A német nyelv A német nyelvet igazán könnyű elsajátítani... Aki tanult latinul, és hozzászokott a ragozásokhoz, könnyen elsajátíthatja. Az első órán a tanár rögtön az elején elkezdi magyarázni: - Der, des, dem, den, die... És utána... csak így tovább. Pofonegyszerű! Hogy tisztán lássuk, vegyünk egy egyszerű példát. Először is fogunk egy német könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot, ami a hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják és bezárják őket olyan ketrecekbe (Kotter), amit egy ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék őket az időjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a neve, hogy ponyvával lefedett ketrec (Lattengitterkotter), és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával fedett ketrecben. Egy szép napon a hottentották elfogtak egy gyilkost (Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki ráadásul hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottelmutter, a gyilkosa pedig a Hottentottenstottertrottelmutterattentäter. El is fogta őt a rendőrség, és becsukták egy kenguru-ketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos módon megszökött. Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és hamarosan rohant is a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy ezt ordítva közölje főnökével: - Elfogtam a gyilkost! (Attentäter) - Melyiket?- kérdezi a főnök - A Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona. - Hogyhogy a gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártunk? - Hát - válaszolja kicsit nehézkesen -, a Hottentotterstottertrottelmutterattentäter-t. - Ó, Scheisse, mondhattad volna az elején, hogy elfogtad a Hottentottenstottertrottelmutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! Amint az szabad szemmel is jól látható, a német nyelv igazán egyszerű. A német nyelvet igazán könnyű elsajátítani...
JOHNNY ARANY: THE BARDS FROM THE WALES . Eduard king, English king,
Hamburgert, fishert, s mi jó falat,
Nincs rajta semmi ing.
Mi szemnek szájnak splendid,
It isn't rajta ing.
Hundreds szolga, mint hotel boy
Mégis king, british king.
A király felé lendít.
Only palast rajta
Ti urak, ti urak,
Beauty japán fajta
Ti hitvány dogok,
But nem azt nézte bárd,
Hat ne éljen Eduard?
Hanem, hogy kiabált.
A király így dohog.
How many river,
You misters, you misters,
Ja, and szántója a nagyszerű!
You walesi bulldogok.
How many a pogány
A királyi haj, lajf,
In the Wales tartomány?
It's a big dolog.
The people is
Edward king,
Happy rajta, sir
English king,
Nincs más informeson
Mindent a lord majorra kent.
That's a pointos hír.
Of course, hogy legvégül Nem lett happy end!
Montgomery is the Castle Hol aznap evening aludt Mister Montgomery Riglizte a kaput.
Új családi kör Reggel van, reggel van, mindenki ideges. A ház ura üvöltve tiszta zoknit keres. Feketés csészével boglya fejű asszony, ajánlja az égnek, hogy reája rogyasszon. Mintha szélből volna a nagylánynak lába, Sebesen bevonul a füredőszobába. Hosszú perceken át pingálja a szemét, Testvéröccse kiált: gyere ki te szemét! Konyha melegében jó pirítós mellett, Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet. Min vigyorog mama? - kérdezi a veje, Csupa borotvahab összevagdalt feje. WC-be zárkózik a legkisebbik gyermek, Most írja a leckét, na még csak ez kellett. Ajtó előtt jár a család furcsa táncot, Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot. Mire a rádió mondja a hét tizet, Elromlik a bojler, nem ad melegvizet. Az asszony begörcsölt ujjakkal mosogat, Férje jeges vízben sziszegve mos fogat. A nagyleánynak immár fél keze kabátban, A másikban pöttyös kakaós pohár van. Le is önti rögtön frissen mosott blúzát, S kabátján vastagon megkent kiflit húz át. Az utcáról szalad vissza a ház ura, Lábán cipő helyett megszokott papucsa. A reggel számára eléri a csúcsát, A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát. Reggel van, reggel van, ideges mindenki, Az asszony is elment, nincs már otthon senki, Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít, S a WC tartály halkan sistereg egy picit.
