Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? A romák integrációs politikájával és gyakorlatával kapcsolatos tíz tagállamban elvégzett kutatás
Összefoglaló jelentés
Philip Brown Peter Dwyer Philip Martin Lisa Scullion Hilary Turley
2015. március
Wi th financial suppor t fr om th e Fundam ental Rights and Citizenship Programme o f th e Eur opean Union
Az jelentésben használt képeket a Roma MÁTRIX projekt partnerei készítették.Szeretnénk kifejezni hálánkat, amiért hozzájárultak ahhoz, hogy használjuk ezeket ebben a jelentésben. Ezt a publikációt az Európai Bizottság Alapvető Jogok és Állampolgárság Programja pénzügyi támogatásával készült. Jelen publikáció tartalma a szerzők kizárólagos felelőssége, és semmilyen körülmények között nem tekintendő az Európai Bizottság álláspontjának. © Roma MÁTRIX 2015
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 1
A Roma MÁTRIXRÓL
A Roma MÁTRIX (Kölcsönös Akciók a Rasszizmus, az Intolerancia és az Idegengyűlölet Ellen) az Európai Unió Alapvető Jogok és Állampolgárság Programja társfinanszírozásában megvalósult két éves projekt (2013-2015). A projekt az Európai Unió tíz tagállamát foglalja magába (Bulgária, Csehország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Spanyolország és az Egyesült Királyság továbbiakban: partnerállamok). Összességében 20 szervezet működött közre partnerként a projektben, mely különböző típusú közreműködő szervezeteket takar, beleértve nemkormányzati szervezeteket (NGOk), romák által vezetett szervezeteket, helyi önkormányzatokat, egyetemeket és két vállalatot a magánszektorból. Különböző intézkedési programokat hajtottak végre, ami magába foglalta a hálózatfejlesztést, roma közösségekhez tartozó emberek mentorálását, konferenciákat és munkacsoportokat, pozitív képek kialakítását és a közszolgálati médiakampányokat stb. Ez a munka négy fő területre fókuszált, amelyek a Roma MÁTRIX projekt megerősítésére szolgáltak : Jelentéstételi és jogorvoslati mechanizmusok a 'romaellenesség' leküzdésére
Foglalkoztatás Közösségek közötti kapcsolatok és mediáció. A Roma MÁTRIX projekten belüli a kutatásokban a Salford és York egyetemek vállaltak szerepet. A kutatások legfőbb célja az volt, hogy megvizsgálják, hogyan válhatnak a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák működőképessé és hogyan terjesztikezeket a kezdeményezéseket a partnerországokon belül a 'romaellenesség' ellen való küzdelemben. Ezen átfogó feladatkörök alapján a kutatást négy egyedi célkitűzés vezérelte: 1.
A romaellenesség elleni küzdelemben meglévő politikák és gyakorlatok feltérképezése és felfedezése és a társadalmi beilleszkedés előmozdítása a fent említett 4 fő területtel összefüggésben;
2.
A romaellenességgel vívott küzdelemben meglévő irányelvek és eljárások eredményességének átgondolása;
3.
Megvizsgálni, hogy a meglévő irányelveki és eljárási keretek hogyan érvényesülnek a gyakorlatban; és
4.
Feltárni, hogy a romákat támogató és/vagy képviselő szervezetek hogyan látják ezen irányelvek múködését..
Roma gyerekek a nemzeti gondozásban
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 3
Irányelvek és eljárások, módszer és minta Aktuális irányelvek Jóllehet évtizedek fontos kérdésnek tekintik az elmélyülő kirekesztést, aminek sok Európában élő roma közösség van kitéve,azonban az az elmúlt évek során a nemzetközi politikai szereplők egyértelműen napirendjükre tűzték a megoldáskeresést a fennálló helyzetre. Ezt a fókuszt olyan kezdeményezések szemléltetik, mint az EU Roma Stratégia 2008 és a Roma Integráció Évtizede 2005-2015 más politikai dokumentumok és tervek mellett, melyeket olyan szervezetek hoztak létre, mint az Európai Bizottság, Európa Tanács, Világbank, Egészségügyi Világszervezet és a Nyílt Társadalom Alapítvány. A Nemzeti Romaintegrációs Stratégiák Uniós Keretrendszere - melyet valamennyi tagállam támogatott 2011-ben- is hasonlóképpen bizonyítja az Európai Bizottság jelentős erőfeszítéseit arra, hogy a tagállamok olyan eljárásokat vigyenek gyakorlatba, melyek célja a roma és nem roma népesség közötti egyenlőtlenségek megfigyelése és csökkentése négy fő területen, úgy mint oktatás, foglalkoztatás, egészségügy és lakásépítés. Az EU szervek ezért jelentős szerepet vállaltak a romákkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó jelenlegi nemzeti és regionális stratégiák kialakításában a Roma MÁTRIX mind a tíz partnerállamában. Mindazonáltal egyértelmű, hogy az európai, nemzeti és regionális szinteken folytatott figyelemre méltó politikai aktivitás ellenére csupán korlátozott előrelépés mutatkozott az egyenlőtlenség kezelésében, amely megfigyelhető a roma és nem roma népesség között Európa-szerte. A tíz partner állam sokszínű politikai környezetéhez fűzött egyedi megállapítások részletei a Roma MÁTRIX időközi kutatási jelentésében és országjelentésekben találhatók. 1
Módszer és mintavétel Az ismertetett eredmények helyszínen gyűjtött adatok elemzésén alapulnak. Ez 112 félig strukturált interjút jelent, melyet nemzeti (n=60), regionális (n=3) és helyi (n=49) politikai szereplőkkel készítettek, beleértve megválasztott politikusokat, köztisztviselőket, NGO alkalmazottakat, roma közösségi szervezetek tagjait és politikai szakembereket. sorolta be magát. A helyszíni kutatómunka jellemzően két helyszínen zajlott a Roma MÁTRIX tíz partnerállamában. Azt első általánosan a
1
Ezek letölthetők a következő oldalról:
https://romamatrix.eu/research/interim-research-findings.
