JÓKSEf. BUDAPEST IV.,Váczi-utcza2. sz. FÉRFIDIVAT-, FEHÉRNEMÜÉS SZABÓÜZLETE. VIII., Népszinház-u. i. SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA S Í

S Í

ZERföSZTJ J

^

I

S

S

Í8JK^ARJA

JÓKSEf.

FÉRFIDIVAT-, FEHÉRNEMÜÉS SZABÓÜZLETE

el

t

J

BUDAPEST IV.,Váczi-utcza2. sz.

v

i.

e

A

H É T

NEMES

/a

SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA most

VIII., Népszinház-u. szám alatt van.

22.

MARCZELL

S S POSZTOM élőuirág-köfészete SWE és koszorú-kötésért.

I f l ¥ M I V f l v

Budapest, VIII., Rákóczi ut 3. sz., a Pannonia-szálloda mellett,

TELEFON

57-33.

j* Hatóságilag engedélyezett * Minden étkezés után egy késhegynyit

DIGESTOL GLUCK • »

legtökéletesebb emésztőporból

••

mely elősegíti az emésztést, fokozza a bélmüködést és étvágyjavitólag hat. Javalva van a gyomor és bél legkülönbözőbb bántalmainil, bélrenyheségnél, étvágytalanságnál stb. Kapható 2 K - é r t minden gyógyszertárban. 3 dobozt 5 K - é r t franco küld. FŐRAKTÁR:

GLUCK REZSŐ gyógyszertára Budapest, VI., Hungária-körut 93.

VÉGELADÁS

Minthogy Koronaherczeg-utczai fióküzletünket április havában végleg feloszlatjuk, a még raktáron levő gazdag árukészletünket mélyen leszállított áraKon, beszerzési áron alul is bocsátjuk eladásra. Ezen ritka előnyös alkalmat müipari czikkek, díszműáruk, útitáskák s egyéb luxus- és használati tárgyak beszerzésére bátrak vagyunk a t. közönség b. figyelmébe ajánlar'

M a r t o n A l a j o s és Fia Budapest, Váczl-utczai

Koronaherczeg-utcza főtlzletUnk

J TECHNIKUM

változatlanul

10. sz.

tovább

fennáll.

NIITTWEIDA.

Igazgató: A. HOLZT tanár. Szász királyság. Magasabb technikai tanintézet elektro- és gépészmérnökök technikusok és művezetők: kiképzésére. Gazdagon Ifölszerelt itö la oratoriumok. Tar műhelyek. — 3610 hallgató a 36-ik Iskolai évben. —

J"| Programm stb. a titkárság által.

KOTÁNYI PAPRIKA BUDAPEST= [] S Z E G E D E TERÉZ KÖRUTÍ. KARA5ZU. KEGKEMÉTIu.8. , ABBAZIA LEGNAGYOBB SZÖLÖ0LTVÁNYI5K01A AZ ÁltAMI FELÜGYELET MEILETT LÉTE5ÜLT • • • mm m. m m. • • • • M M

TELEP

NAGYÓSZ TORONTÁL M.

TERJEDELME 500 KAT.HOLD K É S Z L E T SOK MILLIÓ

ÁRJEGYZÉK INGYEN

MIUENNIUMTELEPEN-VETTEM

Reggelizés előtt fél p o h á r = =

SCHMIDTHAUER-féle

=

Használata valódi á l d á s gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek.

Igmándi

MILLENNIUMTELEPEN VETTEM

keserűvíz

az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt teljesen rendbe hozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill.

XX.

évfolyam.

• E f l J E L E N MINDEN

•10/991. száin.

A HÉT

VASÁRNAP.

Előfizetési feltételek: Egész évre ... _ kor. 20.— Félévre ... -

»

10.—

Negyedévre ... _

»

5.—

POLITIKAI

ÉS

IRODALMI

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

BUDAPEST, VIII., Népszlnház-utcza 22. sz.

Telefonszám: 61—38.

SZEMLE. Hirdetések

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

JÓZSEF.

felvétele

ugyanott.

— B u d a p e s t , m l r c z i u s hő 7. -f©/^. és önző czélokra visszavezetni : a pártpolitikának bevett módszere, de nem az igazságé. A z igazság — hála Istennek — mégis inkább ott van, ahol a személyi aspirácziók tehetetlenek, mert a politikában az emberek Politika. — márcz. 5. mindig dolgoznak és akarnak, de a dolgokat mégis maguk a dolgok intézik, nem pedig a politikusok szePolitikáról irni ma, hogy helyt álljon hat napig, • holott a legközelebbi óra is már felborithat minden mélyei. okoskodást, szinte lehetetlen. Tegnap délelőtt maga E b b ő l a szempontból meg kell érteni, hogy a fügAndrássy tarthatatlannak mondotta azt a helyzetet, getlenségi pártban természetszerűleg felül kellett keremelyet az esti minisztertanácson szinte veszélytelenné kednie a maga megkötésének az önálló bank dolgában. tettek. Mert a Wekerle-kormány áll, hogy megállhatna É p p e n amivel ellenük argumentálnak,' szól mellettük. akár Égy .esztendeig is, de v á j j o n a hét közepe t á j á n H á t a vámegyezség, a kvótaemelés nem ü t k ö z ö t t bele lesz-e még Wekerle-kormány ? Ma a bankkérdés mega függetlenségi pártpolitikába ? Mégis meg t u d t á k oldhatatlan, mert a többség éppen ahhoz köti magát, ami szavazni. H a tehát mindig számoltak a praktikus helyrealizálhatatlan. De v á j j o n uj k o r m á n y n y a l szemben is zettel, mért éppen a bankkérdésben nem akarnak vele a tehetetlenség politikája lesz-e. a többségé ? E z e k számolni ? fölött a dolgok fölött elmélkedni érdemes — huszonnégy Még kell érteni, hogy a hangsúly valóban nem a óráig, de t o v á b b nem. E n n é l f o g v a nekünk az ilyen bankkérdésen van, hanem azön, hogy ez most az elmélkedéshez nincs k e d v ü n k . Ausztriával rendezendő ü g y e k között az utolsó.- E l

Krónika.

Ellenben, mint megannyiszor, éppen ehelyütt meg kell világítani azokat á momentumokat, amelyek nem függnek a lebonyolódásnak egyes fázisaitól. A politiká' b a n az' igazi igazságok sem halandóbbak, mint más téren s nem függnek erősebben a helyzet alakulásától. A politikai irás rendszerint^ verekedés az egyik félen a másik féllel szemben. A k i ( részt vesz a verekedésben, az nem igen lehet skrupulózus a másik irányában s nem is t a r t j a feladatának e l e l m o n d a n i olyat is, ami nem sebez. Pedig nyilvánvaló, hogy az igazság nem pártkérdés, még kevésbé a becsület és hozzáértés! Mint Holló-párti kénytelen v a g y o k ' szenvedélyesen leszedni a keresztvizet Andrássy Gyuláról, mint alkotmánypárti érthetetlennek és kicsinált puccsnak kell tartanom a bankbizottságban történteket.. De hát igazam van-e . itt, v a g y ott, a v a g y igazam lehet-e itt is, ott is ? E l v é g r e mégis föl kell tennünk, hogy Andrássy ék, Kossuthék még sem csirkefogók,, nem elemük a hazudozás, a fondorkódás, sőt egyik-másik nem is - él-hal .annyira a politika után,- hogy a párttusák során fölmerülő i n v e k t i v á k beigazolására vetemednének. A politika nagyon csúnya mesterség, mégis jellemző, hogy a legintaktabb jellemeket is éri benne a teljes jellemtelenség és kapzsiság v á d j a s a.legpiszkosabb alakjain is meglátszik, h o g y ez a mesterség mégis bizonyos erkölcsi rostán eresztgeti keresztül az embereit, m e l y b e n megakadnak s magasabb fokra nem j u t n a k a piszkolabbjai. Mindent személyi m o t í v u m o k b ó l m a g y a r á z n i

t u d j u k képzelni, hogy másfél é v v e l ezelőtt, ha a sorrend fordított, a bankkérdés m e g y ' á t simán a kiegyezéssel, de azután a mostani krizis kikezdte volna a k v ó t á t . V a g y ha a k v ó t á t a bank u t á n t á r g y a l j á k , hát akkor a kiegyezés találkozott volna a bankkérdés nehézségei- . vei. A n n y i deferálás u t á n a függetlenségi pártnak valamikor meg kellett szüntetnie a nem függetlenségi politika csinálást, mert az idő halad s az emberek^ feledékenyek és idegesek. S a függetlenségi párt ne'm a k a r j a elfelejtetni, hogy ő függetlenségi. E z objektíve baj a b a n k ü g y b e n s kétségtelenül az ország b a j a . Á m sehogyan sem a függetlenségi politikusoknak a bűne és h i b á j a és nem is áll egyéni hatalmukon, hogy r a j t a változtassanak. E z t át kellene látiiiok az alkotmánypártiaknak, ha a harcz kellő közepében egyáltalán látnának mást, mint ellenfelet. S viszont a függetlenségieknek, akik hatvanhetes prepotencziát és Andrássy-féle puccsokat szimatolnak, át kellene látniok, hogy amilyen természetszerű az ő maguktartása, annyira nem lehet más a hatvanheteseké. Hiszen ezek nem tehetnek róla, hogy a mostani viszon y o k mellett minden lehetséges politikái megoldás csak hatvanhetes alapon és módszerrel lehetséges. N e m Andrássyék teszik lehetetlenné a bankkérdésnek negyvennyolczas rendezését, ők csak l á t j á k , t u d j á k , hogy ez a kérdés csak hatvanhetes irányban rendezhető, tehát ebben az irányban a k a r j á k rendezni. A m o t t teljes jogosultsággal kérdik : ha itt is engedünk, miben

különbözünk a hatvanhetesektói ? S amott teljes joggal felelhetik': hát semmiben. De törődik-éTa bankkérdés azzal, hogy a "függetlenségiek különböznek a_hatvarihétesektől"? " . Meg lehet tehát érteni a fölmerült, szinte- áthidalhatatlannak tetsző ellentétet. ,a fegyvertársak között intrika, személyes boszu és bűnös könnyelműség nélkül is. Sőt éppen ez teszi a krizist mélylyé és okvetetlenül a mostani helyzetet megsemmisítővé. A cselszövésekét abba lehet hagyni, a gyűlölködők megbékülhetnek, de az, hogy a függetlenségi párt nem maradhat meg függetlenségi politika nélkül, a függetlenségi .politika pedig enélkül m é g ' tornyos lehetetlenségékbe ütközhetik : ezt nem lehet in cámera caritatis megmásítani. E z válóban elementáris probléma, melyet csak az elemek harcza oldhat meg. A z ország ma függetlenségi többséget teremtett, ennek a maga elvei után kell indulnia mindaddig, amig ki nem derül, hogy az országot ezek az elvek nem szolgálják. Ha ezt az ország majd tudja, akkor a függetlenségi többség helyébe ismét ültetheti a hatvanheteseket s. akkor a bankproblémá meg lesz oldva. De addig nem, addig csak egyik krizist a másik után provokálhat. . —x.

Andante. Semmit se láttam már, csak.a ködöt. Szomorún, nyirkosán tapadt fejemre, S puhán, sötéten selyme elfödött. — Csalóka fény, szeliden, haloványan Miért, miért suhantál én utánam ? Meddő ködország kósza utain Haladtam titkos, szürke rabruhámban, És nem születtek többé vágyaim. Hideg koporsó volt az utam éje, S halottas hintón mentem én a mélybe. Ugy megszerettem minden szemfedőt! Csókok során siratóm eldaloltam, S megáldottam a csendes temetőt. —

Csalóka fény, szeliden, haloványan

Miért, miért suhantál én utánam ? Fehér károk remegnek újra értem, . Lágy asszonyajk, szerelmes suttogások, Égő szemek csillagkörébe értem. S keresztül csillan, átzeng a ködön, A nagy,- megejtő, örök tüzözön. Csókok, szerelmek, lázas, drága bánat — Én nem akártam újra kezdeni. De visszatérek, várj, jövök utánad, Csalóka fény — "szeliden, haloványan Miért, miért suhantál én utánam ? !

Mezey Sándor.

Meíisande. Irta': SZABÓNÉ NOGÁLL JANKA.

Tasnády Tamás magánhivatalnok volt, többszörös nyelvmester és örökös ura egy pompát és mulatságot szerető szép ..asszonynak. Szokatlan időben jött haza. Fázott, lappangó fájdalmakat titkolt s lefeküdt arra a pamlagra, melyet a vendégek már nagyon elkoptattak. Neki egészen uj- és ismeretlen hely volt. A felesége éppen készült valahová. E z az asszony á náp mindén szakában készült. De az utjai mind olyan fontosak, halaszthatatlanok, hogy veszedelem volt visszatartani. Szemrehányás és panasz nélkül nem mulasztott volna el egyet sem. A beteg pedig félt a panaszaitól, a sóhajtásaitól,' á kedvetlen arczától, az ásitásaitól. Hát nem tartóztatta vissza, pedig nagyon rosszul volt. . . . A szép asszony felöltözködött. Magára rakta azt a tekintélyes tőkét, melynek részleteit a hivatalnok és'nyelvmester még nem fizethette ki egészen. Azután, mielőtt elment, mint háziasszony • is rendelkezett. Kizavarta a gyermekeket a konyhába és elcsukta a szobáját. Az a-szoba melegebb volt, mint ez a rideg polgári ebédlő, de szebb' volt, féltősébb,. csakis vendégeknek való. Az ajtóból visszanézett : ' — Adieu ! Aztán felcsipte a szoknyáját és elsuhogott. . — Meíisande — mondta Tamás csöndesen. S ebben a különös, szokatlan szóban valami fájó esdeklés, szomorú marasztalás volt. Már nagyon lüktetett a halántéka, nem is tudta, mit beszél.E z t a szót egykor nagyon sokszor használta. Beleszorult a hangszálaiba, a nyelvébe, a torkába és most megcsendült, mint a hogy a régi órákban is megcsendül olykor egy elmaradt, beszorult ütés, minden, jeléntőség nélkül. Igy mondjuk. Pedig hát' ki tudja : a diadaloknak és a versengéseknek, a megbizonyodásnák és a csalódásoknak micsoda nehéz órája lehetett az, aminek egyetlen ütését a régi óra elkongatta. A cseléd, aki rakosgatott a szobában, visszanézett, aztán vállat vont. Később elmondta, hogy az ur motyogott valamit, de ő a felét sem hallotta. A z úrral különben ő sem igen törődött. Egyszerűen megvetette, mert kopott volt, szótlan, szomorú és főképpen azért, mert örökkön-örökké csak dolgozott. Tamás pedig csak újra és újra azt az egy szót mondta. Pedig szomjas volt és vizet akart, fázott : takaróra vágyott, szenvedett : segítségért esdekelt, búcsúzott : utolsó csókot kért volna. — Meíisande, Meíisande, Meíisande ! E z a különös, ismeretlén szó egy kis franczia meséből ragadt a nyelvére. Haladottabb tanítványaival szokta volt olvastatni egy régi meséskönyvből, mely az anyjáé volt s melyet egykor ő, a beczézett bársonyruhás kis uri-fiu, a saját nevelőjé kinjára olvasgatott. Később fordult az idő, változott a koczka. Előkelő nevelését kamatoztatni kellett, nyelvmester lett s a régi franczia mesével őt gyötörték nehéz fejű urficskák és nyafogó kisasszonyok. A felesége is igy, franczia óra alatt jutott ehhez a könyvhöz s ezáltal-jutott ő is a feleségéhez, Korizmics nyugalmazott őrnagy .egyetlen leányához, a büszke, gőgös, uri hajlandóságú, de szegény katona-kisaszszonyhoz. Akkor még fiatalember volt. Az élet nem koptatta le róla azt az elegáncziát; melyet a szüléi ház légkörében szedett magára. Szépen beszélt, kedves, csinos fiu volt. Az őrnagy vele taníttatta a lányát, ugy vélvén,

