajakkal

a harcz dúlt, mint

!

—

vérbsz Kain,

Hogy álla tört szívvel, merev hajakkal Egy új Kasszandra Trója lángjain

—

1

'7-

Hosszú, nehéz, sötét lön akkor éjünk.

Nyugalma egy S

álarczozott halál

midn

a szív feldobbant,

Nagy

szellem

Oh, mely

Hogy

1

hogy reméljünk:

íme, köztünk

irigy sors

önz

nem

átka vett

valál. el,

ébredésünk hajnalát ne lásd?

Vagy épen egy Tagadnod

—

utolsó honfi-tettel

kellé

—

a feltámadást?

.

.

.

j8.

Nem, Üdvezlt, nemi. fájdalmunk hevében Hamvad ne sértse káromló beszéd. Oh, nézz egedbl és örvendj e népen. Mely soha így még nem volt a tiéd! .

.

Leomlunk sírodon szent döbbenéssel,

A De

sújtó karra félve

ismerünk

Antéuszként majd ez

Küzdelmeinkhez

új

illetessél

ert nyerünk.

Emléket, oh hazám, mit adsz e sírra?

Hová

tekintesz földeden, magyar.

Hol Széchenyi nevét ne lásd megírva Örök dicsség fénysugárival ?

!

;:

:

;

:

l^isebb köUemények-

99

Ha büszke méned edzi habzó pálya, Ha eszmeváltó díszes körbe gylsz, Ha szárnyakon röpít a gz dagálya. Ha tenni, szépre, jóra egyesülsz — ;

Duna, Tisza ... ez mely prüsszögve hordja Fékét,

s

szabályhoz törni kénytelen

Amannak hódol a sziklák csoportja, S Trajánusz híre újból megjelen

Az

ifjú

szép Pest,

ki

bizton ölelve

Nyújt Corvin agg várának

S

h kezet,

az édes honni szót selypíti nyelve

Széchenyié mind ez emlékezet!

Széchenyi

hírét, a lángész csodáit.

Ragyogja minden,

távol és közel

—

még jerünk ah, oly sokáig Nem értk Széchenyi szivéhöz el.

Áldozni

Nem

—

láttuk, e szív

néha mit palástol

Hordván közöny havát és gúny jegét óvni gyönge csíráit fagyástól

Hogy

rizze

Értünk

életosztó melegét.

hevült, miattunk

megszakadt

szív.

Te, az enyészet ágyán porladó

Kés, de tartozott szent hódolat Egy nemzeté, ím, e hálás adó.

hív

7*

:

; ;

"Kisehh költemények-

—

El kellé buknunk

Meg Hogy

kellé

törnöd

romjaidra

s

haj,

min

— oh,

tanulmány!

mily áldozati

romjainkra hullván.

Adjunk, Igazi tenéked

igazat.

23.

Szentebb e Szentebb

a

szív,

múltak ezredévi

lapja.

név, hozzá tartozol.

Mióta, nagy Koszorút el!

Az

honunk áldott alapja. benne nyúgoszol

föld,

Mióta, nagy

.

.

.

morzsoljuk

istenülés perczi

el

könynket

már ezek!

ünnepl mirtusz fejünket Reménynyé váljon az emlékezet.

Borítsa

24-

Nem

meg

hal

Dús

az, ki milliókra költi

ámbár napja múl

élte kincsét,

Hanem lerázván, a mi benne földi, Egy éltet eszmévé finomul, Mely fenmarad s nttön n tiszta fénye,

A

mint idben, térben távozik;

Melyhez

tekint

fel

az utód erénye:

Óhajt, remél, hisz és imádkozik.

Te sem

Nem

haltál

meg, népem nagy halottja!

mindenesti

Oszlásodat

Oh, mert

még ily

rejt a czenki sír;

a család siratja

—

sebre hol van balzsamír?.

;

;

:

:

:

"Kisebb költemények.

Mi

fölkelünk

:

a fájdalom vigasztal

Egy nemzet gyásza nem

csak lever

Nép, mely dicst, magasztost

Van

élni

abban

így magasztal,

er!

hit, jog, és

(1860.)

A DALNOK ELHULLT... A

dalnok elhullt!

Nem

sújtja

Megnémul

— ám

iga

büszke szellemét a

kedves koboz,

tépte húrját szerteszét

Mondván

:

Szerelem

s

((ne láss bút, láncz miatt,

vitézség lelke, tel

Rabul ne zöngjen húrjaid

Szabadnak termett éneké

!»

(1860.)

AZ ÖRÖK ZSIDÓ. Pihenni már.

Vész

— Nem,

nem

lehet

és vihar hajt engemet,

Alattam

a föld

nem

szilárd.

Fejem

fölött

Az

hová talpam nyomul,

út,

kétél bárd Tovább! tovább! .

Slyed, ropog, átvékonyul

.

.

;

Ónsulylyal a kolosszi lég

Elzúzna, ha megállanék

.

.

.

Tovább! tovább!

;

;

I02

:

!

:

T^isehb költemények-

Rettent a perez, a létez,

S teher minden következ tJj

léptem

Gylölöm

új

a

;

kígyón tapod

mát

s

holnapot.

.

.

További tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony; Láng az ital, midn iszom

Almám

szilaj fölrettenés,

Kárpit megöl szivembe kés

.

.

.

Tovább! tovább!

S melyet hazud

Mind

a sivatag,

délibáb: tó és patak;

Gyümölcs

unszol, friss balzsamu

Kívül arany, bell

Rohannom

kell

—

hamu Tovább .

.

.

!

s a földi

tovább boly

Mellettem gyorsan visszafoly: Ködfátyol-kép az emberek:

Én egy

arczot

sem ismerek Tovább! további .

.

.

Oh, mily tömeg! s én egyedül. Utam habár közé vegyül Érzem, mint csónak a habot. Hogy átmenet mind rám csapott Tovább! tovább! .

Az

üstökös meg' visszatér.

Kiröppent

nyíl

oda

is ér.

.

.

! >

: :

7{ísebb költemények'

Az Én

k

eldobott

>

megpihen

én szüntelen

czéltalan,

További további Pusztán folyam mért

Hogy

inna

asszú

fel

nem vagyok, homoki

Mért nem futó, veszett Mely ormokon egyszer

vihar, kihal

Tovább 1

.

.

.

tovább

I

Irigylem az ágról szakadt Levélkét: hisz majd fennakad;

Irigylem az ördögszekért

Árokba

hull

:

czéljához ért.

.

.

Tovább! további Szegény zsidó Szegény szivem Elébb-utóbb majd megpihen. Az irgalom nagy és örök. Megszán s átkom nem mennydörög: Tovább 1 tovább .

:

.

.

(1860.)

RENDÜLETLENÜL. Hallottad a szót

Midn S

a millió szív

Egy

:

(írendületlenl

—

fölzengi myriád ajak

egy dalon hevül.

lángviharban összecsapzanak?

Oh, értsd

Mer

is

a szót és

könnyelm

.

.

.

szájon

szokássá szent imád ne váljon

1

03

;

I04

7{isebb köliemönyck.

Sokban hívságos elme kérkedik,

még

Irányt

De

szépre

jóra,

Nem mondom

a

:

hont

is

k

az ád

nem

;

szeretik

jobban a tapsot, mint a hazát

Oh, értsd meg

a szót és hiú

.

.

.

dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt

z

Kinek

világát csak divat teszi

Ö

csinált érzelmivel

nem

egy.

;

nála köntös, eb, ló egyre megy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi Oh, értsd meg a szót s függve ni bájon .

.

.

Kül csillogássá szent imád ne váljon!

— fájdalom!

Van Hah!

kinek czégér hona.

tzsér, alkusz és galambkufár

:

Ki innen! e hely az tlr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár !

meg

.

.

.

Oh, Nyerészkedéssé szent imád ne váljon! értsd

a szót: kincs,

arany kínáljon:

Szeretni a hont gyakran oly nehéz

Ha bnbélyeg

:

homlokán.

sötétül

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettent éjszakán. Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon—

De

kishitvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont

Midn És

az ár

— ah

n,

— kebleden

!

még nehezebb

ostromol, ragad

be-vérz

.

honfi seb

.

.

—

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

;

—

;

:

Kisebb költemények-

>

Oh, értsd meg a szót s gyzve a ragályon Káromkodássá szent imád ne váljon! Hallottad a szót: ((rendületlenül

Íd

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak,

-

Lenn a sikamló tér, nyomás felül, Vész és gyalázat el ne rántsanak. Oh, értsd meg a szót árban és apályon Szirt a habok közt hséged megálljon :

—

—

(í86o.)

KIES ÖSZ. (Okt. 20.)

Még nem Mely

hallom a pacsirtát,

tavaszról zengve hirt ád,

S égbe

A

fúrja

énekét

nap, a föld édes- ketten

Nem

mulatnak önfeledten,

Váltva csókjok melegét.

ösz ez!

Tz

sz

ez!

.

.

.

mind hiába

virágot gyér hajába,

Színli csalfán a tavaszt

A mezt

bár hogy' ruházza

Szebb idnek rémes váza Közte sárgul a haraszt. Zöld az

erdk

—

lombja bátor.

Fénylik este a mennysátor:

Van

!

hiány már fönn és lenn;

05

:

;

J^isehb kcliemények'

Csillag és

szi

lomb zgyrz

Rezgi

:

csöndesen.

által

Hasztalan, hogy

Borul ismét a

S

ritka

hullás fájó titka

új

virágba

fa ága,

szerelmet ünnepel

új

medd

Kit vidítson

Egy

fuvall ás

Váltja

.

.

.

éke!

azzal vége

szemföd

:

lepel.

Oh, ne bizzunk e varázsra: Kész anyag gyl hervadásra.

Az

enyészet gazdagul

F-fa

;

zöldje azér' hajt csak

Hogy, mit sírva megsóhajtsak, Több legyen majd, ha lehull. •

Mit remegsz?

él,

Szunnyad olykor

bár lekötve

Nyugalom

— Mindig A

nedve.

téli

Természetben nincs

halál

csak mély új

alélta.

az si példa

mi rég volt, most

—

is áll.

És ha j sugár, mely csábit S el-elrugja csalvirágit: Term-elve ép marad ;

Legjavából

nem

fecsérel,

S mely gy-ümölcsöt

Ad

ápol, érlel,

az Isten új nyarat! (iSóo.)

—

;:

;

J^tsebb k^ifemér$yek.

1

CZILINDER.

A

kalapom czilinder

Nem Ha Ha

holmi csekélység

fölteszem: magasság,

leveszem

:

mélység.

(1860.)

1861.

Megüdvözöllek

régi

búm

Remények ével áldom

dalával

jöttödet.

Oh, tégy irgalmat e szegény hazával 1 Ha bünhödénk, elég a bünhödet, keresztünk ha mint ]ób S elég viselni

—

—

Szirt

Ne

is

leroskad,

csalj,

Még

ne

csalj

nem hogy

midn

férfi váll.

remélni kezdtünk.

egy csalódás: annyi mint

—

halál!

MAGÁNYBAN. (Ápril

Az

1861.)

óra lüktet lassú perczegéssel.

Kimérve

a

megmérhetlen idt

Ébren a honfigond virasztva mécsei. Homlokra összébb gyjti a redt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors!

óramved

Hallom kerekid,

De

oly irtóztató: a mint

egybevágnak:

nincs azokhoz számlap, mutató.

07

! !

:

io8

J^isebb költemények-

Jön, jön

.

.

.

egy istenkéz sem

Mint mélybe

tartja vissza

.

indult sziklagörgeteg:

Elet? halál? átok, vagy áldás lessz?

—

Ah,

él mondja meg! nép, remegve bölcse.

Ki mondja meg!

ki

Vár tétován a Vakon eltte kétség és homály. Id! szakadna bár méhed gyümölcse. Ne még, ne még az istenért! — megállj. .

.

—

Oh

A De

A

mert tovább e kétség trhetetlen,

koczkarázás kínját érzenünk

;

nyujtanók a perczet, míg vetetlen

szörny

Egy

csont, ha rajta

lépés a

mindenünk.

gomolygó végtelenbe,

Holott örvényzik

a lét, a halál

És mi fogódzunk

a hitvány jelenbe

Tarts

még egy

Még

egy kevéssé

.

.

:

gyönge szalmaszál

kissé,

.

De

mely kishitség

El, el! ne lássam e dúlt arczokat!

Esz, egybeforrt vágy, tiszta honfi hség.

Bátorságot nekünk mindez nem ad? Megvert reménynyel induljunk csatába? Hitben feladjuk már a diadalt? Nem, nem! Szivünk egy vértanú imába' Megedzve, kezdjük a gyzelmi dalt! .

.

.

Az nem

lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad, ég! És annyi vér a szabadság kovásza

—

Posvány maradjon, hol elöntetek.

—

:;

;

J^isebb köliemények-

Támadni Életnek

mindig nagyobb körökben,

kell,

ott,

i

hol a mártir-tetem

Magát kiforrja csendes földi rögben Légy h, s bízzál jövdbe, nemzetem. :

Nem

mindig ember,

Gyakran S midn

A

a ki sorsot intéz;

a bölcs is eszköz, puszta

báb

ertelen kéz,

lefáradt az

végzet tengelye harsog tovább

;

Csüggedve olykor hagyja lomha gépül Magát sodorni az ember fia

De

majd, ha eszmél

öntudatra épül,

s

Feltnik egy magasb harmónia.

És

vissza

Elre Csak

S

nem

idnek

foly az

árja.

duzzad, feltarthatlanúl szélein

marad veszteg

hinárja,

partján a holt-viz hátra kanyarul.

Bízvást ! ... mi benn vagyunk a f sodorban Veszhet közölünk még talán nem egy

:

:

De szállva, ím, elsk között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk elre megyl

PALÓCZY LÁSZLÓ HALÁLÁRA. {)86i

ápr.

27.)

Menj, fáradt veterán Egy nemzet látta halálod Kézben fegyverrel, harczon elesni dics 1

.

.

.

1

oc)

:

;

J(isebb köttemények-

SZERKESZTI LEVÉL. Mórhoz.)

(Jókai

Vége

az országgylésnek.

Már nem

kell

több dictió

Tudjuk már, hogy a mért küzdénk

Nem

egyéb, csak

fictió.

Egész ország csendes, nyugodt. Csupa boldogságban elring:

S hogy ne

ébredjen, ne ríjon,

Legyezi Ritter von Sch

Nosza tehát, édes Mórom, Vesd le a nagy gondokat:

Múzeumba nem

kell járni,

Neugebaud' se hívogat. Tarts egy kurta monológot.

Mórom

Ilyenformát, édes

:

((Füllentettem egyszer-másszor,

Hogyha megfogom

az

orrom

((Ígértem beszélyt, novellát

Hindut, perzsát, arabot;

Tztem

is

határidket;

Sohanapja holnapot; Eltelt

már azóta

((kis-keddí).

El a ((borjunyúzó

Hogy

Még

pintek)).

adott igéretimre

oda sem hederintek.

1

: ;

J^isehb költemények'

(íDiszn

.

.

azaz hogy

,

1 1

nem szép tlem

Cserbe* páczba' hagyni mást

Annál szebb

lesz a novella,

Jó barátom, majd meglásd:

Ma S

fogom

a

penna

végit,

firkantok a ((Figyelnek!

hogy sohse kívánjon Szebbet jobbat szemfednek 1» Olyat,

.

.

.

(1861.)

CYNISMUS. Alkalmi szesszenés.

cCynismusJ), tisztelt Allgemeine?

Ez egyszer mégis

sokra ment:

Ön dokter, és így fogja tudni Hogy a cyon kutyát jelent. S

e név illetné a magyart meg.

Csupán hogy

magyar marad ?

Fogadja, dokter, jó tanácsom

Ne

bántsuk a kutyát

:

.

:

harap

1

Hajdan bikákkal vítta harczát. Tüzes szeli ndek volt ez eb;

Erre nem

sok volt hasonló.

Termetre egy se nála szebb

Most, hogy pihen,

a

gyáva nyúl

Bosszantsa, mint vén agarat?

Fogadja, dokter, jó tanácsom:

Ne

bántsuk a kutyát

(i86j.)

:

harap.

.

is .

.

:

:

J\isebb költemények-

VOjTlNA ARS POÉTIKÁJA.

Tele vagyok, dallal vagyok

Nem,

Nem De

mint sugárral, csillaggal az ég:

tartalmával a

Vagy

tele.

a rét kebele,

mint virággal

c*

poshadt fazék)),*

mint csatorna, föld

alatti

árok,

A

melybe nem csupán harmat szivárog. Tele vagyok. Nincs túrni mód tovább

-

:

Feszít a kóranyag, a zagyva táp.

Olvastam egy pár száz kötetre ment Regény-, beszély-, poéma-speciment Kit

meg ne

Ne

rágjon ennyi éretlen

rontson aztán ennyi zöldi

Melybl

világok lettek, a

Bennem

hasonló

Hemzsegve

Költ

s

támadt ahoz,

tarkán, omint a beteg álma))

Lássuk, ha e

Tlem

zr

gyümölcs! — chaosz —

zrbl

valami válna.

leány nyal, borral nagyra lát

ne várja senki már

dalát.

Bort... legfölebb ha néha megiszom;

S

a

Én

szerelem. is

.

szerettem

Szivemre most

De

rég volt az! rég bizon.

.

:

is

(oh, ez

édes emlék

oly enyhítve ömlék

halkan, zaj nekül ... mint a virág

Egymásra Olla potrida.

hajlik és

hangot nem

ád,

!)

:

:

;.

:

7{ísebb költemények.

Midn S

i

feJpattan ilJatos pora

elönti a kéj

boldog mámora.

Egy mukkomzt se' haliad, vaksi hold (Látta-e, nem tudom, vagy ott se' volt) !

Nem

S midn szerelmet

Nem

a

ültetett;

leánynak esdék

:

oly szagú volt mint a nyomdafesték.

De

a hazáról.

.

.

Zengjen felle hát

Az De

.

kiabáltam a természetet.

Csak érzem, mit szivembe

Kés

.

ez

is

Úgy

van, a haza!

a dal, nosza

!

.

.

mi haszna lelkesül

:

ember, ha középen bele sül!

meg, mit érne gyöngéd szó nekik.

Midn Midn

a

hont ordítva szeretik?

—

legszebb virág a mályva-rúzsa

Köténybe

rejti kis

bokrát a múzsa.

Volt a hazának egy-két énekem. Bágyadt, igaz,

De

A S

s

((örömtl idegen))

:

honfi keble érzé a panaszt,

csendben, éjben a fájdalomban,

Ön-fájdalmát

Sebet tör

leié, s

a dal,

jól kivette

mely

azt;

elfojtva sírt.

hozzá az

írt.

de balzsamteli

Ujjával ismét megengeszteli.

Most Ének

helyzetünk valóban istenáldás

se' kell,

csupán hangos

kiáltás.

mond nagyot, sokat nem hiába kurjogat.

Ki a hazáról

Csak

rajta!

Arany János kisebb

köliemenvci.

]1.

8

i

3

;:

:

1

1

::

J^isebb költemények-

4

De bár a hont szeretjük egyaránt Van a modorban néha, a mi bánt Mert

A

jóllehet az érzés egyre

költ,

s

Én már

a... czipész-inas,

megy nem egy.

ezentúl ilyetén gyalog

Versen... csak így pálczán lovagolok; Zúgy sistereg, szédül szegény fejem

Nincs odafent, szárnyas lovon, helyem.

S

azóta,

«Mély S m.int

hogy nem mondtam éneket,

hallgatásban torkom elrekedt))

Lettem éneklbl

.

.

.

énektanár.

Mendacem oportet esse memorem Költnek ezt ajánlani merem.

Nem

;

hangjavesztett opera-dalár.

épen

tisztes,

:

de derék szabály,

—

Versembe jól fér, s a mellett magyarra téve a szavak Azaz

—

talál.

Költ hazudj, de rajt' ne fogjanak^ Mert van egy példa, hogy a sánta eb A sánta költ még keservesebb. o:

;

:

Hazudni

A

rút.

Ez

ellen a morál,

társas illem egykint perorál

De

költnek, bár lénye

:

isteni.

—

Nemcsak szabad szükség fillenteni. Avagy felettünk nem hazud az ég. Bolttá simulva, melynek szine kék?

A

támadó nap burka nem hazud? S fejünk felett, min jár, nem ál az ut?

:

:

; ;

J^isebb költemények-

A

csillagok hullása

erd

Távol hegy,

nem

csaló?

kék szine való?

nem csak tettetés? nem csúf rászedés?

Szivárvány hidja

A A

látkör széle

délibáb,

Melyben

midn

vizet csinál.

torony, fa keltészelve

Lebegve orma, tótágast az

alja

áll, :

Hát nem szemed, szomjad ingerli, csalja?.. Minden hazugság, földön a mi szép: Csontváz, ijeszt a valódi kép

Azt

vérrel, hússal ékesíteni

Jer, jer

költ!

.

.

hazudva

.

isteni

1

Gyzz meg, hogy a mi láhzik, az Akkor neved költ lesz, nem csaló, A mint nem az volt rég az átheni,

való

—

Malacz-visííást tudva színleni

Ellenben a pór, a

ki

szr

alatt

Ríkatta disznát, és kuhin maradt.

Bár

A

a visítót

gúnyosan emelte,

hallgatók füttyét megérdemelte.

Mert

Ügy Míg

a

közönség

rí,

Itt

— csont

sikoltott,

a különbség:

Igaz nélkül

kell,

és vér

noha

—

mint másszor soha.

hogy e

meg nem

Csakhogy nem Olyan

hogy amaz

miként legtöbbször a malacz.

a valódi

Tán úgy

érzé,

látszatot

csinálhatod.

a mi részszerínt igaz,

mi egészben

Tán nem való, hogy ez Tán ráfogás a felhozott

mindig

s s

—

az.

ez úgy esett.

eset

;

j

1

;:

:

l^isehk költemények-

6

Mátyás

király

nem mondta

Szegény Tiborcz nem volt Bánk,

megvénült

a nejével,

Sohsem dühönge többé

azt

s tette

él

paraszt;

falun,

a szarun.

míg végre elalún nekem valód, ha ez esetben Bánk törpe lesz. Mátyás következetlen? Ha semmi évszám, krónikás adat Engem le nem gyz, hogy nem tett vadat Nekem egész ember kell és király, Evett, ivott,

De

:

mit

Vagy

nejéért a

férj,

S ember-, király-, Csip-csup igazzal

De bár egész, nem

Feladva, Itt kell

Nem

már

olyan

Mert van

s

ki

bosszút

áll,

meg férjben az egyén nem tördöm én.

örök

— úgy puszta-nyersen

segít valód a versen.

a szabály

:

((költ, hazudj

ám mind, hogy belle

!))

tudj

sok eszme, igaz fogalom,

Mitl elre borsózik dalom. Az egyszeregy, bár meg nem dönthet, Képzelmi szószszal bé nem önthet

Sem oly igazság, min függ a peres; Sem a rideg tan, elvont, rendszeres Vond bár kívül reá költi mázad :

A pre

tartalom fejedre lázad

Vagy, mint

Nagy

midn

?

az óriás boa

martalékkal hömpölyög tova, Gímet rabolván, vagy bölénytinót. Fél testtel a mely még száján kilóg. Hétszámra hordja az ágbogas fejet. Vélné az ember, eg)' erdt evett.

;

;

: ;

;

.

J{isebb kölfemények.

Hét számra

látni,

Különböz

táppal

Ugy

í

hogy szerv- és idomra veszdik gyomra :

jár az istenadta költemény

A

nyers igazzal, mely daczos, kemény Csakhogy sokára sem emészti meg:

Marad

nehéz, feloldatlan tömeg.

Akarsz repülni

Hanem

hát csak rajta! hössl.

?

.

szárnyadra ólomsulyt ne köss.

Bár fontos

némely való

a földszint

:

Ott fenn, a hígban, nem neked való Kivéve hogyha tán bölcsen rakod,

Mint

Már Kit

léghajóba,

megmért súlyagod

tánczol a gömhy mint betyár lova

nem

Már

bocsát a csárda oszlopa,

fel s alá

Hogy

kapkodja üstökét

elszakítsa tartó köldökét.

Recseg az oszlop, enged

A

tenger

Hogy

néz

szívszorongva

felnyilallik a

S egy perez

a kötél,

alatt

könny

eltn

fél

golyó,

a léghajó.

El, végtelen világokon keresztül,

A

semmibe, örökre, mindenestül!...

De

te nyugottan ülsz

Eltted

Midn S többé

Ám

még

a kosárba'.

óra, és a perezre várva

kiálthatsz: a földdel

((a

kötélre! vágd!))

semmi czimborád.

érzi súlyát a szélházi

gömb.

Megemelinti és azt mondja: öhm! Lassan, nehézkesen úgy szárnyra kel.

Mint

bérezi sas, ha nagy zsákmányt czipel.

i

J

:

:

:

;

J{isebb költemények'

És ím! eltted ég Nézhetsz

De, hogy ne

A

és föld kitárul,

föl és le a

közös határrul

szálljon

vakmern

veled,

léghajót csinján mérsékeled,

S midn egekben így zarándokol Azt sem felejted (chátha lebukol 1» :

Ily czélra

megjár a

eszme.

bölcseimi

Különben annyi, mintha kárba veszne.

S

a mit tapasztalsz, a concret igaz.

Neked

nem

valóság, egyszersmind

Vásár az Lót-fut,

élet

:

az.

a földnek lakossá

könyök

egymást, és tapossa,

Ad-vesz, czivódik, káromol, kaczag; Por, sár megöl, megfojt a hagyma-szag;

S ha kételkednél hogy mindez való, Lépen bök egy rúd, feltaszít a ló Mit gondolsz? ha énekbe öntenéd Ügy, mint van, e sok mozgó pecsenyét; :

Ha

e vásárból egy karéjt levágva

Belé illeszthetnéd

Mit

—

a dalvilágba

gondolsz, nyerne a költ vele.

Hogy Hogy

ily

igazzal zsúfolá tele?

macska stúl-ebestül átvevé

Azt, a minek árnyéka az övé?...

Állok Dunánk szélén, a pesti parton

Elttem

a kép, színdús

Felleg

hegy

A

s

nap most

Büszkén

S

fején,

által a

száll le a

üde carton

menny

kékje csorba,

város-majorba

a Gellért hordja bársonyát,

mint gondot, az

új

:

:

koronát;

;;

: ;:

Kisebb köUemények-

i

Lenn a Tabánban egy toronytet Gombjának fénye majdnem éget Míg fönt a Mátyás ódon temploma Szürkén sötétlik, múlt idk roma; És hosszú rendje apró háznak

sr

Fehérlik sorba*, mint gyepen a vásznak;

Alant a zölden

tiszta

Mint egy smaragd Meg nem legyinti Csak mélyén

nagy folyam,

tó bérezek közt, olyan,

szell'

s

fecske szárnya.

lüktet forradalmas árja

Felszíne tükör, és abban, mi kép

Tündéri álom, az elbbi kép Tisztára mosdva, felfordítva ring.

Mint lenge

kárpit, a

Ábrándos lelkem

Vágyban

ing...

elúszva búvárlom a mélyet

Itt,

itt

Az

utczán por,

Nem

fal

a hullámba mélyed.

nymphák!

a

mer

itt

a cháriszok!

bz, német

a való hát

;

annak

.

.

szó, piszok.

égi

mássá

Lesz, a mitl függ az ének varázsa

E

htlen

hívség,

Sulykot, bizony,

mely szebbít, nagyít

nem egyszer

Ez alkony sugár, mely

E E E

—

elhajít;

az árnyakat,

köd, mely nteti a tárgyakat;

fcnytördés zöld,

ess

Azonban

átlátszó habon,

lég egy május-napon

Ez önmagánál Egy szóval ...

szebb,

dicsbb természet

a költészet.

azt se véld,

hogy

Kirúgva jobb egészen láb

9

:

.

alól.

a való

1

;

;

:

;

:

7{:sebb kölíemények-

Hogy

A

némi kósza föiJengésben

híres eszmény, vulgo

áll

ideál

:

Hogy

csak néhány szó, egy kis lexicon

Kel]

és tiéd a Parnassz,

(C

:

Helicon

:

Csermely, virág, lomb, szell, hattyúdal,

Ábránd mint a sejtelem sugall. Kék távol, esti csillag, félhomály)) (Tanuld meg: félig semmit se csinálj

A S S

1)

((Hóra, Flóra, Gráczia, Pszché)) a többi,

—

-

hogy keverd mind együvé

Hahói

detur, signetur: ((ideál)).

Csínján, barátom

Idea

:

eszme.

:

több

Nem

Jlzt hát fejezzen

ki

kell ahó'!

is

szó,

nem modor.

vers, kép,

szobor

S eszményi lesz Béranger, mint Horácz,

Vagy

Nem

a görög, is kell

magyaráz

melyet

a bajuszos

Berzsenyi

Vállára ó palástot metszeni

Jobb, hogy találva

Mint

:

van és kora,

régi Hellász...

fzött bocskorai

Jelennek írunk... és tán a jövnek,

(Legtöbbje pénzért a betszednek.

De

az

sohsem

hallgatja Vojtinát,

Gyártván divathoz Jelennek

ír,

ki

a

a vásárfiát

jelenben

— Mondom — közöttünk

;)

él,

hisz, szeret, remél,

Küzd, vág)% remeg, örvend, szomorkodik

Mért

élne visszább, vagy húsz századig? Kinek szokott ruhája lenge burnus. Csak nyg, teher lábán az ó cothurnus

;

J^isebb költemények.

S kirl tudom

jól

Röstellem

ha élve múmia.

azt,

:

apja-fia,

ki

(.861.)

SZÉP ÖSZ. Ki, ki bátran a szabadra

Oly szoros e

fal

1

között!

Tavaszunk egy fúvalatra íme, íme visszajött!

Mily vidám

a

csermely táncza,

Lejtve a zöld sík

felé,

Mintha többé téli láncza Soha nem rettentené.

—

A

kökörcsin újra bátor,

A

f

letiprott

És fölöttünk

a

dagad

mennysátor

Gyolcs felhket szárogat. Ifju

hévvel az öreg nap

Új szerel (Több

nincs.

—

1861.)

;

laa

T^isebh köliemények-

AZ ÉLCZLAPOK RAJZOLÓIHOZ. Miért, hogy minden írakk-farkot

Most Azt

ti

jelenti

a láb :

közé tesztek?

hunyászkodnak?

Vag^' talán

azt,

hogy

:

megy esztek

(,86i.)

EPITAPHIUM. ITT NYUGSZIK

ARANY

JÁNOS,

SZERKESZT. Született 1817 márczius 2-án.

Meghalt

Nincs végezve

itt

még

a czikk.

Folytatása következik:

Én-Uram, légy én-szerkesztm, Uj folyamban újra kezdm. (1861.)