Ariel Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. A neve Ariel volt. Palotája maga volt a karcnélküli ragyogás. Az övé volt az egész Milky wayerdő, a Mars mező és az egyujjas Twix hegység. De mindennél büszkébb volt kislányára, Minna királykisasszonyra. A királylány szépsége 7-ed 7 országra szóló volt, de csak azért, mert nem volt világútlevele és csak 7 országba jutott el a szépségének a híre. Viszont az OTP Penta Tours jóvoltából Weiser Riese, a fehér óriás is tudomást szerzett róla és eltökélte magában, megszerzi Minna királylányt. Weiser Riese futárokat küldött Ariel király birodalmába, két Blend-A-Med tájfutó személyében, akik a fogszuvasodást is megelőzve vitték a hírt, miszerint: ha szépszerivel nem adják a lányt, Weiser Riese, a fehér óriás maga megy el érte. Ariel király visszaüzent: ha harc, legyen harc! A fehér óriás mikor ezt megtudta, összetrombitálta csapatát, az M&M-es csokigolyókat, élükön a Whiskas Macskával, akinek a fülei beleragyogtak a boldogságba, hogy végre harcolhat, hiszen eddig csak maradékon élt. Ariel király a nagy varázslótól, Sunlicht-tól kért tanácsot, aki éppen a Toalett Kacsával a baktériumokat gyilkolászták a perem alatt. A Toalett kacsa ajánlotta, hogy vessék be a Libresse szárnyasok berepülő századát és így a levegőből döntő csapást mérhetnek, a retteget M&Mszesekre. - Be kell őket kapni, mert csak a szádban olvadnak! - szólt közben Wolf. Õ volt az első farkas, aki sütni tud, lám most is milyen ötletet sütött(ki). De már jött is a rettegett csapat, élén Weiser Riese-vel és a Whiskas Macskával. Ekkor a várból előugrott a Toalett Kacsa, akit a Sunlicht a nagy varázsló felhatalmazta a varázslásra, és ezt kiáltotta az ellenség felé: - Knorr minden nap új varázslat! És e varázsszavakkal már majdnem békává varázsolta az M&Mszeseket. De Weiser Riese a Kite Kat-tal megtörte a varázst. Ekkor a Libresse boszorkányok a Whiskas Macska fölé röpültek és leköpködték. A Whiskas Macska a Libresse nyanyák szájában lévő savaktól elvesztette kalcium tartalmát és az egyik tojása megpuhult. Ettől a macska teljesen harcképtelenné vált. Ekkor hirtelen megjelent Aqvafresh a háromszoros védelem. Õ a Magyar Fogorvosok ajánlásával lépett szövetségre Weiser Riese-vel. De mindjárt vissza is fordult, mikor megérezte a tisztaság átható erejét, tudta OMO lovag jön, a Király Mágusa. És tudta, hogy Ariel király is csak az ő segítségével tüntette el Bence ruhájáról az első eperevés nyomait. Elképzelte, ahogy a csatából kikerül a felsőrésze, összemegy és a színét is elveszti, így hát nem mert OMO lovaggal szembeszállni. Éppen ezért elhúzta a háromszínű csíkot. Most a szakács Wolf rohant ki a várból és megette az M&M-szeseket, de megfeküdték a gyomrát és a foga is nagyon szomorú lett. Úgy érezte, Colgate kell neki. Rögtön meg is evett egy tubussal és ettől a szája olyan mentol szagú lett, hogy rögtön közelebb hozta a partnerét, akivel ott is hagyták a csatát. Weiser Riese észrevette, hogy egyedül maradt. Odaüvöltötte Ariel királynak: - Gyere elő gyáva kukac, megvívok veled, még előáztatás sem kell! Mire Ariel: - Én sem vagyok hagyományos mosópor, így hát megvívok veled! Ott állt egymással szemben a két vitéz, Ariel ‚s Weiser Riese. Mindketten fékezetten haboztak a dühtől és sokáig meredtek egymásra. A csend tartós volt és rézfejjel nehezedett a Mars Mezőre. - Ezek a zoknik tiszták, de ez engem nem győz meg, lássuk, mit teszel velük Ariel. - Eltávolítom a foltokat és kiölöm a szabad szemmel nem látható baktériumokat. És lássuk, mit teszel ezekkel a koszos edényekkel te óriás! - Engem nem tör le a mosogatás, tudod, van egy barátom! -a bokor mögül előjött (nyú)- Sunlicht és kétszer átnyalta az edényeket, ezután távozott. - Így nem jutunk dűlőre, rendezzünk mosóversenyt! - ajánlotta az óriás és már a legmakacsabb szennyeződéseket is eltávolította maga körül dühében. Elkezdődött a csata. Mostak, mostak, mostak.