159 ha rfiegszöknek, sem valami n a g y ' b a j . A fiúnak van heve, neki pedig, özvegy katonának, végre nem lesz lánya. A megélhetést illetőleg pedig ugy vélekedett ezaz öreg katonatiszt, hogy az uri leány minden körülmények közt megél. Nem ugyan a jég hátán, mert azon csak csúszkálni és tánczolni szokott, hanem a férje hátán. Csak jól felüljön és tartsa erősen az állatjának mind a két fülét. Emlékezett a Tamás szüleinél elköltött pompás vacsorákra, öcsémnek, te-nek szólította a fiút, elbeszélte neki a harczi emlékeit és tetézte a kitüntetést még azzal is, hogy szóba sem hozta a honoráriumot. A nagyobb összejövetelekre is meghitta, azokra, amelyeken kötelező volt a látható ing, a. frakk, az uj keztyü és a korrekt czipő. Itt is te-nek'szólította, itt is emlegette a Tasnádyék kastélyát és előkelő barátainak szívesen bemutatta. Tamást az előkelő barátok is megkedvelték, maguk közé vették s ennélfogva persze nem is álmodták, hogy ettől a fiútól „lehetne valamit még.tanulni is. De a bizalmukkal ők is megtisztelték és a szegény fiu, aki keresetet és órákat nem kapott, csak-bizalmat és barátságot, sokszor elosztogatta apró kölcsönökre a szerény hivatalnoki fizetését. De.Márta tanult., Heíenkint háromszor, órahosszat, szemben vele, kis . asztal-mellett. Szép, karcsú leány yolt. Abból az igazi katonakisasszony-fajtából, mely csupa vékony vonalakból áll. Vékony .a karja, a nyaka, ' a dereka, az exisztencziája,«a hozománya pedig olyan vékony, hogy már nem is látszik. Gyönyörű kezei voltak. Nagy, hideg, fürkésző szeme és valami különös, rövidre fogott, igazán katonás, parancsoló modora. Ennivaló tulajdonságok ezek a tizennyolczadik év tavaszán, de mi lesz belőlük, a szép kezekből, a nagy, hideg szemből és főképpen a katonás modorból husz v a g y harmincz év múlva ? . . . E z t szerencsésebb körülmények között a mamákon lehet előre meglátni. De hát Mártának már nem volt anyja. .Ah, a mamák nem is tudják és soha el nem hiszik, hogy a távoliétökkei mennyire elősegitik a férjhezadás nehéz ügyét . . . ' Márta akkor még tizennyolcz éves sem volt. De azért már semmi sem árulta el rajta, hogy csak tegnap tette le a rövid ruhát. Már nem tudott pityeregni és soha sem felejtette t á t v a a száját. Az orra és füle is békén m a r a d t : már nem voltak hunczut és pajkos gondolatai. Csak a szemében volt még valami a gyermekből, a legősibb gyermekvonás : a kiváncsi kegyetlenség. Mindenkire ugy nézett, mint egykor a pillangókra, melyeknek kitépte a szárnyát és a bogárra, melyet gombostűre szurkált, mert tudni akarta, hogy mit csinál az aztán . .- . Tamás, tavaszi világításban, csak a rózsaszínű ruháját látta, a koszorúba tűzött szőke haját, amint előtte ült és hallgatta a Melisande meséjét. Melisande természetesen királyleány volt s akit szeretett, csak szegény pásztorfiu. A pásztorfiunak nagy szerelmi próbát kellett kiállnia, hogy megkaphassa Melisandeot. A királyleányt tehát diszbe öltöztették, rárakták nehéz ékszereit, drága ruháit, hátára kötötték az eleséges kosarát, mely csak egy embernek elég, nyakába akasztották arany kulacsát, -melynek csapja csak az ő nyelve érintésére nyilt ki. Aztán igy ellátva, kicsinosítva, rátették Melisandeot a szerelmes pásztor két karjára. Vigye, ha birja. Vigye pihenés, megállás nélkül, étlen-szomjan fel, a Boldogság várába. S ha oda megérkezik anélkül, hogy a viszontagságos ut alatt meggörbült volna a királyleány egy szál aranyhaja, ám legyen holtig áz övé . . . • É s a szerelmesek elindultak a magas útra, mely háromszor kilencz fordulóból állt. .

Vigan indultak, de az első kilencz forduló' után már verejték ömlött a pásztor' homlokáról. — Ne félj — szólt M e l i s a n d e . 1 — Eldobom a z ' ékszereimet, mindjárt könnyebb leszek. . S a kincseket érő .drágakövek és aranyák legurultak a mélységbe, melynek' szélén felfelé kapaszkodtak. A pásztor fellélegzett. s uj erővel vitte t o v á b b Melisandeot. "' ' ' ' A második kilencz fordulónál már sápadozott a pásztor ajka. • "L Ne félj'," —""szólt Melisande — ledobom a felső ruhámat és az ételes kosaramat. — De hiszen éhen, veszel — szólt a pásztor. — U g y sem tudok enni, ha- neked nem adhatok. Az életemet majd n y ú j t j a az élet-ital. Es' a szép ruha meg a kosár lerepült az ékszerek után. . A pásztor szorosabbra fogta Melisandeot; s mentek tovább. ' . . ' • . D e a harmadik kilencz forduló után már . megrogyott a pásztor térde és lankadt a - k é t karja., — Ne félj, ne félj ! — : sikoltott Melisande és egy hosszú csókban átöntötte. a fiu. szájába áz élet-italt, melyet kihörpintett, de ámelyből még egy kortyot sem mert lenyelni. A z ital hatott. A pásztor ereje, tüze, bátorsága visszatért. Magához szorította Melisandeot, gyorsabb léptekkel haladt s az utolsó kilencz forduló végén diadalmasan zörgette meg a kaput. K i j ö t t a király, a királyné, az udvar. Megfújták a kürtöket, verték a dobot, virágot szórtak az i f j ú pár elé. A pásztor pedig letette eléjök-kis pőre.szoknyájában a halott Melisandeot. -—- Hogy volt ? — kérdezte Márta és előre tartotta a fejét. A szeme fénylett, mint az üveg s a szája széle kiszáradt. Tamás remegő hangon, elfuladva,- égő arczczal, mámoros szemekkel ismételte az utolsó néhány szót : — Melisande, qui était morte . . . Márta legyintett a szép kezével, mintha azt mondta volna : »Ostoboság ! nem ezt akarom«. Aztán visszafordította a lapot s pár korábbi sorra mutatott. • — Ott hogy volt ? — Elvitte. — A két karján ? — A két karján, mert. szerette. : — Mert szerette — mondta Márta is és életében először és utoljára mámorosan csukta le a szemét. Ezen a napon történt valami. A nyelvmester másnap Melisandenak hitta Mártát. Melisandenak az egész mátkaság álatt, Melisandenak még házasságuk három hónapja alatt is. Attól kezdve egyre gyérebben hangzott náluk a Melisande neve. A kishivatalnok, a többszörös nyelvmester s a pompát és mulatságot kedvelő szép asszony örökös ura belekeveredett' a részletfizetések útvesztőjébe s valahol elvesztette azt a nevet. Csak elvétve, egy-egy nagy napon, mikor az embert árra kényszeríti az élet, hogy újra feígerjeszsze a régi álom, a régi bizalom tüzét, csak olyankor csendült meg újra. A gyermekek születése után, v a g y mikor Tamást, az egyedül dolgozó, támasz nélkül küzdő családfőt nagyobb megpróbáltatások érték. Ilyen pillanatokban az ő jól élő, szépen ruházkodó, vigan mulatozó felesége előtt véletlenül, szinte lopva, fülig pirulva elsuttogta a Melisande nevét. . — Mit szóltál ? — kérdezte Márta, összerántotta a homlokát s a katonásan pattogó hangja már szépen megerősödött. . . „ .:

160 T a m á s aztán nem is mondtá el soha a mese utolsó sorát. T u d t a , hogy a b á v a franczia kis mese már akkor is hazugság volt, mikor a szegény magánhivatalnok feleségül vette a kényes és' czifra katona-kisasszonyt. Még a t a n í t v á n y a i előtt sem emiitette, a kis franczia k ö n y v b ő l is kitépte. H o g y honnan, hogyan, miért került most a nyelvére, most, a rideg ebédlő-szobában, magányos v a c z k á n , a szomjúság, a v á g y a k o z á s s a halálos fázás órájában : már nem t u d t a megmondani.'

Toll és tőr. — márcz. 5. A z AKADÉMIA elhatározta, hogy megfiadzik. Szaporodni fog, még pedig tiz uj taggal. És mind a tiz tag az Akadémia nyelvészeti osztályában kap helyet. Mert igazságtalan dolog, hogy mig a két másik osztálynak egyenkint 93 tagja* van, a nyelvészeti osztályon mindössze csak ötvennégyen ülnek. Az irodalmi osztály tehát tiz uj irót, költőt iktat be hamarosan a halhatatlanok sorába. Az eset elég szenzácziós, de csodálatos, hogy az irodalomban nem keltett semmiféle izgalmat. Csak a tanárok dörzsölték elégedetten kezeiket. A tanárok, akik tudományt és irodalmat csinálnak abból, hogy Petőfi kinél talpaltatta utoljára a csizmáit s Arany János miféle főzeléknemüek iránt érzett különös vonzódást. És bevonulnak majd az Akadémiába még azok, a kik genetikus alapon kimutatják, hogy a mondatfüzés hogyan alakult át a különböző idegen áramlatok befolyása alatt. Csupa nagy téma, csupa tudásra érdeme? . tudomány. Hát persze, hogy ötvennégy tag kevés, mig az Akadémia ilyen kaliberű alkotóelméket keres. Pedig ötvénnégy tag elég szép szám. S ha az Akadémia igazán irókat szeretne a soraiban látni, akár le is szállíthatja az ötvennégy helyet harminczra. Mert a szürkéknek kevés a hatvannégy hely, de' az Íróknak sok a harmincz is. Magyarán szólva, a professzorok elegen vannak már, és ha az Akadémia mégis többet akar,, vegyen belőlük kevesebbet.

meg egymással, csak látszólag nincs köze a nőknek. De, ha meggondoljuk, hogy a csatatéren e nők férjei és gyermekei harczolnak, rögtön világossá lesz, hogy az asszonynak is lehet szava a véres csatához és a római költő nem hiába beszél az anyagyülölte »matribus detestata« háborúról. A feminizmus számára ime itt van egy ösvény, amely a férfiakra nézve is üdvössé válhat, mert a háborút a férfiak vadsága aligha fogja megszüntetni, holott a női gyöngédség mintegy hivatva van rá, hogy egy békésebb világfejlődés útját mutassa, amelyre ma csak nagyon előkelő lelkek vágyakoznak. Chapman-Catt asszony a maga érdekes tárgyú felolvasását a Feministák Egyesületének vendége-, ként az Újvárosháza dísztermében kedden este hat órakor tartja meg.

A z ORSZÁG ÉS NAGYJAI. Az országot hirtelenében elfutotta a szégyen pirja, amiért máról holnapra arra a'nivóra sülyedt, amelyen Oroszország áll. A Szanint ugyanis eddig csak Oroszországban kobozták el s most Magyarország igazságügyi minisztere fekteti minden ambiczióját abba, hogy az.orosz sajtószabadság ne álljon páratlanul a világon. Ez a kiábrándulás elég hamar szakadt ránk. Még két esztendeje sincs, hogy egy erőszakos mozdulattal odatoltuk magunkat a francziák mellé. Ez akkor volt, mikor Günther Antal doktor úrból igazságügyminisztert csinált a véletlen szeszélye. Mily 'önérzettel kiáltottuk akkor, hogy csak Francziaország demokratikus szelleme avanzsáltatott idáig valakit a szerkesztőségi íróasztal mellől a miniszteri. székbe. Oly jól esett. akkor ez a nagyzási hóbortunk, hogy szívesen hittünk a mámor hazudozásainak. És ma ? K é t esztendei tévelygés után belátjuk, hogy az országunk jóval nagyobb, mint az emberei. Mert az országunkból kitelik egy-egy' franczia cselekedet, de a Güntherekből nem telnek franczia miniszterek.

A z Uj ISKOLA. Parisban mostanában egy uj irodalmi irány hivei bontottak zászlót, és az uj harczosok futuristáknak mondják magukat. Irányuk : a futurizmus. Ez az uj izmus abban különbözik a többitől, hogy megtagadja a régi eszményeket, és az ipari haladást, a technikai fejlődést tekinti szépségideáljának. Nincs szebb és magasztosabb alkotás a CHAPMAN-CATT Carrie asszonyt, a női választó-' világon, — mondják ők — mint a sebesen tovaszáguldó autojog világszövetségének elnökét már másodszor mobil, és nincs gyönyörűbb tünemény, mint a prüszkölő gőzlátják vendégül a budapesti feministák. A millimozdony. A gyorsaság, az ipar diadala, ez ihleti dalra a futurizárdok hazájából való ez az asszony, aki bájos mus költő diadalait. És igazuk van. Az iridusztriálizmus költőivé megjelenésén, szónoki lendületén és lelkes megszegődvén, legalább biztosítják maguknak azt, hogy Meunier, győződésén kivül saját mülióinak a varázsát is magáDion-Bouton meg a többi franczia nagyiparos majd meczénása val hozza. Bármint vélekedjünk is a feminizmusról,lesz az uj irány lantverőinek. Az árjegyzékeik elé ő velük annyit meg kell adni, hogy kevés eszmének vannak iratnak majd hangulatos és vásárlásra buzdító költeményeket. olyan lelkes, ügyes apostolai, mint a női választójog- . Szinte bámulatos, hogy poétákban végre ilyen okosan, vilának. Rajongásuk, odaadásuk ideig-óráig nevetséges volt, t gosan szólaljon meg a praktikus ösztön és ezek után kérdő de amióta az angol suffragettek az utczára vitték a protekintettel fordulunk a mi saját külön futuristáink : a Holnap pagandájukat és hatósági embereket a legkomolyabb befelé, vájjon ők mikor térnek már egyszer észre, mikor ajánlják avatkozásra kényszeri tettek, ezzel- megmutatták, hogy a ' fel költői szolgálataikat akár az Omgé-nek, akár a kereskedelmi politikai agitáczió semmiféle eszközétől sem riadnak vissza, és iparkamarának, már tudniillik aszerint, hogy a kobzuk vagyis, hogy . nincs messze az az idő, amikor a lehető legagrárius-e inkább, vagy pedig merkantil zöngzetü. komolyabban számolni kell velők. A nőknek ez a rajon-, gása, amelyet a férfiak néha csak asszonyi fejességnek látnak, termi az olyan vándorapostolokat is, mint amilyen Mrs. Chapman-Catt. Átkél tengerentúli országából, aláveti MINAP EGY NAGYON ELŐKELŐ, nagyon kedves úriasszony, magát az utazás fáradalmainak és lemond arról a kényelaki mellesleg egyik legfinomabb litterary ladynk is, szemreméről, amit milliói nyújtanak, hogy egészen ide Kelethányóan igy szólt hozzám: Európáig hirdesse a női jogosítások szükségét. Előadása — Nem értem, miért bántják folyton az Akadémiát. »a háború és a nők«. kérdését fogja tárgyalni, ami most Jó, elismerem, hogy vannak. ebben az illusztris testületbén erre mifelénk — néhány órányira a szerb tűzfészektől — olyanok is, akik nem érdemlik meg ezt a tisztességet, de ha a fölötte aktuális. A háborúhoz, amit merőben férfiak vivnak jó Isten öt igaznak kedvéért .egész Szodomának megbocsátott

.161 volna, miért nem bocsájthatnak meg maguk egész sereg jeles-, nek kedvéért néhány oda nem valónak ? Szolt .és mosolygott, mintha diadala tudatában választ se várna. — Méltóságos asszonyom, — jeleltem — látott már üveges ládát ? — Üveges, ládát ?. ... Nem. — Ládát, amely tele van nagy üvegtáblákkal. — Nem láttam. Miért kérdi ? . — Kérem: ugyebár', ha egyetlen üvegtábla van a szeme előtt, kitűnően állát rajta. Az üveg tiszta és világos. Átlát .egy másodikon, harmadikon, tizediken, amig az üvegtáblák egyenként akadnak a szeme elé. Ámha egyszerre próbál keresztül nézni mind a tizen: nem lát semmit, csak nagy feketeséget... —- No és ? — Es — ez az igazság, — a mi Akadémiánk láda', amely üvegtáblákkal van tele. Ha egyenként nézi a táblákat: tiszták és világosak, átlát rajtuk. De amint az Akadémiában egymás jóié halmozódnak, és együtt jelennek meg; ők a kusza sötétség, amelyen soha át nem hatolhat az emberi tekintet. , ,

FRANCÉ ÉS A PAMPASZOK. Mint nálunk fordítják : Antal Ferencz, recte azonban Anatole Francé legközelebb felolvasó-körutra indul DélAmerikába és az imprezáriója félmillió dollárral honorálja ezt a kis kirándulását. Mondanunk se kell: az imprezárió nem azért kinálta a félmilliót,' hogy a »Crainquebille« klasszikus szerzője egyszer már kis pénzmaghoz is jusson, hanem mert biztosra veszi, hogy az elvetett mag végül mégis csak neki csírázik majd, és hajthat vagy egy milliócskát. . . Francé megérdemli a busás honoráriumot, szó sincs róla, az eset azonban ujabb bizonysága, hogy az indusztriális Amerika anyagiakban bőven fizeti most utólag azt, amit kultura dolgában Európától kapott. Dickens Angliában tönkrement, Amerikában pedig milliót. szerzett a felolvasásaival, és Kossuthon, Dickensen, Wilden, Eurico Ferrin kívül még hány százan voltak, akik ragyogó szellemi javaikat ott az oczeánon tul értékesítették, mert a mi fáradt talajunk már csak gyengén táplálta őket !..'•. Amerika pedig, fizetvén az ő kultur-járadékát, a rengeteg számú dollárokat, nemcsak hogy öntudattal telhetik el, de méltán élhet benne a parvenü gőgje is, hogy lám : azok a szegény európaiak á hírességeiknek csak az egyes müveit vehetik meg, ők ellenben megkapják magát a szerzőt, az egész embert, ami azt jelenti: a teljes, tökéletes oeuvret, még pedig a szerzőnek tulajdon bőrébe kötve.

