JENNIFER CRUSIE Isten hozott Kísértésben!

1

JENNIFER CRUSIE Isten hozott Kísértésben!

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Jennifer Crusie: Welcome to Temptation St. Martin's Press, New York, 2000 Kísértés városának térképe Mollie Smith illusztrációja Fordította Kecskés Eszter Szerkesztette Ördögh Csilla Kiadványmenedzser Kelly Kata Borító Picasso Stúdió Tördelés Gosler Lenke ISBN 978 963 9667 60 0 Minden jog fenntartva! © Jennifer Crusie © Hungarian translation Kecskés Eszter © Hungarian edition Kelly Kft. Kiadja a Kelly Kft. Telefon: 06 30 948 1080 Felelős kiadó: Kelly Juli Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 280610 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató 2

Meg Ruleynak, a világ legnagyszerűbb ügynökének, aki már akkor hitt ebben a könyvben, amikor még Szexi húsos combok volt a címe; és Jennifer Enderlinnek, a világ legnagyszerűbb szerkesztőjének, aki megkérdezte: „Miért nem keresünk valami más címet?” és aztán ezernyi szent türelmével várta ki, míg meglett.

Köszönetet kell mondanom Valetie Taylornak, aki kéziratként minden egyes könyvemet elolvasta 1993 óta, és kritikáival mérhetetlenül jobbá tette mindet; és Chene Headynek, aki az összes egyetemi írásomat olvasta, és mégis meg tudta írni a zseniális „Megváltás fél perc vagy kevesebb alatt” című novelláját.

Hálával tartozom továbbá Tom Stillmannek, aki megtanított biliárdozni; Jeff MacGregornak, aki kitanított a pornó rejtelmeire; Monica McLeannek, aki elmondta, hogyan lehet offshore számlákon pénzt elrejteni; Laurie Grantnek, aki elmondta, hogyan lehet majdnem megölni valakit; Jack Smithnek, aki elmondta, hogyan lehet elektromos árammal megölni valakit; és John Finocharónak, aki elmondta, hogyan lehet megúszni egy gyilkosságot. Ezen remek emberek segítsége nélkül ez a könyv limonádéról, jégkrémről, meg tapétákról szólna.

„Én magam írtam a sztorit. Egy lányról szól, aki elvesztette a jó hírét, de sosem bánkódott utána.” MAE WEST

3

Első fejezet

Sophie Dempsey már azelőtt sem kedvelte Kísértés városát, hogy Garveyék belehajtottak a '86-os Civic-jébe, összetörték a húga napszemüvegét és beigazolták legrosszabb gyanúját a bézs színű Cadillac-ben furikázó kisvárosiakat illetően. Sophie húga, Amy, fél órával korábban még önfeledten gyorshajtott a 32-es úton, fénylő haját felborzolta a szél, és együtt énekelte Dusty Springfielddel a magnóból harsogó „In the Middle of Nowhere”-t. A juharfák vidáman lengtek a langy szellőben, a kékséges kék égen gyapjas felhők szökelltek és a késő augusztusi nap mindent felperzselt, ami elébe került. Sophie ekkor megborzongott. Biztosra vette, hogy mindezt annak a hatodik érzéknek köszönheti, ami generációkon át többnyire megmenekítette a Dempsey család tagjait a börtöntől. - Lassíts! - szólt rá Amyre. - Nem kell sietnünk. - Kibámult az ablakon és a gyűrűit tekergette a két középső ujján. Még több kicsattanóan boldog, dél-ohiói táj. Nem lesz ennek jó vége. - Nyugi. - Amy a cicanapszemüvege fölött sandított Sophie-ra. - Forgatni megyünk, nem bankot rabolni. Mi baj történhet? - Ne mondd ezt! - Sophie még jobban összekuporodott az ülésén. - Valahányszor valaki kiejti a száján egy filmben, hogy „Mi baj történhet?”, mindig történik valami rossz. Fenyegetően közeledett egy zöld tábla és rajta a felirat: Kísértés 400 méter, és Sophie ebben az órában immár tizenegyedszer gondolta át újra a helyzetét. Egy kisvárosba tartott, ahol forgatókönyv nélkül forgatnak majd filmet egy lecsúszott színésznőcskéről, akiben nem bízott. Gondok lesznek. Bármelyik pillanatban megjelenhetnek, akár a denevérek, amik zuhanórepülésben támadnak az emberre a semmiből. Sötét, göndör hajának egy kiszabadult tincsét a szemébe fújta a szél, és ő egyik ujjával visszatuszkolta azt a feje tetején lévő kontyba. - Denevérek - mondta hangosan, mire Amy visszakérdezett: - Mi van? Sophie hátrabillentette a fejét az üléstámlára. - „Itt nem állhatunk meg. Ez itt denevéividék.” - Johnny Depp - mondta Amy. - Félelem és reszketés Las Vegashan. Elég az idézetekből! Aggodalomra semmi ok, túlparázod. - Lekanyarodott az autópályáról, rá a Kísértésbe vezető öreg útra. A lehajtót egy csilivili új benzinkút és egy kevésbé csilivili, ám kellőképp figyelemfelkeltő Lariy's Motel jelezte. - Színpompás - ujjongott Amy. - Gondterhes - riadozott Sophie. - Ó, az isten szerelmére - korholta Amy. - Ez nem a Bates Motel! - Fogalmad sincs milyen veszélyesek a kisvárosok! - Sophie bosszúsan nézett ki az ablakon. - Még csak tíz voltál, amikor beköltöztünk a városba. Nem emlékezhetsz milyen pokoli volt az összes kisváros, ahol éltünk. - Sophie! - És éppenséggel tervünk sincs. - Sophie mély gyanakvással nézett, amikor elhajtottak egy megfeketedett, fagerendából épült ivó mellett, melyen rozsdás neontábla hirdette: Kísértés Taverna. Sör. Zene. - Clea könnyen beszél, hogy „Majd improvizálunk!”, de még ha az egész csak egy meghallgatásra lesz is, részletesebb forgatókönyvre van szükségem annál, hogy „Clea visszatér rémes szülővárosába és találkozik rég elveszett szerelmével. Ereddel. - Frankkel. - Amy a fejét ingatta. - Hihetetlen vagy! Végre nem egy esküvőt filmezünk, és te csak azt hajtogatod, hogy „Baj lesz!”, meg hogy „Miért nem maradhatunk Cincinnatiben?” 4

és „Nem bízom Cleában.” Ismerd el, csakis azért nem szereted Cleát, meit ejtette a mi Davynket és hozzáment egy tévés hírolvasóhoz. Szép dolog a testvéri szeretet, de ideje túllépned ezen. - Nem erről van szó - tiltakozott Sophie. - Nem tudom, miről, csak... - Ugyan már, Sophie! Ez jót tesz majd neked. Legalább távolabb leszel Brandontól! Óh, igen, persze, ez jót tesz majd nekem, gondolta Sophie, de Amy nem tehetett róla: a vérében volt, hogy mindenről valami svindlire asszociáljon. - Fel nem foghatom, miért randizol a pszichológusoddal - mondta a húga. - A biztosításod fedezte a díját. - A volt pszichológusommal! - Sophie az előttük elnyúló kihalt, fákkal szegélyezett útra sandított. Baljós. - Sok időt megspóroltam így. Ne tudd meg, micsoda megkönnyebbülés volt, hogy nem kellett magyarázkodnom a családom miatt. - Tudod, néha azt hiszem, az a sorsunk, hogy rosszak legyünk. - Amy levette tekintetét az útról, és Sophie-ra mosolygott. - Mit szólnál, ha abbahagynánk az esküvői videózást, és elzüllenénk, mint a többi Dempsey? - Nem - mondta Sophie. - A zuhanásba belehalnánk. Várta az ellenkezést, de Amy figyelme már máshol járt. - Hű! - Előrehajolt és lefékezett. Imádnivalók ezek a jelzőtáblák! Sophie végigolvasta a viharvert fekete-fehér feliratokat: Kísértés Rotary-klub. Kísértés Első Evangélikus Templom, Kísértés Hölgyklub, Kísértés Éjsza kai Színház. Az utolsó egy rozsdás, zöldes-sárgásfehér fémtábla volt, rajta a felirat: Isten hozta Kísértésben. Alatta egy ugyanolyan rozsdás, kisebb táblán az állt: Phineas T. Tucker, Polgármester. Ez alatt pedig, egy újabb, de szintén kopott táblán: Hiszünk a családi értékekben. - Vigyél el innen! - rimánkodott Sophie. - El tudod képzelni, milyen idős lehet Phineas T., ha ennyire rozs dás a tábla? - kérdezte Amy. - Vénebb Istennél. Utoljára a 70-es években szexelhetett. Szerinted Kísértés Temploma olyan, mint a Baseball Temploma? - Ha evangélikus, akkor nem - mondta Sophie. Ekkor felértek a domb tetejére és eléjük tárult Kísértés városa. - Bájos - mondta Amy, és levette a napszemüvegét. - Borzalmas - mondta Sophie. Maga a város egy bronzhíd alatt morózusan folydogáló, zavaros folyó túlsó partján feküdt egy domb aljában. A hídon túl a táj zölden és buján terült el a pedáns kis téglaépítésű házak mögött, melyek egyre termetesebbek lettek a dombok teteje felé. Sophie tudta, miféle emberek élnek az ilyen házakban. Nem Az Ő Fajtája. - Csendes - mondta Amynek, ahogy elindultak lefelé a dombon. - Túl csendes. - De Amy valami távoli dolgot bámult. - Te jó ég! - Amy lehúzódott az útról. - Nézd azt a víztornyot! - Mi? - Sophie előrehajolva meresztgette a szemét. A hús-színű, lövegformájú torony a fák közül tört a magasba a domb tetején, és olyan agresszíven fallikus volt, hogy Sophie még a gyűrűivel is elfelejtett babrálni, miközben azt bámulta. - Nem semmi. Szerinted szándékosan csinálták? Mert véletlenül nem lehet ilyenre festeni, ugye? - Talán Phineas T. ezzel kompenzál. Nem érdekel. Imádom ezt a várost! - Amy Sophie-nak adta a napszemüvegét, megigazította a narancssárga felsőjét és lenyúlt a két ülés közé a videokamerájáért. - Istenem, micsoda vizuális lehetőségek! Cseréljünk helyet! - Minek? - kérdezte Sophie, de átmászott a sebváltó fölött a sofőrülésbe, miközben Amy kiszállt az autóból. - Jó-jó, a víztorony cuki, de „lefogadom, hogy a kínai kaja rettenetes”. Amikor Amy csúnyán nézett rá, azt mondta: - Nem nyavalygok, idézet volt. Vinny, az 1 ügyü. - Sophie hunyorogva nézte az utat. - Viszont lefogadom, hogy nincs egy rendes biliárdasztaluk. Valószínűleg száműzték őket. Most meg hová megyünk? 5

- Vissza az elejéhez. - Amy beszállt a másik ajtón. - Fel kell vennem itt mindent. Kísértés Templomát, Phineas T. Tuckert, meg azt a keményen meredező víztornyot. Ez lesz a filmünk nyitójelenete. - Filmezhetünk nyilvános helyen engedély nélkül? - Sophie felvette Amy napszemüvegét, és közben futólag felmerült benne, vajon hogy megy majd a strasszokkal kirakott rózsaszín műanyag az egyszerű fehér blúzához és khaki rövidnadrágjához. Alaposan körülnézett, majd kiállt és megfordult. - Mert a törvényszegést verd ki a fejedből! - Nem fogják megtudni - mondta Amy túlságosan is olyan hangon, mint az apjuk. Az ablakra támasztotta a videokamerát és hozzátette: - Majd figyelek, te meg tartsd a szemed a visszapillantó tükrön, és nézd, nem bukkan-e fel valaki mögöttünk. Hajts kábé tíz kilométer per órával. Fel akarom venni az egészet. Sophie visszahajtott az útjelző táblákig, megfordult, és a visszapillan tó tükrön tartotta a szemét, miközben Amy filmezett. Más sem hiányzott, mint hogy Kísértés egy Ingerült Lakosa beléjük hajtson hátulról... Ekkor elérték a domb tetejét, és a mellékútról, amit Sophie addig észre sem vett, előtűnt a bézs színű Caddy és nekiütközött az elülső lökhárítójuknak. Sophie a becsapódásra reagálva a fékbe taposott, és miközben a recsegő fémek hangja végigrepesztett a fején, Amy napszemüvege lerepült az orráról és nekicsapódott a műszerfalnak. Ajkába harapva a vér ízét érezte, egy szer megvonaglott, amint a biztonsági öv belevágott a gyomrába, de aztán az egész véget ért, és ott álltak autójukkal a rossz sávban, miközben Dusty tovább énekelte az „I’ll Try Anything”-et, mintha mi sem történt volna. A szembejövő sávból senki sem közeledett, így aztán Sophie mélyet lé legzett, megnyalta vérző ajkát, elengedte a kormányt, és megfordult, hogy elkezdjen foglalkozni a helyzettel. Amy teste előredőlt és a feje furcsa szögben állt a műszerfal alatt. - Amy! Amy felegyenesedett, kezében a videokamerával. - Semmi gond. Leejtettem, de rendben van. - Összeráncolt szemöldökkel nézett a műszerfalra, felkapta a napszemüvegét, mire a két összetört lencse kiesett belőle. - De a napszemüvegemnek búcsút inthetek, a francba! Sophie elnyomta feltörni készülő pánikrohamát és igyekezett abba hagyni a remegést. - Óh. Szuper. Szuper. A kamera rendben. Szuper. Sajnálom a napszemüveged. - Lekapcsolta Dustyt, épp mikor a nő azt énekelte, hogy „Csak a bolondok csinálják biztonságosan”, és megkérdezte: - Hogy vagy? - Én? - Amy fenyegető tekintettel meredt ki az ablakon. - Piszkosul be vagyok pöccenve a seggfejre, aki belénk jött. Sophie kikukucskált az ablakon a seggfejre. A termetes, ősz hajú, ötve nes Közösség Pillére kimért léptekkel járkált a jobboldali lökhárítójuk előtt, és csak úgy áradt belőle az erénycsség. - Jaj, ne! Utálom ezeket a fazonokat! A végén kitalálja, hogy az egész a mi hibánk volt. - A táskájában kotorászott a biztosítási kártyája után, és köszönetet mondott Istennek, hogy nem az ő hiiiájuk volt, mivel az út szabályaira eddig is fittyet hányó Amynek hála, már így is jókorára nőtt a díjuk. - Te maradj csönd ben! Én majd kimagyarázom a dolgot, a biztosító emberei pedig majd mindent elren... - Hát, tulajdonképpen a mi hibánk volt. - Amy visszaejtette a napszemüveget a műszerfalra. - Mivel áthajtottunk a stoptáblán. Sophie megdermedt, és erősen markolta a biztosítási kártyáját. - Hogy mit csináltunk? - Ha szóltam volna, megálltál volna - magyarázta Amy. - Épp pásztáztam. - Remek. - Sophie nagy levegőt vett, és a Pillér megjelent az ablakuk mellett. Sophie kiszállt, mire a férfinak egyet hátra kellett lépnie. - Kedves kisasszony, rendkívül figyelmetlenül vezetett. - A kéköltönyös, zordállú Pillér kihúzta magát teljes hosszában, ami, mivel Sophie szemmagasságban volt vele, nagyjából l68 6

centi lehetett. - Maga gyorshajtott. Van biztosítása? - Sophie észrevette, hogy a férfinak remeg a keze, de mielőtt még megkérdezhette volna, hogy jól van-e, Amy kidugta a fejét Sophie ablakán. - Az tök ki van zárva, hogy gyorshajtottunk! Nem mentünk gyorsabban tíz kilométer per óránál. Maximum. Ez a maga hibája, nagypapi! - Fogd be, Amy - morogta Sophie, és odalökte neki a biztosítási kártyát. - Másold le az adatokat, és ne szólalj meg többet! - Majd visszafordult a Pillérhez, szentül megfogadva, hogy elmenekül anélkül, hogy bármit is adna a fickónak. - Annyira sajnálom - mondta, és elővillantotta a családi kelléktárból a szeretnivaló-vagyok-add-meg-amit-akarok mosolyt. A Pillér felhagyott az Amy felé irányzott fagyos tekintettel, helyette visszafordult Sophiehoz. Amy megszólalt: - Hé... - de elhallgatott, amikor Sophie feltartotta egyik ujját a háta mögött. Egy: elérni, hogy az áldozat elmosolyodjon. - Egy szép napon a kishúgom agya felzárkózik a szájához - mondta Sophie -, de addig is elnézést kérek helyette. - Szélesebb mosolyra húzta a száját, és szempillái mögül nézett a Pillérre. - Hát, nem tudom - mondta a Pillér, de kissé megenyhült a fagyos pillantás. Sophie két ujjat tartott fel a háta mögött. Kettő: elérni, hogy az áldozat egyetértsen velünk. - Idegenek vagyunk errefelé, szóval nem ismerjük az utakat - folytatta. - Maga is tudja, milyen zavarba ejtő új helyen vezetni. - Nos, igen - mondta a Pillér. - De ez még nem... Három: elérni, hogy az áldozat felsőbbrendűnek érezze magát. - Na persze, maga valószínűleg soha nem zavarodik össze. - Sophie felmosolygott rá, ami nem volt épp egyszerű feladat, hiszen egyforma magasak voltak. Elkerekítette a szemét. - Lefogadom, hogy maga mindig tudja, merre jár. - Nos, így van - mondta a Pillér, és most már elengedte magát. - Mindazonáltal... - Mi meg feltartóztattuk ebben a hatalmas hőségben - folytatta Sophie, hangja vastagon teli bocsánatkéréssel. A Pillér remegő keze felé biccentett. - És felzaklattuk. - Négy: adjunk valamit az áldozatnak. - Jobb lesz, ha hagyjuk is, hogy továbbmenjen. Ha itt ácsorgunk a rendőrségre várva, az egyikünknek sem lesz kellemes. - Újra felmo solygott a Pillérre, aki kezdett visszamosolyogni, de kicsit össze volt zavarodva. - Nos, ez igaz - mondta. - Órákba is beletelhet, mire Wes vagy Duane kijön ide. Pompás. Keresztnevükön szólítja a rendőröket. Sophie lankadatlanul mosolygott tovább. Öt: szerezd meg amit akarsz, és tűnés. - Amy, megvannak a biztosítási adatok? A Pillér elnézett mellette Amyre, és elsötétült az arca. - Az meg mi? Sophie is hátrafordult és látta, hogy Amy a kamerájával vacakol. - Az ott egy videokamera - fröcsögte a Pillér. - Mit művel vele? - Filmet forgatunk, természetesen. - Amy leplezetlen lekicsinyléssel nézett rá. - És most szólok, nagyon remélem, hogy van biztosítása, mert ez itt egy klasszikus autó, és nem lesz olcsó a javíttatása. A Pillér dühében kivörösödött, Sophie pedig magában azt mondta: Óh, koszi, Ame. Arrébb lépett, hogy kitakarja Amyt és megelőzhessen bármilyen vitát a '86-os Civic klasszikus voltát illetően. - Nos, akkor egyszemen... - Ez felháborító! - A Pillér felfuvalkodva dühöngött. - Áthajtottak egy stoptáblán. A feleségem rendkívül zaklatott. Miféle filmet forgatnak? Itt nem tehetnek ilyesmit! - A felesége? - Sophie egyelőre felhagyott a színjátékkal, és a férfi mel lett elnézve észrevett egy fakószőke hajú nőt, aki a másik autó lökhárító jának támaszkodott. Pufók arca tésztaszínű volt. - Maga meg mit keres itt, miközben a felesége így néz ki? - Sophie hátat fordított neki és Amyre szegezte az ujját. - Ne beszélj a pasival! Add át neki az infókat, húzd fel az ablakot, állj félre az autóval és várj meg! - Vérzik a szád! - mondta Amy, és adott neki egy papírzsebkendőt. Sophie elvette tőle, 7

felitatta a vért az ajkáról, megkerülte a még mindig tiltakozó Pillért és átsétált az út másik oldalára. A szerencsétlen nő ekkorra eljutott a Caddy kocsiajtajáig, és Sophie lehajolt, hogy a szemébe nézzen. - Nem esett bántódása? - Óh. - A nő kábának tűnt, fakókék szemével pislogott fel Sophie-ra a napsütésben, és köhögési szirup-rózsaszín kosztümjének gallérját szorongatta, de a pupillái, így ránézésre, rendben voltak. A fején egyetlen rakoncátlan hajszál sem volt, bár ez valószínűleg a hajlakknak volt köszönhető. Sophie mindenesetre megfogta a nő karját. - Jobb lenne, ha most leülne. - Kinyitotta az utasülés ajtaját, mire a nő engedelmesen beszállt. - Tegye a fejét a térdei közé! - Sophie újra megtörölte a száját. - Lélegezzen mélyeket!A nő az összezárt, duci térdeire hajtotta a fejét, és elkezdett levegő után kapkodni. - Ne ilyen mélyeket - mondta Sophie, megelőzvén, hogy a nőnek vészesen felgyorsuljon a légzése. - Ha széttárja a térdeit, mélyebbre tudja engedni a fejét. - Virginia, mit művelsz? Virginia megrándult és felegyenesedett, Sophie pedig felbőszülve for dult a Pillér felé. Próbál némi vért visszajuttatni a fejébe. - Ha te lennél a férjem, én is összezárva tartanám a lábaim. - Odaadta a húgom a biztosítási adatokat? - kérdezte, aztán meglátta a papírt a férfi kezében reszketni. - Jó. Megértem, ha haza akarja vinni a feleségét, nekünk nincs ellene kifogásunk. - A férfi kezdett volna ellenkezni, de Sophie még hozzátette: - A Whipple farmon leszünk vasárnapig. Azután pedig visszamegyünk Cincinattibe. - A biztosítási ügynökük... - kezdte a Pillér, de ezúttal a felesége szakította félbe, - Maguk Clea Whipple-ék barátai? - kérdezte Virginia az első ülésről, és kezdett visszatérni belé a szín, - Újra otthon van? Óh, Stephen, hallottad? Már több mint húsz éve nein láttuk Cleát. Leszámítva a filmeket, persze. Filmet, akarta volna mondani Sophie, hiszen Clea összesen egyet készített, de semmit sem akart kevésbé, mint tovább társalogni Pillérékkel. Kezdett elhátrálni. - Otthon van, de csak vasárnapig. De igazán nem akarom feltartani magukat! - Óh, ez nagyon izgalmas - csicseregte Virginia. - Még mindig annak a jóképű Zane Blacknek a felesége? Mindennap megnézzük ám a híradóban! - Sophie hátat fordított, erre Virginia hangosabban folytatta, - Kérem, mondják meg neki, hogy Virginia Garvey üdvözletét küldi! - Filmes felszerelésük van! - bömbölte Stephen. - És közterületen filmeznek, ami egyértelműen illegális! - Film? - Virginia arca felragyogott és hangja már kiabálásig erősödött. - Óh, várjon, megmondaná… Sophie ekkorra elért az út túloldalára, és úgy tett, mintha nem hallaná a nőt. Előtte egy szakadt és kifakult kampány-poszter lobogott egy fán: Tuckert polgármesternek: tovább ugyanazon az úton. - Édes Istenem, remélem nem! - mormolta a foga közt. Beszállt az autóba, visszamanőverezett az útra, miközben Stephen Garvey haragosan nézte, Virginia pedig a kezével integetett. Az elülső lökhárító csikorogva feszült neki a kerékguminak, miközben ő a farmra vezető sávot kereste, és az ajkához érintette a papírzsebkendőt, hogy lássa, elállt-e már a vérzés. - Micsoda seggfej volt ez az alak! - mondta Amy. - Jól vagy? - Nem. - Sophie a Whipple-postaládát kereste. - Van egy összetört autóm, egy vezetési kihágásom, egy hugicám, aki elcseszi a kiruccanásomat, és egy nagyhangú pasi, aki az egész átkozott városban elhíreszteli majd, hogy filmet forgatunk. - Lelassított, amikor feltűnt előtte a híd, és a kormány fölött hunyorgott előre. - És úgy tűnik, elszalasztottuk a farm felé vezető utat, mert mindjárt beérünk a városba. - Nem, ott a postaláda! - Amy az eltört napszemüvegével mutatott előre. - Fordulj balra! 8

Sophie befordult a farmhoz vezető útra, ami Clea ígérete szerint majd' egy kilométer hosszú volt. - Hátborzongató ez a hely... - hangja elhalt, amikor feltűnt előttük egy rozzant farmház poros udvara. - Nem azt mondta Clea, hogy a farmház messze van az úttól? - Talán közelebb tették az utat - mondta Amy, miközben beálltak a ház elé. - Huszonnégy éve nem volt itthon. - A szélvédőn át nézte a farmházat. - Érthető módon. Sophie lekapcsolta a gyújtást és igyekezett tárgyilagos maradni. A festék koszos, fehér csíkokban málladozott a deszkaburkolatról, az esőcsatorna szabadon lötyögött a csúcsos tető szélén, de a ház nem volt teljes katasztrófa. Egy széles veranda terült el előtte, rajta egy hintával. És volt még... Sophie körülnézett a poros, kopár udvaron. Nem, a veranda volt minden. - Szuper hely a forgatáshoz. Aha, bízhatunk Cleában. Érzem a baj szagát. Amy beleszagolt a levegőbe. - Ez inkább döglött hal lesz. Közel van a folyó. Kinyitotta a kocsiajtót, és ekkor kivágódott a szúnyoghálós ajtó. Clea Whipple lépett ki rajta a verandára, érzéki testén csak úgy feszült az élénkkék nyári ruhája, és vakító szőke haja szinte izzott a napsütésben. Kezével árnyékolta rövid szerepekre termett arcát és elkiáltotta magát: - Késtetek! - Téged is jó újra látni - mondta Sophie, és kiszállt az autóból, hogy kipakolja a dolgaikat, a hűtőtáskával kezdve, ami teli volt Dempsey-féle nélkülözhetetlen dolgokkal, mint például limonádé és Dove jégkrém, márpedig ő azonnali szükségét érezte ezek enyhítő hatásának. Amy elindult a ház felé, kezében a kamerával. - Hát nem csodás?Sophie Cleára nézett, a világegyetem legönteltebb nőjére. Clea üres tekintettel bámult vissza rá az elhanyagolt verandáról. - Óh, igen - mondta a húgának és kivonszolta a hűtőtáskát az autóból. Csak szép idők várnak rájuk. Tíz kilométerrel feljebb az úton. Kísértés márvány és homokkő megyeházában, Phineas T. Tucker polgármester nem először tűnődött el, vajon miért lett megátkozva olyan tanáccsal, ami egy kérkedőből, egy meghunyászkodóból, egy gimnáziumi angol tanárból, a város halottkéméből, egy amatőr színészből és a saját anyjából áll. Ebbe a kombinációba még a kérkedő, és a meghunyászkodó jelenléte nélkül is szomorú volt bele gondolni, így, miközben Hildy Mallow költői oldalát megcsillogtatva a reprodukciós régi utcalámpák esztétikai előnyeit ecsetelte, Phin hátradőlt a tölgyfa asztal mellett és igyekezett a tanács titkárnőjének lábával elterelni a figyelmét. Rachel Garveynak pompás lábai voltak. Ám mivel ezen lábak csupán húsz évet értek eddig meg, Phinnek túl fiatalok voltak, akármit gondolt is erről a saját, vagy a lány anyja. Ettől függetlenül jó volt rájuk nézni. - ... és mivel a szépségük elvenné a vandálok kedvét, az extra költség idővel behozná az árát -- fejezte be Hildy, egészen összezavarva Phint, míg eszébe nem jutott, hogy Hildy az utcalámpákról beszél, nem Rachel lábairól. - Ez talán túlzott optimizmusra vall. - Liz Tucker hangja éppen olyan hűvös volt, mint pezsgőszínű haja. - Persze az alternatíva az a sok borzalmas modern lámpa, amik elütnének a tizenkilencedik századi építészettől. Phin arca megrándult. Kísértés egyetlen tizenkilencedik századi épülete a város gazdag részében állt. Hálás volt, hogy csak egynéhány lakos üldögélt az első sorban, hallgatva, ahogy az anyja újfent elfeledkezik a kisemberekről. Phin nekiveselkedett, hogy eltérítse az anyját, mielőtt még sütivel kínálná őket. - Oké, de a jó utcalámpákat mindenhol felállítanánk, ugye? - kérdezte Frank Lutz, mielőtt még Phin közbeléphetett volna. - így van - mondta Phin. - Jó. - Frank hátradőlt, és látható megkönnyebbüléssel simított végig mozisztáros haján, hallván, hogy az új épületek, amiket a város nyugati végében húzott fel, szintén kapnak az 9

előkelő lámpákból. - Én benne vagyok. Szavazzunk! - Szavazhatunk Stephen és Virginia nélkül? - kérdezte Liz, mire Hildy megigazgatta a kardigánját, és azt mondta: - Természetesen. Ha mindannyian egyetértünk, többségben leszünk, függetlenül attól, hogy ők hogyan szavaztak volna. És mindannyian egyetértünk, nemde? Nyomatékosan a tanács negyedik tagját, Dr. Ed Yarnellt fixírozta, aki rezzenéstelen tekintettel nézett vissza rá, hiszen harmincévnyi tanácsi tagság kellően felvértezte már. Ha Phin túl hosszasan gondolt Edre, lelombozódott, mert tudta, hogy harminc év múlva belőle válhat Ed: egy kopasz, hatvanas pasas, aki változatlanul az Igazság és Könyörületesség találkozik témájú, 30-as évekbeli falfestményt bámulja. Ő nem így akarta tölteni a hatvanas éveit. A pokolba is, a harmincas éveit se akarta így tölteni. Bűntudattal nézte az előző négy polgármester közül háromnak szépia tónusú fényképét: Phineas T. Tucker, az apja; Phineas T. Tucker, a nagyapja; és Phineas T. Tucker, a dédnagyapja. Méretes orrukkal és hűvös tekintetükkel mind őrá meredtek: a legutóbbi és egyben leglustább inkarnációjukra. - Akkor szavazzunk! - mondta Hildy. - Olvasd a névjegyzéket, Rachel! - mondta Phin, mire Rachel szólította Lutzot, Mallow-t, Tuckert és Yarnellt, és elhangzott négy igen. - Indítvány elfogadva. Mi következik? - A víztorony - mondta Liz, és Hildy megkérdezte: - Nem értem, miért... - Ám ekkor kinyílt a márványterem ajtaja és beléptek Garveyék. - Balesetünk volt. - Virginia lehuppant a székébe, és úgy nézett ki, mint egy nagy hajú rágógumilabda. - Hello, kicsim - szólt oda Rachelnek, és megpaskolta a lánya kezét. Felbukkant egy autó a semmiből, és nem állt meg. Két nő ült benne, egy haragos kis vörös hajú, meg egy kedves barna. Ő édesen viselkedett velem. Göndör hajúak. Közönségesek. A Whipple farmon szállnak meg. És filmet forgatnak... Phin nézte, ahogy Liz hátrébb húzódik, valószínűleg azért, mert a „közönséges” olyan közönséges szó volt. Egyszer hallotta, amint azt mondta apjának: - Sosem fogom megérteni, hogy Stephen miért vette feleségül az egyik eladóját. Az anyja minden bizonnyal forog a sírjában, - Elég legyen! - mondta ekkor Stephen. - Feltartottuk a gyűlést azzal, hogy elkéstünk, ne fecséreljünk több időt pletykálással. - Jól vagytok? - kérdezte Liz, és Virginia bólintott. - Várjunk csak, filmet forgatnak? - kérdezte Hildy, és Virginia őneki is odabiccentett egyet. - A víztorony van terítéken - mondta Phin, elfojtván saját érdeklődését a hír iránt, hogy minél előbb lezárhassa a gyűlést. Ha valaki tényleg filmet forgat, arról amúgy is az egész város tudni fog estére. - Stephen, te iktattad be a napirendbe. - így van. - Stephen összeszedte magát. - Az a víztorony szégyenletes. - Nos, a fehér annyira egyhangúvá válik pár héttel a festés után... - kezdte Hildy. - Van egy megbeszélésem fél ötkor a Whipple farmon és egy próbám hatkor - súgta oda Frank Phinnek, miközben Hildy kifejtette az „egyhangúság” problémáját. - Karusszel. Én vagyok a főszereplő. - Phin bólintott, amíg a másik beszélt, és igyekezett nem elképzelni a negyvenkét éves Frankét, amint emelt fővel kel át egy viharon. - ... így aztán úgy gondoltam, jobban mutatna barackszínben - fejezte be Hildy. Stephen felcsattant; - A pokolba, Hildy, nem a ruhatáradról van most szó! Ez víztorony, fehérnek kell lennie: minden víztorony fehér. Hildy fintorogni kezdett. - A groveporti víztorony kék! - Ó, istenem, Groveport! - Egyik szemét az első sorban ülő négy választópolgáron tartva, Stephen újra Phin felé fordult. - Egy hozzáértő, odafigyelő polgármester megtenné polgári kötelességét. Védenünk kell a családi értékeket. Helyben vagyunk, gondolta Phin. Volt idő, amikor Stephen nyilvánvaló korteskedése felbőszítette, de kilenc, polgármesterként eltöltött agyzsibbasztó év után immár semmi sem 10

tudta kihozni a béketűréséből. Hagyta, hogy Stephen kitombolja magát, majd azt mondta: Hildy, egyetértek. Csakis a mocskos gondolkodású emberekben merülne fel, hogy ez víztornyon kívül bármi más lenne, de úgy tűnik, sok embernek mocskos a fantáziája. A napokban még baleset lesz abból, ahogyan az emberek rendre félre-állnak az autópályáról a polaroid gépeikkel. Biztonsági kérdésről van szó. - Phin igyekezett együttérzően nézni Hildy szemébe. Hildy úgy nézett vissza rá, mintha Phin republikánus volna. - Micsoda szégyen! - mondta Stephen, és újra az első sornak játszott. - Ezt nevezed te vezetésnek? - Van egy megbeszélésem és aztán egy próbám - jelentette be Frank. - Billy Bigelow-t játszom. Karusszel. Nem késhetek el! Ezért jártam hat évig egyetemre, gondolta Phin. - Szavazzunk! - Ahhoz kell egy indítvány - mondta Rachel, még mindig a papírja fölé hajolva. - Indítványozom, hogy fessük vissza a víztornyot a régi piros-fehér színre, amilyen mindig is volt - mondta Stephen. - Ezek az iskola színei. Ennek kellett volna lennie, mindvé... Phin felsóhajtott. - Egyszerűen indítványozd, hogy fessük át a víztornyot, Stephen. - Indítványozom, hogy fessük át a víztornyot piros-fehérre - mondta Stephen. - Támogatom - mondta mellőle Virginia önelégülten. A szavazás eredménye három-három lett. Stephen, Virginia és Liz az újrafestésre szavaztak, míg Hildy, Ed és Frank - „Kiteszek majd rá egy útjelzőt a színház felé, jó reklám lesz!” - arra, hogy maradjon a barackszín. - Felmerült már benned valaha, hogy ne bólogass mindenre? - csattant fel Hildy Virginiára, aki kihúzta magát és inkább a kosztümjével babrált. - Virginia a belátása szerint szavaz, Hildy - mondta Stephen. - Az indítvány döntetlen - mondta Rachel Hildy fujtatása közepette. -A polgármester dönt. Tucker. - Igen - mondta Phin. - Sajnálom, Hildy. - Indítvány megszavazva, négy a három ellenében - mondta Rachel, és Hildy az asztalra csapta a jegyzetfüzetét, majd azt mondta: - Akkor kezdhetem az egészet elölről! - Csak mondd meg Coreyéknak, hogy az új festéket Stephenéktől vegyék - mondta neki Phin. - Tudják, mi a dolguk. - Érdekes, hogy a Garvey Vasáruk emiatt kétszer annyi megrendelést kap majd. - Hildy visszaült és keresztbe tette a karját. - Ha engem kérdeztek, ez nyilvánvaló érdekellentét. Neki nem lett volna szabad szavaznia. - Jó meglátás - mondta Frank, akit láthatóan telibe talált az érv. Valahányszor Franknek támadt egy gondolata, azt mindenki láthatta rajta. - Miért nem mondtál nemet neki, amikor megvette a barackszínű festéket? - szegezte a kérdést Stephennek. - Én adtam el Hildynek a festéket - szólt közbe Rachel, miközben apja méltatlankodva háborogni kezdett. - Szóval, hát, az egész az én hibám. Öt különböző tanácstag törte kezét-lábát, csak hogy megnyugtassa Rachelt, hogy semmi esetre sem volt ez az ő hibája, miközben Ed csendben ült és csak mosolygott a lányra, Phin pedig azon ámuldozott, mennyire pokolian meg tudja szédíteni az embereket egy nagy kék szempár és egy világosbarna hajzuhatag. - Most már mindegy is - mondta Rachel. - Már rögzítettem a szavazatot. - Ha nincs egyéb... - kezdte Phin, de Stephen közbeszólt. - Várj! Beszélnünk kell erről a filmről! - Nos, Stephen, én próbáltam beszélni róla ... - kezdte Virginia, de Stephen ügyet sem vettet rá. - Nem pletykálni. A városra tett hatását kell megvitatnunk. A buktatókat. - A szeme sarkaiból sunyin Phinre nézett, és Phin azt gondolta; Most meg miben sántikálsz? - A 11

veszélyeket - folytatta Stephen. - A mi városunk hisz a családi értékekben, és ugyebár mindenki emlékszik Cleára. Phin nagyon is emlékezett Cleára. Tizenkét évesen látta a nőt leg utóbb személyesen. Clea előrehajolt, hogy átadja neki a pénzt az újságkihordásért. Phin meg benézett a blúzán, leesett a biciklijéről, és a végén kilenc öltéssel kellett összevarrni az állát. De megérte! Majdnem teljesen biztos volt benne, hogy az a nő indította be nála a pubertást. - Én nem látok semmi veszélyt. - Frank indulásra készen felállt. - És mennem kell. Elkések. - Ülj vissza! - mondta Stephen. - Vannak köztünk olyanok, akiknek nem csupán a színészeten iár az eszük. - Lekicsinylően nézett Phinre. - Vagy a biliárdozáson. - Ja, azon például, hogy kétszer lefessük a víztornyot, csak hogy neked megkettőződjön a bevételed - mondta Frank. - Jól mondja - bólogatott Hildy. - Túllépnél végre ezen, hogy végre a lényegi kérdésekről beszélhessünk? - kérdezte Stephen. - Szerintem az is lényegi kérdés, hogy az adófizetők pénzén duplázod meg a profitodat mondta Frank. - Óh, az istenért, kifizetem azt a hülye festéket! - mondta Stephen, mire Phin gyorsan közbeszólt: - Köszönjük, Stephen, elfogadjuk. Nos, ha nincs más... - Ez a film. - Stephen az asztalra fektette a kezeit. - Clea csinált egy filmet, emlékeztek? Nem akarjuk, hogy itt olyasfajta filmet forgassanak. - Mindig holnap. - Virginia bólintott. - De én tényleg azt hiszem, hogy a meztelenség abban művészi célokat szolgált, és nem is vitték túlzásba. Ráadásul a végén meghalt, úgyhogy elnyerte méltó büntetését. Phin egy pillanatra belegondolt, milyen is lehet Virginia férjének lenni, ha a nő azt gondolja, a meztelenségre halálbüntetés róható ki, de aztán újra Stephen ragadta meg a figyelmét. - Nem, nem a Mindig holnap - mondta Stephen, mire Frank annyit mondott csak: - Óh... és újra leült. Virginia értetlenül nézett; Rachel kíváncsinak tűnt; Liz és Hildy a plafont bámulták; Phinnek pedig eszébe jutott a Clea ruhával, egy cselekmény nélküli, azonnal videó formátumban megjelent film, amely egy autómosóban játszódott, és amit Clea egész biztos nem említett meg az önéletrajzában, mivel a stáblistán csak „Cukor Szappan” néven szerepelt. Nem tudta, Stephen hogyan jutott hozzá ehhez; Phin is csak azért látta, mert Ed széleskörű pornógyűjteményében ez is helyet kapott. - Stephen, kétlem, hogy pornót forgatna itt - mondta Phin, Rachel pedig hozzátette: - Clea Whipple szerepelt egy szexfilmben? Mesés! Stephen bólintott. - Na tessék! Látod? Erről beszéltem. A családi értékekről. Ha engedjük, hogy Clea ilyen filmet forgasson itt, a gyermekeink azt fogják gondolni, ez normális dolog, hisz mi jóváhagytuk. És azok a kamerás nők elég szabadosnak tűntek. Kitűnő, gondolta Phin. Végre valami jó hír. Anyja éles pillantást lövellt felé. - Kell, hogy legyen ezzel kapcsolatban valamiféle irányelvünk - folytatta Stephen. - Nem adunk filmezési engedélyt senkinek, hacsak alá nem írnak egy meztelenséget tiltó záradékot. - Szerinted hány filmet fognak Kísértésben forgatni? - kérdezte Phin, de Frank közbeszólt: - Hé, megtörténhet! Habár, ha nem szabad meztelenkedni.. . - Megrázta a fejét. - Ez túl szigorú, Stephen, Nem akarhatjuk megfojtani a filmipart! Stephen Phinre vetette magát, - A felelős vezetés felelős törvényhozást követel meg. Polgári kötelességünk, hogy… Nem az a probléma, gondolta Phin - nem először, miközben Stephen tovább háborgott -, 12

hogy Stephen fafej, Virginia meg egy pletykafészek. A gond az, hogy Stephen egy elkötelezett fafej, hatalmas konzervatív táborral maga mögött, Virginia pedig mindenkivel leáll fecsegni, Phin már hallotta is, mit mond majd: - Nos, természetesen Phin egy drága jó ember, de támogatta a pornográfiát, el tudjátok ezt hinni? - Na igen, rengeteg szavazatot hoz majd ez novemberben. Másrészt viszont vok néhány dolog, amiéit Phin hajlandó volt harcolni. - Ellenzem a cenzúrát, Stephen - mondta, félbeszakítva az idősebb férfit a tirádája kellős közepén. - Együtt jár ez azzal, ha az embernek könyvesboltja van. Könyveket se tiltunk be. - És mit szólnátok egy pornográfia záradékhoz? - kérdezte Virginia. - Az nem meztelenség, de nem is cenzúra, mert a pornográfia rossz dolog. Meg kell védenünk a gyermekeinket. Rachelre villantotta szokásos rögeszmésen szeretetteljes mosolyát, amibe belefoglalta Phint is, mint jövőbeni vejét. Milyen szép pár, mondta a mosolya. Milyen bájos unokákat adnak majd. És a szomszédban fognak lakni. Phin válaszmosolya azt mondta. Soha az életben. Rachel pedig egyszerűen az Igazságot és Könyörületességet bámulta, és úgy tett, mint aki sose hallott a pornográfiáról vagy a szexről, vagy éppenséggel Phinről. Phin azt firtatta: - De hogyan definiálnánk a „pornográfiát”? - Mindenki tudja, ha pornográfiával van dolga - mondta Stephen. - Erről megoszlanak a vélemények - ellenkezett Phin, - Szerintem nem kéne törvényt hoznunk a „mindenki tudja” kitételre alapozva. - Lehet, hogy Stephennek igaza van - mondta Liz, és Phin azt gondolta, Óh, istenem, Anyám, fogd már be!- Kötelezettségeink vannak Kísértés polgárai iránt. - Számítóan végigmérte a körükben helyet foglaló négy választópolgárt, kétségtelenül azt méricskélve, hogy sikerül-e újraválasztatnia a fiát novemberben. - Elfogadhatnánk egy pornográfiaellenes rendeletet, és kikötnénk, hogy a tanács határozza meg, mi számít pornográfiának. - Szerintem ez alkotmányellenes - mondta Phin. - Nem hozhatunk olyan törvényt, amiről később határozunk. Az embereknek tudniuk kell, mit szegnek meg. - Nem törvényről van szó - mondta Stephen. - Ez egy rendelet lenne. Indítványozom, hogy Kísértés fogadjon el egy pornográfia-ellenes rendeletet. - Nem - mondta Phin. - Nem hagyom, hogy végignyálazd a könyveket a boltomban és kivágd a Lady Chatterly szeretői-t. - Indítványozom, hogy Kísértés fogadjon el egy pornográfia-ellenes filmes rendeletet mondta Virginai, és Stephen hozzátette: - Támogatom. Phin a tanácsra nézett és azon morfondírozott: Miért tűröm ezt el? Ostoba rendelet volt, és valószínűleg alkotmányellenes, ezen felül kétség kívül időpocsékolás. Másfelől viszont, újabb órába beletelne, mire lebeszélné róla a tanácsot, és az belecsúszna abba a félig-meddig rendszeres késő délutáni biliárdozásba, amit Kísértés rendőrfőnökével szokott folytatni. És mivel elég valószínűtlen volt, hogy Clea Whipple-ön kívül bárki is filmet akarna forgatni Kísértésben, sőt valójában az is elég valószínűtlen, hogy egyáltalán Clea Whipple filmet akarna forgatni Kísértésben, olyan elvért küzdene, amit soha nem tennének próbára. - Olvasd a névsort, Rachel! A szavazáskor négyen a rendelet elfogadása mellett foglaltak állást, ketten pedig ellene. Frank nemmel szavazott, hogy így védje meg Kísértés gyerekcipőben járó filmiparát. Ed pedig megjegyzés nélkül ellenszavazott. Hildynek ellene kellett volna szavaznia, hiszen cenzúraellenes angol tanár volt, de a pillantás, amit Phin felé lövellt szavazás közben, világossá tette, hogy ezzel fizet vissza neki a víztoronyért. Stephen azt mondta: - Ma este megírom a rendelet vázlatát, és majd különleges találkozót hívunk össze az elfogadásához. - Nem, nem így lesz - kontrázott Phin. - Jövő szerdán szavazunk róla, ugyanekkor, ugyanitt. Most pedig, ha nincs több ellenvetés, indítványozom, hogy zárjuk le ezt a gyűlést. 13

- Támogatom. - Frank felállt és indulni készült. - És amúgy Stephen, amíg távol voltatok, megszavaztuk, hogy a flancos utcalámpákat vegyük meg. - Hogy mi? - hördült fel Stephen dühödten. - Lekésed a megbeszélésed, Frank. - Phin felállt. - A gyűlés feloszlatva. - Amikor Stephen nagy levegőt vett, hogy tiltakozzon, még hozzátette. - Mindenki távozzon! Rachel kuncogott, majd becsukta a jegyzetfüzetét. - Nem kéne várnunk a rendelettel - mondta Stephen, miközben a többiek kifelé szállingóztak, mire Phin rávágta: - Dehogynem kéne! A gyors törvényhozást hosszas megbánás követi. A jövő hét pont jó lesz. - Nos, akkor azokat az utcalámpákat is újra megtárgyaljuk jövő héten. - Stephen a fejét ingatta, nyilvánvalóan a Kísértésben uralkodó állapotok feletti megbotránkozásában. Phin Rachelre mosolygott, és az ajtó felé indult. - Köszönöm, Rachel, hogy magadra vállaltad a felelősséget a festékért. Nemes cselekedet volt. Rachel boldogan vigyorgott rá, és Phin látta, hogy az anyja az ajtóban vár rá, és félmosolyra húzódik a szája, ahogy a jövőbeni menyét nézi. Azt várhatod, akarta neki mondani, de ez is újabb olyan vita volt, amibe nem akart belevágni. Már megmondta az anyjának, hogy ki van zárva a dolog - Rachel beszéde teli volt „hát”-okkal, nem szeretett olvasni, és rettenetes biliárdjátékos volt - de Liz Tucker nem azért lett Kísértés First Ladyje, mert belenyugodott volna egy nemleges válaszba. - Válj egy percet! - mondta a fiának, most hogy az melléje ért, de Phin megrázta a fejét. - Nem tudok maradni. Vacsoránál beszélünk! - Kiszökött a márvány folyosóra, ott azonban Ed Yarnell csapott le rá, és leplezetlen megvetéssel nézte. - Érdekes tanácsülésről maradtál le az előbb, Phineas - mondta Ed. - Csak ülsz ott, bámulsz a semmibe, behúzott farokkal, miközben Stephen keresztülvisz egy cenzúratörvényt. - Köszi, Ed - mondta Phin, és próbált lelépni. - Mennem kell... - Kezdesz túlzottan hasonlítani az öregedre, ahogy így lehasalsz Stephennek. Phin érezte, hogy kezd felmenni benne a pumpa, de hosszú évek gyakorlatának hála, elnyomta a feltörő érzéseket. - Apa sosem hasalt le neki, csak óvatos volt. Ilyen a politika, Ed. - Üres hablaty! - mondta Ed. - Eleinte örültem, hogy kicsit lehűtötted magad az évek során, amilyen meggondolatlan tökfilkó voltál, de most már nem tudom, mit higgyek. Jó rég volt, hogy azt láttam, bármiért is strapáltad volna magad. Phin megpaskolta a vállát. - Hát, kösz a tanácsot, Ed. Szép estét! Ed a fejét ingatta, miközben Phin újra elszökött, ezúttal a kis megyeháza boltíves ajtaján át. Egy turista egyszer azt mondta neki, hogy ez egy építészeti gyöngyszem. - Hát, nekünk tetszik - mondta akkor Phin, de nehéz volt elfogulatlannak lennie, hiszen ezen a helyen nőtt fel. A Tucker polgármesterek generációi vezették a megyeházát és Kísértést, leszámítva azt a két sötét Garvey-évet, amikor Stephen apja kiragadta a hivatalt Phin apjának kezéből az Új Hidat övező ellentmondások közepette. Épp valami ilyesmit szeretett volna most Stephen, Phin tudta jól, és közben lement a márvány lépcsőkön Kísértés főutcájának régimódi kirakatai közé. Valami vitát, amit kihasználhatna ugyanúgy, ahogyan annak idején az apja kihasználta az Új Híd ügyét. A víztorony nem nagy dolog, és Stephen az új lámpák elleni tiltakozó hadjáratával sem fog semmire menni, de ahogyan rávetette magát erre a pornó-ügyre, lehet, hogy úgy érzi, ez lesz a belépője. Ami csak azt mutatta, mennyire elszánt is Stephen. Na persze ha az ember Cadillac-jébe belehajt két szabados, közönséges nő, az megrázó lehet. Phin elérte a halványzöld Viktória korabeli házat, amelyben a Tucker Könyvesbolt is helyet kapott, megmászta a verandára vezető széles falépcsőket, és átfordította a táblácskát, amin gyerekesen girbe-gurba, rajzolt betűkkel az állt: Fél 5-re üt vagyok. Aztán leült az egyik párnás verandai székbe és fatalista kedvetlenséggel gondolt az elkövetkező választásokra. 14

Nem érdekelte, nyer-e; a vereség gondolata volt az, ami az őrületbe kergette volna. A Tuckerek nem veszítenek. Különösen azért nem, mert a vereséggel az a külön teher is együtt járna, hogy végig kell néznie, ahogy Stephen Garvey földig rombolja Kísértést az idióta családi értékeivel. Isten őrizz, hogy még egyszer beköszöntsön egy Eszement Garvey Korszak. Phin fél órával később is ott ült, belefeledkezve az utca lámpákkal, víztoronnyal és pornóengedélyekkel kapcsolatos gondolataiba, amikor Kísértés rendőrfőnöke lefékezett a bolt előtt. - Stephen beugrott az őrsre - mondta Wes Mazur, miközben kiszállt a járőrautóból. - Ne mondd el, hadd találjam ki! - kérte Phin. - Azt akarja, hogy tartóztassatok le, amiért polgármesterietlen a viselkedésem. Polgári kötelességmulasztásért. - Majdnem. - Wes felsétált a lépcsőn és épp olyan közönyösnek tűnt a nehéz fekete szemüvegében, mint máskor. - Azt akarja, hogy menjek ki a Whipple farmra, és nyomozzak valami nők után, akikkel összefutott. Phin bólintott. - Említette őket. Szabados nők. És lehetséges pornókészítők. - Tényleg? - Wes felbátorodva ült le. - És mindezt honnan tudjuk? Nem, várj, megvan! A Whipple farm. Clea Whipple. Clea ruhákkal. - Talált, süllyed. - Phin feltette a lábait a veranda kodátjára és hátradőlt a székében. - A törvény pallérozott elméje munka közben! - Szóval Clea visszajött, csinálni egy új filmet. - Wes szinte már lelkendezett. Aztán lesújtott rá a valóság. - Miért? - Kiváló kérdés. Bárcsak néha Stephen is feltenné magának. - Képtelen rá. Lelassítaná a köröket, amiket azelőtt fut, hogy levonná a következtetéseit. Wes összeráncolt szemöldökkel bámult az utcára. - Tudod, eleinte azt fontolgattam, hogy hagyom, hadd rendezzék el a balesetet a biztosítási ügynökök, de most mégis úgy érzem, jobb lesz, ha magam megyek ki oda, és győződöm meg róla, hogy minden rendben van. - Csekkold le Cleát hús-vér valójában! - Polgári kötelességem. - A szabados nőcikről már nem is beszélve. - Úgy-úgy. - Wes felállt, és órájára nézett. - Öt óra. Nem zársz be és jössz velem? - Óh, oké - mondta Phin. - Nekem is polgári kötelességem. Később biliárdozhatunk. - Azért élünk, hogy szolgáljunk - mondta Wes. - Én csak szeretnék még egy pillantást vetni Cleára - mondta Phin. Sophie kipakolta a felszerelésüket és berendezte a lelakott konyhát, miközben tudomást sem vett az egyik falat borító igazán ronda cseresznyés tapétáról. Clea mindvégig beszélt hozzá, segíteni azonban meg sem próbált. - Frank most már bármelyik percben itt lehet mondogatta, és már-már izgatott volt a hangja, ami nem vallott rá; abban az öt évben, amióta Sophie ismerte, mindvégig csodálatra méltóan unott volt. Fél óra múltán Sophie már épp eleget hallott Frankról, a focisztárról; Frankról, a gimnáziumi színi kör vezetőjéről; Frankról, a gazdag építési vállalkozóról; Frankról, a nagyszerű emberről. - Érdekes ez a tapéta - mondta, hátha sikerül témát váltani. Clea a falra nézett és vállat vont. - Anyu tette fel. Megcsinálta azt az egy falat, apám meglátta, és visszavitette vele a maradék tapétát. Igazi nagy bunkó volt. Sophie ránézett a hatalmas, bűnronda, kékes cseresznyékre. - Talán csak jó ízlése volt. - Nem. - Clea hátat fordított a cseresznyéknek. - Egyszerűen csak egy bunkó volt. Gondoskodásból igazán szar volt, de profi módon tudott nemet mondani. - Úgy tűnt, untatja az új téma, és kiment az ajtón, magára hagyva Sophie-t, aki épp a mosogatót tisztítgatta. Amikor Sophie végzett a konyhával, bevitte a bőröndjét a fülledt háló szobába, amiben helyet kapott egy csúf kék porcelán delfinlámpa is, majd kitakarított a fürdőben, habár nem sikerült megnyitnia a zuhanyfejet, vagy találni valamit a rózsaszín és kék halacskákkal 15

díszített, bepenészedett zuhanyfüggöny helyett. Végül visszament a konyhába, betette a CDlejátszóba a Dusty in Mempbis-t, és a „Just a Little Lovin” taktusaira összedobott néhány sonkás-sajtos szendvicset. - A vízvezetékek úgy-ahogy működnek - mondta Sophie Amynek, amikor az bejött. Elöblített egy poharat a mosogatóban, majd nézte, ahogy a víz lassan leszivárog a lefolyóban. - Habár a zuhanyzással gondok lesznek. Az áramot egyelőre nem néztem meg - az alagsor olyan, mint a pokol bugyra - de a hűtő megint megy, és mi csak vasárnapig maradunk. Öt napig bármit kibírunk. - Nem találkoztál a férfi főszereplőnkkel. - Amy felkapott egy sonkás szendvicset és beleharapott. - Az Anonim Seggfejek okleveles tagja. - Ez lenne Frank? - Ez lenne Frank. Fél órája ért ide, és én máris a halálát kívánom. - Amy lehuppant az egyik kopottfehér, fa konyhaszékbe a mutáns-bogyós tapéta előtt. - Úgy néz ki, mint Kurt Russel a Tragacsparádé-ban, úgy értem, zöld öltöny van rajta, az isten szerelmére, és csak úgy folyik a nyála Clea dekoltázsába. - Itt van a rendőrség meg a polgármester - mondta Clea a boltív alól, mire Amy majdnem félrenyelte a szendvicsét. - Frank azt mondja, ő majd elintézi. - Óh, nem, nem fogja! - mondta Sophie. Amikor lélekben felvértezve magát a csatára kiment a verandára, egy zöld öltönyös figura egy egyenruhás rendőrrel beszélgetett. Mindketten kezelhetőnek tűntek. Az unottan a járőrautó utas felőli oldalának támaszkodó harmadik férfi volt az, aki minden ösztönét túlpörgette. Széles válla, tükröződő napszemüvege, és mosolytalan arca volt, és Sophie fejében baljós filmzene csendült fel, miközben szíve eszelősen kalapálni kezdett. A pasi világos haja ragyogott a késő délutáni napsütésben, profilja klasszikus volt és gyönyörű, méretre készült fehér ingének ingujját pontosan könyökig hajtotta fel, khaki nadrágja pedig makulátlan és vasalt volt. Úgy nézett ki, mint minden nyálas diáksrác, minden valaha készített idióta filmben, mint minden népszerű városi srác, aki valaha is egyenesen átnézett rajta a gimiben, mint minden rohadt, gazdag kölyök, akik oda tartoztak, ahová ő sosem. Anyám óva intett a magadfajtáktól. A férfi Sophie felé fordult, mintha csak meghallotta volna őt, és levette a napszemüvegét. Sophie lement a lépcsőn, hogy üdvözölje, és izzadó tenyerét poros khaki rövidnadrágjába törölte. - Hello, Sophie Dempsey vagyok - mondta, felvillantva a Dempsey-féle szeretnivalóvagyok mosolyt, miközben kinyújtotta forró, koszos kezét, amit a férfi egy pillanat múlva elfogadott. Az ő keze tiszta volt, hűvös és száraz, és Sophie szíve majd kiugrott a helyéből, amikor belenézett messziséget idéző, szürke szemébe. - Hello, Sophie Dempsey - mondta a legrosszabb rémálma. - Isten hozott Kísértésben!

16

Második fejezet

Sophie rémálma jó tizenöt centivel volt magasabb a lánynál, egy ilyen magasságban lévő higgadt szempárba márpedig nehéz úgy felmosolyogni, hogy közben az ember szíve majd kiugrik a bordái közül. - Óh. Köszönöm. A férfi biccentett egyet a fejével, és miközben szeme egy pillanatra sem hagyta el a lány arcát, begyakorlott politikusi mosollyal tüntette ki. - Phin Tucker vagyok, a polgármester, ő pedig Wes Mazur, a rendőrfőnökünk. A rendőr ekkorra már odalépett melléjük. Alacsonyabb volt a polgármesternél, és arca sápadtnak tűnt a fehér inge és a fekete nadrágja mellett. Rövid, barna haja alól komoly, nehézkes, fekete keretes szemüvegen át pislogott ki. - A baleset miatt jöttünk... - kezdte a rendőr, de aztán elhalt a hangja. Sophie megfordult és látta, hogy Clea leereszkedik a lépcsőn, szőkébben és kívánatosabban, mint valaha. - Jól hallottam? Phin Tucker? - Clea ellibegett Sophie mellett, és belekarolt a polgármesterbe. - El se hiszem! Amikor utoljára láttalak, leestél a biciklidről. - Szemét igézően a férfiére emelte. - Most is ugyanúgy érzem magam. Hello, Clea. Isten hozott itthon! -A polgármester lenézett Clea kék szemébe, de hangja szemernyit sem tűnt kiegyensúlyozatlannak. Valószínűleg soha nem billent ki az egyensúlyából. Sophie ezt bosszantónak találta a férfival kapcsolatban. - Ez meg ki? - Clea a férfi válla felett nézett a rendőrfőnökre. - A rendőrfőnök - szólalt meg egy mély hang Wes háta mögül. - Valami baleset miatt jöttek. Sophie megfordult. A zöld öltönyös férfi középmagas volt, sötéthajú és önelégült. Kissé sok hajhab csillogott a hajában, és volt egy kis pocakja is. Öltönyének zakóját az egyik vállára vetette, sikertelenül igyekezvén menőnek látszani. Az ingén zöld és fehér csíkok húzódtak, nyakkendője viikító sárga volt. - Minden bizonnyal te vagy Frank - mondta Sophie. - Személyesen. Egyet se aggódjatok! - Frank rákacsintott Sophie-ra. - Elrendezem ezt a kis apróságot. Tanácstag vagyok. - Nincs mit elrendezni - mondta a rendőr szelíden, és Sophie olyan pillantást lövellt Clea felé, amellyel azt próbálta jelezni; Csinálj valamit ezzel az alakkal! Clea belekarolt Frankbe. - Menjünk fel a verandára, és beszéljük meg a holnapi jeleneteidet! Frank döbbentnek tűnt, mintha maga se hinné, hogy a nő valóban megérintette, és hagyta, hogy elrángassák. Egy címeres barom letudva. Marad két lehetséges nehéz ember. - Nos, ez itt az autó - mondta Sophie a rendőrnek, mire a polgármester még egyszer utoljára ránézett, majd hagyta, hogy ketten vegyék végig a dolgokat. Nyilván látott már mindent, amit akart. - A húgom és az én nevemre van regisztrálva. - Visszafordult az ütöttkopott veranda felé, ahol Amy ekkor az oszlopnak támaszkodva majszolta a sonkás-sajtos szendvicsét. Narancssárga váll nélküli felsőjében és szűk lila nadrágjában igen egzotikusan nézett ki. Vörös haja szinte lángolt a napfényben. - Az ott a húgom. - Óh - mondta a rendőr és Amyre nézett. A polgármester félrehívta a rendőrt, így az odébb ment, Amy pedig letette a szendvicsét a veranda korlátjára és lejött a lépcsőn. 17

- Én megmondtam - mormolta Sophie Amynek a foga közt. - Pillérek jelentettek bennünket valami isten háta mögötti náci törvényvégrehajtó szerveknek, akik most lerohantak bennünket, akár csak a kutyák... - Félelem és reszketés már megint. Kezdesz unalmas lenni. - A két férfit figyelte. - Szóval ez lenne Phineas T. Tucker. Tévedtünk. Szexel. Tőlem csinálhatja velem is. - Koncentrálj! - mondta Sophie. - A rendőr neve Wes Mazur. Menj oda hozzá, és adj meg neki bármit, amit csak akar, hogy végre eltűnjön, és munkához láthassunk. - Inkább a polgármester úrnak adnám meg. - Amy felsóhajtott. - Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy ő tőled szeretné megkapni. - Micsoda? - kérdezte Sophie. - Amy, koncentrálj! - Az ajtóban álltam, amikor köszönt neked - mondta Amy. - És az arckifejezéséből ítélve nem a város kulcsát tartogatja a számodra. - Nem volt az arcán semmilyen kifejezés tiltakozott Sophie. A polgármester ekkor már az autójukat nézegette ugyanazzal a kifejezéstelen arccal, amit megérkezése óta viselt, mely kétségtelenül a túlzott beltenyészet eredménye volt. - Nem hinném, hogy tartogatna bárkinek is bármit. Eredj és szabadulj meg tőlük! Negyed órával később, miután a rendőr visszament a járőrautójához, ahonnan előkapott egy feszítővasat, majd lefeszítette a lökhárítót a kerék gumiról, Amy visszajött a verandához, mögötte a két férfival. - Wes szeretne feltenni néhány kérdést. Egyszerűen csak Wes? - Néhány kérdést? - Sophie összekulcsolta a kezeit, hogy ne babráljon velük és inkább a gyűrűit kezdte csavargatni. A rendőr a hinta felé intett, és Sophie helyet foglalt. Amikor a rendőr leülni készült a veranda korlátjára, Sophie rákiáltott: - Ne! - majd a korláthoz ugrott és levette onnan Amy szendvicsét, még mielőtt a férfi ráült volna. - Bocsánat - mondta neki, és átadta húgának a szendvicset. - Köszönöm. - Wes leült a korlátra, miközben a polgármester az oszlopnak támaszkodott mögötte, és derűsen nézelődött, amivel cseppet sem lopta be magát Sophie szívébe. A férfi a Philadelphiai történet főszereplője volt, míg ő csupán egy statiszta az Érik a gyümölcs-ben. Az élet annyira igazságtalan! - Csak hallani szeretném, mi történt - mondta a rendőr. Sophie hátat fordított a polgármesternek és elmondott mindent a kedves rendőrnek, amikor pedig végzett, azt mondta: - Egyszerűen nem figyeltem és elszalasztottam egy útjelzést. Nem szándékosan vétettünk a törvény ellen. A polgármester mocorogni kezdett. - Valójában pedig ez történt. - A hangja alapján nem érdekelte az ügy különösebben. - Otthagytátok a baleset helyszínét. - A körülmények ismeretében ez érthető - mondta a rendőr, mielőtt Sophie kinyithatta volna a száját. - Amy azt mondja, megkaphatjuk a baleset videóját, ha holnapra visszahozzuk, úgyhogy majd akkor hozzuk el a baleseti jelentést is aláírásra. - Amy megkérte, hogy jöjjön vissza? - Sophie az ajkába harapott, és azon tűnődött, miért ragaszkodott hozzá az anyja, hogy három gyereket szüljön. - És mondott valamit az áramról meg a vízvezetékekről is - mondta a rendőr, és Amyre mosolygott. - Ami jó ok arra, hogy az ember villanyszerelőt és vízvezeték-szere lőt hívjon - mondta Sophie okoskodva. Nem pedig a rendőrséget meg a kormányt, Amy. - Tényleg, semmi szükség rá, hogy… - Nem gond - mondta a rendőr. - Örömmel teszem. - ... egész biztosan nem kellene mindkettőjüknek... - kezdte újra Sophie abban bízván, hogy talán a polgármestert elkerülhetik. De amikor ránézett, a férfi épp a száját bámulta, mire ő elvörösödött és érezte, hogy kissé fel is dühödik. 18

- Nem sérültek meg a balesetben? - kérdezte a férfi, Sophie meg csak pislogott. - Az ajka. Vérzik. - Óh. - Sophie megnyalta az alsó ajkát és sós ízt érzett. - Akkor haraptam bele, amikor belénk hajtottak. Rendbe fog jönni. Miután a szeme elidőzött még egy darabig Sophie száján, a férfi bólintott. Ideje megszabadulni a polgármestertől. Egy. - De köszönjük a kérdést - mondta Sophie, és bedobta a Dempsey-mosolyt. A polgármester egy pillanatig döbbenten nézte, majd kissé felhúzta a szája szélét. Kettő. - De azt hiszem, a szám meg fog gyógyulni, egyetért? - mondta Sophie, flörtösre véve a figurát. - Óh, igen - mondta a férfi, és a lány szemébe nézett. Három. - Már egészen elfelejtkeztem róla - mondta Sophie őszintén. - Maga bizonyára remek megfigyelő! - Igyekszem - mondta a polgármester most már nyíltan méricskélve Sophie-t. Négy. Sophie felállt, és a rendőrt is bevonta mosolyába. - Csodálatosan segítőkészek voltak, és nem is kérhetünk önöktől többet; azt semmiképp, hogy még egyszer kiutazzanak ide. Inkább majd bemegyek én a városba holnap aláírni azt a jelentést, és... - Én megkérhetem őket - mondta mögüle Amy. - Működő vízvezetéket szeretnék és olyan áramot, ami nem öl meg. Sophie igyekezett elrejteni arcáról a feltoluló bosszúságot, de a polgármester mégis észrevehette azt, mert rávigyorgott, ezúttal igazi mosollyal, mire a lány azt gondolta: Na persze, te nagyszerű vagy! - Holnap visszanézünk - mondta, felegyenesedett a veranda oszlopa mellől, és Sophie mindössze annyit tudott kinyögni: - Köszönjük. Amikor elmentek, Sophie Amyhez fordult. - Vegyük át még egyszer a tervet! Csak mi hárman leszünk és nem hívjuk fel magunkra a figyelmet! - Te is tudod, hogy az ember néha túl óvatos - mondta Amy. - Meg kell javíttatnunk a vízvezetéket meg az áramot és ők ingyen megcsinálják. - Dehogy csinálják! - mondta Sophie, és a polgármesterre gondolt. - Így vagy úgy, de megfizetünk érte. - És nem érdekel, mit mondasz - folytatta Amy. - A polgármester szívdöglesztő. - Nem mondtam, hogy nem az. - Sophie felállt, és hagyta, hogy a hinta kilengjen alóla. Annyit mondtam, hogy távol kell tartanunk magunkat tőle. Csak gond lenne vele, látszik a szemén. Nem lenne vele könnyű dolgunk. - Azt lefogadom - mondta Amy. - Figyelnél végre? Távol kell maradnunk a polgármestertől! - Oké, de vajon a polgármester is távol marad tőlünk? - kérdezte Amy. - Istenem, nagyon remélem! - sóhajtott fel Sophie, megnyalta a száját, mivel az újra vérezni kezdett, és majdnem biztos volt benne, hogy ezt komolyan is gondolja. Phin a járőrkocsi utasülésén ült és azt fontolgatta, hogy kiűzi a városból a Dempseynővéreket. Erre persze nem volt jogi alapja, de a béke fenn tartása volt a feladata, és volt egy olyan érzése, hogy a Dempsey-nővérektől való megszabadulás jó kezdet lenne, még akkor is, ha ez csupán az ő békéjét szolgálná. Valami nem stimmelt itt. A barnahajú lány buja, vörös, duzzadt ajkain túl mármint. Megrázta a fejét, hogy kiverje belőle a képet, mire Wes megkérdezte: - Mi az? - A barna. Zavar engem. Miért ennyire feszült? - Nem ezért zavar téged. Phin rá sem hederített. - Annyit tekergette a gyűrűit, hogy kezdtem azt hinni, mindjárt leesnek az ujjai. Aztán felkapcsolta a bűbájt. Meg is etetett volna, ha nem olyan hirtelen teszi. 19

- Így is megetetett - mondta Wes. - Sophie-nak hívják. Nekem szimpatikus, de nehéz elhinni, hogy Amy testvére. - Amy dögös kis csaj. - Sophie nem volt dögös, gondolta, és az idősebb nővér hiányosságaira koncentrált, hogy el tudjon feledkezni a szájáról. Megvolt benne a lehetőség, hogy olyan vonzó legyen, mint Amy. Ott az a sok göndör, barna haja, összefogva a feje tetején, egy épp eléggé csinos fehér arc és benne a nagy barna szempár. De olyan erősen sugárzott belőle a feszültség, hogy az ember már attól elfáradt, ha csak mellette állt. - Sophie olyan feszült, hogy nem is lélegzik - mondta Wes-nek. - Az a vágás a száján pokolian fájhatott, és ő szóba se hozta, hozzá sem ért. - Megrázta a fejét. - Túl keményen igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ami azt jelenti, hogy forral valamit, és biztosra veszem, hogy az a filmmel kapcsolatos. - Nem szerette az olyan nőket, akik valamit forraltak. Na, nem mintha nem lett volna mind ilyen. - Jut eszembe, jövő héttől újabb rendeletet kell foganatosítanod. Antipornó. Szóval: ha szexet filmeznek, letartóztathatod Amyt meg a váll nélküli szexi felsőjét. Wes lehunyta a szemét. - Óh, a francba, miért hagytad? - Mert a tanács többsége ezt akarta, és nem valószínű, hogy csak úgy tolulnának majd ide a filmgyárak, így aztán... - Phin vállat vont. - Szerintem Clea Whipple-t nem lenne szabad eltántorítani a pornók forgatásától - mondta Wes. - Az nem lenne helyes. - Hát, indulj a polgármesterségéit, és küzdj a jóéit. - A halvány szorongás, amit Phin a pornó-rendelet miatt érzett, visszatért, és kötözködővé tette. - Ahhoz képest, azt hiszem, elég jól kezeltem a dolgot. - Senki nem halt meg. - Wes áthajtott az Új Hídon és elégedetten vette szemügyre az előttük elterülő várost. - Nagyjából ennyi nálam a lényeg. Nincs vér, nincs halál, nem kell aggódni. - Elég elemi élet ez a törvényvégrehajtás - mondta Phin. - Üti a polgármesterséget! - Pillanatnyilag igen. Wes egy ideig hallgatott, majd azt mondta; - Nem semmi ez az Amy. - Hajts rá! - bíztatta Phin. - Vasárnapig megteheted. - Örömteli gondolat volt, hogy a Demsey lányok ilyen hamar lelépnek. - Talán, majd ha nem lesznek itt, Stephen is felhagy ezzel a pornó dologgal. - Én nem becsülném őt le - mondta Wes. - Mindjárt itt a választás! - Lelassított, tett egy Ukanyart és leparkolt a könyvesbolt előtt. - Két hónap múlva - mondta Phin monoton hangon. - Ahogy az anyámnak is mondogatom. Az még rengeteg idő. Wes a fejét ingatta. - Stephen elszánta magát, hogy ezúttal nem veszít. Húsz év telt el azóta, hogy az apja nyert, és felforgatott itt mindent. Az emberek felejtenek. Nyerhet, ha te csak a teraszon üldögélsz, nézed, hogy halad a világ, és inkább bele sem akarok gondolni, akkor mi történne. Phin érezte, hogy megmozdul benne a riadalom. - Azt akarod ezzel mondani, hogy kampányolnom kellene? Rendben, idejében kitesszük a posztereket. - Én csak azt mondom - kezdte Wes óvatosan -, hogy Stephen mögött több évnyi Garveyvereség áll. Ha valaki újra és újra vesztesként végzi, az fel tudja őrölni az ember lelkét. Megszállott, Phin. Szerintem baromira nem hátrál meg semmitől, hogy nyerjen, és ha így lesz, akkor az elkövetkező két évet azzal tölti majd, hogy visszarángasson minket a Kőkor-szakba. Phin kiszállt az autóból. - Micsoda irónia! Nekem egész életemre elég a polgármesterségből, Stephen csak ezt akarja, és mindketten elakadtunk. - Ez csak súlyosbítja a helyzetet - bólogatott Wes. - Te még csak nem is akarod, ami után ő áhítozik. De nem is engeded át neki. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem! 20

Phin végignézett az utcán, el a homokkő-márvány megyeházáig. A Tuckerek nem veszítenek! - Jól van, akkor rajta tartjuk a szemünk azon a filmes csapaton, mivel úgy tűnik, Stephen arrafelé puhatolódzik ezzel a legutóbbi idióta törvényével. És különösen figyelni fogjuk hogy-is-hívjákot. Sophie-t. Egy ennyire feszült és körmönfont nő minden kinek csak bajt okozhat, akivel kapcsolatba kerül. - Phin újra elmélázott a lány száján, és a mosolyon, amit bevetett ellene, amikor úgy döntött, lerázza. Ha valaha is lenyugodna, pont az a fajta nő lenne, akitől az apja óva intette, az ördög cukorkája, a nő, aki tönkreteszi az embert már az első pillantásával. Phin eleinte lelkesen állt ehhez az elképzeléshez, egészen addig, míg bele nem bonyolódott egy ilyen ügyije. - Akkor biztonságban vagy - mondta Wes, miközben felfelé lépkedtek a könyvesbolt felé. Mivel ugyebár te nem fogsz vele kapcsolatba kerülni. Phin bólintott és kinyitotta az ajtót. - Igen, de visszamegyek veled holnap, hogy megtudjam, miben töri a fejét ezzel a filmmel kapcsolatban. - Ez az, amiért visszamész, hm? - Ezért, meg azért, hogy megtudjam, Georgia Lutz megfojtja-e Clea Whipple-t, amikor megtudja, mire készül Frank. - Phin tartotta az ajtót Wes előtt. - Ez még viccnek is rossz! - mondta Wes. - Már negyven éve nem volt dolgunk itt gyilkossággal, és nem akarom, hogy a következő az én szolgálati időmben történjen. Végignézett az utcán, ami a vacsoraidőhöz illően tökéletesen kihalt volt. - Haza kell menned Dillie-hez, vagy van időd egy játékra? - Játékra mindig van időm. - Phin betessékelte. - Ez az életem értelme. - Azt hittem, a politika az - mondta Wes miközben bementek. - Nem, az az anyám életének értelme. Engem a biliárdozás éltet. - Néhány szabados nőci sem jönne rosszul. Phinnek eszébe jutott Sophie, aki a feszültségtől már-már vibrált. - Aha, hát, ha találsz egyet, szólhatsz nekem is. Addig is, biliárdozzunk! Aznap este vacsora előtt, amikor a nap már lenyugodott és a levegő is lehűlt kissé, Amy rávette őket, hogy menjenek ki a verandára beszélget ni. Vagy ezernyi gyertyát hordott össze a veranda korlátjára meg a hinta közelében lévő ablakok felső párkányára. Clea persze a hintának abba a végébe hevert le, ami gyertyafényben fürdött, de ez pont megfelelt Sophienak. A hinta másik végében ült a relatív félhomályban, hallgatta a tücsköket meg a folyó lágy csobogását, és egyre jobban megnyugodott ebben az alkonyati órában, miközben a lábujjával előre-hátra hajtotta magukat. Még a hinta nyikorgását is jól esett hallgatnia. Talán az összes balsejtelme egyszerűen holmi félsznek tudható be. Végül a rendőrfőnök igazán rendes embernek tűnt. A polgármesterre igyekezett egyáltalán nem gondolni. Meghallotta a konyhából az „I Only Want to Be with You” című számot, ami azt jelentette, hogy Amy feltette a Dusty-válogatásukat. És ez is kellemes volt. - Ti sosem játszotok más zenét? - kérdezte Clea. Sophie megrázta a fejét. - Dusty megnyugtató - magyarázta Cleának. - Anyukám minden este Dusty dalokat énekelt. - Hagyta, hogy a feje hátraessen a hintára, halkan énekelt, és Davyre meg Amyre gondolt, amikor még mind együtt voltak, és a feszültség utolsó lehelete is elillant. - Bocsi - mondta Clea. - Nem akartam rosszindulatúnak hallatszani. Zane hívott, míg a kertben voltatok. Ami nem jelenti, hogy ezt rajtatok kéne levezetnem. Sophie felhagyott a hintázással. - Valami baj van? - Elhagytam őt. így most le akar jönni ide, hogy beszéljen velem. - Clea elkerekítette a szemét, és Sophie azt gondolta: Ez nem hangzik valami jól. Amy kijött a verandára egy kancsó almaborral meg három nagy pohárral, és rámosolygott. - Almabor és barackpálinka. 21

- Óóóóh - sóhajtott fel Clea az első korty után. - Szóval akkor Zane ide tart? - kérdezte Sophie és erősen markolta a poharat. - Mert igazán nincs itt több emberre szükségünk. Különösen nem dühös, félig-híres emberekre. Virginia Garvey egy szempillantás alatt itt teremne, csak hogy láthassa a kedvenc hírolvasóját. - Kicsoda? - kérdezte Amy, és Sophie elmondta neki. - Mondtam neki, hogy ne jöjjön! - mondta Clea. - Már beadtam a válási papírokat. Őt igazán a pénz izgatja. Sophie-ban megkettőződött a feszültség. - A pénz? - Eladom a farmot - mondta Clea. - Van egy nagy adag földterület az útnak ezen az oldalán, meg ez a ház. - Összeráncolt szemöldökkel nézett körbe. - Nem tűnik soknak, de Frank azt mondja, közel háromnegyed millió dollár bejöhet belőle. Sophie felült. - Ezért a házért? - Nem, a földért. - Clea elkezdte lökni a hintát, Sophie pedig belepottyant a hinta hátuljába, hogy ki ne essen belőle. - Apám eladta a farm nagy részét, közvetlenül miután összeházasodtam Zane-nel öt évvel ezelőtt. Majdnem két millió dollárt örököltem az apámtól, de mind eltűnt. - Clea nagy levegőt vett és hozzátette: - Zane csinált vele valamit az elmúlt fél évben, elköltötte, vagy nem is tudom. Jól összevesztünk emiatt, és ekkor adtam be a válópert. Az ügyvédem azt mondja, el kell majd mondania a bíróság előtt, hogy hova tűnt ennyi pénz. És az nem tesz majd jót a karrierjének. - Megfeszítette az állkapcsát. - Vissza akarom kapni azt a pénzt! - Hát, Amy mindig azt mondja... - Sophie körbenézett, hogy hova tűnt a testvére. - Amy? Amy elmosódottan látszott a kert végében, Sophie még épp ki tudta venni, ahogy a veranda melletti bokrok körül mozog. - Mit művelsz? - Csak megnézem, hogy biztosan eltettük-e a felszerelésünket. - Amy visszajött a verandára, felkapta az italát, és elkezdett Cleával a videóról beszélni. - Los Angelesbe akarom küldeni az anyagot - mondta Clea. - Egy ottani producer ismerősömnek. Leo Kingsleynek. - Ismerősen hangzik a neve - mondta Amy Sophie-nak. Sophie bólintott. - Davy dolgozott neki régebben. Így találkozott Cleával. - És aztán hazahozta bemutatni a családnak, de Clea ejtette őt Zane-ért. Sophie kortyolt még egyet a pálinkás almaborból. Már túl kellett volna tennie magát a dolgon, főleg, mert Zane már önmagában is épp elég büntetésnek bizonyult. Hátraejtette a fejét, Dustyt hallgatta, és kibámult a fák buja zöld sötétjébe, ami elválasztotta a házat a folyótól. - Na és mi van ezzel a Frankkel? - kérdezte Amy. - Frank. - Clea nem hangzott már olyan lelkesnek Frankkel kapcsolatban, mint pár órával korábban. - Kábé egy hónapja hívott fel, és ettől rám tört a... nosztalgia. Megkérdezte, miért nem jövök haza. Hogy majd itt megbeszéljük a dolgot, és olyan lesz az egész, mint a régi időkben. Én meg azt gondoltam, milyen remek ötlet lenne ezt lefilmezni egy meg hallgatásvideóra: hazajövök, találkozom egy régi gimis szerelemmel. Félig-meddig szerelmi történet, de egyben dokumentumfilm is, értitek? Amy bólintott. - Mennyi ideig jártatok Frankkel? - Csak egy éjszakát. - Clea kiürítette a poharát, és a kancsó után nyúlt, hogy újratöltse. Én, természetesen, azt gondoltam, örökké tart majd. - Egy éjszakát? - Sophie Frankre gondolt: pocakos, rosszul öltözött, és pokolian idegesítő. Egy éjszaka éppen elég lenne. - Szerelmes voltam. - Clea szájából ez úgy hangzott, mintha azt mondta volna: Pestises voltam. - Ő pedig úgy tett, mintha az lett volna. És annyira jóképű volt... - Frank jóképű volt? - kérdezett vissza Sophie. - Huszonnégy évvel ezelőtt történt - mondta Amy. - Hallgass és hagyd beszélni! - ... és Makrancos hölgyet próbáltuk épp az iskolai színkörben - mondta Clea. - És tudjátok 22

milyen az, amikor az ember csak próbál és próbál, és úgy tesz, mintha szerelmes volna. Csak épp én tényleg az voltam. Akkoriban ő volt a minden. Ha Kísértés olyan hely volt, ahol Frank volt a minden, gondolta Sophie, akkor ő azonnal eltűnik a városból. Egy olyan eszes, jóképű, és sikeres férfinak, mint az az átkozott polgármester, annak lenne értelme. De Frank? - Georgie Funkkal járt már ezer éve - folytatta Clea. - De szombat este, a színtársulat bulija után. Frank elvitt a Tavernába egy kólára, ami, meg kell mondjam nektek, nagy dolog volt. És hátul parkolt le, ami nagyjából Kísértés szerelmeseinek a sétánya, és rám mozdult. Ekkor veszítettem el a szüzességem. - Clea kihörpintette a második poharát is. - Áú - mondta Sophie. - Azt állította, hogy közte és Georgia közt mindennek vége - mondta Clea. - De amikor hétfőn bementem a suliba, Georgia egy parányi kis eljegyzési gyűrűt viselt. - Talán filmezhetnénk gyilkosságot - javasolta Amy. - Azt mondta, terhes - mondta Clea -, és gyorsan össze is házasodtak. Aztán tizenegy hónappal később, ripsz-ropsz, meg is született a gyerek. - Clea újra a kancsó után nyúlt, és Sophie odatartotta neki a poharát. - Szóval vagy a csaj hazudott, vagy Frank - mondta Amy. - A csaj hazudott - mondta Clea, és töltött Sophie-nak az almaborból. - Benne volt a helyi lapban az esküvői fotójuk. Nem volt a földön még egy olyan nyomorultul kinéző vőlegény. Belekortyolt a poharába, majd utántöltött a kancsóból. - Szóval így vesztettem el a szüzességem, aztán Hollywoodba mentem és filmsztár vált belőlem. - Felnevetett, de arca zord maradt, még a gyertyafényben is. - Hát nincs senkinek valami jó kis „így vesztettem el a szüzességemet” sztorija? - kérdezte Amy. - Én Darrin Sundedanddel vesztettem el az enyémet harmadikos gimis koromban egy nagy meccs napján, és szörnyű volt. - Belekortyolt az italába és jobb kedvre derült. Szerencsére azóta a szex sokat javult. - Frankkel tök jó volt - mondta Clea. - Mármint a szex nem volt éppen csodálatos, de ő kedves volt velem. És igazán hálás. - Darrin túl részeg volt ahhoz, hogy hálás legyen - mondta Amy. - Ami megtanított az első leckére a szexszel kapcsolatban: a pasasnak józannak kell lennie! Egyike ez a Nagy Baklövéseknek, közvetlen az után, hogy „sose kezdj földi háborúba Ázsiában”. - Az én első leckém az volt, hogy sose hidd el egy pasasnak azt, amit akkor mond, amikor szexet akar - mondta Clea. - Életem legjobb pasija egy szélhámos volt, ez talán elárul valamit a pasik terén lévő ízlésemről. - Nem is tudhattad, hogy Zane szélhámos - mondta Sophie. - Nem, Zane egy tévedés volt - mondta Clea. - Davy a szélhámos. - Amikor erre Sophie felegyenesedett és meglökte a hintát, még gyorsan hozzátette: - És ezt ti is tudjátok, úgyhogy ne is próbáljátok védeni őt. Tudom, hogy szeretitek őt, de legalább akkora szélhámos, mint bárki más a családotokban. - Hogy tessék? - kérdezett vissza Sophie fagyosan. - Persze, téged és Amyt leszámítva - mondta Clea. - Bár néha Amyn azért eltűnődöm. - Mindenki így van ezzel - mondta Amy vidáman. - De veled kapcsolatban nincsenek kétségeim, Sophie - folytatta Clea. — Te sosem tennél semmi rosszat. Soha nem találkoztam még olyan egyenes emberrel, mint te. Biztosra veszem, hogy még a szüzességedet is szépen vesztetted el. Elegánsan, trauma nélkül. - Sophie-ra emelte a poharát. - Lefogadom, hogy még a ruhádat se piszkítottad be. - Chad Berwick-kel veszítettem el Iowában, egy hónappal a suli vége előtt, harmadikban mondta Sophie, és igyekezett egyenletes hangon beszélni, hogy rá ne köpjön véletlenül Cleára. - Arra gondoltam, valahogy bepalizom, hogy vigyen el a végzős bálba, mert szerettem volna legalább egyszer „menő” lenni, és senki nem volt menőbb Chadnél. Clsak épp 23

borzasztóan alakult. Amikor hétfőn bementem a suliba, min denki tudott róla. És amikor ebédidőben lementem az étkezőbe, odajött hozzám Chad legjobb haverja, beledugta az ujját a tálcámon lévő pitébe, kikanalazott belőle egy nagy piros cseresznyét, és azt mondta: „Úgy hallottam, ezt elvesztetted, Sophie.” És mindenki röhögött. - Sophie tompa hangon beszélt, de újra rosszul volt, ahogy előtörtek az emlékek; érezte az étkező vajaskenyér-szagát, látta maga előtt a szürke linóleum padlót és a türkizkék falakat, és hallotta az elfojtott nevetést. Egy perccel később Amy szólalt meg: - Tyű. - Sejthettem volna - mondta Sophie, és próbált nemtörődömnek hallat szani. - Anyu figyelmeztetett a városi fiúkkal kapcsolatban. Hogy illedelmesnek kell lenniük a lányokkal, akiket ismernek, és ezért a magamfajta kívülállókra utaznak. És akkor én azt gondoltam, hogy majd én leszek az okosabb, és bepalizom ezt a városi srácot, hogy vigyen el a végzős buliba. Megrázta a fejét. - Nyilvánvaló, hogy nem vagyok az apám lánya. Még egy valamirevaló átverést se tudok végigcsinálni. - Nem is tudtam - mondta Amy, és hallatszott a hangjából, mennyire együtt érez a nővérével. - Te még csak tíz voltál - mondta Sophie. - Nem akartam rád zúdítani. De arra rávettem apát, hogy hagyjon minket a következő városban, ahol megálltunk, hogy legalább te és Davy egy helyen nőjetek fel. És mire harmadikos gimnazista lettél, már odatartoztál. - Amyre mosolygott, hogy megnyugtassa. - Na persze a rossz társaságba, mivel Dempsey vagy, de akkor is. - És aztán Darrin Sunderland mellett kötöttem ki - mondta Amy. - Nem tudok helyetted mindent megcsinálni - mondta Sophie. - Pasit magadnak kell választanod. - Hát, így már érthető, miért voltál olyan hűvös Phin Tuckerrel - mondta Clea. Sophie rámeredt. - Tessék?- Városi fiú. - Clea a poharával intett. - A felsőrendű városi fiú, aki minden városi fiú felett áll. Vele fizettetsz meg Chet Akárkiért. - Chad - mondta Sophie és Phin Tuckerre meg a tökéletes arcára és tökéletes testére gondolt. - Chad magas volt és szőke, de nagyjából ennyi. A polgármester egyáltalán nem úgy néz ki, mint ő. - Az nem számít - mondta Clea. - Frank még mindig az a fiú, akit elveszítettem, és minden városi fiú az a fiú lesz, aki kicseszett veled. Ilyen a történelem. Ismétli önmagát. - Szóval azért csinálod ezt a filmet, hogy visszakapd Frankét? - kérdezte Sophie, igyekezvén a társalgás folyását eltéríteni a városi fiúkról és Phin Tuckerről. - Nem. - Clea megborzongott. - Láttátok ma? Micsoda egy hólyag lett belőle. - Észrevettük. - Amy hangja aggodalmasabb volt, mint ahogy azt az alkalom indokolta volna. - De azért még mindig akarod ezt a videót, ugye? Clea bólintott. - Mindössze egy filmre van szükségem, amiből látszik, hogy még eladható vagyok. Amikor beszéltem Leóval, érdeklődőnek tűnt, mert van egy folytatás, amit szeretne megcsinálni, de én nem azt akarom. - Szeretne folytatást csinálni a Mindig holnap-hoz? - kérdezte Amy kétkedően. - Azt hittem, meghaltál a Mindig holnapvégén - mondta Sophie. - Nem a Mindig holnap-ot - mondta Clea. - Figyeljetek, nektek csak annyit kell tennetek, hogy elérjétek, jól nézzek ki a filmen. - Az nem lesz nehéz - mondta Amy. - Ha jól beállítjuk a fényeket, még mindig szuperül nézel ki. - Koszi - mondta Clea, mint aki nem egészen biztos benne, hogy dicséretet hallott-e. - És a gyilkosságban is benne vagyok még - mondta Amy. - Habár azt hiszem, Chet Iowában jobban megérdemelné. Talán gyilkosságsorozatba kezdhetnénk. Kiütjük Frankét, és aztán útban Iowa felé, ahol kinyírjuk Chetet, megkeressük Darrint és eltörjük a térdét. Elgondolkodva hallgatott el. - Tudjátok mit? Ebből király film lenne! 24

- Chad, nem Chet - mondta Sophie. - És tizenöt évvel ezelőtt történt. Már túl vagyok rajta. - Az ember soha nincs rajta túl igazán. - Clea kinézett az éjszakába. - Csak megtanul együtt élni vele. - Felsóhajtott. - Nem kívánjátok néha, hogy bár tudtátok volna akkor azt, amit most. Nem szeretnétek visszamenni és rendbe hozni a dolgot? - Nem vagyok benne biztos, hogy akár most tudnám, hogy mit kellett volna mondanom mondta Sophie. - Mert az nem tűnik elégnek, hogy „Vedd ki a kezed a pitémből!”. - Na és az „Igen, és béna volt!” hogy tetszik? - kérdezte Amy. - Legalább annyit elérnél, hogy Chet nem jut több szexhez. - Chad - mondta Sophie. - De semmi baj. Tényleg. Túl vagyok rajta! - És mit tennél, ha a száguldó autód útjában feltűnne Chad? - kérdezte Clea. - Elütném, mint egy kutyát, mert az is volt - mondta Sophie. - És a legjobb barátocskáját is. - Hát, azért nehogy összezavarodj, nehogy véletlenül a polgármestert kezdd el üldözni mondta Amy. - Legalábbis addig ne, míg el nem készül a videó. - Nem teszek semmit a polgármesterrel. - Sophie a férfira gondolt, miközben ezt mondta. A polgármester annyira nemtörődöm módon magabiztos volt, hogy szinte nem is volt tudatában. Sophie azon kapta magát, hogy a fogait csikorgatja, így ellazította az állkapcsát, nagy levegőt vett és még hozzátette: - Nem számít, mennyire vonzó lehetőségnek tűnik. Miközben Sophie az almabor puncsot szürcsölgette, Phin hazament az anyja Dombon álló téglaházába ahol a szőke pici lánya a tágas, üres verandán várt rá, kezével a nem létező csípőjén. - Nagyon elkéstél! - mondta neki Dillie tökéletes Tucker hanglejtéssel, miközben fellépdelt a fehér lépcsőkön. - Vár a vacsora. - Elnézést kérek - mondta Phin. - Bevetted ma a vitaminodat? Dillie a kilencévesek túlzott türelmével sóhajtott fel. - Igen. Egy C-vitamint. Jamie Barclay-nek nem kell vitaminokat szednie. - Jamie Barclay egy szép napon sajnálni fogja ezt. - Adott egy puszit a kislány feje tetejére, és ott tartotta az arcát egy pillanatig, majd megkérdezte: - Ki az a Jamie Barclay? - Jamie Barclay hétfőn költözött az utcába két házzal lejjebb. Jamie Bar clay egy csomó helyre elmehet egyedül. Én is elég nagy vagyok már ehhez. El tudnék menni innen a könyvesboltig egyedül. - Dili előredugta az állát, és hosszú, sápadt haja hátrahullott különös, hegyes kis arcocskájából. - Eszedbe ne jusson! - Akkor mikor mászkálhatok egyedül? - Amikor megkapod a jogosítványodat. - Mindig, mindig ezt mondod! - Dillie morcosan nézett rá. - Minden akkor lesz. - Sűrű nap lesz - bólogatott Phin. És mivel nem tervezte, hogy a lány huszonegy éves kora előtt engedi megszerezni neki a jogosítványt, nem aggódott. - A kisbabákról már tudok, úgyhogy azt kihagyhatjuk - mondta Dillie. - A nagyi már rég mesélt nekem róluk, de ma Jamie Barclay egy csomó új dolgot elmondott. Phin lehajolt hozzá és úgy nézte. - Ez a Jamie Barclay lány vagy fiú? - Lány. - A hangja teli volt csodálattal. - Nagyon sokat tud. - Csodás. - Phin újra felegyenesedett. - Azt hiszem, mondtam már neked, hogy ne állj szóba idegenekkel! És valószínűleg rosszul tudja, úgyhogy ne aggódj emiatt! - Jó. Van egy ötletem - mondta Dillie, sebességet váltva apjával. - Egy jó ötletem! - Ki vele - mondta Phin óvatosan. A Tucker verandán nem voltak székek, mert a Domb nem az a fajta hely volt, ahol az emberek a verandájukon ücsörögtek és beszélgettek, így leült a felső lépcsőfokra, és Dillie, a pehelysúlyú kislány, fehér pólóban és világosbarna rövidnadrágban, leült mellé. - Azt találtam ki - kezdte Dillie -, hogy te meg én kimehetnénk lakni a könyvesbolt fölé. 25

Ahol régebben éltél. - Dili, ott csak egyetlen lakható szoba van. A maradék csak raktár. Nem tudnánk oda bezsúfolni az összes holmidat, az enyémről már nem is beszélve. - Le tudnék mondani néhány holmimról. - Dillie nemesen fölszegte az állát. - Az tragikus volna. Dillie mocorogni kezdett. - Csak mi ketten lennénk ott. Lehetnénk... -A semmibe bámult, és kereste a jó szót, szürke szemét egészen összehúzta és csücsörített Cupido íjára emlékeztető szájával, amit az anyjától örökölt, és Phinre önkéntelenül is rátört a szülői fájdalom, ami kilenc év után is mindig meglepte: Hogyan lehettem olyan mázlista, hogy ilyen gyereket kaptam, és hogyan tudnám kellő biztonságban tartani? Nem akart megházasodni, nem akart gyereket, és az hétszentség, hogy nem akart egyedülálló apa lenni. Ám most el sem tudná képzelni az életét a gyerek nélkül. - Lehetnénk magunkban - mondta Dillie végül. - Itt sem vagyunk épp összezsúfolva - mutatott rá Phin. - Van itt tizennégy szoba. Csoda, hogy nem veszítjük el egymást. - Folyton Liz nagyival kell lennünk - mondta Dillie. - Nagyon szerelem Liz nagyit, de szeretném, ha csak mi lennénk a család. Ha csak mi ketten lennénk, akkor ehetnénk hot dogot. És papírszalvétát használnánk. És lenne desszert akkor is, ha nincs hétvége. - Apja karjára tette kis kezét. - Lécci. - Jellegzetes szürke szemével nézett fel rá, és amikor Phin lenézett rá, egy lila foltot látott a kislány ingének ujján. - Szeder? - kérdezte. Dillie elhúzta a kezét. - Szőlő. Kétszersültet ettem, mert késtél. - Megfor dította a kezét, és megnézte a lekvárral-összekent szélét. - Ragacsos volt. - Meghiszem azt. - Phin adott neki egy textil zsebkendőt. - Papírszal véták, hm? - Ez nem tartozott épp Phin fontossági listájának tetejébe, de ha ekkora jelentőséggel bír a lánya életében, akkor foglalkoznia kell vele. - Az csak egy példa volt. - Dillie megnyalta a kezét, hogy feloldja a lekvár egy részét, majd megdörzsölte Phin zsebkendőjével. Phin visszaült és fontolgatni kezdte a helyzetet. Dillie születésekor okos gondolatnak tűnt beköltözni az anyjához, mert valakinek el kellett látnia a kisbabát. De Dillie immár nem kisbaba. És rendkívüli erőfeszítés lehetett a végtelenül udvarias lányának kimondania, hogy „El akarok menni innen.” Végül is kibérelhetnének egy házat, morfondírozott, de mivel övé volt a ház a folyó mellett, ahol az anyósa élt, és a könyvesbolt épülete is, Liznek pedig itt volt a Dombon ez a kisebbfajta palotája, pénzkidobásnak tűnt a dolog. És ha Dillie-vel elköltöznének, ki gondoskodna a kislányról, míg ő a könyvesboltiban van? Amúgy is itt lyukadna ki a Dom bon Lizzel, és az anyja pont ezt akarta. - Tucker lesz belőle - mondta Phinnek aznap, amikor hazahozta a csecsemőt a kórházból. Hagyj csak mindent rám! Most, hogy jobban belegondolt, megértette Dillie álláspontját. Néha igen kellemetlen dolog volt a Tucker-lét. - Kompromisszum - mondta, és Dillie felsóhajtott. - Mit szólnál hozzá, ha hetente egyszer a könyvesbolt felett aludnánk? Mint egy pizsamapartin. És majd hot dogot eszünk, meg desszertet, és semmi szalvéta. És megpróbálhatjuk a raktárkészletet három szoba helyett kettőbe pakolni, és akkor lehetne neked is egy szobád. Dillie félrehajtott fejjel gondolkozott a hallottakon. Az esti fényben töprengőnek és törékenynek tűnt. Phin tudta, hogy kemény gyerek, látta már iskolai meccseken, de a vékonyka teste akkor is megdöbbentette. - Te is éppen így néztél ki az ő korában! - mondta neki Liz. - Tizennégy évesen már száznyolcvan centi voltál, de még akkor se álltál meg. Kikerekedik majd, ha eljön az ideje. 26

- És mi lenne - kezdte Dillie nyugodt, kimért kis hangján -, ha kipróbálnánk ezt egy kicsit, és ha jó leszek, akkor örökre ott maradnánk? - És mi lenne, ha beérnéd annyival, amit kapsz? Dillie kilélegzett. - Muszáj, hogy csak mi ketten legyünk! - Miért? - Mert szükségem van egy anyukára. Phin megdermedt. - Egy anyukára? - Jamie Barclay-nek van anyukája. Jamie Barclay azt mondta, hogy az anyukája azt mondta, hogy nekem is szükségem van anyukára. - Jamie Barclay anyukája téved - mondta zordan Phin. - Szerintem nem. - Dillie hangja elgondolkodó volt. - Szerintem szükségem van egyre. Azt hiszem, jó lenne. De nem szeretném, ha Rachel lenne az anyukám. - Rachel? - Phinben szétáradt a düh. - Ki mondta, hogy...? - Liz nagyi azt mondja, hogy Rachel olyan, mint egy anyuka, amikor vigyáz rám - mondta Dillie. - És Rachel anyukája mindig azt mondja, hogy talán egy napon ő lesz a nagymamám, és hogy az milyen jó lesz. De szerintem Rachel nem elég gyakorlatias ahhoz, hogy az anyukám legyen. És nagyon nem szeretném, ha az ő anyukája lenne a nagyma mám, mert az ő anyukája mindig gonoszkodik Junie nagyival. - Felvette anyai nagyanyja dél-ohiói akcentusát, és még hozzátette: - Annyira úúútálatos! - Rachel nem lesz az anyukád - mondta Phin. - Emiatt egy percig se aggódj! - Hát, nem is tudom. - Dillie felsóhajtott és kihúzta magát. - Liz nagyi ezt szeretné, és ha itt maradunk, ez fog történni, mert a végén mindig az van, amit ő akar. - Higgy nekem. Dill - mondta Phin. - Teljesen kizárt, hogy Rachel legyen az anyukád. Hallotta, amint anyja kikiált: „Dillie?”, és megemelte a hangját, úgy szólt vissza: - Elöl vagyunk. Liz a ház mögül jött előre a kertből, kesztyűs kezében kékes-ibolyaszín rózsákat szorított. Világos haja meg sem moccant a nyári szellőben. A Tuckerek nem hagyták, hogy a természet diktáljon nekik. - Miért itt klni ültök? - Mert jó itt - mondta Phin. - Miről akartál beszélni velem? Liz megállt a lépcső lábánál. - Szeretném, ha több időt töltenél Stephen Garveyval, ahelyett, hogy hátat fordítasz neki, és elrohansz, mint ma. Azzal soha nem jutsz konszenzusra, ha félvállról veszed. - Nem szeretnék konszenzusra jutni, a könyvesboltomat akarom vezetni - mondta Phin. Dillie oldalba bökte, mire még hozzátette: - És hot dogot enni a lányommal. Dillie meg én holnap este a könyvesbolt felett alszunk. - Hogy mi? - Liz mindkettejükre rosszallóan nézett, mint két lehetetlen gyerekre. - Szó sem lehet róla. Hatkor kezdődik a zongoraórája, aztán vacsora, és fél kilenckor már ágyban a helye. Semmi értelme nem lenne, ha ott aludna. - Akkor pénteken - mondta Phin. - Aznap balett van - mondta Liz. - Egyáltalán nem értem ezt az egészet! - Melyik nap nincs este semmilyen órád? - kérdezte Phin Dillie-t. - Hétfőn - mondta Dillie gyászos hangon. - Azon az egyetlen napon? - Phin újra Liz felé fordult. - Ez mikor történt? - Legtöbbször este hat utánig a könyvesboltban maradsz - mutatott rá Liz. - Nem veszít a veled töltött időből. És azt szeretnénk, ha sokoldalú lenne. Phin lenézett a szikár kislányára. - Épp eléggé sokoldalú. Hétfőn a könyvesbolt felett alszunk. - Az az első nap az iskolában, szóval nem lenne praktikus, ha... Dillie aggódva nézett fel az apjára, és Phin közbevágott. – Szeretjük a nem praktikus dolgokat. Dillie meg én veszélyesen élünk! Dillie arca csak úgy ragyogott az apjára, testének minden porcikájából sugárzott az öröm, 27

és Phin azt gondolta: Több időt kell töltenem ezzel a gyerekkel. Nincs nála jobb! Dillie mögött Liz újra szólásra nyitotta a száját, de Phin elkapta a tekintetét. - Hétfőn ott leszünk. - Jól van - mondta Liz, de egyértelmű volt, hogy nem így gondolja. - De csak ezen a hétfőn! Oda kell figyelnünk az iskolai napokon. Gyerünk, Dillie, öltözz át a vacsorához! Dillie vetett még egy utolsó vágyakozó pillantást az apja után, ami össze is törte volna Phin szívét, ha nem tudta volna, micsoda kis színésznő a lánya. - Rendben - mondta puhatolódzva, megfogta nagyanyja kezét, és húzta a lábát, ahogy felment a lépcsőn. - Az isten szerelmére, Dillie! - szólt rá Liz, Phin pedig felnevetett. Dillie felszegte a fejét és apjára mosolygott. Újra igazi gyerek volt, és aztán bement a nagyanyjával egy desszert nélküli vacsorára, hiszen hétköznap volt. Diane reggelire is adott volna neki édességet, gondolta Phin, majd gondolatban megtorpant. Meglepte, hogy egyáltalán eszébe jutott Diane. Olyan rövid ideig voltak együtt, hogy már abban sem volt biztos, emlékszik-e rá egyáltalán, hogy nézett ki a nő. Telt volt, ezt tudta, mert ez volt az, ami miatt eleve bajba került. Ez, és az, hogy annyira meleg volt. A melegségből nem jutott túl sok a Tucker háztartásban; különösen akkor nem, amikor hazament segíteni az anyjának megbirkózni az apja második szívinfarktusával, apjának pedig a saját halandóságával. Aztán egyik este átugrott a Tavernába, hogy ellógjon az otthoni mesterkélt-optimizmus légköréből, és Diane leült mellé. - Szóval te lennél Phin Tucker - mondta. - Már hallottam rólad. - Lehunyta a szemét és próbálta visszaidézni a lány arcát, és bűnösnek érezte magát, hogy olyan kevéssé törődött vele, hogy még csak ennyire sem tudott vissza emlékezni. Meleg barna szempár, erre emlékezett, és sötét, leomló haj-zuhatag, meg az a Cupido-íjra emlékeztető száj, amivel Dillie az ujja köré tudta csavarni az apját. Keményen próbálta összeilleszteni az arcvonásokat, de Diane helyett Sophie Dempseyt látta maga előtt, aki egyáltalán nem úgy nézett ki, mint Diane. Az ő barna szeme óvatos volt, és az ő barna haja abban a feszes kis kontyban göndörödött a feje tetején. És a szája telt volt és buja, nem íves, mint Diane-é... Forróság öntötte el, amikor a lány szájára gondolt, felkelt, és azon tűnődött, mi a fene baj lehet vele, hogy el tudta felejteni annak a nőnek az arcát, aki gyermekkel ajándékozta meg, de felizgult attól a nőtől, akit nem ismert és nem is kedvelt. - Apu, vacsora - szólt ki Dillie az ajtóból mögüle, mire Phin bement, és újabb puszit nyomott a lánya fejére, amikor odaért hozzá. - Te vagy a világ összes nője közül a kedvencem! - mondta neki, mire a kislány azt felelte: - Tudom - és bevezette apját a nagyanyja kifogástalan, légkondicionált, desszert-mentes ebédlőjébe.

