Jennifer Crusie
Fogadj rám
A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét. Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem. A New York Times bestseller-listás írónője, Jennifer Crusie előző, nagy sikerű könyve az Isten hozott Kísértésben után az olvasó ismét belefeledkezhet Crusie szeretnivaló és bolondos karaktereinek magával ragadó, egyszerre romantikus, szexi és kacagtató világába.
Monica Pradhan McLean-nek Mert értéke rubinokéval vetekszik És tudja, miként kamatoztassa ezt És mert minden könyve Gyémánt
A nők hazardírozás utáni vágyát a házasság elégíti ki. - GLORIA STEINEM
Első fejezet Hajdanában danában, gondolta Minerva Dobbs az önjelölt nagykutyákkal teli, hangos bár közepén állva, a világ telis-tele volt jóravaló férfiakkal. Felnézett arra a jóvágású férfira, akivel a húgocskája esküvőjére szándékozott menni. Na, azoknak az időknek lőttek. - Nem megy nekem ez a kapcsolat - közölte David. A szívébe döfhetném a koktélkeverő pálcikámat, gondolta Min. De persze nem tenne ilyet. A pálcika műanyagból volt, és a vége sem meredezett eléggé hegyesen. No meg DélOhióban nem szokás ilyesmit művelni. Lefűrészelt csövű puska, na az már igen! - És mindketten tudjuk, miért nem - folytatta David. A férfi bizonyára nem is tudta, hogy elment az esze; valószínűleg azt gondolta, hogy józan felnőtt módjára viselkedik. Én legalább tudom magamról, hogy majd szétvet a düh, gondolta Min. Hagyta, hogy haragja átjárja, és ettől egész testét melegség öntötte el. David ezt sosem volt képes kiváltani belőle. Ekkor csengetett valaki a terem túlsó végében, a nagy, rulettkerék alakú bárpultnál. Újabb rossz pont Davidnek: képes egy ilyen ízlésficamos helyen ejteni! No Sansz. Már a név hallatán gyanakodnia kellett volna. - Sajnálom, Min - hazudta az arcába David. Min keresztbe fonta karjait szürke kockás kosztümkabátján, nehogy behúzzon egyet a férfinak. - Ezt most azért mondod, mert ma este nem megyek veled haza? Szerda van. Holnap dolgoznom kell. Neked is dolgoznod kell holnap. És kifizettem az italomat. - Szó sincs erről. - David fennkölten és sértetten nézett, ahogyan csak a magas, sötéthajú és önelégült pasasok tudnak. - Nem hozol semmi áldozatot a kapcsolatunkért, ami azt jelenti, hogy... Ami azt jelenti, hogy két hónapja járunk, és én még mindig nem feküdtem le veled. Min nem is figyelt többé a férfi süketelésére, inkább végignézett a lármás tömegen. Ha lenne nálam valami kimutathatatlan méreg, az italába pottyanthatnám, és egyetlen fennhéjázó öltönyös se venné észre. - ...és szentül hiszem, hogy ha lehet közös jövőnk, hát ahhoz neked is hozzá kellene járulnod - fejtegette David. Oh, én viszont nem hiszem, gondolta Min, vagyis Davidnek tulajdonképpen igaza volt. Viszont a szextelenség akkor sem mentség arra, hogy dobja őt három héttel azelőtt, hogy magára kell öltenie a koszorúslány-jelmezt, amiben úgy néz ki, mint valami pufók, tébolyodott pásztorlány. - Hát persze, hogy van közös jövőnk, David - csitította a férfit, és igyekezett jegelni a haragját. - Terveink vannak. Diana három hét múlva férjhez megy. Meghívtak az esküvőre. A próbavacsorára. A legénybúcsúra. Kihagynád a sztriptíz táncost, David?! - Számodra én csak ennyi vagyok? - David felemelte a hangját. - A férfi, akivel megjelenhetsz a húgod esküvőjén?
- Egyáltalán nem! - tiltakozott Min. - Mint ahogyan bizonyára én is több vagyok neked egy numeránál, akit ágyba vihetsz. David kinyitotta a száját, de aztán be is csukta. - Nos, így van. Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy mindez rád vet rossz fényt. Te okos vagy, sikeres, megfontolt... Min hallgatta, és tudta, hogy hiába vár a gyönyörű és vékony szavakra. Bár szívrohamot kapna a fickó! A férfiak csupán négy százalékára sújt le a szívroham negyvenéves koruk előtt, de azért van rá esély. Márpedig ha szépen meghalna, hát még Min anyja sem várhatná el, hogy vele menjen az esküvőre. - ...és csodás anya lesz belőled - fejezte be David. - Köszi szépen - mondta Min. - Ez aztán romantikus volt! - Azt hittem, lezártuk a dolgot, Min - mondta David. - Ja - felelte Min, és körbenézett a csicsás bárban. - Ami erre a helyre is ráférne. David felsóhajtott, és megfogta a lány kezét. - A legjobbakat kívánom neked, Min. Remélem, barátok maradunk. Min visszahúzta a kezét. - Egész véletlenül nem fáj a bal karod? - Nem - felelte David felvont szemöldökkel. - Kár - búslakodott Min, majd visszatért a barátnőihez, akik a terem túlsó végéből figyelték őket. - David még a szokottnál is feszültebbnek tűnt - közölte vele Liza, aki a szokottnál is magasabbnak és dögösebbnek látszott, ahogy a zenegépnek támaszkodott. A haja csak úgy ragyogott a lámpafényben. Lizával bezzeg nem bánt volna ilyen szívtelenül David. Nem merte volna; Liza ugyanis cafatokra szedné. Liza nyomdokaiba kell lépnem, gondolta Min, és elkezdett lapozgatni a zenegép számai között. - Haragszol rá valamiért? - kérdezte Bonnie Min másik oldaláról, aggodalmasan felszegve szőke fürtös fejét. David Bonnie-t sem hagyta volna el. A drága kis Bonnie-t soha senki nem bántotta. - Igen. Ejtett. - Min abbahagyta a lapozgatást. Csodák csodája, a zenegépben volt Elvis. A bár azonnal jobb helynek tűnt. Bedobálta az érméket és beütötte a „Hound Dog" kódját. Igazán kár, hogy Elvis soha nem énekelt „Seggfej" című dalt. - Tudtam, hogy nem csípem! - felelte Bonnie. Min odalépett a rulett-bárpulthoz és mesterkélten mosolygott a krupiének öltözött, karcsú pultos lányra. Milyen gyönyörű, hosszú, bársonyos, göndör a barna haja, gondolta Min. Újabb ok, amiért nem feküdhettem le Daviddel. Min haja mindig összekócolódott, ha kiengedte. Márpedig David az a fajta pasas, aki ezt észrevette volna. - Egy rumos kólát kérnék - szólt oda a pultos lánynak. Liza és Bonnie talán ezért nem küzdöttek soha pasi-gondokkal: szuper volt a hajuk! Lizára nézett. A lány izmos és vékony; lila cipzáras bőrszerkót viselt és leplezetlen megvetéssel nézte Davidet, miközben a fejét rázta. Na jó, nem kizárólag a hajukról van szó. Ha ő préselné be magát Liza ruhájába, egyszerűen úgy nézne ki, mint valami lilába öltözött kis kurva. - Light kólával! - figyelmeztette gyorsan a pultos lányt.
- Nem ő az igazi - jelentette ki Bonnie, aki Min válláig sem ért. Kezét pöttöm kis csípőjére tette. - A rum is light legyen! - közölte Min a pultos lánnyal, aki rámosolygott, és indult elkészíteni az italt. Liza komor tekintettel kérdezett; - Egyáltalán miért is randiztál vele? - Mert azt hittem, talán ő az igazi - felelte Min bosszúsan. - Értelmes volt, sikeres és eleinte nagyon kedves. Ésszerű választásnak tűnt. Aztán pikk-pakk teljesen bunkó lett. Bonnie megpaskolta Min karját. - Még szerencse, hogy szakított veled! Így legalább szabad leszel, amikor rád talál az igazi. Már úton van a herceged. - Ja - mondta Min. - Biztos vagyok benne, hogy elindult, de aztán valami kamion szétlapította. - Ez nem így megy! - Bonnie a pultnak támaszkodott, és úgy nézett ki, mint valami 18as karikás tündérke. - Ha úgy rendelte a sors, ide fog érni. Nem számít, mennyi akadály gördül elé, eljön hozzád és örökre együtt lesztek. - Ez meg mi? - hitetlenkedett Liza. - Barbie álomországa? - Édes vagy, Bonnie - mondta Min. - De ha engem kérdezel, az utolsó jó pasi meghalt akkor, amikor Elvis távozott. - Talán újra kéne gondolnunk a dolgot, és meg kéne tartanunk Bont a brókerünknek mondta Liza Minnek. - Mostanra már a legnagyobb részvényesek közt lennénk Varázsbirodalomban. Min a pulton dobolt az ujjaival, levezetve némi feszültséget. - Tudnom kellett volna, hogy David tévedés, amikor képtelen voltam rászánni magam, hogy lefeküdjek vele. A harmadik randinkon voltunk, és a pincér kihozta a desszertes étlapot, mire David: „Nem, köszönjük, diétázunk". De persze ő nem szorul diétára, mert egy deka súlyfelesleg sincs rajta, szóval azt gondoltam: „Én aztán nem vetkőzöm le előtted!" Kifizettem a számla rám eső felét, és már mentem is haza. Ezek után valahányszor közeledni próbált, a pincérre gondoltam, és összezártam a lábam. - Nem ő volt az igazi - mondta Bonnie meggyőződéssel. - Gondolod?! - kérdezett vissza Min, mire Bonnie sértődött arcot vágott. Min lehunyta a szemét. - Bocsánat. Bocsánat. Tényleg bocsánat. Nem megfelelő az alkalom most ehhez, Bon. Dühös vagyok. Legszívesebben széttépnék valakit, szóval nem a látóhatárt akarom kémlelni, hogy vajon ki lesz a következő paraszt, akit elém vet a sors. - Persze - bólogatott Bonnie. - Megértem. Liza a fejét rázva nézte Mint. - Figyuzz, nem szeretted Davidet, szóval semmit sem vesztettél, kivéve egy kísérőt Di esküvőjére. Én arra szavazok, hogy hagyjuk ki azt az esküvőt. Messziről ordít róla, hogy katasztrófába fog torkollni, és nemcsak azért, mert a legjobb barátnője pasijához megy feleségül. - A legjobb barátnője expasijához. És én nem hagyhatom ki. Mivel én vagyok a koszorúslány. - Min a fogát csikorgatta. - Maga lesz a pokol. Nem elég, hogy nem lesz kísérőm, ami beigazolja anyám összes, valaha elsütött próféciáját, de Davidért ráadásul teljesen odavolt. - Tudjuk - felelte Bonnie.
- Mindenkinek Davidról beszél - mondta Min, és látta maga előtt anyja lelkendező arcát. - A Daviddel való randizás az első dolog, ami velem kapcsolatban a kedvére való volt azóta, hogy elsőévesen influenzás lettem, és fogytam majdnem öt kilót. És most tessék: nincs Davidem! - Elvette a light rumos kóláját a pultos lánytól, köszönetet rebegett és bőséges borravalóval jutalmazta. Megfizethetetlen, ha egy felszolgáló ellátja az embert itallal ilyen válságos időben. - Többnyire nem számít, mit gondol rólam az anyám, mert elkerülhetem, de az esküvőn? Ott sajnos nem. - Találsz majd másik kísérőt! - bíztatta Bonnie. - Dehogy talál! - ellenkezett Liza. - Oh, igazán köszönöm - mondta sértődötten Min, és hátat fordított a túlcsicsázott pultnak. Kezdett szédülni a rulettmintától. Vagy talán a düh volt az oka? - Nos, mindezt csakis magadnak köszönheted - közölte Liza. – Ha nem mérnéd fel a kapcsolat jövőjének statisztikai valószínűségét minden egyes alkalommal, amikor találkozol valami fickóval, hanem egyszerűen csak randiznál azokkal, akikre gerjedsz, néhanapján akár jól is erezhetnéd magad. - Nem maradna belőlem más, csak egy kis tócsányi sérült egó - ellenkezett Min. - Nincs azzal semmi baj, ha az ember az eszére hallgat randizáskor. Davidre is így találtam! - Túl későn kapott észbe, hogy ez nem mellette szóló érv, és gyorsan belekortyolt az italába, hogy kivédje a további megjegyzéseket. Liza nem figyelt rá. - Keresnünk kell neked valami pasit! - Elkezdte mustrálni a bárban lévőket, és ez így volt tisztességes, hiszen a bárban várakozók szinte kivétel nélkül rajta legeltették a szemüket. - Ő nem. Ő nem. Ő nem. Nem. Nem. Nem. Itt az összes pacák befektetési alapot próbálna eladni neked. - Majd felegyenesedett. - Hoppá! Meg is van a nyertes! - Bonnie követte a lány tekintetét. - Ki? Hol? - A sötéthajú ürge a sötétkék öltönyben. Középen, a lépcső tetején, az ajtónál. - Középen? - Min hunyorogva nézett fel a bár bejáratához. Elég széles volt ahhoz, hogy négy álpókerasztal is helyet kapjon ott. Az egyiknél négy férfi ült, és egy vörös ruhás nővel beszélgettek. A négy közül az egyik David volt, aki az uradalmát vizslatta a dobókockákkal kirakott, kovácsoltvas korlát mögül. Az emelvény mindössze másfél méterrel lehetett a terem többi része fölött, de Davidnek sikerült úgy tennie, mintha valami karzaton ülne. Valószínűleg minden önfegyelmére szüksége volt, hogy ne kezdjen el integetni á la Erzsébet királynő. - Az ott David - mondta Min, és elfordult. - Meg valami barna hajú csaj. Édes istenem, máris elkezdett randizni valaki mással! - Azonnal takarodj, mondta magában a barna hajú lánynak. - Felejtsd el a lányt! - mondta Liza. - Azt a fickót nézd középen! Várj egy percet, újra hátra fog fordulni. Úgy tűnik, nem nagyon köti le a figyelmét David. Min újra hunyorogni kezdett a bejárat irányába. A sötétkék öltönyös magasabb volt Davidnél, haja sötétebb és dúsabb volt, de ezt leszámítva, hátulról legalábbis, lehetett volna David Kettő. - Ezt látod meg tudom érteni - mondta Min, és akkor a férfi hátrafordult. Sötétbarna szem, erős arccsontok, klasszikus áll, széles váll, és a tetejébe némi hanyag elegancia. A férfi a bárt szemlélte, és ügyet sem vetett Davidre, aki hirtelen kissé csökevényesnek tűnt.
Min lélegzete elakadt, minden egyes porcikája életre kelt és azt suttogta, Ő az! Aztán gyorsan elfordult, nehogy bárki is rajtakapja, amint tátott szájjal csodálja a pasit. Nem ez a pasi az igazi. Csak a DNS-e beszél most belőle, valami elsőrendű spermadonort keresve. A teremben valószínűleg minden fogamzóképes nő úgy nézett a férfira, hogy Ő az! Nos, a biológia márpedig nem egyenlő a végzettel. Egy ennyire jóvágású pasi akkora fájdalmat tudna okozni egy magafajta nőnek, hogy jobb bele sem gondolni. Újra belekortyolt az italába, hogy tompítsa a gondolatot, és azt mondta: - Csini. - Nem - mondta Liza. - Pont ez a lényeg. Ez a pasi nem csini. David csini. Az a fickó ellenben úgy néz ki, mint egy felnőtt. - Jól van, tombol benne a tesztoszteron - mondta Min. - Nem, te a jobb oldali fickóra gondolsz - felelte Liza. - Akinek olyan a feje, mint egy puskagolyó. Lefogadom, hogy az a pasi álló nap csak a sportról beszél, és mindenkit háton vereget. A sötétkék öltönyös kulturáltnak tűnik, ám csöppet karcosnak. Mondd meg neki, Bonnie! - Nem hiszem - felelte Bonnie, és kistündéres arca elkomorult. - Ismerem azt a férfit. - A szó bibliai értelmében? - tudakolta Liza. - Nem. Az unokatestvéremmel, Wendyvel járt. De... - Akkor szabad préda - jelentette ki Liza. - ...cserbenhagyásos randizó - fejezte be Bonnie. - Abból, amit Wendy mesélt, úgy tűnik, hogy néhány hónapon át elkápráztatja az épp aktuális barátnőjét, aztán ejti, és odébbáll. És a lányok ezt soha nem látják előre. - Micsoda dög - mondta Liza minden szenvedély nélkül. - Tudod, semmi nem tiltja, hogy a férfiak szakítsanak a barátnőjükkel. - Hát, először eléri, hogy beleszeressenek, aztán elhagyja őket - mondta Bonnie. - Ez elég aljas dolog. - Pont, mint David - mondta Min, miután a sötétkék öltönyössel szembeni kezdeti bizalmatlansága megerősítésre talált. Liza felhorkant. - Oh, mintha valaha is szeretted volna Davidet! - Én igyekeztem - csattant fel Min. Liza csak a fejét rázta. - Jól van, mindez nem számít. Neked nem kell most más, csak kísérő az esküvőre. Ha a dögnek néhány hónapjába kerül, hogy dobja a nőit, akkor biztonságban leszel. Szóval menj szépen oda és... - Nem! - Min hátat fordított mindenkinek és inkább a bárpult feletti fekete fehér poszterekre koncentrált: ott volt a biliárdozó Paul Newman A svindlerből, a kockát gurító Marlon Brando a Macsók és macákból és a kártyalapjai mögül mogorván figyelő W. C. Fields a Kis kakasomból. Hol voltak a női szerencsejátékosok? Mintha a női lét nem lenne már önmagában is hatalmas kockázat. A gyilkosságok nőáldozatainak huszonnyolc százalékát a férjük vagy a szeretőjük öli meg. Most, hogy jobban belegondolt, valószínűleg ezért nincsenek női szerencsejátékosok. A férfiakkal való együttélés épp elég hazárdjáték. Küzdenie kellett a késztetéssel, hogy megforduljon, és újra szemügyre vegye a lépcsőfordulón üldögélő dögöt. Voltaképpen az lenne a legokosabb, ha felhagyna a randizással, és inkább beszerezne egy macskát.
- Tudod, hogy nem fog odamenni hozzá - magyarázta ekkor Bonnie Lizának. Statisztikai szemszögből nézve a valószínű végkimenetel nem kedvező. - Ki nem szarja le?! - Liza megböködte Mint, és meglötykölte a kólát a poharában. Gondolj csak bele, mit szólna az anyád, ha ezzel a pasival állítanál be az esküvőre. A végén még azt is megengedné, hogy szénhidrátot egyél. - Bonnie-ra nézett. - Mi a neve? - Calvin Morrisey - felelte Bonnie. - Wendy már esküvői magazinokat vásárolgatott, amikor a fickó lelépett. Mindenféle fecnikre kezdte írogatni, hogy „Wendy Sue Morrisey". Liza döbbent képet vágott. - Valószínűleg ezért dobbantott a pasas. - Calvin Morrisey. - Hiába a józan ész, Min megfordult, hogy újra megnézhesse magának a férfit. - Menj oda - mondta Liza, és megszurkálta egyik hosszú körmével -, és közöld Daviddel, hogy reméled, hamar rendbe jön a kiütése. Aztán mutatkozz be szépen a dögnek, mosolyogj, és csak semmi statisztika! - Az sekélyes lenne - tiltakozott Min. - Harminchárom vagyok. Érett nő. Nem érdekel, van-e kísérőm a húgom esküvőjén. Jobb ember vagyok ennél. - Elképzelte, milyen arcot vág majd az anyja, amikor megtudja, hogy David nincs többé. Dehogy vagyok. - Dehogy vagy! - mondta Liza. - Csak túl beszari vagy, hogy átvágj a termen. - Szerintem működhet a dolog. - Bonnie a homlokát ráncolva végigmérte a termet. Aztán az esküvő után kiadhatod az útját, hadd kóstoljon bele a saját orvosságába. - Ez a beszéd! - Liza a szemét forgatta. - Tedd meg Wendyért meg a többi lányért! A férfi ekkor Daviddel beszélt és a profilját mutatta. Ez a pasi pénzérmére termett, gondolta Min. Na persze, amilyen csodásan néz ki, valószínűleg soha nem randizott végletesen duci csajjal. Fanyalgás nélkül legalábbis nem. Márpedig Minnek épp elég fanyalgás kijutott a ma estére. - Nem - mondta Min, és visszafordult a bárpult felé. Igen, ideje beszereznie egy macsekot. - Ide figyelj, te statisztikus! - kezdte Liza bosszúsan. - Tudom, hogy maradi vagy, de az utóbbi időben kezdesz túlságosan begyepesedett lenni. A randizás Daviddel olyan lehetett, mintha valami betonnal járnál. Aztán ott van a lakásod. Még a bútoraid is vaskalaposak. - Azok a nagymamám bútorai! - jelentette ki Min mereven. - Pontosan! A születésed óta pihenteted rajtuk a segged. Ideje a változtatásnak. És ha magadtól képtelen vagy változni, hát kénytelen leszek segíteni. Min ereiben megfagyott a vér. - Nem. - Ne fenyegesd! - mondta Bonnie Lizának. - Meg fog változni, fejlődni fog. Igaz, Min? Min visszanézett a lépcsőfordulóra, és hirtelen jó ötletnek tűnt, hogy odamenjen. Beállhatna az alá az ocsmány kovácsoltvas korlát alá hallgatózni. Aztán ha Calvin Morrisey csak kicsit is rendesnek tűnik - háhh, mi ennek az esélye?! -, akkor felmehet, mondhat valami kedveset Davidnek és bemutatkozhat. És akkor Liza nem bérel fel költöztetőket, hogy hajítsák ki a bútorait, míg ő dolgozik. - Ne kényszeríts, hogy megtegyem helyetted! - mondta Liza. Ha csak ácsorog egy rulettkerék formájú bárpultnál és duzzog, attól nem lesz jobb semmi. Meg aztán mivel előre felvilágosították a férfiról, nem valószínű, hogy az túl sokat árthatna neki. Min kihúzta magát, és nagy levegőt vett. - Felkészültem, főnök!
- Az este hátralevő részében nem mondhatod ki a „százalék" szót! - intette Liza. Min meghúzkodta a szürke kockás kabátját, és magában gyorsan elmormolt egy fohászt, hogy eszébe jusson valami remek nyitószöveg, mielőtt a lépcsőhöz ér és hülyét csinál magából. Mert akkor egyszerűen leköpi a dögöt, átlöki Davidet a korláton, és beszerez magának egy macskát. - Legalább van tervem - mondta magában, és elindult a termen át.
A lépcső tetején Cal Morrisey komolyan fontolgatta, hogy átlöki David Fisket a korlát felett. Gyorsabbnak kellett volna lennem, amikor megláttam, hogy erre tartanak, gondolta. Tony hibája volt az egész. - Tudod, annak a kis vörösnek pompás lába van! - mondta korábban Tony. - Látod a csajt? A bárpultnál, abban a lila, cipzáras cuccban? Szerinted bírja a rögbijátékosokat? - Tizenöt éve nem rögbiztél! - Cal belekortyolt az italába, és alkoholmámoros béke lett úrrá rajta, melyet csak az tört meg kissé, amikor valami zenei ízlésficamos alak a „Hound Dog" című Elvis-dalt indította el a zenegépen. Nézete szerint a helynek csupán két hátulütője volt: az ostoba berendezés, meg az, hogy a zenegépben voltak Elvis-számok. - Jól van, egy ideje nem játszottam, de a csaj nem tudja ezt. - Tony újra a vörös hajút kezdte bámulni. - Tíz dolcsiba fogadok, hogy a karomon távozik. A káoszelméletes szövegemmel fogok bevágódni nála. - Nem fogadok - közölte Cal. - Bár az egy igazán ócska szöveg, szóval nőnének az esélyeim. - Hunyorogva a rulettkerék-bárpult felé nézett. A vörös hajú feltűnő csaj volt, vagyis Tony esete. Álldogált ott még egy pöttöm szőke, a hetyke fajtából, Roger haverjuk álomnője. A pult mögött Shanna meglátta, hogy arra néz, és odaintegetett, de nem mosolygott, és Cal eltűnődött ezen, miközben odabiccentett a lánynak. Tony Cal vállára tette a karját. - Segíts ki, két másik lánnyal van. Menj oda, szedd fel a duci barátnőjét a szürke kockás kosztümben, Roger meg ráhajthat az alacsony szőkére. Odaadnám neked a szőkét, de tudod mennyire odavan Roger a törpékért. Roger felkapta a fejét, amikor Cal megböködte a könyökével. - Mi? Miféle alacsony szőke? - Átnézett a termen a bárpult felé. - Oh. Oh! - Kosztümben? - Cal visszanézett a bárpult felé. - A szürke kockás. - Tony a bár irányába biccentett. - A vörös meg a mini szőke között. Nehéz észrevenni, annyira elkápráztatja az embert a vörös. Fogadok veled... - Oh. - Cal hunyorogva nézte a középmagas nőt a vörös meg a szőke között. Unalmas, szögletes, szürke kockás kosztümöt viselt. Kerekded arca volt, rajta savanyú ábrázattal. Barna haját szorosan összefogta a feje tetején. - Nem - mondta, és újat kortyolt az italából. Tony hátba vágta, mire fulladozni kezdett. - Gyerünk már, élj egy kicsit! Ne mondd nekem, hogy még mindig Cynthie után sóvárogsz! - Soha nem sóvárogtam Cynthie után. - Cal végignézett a tömegen. - Figyeld, nem jön-e, jó? Azt a vörös cuccot viseli, amit akkor vesz fel, ha meg akar kapni valamit. - Tőlem megkaphatja! – mondta Tony. - Remek - mondta Cal buzgón. - Még azt a kosztümös csajt is felszedem, ha feleségül veszed Cynt.
- Tony visszaköpte az italát. - Feleségül? - Egen - felelte Cal. - Férjhez akar menni. Sikerült piszkosul meglepnie. - Egy pillanatra Cnythie-re gondolt: bűbájos csaj, acélos gerinccel. - Fogalmam sincs, honnan vette, hogy ilyen közel állnánk egymáshoz. - Ott van! - Roger Cal válla fölött nézett. - Épp most jön fel a lépcsőn. Cal felállt, és próbált Tony mellett az ajtóhoz sietni. - El az utamból! Tony meg se moccant. - Nem mehetsz el, kell nekem az a vörös. - Akkor menj, és szerezd meg magadnak! - mondta Cal, és próbálta megkerülni a barátját. - Cynthie Daviddel van - közölte Roger, mély együttérzéssel a hangjában. - Cal! - mennydörgött David hangja Cal válla fölött. - Épp téged kerestünk! - Pokolian dühösnek hallatszott, de amikor Cal hátrafordult, David vigyorgott. Baj a láthatáron, gondolta Cal, és ugyanolyan mesterkélt mosollyal válaszolt. - David. Cynthie. De örülök, hogy látlak titeket! - Szia, Cal! - Cynthie felmosolygott rá. Szív alakú arca végzetesen bűbájos volt. - Hogy vagy? - Nagyszerűen. Soha jobban. Te is remekül nézel ki! - Cal elnézett a nő mellett, fel Davidre, és azt gondolta, kérlek, vidd. - Szerencsés fickó vagy, David. - Az lennék? - Hogy Cynthie-vel jársz - magyarázta Cal a tőle telhető legbátorítóbb hangon. Cynthie belekarolt Davidbe. - Épp csak összefutottunk. - Cal felé fordította a vállát és felragyogott Davidre. - De azért jó őt újra látni. - Tekintete visszasiklott Cal arcára. A férfi újra elmosolyodott Cynthie füle mellett, és minden erejével azon volt, hogy szemernyi féltékenységet se sugározzon. David lenézett a nő gyönyörű arcára, és pislantott egyet. Calbe beléhasított az együttérzés. Cynthie igézően hatott az emberre közelről. És távolról. Mindenhonnan, az igazat megvallva. Így történt, hogy Cal minden alkalommal igent mondott neki mindenre. Ránézett tökéletesen feszes kis testére a tökéletesen feszes kis vörös ruhájában, majd tett egy lépést hátra, miközben elszakította a tekintetét és emlékeztette magát, milyen békés az élet Cynthie nélkül. Távolság. Ez a megoldás! Meg talán egy kereszt és némi fokhagyma. - Hát persze - mondta épp David. - Talán valamivel később elmehetünk vacsorázni. Calre pillantott, és tekintetében diadal táncolt. - Hát, miattunk ne késlekedjetek! - Cal újabb lépést tett hátra, és nekiütközött a korlátnak. Cynthie elengedte David karját és ragyogása kissé alábbhagyott. - Felfrissítem magam, mielőtt indulnánk. - Tony és David figyelték, hogyan riszálja előttük a nő a tökéletes hátsóját, Roger azonban ügyet sem vetett rá, inkább a terem túlsó végét és az aprótermetű szőkét kémlelte, Cal pedig jó nagyot hörpintett az italából és azt kívánta, bárcsak valahol máshol lenne. Bárhol máshol. Például valami vacsorán. Talán beugrik Emilio éttermébe és eszik a konyhában. Emilio konyháján nem dolgoztak nők. - Szóval, David - mondta Tony. - Milyen fogadtatásra talált a tanfolyamunk?
- Fantasztikus volt! - felelte David. - Nem hittem volna, hogy bárki is képes lehet megtanítani az új programot azoknak a barmoknak, de most már mindenki képben van a cégnél. Sőt, képzeld... Egyre csak mondta és mondta, Cal meg bólogatott, és arra gondolt, hogy az egyik ok a számtalan közül, amiért nem kedveli Davidet, az, hogy rendszeresen barmokként beszél a beosztottairól. De David időben fizette a számlákat, és elismeréssel adózott nekik; sokkal rosszabb ügyfeleik is voltak. Ráadásul ha átveszi tőle Cynthie-t, Cal hajlandó lesz egyenesen baráti érzéseket táplálni iránta. David befejezte a mondandóját, bármi volt is az, és a lépcső felé nézett. - Ami Cynthie-t illeti. Én azt hittem, hogy ti ketten... - Nem. - Cal nagy lelkesen rázta a fejét. - Néhány hónapja szakított velem. - Általában nem fordítva megy ez? David felvonta a szemöldökét, és nevetségesen nézett ki. A nők ennek ellenére randiztak vele. Az élet rejtély. Akárcsak a nők. - Hát nem te vagy az a fickó, aki soha nem veszít? - firtatta David. - Nem - felelte Cal. - Kezd eltompulni - mondta Tony. - Találtam neki egy könnyű zsákmányt, de ő nemet mondott. - Melyik csaj az? - kérdezte David. - A szürke kockás kosztümös a bárnál. - Tony a poharával intett, mire David odanézett, aztán visszafordult Calhez, és ugyanolyan sima modorban folytatta. - Lehet, hogy tényleg kezdesz eltompulni - mosolygott David. - Azt a csajt nem lehet valami nagy szám megszerezni. Éppenséggel nem egy Cynthie. - Nincs vele semmi baj - mondta Cal óvatosan. David közelebb hajolt. - Végső soron neked senki nem mond nemet, igaz? - Tessék? - kérdezett vissza Cal. - Hajlandó vagyok fogadni veled, hogy őt nem tudod megkapni - mondta David. - Száz dollárom van arra, hogy nem tudod ágyba vinni. Cal hátrébb húzódott. - Micsoda? David felnevetett, de volt némi él a hangjában, amikor megszólalt. - Csak egy fogadás, Cal. Imádjátok a kockázatot, láttam, hogy szinte mindenre fogadtok. Ez pedig még csak nem is nagy tét. Legyen inkább kétszáz. Cal ekkor kezdte fontolgatni, hogy taszít egy szép nagyot Daviden. Tony hátat fordított Davidnek és úgy formálta némán a szavakat járj a kedvében. Cal felsóhajtott. Kell, hogy legyen valami, amit kérhet cserébe, amitől David kihátrál. - Az a baseball-labda az irodádban - mondta. - Az, amelyik üvegdobozban van... - A Pete Rose baseball-labdám? - David hangja egy oktávval magasabban szólt. - Igen, az. Legyen az a tét. - Cal legurította a maradék whiskyjét, és pincérnő után nézett. David megrázta a fejét. - Kizárt. Azt a kipattanót az apám kapta el nekem még '75-ben. De tetszik a stílusod, ahogy így emelsz a téten. - Közelebb hajolt. - Megmondom, mi legyen. Az utolsó tanfolyam, amit tartottatok nálunk, tíz rongyomba volt. Tízezer dolcsit teszek fel egy ingyenes tanfolyam ellenében...
Cal erőltetetten elmosolyodott. - David, én csak vicceltem... - De egy tízesért ágyba kell vinned a csajt. És tisztességesen játszom. Kerek egy hónapot kapsz, hogy kihámozd a szürke kockás gúnyájából. - Gyerekjáték - közölte Tony. Cal mérgesen meredt a barátjára. - David, ilyesmiben én nem fogadok. - Én viszont igen - jelentette ki David és összehúzta a szemöldökét. Eközben Cal azt gondolta, az istenit, erőltetni fogja a dolgot, márpedig szükségünk van a cégére. Jól van, nyilvánvaló, hogy a pia elvette David eszét. De amint megjön neki és újra működésbe lép, David majd visszatáncol a tízezres téttől, ami őrültség volt, márpedig David soha nem tesz őrültséget a pénzzel. Így csupán annyit kell tennie, hogy húzza az időt, amíg David ki nem józanodik és úgy tesz, mintha az egész ügy meg sem történt volna. Lopva a terem túlsó végébe, a bárpulthoz nézett, és örömmel látta, hogy a szürke kosztümös nő valamikor a beszélgetésük alatt eltűnt. Cal visszafordult David felé és megszólalt. - Nos, megtenném, David, de nyoma sincs a csajnak. - Isten áldjon, kedves szürke kosztümös, amiért elmentél, gondolta, és újra felkapta az italát. A dolgok kezdtek végre az ő szájíze szerint alakulni.
Min végigsétált a termen, és magában arra gondolt, hogy igazán nehéz lenne eldönteni, melyik a rosszabb: megpróbálni beszélni ezzel a fickóval, vagy kísérő nélkül végigdekkolni Di esküvőjét. Amikor odaért a lépcső aljához, behúzódott a korlát alá, és közben el-elkapott pár szót a beszélgetésből. Csak akkor torpant meg, amikor meghallotta a feje fölött David hangját, amint azt mondja: „De egy tízesért ágyba kell vinned a csajt." Micsoda? Elég nagy volt a hangzavar az ajtó mellett, talán rosszul hallotta... - És tisztességesen játszom - folytatta David. - Kerek egy hónapot kapsz, hogy kihámozd abból a szürke kockás gúnyájából. Min lenézett szürke kockás gúnyájára. - Gyerekjáték - mondta valaki Davidnek, mire Min azt gondolta, a kis seggfej, a világ tele van szexőrült rohadékokkal. Közben kényszerítette magát, hogy továbblépkedjen, mielőtt még felmászna a korlátra, és megölné mindkét pasast. Füstölögve indult vissza Lizához és Bonnie-hoz. Pontosan tudta, mire játszott David. Azt feltételezte, hogy senkivel nem feküdne le, mivel őt visszautasította. Figyelmeztette a férfit, hogy ne tegyen elhamarkodott következtetéseket, de ahelyett, hogy megfogadta volna a tanácsát, egyre csak próbálkozott nála. Mert azt hitte, velem nyert ügye lesz, döbbent rá. Mert végigmérte, és azt gondolta, itt egy túlsúlyos, okos nő, aki soha nem fog megcsalni, és hálás lesz, amiért lefekszem vele. Rohadék! - mondta ki hangosan. Le kéne feküdnie ezzel a Calvin Morrisey-vel, csakhogy visszafizessen Davidnek. De aztán sehogyan se tudna bosszút állni Calvin Morrisey-n. Istenem, mennyire ostoba. Kövér és ostoba, ez aztán a nyerő kombináció. - Mi a baj? - kérdezte Liza, amikor visszaért a bárpulthoz. - Beszéltél vele?
- Nem. Amint megisszátok az italotokat, én készen állok az indulásra. - Min visszafordult az emelvény felé és éppen akkor látta meg őket, amikor a fickók is észrevették őt. David önelégült képet vágott, de Calvin Morrisey az italát szorongatta, és úgy nézett ki, mintha egyenesen a halál képébe nézett volna. - Ott van! - kiáltott fel David. - Mondtam, hogy vissza fog jönni. Menj és szerezd meg, bajnok! - Öh, David - kezdte Cal, és a szürke kosztümöst a pokol legmélyebb bugyrába kívánta. - A fogadás az fogadás. Cal letette az üres poharát a korlátra, és sebesen gondolkodni kezdett. A kosztümös nő nem látszott valami vidámnak, így nem volt lehetetlen, hogy kapva kapna az alkalmon, hogy lelépjen a bárból, ha vacsorára hívná. - Nézd, David, a szex nincs benne. Lehet, hogy közönséges vagyok, de nem vagyok talpnyaló. Ha tíz dolcsit akarsz tenni arra, hogy fel tudom szedni, hát jó, de ennyi. A jövőre nézvést semmi. David a fejét rázta. - Oh, nem, fogadok arra is, hogy felszeded. Tíz dolcsi, ha együtt mentek el. De a tízezer dolcsi még mindig áll. Ha veszítesz... - Calre vigyorgott, és hosszasan elnyújtotta a „veszítesz" szót -, ingyen tartasz nálunk tanfolyamot. - David, nem köthetek ilyen fogadást - mondta Cal, taktikát váltva. - Két üzleti partnerem van, akik... - Én benne vagyok - mondta Tony. - Cal soha nem veszít. Cal dühösen nézett rá. - Nos, Roger nincs benne. - Hé, Roger, részedről mehet? - kérdezte Tony, mire Roger csak annyit mondott: Persze. - De közben le sem vette a szemét a pultnál álló szőkéről. - Roger! - mondta Cal. - Soha nem láttam még hozzá foghatóan szép csöpp nőt - mondta Roger. - Roger, épp fogadtál arra, hogy ágyba tudok vinni egy nőt - magyarázta Cal végtelen türelemmel. - Mondd meg szépen Davidnek, hogy nem akarsz egy tízezer dolláros tanfolyamot feltenni a szexre. - Mi? - kérdezte Roger, és végre elfordult a szőkétől. - Azt mondtam... - kezdte Cal. - Miért fogadnál ilyesmiben? - kérdezte Roger. - Nem ez a lényeg - mondta Tony. - A kérdés az, hogy megteheti-e. - Persze - mondta Roger. - De... - Akkor áll az alku - jelentette ki David. - Nem, nincs alku - ellenkezett Cal. - Nem hiszed, hogy meg tudod csinálni - mondta David. - Kezdesz eltompulni. - Ez most nem rólam szól - mondta Cal, és ekkor Cynthie visszatért a csoporthoz, és kezét a férfi karjára tette. Közel hajolt hozzá, és Cal érezte, hogy a vére azonnal pezsegni kezd. - Ott van a csaj, és csak vár rád - mondta David, némi éllel a hangjában. - A csaj? - Cynthie ragyogása elfakult. - Jársz valakivel? Oh, az ördögbe, gondolta Cal. - Cal? - kérdezte David.
- Cal? - kérdezte Cynthie. - Imádom ezt! - mondta Tony. - Mi? - kérdezte Roger. Cal felsóhajtott. Vagy a kosztümös, vagy Cynthie. Egyik kutya, másik házasulandó eb. Lehántotta a nő kezét a karjáról. - Igen, járok valakivel. Elnézést. Elfurakodott Cynthie és David mellett, elindult a bárpult felé, és mindkettőnek az elképzelhető legrosszabb sorsot kívánta: azt, hogy kössenek ki egymás mellett.
Min figyelte, ahogy Calvin Morrisey a lépcső felé indul. A dög. Azt gondolta, hogy egy hónap alatt meg tudja szerezni, hogy annyira szánalmas, hogy egyszerűen csak... Az agya a gondolatsorvégére ért. Min felegyenesedett. - Elárulnád, mi a baj? - faggatta Liza. - Egy hónap - mondta Min. A férfi lesétált a lépcsőn, és átvágott a tömegen, ügyet sem vetve a többi nő jer-idepillantására. Jött, hogy felszedje őt. Tegyük fel, hogy hagyja neki. Tegyük fel, hogy az elkövetkező három hétben megfizettet vele: bizonytalanságban tartja, aztán magával viszi Di esküvőjére. A férfi nem fogja elhagyni; ki kell tartania mellette egy hónapot, hogy megnyerje az átkozott fogadását. Mindössze annyit kell tennie, hogy három héten át nemet mond a szexre, elhurcolja a húga esküvőjére, majd otthagyja lógva. Min újra letelepedett a bárpultnál, és minden oldalról megvizsgálta a lehetőséget. A férfi nagyon is megérdemelte a háromhetes kínzást. És az alatt a három hét alatt kitalálja majd, hogyan érje el, hogy David is meglakoljon. Az anyjának meg ott lesz valaki gyönyörűséges, akire a lánya kísérőjeként mutogathat az esküvőn. Készen állt a terv, és amennyire meg tudta állapítani, jó terv volt. Visszatért a pultos lány, és Min odaszólt neki: - Rum és light kóla. Dupla adagot! - Ez már a harmadik! - mondta Liza. - És egyben negyedik. Már magától az aszpartámtól is elmegy az eszed. Mit művelsz? - Bunkó volt veled? - kérdezte Bonnie. - Mi történt? - Nem beszéltem vele. - Min elhessegette őket. - Menjetek arrébb egy kicsit, jó? Nyomban le fognak szólítani, és ti elrontjátok a szórakozásomat. - Lemaradtunk valamiről - közölte Liza Bonnie-val. - Mozgás - mondta Bonnie, és arrébb lökte Lizát. Min épp elfordult, amikor a pultos kihozta az italát, így amikor a Dög megszólalt mellette, felkapta a fejét, és felkészületlenül érte a férfi varázsa: őrjítően sötét szempár, tökéletes arccsontok, és egy olyan száj, hogy minden nő feladná az erkölcsösségét, csak hogy beleharaphasson. Szíve a torkában zakatolt. Nagyot nyelt, hátha attól visszakerül a helyére. - Van egy kis problémám - kezdte a férfi. Hangja bársonyosan mély volt. Épp elég meleg ahhoz, hogy elbűvölje és elég édes, hogy elzáródjon tőle az artériája.