Les silhouettes. — Oicar Wilde. —

Szürke fényrács a tengeren, holt, bus hangjával szün a szél, sárgán, mint fonnyadt nagy levél hintáz a hold visszfénye lenn. Sik fövenyen, mint tiszta rajz, bárka pihen; fedélzetén kis matróz ugrál könnyedén, villog a kéz, vidám az arcz, S sirály sikolt a vizeken s jönnek nyakas nagy aratók, dombélen barnán ballágók, mint sziluettek az egen. Babits Mihály.

K r ó n i k a II. Az uj Roosevelt.

— márcz. 5.

Az uj Rooseveltét tudvalévően T a f t n a k h í v j á k és ma foglalta el hivatalosan a washingtoni Fehér H á z b a n való lakását, v a g y i s ma v e t t e át az Egyesült-Államok ügyeinek a vezetését. E s uj Rooseveltnek mondom T a f t o t nemcsak azért, mert a megválasztását egészen Rooseveltnek , köszönheti, hanem azért is és főképpen azért, mert Roosevelt »leuralkodása« óta az Unió elnöki tisztje egy egészen uj mellékizt, egy ujdonat zománczot kapott, amelyet a v o l t elnök fülbemászó csengésű és jól figyelembe ragadó nevén a legjobban igy lehet elnevezni: rooseveltizmus. É s ezentúl, legalább ' egy uj nagy egyéniség eljöttéig az Egyesült-Államok minden j ö v ő elnöke kénytelen lesz a m a g a mivolta mellett többé vágy" kevésbé Roosevelt is lenni. A búcsúzó és nem minden reklámczélzat nélkül A f r i k á b a készülő — ó, ez a czélzat sohasem volt távol tőle ! — v o l t elnök az Unió hőskora óta az első, aki teljes egyéniséget, egészen önálló karaktert v i t t bele tisztébe. Ennek a m a g y a r á z a t á t is k ö n n y ű megadni. A hősök után, a Washingtonok, Jeffersonok, Grantok letűnté után hosszú sora k ö v e t k e z e t t a legszürkébb hivatalhók-elnököknek, a Harrisonoknak, Garfieldeknek s már a nevüket is elfelejtettük, hogy kiknek. Mert az Unió népe, nem érezvén semmi szükségét annak, hogy akár uj irányba irányittassék, akár uj reprezentáczióval lépjen be a hatalmasságok közé, a »gépelnök« intézményét találta magára nézve a • legmegfelelőbbnek, K ü l s ő feszültségei egyáltalán nem voltak, hatalmi v á g y a k nem. háborgatták s ezért, bölcs parasztészszel u g y v á l o g a t t a meg az elnökeit, hogy, azok a lehető legszürkébb és legegyénietlenebb hivatalnokok, pusztán csak hivatalnokok legyenek, •De ekkor jött Roosevelt, illetve először csak a szerencséje, amely olyan hűséges ehhez a y a n k e e v é vált hollandushoz, hogy hol előtte jár, hol mellette y a n , hol mögötte ballag, de el nem h a g y j a soha. E s Roosevelt első n a g y szerencséje a spanyol-amerikai háború volt. Még a nevét sem hallották neki ebben az időben talán m a g u k a honfitársai sem, a szerencse már járt előtte, két k ö n y ö k k e l taszigálva félre az ismeretlen ember altjából mindenkit, A »Maine« m i a t t a sülyedt el, D e w e y neki aratta a diadalait, a spanyol világhatalom az ő ú t j á b ó l sülyedt el K u b a mellett az Antillák tengerének' . korállmélységeibe. A diadal n y o m á n . megindult az a m ú g y is már tulfeszült helyzeti energiák mozgása, a beraktározott n a g y anyagi és lelki erőket megmozgatta a győzélem n y o m á n való teljes öntudatra ébredés.. E s a hóditásvágy, a nagyhatalmi suly kivánása, ami csak u g y füstölgött a parvenü rendesen kellemetlénül megválasztott , parfümjén k e r e s z t ü l : megcsinálta az' amerikai imperiális politikát és megtalálta a hősét is, Mac JKinleyben, aki

162 az első hőse az Uniónak azóta, hogy a n a g y harczok hősei letűntek.

•időre

- D e ekkor jött megint a szerencse és újból taszított egy nagyot, jó gorombát, Roosevelt előtt. Mac K i n l é y t agyonlőtték és ekkor derült ki, h o g y ; hol a hiba az Unió a l k o t m á n y á b a n : az elnök halála esetén nincs uj választás, hanem az alelnök tüstént elnökké lesz. A skartba dugott és senkivé lett emberből tehát igy lett egyszerre, az alkotmány b u v ó l y u k j á n keresztül, az az igazi valaki, akinek a neve m a már közfőnévi érejü is, • a históriáé is. Mint Miracle, a csodadoktor, ü g y b u k k a n t fel Roosevelt is az alkotmány egy n y i t v a felejtett sülyesztőjéből. - ' '•

elment,

gazdasági

válságot- is

idézett

fel

Amerikára.

Csak arra kellett, hogy Roosevelt a visszavonulásához E s ekkor j ö t t a Roosevelt második szerencséje. már kélíő időben megszerezhesse m a g á n a k a z ' illő E z a szerencse az Unió a l k o t m á n y á n a k egy olyan mennyiségű, görögtüzet. _ hibája-, ami n a g y o n jó, h o g y megvan, mert amint nemMert mindezek után Roosevelt elhatározta, hogy sokára meg f o g j u k látni, ezen a hibán keresztül bukkan- nem veti alá m a g á t az uj választásnak — most, hanem hátik.'.csak' ki érvényesülésre a z egyéniség, az erő, az a maga 'helyéré ülteti' az uj Rooseveltet, T a f t o t , aki inicziálóképesség. A z E g y e s ü l t - Á l l a m o k n a k ugyanis nem- kellő módon fogja m a j d őrizni a h a g y o m á n y a i t és csak alelnöki tisztje van, hanem alelnöki tisztsége is, pontos időben átengedi neki ú j r a a helyét. V a l a h o g y dé éz áz . ütóbbi jóformán semmit, de semmit nem u g y tesz Roosevelt most, mint Waldeck-Rousseau t e t t jelent. A z alelnök csupán figura és annyira senki, hogy ' Combessal, amikor az- egyházpolitikája kellemetlen még a . l e g v a s t a g a b b republikánus sem riad vissza következményeit' kellett likvidálni.- A volt -elnök is attól, hogy ezzé a senkivé valakit is megtegyen, mig T a f t r a b i z z a . az- amerikai-japáni ellentétnek n a g y elaz. elnöki állásnál mindig ügyeltek árra, hogy a valaki, simítását v a g y olyan fokú elmérgesitését, hogy azután fnárhogy az elnök, mentül inkább senki legyen. hősi pózzal lehessen megint átvenni az intézését és I g y azután nem volt a k a d á l y a ánnák, hogy Roose- T a f t r a bizza a trösztöket is, amelyektől n a g y o n jó, v e l t é t / a k i akkor N e w - Y o r k állam k o r m á n y z ó j a volt ha őt elfeledik egy kissé. és már akkor nagyon kényelmetlen harczot f o l y t a t o t t Waldeck-Rousseau belehalt a várakozásba, Rooseá n a g y t ő k e ellen, meg'válaszszák alelnöknek. O t t jó lesz velt újból elnök fog lenni, -mert azok közül az emberek neki, mert ott skartbán van. közül váló, akik- sohasem halnak meg. És hogy most

E s a szerencse azután is, hogy félig mint krampusz jelent meg a fülük t ö v é t ' v a k a r ó yankeek előtt, mindig hűséges maradt hozzá. L e g n a g y o b b szerencséje kétségtelenül az orosz-japáni háború volt, amelynek á folyását is rendkivül ügyesen t u d t a kihasználni arra, hogy Amerika érdekeit mentül jobban megvédelmezze, a végét pedig, mint békeközvetitő, egyenesen olyan sulylyal és olyan tekintélylyel aknázta ki, h o g y Amerika világhatalmi állása sohasem volt érezhetőbb, mint a pörtsmóuthi béketárgyalás idején, Roosevelt sohasem érezhette m a g á t inkább koronázatlan császárnak, mint azokban a napokban. De erre a legnagyobb felragyogásra azután e l k ö v e t kezett a visszahatás is. É s csak azért nem következett el tragikusan, mert — a rókának nincsen tragédiája. Mindenki más elveszítette volna a népszerűségét azon, hogy a háború befejezése u t á n a diadalaitól felszarvazott •Japán először is az E g y e s ü l t - Á l l a m o k n a k öklelt neki és ma is és mindig szikrázóbbra váló tekintettel néz vele -farkasszemet a Csendes-oczéánon keresztül. Roosevelt ezt a veszedelmet . megállítani nem tudta, d e ki tudott siklani előle azzal, hogy elővette régi jó jelszavát még a new-yorki időkből és inkább lármás, mint eredményes harczot' indítva a nagytőke, a trösztök ellen, ú j r a fényesre csiszolta a népszerűségét. A harcz, mint mondottuk, közelről sem volt o l y a n k o m o l y , .mint. amilyennek látszott, ámbár egy

m g e

int

azt

csak

azért tette, hogy

azután

-

jöhéssen Paganel.

R o x a n e kisasszony. Irta: ANATOLE FRANCÉ.

Coignard Jeromos abbé, az én jó mesterem, magáv a l v i t t vacsorára egyik hajdani diáktársához, aki .valami padlásszobában lakott a Git-le-Coeur u t c z á b a n . Vendéglátó gázdánk, a nagytudásu-premontrei,f/a. jeles teológus, u j j a t húzott a kolostorbeli p r i o r á v a l - v a l a m i kis k ö n y v miatt, amelyet ő csinált és amely F a n c h o n leányasszony viszontagságairól szólott. E n n e k okából került volt L a H a y e b a , hol kávémérést nyitott. Francziaországba való visszatértekor szűkösen éldegélt azokból * a szentbeszédekből, amelyeket nagy tudományossággal és igen ékes szóval komponált meg. Vacsora végeztével fölolvasta n e k ü n k F a n c h o n leányasszony viszontagságait, mely az ő viszontagságainak lön forrásává. Jó ideig futotta az olvasnivaló. Csodálatosan enyhe nyári éjszaka volt, mikor elkerültünk tőle jó mesteremmel ; olyan enyhe, hogy egyszeribe fölértem észszel, mekkora igazság v a n azokban a régi regékben, amelyek Diána gyöngéiről szólanak és éreztem, hogy nincsen annál természetesebb, mintha az ember ezeket az ezüstös, néma órákat v á l a s z t j a szerelmeskedésre. Meg is mondt a m ezt Coignard abbénak, aki csak azt v e t e t t e ellene, hogy a szerelem sok n a g y veszedelemnek okozója. — Tournebroche, lelkem fiam, — mondotta nekem — nem az imént hallottad-e annak a derék premontreinek a szájából, hogy Fanchon leányasszonyt, mivelhogy szeretett egy v e r b u v á l ó őrmestert, meg egy legényt Gaulot szatócsnak a Truie-qui filé czégéres boltjából, meg hogy szerette Leblanc törvénytartó-hadnagy kisebbik fiát, hát kórházba d u g t á k ? Szerettél volna te az az őrmester, az a boltoslegény, v a g y az az úrfi lenni ? A z t válaszoltam, hogy biz én szerettem: volna. Jó mesteremnek nem igen volt ínyére ez a vallomásom és hamarosan Lucretius egynéhány versét hozta emlékezetembe, hogy meggyőzzön, mennyire ártalmára v a n egy igazi filozófuslélek n y u g a l m á n a k a szerelem.

• m . S z ó t ' szóba öltve, azután egyszerre" csak a PontNeuf hidfőjéhez lyukadtunk ki. A korlátjára könyökölve elnézegettük a Chat elet vaskos tornyát,- mely feketén meredezett föl a holdfényben. — Erről is volna elég mondanivaló — sóhajtott föl az én jó mesterem — a pallérozott nemzetek törvénylátásáról, melyben a boszuállás még sokkalta kegyetlenebb, mint aminő maga a bűnös cselekedet volt. Nem hinném, hogy ezek a tortúrák, és kínszenvedések, . amelyekkel ember embert gyötör, szükségesek volnának az országok épségben' tartására, mivelhogy időrőlidőre kivetnek a szokásból egy-egy. efféle törvényes kegyetlenséget/anélkül, h o g y . a ; r e n d megsinylené. Sőt' ugy vélem, hogy még a megtartottak sem sokkal •hasznosabbak a, sutba vetetteknél. De hát az emberek csa.k kegyetlenek: Gyere Tournebroche, lelkem, nehezen esik elgondolnom, hogy e falak mögött szorongó sziv_-vel,- kétségbeesetten, szerencsétlenek virrasztanak. A z a gondolat, hogy bűnbe estek, nem gátol meg abban, hogy szánakozzam fölöttük;. Ugyan ki közülünk az igazságos ? - -

•jószerencse ugy intézte, hogy gyökérré talált a-lábam, amely azután támaszul szolgált, mig átölelve tartottam a mesterek legjobbikát, meg azt a kétségbeesett leányzót. Nemsokára azután, ereje v a g y bátorsága fogytán, hagyta békén, hogy -Coignard abbé jól magához szorongassa és igy töl is vergődtünk valahogyan mind a hárman a parton. Jó -mesterem nagy figyelmességgel gyámolitgatta, azzal az ő önkénytelen ildomosságával, mely minden cselekedetével együtt járt. Egészen egy nagy bükkfáig vezette, amelynek tövében fa-lócza állott. Arra ráültette.