28

Harmadik fejezet

Csütörtök reggel Rachel Garvey küldetéstől vezérelve kiment a Whipple farmra: el kell tűnnie Kísértésből, mielőtt megőrül, mint az anyja! A terve egyszerű volt; felajánlja Clea Whipple-nek a szolgálatait a film hez, aztán pótolhatatlanná teszi magát, hogy amikor Clea elmegy, őt is magával vigye. Az anyja mindig azt mondogatta neki, mekkora kincs is ő, úgyhogy most majd Clea kincsévé teszi magát. Rachel szemernyi bűntudatot sem érzett, amiért otthagyja az anyját. A két nővére még mindig a városban volt, és, majd ha ő nem lesz már itt, lehetnek ők a kincsek. Különben is rég rajtuk lett volna a sor. Amikor autójával beállt a veranda elé, Clea a felső lépcsőn üldögélt, gyönyörűen nézett ki a napfényben. Több mint gyönyörűen. Dögös, ég-szemű, magnólia bőrű volt gyönyörűsége. Így aztán, amikor Clea odaköszönt neki egy hellóval, és hangja olyan volt akár a muzsika, Rachel azt mondta: - Istenem, soha nem láttam még senkit, aki ilyen káprázatos lenne! Clea elmosolyodott és ettől még káprázatosabb lett. Jó kezdet, gondolta Rachel, és elindult felé. - Rachel Garvey vagyok - kezdte, és előrenyújtotta a kezét. - És arra gondoltam, hogy talán használhatnátok... - Garvey? - Clea arcáról lefagyott a mosoly. - Rokonságban állsz Stephen Garveyval? - A lánya vagyok - mondta Rachel. - Ööö, azért jöttem, hogy megtudjam, nincs-e szükség egy kis segítségre. Clea megrázta a fejét, de mielőtt bármit is mondhatott volna, kivágó dott az ajtó, és amikor Rachel felnézett, egy vörös hajú lányt látott feszes farmerben és egy köldök felett csomóra kötött rózsaszín pólóban. - Hello. - A vörös hajú lány leplezetlen kíváncsisággal nézte Rachelt. - Amy vagyok. - Én pedig Rachel. Azért jöttem, hogy segítsek. - Rachel kinyújtotta a kezét, és ekkor észrevette, hogy a vörös hajú lánynak tele van a keze festékkaparóval. - Festetek? - kérdezte, és fellángolt benne a remény. Amy a veranda jobb oldala felé bökött a fejével. - Csak a veranda falát. Fehérre, a háttér miatt. - Odaadta az egyik festékkaparót Cleának, aki úgy nézett arra, mintha sose látott volna még ilyet. - Nem - mondta Rachel. - Először is, a fáról már szinte teljesen levált a festék, úgyhogy az első hat réteg fehér festéket teljesen magába fogja szívni. Először alapozó festékre van szükségetek. - Óh. - Amy hunyorogva nézett rá. - Figyelj, mi nem azt akarjuk, hogy jól sikerüljön a festés, csak egy szép hátteret szeretnénk. - Akkor nem fehér festék kell nektek. A fehér nem túl előnyös. - Rachel édes mosolyt lövellt Clea felé. - Valami meleg árnyalat kellene, ami visszaveri rád a színt! - Igaza van. - Clea szemügyre vette Rachelt, a feje búbjától a talpáig, Rachel meg csak állt ott mosolyogva, és azt gondolta: Nem kedvellek, de ha elviszel Hollywoodba, hozzád tudnék szokni. - Akkor mit javasolsz? - kérdezte Amy kissé gyanakvóan. Rachel újra felé fordult, úgy okoskodván, hogy a lányt amúgy is könnyebb lesz elbűvölnie. - Jó áron tudok szerezni nektek barackszínű festéket - mondta Amynek. - Rendeltünk egy jó nagy adagot egy projekthez, ami félúton megakadt. Beszerzési áron megkaphatjátok, és aztán ingyen segítek. Szeretném megtanulni azt, amit te csinálsz. - Rachel újra Amyre mosolygott, és hálás volt, hogy Amy a felső lépcsőn állt, így neki egyszerűbb volt kicsinek, 29

ártatlannak és vonzónak tűnnie előtte. - Fel vagy véve - mondta Amy, és átadta neki a másik festékkaparót. Rachel visszaadta azt, és ekkorra már biztos volt magában. - Te kaparod, én meg hozom a festéket. - Sarkon fordult, mielőtt még Amy ellenkezhetett volna, de a lány utána szólt: - Várj! Pénz nem kell? - Óh, nem - mondta Rachel. - Majd nyitok nektek egy számlát a boltban. - Szuper - mondta Amy. - Az a Garvey Vasárúk lesz, ugye? - kérdezett vissza Clea nyomatékosan. - Micsoda? - kérdezte Amy, mire Rachel integetett és elment. Eltökélte magát, hogy akkora kincs lesz Amy számára, hogy álmában sem akarja majd elengedni. A barackszínű festék túl sötétnek bizonyult a verandára, de fele-fele arányban elkeverve a fehér festékkel, amit Rachel hozott, tökéletes volt. Olyan halvány, hogy inkább volt hajnalpír, mint barackszínű. Rachel lealapozta a falat, és míg Amy és Clea kint a kertben beszélgettek a reflektorokról meg a kameraállásokról, ő hallgatózott, tanult és elkezdte lefes teni a veranda korlátját. Az oszlopokat és a korlátokat barackszínűre, a rácsokat halvány rózsaszínre, a részleteket pedig fehérre festette. - Hűha! - mondta Amy, amikor délben feljött a verandára. - Ez nagyon jól néz ki! És még csinos is. - Köszönöm - mondta Rachel, de jobban figyelt Cleára, mert Clea húzta kicsit a száját. - Az egész házat meg kéne csinálnunk - mondta végül Clea, de Amy közbeszólt: - Nem, nem kéne! Meg vagy húzatva? - Ez a film üzleti kiadás - magyarázta neki Clea. - Levonható az adóból, így aztán ez a festék is része lesz az üzleti kiadásnak. És én el akarom adni ezt a házat. - Rachel felé biccentett. - Csináld meg az egész házat! - Nem - tiltakozott Rachel. - Megcsinálhatjuk a teljes első verandát, ha mindkét oldalon akartok forgatni, az nem sok idő. De egész házakat nem festek ki. Viszont elhívhatom Coreyékat. Ők bármit lefestenek. - És sokat kérnek érte? - kérdezte Clea. - Levonható az adóból - vont vállat Racliel. - Hadd gondoljam át. - Clea elsétált a kert végébe, hogy onnan vessen egy pillantást a verandára. Rachel visszafordult, és azt látta, hogy Amy vigyorogva nézi. - Tetszel nekem, kölyök! mondta Amy. - Magamra emlékeztetsz. Újra kivágódott az ajtó és ezúttal egy barna hajú lány lépett ki rajta. -Ha ebédelni szeretnétek... - Elhallgatott, amikor meglátta Rachelt, és Amy gyorsan beszélni kezdett: - Ez itt a nővérem, Sophie - mondta Rachelnek, és elmagyarázta Rachel ötleteit meg a festéket Sophie-nak, anélkül, hogy egyszer is említette volna a Garvey nevet. Sophie udvariasan mosolygott Rachelre. - Nézd, igazán kedves tőled, Rachel, hogy felajánlottad a segítséged, de... Rachel feszülten várt, de Amy közbeszólt: - Várjunk csak! Gyere ide! Amy kivonszolta a nővérét a kertbe, és Rachel azt gondolta, sosem látott még két ennyire különböző nőt az életében. Amy feszes rózsaszínt viselt, Sophie pedig bő khakit. Aztán Amy megfordította Sophie-t, és azt mondta neki: - Nézd csak meg a verandát! Sophie karba font kézzel tanulmányozta a verandát, Amy pedig ugyanezt tette mellette, kiköpött, mint a nővérkéje, és Rachel ekkor látta meg, hogy mennyire is hasonlítanak egymásra. Ugyanolyan nagy barna szemek, ugyanolyan göndör haj, ugyanolyan telt ajkak, ugyanaz a hihetetlen koncentráció, még a tornacipőjük is ugyanolyan, habár Amy cipőjében rózsaszín a cipőfűző és aranyszínű spirálok vannak ráfestve. Közel álltak egymáshoz, egy kicsit egymásnak dőltek, és Rachel döbbenten látta, mennyire összetartoznak. Ő sosem állt ennyire közel a húgaihoz, de Sophie és Amy egy csapat voltak. - Szerinted? - kérdezte Sophie. 30

- Szerintem igen - felelte Amy. - Ám legyen - bólintott rá Sophie. - A szín csodaszép. - Ja, még valami - tette hozzá Amy. - A vezetékneve Garvey. Sophie Rachelre meredt és arra gondolt: Akkor ennyi! - Adj esélyt neki! - kérte Amy. - Miért kéne neki megfizetnie az apja bűneiért? - Hé! - Sophie tett egy lépést hátrafelé. - Ne gyere nekem ezzel! - Keményen fogok dolgozni! - szólt le nekik Rachel a verandáról. Sophie elindult felé. Tudom, szívem. - A befestett verandakorlátra nézett, ami csak úgy ragyogott a napsütésben és bólintott. - Gyere, ebédelj velünk! Aztán délután befestheted a veranda falát és segíthetsz Amynek bármiben, amire szüksége van. De ha felbukkan az apád, ki vagy rúgva. Rachel ellazult, és szétáradt benne a megkönnyebbülés. - Soha nem fogja megtudni! És hatalmas segítség leszek, majd meglátjátok! Igazán megkönnyítem majd a dolgotokat. Ám ebéd után, Rachel legjobb szándéka ellenére is, a dolgok kissé nehézkessé váltak, mert megjelent Rob Lutz a szüleivel. Clea csaknem szívrohamot kapott, amikor meglátta Robot, és Rachel meg is tudta érteni miért, hiszen az ember nehezen vette észre, hogy egy tökkelütöttel van dolga, amikor meglátta azt az arcot. így vette rá Rob Rachelt a szüzessége elvesztésére. Nem beszéddel, csak azzal, hogy mosolygott rá ezzel az arccal. Jó lecke volt, annyi bizonyos. Clea megkérdezte Rob apjától, Franktői: - Ez a te fiad? - Frank erre úgy vigyorgott vissza rá, akár egy idióta, és nagyon, nagyon közel állt a nőhöz. Ez felbőszítette Rob anyját, Georgiát, amit Rachel szintén meg tudott érteni, azt leszámítva, hogy ha ő lett volna Frank felesége, ö alig várta volna, hogy valaki elrabolja tőle a férjét. Aztán Clea átölelte Georgiát é,s így szólt: - Sophie, ez itt Georgia. Georgia hunyorogva nézett a verandára, ahol Rachel, Sophie és Amy álldogáltak, és csaknem húsz évvel tűnt öregebbnek Cleánál, valószínűleg azért, mert egész életét napozással töltötte. Rachelnek is ezt mondogatta, mióta elkezdett randizni Robbal: - Gyere, feküdj ki velem a napra, kicsim, és bronz barnák leszünk! Az emberek azt gondolják majd, hogy testvérek vagyunk. - Na persze. Aztán Clea azt mondta: - Georgia meg én együtt érettségiztünk, Sophie! Ez aztán valami, nem? - mire Sophie azt mondta: - És egyikőtök se öregedett azóta egy napot sem - majd Cleára vicsorgott, hogy viselkedjen már, és Rachel ezért csak még jobban kedvelte őt. Clea egyszerűen csak felnevetett és odaszólt Robnak: - Gyertek fel a verandára! - és Sophie minden bizonnyal akkor látta a fiút először, mert azt mondta: - Édes istenem! - Mi az? - kérdezte Amy. - Nézd, hogy bámulja Cleát - mondta Sophie. Amy bólintott. - Mintha Clea tejszínhab lenne, ő meg a kiskanál. Hát, nagyjairól ez volt Rob. Mindig a szexen járt az esze. Rachel nem tudta, hogy a szex általában volt rossz, vagy csak Robbal, de ha őt kérdezik, Clea viheti a fiút. Sophie a lépcső tetejéhez lépett és leszólt: - Gyertek fel a verandára és igyunk egy kis limonádét! - és amikor Cleát, Frankét és Georgiát már a veranda jobb oldalán tudta, és figyelmeztette őket, hogy maradjanak távol a frissen festett rózsaszín faltól, Amy elkezdett forgatni. Rachel adott egy festékkaparót Robnak és azt mondta: - Le kell kaparni a festéket a veranda másik oldalán - mire Rob: - Király. - Munka közijén Cleán tartotta a szemét, aki páváskodva ült a veranda korlátján. Clea a szeme sarkából figyelte Robot, miközben Frank szemben ült vele, nevetve és flörtölve, Georgia pedig kettejük közt foglalt helyet a veranda hintáján, és leginkább egy bronzbarna varangyos békára hasonlított. Sophie kiment a kertbe beszélni Amyvel, és aggodalmasnak tűnt. Csupán néhány röpke óra telt el, de Rachel tudta, hogy Sophie szereti, ha a dolgok nyugodtan és rendezetten folynak. Így amikor Phin Tucker a lány mögé lépett és mondott valamit, amitől Sophie vagy egy kilométert ugrott, Rachel megmondhatta volna neki, hogy ez nem volt jó ötlet. Phin és Wes a 31

Lutz család furgonja mögött parkoltak le. Wes mondott valamit Amynek és bementek a házba, de Phin Sophie-hoz ment és ottmaradt. Szóval akart tőle valamit - hármat lehet találni, hogy mit - de az egészet rosszul csinálta. Sebaj, majd rájön magától. Phin előbb utóbb mindent megkapott, amit akart. - Hé - szólt rá mögüle Rob. - Dolgozz! - Persze - mondta Rachel, és csak reménykedni tudott, hogy Phin most is elvégzi a szokásos jó munkát. A jövője függött most ettől. - Aggódom egy kicsit Clea miatt - mondta a polgármester Sophie-nak kinn a kertben. Kilenc öltéssel varrtak össze miatta. Könnyen a kórházba küldheti Frankét. Sophie nézte, ahogy Frank bolondot csinál magából a verandán a felesége előtt, aki láthatólag közel állt a gyilkoláshoz. - Clea nem az egyetlen nő, aki bajba sodorhatja. Visszafordult a polgármesterhez. - Hogyan adott magának kilenc öltést? - Benéztem a blúzába és leestem a bicajomról. Sophie megvetéssel nézett rá, mire a férfi azt mondta: - Hé, tizenkét éves voltam! Clea előrehajolt. Nem az én hibám volt! Épp olyan kifogástalanul jóképű volt a napsütésben, mint mindig, és most, tudván, hogy már tizenkét évesen is egy kis perverz volt, ez még jobban idegesítette. Kezdte volna mindezt kifejteni neki, de aztán úgy döntött, jobb, ha nem személyeskedik, egyszerűen csak próbál megszabadulni tőle. - Nem azt mondta, hogy szeretné megnézni az elektromosságot? - Nem - jött a válasz. - Azt mondtam, Amy akarta, hogy megnézzem az elektromosságot. - Erre lesz - mondta Sophie, és hagyta, hogy Amy rendezze el a felfordulást a verandán. Öt perccel később a farmház sötét alagsorában volt, és azt kívánta, bárcsak a verandán lenne. A napfényben legalább látta, miben mesterkedik a polgármester. - Ööö, na és most mit csinálunk, Mr. Tucker? - Szólíts Phinnek! - mondta a férfi. - Ez itt a biztosíték-dobozotok. Megnézzük, hogy kiderítsük, leégeti-e az egész házat. - Hol vannak a kis kapcsolók? - Sophie a férfi válla mellett hunyorgott a félhomályban. Arra számított, hogy valami drága parfümillat csapja majd meg az orrát, amikor közelebb hajol, de helyette a férfinak szappan -, nap- és tisztaság illata volt. Sophie nagyot nyelt és próbált a biztosítékdobozra koncentrálni. Nem találtak kapcsolókat, csak kis, veszélyesnek tűnő kerek gombokat. - A kapcsolók áramkör-megszakítók lennének - mondta Phin. - Amihez áramkörök kellenének nem biztosítékok. Ez a régi módi. - És ez jobb? - Nem. De izgibb. - Nem az izgire vágyom - mondta Sophie és egyet hátralépett. - Működő, nem rázó, helyes kis kapcsolókat akarok. Mindig is számítottam az idegenek kedvességére. Csináld te! - Ez a baj veletek, városi népséggel. Nincs bennetek kalandvágy. Hadd magyarázzam el, hogy működik ez itt. - Ne! - mondta Sophie határozottan. - Nem akarom tudni. Kapcsolókat akarok. Azt tudom, hogy azok hogyan működnek. - Nem kaphatsz kapcsolókat. Felejtsd el őket! Sophie megrázta a fejét. - Hallottam ezekről. Az ember pénzérmét szűr beléjük, és megrázzák. - Akkor ne tegyél beléjük pénzérmét. - Hallatszott a hangjából, hogy alig tudja elnyomni a nevetést. - Ha pénzérmét teszel bele, megérdemled, hogy megrázzon. Arról nem is beszélve, hogy leég a ház. Ne tegyél beléjük pénzérméket! - Nem gond. A közelükbe se megyek! - Sophie elindult felfelé a lépcsőn. - Köszönöm 32

szépen, de nem. - Amikor ráébredt, hogy a férfi nem követi, megállt. - Most már feljöhetsz. Az elektromosság-leckének vége. A férfi felvigyorgott rá a konyhából leszivárgó fényben. - Nyuszi! - mondta, és Sophie-nak kihagyott egyet a szíve a férfi hangjában lévő kihívástól. - Csak azokban a dolgokban, amiktől áramütést kaphatok - mondta neki. - Hiszek abban, hogy első a biztonság. - Felmenekült a lépcsőn és feltette a Dusty Memphishen-t, hogy kisimítsa az idegeit. Phin pár perccel később követte. - Mind működik - mondta neki és kezet mosott a konyhai mosogató nál. - Ha gondotok van, csak kiáltsatok, és Wes vagy én itt termünk, hogy megjavítsuk. Sophie csak pislogott rá. - Ez rendkívül kedves tőletek! - Rendkívül kedves emberek vagyunk. - Phin rámosolygott és egy futó pillanatig Sophie azt gondolta, talán jó fiúval van dolga, de ekkor a férfi azt mondta: - Hadd halljak valamit erről a filmről! - és a lány tett egy lépést hátra. - Mondtam már. Csak egy meghallgatáshoz lesz - mondta. - Clea ötlete volt, és azért bennünket bízott meg, mert az esküvői videójával annyira jó munkát végeztünk. Amy a verandán forgat, mert azt könnyebb bevilágítani. - Még be sem fejezte, amikor elaludtak a fények a konyhában és hallotta, hogy Amy odakint elkiáltja magát: - Óh, a francba! - Ha lenne egy kapcsoló - mondta Sophie -, azt most felkapcsolhatnám. - De helyette biztosíték van. - Phin az alagsori ajtóra mutatott. - így kicserélheted. Mint egy kalandszerető felnőtt. - Ebben az életemben biztosan nem! - mondta Sophie, mire Phin felsóhajtott és lement. Röviddel ezután minden bizonnyal visszatértek a fények a verandán, mert Amy bekiáltott: Koszi! - Nagyon jó munkát végzel - mondta Sophie a férfinak, amikor az újra feljött, és igyekezett kedves lenni, hiszen ez itt nem Chad volt. Nem egészen. - És ezért kapsz egy limonádét. - Tudod, nem halnál bele egy kis kalandba - mondta Phin és leült az asztalhoz. Különösen, ha csupán egy biztosíték kicseréléséről van szó. - Épp elég kalandban volt részem gyerekkoromban - mondta Sophie határozottan, miközben a limonádét öntötte. - Kompenzálásként higgadt a felnőttkorom. - Micsoda pazarlás - mondta Phin. - A filmjeid is higgadtak? Sophie olyan harciasan csapta oda a férfi elé a limonádés poharat, hogy egy kevés ki is löttyent belőle az asztalra. - Mi ez a nagy megszállottság a filmmel? - Mi ez a nagy ellenségeskedés? - Phin felkelt és letépett egy papírtörlőt a hengerről a mosogató mellett, hogy felitassa a tócsát. - Azóta ilyen feszült vagy, hogy rád köszöntem. - Attól van, ahogyan köszöntél - magyarázta Sophie. - És megmondtam. A film egy rövid, improvizált film Cleának, amire Clea kért fel bennünket, mert szereti Amy munkáját. - Nem a te munkádat? - Phin leült és elkezdte kortyolgatni a limonádét. - Ez nagyon finom! Köszönöm. - Ne nézz gyereknek, csak idd meg - mondta Sophie. - Clea Amyt akarja, mert én nem dolgozom improvizált anyagokon. Felveszem az esküvő összes fontos részét, és foglalkozom a dolgok üzleti oldalával, Amy pedig felveszi a fura dolgokat, és megvágja az anyagot. Ö a művész. - A „fura dolgokat”? - kérdezett vissza Phin. Sophie karba fonta a kezét és a mosogatónak támaszkodott. - Az emberek bármely videós cégtől megkaphatják azt, amit én veszek fel, de azt senkitől, amikre Amy bukkan rá. De ha csak azt kapnák meg, amit Amy filmez le, akkor dühösek lennének, mert az emberek szeretik, ha az esküvői videójukon rajta van az esküvői fogadalmuk. így együtt dolgozunk. - És Clea miért csinálja ezt a filmet? Sophie összeráncolt szemöldökkel nézett rá: - Miért érdekel ennyire ez a film? 33

- Ha szerda előtt leléptek, akkor nem érdekel. - Hát, már vasárnap eltűnünk. - Remek - mondta Phin. - És nem néztelek gyereknek, a limonádé tényleg nagyon finom. - Köszönöm - mondta Sophie és kissé hiányérzete volt. - És bármit követtem is el ellened egy előző életemben, amivel ilyen átkozottul dühössé tettelek, bocsánatot kérek. - Phin rámosolygott, mint aki láthatóan hozzá van szokva, hogy az útjába kerülő embereket mind el tudja bűvölni. - És most megtennéd, hogy nem fújsz rám tovább? - Ami azt az előző életet illeti, egy bocsánatkérés nem elegendő. „Itt most Inigo Montoya a nevem.” - Mi? - kérdezte Phin. – Sophie felkapta a kancsót és megkérdezte: - Limonádét? - és kissé fenyegetőbben szólt a hangja, mint tervezte. Phin hátratolta a poharát. - Nem, eleget ittam, köszönöm. Felállt és visszament a verandára, Sophie pedig egy kissé bűntudatot érzett, amiért a férfin vezette le a frusztrációit. A mosogatóba tette a férfi limonádés poharát és kiment az alacsony, széles, hátsó verandára, hogy lenyugtassa az idegeit. Ha meg tudna szabadulni az állandó érzéstől, hogy valami szörnyűséges dolog leselkedik rá... Valami szőrös súrolta a lábát, mire ő lenézett és felsikoltott. Egy állat volt ott - jókora termet, majdnem a térdéig ért -, bozontos, vörösesbarna bunda borította hordószerű testét, és kis tömzsi fekete pöttyös fehér lábai voltak. Sophie soha életében nem látott még ilyet. Most, hogy felsikított, az állat összekuporodott. Sophie biztosra vette, hogy támadó pozíciót vett fel, és amikor megmozdult, ő hátraugrott a ház falához és újra felsikoltott.Phin iíivágta az ajtót és kilépett a verandára. - Mi történt? - kérdezte, mire Sophie lefelé mutatott. A férfi leejtette a vállát. - Most csak viccelsz, ugye? Egy kutya miatt óbégatsz így? Ez itt egy kutya?! - Harapnak! - védekezett Sophie. Értelmes válasznak tűnt. - Némelyikük - mondta Phin. - Ez itt láthatóan nem. Sophie követte a férfi tekintetét a kutyáig, ami most a hátán hentergett, és négy tömzsi fehér lábát a levegőbe dobta. - Furán néz ki. - Felépítésre Welsch corginak tűnik. - Phin oldalra döntötte a fejét, hogy jobban szemügyre vehesse a földön kiterült állatot. - És még néhány más fajta is keveredik benne, csak hogy érdekesebb legyen. - Sandán nézte. - Csak isten a megmondhatója, honnan jöttek a fekete foltok. Valószínűleg autópályás kutya. - Autópályás kutya? - Sophie lenézett a kutyára, ami most már a hátán fekve nézett fel rájuk. Sáros volt, reszketett. Valószínűleg ez volt a legrusnyább dolog, amit Sophie az életében valaha látott. Hatalmas, fekete folttal körülölelt barna szeme szánalmasan meredt rá, és a lány rosszul érezte magát, amiért azt gondolta a kutyáról, csúnya. Pedig, istenem, az volt! - Az emberek kidobják az autópályára a kutyákat, amik már nem kellenek nekik - mondta Phin, és hangjában harag bujkált, persze takarosan elnyomva, mint minden más is. - Azt hiszik, a kutyák szabadok lesznek és vadak, de a legtöbbjüket azonnal elütik, miközben a gazdijuk autóját keresik. - Ez szörnyű. - Sophie felháborodottan nézett le a kutyára, az meg visszabámult rá, fejjel lefelé, azokkal a hatalmas, olvasztó barna szemeivel és egyszerre volt komikus és szánni való. - Nem lehet, hogy éhes? - Valószínűleg az, de ha megeteted, soha nem szabadulsz tőle. De ott volt az a szempár. Sophie vagy egy percen át bámulta a kutyát, míg az farkasszemet nézett vele, még mindig fejjel lefelé, majd bement a konyhába, hogy hozzon neki egy kis sonkát. 34

Öt perccel később Sophie a hátsó veranda lépcsőjén ült, és óvatosan etette a hálás ebet. Soha nem volt még kutyám - mondta Phinnek. - Nekünk mindig volt. - Phin a verandaoszlopnak támaszkodott. - Apám soha nem hajtott el egyetlen autópályás kutyát sem. Ha túl sok volt belőlük, otthont talált azoknak, amiket már nem tudtunk megtartani. Sophie előretartott még egy darab sonkát, amit a kutya finoman elvett tőle. Felnézett rá, miközben a sonka a szájában himbálódzott, akár egy extra nyelv, mire a lány felnevetett, mert az állat olyan viccesen és édesen nézett ki a barna nózijával és fekete gyűrűs szemével. - Túl sok szemfesték van rajtad, kutyus - mondta neki, mire a kutya kinyitotta a száját, ugatott egyet, és kiesett a szájából a sonka. - Csacsi - mondta neki Sophie és tovább etette, miközben a kutya csodálattal nézte, és tudomást sem vett Phinről. Sophie újabb sonkadarabot tartott oda neki. - Ez a kutya igazi politikus - mondta Phin. - Egyenesen a húsos fazékhoz megy, és nem tágít. - Talán megtartom egy pár napra, amíg el nem megyünk. - Persze - mondta. - Csak nevet ne adj neki! Az mindig végzetes! - Rendben - mondta Sophie. - Tessék, kutya, egyél még sonkát! Phin mintegy félvállról beszélt, amikor legközelebb megszólalt. Szóval akkor az egész világról gondoskodsz, vagy csak a kutyákról meg Amyről? - Csak Amyről meg az öcsémről. - Sophie újra enni adott a kutyának. - És rólad ki gondoskodik? - kérdezte Phin és Sophie meglepetten nézett fel rá. - Azért vagy itt, mert Amy és Clea videót akarnak, és sonkát tömsz egy kutyába, amit nem is biztos, hogy kedvelsz. Rólad ki gondoskodik? Te mikor kapod meg, amit akarsz? - Én gondoskodom magamról - mondta Sophie és összeráncolt szemöldökkel nézett a férfira. - Nagyon jól gondját viselem magamnak, és mindig megkapom, amit akarok. - Vegyél vissza, haver! - Értem. - Phin felegyenesedett. - Sok szerencsét a kutyához! Visszament az első verandára és Sophie-nak bűntudata támadt, amiért újra elüldözte a férfit, de aztán a kutya megbökdöste a kezét az orrával, és ő visszatért az etetéséhez. Amikor az utolsó darab sonka is elfogyott, Sophie gyors mozdulatokkal megpaskolta a kutya fejét és a kutya úgy nézett rá, mintha azt mondaná: Te kezdő vagy ebben, ugye? - Sose volt még kutyám - szabadkozott Sophie, mire az eb felsóhajtott, már amennyire egy kutya fel tud sóhajtani, és letelepedett mellette, összesározva a lány khaki rövidnadrágját. Sophie újra megsimogatta, majd visszament a konyhába és kinyitotta a PowerBookját, hogy kigondoljon egy tervet a videóhoz, most, hogy a Lutz házaspár konfliktust hozott a sztoriba az első verandán. A kutya a szúnyoghálós ajtón kívül ült, és őt bámulta, ő pedig a PowerBookja mögött ült és visszabámult rá. Nem emlékezett rá, hogy valaha is akart volna kutyát. A sok utazgatással különben is lehetetlen lett volna; már csak az hiányzott volna neki meg az anyjának, hogy még valakiről gondoskodniuk kelljen. Aztán bennragadt abban a parányi lakásban tizenhét évesen, próbálta felnevelni Davyt és Amyt, és tényleg a kutya volt az utolsó dolog, amire szüksége volt. De volt valami abban a türelmességben, ahogyan a kutya benézett rá a szúnyoghálón át. Nem próbált idejutni, csak nézte őt. Kívülről. A hátára hemperedett a szúnyoghálón kívül, így mindössze négy zömök kis fehér lábat látott az égbe meredni. - Oké - mondta Sophie és beengedte. - De mindenhol sáros vagy, szóval ne ugorj fel a bútorokra! -A kutya újra sóhajtott és leheveredett a lábánál, és amikor Amy a nővére nevét kiáltotta, és ő kiment a kertbe, a kutya követte. Amy a kamera mögött állt és Phinhez beszélt, de elhallgatott, amikor meglátta Sophie-t közeledni. - Van egy kis gubanc - mondta, amikor Sophie közelebb ért, és aztán meglátta a kutyát. - Király. Egy blöki. - Aztán kicsit jobban szemügyre vette. - Legalábbis azt hiszem, az. Kivágódott az ajtó és Wes lépett ki rajta. - Nos, épp most lett egy új zuhanyrózsátok! 35

mondta Amynek, miközben lejött a lépcsőkön. - De a zuhanylefolyón még kell egy kicsit dolgozni. Holnap visszajövök. - Nos, hát... - kezdte Sophie, de Amy megelőzte. - Fantasztikus! - A vendégeiteknek is kéne valami feladat - mondta Phin, és Sophie visszafordult a veranda felé, ahol Lutzék éppen azon intenzív, suttogó beszélgetések egyikében merültek el, amit a házastársak azelőtt folytatnak egymással, hogy megölik a másikat. - Igen, ez az a probléma, ami miatt kihívtalak - mondta Amy Sophie-nak. - Lehet, hogy egy kicsit túl messzire mentünk. - Én benneteket okollak - mondta Phin. - Mielőtt megérkeztetek volna, csak olyankor műveltek ilyesmit, ha túl sokat ittak. - Remek - mondta Sophie. - Most már nyíltan teszik. Megtisztítjuk Kísértést a képmutatástól. - Egy kis képmutatástól még senkinek nem esett bántódása - tiltakozott Phin. - Ezek szerint te már politikusnak születtél? - kérdezte Sophie és elindult a veranda felé. Vagy meg kellett dolgoznod azért, hogy eljuss az erkölcstelenség ilyen szintjére? - Óh, én beleszülettem - mondta Phin kissé komoran. Sophie felsétált a verandalépcsőn a Lutz házaspárhoz, sarkában a kutyá val. - Annyira hálásak voltunk, hogy segítetek nekünk a filmezéssel, hogy elfelejtettünk enni adni nektek. Kértek egy szendvicset? - Óh. - Georgia kissé kihúzta magát. - Óh, nem, amúgy is mennünk kéne. De igazán kedves, hogy felajánlottad! - Nos, el kell látnunk a színészeinket. - Sophie rámosolygott, mire Georgia örömében elpirult és visszamosolygott. - Ez nem volt semmi! - Frank megvetéssel nézte a feleségét. - Amy azt mondta, mindketten ragyogóan mutattatok a kamera mögött - hazudta Sophie. Talán visszajöhetnétek holnap is. - Úgy lesz! - Frank kissé jobb kedvre derült, és Georgia vonásai is kezdtek kicsit kisimulni. - Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk. - Georgia fel tétel nélküli hódolattal nézett Sophie-ra. - És talán Robot is tudnátok használni. Sophie a kertbe nézett, a furgon felé, ahol Clea az elkápráztatott Robnak nevetgélt éppen. Biztosra veszem, hogy hasznát vesszük majd! - mondta kifejezéstelen hangon. - Ez kedves volt tőled! - mondta Phin, amikor Lutzék már elmentek, és Sophie a veranda lépcsőjén ült a kutyával az oldalán, ami úgy nézegette a kertet, mintha oda tartozott volna, és feketével kihúzott szeme félig lecsukódott az elégedettségtől. - Kedves ember vagyok - mondta Sophie, és felszegte állát. - Tudod, bár minden bizonyíték ellene szól, azt hiszem, tényleg az vagy. - Előredőlt, hogy megsimogassa a kutyát, és az arca közel került a lány arcához. Sophie pulzusa szaporább lett. - De arra nem tudok rájönni, hogy mitől vagy ilyen átkozottul ideges. - Sok stressznek vagyok kitéve. - Sophie egy lépcsőfokkal feljebb húzódott, és a kutya utána mászott. - És egy nagyon feszült családból származom. - Az apjára gondolt, meg Davyre és Amyre, akik mind teljesen nyugodt emberek voltak, és hirtelen őszinteségi rohamában még hozzátette: - Nos, a Dempsey család egyes nőtagjai kissé zaklatottak. - Egy vidéken töltött hétvége majd helyrehozza ezt - mondta Phin, és miközben a füle mögött vakargatta a kutyát, még mindig a lányt nézte. - Kísértésben semmi nem okoz stresszt. Téged leszámítva, gondolta Sophie, és a férfi elvigyorodott, mintha olvasott volna a gondolataiban. - Örülök, hogy találkoztunk, Sophie Dempsey - mondta, felegyenesedett, és odament az autóhoz, ahol már várt rá Wes. - Én is - mondta Sophie, és újra lelassult a pulzusa. - És ha többet nem találkoznánk, köszönöm a segítséget!- óh, látjuk mi még egymást! - mondta Phin anélkül, hogy hátrafordult 36

volna. - Pompás. - Sophie nézte, ahogy elmegy, és nagyra értékelte a tényt, hogy a férfi távozik, miközben bámulattal nézte, milyen jól néz ki hátulról. Amy csatlakozott hozzá, hogy együtt élvezzék a látványt. - Micsoda nap, nem? - Magyarázd már el újra - mondta Sophie -, hogy mi lett a „csak hárman leszünk” tervvel? Amy vállat vont. - Te hívtad meg a kutyát. Sophie lenézett a kutyára, ami imádattal teli, Cleopatra-szemekkel nézett vissza rá. - A kutya marad egy darabig - mondta Sophie. - A polgármester megy. Amikor Sophie aznap éjjel lezuhanyozott, végig áldotta Wes-t az új mozgatható zuhanyrózsáért. A kutya feltette a tappancsait a kád szélére és vonyított. A bundáját rászáradt sár fedte és olyan szánalmasan nézett ki, hogy Sophie azt mondta: - Na jó - és beemelte az állatot maga mellé, majd ráengedte a zuhanyt, a kutya pedig eksztázisban pancsolt a vízsugár alatt, miközben ő jól beszappanozta egy kis eukaliptuszos-levendulás samponnal. Fél órával később mindketten megszárítkozva ültek a konyhában és élvezték a hűvös éjszakai levegőt, ami a szúnyoghálón áramlott be. A kutya egyik szemét a Dove jégkrémen tartotta, amit Sophie majszolt. Sophie elnyalogatott egy kis fagyit és közben a baleset, a film és a polgármester miatt aggodalmaskodott. Még mindig megszállottan agyalt, amikor Amy lejött a lépcsőn a baby-doU pizsamájában, és nagyon hasonlított tízéveskori önmagára. Leült a Sophie-val szembeni székbe és álláig húzta a térdét. - Kell egy szerelmi jelenet - mondta. - Clea akar egyet. - Egy szerelmi jelenet? - Kitalálhatta volna, annyira Cleára vallott. Sophie csúnya pillantást lövellt Clea helyett a tapéta felé. - Nem tudok szerelmi jelenetet írni. Különösen nem így, hogy ezek az ostoba pacák bámulnak rám. - Nem foghatod az írói válságot óriási mutáns cseresznyékre - kezdte Amy. Aztán elhallgatott, és azt mondta. - Óh. Cseresznyék. - Mi van? - kérdezte Sophie, és Amy azt felelte: - Tudod. Cseresznyék. És Chet. - Chad - mondta Sophie, de egy iíissé kizökkenve dőlt hátra. - Biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó. - Meg kéne kérdeznie Brandont. Ő mindent tud a tudatalattijáról. A fali telefonra meredt. Már rég fel kellett volna hívnia Brandont, de mindig kiment a fejéből. Amy kényelmetlenül mocorgott. - Clea úgy döntött, hogy Rob legyen a szerelme tárgya. Azt mondja, ez jobb lesz ahhoz, amire gondol. - Azt meghiszem. - Sophie elgondolkozott és bólintott. - Szóval visszajön, hogy találkozzon a régi szerelmével, és beleszeret a fiába. Mennyi konfliktushelyzet. Végiggondolta. - Óh, a pokolba is, rengeteg konfliktushelyzet. Frank idegrohamot fog kapni. - Ha jól csináljuk, nem kell megtudnia - mondta Amy. - Csak írj szépen egy jó kis elcsábítós jelenetet, és be is tudjuk fejezni. Sophie felült és kipöccintette a PowerBookját az alvó üzemmódból. - Ki csábít el kit? - Most viccelsz? Clea régimódi lány. A fiú csábítja el őt! - Szóval akkor nem dokumentumfilmet forgatunk. - Sophie elkezdte gépelni a jelenet fejlécét, Amy pedig megrezzent és felállt. - Hahó? - mondta Sophie. - Mi az? - Semmi - mondta Amy. Sophie a székre mutatott. - Ülj le! Amy leült, ezúttal talpát a földön hagyva. - Eddig türelmes voltam - mondta neki Sophie -, de van valami, amit nem mondasz el nekem, ami elég hülyeség, hiszen tudod, hogy mögötted állok, bármi történjék is. Miben mesterkedsz? - Dokumentumfilmet forgatok - mondta Amy. Sophie hátradőlt. - Dokumentumfilmet forgatsz arról, hogy Clea hazajön Kísértésbe? 37

- Nem, arról filmet forgatok. A dokumentumfilmet a filmforgatásról csinálom. - Amy előrehajolt. - Annyira király lesz, Soph. Nem akartam elmondani neked, mert azt akartam, hogy természetes legyél a felvételeken... Felvételeken? - Várjunk csak! - ... de el se hinnéd, milyen fantasztikus a dolog már most. Az a szüzesség-anyag, amiről tegnap beszélgettünk szuper lett, illetve egy picit sötét, de nagyon hangulatos, ahogy Cleát megvilágítja az a sok gyertya, és felhasználhatom a sztorikat, amiket mesék, mint alámondást... - Amy! Amy elhallgatott és Sophie emlékeztette magát, hogy támogatónak kell lennie. Lefilmeztél engem tegnap éjjel a verandán? - Mindannyiunkat - mondta Amy. - A bokrok közt állítottam fel a kamerát. Nagyon jó anyag lett, Soph. És aztán ma meginterjúvoltam Frankét és rávettem, hogy beszéljen a kamerába, és pont olyan tahónak tűnik, amilyen az életben. - Igazságos ez így? Tudott róla, hogy...? - Tudta, hogy kamera előtt áll. Aláírt egy nyilatkozatot. És annyi anyagunk lesz, amiből vághatunk, hogy nagyszerű lesz! Sophie előrehajolt. - Amy, átvered ezeket az embereket. Azért írják alá a nyilatkozatokat, mert azt hiszik, hogy jól fognak mutatni, és akkor te... - Nem verem át őket! - tiltakozott Amy. - De még ha így is van, senki nek nem veszem el a pénzét. Csak lefilmezem, amit mondanak. És nem is változtatok a szavaikon. Csak megszerzem, amit akarok. - Más emberekre is gondolnod kell! - mondta Sophie, mire Amy azt felelte: - Nem, az te voltál meg anyu. Ti mindenkit meg akartatok menteni. Davy, apu meg én, mi tudjuk, hogy nem menthetünk meg mindenkit, úgyhogy ennyi erővel törődhetünk magunkkal is. És nem ártok senkinek. Ők mind benne akarnak lenni ebben a filmben. Annyira hasonlított az apjukra - a megtestesült ártatlanság, ami aztán beszippantotta az embereket a Dempsey-féle mosollyal -, aki szintén végig azt hangoztatta, hogy nem az ő hibája, ha megbíztak benne, és hogy ő soha, de soha nem hazudott. De bárki, akivel az apjuk találkozott, mégis elveszített valamit. - Sophie, ez most igazi filmkészítés - mondta Amy, közelebb hajolt és sugárzott belőle az őszinteség. - Tök jó volt elkészíteni azokat az esküvői videókat, és én mindent megtanultam belőlük, amit lehetett. Most már ez az, amit csinálni akarok. Ez a nagy lehetőségem, hogy kitör jek. Talán az egyetlen lehetőségem. Amy szíve ott ült a szemében. Sophie nagy levegőt vett és azt gondolta: Tudtam, hogy egy nap ráun azokra az ostoba esküvői videókra. Fájdalmas volt a gondolat, hogy Amy elhagyja, szinte elképzelhetetlen volt az élet nélküle, de még rosszabb volt arra gondolni, hogy marad, amikor pedig menni akarna. - Meg akarom vágni a dokumentumot, aztán Los Angeles-be menni, és azzal keresni munkát - mondta Amy. Úgy nézett ki, mint aki visszafojtott lélegzettel várja, hogy Sophie mondjon valamit. Elment az eszed? Ez nem fejezné ki a támogatását. - Los Angeles kemény város. - Tudom. - Amy le-föl ingatta a fejét, és lelkesen egyetértett. - De ott van Davy. Ő segíthet nekem. Különben is rajta a sor. - A mosolya elhalványult. - És veled mi lesz, most, hogy én elmegyek? Sophie vállat vont. - Nem tudom. Azt hiszem, a változatosság kedvéért ezúttal végig kellene gondolnom, mit akarok. - Miután letudom a miattad való aggodalmaskodást. - Hát nincsenek álmaid? - kérdezte Amy. - Nincs valami...? - Nincs - mondta Sophie. Ha belegondolt, mindez elég szomorú volt. Harminckét évesen fogalma sem volt, mit akar az élettől. Phinre gondolt a hátsó verandán. Talán mégse volt 38

olyan idióta a kérdése. - Eladod a céget? - kérdezte Amy. - Valószínűleg - mondta Sophie. - Megkaphatom a felét? Sophie sandán nézett rá. - Természetesen. Miért, mit gondoltál? - Azt gondoltam, hogy neked nagyobb szükséged van a pénzre - mondta Amy. - Én karriert csinálok. Te végül is elakadtál. Aú. - Vidd a pénz felét! - mondta Sophie. - Majd csak kiszabadítom magam. - Köszönöm - mondta Amy. - Tényleg. Köszi. - Szívesen - mondta Sophie. - Most pedig menj aludni! Amy felkelt, és hezitált, mintha lenne még valami, majd lehajolt és karjait Sophie nyaka köré fonta. - Annyira szeretlek, Soph - suttogta. - Én is szeretlek, Ame - mondta Sophie, megveregette a húga karját, és próbált levegőhöz jutni. Ez az egyetlen oka, hogy hagylak elmenni. Amikor Amy felment, Sophie hátradőlt és elgondolkozott a jövőjén. Nem aggódott; az okos, rendszerezett emberek, akik keményen dolgoznak, mindig találnak munkát. De ő nem munkát akart. Azt akarta, amit Amy; egy karriert, ami boldoggá teszi. Felmerült benne, hogy talán azért nem jött rá sosem, hogy mi akar lenni, mert olyan erővel koncentrált arra, hogy mi az, ami nem akar lenni: Dempsey. Elgondolkozott azon, mi lenne, ha azt tenné, amit Davy. Ha félig-meddig szélhámos gazdagokból csalná ki a kétes nyereségüket; de ezt nem találta vonzónak. Nos, ez szerencse. De talán, ha nyitottabb lenne, sikerülhetne a Dempsey-géneknek valami produktív és szórakoztató dologban hasznát vennie, ahogyan Amy tette, amikor filmre vitte az emberek gyenge pontjait. Talán ha nyitna az élet felé, jobban érezné magát. Kell lennie valaminek az életében, ami szórakoztató. A polgármesterre gondolt, amint lustán mosolyog rá, elfogulatlanul, semmit sem követelve, és felgyorsult a pulzusa. A férfi szórakoztató lenne. Veszélyes gondolat volt ez, így csak egyetlen lázadó percig foglalkozott vele, mielőtt felegyenesedett volna és elindult felfelé az ágyába, nyomában a kutyával. A polgármester volt az utolsó, akire szüksége volt. Pénteken Phin megpróbáltatásai korán kezdődtek. Először az anyja egzecíroztatta reggelinél, amiért kétszer is kinézett a Whipple farmra. - Semmi jót nem szül, ha azokkal a filmes emberekkel érintkezel - mondta neki Liz az ebédlőasztal fehér vászonterítője fölött. - Stephen már többször is szóba hozta ezt előttem. Ne hagyd, hogy fogást találjon rajtad, Phin! - Mit jelent az, hogy „érintkezni”? - kérdezte Dillie miközben szája tele volt még egy korpás muffinnal. - Együtt lógni - mondta neki Phin. - Ne beszélj teli szájjal! - szólt a kislányra Liz. - Udvariatlan és gusztustalan. - Újra Phin felé fordította a figyelmét. - Ne menj ki még egyszer arra a farmra! - Azt már nem tette hozzá, hogy azért, mert az „udvariatlan és gusztustalan” lenne, de így is egyértelmű volt, mire gondol. - Nem érintkeztem velük - mondta Phin, és megvajazott Dillie-nek még egy muffint. Szerdán kimentem Wes-szel, hogy kérdezősködjünk a balesetről, tegnap pedig azért mentem vissza, mert Wes rávett, hogy ellenőrizzem az áramköreiket. - Liz már épp mondott volna valamit, de Phin még hozzátette; - És szeretnék arra is rámutatni, hogy elmúltam már huszonegy, így ideje lenne befejezned, hogy a társaságomra teszel megjegyzéseket. Beszélj inkább Dillie-vel Jamie Barclay-ról! - Dillie-re nevetett és átnyújtotta neki a muffint. - Jamie Barclay egy kiváló ember - mondta Dillie, és elvette a muffint. - Érintkeznem 39

kellene vele. - Jamie mostohaapja az új alelnöke a Third National banknak -mondta Liz. - Az anyja belépett a Hölgyklubba és igazán kedves teremtés. Dillie érintkezhet vele. - Dillie-re mosolygott és előrehajolt, hogy letörölje az unokája álláról a vajat. - Eltévesztetted a szád mondta neki, és Dillie rávigyorgott. Liz ekkor Phinhez fordult. - Nos, ami pedig ezeket a filmes embereket illeti... - Indulnom kell a könyvesboltba! - Phin hátratolta a székét az asztal mellől. Megcsókolta Dillie feje búbját és azt mondta: - Aztán viselkedni! -, de Liz követte őt ki a széles első verandára, mielőtt elmenekülhetett volna. - Nem szerettem volna Dillie előtt megvitatni - mondta -, de tudom, milyen vagy a nőkkel. Az egy dolog, hogy a legtöbb légyottodat a városon kívül intézed, de egészen más dolog, amikor itt csinálod egy olyan nővel, akiről semmit... - Légyott? - Phin hitetlenkedve fordult vissza. - Egy kurva biztosítékot cseréltem ki, az isten szerelmére. - Na jó, vágyakozott is az ellenségeskedő nő után, de nem tett ezzel kapcsolatban semmilyen lépést. - Ne nézz ilyen felháborodottan! - mondta Liz. - Ismerlek és aggódom miattad. Már rég ideje lenne, hogy megállapodj. Dillie-nek anyára van szüksége, és én szeretném, ha ezúttal egy rendes nőt vennél el. Már majdnem negyven éves vagy, Phin! - Harminchat vagyok - méltatlankodott a férfi. - És nem áll szándékomban újra megnősülni, de ha meg is tenném, biztos nem Rachel Garveyt venném el, mert tudom, hogy erre akarsz kilyukadni. Jut eszembe: ne beszélj többet Rachelről Dillie előtt. Csak felzaklatod! - Egy szót sem szóltam Dillie-nek - mondta Liz. - Nos, nem süket és nem is hülye. Verd ki a fejedből ezt az egész Rachel dolgot! - A fejét ingatta. - Mi van veled mostanában? Sose voltál ennyire megzakkanva. - Szerintem még a választás előtt meg kéne házasodnod! - mondta Liz. - Az esküvők népszerűek. És... - Rájársz mostanában a főzőrumra? Liz elhallgatott és az arcán megjelent két kis folt. - Phineas Tucker, ilyen hangot nem engedhetsz meg magadnak az anyáddal szemben. - Nos, te pedig nem beszélhetsz így a fiaddal. - Phin az anyja szemébe nézett, és a nőben megvolt a kellő elegancia, hogy elpiruljon. - Hallod magad? Azt akarod, hogy elvegyek egy nőt, akit nem szeretek, csak hogy megnyerjem a következő választást és szülessen egy unoka, aki megnyeri a harminc év múlva következő választást? Liz tovább vörösödött. - Ha találnál magadtól egy elfogadható lányt, nem avatkoznék közbe. De nem értem, mi a probléma. Kedveled Rachelt, bájos kislány, nagyon okos, és fantasztikusan bánik Dillie-vel. - Dillie nem így gondolja, és Rachelt sem érdekli jobban, hogy hozzám jöjjön, mint engem, hogy elvegyem, úgyhogy hagyd ezt abba! - Rachel anyja szerint érdekli. - Liz közelebb lépett a végső csapás mérés előtt. - Azt mondja, hogy Rachel szerény lány, de kedvel téged. - Rachel szerény lány? - Phin felnevetett. - Rachel egy ragadozó. És nem akar hozzám jönni. Ha jól ismerem Rachelt, azt akarja, hogy elmenekülhessen Virginiától és Stephentől. - Badarság - mondta Liz. - Rachel igen közel áll a szüleihez. - Éppen ezért akar lelépni. - Phin sarkon fordult, hogy végigsétáljon a Dombon. - Megyek dolgozni. Próbáld visszanyerni az ép elmédet, mielőtt hazaérek. - Csak a javadat akarom - kiáltott utána Liz. - A szavak, amiket minden fiú gyűlöl hallani - szólt vissza Phin. Szerencse, hogy szereti az anyját, gondolta, miközben lesétált a Dombon a könyvesbolt felé. Ha nem így lenne, már rég be kellett volna záratnia, egy politikai elmebetegeknek fenntartott otthonba. Az a gond, hogy az anyja túlságosan is beleélte magát a Tucker40

örökségbe. Az apja megszállottja volt ennek, de az legalább érthető volt, hiszen egy doboznyi Tuckert polgármesternek: tovább ugyanazon az úton poszterrel nevelkedett a kocsi hátsó ülésén. De Liz egy Yarnell volt. A Dombon nőtt fel. Arányosabb rálátással kellett volna rendelkeznie a politika iránt. Csakhogy rettentően szerette Phin apját. Phin egy kicsit lassított lép tein, ahogy visszaemlékezett kettejükre, amint annyira belefeledkeztek egymásba és a politikába, hogy csaknem megfeledkeztek arról, hogy van egy fiuk. Eszébe ötlött néhány alkalom, amikor övé volt a szülei osztatlan figyelme - például aznap, amikor azt mondta az óvodai csoportjában, hogy tűzoltó akar lenni; aznap délután hosszú órákat töltöttek vele - de leginkább csak ők ketten léteztek a világ ellenében. És az anyja most magára maradt. Megfordult, hogy visszanézzen rá, de elvonta a figyelmét a víztorony, ami a fákon át tört a magasba a házak mögött. Élénkvörösre volt festve. - Óh, te jó ég! - mondta és megszaporázta a lépteit a könyvesbolt irányába, hogy kiderítse, ezúttal mit szúrtak el.

41

Negyedik fejezet

- Úgy néz ki, mint Babilon Kurvája - mondta Phin Wes-nek aznap délután kicsit később, amikor zárás körül a könyvesbolt verandáján üldögéltek. Wes így szólt: - Hallanod kellene Stephent. Bejött az őrsre és azt mondta, Hildy összeesküdött Coreyékkal, hogy megalázza őt. - Aha, szinte látom, ahogy Hildy egy sötét sikátorban találkozik két gimnazista sráccal, csak hogy Stephen szívrohamot kapjon. - Phin felsóhajtott. - Ami sajnálatos módon nem következett be. - Hé! - mondta Wes. - Megmondtam. Csak semmi halál! - Nem a halálát kívánom - mondta Phin. - Csak annyira legyen beteg, hogy le kelljen mondania a helyéről a tanácsban, és magával vigye a bólo gató feleségét is. Még mindig próbálja megfúrni az új utcalámpákat, mert szerinte túl drágák. - Akkor fog lemondani, amikor lefeszítik a hideg, halott kezét a kampány-posztereiről mondta Wes. - Amiken mostantól az áll majd, hogy: Fessük a víztornyot fehérre és vegyünk olcsó utcalámpákat! - Felejtsd el a kampányt! - mondta Phin. - Mondj valami újat! - Megnéztem Amy felvételét - mondta Wes, és az, ahogyan mondta, felkeltette Phin figyelmét. - Volt rajta néhány érdekes dolog. - Ki vele, megvagyok a feszült várakozás nélkül - mondta Phin. - Garveyék sem álltak meg a stoptáblánál - mondta Wes. - Látszik a videón, világosan, mint a nap; még csak nem is lassítottak, egyenesen áthajtottak rajta. - És ők ütötték el a Dempsey testvéreket, így Sophie-nak volt elsőbbsége - mondta Phin. Habár mindketten áthajtottak a tiloson, úgyhogy szorongasd meg mindkettejüket, én ezt tanácsolom. - Nos, van még valami - mondta Wes. - Nem Stephen ült a volán mögött, hanem Virginia. Phin rámeredt. - Miért hazudnának ilyesmiről? - Nem tudom - mondta Wes. - Most vizsgálom. De érdekes, nem? - Nem akarok érdekeset - mondta Phin. - Unalmasat akarok és nyugodtat. - Félrenézett Wes-ről és újra a szeme elé került a víztorony, amely vérvörös töltényként ragyogott a napban. - Különben is, miért festették Coreyék vörösre a tornyot? Nem tudtam tőlük megkérdezni, mert sehol nem találtam őket. - Odakint vannak a Whipple farmon, és a házat festik - mondta Wes. - És azért festették a tornyot vörösre, mert Stephen azt az olcsó festéket adta nekik, amit az iskola vesz nagy mennyiségben az atlétikai részlegnek, és a fehér nem fogott. Phin hátradőlt a székében és feltette lábát a veranda korlátjára. - Tudod, azt hiszem, tetszik a vörös. Kicsit felrázza a helyet. És idegesíti Stephent. Nem látok ebben semmi rosszat. - Amy és Sophie is felrázzák a helyet - mondta Wes. Phin arca kifejezéstelen maradt. - Ja, az anyám is így gondolja. Jutottál már valamire Amyvel? - Várom az alkalmas pillanatot - mondta Wes. - A filmre gondoltam - mondta Phin. - A szexuális életed a te dolgod. - Úgy tűnik, egy szerelmi történet lesz - mondta Wes. - Frank azt hiszi, ő a főszereplő. - És nem? - Abból ítélve, amit ma Amy felvett, a főszereplő inkább Rob lesz. Phin megrezzent. Frank nagyon szomorú lesz emiatt. - Hát igen - mondta Wes. - Tökéletes indítása ez egy jó kis kapuzárási pániknak: a fiad 42

lefekszik a nővel, akit mindig is akartál és elveszi a te szereped a filmben, amire egész életedben vártál. - És pornót forgatnak? - Nem tudom - mondta Wes. - De ha igen, remélem, engedik, hogy nézzem. - Nagyon vigasztaló lesz, ha Stephen ezt használja fel, hogy kidobjon a hivatalból dörmögte Phin. - „Legalább Wes nézhette!”, ezt fogom mondani. - Ne légy irracionális! - mondta Wes. - Még nem is szavaztatok az engedélyről. És magad is mondtad, Sophie nem az a fajta. - Meggondoltam magam - mondta Phin. - Sophie mindenre képes, leszámítva a biztosítékcserét meg az olvasást. A filmek megszállottja. Szerintem életében nem vett a kezébe könyvet. - Az a filmidézgetős dolog? Amy azt mondja, olyankor csinálja, ami kor ideges. Amikor kicsik voltak, ezt a játékot játszották. - Wes hátradőlt. - Az a gyanúm, hogy nem volt valami fantasztikus gyerekkoruk. - Arról biztosíthatlak, hogy valamikor valaki, aki hasonlít rám, jól elbánt Sophie-val mondta Phin. - Fújni kezd, valahányszor meglát engem. - Talán egyszerűen nem kedvel - mondta Wes, mire Phin hálálkodni kezdett; - Köszönöm! Biztosan erről van szó. Wes felállt. - Csak nem feldühítettelek? Remek! Biliárdozzunk! Talán most, hogy szétszórt vagy, meg tudlak verni. - Arra ne számíts! - Phin felkelt. - Akkor megvizsgálod ezt a Stephen-ügyet? - Kénytelen leszek - mondta Wes. - A biztosítótársaságok szeretik tudni a teljes sztorit. És én is. Alapos vagyok. Jut eszembe, ma este a Tavernába megyünk. - Péntek este? - Phin az építkezésen dolgozó csapatra gondolt, akik péntekenként ellepték a helyet. A csendes és sötét bárokat szerette. - Nem hiszem. - Te vezetsz - mondta Wes. - Hogy le tudj lépni, én meg fuvar nélkül maradjak és Amynek kelljen hazavinnie. Phin lehunyta a szemét. - Azért kell megélnem azt a poklot, hogy te ágyba vihess egy csajt? - Nem - mondta Wes. - Csak szeretnék hozzá közelebb kerülni. - Vasárnap elmegy - figyelmeztette Phin. - Csak visszamegy Cincinnatibe - mondta Wes. - Vezethetek egy órát, hogy megtegyem az első lépést. Kilenckor! Betakargathatod Dilit, aztán mehetsz játszani Sophie-val. Sophie. - Miért is szeretnék én Sophie-val játszani? Mert olyan puha és bújós? Na ne! - Csak játssz vele addig, amíg össze nem jövök Amyvel - mondta Wes. - Cimborák vagyunk. Segítened kellene. Sophie. És az a száj. - Érted megyek kilencre - mondta Phin. - Nem előbb. Sokkal többet nem bírok elviselni a Tavernából és Sophie-ból. Amikor Rachel hazaért, az anyja ott ült a piros kockás műanyaggal borított konyhaasztalnál, babot fejtett és szokás szerint őrá várt. - Szia szívem - mondta Virginia -, összefutottam ma Georgia Lutz-cal - mire Rachelben megszólalt a vészharang, ajjaj. - Elmondta, milyen szép munkát végeztél a Whipple farmon. Nem hiszem, hogy megfelelő hely lenne neked. - Rachel épp kezdett volna tiltakozni, de Virginia még hozzátette: - De apád szerint jó ötlet, úgyhogy azt hiszem, rendben van. - Apu úgy gondolja? - Itt valami nem stimmelt. - Felhívtam, miután beszéltem Georgiával és azt mondta, engednünk kéne, hogy kijárj oda. Úgy tűnt, még örül is. Itt valami nagyon nem stimmelt. - És az a kedves Sophie azt mondta, hogy vasárnap hazamennek - mondta Virginia. 43

Úgyhogy amúgy sem leszel ott túl sokat. Rachel az anyjára nézett és megkockáztatta a következő lépését. - Sophie visszamegy Cincinnatibe, de Amy nem. Abban reménykedem, hogy Sophie talán felvesz engem Amy helyére a videós cégükhöz. Virginia keze megállt a babok felett, és Rachel sietve folytatta. - Hát nem lenne csodás, ha a munkám ilyen közel lenne az otthonomhoz? - Egyáltalán nem állt szándékában visszatérni Kísértésbe, de az anyjának nem kell erről tudnia. - Nem hiszem, kicsim. - Anyja mosolyogva kezdte levagdosni a babok végeit. - Apád nem engedné, hogy olyan messzire menj. Húsz éves vagyok, akarta mondani Rachel. Oda megyek, ahová csak akarok. - Különben is, szüksége van rád a boltban. - Virginia abbahagyta a babfejtést, és szerető mosolyt lövellt a gyermekére. - És én nem is tudom, mit csinálnék az én kicsikém nélkül. Annyira aggódnék, ha elmennél. Ugye nem akarod, hogy aggódjak? Rachelt elárasztotta a harag. - Na és, ha engem meg boldogtalanná tenne, ha itt maradnék? Ugye nem akarod, hogy boldogtalan legyek? - Az apád és én tudjuk mi a legjobb a számodra, Rachel. Mindig olyan dolgok érdekeltek, amik nem váltak a hasznodra. Emlékszel, amikor két vattacukrot kértél a vásárban? És mi sosem engedtük, hogy kettőt kapj, mert tudtuk, hogy attól rosszul lennél. - Ez itt most nem vattacukor - mondta Rachel, és próbált nem kétségbeesettnek hallatszani. - Ez az életem! - Miért nem keresel valamit itt, Kísértésben? - Virginia betette a tálba az utolsó babokat is és felállt. - Lássuk csak, mit csinálhatnál? Semmi megerőltetőt, mert hamarosan a gyerekeidet fogod nevelni. - Felkapta a tálat, és Rachel újragondolta a tervét. - Azt hiszem, elképzelhető, hogy Sophie itt marad, és itt dolgozik tovább - mondta Rachel, és közben a szeme sarkából figyelte az anyját. - Phin kiszúrta magának, ezt mindenki látja, és ha ő úgy dönt, hogy kell neki, akkor maradnia kell. - Nevetséges! - mondta Virginia, és a melléhez szorította a tálat. - Ti ketten gyakorlatilag jegyben jártok! - Anya. - Rachel nagy levegőt vett. Most vagy soha. - Nézd, Phin és én sosem jártunk jegyben, soha nem akartunk jegyben járni és soha nem is fogunk jegyben járni. - Az anyja szeme összeszűkült, és Rachel gyorsan visszatáncolt. - És különben is, biztosra veszem, hogy most Sophie-ra fáj a foga. Ott van a szemében az a csillogás, valahányszor Sophie mellett van. Mellettem sose fordul ez elő vele. - Hála az égnek. - Az csak fizikai vonzalom - mondta Virginia kimérten. - Ezt a hibát már Diane-nel elkövette. Még egyszer nem fogja megtenni. Liz majd gondoskodik róla. Felhívom és beszélek vele erről a Sophie-ról. Majd ő pon tot tesz a dolog végére. - Rachel felé biccentett. Te vagy a számára az igazi, és Liz tudja ezt. Ti ketten ezer éve ismeritek egymást. Ez igazi alap egy házassághoz. Most pedig, gyere, segíts krumplit pucolni, aztán gyomlálhatsz egy keveset. - Mesés - mondta Rachel, és egyre jobban égett a vágytól, hogy lelépjen a városból. Kilencre a Taverna pont olyan szörnyű lett, ahogyan Phin gondolta: Túl sok ember tolongott benne, és mind elszántan jól akarták érezni magukat, ha bele döglenek is, a zenegépből pedig Billy Ray Cyrus szólt. Wes-szel hátravitték a sörüket az egyik kezdőbetűkkel telekarcolt bokszba a hátsó fal mellett. Fél órával később ivott még egy sört, a feje már megfájdult, és készen állt arra, hogy tényleg ott hagyja Wes-t. - Elmúlt kilenc - mondta Wes-nek. - Most már nem jönnek. Menjünk vissza a boltba és biliárdozzunk! De ekkor Wes mosolyogni kezdett Phin háta mögé, és amikor a férfi megfordult, meglátta Amyt egy kék felsőben. És mögötte ott volt Sophie. 44

Sophie haja laza, barna fürtökben omlott a vállára, arca ki volt pirosítva, és egy rövid rózsaszín ruhácskát viselt, ami feszesen simult a mellére. Csak miután mindezt a látványt befogadta, akkor döbbent rá Phin, hogy fogalma sincs, milyen ruhában volt Sophie a héten. Valami barnában, gondolta. Semmi ilyesmiben. Eddig az sem tűnt fel neki, hogy a lánynak vannak mellei. Épp ez kellett csak. Hogy legyen még valami a száján kívül, amin járhat az esze. - Na és most? - kérdezte Sophie és gyanakvóan nézett a férfire, miközben az minden erejével igyekezett a lány arcán tartani a szemét. - Csini ruha! - Beljebb csúszott, hogy helyet csináljon Sophie-nak, hiszen Amy már le is ült a boksz másik oldalán Wes mellé. - Nem csini. - Sophie becsúszott mellé és letette az italát a viharvert asztalra. - Én sose vagyok csini. De azért kösz a bókot. Cleától vettem kölcsön. A gimiben hordta. - Sophie kétkedve nézett végig magán. - Azt hiszem, akkoriban divatos lehetett. - Ha nem akarod, hogy csininek nevezzenek, ne vegyél fel rózsaszínt! - Phin végig nézett a ruha mély nyakkivágásán. Remek dekoltázsa volt. Sophie húzkodta kicsit a mha nyakkivágását. - Nem rózsaszín, hanem magenta. Vagy talán görögdinnye. - Rózsaszín - mondta Phin. - Épp, mint a melltartód, ahogy látom. - Semmit nem tanultál abból a kilenc öltésből, igaz? - Sophie felha gyott a ruha nyakkivágásának igazgatásával, és inkább felkapta az italát. - Mit iszol? - kérdezte Phin, és felkészült a legrosszabbra. - Rumot light kólával - mondta Sophie. - És nem akarok poénokat hallani arról, milyen ciki ital ez. Én szeretem. Itt ül, egy olyan nő mellett, akinek annyira borzasztó az ízlése italok terén, hogy képes a jófajta rumot aszpartámmal keverni. Az asztal felett Wes-re nézett, aki vállat vont, és fejével apró mozdulatot tett, mellyel azt jelezte; Most már mehetsz. Amy percenként kilométernyi szöveget nyomott le a világításról meg a kameraállásokról, és Wes csak úgy itta a lány minden egyes szavát. Karja a lány mögött pihent a boksz hátulján. Boldog rendőrfőnök volt. Sophie úgy nézett körbe a bárban, akárha állatkertben járna. - „Felesleges lenne említést tenni a denevérekről.” - mondta Amynek, mire Phin felvonta a szemöldökét. Majd még hozzátette. - „Szerencsétlen flótás hamarosan meglátja őket.” - Mire a férfi feleszmélt: - Áh, Hunter S. Thompson. Sophie rámeredt. - Johnny Depp. Ki az a Hunter S. Thompson? - Író - mondta Phin. - Félelem és reszketés Las Vegasban. Nagyszerű könyv. Ki az a Johnny Depp? - Színész - mondta Sophie. - Félelem és reszketés Las Vegasban. Közepes film. - Ezek szerint ideges vagy - mondta Phin, és próbálta nem észrevenni, hogy Sophie megnedvesíti az ajkát a nyelvével. - Hogy én? Miért kellene idegeskednem? - kérdezte Sophie és kilöttyentette az italát. Phin kihúzott egy köteg szalvétát a tartóból és a tócsára ejtette azokat, épp mikor Wes megpaskolta az ingzsebét és azt mondta Aniynek: - Van itt számodra valami. - Elővett egy szemüvegtokot és átadta a lánynak. Amy kinyitotta, és úgy mondta: A napszemüvegem!, ahogy egy másik, kevésbé érdekes nő azt mondaná: A gyémántjaim! - A műszerfalon találtam - mondta Wes. - Úgy tűnt, ez a legkevesebb, amit ilyen szörnyű fogadtatás ellensúlyozásaként tehetünk. - Viccelsz? - kérdezte Sophie, miközben felitatta az itala maradékát is. Amy felvette a napszemüveget. Elég bizarrul nézett ki: vastag rózsaszín műanyag cicanapszemüveg, aminek a sarka hamis gyémántokkal volt kirakva. Még a lencsék is rózsaszínűek voltak. - Rózsaszín lencséket tetettél bele! - Amy annyira örült, hogy szinte már Wes ölében volt. 45

A férfi is épp elég örömtelinek tűnt. - Nem tudtam, milyen színűek voltak a régiek mondta a lánynak. - De Mindy, az optikus azt mondta, a rózsaszín lesz a legjobb. - Mindy egy zseni! - mondta Amy a napszemüvege mögül. - Ezek a lencsék sokkal jobbak, mint a régiek. - Jó gyorsan megcsináltattad! - mondta Phin halkan Wes-nek, miközben Sophie előrehajolt, hogy jobban lássa a napszemüveget. - Elküldtem Duane-t Cincinnatibe egy olyan egy-órás szalonba - mondta Wes, de közben le sem vette a szemét Amyről. - Elküldted a helyettesedet Cincinnatibe, csak hogy... áú! - Phin megdörzsölte a sípcsontját, miközben Sophie visszahajolt és Wes-re mosolygott. - Nyilvánvalóan a jó zsaruk közé tartozol - mondta neki. - Igazán le vagyunk nyűgözve! - Igen, nagyon is! - mondta Amy. - Ez szuper! Phin szerepe, mint legjobb baráté, itt véget ért. Az okos ember ilyenkor távozik. Megfordult, hogy megkérje Sophie-t, húzódjon kicsit arrébb, hogy ő kimehessen, és hogy újra beleshessen a ruhájába. Másfelől viszont, ha túl korán távozik, az egész éppen olyan koholtnak látszana, amilyen valójában volt. Nem hal bele, ha marad még pár percet, csak hogy Amy ne fogjon gyanút. Na és hogy megy a forgatás? - kérdezte Sophie-tól a háttérzajon át, mire a lány gyanakvó pillantást lövellt felé. - Épp megfelelően, köszönöm - mondta és belekortyolt az undorító italába, - Még nem is mondtad el, mi lesz a címe. - Visszatérés Kísértésbe. - Zseniális cím. Gondolom, botorság lenne akár csak meg is próbáljalak lebeszélni a város nevének használatáról. Sophie megrázta a fejét és közben a tömeget bámulta, a férfi pedig azt, ahogyan a göndör hajtincsei a vállára omlottak. - Azt hiszem. Ki ez a rengeteg ember? - Emberek, akik Kísértésben élnek - mondta Phin. - Miért, mit gondoltál, hogy péntekenként buszokkal hozatjuk ide őket? - Nem hittem volna, hogy ennyi ember él Kísértésben. - Több mint kétezer - mondta Phin. - És közülük mindegyik konok és makacs, akár az öszvér. - És te mindet ismered - mondta Sophie. - Ki az a helyes srác zöld dzsekiben, aki Georgiával beszél? Phin közelebb hajolt a lányhoz, hogy jobban lássa, kire mutat, és igyekezett tudomást sem venni arról, hogy a hajának levendulaillata van. - Pete Alcott. Benne van a színtársulatukban. Sok díszletet mozgat. - Ezt meg is tudom érteni. Igazán erősnek látszik. - Annyira azért nem erős. - Jó a testfelépítése. - Szarul biliárdozik. Egyáltalán nem tud pozícionálni. Le sem tudja venni a szemét a golyóról, ami az orra előtt van. - Phin a lányra nézett, aki összeráncolt homlokkal bámulta. Bocs. Persze, te nem értesz a biliárdhoz. Az amatőrök egyesével lökögetik be a golyókat. A profik pozíciós játékot játszanak, ami azt jelenti, hogy nem csak azt tudják, hogy az előttük lévő golyót hogyan fogják meglökni, de azt is, hogy a következő két-három golyóval mit csinálnak majd. így minden egyes lökéskor pozícionálják magukat a következőre. - És Pete Akárki egyesével bánik el a golyókkal. - Sophie bólintott, szeme tágra nyílt. - Ez nagyon érdekes. Köszönöm. Rámosolygott, ezer wattos mosollyal, és a férfi összes létező politikai ösztöne azt súgta, legyen résen. Lenézett a lány nagy, barna szemébe és azt mondta: - Miben mesterkedsz? - Semmiben. - Odabiccentett, ahol Frank állt a bárpultnál, háttal a feleségének, szemben 46

Cleával. - Frank hogyan játszik? - Ő szereti a trükkös gurításokat - mondta Phin, még mindig óvato san. - Ugratások, vegyes lökések. Frank a pillanatnak játszik. Azt hiszi, hogy a biliárd egy előadás. És sokszor veszít. - Na és Rob? Sophie a neonkék zenegép felé mutatott, ahol Rob Rachellel vitázott valamin. - Rob szeret előre gondolkozni, de soha nem gyakorolja az alapokat, így aztán négy golyóra előre tervez, aztán rosszul lövi el a másodikat, és ez annyira kibillenti, hogy bepánikol, és onnantól összevissza ütögeti a golyókat. - Stephen Garveyval szoktál játszani? - kérdezte Sophie. - Miért érdekel annyira? - kérdezett vissza Phin. - Mert még sosem néztem a biliárdra így. - Őszinte volt a hangja. - Elég okos dolog a részedről, hogy rájöttél erre. Hogy meg lehet mondani, milyen ember valaki, az alapján, ahogyan biliárdozik. Erre sose gondoltam volna. - Mert nem is lehet megmondani - mondta Phin. - Vannak nagyon okos emberek, akik sosem tanultak meg rendesen játszani. így elszúrják, de ez nem a személyiségükről szól. - De Rob és Frank rendesen megtanulták? Phin bólintott. - Apám tanított meg mindannyiunkat. És Ed Yarnell is játszik velünk. Az jó edzés. - Szóval hogy játszik Stephen Garvey? - kérdezte Sophie. Még mindig mosolygott a férfira. Érzékien, melegen és kerekdeden, és Phin feladta, hogy rájöjjön, miben mesterkedik a lány. - Ő is pozícióra játszik, de túl keményen löki el a golyókat. Minél keményebben lököd meg a golyókat, annál kisebb lesz a lyuk, és annál könnyebb elhibázni. Azt hiszi, macsó dolog belebikázni a dákóval a golyóba, és éppen ezért veszít gyakran. - De nem mindig - mondta Sophie elgondolkozva. Phin vállat vont. - Néha keményen kell meglökni a golyót. Azokban az esetekben nyer. - Sophie! - Georgia becsusszant a lány mellé, és nekiszorította Phinnek. - Bocs - nyögte ki Sophie. - Csak finoman, Georgia, kissé össze vagyunk itt zsúfolva. Sophie kicsit arrébb csúszott, hogy helyet szorítson, és Phin érezte, ahogy a lány meleg combja az övének feszül. Köszi Georgia. Nem mintha akart volna lépni bármit is az ügyben, az ostoba dolog volna, de örömteli volt, hogy Sophie így hozzápréselődött, még ha csak átmenetileg is. Karját a boksz hátsó falának oldalára ejtette. - Amy megmutatta ma nekem a felvétel egy részét - mondta Georgia és az asztal felett ragyogott Amyre. - Annyira lenyűgözött. Ott voltam, benne a tévében. VLssza kell jönnötök Cincinnatibői, hogy ezentúl megörökítsétek a színpadi fellépéseinket. - Én nem maradok Cincinnatiben - mondta Amy, és Phin összerándult a Wes arcára kiült kifejezéstől. - Elautózom Los Angeles-be, amint összevágom az anyagot. - Áthajolt az asztalon Sophie felé. - Elfelejtettem megkérdezni. Elvihetem az autót? Mármint L.A.-be. - Óh. - Sophie döbbenten nézett. - Persze. És te mivel közlekedsz majd? - akarta Phin kérdezni, de amikor legutóbb állt elő azzal a javaslattal, hogy Sophie gondoljon magára is, a lány ellenségessé vált. - Nos, neked vissza kell jönnöd látogatóba! - mondta Georgia Sophie-nak. - Mi itt nagyon kedvelünk! - Ez igazán kedves tőletek, Georgia. Én is kedvellek titeket mind. - Sophie felnézett Phinre, és ellenségesség helyett esdeklés volt a tekintetében: Vigyél el innen! Majd felhörpintette a rumos kóláját. Phinben felmerült, hogy felajánlja Sophie-nak, hazaviszi, de aztán úgy döntött, inkább hagyja még egy darabig feszengeni. Először is, iga zán kellemes érzés volt, ahogy így hozzápréselődött, ami önző dolog volt a részéről, de szerencsére nem volt gondja az önzőséggel. Aztán meg, ha itt ragad, talán előáll még némi információval a filmről, Újra le 47

nézett a ruhájára. Milyen kár, hogy nem volt abban a helyzetben, hogy bátorítsa, álljon elő valami mással is. Ez a baj a veszélyes nőkkel: szinte mindig vonzóak. „Az ördög cukorkája” emlékezett - „A nő, aki tönkreteszi az embert, már az első pillantásával.” Sophie nyomorúságos tekintettel nézett fel rá, de mielőtt Phin bármit mondhatott volna; Georgia elkiáltotta magát: - Frank! - mire Frank elfordult Cleától és a feleségére meredt. Sophie kér még egy pohárral, drágám. - Nem, tényleg - mondta Sophie, de Frank bólintott és egy perccel később újabb rumos kólával tért vissza. - Clea mondta, hogy ezt iszod - mondta a lánynak, és csak úgy sugárzott az örömtől, hogy bejelentheti: Cleával beszélget. Phin arra gondolt; Frank, idióta vagy és a feleséged ki fog nyírni. - Koszi - mondta Sophie. - De tényleg, nem kellett volna. - Nos, mindnyájan nagyon örülünk, hogy itt vagytok. - Frank Sophie-ra és Amyre mosolygott. - Igen, nagyon örülünk. - Georgia Sophie-ra emelte a poharát és közben ki is öntötte egy részét az asztalra. - És visszahoztátok nekünk Cleát - fejezte be Frank. Georgia letette a poharát. Frank visszanézett Cleára és Robra. - A fiacskám - mondta. - Annyira elbűvöli a csillogás, hogy azt se tudja, merre van az előre. Phin elnézett Frank mellett és meglátta Robot a bárpultnál, amint Clea szédíti, aki úgy tűnt, örömmel veszi a fiú társaságát. - Ha nem vigyáz, Rachel féltékeny lesz - mondta Frank. - Jobb, ha megyek, és szólok neki, hogy vigyázzon arra, amije van. - Remek ötlet - mondta Georgia, de Frank már javában a bárpult felé tartott. A nő Sophie felé fordult: - Sajnálom, de Clea Whipple egy rohadt kis ringyó egyenest a pokolból. Phin összerándult, de Sophie azt mondta: - Igyunk erre! - és magába döntött még egy adag rumos kólát. - Még mindig próbálja megszerezni, amilyen szajha! - fújtatott Georgia. - Soha nem tanul! Gimnáziumban is megpróbálta becserkészni, lefogadom, hogy ezt nem mesélte el, igaz? - Öhm, de, említette - mondta Sophie a poharába, de Georgia nem figyelt, ami jellemző is volt a nőre, gondolta Phin. A világegyetem köz pontja, legalábbis a saját fejében, ez volt Georgia. - Azt hitte, megszerezheti magának, de nem tudta. Gondoskodtam róla. Szépen gondoskodtam róla. - Georgia újra a szájához emelte a poharát. - Kordában kell tartani a férfiakat, mert különben átgázolnak az emberen. Phin egy pillanatig együttérzéssel gondolt Frankre, de aztán visszanézett, meglátta a bárpultnál, amint majd eltűnik Clea dekoltázsában. Szedd össze magad, Frank! - gondolta, majd lenézett Sophie ruhájára, és helyesbített: Rá se ránts, Frank! - De megkaptam, amit akartam - mondta Georgia. - Te is megkaphatod, amit akarsz - és Sophie-ra kacsintott. - Mit akarsz? - Világbékét - mondta Sophie, és próbált kicsit elhúzódni Georgiától. Mivel így még közelebb kellett préselődnie Phinhez, a férfi próbált kedvesebb gondolatokat táplálni Georgia iránt, de ez nehezen ment. - Nekem megvan mindenem, amit akarok - mondta Georgia. - Egy kislányt leszámítva. Soha nem lett kislányom. A fiúk nem ugyanolyanok. - Milyen igaz - bólogatott Sophie, és újra arrébb húzódott valamennyit. Nagyon igaz, gondolta Phin hálásan, mert újra megcsapta az orrát Sophie hajának levendulaillata. Természetesen, ha nőnek születik, most vér lenne az agyában, de egy kis szédülés nem tűnt nagy árnak azért a vértolulásért, ami érte, valahányszor Sophie megmozdult. Igyekezett nem rágondolni, de az is kemény volt. Minden kemény volt. 48

- Nagyon szerettem volna egy kislányt - mondta Georgia. - Tényleg nagyon. De nem sikerült. Amikor az a szajha befutott Hollywoodban, Frank azt mondta, próbálkozhatunk, és próbálkoztunk is serényen, de nem jött össze a kislány. Pedig már megvettem neki a legédesebb ruhácskákat. - Óh, istenem - mormolta Sophie az italába. Amikor Georgia elkezdte részletesen leírni az édes kis ruhácskákat - „parányi kis rózsákkal volt kirakva” -, Sophie hátraejtette a fejét Phin karjára, mire a férfi sietve elkezdett fejben gyököt vonni, hogy ne vesse rá magát azonnal a lány szájára. - Még mindig dühös, amiért össze kellett házasodnunk - mondta Georgia és visszanézett a bárpult felé. - Ezért műveli ezt. Ez az oka. - Nem kellett összeházasodnotok - mondta Sophie. Georgia kiegyenesedett. - Nem, valóban nem kellett. Phin mindent megtudott Georgia tizenegy hónapos terhességéről, amikor Diane tesztje pozitív lett. - Hazudik, akár csak Georgia Lutz! - mondta akkor az anyja, de amikor Ed megerősítette a hírt, Liznek visszavonulót kellett fújnia. Nagy kár, hogy Frank mögött nem Liz állt. - Nem kellett összeházasodnunk - ismételte Georgia, és Frankét meg Cleát bámulta. Amikor visszafordult Sophie felé, tragikus volt az arca. - Az ember megteszi, amit tennie kell - mondta halkan Sophie-nak, és szemernyit sem hallatszott részegnek. - Az ember harcol azért, ami az övé, a családjáért, a családjáért, amit neki rendelt a sors. És ezt soha nem bocsátják meg neked, soha nem teszik. Az ember újra és újra megfizet érte. Sophie letette a poharát. - Jól vagy, Georgia? Georgia visszanézett a bárpult felé. - Prímán. Megvan mindenem, amit akarok. És senki nem fogja elvenni. Én vagyok Frank életében a nő, szüksége van rám. - Felegyenesedett. Elmondta, hogy a Karusszelt próbáljuk? Én vagyok a főszereplő, természetesen, és... A következő két órában Georgia tovább karattyolt, Phin pedig nézte, ahogy Sophie legurítja a harmadik és a negyedik italát. Jó melegen hozzá volt préselődve, hajfürtjei lágyan cirógatták Phin karját, és a férfi már rég elfeledkezett a filmről, és a veszélyes nőkkel szembeni álláspontján morfondírozott. Nem csak Sophie dekoltázsáról és szájáról volt szó; amikor félrehajtotta a fejét, hogy az asztal másik oldalához beszéljen, a nyaka olyan gyönyörű ívet alkotott a vállával, hogy a férfi egész beleszédült. Mindent elsöprő volt a kísértés, hogy odahajoljon és beleharapjon abba a hajlatba, hogy nyelvével végigízlelje a nyakát, és aztán megcsókolja azt a szájat, és ekkor Wes mondott valamit, mire a lány felkacagott, és Phin felé fordult, hogy vele is osztozzon a viccen, ő pedig elveszett a hatalmas, barna szempárban, és agya kikapcsolt. - Jól vagy? - kérdezte Sophie. - Nem! - Visszatartotta a lélegzetét, majd kiitta a sörét. - Meleg van itt bent. Éjfélkor Sophie a negyedik pohara aljára ért. Amikor letette, ezt mondta: - Ez már nem kellett volna. Részeg volt, döbbent rá Phin. Nem az a visszataszító részeg, mint Georgia, de így is túl részeg ahhoz, hogy kikezdjen vele. Nem volt ellenére elcsábítani az olyan nőket, akiket vidámmá tett néhány pohár, de azoknál meghúzta a vonalat, akiket az ital ostobává tett. Amy előre hajolt. - Nagyon nem tudsz te inni, Soph! Mehetünk? - Haza tudok sétálni. - Sophie megtaszította Georgiát a csípőjével. - Nincs olyan messze. - Kedveském, sötét van odakint! - tiltakozott Georgia, de a lány elkezdett kimászni a bokszból. - Van nálam gázspray - mondta Sophie és átcsusszant az ülésen. - És nem félek használni. - Megmondom, mi legyen. - Phin is kicsúszott mögötte, a lány melegét hajszolva. - Majd én hazaviszlek! - Biztos vagy benne? - kérdezte Amy. - Én is megyek mindjárt. 49

Phin Amyre mosolygott. - Nem probléma. Ha hazaviszed Wes-t, amikor indultok, én el tudom vinni Sophie-t. Amy bólintott, és Phin elvezette Sophie-t az ajtóhoz. - Add ide azt a gázsprayt! Kerüljük el a baleseteket. - Nyuszi. - Sophie ellépett mellőle és a kijárat felé indult. Hátulról is épp olyan kívánatos volt, mint elölről. Civilizált ember vagyok, mondta magának Phin, miközben elindult a lány nyomában. Nem fogok hozzáérni ehhez az illuminált nőszemélyhez. Legalábbis ma éjjel nem. A rumtól Sophie térde elgyengült, és ahogy ott ült a sötétben Phin autójában - a férfinek Volvója volt, természetesen, ízlésesen drága és szerény -, rettegett, hogy a probléma eléri a száját és a végén még valami butaságot talál mondani. Azt például, hogy tégy magadévá! Lopva a férfira pillantott. Phin a főutcán vezetett a sötétben, keze a kormányon pihent, és látszólag megfeledkezett a mellett ülő lányról. Sophie beleborzongott, hogy mennyire sötét van, hogy milyen közel ül hozzá a férfi és hogy mennyire átkozottul szexin néz ki. Ez nem volt jó gondolat, így igyekezett elfojtani, de nem lehetett tagadni, hogy itt ült a sötétben egy nagyhatalmú férfival, egy városi fiúval, aki bámulatos volt és Nem Az Ő Fajtája, és ettől teljesen felizgult. Félig a bűntudattól, félig az örömtől fészkelődni kezdett, mire Phin megkérdezte: - Jól vagy? - Persze - mondta. - Miért ne lennék jól? - Attól a sok rumtól meg kólától - mondta Phin. - Ha hányni akarsz, szólj, és félreállok. Most lett kitisztítva a kárpit. - Óh, de romantikus - mondta, és a férfi meglepetten nézett rá. Rendben. Nem is kell romantikusnak lenniük. Na tessék. Ez történik, ha az ember szája elgyengül. - Nem úgy értettem. Úgy értettem, hogy nem volt udvarias, vagy valami. Milyen szót is keresek? - Fogalmam sincs - mondta Phin, majd lassított és befordult a farmhoz vezető útra. - A gondolati folyamataid számomra követhetetlenek. - Óh, igen? - Sophie tudta, hogy esetlen válasz volt ez, de a szóbeli fegyvertárát az utolsó rumos kólájában felejtette. - Nehezemre esik felfogni, miért bírnak egyáltalán bármi jelentőséggel számodra az én gondolati folyamataim. - Tessék! Ez elég jó volt. - Nem bírnak, hacsak nem érintik a városomat - mondta Phin miközben a Volvo a rövid úton bukdácsolt. - Ez a ti filmetek megzavarta a dolgokat. - Hé, nem a mi ötletünk volt! - mondta Sophie. - Nem mi kerestünk önként jelentkezőket a lakosságból. Egyszerűen csak... - intett egyet a kezével, és majd kiverte Phin szemét -, megjelentek maguktól. Phin lebukott, hogy elkerülje a kezét. - Értem. - Beállt az autóval a veranda elé, lekapcsolta a gyújtást, és Sophie hallotta a tücskök ciripelését a sötétben. Elbűvölő. . - Jól vagy? - kérdezte Phin, félbeszakítva a tücsköket. - Elég legyen ebből a kérdésből! Nem vagyok részeg. - Sophie széles re tárta a kocsiajtót és majdnem kiesett rajta. - Csak nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz. Egy perc és elpárolog. - Párolog a fenét! - Phin kiszállt az autóból, megkerülte azt, és odament a lány ajtajához, miközben Sophie próbálta betájolni magát. - Add a kezed! - Miért? - kérdezte Sophie harciasan. - Hogy ne ess seggre - mondta Phin. - Szép szavak egy polgármester szájából! - Sophie elfogadta a férfi kezét. Meleg volt, határozott és erős - szinte azzal az egy kezével kiemelte őt az autóból - és amikor a lány végre talpon volt, centikre találta magát a férfi széles mellkasától, ami eltakarta előle a holdfényt. Olyan vagy, mint egy teljes holdfogyatkozás - mondta és próbálta megkerülni Phint. - Igen, rengetegen mondják. - Elengedte Sophie kezét, és a lány elindult a ház felé, menekülőre fogva a dolgot, mielőtt valami igazán ostoba dolgot tenne. 50

- Köszönöm a fuvart, Phineas - szólt vissza a válla fölött. - Távozhatsz. A lombok közt szél susogott, és Sophie megremegett, mert annyira meleg és eleven volt a bőrén a fuvallat érintése. Amikor megállt, hogy érezze a szellőt, meghallotta a folyó hullámverését és arra gondolt, milyen jó lenne lenyugodni a folyónál a szélben és holdfényben. Irányt változtatott és elindult a ház oldala mellett húzódó ösvény felé. - Egy kicsit magasabbra és balra - kiáltott utána Phin. - Eltéveszted a verandát. - Része a tervemnek - kiáltott vissza a lány. - Jó éjt! - Óh, remek. - Sophie hallotta, hogy becsapódik mögötte a kocsiajtó. - Hova mész? - Emiatt nem kell aggódnod! - mondta Sophie. - Nem zavarok senkit. Most már hazamehetsz. Befordult a ház sarkánál és hirtelen sötét lett, mert a fák legalább olyan hatékonyan állták útját a holdfénynek, mint Phin tette, és ő megborzongott, mert egyedül maradt a homályban. Mit művelsz? - kérdezte mögötte Phin. Erre megrezzent és meg botlott egy fa gyökerében, de a férfi elkapta a karját, mielőtt még eleshetett volna. - Már vagy milliószor megmondtam: ne támadj le így hátulról! Lemegyek megnézni a folyót a holdfényben. - Kiszabadította a karját és újra elindult az ösvényen. - Óh, szuper. A folyó. Remek hely az egy olyan nőnek, aki pár lépést sem tud megtenni anélkül, hogy elessen. Sophie előlépett a ház mögül, és egy ezüstösen kék táj terült el előtte egészen a folyóig, akár egy film díszletében. - Óh - mondta és megállt, így Phin nekiütközött hátulról. Széttárta a kezét, hogy keretbe foglalja a látványt, behajlította a kezét, és gyűrűin megcsillant a holdfény. - Ez gyönyörű. - Igen - mondta Phin. - Az. - Ezúttal nem hangzott mérgesnek vagy unottnak, és amikor Sophie a válla fölött hátranézett, látta, hogy a férfi őt bámulja - Biztos mindig ezt hallod - mondta. - Itt élsz ebben a díszletszerű városkában, teljességgel idetartozol, mindenki szeret, és lefogadom, hogy nem is értékeled, mert túlságosan lefoglal, hogy hűvös és nagyhatalmú légy. - Van bármi fogalmad arról, miket beszélsz? - tudakolta Phin. - Igen. - Sophie elindult lefelé a dombon a folyóhoz. - Arról beszélek, ami neked megvan, nekem pedig nincs. Te csak a politikát meg a problémákat látod. Megesküdnék rá, hogy most éppen azon jár az eszed, vajon mekkora lenne a te felelősséged, ha a folyóba fulladnék. - Nem, amíg szóba nem hoztad! - mondta Phin. - Próbálj nem beleesni! - Talán mégis beleesem! - Sophie megfordult és hátrafelé lépkedett, hogy lássa a férfit, miközben magyaráz. - Lehet, hogy egyszerűen besé tálok a vízbe, csak hogy megtudjam, milyen érzés. - Hideg és nedves - mondta Phin. - Pont, mint a fürdőkádad, csak épp halszaga van. Előrenyúlt és megragadta a lány ruháját a hasánál fogva. - Hé! - tiltakozott Sophie, de Phin miatt egy tapodtat sem tudott mozdulni. - Még két lépés és te is halszagú leszel - figyelmeztette Phin. - Nem esett már egy ideje az eső és ez egy lassú folyó. És itt eléggé iszapos. - Közelebb húzta magához Sophie-t, de közben tett egy lépést hátra, félig-meddig úriemberként. - Maradj a füvön! - Nem vagy valami romantikus! - mondta Sophie, és lefeszítette a férfi ujjait a ruhájáról. - Nagyon is az vagyok - mondta Phin. - Amikor az alkalom úgy kívánja. Ez az alkalom mentőkülönítményt kíván. - Bizonyítsd be! - Sophie körülnézett, hogy merre talál egy száraz helyet és elindult a stég felé. Ott nem volt iszap. - Ess bele a folyóba - mondta mögötte Phin. - És én kihúzlak. - Nem. A romantikus részt bizonyítsd be! Mondj csupán egyetlen olyan gondolatot, ami átsuhant a fejeden itt, aminek nem volt köze a jogi perekhez vagy a halszaghoz vagy a folyó veszélyeihez. - Sophie fellépett a stégre, lerúgta a cipőit, és leült a szélére. 51

- Julié Ann - mondta Phin. - És csak vicceltem! Ne ess bele! Sophie beleeresztette a lábát a hűvös, hűvös vízbe, és sóhajtott egyet, mielőtt újra Phin felé fordította volna a figyelmét. Julié Ann, valami nőcske, gondolom, akivel itt szeretkeztél. Az nem számít. A romantiká nak nem része az izzadság. Phin leült a stégre a lány mögött. - Ha jól csinálod, akkor igen. Julié Ann egy dalból van. A nagymamám mindig ezt az altatódalt énekelte nekem lefekvéskor. - Az én anyám az „I Only Want to Be With You”-val ringatott el bennünket. Nagyon szép, ha halkan éneklik. - Sophie a kezére támaszkodott és felnézett a csillagokra. - Szép dal volt ez a ,Julié Ann”? - Igen - mondta mögötte Phin. - Az egyik sora Julié Annről szól a hold fényben, kezén az ezüst gyűrűivel. Amikor feltartottad a kezeid, a gyűrűiden megcsillant a holdfény. - Ez romantikus - mondta Sophie. - Elismerem. Énekeld el! - Nem - mondta Phin. - Na, ennyit a romantikáról. - A feje fölött az ég bársonyosan fekete volt és a holdfény kéken izzott. - Miért volt odakint a holdfényben? - A szerelme elárulta és ő elvándorolt a hegyekbe. Ez csodásan hangzott. Elvándorolni a sötétbe és keresni egy veszélyes, forró szeretőt, aki a régi, unalmas helyébe lép. - Talált valakit a hegyekben? - Egy kicsit még jobban hátradőlt, hogy érezze, ahogy megnyúlik a teste, - Egy medvét. - Sophie oldalra fordította a fejét és a férfira nézett, aki kinyújtózott a stégen, kezével a feje alatt, és szintén a csillagokat nézte, szinte tudomást sem véve Sophieról. - Beleszeretett egy medvébe? - Nem, a medve felfalta. - Phin felemelte a fejét és a lányra nézett. - Ez a vidék nem bővelkedik az ostoba szerelmes dalokban. - Egy medve felfalta. - Sophie megrázta a fejét. - Rád hagyom, ha szerinted ez romantikus. - A dal nagyon szép. - Phin újra a csillagokat nézte. - A végén a lány szelleme bánatkoronát visel. Nagyon romantikus. - A halott nők nem romantikusak - mondta Sophie tompán. - Jól van, akkor nem halt meg - mondta Phin. - A medve addig nyalta-falta, míg a nő szétélvezte az agyát. Sophie érezte, hogy kitör belőle a nevetés, mielőtt még elnyomhatná. - Óh, igazán szép. De ez se túl romantikus. - Ha jól csinálod, akkor az. Sophie elgondolkozott ezen. - Akkor én nem csinálhatom valami jól. - Nem te lennél az, aki jól csinálja - mondta Phin. - Hanem a medve. - Hagyd a medvét! - mondta. - A felszabadult nők magukról gon doskodnak. „Olvastam a Második nem-et. Olvastam a Hamupipőke komplexus-t. Felelős vagyok a saját orgazmusomért.” - Miért? - Hogy érted azt, hogy „miért”? Ez egy idézet egy filmből! Az Aranyoskám-ból. Híres idézet! Nem hiszem el, hogy nem ismerted fel! - Nem járok moziba - mondta Phin. - Könyveket olvasok. És újból megkérdezem: miért lenne az orgazmusod a te felelősséged az orális szex közben? Sophie feltámaszkodott. A férfi hangja közömbös volt, nem úgy a téma. -Nem szeretnék erről beszélni. - Oké - hagyta rá Phin. Sophie a vízben pancsolt a lábával és próbált valami másra gondolni. Egy okos nő nem beszél Phineas T. Tuckerrel az orális szexről. Ha az em ber szexről beszél a férfiakkal, azt 52

gyakran jelnek veszik, hogy a nő szexelni szeretne. És akkor mi lenne vele? Ezt a gondolatot inkább gyorsan elhessegette, így újra a férfi kérdéséhez lyukadt ki. Még szép, hogy felelős akart lenni a saját orgazmusáért. Hiszen függet len nő, aki ura az életének. Nem fogja odavetni magát egy férfi elé és önző módon azt követelni, hogy elégítse őt ki, miközben hátradől, és csak élvez... Nem, ez sem volt helyes. - Azért, mert akkor valaki mástól kéne függenem, hogy megkapjam, amit akarok - mondta, és Phin felé fordította a fejét. - Egyike lennék azoknak a pióca nőknek, mint Virginai Garvey vagy Georgia Lutz, akik elvárják a pasiktól, hogy gondoskodjanak róluk, aztán csalódottak, amikor nem így történik. Ha magamra vállalom a felelősséget, akkor nem csalódhatok senkiben, csak magamban. Én irányítok. - És ez neked jobbnak tűnik? - Erővel tölt el - mondta Sophie bizonytalanul. A rumos kóla kezdett veszíteni a hatásából, akár csak a folyó. Még mindig csodás hangja volt, és csodásan simogatta a lábát, de már érezte a halszagot is. Eljött a valóság, ami szokás szerint felüti a fejét, épp mikor már eljutott volna valahová. - Erővel tölt el... - Phin nem hangzott túl lenyűgözöttnek. - Hát, jobb, mint hátradőlni és remélni a legjobbakat. - Sophie a vizet rugdosta. - Próbáltad már? - kérdezte Phin. Sophie újra belerúgott a vízbe. - Nem akarok erről beszélni. - Oké - mondta Phin, és újra a csillagokat kezdte nézni. A víz mennyisége, amit a lábával fröcskölt, tönkretette a folyó békés hangulatát, így abbahagyta a rugdosást, és hagyta, hogy a víz a bokája körül áramoljon. A csend elhúzódott és végül semmi másra nem tudott gondolni, csak a mögötte fekvő Phinre. Nem is volt annyira vonzó. Csak a baj volt vele. Valószínűleg azt gondolta Sophie-ról, hogy merev, csak mert független. Nem is tudta, miről beszél. A szíve egyre keményebben kalapált, minél többet gondolt a férfira. - Különben se a szex a fontos - mondta Sophie fennhéjázva. - A kapcsolat számít, és a kapcsolaton dolgozni kell. - A férfi nem mondott semmit, így a lány folytatta, hogy betöltse a csendet. - Úgy értem, persze, jól hangzik, hogy az ember mindent átad valaki más kezébe, de a való világban ez nem így működik. - És emiatt dühös volt, ami egyáltalán nem volt helyénvaló, és biztosra vette, hogy a rumos kóla szórakozik vele, de lehet, hogy az élete tette. - Attól függ, az ember melyik verzióját használja a való világnak - mondta Phin. - Nos, az én verziómban az embernek ügyelnie kell minden időben és semmit sem kapunk ingyen mondta Sophie zsémbesen. - Különösen nem az orgazmust! - Akkor másik verzióra van szükséged. Sophie-nak kihagyott a lélegzete és újra eluralkodott a csend. Nos, ha Phin most rástartolna, nemet mondana. Egyszerűen megfordulna, ránézne arra a csodás arcra, és még csodásabb testre, és nemet mondana. Mégis mit gondol magáról, kicsoda? Azt bizonyosan tudta, hogy ő, Sophie, kicsoda, márpedig ő nem volt az a fajta nő, aki... - Gyere ide - mondta Phin, és Sophie egész a gyomra mélyén érezte a férfi hangját. Megrázta a fejét. - Nincs mit vesztened - mondta neki a férfi. - Holnapután elmentek, és soha többet nem látjuk egymást. Ez az egyetlen lehetőséged az önzésre. A változatosság kedvéért hagyd, hogy valaki más gondoskodjon rólad! - A lány nagyot nyelt, miközben próbált levegőt venni, és a férfi folytatta: - Gyere ide, és engedd, hogy olyan orgazmust adjak neked, amiért nem kell megdolgoznod. A forróság gyorsan öntötte el a lány testét. Sophie az ajkába harapott és próbált semmit sem érezni. Ne légy hülye, mondta magának. Te nem vagy ilyen nő, nem ezt akarod, de a légzése felgyorsult és igenis ezt akarta, őt akarta. Kinyitotta a száját, hogy nemet mondjon, de 53

helyette az csúszott ki rajta, hogy: - Miért tennéd ezt? - Hogy megérinthesselek - mondta Phin. - Azóta akarom, hogy először megláttalak a verandán. Határozottan nem volt elég levegő itt a folyó mellett. A forróság kiszo rította mindet. Ha megfordulna és ránézne a férfira, valószínűleg meg is fulladna. - Nem is ismertél akkor a verandán. Most sem ismersz! - Ez benne a szép - mondta Phin. - Nincs bűntudat. Nincs felelősség. Csak az élvezet. Sophie ekkor mégis megfordult, ránézett és a férfi állta a pillantását. Egy könyökére támaszkodott, de a testében sehol nem volt feszültség. Sophie lehunyta a szemét, mert Phin teste olyan gyönyörű volt. Őrá nem nehezedett semmi nyomás. A férfi megkínálhatta volna vacsorával is, és a hangja ugyanolyan lett volna. - Nem izgatna, ha nemet mondanék, igaz? - kérdezte Sophie és a férfi meglepetten nézett. - Nem tenné tönkre az estémet. - Lassan felült. - Oké, nem jó ötlet. Elnézést kérek. Felkísérlek a házhoz és elfelejtjük az... - Züllöttnek kéne lennem, hogy igent mondjak valami ilyenre - mondta Sophie és hangja mély volt. - Olyannak kéne lennem, aki... Elhallgatott, mert nem tudta kinyögni a szavakat. A férfi nézte egy pillanatig, majd közelebb hajolt. - Aki vad - mondta halkan. - Aki féktelen. - Olyan közel volt már, hogy a szája majdnem hozzáért az övéhez, és Sophie tudta, hogy a férfi meg fogja csókolni. De ekkor Phin azt suttogta: - aki kielégült, - és beleharapott Sophie alsó ajkába. A lány a fájdalomtól felnyögött, és ekkor Phin megcsókolta. Úgy ízlelte a lány száját, akár a cukorkát, majd lefektette a stégre, míg Sophie a férfi ingébe markolt és a testének feszült, végül mégis csak züllötten és szemérmetlenül.