KITÖR AZ! Hogy

bemutatja magát! els szava négy-ötezer hold

Holdas vagy no, tudom

;

homlokodon

(1862 körül.^

viseled.

;

J^isebb költemények.

1

23

A HÁROM-PIPA UTCZA. Kisfaludy egy pipáról

Monda Ill,

elmés pipadalt:

hogy e (íhárom pipa>

Nyújtson érte Éljen hát az

S

a

diadalt.

utczája!

magyarnak ((nagy pipáján

(Mint

a régi

példa

jár).

Legyen egyszer tömve már

I

(1861.)

SZÜLHELYEM... Szülhelyem, Szalonta,

Nem

szült

engem szalonba

Azért vágyom naponta

Kunyhóba

és vadonba.

(A hatvanas évekbl.)

POÉTA ÉS POLITIKUS. A

liget akáczi lenézték a fenyvet,

Hogy megettök «Mikor

ti

nyáron oly bús színben senyved:

virultok,

— Mond ez —

a:de

bágyad az én színemé ha

tél

(Szliács

van, én zöldéi lek, 1862.)

ti

nem!>

;

:

1

7

J^isebb költemények-

4

SZÉCHENYI A Arra

a

hogy

hirrc,

TJSZÁN.-^^

ott érez szobra

fog

állíttatni.

1.

Széchenyi

itten.

áll

Meghalt.

Messze jövendnek Széchenyi

S

mve

itten; végig néz

áll

Nem

örökbe

szüli

hal

meg

az

érdem

fiát.

mérnöki szemmel

derék folytán helybehagyólag

örül.

]].

Mely

riadalma soká vala édentáji

Dúlva mit

a

kegyes ég,

s

Széchenyi a sárkányt letöré

Most

meznek,

emberi szorgalom ad, félisteni karral

kígyózva simul oszlopa lábaihoz.

]]].

Dúlt az elem. Robogó özönét rettegve Hasztalanul az eget

Széchenyi szól

:

s

Széchenyi kezd

a tétlen :

s

kis

ember.

jajjá repeszti vala.

ím

er

t

munkára gyülekszik hirdeti már is a vég.

(.862.)

TESTVÉRI ÜNNEP. (Töredék.)

Volt egy anyának (így szól a rege) Két szép leánya, édes gyermeke.

Az

egyik felntt szüzek dísze már,

Dús szke *

hajjal

Gróf DessewfFy Emi]

mint a napsugár,

fölszólítására készült

epigrammok.

;:

::

n;

;

T^isebb költemények.

Szemében

a

menny

Alatt, rejtelmes,

Arcz

—

és idom,

Szobrász

Míg

távol kéke,

ég

J

mélye

szenvedélye

szendén borúit kebel

mint márványra nem

zárt tökélyben ott

áll

leheli

;

az egész,

Mintegy magából ellebbenni kész. Kis húga pajzán, dre, csacska gyermek, Ki játszva ingerel, bosszantva nyer

Omló hajának éjszin Nagy szenvedelmek

láza

még

De már

tüzével, öntudatlanul,

A

sötétje játékot tanul

szem

Nem

ég,

Nem

vágyni

meg

fürtiben

pihen

:

;

de már gyújt a vér-el futotta Piros arcz és ajak majd csókra csattan ;

—

bírni

készt az

alak

(íVárj, lepke, várj rá! hisz' elfogjalak!...))

Könnyelm,

Az

csalfa, játszi, tetszi, testi,

élet-inger duzzadt színe

festi.

Két vérrokon, de oly más-más elem

A

Színmvészet,

Kézen soká az

s

nénje

:

\öUelem.

ifjabbik leányt

Vezette nénje gondos

r

gyanánt.

Elvitte Hellasz omladékihoz.

Hol oly örömmel, annyit álmodoz Mutatta néki az apák erényét, Szepltelen dicsség tiszta fényét;

;

A

hst,

Zrínyit,

ki

vív hónáért, s a ki hal

Keményt,

a két

Hunyadival.

És járt vele magános utakat. Hol bérezi csermely könnyez

és szakad

;

—

25

!

;

)

i6

7{isehb költemények.

zeng

Tanítá, mit

Miért

Madár a Mitl hasad meg

A

holdas

Tanítá néki

fönt a bérczkebel

miért oly sápatag,

éj

Szélcsöndben

A

szellk sóhajjá,

a

ég rózsás karajjá; lombon mennyi bút nyögcll.

pirul az

:

mi rezzent ágakat

is

a

bn

mily gálád,

hon szerelme szózatos dalát;

S mind,

a miért

De ntt Elfogta

a

gyermek,

bens

—

—

maga,

lelkesül

Utánrebegte öcscse

;

ajaka. s

a hiú dalon

titkos unalom.

—

— bérezed,

ccMit nékem így pöröl Miattam a nap szállhat s

feljöhet

köved

.. .»

(j862.)

ANYAGOND. Johanna után.

Beszedem szép gyolcsom

Magam Mikor Mikor

én azt fontam, a

s

a fehéritorül,

nyttem

vala trül.

—

mosolygó kék ibolyát szedtem,

a takácshoz fonalát elvittem:

Kinek ez? nem tudtam elre.

Most már tudom

:

angyal,

Ang)^al jelenik meg,

Gyolcsom

Ügy

itt

csecsem

e szerény lakban,

alakban.

neki pólya, takaró lepel lesz.

szorítom hévvel dobogó szivemhez.

Szerelemtl megteljeslve.

;

;

;

T^isebb költemények-

2

Oly csendes, oly néma itt benn a jelenség eltt vagyok immár szentség, Mert bennem lakozik ama szentek szenté

Magam magam

:

Egy Magam' vele többre

lény, kit az isten életre

becsülöm.

Jer hát, puha gyolcsom

Tartottalak eddig,

Most

—

teremte;

— ládd mily nagy örömre ölemre!

jer ide,

szabni akarlak, oly örömest varrlak

Reggel idején már

Munkát

az esteli fénynycJ,

s

—

egyesítve reménynyel. (,863.)

A

MAB

KIRÁLYNÉ.

(Romeo .

.

.

No

lám, a

Tündéri bába Alakba'

jár,

Mit egy

és Júliából.)*

Mab

királyné volt veled.

ez, ki

nem nagyobb

mint egy

gyr

tanácsos az ujján

agátja

visel.

Picziny fogatján, alvó emberek

Orrán keresztül hajtat e királyné Küllje pókczomb a kis kocsinak.

Ernyje

szöcskeszárny, és a kerék

Vágánya finom pókhálószer Kantár

a

holdfény nedves sugara.

Ostor tücsökláb,

Egy

a fonatja rost;

szürke mentés szúnyog a kocsis,

Félannyi nagy

se',

mint a kis kukacz,

* Alkalmi czélra fordított részlet.

;

;

:

J^tsebb kclfemépyek-

Mit egy leány Üres mogyoró

Mókus

sebes ujjából

ás.

a szekér, csináJta

Babszem

maiszter, vagy

Tündér bognárok,

Jani,

h'óta e világ,

így vágtat éjrül-éjre, szeretk Ag)^án keresztül s álmuk szerelem :

Udvarfi térdén:

s

álma bókolat;

Ügyésznek ujján s álma pör-dijak Szép asszony ajkán s álma csókra csók. De gyakran a nket, ha megneheztel. Br-pattanással gyötri Mab, hogy a Sok édességtl szájuk elromolt. Némelykor udvaroncz orrára hajt S álmában ez f hivatalt szagol Másszor meg dézma-süld farkhegyével CsikJándja egy alvó pap orrlikát: S legott zsíros megyérül álmodoz. :

;

:

Gyakorta harczfinak

hajt el

nyakán

És áJma ennek csupa nyak-szelés. Roham, spanyol tr, cselvetés, öt Hosszú ivások; aztán hirtelen Dobszó fülébe, melyre fölriad.

Köri -imádj a Szentjét,

éjjel a

E Mab

az.

lovak

Sörényét, s bogba fzi a hajat, Mely, ha kibontják, nagy veszélyt a boszorkány, mely megnyomja Hanyatt fekvket éji álmaikban .

az,

Mab

ölnyi

egyszer-kétszer a

s elalszik újra.

Ki összebontja

O

:

asszony.

(.864.)

.

jelent.

a .

;

9

: :

J\isekb köíiemények'

NÉMET

i

DAL.

Oh, mint zúg, mint dagad, S ütdik habra hab,

A

csöndes barna hullám

Idébb-idébb nyomulván.

Mondd

meg, te

esti szél

Férjem, fiam, ha

él ?

S van-é a messzi pálma Hüsében édes álma? Vagy mindkett pihen Tenger halk mélyiben?

Már

mindent

éj

.

.

,

takar:

Födözzön, kedvesim.

Szendén egy

égi kari

(1864 körül.)

MEGSZEGETT SOK ESKÜVÉSED (Ulla

si

jurJs...Od.

11.

8.)

HORATIUS.

Megszegett sok esküvésed Egyszer ártott volna csak;

Egy fogad lett volna barnább. Egy kisujjod körme vak Elhinném

;

de valahány

új

Csalfasággal terheled

Tündöklbben támad, ifjak Köz bajára, szép fejed. Ar«ny

Jár.os

kisebb költeményei.

]J.

a

; ;;

T\is.hb kóltemények-

30

Még

javadra

vál,

hamisan

Hívni holt szüld porát.

Az örök Néma

istent, s az

éjnek

csillag-táborát!

Maga Vénus már

kaczagja,

A nymphák is együgyn Kaczag Ámor, fenve lángzó Nyilát véres köszörn.

Minden ifjú néked serdül. Néked új szolgahad

n

És

a régi

S

szidja

fenyegeti-e

Félti

anya

Félti

S

—

—

jármod

:

ott marad.

kis legényét.

tled fukar sz,

férjét új ara szegény,

hogy

Báj-körödben elidz. (,863.)

EMLÉKÜL. Ismerni akarónak.

Ha

gyarló testet,

levet\^e

Úgy, mint ideállá fested. Lengne hozzád tiszta szárnyán

Ez

a szellem

:

elbocsátnám.

így, ne óhajtsd látni

Ember

is,

törpe,

szembe

gyenge

;

1

Jyisebb költemények-

S

tán becsét

is,

Alább tennéd

1

3

ha csalódnál.

... a valónál.

(,864.)

KEMPELEN RÍZA SÍRKÖVÉRE. Ríza jövel! zendlt a szellemi szózat egébl.

Vágyad örök Ríza maradj

Mennyed

!

szép volt

:

íme az

isteni szép.

rebegé szomorún az övéi szerelme. alant

is

van

:

tenszived alkota

Már szállt, már küszöbén lebegett a végtelen Megtért

volna, de haj

!

itt.

üdvnek

zárva mögötte az ég.

(1864.)

GÖRGEl ARTHUR LEÁNYÁNAK. (Emlékkönyvbe.)

Mese, mese

E

:

mit találtam

világban járván?

Szép ibolyát villámzuzta Délczeg cserfa árnyán Oroszlánnak felszaki tott Kebelébl mézet* így elegyít ert bájjal Az anya-természet! (1865 nov. 21.)

Bírák könyve XIV.

8.

»

;

j

kkemények'

l\ischh

32

!;

BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMONDHOZ. Szerkeszt Url tisztelt bárói Lapjában egy hazajáró Lélek kisért Ki sohajtoz

Mit

:

:

tudja-é?

mind szemét, a

mai poéta;

firkál

Verse rongyos, maga

Nem

A

tud rímet,

legjobb

A

is

nem

éh.

tud nyelvet,

mindent elvet

mi mérték és szabály.

S bár

sort sor után apróz, a

Verse mégis csupa próza.

Nem E

honolván rajta

báj.

jó kisértet méltán bus,

Rossz biz

De

ha

itt

trochéus, jambus

nem sl

el

ma márl

Legalább csak volna ím e

Poétáknak olyan ríme.

Mint ((Csitt

Ne

:

issza

és

:

sz

.

rablánczok csörgési

visítsatok

Ez

már

a

magas

egy

kicsit

—

.

.

.

csitt

1

ideál

Toldott rím, mozaik munka.

Hanem

ettl minálunk a

Legjobb

is,

hajh! messze

i\\.

Á

»; ;

: :

:

;

J^isebb köllcmcv.yek.

Vagy ha

csak, mint

133

Csokonay

(Bár Kovács, ama pátkai Irta ezt is)

((Mivel

zengenék

homlokomra Liza

—

Rózsakoszorút tászliza

Úgy

is

volna ebben ék.

Hajh! ne várd most, te pedánt agg.

Hogy

a

rímben egynehán' tag

Összecsengjen végtelen

Mikor törvényt holmi

Hogy S

A

rossz szab

a kelleténél hosszabb

mesterkélt

rím éktelen.

bizony, mert

el

— Magas szl,

nem

érik,

lassan érik

—

Akad mentség, ok, vagy más S tovább kullog az így szóló dAcerbam sumeré nolo Orra tle foghagymás.

—

Pap-oX, bab-oX egybe Szállítsd inkább

Vagy kettre Kar-owí, honX-om

tr

))

e

egy betre. e hadat :

ez elég lesz.

Ennyit úgy-e megeléglesz?

Szivességbl nagy Görbe

—

törpe, körbe

Mindez rímnek

adat.

—

törve,

puszta örve.

Hátul egy rossz

e

bet.

:

;

.

:

iUseho klteiruiiyek.

134

Nem Törpe

ér semmit

— epe

;

:

csontom

—

ez már hon

ponto/i,

ton,

Ez már csengbb öntet. Tanulnának Kölcsey nktl És más régibb bölcseynktl (íPhidiasz a mit fara^

Hogy

(A manóba!

nincs

is

3>

is

.

.

ríme:

(íBerovátkolt kdaraí>

Ah

—

rímelnek! ecce! íme!

—

d).

botlott ez úttal!

És most

e hibára utal

Hitvány majmok ezeré.

Azt sem

Hogy

veszi fontolatra.

rímelt a ((Mondolatrai

Kölcsey és Szemere. akar, abból.

Tanulhat,

ki

Mert van

ott rím, ^éf

darabból

S rímel szentenczia Van substantivum, hogy:

S

rá magát

Ez ám

mérték*

az igét mérték;

a kadenczia!

És van ott több régi csínus Tordán termett leonínus, Alkáji rend, distikhon!

Ez

egyszer az ízes konyha!

nem fztök bizony, ha Meggebedtek is tik hon!

Ilyet

!

T(ísebh kolIetiJnyeh.

És van

ott

135

egy hosszú ének

HangzatábóJ csupa é-nek,

Az

A

egyszer áml

a kunsztstuck

sok

é a fület marja, s

Néhai professor Varjas AJdja

zeng

cziterám.

Ah, de mindez kaviár mai Mindenütt e próza lárma

;

Nektár helyen csalmatok!

Nem

A

ügyeltek lábra

mi rímel szarvas

Az

s

—

tagra

;

...

legyen jutalmatok (.865.)

GRAMMATIKA VERSBEN. El van már temetve ama korcs bennünket.

Nem Ha

ficzamítja ki

csak

fel

Regényhst Nosza még Temessük

többé az eszünket.

nem támad hetedszer életre

hozza egy csöp

a többit, a

mi

el ím' e kolerás

is

mint a

tinta.

nem fér fben. idben;

Mert a nyelvnek is van pesti ses járványa, Ha nem volna, csinál doktora, bábája.

Mi a nyelvet rontja, az a legfbb veszély: Hogy még a paraszt is mind magyarul beszél. Grammatikát nem

Mégis egyre

tud, hiába csináljuk.

darál,

egyre fecseg szájuk.

;:

:

;

Úgy beszel mint apja, nem halad a korral, Nemes oltvány helyett él si vaczkorral Azt

se tudja: kh

Három

szál fonal az ige

vagy nem

Ikes

Gyermeke ha Szóval annyi

Ez

csint tesz,

bne,

Törvény kell Törvényét a

összeveti;

is

pászmán

néki.

nem tördik,

ikes, azzal

mondja megverdik;

mennyi mondása

a

a paraszt-beszéd

Az

azt

fni ;

nagy isten-csapása.

a nyelvnek,

mert különben

elvész.

szabja, mint az a sok nyelvész,

ki

három, négyszáz tudós képvisel,

Kik egy-egy indítványt

St nem

srn

hoznak el.

indítványt, mert törvény nyé kenik:

is

Önnön bogarába szerelmes mindenik Ez az ás és-t leli olyan iszonyatnak. Hogy talán a szószt is nevezi máríah\2ik; Amaz ly bettl sáppadoz és ünget Hogy ettl a hideg ki nem léi bennünket;

Más

az oly és olyan különbségi n épül

S megöli a bnöst könyörület nélkül Harmadik máglyára Ítélne valakit.

Ha nem Van,

Mit Van

ki

és

ír

nem mond a

ki

helyen akit;

dühös egy-egy régi jámbor szóra;

vétett; ki irt

ki

tudnál

nem

tetszik az orra;

száz könyvet, s kérkedik

Egybe sem

tévé ez ártatlan szót

(1865 körül.)

:

hogy soha

noha

!

; ;

7\isehb költemények-

ÁRTATLAN DACZ.^ (Decz. jj. 1865.)

A

Tudománynak háza vagyon Ennek örüljek hát ma nagyon? :

Kell gyalogolni a lelkem agyon

Nyári melegben,

Hát

De

hisz a

téli

malmot befejezték:

szegény molnárt kirekesztek

Kormányos evezzen fg^'

fagyon.

a gálya után

Nincs

ki

Hogy

kocsis helye kocsin a bak;

Ha

ne

lássa,

bár csupa vak,

leszorítják, hajtja gyalog:

Csakhogy ez aztán

lassú dolog.

Ámde ki vallja ebben a kárt? Nékem ez a kis séta nem árt: Pezsgeti vérem', tart melegen

Csak

a szekéren baj ne legyen

Nem Nem

palotába

Lásd

a

— veszszen

oda vágytam

Vontak ervel, S dísze nekem *

—

akará ezt a kapitány.

s

—

a fény!

gondolok én

kór- nyavalyást, Dejaníra-palást.

vonatkozó jegyzetet

a

1

kötet végén.

;

:

:

Kisebb költemények.

38

Egyszer kunyhó,

ott keleten

!

Rakja rajongó képzeletem

Oda

sóvárog e fáradt tetem

Küszködöm, várok, míg tehetem. Tavaszi fecskék, dal kedvcsi Jertek

Isten

el,

kmüvesi

1

1

Rakjatok ott egy fecskefalat:

Megpihen

a

költ az

alatt.

LEÁNYOMHOZ. (1865 decz.

13.)

nagy betegen. már tán közel, Virágom édes gyermekem. Mily messze föld különöz ell

Kórágyon

Halálhoz

ott,

is

Röpülnék, mint az ércz-fonál Villáma, mely hirt hoz, viszen

De

akaratom lánczon

Ers Mit

ér szünetlen, mint a rab.

Futkosni pányvám

Ha

szk

körét!

egy lépés sem hamarabb.

Egy

lépés

Mit

ér e

sem közelb feledi

zúgö rossz

Széttörnöm a

Ha

áll.

békón lábam, kezem.

gyötr,

Nem

kalit

fejet

vasán

:

távol fekhelyed

enyhül e

medd

tusán!

!

:

J^isebb köiíemények-

139

Szenvedsz: mióta? mennyi kint?.

Regen! sokat! Röpülök:

Oh

látlak-é

!

Istenemi

.

.

.

.

.

megint?

Vagy a pohár csordulva S fenékig kell ürítenem

vár, !

.

.

.

JULISKA SÍRKÖVÉRE. 1.

Midn

a roncsolt

anyagon

Diadalmas lelked megállt:

S megnézve bátran Hittel,

Indult

Egy Jí

a halált.

reménynyel gazdagon,

nem

földi utakon,

volt közös, szent vígaszunk

lélek él

:

találkozunk!

11.

Férj, szüle, testvérnek szakad érted szíve, Juliskám

Csak,

legárváhb ln, egy mosolyog

ki

Benne mi Jaj neki

kárpótlást keresünk :

búra ha

n,

n,

:

csecsemd.

néne, leányért;

hol keres édes anyát

(1866.)

,

7(íschb kölhmények.

40

FELJAJDULÁS. Ne

lettél

volna szívem gyermeke,

Csak, mint

Istenkéz remeke:

valál.

Könnyem szakadna

e feldúlt romon.

És most ert vegyek fájdalmamon 1

.

(i8ó6.)

JULISKA EMLÉKEZETE. Mióta romba dlt

A

oltáridon,

Hazám,

honfi legszentebb könyével áldozám,

Mint zgy Jeremiás nyögdelve bánatom'. Oly megtörött szívvel, de nem oly szabadon (Nagyon

fáj

!

nem megy

1)*

(1866.)

INTÉS.

A

fájdalommal, gyermekek,

— Láng

az,

mely éget és emészt,

Kard, mely önvéred ellen készt, Tréfát ne

*

A.

j.

jegyzete

a

zzön

versetek.

kéziraton.

—

::

:

:

I4»

J\isebb költemények.

A CSILLAG-HULLÁSKOR.* (,867.) ].

Azt

beszélik, rendjelt

Nem

kaptam

vetettem, mért arattam?

IL

A

mi benne fényes

Az

A

irodalomé

;

mi benne kényes

Egyedül magamé. 111.

Járnak hozzám méltóságok,

Kötik rám a méltóságot

(íMegbocsásson méltóságtok.

Nem

érzek rá méltóságot. í) IV.

Csillagot, keresztet

Boldog ez

a kebel

noha rám aggattok,

nem

lesz

már

alattok.

V. Jld nofam

:

Ég

a kunyhó,

Ropog

a

nád

.

.

.

Kis keresztem

Hogy

szereztem?

Feleljétek ezt, ha kérdik

Elkopott

a lába térdig.

* Lásd Arany levelezései közt a b. Eötvössel és b. "Wenckheimmal a rendjel ügyében váltott leveleket. (Arany János hátrahagyott iratai és levelezése IV. köt.)

;

Kisebb

142

köitc:né.:yek-

VI.

RÉG] DAL, ÚJ SZÖVEG

Székács, Arany, Szilassy

S hazánk több

ily

pimaszi

Keresztekért akarnak Sírt ásni a

magyarnak 1* VU.

Ha

békülnek, határt hánynak.

Egy suhan czra jó sort vágnak Én is, a mit sorsom rám mért, Elszenvedem

—

a

:

hazámért!

A HAZA SORSA. Küzdelem

De nem

Nem

a létért.

a jóhixirt

;

hatalomért,

Csak nyugalomért. (,867.)

DEMOKRATA-NÓTA. Deák Ferencz! megélünk mi Kend nélkül Kívánjuk a szabadságot T^end nélkül. (,867.)

Kortes nóta volt, a harminczas években, Szabolcsban, persze a kik akkor nyeltek kitüntetéseket. Dallama: ftKinyílott a tulipán!') Egy-két bántó czélzás Arany ellen is volt az ellenzéki lapokban, mikor a rendjelet kapta. *

más nevekkel,

:

;

:

l\isehh kölleménví'k-

143

EMLÉKRE. Vándor

Hó! bámuld

megállj!

e követ,

Melylyel magunknak szerzénk hírnevet Itt

tornyosul a megkövült dagály

Mind nagy szavak bim bum Vándor megállj. !

!

!

(,867.)

FÉL MAGYARSÁG. Az

én

fiatal

(Vonj

Magyar Csak

Most

le

koromban negyven

évet)

volt a honfi k^ble

a lába

német.*

a melle zsák-kabátban

Úszik a köz

árral

Csak amúgy földszint protestál Hosszú csizmaszárral. (1867.)

POHÁRKÖSZÖNT A CSENGERY CSALÁDRA.

Mint nevök e

versben, oly simán folyjon az éltök

Antal, J{óza, "Lóránt, Olga, Leona, Eti.^^ (.867.) '^

'*

Atilla és pantalon. Férj,

n

és a

négy gyermek neve, koruk

szerinti

sorban.

:

J\isebb kciteuiévyek.

TOMPA Természet!

S

ezer képben tükrözte halálod'

ki

hogyan

új életre

Most öleden

SÍRKÖVÉRE.

kelsz,

nyugszik,

ha üdül a tavasz,

maga egy burkolt szomorú kép.

Várva nagy értelmét bús tele titkainak. Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok, Üljetek ágya köré, mondani méla regét. (1868.)

AZ ÖRDÖG ELVITTE A FINÁNCZOT. The

deii

's

awa

wi' th' exciseman.*

(BURNS.)

Jött az

ördög

heged

szóval,

Elvitte a finánczot;

És minden asszony így

kiált:

((Belzebub, éljen a tánczodÍD

Az ördög, az ördög. Az ördög e tánczczal Oda van, oda van. Oda van a finánczczal. (cCzefrét verünk,

fzünk

italt,

Lakomát csapunk nagy tánczot Szépen köszönjük. Körmös úr.

Hogy * Burns

maga

is

viszed a finánczot!))

exciseman volt.

Jl.

J. jegyzete.

;

:

J^ísebb köitemények.

145

Az ördög, az ördög, Az ördög e tánczczal Oda van, oda van. Oda van a finánczczal. (rVan csárda -táncz, kuferczcs, láncz.

Tudunk

De

polkát és fránczot

legjobb táncz az ördögé.

Hogy viszi a finánczot.» Az ördög, az ördög, Az ördög e tánczczal Oda van, oda van. Oda van a finánczczal. ()868 körül.)

KÓBOR (Tam O'

TAvYiÁS. Slianter.)

BURNS. «Boszorkánynya], manóval teljes e könyv. Gazüin Duglas.

Ha

ritkul a vásári tér,

S szomszéd, koma, szomjan betér Kocsmába,

S hullong

Míg

a hosszú a

nép

napon kapun

ki a

:

boldogan serezve ülünk.

Elázunk és rusnyán örülünk.

Mit bánjuk

a mérföldeket,

Mocsárt, lejtt, meredeket.

Mely köztünk

s a hon közt terül. Hol asszonyunk dér-dúrral ül,

Arany János kisebb költeményei.

11.

íO

; :

;

!

Ráncz homlokán, mint vész egén, S ápolja mérgét melegen 1

Szegény Tomin bezzeg

Hogy

^rbl

éjjel

betelt.

útra kelt,

(A vén Ayrbl, melynek nincs párja

Derék legényre, szép leányra). Hej Tomi lett vón' bár eszed S Katód tanácsát beveszed Megmondta százszor, hogy te nagy !

I

Szájhs,

iszos, szélházi

vagy

Ki Mindszenttl Farkasnapig

Nincs

vásár,

Minden

hogy ne légy nyakig

;

sütés-lisztnek felöntesz

A

molnárral, míg ráköszönthetsz Lovad ha egy patkót lerúg,

Már

berúg

a kovács veled

Templomba indulsz rnapon S hétf is ott ér a csapon. Megjósolá elébb-utóbb a Dögöd* lelik a Doon folyóba*! Vagy hogy az allowayi 6 :

Templomnál elkap

a

manó!

Ah, szende hölgyek! köny csorog

Szemembl, ha rágondolok Hány szép tanács, hány bölcs dolog S hosszú

Mit

tanítás kárba vesz.

férj a

ntül

se'

fel

vesz

— Tamá? Pompás helyen érzé magát, De

tartsunk sort

-

:

tehát

;

!;

;;

J^isebb költemények.

—

KandaJIóná]

A

tz

jó

dicsn

sör magát

14^

alatta

—

itatta

Mellette Csiszlik Jancsi, a

H,

régi korhely czimbora:

Egymást

testvérkint szeretik,

Nyakaltak együtt hetekig!

Dal

A A

között az este múlt,

s zaj

sör meg, az mindég javult; csaplárné enyelg Tamással

Sok

titkos édes lábnyomással

minden vadat elészed

Csiszlik

Röhögte

a csaplár a készet;

Künn zúghat a Tamás nem vét

A

vész,

bghet

rá fittyet

:

— is

:

is.

Gond, hogy ily boldogot fojtá önmagát

lát.

Serhabba

Mint méhe

száll kincscsel rakottan.

minden perez gyönyörrel ottan; Zír a király hanem Tamás Boldog, dics, mint senki másl

Szállt

:

De

a

Érintsd,

Vagy

gyönyör: s

leomlott a virág!

Perczig fehér

Vagy

mák.

hó, mely a patakba hull,

Vagy tünde

Míg

e/nyílott

—

aztán sehul

csillag

azalatt

:

rámutatnál, leszaladt! a szivárvány dísze,

mely

Zápor között mosódik el. — Idt ki köt meg?. Itt az óra Tamásnak is kell ülni lóra .

.

:

;

1

;

;

Jyisekb költemények

4?

A

rémes óra eljve,

Az

éj

ivének zárköve

S oly éjszakán lesz indulandó, Mint még soha bnös halandó. Fútt, fútt a szél, majd megszakadt.

Ömlött a zápor, mint patak Gyors fényt el-elnyelt a vak éj, A dörgés hangja hosszú, mély ;

Ily éjszakán

— gyermek

is

érti

—

A

jó lelket

—

Jó szürke Rózsiját megülve, Kinél jobb ló sincs ott-körülbe'

Gonosz

kisérti.

Sáron-vizen Tamás üget.

Fitymál

szelet, záport, tüzet;

Majd fogja új kék süvegét; Majd dúdol egy vén skót regét Majd óva néz szét sok helyen. Hogy C(el ne kapják)) hirtelen: Mert Alloway tájához ért Hol

a bagoly s szellem kisért.

Immár a gázlón áthaladt, Hol a kupecz hóba fuladt; Föl, a nyirfák

Hol

—

a szirt

megé,

Karcsi részegen nyakát szegé;

El, a rekettye s búzaföld

Mellett, hol a vadász megölt

Kis gyermek hullájára Ki a

cserén, —

a

Hol Mungó anyja

lelt;

kútnak fel köt é

át

magát.

—

;

!

;

;

:

M^

'j^isebb köítesnér.yek.

EJtte

A

Doon

a

vész az

2rc]2L

erdn

hömpölyg,

zúgva bömbölt.

Sarktól sarkig villám lövelt,

Harsant az ég közelb-közelb

Hát

Az

im,

nyög

ó templom

Fény

tör

ki

Bent tombol

Hs

:

fák közt világ van áll

:

szinte lángban,

résen és falon a táncz s vigalom.

Jlrpanedv,

ki lelket

adsz

Tled veszélyben n a dacz. Egy rossz hatos csudát tesz nálunk Egy korty: s az ördöggel kiállunk! Tamásnak

A

is

fejébe mászott

ser: hét ördögtül se fázott.

De

Rózsi meghökkent, megállt,

S nagyon

magát míg Kézzel, sarokkal, elé Mozdulni mert, a fény felé. Juj,

uraltatá

Tomi, most!