Sötét csokoládé, gondolta Min és bambán nézett a férfira. Igyekezett nyugodtan venni a levegőt. - Problémád? - Nos, általában azzal kezdem, hogy „Meghívhatlak egy italra?", de előtted már van egy. - Rámosolygott, és drága öltönyén át is dőlt belőle a tesztoszteron. - Nos, ez valóban probléma. - Megpróbált hátat fordítani a férfinak. - Így aztán arra gondoltam - folytatta a férfi, és még mélyebbről szólt a hangja, miközben közelebb hajolt a nőhöz, mire Min szíve kalapálni kezdett -, hogy elmehetnénk valahová máshová, és meghívnálak egy vacsorára. Minél közelebb került hozzá a férfi, annál jobban nézett ki. Ő volt a csábítók használtautó-ügynöke, gondolta Min, és igyekezett visszaszerezni a távolságát. Az ember soha nem köthet jó üzletet egy használtautó-kereskedővel; ők egyfolytában árultak, az ember meg csak néhányszor vásárolt az élete folyamán, így mindig ők nyertek. Statisztikai szemszögből nézve, az embernek már azelőtt befellegzett, mielőtt betette volna a lábát a kereskedésbe. El se tudta képzelni, hány nőt vághatott már át. Belegondolni is szédítő volt. A férfi mosolya eltűnt, miközben a válaszra várt. Sebezhetőnek látszott, mint aki kockázatot vállalt azzal, hogy randira hívta. Nagyon jól színlelte a sebezhetőséget. Ne feledd, mondta magában Min, a rohadék tíz dollárért teszi mindezt. Igazság szerint, meg akarta döngetni egy tízesért. Sóher alak. Hirtelen nem esett már nehezére a rendes lélegzés. - Vacsora? - kérdezte. - Igen. - Még közelebb hajolt. - Valami csendes helyen, ahol tudunk beszélgetni. Olyan nőnek látszol, akinek érdekes mondanivalója van. Én pedig olyan pasas vagyok, aki meghallgat. Min rámosolygott. - Ez rettenetesen rossz szöveg volt. Általában sikerrel jársz vele? A férfi egy pillanatra megdermedt, majd őszintéből kisfiúsra váltott. - Nos, egészen eddig igen. - A hangod miatt lehet - mondta Min. - Gyönyörűen adod elő. - Köszönöm. - Felegyenesedett. - Próbáljuk újra! - Kinyújtotta a kezét. - Calvin Morrisey vagyok, de a barátaim csak Calnek hívnak. - Min Dobbs. - Megrázta a férfi kezét, majd gyorsan leejtette, mielőtt még átmelegedne a szorításában. - És a barátaim tökkelütöttnek neveznének, ha elmennék egy idegennel. - Várj! - Elővette a pénztárcáját és előhúzott belőle egy húszast. - Taxipénz. Ha durva lennék, hívhatsz magadnak taxit. Liza elvenné a húszast, majd ejtené a pasit. Ez is jó terv volt, na persze Lizának nem volt szüksége esküvői kísérőre. Mi mást tenne Liza? Min kivette a húszast a férfi ujjai közül. -Ha durva leszel, eltöröm az orrod. - Összehajtogatta a húszast, kigombolta a blúza felső két gombját és begyűrte a bankót a praktikus pamutmelltartója V-kivágásába, míg már csak a pénz zöld széle lógott ki. Ez volt az egyik előnye a súlyfeleslegnek: az ember villoghatott a dekoltázsával. Felnézett, és elkapta a férfi lefelé irányuló tekintetét. Várt, hogy a másik mondjon valamit, de a férfi újra csak elvigyorodott. - Jogos - mondta. - Akkor menjünk enni! - Min megint emlékeztette magát, hogy ügyet se vessen a férfi gyönyörű szájára, hiszen csupa talmi ígéret hagyta el azt.
- Először is, ígérd meg, hogy nem jössz több béna szöveggel! - mondta, és nézte, ahogy összerándul a férfi állkapcsa. - Amit csak akarsz - felelte. Min megrázta a fejét. - Újabb rossz duma. Gondolom, képtelen vagy leállni. De az ingyen kaja mindig jólesik. - Felkapta a táskáját a pultról. - Menjünk! Elsétált, mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna, így az elindult a nyomában. El a megrökönyödött Liza és az elragadtatott Bonnie mellett, végig a termen, fel a lépcsőn, egészen az ajtóig, és az utolsó dolog, amit Min a távozásuk előtt látott, az David felbőszült tekintete volt. Az este sokkal jobban alakult, mint ahogyan várta.
Második fejezet
Liza összeráncolt szemöldökkel meredt az üresen tátongó ajtóra. Nem jó ez így. Amikor Calvin Morrisey visszajött és beszélt Daviddel egy percre, akkor sem lett jobb. - Gondolod, hogy az alkohol miatt lehetett? - kérdezte Bonnie. Liza gyorsan gondolkozott. - Nem tudom, miért történt, de nem tetszik Miért kezdett ki vele a pasi? Bonnie a homlokát ráncolta. - Nem vall rád, hogy féltékeny vagy. - Nem vagyok féltékeny. - Liza Bonnie-ra emelte tekintetét. - Gondolj csak bele! Min nem küld felé semmilyen jelzést, a pasi egyszer sem beszélt vele, szóval nem tudhatja, micsoda remek csaj, Min ráadásul úgy volt felöltözve, mint valami MBA diplomás apáca. A pasi mégis átvág a zsúfolt termen, hogy felszedje... - Megtörténhet - mondta Bonnie. - ...közvetlen azután, hogy beszélt Daviddel - fejezte be Liza, és az emelvény felé biccentett, ahol az elvörösödött arcú David ekkor épp a barna hajú lányra startolt rá. - Oh. - Bonnie összetörve nézett. - Oh, ne. - Csupán egyetlen dolgot tehetünk. - Liza kihúzta magát. - Ki kell derítenünk, mire készül Calvin, a Dög. - Hogyan... ? Liza a magasföldszint felé biccentett. - Azzal a két fickóval volt. Te melyiket akarod, a nagydarab bárgyú külsejű szőkét vagy a golyófejűt? Bonnie követte a tekintetét az emelvényig, és felsóhajtott. - A szőkét. Ártalmatlannak tűnik. A golyófejű úgy néz ki, mint aki le se venné a kezét az emberről, és erre ma nem vagyok felkészülve. - Nos, én igen. - Liza letette az italát a pultra és hátrahajolt. A golyófejű egyenesen őt bámulta. - Amikor utoljára láttam ilyen alacsonyan ülő szemöldököt, az antropológiaórámon néztünk diákat. - Öt teljes másodpercen át állta a férfi tekintetét. Aztán visszafordult a bár felé. - Két perc. - Zsúfolásig tele van a terem, Liza - mondta Bonnie. - Adj neki hármat!
David nézte, ahogyan Cal kinyitja Min előtt az utcára nyíló ajtót, és dühödt féltékenység lobbant fel benne. Nem azért, mert bele akart volna rúgni Calbe. Calbe amúgy is mindig bele akart rúgni. Azt a fickót semmi nem izzasztotta meg, soha nem tett rossz üzleti lépést, soha nem vesztett el fogadást, és soha nem vallott kudarcot, ha megpróbált felszedni egy nőt. A pszichológusod figyelmeztetett erre, mondta magában, de tudta, hogy most nem csupán arról van szó, hogy muszáj volt mindenben elsőnek lennie. Ezúttal volt egy extra csavar a féltékenykedésben.
Mert most Cal Minnel kezdett ki. Minnel, aki jó kis megbízható feleségnek termett. Leszámítva azt a konok oldalát. De lassanként betörte volna, és Min végül visszatért volna hozzá. De most... Megdermedt, amikor Cal újra belépett az ajtón és odaintette. - Vacsorázni megyünk - mondta, és kitartotta a kezét. - Tíz dolcsi. Dühös volt a hangja, amitől David menten jobban érezte magát, miközben elővette a tárcáját és átadta Calnek a tízest. - Okos húzás volt nem megemlítened, hogy a csaj gyűlöli a férfiakat - mondta Cal. Aztán már ott sem volt, és David visszatért a korláthoz. - Azt hiszem, hibát követtem el. - Te is? - kérdezte Cynthie elszontyolodottan a Martinis pohara felett. David az ajtóra pillantott. - Szóval nem a te ötleted volt, hogy szakíts Callel? - Nem. - Cynthie az ajtót bámulta. - Úgy éreztem, ideje férjhez mennem, szóval azt mondtam, „Most vagy soha." - Savanyú mosolyt villantott Davidre. - Ő meg azt mondta: „Sajnálom." - Nagy levegőt vett, közben meg David erősen igyekezett, hogy ne vonja el a figyelmét a tény, hogy a lány nem viselt melltartót a vörös, testhezálló ruhája alatt. - Szar ügy! - David nekitámaszkodott a korlátnak, hogy ne tudja bámulni a lány dekoltázsát. Az otrombaság lenne, olyasmi, amit Cal Morrisey tenne. - Cal egy idióta! - Köszi. - Cynthie visszafordult, hogy a bárt nézze. Ekkor Tony felkelt a mellettük lévő asztaltól, és nyomában Rogerrel lesétált a lépcsőn. Cynthie haja úgy mozgott, mint valami hajreklámban: a sötét, bársonyos zuhatag a vállát súrolta. - Nagyon kíváncsi lennék, hol találkozott Cal ezzel a nővel. Megesküdtem volna, hogy nem jár senkivel. David fontolóra vette, hogy elmondja a lánynak, hogy Cal csak egy fogadás miatt szedte fel Mint, de aztán azt gondolta, nem! Az a fogadás nem tartozott a legfényesebb pillanatai közé. Igazság szerint, ha megölik sem tudta volna megmondani, miért tette. Olyan volt, mintha valami gonosz manó suttogott volna a fülébe. Nem, Cal hibája volt, erről van szó. És katasztrofális az egész, mert ha Min valaha megtudja, hogy ő vette rá Calt... - Ismered a csajt? - kérdezte Cynthie. - Az exbarátnőm. - Oh. - Cynthie letette az italát. - Nos, remélem, Cal megbánta, hogy felszedte. Remélem, rájön, mit veszített, amikor felviszi a lakására. - Nem fognak felmenni Cal lakására - mondta David. - A csaj nem fog. - Cynthie várta, hogy folytassa. - Nem szereti a szexet. Cynthie elvigyorodott. David vállat vont. - Legalábbis az alatt a két hónap alatt, amíg együtt voltunk, nem volt hajlandó rá. Úgyhogy szakítottam vele. Cynthie a fejét rázta és még mindig mosolygott. - Nem adtál elég időt a kapcsolatnak. Mit dolgozik? David megdermedt a kritika hallatán. - Kockázatbecslő. És nekem úgy tűnik, hogy két hónap... - David - szakította félbe Cynthie -, ha az első öt perc után vártad a szexet, egy sztriptíztáncossal kellett volna randiznod. Ha kockázatbecslő, akkor óvatos ember. Abból
áll a munkája, hogy felmérje, hogyan minimalizálja a kockázatot, és a te esetedben igaza is volt. Davidnek egyre kevésbé volt szimpatikus Cynthie. - Már miért volt igaza? - A szex miatt dobtad. - Cynthie előrehajolt, és David úgy tett, mintha nem a melleit bámulná a ruhája alatt. - David, ez az én specialitásom. Ha szeretted őt, nem állítottad volna ultimátum elé a szex miatt. - Mivel foglalkozol? - kérdezte David hűvösen. - Pszichológus vagyok. - Cynthie felkapta az italát, és Davidnek eszébe jutott a pletyka, amit a lányról hallott. - Randiguru vagy - mondta, és újra tetszeni kezdett neki Cynthie. Gyakorlatilag híresség volt. - A tévében is voltál. - Néha meghívnak vendégnek - mondta Cynthie. - A kapcsolatok terén tett kutatásaim nagy népszerűségnek örvendenek. És mindebből azt szűrtem le, hogy az ember nem adhat ultimátumot a szex miatt. - Te megtetted Callel. - De nem a szex miatt - mondta Cynthie. - Soha nem tagadtam meg tőle a szexet. És nem is ultimátum volt, inkább stratégia. Kilenc hónapja voltunk együtt, már túl voltunk az elvakult fellángoláson, a kötődésnél tartottunk. Tudtam, hogy mindössze fiziológiás késztetés kell neki, hogy tisztába jöjjön az igazi érzéseivel. - Ennek aztán semmi értelme - mondta David. Cynthie elmosolyodott, de mosolyában nem volt semmi melegség. - A kutatásaim azt mutatják, hogy az érett szerelem négy lépésben alakul ki. Feltartotta egyik ujját. - Amikor találkozol egy nővel, tudat alatt keresed a jeleket, hogy ő-e az a fajta ember, akivel együtt akarsz lenni. Ez a feltételezés. - Feltartotta a második ujját. Ha átmegy a feltételezésteszten, akkor elkezded megismerni, hogy megtudd, megfelelő-e a számodra. Ha igen, vonzónak találod. - Feltartotta a harmadik ujját. - Ha az ismerkedés alatt a vonzalmat felerősíti az öröm, a fájdalom, vagy mindkettő, elérkezik a fellángolás fázisa. És... - Feltartotta a negyedik ujját. - Ha sikerül kapcsolatot létesíteni és kötődést kialakítani a fellángolás szakaszában, akkor továbblépsz az érett, feltétel nélküli szerelem szintjére. - Ez kissé cinikusnak tűnik - mondta David, tettetett érdeklődéssel. Végső soron a nő kis híján híresség volt. - Ez nem jelenti azt, hogy ne így lenne - mondta Cynthie. - Vegyük a feltételezést. A tudatalatti agy felméri a nőket és kiválasztja azokat, akik megfelelnek a számodra vonzó nőkkel kapcsolatos előfeltételeknek. - Szeretem azt hinni, hogy elég nyitott vagyok - felelte David. - Éppen ezért lep meg, hogy Cal felszedte ezt a te exbarátnődet. - Cynthie belekortyolt az italába. - Az ő egyik előfeltétele, hogy a barátnői gyönyörűek legyenek. - Mindig is felszínes embernek tartottam Calt - mondta David, magában pedig azt gondolta, a fogadás miatt szedte fel, a rohadék! - Egyáltalán nem felszínes - mondta Cynthie. - Mivel az előfeltételeken túl vannak, most a vonzalmat fogják felmérni. Például ha ugyanazt a ritmust veszik fel a lépteik, miután
távoznak a bárból, az erős pszichológiai jele lehet annak, hogy összeillenek. - Elkomorult. Bárcsak láthatnánk őket vacsora közben. - És mégis mit néznénk? - kérdezte David, és újra felkapta az italát. - Ahogyan összhangban lakmároznak? - Nem - felelte Cynthie. - Azt, hogy tükrözik-e egymás mozdulatait. Például, hogy mindketten ugyanúgy teszik-e keresztbe a lábukat. Hogy a nő örömmel fogadja-e, ha Cal hozzáér. Hogy váltanak-e párosodásra utaló tekintetet. David félrenyelte az italát. - Olyan pillantás ez, ami néhány másodperccel tovább tart a kelleténél - magyarázta Cynthie. - Egyértelmű szexuális jel. Minden állatfaj él vele. David bólintott, és emlékeztette magát, hogy a jövőben ne meresztgesse hosszasan a szemét. - Hogy a beszélgetésük felvesz-e egy ritmust, amiben nincsenek hosszú szünetek. Hogy elég közelivé válik-e a kapcsolatuk ahhoz, hogy becenéven szólítsák egymást. - Min gyűlöli a beceneveket - mondta David, mert eszébe jutott a katasztrofális „cukorborsó" incidens. - Hogy egyezik-e az ízlésük a zenében és filmekben. Hogy lesznek-e közös titkaik és belső vicceik. Hogy ugyanazokat a dolgokat értékelik-e. Min önállóan dolgozik? - Nem - felelte David. - Az Alliance Biztosítónál dolgozik. Az apja ott az igazgatóhelyettes. Cynthie gyönyörű arcára széles mosoly ült ki. - Szuper. Cal szeret hazardírozni, és nagyra becsüli azokat, akik kockáztatnak. Ezért nem volt hajlandó az apja vállalkozásában dolgozni, és indította el inkább a saját cégét. Nem fogja lenyűgözni valaki, aki az apja befolyásából él. Unalmasnak fogja tartani. - A jó - mondta David. Felszínes seggfej! Cynthie a pohara felett bólogatott. - Még a lány hozzáállása is döntő lehet. Aki kedvel téged és szeret veled lenni, az vonzó. - Egy pillanatig csüggedten nézett. - És persze Min el lesz ragadtatva, hogy Cal társaságában lehet. - Nem, nem lesz - mondta David, és kezdett jobb kedvre derülni. - Jelenleg minden férfira dühös, amiért szakítottam vele. És eléggé felvágták a nyelvét. Cynthie felragyogott. - Akkor Cal a lány rossz kedvéből és abból, amilyennek felméri, arra jut majd, hogy Min túl maradi. Ez nagyon jól hangzik, David! Engedi majd Min, hogy Cal kifizesse a vacsorát? David megrázta a fejét. - Min mindig ragaszkodik hozzá, hogy mindent felesben fizessen. Nagyon korrekt nő. - Minden faj udvarlási rituáléjában szerepel a vacsora-randi rész - mondta Cynthie. - Az a nő, aki nem engedi, hogy kifizesd a vacsoráját, az udvarlásodat utasítja vissza. Lehet, hogy azt hiszi, így tisztességes, vagy hogy ezzel feminista módon viselkedik, de valahol legbelül tudja, hogy kihúzott téged a lehetséges pasik listájáról. - Nem fogja hagyni, hogy fizessen - ismételte David, és átértékelte az ehhez való hozzáállását. Amikor Min visszatér hozzá, majd ő fizeti a vacsoráját.
- Akkor vitába keverednek majd a számla felett. Csodás! - Cynthie hátradőlt, és arca most először enyhült meg. - Abból, amit elmeséltél róla, Cal már most bánja, hogy megkérte Mint, tartson vele. - Az jó - mondta David, és felvidult a gondolattól. Cynthie mosolya megremegett. - Szóval tényleg el akartál menni vacsorázni, vagy csak azért hívtál el, hogy feldühítsd Calt? Vacsora. Ha elviszi Cynthie-t vacsorázni, Tony és Roger elmondják Calnek, hogy összejött Cynthie-vel. Cal meg is érdemelné. Elsétálhatna a szexis csajjal, aki dobta a legendás Calvin Morrisey-t. Ő nyerne. Letette az italát. - Azért hívtalak, mert szerettem volna veled vacsorázni. Cynthie elmosolyodott, és ez teljesen elkápráztatta a férfit. Cal őrült volt, hogy menni hagyta ezt a nőt. - És mesélhetsz még nekem Minről - mondta Cynthie. - Természetesen - felelte David. Mindent Minről. Semmit a fogadásról.
Min odakint várakozott, míg a Dög visszament valamiért, amit bent felejtett - talán az erkölcsei lehettek azok. A hűvös júniusi levegő kitisztította a fejét és enyhített némileg a haragján. A bár az egyik kedvenc utcájában volt, mely tele volt menő kis üzletekkel, éttermekkel, és volt benne egy remek, régi filmeket adó mozi is. Lágy szellő borzolgatta a vékonyka fákat, melyek kínlódva nőttek az utcát szegélyző vasketreceikben. Min a fákra pillantott és azt gondolta, pontosan tudom, mit éreztek. Nos, leszámítva a dolog vékonyka részét. De ami a bebörtönzöttséget illeti? Ühüm. Mert ő is elakadt, efelől semmi kétség. Kísérő nélkül maradt az idióta koszorúslány ruhájával a húgának egy buzgó mócsinggal kötendő esküvőjére, és az anyja persze árgus szemekkel fogja figyelni. Mert az az igazság, hogy egy olyan fickót, mint Calvin Morrisey, nem fog tudni átverni három héten át. Igazán kretén ötlet volt ez, melyet a rum, no meg a düh fűtött. Egy pillanatig azt kívánta, bárcsak otthon lehetne a tetőtéri lakásában. Összekucorodna nagyanyja öreg tökszínű kanapéján, és Elvis Moody Blue albumát hallgatná. Talán nem randizásra termett, talán meg kéne adnia magát az igen jó karban tartott génjeinek, és Diana húgocskája elkerülhetetlenül megszületendő csemetéjének kedves vénkisasszony nagynénijévé kéne válnia. Végső soron saját gyereket soha nem akart. Márpedig mi más célt szolgálna egy férfi? Nos, ott van a szex, de azzal kapcsolatban is, lám, hogyan viselkednek. De tényleg... Megszólalt mögötte egy mobiltelefon, mire összerezzent. Amikor megfordult, újra Calvin Morrisey állt előtte. A kabátjába nyúlt, elővette a telefonját, azt a fajtát, amiben többfajta csengőhang és pittyegés volt, mint amire bármely embernek szüksége lehetett volna, és Mint ez is csak megerősítette a döntésében: nincs az az isten, hogy három teljes hetet töltsön egy lelketlen üzletemberrel, csak hogy legyen kísérője Diana esküvőjére. Majd fizeti felesben a vacsorát, és örökre búcsút mondanak egymásnak; ez lenne a terv. Keresztbe fonta karjait és várta, hogy a férfi megpróbálja elkápráztatni valami üzleti hívással, de Cal kikapcsolta a telefonját.
Min felvonta a szemöldökét. - Mi van, ha fontos? - Az egyetlen ember, akivel beszélni akarok, itt áll előttem – felelte Cal, és férfimagazin címlapjára illő mosolyt villantott rá. - Oh, az isten szerelmére! - mondta Min. - Leállnál ezzel is? - Hogy mondod? - kérdezte Cal, és mosolya kissé megfakult. - Ezzel az állandó hódító dumával. - Min újra elindult. - A tiéd vagyok vacsorára. Most már lazíthatsz. - Én mindig laza vagyok. - Felvette a nő lépteinek ritmusát. – Hová megyünk? Min megtorpant, és a férfi ellépett mellette egy lépést, mielőtt szintén megállt volna. - Erre van az az új étterem, amiről mindenki beszél. A Serafino's. Egy régi ismerősöm szerint a séf a főztjével hirdeti a hitvallását. - Davidre gondolt, majd Calre nézett. Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. - Feltételeztem, ilyesmi a stílusod. Valami másra gondoltál? - Igen. - Egyik ujját Min vállára tette, és szelíden tolni kezdte, hogy megfordítsa. Min a mozdulat közben lerázta magáról a férfi ujját. – Az én éttermem arra van - mondta. - Soha ne menj olyan helyre, ahol a séf az ételén keresztül akarja kifejezni magát. Hacsak nem mindenképp a Seraf... - Nem. - Min sarkon fordult, és újra nekiindult. - Szeretném megismerni az ízlésedet az éttermek terén. Feltételezem, ugyanolyan lesz, mint a mobiltelefonos ízlésed: baromi trendi. - Szeretem az ügyes kis szerkentyűket - felelte a férfi, utolérve Mint. - Nem hiszem, hogy mondana ez bármit is az igazi énemről. - Mindig is akartam készíteni egy tanulmányt a mobiltelefonok és az egyéniség kapcsolatáról - hazudta Min, miközben elhaladtak a Gryphon mozi előtt. - Ott az a sok csicsás stílus meg a cserélhető előlapok, és közben vannak emberek, akik egyáltalán nem hajlandóak magukkal hordani őket. Az ember azt hinné... - A tiéd fekete - mondta Cal. - Nagyon praktikus. Vigyázz az üveggel! - A nő karja felé nyúlt, hogy elvezesse a törött sörösüveg mellett, de Min saját maga lépett arrébb, a férfitól ellentétes irányba. Cal Min lábára nézett, és megtorpant, valószínűleg színlelt aggodalommal. Erre aztán Min is megállt. - Mi az? - Szép cipő! - felelte Cal, mire Min lenézett áttetsző műanyag magas sarkújára, melyről fekete masni lógott. - Köszönöm - mondta, kissé megrökönyödve, hogy a férfi ilyesmit észrevett. - Szívesen. - A férfi zsebre tette a kezét, és újra elindult, hosszú, öles léptekkel. - De tévedsz. - Min jól kilépett, hogy utolérje Calt. - A mobilom nem fekete. Zöld és nagy, fehér százszorszépek díszítik. - Ugyan, dehogy. - A férfi ekkor előtte lépkedett, még csak nem is próbálkozott tartani a nő ritmusát, és Min szinte ügetni kezdett, hogy lépést tartson vele. - Fekete, vagy ezüstszínű, és csak az alapvető funkciók vannak rajta, ami nagy kár, mert soha nem tudhatod, mikor ragadsz ott valahol és lesz szükséged egy jó kis pókeres játékra. Amikor Min felnézett a férfira, az annyira jól nézett ki, hogy a lány megtorpant, csak hogy megtörje Cal lépteit. Az a lényeg, hogy állandóan kibillentse a férfit az egyensúlyából,
hogy ne bámuljon az arcába, különösen akkor nem, amikor ilyen idegesítően igaza van a fekete mobiltelefonjával kapcsolatban. - Már elnézést! - mondta kimérten, és újra keresztbe fonta a karjait. - Tudom, hogy néz ki a mobilom ! Százszorszépek vannak rajta. És tudom, hogy kosztümben vagyok, de ez még nem jelenti azt, hogy unalmas lennék. Vörös fehérneműt viselek. - Dehogy viselsz! - A férfi kezei még mindig a zsebében voltak, és nagydarabnak, szélesvállúnak és piszkosul önteltnek tűnt. - Nos, ezzel a hozzáállással soha nem fogod megtudni - közölte Min, és továbbsétált, míg észre nem vette, hogy a férfi nem követi. Hátrafordult, és látta, hogy Cal őt figyeli. Hát a vacsora? Cal baktatni kezdett a várakozó Min felé, és amikor mellé ért, lehajolt hozzá és azt mondta: - Tíz dollárba fogadok, hogy nincsenek virágok a mobilodon. - Nem szoktam fogadásokat kötni - jelentette ki Min, és igyekezett nem hátrébb lépni. - Dupla vagy semmi, hogy egyszerű fehér melltartó van rajtad. - Ha ennyire unalmasnak tartasz, akkor mit keresel itt velem? - Láttam a melltartódat, amikor beledugtad a húszast. És konzervatív az ízlésed, úgyhogy kizárt, hogy virágok lennének a telefonodon. Az egyetlen izgalmas dolog veled kapcsolatban a cipőd. - Min elfintorodott. - Hé... - És azt keresem itt veled - folytatta a férfi, miközben láthatóan a végére járt a türelme -, hogy megpróbállak elvinni egy remek étterembe, ami itt van rögtön a sarkon, szóval, ha esetleg eláshatnánk a csatabárdot, míg oda nem érünk... Min újra elindult. - Nincs fogadás? - kérdezte mögüle a férfi. - Nincs fogadás. - Min megszaporázta a lépteit, de Cal így is beérte, láthatóan minden különösebb erőlködés nélkül. Hosszú lábak, mélázott Min, majd leszidta magát, amiért a férfi bármely testrészére gondolt. Vagy éppenséggel arra, hogy Calnek nem kerülte el a figyelmét, milyen fantasztikus a cipője. Ami pont olyasmi volt, amit az efféle fickók művelnek. Ne feledd a fogadást, emlékeztette magát. A pasi egy dög és szerencsejátékos. A szerencsejátékos dög megállt egy gyengén megvilágított utcai kirakat előtt, melyet vörös, kávéházi bársonyfüggönyök takartak. A függönyök felett, arany betűkkel az állt, Emilio’s. - Ez lenne az étterem? - kérdezte Min. Meglepte, hogy a férfi nem valami puccosabb helyet választott. - Ühüm. - A férfi a kilincs felé nyúlt. - Várj! - Min az ajtóra függesztett táblára sandított. - Hétköznap este tízkor zár. Ahhoz már elég közel járhatunk. Talán jobb lenne, ha... - Én vagyok Emilio kedvenc vendége - mondta a férfi, és kitárta az ajtót. - Legalábbis addig, amíg veled nem találkozik. - Újabb csajozós szöveg? - kérdezte Min bosszúsan. - Nem - felelte a férfi láthatóan nagy türelmet erőltetve magára. - Cikizz csak egész vacsora alatt, és Emiliótól ingyen desszert kapsz! - Azt hittem, te vagy a kedvenc vendége - mondta Min.
- Az is vagyok - bólogatott a férfi. - De az még nem jelenti azt, hogy ne értékelné a műsort. Most akkor jössz vagy nem? - Megyek - felelte Min, és besétált a férfi mellett az étterembe.
Liza órája szerint másfél perc telt el, amikor a golyófejű vállon veregette. - Elnézést - mondta -, de azt hiszem, engem stíröltél. Liza rápillantott. - A hitetlenség miatt. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen lassú vagy. - Lassú? - A férfi sértve nézett rá. - Senki nem tudta volna nálam gyorsabban átverekedni magát a tömegen. Pedig nem segítettek védőjátékosok! Liza megrázta a fejét. - Egy órája kiszúrtál magadnak. Mit csináltál? Leültél, és elgondolkoztál ezen? A férfi csak a szemét forgatta. - Hallottam, hogy a vörös hajúakkal nem egyszerű. - A pultnak támaszkodott. - Tony vagyok. És tartozol nekem. Oké, kezdődik, gondolta Liza, és a férfit tükrözve szintén a bárpultnak dőlt. - Tartozom neked? - Bizony! - A férfi rávigyorgott. - A káoszelmélet miatt. Liza megrázta a fejét. Káoszelmélet? Tony közelebb húzódott hozzá. - A káoszelmélet szerint a komplex dinamikus rendszerek instabillá válnak, mert a környezetükben zavar keletkezik, és ezek után egy különös attraktor rajzolja meg a stresszállapot pályagörbéjét. Liza hitetlenkedve meredt rá. - Te ezzel a szöveggel szoktál csajozni?! - Komplex dinamikus rendszer vagyok - felelt Tony. - Annyira azért nem komplex - kontrázott Liza. - És stabil voltam, amíg zavart nem okoztál a környezetemben. - Annyira azért nem stabil - kontrázott újra Liza. Tony elvigyorodott. - És mivel te vagy a teremben a legkülönösebb attraktor, egyenesen hozzád követtem a stressz által kiváltott pályagörbét. - Te nem azt követted hozzám. - Liza elfordult, hogy a háta legyen a pult felé, és a válla kirekessze a férfit. - Mondj valami jobbat ennél, vagy keresek magamnak valaki mást, akivel elszórakozhatom. A szeme sarkából Liza meglátta a másik fickót, az üresfejű szőkét, amint Bonnie-hoz hajol. - Mindig ilyen a barátnőd? - kérdezte a férfi Bonnie-tól, mire Liza felé fordult, hogy végigmérje. Jól megtermett. Tagbaszakadt. Unalmas. - Nos, a te barátod se kifejezetten herceg a fehér lovon - mondta Bonnie, és legszebb csábos mosolyát villantotta a fickóra. A férfi visszaragyogott rá. - Mint ahogyan én sem. Nem gond? Na ne, gondolta Liza, és elkapta Tony-a-golyófejű tekintetét. - Komolyan beszél! - mondta Tony. - Rogernek nincs csajozós szövege. - A káoszelméletes fiaskó után ez jó pontnak tűnik - felelte Liza. - Szegény kicsikém - mondta ekkor Bonnie, és Roger karjára tette a kezét. - Hát persze, hogy nem gond. Bonnie vagyok.
Roger leplezetlen csodálattal nézett le a lányra. - Roger. És te vagy a leggyönyörűbb lány, akivel életemben találkoztam! Bonnie mosolya szélesebb lett, és közelebb húzódott a férfihoz. - Ami nem jelenti azt, hogy problémája lenne a nőknél - mondta Tony kissé értetlenül. - Kezdem látni a vonzerejét. - Liza visszafordult Tony felé. – A tiéd mi? - Nagyszerű vagyok az ágyban - felelte Tony. - Aha - mondta erre Liza. - Reménytelen vagy, de meghívhatsz egy italra és mesélhetsz magadról. Meg a barátaidról. - Amit csak akarsz - felelte Tony, és odaintette a göndör hajú pultos lányt. Amikor odaért hozzájuk, azt mondta: - Hé, Shanna, az én oldalamon játszol már? A pultos megrázta a fejét. - Nem, de ha úgy lesz, te leszel az utolsó, aki megtudja. - Sebaj, de legalább rajta leszek a listán - felelte Tony. - Shanna, ez itt Liza. Itt mindnyájunknak kéne egy új kör. - Ismered őt? - kérdezte Liza Shannától. - A közvetlen szomszédommal szokott együtt lógni - felelte Shanna. - Cal miatt automatikusan őt is megkapom. - Cal? - kérdezett vissza Liza, és magában azt gondolta, francba, egyszerűen megkérdezhettem volna a pultos csajt, és nem kellett volna felszednem ezt a pancsert. Hát, majd legközelebb. - Calről jobb, ha nem hallasz semmit - mondta Tony. - Elvetemült. A nőknek tisztes távolságot kéne tartaniuk tőle. Shanna a szemét forgatta és arrébb ment. - Érdekes - mondta Liza, és a férfira mosolygott. - Mesélj nekem erről a Calről és arról, hogy miért elvetemült! - Hazudtam. Valójában remek fickó - mondta Tony. - A nyári iskolában találkoztunk és... - Együtt jártatok gimibe? - kérdezte Liza megrökönyödve. - Harmadik általánosba jártunk együtt - mondta Tony. - De hogy mégis miből gondolod, hogy ez érdekes... ? - Mindent tudni akarok rólad, aranyom - felelte Liza. - Lenyűgözőnek talállak. Tony bólintott, mindezt tényként elfogadva. - Amikor megszülettem... - Rólad és a barátaidról - mondta Liza. - Szóval rólad, Rogerről, és Calről... Tony beszélni kezdett, miközben mögötte Bonnie azt mondta: - Tudod, anyukám kedvelne téged! - Mire Roger azt felelte: - Boldogan találkoznék anyukáddal! Liza felkapta a fejét és Rogerre meredt. - Minden nőnek ezt mondja? - Tessék? - kérdezte Tony, aki kizökkent a sztorijából, hogy harmadikban milyen nagy rögbisztár is volt. - Felejtsd el! - mondta Liza. - Talán ugorjunk a kamaszévekre. Te, Roger, meg Cal...
Cal figyelte, hogyan ül ki a döbbenet Min arcára, ahogyan első ízben telibe találta az Emilio's étterem belső tere. Meglátta végre a férfi kedvenc éttermét annak teljes elvarázsolt pompájában: a kovácsoltvas csillárokat és az aranysárgára festett villanykörtéket, a régi
fekete-fehér képeket a falakon, a piros-fehér kockás ablakterítőket a kocka alakú asztalokon, az ütött-kopott Chianti üvegekbe állított gyertyákat, a kézzel írott étlapot, és az össze nem illő evőeszközöket. Cal várta, hogy Min lebiggyessze az ajkát, de a lánynak tátva maradt a szája. Nos, meg is érdemli, amiért ilyen kiállhatatlanul viselkedett. - Ez nagyszerű! - mondta Min, és elnevette magát. - Istenem, egy magadfajta mégis hogy talált rá egy ilyen helyre?! - Hogy érted azt, hogy egy magamfajta? - kérdezett vissza Cal. A lány az egyik falhoz sétált, hogy megnézze a nyolcvan évre visszamenő fotókat Emilio családjáról. - Honnan szerezték ezeket? - Elmosolyodott. Puha ajkai szétnyíltak, sötét szeme felragyogott. Ekkor megjelent Cal mögött maga Emilio. - Ah, Mr. Morrisey - mondta, mire Cal megfordult, és elkapta régi szobatársa tekintetét. - Micsoda öröm, hogy újra itt üdvözölhetünk! - Emilio - kezdte Cal -, ez itt Min Dobbs. - Visszafordult Minhez. - Emilio süti a város legfinomabb kenyerét! - Biztosra veszem, hogy mindenből a legjobbat készíti, Emilio! - mondta Min, és kezet nyújtott. A szempillája alól nézett fel a férfira, és széles mosolya hirtelen huncuttá vált. Emilio felvidult, Cal pedig azt gondolta, hé, én miért nem kaptam ebből? Emilio megszorította Min kezét. - Magácskának költészetként kínálom a kenyerem. Ajándékként hozom majd a szépségének, versként a bájos mosolyának. - Kezet csókolt Minnek, mire a lány felragyogott rá és nem húzta el a kezét. - Emilio, Min velem jött randizni - mondta Cal. - Elég a csókokból! Min a fejét rázva nézett Calre, és csöppet sem ragyogott. - Nem randizok én senkivel! Még csak nem is kedveljük egymást. – Visszafordult Emilióhoz és újra elmosolyodott. Külön számlát kérünk, Emilio! - Csak semmi külön számla, Emilio! - tiltakozott Cal, bosszúsában sutba vágva az illemet. - De egy asztalnak örülnénk! - Magácskának bármit! - mondta Emilio Minnek, és újra kezet csókolt neki. Hihetetlen, gondolta Cal, és bokán rúgta Emiliót, amikor Min elfordult, hogy újra szemügyre vegye az éttermet. A pasas nős, az isten szerelmére! - Erre tessék! - mondta Emilio, és feljajdult. A legjobb, ablak melletti asztalához vezette őket, egy hajlított-fa székre ültette Mint, majd épp csak annyi időre torpant meg, hogy odasúghassa Calnek: - Fél órája hazaküldtem a felszolgálókat, te szemét. - Szívesen - felelte Cal hangosan, és odabiccentett Emiliónak. Emilio feladta és visszament a konyhára, míg Cal nézte, ahogy Min aprólékosan feltérképezi magának a termet. - Olyan, mint egy olasz étterem valami filmben - mondta a lány Calnek. - Kivéve, hogy mégsem. Imádom! És Emiliót is imádom! - Vettem észre - felelte a férfi. - A nők közül, akiket idehoztam, te vagy az első, akivel már azelőtt összecsókolózott, hogy leültünk. - Nos, ő fog megetetni. - Felkapta a szalvétáját. - Ez mindig jó előjel egy férfiban. Kiterítette a szalvétát az ölében. Aztán lehervadt a mosolya, és újra feszültnek tűnt. Csakhogy... Cal felvértezte magát a következő adag packázásra.
A lány előrehajolt. - Nem ehetek kenyeret vagy tésztát, de nem akarom megbántani az érzéseit. Lehet itt mást is rendelni? - Persze - felelte Cal meglepetten. - Salátát. Vagy csirke marsalát. Abban nincs tészta. - Köszönöm. - Min a férfira mosolygott. - Nem szeretném elrontani Emilio estéjét. - Azt hiszem, bearanyoztad az estéjét - felelte Cal. A lány ajkai teltek voltak és puhák, és amikor hálásan a férfira mosolygott, az arca már nem egy zord börtönőréé volt, hanem egy szeretni való porcelánbabáé. A huncut kis csillogás azonban, ami akkor volt a szemében, amikor Emilióval flörtölt, eltűnt, és ez igazán nagy kár volt. Emilio kihozta a kenyeret, Min pedig előrehajolt, hogy megnézze. – Oh, ennek nagyon jó illata van. Ma nem ebédeltem, szóval ez csodás lesz. - Jó lesz - tompította Cal. - Emilio, a ház salátájával kezdenénk, utána pedig csirke marsalát kérnénk. - Kitűnő választás, Mr. Morrisey - felelte Emilio, és Cal tudta, hogy öröme annak szól, hogy mindezt könnyen el lehetett készíteni. - Esetleg mellé egy jó kis vörösbor? - Kitűnő - mondta Cal, és tudta, hogy azt fogják kapni, ami épp megmaradt Emilio nyakán a konyhában. - Én jeges vizet kérnék - mondta Min egy sóhajtással. Még mindig a kenyeret nézte. Amikor Emilio elment, Cal megszólalt. - A kenyér kiváló. Itt süti. - Szénhidrát! - felelte Min, és a mogorva tekintet visszatért. Cal éppen eleget hallott a szénhidrátokról a Cynthie-vel töltött kilenc hónap alatt, hogy ejtse a témát. - Szóval - mondta, és felkapta az egyik kisebb cipót. - Mivel foglalkozol? - Kettétörte a kenyérkét. A meleg élesztőszag felemelkedett és betöltötte a férfi érzékeit. - Kockázatbecslő vagyok - felelte Min, és újra némi él szökött a hangjába. Kockázatbecslő. Vacsorára hozott egy zsémbes, koplaló, a kockázattól irtózó statisztikust. Új mélypont volt ez, még neki is. - Ez... érdekes - mondta, de a lány a kenyeret bámulta, és nem is hallotta, mit mond a férfi. Felé nyújtotta a kenyérke felét. - Egyél! - Nem lehet! - tiltakozott a lány. - Van egy ruha, amibe bele kell férnem három hét múlva. - Egy falat kenyértől még nem változik semmi. - Meglengette azt a lány előtt, tudván, hogy Emilio kenyerének illata nála elszántabb Atkins-diétásokat is a térdükre kényszerített. - Nem. - A lány lehunyta a szemét és szorosan összezárta ajkait. Mindez persze hiábavaló volt, mert a veszte nem a kenyér látványa lesz, hanem az illata. - Könnyen lehet, hogy ez az egyetlen esélyed, hogy megkóstold Emilio kenyerét mondta, mire a lány nagy levegőt vett. - Oh, a mindenit! - Kinyitotta a szemét, és elvette a kenyeret a férfitól. - Tényleg egy dög vagy. - Kicsoda? Én? - kérdezte Cal és nézte, ahogy a lány szakít egy darabka kenyeret és beleharap. - Oh - lehelte, majd csukott szemmel majszolta, és arcát elárasztotta a gyönyör. Rám nézz így, gondolta a férfi, és érezte, hogy megbökik a vállát. Amikor felnézett, Emilio állt mellette egy fél üveg borral és Mint bámulta. Bólintott egyet Calnek és odasúgta neki: - Kincset ér a csaj!