0 maga is odatelepedett. — Kisasszony, — mondta neki — ne tartson semmitől. H a g y j a még a beszédet, de nyugodjék meg, hogy jóbarát-'van mellette. • Azután felém fordulva igy szólt jó mesterem : —- Tournebroché, lelkem fiam, örvendeznünk kell, h o g y - j ó r a - f o r d í t o t t u k ezt a furcsa esetet. Hanem a kalapomat biz én ott hagytam valahol a parton, -s ámbátor az a kalap levedlette már mindén paszományát, meg el is nyűtt a hosszú viselésben, mégis csak Mentünk tovább a magunk utján. Néptelen volt megvédte valahogyan naptól, esőtől a fejemet, amelylyel a hid, azaz hogy mindössze csak egy koldus, meg egy ugyancsak elbánt a kor már, meg a munka. Eredj, koldusasszony volt rajta. A z egyik bolthajtás alatt fiam, nézz utána, ott van-e még, ahol leesett a fejemlapultak meg, egy bódé küszöbén. Ugy látszik, jól ről. Ha megtalálod, hozd ide, kérlek. . Szintúgy :az érezték magukat egymás mellett, összekeveredett ron- egyik czipőm csatiját is, mert ugy veszem észre, azt is gyaikban, mert' hogy elhaladtunk mellettük, egészen elvesztettem. Magam addig itt maradok a kisasszonyka más valami foglalkoztatta őket, semmint .eszükbe jutott .mellett és őrködöm a nyugalma fölött. • . volna alamizsnát- kunyorálni. A z én jó mesterem, .az F u t v a mentem oda, ahonnan eljöttünk és-szeren; embereknek e legirgalmasabbja, azért mégis odavetette -csével jártam, mert hamarosan megtaláltam az -én jó nekik utolsó liardját, mely árván kuporgott. már a mesterem kalapját. A - c s a t t o t azonban sehogyan sem nadrágja zsebében. tudtam fölfedezni. Igaz ugyan, hogy- nem is kerestem Majd fölszedik a mi obuluszunkat, — mondotta valami szorgos gonddal, mivelhogy soha sem láttam — . mikor újra ráocsudnak az ínségükre. Csak azután -életemben az éri jó-mesteremet másként, mint egyetlen nehogy valami nagyon hevesen találják egymástól el- -csattal az egyik czipőjén. Hogy visszatértem a bükkfához, a leányt szakasztott abban a helyzetben láttam, disputálni azt a pénzt. ..." •Tovább mentünk, anélkül, hogy találkoztunk volna mint amelyben elhagytam, mozdulatlanul ülve, fejét a még valakivél, mikor egyszerre, az Oiseleurs-kőparton fának vetve. Észrevettem, hogy minden izében szépség. . egy kisasszony kát vettünk észre, aki. valami különös Csipkével szegett selyemköpenykét viselt, tiszta volt, határozottsággal lépdegélt a ' m a g a utján- Szaporábban csinos, s-könnyű topánka volt a lábán, melyen a hold.- j. eredtünk >neki,-hogy közelebbről -vegyük szemügyre és világban .föl-fölesillant a csatt. láttuk, hogy karcsú dereka van, meg szőke haja, Vigyáztam-, hogy túlságosan még ne akadjon.rajta amelyen meg-megcsillan.egy-egy holdsugár. Olyan ruhát a szemem. Egyszerre fölélérikült bágyadt tekintete és viselt, mint a városi polgárleányok. Coigriard abbéra, meg rám még kissé fátyolos tekintetet — Helyre kis lány •— mondta az abbé. — V á j j o n vetve, -megszólalt halkan, de-Olyan hangon, amilyenen hogyan eshetett-meg, hogy egymagára van idekünn, .holmi közönséges akárki,nem szokott megszólalni. ebben az órában,? . . Megbecsülöm, uraim, .amit .énérettem ember. — Igazság, •—: mondottam — nem afféle, mint séges jószánd'ékkal tettek, de nem tudók-örömet mutatni, amilyent . estvéli harangszó után hidakon láthat az .'mert az az' élet,' amelynek engem, visszaadtak, .csaik ember. - • • • utálatosan. rossz, kegyetlén bürihödés nekem. E szavak hallatára az én részvevő ábrázatú jó Megütodésünk nagy nyugtalanságra vált, mikor láttuk, hogy egy kis lépcsőn, amelyet hajósok hasz- mesterem .szeliden elmosolyodott,: mert nem hitte, nálnak leginkább, lefelé kezd szállani a parton. Oda- hogy ily fiatal és csinos teremtés szemében az élet • • , , futottunk hozzá. De még csak észre sem vett bennünket. valaha is utálatossá válhatnék. A z eléggé mély viz partján azután megállott. A'hullá. —- Gyermekem, -r- rnondotta neki '-^r- a- dolgok • irtok csobogásá jó darabra elhallatszott. Pár pillanatig más és más hatást keltenek bennünk, aszerint, hogy állott ott a leány, lecsüggedt fővel, lelógó karokkal. közeliek-e v a g y távolra esők. Korári volna rriég két- Olyan yolt, mint maga az elevenné vált kétségbeesés. ségbeesnie. En a magam mivoltában és .abban-áz-állaAzután kecses kis nyakát előre hajtva,, két kezébe potban, amelybe ez igaztalan idők sodortak, elviselem temette az arczát. Tüstént ezután hirtelen bokor- az életet, melyben 'egyedüli gyönyörűségem, >hogy Ugróra fogta a szoknyáját, mint ahogy azt az asszony- görögből fordítok, s hébe-korba együtt' ebédelek eléggé féle szokta cselekedni, mikor ugrani készül. Az én jó tisztességes emberekkel. Tekintsen csak; végig rajtam, mesterem, meg ,én, abban a szempillantásban akasz- kisasszony, és mondja meg őszintén, tudna-é oly 'kodtunk belé, amikor már ugrófélben volt és nágy- körülmények között élni, mint" én ? ' ..'.-sebten visszarángattuk. Tülekedni kezdett velünk. És A leány ránézett. A szeme" szinte földerült. Megmivelhogy a part csúszós, sikamlós volt az iszaptól, - rázta a fejecskéjét. Azután uj rá csak .elfogta a nagy amelyet a folyam.. odahordott (a Szajna apadni kez- búbánat és' kifakadt V. dett akkoriban), kicsi hijja, hogy Coignard abbé vizbe — Nincsen a világon még egy olyan szerencsétlen nem pottyant. Magam is megcsuszámlottám. De a teremtés, mint aminő én vagyok !

164 — Kisasszony, — kezdte újra az én jó mesterem -rhivatásomnál és temperamentumomnál fogva távol van tőlem minden kiváncsiság, nem szándékozom a titkát kicsalogatni. De világosan leolvasom az arczárói, hogy szerelmi bánat nyomja a szivét. E z pedig olyan baj, •amelyet, kiheveí az ember. Magam is túlestem rajta. Hanem annak már nagy ideje. Megfogta a kezét, együttérzésének ezer tanújelét adta és folytatta ilyképpen : —: Csak az bánt most, hogy nem ajánlhatok föl menedéket a hátralevő éjszakára. Szállásom egy jókora távolságra eső kastélyban van, hol görögből forditok egy könyvet ennek az i f j ú Tournebrochenak a segedelmével, akit maga előtt lát. Akkoriban csakugyan d'Astarac urnái laktunk a Sablons-kastélyban, Neuilly falvában, s fizetség járt nekünk a nagy tüzfuvótól, aki azóta szomorú véget ért. — Ha azonban netalán tudna valami ' helyet, kisasszony, — folytatta jó m e s t e r e m — ahová bízvást elmehet, szivesörömest odakísérem.. Amire azt válaszolta a leány, hogy ennyi jóság őt igazán meghatja és hogy valami rokonánál lakik, ahová bármikor megtérhet, de mégsem akar virradat előtt hazamenni, egyrészt azért, hogy ne zavarja meg álmában a ház népét, másrészt meg azért, mert tart tőle, hogy egynémely neki kedves holmi hamaros viszontlátása csak fájdalmát idézné föl-újra. Csak ugy hullo(tt a könye, mikor ezt elmondta. Jó mesterem pedig igy szólott hozzá : — A d j a ide kisasszony a zsebbelijét,- hadd törülgessem meg előbb a szemét, azután elvezetem a Halles oszlopai alá, hol kényelmesen elüldögélhetünk, védett helyen, virradatig. . . A kisasszony elmosolyodott a könyein]Jjkeresztül. - — Nehezemre esnék ennyi bajt szereznem önöknek -— mondta. — Menjenek csak haza, uraim, és legyenek meggyőződve, hogy hálás szívvel gondolok . önökre. Azután mégis csak rátette a kezét az/én jó mesterem odanyújtott karjára és megindultunk hármacskán a Halles felé vezető utpn. A z éjszaka jóval hűvösebbre vált. A z ég boltján, mely tejszinüre kezdett . válni, egyre haloványabban pislákoltak a csillagok. A korábban serkenő zöldségárusok kordélyait hallottuk már a bóbiskoló gebék lassú baktatásával a Halles felé görögni. Hogy az oszlopcsarnokhoz értünk, letelepedtünk mind a hárman az egyik pitvar- mélyedésében, a Sairit-Nicolas szobránál, egy kőfokon, amelyet Coignard abbé gondosan leterített előbb a köpenyével, mielőtt a kisasszonykát leültette volna rá. • Ott azután az én jó mesterem vidáman eltréfálkozott mindenféléről, ami éppen eszébe jutott, hogy kiverje kis társunk fejéből azt a sok rossz gondolatot, mely a lelkén rágódott. A z t is mondta, hogy ez a találkozás a legkedvesebb neki mindazok között, amelyekben '.valaha része volt és hogy ilyen szivet-lelket megnyerő teremtésnek kedves emlékét meg fogja őrizni, anélkül, • hogy történetét v a g y még csak a nevét is firtatta volna. A z én jó mesterem alighanem ugy okoskodott, ' hogy az ismeretlen leányzó el fogja neki mondani, • amit ő' a világért sem firtatott volna. A leánynak újra megeredtek a könyei, nagyokat sóhajtott és meg' szólalt : —• Helytelenül cselekedtem, urám, hogy jóságára hallgatás volt a feleletem. Megbízom önben, minden 'félelem nélkül. Sophie T*** a nevem. K i t a l á l t a : túlságosan is beczézett kedvesem álnoksága hajszolt ebbe a kétségbeesett. állapotba. Ha ugy vélekedik, hogy fájdalmam nagyobb a kelleténél, csupán azért van,

mert még csak nem is sejti, mennyire megbíztam benne, mennyire elvakult voltam vele szemben és azt sem tudja, milyen bűvösen szép álomból riadtam föl egyszerre. Azután szép szemét Coignardhoz és hozzám emelve, folytatta ilyenképpen : -— Nem vagyok én afféle, uraim, aminőnek talán ez az éjszakai tálálkozás láttat engem a szemükben. A z apám kereskedő volt. Ügyes-bajos dolgaiban Amerikába vitt az u t j a és visszatértekor áruival együtt elveszett hajótörésben. Anyámat ugy megviselte ez a veszteség, hógy bánatában halt meg. Engem egy nénjére bízott, aki elvállalta, hogy fölnevel. Józanul éldegéltem mindaddig, mig össze nem találkoztam azzal, kinek a szerelme olyan mérhetetlen gyönyörűséget szerzett nekem és aki abba a kétségbeesésbe kergetett, amelyben most maguk előtt látnak. •'•••-.E szavak közbén Sophie elfödte szemét - 'a zsebbelijével. Azután nagyot sóhajtva folytatta : —- Ö előkelőbb, sokkal előkelőbb helyet foglalt el a világban, mint én, úgyannyira, hogy nem is lehettem az övé, csak titokban. Azzal kecsegtettem magamat, hogy hü fog maradni hozzám. A z t mondta, hogy szeret és könnyű volt meggyőznie. Néném tudott érzéseinkről és nem ellenezte, mert jószivvel viseltetett irántam és ez gyöngévé tette, még hízelgett neki a kedvesem előkelősége is. Olyan boldogságban úsztam egy esztendeig, hogy nagyságához már csak mostani nyomorúságom fogható. Ma reggel fölkeresett a nénémnél, ahol lakom. Sötét balsejtelmek gyötörtek. Fésülködés közben összetörtem azt a tükröt, amelyet ő adott nekem. Mikor megpillantottam, csak még inkább nőtt nyugtalanságom. Volt az arczán valami feszesség, azonnal észrevettem . . . Oh uram, van-e az én sorsomhoz hasonló ? . . . A szeme könybe lábbadt. Visszafojtotta könyeit és befejezte valahogy elbeszélését, amelyet jó mesterem igen megindítónak talált, ha nem is annyira rendkívülinek, mint maga a leány hitte. —- Hidegen, de nem - éppen zavarodottság nélkül jelentette ki nekem, hogy az apja századot vásárolt és ő most a sereghéz megy, de a család ugy kívánja, hogy váltson előbb jegyet - egy pénzügyi intendáns leányával, mivelhogy ez az összeköttetés hasznára fog válni és módot ád hozzá, hogy rangjához méltó életet éljen. É s az álnok, anélkül, hogy ügyet vetett volna sápadozásomra, azon az édés hangján, amelyen ezer meg ezer szerelmi vallomást mondott el nekem, azt mondta még, hogy ez az uj kötelék eltiltja látásomtól, legalább egy időre. Azt is mondta még, hogy barátságomat szeretné megtartani és hogy fogadjak el tőle egy csomó . pénzt, emlékezésül arra az időre, amelyet együtt töltöttünk. És felém nyújtott egy erszényt. Nem hazugság, uraim, amit mondok, hogy sohasem hallgattam rá, mikor Isten tudja hányszor nem ajánlotta, hogy ad nekem falkát, bútorokat, edénynemüt, mindenféle háziszert, h a g y j a m ott a nénémet, ahol csak szűkösen élek és költözzem át az ő roulei nagyon kedves- kis palotájába. Megnyugodtam abban, hogy bennünket csak az érzés kötelékei fűzhetnek egymáshoz és büszke voltam arra,'hogy nem fogadok el tőle néhány apróságnál egyebet, amelynek éppen csak eredetében van az értéke. Azért háborodtam fel annyira, mikor felém nyújtotta az erszényt és ez adott erőt ahhoz, hogy kikergessem a galádot, akit egyazon pillanatban tanultam megismerni és megvetni. Fölháborodott tekintetemet kiáltotta és a lehető legnyugodtabb