nemzet fővárosa volt, mivel itt történik a nemzeti szabályzatok kidolgozása és fejlesztése. Annak érdekében, hogy megállapíthassuk, hogy a politikai intézkedések hogyan valósultak meg a gyakorlatban, kiválasztásra került egy második helyszín, egy „helyi” területa kutatáshoz, , mely számos integrációs kritériumnak megfelelt, mint például, számottevő roma származású népességnek szolgált otthonául A válaszadókat célirányos, nem véletlenszerű mintavétellel választották ki az egyes országok kutatóinak segítségével. Mindegyik interjú körülbelül egy órán át tartott, melyeknél szükség esetén tolmácsok is jelent voltak, az interjúkról pedig audió felvételt és átíratot készítettek. Az átiratokat tematikus kódok és tartalomelemző technikák és a QRS NVivo 10 szoftver alkalmazásával elemezték. A helyszíni munka 2013. októberétől 2015. januárjáig tartott. pragmatikus álláspontot választottunk. A „roma származású” alatt olyan személyeket értünk, akik saját magukat jelölték meg annak azokban az országokban, ahol a kutatások folytak. Ezek az személyek gyakran a roma védelmi szervezet különböző részeihez tartotak. Megjegyzendő hogy a kutatásban részt vevő roma válaszadók között szerepeltek politikai szereplők, akik a hatósági eljárások fejlesztésében és végrehajtásában vesznek részt különböző helyi és nemzeti szervezetekben és ezen szolgáltatásokat igénybevevő végfelhasználók egyaránt. Az idézeteket a válaszadóktól álláspontjuk szemléltetése végett szerepelnek.Az idézett válaszadókat anoním azonosítókkal szerepeltetjük személyazonosságuk védelmében, ugyanakkor betöltött szerepükről rövid ismertetést adunk. Jelen összefoglalás a teljes jelentéssel együtt 2 Letölthető az alábbi oldalról: bepillantást enged aktuális empirikus kutatások eredményein keresztüla jelenlegi roma integrációs politika eredményességébe és korlátaiba,a kutatásokat azon politikai szereplők érzékeléseire, tapasztalataira és elvárásaira alapozva,akik kulcsfontosságú szerepet játszanak ezen integrációs politika gyakorlati megvalósításában.
2
Letölthető az alábbi oldalról: https://romamatrix.eu/research/
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 5
Közösségek közötti kapcsolatok
A Roma MÁTRIX Időközi Kutatási Jelentésében ismertetett bizonyítékok fókuszáltak a partnerállamok roma és nem roma közösségei közötti kapcsolatokra, melyek jellemzőena közömbös/vegyes érzelmektől a nyilvánvaló ellenségességig és erőszakig tartó spektrumon alakultak. Miközben a partnerállamok kis száma olyan felmérésekről jelentett, amelyek bizonyították a romákkal szembeni ellenséges magatartás csökkenését,ez ellentétben állt széleskörű negatív hozzáállás szakadatlan jelenlétével, melyet a többségi népesség egy része a roma közösség tagjai felé tanúsított. A térbeli és kulturális elkülönítés gyakran olyan közeget teremt, ami kedvez a feszült viszonyoknak, így az Időközi Kutatási Jelentés kedvezőtlen eredményeket mutatott azt illetően, hogy a jelenlegi kezdeményezések mennyire képesek támogatni a kultúrák közötti egyetértést és mennyire képesek javítani a roma és nem roma származású közösségek közötti kapcsolatokat. A tagállamok válaszadói jellemzően a hatékonyság hiányáról számoltak be a közösségek közötti kapcsolatok támogatását célzó kezdeményezéseket illetően Bár a kezdeményezések kis része sikeresnek tekinthető, ezek leggyakrabban csak olyan kisléptékű eseményeket foglaltak magukba, mint speciális kulturális fesztiválok és/vagy helyi szintű közösségi munka sport-és művészeti projekteken keretein belül. Mindössze egy válaszadó nyilatkozta azt, hogy országa Nemzeti Romaintegrációs Stratégiája (NRIS) pozitív hatást gyakorol a közösségi kapcsolatokra, a többi válaszadó többsége azt állította, hogy az országa Nemzeti Romaintegrációs Stratégiája (vagy egyéb hasonló politirányelvek) nem tekinthető hatékonynak a roma és nem roma közösségek kapcsolatainak javításában. Az említett okok között az ilyen kezdeményezések korlátozott támogatását említették (pl. Nincs intézkedés. Nincsenek tervek Nincs törődés (UK5, helyi választott politikus, nem Roma, Egyesült Királyság)), a szakpolitikusok részéről. A politikusok kevés támogatást biztosítanak, ehelyett alkalmanként a közéletben nyíltan romaellenes viselkedést támogatnak a politikai haszon reményében.
Szisztematikusan táplálta az előítéletet és cserébe sok-sok szavazatot kapott... A jelenlegi adminisztráció nem ugyanezen az úton jár, de nem is beszél annak helytelenségéről és nem tesz semmit a helyzet módosításáért (IT6, egy helyi nem kormányzati szervezet igazgatója, nem roma, Olaszország).