Min kinyitotta a szemét. - Emilio, maga egy zseni! - Részemről a szerencse! - felelte Emilio. Cal elvette tőle a bort. - Köszönjük, Emilio - mondta nyomatékosan, mire Emilio megrázta a fejét és visszament a konyhába a salátákért. Miután azokat is kihozta, és újra eltűnt, Cal folytatta. - Szóval kockázatbecslő vagy. A nő újra megvetéssel nézett rá. - Ugyan kérlek! Mit érdekel téged, mivel foglalkozom. Takarékra állíthatod a sármodat! - Hé! - A férfi felkapta a kenyerét. - Nem csinálom ezt minden este. Jó ideje volt, hogy utoljára felszedtem valakit. Min az órájára nézett rágás közben. Nyelt egyet. - Huszonnyolc perce. - Rajtad kívül. A legutóbbi kapcsolatom néhány hónapja ért véget, és azóta élvezem a csendet és nyugalmat. - A nő csak a szemét forgatta, mire a férfi még hozzátette: - Na és persze, amikor úgy döntök végre, hogy újra randizni kezdek, olyan csajt szedek fel, aki gyűlöl engem. Mire fel ez az ellenségeskedés? - Ellenségeskedés? Miféle ellenségeskedés? - Min a villájával a salátába döfött és megízlelte. - Istenem, ez nagyon jó! Boldogan falatozott, Cal meg csak nézte és próbált rájönni, mit csinál rosszul. A nőnek elvileg kedvelnie kéne őt. Elbűvölő volt vele, a francba is! - Szóval mi érdekel az életben a szuper cipőkön kívül? - Ugyan, kérlek - mondta ismét Min, miután lenyelte a falatot. – Inkább te beszélj! Én tudom, miért szúrtalak ki. Hát te engem? A férfi épp a szájához emelte a poharát, de ekkor mozdulat közben megtorpant. - Te ki akartál szúrni velem? Min megrázta a fejét. - Kiszúrtalak. A tömegben. Megláttalak az emelvényen. Illetve, a barátnőm, Liza látott meg először, de nekem adott téged. - Milyen figyelmes a részéről! - felelte Cal. - Szóval már vártál, amikor megjelentem? - Úgy valahogy. - Min a férfi felé lökte a kenyeret. - Vedd el előlem ezt a kenyeres kosarat, bolondot csinálok magamból. Cal a tányérja felé húzta a kosarat. - Akkor miért voltál velem ilyen undok? Min fújtatni kezdett. - Szerinted ez undok volt? Nem nagyon kaphattad meg a magadét eddig a nőktől! - Nos, nem rögtön az első öt percben - mondta Cal. - Az ilyesmit későbbre tartogatják. - Igen, de nekünk nincs később - felelte a lány, és vágyakozva nézte a kenyeret. - Jóelőre kellett cselekednem. Cal visszatolta a nő elé a kenyeres kosarat. - Miért nincs később? - kérdezte, habár ugyanerre a következtetésre jutott nagyjából fél perccel azután, hogy köszönt a lánynak a bárban. - Mert engem nem érdekel a szex. - Min letépett még egy darab kenyeret és beleharapott. Cal nézte, ahogy elönti a lány arcát a gyönyör. Hazudsz, gondolta. - És ez azt jelenti, hogy nem érdekellek - folytatta Min, miután lenyelte a falatot. - Hé! - szólt vissza erre a férfi megbántva. - Miből gondolod, hogy engem csak a szex érdekel?
- Végül is pasiból vagy! - Újra felkapta a kenyeret. - A statisztika szerint a férfiakat három dolog érdekli: a hivatás, a sport és a szex. Ezért van az, hogy imádják a hivatásos pomponlányokat. Cal letette a villáját. - Nos, ez eléggé szexista megjegyzés volt. Min lenyalt egy morzsát a szájáról, amitől a férfi bosszúsága azonnal szertefoszlott. Jó volt a lányra nézni, amikor éppen nem vágott morcos képet: bársonyos, puha bőre volt; nagy, sötét szeme; kedves orra, és érzéki, telt, rózsás ajkai... - Igen, tudom - felelte Min. - De attól még igaz, nem? - Tessék? - Cal igyekezett újra felvenni a beszélgetés fonalát. - Oh, hogy a sport meg a szex? Egyáltalán nem! Ez itt a huszonegyedik század. Megtanultuk, hogyan legyünk figyelmesek. - Csakugyan? - Persze - felelte Cal. - Máskülönben szex nélkül maradnánk. Min csak a szemét forgatta. Cal felkapta a borosüveget és teletöltötte a lány poharát. - Nem ihatok - felelte Min. - Túl sokat ittam a bárban. A férfi közelebb csúsztatta hozzá a poharat. - Gondoskodom róla, hogy rendben hazaérj. - És arról ki gondoskodik, hogy tőled rendben megszabadulok? - kérdezte, miközben a férfi letette a borosüveget. - Na jó, ez övön aluli volt! - mondta, sokkal élesebben, mint tervezte. A lány elkapta a tekintetét, és a férfi azt gondolta, oh, a pokolba, kezdődik megint! Aztán a lány bólintott. - Igazad van. Nem tettél semmit, amivel kiérdemelted volna ezt. Bocsánatot kérek. - Aztán a homlokát ráncolta, mintha elgondolkozna valamin. - Igazság szerint az egész este miatt bocsánatot kérek. A pasim úgy fél órával azelőtt dobott, hogy te felszedtél... - Áhá - mondta Cal. - …és alig láttam a dühtől. Aztán rájöttem, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán kedveltem őt, és hogy valójában magamra vagyok dühös, amiért ilyen ostobán kezeltem az egészet. - Nem vagy ostoba - mondta Cal. - Ha az ember hibát követ el, az nem ostobaság. Ezekből tanulunk. A lány sandán nézte a férfit, kissé zavartan. - Köszönöm. Ez az este nem a te hibád. Úgy értem, vannak hibáid, de nem kéne ezért megfizetned. Bocsánat. - Semmi gond - mondta a férfi, szintén kissé zavarodottan. Miféle hibáim? Most pedig idd meg szépen a borod! Jófajta! A lány felkapta a poharát és belekortyolt. - Igazad van. Ez kiváló! - Jó, akkor gyakran jövünk majd ide - mondta, aztán már le is hurrogta magát, mivel ezután sehová nem mennek együtt. - Újabb csajozós duma - állapította meg a lány minden rosszindulat nélkül. - Többet sehova nem megyünk együtt és ezt te is tudod. Mégis, mi a bajod? Meglátsz egy nőt és automatikusan vadász üzemmódba váltasz? Cal hátradőlt. - Jól van, ezt is az exbarátod miatt kaptam? Mert általában nincs üldözési mániám, de az tuti, hogy te a fejemet akarod.
- Ne légy már ilyen nyápic! - mondta Min, miközben újabb darabka kenyeret tépett magának. - Ott az a gyönyörű arcod, a testedtől meg aztán végképp minden nőnek elgyengül a térde, aztán nyavalyogni kezdesz itt nekem! Cal vigyorogva nézte. - Neked is elgyengül tőlem a térded? Min beleharapott a kenyerébe és rágni kezdett. - Egészen addig, míg nyafogni nem kezdtél - mondta, majd lenyelte a falatot. – Most már tudom. Oda a varázs. Cal nézte, ahogy a lány végignyal telt alsó ajkán, és a kéthónapnyi önmegtartóztatás, na meg a hosszú évek megszokása megtette a magáét. - Adj egy esélyt - mondta. - Fogadjunk, hogy vissza tudom hozni a varázst. A lány megdermedt, nyelve hegyével az alsó ajkán. Tekintete összetalálkozott a férfiéval egy hosszú, sötét, szexi pillanatra, és ezúttal ott volt a szemében a csillogás. Minden hang elnémult, a férfi testének minden idegszála életre kelt, és azt mondta, Ő az. Aztán a lány visszahúzta a nyelvét. A férfi megrázta a fejét, hogy kitisztítsa, és azt gondolta, ha ezer évig élek sem! - Én soha nem fogadok - közölte Min. - A szerencsejáték statisztikailag nem célravezető módja a bevétel kitermelésének. - De hát ez nem a bevétel kitermelésének egy módja! - mondta Cal. - Hanem életforma. - Lehetnénk egyáltalán kevésbé egymáshoz illőek? - kérdezte Min. - Aligha - felelte Cal, de ezúttal a lány tekintete nem állapodott meg rajta, elnézett mellette, és Cal nézte, ahogy visszatartja a lélegzetét. Cal megfordult és meglátta Emiliót, aki ezúttal egy illatozó tál csirke marsalát hozott: aranybarna filéket, hatalmas párolt gombákkal, amelyek fejedelmi, sötét, marsala-boros szószban úsztak. - Oh, édes istenem! - sóhajtotta Min. Emilio elégedettségtől sugárzó arccal nézett a lányra tálalás közben. - Nagy öröm olyannak felszolgálni, aki élvezi az ételt. Kóstolja csak meg! Min belevágott a csirkébe, és egy villányi falatot a szájába vett. Először kissé meghökkent képet vágott, majd lehunyta a szemét, és rágni kezdett. Az arca csak úgy sugárzott a gyönyörtől. Miután lenyelte az ételt, felnézett Emilióra, és ragyogott a tekintete. - Ez hihetetlen - mondta, Cal pedig azt gondolta, rám, énrám nézz így! - Kóstolja meg a gombát! - mondta Emilio, úgy vigyorogva, mint egy félig olasz vadalma. - Menj! - mondta Cal, de Emilio megvárta, míg Min beleharapott az egyik óriási gombába, és szívből szóló szenvedéllyel közölte Emilióval, hogy egy zseni. - Én is kaphatnék egy kis dicséretet, amiért elhoztalak ide? - kérdezte Cal, miután Emilio elment. - Igen - felelte Min. - Zseni vagy az étteremválasztásban. Most pedig hallgass, hogy figyelhessek erre. Cal felsóhajtott, és az étkezés hátralévő részére felhagyott a társalgással. A vacsora végén volt egy kis összetűzés, amikor Min megpróbálta kierőszakolni a külön számlát, de Cal közölte vele: - Én hívtalak meg, én fizetek. Vissza az agarakkal, asszony! - Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Min tovább okvetetlenkedik, de aztán bólintott. - Köszönöm
szépen - mondta. - Fantasztikus lakomában részesítettél, és lett egy új kedvenc éttermem. Cal aznap este első ízben érezte, hogy a lány értékeli valamire. Mielőtt elmentek, Min összetegeződött Emilióval, majd nagy puszit nyomott az arcára. A te kenyered a legfantasztikusabb, Emilio, de az a csirke maga volt a mestermű! - Aztán a férfi arcának másik oldalára is adott egy puszit. - Hé! - mondta Cal. - Itt állok az orrod előtt. Én fizettem azért a csirkéért! - Ne esdekelj! - mondta Min, és kisétált az ajtón. - Morrisey, azt hiszem, emberedre találtál - mondta Emilio. - Távolról sem - ellenkezett Cal, és örült, hogy egy pillanatra nincs mellette a lány. - Ez volt az első, utolsó, és egyetlen randink. - Ugyan - felelte Emilio. - Láttam, hogyan néztétek egymást. - Az félelem volt és megvetés - mondta Cal és kitárta az ajtót. - Istenem, még egy ilyen idiótát! - mondta Emilio. Cal ügyet sem vetett rá. Kilépett a sötét éjszakába, hogy megkeresse Mint.
Harmadik fejezet - A fellángolás a szerelembe esés szórakoztató része - magyarázta Cynthie Davidnek, amikor leültették őket a Serafino's-ban, és a pincér kihozta az igen drága filéjüket, majd távozott. David Cynthie-re mosolygott, de magában azt gondolta, lefogadom, hogy Min nem pszichológiáról beszél Callel. Isten tudja, mit művelhet Min Callel. De bármi is az, meg kell találnia a módját, hogy véget vessen neki. - A fellángolás hatására az agyunk egy PEA nevű anyagot kezd termelni - magyarázta Cynthie. - A szívverésünk felgyorsul, elakad a lélegzetünk, elszédülünk, reszketni kezdünk, és képtelenek vagyunk tisztán gondolkodni. A legtöbb ember ezt kapcsolja össze azzal, hogy milyen az, amikor szerelmes lesz, és ezt mindenki megéli. - Csodaszép, révedező mosolyra húzta a száját. - A mi fellángolásunk mesés volt. Nem tudtunk ellenállni egymásnak. - Hmm. - David felkapta kékes árnyalatú margaritás poharát. - Mondd el megint, miért nem fog működni köztük a dolog! - Nos - kezdte Cynthie -, Cal nagyjából mostanára juthatott el odáig, hogy ideje kiszállni a buliból. Elkíséri majd Mint az autójához, hogy lássa, biztonságban hazaér, aztán kezet ráz vele és azt mondja, „Élj boldogan!" És ezzel kész. - De mi van, ha vonzónak találta Mint? - Már megmondtam, ez kizárt - felelte Cynthie, de a mosolya megfakult. - De ha mégis így történt, márpedig nem, akkor újra randizni hívja majd, és keresi a jeleket, a még több bizonyítékot, hogy Min olyan lány, akit tudna szeretni. Például kideríti, hogy a családja meg a barátai kedvelik-e. De a csaj nem Roger esete, ő a vihogó szőkéket csípi, azt meg kétlem, hogy Tony egyáltalán észrevenné, mert ő gyakorlatilag egy mell-fenék-lábak pasi, szóval nem a haverjai vették rá, hogy szedje fel. - Nehéz megmondani, mi vitte rá - felelte David. Igyekezett ártatlan hangot megütni. - És Min nem fog találkozni Cal családjával, de ha mégis így lenne, Cal anyja azonnal megutálná; annak a nőnek nem tetszik semmi és senki. Szóval ez nem lenne jó jel, mivel Calnek fontos a családja jóváhagyása. - Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy mindössze ennyi kell ahhoz, hogy kikosarazzák egymást? - kérdezte David. - A barátaik és a családjuk rosszállása? - Hacsak a lány nincs rosszban a családjával vagy nem akar lázadni ellenük. Akkor a rosszallásuk Cal karjaiba taszítaná őt, de úgy tűnik, nem ez a helyzet. - Nem - felelte David, és eszébe jutott a Min szüleivel elköltött két vacsora az elmúlt két hónapban. - Nagyon közel állnak egymáshoz. - Akkor a család és a barátok nagyon erős hatással lehetnek rájuk – felelte Cynthie. Pontosan ezért voltam olyan rendes Callel az elmúlt kilenc hónapban. De David, nem fog megtörténni! Cal az érett szerelem és kötődés szakaszában jár velem, ami azt jelenti, hogy nem fog vonzódni Minhez.
- Érett szerelem. Az melyik is? A negyedik szint? - kérdezte David, jelezve, hogy mennyire figyelt rá. - Így van - bólintott Cynthie. - A fellángolás azért nem tart ki, mert feltételekhez kötött, márpedig a feltételek változnak. Ám ha igaz szerelemről van szó, akkor az érzés átalakul érett, feltétel nélküli szerelemmé, és az agyunk új vegyi anyagot kezd termelni: endorfint, amitől elégedettnek, békésnek, boldognak és harmonikusnak érzed magad, valahányszor együtt vagy azzal, akit szeretsz. - Nagy levegőt vett. – És nyomorultul, amikor nem vagy vele, mert ha nincs ott, az agyunk nem termeli ezeket az „örömhormonokat". - Oh - lepődött meg David, és végre megértette. - Szóval neked most endorfinelvonásod van! - Átmenetileg - felelte Cynthie, és felszegte a fejét. - Vissza fog jönni hozzám! Nincs része szexben, ami kínt okoz neki. Testi jelzés, hogy mélyítse a kötődését hozzám. - Kín - ismételte David, és azt gondolta, hogy bármi, ami fájdalmat okoz Calnek, remek dolog. Cynthie bólintott. - Ahhoz, hogy a fellángolásból továbblépjen a kötődésbe, Calnek örömöt és kínt is meg kell élnie, amikor Minnel van. Az örömöt okozhatja egy nagyszerű beszélgetés vagy a várva várt szex. A kín pedig lehet féltékenység, frusztráció, félelem, szinte bármi, ami növeli a stressz szintjét. A kín jelzésértéke miatt szövődik annyi háborús szerelem. És irodai románc. - Ja - fogta fel David, és eszébe jutott egy gyakornoklány a fiatalabb éveiből. - De szerintem ma este ez nem fog megtörténni. Szerintem Cal unatkozni fog. Meg kell hogy mondjam, nagy megnyugvás tudni, hogy ez a te Mined unalmas és frigid. - Én nem azt mondtam, hogy unalmas és frigid! - tiltakozott David. - Nem járnék olyan nővel, akire ráillik ez a két jelző. - Akkor ki kellett volna tartanod mellette még egy darabig - felelte Cynthie. - A fellángolás hat hónap és három év között bármeddig eltarthat, és nem tudhatod, hogy a megfelelő embert találtad-e meg, amíg ezt végig nem éled. Te két hónap után feladtad, így nem érhettél el a kötődés szintjére, mint ahogyan ő sem. - Vállat vont. - Hiba volt. - Hat hónap és három év között? - kérdezte David megrökönyödve. - Te pedig kilenc hónap után ellökted Calt? - Vállat vont. - Hiba volt. Cynthie letette a villáját. - Nem hiba. Ismerem Calt, cikkeket írtam Calből! A kötődés szintjén tart, mindketten ott tartunk. David abbahagyta az evést. Egészen elszörnyedt. - Te írtál a szeretődről? - Nos, nem neveztem az igazi nevén - mondta Cynthie. - És azt se írtam le, hogy az én szeretőm. - Ez nem etikátlan? - Nem. - Cynthie eltolta maga elől a tányérját, az étel nagy részét érintetlenül hagyva. Így találkoztunk. Hallottam róla néhány páciensemtől. Eléggé ismert figura jobb körökben. - Tudom - húzta el a száját David, és gonosz gondolatok cikáztak a fejében Cal Morriseyről, Isten nőknek szánt ajándékáról. - Teljesen érdemtelenül. - Most viccelsz, ugye? - kérdezte Cynthie. - Én tanulmányoztam őt, és ő megszerzett magának. - A szája újra mosolyra húzódott. - A természet megáldotta ezzel a félisten külsővel, a szüleitől pedig gyerekkorában feltételekhez kötött szeretetet kapott. Arra
nevelték, hogy járjon az emberek kedvében, és vívja ki az elismerésüket. Nos, leginkább a nőneműeknek szeret a kedvükben járni. A nőkben pedig nagyon is buzog a hajlandóság hagyni, hogy a kedvükben járjon. A külseje garantálja, hogy az előfeltételeknek megfelel, a bűbájos modora pedig azonnal vonzóvá teszi. Ő az egyik legelegánsabb alkalmazkodó, akit valaha megfigyeltem. A róla írt cikkeim nagy sikert arattak, több elemzés is megjelent róluk, és maradéktalanul pozitív volt a megítélésük. David próbálta gyerekként elképzelni Calvin Morriseyt, miközben igyekszik kiérdemelni a szeretetet. Mindössze annyira volt képes, hogy lelki szemei előtt megjelenjen egy jóképű, sötét hajú kisfiú szmokingban, aki egy hintaállványnak támaszkodva, magabiztosan mosolyog a kislányokra. - Tudta, hogy cikkeket írtál róla? - Nem - felelte Cynthie. - Még most sem tudja. És soha nem is fogja megtudni. Már befejeztem azt a munkát, véget ért. Most könyvet írok, már szerződést is kötöttek rá. Majdnem kész is. - Elmosolyodott, elégedett, cicás mosollyal. - A lényeg az, hogy én nem valami ostoba kis nőcske vagyok, aki azon siránkozik, hogy „De hát én azt hittem, szeret engem.” Nekem klinikai bizonyítékom van rá, hogy tényleg szeret. És hamarosan vissza is tér hozzám, feltéve, hogy ez a te Mined nem zavarja össze a fejét teljesen. - Szóval - szólalt meg David halkan, és közelebb hajolt: -, ha gondoskodni akarnánk arról, hogy ne jussanak el a - hogy is mondtad? Vonzalomig? Mit kellene tennünk? Cynthie szeme tágra nyílt. - Tennünk? - Letette a borospoharát és elgondolkozott. - Nos, azt hiszem, beszélhetnénk a barátaikkal és a családjukkal. Megmérgezhetnénk a forrást, úgymond. Aztán másféle örömöket kínálhatnánk fel nekik, hogy ellensúlyozzuk, ami köztük történik, bármi legyen is az. De az nem lenne... David, semmit sem kell tennünk! Cal szeret engem. - Ja - mondta David és hátradőlt. - Család, gondolta. A családnál lépéselőnyben vagyok. Cynthie elmosolyodott. - Belefáradtam, hogy csak róluk beszélünk. Te mit dolgozol? David elgondolkozott. Épp ideje volt, hogy rám is sort kerítsünk. - Szoftverfejlesztéssel foglalkozom. - Aztán nézte, ahogy Cynthie szemében kihuny az érdeklődés.
Az Emilio's előtt Min mélyet szippantott a nyári éjszaka levegőjéből, és azt gondolta, boldog vagyok. Minden arra vallott, hogy a fantasztikus étel a düh és megaláztatás ellenszere. Jó tudni a jövőre nézve. Aztán kijött Cal. - Hol az autód? - Ezzel Min hangulatának annyi volt. - Nincs autóm - felelte Min. - De haza tudok sétálni. - A férfi felé nyújtotta a kezét. Köszönöm a csodás estét. Vagy olyasmit. Jó éjszakát! - Nem - tiltakozott Cal, és ügyet sem vetett a lány kinyújtott kezére. - Merrefelé laksz? - Nézd - kezdte Min bosszúsan. - Haza tudok sétálni... - A városban éjszaka egyedül? Nem, nem sétálhatsz haza! Ennél engem jobban neveltek. Hazakísérlek, és nem tehetsz ez ellen semmit. Szóval melyik irányba induljunk? Minben felmerült, hogy leáll vitázni a férfival, de nem lett volna sok értelme. A Calvin Morriseyval töltött egyetlen rövid este alatt is megtanulta, hogy a férfi megszerzi, amit akar. - Jól van. Rendben. Köszönöm szépen. Erre.
Elindult az utcán, hallgatta a falevelek susogását a lengedező szélben, meg az utca tompa zajait, Cal pedig csatlakozott hozzá. Lépteinek nesze kellemes összhangban társult Min magas sarkújának kopogásával. - Szóval mivel foglalkozol? - kérdezte Min. - Üzleti tanfolyamokat vezetek két partnerrel. - Tanár vagy? - kérdezte Min meglepetten. - Igen. Szóval te meg kockázatbecslő vagy. Nagy tiszteletben tartom a szakmádat. Te pénzért teszed. Én kikapcsolódásként. - Mármint mit? - Kitaláljuk, hogy érdemes-e fogadni valamire, vagy sem. - Lenézett a lányra. Szerencsejátékos vagy. Egy biztosítótársaság több millió dollárjával játszol. Én tízdolláros bankókkal. - Ja, de a saját pénzemből nem veszítek el semennyit. - Mint ahogyan én sem - felelte Cal. - Megnyersz minden fogadást? - kérdezte Min, nem rejtve véka alá kétkedését. - Úgy valahogy. - Micsoda fickó! Ezért kezdtél saját vállalkozásba? Hogy te kezelhesd a kockázatot? - Nem, egyszerűen csak nem akartam másnak dolgozni - felelte Cal. - Így aztán nem maradt más választásom. - Itt befordulunk - figyelmeztette Min, lelassítva lépteit, ahogy a sarokhoz értek. - Nézd, innen már... - Ne állj meg - szólt rá Cal, és Min szót fogadott. - Na és hogy hívják a cégedet? - Morrisey, Packard, Capa. - Gondolom Packard és Capa az a két fickó lesz, akikkel az emelvényen ültél. A nagydarab szőke meg az a bivaly... izé sportos alkat. - Aha. - Cal elvigyorodott. - Bivaly? - Az egyik barátnőm szerint olyan a feje, mint egy golyó - mondta Min, és összerezzent. - Bóknak szánta. - Biztos vagyok benne. A vörös volt az, ugye? - Szóval észrevetted - jegyezte meg Min, és valami belenyilallt. - Nem, a golyófejű vette észre - felelte Cal. - Ne mondd el neki, hogy ezt mondták róla - kérte Min. - A barátnőm nem akarná megbántani. - Elég sok kell ahhoz, hogy Tony magába zuhanjon - jegyezte meg Cal. - De nem fogom megemlíteni előtte. - Köszönöm. Minél messzebb kerültek a forgalmasabb utcáktól, minél sötétebb lett, az utcalámpák dacára is, Min annál nagyobb hálát érzett a férfi jelenléte miatt. - Szóval miért szerződnek veled, hogy taníts? Úgy értem, miért pont veled? Nem pedig valaki mással. - Személyre szabjuk a programjainkat - felelte Cal. - Minden oktatási helyzetben lesz egy bizonyos százaléka a tanulóknak, akik nem fogják elsajátítani az anyagot. Mi garantáljuk a száz százalékot, és maradunk, míg nem teljesítjük ezt a szintet.
- Ez nagyon úgy hangzik, mint valami reklámanyag. - Emellett igaz is. - És mindezt hogyan éritek el? - faggatózott Min. – Elbűvölitek őket? - Mi bajod az elbűvöléssel? - Elég ritkán jár az őszinteséggel karöltve - felelte Min. Cal felsóhajtott. - Az embereket néha megbénítja a félelem. Mi elsőként elemezzük a tanulókat, hogy megtudjuk, ki fél, és ki az, aki meg tud birkózni a feladattal. Néhányuk lemerevedik. Őket aztán Roger kapja meg. Roger nagyon szelíd fickó. Mindenkit képes annyira megnyugtatni, hogy aztán bármit meg tudjon tanulni. - Ez egy kicsit ijesztően hangzik - mondta Min, és próbálta elképzelni Rogert, mint dörzsölt segíts-magadon-gurut. - Nagyon gyanakvó nőszemély vagy - jegyezte meg Cal. – Aztán vannak emberek, akik poénkodás mögé rejtik a félelmüket és ezzel megzavarják a csoportot. Őket Tony kapja meg. Együtt viccelődnek, amíg mindenki meg nem nyugszik. - És te kiket kapsz? - kérdezte Min. - A mérgeseket - felelte Cal. - Azokat, akik dühösek, amiért ijedtek. - És te elbűvölöd őket, amíg meg nem nyugszanak. - Nos, én nem egészen így fogalmaznék, de igen, azt hiszem, így is lehet mondani. A mérgeseket. Némán lépkedtek tovább. Lépéseik egyszerre visszhangoztak. Min felnézett a férfira. - Akkor ma este elemedben érezhetted magad velem. - Nem egészen - felelte Cal. - Te nem azért vagy dühös, mert félsz. Kétlem, hogy könnyen rád lehetne ijeszteni. Azért vagy dühös, mert valaki csúnyán bánt veled. És nincs a világon elég bűbáj ahhoz, hogy elmulassza ezt, amíg mélyebb szinten fel nem dolgozod. - Mégis egyre csak próbálkoztál - mondta Min. - Nem így volt - felelte Cal. - Amint közölted velem, hogy dobtak, meghátráltam. Min elgondolkodott. - Azt hiszem, igazad van. Nagyjából. - Na és nem sajnálod, hogy ilyen méregzsák voltál egész este? - Nem - felelte Min. - Mivel előtte csak úgy dőlt belőled a bűbáj, vagyis próbáltál megszerezni valamit, isten tudja csak, mit - Szexet, hogy megnyerj egy fogadást, te dög! -, és megérdemelted, hogy megkapd ezért a magadét. Cal csak néhány lépés múlva válaszolt. - Jogos. Min elmosolyodott a sötétben és azt gondolta, nos, legalább van egy őszinte porcikája; nagy kár, hogy csak egy. Némán sétáltak tovább, míg el nem érték a Min házához vezető lépcsőket. - Itt is lennénk. Nagyon köszönöm, és... - Hol? - kérdezte Cal és körülnézett. - Én nem látok itt házat. - Ott fent - mondta Min és felmutatott a domb tetejére. - Oda vezetnek fel a lépcsők. Szóval innentől már... Cal pislogva nézett fel a dombra a sötétségben. - Az áldóját, te nőszemély, ez úgy néz ki, mint az Everest. Hány lépcsőfok ez? - Harminckettő - felelte Min. - Aztán újabb huszonhat vezet a tetőtérbeli lakásomig. Kinyújtotta a kezét. - Szóval itt el is búcsúzhatunk. Köszönöm, hogy hazakísértél. A legjobbakat a jövőre nézve!
A férfi ügyet sem vetett rá, helyette újra felbámult a dombra. - Nem. Nem hagyhatom, hogy egyedül mássz fel oda a sötétben. - Semmi gond - felelte Min. - A nők hetvennyolc százalékát olyan férfi támadja meg, akit ismernek. - Ezt most vegyem újabb személyem elleni támadásnak? - kérdezte Cal. - Nem. De egyetlen férfit sem ismerek, aki hajlandó lenne megmászni harminckét lépcsőfokot, csak hogy megtámadjon, szóval biztonságban vagyok. Nyugodt lelkiismerettel mehetsz haza. - Nem - felelte a férfi türelmesen. - Nem így van. Na indulj. Mögötted leszek. Mögötte? Harminckét lépcsőfokon át bámulná a fenekét? - Nem, nem leszel. - Nézd, későre jár, fáradt vagyok, szóval ha... - Akkor fogsz mögöttem feljönni azokon a lépcsőkön, amikor piros hó esik. Ha fel akarsz menni, menj előre! - Miért?! - kérdezte a férfi elképedve. - Nem fogod a hátsómat bámulni egész úton felfelé a dombon! A férfi megrázta a fejét. - Tudod, Dobbs, értelmes embernek látszol, aztán kinyitod a szád, és... - Vagy nekivágsz a lépcsőnek, vagy irány haza. Cal felsóhajtott, és fellépett az első lépcsőfokra. - Várjunk csak egy percet! Most te fogod az én hátsómat bámulni egészen a domb tetejéig. - Igen, de neked valószínűleg pompás feneked van - közölte Min. – Teljességgel más tészta. - Még csak nem is látom a tiédet - mondta Cal. - Sötét van és túl hosszú a kabátod. - Indulj, vagy hazafelé - ismételte Min, mire Cal nekivágott a lépcsöknek Amikor felértek a domb tetejére, a férfi habozni látszott. Min a férfi szemével látta a század közepi, stukkós kőépületet. Sötét volt, lepusztult, és túlburjánzottak rajta a kúszó rózsabokrok, melyek a vénségtől tövisbokrokká korcsosultak. - Szép itt - mondta Min védekezően. - Nappal valószínűleg az - válaszolta a férfi udvariasan. - Igen. - Min ellépett mellette, hogy megmássza a verandához vezető kőlépcsőket. Kinyitotta az ajtót. - Tessék, látod? Most már mehetsz. - Ez nem a te ajtód - mondta Cal. - Azt mondtad, huszonhat lépcsővel feljebb laksz. - Jól van, akkor mássz fel egészen a tetőtérig. - Betessékelte a férfit a ház kocka alakú előterébe. Most, hogy a férfi is ott volt, a megfakult kék tapéta, meg az egyhangú tölgyfaborítás inkább tűnt elnyűttnek, mint kellemesnek, és ez idegesítette. - Fel! - mondta, és a fal melletti keskeny lépcsőre mutatott, amely most még keskenyebbnek tűnt, ahogy a férfi ott állt az aljában, és látszólag mindent betöltő vállával elállta az útját. Cal megtett még két lépcsősort, a keskeny lépcsőfordulóig, nyomában a lánnyal. Remekbe szabott feneke volt. És ez minden, ami jó benne, mondta magában Min. Légy észnél, ne veszítsd el a fejed! Soha többet nem látod! - Nos, azt legalább tudhatod, hogy bárkinek, aki kétszer is hazakísér, komolyak a szándékai veled - mondta Cal, amikor felértek a lépcsősor tetejére.
A férfi megfordult, miközben ezt mondta, Min pedig, aki még mindig két lépcsőfokkal lejjebb volt és a férfi hátsóját bámulta, belesétált könyökébe, mely jól telibe találta a szeme fölött. Min elvesztette az egyensúlyát, botladozva hátraesett, megragadta a korlátot, és leült a lépcsőre. - Oh, jézusom! - kiáltott fel a férfi. - Sajnálom! - A lány fölé hajolt, de az elhessegette. - Nem, nem - mondta. - Az én hibám. Túl közelről követtelek. - Áú, gondolta, és óvatosan hozzáért az arcához ott, ahol a férfi eltalálta. Ezt kapod, amiért felszínes vagy, és tárgyiasítod a dögöt. - Hadd nézzem meg - kérte Cal, és próbált Min szemébe nézni. Gyengéden a lány arcára tette a kezét, hogy felemelje az állát. - Nem. - Min lesöpörte a férfi kezét, ahogy a bőre bizseregni kezdett. - Jól vagyok. Eltekintve attól, hogy most már én is a nők hetvennyolc százalékához tartozom, akiket olyan férfi támadott meg, akit... - Oh, ugyan már! - méltatlankodott a férfi, és felegyenesedett. - Jól vagy? - Igen. - Újra felállt, és kikerülte a férfit, hogy kinyithassa az ajtaját. Most már mehetsz. - Igen. - Megragadta a lány kezét és egyszer megrázta. - Örülök a találkozásnak, Dobbs. Sajnálom, hogy fejbe vágtalak a könyökömmel. Élj boldogan! - Oh, meglesz! - felelte Min. - Lemondok a férfiakról és szerzek egy macskát. Beslisszolt az ajtón és a férfi orra előtt becsapta, mielőtt bármi mást mondhatott volna. Élj boldogan. Mégis kivel szórakozik a pasi? Felkapcsolta a nagymamája porcelánlámpáját az ajtó mellett, és elétárult nappalijának lelakott, de kellemes látványa. Az üzenetrögzítőjén villogott a kis lámpa. Odament, lenyomta a gombot, majd a homlokát masszírozta, miközben az üzenetet hallgatta. - Szia, Min - szólalt meg a húga hangja. - Csak azért hívtalak, nehogy elfelejtsd a holnapi ruhapróbát. Jó lesz találkozni veled! - Diana hangja egy kicsit bánatosnak tűnt, ami nem vallott rá, és Min újra lejátszotta az üzenetet, hogy még egyszer meghallgassa. Valami baj van! - A Dobbs lányok nem nyerhetnek - mondta, és Calvin Morriseyre gondolt. Ütöttkopott kandallópárkányához lépett, és az ott sorakozó hógömbök felett a patinás tükörbe nézett, amely egykor a nagymamája előszobájában lógott. Egyszerű kerekded arc, egyszerű barna haj, ezt nézte egész este Cal Morrisey. És most volt rajta egy szép kis zúzódás is. Felsóhajtott, és felkapta azt a hógömböt, amit Bonnie-tól kapott karácsonyra: Hamupipőke és a hercege a kék kastélyuk lépcsőin, felettük egy gerlepár. Cal Morrisey otthonosan mutatna azokon a lépcsőkön. Őt azonban megkérnék, hogy próbálkozzék inkább a személyzeti bejáratnál. - Egyszerűen nem vagyok tündérmesébe illő típus - állapította meg, és visszatette a hógömböt, bekapcsolta a sztereót, és addig lépkedett a számok listáján, míg Elvis rá nem zendített a „The Devil in Disguise" című dalára. - És ne feledd, hogy Calvin Morrisey pontosan ez, Dobbs: ördög álruhában - próbálta meggyőzni magát, majd keresett egy kis árnikát a horzsolására, és igyekezett ellazulni egy forró fürdőben, remélve, hogy lemossa róla a mai estének még az emlékét is. De legalábbis azt a részét, amiben David is részt vett. Az este bizonyos részei, el kell ismernie, kellemesek voltak, és egyáltalán nem borzasztóak. Ennek ellenére eltökélt szándéka, hogy Calvin Morriseyvel nem találkozik többé.
Amikor másnap reggel Cal beért a munkahelyére, a nap besütött a tetőtéri iroda magas ablakain át, és a szobában kávéillat terjengett. Roger odaintegetett neki az ablak melletti íróasztalától. A CD-lejátszóból Elvis Costello „The Angels Wanna Wear My Red Shoes" című száma szólt. Jól van, gondolta Cal. Egy mappát ejtett tejüveg asztallapjára, töltött magának egy csésze kávét, kihúzta Aeron székét, és készen állt arra, hogy jobbá tegye az életet azok számára, akik az üzleti továbbképző tanfolyamok világában rekedtek. Tony lépett be az ajtón és háton veregette. - Gratula a tegnap estéhez! Mondd, hogy nyertél. - Miről beszélsz? - kérdezte Cal. - A fogadásról Daviddel - felelte Tony. - A szürke kockás kosztümös csajról. Mondd, hogy megnyerted. - Persze. - Cal lehuppant az irodai székébe. - Láttad, hogy vele megyek el. - Igazad van, igazad van, bíznom kellett volna benned. Te akarod elmondani Davidnek, vagy mondjam el én? - Mármint mit? - Cal bekapcsolta a Macintoshát, és rákattintott a beérkezett üzenetek fülre, hogy megnézze az új e-mailjeit. - Hogy szexeltél a kosztümös csajjal - felelte Tony. - Elment az eszed? - kérdezte Cal, és hunyorogva nézte a monitort, miközben Elvis Costello szolgáltatta a háttérzenét a reggelhez. – Természetesen nem. - Oh. – Tony bólintott. - Nos, van még rá egy hónapod. - Tony - mondta Cal, miközben megjelent egy sor üzenet a képernyő egyik ablakában. Fogalmam sincs, miről beszélsz, de az tuti, hogy az időmet pazarolod vele. - David fogadott veled, hogy egy hónapon belül ágyba tudod vinni – magyarázta Tony türelmesen. - Nekem is jól jönne az a pénz, szóval ha... - Nem - felelte Cal. - Én nem kötöttem ilyen fogadást. - David szerint kötöttél - kardoskodott Tony. - Ugyan, dehogy - mondta Cal. - Most, hogy kijózanodott, nem gondolja már, hogy fogadott velem tízezer dollárba, hogy ágyba tudok vinni egy vadidegen nőt. Esetleg nekiláthatnánk a munkának? Abból neked is lesz pénzed. Megfizetnek bennünket, ha tesszük a dolgunkat. Tony elé csúsztatta az asztalán heverő mappát. A férfi felkapta, és belelapozott. Gyerekjáték - közölte, és már indult is volna. - Oh, csak hogy tudd. Cynthie Daviddel ment el tegnap este. - Egészségükre! - mondta Cal, és visszatért az e-mailjeihez. - És ez téged nem zavar? - faggatózott Tony. - Miért nem hagysz békén ma reggel? - kérdezte Cal, némi éllel a hangjában. - Egyszerűen csak meg akarok győződni róla, hogy nem térsz vissza hozzá - felelte Tony. - A jövőmről van itt szó. - Hogyhogy? - csodálkozott Cal. - Nos, te fogsz elsőnek megnősülni - magyarázta Tony, és visszalépett, majd leült Cal asztalának sarkára. - Mindig mindent te csinálsz elsőként. Aztán Roger is megnősül, és
mindketten kiköltöztök a kertvárosba. Márpedig Roger valami merev nőt vesz majd el, pont olyat, amilyen ő is, ami azt jelenti, hogy veled kell majd éljek, és mivel Cynthie soha nem kedvelt engem, őt nehéz lenne erről meggyőzni. - Engem is - jelentette ki Cal. - Tűnés az asztalomról. - Nem veletek laknék, nem a házban - mondta Tony. - Egy szép kis lakásra gondoltam a garázs fölött. Neked is kényelmes lenne. Átjöhetnél hozzám meccset nézni, lerészegedni, és utána nem kéne kocsiba ülnöd, hogy hazajuss. És vigyázhatnék a gyerkőcökre, amikor el akartok menni valahova a feleségeddel. - Először is - kezdte Cal -, én nem nősülök, szóval felejtsd el a feleségemet! Másodszor, ha elég őrült lennék ahhoz, hogy megnősüljek, nem lennének gyerekeim. Harmadszor pedig, ha elég őrült lennék ahhoz, hogy megnősüljek és gyerekeim legyenek, hát akkor hagynám, hogy vigyázz rájuk, amikor piros hó esik. - De hát addigra mindketten érettebbek leszünk - mondta Tony. - Most én sem hagynám magamat gyerekre vigyázni. - Én nősülök meg elsőnek! - szólalt meg ekkor Roger. Mindketten feléje fordultak, ő pedig visszamosolygott rájuk. Ott állt a nagy tetőtéri ablakokon át beszökő nap fényében tagbaszakadtan, szőkén és békésen. - Bonnie-t fogom elvenni! - jelentette be Roger. Cal felvont szemöldökkel nézett rá. - Ki az a Bonnie? - Az a kis szőke, akivel tegnap este találkozott - mondta Tony, ellenszenvvel a hangjában. - Bonnie-nak hívják - közölte Roger fagyosan, mire Cal és Tony is felegyenesedtek. - Komolyan beszél! - mondta Cal Tonynak. - Mi történt? - A vörös engem akart - mondta Tony. - Így aztán odamentem hozzá. Roger meg jött utánam, és összejött a kis sző... Bonnie-val. És az azóta eltelt idő alatt valamikor elvesztette az eszét. - A fejét rázva nézte Rogert. - Olyan nőről beszélünk, akit alig tizenkét órája ismersz. Egy évedbe telt, mire kiválasztottál magadnak egy kanapét, de komolyan fontolgatod, hogy... - Igen - felelte Roger. - Ő az igazi. - Talán - mondta Cal, de magában azt gondolta, a fenét az! - De neki ezt nem mondtad el, ugye? - Nem - mondta Roger. - Azt hiszem, korán van még ahhoz. - Azt hiszed? - kérdezett vissza Tony. - Jézusom! - El fogom venni feleségül! - jelentette ki Roger. - Úgyhogy ne kiabálj és szokj hozzá a gondolathoz. Bonnie tökéletes. - Egyetlen nő sem tökéletes - ellenkezett Tony. - Ezért kell folytonosan újat keresnünk. Találkozol vele ma este? - Nem - felelte Roger. - Van valami csütörtök esti programjuk, amit minden második héten csinálnak együtt. Bonnie „Ha Vacsorának" hívta. - Együtt? - kérdezte Tony? Roger bólintott. - Bonnie, Liza és Min. - Ki az a Min? - kérdezte Tony, aki ismét elveszítette a fonalat.