165 •hangján- bizonygatta, „hogy nem értek hozzá, miféle kötelességekkel jár .a rangbeliek élete és azt ás mondta még, hogy reméli, idővel, ha megcsillapszom, enyhébben fogom megítélni. eljárását. Az erszényt azután .zsebre •téve, biztosított róla, hogy tartalmát oly módon fogja tudni hozzám juttatni, hogy nem lesz módomban vissza; utasítani, Igy -akart lerázni a nyakáról és mig ez elviselhetetlen gondolatot belém fészkelte, megindult az ajtó felé, amelyet én mutattam neki, szólni sem tudva. Mikor. magamra maradtam, olyan nyugodt voltam, hogy. meglepődtem rajta. Elhatároztam, hogy meghalok, onnan eredt ez a nagy nyugalom. Gondosan felöltöztem és levelet irtam a nénémnek, amelyben bocsánatot kérek tőle azért a bánatért, amelyet halálommal okozok neki és kimentem a városba. Naphosszant kódorogtam, még az éjszaka első felében is róttam-a forgalmas és' elhagyatott utczákat, anélkül, hogy fáradságot éreztem 'volna. Egyre halogattam szándékom végrehajtását, hogy annál biztosabban hajthassam végre a sötétségben, az elhagyatottságban. Talán gyöngeségből is tettem, mert jól esett a halál gondolatával és .megszabadulásom szomorú gyönyörűségével édelegnem. Éjfél utáni két óra tájban lehetett, mikor alászállottam a folyam .partján. A többit már •tudják, hiszen: önök. ragadtak ki a .halál karjaiból. Köszönöm jóságukat, anélkül, hogy örülni tudnék neki. / A z ilyen elhagyott leány nem való a világra. A z t szeretném, ha egygyel kevesebb lézengené a világon. -Ekként szólván, elhallgatott • Sophie és újra meg-eredtek a könyei.A z én -jó mesterem különös nagy gyöngédséggel fogta meg a kezét, , — Gyermekem, — mondotta • neki — őszinte érdeklődéssel hallgattam végig a történétét és elisme-. rem) hogy fájdalmas nagyon. De ugy veszem észre, 'gyógyítható á baja. Azonkívül,-hogy kedvese távolról sem:érdemelte meg azt a jóságot, amelyet iránta tanúsított és. hogy bizonyságot tett léhaságáról, önzéséről és durvaságáról, én .még azt is világosan látom, hogy a maga szerelme/amelyet őiránta érzett, csupán természetes hajlam volt, csupán érzékeinek hatása, amelyhez sokkal • kevesebb köze volt a tárgyának, semmint gondolja. Ami ritka és. kiváló csak volt ebben a szerelemben, az .mind magától eredt. Igy hát mi sem veszett .el, mivelhogy megmaradt a forrás. A szeméből, amely oly szépséges árnyalatokkal színezett ki egy minden valószínűség szerint igen közönséges fiezkót, nem. fog kiapadni -a sugár, mely majd másfelé fogja illúzióit vetíteni. '. A z én jó. mesterem beszélt, beszélt, csak ugy folyt ajakáról a. szó, a legszebb talán e világon, az érzékek zavaráról és a szerelmesek csalódásairól. De amig ő beszélt, Sophie, ki pár szempillantás óta csinos fejecskéjét az emberek legjobbikának vállára hajtotta, békén els'zenderült. Mikor Goignard abbé észrevette, hogy a leányzó álomba-merült, azon örvendezett, hogy beszéde .megadta^egy szenvedő léleknek a nyugalmat és.a békét. —: A z t .meg kell adni, — mondta — hogy beszédeimnek jótékony hatásuk van. Nehogy mégzavarja Sophie álmát,'gondja volt rá, hogy folytonosan- beszéljen azontúl is, mert tartott tőle, hogy a beállott csöndesség ..fölébresztené. — Tournebroche, lelkem fiam, —_ mondotta nekem — ennek , a leánynak minden nyomorúsága eltűnt a tudattal, amelyben élt. Lásd be, hogy minden nyomorúsága képzelt volt' csupán, s csak gondolat a gondö' latai-között. Lásd be azt is, hogy valamennyit a szerelemmel. együtt járó. gőg- és kevélység okozta, mely sokszor .igen keserves állapottá teszi. Mert végtére is,

h a alázattal, önmegtagadással, vagy-, sesak/ egyszerűen . a tiszta szivünkkel szeretünk is,..akkor beérj.ük azzal, amit nekünk adnak-és'.nem tartjuk árulásnak, ha nem .becsülnek meg bennünket. És ha megmarad .valami a szeretetünkből még azután is, hogy .elhagytak, békével -várjuk be, mig olyasvalamihez fordulhatunk veié, ami .tetszésére. v a n . az Istennek. .. , .Ahogy . azonban fölbukott.' az. -első napsugár, la -madarak csipogása -olyan., hangosra -vált, . hogy. .tul•zengte a z , én jó mesterem, szavát. Nem vette tőlük zokon. . — Hallgassuk csak.a kis-..verebeket — mondotta. — A . szerelemmel okosabban. élnek, mint az emberek. Sophie világos reggel ébredt fel és én megbámultam a szépséges szemét, mely alá. a .fáradtság, meg a bánkódás gyöngyházfényű .karikát .kanyarított. Mintha kissé jobban megbékélt volna már az élettel. Nem utasította vissza azt a csésze csokoládét .sem, amelylyel az én jó. mesterem,Mathurine, a Halles-beli szép csoko-ládéfőző-asszony boltjának küszöbén .kínálta meg. . . Amint azonban egyre jobban kijózanodott,..a szegény leányzó fönnakadt bizonyos nehézségeken, amelyek csak most tűntek a szemébe. . , ', . .. .. . / . — Mit szól majd hozzá a néném ? És, mit mondjak én neki ? . . . , . ' . ' . • E z a néne a Saint-Eustache templommal-általellenben lakott, alig száz lépésnyire Mathurine fülkéjétől. Elkísértük hozzá a húgát. Coignard abbénak, ámbátor egyik czipője h i j j á v a l volt á csatt-nak, ,igen'tisz'telét-reméltó külseje volt. A szép Sophieval ! együtt ment. be az asszonyság lakásába, - kinek á következő : mesét tálalta ki.:- • • • -' •'• '> ""•• — Unokahugát, az igen tisztelt kisasszonyt, éppen --•abban a perczenetben pillantottam meg r 'amikór'négy, pisztolylyal fölfegyverkezett' - haramia- támadt 'rá az utczán.- Olyan bődületes hangon hivtam az őrséget, hogy. a megrémült banditák -szélnek eredtek, bárha mégsem oly gyorsan, hogy ki tudtak volna siklani ;, az őrjárat, hajszájából,.mely puszta véletlenségből egyszeriben ott termett hívásomra. Parázs kis verekedés után • lefülelték a gézengúzokat. Magam is részt vettem benne, asszonyság, el is veszett közben a kalapom. Azután elvezettek bennünket, a kisasszonyt, a négy banditát, .meg engem, a törvénytartó hadnagy ur elébe, aki igen szívesen bánt velünk és reggelig ott .tartott bennünket a hivatalában, hogy tanúságot tegyünk. A néne fanyarul válaszolt n e k i : . —j- Köszönöm, uram, hogy kimentette húgomat .a veszedelemből,, ámbátor a dolgot jól meggondolva, nem ez a veszedelem a legnagyobb, amelytől a leány az ő korában a legjobban tarthat, hogyha éjnek idején egyedül csavarog Páris utczáin. Áz én jó mesterem egy mukkot se szólt erre, de Sophie kisasszony sok érzéssel mondta, hogy/ ,• . — Nénikém, Isten bizony, megmentette az életemet az abbé ur. . Néhány esztendőre e.'. furcsa história után indult .az én'jó' mesterem arra a fatális lyoni útra, amelyről nem lett többé visszatérése. . Galádul gyilkolták le. és nekem jutott az a határtalanul fájdalmas dolog, hogy lelkét a karjaim közt lehelje ki. Ennek a halálesetnek •mi összefüggése sincsen azzal, - amit most elbeszélek. Volt rá gondom, hogy egyebütt mondjam el, mivelhogy emlékezetes dolgok azok és én nem hiszem,.hogy valaha is elfeledjék az emberek. Annyit mondhatok, hogy az az •utazás mindenképpen igen szerencsétlen volt, mert 'miután elvesztettem a mesterek legjqbbikát, meg kellett ..válnom a szeretőmtől is, aki csupán csak engem szeretett 0és akinek elvesztése még a mesteremé, után is 2

166 nagyon megsajgatott. Tévedés azt hinni, hogy a kegyetlen fájdalommal á t j á r t sziv érzéketlenné válik az uj csapásokkal szemben. Ellenkezőképpen, megsajdul még a legcsekélyebb fájdalomra is. I g y hát olyan csüggedten tértem vissza Párisba, hogy azt elgondolni is alig lehet. E g y s z e r este, hogy valamiképpen mégis elszórakozzam, elmentem a Comédie-ba, hol Bajazet-et a d t á k , Racinenak egy meglehetősén jó m u n k á j á t . Különösen annak a színésznőnek az elragadó szépségében és ; meglepő ügyességében gyönyörködtem, aki a R o x a n e szerepét játszotta. V a l a m i bámulatos természetességgel tükröztette vissza azt a szenvedélyt, mely ezt az alakot általjárja és r a j t a m végigfutott a hideg, mikor hallottam, hogy egyszerű és mégis rettenetes hangon mondja : —• Halld hát, Bajazet, érzem, hogy szeretlek. Mikor ő j á r t ' a szinen, egyre csak őt néztem és nem g y ő z t e m bámulni a szeme szépségét, a homlokát, mely olyan volt, mint a m á r v á n y és porozott h a j á t , mely tele volt hintve gyöngyszemekkel. K a r c s ú dereka, melyhez oly szépen illett a k á m v á s rokolya, nemkülönben igen m e g k a p t a a szivemet. K é s ő b b még inkább kényemre nézegethettem ezt a szemrevaló teremtést, mert ahányszor csak valami jelentősebb mondanivalója akadt a szerepében, mindannyiszor arra az oldalra került, ahol én voltam. E s mennél t o v á b b néztem, annál jobban meggyőződtem, róla, hogy láttam valamikor, de sehogyan sem tudott az eszembe jutni, mikor és milyen körülmények között l á t t a m először. Szomszédom, aki g y a k r a n eljárt- a Comédie-be, megmondta, hogy a szép színésznőt B * * * kisasszonynak h í v j á k és hogy a földszintnek ő a b á l v á n y a . Még azt is elmondta, hogy a színházon kivül is igen tetszik mindeneknek és hogy de L a *** herczeg módit csinált belőle, és : hogy Lecouvreur kisasszonyt is tul fogja szárnyalni hamarosan.

asszönyhoz. A z t mondta nekem, hogy igen érdekes az arczpm. K é r t , hogy olvassak föl neki verseket és u g y találta, hogy értelmes is v a g y o k . A z u t á n tanulásra fbgott. T a v a l y léptem föl először a Comédie-ban. Olyan szenvedélyeket ábrázolok, aminőket már m a g a m is átéreztem és a közönség u g y véli, v a n talentumom. De L a *** herczeg igaz barátsággal viseltetik irányomban és én u g y vélem, sohasem fog nekem bánatot okozni, inert megtanultam már, hogy ne k í v á n j a k többet az emberektől, mint a mennyit adni tudnak. Most is vacsorára vár. Hozzá kell mennem. Es mikor látta, hogy elborul kissé a' szemem, ú j r a megszólalt : — . De megmondtam ám az embereimnek, hogy válaszszák a hosszabbik utat és csak lassacskán h a j t sanak Forditotta: Harsányi K á l m á n .

N e m e s Marczell.

Vége lett a darabnak és én éppen fölkerekedtem, hogy elmenjek, mikor egy szobalány levélkét adptt át nekem, amelybe czeruzával ezek a szavak v o l t a k oda irva :

A nemzetek művészeti kultúrájának fokmérői nem annyira a? nyilvános állami muzeumok, mint inkább a magánképtárak. Ezek jobban jelzik ugyanis, mennyire ment át a müizlés és a müpártolás a közönség vérébe; az állami müpártolás inkább mesterséges tenyésztés és éppen azt mutatja, hogy a művészet állami támogatás nélkül még nem tudott gyökeret verni a társadalomban. Pedig a meczénás nagy tényező; a rennaisance-hoz nemcsak Rafaelek, de Gyula pápák is kellenek. Bécs a maga privátgalériáival lett tényező a világ müpiaczán s ma főleg áldozatkész mübarátainak köszönheti, hogy versenyképes művészeti czetrumává lett a Nyugat metropolisainak.

»Roxane kisasszony hintájában várja á Comédie kapujánál.« Sehogyan sem t u d t a m elhinni, hogy nekem szól •az a levél. Meg is kérdeztem a fehércselédet, nem vétette-e el a czimet. — Csak akkor véthettem volna el, — mondotta — hogyha ön nem Tournebroche ur. O d a f u t o t t a m a hintóhoz, mely a Comédie' előtt állott és fölismertem benne B * * * kisasszonyt a fekete seíyem-capuchon alatt. , Intett, hogy szálljak föl és mikor már mellette voltam, igy szólt : • — H á t nem ismer Sophiera, akit a haláltól "szabadított ki a Szajna p a r t j á n ? O • — Nini ! H á t maga az, • Sophie . . . R o x a n e . . . B * * * kisasszony ? Igazán ? } -Szörnyen megzavarodtam, de ez nem volt neki kedve ellenére. — Megláttam a földszint egyik zugában, tüstént fölismertem és azontúl csak magának játszottam. Azért is j á t s z o t t a m jól. . U g y örülök, hogy viszontláthattam ! . . . ' ... Kérdezősködött Coignard abbé felől és mikor elm o n d t a m neki, milyen szánalmas véget ért, csak u g y hullottak a könyei, • Nagyszivesen ő is elmondta életének főbb eseményeit'. — A néném : — kezdte — • Saint-Remi > asszony csipkéit j a v í t g a t t a , aki, mint t u d j a , hires jó színésznő. Nemsokára az után az éjszaka után, mikor segítségemre siettek, én v i t t e m el a csipkéket Saint-Remi

Fájdalom, nálunk még mindig igen ritka az igazi meczénás és mübarát, az, akinek nemcsak pénze, de tudása, izlése s. a keliő nemzetközi összeköttetése is megvan hozzá, hogy muzeális galériát szerezhessen. Ilyen szinvonalu gyűjtemény megszerzéséhez, mint a Nemes Marczellé, melynek most járnak csudájára a hozzáértők a Szépművészeti Muzeumba, mindez elengedhetetlen kellék, de még ezeken felül is kell fáradhatatlan, áldozatkész buzgóság, sőt szerencse is. Az olyan műkincsek ugyanis, melyek a világ müpiaczán ,»lajstromozva« vannak (ami annyit jelent) hogy közhitelesen meg van állapitva valódiságuk, s mint ilyenek, a nagy mütörténeti munkákba fel vannak véve és nyilvántartva !), sohase kerülnek nyilvános eladásra; az ilyenek felkutatásához nagy mütörténeti tudás kell s bizonyos európai hirnév, hogy a félszabadult műkincsről a tudósitás közvetlenül felkeresse azt, akiben a connaisseurök a jövendő tulajdonost sejtik. Hogy milyen hire van Nemes Marczellnek ezekben a körökben, azt mi sem bizonyltja jobban, mint hogy gyűjteménye tizenkét ilyen lajstromozott műremekkel ékeskedik. Modern képtára is a legválogatottabb műalkotásokból áll, ami művészkörökben annyira köztudomásu, hogy élő művészeinknek majdnem olyan becsvágya bekerülni a Nemesféle gyűjteménybe, akár a Muzeumba. Ám Nemes Marczellben sokkal több a szeretet a magyar művészet iránt, semhogy ezzel beérné. Társadalmi téren is olyan agitácziót fejt

16.7 ki a magyar piktúra érdekében, hogy egész kis hadserégre rug már ma is azoknak a száma, akiket $ Jróditott meg a művészet számára, s ez az áldásos, csendes munkásság nemcsak abban jelentkezik, hogy évről-évre nő a magyar mübarátok száma, de abban is, hogy egyre több magyar ' kép kerül ki külföldre is, hol a Nepres befolyása révén egymásután nyilnak ki a magyar kép,ek előtt a nemzetközi müpiacz féltékenyen elzárt kapui.

"GRÁCZ : S .

A.

R.

PONGRÁCZ: Mit akarsz ezzel mondani?' GRÁCZ: EZ egy legújabb'franczia operett czime. VPONGRÁCZ : S .

A.

R. ?

GRÁCZ : >>Son Altesse Royale«. : 'RÁcz : É s miért nem adják Pesten? !GRÁCZ : Mert nem lehet lefordítani a czimét. . RÁcz : Mi azért is adjuk elő. GRÁCZ : De csak a czime jó. PONGRÁCZ : Hát mit adjunk a publikumnak ? RÁcz : Valami »noch nie dagewesen«-t.