A roma népességet gyakran kényelmes módon bűnbakként használták az olyan területeken, ahol a szélsőjobboldal a domináns, és ami még aggasztóbb, hogy ez elősegítia romaellenes attitűdökkel szembeni közömbösség szélesebb politikai rétegekben történő elfogadtatását is. A Roma MÁTRIX partnerállamokban a közösségi kapcsolatok javítására alkalmazott gyakori stratégia a roma kulturális és/vagy művészeti események megrendezése (pl. Csehország, Bulgária, Lengyelország). Bár a roma kultúra megismertetését célzó kulturális eseményeket/fesztiválokat gyakran bizalmatlanul fogadták a helyi szereplők, általában kritika is érte ezeket, amiért a közösségi kapcsolatok javításában nem játszottak mérvadó szerepet.
Az elmúlt tíz évben az EU sok kezdeményezést finanszírozott. Nagyon sok eseményre került sor olyan kis közösségekben, ahol roma fesztiválokat, például workshopokat, kiállításokat, bemutatókat tartanak. Természetesen ezekben a kis közösségekben megvoltak mindezek a kulturális tevékenységek, amelyek célja a közösség tagjainak erősítése és integrációjának elősegítése volt. Másrészről amikor a legkisebb problémák merülnek is fel, minden addigi nyereség elvész és ráeszmélünk, hogy tulajdonképpen a nem roma közösség még mindig ugyanazokkal a sztereotípiákkal él, mint azelőtt. (PL1, egy országos nem kormányzati szervezet alkalmazottja, nem roma, Lengyelország)
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 6 személyek elhagyták a szervezetet illetve új párt került hatalomra és/vagy a politika irányt váltott.
Az ilyen tevékenységek rendszerint nem vezetnek érezhető javuláshoz a közösségi kapcsolatokban. Egy alternatív megközelítésként, szlovákiai és csehországi helyi válaszadók azt nyilatkozták, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a többségi közösség tagjaival folytatott intenzív munkára az előítéletek közvetlen megszüntetése érdekében. A közösségek, szervezetek és egyének közötti párbeszéd támogatására és a helyi problémák megvitatására létrehozott nyitott fórumok a jelentések szerint sokkal hatékonyabban csökkentik a feszültséget, és ezáltal jobban támogatják az egyetértést is.
Minden roma és nem roma számára nyitott volt, és olyan nem roma származású emberek is eljöhettek, akik nem voltak érintettek ezekben az intézményekben vagy szervezetekben, és aztán itt, ha volt egy speciális problémájuk... azt megpróbálhatták megoldani ennek a szervezett beszélgetésnek a keretében... Bár kezdetben ezek a beszélgetéssorozatok arra összpontosultak, hogy csökkentsék a feszültséget a közösségek között és rávilágítsanak az ilyen feszültségek okaira. Amint csökkent a feszültség, onnantól már arra lehetett koncentrálni, hogy hogyan javítható maga a város a lakói számára, majd ezután léphettek tovább esetlegesen még specifikusabb problémák tárgyalására (CZ8, helyi nem kormányzati szervezet jogásza, nem roma, Csehország). Ahol pozitív eredményeket értek el a közösségek közötti kapcsolatok javításában, ott a válaszadók központi fontosságúként emelték ki a helyi vagy önkormányzati szervezetek bizonyos elkötelezett dolgozóinak szerepét. A roma és helyi dolgozók az ilyen személyekkel való kapcsolatot gyakran jelentőségteljesként, tiszteletteljesként és építőként jellemezték, azonban ezek a kapcsolatok gyakran bizonytalanok voltak, mivel sokszor speciális, időhöz kötött projektekre épültek vagy bizonyos befolyásos vagy elkötelezett személyek figyelmén és motivációján alapultak. Az olaszországi, lengyelországi és szlovákiai válaszadók kiemelték, hogy bármi nemű fejlődés gyors visszaesést mutatott, amikor lejárt az időhöz kötött finanszírozás, amikor kulcsfontosságú
A válaszadók kisebbsége beszélt az oktatási rendszerben megvalósított pozitív programokról, melyek elősegítették az iskolákon belül a diszkriminatív gyakorlatok csökkentését és javították a kapcsolatokat. Például, egy bolgár válaszadó a szegregált vagy „speciális” roma iskolák számának csökkenését jelentette. Hasonlóképpen, egy lengyelországi válaszadó kiemelte, hogy a roma gyerekek iskolalátogatását növelő politika pozitív irányba befolyásolta a nem roma szülők romákról alkotottmegítélését. Azonban a egyedül a pozitív oktatási politikák közösségek közötti kapcsolatok javítását elősegítő potenciáljára nem szabadtúl nagy mértékben hagyatkozni. A jelentések szerint a szélesebb társadalomra továbbra is nagymértékű előítéletesség és a romák folyamatos marginalizációja jellemző.
Senki nem akar munkát adni nekik, és senki nem akar kommunikálni vagy kapcsolatba kerülni velük. Sajnos számos felmérés azt mutatja, hogy szinte senki nem szeretné, ha roma származású szomszédja lenne. Például egy [adott helyről származó] hölgy nyolc gyermeke közül két fia iskolába járt, szakmát tanult, képesítést szerzett és mégsem talált munkát, ezért megkérdezte tőlem: „Miért taníttassuk a gyerekeinket, ha úgysem kapnak munkát a roma származásuk miatt?” (CZ1, országos NGOigazgató, nem roma, Csehország)
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 7
Foglalkoztatás
A tíz Roma MÁTRIX partnerállamban a válaszadók mind azt jelentették, hogy a többségi populáció körében tapasztalható elmélyülő romaellenes érzések és a növekvő diszkriminatív gyakorlatok komolyan veszélyeztetik a romák munkahelyi integrációját célzó kezdeményezések és programok hatékonyságát.
