JEWISH AND ARAB TERRORISM: AN IIISTORICAL COMPARISON

,--

._,..

_.-

WILFRID KNAPP

JEWISH AND ARAB TERRORISM: AN IIISTORICAL COMPARISON

A practical definition It is usual for authors who write aboul tt;rrorism to bt:gin by trying to provide a deíinition of terrorism. But time is short and I do not wantto add to that discussion. 1 regard terrorism as the lIse of violcnce, oftt;n against innocent victilns or causing (kath and sufTt;dng amongst innocent persons, outsidc conventional warfare. Such a definition is notoriously full of difficulties. The terminology is likl'ly to bt; polJtical - we all know the saying that 'one man's terrorist is another man's freedom fighter' and whilt; the' inl1oct;nce'of victllns may somt;timt;s be beyond disputc for example if they arc schoolchildrcn this is not always thc case. Thc borderlinc betwel'n tt;ITorism and gllcni lIa warfare is not sharply drawn. Insurgency and revolution arc not usually thought of as acts oC terroris111,although the thret; great modem revolutions - in France, Russia and Iran werc undeniably associated with terrorism in their later phase. Thc tt;rrn 'state terrorism ' is highly political, espccially as it has becn praetised in the Middie East. Given these many ambiguities I wish to bl' (,'ntirely pragmatic and to count as 'terrorist' politicai assassination, both Jewish and Arab, violent actions, not convt;ntional warfart;, by Jt;WS against British forces in Palestine and Jewish actions against the Arab population of Palestine under cover of warfarc; on the Arab side, in addition to politicai assassination, a wide range of actions terrorist, including hijacking, taking hostages and thc killing of unarrned

civilians - actions which are readily referred to as 'terrorism' and even 'international terrorism'.

-

---

..

....

I , \ .I 1

I 1 I

j

.,

.

32

".,

:,\ .....

'..

',.

.'

,

"'

~

JEWISII AND ARAB TERRORlSM

Political assassination

On 4 November 1995a young Jew shot and killed the Prime Minister of Israel yitzhak Rabin at the end of a rally in Jerusalem where 100,000 people were supporting the peace process. The event was shocking and had important effects. But the assassination was within a weIl establishcd Jewish tradition. A reading of Jewish scriptures, incorporatcd into that part of thc Christian bible called the Old Testament, reveals many examplcs of politicai assassination. It was in fact quite a nonnal way of gctting rid of rivals, preventing their rise to power, and of c1iminating tyrants. This was not, of course, unique to the eal'ly history of the Jcws. As thc historian Bernard Lewis has pointed out: "Mllrder as such is as old as the human race.. .Political ll1urdercOll1eswith th~ ~mel'gel1ceof political authority - when power is invcstcd in an individual, and the removal of that individual is seen as a quick and simple mcthod of effecting politicaI change.'" Refl'rring to the western classical world John D. Lewis, in a book writtcn jointly with the Ilungarian emigrc politicai scientist Oszkar Jaszi enitIed A,r.:ainsI111('7)/f(1/11commentcd: In the republican citystatcs thc tyrant was a usurpcl', and it was considered as honourable for a citizcn to stake his lifc on an attcmpt to remove him the domestic usurpcr as it was fol' him to sacrificc his life to repel an invader.' Moving forward to a morc modern pcriod Jaszi made a comment relcvant to our discussion: "The traditionallheol'Y of tyrannicidc was in its essence a conservative doctrine. There was no rcvolutionary thought in it, no vision of a better society. The figurc of the tyrant was c1early visible, like an inOammation in a human body. Annihilate the tyrant, destroy the vicious structure hc has crcated for the oppression of his unhappy compatriots, and the whole regime would collapse immediately. The social organism would regain its fonner health, like the human body after the lancing of a boil.,,2

2

Bernard Lcwis: The Assassins. A Radica/ Sect in ls/am. Al Saqi/Zed Books, London, 1967p. 125. aszkar Jaszi and John D. Lcwis Against the Tyrant xxxx pp. 3 and 101.

WILFRID KNAPP

33

Politicai assassination by Jews Important for recent Jewish behaviour is the example of politicai assassination carried out by the Sicariis. The Sicariis were so named, or so named themselves, because their instrument of assassination wa~

the dagger- the sica. They were active at the time of the greatJewish revolt against the Romans. They eventually killed themselves on the hiU of Masada. But according to the Roman historian Josephus Flavius they were driven out of Jerusalem by the Jews because of their terrorist activity, including the murder of a former high priest, before the revolt and concentTated themselves in Masada. From there they raided the neighbouring Jewish villages, killed and massacred some of the local population and stole food. The Romans first suppressed the Jewish revolt in Jerusalem and then tumed their attention to Masada. They did not need to fight a great batt1e since the site could so easily be besieged. The Sicariis are important in the Jewish tradition for several reasons. Firstly they murdered other Jews who, it appears, were less radical in their interpretation of the scripture. Centuries later the combatants in the Jewish underground movement towards the end of the British mandate were also engaged in a conflict with other Jews. It was a Jew who murdered Yitzhak Rabin and one of the greatest anxieties amongst Israeli and American Jews at the present time is the conflict within the Jewish community. Secondly they became part of the myth of Masada, which itself has an extraordinary history. Because the Jewish revolt was a catastrophic failure the Jewish establishment suppressed any discussion of it until the modem era. But in the twentieth century the story was revived and grew into a powerful

myth - a myth built around a considerabledistortionof the historicai reality. The Sicariis were taken as examples by the underground groups at the end of the British Mandate over Palestine. The commander of Lehi called himself Yair after his forerunner at Masada (Abraham Ben Yair after Elazar Ben Yair) which had become 'a very central and powerful symbol of Jewish heroism and martyrdom.,3 Nachman Ben- Yehuda: Poli/ical Assassina/ion by Jews. A rhe/orical device for Jus/ice. SUNY Press, New York, 1993, p. 105. See also by the same author: The Masada my/ho Collec/ive memory and my/hmaking in Israel. U.S. Wisconsin Press, Madíson and London, 1995.

-

34

JEWISH AND ARAB TERRORISM

As is well-known there were two main Jewish terrorist groups in Palestine in the 1930s and 1940s. They were Lehi (Lehi-Lohamei Herut Yisrael- 'Freedom fighters of Israel') which carne to be known as the Stem Gang - Avraham Stem himself was killed by the British

police in February 1942 - and IZL, better known as the Irgun (IZL standing for Irgun Zvai Leumi - 'National Military Organization') Associated with IZL was the youth movement Betar in which Menachem Begin began his career. The revival of IZL after the setbacks of the summer of 1942owed much to the escape from prison in September 1942 of Yitzhak Shamir and Eliyahu Giladi, although Giladi was later executed by his former comrades. These terrorist groups split off from the main Zionist movement. The first division carne when Zeev (Vladimir) Jabotinsky founded the Revisionist movement in 1925.As often happens in factional disputes Jabotinsky believed himself to be the true heir of Herzl, the founder of the Zionist movement. He regarded the slow-moving diplomatic activity of Chaim Weizman, designed to achieve international recognition for a Jewish homeland and a Jewish state as inadequate. It was his view that the Jews must become a majority in Palestine and that there must be Jewish battalions to defend an 'iron wall' against the Palestinian Arabs. This would be done in collaboration with the British, in the belief that Britain would be glad to hand over its rule in Palestine to the Jews whose state would be a strategic asset for British imperial design. The Stem gang and the Irgun regarded themselves as Revisionists but in fact they diverged through one hundred and eighty degrees from Jabotinsky's ideas, especially in their attitude to Britain. This was made easier for them since Jabotinsky died in 1940, enabling Menachem Begin to devote most effort to claiming descent from Jabotinsky; indeed the Israel which he created in the Camp David agreements of 1979 bears a close resemblance to his vision. The terrorist groups also split away from the mainstream military arm of the Jewish Agency, the Hagana. This was a self-defence force brought into existence after the Jews in Palestine were taken by surprise by Arab attacks on their settlements in 1930. The Stem gang and the Irgun were in contrast terrorist organisations. They were ready to murder and they built up their resources by arrned robbery. Their differences with Hagana sharpened with the outbreak of the Second

35

WILFRID KNAPP

World War. Immediately before the war British policy was basedon a famous White Paper and set a fixed limit on Jewish immigration into Palestine. The mainstream Zionist movement of which the Hagana was part was ready to fight the White Paperbut they recognisedthat it was the British who were fighting the Nazis. The British were therefore allies against the Germans and they would have liked to see a Jewish Brigade as part of the British army, although in the event this only carne about in 1944. In contrast the Stem gang regarded the British as the enemy and were ready to seek any allies against them - and this inc\uded the Germans.4Stem and his colleague Abba Achemeir were thus actively involved in 1940-41 in seeking an alliance with the Germans, believing in the possibility that Germany would assist in the immigration of Jews to Palestine.The possibility of collaboration with the Germansevaporated when the prospect of their victory evaporated and then when news of the holocaust carne out. But the terrorist organisations, in contrast to Jabotinsky, became rabidly anti-British. They also embraced an ideology of terrorism - that is to say terrorism as purifying and virile - and this ideology was given poetic expression by Uri Zvi Greenberg. Eretz Israel, said Greenberg, will be redeemed not by the plough or diplomacy but by fire and blood: "Double blood for blood Double fire for fire For thus racesrepay their enemies throughout the generations and throughout the times"s The objective of the Jewish terrorist groups was to undermine the whole structure of British rule in Palestine and thus to open the way to a Jewish state in which the remaining Arabs would be a subordinate minority. But there are two distinctively poiiticai assassinations, In itsclfthis was not extraordinary. In their hosÜlity to British imperiaHsm Arabs and Jews looked to the Germans as possible allies; it is only thc Nazi persecution of Jews whieh makes the Stem gang's approaeh remarkab1e and unacceptable to other Jcws.

-

Yaacov Shavit. JaboÜnsky and the Rcvisionist 1988, pp. 213-4.

Movement,

Frank Cass, London

.J

36

JEWISH AND ARAB TERRORlSM

which stand out, and are well known. The first was the assassination of the British Minister Resident in the Middie East. An oftice to which he was appointed in January 1944, in Cairo. Previous holders of this office had been considered by Lehi as possible targets for assassination but nothing was done. Moyne seemed an even more appropriate target because he was seen as viciously hostile to the Jewish cause in Palestine. He was held responsible for enforcing British restrictions on Jewish immigration. Specifically he was personally responsib1efor the disasters of to emigrant ships, the Patria and the Sturma. Lehi had a branch in Cairo, which made preparations for the assassination and two Lehi members were sent from Palestine to carry out the assassination, as they did, successfully, on 6 November 1944. Jaszi's comments, quoted above, are relevant. Lord Moyne was obviously not a tyrant - he was a civil servant carrying Olltthe policy of his govemment and the assassination did not destroy that govemment. What effect did it have? Firstly it destroyed an officer of the British govemment who had reached the conclusion that the only solution to the Palestine problem must be some kind of partition and the creation of a Jewish state. In the oftice he held Moyne would have been a powerful advocate of such a course of action. Moreover the British prime minister, Winston Churchill, who had always been sympathetic to the Zionist cause, was alienated by what he regarded as a brutal murder. It must be said however that the Jewish state, which Moyne was thinking about was far from the larger state which Lehi aspired to, and Churchill was out of office less than a year later. What of the assassins? They were arrested, tried and executed in Cairo.