Mer

bbáj,

s

a mit te látsz!

boszorka táncz

;

Nem ujdon-uj cotillon az. Mint Paris divatba hoz. Hanem

kuferczes, kopogós,

Mártogatós, leguggolós,

—

Ugrós szilaj táncz, s brduda Ezt fújják talp alá oda. Ablak-szugolyban legfölül

Maga

vén Sátán bácsi

ül

Mint nagy, bozontos, czirmos Övé a muzsikás szerep

eb,

—

; ;; ;

J^ísebb kOlfutnenyek-

oly nyers hangot

Szorít

is

Hogy

reng belé boltív

s

,

tet.

Köri, mint szekrény, sok koporsó. Egy-egy halott mindben, s utolsó Díszköntöse van rajta még; Fagyos kezökben gyertya ég. Melynél Tamás, bátor vitéz, Ur-asztalán szörnyedve néz

Egy

még

gyilkost,

Babát,

ki

nem

:

bitófa-díszben.

volt keresztvízen

Kötélrl most metszett zsiványt.

hogy végst zihált Öt bárdot, a vérrozsda rajta, Öt hosszú trt, rá vér tapadva

Szájtátva még, a

Ott egy gyerekfojtó zsineg. Kés, mely apát ölt meg, kinek

Torkát szélé

saját

fia.

Nyelére száradt sz haja. Ott három ügyvédnek a nyelve

Sok rongy-hazugsággal bélelve Rohadt papszívek feketén Bzlöttek minden szegletén; S több iszonyúság, förtelem.

Hogy

elsorolni vétkelem.

Döbbenve míg bámul s fülel dühvel Tamás kedv, tréfa :

n

A síp jobban-jobban hasítja, A tánczos nép ugyan szorítja. Perdül, czikáz,

Vén

ölel,

forog;

asszony izzad, hogy csorog.

;

l\}seoh köiieT.éy.yek-

Mind

faJho* vágja ringye-rongyát,

S egy ingbe Hej Tomi

járják a bolondját.

vón' csak szép leány

!

Ez Az

mind, kövér, úgy

De

hószin gyolcs, tizenhetes:

ingok

Ezt a

nem

((többsincs))

Mely egykor

tiz s néhány;"*^

vastag hetes.

volt

nadrágom' kék bolyhu

is.

plüsh,

Leadnám czombomrul, le, csak Hogy egyszer rám pillantsanak!

De Csikót

ennyi görhes vén banya

megvadítana,

is

Ugrálva botján szanaszerte;

A

gyomrod hogy'

De Tomi

nem

föl

tudta, mit,

—

kevertél

hogy? ám:

egy furcsa fürge lány,]í most Kit avattak bé a karba, (Utóbb ismerte Carrick partja (rVolt ott

:

Mert sok Sok Sok

baromfélét

leölt,

jó dereglyét összetört.

kárt

tn

árpa-, rozsvetésben

Élt

tle

Az

inge finom len fonálból,

a táj rettegésben.)

Melyet visel még lánykorából, S bár hossza sértleg hiányos. De, mert különb nincs, czélirányos. T.

i.

óvcs.

;

j

keltem ény e k

J^is ehb

5 a

;

Ahl hitte vón' a tisztes mami, Mikor megvette inged, Náni, Két fonton

(ez volt kincse mind),

Hogy még

boszorkány tánczba vidd

De

A

szárnyad

itt,

nem

dal magas,

múzsám, ereszd bírod ezt te

:

Hogy' ugrott Náni, hogy' bomolt, ers egy fruska volt,)

(Virgoncz,

Hogy

állt

Szemével

Még

Tamás, mintegy bvölve, a lányt

Sátán

is

Szemet mereszt,

—

Míg

egy

majd benyelve;

izeg-mozog. fú és

szuszog;

szökellet, újra

Eszét veszté bolond Tamás Brávó, Kurta-ing li) S kiáltja Rögtön setét minden megint, S alighogy Rózsit fékbe kapja. :

Zúdul

ki

C(

ki

fészkét rabló verte

bsz

nyúlra,

Mely

orra eltt felugort

hopp

Mint zi egy

.

((tolvaj!

!

dühvel

vad ászcsoport.

vásári had,

fogd

meg ÍJ)

—

szó riad:

Fut Rózsi most üvölt inába Boszorkány és vasorrú bába. ;

Juj

.

íeí

Mint

Ha

.

a pokol csapatja.

Mint vadméh zúg

Ha

—

más

Tomi!

lesz vásár

megint:

Pokolba sülsz meg, mint hering;

1

?

le,

;

:

lyisehb költemények-

i

Otthon Katid hiába vár: Bus özvegy asszony Kata már! Czo, Rózsi, mint tled

telik

1

Siess eljutni hid-felig.

Ott rázhatd, gúnyra, farkadat.

Folyó vizén boszorka had Átkelni

nem mer, nem

De míg

a hidra feldübörgött,

szabad.

Volt neki rázni farka, ördögi

Mert Náni,

ki

ott jár közel.

Szorítja Rózsit és tüzel.

Tamás

Ha

ellen tör és lohol

—

tudná, Rózsi mit kohol

Egyet szökik

De

;

-

—

:

gazdája ment

—

szürke farka kárba ment

Náni tövön belé ragadt Szegénynek, egy csutak maradt 1

No, ez

Ha

ki,

igaz történetet

anyától született

Olvassa, és

ember

fia.

Tanácslom megfontolnia

Ha

kedve

inni csoszszan épen,

Vagy

kurta ing jár az eszében.

Hogy

kéjtül a kár nincs tova:

ím példa

rá

Tamás

lova.

{iS68-~yo kerül.)

>3

!;

}\isebi költemények-

154

HINC

ILLAE.

Haynaunál, Bachnál gonoszabb e nemzeti kormány

Ez

csak üvölteni hagy

:

az hivatalt

adott.

is

(1868.)

AZ Irtó

VÁLASZTÁSOK.

1869-IKl

háború voJt küzdelmed az értelem ellen

Készül az irtó harcz

a

kaput ellen

:

örülj

MÁSKÉPEN.

Mely Ifjú

Majd

A

ideálként leng vala

lelkem elébe;

vértanúként meghala

szent hazának

képe

:

:

Ti vagytok- é, kik most szavaztok.

Szatócsok és részeg parasztok

S megvesztek

általa!?!

AZ ALKOTMÁNYOS SARJADÉK. djobb dolgunk volt a Bach korában !» Kiáltja száz ifjú torok:

És rajok «HjaI

a

áll

is

e dolog:

boldog gyermekszobában r

,

86c.^,

!i»

;

;

:

J\isebh költemények-

TOMPA

155

SIRKÖVÉRE.-^^

Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék O maradandóbbat tn maga mveiben. Csak jel egész ország fájdalma kiért sajog egyre, fia drága porát e helyen rzi Gömör!

H

:

SZEGÉNY MISKA SÍRKÖVÉRE. Hát

Én

jól

van így, amice Tompa:

skártba, te

végnyugalomba;

S ha nem pönög lantunk, gitárunk, A varjú sem károg utánunk. (,869.)

SÍRVERS. Élt, szeretett,

meghalt

;

nincs hézag utána

nemében

;

Jó emlékezetét rzi utódja: elég! (,869.)

FTITKÁRSÁG.-^* Szép

megtiszteltetés,

De nem

Nem

birok vele

vagyok már

Hanem

a kés,

csak a nyele. (.869.)

A

* sjrkre az a hatsoros föl irat van vésve, mely fent a ((Kisebb költemények)) között jelent meg. Emezek: egy kísérlet s egy ironikus sóhaj. ** 869-ben szerveztetett, nag)'obb ügykörrel mint azeltt. )

;

J\isAb költemények-

((URAM BÁTYÁM.)) vége felé, már is Hideg nekem a delel nyár is Kora vénség hava l felettem

Férfi korom

Mind

:

a világ ((ura- bátyja)) lettem. (i869.)

KÁROLY CSÁSZÁR FORRÁSAIHOZ. (Lobkowjtz Bohuslav XV. századi

latin

költeményének

fordítása.)

Forrás, kit Helicon kara méltán zöngve magasztal.

Honnan

h folyamid,

Mész-ereid? Vajon, Élteti, a

Az

híg kén- és (oh csudai)

a

él

mely Siciliában az Aetnát

tz, vagy Pluto

s a styxi

közelség

melegíti vized? Bajáénak martja irigyel

S mely Antenor-lakta Timávra tekinget, a kútf S mely kék Rajna köri támad, nemesítve halálod Által, régi királyok legszentebb! ke Károly.

Nézd, mint hányja kevély buborékját a levegbe! Mint tarkázza kövét márványnyá, a melyen elfoly; Iris alig ragyog oly sok szinbe'. Fakadj is örökké Szent forrás

Tled

bven

Szépségét,

s

légy üdvös az emberi nemnek;

valamennyi beteg hadd nyerje

Felgyógyulását

Mind,

s

az agg erejét, a félénk lyányka virágzó

ki

s

térjen vidulva

meg újra

hónába

törött testét kristály vizeidbe meríté. (Karlsbad,

)

869.)

:

:

J^isebb költemények.

ít;'

NMHÖZ. (Karlsbad, július J2.

1869.)

Ezernyolczszáz harminczkilcncz

—

Irtuk már e levelet Harmincz éves, Julim édes!

Lelki frigyem teveled.

Ifju voltál, ifjú

Árva

Nem

voltál,

volt

voltam.

én szegény

messze olyan össze-

ill pár a föld-tekén.

BÚCSÚ A

FÜRDTL.

Isten veled Karlsbad szép tájai

—

az ember nem állja, Rothad neki tüdeje-mája

Örökké

;

így végzdik

—

a földi pálya.

Alás' szolgája! (,869.)

MIRTUSZ LO7MBJA KÖZÉ... (Kallimachosz után, görögbl.)

Mirtusz lombja közé fonom be szablyám, Ug)% mint Hármodiosz s Arisztogeitón,

Mikor

a bitorlót m.egölék

S egyjoguvá Athenae

lakosit tevék.

:

J^isebh kcltemények'

>58

Nem

vagy, Hármodiosz, te halva,

nem

vagy,

Élsz, mondják, szigetin a boldogoknak,

S veled ott gyors lábú Achilevsz, És Diomédesz, a Tdeidesz, veled. Mirtusz lombja közé fonom be szablyám.

Úgy, mint Hármodiosz

Hogy Zsarnoki

¥ön

s

Arisztogeitón,

Athen32 szent áldozatin férfi

Hipparchot agyonölék.

lesz híretek, él

dicsn örökre.

Kedves Hármodiosz s Arisztogeitón, Mivel a bitorlót megölé Kardotok, és Athenae szabad

általa.

(J870 körüJ.)

AKADÉMIAI PAPÍRSZELETEK. JÓKAJHOZ.*

Én-kedves czimborám,

Ha Itt

te csak halogatsz,

jó Jókai

vagyon október, hvösebb

Még

sincs a

Tudod

Mór

úgy járok én

kezemben az

úr!

pórul,

a czella,

igért novella.

pedig, tudod, a czigány adomát.

Mégse szánod a te collegádat s komád'. Én rám szól keserves tanulsága ládd-é Mikor haldokolva vaczogott a dádé,

* Hasonló sürgetésül volt írva Jókaihoz a fentebb közölt oSzerLevél.

kesztci

f>

; :

i^p

J\isehb ko'-ie;rények.

Intvén a napnak, mely boronga téliJeg ((Bujkálj

Te

!

bujkálj

is Írnál

pajtás

sütnél

!

:

még ha

lenne kinek!))

de majd nem lesz kinek.

(1863. kör].)

II.

Az

emberi öltt nagy feledékenység

Elnyeli mint tenger;

Csak kett marad fenn az emlékezetben Der Denker und Jienker. ('865.)

]]].

TOLDYHOZ. (Olésj meghívóra.)

Sár van, hó van, köd, fergeteg,

A

szegény tag bús és beteg

Nem

jöhetek

—

;

Végezzetek. (1875 köri.)

IV.

(Egy másik

ülés!

meghívóra.)

Beteg vagyok, süket, vak

és

vén

Tanácskozni miért m.ennék én? (1880

ápril.)

;

!;

i

í?

7\iseht köíl::r,ényck.

>

BUDENZHEZ. (Bálint Gáborról,

a

ki

Hunfalvyt

és

a

finnistákat

szenvedélyes

polémiával megtámadta.)

Igazi vasfej székely a Bálint:

Nem

merre Hunfalvy Pál

arra megy, a

int.

(^878.)

V].

BÁLINT GÁBOR RÖPIRATÁRA, (melyben panaszosan kikelt az akadémia s a cultusministerium elmaga annál hevesebben len, hogy méltatlanul bánnak vele; de megtámadta mind a kettt.)

Szegény Bálint Gábor, Boldogtalan góbé

A

mennyit te szenvedsz.

Mi

ahhoz

a

Jóbé

(,878.)

vu.

A HANGSÚLYOSOK HEXAMETERE. (Ajánlva Szász Károlynak.)

Reménység

barátság sirunkig

jóltévnk

;

vezessél

karon.

Ezért adjuk oda Vörösmarty hatosait?

;

;

:

:

!

i6i

J^iséhh költemények-

VIU.

CAPUT, ALAS, PEDES

.

.

.

(Schola saJernitana.)

(

Yigá

A\fordítás. Ajánlva Szász Károlynak.)

nyakkal, szárnyát és czombjait

le fejét

úgy

;

j

Sarkantyúja ell, és a két vállperecz oldalt

Most

oldalra teszed

mellét elvágod a háttól,

s

Mellhúsát (ha nagyobb) szépen lemeíéled a csontról,

Megtöröd

Ámde Mind

a

farát,

derekát

s

elejét

nem bántod

azontúl.

hosszába, megint háromra metéled;

ezt jó késsel,

hogy

húst,

brt

össze ne nyizbálj

AZ ((ÜSTÖKÖS))-NEK. (1871

Zengi epigrammád

deczember

a fényt,

24.)

melyet

Olcsón pufPogató szónok

a

a

görög

ellen

honra derít

Forgatom én nappal görög íróm' s forgatom Vénségemre be nagy lelki homályba esem!

éjjel

PIROSKA BETEGSÉGÉBEN. (iSyi

Azt hittem

:

ó'ró'm

deczember

vagy,

s

28.)

kezdettem

örülni,

egy sírt, hogy szemem ne lássa Korán volt reményért hozzád menekülni Csak a fájdalomnak vagy te folytatása. Eltakartál

:

Arany János kisebb költeményei.

]].

I

1

!

i62

!

J^isebh költemények-

Jöhetsz

1872

MÁJUS

tlem

vidor tavasz,

1.

Jöhetsz bús szi felleg,

Nyár, mely

pirít, tél,

mely havaz

Én meg nem énekellek. Az én idmnek egy szaka Van már csak a fagyos tél, :

S ama földsarki éjtszaka, Melynek több napja nem

kél.

AJ-BAJ!

Nem

fáklya vagy, éltem

Vagy Mely

te silány gyertya,

csepü-kanóczát

Serczeg\'e

itatja,

Majd-majd

Mégis ha

De

el is oltja.

eí-égne

mennyi hiában

Elcsepeg, elcsurog

Így átabotában

:

Áldatlan munkában

;

!

.

163

J^ísebb kölieméiiyek-

ÉNEK AZ ÖREGSÉGRL.

—

isten látja Vén vagyok már Minden ember ((ura- bátyja,)) Bár még ötvenim felén

!

-

Leng fehér zászlója fmnek, Megadásul az Idnek: Tle békét esdem én. Kik velem egyenlk korban.

Még

virulnak férfi-sorban,

.

.

(1875 köri.)

A KÖZTÁRSASÁGHOZ. (O

navis, referent

.

Oá.

visszaterel új vihar,

látod,

j

/^.)

hab

Révbe ? hogy evedz

Nyilt tengerre. Hajó

Nem

7.

HORATIUS.)

(ALLEGÓRIA.

Oh, hát

.

.

.

.

.

a

siess,

hamar

Nélkül, meztelen oídalad.

Hogy

f

árboczodat Afrika gyors szele

Megsebhette ? nyög a puszta És nem bir ki, alattság Híján, vázad erszakosb ">^

* Vagy

:

vitorla-rúd,

S megsebhette derék árboczod Afrika A. Gyors szélvésze ?

J.

jegyzete.

!

I

64

J^isehh költemények-

Nincsen egy ép vásznad

Tengert? -

Vésztl

is,

és kihez

sújtva föl-esdj, nincs olyan istened.

Bár, mint pontuszi fenyves

Erd

lánya,

nemes

Hánytorgasd nemed

Nem

család,

és hasztalan

sneved

:

bízik cziczomás tatba' ijedt hajós.

Szélnek hát ha dobatni Játékul

nem

akarsz, vigyázz.

Aggódó bosszúság tárgya nekem minap. Most vágyaimé, s nem kicsi gond bizony

h

A

:

Cyklad szigetek közt

Forrongó vizeket

kerül d."*^

(1873 köri.)

CHINAl DALOK. (Angolból).*-* I.

A SZÉP HORGANYT.

Tavaszszal, mikor a fzfa zöldéit,

Hajnal hasadtakor

Hogy

szép

esett,

horganytm

elveszett.

El, el! igazán elveszett!

Oh *

Vagy

:

jaj

nekem! Ej haj

Fényl Cykladok

alján

A

A. J. jegyzete. vészes vizeket kerüld. Kiírtam: (Journal of thc North-China Branch of the Royal 1872'^ George. Carter Hent értekezéséAsiatic SocJety for 1871 bl : Chinese Lyrícs, (mely különben semmit sem ér). k-k

&

A.

7. jegyzete.

!

!

:

J^isebb költemények.

Az Ki

én fia

horganytm

j

elveszett

volt az a diák,

Ki szép horganytnn felvéve

?

(Valaki fölvette bizony.) Fel,

Oh

jaj

fel

fölvette valaki

!

nekem! Ej haj

l

3-

Akárki

meg tmet,

lelte

Ha nékem visszaadja azt, Meghálálom jóságtokat.

Meg Oh

jaj

én

meg én

!

nekem

1

!

igazán

meg

én

1

Ejha]

4-

Meghálálom

jóságtokat,

Bár, ha tudná apám, anyám,

Összetörné

a csontomat.

Össze! igazán össze áml

Oh

jaj

nekem

!

Ejhaj

5-

Összetörhetnék csontomat.

Letéphetnék

a

húsom

is

:

Meg nem másíthatnák szivem. Nem azt! nem azt, igazán nem Oh

jaj

nekem

!

Ejhaj

I

azt!

6^

!!!

!

:

J^ischb köUeinenyek.

\66

6.

Meg

nem másíthatnák szivem. Mert halva bár, a sírbai\ is, Mindig csak azt akarnám. Azt én! de azt! Valóban Oh jaj nekem! Ej haj

azt!

7-

Mind

akarnám sírban is. Tizenöt esztends vagyok azt

S még nem szerettem

Nem Oh

jaj

én!

nem

eddig.

én! nem, igazán!

nekem! Ej haj 8.

Még

nem szerettem

Ha megtudnák

mostanig.

jegyesemék.

Válópert kezdenének.

Azt k, de azt valóban jaj nekem! Ej haj !

azt

Oh

9-

Válópöröm megkezdenék. Mindjárt nem kellenék nekik S férjhez mehetnék máshoz. De férjhez ám! férjhez bizony! Oh jaj nekem! Ejhaj

4

!

;

:

J^isebb költemények-

i

67

11.

A TR.

Egyedi

voit szobájában az asszony,

ersen

Szíve

vert félelmében,

Szóla kedvesének, intve hangosan

:

((Ne jj bep) úgymond, ((férjem nyomon van,»

— — r— iko— iko — — — — —r— iko— iko — —

Turr r Turr r Turr

i

—— i

((Múlt

ja

ja

'^ 1

!

ja!

úgymond, ((nyomon

((A férjem))

Ma

-

i

van.))

kikaptam már ersen

éjjel is

;

reggel épen víradatkor,

Köszörülte fényes trét

Bosszút szomjaz, fölkeres

a hol talál,

— — iko — iko-- — Turr— r— — iko— iko— i— Turr-— — Turr—

r

r

i

r

ja

I

ja!

ja

i

Bosszút ám, és felkeres

a hol talál.

3-

((Tested gyöngéd, Ilyen ifjan

erd

csekély

hogy lehetne

Eiveszítni drága élted'! Futni hát?

Ah, nehéz már

*

Ez

a

forgó

k

Mit ér?

kikerülni sorsodat.

hangját

utánozza,

a

mint

a

férj

a

trt

ki

!

"Kisebb költemények-

68

——— —— —

—

ja Turr r r iko- ikoTurr r r- iko- iko— i- ja ja! Turr Bizony nehéz kikerülni sorsodat.)? i

1

1

i

4-

Mond

a

kedves: ((Nem haüottad édesem.

Hogy Huang-tsao Nyolcz

Nem

millió

hajdan, élete folytán

embert megölt? Azért én

félek a gyilkos

tr

villogásitól.

Turr -r — — iko — iko— — Turr — r—r— iko -iko — — Turr— — r

gyilkos

ja!

i

ja

ja!

i

A

i

tr

villogásitól.

5-

(iCsak meghal, a

A

fa is

Mint

ki

száz évig elélt

megvénül és lombja

azok, úgy én

is

is.

lehull.

vissza kell

hogy adjam

Éltem' az árnyékok birodalmának.

— — r—iko— iko— — — — — iko - iko— — ——

Turr r Turr r Turr S

i

r

i

i

ja

ja!

ja!

kísértetté lennem,

de

legbvösebbé.i

a

WANGNÉ ASSZONY. Fátyolos ablakon kívülrl Hallatszott egy szomszéd halk kopogtatása.

A

leány benn kiálta:

ki

az?

<íA szomszédja, Wangné.))

!

;

!

!

J\isebh költemények-

'Wangné bement az ajtón

169

s ]eült

egy magas székre. Hajahaj

I

Leány. ((Nagyon fitymálva bánik velem, hogy nem

j

gyakrabban szegény lakomba.))

"Wangné bevoná

a virággal hímzett függönyt,

Belehellé a szépítszerek

illatát,

Lefordítá a piros damaszk ágy terítt.

Ránézett

S

a leányra,

észrevette,

hogy összeesett

és csupa árnyék.

Hajahaj

"Wangné mostanában

Leány

(szóval).

No,

kisasszony, hát

Mostanában

magát,

semmi életerm. kedvem. És semmi étvágyam ételeimhez,

Még Tea

nincs

a teára sincs

és étel iránt oly

undort érzek, hogy

csak nehezen vehetem be. Hajahaj Wangné (szóval). Hivjak egy orvost,

Nem hivk

(daioi).

Ha

érzi

?

(dalol).

Leány

hogy

orvosért

én,

küldenék,

nem

csak

megnézze?

a ki

kell

nekem.

üterem

tapogatná

csak kifaggatna

Félek én

Wangné Leány.

a faggatástól, tapogatástól.

(szóval).

S én Leány.

Ha

én azt

se,

nem

kell

(szóval).

Nem

nékem

az se.

papot hivatnék, csak csengene-bongna, Hajahaji

félek a csengés-bongástól.

Wangné

l

Hivjak-é egy buddha papot?

Nem hivk

Ha buddha

Hajahaj

Hivjak-é egy láma-papot I

hivatok azt se,

nem

kell

nékem

az

se.

az

se.

lámát hivatok, az csak dúdol-gajdol,

S én

félek a dúdolás-gajdolástól.

Wangné Leány.

(szóval).

Nem

Hivjak-é hát

hivatok azt

se,

Hajahaj

ördögzi? nem

kell

nékem

!

I

J^isebh költemények-

70

Ha ördögzt S én

Wangné Hogyan

hivatnék, csak bvölne, csak bájolna,

btl

félek a

(szóval).

esett e

bájtól. Ejha)

Hát ez

se kell, hát az se kell?

nyavalyába?

Leány. Harmadhóban, ah

A

harmadhóban,

a

I

úkies derit)) évszakban,

Mikor És

Egy

nyilt,

hajtott.

legénynyel találkoztam, tavaszi sétája közben.

Wangné LEÁfVY.

Én

borsóvirág

a

fzfa zöldje

a

(szóval).

O

Séta, vagy

szeret,

t, mert

is

nem

:

mi dolga volt vele

és diák,

ifjú

Szóltam hozzá szerelmesen egyetkettt. Ejhaj

Wangné hogy

Nem

1

félt

megtudják?

szülei

Leány.

Szerelmesen, vagy nem:

(szóvan.

?

mert szép leány vagyok,

Apám

hetvennyolcz esztends,

—

Az anyám siket Egy cseppet sem

s

rosszul lát;

félek

Wangné (szóval). Hát a

egyiktl

bátyád

s

is.

Ejhaj

ángyad nem

1

félsz,

hogy

megtudja? Leány. Bátyám ritkán van

itthon,

Ang\^am mindig az anyjánál Xigy hit e ketttül nem

Wangné

(szóval).

lakik,

félek.

Ejhaj

Hát nvéreidtl nem

I

félsz,

hogy meg-

tudják?

Leány.

A

néném közt

és

közöttem nincs sok

(kor)-

különbség;

A

húgom meg még

kicsiny, az

még semmit sem

S mi ketten egy véleményen vagyunk. Ejhaj

Wangné (szóval). No mit kivan tehát? Leány. Oh édes Wangné, úgy tekintem anyámat

(térdre

esik).

tud

;

!

mint második

:

.

:

:

!

J^isebb kSitemények-

i

Térdeimen kérem, legyen igaz anyám,

7

J

és hajtsa

végre sikerrel ezt a dolgot. Ejhaj

"Wangné hajtani

(szóval).

De

nem

hátha

lehet sikerrel

végre-

?

Leány.

Ha nem lehet

meghalok keservemben. Ejhaj

:

EPILÓGUS. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam. Gyalog bizon .

.

Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot.

Fényes tengelyt, czifra bakot S egy a lelkem! Soha meg se' irigyeltem.

Nem tördtem

bennülvel.

Hetyke úrral, czifra nvel Hogy' áll orra

Az

út széli n baktatóra.

Ha

egy

úri ló-csiszárral

Találkoztam

Nem

s

bevert sárral

pöröltem,

—

Félre álltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen

Egy

kis virág

itt-ott

nekem

nyitott

:

Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve.

I

.!

:

I

Ki*Mf ktítema^.

73

Az

életet, ím,

Nem

megjártam

;

azt adott, a mit vártam

Néha

:

többet,

Kér^e, kellve, kevesebbet.

Ada

nem

czímet, bár

kértem,

S több a hírnév mint az érdem:

NagNTa

vágy\^a,

Betelt volna keblem vágN^a.

—

Kik hiúnak és kevélynek Tudom, boldognak is vélnek:

S

boldogságot

IrigN- nélkül

B;T

-

;

c

,-:

F^e.-nészt

e :

még

m

ti

látott?

ki

tkos

az örök kétely;

S pályám bére Éget, mjnt Nessus Alily temérdek

Aüly

m étely

vére.

munka

várt

mégl

.

kc\'és a mit beválték

Félbe' -szer be',

S hány reményem

Az

életet

hag\'ctt cserbe'

már megjárram

Mit szivembe vág^^va Azt nem hozta,

:

zártam,

Attól makacsul megfoszta.

Egy

kis függeHen nyugalmat.

Melyben

a dal

megfoganhat.

Kértem kérve S 6 halászta, évrül-évre.

;

;

:

J^isebh költemények.

t

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,

Hova múzsám' eJ-elvárnám, Mely sajátom ;

Benne

én, és kis családom.

Munkás, vidám öregséget, Hol, mit kezdtem, abban véget.

Ennyi

S hogy megint

ültessek, oltsak.

Most, ha adná Egy nyugalom

vár, a

Mert Bár

.

,

volt csak

is

kés végs

már,

:

:

hogy' szálljon.

már

kalitja

Rab madár

is,

kinyitva,

szegett szárnyon?

(1877 július

6.)

AZ ELKÉSETT. Késn keltél, öreg! hova indulsz már ma? Nyakadon a vénség tehetetlen járma Messze utad czélját soha el nem éred Jobb, ha maradsz

s

cdement napodat dicséredjí.

(íTudom, sikerültén sohasem örülök,

Szándékomnak tán már

De Uz

hiú tett

is

elején

kidlök

jobb áldatlan panaszn;

i

:

:

gondot, unalmat, és a mozgás használ.]^ (1877 j"''"s

7.)

75

:

Kisebb költemények

74

VÁSÁRBAN. Gyékényes, abroncsos

Honnan

czipel a

Hoztál-e pirosló

Mezk

alföldi szekér,

sors — se három egér?

búza-magot?

új

lelkét: friss széna-szagot?

üde

Odakünn már, úgy-e, megért Rét gyapja

lenyir\'e

;

a kalász ?

foly a takarás;

Boglyák tetejérl egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén ?

Rég nem látta bizony vidámnak e nyájt, a régire fájt Minden nyara új seb

—

—

De

talán

most e nagy mezei jószág szép Magyarország.

Áldást hoz az egyszer

Legyen

—

legyen

is,

Isten'

Alikor én

maga

is

telke

:

megáldva e föld

—

mint rég ezeltt.

((markot hajtani)) kezdtem,

is

S nem sikerit, bár hogy' így

—

Adtam

vézna, ügyetlen

fejem

a bölcs

mint igyekeztem.

s

testi

dologra

—

tudományokra.

Barázda helyébe' szántván sorokat, Nem kérkedem ezzel, mert azt se'

—

De, hogy

a

mezt,

sokat.

az anya-természet

Kebelét elhagytam, sajog egy érzet. s tüzesebben vér Holtig sajog itt benn,

—

Láttodra, te búzás alföldi szekér. (1877 július

9.)

:

költemények-

1\is*;hb

175

TAMBURÁS ÖREG Az

ÚR.

öreg úrnak van egy tamburája,

S mikor az Veszi

ihlet s

a rozzant,

S múiatja magát

Nem Nem

unalom megszálJja,

kopogó eszközt négy fala közt.

veJe

figyel arra deli hallgatóság,

olyan szerszám, divata

Az öreg Maga számára

is

óság

úr, (fél-süket és fél-vak).

és lopva zenél csak.

A

mi dalt elnytt ez az emberölt, S mit összelopott mai zene-költ. Öreg úrnak egyrl sincs tudomása ver, más Neki új nem kell a mit ;

:

a'.

Mind

régi dalok, csuda hang-menettel

Váltv^a

kemény, lág\%

Hegyes-éles

jajjá úti

—

s

:

magyar a némettel

betyárnak,

Ki hallja szavát törvényfa madárnak.

Nyers, vad riadás... mire

Hangnembe

a

Ott zokog,

ott csúsz

Hol

ki

végzi,

a

leglágyabb

húr lebukik, lebágyad, kígyó

testtel

tudná? nincs az

Majd egyszer

dal,

édesdeden

— Tiszta remekké magába

.

.

.

a mester.

öml

szüleml

—

Pendül, melyen a táncz tétova ringat.

Mint lombot

a szél

ha ütemre ingat.