Senki nem mondja azt, hogy „Nem alkalmazlak, mivel cigány vagy”. Voltak ilyen jellegű bírósági ügyek és senki nem kockáztatná meg, hogy ezt ilyen nyíltan kimondja... különösen akkor, ha ránézésre látszik, hogy roma vagy. Ahogy egy orosz vicc is mondja: ha néger vagy, azonnal látni fogják. Ugyanez a vicc a romákra is érvényes (BG8, nemzeti, köztisztviselő, nem roma, Bulgária) Magam is hallottam már: „Micsoda ’remek’ asszony [vagyok én], milyen kár, hogy roma” [nevet]. Vagyis nem vagy jó akkor sem, ha tanultál és remek képzésben részesültél, ha pedig szegény és elesett vagy, akkor pedig végképp nem vagy jó (HG9, országos nem kormányzati szervezet alkalmazottja, roma, Magyarország).
A válaszadók az iskola korai elhagyását és a korlátozott iskolai teljesítményt a roma közösségeken belül tapasztalható aránytalanul magas szintű munkanélküliség központi tényezőjeként emelték ki. Bár ezek a tényezők jelentős korlátai lehetnek a romák alkalmazásának, ahogy a fenti HG9 válaszadó is megjegyezte, a kizárólag a képzést és oktatást támogató intézkedések nem lehetnek hatékonyak ott, ahol széles körben elterjedt romaellenesség van jelen. A romaközpontú foglalkoztatási és képzési programok szervezésének felelőssége rendszerint nem
kormányzati szervezetekre vagy helyi önkormányzati szereplőkre hárul az uralkodó nemzeti politikai irányelveknek megfelelően. A válaszadók említettek jó gyakorlatokra is példát, pl. kinevezések/gyakornoki munkák nem kormányzati szerveknél és önkormányzatoknál az Egyesült Királyságban és Olaszországban, média képzés Csehországban és rendőrségi ösztöndíjprogram Magyarországon. Több partnerállam válaszadója is kiemelte, hogy pozitív potenciálja lehet annak, ha roma származású mediátorokat képeznek ki a szélesebb közösség foglalkoztatási, egészségügyi és oktatási szektorban való részvételének javítására. Ez fontos „réskitöltő foglalkoztatás” lehet a potenciális közösségi vezetőkként azonosított személyeknek, akik egyúttal a jogokkal kapcsolatos kollektív tudatosság és a roma foglalkoztatás növelésének eszközei lehetnek. Mindazonáltal a jelentésben a válaszadók az ilyen munka hatékonyságának korlátait is hangsúlyozták.
A saját alapképzésemből hiányzó dolgokat és jogokat a ROMED-en [EU mediátorképző kezdeményezés] keresztül sajátítottam el... Még mindig tanulok... Nem igaz, hogy nem kapunk támogatást a romáktól. [De] a roma mediátorokat, vagyis a mediátorokat általánosságban nem ismerik el, nincs folyománya, ha elhagyjuk a tábort. Ha roma a mediátor,semmit nem jelent nekik (GR14, mediátor egy helyi nem kormányzati szervezetnél, roma, Görögország).
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 8 Két ország válaszadói (Görögország és Spanyolország) megjegyezték, hogy egyre inkább nem roma származású személyeket alkalmaznak mediátorként, és úgy vélik, hogy ez a változás egyre inkább aláássa a program azon potenciálját, hogy munkahelyeket biztosítson a roma származásúaknak.
lehetőségek hiánya miatt ezeket a sémákat néhány válaszadó pozitívként értékelte. Mások szerint a többségében roma munkaerőt alkalmazó helyi munkálatok csak fenntartják a jelenlegi állapotot azáltal, hogy a romák függetlenségét a közjóléttől teszik függővé és tovább erősítik a polgármesterek romák feletti ellenőrzési képességét.
A válaszadók számos, a munkanélküli romák képzését és támogatását célzó programot és stratégiát megneveztek, azonban sok program hatékonyságát utasították el és azokat széles körben kifogásolhatónak ítéltek meg. Ide tartoztak azok az alacsony célkitűzésekkel rendelkező programok, amelyek a kétkezi munkára és/vagy viszonylag alacsony képességeket igénylő munkákra való kiképzésre korlátozódnak , általában a roma munkaerővel összekapcsolt sztereotip foglalkozásokat megcélozva, mint a mezőgazdasági munka, takarítás, hulladékkezelés/újrahasznosítás, kosárfonás. Ahogy azt az SK2 válaszadó nyilatkozta: „Szükségünk van kőművesekre, de továbbtanulásra is vanszükségünk.
Nem igazán találkozok olyan kezdeményezésekkel, melyek segítenének a romáknak visszakerülni az elsődleges munkapiacra, hiszen a közmunka nyilvánvalóan egy zsákutca (HG12, országos nem kormányzati szervezet, nem roma, Magyarország).
dogozóinak berögzült előítéletes gyakorlatait emelték ki. Például, „Meglátnak egy roma származású embert, és máris nincs munka” (PL12, anya, roma, Lengyelország). Továbbá, az elérhető képzéseket az a kritika érte, hogy a szolgáltatók érdekeit támogatja ahelyett, hogy javítaná a képzésben résztvevőknek kínált lehetőségeket a foglalkoztatási esélyeik növelésére„ Haszontalan papírok, amik nem segítenek a munkaerőpiacon” (UK12, országos nem kormányzati
A romák fizetett munkaerőpiacon való részvételét javító meglévő irányelvek és programok hatékonyságának bírálásakor figyelembe kell venni, hogy ezek a programok gyakran kihívást jelentő szociális és társadalmi helyzetekben valósulnak meg. Bár vannak példák jó stratégiákra és gyakorlatokra, sok -a romák munkahelyi szociális kirekesztésének megoldását célzó-program hatásában, céljaiban és sikerében is korlátozott.