54

Ötödik fejezet

Phin szája forrón tapadt az övére, pedig Sophie lefogadta volna, hogy hűvös lesz, és érezte rajta a megivott sör ízét, meg még valamit, amiről azt gondolta, nyilván a felelősség nélküli szex megrészegítő ígérete lehet. De talán maga Phin volt az. Aztán a férfi lefejtette Sophie ujjait az ingéről, a lány mellére tette a kezét és a világ tótágast állt. Sophie megtörte a csókot és próbált levegőhöz jutni, de tovább kapasz kodott a férfiba. A folyó ott csobogott a stég durva deszkái alatt, a szellő meleg volt, a férfi keze forrón simult a testére, és amikor újra megcsókolta Sophie-t, ezúttal a nyelvével ingerelve az ajkait, a lány kinyitotta a száját egy levegővételre, és mindenestül átadta ajkait a férfinak. Ez helytelen, gondolta, de nem tudta felidézni, hogy valami, ami ennyire jó érzés volt, miért lenne helytelen, hacsak éppen azért nem, mert olyan jó érzés. Phin végigcsókolta a nyakát egészen a kis gödörig a vállánál, és ott talált egy ideget, aminek a létezéséről Sophie nem is tudott, életre keltette azt, és közben testének teljes hosszával a stégre szorította őt. Amikor a lány ringani kezdett alatta, hallotta, ahogyan a férfi hirtelen beszívja a levegőt, és Sophie ettől csak még jobban felizgult. Aztán a férfi keze Sophie combjára tévedt, és a lány érezte, ahogy Phin felcsúsztatja ruhájának rövid szoknyáját, és az anyag sikamlósságától, a férfi kezének súlyától, és bőrének bizsergetésétől megborzongott. Phin újra megcsókolta Sophie-t, és a szája épp oly forró volt, mint az imént, a nyelve is épp oly incselkedő, de az ujjai most a csípőjén halad tak, le a ruhája alá, és ő többé nem volt képes a szájára koncentrálni. Phin benyúlt Sophie bugyija alá, és aztán az ujjai hozzáértek, lent a lábai közt, és a lány eszét vesztette. Lehunyta a szemét az érintésétől és felsóhajtott: - Óh - túlságosan fel volt már izgulva ahhoz, hogy szégyenkezzen - és Phin újra megcsókolta, és újra és újra végigcirógatta. Aztán belécsúsztatta az ujját, és Sophie teste összerándult a tiszta élvezettől. - Szólj, amikor jó suttogta a férfi a fülébe, és ő felnyögött: - Óh, istenem! - mire Phin elnevette magát - most először hallotta őt nevetni -, és azt mondta: - Nem, majd amikor igazán jó lesz - és behajlította az ujját a lányban. - Itt? - kérdezte, mire a lány megrázta a fejét, és szólni akart neki, hogy a klitorisz nem belül van, hogy már befelé úton elhaladt mellette, de ekkor a férfi azt mondta: Várj! - és becsúsztatta még egy ujját. Ezúttal magasabbra nyúlt, amíg el nem ért valamit, ami olyan jó volt, hogy Sophie a férfi testének feszült és úgy pihegte: - Óh, istenem, ott! - Visszajövök - mondta Phin, lecsúszott a testén, és egyben felhajtotta a ruháját, így a szellő, amely oly lágyan fújt, lehűtötte Sophie hasát. És akkora férfi lehajolt és belényalt, minden különösebb gond nélkül megtalálva a klitoriszát, miközben az ujjai belülről őrjítették Sophie-t. Egy röpke pillanatig felmerült benne a pánik gondolata, majd a szeme felett összefonta a karjait, és hagyta, hogy a teste elvigye, ahova a férfi vinni akarja. A szája forrósága éltette, meg a ritmus, amit felépített benne és a mellei reszketése és nngása, ahogy a feszültség egyre magasabbra hágott benne. Phin a földhöz szorította és a stégen tartotta a lány testét, miközben Sophie eszét vesztve mozgott a férfi szájának és ujjainak feszülve. Hagyta, hogy mindent ő csináljon, és az élvezet épült, épült, egyre épült, míg végül érezte a vérében az első áramlatot. Feljajdult a sötétségben, Phin szájának feszülve reszketett, és a férfi újra és újra visszahozta őt, miközben Sophie a világon semmit nem tett, és az egész fenséges volt. Amikor végül Phin abbahagyta, Sophie ott feküdt, hagyta, hogy az agya lassan visszakerüljön a helyére, és érezte, hogy teste minden izma és idegszála ünnepel. Phin visszahúzta rá a bugyiját, adott egy csókot a hasára, amitől Sophie ottani idegszálai 55

összerándultak. A férfi ekkor lesimította Sophie ruháját a keze hátával, aminek a súlya csodás érzés volt. A lány mindeközben ott feküdt és arra gondolt, hogy bűntudatot és hálát kellene éreznie, de túlontúl jól érezte magát ahhoz, hogy bármit tegyen. Phin elnyúlt mellette, Sophie félrefordította a fejét, hogy láthassa, és szinte meglepődött, hogy a férfi hever mellette. A polgármester, nem akárki! - Szóval te vagy az - mondta mély, kielégült hangon. - Ühüm - felelt Phin. - Én lennék. Milyen gyorsan felejt az ember. Különös volt, hogy nem érezte szükségét, hogy gondját viselje a férfinak szex után. Nincs kapcsolat, amit ápolgatni kell. Nincs ego, amit simogasson. Újra felnézett a csillagokra, és elégedetten lebegett a poszt-orgazmusos gondtalanságban. - Hát, napokra eltűntél.- Dolgom volt - mondta. - Odafönt minden oké? - Hihetetlen volt - mondta a lány udvariasan. - Tudom - felelte erre Phin, és Sophie örömmel konstatálta, hogy nem járnak egymással, így nem kell megölnie a férfit, amiért ilyen arroganciával párosul, hogy mindig igaza van. - Azt hiszem, ahhoz a részhez értünk, ahol valami szépet mondasz rólam - mondta Sophie nemtörődöm hangon. - Miért? - kérdezte Phin. - Nem csináltál semmit. Sophie álmodozva nézett fel a csillagokra. - Azt hiszem, végül is kedvellek. Következetes vagy. És hozzáértő. Tudod, Cincinnatiben nem jutnak nekünk ilyen csillagok. - Sok minden van itt, amiből nem jut nektek Cincinnatiben - mondta Phin. - Igazság szerint, az egyikben épp most volt részed. - Szólhatnék Br... - kezdte Sophie. - Óh, nem. - Felült, belemarkolt a dermesztő bűntudat, és a valóság újra a mélybe rántotta. Phin felsóhajtott. - Most meg mi van? - Megcsaltam a barátomat - mondta Sophie. - Még csak nem is gondoltam rá, egyszerűen igent mondtam neked és megcsaltam őt. Mekkora mocsok vagyok. - Nem csaltad meg - mondta Phin. - Bár említhetted volna őt előbb is. Sophie mindazt a megvetést belesűrítette a pillantásába, amit maga iránt érzett. - Mintha érdekelne téged! - Nem érdekel - válaszolta Phin. - Csak szeretem megszerezni a lehető legtöbb infót. Elfordította a fejét és Sophie szemébe nézett. -És a fenébe is Sophie, mindig azt érzem, hogy valamiért fenntartásaid vannak velem szemben. - Az nem kérdéses, hogy ma este nem voltak fenntartásaim - mondta Sophie, és nem tetszett neki a férfi tekintete, mint ahogy az irány sem, amerre a beszélgetésük haladt. - Nem hiszem el, hogy megcsaltam Brandont! Afem vagyok csalárd, de istenem, neked jól hanyatt dőltem. - Sok nő megtette már - mondta Phin. - És nem csaltál, úgyhogy hagyd abba az önostorozást! Hacsak nem élvezed. - Hogyan is ne lenne ez megcsalás? - akadékoskodott Sophie. - Szexeltünk. Épp itt, ezen a stégen. Itt voltam. Emlékszem. - Nem szexeltünk - mondta Phin. - Én is itt voltam és én nem szexeltem. Túl részeg vagy a szexhez. Visszaélnék a helyzettel. - Hogy mi? Ez a legostobább dolog, amit valaha hallottam. - Sophie felállt, lehunyta a szemét és teste visszaidézte, milyen kitűnő érzésben volt nemrég része. Ami rettenetes dolog a részéről, emlékeztette magát, aztán egy kicsit kinyújtózott, hogy az izmai emlékezhessenek még egy kicsit. - Szexeltünk - mondta, és a teste táviratban igazolta ezt vissza: Megvolt! Lenézett Phinre, aki még mindig elnyúlva hevert a stégen, és a gondolat, hogy mit tudna tenni a férfi teste az ő testével, arra késztette, rúgjon belé. És aztán másszon rá. Félrenézett. - És most megyek, felhívom a szeretőmet és elmondom neki, micsoda utolsó alak vagyok, és hogy remélem, megbocsát. Köszönöm szépen a kellemes estét. Többször ne csináljuk! Lesétált a stégről és érezte, ahogy a hűvös fűszálak megérintik a lábuj jait, amikor Phin 56

utána szólt: - Várj, Julie Ann! Szép kivonulás volt, de itt felejtetted a cipőd. Sophie visszafordult, és nézte, ahogy a férfi talpra áll, és felkapja a cipőit. Elindult Sophie felé és odanyújtotta neki a lábbeliket. A lány elkapta a férfi tekintetét, és tüzet látott benne. És ettől újra megkívánta. Sophie felvette a cipőjét. - Nem vagyok Julié Ann. Még élek, és így is maradok. - Még egyszer utoljára Phin szemébe nézett, majd sarkon fordult, vissza a ház felé, a biztonság felé, el a kísértéstől. - Meglehet - szólt utána Phin, ahogy a lány távolodott tőle. - De a medve így is elkapott. Sophie összezárta a szemét és továbbment. Az ördög mégsem őbenne lakik. Lent van a stégen, és megői-jíti. A kutya kitörő örömmel fogadta, amikor bement a házba, amitől csak még rosszabbul érezte magát. Bezárva tartotta idebent, míg ő kint a stégen szexeit. Szörnyű anya volt. Kivitte a kutyát, elmondta neki, milyen csodálatos eb, majd felment egy hosszú zuhanyra, hogy lemossa magáról a bűnt. De nem ment; még mindig mindenhol magán érezte Phint. Hurrá, mondta a teste, csináljuk újra! Aztán feltette Dustyt vigaszként, bemászott az ágyba és felhívta Brandont, hogy a bűntudat új megvilágításba helyezze a dolgot. Elég jól működött: amikor a férfi beleszólt a telefonba - Halló? - Sophie-nak hányingere támadt. - Én vagyok az. - Nagyot nyelt. - Sophie? - Brandonnak olyan volt a hangja, mint akit elkábítottak. - Brandon, borzalmas ember vagyok - mondta Sophie. A kutya felugrott az ágyra, és ő megpaskolta kemény kis hordótestét. - Nem, nem vagy az - ásított a férfi. - Mi történt? - Szexeltem - mondta Sophie. - Na persze a pasi azt mondja, hogy ez nem volt szex, pedig az volt, és most felhívtalak, hogy az éjszaka közepén szörnyen érezd magad te is, csak hogy nekem ne legyen bűntudatom, és ez így még rosszabb. - Hogy érted azt, hogy „a pasi azt mondja, ez nem volt szex”? - kérdezte Brandon és már nem ásítozott. - Kiről beszélsz? - Egy fickóról, akivel itt találkoztam. A polgármesterről. Beszélget tünk és aztán megcsókolt és aztán a dolgok... kezelhetetlenné váltak. - Ha csak annyit tett, hogy megcsókolt, igaza volt. Nem szexeltetek. -Brandonnak kissé kelletlen volt a hangja. Sophie nem épp erre a reakcióra számított. - Nézd, tudom, hogy ügy érzed, nem figyelek oda rád eléggé, és fel kellett volna hívjalak korábban, de... - Épp eléggé figyeltél rám - mondta Sophie. - És több volt, mint puszta csók. Mert... - Egyszemen ráuntál az erényes út követésére. - Bosszús volt a hangja. -így aztán egy kis ártatlan izgalom kedvéért smároltál egyet egy hatalmi figurával. - Hogy tessék? - hőkölt hátra Sophie. - Még csak a nevét se mondtad ki! Azt mondtad, 6 a polgármester. Nyilvánvalóan ez fontosabb számodra, mint maga az ember. - A neve Phineas Tucker - mondta Sophie. - És azt hiszem, elsiklasz a lényeg felett. - Nem siklóm el semmi felett - mondta Brandon. - Azzal lázadsz a családodat számkivetetté tevő elnyomó szociális struktúra ellen, hogy a leg nagyobb hatalmú és legnépszerűbb híveit rontod meg. És most rá akarsz ébreszteni - szó szerint is -, hogy nem szánok rád elengedő figyelmet. - Én nem hiszem, hogy ez rólad szólna - tiltakozott Sophie. - Brandon, hatalmas orgazmusom volt a stégen. Bűntudat ide vagy oda, mégis elmentem. - A bűntudat hathat vágyfokozóként - mondta Brandon gépiesen. - Brandon, figyelj már egy kicsit! Kinyalt és én imádtam! És még... -Sophie keresgélte a szavakat, amiktől Brandon végre figyelne rá, és végül Phin kifejezését vette kölcsön. - Szét akarom kefélni az agyát! - Hangja megemelkedett, ahogy erre gondolt, és a düh őszintévé tette. - Ami azt illeti, még mindig szét akarom kefélni az agyát! Tényleg. Akarom! És mondd, 57

hogy elmeháborodott vagyok, de szerintem ez nem túl jó jel a kapcsolatunkat illetően. - Nem kell szavakkal sokkolnod, hogy elérd, figyeljek rád - mondta Brandon és Sophie legszívesebben megölte volna. - Amikor hazajössz, beszélgetünk egy nagyot, és helyre teszünk téged. Sophie a fogát csikorgatta. Talán nem akarja, hogy a helyére tegyék. Talán szeret magából kifordulva lenni. Talán elmegy megkeresni Phint, és meginvitálja, hogy fordítgassa még egy kicsit. - És igenis szexeltünk! Elmentem, és az szex. - Vibrátorral is elmész - emlékeztette Brandon. - Ne csinálj már ebből ekkora ügyet! Sophie úgy szorította a telefonkagylót, hogy már elfehéredtek az ujj-izületei. - Tudd meg, igenis szexeltem! - Jó neked - mondta Amy az ajtóból. - Kinek dicsekszel vele? - Brandonnak - mondta Sophie. - Hurrá! - Amy lehuppant az ágy végében, és elégedetten rugózott, a kutya pedig közelebb húzódott Sophie-hoz, az ingerült eb megtestesítőjeként. - Bocsi, kutyus. Phineas T. volt az , ugye? Sophie bólintott. - És Brandon most azt fejtegeti neked, hogy miért műveltél ilyet, és meg sem említi a vágyat vagy a kielégülést. Sophie újra bólintott. - Ki beszél hozzád? - kérdezte Brandon. - Amy - mondta Sophie. - Épp most foglalta össze a teljes mondanivalódat. - Óh, persze, a hugica, a pszichológiai zseni. - Brandon most hallatszott először ingerültnek. - Őrá feltétlen hallgass! - Oké, tisztázzuk! Nem érdekel, hogy Phin kinyalt, de féltékeny vagy, hogy a húgomat hallgatom helyetted? - Sophie feladta. - Brandon, azt hiszem, ez azt jelzi, hogy nem nagyon működik a kapcsolatunk. - Igen! - ujjongott Amy. - Már hogyne működne a kapcsolatunk! - Brandon most már igazán ideges volt. - Csak picit kiéled magad... - „Picit”? - Sophie megrázta a fejét. - Nem picit élem ki magam. Szétélvezem az agyam a folyóparton egy pasi mellett, akit alig ismerek! - Imádom ezt! - lelkendezett Amy. - Nekem ez kiélésnek tűnik - mondta Brandon. - Menj, aludj egy kicsit és józanodj ki! Reggelre megint önmagad leszel. - Várj egy percet... - Jó éjt, Sophie - mondta Brandon és letette. . - Ezt nem hiszem el! - Sophie a kagylót bámulta. - Kit érdekel? - mondta Amy. - Nagyszerűt szexeitél.- Phin és Brandon szerint nem. Sophie visszatette a helyére a kagylót. - Ezek szerint a majmok szerint ez egyáltalán nem számít szexnek. - Várj, értem már. Csak orális szex volt. - Amy szeme elkerekedett. -Tisztára olyanok, mint Clinton! - Hát, ez kiút nekem - mondta Sophie. - Úgy tűnik, mégsem vagyok csaló. És Brandon azt mondja, hogy amikor hazamegyek, majd helyre tesz. - Valóban? - Amy hangja hűvös volt, és Sophie bólintott: - Igen. - Nem bírom Brandont - mondta Amy. - A polgármestert azonban jóváhagynám. De csak egy rövid időre, persze. - Én viszont nem - mondta Sophie, és Phinre gondolt a sötétben és a kezére meg a szájára, és újra megborzongott. - Csak újra meg akarom kapni. De ezúttal az egészet akarom, a teljes fallikus módozatot. 58

- A Fallikus Módozat. - Amy vigyorgott. - Ez úgy hangzik, mint valami techno-triller. Tom Clancy; A fallikus módozat. Azt hiszem, rá kéne hajtanod. - Nem megy. - Sophie visszacsúszott a párnáira és igyekezett nem a ráhajtásra gondolni, de mégis, csak ezen járt az esze. - Nem csalhatok újra. De óh, istenem, Amy, annyira jó volt! - Tudod, soha nem hallottam tőled olyat, hogy „Istenem, annyira jó volt!” Brandon után mondta Amy. - És most itt a polgármester, akinek úgy látszik, rááll a keze a klitoriszra. Sophie-nak minden szándéka ellenére megrándult a szája. - Óh, igen. Olyan helyekre jutott, ahol nem járt előtte senki. Ráadásul úgy tűnik, jól követi az irányítá.st. - A jövőd egyértelmű. - Amy rámosolygott. - Dobd Brandont és lépj tovább a Fallikus Módozat felé. Persze én hangsúlyoznám, hogy ez csak egy módozat, és hogy előbb le kell csusszannia a hasadon, mielőtt megkapja az ő részét. Sophie abbahagyta a mosolygást. - Nem lehet. Phin egy amolyan őrült fantáziakép volt, szex egy pasassal, akit nem ismerek, aki levesz a lábamról a folyóparton, meg ilyesmi... - Már attól is megszédült kicsit, hogy belegondolt. - De még csak abban sem vagyok biztos, hogy tetszik nekem... - Habár imádom, amit művel, istenem, nagyon imádom! Sophie még mélyebbre vackolta be magát az ágyba és elűzött minden Phinnel kapcsolatos gondolatot. Valószínűleg vissza se fog jönni. Nem hinném, hogy ő valami jól érezte volna magát. Leginkább csak vitatkoztunk. - Sokat kell még tanulnod a férfiakról - mondta Amy. - Ha kibeszélt a bugyidból, akkor jól érezte magát. És még ha reggel rendben is leszel, este újra akarni fogod őt. Erre való a sötétség. Hogy olyan pasikra vágyjunk, mint Phin. - Jó éjt!- mondta Sophie, mire Amy elnevette magát, és kiment a szobából. Olyan pasikra, mint Phin. Sophie újra a férfire gondolt. Phin annyira elengedett, gondtalan és nyugodt volt mellette. Ekkor felidézte, ahogyan a férfi szája végigcsókolta a testét és megremegett. Felidézte, ahogy a keze forrón a testére tapadt, ahogyan az ujjai benne voltak, elképzelte, milyen érzés lehet, ahogy keményen belehatol... Sophie a fejére húzta a párnáját. Phin olyan szexi volt. Őis szexi volt. Ez annyira helytelen volt Sophie részéről. De, óh istenem, annyira jó érzés volt. Egy órával később feladta, és újra lejátszotta magában az egészet, bőven elmélázva azoknál a részeknél, amelyek különösen perverzek voltak és, rá nem jellemző módon, kijavítgatva a kínos részeket. Mire sokadszorra nézte újra, már annyira csillogó volt, hogy lehetett volna akár egy filmbeli szexi jelenet is. Hoppá! Az helytelen lenne, mondta magának, de az agya tovább kattogott, átírva az éjszakáját, és egy pár perc múlva feladta, lement, kinyitotta a PowerBookját, a kutya pedig sóhajtva eredt a nyomába és leheveredett a lábánál. - Bocs - mondta neki Sophie. Aztán elkezdett gépelni. - Csodaszép reggelt! - mondta Phin, amikor lement a reggeliző asztalhoz. Megcsókolta Dillie feje búbját. - Legyőzöd őket ma, kölyök? Dillie kihúzta magát a softball-mezében. - Aha. Készen állok. - A Tuckerek mindig készen állnak. - Leült, felkapta a narancsleves poharát és meglátta anyja összehúzott szemét. - Mi az? - Jó estéd volt tegnap éjjel? - kérdezte a nő. Phin letette a narancsleves poharát. - Hogy mondod? - Azt kérdeztem, jó estéd volt-e tegnap éjjel a Tavernában azokkal a filmesekkel? kérdezte Liz. Dillie elkomorult. - Nem is ezt kérdezted! Liz átnyújtott Dillie-nek egy megvajazott muffint. - Egyél, kériek! - Újra Phin felé fordult 59

és kobraként mosolygott rá.- Igen - mondta Phin és a mosolyt hasonlóval viszonozta. Pompásan éreztem magam. Mit mondott még Virginia? - Megragadott egy muffint, és megvajazta, miközben újradrótozta az agyát az önelégült elégedettségből a védekezési pozícióba. - Azt javasolta, elvihetnéd Rachelt moziba. - Nem járok moziba - mondta Phin. - Különösen nem Rachellel. Nagyon fontos softball meccsre megyek ma délelőtt, és ott szükség van a teljes figyelmemre. - Csak a Kék Madarak játszik - mondta Dillie. - Gond nélkül megverjük őket. - Sose engedd el magad, Dili - intette a kislányt Phin, és közben egyik szemét anyján tartotta. - Azok lepik meg az embert, akik veszélytelennek tűnnek. - Tényleg azt gondoltad, hogy senki nem fog beszélni? - kérdezte Liz. - Reggeli előtt nem - mondta Phin. - Az isten szerelmére, szombat van! - Te vagy a polgármester - mondta Liz. - Tekintélyed van. Az embereket érdekli, mit művelsz. Felelősséggel tartozol ennek a városnak. - Én mázlista. Kaphatnék egy kis tojást? - Odanyújtotta a tányérját Liznek, ő pedig telerakta, miközben beszélt. - Ahogy mondtam, nem jó ötlet, ha a filmes emberekkel érintkezel. Virginia mostanra már mindenkinek elmondta, hogy... - Mit mondott el mindenkinek? Hogy megittam egy pár sört a Tavernában? Ez aztán a világraszóló hír. - Hála az égnek, hogy Virginia nem volt ott a Whipple-stégen. - Mit...? kezdte, de aztán megdermedt, ahogy utólag beugrott neki, hol is volt a Whipple-stég. Szemben a folyó túloldalán élő Garveyékkal. Nem közvetlen szemben. Egy kicsit feljebb. De így is túl közel. - Mit mondott még Virginia? - kérdezte az anyját. - Csak ennyit. - Átadta fiának a tányérját. - Ezek szerint lemaradt valamiről? Phin hátradőlt a székében, a mennyezetre meredt, és újragondolta a dolgokat. Tuti, hogy kurvára elvesztette az eszét. Három vagy négy sör, és Sophie, amint azzal a szájjal azt mondja, hogy „züllöttnek kéne lennem”, és máris elfelejtette, hol van, ki is ő, és rávetette magát a lányra. Na persze Sophie meg azt felejtette el, hogy barátja van, úgyhogy nem volt egyedül. A vágy pokoli dolgokat tud művelni az ember memóriájával. És erkölcseivel. És a józan paraszti eszével. - Mit tettél? - kérdezte Liz. Phin felegyenesedett a székben és megevett egy villányi tojást. - Kitűnő reggeli! Köszönöm. Liz lehunyta a szemét. - Valami szörnyűségről fogok hallani? - Nem - mondta Phin. - Mostanra már hallottad volna. - Mi szörnyűséges? - kíváncsiskodott Dillie. - Semmi - mondta Phin. - Minden nagyszerű. De most is azt mon dom, jobb, ha figyelsz azokra a Kék Madarakra. - Stephen a hasznára fogja ezt fordítani - mondta Liz. - Stephen Virginiával bújik ágyba - mondta Phin. - Kell, hogy tegyen valamit az izgalomért. - Ne légy pimasz! - mondta Liz. - Ne juttasd semmilyen előnyhöz. És maradj távol attól a filmes népségtől. Megszólalt a telefon, és Phin elmenekült, hogy felvegye. Amikor visz-szajött, Liz megkérdezte: - Ki volt az? - A filmes népség - mondta Phin. - Biztosítékokra van szükségük. Kiviszek nekik egy párat ma délután. - Ne tedd ezt! - mondta Liz fenyegető hangon. 60

- Ne parancsolgass! - szólt vissza Phin legalább annyira éles hangon. - Kaphatok még egy muffint? - kérdezte Dillie, és amikor Phin ránézett, látta, hogy a kislány szemében aggodalom ül. - Ha eszel még egy muffint, nem fogsz hányni a meccsen? - kérdezte a kislányt. - Nem. - Dillie Phinről Lizre nézett, majd megint vissza az apjára. - Ti most veszekedtek? Sosem veszekedtek, de ez most olyan, mint egy veszekedés, és én nem szeretem. - Minden rendben, Dillie - mondta Liz. - Az apád ostobán viselkedik, de nem haragszunk egymásra. - A nagyi nem a saját dolgával törődik - mondta Phin. - De nem ha ragszunk egymásra. Tuckerek vagyunk. - Jól van - mondta Dillie. - Pedig úgy hallatszott, hogy haragszotok. - Ami pedig a Kék Madarakat illeti - kezdte Phin, és elterelte a lánya figyelmét egy kis softball-stratégiával. Az asztal túloldalán az anyja hűvös tekintettel meredt rá és egyáltalán nem terelődött el a figyelme. Amikor Sophie újra lejött, már dél volt. Elhessegette az előző éjszaka em lékeit, megpróbálta felhívni Brandont, de csak az üzenetrögzítőjét érte el, elásta a rózsaszín ruhát a szekrény legmélyére és elhatározta, hogy Jobb Ember lesz, most hogy felkelt a nap. - Sokáig fenn voltál tegnap este, mi? - kérdezte Amy, ahogy Sophie belépett a konyhába. Vastagon megvajazott pirítóst rágcsált, a kopott fa-asztalnál ült, ahol Clea a forgatókönyv lapjait olvasta. Dusty a „Mama's Little Girl” című dalt énekelte a háttérben, a nap besütött a konyhaablakokon és a kutya lihegve felnézett, majd csóválni kezdte kurta kis farkát, amikor meglátta Sophie-t. Pokoli hőség volt, de Sophie kezdte jobban érezni magát. - Hello, bébi - köszönt oda a kutyának, és lehajolt, hogy megsimogassa. Aztán odament a hűtőhöz, hogy öntsön magának egy pohár gyümölcslevet. -Négyig fent voltam... - Elhallgatott, amikor rájött, mit olvas Clea. Ja, igen. Az ott... - Elképesztően jó! - mondta Clea. - Istenem, fogalmam sem volt, hogy egyáltalán ki tudsz találni ilyet. - Igaza van - mondta Amy kerekre nyílt szemmel. - Nyilvánvalóan megihlettek. - El ne kezdd! - intette Sophie. - Persze, ezt nem tudjuk lefilmezni... - mondta Amy, de Clea közbeszólt: - Nos, talán... - ... de beszéltünk Cleával- folytatta Amy -, és szerintünk kéne írnod egy másikat, ezúttal egy teljes szerelmi jelenetet. - Amy hatalmasat harapott a pirítósából, majd teli szájjal hozzátette: - Egyfajta Faüikus Módozatot, tudod? - Nincs időnk lefilmezni egy Fallikus Módozatot - mondta Sophie megsemmisítőén. Holnap hazamegyünk. Vár a munka. - Nem igazán - mondta Amy, és Sophie a gyümölcsleves pohárral félúton a szája felé megdermedt. - Igazából lemondtam minden munkát, mielőtt elindultunk - mondta Amy. - De nincs semmi gond, mindenkit átküldtem más cégekhez, én csak... Sophie nagy svunggal leült. - Más cégekhez. - Az a sok munka. Az a sok bevétel. Odalett mind. - Azt akartam, hogy elég időnk legyen, hogy jól csinálhassuk ezt -mondta Amy, és hadarni kezdett. - És most lesz időnk és lefilmezhetünk egy igazán jó Fallikus Módozatot. És te, khm, megírhatnád ma éjjel. - Nem - ingatta a fejét Sophie. - Amynek igaza van - mondta Clea. - Egy nagy befejezést kell felépítenünk. - Feltartotta a szövegkönyvet. - Ez itt jó, de még nem komplett, tudod? - Tudom hát - mondta Sophie. - Hidd el, nagyon is tudom! - Amyre nézett, aki a pirítósára 61

koncentrált és csakazértis vidám volt, dacára annak, hogy lerombolta a vállalkozásukat. - De ez egy rövid, nem-pornográf film! Nem kell bele szexjelenet. - Próbálta elvenni a szövegkönyvet Cleától, aki a háta mögé tartotta azt. - Ne légy pmd, Sophie! - mondta. - A szex nem feltétlen pornó. Amy még hozzátette: - Igen, ne légy pmd, Sophie! Talán ez is olyasvalami veled kapcsolatban, amit Brandon helyre tehet, amikor visszamész Cincinnatibe. Ekkor odakint kocsiajtó csapódott és Clea azt mondta: - Robi - és már ott sem volt. - Szóval lezártad az üzletet - mondta Sophie. - Szabaddá tettelek - javította ki Amy. - Ha nem tettem volna, megpróbáltál volna visszamenni és egyedül folytatni. Most szabadon kitalálhatod, mit akarsz... - Koszi! - mondta Sophie. - Azt akarom, hogy legyen munkám. Ne tegyél több szívességet! - Sziasztok! - robbant be a konyhába Rachel, mire Sophie kezéből ki esett a pirítós. Nézzétek, mit találtam! - Egy papírzacskót ejtett az asztalra, amiből kigurult egy tapétaragasztós doboz, majdnem felborítva Sophie gyümölcslevét. - A maradék tapéta! Aztán, Sophie elszörnyedé-sére, előhúzott nyolc tekercs ősrégi tapétagurigát. - Amikor mondtátok, hogy Clea anyja visszavitte, arra gondoltam, hogy biztos a mi boltunk volt az, így elmentem és megnéztem a régi raktárban és ott is volt. Hát nem nagyszerű? Rachel annyira boldognak tűnt, hogy Sophie azt mondta: - Abszolút! - és próbált mosolyogni. Már csak ez kellett! Egy konyha teli nyamvadt mutáns cseresznyékkel. - Várjunk csak! - mondta Amy, és felkapott egy gurigát. - Ezek nem cseresznyék! - Tudom - mondta Rachel. - A guriga címkéjén az állt, hogy Almavirágzás ideje. De Whipple volt ráírva, és hány tekercs konyhai tapétát vehetett Clea anyja? - Almák? - Sophie a falat nézegette. - Ezek almák? Nem, ezek cseresznyék!- Nem, nem azok - mondta Amy és a tekercsről a falra sandított. - Al mák. Ez itt ugyanaz a tapéta. Valami okból kifolyólag eltűnt a sárga, így kékes-lilásak lettek. Ezért hitted azt, hogy cseresznyék. - Nem cseresznyék? - Sophie kinyitott egy gurigát és kiterítette. A tekercsen határozottan almák voltak. Csúnya, narancssárgás pirosas almák, de akkor is almák. - Na mindegy - mondta Rachel. - Most már megcsinálhatjátok az egész konyhát, és aztán tudsz írni! Annyira elégedett volt magával, hogy Sophie-nak nem volt szíve elszomorítani. Köszönjük, ez igazán kedves volt tőled, Rachel. - Szívesen - mondta Rachel. - Óh, és jött valaki más is. - Coreyék - mondta Amy. - Clea bérelte fel őket tegnap, hogy kifessék a házat. Látnod kell őket. Úgy néznek ki, mint Stan és Pan a gimiben. - Nem - mondta Rachel. - Coreyék már kint vannak. Ez valami új ipse, aki fekete Porschéval gurult be, épp amikor bejöttem. Nem láttam még... Sophie elkomorult. - Zane. - Jaj, ne! - mondta Amy. - Zane Black, az a híradós pasi? - kérdezte Rachel. - Király! - Sokat kell még tanulnod, Rachel - mondta Sophie és elindult az elülső veranda felé. Sophie úgy gondolta, hogy eleget látott Zane Blackből, amikor lefilmezte az esküvőjét Cleával, de most, hogy a napperzselte udvaron át jött a veranda felé, hírolvasói mosolyt ragasztva a szájára annak ellenére, hogy Clea mogorva arcot vágott mögötte, megdöbbentette, mennyire hasonlít Frankre. Jóképűbb volt, és kevésbé hízelkedő, de a hasonlóság így is erős volt. - Kezdek mintát felfedezni itt - mormogta oda Amynek, aki azt mondta: - Igen, add hozzá ehhez Davyt és Robot, és meg is van a négy megbízhatatlan sötéthajú pasi. - Stephanie! - üdvözölte Zane. - Sophie - javította ki Sophie. - Persze, persze, Sophie. - Feljött a lépcsőn és mélyet szippantott. - Nincs is jobb a vidéki 62

levegőnél. - Ez döglött halszag - mondta Amy. - Nem nagyon esett mostanában, és a folyó leapadt de Zane már elvesztette az érdeklődését, elnézett a lány mellett és szélesebb lett a mosolya. - És ez meg kicsoda? Sophie megfordult. Rachel a szúnyoghálós ajtón belül állt, és úgy nézett ki, mint egy szőke sütiszelet. - Óh. Ez itt Rachel, a produkciós asszisztensünk. Rachel addig óvatos mosolya Zane irányába ekkor egész arcát elöntötte, amikor meghallotta, milyen titulussal illették. - Üdvözlöm, Mr. Black -mondta, de a mosolya Sophienak szólt. - Szólíts csak Zane-nek, mindenki így hív - mondta Zane. - Nem mindenki - mormolta Amy a foga közt. - Néhányunk „faszfej”-nek hív. Követték Zane-t és Cleát a házba, és Clea azt mondta: - Mondtam, hogy ne gyere! - Ne légy nevetséges! - mondta Zane. - A feleségem vagy. - Erre azelőtt kellett volna gondolnod, hogy elvetted a pénzem és lefeküdtél azzal a meteorológus csajjal - mondta Clea és bement a konyhába. - Meteorológus csaj? - kérdezte Amy. Zane követte Cleát és arcán merev mosoly ült. - Oké, nekünk most ki kéne mennünk az elülső verandára, hogy ket tesben megbeszélhessék ezt - mondta Sophie Amynek és Rachelnek. A konyhában Clea elkezdte Zane fejéhez vagdosni, hogy mégis mit gondol róla. Jó kis szófordulatokat használt, és mindezt úgy adta elő, akár egy árverés vezetője. - Vagy talán mégsem - mondta Sophie, és mindhárman leültek a kanapéra hallgatózni. A kutya a lábuknál feküdt, szintén felszegett fejjel. Miután már vagy tíz perce hallgatták Clea listáját Zane bűneiről, melyek közt szerepelt a lopás, a házasságtörés, az, hogy nem várja meg Clea orgazmusát, hogy megakadályozza őt abban, hogy újra beindítsa a karrierjét, hogy nem biztosít neki meleg, gondoskodó környezetet, Amy azt mondta: - Mindez jobb lenne, ha lenne popcornunk. Öt perccel később, amikor Zane kifejtette, hogy Clea hibája, hogy meg csalta, mert hideg volt vele és tartózkodó, nem olyan, amit az ember elvár a feleségétől, mert neki is meleg, gondoskodó környezetre van szüksége, Sophie azt mondta: - Mindez jobb lenne, ha lenne alkoholunk. Kisvártatva aztán, amikor a vita a tetőfokára hágott, és Zane közölte Cleával, hogy soha nem látja viszont a pénzét, ha elhagyja őt, Amy azt mondta: - A pokolba a popcornnal! Elő Sophie gázsprayével, és intézzük el a kis tetűt!- Anyukám szerint ő a legnagyszerűbb mondta Rachel. - Na, majd mikor elmesélem neki mindezt... Kint a konyhában Zane az erkölcsösségében megsértett férjet kezdte adni. - Hiheteden, hogy azt gondoltad, elköltőm azt a pénzt. Az ördögbe is, én nem az az átkozott Dempsey-srác vagyok, akivel régebben jártál. Bennem bízhatsz! Sophie felegyenesedett a kanapén, de Amy rászólt: - Csak nyugi, csajszi. - Nos hát igen, vele kellett volna maradnom - mondta Clea. - Ő sosem vett el tőlem semmit, és gondoskodott is rólam. Csak épp te azt mondtad, hogy te jobban csinálnád, emlékszel? És én hülye, hittem neked. Amy azt mondta: - Látod? Megbánta - és Sophie ellazult. - Én gondoskodtam rólad - mondta Zane. - Az isten szerelmére, Clea, Cincinnati egyik legnagyobb házában élsz! - A pénzem lenyűlása mióta nyíijt nekem biztonságot? - visította Clea. - A meteorológus lányról már nem is beszélve - tette hozzá Amy. - Nem loptam el - mondta Zane. - Mondtam már, egy offshore számlára tettem, és ott is marad, amíg ki nem veszem onnan, szóval, ha akarod a pénzt, akkor a feleségem maradsz. - Szóval erről van szó? Tudtad, hogy unom a hülyeségeidet, így eldugtad a pénzt, hogy ne 63

tudjak lelépni. - A feleségem vagy... - Nos, nem fog menni - mondta Clea. - Mert az ügyvédem rá fog kényszeríteni, hogy előadd. És ezt a farmot is eladom, és Frank azt mondja... - Óh, istenem, már megint Frank - mondta Zane. - Frank a Nagyszerű. Frank a Csodálatos. Lépj túl a gimin, Clea, ő nem... - Itt ingatlanfejlesztő - mondta Clea. - Vett már földet korábban az apámtól és azt mondja, ad nekem hétszázötvenezer dollárt a farmház körüli föld maradékáért. Amikor visszakapom, amit elloptál, közel hárommillió dollárom lesz, és ha elküldöm ezt a videót Leónak... - Leónak? Az én feleségem nem fog Leo Kingsleynek dolgozni! - Úgy látszik, nem sikerül felfognia a lényeget - mondta Sophie, épp mikor Clea azt mondta: - Zane, többé nem vagyok a feleséged. Vége! - Nincs vége, hacsak nem akarod nekem adni annak a három miUának a felét - mondta Zane, és ezúttal hosszú csönd következett a konyhában. - Nem tennéd meg! - mondta Clea. - Az ördögbe is, dehogynem! - mondta Zane. - Ha azelőtt hagytál volna el, hogy megkaptad a pénzt, te is lenyúltad volna az én vagyonom felét. Nos, én pedig lenyúlom a tiéd felét, csillagom. - Amikor Clea csöndben maradt, folytatta. - De nem kell idegeskedned, megvan az egész pénz biztonságban egy offshore számlán. Ha valaha szükségünk lesz rá, csupán egy telefonhívás választ el tőle minket. - Bizonyítsd be! - mondta Clea. - Látni akarok egy banki kimutatást, vagy valamit. Azt akarom, hogy... - Azzal meg mégis mire mennél? - kérdezte Zane. - Istenem, semmit nem tudsz a pénzügyekről! Higgy nekem! - Na, ne - méltatlankodott Amy. - Szükséged van rám, Clea - ügyeskedett tovább Zane. - Azt hiszed, tudsz gondoskodni magadról? Sose tudtál. Mindig volt körülötted valaki, aki az apucid volt. És én vagyok mind közül a legjobb. Azt hiszed, Leo majd gondoskodik rólad? Az egyetlen ok, amiért egyáltalán szóba áll veled, az, hogy meg akarja csinálni a Clea ruhával 2-t. Talán ezt szeretnéd? Sophei Amyre meredt és úgy kérdezte: - Clea ruhával 2? Amy vállat vont. - Nem, azt nem akarom - mondta Clea. - De vannak más projektek, amiken dolgozhatom Leóval. Sophie írt néhány remek dolgot, és ír többet is. Ö... - Sophie még a Sesame Street-nek se tudott írni, nem hogy Leo Kingsleynek - mondta Zane, és csak úgy csöpögött a hangjából a megvetés. -Az ördögbe, nézz csak rá, ő talán a legkevésbé izgalmas nő, akit ismerünk. Annyira elfojtott, hogy szextelen. Sophie érezte, hogy elpirul. - Gázsprayt ide! - Különben is, megmondtam, a feleségem nem forgat filmeket Leo Kingsleyvel - mondta Zane Cleának. - Most pedig menj és pakolj össze! A verandán megvárlak, aztán együtt hazamegyünk. Hallották, amint Clea felviharzik a konyha lépcsőin, majd becsapja maga mögött a hálószobája ajtaját. Zane lejött a nappaliba. Pokoli dühösnek tűnt, de egyben győzedelmesnek is. - Mindent hallottatok? - kérdezte őket, és Amy azt felelte: - Úgy valahogy. De lenne néhány kérdésünk. A meteorológus csajról. Tényleg...? - Összepakolhatjátok a filmes szarságaitokat - mondta a férfi. - A feleségem nem szerepel ebben az átkozott filmben, hanem hazajön velem. - Óh, nem - mondta Rachel, de Sophie hozzátette: - Azért megvárjuk, míg ezt ő is megerősíti. Zane megrázta a fejét, - A feleségem azt teszi, amit én mondok. Egy nap majd megérted. - „És egy szép nap holtan esel össze és én vörös ruhában megyek el a temetésedre!” 64

mondta Sophie. Zane felhorkant és kiment a verandára. Hallották, hogy egy autó fordul a házhoz vezető útra és Rachel fel kelt, hogy megnézze, ki az. - Lutzék jöttek, - Csak szép idők várnak ránk! - mondta Amy, és összekulcsolva előrenyújtotta kezeit. A kanapén üldögéltek és hallgatták, amint Frank meg Georgia Zane-t ajnározzák a verandán. - Egy igazi híresség itt, Kísértésben - mondogatta újra és újra Georgia, míg Rob ki nem jött a verandára, roppant ingerülten. - Az az alak - mondta, és Rachel bólintott. - Micsoda lúzer! - mondta Rob és leült. Sophie várt, hátha bővebben is kifejti, de láthatóan úgy érezte, eleget mondott. Jó, szóval Rob nem volt valami mély. Ahogyan kinézett, erre nem is volt szüksége. Azt leszámítva, hogy eljön majd a nap, amikor többé nem fog így kinézni, és akkor Frank válik belőle, - Tudod, lehet, hogy Clea odafönn van és pakol - mondta Amy, de ekkor Clea lejött a lépcsőn a vörös-fehér ruhájában, készen a filmezésre, és Robra mosolygott, amikor meglátta a fiút. - Óh, hát szia - mondta, és a srác felugrott a kanapéról, közben jól oldalba vágva Rachelt, - Csodásan nézel ki! - mondta Cleának, - Akkor még mindig forgatunk? - kérdezte Amy, - Természetesen! - felelte Clea és kiment a verandára Robbal, hogy kínozza a férjét. Mindent bele, gondolta Sophie, és jobban utálta Zane-t, mint életében valaha. Egy órával később Sophie már kimerült attól, ahogyan a dühöngő egókat nézte a poros udvaron. Georgia undorítóan flörtölt Zane-nel (közben egyik szemét Frankén tartva), miközben Zane undorítóan flörtölt Rachellel (egyik szemét Cleán tartva), miközben Rachel udvariasan nem vágta a férfi fejéhez, mekkora barom. Mindehhez még a magáról teljesen megfeledkezett Frank tovább áhítozott Clea után, aki undorítóan flörtölt Robbal és egyik szemét mindenki máson tartotta, hogy megbizonyosodjék arról, ő áll a figyelem központjában. Sophie-nak megfájdult az egésztől a feje, de Amy örömmel filmezte, beleértve a most már élénkvörös víztornyot is, - Úgy néz ki, mint egy rúzs, aminek mellbimbója van mondta Sophie-nak. - Nagyon nőies, - Sophie Cleára nézett és azt mondta: - Épp elég volt mára a „nőies”-ből - és visszament a házba. A konyhaasztalnál ült, lábánál a kutyával és igyekezett a Fallikus Módozaton dolgozni, de Zane hangja egyre csak félbeszakította a gondolatait, - Szextelen - hallotta magában újra Zane szájából és azt gondolta. Te szemétláda, én nem vagyok szextelen. Jó, izgalmas talán nem volt, de szextelen biztosan nem, Zane-nek beszélnie kellene Phinnel, ez az, amit tennie kéne. Bár az meg mit bizonyítana? Ahogy arra már Phin is rávilágított előző éjjel, ő végezte a munka egészét. Igazából Sophie nem tett sétát a vad oldalon. Sokkal inkább csak megsétáltatták. Ami nem jelentette azt, hogy nem tudna tenni ott egy sétát, nem jelentette, hogy ne tudna szexi és izgalmas lenni. Ha jól belegondol, Kísértés volt a tökéletes hely, hogy elkanászodjon. Erről Phin jutott az eszébe, és Phin gondolatától magabiztossá vált. Ezt fogja tenni. A pokolba Zane-nel, egyszerűen megy és megkeresi Phint. És izgalmas lesz. Felkelt, hogy felhívja Brandont és elmondja neki, hogy a kapcsolatnak határozottan vége, de újra csak az üzenetrögzítőjét érte el. Nos, akkor egyelőre csak dolgozik kicsit egy izgalmas szexjeleneten, és utána hívja fel. Kétórányi kínkeseives próbálkozás után négyszer kísérelte meg felhívni Brandont, és hatszor kitörölte a szavakat a képernyőről, mert annyira osto bák voltak, ami azt igazolta, hogy Zane-nek igaza van, a fenébe is vele. Ráadásul a hőmérséklet eközben legalább öt fokkal emelkedett, és a saját izzadságában fürdött. Még a kutya is a hátára hemperedett és hevesen 65

zihált. Sophie a képernyőn lévő szavakra nézett és azt gondolta: És ez az összes heves zihálás, ami ebben a szemétben valaha lesz, majd újra kitörölte az egészet. Az okozta a nehézséget, hogy úgy próbáljon szerelmi jelenetet írni, hogy közben megmaradjon hölgynek. Ez lehetetlen volt. Abban a pillanatban, hogy az ember azt hiszi, szexről írni olcsó és undorító, az ember agya lefagy, és unalmas szemetet kezd írni. Pont olyan volt, mint a szexelés. Az ember vagy belead mindent, amije csak van, vagy meg sem éri a fáradozást. Valószínűleg éppen ez volt az oka, hogy a szex, amiben eddig volt része, nem érte meg a fáradozást. Hátradőlt és a falat bámulta és ezen az új gondolaton morfondírozott, a cseresznyék pedig visszabámultak rá. Nyilván nem jutott el hozzájuk a hír, hogy ők valójában almák. - Amy telefonált, és azt mondta, szükségetek van ezekre - mondta Phin a háta mögül, és Sophie felugrott a székről. - Utálom, amikor ezt csinálod - mondta és igyekezett a szívét kiszabadítani a torkából. Phin ledobta a doboz biztosítékot az asztalra és kihúzott egy széket. - Miért vagy ilyen ideges? - Nem vagyok ideges. - Sophie nem volt hajlandó a szemébe nézni. - Ingerült vagyok. Utálom ezeket a hülye cseresznyéket, és erre kiderül, hogy almák. Ha hozni akarsz valamit, amire tényleg szükségem van, hozz egy vödör fehér festéket. - Ha nem tetszenek, ne nézd őket - mondta Phin. - Nézz engem! - A cseresznyék egyre jobban néznek ki - mondta Sophie, és dacosan a falat bámulta. - Nem akarod elmagyarázni, hogy miért vagy rám dühös? - Nem vagyok dühös rád - mondta, és elkövette azt a hibát, hogy a férfira nézett. Még egy bűnronda konyhában, a hőségben ülve is mesésen nézett ki: nyugodt és kifogástalan volt, egy újabb átkozottul tökéletes fehér ingben. - Remek - mondta Phin. - Amy azt mondja, ma este eljöttök a Tavernába. Na persze, ezúttal mm nélkül iszod majd a light kólát. Sophie elfelejtette, milyen csodásan néz ki a férfi. - Azt iszom, amit akarok. És csak egy jó okot adj, amiért vissza akarnék menni abba a lebujba. Phin rávigyorgott és Sophie szíve elánilta és kihagyott egy ütemet. - Tegnap éjjel jól érezted magad, vagy nem? - kérdezte. - Miért adsz a kezembe egy ilyen felütést? - Visszafordult a Power Bookja felé, és igyekezett tudomást sem venni a bizsergésről, amitől kezdett szédülni. - Szinte könyörögsz, hogy valami lesújtót mondjak. - De nem fogsz. - Phin hátradőlt a székében. - Túl őszinte vagy. Le akarta törölni a pasas képéről azt a vigyort, azt akarta mondani neki, hogy szar volt, hogy teljességgel felejthető volt, hogy ő nem őszinte, hogy szélhámosok és hazudozók és deviánsok hosszú sorából származik és hogy kihasználta a férfit... De amikor elkapta a férfi tekintetét, nem tudta megtenni. - Jól van. Fenomenális volt! - Tudom - mondta Phin. Sophie-ban újra fellángolt az ellenszenv, - Tudod, a nők nem találják túl vonzónak az arroganciát, - Próbálod csiszolgatni a technikámat? - Ráférne. - Tegnap mégis hanyatt dőltél tőle. Sophie felszegte a fejét. - „Amikor először bejöttél reggelizni, amikor először megláttalak, azt gondoltam, jóképű vagy. De persze aztán megszólaltál.” - Szóval idegessé teszlek - mondta Phin. - Egyáltalán nem. - Mert ez egy filmes idézet volt, ugye? Tudod, ha ugyanezt könyvekkel tennéd, az emberek intelligensnek tartanának. 66

Sophie lejjebb eresztette a fejét. - Ha ez a nyomorúságos próbálkozás arra irányul, hogy újra elcsábíts, akkor szörnyen rosszul megy. - Én nem csábítom el a nőket. - Phin hátralökte a székét és felállt. - Egyszerűen a tárt karomba hullanak. - Roppant esetlen dolog a részükről - mondta Sophie, és egyszerre érzett megkönnyebbülést és csalódottságot, hogy a férfi máris megy. Visszafordult az üres képernyőjéhez, és gyűlölte, hogy Zane-nek igaza volt. - Egy fickó az imént szextelennek hívott - bukott ki rajta. - Téved - mondta Phin. - Akkor láthatlak este a Tavernában? Ott állt, magasan, szőkén, és képesen arra, hogy nem csak a Fallikus Módozatot adja meg neki, és mindazt az intenzív kielégülést, ami azzal járt, de a szerelmi jelenetét is. És ő akarta a férfit. Nem volt szextelen. Majd megfulladt, pusztán attól, hogy a férfi mellette állt. Be volt gerjedve. - Igen. - Sophie nyelt egyet. - Ott leszünk. - A férfi már indult volna, önelégülten, mint mindig, így utána szólt. - Amúgy imádom a víztornyot. Úgy néz ki, mint egy hatalmas rúzs mellbimbóval. Phin visszafordult. - Tessék? Sophie rámosolygott. - A víztorony. Most épp úgy néz ki, mint egy rúzs. Azt leszámítva, hogy van a tetején egy pukli. - Kifutó - mondta Phin. - Keményebb feladat volt meglátni, amikor barackszínű volt. - Most nem kemény - mondta Sophie. - Több szempontból sem. Imádnivaló. - Örülök, hogy tetszik - mondta Phin és elment, kicsit kevésbé önelégülten. Sophie visszatért a PowerBookjához. Képesnek kell lennie mindezt a tüzet hasznossá tenni. Koncentrálj, mondta magának, és újra megpróbálta megírni a szexjelenetet. Hétkor kétségbeesetten a konyhaasztalra fektette a fejét, és Amy így talált rá pár perccel később. - Nem megy? - kérdezte Amy. - Ne aggódj! Megkértem Phint, hogy javítsa meg a lassú lefolyót a konyhai mosogatóban ma este a Taverna után. És amint a konyhában van, milyen nehéz lehet elcsábítani? - Én nem csábítok. - Koncentrálj, Sophie - mondta Amy. - Az egyszeri pasid visszatér ma éjjel. Mit teszel ezzel kapcsolatban? - Fogalmam sincs. - Sophie Phinre gondolt, és elpirult a hőségben. - Talán most is ő kezdeményez majd, mint múltkor. És a föld megremeg, és mindkettőnknek nedvesen csillog majd a bőrünk, de persze nem leszünk túl kócosak. - Te nem szexelni akarsz - mondta Amy. - Te film-szexelni akarsz. Sophie belegondolt. Nem, én szexelni akarok. Egész nap próbáltam elérni Brandont, hogy szakítsak vele, hogy ma este bűntudat nélkül megkaphassam a polgármestert, de nem veszi fel a telefont. - Túl jól ismer - mondta Amy. - Tudja, hogy nem fogod megcsalni, így, ha nem ad neked esélyt arra, hogy kirúgd, akkor hűségesnek kell maradnod. - Nem kell hűségesnek maradnom! - Sophie az előtte álló éjszakára gondolt, és kezdett kételkedni. Végső soron, ennek része lenne az is, hogy leveszi a ruháját egy félig-meddig idegen előtt. - De valószínűleg az leszek. Nincsenek pasizós trükkjeim, és nem hiszem, hogy a polgármester kezdeményezne. Nem az az agresszív fajta. Az egyetlen oka, hogy tegnap kezdeményezett, az, hogy tulajdonképpen mocskos dolgokról beszéltünk. - Akkor tedd azt újra! - mondta Amy. - Nem hiszem, hogy képes lennék rá - mondta Sophie és a képernyőn lévő szeméthalmazra nézett. - Még csak írni se tudok mocskos dolgokról. - Pedig könnyű. Egyszerűen mondd neki, hogy „Dugj meg!” Onnan rajta a sor. - „Dugj meg!” - Sophie próbálta elképzelni, ahogy ezt mondja Phinnek. Nagyon nem 67

vallott rá. - Majd kitalálok valami mást. - Az egyszerű a legjobb - mondta Amy. - Használd a „Dugj meg!”-et, és írd meg azt a jelenetet! Óh, persze, gondolta Sophie. Aztán eszébe jutott Zane. A legkevésbé izgalmas nő, akit ismer, tényleg? Aztán eszébe jutott a stég. És Phin. És ismét felhevült. Dugj meg!- Dugj meg! - próbálta hangosan. - Ez az! - mondta Amy. - Dugj meg! - mondta Sophie újra, felment gyakorolni, és közben felvette Clea rózsaszín ruháját.

68

Hatodik fejezet

Aznap este kilenckor Phin Wes-szel szemközt ült a bokszban, és Sophie-t nézte, aki a farmház társaságának asztalánál ragadt. Kívánatos volt, mint mindig. - Amy ott van - mondta Wes. - Oda kéne... - Nem - mondta Phin és még mindig Sophie-t nézte. - Amint Amy rádöbben, hogy szüksége van rád, ide fog jönni, és akkor nem kell elviselnünk Frankét meg Georgiát. Habár miután odaadtad már neki azt a zuhanyrózsát, lehet, hogy nem mostanában fog erre rádöbbenni. Soha ne adj nőnek olyan szerkezetet, ami pótolni tud téged. Azt fogja használni, téged meg faképnél hagy. - Pokoli okos lány - áradozott Wes, ügyet sem vetve Phin szavaira. - Emellett vicces, éles eszű, és szókimondó. Tetszik nekem! - Próbálj másra gondolni - tanácsolta Phin. - Elmentem ma délután Stephen Garveyhoz - mondta engedelmesen Wes. - Azt mondta, ő majd gondoskodik a Dempsey lányok autójáról, hogy elkerülje a negatív hírverést a kampány előtt. Az volt a benyomása, hogy azért jártam nála, mert te odaküldtél. - Én? - Phin felvont szemöldökkel meredt rá. - Miért küldenélek én...? - Azt mondta, tudja, hogy ha rászállna a Dempsey lányokra, te bosszúszomjassá válnál, és ellene fordítanád a dolgot, így, hogy ilyen szoros kötelékek fűznek a filmes társasághoz. - „Szoros kötelékek fűznek”? - kérdezett vissza Phin, és gondolatai a kötelek meg Sophie felé kalandoztak. - Ő mondta, nem én. Sántikál valamiben, aminek biztosan köze van ahhoz a filmhez. A terem másik végében Sophie kinyújtózott, és Phin elvesztette az érdeklődését Stephen iránt. - Talán ha szépen kérdezem, Sophie elárul valamit a filmről. Wes elkerekedett szemmel nézett rá, - Szuper. Koncentrálj csak a lényegre! Hát azzal mi lett, hogy ő egy veszélyes nő, akivel nem jó kapcsolatba keveredni? Phin nézte, ahogy Sophie bólogat Franknek. Felejtsd el őt, gyere ide hozzám! - Nem is akarok kapcsolatba keveredni vele. Meztelenül akarom látni. - Ellenzem, hogy Sophie-t csak a szexre használd! - mondta Wes. - Kedvelem őt. És azt is gondolom, hogy veszélyes nő, amíg Stephen ezzel a filmes dologgal van elfoglalva. Különben is, van egy barátja Cincy-ben. Amy azt mondja, valami nagykutya pszichológus. Phin levette a szemét Sophie-ról és Wes-re meredt. - Micsoda túlfűtött beszélgetésed volt neked Amyvel! Még pár ilyen társalgás, és nem kell 1000 év, máris az ágyaiban találod magad. - Amy azt is mondta, hogy az alapján, amit Sophie-tól hallott, a pasas halálosan unalmas az ágyban. Úgyhogy a meztelen részre talán rá tudod venni, de hihetetlen ostoba dolog lenne, mivel holnap elmennek. - Mióta vagy az Erkölcsösség Őre? - Kedvelem Sophie-t - mondta Wes. - Ne csábítsd el, hogy aztán magára hagyd, különben letartóztatlak valamiért. - Rendőri túlkapás - mondta Phin. - Jut eszembe, ha szerencsével járok Sophie-nál, kölcsön vehetem az egyik bilincsedet? - Még mindig nálad van az, amit legutóbb vettél kölcsön. Phin, nem viccelek. Sophie többet érdemel a te cserbenhagyásos gázolásodnál, és Stephen túlságosan örül neki, hogy kétszer is jártál náluk. Maradj távol tőle! - Hé - mondta Amy, és lehuppant a bokszba Wes mellé. - Mizújs a bűnüldözésben meg a 69

kormányzásban? Phin nézte, ahogy Wes a lány felé fordul és a világa hirtelen kiteljesedik. Remek, gondolta. A lány elmegy, és kurvára össze fogja törni a szívét. A bárpultnál Rachel felállt, Sophie pedig szomorúnak tűnt. - Viszlát később - mondta Phin Amyéknek, és elindult, hogy meg tudja, mire van szüksége Sophie-nak. Fél órával korábban Frank leült Sophie-val szemben, barátságos-részegen, de nem tántorogva, és megkérdezte: - Na, mi a helyzet? - Minden oké - mondta Sophie, és úgy tett, mint aki nem veszi észre, amint Georgia bemászik mellettük Zane ölébe. Eléggé nehezére esett, mert eközben azt is tettetnie kellett, hogy nem látja Phint a terem másik végében. Azt tervezte, hogy megjátssza a nehezen megszerezhető nőt, de ha ez azzal jár, hogy sztereóban kell hallgatnia Frank ömlengését és Georgia bájolgását, akkor lehet, hogy hamarosan könnyebben meg-szerezhetővé alakul. Georgia hangosan megszólalt: - Micsoda fickó vagy te, Zane Black, nem akármilyen! Frank pedig vállat vont Sophie felé, és röviden felnevetett. Öt perc, csak az udvariasság kedvéért, és aztán irány a boksz. - Na és hogy megy a sorod? - kérdezte Sophie, próbálván társalogni, és túl későn kapott észbe, hogy jelen pillanatban ez egy igazán idióta kérdés volt. Frank ivott egy kis sört. - Óh, elég jól. - Kezdte lehámozni a címkét az üvegről. - Mindig is ezt akartam. Szóval elég jól. - Szeme elkalandozott a bárpult felé Clea irányába, aki a fiával nevetgélt. - Az „elég jól” nem is rossz - bólogatott Sophie, és azt kívánta, bárcsak tudna olyan irányba nézni, ahonnét nem azt harsogja minden, hogy Frank élete elég szar. - Tudod, amikor fiatal voltam, tudtam, mit akarok az élettől - mondta Frank, és átcsapott mélázó használtautó-kereskedő üzemmódba. - Jó munkát, egy szép házat, egy csinos feleséget, egy fiút, két autót, egy dzsipet meg egy nagy luxusautót, amiben furikázhatom a feleségem. Tizennyolc éves koromra már mindezt elterveztem. - Nos, meg is lett - mondta Sophie. - Na persze, az autókkal kapcsolatban csak gondolom. - Meglett mind - mondta Frank. - És nem egy rossz élet ez, egyáltalán nem. Azt leszámítva, hogy... - Újra a bárpult felé nézett és újra meghúzta a söröskorsóját. Majd előrehajolt és vele Sophie is előredőlt egy parányit, hogy messzebb kerüljön Georgiától. - Veled nem fordult még elő, hogy egy nap rádöbbensz, hogy eddig a földet bámultad, pedig feletted ott a teljes égbolt? Hogy egy nap rádöbbensz, hogy sokkal több minden van odakint, mint azt valaha képzelted volna? - Nem - mondta Sophie. Mindig is tudta, hogy sokkal több van odakint, mint amit el tud képzelni, éppen ezért figyelt arra, hogy ne nézzen fel. Denevérvidék. - Mire végzős voltam a gimiben - folytatta Frank -, az egészet elter veztem. Még a munkát is a jövőbeni apósommal. - Elhallgatott és a bár pultot bámulta. - És aztán egy nap ott termett Clea. - Megrázta a fejét. Persze, most is gyönyörű, de látnod kellett volna tizennyolc évesen, Sophie. - Hátradőlt. Tudod, együtt játszottunk az iskolai színkörben. Sophie udvariasan bólintott és lopva Phinre nézett. Wes-szel beszélt, és szokás szerint közömbösnek tűnt. Eltűnődött, hogy vajon megizzasztja-e valaha bármi is, majd arra gondolt: Nekem menne. Bármit gondolt is Zane. Frank még mindig beszélt. - És az utolsó előadásunk után, azt mondta: „Menjünk el a Tavernába, Frank!”, és leültünk hátul, a fejünk felett ezer csillaggal és ő azt mondta: „Mi is olyanok lehetnénk. Frank. Csillagok lehetnénk. Elmehetnénk Hollywoodba.” - Frank felnevetett, egy kissé szégyenlősen. - Igen, tudom, hogy nyálasan hangzik. - Annyira nem is, mint gondolnád - mondta Sophie. - Mindenkinek szüksége van álmokra. 70

- Igen, de Hollywood? - Frank előrehajolt és újra komolyan beszélt. - Az a helyzet, hogy én hittem neki, Sophie. Amikor aznap éjjel vele voltam, elhittem, hogy én is meg tudom csinálni. Úgy értem, baromi jó színész vagyok, és nagyon jó a hangom. Lehettem volna... Visszanézett Cleára. - Nem, nem lettem volna. Valójában még neki sem sikerült. De, istenem, fantasztikus éjszaka volt. Úgy volt, hogy minden a miénk lesz. - Azt hallottam, hogy te meg is kaptál mindent - mondta Sophie. Frank belenézett a sörébe. - Ezt ő mondta neked? - Megrázta a fejét. Életem legszebb pillanata volt, amikor azt mondta: „Azt akarom, te légy az első. Frank.” Sophie elkomorult. Clea nem egészen ezt mesélte neki. Hagyta, hogy szeme a boksz felé tévedjen, és látta, hogy Phin őt nézi, amitől menten felgyorsult a pulzusa. - Tudod... - Frank újra a bárpultot és Cleát figyelte - nem lenne olyan rossz ez az egész, ha nem gondoltam volna, csak egyetlen éjszakára, hogy több is van az életben. Érted? Ha nem láttam volna, hogy... Olyan, mintha olyasmit veszítenél el, ami sosem volt a tiéd. Az ember igazán nem sajnálkozhat, de igazából elfelejteni sem tudja a dolgot. Még akkor is, amikor megkapsz mindent, amiről tudtad, hogy megkaphatod. Néha így is visszatér. - Jelen esetben szó szerint - mondta Sophie, és Cleát nézte, aki Rob-bal flörtölt és semmit nem tudott a mögötte lévő asztalnál található roncsról. - Igen - mondta Frank. - Kész voltam elmenni Cincybe, hogy elrendezzük a föld eladását, de ő azt mondta, ide akar jönni. És én azt gondoltam... - Felsóhajtott. - Óh, a pokolba is, tudod mit hittem. - Kiitta a sörét. - Igen - mondta Sophie. - Tudom, mit hittél. - Hülye vagyok - mondta Frank. - Jesszusom, de hülye vagyok. - Csak ember - mondta Sophie. - Nem, hülye. - Frank végre a másik irányba nézett, el Cleától, Georgia felé, akit ekkor már le sem lehetett vakarni Zane-ről. Sophie kinyitotta a száját, hogy mondjon valami vigasztalót, de semmi nem jutott az eszébe. A férfi elveszett szerelme most a bárpultnál ült és ráhajtott a fiára, a felesége egy tévés hírolvasót molesztált, Frank pedig a meleg sörét babusgatta egy ócska kis lebujban, egy rémes kisvárosban. Nagyjából a legjobb dolog, ami most Frankkel történhetett volna, az volt, hogy egyenesen belecsap egy aszteroida. - Egy hét múlva elmegyünk - mondta végül, mire Frank azt felelte: - Erre inni kell még egy sört - és felkelt. Rachel átcsúszott Frank ülésére és nyomorúságosan nézett Sophie-ra. - Jól vagy? - kérdezte Sophie. Rachel elkerekítette a szemét. - Óh, persze, remekül. Kísértésben vagyok, mi panaszom lehet? - Igyekezett nyugodtnak hallatszani, de kissé remegett a hangja. - Igen, hallottam, mennyire szeretnél lelépni innen, Rachel - mondta Zane, és a lány felé hajolt a köztük lévő üres ülésen át. - Mondtam, ha van bármi, amit tehetek ... Rachel hátradőlt. - Szeretnél helyet cserélni velem, Rachel? - kérdezte Sophie. - Van nálam gázspray. - Neked nem lenne rá szükséged - mondta Zane. - Miről beszéltek? - Georgia a vállával megbökte Zane-t és megrebegtette a szemét. Gyerünk már! Épp arról meséltél, milyen hírolvasónak lenni. Szerintem ez annyira szexi! Zane hátradőlt és elkezdte taglalni a hírességek életének örömeit, Rachel pedig még nyomorúságosabban nézett ki, így Sophie előrehajolt és megkérdezte: - Jól van, mondd, mi a gond? - El akarok menni ebből a városból - bökte ki végre a lány. - Rettenetes voltam a főiskolán és semmi másban sem vagyok jó, és az anyám meg az apám alig várják, hogy megháza.sodjak és örökre a szomszédjukban éljek és ha nem tűnök el Kísértésből, azt hiszem megőililök, és ez nem vicc! 71

, Sophie bólintott. Ismervén Rachel szüleit, a lány nem túlzott. - És, hát, arra gondoltam, hogy talán ez a filmdolog majd segít elmennem, de te visszamész Cincinnatibe, Amy nemet mondott, Clea pedig utál engem. - Gyűlölködő pillantást lövellt az asztalon át Zane felé. - Vele pedig kábé két másodpercet beszéltem. Tök közel állt hozzám, a kezét a fenekemre tette és azt mondta, beszélgethetnénk kettesben. - Tartsd magad távol tőle! - mondta Sophie. - Teljesen elfuserált alak. - Tudom - mondta Rachel. - De sorra mondogatja mindenkinek, hogy én mennyire szeretnék elmenni, ahogy mondtam is, csak épp ő ügy adja elő, mintha felkínáltam volna neki valamit, pedig nem így volt. És folyton hozzámér. Sophie felkapta a táskáját és elővette belőle a gázsprayt. - Arra az esetre, ha megsüketülne, amikor nemet mondasz - mondta és átnyújtotta a rúzs méretű kis dobozt Rachelnek. Rachel egy kicsit felvidult, miközben a tenyerében forgatta azt. - Sosem volt még gázspraym. - Nos, most már veszélyes, felfegyverzett csajszi vagy - mondta Sophie. - És örömömre szolgálna, ha Zane-en használnád. Tényleg. Használd el mindet! Rachel rávigyorgott, és szinte már a régi volt. Sophie ekkor ismét hagyta, hogy tekintete visszatévedjen Phinre. A férfi kis félmosollyal az arcán nézte őt. Sophie pulzusa a vágy és pánik apró löketét indította be. Jól van, attól még nem kell idegeskedni, mert úgy néz rá, mintha kívánná őt. Ő is kívánta Phint, most azonnal, várakozás nélkül. Ez elég kurvásan hangzott, így azt mondta magának, hogy a film kedvéért van az egész. Nem szex volt - levette a szemét Phinről, hogy jobban tudjon gondolkozni - nem szex, az züllöttségre vallana, hanem munka. Erről van szó. Ma este dolgoznia kell. Fontos munkát kell végeznie ma este. Halaszthatatlan munkája van ma estére. És csak ült és várt rá... - Sophie? - szólította meg Rachel. - Ki fogunk találni neked valamit - mondta Sophie, kissé makogva. -Van még egy hetünk, kitalálunk valamit. - Tényleg? Sophie újra Phinre nézett. - Persze! Frank visszajött az asztalhoz és letett még egy rumos light kólát Sophie elé, Georgia pedig hangosan azt mondta Zane-nek: - Mesélj még arról, milyen is nagy tévésztárnak lenni! - Zane karjához nyomta a mellét, és Sophie már azt gondolta, a férfi mond valami durvát. De az elmosolyodott és azt mondta; - Mit szeretnél tudni? - és ekkor rájött, mit művel Zane. - Georgia, megmutatnád, merre van a mosdó? - kérdezte Sophie, mire Georgia a hüvelykujjával hátramutatott a válla fölött. - A bárpult mögött, édesem. Zane közelebb hajolt hozzá. - Sophie azt akarja, hogy menj vele, hogy elmondhassa neked, milyen rossz ember vagyok. Georgia szeme elkerekedett és kuncogni kezdett. - Imádom a rossz embereket. - Georgia - mondta Frank halkan. - Részeg vagy. Georgia gúnyosan nézett rá. - Óh, ma este igazi agysebész lettél. - Azt hiszem, hazamegyek - mondta Rachel és felállt. - Várj! - Sophie a bárpult felé biccentett, ahol Rob ekkor már egészen közel hajolt Cleához, és láthatóan fel sem merült benne, hogy mostanában távozzon. - Rob hozott el, nem? Hogy jutsz haza? - Hazasétálok - mondta Rachel, mire Sophie felállt és azt mondta: - Nem, dehogy sétálsz! Mindjárt elkérem Amytől a kocsikulcsot. - Majd én hazaviszem - mondta a háta mögül Phin. - Neked is lesz egy fuvar? Sophie megfordult és elakadt a lélegzete. - Óh. Igen. Persze. Ha útba esik. - Hát persze, hogy útba esik. Te jó ég, Sophie! 72

- Ennyi épp elég egy estére a Tavernából - mondta Phin. - Hazavisszük Rachelt, aztán visszamegyünk és megcsinálom a konyhátokat. - Jól hangzik. - Sophie a termen át Amyre nézett, aki odaintegetett neki, majd visszafordult és Wes-re mosolygott. Clea és Rob gyakorlatilag egymás ölében ültek. Georgia épp Zane fülébe suttogott valamit. Frank zavarodottnak és szomorúnak tűnt. - Vigyél el innen! - mondta Sophie, mire Phin azt felelte: - Én is úgy gondoltam - és szelíden az ajtó felé lökte a lányt. Fél órával később Sophie egy pohár borral a kezében támaszkodott a konyhai mosogatónak és igyekezett lecsillapítani kalapáló szívét, miközben Phin a vízvezetéken dolgozott. A férfinak a mosogató alatt volt a feje, így Sophie szemügyre vehette a testét anélkül, hogy szembetalálja magát a férfi messzi tekintetével, és mire elismerően újra feltérké pezte milyen remek felépítésű is a másik, máris sokkal jobban érezte ma gát az előző éjszakai elbukása miatt, a ma éjszakára tervezett elbukásáról már nem is beszélve. Ez itt nyilvánvalóan minőségi áru. Ha el tudná érni, hogy a férfi befogja a száját, tökéletes lenne. - Meg is van - mondta Phin és előhúzta a fejét a mosogató alól. - Engedd a vizet! Sophie odalépett a mosogatóhoz és kinyitotta a csapot. - Nagyon gyors - mondta, ahogy a víz leáramlott a lefolyóba. - Szép munka volt, polgármester úr! - Hát igen, mind ezt tesszük. - Lábra állt. - Most pedig kaphatnék abból a borból? Sophie öntött neki egy pohárral, míg a férfi kezet mosott, majd leült vele az asztalhoz a kényelmetlen csendben, míg a férfi bele nem kortyolt az italba. - Érdekes - mondta és a pohárra nézett. - Ezt az alagsorban kotyvasztottátok? - A boltban vettük - mondta Sophie. - Az itteni boltban. Kísértésben? - kérdezte Phin elhűlve. - Csak az az egy van - mondta Sophie. - Persze, hogy az itteniben. A férfi nevetni kezdett. Csak ennyire tellett? - Jó, akkor ne idd meg! - Sophie a pohárért nyúlt, de Phin nem adta. - Biztos vagyok benne, hogy jól fog esni, ha hozzászokom. - Újat kortyolt és megremegett. - Felejtsük el - mondta, és a lánynak adta a poharat. - Mesélj valamit a filmről! - Nem. - Sophie leplezetlen bosszúsággal nézett rá. - Mindig csak erről kérdezel, és én már mindent elmondtam. Mi van veled?! Phin vállat vont. - Jó, akkor mesélj az életedről. Hogy fogadta tegnap a pszichológus a hírt? Sophie felvonta a szemöldökét. - Tudod, hogy pszichológus? - Ez itt Kísértés - mondta Phin. - Ha elég sokáig maradtok, mindent megtudok rólad. De persze mivel holnap elmentek, a legtöbb titkod megtarthatod magadnak. - Nem megyünk el holnap - mondta Sophie. - Leforgatunk még néhány plusz jelenetet a filmhez, úgyhogy jövő vasárnapig maradunk. - Valóban? - Phin arca épp oly kifejezéstelen volt, mint máskor. - És ezt hogy fogadta a pszichológus? - Nem mondtam el neki. - Sophie belekortyolt a borába és összeszedte a bátorságát. - Azt mondtam neki, meg akarlak dugni, mire ő azt mondta, hogy szavakkal próbálom sokkolni. így ni, ez volt a belépője. Jó gyorsan kimondani, mint mikor le kell nyelni egy gyógyszert, vagy le kell tépni a ragtapaszt. Phin hitetlenkedve bámult rá. - Azt mondtad neki, hogy meg akarod dugni, ő meg rád kiabált, amiért mocskos a szád? - Megrázta a fejét. - Az a fickó deréktól lefelé halott. - Nem. - Sophie felkapta a férfi poharát és a mosogatóhoz lépett, hogy kiöntse a bort. Majd nyelt egyet és óvatosan megszólalt: - Azt mondtam neki, hogy veled akarok dugni, mire ő azt mondta, hogy... - Elhallgatott, mert ezúttal Phin megértette. - Ezt most ne vedd kikezdésnek mondta, és tett egy lépést hátrafelé. - Én csak... 73

- Pedig átkozottul annak veszem! - Phin felállt és Sophie azt gondolta: Óh, istenem, működik, most mit tegyek? - Hát, nem igazán az volt. - Újabb lépést tett hátra és nekiütközött a falnak. - Inkább csak... A férfi követte a falig és lehajolt, hogy a szemébe nézzen. - Sophie. - Mi az? - Ez kikezdés volt. A lány vállat vont. - Talán, tudat alatt, egy mini-kikezdés. - Sophie. Lehunyta a szemét. - Jól van, kikezdés volt, de... Phin megcsókolta, és Sophie-nak nem kellett befejeznie a mondatot, ami átkozottul jó volt, mert fogalma sem volt, hogy mire akart kilyukadni. Visszacsókolta a férfit, megszorította az ingét, mire Phin abbahagyta a csókot, és azt mondta: - Ne gyűrd össze a pamutot! - és leszedte a lány ujjait. Sophie azt gondolta: Az ördögbe is veled! Aztán Phin újra közel húzta magához, és a lány hozzásimult azokhoz a csodás izmokhoz és csontokhoz és azt gondolta: Ha befogja a száját, ez szuper jó lesz. És ekkor a férfi szája újra a szájához ért, és Sophie nem gondolkodott tovább. Tíz perccel később a ruhája már ki volt gombolva, épp úgy, mint a férfi inge. Szédült, fojtogatta a hőség és még Phin is egy kissé kábultnak tűnt, amikor megkérdezte: - Hol a hálószoba? - Mi? - pislogott rá Sophie, és kizökkent a jófajta vágyból. - Háló. Szoba. - mondta Phin tagoltan, és becsúsztatta a kezét Sophie blúza alá. - Vagy csinálhatjuk a konyhaasztalon is, de szinte biztos vagyok benne, hogy hallottam, amint valaki leállítja a kocsiját odakint. Az nem érdekel, ha Wes vagy Amy meglátnak, de ha Zane is itt lenne a szobában, az határozottan kibillentene. - Óh, ne! - Sophie tett egy lépést hátra, a férfi követte, és keze szorosabban fogta a derekát. - Az rossz lenne, emberekkel... - futólag körbepillantott - ... itt. - A szeme elé került a telefon, és azt mondta. - Óh, a francba, fel kell hívnom Brandont! Phin hitetlenkedve nézett a lányra és kihúzta a kezét a ruhájából. - Most? - Szakítanom kell vele, mielőtt veled rosszalkodom - mondta Sophie. - Ez a legkevesebb. - Egy kicsit elkéstél. - A lány nyitott ruhájára mutatott. - A rosszalkodás kellős közepén tartunk. Gyere ide! - Újra utána nyúlt, de a lány kibújt előle és megragadta a telefont. - Ezt nem hiszem el! - mondta Phin és leült az asztal szélére, kócosan és csodásan, és úgy nézett Sophie-ra, mintha a lány meghibbant volna, miközben ő tárcsázott és várta, hogy Brandon felvegye a telefont. - Brandon? - szólalt meg, amikor végre meghallotta a kattanást, de újra csak az üzenetrögzítőt sikerült elérnie. - Figyelj, Brandon, nem akartam ilyen üzenetet hagyni az üzenetrögzítődön, de mivel kerülsz engem... - A válla fölött hátranézett Phinre, aki a plafont nézve a fejét ingatta. - ... azt hiszem, szakítanunk kellene. És más emberekkel randizni. Így én most ezt fogom tenni. Más emberekkel fogok randizni. Phin a két kezébe temette a fejét. - Persze, ők nem olyan érzékeny, megértő emberek, mint te - mondta Sophie nyomatékosan. - Ha érzékenyt és megértőt akarsz, maradj a pszichológussal - mondta Phin. - Ha nagyszerű, világrengető szexet akarsz, szállj le a kurva telefonról és gyere velem. - Most mennem kell - szólt Sophie elhaló lélegzettel a telefonba. - Sajnálom, ha ezzel megbántalak, de szerintem nem foglak. Különben is mindig egy kicsit ridegnek tűntél. - Óh, igen, ez majd enyhíti az ütést - mondta Phin. - Majd emlékeztess, hogy soha ne kezdjek veled viszonyt! - És... legyen szép életed! - mondta Sophie vidáman, és letette. Odalépett az asztalhoz és felugrott a férfi mellé. Erőltette magát, hogy nyugodt maradjon és újra a borospoharáért nyúlt. 74

- Szóval nem kezdesz viszonyba? Phin elvette tőle a poharat. - Nem. Egyszerűen olcsó kis szexbe kez dek veled, aztán szélsebesen elmenekülök. - Nyuszi - mondta a lány. Phin felkelt, a mosogatóba tette Sophie poharát, majd visszajött, megállt előtte, és a testével szétnyitotta a lány térdeit. Azt mondta: - Az bizony - és a lánynak újra kihagyott a lélegzete. -A férfi megcsókolta, becsúsztatta a kezét a lány ruhája alá, megfogta a mellét, és Sophie azt gondolta: Egy félig-idegen tapizik, és a férfi szájára tapadva mosolygott. - Mi az? - kérdezte Phin. és a lány megadta magát és a férfi dereka köré tette a lábát. - Jó érzés - mondta, mire a férfi: - Nos, ezért csinálom - és újra megcsókolta, majd végighúzta a kezét a lány hátán, hogy leemelje az asztalról. - Hol a hálószoba? - kérdezte és a lány azt felelte: - Második szoba balra az emeleten. - Az emeleten? - Visszatette Sophie-t az asztalra. - Akkor a lábadon mész. De gyorsan, mielőtt visszahív a pszichológus. Sophie már készült vitatkozni, de meghallotta Amyt és West a verandán, így lecsúszott az asztalról és elindult a lépcsők és a férfi által beígért világrengető szex felé. Húsz perccel később, a férfi tetején fuldoklott a légkondi nélküli szoba hőségében, az ősi rugók nyikorogtak alattuk, akár egy ágy-harmonika, és a világ nem rengett, mert a szex szar volt. Nem Phin hibája volt. Legalább annyira avatottja volt a Fallikus Módozatnak, mint előző éjjel az orális szexnek. Szóval biztosan miattam van, gondolta Sophie, miközben a férfi alatta mozgott, amivel a világon semmit nem ért el nála. Szégyenkezett az egész helyzet miatt. Zane-nek igaza volt. Sophie egyszerűen nem az a típus volt, aki világrengető szexre született. Túlságosan szenvtelen volt. Túl fontoskodó és karótnyelt. Azért vágott bele, hogy megírjon egy szexjelenetet egy filmhez, amit nem is biztos, hogy meg akart csinálni. Melege volt, ragadt a bőre és érezte, hogy a haja is összegubancolódott a forróságban, miközben Phin alatta lihegett. Tudta, hogy szörnyen nézhet ki. Nem volt izgalmas. Bármi volt is az oka, nem számított, ebben a tempóban nem jut el sehova. Futólag felmerült benne, hogy megjátssza az orgazmust, de aztán elvetette az ötletet, amikor ráébredt, hogy Phin valószínűleg átlátna rajta, és kigúnyolná az előadását. így nemigen maradt más választása, minthogy megkocogtassa Phin vállát és szóljon neki, hogy folytassa egyedül, mert ő kiszáll. Bocs, mondja majd neki, a közelében sem vagyok. Vagy hagyhatná, hogy a férfi mindezt magától kitalálja, csak épp a pasik erre maguktól soha nem jönnek rá. Egyszerűen csak... - A közelében sem vagy, igaz? - kérdezte Phin zihálva a lány alól, és Sophie újra rá koncentrált. - Mi van? - Helló, Phin Tuckernek hívnak, és benned vagyok. Tudom, hogy az ilyesmi kiesik a fejedből. - A hangja nem volt ingerült, de Sophie akkor is rosszul érezte magát. - Sajnálom - mondta, mire a férfi végighúzta a kezét a hátán és egyik oldalára fordult, így most már szemtől-szemben feküdtek egymással a nedves lepedőn, míg a rugók tiltakoztak alattuk. - Ne kérj elnézést! - Visszahajtott egy, a lány homlokához tapadt hajtincset. - A pszichológuson jár az eszed? - A lány testének feszült, hogy közelebb húzza magához, és Sophie idegpályái felpezsdültek. - Kicsodán? - kérdezte, és próbált rájönni, hogy mi az ördögről beszél a másik. - Nos, akkor legalább mindkettőnkről elfelejtkeztél - mondta Phin. - Igazán demokratikus dolog a részedről. - A lepedő egy sarkával letörölte a lány homlokáról a verítéket. - Majd szólj, hogy szerezzek neked egy légkondit, mielőtt legközelebb ezt tesszük. Mindjárt meghalok. 75

Sophie szíve szerint megkérdezte volna: Hogy érted azt, hogy LEGKÖZELEBB? Ez katasztrofális, de ez nem tűnt túl udvariasnak. - Talán ennyiben kéne hagynunk - mondta és elhúzódott a férfitől, de az követte őt, hogy benne maradjon, amitől Sophie reszketni kezdett a férfi keze alatt. - Talán még egyszer meg kéne próbálnunk - mondta Phin miközben a lány remegett. Legalább ez az egy ideged még működik. - Belecsó kolt a nedves kis gödröcskébe, ahol a lány nyaka a vállával találkozott, mire a lány szaggatottan vett egy levegőt és újra a férfi testének feszült anélkül, hogy gondolkozna. - És ez itt mindig működik. Tegnap éjjel észrevettem. - A tegnap éjjel más volt - mondta Sophie. - Igen, akkor elélveztél - mondta Phin, és a lány akaratlanul is felnevetett. - Nem azért. Ma nem tudok figyelni. Nem a te hibád. - Tégy meg nekem egy szívességet! - Phin újra végighúzta a kezét a lány lucskos hátán. Ne légy megértő! Nincs ennél rosszabb egy pasi egójának. - A te egód jó karban van - mondta Sophie megsemmisítő hangon. - Akár csak a többi részed. Tényleg, ez nem fog menni. Nem nézhetnénk inkább tévét, vagy ilyesmi? - Nem. - Phin újra megcsókolta a nyakánál lévő gödröcskét, mire a lány megremegett és azt mondta: - Hagyd abba!- Látod? - súgta Phin a fülébe, amitől újfent megremegett. Haladás! És most beszélj a fantáziáidról! - Mi? - Próbált kicsit fészkelődni, de a férfi újra fordult egyet, és a saját teste alá szorította őt. Nehéz volt és izzadt, amitől ki kellett volna ábrándulnia belőle, de a teste a férfi testének szegülve ringott, függetlenül az agyától. Sophie lehunyta a szemét, és a férfi mélyebbre hatolt belé. - Azt hiszem, ideje, hogy kicsit jobban megismerjük egymást - mondta Phin, és hangjában nevetés bujkált. - Mire gondolsz, miközben maszturbálsz? - Oké, már itt sem vagyok. - Sophie megpróbált kigurulni a férfi alól, de az a csípőjével szegezte az ágyhoz, így Sophie maradt, csak hogy érezze magában a kemény férfit. - Mire szoktál gondolni, Sophie? - suttogta a fülébe és a lány hangosan szólalt meg: - Nem gondolok semmire. - Nagyon szarul hazudsz. - A férfi ismét átfordult, ezúttal úgy, hogy Sophie került felülre, a férfi teste sikamlósán csúszott az övé alatt, és Sophie érezte, hogy kipirul. - Kikötözés? - kérdezte Phin fátyolos hangon miközben a lány testének feszülve ringott, kezével a lány csípőjén, és a lány visszatartotta a lélegzetét, majd azt mondta: - Ha csak a közelembe jössz egy kötéllel, többé sosem látsz! - Oké, akkor ezt későbbre hagyjuk - mondta. - Erőszak-fantázia? - Giccses - mondta, mire Phin: - Nem, ha jól csinálod. Te akarsz irányítani? - Óh, persze. Mintha hagynád. - Nevetni kezdett, de abbahagyta, amikor beszélgetés hangjait hallotta a konyhából. - Psssszt. - Miért? - Phin abbahagyta a mozgást. - Csak Wes és Amy az. - Igen. - Sophie a válla felett az ajtóra nézett. - Bezártad? - szólt Phin a fülébe, és úgy tűnt, szórakoztatja a dolog. - Elfelejtettem. - Próbált elhúzódni a férfitól, de az vele gurult és újra csapdáiba szorította, még mélyebbre hatolva belé, amitől Sophie felnyö gött. - Hagyd abba - mondta zihálva. - Még abban sem vagyok biztos, hogy rendesen becsuktam. Engedd, hogy bezárjam, és aztán visszajövök. - Zavar, mi? - Phin elkezdte a nyakát csókolgatni, miközben benne lüktetett, és Sophie érezte, ahogy a forróság egyre mélyebbre terjed, és szíve zakatol. - Nem - hazudta. - Bármikor besétálhatnak. - Harapdálni kezdte Sophie vállát, mire a lány megvonaglott alatta és érezte, hogy eláll a lélegzete. - Egyenesen besétálnak, és itt találnak minket meztelenül. - Felcsúsztatta a kezét a lány izzadságtól nedves mellére és a hőség végigáramlott 76

rajta, miközben a férfi ritmusára mozgott. - Itt találnak téged meztelenül. Miközben benned vagyok. És nem tehetsz ellene semmit. Sophie visszatartotta a lélegzetét, és azt mondta: - Hagyd abba! - mire a férfi: - Nem, azt hiszem, alakul valami. Sophie ficánkolt a férfi alatt, hogy kiszabaduljon, és a testük közelebb csúszott. - A férfi felnyögött: - Óh, istenem, igen, csináld még ezt! - és Sophie a vállába ütött, mert a férfi annyira lehetetlenül viselkedett, de ugyanakkor nekifeszült, mert olyan keményen mozgott benne és olyan fantasztikus érzés volt. - Talán rá tudok venni... valaki mást... hogy kinyissa azt az ajtót - súgta Phin a fülébe, és Sophie felkiáltott: - Ne! - sokkal hangosabban, mint szerette volna, mert közben fel is nyögött. Hallotta, amint Amy felszól lentről: - Sophie? - és megfeszült. Phin lenevetett rá és arca épp oly izzadt volt, mint az övé. Nedvesen csillogó bor, gondolta Sophie. Vigyázz, mit kívánsz. Amy újra a nevét szólította és Phin azt mondta: - Remek. - Magasabbról hatolt belé, és Sophie az ajkába harapott, hogy vissza tudja tartani a nyögést, de aztán felnyögött mégis. Hangosabban! - szólt rá Phin, de Sophie megrázta a fejét, miközben a forróság egyre nőtt és a férfi által diktált ritmustól kezdte eszét veszteni. - Akkor rám marad. - Phin alig kapott levegőt. - Mindig a pasikra marad minden. Áthajolt Sophie felett az éjjeli szekrényhez és a lány beleharapott a vállába a puszta élvezettől, hogy magán érzi a férfi testét. Aztán Phin leállt, és amikor Sophie felnézett, meglátta a kezében az ébresztőórát. - Majd veszek neked egy másikat - ígérte Phin és a falhoz vágta a szerkezetet. - Mit művelsz? - sikoltott fel Sophie, ahogy az óra becsapódott és csörömpölve a földre hullt. Amy felkiáltott: - Sophie? - és Phin újra mozogni kezdett, keményebben lökődte, és Sophie megremegett alatta és alig hallhatóan lihegte: - Hagyd abba! - Amikor ilyen közel járunk? Az életed árán se! - Ekkor már gyorsabban mozgott, és a lány megragadta és nehezen vette a levegőt, ahogy a nyomás egyre nőtt. Azt mondta: - Nem... nem... nem vagyunk... közel mire a férfi újra áthemperedett rajta, amitől nekiszegült a férfi testének. Phin felkapta a delfines lámpát, kitépte vele együtt a zsinórját is, és a lány már tudta, mit fog tenni, és felsikoltott: - Ne! - épp, mikor Phin a falhoz vágta azt. A lámpa összetört és a csörömpölő óra tetejére esett. - Sophie? - szólt Amy, és elindult felfelé a lépcsőn, mire Phin azt mondta: - Ez itt az - és egész mélyre hatolt Sophie-ba, megragadta a csuklóit és a lány feje fölé emelte azokat, forrón siklott a testén, keményen lüktetett benne, és a fülébe súgta, hogy Amy rajta fogja kapni őket, bármelyik percben, bármelyik percben, bármelyik percben már, most, most, most, és Sophie megvonaglott alatta a hőségben és a csúszásban és a pánikban és a teste kalapálásában és ekkor Amy beszólt: - Sophie? - majd belökte az ajtót, és Sophie felkiáltott: - Óh, istenem! - és akkora orgazmust élt át, hogy majdnem elájult. - Óh - mondta Amy és becsukta az ajtót. Sophie figyelmének töredékével hallotta, hogy Amy lemegy a lépcsőn. A maradékot felemésztette, hogy milyen jól érezte magát egész testében, ahogy az utólöketektől megremegett, hogy mennyire szüksége volt egy kis levegőre, és hogy miként fogja megfojtani Phint, amikor elengedi a csuklóját, és ő befejezi, hogy hihetetlenül jól érzi magát. Sophie-ban még ezek a gondolatok cikáztak, amikor Phin összerándult rajta és elengedte magát, arccal előre a lány párnájába ejtve a fejét. - Te perverz!- mondta Sophie percekkel később, amikor újra tudott beszélni. - Elélveztél - mondta Phin fojtott hangon, a párnán át. - Nem hiszem el, hogy ezt tetted! - Nem hiszem el, hogy nem vagy hálás. - Hálás?! - Sophie nagy nehezen felült, és ezúttal a férfi hagyta, hogy kicsússzon alóla, és 77

másik oldalára fordulva megszabadult a gumitól, míg a lány eltávolodott tőle. - Nézd csak meg ezt! - Az ébresztőóra apró darabkái a lambéria mellett feküdtek, a delfines lámpa pedig millió szilánkra törve hevert szanaszét, és az egész egy hatalmas/í^^orc/u/áí volt, de Sophie bárhogyan is próbálkozott, nem tudott igazán felbőszülni. Ezzel jár a teljes kielégülés, gondolta, egyszerűen minden mást lényegtelenné tesz. De akkor is, a férfi lehetetlen alak, így a roncshalmazra koncentrált, miközben a lepedővel felitatta boldogan lüktető testéről az izzadtságot. - Úgy értem, nézd csak meg! Phin a lány vállára fektette karját, és visszahúzta az ágyra, arcával még mindig a párnában. - Volt orgazmusod? Sophie összekulcsolta a karját a mellén és a plafonra meredt, tudomást sem véve a férfi karjának forró súlyáról a testén, és testének ujjongásáról. - Volt. - És jó volt? - kérdezte Phin, és hangja még mindig tompán szólt a párna alól. Sophie akaratlanul is vigyorogni kezdett. - Igen. - Mondd szépen: „Köszönöm, Phin.” - Óh, kérlek! - Mondd szépen; „Nagyon szépen köszönöm, Phin.” - Nem hinném. - Mondd szépen: „Csodálatos szerető vagy, Phin.” - Már itt se vagyok! - Átgördült, hogy felpattanjon az ágyból, de a férfi karja lecsúszott a derekára, és visszahúzta őt maga mellé. Jó érzés volt érezni a hátán a férfi testét, és koncentrálnia kellett, hogy ne feledje: mérges rá, amiért kényszerítette az orgazmusra. Ez mégsem járja. A férfi felemelte fejét a párnából és arrébb gurult, hogy magához ölelje a lányt hátulról, belecsókolt a nedves hajába és közel húzta magához. - Rajtakapás-fantázia - mondta, miközben a lány elnyújtózott a férfi testének forró hajlataiban. - Mi? - Rajtakapás-fantáziád van. Nőknél nagyon gyakori. - A fülébe ásí tott. - A férfiaknak nincs ilyen. Mi nézni szeretünk. - Nekem nincs rajtakapás-fantáziám - mondta Sophie. - Az aberrált. - Aberrált vagy. Sophie próbált felháborodottan elhúzódni. - Nem vagyok aberrált! A férfi felsóhajtott. - Sophie, a lelked olyan, mint egy dugóhúzó. - Továbbra is a karjában tartotta a lányt és újra megcsókolta a nyakát, mire Sophie feladta és ottmaradt összegömbölyödve a férfi forró testének feszülve, és titkon hízelgett neki, hogy a férfi aberráltnak tartja. Mégsem szextelen. Sőt... - Akkor... izgalmas vagyok? - Lélegzetelállítóan - mondta Phin, szájával a lány nyakán. - És tagadhatatlanul rajtakapásfantáziád van. Előre látom magunkat, ahogy rengeteget szexelünk nyilvános helyeken. - Újra ásított és helyezkedett kicsit az ágyban. - Bármilyen hely kényelmesebb lenne, mint ez a matrac. Arról már nem is beszélve, hogy halkabb is. - Én nem látom magunkat, ahogy bárhol is szexelnénk - mondta Sophie és próbálta összeszedni magát. De izgalmas vagyok! - Ez azért van, mert elfojtod a vágyaid - mondta Phin. - És ezért küldött engem Isten a megmentésedre. - Téged nem az Isten küldött - ellenkezett Sophie -, hanem az ördög. És nem fogunk nyilvános helyen szexelni! - Dehogynem fogunk - mondta Phin. - Szeretnéd tudni, miért? Újra megcsókolta a nyakát és Sophie-nak újra gyorsabban vert a pulzusa. - Nem. - Mert tetszik neked - suttogta Phin Sophie fülébe és a lány megremegett a férfi testéhez simulva. 78

- Nem hinném - mondta, és kezét az ágy szélére tette, hogy eltolja magát a férfi karjaiból, mielőtt még ráveszi egy kis szexre a konyhaasztalon. Phin elkapta a lány jobb kezét, hogy megállítsa, majd közelebb húzta azt az arcukhoz, hogy megnézze. - A gyűrűdön van valami írás. - Hangja álmos volt, és Sophie feladta szökési terveit, inkább élvezte a férfi hangját a fülében. - Mind a kettőn van - mondta Sophie. - Az egyiken az áll, hogy szabad akarat, a másikon pedig az, hogy sors. Anyámé volt mindkettő. - A gyűrűre nézett a holdfényben, és Phin ujjaira, melyek összefonódtak az övéivel és azt gondolta: Ez szép. Phin elforgatta a gyűrűt, míg a sors szó nem állt középen, és ásított egyet. - Szabad akarat és sors? A hangjából ítélve nem nagyon érdekelte a dolog, és Sophie megfordult a férfi karjában, hogy rá tudjon nézni. Phin mosolygott, amikor felé fordult. Almos, lusta mosollyal, amit csakis neki tartogatott, és aminek semmi köze nem volt a politikához, vagy az elbűvöléshez és Sophie elámult. Kis híján közelebb gurult a férfihoz, hogy megcsókolja, de az csak bonyolítaná a helyzetet, így inkább Phin kérdésére koncentrált. - Vannak dolgok, amiken lehet változtatni... - Sophie feltartotta a bal kezét, rajta a szabad akarat gyűrűvel, és nézte, ahogy megcsillan a holdfényben. - És vannak olyanok, amiken nem tudsz változtatni. - Kiszabadította a sors feliratú kezét a férfiéból. Phin újra magához húzta a kezét, rajta a sors szóval. - Én nem hiszek a sorsban - mondta, és lejjebb húzta a lány kezét. Megcsókolta az ujjperceit, és Sophie megborzongott a férfi szájából áradó forróságtól. - Mama azt mondta, hogy a család az ember sorsa - mondta, és igyekezett tartani magát -, mert ők formázzák az életed. Phin vállat vont. - Talán eleinte... Sophie megrázta a fejét, a tincsei a férfi mellkasán táncoltak, és nézte, ahogy a férfinek bennakad a lélegzete. Olyan apró dolog volt, de azt gondolta: Ezt én okoztam! - Hat éves korodra kialakul a világnézeted - mondta, és a férfit nézte. - Nincs más választásod. Egyszerűen megtörténik. - Azt hiszem, újra akarom. - És aztán felnősz és elköltözöl. Van szabad akaratod. - Phin elkapta a lány tekintetét és rögtön sokkal kevésbé látszott álmosnak. - Azt választasz, amit csak akarsz. Én ezt választom. - Újra elkezdte csókolgatni Sophie-t a nyakától lefelé haladva, és ajkai forrón cirógatták a bőrét. Sophie pulzusa felgyorsult. - Nos, Mama is épp így gondolta - mondta, és hangja kicsit hangosabb volt, mint előtte. - A család a sorsunk, és aztán az ember azt hoz ki belőle, amit tud. - Egy percre az anyjára gondolt - az álmokra, amelyek az ő rossz döntései miatt vesztek el -, és elhúzódott. - És aztán néha jön a sors és csak azért is arcul csap. Phin abbahagyta a cirógatást. - Mi történt? - Volt egy autóbaleset - mondta Sophie, és visszaidézte a recsegő fém hangját, ami mostanra összekeveredett a Garveyékkal való baleset hangjával, és így ismét újnak hatott. Meghalt. Azt a sok évet azzal töltötte, hogy Aput követte keresztül-kasul az országban, lobogtatta a haját, és azt hajtogatta „Minden rendben lesz!” Apa pedig azt mondta, hogy „Csak szép idők várnak ránk”, és akkor... - Egy pillanatra elhallgatott, és Phin közelebb húzódott. - Egy nap megtörtént a baleset, és Apu nem beszélt többet a szép időkről, ami ránk vár, és nagyjából hárman maradtunk Dusty Springfielddel. - Ez sok mindent megmagyaráz - mondta Phin. A lány felszegte a fejét és megcsillantotta az anyja gyűrűjét a holdfény ben. - És akkor azt mondtam Amynek, „Minden rendben lesz!”, Davy meg azt mondogatta neki, hogy „Csak szép idők várnak ránk”. Apa meg ránk szólt, hogy kussoljunk, és aztán újra úton voltunk. - Apád kereskedő volt? - kérdezte Phin. - Olyasmi - mondta Sophie és arrébb gurult. 79

A férfi visszahúzta magához. - De most minden rendben van - súgta a fülébe. - Davy és Amy felnőttek és mind biztonságban vagytok és boldogok. Igazzá tetted ezt a számukra. Sophie bólintott. Csak épp saját magamnak nem. - Engedd, hogy ma éjjel én tegyem neked igazzá - mondta, és amikor a lány elképedve Phin felé fordult, a férfi megcsókolta, olyan gyengéden, hogy Sophie mindenestül odaadta magát neki, ezúttal minden kétely nélkül. - Csak szép idők várnak ránk - lehelte a férfi, szájával Sophie szájához érve, majd csókjaival lefelé haladva beborította a testét, és minden egyes mozdulatával valóra váltotta az ígéretét. Másnap reggel épp akkor szólalt meg a telefon, amikor Sophie legépelte a lámpajelenet végét. Rákattintott a MENTÉS-re és felvette a telefont, amiben Brandon hangját hallotta: Visszahívtalak. Sophie összerándult. - Óh. Igazán nagyon sajnálom a tegnapit. De igazából jobb lesz neked nélkülem. Tudom, hogy fáj... - De neked is jobb nélkülem? - kérdezte Brandon. Sophie hitetlenkedve bámult a telefonra. - Tessék? - Nem hiszem, hogy végiggondoltad a dolgot. Ma délutánra itthon leszel és meg tudjuk... - Ami azt illeti, maradunk még egy hetet - mondta Sophie. - ... beszélni a helyzetet és segítünk helyre tenni az elfojtásodat. - Az én elfojtásomat? - kérdezte Sophie. - Még egy hetet? - kérdezte Bandon. - Brandon, itt te vagy az egyetlen, aki elfojt - mondta Sophie. - Tényleg szerintem egyszemen megszoktuk egymást. Azt hiszem, ideje új embereket keresnünk, akik kielégítik az igényeinket. - Lehunyta a szemét, ahogy belegondolt néhány igénybe, amit Phin kielégített, kielégíthet, és ki fog elégíteni a következő héten. - Mi ki tudjuk elégíteni egymás igényeit - mondta Brandon. - Mindig is kielégítettük egymás igényeit. - Azt hiszem, új igényeket fedeztem fel - mondta Sophie. - Ha most a szexről van szó, ne légy gyerekes! Mondd meg, mit akarsz, és tőlem megkaphatod. - A szabadságomat - mondta Sophie. - Igyekszem civilizált módon előadni mindezt, de tényleg szeretnék kilépni ebből a kapcsolatból. Valójában már ki is léptem. - A hét végén újra felhívlak - mondta Brandon. - Biztosra veszem, hogy addigra elmúlik a lelkesedésed és beszélhetünk. - Lehet, hogy eltűnik a lelkesedésem, de én is eltűnök. Tényleg, Brandon... - kezdte Sophie, de a férfi már letette. - Kész az új jelenet? - kérdezte Amy a nappali ajtajából. - Aha. - Sophie letette a telefont é,s a húga felé lökte a PowerBookot. -Brandon volt az. Azt gondolja... - Fogd be, hogy elolvashassam - mondta Amy, és Sophie felkapta a fejét a húga hangszínét hallva. Nézte, ahogy Amy a képernyőről olvas, és közben sokkal feszültebbnek tűnik, mint a helyzet megkívánná. - Ez remek - mondta Amy, amikor végzett, de nem tűnt túl boldognak. - És sokat meg is magyaráz. Nem tudtam rájönni, mi lehetett az a sok csörömpölés. - Phin nagyon találékony. - Sophie felhúzta a szemöldökét. - Mi a baj? - Semmi - mondta Amy. - Meg kell ezt mutatnom Cleának... - Nem - mondta Sophie és becsukta a PowerBookot. - Mi történt? Amy az ajkába harapott. - Az a faszfej Zane - bökte ki végül. – Azt mondta, hogy ha nem hagyom abba a forgatást, hogy Clea hazamehessen vele, beszél Wes-nek a fiatalkori ténykedéseimről. - Nagyot nyelt. -Én meg azt mondtam neki, hogy csak tessék. Azt mondtam neki, hogy Wes már tud róla, 80

engem meg nem érdekel. - És tud róla? - Nem - mondta Amy. - És szerintem érdekelné - végül is zsaru, vagy nem? De nem izgat. Elkészítem ezt a filmet meg a dokumentumfilmet, bármi történjék is, és nem érdekel mit művel az a féreg, de... - De Zane-nek meg kell halnia - mondta Sophie bólogatva. - Megértem. Majd kitaláljuk, milyen szörnyűséget tehetünk ellene. - Az jól jönne - mondta Amy, és kissé felvidult. - Kár, hogy nincs itt Davy - mondta Sophie. - Mindig ő találta ki a legjobb bosszúkat. - Hívjuk fel - mondta Amy. - Mert nagyon szeretném, ha történne valami Zane-nel. Jut eszembe, Clea szeretne még egy szerelmi jelenetet. És az tuti kiborítja Zane-t, szóval... - Együtt kell működnünk. - Sophie igyekezett blazírt képet vágni. - Azt akarod, hogy újra feláldozzam magam a polgármesternek. - Abból, amit tegnap láttam, nem volt áldozat. - Amy megeresztett egy kis mosolyt. - És kérdezd meg, van-e iskolai betűs pulcsija, amit kölcsönvehetnénk. Olyan típusnak tűnik, akinek van. Sophie rámeredt. - Betűs pulcsija? Amy bólintott, nem túl boldogan. - Clea akar csinálni egy olyan részt, amiben hazafelé vezet, és eszébe jut Frank a gimiből, hogy amikor aztán meglátja az igazi Frankét, mindenki megértse a megdöbbenését. És amikor Rob megjelenik a fiaként, érthető lesz, hogy belezúg. - Még mindig nem értem az iskolai... - Azt akarja, hogy Rob játssza Frankét a gimnáziumi emlékeiben. - Amy felhúzta az orrát. Pokolian giccses, de ő diktál. - Oké - mondta Sophie. - Kérek a polgármestertől egy iskolai betűs pulcsit. - És csodás szexet. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, csak attól, hogy rágondolt. - Hamar kéne - mondta Amy. Sophie igyekezett nemes arcot vágni. - Azt hiszem, elugorhatok hozzá most a könyvesboltba. Azt mondta, ma ott dolgozik. És talán, ha a könyvekben nem találok semmit, neki lesz néhány ötlete. - Nekem vannak ötleteim. Amy a lámpás jelenetre nézett. - Azt lefogadom. - Még mindig levennék tűnt. - Csak játszadozol a polgármesterrel, ugye? Nem bonyolódsz bele? - Nem - mondta Sophie, kissé higgadtabban. - Leginkább kölcsönösen játszadozunk. - Mert nem kell a jelenet, ha ez is egy újabb Chad dolog lesz - mondta Amy. - Nagyon utálom, hogy az megtörtént veled. És a polgármester kiköpött Chad. - Nem az - mondta Sophie. - Tegnap éjjel nagyon kedves volt. - És Zane-t is utálom - mondta Amy, aki nem is figyelt rá. - Zane-ről majd gondoskodunk - mondta Sophie, és felkelt, hogy induljon. - Tényleg, csak szép idők várnak ránk. Ezúttal, legalábbis a délután hátralévő részére, biztosra vette, hogy mindez igaz is.