Their trial drew attention to the cause of the Jewish people - as is well-known the fate of Jewish immigrants attempting to reach Palestine in boats was highly emotional. At the same time they sharpened divisions in the Jewish community over the question of terrorist action. Whatever the image of heroism the assassins projected abroad their deed provoked a 'hunting season' in Palestine in which the Haganah co-operated c10sely with the British in rounding up and arrestingmembersof the terroristorganisations. Eventually,in 1975, their remains were brought to Israel.

WILFRID KNAPP

37

The second sensational assassination was that of Count Folk Bemadotte who was appointed UN mediator in Palestine in May 1948. His appointment followed the adoption of the UN special resolution on Palestine, the attacks by Arab armies and the creation of the state of Israel. His efforts achieved a short cease-fire from June to July 1948.Clearly he then wanted to extend his role as 'mediator' and worked out revisions of the UN plan for the partition of Palestine. The leadership of Lehi believed that he would propose the inclusion of Jerusalem in Jordan, instead of its intemationalisation and his plans to improve on the jigsaw of the UN's division between a Jewish and an Arab state would have transferred territory in the Negev to the Arabs. His assassination was carried out on 17 September 1948. Once again it was a civil servant - this time an international civil servant - who was assassinated. A man was destroyed - a man of outstanding qualities and, coming from a neutral country, of great potential. But the UN continued, whereas his plan died - it is very unlikely that it would have won acceptance in any case. As far as Lehi was concemed the outcome was very different from that of the Moyne assassination. The govemment of Israel paid compensation to the family of Bemadotte's French colleague who died with him, and the to the UN, also offering apologies and the govemment of Israel used the occasion to suppress Lehi as an underground organisation dangerous to the state. Prime Minister Rabin and the Amir Abdullah It is time now to retum to the assassination ofYitzhak Rabin. To do so it is worth making a comparison with the assassination of the Amir Abdullah. More than forty years separates the two events, but both contributed to the destruction of a possible peace process between Israelis and Arabs. In neither case was the outcome simple. The immediate impact of the assassination of Rabin was an overwhelming endorsement of the policies, which he was implementing. True his assassin was not an isolated individual with no political support. Those who shared his views had paraded the streets with posters showing Rabin carrying Nazi arrnbands. He was unrepentant and justified his action by asserting that Rabin was betraying Zionism and

38

JEWISH AND ARAB TERRORlSM

Israel. He had many sympathisers. But the predominant mood of the Israeli people was that Rabin was one of the architects of the Israeli state, abrave warrior and a man who offered Israelis peace and security. It is widely, and I think correctly held that if Shimoun Peres had called an election in the immediate afterrnath of the assassination he would have scored a c1ear victory. Instead he waited, and as he waited Palestinian terrorists exploded two bombs on Israeli commuter busses - in response, their said, to the Israeli killing of a Hamas leader a month before. To that extent it was Arab as much as Jewish terrorist who blocked the peace process. Peres then launched a 'security' operation in Lebanon, thus competing with Netanyahu on his own ground. Israelis wanted peace and security. Peres was unable to project his vision of peace; Netanyahu, an accomplished communicator, persuaded a majority of the electorate by his vision of security. The Amir Abdullah was an exceptional man amongst Arab leaders. He was a man who shared with his father a vision of a great independent Arab kingdom at the end of the First World War.6Instead he was the Emir of a small desert kingdom, dependent on the British for financial support. The French mandate over Syria, the continuing British influence in the MiddIe East and the Saudi absorption of the Hejaz into their kingdom circumscribed his ambitions. There remained Palestine. There he carne to see Jewish immigration as an opportunity. He had no visceral antipathy to the Jews; on the contrary he recognised their ability. Like his kingdom their immigration had relied initially on British protection. PragmaticaIly he accepted that they were in Palestine to stay. The obvious way forward therefore was to reach a compromise, accepting the existence of a Jewish state and incorporating the Arab part of Palestine into his kingdom. To this end he carried on discussions with the Zionists and Israelis and, in the war of the Arab states against them, did not attack the areas which were 'theirs'. Then, on 20 July 1951, he was assassinated by Palestinian Arabs in front of Al Aqsa mosque in the old city of Jerusalem. It was a sordid affair. Abdullah was assassinated not only, perhaps not primarily, because of his willingness to make peace with Israel but

My account of Abdullah draws heavily on the work of A vi Shlaim, to which 1 am indebted. See Hands acrO$S the Jordan, Clarendon Press, Oxford, 1988.

WILFRlD KNAPP

39

because of Arab rivalries - the hostility of the al-Husayni dan amongst the Palestinians and of the Egyptian and Saudi leaders. What made the assassination of King Abdullah ali the more base and vile was not only an act of politicaI fanaticism but also the work of mercenaries trading on the Egyptian and Saudi interest in King Abdullah's death.7 However this is not ali the story. At first the Jewish leaders had a natural and strong interest in reaching a compromise with Abdullah. But after the creation of the state the Israelis were successful in their war against the Arab armies. The urgency to reach a settlement with Abdullah disappeared. Had they done so neither it nor Abdullah would necessarily have survived, but they might have done so. To that extent Jews as well as Arabs have a responsibility for his assassination and this hesitation in the pursuit of peace was to be repeated many times in the subsequent history of Israel. There is another similarity between the examples of Rabin and Abdullah: both were men of quality, and such men are rare in the world. The one was abrave soldier who had seen the limits of military action and was ready to work for peace, the other a man who had constructed his kingdom from nothing, who recognised the limits to politicaI ambition and was ready to compromise. Jewish terrorism against the British The Jewish terrorist groups carried on a continuous campaign against the British during and after the Second World War. They attacked British army bases, govemment installations, railway lines and oil facilities, they stole weapons and they planned assassinations, sometimes successfully.8 Their ideological commitrnent ranged from a pragmatic belief in the advantages of terrorist action to an emotional commitrnent to blood and violence for its own sake. They were and are therefore ambivalent when the term 'terrorist' in applied to them. Ibid.. p. 606. From November 1945 through June 194647 incidents, 18 anny personnel and 9 Palesti ne police ki lied, 10\ and 63 wounded; sabotage costing L4million. See Saul 2adka Blood in Zion, Brassey's, London and Washington, 1995, p. 139.

JEWISH AND ARAB TERRORlSM

40

On the one hand they could claim that they were ITeedom fighters, engaged in a war against the British; on the other hand they would readily accept that their methods were designed to 'strike terror' . It is important to ask how far this terrorist campaign was successful in achieving its objectives. First their purpose was to drive the British out of Palestine. At the same time they were engaged in a conflict with the Jewish Agency and the Hagana, even though there were occasions when the two would collaborate (just as the British sometimes worked with, sometimes against Hagana). The conflict was over objectives and recruitment. Their objective was to estabIish a Jewish state over the whole of Palestine and they wanted, by exploiting the resources of illegal immigration and by spectacular operational success to enhance their own claim to legitimacy within the Jewish community and draw recruits to their organisation. So did their actions bring about the British withdrawal ITomPalestine? In the discussion of this question three incidents are always (and rightly) given prominence. The first was the bomb attack on British headquarters in the King David Hotel. The Hagana participated in the planning of this operation, although they were divided on the question. It was a success and a failure - a success in that the explosion partly destroyed the Secretariat Wing and the Defence Security Office. It was a failure in that it caused the death of 91 persons, 41 Arabs, 28 British, 17 Jews and five others.9 As a result the operation was widely condemned in the Jewish community and the Irgun never ceased protesting that they had given telephone wamings, which had not worked because of British carelessness. The second and third operations were connected: In May 1947 the Irgun carried out a spectacular operation to /Tee prisoners /Tom the prison of Acre - a massive fortress which had survived /Tom the time of the crusades. Their attack was prompted by the execution of three of their members in the prison. Although it was initially successful a British force captured three of the participants whom they sentenced to death. The

Irgun in tum capturedtwo Britishintelligenceofficersand wamed that if their men were hung so they would carry out the same sentence on 9

Ibid., p.S?

WILFRID KNAPP

41

the British. The British, resistant to pleas from the Jewish Agency, carried out their executions and the Irgun, directed by later prime minister Menachem Begin, followed suit. Not surprisingly Menachem Begin had no doubt about the success of the campaign which he and others had led. Asked in January 1992 whether 'only one definite factor was responsible for the British withdrawal from Palestine' he replied: "1 have no doubt that - and many British admitted it wholeheartedly that without the warfare carned out be the Underground, British rule would not have left Eretz Israel and the state of Israel would not have been established."lo Obviously this was, at the time that it was made, a highly poiiticai statement. For most people it goes against reason that a single factor would be responsible for British withdrawal. The British problem with Palestine began before the Second World War - let us say with the Arab revolt. Post-war policy was to give independence to colonial terntories; true the British wanted to sta)' in the Middie East for strategic reasons, but it was not only terrorism which made Palestine unattractive for this purpose. The problem of goveming Palestine was made immensely worse by immigration into the country (which admittedly the Irgun helped to organise) - both the practical impact of those who arrived and the emotional impact of those who did not. It is well-known that the objective of terrorism is often to 'sharpen the conflict' - to provoke repression in order to win the support of an otherwise inactive population; but the comrnitrnent of the Zionists was in any case so intense that this was not an important factor. Finally it was the hope of Ernest Bevin, in 1945, that the United States govemment would persuade the Jews to accept a settlement while the British handled the Arabs; this policy was undermined by the importance, for President Truman, of the Jewish vote in America. Finally, the objectives of the Irgun against the Jewish Agency and the Hagana were a failure. Militarily the most dramatic action was the sinking by the Hagana, in July 1945, of the Altalena bringing arms for ,.

Ibid., Appcndix 3, p. t 94.