A fehér óriás már elfogyott, de Ariel király csak mosott! Mikor a fele elfogyott a királynak, büszkén jegyezte meg: - Feleannyi mosópor, kétszer annyi tiszta ruha, ez vagyok én! Ezzel visszament a várba a lányhoz Minnához. Sokáig éltek, ha el nem fogytak. Bár a királyt a hűtlen leányzó elcserélte két doboz hagyományos mosóporra, de a tisztaság megmaradt a birodalom legapróbb zugában is.
Piroska és a farkas - eszperente nyelven Vereske meg egy rettenetes fekete szerzet Egyszer lett, esetleg nem lett… lett egyszer egy gyermek, melynek neme gyenge, s neve Vereske. Egyszer Vereske fejbe vette, elmegy s meglep egy szeretett embert, mely lehet negyven esztendeje nemzett egy egyedet, melynek gyermeke Vereske lett. Egy szegen lelt egy remek cekkert, s beletett rengeteg eledelt, melyet kedvence szeretett. Ezzel felkerekedett, s ment, ment keresztben egy rengetegen, mely egyenest egy helyhez vezetett, melyen Kedvenc letelepedett. Negyven percet sem ment, s egy kedves teret lelt, melyen rengeteg nefelejcs hevert. - Ez Kedvencem kedvence! — nevetett Vereske, s cekkerbe, melyben egy csepp helyet kevert, nefelejcseket szedett. Egyszerre megjelent egy rettenetes, fekete szerzet, mely megremegtetett keblet, testet, lelket. - Merre lejtesz, te szeretetteljes gyermek? – vetette fel cselesen. - Megyek Kedvencemhez – felelte Vereske. - S merre lelhetem e kedves embert? - Erre, erre egyenest. Ezzel e fertelmes egyed sebesen el… Egy perc sem telt el, s fekete szerzet telephelyen termett. Bement, megette Kedvencet, s felvett egy mezt, mely Kedvencen lehetett. Leheveredett egy fekhelyre, s tervbe vette: Vereske sem lehet megmentve. Egyszerre Vereske cekkerrel megjelent. Bement Kedvenchez, de szeme elkerekedett, mert egy cseppet lett meglepett. - Kedvencem! – rebegte Vereske. -Szemed lett terjedelmes! Rendes ez? - Rendes, rendes! – felelte fekete szerzet fekve. -Ezzel rendesebben szemre vehetlek. -S fejeden szerved, mellyel neszeket felvehetsz, lett termetesebb! Nem kellemetlen ez? - Nem, nem! Ezzel teljesebben vehetem csevejed. -S fejeden eme szerv, mellyel eledeled beveszed… hej, de rettenetes lett! Felelj nekem, helyes ez? - Helyes, helyes kedves Veres! – kelt fel eme veszedelem. -Ezzel kedvesem egyben nyelhetek! – S hemm … megette e megszeppent gyermeket. S mert teste tele lett, szeme elnehezedett, egy kerevetre leheveredett. Egy fegyveres ember telephelyre keveredett, s vette neszeket, melyeket fekete szerzet fekve brekegett. Bement, s lett meglepett, mert kedves ember helyett fertelmet lelhetett. - Szent egek! – rebegte. - Merre lehet Kedvenc s Vereske? Szemre vette szerzetet, s nem lett rest, menten felnyeste e begyet, mely kedveseknek rejteke lett. Megmentett egyedek lelkesen mekegtek. Fegyveres ember nem lett tehetetlen, felnyesett begyet cserepekkel teletette. Ezt rendesen beszegte, s csendben elszeleltek. Fekete szerzet egyszerre megelevenedett, s mert nyelve cserepes lett, fejbe vette, keresne egy nedves helyet, melyen egyet lefetyelhet. Felkerekedett, s egy hengeres helyhez ment, melyben lent nedvet lelt. Fejet beemelt, s csendben lefetyelt. De mert feje ereszkedett lejjebb, s egyre lejjebb, cserepek begyben fejhez hengeredtek. S mert szerzet feje lett nehezebb, nedvbe beesett, s benne elveszett. Ezzel e mese befejeztetett. Tetszett - ez nektek gyerekek?