81

Hetedik fejezet

Ugyanannak a napnak a délutánján Rachel apja kihívta a lányát a kertből a házuk mögötti lebetonozott belső udvarra. Rachel óvatosan leült az apja mellé az acél kerti székre, kezén a gyomláló kesztyűvel, és a nap melegítette fémtől legalább annyira tartott, mint az apja témaválasztásától. - Szóval besegítesz a filmben - mondta Stephen. - Mit csinálnak? - Csak felveszik, ahogy az emberek a verandán beszélgetnek - mondta Rachel. - Óh. - Az apja csalódottnak tűnt. Majd azt mondta: - Tudasd velem, mit művelnek. Fontos a városnak. - Miért? - Polgári kötelességem tudni, mi zajlik ebben a városban - mondta az apja és kissé dohogott. - Ezek a kívülállók rossz hatással lehetnek az itteniekre. Úgyhogy számolj be nekem mindenről, megértetted? - Igen, Apu - mondta Rachel, de esze ágában sem volt ilyesmit tenni. - A Corey testvérek a házat festik ezen a hétvégén és iskola után. Ha már hírt akarsz hallani. Apját, úgy tűnt, mindez nem érdekli. - Talán be kéne ugranom, hogy a magam szemével láthassam. Phin Tucker sokat van arrafelé, nem igaz? - Megmutatta Sophie-nak, hogyan kell biztosítékot cserélni - mondta Rachel, habár biztosra vette, hogy Phin nem csupán ennyit mutatott Sophie-nak. Előző éjjel még Phin kabriójának hátsó ülésén is érezte az első ülés felől áradó szexuális sistergést. Amikor az anyja aznap este az ajtóban várta és mohón megkérdezte: - Phin Tucker volt az, aki hazahozott? - azt hazudta: - Anyu, nem is tudta, hogy ott voltam. - A filmes népség körül forgolódik - mondta az apja, és Rachel gondolkodás nélkül rávágta: - Óh, igen. - Ez nem idegesít? Nem idegesít, hogy indulok ellene a választáson?- Miért lennék ideges? Minden második évben ezt teszed. - Rachel kibámult a kertbe, a kertbe, ahová hamarosan vissza kell térnie gyomlálni, a kertbe, amit élete során minden egyes nyáron kigazolt. Szeretett volna olyan helyre menni, ahol valaki más végzi a gyomlálást. - Nem szeretném, hogy megsérülj, amikor más nőkkel tölti az ide jét - mondta az apja. - És nem szeretném, hogy azt hidd, választanod kell az apád és a férjed között. - A férjem?- kérdezett vissza Rachel. - Millió év múlva sem! Anyu a fejébe vette, hogy együtt leszünk, de téved. - Biztos vagyok benne, hogy anyád... - kezdte Stephen, de Rachel félbeszakította. - Nézd, Apu, Phinről beszélünk, az istenért! Ő tanított meg biciklizni, ő tett rám ragtapaszt, ha elestem, ő edzett a softball meccsekre és ő kiabált velem, ha elestem a pályán a bajnokságon. Ezek után az ember nehezen gerjed be, ha ránéz. - Oh. - Stephen láthatóan kényelmetlenül érezte magát, és Rachel gyorsan hozzátette: Bocs, Apu. Ez kicsit több volt, mint amit tudni akartál. - Nem, nem, tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz - mondta Stephen, de az arckifejezéséből azt lehetett kiolvasni, hogy: Csak ezt nem. - Jó párosítás lenne. Írhatnád a neved kötőjellel. Garvey-Tucker. - A távolba nézett. - És a fiatok is felvehetne ezt a nevet. - A fiunk? - kérdezte Rachel. - Phinnek fiúra van szüksége, és neked se kéne már szaladgálnod. Ideje megállapodnod. - Szaladgálnom? - Ez annyira igazságtalan volt, hogy azt már büntetni kéne. - Hol 82

szaladgálok? - Nem szeretem, hogy eljársz a Tavernába - mondta Stephen. - Még nem vagy nagykorú. Persze tudom, hogy Robbal mész, és ő egy úriem ber. Nagy kár, hogy az apja egy idióta. Ugye nem gondolkozol azon, hogy hozzámenj Robhoz? Rachel elgondolta, milyen lenne hátralévő napjait Kísértésben, hátralévő éjjeleit pedig Robbal tölteni. - Nem! - Nos, valaki máshoz hozzá kell menned - mondta Stephen. - Gondolkozz csak el Phinen! Jóképű férfi. Jóképű fiaitok lennének. Elég ebből a „fiú” beszédből. Egy kisbaba volt a legutolsó dolog, amire szüksége volt, a francba is. Még csak húszéves. Az apja még mindig beszélt, és a tőlük jobbra eső ház felé bólogatott. - És a szomszédban élnél, így tudnánk segíteni bármikor, amikor szükséged lenne rá. - Phin nem rúgná ki Junie Millert abból a házból - mondta Rachel. - Az gonosz dolog lenne. - Semmi oka nincs rá, hogy elszállásolja a volt anyósát - mondta Stephen, és Rachel óvatos pillantást vetett hátra, a konyha irányába, hogy anyja hallotta-e ezt. Az anyja órákon át képes volt azt taglalni, hogy Diane Miller vette rá Phint a Garveyék melletti ház megvásárlására, csak hogy Virginia képébe dörgölje a házasságukat. - Csak ne várj túl sokáig a döntéssel! - mondta Stephen. - Vagy úgy végzed, mint Clea Whipple. Nem házasodsz meg, csak mikor már elmúltál harminc, sehol egy gyerek, mindenfelé laknál, és csak középkorúan jönnél haza... - Még folytatta, és közben Rachel azt gondolta: Istenem, ez remekül hangzik! Az apja beszélt még a családi értékekről és arról, hogy Rachel majd a szomszédban lakik, és hogy minden nap látnák egymást, és hogy az ő fiából is polgármester lesz majd, mire Rachel úgy döntött, hogy mindenképpen elmegy Los Angelesbe. Bármi áron. Amikor Sophie bekukucskált a könyvesbolt üvegajtaján a késő délutáni hőségben, azt látta, hogy Phin komoran mered valami papírokra a pulton. Aztán meglátta a lányt, kisimult az arca és beengedte. - Szia, Sophie Dempsey. Mi járatban? - Anciy szeretne kölcsönkérni egy iskolai betűs pulcsit. Én pedig lehet, hogy veszek néhány könyvet. - Sophie elfordult, hogy ne kelljen a férfi szemébe néznie, és észrevette, hogy egy igen szép könyvesboltban van. Egy átalakított Viktória-korabeli ház földszintjén volt, ami össze lett nyitva a tartóoszlopokkal, így ami korábban négy szoba volt, az most egy nagy terem lett. Volt benne néhány kényelmes fotel és négy kandalló, de a szobát leginkább a diófa könyvespolcok töltötték ki, melyek csinos kis réztáblákkal voltak felcímkézve. Gyönyörű - mondta Sophie. - Tényleg gyönyörű. - Köszönöm - mondta Phin, és hangjában nyoma sem volt a korábbi cinizmusnak, ami addig rendre Sophie idegeire ment. - Az egészet a nagyapám készítette. A bolt hátsó része felé volt egy ajtónyílás, és a lány megkérdezte: - Azon az ajtón túl mi van? - A biliárdasztalom - mondta Phin és a lány odament, hogy megnézze. A konyha és az étkező is össze volt nyitva egy nagy szobává, és a biliárdasztal ennek a közepén állt. - Csinos - mondta Sophie amikor meglátta, és tudta, hogy ezzel rettenetesen leszólja az asztalt. Egy remekbeszabott, kilenc láb hosszú, kézzel faragott tölgyfaasztal volt, gyöngyház intarziás rózsafa kerettel, és aranyselyem bojtokkal díszített zsebekkel. Phin összerezdült a „csinos” szó hallatán, de amilyen úriember volt, azt mondta: - Köszönöm. Sophie odament a dákótartóhoz és hátratette a kezét, hogy ne érjen semmihez. A kísértés őrületes volt. A tartó öreg volt és gyönyörű. East-lake-tervezésű, és arany betűkkel az állt rajta: New England Biliárddákó Vállalat. - Ez is igazán csinos. - Tett egy lépést hátrafelé, és 83

majdnem elesett a mögötte felhalmozott dobozokban. - Óvatosan! - mondta Phin. - Kampány-poszterek. Dobozokban sorakoztak végig a fal mentén. - Azt tervezed, hogy nagy kampányt rendezel? - kérdezte Sophie, és Phin azt mondta: - Nem, a nagyanyám hibázott nagyot. - A nagyapámnak kellettek ezek a második kampányához, még 1942-ben. Azt mondta a nagyanyámnak, hogy rendeljen belőlük százat. Ő így is tett, csakhogy nem vette észre, hogy százas csomagokban árulták őket, így száz csomagot rendelt, és nagyapám ennél fogva tízezer poszterre tett szert. Azóta is ezeket használjuk. - 1942 óta nem cseréltétek le a posztereket? - Csak egyszer. Miután Gil Garvey legyőzte apámat, amiért felépítette az Új Hidat. Sophie elkomorult, és Phin folytatta. - Gil nagy ügyet csinált abból, hogy micsoda pénzkidobás volt ez, mert meg kellett vennünk Sam Whipple-től az áthaladás jogát, hogy betehessük az új hidat, de mire eljött a következő választás, az emberek észrevették, hogy nem volt már annyi összetört autó és könnyebben lehetett vezetni. így apám lökhárítómatricákat csináltatott, amiken az állt, hogy „Ő építette a Hidat”, és az anyámmal meg velem itt ült és leragasztottuk a matricákkal a poszter „Tovább ugyanazon az úton”- részét, majd másnap felaggattuk őket. - És ő nyert - mondta Sophie. - Elsöprő győzelemmel. - Phin zsebre tette a kezét, amivel világosan jelezte, mondta volna Brandon, hogy elfojtja az érzelmeit. - Na és mi a történet vége? Phin vállat vont. - Apám kiszolgálta a ciklusát, kapott egy szívrohamot, kiszolgált még négy ciklust, kapott még egy szívrohamot, és egy évvel később meghalt egy harmadik szívrohamban. Visszaszerezte a hivatalát, de már soha nem volt a régi. Sophie komoran nézett. - Nem tudom elképzelni, hogy bármit ennyire akarjak. - Nem hiszem, hogy az akarásról volt szó - mondta Phin. - Inkább a sok éves tradícióról, amit, ő úgy érezte, megtört. Aztán úgy gondolta, biztosra kell mennie, hogy soha többet ne veszítsen. És ez lett a veszte. - Csak mert egy választást elveszített. - Sophie megrázta a fejét. - A Tucker család tagjai nem veszítenek! - mondta Phin. - És éppen ezért szeretném tudni, hogy pornót forgattok-e odakint. Sophie pislogott párat. - Pornót? Te jó ég, dehogy! Olyat nem tennék! - Lenézett a poszterekre és azt gondolta: Nem akarok én lenni az ő Új Hídja. - Bár egy szexjelenetet felveszünk. - Talán kettőt is, ha a ma délután jól megy. - Kábé olyan szinten, mint amilyenek a tévében mennek a New York rendőrei-ben. Nem pornó, esküszöm, bár pár ember azt gondolhatja, hogy az. Phin ellazult egy kicsit. - Nem, ha olyasmi, amit le lehet adni a tévében. Ha csak ennyit csináltok, akkor nincs problémánk. - Rámosolygott, és Sophie érezte, hogy elárasztja a forróság, attól, hogy a férfi a közelében van. - Szóval én... - kezdte, és a férfi közelebb lépett. A lány a szemébe nézett és a forróságtól szédelegni kezdett. - Mondd el, mit akarsz, és megkapod - mondta Phin. - Nem tudom, miről beszélsz - mondta Sophie, és igyekezett nem beleszédülni a férfi karjaiba. - Arról a tekintetről beszélek a szemedben. Eddig háromszor láttam, és felvidít. Sophie a mennyezetre pillantott. - Felejtsd el, Soph - mondta. - Ha nem akarod megtenni, oké, de ne próbáld azt mondani, hogy nem akarod. Elkapta a férfi tekintetét. - Óh, akarom - mondta, mire Phin megcsókolta, és közben végigsimított a kezével az oldalán egészen a melléig, a lány pedig hozzábújt. 84

Tizenöt perccel később a lány kinyúlva feküdt a biliárdasztal mellett, kigombolt blúzzal, lehúzott zipzárral és szexre kész testtel. Phin megpihent, hogy lélegzethez jusson és azt mondta: - Tudod, fent van egy ágyam - ám ekkor kinyílt a bejárati ajtó és Sophie a férfibe kapaszkodott. - Pedig bezártam! - mondta Phin. - A kurva életbe, az anyám az! Sophie a blúza után kapott, Phin pedig gyorsan talpra állt és betűrte az ingét. - Helló, Anya - mondta, kisétált a bolt elejébe, és Sophie hallotta, amint egy hűvös hang megszólal: - Mit műveltél ott hátul? Itt hagytál egy halom papírt a pulton. Az emberek látják ezt a felfordulást az utcáról. - Vasárnap van - mondta Phin. - Nincsenek emberek az utcán. Ezért jöttél be? - Éppen Dillie-ért megyek, de előbb veled akartam beszélni, négyszemközt. Nem kéne hallgatnom ezt, gondolta Sophie. Betűrte a blúzát, és ekkor Phin anyja azt mondta: - Benézett hozzám Virginia Garvey - Sophie felállt, a könyvesbolt első részébe ment, és a szexualitást leginkább nélkülöző hangján azt mondta: - Nos, köszönöm a segítséget! Phin anyjára siklott a tekintete, lazán, nem nagy ügy, de amikor jól szemügyre vette, a földbe gyökerezett a lába. Liz Tucker magas volt, elegáns, szőke, és felsőosztálybéli, de legin kább rémisztő. És amilyen hidegség áradt belőle, ha beültetnék a farmház nappalijába, nem lenne szükségük légkondira. Soha. Sophie tett egy lépést hátra. - Ez itt az anyám, Liz Tucker, aki épp menni készült - mondta neki Phin. - Anya, ez itt Sophie Dempsey. Kedvelem őt, úgyhogy légy hozzá kedves. - Örvendek, Miss Dempsey. - Liz Tucker előrenyújtotta tökéletesen manikűrözött kezét, melyen egy akkora gyémánt ékeskedett, ami köny-nyedén fedezhette volna egy fiatal orvos egyetemi kölcsöneit. Sophie a nő bal kezére nézett. Azon még nagyobb volt a gyémánt. - Örülök, hogy találkoztunk - mondta Sophie alig hallhatóan, és elfogadta a nő kezét. Hideg volt és száraz és Liz kézfogása egyenértékű volt egy levegőbe adott puszival: már húzta is vissza a kezét, mielőtt bármilyen valós kontaktus létrejöhetett volna. ; - Maga a filmesekkel van - mondta Liz. - Virginia szerint nagyon keményen dolgoznak. Liz Phinre nézett. - És ismerkednek a közösséggel. - Tudja, mennem kéne - mondta Sophie. - Sok a tennivaló. - Nem mész sehova. - Phin kinyitotta a bejárati ajtót. - Viszlát, Anya. Add át üdvözletem Virginiának, és mondd meg neki, hogy élje a saját életét. Liz látszatra vitába szállt volna ezzel, de Phin szélesebbre tárta az ajtót, és a verandára mutatott, türelmesen nézve le az anyjára, mire az feladta és kiment az ajtón, de előtte még egy hűvös pillantást mért Sophie-ra. - Hűha - mondta Sophie, miután a nő elment. - Nem volt mindig ilyen - mondta Phin. - Az apám halála kemény ütés volt. Jó szíve van. Sophie meg akarta kérdezni: Honnan veszed? De végső soron a férfi anyjáról volt szó. Biztos vagyok benne. - Nem, dehogy vagy az. - Phin közelebb lépett. - De nem érdekel. Épp arra készültem, hogy benned legyek. Válassz egy helyet, bárhol, és feküdj le! Sophie-nak elakadt a lélegzete és hátrált egy lépést. Bárhol. Valami olyasmi kellene, ami jól mutatna filmen. - A biliárdasztal! - Ez enyhíthetne a rossz hírükön, amit A Vádlottak-ért kaptak. Phin megdermedt. - Megőrültél? Tudod te mit művelne az a posztóval? Ami azt illeti, Sophie tudta, de maga is meglepődött, hogy a férfi most erre gondol. Ennyit a kalandról - mondta Phinnek, aki azt felelte: - Bármilyen kalandot akarhatsz, amennyiben nem teszi tönkre a biliárdasztalomat. Gyere, körbevezetlek fent. Választhatsz egy betűs pulcsit és leveheted a ruháid. A hálószoba a lépcsők tetején hanyagul kényelmes volt, és az ágy benne széles és gyűrött. 85

- Itt élsz? - kérdezte Sophie és körbenézett, de Phin azt mondta: - Már nem - aztán megcsókolta, és Sophie testét azonnal elárasztotta a forróság. - Valami izgalmasat akarok - mondta elhaló hangon, amikor levegővétel miatt szünetet tartott. - Valami izgalmasat, másmilyent és züllöttet akarok. A férfi felnevetett és közben a kezével végigsimított a lány hátán. - Üres beszéd. Részleteket akarok. Megcsókolta Sophie nyakát, rátalálva arra a jó kis helyre, és a lány megszédült. Koncentrálj! - Semmi nem jut az eszembe - mondta Sophie, és ez igaz is volt; az agya újra dél felé tartott. - Bilincs. - Nem hinném. - Nem is baj, úgysem találom sehol. - Phin az ágy felé húzta, és a paplanra elöntötte. Jégkockák. Tollak. Tejszínhab. - Micsoda? - Sophie arrébb húzódott az ágyon és kalapálni kezdett a szíve, amikor a férfi levette az ingét. - Felejtsd el. Nem. - Áthívhatom Wes-t egy édes hármasra. - Levette a nadrágját és leheveredett Sophie mellé az ágyra. - Nem, nem hívhatnád - mondta Sophie, és megborzongott, mikor a férfi átölelte. - Különben sem tenné meg - súgta Phin a hajába, és az ujjai egyre lejjebb haladtak a blúzán. - Magának való fickó az a Wes. Miért vagy még mindig ruhában? - Mi? - kérdezte Sophie. - Óh. - Felült és rádöbbent, hogy megint be van gombolkozva. Inkább olyasmire gondoltam, ami jobban... - Megborzongott, amikor a férfi lehúzta a blúzát a válláról, amit megérintett a légkondicionált levegő hűvöse. - Jobban micsoda? - kérdezte Phin, és lehúzta a lány zipzárját, miközben Sophie igyekezett összeszedni a gondolatait, és azt mondta: - Tudod. Erotikus de nem ciki. A férfi erre hirtelen megállt. - Na akkor tisztázzuk! Olyasvalamit akarsz, ami izgalmas, de nem fura, másmilyen de nem perverz, és züllött, de nem ciki. - Igen - mondta Sophie, és igyekezett nem észrevenni, hogy a férfi meztelen. Istenem, de gyönyörű volt! Phin felsóhajtott. - Nem lehetne inkább, hogy csak szexelünk? Nem ismerjük épp a másikat annyi ideje, hogy máris unjuk egymást. - Nem - mondta Sophie. - Sokat tanulok tőled. Ez olyan, mint az egyetem. - Érints meg! - Az egyetem? - kérdezett vissza Phin. - Soha nem jutottam el oda - mondta Sophie. - És mindig szerettem volna egy diplomát. Úgyhogy tőled szerzem meg. - Teríts le! - Szexben? - kérdezte Phin. - Hát, a mestere vagy, nem igaz? - mondta Sophie, és megremegtette szempilláit miközben kibújt a rövidnadrágjából. A tiéd vagyok! - Ne is próbálj elbájolni! - mondta Phin, de kissé zavart volt a hangja. Sophie átölelte a férfit és közelebb húzta magához. - Taníts meg valami újra - mondta, mire a férfi visszafektette az ágyra és Sophie megremegett, ahogy a férfi teste hozzásimult az övéhez. - Jól van - mondta Phin. - De jól figyelj, Julie Ann, utána jön a teszt. Sophie egyedül ébredt. Kinyújtózott, elnyúlva a mandulaolajtól átitatott lepedőkön, amik gusztustalanok voltak, de ő csodásan érezte magát, úgy hogy miért is ne. Az órára sandított Phin ágya mellett és ráébredt, hogy több mint egy órát aludt. Ezek a tesztek kimerítők tudnak lenni egy nőnek. Magára tekerte a sikamlós felső lepedőt és végigtipegett a folyosón, míg meg nem találta a fürdőszobát, majd lezuhanyozott, míg biztos lett, hogy az összes olajat lemosta. Mindenütt ott volt, így beletelt némi idejébe. Aztán visszament Phin hálószobájába, felöltözött, és mert nem állhatta a felfordulást, 86

lehúzta az olajjal átitatott alsó lepedőt és matracot az ágyról. Valami megcsörrent, ahogy ezzel foglalatoskodott, és lehajolt, majd benézett az ágy alá, hogy lássa, mi esett le. Egy bilincs. Felemelte, és az visszacsillogott rá, amitől Sophie-ban komor gondo latok támadtak arról, hogy mire használhatta azt Phin és hogy ki lehetett az, akivel használta. Egyáltalán nem arról van szó, hogy féltékeny lenne, mondta magának. Csak arról, hogy a pasas egy perverz alak! - Ez itt netalán a tiéd? - kérdezte Phint, amikor leért. A férfi felemelte a fejét a nyilvántartásból. Álmosnak és kielégültnek tűnt a késő délutáni napfényben, és azt mondta: - Óh, remek, már mióta kerestem! Sophie magasabbra tartotta a bilincset, remélve, hogy így kiválthat némi bűntudatot, ha a férfiból nem, legalább saját magából. Csak egy pillantást vetett a férfira, és újból megkívánta. - Az ágyban találtam rá. - Logikusan hangzik - mondta Phin. - Ott veszítettem el. - Megkérdezném, hogy mit csináltál vele - mondta Sophie, és igyekezett nem túl házisárkányosan beszélni -, de gondolom, inkább ne akarjam megkérdezni, ugye? - Dehogynem akard! Izgalmas volt és másmilyen és züllött. - Phin a lépcső felé biccentett. - Tedd el valahová, ahol megtaláljuk, és majd később megmutatom. Mit gondolsz? - Bizonytalan vagyok - mondta Sophie, és egyre növekvő kíváncsisággal nézegette a bilincset. - Nem arról, te csacsi - mondta Phin. - Ez az a rész, ahol fagyos leszel hozzám, és hátat fordítasz nekem. - Milyen rész? - értetlenkedett Sophie. - A rész az után, hogy szexeltünk - mondta Phin. - Amikor eszedbe jut, hogy perverz vagyok, és hogy te nem vagy ez a fajta nő, és hogy az egész az én hibám. - A hangjából ítélve mindez szórakoztatta. Sophie újra a bilincsre nézett, és most már minden szándéka ellenére határozottan izgatta a dolog. Semmi értelme nincs, ha utálkozik a férfin; imádott mindent, amit vele tett. És ha őszinte akar lenni, nyitott volt egy beszélgetésre a bilincsről. - Azt hiszem, mostantól átugorhatjuk a fagyos részt. Szóval egészen pontosan mit...? Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, és Sophie megpróbálta elrejteni a bilincset, de elkésett. Wes döbbentebb arcot vágott, mint Sophie. Amikor magához tért, azt mondta: - Az az enyém, köszönöm. - Elvette tőle a bilincset és a hátsó zsebébe tette. - Miért van itt ilyen salátaillat? - Terveim voltak azzal! - mondta Phin ugyanabban a pillanatban, amikor Sophie azt mondta: - Nos, nekem mennem kell. Megpróbált kisomfordálni az ajtón, de Phin útját állta. - Wes épp készült hátramenni a biliárdasztalhoz - mondta, mire Wes így szólt: - Így van. Hátramegyek a biliárdasztalhoz. Amikor eltűnt, Phin azt mondta: - Akkor mostantól átugorhatjuk azt a részt. - Milyen részt? - kérdezte Sophie, és a férfi lehajolt hozzá, megcsókolta, ezúttal gyengéden. Sophie hozzásimult és érezte, hogy elakad a lehelete, csak azért, mert Phin olyan közel volt hozzá, annyira gyengéd volt és olyan szexi. - Átugorhatjuk a fagyos részt - mormolta újra Phin Sophie szájára tapadva. - És egyenesen a kellemes részre térhetünk. - Igen - lehelte Sophie. - Abszolút! - A férfi dereka köré fonta a karját, közelebb húzta magához, és újra elveszett a csókjában. Amikor a férfi levegővételnyi szünetet tartott, azt mondta: - Tudod, nem kell most azonnal biliárdoznom. - Óh, dehogynem kell. - Sophie ellépett tőle. - Vissza kell mennem. Vár rám a... munka. - Munka. - Kifújta a levegőt. - Jól van. Viszlát holnap. - Igen - mondta Sophie és az ajtó felé libegett. - A holnap jó. Becsukta maga mögött az ajtót, a verandán állt és elvarázsoltan nézett végig a késő délutáni naptól perzselt Kísértés 87

főutcáján. Helyes kis város, gondolta. Csinos. Az ajtó megcsörrent mögötte, és Phin lépett ki rajta, kezében egy fehér pulóverrel. - Ezt elfelejtettem odaadni. - Épp mikor átnyújtotta a lánynak, elhajtott mellettük egy autó. Lelassított és Phin odaintett nekik. - Ismerjük őket? - kérdezte Sophie és kirázta a pulóvert. Egy hatalmas T betű meg egy piros-fehér kosárlabda volt a közepén. - Én ismerem őket. Te nem - mondta Phin és Sophie azt gondolta: Életem története, városi fiú. - Nagyon vigyázni fogunk a pulcsira - mondta a férfinak, aki azt felelte. - Ne fáradjatok, van még. - Hát persze, hogy van - mondta Sophie és elindult lefelé a lépcsőn. - Fagyos - mondta Phin vádlón és visszament. - Kielégült - mondta Sophie a semmibe, és visszament a farmra. - Gondolom, muszáj volt - mondta Wes, amikor Phin hátrament hozzá, hogy csatlakozzon hozzá az asztalnál. - Úgy valahogy. Elcsábított. - Na persze - mondta Wes. - Azt mondta: „Kérlek, javítsd meg a konyhai lefolyót!” és ezt te úgy értelmezted, hogy... - Azt mondta: „Dugj meg!” - Phin letett az asztalra két golyót és felkapta a dákóját. - És ezt úgy értelmeztem, hogy szexelni akar. - Óh. - Wes is felvette a dákóját. - Én is erre a következtetésre jutottam volna. - Az asztalra hunyorított. - De miért mondott ilyet? - Tippelek: mert szexelni akart? - Phin lehajolt, hogy gurítson, és Wes ugyanezt tette. Elgurították a golyókat a szemben lévő fal felé és nézték, ahogyan visszagurulnak. Mindkét golyó érintette a második falat, de Wes golyója pár centivel Phiné mögött állt meg. Phin felállította neki a golyókat és ellépett az asztaltól. - Nem olyan feszült, mint amilyennek látszik. Egyenes nyílvessző akar lenni, de közben pokolian kajla. Wes belecsapta a fehér golyót a háromszögbe, és a golyók szétszóródtak, kettő bele is talált egy-egy lyukba. - Szóval te csak segítesz megtalálni az igazi Sophie-t. - Leginkább azt teszem, amit mond - mondta Phin. - És ez remekül beválik nekem. Tegnap éjjel felhívta a pszichológust és szakított vele, szóval azzal kapcsolatban jobb, ha felhagysz a zrikálásommal. Wes beütötte a következő golyót és átsétált az asztal másik oldalára. - Így aztán, hála neked, vége a kapcsolatának. - Hosszú lesz ez a beszélgetés? - kérdezte Phin. - Csak szeretném tudni, miéit rúg fel egy szilárd kapcsolatot, cserébe újabb hét nap szexért veled. - Wes megállt, hogy bekrétázza a dákóját. - Fogalmam sincs - mondta Phin. - Én csak hálás vagyok. - Megmondtad már első nap, hogy sántikál valamiben. - Wes begurította a második golyót is. - Azt hiszem, igazad volt. És Stephen ég a vágytól, hogy megtudja, mi az, és hozzád kösse, Zane Black pedig azt hiszi, már tudja. Wes újra krétázott és Phin visszakérdezett: - Zane Black? Wes bólintott. - Ma bejött hozzánk. Megkeresett vasárnap, csak hogy elmondja, bele kéne pillantanom Amy múltjába. Azt mondta, le kéne állítanom a filmet, mert biztosra veszi, hogy olyasmi készül, ami nem lenne a kedvünkre való, és ha vetek egy pillantást Amy múltjára, tudni fogom biztosan. Phin érezte, hogy a filmmel kapcsolatos régebbi nyugtalansága visszaólálkodik. Leellenőrizted? Wes újra bólintott. - Tiszta. De Stephen miatt továbbra is aggódom. - Lehajolt, hogy lőjön, 88

és még hozzátette: - Különösen azért, mert úgy tűnik, eszed veszted, valahányszor Sophie közelében vagy. - Na és te, jutottál valamire Amyvel? - kérdezte Phin, mire Wes mellélőtt. - Biliárdozni akarsz vagy dumálni? - kérdezte Wes. - Biliárdozni - mondta Phin, és kezdte uralma alá venni az asztalt. Közben igyekezett nem gondolni arra, miféle bajba kerülhet Sophie odakint a farmon azzal az átkozott filmmel. Jobban rajta kell tartania a szemét, döntötte el. Polgári kötelessége. Másnap reggel Sophie átadta Amynek a mandulaolaj-jelenetet. - Ez jó - mondta Amy, amikor végzett az olvasással. - Mandulaolaj, mi? - Nem is annyira az olaj volt a lényeg - mondta Sophie -, hanem, amit tett vele. Azt hiszem, sokat olvas. - Elhallgatott egy pillanatra, majd hozzátette: - Találkoztam az anyjával is. ,< - Ennyire szörnyű? - Kábé mint Angela Lansbury A mandzsúriai jelölt-ben. Már-már vártam, hogy azt mondja: „Miért nem ütöd el az időd egy kis pasziánsszal?”, és aztán az utolsó dolog, amit látnék, Phin üveges tekintete lett volna. - Ez sok mindent megmagyarázna Phinnel kapcsolatban - mondta Amy. - Jelentős mennyiségű hűvösség árad belőle. - Lévén, hogy az anyja egy Fridzsider - mondta Sophie. - A Domb Fridzsiderei közül egy? - kérdezte Amy. - Ezek a régi családok aztán tudják, hogyan taszítsák a kívülállókat! - Ja - mondta Sophie, és egy kicsit lehangoltnak érezte magát. - Az egyszer biztos. Hallották, hogy egy autó kanyarodik a felhajtóra, és Amy kiment, hogy megnézze. - Kit ismerünk, aki kék BMW-t vezet? - kérdezte, és Sophie visszakérdezett: - Mi? Senkit - de amikor megállt az autó és kiszállt belőle egy pezsgő-szőke hajú nő, felsóhajtott: - Óh, ne! Amy az udvarra sandított: - Ki az? - Phin anyja - mondta Sophie, és Amyt félresöpörve kilépett a verandára. - A fiam fontos ember ebben a városban - mondta óvatosan Liz, amikor kettesben ültek a hintán, miután Amy és az eb egyetlen pillantást vetvén Lizre, inkább visszavonultak a házba. Sophie olvadozott a hőségben - érezte, ahogy az izzadságcseppek lefutnak a mellei közt - de Liz még csak ki sem pirult, még a selyem kosztümjében sem. - A Tucker család mindig is fontos volt itt. Sophie bólintott. A nő minden bizonnyal egy földönkívüli. - Ez magának bizonyára mulattatóan hangzik, tekintettel arra, hogy a városból érkezett... - Nem - mondta Sophie. - Egyáltalán nem mulattat. Phin beszélt nekem az Új Hídról. Értem, mennyire fontos ez. Liz bólintott. - Köszönöm. Ez megkönnyíti a mondandómat. - Összeszorította az ajkait. Tisztában vagyok vele, hogy a fiammal viszonyt folytatnak, és ez nem az én dolgom. Ám a város politikai jóléte már az én dolgom, mindig is a Tucker család dolga volt, és kötelességem biztosítani, hogy ezt semmi ne fenyegesse. Politikai szemszögből nézve nem szeren csés a maga kapcsolata a fiammal. Mikor mennek el Kísértésből? Sophie hátrahúzódott. Akaratlanul is az elevenébe talált a kérdés. De hát mégis mire számított? Isten hozott a családban? - Jövő vasárnap - mondta Sophie, uralkodván magán. - Cincinnatiben is fog vele találkozni? Sophie nagy levegőt vett. - Erről nem beszéltünk. - Értem. - Liz kibámult a kopár udvarra, s arca olyan volt, akár a kő. -De ha ő úgy döntene, hogy folytatja a kapcsolatot, miután maga visszament Cincinnatibe, egyetértene?- Fogalmam sincs - mondta Sophie. - Jövő héten ilyenkor talán már gyűlölni fogom. - Phinre gondolt, és a 89

korrektség kedvéért hozzátette: - Vagy nem. - Tudja, nincs pénze. Sophie hirtelen a nő felé fordult, és az összes eddig elfojtott dühe előtört: - Mi? - Nincs pénze. - Liz az udvarra nézett. - A Tuckereknek soha nem volt pénzük. A pénz az én családomból jön. Engem nem a pénze érdekel, te jégkocka! Sophie megrázta a fejét, és kényszerítette magát, hogy nyugodt maradjon a dühe ellenére. - Tudja, maga ezt nem gondolta végig. - Na de kérem, Miss Dempsey... - Megértem, hogy kissé ködösen látja a dolgot, hiszen az anyja, de Phin elképesztő, okos, vicces, kedves, és egy ezermester, A ház felét megjavította már. Tudja maga mennyire vonzó mindez? - Az apja épp ilyen volt - mondta Liz, kissé meghökkenve. - Akkor tudja jól, milyen vonzó ez. De Phin leginkább őrjítőén szexi. - Liz összerándult, és Sophie azt gondolta: Helyes. - Higgyen nekem, ha a fia egy hordóban állna egy utcasarkon, és egy ceruzás poharat tartana a kezében, a nők akkor is halomban hevernének a lábai előtt. Sophie elhallgatott, annyira a kép hatása alá került. - Jó, ez egy kicsit furábban hangzott, mint tei-veztem, de érti, mire célzok. Phinnek nincs szüksége pénzre, hogy vonzó legyen. Sőt, nélküle sokkal vonzóbb számomra. A gazdagok többnyire szörnyű emberek. Liz felvont szemöldökkel nézett a lányra. - Nos, eddig nem tett rám valami jó benyomást - mondta neki Sophie. - Még mindig nem tudom, miért van itt. Ha a pénzére hajtanék, mit tenne? Megvásárolna? Figyelmeztetnem kell magát, sokba kerülök! Liz Sophie-ra mosolygott és Sophie azt kívánta, bárcsak ne tette volna. - Fel tudok kínálni... - Felejtse el! - mondta Sophie, örömmel szakítva félbe a másikat. - Maga tartsa csak meg a pénzét, én pedig megtartom őt. Befektetésképpen. Liz tekintete hűvösebb lett, ha ez egyáltalán lehetséges volt. - Ne becsüljön engem alá! - Maga se engem! - mondta Sophie, épp olyan élesen. - Biztos vagyok benne, hogy azért van itt, hogy megvédje a fiát, és együtt tudok érezni magával. Számomra is fontos a családom. De elegem van a sértegetéseiből, úgyhogy térjünk a lényegre: tudom, hogy Phinnek nincs pénze, ami részemről rendben van, mert nem a pénze kell. Mi, alsó-osztálybeli nők már csak ilyenek vagyunk. Az olcsó élvezetre hajtunk. így az egyetlen dolog, ami a magáé, és ami kell nekem, az a fia. Sajnálom. - Kétségtelenül hibát követtem el, amikor idejöttem. - Liz felállt. - Reménykedtem benne, hogy talán sikerül jobb belátásra bírnom. - Nem ebben reménykedett - mondta Sophie. - Azt remélte, hogy meg tud félemlíteni, hogy meg se próbáljak beférkőzni a maga világába. Nos, megnyugodhat. Ajándéknak se fogadnám el a maga világát! - Az ember nem ajándékként kapja meg az én világomat! - mondta Liz, és a hangja áthatolt Sophie harciasságán. - Az embernek ki kell érdemelnie a bejutás privilégiumát, így ne is próbálkozzék suttyomban beosonni. - Elég volt! - mondta Sophie. - Elegem van magából! Menjen és árulja máshol a paranoiáját! Mi itt nem szorulunk rá. - Jó reggelt, Miss Dempsey. - Liz még jobban kihúzta magát, már ha ez lehetséges. - Jó utat vissza Cincinnatibe! És eszébe se jusson csapdába csalni a fiamat! Előbb találkozunk a pokolban. Miután elment, Amy kijött a verandára és azt mondta: - Hű. Sophie bólintott, és próbált nem reszketni. - Igen. „Látni fogják, tudni fogják, és azt fogják mondani: Óh, az a nő a légynek sem ártana.” Amy együtt bólogatott vele. - „Néha mindannyian megkergülünk kissé.” 90

- Azt leszámítva, hogy Phin nem Norman. - Ha ez a nőszemély hozta a világra, akkor viszont nem is normális - mondta Amy. Maradj távol mindkettőjüktől! - Nem, tényleg, szerintem tudnám kedvelni az anyját - mondta Sophie. - Ha lenne időm megismerni, kötődni, néhány anya-lánya dolgot csinálni. - Ja, talán ezer év múlva - mondta Amy. - Annyira hamar talán nem. - Sophie próbálta ellazítani magát. - Istenem, megtett mindent, épp csak a jó táskámról és az olcsó cipőmről nem tett említést. - Legalább nem hívott meg Hannibál Lecteresen egy jó Chiantira, meg babra. - Soha nem engedne abba a házba. - Sophie megborzongott. - Már a bejárati lépcsőn kicsontozna. - Szerencse, hogy vasárnap lelépünk. Sophie Liz Tuckerre gondolt és bólintott, majd eszébe jutott Phin, ahogy tüzes tekintettel mosolyog rá, ahogy rendbe hozza mindenét, ami elromlott, és végül megnevetteti, miközben mandulaolajat nyalogat róla az ágyban. - Ühüm, szerencse - motyogta. Ebéd után egy haragos Zane tért vissza Cincinnatibe a hírek világába, Amy elvitte Rachelt és Cleát, hogy leforgassák, az „érkezés Kísértésbe” jelenetet, Sophie pedig kiment dolgozni a konyhába a kutyával. De amint magára maradt, csakis Phinre tudott gondolni. Szánalmas nőszemély, igen, ez a helyes szó. Bezzeg Phin biztosan nem róla ábrándozik. Ami kor aznap éjjel elmondta neki, hogy maradnak még egy hetet, annyit se mondott, hogy „Jó.”. Az ember azt gondolta volna, legalább egy „Jó.”-t odavethetett volna neki. Hát, a pasik már csak ilyenek. Mérgesen a vele szemben lévő cseresz nyékre meredt. Elvették, amit akartak, és aztán... Eszébe ötlött, hogy ezzel a gondolattal nem megy semmire. Ugyanez a gondolat járt a fejében már tizenöt éve, anélkül, hogy éleslátásra vagy lelki fejlődésre tett volna szert általa, ez a gondolat volt az, ami belehajszolta két év agyzsibbasztó biztonságba Brandonnal, ez volt az a gondolat, ami visszatartotta attól, hogy része legyen az olyan fajta észvesztőén szemérmetlen szexben, amit azóta élvezett, mióta Phinnel találkozott, így aztán, röviden: terméketlen gondolat volt. És ami még annál is rosszabb: unalmas is. - Végeztem veletek - közölte a cseresznyékkel. - Új napra virradtunk. Amikor fél hatkor megjelent Phin, a lányt egy öreg létra tetején dülöngélve találta, almás tapétába csomagolva, ragacsosan a tapétaragasztótól, izzadtan a hőségtől és ingerülten, mert a régi papír egyre-másra elszakadt. - Sose néztél ki jobban! - mondta Phin, miközben a lány kirázott egy ragasztós tincset a szeméből. - Mit művelsz? - Tapétázok - mondta Sophie zsémbesen. A férfi felnyúlt, és letépett egy szakadt szalagot Sophie ingujjáról. - A falon lenne a helye. - Emlékszel még a „fagyos” részre, amiről tegnap beszéltél? - Lefelé a létráról, Julie Ann! - mondta Phin. - Ebben is jó vagyok. - Persze, hogy az vagy. Te mindent jól csinálsz - mondta Sophie, és mogorva hangulatban lemászott a létráról. - Anyámnak van egy tizennégy szobás háza - mondta Phin. - És egyik nyáron elhatározta, hogy tizenkettőt közülük ki kéne tapétázni. Apám csak a Pokoli Nyárnak nevezte az egészet. Tudod, nem akarlak kritizálni... - Akkor ne tedd! - … de bűnronda ez a tapéta! - Akkor most elmehetsz. 91

A férfi rámosolygott, mire Sophie pulzusa felszaladt, pedig nem akarta. - Nem mehetek. - Felkapta a tapétát. - Te tapétázni akarsz, így tapétázni fogunk. Aztán azt tesszük, amit én akarok. Sophie próbált tudomást sem venni a forróságról, amit a férfi lángra lobbantott benne. Most viccelsz? Melegem van és izzadok meg ragacsos is vagyok és szarul nézek ki, és... - Tudom - mondta Phin. - Nem érdekel. El az utamból, hadd tegyem fel ezt a tapétát! Sophie a csípőjére tette a kezét. - Ide figyelj, ha azt hiszed, hogy én... Elhallgatott, mert Phin letette a tapétát, és a falhoz szögezte őt, feje két oldalán egy-egy kezével, arcával közel az övéhez. Phin már épp megszólalt volna, de aztán lehunyta a szemét és felnevetett. - Mi olyan vicces? - kérdezte Sophie, de már tudta. Szörnyen nézett ki, és a férfi rajta nevet. Márpedig neki nincs erre szüksége tőle, nincs erre szüksége senkitől, de főleg nem... - Én - felelte Phin. - Jesszusom! Hat napja találkoztam veled, és annyira elvetted az eszem, hogy tapétázni is kész vagyok, csak hogy megérinthesselek. Sophie csak pislogott. - Tessék? - Mit akarsz, Sophie? - kérdezte, és lemosolygott rá. - Biztosítékokat, könyveket, tapétát, virágokat, cukorkát, gyémántokat - bármi legyen is az, megkapod, ha cserébe megkaphatlak. Sophie szinte teljesen biztosra vette, hogy a férfi csak ugratja. Bár ezzel a tekintettel a szemében és a forrósággal a hangjában, kissé elbizonytalanította. - Hat nap - mondta Phin és megrázta a fejét. - A csudát, egyetlen nap! Egyetlen perc. Egyetlen pillantás arra a szájra. Az ördög cukorkája. - Lehajtotta a fejét, hogy megcsókolja Sophie-t, de a lány átbújt a karja alatt és ellépett tőle, mivel kezdett rájönni, hogy a férfi komolyan beszél. - Tisztázzunk valamit! - mondta Sophie és az asztal sarkát kettőjük közé helyezte. - Akarsz engem?- Minden lehetséges módon - mondta Phin, és elindult az asztal körül a lány felé, aki elindult a másik irányba, és mosolyogni kezdett, ahogy a férfi a nyomába eredt. - Nem tudsz nekem ellenállni - mondta Sophie. - Nem, amióta megláttam azt a szájat - mondta Phin és követte a lányt. - Gyere ide! - Már a „helló”-nál megfogtál - mondta Sophie, továbbra is hátrálva, Phin pedig megállt és megkérdezte: - Tessék? - Ez fantasztikus. - mondta Sophie tündökölve. - Pokolian nézek ki, te meg a konyhában kergetsz. Ez nagyszerű! - Nem kergetlek - mondta Phin. Sophie kigombolta a blúza felső gombját. - Kergetlek - mondta Phin, és gyorsabban mozdult, mint a lány gondolta volna. Sophie nekiiramodott a lépcső felé, de Phin utána vetette magát, megragadta a dereka körül, és felkapta a levegőbe, hogy visszahúzza magához. Sophie-nak elakadt a lélegzete, mert a férfi elvette tőle. Ekkor Phin megfordult és hátulról az asztalhoz szorította Sophie-t. A csípőjével feszült a testének, amiből Sophie pontosan megtudta, mennyire is akarja őt a férfi. - A tapétázást később befejezzük - súgta Phin a fülébe, miközben a kezei a lány mellén állapodtak meg. Sophie próbák elficánkolni, mire Phin felnyögött: - Óh, jézusom, Sophie! - és becsúsztatta a kezét a lány inge alá, miközben Sophie háta mögül feszült lüktetve a lány testének. Sophie lehunyta a szemét, mert a nekiszegülő férfi annyira jó érzés volt. - Fel kéne mennünk - lehelte kifulladva, miközben Phin beletemette az arcát a nyakába, és megbolondította az ott lévő kis ideget. - Itt! - mondta Phin, és Sophie érezte, ahogy a férfi keze lecsúszik a hasán, egész a zipzárjáig. - Pont itt, ennél az asztalnál, eszméletlenre keféllek! A lány megborzongott és azt mondta: - Ne beszélj mocskosan! - de a férfi halkan felnevetett és azt mondta: - Éreztem, hogy felizgultál, amikor kimondtam. Annyira romlott vagy, Sophie! Lehúzta a lány zipzárját, és Sophie azt mondta: - Nem, nem vagyok az! És előrebillentette 92

a csípőjét a férfi kezébe, aztán, amikor Phin ujjai becsúsztak a rövidnadrágjába és a combjai közé, az asztalra fektette a kezét, és hátranyomta a testét, neki a férfinak. Amikor ettől Phin felnyögött, azt diadalmasan magának könyvelte el. Ekkor felemelte a fejét, hogy elmondja Phinnek, milyen jó vele, és kinézett a szúnyoghálós ajtón át, egyenesen Stephen Garvey szemébe. - Nem! - kiáltotta, és próbált elhúzódni Phintől, de a férfi a nyakába suttogta: - De! -, majd hátrébb húzódva lejjebb csúsztatta az ujjait, és amikor Sophie megperdült, hogy eliszkoljon, szorosabban tartotta, ami pokoli erotikus lett volna, ha Stephen nem változtatta volna a vérét jeges vízzé. - Stephen! - sikította, mire Phin feleszmélt: - Mi? - és épp elég időre megdermedt, hogy Sophie felnyöghessen: - Hátsó ajtó - miközben próbált elfordulni és újra magára kapni a blúzát. Mindeközben Stephen tátott szájjal állt ott. Phin nem engedte el, halmar az ujjait kivette a nadrágjából, és mindkettejüket körbefordította, hogy a testével takarja a lányt. - Stephen, kissé elfoglaltak vagyunk - szólt hátra a válla felett. - Mi az ördögöt akarsz? Stephen kihúzta magát és kissé zavarodottnak tűnt. - Rachelhez jöttem, és egyáltalán nem számítottam rá, hogy... - Nos, mi sem számítottunk rád - mondta Phin. Sophie újra megpróbált elillanni, de a férfi még erősebben szorította. - Rachel nincs itt. Menj el! - Tévedtem. Pontosan ez az, amit tőled vártam - mondta Stephen és elment. - Azt hiszem, ez sértés volt. - Phin újra a lány rövidnadrágjába csúsztatta a kezét. - Habár én is ezt vártam volna magamtól. - Óh, ne - mondta Sophie, és újra megvonaglott, ám Phin azt mondta. - Óh, de - és újra elkapta. - Higgy nekem, Stephen kiirtotta minden vágyamat a rajtakapás-fantázia iránt - mondta Sophie. - Van fent egy zuhanyzó. Egy olyan zuhanyrózsával, ami Amy szerint illegális a legtöbb déli államban. - Phin felhagyott a lánnyal való hadakozással, miközben Sophie a lépcső felé húzta. - Gondolj bele a lehetőségekbe! - Szeretném, ha tudnád - mondta Phin, miközben a nyomába eredt -, hogy amint lefektettél, újra én fogok irányítani! - Azt hiszed? - Sophie megfordult és megcsókolta a férfit. Belenyalt a szájába, és érezte, ahogy a férfi megremeg a keze alatt. - Legalább tizenöt percig - lehelte Phin a szájába. - És aztán újra meg kell keféljelek! Sophie megborzongott, mire a férfi felnevetett és azt mondta: - Annyira egyszerű vagy! - Te is - mondta, mire Phin azt felelte: - És éppen ez a mi problémánk. Mindketten őrültek maradunk, míg ez elmúlik. Sophie kiegyenesedett. - Elmúlik?- Az ilyesmi sosem tart ki. - Phin a lépcső felé tessékelte a lányt. - Egy nap újra épelméjűek leszünk, úgyhogy élvezzük ki, amíg tart. - Éltél már át ilyet korábban, nemde? - kérdezte Sophie, házsártosan, amiért ő még nem. - Ami azt illeti, nem - mondta Phin. - Így még nem. Na mozdulj, gyerünk! - Azt kell mondanod - szólt vissza Sophie, és nekiindult a lépcsőnek -, hogy „Nem Sophie, soha senki nem volt olyan, mint te!” - Belehúzott, mert mérges volt, és mert még mindig kívánta a férfit. Phin beleakasztotta az ujjait a rövidnadrágja hátuljába, és visszahúzta magához egy lépcsőfoknyit. - Olyan, mint te, egy se - búgta a fülébe. - Ezért ijesztesz meg. És mégis újra és újra visszajövök. A lány hátradőlve Phin testéhez simult és azt mondta: - Szeretnék em lékezetes maradni, ha lehetséges. - Legyen inkább „felejthetetlen” - mondta Phin. - És nem, nem kellett azt mondanom. És most megkaphatlak végre? 93

- Igen - mondta Sophie. - A tiéd bármi, amit akarsz. Két órával később Phin búcsúcsókot adott Sophie-nak Amy előtt, aki rosszallóan bámulta a konyhafalat, amit friss almás tapéta borított. - Mennem kell - mondta Phin Sophie-nak. - Elkések egy másik nővel való találkáról. - Most viccelsz, ugye? - kérdezte a lány, de a férfi így felelt: - Nem. - „Ti férfiak, mind ugyanolyanok vagytok” - mondta Sophie a férfinak, és úgy döntött, Phin biztosan viccel. - „Hét nyolc gyors menet és leléptek a fiúkkal”. - Miről beszélsz? - kérdezte Phin, és Amy válaszolt: - Filmes idézet. Ezt biztos ismered! - Nem nézek filmeket - mondta Phin. - Értelmiségi vagyok. - Újra megcsókolta Sophie-t és azt mondta: - Nyugodj meg, és ne idézgess! - És már ott sem volt. Sophie-nak ideje sem volt kitalálni valami metsző visszavágást, például: Az anyádra emlékeztetsz. - Szóval egész pontosan mit csináltatok a fürdőben? - kérdezte Amy. - Pontosan azt, amit szerinted csináltunk - mondta Sophie, még mindig győzködvén magát, hogy a másik nő csak egy vicc volt. - Emlékez tess, hogy köszönjem meg Wes-nek azt a zuhanyrózsát. Óh, és Phin esküszik, hogy a penész a zuhanyfüggönyön figyelt minket, szóval vennünk kell egy újat. - Mondtad neki, hogy az anyja megpróbált elkergetni a városból? - Nem. - Sophie leült az asztalhoz, és újra kinyitotta a PowerBookját. - Habár holnap bizonyára újult erővel próbálkozik majd. Stephen Garvey rajtakapott minket a konyhában. - Nagyon gáz volt? - kérdezte Amy. - Eléggé - mondta Sophie, majd akaratlanul is elmosolyodott. - És nagyon, nagyon jó! - Sophie, ugye nem kezd komollyá válni az ügyed a polgármesterrel? - kérdezte Amy. Mert az nem lenne jó. Nem fog úgy szeretni, ahogy megérdemelnéd... - Nem - rázta a fejét Sophie, de végigfutott rajta egy borzongás miközben kimondta. Egyáltalán nem komoly! Megbízható forrásból tudom, hogy el fog múlni. - Jó - mondta Amy. - Nos, akkor hát, egyébként meg... Sophie megfeszült. - Mi az? - Holnap lesz egy kis társaságunk - mondta Amy. - Úgy tűnik, hogy Zane begyújtott Clea alá és felhívta Los Angeles-t, és az a Leo nevű pasas idejön, hogy megnézze, mit csinálunk. - Leo Kingsley - mondta Sophie, és az ösztönei áttörtek a kielégültségén. Ez a gond a csodás szexszel. Eltompítja az ember túlélési ösztöneit. - Davy régi főnöke, a producer. - Igen. Sophie belegondolt. - Nem látom, hogyan lehetne ebből gond. - Pedig az lesz! - Én se - mondta Amy, majd kételkedve néztek egymásra. - Tegyünk úgy, mintha nem lenne baj, mielőtt be nem következik - mondta Sophie. - Jó. - Amy visszafordult a fal felé, és egyáltalán nem tűnt vidám nak. - Most pedig magyarázd el kérlek, hogy a bűnronda almák miben jobbak a bűnronda cseresznyéknél, és minden kérdésem válaszra talál.

94

Nyolcadik fejezet

- Ez szuperjó - mondta Dillie aznap este a könyvesboltban, miközben Phinnel feltették az új matracbetétet az ágyra. - Kivéve, hogy egy órával később jöttél értem, úgyhogy egy órával tovább fent kéne maradnom, akkor is, ha holnap suli van. - Részemről oké - mondta Phin, jól tudván, hogy a kislány öt perccel a lefekvési idő után amúgy is elalszik, mint egy gyertyaláng. - Egy órával többet olvasunk az ágyban. - Átvetette az alsó lepedőt az ágyon, és Dillie elkapta a felé eső végét. - Na és mi újság veled? - Jamie Barclay az én osztályomba jár a suliban. - Dillie begyűrte a lepedő gumis sarkát a matrac alá, akár egy profi. - A nagyi elintézte nekem. - A nagyinak nem kéne ilyesmiket tennie - mondta Phin. - Csak semmi külön szívesség a Tuckereknek! - Apu - mondta Dillie. - Ez az én életem. - Igen. - Átvetette a felső lepedőt is, és a kislány azt is elkapta. - Különben is, Jamie Barclay új lány és barátokra van szüksége, szóval igazából az egész miatta van. - Dillie kisimította a lepedőt az ő olda lán. - Neked vannak új barátaid? - Olyan kimunkált közönyösséggel kérdezte mindezt, hogy Phin megdermedt. - Van néhány látogató a városban - mondta óvatosan. - A filmesek? - Dillie újra kisimította a már sima lepedőt, és állát a leve gőbe szegte, hogy ezzel is mutassa közönyösségét. Phin felkapta a paplant, és kirázta, mielőtt az ágyra terítette volna. - Mit szeretnél tudni, Dillie? Dillie elkapta a paplan felé eső végét és kiegyenesítette. - Csak azt hiszem, jó, hogy vannak új barátaid. Annyira úgy beszélt, mint ahogyan Liz szokott beszélni hozzá, hogy Phin felnevetett. Köszönöm. - Kedvesek? Szépen kiterítette a paplant az ágyon, amin mandulaolajt öntött Sophie-ra és a lányra gondolt, amint vágytól fűtötten, gömbölydeden és sikamlósán a karjai közt tartja. És aztán az a délután a zuhanyzóban... Nem tűnt helyénvalónak efféléket gondolni, miközben Dillie-vel volt egy szobában, úgyhogy félresöpörte az emléket. - Nagyon kedvesek. Jól van, ez a te estéd! Van hot dogunk, papírszalvétáink, van desszert, pedig nincs hétvége. Még valami? Dillie vetett egy pillantást a szoba túlsó végében lévő szekrény felé. - Tévé? - Mi ez, a „pokolra velünk este”? - Phin felkapott egy párnát, odadobta a kislánynak, aki elkapta azt. - Jamie Barclay nézhet tévét - mondta Dillie. - És mindig, nem csak különleges alkalmakkor. - Megpaskolta a párnát és az ágy fejéhez tette. - Az anyukájával nézi. - A szeme sarkából Phinre pillantott. - Jó lenne egy anyukával tévét nézni. - Annyira örülök, hogy Jamie Barclay ideköltözött - mondta Phin és felkapott még egy párnát. - Igen, vacsora után nézhetsz tévét. Apuval. - Szeretnél találkozni Jamie Barclayval? - kérdezte Dillie túlzott ártatlansággal a hangjában. - Persze - mondta Phin óvatosan. - És akkor én találkozhatnék a filmesekkel - mondta Dillie. - Nem - mondta Phin. 95

- Apu. - Dillie a csípőjére tette a kezét. - Ismernem kellene a barátaidat! - Egy hét múlva elmennek - mondta Phin, és odadobta neki az utolsó párnát. - Hát, én nagyon örülök, hogy idejöttek azok a filmes emberek - mondta Dillie, és elkapta azt. - A barátok fontosak. Szerinted is? - Mit kérsz a hot dogodra? - kérdezte Phin. Kedden ebéd után egy taxi fordult be rázkódva a farmra vezető útra. - Társaságunk lesz szólt vissza Sophie a házba, majd kiment üdvözölni Leo Kingsleyt. Az épp lehajolva beszélt a taxisofőrrel, és a lány türelmesen várt, ám ekkor újra kivágódott a taxi ajtaja és egy magas, sötéthajú Dempsey szállt ki a hátsó ülésről. - Davy! - sikított fel Sophie és a lépcsőről a fiú karjaiba vetette magát, aki körberepítette a nővérét és majd' kiszorította belőle a szuflát. - Nem tudtam, hogy jössz, miért nem szóltál, hogy jössz, annyira örülök, hogy itt vagy...A fiú arcon csókolta Sophie-t. Nagy, testvéri cuppanós puszit adott neki, hangosat és szeretetteljeset, és azt mondta: - Én sem tudtam, amíg Leo fel nem hívott. Mi az ördögöt műveltek? - Egy filmet készítünk - mondta Sophie. - Amy ki akar menni Los Angeles-be. Annyira örülök, hogy látlak! A fiú Sophie nyaka köré fonta a karját és azt mondta: - Én is örülök, hogy látlak, bébi. Amy nem megy L.A.-be. Utálná! Most pedig magyarázd el nekem, hogy miért csináltok... - Ne hagyjátok, hogy közétek álljak - mondta egy gyászos hang a fiú mögül. - Csak mert ez itt a Mójave sivatag és én menten szívrohamot kapok, ez ne akadályozzon meg, hogy... - Leo, ez itt a nővérem, Sophie - mondta Davy, és Sophie elnézett mellette, majd udvariasan Leóra mosolygott. Leo Kingsley vonzó férfi volt. Egészséges, ereje teljében lévő negyve nes, gyönyörű ruhában és stílussal, tündöklő fogakkal. Sűrű barna haja volt, kedves szeme, és jóságos arca. De Leo Kingsley tagadhatatlanul olyan ember is volt, aki túl sokat látott, és aki nem tudja magát ezen túltenni. - Isten hozott Kísértésben! - mondta Sophie, mire a férfi szomorúan bólintott és azt mondta: - Zseniális cím. Örülök a találkozásnak. Légkondira van szükségem. - Elnézést - szabadkozott Sophie. - Itt egy kicsit primitívek a körülmények. - Stimmel is - mondta komoran Leo. - Hisz ez itt Ohio. - Kerülj beljebb és igyál egy kis limonádét! - mondta Sophie. - Limonádét? - kérdezett vissza Leo. Ha a lány arzénnal kínálta volna, akkor se borzadt volna el jobban. - Light kóla? - kérdezte Sophie. - Barackpálinka? Jeges víz? Sör? Sonkás szendvics? Dove jégkrém? - Jégkrém? - kérdezte Leo, és Sophie ellazult. - Erre. - Kitárta neki az ajtót és a férfi belépett, ügyesen átlépve a kutya felett, mely az ajtóban hevert le, és közben azt mondta: - Vigyázz, Lassie! Sophie azt mondta: - Ne, ne adjon neki nevet! - de már késő volt. Lené zett a kutyára és kérdőn kimondta: - Lassie? - mire az eb fölállt és csóválni kezdte tömzsi kis farkát. - Van egy kutyád? - kérdezte Davy. - Talán probléma? - kérdezte Leo. - Nem - feleit Sophie mindkettejüknek. Valahol megkönnyebbülés volt. Kezdett rátörni a gyanú, hogy a kutya neve Kutya volt, és az sokkal rosszabb lett volna. - Szóval - kezdte Leo. - Clea itt van? - Hát persze, hogy itt vagyok Leo, drágám - mondta Clea, aki olyannyira végszóra lépett be, hogy Sophie le merte volna fogadni, hogy a konyhában hallgatózott. Amy Clea mögött kullogott, aki kedvesen, bár nem túl melegen átölelte Leót és azt mondta: - Annyira örülök, hogy látlak! - Clea ügyet sem vetett Davyre, a fiú pedig kifejezéstelen tekintettel bámulta a 96

nőt máskor oly beszédes arcával. Leo megpaskolta Clea karját és morózusan mondta: - Jó téged látni, kölyök. Ekkor Amy meglátta Davyt és felsikoltott, Sophie pedig mindkettejüket betolta a konyhába, hogy Clea és Leo tudjanak beszélni. - Nem hiszem el! - mondta Amy és megölelte az öccsét, miközben Sophie kivett egy Dove jégkrémet Leónak a fagyasztóból. - Azt hittem, hálaadásig már nem látunk. - Én is, de aztán Leo szólt, hogy pornót forgattok - mondta Davy, mire Sophie kezéből kiesett Leo jégkrémje. - Tessék? - kérdezte Amy, és Lassie már meg is szerezte a jégkrémet. - Amikor értesültem róla, hogy kufircolós filmet csináltok, az azonnal hazahozott. Elment az eszetek? - Kufircolós filmet? - Sophie leült. - Mi nem kufircolós filmet csinálunk! - Clea azt akarja, hogy Leo terjessze - mondta Davy. - Így van. - Leo csak pornóban utazik - mondta Davy. - Ezért hívják Pornókirálynak. - „Pornókirály”? - kérdezett vissza Amy. - Nem látszik Pornókirálynak - mondta Sophie. - Biztos vagy benne? - Harvardi diplomája van - mondta Davy. - De nem sűrűn emlegetik az öregdiákok hírlevelében. Szóval mi folyik itt? - Jó kérdés - mondta Sophie és a nappaliba ment, hogy megtudja. - Nem igazi pornó! - mondta Clea, amikor sarokba szorították a nappaliban. - Te filmezted, Amy, te csak tudod! - Jó, nos, rendben - mondta Leo. - Akkor én mi az ördögöt keresek itt?- Ez egy újfajta pornó. - Clea leült Leo mellé a kanapéra és rámosolygott. Csodásan nézett ki. Leo kétkedve nézte. - Vanília pornónak hívják, és mostanában nagyon megy, csak úgy kapkodják a videotékák polcairól, és szerintem neked is be kéne szállnod, Leo, komolyan ezt hiszem. Van egy remek sztorink. Hazajövök, hogy találkozzam a gimnáziumi szeretőmmel, de csalódnom kell, és aztán találkozom a fiával, aki elcsábít és felszabadít a múltam alól, és aztán elhajtok vele a naplementébe, mert megkaptam mindent, amit valaha akartam. Igazi női fantázia, Leo, meg fogod szedni magad... - Szerintem a Clea rubával-t kéne megcsinálnom - mondta Leo. - Mi az ördög a Clea ruhával?- kérdezte Amy. - Én nem szeretném megcsinálni a Clea ruhával-t - mondta Clea. - A Visszatérés Kísértésbe az, amit meg akarok csinálni. Istenemre, Leo, jó anyag! Sok pénzt kereshetsz vele. Ne szúrd el, pusztán mert régimódi vagy. Egy régimódi Pornókirály, gondolta Sophie. Egy régimódi Pornókirály előkelő egyetemi diplomával. A világa percről-perce vált egyre furábbá. - Mi az a Clea ruhával? - kérdezte újra Amy, és Davy azt mondta: - Clea második filmje. Egy autómosóban játszódik. Sok szappannal. - Óh, aztaa - mondta Sophie. - Clea, hogy tehettél ilyet? - Szerinted hogy találkoztam a bátyáddal? - kérdezte Clea. - Amikor a Disneynek dolgoztam? Amy Davyre támadt. - Te pornófilmben szerepeltél? - Nem - mondta Davy. - Leónak dolgoztam, aki pornófilmeket készített. Felejtsetek el engem! Koncentráljatok! Ti csináltok pornót! - Nem igaz! - mondta Sophie. - De - mondta Clea. - Pornót egy nőről, aki eléri az összes álmát. ízléses pornót. - Ez kábé olyan, mint a „becsületes politikus” - mondta Davy. - Fogd be, Davy! - csattant fel Clea, de rá sem nézett. - Ez teljesen más. Nem undorító 97

dolog, ez videón forgalmazott erotika nők számára. - Nem - mondta Sophie. Clea kilélegzett. - Sophie, mi a kedvenc jeleneted a Könnyed élet-ből? - „Mindjárt rád mosolyog a szerencse, cher” - mondta Sophie automatikusan. - És mi az egyetlen dolog, amit nem szeretsz benne? - Túl... - Sophie elharapta a mondatot, amikor rájött, mire akar kilyukadni Clea. - Rövid - fejezte be helyette Amy. - Vágom. - Kissé felvidult. - Ez tetszik! - Romantikus lesz, nem dui-va - mondta Clea. - Arra gondoltam, hogy talán meg kéne változtatnunk a címet, talán valami olyasmire, hogy Dédelgetve, mert az érzelemről szól, nem a szexről. - Azt akarod, hogy készítsek egy Dédelgetve című filmet? - Leo Davyre nézett. - Hívd vissza azt a taxit! - A taxi már félúton jár Cincinnatibe - mondta Davy. - Nézd meg a nővérem videóját! Leo felsóhajtott és a képernyőhöz húzódott, Sophie pedig elment, hogy behozza neki a Dove jégkrémet, és sajnálta a férfit, még ha pornókirály volt is. - Kell még rajta dolgozni egy kicsit - mondta, amikor az utolsó jelenet is elsötétült. - De Cleának igaza volt, jól indul. Persze sokkal több szex kell bele! Amy Sophie-ra nézett és azt mondta: - Arra már ráállítottunk valakit. - Nem, nem igaz - ellenkezett Sophie. - És a háttérzene is sokat dob majd rajta - folytatta Leo, és Amy összerándult. - Én nem tudom, hogyan ... - kezdte, de Leo leintette. - Azt majd L.A.-ben megcsináljuk - mondta. - Nem gond. A címekkel meg a stáblistával együtt. Te csak forgasd le a filmet, a részleteket pedig hagyd ránk. - A hang csak egy részlet? - kérdezte Sophie, de Amy lepisszegte. - De leginkább több szex kell bele - mondta Leo. - És több meztelenség. - Leo - mondta Clea. - Ne feledd, amit mondtam. Ez női pornó... - Óh, ne - mondta Sophie, de Amy bokán rúgta. - Ne állj Clea útjába - súgta oda Sophie-nak -, ez az én lehetőségem! - ... úgyhogy nem lesz undorító, mint a többi film, amiket csinálsz - fejezte be Clea. Leo felsóhajtott. - Kell a pucérság. Sophie megrándult, de Amy odasúgta neki: - Leo igazi producer, Sophie, kérlek! - Jézusom - mondta Davy. - A Dempsey-féle erkölcsök ismét működnek. Leo Cleára mosolygott, ami szemernyit sem tűnt természetesnek. Ami pedig a Clea ruhával-t illeti...- Később, Leo - mondta Clea. - Most a „Dédelgetve” című filmen dolgozunk. - Dédelgetve - mondta Leo, és lehangoltabbnak tűnt, mint valaha. Rachel kint volt az elülső udvaron és a kevéske füvet locsolta, amikor Leo lejött a veranda lépcsőin. Nem látszott nagy hollywoodi producernek. Csak pár centivel volt magasabb a lánynál és habár hollywoodi mércével mérve jóképű volt, fáradtnak és lehangoltnak tűnt. így amikor megszólalt: - Te vagy itt a lóti-futi? - Rachel kicsavarta a vizet a pólójából és azt mondta: - Igen, én - és meg sem próbálta különleges fényben feltüntetni magát. - Szükségem van egy helyre, ahol megszállhatok - mondta Leo. - Rendben. - Leejtette a locsolót és a kocsija felé indult. - Szállj be a kocsiba. Elviszlek a Larry's Motelbe a Taverna mellett. - Larry's Motel. Rachel visszafordult és látta a férfi arcán a fájdalmas arckifejezést. - Nincs más. - A lány kinyitotta neki a kocsiajtót. - Légy hálás, hogy itt vagyok én sofőrnek, mert taxink sincs. Végtére akár sétálhatnál is. 98

- Nem, az kizárt - mondta Leo, és beszállt. - Szóval L.A.-ből ismered Cleát? - kérdezte Rachel, mikor kiértek az útra. . - Igen. - Leo kisandított az ablakon. - Király. Szeretnék én lenni a következő Clea. - Dehogy akarsz - mondta Leo. Rachel előre-hátra mozgatta a vizes pólója nyakát, hogy egy kis szel lőt kavarjon. - Miért nem? Gazdag, sikeres, és kitört innen. Nekem jól hangzik! Leo nem válaszolt, és a lány még épp időben nézett rá, hogy elcsípje a tekintetét, ami a mellére tapadt pólójára szegeződött. A férfi elkapta a pillantását, és azt mondta: - Elnézést - de Rachel vállat vont és azt mondta: - Hé, én kezdtem legyezni magam a vizes pólóval. - Akkor se kéne csorgatni a nyálamat. Ez szexuális zaklatás. - Leo gyászos hangon beszélt. - Az élet már nem móka. - Megmondom, mi legyen - mondta Rachel. - Ha akarod, tegyél csak ki nyugodtan szexuális zaklatásnak. Amúgy is lassan telik a nyaram. Be akarsz nézni a pólóm alá? Leo felsóhajtott. - Szóval ide jutottam, tini lánykák tesznek nekem szívességet. A középkor maga a pokol. - Nem vagyok tini lányka - tiltakozott Rachel. - Húsz vagyok! - Óh, a francba! - Leo a kezébe temette a fejét. - Hozzájárulok egy kiskorú eltévelyedéséhez. - Nem vagyok kiskorú - mondta Rachel. - Húsz vagyok. Lefekhetsz velem, és nem kerülsz börtönbe. Na persze, előbb el kell vinned L.A.-be. Kísértésben épp elegendő vacak szexben volt már részem. - De L.A.-ben belefér a vacak szex? - Leo megrázta a fejét. - A vacak szex mindenhol vacak, kölyök. - Elhallgatott és eltöprengett. - Azt hiszem, nekem sose volt részem vacak szexben. - Csak mert maga egy pasi. - Rachel befordult a motelhez vezető felhajtóra. Leo ellenszenvvel méricskélte a motelt, miközben a lány leparkolt a bejárat előtt. - Szóval ki itt a tulaj, Norman Bates? - Semmi gáz, a zuhanyzók különben se működnek. Tekints rá kalandként! - Nem akarok kalandot - mondta Leo. - A kalandok a fiataloknak valók. A kényelem meg az öregeknek. - Mikorra jöjjek érted, öreg fickó? - kérdezte Rachel. - Hamarosan - mondta Leo és kiszállt. - Nagyon, nagyon hamarosan. - Akkor ötre itt vagyok - mondta Rachel. - Vacsoraidőben. Leo bedugta a fejét az ablakon. - Itt öt óra a vacsoraidő? Rachel felsóhajtott. - L.A.-ben hánykor vacsoráznak? - Nem, nem - mondta Leo. - Az öt óra tökéletes. Különben se tudtam ebédelni. - A bizonytalan aggodalom helyébe az arcán hirtelen félelem költözött. - Vannak itt éttermek, ugye? - Persze - mondta Rachel. - Van a városban egy étterem meg egy bisztró is. A kaja elég jó. Semmi flancos, de jó. - Rendben. Még mindig kétkedőn nézett, így a lány rámosolygott, és azt mondta: - És ha megígéred, hogy te fizetsz, elmegyek veled vacsorázni egy olyan blúzban, amin ki lesz gombolva a felső gomb, és a desszertig zaklathatsz. - Naná. - Leo bólintott, miközben felegyenesedett az autó mellett. - Az remekül mutatna a Nagyi Kifőzdéjében. Felejtsd el, Lolita! Egyedül eszem! Valami oknál fogva, ez fájt.-Jó.Sebességbe tette az autót, de ekkor a férfi újra lehajolt az ablak mellett. - Hé - mondta. - Csak vicceltem. Nem akartam az érzéseidbe gázolni. A szeme kedves volt, 99

és a lányt ez annyira meglepte, hogy leállította az autót. - Nem gázoltál az érzéseimbe. Tényleg. Csak szerettem volna együtt vacsorázni veled. És hallani Hollywoodról. A férfi bólintott. - Oké. Gyere értem ötre, de legyen begombolva az összes gombod! - Nemkell... - Ötkor, kölyök. Majd elmondom, mekkora nagykutya vagyok. Különben is te vagy az egyetlen, aki elhiszi nekem. Rachel bólintott. - Oké. Köszönöm. Leo integetett utána, és Rachel nézte, ahogy elindul a motel ajtaja felé, a fejét rázva, amikor meglátta a bejárat közelében a türkizkék faburkolatot. A férfi valójában nem volt zaklatott, eszmélt rá, ahogy visszasorolt az útra. Csak épp így működött. Mint Füles a Micimackóból. El kéne ezt mondania neki vacsora közben. - Te vagy L.A. Fülese - mondaná neki, mire a férfi felnevetne. Nem lesz könnyű nevetést kicsikarni belőle, de desszert előtt sikerülni fog! Vissza kell vinnie őt magával L.A.-be, már csak a nevetések miatt is... Lelassította az autót. Támadt egy ötlete. Lehetne a személyi asszisztense és megnevettetné, segítene neki ellazulni, elfurikázná ide-oda, és gondját viselné. Persze a férfi először nemet mondana, de a vacsorára is nemet mondott, és arra sikerült rábeszélnie. Igazán remek ötlet volt. Ő gondoskodna a férfiról, az pedig gondoskodna róla. És végre elszabadulhatna Kísértésből. Amikor aznap este Phin beállt autójával a verandához, látta, hogy Sophie a hintán üldögél egy jóképű fickóval, akinek sötét, göndör haja és sötétbarna szeme emlékeztette valakire. A pszichológus, gondolta, és sokkal jobban zavarta a dolog, mint kellett volna. Végső soron nem voltak hosszú távú tervei Sophie-val. Épp csak muszáj volt kisebb-nagyobb rendszerességgel megérintenie, máskülönben nem tudott egy mondatot sem befejezni. Csak vágy. Idővel elmúlik. Meg kell szabadulnia a pszichológustól. Sophie integetett neki, és a kutya felugatott a hinta alól, amikor kiszállt az autóból. - Bemutatom az öcsémet, Davyt - mondta Sophie, és csak úgy ragyogott a boldogságtól. - Az öcséd. - Phin újrarendezte a gondolatait, és újra végigmérte Davyt, miközben az a bozontos kutyát simogatta, ami kijött az ő üdvözlésére. Most hogy közelebb volt, Davy úgy nézett ki, mint Sophie ikertestvére. Ugyanolyan elefántcsontszínű bőr, és buja száj, de sokkal karakteresebb állkapocs és a fiú magasabb is volt, és a szeme hidegebb, mint Sophie-é valaha lehetne. - Örülök, hogy találkoztunk, Davy. - Phin felment a verandára, és kinyújtotta a kezét. - Ez itt Phin Tucker, a polgármester - mondta Sophie, mire Davy kiszabadította a nővére köré font karját, és felállt, hogy kezet rázzon Phinnel egy erős, száraz szorítással. - Örvendek - mondta Davy. - Mit keres a polgármester ilyen távol a várostól? Phin felvonta a szemöldökét. - Jó szomszédként viselkedem. Davy Sophie-ra nézett, majd vissza Phinre. - Ez igazári kedves tőled. - Igyekszem - mondta Phin. - Bármit műveltek is, fiúk, hagyjátok abba! - kérte Sophie. - Sosem tanulsz, ugye? - mondta neki Davy, majd újra Phin felé fordult és rámosolygott. Nos, hozhatok egy italt, Phil? - Phin - mondta Sophie. - Hagyd abba! - Nem kérek, köszönöm - mondta Phin. - Persze, hogy nem - mondta Davy. - Beszélhetnénk egy percre, Sophie? - Nem - mondta Sophie. - Menj és nyaggasd Amyt. Ő zsaruval jár. És ne feledd, amikor hazahoztad Cleát, mi egy szót sem szóltunk. - Ott a pont. - Davy kinyitotta a szúnyoghálós ajtót, hogy bemenjen. - Mindjárt visszajövök, Phil. Ne csinálj semmi hülyeséget! - Ez meg mi a franc volt? - kérdezte Phin, és Sophie lehúzta maga mellé a hintára. A kutya közben újra letelepedett a lábához. 100

- Amikor gyerekek voltunk, elég sokat költözködtünk - mondta Sophie. - És még ma is emiatt ellenséges? - kérdezte Phin. - Nem volt valami sok pénzünk és a gazdag gyerekek nem barátkoztak velünk - mondta Sophie. - Sajnálom - mondta Phin. - De még mindig nem látom, hogy jövök én a képbe. - Mondtam már, elég sokat zargattak minket a gazdag gyerekek. - Én nem vagyok gazdag mondta Phin, épp mikor Davy visszajött a verandára egy sörrel. - Szegény sem vagy - mondta Davy. - Tessék, egy sör. - Átnyújtotta Phinnek, aki elfogadta, mert ez tűnt a legegyszerűbbnek, majd Davy leült a veranda korlátjára, összefonta a karját és Phinre meredt. Sophie az öccséről Phinre nézett, majd vissza Davyre. - Jól van, elég ebből! - Én csak azt mondom - mondta Davy -, hogy kevesebbet fizettem egy egész öltönyért, mint ő egyetlen ingért. - Nos, ez igazán pompás volt - mondta Phin és felállt. - Armani, ugye? - kérdezte Davy. - Igen. - Phin visszaadta a sört. - Örülök, hogy találkoztunk. - Szólíts Davynek! - Oké. - Davy felkelt és újra az ajtó felé indult a sörrel. - Megyek is, Harvard. Te csak maradj! Sophie saját maga választ. - Sophie-ra vigyorgott, aki dühödten bámult vissza rá. Remek. Az ember igyekszik testvérhez illően viselkedni, és senki nem értékeli. Amikor elment, Phin azt mondta: - Érdekes fickó az öcséd. - Még te beszélsz? - kérdezte Sophie. - Az anyádtól fagysérülést szenvedek, valahányszor látom. - Hogyhogy „valahányszor”? - Phin újra leült mellé. - Csak egyszer találkoztál vele. - Majd megdermedt. - Ugye? - Különben is, Davy csak vigyázni próbál rám - mondta Sophie. - Azt hiszi, hogy minden pasi csak egy dolgot akar. - Igaza van - mondta Phin. - Szóval anyám beugrott, mi? - Pofavizit volt - mondta Sophie. - Szóval csak a szexre kellek neked? - Nem, odavagyok a golftechnikádért! Mit tett veled az anyám? - Talán bemegyek. - Sophie már épp állt volna fel, de Phin elkapta a karját, és visszahúzta maga mellé a hintára. - Jól van, bocs a golfos poén miatt. Mondd el mi a helyes válasz, és kimondom. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy magamtól találjam ki. - „Nem, Sophie, nem a szex miatt kellesz” - mondta Sophie. - „A szellemességedért, a szépségedért, a melegségedért, az intelligenciádért, azért, amilyen édesen összeráncolódik az orrod, amikor nevetsz, és a napsugaras, mosolygós arcodért.” - Az orrod nem ráncolódik össze - mondta Phin. - A többiben benne vagyok. - De leginkább mégis a szexről szól, nem? - kérdezte Sophie. - És neked mire kellek? - kérdezett vissza Phin. - Három napja ismertelek, amikor hanyatt dőltél nekem a stégen. Másnap éjjel azzal a tervvel jöttem vissza, hogy újra ledöntelek a lábadról, de te azt mondtad „Dugj meg!”, mielőtt rád hajthattam volna. Másnap épp arra gondoltam, hogy kijövök ide, hogy láthassalak, erre megjelensz a könyvesboltban, mielőtt még felkaphattam volna a kocsikulcsokat. Arról már nem is beszélek, mit műveltél tegnap a zuhanyrózsával, mert hálás vagyok. Nos, neked én mire kellek? Sophie felsóhajtott. - A szexre. - Akkor egy csónakban evezünk. - Azt kétlem - mondta Sophie. - Te Armaniban mászkálsz. - Igazán kedvemre való az öcsikéd - mondta Phin. - Meddig marad? - Ne bántsd az öcsémet. Az anyám azt hiszi, a pénzedre hajtok. Megmondtam neki, hogy 101

csak az olcsó izgalom kell. - A rohadt életbe! - mondta Phin. - Sajnálom. - Hát igen, nos, én megbocsátok az anyádnak, ha te megbocsátasz az öcsémnek. Csak próbálnak vigyázni ránk. - Az istenit, mintha csak leprásokkal bújtunk volna össze - fakadt ki Phin. - Hát, ha úgy vesszük, így is van - mondta Sophie. - Mindketten olyan emberrel vagyunk, aki Nem a Mi Fajtánk. Amikor Davy rád néz, az összes olyan fickót látja benned, akik gyerekkorunkban félresöpörtek bennünket. Amikor az anyád rám néz, az összes hozományvadászt látja bennem, aki valaha a nevedért és az ingjeidért hajtott rád. Honnan tudhatnák, hogy csupán a testi örömökre használjuk egymást, és hogy azon túl nincs bennünk érdeklődés vagy vonzalom? - Keresztbefonta a karját, és kinézett a poros udvarra. Phin felsóhajtott és hátradőlt. - „Menj és látogasd meg Sophie-t!”, mondtam magamnak. „Kemény napod volt, tőle mindig remekjó kedved lesz, kényeztesd el magad. Menj és látogasd meg a nőt!” - Emberi válium, ez lennék én - bólogatott Sophie. - Hé - mondta Phin, és amikor a lány felnézett, és gyönyörű ajkai szó lásra nyíltak, hogy valami szörnyűt mondjon a férfinak, megcsókolta őt hosszasan, lassan és mélyen, és a lány visszacsókolta, és Phin újra emberi lénynek érezte magát, nem meggyötört lénynek, mert végre átkarolhatta Sophie-t, aki olyan melegen és biztosan simult hozzá. - Többről szólunk, mint a szex - suttogta, mire Sophie lehunyta a szemét, és visszasúgta: - Tudom, tudom. Phin újra megcsókolta, majd elkezdte ringatni a hintát a lábával, a lány pedig a vállára hajtotta a fejét, és azt mondta: - Akkor mesélj erről a szörnyű napodról! - és Phin elmesélte neki, miközben a naplementét nézték, és minden, ami korábban rettenetes volt, most, hogy neki mesélt róluk, viccesnek tűnt. Phin hallgatta a lány nevetését az alkonyatban és érezte, hogy a feszültség elillan. Amikor besötétedett, felsóhajtott és azt mondta: - Mennem kell pedig nem akart. - És mi lesz a szexszel? - kérdezte Sophie. - Általában eddigre már lemeztelenítesz. - Davy itt marad, nem? - kérdezte Phin, és amikor Sophie bólintott, azt mondta: - Nem hiszem. - Most viccelsz? - kérdezte, mire a férfi így felelt: - Megmondom, mi legyen. Gyere fel a Dombra, és csinálhatjuk ott, anyámmal a szomszéd szobában. - Óh, istenem - mondta Sophie, mire a férfi felnevetett, megcsókolta és azt mondta: Holnap lesz egy pokoli tanácsülésem. Utána nagy szükségem lesz arra, hogy levezessem kicsit a feszültséget. - Micsoda romantikus vagy! - mondta Sophie. Phin újra megcsókolta, és újra és újra, míg a lány már a szájába nevetett. Amikor elhajtott, úgy érezte, megkapta mindazt a megnyugtatást, amiért jött. Talán hamar elmegy az öcsiké. ... , . - A rohadt életbe, te sosem tanulsz? - csattant fel Davy, amikor Sophie bement. - Mi van? - Sophie lehuppant a kanapéra, Lassie pedig lehuppant a lábához. - Hála neked, előbb lépett le, mint tervezte, úgyhogy ez nem a legjobb idő, hogy kiabálj velem. - Davyre nézett, aki méltatlankodva állt a kandalló mellett, és muszáj volt elmosolyodnia. - Annyira örülök, hogy itt vagy, még akkor is, ha ilyen seggfej módon viselkedsz! Davy odament és leült mellé. - Hadd meséljek neked újra a városi fiúkról. - Tűnés, Davy. - Sophie a kanapé háttámlájára ejtette a fejét és moso lyogva gondolt az ő városi fiújára. - Ő nem olyan. - „Ez csak könnyekben végződhet” - mondta Davy tréfálkozva, és amikor Sophie felé fordította a fejét a háttámlán, hozzátette. - Anasztázia. A denevér. - Denevérvidék - mondta Sophie. - Mi aggaszt? 102

- Az, ahogyan ránézel - mondta Davy. - Az, ahogy ő néz rád. Te bele zúgtál. Ő kanos. Régi sztori és elég szar. - Én is ezt mondogatom neki - mondta Amy, kezében három Dove jégkrémmel. - „Ez egy újabb Chad-sztori”, „a pasi velejéig városi fiú”, de... - Chad? - értetlenkedett Davy. - Egy régi botlás - mondta Sophie, és elvette a Dove jégkrémjét. - De Phin nem Chad. És nem vagyok belezúgva. - Én még mindig azt hiszem, hogy el kéne mennünk Iowába, megfizettetni Chaddel mondta Amy és dühödten beleharapott a jégkrémébe. - Ez Chad Benvick lenne, igaz? - Davy megrázta a fejét és ő is harapott egyet a jégkrémből. - Szükségtelen - mondta a jégkrémje mögül. Sophie csak pislogott rá. - Honnan tudtad...? Davy szeretetteljes megvetéssel nézte a nővérét. - Ugyanabban a suli ban voltam elsős, te kis hülye. Mindenki tudta. - Óh, áú - mondta Sophie és vigaszként tovább majszolta a Dove-ot. - Igen, de Chad végzős évének az utolsó hónapja nem telt valami kel lemesen - mondta Davy. - Szegény fickó. Amy lerogyott előttük a szőnyegre törökülésben, csöpögő jégkrémmel, és kábé tíz évesnek tűnt. - Óh-óh. Mit csináltál? - Lenyalta a lecsöp peni készülő fagyit, imádattal teli vigyorral nézett fel Davyre, és közben felemelte a jégkrémjét, ami iránt az odatotyogó Lassie érdeklődni kezdett. - Sok mindent - mondta Davy hányavetin. - Túl sok mindent, hogy visszaidézzem. - Ugyan már, Davy - mondta Amy. - Sophie-nak tudnia kell! Davy hátradőlt a kanapén, tovább ette a jégkrémet és gondolkodóba esett. - Leginkább apró dolgok voltak. Eldugtam egy puskát a füzetébe, aztán beköptem az angol tanárának. Elindítottam egy pletykát, hogy fejtetvei vannak, és tetű elleni sampont csempésztem a tornatermi öltözőszekrényébe. Betettem egy halom szexlapot a rendes öltözőszekrényébe, és persze lebukott, és beszélnie kellett az iskolapszichológussal. - Ennyi? - fintorgott Amy és tovább eszegette a jégkrémet, a pálcikát Lassie hatósugara fölött tartva. - Nos, lássuk csak, volt még más is? - Davy úgy tett, mint aki töpreng, és Sophie vigyorogni kezdett. - Szeretlek, Davy - mondta és a karjai közé bújt. Davy átkarolta. - Én is szeretlek, bébi. Ja igen, várjatok. Kezdenek eszembe jutni a dolgok. Ott volt az a cseresznyepiros Camaro, amit érettségire kapott. A szülei előbb odaadták neki, hogy abban tudja fuvarozni a csajokat a végzős bálba. - Elvigyorodott és újra beleharapott a jégkrémébe. - Egy ócskavasat vezetett, amikor én... ismertem - mondta Sophie. - A bálba is azzal ment - mondta Davy. - A Camaróba garnélarákot tettem. Amy elhúzta a száját. - Garnélarákot? - De Sophie nevetni kezdett, és félrenyelte a fagyiját. Davy bólintott. - Garnélarákkal terítettem be az üléseket, meg a kormányt is, és besöpörtem párat a csavarok helyébe a szőnyeg alá, min denhová, ahol nehéz volt megtalálni. Agarnélarák kicsi, amint tudjátok. - Mosolyogni kezdett, ahogy visszagondolt minderre. - És május vége volt már, úgyhogy volt néhány forró nap. - Megrázta a fejét. - Chad sosem tudta használni azt az autót. Egy héten át valahányszor elmentem a Berwick ház előtt, az autó odakint állt a felhajtón, és az összes ajtaja nyitva volt. És aztán egyszer csak... eltűnt. Felnevetett és újra a fagyiba harapott, Amy pedig azt mondta: - Óh, igen! - Sophie eltűnődött: Imádom a családom, egyszerűen imádom! - Még valami? - kérdezte Davyt. - Tönkretette a srác Camaróját - mondta Amy. - Mit akarsz még? - Dempsey-bosszú, Ame - mondta Sophie. - Egy autó nem elég. - Davyre nézett. - Ugye? - Hát - mondta Davy. - Ott volt még a bál. 103

