• Röhrig Géza • VERSEK
Röhrig Géza
józsef attilához ha titkod fele föle ének rá se köpj hogy alig élsz meg míg dúdol a szolga szabad meddig kussolsz? mondd ki magad
marólúgos erre a sors merôleges erôleves sárgájaként merd ki a fényt a sötétbôl elôre vers!
szekér után fogott csikó eldöntötték neked mi jó mögéd csille kell meg új koksz meddig testvér meddig kussolsz?
verd föl álmából a csendet nem voltál te sose gyermek úgy tettél ám lebuktattak érdektelen hogy hulla vagy
szôr alá bújt ócska évek lenni mindig senkiének öntelt mártír meddô harag meddig kussolsz? mondd ki magad
nem kifogás nincs de nincs ha ébredj föl józsef attila! lelkiismeretünk ránk unt tapossad meg zsibbadt hátunk
egy fôzet zsír egy fûtet fa ennyi kell itt a léthez ma holnap is csak épp ennyi kell egy kanál zsír s aludni hely
hisz kikel mit nem vetettek gyûlöli a gyom az epret nád bírja le nézd a tavat meddig kussolsz? mondd ki magad
oltalmazzon égi malaszt ólba fagyott hét kismalac gyomrod lassan kicsinálja fojt a bosszú gilisztája
foltnak való gyûrött felhôk albínó cigány tekergôk az ember fáj szeret lázad mattot mégsem a király ad
elfogy a tegnapi kenyér beosztod de az újig nem ér rôt héja heg bordó varrat meddig kussolsz? mondd ki magad
osztódik a csönd csillaga meddig kussolsz? mondd ki mama vidd föl mind a méhszájrákod döntsd meg döntsd a mennyországot
idôd alá szorult ideg száz vers nem nyúz meg úgy mint egy dôlj hát 1 szál szögre hanyatt meddig kussolsz? mondd ki magad
a hurkában te ne rizs légy vagy a szennyest ott is vinnéd? és te? vársz még? meddig fiú? ne hagyd versed megírniuk
vizet szájban melegítsél meddig kussolsz meddig testvér? mint csigát koca elharapnak imádkozhatsz kell a papnak
mint borját nyalja föl a holdat jelez s leszáll az áldott nap vérbôl szép köpülni vajat mondd ki magad mondd ki magad
• 26 •
• Röhrig Géza • VERSEK
teca teca úgy csent a boltban hogy ne lássam elsétáltam hát mellôle segítségképpen üveg nélkül vett egy kétdecis barackot a pénztárgép mögött húzta le egyvégben föl is együtt riadtunk ha éjjel a kulccsal hallottuk zörögni árpit s míg az lemosta a rúzsfoltokat teca sebtében a szomszédba átvitt csontból fôzött s volt hogy elaludt a vécén emlékszem utolsó mondatára ‘ne légy olyan mint szegény anyád volt mindenki szerette s mindenki hiába’ vagy tíz évig nem is hallottam felôle ám egy reggel dinnyét árult a csarnokban két kis kezébe vette arcom nézett szemében ezzel a két szóval: „én szóltam” ‘árpi bocsánatot kért az intenzíven’ ‘meghalt?’ teca bólint s befordul egy boltba én reflexbôl elsétálok mellôle ‘már nem kell’ karol ô belém mosolyogva
• 27 •
• Röhrig Géza • VERSEK
gyerekkori barát egy patkány immunrendszere a tiéd bölcs vagy mint a darázs: nem szállsz az üvegnek pusmogják a hátad mögött hogy öltél hogy tagadod pedig hát biztos te ölted meg kutatom én is a gyilkost a szemedben növényvédôszertôl megkímélt vadon úgy villan meg sûrû zöldjében a hûség akár jegygyûrû egy hajléktalanon engem anno te mindig megvédtél beherovkát nem kérsz mesélsz kivel mi újs hajnalban elnyögöd kit öltél meg s miért ‘belehalt a barma vôlegény volt! a kurv’ és megöleljük egymást részegségem oda üvöltök kis híja hogy meg nem verem ‘miért nem engem öltél meg te ostoba’ a legjobb cimbim volt tizenkét évesen
zsoci egy gyorsétterem mosdójában történt ‘kérsz paradicsomlevest?’ kérdezte s megtöltött egy mûanyagpoharat melegvízzel az ingyenketchupból belenyomott vagy ötöt elkeverte fölemelte ‘kell ennél jobb?’ lelkendezett gelencsér zsolt nyújtott kezet zsoci tudta mirôl beszélek ‘mondj egy érvet arra hogy éljek’ gondolkozik töpreng valami jót keres kissé félve kérdi ‘paradicsomleves?’