Peroska és az Ordas Mesélő:
-7-
Egyszer régen, amikor a hülyét még pontos jével írták, volt egy város, Bivalyröcsöge. Ott élt egy kislány, aki olyan sokáig járt sötétkék sapkában, míg a sapka rá nem gyógyult a fejére. Így a kislányt elnevezték Peroskának. Egyszer azt mondja neki az anyja:
Anya:
Erigy, te jány el a te anyáidhoz, a nagyhoz, osztán vigyél neki borot meg egy kis répás kalácsot, de nehogy megint a rendőr hozzon haza!
Mesélő:
Na, erre Peroska betette a kosárba a borot meg a répás kalácsot, aztán zsebre vágott annyi tökmagot, hogy a légy kétszer tankolt, mire körberepülte és elindult a nagy útra. Úgy gondolta, hogy átvág az erdőn, mint részeg kamionos a birkanyájon, de ahogy beért az erdőbe, ráköszönt a depresszió:
Depresszió:- Jó napot kívánok! Hová lesz a séta, te nagyon mulya? Peroska:
Pro primo először is ne ijesztegess, mert szívinflációt kapok. Pro primo másodszor pedig nem vagyok mulya, hanem Peroska.
Depresszió: Te Peroska nincs is kosarad! Peroska: - Ó, én nagyon mulya, hát nem otthon felejtettem! Mesélő:
Peroska úgy rohant haza a kosárért, hogy csak úgy porzott lába alatt a dübörgés, 5 perc alatt hazaért, pedig verte a víz, mint tavasszal a hóembert.
Anya:
A kosarat meg itten hagyod, te cafka! Tán akkor hajoltál le, mikor az észt osztották?
Mesélő:
Az anyja persze úgy elverte, mint jégeső a zsenge termést és rákiáltott kígyót is meg békát is. Sietett hát Peroska vissza az erdőbe, azaz sietett volna, ha nem állják útonállók az útját.
Útonállók: Állj! Kaját vagy életet! Mit pislogsz kislány, mint hal a szatyorban? Ide a kosarat! Peroska:
Mit csipogtok, kisrigók? Ütlek - borulsz, rúglak - fekszel, velem többet nem kötekszel! A balkezem veszélyes, a jobbtól még én is félek. Húzzatok el, de gyorsan, mert olyat beverek, hogy csokorba szeditek a villanyoszlopokat és felköszöntitek vele a trafóházat!
Mesélő:
Miután a megszeppent rablók lepattantak, mint szúnyog a kínai nagy falról, Peroska folytathatta útját az erdőben. Ment, mendegélt és nemsokára egy keresztúthoz ért. Az út közepén egy vénséges vén öreganyó bandukolt. Olyan randa volt, mint vaddisznón a farzseb, olyan rút feje volt, mint egy támadó menyétnek.
Peroska:
Jó napot öreganyám! Hová cipeli azt a marha nagy vaslapátot?