42

JEWISH AND ARAB TERRORISM

the Irgun to continue its military campaign across the Jordan. The 'dissidents' as they carne to be called continued to operate during the war against the Arab states but they were a small minority beside the Hagana and the Israeli Defence Forces. Politically, in elections to a constituent assembly in January 1949 Begin's party won only 11.3% of the votes enabling Ben Gurion and his political allies to rule Israel for decades- until, in May 1977,the tide tumed against them. Jewish terrorism

against the Arabs

As is well-known the Arab states refused to accept the UN partition plan for Palestine and then fought a war against the state of Israel when it was established in May 1948. This was a disastrous strategic mistake since they were militarily unprepared and failed totally to coordinate the military operations. Their action was also disastrous for the Palestinian people who were then vulnerable to Jewish and Israeli attacks. What followed then became a question of poIiticaI debate and it also entered into Israeli politicai myths. The brute outcome is not in dispute: some 750,000 Palestinian Arabs left their homes and went into exile, for the most part into refugee camps. Broadly speaking Jews and Israelis, in explanation, maintained that that they were encouraged to leave by their leaders or left of their own accord. The fact that no compensation has ever been paid and that they are not allowed to retum follows fiom this justification. The Arabs and many western historians have maintained, in contrast, that they were forced out by the Israelis and that many were killed in the process. One village, Deir Yassin, where a massacre undoubtedly occurred, has become a symbol in this interpretation. This debate has now taken a fiesh tum because the Israeli govemment, following an earlier British practice, opens its archives after fifty years. As a result Jewish historians have been reading the files and publishing evidence which supports the Arab rather than the JewishIsraeli point of view. In considering this new evidence several factors must be bome in mind. This first is that the Palestinian Arab community had been disastrously weakened by the British suppression

43

WILFRID KNAPP

of the Arab revolt between 1936and 1939.The repressionwas harsh,

inc1udingaITestsand executionsas weil as militaryaction against the activists; as weil the revolt exacerbated divisions between the major Palestinian c1ans, the Husaynis, the Nashashibis and the Budayris. Effectively there was no leadership in the community. Secondly it was traditional amongst Arabs to run before the stOITn,and retum when it was safe to do so. Those who were most able to run were the wealthier, whose departure would weaken still further any leadership in the community.(A phenomenon which was evident when Iraq invaded Kuwait.) And thirdly the Hagana and the Israeli army, as weil as the Irgun, were engaged in what they saw as a hazardous enterprise in establishing their state. That said, the story of the Arab !light from their homes is now being told differently, and authoritatively, by Jewish historians using the Israeli archives. Yitzhak Rabin himself opened a chink in the curtain when he published his memoirs. The cabinet committee vetting such memoirs tried to c10sethe chink, censoringthe publication.But the English version had already gone and was published in the New York Times. Rabin wrote: "The population of Lod did not leave willingly. There was no way of avoiding the use of fire and waming shots to make the inhabitants march."" Benny Morris, one of the leading Israeli 'new historians' has established that none of the monitoring services, whether British Jewish or any other, makes a single reference to Arab broadcasts telling people to leave their homes - 'not one,.12 In contrast his research into the events in Lydde and Ram1e in July 1948 amplifies the story already told, in 1977, by Michael Ben-Zohar. These two towns were of strategic importance, on the road fTom Tel Aviv to Jerusalem and were at first well-defended. What happened to the civilian population was a different story. When, on 12 July 1948, Yigal Allon asked:

11

12

...

Pamok Cockbum, The Independenl 11 Apri11998. Benny Monis.

J948 and After, CIrendon Press, Oxford,

1994, pp.l7-18.

44

JEWISH AND ARAB TERRORlSM

"What shall we do with the Arabs?" Ben Gurion made a dismissive, energetic gesture with his hand and said "expel them (garesh otam)\) The headquarters of the attack code-named Dani then ordered: The inhabitants of Lydda must be expelled quickly without attention to age. They should be directed towards Beit Nabala. Yifbh [Brigade HQ] must determine the method and inform Dani HQ and 8thBrigade HQ. Implement immediately.) Amongst the documents relating to this period Morris has found an intelligence report analysing the reasons for the flight of Arabs. The first seven of eleven factorslisted are: Direct hostile Hagana IIDF operauons settlements

against

Arab

HaganalIDF hostile operations on nearby settlements Operations of Jewish dissidents - Irgun and LHY Orders and decrees by Arab institutions and gangs (irregulars) Jewish whispering operations (psychological warfare) aimed at frightening away Arab inhabitants Ultimative expulsion orders [by Jewish forces] Fear of Jewish retaliatory response after Arab attack Only at the end of the list come the appearance of Arab gangs, fear of Arab invasion, the isolation of Arab villages near the border and other local factors.14 Finally it now seems cIear that the Jewish dissidents - IZL and LHI units attacked Deir Yassin, a non-belligerent village cIose to Jerusalem, with 'reluctant, qualifled' support from the Hagan commander support from Hagana mortars. The resistance was unexpectedly flerce and when the Jewish forces had won they rounded up some 250 villagers of whom perhaps between one and two hundred were massacred, the others being sent to east Jerusalem; there were

" ..

Benny Morris Opera/ion Dan; and the Pa/es/inians Exodusfrm Lydda and Ram/e in /948. Middie East Journal Vol. 40 no. 1, Winte, 1986 p. 91 and footnote. Benny Morris, /948 and After, pp. 88-89.

WlLFRID KNAPP

45

instances of mutilation and rape. It seems likely that the massacre was not planned before the attack but that the soldiers went berserk - this would make little difference to those who died. Deir Yassin had 'probably the most lasting effect of any single event of the war in precipitating the flight of Arab villagers'. Menachem Begin denied that Arabs had been massacred and blamed Arabs for spreading an exaggerated story which was 'worth half adozen battalions' to the Jews.IS [n the short term Jewish terrorism against the Arabs during the war was obviously successful. It c10gged the roads and made military movement difficult, especially for the Arab legion, and it imposed victualling and lodging demands on the Arabs. And when the fighting was over it left Jewish areas c1ear for expansion and for security. But in the longer term two results are of crucial importance. The first is that the myth of the bravery and humanity of the establishment of the state is tamished. Germans have made restitution to Jews, President Clinton has apologised to Africa for American behaviour on the continent, Japanese have more or less apologised for their behaviour but Israelis have to come to tenns with the findings of Jewish researchers at a time when their national community is deeply divided.'6 Secondly the expulsion of refugees led directly to the creation of an important part of Arab terrorism. Islamic and Arab tcrrorism: thc tradition Assassination and terrorism in the Islamic world are not new phenomena. But in the modem world the diversity of terrorist actions is such that the problem is to give a coherent, rather than a catalogue account of them. This fact itself is a c1ueto their likely effectiveness. Bernard Lewis's comment that 'politicaI murder comes with the emergence of politicaI authority' is relevant here to the early history

" "

Benny Monis, The Birth of the Palestinion Refugee Problem 1947-49, CambridgeUniversityPress, 1987,pp.113-4; see also 1948andAfter pp. 89-90. For a discussion of the genera1quc:stionof national myth and national identity see the paper by Erica Benner presented at the Oxford-Budapest conference, September

J

1997, published

in a special number of Aula, 1998.

46

JEWISH AND ARAB TERRORISM

of Islam. Of four of the so-called righteous caliphs who followed Mohammed three were murdered - though perhaps the second, Umar, should not count since he was murdered by a Christian slave with a private grievance. However the question of the succession to the Prophet created the most important division in the Muslim world, between Sunnis and Shi'a and prompted the emergence of a distinctive sect, the Ismailis, including those ofits members who carne to be known as the Assassins. Because they regarded the Sunni line of succession as illegitimate and recognised an Imam as supreme ruler they set for themselves the objective of disrupting and destroying the Sunni order. They achieved an exceptional degree of devotion, discipline and organisation. They succeeded in inspiring their members with a promise of divine and human fulfilment and combined this spiritual fervour with a practical organisation based on a system of casties, which they capture and made their own. Murder, for them, was an act of piety always carried out by a dagger. Through the eleventh and twelfth centuries of the Christian era they killed princes, ministers, legal and govemment officials and city prefects until they were eventuall('; subdued by the combined forces of the Mongols and the Baybars. 7 There are some similarities between the organisation and behaviour of the Assassins and modem Islamic terrorism, although there do not seem to be direct connections. In the hope of achieving some kind of intellectual order, rather than comprehensiveness, I propose to consider terrorism witllin national borders, terrorism bom from the war of 1967 and the expulsion of the Palestinians from Jordan, terrorism during the Lebanese civil war, the war between the Israelis and Palestinian terrorist groups and its spillover into Palestinian civil war.

Terrorism within Arab states To a large extent terrorism within Arab states has an Islamic expression. By this I mean that some islamicists and devoutIy religious; some practise the religion but their attachment is rather to a 17

See Bernard Lewis, op. cit., passim.

WILFRID KNAPP

47

sect or a community; and some would fIame their demands differently were it not that Islamic organisations are the only political associations within which they can do so. Egypt is the most obvious example. It is the home of one of the great universities of Islam, al-Azhar, and it was in Cairo that the society of Muslim Brothers was founded in 1928. They believe in the strict appIicabiIity of the shari'a and rigorous interpretation of the Koran and its application by law to daily life. They are generally conservative in the economic views but radical in their wiIlingness to purify their community by acts of violence. They remain a large organisation but splinter groups have broken away fIom the main body. Their greatest single achievement was the assassination of President Sadat in October 1981. His assassination followed the Camp David agreements with Israel but when his assassins and their accessories were tried their grievance against the President was rather because of his westernising influence, his carelessness over public entertainment and public morals, his liking for public display and the corruption against him. There has been no comparable single act of terror since then. But they remain a strong and corrosive force in Egyptian society. They are comparable to the Assassins in that they are willing to strike at the supports of the regime whenever opportunity offers. Since tourism is a major industry and foreign exchange eamer the economic strength of the regime is attacked through foreign tourists. In addition it is not too fancifiil to say that they have their castIes. They are constantly active in professional bodies, building up support in universities and professional organisations so that whatever restrictions are placed on them by law they remain powerful in society. They remain attractive to young people partly because they offer some kind of purifying idea and also because of the poor prospects facing any young person who has struggled out of the village or urban sIum, worked to secure a secondary school and even university education and then find no openings of employment or possibility of social mobility. Branches of the Muslim brothers and Islamic groups like them are to be found in most Arab countries of the MiddIe East and in Iran and they present a political problem which has been approached in

48

JEWISH AND ARAB TERRORISM

different ways in different countries. The task is easier for governments because although many in the western world, especially in the United States, see Muslim fundamentalism as a cohesive if amorphous threat there is in fact no serious international organisation. Islamic organisations are divided between states. In Saudi Arabia two incidents of the 1970s suggested a ground-swell of support for a Muslim opposition: King Faisal was assassinated in 1975 and the Iranian revolution was followed by an occupation of the mosque of Mecca. These events were doubly deceptive. The murder of King Faisal was a 'one-off by a distraught nephew, the occupation of the mosque was the work of an unrepresentative millenarian group. But this is not to say that there is no ground-swell of opposition to a regime which, although it retains its firm alliance with the leaders of the Wahhabi sect, is seen as corrupt, too pro-American and too worldly. The Gulf War has been followed by bomb attacks on American soldiers and King Fahd recently made clear that he would not, in 1998, give ground-space to American forces in readiness to attack Iraq. As in Egypt a firm security force keeps underpins the regIme. The most promising route for any regime to follow, faced with an Islamic opposition, if for the leadership to maintain a degree of islarnic legitimacy and to establish a form of democracy, even if limited, which gives freedom of expression to Islamicists and in so doing draws the sting of the extremists. This has been easier for King Hussein in Jordan and King Hassan in Morocco, who can claim descent from the Prophet. It is more difficult for the government of Egypt and it was the freedom given to IsIamicists, as a balancing force to the left, which opened the way for Sadat's assassins. Wars and terrorism The Six-Day war of 1967 is a water-shed in the history of the MiddIe East, especially Palestine. It carne when the children of the first exodus became adults and it created a fresh exodus of people who now identified themselves, and were identified, as Palestinians. In the Arab world the humiliating defeat had the effect of increasing the

°.0

~_ _

.