- Óh, mesélj a bálról! - esdekelt Amy. - Egy igazán dögös felsős csajjal randizott, Melissa Rose-zal - mondta Davy. - Anyám, nem volt semmi a bige! Egy kék selyemruhát vett fel a bálra, ami mindig arrébbcsúszott, valahányszor... - Azt hittem, fel akarsz dobni - duzzogott Sophie. - És mivel Chad seggfej volt, vitt egy flaskát a bálba - mondta Davy. - Nagyfiú a városban, persze hogy bort csempész a tornaterembe. Úgyhogy éjfél magasságában porrá tört altatót kevertem az italába. - Szóval elaludt a bálon, és ennyi? - kérdezte Amy. - Nem - mondta Davy. - Támolyogni kezdett a bálon, amit Melissa undorítónak talált, mert ő azt hitte, részeg, és hazavitette magát vele, csakhogy a srác túlságosan kész volt, én meg pont ott voltam a parkolóban. Úgyhogy kisegítettem a csajt. - Davy megrázta a fejét, miután bekapta a Dove jégkrém utolsó darabját is. - Szerzett néhány harci sérülést, miközben próbáltuk begyömöszölni a hátsó ülésre. Melissa nem volt kedves ember, úgyhogy a javát ő csinálta. - Hajrá, Melissa! - mondta Sophie, és most először gondolt úgy Chadre, hogy közben nem kezdett szégyenkezni. - Ez szép! - mondta Amy. - Ez már elég... - Aztán hazavittük és otthagytuk a verandán, kezében a flaskával, lehúzott sliccel - mondta Davy. - Melissa azt javasolta, hogy a másik kezében valami mást kéne fognia, nálam meg pont ott volt Apu Polaroid gépe. A képek nagy sikert arattak a suliban hétfőn! Sophie a jégkrémjébe nevetett. - Köszönöm, Davy - mondta és a testvére szorosabban ölelte. - Oké, ezrmár elég volt - mondta Amy. - Jót tettél... - És aztán hazavittem Melissát - mondta Davy. - És ezen a ponton már meleg érzéseket tápláltunk egymás iránt, mert valahogy egyesített bennünket a Chad iránti ellenszenv, így megkérdeztem tőle, hogy van-e még valami, amit tehetek érte. - És volt? - tudakolta Sophie. - Nem te vagy az egyetlen Dempsey, aki annak az ócskavasnak a hátsó ülésén veszítette el az ártatlanságát - mondta Davy. - A mai napig szeretettel gondolok Melissára. Az a csaj tudott pár dolgot. Vajon mi lett vele? - Remélem csupa klassz dolog - mondta Sophie. - Valami klassz már érte - mondta Davy. - Én. - Azon túl - mondta Sophie. - Szeretem, ha egy csaj tudja, hogyan kell kiegyenlíteni a számlát. - Én is, egészen addig, amíg nem velem akar egyenlítgetni - mondta Davy. Lassie felnyüszített Sophie lábánál, és a lány lenézett a kutya szánalmas kis barna szemébe. - Szegény kicsim - mondta, mire a kutya a hátára henteredett, lábát a levegőbe dobta, és a lány felnevetett és lehajolt, hogy az eb lenyalogathassa a pálcikáról a maradék fagyit. - Szélhámos kutya - mondta Davy. - Tessék? - kérdezte Sophie és közben még mindig a kicsikéjére mosolygott. - Szélhámos kutya - mondta Davy. - Nézz ki szánalmasan, éreztesd az alannyal, hogy ő a felsőbbrendű, és szerezd meg, amit akarsz. Épp most vágott át a fagyiért. - A kutyám átvágott? - kérdezte Sophie. - Amit a kutya tesz veled, az még nem gond mondta Davy. - Engem az aggaszt, amit a polgármester tesz veled. Vagyis újra a jelenben vagyunk. Ha tele kell szórnom egy Volvót garnélarákkal, hát megteszem, de pont ilyen jó lenne az is, ha észhez térnél. Sophie arcáról lefagyott a mosoly. - Észnél vagyok. Ő nem Chad. Rendben leszek. - Ja - mondta Davy. - Rendben. Hát, én most megmondom, amint átver, én jól 104

helybenhagyom. - Szeretlek, Davy - mondta Sophie. - Én is szeretlek - mondta Davy. - Te idióta! A másnapi tanácsülés olyan szörnyű volt, hogy Phin még akkor is azt nyögte, amikor az anyja sarokba szorította egy üres tanácsteremben. - Ami ezt a nőt illeti - mondta. - Többet nem találkozhatsz vele! - Bevetettem minden tudományom, hogy megállítsam ezt az engedély ügyet, de Stephen keresztülvitte így is, mert te ellenem fordultál! - Phin füstölögve ült le az egyik tanácsi asztalra. - Mi az ördögöt gondoltál? - Az a filmes társaság nem lehet a hasznunkra - mondta Liz. - Zane Black felkeresett ma reggel mindenkit a tanácsból, és próbálta elérni, hogy állítsák le a filmezést, és ettől mindenki gyanakodni kezdett. Semmit nem akarok tenni, ami hozzájuk kapcsolna bennünket. Nem mehetsz oda vissza. Az a nő... - Kedvelem azt a nőt - mondta Phin. - Átkozottul több vigaszt nyújt, mint te. Tudtad nagyon jól, hogy... - Gondolnál legalább Dillie-re? - kérdezte Liz. Phin felvont szemöldökkel nézett rá. - Mi köze ennek az egésznek Dillie-hez? - Gondolhatnál a jövőjére, miközben lehúzod a slicced - csattant fel Liz. - Most szórakozol? - kérdezte Phin, - Ha minden szülő a gyerekére gondolna szex előtt, kihalna az emberi faj. - És mi lesz, amikor megtudja ezt az egészet? Mi lesz, amikor találkozni akar majd ezzel a nővel? - Nem fog vele találkozni - mondta Phin. - És nekem is élnem kell az életem, tudod? - Az ember a gyerekét teszi az első helyre - mondta Liz ellentmondást nem tűrően. - Te sose tetted - mondta Phin, épp olyan hangon, mint az anyja, és Liz tett egy lépést hátra, mintha megütötték volna. - És ezt te is tudod - mondta Phin, amikor az anyja nem mondott semmit. - Észre sem vetted, hogy ott vagyok, ha Apa is a szobában volt. És amikor nem volt, akkor is be kellett érnem a fele figyelmeddel, mert a másik felével arra vártál, hogy hazajöjjön. - Phin - mondta Liz. - Nincs semmi baj. - Phin visszaült és igyekezett nem az anyján levezetni a feszültségét, bármennyire is megérdemelte volna. - Minél öregebb vagyok, annál jobban irigylem azt, ami közted és Apa közt volt. Néztem, ahogy feljön a lépcsőn éjjel, öregen, fáradtan és nyomorultul, és akkor meglátott téged, és az arca... - Elhallgatott, mert Liz arca összeroskadt, és azt gondolta, menten elsírja magát. Ideje is lenne, gondolta, és amikor mégsem így történt, folytatta: - Számotokra megszűnt a világ létezni, ha együtt voltatok. Liz összeszorította az állkapcsát. - Ne! - Azt hittem, én is ezt kapom majd - mondta Phin. - Azt hittem, ez együtt jár a jegygyűrűvel, az érzés, hogy a világ a helyére került, attól, mert két ember együtt van. Kurtán felnevetett. - Kiderült, hogy ebben tévedtem. Liz összeszedte magát. - Az nem a te hibád volt. Az... - Igenis az én hibám volt - mondta Phin. - Azt hittem, hogy ami köztetek volt, az egyszerű. Most, hogy jobban tudom, nem vagyok hajlandó kevesebbel beérni. Vagy megkapom azt, ami köztetek volt, vagy nem nősülök! Ami nem jelenti azt, hogy nem érezhetem magam jól, míg a megfelelő nőre várok. - Átkozottul kevés embernek adatik meg az, ami nekünk megadatott - mondta Liz. - És az ember megfizet érte. Keményen megfizet érte. Phin megrázta a fejét. - Szóval egyszerűen feladtad. - Sosem adtam fel - mondta Liz. - Mi még mindig... 105

- Csak semmi „mi” - tiltakozott Phin. - Nem a kibaszott megyeházáról beszélek. Rólad beszélek! Teljességgel kivágtad az életednek ezt a részét. Élnek a városban nagyszerű férfiak, de te egy pillantást sem vetsz rájuk. - Nem áll szándékomban újra megházasodni - mondta Liz. - Nekem sem - mondta Phin. - De te mégis rám erőlteted Rachel Gar-veyt. - Közelebb hajolt az anyjához. - Tényleg azt hiszed, hogy ha elveszem Rachelt, elkezdem majd szeretni? És hogy ő viszontszeret majd? Liz nyelt egyet. - Az emberek idővel elkezdik egymást... - Veletek is így történt? Ez volt közted meg Apa között? Liz szorosan lehunyta a szemét, és ekkor elindultak a könnyek. - Sajnálom, Phin. Egyszerűen képtelen vagyok erre gondolni. Képtelen! Mindent elveszítettem, csak te maradtál nekem meg Dillie, és... Összetörve elhallgatott és Phin azt mondta: - De ez nem elég. Itt vagyunk neked, de nem vagyunk elég. Szükséged van a saját életedre. Liz felszipogott és fájdalomtól elfojtott hangon azt mondta: - Én csak szeretném őt vissza! - Tudom. - Phin megkerülte az asztalt és átkarolta az anyját, aki ekkor elkezdett sírni. Tudom, hogy szeretnéd. Tudom. - A vállát simogatta, amíg abba nem hagyta a sírást, ami nagyjából fél percbe telt, és aztán azt mondta: - Figyelj, nem tudom mi lesz Sophie-val. Még csak egy hét telt el, szóval ki tudja? - Én rögvest tudtam - mondta Liz kicsit összeszedve magát és ujjaival törölgetve a szemét. - Abban a pillanatban, hogy megláttam az apádat a gimnáziumban, tudtam. Ha te még nem... - Hát igen, az embernek könnyebb a dolga a gimiben - mondta Phin és adott anyjának egy zsebkendőt. - Olyankor senki nincs észnél. - De én tudtam - mondta Liz. - És az apád, ő is tudta. És ha te meg ez a nő... - Sophie-nak hívják - mondta Phin, és leült az asztal szélére. - És van benne valami, mert bár nem szeretnék belebonyolódni, mégis visszamegyek ma este! - Ez csak a szex! - mondta Liz, és már-már a régi önmaga volt. . - Na ne mondd! - mondta Phin. - Ti elég szépen elvoltatok azon a téren, ha jól emlékszem, szóval meg se próbáld nekem bemagyarázni, hogy ti fölötte álltatok ennek. - Nem - mondta Liz. - Nem álltunk fölötte semminek. - Nem akarom tudni a részleteket - mondta Phin. - Épp elég kijutott nekem olyankor, amikor véletlenül rosszkor sétáltam be egy szobába. Ha kaptam volna egy ötcentest minden egyes alkalommal, amikor azon kaptam Apát, hogy a keze a fenekeden van, már nagyon sok ötcentesem lenne. - Elég ebből! - mondta Liz, de azért rámosolygott könnyes szemével. - Jó házasságotok volt - mondta Phin. - Kijutott a tisztelet, szenvedély, jó idők és szerelem. - Igen - mondta Liz. - Nos, Sophie megadja nekem a tiszteletet, a szenvedélyt és a jó időket - mondta Phin. - Nem - mondta Liz. - Hallgass rám, az a nő nem jó neked! Alacsony származású, udvariatlan és közönyös. Szörnyű lenne neked. - Visszabeszélt, mi? Nem is hibáztatom. Valószínűleg te kezdted. Liz újra megmerevedett és Phin azt mondta: - Tudod, egy perce csaknem eniberi voltál már. - Csak mert vigyázok az emberekre, akiket szeretek... - Ne! - Phin felkelt. - Légy a választás megszállottja, ha muszáj, de meg se próbálj úgy tenni, mintha értem meg Dillie-ért művelnéd ezt! Valami oknál fogva a fejedbe vetted, hogy ez a legfontosabb dolog az életedben, és istenemre, nem tudom, hogyan tudnálak lebeszélni erről. Úgyhogy inkább meg sem próbálom. Csak vegyél vissza, és hagyd, hogy éljem az életem! - Megteszek bármit, hogy megvédjelek! - mondta Liz, és elapadtak a könnyei. - Bármit. 106

- Tudod, amikor így beszélsz, megrémítesz - mondta Phin. - Hagyd abba! Megyek Dillieért. Te meg szedd össze magad! Otthagyta magában ülve, a márvány tanácsteremben, a dédnagyapja, a nagyapja és az apja portréja alatt, meit fogalma sem volt, mi mást tehetne. Csak remélni tudta, hogy soha nem kell megtudnia, pontosan mit értett az anyja azon, hogy „bármit”. Míg Phin a jó ügyért küzdött, Sophie a stégen fésülgette Lassie-t és próbálta újra pályára állítani az életét. Valamikor az idők kezdetén volt egy terve, de most Amy elöl forgatott Rachellel, együtt filmezték Cleát és Robot, most már úgy tűnt, hogy egy pornófilmbe, miközben Davy csak nézett és a fejét rázta. Georgia isten tudja mit tervezett tenni Zane-nel, amikor az este visszajön, Leo pedig azt tervezgette, hogy ráveszi Cleát a Clea ruhával-ra, a Corey testvérpár pedig a víztoronynál világosabb árnyalatúra festette a házat. Csodás. - Ezres stáblista - mondta Lassie-nek, és közel hajolt hozzá. - De ennyi! Mást már nem engedünk be! - A kutyához beszélsz? Sophie felkapta a fejét. Egy sápadt, sovány gyerek állt szőke hajával a stég végén, csinosan vasalt kék rövidnadrágban és makulátlan fehér ingben. - Te meg honnan kerültél ide? kérdezte Sophie. A kislány a folyó túlpartjára mutatott. - Az ott a nagymamám háza. - Nem Garveyéké. - Egyáltalán nem. - A kislány megvizsgálta a stég végét és láthatóan elégedett volt azzal, mert leült. - Junie nagymamámé. - Óh. És tudja, hogy itt vagy? - Épp szundikál. - A kislány Sophie-t bámulta, és Sophie kezdte magát kényelmetlenül érezni. - Visszamegyek, mielőtt felébred. Persze, csak ha nem zavar a látogatásom. - Óh, persze. - Sophie az udvar felé intett. - Csak látogass bátran! - Csak mert azt mondtad, hogy mást már nem engedsz be - világított rá a kislány. - A kutyának ezt mondtad. - Nos, te csak látogatóba jöttél, nem maradsz itt. - Sophie igyekezett rájönni, hol a helye ebben a beszélgetésben. - Sophie vagyok. . - Tudom - mondta a kislány. - Ezért jöttem. - Jól van, most már tényleg megijesztesz - mondta Sophie. - Ki vagy te? - Dillie Tucker - mondta a kislány, és Sophie visszakérdezett: - Tucker? Rokona vagy Phinnek? - Ő az apukám - mondta Dillie, és Sophie-nak elakadt a lélegzete. - Az apukád? - Sophie összeszedte magát és igyekezett könnyed hangon beszélni. Nos, Amy és Davy előre figyelmeztették. Mindig hallgass a családodra. - És hogy van az anyukád? - Meghalt - mondta Dillie és Sophie keményen próbálkozott együttérzést kicsiholni magából a megkönnyebbülés helyett. Szegény gyerek anyátlan volt, az isten szerelmére! Nagyon rég meghalt - folytatta Dillie. - Még kisbaba koromban. Nagyon szomorú volt. - Óh - mondta Sophie. - Biztos vagyok benne, hogy az volt. Szóval, akkor, az apáddal élsz. - Ezt igazán megemlíthette volna! - És Liz nagyival - mondta Dillie. - De szeretnék elköltözni. - Megfordult, a farmházra nézett, és Sophie-nak egy különös pillanatig az volt az érzése, hogy Dillie háznézőbe jött. Elég összeszedettnek tűnt hozzá. - Hány éves vagy? - kérdezte Sophie. - Kilenc - felelte Dillie. - És te hány éves vagy? - Harminckettő - mondta Sophie. - Mondd csak el még egyszer, hogy miért vagy itt! - Hát nem akarsz engem? - Dillie hatalmasra nyitotta a szemét, és szánandó képet vágott, de Sophie azt mondta: - Ez szép volt, kölyök, de itt labdába sem rúghatsz, egy profival nőttem fel. Mi jár a fejedben? 107

- Mi az a profi? - kérdezte Dillie. - Dillie! - mondta Sophie fenyegetően. - Jamie Barclay azt mondta, hogy az anyukája azt mondta, hogy hallotta, hogy te vagy apukám barátnője - mondta Dillie. - Tényleg az vagy? - Nem - mondta Sophie. - Ki az a Jamie Barclay? - Mert nem baj, ha az vagy - mondta Dillie. - El tudlak viselni. - Milyen nagylelkű a részedről - mondta Sophie. - Nem vagyok a barátnője. - Miért nem? - kérdezte Dillie. Sophie arra jutott, hogy nem tudna olyan irányt venni a beszélgetés, ami ne lenne számára húzós. - Mit szólnál egy kis fagyihoz, mielőtt hazaviszlek a nagyidhoz? - Jó, köszönöm - mondta Dillie, és aztán nagyon csendes lett, mikor Sophie felállt, Lassie pedig talpra kecmergett és ásított egyet. Sophie nézte Dillie-t, aki Lassie-t nézte. - Félsz a kutyáktól? - kérdezte szelíden. - Nem. - Dillie felszegte a fejecskéjét, és egy pillanatra annyira hasonlított Phinre, hogy Sophie visszatartotta a lélegzetét. - Csak nem vagyok hozzájuk szokva. - Ez egy nagyon kedves kutyafiú - mondta Sophie. - Az a neve, hogy Lassie Dempsey. De ha nem vagy hozzájuk szokva, kint hagyom, amíg mi bemegyünk. - Ne! - Dillie bizonytalannak tűnt. - Milyen fajta kutya? - Egy szélhámos kutya - mondta Sophie. - Minden oké, Dillie. Megígérem, hogy nem fog bántani. - Rendben - mondta Dillie, és ekkor Sophie lesétált a stégről, szokás szerint Lassie-vel közvetlen a nyomaiban, és megállt a dermedt kislány mellett. - Szeretnéd megsimogatni? - Talán. - Dillie nagyot nyelt és sietve megpaskolta a kutyát. Lassie felnézett rá a te még kezdő vagy ebben nézésével. - Rövidek a lábai. - De hatalmas a szíve. - Sophie odatartotta a kezét. - Gyere. Szerzünk neked egy Dove-ot aztán hazamegyünk a nagyidhoz. - Mi az a Dove? - Egy őrületesen finom pálcikás jégkrém. Dillie hosszasan nézett rá, majd elfogadta a kezét. - Nem kell sietnünk - mondta, majd felsétáltak a házhoz. Egy órával később, miután részletesen megbeszélték az iskolát, a softballt, Dillie jogosítványát, a desszertet, Lassie-t, Jamie Barclayt, Junie nagyit, Liz nagyit, Dillie apukáját, az álmait, a vágyait, a múltját, a jelenét, és a tei-veit a jövőre nézvést, Sophie új tiszteletet érzett Phin iránt. A kölyök nem tudta befogni a száját; nyilvánvalóan soha senki nem szólt rá.hogy fogja be a bagólesőjét. Ehhez őrületesen türelmes szülői fegyvertár kellett. Phin tényleg jó mindenben. Dillie ezen kívül annyit evett, mint egy ló. Amikor beértek a konyhába, Dillie észrevett egy zacskó chips-et az asztalon és azt mondta: - Ma még nem ebédeltem, tudod? - Sophie készített neki egy sonkás szendvicset, amit a chips követett, majd egy alma, egy banán, amit leöblített egy kis limonádéval. - Ez kitűnő - mondta Dillie, és újabb chips-ért nyúlt. - Már desszertidő van? Épp a Dove jégkrémjüket fejezték be és immár hatodszor tették fel és énekelték végig az „I Only Want to Be with You”-t, hogy Dillie meg tudja tanulni a szövegét, és hogy Sophie-nak ne kelljen többet hallania Jamie Barclayről, amikor Amy bejött a konyhába. - Pokoli hőség van odakint - mondta, mire Sophie így szólt: - Ismer kedj meg Dillie Tuckerrel és hagyd abba a káromkodást! Amy Dillie-re pislogott. - Szia. - Dillie Phin lánya - mondta Sophie. - Szia!- Amy leült az asztalhoz. - Tudtam! Megmondtam neked! 108

- Ez itt a húgom, Amy - mondta Sophie Dillie-nek. - Ne is figyelj rá! - Nekem nincsenek testvéreim - mondta Dillie szájában a Dove jégkrém utolsó harapásával. - Vagy kutyám. Nagyon szomorú dolog. - Tragikus - Sophie leengedte a pálcikáját, hogy Lassie lenyalogathassa róla a maradék fagyit. Dillie hatalmas szürke szemét Amyre vetette. - Anyukám sincs! - Micsoda megkönnyebbülés! - mondta Amy, és hátradőlt, miközben Dillie döbbenten nézte. - Mondtam - mondta Sophie. - Profik vagyunk. Ne is próbálkozz velünk! - Pedig tényleg szomorú - mondta Dillie, most már a normál hangján. - Imádom Liz nagyit, de elegem van! - Együttérzésem - mondta Amy. - Nem tudlak követni - mondta Sophie. - Mit szeretnél? - Apuval akarok élni magunkban - mondta Dillie. - de ő azt mondja, Liz nagyival kell laknunk, mert valakinek vigyáznia kell rám. - Nem tudta megszerezni Szörnyella de Frászt? - kérdezte Amy. - Pedig tőle több melegséget kapnál. Dillie Sophie-ra figyelt. - És aztán Jamie Barclay azt mondta, hogy te vagy Apu barátnője. - Nem vagyok - mondta Sophie. - És jövő vasárnap elmegyünk. - Nem kell elmenned - mondta Dillie. - Itt maradhatnál. Kedvellek. És azt hiszem, szükségem van egy anyukára. - Szemügyre vette Sophie-t, aki próbált előrukkolni valamivel, majd hozzátette. - Talán rád. Nem tudom. - Ne tévesszen meg a kutya meg a jégkrém - mondta Sophie. - Nem vagyok anyának való. - Nem is tudom - mondta Amy. - Ezek elég jó jelzések lehetnek. - Nem segítesz! - figyelmeztette Sophie. - Tudod, engem ő nevelt fel - mondta Amy Dillie-nek. - Szuper volt! Dillie elhúzta a száját. - Azt hittem, a testvére vagy. - Anyukám meghalt, amikor kicsi voltam - mondta Amy. - Nagyon szomorú volt. - Ne próbálkozz ezzel nálam! - mondta Dillie. - Én is profi vagyok. - Bírlak, kölyök - mondta Amy. - Anyád nem volt véletlenül Dempsey? - Nem, Miller volt - mondta Dillie. - Diane-nek hívták. Nagyon szép volt. Junie nagyinak vannak róla képei. Úgy nézett ki, mint Sophie. - Ideje hazamenni - mondta Sophie, és hirte:len levertnek érezte magát. Kifelé menet összefutottak Davyvel. - Ez itt az öcsém, Davy - mondta Sophie. - Nekem nincsenek öcséim - mondta Dillie, és felnézett a fiúra. - Nagyon szomorú dolog. - Nem feltétlenül - mondta Sophie. - Ez itt Dillie. Phin lánya. - Valóban? - Davy lemosolygott Dillie-re. - Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Dillie. És anyukád hogy van? - Meghalt - mondta Dillie. - Nagyon... - A polgármester élhet még egy napot - mondta Davy Sophie-nak. Újra lemosolygott Dillie-re. - Épp arra készültem, hogy megtanítom ezt a lökött kutyát frizbizni. Nem akarsz segíteni? - De! - mondta Dillie, majd felnézett Sophie-ra. - Tíz perc - mondta Sophie. - Lassie lábai kurták, úgyhogy tovább nem is bírná. - Én is ennyi ideig tudok egy dologra figyelni, úgyhogy menni fog - mondta Davy. - Gyere, kölyök! Lássuk, mit tudsz! - Davy? - szólt utána Sophie, és nézte, ahogy az öccse kiviszi játszani a szeretője lányát. Volt egy olyan rossz érzése, hogy Davy egész vacsora alatt Phin szülői képességeit fogja kritizálni. Amikor Phin elhozta Dillie-t Junie-tól, a pólóján volt egy csokifolt. - Mi történt? 109

kérdezte, és a vaskos kis Junie azt mondta: - Biztos talált valahol egy kis csokit, amíg aludtam. Nekem nem hajlandó elárulni. - Nem hajlandó, hm? - Phin a lányára nézett, aki felszegte a fejét. - Majd elmondom, amikor meglesz a jogosítványom! - mondta. - Szállj be a kocsiba - mondta Phin. - Most fogod elmondani! Ám az autóban Dillie sarokba szorította: - Van egy csomó dolgod, amiről nem beszélsz. És most már nekem is! - Dill - kezdte fenyegetően Phin, de Dillie dúdolni kezdett, hogy elfojtsa apja hangját. Semmilyen zenei tehetsége nem volt, így Phin nem tudta eldönteni, mit dúdol. - Tudod, nem lesz ennek jó vége - kezdte, de erre a kislány hátravetette a fejét és hangosan énekelte: „Most figyelj, drágám!”, hogy tényleg elfojtsa Phint, mire a férfi lehúzódott az útról. - Hol - kérdezte -, tanultad az „I Only Want to Be with You”-t?

110

Kilencedik fejezet

Sophie aznap este az ajtóban találkozott Phinnel, és még mindig nem tudta biztosan, hogyan is érzett a délutánnal kapcsolatban. - Szia, Apu! - Sosem került elő - mondta Phin. - Különben elmondtam volna. - Elég nagy dolog ahhoz a kislány, hogy soha ne kerüljön szóba - mondta Sophie. Phin elnézett mellette, be a nappaliba. Amy meg Davy a kanapén ültek, és nagy érdeklődéssel hallgatóztak. - Hogy 's mint, Harvard? - szólt ki Davy. - Vagy rosszkor kérdezem? - Beszélhetnék veled kettesben? - kérdezte Phin Sophie-tól, és a lány így felelt: - Bárhol, csak ne a hálóban - így lementek a stéghez. - Semmi gond - mondta Sophie, amikor már ültek, és nézték a folyót tovakavarogni. - Csak sokkszerű volt. Különösen, amikor azt mondta, hogy úgy nézek ki, mint az anyja. Úgy értem, ez sok mindent megmagyaráz arról, hogy te miért... - Nem hasonlítasz az anyjára - mondta Phin. - Diane-nek sötét haja volt, de alacsonyabb volt nálad, és fiatalabb is, és az arca is más volt. A legtöbb kép, amit Dillie látott, távoli fotók. Csak egy sötét hajú nőt lát rajtuk. Sophie elfordult. - Még csak azt sem tudtam, hogy volt feleséged. Tudom, hogy ti, Tuckerek szenvtelenek vagytok, tudom, hogy még ki se érek az autópályára, és már nem fogsz emlékezni a nevemre... - Azért vettem el Diane-t, mert terhes volt - mondta Phin élettelen hangon. - Azért lett terhes, mert azt hitte, van pénzem. Sophie egy kicsit hátrébb húzódott. - A nők nem maguktól esnek teherbe. A férfiak segítenek. És az összes pasi közül, akivel lefeküdtem, te bánsz a legbravúrosabban a gumival... - Azt mondta, szedi a tablettát, én meg hittem neki. - Phin is hátrébb húzódott, míg már úgy ültek egymás mellett, mint két idegen. - Nem követem el ugyanazt a hibát kétszer! Sophie-ban fellángolt a harag. - Azt hiszed, hogy én próbálok... - Persze, hogy nem. - Phin elharapta a szavakat. - Jézusom, Sophie! - Nagy levegőt vett. Elég ritkán jut eszembe az anyja. Csak néhány hónapot voltunk együtt, és három hónappal Dillie születése után meghalt egy balesetben. - Balesetben? - kérdezett vissza Sophie. - Az Öreg Híd? - Nem. - Phin a folyóra meredt. - Odaát halt meg. Az éjszaka közepén ért haza, és leesett a verandalépcsőn, beverte a fejét és kivérzett, mielőtt az anyja felébredt és rátalált. - Rettenetes lehetett Dillie-nek. - Dillie egyáltalán nem ismerte - mondta Phin. - Diane-nél komplikációk léptek fel a szülés után, úgyhogy anyámhoz vittem haza a babát. Diane soha nem jött el megnézni őt, miután kikerült a kórházból. - Nem éltetek együtt? Phin lehunyta a szemét. - A házasságom kábé két hónapig tartott, és az volt életem legborzalmasabb két hónapja. Amikor apám meghalt, visszaköltöztem a Dombra, hogy anyámmal legyek, aki teljesen összeomlott. Azt hittem, mindkettejüket el fogom veszíteni. Sophie-ban felrémlett Liz fagyos arca. - Ez megmagyaráz pár dolgot. - És soha nem tértem vissza. Anya hangulata ingatag volt, Diane pedig boldogabb volt nélkülem, feltéve, hogy megtarthatta a folyóparti házat. - Megrázta a fejét. - Felsőbb kasztba került a megfelelő emberekkel. Nem engem akart, csak a nevemet és a házamat. 111

Sophie azt mondta: - Sajnálom. - Semmi gond - mondta Phin. - Én sem akartam őt. Hülye voltam és megfizettem érte. De enyém lett Dillie, szóval egy szempillantás alatt újra megtenném. Dillie mindent megér. Sophie bólintott. - El sem hiszem, hogy Diane nem akarta a babáját! - Nem volt anya-típus - mondta Phin. - És azt hiszem, addigra már volt a képben egy új pasi. Rengeteg pénzt költött, és nem tőlem kapta. Sophie szörnyen érezte magát. Más pasival ilyen hamar, közvetlenül a szülés után... Felegyenesedett. Ez így nem stimmelt. Nincs az a nő, aki randizgatni akarna rögtön, miután megszült egy gyereket. - Közvetlen a kórház után? És soha nem tudtad meg, ki volt a fickó? - Nem. Nem érdekelt. Most sem érdekel. Sophie hitetlenkedve nézett a férfira. - Phin, ez itt Kísértés. A városban sorba álltak volna előtted, hogy elmondják, ki volt az a fazon. - Sophie, engem nem érdekelt. Ott volt az anyám, aki félőrült volt a bánattól, és egy csecsemő, akiről nem tudtam, hogyan kell gondos kodni, meg a vadiúj polgármesteri munka, hogy kitöltsem apám ciklusát. Diane volt a legkisebb gondom. - Ő lett a legkisebb gondod, miután visszaköltözött a folyóparti házba és békén hagyott téged. ; A férfi rámeredt. - Miről beszélsz? Anyád kivásárolta a feleséged. - Mindegy. Nem számít, mit tettél kilenc évvel ezelőtt. Sophie a folyót bámulta. - Szóval Dillie elmondta, hogy eljött meglátogatni. Zavar? A férfi bólintott, és Sophie pokolian érezte magát. - Bonyolítja a dolgokat. Azt találta ki, hogy anyára van szüksége, és nem akarom, hogy elkezdjen kötődni, és azt higgye, te leszel az. - Azt hiszem, most szeretnék bemenni - mondta Sophie. - Ez a beszélgetés baromi depresszióssá tesz. - Tudom - mondta Phin. - Velem sem tesz csodákat. Egyikük sem mozdult. - Szóval ezt leszámítva, milyen napod volt? - kérdezte Sophie. - Stephen keresztülvitte a pornós engedélyt - mondta Phin. - Most először történt meg, hogy elleneztem valamit, és a tanács mégis megszavazta. Arról is sikerült szinte mindenkit meggyőznie, hogy részem van ebben a filmben, szóval ha bármi gáz adódik itt, akkor magaddal rántasz engem is. - Jó tudni - mondta Sophie. - És anyám azt gondolja, hogy te vagy az új Diane. Figyelmeztetett, hogy Dillie rá fog jönni. Na ez az én anyám! Mindig igaza van! Mindezt úgy mondta, mintha a lány valami alávaló dolgot művelt volna, és Sophie összerezzent. - Tudod, senki nem kényszerít, hogy kigyere ide szórakozni a tisztátalanokkal. Senki nem kényszerít, hogy a szegénynegyedbe gyere. - Azt hiszem, most hazamegyek - mondta Phin és felállt. - Majd hívlak. Sophie bólintott és nem fordult utána, hogy nézze, ahogy elmegy. Igyekezett nem sírni. Egyáltalán nem fordult meg, míg Lassie meg nem böködte a hideg kis orrával. - Hé - mondta, és gyorsan visszapislogta a könnyeit, majd megfordulván Davyt látta, amint ott áll, kezében két kicsomagolt Dove jégkrémmel. - Akarod, hogy összeverjem? - kérdezte, és odaadta neki az egyik jégkrémet. - Nem. - Sophie szipogott egyet, elvette a fagyit, és a szabad kezével megpaskolta a stéget. - Ülj le és hallgass egy kicsit. Davy leült mellé, a kutya pedig letelepedett a másik oldalára és vágyakozva nézte a Dove jégkrémet. - Dühös volt, amiért találkoztál a gyerekkel, mi? Arra jó vagy, hogy keféljen veled, de arra már nem, hogy bemutasson a családnak. - Davy beleharapott a jégkrémébe, Sophie pedig összerezzent. - Jó-jó, most fáj - mondta a fiú és közben a fagyit majszolta. - De ismerd be most, míg van idő. Nem ő a megfelelő neked. 112

- Senki sem a megfelelő nekem - Sophie beleharapott az édes csoko ládéba, és hagyta elolvadni a szájában. Remek vigasz volt, de nem volt elég. Eszébe jutott Frank, amikor azt mondta: „Nem lenne olyan rossz, ha nem gondoltam volna, csak egyetlen éjszakára, hogy több is van.” Jól mondod, Frank. - Jól vagy? - kérdezte Davy. Sophie bólintott. - Tudom, hogy igazad van. Ha ennyire felzaklatja, hogy a gyereke találkozott velem, akkor nem érdemel meg. - Nem akarom, hogy igazam legyen, azt akarom, hogy boldog légy! - mondta Davy. - Nem hinném, hogy ez most benne van a pakliban - mondta Sophie, majd befejezte a Dove jégkrémet csendben, Davy vallanak támaszkodva, és a jó dolgokra koncentrált, amiket még megkaphat, a nagyszerű dolog helyett, amit elveszített. A következő három nap során Sophie végignézte, ahogy Rachel bedob mindent, amit csak tud, hogy meggyőzze Leót, vigye magával, míg any ját, aki elkezdett rendszeresen beugrani, messze kerülte. Amy ugyanakkor teljes energiáját a videóba fektette. Amy volt a legsikeresebb. Csütörtökön Leo egyedül ment vissza L.A.-be a Dédelgetve nyers vágásával -”Más címet kell keresni”, mondta az ajtón kifelé menet - és Amy nyakig merült a dokumentumfilmje vágásába. - Azt a nevet adom neki, hogy Isten hozott Kísértésben mondta Sophie-nak. - Ahogy a táblán állt, amikor megérkeztünk. - Ari - mondta Sophie. Aztán Zane sarokba szorította, és azzal fenyegette, hogy elmondja Phinnek a lány összes titkát, ha nem hagy fel a filmezéssel, hogy Clea végre hazamenjen vele. Mivel az egyedüli izgalmas vagy deviáns dolgok vele kapcsolatban azok voltak, amiket Phinnel művelt, Sophie nem aggódott. Na persze, a férfi elárulhatja Phinnek, hogy vanília pornót forgatnak, de ha meg is tenné, akkor legalább Phinnek ki kéne jönnie hozzájuk. A stéges délután óta nem hallott róla, így nyilván arra jutott, hogy a gyereke fontosabb a csodás szexnél, amely döntését Sophie elméletben támogatta, ám gyakorlatban zokon vette. Így amikor Amy kiégette a biztosítékot, Sophie nagy levegőt vett, lement és kicserélte azt, ahogyan annak idején Phin mutatta neki. Aztán kitakarította a házat, hogy elterelje a gondolatait. A legrandább bútorokat a pajtába vitte és kiszellőztette a szobákat. Takaros kis hely volt, fedezte fel, miközben kitakarította. A szobák kellemesek voltak, az ablakok szélesek, és akaratlanul is elképzelte az egészet kifestve, kitapétázva és gyönyörűen. Kívülről már most is szép volt; a Corey testvérek végeztek a festéssel, és a ház halvány rózsaszínben és barackszínben tündökölt a napsütésben. Sophie ránézett és azt gondolta: Ezt is el fogom veszíteni. Ennek ellenére megkérte Rachelt, hogy szerezzen neki egy kis zöld festéket szombatra, valami olyat, ami jól megy a tapétán lévő levelekhez. - Szeretnék megnézni legalább egy szobát készen, mielőtt elmegyünk - mondta, és szombaton kitapétázták a maradék falak alsó felét, és két almazöld csíkot felragasztottak a szélüknél bordának, majd az összes faburkolatot és szekrényt is almazöldre festették. - Csinos - mondta Rachel, amikor végeztek. - Nem hittem, hogy az lesz, de csinos. Kezdte összepakolni az üres festékesdobozokat és ecseteket egy szemeteszsákba. - Igen, az - mondta Sophie, majd összekapta magát. - Hallottál valamit Leótól? - Óh, igen, minden nap telefonál, de mindig az üzletről beszél, meg arról, hogy itt hogy mennek a dolgok. Úgy értem, sose mondja, hogy hiányzom neki. - Rachel, ha minden nap telefonál, hogy az üzletről beszéljetek, akkor hiányzol neki. Kísértésben nincs üzlet. - Hát, nem mondja, hogy „Rachel, drágám, gyere ki L.A.-be, szükségem van rád!” - Lehet, hogy túl sokat akarsz - mondta Sophie. - Csak egy munkát. Remek személyi asszisztens lennék! - Óh, csak egy munkát - mondta Sophie, és sajnálta Leót. 113

- Nagyszerű munka lenne, és elkerülnék innen! - Rachel lehuppant egy konyhai székbe és szemügyre vette a zöld festékkel tarkított manikűrjét. - Az anyám az őrületbe kerget a sok pletykával rólad meg Phinről. Ezért jön ki ide mindig. Meg persze azért, hogy láthassa Zane-t. - Rachel a szemét forgatta. - Pletykák - mondta Sophie, és megborzongott. - A város tudja, mit csináltok - mondta Rachel, aztán sietve hozzátette: - Phin nem büszkélkedett, vagy ilyesmi, nem vitt el téged vacsorázni, hogy mutogasson. Nem az ő hibája, ő egyáltalán nem verte az ügyet nagydobra. Hát nem, gondolta Sophie, majd megrúgta magát, amiért fájdalmat érez a hallottak miatt. Amúgy sem akart volna vacsorázni menni. - De a mamám megszállottan szeretné, ha hozzámennék Phinhez, és ezért utál téged fejezte be Rachel. - Ezért lóg itt annyit. - Óh. Nos, megmondhatod neki, hogy nyugodtan otthon maradhat. Phin elvesztette az érdeklődését. Nem telefonál, nem ír, ennyi. - Az nem lehet! - mondta Rachel összeráncolt homlokkal. - Phin nem ilyen. Ő úriember. Nem állna csak úgy tovább. És tényleg akar téged. Amikor utoljára láttalak titeket együtt, úgy nézett ki, mint aki végleg elveszett. - Nos, az anyja utána dobott egy mentőkötelet - mondta Sophie, és már Liz meg a többi bennfentes gondolatától is dühös lett. - Beszélned kéne vele! - mondta Rachel. - Ma este valószínűleg ott lesz a Tavernában. El kéne menned! - Talán - mondta Sophie. Szerette volna újra látni, de ez túl szánalmasan hangzott volna kimondva. - Mindenképpen el kell menned! - mondta Rachel. Odakint egy dörgés morajlott fel a messzeségben. - Jól van - bólintott Sophie. A városban Phin átfordította a ZÁRVA táblát és Sophie-ra gondolt. Davy maróan világossá tette, amikor Phin odatelefonált, hogy Sophie soha többé nem akarja látni, és amikor felidézte, miket mondott a lánynak a stégen, Phin ezt meg is tudta érteni. De ez még nem jelenti azt, hogy ne tudná visszacsábítani, ha egyszer kettesben lehet vele. Talán elkábíthatná Davyt... Valaki kopogtatott az üvegajtón, és Phin odafordulva Zane-nel találta magát szembe. Mivel valószínűtlennek tűnt, hogy Zane-re hirtelen csil lapíthatatlan olvasási vágy tört, Phin azzal a biztos tudattal nyitott neki ajtót, hogy ő lesz a következő áldozata Zane Clea visszaszerzésére tett idióta megmozdulásainak. - Hallom, van egy biliárdasztalod - mondta Zane. - Az az én játékom! Jól kezdődik, gondolta Phin, és azt mondta: - Az asztal hátul van. Zane ellépdelt az asztal mellett, felkapott egy dákot, és mogorva tekintettel végigmérte hosszában, majd visszatette és kivett egy másikat, majd amellett kötött ki, amelyikre piros szalag volt tekerve. - Mind jó - mondta Phin. - De az ott egy break-dákó. A bikázós lökésekhez. Zane bólintott. - Jó. - Felállította a golyókat, és le-föl húzogatta a háromszöget a posztón, míg Phin már arra gondolt, elveszi tőle, és azzal veri fejbe. Amikor felemelte a háromszöget, az első golyó néhány milliméterrel el volt csúszva a többitől, de Zane ezt vagy nem vette észre, vagy nem érdekelte. Ezután az asztal végéhez lépett, és a fehér golyót jó tizenöt centivel a homlokvonal mögött tette le, majd lehajolt a lökéshez, és addig szorította a dákóját, amíg az ujjai már elfehéredtek. Egy idiótával játszom, aki még azt sem tudja, hogy az ember nem magának állítja fel a golyókat, gondolta Phin, leült és bólintott, amikor Zane kezdőlökésétől a fehér golyó felugrott, és a többi golyót alig szórta szét. Semmi nem gurult be, és csak három golyója ért 114

falat, kettő közülük csíkos, amelyek lyukak mellett álltak meg. És most nekem kell megnyitnom ezt a felfordulást, gondolta Phin, és újra felkapta a dákóját, de Zane azt mondta: Csíkos - és lehajolt lökni. Phin visszaült a helyére, és azon tűnődött, tudja-e vajon Zane, hogy csalt, vagy egyszerűen nem ismerte a 8-as biliárd szabályait. Mindkettő, döntötte el, miközben nézte, ahogy Zane esetlenül bukdácsol az asztal körül, a vállából indítva a lökést, és szélsebesen beütve a két csíkos golyót a lyukakba. A harmadiknál a fehér golyó hozzáért Phin ketteséhez, mielőtt nekiütközött a tizenhármasnak, de úgy tűnt, Zane ezt sem vette észre. Ez hiba volt, úgyhogy kézből indítok, akarta volna mondani Phin, de sokkal szórakoztatóbb volt figyelni, ahogy Zane szétveri a golyókat meg a játékot. A negyedik lövésénél Zane belökte a tizenkettest a saroklyukba, de az kipattant onnan. Szűkek a lyukak - mondta Zane Phinnek. Mekkora barom vagy! - Előfordul - mondta Phin és felkapta a dákóját. - Teli golyók, ugye? - Végignézett az asztalon, amit Zane felbontott a botladozásaival, bekrétázta a dákóját, és elkezdte mezei ütésekkel belökögetni a golyókat. - Azt hiszem, van néhány dolog a videóval kapcsolatban, amit tudnod kellene - mondta Zane, miközben Phin játszott. - Különösen azért, mert megszavaztátok azt a filmes engedélyt. Phin rá sem hederített és belökte a hatost. - Pornográfia, Phin - mondta Zane. - Tudom, hogy te ezt nem tudod, mert Sophie hazudott neked! Az egész családja szemfényvesztő. Davy szélhámos L.A.-bői. Amynek olyan fiatalkorú bűnözői priusza van, amitől égnek állna a hajad. A zsaruk épp csalás miatt körözik az apjukat. Sophie átver téged... Phin kiegyenesedett és Zane szemébe nézett. Nem volt valami vidám. - Én csak azt mondom - kezdte Zane, és hátrébb lépett -, hogy okos dolog lenne, ha távol tartanád magad a Dempsey testvérektől, mert az emberek hajlamosak mellettük elveszteni egyet s mást. Pénzt például. Vagy egy választást. Phin kirekesztette a férfi szövegelését, bekrétázta a dákóját és újra az asztal fölé hajolt, hogy becserkéssze a nyolcast, és erősen koncentrált, hogy ne ragadja torkon Zane-t. - Nem hiszel nekem? Nézz utána Leo Kingsleynek, annak a producernek, aki kijött hozzájuk. Tudod mi a produkciós cége? A Leo Filmek. Csak pornót gyárt. Nézz csak utána! Majd meglátod. Hazudik neked, ha azt mondta, hogy nem pornót forgatnak. Phin ügyet sem vetett a másikra, és az egyes golyót belökte az oldalsó lyukba egy olyan lökéssel, ami a fehér golyót a megfelelő pozícióba állí totta a nyolcashoz a saroklyukba. Gyönyörű, egyszerű lökés volt, de persze mindig az egyszerű lövések a leggyönyörűbbek. Visszaállítják az ember hitét a fizikában, és nagy általánosságban a világban. És Phinnek szüksége volt most erre, mert amit Zane mondott, valószínűleg igaz volt. Bármi, aminek ilyen könnyedén utána lehet nézni, biztosan igaz. Azt leszámítva, hogy Sophie átveri. A lány nem olyan. Igaz, ami igaz, nyilván minden egyes ember, akit valaha átvertek, pontosan ebben a tévhitben élt. Phin bekrétázta a dákóját és lehajolt, hogy belője a nyolcas golyót, de Zane közbeszólt: Akkor leállítod a filmet? Phin belökte a nyolcast a lyukba. - Nem - mondta, és felegyenesedett. - Ennyi volt a játszma. Most már elmehetsz. - A családod jár az eszemben - mondta Zane. - Átérzem a családi dolgokat, épp a sajátomat próbálom menteni. A feleségem... - A családom rendben van - mondta Phin, és visszatette a dákóját. - Viszlát. - A feleséged viszont nincs. Ő halott. - Zane közelebb hajolt. - Tudod, elég érdekesek a rendőrségi jelentések a haláláról. Egy kicsit megpiszkáljuk, és máris kész a hír. Igazi botrány kerekedhet belőle! 115

- Vagy igazi per! - mondta Phin. - A feleségem halálát baleset okozta. - A rendőrfőnök az apád unokatestvére volt, a halottkém pedig az anyád rokona. - Zane letette az asztalra a break-dákót. - Ha elkezdek keresgélni, nem tudsz sehol elbújni. Koboztasd el azt a videót, küldd haza Cleát, máskülönben nem Dempseyék lesznek az egyetlen priuszos család. - Ne cseszegesd a családom! - mondta Phin. - Vagy térdből kettéváglak! Zane meghátrált és azt mondta: - Az már biztos, hogy a nők hülyét csinálnak egy okos férfiból - majd távozott. Sokkal gyorsabban, mint ahogyan bejött. Fél órával később, amikor megjelent Wes, Phin a verandán üldögélt, és próbálta végiggondolni a zűrzavart, miközben az égbolton villám cikázott és a messzeségben dörgés robajlott. - Úgy tűnik, végre kapunk egy kis esőt - mondta Wes és lehuppant mellé egy székbe. - Zane Black az imént próbált megzsarolni, hogy állíttassam le a filmet. Azzal gyanúsított, hogy megöltem Diane-t. Wes elkomorult. - Nem túl eszes. - Azt is mondta, hogy Sophie hazudik nekem és pornót forgatnak. - Az ördögbe! És tényleg? - Nem tudom. Figyelmeztettek, hogy tartsam magam távol tőle. - Az öccse? Phin bólintott. - Meg te, és az anyám, most pedig Zane. Wes felsóhajtott. - Szóval ismerve téged, ez azt jelenti, hogy ma este elmész a Tavernába, hogy láthasd őt. Újra felmorajlott egy dörgés, ezúttal közelebb. - Óh igen - mondta Phin. - Muszáj. Sophie nem látta Phint, amikor besétált a Tavernába, de amikor körülnézett a félhomályos térben, és a legtöbb arcot felismerte, ráébredt, hogy az elmúlt tíz napban törzsvendéggé vált, anélkül, hogy ő maga odatartozott volna. Kicsit olyan volt ez, mint a Phinnel való együttlét. Ott volt és érintkezett vele, de nem volt a férfi része, nem volt olyasvalaki, akit a férfi bemutatott volna a lányának, vagy elvitt volna vacsorázni. Odament a zenegéphez, ahol épp Garth énekelte a „Baton Rouge”-t, ami teljesen rendben lévő dal volt, csak épp túlságosan olyan, amilyen Kísértés városa volt az ő érkezése előtt, és amilyen lesz a távozása után. Elkezdte végigböngészni a dalokat Dusty után kutatva, és egy perc után érezte, hogy valaki megáll mögötte. - Már kerestelek - mondta Phin, és mielőtt Sophie erőt vehetett volna magán, kiszaladt a száján: - Ne állj hozzám túl közel! Még megtudja az anyád! - Új oldalra lapozott a zenegépen. - Felejtsd el az anyámat! - mondta Phin. - Rám néznél egy percre? Igazság szerint inkább nekem kéne mérgesnek lennem. A jövőben nagyra értékelném, ha személyesen dobnál, ahelyett, hogy az öcsédet küldöd az üzenettel. Mert ez egész egyszerűen... - Tessék?! - kapta fel a fejét Sophie. Egy percig meredten néztek egymásra. - Davy azt mondta, hogy nem akarsz engem többé látni - mondta Phin. - Én meg elég hülye voltam ahhoz, hogy higgyek neki. - Óh. - Sophie visszafordult a zenegéphez. - Hát, az biztos, hogy elég könnyen feladod. Újabb oldalra lapozott, de Phin megragadta a lány állát, és maga felé fordította a fejét. - Hozzám beszélj! - mondta, és egyenesen a szemébe nézett. Sophie nyelt egyet. - Eléggé világossá tetted a dolgokat a stégen, amikor nem akartad, hogy a gyereked közelében legyek. És aztán rájöttem, hogy nem vagyok itt része semminek, illetve most már része vagyok a pletykáknak, és te éppen ezért nem vittél el vacsorázni, mert rejtegettél bennünket, hogy Dillie ne tudja meg, hogy... - Nem rejtegettem kettőnket - mondta Phin. - Csak épp nem álltam ki kiabálni a fő utca 116

közepére. „Fantasztikusakat szexelek Sophie Dempsey-vel!” Úgy tűnt, az nem lenne túl úriemberes. - Igazad van, persze-persze. - Sophie visszafordult a zenegéphez és megint lapozott egyet. - Sophie, ha elcsesztem, meg fogok érte fizetni, még vacsorázni is elviszlek, de vesszek meg, ha az anyám vagy Davy miatt is én fizetek. Ingerült volt a hangja, ami szívderítő volt a lány számára. Miért ő legyen az egyetlen dühös ember a bárban? Megint lapozott egyet. A férfi felsóhajtott. - Mit keresel? - Dustyt - mondta Sophie. - Nem hiszem el, hogy nincs ebben a hülye bárban egyetlen... Phin elővett némi aprót, és bedobott a zenegépbe ötven centet. Aztán beütött egy számkombinációt, és azt kérdezte: - Most már leülhetünk? Felcsendültek a „Somé of Your Lovin” első akkordjai, és Sophie azt mondta: - Óh. Köszönöm! - Szóra sem érdemes. - Phin eltessékelte a lányt a zenegéptől a bok szok felé, és a lány haladt előre, a zenére ringatózva, valahol félúton a szenvedés és a remény közt, de leginkább boldogan, hogy újra a férfival lehet, ami szánalmas volt. Az egyik bárpultnál ülő férfi elkapta a pillantását és rámosolygott, mire Sophie abbahagyta a ringatózást. Épp eléggé kívülálló volt anélkül is, hogy külön felhívja magára a figyelmet. Phin Sophie hátára tette a kezét, és odaszólt neki: - Amarra - és a lány meglátta West és Amyt a szokásos bokszukban, messze, a hátsó sarokban. Mögötte Dusty énekelt, lágyan és mélyen, és ő azt gondolta: Nem számít, mit teszek, Liz meg a többiek utálni fognak, és csak egy kívülálló leszek, aki bent ragadt egy bokszban leghátul. - Sophie? - szólt rá Phin, és Sophie azt mondta: - Unom ezt. Tedd boldoggá az anyádat! Folytasd nélkülem! A táncparketta közepén termett és elkezdett táncolni, belefeledkezve a zene lágy ritmusába, míg a bárpultnál fel nem kelt a pasas. Nem te, gondolta Sophie, és elfordult a fickótól, és látta, hogy Phin a fejét rázza. - Szabad egy táncra? - kérdezte Phin - Akkor megindul a szóbeszéd - hárította el Sophie, és távolabb lépett a férfitól. - Nem, te csacsi! - Phin a dereka köré fonta a karját, és visszahúzta magához a lányt. - Ez az a rész, ahol a tárt karomba zuhansz teljesen esélytelenül. Lemosolygott a lányra, és Sophie hozzásimult. Annyira boldog volt, hogy a férfi karja újra átöleli, hogy nem érdekelte, mit mond Phin ezután. Együtt mozgott a zenével, és a férfi közelebb húzta magához. - Különben is túl késő leállítani a pletykát - Phin végighúzta a kezét Sophie hátán, és hozzászorította a csípőjét az övéhez. Sophie érezte, hogy kezdi újra elönteni a forróság, és nagy levegőt vett. - Bárki, aki látott minket, tudja, hogy együtt voltunk - súgta Phin a fülébe, amitől a lány megborzongott. - Így indult a pletyka. Egyetlen pillantást vetettek ránk, és tudták. - Óh. - Sophie együtt mozgott a férfival, hagyta, hogy az arca Phin vállán pihenjen, és a férfi még szorosabban fogta, mire a lány légzése felgyorsult. - Ez a világ legszexibb dala mondta néhány perccel később, annyi forróságon át, hogy az elvakította. - Most az - hallotta a férfi mormogását, és amikor felemelte a fejét, hogy rámosolyogjon, Phin szeme sötéten izzott. - Négy nap telt el azóta, hogy utoljára érintettelek. Megőrülök érted. - Helyes - mondta Sophie, és arcát újra Phin ingébe temette, aki adott egy csókot a feje búbjára. - Csak óvatosan - figyelmeztette a lány. - Hé - mondta Phin, és amikor erre Sophie felnézett, a férfi lehajolt, és szájon csókolta. A rövid csókból aztán valami hosszabb, gazdagabb és édesebb lett, akár a dalból, amire 117

táncoltak. A férfi nem táncolt tovább, közel tartotta magához a lányt, ott, a táncparkett kellős közepén, és Sophie elfeledkezett mindenről, visszacsókolta a férfit, és miközben tovaterjedt benne a forróság és elgyengültek a térdei, a férfiba csimpaszkodott. Amikor Phin megszakította a csókot, a zene elhallgatott és a férfi is pont annyira eszét vesztetten nézett ki, mint ahogyan Sophie érezte magát. - Ha eddig nem tudták, hát most megtudták - mondta Phin, majd elnézett a lány válla felett és megváltozott az arca. - Óh, Jézusom! - Mi az? - kérdezte Sophie, aki még mindig szédelgett a csóktól, de Phin már húzta is őt a tömeg felé azon asztal körül, ahol Frank és Zane vicsorgott egymásra. - Családi értékek - mondta csúfondárosan Zane. - Te meg a városháza olyan nagyra vagytok a családi értékekkel, de egy átkozott lépést sem tesztek azért, hogy leállítsátok a pornófilm forgatását, amit itt a hátatok mögött készítenek. - Én nem csinálok pornófilmet! - kiáltott vissza Frank, és Sophie azt mondta: - Jaj, ne! - És senki nem akar tenni semmit az ügyben! - mondta Zane, és most már a tömeghez beszélt. - Csak ültök mind otthon, őrzitek a kis titkaito kat, és úgy tesztek, mintha minden rendben lenne. Hát semmi nincs rendben, én mindenről tudok. Figyelmeztettem mindenkit, de senki sem hallgat rám, így most szólok mindenkinek: vagy leállítjátok ezt az átkozott filmet, vagy senkinek nem marad meg a titka. Különösen neked nem, Lutz! Frank közelebb lépett. - Megmondtam, pornót nem forgatnék. Támogatom a családi érté... - Te és a családi értékek? - nevetett fel hirtelen Zane. - Az ördögbe is, a porontyod dugja a feleségemet, a te feleséged meg velem kefél. Frank elfehéredett, majd Phin közbeszólt: - Rendben - és átnyomakodott a rabul ejtett tömegen át Zane-hez. - Nem mintha különösebben jó numera lenne - mondta Zane, Georgiára nézett, és amikor az tiltakozásul felkiáltott, még hozzátette: - Az ördögbe, Georgia, még a puding is mozog, ha az ember nyalogatja. - Neked véged! - mondta Phin Zane-nek, amikor odaért hozzá. - Menj haza! Zane ekkor a férfira emelte a poharát. - És itt van a polgármesteretek, aki keféli... Phin megragadta a torkánál fogva, mielőtt befejezhette volna. - Azt mondtam, hazafelé! mondta és eddigre már Wes is ott volt. - Engedd el - mondta, és Phin így is tett. Zane próbált mondani valamit a megszorongatott torkából. - Én nem tenném - mondta Wes Zane-nek, és kitessékelte az ágáló férfit az ajtón, mindezt úgy, hogy láthatóan nem került semmilyen erőfeszítésébe. Davy mindkettejüket követte kifelé. Frank úgy meredt Georgiára, mintha még sosem látta volna, és Sophie odalépett hozzá. Zane állandóan hazudozik - mondta Franknek, és közben átkarolta a még mindig megdermedt Georgiát. - Ő... - De rólad nem hazudott, igaz, Georgia? - kérdezte Frank tompán. Megfordult és az elképedt tömegre nézett. - Hol van Rob? Az is igaz volt? - Sophie-ra nézett. - Igaz volt, amit Cleáról és Robról mondott? - Nem tudom - mondta Sophie. - Tényleg nem tudom. Csak annyit tudok, hogy nem hinném el Zane egyetlen szavát sem. Az egy szörnyű ember. Frank. - Igaz minden! - mondta Frank, és távozott, anélkül, hogy egyszer is visszanézett volna Georgiára. - Frank! - kiáltott utána a nő, de az egész nem hangzott többnek egy cicanyávogásnál. - Majd mi hazavisszük - mondta Phin Sophie háta mögül, és a lány bólintott. - Hát ez nem volt szép - mondta Phin, miután Georgiát hazavitték és meggyőződtek róla, hogy a lehetőségekhez mérten jól van. Amikor kiléptek a Tavernából, elkezdett esni az eső, és Georgia együtt sírt az esőcseppekkel. A szemfestéke fekete patakokban folyt végig az arcán, 118

miközben az eső ezüstösen folydogált a szélvédőn, és Sophie gonosz dolgokat gondolt Zanenel kapcsolatban. - Mi ütött ebbe a pasiba? - kérdezte aztán Sophie. - Igyekszik megtartani a feleségét - mondta Phin. - A férfiak feszültek lesznek, ha a nőik elmennek. - Nem Frankbe: Zane-be! - Zane-ről beszélek. - Phin lelassított, hogy kiforduljon Frank fejlesz tési övezetéből, fel a fő útra. - Sophie, pornót forgattok? - Nem - hazudta Sophie, és pokolian érezte magát. Patakokban ömlött az eső, és az ablaktörlők oda-vissza ugráltak. A lány igyekezett arra koncentrálni, milyen boldog, hogy újra Phinnel lehet, de a bűntudat felülkerekedett. - Zane-nek csak Clea pénze kell - mondta, hogy témát váltson. - Őt is akarja. - Phin a szélvédőn át hunyorgott. - Egyetlen pasastól se hallottam még ennyiszer ismételgetni, hogy „a feleségem”. Épp csak meg nem billogozta. - Clea elképesztőn gyönyörű. - Igen, az - mondta Phin. Sophie felszegte a fejét, mire a férfi még hozzátette: - Eszedbe se jusson! Tudod, hogy nem kéne nekem. - Csak szerettem volna hallani - mondta Sophie. - Nem mintha lenne jogom feltételezni, hogy... - Elhallgatott, mert Phin lehúzódott az út szélére, és lekapcsolta a motort. - Mi az? Csak nem az eső...? Phin odafordult felé a műszerfal fényében. - Jól van, tudom, hogy letámadott az anyám, de túl kell jutnod ezen. Azt akarod, hogy kimondjam, szeretlek? - Sophie-nak tátva maradt a szája, és Phin folytatta: - Mert még csak tíz napja ismerlek. Ez átkozottul gyors ahhoz, hogy elkezdjük tervezgetni a közös jövőt, nem gondolod? Az eső verte az autó tetejét, és Sophie nem tudta, mit mondjon: - Hát, ige... - És dühös vagy, mert nem örültem, hogy találkoztatok Dill-el - mondta Phin. - Nos, te holnapután mész vissza Cincinnatibe. És én nem örülök, ha látnom kell, ahogy a gyerekem elveszít valakit, akit szeret. - Csak egy órát töltött velem! - mondta Sophie. - Engem már az első percben megfogtál - mondta Phin és a lány elpi rult. - Annyira odavagyok érted, hogy fel sem teszem a kérdéseket azzal az átkozott filmmel kapcsolatban, amiket fel kéne tennem. Csak téged akarlak. Meglátogathatlak Cincinnatiben? - Igen - mondta Sophie, és a szíve épp olyan gyorsan vert, ahogyan az eső kopogott. - Láthatlak hétfőn, mielőtt elmentek? Sophie elmosolyodott a sötétben. - Igen. - Láthatlak holnap? - Igen. - Láthatlak ma este meztelenül? - Óh, istenem, igen! - mondta Sophie, és félúton találkozott Phin csókjával. Néhány perccel később, amikor mindketten kifulladtak és az autó újra az úton haladt, a férfi azt mondta: - Figyelj, az a dolog, amit szerdán mondtál arról, hogy én kijövök ide a szegénynegyedbe, azt csak azért mondtad, hogy felidegesíts, ugye? - Hát, a folyón mindenképp át kell kelned - mondta Sophie. - Ne hidd el, Sophie. Ez annyira átkozottul ostoba, én nem is... - Ez azért van, mert te is egy vagy a Dombról - mondta Sophie. - Nagyon jó forrásból értesültem róla, hogy az ember vagy odaszületik, vagy rászolgál arra, hogy ott lehessen. Phin egy hosszú percig csak hallgatott. - Holnap lehet, hogy kések egy kicsit, mielőtt ideérek - mondta végül. - Először kinyírom az anyámat. - Oké, hát, ha egy kicsit későn nyitok ajtót, az azért lesz, mert előbb le kell fegyvereznem az öcsémet. - Szóval még mindig utál, mi? 119

- Pityeregtem kicsit, mikor elmentél. - Óh, a rohadt életbe! - A sötétben a lány keze után nyúlt. - Sajnálom. Sophie összefűzte az ujjait a férfiéval, és lehunyta a szemét, mert annyira jó volt ismét kettesben lenni vele a sötétben és csak beszélgetni. - Nem gond. Davy különben sem céloz valami jól. - Davy kit érdekel?! Te jól vagy? - Aha - mondta Sophie. - Tulajdonképpen kitűnően. - Te vagy kitűnő! - Ráfordult a farmhoz vezető útra, és visszahúzta a kezét, hogy leparkolja az autót a sártengerben, amivé az udvar vált. Majd a lány nyaka köré fonta a karját, közel húzta magához, és újra megcsókolta, mire Sophie elveszett benne, a melegben és biztonságban. Minden, amit tánc közben érzett, most visszatért, és ő megadta magát neki, mert tudta, hogy csak jobb lehet. - Ezt annyira jól csinálod! - suttogta, mire a férfi így szólt: Mi csináljuk jól. Képzeld, mi lenne, ha gyakorolnánk - és újra keményen megcsókolta. Egy órával később a lány hálószobájában voltak, nedvesen a nyitott ablakon át behulló esőtől, és egymástól, belegabalyodva a lepedőkbe Sophie dudorokkal borított, hangosan nyikorgó matracán, és egymás karjában pihegtek. - Kezdünk belejönni - mondta Phin két levegővétel között, és Sophie bólintott, túl kielégülten ahhoz, hogy az egyetértésen kívül mást tegyen. A férfi visszasimogatta, és a lány kinyúlt, akár egy cica, és érezte az összes izmát, mert a férfi megdobogtatta mindet. - Egész éjjel így tudnék maradni - mondta, majd rádöbbent, mit is mondott. - Nem úgy éltettem, hogy... - kezdte, de a férfi közelebb bújt hozzá és azt mondta: - Jó ötlet! Mit gondolsz a reggeli szexről? - A lány megkérdezte: - Veled? mire Phin: - Nem, Wes-szel. Persze, hogy velem! - mire Sophie elmosolyodott, de ekkor valaki kopogtatott az ajtón, és megtörte a pillanatot. - Menj el! - szólt ki, de Davy azt mondta: - Sophie, beszélnem kell veled! - Ha próbál testvérhez illően viselkedni és figyelmeztetni téged, hogy engem csak egy dolog érdekel, már késő. Már meg is kaptam. - Phin végig húzta az ujjbegyét Sophie hátán, és a lány reszketni kezdett. - Szabadulj meg tőle, és újrakezdhetjük. - Sophie, most! - Sophie soha nem akart kevésbé kikászálódni egy ágyból. - Várj – szólt ki, kigurult Phin karjából, és felkapta a földön heverő ingjét. - Az az én ingem! - mondta Phin, de Sophie magára kapta, összehúzta maga előtt, és kinyitotta az ajtót. - Amynek van egy kis gondja. - Davy hangja halk volt, arca esőtől ázta tott, és halálosan komoly, és Sophie megborzongott. - Szabadulj meg Phintől és gyere velem! Gyorsan! - Jól van - mondta Sophie zakatoló szívvel és becsukta az ajtót. - Ami az ingemet illeti - mondta Phin. - Vedd le és gyere vissza! - mire Sophie kicsúszott az ingből és a férfira dobta. - A tiéd - mondta és felvette a ruháját. - Köszönöm a csodás időtöltést - ismételjük meg jó hamar! Phin felült. - Épp azt terveztem, hogy jó hamar megismételjük. Hová mész? Sophie odadobta neki a nadrágját. - Elfelejtettem, hogy Davyvel terveink vannak, és nem rázhatom le, csak hogy még több hihetetlen szexben legyen részem veled. Az családellenes lenne. - Miféle tervek? - kérdezte Phin, és a lány közelebb rúgta a férfi cipőit az ágyhoz. - Szóval ezek szerint sietős nekünk? Sophie lehajolt és megcsókolta és a kelleténél kicsit tovább benne ragadt a csókban, csak mert olyan kellemes volt. - Tényleg mennem kell suttogta a szájára tapadva. - De tényleg akarom majd ezt újra. Annyira hiányoztál. Ma este még felhívlak, ígérem. - A telefon annyira személytelen - mondta Phin, magához vonta és visszahúzta az ágyra a lányt, és ha nem Davy és Amy lett volna az, akiknek szükségük van rájuk, hanem bárki más, a lány hagyta volna magát. De Davy és Amy voltak azok, így azt mondta: - Köszönöm, 120

mennem kell - és kigurult az ágyból. Otthagyta a férfit ülve, kissé értetlenül, de szemernyit sem morcosan, és amikor a lépcsőfordulóhoz ért, ahol Davy a falnak dőlve várta, durván suttogta: - Remélem jó okod volt rá! - Merre van Harvard? - kérdezte Davy. - Muszáj, hogy lelépjen. - Épp öltözik - mondta Sophie. - És nincs jó kedve, szóval ne hívd Harvardnak! És mellesleg, legközelebb én fogok szakítani a pasival, akivel lefekszem. - Később visszatérünk rá, de most baj van - mondta Davy és Sophie újra érezte a borzongást. Phin kijött a hálóból, és épp az ingét gombolta. - Akár egy mintacsalád - mondta és elsétált mellettük. - Nem, nekünk jobb a zenénk, mint egy mintacsaládnak - mondta Davy, és aztán addig szorította Sophie karját, míg meg nem hallották a bejárati ajtót becsapódni. - Később kárpótolhatod ezért - mondta a nővérének, majd maga után húzta a lépcsőn, és ki a hátsó ajtón. Sophie követte, és a katasztrófát jelző ösztönök, amik a kezdettől fogva a nyomában jártak, kezdtek magasabb sebességbe kapcsolni. Davy körbevezette a ház fala mentén a zuhogó esőben a fák sötétjébe, és ekkor meglátta Amyt ott ácsorogni saját maga köré font karral. - Sajnálom, Sophie - mondta, és úgy nézett ki, mint egy ázott macska. - Davy azt mondta, ezt már cseszhetjük, de én nem tudom, mi mást tehetnénk. - Micsoda? - kérdezte Sophie. - Még mindig nem tudom... - És ekkor meghűlt benne a vér, mert meglátta a viharvert kék-rózsaszín halacskás zuhanyfüggönyt Amy lábánál, ami rá volt csavarva valamire, ami szörnyen emlékeztetett egy holttestre. - Mondd, hogy ez nem egy... - Ez itt Zane - mondta Davy, és felhajtotta a gallérját az eső ellen. - És hála Amynek, most már a halacskákkal alszik. Íme, mondták az ösztönei. Mi megmondtuk!

121

Tizedik fejezet

S azt kérdezte: - Mi?? - és Amy felelt neki: - Nem, nem öltem meg. Csak épp... elmozdítottam. - Elmozdítottad? - Sophie visszafordult Davy felé. - Mit...? - Amy a stégen talált rá - mondta Davy, nem is leplezve mennyire bosszús a testvére miatt. - És lévén Dempsey, először a saját érdekeire gondolt és rájött, hogy ha holnap a rendőrség nélkül akar ott szexjelenetet forgatni, akkor el kell mozdítania a holttestet. Úgyhogy felvonszolta idáig. Én akkor találtam rá, amikor épp a zuhanyfüggönybe csavarta. - Óh, jesszusom, Amy! - Sophie lenézett az esővert csomagra, és látta, hogy Lassie azt szaglássza. - Lassie, tűnés onnan! - Az egész helyzet szürreális volt. Lehetetlen, hogy igaz legyen. Gyengéden oldalba bökte a zuhanyfüggönyt a lábával. - Biztos, hogy meghalt? - Az istenért, Sophie, rosszabb vagy, mint a kutya. Ne rugdosd! - Davy a térdével ellökte a kutyát a holttest mellől. - Megnéztem. Halott. - Davy dühösnek tűnt emiatt. : - Na és mitől halt meg? - Sophie igyekezett összeszedni magát. Ez most a valóság. Gondolkoznia kell! Később majd rosszul lesz, de először gondolkoznia kell. - Nem tudom - mondta Davy türelmesen. - A következőket tudom: Zane halott, Amy elmozdította a holttestet és gyorsan tennünk kéne valamit, mielőtt ezt az emberek észreveszik, és megjegyzéseket tesznek. - Jól van - mondta Sophie. - Jól van. - Egy hulla fekszik a lábamnál! - Jól van. - Ez most nem a pánikolás ideje. Később pánikolhat. Pánik később, terv most. Az eső egyre erősebben szakadt, és még a fákon át is verte őket. Megköszörülte a torkát. - Jól van. Visszavihetjük a holttestet a stégre és kihívhatjuk Wes-t, itt hagyhatjuk és kihívhatjuk Wes-t, vagy elvihetjük valahová máshová. Én a stégre meg Wes-re szavazok. - Nem - mondta Amy és letörölte az esőcseppeket az arcáról, majd Davy szólalt meg: Bármennyire is utálom bevallani, én is a nemre szavazok. Sophie megkérdezte: - Miért? - és a testvére azt felelte: - Mert tudni fogják, hogy valaki elmozdította a testet. Meg tudják állapítani, és elgondolkoznak majd a miérten. Ahogy elmozdította a holttestet, nekünk any-nyi volt. - Hé! - mondta Amy élesen. - Amúgy is annyi volt nekünk. Ez a Faszfej Zane a hulla! Ki más akarhatta megölni, ha nem mi? - A fél város - mondta Sophie. - A holttest elmozdítása bűncselek ménynek számít, ugye? Nem állunk jól. - Valahová máshová kell vinnünk! - mondta Amy csípőre tett kézzel. - Talán valami árokba. - Anyám, semmit nem tanultál abból, hogy a zsaruval randizgatsz, igaz? - kérdezte bosszúsan Davy. - Nem tehetjük valami árokba. És ezt az átkozott zuhanyfüggönyt is le kell vennünk róla! - Sophie felé fordult. - Feltételezem, Harvard ismeri a zuhanyfüggönyt. - Intim közelségből - mondta Sophie. - Elbeszélgetett a penésszel. És Wes is ismeri. Ő javította meg a zuhanyfejet. - Újra lenézett a göngyölegre, igyekezett kevésbé szürreálissá tenni a helyzetet, de ott feküdt a holttest, egy ocsmány zuhanyfüggönybe csavarva, és az eső a halakon gyöngyözött. Már csak egy horrorfilm-színész hiányzik. - Talán Zane csak szívrohamot kapott. Bevihetnénk a sürgősségire. - Aha, remek ötlet! - mondta Davy. - Azt leszámítva, hogy már kihűlt! Nyilvánvalóan halott. Eltűnődnek majd, hogy ez nekünk miért nem tűnt fel. - A testvéreire nézve rázta a fejét, és a felhőszakadáson át méregette őket dühösen. - A Dempseyk generációi foroghatnak 122

most a sírjukban, kettőtöket elnézve. - Valószínűleg túlságosan lefoglalja őket, hogy szenet lapátoljanak a pokolban, ahhoz, hogy velünk legyenek elfoglalva - mondta Sophie. - Jól van, ellenzem a test valahová máshová való elmozdítását, igazán ellenzem a test elmozdítását. És nagyon, nagyon ellenzem, hogy hazudjunk az... embereknek. Amy rámeredt. - Sophie, szükségem van a segítségedre. Hogyan lehetne... ? - Fogd be, Amy! - mondta Davy. - Igazad van, Soph. Végre valahára kezded élni a saját életed, és erre jövünk mi, és jól elcsesszük neked, mert arra kényszerítünk, hogy hazudj a polgármesternek. Menj csak vissza a házba, nem kellett volna téged is belerángatnunk. - Várjunk csak! - mondta Amy. - Még csak indítéka sincs! - mondta Sophie Davynek. - Elmondhatnánk nekik, hogy... - Zane mindenkit szorongatott, hogy elkobozza a filmet - mondta Amy. - Mindent megpróbált, hogy tönkretegye ezt a projektet, míg életben volt, és most, hogy halott, nem fogja megtenni. Be fogom fejezni a filmet! Arrébb viszem. - Menj vissza a házba, Sophie! - mondta Davy. - El tudom intézni. Na persze. - A fejét akarod, vagy a lábát? - kérdezte Sophie. - Biztos vagy benne? - kérdezte Davy. Sophie bólintott. - Szerintem hibát követtek el, de átkozott legyek, ha hagyom, hogy egyedül tegyétek. Nem ez a jó idő a család feldarabolására. - Ha engem kérdezel, ez a tökéletes idő - mondta Davy. - Amy, menj az autóhoz és állj be vele olyan közel a fákhoz, amennyire csak tudsz. - Amikor a lány elplaccsogott az udvar felé, Davy azt mondta: - Nem fog befutni L.A.-ben. - Kösz az infót - mondta Sophie. - Esetleg aggódhatnánk ezen aztán, hogy megszabadultunk a hullától? Amint betették Zane-t a csomagtartóba, Davy azt mondta: - Jól van, merre? - Valami olyan helyre, ahol gyorsan rátalálnak - mondta Sophie, és maga köré fonta a karját a szakadó eső ellen. - Nem akarok eltussolni egy bűncselekményt, ha ez itt az. - Biztos vagyok benne, hogy ez itt az - mondta Davy. - Valami sötét hely kell nekünk, sok emberrel. Kísértésben van szerelmesek sétánya? - Jaj, csak oda ne! - mondta Sophie, de Amy így szólt: - Az tökéletes! Én vezetek. Rachel utolsó bizonytalan gondolata, amit azzal kapcsolatban dédelgetett, hogy esetleg újra visszatér Robhoz, kioltódott másfél óra után, amit a Taverna mögött parkolva töltött a fiúval, miközben az eső az autó tetején kopogott. - Tudod, Rache - mondta Rob -, valójában mi már nem vagyunk együtt. - Tudom - mondta a lány. - És nem is kellesz. De Zane annyira rettenetes volt... - Újra meghúzta a skót whiskyt, amit Rob hozott neki, és immár ezredszer azt kívánta, bárcsak Leo ne lenne városon kívül. Rotí meredten nézte Rachelt. - Még mindig nem értem, mi történt. - Mondtam már, kimentem a ház mögé, hogy találkozzam veled, és ő ott volt - mondta Rachel. - Imbolygott és megragadott és ... - Még egyet kortyolt és szipogott egyet. - Hála az égnek, hogy anya nem tud róla! Hála az égnek, hogy apu nem tud róla! - Meg is ölné - mondta Rob. - Le kell nyugodnom - mondta Rachel. - Nyugodtnak kell lennem, mielőtt újra találkoznék a szüleimmel, mert tudod... - Igen - mondta Rob. - De szerintem apádnak el kéne mondanod! - Miért? - kérdezte Rachel, majd rájött és megvetéssel nézett a fiúra. - Hogy megölje Zanet, te meg megkaphasd Cleát. Térj már magadhoz! - Az ötlet annyira ostoba volt, hogy nem is remegett tovább, és újra ivott egy keveset. - Tudod, túl kell lépned rajta. Elevenen felfal téged. 123

- Már megtette - mondta Rob, és hangjából csak úgy sütött az öntelt elégedettség. - Óh, fúj- mondta Rachel. Majd egy pillanat múlva hozzátette: - Szóval keféltek. - Igen - mondta Rob. - Mesés - mondta Rachel. Akkora ökör vagy! Furcsa mód, azt hallani, hogy milyen idióta volt Rob, gyorsabban lenyugtatta, mint bármi más. - Szóval el fogja hagyni őt érted? - Ha vissza tudja szerezni a pénzt. - Rob hangjában őszinte zaklatottság volt. - Ha meg tudja szerezni a pénzt, elmehetünk bárhova, de a nélkül vele kell maradnia. - Öklével csapott a kormányra. - Öregem, utálom azt a fickót! - Mi lett azzal, hogy csak igaz szerelemre van szükség? - Rache, itt most több mint egy milláról van szó! - mondta Rob olyan hangon, mintha nagyvilági férfi lenne. - Az ember nem hagy maga mögött egy ekkora vagyont. Rachel lefogadta volna, hogy ez közvetlen idézet volt Cleától, és el kellett ismernie, hogy tényleg jókora összegről van szó. De ha ő szeretne valakit, pénz nélkül is vele menne. Ha Leo legatyásodna, és megkérné, hogy menjen vele L.A.-be, és segítsen neki talpra állni, egy szempillantás alatt megtenné, és még csak szerelmes sem volt. Pincérnősködhetne, hogy eltartsa magukat, míg Leo talpra nem áll.Rob megkérdezte: - Szóval most már jól vagy? Mert lenne pár tennivalóm - és Rachel felhagyott a megmentő fantáziájával és azt mondta. - Aha. Vigyél haza! És köszönöm. Ezt. - Hé - mondta Rob. - Ennyivel tartozom neked. Cleáért dobtalak, és te nagyszerűen fogadod. - Óh. - Rachel elgondolkozott, felvilágosítsa-e a fiút arról, hogy ő már korábban szakított vele, de úgy döntött, nem lenne értelme. - Hát, ha szereted, hát szereted. - Szeretem! - mondta Rob magabiztos hangon, és közben beindította az autót. - Sok sikert! - mondta Rachel. Szükséged lesz rá. Rob kiállt a Taverna mögül a szakadó esőfüggönyön át, és az autó zökkent egyet valamin. - Francba! - mondta Rob, és leállította az autót. - Azt hiszem, elütöttem egy kutyát. - Jaj, ne! - Rachel hátranézett, de túl sötét volt. - Én nem hallottam vonyítást. - Maradj itt! - Rob becsapta az ajtót, és Rachel látta, ahogy hátratocsog az autó hátuljához és lehajol. Tíz másodperccel később már vissza is tért a vezetőülésbe. Bőrig volt ázva és remegett. - Elütöttem Zane-t. - Mi? - Rachel megdermedt. - Hogy érted azt, hogy elütötted Zane-t? Én nem láttam senkit! Nem ütöttünk el senkit! - Elütöttem Zane-t. Halott. - Rob most már izzadt. - Óh, istenem. Azt fogják gondolni, hogy szándékosan tettem, hogy megkaphassam Cleát. - Halott? Tűnjünk innen - mondta Rachel. - Én csak... Nem tehetjük, hogy... Rachel megragadta a pólóját, és közel húzta magához a fiút. Az orruk csaknem összeért. – Tűn-jünk in-nen! Most. Rob bólintott, és beindította a motort. És amikor kievickéltek a parkolóból Rachel nyugodtan azt mondta: - Lassíts! Nem lenne jó, ha Wes lemeszelne minket gondatlan vezetés miatt. Rob megrázta a fejét és lassított. - Mit fogunk tenni? - Semmit sem fogunk tenni. - Rachel érezte, hogy kezd előtörni belőle a pánik, de elfojtotta. Már így is volt egy lúzer az autóban, nem volt szükség még egyre. - Hazamegyünk, és ágyba bújunk, jó gyerekhez illően. És nagyon meglepettek leszünk reggel, amikor kiderül, hogy halott. - Megöltem őt! - mondta Rob. - Clea annyira hálás lesz - felelte Rachel. A műszerfal zöld fényében látta, hogy Rob arca pániktól sújtottból, pánikszerűen 124

gondolkodóvá válik. - Látod, így ni! - mondta. - Nézd mindig az élet napsütéses oldalát! Éjjel féltizenkettőkor Phin ágyban volt, a plafont bámulta, hallgatta az eső kopogását és várta, hogy Sophie felhívja, amikor megszólalt a telefon. Felkapta, és azt mondta: - Ha ez egy bocsánatkérés akar lenni, remélem meztelen vagy! - Nem bocsánatkérés - mondta Wes. - A Tavernában vagyok. Pete Alcott az imént elütötte Zane Blacket. - Te jó ég! - mondta Phin. - Gondolom Zane túl részeg volt, hogy félreálljon. - Inkább túl halott - mondta Wes. - Úgy tűnik, előtte megölték. Ed azonnal elvégez néhány előzetes vizsgálatot, és holnap megcsinálja a boncolást. - A kórházban találkozunk! - mondta Phin. - Talán Ed megállapítja, hogy Zane-nel szívroham végzett. - Azt erősen kétlem - mondta Wes. - Egy golyó van a hátában. Zane nem nézett ki valami fényesen halottként. Nedves volt és puffadt, az állkapcsa petyhüdten és összezúzva lógott, ahogy ott feküdt Ed asztalán a kíméletlen fénycső alatt. - A te betűs pulóvered volt rajta - mondta Wes Phinnek, amikor az belépett. - Megtarthatja - mondta Phin. - Sok ember nem kedvelte a fickót - mondta Ed az asztal mögül. - Senki sem kedvelte - mondta Phin. - De nem hittem volna, hogy megölik, amiért egy seggfej. - Jegyzetelsz, Duane? - kérdezte Ed, és Wes helyettese bólintott. -A fej tetejétől haladok lefelé. Van egy zúzódás a bal halántékon, benne faszilánkokkal. - Valaki fejbe vágta egy husánggal? - kérdezte Wes. - És mi van a golyó okozta sebbel? - Mindjárt arra is sor kerül. - Ed Zane szemeire mutatott. - És valaki marószert fújt rá. Látjátok a vörös foltokat a szeme körül? Valószínűleg gázspray, de nem feltétlenül. Gázspray. Sophie. -- És horzsolásnyomok vannak a torkán, ahol valaki fojtogatta - folytatta Ed. - Az én voltam - mondta Phin. - Az után még életben volt. Ed megvetéssel nézett rá, amit meg is érdemelt. - Azt hittem, ura vagy már az indulataidnak. - Súlyosan felidegesített - mondta Phin. Ed bólintott és folytatta. - Aztán itt van ez a golyónyom a vállában. Egy 22-es. Úgy tűnik, közelről lőtték ki rá, hátulról és alulról. - Közelről? Valaki vállon lőtte egy játékpisztollyal? - Phin hitetlen kedve megrázta a fejét. Miért? Hogy megszerezze a figyelmét? - Továbbá számos vágás és karcolás van a karján és a kezén - fejezte be Ed. - És a bokája meg van dagadva. Elég csúnya ficamnak tűnik. - Ez nem vicces! - intette Wes. - Nem, de igaz - mondta Ed. - És van itt még valami, aminek nem fogtok örülni: Ezek közül egyik sem okozta volna a halálát. És mégis határozottan halott volt, amikor Pete meg valaki más áthajtott rajta. - „Valaki más”? - Wes ingerültnek tűnt. - Nekem ez két különböző keréknyomnak tűnik. Pete teherautója és egy másik autó. - Akkor mitől hah meg? - kérdezte Phin. - A sebek kombinációjától? - Holnap elvégzem a boncolást - mondta Ed. - A legjobb tippem jelenleg, a ruházata állapotát látva az, hogy megfulladt. Wes elhúzta a száját. - Nagyon vicces. - Nem. A ruhái mindenhol nedvesek. Eltöltött némi időt a vízben. 125

- Odakint úgy zuhog, mintha dézsából öntenek - mondta Phin. - Nem - ellenkezett Ed. - Víz alatt volt, nem csak elázott az esőben. - Folyó vagy fürdőkád? - kérdezte Wes, de Ed visszakérdezett: - Mi vagyok én? Varázsló? A boncolás után talán kiderül; amikor visszajön a laborjelentés, akkor mindenképp. - Arra legalább hétfőig várni kell - mondta komoran Wes. - Talán még tovább. Munkaszüneti nap lesz a Munka Ünnepe miatt. - Jó - mondta Ed. - Akkor tippelek: a folyó. Az megmagyarázná a sok karcolást. Talán átesett valami bokron. - Igen, de ki tenne ilyesmit? - kérdezte Phin. - Ha megpróbálsz megölni valakit úgy, hogy szinte közvetlen közelről rálősz, és eltéveszted, akkor nem ejtenéd el a fegyvered és nyúlnál a gázspray után. Újra rálőnél. És ha az nem vált be, nem kapnál fel egy husángot. És baromi biztos, hogy nem fojtanád vízbe. - Talán több támadó volt? - Wes megrázta a fejét. - Jó, Zane mindenkit feldühített a városban, de nehezemre esik elhinni, hogy mindenki ugyanabban a két órában döntött úgy, hogy rendezi vele a számlát. - Talán, izé, kitervelték - mondta Duane. - Összeesküvés? - Phin felhorkantott. - Nincs négy ember ebben a városban, akiknél elérhetnéd, hogy ugyanaznap rúgják bokán, a megöléséről már nem is beszélve. - Úgy hallottam, jó kis felzúdulást okozott a Tavernában - mondta Ed. - Felzúdulást, igen - mondta Wes. - De semmi olyasmit, amiért valaki rálőtt volna. Phin Georgiára gondolt, aki elfehéredett a dühtől és a szégyentől. -Talán. Ed visszahúzta Zane holttestére a lepedőt. - Tudnátok esetleg vala hol máshol vitatkozni? Nekem reggel meg kell műtenem a pasast. Phin újra visszanézett Zane-re, ahogy ott feküdt kiterítve az asztalon a lepedő alatt és az együttérzés, sajnálkozás, ellenszenv és bosszúság egyvelegét érezte. Zane nem tett semmi mást, csak bajt kevert, mióta megérkezett a városba, de nem érdemelt ezért halált. És most itt van, és a hullája fölött olyan emberek vitáznak, akik nem kedvelték, és nincs senki, aki megsirassa. - Clea a legközelebbi rokona. Valakinek szólnia kéne neki. - Majd én - mondta Wes és felállt. - Akarsz társaságot? - kérdezte Phin. - Óh, igen! - mondta Wes. Sophie már lezuhanyozott és a második őszibarackpálinkás almabort gurí totta le, amikor begördült a járőrkocsi. Addig nem volt baja, amíg ki nem csomagolták Zane-t, de onnantól már nem volt halacskákkal borított göngyöleg többé. Zane volt, hideg és egyre merevebb, tágra nyílt szemmel, és Phin betűs pulóvere volt rajta. Kitámasztották a lejtőn a Taverna mögött a lehető legéletszerűbb testhelyzetben, de amikor elhajtottak, Davy közöké velük: Francba! Eldőlt. - és Sophie erre újra elzöldült. Davy ekkor kinézett a szúnyoghálós ajtón. - Wes az. És Harvard. Itt az egész banda. Csak keményen, Soph! Dempsey vagy! - Igen - mondta Sophie, és újra meghúzta az italát. Phin nem tűnt boldognak, hogy láthatja Sophie-t és nem is mondott sokat. Wes megkérdezte, beszélhet-e Cleával, és amikor Amy felment Clea hálószobájába, a nőt ott találta egyedül. Ez annyira különös volt, hogy bárkiben gyanút keltett volna, de Clea előadása ezek után annyira meggyőző volt, hogy még Sophie is elismeréssel adózott neki. Nem ját szotta el a fájdalom-sújtottá özvegyet, helyette inkább sokkosnak és megdöbbentnek hatott, és hozta az összes többi érzelmet, ami helyénvaló, amikor az emberrel közlik, hogy valaki, akivel egykoron rendszeresen együtt hált, immáron örökre elaludt. - Nem tudom elhinni! - mondta Clea. - Rengetegszer elájult, de azt hittem, csak figyelemfelkeltésből teszi. - Kezét a szeméhez emelte, mint ha így akarná blokkolni a 126

fájdalmat, és Sophie látta, hogy Davy arca egy pillanatra összerándul. Nem lehel, hogy még mindig szereti, gondolta Sophie, de ekkor újra Wes vonta magára a figyelmét. - Nos, meglehetősen biztosak vagyunk benne, hogy nem természetes halált halt, Clea mondta Wes. - A halála előtt bántalmazták. - Bántalmazták? - Clea felpislogott a rendőrre, és porcelán kék szemei úgy nyíltak és csukódtak, akár egy drága babáé. - De miért? - Igyekszünk rájönni - mondta Wes. - Jelenleg próbálunk némi információt gyűjteni. Mikor láttad őt utoljára? - A Tavernában. - Clea megmerevedett. - Rettenetes volt, és én nem állhattam tovább, úgyhogy megkértem Robot, hozzon haza. - És ezek után nem láttad? - Wes türelmes volt, de nem ostoba. - Én láttam - mondta Davy. - Körülbelül kilenckor. Követtem hazáig az után a felfordulás után a Tavernában, de igazi seggfej volt, úgyhogy magára hagytam. Fogta azt a pulóvert, kiment a hátsó ajtón, és nekiindult, el a stég mellett. - Az Öreg Híd felé? - kérdezte Wes. Davy vállat vont. - Valami felé. Nem csak úgy bóklászott. Valahová tartott, habár egy kissé... lomhának tűnt. - „Lomhának”. - Wes bólintott. - Mintha megütötték volna? - Vagy mintha részeg lenne. - Davy megrázta a fejét. - Nem láttam közelről. Tulajdonképpen átsétált a házon, és kiment a másik végén. Wes Sophie felé fordult és a lány azt gondolta: Ezer bűnöző vére folyik az ereimben. Képes vagyok hazudni a rendőrségnek! - Te láttad őt, Sophie? - kérdezte Wes, és Sophie megrázta a fejét, és magához szorította Lassie-t. Nem látta őt. Az a valami, a meredő szempárral, nem volt az ismerőse. - Phinnel jöttem haza. - Nyelt egyet és hozzátette: - Nem hiszem el, hogy meghalt. Utálom az egészet. - Tudom - mondta Wes, és Phin azt mondta a rendőrnek: - Körülbe lül fél tízre értünk vissza a farmra, és majdnem tizenegyig itt voltam. Egyáltalán nem láttuk. - Tizenegy előtt elmentél - mondta Wes, mire Phin Davy felé fordult és azt mondta: - Igen. - Felmentem és kihívtam Sophie-t - mondta Davy. - Az a hülye kutya beleugrott a folyóba, és mindenhol sáros volt. Úgyhogy betettük a kádba és lemostuk. Phin elcsendesedett és Sophie-nak eszébe jutott, hogy azt hazudta neki, hogy elfelejtett valamit, amit Davyvel terveztek. Legközelebb, amikor hullákat hurcol, gondoskodik majd róla, hogy stimmeljen a sztorijuk. - Szóval: amikor bárki is utoljára látta Zane-t, kifelé tartott a hátsó ajtón - mondta Wes. Körülbelül... - Talán fél tíz felé - mondta Davy. - Phin és Sophie utána értek haza, így mielőtt ők bejöttek, ő már elment. Sophie megkockáztatott egy pillantást Phinre, és összetalálkozott a tekintetük. A férfi egy szót sem hitt az egészből. - Még egy dolog. - Wes Sophie-ra nézett. - Van itt valakinek gázspraye? - Gázspray? - Sophie pislogva nézett a rendőrre és még keményebben szorította Lassie-t. Rachel! - Gázspray. Nem. - Rendben. - Wes bólintott. Elkezdte kikérdezni Cleát Zane életéről Cincinnatiben, Davy elindult fel a lépcsőn, és Phin Sophie felé hajlítot ta az ujját. - Beszélhetnénk egy percre? kérdezte, és a lány kiment vele a verandára. Villám ha.sította ketté az égboltot, és hamarosan mennydörgés követte, miközben zuhogott az eső. - Mi történt? - kérdezte Phin a vihar süvöltésén át, és a lány azt gondolta: bárcsak elmondhatnék neki mindent! De Phinnek el kéne mondania Wes-nek, hogy megvédje a munkáját és a politikusokból álló családját, és arról szó sem lehetett, hogy Sophie elárulja a 127

bűnözőkből álló családját. Életében először azt kívánta, bárcsak ne lenne ekkora családja. - Semmi. Davyvel lemostuk a kutyát és ennyi. - Hazudsz - mondta, de nem volt dühös és a lány vállat vont. - És hol van a gázsprayd? - Nincs gázspraym. - Azt mondtad, első este a Tavernában, hogy... - Csak vicc volt - mondta Sophie. - Nincs gázspraym. Phin közel hajolt hozzá. - Ha hiszed, ha nem, én a te oldaladon állok. Sophie érezte, hogy elerednek a könnyei. - Tudom - suttogta, és a férfi addig csókolta, míg el nem apadtak a könnyei. - Csak kiálts, ha kellek - mondta, amikor kijött Wes, és már ott sem voltak. Amikor Sophie visszaért, Clea már felment, de Davy ott volt. - A gyásza gyakorlatilag véget is ért, amikor Wes elment - mondta Davy. - Mit akart Harvard? - Azt mondta, csak kiáltsak, ha segítségre van szükségem - mondta Sophie. Davy kihajolt az ajtón és kinézett a viharos sötétségbe. - Egy szót nem hitt el abból, amit Wesnek mondtunk, és mégse szólt közbe. Van pénze, igaz? - Nincs - mondta Sophie. - Felejtsd el őt! Valaki megölte Zane-t. Koncentrálj! - Felejtsd el Zane-t, halott. - Davy odalépett elé. - Te figyelj! Harvardnak van pénze, igaz? Sophie visszazuhant a kanapéra. - Nincs. Van egy könyvesboltja, de abból nem jöhet be túl sok pénz itt a világvégén. Eszedbe ne jusson, hogy kiforgatod a pénzéből! - Az inge Armani! - mondta Davy. - És klasszikus Volvót vezet. - Valószínűleg az anyja vette mindet. Felejtsd el! - Miről beszéltek? - kérdezte Amy. - Zane... - Gondoskodhatna rólad, Sophie - mondta Davy, és ügyet sem vetett Amyre. - Jól menne neki. Ezt akarja tenni. Meggondoltam magam. A tiéd lehet. Sophie megrázta a fejét. - Nincs szükségem senkire... Davy bólintott. - Már hogyne lenne. Fáradt vagy, nem vagy boldog, és még mindig áldozatokat hozol értünk. Ideje, hogy szabadon engedjünk! - Sophie nem így érzi - mondta Amy. - Sophie mindig azt mondja: „Első a család!” - Phin is család - mondta Davy. - Sophie családja... Igen, gondolta Sophie. - ... és nem veszítheti el őt azért, mert mi ilyen balfékek vagyunk. Épp elég ideje vagyunk kolonc a nyakán. - Davy Sophie felé biccentett. - Ideje, hogy valaki gondoskodjon rólad, Soph, és ez a valaki Harvard. Igazi kínokat állt ki, annyira igyekezett nemtörődöm maradni, csak hogy téged védjen. - Sophie? - szólt Amy. - Davynek nincs igaza, ugye? - Nem akarok erről beszélni. Megyek, lefekszem. - Sophie felállt, majd azt mondta: - Óh, a francba, nem megyek. Muszáj tennünk valamit azzal a zuhanyfüggönnyel! - Hagyhatnád, hogy Sophie élje az életét - mondta Amy Davynek. - Nagyon jól megvoltunk, miután elmentél. Vigyázunk egymásra. Davy megvetően nézett végig a húgán. - Na persze, te vigyázol rá. Ezért kötött ki ott, hogy más emberek esküvőjéről készített videókat, egy pszichológussal hetyegett és hullákat vonszolt. - Elnézést? - mondta Sophie. - A zuhanyfüggöny! - Majd én elintézem - mondta Amy, és oda sem hederített Davyre. - Én rángattalak ebbe bele titeket, el tudom intézni a zuhanyfüggönyt. Amikor elment, Sophie azt mondta: - Ugye nem tesszük vissza a fürdőbe? - Azt majd én elintézem! - mondta Davy. - Majd te elintézed, csak így. - Sophie összefonta a karját. - Tudod, míg odakint álltam, és azzal voltam elfoglalva, hogy ne kezdjek rókázni, te Keresztapa viccekkel nyomtál. Ez aggaszt engem. - Nos, valakinek nyugodtnak kellett maradnia - mondta Davy. - Elfelejtenéd már végre? Most a jövődet kell rendbe tennünk. 128