Öreganyó: Szóltál kislányom? Vagy csak a szél csapkodta a szádat? Peroska:
Kit akar kend lapátra tenni, rusnya nyanya? Tán Jancsit és Juliskát?
Peroska és az Ordas
-8-
Öreganyó: Hülye gyerek, megeszlek, mint a mézeskalácsot! Akkora pofont kapsz, hogy utána olyan házba is bekopogsz, ahol még csak az alapot ássák. Mesélő:
Peroska jobbnak látta békén hagyni az agresszív banyát. Alig haladt egy fertályórát, amikor éktelen vonyítás szűrődött ki az erdő sűrűjéből:
Ordas:
-Sárkányfüvet tessék! Friss meleg a sárkányfű!
Peroska:
Hű a teringettét! Csak nem tévedtem el már megint, mint a vasorrú bába a mágneses viharban?
Ordas:
Peroska bajtársnő, jelentkezem! Jelentem, az eltelt szolgálati időm alatt esemény nem történt. Figyelési terepszakaszom az erdei kisúttól a nagymama házáig terjed. Ellenséges vakondtúrást nem észleltem.
Peroska:
Szerbusz, farkas!
Ordas: -
Hová mécc Peroska, csak nem a nagymamához ?
Peroska:
Gratulálok, elsőre kitaláltad! Eszed mint a penge! Ha az IQ-d kettővel több lenne, az már akár sült krumpli is lehetne.
Ordas:
Aztán mi a nyüvet viszel a kosaradban ?
Peroska:
Viszek neki borot meg répáskalácsot.
Ordas:
Aztán nem félsz, hogy bedarál a hegyi rém?
Peroska:
Nem, mert nálam van a nuncsákóm. Meg aztán lefejelem, mint kölyökszöcske a harangvirágot. Így ni!
Mesélő:
Mire a farkas magához térült, Peroska már majdnem célhoz ért. Ezért az ordas rettenetesbe kapcsolta magát és egy pillanat alatt a nagymama házához ért. Döngetni kezdte az ajtót.
Nagymama:Ki az, aki úgy rúgdossa az ajtómat, mint lázas gyerek a takarót? Ordas:
A NYEST APÓ, a NYEST ANYÓ és a kis NYEST.
Mesélő:
Az ordas abban a pillanatban már benn is termett. Odaugrott az ágyhoz és bekapta a nagymamát lázmérőstül, tundrabugyistul, sőt még a köszméteszedő cipőjét is lenyelte. Gyorsan felhajtotta rá a lábvizet, s bebújt az ágyba, mert már Peroska igen közel járt. Meg is jött, pár percen belül.
Peroska:
Szia, nagyi! Hoztam egy kis piát! (döbbenten) Nagyi, milyen betegséged van neked? Olyan ronda a fejed, hogy én még gázálarcban is szebb vagyok nálad! Akkora lett az orrod, mint egy vak ács hüvelykujja.
Ordas:
Sajnos az áremelkedés miatt már annyit lógattam az orrom, hogy megnyúlt.
Peroska:
A szemed meg akkora, mint egy szabadnapos teniszlabda.
Peroska és az Ordas Ordas:
Azért kislányom, hogy jobban lássalak.
Peroska:
A füled meg akkora lett, hogy a denevér éhen halna, mire kitalálna.
Ordas:
Igen Peroska, hogy jobban halljalak.
Peroska:
A szád meg akkora, mint egy kitaposott kozáksapka.
Ordas:
Hogy jobban bekaphassalak!
Mesélő:
Az ordas be is kapta Peroskát, mert már unta a dumáját. Utána magára húzta a
-9-
paplant, s nagy horkolások közepette elszunnyadt. Erdőkerülő: Pszt! Valaki fűrészel! Biztosan a nagynyanya. Most fűrészeli le az ágy lábát, hogy mélyebben tudjon aludni, ha, ha, ha. Bekukkantok hozzá. Az anyját! Romulus és Rémus anyja! Mit keres a farkas a nagymama ágyában? Felhívom a vadászokat! Halló! Vadásztársaság? Küldjenek egy farkasirtó vadászt azonnal! Cím: Erdőröcsöge, Tuskó u. 23. Mesélő:
Nem telett bele tíz horkantás, már ott is termett a vadász.