WILFRID KNAPP

49

scope and strength of Muslim fundamentalism and reinforcing radical left-wing politicai organisations. What these two movements had in common was disillusion with Nasser's socialism, the socialism of the 8a'ath party and with the Arab regimes which had failed to stand up to Israel. The war also unleashed Jewish religious fundarnentalism with its emphasis on the 'redemption' of the occupied territories; but that is a different story. The Palestine Liberation Organisation was founded in 1964 but was soon taken over by Fatah under the leadership of Yasser Arafat. Activists in the organisation carried out small scale raids into Israel because they believed (quite rightly) that if they did not provoke a conflict engaging the Arab states they would go on talking but never acting against Israel. This was a grave miscalculation since these pinprick attacks were a contributory cause of the 1967 war and its defeat for Ihe Arabs. In the following year Palestinians scored two spurious victories whose importance they greatly exaggerated. With the help of the lordanians Palestinian militias fought a successful rearguard action against an Israeli attack on a Fatah camp at Karameh and a group of terrorists hi-jacked an EI-Al plane and kept twelve Israeli men captive on Algiers airport for thirty-nine days until they \Vereexchanged for Palestinians in Israelijails. These two victories, which really were not victories at ali, gave great encouragement 10the proliferation of terrorist groups. George Habash established an organisation which carne to be called the Popular Front for the Liberation of Palestine (PFLP) with the slogan "Fire Iron and Revenge". From it split off Nayif Hawatmeh's Democratic Front for the Liberation of Palestine (DFLP) which obviously called itself democratic because it was Marxist. Another faction led by Ahmad libril was called the PFLP-General Command. It in tum spawned the Palestine Liberation Front, which was responsible for the seizure of the Achille Lauro and the murder of one of its passengers, a crippled Jew, in October 1985 and an unsuccessful guerrilla raid on the Israeli coast at Tel Aviv in May 1990. As both the Syrian and the Iraqi leaders wanled part of the Palestinian action each sponsored a local organisation, al-Saiqa in Syria and the Arab Liberation Front in Iraq. The most dangerous of them ali was another breakaway fi'om Fatah, the purely terrorist organisation led by Abu Nidal. By 1974 Abu Nidal

50

JEWISH AND ARAB TERRORISM

was seen as a renegade and condernned to death, absentia by a Fatah court. These organisations were rejectionist in the sense that they were committed to the destruction of Israel. They embraced terrorism in order to draw attention to the plight of the Palestinians and their own organisation, in the hope of winning some territorial base /Tomwhich to renew the war and because they held a simple belief in what was called 'arrned struggle'. With nowhere else to go they directed their energies against Jordan. Encouraged by the Karameh legend they strutted about in Jordan like a parallel army and they induiged in an orgy of hi-jacking, landing three civilian airplanes on a disused airfie1dnear Amrnan. In September 1970 King Hussein turned against them. The Israelis, with the support of the Americans, would have intervened in his support but Hafiz Asad, coldly calculating the chances of success as the Palestinians were unable to do, he1dback his defence forces and allowed Hussein's arrny to crush them. Those who survived fled, most of them to Lebanon. Obviously this was a miniature Arab civil war and in November 1971 Palestinians assassinated the Jordanian prime minister Wasfi al-Tal in Cairo. This was the beginning of the 'Black September' movement, which developed into a terrorist war between Palestinians and the Israeli Mossad. Many of the attacks were the work of the most ruthless and dangerous Palestinian terrorist, Abu Nidal. The battle continued throughout the 1970s and became, in the latter part of the decade, a campaign against moderates in the PLO. The list of attacks and retaliation through 1972-3 is too long to reproduce here. But in April 1973: April4 1973 Basil al-Qubaisi, PFLP, killed by Israeli agent in Paris April 10 Israeli assassination squad kills three Fatah leaders in their homes in Beirut April 27 Israeli employee of EI Al killed in Rome by Palestinians gunman Significantly this series of actions ended with an attempt by Abu Nidal agents to kill Arafat's colleague Abu Mazin.

WILFRlD KNAPP

SI

In 1976 a new war opened in the Middie East - the civil war in Lebanon and it was enlarged when the Israelis became active participants in the fighting. They did so by air attacks on south Lebanon, where there were Palestinian guerrilla bases; they then invaded the southern border area of Lebanon in 1978and established a surrogate Lebanese arrny; in June 1982 they launched a full-scale invasion of Lebanon. These military actions caused Lebanon to sink into anarchy. In an effort to restore order and to negotiate the withdrawal of Israel from Lebanon the Americans participated in a multilateral force in Beirut and thereby exposed themselves as targets for attack. These events, together with the Iranian revolution and Iranian links to the Shi'a of south Lebanon, opened opportunities for fresh varieties of terrorism. The most sensational was the taking of hostages by groups who gave themselves a variety of names, usually cIaiming an allegiance to Islam. The longest serving hostage was the American Jack Anderson, kidnapped in March 1985 and released in December 1991. In 1984 William Buckley was taken; he was a CIA agent and was tortured to death. Members of President Reagan's staff, abandoning the President's policy of no ransom for hostages, went to Tehran to try to bring President Rafsanjani into a deal swapping arms for hostages. Terry Waite, who had been successful as an interrnediary negotiating the release of detainees in Libya went to Lebanon in pursuit of the same success; instead he was himself taken hostage and it was rumoured, falsely, that he was in some way connected with Oliver North's mission to Tehran. There were others: John McCarthy and Brian Kennan; three Frenchmen for whom, it was said, a substantial ransom was paid by the French govemment.18 These kidnappings were set against a background of a confused United States policy towards the MiddIe East. In September 1982 President Reagan announced a 'Reagan Plan' for the Middie East which called for a freeze on Israeli settlements and declared support II

For a comprc:hensive chronological list and bibliography of teITorist actions. mcluding hostagc: taking. see Edward F. Mickolus. Transnalional Terrarism, /968-79, Aldwych Press, London, 1979; Terrarism, /988-9/, Greenwood Press, Weslpon. 1993 and. wilh Susan L. Simmons, Terrarum. /992-95, Greenwood Press 1997.

52

JEWISH AND ARAB TERRORISM

for a Palestinian state in association with Jordan. But this was less than three months after the Israeli invasion of Lebanon. In the previous year the United States had signed an agreement for strategic co-operation with Israel. In May 1983 the American govemment negotiated an agreement between Israel and Lebanon for an Israeli withdrawal from Lebanon which wouId have left a substantial degree of control by Israel over its northern neighbour. Syria condemned the agreement (and was not alone in doing so) and with its militia allies in Lebanon opened a war against the agreement which in the end was abrogated. In ali this the United States was objectively an ally of Israel and was certainly seen to be. As a result it was drawn into a bizarre war against terrorism. A main weapon used against the Americans was one, which is still difficult to counter: the suicide bomber and the car bomb. On 18 April 1983 the United States Embassy in Beirnt was blown up by a suicide bomber and in October a car bomb attack on a Marine barracks killed 241 men. Using an amazing disparity of weapons the battleship New Jersey was ordered to shell Syrian forces in the Lebanese mountains (December-January 1984--5). In March 1985 a car bomb outside the apartment of the Lebanese Sh'ia leader Sheikh Fadlallah killed eighty people but left the main target unscathed; the Washington Post later gave substance to what many had already argued, that it was the work of the CIA. A series of bomb explosions in Syria in March 1986 were also, rightly or wrongly, suspected as being CIA backed operations. The Libyan govemment was a principle host to the terrorist organisation of Abu Nidal and Muammar Gaddafi used this resource for his own enduring battle against Egypt. In April 1986 American planes, some carrier-based and others flying from bases in Britain bombed Tripoli, killing some 300 people, but not Gaddafi. Terrorism was out of control. It is not surprising that a conference was organised in Washington in June 1984 by an Israeli Institute; the proceedings, entitled Terrorism: How the West can Win, were edited by the Israeli ambassador to the UN, Benjamin Netanyahu. The Syrian govemment argued, with good reason as far as the war in Lebanon was concemed that a distinction should be made between unprincipled terrorism and defence of the national interest. The Israeli govemment

WILFRID KNAPP

53

indicted twenty-live lsraeli settlers belonging to a terrorist organisation, some of whom had bombed and mairned a group of Palestinian mayors. President Rafsanjani, when a Kuwaiti airliner was hi-jacked to Tehran denounced terrorism as anti-Islamic. Through ali this the biggest losers were the Palestinians. They were desperately weakened by the war in Lebanon and by the massacre by Christian Maronites in the refugee camps of Sabra and Chatila, over which the lsraelis presided. They were targets for assassination by Mossad, sometimes in straightforward reta1iatory actions. More than that PLO leaders were targets for assassination by Abu Nidal and, what is most remarkable, it was the moderate leaders and those closest to Arafat who were murdered. Outstanding amongst Palestinian doves who were Abu Nldal victims were Sai'd Hammami, PLO representative in London (January 1978); Ali Yassin, representative in Kuwait (June 1978); Izz al-Din Qalaq, representative in Paris (August 1978); Nai'm Khudr, representative in Brussels (June 1981); Dr. lsam Sartawi, an outstanding dove (April 1983) and, on the eye of the Gulf war, Abu lyad and Abu Hol. Destructive for the Palestinian cause in a different way were pure terrorist actions such as those that the Abu Nidal organisation carried out against the EI Al ticket counters at Rome and Vienna airports in December 1985 or the grenade and machine-gun attack on the Greek cruise ship City of Poros in July 1988. Again and again PLO spokesmen explained that the PLO had nothing to do with these operations, but their reputation was irretrievably blackened by them. It seems paradoxicaI that a Palestinian organisation should inflict such debilitating damage on the main body of the PLO. It is so much of a paradox that Patrick Seale reached the conclusion that Abu Nidal could have been recruited by Mossad. He has presented his research in Abu Nida/: a Gunfor Hire. Whatever the answer to his question about Abu Nidal maybe his work is an indispensable source for the sordid history of terrorism over the last three decades and this paper has drawn heavily on it.19 Over six years from 1987 the pattem of politics in the Middie East changed dramatically. Palestinians, not in exile in Libya or Tunis but in the occupied territories for the lirst time challenged Israeli power

"

Patrick Seale Abu Nida/: A Gun for Hire Hutchinson, London, 1992.

54

JEWISH AND ARAB TERRORISM

and found a new way to do so. Israeli security forces were attacked, first spontaneously and then in an organised manner, by young people using minimum force - which was ali that they had. The PLO leadership moved to regain control of the rising and its politicai effect. They paid a price in doing so when Yitzhak Shamir persuaded a divided cabinet to authorise the assassination, in Tunis, of Abu Jihad, Arafat's defence chief. But a dialogue had been opened with the Americans and it led to the PLO's acceptance of the state of Israel and Arafat's public renunciation of violence. Saddam Hussein invaded Kuwait and Yasser Arafat made a great strategic mistake in trying to mediate his withdrawal and, in doing so, supporting Saddam. The Gulf War was won, the govemment of Israel changed, the PLO entered into negotiations and eventually the Norway channel led to the Oslo accords, signed in 1993. Terrorismdid not end, whether the massacre in the mosque in Hebron, the assassination of Rabin or the Palestinian suicide attack which followed. But the 1990s have been a different world from the 1980s.