- Nem ez volt az első hullád, igaz? - Soha nem öltem meg senkit, ha erre gondolsz - mondta Davy. - Azért engedem el Amyt L.A.-be, mert te ott vagy - mondta Sophie. -De ha belekeveredtél valami... - Nem te engeded, hogy Amy bárhova menjen - mondta Davy. - Huszonöt éves, oda megy, ahova csak akar. - Gúnyosan nézett a testvérére. - L.A.-t leszámítva. - Ha ott leszel mellette és vigyázol rá, nem aggódom - mondta Sophie. - Hacsak nem hullákat takarítasz el... - Nem leszek ott - mondta Davy. - Micsoda... ? - Oké - mondta Amy és bedörömbölt a szúnyoghálós ajtón, kezében a felgöngyölt zuhanyfüggönnyel. - Megvan. - Sophie-ra nézett. - Mit csinálunk vele? - Azt majd én elintézem. - Davy elvette tőle a függönyt, és újra Sophie-ra nézett. - Most az egyszer én rendezem el az egészet. Minden rendben lesz! Sophie megrázta a fejét, és biztosra vette, hogy többé soha semmi nem lesz rendben. Szóval mi a terv? - kérdezte Phin Wes-től, miközben visszafele tartottak Kísértésbe az esőben. - Keresünk egy pisztolyt, egy husángot, egy doboz gázsprayt meg egy autót egy kis Zanenel a kerekén - mondta Wes. - Valahogy rájövünk, hogy miért volt annyira fura annak a lövésnek a szöge. Megnézzük, találunk-e valakit, aki bevallja, hogy látta Zane-t az után, hogy eljött a farmról, de még azelőtt, hogy Pete áthajtott rajta, hogy le tudjuk szűkíteni a halál időpontját. És elkezdjük leellenőrizni mindenki alibijét, akinek lehetett indítéka. - Phinre nézett. - Sophie bevallotta a gázsprayt? - Ugyan már, Wes, csak nem Sophie-t gyanúsítod? - Lehet, hogy nem ölné meg, de használná a gázsprayt, ha megtámadta - mondta Wes. - Az ördögbe is, ezért van nála. - De Zane nem támadta volna meg - mondta Phin. - Évek óta ismerik egymást. - A nőket általában olyan férfiak támadják meg, akiket ismernek - mondta Wes. - Bármibe lefogadom, hogy a gázspray önvédelem volt. Annyira vacak támadófegyvernek, hogy szinte annak kell lennie. - Ha önvédelem volt, megmondta volna - mondta Phin. - Ez nem ok a hazugságra. Talán Amyé volt. - Megkérdeztem. Azt mondta, nem. - Talán Amy hazudik. - Nem - mondta Wes. - Ő nem. A gázsprayről legalábbis. - Akkor valami másról? Wes vállat vont. - Óh, igen. Van ott valami nagy dolog. Még nem egészen jöttem rá, mi az. - Meg kell mondanom - mondta Phin -, nem hinném, hogy bárki, akivel ma este beszéltünk, elmondta neked a teljes igazságot bármivel kapcsolatban. - Beleértve engem is, a francba! - Isten hozott a törvényvégrehajtás csodás világában! - mondta Wes. Phin nehezen aludt el, és a dolgok csak rosszabbra fordultak, amikor egy még viharosabb vasárnapra ébredt. A hír gyorsan terjedt, és Kísértésben mindenki beszélni akart, hiába volt zárva a bolt, de hozzá az idegenek jutottak el. A Cincinnati Enquirer, a Columbus Dispatch, a daytoni Daily News, és még néhány kisebb lap is kiküldte a tudósítóit, akik átvergődtek a szűnni nem akaró viharon, remélvén, hogy megtudnak valami szaftosat a hírolvasó meggyilkolásáról. - Ez Dél-Ohio - mondta Phin az egyiküknek. - Itt nem történik semmi érdekes. Menjen el! De ottmaradtak, hogy előássanak valami szennyet és összegyűjtsék a pletykákat, és mire véget ért a délután, Phin biztosra vette, hogy már mind értesültek legalább a Tavernában 129

lezajlott jelenetről, és valószínűleg összeszedtek pár sorra valót a filmről is. Ezek egyike sem volt jó, de a legrosszabb az a tény, hogy Zane még mindig halott volt. Wes késő délután sem bukkant fel, ami azt jelentette, hogy el volt havazva, és a legjobb barát szerepkörnek része volt az egyértelmű kötelezettség, hogy segítsen kiásni a másikat a hóból. Phin elfordította a bejárati ajtóban a kulcsot, de ekkor meglátta Davyt, az eső ellen a fejére húzott kabáttal, ahogy jön fel a lépcsőn. Kinyitotta az ajtót, Davy kirázta a kabát ját, és azt mondta: - Úgy hallom, van egy biliárdasztalod. - Az utolsó pasast, aki ezt mondta, megölték. - Igen, mondták, hogy jól játszol - mondta Davy, és Phin beengedte, azon tűnődve, mit akarhat a srác, bár különösebben nem érdekelte, hacsak a dolog nem segít megoldani a Zanerejtélyt, és visszaállítani Kísértést a rendes kerékvágásba. Amikor Davy meglátta az asztalt, azt mondta: - Hűha. Csodaszép darab! - Hangjában igazi csodálat hallatszott, és Phin igyekezett nem kedvelni őt ezért. - Késő tizenkilencedik század, ugye? - Úgy van. Az ükapámé volt. Davy megérintette a rózsafa keretet. - Olyan, mintha templomban lennék. És te minden nap játszol rajta! - De sosem veszem magától értetődőnek a privilégiumot – mondta Phin. Davy elkapta a tekintetét. - Harvard, talán mégsem vagy reménytelen eset. Mit játszol? Phin vállat vont. - Válassz te! - Sima biliárd - mondta Davy, és Phin azt gondolta: Óh, az ördögbe, nem akarlak kedvelni! Davy hozzátette: - Ötvenig? - Részemről oké. Davy odament a tartóhoz, választott egy dákót, megpattogtatta a végén, és megnézte a csúcsát. - Mind jó - mondta Phin. - Én is úgy látom - mondta Davy. - Tudhattam volna. Elnézésedet kérem. - Őszintének tűnt. Phin nyerte el a kezdés jogát, és Davy minden további nélkül felállította neki a golyókat. Az első golyót szorosan a többihez igazította, és azzal a tisztelettel bánt a posztóval, ami annak kijárt. Phin felkapta a kezdődákót, és kíváncsian várta, mit tartogat a számára Davy. Egy órával később az állás 32-30 volt Phin javára, de ez nem nagyon számított. Davy pozíciós játéka hibátlan volt, figyelme pedig osztatlan: most is az első lökése óta ő játszott. De a biztonsági játéka még ennél is lenyűgözőbb volt. Amikor már másodszor rendezte át az asztalt úgy, hogy közben a fehér golyó a fal mellett maradt, Phin megkérdezte: - Hol tanultál meg játszani? - Apám tanított - mondta Davy. - Kevés dologban tett szert jártasságra, de azok jól fejlettek és jövedelmezőek. Phin felvonta a szemöldökét a „jövedelmező” szó hallatán. - Mi most pénzért játszunk? Davy vállat vont. - Felőlem. Nem oszt, nem szoroz. Phin az asztalon lévő zűrzavarra nézett. - Mit szólsz a húszhoz? Davy bólintott. - Jó tét. Ahhoz elég, hogy az embert érdekelje, de nem elég ahhoz, hogy kifossza. Phin tanulmányozta kicsit az asztalt, és arra jutott, hogy az ő bátorsá gának nagy része is a biztonságból fakadt. - Szóval apád egy svindler volt. - Még most is az - mondta Davy. - És nem csak a biliárdban. Most is épp szökésben van csalás vádja miatt. Phin megkaramboloztatta a fehér golyót a négyesről, és eltemette azt a többi közt, mire Davy így szólt: - A francba! - Köszönöm - mondta Phin, és ellépett az asztaltól. - Zane Black említette, hogy az apád... 130

khm... színes egyéniség. - Zane? - Davy elgondolkozott. - De hát miért mondana el neked ilyesmit? - Segítőkész volt - mondta Phin. - Elmagyarázta, miért van rám rossz hatással Sophie. Davy arca elsötétült, és Phin most első ízben döbbent rá, hogy a fiú nem csak lókötő volt; Davy Dempsey még veszélyes lehet. - Ez dühít! - mondta Davy halkan. - Nem kellett volna a nővéremről beszélnie. - Nos, ő halott, én pedig nyitott vagyok a rossz befolyásra - mondta Phin. - Fogsz végre lökni? Davy az asztalra hajolt és csinált egy átívelő lökést két golyó felett. Csodaszép lökés volt, és pontosan azt érte el, amire hivatott volt. Phin elismerően ingatta a fejét. És ekkor Davy felkapta a fehér golyót és átadta Phinnek. - Hiba - mondta. - Hozzáértem a ketteshez a kezemmel. Ez a jutalmam, amiért hagyom, hogy Zane-en járjon a fejem. Phin elvette a golyót, és azt mondta: - Én nem láttam. - Én igen - mondta Davy és kilépett Phin látómezejéből. Phin bólintott és az asztalt vizslatta. Ha be tudná tenni a kettest, elképzelhető, hogy be tudja fejezni az asztalt. Pozícióba állította a fehér golyót úgy, hogy vissza tudja szerezni, miután beütötte a kettest. - Én is ezt tettem volna - mondta Davy gyászosan oldalról, amikor a kettes begurult. Szóval azt gondolod, hogy a nővérem rossz befolyás? Phin az asztalt nézte. - Azt gondolom, hogy a nővéred nem semmi egy nő, de most nem szeretnék róla beszélni. - Nos, pedig muszáj lesz - mondta Davy. - Mert én ezért jöttem. - Én pedig abban bíztam, hogy a biliárd volt az oka. - Phin lökött a dákójával, de a golyó pár milliméterrel a lyuk mellé ment. A koncentráció a minden, gondolta, és eltűnődött, hogy Davy azért hozta-e fel a Sophie-témát, hogy kizökkentse őt. - A következő a helyzet Sophie-val - mondta Davy és átvette az asz talt. - Ő a legjobb ember, akit ismerek, így megérdemli, hogy megkapjon mindent, amit akar. Nos, valamilyen oknál fogva akarja azt a ronda farmházat, azt a lökött kutyát, meg téged. - Davy bekrétázta a dákót. - Amik közül én egyiket sem választottam volna neki, de persze Sophie mindig is a maga útját járta. - Olyan eleganciával ütött egy mezei lökést, hogy Phin egy pillanatra megfeledkezett Sophie-ról. - Öröm nézni, ahogy biliárdozol - mondta Davynek, mire az így szólt: - Tudom. Az egyszerű lövések azok, amiktől annyira lehet szeretni ezt a játékot. - Én nem igazán szeretnélek kedvelni téged - mondta Phin. Davy bólintott. - Én sem akarlak kedvelni téged, Harvard, de nem szabadulhatunk egymástól, mert Sophie szeret bennünket. - A Michiganre jártam, nem a Harvardra - mondta Phin. - És Sophie nem szeret engem. - Tudod - mondta Davy, miközben krétázott és újra lőtt -, ha leg alább annyi figyelmet szentelnél a magánéletednek, mint a biliárdnak, nem követnéd el ezeket a hülye hibákat. Szerelmes beléd. És nagyon ajánlom, hogy visszaszeresd őt! - Ez most fenyegetés volt? - kérdezte Phin. - Olyasmi. - Davy sanyarú arccal nézte az asztalt, amikor a következő golyója nem talált be a lyukba. - És ez jár nekem, amiért egyszerre próbálok játszani és beszélni. Nézd meg ezt az asztalt! Nem mondhatod, hogy nem adtam neked semmit! - Davy, kedvelem Sophie-t, de ennyi - mondta Phin. - És soha nem ígértem neki semmit, úgyhogy leállhatsz. - Majd ránézett a golyóállásra, amit Davy hagyott neki. - Hűha, karácsony van! - Igen - mondta Davy. - Terveim voltak az asztalon. - Leült Phin látómezején kívül. - Itt leszek, ha esetleg megvakulsz, és valamit melléütsz. Visszatérve Sophie-ra... 131

- Én befejeztem a Sophie-ról való beszélgetést - mondta Phin és lehajolt a lövéshez. - Én nem - mondta Davy. - Soha nem mondta el, hogyan nőttünk fel, ugye? - De igen, elmondta. - Phin belőtt egy golyót és felegyenesedett, hogy bekrétázza a dákót. Legalábbis elmondta, hogy anyátok meghalt. - Így van. - Davy lenyűgözöttnek tűnt. - Szóval akkor tudod, hogy azóta is ő gondoskodik rólunk. Phin bólintott. - Nos, ideje, hogy találjon egy férfit, aki róla gondoskodik, és te vagy az, akit választott. Te nem vagy az én választásom, Harvard. De Sophie-é igen, és el fogod venni feleségül. - Nem, nem fogom. - Phin lehajolt az újabb lövéshez. - Miért nem? - kérdezte Davy. - Gondolj bele! Minden este Sophie-hoz mehetnél haza. Phin a golyóra nézett, a Sophie-val töltendő estére gondolt és elvétet te a lövést. Csak néhány milliméterrel, de a biliárd nem elnéző játék. - Basszus! - mondta, és Davy megszólalt: - Ez az én hibám volt, amiért ilyeneket mondok neked. - Na ne mondd! - mondta Phin, és ellépett az asztaltól, dühösen magára, amiért hagyta magát csőbe húzni. - Lökj még egyet! - mondta Davy. Phin mérgesen meredt rá, és Davy azt mondta: - Jó. Elnézést, hogy egyáltalán ilyet mondok - és visszatért az asztalhoz. - A „Sophie este” rész volt az, ugye? - kérdezte Davy és beállította a lövését. - Bocs. Ez az, ami a legjobban hiányzik belőle. Az a csendes rész a nap végén, amikor megbeszéltünk mindent. - A dákója vége felett Phinre vigyorgott. - Na persze, a ti éjszakáitok valószínűleg másmilyenek. Phin felidézte azokat az órákat, amiket a Sophie-val való beszélgetéssel töltött. Mielőtt ágyba dőlt vele és elvesztette az eszét. - Picit másmilyenek. Davy bólintott és kezdte besöpörni a golyókat. Amikor öt golyó választotta el a győzelemtől, felegyenesedett és bekrétázta a dákóját. - Mondok én valamit. Korán megtanultam az életben, hogy az élet tele van csalókkal és hazudozókkal. - Az asztal fölé hajolt és azt mondta: - Nem hiszek a Télapóban - és belőtte az első golyót a lyukba. - Nem hiszek a Húsvéti Nyusziban. - Még egy golyó begurult. - És nem hiszek az emberiség veleszületett jóságában. Egy harmadik golyó is bement. - De Sophie-ban hiszek. Begurította a negyedik golyót és felegyenesedett krétázni, amit előtte háromszor meg kellett volna tennie, de az elrontotta volna a hatást. A biliárd szempontjából ostoba húzás volt, ám annál érdekesebb pszichológiai mutatvány. - És ezért fogok elkövetni mindent, hogy Sophie megkapja, amit akar. -Phinre mosolygott. - És ő téged akar, isten segedelmével. - Újra az asztal fölé hajolt és azt mondta: - Meccsgolyó - és Phin nézte, ahogy beállítja a dákóját a könnyű lövéshez a saroklyukra, ami eldönti majd a játékot. És ekkor Davy jobbra mozdította a dákót alig pár milliméterrel és lőtt. És a golyó nekigurult a lyuknak, és kipattant onnan. - Soha nem lenne szabad beszélnem játék közben - mondta Davy filozofikusan, és ellépett az asztaltól. Phin felkapta a dákóját, bekrétázta, beállította a lövést, és begurította a golyót. Pár lövéssel később megnyerte a játékot. Ekkor Davyhez fordult, aki épp húzta elő a tárcájából a húszast, és azt mondta: - Azon távoli lehetőség fényében, hogy esetleg újra biliárdozunk együtt, tud nod kell, hogy a biliárd áll legközelebb számomra a valláshoz. Még egyszer meg ne próbálj adni egy játszmát. Davy elhallgatott majd bólintott egyet. - Jogos. Elnézést. - Visszatette a húszast a 132

tárcájába. - Tényleg azt hitted, hogy ez változtat bármin is? - kérdezte Phin. - Nos, úgy tűnt, ez lenne az okos húzás - mondta Davy. - Általános ságban véve, ha akarsz valamit valakitől, legjobb, ha adsz neki valamit, nem pedig megvered őt a saját játékában. Csak épp nem vettem észre, kivel van dolgom. Most már tudom. - Odabiccentett Phinnek. Átkozottul jó játék volt, Harvard. Köszönöm. Phin újra az asztalra nézett. - Igen, az volt. De továbbra sem áll szándékomban elvenni a nővéredet. - Miért? - kérdezte Davy, és Phin csak pislogott rá. - Remekül érzed magad vele, a szex nyilvánvalóan csodás, Sophie okos, vicces, kedves, csodálatos anya, a gyereked odavan érte, és szeret téged. - Megrázta a fejét. - Nem értem, miért küzdesz a dolog ellen. Amúgy sem tudsz neki nemet mondani, máskülönben már rég nem járnál ki a farmra. - Most már elmehetsz - mondta Phin ingerülten. - Legjobb lesz, ha így teszek - mondta Davy. - Különben is azt hiszem, elvégeztem itt a feladatom. - És miféle feladat lenne ez? - kérdezte Phin, miközben a nyomában haladt, hogy majd kulcsra zárhassa mögötte az ajtót. - Kizökkentettelek - mondta Davy. - Sophie már amúgy is a fejedben járt, csak épp nem figyeltél rá. Most már mindig ott lesz. - Ne gyere vissza! - mondta Phin, mire Davy felnevetett és lesétált a lépcsőn az utcára. Phin lekapcsolta a lámpákat a boltban és a lakásához vezető lépcső felé indult. Késésben volt, hogy találkozzon... Sophie-val. Lelassultak a lépései, amint rádöbbent, milyen ritmust vett fel az élete. Boltot bezárni, farmra kimenni, Sophie-t megcsókolni, és lezárni a napot. Nem csoda, hogy Davy azt gondolta róla, házasulós fajta. Gyakorlatilag már ott tartott. Nos, az ördögbe ezzel! Ma este otthon marad! Talán Wes akar majd egy kicsit biliárdozni. Ja persze, Wes a gyilkossággal lesz elfoglalva. Felkapta a kocsikulcsait, és kiment az esőbe, el a rendőrőrsre, kissé zavarban, hogy nem a gyilkosság volt a legégetőbb dolog a fejében.

133

Tizenegyedik fejezet

- Ed végzett a boncolással - mondta Wes az íróasztala mögül, amikor Phin belépett az irodájába. Nem tűnt tűi boldognak. - Víz van a tüdőben, méghozzá folyóvíz, de Zane nem fulladt meg. Phin lehuppant a szemben lévő székbe. - Akkor mitől halt meg? Wes az íróasztalára ejtette a jelentést. - Szívroham. Phin hátradőlt. - Ez most vicc? - Nem. - Wes megböködte az aktát az ujjával. - Itt áll. A szívizom nekró-zisa. Ed szerint ramaty állapotban volt a szíve. Élete nagy részében valószínűleg ilyen is volt. - Gyakran elájult - mondta Phin. - Clea említette. Azt hitte, figyelemfelkeltésből csinálja. - Oxigénhiányból tette - mondta Wes. - Szóval nem gyilkosság? - Phin megrázta a fejét. - Az lehetetlen. Jó sok ember nekiesett a pasasnak, mielőtt meghalt. Az egyiküknek felelősnek kell lennie! - Ed azt mondta, várjuk meg a halottkémi jelentést hétfőn, de egyik támadás sem lett volna elegendő a halálához, és nem tudjuk bizonyítani, hogy bármelyik is előidézte volna a szívleállást, így pokoli nehéz lesz felállítani a gyilkosság vádját. - Wes állkapcsa megfeszült, és Phin még soha nem látta ilyen dühösnek. - Ami nem jelenti azt, hogy bántalmazásért nem emelek vádakat, habár nincs világos indíték, nincs fegyver, és - ja, igen -, nincs meg a bűntett helyszíne. - Nem a Tavernánál ölték meg. - Nem - mondta Wes. - És ez aztán a jó hír. Leszűkítettük a lehe tőségeinket. Valahol DélOhióban ölték meg, de nem a Taverna mögött. - Lehet, hogy túlságosan felhergeled magad - mondta Phin. - Davy szerint Zane a hátsó ajtón ment ki. És Ed szerint megjárta a folyót is. Megnézted a stéget a farmon? - Micsoda remek ötlet! - mondta Wes tompán.- Jól van - mondta Phin. - Ha ilyen morcos leszel, inkább elmegyek. - Megnéztem a farm stégét, Garveyék stégét, a te stégedet, Hildy stégét, mindent sétatávolságon belül, mivel tudjuk, hogy Zane részeg volt, valamint minden közbülső pontot is. Elküldtem néhány mintát Cincinnatibe, de nem vagyok túl bizakodó. - Az én stégemet? - hüledezett Phin. - Nekem nincs... Óh, Junie stégét. Nem hinném, hogy Junie ölte meg, Wes. - Szerintem a folyónak azon az oldalán ment be a vízbe - mondta Wes. - Megmagyarázná a horzsolásokat és vágásokat, ha a magas partról esett le, át a bokrokon. A farm oldalán csak sár van a parton. - Szóval kiment a hátsó ajtón és átsétált a Régi Hídon a másik oldalra? -Phin vállat vont. Elég egyszerű, de miért? - Legalábbis Davy verziója szerint - mondta Wes. - De nem hinném, hogy az igazságnak bármi köze lenne ahhoz, ami Davy Dempsey számára szent. - Davynek egyedül a nővére szent - mondta Phin. - Igen? - mondta Wes és várt. - Sophie velem volt kilenctől a Tavernában, kábé háromnegyed tizenegyig. - Pete egy kicsivel féltizenkettő után hajtott át Zane-en - mondta Wes. - Vagyis Sophie-nak volt negyvenöt perce, de ettől még nem lesz indítéka. Mindenkinek leellenőriztem a múltját, aki csak eszembe jutott, ami mellesleg választ ad a rejtélyre, hogy Stephen miért hazudott 134

azon az átkozott baleseti jelentésen. Virginiát számtalanszor lekapcsolták gondatlan vezetésért. Úgy tűnik a városi forgalom idegessé teszi. - Sok büntetőpontot szerzett? - Elveszítette volna a jogsiját - mondta Wes. - így Stephen magára vállalta a dolgot és próbálta megfélemlíteni a Dempsey testvéreket. - Ha tudta volna - mondta Phin. - Rossz család ők a megfélemlítéshez. Miért nem Stephen vezetett? - Passz - mondta Wes. - Visszakaptam a rendőrségi jelentést Dempseyék-ről is. Amynek van priusza. - Mivel Zane-t nem halálra sikkasztották, gondolom Davy egyelőre tiszta. - Szóval tudtad. - Wes felkapott az íróasztalán heverő papírtenger közül egy csomag cigarettát és kirázott belőle egy szálat. - Tudtam, hogy szélhámos - mondta Phin. - De nem tűnt fontosnak. - Minden fontos lehet - Wes rágyújtott a cigarettára és beleszívott. - Ahogy azt átkozottul jól tudod! Amynek van egy fiatalkorú priusza, ami persze titkosítva van. De a zsaru, akivel Cincinnatiben beszéltem, jól emlékezett rá. És aztán, csak a hecc kedvéért, utánanéztem az apjuknak is. Olyan priusza van a fickónak, hogy el sem hinnéd. - Kísértésnek van egy „tilos a dohányzás a középületekben” rendelete - mondta Phin. Ráadásul két éve leszoktál! - Zseniálisan kiszúrod a nyilvánvalót! - dörmögte Wes. - Na és mit gondolsz Amy fiatalkorú priuszáról? Wes elkomorult. - Felizgultam tőle. Phin bólintott. - Engem is így érintett volna. De akkor is, csak azért, mert egy svindler nőbe zúgsz bele, még nem kell tüdőrákot okoznod magadnak. És mivel a Dempseyk nem erőszakosak... - Ha zsarolnák a Dempseyket, azzá válhatnának. - Wes nagyot szívott a cigarettából, majd mély sóhaj kíséretében kifújta a füstöt. - Régebben azt gondoltam, hogy a Tuckerek vannak megveszve a családért, de ti labdába sem rúghattok az ő hármasuk mellett ott a farmon. Szerintem Zane zsarolt némelyeket, és erre ők lettek volna az elsőszámú jelöltek. - Velem is próbálkozott - mondta Phin. - Nem volt valami észlény. - Minden városnak egy ilyenre van szüksége - mondta Wes. - Egy ostoba zsarolóra. Azt hiszem, Frankre is rászállt. Járt bent ma. Nem néz ki valami fényesen. - Hát, Georgia a házastársa, aki Zane-nel dugott - mondta Phin. - Habár úgy tűnik, nem valami jól. Tudod, ha Georgia tegnap este meg tudta volna ölni Zane-t a Tavernában, megtette volna. - Na és persze még mindig ott van Clea - mondta Wes. - Az a nő átko zottul képes szinte mindenre, és egyelőre nem jutottam a nyomára annak a banki könyvnek, amiről mindenki beszél, és amit annyira akart, és ami tuti, hogy Davyt is izgatta. Holnap elugrom Cincybe, hogy megnézzem Zane lakását, beszéljek néhány emberrel a munkahelyén, de ha az a könyv nincs ott, erős gyanúm támad majd Clea Whipple és Davy Dempsey ellen. - Újra szívott egyet a cigarettából, és hozzátette: - Zane az anyáddal is beszélt. Tegnap délután, közvetlenül a biliárdmeccsetek után. - És ezt honnan is tudjuk? - Onnan, hogy Frank azért jött be, hogy ezt elmondja - mondta Wes. - Azt is mondta, hogy Zane beszélt Garveyékkal, és sértegette Rachelt, de a Dempseyk ellen is volt valamilye. Nagyjából mindenkit gyanúsítgatott kivéve a saját családját, bár azt megemlítette, hogy Georgia egy kissé ingatag. - Mintha ez újdonság lenne - mondta Phin. - Gondolom, nem említette meg a gyerekét, aki Zane felesége után ácsingózik. - Nem - mondta Wes. - Azt nem hozta szóba. Phin megrázta a fejét. - Jézusom, micsoda összevisszaság! Wes újra beleszívott a 135

cigarettába, majd ránézett. - Azon tűnődöm, koboztunk-e el mostanság füvet. - Lecsaphatnál Coreyékra - javasolta Phin. - Ők betépve festenek. - Veszélyes dolog a részükről - mondta Wes. - A víztorony furán néz ki. Valahogy bugyborékos. Majd újra le kell festeniük. Nem szeretném, ha valami baleset történne odafent. - Az ő javukat szolgálná, ha lenyúlnád a készletüket - bólogatott Phin. - Szóval mi a mondandód? - kérdezte Wes. Phin hosszú percekig ült ott és mérlegelte, kinek tartozik lojalitással, majd kibökte: Tegnap este nem önszántamból távoztam. Kirúgtak, amikor Davy feljött Sophie-ért. - Segítségre volt szüksége - mondta Wes. - Neki vagy Amynek - mondta Phin. - Én Amyre tippelnék. Ő az, akit mindig meg kell menteniük. - Amy nem tudna megölni senkit - mondta Wes. - Nem hiszem. Nos, akkor újra felkeressük Davy Dempseyt. - Ha azt hiszed, képes leszel megtörni Davyt, felejtsd el! Különösen, ha Amyt védi. - Vagy Sophie-t - mondta Wes. - Menjünk, rohanjuk le Coreyékat. Fél órával korábban Sophie Dillie-re nézett le a szúnyoghálós ajtón át. - Dillie, az apád nagyon nem akarja, hogy itt légy! - De te sem akarod, hogy itt legyek? - kérdezte Dillie, és visszautasítottnak és összetört szívűnek látszott. - Óh, kicsikém, persze, hogy… - kezdte Sophie, majd elhúzta a száját. - Ügyes próbálkozás, kölyök! Majdnem bevettem. Dillie elkeseredett. - De hát én tudom, hogy akarod, hogy itt legyek. Csak problémázol. Engedj be! - Hogyhogy ennyire biztos vagy benne, hogy akarlak téged? - Mert elragadó vagyok - mondta Dillie. Sophie felsóhajtott és beengedte a kislányt. - Ezt, gondolom, az apádtól hallod. - Nem, apu azt mondja, hogy halálosan el vagyok kényeztetve, és hogy ne próbálkozzak nála ilyesmivel. - Dillie nem tűnt sértettnek emiatt. - De Liz nagyi mindig ezt mondja. Azt szokta mondani, hogy „Dillie Tucker, te vagy a világ legelragadóbb gyermeke!” És szerinte okos is vagyok. Igazi Tucker. - Mázlista. Dili... - Van rá okom, hogy itt vagyok - mondta sietve Dillie. - Egy fontos okom. - Leült az asztalhoz és előhalászott egy szakadt füzetpapírt a hátsó zsebéből. - Jamie Barclayval csináltunk egy anya-tesztet. - Cuki dolog a részetekről - mondta Sophie. - Köszönöm, nem! - Csak négy kérdés az egész - mondta Dillie, és Cupido-íjszerű szája csalódottan lekonyult. - Négy pici kérdés. Lécci. Sophie felsóhajtott. Talán ha elhasal Dillie tesztjén... - Ki vele! Dillie kihúzta magát a székben. - Oké. Több válasz van, hogy könnyű legyen. - Koszi. Mi, potenciális anyák, nagyra értékelünk minden segítséget, amit kapunk. - Első kérdés. Egy kilencéves lefekvési ideje legyen (A) fél kilenc; (B) fél tíz; (C) fél tizenegy; vagy (D) amikor éppen elfárad? Sophie rávágta: - (A). Vagy talán még hamarabb. Hat óra, talán. Dillie bólintott és megjelölt valamit a lapon. - Második kérdés. Egy gyerek akkor nézhet tévét, (A) amikor épp oktatófilmek mennek; (B) amikor hétvége van; (C) amikor csak akar. - Mi lett a (D)-vel? Nem kéne egy „soha” a válaszok közé? - Sophie! - mondta Dillie, és Sophie azt felelte: - (A) Dillie újra felírt valamit a papírra. - Harmadik kérdés. Egy lány elég nagy ahhoz, hogy 136

kilyukassza a fülét, amikor (A) tíz éves; (B) tizenkét éves; (C) tizenhat éves; vagy (D) huszonegy éves. - (D). Vagy amikor megszerzi a jogosítványát. Amelyik később következik be. Dillie a szempillái alól lövellt egy pillantást Sophie-ra, majd bejelölt valamit a papírján. Negyedik kérdés. Amikor egy lány felnőtt lesz, legyen (A) balerina; vagy (B) polgármester. Sophie felegyenesedett, és többé nem szórakoztatta a dolog. – (C) Ami csak akar. Dillie hátradőlt. - Tökéletes pontszám. - Micsoda? Dillie bólintott. - Apu pontosan ugyanezeket a lehetőségeket válasz totta. Még a negyedik kérdésnél is az új lehetőséget. - Megcsináltál apáddal egy anya-tesztet? - Nem, neki apa-tesztet adtam - mondta Dillie. - Jamie Barclay azt mondta, jó párt kell találnom neki, hogy ne váljon el. Neki már három papája volt, szóval ő tudja. És mivel az apukám szeret téged, azt gondoltam, nálad kezdek. - A papírjára nézett. - De néhány dolgot meg kell beszélnünk. Sophie felállt. - Most azonnal indulunk vissza a nagymamádhoz. - Fagyi nélkül? - Dillie hangjában őszinte aggodalom hallatszott, így Sophie kerített két Dove jégkrémet, jó néhány benedvesített papírtörlőt és levitte a kislányt a stéghez. Lassie a nyomukban loholt. Az esőtől felduzzadt folyó sebesen rohant el mellettük. - Amint ezzel végeztünk, irány haza - mondta Dillie-nek, aki lassan kezdte enni a jégkrémét, és közben be nem állt a szája. - Apukám azt mondta, hogy én vagyok a világon a kedvenc nője! - mondta Dillie, amikor végre már csak a pálcikát nyalogatta. - De lefogadom, hogy te vagy a második. Elgondolkozott egy percre. - Vagy talán a harmadik. Ott van Liz nagyi is. - Megtisztelő ilyen rövid listán szerepelni - mondta Sophie. - Most vissza kell menned. Dili. - De még csak most érkeztem - mondta Dillie esedezve. - És nagyon hosszú volt az út. Fáj a lábam. Én csak egy gyerek vagyok, tudod? - Néha nem vagyok biztos benne - mondta Sophie. - Nem kellett volna idejönnöm - mondta Dillie szomorúan. - Azért van, mert nincs elég felügyeletem. Szükségem van egy anyukára. Nagyon-nagyon. Sophie felállt. - Gyerünk, Meryl Streep. Vissza kell vinnünk téged, mielőtt bárki észrevenné. Dillie rá sem bagózott, helyette a dombot bámulta. - Dillie? - Késő - mondta a kislány elhaló hangon, és ezúttal igazán szánalomra méltóan nézett ki. Sophie megfordult és látta, hogy Phin közeledik feléjük, akár egy mennydörgés. Dillie közelebb furakodott Sophie-hoz, és Sophie átkarolta. - Megesküdtem volna - mondta Phin Dillie-nek, amikor odaért hozzájuk -, hogy azt mondtam neked, ne gyere ide! Elmagyaráznád nekem a dolgot? - Ésszerűtlen voltál - okoskodott a kislány, és Sophie karjának gyűrűjében felszegte kis fejét. - Sophie a barátom. - Lassie fejére tette a kezét. - És nem engeded, hogy legyen egy kutyám, és neki van egy, és játszhatok vele. - Ekkor átváltott árva kislány módba. Valószínűleg ez az egyetlen kutya, akivel egész életemben játszhatok. Valaha. - Honnan szedi ezeket? - kérdezte Sophie elképedve. - Nem hinném, hogy tőled, vagy az anyádtól tanulta volna. - Az édesanyja elképesztően tudott színészkedni - mondta komoran Phin. Dillie felnézett és Sophie azt mondta: - Nos, átkozottul jól csinálja, márpedig ez hasznos képesség, amint megtanulja, hogy ne vigye túlzásba. Ha már úgyis itt vagy, nem maradhatna pár percet játszani Lassie-vel? 137

- Azt akarod, hogy megjutalmazzam, amiért nem fogadott szót? - kérdezte Phin. Sophie közelebb hajolt a férfihoz, hogy Dillie-t hallótávolságon kívül tartsa, és azt suttogta: - Azt szeretném, ha nem lennél ennyire vaskezű, és engednéd, hadd játsszon a kölyök a kutyával. - Igen! - mondta Dillie. - Ne tedd próbára a szerencséd, kisasszony! - figyelmeztette Phin. - Megmondtam, hogy ne gyere ide, és te mégis idejöttél. - A nagyi is megmondta neked, hogy ne gyere ki ide, és te mégis megtetted - szók vissza Dillie. Sophie elnézett a folyón túlra és összeszorította az ajkait. - Menj és játssz azzal az átkozott kutyával! - mondta Phin és Dillie már indult is. - Ha nevetni merészelsz, a vízbe doblak! - szólt oda Sophie-nak. - Nos - kezdte Sophie, de aztán hangosan felnevetett. - Sajnálom, igazán sajnálom. De ezzel megfogott téged! - Mindig megfog. Átkozott elkényeztetett kölyke! Sophie nézte, ahogy Dillie felszalad a dombon Lassie-vel. - Tudod, megérné nekem itt maradni Kísértésben csak azért, hogy láthassalak, amikor Dillie elkezd randizni. - Soha nem fog randizni! - Még akkor sem, amikor megszerzi a jogosítványt? - Sophie leült a stégre, és visszalógatta a lábát a rohanó vízbe. - Jó gyerek! Phin leült mellé. - Tudom, hogy jó gyerek. Sophie hátradőlt, míg hozzá nem ért a férfi vállához. - Figyelmeztet nem kell téged, adott egy anya-tesztet, amin megpróbáltam elhasalni. Átmentem. - Az én összes tesztemen is átmész - mondta Phin, és a lány odafordította a fejét, miközben a férfi csókot dobott a nyaka hajlatába. - Hé! - szólt Sophie riadtan. - És Dillie? - Épp most kerülte meg a házat - súgta Phin a fülébe. - Nézz rám! Sophie a férfi felé fordult, és az alaposan megcsókolta. - Ma este visszajövök! - mondta a szájának simulva. Takarodó-ellenőrzés. Nagyon remélem, hogy itt leszel! - Azt hittem, anyád azt mondta, ne gyere ide többé! - Ésszerűtlen volt! - mondta Phin. - Valószínűleg te vagy az egyetlen Dempsey, akivel egész életemben játszhatok. Valaha. - Mázlid van - mondta Sophie, és a férfi újra megcsókolta, mire a lány a férfi karjára tette a kezét, és biztonságban és jól érezte magát. - Ez az, amit ma este csinálni fogunk? - kérdezte még mindig csukott szemmel. - Nem, az autómat fogjuk lefényezni - mondta Phin. Sophie kinyitotta a szemét. - Tessék? - És aztán megbaszlak a motorháztetőn! - mondta Phin és újra a lány szájára tapadt. - Hogy beszélhetsz ennyire durván? - kérdezte Sophie néhány pillanattal később, és igyekezett lélegzethez jutni. - Hát igen, viszont minden alkalommal felizgat téged! - mondta Phin. - Maradok annál, ami beválik. - Nem kéne többet ezen a stégen smárolnunk - mondta Sophie egy perccel később. Stephen Garvey valószínűleg éppen most is polaroid képeket csinál. - Kérdezd meg, hogy kaphatunk-e másolatokat. - Phin újra a lány felé hajolt, de ekkor felugatott Lassie, mindketten összerándultak, és látták, hogy Dillie jön le a kis dombon, és minden energiájával közömbösséget igyekszik mutatni feléjük. - Emlékeztess, hogy tartsam magam távol tőled - mondta Phin és felállt. - Mit tettem? - Sophie kihúzta a lábát a vízből, és maga alá húzta azt. - Nem az a lényeg, amit teszel, hanem aki vagy. - Phin megemelte a hangját és elkiáltotta magát: - Köszönj el a kutyától. Dili! Indulnunk kell. 138

- Előre mehetek megint! - alkudozott Dillie, amikor odaért a stéghez. - És akkor csókolózhatnál még Sophie-val. - Valami belement a szemembe - mondta Sophie. - Mi nem... - Végeztem Sophie csókolgatásával - mondta Phin. - Köszönj el! - Viszlát! - mondta Dillie, újra az árva kislány szerepkörében. - Annyira jól éreztem magam, de nagyon, nagyon rövid ideig tartott. - A jó idők már csak ilyenek - mondta Sophie. - Sosem tartanak örökké. Leo hétfő délután tért vissza, végigtocsogott az udvaron és bárkákról meg az ünnepnapi forgalomról dohogott, és Rachel annyira örült, hogy újra látja, hogy alig tudta elviselni. Annyira borzasztó volt az élete, annyira nem ő irányította, de most legalább visszatért Leo. Beszélhet neki a gázsprayről, és a férfi majd elmondja, mit tegyen. Előbb megvárja, hogy végezzen a farmon, és aztán... Megmutatta nekik a Dédelgetve saját vágású verzióját. - A címet természetesen megváltoztattam - mondta, amikor elkezdődött a videó. Feltűnt egy rajzfilm-oroszlán egy házikabátban, és előtte elgördült a Leo Filmek felirat. Rachel azt gondolta: Ez annyira király! Muszáj, hogy felvegyen az asszisztensének, ha nem kell börtönbe mennem, amiért szívrohamot okoztam Zane-nek. De aztán elkezdődött a stáblista. Eltűnt Amy gondosan felvett megérkezése Kísértésbe, amikor végig pásztázott a víztornyon. Ehelyett két telt idomú, már-már duci láb meglovagolta a Leo Kingsley bemutatja szavakat, azok lángoló vörös betűkké alakultak, melyek azt betűzték Szexi húsos combok. - Micsoda? - sikított fel Clea. - Combok?! De a címváltoztatás csak a kezdet volt. Leo megtartotta a film legnagyobb részét, de belevágott néhányat a legvulgárisabb szexjelenetek közül, amiket Rachel valaha látott, na nem mintha sokat látott volna. - Rosszul leszek - mondta Amy, amikor a második ilyenhez értek. - Nézd milyen szemcsés! Még csak nem is ugyanaz a filmminőség! - mire Rachel és Sophie hitetlenkedve bámultak rá. - Filmminőség? - kérdezte Sophie egy oktávval magasabb hangon. - Az a tény, hogy ez itt pornó, egyáltalán nem zavar? Ezt még a kutyámnak sem lenne szabad néznie! - Leo, ez gusztustalan! - mondta Clea. - Végig ezt művelted a filmmel? - Természetesen! - mondta Leo, cseppet sem sértetten. - Ez az, amit árulok. Ez az, ami behozza a pénzt. Ez... Óh, Leo! Gondolta Rachel, és a harag és a kiábrándulás közt tipródott. Ez annyira rossz. - Engem nem érdekel a pénz... - kezdte Sophie. - Tönkretetted a filmem...- kezdte Amy. - Leo, te perverz... - kezdte Clea. Nem volt perverz, Rachel tudta jól, és egyre nyugodtabb lett, miközben a képernyőn tovább hadonásztak a testek. Egy drágaság volt. Csak épp nem gondolkozott, ez minden. Néha az embernek el kellett magyaráznia a dolgokat Leónak. Ennek a nagy, édes, butusnak. - Ide figyeljetek - mondta Leo. - Tudtátok, hogy nem vagyok a Disney. És megmondtam, hogy szükségem van... Rachel kikapcsolta a tévét, és kivette a kazettát a lejátszóból. Elővett egy piros filctollat, és nagy betűkkel ráírta: Mocsok, mocsok, mocsok, majd átnyújtotta Leónak. - Rachel, aranyom, légy... - mondta Leo. - Ebből nem lesz semmi, Leo! - mondta határozottan Rachel. - Megállapodtunk. Azt mondtad, vanília pornót csinálunk. Ezúttal ízlésesnek kellett volna lenned. - Rachel, kicsim - mondta Leo igencsak nagybácsisan. - Te ezt nem érted... Rachel nekiszegezte egy ujját. - Te engem ne „kicsimezz”! A megállapodás az 139

megállapodás! Nem tehetsz efféle szemetet egy minőségi filmbe! - Csípőre tette a kezét, és egyenesen Leo szemébe meredt, hogy az figyeljen rá. - Ez így nem megy, Leo. Szégyellhetned magad! A csend elhúzódott, végül Amy törte meg: - Így van. Leo felsóhajtott. - Nézzétek, nagyon szép munkát végeztetek, lányok, de gyakorlatiasnak kell lennetek! Amit ti csináltatok, azt nem tudnám eladni a gimis srácoknak, ahhoz túl visszafogott volt. - Akkor szexibbé tesszük - mondta Rachel, és újra elérte, hogy Leo a szemébe nézzen. - Ez nem gond. De mí tesszük szexibbé, nem te. Jézusom, Leo, mit képzeltél? Hogy majd azt mondjuk: „Óh, remek, Leo betett a filmbe nekünk néhány nyálas szexjelenetet?” - Azt hittem, értelmesen reagáltok majd - mondta Leo. - Tévedtél - mondta Rachel. - Adj egy hetet! - Rachel... - Egy hét. Ezzel nem kérünk sokat, Leo. Azok után, amit műveltél. - Rachel kérlelhetetlenül meredt rá, mire Leo felsóhajtott és azt mondta: - Rendben, egy hét. De szükségem van meztelenségre, és szexre. És ha tőletek nem kapom meg, én bele fogom vágni. - Áll az alku - mondta Rachel, majd hátrébb lépett, mert rájött, mit tett. - Öhm, mármint ha Amy is egyetért... - Részemről oké - mondta Amy. - Intézheted az összes megállapodásunkat! - mondta Sophie. - Különösen Leóval - mondta Clea, és elismerően nézett a lányra. - Gyerünk - mondta Rachel Leónak, és most, hogy megkapta, amit akart, nagylelkűnek érezte magát. - Elviszlek a motelbe, és ott ledobhatod a cuccaidat. Aztán elmegyünk enni valamit, és elmondhatod, mi kell a filmbe. - Nem fogok veled mocskos dolgokról beszélni egy étteremben - mondta Leo. Rachel vállat vont. - Akkor elmegyünk a Dairy Queenbe és eszünk az autóban. - Csodás - mondta Leo, de elindult a lány után, amikor az kinyitotta a szúnyoghálós ajtót és intett neki, mint ahogyan Rachel tudta is, hogy így tesz majd. Tényleg jó ember volt. Csak épp szüksége volt némi irányításra. Rachel beült a vezetőülésre. - Dairy Queen vagy a bisztró? - kérdezte és Leo felsóhajtott. Válassz te! - Dairy Queen - mondta Rachel és elindította az autót. - Szereted az ottani fagyit. Ma este pedig elmegyünk megnézni a Munka Ünnepi tűzijátékot, és rögtön jobban leszel. Majd én mindent elintézek. Leo felnyögött mellette és Rachel azt gondolta: Nem ez a legalkalmasabb idő, hogy beszéljek vele a gázsprayről. Akkor majd később mondja el neki. Amikor már elmentek, Sophie azt mondta: - Adnék neki fizetésemelést, de egyáltalán nem kap tőlünk pénzt. - Felejtsd el Rachelt - mondta Clea. - Vett nekünk egy újabb hetet, de rajtunk múlik, mire jutunk. Szexjelenetekre van szükségünk. És gyorsan kell majd őket felvenni. Sophie megrázta a fejét. - Aláírtuk azt a pornó-engedélyt... - Sophie - mondta Amy. - Az isten szerelmére, ez az én filmem! Amikor aláírtuk az engedélyt, még nem pornót készítettünk. Nem egészen. És nem közterületen forgatunk, szóval ártatlanok vagyunk. - Amy, mi soha nem vagyunk ártatlanok - mondta Sophie. - Megmondtam, hogy bajt szimatolok ezen a helyen. Emlékszel? Azon az első napon, amikor igenis közterületen filmeztünk.Amy rezzenéstelen arccal nézett vissza rá. - Sajnálod, hogy idejöttünk? Sophie elhallgatott és Phinre gondolt. - Nem. - Majd Cleára gondolt, és Zane élettelen 140

tekintetére, meg a hazudozásra és a pornókészítésre. -Igen. - Aztán újra eszébe jutott Phin. Nem. Na jó, gyorsan megcsináljuk, de ezzel vége. Soha többet. - Elkapta Amy tekintetét. Nem hazudok neki többet, még a te kedvedért sem! - Ennyit a családról - mondta Amy, és bevonult a konyhába. Aznap este kilenckor, Sophie Amyvel állt a folyóparton, míg Clea és Rob elfoglalták a helyüket a stégen. A fogyó holdnak nem volt valami nagy fénye, így Amy felállított néhány reflektort és oldalvilágítást, és a stég Sophie szemében úgy nézett ki, mint valami karnevál. Bóvli. - Ez túl fényes - mondta Sophie. - Túlságosan fényes, valaki meg fogja látni. - Hagyd abba a nyafogást - mondta neki Amy. - Mindenki a Munka Ünnepi pikniken van. Nagyon gyorsan felvesszük ezt, aztán eltűnünk, mielőtt még véget érne a tűzijáték. Rendben, emberek? - Hát, nekem szükségem van egy kis időre - mondta Rob, mire Clea így szólt: - Nagyon vicces. Ma este nem. Kibújt a nyári ruhájából, és meztelenül állt a stégen. A holdfényben még gyönyörűbben nézett ki, mint ahogyan a napsütésben szokott, és Rob azt mondta: - Ahogy akarod, Clea. Levette az ingét, és a fűre dobta, Clea ruhája mellé, majd kigombolta a farmernadrágját és Sophie elfordult. - Nem akarom végignézni - mondta, miközben hallotta, hogy a fiú nadrágja a földre hull, de Amy azt mondta: - Óh! Nagyon is akarod! Sophie visszafordult és pislogni kezdett. Láthatóan nem csak a fiatalság volt az, ami Cleát Robhoz vonzotta. Amy ránézett a nővérére. - Nagyobb stégre lesz szükségünk - mondta, és Sophie újra elfordult. Igyekezett nem elnevetni magát. A fák mögött elkezdett ropogni a tűzijáték, és ő dermedten nézte, ahogy az arany, a kék és a vörös szikrázik az égen. Gyönyörű. És ekkor megakadt a szeme egy villanáson a fák közt a folyó túloldalán egy kicsit feljebb. Először azt gondolta, hogy az egyik szikra lobbantott lángra egy fát, de ez nem az a fajta villanás volt, és amikor Sophie megdermedt, újra megpillantotta. - Valaki figyel minket - szólt oda halkan Amynek, és Amy szorosabban tartotta a kameráját. - Ott, látod? Valaki van ott távcsővel, vagy kamerával, vagy ilyesmivel. Az ott üveg, ami visszatükrözi a fényt. Kapcsold le a világítást, most! - Nem tehetem. - A pániktól Amy hangja feszesebb lett. - Nem állhatunk le, fel kell ezt vennünk. Kifutunk az időből. - Megragadta Sophie-t. - Oda kell menned, hogy megnézd, ki az, és talán senki, talán nincs ott senki. - Meg vagy húzatva? - Sophie elhúzódott. - Kapcsold le az átkozott lámpákat! - Kérlek - esdekelt Amy. - Csak menj és nézd meg! Aztán gyere vissza azonnal, ha valaki figyel bennünket, és akkor leállunk, esküszöm, de valószínűleg nincs ott senki, és nem akarok leállni, ha senki nincs ott. - Amy, valakit nemrég megöltek itt. Én nem fogok... - Zane volt az - mondta Amy. - Öt mindenki holtan akarta látni, téged . senki sem bántana. Csak menj és nézz utána! Óh, kérlek, Sophie! -Sophie hezitált és Amy azt mondta: - Kérlek! Ez az én esélyem, kérlek, segíts nekem! Sophie lehunyta a szemét. - Ha megölnek, kísérteni foglak! - Óh, koszi! - mondta Amy. - Köszönöm, köszönöm, te mindig ott vagy nekem, Sophie! És kezdek ebbe kicsit belefáradni, gondolta Sophie, ahogy elindult a főút és a folyó másik oldala felé. A Régi Híd túl rémisztő volt ilyen késő este. Amikor lefordult az útról és végigsétált a folyóparti ösvényen, észrevette, hogy az egész hely ijesztően nézett ki éjszaka a sűrű fákkal és lent a rohanó folyóval. Csak tudd meg, mi volt az a csillogás, és menj, mondta magának. Amint biztosan tudja, mi folyik... 141

Megállt, amikor Garveyék háza mögé ért, mert valaki mozgolódott a stég feletti úton. Belépett a fák takarásába, és meglátta Stephent, kezében távcsővel, amint a folyó túloldalát figyeli. Nekik annyi. Lehajolt, hogy átnézzen a fák között, és jobban lássa a stéget, ami olyan ragyogóan ki volt világítva, hogy akár a megyeházáról is megszámolhatták volna Clea szeplőit. Nekik totálisan annyi. És ekkor feléledtek a Dempsey-féle ösztönei, és rádöbbent, hogy nincs egyedül, de mielőtt még megfordulhatott volna, valaki nagyot lökött rajta, mire Sophie megbotlott és a fák közé esett. Keményen beverte a fejét egy ágba és félig eszméletét vesztve lebucskázott a meredek lejtőn. Közben ösztönösen a faágak után kapdosott, amik beletéptek a kezébe, míg végül fejjel előre bele nem zuhant a folyóba. Keményen csapódott bele és alámerült, és a víz hideg volt, nevetségesen hideg, és ez segített, hogy magához térjen a fejére mért ütéstől. A folyó sodra erős volt, miközben a lány küzdött, hogy a felszínre jusson, és borzongott, meg levegő után kapkodott, ahogy elragadta a folyó. Mire a felszínre küzdötte magát, már elhagyta a farm stégét. Meglátta Junie stégét balra, lerúgta a cipőjét és elkezdett úszni felé, keresztben át vágva a folyó áramlatán, de a víz annyira hideg volt, és a feje is fájt, így elvétette a stéget, közben kétszer is a víz alá merült, és kis híján elvesztette az eszméletét. Nem fogok meghalni, gondolta, és tovább küzdött a folyó sodrával, és ekkor az áramlat gyengébb lett, és ott volt egy újabb stég, és neki sikerült elég közel kerülnie a parthoz, hogy a folyó végre a cölöpök felé vigye. Belecsimpaszkodott a stég szélébe, és érezte, hogy kezd lecsúszni, de ekkor azt gondolta. Nem!, és felhúzta magát, fájdalmasan, hogy a szálkás deszkára hulljon. Nem. maradhatsz itt, mondta magának, és a kezét a fejére tette ott, ahol a legjobban fájt. Nedves volt, újra nedves volt mindenhol, de amikor levette a kezét, vér volt rajta. Szerzek segítséget, gondolta. Egy perc és szerzek segítséget! És aztán csak a semmi volt. Phin épp nyitotta a könyvesboltot másnap reggel, amikor Wes felment a lépcsőn. - Megkaptam a laborjelentést, és épp megyek a farmra - mondta neki Wes elharapva a szavakat. - Jössz? -A bolt, amit vezetek, itt van - meredt rá Phin. - Mitől vagy ilyen dühös? - A laborjelentéstől. - Wes megállt a felső lécsőfokon. - És a Dempsey testvérektől. Ezúttal elmondják nekem az igazat, vagy villamosszékbe teszem őket, és ez a barátnőcskédre is vonatkozik, nem érdekel, mennyire van összeverve. Elindult lefelé a lépcsőn, de Phin utána szólt: - Hogy mondtad? - Sophie - mondta Wes. - Nem hívott? Valaki belökte tegnap éjjel a folyóba. Ugyanolyan seb van a homlokán, mint ami Zane-nek volt. Ed le merné fogadni, hogy ugyanabba a fába verték be a fejüket. Phin visszahajtotta a táblácskát a Fél 5-re itt vagyok oldalára, bevágta a könyvesbolt ajtaját, és lement a lépcsőn, el Wes mellett. - Vezess! - mondta. Amikor kiértek a farmra, Phin gyorsabban szállt ki az autóból és termett az ajtónál, mint életében valaha. A kopogással nem is vesződött. - Óh, szia! - mondta Sophie a nappali kanapéjáról. Ólomszürke karcolt horzsolás virított a homlokán, a szeme alatt kék karikák és pokolian nézett ki. Davy és Amy fölötte álltak, meredten néztek egymásra, de amikor meghallották, hogy belép Phin, az arcuk semlegessé simult. - Mi az ördögöt képzeltél, mit művelsz? - kérdezte Phin Sophie-tói, és nem érdekelte, hogy mindenki hallja, amit mond. – Veszélyes odakint! - Mi van? - nézett rá Sophie rosszallóan, majd összerándult, kezét a horzsolásra tette, és 142

Phinben feltámadt a gyilkolhatnék. - Bárki ölte is meg Zane-t, engem nem akar, hacsak azt nem hiszed, hogy egy sorozatgyilkossal van dolgotok, ami nem tűnik... - Ha még egyszer ilyet művelsz - csattant fel Phin -, nem lesz szük séged sorozatgyilkosra. Én magam nyírlak ki, csak hogy vége legyen a feszültségnek. - Csak egy karcolás - mondta Sophie. - Nem nagy dolog. - Az ördögbe, nagyon is az! - mondta Phin. - És a folyóban voltál. Nyugtass meg, hogy Ed telenyomott penicillinnel. - Igen - mondta Sophie. - Jól vagyok. Felszegett fejjel ült ott, és Phin azt mondta: - Nem, nem vagy jól. Túl ostoba vagy ahhoz, hogy élj - és kiment, leült a veranda lépcsőjére, a kezébe temette a fejét és azt gondolta: Majdnem elveszítettem! Davy kijött és leült mellé. Phin összeszedte magát. - Ha azért jöttél ki, hogy nekem ess, amiért kiabáltam a nővéreddel, csak rajta! - Nem, azt hiszem, elég jól felvázoltad neki a helyzetet - mondta Davy. - Hozzá van szokva, hogy mindenről ő gondoskodik. Sophie nem az a fajta, aki ölbe tett kézzel üldögél, míg a családja bajban van. - Wes azt mondta, csak sétálni ment. - Phin felemelt a fejét és Davyre nézett. - Mondd, hogy ennyire nem hülye! - Nem voltam ott - mondta Davy. - Amennyire tudom, a stégen forgattak, és Sophie úgy gondolta, hogy meglátott valakit, aki figyeli őket, így elment utánajárni. Amy szeretné úgy beállítani, hogy ez Sophie ötlete volt, de én fogadni mernék, hogy Amy vette rá. A film elvette Amy eszét, de Sophie a családtól bolondul meg. Ha valaki, hát te igazán megértheted. Sophie kijött a verandára. - Még mindig itt vagy? Azt hittem, mostanra már biztos visszamentél az okos emberek közé. Davy, Wes beszélni akar velünk. Phin a lány homlokán lévő horzsolásra nézett, a szemében ülő gyöt relemre, és pokolian érezte magát. - Addig nem hagyhatod el újra a házat, amíg meg nem szerzed a jogosítványodat! - Már van jogosítványom! - Azt csak hiszed - mondta Phin, és megfordult, hogy kinézzen az udvarra. - Wes-t megkérem, hogy kobozza el. Davy felállt. - Ne ijessz rá még egyszer a polgármesterre! - tanácsolta a nővérének és bement. Egy pillanattal később Sophie leült Phin mellé. - Sajnálom, ha felzaklattalak. - Nem zaklattál fel - mondta Phin. - Csak tíz kibaszott évet elvettél az életemből. - Sophie egy kicsit hozzábújt a férfihoz, és ő érezte a lány meleg testének súlyát a vállán. Olyan közel volt hozzá, és olyan fontos neki, hogy átkarolta és megcsókolta, nagyon gyengéden, mert a lánynak még mindig fájdalmai voltak. Sophie lehunyta a szemét. - Sajnálom, ha rád ijesztettem. Magamat is megijesztettem. Még a gyűrűimet is elvesztettem. - Kicsit megremegett a hangja, és Phin újra megcsókolta. - Szerzek neked új gyűrűket - mondta a szájához tapadva, és ekkor kijött Wes és azt mondta: - Szükségem van itt bent Sophie-ra. Most! Phin leült a kanapé kéztámlájára közel Sophie-hoz, Amy pedig a kandallónak támaszkodott és rosszindulatúan nézett a férfira. Meleg kis családod van, angyalom, gondolta Phin, majd eszébe jutott a saját anyja. Felejtsd el. - Néhány dolog - mondta Wes. - Valaki teletömte Zane-t altatókkal. Sophie felegyenesedett Phin mellett, és a férfi arra gondolt: Remek, mit műveltek már megint? - Eleget ahhoz, hogy meghaljon? - kérdezte Phin, és Wes komoran nézett, majd azt mondta: - Nem. De ez még nem minden. - Visszafordult Amy felé. - Penész ivódott a betűs pulóver mélyébe. Szeretném látni a zuhanyfüggönyötöket. 143

Amy megdermedt, és Davy azt mondta: - Megkértem őket, hogy sza baduljanak meg tőle. Olyan ocsmány volt, hogy nem bírtam elviselni. - Tudod - mondta Wes -, nagyon felhúzol. - Amyre nézett. - Van esetleg valami, amit szeretnél elmondani nekem? Amy felszegte a fejét. - Nincs. Wes bólintott. - Nagyon jól tudom, hogy ti mozdítottátok el a hullát, és tudnom kell, hol találtátok! - Le sem vette a szemét Amy arcáról. - Ne hazudj nekem! Amy elpirult, és Sophie is nyomorultul nézett ki. Phin megfogta a kezét. - Sophie rosszul van - mondta, majd kivonszolta, el a családjától. Jól van - mondta, amikor újra a veranda lépcsőjén ültek. - Egy átkozott dolgot nem kell elmondanod, de ne hullj el velük együtt. Van határa annak, hogy mit tesz meg az ember a családjáért! - Szerintem nincs - mondta Sophie gyötrődve. - Nem mi öltük meg, Phin, esküszöm, nem mi voltunk. - Rendben. - Átkarolta a lányt. - Ne zaklasd fel magad. Hogy van a fejed? - Fáj - mondta, mire a férfi adott egy csókot a horzsolásra. - Mi mozdítottuk el a holttestet bukott ki a lány száján, és Phin hátranézett a válla felett, hogy lássa, Wes elég közel volt-e ahhoz, hogy meghallja őket. - Nem tudok hazudni neked! - Ezért jött fel érted Davy? - kérdezte Phin és Sophie bólintott. - Amy a stégen akart filmezni, de ott feküdt a hulla, így bevonszolta a fák közé, és aztán elvittük a Tavernához. - Amy túl régóta támaszkodik rád - mondta Phin komoran. - Mikor fogod hagyni, hogy ő maga takarítson fel a saját hibái után? - És te Dillit? - kérdezett vissza Sophie. - Amikor megszerzi a jogosítványát? Nem hiszem, hogy van egy olyan kor, amikor azt mondhatnád az embereknek, akiket szeretsz, hogy „Mostantól magad vagy!” - Nem, de eljön az a kor, amikor azt mondod: „Magam vagyok!” - mondta Phin. - És te elérted ezt. Elmondhatom Wes-nek? Sophie lehunyta a szemét. - Nem akarom elárulni a húgomat! - Ha nem ő lőtte le Zane-t, nem is teszed - mondta Phin. - Wes nem fogja letartóztatni, amiért elmozdította a hullát, nagyobb halakra utazik. Sophie megremegett. - Az az átkozott zuhanyfüggöny! Álmomban kísért. - Ugye nem hiszed, hogy Amy lőtte le? - kérdezte Phin és Sophie túl sokáig hallgatott. - Nem - mondta végül. - De el tudom képzelni, hogy ő adta be neki az altatókat. Davy egyszer altatókkal állt bosszút valakin, és nemrég beszéltünk erről. Nem tudom. - A fejéhez emelte a kezét. - Tudod, ez eléggé fáj.- Csöndre van szükséged - mondta Phin és felállt. Gyere vissza velem! Megkérem Edet, hogy adjon valami erősebb fájdalomcsillapítót, és alhatsz a könyvesbolt fölött. Sophie lehunyta a szemét. - Nem hagyhatom magára Amyt. - Magára kell hagynod Amyt! - mondta Phin. - Csak így maradhatsz életben. A másnapi tanácsülés lehangoló volt, még annál is lehangolóbb, mint mikor elmondta Wes-nek, hogy a Dempsey testvérek mozdították el a holttestet, vagy mint mikor a farmon hagyta Sophie-t a bűnrészes húgával. Stephen megkérte, halasszák el a szavazást az utcalámpákról, hogy több bizonyítékot tárhasson eléjük Phin fiskális romlottságáról és állampolgári kötelességeinek elmulasztásáról. Aztán az új ügyek közben próbálta elfogadtatni, hogy hivatalosan köszönjék meg Phinnek, amiért ilyen szorosan együttműködik a filmesekkel, és hogy nevezett köszönet jelenjék meg nyomtatásban Kísértés Gazette-jében. Az indítvány elbukott, amikor csak Garveyék szavaztak rá, míg a tanács maradéka mély gyanakvással nézte őket. Stephen tajtékzott, remegett a keze, és aztán kiját szotta az utolsó 144

kártyáját. - Van egy bejelentenivalóm - mondta. - Beszéltem néhány emberrel Kísértés kábelcsatornájánál, és beleegyeztek, hogy megszakítják a rendes műsorszórást, hogy jövő kedden este nyolckor leadhassuk a „Visszatérés Kísértésbe” videót. - Ó-óh - mondta Rachel Phin mellett. - Megkérdezted azokat, akik a filmet csinálták, Stephen? - kérdezte Phin. - Nekik is vannak jogaik. - Biztos vagyok benne, hogy fel lesznek villanyozva - mondta Stephen önelégülten. - Miért is ne lennének? Lehetőséget kapnak, hogy előzetesen megmutassák a filmjüket egy befogadó közönségnek. Emellett pedig - hangja némileg elhalkult -, látnunk kell, mit csináltak. Végső soron engedélyt adtunk nekik. Csak a polgári kötelességem végzem. Láttad őket forgatni a stégen, gondolta Phin. Mit tudsz? De ekkor már tudta is. Pornót forgattak. Fél órával később Phin megállt a rendőrőrsön, és beszámolt Wesnek a kábelcsatornás premierről. Wes elnyomta a cigarettáját az egyik kávéscsésze szélén, melyekkel teli volt az íróasztala. - Erről tudnak odakint a farmon? - Azt kétlem - mondta Phin. - Nem hallottam semmilyen kiabálást. Rachel elmondja nekik, amint kimegy. Szeretnél odamenni? - Nem - mondta Wes savanyúan. - Amy különben sem mond nekem semmit. Ha kimész, tudd meg, van-e 22-esük. - Mindenkinek van 22-ese - mondta Phin. - Az ördögbe is, nekem is van egy 22-esem, legalábbis apámnak volt egy. - Tudom - mondta Wes. - Végigfuttattam a regisztrációs lapokat. Csak ebben a megyében van belőlük vagy négyszáz. - A felfegyverzett lakosság félelem nélküli lakosság - mondta Phin. -Na és ez itt Dél-Ohio. Mire számítottál? - Van egy neked, van egy Franknek, volt egy Clea apjának, ami azt jelentheti, hogy talán még mindig a farmon van, van egy Ednek, van egy Stephennek, az ördögbe is, még Junie Millernek és Hildy Mallow-nak is van egy... - Elhallgatott, mert magával ragadta a gondolat. Az egész városod fel van fegyverezve! - Ezt nem kellett volna tudnom - mondta Phin, és felállt. - Jártam ma Cincinnatiben - mondta Wes, és Phin visszaült. - Banki könyvnek sehol semmi nyoma, habár Zane megmutatta pár embernek pénteken. Phin megrándult. A hiányzó pénz, meg a Dempseyk nem volt valami bonyolult egyenlet. - Ráadásul, nyomoztatott az egész tanács után. - Wes egy vastag aktát dobott az íróasztalára. - Príma kis nyomozócsapata volt. Az emberek a tévécsatornánál sokra tartották. Állítólag átkozottul jó riporter volt. Mielőtt az orvosok felfedezték a szívproblémáját és leállították, oknyomozó újságíró volt, de ő képezte ki a nyomozócsapatot. Ők istenítették. Phin felkapta az aktát és elkezdte lapozgatni. A felső papírhalmazon az ő neve szerepelt: lista mindazokról, akikkel az elmúlt tíz évben lefeküdt, jelentős részletekkel. - Vazze, Zane! A következő papírok Hildy Mallow letartóztatását taglalták. - De a tévénél mindenki utálta Cleát - mondta Wes. - Azt mondták, ármánykodó, manipulatív lotyó volt. - Ez illik Cleára - mondta Phin, még mindig olvasgatva. - Hildy börtönben volt, amiért tiltakozott a háború ellen? - Gyakran - mondta Wes. - Azt mondta, Zane próbálta rávenni, hogy állítassa le a filmet a családi értékekre hivatkozva, és amikor ez nem vált be, azzal fenyegette meg, hogy készít a letartóztatásáról egy anyagot egy hétköznapi emberekről szóló sorozat részeként. Mire Hildy 145

felajánlotta, hogy ad neki egy adag képet magáról a rács mögött a fotóalbumából, és megkérte, hogy készítsen neki is egy másolatot a letartóztatási papírjairól, mert szeretné bekereteztetni őket. - Jól tette. - Phin egyre növekvő tisztelettel lapozott végig a nőről szóló papírokon. Anyám, mindenhol elkapták! Ő egy... - Elhallgatott, amikor a következő adag papírhoz ért: Virginia Garvey adataihoz. - Tudott Virginia közlekedési kihágásairól! - Virginia azt mondta, soha nem említette neki, de felkereste őket. Azt mondta, Zane megkérte Stephent, hogy állítassa le a filmet, ismét a családi értékek miatt, és Stephen azt mondta, megnézi, mit tehet. - Wes vállat vont. - Valószínűleg azért nem használta fel a jelentéseket, mert nem volt rá szüksége. Fenyegetés nélkül is melléálltak. - Stephen ellen talált valamit? - kérdezte Phin, és elhallgatott, majd felvont szemöldökkel meredt egy internetes pornó-videó terjesztő számlájára. - Ugye nem hitte azt, hogy a pornóval zsarolhatja Edet? - Megpróbálta - mondta Wes. - Ed elmondta neki, hogy a városban mindenki tudja, hogy neki van a legjobb pornógyűjteménye Dél-Ohióban. Phin átlapozta a számlákat, és talált egy orvosi jelentést. - Mi a fene? Szóval Frank Lutznak vasectómiája volt 1976-ban? Kit érdekel... - És aztán újra hallotta Georgiát, amint a kislányról beszél, akit soha nem kapott meg. - Frank, te tökkelütött! - Igen - mondta Wes. - Ez volt Frank bosszúja. Phin a Cincinatti-beli címre nézett a jelentés tetején. - Georgia elhagyta volna, ha megtudja. Hogy az ördögben talált rá erre Zane? - Nézd meg a következőt! - mondta Wes. - Stephennek Parkinson-kórja van! - Ezért remeg mostanában annyit a keze! - mondta Phin, és már olvasta is a következő orvosi jelentést, és életében először sajnálatot érzett Stephen iránt. - De nem állandóan, ezért azt hittem a düh miatt van. - Felnézett Wes-re. - Ezért vezetett Virginia. Stephen nem akarta, hogy vezetés közben kapjon rohamot. - Többről van szó - mondta Wes. - Nem akarta, hogy bárki megtudja. A választás miatt. - Miért? Én nem... - Mert azt gondolta, hogy felhasználnád ellene - mondta Wes és amikor Phin felháborodottan felszegte a fejét, Wes még hozzátette: - Ő felhasználta volna ellened! Phin hátradőlt és az aktát bámulta. - Jézusom, micsoda kín! - Tudod, könnyen lehet, hogy ez az utolsó esélye - mondta Wes. - A Parkinson-kór súlyosbodó betegség, és ő sem lesz fiatalabb. Csak még két hónapig kell titokban tartania, hogy ezúttal nyerhessen. De még két év, ebben a városban... - Wes megrázta a fejét. - Nem mintha Kísértés valamikor is hagyta volna érvényesülni. Phin megvonaglott. Ebbe még soha nem gondolt bele, és most először eltűnődött, milyen lehet Stephen Garveynak lenni Kísértésben. Míg ő a tucatnyi Tucker-győzelem és egyetlen vereség csapdájában vergődött, addig Stephen vállára tucatnyi vereség nehezedett és csak egyeden győzelem. Milyen lehet, amikor az ember arra van kárhoztatva, hogy olyasmiért küzdjön, amiben szinte esélytelen, amiben az apja is esélytelen vok, és annak az apja is, őelőtte? Mit tenne ez egy emberrel? Mire lenne képes egy ember, hogy véget vessen ennek? Phin elkapta Wes tekintetét. - Szóval Zane megfenyegette az orvosi jelentésekkel? Wes megrázta a fejét. - Stephen esküszik, hogy csak a családi értékek kerültek szóba és nagy volt az egyetértés. Phin szánt még egy utolsó együttérző gondolatot Stephenre, majd átlapozta a maradék papírokat. Davy lapjait, egy teljes oldalt Sophie kapcsolatáról a pszichológussal, amit határozottan nem akart elolvasni, és egy jóval vaskosabb papírhalmazt Michael Dempseyről, aki nem lehetett más, mint a jó öreg apuci. A Dempsey-halom alján volt egy utolsó összekapcsozott papíradag, és amikor Phin meglátta a felül lévő újságcikket, megdermedt. 146

A polgármester felesége baleset áldozata lett. - Akkor ezek szerint tényleg utánanézett a dolognak - mondta Phin és átlapozta Ed boncolási jegyzőkönyvét, a rendőrségi jelentést a hely színen készült fényképekkel, az újságcikket és Diane gyászjelentését. Igyekezett nem nézni a fotókra, a nő sápadt arcára, amit kiemelt a sötét füves háttér. - Mit talált? - Nem tudom - mondta Wes. - De nem hiszem, hogy Zane bárkivel blöffölt volna. Szerintem minden, amit mondott, igaz volt. Nagyon jó szimata volt a titkokhoz ennek a Zanenek, nem mintha lenne itt bármi is, ami arra utalna, hogy Diane halála nem baleset volt. Phin visszadobta az aktát Wes íróasztalára. - Szóval milyen következtetést vonsz le mindebből? - Mind a négy Dempseyről van benne egy alapos beszámoló - mondta Wes. - És vannak jelentések rólad és a tanács összes többi tagjáról is. Egyet kivéve. Phin kezdett rosszul lenni. - Talán róla nem talált semmit. Közel tökéletes, a francba is. - Senki sem tökéletes - mondta Wes. - Még anyád sem. Ha elvitte neki Diane aktáját, és elmondta neki, hogy a nyomodban van... Phinnek eszébe jutott, amikor Liz azt mondta, megteszek bármit. - Mit akarsz? - Hozd be az apád 22-esét! - mondta Wes. - A rohadt életbe - mondta Phin. Kint a farmon Sophie boldogtalanul meredt Davyre a konyhaasztal felett, miközben Lassie az ajtó mellett álló bőröndjét szaglászta, Amy pedig mindkettejükre dühösen nézett. - Tényleg menned kell? - Igen - mondta Davy. - Leo elvisz, de mindketten újra itt leszünk péntekre, úgyhogy ne vágjatok ennyire gyászos képet! - Én nem vágok gyászos képet - mondta Sophie, és Amy hozzátette: - Persze, menj csak, hagyj magunkra! - de ekkor megszólalt a telefon, és amikor Sophie felvette, Brandon szólt bele. - Jól vagy? - kérdezte. - Amy hívott és mondta, hogy beleestél a folyóba. Azt hiszem, jobb lesz, ha lemegyek hozzád. Sophie mérges pillantást vetett Amyre, aki a plafonra meresztgette a szemét. - Nem, ne gyere le ide! Jól vagyok. Brandon, nem kéne többet telefonálnod! Nagyra értékelem, hogy... - Sophie, sokat gondolkoztam, és azt hiszem, haza kéne jönnöd! - mondta Brandon. Tudom, hogy szükségét érzed, hogy ezen a fickón vezesd le a dühöd... - Brandon, te egy csodálatos ember vagy - mondta Sophie. - Olyat érdemelsz, aki teljesen szeret, nem olyasvalakit, aki kényelemből szeret. Én... - A kényelem kitart - mondta Brandon. - Az a fajta szenvedély, amiről te beszélsz, nem. Egy évvel azután, hogy hozzámész ehhez az emberhez... - Nem házasodunk össze! - mondta Sophie, és a csinos kis almákat nézegette a falon. Nincsenek ennyire komoly érzései velem kapcsolatban. - Ezt a pasit jól seggbe kéne rúgni! - forrongott Davy, és Amy megkérdezte: - Melyiket, Phint vagy Brandont? - Mindkettőt - mondta Davy. - Nektek kettőtöknek szörnyű ízlése van a pasik terén. Amikor a csend a vonal túlsó végén nem akart véget érni, Sophie megkérdezte: - Brandon? - mire a férfi megszólalt: - Ennél többet érdemelsz, Sophie! - Tudom. - Sophie nyelt egyet. - Dolgozom rajta. De... - Sophie, azt hiszem Amynek igaza van, le kéne mennem hozzátok... - Mennem kell, Brandon - mondta Sophie. - Sajnálom. Szia. Letette és Amy felé fordult: Afehívd fel többet! Maradj ki az életemből! - Ő legalább szeret téged - mondta Amy. - Unalmas, de elkötelezett. A polgármester még csak nem is... - De igen! - ellenkezett Davy. - Az én szavazatom az övé. Most pedig beszéljük meg 147

mekkora őrültség, hogy az egyik Dempsey összeállt egy zsaruval. - Nem álltam össze vele! - mondta Amy, és próbált keménynek látszani, de ettől csak még nyomorultabbnak tűnt. - Amióta kiabált velem, fel sem hívott. - Hátratolta a székét. - Nem számít, valódi problémáim vannak. Be kell fejeznem a dokumentumfilm vágását. Nincs időm, hogy holmi pasik miatt aggódjam. Amikor Amy kiment, Sophie felsóhajtott. - Tényleg el kell menned? - El kell intéznem pár dolgot - mondta Davy. - Bárcsak a zsam átvenné a hugicánkat! Erős kézre van szüksége, és te épp elég hosszú ideje pátyolgatod. - Siess vissza! - mondta Sophie. Phin következő két napját rettenetessé tették a problémák és frusztrá ciók, és csak akkor talált enyhülésre, amikor Sophie társaságában töltötte az idejét. Phin figyelte, ahogy Wes most már napi két dobozt szív, és azt gondolta: Le kell zárnunk az ügyet, mielőtt tüdőrákja lesz. Az sem segített, hogy az apja 22-ese eltűnt a lezárt szekrényből. - Bárki elvihette - mondta Wesnek. A kulcs a szekrény tetején van, olyan magasságban, ahol Dillie nem éri el, de nem próbáltunk senkit kinn tartani. Már vagy tíz éve nem néztem be oda. Lehet, hogy azóta nincs meg. - Nagyszerű - mondta Wes, és lemondott egy biliárdmeccset, hogy a bizonyítékok hiányával kínozhassa magát. A premier lekötötte a városlakók figyelmét, talán azért, mert Zane annyira kívülálló volt, de valószínűleg inkább azért, mert a film érdekesebb volt, hiszen róluk szólt. Stephen azzal a javaslattal állt elő, hogy az iskolák adják fel a filmet házi feladatnak. - írnom kell egy beszámolót - mondta Dillie pénteken. - Szóval, muszáj tévét néznem! Jamie Barclay azt mondta, hogy nézhetem náluk, és aztán együtt tudnánk meg-írni a fogalmazásunkat - hát nem jó ötlet? - Óh, persze - mondta Phin, és azt gondolta: Az ördögbe is, remélem, van korhatáros verziója is annak a filmnek! - Kimegyek a farmra - mondta Liznek, aki fagyos megvetéssel nézett rá. Kiment az autóhoz, hálásan, amiért végre elállt az eső, és ekkor a szeme elé került a víztorony a Dombon. Málladozott. - Mi az ördög történt? - kérdezte, amikor megtalálta a Corey testvéreket. - Az a hülye olcsó festék az oka - mondta az idősebbik. - Amikor elkezdte verni az a kemény eső, egyszerűen lemállott. - Király! - mondta a fiatalabb. - Úgy néz ki, mint a csöpögő vér Az újsá gok is kijöttek fotókat készíteni. Phin újra felnézett a Dombra, ahol a torony valóban úgy nézett ki, mint egy hatalmas vérző fallikus szimbólum. - Le tudjátok szedni a piros festéket és fehérre festeni? - Na persze, mert simán le akarjuk kaparni a víztornyot - mondta az idősebb Corey. - Csak pár nap kell neki és magától is lejön. Bár a toronynak fura színe lesz. A piros nem marad meg, de foltot hagy. Ez megmagyarázná, miért tűnt a torony minden nap egyre rózsa színűbbnek, még jobban emlékeztetve a húsra, mint korábban. Csodálatos. Hagyta, hogy a Corey testvérek elmenjenek és kihajtott a farmra egy kis épelméjűségért és nyugalomért, és mire becsapta a kocsiajtót, Sophie már a verandán termett. Elindult a lány felé, és már attól jobban érezte magát, hogy ránézhet, de Sophie megrázta a fejét, és azt suttogta: - Ez most nem a legjobb idő. - Most meg mi történt? - Ingerültsége frigyre lépett frusztrációjával és előhozta a gúnyos oldalát. - Amy épített egy bombát? Davy úgy döntött, mégis utál engem? Vagy csak játszod a nehezen megkapható csajt, mert szeretnél étteremben vacsorázni? Gyerünk Sophie, szörnyű napom volt. Kefélj meg! 148

Sophie megvonaglott, és a férfi felvont szemöldökkel meredt rá, azon tűnődve, mikor lett a lány ilyen prűd. Kicsapódott a szúnyoghálós ajtó, és Phin annyit tudott kinyögni: - Mi a ba... ? - és aztán egy ököl behúzott egyet a két szeme közé, és ő a hátán találta magát a koszban, lüktető fejjel. - Brandon. - mondta Sophie, és amikor Phin felnézett a fájdalmon át, egy tank méretű pasast látott. - Te rohadék! - fröcsögte rá a pszichológus.

149

Tizenkettedik fejezet

Sophie a pasas elé lépett, eltakarva Phin tekintetét, ami különben is elég homályos volt. Oké, elég legyen, Brandon! Nem úgy értette, ahogy hangzott... - Senki nem beszélhet veled így - mondta Brandon, és közben Phin feltápászkodott és próbált rájönni, hogy lett hirtelen ő a rosszfiú. - Ő ezt tekinti előjátéknak - mondta Sophie bizonytalanul és Phin pokolian érezte magát. - Ő ezt tekinti a te lekicsinylésednek, hogy tudd, nem vagy neki fontos - mondta Brandon. Gorombáskodik, te meg engeded neki. Várjunk csak egy percet! Phin megpróbált felállni, de a világ kilengett körülötte, úgyhogy inkább visszaült a porba. - Nem gorombáskodik - mondta Sophie. - Rossz a kedve. Tökéletesen bűbájos tud lenni, ha akar. - Áú - sziszegett fel Phin. - És neked mit kell tenned, hogy bűbájos legyen? - kérdezte Bran don. - Sophie, tudom, hogy izgalmas fickó, de ha így bánik veled... - Pont jól bánik velem - mondta Sophie, mire Brandon lenézett a porban ülő Phinre és azt mondta: - Úgy bánik veled, mint egy kurvával. - Brandon! - kiáltott fel Sophie, és Phin végre lábra kecmergett, majd gyorsan megragadta a veranda korlátját, hogy megtartsa azt a kis egyensúlyát, amije volt. - Sosem fogom tudni megérteni, miért maradnak a nők agresszív fér fiakkal - mondta Brandon. - Különösen valaki olyan, mint te. Te okos nő vagy, Sophie. Biztosan... - Óh, nem igazán - mondta Sophie és gyanakodva figyelte Phint. - Brandon, azt hiszem, jobb lesz, ha most elmész! - Sophie, nem lehetsz... - De igen, lehetek - mondta a lány Brandonnak. Majd Phinre nézett és elkomorult. - Ne mozdulj, míg visszaérek. - Az autója felé noszogatta Brandont, aki ment is, és közben tovább taglalta a lánynak, milyen erőszakos kapcsolatban él. Phin az autóra sandított. A Toyota egy kései modellje volt. Igazán gyakorlatias a férfi részéről. Aztán Sophie lábujjhegyre állt, hogy búcsúcsókot adjon az óriás pszichológusnak, mire Phin savanyú ábrázatot vágott, ami fájdalmat okozott, aztán nekidőlt a veranda oszlopának, ami szintén fájdalmas volt, és így várta ki az ellenség távozását. - Tegyünk egy kis jeget arra a szemre! - mondta Sophie, amikor visszajött hozzá és megfogta a karját. - Nem csípem a pasit - mondta Phin még mindig szédelegve. - Tudom, medve - mondta a lány. - Ő se kedvel téged. Negyed órával később Phin kiterülve feküdt a stégen a rohanó víz felett, fejével Sophie ölében, a szemén jéggel, miközben Lassie szimatolt a fülébe. - Ez mind az én hibám. - Sophie lehajolt, és arrébb tette a jeget, hogy megcsókolhassa a bedagadt szemet, és a férfi érezte, ahogy a feszültség egy része elillan. - Nem kellett volna beszélnem Brandonnak rólad. - Már hogyne kellett volna! - Phin nézte a lány arcát lebegni felette, a homlokán aggodalmas ráncokkal. Ő az enyém, akarta volna mondani Brandonnak, lehetőség szerint telefonon. - Azt azért elmondhattad volna, hogy akkora, mint egy teherautó! Sophie visszatette a jeget a szemére. - Ohio állam másodosztályú focicsapatában játszott. 150

Azt mondta, lehetett volna első osztályú is, de inkább bejárt az órákra. - Ne áruld el neki, hogy én golfoztam az egyetemen. Habár, ha itt lett volna nálam a golfütőm, ez az egész nagyon más véget ért volna. Sophie felkacagott és a férfi elmosolyodott, mert szerette a lány arcát, amikor nevetett. Amúgy meg mi az ördögért húzott be nekem? Azt hittem, elmondtad neki, hogy vége. Sophie mosolya lekonyult. - Az éttermes benyögésed miatt volt, és a... durva stílusod miatt. Phin összeráncolta szemöldökét, majd megrándult, amikor az arca tiltakozni kezdett. Nem akarja, hogy elvigyelek vacsizni? - kérdezte, és levette a jeget a szeméről. - Szar ügy, de ez még nem ok arra, hogy pofán vágja az embert. És téged azelőtt sose zavart a stílusom. - Nem akarja, hogy azt éreztesd velem, értéktelen vagyok - mondta Sophie. - Volt pár ilyen a múltamban. Phin komor arccal nézett fel a lányra. - Mi? - és aztán növekvő bűntudattal hallgatta, ahogy a lány mesélt neki a féregről, akivel elveszítette a szüzességét. Amikor végzett a történettel, Phin azt mondta: - Szóval innen a városifiú dolog. A lány bólintott. - Bassza meg! Én is megütöttem volna magam! Talán még utolérhetem, és együtt elmehetünk Iowába. Ha laposra vernénk egy középkorú üzletembert, attól mindketten jobb kedvre derülnénk. - Koszi, de inkább ne! - mondta Sophie. - Davy már rég lerendezte Chadet. - Jól tette - mondta Phin. - Sajnálom, Sophie. - Nem akartál vele semmit, amikor kimondtad - mondta Sophie és rámosolygott. „Engeded neki”, mondta Brandon. - Szólj rám, amikor seggfejként viselkedem! - kérte a lányt. - Ne viseld el tőlem az ilyen szarságokat, csak azért, mert fáradt vagyok és mert tudok kedves is lenni, ha épp akarok. - Szólj magadra te! - mondta Sophie kissé zsémbesen, mire Phin azt mondta: - Bassza meg! - és újra letakarta a szemét a jeges zacskóval. - Sajnálom a Chades sztorit - mondta a lánynak. - És az összes fazont, aki valaha átvert. Isten a megmondhatója, valószínűleg én is megtettem valami lánnyal. - „ Valószínűleg” a francokat. Egész biztosam . - Nem, nem tetted! - mondta Sophie. - Te elvetted Diane-t. - Felhasználtam Diane-t, hogy megszerezzem, amit akarok, és aztán megfizettem érte mondta Phin. - Nem hinném, hogy kijárna nekem bármilyen díj abban a helyzetben, amiért megértő pasas voltam. - Nekem nem egy megértő pasas kell - mondta. - Én téged akarlak! - Koszi - mondta Phin. - Átkozott mázli, hogy ilyen szar ízlésed van a pasik terén, vagy kitaszított lennék. - Óh, légy egy kicsit vidámabb! - Homlokon csókolta a férfit, mire az összevonta a szemöldökét, amitől újra felszisszent. - És a „kefélj meg” részt is sajnálom! - mondta. - A pszichológusod téved. Fontos vagy nekem! Te is tudod. Sophie mérgesen meredt rá. - De hát tudod, nem? - Újra felsandított a lányra. - Aha. Persze. - Sophie nagy levegőt vett. - Felejtsd el Brandont! Hozzunk téged rendbe! - Az egyetlen dolog, amitől most rendbe jönnék, az egy kis világ rengető szex lenne mondta, és a bűntudattól kissé házsártos lett. -De mivel Brandon gyakorlatilag már megrengette a világomat, azt hiszem, a szex felejtős. - Ami valószínűleg része is volt annak a kis tetű tervének. - Akkor beszélj hozzám mocskosan - folytatta Sophie, most már lankadatlan derűvel. - Azt szereted. És mi van a te fantáziáiddal? Rólad soha nem beszélünk! Phin felbámult az égboltra. A legkevésbé sem hiányzott neki egy ennyire vigyori Sophie. 151

Rendes körülmények között rászólt volna, hogy állítsa le magát, de az „agresszív” jelző nagyot ütött. - Az én fantáziáim - kezdte. - A legtöbbjük azzal indul, hogy te meztelen vagy. Sophie bólintott. - Oké, és aztán? - Bilincs, korbács, láncok, vaj, a szokásos. - Rúd vagy doboz? - firtatta Sophie. - He? - A vaj. Phin lehunyta a szemét és felhagyott a megértő viselkedéssel. -Sophie, tudom, hogy próbálsz cuki lenni, de fogd be! Fáj a fejem. - Hozzáért a szeméhez és összerándult, majd megpróbált felülni. - Nem, komolyan beszélek. - Kezét a férfi hasára tette, hogy leállítsa, és Phin felhagyott az erőlködéssel és csak élvezte az érintést. - Mondd el egy vágyadat! A férfi lenézett Sophie kezére. - Kábé 15 centivel lejjebb. - Egy vágyat! Phin felsóhajtott, és a lány keze együtt emelkedett és süllyedt a hasával. - Rendben. Lássuk csak. - Becsukta a szemét és fejét a lány ölébe ejtette. A lány nem hagyta annyiban, úgyhogy valami könnyűvel rukkolt elő. - Egy bárban üldögélek, a magam szokott laza, kifinomult módján... - Ebből elég! - mondta Sophie. - Vágyat! - ... és akkor leül mellém egy hihetetlen szépségű nő. - Remélem, erre még képes leszek - mondta Sophie. - Ne is próbálj bókokat begyűjteni! És azt mondja: „Akarlak, szük ségem van rád, meg kell, hogy kapjalak, mellesleg pedig nincs rajtam bugyi.” És akkor elmegyünk valahová, és ő szétkúrja az agyam. - Igazság szerint, ez átkozottul jól hangzott, most hogy belegondolt. A fájdalom kissé alább is hagyott. - Nincs semmi képzelőerőd! - mondta Sophie. - Ez, hát, a legrégebb klisé a világon. - Ne mondd, hogy „hát” - mondta Phin. - Rachel beszél így. - Ez még néhány filmben is benne volt - mondta Sophie. - Nincs semmi olyan... ? - Hé! - Phin kinyitotta a szemét és a lányra meredt. - Megkérdezted, elmondtam. Van más is, amiknek része némi vasáru meg tejtermék, de azokat kifiguráztad. - Nem veszed komolyan a dolgot! - Phin újra lehunyta a szemét. - Jézusom, még szép! A szexet soha nem szabad komolyan venni! Szörnyű ötlet. Van aszpirined? Sophie felsóhajtott. - Jól van. Találkozunk este nyolckor a Tavernában. Phin szeme tágra nyílt. - Csak viccelsz! Amy lépett ki a verandára és odakiáltott a nővérének, aki a fogait csikorgatta. - Mondd neki, hogy menjen, járjon egyet! - javasolta Phin. - Nehéz neki ez az időszak. - Sophie megemelte a férfi fejét, hogy kicsusszanjon alóla. Wes nem telefonált, mióta kiabált vele, mert hazudott neki. Meg aztán holnap itt ez a kábeles bemutató. Elég nagy stressznek van kitéve. - Ki a franc nincs? - kérdezett vissza Phin. - Te, ma este. - Sophie lehajolt és megcsókolta, majd felkelt. - A Tavernában, nyolckor, medve! Phin a stégre ejtette a fejét, és máris hiányzott neki a lány melege. - Király. - Most te beszélsz úgy, mint Rachel szokott! - mondta a lány és elindult a ház és a húga, a problémás gyerek felé. - Leo, beszélnem kell veled! - mondta Rachel aznap éjjel, miután kiment érte a reptérre, és kitették Davyt a farmon. - Ez nagyon, nagyon, nagyon fontos! - Nem viszlek magammal L.A.-be! - mondta Leo gépiesen. - El kell tűnnöm Kísértésből! - kezdte, de a férfi félbeszakította: - Tudom, tudom - mire a 152

lány így folytatta: - Mert azt hiszem, lehet, hogy én öltem meg Zane-t. - Állj félre! - mondta Leo és Rachel így is tett. - Hallgatlak. - Hátramentem a ház mögé, hogy Robbal találkozzam - mondta Rachel. - És ott volt Zane, egy kicsit dülöngélt, és megragadott és nem akart elengedni, nálam meg, hát, ott volt Sophie gázspraye, szóval ráfújtam, aztán ellöktem, ő meg beleesett a folyóba, szívrohamot kapott és meghalt és, hát, azt hiszem, az én hibámból. - Elhallgatott és alig kapott levegőt. - Miért akartál találkozni Robbal? - kérdezte Leo zsémbes hangon. - Ő hívott - mondta Rachel. - Szakítani akart velem, mert most már Cleával fekszik le. Nem érzed a lényeget, Leo! Mi van Zane-nel? Leo megrázta a fejét. - Semmi baj, kölyök. Önvédelem volt. Nem fognak letartóztatni! Rachel megrázta a fejét és a férfi felé dőlt. - Azt terjesztette az emberek közt, hogy a nyomában járok. Azt mondta mindenkinek, hogy felajánlottam neki, hogy lefekszem vele, hogy elvigyen L.A.-be, pedig nem tettem! Tudom, hogy nehéz elhinni, de még az útkereszteződésen se mentem volna át vele... Leo átkarolta, amikor a lány elkezdett reszketni. - Tudom, tudom. - ...de ezt senki sem fogja elhinni - szipogott Rachel a férfi vállán -, mert mindenkinek a nyakára járok, hogy segítsen elmennem innen, és azt fogják gondolni, hogy ő nemet mondott, mire én megöltem, mert dühös lettem... - Nem fogják. - Leo megpaskolta a lány vállát. - Ez nevetséges. - …és aztán elütöttük... Leo felhagyott a paskolással. - Hogy mit csináltatok? - Robbal elütöttük a Tavernánál. Nem tudtuk, hogy ott van. Azt se tudom, hogy került oda... - Hallgass egy percre! - mondta Leo, és Rachelt ez annyira meglepte, hogy el is hallgatott. A férfi még erősebben karolta, amikor rászólt, hogy hallgasson, és ez is jó érzés volt, az hogy a férfi szorosan és biztosan tartja, és első ízben, mióta Zane megragadta őt, biztonságban érezte magát. Ha az élete hátralévő részét Leo karjával maga körül tölthetné, rendben lenne. - Nem L.A. a válasz - mondta. - Elmegyünk Wes-hez és elmondunk neki mindent, és piros pontot fogsz kapni az őszinteségedért. Elég vacak ötletnek tűnt, hogy elmennek Wes-hez, azt leszámítva, hogy Leo azt mondta „elmegyünk”. Az csodásan hangzott. - De nekünk kell odaérnünk elsőnek, mindenki más előtt. Ki tud még erről? - Csak te - mondta Rachel és már-már felvidult. - Rob tud a Tavernáról, mert ő vezetett, és tudja, hogy Zane megfogott, de azt nem tudja, hogy ráfújtam és meglöktem. - Csak nekem mondtad el? - Leót ez hallhatóan lenyűgözte. - Te vagy az egyetlen, akiben megbízom - mondta Rachel. - Különben is, te tudni fogod, mit kell tenni. Te mindent tudsz. - Elég nyálasan hangzott, amikor kimondta, de igaz volt. - Óh, remek! Leo szorosabbra fonta a lány körül a karját, így Rachel még közelebb hajolt hozzá, és ez annyira jó érzés volt, hogy mindkét karját a férfi köré fonta és magához ölelte. - Tudom, hogy nehéz velem - mondta a férfi melléhez bújva. - Tudom, hogy az őrületbe kergetlek, de te vagy nekem az egyetlen, aki... - Rachel, ne... - Elengedte a lányt, de az tovább bújt hozzá. - Szükségem van rád - mondta. - Szükségem van rád, és bízom benned és szeretlek! - Az utolsó részt nem is akarta hozzátenni, de kibukott rajta és igaz volt, és amint kimondta, varázslatos érzés töltötte el. - Tudom, hogy azt gondolod, csak egy vidéki kislány vagyok, de tényleg szeretlek. Csak nem jöttem rá, amíg meg nem történt ez, és te voltál az egyetlen. Nagyot nyelt majd felemelte a fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen. - Veled akarok lenni. Semmi baj, ha te nem... - Nem az vagyok, akinek hiszel - mondta Leo. - Senki se lehetne az, akinek hiszel. 153

A lány megrázta a fejét. - Az lehetsz! Az vagy! Te vagy a legjobb! A férfi lehunyta a szemét, és a lány még közelebb húzódott, mert félt, hogy elveszíti a férfit. - El kéne, hogy engedjelek - mondta Leo. És a lány ekkor megcsókolta. Phin a bárpultnál ült - a Tavernában ő viselt egyedül vászonzakót - és azon tűnődött, vajon Sophie beváltja-e az ígéretét. Szétzúzott szeméhez szorította a hideg söröskorsóját és Sophiera gondolt meg a fantáziájára. Micsoda nagyszerű dolog lesz megtennie. Beoldalogni a Tavernába, miközben a fél város figyeli, közölni vele, hogy akarja, miközben Phin vigyorogva bámulja majd azokat a nagy barna szemeket... Az órájára pillantott. Negyed kilenc. Sophie soha nem késett. Biztosan inába szállt a bátorsága. Odavetett egy tízdollárost a bárpultra, fedezni a számláját, majd hátat fordított a pultnak, és készült volna indulni, és a lány ekkor huppant le a mellette álló bárszékre. - A pontosság erény... - kezdte Phin, de a mondata maradéka a torkán akadt, amikor jobban szemügyre vette Sophie-t. Élénkvörös, testhez simuló ruha volt rajta, amely mélyen a melleinél kezdődött és combközépnél ért véget. Az egészet a nyakánál megkötözött kis piros masni tartotta fent. A haja szabadon lógott sötét tincsekben a vállán, az arca ki volt pirosítva, és elég sok rúzst felkent, így az általában rózsaszín ajkai most vörös vágásként húzódtak az arcán, ami jól illett a ruhájához. Az egyetlen oda nem illő a homlokán lévő horzsolás volt, de a nagyját annak is lefedte sminkkel. Újra lenézett a mellére, ami a ruha piros anyagát messze a biztonságos határokon túl megnyújtotta, és Phinnek viszketett a tenyere, hogy letéphesse a ruhát és kiszabadíthassa belőle Sophie-t. - Nagyon döglesztő ruci! - Szó szerint! - Sophie meghúzkodta a ruha felső részét, amitől min den csodásan megmozdult. - Clea ruhája. Ez a cucc egyáltalán nem szellőzik, és viszketek tőle! - Kétlem, hogy ez a szöveged - mondta Phin. - Biztos vagy benne, hogy nem fog leesni? - Nem - mondta Sophie. - Ezért vagyok feszült, és ezért felejtem el a szövegemet. Várj egy pillanatot. - Homlokát ráncolva koncentrált, és Phin vigyorogva nézte, mire Sophie közölte: Hagyd abba! Most nem kéne lekezelően bánnod velem, te seggfej! - Nagy levegőt vett, ami nagy örömére szolgált Phinnek, majd közelebb hajolt a férfihoz, aki majdnem belezuhant a dekoltázsába. - Észrevettelek a terem másik végéből - mondta Sophie rekedt hangon. - Akarlak, szükségem van rád, meg kell, hogy kapjalak, és nincs rajtam... - Phin, beszélnem kell veled - szólalt meg valaki a férfi háta mögül, és Phin azt mondta: Nem, nem kell! - de Sophie átnézett Phin válla fölött, és már csúszott is le a bárszékről, magával libbentve a melleit is. - Jól vagy, Georgia? - kérdezte Sophie most már a rendes hangján, és Phin megrázta a fejét, hogy visszatérjenek a gondolatai, oda, ahová valók. - Csak beszélnem kell Phinnel - mondta Georgia, és végignézett Sophie ruháján, majd felugrott Sophie székére, és Phinre mosolygott. - Óh. - Sophie egy kissé meghökkent. - Öhm, akkor én... ott leszek. - Maga mögé intett, és Phin elnézett mellette oda, ahol néhány összegyűlt városi elégedetten méregette a lányt. - Ne beszélj senkivel! - szólt Sophie után. A lány bólintott és a bárpult végéhez ment, Phin pedig nyújtogatta a nyakát, hogy láthassa, ahogy ellépked. - Phin? - szólalt meg Georgia, előrehajolt és erőtlenül rámosolygott, majd hunyorított egyet. - Mi történt a szemeddel? A bárpult Sophie felé eső vége kezdett megtelni, ahogy általános nép vándorlás indult a lány irányába. - Lehetőleg gyorsan, Georgia - mond ta Phin. - Épp valaminek a közepében voltam. - Óh - mondta a nő. - Jó. Frankról van szó. Eléggé aggódom... - Georgia, nem vagyok házassági tanácsadó. - Igyekezett szemmel tartani Sophie-t a 154

bárpult végében, de túl sok ember volt körülötte. Férfiemberek. - Azt hiszem, lehet, hogy ő ölte meg Zane-t - mondta Georgia reszke teg hangon. - Aznap éjjel nem volt otthon, egyáltalán nem is jött haza, és rettentő dühös volt, amikor megtudta, hogy... - Lesütötte a szemét. - Tudod. - Tudom - mondta Phin. - Próbálj nem kefélni más pasasokkal, és akkor talán nem lesz olyan dühös. - De hát ő meg azzal a kis kurvával csinálta, Cleával - mondta Geor gia sértetten. - Mit kellett volna tennem? - Nem szexelni Zane-nel - mondta Phin és próbált elnézni mellette. - Georgia, menj haza! Pihenj egy kicsit, beszélj Frankkel, kérj bocsánatot, és valószínűleg elmondja, hogy a Larry'sben töltötte az éjszakát, és reggelre minden rendben lesz. - Gondolod? - Georgia csuklott egyet. - Óh, Phin. Annyira aggódom! -A hangja hirtelen egy oktávot mélyült. - És utálom azt a kis kurva Cleát! - Jó. - A nő kezdett közelebb hajolni hozzá, de Phin megfogta a karját, és lesegítette Sophie székéről. - Jó éjt, Georgia! Csak óvatosan hazafelé! Ne vezess! Georgia bólintott és elimbolygott, Phin pedig elkapta Sophie tekintetét. A lány eloldalgott a csoportból a bárpult másik végétől, és visszasettenke dett, kissé bizonytalan lábakon. Csöppet dülöngélt és a férfi most látta csak, hogy nevetségesen magas sarkú, vörös cipőt visel. A lábai hibátlanok voltak. És egészen odáig értek, ahol nem viselt alsóneműt, már ha igazat mondott. Tekintve, hogy milyen rövid volt a ruhája, Phin nem csodálkozott volna, ha az alku eme része alól kibújt volna. - Hello, szépfiú! - mondta Sophie és felcsusszant az ülésre. - Megláttalak a terem végéből... - Elkapta a férfi tekintetét és elvigyorodott, ami egyáltalán nem lett volna szexi, de most mégis az volt, és Phin visszavigyorgott és azt gondolta: Micsoda nő ez az én Sophie-m! - ... és akarlak téged... - Sophie megnyalta az ajkait és közelebb hajolt. - Szükségem van rád... - Phin, beszélnem kell veled! - mondta Frank a férfi mögül, és Phin meg sem fordult, úgy szólt vissza: - Tűnés innen, vagy neked esem! - Georgiáról van szó - mondta Frank és Sophie a normál hangján közölte: - A bárpult végénél leszek. - Nem, ott nem! - mondta Phin. - A zenegépnél leszek. - Sophie lecsusszant a székéről és Phin lené zett a kerek fenekére a feszes ruhában, és bugyi vonalának nyomát sem látta. Abban a ruhában egy anyajegyet észrevett volna, így a lányon biztosan nem volt alsónemű. És távozóban volt tőle. - Ajánlom, hogy fontos legyen. Frank! - mondta. Frank elfoglalta helyét a széken és Phin felsóhajtott. Lemondóan készült fel legalább még kétpercnyi Lutzra. - Láttam, hogy Georgiával beszélsz - mondta Frank. - És... - Hirtelen felvonta a szemöldökét. - Mi történt a szemeddel? - Frank, mit akarsz? - Mit mondott Georgia? - Attól tart, te ölted meg Zane-t - mondta Phin. - Miért nem beszéled ezt meg inkább vele? - Szerintem ő tette, Phin. - Frank arca tésztaszínű volt a bár félhomá lyában. - Azt hiszem, utánament a pudingos beszólása után. Nekem kést szegezett, amikor az esküvőnk után mondtam neki, hogy nem bűn mozogni az ágyban, és én mondom neked, nem viccelt! Phin nézte Sophie-t a zenegépnél. - Nem akarok tudni ezekről, Frank. Beszélj Wes-szel! Őt lenyűgözi az emberek közötti kapcsolat. - És a hónapnak épp abban a szakaszában járunk. - Frank megrázta a fejét. - Georgia nem viseli jól a menstruáció előtti időt. Plusz részeg is volt. Az a rosszat hozza ki belőle. 155