Vadász:
Na, te gonosz farkas, nem vagy te olyan erős, mint amilyen büdös.
Mesélő:
A vadász úgy orrba vágta az ordast, mint vakondokot a rotációs kapa. Utána felvágta a gyomrát és kisegítette belőle a nagymamát és Peroskát. Aztán telerakták a gyomrát TNT lemezekkel, s összevarrták. Ebbe az ordas bele is döglött. A nagymama és Peroska a megmenekülésük örömére azonnal bulit rendeztek Erdőröcsögén. Ott volt a mese apraja és nagyja.
Hófehérke és a hét törpe
-10-
Hófehérke és a hét törpe Mesélő:
Hol volt, hol nem volt, túl az idegi megterhelésen, létezett valahol, egy emberi kéz által felépített palota. Ablakában üldögélt a királyné, s ekképpen morfondírozott: Királyné: – Ha most éppen hímeznék–hámoznék, majd véletlenül megszúrnám az ujjam, netalán a vérem is kiserkenne, milyen hülyén néznék ki megszületendő gyermekem előtt! Mesélő: Telt–múlt az a pár nap és láss csodát, világra jött a csöppség, nyomban el is nevezték Hófehérkének. Sajna rövidesen jobblétre szenderült a királyné, ezért a vezér, új asszonyt lízingelt, valami varázstükörrel együtt. Az új szutyok büszke és rátarti volt, hármassal kezdődött a személyi száma, szabadidejében pedig állandóan kérdezgette a visszapillantót: Kné(mostoha) – Tükröm-tükröm mondd meg nékem: ki a legszebb e vidéken? Tükör: – Nem tudom, állj odébb nem látom! Mesélő: Így ment ez egy jó darabig, közben Hófehérke felcseperedett. Szóval jól nézett ki a kis cafka, ezt valahogy a tükör is kiszúrta: Kné(mostoha):– Tükröm tükröm mondd meg nékem… Tükör: – Jaj már úgy unom ezt a süket dumát, megakadt a tű a lemezeden? Tudd meg te bitang, hogy Hófehérke százszor szebb, mint Te! Mesélő:– Na erre a királyné besárgult az irigységtől, meg a másfél liter pálinkától ezért megparancsolta a vadásznak, hogy Hófehérkét vigye el az erdőbe és ölje meg. A vadász azonban nagyon jó ember volt. Vadász: Hófehérke, drága szívem, elsejéig adj egy ezrest! Ha az ezrest megkapom, életedet meghagyom! Hófehérke: Jól van nesze. Itt a pénz, de húzzál innen mielébb! Szabad vagyok trallala, boldog vagyok trallala! Jéé! Egy tisztás! Hű, micsoda házikó, menjünk be tán hopsza hó!…………. Előveszem a spájszerem, a zárat meg beverem!…………….. Milyen bútor, milyen ablak, lakói bíz, sokan vannak. S miből látszik ez a szám? Nem csalás, nem ámítás: 7 tányér, 7 kanál, 7 pohár, 7 kiságy. Hű, de marha éhes lettem, igaz, már oly rég nem ettem. Beburkolom a kaját, aztán meg bevágom a szunyát. Törpék: Messze még a hajnal, 10 perc múlva fél hét, Vár a házikónkban, az új színes tévénk. A bányában meleg volt, tárnák mélyén sötétség, Amikor meg nem néztek, megléptünk mi mielébb. Édes otthon jó szaga, hívott minket most haza. Vidor: Ki ült a protézisemre? Szundi: Ki itta meg a whiskymet? Szende: Ki köpött a levesembe? Morgó: Ki lopta el a zoknimat? Hapci: Megvan, fiúk, ki a bűnös, akinek a keze büdös. Morgó: Rajta fiúk, szimat, szimat! Keressük meg a zoknimat! Tudor: Megvan srácok! Ő a tettes! Csak ő lehet, keze retkes. Hófehérke: Kik vagytok ti sudár ifjak, akikért a lányok sírnak? Vidor: Szégyen, hogy nem ismersz minket… Kuka: Kedvencünk a tatár bífsztek. Szundi: Életünk nagy tengerén, nincs oly hülye, mint e hét. Tudor: Kicsi szám most eképp gagyog, elárulom, Tudor vagyok.