Orvosokra... tanárokra van szükségünk.” (Helyi egyházi tag, roma, Szlovákia). Máshol a munkaügyi hivatal
szervezet, nem roma, Egyesült Királyság).
A „közmunka” alkalmazása, mely szociális juttatásokat biztosít a helyi közösségben végzett munkáért cserébe, fontos jellemző volt Magyarországon és Szlovákiában. Más és szélesebb foglalkoztatási
Nagyszerű eszköz ez a politikai hatalom számára... Néhányan nevelőeszközként is alkalmazzák. Azt mondják, ha nem küldöd a gyerekedet iskolába, nem kapsz munkát (SK6, országos nem kormányzati szervezet, nem roma, Szlovákia).
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 9
Jelentéstételi és jogorvoslati mechanizmusok a romaellenesség tekintetében A romák általában folyamatos és gyakran súlyos előítélettel és diszkriminációval találkoznak társadalmi/gazdasági életük számos területén. A Roma MÁTRIX partnerállamok válaszadói általánosságban úgy vélekedtek, hogy a roma közösségek tagjai az előző évtizedekhez képest jobban tisztában vannak a jogaikkal. Azonban a partnerállamok válaszadói azt nyilatkozták, hogy a roma populációban jellemzően kevesen tesznek jelentést a diszkriminációról. Az interjúk elemzése számos olyan okot azonosított a partnerállamokban, melyek együttesen magyarázatot adhatnak a jogorvoslatkérésének és/vagy a diszkriminatív tevékenységek jelentésének alacsony számára. Ide sorolható a formális jogok hiánya és/vagy az a tény, hogy a roma közösség bizonyos részei továbbra sincsenek tisztában jogorvoslati lehetőségekkel és jogaikkal (pl. migráns romák, vagy hivatalos papírokkal és megfelelő nyelvi képességekkel nem rendelkezők). Tágabb vonatkozásban a válaszadók azt is jelentették, hogy a romák általánosságban nem bíznak a jelentéstételben érintett szervezetekben, különösen az önkormányzatokban és a rendőrségben. További tényezők, melyek miatt a romák nem jelentik a diszkriminációt: a nem roma populáció rosszallásától való félelem, a jelentési helyek és szervezetek kis száma, a panasztétel gyakran túl bonyolult és bürokratikus folyamatai, és időnként a panaszokat fogadó szervezetek dolgozói által tanúsított látens ellenségesség. Emellett a válaszadók kiemelték, hogy a jogorvoslat kereséstől való vonakodás részben annak is betudható, hogy a romák egyre inkább hozzászoknak az őket érő szisztematikus és folyamatos diszkriminációhoz a tágabb társadalom egészében.
A válaszadók fontos tényezőként említették a romaellenes előítélettel teli társadalom átható ellenségességét és a politikai elit szándékának látszólagos hiányát a probláma megoldására. Egy olaszországi válaszadó kiemelten azt nyilatkozta, hogy a romaellenesség széleskörű elfogadottsága a fő oka annak, hogy a diszkrimináció egyáltalán nem csökken.
Nem az a kérdés, hogy gazdaságilag vagy politikailag képesek vagyunk-e hatékony diszkriminációellenes stratégiákat létrehozni, sokkal inkább politikai döntésről van szó (IT5, nemzeti emberi jogi jogász, nem roma, Olaszország). Sokan, különösképpen a helyi szinten dolgozó válaszadók rámutattak arra, hogy a partnerállamok nem rendelkeznek megfelelő jogi eljárásrenddel a diszkriminációellenes esetek kezelésére. Ezzel szemben a nemzeti vagy regionális kormányzati szerveknél dolgozó válaszadók megfelelőnek ítélték a meglévő gyakorlatokat. Sok helyi szinten dolgozó válaszadó nyilatkozta, hogy ahol vannak is jogi intézkedések elméletben, azok nem hatékonyak az elfogadott diszkriminatív gyakorlatok megváltoztatásában és rendszerint nem is kerülnek érvényesítésre.
Vannak jogi eljárások, de ha elmész az újságoshoz, veszel egy helyi újságot és a lakáshirdetések között olyan hirdetéseket találhatsz, amik romáknak „nem szólnak”(CZ7, országos nem kormányzati szervezet dolgozója, nem roma, Csehország). A válaszadók néhány olyan esetet is említettek, ahol a diszkrimináció bejelentése sikeres eljáráshoz vezetett. Ezekben az esetekben a pénzbeli kompenzáció általában nagyon alacsony szintű volt, ami még inkább elveheti a kedvet az ilyen esetek jelentésétől. Emellett a válaszadók szerint az is elrettentheti a panasztételt fontolgató egyéneket, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő támogatás a diszkrimináció áldozatai számára bírósági eljárás indításához, és az ügy elvesztése esetén fennáll a kockázata, hogy nekik kell megfizetniük a költségeket. Bizonyos nem kormányzati szervezeteknél dolgozó válaszadók kihangsúlyozták, hogy bár próbálják aktívan támogatni a romákat, a panasz sikeres kivizsgálásakor a felperesre nehezedő bizonyítási teher gyakran tűnik teljesíthetetlennek még olyan esetekben is, ahol a diszkriminatív gyakorlat nyilvánvaló volt (pl.