- Frank. - Csak azt mondom, hogy ne higgy el neki mindent, amit mond. Őrült. És Zane, ő is őrült volt. El se hinnéd, milyen hazugságokat mondott. Valószínűleg rólam is terjesztett párat. Frank felnevetett. - Ott van például a vasectomiád. Frank lehunyta a szemét. - Óh, basszus, Georgiának el ne mondd! - Nem tervezem - mondta Phin. Te ostoba seggfej. - Jézusom, ha megtudná - mondta Frank, és a bárpultnak dőlt, már a gondolattól is elgyengülve. - Megölne! Tényleg őrült, Phin.- Nos, a jó hír az, hogy téged ölne meg, nem Zane-t - mutatott rá Phin. Frank összeráncolta a homlokát és nem igen értette, mi ebben a jó hír. - Zane az, aki meghalt. Frank. Ha te lennél halott, jó jelölt lenne, de mivel te még mindig köztünk vagy... Frank kissé felkapta a fejét. – Igen, nyilvánvalóan nem tud a vasectomiáról. Kezdett némi szín visszatérni Frank arcába. - Igen, igen. A háttérből a zenegép játszani kezdte a „Some of Your Lovin”-t, és Phin azt a kevés érdeklődését is elvesztette, amit addig táplált Frank iránt. - Nos, dolgom van. Menj és beszélj a feleségeddel! Mentsd meg a házasságod. Vagy valami. - Megfogta Frank karját és lesegítette a bárszékről. Frank bólintott és elbotorkált, némileg boldogabban, mint akkor volt, mikor leült mellé, és Sophie visszatért, felpattant a székre, amitől minden ugrálni kezdett, beleértve a férfi libidóját is. Aztán előrehajolt, és Phinnek kihagyott a szíve a látványtól. Szexi kis kezét a férfi combjára tette (feljebb, gondolta Phin), és azt mondta: - Észrevettelek a terem... Aztán elhallgatott, mert észrevett valamit Phin mögött. A férfi megfordult és meglátta Rachelt, amint Leóval a sarkában a tömeget fürkészi. Nem, gondolta, és ekkor Sophie megragadta a nyakkendője csomójánál fogva, és neki vissza kellett fordulnia a lány felé, ha nem akart megfulladni. - Nincs rajtam bugyi - mondta, és az orruk összeért. - Akarsz velem kefélni? A szoba megbillent, ahogy az összes vér elhagyta a fejét. - Istenem, igen! - mondta, lehúzta a lányt a székről és a kijárat felé kezdte vonszolni. - Bocs, ez nem volt a fantáziád része - mondta mögüle Sophie. - Nem gond - mondta Phin, és tébolyodott középhátvéd módjára kezdte kerülgetni az embereket, Sophie-val a sarkában. - A tiéd jobb volt. Mögötte Rachel felkiáltott: - Phin! - de ő meg sem állt, míg Sophie-t ki nem vitte az autójához, és ki nem nyitotta neki a hátsó ülés ajtaját. - Hátsó ülés? - kérdezte Sophie, mire Phin így felelt: - Később majd kárpótollak érte! Nyomás befelé és vetkőzz! A lány becsúszott az ülésre, Phin pedig utána, és már nyúlt is érte, mielőtt még az ajtó becsapódott volna. Felcsusszantotta a kezét a lány combjain, és közben feltolta a lány testére gumiszalagként tapadó ruhácskát is, és amikor a keze a lány meztelen fenekéhez ért, azt mondta: - Úgy öt másodpercig fogom bírni a dolgot! - Sophie mocorogva próbált a férfi alá kerülni, mire Phin hozzátette: - Talán addig sem. - A te fantáziád, medve! - mondta Sophie és a férfi nyaka köré fonta a kezét. - Tégy velem, amit akarsz! Phin meghúzkodta a ruha felső részét, mire Sophie eleresztette a férfit, hogy a háta mögé nyúlva kiköthesse a pántokat, és Phin lehúzhassa róla a ruhát. A mellei úgy buggyantak elő, mintha legalább annyira boldogok lennének, hogy végre szabadok, mint amennyire a férfi az, hogy láthatja őket, és amikor Phin a kezébe temette őket és Sophie a férfihoz nyomta a csípőjét, Phin azt mondta: - Esküszöm, később kárpótollak ezért! - és a lány zipzára után nyúlt élete legjobbnak ígérkező gyors dugása előtt. 156

Ám ekkor Sophie felszisszent: SOS! - kicsusszant alól, és azon nyomban magára rántotta a ruháját majd lehúzta azt. - Mi van? - kérdezte Phin és próbálta visszahúzni a lányt, de ő azt mondta: - Az ablaknál! és a könyökével intett. Amikor Phin megfordult Rachel kémlelte őket. Phin letekerte az ablakot és a fogai közt szólt ki: - Tűnj innen, Rachel, ez nem a megfelelő idő - de a lány nem hagyta annyiban: - Kérlek, Phin! - Nem! - mondta, és már kezdte volna feltekerni az ablakot, de ekkor Rachel folytatta: Azt hiszem, én öltem meg Zane-t. Phin megdermedt, a fejében ezernyi gondolat tolongott, fele részük a Sophie-ba való forró behatolás körül csapongtak, a másik felük pedig a nagy bajban lévő Rachel körül, valamint a választás elkerülhetetlen volta körül. - Próbáltuk megtalálni Wes-t, de nincs bent, és nem tudjuk a csipogója számát, és tudtuk, hogy te... - Óh... - Phin kereste a megfelelőképp gyalázkodó szavakat, amellyel kifejezhetné a dühét, majd a fejét az első ülésbe verte, és maradt a klasszikusnál: - Bassza meg! Rachel tett egy lépést hátra, Phin pedig nagy levegőt vett. Majd a ren des hangján közölte vele: - Felhívom Wes-t. Kövessetek az őrsre! - Feltekerte az ablakot, újabb nagy levegőt vett, majd Sophie felé fordult, aki sikertelenül igyekezett a dolgokat visszatenni a helyükre. Tudod, mielőtt megjelentél volna a városban, soha nem kiabáltam így! Sophie a magasba szegte az állát, és igyekezett felsőbbrendűnek mutatkozni, ami nehezére esett, mivel tele volt a keze a saját mellével. - Elfojtottad a dolgokat. Ezért küldött engem Isten a megmentésedre. - Nem Isten volt - mondta, és nézte, ahogy a lány próbálja kinyújtani a ruhaanyagot, hogy letakarjon olyan helyeket, ahová a ruha sosem ér le többet. - Hanem az ördög! - Arra gondolt, hogy egyszerűen letépi az átkozott ruhát, de akkor sosem jutna el az őrsre, és Rachelnek ott volt rá szüksége. - A rendőrőrsre kell mennem - mondta. - Annyit én is értettem. Kölcsönkérhetném a zakódat? Azt hiszem, ez soha többet nem fog sikerülni. Phin levette a zakóját és átadta Sophie-nak, majd nézte, ahogy az feladja a harcot és a mellei, melyekre annyira vágyott, újra elérhető közelségbe kerültek, hogy aztán befedje őket a vászonzakója. A zakó sima selyembélésére gondolt, ami most a sima, meleg testet fedi, és újra elszédült. - Van még egy percünk - mondta és a lány után nyúlt, de az feltartóztatta a kezét. - Rachel - mondta, mire Phin feladta, és az első üléshez ment, hogy felhívja Wes-t az autótelefonján és beszámoljon neki a legújabb katasztrófáról. - Sajnálom, hogy nem ment mondta Sophie a hátsó ülésről. - Fiatal még az éjszaka - mondta és igyekezett nézni a lányt a visszapillantó tükörben, de ekkor Wes felvette a telefont és ő inkább az aktuális problémára koncentrált, mint a hátsó ülésen lévő gyönyörre. Rachel vallomásának egyetlen része, amit Phin valamelyest érdekesnek talált, az volt, hogy Rob pontosan arra a helyre beszélt meg vele találkát, ahol Zane megjelent. Wes arcából ítélve őt is ez az egy dolog érdekelte. Amikor elküldte Rachelt Leóval és azon rideg figyelmeztetéssel, hogy mostantól mindenről számoljon be a rendőrségnek, Wes visszafordult Phinhez és azt mondta: - Beszélni akarok azzal az idióta Robbal! - Én is - mondta Phin. - De nem most. Befejezetlen ügyletem van Sophie-val. - Amy hogy van? 157

- Szarul. Hívd fel! Az ördögbe is, tudtad jól, hogy nem egyenes csaj. - Hazudott nekem! - mondta Wes. - Mindenkinek hazudik! - mondta Phin. - Része ez a Dempsey-létnek. Ha kell az izgalom meg a szexi felső, el kell fogadnod a hazugságot is. - Annyira azért nem kellenek - mondta Wes savanyú ábrázattal, mire Phin így szólt: Dehogynem! - és elment, hogy megkeresse Sophie-t. Amikor kiért a farmra, minden sötét volt, és az ajtó kulcsra volt zárva. Amilyen fordulatot vett a bűnözés Kísértésben, ez okos döntés volt, de nem segített neki Sophie közelébe jutni. Kiállt az elülső udvarra, és elgondolkozott azon, hogy megmássza-e a verandát a lány ablakáig, de egyelőre elvetette az ötletet. Nincs értelme megölnie magát a szexért, hacsak nem muszáj. Ehelyett felkapott egy kavicsot az udvarról és az ablak felé dobta. Sajnálatos módon az ablak nyitva állt, de a következő dobásakor mázlija volt, mert Sophie-t találta el, aki odajött az ablakhoz. - Áú - mondta a lány, ahogy kidugta a fejét. A válla fakó volt és meztelen a holdfényben, és Phin ráébredt, hogy a lány csak egy lepedőt tekert maga köré. - Te meztelen vagy? - kérdezte. - Megdobtál egy kaviccsal!- vádaskodott Sophie. - Tekintsd előjátéknak! - mondta Phin. - Gyere le velem játszani! - Éjfél van - mondta Sophie és behúzta a fejét. Hát, legalább megpróbálta. Leült a Volvo motorháztetejére, és úgy döntött, ad a lánynak öt percet, arra az esetre, ha meggondolná magát, de Sophie azzal lepte meg, hogy szinte azonnal felbukkant. A férfi zakóján kívül semmi mást nem viselt, és nyomában Lassie andalgott álmosan. - Engedelmes fehérnép vagy - mondta, miközben Sophie felpattant mellé a motorháztetőre, a kutya pedig kinyúlt előttük a porban és elaludt. - Rendszerint megéri azt tennem, amit mondasz - mondta Sophie. - Meg aztán fura volt, hogy ma éjjel nem vitáztam veled a hátamon kinyúlva, szóval ez amolyan lezárás. - Lezárás? - Elhagy engem, gondolta a férfi, visszamegy a pszichológushoz, és a pánik az egekig rúgta a pulzusát, habár tudta, hogy gondolata ostobaság volt. - Nem sikerült a fantáziád végére érnünk - mondta a lány. - Kezdtük elérni a csúcsot, és akkor leléptél. Hogy van Rachel? - Az önvédelmen kívül semmiben nem bűnös - mondta Phin. - Te hogy vagy? Sophie felmosolygott rá. - Van egy fantáziám. - Ha sok energia kell hozzá, könnyen fantázia is marad - mondta Phin és azt gondolta, amit csak akarsz! Sophie hagyta, hogy a zakó szétnyíljon, és gyakorlatilag meztelenül ült a motorháztetőn. „Ihol, ni” - mondta brookiyni akcentussal, és megpaskolta a motorháztetőt. - „Az Orientalon.” - Ez egy Volvo - mondta Phin és igyekezett nyugodt maradni. - Svéd. - Aztán megnézte magának, mennyire kerekded és szexi a lány és beadta a derekát. - Meztelen nő egy drága autón. Azt hiszem ez az én fantáziám. A filmidézet kivételével persze. Sophie közelebb hajolt hozzá és azt mondta: - Mondd meg, miből idéztem, és rád bukom. - Hadd kérjek esőnapot - mondta Phin. - Mindössze egy mezei menetre van energiám. - Plusz, fogalmad sincs, melyik filmről van szó! - mondta Sophie. - Ma este ne szemétkedj velem - mondta Phin. - Tényleg hagyod, hogy az autó motorháztetején, itt az udvaron tegyelek magamévá? - Nincs hold - mondta Sophie. - Nincs túl sok látnivaló. - Hacsak az öcséd ki nem néz az ablakon - mondta Phin. - Akkor halott ember vagyok. Mit szólsz a hátsó üléshez? 158

Sophie szétnyitotta a térdeit és hátradőlt a kezére. Phin felsóhajtott. - Vagy ihol, ni. Sophie odahajolt és megcsókolta, és Phin rögtön jobban érezte magát. - Ha tudnád száműzni ezt a mai napot egy időre - suttogta -, nagyon hálás lennék! - Gondoltam, hogy erről lehet szó - mondta Sophie és átmászott a férfi ölébe, hogy meglovagolja. Phin magához vonta, becsúsztatta a kezét a zakója alá az ott rejlő bársonyos puhaságra, és eltemette a fejét a lány nyakának hajlatában. - Csak te és én vagyunk, medve - suttogta a lány a fülébe. - Senki más. És aztán minden mást száműzött. Három órával később Phin úgy aludt a lány mellett, akár egy hulla, és Sophie próbált találni egy kényelmes helyet a matracon. Egy kiszabadult rugó különösen kínozta. Próbált arrébb feküdni, de Phin elfoglalta a franciaágy nagy részét, és az álnok kis rugó beléállt minden moccanásakor. Phin mormogott valamit álmában, és Sophie megkísérelt átmászni felette. Ha ilyen mélyen alszik, alhat azon az átkozott rugón is. De amikor épp rajta volt, a férfi karjai köré fonódtak, és habár mondta neki, hogy: Nem, aludj vissza! - a férfi egyik oldalára fordította, a matrac jó oldalára, félálomban megcsókolta, és a lány azt gondolta, miért ne, és visszacsókolta. Fél órával később, miközben a matrac csörgődobként rázkódott alattuk, Sophie érezte, hogy felforr a vére, a férfi bőrébe eresztette a kör meit, és azt nyögte: - Óh istenem, igen, most - és Phin átgördült, hogy ő legyen felül, mire a rugó újra belevájt, és azon nyomban lehűtötte a vérét. - Áú! Sophie próbált arrébb vonaglani, hogy ne a gerincét nyomja a dudor, de Phin ezt nem vette észre felül, és gyors ütemben mozgott benne, amitől az ágy keményen rázkódott. Sophie igyekezett elmozdítani a csípőjét, amikor Phin felhúzódott, de a férfi túl gyors volt, így aztán csak még erősebben ütődtek neki a matracnak ugyanazon a helyen. Ez úttal igazán hangosan mondta: - Áú!- és megpróbálta félrelökni Phint, mielőtt rámegy a gerince, és Phin felrántotta magát, mert végre meghallotta a lányt. Ugyanekkor Sophie hallott egy éles dörrenést és utána egy süvítő hangot. Phin mindkettejüket legördítette az ágyról a földre, és Sophie a férfi tetején landolt. - Áú! - mondta újra, megpróbált felülni, de Phin visszahúzta a fejét, és testével ráguailt. - Maradj lent! - mondta. Még mindig ki volt fulladva, de a feje tiszta volt. - Mi művelsz? - kérdezte Sophie. - Szállj \e rólam! - és ekkor Davy kivágta az ajtót és beszólt: - Sophie? - Jól van - mondta Phin a földről. - A helyedben én távol maradnék az ablaktól. Davy visszalépett a folyosóra. - Sophie? - Jól vagyok - mondta Sophie Phin alól, miközben a férfi kinyújtotta a kezét, hogy megtalálja a boxeralsóját. - Miről maradtam le? - Nekem pisztolylövésnek tűnt - mondta Davy a folyosóról. - Azt gondoltam, talán a polgármesternek elege lett belőled. - Igyekezett könnyed hangon beszélni, hiába. Phin megszerezte az alsónadrágját és felállt, az ablaktól távol. Sophie lehúzta az ágyról a lepedőt és magára tekerte. - Mit csinálsz? - kérdezte, és egy könyökére támaszkodott, miközben szemét az ablakon tartotta. - Ha valaki ránk lőtt...- Rád, szóval maradj a földön! - mondta neki Phin és felvette a nadrágját. - Emlékszel a folyóra? Lehet, hogy valaki meg akar ölni. Az egyetlen ember, aki engem akar holtan látni, Davy. - Úgy döntöttem, hogy életben hagylak - mondta Davy az ajtóból. - Honnan jött? - Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy lövés volt - mondta Phin. - Más dolgon járt az 159

agyam. - Körülnézett a szobában. - De az egyszer biztos, hogy annak hallatszott és ebben a szobában volt. - Visszanézett Sophie-ra. - Te maradj ott! - Az ablakon át? - kérdezte Davy és a szobába lépve az ablakkal szemközti falat nézte. Nem látok ott golyónyomot. - Talán a matracot találta el. - Sophie elmászott az ablaktól a lepedőben, hogy megszerezze a ruháit, és próbálta kibogozni a gondolatait a félbeszakadt szexből és abból az új tudásból, hogy az imént valaki meg akarta ölni. - Talán csak egy autó kipufogója volt - mondta, és a normalitásra szavazott. - Nem - mondta Davy és Phin egyszerre. Csaknem az ajtóig kúszott, amikor meglátta a lyukat. Kicsi volt, nagyjából fél méterre a padlótól. - Ott - mondta, még mindig négykézláb, odamutatott, és Phin meg Davy is lehajoltak, hogy megnézzék. Phin azt mondta: - Várjunk csak! - majd odament az éjjeliszekrényhez, és matatott egy darabig a fiókjában. - Tessék - mondta, visszament Davyhez, és adott neki egy ceruzát. Davy olyan mélyre dugta a ceruzát, amennyire csak tudta, és az egyenesen állt ki a falból. - Nem értem ezt az egészet - mondta Sophie onnan, ahol ük, az ajtó mellől, de egyikük sem vetett rá ügyet, helyette a ceruza vonalát követték. - Most viccelsz? - mondta Davy, amikor mindketten az ágyhoz léptek. Phin felhúzta a paplant és azt mondta: - Nem! Sophie odasandított az ágyra. Egy lyuk volt a rugózat oldalában. - Menj ki a folyosóra! - mondta a lánynak Phin, és mindkét férfi az ágy másik oldalához ment, míg Sophie kiiszkolt a folyosóra. - Ezen az oldalon nincs lyuk - mondta Davy lehajolva. Egyszerre megragadták a matracot és lehúzták az ágyról. - Nem csoda, hogy a hátam annyira fájt - mondta Phin, és Sophie a nyakát nyújtogatva benézett az ajtófélfától, és a szeme elé egy annyira ősrégi rugózat tárult, hogy a felső szövetburkolat már csíkokká mállott. Davy a falra nézett, majd vissza a rugózatra és azt mondta: - Itt valahol. - Hozzáfogott lehántani a szétrohadt szövetet a rugózat golyó útjába eső részéről és egy pillanat múlva abbahagyta. - A rohadék! - Szó szerint - mondta Phin. Sophie odaaraszolt az ágyhoz, és közben igyekezett nem hasra esni a magára tekert lepedőben. A rugózatba beszorulva egy apró pisztoly feküdt, és a fal felé mutatott. Az egész annyira szürreális volt, hogy Sophie kiszakadt a pillanatból és úgy figyelte az eseményeket, mintha filmet nézne. - Valaki bombát tett az ágyamba? - Nem - mondta Phin. - Valaki egy pisztolyt dugott a matracod alá - mondta Davy. - És aztán te meg Harvard belekeféltétek a rugózatba és elsütöttétek. - Gyönyörű megfogalmazás! - mondta Phin és ellenszenvvel nézett Davyre. - Valaki próbál bemártani, Soph - mondta Davy. Sophie újra lenézett a pisztolyra. - Nos, az a valaki nem egy észkombájn. Évtizedek óta senki nem nézett ez alá a matrac alá. - Akkor valaki még mindig várja, hogy megtalálják. - Phin Davyre nézett. - És kezd ideges lenni - mondta Davy és bólogatott. - Akkor most hogyan tovább? - Hogy érted azt, hogy „hogyan tovább”? - kérdezte Sophie és a félelem zsémbessé tette. Felhívjuk Wes-t. - Csendesen - mondta Phin. - Mert nem szeretnénk, hogy bárki is értesüljön erről. - Tényleg azt hiszed, hogy lesz, aki elhiszi, hogy én öltem meg Zane-t? - kérdezte Sophie. - Nem, arra gondol, hogy valaki be fog csavarodni, míg várja, hogy előkerüljön az átkozott pisztoly - mondta Davy. - És minél inkább becsavarodik a pasi, annál valószínűbb, hogy 160

eltaktikázza magát. Sophie újra a fegyverre nézett. - El sem hiszem, hogy ezen aludtam! Phin visszanézett a matracra. - El sem hiszem, hogy ezen szexeltem! Mostantól az én ágyamban csináljuk. - Nem akarok tudni erről - mondta Davy. - Sophie a nővérem. - El hagyta a szobát, és vissza se nézett, Sophie pedig újra lebámult a pisztolyra. - Valaki nagyon utál engem. - A gondolattól kirázta a hideg, és borzongva nagy levegőt vett. - Nem feltétlenül. - Phin felkapta az ingét. - Lehet, hogy valaki egyszerűen nem akarja, hogy útban légy. Aha, az anyád, gondolta Sophie, de még ő sem tudta elképzelni, amint Liz besettenkedik a házba, elrejteni a fegyvert. - Hogy került be ide? - Ide bárki idejöhetett. - Phin begombolta és betűrte az ingét. - Az át kozott ház állandóan tele van emberekkel, és mind feljöttek ide a vécé miatt. Menj és aludj Amyvel! - Újra vetett egy pillantást a matracra. - Gondolom, már nem vagy hangulatban. - Talán soha többé nem is leszek - mondta Sophie és felkapta a rövidnadrágját. - Csak holnapig - mondta Phin és elment beszélni Wes-szel. - Mi történt veled? - kérdezte Phintől az anyja, amikor a férfi három órányi alvás után lement reggelizni. - Hogy? Ja, a szemem? - Dillie-re nézett. - Nekimentem egy ajtónak. - Tényleg? - kérdezte Dillie és hátrébb tolta a softball sapkáját. - Sophie ex-ajtajába - mormogta Liz a foga közt. - Az asztalnál nem viselünk sapkát. Dili! - Összefutottál a pszichológussal? - kérdezte Liz és Dillie a tányérja mellé tette a sapkáját. - Igen, engem is meglepett - mondta Phin. - Következő téma? - Mi az a pszichológus? - kérdezte Dillie. - Olyan, mint az iskolai tanácsadó - magyarázta Phin. - Sophie-nak van egy iskolai tanácsadója? - kérdezte Dillie. - Nincs - kezdte Phin de aztán elhallgatott, amikor az anyja arca elsötétült. - Ismered Sophie-t, Dili? - kérdezte a kislányt. - Óh, persz... - kezdte Dillie, majd elhallgatott, ahogyan az előbb az apja tette. - Egy picit. - Elvitted a lányod, hogy találkozzon a... barátoddal? - kérdezte Liz olyan feszes hangon, akár egy zongora húrja. - Nem - mondta Phin. - A lányom ment el saját maga, hogy találkozzon a barátommal, miután beszélt Jamie Barclayval. Mondtam neked, hogy az a gyerek még bajt okoz. - Jamie Barclay anyukája azt mondta, hogy Sophie apu barátnője, úgyhogy elmentem megnézni - mondta Dillie. - Sophie azt mondta, hogy nem az. Minden tökéletesen rendben van. - Elmentél megnézni? - Liz szeme kissé megenyhült, amikor az unokája felé fordult, de nem volt boldog. - Teljesen egyedül? - Amíg Junie nagyi aludt. - Dillie az apjáról a nagyanyjára nézett. - Nincs semmi baj. Teljesen biztonságos. Tucatszor megcsináltam. - Tessék? - Nem tetted meg tucatszor - mondta Phin. - Kétszer jártál ott. - Amikor Dillie erre nem mondott semmit, még hozzátette: - Amiről tudok. - Ennek most vége! - jelentette ki Liz. - Dillie, nem mész oda vissza többet. Soha. - Soha - mondta Liz. - Megértetted? - Nem - mondta Dillie, és mind Phin, mint Liz rászegezte tekintetét. - Ne mondj nemet a nagyanyádnak! - mondta Phin. - De amikor nem értem! - Dillie ijedtnek de elszántnak tűnt. - Sophie a barátom. Szeret 161

engem. Számít rám. Vasárnaponként és szerdánként megyek hozzá, amikor Junie nagyinál vagyok, és Sophie örül nekem. Játszom a kutyával. Beszélgetünk. És énekelünk. Számít rám. - Az élet teli van csalódással - mondta Liz. - Nem mész vissza! Dillie panaszos szemmel nézett Phinre, aki azt mondta: - Szeretnél elköszönni? Dillie bólintott, és könnyek tolultak a szemébe. - Holnap elviszlek, miután érted megyek Junie nagyihoz - mondta, de Liz rávágta: - Nem, nem viszed! - Elnézést - mondta Phin az anyjának. - A lányommal beszélek. És el fog köszönni a barátjától, mert az udvariasság ezt kívánja. A Tuckerek mindig udvariasak. - Köszönöm, apu! - mondta Dillie, és visszapislogta a könnyeit. A Tuckerek nem sírnak. - Szívesen. - Phin elkapta Liz tekintetét az asztal másik oldalán. - Van még valami, amit mondani akarsz erről? Újra megcsörrent a telefon és Liz megszólalt: - Felveszem! - Amikor elment, Dillie előrehajolt és félig suttogva mondta: - Apu? - Igen? - Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy minden hétfőn a boltnál alhatunk, és hogy aztán mégse így lett? Phin összerándult. - Igen, sajnálom. - Semmi baj - mondta Dillie. - Kérhetek valami mást? Csak egy reggelre? Nem egy ottalvást? Csak egyszer? - Valószínűleg - mondta Phin. - Mi lenne az? Dillie hosszú ideig habozott, de amikor meghallotta, hogy Liz leteszi a telefont az előtérben, előrehajolt és olyan gyorsan beszélt, hogy a sza vak összefolytak: - Szeretném, ha Sophie eljönne ma a softball mécsesemre. Ez az utolsó meccsem, és az ottalvásokból nem lesz semmi, és szeretném ha te meg Sophie eljönnétek a meccsre. Lécei! Liz visszajött és leült. - Virginia Garvey volt az. - Minő meglepetés! - Phin befejezte Dillie muffinjának vajazását, majd odaadta azt a kislánynak, amit Dillie el is vett, de közben le sem vette a szemét az apjáról. - Stephen aggódik, hogy sántikálsz valamiben a filmes népséggel. - Nem, nem aggódik - mondta Phin. - Reméli, hogy sántikálok valamiben a filmes népséggel. - Nos, ezentúl távol tartod magad tőlük - mondta Liz. - Anya! - Phin megvárta, míg Liz a szemébe néz. - Ha még egyszer megpróbálod megmondani nekem, mit tegyek, Dillie meg én elköltözünk a könyvesbolt fölé. - Phineas... - Fogd vissza magad, vagy mondj le rólunk! - Phin nézte, ahogy anyja az ajkába harap, majd feláll az asztal mellől és felmegy az emeletre. Dillie leült mellé, dermedten, kezében a muffint szorongatva. - Jól vagy? - kérdezte tőle az apja. A kislány bólintott. - El fogunk költözni? - Valószínűleg nem. A nagyi tudja, mikor kell abbahagynia. Dillie nagy levegőt vett. Eljöhet ma Sophie a meccsre? - Igen - mondta Phin. - De legalábbis felhívhatjuk megkérdezni. Dillie bólintott és beleharapott a muffinba, Phin pedig hátradőlt. - Izgi lesz, ha Sophie eljön a meccsemre - mondta Dillie tele szájjal. - Azt el se tudod képzelni! - mondta Phin.

162

Tizenharmadik fejezet

Kísértés fákkal teli parkjának a softball számára elkülönített részében négy takarosan kijelölt fehér pálya volt, mindegyik körül saját lelátó, amelyek mind teli voltak szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel és a család barátaival. Olyan volt akár négy karácsony, a pulyka nélkül, hacsak az ember nem számolta az edzőket meg az ellenszenvesebb szülőket. - Denevérvidék - mondta Sophie. - A szó minden értelmében. - Ühüm - mondta Phin. - Kísértés atlétikájának legjobbjai. Dillie megböködte Sophie karját. - Lécei kívánj nekem szerencsét! Annyira elszántnak tűnt a vörös-fehér mezében, oldalra billentett vörös sapkájával a hegyes kis arcán, hogy Sophie csak nehezen tudta elfojtani a késztetést, hogy azt mondja. Pokoli helyesen nézel ki, kölyök! Helyette azt mondta: - Naná. Kéz és lábtörést! - Micsoda? - kérdezte Dillie. - Ez egy kifejezés - magyarázta Phin. - Amit az atlétikában soha nem használnak. Na menj és ügyes légy! - Oké! - Dillie lábujjhegyre állt, Phin pedig lehajolt, hogy megpuszilja. Ezután Sophie-hoz is felnyújtózkodott, és Sophie is lehajolt hozzá. Dillie arca szatén sima volt, ahol Sophie megpuszilta. A kislány Sophie nyaka köré fonta a karjait és egy pillanatra közel húzta őt magához. - Köszönöm, hogy eljöttél a meccsemre - suttogta, mire Sophie visszasuttogott. Köszönöm, hogy meghívtál. Amikor Dillie elszaladt, hogy csatlakozzon a csapatához, Sophie visszafordult a lelátó felé és tengernyi lenyűgözött arc tárult elé, amiknek legtöbbje helytelenítően nézett, és legalább egyikük, Virginia Garveyé, határozottan ellenséges volt. - Mit keres itt Virginia? - Unokahúg a másik csapatban. - Phin Sophie hátára tette a kezét, hogy a tribün felé irányítsa, és Virginia elvörösödött. Valószínűleg abbeli erőlködésében, hogy telepátiával érje el Lizt. - Szóval ez olyan, mint egy vacsora, csak sokkal olyanabb - mondta Sophie Phinnek. - Ez vacsora a négyzeten, a köbön, és kiónozva. - Ez maga a végzős bál! - mondta Sophie. - Végre eljutottam ide is! Phin bólintott. - Tíz év múlva is erről fognak beszélni. - Szerezniük kellene egy életet! - Szereztek egyet - mondta Phin. - A miénket. Menj legfelülre! Onnan jobban fogunk látni. Mivel a legfelső sor csupán tucatnyi sorra volt lentről, rövid séta volt. Ám pokoli volt a forróság, és az első inning közepére Sophie már úszott a verítékben. Phin mellette ült. Feszülten figyelte a meccset és fel sem vette a hőséget. - Szóval a Tuckereknek nincsenek izzadságmirigyeik? - kérdezte Sophie, és nézte, ahogy Dillie lép ütéshez. Dillie feldobta a labdát, mire Phin megvonaglott és a fogai közt mormolta: - Figyeld a labdát, Dili! - és egy másodperccel később felállt az edző is és elkiáltotta magát: - Figyeld a labdát, Dillie! - Ez igazából nem számít neked, ugye? - kérdezte Sophie. Dillie egy alappontig jutott, és Phin azt mondta maga elé: - Jól van, nem rossz, nem rossz. Majd mikor ráébredt, hogy Sophie hozzá beszél, a lány felé fordult. - Tessék? - Óh, jesszus, te is egyike vagy azoknak a Sportszülőknek - mondta Sophie. - Ez nemcsak 163

egy játék, hanem tükröződése neked és mindazoknak a vérvonaladban, akik valaha ütőt fogtak a kezükbe. Ez... - Szeretünk győzni - mondta Phin. - Ez az Amerikai Módi. - Értem - mondta Sophie. - „Tíz egyre állunk.” - Mi? - Filmidézet - mondta Sophie. - „Amerikaiak vagyunk és tíz egyre állunk.” Az „egy” Vietnám akar lenni. Mindegy, felejtsd el! Phin felvont szemöldökkel nézett rá. - Hagyd az idézeteket! Itt most miért kéne aggódnod? Sophie végignézett a kíváncsi és ellenséges arcokon, amelyikek közül Virginia olyan kihívóan fixírozta akár egy baziliszkusz. - Legyen elég annyi, hogy nem jön át a szeretet. Elkezdett babrálni az ujjaival ott, ahol a gyűrűi voltak, és Phin rátette a kezét az övére. - Minden oké. - A lány egyik kezét a sajátjába hajtotta, és áttette a saját térdére. Sophie ott ült a napon, kézen fogva a polgármesterrel, míg Kísértés szülői közössége a szemük sarkából figyelte őket és susmorgott. Minden bizonnyal kellemes változatosságot hoztak a gyilkosság és a videó-premier megvitatásába. A következő ütő földre ütött, így Dillie a harmadik bázishoz ment. A dobó nekikészült, majd csukott szemmel dobta el a labdát, ami elszállt az ütő feje felett, bele a palánkba. - Óh, Jézusom! - mormogta Phin a fogai közt. Amikor Sophie felvonta a szemöldökét, a férfi közelebb hajolt hozzá és azt mondta: - Ez a gyerek nem tud dobni, de alacsony az önértékelése, így az anyja ragaszkodik hozzá, hogy játsszon. - Most viccelsz? - kérdezte Sophie. - És miért suttogunk? Phin egy feszült nőre mutatott, aki tengerészkék rövidnadrágban ült tőlük két sorral lejjebb. - Az ott Anyu. A tanár-szülő társaság elnöke. Vele senki nem húz ujjat! A dobó újra beállt és szinte egyenesen feldobta a labdát a levegőbe. - Koncentrálj, Brittany! - kiáltotta be a nő két sorral lejjebb, és amikor Brittany visszakapta a labdát, az intenzív koncentrálástól fintorgó arccal olyan keményen dobta azt el, amennyire csak tudta. A labda nyugatra szállt és Dillie-t homlokon találta. - Áú - mondta Phin ismét a fogai közt. Dillie összeszedte magát és megdörzsölte a fejét, és az edzője oda ment, hogy vessen rá egy pillantást. Dillie bólogatott, mire az edző odaintett valakit a kispadról, és Dillie feljött a lelátóra. - Tényleg jól vagyok - mondta Phinnek, és a könnyeit nyeldeste. - De az edző azt mondta, jobb, ha leülök egy percre. - Hadd lássam kicsim! - Phin a kislány szemébe nézett és feltartotta két ujját. - Hány ujjat látsz? - Kettőt - mondta Dillie és apja kezére koncentrált. - Vissza tudok menni! Felszipogott és Sophie azt mondta: - Óh, lazíts! Gyere ide! - Kitárta a karját, mire Dillie bemászott az ölébe, és Sophie vállára hajtotta a fejét. - Elkelne itt egy kis jég. Apu - mondta Sophie Phinnek, amikor levette Dillie fejéről a sapkát. - Ha azt nem tudsz szerezni, hozz egy hideg üdítőt! - Igazság szerinte valószínűleg vissza kéne mennie - kezdte Phin, de Sophie elkapta a tekintetét, mire a férfi elhallgatott. - Jeget - mondta a lány -, vagy jelenetet rendezek. - Jól van - mondta Phin és elment. - Kicsit fáj - mondta Dillie. ;- El tudom képzelni. - Sophie adott egy puszit Dili homlokára, ahol már kezdett megjelenni a lila folt. - Most már illesz az apádhoz. Neki is van egy. - És neked is. - Dillie felnézett Sophie-ra, mintha a pillanatot méricskélné, majd hozzátette: - Az egész család illik egymáshoz. 164

Sophie-nak elakadt a lélegzete. - Hát nem? - kérdezte Dillie és közelebb húzódott, miközben Sophie nagyobb bizonyossággal, mint arról valaha is álmodott volna, azt gondolta: Ez az, amit akarok! - Igen - mondta, mire Dillie így szólt: - Remek - és még jobban hozzábújt. Phin egy zacskóban hozott egy kis jeget. - Lássuk csak. Dili! - Dillie felegyenesedett egy kicsit, majd felsziszegett, amikor Phin a hideg batyut a dudorra tette a fején. - Tartsd itt egy percig, aztán mehetsz vissza játszani. - Én nem hinném - mondta Sophie, szorosan átölelve Dillie-t és a pályát nézve. Brittany épp ekkor küldött el egy labdát az új harmadik bázisjátékos mellett, aki nagyon nyugtalannak tűnt. - Lassan a testtel! - mondta Phin Sophie-nak. - Ez az én gyerekem. Küzdőtípus. Igaz, Dill? Dillie kihúzta magát és bólintott. - Tucker vagyok és a Tuckerek bátrak. Mi nem adjuk fel! - Tényleg? - kérdezte Sophie. - Nos, én pedig Dempsey vagyok és a Dempseyk okosak. Nem megyünk vissza addig a pályára, míg az edző le nem hívja a dobót, aki kezdi kikészíteni a harmadik bázis emberét. - Hogy, tessék?! - szólt fel Brittany anyja két sorral lejjebbről. - Bocsánat, Catherine - mondta Phin egy időben azzal, hogy Sophie azt mondta: - Tanítsa meg a gyerekét dobni, mielőtt a pályára kényszeríti! - Amikor Phin a lány felé fordult, hogy az egyetemes Fogd Be! pillantással sújtsa, Sophie még hozzátette: - Nos, nem hinném, hogy a barátai meg-nyomorítása segítene Brittany önbecsülésének. Nézzen rá! Lent a pályán Brittany a könnyeivel küszködött. Ez persze nem akadályozta meg őt abban, hogy dobjon és egy hatalmas nekiveselkedéssel kiütötte az új hármas bázisembert is. - Dempsey akarok lenni! - mondta Dillie. - Micsoda?- kérdezte Phin és Sophie hozzátette: - Nem, nem drágám, te Tucker vagy! Pont olyan, mint apukád. Rendszeresen meg kell védened valakit, vagy nem bírsz magaddal. Csak várd meg, amíg az edző lefegyverzi Brittanyt, és aztán visszamehetsz. Brittany anyja felállt, jelentőségteljesen rájuk nézett, majd levonult a tribünről. - Ide hallgass! - kezdte Phin, de a pályán az edző Brittany előtt térde pelt és a lányhoz beszélt, aki sírdogált, bólogatott és megkönnyebbültnek tűnt. - Igen, a sport remek dolog a kölyköknek! - mondta Sophie, és amikor bejött az új dobó, azt mondta: - Nem is tudom. Ez is elég vadnak tűnik. Phin megrázta a fejét. - Tara Crumb. Az anyja dobóként eljuttatta a gimit az elődöntőkig, az apja pedig velem baseballozott gimiben. - Oké, de vele edzenek? - Minden este - mondta Phin. - Ez itt tud dobni. Eleresztenéd a gyerekemet? Sophie széttárta a karjait és Dillie azt mondta: - Hű, biztosak vagyunk benne? - Óh, az isten szerelmére! - mondta Phin, mire Sophie azt mondta: - Igen! Alaposan megvizsgáltuk a családfát és átmentek. Mehetsz. - Visszaadta Dillie-nek a sapkáját és hozzátette: - De vedd fel a sapidat, tűz a nap odalent. Dillie bólintott és újra elindult lefelé a lelátón. - Világosan látszik, hogy közöd nincs az atlétikához! - mondta Phin. - Világosan látszik, hogy van - mondta Sophie. - Davy és Amy is játszottak. És hidd csak el, ha egy dobó egyiküket is megdobta, az arról koldult. A Dempseyk nem hagyják annyiban! - Ez egy játék, nem háború! - mondta Phin és szemét a lányán tartotta, míg az visszafelé tartott a pályára. - Akkor a lányod miért sebesült? - kérdezte Sophie, de aztán elhallgatott. A tribün aljánál Brittany anyja Liz Tuckerrel társalgott. Miközben Sophie őket nézte, Liz felemelte tekintetét a lelátó tetejéig, és rezzenéstelenül meredt a fiára és a rémálomra, akit elhozott a meccsre. - Itt van az anyád - mondta Sophie Phinnek, aki még mindig Dillie-t nézte. 165

- Tudom. - Ajjaj, most aztán bajban vagy!A férfi hátradőlt és Icarját a korlátra ejtette a lány mögött. Azóta bajban vagyok, hogy veled találkoztam. Ez is csak annak a folytatása. -A pályára hunyorított, amikor Tara eldobta a labdát. - Az ember falra mászik tőled, de megéri. - Óh. Ezt jó tudni. - Sophie igyekezett rá sem nézni Lizre. Amikor Tara a második dobását is elvégezte, és Dillie az öklét belevágta a kesztyűjébe a harmadik bázison, Phin halkan, hogy csak Sophie halhassa, azt mondta: - Koszi, hogy odafigyelsz a gyerekemre! - Részemről az öröm - mondta Sophie. - De az anyámtól próbáld magad távol tartani! - Abszolút! - mondta Sophie, és továbbra sem nézett Lizre. - Aztán később keféld szét az agyam! - mondta Phin, és még mindig a pályát nézte. Sophie szétnézett, hogy hallotta-e ezt másvalaki is. Láthatóan nem; senki nem tartott felé vasvillával. - Azon igyekszel, hogy softballos anyukák feldühödött csőcseléke öljön meg engem? - Nem hallották - mondta Phin. - És a te hibád! Te ülsz ott és kergetsz engem az őrületbe. Sophie lenézett a lucskos blúzára és vörösödő karjaira. - Úszom az izzadságban, és zsémbes vagyok. - Nem számít. - Phin ekkor ránézett, és a mosolya mindenki felé szétsürgönyözte mindazt, amit addig a lánynak mondott. - Mindössze annyit kell tenned, hogy levegőt veszel, és én odavagyok tőled. Sophie érezte, hogy elvörösödik. - Óh. - Nyelt egyet. - Az tuti, hogy később kinéz neked egy kis szex. - Elfordult tőle, mielőtt még ott helyben a férfi ölébe veti magát. Lent a pályán Tara feltartotta az ütőt, Dillie pedig le-föl ugrált a boldogságtól. A lelátó legalján viszont Liz Sophie-t bámulta meredten, cseppet sem boldogan. Phin beállt a farmház elé a meccs után és azt mondta: - Ötig dolgoznom kell, aztán Wes átjön hétre. Ma este későn jövök. - Vagy elmehetnék venni egy könyvet öt és hét között - mondta Sophie, és Phin a szemébe nézett, mire a lány azt gondolta; Óh, uram, tégy magadévá most! - Annak örülnék - mondta Phin. - De te ennél több időt érdemelsz, úgyhogy találkozunk ötkor, de amikor végzek Wes-szel, így is kijövök ide. - Phin lehajolt, hogy megcsókolja, de megdermedt, amikor Sophie hátrébb hajolt és a fejét leheletnyit a hátsó ülés és Dillie felé fordította. - Kinézhetek a hátsó ablakon, hogy megcsókolhasd Sophie-t - mondta Dillie. Sophie Dillie-re mosolygott. - Óh, kicsim, nem akart... - Nézz ki a hátsó ablakon. Dili - mondta Phin, és amikor Dillie hátrafordult, hatalmas csókot adott Sophie-nak. - Ötkor találkozunk - súgta a fülébe, majd újra megcsókolta, és amikor elhajtottak, a lány arra gondolt: De az még hat óra! Idő előtt elindult, és fél ötre Phinnél volt a rózsaszín ruhájában. Phin azzal kezdte: - Mi tartott ilyen sokáig? - Fönt leszek - mondta Sophie. - „Vigyél az ágyba, vagy örökre elveszítesz!” - Elindult a lépcső felé, közben hallotta, hogy Phin kijön a pult mögül, majd hallotta, ahogy a ZÁRVA tábla nekicsapódik a kirakat üvegének. - Tudok ötig várni - szólt vissza, de a férfi már a nyomában volt a lépcsőn. - Én viszont nem! Ám odafönt elővett a hűtőből egy üveg bort. - Nyugodtan ihatsz belőle - mondta Sophienak. - Nem itt vettem a városban - és amikor a lány megkapta a poharát, Phin bekapcsolta a sztereót és Dusty elkezdte énekelni az „I Only Want to Be with You”-t. Sophie elragadtatottan ült fel az ágyon. - Nocsak, Mr. Robinson, el akar engem csábítani? - Mintha az olyan nehéz lenne. Nem. Rákaptam Dustyra. És rád. - A lány felnevetett, és a 166

férfi hosszú percen át nézte, majd azt mondta: - Apám kedvelt volna. - Óh - mondta Sophie. - Mássz beljebb - mondta Phin, és Sophie így tett. A férfi leült és lerúgta a cipőjét. - Szóval milyen volt a napod? - kérdezte és hátradőlt a lány melletti párnán. Sophie odabújt a férfihoz és a borát kortyolgatta. Jófajta bor volt. - A kedvenc pillanatom az volt, amikor az edző kidobta Brittany anyját a meccsről. - Az jó volt. - Phin bólintott. - Arról a részről valószínűleg lemaradtál, amikor Brittany anyja panaszkodott a Kísértés Atlétikai Társaság elnökének, hogy távolítsák el az edzőt. - Óh - mondta Sophie. - És értelmes ember ez az elnök? - Nem más, mint Stephen Garvey. - Óh, Jézusom, tudunk tenni valamit?- Az edző marad - mondta Phin. - Idd a borod! - Lezsíroztad, mi? - kérdezte Sophie és itta a borát. - Ühüm. - Van fogalmad, mennyire szexi, ha valaki jóra használja fel a hatalmát? - kérdezte Sophie és a borospohara pereme fölött nézett a férfi szemébe. - Valóban? - Még jobban bevackolta magát a párnák közé. - Meséltem már arról, amikor megküzdöttem Stephennel, hogy Kísértés új utcalámpákat kaphasson? Sophie letett a borospoharát. - A tiéd vagyok. A férfi rávigyorgott, majd letette a poharát, odahajolt a lányhoz és megcsókolta lassan, majd mikor már a paplan alatt voltak, még mindig lassan mozgott, habár a lány megmondta: Jobb ha belehúzunk kicsit, ha Wes benéz. - A pokolba Wes-szel - mondta Phin. - Maradj kicsit! - Majd megérintette mindenhol, ahol a lány szerette, ha megérintik, és amikor Sophie légzése lelassult a férfi ütemére, a lány is megérintette Phint, és a délután halk nevetéssel, forrósággal és csontig hatoló élvezettel telt. És amikor végül a férfi belehatolt, olyan megfontoltsággal mozgott, hogy a perceket az örökkévalóságig nyújtotta, és a lány vele maradt, a szemébe nézett és hozzásimult a testéhez, benne élt a csókjában, míg annyira elárasztotta a forróság, hogy már ragyogott. Aztán egy örökkévalóság múlva Phin a fülébe suttogta: - Most - és átfordult, hogy a lányra nehezedjen, és a forróság összeolvadt és kitört és Sophie a férfibe kapaszkodott, míg az összes idegszála fellobbant. Amikor már nem remegett a teste, a férfi még mindig a karjaiban tartotta. Reszketett, kifulladva és elcsigázottan. Sophie a férfi vállába temette az arcát, és a vele töltött napra gondolt. A nevetésre, az élvezetre, és az egész természetességére. Annyira biztonságban, kielégülten és jobban érezte magát, hogy még szorosabban tartotta karjaiban a férfit, és mire mindketten elcsendesültek, kimondta neki az igazat: - Szeretlek. A férfi lélegzete, huss, elállt. Hosszú-hosszú idő múltán elhúzódott Sophie-tól, és amikor lemosolygott a lányra, olyan arcot vágott, mintha használt autót próbálna eladni neki. - Hát, köszönöm - mondta. Köszönöm?! - Szívesen - mondta Sophie, és a csalódottság meg az ingerültség szépen áttört a kielégültségén. - Mi a baj veled? - Hova sietsz ennyire? Három hét, és máris dobálózol az elkötelezettséggel. - Ez nem elkötelezettség volt, hanem érzelem - mondta Sophie tompa hangon. - De bizony hogy elkötelezettség volt! - mondta Phin, hasonlóan tompán. - Tudod, hogy megőrülök érted, miért...?...... - Mondd ki az betűs szót, és tudni fogom! - Na és mi lett Dusty dalával? „Nem kell kimondanod, hogy szeretsz” - Nem rajongok a nőci mazochista korszakáért - mondta Sophie. - Ki kell mondanod! Phin felpattant az ágyból. - Tudod, igazad volt, Wes bármelyik pillanatban itt lehet. Valószínűleg fel kéne öltöznünk. - Megragadta a boxeralsóját és elindult a folyosóra és a fürdőszoba felé. 167

- Valami rosszat mondtam? - szólt utána Sophie, de a férfi már a folyosó végére ért, és a lánynak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne vágja a falhoz az ébresztőórát. Rendiben, hülye volt. De hát mikor tényleg szereti Phint! A fantasztikus szex közepe valószínűleg nem a legjobb pillanat, hogy erre ráébred jen, hiszen a fantasztikus szex rendszerint elhomályosítja a nők agyát, de most, hogy már tudta, azt is tudta, hogy egy ideje már így vok. Kimászott az ágyból, felkapta a melltartóját, és elszánta magát, módot talál arra, hogy rávegye a férfit, ismerje el, hogy szereti őt, mert természe tesen így érez, a hülyéje, efelől szemernyi kétsége sem volt. Az lenne a tisztességes, ha elé állna, és rávenné, hogy beszéljen róla, de az imént épp ezt tette, és tessék, mi lett belőle! Szóval ideje, hogy igazi Dempseyként viselkedjen! Ideje, hogy eldobja a lelkiismeretét és a büszkeségét. Ideje, hogy csaljon, hazudjon és megszerezze, amit akar. Leült az ágy szélére és Phin gyenge pontjain járt az esze. Olyan kevés volt neki. Szex. Ingek. Biliárd. Biliárd! Hallotta, hogy a zuhanyzóban elkezd folyni a víz és azt gondolta: Ennek a pasinak annyi. Aztán felöltözött, gyorsan beugrott a fürdőbe, míg Phin még mindig a zuhany alatt volt, majd lement, hogy megmutassa neki, pontosan mivel is van dolga. Amikor Phin kilépett a fürdőből, Sophie már nem volt ott, amitől megkönnyebbülést de bűntudatot is érzett, míg meg nem hallotta a biliárdasztalon egymáshoz koccanó golyók hangját. Újra felvette a nadrágját és az ingét, és rettegő szívvel ment le. A háta közepére se kívánta, hogy magyarázkodnia kelljen, amiért nem szerette vissza Sophie-t, habár fontos volt neki, természetesen, fontosabb, mint bármely más nő, akit valaha ismert, de semmi „szeretlek”, három hét után aztán nem! Sophie-nak teljesen elmentek otthonról? Olyan remek ez a köztük meglévő dolog, és pár év múlva el is kötelezhetik ma gukat, majd talán, amikor Dillie már nem annyira sebezhető és az anyja is hozzászokik Sophie-hoz. Addig meg ellavírozgattak volna, ha figyelnek, nem várnak a másiktól túl sokat, de nem, a lánynak ki kellett mondani! Jézusom, nők! Aztán leért a lépcső aljára és meglátta Sophie-t. Az asztalra hajolt épp, a golyókat állította fel, a „Some of Your Lovin”-t dúdolgatta, irtó szexin nézett ki a rózsaszín ruhácskában, és annak emléke, hogy hol voltak az imént és mit műveltek ott, határozottan enyhítette az ingerültségét. - Hé, te! - szólt Sophie, és megkerülte az asztalt, hogy megcsókolja Phint, minden vita és perlekedés nélkül, és amikor befejezte a csókot és lustán a férfira mosolygott, az visszamosolygott rá. - Mit szólnál egy játékhoz? - kérdezte a lány. - Egy kilenc golyósra van időnk. - Ismered a kilences biliárdot? - kérdezte, és Sophie így felelt: - Mindenki ismeri a kilenceset, habár én természetesen nem vagyok veled egy súlycsoportban. Akarsz játszani? - Igen. - Davy azt mondta, nagyon jó vagy - mondta Sophie. - Próbálj nem nagyon elverni! - Majd visszafogom magam - mondta Phin, és magában azt tervezte, hogy néhány lövést majd szándékosan elront. Tényleg nem igazságos, hogy teljes erőbedobással játsszon vele, ha nem olyan jó, mint ő. A lány újra felmosolygott rá. - Csodás ez az asztal - mondta, és a férfiből végleg elillant minden feszültség, miközben nézte, ahogy a lány a rózsafa oldalakat cirógatja. - De hát veled kapcsolatban minden csodás. Phinben halványan megmoccant a riadalom, de aztán Sophie odajött az asztal végéhez, dákóval a kezében. Olyan állást vet fel, amiből dinamit tal se lehetett volna kibillenteni, erősen megragadta a dákót a hüvelykés két másik ujjával, és lehajolt hogy célozzon, méghozzá 168

tökéletes módon. Phin oldalra döntötte a fejét, hogy jobban lássa a lányt. Tökéletes felállás és a világ legjobb segge egy rövid rózsaszín ruhácskában. Sophie felnézett rá, és még mindig mosolygott. - Akkor játszol? - Aha. - Felkapta a dákóját, és lehajolt, hogy ellője a kezdést eldöntő lövést, de Sophie nagyon közel állt mellette abban a rózsaszín ruhában, így meginogtatta a koncentrációját és el is nyerte tőle a kezdés jogát. - Azt a mindenit! - hüledezett Phin. - Szép volt! - Állítsd fel a golyókat! - Sophie bekrétázta a dákóját, majd, a férfi figyelő tekintete előtt, a mosolya köddé vált, és belökte a hetest a kezdő lökéskor egy olyan bikalövéssel, amely örökre száműzte Phin szókincséből a „cuki” szót. - Azelőtt soha nem mondtam neked - mondta a lány, miután újrakrétázott és megcélozta az egyest. - De szélhámosok generációiból származom. - Valóban? - Phin nézte, ahogy a golyó begurul a lyukba anélkül, hogy hozzáérne a hátsó falhoz. Sophie felegyenesedett és krétázott. - Apám most is szökésben van, mert csalással vádolják. - Lehajolt és újra tökéletes pozíciót vett fel, Phin el is nyomott egy sóhajt. Visszaeső bűnöző. Nagyon. - Belőtte a kettest, és aztán a fehér golyó épp a megfelelő helyen állt meg. Sophie felállt és újrakrétázott. - Aztán ott van az öcsém. - Davy. - Phin nézte, ahogy a lány újra lehajol. - Azzal keresi a kenyerét, hogy átveri azokat, akik átvernek másokat. - Sophie betette a hármast. - Nincsenek épp abban a helyzetben, hogy számon kérjék, így megússza a dolgot, bár meglehetősen sok ember nem kedveli. - Fel nem foghatom, miért - mondta Phin miközben Sophie újrakrétázott. - Amynek volt néhány kisebb összetűzése a törvénnyel, de alapvetően most elég tiszta. - Az jó. - Aztán itt vagyok én - mondta Sophie. Egy gyönyörű stop-lökéssel betette a négyest, és Phin így szólt: - Te. - Igen. - Sophie bólintott és újra krétázott. - Próbáltam elkerülni a végzetem, igyekeztem törvényes útra térni és jó ember lenni. De tudod... Lehajolt a lövéshez, óvatosan célzott, és olyan gyönyörűen lőtt, hogy Phin egy pillanatra egészen megszédült. - ... az nem igazán én vagyok - mondta és felegyenesedett. - Arra születtem, hogy rossz legyek. - A férfi mosolygott. - Ezt tőled tudtam meg. Köszönöm. Phin nyelt egyet. - Szívesen. Aztán Sophie betette a hatost és Phin azt gondolta: Az ördögbe, a végén még megver. Különösen izgató gondolat volt. De mindennek van határa! - Valójában ezt már tudtam a családodról - mondta. - Zane elmondta. A lány ekkorra már krétázott és lehajolt, de ekkor habozni látszott. Tényleg? Phin bólintott. - Úgy tűnt, idegesíti kicsit, hogy engem nem érdekel. - Óh - mondta Sophie és beállította a dákót a nyolcashoz. Amikor elvétette a lökést, az olyan parányi elszámolás miatt volt, olyan leheletnyivel erősebben ütötte meg a golyót, hogy Phin már-már sajnálta. De annyira azért nem, hogy ne lökje be a nyolcast meg a kilencest. Végső soron erről szól a biliárd. Bekrétázta a dákóját és a nyolcasra nézett. A lány nehéz felállást hagyott neki, nem lesz könnyű dolga, de meg tudja csinálni. Lehajolt a lövéshez, de a lány megszólalt: - Van még valami, amit tudnod kell. - Mi az? - kérdezte Phin, és fel sem emelte a fejét. - Nincs rajtam bugyi. - Leült a látómezején kívül, és amikor Phin elfordította a fejét, hogy ránézzen, keresztbe tett lábbal ült és ártatlanul mosolygott rá, kecses, hosszú combjának íve eltűnt a rövid, feszes rózsaszín ruha alatt. - Tulajdonképpen, mint a fantáziádban. 169

Phin dákója megremegett, és a férfi felegyenesedett. - Tényleg azt hiszed, hogy ezzel átejtesz? Sophie vállat vont. - Nézd meg a hátsó zsebed. Jobb belátása ellenére Phin megtette, és érezte benne a nejlon és a csipke sikamlósságát. Előhúzta és meglengette az orra előtt. Határozottan Sophie rózsaszín csipkealsója volt. Vállat vont. - Nagy dolog. - Visszatette a zsebébe és lehajolt a lövéshez, és ekkor eszébe jutott, ahogy a lány az asztalra hajolt, amilyen eleganciával küldte be egymás után a golyókat, amikor megküldte azt a stop-lövést, ami egyszerűen gyönyörű volt, hogy elakadt a lélegzete csak attól, hogy a lányra nézett. Mindezt bugyi nélkül tette. Nyugi, mondta magának. Aztán eszébe jutottak azok a hihetetlen dolgok, amiket az ágyban tett vele Sophie, és életében először komolyan felmerült benne, hogy itt a biliárdasztalon kéne szexelnie. A pokolba a posztóval. Az üknagyapja biztosan megértené. - Még mostanában tervezed ezt a lökést? - kérdezte Sophie, és Phin beállította a lövést, Sophie meztelen fenekére gondolt és mellélőtt. Éppen csak a centi törtrészének törtrészével, de akkor is mellélőtt. - Kicsin múlt - mondta Sophie és felállt. - Ám a biliárd, akár csak a szerelem, nem elnéző sport. - Az asztalhoz lépett, és Phin nézte, ahogy tökéletesen végrehajt egy nehéz lökést, majd beteszi a kilencest azzal a stop-lökéssel, amitől elszorult a szíve. - Magasságos ég! - mondta Wes az ajtóból, mire Phin felnézett és azt mondta: - Tudom. Gyönyörű lövés volt. - Köszönöm. - Sophie óvatosan visszatette a dákóját a tartóba, és miközben ezt tette, Phin végignézett a lány hátán, és szeme elidőzött a ruha-alatt-meztelen fenekén. Tennie kellett valamit, hogy újra némi vért jutasson az agyába. - Beszélnem kell veled fönt. - Nem hinném. - Benyúk a férfi hátsó zsebébe, és kihúzta onnan az alsóneműjét. - Fordulj el, Wes. Wes felvont szemöldökkel nézett a bugyira, majd hátat fordított, Sophie pedig belelépett a bugyiba, és felhúzta formás, kerek fenekére. Phin megszólalt: - Nem, tényleg! Menj fel! - Nem, tényleg, nem tehetem. Ha fölmegyek oda, a végén még elvesztem az eszem, és elkötelezettséget kérek! Szóval, viszlát később. - Sophie elsu hant Wes mellett, az ügyesség és a szex víziójaként, és Phin kifújt egy kis levegőt, ahogy elhaladt mellette. - Lemaradtam valamiről, ugye? - kérdezte Wes, miután a lány elment. Phin a dákójára támaszkodott, az ajtót bámulta, ahol utoljára látta a lányt, akinek rózsaszín ruhája beleégett a retinájába. - Tudtam! Tudtam az első pillanatban, hogy megláttam. Az ördög cukorkája! - Mi? - Alaposan elbánt velem. - És biliárdban is megvert - mondta Wes az asztalra nézve. - Épp erről beszélek! - mondta Phin. - Évekbe fog telni, mire ezt kiheverem. - Csak biliárd - mondta Wes. - A premier után elmegy kedden. Szedd össze magad! Beszélnem kell veled. Phin nem sok ügyet vetett rá, inkább újrajátszottá a fejében Sophie stop-lökését. Aztán újrajátszottá a testét az ágyában. Aztán eszébe jutott, hogy minden este beszélnie kellett a lánnyal, meg ahogyan kiállt Dillie-ért a meccsen, és ahogyan nevetett, és ahogyan minden egyes alkalommal, amikor a szemébe nézett, hevesebben dobogott tőle a szíve, és tudta, hogy nem csak a szexről szól a dolog. Még csak nem is a biliárdról. - Phin? - kérdezte Wes. - Azt hiszem, el kell, hogy vegyem feleségül - mondta Phin. - Dillie szereti. Olvasni megtaníthatnám. Működhet a dolog! Wes megrázta a fejét. - Összezavarta az agyadat a biliárd. Még csak három hete ismered. Várd meg, míg elmúlik a játék hatása, és gondold újra! 170

- Rendben - mondta Phin és újra Sophie stop-lökésére gondolt. Már csak azért is muszáj volt őt szeretni! - Clea megszerezte Robot - mondta Wes Phinnek a könyvesbolt verandáján üldögélve. Azt mondogatta neki, hogy csak Zane áll az útjukban. Meggyőzte a srácot, hogy szerelmes belé. - Akárcsak apucit - mondta Phin. - Szuper hagyományai vannak a Lutz fiúknak. - Odaadta neki a mobilját, és aznap éjjel Zane után küldte őt azzal az instrukcióval, hogy hívja fel, ha Zane bármilyen bajba kerülne. Azt mondta Robnak, hogy Zane részeg, és ha a folyóba esik, megfullad. - De Rob nem vette az adást. - Nem, hála az égnek. Követte Zane-t vissza Garveyékhoz, aztán Zane ott ragadt, így Rob felhívta Rachelt a mobilon, hogy menjen és találkozzon vele ott. Phin hitetlenkedve ráncolta a homlokát. - Miért...? - Azt gondolta, hogy Zane rástartol Rachelre, aki kiabálni fog, és majd kijön Stephen, és az egésznek vége lenne. Robról van szó, ne feledd. Nem viszi keresztül a dolgokat. Amiért mind hálásnak kell lennünk. Aztán Rachel gázsprayt fújt Zane-re és belökte a folyóba, Rob meg elvitte a lányt a Tavernába, Zane pedig visszamászott az ösvényre, és találkozott valakivel, akinél pisztoly volt. - Wes felsóhajtott. - Az alapján, amit ki tudtam húzni Amyből a holttestről, jobban be lehet lőni a halál időpontját. Zane élve és meglövetlenül esett a vízbe kilenc negyvenötkor. Amy visszajött a Tavernából és felment valamivel tíz után, de te meg Sophie... hangosak voltatok, így lement a stégre hűsölni kicsit, és ott ráta lált Zane-re. Azt mondja, nagyjából fél tizenegy lehetett. - Negyvenöt perc - mondta Phin. - Van valakinek alibije? - Neked meg Sophie-nak - mondta Wes. - Rob és Rachel a Tavernában voltak. Leo L.A.ben. Hildy és Ed is rendben van. Phin felvonta a szemöldökét. - Hildy és Ed? - Pornót néztek Ednél - mondta Wes. - A rendőrségi munka feltár egy csomó dolgot, amit az ember nem akarna tudni. - Akkor marad...? - Frank, aki nem ment haza. Georgia, aki egyedül volt otthon, miután hazavitted. Az anyád, aki az alvó Dillie-vel volt otthon. Stephen, aki otthon volt, de aki nem egy szobában alszik Virginiával. - Jesszusom, szegény fickó - mondta Phin, de aztán eszébe jutott Virginia. - Vagy annyira mégsem? - És Clea, Amy meg Davy - mondta Wes. - Ezek közül egyikük sem találja a pisztolyt, ami a házaikban kellene, hogy legyen. Mindegyikük be tudott menni Sophie hálójába, hogy elrejtse ott a pisztolyt, amit megtaláltunk, ami, különben, azóta már Cincinnatiben van ballisztikai vizsgálaton. - Davy és Amy nem tettek volna fegyvert Sophie matraca alá - mondta Phin. - Amy talán - ellenkezett Wes. - Hozzá van szokva, hogy Sophie viszi el helyette a balhét. És jó esély volt arra, hogy az a pisztoly soha nem kerül elő. De engem Davy érdekel igazán. - Nem gondolom, hogy Davy Dempsey gyilkos lenne. - Megfeledkezel Cleáról. Szeretők voltak öt évvel ezelőtt, míg Clea nem dobta a srácot Zane miatt, és én még most is érzek ott némi feszültséget. Mi van, ha azt mondta Davynek, hogy hibát követett el, és hogy visszamegy hozzá, ha Zane eltűnik? - Davy Dempsey nem gyilkos! - ismételte Phin. - És ha úgy döntött is, hogy az lesz, nem lőné vállon az áldozatát egy játékpisztollyal. - Hacsak nem tudta, hogy az áldozatának szívproblémái vannak - mondta Wes. - Mert akkor okos dolognak tűnik. Nem ítélhetik el gyilkosságért, de mégis elérheti, hogy a másik 171

meghaljon. Ez épp elég körmönfont Davyhez. Igazság szerint, annyira körmönfont, hogy kezdem azt hinni, csak Davy lehetett. - Mit fogsz tenni? - kérdezte Phin. - Tovább kutatok - felelte Wes. - Megvárom a ballisztikai jelentést a pisztolyról Sophie ágyában. Szemmel tartom Davy Dempseyt. Imádkozom egy csodáért. - Remek munkát végzel! - dicsérte Phin. - Ja, és még valami - mondta Wes, és Phin megfeszült a hangja tónusa miatt. - A pisztoly Sophie ágyában az apádé volt. A legrosszabb az, gondolta Phin, hogy ez egyiküket sem lepte meg. - Nem akarok tudni erről! - Ez még nem jelenti azt, hogy ezzel lőttek rá Zane-re - mondta Wes. - Nem, de ez az a pisztoly, amivel bemártották Sophie-t - mondta Phin. - Beszélnem kell az anyámmal. Amikor Phin hazaért, Liz az előcsarnokban várt rá a dühtől fújtatva. - Most meg mi van? - kérdezte, mire az anyja ráförmedt: - Elvitted Dillie softball meccsére! - Igen - mondta Phin, és körbenézett a lánya után, de Liz felvilágosította: - Nincs itt. Átvittem Junie-hoz, hogy nyugodtan tudjunk beszélni. - Remek - mondta Phin. - Betetted apa pisztolyát Sophie matraca alá. Egy csőre töltött fegyver, Sophie matraca alá. Meg is ölhetted volna! - Feltételezem, ezt ő mondta neked - válaszolt Liz merev arccal, me lyet a bejárati ajtó foglalt keretbe. - Hazudik. Megpróbálja tönkretenni ezt a családot, te meg hagyod neki. Választanod kell! Ha továbbra is összejársz vele, nem élhetsz tovább az én tetőm alatt. Nem engedem, hogy tönkretedd ezt a családot egy kis szex miatt! - Nem a szexről szól - mondta Phin. - És nem én teszem tönkre a családot, hanem talán te. - Válassz! - mondta Liz és Phin így szólt: - Igazad van. Különben is már ideje volt. A nő arca kisimult és elmosolyodott. - Tudtam, hogy meg fogod... - Összepakolom a holmimat, és még ma kiköltözöm a könyvesbolthoz... - Nem - mondta Liz meggyötört arccal. - Mire számítottál? Holnapra kiürítem az egyik szobát és visszajövök Dillie-ért és a dolgaiért. - NEM - mondta újra Liz de Phin közölte vele: - Abbahagyhatnád, hogy sikoltozod nekem a „nem”-eket. Ez a te ötleted volt. - Ha el kell költöznöd, csak hogy együtt lehess azzal a..... - Vigyázz mit mondasz! Liz nagy levegőt vett. - ...azzal a nővel, az a te hibád, de Dillie-t nem viszed magaddal. Nem vagy képes arra, hogy... Phin tett még egy lépést az anyja felé, és így már fölé tornyosult. - Elképzelésed sincs, hogy mire vagyok képes, amikor a lányomról van szó - mondta halkan. - Ne akard megtudni. - Ostobán viselkedsz! - vádolta Liz. - Te pedig úgy, mint egy sárkány - mondta Phin és Liz hátrébb lépett, mintha arcul csapták volna. - Ne zaklasd többé Sophie-t. Holnap eljövök Dillie-ért. - Azzal sarkon fordult, felment a lépcsőn, hogy bepakoljon, és vissza sem nézett. Phinnek és Sophie-nak egész vasárnapjukba beletelt, hogy kipakolják a könyveket az egyik hálószobából, abból, amelyik a tornyos sarokban volt széles ablaküléssel, mert Sophie amellett kardoskodott, hogy Dillie imádni fogja, és amikor végeztek, mindkettejüket por és izzadság fedte a légkondicionáló ellenére. - Dillie teljesen meg fog veszni ezért a szobáért - mondta Sophie és letörölte a homlokáról az izzadságot, egy koszcsíkot hagyva azon. Óvatosan Phinre nézett. - Ha már a megveszésnél 172

tartunk, anyád hogy fogadta mindezt? - Nagyjából úgy, ahogyan várni lehetett - mondta Phin, és próbált nem gondolni az anyjára. - Vagyis egyáltalán nem jól. Mit szólnál egy zuhanyozáshoz? - Feltételezem, két személyre szóló lenne - mondta Sophie. - Hogy spóroljunk a vízzel. - Phin a lány után nyúlt, és pontosan tudta, milyen érzés lesz, ha Sophie hozzásimul, és ettől csak még jobban kívánta. - Meg a szex miatt. Gyere ide. - Hogy mit fel nem adok miattad! - Sophie elindult a férfi karjai felé. -A privát zuhanyzást, a régi klasszikus matracokat, pénzt, a jó híremet... - Vagyis nem veszítesz semmi olyat, amire valóban szükséged lett volna. - Lemosolygott a lányra, ahogy az közelebb bújt hozzá, és ekkor felfogta, mit is mondott Sophie. - Milyen pénzt? A lány zavartan nézett fel rá tágra nyílt szemmel. - Pénzt? Phin Sophie vállára tette a kezét, mérges volt a lányra, de ezzel együtt is szerette. - Sophie, ide hallgass, ha tudod, hol van Zane pénze... - Óh, nem tudom - mondta Sophie, és habozás nélkül a férfi szemébe nézett, nyilvánvalóan igazat mondva. A férfi csípőjére csúsztatta a kar jait, és közelebb húzta magához. A lány teste az övé mellett nagyon jó érzés volt, de annyira nem, hogy elvonja a figyelmét. - Ami a zuhanyzást illeti...- Ami a pénzt illeti - folytatta Phin. - Kinek a pénze és hol van? Sophie felsóhajtott. - Az anyádé, és a bankszámláján van. Aznap, amikor kijött a farmra, megpróbált megvenni engem. De ez már két hete volt, szóval... - Megvenni téged? - Phin hitetlenkedve nézett le a lányra. - Ki az ördögnek képzeli magát? - Liz Tuckernek - mondta Sophie. - Csak védeni próbál téged. Nos, akkor lezuhanyozhatok? Volt valami a hangjában; túl gyorsan beszélt. - Nem. - Phin elirányította az ablaküléshez, és az ölébe húzta. - Van még valami. Nem érdekel, mi az, mindent megbocsátok, de tudni akarom az egészet. Sophie elhúzódott tőle. - Nem tettem semmit! Menj és bocsáss meg valaki másnak! Phin összerándult. - Bocs. De nem mondasz el nekem mindent. Mi mást művelt még az anyám? - Nem tudom - mondta Sophie és felállt. - Aznap láttam utoljára, istenre esküszöm. Most pedig megyek zuhanyozni. Ha jönni akarsz te is, rendben van, de meztelen és nedves leszek, veled, vagy nélküled. A férfi követte a fürdőszobába, továbbra is gyanakvóan, de amikor Sophie levette a ruháit, Phin úgy döntött, hogy várhat a vallatásával, míg mindketten újra tiszták és kielégültek lesznek. Egy órával később Phin az ingét gombolta az ágya szélén ülve, és igyekezett megfejteni, mi az, amire nem tud rájönni az anyjával és a pénzzel kapcsolatban. A második gombnál megdermedt és azt gondolta: Diane! - Megvette Diane-t, igaz? - kérdezte Sophie-t, mire Sophie felhúzta a rövidnadrágját és visszakérdezett: - Honnan tudhatnám? - De ezt gondolod! - Viszont gyakran tévedek - mondta Sophie. Phin Diane-re gondolt és Dillie-re, meg az egész szörnyű zűrzavarra. - Istenem! - Már vége - mondta Sophie és odalépett hozzá, - Bármi történt is valójában, nem számít. Már vége. Phin köréfonta a karjait és azt gondolta: Nincs vége! Két nő állt a családja és ő közé, és az első halott volt. A családi értékek elvileg nem járnak halállal. - Mi az? - kérdezte Sophie. - Haza kell vigyelek - mondta neki és felállt. - Ideje egy kis családi csevelynek Tuckeréknál. 173

Phin az íróasztalánál ülve talált az anyjára a légkondicionált irodájában a Dombon. Bólintott, amikor a fia belépett, majd újra visszatért az íróasztalához és a hallgatásával büntette Phint. - Megvetted Diane-t - mondta Phin, mire az anyja megdermedt, de nem fordult meg. Phin odalépett hozzá, megragadta a széke hátát és körbefordította azt a kerekein, hogy meg tudja fogni az anyja karját. - Phin! - Mennyi? - kérdezte az anyja fölé hajolva. A nő összeszorította az ajkait, merev arccal ült, és Phin annyit várt, hogy az már óráknak tűnt. - Ötvenezer - bökte ki végül az anyja. Phin felegyenesedett. - Nem rossz. És ez mire szólt, az első évre? Az anyja bólintott. - Amennyiben távol tartja magát tőlem és Dillie-től? Az anyja újra bólintott. - De autót vett magának - mondta Phin. - Új ruhákat, meg bútort a folyóparti házba. Mennyi idő alatt vert a fenekére? - Ostoba volt - mondta az anyja keserűen. - Hála istennek, Dillie a mi eszünket örökölte. - Jelen pillanatban a te eszedet megkérdőjelezem - mondta Phin. - Tényleg azt gondoltad, hogy békén hagy majd minket évi ötvenezerért? Miközben itt él Kísértésben? Nem ő volt az egyetlen, aki ostoba volt. Liz megvonaglott. - Úgy volt, hogy elköltözik. Amint felgyógyult volna Dillie születése után, el kellett volna költöznie. - És erre mégis hogyan akartad rávenni? - kérdezte Phin. - Kinek képzeled magad? - Az anyád vagyok! - csattant fel Liz. - Gondodat viseltem. Az a hárpia tönkretett volna! Amíg veled volt végig gyötrődtél. - Megvetően mér te végig Phint. - Lehetetlen vagy a nők dolgában. Diane egy pénzéhes kis ringyó volt, most meg ez a... - Vigyázz mit mondasz!- Phin hangja áthatolt a köztük lévő távolságon. - Nem akarhatod, hogy újra válasszak! - Az egész város erről beszél! - mondta Liz remegő hangon. - Hogy az a nő ölte meg Zanet. Megtalálták a pisztolyt az ágya alatt... - Mi? - kérdezte Phin. Hogy az ördögbe került ez ki a pletykák közé? Liz bólintott. - Nem ismered azt a nőt. Megölte... - Ágyban volt velem - mondta Phin. - Wes leszűkítette a halál beáll tának időpontját negyvenöt percre, és ő mindvégig meztelenül feküdt mellettem. Hol hallottad ezt a baromságot?- Virginia mondta - felelte Liz. - De mindenki tud róla. Most pedig őt véded... - Most az egyszer meghallgatnál? - kérdezte Phin. - Ahelyett, hogy fröcsögöd rám az üldözési mániád? Liz megfeszítette az állkapcsát. - Nem vagyok paranoiás! Szükséged van rám. Megszabadítottalak Diane-től. Megmentettelek. - Csak azon tűnődöm, mennyire tettél szabaddá - mondta Phin, és anyja acélos tekintetét nézte. - Akkor halt meg, amikor Dillie három hónapos volt. Akkortájt fogyhatott el a pénze. Visszajött kérni még? - Igen - mondta Liz látható megvetéssel, és ekkor felfogta, mivel gyanúsítja a fia, mert felkiáltott: - Nem! - Te lökted le a lépcsőn? - kérdezte Phin, és szíve mélyén rosszul volt. - Végignézted, ahogy elvérzik? Zane megtudta? Ezért lelőtted? Liz felállt. - Odaadtam neked az egész életemet, és ezt mondod nekem. - Én nem kértem az életed - mondta neki Phin keserűen. - A sajáto mat akartam. Mint ahogyan Diane és Zane is valószínűleg azt akarták. - Nem én öltem meg őket - mondta Liz. - Baromi nagy véletlen egybeesés. Anya. - Sarkon fordult, hogy elmenjen. - Nem szeretném, ha magyarázkodnom kéne emiatt. 174

- Wes-hez mész? - kérdezte mögüle Liz, érzelemtől mentes hangon. - Nem — mondta Phin és nem volt hajlandó visszanézni az anyjára. -Még mindig te vagy az anyám. Csak maradj távol Sophie-tól! - Nem én öltem meg Diane-t, Phin! - mondta Liz. - Tényleg véletlen volt. Ezúttal kissé megremegett a hangja, és Phin visszafordult. - Emlékszel, amikor nemrég a megyeházán azt mondtad, bármit megtennél értem? Liz bólintott. - Ne tedd! Megfordult és kisétált az anyja házából, le a Dombon egész a könyvesboltig, és meg sem állt, míg a biliárdasztalhoz nem ért. Gyönyörű darab volt, masszív és mégis elegáns, lenyűgöző hagyo mánnyal maga mögött. Épp, mint a családja. Valójában nem hitte, hogy az anyja embereket ölt. Lehet hogy elborult az elméje az apja halála óta, de nem volt gyilkos. Odabent még mindig bujkált benne egy emberi lény, egy hideg, megrögzött emberi lény, de attól még ember. Nem vált szörnyeteggé, amikor nem nézett oda. - Óh, istenem - mondta és lerogyott az asztal szélére. Nem vált azzá. Az anyja nem! És az anyja most próbálta Sophie-ra kenni Zane halálát. Phin felállt, odament a telefonhoz és feltárcsázta Hildy Mallow-t. - Hildy? - szólt a telefonba, amikor a nő felvette. - Van a számodra egy terjeszteni való pletykám. - Én nem terjesztek pletykákat! - mondta Hildy kimérten. - Ezt a pletykát fogod! - mondta Phin. - Valaki azt híreszteli, hogy Sophie ölte meg Zane-t. - Hallottam - mondta Hildy. - Nem tűnt valószínűnek, de az emberek furák. - Ágyban volt velem - mondta Phin. - Egész idő alatt. Mondd el mindenkinek! - Óh - mondta Hildy. - Rendben. Az anyád nem fog neki örülni. - Helyes - mondta Phin. - Mondd el neki elsőként. Amikor Sophie hazaért, Amy már várta. - Hol voltál? - kérdezte. - Szükségem van... - Szerezd meg magad - mondta Sophie és felment. Amy ment utána. - Mi van veled? Csak a véleményedre voltam kíváncsi a videónk kábeltévés vágásával kapcsolatban. - Szedd ki belőle az összes szexet és sípold ki a káromkodásokat - mondta Sophie. - Ezután engem nem érdekel. Én Phin és Dillie miatt aggódom. Ők... - Na persze - mondta Amy. - Phin és Dillie. Sophie a hangja hallatán felnézett a húgára. - Féltékeny vagy! Amy vállat vont. - Szerintem csak a család... - Ezért hívtad fel Brandont - mondta Sophie. - Nem kedveled, de inkább szeretnéd, ha vele lennék, mert tudod, hogy ő nem érdekel. De Phin... - Nem érdekel, mit művelsz a polgármesterrel - mondta Amy. - Annyit kefélhetsz vele, amennyit csak akarsz! - Akkor Dillie az, ugye? - kérdezte Sophie. - Csak egyetlen gyerek lehet az életemben, méghozzá te. Amy szeme megtelt könnyekkel. - Amy, én mindig itt leszek neked, de többé nem a tiéd az életem. - Nem, most már az övék! - Amy szipogott. - Hát, nem gond. Tudok vigyázni magamra. Ami azt illeti, nem tudsz. - Sophie igyekezett mosolyogni, hogy elvegye a szavai élét. Bárcsak bocsánatot kérnél Wes-től és visszaszereznéd. Olyan pasasról beszélünk, aki nem elég, hogy megjavíttatta a menő napszemüveged, de még menőbbé tette. És adott neked egy állítható zuhanyrózsát, amit tisztességtelen célokra használsz, amióta csak megérkeztünk. 175

Lehet, hogy ő az egyetlen férfi a világon, aki megért téged, és aki megadja neked mindazt, amire szükséged van, mielőtt még tudnád, hogy szükséged van rá, De feladod őt egy pornófilmért? Gyerünk már, Amy! - A karrieremről van szó, Sophie - mondta keményen Amy. - Ez egy házi videó, Amy - vágott vissza Sophie. - Egy amatőr, videó ként megjelenő pornófilm. Te nem vagy Róbert Rodriguez. Nőj fel és vedd észre, mi számít az életben! Amy sarkon forduk és már ott sem volt. Amikor Davy pár perccel később feljött a lépcsőn, megkérdezte: - Mi ütött Amybe? - Phint és Dillie-t választottam - mondta Sophie. - Gonosz dolog volt a részemről? - Nem - mondta Davy. - Rég ideje volt, hogy jobb terved legyen annál, hogy „Feláldozom az életem a felnőtt öcsémért és húgomért.” Reges rég ideje volt. - Na és veled mi van? - kérdezte Sophie. - Nekem is megvan a magam terve - mondta Davy vigyorogva. - Minden a legnagyobb rendben lesz. - Amy életében nem - mondta Sophie, és Davy mosolya elhalványult. - Rendben lesz - mondta, de a hangja nem tűnt túl magabiztosnak. Ekkor a fények villódzni kezdtek, és Davy így szók: - Óh, szuper, megint bedugta az összes számítógépes cuccot! Nem mondtad neki, hogy...? - Számtalanszor! - mondta Sophie és felkelt, hogy lekiabáljon a lépcsőn. - Amy? Ki fogsz égetni egy... Odalent elaludtak a lámpák. - ... biztosítékot. - Megcsinálom - mondta Amy hűvös hangon a lépcső lábánál. - Mennyire lehet bonyolult, ha te is meg tudod csinálni? Hallották, ahogy kivágja az alagsori ajtót és ledübörög a lépcsőn. - Tudod, ráférne egy pofon - mondta Davy. - Elkényeztetett kölyök. - Csak megbántódott - mondta Sophie. - Ó... A lámpák a pillanat töredékére felgyulladtak, majd egy ropogó hangot hallottak, és újra kialudtak. - Amy? - szók le Sophie. - Amy? - Davy lerohant a lépcsőn, Sophie-val a nyomában. - Valaki meglazított egy drótot a biztosítékos dobozban - mondta Wes, amikor Phin visszajött a kórházból. - És vizet locsolt a padlóra. így állított neki csapdát. - Nem neki - mondta Phin komor hangon. - Nem Amy cseréli a biztosítékot. Ő nem végez ilyen alantas munkákat. Ő a művész. - Szinte még ki se mondta, máris szörnyen érezte magát, mert eszébe jutott Amy sápadt kis arca a kórházi ágyon. Az ujjait bekötözték az égések miatt, a fejét leborotválták, hogy összevarrják a sebet, ami akkor keletkezett, amikor a töltés hátravetette, neki a régi fémasztalnak. - Sophie-nak - bólogatott Wes. - Volt tegnap egy névtelen hívásom. Valaki azt gondolta, pisztoly lehet Sophie ágya alatt. - Lenyomoztad? - A megyeházáról jött - mondta Wes. - A világon bárki lehetett az. Most meg ez. Valaki nagyon el akarja tenni Sophie-t láb alól. Phin lehunyta a szemét. - Nem tudom elképzelni anyámat, amint besettenkedik az alagsorba, hogy meglazítson egy drótot. Vagy hogy pisztolyt tegyen egy olyan ágy alá, amiről tudja, hogy én is aludni fogok benne. - Az anyád... zaklatott, hogy elköltöztél - mondta Wes. - Rettentően. - Majd csak túljut rajta - mondta Phin. ~ Szóval bemész a kórházba meglátogatni Amyt? Wes elfordult, ezért még hozzátette: - Hívott téged. Mondtam neki, hogy nyomozol a baleset 176

ügyében, és hogy majd később beugrasz, hogy beszélj vele. - Látni akar? - Nagyon úgy tűnt - mondta Phin. - Kiütötték belőle a merszet, és egész éjjel bent kell maradnia a kórházban. Jó alkalom lenne ez arra, hogy beszélj vele. Wes ráförmedt; - Azt hiszed, hogy ilyenkor Zane haláláról faggatnám? - Úgy értettem, kettőtökről - mondta Phin. - Holnap elmegy a premier után. - Olyan hamar kiengedik? - Csak ma éjszaka lesz megfigyelés alatt. Menj és látogasd meg! - Talán - mondta Wes. - És Sophie...?- Sophie ma este velem lesz. - Azt gondoltam, hogy Dillie... - Velem és Dillie-vel lesz - mondta Phin. Wes felvonta a szemöldökét. - Az anyád... - Menj és látogasd meg Amyt! - ismételte Phin. - Az anyámról meg majd én gondoskodom. Amikor másnap Wes hazahozta Amyt a kórházból, Sophie már kitakarította az egész házat, összepakolta a holmijukat és teletankolta az autót. - Ha nem akarsz ma este elmenni a premier után, maradhatunk - mondta Sophie, mire Amy azt felelte: - Ahogy te akarod - és felment az ágyába. - Majd még este visszajövök - mondta Wes Sophie-nak. - Amy jól van, csak kicsit ideges a videó miatt. De amikor Sophie felment, hogy benézzen a húgához, helyette Davyt találta ott, aki a bőröndjét pakolta. - Elmész? - Van egy hely, ahol ott kell lennem, és valaki, akivel el kell rendeznem néhány dolgot. Lecsukta a bőröndje tetejét és kulcsra zárta. - Har vard vigyáz rád, valószínűleg jobban, mint én tudnék. Végső soron ő hazai pályán van. - Nem hiszem, hogy... - Amy jól van, Clea elment, szóval szerintem a problémáid... - Clea elment? - Egy órával ezelőtt - mondta Davy. Hangja könnyed volt, arca azonban komor. - Szóval ezért mész el? - Sophie rosszul volt. - Ugye nem vele mész el? Vissza akarod kapni? - Túl sokat kérdezel. - Davy leült mellé, és átkarolta. - Idehallgass: menj hozzá a polgármesterhez, tartsd meg a kutyát, és élj boldogan, amíg meg nem halsz ebben a házban! Ez az, amit akarsz. Felejts el engem meg Amyt, és mindent bele! - Csak így? - mondta Sophie. - Próbáltad? - kérdezte Davy. Sophie haloványan elmosolyodott. - Nos, valójában igen. Jól helybenhagytam a polgármestert biliárdban. - Jó kislány - mondta Davy. - Azzal, hogy nem volt rajtam bugyi - mondta Sophie. - Még jobb! - mondta Davy. - Csak nem hiszem, hogy ennyi elég lenne ehhez - mondta Sophie. - Azt pedig biztosan tudom, hogy a ház ettől még nem lesz az enyém. - Van egy ajánlatom a számodra - mondta Davy és Sophie így szólt: - Remélem valami jó. Átvered a nővéred. - Nem - mondta Davy. - Ez egy ígéret. Maradj itt, menj hozzá a polgármesterhez és megszerzem neked a házat! Sophie pislogva nézett rá. - Van háromnegyed millió dollárod? - Soha ne kérdezd az embereket a pénzükről! - mondta Davy. - Nem udvarias! Zane bankkönyve. Sophie elhűlt. - Honnan szereztél háromnegyed millió dollárt? - Sophie... - mondta Davy és felcsillantotta rá a Dempsey-mosolyt. Sophie felsóhajtott. 177

Hívj az óvadékért, ha elkapnak. - A hozzáállásoddal semmi gond - mondta Davy és puszit adott a nővére arcára. - Ne menj vissza Cincybe, maradj itt! Hétfőre meglesz az adásvételi szerződés. Felkapta a bőröndjét, de Sophie utána szólt: - Várj! - és Davy elkapta, mikor a lány a karjaiba repült. - Nagyon, nagyon vigyázz magadra! - suttogta az öccse fülébe, és nem tette hozzá, hogy különösen Cleával, Davy pedig szorosan ölelte, és azt mondta: - Csakis a te kedvedért, mindig vigyázok! - Aztán újra adott neki egy puszit, és már ott sem volt. Aznap éjjel Phin épp megragadta a kocsikulcsait, amikor Sophie bekopogtatott a könyvesbolt hátsó ajtaján. - Azt hittem, úgy volt, hogy érted megyek - mondta Phin és beengedte. - Amy az őrületbe kerget - mondta Sophie. - Wes-re hagytam. Őt különben is jobban szereti, mint engem. - A férfi dereka köré fonta a karjait, mire Phin magához húzta, és megcsókolta a feje tetejét. - És Amyvel ellentétben te nyugodt vagy - mondta Sophie a férfi ingébe bújva. - Szeretem, ha ilyen egy férfi. - Ez mostanában nehezebben ment - mondta Phin. - Dillie Jamie Barclaynél van. Nem akarsz feljönni és az ágyamból tévézni? - Nem is tudtam, hogy van tévéd - mondta Sophie. - A sportcsatornán szerda esténként biliárd megy - mondta Phin. - Akkor hát természetes, hogy van tévéd. Sophie felpolcolta a párnákat az ágy végében, míg a férfi kinyitotta a szekrényt, amiben a tévéjét tartotta, és Kísértés kábelcsatornájához kapcsolt. Amikor megfordult, a lány már kényelmesen hátradőlve várt rá és pazarul nézett ki, még akkor is, ha újra a khaki rövidnadrág volt rajta. - Kapok popcornt? - kérdezte és Phin a konyhai órára nézett, majd azt mondta: - Öt percünk van és kezdődik. De kaphatsz mást. - Hű, azta, öt teljes perc! - Sophie szeme elkerekedett. - Ez az, ami kell nekem, egy pasi, aki bírja szuflával! Phin elnyúlt mellette az ágyon. - Még mielőtt elfelejtem, A Prizzik becsülete. Megpaskolta az ágyat. - „Ihol, ni az Orientálón!” - Ezt meg hogy találtad ki? - Amy segített - mondta. - Megkérdeztem, amikor a kórházban volt. Na persze azt nem tudta, mire fogom felhasználni. Sophie felnevetett és megcsókolta, és a férfi elveszett a lány puhaságában és a szája forróságában. - Érdekes, hogy szóba hoztad - mondta Sophie és még jobban odabújt Phinhez. - Ma átmentem Hildyhez, és vittem neki néhány Dove jégkrémet köszönetképpen, amiért megmentett a stégen, és volt nála egy balladás könyv. - Remek - mondta Phin és lehajolt, hogy megcsókolja, közben a karját a lány feje alá csúsztatva. - És benne volt a „Julie Ann” - mondta Sophie és kitért a férfi elől, hogy leállítsa. - És szerintem nem jól ismered. Phin felemelte a fejét. - Rosszul ismerném? A nagyanyám éveken át énekelte nekem azt a dalt. Azt akarod mondani, hogy a nagyanyám tévedett? - Az utolsó sor - kezdte Sophie határozottan -, úgy szól, hogy soha nem találták meg Juliet, és soha nem találták meg a medvét. - Így van - mondta Phin. - Szóval mindketten eltűnnek - mondta Sophie. - Így van - mondta Phin. - Szóval szerintem elég patriarkális feltételezés, hogy a medve elkapta Julie-t. - Sophie egy 178

kissé elfordult a férfitól, és a párnák alá csúsztatta a kezét. - Szerintem Julié kapta el a medvét. - Na persze - mondta Phin és ekkor érezte, hogy valami hideg rácsattan a csuklójára, amit a lány a feje mögé tett, és amikor felült, látta, hogy Sophie odabilincselte őt az ágy fejtámlájához. - Wes-től kaptam kölcsön - mondta. - De ma éjjel vissza kell neki adnom. Phin egyszer megrántotta a bilincset, és közben valami nagyon pánikközeli szállta meg. Ez nem vicces. Kérem a kulcsot. Sophie törökülésben ük az ágyon és megrázta a fejét. - Nem. Most határozottan Julie Annen a sor. Phin lehunyta a szemét. - Legalább annyit mondj, hogy nálad van a kulcs! - Hát persze, hogy nálam van a kulcs. - Érezte, hogy Sophie közelebb hajol, majd érezte, hogy elkezd dolgozni az inggombjaival. - Sophie, nem hiszem, ho... - kezdte Phin, de ekkor a lány ujjai végigcirógatták a hasát, minden izomszála megfeszült, és inkább befogta. Kigombolta a nadrággombját, és halkan, lassan azt mondta: - Engedd, hogy olyan orgazmust adjak neked, amiért nem kell megdolgoznod - mire a férfi belenézett Sophie barna szemébe és azt mondta: - Csak a kulcsot el ne veszítsd! - A lány felnevetett, megcsókolta a hasát, és aztán Phin már meg is feledkezett a kulcsról, a gyilkosságról, úgy általában Kísértésről, és megadta magát Sophie hűvös, kutakodó ujjainak és forró, éhes szájának. Negyed órával később elégedetten bámulta a plafont, és az áldásait számolgatta, melyek mostanra számosnak tűntek, amikor meghallotta, hogy valaki dörömböl a földszinti ajtón. Sophie felült mellette, és Phin is ugyanezzel próbálkozott, csakhogy rá kellett döbbennie, hogy még mindig az ágyhoz van bilincselve. - A kulcsot... - kezdte, és ekkor meglátta, hogy a lány döbbenten néz el mellette a tévére. - Mi az? - kérdezte és a lány azt felelte: - Az nem a jó film. Ez a Dédelgetve. Phin megfordult és Robot látta meg a képernyőn meztelenül, amint a szintén meztelen Clea után nyúl, és hallotta, amint azt mondja: - „Határozottan rajtakapás-fantáziád van.” Phin megdermedt, ahogy a párbeszéd elérte. - „Rengeteget fogunk szexelni nyilvános helyeken.” - mondta Rob. -”Tudod miért?” - „Nem” - mondta Clea és elnyúlt a kamera előtt. - „Mert tetszik neked” - mondta Rob, Clea után nyúlt, és a vágás után egy szemcsésebb filmen vonagló testeket láttak, és Sophie feljajdult: - Óh, istenem, ez a Szexi húsos combok! A dörömbölés erőteljesebb lett lent a földszinten, és Phin odafordult Sophie felé és azt mondta: - Add már a kulcsot! Sophie felkapta azt az éjjeliszekrényről, és remegő kézzel kinyitotta a bilincset, miközben Phin nézte, ahogy a film annyira ráközelít a testekre, hogy már szinte meg se lehetett mondani, melyik testrészt mutatják. Szinte. Phin felugrott az ágyból, és felkapta a nadrágját. - Hívd fel West a farmon és mondd meg neki, hogy találkozzon velem a kábelcsatornánál! - Ez nem a mi filmünk! - mondta Sophie, ahogy megragadta a telefont és beütötte a számokat. - Ez Leo filmje, istenre esküszöm! - Baromira nem érdekel, Sophie - mondta Phin. - A gyerekem nézi ezt! A kép visszaváltott Rob meztelen testére, amint azt mondja a meztelen Cleának: - „A lelked olyan, mint egy dugóhúzó.” - Phin... - Sophie hangja elhak, és ekkor a kép váratlanul sötétre váltott, majd eltűnt. Vagy a tévé romlott el, vagy valaki beviharzott a kábelcsatornához és lekapcsolta azt. Phin másik csatornára váltott, és egy szőke tinit látott, amint épp alaposan elagyabugyál egy vámpírt. A tévéje rendben volt. 179

Az élete azonban romokban hevert. - Sajnálom - suttogta Sophie. - Hát még én - mondta Phin, és lement, hogy beszéljen az ingerült polgárral, aki az ajtaján dörömbölt.