Giovanni de Medici, Lorenzq ftjagnifico fia és Cosimo dédunokája könnyén lehetett meczénássá; neve, családjának hagyományai, nevelése, mpltja és a pápai trón egyaránt predesztinálják a müy.és/et szeretetére és pártfogáGRÁCZ : E l f S c h a r f r i c h t e r ? sára. De hol vegye az Uj Rgnaissance a maga Medicieit, PONGRÁCZ : Minek nekünk tizenegy éles biró ? akikben négy nemzedéken keresztül az atavizmus törvényRÁcz : Amikor van nekünk egy Szlávekünk ! szerűségével öröklődik a müszeretet ? Az > uralkodóknak GRÁCZ: Jaj, ha Szlávek föllépne n á l u n k ! katonára jkejl a pépz, az egyháznak politikára, az ariszPONGRÁCZ : É s kupiét énekelne »Szanin«-ról! ! tokrácziának lovakra ? a polgárság csak most kezd megRÁcz : Mit szóltok Wedekindhez ? erősödni odáig, hogy kenyéren kivül egyébre is telik neki. GRÁCZ: Ojjé, >>Tavasz ébredése«. . . 4 .mai nemzedék nálunk legalább — a selí mademan-ek PONGRÁCZ : T u l v a n h a l a d v a . nemzedéke, ahhoz pedig, hogy a művészet igazán demo- ~ RÁcz : H a B e m a r d Shaw-t elhoznók Pestre ? kratizálódhassék, legalább is gazdag bourgeoisie kellene. GRÁCZ : É s felolvasna egy essayt Á magyar WarHa mégis .akad olyan self mademan, mint Nemes Marczell, rens asszonyok iparáról ? aki vagyonát, ízlését, tudását,- szivós akaraterejét és férfiPONGRÁCZ : Nincs az a pénz ! ereje java munkásságát a kultura s annak is legszebb virága : -RÁcz: E g y ir közmondás azt t a r t j a : oKleine a művészet szolgálatába állítja, az ilyen emberre valóban Fische, gute Fische«. Ne féljetek, Shaw is eljönne. pem kell királyi kitüntetéssel rámutatni, hogy a társadalom GRÁCZ : S h a w is ir ? észrevegye. Annál kevésbé, mert hiszen, ez a tipus olyan PONGRÁCZ: W i l d e is ir. ritka, hogy az öt ujjunk is sok volna hozzá, ha össze GRÁCZ : M i n d e n ir i n akarnók őket számlálni — Magyarországon. RÁcz : Csak a magyar ur ur. K—s. GRÁCZ : De ha az ir ir, akkor ur. Ellenben, ha a magyar ur ir, akkor ri. PONGRÁCZ : ö l é g v o l t ! 1 R Á c z : Mit szólnátok Anatole France-hoz?

Saison.

" GRÁCZ : H á t a z is v a l a k i ?.

R Á c z : Franszia ember, hires ember, ember.

Mi keli a népnek. — márcz.

5.

H a Amerikában egynél több ember van együtt, akkor fogadnak. H a Budapesten két vagy három ember összedugja a fejét a kávéházban, akkor alapítanak. A minap kilestem egy ilyen beszélgetést. Rácz, Grácz és Pongrácz urak valahol valamiképp egy bankon eret vágtak és hihetetlenül nagy kölcsönösszeghez, mondjuk : kétezer koronához jutottak. Nyomban elhatározták, hogy kabaretet alapítanak. De olyat, amilyen még nem volt Pesten. Ami szenzáczió. Ami okell a népnek«. RÁcz : Ma már nem lehet mindent beadni a közönségnek. GRÁCZ : Ma már finomság kell. PONGRÁCZ ;

Francziaság.

RÁcz : Pikáncs dolog. GRÁCZ : Szanin." PONGRÁCZ :

Szalvátor-sör.

RÁcz : Szverdsztröm. GRÁCZ ;

SzoCziológia.

PONGRÁCZ : S z a l ó m e .

RÁcz : Szeczesszió.

GRÁCZ : . D e

szocziálista

komojj.

R Á c z : Felolvashatna Jakab meséiből.

néhányat

Pecsenyeforgató

. PONGRÁCZ : Vagy pedig a >>Conte 'Napolitain«-jéb ő l / D ó n a Maria d'Avalos krónikájából. RÁcz : Te annyira ismered ? PONGRÁCZ : Hogyne. Hiszen a lakásán voltam Párisban-. R Á c z : K i görgüljön m e g ? PONGRÁCZ: H a akarod, mutatok tőle egy levélnyomót az Íróasztaláról. RÁcz : K a p t a d ? PONGRÁCZ : Akkor nem érne semmit: GRÁCZ : Tárgyra, uraim, a t á r g y r a ! PÖNGBÁCZ : Hát kit léptessünk föl? RÁcz': Megvan ! Tosellinét. GRÁCZ : • A volt szász trónörökösnét ?' PONGRÁCZ : E s m i t c s i n á l n a ?

RÁcz : Kupiét énekelne. GRÁCZ: De ha nincs hangja? . RÁcz : E g y nyárspolgár szemében egy volt trónörökösnének mindig van hangja.

168 PONGRÁCZ : É s ha nincs h a n g j a , v a n megjelenése.

R Á c z :. É s v é g ü l , ' ha -nem. tud mást, még mindig lőhet:czélba; mint Milán király fia. GRÁCZ : H a l l j u n k v a l a m i mást, ami

kivihető.'

PONGRÁCZ : A n n y i minden v a n a világon és semmi sem j u t az eszünkbe. Néger operett, japáni operett.

R Á c z : Bécsi o p e r e t t ! E b b ő l legalább lehet választani : Lehár, E y s l e r , . Fali, Ziehrér, Strauss Oszkár ! GRÁCZ : Alles schon

dagewesen !

PONGRÁCZ : D ' A n n u n z i o

R Á c z : N e m is jön. irókra.

még

nem

Haragszik

volt

itt.

a magyar

kroki-

PONGRÁCZ : : A z se jön. Még csavargó korából u t á l j a a budapesti éjjeli menedékhelyeket. GRÁCZ : H á t v a l a m i m á s oroszt. A n n y i érdekes orosz v a n a világon. A z e v , B a k a j , Gromoboj, Verescsagin, A r c z ü b á s e v és izé.

R Á c z : Miféle izé ? GRÁCZ : E j no, mindennap olvasom a nevét és most nem- jut' eszembe. GRÁCZ : D e h o g y . A z , aki m a g a v a r r j a a czipőit.

' R Á c z : Tolsztoj ? GRÁ'CZ : T o l s z t o j ,

persze,

Mondasz

GRÁCZ : H o g y a n

hogy

mondok. Ne alapítsunk kabarét. É n valami olyasmit tűdók, amihez nem kell művészét? ném kell irodalom, nerri kell ötlet és nem kell trükk, arrii'riem jön külföldről?' hanem virágzó hazai ipar. Amihez ném kell.'izlés és nem kell reklám. c GRÁCZ:

Mi

PONGRÁCZ :

az ? Sem

•'--' nem

szi'mbölizmüs,

.

" serii

impresszionizmus, se nem szöcziológia, se nem tényszocziológia. Mindig divatos és rri'iftdig kell nek. Müveit és műveletlen k í v á n j a ? Pesten ' divat megváltozik, csak ez nem. E z virágzik. R Á c z : E s mi' az ? -

:

nem

keresza népminden •

mondok

v a l a m i t ?•

GRÁCZ : Ausverk'auft ! ' T á b l á s

ház

ötszázszor !

R Á c z : De nem jön el. PONGRÁCZ : M i é r t

nem, ?

.

R Á c z : Mert próféta.. PONGRÁCZ : M i n e k is v a n n a k próféták a világon ! GRÁCZ : P e d i g ' én szeretnék ismerni' egyet, h o g y megmondaná, hogy mivel fogjuk mi voltaképp becsábitani a közönséget a bódénkba ? PONGRÁCZ : E g y e t l e n jó ötletétek nincs. Pedig Pesten csak jó ötletekkel lehet boldogulni. Jó pesti ötletekkel. ... hogy

idégenből

ros, zamatos' >>traite de blanches«-ot.

a; Reveur.

-

a színpadon czipőt varrna !

jöjjön

és

merész

.'

R Á c z : Puccini ? GRÁCZ: Isadora

Taralva.

Tolsztoj.

valamit !

PONGRÁCZ : J a j , h a a z e l j ö n n e a k a b a r é n k b a é s o t t

GRÁCZ : A', fő, legyen. „

GRÁCZ : M i n d e n - l é v a n

PONGRÁCZ : N y i s s u n k egy olyari kis, őszinte,''magya-

R Á c z : A czár ? ,

.

R Á c z : V a n n a k még jóhangzásu ' m a g y á r n e v e k : Fráter Lóránt, 'Hegedűs Lóránt, báró' E ö t v ö s Lóránt: GRÁCZ : Dzsentri emberek, nehéz emberek. PONGRÁCZ : S z ó v a l semmi §em j u t az eszetekbe. RÁcZ : Minderi1 le v a n tarolva. PONGRÁCZ: A k k o r " én egészen m á s ' v a l a r r i i t

GRÁCZ : H á t G o r k i j ?

PONGRÁCZ :

sodszor : a k r nem"-utánoz senkit és akkor azt kérdi a nép : : hát akkor m i é r t ' i r ?' ' " . . " / "

Dunca.11?

. PONGRÁCZ : R u t h St." Denis ? Saharet ?

RÁcz : Duse ? Deprés ? Zacconi ? GRÁCZ : F u r s v ? G a l i p e a u x ? Silváin ? PONGRÁCZ: Sarah B e r n h a r d t ? M a d a m e Marthe Brandés ? .

Réjane?

R Á c z : Morris Rosenfeld ? Schalom- Asch ? Littner Pepi ? . GRÁCZ : Alles, alles- schon dagewesen ! • 'PONGRÁCZ : Herczeg, Molnár, Csergő ? RÁcz : Csak jótékony czélra lépnek föl. GRÁCZ : V a l a m i m a g y a r iróval kellene íratni. • PONGRÁCZ : . - U j v é ! ! • M a g y a r iró kétféle v a n . Először : aki utánoz és a k k o r jobb a külföldi eredeti. Má-

- INNEN-ONNAN.. = Márczius. Te kedves, friss, fiatal, langyos aranyban fürdő, v i d á m szelekkel tánezoló, ébredő virulás illataival lengő édes márczius, — b e h megvénültél! Hol vannak mezőid, melyeknek fekete rögein ugy pihézett a zöld, mint húszéves legényke képén a sarjadzó szakáll, — hol a rétek, melyekről sárga primulák csillagai nevettek föl az égre és ébredő kankalinok n y i t o g a t t á k ki álmos szemeiket a napnak, — hol a dagadtan tovazugó szőke p a t a k o k és sásszagu t a v a k , melyeknek partjain alkonyatonként muzsikáltak már a szerelmes b é k á k ? HoJ vannak az oktalan szüzek, kik csöbrökkel, k a n t á k k a l szaladtak ki az útra, ha némely kiválasztott esztendőben egy-két órára langyos, szürke f e l h ő f á t v l a k b a rejtezett márczius fényes arcza, és szeplőmulasztó csodahó harmatozott az. égi magasból, — talán a Madonna puderos-skatulyája dőlt fel és hullatta alá bűvös pihéit a szépséget esdő földi asszonyarezba — és hol van pirosan kaczagó r a j a a gyermekeknek, kik sikongó , vígsággal köszöntötték a fürgén forgó böjti szélvihart, ha sárkán y a i k a t szárnyára k a p t a ?. Hol a. magvető, ki födetlen fővel, pőre kebellel járta a barázdák sorát, — az anyóka, ki szentelni való bárkaköteggel tipegett el a templom felé, melynek tárt ajtóin által lágy .orgonaszót f u j t a fuvalom szét a tavaszba, — és a piroskatrinczás csitrileány,, ki friss' füzvesszővel tereli." l i b a n y á j á t a zsenge legelő f e l é ? Mosolygó; m á r c z i u s , — y b e h megöregedtél ! Szürke az arezod, piszkos a ruhád ; naptalan,. egednek bőven hulló h a v á t piszkos társzekerek hurczolják babonás kislányok csöbrei helyett, és éhes napszámosok v a k a r g a t j á k a város kövéről szennyes z ú z m a r á d a t ; folyóid jegén holt ember úszik, ki megölte m a g á t ; ' erdeid utján megf a g y o t t c'zigány hullája kéklik kankalin'ok-és. violák helyén ; a falucskák fölött kemenczetüz füstje csavarog és nem a tavaszi sugarak a r a n y f á t y o l a terül ; dermed a föld, káromkodik a paraszt, éhes a veréb, beteg a nagyúr és minden virágrügy aluszsza még a koldusgyermekek didergő álmát ; . . O d a az ifjúságod, mindened oda, r u t és szomorú vénasszony lettél; tavaszi márczius ! . . . •

i

169 - Király-idill., Német lapok tele vannak vele: egy kis epizódjával, az angol, királyi pár,, legutóbbi berlini látogatásának. Történt az egyik napon, hogy ő brit: felsége nagyon korán kelt, és. szárnysegéde kíséretében elsétált Vilmos császár udvari ékszerészéhez. Vásárolni akart. Ékszert. Valami gyönyörűt.. Szemkápráztatót. Az ékszerész elébe, is rakta, legszebb, ékességeit, és Edvárd a sokfajta kincsből végül, kiválasztott e g y e t : egy brilliántos tűt, amelynek tüzes, ragyogását a legperzselőbb leányszem is- megirigyelhetné.. De az ékszerész sehogy sem akarta- eladni a királynak a tüt,, és. végül, hosszas, habozás után, - remegve, megvallotta, azt is, hogy miért nem: azért,, mert előző napon éppen Edvárd. király neje,. Alexandra királyné már megvásárolta, még pedig felséges férje számára,, meglepetésül. Mire a király és a szárnysegéd összenézett, az adjutáns köhécselt is egyet-kettőt, ő felsége azonban igy szólt: — Érdekes; én meg viszont' a királyné ő felségét akartam meglepni a t ű v e l . . . — Eddig a híradás. Mint látni tetszik, egy király-idill, még pedig a legédesebb fajtából. Az olvastán mi, közönséges halandók és nyárspolgárok, akik még sohasem csaltuk meg feleségünket, mosolyogjunk össze szép diszkréten, és szent áhitatossággal ismerjük el, hogy Edvárdot még mindig nem hagyta él az ő'régi', kitűnő leleményessége. Az élez igazi czime azonban elavult vicczlap-terminológia szerint mégis csak ez volna: Kivágta magát!

Ő Az- akrosztikon. Á képviselőházban szó esett az irodalomról. E g y vers gazdáját keresték s Vázsonyi Vilmos a Búza Barna lelkiismeretéhez, Buza Barna meg a Vázsonyi malicziájához kente a vers fogantatását. A vers tizennégy évvel ezelőtt Íródott,' amikor az egyházpolitikai törvények jub méghoztak a reakeziót s a néppárt erősen szervezkedett, hogy mozgálommal csorbákat üssön az uj törvényen. r í . .országos ,Ái huszsoros vers a klerikális Magyar Állam irodalmi mellék-. létén jelent meg és sorainak kezdőbetűi ezt állitották a lapról, melyben kinyomatták : >>Papok lápja népet csaljá«. Amennyire . mi emlékezünk; a verset válóban nem Buza Barna irta, ámbár fra á: poétácska gyatraságát nézzük, ő is írhatta volna. Az? - állítás kissé merésznek látszik, de mi nemcsak erre a versre, háriém Búza Barna összes verseire, sőt azoknak egy egész ('kötetére emlékezünk s ezért mondjuk, hogy azt az akrosztikont Búzá^Bárna is Írhatta volna. Nem "tartjuk nagy bűnnek, ha : valaki-rossz verseket irt és Buza Barna is nyilván nem a vers kvalitású;'mint" inkább, annak tendencziája miatt tiltakozott annyira a szerzőség ellen. A vers éle a néppárt ellen irányult és Buza Barna ma jó barátságot akar tartani a néppárttal. E z é r t ' a z t á n elhárítja magától a gyanút, mintha: valamikor versben és prózában támadta volna mai barátait. Mi értjük, hogy á leleplezés kellemetlenül érintette Búza Barnát. Ő ifjúságának verseit szerette volna elfeledni, mint ahogyan a közönség már régen "elfeledte." De a politikai gyüiölet kiás mindént a múltból" s á parla.meritbéri csütörtökön beszélni kezdtek versekről, amelyekről tizennégy évvel ezelőtt oly mélyen hallgatott mindenki." A múlt feltámadt és Buza megrémült. Vergődése közben igazán sajnáltuk őt: Minek is szaporítják a bajait ölyan verssel, amelyét nem ő irt!' Hisz elég letagadni való* van azok közt, a melyéket ő követett el.