;

:

::

;

;

;

J^isehh költemények-

yfe

Olykor egy-egy ének nyújt neki vigaszt

A

kora szülte

hitújítás

Benne

Vagy ers

Kopogójábul

-

csak képzeli hozzá

S ha nem sikeri

A

nem mintha kihozná

úr,

—

azt

Istenhez emelve.

hittel

Mindezt öreg

még

bnt-vallva, leverve,

a tört szív,

kivitelben a dal

;

:

két öreg szerszám egymásra utal.

De

azért

nem tri

rajta

meg

a port

Emlékezetes neki minden accord

Egy hang s feledett régi dalra émed Szövege czikornyás, dallama német. :

Az

öreg úr

—

így, dalai közt élve,

Emlékszik idre, helyre, személyre Kitl, mikor és hol tanulta, dalolta

Ezt

is,

amazt

Néha egy

is,

gyermek kora

új dalt

olta.

terem önki ni húrja,

le nem írja S felejti legott, már Késbb, ha megint eszébe ütdik:

;

Álmodta-e, vagy hallotta? -

Sokra bizony már

O

is

Nem

tndik.

alig viszi dolgát

((minden nap feled egy-egy n6tát»

mvész babérja hevíti, Csak gémbered ujját melegíti. is

a

Gyakorold

is,

a mit valaha tudtál,

Hasznát veheted, ha nyomorba

jutnál

;

:

;

:

JQsehh költemények-

Ha

öregem! vele

kiülsz,

177

útfélre

Húll tán kalapodba egy-cg}'^ fillérke. J

(

A A

877

július

I

2.)

((HAZÁRÓL)).

hazáról egy merész szót

Én

is

ejtek hajdanába',

Mikor annyit is nehéz Most közönbös lettem

volt s

gyáva.

mikor szabad sajtó van, Most! És üvölt a pajkos gyermek, .

.

.

S vén asszony az

útcz' ajtóban

N agy-bátra n fülébe ordít A királynak, ministernek. (1877 július

12.)

A LEPKE. Zöld lepke, mint hulló Melyet tovább legyint

Nem

száll virágot lepni

Csak

lenn, az út

levél.

a szél,

porán

meg, libeg.

Nincs feltn bársony meze, Csilló pora, fény-lemeze

Virágkorát most

éli

bár

Oly szinhagyott köntösbe'

jár.

Volt napja,

t

Hogy

volt,

Ízlelt

Arany János kisebb költeményei.

négy, tán

is

szerelmet is; 11.

í2

:

Most

Nem

:

költemények-

7(^isebb

7?'

;; ;

jövnek hint magot, fél, hogy a láb rátapod. a

Szegény! ha rátoppaníanék. Pusztulna

De

egy nemzedék;

s

oJy bizalmas ott alant

Mért bántsam Élj,

a kis

gondtalant?

lepke! éld múló nyarad,

Ha még

egy-két napod marad

:

Jöhet vihar nagy-hirtelen,

S megfagysz esn, hideg

szelén.

Köszönd, hogy már tekintetem

Földhöz

Ha

lapul,

bátran

Rád

is

még

föl

vetem

fenn hordanám,

tiportam volna tán.

Mért nézzek

E

nem

a

magasba

fel ?

szép \u2ig: egy köd-lepel

JVem látom az ég madarát, Csak téged itt s utam porát.

Nem

A

a pacsirtát, a ki szánt

napnak áldott fénye bánt

De

az anya-föld szintéi en

Fakóján megnyugszik szemem.

Sorsom pedig, s egy méla gond Egembl már a földre vont; De nem remény-magot vetek Azt nézem: hol pihenhetek? :

(1877

július

]3.)

; !

.. .

.

J\isehb ki^ltemények'

1

HONNAN ES HOVÁ? Mily rövid az Mint hullócsillag

Mely

élet

! .

.

futása.

földünk körébe jutva.

Lángra gyúl, és tz-barázdát írva elszalad, gyorsabban

Mint egyet

pillantanál.

Útja honnan jött? hová visz?.

Míg

A

sötét volt, s újra

az

lesz,

világ-ür végtelenjén

Hol bolyongott? és hová fog? Ki tudná megmondani

Míg

tündöklött,

S honnan

Mely

addig

élt.

jössz te, lélek,

csak e föld

.

.

gz-körében

Vetve lángot, addig fénylel, míg épen áthaladsz

A

Bölcsd és sirod homály. Akkor lobbanál-e föl csak

Az

állatban, s véle

Vagy

jövel a

múlsz

el ?

végtelenbl

Ismeretlen, hosszú pályán,

S

visszatérsz azon megint?

Oh, ha nem

E

volt, és

túl folytatás:

Mily rövid

.

ha nincs

parányi csillogáson

Innen és

.

az élet!

—

.

79

:

: .

J^isebb költemények-

8o

Megfelelsz

te, lélek.

Volt id, mikor tagadták

A

futamló csillagot

Semmi

az, csak földi pára,

Lobban, és

Most

fut,

és elég.

a szellemet tagadják

:

Semmi az, csupán anyag, Agyvel, vér és ideg Összhatása, mely azonnal

Véget ér, ha szétbomol Agyvel, vér és ideg.

Az

anyag a halhatatlan

Fben-fában Osszetái'sul,

:

újra éled,

meg

elszéled

Mindörökké, szakadatlan

Hanem

A

szellem

Ez

;

e föltámadást

nem

éri

meg

üres hang, nincs sehol.

Puszta réme ferde agynak.

Milyet századok ránk hagynak

S csak

-

zavarja a tudást.

Oh ti, a kik jobb felemnek Már e földön mély sirt ástok

:

Oly bizonyos hát tudástok. Hogy helye sincs védelemnek?

Nem mond Mely

ellen az a szellem.

hogy támaszt leljen Megtagadni önmagát? S nem rettegné, ha meglelte kutat,

— Mit tudása így teremte — Azt az örök éjszakát?.

.

;

:

:

J^isebh költeinények-

Ah, jobb volna

kissé várni,

Nehogy úgy találjon járni Az a híres tudomány, Mint ama gyors fény nyel jára, Mit csillagnak vélt a golyhó, O azt monda csak gyúlt pára S ím, ma áll, hogy égi bolygó Mi lehet még ezután? :

A

mi annyi szívbe

oltv^a

Élt világ kezdete olta

Mit

A

;

remélt a hindu, párz

mért lángolt annyi

;

oltár,

Zengett Szíonon a zsoltár

Hogy nem addig tart az élet Míg alant a testbe' jársz Hanem egykor újra éled, S költözzék bár fbe, fába

Vagy

keresztül állaton

:

Lessz id, hogy visszatérhet Régi nemes alakjába. Megtisztulva, szabadon

;

Vag^' a ((boldogok szigetjén,))

Mint Vagy Mint

hivé a boldog hellén, az üdvezltek helyén,

reméli a keresztyén.

Lesz dicsebb folytatása

:

Én azt meg nem tagadom. Mit hisz a tudós? lássa. T'ldí pályám' a mi nézi

Annak immár vége

lesz.

—

:

-

;

'Kjsehb költemények-

Vissza senki

S rövid

nem

idézi

foglalatja ez

Mély homályban, Kis fény

is

;

—

:

éjfél tájban,

ha nagynak tetszik,

Hogy a fid körén bolyongtam Egy barázdát én is vontam. Az emberek rávetek Pillantásukat egy perczig,

—

S egy tudós tán m.egfigyelt És lapjára, sok száz jelhez

— A hog}'

csillagfutást felvesz

Könnyed, vékony karczol ássál

Rólam is tn némi jelt, Mire reggel sem ismier S összevéti annyi mással A jövend nemzedék.

Mely

Nem Hogy Én

kérdi tán, se' tudja.

se' is

igen lesz rá gondja éltem,

itt

is

s a

:

tömegben

lantot pengetek. (1877 július

)4.)

TENGERI-HÁNTÁS. Ballada.

Ropog Pirosan

a

tz, messze süt

a vidékre.

száll füstje fel a

nagy égre

Körülállja

egynehány

fa.

Tova nyúlik rémes árnya S körülüli a tanyáknak Szép legénye, szép

;

leánya.

;

;

J^isehh költemények.

iB^

((Szaporán, hé! nagy a rakás: mozogni!

Nem

összebúva susogni.

is ilJik

Ki eJször piros

cst

\z]y

LakodaJma lesz az szszel. Tegyetek rá! hadd lobogjon

Te

:

gyerek, gondolj a tzzel.

«— Dalos Eszti szép leány volt, de Fiatal még a mezei m.unkára

árva,

;

Sanyarú

Napon —

volt beleszokni

:

égni, pirosodni,

Hvös

éj lesz,

Derekának

fogas a szél!

hajladozni.

Deli karcsú derekában a salló.

Puha lábán nem teve kárt a talló Mint a búza, piros, teljes Kerek arcza, maga mellyes,

— Teli Az

a hold,

most búvik

;

fel

—

egész lyány ugyan helyes.

Tuba Ferkó

juhot

riz

a tájon

;

juha mételyt legel a rossz lapályon.

Maga

oly bús ... mi

Furulyája mindég

— Ahá

!

—

a

mezre

kiment

ha álom ért reájok,

Oda

hagyta

—

kiséri.

Aratókkal puha füvön pihent

De

éri ?

rókát hajt a Bodré

Dalos Esztert úgy

Dalos Eszti

nem

sí-rí,

kis tanyájok'

.

;

:

1

84

?C/5efcí>

— Töri Ne

költemények.

vadkan az

a

tegyétek,

!:

ti

—

eirtást))

leányok!

Szeder-inda gyolcs ruháját szakasztja. Tövis, talló piros vérit fakasztja

Hova

Ha

mint kósza

jár,

lélek.

alusznak más cselédek?...

— Soha,

mennyi

csillag hull

ma

Ti leányok, ne tegyétek.

Tuba Ferkó Tova hajtott,

legelt megunta.

a

furulyáját se' fútta

Dalos Eszter nem

Maga

halvány, dala

— Nagy Csak az

Szomorún

Nem

sí-rí

a harmat, esik

tébolyog a

--

egyre

isten tudja, mér'

jár,

;

kiséri.

rí.

mezben.

semmi dolog kezében

is áll jól

;

Éje hosszú, napja bágyadt.

— csak egy vágyat — De suhogjon az munkai — Szive sóhajt

a

Te,

halál, vess

Ködös szre Törik is már

vált az

puha ágyat.

id

a tengerit

azonban.

Adonyban

Dalos Eszter csak nem

Temetbe

— Jíz Ne

a

költözött

ki

jött ki

;

:

;

Lombár nagy harangja!

gyalázza érte senki.

.

7{isebb köifemények-

Tuba Ferkó haza Dalos Esztit

185

került sokára.

hogy' jára

hallja szegényt,

Ki-kimén

Rossz idbe',

jó

— \uvikol már,

idbe': az ebanyja!

—

nyugosznak, fagyos földbe.))

aJtt

Maga Ferkó sem

nyughatik az ágyon,

Behunyf szemmel jár-kel

Muzsikát

a /j/í^világon

aludj,

Azt danolja:

hé! vele álmodsz

a boglyára,

hegyes tornyára

Kapaszkodnék, de nem Feje szédül

:

nem

mi

;

éri.

éri ?

.

.

— Tizenkettt ver Adonyban Elég

Lohad

a

is

tz

Összebúnak

volt

;

a

Magasan

a

rci2.

regélni.

legények subába

leányok csuhába

;

:

ülve muzsikálnak,

eltnben.

(1877 július

Mezn

—

levegben

a

Furulyáinak,

*

:

-

Repül egy nagy leped ^zwn

Azon

—

((gyere! jöszte!))

Nosza, Ferkó felszalad a falu

;

nagy-fenn, messze,"*^

hall

Dalos Eszti hangja közte,

— Ne

Azután

;

temetbe

a

háló emberek

sokszor

húzódó

kísértetes zenét hallani

kiterült

ponvván repülnek

tova.

;

a

15.)

a légben átzenészek valami nagy

magasan

vélnek

(daemoni

;

:

.

7\isehb költemények.

AZ ÜNNEPRONTÓK. Xznáxúy kondul szent harangszó.

Csengve, búgva messze hangzó

:

((Imára! imára!))

Jámbor népe a kis helynek Halkan lépve gylnek, mennek Imára, imára.

Szép piros a pünkösd reggel, Mintha tzzel, Szentlélekkel Menny-föld tele volna;

E E

napot

fent, s lent

nap oly ragyogva

Mint

megülik, nyílik,

hajnali rózsa.

De mi réjja riad? de mi ördögi zaj. Rekeg szitok és otromba kaczaj. Hogy Szembe'

Nem

reszket az egyház tornya

tördve

.

.

a szent mával,

Foly tegnapi

dre

((Hol egy muzsikás?

Ha

?

Isten hajlokával.

tivornya.

heged, vagy egyéb?

különb nem akad, dudaszó

is

elég;

Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom.)) ((A Zsuzska maradjon

Eszem

A

!

hagyj neki békét!

ezt a pirosítós képét

kuferczesí majd vele járom.))

;

.

187

J^isebb kí^ltemények.

Hát

!

íme, kapóra, dudás közeleg.

Egy sanda, szikár, csúf szrös Tömlje degeszre fújva Füle táján két

kis szarva gidának,

— Mintha neki

volna szarva magának

Sípján már billeg az

(ílde, a

Mert

öreg.

—

újjá.

Jebuzéus pofádat!

megkeserüli a hátad.))

((Uraim, de papolnak ott-benn

.

.

.))

((Hát baj neked az, pogány hitnek?

Az enyém —

ha töröm, ha

Enyém, ha szidom, Ravaszul mosolyog

S rákezdi dudáját

Minden

fél

szája

A

prébb

De

hegyén

sark billeg a tánczra

utána

is

U

halkal a vén,

lesz,

A

— ez ünnep

ez az Isten

Azután vidorabb táncz

nem

;

majd sebesebb

;

hevesebb,

mint kopog és szaporázza.

vége szakadni mikor fog, ugyan?.

((Hagyd

el

— riad egy rá — a

ki

szele van

Kihasítom kecske-dudádat.))

Hanem

a

muzsikás mindég

fújja.

Mindég szilajabban pörög ujja Az egész tivornya kifáradt.

—

Lankadva leülne az is, meg ez is, Hívnák haza ket ebédjekhez is :

Nem, nem

lehet

;

.

ugrani kell csak.

;

;

i88

:

KJ.sebb költemények-

—

Szidják a dudást,

Verik bizony

Gyors

a

.

—

nagy üres levegt;

híre szaladt e csudának.

Fut gazda, kié ama renyhe cseléd ((Jössz.

t—

verik, öklözik

.

?

vagy dobom

—

Vasvilla kezébe ragadt

Fut lyány,

és

fíu,

itt

ám

:

ez a

villa

[beled

;

?

.

anya és feleség

(cApám, fiam, apjukom! untig elég...»

S

kezeit töri szíve szakadtán.

Már

józanon a

Mennének

az apa, férj

fiu,

—

is

íme, közelget az

Nyújtják kezöket nagy-eped ve

A

éj ;

tánczosok arczán vérkönyü hull

De

a láb

még egyre bokázza

-

:

vadul.

Viszi a táncz ördögi kedve.

hogy

Éjfélt

Kénk

S mint

Úgy

ha forogva ragad port:

szél

tánczol

(Mondják

Az

üt a torony-óra közel,

fojtó szaga terjedez el

a

egész

el,

egy

bsz

harczi-zenére,

pokol tüzes fenekére)

rjöng (

1

S7J

csoport.

július

2 1.)

;

189

l
BNEID MEG VANNAK

MARIA!

BOCSÁTVA. Oh, ne

A

sújtsák a szelíd

morál

Hogyha ni

hivatását

Méltatlannak

Láttam

is

betölti.

nt

esni

porba

férjét

nem

hagyhatta.

ily

Mivel

nt

kemény szemöldi,

Elkísérte a nyomorba,

bnbe,

El a

Védangyalkint

S míg

Mikor

állt

fölötte

tehette, védelmezte;

erre gyönge volt már,

Hozzá

Mint

gyalázatba.

romlott:

h

a

úgy

ln

veszte.

eb kész urával

számzött lesz marad a háznál

Elbujdosni,

Macska

ott

:

Uj gazdát

nyal, egeret les,

(1877 július 22.)

MINDVÉGIG. A

lantot, a lantot

Szorítsd kebeledhez

Ha

j

a halál

;

:

;;

;

.

J^isehb költemények-

Ujjod valamíg azt Pengetheti

vigaszt

:

Bús elme

talál.

Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr:

Ne Hát

tedd

íe

azért

nincs örömed, hát

Nincs bánat,

a mit

rád

Balsors keze mért?

.

.

Hisz' szép ez az élet

Fogytig, ha kiméled

Azt a mi maradt Csak az sz fordultán, Leveleid hulltan

Ne

kivánj nyarat.

Bár füstbe reményi d, — S egeden felényit Sincs már fel a nap: A mi ders, élvezd, Boruját

Légy S ne

meg te

hidd,

széleszd

;

vidorabb.

hogy

a lantnak

Ereje meglankadt

Csak hangköre más ^zzc] ha elégszel.

Még

várhat elégszer

Dalban

vidulás.

I

;

J^isehh k^ítemények-

191

Tárgy künn, s temagadban És érzelem, az van, Míg dobban a szív S új eszme ha pezsdül.

Ne

—

vonakodj' restül

Mikor

a lant hív.

Van hallgatód? nincsen? Te mondd, a hogy isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron

Mint tücsöké nyáron

-

Vész

ki

is

(1877

—

dalod.

július 24.)

A RÉGI PANASZ. (rEh! mi

Eh!

gondod

a

a múlttal mi

jövre? közöd?

Könynyel a múlt sirja dombját S a reménynek száraz lombját Hasztalan mit öntözöd? Századoknak bne, átka

Mind

Nem Nem

csak téged terhel-e?

talán talán

még még

sokkal

érzbb.

sokkal

vérzbb

Honfi-társid kebele

Oh, tudom

;

Meg nem

1

,

.

.^)

de bánatomban enyhít társaság

;

.

J^isebh költemények-

192

Mint

szülétlcn több gyerekre

Osztatlan

Az

St

száll s

egész

az

által

mindegyikre

nagy árvaság. súlyosb részem,

Hogy míg a teH melege Más' sebét enyhbbé teszi

:

—

O, szegény, csak kinját érzi A lant méla gyermeke.

Hogy' reméltünk! s mint csalódánk! És magunkban mekkorát Hisz' csak egy pontot kerestünk: Megtalálva, onnan estünk !

.

.

;

így bukásunk

Mennyi sepr

vád.

lelki

a pezsgésben,

S mily kevés bor

!

.

.

.

Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden konczot, Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhsi mennyi lárma! S egyre slyedt

Nem Tudni

a

naszád

elég csak emlegetni is

;

:

kell jól szeretni.

Tudni bölcsen,

Vagy nekünk már Minden módon

a hazát.

így

is,

úgy

veszni kell?

is

;

::

.

;

J^isebb költemények'

Egy

hogy ránk omoljon?

világ

Kül-crszak elsodorjon ?

Vagy

193

itt-henn

.

.

rohadni el?

(1877 július 26.)

RANGOS KOLDUS. Csak hiába! elmaradt az

A

világtól, a ki

vén

:

Tudta nélkül nagy (ífejldésD Folyt

A

foly e sár-tekén.

le, s

Demokrata

lett

Hát'szen úr

Többé

—

más legyen, ha

ki

csak szegény volt

is

Nyomorult, is

vágy,

nincs úr, se' jobbágy?

Másszor

Nem

az úrból,

meg rangra

koldus

szánt, megvetett;

igen ((ámbiálták))

Akkor

ezt az életet

Most közölünk minden tízbl Egy e szép pályán halad St, ha így gazdálkodunk, még Többségben

is

lessz a had.

Ne gondolj az útcza-sarkra. Oh ne édes olvasó !

A

ki

Az

ott

áll,

az

nem

koldus.

szegény, szánnivaló

Arany János kisebb költeményei.

1],

13

;

;

T^isehh költemények'

J04.

meg

Könyörülj

Éhez («Ezer

annyit)) ígér a

Hanem

bénán

sántán,

gyermeknek

adj

:

:

—

kpnyv

ez uzsora nagy.)

nagysága hozzád

Koldus

Bekopogtat egy napon, (És ez egy nap

srn

fordul)

Kezdi bókon, hírlapon

Hogy

:

olvasta rólad ezt, azt...

S míg kártyáját forgatod, (Mert beküldte Chevalier N. N.) :

Hogy Mutat

fogadd el? nem tudod.

ordót, bizonyítványt.

Köz- s magános levelet; Ha vendég jön, azt kivárja. Négyszemközt marad veled

:

Szemlesütve és zavartan Ülsz, mint vádlott a

nagy úron mit

(L\\y

Én Erre

padon

csekély szolgálatom?

ívet

von

ki

.

.

.í>

zsebbl.

Szép a calligraphia, S megmutatja, hogy hová

A

:

segít az

kell

nevét beírnia

Ki Deákkal és Tiszával

Óhajt lenni egy lapon (íMi jótékony czélra?)) kérded; «

Nemes

a czél,

mondhatom.

.

:

:

Kisebb költemények.

1

—

végs sarja Várna, meg Mohács

((Egy dics ház (Tudja

Nem

:

Sem

szijjgyártó,

De

sem

még egy

No, meg Homburg,

Végre

a

mi lóg

— Nem

ö

örülsz,

s

.

.

a zsidóság...

egészbl ki

:

Fanyalogva mondod

Te

kovács.

rang: az muszáj.y>

látod, az

Hogy

.)

tenyérnyi

a rozsda és aszály

Hanem

.

ha birtok már nincs.

lehet,

Volt, igaz,

.

telik

hogy

a ((fizess!)) :

(dtt van,

sok — pár

Hzes.))

így kiszúrtad

(A mi nem volt) a szemét örül, hogy a népkonyhán Meglesz mára az ebéd.

:

(1877 július 27.)

NÖVÜNK EGYÜTT. Soknak lettem már, hogy élek, A szemében szúró tüske De van még egy kicsi lélek, :

A

ki

rám

hiú és büszke.

Ez, hogy nevem

Most

is

volt (íhurczánD,

eszmél csak, most tanulja

S lesi már, ha megy az Rá mutat-e mások ujja.

utczán.

'3

95

;

;

J^tsebb költemények-

1^6

Eddig együtt voltunk gyermek. Én másod-, els ízben :

Épültek fa-tornyok, termek, Pacskolódtunk porban, vízben.

De, hogy

ntt, én

is

nttem

Alig ismerünk egymásra

Ö

kisasszony

Én meg

ri ássa.

neki

No, engedjük kedvét

Ha

:

elttem.

lett

telni.

majd elhagyja

okos lesz,

;

—

Legalább még nem szégyelli

Hogy

én voltam

... a nagyapja.

(1877 július 30.)

ÉJFÉLI PÁRBAJ. Bende

vitéz lakodalmát lakja,

Hetekig

tart..

.

ma

van els napja

Szól a zene, tárogató, rézkürt,

Pörög Bende

mint az orsó;

a táncz, kiált:

aEz

utolsói

Száraz ajkam eper-ajkat Szedegetni készül. í)

Bende

vitézt a nyoszolyó-asszony

Elvezeti, hol olyat szakaszszon

Néma,

sötét

már az egész kastély

S ím lovag

áll

Talpig aczél

ágy ok eltt,

—

ismeri

t:

-

:

;

7(isebb költemények.

>97

Sápadt arczra kék lángot vet

A

felütött rostély.

(íjöttem veled újra víni,

Én

Kezdjük ell, csúnya

Haha!

Sok Kél a vitéz:

—

Oda

e leányért

viadal vár még!í)

« Nosza kardot, vértet !»

—

(íHova édes?5) hallik, a

volt a játék;

remélj szolga hadba';

Kezdjük ell!

S

te

pánczélt a nyakadba!

Most ne

—

Bendel

nem

valék a diadalmas,

arám, érted

((Víni,

mint össze-összevágnak.

át a

fegyverházban

Harczrobaj

Tompa

is

:

cseng

paizs,

nyögés, erlködés.

Dobogása

lábnak.

Szép menyasszony szemét le se' Szörnyködik, hova lett a párja;

Remeg

kéz gyújtja

meg

zárja,

a mécsest.

Férje urát fölkeresi. Hajnalig ott sirva (íEz

is

lesi

:

olyan mint a másik...

Mint

valami holt test!»

Bende vitéz lakodalmát lakja, Vagyon immár a második napja Szól a zene

— borba

Bende úrnak

fuladt e nap,

veszett kedve,

Tánczol, iszik erltetve

;

lí)

;

:

;

:

J^isebb költemények-

Szép menyasszony

ma

((Ha

is,

neki borzad

mint tcnnap!

.

.

.»

Este hamar az urok föld-részeg

Ágyba

vivék a szolga-vitézek,

Szép menyasszony vele menni reszket: De hogy titkán ki ne adjon Hova legyen? hol maradjon? Lenyugoszik, s külön ágyban

—

—

Hányja

Bende Lovag

ott

((Hah,

Robogány

riad.

mint a

s

.

.

a keresztet.

józan:

halál,

szembe, az ajtóban.

áll

((Szeretm

!.

.

.))

s

nem akarna menni.

el csábítója.

Gyere, vijjunk ! üt az óra

Míg

le

nem gyzsz,

tiltva

neked

Mellette pihenni.))

Újra nehéz, szörny tusa hallik;

Bende

halott,

mire meghajnallik.

Nagy-nehezen, délfelé ha ébred.

Mikor immár gyl

a vendég.

Fölkeresik a leventék: ((Hol vagy

Nép

uram? mind az egész

vár az ebédre.

]i)

Bende vitéz lakodalmát lakja. Legszomorúbb a harmadik napja; Szól a zene, öblöget a rézkürt

Hanem

a táncz csak

Vendégnek

úgy lézeng.

a java szétment:

: ::

:

;

"Kisebb költemények.

199

((Vérbe fogant nász sohse volt Isten átka nélkül

Nos, az

párt rokoni,

uj

!í)

— egy püspök

Elveszi, hogy mi esett köztök

—

Bende konok,

menyasszony gyászba,

a

Teste remeg, mint

Csak

Ha

azt vallja,

fegyveres házba.

is

—

oda nagy ers rizet.

Bende kaczag Siet

vallhat,

rt

lefekszik, küldjenek

A Mene

a harmat.

hogy nem

((Meglopom

:

a

mézet !d

be kakas-e/o-szóra

Mikor

ágyas-házát nyitja.

Másodikat kukoritja.

Fönn

pedig, a kastély tornyán.

Éjfélt ver az óra.

« Bende lovag! ez az utolsó nap. Lakodalmad félbe szakad holnap

Víni

ma még ölj meg igazabban Mert ha nem ölsz, én megöllek. !

Lelkedet

Az

a

.

.

ám.,

:

.

én mint lélek;

htlen hadd

Bnét

sirassa,

e világban

lí)

Bende vitéz, szemei szikrázva. Rohan ismét a fegyveres házba. Rettenetes, a mit lát az rség Urok rjöng kivont karddal .

Levegbe

.

.

szúr és vagdal

—

;

;

;:

J(isebb költemények'

KözüJök

hármat

is

Míg

lebirák,

leölt

gyzék.

Földalatti kamarába', lánczon,

Bende

üvölt, viaskodik, tánczol

Szép menyasszony sem eladó többé

nem érdemeltem, nem Püspök atyám, vígy el Urunk én

((."Elst

A

második engemet

:

Jegyesei közzé! 3) (1877 július

31.)

ÖREG PINCZER. Az öreg pinczér se gyanítja. Hogy versbe legyen kanyarítva. De kivált hogy pláne magyarba

Ha

gyanítná, jönne zavarba!

Töri bár húsz éve a nyelvet,

S foga

Nem

megritkult, haja elment

birta kivenni a vadját.

Megijedne bizony, hogy

Fizet

Nem

kellner sohse' lessz

,

kenyere a kétszerkett

Szolgálni

sem

Megelzné Hogy

eladják.

ugri-szilaj már,

bátran a lajhár.

sokra se vitte

a pályán.

Megláthatod ócska ruháján,

.

;

:

íoí

J^isebb költemények.

Gáliéra törött,

eíegend kend.

s

Karjára egy hétig egy

Mint nem fia e mai kornak, Lón Ganymédje víznek, bornak, Kenyeret hoz, Ingyen

Ha Pár

teszi,

vált

oda tányért;

nem adományért.

azonban vetsz neki épen megköszöni szépen fillért ;

Nem

mint az a sok czifra

S hozzá

is

mi

HandiU

adja: (cküss' die

Köre hát nem valami

De

— dandy —

h szolgád!

széles;

mi kedélyes 1

Jó szót neki : s ha bele fúl is, magyarul is. Elkotyog érte .

.

.

S elpörgi, legyen bár négy lap. Könyv nélkül, hogy mi az étlap (íMást írfak ?))... sohse*

Meglessz az

Ha

A

kell

megróni

a sült, macaróni.

senki se' hívja, elámolyg

folyosón, vagy fel- s alá bolyg. !

—

enni se hagy ez

—

— Hadd futkosson a többi

(C

kölyök))

S meglöki minden tálcza, könyök. Elnézi

Hogy'

:

be

fut,

dre rohan

világ ezl

—

Nyerekedni, vigadni

... a

Dunába, vagy a temetbe

csdbe, 1

.

.

;

:

iO%

J(_isebb

köliemények-

No

öreg, ha lenéz

Jer

el

más minden. engem,

szolgálj te ki

;

Bár nem vagy

((fashionableí)

Gyere, meglesz borravalód

Jer,

módis

:

is.

osonjunk félre mi ketten

Jó oH nekem, a szögeletben, Rajtam sincs semmi legényes:

Hadd

üljön ell, a

Társaid úgy

Hogy nekem

is

a

kényes.

ki

annyiba néztek.

ftt

Adsz, ha

beefsteak;

rost is

Te legalább nem régatod

a gúzst:

Ígértél, becsületes húst.

(1877 augusztus

a.)

A TÖLGYEK ALATT. A

tölgyek

alatt

Szeretek pihenni,

Hova

el

nem

hat

Város zaja semmi. Zöld lomb közein C[Attörve)) az égbolt,

S

a rét

mezein

Vegyül árny-

A

tölgyek

alatt

Oly otthonos

Évem

és fényfolt.

itten!

leapadt

íme, gyermek lettem,

9

;

.

103

J^isehh költemények.

Mint mikor

a tölgy

Sudarát megmásztam,

—

Hol seregély költ S vígan madarásztam.

A

tölgyek

alatt

Több egykorú

társsal

Madár-fiakat Kifeszíténk nyárssal

]ó

tz

lobog

Zizeg a

ott,

bogrács

kis

—

S ha bealkonyodott.

Haza már egy

A

tölgyek

ugrás.

alatt

Örömest valék Bár a madarat

én.

Hagytam utóbb

önz

Gyermeki

Korom

békén.