- A lány, akivel nem fogok lefeküdni - mondta Cal. Ha Bonnie csak kicsit is hasonlít Minre, akkor Roger nagy bajban van. - Pénteken találkozol Bonnie-val? - kérdezte Tony Rogertől. Próbált az alapoknál maradni. Roger bólintott. - Azt mondta, a No Sanszban lesznek. Nem az a törzshelyük, de azt mondta, ott fog keresni. És eljön a szombati meccsre is. És lehet, hogy szombat este elmegyünk vacsorázni. - Elmegy megnézni, hogyan edzősködsz egy gyerek baseballmeccsen? - kérdezte Cal. Nagyon szerethet! - Még nem - mondta Roger. - De majd fog. - Péntek - mondta Tony, aki ügyet sem vetett rájuk. - Az jó. Én rámozdulhatok Lizára, Cal meg a kosztümösre. - Nem - mondta Cal. Roger együtt érzően nézett rá. - Mi történt? Cal visszatért a számítógépéhez. - Az a csaj egy konzervatív, szerencsejáték-ellenes kockázatbecslő, aki egész vacsora alatt engem szekált. Aztán hazavittem, megmásztam ötvennyolc lépcsőfokot a lakásáig, hogy biztosan tudjam, nem támadták meg, és belekönyököltem a szemébe. Életem legrosszabb randija volt, és biztos vagyok benne, hogy neki is benne volt az alsó ötben. - Megütötted őt? - kérdezte Tony. - Véletlenül - felelte Cal. - Küldenék neki virágot bocsánatkérésképpen, de elbűvölésellenes is. Ennyi volt. Lépjünk tovább. - Szóval róla is lemondasz - mondta Tony a fejét rázva. Cal ingerülten nézett fel rá. - Mesélj inkább a te mély és hosszantartó kapcsolataidról. - Igen, de én már csak ilyen vagyok - mondta Tony. - Felszínes. - Bonnie annak a háznak az első emeletén lakik - mondta Roger, mintha Tonyék egy szót sem szóltak volna. - Így nekem csak harminckét lépcsőfokot kellett megmásznom. Aztán megsajnált, és behívott egy kávéra. Hozzá tudok szokni a lépcsőkhöz! - Ez azt jelenti, hogy Liza a másodikon lakik? - kérdezte Tony. - Nem, Liza a Penningtonon lakik - felelte Roger. - Minden évben új helyre költözik, nagyjából ugyanakkor, amikor munkát vált. Bonnie szerint Liza szereti a változatosságot. Cal Tonyra nézett. - Ezek szerint nem kísérted haza? - Otthagyott, amíg a mosdóban voltam - magyarázta Tony. - Azt hiszem, játssza a nehezen megkapható csajt. - Ez Minre emlékeztet - mondta Cal, és visszatért a számítógépéhez. - Azt leszámítva, hogy szerintem ő nem csak játssza. - Bonnie meg én hazakísértük Lizát - mondta Roger. - Kellemes volt. Így több időt tölthettem Bonnie-val. - Jézusom, ember, szedd már össze magad! - mérgelődött Tony. - Komolyan gondolod ezt az egészet? - kérdezte Cal, újra Roger felé fordulva. - Igen. Cal látta az arcán az elszántságot. - Gratulálok - mondta erre, és elhatározta, hogy megnézi magának ezt a Bonnie-t. - Várj egy hónapot a lánykéréssel. Ne ijeszd el!
- Én is így gondoltam - nyugtatta meg Roger. - Mindkettőtöknek elment az esze - méltatlankodott Tony. - Mindannyian munkanélküliek leszünk, ha nem térünk vissza a melóhoz - szólalt meg Cal. - Kezdjük a Batchelder ismétlővel. - Bonnie szerint Min nagyszerű lány - mondta Roger. – Kedvesnek tűnt. - Min nem kedves - felelte Cal. - Min dühös a világra, és ezt azon a pasin bosszulja meg, aki épp mellette áll. Ami pedig a Batchelder ismétlőt illeti... - Biztos vagy benne, hogy David tudja, hogy nem fogadtál? – kérdezte Tony. - Egészen biztos - felelte Cal. - Nem találkozom többet azzal a nővel! Akkor rátérhetünk végre a Batchelder ismétlőre...?
Aznap délután fél ötkor Min besétált a város legjobb menyasszonyi ruhaárusító helyének elefántcsontszínű selyemkárpittal borított próbatermébe. Jól tudta, hogy elkésett, de ez nem nagyon izgatta. Anyját valószínűleg annyira lefoglalta, hogy Dianát és a szabászt gyötörje, hogy... - Elkéstél - közölte Nanette Dobbs. - Négyre szólt a találkozó. - Dolgozó nő vagyok. - Min átvágott a vastag aranyszínű szőnyegen, és megkerülve a sötéthajú bosszúsághalmot, mely életet adott neki, ledobta a kabátját egy gyöngyházszín kárpitozású székre. - Ami azt jelenti, hogy a biztosítócég stipi-stopizhatja le először az időmet. Ha azt akarod, hogy pontban itt legyek, munka utáni időpontra szervezd a dolgot! - Ez nevetséges - mondta Nanette. - A ruhád a második próbateremben vár. A szabász Dianával meg a többi lánnyal van. Add ide a blúzod, ott úgyis csak a földre dobnád. Kitartotta egyik, francia-manikűrözött kezét, mire Min felsóhajtott, és levette a blúzát. - Oh, Min! - mondta az anyja. Hangjából áradt a szörnyülködés. – Hol az ördögben vetted ezt a melltartót? Min lenézett a fehérneműjére. Egyszerű pamut volt, de tökéletesen megfelelő. Fogalmam sincs. Miért? - Fehér pamut - mondta Nanette. - Most őszintén, Min, az egyszerű pamut annyira mindennapi... - Én szeretem a mindennapit. - …nincs benne semmi izgalom. - Min pislantott egyet. - A munkahelyemen voltam. Ott soha nincs izgalom. - Én a férfiakról beszélek - folytatta Nanette. – Harminchárom vagy. A szebb éveid már mögötted vannak, te meg fehér pamutot viselsz. - A munkahelyemen voltam! - ismételte Min, és kezdte elveszíteni türelmét. - Az nem számít. - Anyja kirázta Min blúzát, megnézte benne a címkét, látta, hogy selyemből van, és némileg kiengesztelődött. - Ha egyszerű pamut fehérneműt viselsz, akkor úgy is fogod érezni magad, mint valami egyszerű pamut, úgy fogsz viselkedni, mint az egyszerű pamut, és egyszerű pamuttal nem lehet férfit fogni, sem megtartani, Mindig viselj csipkét! - Remek strici válna belőled! - mondta Min, és elindult a próbaterem felé. - Minerva! - szólt utána az anyja.
- Nos, sajnálom. - Min megtorpant és hátrafordult. - De őszintén szólva, anyu, ez a beszélgetés kezd fárasztó lenni. Még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán férjhez akarok-e menni, te meg a fehérneműmet kritizálod, mert nem elég jó csali. Nem tudnál...? Nanette felszegte a fejét, mire az állvonala még feszesebb lett. - Pontosan ez az a fajta hozzáállás, amivel el fogod veszíteni Davidet. Min nagy levegőt vett. - Ami Davidet illeti... - Mi az? - Anyja teste megfeszült a szűk kis Dana Buchman kosztümje alatt. - Mi van Daviddel? Min vidáman elmosolyodott. - Már nem járunk. - Oh, Min - jajgatott Nanette, és a mellkasához szorította Min blúzát. Maga volt a kétségbeesés szobra a sok drága arany és elefántcsont közepén. - Nem illett hozzám, anyu - mondta Min. - Igen - felelte Nanette -, de nem tudtad volna megtartani legalább az esküvőig? - Úgy tűnik, nem - mondta Min. - De ne fecséreljük egymás idejét! Mit kell tennem, hogy soha többet ne ejtsd ki a nevét a szádon? - Hordj csipkét! - Akkor leszállsz rólam? - Egy időre. Min az anyjára vigyorgott, és elindult az öltözőterem ajtaja felé. - Te aztán nem vagy semmi. - Mint ahogyan te sem, szívecském - mondta Nanette, és végigmérte legidősebb gyermekét. - Nagyon büszke vagyok rád, ugye tudod? Van egy kis elkenődött smink a szemed fölött. Mi az? - Oh, az isten szerelmére! - Min becsukta maga mögött az ajtót. Lecipzározta a szoknyáját, hagyta, hogy az aranyszínű szőnyegre hulljon, és az aranyszegélyes tükörben nézegette magát. - Nem is vagy annyira rossz - mondta magában, nem túl nagy meggyőződéssel. - Épp csak kell találnod egy olyan férfit, aki szereti az egészséges testalkatú nőket. Leemelte a hosszú, levendulaszínű szoknyát az aranyszínű akasztóról. Vigyázva belelépett, nehogy elszakítsa a plisszírozott sifon fodrokat az alján, és behúzta a hasát, hogy be tudja gombolni. Aztán magára kapta a levendulaszín sifon blúzt, begombolta a parányi gombokat, mire az anyag ráfeszült a mellére, és a fehér melltartója kilátszott az alacsony, szögletes kivágás sarkainál. Kirázta a ruha ujjait, és a sifon széles, dupla fodrokban lógott a kezén túl. Ez majd mindenbe beleakad az esküvői fogadáson. A blúz oldalából még több fodor buggyant ki a csípőjénél. - Oh, igen, - mondta. - Szélesebb a csípőrésznél. Abból sosem elég. Aztán felkapta a fűzőt, egy levendulaszín masnikkal megkötött, kék és levendulaszínű, kézzel festett selyemszövetet. Az anyag annyira szép volt, hogy amikor Diana fél évvel korábban kiválasztotta, Min megbízta a varrónőt, hogy készítsen belőle egy dunyhát az ágyához. Amikor most ránézett a szűk fűzőre, azt gondolta, a dunyhát kell majd felvennem, ebbe soha nem fogok beleférni. Nagy levegőt vett, és maga köré tekerte a fűzőt. Szédítő magasságokba felnyomta a mellét, de így is csaknem öt centi híja volt, hogy középen összeérjen. A szénhidrát. Gonosz gondolatok cikáztak a fejében Cal Morriseyről
meg Emilio kenyeréről. Aztán megpróbálta szétkenni az extra réteg alapozót anélkül, hogy felfedné a zúzódást, majd kilépett az öltözködő szobába, hogy szembenézzen az anyjával. Ám Dianát találta ott helyette. A szabóemelvényen állt a hatalmas, aranykeretes tükör előtt, két oldalán a két bájos koszorúslányával, akiket Liza csak Nyafinak és Rémesnek nevezett, miközben a Dixie Chicks egyik száma szólt Diana hordozható CD lejátszójából. - „Ready to Run" - mondta Min Dianának. - „Menekülésre készen”?! Ez nem túl alkalomhoz illő! - Hogyan? - kérdezte Diana, de közben egyre csak a tükörbe bámult. – Ja, ez az Oltári nő filmzenéje! - Áhá - mondta Min, és eszébe jutott, hogy Diana rég eldöntötte, hogy Julia Robertsfilmzenékből fogja összeállítani az esküvői zenéit. Legalább volt terve. - Imádtam azt a filmet! - mondta Susie. Szőkének, kötekedőnek, boldogtalannak és, nos, Nyafinak nézett ki a fűzős zöld sifonruhájában. Mint aki a vesztes szelvényt húzta a koszorúslány lottón. - Szerintem borzalmas volt - mondta a sötét hajú Karen, úgy is mint Rémes. Időkelőnek és felsőbbrendűnek tűnt kék fűzős sifonruhájában. Min intett a kezével Rémesnek. - Húzódj arrébb, hogy lássam a húgomat! Rémes arrébb lépett, és Min végre meglátta Dianát. - Hű! Diana úgy nézett ki, mint egy életre kelt tündérmese, csupa elefántcsontszín sifonban és szaténben. Sötét, göndör fürtjei művészien kócos kontyból hulltak alá sápadt arca körül, gyöngyökkel meghintett indákként. Nyaka kecsesen emelkedett tökéletes bőre fölött, melyet szabadon hagyott a nagyon mély, szögletes kivágású ruhaderék, Ugyanaz a nyakkivágás volt ez, mely alól kivillant Min fehér melltartója. A vékony derekát erősen tartó, gyöngyökkel kirakott elefántcsont szín fűzőjét a dekoltázsáról aláomló sifonszövet fodrok díszítették. Még több fodor hullt alá a csuklójáról és folyt ki a fűzője alól. Kettéválva felfedték az egyenes szoknyarészt, melyet turnűrszerűen további fodrok díszítettek oldalt. A szoknya alul aztán plisszírozott szegélyben ért véget, és érintette szatén csatos cipője orrát. Diana megfordult az emelvényen, hogy a tükörbe nézzen, és Min látta az összehúzott sifonanyag turnűrjét hátul a derekánál: egyre több és több fodor és berakás tört elő belőle, míg a ruha hátulja már saját életre kelt, és megremegett Diana mozdulataira. - Mit gondolsz? - kérdezte Diana kifejezéstelen arccal. Szerintem úgy nézel ki, mint egy szexőrült, heroinista királykisasszony, gondolta Min, de azt mondta: - Szerintem gyönyörű vagy - mert ez is igaz volt. - Káprázatosan nézel ki - mondta Rémes, és kiegyenesítette Di szoknyáját, mely egyáltalán nem szorult kiegyenesítésre. - Aha - mondta Nyafi. Min szerette volna sajnálni. Nem lehetett könnyű végignézni, hogy a legjobb barátnője férjhez megy az exbarátjához, különösen mivel eközben Nyafi úgy fog kinézni, mint a felmelegített szar, csak éppen zöldben - de Diana barátnője annyira gerinctelen, hogy nehéz volt vele együttérezni. - Reggeli esküvőre nem lenne jó - mondta Diana, és megérintette a szalagból készült masnit a mellénél. - Estére se lenne jó. De az én esküvőm alkonyatkor lesz. Az varázslatos idő. Mindent megváltoztat.
- Varázslatosan nézel ki - mondta Min. Ugyanazt a feszültséget hallotta Diana hangjában, mint amit előző este az üzenetrögzítőjén is. - Minden oké? Diana hátat fordított a tükörnek. - Te semmi pénzért nem vennéd fel, igaz? - De igen, ha úgy néznék ki, mint te. Rémes végigmérte Mint a feje búbjától a talpáig, félúton szemrevételezve repedező fűzőjét és kilógó fehér melltartóját. - Ez nem Min stílusa. - Úgy gondolod? - kérdezte Min. - Pedig az irodába szerettem volna hordani a fűzőt, miután lemegy ez az egész hacacáré. Beszélhetnék a húgommal egy percet? Rémes felvonta a szemöldökét, de Nyafi örömmel menekült ki az öltözőszobákba. Aztán, mivel Min karba font kézzel meredt rá, Rémes is feladta, és távozott. - Mi a baj? - kérdezte Min Dianát, miközben a Dixie Chicks befejezte a dalukat és Martina McBride rákezdett a hihetetlenül vidám „I Love You” című számára. - Semmi - felelte Diana, és a tükör előtt forgott. - Illetve, a torta. Van némi gond a tortával, de minden egyéb tökéletes. - Gregről van szó? - kérdezte Min, és magában azt gondolta, én aztán nem mennék hozzá egy tejbetök alakhoz, lehetne bármilyen jóképű vagy gazdag. Ha valaha férjhez megy, akkor valaki kiszámíthatatlant választana, valakit, aki huncut, gyors és örökké érdekes... - Greg tökéletes - mondta Diana és a fodrokat borzolta, melyektől a csípője valamiként keskenyebbnek tűnt. - Oh, az jó - mondta Min. - Mi van a tortával? - A torta... - Diana megköszörülte a torkát. - A torta nem lett időben megrendelve. - Azt hittem, Greg ismer egy remek cukrászt - mondta Min. - Ismer is - felelte Diana. - Csak épp... elfelejtette, és most már túl késő. Szóval találnom kell egy új cukrászt. - Aki mostantól számítva három héten belül el tud készíteni egy óriási művészi tortát? - Nem Greg hibája - mondta Diana. - Ismered a férfiakat. Rájuk nem lehet az ilyesmiben számítani. Én tehetek róla, amiért nem néztem utána. - Nem minden férfi megbízhatatlan - mondta Min. - Tegnap este találkoztam egy igazi döggel, de ő megszerezte volna a tortát. - Nos, Greg nem dög - mondta Diana. - Inkább legyen értékes férjem, aki elfelejti a tortát, mint egy dög, akinek eszébe jut. - Jó gondolat - jegyezte meg Min. - Nézd, találok én neked tortát. Ez a legkevesebb, amit tehetek, azok után, amiket elszúrtam. Diana felhagyott a fodrok babrálásával és megfordult. - Mi a baj? Nem szúrtál el semmit. Történt valami? - Elveszítettem Davidet, és túl kövér vagyok ehhez a fűző dologhoz - mondta Min, és feltartotta a fűző szalagos végeit. - Nem vagy kövér! - tiltakozott Diana, és lelépett az emelvényről. - Valószínűleg nem a jó méretet küldték el. Hadd lássam! Min kikötötte a fűzőt, odaadta testvérének és nézte, ahogy Diana szakavatott kézzel kifordítja azt. - Mi történt Daviddel? - kérdezte, miközben a címkét nézte összeráncolt homlokkal.
- Nem akartam lefeküdni vele, így hát lelépett. - Micsoda tökkelütött! - Diana értetlenül felnézett. - Tudod, ez nyolcas méret, jónak kellene lennie. - Melyik világegyetemben? - kérdezte Min dühösen. - Nem nyolcas mérettel születtem. Ki rendelte ezt? - Én - szólalt meg mögülük Nanette. - Azt feltételeztem, hogy a húgod esküvőjére lefogysz majd. Még mindig fogyókúrázol, nem? - De - felelte Min, és elharapta a szót, ahogy megfordult, hogy anyjára nézzen. - De azért ne ragadtassuk el magunkat. Olyan blúzt vettél, ami jó rám. - Lenézett oda, ahol az apró gombok vigyázzban álltak a mellvonalán. - Mondhatni. Miért nem... ? - Volt rá egy éved - mondta az anyja, és temérdek csipkés alsóneműt szorongatott a kezében. - Azt gondoltam, a fűző majd bevesz néhány centit, ha pár kilóval elmaradsz a kitűzött céltól, pedig tömérdek időd volt, hogy lefogyj. Min nagy levegőt vett, mire lepattant a szoknyája gombja. - Nézd, anya, én soha nem leszek vékony. Norvég vagyok. Ha vékony lányt akartál, nem kellett volna olyan férfihoz hozzámenned, akinek a női felmenői között a legelők tehenei is ott vannak. - Félig vagy norvég - közölte Nanette -, ami egyáltalán nem mentség, mert számtalan vékony norvég szépség van. Te csak azért eszel, hogy ellenem lázadj! - Anya, nem minden rólad szól! - csattant fel Min, miközben a kezével fogta össze a szoknyáját. - Néha a genetika tehet a dolgokról! - Ne olyan hangosan, drágám! - mondta az anyja, és Diana felé fordulva felemelte a fűzőt. - Csak egy kicsit szorosabbra kell fűznünk. - Remek ötlet - mondta Min. - Így amikor elájulok az oltárnál, megmutathatod mindenkinek, milyen vékony és skandináv alkat vagyok. - Minerva, a húgod esküvőjéről beszélünk! - mondta Nanette. - Hozhatnál egy kevés áldozatot. - Jól van, jól van - mondta Diana, és feltartotta a kezét. - Van még idő, hogy csináltassunk egyet Min méretében. Minden rendben lesz. - Oh, szuper. - Min fellépett az emelvényre, hogy megnézze magát a háromszárnyú tükörben. Úgy nézett ki, mint valami csapzott kocsmárosné, aki a kastély mögötti ivóban dolgozik, és kikukázza a királykisasszony kiselejtezett ruháit. - Ez nem én vagyok. - Fantasztikusan áll neked ez a szín, Min - mondta Diana szelíden, miközben mögé állt az emelvényen. Min hátradőlt, és összeért a válluk. - Te leszel a leggyönyörűbb menyasszony - mondta Dianának. – Az embereknek elakad majd a lélegzetük, amikor meglátnak! - Vagy amikor téged - mondta Diana, és megszorította Min vállát. Ja, amikor szétrobban a fűzőm és a melleim telibe találják a papot. - Mi történt a szemeddel? - súgta Diana Min fülébe, épp elég halkan, hogy Nanette ne hallhassa. - A dög megütött tegnap este - mondta Min, és amikor Diana felegyenesedett, még hozzátette: - Belesétáltam a könyökébe. Nem az ő hibája volt. - Ez a melltartó nem illik ehhez a ruhához - mondta mögülük Nanette.
- Nem vagy egészen véletlenül a mostohaanyám? - kérdezte Min anyja tükörképétől. Mert az annyi mindent megmagyarázna. - Tessék, szívem - mondta Nanette, és átadott neki öt, különféle színű csipke melltartót. - Menj be oda, vedd fel az egyiket, azt a pamutot meg add ide nekem. Majd én elégetem. - Miféle pamutot? - kérdezte Diana. - Egy egyszerű fehér melltartó van rajtam - felelte Min, miközben lelépett az emelvényről, melltartókkal teli kézzel. Diana szeme elkerekedett és mesterkélt arcot vágott. - Nos, akkor a pokolra jutsz! - Diana! - méltatlankodott Nanette. - Tudom - felelte Min, és elindult az öltözőszoba felé. - Ott vannak a legjobb pasik. - Minerva! - kiáltott fel Nanette. - Hova mész? - Csütörtök van - szólt vissza Min a válla felett. - Lizával és Bonnie-val megyünk vacsorázni, és nem akarok többet beszélni a fehérneműmről. – Megállt az ajtóban. Rendeld meg a nagyobb fűzőt, sokkal nagyobbat, anya, és majd újrapróbáljuk ezeket, amikor megérkezik. - Semmi szénhidrát! - szólt utána az anyja, miközben Min belépett az öltözőszobába. És semmi vaj! - Tudom ám, hogy elloptál az igazi szüleimtől - kiáltott vissza Min. - Ők engedték volna, hogy vajat egyek. - Majd becsukta maga mögött az ajtót, mielőtt még Nanette figyelmeztethette volna, hogy a cukrot is kerülje.
Negyedik fejezet Amikor Cal hazaért a munkából, felkapcsolta a fehér fényt árasztó villanyt, lerúgta a cipőjét, és bement a fehér reggeliző pult mögötti fehér konyhába, hogy töltsön magának egy Glenlivet whiskyt. Még ki se öntötte teljesen, amikor a szomszédos lakásban feldübörgött Elvis Costello, és a „She" című dala megrengette a falakat. - Oh, Jézusom - mondta Cal, és homlokához szorította a poharát. Shanna rázós kapcsolata valószínűleg befuccsolt. Legurította az italát, és kiment, hogy bekopogtasson a lány ajtaján. Amikor Shanna ajtót nyitott, csinos kis arcát könny áztatta, puha göndör hajfürtjei pedig kócos összevisszaságban álltak. - Szia, Cal - mondta, és felszipogott. - Gyere be! A férfi belépett a lány után saját lakásának technikolor változatába, és csak vonaglott az arca, míg tűrhető hangerőre nem tekerte le Elvist. - Na, mesélj! - Rettenetes volt! - kezdte a lány. Rikító piros könyvespolcához lépett, arrébb tett egy eszement színekben pompázó tiki isten figurát, hogy elővegye a Glenlivet whiskys üveget, amit Calnek tartogatott. - Épp most ittam egyet - mondta a férfi mentegetőzve. - Azt hittem, ez lesz most az igazi! - mondta Shanna, visszatette a tiki figurát, és átment a nagy, öreg kanapéhoz, melyet egy lila indián ágytakaróval takart le. - Azt hittem, ez majd örökké tart. - Mindig azt hiszed, hogy örökké tart. - Cal leült mellé, és átkarolta. - Ezúttal kiről is beszélünk? Elvesztettem a fonalat. - Meganről - mondta Shanna, és ismét elkámpicsorodott. - Áhá. - Cal feltette a lábát a dohányzóasztalként funkcionáló ősrégi utazóládára. Megan, a kis cafka. Tudod, talán a változatosság kedvéért egyszer megpróbálhatnál szórakozásból randizni. Vagy tarts szünetet, én azt... - Megannel jókat lehetett szórakozni - mondta Shanna. - Megan egy humortalan kis hisztérika volt - mondta Cal. - Fel nem foghatom, miért szeretsz bele mindig az olyan nőkbe, akik aztán bűntudatot ébresztenek benned. Én kifutok a világból ettől a fajtától. Shanna könnybe lábadt szemével is megvetően nézett rá. - Te minden fajtától kifutsz a világból. - Most nem rólam van szó - mondta Cal, miközben Elvis befejezte egy utolsó nagy „She!"-vel, majd újra rákezdte; Shanna ismétlésre állította a lejátszót. - Kell szerezned egy új szakítós számot! - Imádom ezt a dalt - mondta Shanna. - Régebben én is szerettem - mondta Cal. - De az hónapokkal ezelőtt volt, mielőtt a fejemre zúdítottad volna minden egyes alkalommal, amikor lelépett az épp aktuális katasztrofális nőd. Tönkreteszed Elvis Costellót! - Elvist senki sem teheti tönkre. Elvis az isten - jelentette ki Shanna.
- Nem Megan volt az, aki utálta Elvist? - kérdezte Cal. - Nem, az Anne volt - mondta Shanna. - Bár Megan se volt valami nagy rajongója. - Hát tessék! Játssz Elvist rögtön az első randin, és ha nem tetszik a csajnak, szabadulj meg tőle, még mielőtt kötődni kezdenél. - Te ezt csinálod? - Shanna a férfi karjára ejtette a fejét. - Így éled túl azt a sok nőt sértetlenül? - Most nem rólam van szó - ismételte Cal. - Most rólad van szó. Ne járj többet olyanokkal, akiket szerinted szeretned kéne! Inkább töltsd az időt olyanokkal, akikkel jó együtt lenni. - Vannak ilyen emberek? - kérdezte Shanna. - Az elején mind ilyen - mondta Cal, de aztán eszébe jutott Min. – Illetve leszámítva azt a nőt, akivel tegnap együtt vacsoráztam. Ő úgyszólván az első perctől fogva kibírhatatlan volt. - Hát persze, hogy felszedtél tegnap egy csajt. - Shanna elfordította a fejét, hogy felnézzen a férfira. - Bedobhatnának egy férfiöltözőbe, és te onnan is egy nővel jönnél ki. Hogy csinálod? Cal vigyorogva nézett a lányra. - A természetes varázsom miatt van. – Szinte látta maga előtt, ahogy a kockázatbecslő a szemét forgatja, miközben kimondta ezt. Shanna felemelte a fejét. - Ebben az a szomorú, hogy igaz. Nekem nincs természetes varázsom. - Már hogyne lenne! - felelte Cal. - Csak éppen nem használod. Shanna visszanézett rá. - Tényleg? - Amikor épp nem aggódsz, hogy le tudsz-e nyűgözni valami sznob idiótát, nagyszerű lány vagy - mondta Cal. - Okos, vicces és szórakoztató. - Igazán? - Én is együtt lógok veled, nem? - Hát, igen, de csak udvariasságból. - Én nem udvariaskodom - felelte Cal. - Pokolian önző vagyok. És mivel a tudtomra adtad, hogy soha nem fogsz lefeküdni velem, minden bizonnyal azért ücsörgök veled, mert jó társaság vagy, nem gondolod? Mármint leszámítva ezeket az elvises estéket. - Ühüm - felelte Shanna, és felvidult kissé. - Nos, nálam nagyon magasra van téve a léc jó társaság tekintetében - mondta Cal. Szóval te mindenképp remek lány vagy. Csak éppen mindig a létező legrosszabb spinékkel jössz össze! - Oh, mert azok a nők, akikkel te jársz, olyan édesek. - Shanna felállt és ellépett a férfitól. - Most nem rólam van szó - mondta újra Cal. - Azért mennek sorra tönkre a kapcsolataid és azért égeted mindig meg magad, mert nem bízol magadban és rendre olyan nőket szedsz fel, akik szeretik ezt benned. - Tudom. - Shanna leült a vörös bárszékre a reggeliző pultja mellett, és elhúzta az aljára akasztott sárga függönyt, hogy benyúlhasson a kekszes dobozáért. - Szóval olyannal kéne kezdened, aki mellett jól érzed magad. Shanna kinyitotta a kekszes dobozt, és kivett egy Oreo kekszet. - Tudom. - Hányszor beszéltük már meg ezt?
- Ezerszer. - Shanna dühödten beleharapott a kekszbe. - És minden alkalommal Elvisen vezeted le. Ez egy jó szám volt, amíg a földbe nem döngölted. Előbb-utóbb megfizetsz ezért. - Tudom - mondta Shanna az Oreo keksz fölött. - Válassz valami olyat, ami kicsit harcosabb - mondta Cal. – Kell, hogy legyen valami dühös szakítódal. - Az „I Will Survive"-ot mindig szerettem - mondta Shanna, és kicsit felvidult. - Oh, jesszusom! - Cal felállt. Mögötte Elvis újra rázendített a „She"-re. - Engedd már szabadon szerencsétlen Elvist! Shanna odament a könyvespolchoz és kikapcsolta a lejátszót. - Tudod, amikor találkozom velük, nem szemetek. - Emlékszel az első randidra Megannel? - kérdezte Cal. - A folyosón mutattál be bennünket egymásnak. - Shanna bólintott. - Elnézést kért a nevedben a ruhád miatt. Legszívesebben ott és akkor lekevertem volna neki egyet, de úgy néztem, simán birokra kelne velem. - Nagyon magas elvárásai voltak. - Megkeseredett, parancsolgató kis sznob volt - felelte Cal. - Az első randi után visszavonulót kellett volna fújnod. - Te talán ezt tetted tegnap este? - kérdezte Shanna. - Mi az hogy! - felelte Cal. - Hát, én nem tudnám megtenni - mondta Shanna és visszatért a kekszes dobozához. Nem vagyok olyan, mint te. Rendes esélyt kell adnom a dolognak. Cal felsóhajtott. - Jól van. Miért ment el a csaj? Shanna arca újra elkámpicsorodott. - Azt mondta, hogy túlságosan lábtörlő típus vagyok. - Hát, ő épp elégszer beléd törölte a lábát, hogy tudhassa – mondta Cal. Shanna sírva fakadt, mire a férfi odament hozzá és átölelte. – Rá legyél dühös, Shan. Nem volt valami kedves ember. - De én szerettem! - Shanna Cal mellkasába zokogott, és Oreo-morzsákat köpött az ingére. - Dehogy szeretted - mondta Cal, és még szorosabban tartotta. – Te csak szeretni akartad. A kettő nem ugyanaz. Csak néhány hete ismerted. - Megtörténhet így is. - Shanna felnézett a férfi arcába. – Előfordulhat, hogy az ember egyszerűen tudja! - Nem - felelte Cal. - Az ember nem néz rá valakire, hogy aztán meghallja a fejében Elvis Costellót, amint a „She"-t énekli, és beleszeressen a másikba. Az ilyesmihez idő kell. - Mintha te tudnád. - Shanna elhúzódott tőle és felkapta a kekszes dobozt. - Kitartottál bárki mellett elég hosszú ideig, hogy beleszerethess? - Hé! - mondta Cal sértetten. - Ez, nem válasz - mondta Shanna, és visszavonult a kanapéjára a kekszeivel. - Ezért lépsz le mindig olyan szélsebesen? Mert én legalább megpróbálom! - Most nem rólam van szó - mondta Cal.
- Tudom, tudom - mondta Shanna, és előhalászott egy újabb Oreot. - Istenem, mekkora romhalmaz vagyok. Kérsz egy kekszet? - Nem - felelte Cal. - Szedd össze magad és próbálkozz újra holnap. Ha beugrasz az irodába, meghívlak ebédre, mielőtt elmész melózni. - Az jó lenne - mondta Shanna. - Rendes vagy, Cal. Néha azt kívánom, bárcsak nő lennél... - Köszi - mondta Cal bizonytalanul. - …de aztán eszembe jut mennyire irtózol az elkötelezettségtől, és örülök, hogy pasi vagy. Így is elég gondom van. - Ez igaz. - Cal a kilincsre tette a kezét. - Most már hazamehetek? - Persze – mondta Shanna. - Valami drága helyre vigyél holnap! - Emilióhoz viszlek - felelte Cal. - Szüksége van a forgalomra, te meg szereted a pestóját.
Miközben Cal Shannát istápolta, Min beugrott Emilióhoz, hogy salátát és kenyeret hozzon el tőle. - Áh, a bájos kis Min! - mondta Emilio, amikor a lány rábukkant a konyhában. - Emilio, drága - kezdte Min -, kellene most saláta és kenyér három fő részére, meg egy ütős esküvői torta kétszáz fő részére vasárnaptól három hétre. - Oh. - Emilio a pultnak támaszkodott. - A nagyanyám készít esküvői tortákat. Az ízük, mint... - Lehunyta a szemét. - ...a mennyország. Könnyűek, mint a tollpihe. - Kinyitotta a szemét. - De jó kis régimódi torták, nincsenek rajtuk marcipán madárkák meg cukormáz. - Tudna csinálni egy tortát és aztán feldíszíteni friss virágokkal? - kérdezte Min. - Én tudok szerezni néhány valódi igazgyöngyöt. Talán ha a tortán igazi dolgok lesznek, nem pedig cukorból készült utánzatok, az embereknek leesik az álluk. - Nem is tudom - mondta Emilio. - De a lényeg az, hogy milyen ízű lesz, márpedig az íze... - Emilio, édes vagy - mondta Min, és elképzelte, mit szólna ehhez Nanette. - Sajnos ebben az esetben az a lényeg, hogy hogy néz ki. - Na és ehhez mit szólsz? - kezdte Emilio. - Megkérdezem, vállalja-e a tortát. Ha igent mond, egyszerű krémmel fogja bevonni, te meg tehetsz rá virágokat meg igazgyöngyöket. - Én? - kérdezett vissza Min bizonytalanul. - Hát, én nem, de Bonnie meg tudná csinálni, neki fantasztikusan jó ízlése van. Áll az alku. Hívd fel a nagymamádat! Emilio felkapta a telefont. - Na és elviszed Calt erre az esküvőre? - Soha többet nem találkozom Callel - jelentette ki Min. - Istenem, ti aztán ütődöttek vagytok! - mondta Emilio, miközben bepötyögte a számot a telefonba. Egy pillanattal később felragyogott az arca. - Nonna? - kezdte, majd olaszul folytatta. Az egyetlen szó, amit Min felismert a „Cal" volt, és ez kissé aggasztotta, de amikor Emilio letette, mosolygott. - El van intézve - mondta. - Azt mondtam neki, hogy Cal barátnője vagy. Imádja Calt. - Melyik nő nem? - Min megpuszilta Emiliót. - Te vagy a hősöm! - Itt az étel - mondta Emilio, és becsomagolta neki a kenyeret és salátát három főre. Min ezután hazament, és megmászott harminckét lépcsőt Bonnie lakásáig az első emeleten.
- Szóval - mondta Liza, miután kinyitotta Bonnie ajtaját -, elmagyaráznád, mi történt tegnap este? - Előbb bemehetnénk? - kérdezte Min, és becsusszant Liza mellett Bonnie napsütötte, meleg lakásába. Bonnie a Royal Doulton Tennyson porcelánjával terítette meg az asztalt, és csiszoltüveg-vázába rózsákat tett. Mindez annyira csinosan festett, hogy Min azt gondolta, jó, az én lakásom soha nem fog ilyen jól kinézni, de igazán megteríthetném én is szebben az asztalt; akár főzhetnék is; elővehetném a nagymamám konyhai eszközeit az alagsorból. Jó lenne olyasmiket csinálni, amiket a nagyija. Például süthetne sütit. Amit aztán nem ehetne meg. Min felsóhajtott, és letette Bonnie asztalára az étteremben kapott dobozokat. - Az meg mi? - kérdezte Bonnie, a dobozokra mutatva. - A legjobb saláta, amit valaha ettél, és még annál is finomabb kenyér - mondta Min, mire Bonnie elindult tálaló edényeket hozni. - Kenyér? - kérdezett vissza Liza. - Te kenyeret fogsz enni? - Nem - felelte Min. - Tegnap este ettem kenyeret és ma meg is fizettem az árát. A kenyeret ti fogjátok megenni, én meg majd a ti örömötökből élek. Liza elhúzta a száját, miközben kihúzta Bonnie egyik magas étkezőszékét. – Ez olyan, mint az édesség. Min, te... - Te mit hoztál? - kérdezte Min, és rettegett a választól. - Málnás Fergeteg Dove jégkrémet - mondta Liza és leült. - Pokolba veled! - mondta Min és kihúzta a székét. - Miért nem tudsz soha gyümölcsöt hozni? - Mert a gyümölcs nem édesség - felelte Liza. - Most pedig meséld el szépen, miért mentél el tegnap este Calvin Morriseyval a bárból. Min Liza felé tolta a kenyeres dobozt. - David fogadott vele tíz dolcsiban, hogy nem tud engem ágyba vinni egy hónap alatt. - Nézte, ahogy a barátnői megdermednek; Bonnie a csirkés-zöldséges tállal a kezében, Liza a kenyér feltörése közben. - Most csak viccelsz - mondta Liza, és arca ijesztően eltorzult a haragtól. - Hagytam, hogy felszedjen, mert azt terveztem, hogy kísérőt szerzek az esküvőre, de aztán rájöttem, hogy nem tudnám elviselni három héten át a mézesmázos bájolgását, így aztán ettem egy fantasztikus vacsorát, és elmentem. Bonnie arca megvonaglott. - Oh, édesem, ez rettenetes. - Nem az. - felelte Min. - Felejtsük el Cal Morriseyt és együnk! Dianaról szeretnék beszélni. Nem boldog. - Nyafi és Rémes. - Liza olyan pillantást vetett Minre, amiből az látszott, hogy hamarosan újra Calről fognak beszélni. - Azok ketten bárkit lehangolnának. Min lehunyta a szemét. - Ne hívd őket így! Ma Susie-t majdnem Nyafinak hívtam a délutáni próbán. Úgy nézett ki, mint aki közel áll ahhoz, hogy végigbőgje az egészet. - Hát, ez érthető - mondta Bonnie együttérző hangon. Letette a tálat az asztal közepére, és ő is leült. Liza betette a kenyeret egy tálba. - Talán Dianának nem kellett volna Nyafit felkérni koszorúslányának. Ez már majdnem kegyetlenség,
- Rosszabb lett volna, ha nem kéri fel - mondta Bonnie. - Ezért nyugtalankodik, Min? - Szerintem Greg az oka - felelte Min, és nekikezdett a salátájának. - De Di nem akarja ezt elismerni. Greg az, aki elfelejtette megrendelni az esküvői tortát. - Hűha! - mondta Liza. - Ez olyan pasi, aki ódzkodik az esküvőjétől. És mondjuk ki, az anyád meg Diana kényszerítették bele. - Saját magától kérte meg Diana kezét - tiltakozott Bonnie. - Szerintem ő hosszabb eljegyzést képzelt el - mondta Min. - De igent mondott, amikor kitűzték a dátumot. Nem beszédhibás. Mondhatott volna nemet is! - Nanette-nek és Dianának?! - kérdezte Liza, és elkezdte enni a salátát. - Azt megnéztem volna. Rémes előbb szánja el magát nemes cselekedetre, mint Greg gerincet növeszt magának. Most pedig beszélj Calvin Morriseyről meg erről az istenverte fogadásról. Mindent tudni akarunk. Fél órával később a saláta elfogyott, a maradék csirke a hűtőbe került, és Bonnie kezdte kicsomagolni a Dove jégkrémeket, miközben Min befejezte a beszámolóját az estéről. - Legalább hazakísért - mondta Bonnie. - Ez kedves dolog volt a részéről. - Bizonytalan volt a hangja. - Igen. És aztán fejen vágott, azt mondta, éljek boldogan, és otthagyott - mondta Min. Nekem nem volt szimpi, nektek se szimpi, és ő se csípett engem. Azt hiszem, ez így tízpontos. - Szerintem ez az egész búcsú dolog csak trükk - mondta Liza, miközben tele volt a szája jégkrémmel. - Szerintem hamis biztonságérzetet akar kelteni benned, és aztán visszatér. Ha nem vigyázol, becsábít az ágyába és összetöri a szívedet. Min összeráncolt homlokkal nézte, milyen bosszús a barátnője. – Mégis, mennyire látszom naivnak? Tudok a fogadásról. Különben is új tervem van! - Oh, szuper - mondta Liza. - Mert amúgy nincs elég terved. Min rá sem hederített. - Épp Elvistől hallgattam a „Love Me Tender"-t tegnap este, és azon töprengtem, hogy ha újjászületett, akkor most huszonhét év körüli lehet, én pedig nyitott vagyok a fiatalabb pasikra. Statisztikailag azok a legsikeresebb házasságok, ahol a nő nyolc évvel idősebb a férfinál. Szóval úgy döntöttem, hogy kivárom, míg Elvis rám talál. - Te csak hat évvel lennél idősebb - jegyezte meg Bonnie. - Igen, de mivel Elvisről lenne szó, jobban bedobnám magam - mondta Min. - Miért pont Elvis? - kérdezte Liza. - Mert mindig igazat mond, amikor énekel. Elvis az egyetlen férfi az életemben, akiben megbízom. - Jól értettem? - szólalt meg Liza, és félig elfogyasztott Dove jégkrémével mutogatott. Bonnie valami tündérmeséből kilépett alakra vár, hogy teljessé tegye az életét, te meg egy olyan fickó reinkarnációjára, aki sült banános szendvicseket tömött magába? - Ühüm - felelte Min, mire Liza megrázta a fejét. - Lehet, hogy én rátaláltam a hercegemre - mondta Bonnie. – Roger jó ember. - Roger? - kérdezett vissza Min, és igyekezett nem figyelni, hogyan eszi Liza a Dove jégkrémet. - Tegnap felszedtük a dög barátait - magyarázta Liza a jégkrémje fölött. - Bonnie-nak az jutott, amelyik felegyenesedve jár.