Arab terrorism - a conc1usion It is time then to ask what has been achieved by Arab terrorism. The answer must be that it has been an unmitigated disaster. It is not only because of repression that Islamic groups within Arab states have faiIed to develop a coherent political organisation or a serious programme of economic development and they have failed to achieve the potential ofIslam as a religion whose practice benefits humanity. The account as it concems the Palestinians is even more devastating. Israeli power vis-a-vis the Palestinians was overwhelming and increased with every conflict - 1967, 1979, the war in Lebanon and the Gulf War. Terrorism was never a coherent strategy to confront Israeli power. It can be argued that Yasser Arafat should have cut away from organisations like the PFLP from the earliest days after the 1967 war, but for whatever reason he could not or would not - and it should be remembered that only when the Jewish Agency and the Israeli Defence Forces had won the war did they suppress their own terrorist groups. The PLO failed to develop a poIiticaI organisation representative of the Palestinian people, in the West Bank and in the

WILFRID KNAPP

ss I

diaspora, and remained an amalgam of different groups including the extremists. Terrorism was neither developed into an effective weapon against Israeli power - which in the nature of things it could not be but nor, until a very late date, was it renounced. It therefore served lsraeli national interest since as long as Israel wanted to exclude any negotiation with the PLO, both for itself and the United States, it served its purpose to be able to denounce not only the PLO but the whole Palestinian people as terrorists - and the Netanyahu govemment still holds to a weakened version of this policy. President Sadat was able, between 1972 and 1975, to shift Egypt from alliance with Russia to an alliance with the United States and soon afterwards Yasser Arafat began to signal to the Arnericans that he would move towards the recognition of Israel if he was guaranteed an immediate positive response in advance. But terrorism always stood in the way of such a rapprochement, some of the time as a reason, more often as an excuse. As early as the 1990s of the ironies of Jewish and Arab terrorism is that when Shimon Peres as Foreign Minister flew secretly to London to negotiate with King Hussein his initiative was crushed by his prime minister lest it lead to negotiations with terrorists - his prime minister being that old terrorist Yitzhak Shamir.

NAGvTAMÁS

ADALÉKOK A TERRORIZMUS TÖRTÉNETÉHEZ

Bevezetés A közelmúlt eseményeit szemlélve elmondható, hogy napjaink magyar átlagpolgára kénytelen testközelbol megismerkedni a terrorizmussal. Bár a fogalom nem ismeretlen hazánkban, a jelenség közvetlen hatásaihoz azonban, csak most vagyunk kénytelenek hozzászokni. Sok tanulmány és publicisztika foglalkozott a terrorizmus gyökereivel, muködési mechanizmusával, de kevés vizsgálta hatását a hadseregre, mint a modem állam egyik legfontosabb tartópillérére. A laikus átlagpolgár ezen megközelités hallatán aggódva kérdezheti: "Hát már a hadseregben sem lehet megbízní?" Ha ez a felvetés nyilvános fórumon, illetve a sajtó képviseloinek jelenlétében hangzik el, természetesen nem várat magára a hivatalos megnyugtató válasz. Azonban csak ritkán lehet olyan elemzést hallani, amely a probléma gyökeréig hatol, és a kérdés lényegi elemeit próbálná meg feltámi. Talán még nem késo, hogy felhívjuk az állampolgárok figyelmét arra, hogy: a terrorizmus az emberi közösség egyik alapvetö keretét az államot veszi célba, és annak muködési zavarát elöidézve, illetve felbomlasztását megkisérelve kívánja akaratát a társadalomra rákényszeríteni! Amennyiben elfogadjuk ezt a megközelitést, akkor könnyen belátható miért is fontos a terrorizmus muködési mechanizmusának feltárása és hatásának elemzése a társadalomra, illetve az államhatalom szerveire. A XX. század vége felé közeledve Európában az integrációs feladatoknak való megfelelés az egyik legnagyobb kihívás, amely

NAGY TAMAs

57

eredményeként kialakulhat az európai tönénelemben, egy eddig még nem látott államforma, amely természeténél fogva új módon reagálhatna a terroristafenyegetésre. Természetesen ennek legfontosabb feltétele, hogy az európai nemzetek képesek legyenek a tönénelem folyamán egymástól elszenvedett sérelmeiken felülemelkedni, amelyben dönto jelentoséggel bírna a progresszív európai tudat meghonosodása kontinensünkön. Azonban ennek esetleges bekövetkezte esetén ís számolni kellene egy olyan agresszív kisebbség jelenlétével, amely a társadalom többsége számára elfogadhatatlan és veszélyes célt kívánna elérni, akár a többséggel szemben is. Ezen problémakörbol, csak egyet kívánok felvillantani, nevezetesen a hadsereg kérdését, amely talán már nem olyan idegen a civil szféra számára, mint korábban. A Magyar Honvédség legfontosabb feladata napjainkban, hogy a hidegháború utáni korszak biztonságpolitikai kihívásaira a legmegfelelobb választ adhassa, oly módon, hogy a legkisebb költségráfordítással, a leheto leghatékonyabb szervezeti és müködési formát alakítsa ki. A magyar fegyveres erok feladatait alapvetoen az Országgyülés határozza meg. A parlament ez írányú dontéshozatali mechanizmusát 1999-tol várhatóan befolyásolni fogja, ha országunk csatlakozik az Észak-atlanti Szerzödés Szervezetéhez (NATO). Ugyanis ettöl a pillanattól kezdve Magyarország Közép-KeletEurópában elfoglalt helyzete gyökeresen megváltozik, az öt érö kockázatí veszélyforrások bovülnek. Nem kell hozzá különösebben nagy képzelö erö, hogy belássuk hazánk a nemzetközi terrorizmus új célpontjává fog válni, hiszen a NATO jelenleg az egyetlen olyan katonai-politikai tömb a világban, amely érdekeinek érvényesítéséhez rendelkezik megfelelö katonai erövel és gazdasági potenciállal. Természetesen ez a katonai szervezet sem vállalhatja fel a világ összes konfliktus forrásának a felszámolását, de érdekövezetének - a magyar fiilnek jelenleg még szokatlannak tünö - bolygónk északi féltekéjét nevezi meg.I Ha figyelembe vesszük, hogy e térségben hány olyan válsággóc létezik, amely elsödleges bázisa lehet a terrorizmusnak, akkor a téma aktualitása vitathatatlan.

-

Az Észak-atlanti Szerzodés NATO In.: Halmossy Dénes: Nemzetközi szerzödések 1945-1982. Közgazdaságiés Jogi Könyvkiadó. Gondolat Kiadó. Budapest. 1985. 177.o.

JII

58

POLITIKA

- EROSZAK - TERROR

Manapság ha terrorizmusról hallunk óhatatlanul egy olyan jelenségre gondolunk, amely mögött egy vagy több kis létszámú, a fennálló államhatalmi rendszerrel ellenséges, ideológiailag körülhatárolható de nem mindig pontosan meghatározható -, céljaik elérése érdekében brutális eszközöket is felhasználó csoport vagy szervezet áll. Elsödleges terrorista célpontnak az államhatalom szervezetei, politikai központok és gazdasági csoportosulások, illetve azok meghatározó képviselöi jöhetnek számításba. Ha részletesen megvizsgáljuk a jelenség történelmi gyökereit, akkor megállapítható, hogya fogalom az idök folyamán többször is módosult, illetve más értelmezést kapott, attól fiiggöen, hogy kinek a nézöpontját alkalmazták. Elég, ha csak a közismert partizán-terrorista analógiára gondolunk. Ebben a szituációban elmondható, hogy az alapvetö cél a hatalmon lévöket megakadályozni érdekeik érvényesítésében. Az utókor ilyenkor mindig az eredményesség oldaláról szemléli a történteket. Ha gyözött a fegyveres küzdelem és az éppen aktuális megítélésünk szerint jó célért történtek az események, akkor a pozitiv jelzöt alkalmazzuk, ha nem, akkor inkább a negatív megjelölést. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy ennek a képnek a módosulását jelentösen meghatározta annak a közegnek a viszonyulása a történésekhez, amelybe beágyazódtak az események, illetve a hatalmon lévök propagandája - mai szóval élve a média - mennyire volt hatékony ebben a közegben. A terrorízmus történetí háttere Allagy frallcia forradalom, amely létrehozza a terror elméletét és gyakorlatát Az emberiség története során számtalan olyan idöszak ismert, amikor a többséggel, vagy a hatalommal szemben olyan csoportosulások alakultak ki, amelyek az általuk igaznak vélt célok érdekében, semmilyen eszköz alkalmazásától sem riadtak vissza. Ezek a csoportok idövel vagy megsemmisültek a fennálló hatalommal vívott harcok során, vagy teljes elszigetelödésük eredményeként felbomlottak, de olyanról is tudunk, hogy a hatalmat megszerezve átalakultak.

.

NAGY TAMÁS

59

A teITorizmusjelenségének vizsgálatát azonban célszerunek tünik a XVIII. század második felénél kezdeni. EkkoITamár hagyományokkal bírtak a XVI-XVII. századi Európában kialakult, a mai értelemben vett modem államok, amelyek már rendelkeztek állandó hadseregekkel is, mint az állami lét egyik legfontosabb attribútumával. Ezek a hadseregek már nem a középkorból jól ismert modell alapján muködtek, hiszen nem a hubérurak alárendeltségébe tartoztak, hanem közvetlenül az állami apparátusok részeként az uralkodók diszponáltak felettük. Idovel egyre nagyobb szervezeti kereteket öltöttek, aminek eredményeként irányításuk és mozgatásuk nehézkessé, olykor lehetetlenné is vált. Az államok irányításában fokozatosan a zavarok jelei kezdtek megmutatkozni a XVII-XVIII. század folyamán midon a gazdasági életben egyre nagyobb befolyást szerzo polgárság szuknek érezte politikai mozgásterét. A XVIII. századi Franciaországban ezek a jelenségek eredményeként kezdett kiteljesedni az emberiség történetét a késobbiekben gyökeresen átalakító eszmei irányzat: a felvilágosodás. A nagy fTancia gondolkodók muveikkel olyan társadalmi változásokat gerjesztettek, amelyek felborították a korábbi évszázadok során kialakult társadalmi rendet. Az egyén szabadságának kiteljesítése lett a legalapvetobb cél, de oly módon, hogy az ne elozhesse meg a közösség érdekeit. Az új gondolatokat is elsoként a fTanciák"ültették át" a gyakorlatba. A nagy fTanciafOITadalomsorán a rendi társadalom felszámolása nem mondható, hogy békés eszközökkel történt. Az események elore haladtával a fOITadalmároknakaz egyén és közösség kapcsolatában jelentkezo konfliktust - amely a késobbiek során alapveto jelentoséguvé vált -, egy olyan hatásos eszköz alkalmazásával kellett feloldani, amely mozgósítani tudta a társadalom legvégsö tartalékait a kituzött cél elérése érdekében. Ez a nagyhatékonyságú eszköz a teITor lett, amelyet fOITadalmijelzovel ruháztak fel, hogy könnyebben megindokolhatóvá tegyék az egyének számára. RobespieITe, 1793. december 25-én beszédében az 1793-ban elfogadott alkotmány felfiiggesztését és a forradalmi teITor bevezetést a következoképpen indokolta: '~z alkotmányos kormányzat foként apolgári szabadsággal foglalkozik, a forradalmi kormányzat viszont a közszabadsággal. Az alkotmányos rendben szinte elég az egyéneket megvédeni a

60

POLITIKA - EROSZAK - TERROR

közhatalom visszaéléseitol, a forradalmi kormányzat idején maga a közhatalom kénytelen védekezni az összes támadójrakciók ellen. A forradalmi kormányzat a jó állampolgárokat teljes nemzeti védelemben részesíti; a nép ellenségeit csak halállal sújthatja.,il A terror alkalmazása a jakobinusok számára, akik ebben az idoben a hatalmat birtokolták azonban csak rövid távon tünt hatásosnak. Mivel ok ezt nem ismerték fel idöben, így keletkezett az a történelmi paradoxon, amelyet úgy nevezünk, hogya forradalom felfalja saját gyermekeit. A forradalmárok újító tevékenysége a hadseregekre is jelentös hatást gyakorolt. A már fejlodésképtelen hadászati elveket és hadsereg szervezési gyakorlatot gyökeresen átalakították a forradalmi hadsereghez csatlakozó tapasztalatokkal rendelkezö, de a becsvágytól is hajtott egykori királyi tisztek. Ám a forradalmi harcok során így kialakult új típusú hadsereg sem volt képes hatékonyellenszert felmutatni az irreguláris alapon szervezett fegyveres csoportokkal szemben. Ezt a jelenséget jól bizonyitja az 1807-ben kirobbant francia-spanyol háború: a francia reguláris hadsereg nem volt képes jelentos eredményeket elérni a helybéliekböl szervezett gerilla csapatokkal szemben. Ahogyan a Napóleon vezette Grande Arméenek az 1812-es oroszországi hadjáratban sem sikerült, a gerillákéhoz hasonló partizán harcmodort alkalmazó orosz csapatokkal szemben a gyozelmet kivívni. Itt kell megjegyezni, hogy a XIX. század elején megszületo irreguláris harcmodor lesz a század második felében megjelenö anarchista csoportok kedvelt harcmodora, de a célpontok kiválasztásában már egészen újszeru logikát fognak alkalmazni. Új ideológiák, amelyek befolyást gyakoroltak a terrorizmusra A francia forradalmat követöen a XIX. század során újabb eszmék születtek és terjedtek el, fóként Európában, amelyek a mind tökéletesebb emberi társadalmat kívánták megvalósitani. A korszak jellegzetes szellemi irányzata volt a marxizmus, amelynek alkotói és A forradalmi kormányzat elveiröl. In.: Maximilien Robespierre: Elveim kifejtése. Gondolat Kiadó. Bp.. 1988. 410. o.