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 10 „romáknak” feliratú baseballütő egy csehországi bárban). Nem meglepő módon a válaszadók azt is jelentették, hogy az ítélethozatali rendszer a romák elleni diszkrimináció eseteinélnagyon lassan alakulnak csak ki . Ennek ellensúlyozására a partnerállamok számos nem kormányzati szerve azt a megközelítést alkalmazza, hogy egy adott stratégiai és emblematikus esetet vesz alapul az előnyben részesített ítélkezési gyakorlat megalkotásakor. Bár ez a taktika szükséges és megfelelő, csak korlátozott mértékben van azonnali hatással a romák mindennapi életére. A válaszadók Spanyolországot és az Egyesült Királyságot említették pozitív példaként a jelentéstétel és jogorvoslati lehetőségek tekintetében. Spanyolországot a jelentési központok hálózatának létrehozása miatt, míg az Egyesült Királyságot azért említették példaként, mert ott erősenbátorítják az embereket, hogy szisztematikusan jelentsenek minden diszkriminációval vagy gyűlölet motiválta bűncselekménnyel kapcsolatos esetet. A spanyolországi válaszadók elmondták, hogy nagyon fontos az ilyen ügyekre szakosodott, lehetőleg a roma közösségből származó jogászok alkalmazása, valamint az, hogy a jelentési központokban olyan emberek dolgozzanak, akik maguk is megtapasztalták a diszkriminációt és ezáltal empátiát és bizalmat építhetnek a romákban.
Nem csupán egy roma származású ember jöhet szóba, hanem egy migráns, például perui személy is, aki maga is diszkriminációnak volt kitéve...Emellett van egy etnikai diszkriminációra szakosodott jogász csapatunk, és a csapat egy részét roma jogászok és női roma jogászok teszik ki. Azonban akár romák, akár nem, ami igazán lényeges, hogy olyan jogász csapat álljon a rendelkezésünkre, akik diszkriminációs bűnügyekre vagy diszkriminációval kapcsolatos esetekre specializálódtak (ES3, országos nem kormányzati szervezet igazgatója, nem meghatározott, Spanyolország). Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a válaszadók kis része, különösen a nemzeti politikai szinten tevékenykedő közalkalmazottak azt nyilatkozták, hogy nem hisznek abban, hogy speciális rendelkezésekre lenne szükség, mivel a kezelendő esetek gyakran „nem összetettek”. Ezek a szereplők általában valóban nem kezelik problémaként a meglévő jelentési struktúrákat, hanem a romák apatikus természetének tudják be a jelentések hiányát. A partnerállamokban az egyenlőségért küzdő nemzeti szervezeteket a válaszadók rendszeresen úgy jellemezték, mint amelyek nem rendelkeznek megfelelő függetlenséggel, erőforrásokkal, befolyással és gyakran elszigetelten működnek más fontos politikai szereplőktől és ezek mindrendkívül káros hatással van a diszkrimináció-ellenes politikák megvalósítására és hatékonyságára.
Először is, a fő probléma az, hogy nem hívjuk fel kellőképpen a figyelmet az emberek törvényes jogaira és azokra a helyekre, ahol jogorvoslatot kérhetnének és megvédhetnék magukat. A másik probléma a jogi ítéletek tényleges hatékonysága, pontosabban az, hogy azok nem elég hatékonyak a diszkriminációt elszenvedő emberek támogatásában és védelmében. Csak hogy egy példát említsek, a tavalyi évben az összes diszkriminációellenes ítéletet összegezve (beleérte a faji és nemi diszkriminációt) az áldozatoknak megítélt kompenzáció teljes összege 300 Euró volt (PL4, nemzeti emberi jogi dolgozó, nem roma, Lengyelország).
Ahol a jelentések szerint az egyenlőségért harcoló szervezet pozitív hatással volt és hatékonyan teljesített, azt a válaszadók vagy a vezető személy erős személyiségének és vezetői képességeinek, vagy annak tulajdonították, hogy a szervezet valamilyen módon független volt a kormánytól. Ezen utolsó tényező tekintetében az Egyesült Királyságbeli Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottságot (Equality and Human Rights Commission - EHRC) említette több válaszadó is hatékony egyenlőségért harcoló szervezetként.
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 11
Állami gondozásban lévő gyermekek
Ahogy azt a Roma MÁTRIX Időközi Kutatási Jelentése is megemlíti, az Európa-szerte állami gondozásban lévő gyermekekkel kapcsolatos, etnikai adatok általános hiánya miatt nehéz pontosan megállapítani az állami gondozott roma gyermekek számát. Mindazonáltal a rendelkezésre álló korlátozott adatok alapján megállapítható, hogy Európa-szerte a roma és vándorló gyermekek vannak többségben az állami gondozói rendszerekben. A tíz partnerállamból több országban is léteznek olyan új politikai kezdeményezések, melyek célja a gyermekek anyagi depriváció alapján történő elválasztásának megakadályozása. Azonban a válaszadók a családjuktól elválasztott roma gyermekek nagy számát világosan a romák körében jellemző szegénységgel kapcsolták össze.
az előítélet nem csak az utcákon van jelen...hanem a bírók tudatában, a szociális rendszerben és a bíróságokon is. Vagyis a gyerekeket, a roma gyerekeket meg kell menteni a táborokból. Mi vagyunk azok, akik táborokba tesszük őket. Vagyis megint körbeértünk. (IT10, országos nem kormányzati szervezet elnöke, nem meghatározott, Olaszország).