- Roger tüneményes - áradozott Bonnie. - Azt fontolgatom, hogy a szombat esténket feláldozom, és inkább vele találkozom. De előbb meglátom, milyen lesz vele a péntek este. - Randira hívott? - kérdezte Min, megkönnyebbülten, hogy végre nem Cal a téma. Mondj el mindent! - Bonnie hátralévő életének minden estéjére randira hívta – mondta Liza.- Teljesen odavan érte a pasi. - Az jó - Min felkapta az utolsó salátalevelet a tányérjáról, hogy azzal kárpótolja magát a cukorért. - Szóval van benne lehetőség, Bon? - Talán. - Bonnie a tőle megszokotthoz képest már-már komoran nézett. - Azt hiszem, hogy ha néhány hétig randizgatok vele, és úgy tűnik, működik a dolog, hazaviszem Anyuhoz. Ő majd lemeózza. Min felvonta a szemöldökét. - Szerinted átutazna három államon, csak hogy találkozzon anyukáddal két hét után? - Átkelne akár az Andokon is, csak hogy hozzon neki egy fogpiszkálót – mondta Liza. Szánalmas. - Nem, nem az. - Bonnie összeráncolt homlokkal nézegette a jégkrémes pálcikáját. Édes. És szerinte Cal nagyszerű, ami kissé zavarba ejtő. - Szóval Bonnie találkozott egy jóravaló pasival - mondta Min Lizának, és ügyet sem vetett a Calre tett megjegyzésre. - Neked ki jutott? - A falu bolondja - mondta Liza. - Ő is azt mondta, hogy Cal jó fickó. Olyanok, mint a három muskétás. Leszámítva, hogy ők nem viccesek. - A három muskétás nem vicces - mondta Bonnie. - Mennyire igaz! - bólogatott Min. - Találkozol még az idiótával? - Igen. - Liza lenyalta a maradék jégkrémet a pálcikáról. - Szerintem visszajön még a dögöd, az én idiótám meg szórakoztatóan csacsog, amikor kérdezgetem. Plusz van egy pultos csaj, aki a dög szomszédja, akivel össze kell barátkoznom. - Nos, a nevemben ne tegyél fel kérdéseket - mondta Min. - Calvin Morrisey nem része a jövőmnek. - Holnap este az lesz - mondta Bonnie. - Ott lesz a No Sanszba! Rogerrel és Tonyval. Min megrázta a fejét. - Akkor otthon maradok. - Ne! - mondta Bonnie lesújtva. - Nem kell odamennünk. Olyan helyre megyünk, ahova te is tudsz jönni. - Hogy ne találkozz Rogerrel? - Min eltöprengett. - Nem. Még én sem vagyok ahhoz elég önző, hogy az Igaz Szerelem útjába álljak. Elmegyek. Amúgy is szeretném testközelből látni ezt a te Rogeredet. - Biztos vagy benne, hogy Cal megkötötte azt a fogadást? - kérdezte Bonnie. - Ott álltam a közelükben - mondta Min. - Hallottam. A saját fülemmel. Azt mondta, gyerekjáték lesz. - Ez mindennél jobban fájt. - Csak mert Roger nagyon nagyra tartja - mondta Bonnie. - Mindent elmesélt róla, meg hármójukról. Tulajdonképpen szomorú történet. Nyári iskolában találkoztak, amikor harmadikosok voltak. Roger azt mondta, ő elég lassú felfogású volt, Tonyt nem érdekelte a tanulás, Cal pedig diszlexiás volt, szóval mindenki ostobának tartotta őket. - Cal diszlexiás?! - kérdezte Min meglepetten.
- Tony tényleg ostoba - mondta Liza vele egy időben. - Nem - felelte Bonnie, azzal a mély türelemmel, mely azt jelentette, „vegyél vissza". Tony nem ostoba. Ha odafigyel, nagyon is okos. És Roger sem ostoba, csak épp nagyon módszeres, nem lehet siettetni. Olyan, mint Julian bácsikám. - Oh, te jó ég! - mondta Liza a mennyezetre meresztett szemmel. - Olyan, mint a család. Fogadjunk, hogy Roger lesz neki a Ha ezen a héten. - Soha nem fogadok - mondta Min. - Bonnie? Mi most a Ha? Bonnie felszegte a fejét. - Ha Roger tényleg olyan tündéri, amilyennek hiszem, hozzámegyek feleségül. - Oh, édes istenem! - nyögött fel Liza. - Hagyd békén - mondta Min Lizának. - Az a Ha az övé, azt csinál vele, amit csak akar. A tiéd mi? Liza kihúzta magát. - Ha nem lesz érdekesebb a munkám, jövő héten felmondok. - Hozz egy naptárat! - mondta Min Bonnie-nak. - Nincs rá szükség - felelte Bonnie. - Legutóbb augusztusban mondott fel, mert azt mondta, senkinek nem lenne szabad a hőgutában dolgoznia. - Tíz hónap - mondta Min. - Nem jó ez így. Egyre rövidül a tűréshatára. - Csak egy Ha - mondta Liza Minnek. - Rajta tartom a szemem a lehetőségeimen. Azt hiszem, szívesen pincérkednék megint, ha találnék valami jó helyet. Neked mi a Ha? Min Cal Morriseyre gondolt, és a feje lüktetni kezdett. - Ha megtalálom Elvis reinkarnációját, újra randizni kezdek. Addig is szüneteltetem a nemek közti szocializálódást. Túlságosan fájdalmas. - Én vagyok az egyetlen épeszű nő a szobában - jelentette ki Liza. - Az épeszűséget túl nagyra tartják - mondta Min, és hazament egy aszpirinért.
Másnap este Cal újra a No Sanszban volt. A lehető legmesszebb az emelvénytől, hogy széles menekülő útvonala legyen. Roger három méterre volt: úgy nézte Bonnie-t, mintha a lány lenne a világegyetem középpontja. Bonnie úgy nézte Rogert, mintha rendes fickó lenne, akit még nem ismer valami jól. Cal megrázta a fejét. Olyan volt Rogert randi közben figyelni, mint mikor egy járni tanuló kisgyerek a forgalomban botladozik. Tony leült Cal mellé és odatolta a whiskyjét. - Szerintem rá kéne hajtanod! - mondta, és a bárpult felé biccentett. - Tessék? - Cal elnézett Bonnie mellett, és meglátta a magas, karcsú vöröset, Tony Lizáját. Aztán kijjebb hajolt, és meglátta Mint, a vöröshajú mögött. Bő, piros pulcsiba burkolózott. Valamiféle kapucni lógott a hátulján, és amikor Roger meghúzkodta azt és mondott valamit, a lány elmosolyodott. - Szuper. - Akkor most újabb estén át ki kell bírnia, ahogy Min pocskondiázza. - Nem vall rád, hogy csak bámulsz, de nem teszel semmit - mondta Tony - Kezdesz eltompulni. - Rogert és Bonnie-t néztem - mondta Cal. - Oh. - Tony odanézett Rogerre és vállat vont. - Ühüm, teljes kész a srác. Hát, egy napon mindnyájunknak meg kell halni.
- Ja, azt szeretném, hogy pont egy magadfajta fickó vigyázzon rám - mondta Cal. - Nos, akkor mihez kezdesz? - Tony elnézett mellette és kiegyenesedett. - Mi a franc? Mégis mit képzelnek, hova mennek? Cal hátrafordulva látta, hogy a négyes elfoglal egy pókerasztalt a bár másik végében. Nem ide - mondta vidámabban. Láthatóan Min legalább olyan rosszul érezte magát előző este, mint ő. Ami az ő hibája volt, mert lehetetlen volt a kedvére tenni. Isten a megmondhatója, megpróbálta. Nos, kivéve azt a részt, amikor fejbe vágta a végén. A lány leült Liza mellé, Cal pedig figyelte, ahogy hátradől és kinyújtja feketébe öltöztetett lábát. Elég jó lába volt: erős, telt és keménykötésű, akárcsak Min maga. - Öt perc, és itt lesz - közölte Tony. - Tíz dolcsim van rá, hogy nem lesz - mondta Cal és visszafordult a Glenlivet whiskyjéhez. - Benne vagyok - mondta Tony. - Akar engem. - Téged? - kérdezett vissza Cal meghökkenve. - Oh, úgy érted, Liza! - Visszanézett a vöröshajúra, aki Minnel nevetett és semmi jelét nem mutatta, hogy tudott volna egyáltalán Tony létezéséről. - Nem, ő se lesz. - Oh, te a duciról beszéltél? - kérdezte Tony. - Ne hívd így! - mondta Cal. - A neve Min. Rendes nő, a dühöngéstől eltekintve. - Nézte Mint, ahogy oldalra dől a székében, hogy mondjon valamit Bonnie-nak. - Nem duci. Épp csak telt a teste. Mindenhol. - Jó hús - mondta Tony, igyekezvén igazságosnak lenni. - Szóval megvolt neked, mi? - Nem - felelte Cal, és újra hátat fordított a négyesnek. - Elhívtam vacsorázni és eljött. Aztán hazakísértem és elköszöntem. Nem volt meg nekem. - Végre egy nő, akit nem tudsz megkapni - mondta Tony elégedett hangon. - Ez valahol lehangoló, olyan, mint egy korszak vége... - Meg se próbáltam - mondta Cal. - ...de jó tudni, hogy te is felülről bújsz a gatyádba, akárcsak mi, többi halandók. - Soha nem értettem ezt - mondta Cal. - Hogyan másképp lehetne belebújni? Tony előrehajolt. - Tíz dolcsim van rá, hogy nem tudod rávenni Mint egy holnap esti randira. - Nem akarok randizni vele holnap este - közölte Cal. - Vidd el egy moziba! - javasolta Tony. - Akkor nem kell beszélned vele. - Tony… - Tíz dolcsi, nagymenő. Szerintem nem tudod megcsinálni. Cal a válla fölött Minre nézett. A sok nevetgéléstől eltekintve, egyáltalán nem tűnt nyugodtabbnak, mint amilyen szerda este volt. És ügyet sem vetett rá. Megrázta a fejét, úgy nézett Tonyra. - Nem fog eljönni. Nincs fogadás. - Nehéz ezt elhinni - mondta Tony. - Hogy így meghunyászkodsz. - Tony jelenleg gyűlöli a pasikat. Épp most szakított valakivel. - Na látod! Ez a kellő pillanat! - mondta Tony. - Annyival könnyebb ágyba vinned. - Nem akarom ágyba vinni - mondta Cal. - Valószínűleg jégcsákánnyal nyírja majd ki a következő pasit, akivel lefekszik, csak hogy megtorolja azt a pasit, aki dobta. Hidd el nekem, az ember nem jár csukott szemmel, amikor ezzel a nővel van.
- Nyuszi - mondta Tony. - Megkönnyítem a dolgod. Legyen ebéd. Tíz dolcsiba fogadok, hogy nem tudod elvinni ebédelni. Cal újra Minre nézett. Mivel tudná rávenni egy ebédre? Ekkor épp hátradőlve ült, és úgy mosolygott Rogerre, mintha felmérné. Védi a barátnőjét. Rogerrel kapcsolatban megnyugodhat. Ha Bonnie megkapja, hát szerencsés nő. Min ezt persze nem tudhatta. - Benne vagy? - kérdezte Tony. Szóval, ha odamegy, és azt mondja... - Megérkezett Cynthie – közölte Tony. - A francba! - Cal felegyenesedett, de nem nézett az ajtó felé. - Utálja ezt a helyet. Miért...? - A nyomodban jár - közölte Tony. - Nagyon a fejébe vehette ezt a házasságot. És erre tart. - Oké. - Cal felállt. - Gyerünk! - Hová? - kérdezte Tony, és meg se moccant. - Oda, hogy zaklathasd a vörösödet, miközben én szerzek egy kísérőt a holnapi ebédre, és lerázom Cynt. Benne vagyok. - Épp most vesztettél el tíz dolcsit, haver - mondta Tony, és szinte már diadalittasan heherészett. - Láttam, milyen képet vágott Min, amikor megérkeztél. Hát nem volt valami boldog, hogy viszontlát. - Ő is felállt. - Nem hiszem el, hogy bele tudtalak rángatni! Fejbe vágtad, te féleszű. Miért menne el veled bárhová? - Előbb a tízest - mondta Cal, és kinyújtotta a kezét. - Előbb rá kell venned a randira - mondta Tony. - Ami nem fog megtörténni. - Nem, ezt a vörösért kérem, aki nem jött ide hozzád tíz percen belül - mondta Cal, mire Tony felsóhajtott és elővette a pénztárcáját.
Min tudomást sem vett Calről, inkább Rogert méricskélte, amikor Liza kihúzta a tőle jobbra eső széket és leült. - Szóval - kezdte Liza, és odatolt neki egy light kólás rumot. - Mizújs Dianával? - Ma felhívtam - mondta Min, és felkapta az italát. - Megkérdeztem, hogy minden rendben van-e Nyafi... - lehunyta a szemét - ...Susie-val, ő meg azt mondta, igen, Susie egy nagyon rendes férfival jár, és nincs semmi baja az esküvővel. Rémes is... Karen is beszél Susie-val és megnyugtatta Dianát, hogy Susie nem bánja a dolgot. - És ő ezt el is hiszi? - kérdezte Liza, miközben valaki kihúzott egy széket Min bal oldalán. - Kicsoda? Nyafi, Rémes vagy Diana? - kérdezett vissza Min. - Mindhárom - felelte Liza. - Szerintem Nyafi próbál bátran viselkedni, Rémes zsarnokoskodik, Diana pedig tagadásban él - mondta Min, és megfordult, hogy lássa, ki ült le a balján. - Oh - mondta, amikor meglátta, hogy Cal ücsörög ott, és két pohár van előtte. Éppen annyira csodásan nézett ki, mint két estével korábban, és Min DNS-e ismét megőrült.
- Hello, kislány! - mondta Cal, és megpöckölte a lány kapucniját. Liza felnyögött és elfordult, hogy a másik oldalán ülő Bonnie-val társalogjon tovább. - Oh, remek! - mondta Min. - Te vagy ám az első ember, aki elsütötte ma a Piroskás viccet. Soha többet nem veszem fel ezt a pulcsit! - Ellenségeskedés - jegyezte meg Cal. - Déja vu már megint. Hogy van a fejed? - Néha visszatér a fájdalom - mondta Min. - Meg aztán ott vannak a hangok. - Az jó. Legalább van kivel beszélned. Ki az a Nyafi, Rémes és Diana, és hogy kaptak ilyen szörnyű neveket? - Senki olyan, akit ismerni szeretnél. - Min felkapta az italát. - Miben mesterkedsz? - Hadd találjam ki - mondta Cal erősen lekicsinylő hangon. – Rum és light kóla. A fogyókúrázók reggelije. - Nem várnak rád valahol máshol? - Nem, Buffy. A sors küldött ide, hogy megtanítsalak méltósággal inni. - Elvette a lánytól a rumos italát, és elétette az egyik poharát. - Glenlivet. Lassan idd! - Min elhúzta a száját. - Ezt nevezed te csáberőnek? - Nem - felelte Cal. - Rád nem pazarlom a csáberőmet. Csak próbálok segíteni neked fejlődni. Az igazi nők nem vágják haza a jó piát light kólával. - Kortársnyomás - sóhajtott Min. - Soha nem ér véget. - Próbáld ki! - mondta Cal. - Csak egy kortyot. Ha utálod, visszaadom ezt a löttyöt. Min vállat vont. - Oké. - Felkapta az italt, ivott belőle, majd fulladozni kezdett, ahogy a whisky marni kezdte a torkát. - Azt mondtam, egy kortyot, Dobbs - emlékeztette Cal a nőt a fuldoklása közepette. Megízlelned kellene, nem benyakalni. - Köszönöm - mondta Min, amikor visszanyerte a lélegzetét. – Most már mehetsz. - Nem mehetek. - Közelebb hajolt, és Minnek kezdett melege lenni a pulóverében. - Van a számodra egy alkum. Min újra felkapta a whiskyt és belekortyolt. Ha csak kortyolgatta az ember finom volt. Cal olyan közel hajolt, hogy már szinte suttogott a fülébe. – Bonnie-ról szeretnék hallani. A férfi leheletének melegét a nyakán érezte. Min pislogott egyet. – Bonnie-ról? Azt hiszem, Roger lestoppolta magának Bonnie-t. - Tudom. Ezért szeretnék hallani Bonnie-ról. Roger... - Cal az asztal másik végébe nézett -, nem ért a nőkhöz. Szeretnék hallani a barátnődről. - Nos - kezdte Min, és gondolatban felkészült, hogy tökéletes bizonyítványt állítson ki Bonnie-ról. - Nem itt - mondta Cal, még mindig túl közelről. - Szerintem feltűnne nekik. Holnap együtt ebédelhetnénk. Tudod, hol van a Cherry Hill park? - Hallottam már róla - felelte Min. - De nem olyan vaskos a bankszámlám, hogy felmehessek oda és ott lézengjek. - Van egy piknikező terület az északi részén - mondta Cal. - Az első asztalnál várlak holnap délben. - Miért érzem úgy, hogy kellene egy kódszó is? - kérdezte Min, és végre hátrébb húzódott a férfitól. - Én azt mondom, „hatásvadász", mire te azt mondod, „sznob".
- Szeretnél hallani Rogerről vagy sem? - kérdezte Cal. Min újra Bonnie-ra nézett. Ha nem ismerte volna, azt kellett volna mondania, hogy közönyösen üldögél ott. De Min ismerte. Bonnie csak úgy ragyogott. - Igen. - Helyes - mondta Cal. - Hadd lássam a cipőd. - Tessék? - kérdezte Min, de Cal már be is nézett az asztal alá. Min kihúzta a lábát, a férfi pedig lenézett a lány nyitott orrú, magas sarkú papucscipőjére, melyet a lábfej felső részénél Min hófehér bőrétől és pirosra lakkozott lábkörmeitől elütő fekete bőrszíj díszített. - Liza „megbéklyózott lábujjaknak" hívja - magyarázta segítőkészen Min. - Valóban? - Cal nagyon nyugodtan ült, és hosszú percen át nézte a lány lábujjait. - Nos, ez volt az estém megkoronázása. Viszlát holnap délben. - Hátratolta a székét és távozott, de a whiskyjét és Min rumos kóláját magával vitte. - Na jó, a legvégét nem hallottam - mondta Liza, felé hajolva. - Mit kérdezett? - Holnap ebédelni megyek - közölte Min, és maga sem tudta biztosan, mit gondoljon erről. Ha a férfi újra a fülébe suttog, kénytelen lesz behúzni neki egyet, ez van és kész. - Hova? - A Cherry Hill parkba. - Jézusom! - mondta Liza. - Ahova a gazdagok és híresek járnak labdázni. Hánykor? - Délben. Liza bólintott. Majd felemelte a hangját és elkiáltotta magát: - Tony! Min körbenézett, hogy merre lehet a férfi, és a rulett-bárnál vette észre, amint épp átad egy tízdollárost Calnek. - Ezt nem hiszem el! - mondta, és dühödten felegyenesedett. Az utolsó szemétláda! Fogadott az ebédben, ő pedig bevette. Tony felnézett, Liza pedig behajlította az ujját. A férfi odasétált. - Tudod, nem vagyok az a fajta fickó, akivel megteheted ezt. - Te meg én holnap együtt ebédelünk a Cherry Hill parkban - közölte Liza. - Oké - bólintott Tony. - De csak mert amúgy is tartanom kell ott reggel egy softball meccset. - Remek - felelte Liza. - Most mehetsz. - Tony megrázta a fejét, majd visszament a bárhoz és Calhoz. - Hát, legalább szófogadó - mondta Min. - Eszedbe ne jusson igent mondani ebédkor! - intette Liza. - Ebédelni fogunk! - mondta Min. - Fényes nappal. Egy nyilvános parkban. - Azt mondtad, soha többet nem találkozol vele, mégis rávett, hogy vele ebédelj. - Megvolt rá az okom - mondta Min, és fagyos pillantást vetett a bár felé. Cal még mindig ott volt, de most már a szerdai barna hajú lány is megjelent és a férfi felé tartott egy kék, nyakpántos felsőben. Még szép. A dög! - Rendben leszek, hidd el, tudom, kivel van dolgom. - Újabb pillantást vetett a bár felé, ahol Cal épp elhúzódni látszott a nyakpántos nőtől. Játssza a nehezen megszerezhetőt, a seggfej. - Nos, én azért majd vigyázok rád - mondta Liza. - És ha bármi bajod esik, hát Calvin elbúcsúzhat egy testrészétől. - A mindenit, te aztán tényleg nem bírod a pasit, igaz? - kérdezte Min. - Szerintem fogadott Tonyval, hogy el tud-e vinni téged ebédelni - mondta Liza. - Szerintem is - felelte Min.
- Majd próbálj meg valami szörnyűséget elkövetni ellene! – tanácsolta Liza. - Tervbe van véve - felelte Min.
Újabb gyötrelmes szombat délelőtt után, amikor is tizennégy nyolcéves kölyökre kellett jobb belátásuk ellenére ráerőszakolni, hogy baseballt játsszanak, Cal nem volt a kellő hangulatban, hogy elviselje Mint, de azért kirángatta a hűtőtáskáját az autóból, megállt a jótékonysági hot dog árusnál az ebédjük miatt, majd elindult, hogy találkozzon a lánnyal a megbeszélt piknikasztalnál. Min nem volt ott, így egy régi plédet terített a hatalmas tikfa asztalra - Cherry Hill nem fukarkodott, ha a kényelemről volt szó -, rátette a kosarat, majd felült az asztalra, és örült, hogy felültették. Csodálatos nap volt, a parkban sűrűn álltak az árnyat adó fák, a gyerekek hazamentek és senki sem becsmérelte. Aztán Min felbukkant a parkban a fák közül, a kanyargó kavicsos úton. Ismét a hosszú piros pulcsiját viselte, ám ezúttal egy fekete-piros kockás szoknyát vett fel hozzá, amely meg-meglibbent, amikor a szél belekapott. A haja még mindig a feje tetején volt összefogva, de hosszú, laza léptekkel közeledett a férfi felé, és a nap meg-megcsillant aranybarna haján. Min a férfira mosolygott, amikor közelebb ért, és Calnek hirtelen úgy tűnt, jobb is, hogy nem vették palira. Amikor pedig a kezét nyújtotta, hogy felsegítse az asztalra, a lány előbb tétovázott, de aztán elfogadta. Ujjai kellemesen melegek voltak. - Szia! - üdvözölte Min, mire Cal rámosolygott. - Szia! - viszonozta a köszönését. - Köszönöm, hogy eljöttél. - Köszönöm, hogy meghívtál. - Min az alattuk lévő padra dobta a táskáját. - Adj tíz dolcsit! - Cal pislogott egyet. - Hogy mi? Min rámosolygott, vidáman, akárcsak a nap. - Pokollá akartam tenni az ebédedet, de olyan gyönyörű napunk van, hogy úgy döntöttem, élvezni fogom. Fogadtál Tonyval tíz dollárban, hogy el tudsz vinni ebédelni. - Én bizony nem - felelte Cal. Min mosolya elpárolgott. - Tony fogadott velem tíz dollárba, hogy el tudlak vinni ebédelni. Min a szemét forgatta. - Az mindegy. Adj tíz dolcsit, vagy itt hagylak lógva, és vissza kell adnod Tonynak a tíz dolcsiját, plusz még tizet a tetejébe, amiért vesztettél. - Szerintem már akkor nyertem, amikor igent mondtál - felelte Cal, és hirtelen sokkal jobban kezdte érdekelni Min. - Ezt Tonynak próbáld elmagyarázni - mondta Min. - Jól van - felelte Cal. - Mit szólnál hozzá, ha feleznénk? Min kitartotta a kezét, és az ujjait mozgatta. - Tíz dollár, Sármőrkém. Cal felsóhajtott, beletúrt a tárcájába, és igyekezett nem Minre vigyorogni. A lány elvette a pénzt, felkapta a táskáját, belegyömöszölte a bankót, majd elővett egy húszast és a férfi kezébe nyomta. - Ez meg mi? - kérdezte Cal. - Az a húszas, amit még szerdán adtál taxira - közölte Min. - Elfelejtettem visszaadni. - Szóval akkor most tíz dolcsi előnyöm van - állapította meg Cal.
- Nem, most jöttél egyenesbe. Eleve a te húszasod volt. Nem volt jogom hozzá, mivel nem kezdtél el szemtelenkedni. Cal felnézett az égre. - Gyerek még az idő. - Valahogy nem tudom elképzelni, hogy épp egy piknikasztalon mozdulnál rám mondta Min. - Igazság szerint, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy rám mozdulnál, szóval tedd csak azt el szépen, és mondj el mindent, amit tudsz Rogerről. - Én is örülök, hogy láthatlak - mondta a férfi, mire a lány mosolya tovább szélesedett. - Bocs. Elfelejtettem, mennyire gerjedsz az udvariassági csevegésre. Na és hogy ment sorod a legutóbbi találkozásunk óta eltelt tizennégy órában, amiből nyolcat átaludtál? - Jól. Hát neked? - Csodásan. Még mennyi ideig kell ezt folytatnunk, mielőtt rátérhetnénk Rogerre és Bonnie-ra? - Nagyon gyakorlatias nőszemély vagy - mondta Cal. Min ekkor felemelte és maga alá húzta a lábát. A férfi észrevette a lány cipőjét: egy képtelen szandált, mely főként szalagokból állt és egy élénkvörös virág díszelgett a lábfejénél. - A cipődet leszámítva. - Ne gúnyold ki a cipőmet! - Min megmozgatta a pirosra lakkozott lábujjait a virágok alatt. - Imádom ezt a cipőt! Lizától kaptam karácsonyra. - Kikötözte a szalagokat, levette a szandált, az asztalra tette, maga mögé, és megpaskolta a virágokat, mielőtt visszafordult volna a férfihoz. - Meg tudom érteni, hogy szereted - mondta Cal, akinek a lány lábujjai elvonták a figyelmét, mire Min a lábára húzta a szoknyáját. – Nagyon elvises. Min felvonta a szemöldökét. - Te Elvis-rajongó vagy? - Nincs nála jobb - mondta Cal. - Te is? - Hű, abszolút! - Min értetlenül nézett. - Hát azt hiszem, logikus is. Álruhába bújt ördög vagy. Mint az Elvis-dalban. - Mi? - kérdezte Cal, majd lecsapott rá a felismerés. - Elvis Presley? - Hát persze, hogy Elvis Presley - mondta Min. - Mégis milyen más… oh. „Az angyalok a piros cipőmet akarják felvenni." Elvis Costello. - Vállat vont. - Végül is ő is jó. Cal hitetlenkedve megrázta a fejét. - De még mennyire! - Még szerencse, hogy ez most nem egy randi - mondta Min vidáman. - Különben most egy igazán kínos csend állna be, míg megpróbálunk felocsúdni ebből. Cal rávigyorgott. - Átéltél te akár csak egy kínos csendet is, Dobbs? - Nem sokat - felelte Min. - Hát te? - Nem. - Cal ledobta a becsomagolt hot dogos zacskót a plédre. – Jól van. Roger és Bonnie. Vegyél egy hot dogot, amíg beszélünk. - Egy hot dogot?! - kérdezte Min, ugyanolyan hangon, amivel azt kérdezte volna: „Kokaint?!" - Az nem tesz jót! - Tiszta fehérje - mondta Cal bosszúsan. - Nyugodtan megeheted. Csak hagyd meg a zsemlét. - Zsír van benne - mondta Min. - Azt hittem, hogy a zsír megengedett a szénhidrátmentes diétákban - mondta Cal, és eszébe jutott, hogyan tömte magába Cynthie a vajas garnélarákot. - Az is, de én a zsírmentes Atkins-diétát csinálom - mondta Min.
Cal hitetlenkedve nézett rá. - Akkor mi az, amit egyáltalán ehetsz? - Nem sok minden - felelte Min, és nyilvánvaló vágyódással nézte a hot dogokat. - Kolbászosak - mondta Cal. - Oh, a pokolba! - Szombat van - mondta Cal. - Élj egy kicsit! - Szerdán is ezt mondtad az Emilio's-ban. Ezen a héten már vétkeztem. - A szombat az új hét első napja. Vétkezz újra! Min az ajkába harapott. Felerősödött a szél, kissé megrázta a fák lombját, felkapta a lány szoknyájának a szélét, és a férfi felé fújta. - Kárpótlásul light kólát hoztam neked - mondta Cal, és kinyitotta a hűtőtáskát. Amúgy kezd unalmas lenni ez a beszélgetés. - Igaz. Bocs. - Elvette a férfitól a dobozos kólát, és felnyitotta. - Tényleg sajnálom. Nincs annál unalmasabb, mint ételekről beszélni. - Nem - ellenkezett Cal. - Ételekről beszélni nagyszerű dolog. Az az unalmas, amikor az étel meg nem evéséről van szó. - Felvette az egyik zsírpapírba csomagolt szendvicset, és odaadta a lánynak. - Egyél! Min ránézett a hot dogra, felsóhajtott, és kicsomagolta. - Micsoda dög vagy. - Amiért megetetlek? - kérdezte Cal. - Mi rossz van abban? Amerikaiak vagyunk. Jól kell ennünk. Ez az amerikai módi. - A hot dog az amerikai módi? - kérdezte Min, majd elhallgatott. - Oh, azt hiszem, tényleg az. Legalább annyira, mint a baseball meg az almás pite. -A baseballt viheted - mondta Cal, és beleharapott a hot dogba. Min hunyorogva nézte a férfi pólóját. - Ez nem egy baseballmez? - De - mondta Cal. - Vezeklésként a bűneimért szombat reggelente gyerekeket tanítok körbeszaladgálni a baseballpályán. Egy szép napon a férjed ugyanezt teszi majd, miközben te a lelátón ülsz és drukkolsz a kölyköknek. Ezt az árat kell megfizetni a szabadságért. - Nekem nem lesznek gyerekeim - mondta Min, és beleharapott a hot dogjába. - Nem? - kérdezett vissza Cal, de aztán elnémította a gyönyör, ami evés közben jelent meg a lány arcán. A kolbász finom volt, de azért ennyire nem. A lány lenyelte a falatot, és felsóhajtott. - Ez csodás. Apu mindig kicsempészett minket egy kis kolbászevésre, valahányszor autóval megközelíthető távolságban fesztivált tartottak. Anyu megölte volna, ha megtudja. Tudod, milyen rég volt, hogy utoljára ettem ilyet? Ez maga a mennyország! - Mennyeinek is néz ki - mondta a férfi. Ekkor a lány előrehajolt, hogy harapjon egyet a hot dogból, és a zsírpapír fölött tartotta a szendvicset, hogy felfogja a lecsöpögő zsírcseppeket. Cal lenézett a laza piros pulcsi mély nyakkivágására, és érzéki, kerekded idomokat látott feszes vörös csipkében. Tony szívrohamot kapna, gondolta, majd rájött, hogy ő is megszédült egy kissé. Újra felerősödött a szellő és Min szoknyáját a férfi asztalon pihenő kezére fújta. A puha, könnyű szövet csiklandozta Cal bőrét. - Szóval - kezdte, és arrébb tette a kezét -, rendben. Miért nem akarsz az amerikai módi részese lenni? Min csukott szemmel evett, mire Cal újra lenézett a pulóverébe, és tisztátalan gondolatai támadtak. Aztán a lány nyelt egyet, és megszólalt. - Gyereket kell szülnöm
ahhoz, hogy jó amerikai legyek? Na ne! Több mint négymillió gyerek születik ebben az országban minden évben. Az amerikai módi be van biztosítva. Ha aggaszt a dolog, vállalhatsz többet, hogy pótold az enyémeket. - Hogy én? - Cal hátradőlt. El a figyelemelterelő látványtól. – Én nem akarok gyereket. Csak meglep, hogy te sem. Nagyszerű anya lenne belőled. - Miért? - Min meglepett képet vágott, kezében a szája elé emelt szendviccsel. Mert bársonyos volt az egész teste. Mert úgy nézett ki, mint aki olyan anyává érne, akiért ő ölni tudna. - Mert kényelmesen érzed magad a bőrödben. - Oh, istenem, igen! - mondta Min, mérges tekintetet lövellve a férfira. - Minden nő pontosan ilyen bókra vágyik. Előrehajolt, hogy beleharapjon a szendvicsébe, Cal pedig megigézve nézte, ahogy a melle ismét nekifeszül a csipkének. - Nagyon szexi ez a kényelem, ha így jobban tetszik - mondta. - Valamelyest jobb - mondta Min, és követte a férfi lefelé irányuló tekintetét. - Benézel a pulóverembe. - Előrehajolsz. Ott van az a sok vörös csipke. - A csipke ezek szerint jó? - Oh, igen! - Anyám újra nyert - mondta Min, és beleharapott a hot dogjába. Cal felkapta az ő hot dogját. - Hogy jön ide az anyád? - Mindenütt jelenlévő. - Min nyelt egyet és elkomorult. - Szóval, ha nem szereted a gyerekeket, hogy jutottál az edzősködésig? - Azt nem mondtam, hogy nem szeretem a gyerekeket – mondta Cal, és próbált Min vörös csipkemelltartóján kívül másra gondolni. - Én azt mondtam, hogy nem akarok gyereket. Van némi különbség. - Ott a pont. Mégis megkérdezem: miért edzősködsz? - Be lettem palizva - mondta Cal. - Mindkettőnket bepaliztak. Harry legalább annyira utálja a baseballt, mint én az edzősködést. - Ki az a Harry? - Az unokaöcsém. - Miért nem léptek le egyszerűen? - Mint kiderült, a csapatban Harryn kívül más gyerekek is vannak - mondta Cal. - Ki hitte volna? - Nagyon vicces. Szóval itt vagy minden szombat reggel? - Min megrázta a fejét. - Ez aztán jókora bepalizás lehetett. - A legjobbal kerültem szembe. - Felkapott egy uborkát és beleharapott. - Nem olyan rossz egyébként. Roger és Tony végzik a munka nagyját. Szeretik. - Roger - szólalt meg Min. - Áh, igen, Roger. Van néhány kérdésem Rogerről. -Nem Tonyról? - kérdezte Cal. - Tony Lizával randizik - közölte Min. - Ha Tonyról kiderül, hogy egy patkány, Liza egyszerűen kiirtja.
- Tonyt nehéz a helyére tenni - mondta Cal -, de értem, mire gondolsz. Szóval Bonnie nem ilyen? - Bonnie nem könnyű préda - jelentette ki Min. - Okos és kemény, de van egy vakfoltja. Hisz a tündérmesékben, hiszi, hogy van a világon egy férfi, akit neki szánt a sors. És nagyon kevésre alapozva azt gondolja, hogy a haverod, Roger az ő hercege. Szóval mesélj nekem Rogerről! - Roger a legjobb fickó, akit ismerek - mondta Cal. - És megőrül Bonnie-ért. Teljesen magába roskadna, ha a lány otthagyná. Mesélj nekem Bonnie-ról! Min helyzetet változtatott a pléden, ahogy a dobozos kólájáért nyúlt, és Cal csak nézte őt. Figyelte minden mozdulatát, a nyaka finom ívét, azt, ahogyan a pulóvere lecsúszott a vállára, kerekded teste könnyedségét, ahogy hátrahajolt és rámosolygott, lába domborulatát a kockás szoknyája alatt, melyet felé fújdogált egy szellő. - Bonnie - kezdte Min, ezzel visszarántva a férfit az aktuális témához - másfél éven át keresett kanapét. A kanapé nagyon fontos, a bútorok hierarchiájában egy szinten állnak az ággyal, de még én is azt gondoltam, hogy másfél év hosszú idő a kanapékeresésre. - Igen - mondta Cal, és próbált Rogerre gondolni a domborulatok helyett. - De... - Aztán egy este épp moziba mentünk, amikor megállt egy bútorbolt kirakata előtt és azt mondta, „Várjatok egy percet!", majd bement és megvett egy rettenetesen drága kanapét öt perc alatt. - Min újra előrehajolt, mire Cal újra benézett a pulóverébe, és azt gondolta, ne csináld ezt, megfájdul a fejem a véráramtól. - Két különböző hitelkártyával kellett fizetnie - folytatta Min -, és két évébe telt letörlesztenie az árát, de remek kanapé, és soha nem bánta meg, hogy megvette, és amikor újrakárpitoztatta, a kárpitos azt mondta, egy életre ki fog tartani. - Remek - mondta Cal, de még mindig a lány pulóverébe nézett. Min puhán lélegzett, épp eléggé ahhoz, hogy melle emelkedése és süllyedése... - Halló! - mondta Min, mire Cal felkapta a fejét. - Nem mintha nem találnám hízelgőnek, de épp a lényegre akarok térni. Roger Bonnie új kanapéja. Bonnie mindig is meg volt róla győződve, hogy egy nap eljön majd a hercege, és jó sokat randizott, hogy rátaláljon. Most egyetlen pillantást vetett Rogerre és biztos benne, hogy ő az, és kábé egy perc alatt meg fogja őt venni. Szóval, ha nem jó fickó, akkor azt most akarom megtudni, hogy elmondhassam Bonnie-nak. Mondd, hogy nem egy patkány! - Rogernek is egy évébe telt kanapét vásárolnia - mondta Cal, átcsoportosítva a gondolatait. - Milyen kanapét? - kérdezte Min. - Olyan, mint egy pajzsmirigytúltengéses fotel - mondta Cal. - Azt hiszem, barna. Min bólintott. - Bonnie vett egy fakeretes kanapét, aminek az ülőpárnáit tengerzöld William Morris nyomott mintás szövettel kárpitoztatta. - Azt hiszem, annyit még tudok, hogy mi az a „fakeretes" - mondta Cal. - Minden más, amit mondtál, nekem kínaiul volt. - Roger kanapéjának annyi - mondta Min. - Bánni fogja? - Bonnie felapríthatná tűzifának a szeme előtt, és a szeme se rebbenne - felelte Cal. - Tud gondoskodni Bonnie-ról? - kérdezte Min. - Valószínűleg nem lesz rá szüksége, de ha esetleg megszorulna...
- Roger a saját testével védené, ha a szükség úgy hozná. Semmi okod az aggodalomra Rogert illetően. Ő a legjobb fickó, akit ismerek. Ha lenne egy húgom, Rogerhez nyugodtan hozzámehetne. Én inkább Bonnie miatt aggódom. Megvan benne az a rátermettség, ami általában azt jelenti, hogy szeret parancsolgatni az embereknek. És mivel olyan aprótermetű, valószínűleg van egy kis Napóleon komplexusa is... - Nem - mondta Min. - Teljesen rendben van. Roger szerencsés fickó. - Befejezte a maradék hot dogját, majd lenyalt egy ketchupfoltot a hüvelykujjáról, mire Cal újra elvesztette a gondolatmenetét. - Szóval rendben lesznek, és nekünk nem kell aggódnunk mondta, majd megtörölte a kezét egy szalvétában. - Egen - felelte Cal. - Mit szólnál egy kis desszerthez? - Én nem eszem desszertet - felelte Min. - Tényleg? - kérdezte Cal. - Micsoda meglepetés! - Oh, fogd be! - mondta Min. - Mondtam, hogy van az a koszorúslányruha, amibe bele kell... Cal elővett egy zsírpapírzacskót a hűtőtáskából. - Fánkok - közölte, de mielőtt folytathatta volna, egy túlságosan is ismerős, vékonyka hang csendült fel mögötte. - Kaphatok egyet? Cal felsóhajtott, megfordult. A piknikasztal végében ott áll a vézna, szurtos, sötéthajú kis unokaöccse. - Nem kéne neked már otthon lenned? - Megint elfelejtettek - mondta Harry, és igyekezett rendkívül szívszaggató hangon beszélni. Sokat segített ebben, hogy szemüveges volt, és korához képest alacsony növésű. Kinézett Cal mögül. - Szia - köszönt oda óvatosan Minnek. - Min - mondta Cal, és mérgesen meredt Harryre. - Ez itt az unokaöcsém, Harry Morrisey. Épp indulni készül. Harry, ez itt Min Dobbs. - Szia, Harry! - mondta Min vidáman. - Tiéd lehet az összes fánk! - Harry felragyogott. - Nem, nem lehet. - Cal elővette a mobiltelefonját. - Csak megint kihánynád őket. - Talán nem. - Harry közelebb oldalgott a fánkos zacskóhoz. - Nem felejtetted el a muffinos katasztrófát, ugye? - kérdezte Cal, miközben beütötte a sógornője telefonszámát. - Nem kaphatna csak egyet? - Min Harryre mosolygott, ahogy a gyerek közelebb húzódott. Arca olyan lágy és kedves volt, hogy Cal és Harry is pislogott egyet, annyira jól nézett ki. Aztán, miközben Cal várta, hogy kicsöngjön a telefon, Harry Min szoknyájára nézett és megböködte az ujjával. - Harry - szólt rá Cal. Min előhúzta az egyik szandálját. - Tessék! - mondta Harrynek, és a fiú a virágot kezdte piszkálni. - Ez egy cipő - jelentette ki Harry, mintha legalábbis valami rendellenességet szemlélne. - Ühüm - felelte Min, és félrehajtott fejjel nézte a kisfiút. Harry újra piszkálni kezdte a virágot. - Ez nem igazi. - Nem - bólintott Min. - Csak a móka kedvéért van. Harry bólintott, mintha ez valami új gondolat lett volna, és Cal rádöbbent, hogy valószínűleg az is volt. Harry világa nem bővelkedett a vörös lábkörmökről lógó virágokban.