5 Follért Károly.. Milyen különös : a postai rangsorozat szerint Follért Károlyt illette, meg, hogy átvegye Szalay Péter örökét és Follért Károly meg is kapta ezt az-örökséget. K ü l ö nös eset ez. minálunk, ahol bámulatos következetességgel szokott megtörténni, hogy bizonyos állásokba légritkábban ültétik azokat, akik mindenképpen a legméltóbbak lennének a magas állás betöltésére. De-vannak egyéniségek, akiket nem tud az

útból, félretolni még .egy. megrpgzött rendszer, ereje„,sem. ; Az„ erő itt nem., azért bizpnyul. teheteflennek, jnert ,a, vele,,szem.be, kerülő ambicziónak energiája.csupá.qnös érdekből, harczot kezd. az akadályokkal. .Az erő. egyszerűen,b.ehódol, az,egyéniségnek,, mert érzi, hogy vannak emberek,..akiket.nepi. lehe.t,.legyőzni,, mert őlc maguk az erő...személyesitői,, És ,e£ék.fközül. -való. Follért Károly, a, posta és távírda, u j„,v.ezérigazgatój.a. Rendjén való dolog is, hogy a,.posta ,vrezetésé,áz ő,kezére .bizatqtt.., E kezek gondozása alatt, nőtt szinte, tpkéjetes.mtgzménynyé a magyar posta s igy.sok reménynyel r ,yárha.tjú.k, hog}j, beköyptr.r kezik az, ami már.'-a. csodával, lenne .hakfcqp jpi. nivón álló postánk, túltesz maj.d.^a fantáziánkon. is. r és,nieg ( tovább megy a fejlődés utján. ^ j r ü p ^ U ^ P ^ ^ ^ p r ^ p i i i j ami egymagában .is., nagy . d°lpg ott, . ajipi csal^ egy ^nagygn , kicsi darabka látható, E u r ó p á b ó l . . . . . " ....... ...... ,•„..•..., •„ * .

J. u-K"':uft:i.

^ Fiu-e vagy leány ? A* királyoknak az a tragédiája, hogy a nyilvánosság szemeláttára kell elkopniok. Nem köhinthet és. nem tüsszenthet a király anélkül, hogy másnap a lapok ne vezérczikkezzenék róla/És ugy is? hálnak; meg--mindnyájan a közérdeklődés széles- ujság-lepedőjéíé kiterítve,Nbátíiész ,éS'>' falánk tekintetek prédájául. : Még'Caesarnak*is?magának kellett: szemére húzni- a tógáját:Hogy szem? né: lássa"az'arczára'niéfé 1 : vedő állati* erőlködést, az' utolsó, fanyar/életet akaró'mosölyt'.: De szegény Vilma királynőnek- még-mostoHább a? söi-savtV.a'lá-1 hányszor anyai örömöknek örvend,- hangos-'lesz a;'kis holland' sajtó és Európa kaczag rajta. Mindenki reszkétf megszületik-e 1 az uj trónörökös ? A komoly'politikusok'az "é*g-'szerelmére':és-: a haza szent nevére kérik, Högy->csak fiút- szülj ön 'Höllándiánák;*-. mert másképp gyász és; átök- szákád fájúkf/Pimász 'ftolákodással rángatja paplanát -a 'lojalitás és-a kórhikúmJüE^:'*pedig sokszor-sókszor megismétlődik. A j szégényekirályiiő-íiyé'hkör 1 szomorúan gondolhatja el, milyen'boldog?az áz utolsó: paraszt-; asszony, aki csendben ölelheti nfagához'(rikoltó/meztelen porontyát. Neki nem lehet. Nála áz anyaság sZent titokzatossága; is politika. Kirakatban- kell gyérmeká^yaH feküdnie' sv politikai•"' ripőkök nézik-végig-vajúdását.'*:' -..- . . -: -•. ; ..:

> A Nagy'Czethalhoz. Ha makámát tudnékrírniT'triiöt' Mohammed ben Diósadi, most kurtára szabnám /ía sorokat' -'és' gondolatvonalakat helyeznék el köztük, hiszen Arany óta ez a makáma-trükk. De Arany még makámának nevezte, ma már vers.libre a. neve;,-Egye meg .a,-Jene. .-És.-Arány csak a poloskáig, a világtól- ufaltig- jutott el, de legyetek .-Nyugp,tan,: a,nagyobb. állat is már itt van és. meg, van. énekelye,-.cseppentett; halzsirrá felértékelve: Kérdezed, olyasé, ..hogyúmakámában-bát-?.: lábu helyett, az emlős, mire. jó ?, Erre, nem; felelek,,:mert vagyok olyan öreg gyerek, hogy .kitéri.ek,:inkább elyből-_a: dpfog.-érdé-méből s elmondjam, hogyan • fogj ák-. a : czethalat/rEluctuat; nec; mergitur, ez - Párizsiul a ezimerj elszó- és. ez egészén:ijó,. imert:í aki itthon mindent elvből,keveselt^ : sőt eveseit;.- elmegy.hullám-; zani Páris tengerére, mert ő- bódultan érzéki-, :é.szlény, mint;: Bódlér és Vérlény. És hogyha-már a /grande- yie-iéletén. uszik;;; csak elvárható, hogy a messzelátó-.a nagyító végéye.1 .forduljon: feléje, mert nemcsak a, -.somogyi kanász, botjának, b a n e m i a ; Görz-Anschütz masinának . is. ké,t • yége va:n j egy í. boldogabb.-; és egy boldogtalan. Tehát belenézel arírjéderbe;.:ameLy szabadjegyes Parist ér be, amelyből-lát.Szik;, hogyj.az,a;;.fraticzia-,:föld:; mindig megremegett, amikor megérzett engünket./Tudniillik, a magyar írókat, az evangélium; szerint valókat, ,tehát;.a; jókat,: csak ugy,-mint a zsidókat, mióta ama nem- kicsiny lépés.mula, • amelyet Pékár Gyula tett rá, hogy.-£ía.i.quajm»körültekintsens antikvar ne. mondja neki, hogy. :, ->nincsen<<. Ámde mondottam;; már, a sugártörés, mely megfej tésre vár,,; ply titkos-tünemény;,.-:

170 ha a kezén az ember a Görtzöt megfordítja, — vigyázzatok, most jön a csoda — a legjobb czethalat csakúgy láttatja, mint egy falat halat. Nem is halat, csak uborkát, részben azért, amiért ez a Pjeskov felvette a savanyu Gorkij nevet, részben pedig azért, mert nevet, a ki prófétát lát, amint nem a bulvárt, hanem a Dob-utczát szeli át. És mikor a .szemfegyver. csattanilc egygyel, mit tesz az ember ? Fogja á czethalat, amely már csak uborkát mutat és összes rücskeivel a holnapra tekint, várva tőlük az ujabb mükint. De" a kéz könyörtelen, az eczet savanyu és ború, hogy aki itt él, >az itt meg is hal,- mert nézzétek csak, már ott úszik a czethal, jön haza, a magyar ugarra. És amikor itthon, hogy savanyujával ne háboritson, fogja az ember a czethalat és pillanat alatt elklasszifikálja az uborkás üvegbe. Miattam akár kitömve. És ó, somogyi fütykös, czifra szűr, a Sokat Gyür itt van bent az üvegben és ó kunpöködés és turi süveg : ez az ország az uborkásüveg, amelyben a czethal is kicsinynek látszik, uborkává mállik.

ták, hogy a Liga sohase dolgozik sablonokkal és-a tárgysorsjáték is elüt minden sablontól. Adja a rendes főnyereményt, amit a többi sorsjáték produkál s a 20.000 korona mellett még 20.000 nagy nyereményt. Ezenkívül pedig még 380.000 ezüst- és aranytárgyat sorsol ki, úgy hogy kivétel nélkül minden sorsjegy nyer. Legvégül: valamennyi sorsjegynek szelvénye van, amelylyel 500 nagy nyereményre játszik.- Nem hiszszük, hogy akadna reálisan számító ember, aki ne vásárolna ezekből a csodasorsjegyekből. Hiszen nem koczkáztat semmit, nem ajándékoz és mégis segiti a Ligát, — az elhagyott és züllésnek kitett gyermekeket. A sorsjegyek mindenütt kaphatók s a mai business-lelkü világban igazán nincs alkalom oly könynyen, sőt kamatra jótékonykodni, mint a Liga tombola-játékánál.

SZÍNHÁZ.

*

A színházi hét. Vt. Ézsau és Jákob. Az ember néha törékenyebb a cserépnél, és szinéthagyóbb, mint a jól megfestett kendő . . . Messinában igy v o l t : emberek tízezrei elpusztultak, de. néhány finom terrakotta, néhány régi misemondóruha megmaradt. Csinos holmik, régiek, "anielyekre régóta fájt ,a német meg angol amatőrgyüjtők foga. A szicziliai nép azonban csak étte a potentát, meg ennél is ízetlenebb étkeket, de semmi kincsért a világon meg nem vált volna az ő évszázados bric-á-bracjától. Mígnem elkövetkezett a földrengés, az emberirtó, földet : vizet megrázó. Halomra haltak az emberek, Berlinben és Londonbán pedig most megalakult egy részvénytársaság, hogy a nyomor napjaiban potom áron vásárolja meg azt, amihez a makacsszicziíiaiak eddig ugy ragaszkodtak. Kinek kell a cserép, kinek a szines kendők ott, ahol. csupán halottak vannak és éhesek ? A halottnak nem kell semmi, az éhes pedig enni akar csupán, enni, enni, egyebet se, csak enni, Az anglo-német részvénytársaság kiküldte emberéit a nagy délolasz temetőbe, vásárolják össze mindazt, ami anjatőrgyüj tőnek kedves "lehet. Az éhesek meg eladnak odalenn mindent, a régi miseköntösöket, sokszínű selymeket, kendőket, terrakottákat, az emlékeket, a tradicziókat: s kapnak az egészért egy tál lencsét. Amiből azonban csak a lencse az övék. Mert fukar ám az uj-Jákob : legfeljebb ha az ételt dobja oda Ézsaunak; a tálat azonban visszaveszi tőle . . . .

Harcz a nyomor és a bűn -ellen. A modern társadalomtudománynak elemi tétele már, hogy a gyermekmentés szocziális kötelesség, nem jótékonyság. E z t a gondolatot végre Magyarországon is bevitték a köztudatba ;- a Gyermekvédő Liga nyughatatlan vezetői csináltak a Vanity fair-bői mélygy'ökerü országos akcziót. A komoly társadalom saját érdekének tudja már, hogy az elhagyott, a nyomorgó és züllésnek indult apróságokat kimentse a pusztulásból.. Nem baj, hogy jóformán a Liga az. egyetlen, amely erős munkával, impozáns komolysággal vette kezébe a gyermekvédelmet; ugy irányitja,, hogy' száz más egyesületével is felér a működése. Nemcsak intuieziója, de sok fáradságos tapasztalása is rávitte,, hogy központilag kell a nagy munkát végrehajtania. S ma már az állami gyermekvédelmet is á Liga dirigálja. Most pedig jön az agyonczitáít-, Montecuccoli. A nyomor és bün ellen való harezhoz is pénz kell, tömérdek pénz..Ezért csinálta- meg a liga tombolájátéktervét. Amikor hire ment, arról meséltek, hogy Amerikából csempészhették, mert ilyen grandiózus tervet csak ot^ mernek kieszelni és végrehajtani. Hogyisne ! Négyszázezer sorsjegy, .— ugyanennyi nyeremény; — ilyet csak a kolosszális méretek földjén sütnek ki. Pedig hát a Liga ötlete izig-vérig eredeti, magyar kitalálás. A viszonyok, ismerői megszokhat-

— márcz.

5.

A gyermekkirály. (Porzsolt. K á l m á n történelmi színm ü v e a Nemzeti Színházban.) Á Kóczán-dij géniusza lebeg e történeti szinmü felett és a Kóczán-dij géniusza rossz tanácsadó. E z a feketeruhás, mult századi honleány, aki keblén nemzetiszínű kokárdát visel, megjelenik a költő szobájában és hatodfeles jambusokra, pátoszra, lelkes kitörésekre; .diszmagyarokra , és más egyébfajta udvarlásokra csábítja őt', amelyek öreg akadémikusoknak határozottan tetszhetnek, de ma már kissé idejüket mult huszárcsinyek. A történeti színdarabban mindig v a n valami, ami a kulturfejlődés primitívebb lelkesedéseit j u t t a t j a az ember eszébe, történeti színműírókban v a n valami örökké tizennyolczesztendős vonás és ez is lehet szép és megindító, ha annyi erőtől duzzad, mint amennyit például & Schillerék korának ideálizmusa tudott belefojtani. • H i n n i kell elsősorban a történeti ideálokban, olyan generácziók kellenek, amelyek sirva. fakadnak, ha azt h a l l j á k a színpadról, hogy mindig Bécs vala a magyarnak megrontója. De olyan szkeptikus, rossz gyomrú és tisztalátásu nemzedékeknek, amüyen ez a mostani, hiába mondják el ezeket a korgó frázisokat. Mi csak azt érezzük ki belőle, hogy Porzsolt K á l m á n lelkes hazafi. É s mikor azt ajánlja H u n y a d i Lászlónak, hogy ne menjen fel Budára, akkor azt érezzük, hogy jó tanácsadó. É s mikor azt dörgik a főszereplők, hogy mindig egymás megrontására tört a magyar, ugy l á t j u k , már a Hunyadiak korában is jó vezérczikkiró lett volna Porzsolt Kálmán.. Á m ha egy puffogó hazafias aggodalom elkezd hizni, gömbölyödni, abból még nem lesz okvetlenül dráma. Legjobb esetben is történeti visszapillantás lesz, jambusokban és félmúltban elbeszélve. Emberek ezek ? Már nem is kívánjuk, hogy mai szivü és történeti perspektiváju embereket adjon. Már megelégednénk/ha Úgynevezett »jellemek«-et,. makacs fajbeli ideálokat, Ocskay brigadérosokat adna. De csak abstrakeziókat ad,, azt, ami az emberben a történeti . olvasókönyvek vázlatos emléke nyomán, m a r a d : a dib-dáb gyermekkirály, a gonosz tanácsadó Czillei, a kemény Hunyadiak, a szép Gara Anna, a hüs cseppet adó hü cseh, az érzéki szerelem megrontó hatása, a szegény ember, aki vet és a gazdag ember, aki arat, a bün, amely az égre kiált — és a morál, a hazafias morál. U g y kell annak lenni, hogy a Kóczán-dij géniusza nemcsak azt mondja a költőnek : tekints vissza a Hunyadiak korára és merítsd onnét müvednek tárgyát. U g y kell annak lenni, hogy azt is megsúgja, hol lehet a leghatásosabb történeti jellemfestéshez a patronokat kapni. Talán azt mondja : olvasd el Teleki Józsefet és A r a n y balladáit, nézd