ábránd

ifjú

Veszi ösztönz Szárnyára,

De

tölgyek

s

tovább ránt

.

.

alatt.

Valamerre jártam.

Szül honomat

— Csak

S

is

ott

— találtam;

hol tengve, tunyán

Hajt

s

nem

virul a tölgy:

Volt bár Kánaán,

Nem

lett

honom

a föld.

—

; ;

2

J^isehh kclfemények-

04

A

tölgyek

Még

alatt

most

BY-kép

elülök

is

csalogat,

Ábrándba merülök Hajó-kerekek

Zubogását hallom

.

.

.

«Hajrá, gyerekek:

A A

malom U

vízi

tölgyek alatt

ím meglep

Hsebb

az alkony.

fuvalat

Zörög

parkon

át a

;

Felhk szeme rebben Haza Jobb

A

ott,

melegebben.

Ki vén,

ki

tölgyek

alatt

Vágynám

Ha

beteg.

lenyugodni,

csontjaimat

Meg De

:

sietek.

kelletik adni

;

akárhol vár

A

pihen

hely rám:

Egyszeren, bár Tölgy lenne

a fejfám

(jSjy augusztus

5.)

1

:.

^05

J^isebb köífemények.

KOSMOPOLITA KÖLTÉSZET. Nem

nem

szégyellem,

bánom,

is

Hogy, ha írnom kellé már, Magyaros lett irományom S hazám földén túl se' jár

Hogy nem

ö:két világ))

;

csodája

Lettem csak népembül egy

—

:

Övé (ha van) lantom bája. Övé rajta minden jegy.

Am

terjeszsze a hatalmos

Nyelvét, honját, istenit

1

Zügö ár az, mindent elmos, Rombol és termékenyít

De

k^s fajban, a mely ép e Rombolásnak útban áll. Költ az legyen, mi népe

—

Mert Vagy

kivágyni

kevés

itt

:

kész halál.

a dicsség,

S a nemzettel sírba lejt? Kisszer az oly elsség

A

mit a szomszéd

se' sejt?

Nincs ernkhöz méltó verseny? Dalra itthon tárgy elég?

Nem

férünk a kontinensen,

Albion

is

kéne még?

.

.

;

io6

: :

:

J(isehb költemények.

Légy, ha

Rázd

birsz, te ((világkölt !»

fel a

rest nyugatot

Nekem áldott az a bölcs. Mely magyarrá ringatott; Onnan kezdve, ezer szállal Köt hazámhoz tartalék Puszta elvont ideállal

Inkább nem

S

dallanék.

is

hol vevéd gyász tévedésed:

Hogy

faját s a

nemzeti

Bélyeget, mit az rávésett,

A

nagy költ megveti

?

Hisz forgattam, a javából.

Én Mind

is

egy párt valaha

tükör volt

Tnt nekem

egy-magából

:

föl

nép

s

haza.

És ne gondold, hogy kihalnak Sújtott népek hirtelen A míg össze-zeng a dalnok S a nemzeti érzelem. Tán veszélyt, vag)' annak látszót, Vélsz a honra tnni fel Hát van lelked a szent zászlót Épen akkor hagyni el ? 1

Oh, ha méltóbb

A

s új

kobozzal

megifjodott hazát

Zönghetném még Homéroszszal

Ne

csak mindig panaszát.

I

:

:

Kisebb költemények.

De

3107

legyek, ha veszni sorsa.

Hunyó nép

közt Osszián

Inkább, hogysem dalok korcsa

Közönyös harmóniám! (1877 augusztus

VÁNDOR Kinek nyúlfarknyi

S többé

A

múltban

él, s

CZIPÓ. reménye

a

kér

se'

8.)

se'

vár sokat

ez ócska lom közt

Tesz-vesz, keresgél, rakogat.

Emlékeimmel olykor én

is,

— Mint rongya közt egy vén szipó* —

Elbíbeldöm

Ama

A

ilyen

:

fentírt

tékozló

regéjét

fiú

Sokan csináltuk

Én nem

Meg

már:

újra

vagyont, kincset pazarlék,

(Apámnak

Hanem

emlék

vándor czipó.

is lett

volna bár!)

jövendt, biztos

állást,

a mi erre útnyitó.

Légvárak-, ábránd-,

s

délibábért.

.

.

Tanulság: egy vándor czipó.

Hogy

aztán a

goromba

élet

Jeges zuhanynyal önte le

((Megyek

— kiáltám —

Vissza megint

*

Anyó,

bölcsm

szjpa, szipirtyó, szipó.

vészes út ez, fele!3)

Jl. J. jegyzete.

! !:

2o8

.

J^isehh költemények.

Ma

fizetés-nap

;

húsz forintra

Jut húsz krajczár ((proporczió))

:

Harmincz gyalog mérföldre abból Kifutja. egy vándor czipó. .

.

Mondám

A Se

—

s tevém nagy országúton

baj

!

;

a dél-ebéd lele

És kebelén

a kenyere. !

.

.

hátha rablók

.

.

.

sok földi jó

!

Egy zsebkendbe minden

Egy

;

kinek hátán a háza

De majd az estve Eh nincs velem

A

már

elfért

gardrób és vándor czipó.

—

bot talán jó volna mégis

Ahol egy Ettl ugyan

Nem

fél,

tört c:lógó))-darab

medve

valódi

de képzelt megszalad.

Most éjszakára fel, a ((béreznek!)) Elttem rónaszéki só

Megy

A

sok szekéren

:

biztosabb már

vándor és vándor czipó.

Kérdik:

Hang Szepeg

mi? hova mászkál?

ki és

csúfos, a nyelv biz'

,

Most haza Bükkös tetn

s

azt

idegen;

mondja

:

dászkáU

indult betegen. éjjel

kifognak,

Pór-élcz megöklel, mint tinó

De

tznél, mit kazalba raknak,

Jól esik a

vándor czipó.

:

;

;

209

J^isebb költemények.

Hs

hajnalon (még n\ind üressen

Lógtak

járom szegek)

a

ki

—

Búcsút köhintve, megiramlva

S

a

kés

hajnalig megyek.

Ott száraz ágból, korcsm?. végin.

Lombsátor

közös

a

Ott deszka-pad

S párnám csak

Hanem Oh,

lm

ott

:

a vándor czipó.

a szép táj ifjú

((ivó))

lapít deszkává,

bvöl

így

is,

könnyedvérüség I

dülnkint

a hegyoldal

Harmat-szivárvány szinben ég; Lent, szikla-völgyben, fa kupával

Csurgó

Az

kínál, oly csábító!

utas keble megtelik ...

Bezzeg fogy

de

vándor czipó!

a

Bérez elmaradt; tölgyes lapályon Visz utam, napja már negyed

Tölgy ninc^ azontúl,

Látom csak

a

— visszanézve

kékl

hegyet.

Posványiban, mint lomha sertés.

Fertzik az Rekkent

a

Bár könny

Egy

ecsedi tó

hév nap, utas izzad. a

híd mögül hajdú behajszol.

Gazdája kérdi

Az

vándor czipó.

nincs bizony,

Van

:

((Útlevél?))

— de

bizonyítvány,

Arany János kisebb költeményei.

11.

iskolából

még

kevély.

14

:;

2

j

o

:

»

J^isebb költemények'

Az

isten áldja! elbocsátott,

Lévén maga, mint neve, Jó; így szabadult a ((fogdmeg-eddmeg)) Körmébüj vándor és czipó.

Ég

homokban, itt a dvárosD, a nagy kollégyiom

—

Ámort

H átall

mint szamár a nyájból

ki,

Maradj

te,

zárt paradicsomi

Hogy szem ne lásson, Egy útczán (neve is

csaptam

félre

((Csapó)));

Pénz nincs, kerülöm a ((kény ér-sort Pedig hol a vándor czipó!?. .

Az

elfogyott,

Már Itt

pap

erm

is

lakik, tán

Bezörgetek

könyörül

((Pusztulj, csavargó,

S lekaptam

—

rivallna

naplopó

:

Id

újjom' a kilincsrl

((Adj lelket

Elérem végre és

;

is:

— nem trhetem!

Elborzadék ... ha rám

Fedd

elfogy;

útban egy egész hetem

.

még, vándor czipó

a

szül hont;

gúnyol rokon, barát,

Csak egy nem

:

az anyai szívnek

Érzem üdít sugarát. Ezt nem felejtem soha, ámbár Lettem suhanczból nagyapó "Ezért méltattalak

dalomra

Téged, szerény vándor czipó. (jSjy augusztus

1

>

.)

!»

;

;

;

J^isebb költemények'

MEDD Belenézek

a

ÓRÁN.

nagy éjszakába,

Alszik a föld, maga árnyékába' Itt

vagy amott csillagok röppennek is úgy jönnek-mennek.

Gondolatim

Gondolatom szappan-buborék) Csillogók, mint odafenn az égi

:

—

De töredék mindkettnek útja Mind szétpattan, mieltt megfutja. (1877 augusztus

9.)

SEMMI TERMÉSZET! No,

kertész úr,

f

Éled Büszkébben

ma

szép

esnk

volt

és virág. tolja

égnek a

fa

Megifjult sudarát

A

leveg tisztán borul ránk Mint egy opál-paizs

Egy-két nap

Az

ittasan

utak pora

is.

(íHja! lássa kérem,

Örvendjen

Nem

öntöz,

És kap

hever majd

—

az

a paraszt,

esnek

— vár búzát az égbl

helyette gazt;

!

:

:

J^isebb költemények-

en bízom

kannába, csbe,

a

gyepem;

Attól zöldül

Es

!

.

.

mit ért az én szakomhoz?

.

.

.

,

Azt nem szívelhetem.

Ha

vártam, elmarad

;

ha sok

volt.

Hét számra meg nem áll, S nem mondhatom no, zárd Te Janó, te Mi hál :

Tbl Az

a cst,

el

kimossa gyenge pástom, út iszap, mocsár,

— felkötözni

Virágim dúlva,

Egy

héti

Ha meg

munka

vár.

viharral, jéggel indult,

(Mi nála rossz szokás)

S

ágyat lepaskol

fát tördel és

Van

itt

káromkodás.

mondom hogy az es ((Túlhaladt pontJ) ma már

Ezért

:

Mint fzni a Veszdjék

Lám

nyilt

a

hova jutna

konyha,

szamár a

oly

— melyen

I:í)

mvészet

Csak egy pár századig De közbe ront a vad természet

S

belé kontárkodik. (1877 augusztus

17.)

:

;

:: : :

;:

^

Kisebb költemények.

HÍD AVATÁS. Szólt a fiú: ((Kett, vagy semmi!)) És kártya perdül, kártya mén

Bedobta

Ez

.

((Egy

A

.

.

kés

élet-remény.))

fiatal

kártya ((nem

Vérgyöngy Tét

visszavenni

az utolsó tétemény

elveszett

—

fest)),

izzad

!

homlokán.

ki

vándor útnak

.

.

.

— iWost már remény Indúl a

Eltte

nélkül,

magán

éjszakán.

a folyam, az új hid,

Még

Ma

kés

a fiúnak

lengenek

rajta zászlók

komoly hit, körmenet zenével vidám S szentelé

föl a

« szz-szent

Nyeré

Margit)) nevet.

Halad középig, hova záros Kapcsát ereszték mesteri Éjfélt

is

a

négy

parti város

Tornyában sorra

elveri

;

—

Lenn, csillagok száz-ezeri.

S

a mint az óra, csengve, bongva.

Ki véknyán

S

üt, ki

vastagon,

—

néz a visszás csillagokba Kél egy-egy árnyék a habon Ösz, gyermek, ifjú, hajadon.

«

:

b

::

Kisebb költemények-

114

Elébb csak

S

a fej

n

ki, állig,

körül forog kiváncsian

Majd

;

az egész termet kiválik

S ujjonganak mindannyian öZ/y híd ! avatni mind! vigan.ö (íjerünk! ... ki kezdje? a galamb-pár

Fehérben Ölelkezik

ifjú és

s a

((Egymásé

leány

hídon van már a halál után!))

— mint egykor — ((Most millióson sor: bátran, öregem!)) —

S buknak, Taps

igazán.

a

várja.

Van

a

((Ha megszökött minden adósom:

így szökni tisztesebb nekem

S

!»

elsimul a viz tükre lenn.

Hivatlanul

A

is,

jönnek aztán

harmadik, a negyedik:

((Én a quaternót elszalasztám!))

((En a becsletet,

Viseltem négy

— p^dig

évtizedig.))

S kört körre hány a barna hullám A mint letnnek itt, vagy ott. Jön egy

Az

Nem Egy

fiú: ((én

most tanulám

pénzem elfogyott: adtak: ugrom hát nagyot 1»

elst:

tisztes

agg fehér

szakállal

Lassan a hídra vánszorog

::

:

»

:

215

7(isebb költemények'

((Hordozta

A

létet:

Fogadd Unalmas

Egy

ez,

míg

még

bírta vállal

be, nyílt örvény-torok

arcz, félig kifestve

úri

n lomhán

(íAh, kínos élet

:

is

>agy

egy

zajjal

nEnyém

fel

dúlt férfi váza

mond

a hadvezéri pálcza.

Napóleont!))

többi sugdos

S:urtos

!))

el.

és vigyorgva

Mely megveré

A

—

ki-kel

hullámok nyelik

Csörtet

1

reggel, estve,

öltözni és vetkezni kell

Ezt

—

nyomorog!))

is

fiú

((a

:

bolond!

.

.

.)>

ennek nyakába

Hátúi röhögve ott terem

S

Dunába

cetten repülnek a '

Lábszíj jra várt a mesterem:

Uo, várjon, míg megkérlelem!))

((Ér.

dús vagyok))

i(i

«En S

kiált

élvezni többé

\

—

nem tudom!

valék a kézfogásig

evetté Alfréd a

Eltnnek mind,

hát

elül,

húgom'

!))

a járt utón.

«Párb£ban ezt én

Men

egy másik

így

fogadtam

sötét golyó

!

:

—

ii>

(cEn a semérmet félrehagytam,

És

ími

az Ion bosszuló

Most legényem

a folyó.

—

1^

:

2

1

6

:

J^isebb költemények-

— seregben

máv nem egyenkint, Czikázva, némán ugranak.

így,

s

Mint röpke

Vagy

hal a

tengerekben

:

mint csoportos madaraV

Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben

Lenn

\

hull e zápor,

tánczol órjás buborék;

1

Félkörben az öngyilkos tábor

Zúg fel s le, mint malomkerék; A Duna gyzi s adja még.

Néz

a fiú

...

.

nem

látja

többé.

Elméje bódult, szeme vak; De,

a

N

mint

srbbé, srbbé

a veszélyes forgatag

Megérzi S nincs

sodrát,

hogy ragad.

ellenállás e viharnak,

Széttörni e varázs

Nincsen hatalma

—

gyrt

földi karnak.

Mire

az óra egyet

Üres

a híd,

—

t

— csend

/

mindenfítt.

(1877 augusztus 22.)

KORTÁRSAM HALÁUN. Kidlt immár sok

ép,

ers.

Ki velem indult és haladt

Kevés

Oh

itt

fenn az ismers

mennyivel több

:

/

föld Jatt!

;

;

;:

217

T\isehb költemények-

Reményem

—

elzárt völgy-fenék,

Nincs onnan út, kivezet Emlékezet üdítne még De az meg egy nagy temet.

—

Ott fekszenek

távol, közel

Egy-egy külön

sir jeleli

Futó harczban hol estek el Mint a Horáczok elleni.

— ">^

S én a pályán vagyok ma még, Leggyöngébb a futók között Fenntart egy szálnyi tartalék.

Bár testem

Még

és lelkem törött.

elkerült ásó, kapa

S tán engem

Hogy

—

a sors arra tart.

visszanézve,

mind csupa

Sirhal mot lássak, ravatalt.

Most

a tiédet hantolák:

ím,

Ohl

tlem

is

rá e

hitte volna

Hogy

te

göröngy 1

egy világ

elébb búcsút köszönj?

"Egy nap derült volt rád

Nem

várhatál

még

De sírunk sem lesz Ha bölcsnk oly

s

messze

A

Curiatiusok.

tán.

közel esett.

(1877 augusztus 25.)

*

reám

keveset?...

::

:

:

"Kisebb költemények-

HÍRLAP-ÁRULÓ. Mindenki annyit

ér, a

hogy

Betölti hivatását

Nézd

ezt a vén ujsághordót

Becsülöm a szokását. Hajnalba' már lót-fut szegény. Öllel van a csomagja,

S mit nem

Míg

Nem

nem

Idnál,

— mintha ebnek,

a ki

feléd

fittyet

nyájas,

—

mennyirl

szót, irást,

tömegnek.

((nagyságos)) úr

(íTessék,

nem

uram!

-

beláthat.

tudja kötni a gonosz

Látszik,

Kiált

a

tituládat

^Méltóságos))

S hogy

egy

hány

emberségtudó.

Megadja

A

kit

számonkint eladjál

Úgy dob

O

—

kérgesült bürokrata

, S

csinál

1

mái g^'ermek

gyz

az orosz

—

1>

oda egy szerbnek;

íTessék, uram! nyolcz az ezüst.

Napóleon meg tíz ma dGyztünk, uram! mi, a

Ha

;))

török...))

térdig ér a csizma.

:

»

:

Í19

J^ísebb költemények.

(í

Kisasszony! a "Fvárosi,..

Van benne

hogy

ni,

((Ifj'úr,

hír,

novella

áll

—

Gorcsakoff

Tótágast, mint egy Yellal...í>

Ha

vev,

nincs

Egy

maga

olvas

harapást

tovább megy,

s

Hog>% majd ha lesz, ajánlattal Megint gyzhesse a begy. El kérkedik negyvennyolczczal,

S nem

Hogy

hiszi,

hogy

hihetlen,

akkor több hirlapot

Árult

el a (íszigetben.i)*

még

(clgaz,

De

a

csak suhancz valék.

torkom hatalmos

(íFris Márczius-hó])) száz forint

Egy

De

estvc,

itt,

van mégis,

uraml No's?...d

kit

Iznéz,

Gyüll, nem méltat Haragszik

rá,

On-beretválkozóra

Ez

((piszkosj)

Ránézni

Nem

is

szóra.

mint borbély az :

ember, a kire utálat

egyenkint vesz hirlapot,

Hanem

— évszámra

járat.

(1877 augusztus 15.)

*^

Margitszigetben.

;

:

:

J(tsebb költemények.

DUNA VIZÉN.... Duna

A

vizén lefelé úsz a ladik, ladik.

Róla muzsikaszó, guzliczaszó, csimpolyaszó Hallatik Juhaj

!

viszik a piros almát, baraczkot,

Juhaj

!

Kevibe Szent- Endrérl menyasszonyt.

Piros almát eladják a budapesti

Piaczon,

Abbul czifrálkodik Kevibe' Menyasszony juhaj

de derék ruha ez

1

Megfér

a

a piros arczú

fejköt:

ez alatt akármennyi szereti

Kevi csárda reggel óta tele van. Teli van

Ott

A

:

járja a kólót

Jovan

egy

éles késsel, véres késsel

:

juhaj! piros volt, de csak férges alma volt,

Asszony, csinos

Duna

A

volt,

de azért csak

r— a

volt.

vizén lefelé úsz a ladik,

ladik.

Róla hejjehujja, szitok-átok, dávorja Hallatik: ((juhaj

1

Engem

közel

már Alexinácz, Knyazevácz

Kevi-Rácz, többet ug)^an sohse' (1877 augusztus 18.)

látsz !d

;

Jiisebb költemények

:

:

i

a»

.

VÉGPONT. Punctum

finale.

Sebtében eddig írtam Két hóra nem kevés

Most,

A

ím,

ert

vesz rajtam

régi csüggedés.

Hisz' szép a nagy önérzet. Kivált ha igaz

is,

S merészen gyzi

A Az

röptét

szárnyas Pegaz

is.

én ágaskodásom

Nem

ér egy fa kovát

a czigány vagyok, ki

Csak

« Biztatja a lovát.D (

1

877 szeptember

MÉG Mit

is

i

j

.)

EGY.

akarsz?... nézz az idre:

ösz van, s neked bús télre jár. Szemedben köd lett a sugár, Dér, hó

leszállott a

tetre.

Nyílhatnak a fán csalvirágok: Nem lesz érett gyümölcse már Hallgat minden dalos madár:

Csak

—

a beszédes liba gágog. (1877 szeptember

12.)

;

—

;

;

T^isebh köliemények'

222

ÉNEK A

Kimentem

PESTI

LIGETRL.

a ligetbe újra

Hosszacska távollét után,

Hogy

lássam: füve, berke, útja

Min Annak

hatással lesz reám.

találtam most

(Régóta búvom

Úgy

a mi,

is,

s eleget).

összeillünk párosan mi

Kopott ember, kopott

Már

útja is

Az

A

(kett viszen

kedélyhez

Zilált

:

liget.

ki)

jól talál

árnyasabbat sok nép döngi.

És bzös mint

a döghalál

másik szép, de

h

Oldalt paloták és

sugáru.

— romok,

Kevély, nagy boltokban zsibáru,

S dl Rákosról be

homok.

a

Ki a korral szeret haladni

Vasútra

S

örül,

S úgy

De

váltja fel

magát,

ha van hely felakadni lógni ott, mint

egy kabát.

én rozzant szekérre ülök

Tized magammal

(a

Trónt nem igénylem)

Hogy

a

baki

—

velmet rázza

és repülök. ki.

;

;

.

:

:

223

J(isebb költemények-

Ott, a kapun

k.i'^ül,

leszállunk.

szerénység mindenütt,

Illet

—

Szerencse, ha

Egy

—

míg betalálunk

fényes hintó

nem

el

üt.

Benn, összevissza minden sarkon Kintorna, koldus,

S hogy örömünk Jó legyen a

És mégis, a Valahogy

Ha

liget

nekem

szép.

a lelkembe' szól.

messzebb

félre,

köznép tolongásitól

(Nem

az egy-ingre vetkezettet

Értvén csupán e név J^öz

parkon

gyomor 1

fül, szív,

elbolyongok

A

bn, nyomor;

teljék a

nép az

mely

is,

alatt

toi lettet

Fitogtatván, körben halad.)

Szabadság

—

és

hogy

Érzek, hat így rám

Ligetbl

(bár

maga

biztos szárazt

;

hogy e

kis

kifáraszt)

Mehetnék a Tiszáig

is!

.

.

.

Keletre, mint a berki szell,

Mely

lombok közt rést talál felh Mely ott egy kedves sírra száll. a

.

Keletre, mint az égi

—

Szabadság

Tröm,

A

is

melynek nevében

ha víg pünkösti nép

(írendet))

Le

a

elnyomtatja szépen,

fekszik,

ha fre

lép

.

:

2

:

J^isebb költemények'

24

Hogy

itt

nincs tábla, tilalomfa.

Vagy ördög Hajrá

fiúk!

Ügy

.

.

hajt rá, ha

tettem volna

Laptával ott

van

kemény

magam ((

is.

bolhákat d

Oszt és kap egy sereg diák Itt ((cziczajátékot))

is;

koromba'

ifjú

.

;

találgat

És bámul e német világ; Azt gondolom a liba-pázsit. Már nézem is: hol a ludak? S a tó körül a kép vonásit :

Bevégzi néhány hattyu-nyak.

Egy

szóval, én e ligetecskét

Így

is,

Örömmel

hogy

a

töltöm

van, szeretem; itt

az estét.

Egész majorság ez nekem,

(Más

nincs

is

a kerek világon.)

látom az év szakaszát,

Itt

Mikor hajt rügy, levél az ágon. Mikor pendítik a kaszát.

Az ég

itt

nem pár négyszeg könny az idt

ölnyi

Holnapra

Nagy-biztosan megjövendölni,

(Emlékszem, egyszer már

Van S

nádas

itt,

talán azért

Hogy

betölt).

van buczka, posvány, is

szeretem.

a mint csinosul, ki mosdván

Húsz éve már, hogy követem.

; ; ;

;

J^ixehb ki^ífemények-

215

Mert nem varázsütésre épült Mint túl ama pompás sziget Ott lestem,

A

mint lassan szépült,

a

változást mindeniket;

S egy megnyesett, vagy megporondolt Ösvény, beültetett ugar,

Nekem az mind új-új öröm volt De ez nem történt oly hamar. Most sem marad

el,

« Szirtet ki völgyei

—

a mi késik,

sr

csepp,*

Már el jutánk az öntözésig. De sárgaságban vész a gyep Jut majd talán ez úti sárból

A fnek is egy korty ital, Hogy felzsendülhet a kopárból Megéri, a

ki

Engem bozótja, Mert a gyom

Nem

is

Ha

—

fiatal.

gazzá

nem

bánt,

természetes;

is

szidok tanácsot, kormányt.

utam

kissé szemetes

Tudom, hogy

itt

az sz, ha lábam

Alatt megzördül az avar,

S nyomot vesztek

a

sokaságban

(Csak a szó lenne több

Természetet Fel

nem

El-elvisz

A

s

magyar!)

magányt keresvén

söpört falevelén,

egy kalandor ösvény

((rengetegbe)) (képzelem)

Arany János kisebb költeményei.

11.

15

;

:

;

Kisebb kölfemények.

Hol f,

Ennek

zöldebb,

fa

Nem

— annak selyme

törle annyi csizmaport,

se hántá buta elme

Kérgét

vagy részeg csoport.

le,

És gondolatim

Ha jnek, Ábránd

a

(c

vadonban))

eljátszom vélek.

s szivarfüst közt,

— azonban

Orámra-mimre ügyelek Szemeim a zöld szigetbe néznek, Hol a vidám ifjú-öreg Történetét a magyar észnek Megirta most már szendereg.

—

Nyugodjék!

Nem Sírjára,

E S

kis

.

.

.

méltóbb napi munkát

végzett nála senki sem

— mit most vadonunk ád gyopárszálat teszem.

tétlen tovább

bolyongok ismét,

Egyéb dolgom sincs, igaz a, Mint várni nyugton a napestét S elmenni csöndesen El

is

haza.

megyek, tán nemsokára,

Hír-név, dicsség

Tudom, mit Itt is

nem maraszt;

ér fagyos sugara,

megtanulhattam azt

Nyerd bár

Eg

—

világi

s föld

életedben

minden koszorúit:

Neved csak az, mit e ligetben Egy sirk rád olvas Tit. :

(1877 szeptember

17.)

:

IQsebh költemények'

127

PLEVNA.

A

Haemus ormán

s a

Dunánál,

fm, óriások harcza foly

S

A Hát

— kisebb

múzsám

az én

magánál

porba' játszik, ott dalol.

hol van a magasztos ének,

Mely

Hogy

a

gyzt

m.egületi

:

két világra zengenének

Neve méltó

dicséreti?

Hol a lant, melynek húrja váltson, S ne a nagy tetteknél alább? S a harcz zaján is túl kiáltson csak tovább !j «Csak diadalra! :

.

Most a

ezt

.

Európa réme, nagy rémtl menti meg,

Ki zsarnok volt

S

.

s

népszabadság szent nevébe*

Övé

mely lebeg.

a zászló,

így jutnak id lejártán, Magok a szerencsétlenek

Mert

Szabadsághoz, kik most a sárkány

Szemétl megszédültének. Elvész, bizony, varázsa,

Mi kép S ez

a

hatalma megtörött,

gyzelmi

Mely

bvé.

leng a

zászló

vérmez

mve, fölött.

2

;

:

:

Kisebb költemények.

28

Azért e zászlónak dicsség

1

S magyar ajakról kétszeres! Ha volna költ — volna ó még. .

Kit vágyunk holtan

De

is

.

.

keres!

én lantom bágyadt idegjét

Addig feszítni nem merem, Habár olykor elhagyja szegj ét S unalmat zni, dalt terem. S nem szólok népem — a magyarhoz, Tán meg sem ismerné szavam

A

szebb napnak, mit e vihar hoz.

Örülök csendesen, magam. Szabad, egy

még érz

tetemnek.

Sírig szeretni a hónát

S e diadal-nap életemnek Megaranyozza alkonyát. (1877 szeptember 21.)

EX TENEBRIS. Keserbl Édesbl

Rekken

jön az édes. a

keser

;

nap nyugta

kétes,

Szebb, borúra várt der.

Ma

ködös szem, mord kedélylyeJ, Holnap tisztább mindenik Meghozhatja tán egy éjjel.

Hogy majd

auj fény jelenik.]?

>:

129

J^isebb költemények.

Vagy, ha ez nem,

vakságnak

a

Kiürítem poharát,

S az

((örök világosságnak)!)

Várom fényl

sugarát.

(1877 szeptember 24.)

VÖRÖS RÉBÉK. «Vörös Rébék általment a Keskeny pallón s elrepült"*^ Tollászkodni, már mint varjú.

Egy

jegenyefára

A

ült.

kinek azt mondja: kárl

Nagy

baj éri és

Hess, madár

ö

—

nagy kár

1

addig fzte Pörge Dani bocskor át.

volt az, ki

Míg

elvette a

Sinkóék

Czifra lányát, a Terát.

De

most bezzeg bánja már.

Váltig hajtja

:

kár

volt,

kár

Hess, madár!

Pörge Dani most benne

Ha S ha

elbotlik se' köszön, oi-f-

kapja, ki buktatja

Orrával a küszöbön.

Pedig titkon oda jár. Szép asszonynak mondja: kárl Hess, madár! *

E

két

sor

népmondai töredék.

1

;

:

::

J\:schb költemények.

230

CziíVa asszony színes szóra Tetteti,

hogy mit

se' hajt:

meg köztünk

((Kend

ne csináljon

Háborodást, házi

bajt,

Nem

vagyok én csapodár.)) Rebi néni mondja: kár! Hess, madár!

Másszor Piros

jön,

is

kendt

hoz fehér pénzt, s

egyebet

«Nesze, lyányom! e mézes bor

Ersítse

a szived

:

Szépnek úgy nem

— ((Hadd

tenni kár!))

jöjjön hát a kasznár.

Hess, madár!

Háborúság, házi patvar Attól kezdve van elég

De nem

hallik a szomszédba Pörge Dani tri még. A bölcs is ott van már Künn egy varjú mondja: kár! Hess, madár!

« Asszony,

H aza Ne!

ördög! vidd apádnak

ezt a gyermeket

a varjut (hol a

—

puskám?)

Útra meglövöm neked.))

Varjú azt

se'

El sem

rebbenti már:

is

mondja: kár!

((Hess, madár!))

;

::

:

Kisebb köífemények.

Híre terjed

helységben:

a

((Tudjátok, mi az eset?

Pörge Dani egy varjut ltt S 7{ebi néni leesett!)) Rebi lelke nem vón' kár

De, mint

varjú, visszajár.

Hess, madár! Gyilkost a törvény nyomozza

Szegény Dani mit tegyen ? Útnak indul, bujdosásnak. Keskeny pallón átmegyen.

Szembe Varjú

jött rá a kasznár.

elkiáltja: kár!