Min belenyúlt a zacskóba, és adott neki egy fánkot. - Köszönöm, Min - mondta Harry, aki még mindig a szegény kis árvát próbálta előadni. - Ne dőlj be neki - intette Cal Mint. - Nem teszem. - Min Harryre mosolygott. - Úgy látom, semmi bajod, kölyök. - Muszáj volt baseballoznom! - közölte Harry keserűen. - Azok ott hot dogok? - Nem - felelte Cal. - Tudod, hogy nem szabad feldolgozott húst enned. Menj oda ahhoz a padhoz, és edd meg a fánkodat! - Itt is megeheti - mondta Min, és oltalmazón átölelte a kisfiút. Harry nem volt hülye: nekidőlt Min csípőjének. Lefogadom, hogy puha, gondolta Cal, majd ráeszmélt, hogy veszélyesen közel áll ahhoz, hogy féltékeny legyen a nyolcéves unokaöccsére. - Harry - kezdte intőleg, de ekkor felvette a telefont a sógornője. - Bink? Elfelejtettél eljönni a fiadért. - Reynolds! - szólt a telefonba Bink tökéletesen artikulálva. - Most ő volt soron. - Ő sincs itt - mondta Cal. Bink felsóhajtott. - Szegény Harry. Azonnal ott vagyok. Köszönöm, Cal. - Érted bármit, drága. - Cal kinyomta a telefonját és Harryre nézett. - Anyád eljön érted. Nézd a dolog jobbik oldalát: így van egy fánkod meg egy anyád, a semmi és az apád helyett. - Két fánkom - helyesbített Harry. - Harry, kihánynád! - mondta Cal. - Nem ehetsz két fánkot. Most pedig eridj! Ez itt egy randi. Hét év múlva tudni fogod, mit jelent ez. - Ez nem egy randi - ellenkezett Min. - Maradhat. Harry bólintott, és szomorúan nézett Minre. - Semmi gond. - Jaj, ne csináld már, Harrison! - hőzöngött Cal, jól tudván, hogy Harry csak próbálja kihasználni a helyzetet. - Ott a fánkod. Menj oda ahhoz a padhoz, és edd meg szépen. - Jól van. - Harry vigasztalanul elsomfordált a füvön át a közeli Lutyen formatervezett padhoz, és koszos kis kezében szorongatta a fánkot. - Nagyon helyes gyerek - mondta Min szelíd mosollyal. - Ki az a Bink? - A sógornőm - felelte Cal, és Harryt nézte. A kisfiú továbbra is véznának, koszosnak és keserűnek tűnt a szemében. - Én nem látom a helyes részt. De nem rossz gyerek. - Bink - ismételte Min, mintha igyekezne feldolgozni a nevet. - Az Elizabeth rövidítése - magyarázta Cal. - Elizabeth Margaret Remington-Pastor Morrisey. - Bink - mondta Min. - Rendben. Cal felkapott egy fánkot. - Te jössz, Dobbs. Min hátradőlt. - Oh nem. Nem, nem, nem. A férfi előrehajolt, hogy elhúzza az orra előtt a fánkot. - Gyerünk, vétkezz egy kicsit! - Utállak! - mondta Min, de szemét a fánkon tartotta. - Egy dög vagy és egy aljas csábító! Cal felvonta a szemöldökét. - Mindez egyetlen fánk miatt? Ugyan már. Egy fánkba nem halsz bele.
- Nem eszem fánkot - jelentette ki Min, és elszakította tekintetét a nyalánkságról. Megőrültél? Tizenkét gramm zsír van egyetlen darabban. Három hetem van arra, hogy fogyjak tíz kilót. Hagyj békén! - Ez nem csak egy fánk - mondta Cal, és Min szeme előtt két darabra tépte. A fényes csokis bevonat cukormázként tört meg, a puha tészta pedig foszlós volt. - Ez egy csokis Krispy Kreme cukormázas fánk! Ez itt a fánkok kaviárja, a fánkok Dom Perignonja, a fánkok Mercedes Benze! Min megnyalta a szája szélét. - Fogalmam se volt, hogy ennyire odavagy az édességekért - mondta, és próbált hátrébb húzódni, de a szél újra Cal felé fújta a szoknyáját, és a férfi ezúttal felhúzta a térdét, hogy azzal fogja le a libegő ruhadarabot. Cal letört egy falatnyit a fánk egyik feléből. - Kóstold meg! - mondta, és még közelebb hajolt, hogy a lány orra alá tartsa a darabot. - Gyerünk. - Nem. - Min összeszorította a száját, majd becsukta a szemét is, és közben elfintorította az arcát. - Oh, ez aztán a felnőttes viselkedés! - Cal előrenyúlt, és befogta a nő orrát, erre Min kinyitotta a száját, a férfi pedig bedobta a fánkdarabot. - Oh, istenem - mondta a lány, és arca ellazult, ahogy az édesség elolvadt a szájában. Fülig érő szájjal mosolygott. Cal is ellazult, és azt gondolta, olyan ezt a nőt etetni, mintha leitatnám. Min lenyelte a falatot és kinyitotta a szemét. A férfi elétartott még egy fánkdarabkát, hogy újra láthassa arcán azt a kifejezést. - Gyere ide, Dobbs! - Nem - mondta Min, és elhúzódott. - Nem, nem, nem! - Elég sokat mondogatod ezt - mondta Cal. - De a tekintetedből azt olvasom ki, hogy akarod. - Amit akarok, és amit megkaphatok, az két külön dolog. - Min még jobban hátradőlt, lehúzkodta a szoknyáját, de a szemét a fánkon tartotta. - Vidd ezt a szemem elől! - Rendben. - Cal hátradőlt és beleharapott a fánkba a nő figyelő tekintete előtt, és a cukoráradat egy pillanatra elvonta a figyelmét. Ám ekkor Min beleharapott az ajkába; erős, hófehér fogai belemélyedtek a puhaságba. Cal szíve gyorsabban kezdett verni, és Min a fejét rázva nézte őt. - Rohadék! - mondta Min. A férfi újra beleharapott a fánkba, mire a lány azt mondta: - Ebből elég, már itt sem vagyok! - Azzal előrehajolt, hogy kihúzza a szoknyáját a férfi térde alól. - Leszállnál a...? kezdte, mire a férfi betömött a szájába még egy darabka fánkot, és nézte, ahogy az ajkai összezárulnak az édesség fölött. Min arca csodálatos, üdvözült állapotban fürdött, szája puha és duzzadt volt, telt alsó ajkai csillogtak a cukormáztól, és ahogy lenyalta a maradék csokit a szájáról, Cal susogást hallott a fülében. A susogásból suttogás lett - Ő AZ -, és a férfi nagy levegőt vett. Mielőtt még a lány kinyithatta volna a szemét, odahajolt, és megcsókolta. Érezte a csokoládéízt és Min ajkainak tüzét. A lány egy pillanatra megdermedt, majd visszacsókolta a férfit, édesen és sürgetően, minden összefüggő gondolatot kikapcsolva. Cal hagyta, hogy szétáradjon benne az íz, az illat és a melegség, szinte eggyéolvadt a lánnyal, és amikor Min végül elhúzódott, majdnem az ölébe zuhant.
Min szemben ült vele, pulóvere gyors zihálás közepette emelkedett és süllyedt, sötét szeme kitágult, ajkai szétnyíltak, ahogy felkínálta a férfinak, és ekkor megszólalt: - Még - lehelte. Cal a szemébe nézett, és nekiesett.
Ötödik fejezet Cal szeme sötét volt, mint a csokoládé, és Min megrémült, ahogy a férfi közelebb hajolt hozzá. Cal mellére tette a kezét és azt mondta: - Ne, várj! - Cal lenézett rá. - Oké. - Azzal felkapott még egy fánkot. Min kinyitotta a száját, hogy nemet mondjon, és Cal gyorsan az ajkai közé csúsztatta az édességet. Szája forrósága felolvasztotta a cukormázat, és miközben lehunyta a szemét, az íz áthatott mindent, és gyönyörré olvadt. Amikor pedig újra kinyitotta a szemét, a férfi ott volt. Előrehajolt és gyengéden megcsókolta a lányt. A szája olyan tökéletesen illett az övére, hogy Min megremegett. Megérezte a férfiból áradó erőt, lenyalta ajkáról a csokoládét, és az ájulás környékezte, amikor a nyelvének feszült a forró, fékezhetetlenül tolakodó férfinyelv. Amikor Cal abbahagyta a csókot, Min nem kapott levegőt, szédült és minden porcikája többet akart. A férfi egyenesen a szemébe nézett. Épp olyan kábának tűnt, mint Min, de a lány nem hagyta magát megtéveszteni; pontosan tudta, kivel van dolga. De nem érdekelte. - Még - mondta, és a férfi az édesség felé nyúlt. Min pontosított: - Nem, belőled - azzal megragadta a férfi ingét, és közelebb húzta magához. Cal ezúttal szenvedélyesen csókolta, s kezével a lány tarkóját cirógatta. Min megadta magát, és csukott szemmel élte át a káprázatot. Érezte a derekán a férfi forró érintését, ahogy a pulóvere alá csúsztatja a kezét. Mint elöntötte a forróság, és egy tolakodó hang azt súgta: Ő az. Ekkor a férfi megrándult és Minnek vágódott. - Áú! - kiáltott fel Min, Cal pedig hátranézett, de közben két kézzel szorította a lányt. - Mi az ördög? - kérdezte Cal. - Azt kérdeztem - ismételte Liza, és újra a levegőbe emelte bőrtáskáját -, hogy mit művelsz? - Mégis mit gondolsz, mit művelek? - Megvágtam a szám - panaszkodott Min, és ujjával megérintette az ajkát. Cal visszafordult hozzá és elhúzta a lány ujját. Felhevült arcán aggodalom látszott. Olyan közel volt hozzá, hogy hallotta a lány szívverését, miközben Min előrehajolt. Cal ugyanezt tette, és újra becsukta a szemét. Min azt gondolta, oh istenem, igen! Ekkor Liza megragadta Min karját, és szinte lerántotta az asztalról. - Azonnal gyere le onnan! - parancsolta Liza, miközben Min körül forogni kezdett a világ. - Tony! - csikorogta Cal a fogai közt. - Bocs, haver - szabadkozott Tony. - Fékezhetetlen a csaj. - Mi csak édességeztünk. - Min hátrahúzódott, amennyire csak tudott, de Cal még mindig a szoknyáján ült. Tudom, hogy ez ostobaság volt, gondolta, és próbált nem a férfira nézni, de akarom újra! - Édesség? - kérdezte Liza, és az asztalra nézett. - Te fánkot eszel? - Oh - sóhajtott Min, és a bűntudat kezdte eloszlatni a kábulatát. - Mi vagy te? - dörrent rá Cal Lizára. - A kalóriarendőrség? Menj Innen!
- Nem - felelte Liza. - Felőlem annyi fánkot ehet, amennyit csak akar. Csak épp nem akarom, hogy te etesd. - Miért? - kérdezte Cal harciasan. - Mert te a Cserbenhagyásos Morrisey vagy, ő pedig a legjobb barátnőm. - Liza újra rángatni kezdte Min karját. - Gyere! Bonnie már vár! - Hogy mi vagyok?! Min igyekezett még hátrébb húzódni, de Cal még mindig nem szállt le a szoknyájáról. Ami igazából teljesen rendben van. - Bonnie a padon beszélget Rogerrel - közölte Tony Lizával. - Szerintem bagózik rá. - Talán rá se bagózik! - javította ki Liza. - Pedig kellene. - Merev tekintettel fixírozta Mint. - Beszéltünk erről. Szállj le onnan! Persze, gondolta Min. Csakhogy nem akarok. Szemben vele Cal még a szokottnál is csodásabban nézett ki a rávetülő napsugarak fényében. Ám ahogy elmúlt a kábulata, Minnek eszébe jutott, miért is nem kellene itt lennie. - Visszakaphatnám a szoknyámat? kérdezte halkan, mire Cal épp csak annyira húzódott hátrébb, hogy a lány kihúzhassa a ruhaanyagot. - Köszönöm szépen. Az ebédet. Nagyon jól éreztem magam. - Maradj! - kérte a férfi. Min a szemébe nézett és azt gondolta, oh, igen. - Nem! - közölte Liza, és úgy lerántotta Mint az asztalról, hogy a fűre bukott. - Tud dönteni egyedül is - háborgott Cal. - Igen? - kérdezte Liza, és tett egy lépést a férfi felé. - Mondd, hogy ismered őt! Mondd, hogy törődsz vele! Mondd, hogy szeretni fogod az idők végezetéig! - Liza! - szólt rá Min, és a karjánál fogva próbálta elvonszolni onnan. - Csak három napja találkoztam vele! - tiltakozott Cal. - Akkor meg mégis miért nyalod-falod így? - Liza hátat fordított férfinak. - Gyerünk, Min! - Köszönöm az ebédet! - mondta Min, és Liza még szorosabban fogta a kezét. Min visszanyúlt az asztalon fekvő szandáljáért, elkapta a szalagokat, majd Liza elrángatta a fákon túlra.
Amikor eltűntek, Cal Tony felé fordult. - Nem tudom eldönteni, hogy megölesselek, vagy hogy magam csináljam! - Ne engem, Lizát! - mondta Tony. - Ráadásul néhányszor a nevén szólította Mint, téged meg oldalba böködött párszor, mielőtt hátba vágott volna a táskájával. - Tekintete az asztalra tévedt. - Hű, hot dogok! - Leült az asztalra, és egy szendvicsért nyúlt. - Az a nő őrült! - mondta Cal, és a tarkóját dörzsölte. A forróság kezdett alábbhagyni most, hogy Min már nem volt a közelében, de ettől szemernyit se lett boldogabb. - Ez tettlegesség volt! - Hogy ő őrült? - kérdezett vissza Tony, és kicsomagolt egy kolbászos hot dogot. Akkor te mi vagy? - Nem volt nagy dolog. - Még tíz perc, és meztelenek vagyunk. Na, az nagy szám lett volna.
- Ezt Harrynek mondd! - ajánlotta Tony. - Valószínűleg a kelleténél többet megtudott arról, mivel tölti Cal bácsikája a szabadidejét. - Harry? - kérdezte Cal, és odanézett, ahol az előbb Harry üldögélt. Még mindig ott volt, csakhogy most már volt mellette egy vékony szőke nő is. Bink. Cal lehunyta a szemét, és Min forró testének emléke szertefoszlott. - Mondd, hogy nem bámult minket Bink is! - Nem tudom. Nem volt ott, amikor ideértünk, szóval lehet, hogy csak a nagy fináléra érkezett. Mi az ördögön ülök? - Előhúzott egy piros virágos cipőt a pléd alól. - Min cipője - magyarázta Cal, és kellemes emlékként megjelentek előtte a lány lábujjai. - Majd add oda Lizának, ha tudod. Lehetőleg a torkán nyomd le! - Ja, mintha észben tudnám tartani - mondta Tony, és a hűtőtáskába dobta a cipőt. Cal kibányászta onnan, még mielőtt a jég eláztatta volna a virágot, és próbálta kiverni a fejéből Mint. - Úgy tűnik, Bonnie jó fogás, szóval Rogerrel minden rendben. - A kezében forgatta Min szandálját. Lehetetlen egy darab volt: a kis púpos sarka valószínűleg belesüppedt a földbe, amikor a lány végigsétált a füvön, a lelógó virág pedig tönkremenne, ha esőben viselné, és ez is izgató volt. - Roger nincs rendben - mondta Tony kolbásszal teli szájjal. - Meg fog házasodni! - Az még nem egyenlő a halállal - mondta Cal, és próbálta elképzeli, miért akarna ilyen cipőt hordani egy olyan gyakorlatias nő, mint Min. Igaz, ami igaz, Minnek nyilvánvalóan megvolt a gyakorlatiatlan oldala is, máskülönben nem állt volna le vele smárolni a piknikasztalon. A melegtől, ami erre a gondolatra elöntötte, egy pillanatra elnémult minden hang. - Tessék? - kérdezte. - Azt mondtam, igen, ezért menekülsz nyúl módjára Cynthie elől – ismételte Tony. - Nos, a házasságot nem nekem találták ki, de Rogernek valószínűleg bejönne - felelte Cal, és az asztalra ejtette a fél pár cipőt. - Ő soha nem rajongott az izgalomért. - Igaz - mondta Tony. - És ha Bonnie rendes lány, talán mégis élhetek a garázs fölött. - Annál jobb nekem - mondta Cal, és újra Minre gondolt, ahogy kívánatosan telt idomai a kezébe simulnak... Nem! Nem volt szüksége több ellenségeskedésre az életében. Ha remek szexet akar, még mindig visszamehet Cynthie-hez, aki legalább soha nem volt vele kiállhatatlan. Próbálta felidézni Cynthie emlékét, hogy kitörölje Minét, de szürkének és fehérnek tűnt Min érzéki, bosszantó forróságot keltő, nyitott orrú technikolorjához képest. - Tessék? - kérdezte Tony. - Maradt még hot dog? - kérdezte Cal. - Olyan, amire nem ültél rá? Tony talált egyet a pléd egyik redője alatt, és átnyújtotta a barátjának. Cal kicsomagolta, beleharapott, és eltökélte, hogy olyan érzékére koncentrál, amit nem itatott át Min. Aztán eszébe jutott a lány arca, miikor megízlelte a kolbászt, és elképzelte ilyen arccal, amint a teste az övé alatt mozog, forrón, érzékien, nedves ajkakkal... Oh, a pokolba, gondolta. - Szóval mit fogsz mondani Harrynek? - tudakolta Tony. - Miről? - Arról, amit Minnel műveltél a piknikasztalon - magyarázta Tony. Elég hevesnek tűnt a műsorotok!
- Azt fogom mondani, hogy majd elmagyarázom, ha idősebb lesz - felelte Cal, és azt gondolta, hevesek voltunk, és most vége. - Sokkal idősebb - mondta, és visszament a hűtőtáskához egy sörért.
- Jól van, szóval miért is kellett eljönnünk? - kérdezte Bonnie, amikor Liza kabriójában ültek, a hátsó ülésre száműzött Minnel. - Mert Min nyelvcsatát vívott egy fánkdílerrel. - Liza visszanézett a hátsó ülésen kuporgó Minre, a bűnösre, és megrázta a fejét. Bonnie is megfordult, hogy az ülésre lásson. - Jól csókol? - Igen - bólintott Min. - Elég jól. Nagyon jól. Világklasszis. Fenomenális. Teljesen felrázott. Plusz, ott voltak a fánkok, amik fantasztikusak voltak. - Újra Calre gondolt, meg a szenvedélyre, és amikor Liza elindult a kanyargó felhajtón ki az utcára, Min végighevert a hátsó ülésen, mielőtt még összecsuklott volna a maradék kábaságtól. Jólesett lefeküdni, de nagy kár, hogy egyedül tette. - Elment az eszed? - kérdezte Liza az ülés felett. - Csak egy vagy két percre - felelte Min az ülésről, és nézte a feje fölött a fák lombjait, ahogy az autó elhaladt alattuk. - Tulajdonképpen élveztem. - Nagyon is. - Tudod - szólt oda Bonnie Lizának -, lehet, hogy rendes pasi. Igazán boldognak látszott Minnel. Még Roger is megjegyezte. - Nos, ha Roger azt mondja - felelte Liza. - Ne gúnyolódj Rogeren! - figyelmeztette Bonnie. - Jól van - felelte Min, és felült. - Most már jól vagyok. És nagyon gyakorlatias. Felkapta a cipőjét, hogy kibogozza a szalagokat. - Szóval, milyen volt Tony? - Némiképp szórakoztató - felelte Liza. - De ne válts témát! Mit fogsz csinálni Callel kapcsolatban? - Azt, hogy nem találkozom vele többet - mondta Min, és keresni kezdte a másik pár szandálját. - Oh, az isten szerelmére! Otthagytam a fél pár cipőmet! Vissza kell mennünk! - Nem - mondta Liza, és tovább vezetett. - A kedvenc cipőm! - mondta Min, és igyekezett őszintének hangzani. - Az összes cipőd a kedvenced - jelentette ki Liza. - Nem megyünk oda vissza. - Jól vagy, szívem? - kérdezte Bonnie Mintől. - Remekül - felelte Min, és mániákus módjára bólogatott. - Cal mindent elmondott Rogerről. Áldásom rátok. - Calvin, a Dög elmondására alapozva - mondta Liza. - Tudom, mit higgyek - közölte Min. - Tudom kezelni. - Ja, láttam, hogy kezelted - felelte Liza. - Gyenge vagy. - Oh, ugyan már! - mondta Min, és a bűntudattól bosszús lett. - Hallottam a fogadást. Tudom, mi folyik. Nem találkozom vele többet. Különösen, mivel rákiabáltál és mindenfélének elmondtad. - Arra gondolt, amikor Cal közel hajolt hozzá, és hogy milyen keményen feszült a kezének a mellkasa, hogy milyen forró volt a szája az övén, és milyen jó érzés volt a férfi kezét érezni a mellén. - De kiderítettem, hogyan szerzi meg a sok nőt felelte vidáman. - Mint kiderült, nem csupán bájolgással.
- Talán találkoznod kellene vele újra - mondta Bonnie elgondolkodva. - Szerintem néha az embernek egyszerűen hinnie kell. Az jó lenne, gondolta Min. - Bonnie! - szólt rá Liza. - Azt akarod, hogy tönkretegye ugyanaz a fickó, aki összetörte az unokatesód szívét, és aki megkötötte azt a fogadást Daviddel? Az rossz lenne, gondolta Min. - Nem - felelte Bonnie bizonytalan hangon. - Akkor ne tarts több buzdító beszédet arról, hogy higgyen a varangyokban - mondta Liza. - Hát nem lesz belőlük herceg, ha megcsókolod őket?! – kérdezte Bonnie. - Azok a sima békák - világosította fel Liza. - Teljesen más faj. - Értem - mondta Min, és megpróbálta kiűzni a fejéből Calt. - A varangy nem béka. Dög. Abszolúte. - Felsóhajtott. - De igazán finom fánkjai voltak - azzal visszafeküdt az ülésre, hogy visszatérjen belé némi józan ész.
Vasárnap délután David épp letelepedett a tévé elé, amikor megszólalt a telefon. Felvette és Cynthie hangját hallotta meg. - Cal és Min a parkban voltak ma - kezdte a nő. - Cal megcsókolta. Ez élvezet, testi jelzés, ami afelé taszíthatja őket, hogy... - Várj! - mondta David, és nagy levegőt vett. Az az átkozott fogadás tehet mindenről. Cal megtenne bármit, hogy megnyerje a fogadást. - Fánkkal etette - folytatta Cynthie. - Elvitte egy piknikre, és... - Min fánkot evett?! - David megdermedt a gondolatra. - Min nem eszik fánkot. Min nem eszik szénhidrátot. Velem soha nem evett szénhidrátot. - És valahányszor megetetett vele egy darabot, megcsókolta. - A rohadék! - mondta David dühösen. - Most mitévők legyünk? - Dolgoznunk kell a vonzalom kiváltásán, örömöt kell teremtenünk, eszükbe kell juttatnunk, miért akartak minket - mondta Cynthie. – Vidd el Mint holnap ebédelni. Legyen tökéletes. Éreztesd vele, hogy különleges, hogy szereted, nyújts neki örömet, és szerezd vissza! - Nem is tudom - mondta David, és felrémlett előtte Min arca, amikor dobta őt. Ő úgy képzelte, hogy majd Min tér hozzá vissza térden csúszva, nem pedig fordítva. - Én Callel ebédelek - folytatta Cynthie, mintha David meg sem szólalt volna. - Eddig meghúztam magam, abban a reményben, hogy visszajön magától, de erre most nincs idő. Még a desszert előtt ágyba viszem, és az véget is vet majd ennek az egésznek. - Min dühös rám - mondta David. - Szerintem korai lenne elvinnem ebédelni. - Oh, az nagyon agresszív. - Hosszú csend következett, amit Cynthie tört meg. - A családja. Nem azt mondtad, fontos neki, hogy kedveljék a választottját? - De - felelte David. - Az anyja odavolt értem. - Na tessék - mondta Cynthie. - Hívd fel az anyját, és mondd el neki az igazat Calről meg a nőkről.
- Nem - ellenkezett David, mert eszébe jutott, hogy Nanette képtelen a kalóriákon és a divaton kívül bármi másra odafigyelni. - A húga vőlegényét, Greget. Őt fogom felhívni ma este. - Az meg hogyan segíthet? - Ő azonnal elmondja majd Dianának - magyarázta David. - Minden este találkoznak. És Diana a szüleivel él, szóval ő elmondja majd az anyjának meg az apjának. Min apja nagyon oltalmazó. - Az jó - mondta Cynthie. - Fánkkal etette?! - kérdezte David, és összerándult a gondolatra. - Falatonként - mondta Cynthie. A szemét! Csak a fogadás miatt csinálja az egészet. Miután nagy beszédet tartott, hogy talán közönséges, de nem talpnyaló, fánkokkal fogja elcsábítani Mint, aztán visszajön, hogy zsebre tegye a tízezer dollárját. Újra győzedelmeskedik a nagy Calvin Morrisey. Ha rajtam múlik, akkor bizony nem! - David? - szólt Cynthie. - Bízz bennem! - mondta David zordan. - Min most ette meg az utolsó fánkját.
Hétfőn Roger késve érkezett az irodába. Bonnie, gondolta Cal, és erről eszébe jutott Min, ami teljes képtelenség volt! - Ez meg mi? - kérdezte Tony. - Mindig én érek be utolsóként. Ez a hagyomány. - Bonnie. - Roger ásítva ült le az asztalához. - Elég sokáig beszélgettünk tegnap éjjel. - Beszélgettetek - ismételte Tony, és leült a munkaasztal szélére. - Az lett volna a minimum, hogy megdöntöd. Roger szeme összeszűkült. - Na jó, most, hogy mind itt vagyunk... - mondta Cal. - Elveszem feleségül Bonnie-t - közölte Roger Tonyval. - Az ember nem beszél így a nőről, akit feleségül vesz. - Bocs - mondta Tony. - Én soha nem nősülök meg, szóval nem tudhatom. - ...meg kell terveznünk a Winston tanfolyamot... - próbálkozott tovább Cal. - Tudni fogod, amikor rátalálsz az igazira - jelentette ki Roger. - Olyan nem létezik - felelte Tony. - ...és el kell készítenünk az anyagokat - folytatta Cal, és kissé megemelte a hangját. - Tökéletesen csókol - mondta Roger, az ablakon kibámulva, valószínűleg abba az irányba, amerre Bonnie-t hitte. - Csókolóztál már így? Hogy minden egyszerűen tökéletes volt, és teljesen elvesztetted tőle a lejed? - Nem - felelte Tony, és látszott rajta, hogy mindezt kissé visszataszítónak találja. - Igen - felelte Cal, és Min ismét visszatért hozzá teljes tüzes és lágy pompájában. Mindketten megfordultak és ránéztek, mire folytatta. - Akkor elkezdhetnénk végre dolgozni? Mert most kábé egy percre vagyunk attól, hogy előkapjuk a jégkrémet és elkezdjünk beszélgetni az érzéseinkről, és nem hiszem, hogy abból fel tudnánk épülni. - Nekikezdek a számláknak - mondta Roger, és az asztalához ment.
Cal hátradőlt a székében, megnyitott egy számítógépes fájlt, és Minre gondolt. Esze ágában sem volt megcsókolni, aztán mégis rávetette magát; valami eszement ösztön lökte a lány ölébe. És Min sem volt valami nagy segítség. Le kellett volna kevernie neki egy jó nagyot, ehelyett viszont olyanokat mondott, hogy „még", csak bátorította... Megszólalt a telefon, és Tony vette fel. - Morrisey, Packard, Capa - mondta, majd a szemét forgatva Calre nézett. - Hello, Cynthie. Cal megrázta a fejét. - Nincs bent - mondta Tony. - Azt hiszem, egész délelőtt távol lesz. - Morcosan nézett Calre, aki felsóhajtott, és székében hátradőlve a plafont kezdte bámulni. - Ebéd? - kérdezte Tony. - Sajnálom, már elígérkezett ebédre. Az Emilio's-ba. Az új barátnőjével. Cal olyan gyorsan felegyenesedett, hogy a lábát beverte a padlóba. Nem, formázta némán a szájával a szót Tonynak, és kezével nyiszáló mozdulatot tett a torka előtt. - Szóval nem kell aggódnod, hogy lehangolt lenne, amiért elveszített téged - folytatta Tony. - Azonnal visszapattant a lóra. Cal dühödt tekintettel felállt, mire Tony azt mondta: - Mennem kell - és lecsapta a telefont. - Megőrültél? - kérdezte Cal. - Miért, ezzel legalább leráztam, nem? - kérdezte Tony. - Szívességet tettem neked. Összeráncolta a homlokát. - Azt hiszem. Az egész egy hirtelen sugallat volt. - Rogerre nézett. - Nem kellett volna? - Nem is tudom - felelte Roger. - A jövőben talán távol kéne tartanod magad a hirtelen sugallatoktól. - Nem akarok többet találkozni Minnel - mondta Cal, de arra gondolt, újra találkoznia kéne Minnel. - Na és? Cynthie-nek ezt nem kell tudnia - mondta Tony. - Szóval most el kell vinnem Mint az Emilio's-ba, mert Cynthie utána fog járni a dolognak - mondta Cal. - Nem értem, miért - mondta Roger. - Ha Cynthie rákérdez, nyugodtan mondhatod, hogy máshova mentetek. - Igyekszem a lehető legkevesebbet hazudni. - Cal újra leült, és próbált bosszankodni az egész zűrzavar miatt. Felkapta a telefont, és feltárcsázta Min cégének számát, aztán lenyomozta Min számát a kezelőn keresztül, de a lány telefonja foglalt volt, a hangpostafiók pedig szóba sem jöhetett. Még soha senki nem vett rá valakit ebédre hangpostafiókos üzenettel. Letette a telefont és látta, hogy Roger meg Tony őt nézik. - Mi az? - Semmi - felelte Roger. - Semmi - felelte Tony. - Helyes - mondta Cal. Nem törődött velük többet, és visszatért a számítógépe képernyőjéhez.
Amikor megszólalt az irodai telefonja, Min arra gondolt, Cal, majd lehurrogta magát. Úgy tűnik, a dögnek hatalmában állt elködösíteni a nők fejét, hiszen rá gondolt hétfő reggel kilenckor egy előzetes jelentés tanulmányozásának a kellős közepén. - Minerva Dobbs - szólt a telefonba, és piros tollával kopogtatott a tejüveg asztallapon. - Mesélj erről a férfiról, akivel randizgatsz! - mondta az anyja. - Oh, az isten szerelmére! - Min dühösen dőlt hátra Aeron székében. - Greg azt mondja, rettenetes híre van a nőkkel kapcsolatban - mondta Nanette. - Greg azt mondja, hogy csak kihasználja őket, aztán lelép. Greg azt mondja... - Anyu, nem érdekel, mit mond Greg - mondta Min anyja pánikszerű hangja fölött. - És nem is randizgatok vele. Elmentünk vacsorázni, piknikeztünk a parkban és ennyi. - Leírta Cal nevét csupa nyomtatott betűvel a jelentése fedőlapjára, majd vastag, vörös vonallal áthúzta. Vége, vége, vége. - Greg azt mondja... - Anya! - ...hogy szívtipró a pasas. Aggódik miattad. Min már épp mondta volna, hogy oh, ugyan már, de elhallgatott, Greg valószínűleg tényleg aggódik miatta. Greg mindenért aggódott. Miért aggódik miatta Greg? - Honnan tud Greg egyáltalán ennek a pasasnak a létezéséről? - kérdezte Min, miközben nagy, piros betűkkel leírta, „Greg", majd két vastag vonallal áthúzta. Aztán aláírta, hogy „buzgó mócsing" és hogy „besúgó". - Én aggódom miattad - mondta az anyja. - Tudom, hogy bátran viselkedsz David elvesztésével kapcsolatban, de ezt nem állhatom. Nem tudom elviselni, ha bántanak. Min érezte, hogy elszorul a torka. - Ki vagy te és mit műveltél az anyámmal? - Egyszerűen nem szeretném, ha fájdalmat okoznának neked - felelte Nanette, és Min megesküdött volna rá, hogy megremegett a hangja. – Azt szeretném, hogy hozzámenj egy jóravaló férfihoz, aki értékeli benned, hogy milyen csodálatos vagy és nem hagy el a túlsúlyod miatt. Min megrázta a fejét. - Egészen az utolsó mondatig a szívemből szóltál. - Leírta nagy betűkkel, hogy „Anyu", rajzolt köré egy szívet, majd, miközben Nanette tovább beszélt, négy vastag vonallal áthúzta. - A házasság nehéz dolog, Min - mondta Nanette. - Ezernyi oka van, hogy megcsaljanak és otthagyjanak, szóval állandóan dolgozni kell rajta. Mindig jól kell kinézned. A férfiak nagyon vizuálisak. Ha látnál, valami jobbat... - Anyu? - szólt közbe Min. - Nem hiszem, hogy... - Nem számít, milyen keményen dolgozol, mindig van valaki, aki fiatalabb, jobb mondta Nanette remegő hangon. - Még Dianának is, mindenkinek. Nem indulhatsz rögtön hátránnyal, nem... - Mi folyik itt? - kérdezte Min. - Greg csalja Dianát? - Nem - felelte az anyja megrökönyödve. - Hát persze, hogy nem. Min próbálta elképzelni, amint Greg elárulja Dianát, de nevetséges elképzelés volt. Greg nem volt elég dörzsölt ahhoz, hogy félrelépjen. Plusz imádta Dianát. - Miért mondasz ilyet? - kérdezte az anyja. - Szörnyű ilyet mondani!
- Te hoztad fel a félrelépést - mondta Min. Ha nem Greg, akkor ki? Apu? Min ezt a gondolatot is elvetette. Az apját három dolog érdekelte az életben: a biztosítás, a statisztika, meg a golf. - Az egyetlen dolog, amiért apu elhagyna téged, az valami tökéletes golfütő lenne, szóval nem erről van szó. Akkor meg mi folyik? - Azt szeretném, ha férjhez mennél és boldog lennél és ezt a Cabot nem... - Calvin - helyesbített Min. - Hozd el vacsorára szombaton - mondta Nanette. - Vegyél fel valami feketét, hogy vékonyabbnak tűnj! - Nem járok vele, Anyu - mondta Min. - Így kétséges, hogy akarna találkozni a szüleimmel. - Légy óvatos! - intette az anyja. - Nem tudom, hogy találsz rá az ilyen férfiakra. - Benézett a pulóverem kivágásába és meglátta a vörös csipkés melltartót - mondta Min. - Az egész a te hibád. Még néhány percen át nyugtatgatta Nanette-et, aztán letette a telefont és visszatért a szerkesztéshez újabb öt percre, míg újra meg nem szólalt a telefon. - Oh, remek - mondta, majd felvette, és készen állt rá, hogy tovább vitatkozzon az anyjával. - Minerva Dobbs. - Min, szia, Di vagyok - szólalt meg a húga. - Szia, kicsim - üdvözölte Min. - Ha azért hívtál, hogy Greg beköpött a piknikes randi miatt, semmi gond, már vége, és soha többet nem fogok találkozni vele. - Greg nevét újabb vonallal húzta át. Véleménye szerint Greg nevét soha nem húzhatta át elég vonal. - Greg azt mondja, hogy David szerint rettenetes a pasi - hadarta Diana. Min kicsit jobban kihúzta magát. - Szóval David ezt mondta volna? - Az árulkodó görény még csak nem is játszotta tisztességesen a fogadásait. Nagy nyomtatott betűkkel leírta David nevét, majd beledöfte a tollát. - Megkérte Greget, hogy nekem ne beszéljen erről - mondta Diana. - Aha - mondta Min, ennyiben hagyva a dolgot. - Tudod, a hallottak alapján úgy tűnik, nem illik a tervedbe - folytatta Di. Min abbahagyta a döfködést. - A tervembe? Milyen tervembe? - Neked mindig van valamilyen terved - mondta Di. - Ahogy nekem is. Nagy körültekintéssel terveztem az esküvőmet és a házasságomat, és Greg tökéletesen illik mindebbe. Ő tökéletes a számomra. Tökéletes életünk lesz. - Aha - mondta Min, és újabb vonalat húzott át Greg nevén. - Szóval tudom, hogy biztosan neked is van terved és ez a nőcsábász... - Dög - mondta Min. - ...béka, mindegy, biztosan nem illik a tervedbe. - Nem béka - mondta Min. - Megcsókoltam és nem változott herceggé. - Istenné változott! Nem, dehogy. - Nézd, soha többet nem találkozom vele, szóval lazíthatsz. - Helyes - mondta Di. - Elmondom anyunak, hogy szokás szerint józanul viselkedsz, és hogy nem kell miattad aggódnia. - Oh, ez jó - mondta Min. - „Szokás szerint józanul." Senki nem beszélt erről apunak, ugye? - Anyu lehet, hogy igen - mondta Diana.
- Oh, a francba, Di, miért nem akadályoztad meg? - Lelki szemei előtt már látta is túlságosan oltalmazó apját, hatalmas szőke medveként. - Tudod, milyen. - Tudom - felelte Di. - Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy kedveli Greget. Hát abban biztos vagy-e, hogy te kedveled Greget? - majdnem megkérdezte Min, de nem lett volna értelme, hisz Diana kitartott volna amellett, hogy az ő szerelmük a sírig tart. - Nos, jó hírem van, elintéztem a tortádat... - Tényleg? - Di hangja pár fokkal magasabban szólt. - Oh, Min, köszönöm... - ...de nem lesz rajta díszítés, szóval azt Bonnie meg én csináljuk majd anyu gyöngyeivel meg jó sok friss virággal. - Min esküvői tortát kezdett rajzolni. - Te fogod díszíteni a tortát? - kérdezte Di kifejezéstelen hangon. - Az emberek imádni fogják, amikor megkóstolják - mondta Min, és néhány galambot rajzolt a torta fölé. - Amikor megkóstolják? - kérdezte Di. - Na és amikor ránéznek? - Viccelsz? Friss virágok és igazgyöngyök? Szenzációs lesz! – Min rajzolt néhány gyöngyöt is. Ez könnyebben ment, mint a galambok, és már így is épp elég baja volt ma délelőtt. - Anyu mit mond? - Ezt kérdezzük inkább az esküvőn! - javasolta Min vidám hangon. - Oké - felelte Di, és nagy levegőt vett. - Igazán hálás vagyok. És az is jó, hogy finom lesz. A tortás dobozok meg a többi miatt. - Tortás dobozok? - kérdezett vissza Min. - A kis dobozok a tortával, amit a vendégek hazavisznek szuvenírként - mondta Diana. - Álmodozni. - Tortás dobozok - mondta Min, és kis négyzeteket kezdett rajzolgatni. - Kétszáz. Meglesz. - Nem szereztél tortás dobozokat?! - Dehogynem! - mondta Min, és gyorsabban rajzolgatta a dobozokat. - Megvannak a tortás dobozok. Megnyugodnál? Olyan túlfeszítettnek tűnsz, mintha drótra tekertek volna. Hogy vagy? - Jól vagyok - mondta Diana, túlságosan is nyomatékkal. - Nincs gond Nyafival és Rémessel? - kérdezte Min, de aztán összerezzent. - Úgy értem, Susie-val és Karennel? Diana felnevetett. - Nem hiszem el, hogy ezt mondtad! - Bocs - szabadkozott Min. - Csak épp... - Min, tudunk róla. Karen egyszer hallotta, hogy Liza ezt mondja, még a gimiben. Ő Bonnie-t és Lizát Édesnek és Durvának hívja. Min akaratlanul is elnevette magát. - Ne mondd el nekik - intette Diana. - Továbbra is úgy teszek, mintha nem hívnád Susie-t és Karent Nyafinak és Rémesnek, ha te továbbra is úgy teszel, mintha Bonnie-t és Lizát nem hívnánk Édesnek és Durvának. - Áll az alku - mondta Min. - Istenem, szörnyű emberek vagyunk. - Mi nem - felelte Diana vidáman. - A barátaink találják ki ezeket. Mi a kedves Dobbs lányok vagyunk.
- Azt hiszem, ez attól függ, kit kérdezel - mondta Min Calre gondolva. Figyelnie kell rá, hogy kedvesebb legyen vele! Kivéve, hogy többet nem találkoznak, úgyhogy nem számít. Különben is, amikor kedves volt vele a parkban, rosszra fordultak a dolgok. - Az utóbbi időben igazán szemétként viselkedtem... - Elhallgatott, amikor nyugtalan vikingként megjelent az apja az ajtóban. - Szia, apu! - Jaj, ne - mondta Diana. - Majd még beszélünk - mondta Min Dianának és letette. - Szóval, mi szél hozott erre? kérdezte az apjától. - Túl ritka a levegő a negyvenedik emeleten? - Ami ezt a férfit illeti, akivel randizgatsz - kezdte George Dobbs, és szikrázó tekintettel meredt a lányára, ahogy belépett az irodájába. - Ne is próbálkozz! - mondta Min. - Tudom jól, hogy junior számlavezetőket eszel reggelire, de nálam ez nem fog működni! Nem találkozom többet Callel, de ha mégis így tennék, az a saját döntésem lenne. Gyerünk már, apu! - Rámosolygott, de az apja arca aggodalmas maradt. - Két és fél millió ember köt házasságot minden évben ebben az országban. Én miért ne tehetném? - Nem mindenkinek való a házasság, Min - felelte az apja. - Apu! - Ez a férfi nem jóravaló - mondta George. - Na várjunk csak egy percet! - mondta Min. - Nem is ismered! Tökéletes úriemberként viselkedett mind a két alkalommal, amikor elmentem vele... - Nos, a parkban azért ott voltak a kezei. - ...és mivel eldöntöttem, hogy nem találkozunk többet, tulajdonképpen nincs is probléma. - Az jó. - Az apja arca felderült. - Jó neked. Okos döntés volt. Miért próbálkoznál egy olyan alakkal, akiről tudod, hogy nem éri meg a kockázatot? - Nem biztosítást árulok neki - felelte Min. - Tudom, Min - mondta az apja. - De az elv ugyanaz. Te nem vagy szerencsejátékos. Ahhoz túl józanul gondolkodsz. A lányára mosolygott, megpaskolta a kezét, kiment, Min meg csak ült az asztalánál, és szürkének, slamposnak és unalmasnak érezte magát. „Nem szerencsejátékos." „Szokás szerint józan." Hagyta, hogy újra Calre gondoljon a parkban, az ajkára tapadó szájára, az őt keményen markoló kezére, és érezte, hogy újra elönti a forróság. Az ott a parkban nem volt józan, nem volt eltervezve. És most soha többet nem látja a férfit. Lenézett a jelentésre, és ráeszmélt, hogy átlyukasztotta. Valószínűleg túl sokat döfködte. Ő volt a statisztikai elemzés Norman Bates-e. - Remek - mondta, és megpróbálta szétválasztani a lapokat. A felső lap elszakadt, és megszólalt a telefonja. Felkapta és mérgesen szólt bele. - Minerva Dobbs. - Készen állt rá, hogy ezúttal a hívót szúrja át. - Jó reggelt, Minerva! - mondta Cal, és hirtelen minden levegő kiszökött Min tüdejéből. Hogy kaptad ezt a borzalmas nevet? Lélegezz! Mély levegő. Nagyon mély levegő. - Oh - mondta. - Hát ez jó! Egy Calvin nevű pacák piszkál a nevem miatt. - Nem érdekel, hogy felhívott. Teljesen hidegen hagy az egész. A szíve olyan hangosan kalapált, hogy meg volt róla győződve, a férfi biztosan hallja a vonal másik végén.