Ez a magasarány a bevétel hiányával vagy az alacsony bevétellel van összefüggésben... Ha egyáltalán nincs bevételed, borzalmas állapotban lesz az otthonod (BG1, helyi nem kormányzati szervezet igazgatója, roma, Bulgária). Vagy az állami gondozást, vagy a gettót választod, és az állami gondozás sokkal jobb megoldás (CZ1, országos nem kormányzati szervezet ügyvezető igazgatója, nem roma, Csehország). Fontos elismerni azt, hogy előfordul, hogy a (roma vagy nem roma) gyermekek állami gondozásba helyezése a megfelelő megoldás, például, ha a gyermekek súlyos bántalmazásnak vagy elhanyagolásnak vannak kitéve. Egy állami gondozásból kikerülő roma fiatal (RO2) például pozitívan nyilatkozott arról, hogy mennyi támogatásban részesült, miután elválasztották súlyos alkoholfüggőségben szenvedő édesanyjától. Azonban, különösen olyan helyzetekben, ahol romaellenes érzelmek uralkodnak, a szisztematikus szegénységgel kapcsolatos aggodalmak patologikusprofesszionális diskurzusokba válthatnak át, melyek az elszegényedett roma kultúrát a gyermekek nem megfelelő kezelésével és elhanyagolásával azonosítják. Más bírálókkal egyetértésben a válaszadók egy része rendkívül kritikus volt a politikát illetően és a gyermekek államilag támogatott „elválasztásáról” és kulturális „népirtásról” beszélt, ahol
Ami pozitívabb, hogy a válaszadók (pl. Bulgáriában, Csehországban, Olaszországban, Spanyolországban) gyakran az állami gondozó rendszerek intézményesítettségének csökkentését és egy megelőző, családközpontú támogató-és gondozási rendszer felé történő váltást részesítettek előnyben. A válaszokból azonosított jó gyakorlatok között említhető a kisebb lakhatási programok kialakítása, és egy vegyes, roma és nem roma, korábban állami gondozásban élő felnőttek által alapított nem kormányzati szervezet, amely workshopokat tart a gondozásban élő gyermekeknek és egyre inkább nemzeti szinten is részt
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 12 vesz a politikai irányelvek és döntések alakításában. Mindazonáltal a felmérés alapján az ilyen programok megvalósítása nem volt következetesnek mondható. Például a nevelőszülőknél való elhelyezéssel kapcsolatosan elérhető rendelkezéseket a válaszadók gyakran nem megfelelőnek ítélték meg, és a roma gyerekek roma nevelőszülőknél történő elhelyezésének lehetősége legjobb esetben is csak távoli ábránd volt, legrosszabb esetben pedig nem is merült fel, mint elfogadható lehetőség. Egyéb válaszadók pozitív politikai fejlesztésekről számoltak be bizonyos, erőforrásokban szűkölködő régiókban, például arról, hogy „képzett szakemberek dolgoznak az ilyen szolgálatoknál” (HG9, országos nem kormányzati szervezet aktivistája, roma, Magyarország). A szabványok szisztematikus ellenőrzésére és értékelésére szolgáló rendszerek hiánya azt is jelenti, hogy a jó gyakorlat gyakran az egyéni irányítástól és az adott otthonok légkörétől függ. Számos partnerállamban megfigyelhetők az állami gondozást elhagyók átmeneti támogatását célzó politikák. Azonban,míg a válaszadók támogatták az olyan új fejlesztéseket, mint az átmeneti házak, a mindennapi életben való boldoguláshoz nélkülözhetetlen készségek oktatása és 18. életévüket betöltöttek további oktatásának támogatása, azt is megjegyezték, hogy ezek földrajzi elérhetősége nemzeti, regionális és helyi eltéréseket mutat. Fontos, hogy ahol ezek a lehetőségek jelen vannak, azok mégis sokszor nem rendelkeznek az állami gondozást elhagyó roma fiatalok különleges igényeinek megfelelő speciális kulturális komponensekkel. Mivel sok roma gyermek állami gondozásban nő fel és gyakran számos hátránnyal szembesülnek saját identitásuk és kultúrájuk elvesztése, valamint az állami gondozás elhagyását követően a társadalmi diszkrimináció miatt, ezen elem kihagyása rendkívül meglepő és aggodalomra ad okot.
Általában nem tudják, hogy miért éri őket diszkrimináció, és nem foglalkoznak az olyan identitásbeli kérdésekkel, amikkel majd akkor kell szembesülniük, amikor elhagyják az állami gondozást... Valódi identitásproblémákkal küzdenek, mivel fogalmuk sincs, hogy kik is valójában... Ehhez adódnak még hozzá az abból fakadó problémáik, hogy romák, de a gyerekek általában nem tudják, hogy kik is valójában és mit kellene tenniük (CZ3, országos nem kormányzati szervezet dolgozója, nem meghatározott, Csehország).
Az állami gondozásban élő gyermekeknek szóló megfelelő és kulturális szempontból érzékeny gyakorlatok kidolgozása sok Roma MÁTRIX partnerállamban folyamatban van. Ezek végső és hatékony megvalósítása a megfelelő erőforrások elosztásától és attól függ, hogy a politikai hatalom tesz-e arról, hogy az új és potenciálisan alakítható rendeletek és politikai irányvonalak a gyakorlatban is gyökeret eresszenek.
A szociális és jogi védelem törvénykönyve számos formális szabályt tartalmaz, ám ezek sok esetben csak formális tevékenységek, melyek csak kis mértékben válnak a gyermekek hasznára. Vannak jó gyakorlatok, de véleményem szerint ezek inkább csak formális tevékenységek, amik nem segítenek ezeken a gyerekeken (SK11, nemzeti szociológus, nem roma, Szlovákia).