Hess, madár!

kettnek térhet ki a Dani

Keskeny

Nem Egy

a palló

billentés: lent a vízben

Nagyot csobban valami. Sok es volt: mély az Varjú

látja,

ár.

mondja: kár!

Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte. Reszket, ha levél zörög: Felvont sárkányt vesz kezébe, Hajtja éh: ((megállj, görög!))

Varjú mind'

kiséri: ((kár!...

Fennakadsz

te,

szép betyár!

((Hess, madár!))

;

1^2

;

J(isebb költemények.

(.(Most ebeidre, hollók, varjak

Seregestül, a

De

van!

ki

szemét ne bántsa senki

:

Azzal elbánok magam.))

Fekete

mint bogár:

volt,

Asszony

amégis kár!

ott sir:

Hess, maciár

!))

—

Vörös Rébék általment a Keskeny pallón most repül :

Egy

varjúból a másikba

vég nekül

Száll a lelke,

S kinek

Nagy

azt

mondja: kár! nagy kár!

baj éri és

Hess, madár! (1877 szeptember 26.)

JNTÉS. ]ó költktül azt tanultam,

S adom Sohse

intésül

neked

:

fáradj, sok czifrával

Elborítni éneked!

Szólj ervely és nevezd

Ön

nevén

Szólj gyöngéden, hol az

S ne

keríts

Mint

üti

illik

—

nagy feneket.

Olykor egy-két szó Helyre

meg

gyermeket;

a

is

jobban

a szeget.

az olyan,

ki

beléhord

:

23S

y^ísehh kiéltem ények.

Földet, pokJot és eget,

S

míg elreked.

ordít, a

(1877 szeptember 29.)

TETEMRE A

erdben Bent.

radványi sötét

Halva

találták Bárczi

Hosszú hegyes tr ((íme,

HÍVÁS.

ifjú

Gyilkos erszak ölte Kastélyába vitette

Ott letevék Ki

szivében,

bizonyság isten eltt:

a

se' terítteti,

föl atyja,

hs

palotán

meg

a hogy Hever egyszer

Vérben,

meg t!»

se'

volt,

;

mosatja:

nap nap után

ravatalán.

Állata rzeni négy alabárdost ((Lélek ez ajtón se' be, se'

ki

!

.

.

.»

((Hátha az anyja, szép húga már most

—

Jönne

siratni?))

Jaj, ki

parancsom,

Fojtva teremrl

rejti

((Vissza! neki

;

élve, szegi !»

teremre

—

Halk zokogását asszonyi bú. Maga, pecséttel ((hívja tetemre)).

Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú.

Legyen

a seb vérzése tanú.

:;

:

J^isebb költemények-

134

A

palotát fedi fekete posztó,

Déli

vern sem

Ali a tetemnél

Gyertya,

süt

oda nap

;

tiszti pörosztó,

pap

feszület, kánoni

Sárga viaszfényt nyughelye kap. ((Jöjjenek ellenségi, ha voltak !»

J,

kit az

apja rendre nevez

Hiába! nem indul sebe

Állva fejénél az, vagy emez ((Gyilkosa hát

((Hát

ki ?

.

.

.»

riad

.

.

.

ez

fel

nem

((Bosszulatlan

Ide a gyilkost!

nem

;

holtnak

a

.

.

.

:

Bárczi sötéten,

foly ez

si vér;

bárha pecsétem

Váddal az önnön szívemig ér Mindenki gyanús nekem, a ki

úgy hát

((Jöjjenek

nem

újra

él !»

ifjú baráti !»

Sorra belépdel sok dalia

hst

Fáj nekik a

véribe' látni,

S nem harcz mezején elomlania. Erre

se'

((Jöjjön az

Jöjjön

vérzik Bárczi

fia.

udvar! apraja, nagyja

el

Bárcz, a

falu,

.

.

.

mind!))

Megkönyezetlen senki se' hagyja. Kedves urára szánva tekint. Nem fakad a seb könnyre megint. ((Jöjjön az anyja,

Künn

a leány,

hajadon húga!))

már messze,

sikolt;

ez)).

!

:

:

7{isebb költemények.

Anyja reárogy,

Marad

búgva

öleli

Mindre nem

235

érez semmit a holt,

— fekete

a tört vér

folt.

((Jöjjön utolszor szép szeretje,

Titkos

Kund

arája,

J — szeme ;

Arcza szobor

Sebbl Könnye

Abigél!))

tapad a trre

villan s

^

lett,

;

lába gyökér.

pirosan buzog a vér.

se'

perdl,

jajjá se' hallik,

Csak oda kap, hol fészkel az agy az, mi oda nyilallik! Döbbenet által a szív ere fagy

Iszonyú

.

.

.

:

((Lányom, ez

ifjú

Kétszeri mondást

Hallgat ((Bárczi

el,

én

az Ég,

Hanem

e

— mint lebüvölten —

aztán így rebegi

Bent

Tanúm

gyilkosa vagy!»

trt

((Bírta szivem*

meg nem minden

s

adtam

én

Unszola mégis szóval

Kaczag

sebbl

a

Szeme

nem

vala gát

((igenre)).

kivégzi magát.

:

Enyelgve adám

S vadul

seregi neki.

h szerelemre.

már

Tudhatta, közöttünk

Mert ha nem

:

öltem,

a

a

trt

trt

:

nosza hát

kiragadja.

szokatlan lángot lövell,

és

sír, s

fenvillogratja

!))

;

236

T^ísebb köítemények-

S

vércse visongással rohan

Vetni kezet rá senki

Odakinn

se'

el.

mer.

lefut a nyilt utcza során,

Tánczolni, dalolni

szégyell

se'

Dala víg: ((Egyszer volt egy leány Ki csak úgy játszott a legénynyel, szokott az egérrel !»

Mint macska

(1877 október 27.)

ALMANACH Itt

van tehát

:

1878-RA.

megjött az Új-év,

Mint biztató ellegem; Háromszáz hatvanöt nap-éjre Halvány reményszint hoz nekem Bár majd, ha eljön a valódi, "^^

Nem

lesz,

mint most, ruhája zöld:

Inkább hiszem, hogy

a

Fejér, halotti leplet

küszöbnél ölt.

Légy üdvöz. Év, e zöld burokban Elfogadom a jóslatot. És köszönöm, hogy a jövre Kilátásom' tovább nyitod

1

:

Hisz' egy idtül fogva nálam Látás, kilátás oly rövid!...

Ha meg nem érném gondolatban Hadd élvezem át örömid. :

*

Az

akadémiai Almanach borítéka rendcsen halványzöld.

A.

7.

jegyzete.

;

;

;

7(isehb költemények.

237

Mindjárt az els nap rohammal

Köszönt boldog boldogtalan

Oly ünnep ez (no

Midn S egy

panaszlom).

van; melynek

((szellemdús)) játék (a

Nem

A

nem

!

szív s tárcza nyitva

kellett

nagy heuréka)

pénz-pazarláshoz, idd' Ellopja

Aztán jön

:

a

u. é.

iib.

a farsang,

J^.))

-

Mátyás köri, mely

is

az árviz ((tör

jeget

;i

Szegény kiöntött ürge-népség Verdesi

jajjal

az eget

Mi tánczolunk a Bven fogunk

szenvedkért. pazarlani

S ha nem csordul

Csöppen nekik Aztán

A

jön, a

:

százezreinkbl

is

valami.

mely ((gólyaft

mos,í)

híres márcziusi hó.

Ha ((Gergely megrázza szakállát! No meg böjt, executio.

E

—

hó egy napját ültem én is Már két közép embernyomig

cSimplicius)) napján születtem: ((Simplexí)

maradtam holtomig.

April minden nedvet kiszáraszt.

Májusba' jnek

a

fagyok

!

—

S ha sáska, féreg, rozsda nem S a június szépen ragyog

járt,

;

;

;

J^isehb költemények-

238

S

a július ((meg

Még

a vetés

Örvend

az úr,

nem

szorítja

bven

terem

— hát még az

Lessz csipke több

Míg

A

meg

asszony! selyem.

gazdák

járunk, hsleni,

repcze-, gyapjú-

A

is,

a paraszt izzad, mi

Fürdre

:))

más elleg

s

csorbát szépen kifeni

Nem,

mint apáink sültek,

Töltvén egész

mél

—

itthon

nyarat,

S nézték a vén béres hogyan vet S a tót napszámos hogy' arat. Szeptember

Vagy:

— ah

!

szüret

lesz szüret,

Történeti jogát

már nem

ha hor nem

is:

megrzi

Híven az iszom-eszem is; Különbség az, hogy míg apáink

Egy czanga birkán (daktanak :» Nekünk czukor kell, sütve, fzwzy

Pezsg

bor, osztrigák, halak.

Így, her, megint ber fogytig-untig

S (íbrrr!)) míg az esztend Miközben egy nap a halottak Fényzésére is kijut,

Midn S S

lefut;

gyertyával, zöld levéllel

virággal megvendégelik,

kitesz halottjáért az

él,

Mutatva dúsan, hogy

((telik!))

lesz

;

:

;

:

:

J^isebb költemények-

Majd Az

De

a

239

karácsony hozza végi

apró szívek örömét

már nagy szakért,

a (cbubus))

Bírálva hordja

meg

szemét,

S ha nem drágát hozott az angyal Ajak lepiítyed és befagy Bíz', édes jézuskám, te is már

A

luxus terjesztje vagy! (1877 november

4.)

HAJA, HAJA... Haja, haja, hagyma-haja. Sír a leány

mi a baja

;

Kicsi a lyány mint

Nagy

szerelem

teszi tönkre.

hagyma földbe' könnyezne szemem tle!

((Veszett

Nem

is

vón'

Veszett vón' az

Nem

?

egy bögre

úrfi

Pesten

verne így az úristen!)) (1877 november

7.)

DAL FOGYTÁN. Függ már szögén a hárfa Kapcsos könyvem bezárva Mint egy koporsó.

;

Ujjam nehéz

A

a húron,

verset unva írom

Ez

tán utolsó.

—

:

!

240

J{isehh költemények'

Mi

haszna

mi haszna

is,

Kél egyhangú panaszra

Bellem

Még

a dal ?

majd szememre lobban

« Közöld,

Az

ha

ily

bajod van.

orvosoddal

!...))

(1877 november

19.)

A KÉP-MUTOGATÓ. Énekes

história.

Debreczeni sokadalom!

Nézz e képre, halld meg dalom: Szomorú történet esett,

— Kin sok jámbor E

sziv megesett

szomorú idben;

Arrul szerzek ez

Ebben

verset

új

az esztendben.

Els képem azt mutatja Gróf kisasszonyt feddi atyja. :

Mér

fejére súlyos átkot,

Hogyha

Még Kihez

Sem 1

az íródeákot

tovább

a sáros

is szíveli,

czipjét

méltó megtörleni.

m, haragra lobban arcza

ósi dölyfe, mély kudarcza!

A

leány, mint

Reszket, elfoly

szke ;

harmat.

ajka hallgat.

;

::

:

J{isehh költemények.

Vagy, ha mond is, ennyit mond nem tud, de meghalhat,

Válni

Ósz

úgy nem

fején

lesz gond.

Második kép: hogy az

A

deákot

íme, ott

atyja

felhivatja. áll

;

büszke, délczeg.

Viseletén semmi félszeg

De

szegény

— csak

köz nemes

Gróf kisasszony szép kezére Már ezért sem érdemes. Szigorún ezt tudtul adja

—

Gróf kisasszony édesatyja, S hogy sem esztend, se' hónap. Kitelt éve, mehet holnap, Messze ám! nagy a világ. Mélyet bókol, de csak ott áll Bátran az íródeák. ((Gróf úr! enyim a leánya. Szíve, lelke,

Minket

minden vágya

senki

el

Kezét kérem, és

Ha

((igen)) is,

nem

a választ.

ha ((nem))

Rangja, fénye, java

nem

Elveszem egy ingben Fagy, ütésre,

Hogy

föl

;

választ

is;

kell is.))

nem enged

:

kidobják: szolgát csenget.

Új kép (Nézni Arany János kisebb

váltja

most

kell a

vesszm

köiteinényei.

]i.

a régit:

végit)

:

.

: :

242

J^ischb költemények.

A

hogy

leányt mutatja,

Ezt

sikoltN'a

ccegy

:

ingben

isi))

Apja lábához lerogy.

A

deákkal hajdúk bánnak

Szke

fürtit a

;

leánynak

Apja tekeré kezére, Mintha nem vn' édes vére,

—

S dobja a legény után. Hír sincs rólok, hang sincs rólok

A

kastélyban ezután.

Szalma-viskó,

vége

s falu

párnak menedéke

Ifju

Ottan

rejt\'e volna, s

Ha tudna, Hanem S már (íKis

Avagy Áll-e a

;

boldog.

vag)^ birna dolgot; a

természet kér,

sóhajjal végzi a dal

kunyhóban

is

e kéz finom

megfér. 5>*

bre

mosó teknre?

Kit araszszal tgy fogunk át

E

derék, bir durva munkát

Férje könnyebben veszi

Savanyú

A

tej

neki

nem

.

.

:

keJI,

fölét ha leeszi.

* eHiszen két szerelmes Kis kunyhóban is megfér.

így végzdik

?

Schiller

dala

fordírásában, mely a század els zelg ifjak és leányok ajkán.

{^n

»•

der Quelle Szemere Pál .) felében országszerte zengett ér.

.

^.

J. jegyzete.

;

:

:

J^isehb költemények.

243

szi este, kandallónál, Az öreg gróf ott szunyókál

Bg

künn

a kémény,

Hogy

esik, fú.

belép egy szolga

fiú,

S könnyes szemmel oda súg (f

n

Kapu-rácsnál rongyos

Azt mondja,

«Hal tépesd

le

Nincs leányom

áll,

kisasszonyunk.))

az ebekkel!

— nem

— Legszomorúbb ez

volt

— nem

kell

a rajzon,

Ezt ne nézze terhes asszony,

Mert úgy jár, mint a mit lát, Mint a szegény gróf kisasszony Mikor zték a kutyák. Múlik a tél, esztend is. is; Múlat a gróf, feled Nappal verseny és vadászat, Este keres vidám házat,

Hol van élénk társaság; S idt ölni felkerül ott Mindenféle furcsaság. Asztal-írás ötvenhatban

Vala

itt-ott

Kisded

még

asztal

köri

;

egyik lába

író-eszközt rejt

A

divatban

magába

sereglenek.

Azzal írnak másvilági Láthatatlan szellemek.

16*

U

;

;

2

J^isehb költemények-

44

Szép ajak mond aGróf úr nem mer Szóba állni a szellemmel.)) Gróf mosolygva asztalhoz nyúl, :

Csak

érinti

Szalad

S

asztal indul,

:

ujja

közt az ón,

van írva

a papírra ez

Ismert kézzel: ((Én Veron.))

Arczát

A.11

hs

éri

Hátranéz

s

mögötte

Már nem

fuvallat,

egy ((ahb) szót volt leánya,

él, csak az árnya,

Sápadt, rongyos,

ím,

Karján, alva-é vagy halva

Egy cl

Nem

hallat:

idétlen

min!

?

csecsem.

emelek súlyos vádat.

Csak elhoztam unokádat Teste nyugszik az enyémmel,

Vad erdben temetek Nézd, ha

el,

—

élne, szép fiú;

Lelke szunnyad, nem költ még

Nem

volt arra ért korú.))

Mint kit rémes álma zaklat, Gróf néhány szót félbe szaggat Kik ezt

látják ott körösi eg,

Vélik olyan különösnek.

Szóbeszédnek tere tág;

A

gróf elment;

Többé semmi

— nem

is látja

társaság.

fel

:

:; ;

:

;

J^isebb költemények-

Megy,

s

bezárja

bens

145

zárját,

Hívja gyakran holt leányát;

Kulcslyukon kik hallgatóznak,

Csak

A

szónak

felét hallják a

mit a gróf

:

maga mond

Szájról-szájra suttogás kél ((Csitt!... való: a gróf bolond.))

Nem, nem az még szól, tesz, Most is mindent értelemmel :

rendel

;

De, ha

Hogy

asztalával írat,

sebére leljen

írat.

És ha lánya megjelen

:

Kérdi, kéri, térden állva:

Engesztelni mit tegyen?

((Nem mondom, hogy Mert nem tlem függ

Míg

szivemben

Sem

táplált az

Megtöré

élet égett

gylölséget,

:

hünhocsátni

töhh az irgalom.))

«Monddsza

hát, hol

Gróf atyád már rég Felrakattam

új

nyugszik tested kerestet

kápolnád.

Aranyozzák büszke tornyát Ott nyugodjál, gazdagon.))

dOh

^

í>

ez átok

csak fájdalom;

Kérjed Istent

Nála

((megbocsátok,

hová kopói d ztek

Jobb nekem már

a

—

vadon

!))

?

: :

;

J^isehh köitemények-

246

Még

egy kép

jön, az utolsó

Márvány köbül nagy koporsó (Benn egész sort rejt e kripta.) Czímerét most megfordítva Vésték rá a klapon :

Ez

a sírbolt

nem

lesz nyitva

—

Csak az ítélet-napon! (1877 november 25.)

HAGYATÉK. <(Hát csak

A

manó

írni,

mindég

Nosza, már

a

írni

mit?

se' tudja,

közönség

is

Lásson egyszer valamit b

Nem

akarok több izgalmat

Mert

Ha S

itt is,

ott

is,

bírálgatják új dalom.

Hadd Év

maradjon, mint tizenkét során belém fagyott!

És ne

A

— betegnek — izgalom,

-

olvassák

ki

haljak meg, mint koldus,

semmit sem

hagyott.

(1877 deczember

1.)

;

:

;:

-

;

J^iaehh költemények.

247

AISTHESIS. (MEGÉRZÉS.) Bort

vett

magának

a

tudós

Van hozzá tudománya, Van eszköze felbontja és :

ízenként latra hányja

Mi benne a szesztartalom. Mi a czukor, a mézga? Festanyag',

Mi

csersav*, viz', lég

finom zagyvaléka?

S mindez hogyan másul, vegyül Eredmény az midn begyül Hozzá néhány czimbora

?

:

:

Ihatatlan a bora!

Bor-szedni jár

Van

Nem

a

vén kupecz

néki ((borpróbája

:»

oly tudákos eszköz az,

Csak nyelve,

S megismeri Véknyat,

ínye, szája.

a zamatost. ((testest)),

kövéret

Ez vén, ((magát megette Ez fiatal, ez érett.

már,))

Hordószagút-mit nem visz

S ha önkint nem

Hogy

ereszti

el

fel

sok legyen, szapora

Nagyon kapós

a bora.

;

—

:; :

148

J^isehb költemények.

A

nyelvnek

is

törvényeit

Széppé, jóvá mi

teszi

Nyelvész urak jobban

A

költ jobban

:

((tudiák,)^

(.(érzij).

(1877 deczember 29.)

FORMAI

NYG.

Pongyola járású lovadat fékezd meg ersen

S

lépni tanul büszkén, tánczhoz

emelve nyakát.

(1877 deczember 31.)

A SZÁJASOK. Sokan szeretnék a hazát De gylölik minden fiái;

Ha népszer alkalmakon Oly nagyot, mint k, nem (1878 február

kiált.

15.)

EZ AZ ÉLET... Ez

az élet egy tivornya

:

Inni kell, ha rád jön sorja,

Az

örömbül, búbánatból,

Karczos borbul, kéj-zamatból. Inni hosszút és

körömre,

Kedvet búra, bút örömre Sok megiszsza vad-szintén

Egy-kett

:

:

vigyázva, mint én.

.

:

J(isebb köitemények'

i^Cf

Kivel egykor én mulattam, Többnyire már pad alatt van

Én,

ki

a

:

mámort kerültem.

Helyt maradék, hol leültem.

De, ha végig nézek romján Oly sivár volt e tivornyám Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég Én is a pad alatt volnék ? :

1

.

.

(1878 márczius 23.)

ENDRE

KIRÁLYFI.^

BALLADA. (Énekli egy

hegeds

a

magyar táborban, 1347-ben.)

((Mit kötögetsz? mit fonsz selyem-arany szállal

Én

szép feleségem, Johanna királyné ?»

((Neked, uram, látod, hímezek palástot

Koronázó napra: zsinórt verek

Mosolyog

((Endre fiam, félek: gonosz

Gyanús

arra.))

az asszony, de csak szeme, szája. itt

a lélek.))

szeretet az, soha se' visz jóra

Nápolyba, vitézek! boszúra, boszúra! ((Fiam édes,

Endrém!

nincs e dolog rendén:

Jer vissza hazádba, szép Magyarországba.))

((Nem, anyám: meghalnék, szívem kiszakadna; Szeret

'*

is

Johanna mint

a

maga

ÜefogJalva Joldi szerelme Vili

lelkét:

énekébe

-

:

250

:

J^isebb költemények-

Hímezte palástom selyem-arany szállal, is gyenge tíz ujjával.))

Rá mentekött Hímes szeretet

soha

az,

se' visz jóra

Nápolyba, magyarok! boszúra, boszúral Búcsút véve anyja, Erzsébet királyné ((Íme, az ujjodra köves arany

Felvonom azt mindjár': ösz remete adta, pápa

—

((Lakol

is

s

:

gyr,

méreg, aczél nem

hát nékem, asszony-feleségem,

Mind, ki az udvarnál gonosz ellenségem!)) Bolond bátorság az, soha se' visz jóra Nápolyba, vitézek! boszúra, boszúral Kulcsos Averszához, daliás nagy garral,

Az

megy Endre

egész udvaiTal,

Fogadá

ott

sokszor

vadászni.

éjjeli szállásra.

Lakoma-, hálásra, egy régi kolostor. ((Édes uram, most

is

ott

legyen a

Veti azt Endrének a sok lesben

Rettenetes

éj ez,

hálóy>.

álló.

sohse' virrad jóra

:

Nápolyba, magyarok! boszúra, boszúra!

Meghitt kamarása Éjjeli

szólítja ki

órában, felesége melll

Endrét ;

Nosza csak rátámad kívül a zsivány had. Megfojtani kézzel, máskép sohse' vész el. Lehányja magáról gyilkosait

S hogy

jár

—-

megáldotta.))

nyitni akarja,

nem

karja,

nyílik az alvó.

Arúló szeretet sohase' visz jóra

:

Nápolyba, vitézek! boszúra, boszúra!

:

:

:

.

:

T^isehb költemények-

Másnap

251

egész udvar régi kolostorbui

Vígan haza fordul palotás Nápolyba Szép Endre királyfit holtan, temetetlen Leli majd a kertben, a ki elébb rányit Szorítva nyakára egy drága zsinór van Zöld selyem fonálból, fényes arany szálból. :

Gyilkos szeretet

volt,

búra

vive,

búra

Nápolyba, magyarok! vérbeli boszúra! (1877 eltt.)

NEM KELL Nem

kell

DÉR...

dér az szi lombnak.

Mégis egyre sárgul Dér nekl is, fagy nckl

is,

Lesohajt az ágrul.

Nem

kell

bú az aggott fnek.

Mégis egyre szül Bú nekl is, gond nekl Nyugalomra készül.

is

Hátha dér-fagy, bú-gond érte, is már kés Hogy' pereljen sorsa ellen A szegény lomb és f

sze

:

!

(J87S október

.

10.)

.

:

J^isebb költemények-

252

HARMINCZ ÉV MULYA. Almaimat gyakran látogatod most

Rég

Ha

is,

oh de nem nyughatol

sir fedez,

ugyan jámbor kéz teneked

S nem temetetlen bolyg

földi

^^^

ott

is,

sirt ásott

alak-másod.

Volna hitünk, mint a római, a hellén, tgnz 2iZ oltár tova-tüntöd hely] én.

Már

Magad,

istenül ve,

örök istenek

tárt

Csarnokiban szivnád az üdít nektárt.

De

így

is,

az évek haladó terhével,

Mely minket

A

elaggít, te gyarapulsz névvel,

mit adál, abból semmi sincs elveszve

Firól-fira szállsz te, mint

Hanem

egy

én, ki veled testben együtt éltem,

Elborulok néha

s

iszonyodva kérdem

h

Vad kozák a láncsát szívedbe tolá? Vagy fejszével ütött agyon buta oláh? (1879 január 23.)

A SORS HUMORA. Mint folyondár, melynek Támasza kidle, Roskad

— Oly A Lásd

:

:

közös eszme.

le

az özvegy

hirtelen özvegy

!

—

fekete földre.

'Emlékezés Petfire

czím

költeményeket.

;

7(isehh költemények

Csak, a

A

253

legárvább,

ki

legkisebb árva

Mutogat örömmel

A

szép

új

ruhára

:

Fekete ruhára. július.)

(1879

CIVILISATIO. Ezeltt

Nem

a

háborúban

követtek semmi elvet.

Az ersebb

A

a

gyengétl

mit elvehetett, elvett.

Most nem úgy

A

van.

Értekezlet igazgatja

S

az

ersebb ha

összeül és

^

világot

:

mi csínt tesz,

helybehagyja.

(1877 köri.)

AZ ORTHOLOGU SOKRA, ].

hogy

Kisütik,

Nincs,

A A

mi

nem

új

is

a

magyar nyelv

lesz,

nem

is

volt

van benne, mind rossz,

mi régi, az

meg

tót.

(1878 köri.)

:

X.isebb költemények-

254

A

MAGYAR NYELV McHo

:

Üsd, nem anyád

:

'Í^Ozmondá$.

Bonczold csak nyelvész ! hát Tartozik ez tereád?.

.

.

hogy az áldozat elvész ?

baj,

"Egy bizonyos: nem anyád!

(1877 után.)

A NAGY MUNKA. Szót, ragot és

képzt idegentl mennyit

hogy e négy folyam Dankovszky nyomán s

Attól fogva,

Miklosich és

Egy

sereg

ifju

irigyelve babérjok*.

tudós rád bizonyitja mohón.

S minthogy utánok

Most

oroztál

árja itat,

a szláv

böngészni valót

nem

igen hagy,

jön a német, oláh, új-görög és talián.

Perzsa, tatár, török és a mit száz évig az átkos Újító széliéin vak dühe furt-faragott.

E

nagy munka ha kész, (siets 1)

a többivel aztán

Visszamehetsz Magyarom, Scythia téréire. ()88j

vagfy

1882.)

AZ IDÖK. Az idkben semmi nagyság. Az ember mind csak pénzes

zsák,

Szólni hozzá hasztalan

Szive nincs, csak

szijja van.

(1877 köri.)

I

;

—

:

J^tsebb költemények.

MÉG EGYSZER A

255

TÖLGYEK

c(A

ALATT.))

tölgyek alatt

Sokat ültem másszor,

De meg

E

is

bántam

hibámat százszor

Jutott

nekem

:

érte

Keser falat Dehogy ülök többé

A A

tölgyek alatt!

tölgyek alatt

Verset gabalyíték

Ment,

;

— homlokomat

Sem verte veríték Vesszt futa, hétszer Föl meg le szaladt :

—

Érte szegény

kis vers

C(A tölgyek

alatt.))

((A tölgyek alatt

Én

ülni

ne merjek

Miután lettem

(Magam írom) gyermek^ Nagy ménk levélben Jött parancsolat

-

((Avagy írjak prózát

A

tölgyek

alatt))

—

::

f^i.sebh kcltemériyek

((A tölgyek alatt

sz

Beteg,

poéta

Leülhet ugyan,

Ha nehéz Hanem a ki Telet ért

Az

a séta

:

hatvan s

nyarat.

versbe ne fogjon

A

tölgyek

alatt.

(tA tölgyek alatt

Öreg hernyók másznak,

Melyek ifjan mint Lepkék karikáztak; Ez a világ rendé, (Visszára halad)

A

A

:

hernyó, mászszon

ki

tölgyek alatti

((De tölgyek alól

Pindusra ne mászszon,

S

ott

mint

fiatal

Ne is hadonázzon Mi vagyunk, babért ki ;

Ott mostan arat

Ö

fogja be száját

A

tölgyek

Mert Ute S

alatt b)

tölgyek alatt lantján csorbát,

lánglisztje

közé

El egy te korpát j

»: :» :

l^isebb k^ilemények.

Most, ha mi

lisztlángot

rölt e garad. Mind korpa ez egytl (íA tölgyek alatt.


Babérjain ülve

Még élhet ugyan, Nem irigylem tle Hanem

már

írjon

más,

Ki fiatalabb

S nem

rímel a ^-re

így; ((tölgyek

«A

tölgyek

alatt.

alatt))

—

Küldöm kritizálva Minden sora bn. Minden szava szálka. Nincs benne sem érzés

Sem egy gondolat. Csupa üres léggömb ((A tölgyek

(íKi

tölgyek

Noha

alatt.

csúzos karral.

Üstökbe nem

Egy

alatt.))

áll

nyári viharral,

S ha érzi szelét, már Gyáván beszalad Hogy* is írna az jót :

A Arany János kisebb

tölgyek

alatt!))

költüVíCnyei. IJ.

^57

»

.

K.isehb koiietnériyek-

^5^^

<íA tölgyek alatt

Felhk szeme Van-e

(f

rebben)

szép, vagy kép.

Vagy értelem ebben? Felhk szeme)) ilyen Csoda-bogarat

Képzelni ... ha czédrus.

Nem

tölgyek alatti...

dÁm, tölg>'ek alatt Hiu vén poéta Megszokta nagyon Olvasni nevét a

Rossz

Ugy

A cA

melytl

verssel, a

Már

f-fa szalad

.

.

ontja örökké

tölgyek

tölgyek

alatt.

alatt

—

Beteg-é, vagy alszik?

Nem

oroszlány

— de

Szuszogása hallszik:

Nosza, rúgjuk fbe.

Bármily fenevad,

Hogy

A

holtra gebedjen

tölgyek

alatt!))

(iSyS május

3.)

:

l\isehb költemények-

259

((TOLDI SZERELMÉHEZ.))

Késn

születtéJ, buksi

Tíz vagy húsz

évi

költemény.

meddség

után,

Bátyáid már idsek és nagyok.

Aggott szülédre szégyent hozsz reám.

Mit mond felled

Mely És

a

a nép, a világ,

rólad a várással rég

letett.

reményre, hogy születni fogsz,

Keresztet arra, hármat

vetett 1?

is,

Testvérid, a kikkel osztozni jösz, Irigylik

St

tán

tled

meg

Az ördög

Ha

is

osztály-részedet,

tagadnak, hogy anyád

tudja, hol, hol

mint Héraklész,

Minden

kigyót

nem

meg nem

szedett.

bírsz tehát

s kritikát fojtani

Aludj' bölcsdben, egy pisszet se mondj!

Mért

is

jövel családod rontani? (1879 augusztus 31.)

SEJTELEM. Ifjúkori

Ha

munkát öregen ne végezz,

akarod hogy

Mert

a

jól

keverék-m

menjen sora véghez. a fejedre

támad.

Inkább töredéknek maradjon utánad. (1880.)