- A Robert nevű gazdag bácsikám után kaptam a nevemet – mondta Cal -, ami aztán teljesen feleslegesnek bizonyult, mivel az egész vagyonát a bálnákra hagyta. Neked mi a mentséged? - Anyám istennőt akart - felelte Min elhaló hangon. - Hát, megkapta - felelte Cal. - Szóval visszaszívom. Ez számodra a tökéletes név. - Apám anyját pedig Minnie-nek hívták - folytatta Min, és igyekezett visszatérni a nyegle, higgadt stílushoz. - Kompromisszum volt. Téged miért nem Robertnek hívnak? - A vezetéknevét kaptam - magyarázta Calvin. - Szerencsére. Nem tudom elképzelni magam Bobként. - Bob Morrisey. - Min tettetett lazasággal hátradőlt a székében. - Az a fura figura a szállítási osztályról. - A biztosítási ügynök, akiben megbízhatsz - folytatta Cal. - A használtautó-kereskedő, akiben nem - fejezte be Min. - Míg Calvin Morrisey az a vén szivar, aki 1864-ben állította fel a céget - mondta Cal. Vagy ebben az esetben, az, akinél a cipőd van. - Cipő? - Piros szalagok, fura sarok, nagy, lelógó virág. - A cipőm! - Min elragadtatottan ült fel. - Nem hittem volna, hogy valaha viszontlátom. - Nos, nem is, hacsak el nem jössz velem ebédelni - mondta Cal. - Váltságdíj fejében fogva tartom. Épp fegyvert szorítok a sarkához. - Az asztalomnál szoktam ebédelni - kezdte Min, majd azt gondolta, oh, az isten szerelmére, ennél már nem is lehetnék szánalmasabb! - Emilio kísérletezget egy ebéd étlappal. Szüksége van rád. Nekem is szükségem van rád. - Nem lehet - felelte Min, miközben teste minden porcikája azt hajtogatta, igen, igen, bármit! Hála az égnek, hogy a porcikái nem tudnak beszélni. - Nem hagyhatod cserben Emiliót - folytatta Cal. - Imád téged. Csirke marsalát fogunk enni. Gyerünk már, élj egy kicsit! Egy nagyon kicsit! Egy nagyon kicsit. Még Cal is tudta, micsoda józan, nem-szerencsejátékos, terveket felállító vesztes lánnyal van dolga. - Oké - mondta Min, és szíve újra heves dobogásba kezdett. - Boldog lennék, ha visszakaphatnám a cipőmet és csirke marsalát ehetnék ebédre. - Azért ne feledd, hogy velem kell megenned - mondta Cal. - Addig nem látod viszont azt a cipőt, amíg nem ettél. - Valahogy kibírom - felelte Min, és egész testét könnyebbnek érezte. Aztán letette a telefont, és a jelentésre nézett. Szíveket rajzolgatott rá. Parányi szívecskéket. Tucatnyit. - Oh, atyám! - mondta Min, és az asztalra ejtette a fejét.
Amikor Min odaért Emilio étterméhez, egy sötét hajú, tizenéves fiú megkérdezte az ajtóban: - Calt keresed? - Amikor bólintott, így folytatta: - Az asztalodnál vár - és fejével intett az étterem belseje felé. - Van asztalom?! - csodálkozott Min, de aztán meglátta Calt az ablak mellett annál az asztalnál, ahol szerdán ültek, és egy pillanatra elakadt a lélegzete. Mindig elfelejtem,
milyen fantasztikusan néz ki, gondolta, és nézte, ahogy nyugodtan ül a székén, sötét szemét le sem veszi az utcáról, és arcéle tökéletes. Ujjaival az asztalon dobolt, és keze erősnek tűnt. Minnek eszébe jutott, milyen jó érzés volt, amikor őt érintették a kezei, és azt gondolta, tűnj innen! Ekkor azonban a férfi észrevette, felegyenesedett és rámosolygott. Tekintete felragyogott, mintha örült volna Min látványának, a lány pedig visszamosolygott rá, és elindult felé, hogy üdvözölje. Sármőr, gondolta, és újra lassított léptein, de Cal már kihúzta neki a székét. - Köszönöm, hogy eljöttél - mondta. Min lehuppant a székére, és közben azt gondolta, valamiben mesterkedik, légy óvatos! Aztán észrevette, hogy a férfi a földet nézi. - Mi az? kérdezte idegesen. - Cipő - mondta. - Milyen van rajtad? - Ezt úgy kérdezed, mintha valami obszcén telefonbeszélgetést folytatnál - jegyezte meg Min, és igyekezett megzabolázni árulkodó hangját, de azért kidugta az asztal alól a lábát, hogy Cal láthassa kék kígyóbőr cipőjét, mely elöl nyitott orrú volt, így közszemlére tehette a hozzáillő kék színű körömlakkot. A férfi megrázta a fejét. - Tudsz te ennél jobbat is. De a lábujjaid szépek. - Ez munkahelyi cipő - mondta, és a bosszankodás lecsillapította az idegeit. - Különben pedig nálad van a piros cipőm, így azt nem vehettem fel. Visszakaphatnám? - Nem, amíg meg nem ebédeltünk - felelte Cal, és leült az asztalhoz, szembe vele. - Csak így tarthatlak sakkban. - Régóta megvan ez a lábfétised? - kérdezte, miközben a férfi felé nyújtotta a kenyeres kosarat. - Csak mióta veled találkoztam - felelte Cal. - Hirtelen egészen új világ tárult fel előttem. - Örömmel hallom, hogy volt valamilyen hatásom - mondta Min, és elszörnyedve döbbent rá, hogy valóban örül ennek. Épp elég volt ez ahhoz, hogy újra cserbenhagyják az idegei. Nem számít a pasi. Visszalökte elé a kenyeres kosarat, és eltökélte, hogy ha már gondolatban nem is, de étkezésben erényes lesz. - Szóval ki az a sármőr az ajtóban? Leckéket kellene vennie tőled. - Emilio unokaöccse. - Cal felkapott egy cipót és kettétörte. - Lehetne kicsit udvariasabb a vendégekkel. - Nincs senki más, akit Emilio az ajtóba állíthatna? - Min felkapta a szalvétáját, hogy távol tartsa a kezét a kenyértől. - Az a fiú nem tehet túl jót az üzletnek. - A családban Brian a jártas a társasági érintkezésben – mondta Cal. - A testvérei hátul vannak a konyhán, ahol nem bánthatnak senkit. Főzni szerencsére tudnak. Már rendeltem is. Salátát, csirke marsalát, semmi tésztát. - Oh, remek - mondta Min -, mert menten éhen halok. Tudtad, hogy az összes eladott tészta negyven százaléka spagetti? - Kockafej, gondolta, és igyekezett elfojtani feltörő statisztikusi ösztöneit, miközben a férfira mosolygott. - Azt hiszem, ebből is látszik, mennyire nincs képze... Brian odavetett elé egy salátát, Cal elé pedig egy másikat. - A csirkétek kábé negyed óra múlva kész - közölte Callel. - Kértek bort is? - Igen, légy oly kedves - mondta Cal. - Azt hittem, próbálsz javítani a modorodon. - Veled nem - felelte Brian. - Tudom, hogy csirke, de neked vörösbor, ugye?
- Igen - felelte Cal. - Most pedig kérdezd meg, milyen vörösbort kérek. - Amit Emilio az asztalra tesz - felelte Brian, és már ott sem volt. - Micsoda elragadó teremtés! - jegyezte meg Min. - De elég legyen belőle. Kérem a tíz dolláromat! - Milyen tíz dollárt? - Cal csodálatosan értetlenül nézett, majd megrázta a fejét. - Nem volt fogadás. Ne gyötörj mindig a pénzzel! - Fogadás nélkül hívtál ebédelni?! - hüledezett Min. - Semmilyen pénz nem cserél most gazdát - mondta Cal. - Kivéve, amikor kifizetem a számlát. - Felezhetünk - ajánlotta fel Min. - Nem, nem felezhetünk. - Miért nem? Megengedhetem magamnak. Nem is randizunk. Miért... ? - Én hívtalak meg, én fizetek - mondta Cal, és arcán kezdett feltűnni az a makacs kifejezés, amely annyira bosszantotta a lányt. - Ezek szerint, ha én hívlak meg, én fizetek - mondta Min. - Nem, akkor is én fizetek - felelte Cal. - Szóval áruld el nekem, ki Diana, Nyafi és Rémes? - Ezért hívtál ebédelni? - kérdezte Min, és annyi szkepticizmussal itatta át a hangját, amennyi csak tellett tőle. - Nem. - Cal a kezébe temette a fejét. - Nem tölthetnénk most az egyszer normális emberek módjára az időt? Mosolyognánk egymásra, elcsevegnénk, úgy tennél, mintha nem utálnál? - Nem utállak - felelte Min döbbenten. - Kedvellek. Úgy értem, persze vannak hibáid... - Miféle hibáim?! - kérdezett vissza Cal. - Hát persze, hogy vannak, de veled igazán úriemberként viselkedtem. Leszámítva azt, amikor lefejeltelek, meg amikor letámadtalak a piknikasztalon. Hogy vagy? - Megvagyok - felelte Min a tőle telhető legvidámabb hangján. - Új életet kezdtem. Kockázatot vállalok. Például együtt ebédelek egy nőcsábásszal. - Nőcsábász lennék? - kérdezett vissza Cal. - Ugyan, kérlek! - mondta Min. - Pénteken azzal a szöveggel szedtél fel, hogy „Helló, kislány!" Mégis mit képzeltél, mi sugárzik belőled? Még mielőtt Cal bármit is mondhatott volna, megjelent Emilio, és Min felragyogott rá. Hálás volt, hogy kimenekítette. - Emilio, drága. Elfelejtettem szólni a tortás dobozok miatt. Kétszáz tortás doboz kellene. - Már rajta vagyunk - felelte Emilio. - Nonna mondta, hogy kelleni fognak neked. Azt mondta, hogy huszonöt négyzetcentis dobozokat szerezzünk a húsz négyzetcentis tortáknak. - Megkapom a dobozokat - mondta Min bólogatva. - Persze. Nagyszerű. Remek. A nagymamád egy angyal, te pedig a hősöm vagy. És persze az étel zsenije! - Te pedig a kedvenc vendégem! - Emilio adott neki két cuppanós puszit, majd eltűnt hátul a konyhában. - Imádom a pasit! - közölte Min Callel. - Veszem észre - felelte Cal. - Szóval találkozgattál vele a hátam mögött?
- Igen - felelte Min. - Egy tortáról folytattunk beszélgetést. - Hűha! - mondta Cal. - Neked ez már mocskos beszéd. - Nagyon vicces. - Min újra beleszúrt a salátájába, majd beleharapott a ropogós zöldbe. Emilio salátaöntete erős ízű, de könnyű volt, ami már önmagában is csoda. - Istenem, imádom Emiliót! Ez a saláta mesés. Márpedig ezt a szót általában nem használom a „saláta" előtt. - Mesélj a tortáról! - mondta Cal és ő is nekilátott a salátájának. - A húgomnak, Dianának, három hét múlva lesz az esküvője - mondta Min, és örült, hogy végre olyan téma került elő, ami nem veszélyes. - A vőlegénye azt mondta, hogy ismer egy remek cukrászt, és hogy majd ő megrendeli a tortát meglepetésként. Aztán az lett a meglepetés, hogy nem rendelte meg a tortát. - És így is lesz esküvő? - kérdezte Cal. - Igen. A húgom azt mondja, az ő hibája, amiért nem figyelmeztette időben a vőlegényét. - A húgod nem rád emlékeztet - jegyezte meg Cal. - A húgom mindenben az ellentétem - bólintott Min. - Egy kisangyal. Cal összeráncolta a homlokát. - Akkor te mi vagy? - Én? - Min meglepetten abbahagyta az evést. - Elfogadható. Cal megrázta a fejét, miközben Emilio megjelent egy gőzölgő tál csirke marsalával. Miután Minnel biztosították egymást szüntelen hódolatukról, Emilio távozott, és Cal feltálalta a csirkét és a gombát. - Szóval hogy kerül Nyafi és Rémes a tortás sztoriba? - Sehogyan - felelte Min. - Azt leszámítva, hogy ők a húgom koszorúslányai. De ne mondd el senkinek, hogy így hívtam őket! - Szájába vette az első falat csirkét, ízlelgette, majd lenyalt egy elkóborolt csepp szószt az alsó ajkáról. - Szerinted...? - Ezt ne csináld! - mondta Cal tompa hangon. - Mit? - Min csak pislogott. - Ne tegyek fel kérdéseket? - Ne nyalogasd a szád! Mit akartál kérdezni? - Miért? Rossz modorra vall? - kérdezte Min veszedelmes hangon. - Nem - felelte Cal. - Elvonja a figyelmem. Nagyszerű szád van. Tudom. Egyszer már volt hozzá szerencsém. Mit akartál kérdezni? Min elkapta a férfi tekintetét, az pedig egyenesen a szemébe nézett, pislogás nélkül. Oh, gondolta a lány, és próbálta felidézni, miről is beszéltek, de nehezen ment, mert semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy a férfinak egyszer már volt szerencséje a szájához, hogy milyen jó érzés volt az, hogy milyen tüzes tekintettel nézi most, és hogy mennyire... - Jól vagytok? - kérdezte Brian. - Tessék? - kérdezte Cal, és felkapta a fejét. - Valami baj van a csirkével? - Brian mindkettejükre felvont szemöldökkel nézett. - Elég furán néztetek. - Nem - felelte Min, és újra felkapta a villáját. - A csirke csodás. - Oké - mondta Brian. - Kell még valami? - Mondjuk egy pincér némi jómodorral? - Na ja, mintha azt pont rád pazarolnám! - mondta Brian, és elment.
- Tehát - szólalt meg Min, és igyekezett biztonságosabb vizekre evickélni -, amikor Diana beszélt nekem a tortáról, Emilióhoz fordultam segítségért szorult helyzetünkben, ő meg felhívta a nagymamáját. Szóval ő a hősöm. - Várd ki, amíg megkóstolod a tortát! - mondta Cal. - Csak esküvőkre készíti, és semmihez sem fogható ezen a világon. - Mikor ettél te esküvői tortát? - kérdezte Min. - Amikor Emilio megházasodott - felelte Cal. - Amikor a testvérem megházasodott. Amikor minden létező ismerősöm megházasodott. Most már csak Tony, Roger meg én tartjuk a frontot, szóval nagyon sok esküvőn voltunk. És most Rogert is elveszítjük. - Hát, legalább Tonyval ott lesztek egymásnak - felelte Min vidáman - Szóval van egy testvéred? Fiatalabb, idősebb? - A bátyám. Reynolds. Min abbahagyta az evést. - Reynolds? Reynolds Morrisey? - Igen - felelte Cal. - Bink férje, Harry apja. - Nincs egy Reynolds Morrisey nevű puccos ügyvédi cége? - De - bólintott Cal. - Az apám, a partnere John Reynolds, meg a bátyám. - Úgy tűnt, egyikükért sincs oda különösebben. - Meghitt - mondta Min. - Na és hogy van Harry? - Örökre megsebezte, amikor látott minket a piknikasztalon. Min megrezzent. - Tényleg? - Nehéz megmondani. Azóta nem találkoztam vele. Bink már valószínűleg pszichológushoz járatja. Szóval mit gondolsz Bonnie-ról és Rogerről? - Még ősz előtt meglesz az eljegyzésük - mondta Min, és az ebéd hátralévő részében Bonnie-ról és Rogerről, meg más egyéb biztonságos témákról beszélgettek. Amikor végeztek és Cal aláírta a számlát, azt mondta: - Szóval kockázatos velem ebédelni. Ez azt jelenti, hogy bocsánatkérést vársz a legutóbbi ebédünk miatt? - Nem. - Min elmosolyodott és igyekezett nyugodtnak tűnni. - Munkálkodtam a teórián, hogy ha nem beszélünk róla, nem történt meg. Bár láthatóan elég sok ember tud róla. Például Greg. Beköpött minket, és most az anyám azt akarja, hogy gyere el hozzánk vacsorára. Cal egy pillanatig megrökönyödve nézett rá, de aztán Min folytatta. - Közöltem vele, hogy vadidegen vagy, így valószínűtlen a vacsora. - Aztán váratlanul még kibökte: - Szóval mi volt ez szombaton? - Nos. - Cal nagy levegőt vett. - Ez vonzalom volt. Méghozzá fenomenális. Nagyon szívesen folytatnám, különösen meztelenül és vízszintesen, de... Min pulzusa felgyorsult, de aztán homlokon csapta magát, hogy elébe ne menjen a férfinak és a saját árulkodó képzeletének. - Mire gondolsz? - kérdezte Cal. - Eszembe jutott, miért nem szabad soha megkérni egy pasast, hogy mondja el az igazat - felelte. - Mert néha megteszi. - A lényeg az - folytatta Cal -, hogy Lizának igaza volt. Nem lett volna szabad így megcsókoljalak, mert nem akarok semmi komolyabbat. Nemrég fejeződött be egy kapcsolatom, ami sokkal intenzívebb volt, mint hittem, és...
Min összeráncolta a homlokát. - Hogy lehetett intenzívebb, mint hitted? - Én azt hittem, csak jól érezzük magunkat - mondta Cal. - A nő azt hitte, össze fogunk házasodni. Rendben lett vége, nincs semmi neheztelés... Min elképedve nézett a férfira. - Ő hozzád akart menni feleségül, te nem akartad elvenni, de nincs semmi neheztelés?! - Azt mondta, hogy ha nem állok készen az elkötelezettségre, neki tovább kell állnia mondta Cal. - Elég egyszerű ügy volt. - És te vagy az a fickó, aki állítólag mágus a nők megértésében?! Nem volt egyszerű ügy. A nő vagy utál, vagy azt hiszi, vissza fogsz menni hozzá. Cal megrázta a fejét. - Cynthie nagyon gyakorlatias. Tudja, hogy vége. Mint ahogyan köztünk is vége a dolognak, mert habár remek volt, de egyikünk sem szeretné folytatni. - Úgy van - mondta Min, és bár nem örült ennek, de teljesen megértette a férfit. - Más lenne, ha bármennyire is illenénk egymáshoz. Nem vagyok az elkötelezettség ellensége, főleg nem, ha ilyen kellemes, de a legkevésbé sem hiányzik, hogy belezúgjak valakibe, akiről már most tudom, hogy nem jó nekem, csak mert úgy csókol, mint az isten. Különben is, Elvis reinkarnációjára várok és te nem ő vagy. De... Elhallgatott, mert Cal arcán furcsa kifejezés jelent meg. - Mi történt? - kérdezte. - Csak vicceltem Elvisről! - Nem vagyok jó neked - ismételte a férfi -, de úgy csókolok, mint egy isten?! Min végiggondolta ezt. - Nagyjából. Miért? Te máshogy látod a dolgot? Cal kinyitotta a száját, majd megállt és vállat vont. - Azt hiszem, nem. Szerintem te nem lennél nekem rossz, épp csak a vitákat nem bírnám. Nem vagy egy nyugis csaj. - Ez igaz - mondta Min. - De te hozod ki belőlem. Azzal, hogy ilyen nőcsábász vagy. - Már visszavonultam - mondta Cal. - Most már csak nyugalomra vágyom. Szünetre van szükségem. - Nekem is ez a tervem - mondta Min. - Szünetet tartok a randizásban. - Amíg fel nem bukkan Elvis - mondta Cal. - Így van. Úgy nézem, ennek nincs semmiféle hátulütője. - Viszont nincs szex - mondta Cal. - Azt kibírom - mondta Min. - Ja, abban jó vagy, ha meg kell tagadnod magadtól dolgokat. - Hé! - mondta Min sértetten. - Már egész jól elvoltunk, és akkor neked muszáj letámadnod. - Bocs - mondta Cal. Felkeltek az asztal mellől, Min nyomott két búcsúpuszit Emilio arcára, és kimentek az utcára. - Nos, fényes nappal van és az irodám mindössze hat háztömbnyire van innen jegyezte meg Min. - Nem kell elkísérned. - Rendben. - Cal kinyújtotta a kezét. - Valószínűleg látjuk még egymást Roger és Bonnie esküvőjén. Ha nem így lenne, élj boldogan! Min megrázta a kezét, majd leejtette. - Hasonlókat! A legjobbakat a jövőre nézve!
Hátat fordított és már indult volna, de a férfi utána szólt. - Várj egy percet! - Min szíve kihagyott egyet. Ám amikor visszafordult, a férfi a cipőjét tartotta elé. A piros szalagok lebegtek a könnyű szélben. - Tényleg! - mondta, és elvette. - Köszönöm szépen. A férfi egy pillanatig nem eresztette a cipőt, Min szemébe nézett, majd megrázta a fejét és azt mondta: - Szívesen - majd elengedte a lábbelit. Min elindult az utcán, anélkül, hogy visszanézett volna. Teli volt kiváló étellel, de nem volt annyira boldog, amennyire lehetett volna. Sármőr, gondolta, és kiverte a férfit a fejéből.
Kedden ebédidőben Min az íróasztalán várakozó salátára nézett és azt gondolta, az életnek többről kell szólnia! Cal tehetett róla; előző nap igazi ételt vett magához a nap közepén, és ez megfertőzte. Cal előtt soha nem gondolt az ételre másképp, mint valamire, amit nem ehet meg. Már azelőtt sem volt az életében vaj, hogy fogyókúrázni kezdett volna a koszorúslányruha miatt. Lennie kellene vajnak, gondolta, majd ráeszmélt, micsoda ostobaság mindez. De csirke marsala lehetne. Min félrelökte a salátáját, fellépett a netre, és rákeresett a „csirke marsala" kifejezésre, mert ha „Cal Morrisey"-re keres rá, az nem segített volna az istenverte tervében. - Piszok népszerű étel - mondta, amikor 48 300 találatot kapott. Még ha hozzáveszi, hogy több mint 48 000 találat puszta véletlenből említi majd meg az ételt, már ha valaha eljut olyan messzire, ez akkor is nagyon sok recept. Volt köztük egy articsókás is, micsoda tébolyodott ötlet! Az egyik citromlével készült, ami biztosan nem stimmelhet, egy másikban paprikát használtak, megint másikban pedig hagymát. Elképesztő volt, mennyiféleképpen voltak képesek az emberek tönkretenni egy egyszerű receptet. Kinyomtatott közülük kettőt, amik jónak tűntek, és már épp lelépett volna a netről, de aztán egy vaktában érkező indíttatásból inkább beírta a Google-be a „diszlexia" szót. Amikor egy órával később lelépett a netről, már új tiszteletet érzett mindaz iránt, amit Calvin Morrisey elért. Amikor végzett a munkával, még elugrott bevásárolni. Az, hogy volt vacsoraterve és recept a kezében, valahogyan csökkentette az étel iránti ellenséges érzületét. De persze változtatnia kell majd a recepten. Abban az állt, hogy a csirkét forgassuk meg lisztben, ami csak plusz kalória lenne, ráadásul szénhidrát-kalória! A liszt felejtős. Só és bors már volt otthon, a petrezselyemben pedig nincs kalória, így inkább abból vett egy dobozzal. A lebőrözött és kicsontozott csirkemell nem volt számára újdonság, azzal nincs gond, de a vaj és az olívaolaj? - Nevetséges! - mondta, és vett egy fújós olivaolajas sprayt. A gomba nagyrészt vízből áll, így azt ehetett, és akkor már csak a marsalabor maradt. Azt a főzőboroknál találta meg. A kenyeres polcok előtt eltökélten továbbhaladt, kipipálta a diadalittas érzést, hazament, átöltözött a melegítőjébe, feltekerte a CD-lejátszót, és főzés közben széténekelte a fejét az Elvis 30 albumára. Egy órával később Elvis elölről kezdte az egészet, Min pedig csak bámulta a kulimászt az egyetlen serpenyőjében, és próbált rájönni, mit szúrhatott el. Megbarnította a csirkét a
teflon serpenyőjében, majd követett minden más elkészítési utasítást, de a végeredmény furán nézett ki és pokoli rossz íze volt. Pár pillanatig a sütő szélét kocogtatta a spatulájával, majd azt gondolta, oké, nem vagyok szakács, de attól még megérdemlem a remek ételeket, azzal kiejtette a kezéből a spatulát és felkapta a telefont. - Emilio? - szólalt meg, amikor felvette. - Vállalsz házhozszállítást?
A Parker tanfolyamból lassacskán akkora zűrzavar kerekedett, amilyennel a Morrisey, Packard, Capa cégnek még nem volt dolga. Legfőképp azért, mert a féleszű nő, aki a továbbképzések felelőse volt, állandóan változtatott a tanfolyam információján. - Mindjárt átfaxolok pár adatot - mondta, amikor felhívta őket. - Valahová szúrjátok be! - A spinének meg kell halnia! - jelentette ki Tony, miután a nő kedden öt előtt tíz perccel telefonált. - Ma este randim van Lizával! - Majd én megvárom a faxot - ajánlkozott Roger. - Bonnie meg fogja érteni. - Menj csak, majd én maradok! - mondta Cal. - Nekem nincs randim, és különben is túl fáradt lennék bármihez is. Tony és Roger elmentek, mindketten nőkhöz, Cal pedig elolvasta a faxot, majd újfent szűkített a tanfolyami csomagon és próbált hálát érezni, amiért nem kellett sehova mennie és nem követelte magának valami nő az idejét és figyelmét. Hétkor megkönnyebbülten kikapcsolta a számítógépét és ráébredt, hogy majd éhen hal. Emilio étterme jó ötletnek tűnt. -Ne is mondj semmit! - mondta Emilio, amikor Cal besétált a konyhába a lengőajtón. Csirke marsala. - Egy időre elég csirke marsalát ettem - mondta Cal, miközben megcsörrent a telefon. Emilio elfordult, hogy felvegye, Cal pedig még hozzátette: - Valami egyszerűt. Paradicsomos és bazsalikomos spagettit... - Nem! „Az összes eladott tészta negyven százaléka spagetti!" Nincs képzelőereje! - Legyen inkább fettucine... Elhallgatott, amikor Emilio felemelte a kezét és beleszólt a telefonba. - Emilio's. - Emilio hallgatott, majd hátranézett a válla felett és azt mondta: - Általában nem, de egy ilyen különleges vendég kedvéért mindig kivételt teszünk! Csirke marsala, ugye? Nem, nem, nem, egyáltalán nem gond. Majd bőséges borravalót adhatsz a kiszállító fiúnak. Letette, és Calre mosolygott. - Min volt az. Csirke marsalát akar. Kiviheted neki. - Micsoda? - kérdezett vissza Cal értetlenül. - Ismered az utat. Valószínűleg útba esik hazafelé. - Nem esik útba, senkinek nem esik útba, Istent leszámítva, merőleges az odavezető út! Mégis miből gondoltad, hogy elvállalnám? Emilio vállat vont. - Nem is tudom. A lány telefonált, te itt voltál, ti ketten nagyszerűek vagytok együtt, jó ötletnek tűnt. Veszekedtetek? - Nem, nem veszekedtünk - mondta Cal. - Nem randizunk, mert egyáltalán nem vagyok jó neki, és Elvisre vár. Hívd vissza és mondd ki azt, hogy kimúlt a kiszállító fiúd. - Akkor nem lesz vacsorája! - mondta Emilio. - És ismered Mint. Egyike azon nőknek, akik tudnak enni.
Cal felidézte Min arckifejezését, amikor csirke marsalát evett. Majdnem annyira jó volt, mint az az arckifejezése, amikor fánkot evett. Ami a közelébe sem ért annak az arckifejezésnek, amikor megcsókolta, mert az... Emilio újra megrándította a vállát. - Jó. Akkor majd Brian kiviszi. - Nem - mondta Cal. - Majd én elviszem. Siess, jó? Éhen halok!
Hatodik fejezet Háromnegyed órával később Cal a Min lakásához vezető lépcsőket mászta, amikor elillant mellette valami kicsi narancssárga, és kis híján a domb aljába taszította. A maradék lépcsőfokokon óvatosan lépdelt felfelé, de amikor a dombtetőn körülnézett, nem látott semmit. Becsöngetett, és Bonnie jött ajtót nyitni. - Szia! - üdvözölte. - Min házhozszállítást rendelt. - Feltartotta a zacskót, és közben elég ostobán érezte magát, márpedig ezt az érzést utálta a legjobban. - És te hozod ki? - kérdezte Bonnie, miközben hátrébb lépett. - Nos, az embernek mindig jól jön egy kis pluszpénz - felelte Cal, és már indult is a maradék 26 lépcsőfok meghódítására, tudván, hogy Bonnie rajta tartja a szemét. Amikor felért, Min ajtaján át Elvis Presley a „Heartbreak Hotel" című dala hallatszott. Cal bekopogott. Min ajtót nyitott, és a meglepetéstől képtelen volt megszólalni. A férfi döbbenete sem volt kisebb, amikor látta, hogy a lányon nincs más ruhadarab, csak egy nagyon hosszú, nagyon kopott kék melegítőfelső, meg egy pár vastag sportzokni. Haja loknikban göndörödött, és smink nélkül volt, így arcán az egyetlen színt az a sárga zúzódás jelentette azon a ponton, ahová Cal korábban behúzott neki. - Mi az ördögöt keresel itt? - szögezte neki a kérdést a lány, miután felocsúdott a meglepetésből. - Hogy jutottál be a bejárati ajtón? - Szóval így nyitsz ajtót a házhozszállító fiúknak? - kérdezte Cal, és a lány szép, erős lábát bámulta, amit már pénteken kiszúrt a bárban. - Nem, így Bonnie-nak nyitok ajtót- felelte Min. - Ne bámulj már! Rövidnadrág van rajtam ez alatt. - Felhúzta a melegítője szélét, és a férfi látott alatta egy bő, skótkockás boxeralsót, ami alig volt kevésbé ronda, mint a fölsője vagy a zoknija. - Miért jöttél be a bejárati ajtón? Ekkor elslisszolt mindkettejük lába mellett valami narancssárga, egyenesen be a lakásba. - Ez meg mi? - kérdezte Min, Cal pedig belépett, de nyitva hagyta maga mögött az ajtót. - Nem tudom. - Cal letette Emilio zacskóját egy öreg kovácsoltvas varrógépes asztalkára a kanapé mellé, ami úgy nézett ki, mint egy molyrágta, túlméretezett tök. - Felszaladt mellettem a lépcsőn... - Uram, atyám - kiáltott fel Min, mire Cal megfordult, hogy lássa, mi a csodát nézhet a lány. Soha nem látott még ilyen szedett-vedett állatot. A kanapé végéről meredt rájuk, bal szemét vészjóslóan csukva tartva. Barna és narancssárga foltok tarkították, így nagyjából passzolt a kanapéhoz. - Ez meg mi? - kérdezte Min. - Azt hiszem, macska - felelte Cal. - Milyen fajta? - kérdezte Min, hangjában szörnyülködéssel vegyes elragadtatással. - Nem jó fajta - felelte Cal. - Bár említetted, hogy szeretnél egyet. - Én ugyan nem! - tiltakozott Min.
- Amikor múlt héten hazakísértelek - mondta Cal. - Azt mondtad, be fogsz szerezni egy macskát. - Az csak vicc volt! - jegyezte meg Min, és közben a macskán tartotta a szemét. - Minden harmincas nő ezt mondja, akit átvágtak a férfiak. „Lemondok az átkozottakról és szerzek egy macskát." Hatalmas közhely! - Tudod - mondta erre Cal, szintén a macskát nézve -, ha rejtjelekben fogsz beszélni, előre figyelmeztetned kell. Úgy tűnt, a macska nem méltóztatik megmozdulni, így Cal végignézett a lakás többi részén. Úgy tűnt, a teljes tetőteret elfoglalta. Az őrült szögeket tetőablakok törték meg, és ősrégi darabokkal volt bebútorozva, közülük egyik sem antik darab. Cal összeráncolta a homlokát, ez nem vall Minre. Min félrebillentett fejjel tanulmányozta a macskát, teljesen elképedve. - Miért tartja csukva a szemét? - Felteszem azért, mert a fél szemére vak - felelte Cal. - Kemény az élet, ugye, macsek? - Min felsóhajtott. - Van még csirkém. Próbáltam marsalát csinálni, de elszúrtam. Talán a macska eléggé éhes ahhoz, hogy megegye. - Ha enni adsz neki, örökre itt marad - figyelmeztette Cal. - Hé, cica, nyitva az ajtó. Tűnés. A macska összegömbölyödött a kanapé háttámláján és dölyfösen bámulta férfira. - Nagyon úgy néz ki, mint valami mesebeli macska - jegyezte meg Min. - Mintha apránként el tudna tűnni. - És már el is kezdte a szemével - tette hozzá Cal. - Min, ez a macska valószínűleg minden istenverte betegséget hordoz, ami csak meg van írva a Halálos Macskabetegségek Nagykönyvében. - Enni azért adhatok neki - mondta Min, és indult az elszúrt csirkéért. - A kanapéhoz viszont jól megy. - Cal becsukta maga mögött az ajtót, és áttette Emilio zacskóját a varrógépes asztalkáról a kanapé mögötti ütött-kopott, kerek tölgyfaasztalkára. A macska minden mozdulatát figyelte, miközben közönyösséget színlelt. Min hozott néhány csirkefalatot egy darabka papírtörlőn. A macska orra elé tette, majd hátrébb lépett. Az állat megszagolta a csirkét, és felnézett Minre. - Tudom - mondta a lány reményvesztett hangon. - Szörnyű. Nem kell megenned! A macska felhúzta az orrát, és óvatosan beleharapott a legközelebbi darabkába. - Ez aztán a bátor macska! - ismerte el Min, és a kandallópárkányhoz ment a táskájáért. Szeretnék fizetni neked, vagy Emiliónak, vagy mit tudom én kinek. - Nem - mondta Cal, és tovább nézelődött. Az összes bútor kényelmes volt, de egyik sem érdekes vagy vonzó, és ebben teljesen elütöttek Mintől. Szinte olyan volt, mintha valaki más lakásában járna. - Albérletben élsz itt? - Nem - felelte Min, és előhalászta a tárcáját. - Mennyivel tartozom? - Semennyivel. - A kandallópárkányon hógömbök sorakoztak. Egy giccses, könyvborító-utánzatból készült öreg óra két oldalán voltak felállítva, és Cal a lány mellé lépett, hogy megnézze őket. - Ezeket a bútorokat nem te választottad! - jegyezte meg közben.
- A nagymamáméi voltak - felelte Min. - Nézd, nem hagyom, hogy kifizesd a vacsorámat! Szívességet tettél azzal, hogy elhoztad, szóval... - Te gyűjtőd ezeket? - kérdezte Cal, és felkapott egy Scooby Doo-s gömböt. - Cal! - Egy hadseregnek is elég lenne ez az étel - közölte a férfi. - Ha társaságra vágysz, itt maradhatok, és megehetem a felét. Ha nem, magammal viszem a felét, bár nem szívesen hagynálak kettesben azzal az állattal. - Cal letette Scooby Doot, és megnézte a következőt. Csipet csapat. - Honnan vannak ezek? - Barátoktól - felelte Min. - Családtól. Bolhapiacról. - Elhallgatott. - Maradhatsz. - A macskára nézett, ami, miután behabzsolta a csirkét, most láthatóan az alvást fontolgatta. Benned már nem vagyok olyan biztos, macska - mondta, mire az állat zordan nézett vissza rá, jobb szemét csukva tartva. - Az előbb nem a másik szeme volt csukva? - kérdezte Min Caltől. - A bal oldali? - Nem emlékszem - felelte Cal. - Nem lennék meglepve. Nagyon körmönfont jószág. Tudod, ez a bútor nem te vagy, az óra sem te vagy, és nem tűnsz hógömbös fajtának sem. - Tudom, hogy nem én vagyok - felelte Min, és körülnézett. - De ezek jó bútorok, így nem tűnik ésszerűnek újat venni. Különben is, a mamámra emlékeztetnek. A hógömböket pedig véletlenül kezdtem ajándékba kapni. - Visszafordult a férfi felé. - Legalább a vacsora felét hadd fizessem ki! - Nem. - Cal felkapott egy jókora gömböt, amiben Susi és a Tekergő ültek egy rendkívül részletesen kidolgozott olasz étterem tetején. - Miféle véletlen volt az? - Min nagymamámnak volt egy Mickey és Minnie egeres hógömbje. Táncoltak, Minni egy hosszú rózsaszín ruhát viselt, és Mickey épp hátradöntötte. - Min hangja egészen ellágyult, miközben ezeket mondta. - A nagypapámtól kapta a házassági évfordulójukra, de én annyira imádtam, hogy a nagyi nekem adta, amikor tizenkét éves voltam. Cal végignézett a kandallópárkányon. Christine és a fantom, Jessica és Roger nyúl, Maci Laci és Bubu, Csipkerózsika és a Herceg, Hamupipőke és az ő hercege egy kastély előtt, a levegőben hófehér galambokkal, de még Donald és Daisy is ott voltak, csakhogy Mickey és Minnie egérnek nyoma sem volt. - Hol van? - Elvesztettem - mondta Min. - Az egyik költözéskor, amikor egyetemre jártam. Tudod, hogy megy ez: az ember minden évben költözik, és közben elveszít egy csomó mindent. Kiborultam miatta, úgyhogy az emberek elkezdtek másmilyeneket ajándékozni a születésnapomra meg karácsonyra, hogy kárpótoljanak érte. Próbáltam a tudtukra adni, hogy nem kérek többet, tudod, „Köszönöm, nagyon szép, de igazán nem kellett volna!", de addigra már a maga életét élte a dolog. - A kandallópárkányra nézett, és felsóhajtott. - Az alagsorban dobozokban állnak. Ezek csak a kedvenceim. Soha ne kezdj gyűjteni semmit! A barátaid nem engedik, hogy valaha is abbahagyd! Cal újra végignézett a gyűjteményen. Egy nagy, sötét gömb állt a kandallópárkány végén, amiben, úgy tűnt, szörnyek vannak. - Ez mi? - kérdezte Cal, a gömböt felemelve. - Disney-gonosztevők - mondta Min. - Liza és Bonnie is adott nekem egyet-egyet karácsonyra két évvel ezelőtt. - Ezt Lizától kaptad - jegyezte meg Cal, és visszatette. - Honnan tudod, hogy nem Bonnie volt? - kérdezte Min.
- Mert ez nem Bonnie-s. - A fehér galambos, hamupipőkés gömbre mutatott. - Tőle azt kaptad. - Igen - felelte Min. - De akkor sem értem, hogy... - Bonnie a tündérmesére vágyik - magyarázta Cal. - Liza meg realista, és a rossz fickókat veszi észre. Meg aztán Bonnie figyelmét nem kerülte volna el a lényeg. Tőle egy párt kaptál. - Egy pár mit? - kérdezte Min. - Egy párt - felelte Cal. - Két embert. Ezek itt mind párok. Nézd! Susie és a Tekergő, Christine és a fantom, Jessica nyúl és Roger... leszámítva Lizáét, mind párok. - Én azért Maci Lacit és Bubut nem hívnám éppen párnak - mondta Min, és bizonytalanul nézte őket. - Vagy a Csipet csapatot. Úgy értem, hallottam én is a szóbeszédet, de... - Gyerünk már, Minnie - mondta Cal. - Egy párral kezdted. - Ne hívj Minnie-nek! - tiltakozott Min, és a férfira villantotta rosszalló tekintetét. - Te hívhatsz Mickeynek - mondta Cal vigyorogva, mert újra látni akarta a szikrát a lány szemében. - Taxit hívok neked, ha tovább idegesítesz! - közölte Min. - Nem ehetnénk végre? Cal feladta, visszament az asztalhoz, hogy kicsomagolja Emilio zacskóját, közben nagy ívben kikerülte a macskát, ha esetleg meg akarna vadulni és nekiesni. - Az a fickó jól elbánt veled. - Milyen fickó? - Az, amelyik aznap este dobott, amikor én felszedtelek. Nagyon szerethetted. - Oh. - Min pislogott egyet. - Őt? Nem. Egyáltalán nem. Helyes, gondolta Cal, nem mintha számított volna. - Vannak tányérjaid? A lány megkerülte az asztalt, belépett egy kis fülkébe, amit mindenki más szekrénynek hívott volna, de a ház tulajdonosa nyilván azt gondolta, konyha. - Hozz borospoharakat is! - mondta Cal, és kinyitotta a kenyeres dobozt. - Tessék? - kérdezett vissza Min, kihajolva a fülkéből. - Poharakat - mondta Cal. - A bornak. Min kilépett a fülkéből két borospohárral, megterítette az asztalt, miközben Cal kihúzta a dugót a borból és töltött a poharakba. Közben igyekezett nem ránézni a lány pulcsijára. Rendes dolog volt a lány részéről, hogy ilyen rosszul öltözött fel. Ha megint az a piros pulcsi lenni rajta, az némi gondot jelentene. Ekkor Min kinyitotta a salátásdobozt, és megpróbálta tányérra szedni a salátát egy leveses kanállal. - Francba! - mondta, ahogy a salátaöntet az asztalra fröccsent. - Nem szoktál főzni, igaz, Minerva? - kérdezte Cal. - Oh, mert te igen? - Persze. - Elvette a lánytól a kanalat. - Egyetemista koromban egy étteremben dolgoztam. Egy nagyobb kanál kell ide, Min. Ez evésre való. - Vagy egyszerűen beléd döfhetném - közölte Min. Cal megrázta a fejét és a lányt megkerülve a piciny konyhába lépett, hogy keressen egy nagyobb szedőkanalat, de helyette egy serpenyőre bukkant, benne valami borzalmas katyvasszal.