Hófehérke és a hét törpe -11Vidor: Arcomon a széles vigyor, az én nevem csakis Vidor. Szende: Most jut csak eszembe, én vagyok a Szende. Szundi: Álmos vagyok és nem dundi, az én nevem ezért Szundi. Morgó: Szemem forgó, hasam korgó, az én nevem tehát Morgó. Kuka: Rímet faragni nem nehéz, én vagyok a Kuka. Hófehérke: Hát téged meg hogy hívnak? Hapci: Hapci!!! Hófehérke: Egészségedre! Tudor: De van még egy nagy problémánk, nincs ki mosson, főzzön ránk. Szaros gatya, koszos zokni, neked kéne ezt mind kimosni. Ha rendben lesz minden ágyikó, nem lesz reggel riadó! Hófehérke: – Rendben van, áll az alku. Ha ilyen szépen kértek, itt maradok, nektek élek. Mesélő: Lépjünk előre az időben! Hapci issza a colát, Szundi húzza a 8 órát, míg Hófehérke vígan mosogat. Hófehérke: Itt egy zokni, ott egy zokni, Jaj, de büdös, meg kell szokni. De nem ment el a józan eszem, felteszem az orrcsipeszem. Mesélő: Eközben a gonosz mostoha csak nem tudott nyugodni. Egy hétfői napon ugyanis megint elkezdte inzultálni a tükröt. Kné(mostoha):Tükröm, tükröm , mondd meg nékem… Tükör: Nem elpofáztam neked már vagy ötvenszer, hogy a varacskos disznó segge is ezerszer szebb nálad, hát még a Hófehérje! Mesélő: Na erre megint éktelen haragra gerjedt a királyné, előbb vizet, majd bosszút forralt. Beöltözött biztosítási ügynöknek, magával ragadott néhány kötvényt és elindult a törpék házához Kné(mostoha):Életbiztosítást vegyenek! Életbiztosítást vegyenek! Hófehérke: – Jó napot mamóka! Mi van még a tarsolyában? Kné(mostoha) – Mit mondtál? Orsolya? Hófehérke: Nem, orsóolaj!!! Orsóolajból a törpék gázolajat taknyolnak, mert a bányáig gyalog kipurcannak. Drága üzemanyagra meg nincs keret, ott csempésznek be olajat, ahol csak lehet. Kné(mostoha):És nem veszik észre a vámosok? Hófehérke: Nem!!! Kreatív a törpe agya, átvágja a vámost biz a! De fáradjon be a törpelakba, megkínálom egy kis Calgonnal és akkor tovább él mint a mosógép! Kné(mostoha):Ne bókoljál kislányom, nem vagyok én még olyan vén. Fülembe jutott azonban, kell neked egy szép hajlék. Nyisd ki csipás szemed és olvasd el e levelet, Tőlem kedvezményesen kaphatsz erdei hitelt. Hófehérke: Ha bevállalsz 13 törpét három éven belül, a házikó csupán tízmillióba kerül… Törpék: Boszi, boszi tarka, se füle se farka….. Vidor: Idesüssetek! Valaki megint be akarta malmozni! (Mutatja a levelet) Hófehérke: Mit mondtatok? Malom? Imádok társasozni! Gyertek, üljünk le, azonnal játszani! Mesélő: Eközben a gonosz mostoha sem tétlenkedett, előcibálta a tükröt, Kné(mostoha) Tükröm, tükröm mondd meg nékem…. Tükör: Édes jó istenem! Mikor hagysz egy kicsit pihenni! Tudd meg hogy Hófehérkét meggenerálozták a törpék, az ég egy adta világon semmi baja, sőt még szebb mint valaha!