NAGY TAMAs

61

képviselöi nagy harcot vívtak koruk másik igen népszeru eszméjévei, az anarchizmussal. Közel sem a teljesség igénye vezérel, amikor e két szellemi irányzatot említem a XIX. századból, de nyugodtan elmondható, hogy a megszületö proletariátus - amely a tökés társadalom egyik alapvetö és jellegzetes alkotóeleme - irányításért a marxizmus és az anarchizmus szállt ekkor a legnagyobb eséllyel ringbe. De azért is fontos kiemelni ezt a két irányzatot, mert eszmeviláguk több alkotóeleme is feltunt a késöbbi idöszak terrorista cselekményeinek indoklásában, illetve az alapvetö motivációként szolgált a XIX-XX. század terrorizmusában. Amig a marxizmus eszmevilága jól ismert Magyarországon, addig az anarchizmushoz téves képzetek társulnak kömapi szinten. Sokan a káosz kifejezésével használják szinonimaként, és csak kevesen ismerik a szó valódi értelmét. Ennek egyik oka valószínuleg az elméleti célkituzés, és a végrehajtás során alkalmazott eszköz közötti ellentmondásban keresendö. Talán jól szemlélteti ezt a következö két idézet: amíg Bakunyin szerint acél: "...mil/del/ állam lerombolása, a burzsoá cil'ilizáció megsemmisítése. szabad szervezet megalakítása allllról felfelé. szabad szövetségek útjál/ - a zabolátlan bérmunkás tömeg. az egész emberiség megszervezése, egy új, összemberi világ hitrehozása",3addig Kropotkin aki az anarchizmus másik nagyhatású ideológusa volt, az eszközöket már így határozza meg: "Permal/el/s lázadással, szavakkal, írással, torrel, puskával és dinamittal.,A Az anarchizmus történetének legvéresebb lapjait a múlt század végén írták, amikor a támadások, amelyeket mai szemmel már terroristának is nevezhetünk, olyan hires személyek ellen irányultak, akik a korszak szimbólumai, illetve adott ország, vagy birodalom elsöszámú vezetöi voltak. Magyar vonatkozása is volt ennek a terromak. Az Osztrák-

Magyar Monarchiauralkodójánakfelesége, Erzsébet királyné - aki Magyarországon nagy népszeruségnek örvendett - Svájcban egy anarchista merénylö áldozata lett 1898-ban, de kísértetiesen hasonló motivációból gyilkolta meg 1881-ben ll. Sándor orosz cárt a narodnyik mozgalom egyik tagja.

Mihail Bakunyin: Államiság és anarchia Gondolat Kiadó. Budapest, 1984. 255. o. Martin Roberts:Európatörténete AkadémiaiKiadó,Budapest,1992. 193.o.

62

POLITIKA -EROSZAK

- TERR OR

A XX. század elejére a terrorizmus ideológiai alapját a nacionalizmus térnyerése is jelentösen kiszélesítette. Most már nemcsak egy a távlatokban elérendö, idealisztikus célért ragadtak fegyvert ismert személyiségek ellen a terrorista merénylok, hanem a reális közelségben feltunö, és külsö hatalmak által támogatott önálló nemzetálIam eszméjének megvalósítása érdekében is. Mindenki által közismert, hogy 1914.június 28-án Gavrilo Princip, aki diákként már tagja volt a "Fekete Kéz" nevu titkos szervezetnek -- amelyet talán nyugodtan nevezhetünk terrorista szervezetnek is -, megölte FerencFerdinánd osztrák-magyar trónörököst. A Szarajevóban történtek casus belli-ként szolgáltak az elso világháború megkezdéséhez. Természetesen ehhez alapvetöen szükséges volt az ekkor már létezö Antant és a Központi Hatalmak katonai tömbjébe tömörült államok háború iránti elkötelezettségére is. A terror eszközét alkalmazó totális diktatúrák kialakulása Az elsö világháborút követö idöszakban már a terrorizmus minden árnyalata megjelent. Elég, ha csak magyar példáként a vörös lerrorl és a fehér lerrorl említjük. De a világ számtalan más térségében is a magyarországihoz hasonló események zajlottak le, mint például Oroszországban. Ez utóbbi esetében viszont jelentös változás következett be, hiszen a XIX. századi, iparilag fejlett NyugatEurópában kialakult marxizmust itt kezdték átültetni a gyakorlatba, ami Európa más országainak hatalmi elitjeit aggodalomrnal töltötte el. Félelmüket - egy általuk terroristaként aposztrofáIt államtól könnyen megérthetjük, ha figyelembe vesszük a frissen hatalomra került bolsevik vezetok világforradalomról vallott nézeteit. A két világháború közötti idoszakban Nyugat-Európában is megmutatkozott a polgári társadalmak gyengesége, midon nem voltak képesek visszaszoritani saját nacionalízmusuk által gerjesztett bosszúvágyukat a vesztesekkel szemben és így aktívan bábáskodhattak - tudtukon kívül - egy új totális államformáció, a fasizmus megszületésénél. Mikor az egész világ számára világossá vált, hogy a náci Németországban, és a fasiszta Olaszországban, valamint a SztáIin vezette Szovjetunióban állami szintre emelték a terrort, addigra már ismét vészes közelségbe került az újabb

NAGY TAMAs

63

világháboní. De itt egy pillanatra meg kell állni, ugyanis napjainkban sokszor összekeverik, és egyenloségjelet tesznek a fasiszta és a kommunista ideológia közé. A fasiszta ideológia klasszikus formájában a Mussolini vezette Olaszországban jelentkezett, ahol az állam korporációs együttmuködést alakított ki a szakszervezetekkel. Ezzel is próbálta a totalitárius eszméit a gyakorlatba átültetni, természetesen az olasz népnek vezeto szerepet szánva a Mediterránumban. A náci Németországban, viszont faji alapon hozták létre az egységet a hatalmon lévok és a társadalom széles rétegei között. A Szovjetunióban a kommunista ideológiához való viszony lett a meghatározó, és a nemzetiségi hovatartozás hangoztatása nem volt kivánatos. Ezen totálisnak nevezheto társadalmakban, ahol az ideológiák érvényesítése dönto feladat volt, jelentos szerepe volt a terrornak. A történelemben addig soha nem látott méreteket öltött az emberirtás. A koncentrációs táborokban, - amelyeket a britek alkottak meg elsoként, a századfordulón zajlott búr háboník során -, tömegesen, és egyre tökéletesebb formában alkalmazták a terrort, az államilag nem kívánatos személyekkel szemben. A hidcgháború korszaka és a tcrrorizmus A második világhábonít követo hidegháború során már nem tapasztalható ilyen nagymértéku, és brutális állami terror a polgári lakossággal szemben. Ám a terrorízmus ettol még létezett, sot továbbra ís gyakorolták állami szinten ís. Elég, ha csak a gyarmatokon alkalmazott brutális eszközökre gondolunk, amelyet az európai, magukat kultúrnemzetnek valló gyarmattartók alkalmaztak. Nem szabad azonban megfeledkezni az üldözések olyan új formáiról sem, amikor a társadalom egyes rétegeit egzisztenciálisan hozott az államhatalom elviselhetetlen helyzetbe csupán azért, mert származását tekintve különbözött a hatalmon lévoktol, illetve nem azonosult a rendszer hivatalos ideológíájával és netán olykor ellenvéleményének is hangot adott. Ez a jelenség megfigyelheto volt úgy a keleti tömb országaiban, mint a nyugati demokráciákban. Miután az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió egyedül maradt a nagyhatalmi küzdotéren megkezdodött látványos rivalizálásuk a világhatalom megszerzéséért. Azonban rövid ido alatt

64

POL/TUU - EROSZAK- TERROR

világossá vált, hogy egymás elpusztításának kísérlete és a nyilt konfTontáció közöttük beláthatatlan következményekkel járna civilizációnk számára. Ezért a köztük zajló nagyhatalmi ütközések színtere egyrészt a perifériákra került

-

amit más szóval a harmadik

világnak is neveztek -, másrészt ma már bizonyítékok vannak rá, hogy egymás és szövetségeseik hátországában terrorista, illetve diverzáns csoportokat telepítettek és minden rendelkezésükre álló eszközzel támogattak. Így érthetö meg igazán, hogy sokszor miért tudtak olyan hatékonyan muködni, és jelentos zavart okozni a Nyugat-Európát oly sokszor rettegésben ta11ó szélsobaloldali terrorcsoportok. A leghírhedtebbek közülük talán felosziását bejelento, egykor az NSlKban muködo Vörös Hadsereg Frakció (RAF), valamint az olaszországi Vörös Brigádok volt. Meg kell jegyezni, hogy a terror szervezetek kialakulásában meghatározó szerepük volt elméleti síkon az 1960-as évek nyugati világban lezajlott diáklázadásoknak, és azoknak az idcológiáknak a népszeruvé válása, amelyek a nyugati fogyasztói társadalmakból kiábrándulva egy új, az emberi önzést felváltó közösségi gondolatot hirdették. Ezen új, az emberiség történetében rendszeresen visszatéro, a kommunát, a közösséget hirdetö irányzatnak a "vadhajtásából" táplálkoztak a nyugati világ terrorszervezetei. A kor fiataljainak gondolatvilágát ma már nem könnyü megérteni, hiszen a korszak közismert lázadói ma a tokés, polgári társadalom vezetö tisztségviseloi. A lázadó szellem megértéséhez azonban jó kiindulási pontot adhat, ha figyelembe vesszük, hogy az 1960-as években a szocialista világ jelentos eredményeket ért el gazdasági és politikai téren valamint a Szovjetunió katonai erejének növelése eredményeként kiteIjesztette befolyását a világpolitikában. A nyugati világ ezzel szemben jelentos pozícióvesztést szenvedett el a nemzetközi porondon. A szovjet kihívással szemben talán az egyedüli hiteles és hatékony választ adni képes amerikai elnököt, máig tisztázatlan körülmények között 1963. szeptember 15--énsaját hazájában, Dallas városában a nyílt utcán lotték le. Hogy milyen érdekcsoport állt a merénylet hátterében ma még nem tudni, de ha követjük a korábban vázolt logikát, nyugodtan beszélhetünk terroristatámadásról, amely az Amerikai Egyesült Államokat érte a legmagasabb közjogi személyében. Amerika, a Kennedy-gyilkosság