J^isebb költe:r.ények-

AZ

HÁZRÓL.

((ÖREG))

vctus, dominis ctiam casa parva duobus VcTtitur in templum.

Illa

Híre pora sincsen már az öreg háznak.

Honnan

Nem

elindultam földi utazásnak,

hogy századokig

úg)^ épült,

is

Csak rövid tanyául, mint

Míg

ideje eljön a

.

.

.

álljon.

a fecskefészek.

.

(1877 "tán.)

A NÉMA HABORU. Fáradt szemekre álmokat hoz

Ess id

és

Azt álmodtam

ború

:

hogy hangját

én,

Elveszte a háború.

Sorba, rendbe voltak állva

Az

Meg

A De

ellenfél és fz\Zy

van adva ütközetre

vezérlk kéz jele.

parancsszó ajkon

Tiszt

nem

hallja

elfúl

önmagát,

Trombitásnak láthatod csak

Duzzadt képit

Itt

a

kézirar

megszakad.

Az

és nyakát.

utolsó

versszak,

minr

szánt, a lap alján külön van írva.

befejezésnek

:

:

261

J^ísebb költemények-

Irtóznék

e rettent

el

Vérontástól a világ

S minden korból,

Ne

hullna

tavaszból

új

el a virág.

(1877 után.)

EGYEDÜL... Még

ez egyszer, még utószor Hadd zendljön meg dalom

Mért

sebeim' rejtegetni

Szégyen-é

a fájdalom?

Tán könyebbl

Ha

?

a nyilt érzés

sóhajban rést

talál

Oh, ez örök bens vérzés; Oh, e folytonos halál! Egyedül a társaságban, Ezerck közt egyedül (1877 után.)

A JÓ ÖREG ÚRRÓL. Ismertem én

Nem

— ismerte minden.

oly rég azt a jó urat.

már S vénült korig

Ki öreg volt

férfi

ifjú

renden,

maradt

«Oregí) névvel hódolt eszének

Az Mely S

a bizalmas tisztelet, a szivet

midn

nem

tisztel,

érzi

vénnek,

inkább szeret.

;

;

262

:

;

:

!

J^isebh költemények'

Egy

oly

remek könyv mássá

Mint — évezredben

aJig

,

volt

—

Nagy bölcs teremt, vagy égi költ Melytl új eszme foganik Firól-fira az

ember-észben

Élvezi nem, kor, vegyesen

Az együgy is érti De a tanult sem Itt

a

részben. teljesen.

kézirat megszakad, de alantabb van még egy, befejezésnek szánt, félstrófa:

úgy

látszik,

—

ne lenne És a hazafiság Méltóbb erény mindannyinál Azt mondanám nagyobb volt benne Az ember a hazafinál. :

(1877 után.)

ANAKREONBÓL. 6eXtu

?\eY£Ív

A-rpelac.

Atrídeszt akarám és Kadmoszt zengeni

Kobzom

húrjai rá

mind csak Erószt

:

ámde

felelék.

A

minap új ideget válték, st lantot egészen: S Héraklészt magam., a lant meg Erószt danolá. Béke tehát veletek mostantól, isteni hsök

Mert

e lant egyedül a szerelemre való. (1877 után.)

;

.

:

:

263

Jyisebb költemények'

ROMULIDAE CANNAS... I.

Ulászló hagyományos sirverse.

Cannaet római vér, az cnyim Várnát örökíté

Ember,

Engem

is

okulj innen a

:

vétek az esküszegés.

papság ha nem indít béke-törésre,

Alost Atagyarország

nem hordana ozmán

igát.

(jSyy után.)

ÍGY Szép

IS JÓ.

a független

nyugalom

Megérleli egy-egy dalom

Nem, mintha nem

De

volnék beteg,

nyugtat az, hogy

—

lehetek'

{iSyy szeptember.)

VAKSÁGBAN. Köszönöm, oh Isten, köszönöm azt neked. hatvan évemig láthatám remeked, Ezt a szép világot.

Hogy

.

;

::

j\isebh kóiíeméiiyci.

'^-j.

EMLÉKRE. (A

saját szenvedéseire vonatkozik.)

"FöUzóUiottak verset írni a v

]tt

—

i

honvédemUkre. "Ecce

nyugosznak a l-ionvédek

Könny

nekik, mert

nem

élnek

-

(1878-79.)

ÉV-NAPRA. 1.

Ma

hatvankét esztendeje annak,

Mikor engem megtettek Johannák, Esztendeim hát bvibe' vannak.

Nem

sok idt igérek magamnak. (1879 márczius

8.)

11.

Nyolczvan év Ritka szép

Hetven év Jó,

ha ép;

Hatvannégy esztend Untig elegend. fiSSí márczius

2.)

rQsehh

265

költerr.ények.

SEJTELEM.

Életem hatvanhatodik éwéhc Köt engemet a jó Isten kévébe. Betakarít régi rakott csrébe.

Vet helyemre más gabonát (1882 márczius

cserébe.

2.)

HORATIUSBÓL. Az, (t

kit

ügyes-bajosok faluról városba czibáltak,

Nincs a föld hátán boldog, csak

.,,De

én

nem mondom

a városi

b

úgy mond.

ezt,

(1880.)

HOC ERAT

IN VOTIS.-^^

Ez volt vágyam netovábbja. Hogy ne legyek senki bábja. Kötelesség vampyr vádja

Ne

háljon mindig velem;

Gondolám, majd egy

kis birtok

Vételére pénzt szorítok,

Ott el-ltetek,

s

el-irtok;

Új erért, mivel em.

A

csatából, bár nyomorral.

Fél-kézláb, de ép gyomorral

Hazatérni

*

E

— gyzelem.

czím Horatius egyik satirájának (Lib.

11. Sat. 6.)

kezdsora.

;;

J^isebb költemények-

[66

S bárha nem lesz rajta kastély, Kenyerében sem kakastéj

St

kopasz nyár, zord havas

Több Semmi

tél

mint tavasz és zefir:

légvár! semmi ábránd.

Mi a jelenbl tovább ránt, S zve tarka szép szivárványt Mindig Boldog

a

jövbe

az, kit a

sír!

ma-hozta

Örömétl meg nem foszta Sem a holnap, sem a hír. Nézni

A

—

oh, mint egykor régen

mi szép van földön égen

Boldog els gyermekségem Otthonos vidékeit

:

—

(1878 köri.)

SZÁSZ KÁROLYNAK, ((Szép

élet))

(Kalobjos)

czím költeménye

megjelenésekor.

Kalobios Károly! munkálj, örij, szeress;

Oly nyugalmat, mint

én,

ne

találj, s

ne keress.

(,879.)

TÖRÖK PÁLNAK. Pál, fordulásod forduljon

mindig örömre!

Pál, megtérésed hagyja sokára az Ég. (.880.)

;

7(isebb költemények.

267

A «TAVASZ-ÜNNEPÉLY))->^ ALBUMÁBA. Anyai gond, anyai

Reds

felett,

homlok, mosolygó

Az aggódó Kire

báj

bölcs

Virraszt a

ily

Szánd az

száj.

szeretet

nap nem deri

:

árvát, könyörülj. (1880.)

KÜLÖNBSÉG. Az

ifjú

Ha

rontanak, viszont jóvá tesznek:

Az

öreg évek

Nem

evek bajt hoznak

—

s

visznek,

évei rossznak

—

visznek többé, mindig csak hoznak. (j88o február.)

A JÓSÁGOS ÖZVEGYNEK.^* Ne hagyjon el engem a múzsa kegyelme, Ne fogyjon el addig ez a vékony elme, Míg rólad is egy dalt könyvembe nem írok, (Szk

hála,

de minden

Búbánatos özvegy!

— rég özvegye Annak, már

Kit Klio följegyzett

* '^'^

Gyermek-menedékhely

a mit adni birok).

javára

Bezerédj István özvcgvc-

halhatatlannak.

rendezett ünnepély

1

880-ban.

:

:

6S

T^isebb kclieniér.yek.

Mert

Az Ki

((Örök Igazság)) volt szava járása.

neve, az tette, az példa-adása.

— míg az

Nem

önérdek, az si jog orvén.

hallgat e szóra,

s

még haboz

a

törvény

Tettel bizonyítá, mit hirdete szája

Hogy Rád

szabad a jobbágy, földje és munkája.

ezt a pazarlást

hagyta dicsségül,

Osi birtokát a régi panasz nélkül,

S a kopárt édenné ápolva, mivelve Megmutatá mit tesz szorgalom és

elme.

:

És ez az érdem még kamatozott nálad, Birta örökségét gyenge ni vállad. Áldozni, mikép t, nemesen, közjóra. Téged is oly készen lele minden óra.

— anyja

E^j;nek nem adatván

Kik hlt poraidban

is

Senki vigasz nélkül

nem

A Ez

hol egy

köny

vala örömed,

Kik voltak

Hol

levél íoJ^nak,

áldani fognak;

forga körülted,

csillant, te azt letörülted.

—

s

tzhelyednél

a férjed elvtársi, baráti

— mint nemes arcza hiú árny

Szelleme

is

látni,

;

ék- képen

folyvást ott lenge középen.

Ott, mikor fordulón volt a Tiaza sorsa,

nekem is hullt morzsa,) Hogy' kössük a múlttal a jövendt öszve Fehér asztalodnál pendült meg az eszme.

{Bölcse ajakáról

-

;

;

;

;

269

J^isebb költeménvek'

De

fogy ez asztal már, oszlanak vendégi,

Csak úrnje maradt

a kegyes, a régi

Bánatos arczára fénysugarat vetnek

Alkonyi felhi szép emlékezetnek. (1880 január 27.)

DALSZÖVEGÜL. Húzd

rá czigány, a kedves nótámat.

Had' oszoljon tlem

Ez

az élet úgy

Nem

jut

Hadd

is

a bübánat,

csak egy óra

abból sok

id

:

a búra.

pezsegjen a poharunk nedve,

Attól jön

meg magyar ember kedve (j88o szeptember.)

CSALFA SUGÁR. Kis bokor, ne hajts még,

Tél ez,

nem

tavasz

Kis lány, ne sóhajts

Nem Bokor

tudod, mi

új hajtását

Letarolja fagy

Lány kora

Bú

még

az.

nyilasát

követi, nagy.

—

;!

J{isehb költemények'

Szánnám a bokorkát Lomb- s virágtalan S a lányt, a botorkát, Hogy már oda van (1880 márczJus.)

EGY ARA SÍRKÖVÉRE. El

nem aludt lámpám csak, mint Hoztam el éjfélkor várni az ;

:

Könnyetek értem Balzsamot, ím,

hát, szüleim,

mennybl

nem-földi menyasszony égi Jegyest^

már omlani sznjék:

hint Ilonátok

alá.

(j88o június.)

TOLDY

sírjára.

Toldy Ferencz tetemét nagy ervel nyomja ez a sir, S kétszerezett sulylyal féltve takarja porát, Mennyei szikra nehogy csapván a lelkes öreghez, Uj munkára legott keljen a hantok alól. (1880 július

2.)

SZ FELÉ. Oh, mint szeretném

Az

Még

ifjúság

újra élni

arany korát.

egyszer újra átremélnj

Hosszú reményeim *

Máté

evang.

XXV.

r.

sorát,

—

!

:

T^isebb költemények-

2'7

Hévvel haladni a tetnek.

—

Borítaná bár köd, homály

Míg

fénybe' most, a Jejövnek

Ragyogva, de mögötte

áJJ

I

(A hatvanas évek kezdetérl.)

TANULSÁG. Rossz szememrl egy nagy könyvben

Míg megkérdem Jó tanácsot

Kapok

Most

új

nem

a tudást lelek,

de

szemgyul adást.

tanács

is,

tanulság

is

Ebbl könnyen vonható Trj pihenve; a természet :

A

legjobb útmutató. (188,.)

MELYIK TALÁL. Hogy

melyik arczképet választom rajzai közzl?

Fényképíró úr!

a botos és kalapost.

Mint maradó vendég, ül s Menni csak egy készül

:

áll

a többi

útja

(1860 márczJus.)

van

:

nyugodtan. ez leszek én

1

;

J\isebh köiicviéryek-

EN PHILOSOPHE. Azt hivém, hogy életem, Philosoph módjára.

Csöndes daczczal végzem majd,

Ha

jutok fogytára.

Azt hivém:

Mely

Míg

fórf* dal lesz az.

derülten játszik.

rájegyzi jámbor kéz

:

((A többi hiányzik. i)

Most

látom,

hogy

a mi volt,

Eltnt édes mámor «Vanitatum

Maga

Nem

vanitasi)

a humor.

marad Kómosz velem.

Sem Csak

is

a

szende múzsák.

a húmor-nélküli

Puszta nyomorúság. (

Töredék.

1

880 deczen-iber.)

Jl.

J. jegy::eie.

:

J^isebb költemények'

A REGGEL.^ (Természetrajz.)

Földünk mind hegyesebb szög

A

*^*

keletnek

alatt fordítja

pontot, hol az én pusztai kis lakom

áll.

Szke világát már az egcn terjeszti elre A Nap s jelzi, mikép fordulok arra felé. Majd

pirosabb színt

vált,

megtörvén fénye a

Fennlebeg párák ködszer

cseppjei ben

földi

;

És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdul

A

leveg-réteg vérpirosán hüvelyét. "^"^"^

—

Ez még nem Nap Ám, ha derékszög

Ég

ihol alatt

szemmel nézhetni beléje;

dl

zenithemre a fény

gáztakarója körét meglátom a Napnak,

Mely a mi Földünknél (szám idei) Hogy kicsinek látszik, nagy távolléte Oly keskeny szög

Már körül Könny Vas

a

nagyobb

okozza.

sugara szemem.

alatt éri

gyárak kéményeibl

viszi

nagy

fel

korom-terhét a neki flt leveg.

sinen a

Mert

-szórta

gzgép nagy

a súrlódás

nem

terhet vonva közelget,

köti

meg

kerekét.

* Megjelent a Gyulai Budapesti Szemlé-']éhcn, XXVlll. kötet, "Hajnal "Péter álnév alatt. *''

Gáncsolják

régi tudatlan

a

költket,

módon

írják le,

a természetet még mindig a úgy, mint a tudomány haladása

hogy

nem

kivánná. Ehol egy kisérlet. ^^"'^

Hiba, mert a napnak nincs hüvelye.

—

Szintén Arar.y Jánoo kisebb kcítcrafnyzi.

]]

Jl. J. jegyzete.

Szerk-

A.

].

saját jegyzete.

'O

J\isehb köliemények-

,j4

Mily szép most minden, kezdik Élenyöket, —

A

s

széngázt

színi

kilehelni a fák

is

be lombjaikon.

leveg-réteg, mely Földünket beborítja,

Kékszín tömegén

Ah

de mi ez?

A

levegt

Képzdnek

játszva eget mutogat.

Hség

megritkította köröttem

s felszáll, váltja

szaporán

s

rohanva hideg.

gyülekeznek

vízi

parányok

S összeverdve legitt földre csapódnak alá. Testem is a hanyt likacsin már veszteni kezdi, Adieu természet! Vissza lakomba megyek. (1881.)

J^isebb költeményt- k-

275

vízkeresztkor. Ha

napfényes vízkereszt

Megcsordítja az ereszt,

Akkor évben

A

jól

ereszt

kalász és a gerezd.

Öregektl tudom

ezt,

probatum est. Kelt: hoc anno Buda-Peszt.

Higyjük

el,

(1882.)

Ml VAGYOK ÉN? Mi Egy

vagyok én? Senki fájó gép,

mely

Pál,

pipál.

(1882.)

jr

:

J^^isebb

j^ó

költemények-

AZ AGG SZÍNÉSZ. Még

A Még

egy pár jelenet! lámpa

s

a

függöny

aláfoly,

kialszik, taps és fütty elhallgat;

egy pár jelenet!

-

—

s

vége.

Azután

— oly

Néptelen, rideg, bús lesz a deszkaalkat

A nézk

csoportja hazaszéled innét,

Egykedvn És

a

felejti

mosolyát vagy könnyét,

hosszú dráma, melyben szinre lépek,

A nagy játékrendbl (Hihetleg

ki lesz

az utolsó

hagyva, végkép.

évekbl.)

JEGYZETEK. Csanád.

1.

költ

kötet

(I.

Gyzelemmel elleni

István,

A

stb.

A

a drágaságot.

—

Harmadrészén

sereg osztozik;

ifjú

rokona

adja

—

magyar sereg:

a

felosztatik:

arany

:

sisakkal

—

s

oltárt,

harmada pedig

Doboka

De

közt lenne felosztandó.

a

maga

keresz-

—

fia

és Gyula,

két

a király

mint vezérek

zsákmány közt van még egy drága

a

Reánnak leánya, az aranyhajú Léla. Csanád most eláll,

kincs,

drágaságbeli

osztályrészét Gyulának

Lelát akarja.

Gyula hasonlókép

ragadta

vitatja:

ki

épen viadalhoz

Gizela királyné csöndesíti

ie,

gyzi. Ótom,

fegyverrel,

hogy azé a

Gálád

betört az országba, azt

a

az

ki

bolgár

elveszi

ivadéka,

elfoglalta,

maga nevére keresztelte. Csanád megelzi Gyulát, megszáll a Maros innets

Az

elfogadja a kihívást, a

porondon megtörténik miután rejtette,

a viadal,

Ótom káromló pogány

t

ott

hagyta

a

Ótom

Ótom

a

leányt,

ottan

Bodonból egy várat

elindul

hadával,

Ótomot Maros közepén egy

elesik.

nyelvét

madarak

seregével átkel a Maroson,

el,

hsöket pedig azzal óriás termet Ótomot le-

rakott, azt

párbajra hívja.

hozta

a

fejedelem

Marosig

—

követeli a leányt.

István

közé adja:

lesz,

csak

Csanád elsségét

közül,

párbajjal

de

készülnek;

szolgálói

úgymond,

engedi,

nyilatkozik.

Lelát a lángok

védte az úton: Gyula

Már

fejedelem,

aranynyal áttört papi köntösöket csináltat.

Csanád

:

a

besenyk

király, a

király kapja egy harmadát

teket, kelyheket a

tervvázlata,

beseny

a

zsákmány

szentegyháznak

részét a fehérvári

szent

a

Rcán,

Roppant zsákmányt hoz

el.

drágaköveket

aranyat,

költemény

:

Fehérvárba.

hadjáratából.

harcztéren esett

mérik

meg

tér

E

196. lap).

feljegyzése szerint ez volt

partján,

Csanád akkor

kivágta

és halak étkéül,

—

és tarsolyába

maga pedig

várát lerontja és diadalünne-

Jegyzetek-

278 per

ül

rabbá

népével

dalom után

együtt.

Csanád

ejtettek,

—

elalszik.

E

asszonyaival,

csinál

magának,

s

megtudva

a történ-

Gyula késn

tle Csanád,

hogy

s

közben megtalálja az

hoz

Otom

jó napot

dühében, hogy

teket, nyelvét marja

rabolta

Vigadnak, is

a

jött,

birtokától

Ótomot,

elesett

fára-

gyzelem dicsségét

a

Léla

kiket a

kell

el

fejét levágja,

el-

esnie.

István-

s

hogy gyzött. Már István át akarja adni de eszébe jut, hogy Csanád hol késhetik oly soká jeléül,

viszi,

Lelát,

—

függben hagyja

azért

mányát egészen bemutatván kivágta volt,

ez

s

midn

Csanádnak eszébe igazságát.

földeríti

által

miután

Gyula

visszafoglalta, megtér.

fejet,

a

dolgot. Csanád,

a

Csanád pedig jutalmul kapja

leányt,

a

Otom

tarto-

követeli a leányt, jut,

hogy nyelvét

Gyula megszég^'enül

Otom

várát és tartomá-

nyát; az elbbit felépítteti háromszor ersebbre és Cstfnáíi-nak nevezi

11.

el.

Ártatlan dacz.

ismernem fölül,

s

hálátlanság volna,

(11. 137.) CíFckete

nem hirdetnem

nyert jótéteményeket

kajánság,

s

a

M.

el

nem

T. Akadémiától, érdemen

többféle kitüntetést; másrészrl buta

nem örvendenem tudományos elmenetelünk

min

pén,

nyíltan

oly ünne-

nemzet áldozatkészségébl díszesen fölépült házá-

a

nak megnyitása

volt.

A

amaz egyéni fájdalmas

föntebbi

humorkás

elmejáték csupán

benyomás szüleménye,

hogy

a határo-

zottan titkári lakásnak épült lakrészt, az én megválasztásom után

idegennek adták bérbe,

nekem pusztán lakbér

és bérlak közt

engedtetvén szégyenít választás. Azonban ez állapot tott sokáig;

j

867-ben báró Eötvös, akkori elnök, maga

lakás elfoglalására,

föl

e tiszti

évi

bérért, használtam

g^'essége a bért az

Akadémia

a

is

melynek nagyobb

1870-ig,

midn

az

nem

rar-

szólított

részét, csekély

igazgató-tanács ke-

megszüntette; lemondásom után pedig (18-9),

lakást holtig ingyen átengedte.-)

Aranvi János Jegyzete.

:

ARANY JÁNOS ELSZAVA AZ .ELEGYES DARABOK»

CZÍM

hogy valamely

Szokatlan,

iró,

VERSGYJTEMÉNYÉHEZ.-^^

még

ki

talán

él s

sem képtelen, ennyi töredékkel lépjen közönség

Az

elé,

munkára mennyit

nem de funere domini rapta, méltán nyomhatnák szerzjökre a könnyelmség vádját. Azért, mi ritkább szokásim közé tartozik, nem hagye kötetben vesz az olvasó-

hatom ket néhány sor elszó

Az id, melyben

nélkül.

dolgozatokra.

nyugoti gazdagabb irodalmakban, hol

a

ert

pontosulhatott költi csolva látjuk

;

szintén apróságokban

annál kevésbbé nálunk, az

idszakában, mely

*

kelt, nem Nem, másutt az össze nem

nagyobb része

e töredékek

alkalmas hosszabb költi

vala se,

ilyenek, ha

E gyjtemény

kivált a

jeligéje a

szerz

1

849

elforgá-

utáni leveretés

lelkületére ólomsúlylyal

következ

volt:

Mellette és körüle vannak Rontai sok törött sóhajnak Szárnyaszegett dalok .... Romok közt andaJog.

A

gyjteményben

Bolond Istók sonczj István,

(1.

A

a

következ versek

Ének),

betyár,

A

Rózsa

és

foglaltattak:

Ibolya (Népmese),

Lo-

A

falu

laczikonyha, Furkó Tamás,

A magyar táncz (Részlet), Mátyás dalünnepe, Csabához el-

bolondja, Vojtina levelei öcscséhcz,

Tájkép,

Hunyadi

csillaga.

hang, Írjak? ne írjak?, Tassoból, Ariostoból, ratiusból (Megszegett sok csküvésed).

magyar

Német

nóta).

dal

Az

új

(Oh mint

magyar költ.

A

poloska.

Görögbl

a

(Kallimachosz),

zúg). Szerkeszti levél, Cynismus,

királyné. Testvéri ünnep, Vojtina

Ho-

Népdalok (Sirva jön

Ars poétikája.

A Mab

i8o

Jírai:y jár.os elszava.

Ki egyes dolgozatim évszámára

borult.

hogy

tól éjente

be,

három

848-ig,

I

lopott órákban) négy

E

több-kevesebb sükerrel.

pillant,

látni fogja,

szellemnyügz

év alatt (pedig

hivatal-

nagyobb dolgozatot fejeztem

korból nincsenek töredékeim;

szomorú catastropha közbe nem j, késbb is alig hagytam volna valamit befejezetlen. De jött az általános izés ha a

galom, jött

csüggedés kora. Mint

a

sziklatömbök

része tóvá tesped, kifolyót, de

melynek útjába

a patak,

egyszerre

hengerültek,

irányát veszti

más része több ágra szakadva

különböz

egy

:

keresi a

szerencsével; némely ágacska vékony

hegyi csurgó alakjában menekül, más vadvíz gyanánt bukkan

el, más, egy darabig és fövénytalajban vész

de

ösztön,

nem

posványnyá

futva, el

:

találtam

úgy voltam

én.

irányomat.

Az

lapul,

vagy iszap

Hajtott a munkaa

nagyobb

derült

munka, melyben 1848 eltt hs-idylli képeket kezdtem zolni (Toldi),

elvesztette

rám varázsát

;

raj-

más, kedélyemhez

s

az általános hangulathoz illbb tárgyat kellé keresnem. így

fogtam jában,

a "Bolond Jsíók

mind

subjectiv

m,

els énekébe, mely élményeim

s

fesztelen alak-

érzelmeim, mind a köz-

De

hangulat humorának kifejezésére alkalmasnak látszott.

munka nagynak

volt kezdve,

kétely fogott el, vájjon

után

is

fogja-e élvezni a

a

modor

nálunk szokatlan

is

minden rápazarlott

erm

és

magyar közönség. Annyival

tabbnak hivém ez aggodalmat, mert

a

a :

idm

igazol-

belle egy vidéki

lap-

ban név nélkül megjelent mutatvány (csaknem az egész els ének) mondhatni semmi figyelmet se gerjesztett,

nagyon competens mbirónak évek múlva kiveszem

bizony

(ki

az ismeretlen

a varjú

vagy már

elébb,

szerzt

tett

s

ha egy

nyilatkozatát

váltig magasztalta elttem),

sem károgott utána. Istókkal egyidejleg, némely kisebb munkákat

is

kör^onaloztam.

Ilyen lett volna Turkó Tamás, mely a forradalmi bramarbások

hstettein akart nevetni Ilyen a Talu bolondja,

— sirnom

kellett, s

mely azt akarta

abbahagytam.

feltüntetni,

beszély

alakban, mivé lesz a nép közt egy oly költi természet, mely a

mostoha körülményekbl soha

ki

nem

fejldhetve,

nycm-

1

Mrany talanul vész

Késbb

el.

'János elszava.

egy

hisz

/níi^j;íír«/

alkalmam

nem

senkinek

s

—

—

gerjesztve,

egy

ecseteli,

a

nagy

béke-eposz kezdete

játságos

:

De kritikai lapszerkesztésem volt meggyzdni, hogy praeceptorságom Az a néhány stanza, jó, hát nem kell.

mely Mátyás bevonulását által

inkább tanítólag

ostorozva,

I

modorban

Jlrs poétikáját.

alatt elég kell

nem

de már

;

kezdem Tojfina

"FojHna

döngicséltek

egyszer, évek múlva, zaklatott az ösztön, e

valamit írni

ság

valaha.

dúdolókat elriasztó satiracyclus akart

Megszántam szegényeket,

lenni.

Még

a hívatlan

a

A "Betyár czím néprománcz-

át.

nem véltem kiadhatónak

kört tárgya miatt levelei

nagyobb mérvben,

ez alapeszmét,

Bolond Istókba vittem volna

20

nyomták háttérbe

;

itt

bizonyos

király

volna.

lett

efféle látványos-

udvarában játszó

sa-

Csaba tervezései

leginkább a stanzák alakja végett

áll.

Azonban egy (1853 óta tapasztalt) physicai változásom mind inkább elcsüggeszte, hogy nagyobb mvet valaha be-

A

fejezhessek.

felszaporodtak

kisebb költemények ez

de minden

:

kisérlet,

id

tájt

meglehetsen

nagyobbakat egész

a

kitartással révpartra vonszolni, csak fájdalmas elégedetlenség-

ben végzdött. így lettem én, hajlamom, irányom, munka ösztönöm daczára, subjectiv költ, egyes lyrai sóhajokba tördelve szét fájó lelkemet.

Midn

galmam

:

elsjét

kezde térni

vissza

(«

a

e convulsiók után

nyu-

balladákhoz fordulék. Ezek

Rákóczi né », mely azonban most sem «opportunus»)

még 848-ban írtam, csupán népdalunk nyomán indulva, elbb 1

mint csak egyet tetszett

nekem

zet munkák

is is,

láttam volna az éjszaki balladákból.

másnak

is

;

s

A forma

elcsüggedve hosszabb lélek-

befejezhetése fell, egy balladakört terveztem

Jí Hunyadiak' Három-négy ballada sorjában akartam megírni,

lett

hanem majd

az eredmény.

:

Nem

egy, majd más ki-

válóbb mozzanatot ragadni meg, azután úgy kötni össze egy egészszé.

nehezen

De meg

j

Ha még a

;

s

ha

kellé ihlet

fölemlítem,

gyzdnöm, hogy százával jne

is,

egység bajosan

hogy Losonczi

népre hatni akaró irányny?.! volt

j

írva, s

a ballada

lesz.

848-ban egyenesen így inkább krónikás

:

.

Jlrany János elszava.

282

modorban

tartva

kom egészen

;

s

hogy

lefordítni,

Tassót és Jlriostóf

forma lenne alkalmas mindenikhez lógiát,

Goethe módosított

^\z

ích Zeit

be

:

szavaival

is

1

867. márcz.

\

vala szándé-

min

hang

s

zárhatom ez apo-

:

und Muth verthan

Zeigt das Büchlein lustig an.

Pest,

nem

csak kísérletet tevék,

TARTALOM. Lap

Reg

A

és est (1854) „„

bajusz (1854)

Egy

A A

.,_

„,

,„

™ ™

.,_

„.

„„

hypocondria (1854)

kis

fz (1852)™

pusztai

fülemile (1854)

™

_

„

„ „„

„„

,„

„„

.„,

,_,

™

„_

.„.

._-

.™

....

-

._

„

„„

Hatvani (1855).,,

Népnevelés (1855)

—

és

1851,

11.

_-

„„

,_,

A A

(1855)

„,

™

halmon (1855)

ez.

™

__

(1856).-

,.„

~

_.

....

„.

„

.,„

.„

._.

....

„

„.

„„

„„

„.

„„

,„

32

-...

37

.„-

41

....

47

.~

54

38

43

5J

....

,_

....

....

„„

33

35

„

....

....

58 ....

60

—

61

60

„„

„„ .—

„_

27

,.„

™.

....

— _ ..-

30

....

~_

.„

Sírva jön a magyar nóta (1856)

Balzsamcsepp (1857).--

....

..~

száraz fája (1856)

Pázmán lovag ()856)_.

,~,

~

._

„~ _„

„„

.,~

._.

„„

.-.

~~

™

„_

23

„,,

„„

kisérletbl (1855)

percze (1856)

Néma bú

™

—

...

—

..„

„„

Szondi két apródja (1856)

,„

,_

_„

_.

Írjak? ne irjak? (1856)

A heged

,„.

17

23

„„

— ™

,„

._

™

„.

,-..

„.

„.,

™

._

Zács Klára (1855)

ihlet

,_

.„,

_,

_

™ ™

_.

Stanzák ((Mátyás dalünnepe))

Az

15 „_

_

vitéz (1855).-

Mirza Shaffyból (1856)

,_

„.

....