471 meg Sardou látványosságait és Liczenmeyer képeit, végy emelése érdekében fekéte ruhában pityereg a plénum előtt, hozzá sok .'szerelmet, tánczos apródokat, udvari bolondot Mindezek »drámai motivum«-ok. Épp ugy, mint az, hogy az és pánczélos vitézeket, temetési szertartásokat, tetemreegész majdnem egy anyósvicczen fordul meg, azon, hogy hivast, prédikacziót és boszuesküvést, kis kápolna esti a gazdag mamával összezörren a hivatalnok-család. Teremtő zsolozsmáját, gyászfátyolős leány gerliczebugását, lantIsten, van-e olyan banalitás, amit Földes Imre nem markolt pengető diák szomorú dalát és mindezt keverd össze. És ki a .'hagyományok penészes kosarából ? sok, sok öldöklést tégy bele. ölesd meg Czilleit, Hunyadi Nincs. Mi pedig közben-közben mélyen elpirulunk Lászlót, a királyt, a k e d v e s é t . . . uram/uram, Porzsolt a sötét nézőtéren. Ennyire lenézi Földes Imre a Magyar Kálmán uram, hogy lehet egy négyfelvonásos drámában Színház értő és fiatal prémier-közönségét ?. Vagy talán annyi vért ontani! önhibáján kivül nézi l e ? Megalázva hallgatunk, azután A Kóczán-dij géniusza • tehát rossz tanácsadó. Ilyen leforrázva szökünk ki a színházból, ahonnan néha szetanácsokat szabad adni. El is szabad fogadni. Meg :is lehet rencsés estéken, gazdag szépségeket viszünk magunkkal, irni. Dijat is szabad vele nyerni, de előadatni — mégis csak Ilyenkor oly világos 'és könnyű minden. Egy szóval, egy színdarabot szokás. Hogy a Nemzeti Színház mégis elhangos örömkiáltással elujságolhatjuk, hogy mit láttunk, fogadta, sőt elő is adatta, kedves figyelmesség volt a birálómi- a dráma, miért hazudták komoiy emberek több órán bizottság részéről, de a módért és a rendezésért, melyben át az életet. Mostan'csak kérdezünk és dadogunk. Az agyunk a színház művészei a darabot eljátszották, semmiesetre fáradt és a reczehártyánk káprázik, mintha kinematográfsem fognak köszönő-levelet kapni a Tulipán T szövetségtől, figurákat bámult volna s csak arra emlékezünk már, hogy mint a hazai ipar fejlesztését gyámolító egyesülettől. emberek nevettek, veszekedtek, ficzkándoztak és sirtak, B—n. * Hivatalnok urak. Csak a Róth bácsinak kegyelmeznék meg. Ennek a szelid, öreg bohém-zsidónak, aki az ő kopaszodó szürke fejével is udvarolgat a lányoknak és épp annyi bohémséggel, ízléssel és tapintattal hamisítja az olajat. Életmüvészet van az öregben és melegség és mosolygó okosság. Egyszer a felesége gyermekágyban feküdt és éhesek voltak a gyermekei és ekkor egy pillanat alatt átlátta, hogy az élet mindennél nagyobb érték, és bün csak egy van, az életet megtagadni. Ezt a sajátságos etikát vallotta az' öreg olajhamisító tiz álló esztendeig. Az önvádat pedig jókedv, csendes, fütyörésző bohémség takarta el. Senki sem tartotta gazembernek. Nem is mondta a szemébe senki sem, csak egy igazi gazember és ekkor Róth bácsi szépen leugrott az emeletről és kitörte a nyakát. Csak neki kegyelmeznék meg. Nincs ugyan művészettel rajzolva, de Rátkay egy egész csöndes kis drámát gondolt beléje és megjátszotta oly tökéletesen és annyi színészi közvetlenséggel, hogy hinnem kell, ez az alak csakugyan él és mögötte mégis lappang valami. Máskülönben Földes Imre durva merényletet követett el minden irás szentsége ellen. Én legalább csak a színészek játékában találok izlést. Rátkay-bdLn, Törzs-ben és Forrai Rózsiban, aki egy házsártos anyóst játszik reálisan, okosan, nem a »Fliegende Blátter« szerint, pedig Földes Imre nagyon is a pohos német vicczlapok modorában irta . meg. Nem. Ez nem dráma. Hiába halmozza Földes Imre tővel-hegygyel az Orfeumi fordulatokat s a Szondi-utcza legfrissebb szó-ficzamitásait, mégis akadémikus marad, Hiába a telefoncsörömpölés, a házi és a központi telefon, a fülledt hivatalterem, amelyen viharos tömegérzéseknek kellene átlüktetni és hiába a sztrájk és háttérben a gyár, ez a bántó, majdnem allegorikus párhuzam és hiába a modern technika minden áldása, az igazi technika, az uj drámai technika még sém jut el ide. Ez a darab csak ekhós szekéren ballag. A hivatalnokvilág .czifra nyomorúsága, mondja a drámaíró és mi jó barátságban lennénk vele, hacsak valamicskét is adna, a mi nem vezérczikk, statisztika, vagy hervadt közhely. De nem ád. J A hőse is egy-suta miliő-rajzba nyomorítva jelenik meg és — a nyomorúság illusztrálására — előbb váltót hamisít, aztán még—ugyaricsak ennek az ülusztrálására—sikkasztani akar, de nem sikkaszt, a félesége pedig el akarja adni magát, de nem teszi meg, hiszen ott vannak a gyermekei, ott gügyögnek és kávéznak és sejpegnek ezek a' piczike rózsás porontyok, akiknek mintha a Nóra irója lenne törvénytelen nagyapjok. Arról már nem is beszélek, hogy egyik alak nagyravaszul elbújik a szobába és kihallgatja a bűnös vallomását. Vágy hogy az áldozat leánya a Rührstück

szétnyílt és összelebbent a függöny s aztán eltűntek, eltűntek örökre és egy kába impresszió-egyveleg maradt meg, amit szeretnénk kidörgölni a szemünkből, mint egy ostoba álmot. Miért volt ez a sok-sok-zaj semmiért ? * Morál. Ha éltél németek között és Berlinben legalább pár órára németnek érezted magad, akkor megérted Ludwig Thomát és a Morál vigszinházi bukását. Az Untér den. Linden-en sétál az ember. Egyszerre riadalom támad, Lovasrendőrök vágtatnak s szálas, porosz atyafiak 'figyelmeztetnek, hogy vedd le a kalapod alattvaló és hamarosan ugorj be a hódoló sorfalba, minthogy egy kocsi jön s azon ül a császár, a császár. Látnod kellett volna ezt a görnyedt berlini tömeget. Azután német mezővároskában kellett volna élned, a német ugaron, ahol a nők tejeskávétól és kuglóftól, a férfiak pedig jófajta pilsenitől dagadnak még, egészen az utálatig és a pukkadásig. Itt virágzik az erkölcs meg a német hazafiság. A hájas butaság itt idézi fejedre Tacitus Germániáját és itt, ebből a szemetes humuszból nő ki f Lüdwig Thoma' »Heimatskunst«-ja, az ódon bajor • paraszttörténetek szatírája és komikuma, a bökversek ° és a Morál, a Morál is itt virágzik. Mi,azonban csodálkozunk Thoma darabján s oly buta arczczal hallgatjuk, mintha a 2 x 2 = 4 - e t igazolnák be. A szatíra a kárörömre appellál s mi nem érzünk kárörömöt, Nem ismerjük a prűd embert. Nálunk Budapesten és Magyarországon legalább ismeretieri ez' á gyásztipus s ha akad egy-két példány mutatóba, igazán a muzeum spirituszába kívánkozik" és'csak nagyon-nagyon ostoba ember lehet, nem stréber. Kicsoda alakit nálunk erkölcsnemesitő complőt-t ? Kicsoda küzd a nudiiás ellen ? K i mer beszélni Aphrodité hiányos toalettjéről, anélkül, hogy a szemébe ne röhögnének ?' Valóban, nálunk az álszenteskedés már nem kenyér. Lehet, hogy erkölcstelenebbek vagyunk, mint Németország, de lehet, hogy éppen azért nem virul ez az üzletág, mert erkölcsösebbek vagyunk. Ámde — képzeljétek el — micsoda csiklandó' kielégülést, bizsergést és forrongást okozhat ez a csúfondáros kaczaj, a Thoma kárörvendő, tüntető, pofozkodó szatírája ottan. Egy ember jő és kimondja, hogy gyűlöli a szájas, piaczi morált,' amely frivol decolletage-ban feszit és szebb, szebb, ezerszer szébb nála a csók, az ölelkezés, maga a bün is, amely legalább komolyan, szertartásosan és ösztönös szeméremmel rejti e l piruló arczát a függönyök mögé. . / Thoma azonban nem akar sem jobbra,, sem balra filozofálni. Egyik párton sincs, akárcsak rrii. Egyszerűen látja az életet. Mulat azon, hogy az erkölcsnemesitő egyesület tőkéjét" egy demimonde-nak kénytelen adni, más- szóval, a tűzmestert saját aknájával robbantja fel.

1-72 •' Ez:irFhöma szátÍrája ; ;s v 'Há- közöriségésnek, primitívnek •és •'gyerekesnek érzik, 'nyugodjon- meg' a ° magyar ; kritika, 'minthogy''mindén-szatíra ''ilyen s -Thoma,- az írór van annyira 'öritÜda;tos';'-és"jóh'iszémü,:-;högy'• okkal ir ugy, amint ír. = ' "•••' "Az élőadás-tempóját igy határoztam volna meg : presto ma non troppo . . ? Ehelyett'bohózatos gyorsasággal pergett 'lé;1 a- szökött vigszinházi- stílusban; vágtató előrehaladással, ötletesen és francziásán, Triinthogy éz a • színház az utóbbi időben?.íégészen-1-elírancziásodott. Igy történik, hogy e 'tipikús német darabban csak az egy Vendrey német, a többi '"színész'>véré''-franczia!;ütem;re"ver s -temperamentumra, jáiékra íí és ,,í stiliisra' : egyformári • gall. -.Thoma -szatírája ebben 'sikkadt"-el. ' A ; daráb pédig : addig ' száguldott előre, előre, m'egerészte't't -'kaiitárszarral;- üráncziás galoppban, fákat, árkoká-t'-és'bokrdkat 'tiporva'; mig-egyszer —-egészen prográmrirón kivül" — hanyat'tvágódott.

KÖZGAZDASÁG.

A 'negyvenedik közgyűlés. A munkának is megvan a maga • poézise,— ezt az igazságot szőtte Chorin. Feréncz főrendiházi tag abba a beszédbe, melylyel a .Salgótarjáni Kőszénbánya r.-t. „negyvenedik közgyűlése alkalmából a vállalat k é t . vezérigazgatóját, Frischmann és Reimann urakat üdvözölte. Az igazság nem uj, csak a .beigazolása kapott erős argumentumokat azokban az adatokban, melyeket a közgyűlés évi jelentésében egymás mellé sorakoztattak.- Negyven év : előtt a vállalat 900 munkással kezdte meg az üzemet, ma pedig 14.000 embert foglalkoztat. A munka- megkezdésekor évente négyszázezer korona •munkabért fizettek *ki, ma pedig-a munkabér meghaladja a tizennégy millió koronát. És amig kezdetben a kiaknázott szén alig volt egy millió métermázsa, mai termelése közel •"• " '—•'•* - . • -'- • --' Punin. jár a-huszonöt mülió métermázsához. És ha hozzáteszszük még, hogy a. vállalat az elmúlt, évben .4,643.140 .korona tiszta-haszonnal dolgozott, teljesen beigazoltuk az állítást, hogy a munkának csakugyan megvan a poézise: Mert nem ismerünk igazabb élvezetet, mint látni a szellemi erő munkájának megtestesülését. Az iró, -a művész - alkotó zsenijének eredményét sokszor csak- későn, de legtöbbször sohase Bartók Béla. Pozsony, ahol még a dióspatkó is bizonyos láthatja.- Az eszmék lassan végzik a lelkek átalakítását s talán még nem volt a világnak olyan zsenije, aki életéformai hasonlatosságot mutat a hangvillához, tiszteletreben megállapíthatta volna, hogy törekvései megvalósultak, •melló hagyományokra hivatkozó .zeneváros. A tizénhetedik -•századbeli- Jpannes :Neusiedler -musicae magistertől kezdve eszméi diadalmaskodtak.- És ezért méltányolni-tudjuk a •íDohnányi Ernőig ésJBartók,,Béláig csomó kitűnő muzsikust sikert és a sikerrel járó dicsőséget, mely most a vállalat .adott az:. országnak.-Í. A z . utóbbi idők első szenzácziója két vezérigazgátójának kijutott-.- A kemény,, daczos -fökl szolgamódra engedelmeskedett nekik s ontotta magából •Dolmány,i „volt.-/Pompásan felszerelve vonult fel Pozsonyiból Mihalovich és Koessler iskolájába. Az akadémia felvételi a kincseket, amelyekből • bőven telt egy ország iparának ..vizsgájára zongorakvintettjét, vitte,magával. Most, ha volna •felvirágoztatására és egy-egész vármegye munkás jólétének .akadémia; melybe az európai zene. negyven halhatatlanját •gyarapítására. Mindez a szénből-, a rideg kőből tellett. Csak iVeszik fel,;JDohnányi.:kvintettjével.„bizvást oda is pályáz- •éppen Frischmann és Reimdnn üzleti zsenijével kellett hatna. Pár.év mul.va jött,;mint.második pozsonyi zeneszerző, ezeket a köveket megtermékenyíteni. Negyven évig tartó Bartók. 'Még-:. nagyobb talentumnak mondották. Popper munka fűződik ehhez -a sikerhez. A munka sok, de öröme, .Dávid,, aki .szójátékaival,-szokta fölavatni a művészeket, dicsősége sem kevesebb. És mi nagyon jól megértjük, •érre-az .-.üdvözletre, találta érdemesnek az., ifjú jövevényt: hogy dr. Chorin Ferencz, : a bányatársulat elnöke is követelte a maga részét ebből a dicsőségből. Hiszen ő is harmincz .»Vor .Eressburg, ,da muss man .sich beugeln«. Popper mester eszkomptált „hódolatát. most..váltotta.be. teljes értékében a esztendőt töltött ennek -a vállalatnak szolgálatában, s igy közönség; -hétfőn,.-.amikor az; Akadémiai Zenekar hang- Frischmann és Reimann vezérigazgatók mellett -ő a harmadik, akinek nevéhez és munkájához a vállalat anyagi versenyén Bartók öttételes zenekari. Szyit-jét játszották. A . «két pozsonyi: fiu a .maga zenei, útjában érdekes módon és erkölcsi sikerei fűződnek. A három névben, reprezentá.elvált, egymástól. Az, egyik Brahms, után haladt, a'másik lódik mindaz, 'amit- a Salgótarjáni Kőszénbánya r.-t. jelent a magyar ipar, a-magyar kultura és a magyar közgazdaság S trauss „Richárdot követte. A konzervatív .Dohnányi a berlini szempontjából. S aki valamikor megirja a • magyar ipar Hochschule-professzora,.lett. Bartók itt él köztünk, a zeneakadémia, liberális'-, szellemét bizonyítja,, hogy tanszéket" és ezzél párvonalban a -magyar szocziálpolitika történetét, annak külön fejezetben kell-méltatni, hogy-minő hatással •adott az; ifjú .forradalmárnak. Mert Bartók az. Sőt kérkedik-vele;-, h o g y .az. .Buzgón döngeti a harmóniákat és •voltak Chorin Férencz, Reimann Lázár és-Frischmann J. ' ostromolja fülünket.- Debussy és Strauss a mesterei és ve- -urak a magyar ipar fellendítésére, és a murikásjóléti intéz:zérei)s csak annyiban különbözik tőjük, hogy magyar alapra •mények meghonosítására. Ezek a-tények-.már ma -meg-épiti ;föl rendszerét. Fanatikusan magyar. K u t a t j a a népdalt, állapíthatók, s igy jó lélekkel mondhatjuk, hogy -'az idei .az ősi: magyarkaraktert, a zenében. S. ha rájön, fantasztikus negyvenedik' közgyűlés nemcsak a vállalatnak és vezér.neoimpresszionista színekbe- öltözteti, szinte erőszakosan igazgatóinak, de 'a magyar iparnak és magyar szocziál- kíveszLa formájából; Csodáljuk Bartók lenyűgözően erős, politikának is negyvenéves jubileuma. viruló talentumát, de ugy érezzük, .hogy ez a talentum tév. utón.van. Ha.Bartók csakugyan magyar, szimfóniái stilust Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. .akar ; teremteni;, meg ,van..minden, kelléke hozzá, ne hivja .segítségül ;a Strauss; Richárd vandál. csapatait. Elhiszszük, .hogy ez friss, vér,.: de egy- gyönyörű klasszikus kulturát .rombol:' Ne tartsunk ; a ; rombolókkal,, .mikor alkotni aka•runk. .A hangzás.perverzitása,se.Jehet a magyar lélekkel egyező. ..Miért legyünk már.dekadensek, mikor oly. messze Kellemes magyar otthon a központban, két perczvagyunk még a tulfinomodástól.- S végül: miért legyen nyire a park r és tengerparttól, szép. kertben. .Bartók, epigon, -.mikor :se .érzelmi, se nemzeti, se más egyéb Mérsékelt árak' Mérsékelt árak. i kapocs-nem fűzi az uj r német iskolához ? -Büszkék vagyunk Bővebb felvilágosítással szolgál.: .Bartók tehetségére- s ezért-szeretnők ezt á tehetséget egye-

/ ZENÉ.

ABBAZIA

. dül állva, a maga imponáló nagyságában, idegen árnyékok, hamis reflexek nélkül - látni.,. . n..

HÜBAY

VILLA LIBURNIA

Villa Liburnia, Abbazia.

Budapest, 1909. — N y o m a t o t t ' a z Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.