• 28 •
• Röhrig Géza • VERSEK
janibá tudtuk mi hogy az ásványvizes üvegbôl szájához nem vizet emelget másképp nyeli az ember a piát arcán az más gyûrûcskéket vet tudtuk mi jól hogy tótul nem épp szentigékbôl szemelget másképp szól aki káromkodik arcán az más gyûrûcskéket vet tudtuk mi hogy nem ránk haragszik ökle inkább részvétet keltett másképp üt aki ártani akar arcán az más gyûrûcskéket vet
rózsamama rózsamama szöget vert át az almákon ‘vashiányos a víz azt mondják ez segít’ egy késdobálóval lépett föl kassán imádtuk nézni megszámolni sebeit kedvenc konyhásnénink volt karcsi megkérdezte míg néztük sebeit ‘rózsamama miért vállalta a fellépést?’ ‘vashiány’ szóltam én ‘azt mondják ez segít’
• 29 •
• Röhrig Géza • VERSEK
ancsa pásztorahalt jószág ancsa mind a kutat szagolgatja
s hogy e vers címe miért ancsa? figyeljetek szép szavamra
ha jár copfja lengve riszál ha áll mint a tengeriszál
idôm vastagán ím túl már egy nô áll a benzinkútnál
‘nem bánod meg’ incselkedik nincs túl jó kedvében pedig
ô az bizony tíz év reppen tartozásom kifizessem?
mint mén orrán fagyott pára arca szenved mosolyára
copfja búbján összekapva pont mint a huggyantó kanca
farral táncol az út fele kinyomta hát van gyermeke
farral táncol az út fele én valék ancsa gyermeke
karanténcsend lecsóillat ‘ha van pénzed legyógyítlak’
meglát egy szebb lányra mutat ‘nem! nem! te kellesz te buta’
‘egy vasad sincs? mi a neved? legközelebb kifizeted’
közelebb jön néz és nézem ‘gézu’ mondja végül némán
jó lány? rossz lány? kevert világ harmatos pernye a te szád
hátat fordít aztán vissza itt is ott is a kisfia
falom nyelem nincsen holnap pedig kurvák nem csókolnak
megölelvén megfujtanám otthagytam hát kurva anyám
kevert minden jó a rosszal vegyes akár a koldusszar
• 30 •
• Röhrig Géza • VERSEK
szilvi györknél olyan sekély volt a galga közepén állva tollászkodtak a libák pelyhüktôl a patak hófehér lett a méhek rászálltak azt hitték hogy virág györkön ért az elsô szerelem szilvi nagy hajam tépte-szakította bennem annyi mag gyûlt már össze lepermetezett minket egy pilóta újra györköt járom képzeletben szilvi mellén víg hangya furikáz ‘gyere dûljünk a galgába mink is vállamra szikkadt mind e furi máz’
• 31 •
• Röhrig Géza • VERSEK
blöki blöki az éjjeliôré volt dús szôrét fogva tanultunk meg járni ott ült büszkén minden csoportképen blökit bátran megsimózhatta bárki
féltérden várlak gyere ide pajtás hadd vakarjam meg öreg füled mögét orromban Isten szent lehelete blöki jön s ekkor elsötétült a kép
‘veszett kutya járja a várost’ hallottuk egy nap ‘akárki lôje le’ nyála két fehér szálon csurran az emberek mind iszkolnak elôle
vadászsöréttel puffantották le egy lépésre csupán kinyújtott kezemtôl becsaptál! nézett még rám élve mielôtt újra fejbelôtte a rendôr
az üres utcán egymagad loholsz ablakból köp feléd a hôs világ szuronnyal járôröznek egész nap borsos pénzjutalmat tûztek ki rád
a határban égették el valahol ám szeme sosem hamvadt el bennem s bár nyálam nem csurog szemem se kancsal megvesztem blöki én is megvesztem
okos szemed szétáll a dühtôl hörögsz rángsz a hátad csupa seb ki bújt blöki beléd? mibôl lett így elég? miért téged ütött a guta meg?
mikor hol mit számít ha nincs ha nincs kibe marni nyugodalmat hozna feledten enyész a részben az egész mint özvegy szûzben az esküvôi torta
tigriscsíkos hisztis kis korcs érzed itt senki nem meggyógyítani vágy tizenkilenc lelket martál meg s de megharapnád ha volna a királyt
kék tisztábban látok bár még nem tudom mit messzebb kell mennem nincs elég távlat családnál népnél vallásnál is messzebb arcod elôtt szabad csak megálljak
boldog szégyenben borulok le akkor összeôszül a fény és a sötét megbékél a föld mélye a mennyel mint holló szárnyán a fekete s a kék
ágyszalmám elfûtöm reggel útra kelek nem koplalok eztán ócska álmon minden vers perc minden mozdulat színed elôtt kell majdan megálljon
elengedsz végül akárha tánc után felhôként foszlik csepereg létem bugyborék vagyok egy tenger tajtékán elpattanok e hatalmas kéken
• 32 •