Mesélő:
Hófehérke és a hét törpe -12A gonosz mostoha még ravaszabb cselt eszelt ki, fehérrépa árusnak adta ki magát, jól megtömte kosarát zöldséggel és kisomfordált az erdőbe.
Kné(mostoha):Fehérrépát vegyenek! Fehérrépát vegyenek! Édes szép a fehérrépám. Hófehérke: Jé, erre jön egy csúf anyó, haja, mint a pókháló. Mint tehénen a gatya, úgy néz ki a csúf banya. Én szeretnék venni répát, de sajnos nem lehet, A törpék megtiltották, hogy Bárkit beengedjek. Ha Bárki a neved, bejöhetsz, Különben húzd el, de gyorsan a beled! Kné(mostoha):Jaj dehogy! Ajándékba adom neked a répát, Csak előbb felszeletelem, hogy könnyen megrágd. Átitattam méreggel, a Hófehér ettől pusztul el! Ha, ha, ha! Jaj nekem, felcseréltem a répát, Kinyiffanok mindjárt! Törpék: Messze még a hajnal, 10 perc múlva fél hét, Vár a házikónkban, az új színes tévénk. A bányában meleg volt, tárnák mélyén sötétség, Amikor meg nem néztek, megléptünk mi mielébb. Édes otthon jó szaga, hívott minket most haza. Tudor: pszt… Jobbra csodálkozz! Törpék: Hűha! Kuka: De hulla! Szundi: Azt a rezes angyalát, feldobta a bakancsát. Morgó: Dehogy dobta, dehogy dobta. Bekrepált az istenadta. Hapci: Dobjátok bele az üvegkoporsóba, aztán vigyük ki a Rühes-dombra! Mesélő: Lassan visszatért az élet a rendes kerékvágásba, ám egyszer csak jött a fax, – királyfi érkezik leánynézőbe. – Húúú!!! Gondban volt a kis csapat, most mitévők legyenek, Hófehérke oly jól bevált, nem adnák őt semmi pénzért, biztosan reá fáj a királyfi foga. Árgyélus: Én vagyok a jó királyfi, könnyű engem megtalálni. Karom erős, szívem bátor, szülőhelyem inkubátor. Még nem múltam 20, de a köszvény húz. Fáj a lábam, fejem szédül… Hófehérkét keresem. Nőt vagy életet! Hová dugtátok Hófehérkét, Aki miatt nem nézem a vébét. Mesélő: A törpék egymásra néztek, szemükben megcsillant a szívatás halvány parázsa és álmos sóhajt varázsolt az izgatott kis arcocskákra. Tudor: Kint van a Rühes-dombon, barníttatja magát a napon. Vidor: A szoláriumot teszteli, melyet a minap vettünk neki. Árgyélus: Mit látok a bokornál, milyen apró pici láb. Lehet vagy úgy 46-os, de a lábszag irtózatos. Ó te tüzes hajadon! Mi mászik a hajadon! Bőröd, mint a kátrány, de ez nálam nem nagy hátrány. Csókot nyomok ajakára, hátha felkel valahára! (Véletlenül ráesik a mostohára) Kné(mostoha):Megcsókolhatsz dicső lovag, ha válaszolsz a kérdésemre: Miből van az üvegkoporsó fedele? Árgyélus: Speciálacélból. Kné(mostoha):Határeset! De ezt még elfogadom!
Mesélő:
Hófehérke és a hét törpe -13Itt a mese hol a vese, az erdőben szól a zene, csiripelik a madarak, királyfinak esze szaladt. Hófehérke és a hét törpe, vígan élnek az erdőben, minden ebédre bablevest falnak, boldogan élnek, míg meg nem halnak.