,._

—

,„

vén gulyás temetése (1855)

tetétleni

_„

1855) ._.

14

25.)-.,

.„

vén gulyás (1855)™

Bor

A

fiú

111. ....

Dal és öt forint (1855 körül)

Árva

„

_„

,„,

(1.

5

— — „„

„,

Baranovszky Miklós sírkövére (1854 deczember

Emlékezés Petfire

„„

^

,„

™

,„.

5

,™

....

61

ó8 ,.

69

2

a84

Tartalom.

Lap

Béranger halálakor (1857)

—

.„.

™

._

70

— „, ™ ™ ™ 71 A bujdosó (1857) ™ ™ ,_„,__ ™. ,„__„, ™ __ 7 Köszönt-dal (í857) __ „ ™ „ „ .„ ™ ~ 72 Az utolsó fpap (1857)— ._ — „..„_„ ™ ,_ ,_ 72 A walesi bárdok (1857) — — — — — —— — 75 Nyerészkedés (1857) ^ _„„._.,_____„__ ™ 79 80 A lejtn (1857) — "' — ~ „._,„-_ ,_ Ballada az elzött és visszatért grófról (1858) ~_ ™ — — 81 — ™ — ^ „, Tanári jubilaeumra (1858) _ __ 84 Wohl Janka emlékkönyvébe (1858 jun. 29.) .„ „ ,„ 85 „ ™ _. „_ ,_ „ _ A poloska. — Ghazel (1858) 86 Az új magyar költ (1859)- .„ „_ „_ _~ _~ ._ — ~ 89 Reményinek (1859) „ „_ „, „_ „„„,,„_.„„ 91 ._ .„ ~. ~_ _, __ — Juliska leányomhoz (1859) „„ 92 — — .— — — — Széchenyi emlékezete (1860) 92 — _- — ~~ ~ __ ™ 101 A dalnok elhullt (j86o.) ~_ — — — — — — — — — 101 Az örök zsidó (1860) Rendületlenül (j86o) — — — ™ — — — — ~~ „.103 Hollósy Kornéliának (1857)

„-.

-„,

,~,

j

._.

~—

._

.„,

.._

~.

.-.

Kies

sz

1861

™

,„-

™ —

._

„..-._~

.,_

Magányban

(j86i

—

_~

ápril)

~~

Palóczy László halálára (1861

Szerkeszti

levél

„,„„_,,_

_

(1860 okt. 20) -™

Czilinder (]86o)

-

— —

ápr. 27.)

._

„,

_ — ™ — ™ ™ __ _ -~

_„

__

-_„„„._, __..„„„,_„,„,„_„„

Jókaihoz (1861)

Cynismus (i86i)„.

105

—107

__

~~

_.

„-

._

„„

~_

~_

Szép

sz

(

j

86

1

)

„,

„„

._.

™ „ — — — ™

__

._

,„.

Szülhelyem

(a

hatvanas évekbl)

Poéta és politikus

(1

862)

™

„„„„__,„ ~~

—

,

~~

—.

„„ -„

107

109 1

lo

jji

— ~ __ ,„ — _- _ — Az élczlapok rajzolóihoz (j86))-,„ __ ~ _ _ _ _ _ Epitaphium (i86j) „ __ ~ ™ ™ ._ ™ — ~_ _ ~~ ^~ ._ ._ ~_ ~ _ _ ™ Kitör az (1862 körül) A három pipa-utcza ()86j) .„__„.,_ — ~ ~ __ Vojtina Ars poétikája (j86i)

107

1

1

121

122

122 122 123 123

123

Tartalom.

185 Lap

Széchenyi

Tiszán (i862).„

a

Testvéri ünnep (1862)

Anyagond

A Mab Német

(1

,„

királyné (1864) dal

.„,

.-

_ ™ —

.„.

„,

„,

(1864 körül)

.,„

(

Emlékül (1864)

„,

„„

™ ._

_ ™

decz.

Juliska sírkövére (i8ó6) Feljajdulás

(1866)

11.)

,_,

„

_

_„

.„.

_,

„„

,„.

„

.„

-„131

™ ™

__

„135

132

,„

_„ „,

.„.

_„

„,

„„

,„

.„,

— — — _ —

__

Juliska emlékezete (j866)._

137 __

„._.__-_-_

140 140

_ ™ — „ ._ _ ,„,.„____._ _„ A csillag-hulláskor (1867) — ™ __ _, — ~- — A haza sorsa (i867)-„ ,_ ™ ™ — — Demokrata nóta (1867) Emlékre (1867)™ __ __ ~, _- ,~ _~ ~~ — — ~ — Fél magyarság .™ „„ — .™ ™ — 867) Pohárköszönt (1867) .„ „. .„ „_ ™ _ ,~ -_ ™ — „,,_,_- ™ Tompa sírkövére (1868) Az ördög elvitte a finánczot (j868 körül) „ „, _ __ _ _- — — ™ ~_ Kóbor Tamás (1868 — 1870 körül) „„ „„ ™ - ™ ™ ™ „_ Hinc illse (1868) „ ~ ~~ — — ~~ Az 1869-iki választások _, _ ,— _- ~ — Az alkotmányos sarjadék (1869) — .— ~, ™ — „, Tompa sírkövére™. __ ___„,_ Szegény Miska sírkövére (1869) ~,„ „, ~_ ~_ ,_ „ .„ „„ „, Sírvers (1869) ~ — .- ~~ Ftitkárság (1869).-. .„ „„ „, _~ „ „, Uram bátyám (1869)— Intés

_

_~

..„

„..

._,

~.

.„.

(

..„

._.

1

_-,

.._

-

.

._,

,„.

..,.

_-

.^.

._.

,_.

.,_

„.,

_..

.,

,~.

.,..

140 141

14a 142 143 1

43

143

144

144 145

154

154 154 155

~,

i$$

-~.

155

.„.

„,

138

139

,„.

,„,„_„„„,„

„„

„,.

130

._

__ ._,

.„

29

J31

._.

„„

1

129

_,„_„„,._, — _„„

-,..

__

„ ™

„ „

__

.,„

13.)

124 J26

,„

_.

„,,„„.__

Báró Kemény Zsigmondhoz (1865)

124

127

Görgei Arthur leányának (1865 nov. 21.)

Leányomhoz (1865

„

„,

,„

_,

__

Grammatika versben (1865 körül)

„

„„

„.

™

„, _,-

863)

1

Kempelen Ríza sírkövére (1864)

Ártatlan dacz (1865 decz.

„„

._

._

._.

Megszegett sok esküvésed „,

_„

„„

— — —

8Ó3)

,„

155

J

56

2

Tartalom.

86

Károly császár forrásaihoz (1869)

—

™ —

Nmhöz

(1869)

Búcsú

fürdtl (1869)

a

~,

.„

.„

__

Az Üstökösnek

— 1880)

1872 május

™ ™

Aj-baj _,

Ének

A

az

._,

,„

.--

öregségrl (1875 körül)

(1— Hl.) (1873

Epilógus (1877

Az

júl.

—

6.)™

Vásárban (1877

júl. 9.)

(iSj'j

lepke (1877

Honnan

és

júl.

júl.

júl.

.„

„„

..„

™

„

„

14.),-

~

„„

_„

,„

régi panasz (1877 júl. 26.)

Rangos koldus (1877

júl.

Növünk együtt (1877

júl. 30.)

27.)

júl.

„„

™

™ ._,

22.).™

_.

„

„„

.„-

,„,

—

_.

.,_

—

párbaj (1877

júl.

31.)

—

j

189

191

.-

.„-

-~

~.

Semmi

term.észet! (1B77 au?;.

Hídavatás (1877 aug. 22.)

17.)

-

---

-

-

~-

193

195

-~.

.---

.)

179

189

-^

j

171

„-

~~

,„

4

163

186

— .--

163

„,

— — — — — ™ _. — Öreg pinczér (1877 aug. 2.)._. ~™ — — ™ — A tölgyek alatt (1877 aug. 5.) Kozmopolita költészet (1877 aug. 8.)™ ™ ™ _, __ „, ™ ™ ™ ™ — Vándor czipó (1877 aug. — — — Medd órán (1877 aug. 9.) Éjféli

™ — —

„,

„.

162

181

„..

.~

..,-

j

162

177

„„

,„

bocsátva (1877

24.) .„

„„

.,„

16

175

—

_.

„

„

.) .„

j

„

.„

158

„177 „_

._-

„-

157

173

™ __

.„

™

157

174

.„ „„

„

.„

-™

„,-

„_

157

164

™

,_

™ ™

.„

._

—

.™

,_

—

„„

_„

„.,

Az ünneprontók (1877 júl. 2 Mária! bneid meg vannak Mindvégig (1877

„„

15.)

„-

„,-

._.„„___„-„

.„.

.„-

júl.

júl.

„

156

161

™

„„

— — — „— ™ ™ ™ ™ „„ — ™ „, — __

júl. i2.)._,

12.)

13.)

hová (1877

Tengeri-hántás (1877

A

.„-_._-_„

™ „,

Tamburás öreg úr (1877 ffhazáról))

„„

_-

___„.„

,„,

_

„„

~_

.._

~

körül)

elkésett (1877 júl. 7.)

.-,

~

~

köztársasághoz (1873 körül)

Chinai dalok

A A

™

,™

—.

-_

j

._

„,

Piroska betegségében (1871 decz. 28)

.„.

.„.

™ ™

decz. 24.)

(1871

~~

™

„.

Mirtusz lombja közé (1870 körül)

Akadémiai papírszeletek (1863

— — — ™ .„ „ ™ __ —

_.

— ™

„~

—

196

200 202 205.

207 2ji 211

213

Tartalom.

28^ Lap

Kortársam halálán (1877 aug.

Hírlap-áruló (1877 aug. 25.)™

Duna

vizén (1877 aug.

Végpont (1877

Még

szcpt.

egy (1877

szept.

™.

™

i2.),„

—

„,

~

.

~.

„,

._,

.„

220 221

-„ „.

,„

„.,

.„,

,„,

„, _ .„ ™ — _ — ~„ — ™ — ,„ „. ™ Ex tcnebris (1877 szept. 24.) ™ — — — — — Vörös Rébék (1877 szept. 26.) ™ — __ ._ — ~~ — ™ Intés (1877 szept. 29.) Tetemre hivás (1877 *^^*- ^7*) ~ ~ — — Almanach )878-ra (1877 nov. 4.)— ™ — — — ~ ™ ™ ™ — „„_„„, ™ „, Haja, haja (1877 nov. 7.) ~. Dal fogytán (>877 nov. 19.)™ — ~. ™ — ™ — _ A kép-mutogató (1877 nov. 25.) _. ™ „. __ _~ ™ ,_ — ™ .™ — — — ™ Hagyaték (1877 decz. i.) „„.„__ ™ Aisthesis (Megérzés) (1877 decz. 29.) „. ™ ~~ Formai nyg (1877 decz. 31.) -, — „, ™ _„ A szájasok (1878 febr. 15.) ™ ™ ^ Ez az élet (1878 márcz. 23.) .„ ._ ™ „. ™ _~ ~ Endre királyfi (1877 eltt)™ Nem kell dér (1878 okt. jo.) ~ - — ™

Ének

a

pesti

ligetrl (1877 szept. 17.)

_

Plevna (1877 szcpt. 21.)

„„

„..

^-

._,

..,.

.

-

.„-

.~.

-

-

,„-

.„.

.,_

„.

,„

._.

..~

_.,

.,-.

._

Harmincz év múlva (1879 jan. 23.)™ sors humora (1879 júl.) „,

A

Civilisatio

Az

(1877 körül)

orthologusokra

vagy 1882)

.^.

(].

.„.

„.

Az

A

((öreg))

házról

„.

111.

— — —

.-„

(1878 máj.

alatt»

....

3

1

.)

néma háború (1877 után) .„

_, _.

....

~~

.-

227

228 229 232 *33

236 239 239 240

246 247 248 248 248 249 251

252

253

253

254 255

— —

-.

--

..~

....

,,„

— —

.,

.-.

222

1881 ....

™-

221

252

— — — — — — — — — -.

.„.

_,

8.)

._-

-.

™

...

(1877 után)

Egyedül (1877 után)„,

1877 után és

_

_.

^-.

— 11.

„

,„

«ToldJ szerelméhez)) (1879 aug. Sejtelem (1880)

..~

— —

..,,

1878 körül,

Az idk (1877 körül) Még egyszer «A tölgyek

__

-,~

,„.

ai6

2j8

.,.,

._

.._

— ™ ™

—

~~

_,

.„

— ™

„„

_.

™

a8.) 11.)

_

25.)

..,

259 259

260 260 261

j

2

Tarlatom.

SS

Lap

A

~~~.~-.~™_„„™i6i

öreg úrról ('877 után)

jó

Anakreonból (J877 után)

._

._,

így

is

jó

_

Emlékre (1878 Év-napra márcz.

(1.

2.)

1879 márcz. .„.

—

Hoc

erat

in

votis

8.,

__,

—

--

11.

1881

™

(1878 körül)

™

„

-

A

albumába (1880)

._

és

111.

~„

_.

„„

1882

—

264 265

._.

™ „ _

,_

-.

„_

„„

_„„,_,_„,_

™ — — — — — — — — — ™ _ ._ A jóságos özvegynek (1880 jan 27.) ™ _, _„ ™ _ .„ „ Dalszövegül (j88o)., — ™ ™ „ _ __ ^ Csalfa sugár (1880 márcz.) Egy ara sírkövére (1880 jún.) ™ _ _, ™ ______ Különbség (1880 febr.)—

~-

,_.

Toldy

sírjára

(j88o

júl.

2.)

~.

_„_____„

._

— — — ™ — ™ ™ _. ™ _ „ „, — — — — — — — — — — Tanulság ()88]) _ „. ™ „ .~ Melyik talál (1880 márcz.) __ ._ _„ — ___„_„ En philosophe (j88o decz.) A reggel (1881) .„ „, ,_ ,„.__,„_„„„ „ ,„ Vízkeresztkor (1882) __ _ _- ,_ ™ __ ,_ „_ ,_ „„ ._ „_ ._ — Mi vagyok én? (1882)-. „ _ __ — — _ Az agg színész (hihetleg az utolsó évekbl) Jegyzetek „_„„___„._._.._ ™ „___ _ „_,„_. Arany J. elszava „

sz

felé

_,

_.

„.

.„.

._,

-_,

263

264

__

™ ™ .,„__„,„ _

Török Pálnak (1880) oTavasz ünnepély))

_ _..

„

— _.

„

„,

__

2.

™

263

_,

_.

™.

márcz.

„.

263

_.

._.

_

— ™ ™

Szász Károlynak (1879)

„

„

—

~

—

Horatiusból (1880)

—

— —

— 79)—

16a

„„

,_,

„

.„

,_.

„ „

,_

,-

_

(1877 szept.)

Vakságban (1877)

„,

.,„

Romulidac Cannas (1877 után)

265

266 266 267 267 267 269

269 270 270 270 27 271

272

273

275 275

276 277

279

A

((KISEBB

KÖLTEMÉNYEK)) CZÍMEl ÉS KEZDÖSORAl.

(A római szám

a

kötetet, az arab

szám

a lapot jelöli.)

Jf költemények cztmei

290

és

kezdsorai.

Lap

A A A

™

lejtn

™

..-

lepke

8

„-

J77

„

a fenyvet

Áll

249

....

el

vén

Márkus™

ségei felett

gatod most

....

láto-

Almanach jSjS-ra

236

„„

tavaszszal

5

!

1

27

1

56

260

néma háború Anyagond _

.-

Anyai gond, anyai poloska

-

1

báj...

~ A pusztai fz A puszta rémei A rab gólya.™ A rablelkek A radványi sötét erdben

1

I

77

fiú

Árva gólya

..-

191

...

temet

Ártatlan dacz

Árva

I

274 273

~_

panasz

rodostói

'

33

~,

Arkádia-féle._.

régi

233

áll

™.

6^ ....

1

37

~.

33

magában

38

Az agg szí nesz Az alföld népéhez.™ ..Az alkotmányos sarjadék Az egri leány.,. Az elhagyott lak Az elkésett ._ Az emberélet utjának .,..

38

.,_

Aranyaimhoz

.„

!

5

307

....

..,.

..-

,

26

96

„..

Atrideszt akarám és Kad-

....

86

—

.„

„.

.._

267

....

14-én

másszor.,,.

mcszt zengeni

j

A

tem

A tr

A Tudománynak háza vagyo" A tudós macskája A varró leányok A vén gulyás A vén gulyás temetése— A vén sírásó haldokol ~. A vigasztaló A világ... A walesi bárdok

30

262

reggel ._

!

'

Anakreonból

A A A

i

8j

való

A Mab királyné A méh románcza A múlt idnek bölcsei....

Április

j

I

252

„

is

...,

\

238

._

Álmaimat gyakran

—

256

mély-

Állottam vizének

Álmodám Álom

^

243

ridegen Állj

:

lak pusztán,

kis

a

„_

....

I

123

~.

Alkalmi vers„,

A

,_.

I

lenézték

akáczi

liget

— A sárkány A sors humora ._ A szájasok.... A szegény jobbágy ~~ A szép horganyt A szke reg, a barna éj A a Tavasz-ünnepély)) al™ — bumába_„ A teteti eni halmon A tölgyek alatt A tölgyek alatt sokat ül-

;

j

felén

Az Az Az Az

,_

.„-

,~.

~~

élczlapok rajzolóihoz életet

én

már megjártam koromban.—

fiatal

1869-iki

választások

A költemények Az idkben semmi nagyság

Az s

Az

~.

-~

évek bajt hoznak

ifjú

visznek ihlet

^-

percze

Az, kit ügyes-bajosok

„.

Az, mi a költ lelkének

Azok

a

magyarok, kik e

hazát

„,

.,

Az orthologusokra Az óra lüktet lassú

.

.

....

per-

czegéssel

Az ó torony „ Az ördög elvitte a CZOT™,

finán-

„,

„.

Az ((öreg)) házról Az öreg pinczér se gyanítja™

.™

Az öreg úrnak

van egy

tamburája

Az örökség.™ Az örök zsidó Az özvegy ember

,._

..,.

_ árvái

Azt hittem, öröm vagy, s

kezdettem örülni

Azt

hivém,

hogy

Az Az Az Az Az Az

éle-

_

tem..,

....

új

évet (ócska tárgy)

új

görög dalnok

új

magyar költ

utolsó

fpap

ünneprontók... ((

..„

...

.„

Üstökös ))-nek.„.

....

Ballada az elzött és viszszatért grófról

Balzsamcsepp

.„.

...

czt'mei és

kezdsorai.

A köiíeményck

^9"

czir'^ct és

Lap

Czakó

sírján

Czilinder

__ „.

__

oCynismus'S

gemeJne

__ ._

tisztelt AJl-

__

?

Dal és öt forint—

Dal fog\'tán Dalszövegül

-

__

._

_

_.

_.

_

Dante

-

.

Deák FerenczI megélünk „ mi .._

,.

sokadalom

Debreczeni

1

De gustibus _ — _. De ime az ég föld hir!

telen feltámad

Demokrata-nóta

De

_.

__

-..

nyugszik immár csen-

des rög alatt

DuIt az elem

Duna

_

™ —

._

vizén lefelé úsz a

ladik

Edward

._

.,_

„,

._.

király, angol ki-

rály—

-

—

-_

Egressy Gábornak

^Sy

__

._.

Domokos napra™

^ pálya,

egy

a

._

vég-

Egyedül

— _ — — sírkövére — _ — — —

Egyedül

volt szobájában

ezel—

Egy

ara

— — — — — —

az asszony

Egyesülés

Egy Egy

életünk egy halálunk kis

hypocondria

—

Egykori tanítványom emlékkönyvébe

.,-

i:

kezJso/í

Jl költemények

czíniei és

Lap

Emlények

(Emlékezés

kezdsorai

J93

Jl kölíemények cztme,

294

Gyékényes, abroncsos földi

al-

„

szekér...

Gyöngy, harmat,

._.

liliom,

szell, sugár, villám

Ha álom

ez élet

....

_.

Hagyaték

hagyma

Haja-haja,

Hajdanában,

Hajdanában, hol

nem

...

volt, hol

_„

Hajnali kürt...

.,„

Haj, ne hátra, haj

Hála

Isten

elre

!

van

este

1

megin'

Ha

haja

mikor még

a

_.

levetve gyarló -testet

Hallottad a szót

:

dületlenül))

Halnak,

egyre

halnak,

halnak

((ren_,

.™

....

„„

.„.

Ha napfényes vízkereszt Ha nézem gyönge lábadat Ha ritkul a vásári tér... Harmincz év múlva

Hát csak írni

írni,

_

.._

.._

mindég .._

._.

Hát ez a szabadság napja Hát jól van így, amice

Tompa

,„,

....

Hatvani™

.._

Haynaunál, Bachnál gonoszabb.—

...

Házi uraság Hecz, hecz

Hej

!

Hinc

illat

...

....

!

iharfa,

Hídavatás

_,

™

— juharfa,. „,

.„,

.

.

és

kezdsorai.

Jí

köllc:7ié:iyek

czímei és k^zdsorai.

295

M

kölleményck czi'mei

kezdsorai.

és

Lap

meg!

Kis bokor, ne hajts

Lap

Leteszem

lantot

a

_

Kisfaludy egy pipáról—.

123

Lóra, magyar, lóra

reményem

131

Lyányok, lyányok: lako-

Kis hajó az én

hogy

Kisütik,

._

Kitör

_

engem

Ki ültetett

pusztába—

__

ményt

I

„ _

.„,

Magányban—

Magyar Misi ám Miska

nem

79 124

Makámát

Kóbor Tamás __, Koldus ének— ._

'45

Ma

—

J18

Marciánus

Kondorosi csárda mellett ott,

tegen

„.

Bandit ösmeri

helység

Ködbe

.„

nap

a

_

gara

Köszönöm, oh

Köszönt

140

ellen

isten

dal

„_

„

—

de már

284 267

Küszöbrl-küszöbre járok

118

—

142

Küzdelem V. László

a

létért—

.,-

- -

Leányomhoz — „ — Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül -

.—

3,8 ,38

109

1.

235

1.

11.

256 86

11.

264

1.

309

11.

189

1.

321

11.

43

11.

14

11.

211

1.

33

11.

129

1.

87

11.

107

már,

— — —

,_.

Megszegett sok esküvésed

._.

—

,-.

áll

a

domb

állok a felett

^^g Még a

^gy egy

búm

régi

_ — —

dalával „_

Még

—

.„

„ _

Megüdvözöllek

Még 1.

— .„.

de

?

107

la-

._.

—

Megtörtént—

_ „ —

Különbség

—

órán-

Megjöttetek

7^

-

.„

napok! üres

38

263

„,

— — — dalünnepe* _

nak bocsátva!

pok—

J15

van-

Mátyás anyja ((Mátyás

1.

ÍJ.

csá-

bneid meg

128

Krisztus urunk szent Péterrel

1

Medd

su-

büszke

szár

Medd

a

_

,„.

végzet

a

205

._

,_

vész

Költk!

,38

216

írni

hatvankét esztendeje

Mária

,„

Kosmopolita költészet

Kósza

'35

nagy be-

Kortársam halálán

28

olyan

_ _ — —

ember

Ki zengi meg, ha én

Kórágyon

1.

a le-

_ „ - _

gény

Magyar

nyere-

.~

?

22

sivatag

nagy

Kívánsz

— — — — _ „.

falevél „.

64

Magánosan, mint egyes

„.

az™

1.

253

Kitelt az év, a perez le-

jára—

— .„____

dalom

magyar

a

___ —

nyelv

1

—

--

s

én

— _ —

pár jelenet

függöny aláfoly

11.

41

11.

22>

11.

276

11.

255

s

—

egyszer ((A tölgyek

alatt))

— — — _

Jl költemények czímei

Még

ez

utószor

Még nem

Mely

_

-_

hallom a pa-

csirtát

Melyik

még

egyszer,

™

„.

talál ?

.,..

™ ™ _

riadalma soká vala

édentáji

meznek

Menj, fáradt veteráné-

Mese, mese tam.,,,

Mi

a

__.

mit

:

,.,.

talál_.

.,_

tzhely rideg ház-

nak,,™ Midn a roncsolt anyagon Midn még életet Midn szüleid és mind .„.

,_.

.,„

.,„

„

a kik szeretünk

Miért, hogy mi nden frakkfarkot

Mi

lelt

,„

,_.

,_,

,„

téged, bús gilicze

madárka?

__.

,_

.,„

Mily rövid az élet !._ Mindenki annyit ér, a hogy „ „ ,_. ._ Mindvégig — Mint a madár a fészkére Mint a Noé galambját Mint a szerelmes boldog

h

alminál

„.

Mint egy alélt vándor Mint folyondár, melynek Mint nevök e versben.„. Mióta romba dlt oltári don. Hazám „ Mirtusz lombja

közé.,^

Mirza Shaffyból

„,.

Mit csinálunk? „„ „, Mit hallok Andris..,,

_ „.

és

kszdsorai.

297

Jl költemények czímei

398

kezdsorai.

és

Lap

Nmhöz.,Növünk együtt—

._

_

™

Nyalka huszár

._ __

Nyerészkedés

1.

157

J.

195

I.

123

1.

70

™

Poéta és politikus

I

_

Poétái recept

.,_

I

Pohárköszönt

a

Csen-

i

—

gery-családra

Pongyola járású lovadat

Oh, hát

Oh

fékezd

visszaterel új vi-

hab

har, új

jöszte

kesünk

a

_

köszöntje

Postalegény

8j

Puha fehér ágyam mos redin

be jó öreg éne-

—

meg ersen

63

hullá-

i

Oh, mint szeretném újra élni

«Quem

„.

._,

_ _ „

gad

Oh, ne bántsd

__

_„

Oh

ne

!

~

__

„„

_,

Oh, ne sújtsák

.„

sírja,

ölel

_

eldbe

öreg pinczér

„

.„,

_„

,„,

._,

ösz végén

Rákócziné™

189

Reg

és est.„,

1-

49

László halálára

Pál, fordulásod

Párjavesztett szive

— ,„

_

„ „ „ _

Pcrényi

Pihenni már.

—

„

,„.

Ritka vendég Ráczország-

1.

,53

11.

200

1.

162

Ríza jövel

1.

233

Romulidae Cannas

ban

____„„__ a

!

zendült

109

a

266

Rossz

,_,

tz, messze süt

vidékre

11. 11.

—

—

_

_,

.,..

szememrl

egy

— —

11.

yi

nagy könyvben Rozgonyiné—

11.

61

Rózsa és Ibolya

~.

__

,„-

304

Rózsa Sándor

11.

joi

Sebtében eddig írtam

II.

161

Sejtelem

11.

227

Semmi

1.

„_

__

Nem,

lehet

Piroska betegségében PIevna.„,

™

„

Reményinek Rendületlenül

giliczének

fáj.„,

Pázmán lovag

nem

~

__

_

,_.

Reményem

Ropog Palóczy

_„

..„

Rásüt az esthajnal

mennek

karokkal

öszszel

226

a ki-

domb

_

.„

.„_-__

Ráchel

Ráchel siralma 1.

11.

költ

a

csiny fehér

ki

Rangos koldus

L 228

a szelid

nt Ott

1

,.9

rám oly

nézz

sötéten

1.

a költt,

ha lombok alá fut

—

odere))

dí

hangzott a panasz

Oh, mint zúg, mint da-

_. -„

természet!.,,.

„..

1

I

--

-„

1

Jí köitemények

t?

Siratni

Bérangert

Sir Patrick Spens

?

—

Sírt ástak néki, nyirkost,

hideget

—

„„

.„.

Sirt az ég egyik szemével „_

világra

— —

._

._,

magyar nóta

Sirva jön a

— —

._

.._

— ™

—

Sírvers

Sokan szeretnék

a hazát

Soknak lettem már, hogy élek™ .„, ,_, _ ™ Sötét éjben, rideg laká-

ban™

™

„_

Stanzák ((Mátyás dalünnepe^) eposzi kísérlet-

bl

„

Süvegemen rózsa

Sürü

nemzetiszin „.

„.

setét az

éj.-„

.„.

Száll az este

.„

„.

Szász Károlynak™.

„.

Szegény Miska sírkövére

_

Szent László

.„,

Szeretem a reggelt

„„

Széchenyi a Tiszán

„,.

Széchenyi emlékezete

„

Széles országúton anda-

log a jobbágy

Szép

a független

lom.—

.„

_„

nyuga.„

.„

Szép megtiszteltetés-.

Szép

sz

.„.

.„.

Szép virág Szerkeszti

levél

Szerkeszt Ur báró

!

.„.

a rózsa

.„.

!

.„

.,_

.„,

™ tisztelt

czítnei és

kezdsorai.

299

Jl költemények czímei

300

és

kezdsorai.

Lap

Toldy

To

_

sírjára

lve, to

,_

liké,

génk

emlék

Tompa Tompa

.„

.^,

11.

._.

sírkövére

.-,,

11.

.„ „_

-.,

_

Iátja._

.„.

„„

„.

^S5 .44

Viszik Marczi bácsit .„

11.

,55

Visszatekintés

_ —

1.

269

Vízkeresztkor

„_

11.

266

11.

sírkövére ._

Török Bálint-, Török Pálnak

.„

— Isten

Vén vagyok már

nem

.„

_ _ „

Vége az országgylésnek Végpont ™ ._. ._

85

tetemén

szikla

...,

Vess lángot elttem

-

Tompa Mihály

Vásárban

270

enyel

_

ez elomló

11.

_

i

._ ,„.

Vojtina ars poétikája

._.

Vojtina levelei öcscséhez

Uj esztend új

_,

.

.

„.,

CfUram bátyám))™ Utczahosszat

bg

gény marha Ul

a király

ben

l

-„.

Volnék

patvarba

.

_

.,_

,„, .,„

1.

189

11.

156

1.

122

_,

1.

262

™

„_

._,

1.

J96

11.

263

1.

59

Isztragomban István szent király

„

._,

„

egy

tudom

™.

._

Van egy ország rádó— — .„. Van-e holt

fiatal

Vágy

a ló a

Eldo-

hamvába

olyan

Vágtat

:

..

1.

101

pusztába

1.

240

1.

266

1. 1.

27 88

__

.,

™ _

_

,

._

Válasz Petfinek-

_

Válság idején

™

Vándor czipó Vándor megállj hó bámuld e követ —

11.

207

11.

,43

Vára öblös teremében.™

11.

6>

!

I

!

falu

hol

—

nem

.„

"Wangné asszony

-_.

_

"Wohl Janka emlékköny-

vébe™ Vakságban

(így

rege)™

Vörös Rébék

Dunfermlin-

._,

szól a

Volt

a sze-

kis pacsirta

Volt egy anyának

-_

™

-_

.-

^«

lÜ

PH

Magyar rem9klr<Sk

3132 M3 k*ót.A2

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

__™-l