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 13
Fő eredmények
A kutatás fő eredményei az alábbiak szerint foglalhatók össze:
Az elmúlt években több szinten is tapasztalható politikai fejlesztések ellenére az európai roma közösségeken belül sok ember továbbra is szisztematikus elnyomásban és kirekesztésben él.
A romák társadalmi integrációjának növelését célzó új politikai stratégiák és kezdeményezések fontos előfeltételei a pozitív változás elősegítésének, mivel a meglévő politikák megvalósítása igen gyakran gyenge és eredménytelen.
A roma és nem roma származású válaszadók egyaránt azt hangsúlyozták, hogy a romáknak a mindennapokban folyamatos és egyre növekvő romaellenes diszkriminációval és rasszizmussal kell szembenézniük. Ez nemzeti, regionális és helyi szinten is gátolja a politika hatékony megvalósítását.
A mindennapivá váló, sokakat érintő, elmélyülő szegénység rendkívüli módon korlátozza a roma közösségek tagjainak mobilizálását és a politika hatékony befolyásolására vonatkozó képességét. Ez a probléma a legtöbb hátrányos helyzetű és marginalizált roma közösségben különösen sürgető, pl. a migráns roma populációk esetén, akik rendszerint szegregáltan, rossz életkörülmények között élnek, és gyakran nem rendelkeznek hivatalos lakhellyel és dokumentumokkal.
Európai és nemzeti szinten néhány politikai döntéshozó és nem kormányzati szervezet hatékonyan foglalkozik a romákat érintő problémákkal és támogatja a romák jogainak érvényesítését. Azonban a romák azonos státuszú politikai szereplőként való hatékony és jelentőségteljes képviselete továbbra is problémát jelent. A kezdeményezések ellenőrzésében és azok megvalósításában aktívan részt vevő roma válaszadók gyakran arról számoltak be, hogy a politikai folyamatokban továbbra is háttérbe szorulnak.
Bár a Roma MÁTRIX partnerállamokban léteznek a tágabb törvények és rendeletek részeként a romaellenes diszkrimináció jelentésére és jogorvoslására szolgáló formális irányelvek és eljárások, ezek hatékonysága nagymértékben eltérő és megvalósításuk nem megfelelő.
A fent nevezett tényezők együttesen komolyan korlátozzák a romák integrációját célzó politikák hatékonyságát és azt, hogy a romák mennyire gyakorolhatják hatékonyan jogaikat és kötelezettségeiket teljes értékű és egyenrangú európai polgárként.
Jogok, kötelezettségek és jogorvoslat? 15
Javaslatok a politikai intézkedések kialakítására és megvalósítására A javaslatok a döntéshozatal és megvalósítás makro szintjére összpontosítanak:
A roma közösségekkel folytatott közvetlen munka során előnyben kell részesíteni azokat a kezdeményezéseket és programokat, melyek a sok roma által tapasztalt mélyszegénység gyors csökkentését célozzák.
Annak érdekében, hogy a romák társadalmi integrációja megvalósulhasson, a döntéshozóknak minden szinten több figyelmet kell szentelniük az egész társadalomban megfigyelhető, szakadatlan romák elleni diszkrimináció és rasszizmus megfékezésére.
Annak érdekében, hogy a Nemzeti Romaintegrációs Stratégiák ne váljanak feleslegessé, több munkára van szükség a nemzeti politikai prioritás és a nemzeti, regionális és helyi szintű kezdeményezések irányának összeegyeztetésére.
Az állami finanszírozású, romák integrációját célzó programokat és kezdeményezéseket kötelező, független működés-és hatásvizsgálatoknak kell alávetni.
Kötelezővé kell tenni a tudatosságot növelő kezdeményezéseket a romák integrációját célzó politikában a stratégai döntéshozó szinten érintett személyek számára a törvényhozó és megvalósító szervezeteken belül. Ezeket lehetőség szerint megfelelően képzett roma szakértőnek kell tartania.
Bár a kulturális fesztiválok fontos szerepet játszanak a roma kultúra megismertetésében és ünneplésében, önmagukban nem képesek tartós eredményeket hozni a közösségi kapcsolatok javítása terén. Az előítéletek hatékony legyőzése és a fenntarthatóbb szociális kapcsolatok és interkulturális párbeszéd elősegítése érdekében a döntéshozóknak olyan kezdeményezésekbe is be kellene fektetniük, amelyek összehozzák a döntéshozókat és roma és nem roma embereket a közös problémák orvoslására.
Míg fontos azt felismerni, hogy a korlátozott iskolai részvétel néhány roma esetében jelentősen korlátozhatja az elérhető munkatípusokat, az új foglalkoztatási és képzési programoknak arra is ki kell terjeszteniük hatáskörüket, hogy felismerjék a roma közösségek tagjainak tehetségét, szakértelmét és potenciálját.
A romaellenességgel kapcsolatos meglévő jelentési és jogorvoslási gyakorlatoat felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy azok megfelelő és átfogó hatással rendelkeznek-e. A diszkriminációt elszenvedett személyeknek járó pénzbeli kártérítést jelentősen meg kell emelni annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek az ilyen diszkriminatív gyakorlatok.
Európában az állami gondozásban élő roma gyermekek nagy arányát figyelembe véve nagy hangsúlyt kell fektetni az állami gondozásban elő roma gyermekek, és az állami gondozást elhagyó roma fiatalok speciális igényeinek megfelelő, kulturálisan érzékeny kezdeményezések kidolgozására.
A tanulmánnyal kapcsolatos bővebb információért látogasson el a Roma MÁTRIX weboldalára: https://romamatrix.eu