NAGY TAMÁS

65

okozta traumát úgy tünik, hogy talán napjainkban kezdi el feldolgozni, de qui prodest kérdésre ma sincs egyértelmü válasz. Napjaink terrorista fenyegetései Az I990-es évek elején véget ért századunk egyik jelentös korszaka a hidegháború. De most sem lehetünk teljesen nyugodtak, hiszen a bipolaritás megszüntévei egy új, kiszámíthatatlan világ érkezett el, amelyben a korábban biztosnak tünö egzisztenciákat, és tájékozódási pontokat a társadalom jelentös része elveszítette. Ezzel párhuzamosan nem, vagy csak lassan alakulnak ki azok az értéknormák, amelyek egy társadalom életét alapvetöen meghatározzák. A zavart nagymértékben növeli, hogy a terrorista kockázat jelentösen megnött régiónkban, hiszen a gyengébben fejlett régiók felé, Európa szívóhatást fejt ki. A jobb megélhetés reményében a zöldhatáron keresztül érkezö gazdasági menekültek azon kívül, hogy acél-országok gazdaságának jelentös tehertételt jelentenek, a régió stabilitását is jelentösen rontják. Ha ehhez a jelenséghez hozzáadjuk, hogy térségünkben milyen jelentös mértékben felerösödtek az etnikai ellentétek, és hogy a nacionalizmus ismét virágkorát éli, akkor jól érzékelhetö, hogy a jövöben a terrorizmus egyik új válfajának felbukkanásával számolhatunk, amely talán etnikai motiváeióból kiindulva, a megélhetési bünözés elemeit is magán viselheti. A vázolt jelenséget csak felerösitheti, hogy az európai humanista gondolkodás a liberális eszmeiséggel együtt sem lesz képes a megélhetési gondokra választ adni az érkezöknek. És ami talán, még veszélyesebb lehet az európai társadalmakban oly nagymértékben gerjesztheti a tekintélyelvüség iránti fogadókészséget, hogy esetlegesen ismét állami szintre emelkedhet a terror a társadalom azon tagjaival szemben, akik nem képesek akceptálni az új tekintélyt. Ezzel a negativ forgatókönyvvel szemben, azonban reális alternatívát nyújthat a bevezetöben már vázolt integrációs elképzelések megvalósítása. Nem árt azonban figyelemmel kísérni a szélsöséges ideológiák megszületését, valamint teljedését; és hatékony problémamegoldásokkal a kialakuló válságokat kezelni, ha lehetséges megszüntetni.

66

POLITIKA

- EROSZAK

- TERROR

A XXI. század küszöbén az államok fegyveres eroiket úgy kívánják kialakítani, hogy a fegyveres integrációval a legkülönfélébb fenyegetésekkel szemben is hatékonyan tudjanak fellépni. Talán a terrorista veszélyre adandó válasz lesz a legnehezebb, mivel ezen csoportok nem mérhetoek össze a kialakult katonai struktúrák muködési mechanizmusához. Áro a hatékony választ meg kell adni, hogy az európai társadalmak békében és biztonságban élhessenek. Végül fel kell hívni a politikaformálók és a szélesebben vett közvélemény figyelmét, hogyaterroristafenyegetéssel szemben a hadseregek csak igen kis hatékonysággal vethetoek be - hiszen a történelmi példák erre intenek

-

és óriási költséggel alkalmazhatóak

ilyen esetekben. Nehézkesebb útnak látszik, de annál hatékonyabb, ha a társadalmi párbeszéd során mindenfajta eloitélet és gyulölködés nélkül próbáljuk a terrorizmus táptalaját felszámolni. A hadsereg csak a legutolsó eszköz lehet a mindenkori hatalom kezében, mivel az eroszak alkalmazása nem biztos, hogy mindig a kívánt célt eredményezi.

j

Köv ÁRI PÉTER

A TERRORIZMUS GYÖKEREI AZ ÍR POLITIKÁBAN

Bevezetés A politikai terrorizmus a történelem állandó és kiszámithatatlan velejárója. Modem világunk kiséroi a pokolgépes robbantások, a gépeltérítések és a repülotereken elkövetett eroszakos cselekmények. A támadásokat többnyire olyan emberek szenvedik el, akik számára a terrorcselekmény által elérni kívánt cél ismeretlen vagy lényegtelen. A terrorcselekményeknek paradox módon kedvez a fejlett demokráciák biztosította viszonylagos szabadság. Ezek a társadalmak arra törekednek, hogy politikai ambícióikat békés úton érvényesítsék. A terrorcselekmények a megtámadott kormányokat figyelemreméltó válaszlépésekre késztették. Hatalmas összeget áldoztak a politikai vezetok védelmére, az utazás ínfrastruktúráját a támadások lehetoségének figyelembevételével alakították át. Új, terrorístaellenes intézkedéseket vezettek be, amelyek megváltoztatták az egyén és az állam viszonyát, a terrorizmus elleni harc pedig összekovácsolta az egyes államok védelm í eroit. Ezek a változások azonban közvetlenül fenyegetik az állampolgári jogokat. Nyugat-Európa terrorizmussal leginkább fertozött régiója a Britszigetek. Az ir-angol szembenállás gyökerei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. Ebben a tanulmányban a vérengzéseknek remélhetoen véget veto békefolyamathoz vezeto út fóbb állomásait próbálom felsorolni rávilágítva a szembenállás okaira.

68

A TERRORIZMUS GYÖKEREI AZ ÍR POLlTIKABAN

Az ir történelmet végigkiséri az angol hóditás elleni harc A kelták i. sz. 700 körül érkeztek az Ír-szigetre. Majd 100 évvel Anglia normann meghódítása után II. Henrik kísérletet tett Írország birodalmához történö csatolására. A XVII. századig az angolok az ir klánok erös ellenállása miatt csak kisebb területeket tudtak megszerezni, de 1703-ra szinte egész Írország hatalmukba került. Az utolsónak meghódított tartományba,

U]sterbe,

-

ami a mai Észak-

Írország területét fedi le - igen jelentös volt a walesi, skót és az angol bevándorlás. Mig az irek túlnyomó többsége katolikus yolt. addig az újonnan betelepültek protestáns vallásúak voltak, ami az emikai problémákon túl vallási feszültségekhez is vezetett. A XIX. század elejére létrejött az Angliát, Skóciát, Wales! és Írországot magában foglaló Egyesült Királyság. A Dublinban müködö ir parlamentet és kormányt 1801-ben feloszlatták, sÍrország irányitása közyetlenül a Westminster alá került (Act of Union). Ebben az idoben számos. a katolikusok és a kisebb számban jelen levö presbiteriánu$ok elieni törvény született. Az elnyomó intézkedésekre válaszul több olyan nacionalista szervezet alakult, így a United Irishmen és az Ír Köztársasági Testvériség (Irish Republican Brotherhood), amely Írország fegyveres felszabadítását tuzte ki célul. Ebben a században négy alkalommal - 1798, 1803, 1848, 1867- tört ki fegyveres felkelés az angol uralom ellen, de ezek mindegyikét elfojtották. Az írek elkeseredettségét tovább fokozta az 1845 és 1852 között bekövetkezettNagy Éhínség, amelynek következtében több millióan haltak éhen, illetve emigráltak. A század második felében bontakozott ki az úgynevezett Home RI/le mozgalom, amely békés eszközökkel próbált lazítani a brit szorításon. Az általuk kidolgozott Home Rule törvényt, amely korlátozott önkormányzatot hivatott biztosítani Írországnak a Brit Birodalmon belül, az angol parlament 1886-ban és l 898-ban is leszavazta. A XX. század elején a katolikusok és a protestánsok közötti szembenállás tovább erösödött. Kialakult a két, egymás ellen küzdö politikai tábor: az Írország elszakadásáért harcoló nacionalisták és az Irországot magában foglaló Egyesült Királyság fenntartásáért küzdö unionisták. A nacionalisták politikai törekvéseit az 1905-ben

KOVÁRI PÉTER

69

megalakult Sinn Féin párt képviselte. A Home Rule irányzat újbóli felerösödésére válaszul 1913-ban megalakult az Ulsteri Önkéntes Erö (Ulster Volunteer Force) nevu unionista szervezet, amely a Home Rule mozgalom akár fegyverrel történö visszaszorítását tuzte ki célul. Még ugyanebben az évben létrejött az Ír Önkéntesek (Irísh Volunteers vagy Oglaigh Na Heireann) nacionalista szervezet. Bár a Home Rule-t 1914-ben elfogadták, az elsö világháború kitörése miatt nem léptették életbe. Ezt követöen számos összecsapásra került sor az unionista és a nacionalista szervezetek között. Az 1916 tavaszán Dublinban kirobbant húsvéti felkelésen kikiáltották az Ír Köztársaságot. Ezt a felkelést a britek gyorsan elfojtották. 1919-ben a Sinn Féin megalakította az Ír Nemzetgyulést (ir nyelven Dáil Eireann), s létrejött az Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Rebublican Arrny). Az ezt követöen kitört polgárháború eredményeként megkötötték a domíniumi szerzödést Nagy-Britanniával, 26 ír grófság területén létrejött az Ír Szabadállam (Irish Free State), de hat északi grófságot - Ulstert - Nagy-Britanniához csatoltak. A dominiumi szerzödés megosztotta a nacionalistákat. Az IRA radikális szárnya szembehelyezkedett a domíniumi szerzödéssel, s 1922-ben sikertelen felkelést robbantott ki Írország egyesítésére. A polgárháború 1923-as lezárását követöen az IRA tovább folytatta fegyveres harcát Írország egyesítéséért. A domíniumi szerzödést 1937-ben hatálytalanították, s az Ír Szabadállam helyén kikiáltották az Ír Köztársaságot (Republic of Ireland, ír nyelven Eire). Bár az IRA a 30-as években pokolgépes merényletek sorozatát hajtotta végre mind Írországban, mind Nagy-Britanniában az ír egyesítést nem tudta elérni. Az 1949-ben elfogadott [re/and Act megerösítette a "zöld sziget" megosztottságát. A második világháború után bevezetett szociális intézkedések hatására megerösödött az ír középosztály , amely az 50-es években polgárjogi mozgalmak keretében adott hangot a megosztottság miatt elégedetlenségének. Az Ír Köztársasági Hadsereg 1956és 1962 között fegyveres kampányt folytatott az észak-írországi brit katonai állások és határállomások ellen. 1962 után ismét felerösödtek a polgárjogí mozgalmak. Az ír kisebbség tüntetéseken, ülösztrájkokon és a médián keresztül követelt