180

Tizennegyedik fejezet

Rachel gyötrelembe süppedve ült Leóval szemben Kísértés egyetlen bisztrójának asztalánál, miközben Leo felvette a szemüvegét és végignézte a nyugtát, amit a pincérnő az imént adott át neki a Visa kártyájával együtt. Indulni készült. Vissza fog menni L.A.-be, őt pedig hagyja itt ragadni Kísértésben. És a csudába is, Rachel szerette őt. Ez volt az egészben a leg rosszabb. Nem is az, hogy itt hagyja Kísértésben, bár az is épp eléggé fájt. A baj az volt, hogy elhagyja őt. Hogy nem szerette őt. Egyáltalán nem értette a dolgot. Azon egyetlen mennyei alkalommal a lány megcsókolta őt, a -férfi pedig gondját viselte, amikor Rachel később felkereste Wes-t, de ennyi történt, és most készül elmenni, Rachel pedig borzalmasan érezte magát. Leo megnézte az óráját. - A film negyed órája kezdődött - mondta a lánynak. - Milyen hosszú? - A tiszta változat? Úgy fél óra lehet. - Rachel előrehajolt. - Leo, vedd már észre, hogy itt vagyok! Leo felsóhajtott. - Tudom, hogy szeretnél eljönni L.A.-be, kölyök. - Nem vagyok kölyök - mondta Rachel. - Jól dolgozom. Gyorsan tanulok. Ostoba vagy, hogy nem viszel magaddal. - Akkor lennék ostoba, ha magammal vinnélek. - Leo aláírta a nyugtát és zsebre tette a Visát. - Még ha feltételeznénk is, hogy apád nem jönne utánam egy puskával, azzal töltenem minden időmet, hogy rád vigyázok. Maradj csak itt és élj normális életet! - Nekem nem kell a normális élet - mondta Rachel. - Ha normális életet akarnék, azt tettem volna, amit anyám akart, és hozzámennék Phinhez. - Phinhez? - Leo összeráncolt szemöldökkel nézett rá. - Phin nem való hozzád. - Tudom - kezdte Rachel, majd elhallgatott, amikor észrevette, hogy valaki áll az asztaluknál. - Maga az a fickó, aki a filmet csinálta? - kérdezte a férfi vörös ábrázattal. - Nem - mondta Leo. - Miért? - Mert bárki csinálta is, az egy kibaszott perverz, csak ezért - mondta a pasas. - Tessék? - kérdezte Rachel. - Gyerekek is nézik ezt a mocskot - mondta a pasas és mérgesen meredt Leóra. - Biztos benne, hogy nem maga az az alak? - Teljesen - mondta Leo jámboran. - Nos, örülhet, hogy ma este elhozta vacsorázni a lányát, ahelyett, hogy azt a szemetet nézné vele... - Mennünk kell - mondta Rachel és felkelt. - A lányomma? - értetlenkedett Leo, de Rachel odahajolt és odaszólt: - Most, Leo! Leo nézte, ahogy a pasas kimért léptekkel távozott. - Ő nem a lányom, maga idióta! - Leo! - Szóval a rossz filmet adták le, mi? - mondta Leo és Rachel így felelt: - Azt hiszem, a régi Dédelgetve került adásba, a helyett, amit tisztára vágott Amy. Azonnal beszélnem kell Sophie-val! Leo az asztalra ejtette a szalvétáját. - Rendben. De akkor is hallani akarom... 181

- Most - mondta Rachel és kirángatta a bisztróból. - Zacskóba tettem a felvételt és elküldtem Cincinnatibe - mondta Wes két órával később, amikor Phinnel végre egyedül voltak a könyvesboltban. - Talán találunk rajta ujjlenyomatot. Phin megrázta a fejét. Nem hitte volna, hogy ember lehet ennyire fáradt. Sok erejét felőrölte, hogy ennyi üvöltöző lakossal kellett foglalkoznia. - Phin - mondta Wes. - Idefigyelj! Meg kell tudnunk, ki vitte el a felvételt. Keresztül-kasul, oda-vissza megsértett minden műsorszórási törvényt, de mi elkapjuk! - Képtelen vagyok gondolkozni - mondta Phin. - Egész éjszaka a megmagyarázhatatlant magyaráztam. Honnan az ördögből került elő ez a videó? - A farmról - mondta Wes. - Amy szerint Leo vágta össze azt a videót, amit ők csináltak. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy több változat készült. - Szóval bárki vitte is el a videót, tudta, hogy melyikkel okozhatja a legnagyobb kárt. Phin érezte, hogy a dühe nőttön-nő. - Valaki a farmon... - Nem feltétlenül - mondta Wes. - Amy azt mondta, hogy amikor Rachel meglátta, mit tett Leo a filmjükkel, elvette a kazettát és azt írta rá, hogy „Mocsok, mocsok, mocsok” vörös filccel. Bárki, aki le akarta járatni a filmet, biztosan azt választotta volna. - Szóval valaki kiment oda és válogatott a videók közt... - Nem - mondta Wes. - Valaki kiment oda és elvitte az összes videót. Amint elkezdődött a film, Amy elrohant megnézni. Eltűnt az összes, még a dokumentumfilm is, amin dolgozott. Valaki beparkolt az autójával, míg mi mind a kórházban voltunk ma reggel és elvitte őket mind egy szálig. - Kicsoda? - kérdezte Phin, de ahogy kiejtette ezt a száján, már tudta is. - Stephen elérte, hogy a filmet a te személyedhez kapcsolja - mondta Wes. - Ez nagy előrelépés neki, hat héttel a választás előtt. Hat nappal előtte jobb lett volna, de a hat hét sem olyan rossz. És ő az egyetlen, aki szerintem bármit is nyer ezen. Phin Sophie-ra gondolt. Ő is nyert a dolgon valamit - legalábbis azon, hogy megcsinálta az átkozott filmet. Phin visszahallotta a saját hülye szavait Rob szájából, és idiótának érezte magát. - El akarsz jönni velem Stephenhez? - kérdezte Wes. Phin Stephen önelégült, vörös fejére gondolt, a fájdalom kitisztult és a dühe fókuszt nyert. - Igen! - Gondoltam - mondta Wes. Stephen nyitott ajtót nekik és próbált ártatlan képet vágni, de ettől csak még önelégültebbnek tűnt. - Láttam a tévében a premiert - mondta Wes-nek. - Döbbenetes volt. Erősen bízom benne, hogy... - Felejtsd el, Stephen - mondta Phin és becsörtetett mellette a nappaliba, ahol Rachel a kanapén ült nyilvánvaló kínok közt. - Te tudtál az egészről! A szoba túlsó végén Virginia felnézett a telefon mellől, amit addig szorongatott és lehalkította a hangját. Szokás szerint terjesztette a tudnivalókat. Mindeközben Stephen méltatlankodni kezdett. - Hogy érted azt, hogy tudtam róla? Gondolod, ha tudtam volna, hogy ez a fajta undorító pornográfia kerül a város lakosainak szeme elé... - Felejtsd el, Stephen - mondta Wes. - Itt csak olyan szavazók vannak, akik tudják, mi történt valójában. Rachel felkapta a fejét. - Mi történt? Sehol nem találtam Sophie-t, hogy megtudjam. Az nem a mi filmünk volt...- Kisasszony, neked senimi közöd nem volt ahhoz a filmhez - mondta Virginia a telefon mellől. - Én is dolgoztam a filmen! - mondta Rachel. - Büszke vagyok arra a filmre, de ez a film 182

nem az én filmem volt. Virginia azt mondta a telefonba: - Mennem kell - és letette. - Semmi közöd nem volt ahhoz az undorító filmhez, úgyhogy ne tégy többé úgy, mintha lenne. - Nem csak úgy teszek, keményen dolgoztam rajta - mondta Rachel és Virginia a lányára szegezett ujjal mondta: - Elég! Már így is elég bajt okoztál, de mostantól az a lány leszel, akinek neveltelek. Férjhez mész, megállapodsz, és rendes asszony leszel! - Virginia szeme Phinre tévedt. - Hozzám nem jön feleségül! - mondta Phin. - Bizony, hogy nem! - mondta Stephen. - Te vagy a felelős ezért a pornóért, amit szerte Kísértésben láthattak, és megrontod... - Stephen - mondta Wes. - Megmondtam. Fejezd csak be a beszédeidet! Itt mindenki tudja, hogy te cserélted ki a videókat... - Apu? - szólt Rachel. - Ez a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottam... - kezdte Stephen. - ... és elküldjük Cincinnatibe a törvényszékieknek. Ha más nem, az ujjlenyomatok rád bizonyítják a dolgot. - Akkor ki kell várnunk a végét, és meglátjuk, nem igaz? - mondta Stephen, önelégülten, mint mindig, mire Phin felszisszent: - Bassza meg! Letörölted az ujjlenyomatokat mielőtt lejátszottad, igaz? - Phin! - kiáltott fel Virginia, és amikor Stephen azt mondta: - Nos, éppen ilyesfajta beszédre számítottam egy olyan embertől, aki összeáll azokkal a kurvákkal, akik ezt a szemetet csinálták - Phin megragadta Stephen torkát és a falhoz vágta a férfit. - Ami Sophie-t illeti - mondta Phin és a dühtől remegett a hangja. - Kicsin múlt, hogy meg nem ölted, te rohadék, és azért még nem számoltam veled... - Fogalmam sincs, miről beszélsz - hörögte fulladozva Stephen tágra nyílt szemmel. - Belökted a folyóba, ahol majdnem megfulladt - mondta Phin, és még szorosabban fogta Stephen torkát. Rachel ugyanakkor kiáltott fel: - Apu! - mint amikor Wes is megszólalt: Engedd el, Phin! - Bántottad őt! - Phin keményebben szorongatta Stephen torkát. - Mostantól fogva velem keménykedj, te szemétláda, ne Sophie-val, és ne a városlakókkal, ne mutass pornót a gyerekeknek, csak hogy lejárass, megértetted? Ez kettőnk dolga! Stephen nem mondott semmit, de elkékült, és Phin hallotta, hogy mögötte Wes nyugodt hangon azt mondja: - Beteg, kisebb, mint te, és idősebb is. Nem éri meg. Engedd el, vagy eltöröm a karod. Phin belenézett Stephen alattomos, ostoba, kék arcába, és eszébe jutott mindaz, amit Stephen megúszott, mert senki nem küzdött meg vele, mert nem küzdöttem meg vele, mert fontosabb volt a nyugalom, mert túl lusta voltam... Wes keményen felrántotta Phin bal karját hátulról, és a fájdalom beléhasított a vállába. Egyszerre engedte el Stephent és fújta ki a benntartott levegőt. - Köszönöm - mondta Wes, elengedte Phin karját, és Stephen a földre csúszott a fal mentén, a lila érdekes árnyalatában játszva. - Áú - mondta Phin és hátrahúzta a vállát. - Rossz lett volna, ha megölöd - mondta Wes. - Érthető, de rossz. - Stephenre nézett, aki a padlón próbált levegőt keríteni a tüdejébe. -A „kurvás” rész nem volt okos húzás, Stephen. Többé ne tedd! Phin a karját dörzsölte és nézte, ahogy Stephen a levegővétellel küzd. - Nos, legalább a rövid távú élvezet nagyszerű volt! - Lehajolt és hal kan odasúgta Stephennek: - Ha valaha újra bántani próbálod Sophie-t, hagyom Wes-nek, hogy minden csontomat eltörje, mielőtt elengedlek. - Nem bántottam azt a nőt! - mondta reszelős hangon Stephen. - Nem támadok nőkre. 183

Elment az eszed? Tartóztasd le bántalmazásért, Wes! Megőrült. Majdnem megölt! - Én nem láttam semmilyen bántalmazást - mondta Wes. - Csupán két férfit láttam egy felfűtött vita hevében, de... - Nos, a családom látta. - Stephen talpra kecmergett. - Rachel... - Elhallgatott, amikor észrevette, hogy Rachel már nincs a szobában. - Jobban teszed, ha szerzel egy ügyvédet! mondta Phinnek. - Nagy bajban vagy. Virginia a szoba túlsó feléből meredt rájuk rettegve. - Rettenetes em ber vagy - mondta Phinnek. - Soha nem engedem, hogy a lányom hozzád menjen! - Hát, legalább ez a kedvem szerint alakul! - Phin újra Stephen felé fordult. - Belökted Sophie-t a folyóba, elloptad azt a videót, és pornót játszottál le egy nyilvános tévéállomáson. Szerezz inkább magadnak ügyvédet, te rohadék!- Semmit sem tudsz bizonyítani! - mondta Stephen. - Nem löknék egy nőt sehova! - Őszintén sértettnek tűnt, hogy Phin ilyesmit feltételez róla, és Phin mérgesen meredt rá. - És bizonyosan nem mutatnék pornót Kísértés jóravaló polgárainak. - Már megint kezdődik - mondta Wes. - Stephen, szükségünk van a többi videóra! Ha visszaadod a többi anyagukat, nem hiszem, hogy a nők vádat emelnek, de... - Senki nem emelhet ellenem vádat semmiért! - mondta Stephen. - Nincs bizonyítékotok. És legutóbb, amikor néztem, még bizonyíték kellett ahhoz, hogy letartóztassanak valakit, így aztán... - Stephen - mondta Phin csendesen. - Sophie átjött egy este, amikor figyelted őket a stégen filmezés közben, és valaki belökte őt a folyóba. Pont itt, a te birtokod végén. - Stephen elhallgatott és Phin alaposan megnézte magának. - A folyó magas volt és Sophie majdnem belefulladt. Ha nem lenne benne annyi küzdés, meghalt volna. - Erről nem tudok semmit - mondta Stephen óvatosan. - De azt tu dom, hogy azok az emberek, akikkel te összeszűrted a levet, ők készítet ték ezt a pornográf filmet, ami nyilvánvalóan megszegi Kísértés filmes rendeletét... Phin nem figyelt rá tovább, és Wes azt mondta: - Jól van, Stephen, gyakorold csak a beszédedet, aztán holnap beszélünk. - Azt akarom, hogy tartóztasd le Phint! - mondta Stephen, de Wes azt felelte: - Nem, dehogy akarod. Ha ugyanis letartóztatom, el kell magyaráznia, miért esett neked, és akkor az emberek fejébe talán beférkőzik a gondolat, hogy te vetítettél pornót a gyerekeiknek, csak azért, hogy megválasszanak. Stephen mogorván nézett. - Ez nevetséges! - Nem az - mondta Wes. - Ez az igazság, és ez a legszörnyűbb dolog, amit tudok rólad. Hány ember gyereke ült a tévé előtt, hogy megnézze Kísértést a filmen? Te tervelted ki az egészet. Képes vagy bármire, csak hogy megválasszanak. Téged és a te családi értékeidet. - Nem én tettem - mondta makacsul Stephen, de a szeme félresiklott és Phin feladta. Amikor újra az autóban ültek, Wes azt mondta: - Ha még egyszer rátámadsz egy lakosra a szemem előtt, eltöröm a kibaszott karod és aztán a fejeddel folytatom. - Jogos - mondta Phin. - Viszont senki más nem jut eszembe, akit meg akarnék támadni, úgyhogy valószínűleg nem lesz ebből gond. - Ráadásul nagyjából el is játszottad minden létező befolyásomat az ügyben Stephen felé folytatta Wes. - Vádat emelhet bántalmazás miatt, tudod, és az helytálló lesz. Szóval nem egészen vagyok abban a helyzetben, hogy nyomást gyakoroljak rá a videó ügyében. - Sajnálom - mondta Phin. - De azért valamit kiderítettünk. - Igen - mondta Wes. - Nem ő lökte be Sophie-t. - De akkor ki? - Phin Sophie-ra gondolt és a filmre, de félrelökte a gondolatokat, mert azok túl fájdalmasak voltak. Újra végiggondolt mindent, amit Sophie a folyóról mondott nekik. Azt mondta, valaki nagyon erősen meglökte. - Ki más tenne ilyet? - Most megfogtál - mondta Wes és beindította az autót. - Felveszem a tennivalóim listájára, 184

azok mellé, hogy „Tudd meg, ki lőtte meg Zane-t és próbálta árammal agyoncsapni Sophie-t” és „Próbáld lefülelni Stephent, amiért pornóval korteskedett”. Jézusom, nagyon szarul végzem a munkámat! - Nem, ez nem igaz - mondta Phin. - Csak épp peched van. Wes visszaállt az útra és a rendőrőrs felé indult. - Nem szívesen hívom fel rá a figyelmed, de neked is. - Hát igen, azt hiszem, ezzel le is húzhatom a rolót mint polgármester. - Phin hátradőlt, megdörzsölte a vállát és arra gondolt, milyen remek volt torkon ragadni Stephent. - Kösz, hogy olyan sokat vártál, mielőtt leszedtél róla. - Részemről az öröm. Tudod, ez az egész nem Sophie hibája volt, ez Leo verziója volt. Biztosan nagyon dühös az egész miatt. Elég keményen dolgozott ezen a filmen. Phin újra felidézte, amint a képernyőről a saját párbeszédét hallja vissza. - El se tudod képzelni, mennyire keményen. - Lemaradtam valamiről? - Le. - mondta Phin. - És továbbra is le leszek maradva? - Továbbra is. Wes felsóhajtott. - Jól van, ám legyen. - Beállt a könyvesbolt elé. - Kifelé. Dolgoznom kell. - Dolgoznod? Elmúlt tizenegy. Menj haza! - Úgy látszik, nem én vagyok az egyetlen, aki nem vágja a dolgokat - mondta Wes. - Menj csak és búslakodj! Nekem dolgom van. - Várj egy percet! - mondta Phin, de Wes az ajtóra mutatott, így Phin kiszállt és hagyta, hogy a barátja elhajtson. Jól van. Mindegy. Nem búslakodott, csak épp az egész jövőjét kilőtték alóla, és nem volt senki, akin levezethette volna az ingerültségét. Wes elhajtott, az anyja valahol épp harakirit követ el, Garveyék kétség kívül az eljövendő polgármesteri győzelmet ünnepelték épp. Ed pedig valószínűleg jelenleg a Szexi húsos combok egy példányát próbálja megszerezni a pornógyűjteményébe. Meg aztán ott volt Sophie. - Bassza meg - mondta, és hátrament a könyvesbolt hátuljához az autójáért. Wes-nek igaza volt. Dolga van. Például magyarázatot követelni. Például megkérdezni a lányt, mi az ördögöt képzelt, mit művel. Például bűntudatot ébreszteni benne mindazért a pokoli felfordulásért, amit maga mögött hagy. Ha Sophie azt hiszi, hogy elszámolás nélkül elhagyhatja a várost, akkor egyáltalán nem ismeri őt. Rachel a motelszobájában talált Leóra, pakolás közben. - Hála az égnek! - mondta. - Megérkezett a fuvarom a reptérre, és el ebből a városból. Az a fickó az étteremben csak a kezdet volt. Hallottad azokat a fazonokat az előtérben? Nem hiszem, hogy valaha láttam volna ennyi ember dühöngeni soft-pornó miatt. Képzeld csak mi lenne, ha megtudnák én miféle dolgokban utazom. - Tudják - mondta Rachel. - Lemaradtál arról a részről. Apám kicse rélte a videókat és a város a Szexi húsos combok-at nézte meg. - Óh - mondta Leo. - Hát. Akkor is, csak egy film volt. Túlreagálták. - Felejtsd el őket - mondta Rachel. - Ők már a múlt. Gondolj a jövőre! Leó óvatosan nézett a lányra. - Elég nyugodtnak tűnsz ezzel az egésszel kapcsolatban. Rachel a falnak támaszkodott és vállat vont. - Rendben lesz minden. Most mindenki tajtékzik, ami jót tesz nekik, mert nem sok minden történik Kísértésben, szóval így legalább van mit csinálniuk. Nem rossz emberek, nem fogják magukat Sophie-ra vagy másra vetni, és ha valaki mégis elvesztené az eszét és megpróbálná, Phin és Wes rendet teremtene. - Kétlem, hogy Phin rendet fog teremteni - mondta Leo. - Abból ítélve, ahogy azok az 185

emberek beszélnek odalent, már el is veszítette a következő választást. Rachel vállat vont. - Majd feldolgozza. Szereti Sophie-t, és megtartja, történjék bármi. Phin ilyen szempontból nagyon elszánt. A szerelem ilyesmit hoz ki az emberből. - Elkapta Leo tekintetét és összerándult. - Igen. - Leo lecsukta a bőröndjét. - Nos, én készen állok. Ha akarod, hívok egy taxit, hogy ne kelljen neked... - Nem - mondta Rachel, és a fején áthúzva megszabadult a ruhájától. Leo tett egy lépést hátra. - Rachel, hagyd abba! - Tudom, hogy azt hiszed, elhagysz engem. - Rachel felszegte az állát, hogy ne remegjen, mert az elrontaná a különben mesés látványt, amit a Victoria's Secret vörös csipkéiben nyújtott. - De nem fogsz! Én vagyok a legjobb dolog, ami valaha történt veled, Leo. És ezt szakmailag is gondolom. Idefelé úton megálltam, és beszéltem Sophie-val, és kidolgoztuk az egészet. Kitaníthatsz, hogy én irányítsam azt az új vanília pornó szekciót. - Nagy levegőt vett. - Szerintem Rachel Filmeknek kéne hívnod, és a logó lehetne egy macska, ami olyan, mint az oroszlán a Leo Filmeknél. És én meg tudnék csinálni egy csomó promóciót, amit te nem, mert én nő vagyok. Sophie szerint ez remek ötlet. - Rachel... - Én okos vagyok, Leo - folytatta Rachel. - És gyorsan tanulok. Sophie is mondta. Rengeteget fogok tenni érted, tudod? Leo felnézett a plafonra. - Beszélhetnénk erről úgy, hogy fel vagy öltözve? - Nem - mondta Rachel. - Mert le is fogok veled feküdni. Tudom, hogy nem akarod megtenni, de veled az az egyetlen csók is jobb volt, mint szexelni bárkivel, akivel valaha szexeltem, és most eljöttem a többiért. És aztán elmegyünk L.A.-be és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. - Összehúzott szemmel nézett a férfira. - Ha azt hiszed, kevesebbel beérem, akkor nem ismersz engem. Leo lehunyta a szemét. - És te ismersz, Leo! - Elindult felé, miközben a férfi szeme továbbra is csukva volt. Habár nem egészen annyira, amennyire ismerni fogsz. Sophie a veranda hintáján várakozott, amikor Phin autója begördült a farmra. Bármit tesz is, akármennyit üvöltözik is, el fogja fogadni. Megérdemli. Amikor feljött a veranda lépcsőjén és leült a lány mellé, megállította a hintát. Sophie maga alá húzta a lábait, és csak ült ott, felfüggesztve a levegőben, és nem volt benne biztos, hogy hányadán is áll a férfival, vagy hogy hányadán is szeretne állni. - Dillie látta? - kérdezte, és Phin azt felelte: - Nem. Jamie Barclay anyja igen gyorsan bánik a távirányítóval. - Nem a mi filmünk volt. Leo verziója volt. Elvitte a miénket, és por nót tett bele. - De pornófilmet forgattatok, nem? - kérdezte Phin és kibámult az udvarba. Sophie-ban felmerült, hogy nekiáll elmagyarázni, mi az a vanília pornó, de arra jutott, hogy reménytelen volna. - Igen. Nem olyat, mint ez volt, a miénk nem volt hard-core, és jó is volt, de igen. - És felhasználtad a dolgokat, amiket az ágyban mondtam - folytatta Phin. - Igen - ismerte el Sophie. - El is tűnődtem, miért vagy olyan könnyen kapható mindenre - mondta Phin. Kutatómunka volt. - Nem - tiltakozott Sophie. - Azért voltam ilyen könnyen kapható, mert te annyira jó voltál. - Ezzel ne is próbálkozz! - intette Phin. - Elfelejtetted? - kérdezte a lány. - Kezdetben nem annak indult, ami most van. Csak egy játék volt, emlékszel? Julie Ann és a medve a stégen? Azt gondoltad, csak egy egyéjszakás kaland vagyok. - Nyelt egyet. - És én azt gondoltam, hogy veled könnyű lesz megszegni 186

néhány szabályt. Fel sem merült bennem, hogy megírom azt az első jelenetet, amíg haza nem mentél aznap éjjel. És nem hittem, hogy valaha megtudod. Nem tudtam, hogy valaha fontos leszel. Phin lehunyta a szemét. - De nem hagytad abba. Amikor már tudtad, hogy nem csak egyéjszakás kaland voltunk. - Már rég abbahagytam - mondta Sophie. - Már mielőtt Stephen rajta kapott minket a konyhában. Mielőtt még több lett belőle annál, hogy csak szórakozgattál velem. - Sophie, soha nem volt csak szórakozgatás. - Hát, ezt sosem mondtad nekem. - Sophie érezte, hogy kezdi elveszteni a hidegvérét. Viccelődsz, laza maradsz és nem éled bele magad, és nekem bűntudatot kéne éreznem, amiért nem ismertem fel a mély érzelmi átélésed? - Nem kellene elárulnod az embereket, akikkel lefekszel - mondta Phin. - Mire rájöttem, hogy lehet valami, amit elárulhatok, már túl késő volt - mondta Sophie. És Amynek is tartoztam vele. És nem hittük volna, hogy valaha is bárki megtudja. És senki nem is tudja, téged és Amyt leszámítva. És most eltűnt az összes videó. Semmi nem maradt a sok munkánkból. - Felszegte az állát. - Szóval megúsztad a dolgot. - Akkor miért van mégis olyan érzésem, mintha még mindig fuldokolnék? - érdeklődött Phin. Egyszer sem fordult a lány felé, hogy ránézzen, és Sophie nem bírta tovább. Keményen ráütött a vállára, mire Phin odafordult. - Mit akarsz tőlem? - kérdezte. - Bocsánatkérést? Sajnálom, nagyon sajnálom. Azt akarod, hogy semmisítsem meg a videókat? Eltűntek. Azt akarod, hogy bűntudatom legyen, hogy szenvedjek? Ezt teszem, tényleg. De tudod, neked is részed volt ebben. Soha nem mondtad, hogy „Sophie, fontos vagy nekem, Sophie, ez fontos nekem.” Soha nem mondtad, hogy „Szeretlek.” Emlékszel, mit mondtál, amikor én kimondtam szombaton? Azt mondtad: „Köszönöm.” Phin elfordult tőle és Sophie elismételte: - „Köszönöm.” Nos, ezzel világosan jelezted, hogy milyen rettentően számít neked a kapcsolatunk szentsége. Micsoda arrogáns alak vagy! - Várjunk csak egy percet - mondta Phin. - Miért ordibálsz velem? Sophie felállt és Phin belekapaszkodott a láncba, ahogy a hinta meglódult. A lány azt mondta: - Mert te tízszer többször árultál el engem, mint én téged. Tudtad, hogy számítok neked, de nekem erről nem szóltál, most meg kijössz ide megsebzetten, és azt mondod, hogy több volt ez egyszerű játszadozásnál, és hogy nekem ezt tudnom kellett volna? - Én csak annyit mondtam - felelte Phin csendesen -, hogy nagyjából alapvető szabály, hogy az ember nem tárja a nyilvánosság elé, amit a szeretője privátban mond neki. - Hogy érted azt, hogy „privátban”?! - Sophie az udvar felé lendítette a karját. - Nem voltunk privátban. A stégen döntöttél a hátamra. Egy lámpát vágtál a falhoz, csak hogy ne kelljen kettesben lenned velem. Megdugtál egy autóban, az egész csak játék volt. Erre most megváltoztatod a szabályokat, és azt akarod, hogy bűntudatom legyen? Nos, nem lesz, tessék. Meggondoltam magam. Az egész a te hibád. - Az én hibám? - Phin felállt. - Az én hibám. Ez nagyon vicces. - Óh, remek. - Sophie bólintott. - Akkor most felháborodhatsz, visszamehetsz a városba és játszhatod az urat holnap a tanácsülésen, lekezelhetsz mindenkit és arra gondolhatsz, micsoda mázlista vagy, hogy nem vagy együtt egy olyan irracionális nőszeméllyel, mint én, mert nyil vánvalóan te vagy az aki, higgadt, és irányít és... - Sophie, fogd be! - Phin a veranda oszlopának támaszkodott, és fáradtabbnak tűnt, mint amilyennek a lány valaha látta. - Annyira távol állok az irányítástól, hogy azt hiszem, semmi nem maradt az életemből. - Nos, akkor tégy valamit az ügy érdekében ahelyett, hogy ott állsz önelégülten - mondta Sophie. - Olyan sok labdával törtél előre, hogy észre se veszed, hogy egy meccs zajlik előtted. - Tudod, tudtam jól, hogy az ördög cukorkája vagy - mondta Phin, mintha egyáltalán nem figyelt volna a lányra. - Amint megpillantottalak, tudtam, hogy a vesztem leszel. Te és az a 187

száj. Sophie felszegte az állát. - Én pedig tudtam, hogy te egy városi fiú vagy, akinek csak az jár a fejében, hogy az erényemre törjön, és aztán megríkasson. - Várt, hátha a férfi tesz valami csípős megjegyzést az erényére, de Phin mindössze a fejét rázta. - Az ösztöneinkre kellett volna hallgatnunk - mondta, majd elindult lefelé a veranda lépcsőjén. Sophie értetlenül meredt utána. - Akkor meg minek jöttél ki ide? - szólt utána. Önigazolásból? Megerősítésnek? Bosszúból? Miért? - Nem tudom - mondta és feltépte a kocsiajtót. - De az hétszentség, hogy nem kaptam meg. - Nos, most fordult elő először, hogy kijöttél ide, és nem kaptad meg, amit akartál - kiáltott utána Sophie. - Ami engem illet, rég ideje volt, hogy üres kézzel menj haza. A férfi egy pillanatig ott állt a nyitott kocsiajtóban, majd megkérdezte: - Tudod, hogy ki lökött a folyóba? - Micsoda? - Sophie hitetlenkedve nézett rá. - Miről beszélsz? Épp egy veszekedés kellős közepén tartunk. - Amikor Phin csak tovább várt, azt mondta: - Már milliószor elmondtam neked, nem tudom. - Mert nem Stephen volt az - mondta Phin. - Ami azt jelenti, hogy valaki más vadászik rád. - Bárki lehet az - mondta Sophie. - Az egész rohadt város utál engem. Phin megrázta a fejét. - Nem, nem utálnak. A legtöbbjük egyáltalán nem is ismer, azok pedig, akik igen, kedvelnek. Senki sem akarna megölni téged. - A mai után majd akarnak - mondta Sophie. - Óh, szerintem leginkább rám koncentrálnak, hála Stephennek. - Phin komornak tűnt a holdfényben. - És te különben is elmész. Rám vár a muzsikaszó. Mégpedig nem Dusty Springfield, édesem. Legyen szép életed! - Majd beszállt a kocsiba, becsapta az ajtót, beindította a motort, és ezzel elfojtott minden más hangot, amit esetleg a lány mondhatna, azt például, hogy: Gyere vissza, és játsszuk le ezt a meccset, te rohadék! Miután elment, Amy kijött a verandára és átnyújtott Sophie-nak egy Dove jégkrémet. Sophie elvette tőle és követte a húgát a hintához, ami alól Lassie mászott elő, most, hogy abbamaradt az ordibálás. - Ennek nincs még vége, ugye tudod? - kérdezte Amy. - Talán mégis - mondta Sophie és igyekezett nem szipogni. - Akkora merev egy tahó, hogy talán mégis. - Ugyan - mondta Amy. - Csak próbál rájönni, mi lelte. És hogy mihez kezd a darabkákkal. Vissza fog jönni. Ebben olyan, mint mi. Megszerzi, amit akar. Pár percig csendben ringatóztak, majd Sophie megszólalt: - És téged nem zavar? Phin meg én? - Nem. - Amy a fejét rázta. - Davynek igaza volt. És Wes is kedveli őt, úgyhogy biztos rendes alak. , - Mit mondott Wes a videóról? - Nem sokat. - Amy beleharapott a jégkrémébe. - Az engedély része egyáltalán nem érdekelte. Ki akarja deríteni, ki cserélte ki a videókat és vetített le pornót Kísértésnek, és el akar kapni valakit a Zane-re lövésért, lehetőleg Cleát vagy Davyt. Nem tudom, miért lett az ő megszállottjuk, de biztosra veszi, hogy tudnak valamit. - Mindketten elmentek, tudod? - mondta Sophie. - Clea még Davy előtt lelépett. Szerintem még Robtól sem köszönt el. Szóval csak mi maradtunk. Amy bólintott. - Itt maradok veled a holnapi tanácsülésig. Aztán elmegyek L.A.-be. Hacsak le nem tartóztatnak bennünket, amiért megszegtük az engedélyt. Sophie megállította a hintát. - Mi? Wes azt mondta, nem lenne nagy ügy, és visszajöhetnénk a farmra. Azt mondta, ö meg Phin találnának rá megoldást, mert az egész engedély valószínűleg alkotmányellenes volt. De 188

azt is mondta, hogy itt kell maradnunk, amíg ezt el nem intézik. Azt mondta, csütörtökig. - Phin nem fog nekem semmit elintézni - mondta Sophie. - Pedig én voltam eddig az egyetlen élő Dempsey, aki nem ült még dutyiban. - Apu annyira büszke lesz - mondta Amy. - Ez megnyugtató - mondta Sophie és egy percig hintázott. - Phin mondott még valamit. Azt mondta, hogy nem Stephen volt az, aki belökött. - És honnan szedte ezt az infót?Sophie megrázta a fejét. - Nem tudom, de biztos volt benne. És ő gyűlöli Stephent, szóval, ha ráfoghatta volna, megtette volna. De akkor ki volt? - Ennek semmi értelme - mondta Amy. - Lefogadom, hogy Stephen cserélte ki a videókat. Ha rád vadászott... - Miért vadászna rám? - kérdezte Sophie. - Phin van az útjában. Amy megállította a hintát. - Szóval tényleg valaki más volt? - Bárki volt is, jó nagyot lökött rajtam - mondta Sophie lassan. - Aztán végignézte, ahogyan beleesem a folyóba, és elsodor a víz. Valakinek nagyon utálnia kellett engem, hogy ezt megtegye. Szóval ki volt az? - „Néha egy kicsit mind megőrülünk” - idézett Amy. Sophie Lizre, Phinre és Dillie-re gondolt, összezárva, amint egymást tépik. - Ennek vége kell, hogy szakadjon - mondta. - Legalább ezt helyre teszem, mielőtt elmegyek. - Ugye nem mész el az anyjához? - kérdezte Amy. - Muszáj - felelte Sophie. - Meg akar ölni.

189

Tizenötödik fejezet

Másnap délben Phin nézte, ahogy Wes megmássza a könyvesbolt lépcsőit. - Hurrá, te vagy az. Nem tudtam volna elviselni még egy embert, aki elmondja mennyire csalódott bennem, micsoda veszteség vagyok polgármesterként, hogy hagytam mindezt megtörténni, és hogy milyen boldogan fognak nem rám szavazni novemberben. Igazi roham volt itt. - Megdörzsölte a nyakát. - És egyikük sem vett könyvet! Wes leült a székére és feltette a lábát a korlátra. - Szóval itt a vége, fuss el véle? - Úgy néz ki - mondta Phin. - Van még hat hetem a választásig, de ez olyasfajta dolog, ami megmarad az emberek fejében. - Aha. - Wes bánatosan bólintott. - Na és hogy van Sophie? - Dühösen - mondta Phin és próbált közömbösnek tűnni. - Arra a következtetésre jutott, hogy az egész az én hibám. - Vállat vont. - De jobb így. Ha meggyőztem volna, kénytelen lennék a hátralévő életem minden napján Dusty Springfieldet hallgatni. - Aha, meg aztán ott lett volna az a sok szex - mondta Wes. - Egy idő után az is uncsi lett volna. - Befoghatod! - mondta Phin. - És biliárdban is tönkre tudott verni - tette hozzá Wes. - Szóval Amy még mindig L.A.-be készül? - Jól van, kussolhatsz! - mondta Wes. - Jók voltunk, nem? - kérdezte Phin és meg sem próbák közömbösnek tűnni. - Jézusom, nem láttam ilyen monumentális bebukást mióta... - Az égre nézve rázta a fejét. - Soha nem láttam ilyen monumentális bebukást. Jók vagyunk! - A legjobb fajtából. - Wes felállt, és hagyta, hogy a szék lábai nagy puffanással essenek vissza a veranda kövezetére. - Mindazonáltal, eltérően tőled, én nem adom fel. Nincs még tervem, de nem adom fel. - Én se vagyok a feladós fajta - mondta Phin. - Csak épp nem vonz, hogy kimenjek oda azért, hogy Sophie a képembe vágja az ajtót, míg Dusty a „Kisírt szemmel”-t énekli, hogy aztán Davy megpróbáljon összeverni. - Davy elment - mondta Wes. - Kiment a reptérre és elrepült a Bahamákra. Phin felegyenesedett. - Elment volna? - Ühüm. - Wes lement a lépcsőn. - Akárcsak Clea. - És te elengedted őket? - El tudom kapni őket, ha akarom. Szerintem mind a ketten átkozot tul bűnösek, csak arra nem tudok rájönni, hogy mit tettek. Szóval nem vagyok biztos benne, hogy akarom őket. - De Amyt akarod - mondta Phin. - Meg fogom szerezni Amyt! - Wes elindult lefelé az utcán, majd megállt és pár lépést visszalépett. - Majd' elfelejtettem. Megvan a ballisztikai jelentés. Zane golyóját nem apád pisztolyából lőtték ki. Phin kifújt egy adag levegőt. - Végre valami a kedvem szerint alakul. - Majd elkomorult. Szóval anyám arra használta a pisztolyt, hogy gyanúba keverje Sophie-t, és nem érdekelte, hogy a ballisztikai vizsgálat meghiúsítja a tervét? Ennek semmi értelme. Anyám őrült, de nem ostoba. - Szerintem az igazi pisztoly a folyóban van - mondta Wes. - A tettessel kapcsolatban minden arra utal, hogy nagyon hirtelen ember. Abban a pillanatban logikus lépésnek tűnhetett neki, hogy a folyóba dobja a pisztolyt, miután meglőtte Zane-t. És amilyen gyors most a folyó 190

sodrása, nem hiszem, hogy valaha megtaláljuk. Ha ez igaz, és valaki eldöntötte, hogy gyanúba keveri Sophie-t, az illetőnek szereznie kellett egy másik pisztolyt. És ha mindössze annyit akart, hogy pletykát indítson Sophie-ról, akkor a ballisztikai jelentés biztosan nem érdekelte a pasit. - Vagy a nőt. Wes vállat vont. - Az egyszer biztos. A nők itt legalább annyira őrültek, mint a férfiak. Jut eszembe, nézted mostanában a víztornyot? - A víztornyot? - Phin lement a lépcsőn, hogy felnézzen a Dombra. - Óh. Gyönyörű! Az eső elvégezte a dolgát. Lemosta Stephen olcsó festékének véres csíkjait, de, ahogyan Coreyék előre megmondták, a vörös festék foltot hagyott. A torony újra hússzínű volt, ám ezúttal világosabb, ragyogó hússzínben pompázott kerekdeden-telten a fák fölött. Csakhogy a tetején lévő közlekedő járda még mindig vörös volt. - Rúzs, aminek mellbimbója van mondta valamikor Sophie, de most már nem úgy nézett ki, mint egy rúzs. - Ez még jobban tetszik - mondta Wes. - Barátságosabb. És az egyszer biztos, hogy jól jön most egy kis „barátságos”. - Stephen nagyon utálni fogja - mondta Phin. - Aha - bólogatott Wes, és újra nekiindult az utcának. - Jó kis tanácsülés lesz. Ott találkozunk. Phin az ülésre gondolt, és a torka még jobban elszorult. Stephen meg akarja majd szorongatni a tökeit, az anyja még inkább gyilkos hangulatban lesz a megtépázott Tuckerhagyaték miatt, az egész lakosság nyársa akarja majd húzni, amiért hozzájárult a fiatalkorúak eltévelyedéséhez, Hildy meg nem vesz majd tudomást az egészről, csak hogy megvédje az új, emlőszerű víztornyát. És mindezek végeztével Sophie nem fog időt rászánni, amiért seggfej városi fiú. A csaj meg egy kibaszott elmebeteg, mondta magának, és azokra a dolgokra koncentrált inkább, amik számítottak az életében. Hat hét múlva el fogja veszíteni a választást azzal a tökkelütött Stephennel szemben, erre készülgethet. Az apja legalább az Új Híd miatt bukott el, ami a várossal kapcsolatos. Ő meg egy pornófilmecske miatt szívhat. Na persze ha a kezdet kezdetén nem nyalakodott volna, most nem lenne ilyen bajban. Az ördög cukorkája, ő meg ráharapott. Lehuny ta a szemét, ahogy előtört az emlék. - „Lehetnék versenyző” - mondta csak úgy maga elé, majd felsétált a lépcsőn vissza a könyvesboltba. - Várj egy percet! - szólt utána az anyja az utcáról, és amikor Phin visszafordult, Liz már a lépcső aljánál állt. - Épp útban vagyok Hildy-hez, de először veled akarok beszélni. - Óh, remek - mondta Phin és leült. - Tudom, hogy gondjaink vannak - mondta Liz és feljött a lépcsőn. - De mindez már mögöttünk van, most, hogy nem találkozol többé azzal a nővel. Rosszul állnak most a dolgok, de van hat hetünk és ha távol maradsz... - Anya, veszíteni fogunk. - Nem fogunk veszíteni - mondta Liz. - A Tuckerek nem veszítenek, nem fogunk veszíteni, nem foglak téged elveszíteni, mert mi... - Te meg miről beszélsz? - kérdezte Phin. - Te... - Elhallgatott, amint leesett neki, mit is mondott az anyja. - A kurva életbe! Hát erről van szó? - Vigyázz, hogy beszélsz! - mondta Liz. - Minden...- Anya, nem fogsz engem elveszíteni mondta Phin. - Nem fogok belehalni, ha nem nyerek. A szívem rendben van, és ami még ennél is fontosabb, egyáltalán nem izgat a polgármesterkedés. A győzelem érdekel, de a polgármesterkedés nem. Nem fogok belehalni, ha veszítek. - Nos, természetesen nem fogsz belehalni - mondta Liz, de a hangja megremegett egy kicsit. - Természetesen nem. Most pedig minden visszatér a rendes kerékvágásba. Dillie el fogja felejteni az egészet, téged újraválasztanak, és a dolgok olyanok lesznek, mint régen. - A 191

fiára mosolygott, harcias vidámsággal. - Újra csak mi hárman leszünk. Csak ők hárman. Csapdában és fagyosan a házban a Dombon. - Nem - mondta Phin, mire Liz mosolyának nyoma veszett és visszatért a kobra. - Figyelj rám! Tudom, hogy most megbolondítanak a hormonjaid, de nézd csak meg, hová juttatott ez a nő! Phin bólintott. - A semmibe. Megsemmisítette az életemet. - Pontosan. - Liz elharapta a szavai végét. - De újra fel tudjuk építeni. Mi... - Mi az ördögért akarnám ezt tenni? - Phin megrázta a fejét, miközben anyja értetlenül nézte. - Az életem egy kibaszott sivatag; Sophie mindössze annyit tett, hogy elsöpörte a homokot. - Miről beszélsz? - kérdezte Liz. - Nem akarok polgármester lenni - mondta Phin. - Soha nem akartam polgármester lenni. Most az egyszer utoljára még harcba szállok a tisztért, de arra ne számíts, hogy bármi másra hajlandó lennék a Tucker-örökség miatt. Már így is túl sokat adtam érte. - Mindez amiatt a nő miatt van. - Liz úgy nézett ki, mint aki menten felrobban. - Ühüm. - Nincs több polgármesterkedés, gondolta, és csodásan érezte magát. Nincs több tanácsülés, nincs több csökönyös polgár, nincs több hadakozás az utcalámpák meg hidak felett, csak könyvek, Dillie és a biliárd. És Sophie. A feszültség kiolvadt az izmaiból és ő ellazult. Hála az ég nek Sophie-ért és az ostoba, elcseszett filmjéért. - Megrontott téged - mondta Liz, szinte fröcsögve az ingerültségtől. - Az a nő... - Nos, családi vonás náluk - mondta Phin. - A többi unokád degenerált lesz... Liz megdermedt. Phin együttérzően bólogatott. - Igen, feleségül kell vennem. Sajná lom, anya. Tudom, hogy nem ezt tervezted. Akarsz még mondani valamit, mielőtt kitagadsz? Liz nyelt egyet és magára öltötte a „viselkedjünk értelmesen vagy megöllek” arcát. - Nem gondolhatod komolyan, hogy elveszed. Tudvalevően pornós. Phin bólintott. - És biliárdban is elvert. - Óh, te jó ég - mondta Liz és leült a lépcsőre. Sophie a megyeháza előtt várakozott, míg fel nem bukkant Liz. Akkor kiszállt az autójából és azt mondta: - Beszélnem kell önnel. Liz tovább lépkedett. - femmí mondanivalóm nincs magának. - Akkor Wes-hez megyek - mondta Sophie. - Ó el fogja tussolni, de akkor is jobb lenne, ha inkább itt beszélnénk. Tudja maga is, hogy ebben a városban minden kiderül. Liz egy hosszú percen át mozdulatlanul állt, állkapcsa megfeszült és úgy bámulta Sophie-t. - Az autóban - mondta végül. - Jobb szeretném, ha nem látnának minket együtt az emberek. Sophie bólintott és visszaült az autóba. - Hallgatom - mondta Liz, amint ő is az autóban ült. - Szeretném, ha felhagyna azon szándékával, hogy megöl engem - mondta Sophie, és Lizről leolvadt a fagyos arckifejezés, - Hogy mondja? - Valaki egy ideje meg akar ölni. És maga az egyetlen ebben a városban, aki utál annyira, hogy megtegye. Liz az ajtó felé nyúlt. - Ez nevetsé... - Megértem. Én is szinte bármit megtennék, hogy megvédjem a családomat. A legjobbat akarja Phinnek és Dillie-nek, és nem én vagyok az, és ez rendben is van, mert elmegyek. Sophie előrehajolt, és csak úgy áradt belőle az őszinteség meg az épelméjűség. - De fel kell hagynia azzal, hogy emberekre támad, Mrs. Tucker. Azt hiszem, segítségre lenne szüksége. Ismerek egy csodálatos pszichológust Cincinnatiben, aki nagyon diszkrét. - Liz csak tátogott, 192

és Sophie folytatta. - Nézze, én elmegyek, de előbb vagy utóbb valaki más fogja keresztezni a terveit és ez nem jó módja a dolgok kezelésének. Liz rátalált a hangjára. - Tényleg azt gondolja, hogy én akarom megölni?- Azt hiszem, bármit megtenne, hogy megvédje Phint és megnyerje a választást - mondta Sophie. - Nem vagyok benne biztos, melyik a fontosabb magának, és nem kedvelem ezt magában, de megértem, hogy védi Phint. Csak a módját nem. Liz hátradőlt. - Egészen pontosan mi történt magával? - Mrs. Tucker... - Én nem próbáltam megölni magát. - Liz hangja annyira száraz és tárgyilagos volt, hogy Sophie kezdett kételkedni, - Ha bántani akarnám magát, arra más módot eszelnék ki. Soha nem sodornám veszélybe a családomat azzal, hogy megszegem a törvényt, - Óh - mondta Sophie. - Mi történt? - ismételte Liz, és Sophie habozott, majd beszámolt neki a folyóról, a pisztolyról az ágya alatt, meg a pletykáról és az áramról. - És maga azt gondolta, ennyire ostoba lennék? - kérdezte Liz, amikor Sophie befejezte. - Hogy ilyen ügyefogyott módon próbálnám megölni? - Azt tudtam, hogy utál ennyire - mondta bizonytalanul Sophie. - Az ostobaságon nem gondolkoztam. - Bárki műveli ezt, az nem gondolja végig - mondta Liz. - Ostoba, és hirtelen személy. - Stephen Garvey - mondta Sophie. - De neki nincs rá oka. - Stephen nem próbálná árammal megölni magát. - Liz a messzeségbe meredt majd elkomorult. - Egy dühroham közben talán meglökné, de nem terveznéd gyilkosságot. Nem őrült, - Nos, senki más nem utál engem, csak maga meg ő - mondta Sophie. - Általában kedvelnek az emberek. Tényleg. A csend elhúzódott, majd Liz megszólalt. - Nem, van valaki más is, akit utálja magát. Sophie nyelt egyet. - Igen? - Tudja hol él Hildy Mallow? - kérdezte Liz. - Hajtson oda! - Garveyék bármelyik percben itt lehetnek - mondta nekik Hildy, amikor már a kanapéján ültek. - De még mindig azt hiszem, hogy várni kéne ezzel a tanácsülés utánig. Láttátok a víztornyot? Annyi... Megszólalt a csengője, és Liz azt mondta: - Nyisd ki! Most csináljuk. - Olyan volt a hangja, mint Phinnek, és Sophie-t egyáltalán nem lepte meg, hogy Hildy elhallgatott és az ajtóhoz ment. Virginia Garvey lépett be, és Sophie kilátott mellette Hildy verandájára, ahol Stephen az óráját nézte, és a sarkán hintázva várakozott élete legnagyszerűbb tanácsülésére. Virginia azt mondta: - Kész vagy, Hildy? Egy kis késésben... - de torkán akadt a szó, amikor meglátta Sophie-t. -Ő meg mit keres itt? - Csukd be az ajtót, Hildy - mondta Liz és Hildy így is tett, majd nekitámaszkodott annak. Virginia, te lökted be Sophie-t a folyóba? - Liz! - mondta Virginia felháborodottan. - Micsoda feltételezés... - A mindenségit! - mondta Hildy. - Hát persze, hogy te voltál! Pont rád illik. Hirtelen vagy és annyi az eszed, mint egy fadarabnak. Mit követett el, fehér cipőt merészelt felvenni a Munka Ünnepe után? Sophie lenézett a fehér tornacipőjére, és kicsit beljebb húzta a lábát. - Hildy! - Virginia az egyik nőtől a másikhoz fordult. - Ez nevetséges! Nem kell itt állnom és... - Ami azt illeti, de, kell! - mondta Liz. - Megpróbáltad megölni Sophie-t. Kétszer. Leplezetlen volt hangjában a megvetés, és Virginia sértődötten kapkodta ide-oda a fejét. 193

- Éppen te véded?- kérdezte. - Te az én oldalamon állsz. Te is tudod miféle fajzat. Ha ő nem lenne, Rachel már hozzáment volna Phinhez. - Phin soha nem fogja elvenni Rachelt! - mondta Liz. - Rachel készült összeházasodni vele, amíg őfel nem tűnt - mondta Virginia. - Ő az, aki bemutatta Rachelt annak az embernek, aki azt mondta, hogy talál neki munkát Los Angelesben. - Ahogyan Virginia kiejtette a száján ezt a két szót, mondhatta volna azt is, Gomorra. Jogos volt, gondolta Sophie. - Ő az, aki elcsábította Phint Racheltől. - Istenre esküszöm, ő csábított el engem - mondta Sophie. - Szerinted ez vicces? - Virginia tett egy lépést előre, és Sophie kicsit mélyebbre süppedt a kanapé párnái közt. - Tönkretetted a kicsikém életét! Elértem, hogy Phin legyen a softballedzője, elértem, hogy Rachel vigyázzon a lányára, elértem, hogy munkát kapjon a tanácsban, elértem, hogy hozzá menjen feleségül! - Óh, Krisztusom! - mondta Liz. - Virginia! - És akkor jössz te, és lecsapsz Phinre, és azt mondod Rachelnek, hogy el kéne mennie, amit meg is tett. - Virginia remegett a dühtől. - Fel hívott. Kaliforniában van! És ez mind a te hibád! Virginia most már nehezen vette a levegőt, és Sophie feszülten készült arra, hogy félreugorjon, ha esetleg nekiesne, és többé nem kételkedett benne, hogy Virginia volt az, aki belelökte a folyóba. A pokol szájába is belelökte volna, ha alkalma nyílik rá. Aztán Virginia összeszedte magát. - De nem próbáltam megölni! - mondta Liznek egy feszült kis nevetés kíséretében. - Az... őrültség lenne. - Pontosan - mondta Liz. Virginia újra felnevetett, mint aki barátok közt van. - Liz, a mi fajtánk nem tesz ilyesmit. - Nincs olyan fajta ember, ahova te és én egyszerre tartoznánk - mondta Liz. - Mindig is azt mondtam, hogy Stephen rangon alul házasodott. Virginia elfehéredett, csak két kis vörös pötty maradt magasan az arcán. - Te lökted le Diane-t? - kérdezte Liz. Virginia kihúzta magát. - Ha én tettem volna, azt kapta volna, amit megérdemelt, amiért így elragadta magának a fiadat és tönkretette az életét. Ha én tettem volna, akkor most köszönetet kéne mondanod nekem. De nem én voltam. Senki nem lökte meg. Egy részeges kis ringyó volt, aki leesett a saját lépcsőjéről. - Lássuk, mit tudok - mondta Liz. - Tudom, hogy te vitted el a férjem pisztolyát a házból, mert te vagy az egyetlen, aki meglátogatott. Tudom, hogy te tetted Sophie ágyába, mert te indítottad útjának a pletykát, hogy megtalálták. Tudom, hogy ismered azt a farmot, és gond nélkül kilazíthattad azt a drótot a biztosítékos dobozban. - Ez nem bizonyíték - mondta Virginia. - Nincs semmilyen bizonyítékod, mert nem csináltam semmit. - Tudom, hogy odakint voltál aznap éjjel, amikor Stephen figyelte őket és Sophie-t a folyóba lökték - mondta Liz. - Ilyesmit nem hagynál ki. Sophie látta Stephent közvetlenül mielőtt belökték, így ő nem lehetett, szóval te voltál az, és amikor ez nem vált be, elloptad a pisztolyomat és eldugtad az ágya alatt, és amikor az sem vált be, megpróbáltad árammal megölni. Te tényleg olyan ostoba vagy, mint egy fadarab, Virginia, de azt még mindig nem tudom, hogy te lőttél-e rá arra a férfira. - Zane találkozott valakivel a folyómenti ösvényen - mondta Sophie. - Wes ennyit kiderített. Zane-nek volt egy megbeszélt találkája Garveyék háza mögött. - Mindannyiunkat zsarolni próbált - mondta Hildy segítőkészen. - Valamilyen dolgot biztos talált ellene is. - Volt egy aktája Diane haláláról - mondta Liz. - Elhozta nekem és próbált meggyőzni arról, hogy gyilkosság áldozata lett. Azt mondta, ha nem állítjuk le a forgatást, készít róla egy riportot, utána nyomoz, megoldja a rejtélyt, és botrányt csinál. Csakhogy nem én löktem meg 194

Diane-t, és a fiam se, így elküldtem. - Istenem - mondta Sophie és Virginia arcát figyelte. - Tényleg meglökted Diane-t! - Te csak hallgass! - mondta Virginia. - Pont olyan vagy, mint ő volt, de én nem löktem meg! - Összetalálkoztál Zane-nel az ösvényen, mert megpróbált megzsarolni, és rálőttél mondta Liz. - Hogyan vitted el a farm stégére? Ahhoz tűi nehéz volt. Hacsak... - Liz elkomorult a gondolattól. - Hacsak meg nem győzted, hogy te majd hazaviszed. - Bólintott. így történt, nem igaz? Azt mondtad neki, hogy majd gondját viseled és áteveztél vele a folyón, és amikor kiszállt a saját stégére, akkor lőtted le. Halálba babusgattad. Ez rád vall. És rávetted Stephent, hogy fedezze az autós baleseteidet, engem pedig, hogy zaklassam a fiamat Sophie miatt, szóval egész biztosan rá tudtad venni azt az ostoba férfit, hogy a halálába utazzék veled. - A csónakból lőttél rá? - Hildy megvetéssel nézett Virginiára. - Ezért lőttél mellé közelről is, és ezért nem stimmelt a lövésszög. Úgy lőtted le, hogy közben álltál a csónakban. Mekkora idióta vagy te! - Fogalmam sincs miről beszéltek - mondta Virginia. - De szeretném, ha tudnátok, hogy vérig sértettetek. Ezért most elmegyek. Mély felháborodással nézett Sophie-ra. - Mindezt természetesen nem tudjuk bizonyítani - mondta Hildy savanyú ábrázattal Liznek, miközben Virginia mellé lépett, hogy kinyissa az ajtót. Meg fogja úszni, gondolta Sophie, és ekkor meglátta Liz arcán a kobra mosolyt. - Nem kell bebizonyítanunk - mondta Liz. - Csak beszélnünk kell. - Tessék? - Hildy elkomorult, majd felvidult. - Óh. Igen! Ezt fogjuk tenni! Sokat fogunk róla fecsegni, Virginia - gondolta Sophie. Virginia levette a kezét az ajtókilincsről. - Arról, hogy mennyire gyűlölöd Sophie-t folytatta Hildy boldogan. - Arról, hogy nincs alibid a lövés időpontjára. - Hildy tekintete Virginia arcára tévedt. - Arról, hogyan menekült el Rachel L.A.-be, csak hogy távol kerülhessen tőled. Virginia arca elvörösödött. - Nem menekült. Rachel és én közel álltunk egymáshoz. És... - Elmondjuk mindenkinek, milyen pocsék anya vagy - mondta Hildy. - Nem kell téged Wes elé rángatnunk. Majd mi elintézzük a dolgot. - Hacsak...- mondta Liz. Virginia forrongva fordult felé. - A mai tanácsülésen - kezdte Liz -, alaposan megnézzük, hogyan szavazol. - Nem tehetitek... - kezdte újra Virginia. - Hogyne tehetnénk - Hildy ekkorra már szinte ugrált örömében. - Egyetlen rossz szavazat, és elkezdünk telefonálgatni. És az emberek meg fognak minket hallgatni. Mindig meghallgatnak, nemde, Virginia? Virginia szeme Hildyről Lizre ugrált. Úgy nézett ki, mint egy csapdába esett állat, és Sophie sajnálta volna, ha nem lett volna ilyen rettenetes példánya az emberi fajnak. - Ha még egyszer keresztbe teszel nekem, tönkreteszlek - mondta Liz Virginiának. - Soha többet ne kerülj a családom közelébe! - Én nem... - makogott Virginia. - Sophie-t is beleértve - mondta Liz. Sophie-nak elszorult a torka. - Igen, ez az alku másik fele - mondta Hildy. - Fel kell hagynod azzal, hogy megpróbálod megölni Sophie-t. Ha csak a haja szála is görbül, máris felkapjuk a telefont. Virginia a fogain keresztül szívta a levegőt, és öldöklő tekintettel nézett Sophie-ra. - Eszedbe se jusson! - mondta Liz Tucker. - Ha csak hozzáérsz, ha egyetlen rossz szót szólsz róla, én olyan mélyre taszítalak, hogy még Junie Martin se fog veled szóba állni. - Hűha - mondta Sophie. Liz most először nézett Sophie-ra mióta megérkeztek. - Soha ne húzz ujjat egy Tuckerrel! 195

- Nem, asszonyom - pihegte Sophie. A tanácsterem dugig volt, mire Phin megérkezett, és a sokadalom láthatóan nem volt boldog, de a tanácsi asztalnál csupán Ed és Frank foglalt helyet. Amy és Sophie bejöttek és leültek az első sorban. - „Ez itt nem a kereskedelmi kiskamara, Brad!” - monda Sophie Amynek. Amy bólintott, és körbenézett a sok márványon és diófán. - „Hála az égnek, hogy egy bowlingteremben vagyunk!” Idegesek, gondolta Phin, és nem hibáztatta őket. Sophie megfordult és meglátta a férfit. Előredüllesztette az állát, és Phin azt gondolta: Pompás, még mindig fagyos. Aztán bejött Stephen és Virginia, a nyomukban meg Hildy és Liz, és Phin nem figyelt többé Sophie-ra, inkább a küszöbön álló problémára koncentrált. Stephen csak úgy dagadt az elégedettségtől, amint meg-megállt, hogy kezet rázzon és odabiccentsen a lakosságnak, de Virginia feszültnek és pokolian mérgesnek tűnt. Hildy megkerülte őket és lehuppant a Phinnel szemközti székbe. - „Kérem, kapcsolják be a biztonsági övüket, rázós éjszakánk lesz!” - mondta, de cseppet sem tűnt idegesnek. - Te meg miben sántikálsz? - kérdezte tőle Phin, mire a nő sugárzó arccal válaszolt: - Óh, nagyon fogom ezt élvezni! Phin morcos arccal nézett rá, de aztán leült az anyja is és megzavarta a figyelmét. Az a tekintet ült a szemében, ami közvetlenül azelőtt szokott feltűnni, hogy megsemmisít valakit: a kérlelhetetlen akarat és a győzelem biztos tudatának volt a keveréke. - Anya? - szólította meg, de az csak megrázta a fejét, és azt mondta: - Minden rendben van, Phin - mire a férfi pokoli aggodalmasan dőlt hátra. - Jól van - mondta Phin. - Most már csak Rachel hiányzik, és kezdhetjük. Hol... - Elment - morogta Virginia a fogai közt, és Stephen meghökkenve nézett rá. - Az a nő... folytatta volna Virginia, de elhallgatott, amikor Hildy előredőlt és elkapta a szemét. - Nincs itt. - Rendben. - Phin odabiccentett Hildynek. - Kérlek, vezesd a jegyzőkönyvet! - Természetesen - mondta Hildy. - Ámbátor egyedül az intelligens dolgokat fogom rögzíteni, szóval, ha itt bárki ostoba beszédet akarna tartani, ne is álmodjon róla, hogy bekerül a jegyzőkönyvbe. - Hildy - kezdte Phin, de Stephen közbeszólt: - Nincs szükségem jegyzőkönyvre. Itt van az egész város, de legalábbis a nagy része. Akik pedig nincsenek itt, később hallani fognak róla. - Arra ne számíts - mondta Hildy, és Phin eltöprengett, hogy vajon mi folyik itt az orra előtt. A saját politikai bukásán túl. - Az első ügyrendi pont - kezdte Phin, amikor már mind letelepedtek és a tömeg is kíváncsian elhallgatott -, az utcalámpa-szavazás, amit Stephen Garvey vissza akar hívni. - A tömegből csalódott duruzsolás hallatszott, és Phin tudta, hogyan érezhették magukat az oroszlánok a Kolosszeumban. - A megvitatandó indítványt Hildy Mallow terjesztette be arról, hogy régi klasszikus reprodukciós utcalámpákat vásároljunk Kísértésbe. Hildy, szeretnél újra hozzászólni? - Csak annyit, amit már elmondtam - mondta Hildy. - Számít az embereknek, ha szépséggel vannak körülvéve. Tartozunk annyival Kísértésnek, hogy a jövőbe tekintsünk. - Bárki más...? - De azzal is tartozunk Kísértésnek, hogy fiskális felelősséget mutas sunk - mondta Stephen és öt percre előtört belőle az ékesszólás a fiskális felelősség témakörében. Phin nem figyelt oda és kényelmetlenül érezte magát. A tömeg izgatott volt, de az anyja és Hildy nyugodtan ültek a székükben. Ez nem stimmelt. - Még valaki? - kérdezte Phin, amikor Stephen elhallgatott. - Senki? Szólítsd a neveket, Hildy! - Garvey. - Egyértelműen nem - mondta Stephen. 196

- Garvey - búgta Hildy, és Virginia odafordult felé. Phinnel átellenben az anyja megrázta a fejét, Hildy pedig bólintott. Virginia elmosolyodott. – Nem. Hildy dühösen nézett Lizre, aki meghökkenve nézett vissza. - Egy kis konszenzusra van szükségünk - sziszegte Hildy Liznek, aki visszasúgta: - Nos, Stephen meggyőzte az embereket, hogy túl drágák. A szavazat megosztotta a tanácsot három-három arányban. Frank Hildyvel és Eddel együtt szavazott, mert a csinosabb utcalámpáktól jobban nézne ki a fejlesztési területe. Phin törte meg a döntetlent: - Igen. Az utókor miatt. - Na persze - kiáltott be valaki a tömegből. - Mintha érdekelnének a gyerekeink. - Azok az ivadékok - mondta Phin. - Az utókor a gyerekeid gyerekei. - Phin - szólt rá az anyja, mire ő vállat vont, - Új ügyrendi pont - mondta, - A víztorony - mondta Stephen, meglepve Phint, - Újra le kell festenünk! Úgy néz ki, mint... nos, újra le kell festenünk! - Nekem tetszik - mondta Hildy. - Nem olyan jó, mint az eredeti szín, természetesen, de ha valaki nem akadékoskodott volna korábban, most nem lenne problémánk. így is csinos. Maradjon így, - Azt akarod, hogy az a…? - Lehetne egy indítványom? - kérdezte Phin. - Indítványozom, hogy fessük a víztornyot fehérre - mondta Stephen és Virginia megszólalt: - Támogatom - de aztán elhallgatott. - Szükségünk van egy támogatásra - mondta Phin ösztökélően. - Én támogatom - mondta Frank. - Mi folyik itt? - Olvasd a neveket, Hildy! - mondta Phin, mielőtt Stephen beleme rülhetne a víztoronyba, mint a város gyermekeinek újabb megrontójába. - Garvey - mondta Hildy és Stephen így szólt: - Igen! Hildy Liz felé fordult és hallhatóan súgta oda neki: - Nem lesz újrafestve! - Szörnyen néz ki! - sziszegte vissza Liz. - Hildy? - szólt Phin. - A névsor? - Garvey - mondta Hildy, és Virginia végignézett az asztalon. Liz bólintott, Hildy viszont megrázta a fejét. - Óh, az isten szerelmére! - mondta Sophie mögülük, mire Liz és Hildy összerezzent. A szavazat újra eredménytelen volt, és újra Phin döntött: - Nem, nem szánunk több időt vagy pénzt a víztoronyra. - Mi másra számíthatnánk egy pornó-polgármestertől? - kiáltott be valaki a tömegből, mire Phin odaszólt Hildynek; - Hogy lehet az, hogy te fested le, és rajtam csattan? - Mert én egy drága öreg hölgy vagyok - mondta Hildy. - Haladjunk, ha lehet! - Óh, igen - mondta Phin. - Ha nincs más új ügyrendi pont... Stephen szólásra nyitotta a száját. - ... akkor nekem lenne egy. A tudomásomra jutott, hogy ez a tanács elfogadott egy rendeletet, ami végrehajthatatlan a megfogalmazás összevisszasága miatt. Hildy csak pislogott rá, és az anyja is riadtnak tűnt. Phin folytatta: - Indítványozom, hogy a tanács vesse el a pornóellenes rendeletet, amit két héttel ezelőtt szavazott hatály alá, mielőtt még beperelnek minket, amiért átléptük valakinek az alkotmányos jogait. A sokaság duruzsolása mérgesnek hangzott, de Ed hangja áthasított rajta: - Támogatom. Ez volt az első indítvány, amit Ed támogatott harminc év alatt, és Phin méricskélve nézegette. - Jó látni, hogy végre megjött az eszed, fiam - mondta Ed. 197

- Koszi, Ed - mondta Phin. - Hozzászólás?- Nekem lenne - csattant fel Stephen. - Valaki kétség kívül megsértette azt a rendeletet... - Erről nem beszélhetünk, Stephen - mondta szaporán Hildy. - Csak a napirenden lévő ügyet tárgyalhatjuk meg. - Nem sértett meg semmit - mondta Stephen. - De igen, megsértett - mondta Phin. - nem alkothatunk törvényt olyasvalami ellen, amit nem határozunk meg. És a pornográfiát nem határoztuk meg. Ebből kifolyólag a rendelet alkotmányellenes. Be is perelhetnek érte. A város vagyonának védelmében el kell törölnünk. - Ez a legnagyobb... - Mondom a neveket - mondta Hildy. - Garvey. - Nem! - mondta Stephen. - Ez... - Garvey - mondta Hildy ügyet sem vetve Stephenre, és metsző szemmel nézett Virginiára. Virginia végignézett az asztalon és felvonta szemöldökét, legalább olyan önelégülten, mint a férje. És Liz Hildyvel egyetértésben bólintott. - Garvey - ismételte Hildy elvetemültén. Virginia nyelt egyet. - Igen. - Micsoda? - Stephen falfehér arccal fordult a felesége felé. - Elment az eszed? - Virginia belátása szerint szavaz, Stephen - mondta Hildy csípősen. - Ne próbáld megfélemlíteni a tanács tagjait. Lutz. - Nem - mondta Frank. - Tönkretették az életemet. Azt akarom, hogy megfizessenek érte. - Ez igazán felnőttes dolog a részedről, Frank - mondta Hildy. - Mallow. Igen. Tucker. - Igen - mondta Liz és Phin azt gondolta: Gőzöm nincs, mi folyik idebent, de tetszik. - Yarnell - mondta Hildy, és Ed még végig se mondta az igenjét, Hildy máris bejelentette: Az indítvány elfogadva. - Akkor ezzel végeztünk is - mondta Phin, de Stephen nem hagyta annyiban: - Óh, nem. Dehogy végeztünk! Valaki pornográfiát vetített a polgárainknak, és meg kell érte fizetnie! - És amint megtudjuk, hogy ki cserélte ki a videókat, Mazur rendőrfőnök letartóztatja az illetőt - mondta Phin. - De addig is.., - Na és mi van azokkal, akik elkészítették a pornográfiát? - kérdezte Stephen. - Mi van azzal a személlyel, aki felbujtotta őket? Mi van... ? - Oké, ebből elég volt! - mondta Sophie, és ahogy Phin odafordult, látta, hogy feláll az első sorban a rózsaszín ruhájában, dühösen, akár egy fúria. Ne csináld, gondolta és feszülten ült a székben. Már majdnem megúsztuk. - Felszólalhatok, ugye? - kérdezte Hildytől. - Amennyiben az ügyrendi ponttal kapcsolatos? - Nem, nem szólalhatsz fel! - mondta Stephen, és előrehajolt, hogy kifejtse álláspontját, de vele egyidejűleg Hildy azt mondta: - Persze, mondd csak! - Hildy visszafordult Virginia felé és azt mondta: - Hallgattasd el a férjed, mielőtt megsérti a szabad szóláshoz való jogát! Virginia megmerevedett, majd a fogai közt dühösen odasúgta Stephennek: - Fogd be, Stephen! Ez az egész különben is a te hibád. Stephen hökkenten dőlt hátra, és Phin együtt érzett vele. Ő sem tudta, mi az ördög folyik. Sophie megköszörülte a torkát, és Phin azt gondolta: Csak röviden! Kimenekítené a csőcselék markai közül, ha muszáj, de sokkal könnyebb lenne, ha egyszerűen bocsánatot kérne és leülne. - A nevem Sophie Dempsey és én vagyok a felelős azért a videóért, amit tegnap este láttak. - A sokadalom sutyorogni kezdett, és Sophie megemelte a hangját. - Én vagyok a felelős, mert tudtam, hogy valaki bevágta azokat az obszcén részeket a gyönyörű szerelmi történetbe, amit mi készítettünk, és nem semmisítettem meg azt a szörnyű videót. És mivel nem semmisítettem meg, valaki betört a farmházunkba, ellopta, és lejátszotta mindannyiuknak tegnap este. Ez rettenetes dolog volt, megbocsáthatatlan cselekedet, de hiszem, hogy a 198

rendőrfőnökük a végére jár, hogy ki okolható mindezért. Fantasztikus a rendőrségük! - A tömeg többsége csak bámult rá ellenségesen, de néhányan bólogatni kezdtek, és Amy karba fonta kezeit, majd két ujját kitette, maga elé mosolyogva. - Így elnézést kérek a hibámért - folytatta Sophie gördülékenyen. - Tudják, annyira szeretem Kísértést, és annyira biztonságban érzem itt magam, hogy még csak kulcsra se zártam az ajtómat, így könnyű volt lopni tőlem. Ostoba dolog volt a részemről, és még egyszer nem követem el ezt a hibát. Újabb néhány ember rázta a fejét, amiért ilyen ostoba volt, de némileg rokonszenvezőbben néztek rá, és Amy előrenyújtotta három ujját. - Ha tehetném, megmutatnám maguknak az igazi videót, mert Kísértés abban csodálatos volt, de sajnálatos módon, bárki lopta is el azt a mocskos videót, hogy elszabotálja a premiert, minden mást is elvitt. A Dédelgetve örökre elveszett. Hála az égnek, gondolta Phin, és bizalmatlanul méregette a tömeget. - Mindazonáltal, kárpótlásul, a húgomnak meg nekem örömünkre szolgálna, ha felvehetnénk a következő színházi előadásukat, hogy aztán be lehessen azt mutatni a kábelcsatornájukon. Frank erre felült, és hetek óta most tűnt először valamelyest vidám nak, amit Amy meglepetten észlelt. Lenézett az ujjaira, és kinyújtotta a negyediket. - Ám most a legfontosabb dolog az - folytatta Sophie -, hogy segítsünk a rendőrségnek a nyomára bukkanni annak a perverz alaknak, aki azt gondolta, jó ötlet pornót mutatni iskolás gyerekeknek. - Sophie felbőszült hangon mondta ezt és Phin elgondolkozott, hogy vajon ez őszinte volt-e, vagy csak az átverés része. Megesküdött volna, hogy a többi csak színjáték volt, de legalább az emberek nem akarták többé meglincselni. - Így azt kérem maguktól, hogy gondolják végig, ki lehet az, aki a legtöbbet nyer ezzel mondta Sophie komolyan, és egy-két ember már fel is kapta a fejét. - A polgármester tette! - mondta a bekiabáló a terem hátuljából, és Sophie visszakérdezett: - Miért? Az politikai öngyilkosság lenne, azt is hallottam, hogy némely ember annyira rövidlátó, hogy már arról beszél, nem fog rá szavazni, de ők biztosan nem gondolták végig a dolgot. Őrültnek kéne lennie, hogy lejátssza azt a videót. - Az is! - kiáltott vissza a rendzavaró, és Sophie így felelt: - Nem, nem az, és magának szégyellnie kéne magát, amiért csak úgy bekiabál, ahelyett, hogy kiállna azért, amiben hisz, ahogyan a polgármester teszi. Ennek a városnak a lakói nem kedvelik a gyávákat, és nem kedvelik a csalókat. Ezért van az, hogy nem figyelnek magára, és inkább kiderítik, ki tette ezt valójában. Kísértés lakói túl okosak ahhoz, hogy bevegyék ezt. Most mindannyian ingerültek, de nem kell sok idő, és mind azt az intelligens kérdést teszik majd fel maguknak, hogy: kinek van a legtöbb nyernivalója? Polgári kötelességük felvenni ezt a kérdést, mindannyiuknak. Hagyta, hogy elhúzódjon a csend, és Phin azt gondolta: Ne nézz Stephenre, hagyd, hogy maguktól jussanak oda. Sophie bólintott. - Mindannyian annyival jobban ismerik ezt a várost, mint én, rá fognak jönni, és aztán tudom, hogy megfelelőképp fogják büntetni a tettest. Köszönöm. - Hirtelen leült, és látta, hogy remeg a keze. Amy kitartotta öt ujját és odaszólt Sophie-nak: - A mosolyt leszámítva megkaptál mindent. - Csodára nem vagyok képes - mondta Sophie, de Phin azt gondolta: Már hogyne lennél! Mert pornót készített, és mégis megúszta. Stephen nem kaphatja el, mert ő lopta el a videókat, és ha előáll velük, hogy elkaphassa Sophie-t, a városlakók tudni fogják, hogy ő a felelős az előző esti krachért. Micsoda nő az ő Sophie-ja! Phin odahajolt hozzá: - Nem rossz - mondta a lánynak, aki megemelte az állát és még mindig reszketve azt mondta: - Elképesztő voltam.. 199

- Tudni akarom, mire akart kilyukadni! - tombolt Stephen hangosan, és Phin visszadőlt és azt mondta: - Nem, nem akarod, ezt akarod a legkevésbé. Ezennel lezártnak nyilvánítom az ülést. Hildy azt mondta: - Részemről rendben - és felállt. - Most már mind hazamehetnek - szólt a tömegnek. - Vége a műsornak. - Várj egy percet! - mondta Stephen de Virginia utálkozva fordult felé. - Ez mind a te hibád, mind! - mondta neki, majd felállt és elment, hátrahagyva megdöbbent férjét. - Némelykor így megy ez, Stephen - mondta Phin és felállt, hogy menjen. - Ülj le, beszélnem kell veled - mondta Liz, és Phin bólintott, miközben a tömeget nézte. A legtöbbjük még mindig utálkozó pillantásokat lövellt felé, de egy páran növekvő gyanakvással nézték Stephent. Sophie kiment Amyvel és Hildyvel, és senki nem mondott neki semmit, se rosszat, se semmit, úgyhogy ő rendben lesz. Jobban, mint rendben, ha őrajta múlik. Aztán Wes jelent meg az ajtóban, elkapta a tekintetét, és jelzett neki, miközben mellette masíroztak ki az emberek. - Csak gyorsan - mondta az anyjának, és odabiccentett Wes-nek. - Dolgom van. Rachel a kert mellett üldögék Leo házában, és csak ámult, hova került. Mintha az édenkertben lenne. Leo kőburkolatú medencéje kéken csillo gott a napfényben, és pálmafák is voltak, igazi pálmafák, meg virágzó hibiszkuszok, és fent, a forróvizes medencénél egy citromfa, ami igazi citromokat hozott. Alig várta, hogy Sophie is láthassa mindezt. Leszedheti őket, magáról a fáról, és mehet is limonádét csinálni. Leo kijött és leült mellé a kanapéra. Még mindig kissé megdöbbentnek tűnt, ahogy egy poharat nyújtott neki, teli valami jeges narancslének tűnő löttyel. - Ez meg mi? - kérdezte Rachel, és mély gyanakvással nézett. - Vitaminos gyümölcsturmix - mondta Leo. - Idd meg! Jót fog tenni. Rachel belekortyolt az italba. Nem volt rossz. - Nagyon finom! - A pohara felett Leóra nézett. - Köszönöm. - Ezért a pokolra jutok - mondta Leo, és Rachel tudta jól, hogy nem a turmixra gondol. Az apád vadászpuskával ered majd a nyomomba! - Nincs vadászpuskája - mondta Rachel. - De van egy szép karabélya. - Amit minden bizonnyal használna is, ha bármi fogalma lenne arról, miket művelt vele Leo a hálószobájában. Szédületes, miket tudnak az idősebb pasasok. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel tovább bírták. Újra elvigyorodott, ugyanazzal a bugyuta, kielégült vigyorral, amit nem tudott letörölni az arcáról, habár úgy nézett ki tőle, mint egy tökkelütött. Immár L.A.-ben volt. Emelkedettnek kéne lennie. Egy producer szeretője nem vigyoroghat úgy, mint aki élete első fenomenális szexuális élményén van túl. - Húsz éves! - Leo a fejét ingatta. - Nem én vagyok az első húsz éves, akivel lefeküdtél! - mondta Rachel. - Tényleg ennyire hülyének nézel engem? - Nem, de te vagy az első húsz éves, akit el fogok venni feleségül - mondta Leo. - Mégis mennyire hülyültem meg? Rachel kihúzta magát. - Feleségül? Leo felsóhajtott. - Aha. - Elveszel feleségül? - Azt hiszem, ez lesz a legjobb a gyerekeknek. Különösen, ha egyikük Kísértés polgármestere lesz egy nap. Tudod milyenek ott az emberek. - Leo. - Rachel szemét elárasztották a könnyek, ami nevetséges volt, hiszen eddig nem is 200

volt tudatában, hogy meg akar házasodni. Pedig igen. Az anyja annyira boldog lesz. Leo arca megenyhült. - Gondoskodni fogok rólad, Rachel. Soha nem fogod megbánni! Rachel a könnyein keresztül bólogatott. - Én is gondoskodni fogok rólad! Azt hiszed, nincs rá szükséged, pedig van. - Biztosan így van - mondta Leo, és megpaskolta Rachel kezét. | - Nem, tényleg! - Rachel letette a turmixot és bement a házba a táskájáért. Amikor visszajött, azt mondta: - Arra akartam használni, hogy meggyőzzelek, hogy jár nekem a produceri állás, de most esküvői ajándék lehet. Habár a produceri állást még mindig akarom. - A déd, a tiéd. - Leo bekukucskált a táskába. - Mid van? Rachel előhúzott egy videokazettát, és odaadta a férfinak, majd néz te, ahogyan az arca elernyed a meglepetéstől. - Azt akarod mondani, hogy...? - Ühüm. - Megpaskolta a férfi karját. - A Dédelgetve legutolsó verziója. Apu kocsijában találtam, az összes többi videóval, amikor bedobtam a táskám a csomagtartóba. Felhívtam Wes-t és elmondtam neki, hol hagytuk az autót, hogy megtalálhassa a többit, de tudtam, hogy ezt akarnád. Leo csodálattal nézett a lányra. - Elképesztő vagy! Rachel bólintott és felmászott a kanapéra a férfi mellé. - Kezdem látni. És ez csak Kísértésben történt. Képzeld csak, mire leszek képes, most hogy L.A.-ben vagyunk. - Képzelem - mondta Leo, és átkarolta a lányt. Rachel kinézett a citromfához, meg a pálmákhoz és a hibiszkuszokhoz és azt gondolta: Ez mind az enyém. Rachel Kingsley leszek. Filmproducer. Aztán a hibiszkuszra nézve összehúzta a szemét. - Leo, ki gyomlálja ezt a helyet? - kérdezte Rachel. - A kertész - mondta Leo. - Pompás - mondta Rachel és belesüppedt az új életébe. Nagyjából ugyanekkor Davy nézte, ahogy Clea kisétál a bahamai Suisseinvest Limited épületéből, átmegy az utcán, és lehuppan a tengerpartot szegélyező egyik rikítóra festett padra. Elég sok idejébe telt, hogy megkapja a rossz hírt. Ha ő úgy tudta volna, hogy van pár millája egy bankban, biztosan nem vesztegette volna az idejét. Clea immár nem vesztegette az idejét, mivel sokkos állapotban volt. Davy együttérzett vele. Mint ahogyan a nagyszámú pasas, aki lelassított, amint elhaladt mellette. Ideje lépni. Átment az utcán és leült a nő mellé. - Hé, Clea! - mondta: - Hallom nincs egy vasad sem. Clea felkapta a fejét és összeszűkült szemmel nézett rá. - Te meg mit keresel itt? - Épp megmentem az életedet, ami jóval több annál, amit megérdemelsz - válaszolta Davy. - Ami azt illeti, ha nem lenne valamid, ami a nővéremnek kell, valószínűleg hagynám, hogy főj a levedben. Elég hitvány egy ember vagy, tudod. - Mit keresel itt? - kérdezte újra Clea. - Ez jó. Koncentrálj! - Zsebre tette a kezét és kinyújtotta a lábát. - Lássuk csak. Most jártál abban a bankban, és megtudtad, hogy a bankkönyv, amit Zane holttestéről emeltél el, egy üres számlához szól. Clea körbenézett, hogy lássa, hallja-e őket valaki. - Fogalmam sincs, miről beszélsz. - Miközben Zane a stégen fibrillált - mondta Davy lassan és kimérten -, te átkutattad a zsebeit és megtaláltad a bankkönyvet. Aétán csak ültél ott és végignézted, ahogy meghal. Én meg a hátsó verandán álltam és téged néztelek, mert azt hittem, a szerencsétlen átokfajzat részeg. - Érezte, hogy újra fellángol benne a harag, amiért ő ennyire ostoba, a nő pedig ennyire érzéketlen volt. - Ezért börtönbe kerülhetsz, Clea. Úgy hívják: „rossz szándékú közöny” és szép hosszú időre lecsukhatnak érte. - Nem tudod bebizonyítani - mondta Clea. 201

- De sok kárt tudok neked okozni - mondta Davy. - Kísértés az egyetlen hely a földön, ahol a polgármester és a rendőrfőnök meghallgatnának engem. - Clea leplezetlen gyűlölettel nézte, mire Davy vállat vont. - Tedd, amire kérlek, és egyikünknek se kell visszamenni oda. Clea visszaroskadt a padra. - Remek. Le kell feküdnöm veled. - Nem kellenél - mondta Davy mire Clea haragosan bámult rá. - Oké, valószínűleg azért nem, mert már megkaptalak, de szeretem azt hinni, hogy azért sem, amiért olyan hideg, számító, gyilkos ringyó vagy. Jól figyelj rám! Át fogod írni a farmház tulajdoni jogát Sophiera. - Dehogy fogom - mondta Clea. - Eladom Franknek háromnegyed millió dollárért. - Persze - mondta Davy, - Menj csak vissza Kísértésbe, magyarázd el, miért hagytad meghalni Zane-t, foglalkozz a rendőrséggel meg az ügy védekkel, és amikor végeztél, mennyi marad abból a háromnegyed millióból? - Több, mint akkor, ha egyszerűen csak odaadnám Sophie-nak azt az istenverte házat mondta Clea. - Nem, ha Sophie-nak adod, lesz háromnegyed milliód - mondta Davy. - Ennyit fogok átutalni a számládra, amint megkapom a papírokat. - És honnan szereznél...? - kezdte Clea, majd Davy felé fordult, - Nálad van a pénzem! - Az én pénzem - mondta Davy. - Azóta az enyém, hogy Zane meghalt, és én kimásoltam a számot és jelszót a könyvből a hálószobádban, míg te a rendőrökkel beszéltél. Egyetlen átutalás, és máris az enyém volt. - Hogy tehetted? - kérdezte Clea. - Nálam volt a bankkönyv. - Okoskám, ez nem jelkönyves számla - mondta Davy. - Hanem jelszavas számla. Nem kell hozzá más, csak a számlaszám meg a jelszó. Clea akkora gyűlölettel nézett rá, hogy Davy csaknem hátrébb húzódott. - Te kis görény! - Egyszerű ügy, Clea - mondta Davy. - Odaadod Sophie-nak a farmot, én meg adok neked hétszázötvenezer dollárt, amit felhasználhatsz arra, hogy rábukkanj a következő gazdag főszerre, és mindenki él boldogan, míg meg nem hal. Az istenit, Zane-től valószínűleg többet fogsz örökölni. - Sokkal több volt ennél azon a számlán - mondta Clea. - De még mennyire! - Enyém lehetett volna az mind, plusz háromnegyed millió a farmért - mondta Clea és a hangjában rosszindulat bujkált. - A kulcsszó a „volna” - mondta Davy. - Az akkor volt, most ez van, és untat ez a beszélgetés. Van egy órád, hogy idehozd nekem a tulajdon átruházásáról a papírt meg egy számlaszámot, ahová utalhatom a pénzed. Utána csökken az összeg. Clea arca kisimult és újra elragadó lett. - Tudod... - kezdte, és közelebb hajolt. - Nem - mondta Davy bizalmatlanul. - Megmondtam. Nem érdekel. - Ha tényleg azt hinnéd, hogy gyilkos vagyok, nem hagynál futni -mondta Clea, közelebb csúszott Davyhez és ezúttal Davy ténylegesen hátrébb húzódott. - Ismeriek. Tudom, mit tettél Chettel Iowában. - Chad. - Azt akarnád, hogy megbüntessenek - mondta Clea selymesen és még közelebb hajolt. Meg akarsz büntetni, Davy? - Már megtettem - mondta Davy tompa hangon. - Elvettem a pénzed. - Ránézett az órájára. - Ötvenkilenc perc. - Miénk lehetne minden - mondta Clea és a férfi karjára tette a kezét. -A tiéd és az enyém. Elképesztően gyönyörű volt a napfényben, mint a tejszínhab, csak épp emberben. - Nem, nem lehetne - mondta Davy, és igyekezett nem törődni a testé ben ébredező érdeklődéssel. - Sophie akarja azt a farmházat. - Sophie? - Clea mély hangon nevetett. - Sophie csak a testvéred. Én... 202

- Soha fogod megérteni, igaz? - kérdezte Davy. Clea hátrahúzódott. - Mit? - A családot - mondta Davy. - Ez a világon a legerősebb erő. Még a vágyat is kenterbe veri. Lódulj, szerezd meg az okiratot! Clea leplezetlen rosszindulattal nézett rá. - Még nincs vége, te rohadék! - Óh, de igen, nagyon is! - mondta Davy. - Mert én hétszentség, hogy lezártnak tekintem. Lódulj, szerezd meg az okiratot! Clea nagy levegőt vett, feltápászkodott a padról és Davy nézte, ahogy visszamasírozik a szállodába, csodaszépen, fortyogva. - Ami azt illeti, a vágyat nem veri kenterbe - mondta Davy, amikor a nő már hallótávolságon kívül volt. - De téged igen. - Biztos vagy benne, hogy nem tudlak lebeszélni róla? - kérdezte Sophie, miközben Amy bedobta a bőröndjét a hátsó ülésre a többi kamerás felszerelés mellé. - Tutibiztos. - Amy visszajött a veranda lépcsőjéhez, ahol Sophie vá rakozott. - Tényleg el kell mennem. És talán pár hónap múlva majd vissza akarok jönni. Ezen a helyen van pár jó dolog. Sophie próbált szkeptikus hangon megszólalni. - Azt gondolod, hogy a jó dolog csak ellesz itt magában, és megvárja, amíg visszajössz? - Ha ő a jó dolog, akkor igen - mondta Amy. - De nem számítok rá. Egyszer se nyomult rám. Három hét alatt egyszer sem kezdett ki velem. - Nem adtál neki lehetőséget. - Nem is akartam. - Amy hátrébb lépett. - De attól még kikezdhetett volna velem. És ma se beszélt velem a tanácsülés előtt, csak elment a reptérre elintézni valamit. - Biztos vagyok benne, hogy fontos lehetett - mondta Sophie. - Mostanság egy kissé hányatott az élet itt Kísértésben. Amy felsóhajtott. - Igen, de tudja, hogy elmegyek, mégis kiment a reptérre. - Kihúzta magát. - És én tényleg szeretném látni L.A.-t. Még akkor is, ha Davy szerint utálni fogom, látni akarom. - Erőtlenül Sophie-ra mosolygott. - Hálaadásra visszajövök. Itt leszek neked én és Davy, mint mindig. - Rendben - mondta Sophie és igyekezett nem elbőgni magát. Meg ölelte Amyt búcsúzóul, egy percig szorosan tartotta, majd Amy elhúzódott, és elindult az autó felé, anélkül, hogy visszanézett volna. - Vigyázz magadra! - szólt utána Sophie, mire Amy visszaintett neki, de nem fordult hátra, majd beszállt az autóba, és Sophie látta abból, ahogyan a kormány fölé görnyed, hogy sír. Minden rendben van - kiáltott oda Amynek. - Azt teszed, ami helyes. Maradj távol a denevérvidéktől! Minden rendben lesz. Csak szép idők várnak rád. Amy bólintott. Hátratolatott a kabrióval, tett egy U-kanyart, hogy maga mögött hagyja Kísértést, és már ott sem volt. Ez jó, mondta magának Sophie. Kellett a magunk élete. Ez jó. Egyszer felsóhajtott, majd végigsétált a házon, és kilépett a hátsó ajtón, ezúttal Lassie-t is kiengedve maga után. - Szóval csak mi maradtunk - mondta Sophie és elindult lefelé a dombon. - Egy lány meg a kutyája. - Lassie ugatni kezdett és leszaladt a stéghez, Sophie pedig ment utána, lerúgta a cipőjét, leült a stég szélére, és a vízbe lógatta a lábát. A folyó még mindig magas volt az esőzéstől, és sebes, és hűvösen és édesen folyt el a bokája mellett. - Szóval a következő a helyzet, blöki - kezdte Sophie. - Munkanél küliek lettünk, egy olyan házban élünk, ahonnan bármelyik percben kidobhatnak, elhagytak a testvéreink, félredobott a merev szeretőnk, és mindezért nem tudunk felmutatni semmit, mert egy szemét politikus le nyúlta a munkánkat. - Lassie leheveredett mellé, mert láthatóan felülkerekedett rajta a helyzet súlyossága. - Tudod Lassie, keresem a dolog pozitív oldalát, valami szivárványt, de semmi 203

ilyesmit nem látok. - Lassie felszegte a fülét. - Oké, felejtsük el a szivárványt. Egy tervre van szükségünk. Lassie felugatott majd leugrott a stégről, és amikor Sophie megfordult, Dillie-t látta, amint a verandán kuporogva üdvözli Lassie-t, Phin pedig a dombon sétált felé, és szokás szerint tökéletesre vasalt fehér ingben és khaki nadrágban pompázott. - Szia - mondta Sophie, és visszafordult a folyóhoz, hogy össze tudja szedni magát. Ne vesd rá magad, mondta magának, és terv után kapkodott. Legalábbis az első öt másodpercben ne. Phin leült mellé a stégre, és Sophie átkarolta magát, hogy így vegye elejét annak, hogy a férfit ragadja meg. Érezte a nap illatát a férfi ingén, és érezte a karjából áradó forróságot, ahol majdnem összeért a bőrük. - Hamarabb jöttem volna, de Amyre vártunk - mondta Phin. - Wes elment vele L.A.-be. Sophie megfeledkezett arról, hogy lazának kell mutatkoznia, és a férfi felé fordult. - Amyvel? Phin bólintott, és a folyót bámulta. - Annyi szabadsága van, hogy bármikor kiveheti. Úgyhogy azt javasoltam neki, vegyen ki hat hetet és menjen vele. Jó ötletnek találta, és úgy tűnt, Amy sem ellenzi. - A folyóra meredt. - Ránézésre úgy tűnt, egy csodálatos barátság kezdete ez. Az ingujja hozzáért Sophie fedetlen karjához, mire a lány nagy nehezen elnyomta a feltörő sóhajt és figyelmeztette magát, csak nyugi!- Habár hat hét elég hosszú idő - mondta Phinnek, hogy folytassa a beszélgetést, majd összeráncolta a homlokát, amint belegondolt. - Igazán hosszú idő. Kibírja Duane olyan sokáig? - Nem - mondta Phin. - Wes szerzett valakit, aki beugrott helyette. - Sophie szemébe nézett, és az ő tekintete nem volt olyan higgadt, amilyennek lennie kellett volna. Befejezhetnénk a Wes-ről való beszélgetést? Sophie nagyot nyelt, és lemondott arról, hogy megjátssza a higgadtat. - Figyelj, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, ami a premieren történt, meg a választást, mert tényleg pornót forgattunk, habár az nem a mi filmünk volt... - Tudom - mondta Phin. - És segítettél Rachelnek lelépni Leóval, nem szóltál nekünk, hogy Davy és Clea dobbantottak, és valami szörnyű dolgot műveltél Virginia Garveyval. Szeretném tudni, mi volt az. Nem tűnt mérgesnek, ahogy végigsorolta a lány bűnlajstromát, és pokoli közel ült hozzá, ha csupán meg akarta izzasztani. Talán Sophie-nak még sincs szüksége tervre. - Oké, akkor perelj be! - Miért? - kérdezte Phin. - Nincs is pénzed! Sophie a levegőbe emelte az állát. - A nagyon közeli jövőben az enyém lesz ez a farm! - Tényleg? - Úgy tűnt, felkeltette Phin érdeklődését. - És ezt mégis hogyan tervezed elérni? Sophie visszaejtette az állát. - Nem tudom pontosan. Davy fogja elrendezni. - Meghiszem azt. - Davy soha nem ígért nekem olyat, amit ne tett volna meg - mondta Sophie. - Hiszek Davyben. - Mint ahogyan ő is benned. - Phin megrázta a fejét. - De nincs meg hozzá a... Elhallgatott, és Sophie lopva ránézett, amikor érezte, hogy a másik kihúzza magát. Phin döbbentnek tűnt. - A bitangja! Nála van Zane pénze! Sophie csak pislogott. - Nem hinném. Erről egy szót sem szólt. Phin megrázta a fejét. Megszerezte! Sophie belegondolt, és arra jutott, hogy Phinnek igaza van. Davyre vallana, hogy pénzre találjon és leválassza azt azokról, akik nem érdemlik meg. - Nos, ha így van, örülök neki. Legalább valakinek jó véget ér ez a zűrzavar. Habár jobban örülnék, ha a film, amin egy hónapja robotoltunk, még mindig létezne. - És ha te többet tennél annál, hogy csak ülsz itt. Még mindig nem tudom elhinni, hogy az a piszok Stephen ellopta a videókat. És most elvesztek, ő meg polgármester lesz! 204

- Óh, soha nem tudhatod - mondta Phin. - Lehet, hogy valahova elrejtette azokat a videókat, és bármikor megtalálhatja őket valaki. Bármi megtörténhet. Sophie bosszúsan nézett rá. - Tudod, egyetlenegyszer igazán megnézném, hogy valami kihoz a sodrodból. Phin fintorogva nézett rá. - Az elmúlt három hétben többet láttál dühösen, mint bárki más ezen a bolygón, te nőszemély! Sophie széttárta a kezeit. - Úgy értettem... - Tegnap este még kiabáltam is veled. - Phin megenyhült. - Amiért bocsánatot kérek. - Végül is nem volt rossz - mondta Sophie. - Legalább észrevetted, hogy ott vagyok. - Óh, az ördögbe is, Sophie, mindig tudom, hogy ott vagy! - Phin átbillent a csípőjére, és Sophie-ban már feltámadt a reménysugár, de a férfi csak előhalászott valamit a hátsó zsebéből. - Tessék. - A kezében egy smaragddal kirakott gyémántgyűrűt tartott, ami akkora volt, mint a lány feje. - Gyere hozzám feleségül, Julie Ann. Légy a hátralévő életem meg rontója! - Hűű- Sophie a gyűrűre meredt. - Azta, ez hatalmas. Honnan szerezted? - Anyámtól kaptam - mondta Phin kissé zavarodottan. És ekkor leesett a többi része is, - Feleségül, hozzád? - kérdezte Sophie, és előbújt a nap, a madarak csicseregni kezdtek, és a folyó is vidáman köszönt rá, A házasság valószínűleg ki volt zái-va, Lizt túl rémisztő volt anyósként elképzelni, és Phint soha nem választanák újra, ha elvenne egy pornóst, de hirtelen minden más ragyogóan nézett ki, Phin még mindig beszélt, - A tanácsülés után azt mondta: „Ha elveszed azt a nőt...”- „Azt a nőt”? - kérdezte Sophie. - Hű, milyen csodásak lettel volna az ünnepek. - „... akkor csináld jól!”, azzal lehúzta ezt az ujjáról és nekem adta. -Phin megrázta a fejét. - Pokolian meglepett. És egyáltalán nem tűnt zaklatottnak miatta. - Azt hittem, soha többet nem állsz szóba velem - mondta Sophie. - Akkor nem figyeltél jól - mondta Phin. - És az ünnepekkel nem lesz semmi gond. Ha nekem ki kell bírnom Davyt, akkor te is el tudod viselni az anyámat! Már megmondtam neki, hogy az „I Only Want td Be with You” lesz a zenénk az esküvői induló helyett, és ezt is elég jól fogadta. Figyelj rám! Akarod ezt a gyűrűt vagy sem? Hihetetlen szép volt. Jobb belátása ellenére Sophie elvette a férfitól és feltartotta a napfénybe. Amy az egész házat bevilágíthatta volna vele. - Nem hiszem, hogy meg tudnék felelni ennek a gyűrűnek. - Nincs más választásod - mondta Phin. - Minden Tucker menyasszony megkapja. Azt hittem, jégcsákánnyal kell elvennem anyámtól, hogy neked adhassam, de végül megjött az esze. Szóval lenne itt egy kérdés. Hozzám jössz feleségül? Sophie újra a gyűrűre nézett és felsőhajtott. - Nem - mondta és vissza adta a férfinak. - De örökre szeretni foglak és bármikor nálam alhatsz, amikor csak akarod. - Előrehajolt, hogy megcsókolja Phint, és örömében ugrálni tudott volna. Phin kitért előle. - Miért nem? - Mert tönkretettem a jó híredet - mondta Sophie. - És mert nem akarok abban az átkozottul nagy házban élni a Dombon. Itt akarok élni. És mert csak három hete ismerjük egymást, és még túl korai lenne. De minden mást szeretek benned, úgyhogy nem látok problémát. - Újra a férfi felé hajolt. - Csókolj már meg, te ostoba! Phin megrázta a fejét. - A jó hírem rendbe jön majd, élhetünk itt, és három hét bőven elég, ha olyanok, mint az elmúlt hetek. Kétlem, hogy valaha még ki leszünk téve ennyi stressznek. - Elég jó dolgot hagysz most ki! - mondta Sophie ingerülten, amiért nem kapott csókot. Phin újra megrázta a fejét. - Nem kapsz meg, hacsak hozzám nem jössz. Elveim vannak. Mégis csak én vagyok a polgármester! - Már csak hat hétig. - Sophie elhúzódott tőle és mérges arcot vágott. - Ha megnyerem a választást - mondta Phin türelmesen -, nem élhetek vadházasságban egy 205

ismert pornóssal. Az esküvők népszerűek. Sokat nyomnak a latban a választási csapáson. - Miféle csapáson? - Sophie a kert felé intett. - Kísértésben vagyunk. Épp csak egy választási bicikliút van itt. És ha tényleg meg fogod próbálni legyőzni Stephent... - Nem megpróbálni fogom legyőzni Stephent - mondta Phin. - Meg fogom semmisíteni Stephent. - Visszaadta a gyűrűt a lánynak. - Vedd fel szépen, és ne játszd tovább a nehezen megkapható csajt. Isten a megmondhatója, soha nem voltál az! - Hé! - mondta Sophie, de a gyűrű északi fényként ragyogott rá, így újra a napba emelte, csak hogy lássa csillogni. - Tetszeni fog, ha a polgármester felesége leszel - mondta Phin. - Állandóan viselheted a gyűrűt! És indulhatsz a tanácsi tagságért is, hogy ott kínozhasd Stephent. - Hmmm. - Sophie elfordította a gyűrűt a napban és nézte, ahogyan ragyog. Hatalmas volt. És a politika akár szórakoztató is lehet még. - Stephen valószínűleg nem indul majd a tanácsi tagságért, mert ő polgármester lesz, elfelejtetted? - Sophie a testük által vetett árnyékba tette a gyűrűt, de az ott is tovább ragyogott. - Wes Stephent tette meg helyettes rendőrfőnöknek, amíg távol lesz. Sophie eltépte a szemét a gyűrűről. - Micsoda? Elment az esze? Stephen ezzel a korlátlan hatalommal a kezében, a városban mindenkit az őrületbe fog kerge... Elhallgatott, amint felfogta a dolog szépségét. - Édes istenem! Alábecsültem Wes-t! - Sokan így vannak ezzel - mondta Phin. - Kérlek, mondj igent, hogy lehessen még egy utolsó polgármesteri ciklusom és korlátlan világrengető szexhez juthassak. Nem hiszem, hogy túl sokat kérnék. Bocsánatot kértem, amiért a minap seggfej voltam, és egy gyönyörű gyűrűt is kapsz tőlem. - Az „SZ” betűs szót nem hallottam, szóval feltételezem, mindez csak egy politikai húzás mondta Sophie, mire Phin kifakadt. - Óh, az isten szerelmére! - és végre megcsókolta a lányt. Olyan jó érzés volt hozzáérni, olyan jó érzés volt a szája a száján, hogy Sophie keményen visszacsókolta, és úgy kapaszkodott az ingébe, mintha az élete függne tőle. Erre a verandáról Dillie felkiáltott: Igen. Phin elhúzódott és a lányra meredt. - Felveszed végre azt a gyűrűt? Most már nem tehetsz mást. Dillie azt hiszi, kap egy anyát. Sophie-nak elakadt a lélegzete. - Tényleg ezer bűnöző leányával aka rod leélni életed hátralévő részét? - Nem - mondta Phin. - De nem akarom az életem hátralévő részét nél küled leélni. A bűnözőkkel majd foglalkozom később. Vedd fel a gyűrűt! - Várj egy percet! - mondta Sophie. - Szeretsz? Phin a szemébe nézett és a lány alig kapott levegőt. - Jobban, mint valaha tudhatnád. - Mondd ki! - mondta Sophie, mire Phin kimondta: - Szeretlek. Mindig szeretni foglak. Örökké. Életfogytiglan. Most pedig húzd fel azt az átkozott gyűrűt! Sophie a férfinak dőlt, és lehunyta a szemét, mert olyan jó érzés volt. Soha ne engedj el!, gondolta, majd kinyitotta a szemét és újra a gyűrűre nézett. - Kitűnő. - Felhúzta az ujjára, és kicsit meg kellett vele dolgoznia, mert szorosabb volt, mint az anyja gyűrűi, és Phin azt mondta: - Majd újraméretezzük, hogy jó legyen rád. A gyűrűtől fontosabbnak tűnt a keze - nehezebbnek, felnőttesebbnek. - Ez egy jó gyűrű. - Próbáld nem elveszteni! - mondta Phin és arca a lány hajához ért. - Nagyjából ebben van a család vagyona. Ebben, meg négyezer Tuckert polgármesternek: tovább ugyanazon az úton poszterben, amik feleslegesek lesznek. Megmondtam anyámnak, hogy ez után a választás után nem indulok többé a polgármesterségért. Ezért is neked kell köszönetet mondanom. Lehajolt, hogy újra megcsókolja, és Sophie felé hajolt, és azon mélázott, mihez tudnának kezdeni azzal a sok poszterrel most, hogy nincs több Tucker, aki indulhasson a polgármesteri 206

posztért. Például: kitapétázhatnák velük a hálószobájukat. Tucker: tovább az úton, körbe és körbe és körbe. Vagy... Felegyenesedett és beverte Phin orrát a homlokával. - Mi az? - kérdezte a férfi. Négyezer Tuckert polgármesternek: tovább ugyanazon az úton poszter. És Phin előtt már csak két év polgármesterkedés áll, mielőtt fellélegezve visszavonulna, hogy a könyvesboltra meg a biliárdra koncentrálhasson, ami azt jelenti, hogy akkor Stephen lenne a polgármester, hacsak egy Tucker nevű valaki magára nem vállalja a nehéz feladatot. Hát ez az! - Mi az? - kérdezte Phin. Van két éve, hogy megismerjen mindenkit a városban. Ez mindössze kétezer embert jelent; meg tudja csinálni. És változást tudna hozni. Jó abban, hogy elérje, hogy az emberek azt tegyék, amit ő akar. Arra született, hogy elérje, hogy az emberek azt tegyék, amit ő akar. - Istenem! - mondta, ahogy a hazudozás, csalás és cselszövés családi hagyományának teljes jelentését felfogta. Arra született, hogy politikus legyen. - Sophie? Nekidőlt Phinnek. - Azt hiszem, felveszem a neved - mondta, és éde sen mosolygott a férfira. - Sophie Dempsey Tucker leszek. Elég... - újra a gyűrűre nézett -, hatalommal telinek hallatszik. - Miért támadtak hirtelen rossz érzéseim? - kérdezte Phin, és a lány azt felelte: - Mert megváltozott az életed, de minden rendben van. Bízhatsz bennem! Közel húzta a férfit magához, és a válla felett látta Dillie-t a veranda szélén, amint egy Dove jégkrémes pálcikát tart Lassie elé. Mögöttük a juharfák vidáman lengtek a szellőben, gyapjas felhők szökelltek végig a kékséges kék égen és a kora szeptemberi nap mindent elárasztott a ragyogásával, ami elébe került. - Csak szép idők várnak ránk - mondta Sophie, és megcsókolta a férfit.

VÉGE

207