70

A TERRORIZMUS GYÖKEREI AZ ÍR POLITIKABAN

egyenlo jogokat, a "másodosztályú" állampolgárként torténo kezelés, a lakóhely szabad megválasztásában, a munkához jutásban és a választójogban érvényesülo diszkriminatív szabályozás eltorlését. A 60-as évek végén az IRA óvatos baloldali politizálásba kezdett, igy viszont nem tudott kello védelmet nyújtani a tüntetések ellen fellépo Ulsteri Királyi Rendorség (Royal Ulster Constabulary, RUC) és a protestáns félkatonai szervezetek támadása ellen. Ez az IRA kettészakadásához vezetett: a hivatalos IRA kitartott a baloldali politizálás mellett, az IRA ideiglenes szárnya - a továbbiakban ezt a szervezetet takarja az IRA elnevezés - a hagyományos módon folytatta a harcot a régi ellenséggel. A protestáns brit tobbség és a katolikus ir kisebbség kozötti egyre gyakoribb és egyre súlyosabb összecsapások megfékezésére a brit kormány 1969-ben speciális katonai alakulatokat küldött Észak-Írországba. Az északir válság egyik legvéresebb eseménye 1972-ben következett be Londonderry-ben. A "Véres Vasárnap"-on a brit hadsereg tüzet nyitott a katolikus tüntetokre, S megölt tizenhárom fegyvertelen tüntetot. A katonai beavatkozás a válság további elmélyüléséhez vezetett. Mig 1969-1 970-ben az eroszakos cselekmények tobbnyire a protestáns és katolikus csoportosulások között következtek be, addig 1972-ben az IRA és brit hadsereg közötti összecsapások voltak a jellemzoek, amelyekbe idonként a protestáns paramilitáris alakulatok is bekapesolódtak. Az eroszak a csúcsát ebben az évben érte el, mikor is 468-an haltak meg az összecsapásokban. Ez a szám a továbbiakban éves átlagban százra csökkent. Az IRA terrorakcióit 1972-tol Nagy-Britannia egészére kiterjesztette. A katonai és rendorségi célpontokon kivül eloszeretettel követtek el merényleteket szórakozóhelyek és áruházak ellen is. Az IRA és egyéb katolikus terrorszervezetek, mint az Ír Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (Irish National Liberation Army, INLA) mellett az ÉszakÍrország területén tevékenykedo unionista félkatonai szervezetek, mint az Ulsteri Védelmi Hadsereg (VIster Defence Army, UDA), az Ulsteri Szabadságharcosok (VIster Freedom Fighters, UFF) és az Ulsteri Önkéntes Ero (Ulster Volunteer Force, UVF) merényletei is sok áldozatot követel tek.

KOVÁR! PÉTER

71

A brit kormány a feszültség enyhítésére kettos reformpolitikát kezdeményezett. 1973 decemberében létrejött az úgynevezett SUflflingdale-megá/lapodás London, Dublin és Belfast között az Összírországi Tanács (Council of Ireland) létrehozásáról. A megállapodás szerint az önálló minisztériumokkal rendelkezo Tanács lenne az összeköto kapocs Írország immár fél évszázada kettészakadt részei között. Ugyanakkor a brit kormány 1974 januárjában életre hívta az északír katolikus-protestáns tartományi kormányt. A protestánsok és a katolikusok is elutasították a Sunningdalemegállapodást és a koalíciós kormányt. Az újabb terrorakciók 1974 májusában a parlament feloszlatásához és a közvetlen londoni uralom megteremtéséhez vezettek. 1975 májusában létrehozták a 76 képviselobol álló ulsteri alkotmányozó gyulést, azzal a feladattal, hogy alakítsa ki azt a muködoképes kormányzati formát, amely az ír katolikus lakosság képviseloit bevonná a kormányzatba. Mivel a szélsoségesek mindkét oldalról támadták az alkotmányozó gyulést, a brit kormány 1976 márciusában feloszlatta, s újra bevezette a közvetlen uralmat. A hatalmon levo konzervatív párt tovább erosítette az unionisták pozícióját. Noha a brit és az ír kormány 1980 decemberi megállapodása közös erofeszítést irányzott elo a rendezés érdekében az unionisták az 1981-es Ulsteri Nyilatkozatban szembeszálltak a London és Dublin miniszteri szintu tárgyalásai és a megállapodás ellen. 1985-ben a brit és az ír miniszterelnök megállapodást írt alá (Anglo-lrish Agreement), amely a sziget kettészakadása óta eloször engedett beleszólást az Ír Köztársaság kormányának Észak-Írország belügyeibe. A legjelentosebb protestáns pártok az Ulsteri Unionista Párt (Ulster Unionist Party, UUP) és a kisebb, Demokratikus Unionista Párt (Democratic Unionist Party). A katolikusok politikai törekvéseit az IRA politikai szárnyaként tekintett Sinn Féin és a Szociáldemokrata Munkáspárt (Social Democratic and Labour Party, SDLP) képviseli. Bár hivatalosan sohasem lett kihirdetve, Észak-Írországban létrehozása óta szükség állapot uralkodik. A brit kormány a terrorizmus visszaszorítására, valamint "a béke megorzésére és a rend fenntartására" a hetvenes és nyolcvanas években több terroristaellenes jogszabályt léptetett életbe, amelyek egyes rendelkezései

;)

72

A TERRORIZMUS

GYÖKEREI AZ ÍR POLITIKABAN

élesen szemben álltak a Nagy-Britannia által is aláírt emberjogi egyezményekkel. Az 1973-as Észak-Írországi Szükségállapoti törvény (Northern Ireland Emergency Provisions Act) a törvényben nevesített szervezeteket jelentös jogkörrel ruházta fel, s kiszélesítette a hadsereg örizetbe vételi és vizsgálati jogát. Speciális, esküdtszék nélküli bíróságokat állítottak fel (Diplock Courts) a terrorista perek tárgyalására. A törvény által biztosított tárgyalás nélküli belsö internálást 1975-ig alkalmazták. A törvényt szigorú rendelkezései miatt hat havonta felül kellett vizsgálni. 1976-ban rnódosították, 1978-ban újra életbe léptették, 1987-ben ismét módosították, és 1991-ben ismételten alkalmazták. A terrorizmus visszaszorításáról szóló ideiglenes törvényt (Prevention of Terrorism Temporary Provisions) négy alkalommal, 1974-ben, 1976-ban, 1984-ben és 1989-ben léptették életbe. Az 1974-es változat lehetövé tette, hogy a terrorizmusban éríntett személyeket kiutasítsák Nagy-Britannia területéröl, a rendörség a gyanúsított személyt 48 óráig tarthatta örizetben. Az örizetbe vétel idötartamát az illetékes miniszter további 5 nappal meghosszabbíthatta. Az 1976-os változat büntetni rendelte a terrorcselekményre való felbujtást, a terrorcselekmény elkövetésének elökészületét, valamint feljelentési kötelezettséget határozott meg a hatálya alá tartozó büncselekmények körében. Az 1984--es változat az "életfogytíg" tartó kiutasítást három évre csökkentette, ami eseteként meghosszabbítható volt. A brit állampolgárokat sújtó kitiltás idötartama húsz évröl három évre csökkent. Az I989-es változat megkönnyítette a terrorcselekményekkel kapcsolatos vizsgálatokat és a terrorcselekményekkel kapcsolatba hozható anyagi javak lefoglalását, valamint változtatásokat léptetett életbe a hatálya alá tartozó büncselekmények elkövetoinek mentesítésénél. 1991-91-ben újabb kísérletek történtek a rendezésre, amelybe az északir pártokon kívül a késobbiekben a dublini kormányt is be kívánták vonni. Az unionista pártok ellenkezése miatt az Sinn Féint

KOVÁR! PÉTER

73

ekkor még kirekesztették a tárgyalásokról. Az IRA által elkövetett terrorakciók eredményeként a brit és az ír kormányfó 1993-ban aláirta Downing Streeti Nyilatkozatot, amely felvetette a Sinn Féin bevonását a politikai rendezésbe. 1994-ben az IRA és a protestáns terrorszervezetek tüzszünetet hirdettek, de 1996-ban a tárgyalások elhúzódása miatt felmondták. A 90-es években megindult, de fájdalmasan lassúnak tüno békefolyamatok eredményeként 1998 áprilísában megszületett a megállapodás az északír rendezésrol. A megállapodás szerint Belfastban 108 tagú északír nemzetgyülést hoznak létre, amelynek ötévente megújítandó mandátumait arányos szavazati rendszerben osztják el. A nemzetgyülés hatásköre a pénzügyi, egészségügyi, mezogazdasági és gazdasági kérdések szabályozására terjed ki. Felállítanak egy 12 tagú kabinetet is, amelybe csak az eroszakról lemondó pánok delegálhatnak tagokat, s biztosítékokat épitenek be, hogy mind a katolikus, mind a protestáns közösség tárcákhoz jusson. A kölcsönös érdekü területeken tanácskozási és minimális végrehajtási joggal északir-ir miniszteri tanácsot létesitenek, amely a nemzetgyüléssel szorosan együttmüködve tevékenykedik Az északírir-brit kapcsolato kkal a Szigetek Tanácsa (Council of Islands) foglalkozna, amelyben Dublinon és Belfaston kívül a létrehozandó skót parlament és walesi nemzetgyülés is képviseltetné magát. A szembenálló félkatonai szervezetek lefegyverzésére kétéves határidot szabtak, és felgyorsítják a korábban terrorista jellegü cselekményekért elítélt személyek ügyének felülvízsgálatát. A kompromisszum érdekében mind a katolikusok, mind a protestánsok engedményeket tettek. Habár az Ír Köztársaság alkotmánya kimondja, hogy Írország 32 grófságból áll, lemondtak az Ír-sziget azonnali újraegyesitésérol. A megállapodás értelmében Írország népszavazásra bocsátja, hogy az ország alkotmányából vegyék kí a sziget újraegyesitésére vonatkozó passzus!. Nagy-Britannía, amely eddig következetesen kitartott amellett, hogy Észak-Írország az Egyesült Királyság része, törvénymódositással erosíti meg, hogy a hat északir grófság referendumon szabadon dönthet arról, hogy csatlakozik-e Írországhoz, vagy továbbra is az

r

74

A TERRORIZMUS GYÖKEREI AZ ÍR POLITIKÁBAN

r

I

I !

unióhoz tartozik. Ettol azonban még jó ideig nem kell tartania, mivel Észak-Írország másfél milliós lakosságának 60 százalékát alkotják a protestánsok, s csak negyven százalékát a katolikusok. Az északír konfliktus igen összetett. A politikai és alkotmányos kérdésen kívül, hogy mi legyen Észak-Írország jövobeni sorsa, egyesülés Írországgal, az unió fenntartása Nagy-Britanniával, esetleg függetlenség, a válságot tovább mélyítik a szociális és gazdasági egyenlotlenségek, a kulturális és vallási különbségek. Jelentos nehézségekbe ütközik a két közösség tagjai közötti normalizált kapcsolatok helyreállitása. Források 1.

Gearty, Connor: Terror. 1994.

2.

Darby, John: Conflict in Northern Ireland. 1997.

3.

McDonald, lan: Partition. 1995.

4.

Coogan, Tim Pat: The IRA: A History. 1993.

5.

The Irish Republican Arrny and the arrned struggle in Irish politics. IRA Homepage.

6.

Sinn Féin education publication: Freedom. Dublin, 1991.

7.

Robert A. Friedlander: Terrorism. New York, 1978.

8.

Bew, Paul & Gillespie, Gordon: Northern Ireland: A Chronology of the Troublees 1968-I 993.