- Ez meg mi? - kérdezte, amikor a lány bejött egy papírtörlőért. - Semmi közöd hozzá - felelte Min. Cal felvont szemöldökkel nézett vissza rá, mire a lány folytatta. - Azt hittem, meg tudom csinálni egyedül. Szereztem receptet. De nem... A férfi hirtelen megvilágosodott. - Ez csirke marsala?! - Nem - felelte Min. - Ez valami kulimász. Ezért hívtam fel Emiliót. - Mit csináltál? - kérdezte Cal. - Miért érdekel? Csak hogy gúnyos megjegyzéseket tehess? - Szeretnéd tudni, hogy kell csirke marsalát készíteni vagy sem? - kérdezte Cal ingerülten. Nagyon fel tudta húzni a lány. Min durcásan nézett fel rá. - Igen. - Mit csináltál először? - kérdezte Cal. - Befújtam a serpenyőt olívaolajjal. - Befújtad? - kérdezte Cal. - Nem. Öntsd! Néhány evőkanállal. - Az túl sok zsír - tiltakozott Min. - De jófajta zsír - mondta Cal. - Az olívaolaj jót tesz. - A derekamnak nem! - Öntened kell, Minnie - erősködött Cal. - Ez is az íz alkotórésze. - Jól van - felelte Min, de zendülő képet vágott. - Aztán megbarnítottam a csirkét. - Kapkodsz - felelte Cal. - Először ki kell klopfolnod a csirkemelleket. Használhatsz konzervdobozt, ha nincs klopfolód. Tedd őket lezárható zacskóba, aztán klopfold vékonyra! Aztán szórd be őrölt fekete borssal és kóser sóval kevert liszttel! - Viccelsz? - kérdezte Min. - A liszt csak növeli a kalóriákat! - És tömíti a csirkét - mondta Cal. - Hogy ne legyen... - Felkapott egy villát, beleszúrta az egyik megdermedt szeletbe a serpenyőben és felemelte. - ...száraz. Aztán mit csináltál? Min karba fonta a kezét. - Amikor megbarnultak, hozzáadtam a gombákat, rájuk öntöttem a bort és hagytam, hogy besűrűsödjön. - Semmi vaj? - Semmi vaj - bólintott Min. - Megőrültél? - Én nem - felelte Cal, és visszaejtette a csirkét a serpenyőbe. - De aki csirke marsalát készít olívaolaj, vaj, és liszt nélkül, az valószínűleg igen. Ha főtt csirkére vágytál, azt kellett volna csinálnod. - Belemártotta az ujját a szószba és megkóstolta. Olyan bűnrossz volt, hogy Calnek elakadt a lélegzete. Min gyorsan töltött neki egy pohár vizet és odaadta. - Nem tudom, miért nem sikerült ez a része – kesergett Min. - Milyen marsala bort használtál? - kérdezte Cal, amikor végre kimosta az ízt a szájából. A lány a kezébe adott egy üveg főzőbort. - Nem, nem, nem! - felelte Cal, de megenyhült, amikor a lány elhúzta a száját. - Nézd, drága, amikor boros szószt csinálsz, akkor lefőzöd a bort, és koncentrálod. Jó bort kell használnod, különben olyan lesz az íze, mint... - Lenézett a serpenyőbe. - ...ennek. Csoda, hogy a macska nem múlt ki. - Áú - mondta Min. - Le tudnád írni ezt nekem? - Nem - felelte Cal. Ekkor nagy robajt hallottak a másik szobából. A férfi körülnézett. Eltűnt a macskád, Minnie. Nyitva maradt valahol egy ablak?
- A hálószobában egy rozzant rolós szúnyogháló van feltéve -mondta Min, és a kandalló melletti ajtón át bement felmérni a terepei. - Oh, szuper! - mondta, amikor bent volt, és Cal belépett utána. A szúnyoghálója eltűnt a tetőablakáról, amely most nyitva tátongott az éjszakai levegőben. Cal odament és kinézett. A rolós szúnyogháló félig lecsúszott a tetőn, a macska pedig egy zsindelyhez közeli faágon üldögélt, és a mancsát tisztogatta. A bal szemét eközben csukva tartotta. - Cserélgeti a szemeket - mondta Cal, és visszahúzta a fejét. - Talán takarékoskodik a... Elhallgatott, amikor meglátta Min hálószobáját. Nagy részét egy olyan mívesen kimunkált rézágy töltötte ki, amihez foghatót még soha nem látott. A hatalmas fekvőhelyen világos levendulakék szatén paplan volt leterítve, és levendulaszín szatén párnák, feltornyozva az ágy fejtámlájához, ami kígyózva tekergett, és rozettákban és levéldíszekben tört ki, míg a férfi már a látványába is beleszédült. - Hogy csinálod, hogy nem esel le az ágyról? - Csak megkapaszkodom és igyekszem elkerülni a fejtámla látványát - mondta Min. Imádom. Múlt hónapban vettem, annak ellenére, hogy egyáltalán nem praktikus... Folytatta még, de Cal semmit nem hallott azután, hogy a lány azt mondta, „csak megkapaszkodom". Elképzelte, ahogy a hátán fekszik a puha, kék szatén paplanon, puha, arany fürtjei elterülnek a párnákon, puha ajkai szétnyílnak, rámosolyog, puha kezével megszorítja a fejtámlát, és puha teste... - Cal? - szólította meg Min. - Finom illat van itt bent - mondta Cal, és próbált olyasmire gondolni, ami nem „puha". Vagy éppenséggel „kemény". - Levendula párnák - mondta Min. - A nagymamám mindig levendulát tett a párnahuzatba. De az is lehet, hogy a fahéjas gyertyát érzed. Cal megköszörülte a torkát. - Nos, igazán... szép. Ez az első dolog ebben a lakásban, ami olyan, mint te. - A gondolat, hogy a lányt a kék paplanra dönti, túl valószerűnek tűnt, így még hozzátette. - Mennünk kéne enni. Most. - Oké - felelte Min, és az ajtó felé indult. - Becsukjam az ablakot? - ajánlkozott Cal. - Akkor hogy jön vissza a macska? - kérdezte Min. - Jó kérdés - felelte Cal, magában pedig azt gondolta, oh, Jézusom, szereztem neki egy elvadult macskát, és ment a lány után. Miközben Emilio salátáját ették, Min megszólalt. - Szóval a csirke marsala se nem szívbarát, se nem súlybarát. - Szívbarát? - kérdezett vissza Cal, és felkapta borospoharát. - Ez azt jelenti, hogy jót tesz a szívnek? Pedig igen. Megmondtam, az olívaolaj jól tesz. És egy kis lisztbe meg vajba még nem halsz bele. - Ezt az anyámnak mondd! - Min újra belekóstolt a salátájába. - Annyira finom! Tudod, ebből az a tanulság, hogy nem kéne főznöm. - Miért? - kérdezte Cal. - Most próbáltad először. Mindenki hibázhat. - Felkapta a csirkés dobozt, szedett belőle a két tányérra, és mindezt úgy, hogy közben semmit nem löttyentett ki.
- Kivéve téged - jegyezte meg Min, és a férfira nézett. - Te mindent jól csinálsz. - Na jó - mondta Cal és letette a dobozt. - Most dobott a barátod, értem én, de nem szeretted a fickót, szóval miért vagy még mindig ilyen dühös és miért rajtam vezeted le? Min hozzálátott a csirke felszeleteléséhez. - Azt hiszem, ő volt az utolsó csepp. - A szájába vett egy falat csirkét, elkezdte rágni, és arcán ismét megjelent az a gyönyörteli kifejezés, amit Cal mindig felfedezett rajta valahányszor Min enni kezdett. - Soha nem lenne szabad fogyókúráznod! - Cal felkapta a villáját, és ő is hozzálátott az evéshez. - Szóval mit művelt, amin nem tudod túltenni magad? - Nos. - Min felszúrt a villájára egy gombát, sokkal harciasabban, mint amit a gomba megérdemelt volna. - Főleg a súlyom volt a téma. - Kritizálta a súlyodat? - Cal megrázta a fejét. - Ennek a fickónak tégla van a feje helyén. - Nem kifejezetten kritizálta - mondta Min. - Csak épp javasolta, hogy talán diétáznom kellene. Aztán lelépett, mert nem feküdtem le vele. - Azt mondta, kezdj el diétázni, aztán az ágyába akart vinni? - kérdezte Cal. Visszaszívom. A tégláknak több sütnivalójuk van, mint ennek a gyengeelméjűnek. - Igen, de azért van abban valami, amit mond - felelte Min. - Úgy értem, a súlyommal kapcsolatban. - Dacosan nézte a férfit. - Nem? - Képtelenség lenne ezt úgy megválaszolnom, hogy ne zúduljon rám újra minden haragod! - mondta Cal. - Azt tartsd csak meg annak a lúzernek, aki kiadta az utadat. Én itt a jó fiú vagyok. Min újabb gombát döfött át, majd letette a villáját. - Jól van, előzetes felmentést kapsz ezért a válaszodért. Mindegy, mit mondasz, nem leszek dühös. Cal a lány indulatos arcára nézett és felnevetett. - Ezt meg hogy fogod megoldani? Min egy pillanatig habozott. - Igazad van, dühös leszek, de igazságos. Az a helyzet, hogy te vagy az egyetlen pasi, akiben bízom annyira, hogy elhiggyem, az igazat mondja. - Megbízol bennem? - kérdezte Cal meglepetten, de elégedetten. -Azt hittem, dög vagyok. - Az is - felelte Min. - De hajlamos vagy megmondani nekem az igazat. A legtöbb dologgal kapcsolatban. Cal abbahagyta az evést. - Minden dologgal kapcsolatban. Soha nem hazudtam neked. - Ja - legyintett Min. - Szóval mitévő legyek a súlyommal? Cal letette a villáját. - Rendben. Akkor jöjjön az igazság. Soha nem leszel vékony. Kerekded nő vagy. Széles a csípőd, gömbölyded a hasad és telt a melled. Te... - Egészséges vagyok - fejezte be helyette Min keserűen. - Érzéki - mondta Cal, és nézte, ahogy a nő pulcsija lágyan süllyed és emelkedik. - Testes - morogta Min. - Dúskeblű - felelte Cal, és eszébe jutott, milyen érzés volt, amikor a kezét a puha domborulatokra fektette. - Telt idomú - mondta Min. - Puha, gömbölyű, tüzes, én meg teljesen felizgatom magam - mondta Cal, és kezdett szédülni. - Viselsz valamit az alatt a pulcsi alatt? - Természetesen! - felelte Min megrökönyödve.
- Oh - sóhajtott Cal csalódottan, és sutba vágta a fantáziálgatást. - Remek. Ennünk kéne. Miről is beszéltünk? - A súlyomról - felelte Min. - Ja persze - mondta Cal, és újra felkapta a villáját. - Azért nem fogsz fogyni, mert nem kell fogynod. Nem olyan a testfelépítésed. És ha valami hülye diétával mégis sikerülne lefogynod, akkor olyan lennél, mint az a csirkés maszlag, amit kotyvasztottál. Vannak dolgok, amik vajjal jók. Te is közéjük tartozol. - Akkor nekem annyi - mondta Min hervadtan. - A másik gond az, hogy nem figyelsz. Ha szexi akarsz lenni, légy szexi. Olyan adottságaid vannak, ami a karcsú nőknek sosem lesz. Élvezned kéne ezeket, és az öltözékedben is meg kéne mutatnod, hogy élvezed az életet. Vagy úgy kéne öltöznöd, hogy legalább más élvezhesse. Abban a kosztümben, ami aznap este volt rajtad, hogy felszedtelek, úgy néztél ki, mint valami börtönőr. - Eszébe jutott, amikor benézett a piros pulcsija alá, és hozzátette: - De a fehérneműid jók! - Nincs olyan ruha, ami jól állna rajtam - panaszkodott Min. - Már hogyne lenne! - felelte Cal, még mindig a vacsoráját fogyasztva. - Bár te az a fajta nő vagy, aki jobban néz ki meztelenül, mint felöltözve. - Áruló elméje ezt meg is próbálta elképzelni, de a józanabbik énje meggátolta ebben. - Mármint feltételezem. Egyél, kérlek! Az éhségtől háklis leszel. - Jobban nézek ki meztelenül? - kérdezte Min, és újra felvette a villáját. - Nem. Figyelj... - Megkérdezted, én elmondtam - szögezte le Cal. - Csak épp nem akarod hallani. Az az igazság, hogy a legtöbb pasas inkább veled feküdne le, mint egy piszkafával. Téged sokkal kellemesebb megfogni, de a legtöbb nő ezt nem hiszi el. Egymás miatt próbáltok lefogyni. Min a szemét forgatta. - Szóval az évek során mindvégig szexi voltam? Miért nem vette ezt észre senki? - Mert úgy öltözöl, mintha utálnád a testedet - felelte Cal. - A szexiség a fejedben van, te pedig nem érzed szexinek magad, így nem is nézel ki annak. - Akkor honnan tudod, hogy az vagyok? - kérdezte Min ingerülten. - Beleenéztem a pulcsidba - magyarázta Cal, és újra felvillant előtte a látvány. Megcsókoltalak. És meg kell mondjam neked, egy csoda a szád! Most pedig egyél valamit! Min egy percig csak nézte a tányérját, majd nekilátott az ételnek. - Istenem, ez mennyei! - mondta pár perccel később. - Nincs is jobb a jó ételnél! - bólogatott Cal. - Nos, leszámítva a... - Kell hogy legyen valami módja, hogy szívbarátabb legyen ez a fenséges étel! - szólalt meg Min. Cal megrázta a fejét. - Jó tudni, hogy magamat győzködtem. Hallottál bármit is abból, amit mondtam? - Igen - felelte Min. - Szóval úgy néztem ki, mint egy börtönőr, amikor felszedtél, igaz? - Nem - mondta Cal. - Szuper cipő volt rajtad. A cipők terén elengeded magad. A lábujjaid is szépek. - Szóval a cipőm az oka, hogy átkeltél a báron, hogy felszedj, dacára annak, hogy úgy néztem ki, mint egy börtönőr?
A kérdés nyomatékosnak tűnt, így Cal megpróbálta visszaidézni, miért szedte fel a lányt. A vacsora-fogadás. Megrándult az arca. Az az ostoba vacsora-fogadás Daviddel. Oh, a francba. - Fogadtatok, igaz? - kérdezte Min, undorral a hangjában. Cal elővette a tárcáját, és letett az asztalra egy tízdollárost. - Tessék, a tiéd. Befejezhetem a vacsorámat, mielőtt kidobnál? - Persze - felelte Min. - Tudod, egész jól tűröd, hogy vesztettél. - Nem vesztettem - felelte Cal és újabb gombát szúrt a villájára. - Soha nem veszítek. - Begyűjtötted a pénzt azért a fogadásért? - kérdezte Min felháborodottan. Cal összeráncolt homlokkal nézett rá. - Velem sétáltál ki az ajtón. Nyertem. - És mindenki feltételezi, hogy... - Mit feltételez? - kérdezte Cal ingerülten. - Valaki fogadott velem tíz dollárba, hogy rá tudlak venni, hogy gyere velem. Velem jöttél. Megkaptam a tízest. Most pedig nálad a tízes. Továbbléphetnénk? - Szóval lezárult a fogadás - mondta Min, és tapintható volt hangjában a hitetlenkedés. - Igen - felelte Cal, egyre indulatosabban. - Jó, nem ez volt a legjobb kezdete egy kapcsolatnak, de köztünk nincs kapcsolat, hiszen te Elvist várod, és mindketten tervbe vettük, hogy nem randizunk. Plusz etetlek téged. Megint. Miért vagy dühös? - Nincs semmi oka - felelte Min tompán, és visszatért a csirkéjéhez. - Valami fontosról maradtam le, igaz? - kérdezte Cal. - Ühüm - felelte Min. - Egyél csak!
Cal felajánlotta, hogy segít a mosogatásban, de Min kitessékelte az ajtón. Elege volt a férfiból a fogadás miatt, és magából, amiért ez egyáltalán érdekelte. A hűtőbe tette Emilio ételének maradékát, a saját maga által készített förmedvényt pedig a szemétbe vágta, majd a hálószobába ment és bemászott a szatén paplana alá. Cal azt mondta, az ágy az egyetlen, ami olyan, mint ő. Egy lakásban, ami teli volt egyszerű, ormótlan bútorokkal, a férfi kiválasztotta az egyetlen gyönyörű, díszes, szexi tárgyat, és arra azt mondta, „Ez vagy te." A rohadék! A macska felugrott az ágyra és nesztelen léptekkel odament hozzá. - Hé! - mondta, amint az állat összegömbölyödött az oldala mellett. Megsimogatta, érezte a bundája alatt a vékonyka kis testét, és a macska kinyitotta mindkét szemét. Más színűek voltak, az egyikben volt egy éppen olyan színű folt, mint a bundáján. - Patchwork macska - mondta, mire az állat hozzábújt, hihetetlen törleszkedőn. Min bekapcsolta az ágya melletti sztereót, és hallgatta Elvist, amint arról énekel, milyen pocsék az élete, mióta elhagyta a kedvese. A macska úgy egy versszak erejéig hegyezte a fülét, de aztán újra elnyúlt a paplanon. Beköltöztél a Heartbreak Hotelbe, igaz? - kérdezte Min, és megvakargatta a cicus fültövét. A macska felemelte a fejét, hogy közelebb nyomhassa Min ujjaihoz, és a lány csak nézte az állat örömmámortól eltorzult, fura kis pofáját. Most mindkét szemét csukva tartotta. Mint elöntötte az állat iránti szeretet. A macska dorombolni kezdett, és a hang megnyugtatóbb volt, mint valaha hitte volna. - Nem volna ésszerű dolog megtartani téged - közölte az állattal, mire az lassan kinyitotta mindkét szemét, majd újra becsukta őket. Min tovább
simogatta, miközben a macska összegömbölyödött mellette, melegen, békésen és megnyugtatóan. Nem csoda, hogy az a sok egyedülálló nő macskát tart. Egyértelműen kenterbe verik az elbűvölő, hazug, megrögzött szerencsejátékosokat, akik úgy csókoltak, akár egy isten, és olyan kezük volt, mint... - Oh, oly magányos vagyok, bébi - énekelte Elvis, Min pedig feltekerte a hangerőt. A macska felkapta a fejét, de úgy tűnt, kedvére való a „Don't Be Cruel", csakúgy mint a „Heartbreak Hotel", és újra összegömbölyödött Min hasán. - Maradhatsz - mondta a lány az állatnak Együtt feküdtek társas csendben, és hallgatták Elvist, míg mindketten el nem aludtak.
- Egy igazi cicababa vár rád az irodádban - közölte Daviddel az asszisztense, amikor szerda reggel megérkezett. - Nagyon kedves. Min, gondolta David, de aztán csalódottan eszmélt rá, hogy az nem lehet. Senki sem utalna Minre cicababaként. Amikor kinyitotta az ajtaját, Cynthie ült az íróasztala előtt. Vörös kosztümjében elképesztően jól nézett ki. - Hát itt vagy! - szólalt meg a nő, és felállt. - Remek kosztümöd van! - mondta David, és becsukta maga mögött az ajtót. Megkerülte a nőt, és lenyűgözte, ahogyan a szoknyája anélkül simul a feszes kis fenekére, hogy rátapadt volna. - David - szólt Cynthie. - Felejtsd el a kosztümöt! Miért randizik Cal még mindig a nővel, akit szeretsz? - Randizik? - David elvesztette érdeklődését Cynthie kosztümje iránt, és leült az íróasztala mögé. - Hétfőn elvitte ebédelni, ami azt jelentette, hogy nem tudott velem jönni. Tegnap este vacsorát vitt neki a lakására. - Cynthie közelebb hajolt, és bájos kis arca teli volt feszültséggel. - Azt hittem, felhívod Greget! Miért van Cal még mindig ezzel a lánnyal? - Fel is hívtam Greget! - David arrébb tett néhány papírt, és közben sebesen járt az agya. Nem tudom, miért nem vált be. Talán Cal jól érezte magát, amikor vele volt. Talán szeretne tízezer dollárt nyerni. - De nem feküdt le vele - mondta Cynthie. - Nem - bólintott David, és fohászkodott, hogy Min még mindig frigid legyen. - Nem fognak lefeküdni egymással. - Azt hiszem, igazad van. - Cynthie elkezdett fel-alá járkálni. - Nem tűnik olyan nőnek, aki hamar megtenné, Cal pedig nem erőltetné. Nagyszerűen működnek az ösztönei. - Hát, hurrá - felelte David. - Van még valami, amiért idejöttél? Cynthie az asztal fölé hajolt. - Azt akarom, hogy hívd fel Mint. Hívd meg egy ebédre, hívd el vacsorázni, te fizess és szerezd vissza! David végignézett a nő kosztümjének nyakkivágásán és újra felfedezte magának a nő dekoltázsát. - Szándékosan csinálod ezt, igaz? Cynthie nagy levegőt vett, állkapcsa merev volt. - David, a randizás szakértője vagyok, és épp elvesztem a férfit, akit szeretek. Most nem csak a magánéletemről van szó, hanem a nyilvánosság előtti életemről is, az egész életemről. Egy lehetséges bestseller van a
kezemben, a szerkesztőm az esküvői fotónkat akarja a hátsó borítójára tenni, most minden ezen áll vagy bukik, és nem fogom nézni, ahogy az egész kártyavárként összedől, csak mert túlságosan gerinctelen vagy, hogy visszaszerezd a barátnődet! - Közelebb hajolt. Elmegyek, ha megígéred, hogy elhívod ebédre, és elmondod nekem, kik a legjobb barátai. Láttam kettőt a bárban pénteken. Egy kis szőkét, meg egy magas vöröset. Közel állnak hozzá? A nő parfümje felé úszott a levegőben, haloványan, épp csak egy illatfoszlány volt, ami megszédítette a férfit. - Ez milyen parfüm? - kérdezte, igyekezvén elengedni a füle mellett a „gerinctelen" megjegyzést. - Egy különleges keverék, amely külön nekem készült – mondta Cynthie, mélyebb hangon. - Olyan illatokból keverték ki, amik a legerősebben hatnak a férfi libidóra. A kedvedért tettem fel, David. Ki a legjobb barátnője? David megrázta a fejét, hogy kitisztítsa, és hátrébb tolta a székét, messzebb a nőtől. - Mi van benne? - Levendula és tökös pite. - Cynthie felegyenesedett. - Tudnom kell, ki a legjobb barátnője. Neked segítek, David. Vissza akarod kapni a kockázatbecslődet, ugye? Megállt a férfi előtt, karcsún és kecsesen, a vörös kreppgyapjú ruhájában, levendula és fahéj illata lengte körül, és Davidnek beletelt egy percébe, mire eszébe jutott, ki is az a kockázatbecslő. - Még csak nem is kedvellek - mondta a nőnek. - Miért vagy rám ilyen izgató hatással? A nő a szemét forgatta. - Mert pasiból vagy. Ki a barátnője? - Miért akarod tudni? Cynthie a fogai között fújta ki a levegőt. - Már beszéltem neked erről. Vonzalom. Ha a legjobb barátnőjének mesélek Cal kapcsolatainak kórtörténetéről, gondoskodhatom róla, hogy a barátnője eleget megtudjon ahhoz, hogy aggódni kezdjen, aztán elmondja Minnek, hogy nem kedveli Calt. Ez pedig segít majd megelőzni a fellángolás fázisát. Tudomány az egész, David. Senkit nem ér majd támadás valami sikátorban. - Jól van - felelte David, és továbbra is a nő mellét fixírozta. - Van rajtad valami az alatt a felső alatt? - Ha megmutatom, elárulod a nevét? - kérdezte Cynthie. - Igen - felelte David. Tudta, hogy közönséges és gyenge, de nem érdekelte. Cynthie kigombolta a kabátja felső két gombját, és szétnyitotta. Vörös selyemmelltartója illett a kosztüm béléséhez. Melle tökéletes B kosár volt, magas, feszes, és amennyire ültéből látta, igazi. - Oh, istenem - mondta David, és dermedten ült. - Meghiszem azt! - felelte Cynthie, és begombolkozott. - Akkor hallhatnám a nevet? - A vörös - mondta David - Liza Tyler. Különben is azt hiszi, hogy minden férfi egy szemétláda. - Igaza van - felelte Cynthie. - Hívd el ebédelni Mint! Azzal távozott, miközben David nézte. Tökéletes melleinek emlékképe ráégett a retinájára. Igyekezett meggyőzni magát, hogy helyesen cselekedett, hiszen valakinek meg kellett állítania Cal Morriseyt. É megmenteni Mint, az is fontos.
- Nagyon dögös - szólt az asszisztense az ajtóból. Beleszagolt a levegőbe. - Azta! Ez a parfümje? - Igen - felelte David, és felemelte a telefonját. - Kénkő. Többet ne engedd be ide!
Aznap este nyolckor Liza Tonyval és Rogerrel üldögélt a No Sanszban, és várta, hogy Bonnie és Min visszajöjjenek a mosdóból, amikor Tony megszólalt. - Oh-óh! - és elfordult a bártól. - Mi történt? - Roger követte barátja tekintetét. - Aha. - Vállat vont. - A terem túlsó végében van. - Ki az a nő? - Liza hunyorogva nézett a félhomályban. A bárnál egy barna hajú lány ült. Fényűzően nézett ki, karcsú volt, és láthatóan untatta a mellette ülő férfi mondókája. - Egy régi barátnőd? - Nem - felelte Tony, miközben Bonnie visszajött a mosdóból. - Nem randizok őrültekkel. Illetve te vagy az első. - Te randizol őrültekkel? - kérdezte Bonnie Rogertől érdeklődéssel a hangjában, ahogy leült. - Nem, nem, Cal, nem én - felelte Roger, és kis híján kiesett a székéből. - Én szinte sosem randizom. - Minden rendben, édes. - Bonnie megpaskolta a térdét. - Szabad randiznod. - Nem akarok randizni - mondta Roger, Tony meg csak a szemeit forgatta. - Szóval az ott Cal régi barátnője. - Liza felállt. - Mindjárt jövök. - Várj egy percet! - szólt rá Tony, és elkapta a karját. - Miért érdekel téged Cal szerelmi élete? - A legjobb barátnőmmel jár - felelte Liza, és igyekezett ártatlan hangot megütni. Kíváncsi vagyok. - A nem-randizást úgy értettem - magyarázta Roger Bonnie-nak -, hogy nem akarok randizni senki mással, csakis veled. - Igazán nem várom el a monogámiát a harmadik randin – felelte Bonnie. - Jó - mondta Roger. - De akkor is így van. - Meg kell hogy láncoljalak? - kérdezte Tony Lizától. Egy pillanatra elhallgatott, mert végiggondolta ezt a lehetőséget, aztán megrázta a fejét. - Felejtsd el a láncokat! Tartsd távol magad Cynthie-től! Mindig a pszichológiával jön. Valószínűleg azért, mert pszichológus, de akkor is, nagyon eszement dolgokkal tud előállni. - Analizált téged, mi? - kérdezte Liza, és visszanézett a bár felé. - A más emberekkel nem randizás persze csak rám vonatkozik - mondta Roger Bonnienak. - Neked nem kell csak velem találkozgatni. Hacsak nem azt akarod. Tony megrázta a fejét. - Cynthie-nek van egy őrült elmélete a négylépéses szerelemről, ami szerinte megmagyaráz minden kapcsolatot. - Oh - mondta Liza meghökkenve. - Ami hülyeség, mert a káoszelmélet magyarázza meg a kapcsolatokat - mondta Tony, és visszahúzta Lizát a székre. - Micsoda? - kérdezte Liza, és próbálta kiszabadítani a karját.
- Az emberi kapcsolatok, akár csak az időjárás, kiszámíthatatlanok - magyarázta Tony, és nem engedte el a lány karját, mire Liza visszaült, hogy enyhítsen a szorításon. - Vegyük például Mint és Calt. Cal egy komplex dinamikus rendszer, aki azzal próbálja meg fenntartani a stabilitást, hogy nem randizik. - Cal nem randizik? - kérdezte Liza. - Nem - felelte Tony. - El tudod hinni? Ez már önmagában instabillá teszi. Calnek nem megy valami jól a cölibátus. Aztán találkozik Minnel, aki zavart kelt a környezetében. Véletlenszerű mozgásba kezd a zavar miatt, igyekszik megtalálni a stabilitást, de elkapta Min vonzerejének mezeje, és elkezd véletlenszerűen lepattogni erről a mezőről, soha nem ismételve magát, mégis bennragadva egy mintában. Min a különös attraktor. - Aha - felelte Liza. - És mindebben mi a jó? Tony közelebb hajolt. - Cynthie azt hiszi, hogy a kapcsolatok egy bizonyos mintát követnek és kiszámíthatóak. De hogy lenne ez lehetséges? Az emberek komplexek, a zavaró tényezők az életükben komplexek, és az attraktorok az életükben komplexek. Egy szerelmes ember merő káoszelmélet. - Oké - bólintott Liza még mindig zavarodottan. - Ezért őrült Cynthie - mondta Tony, és elengedte Liza karját. - Azt gondolja, hogy a szerelmet lehet elemezni és magyarázni. Pedig nem. Liza hátradőlt, és első ízben vette komolyan Tonyt. Valahogy ne tűnt többé ostobának, és nem a káoszelmélet miatt, bármi volt is az. Azért volt, mert ezúttal Tonyt érdekelte, amiről beszélt. Amikor fontos volt neki valami, okos volt. - Mi az? - kérdezte Tony. - Voltál valaha szerelmes? - kérdezte Liza. - Nem - felelte Tony. - Nem is hiszem, hogy leszek. - A lányra vigyorgott. - Túl nagy zavart keltene a környezetemben. Liza a homlokát ráncolta. - Szóval miért nem kedveled Cynthie-t? - Megpróbálta Calt magához láncolni. Kielemezte és azt hitte, hogy ismeri. Cal jobbat érdemel ennél. Olyan nő mellett lenne a helye, a hajlandó szembenézni a káosszal. Semmi szabály, semmi feltétel, semmi elmélet, semmi biztonsági háló. Amilyen Bonnie Rogerrel. Liza Bonnie-ra nézett, aki Rogerrel nevetgélt. - Igazad van. Mind ezt érdemelnénk. - Helyes - mondta Tony. - Akkor nem kell beszélned Cynthie-vel, Roger mondott valamit, és Tony feléje fordult, hogy feleljen, mire Liza felpattant, és elindult, hogy találkozzon Cynthie-vel. Amikor Liza lecsusszant a mellette levő ülésre, és üdvözölte: - Szia, Liza vagyok Cynthie felnézett, és elcsodálkozott. - Szia - felelte meglepetten, mintha felismerte volna Lizát. - Cynthie vagyok. Ismerjük egymást? - Nem - felelet Liza. - De az exed egy barátnőmmel randizgat. Mondj el mindent, amit tudsz Calvin Morriseyről! Negyed órával később Liza hátradőlt, és azt gondolta, káoszelmélet a francokat, Calvin Morriseyben van minta. - Tudtam - mondta Cynthie-nek. - Tudtam, hogy össze fogja törni a szívét. Hányszor tette meg?
Cynthie vállat vont. - A szakításunk után voltam egyszer egy buliban, és beszélgetni kezdtem egy nővel, aki szintén járt vele. Aztán odasodródott valaki más. Az este végére már négyen voltunk, ugyan azzal a sztorival. Pár hónap, szép az élet, az ember azt gondolja, „ő az igazi", aztán arcon csókol, és azt mondja, „Élj boldogan!" és már ott sincs. - Most viccelsz? - kérdezte Liza. - És senki nem ment utána egy szerelővassal?! - Nem tudsz - mondta Cynthie. - Mit mondanál? „Két hónapig jártál velem, hogy merészelsz elhagyni?" Eszelősnek tűnnél! - Belekortyolt az italába. - És nem szándékosan csinálja - tette hozzá, immár vagy ezredszerre. - Tudod mit, nem érdekel - felelte Liza. - Én csak nem akarom, hogy Minnek fájdalmat okozzon. - Talán annyira nem komoly a kapcsolatuk - mondta Cynthie. - Van bennük bármi közös? - Amennyire én tudom, nincs - felelte Liza. - Ellazultan viselkednek együtt? - Nem - felelte Liza. - Többnyire vitáznak. - Vannak közös titkaik? Belső vicceik? Liza megrázta a fejét. - Nem ismerik egymást annyira. Cynthie ujjbegyével egy kört írt le a pohara tetején. - Te kedveled Calt? Úgy értem, mondtad Minnek, hogy neked nem szimpatikus? - De még mennyire! - bólintott Liza. - Bonnie meg én is figyelmeztettük. - Hmmm. - Cynthie Lizára mosolygott. - Van már Calnek valami beceneve Minre? - Beceneve? - Liza törte a fejét. - Néha a vezetéknevén szólítja. De semmi „cicukám" vagy „kis szívem". - Na és Min? - kérdezte Cynthie. - Neki van Calre beceneve? - A dög - felelte Liza. - Azt hiszem, nem szeretetteli. Cynthie felnevetett. - Akkor miért randizik vele? - Nem vagyok biztos benne, hogy randizik vele - felelte Liza. - De szerintem fog. Azt hiszem, kezd belehabarodni, pedig nem akar. Cynthie abbahagyta a nevetést. - És ez aggaszt - folytatta Liza. - Min fantasztikus ember, nem érdemli meg, hogy szórakozzanak vele. Tudnál adni pár tippet arról, hogy működik a pasi? Cynthie kihúzta magát és bólintott. - Persze. Ajándékozott már bármit is Minnek? - Még csak egy hete ismeri - felelte Liza. - Nem tudom... – Elhallgatott, amikor Cynthie megrázta a fejét. - Ha egyáltalán komolyak vele a szándékai, fog neki adni valamit. Kideríti, mit akar a legjobban, és gondoskodik róla, hogy megkapja. Muszáj neki, az anyja miatt ebbe a viselkedési mintába kényszerült. - Az anyja miatt? - csodálkozott Liza. - Az a nő megtagadó fajta - magyarázta Cynthie. - Cal csak a feltételhez kötött szeretetet ismeri. Ugyanolyan minta szerint viselkedik minden nővel, akivel találkozik, így próbálja elnyerni a szeretetüket. Amikor pedig megkapja, megtörik a minta, mert ha szereti őt, akkor nem helyettesíti az anyját, így továbblép, hogy valaki mással szerettesse meg magát. - Ödipusz-komplexusa van? - kérdezte Liza elborzadva.
- Nem - felelte Cynthie. - Az anyja csak a mintát állította fel. Cal nem szerelmes belé. - Szóval ez azt jeleni, hogy minél inkább elutasító vele Min... - mondta Liza. - Cal annál jobban üldözi majd! - mondta Cynthie, és hangjából eltűnt a nevetés minden nyoma. - Cal nem tehet róla. Nincs is tudatában, hogy ezt teszi. Gyűjt valamit Min? - Hógömböket - felelte Liza, és amikor Cynthie megpróbálta elrejteni a megvetését, még hozzátette: - Nem az ő hibája. Családi dolog, ami elszabadult. - Fog venni neki egy új hógömböt - közölte Cynthie. - És az lesz a tökéletes darab! Egy olyat, ami hiányzik a gyűjteményéből, vagy amit mindig is akart, vagy talán nem is tudta, hogy akarja, míg Cal oda nem adja neki. És amikor megteszi, gyorsan menekítsd ki Mint, különben nem marad más, csak a sírás-rívás. - Hógömb - mondta Liza, és visszanézett az asztalhoz, ahol Cal végre csatlakozott a társasághoz egy kis túlórázás után. - Nem rossz ember ő - mondta újra Cynthie. - Soha senkinek nem okozott fájdalmat szándékosan. Csak épp van ez a... - Kórtörténete, ami szerint kicsinálja a nőket az anyja miatt - mondta Liza. - Azt hiszem, Norman Bates története is így szólt. - Soha nem okozna neki testi fájdalmat! - mondta erre Cynthie megdöbbenve. - Nos, érzelmileg se fogja megbántani - jelentette ki Liza. - Nagyon köszönöm a beszélgetést, sokat jelentett. - Részemről az öröm - felelte Cynthie. Liza erre magában azt gondolta, részedről az öröm?, és furán nézhetett a másik nőre, mert Cynthie még hozzátette. - Amiért segíthettem. Kicsit. A barátnődnek. - Lenézett az italára. - Nem szeretném, hogy baja essen. - Én sem - mondta Liza, és visszaindult a többiekhez. Amikor az asztalhoz ért, Tony épp Minhez beszélt. - Nem hiszem! - Hidd csak el! - vágott vissza Min. - Megvan a módja, hogy kiderítsd. - Mit lehet kideríteni? - kérdezte Liza, és leült Tony mellé, de a szemét Calen tartotta. - Hogy érdemes-e járni egy pasival, rögtön az elején - felelte Min. - A régi randis tesztekről beszéltünk, amiket még egyetemen használtunk. - Tesztek - ismételte Cal. Hátradöntötte a fejét és becsukta szemét. - Utálom a teszteket/ - Például? - kérdezte Tony Lizától. Liza vállat vont. - Például meghívod a pasit videózni. - Az jó - mondta Tony. - A videózás jó. - És a Mondhatsz akármit teszed be - folytatta Bonnie. - Az egy csajszis film - szólalt meg Tony. - Ezzel el is hasaltál a teszten, még mielőtt elkezdődött volna - közölte vele Liza. Bonnie folytatta. - És kivárod, míg azt a jelenetet nézi, ahol John Cusack félresöpri a törött üveget Ione Skye útjából. Liza nézte, ahogy Cal Minre vigyorog, Min pedig a fejét rázva néz vissza rá. Titkok, gondolta, és felegyenesedett a székében. - És utána? - kérdezte Tony. - És ha a pasi azt mondja... - Bonnie itt elmélyítette a hangját. - „Mi a franc?! Cipőben van a csaj, nem?", akkor már mehetsz is. - De hát abban volt! - felelte Tony bosszúsan.
- De nyitott volt az orra - mondta Roger. - Pluszpontot kapsz, amiért észrevetted, hogy nyitott orrú cipő volt! - ismerte el neki Bonnie. - Nagyszerű - mondta Tony. - A lábfétises fickó gyűjti be a pluszpontot. - Jól van, Minnie - szólt Cal Minhez -, a pasas ezt mondja. Mi történik utána? Minnie? Liza elgondolkozott, és várta, hogy Min ízekre tépje Calt. - Lebetegszem valami fertőző betegségben - mondta Min, és próbált elfojtani egy mosolyt. - Mennyire leszel beteg? - kérdezte Cal vigyorogva. A francba, gondolta Liza. - Egészen az öklendezésig - válaszolta Min, és visszamosolygott. - A te esetedben pedig a cipődbe hányok - közölte Liza Tonyval, mert kiabálhatnékja támadt. - Velem mi történik? - kérdezte Roger Bonnie-t. - Mindenféle csodálatos dolog - felelte Bonnie, és karját a férfi karjába csúsztatta. - Utállak - közölte Tony Rogerrel. - Mindig elcseszed a görbénket! Min felnevetett, Cal pedig nézte, ahogy nevet, Liza pedig azt gondolta, jaj, ne! Úgy nézett ki, mint az olyan férfi, aki előtt valami cél lebeg, és Liza tudta is, hogy mi az. Ha meglátlak egy hógömbbel, haver, gondolta, halott vagy! Cal Lizára pillantott és megdermedt. - Mi bajod? - kérdezte. - Semmi - felelte Liza, és szándékosan rámosolygott. - A világon semmi.
- Ki a szerencsés nő ma este? - kérdezte Shanna, amikor Cal új italokért a bárhoz ment. - Nincs nő - felelte Cal. - Pihenek. Hogy van Elvis? Még mindig állandó körforgásban énekli a „She"-t? - Ne szóld le Elvist! Ha lány lenne, hozzámennék! - A nyakát nyújtogatva elnézett Cal mellett. - Látom a két bájgúnárt meg a két nőt. Hadd találjam ki! A magas vékony vörös a tiéd. - Nem - felelte Cal. - Mindenkinek még egy kört, nekem pedig egy whiskyt. Shanna megint elnézett mellette. - A kis kék ruhás szőkével vagy? Nekem elég üresnek tűnik. - Félrevezető - mondta Cal. - De nem, ő sem az. Ő Rogerrel van. - Akkor hol...? - kezdte Shanna. - Szia - szólalt meg Min Cal háta mögül, mire a férfi megfordult, és automatikusan elmosolyodott. - Teljes mértékben megértem, hogy muszáj flörtölnöd a bárpultos lánnyal, de Tony utánad küldött, hogy emlékeztesselek: siess. Shanna áthajolt a bárpult fölött és kezet nyújtott Minnek. - Szia, Shanna vagyok, Cal közvetlen szomszédja. Min meglepődött, de elfogadta a felé nyújtott kezet. - Min vagyok. - Habozni látszott, majd a bárpult fölé hajolt. - Kérdezhetek tőled valami személyeset? - Oh, persze, csak nyugodtan! - mondta Shanna, és mélyen a lány szemébe nézett.
- Már megbocsáss! - szólalt meg Cal, és nem tudta biztosan, hogy idegesíti vagy felizgatja, hogy Shanna a szeme előtt kezd ki Minnel. - Egészen gyönyörű a hajad! - mondta Min, ügyet sem vetve Calre. - Hogy csinálod, hogy nem lesz csapzott? - Nem mosom meg - felelte Shanna. - Csak leöblítem és balzsamot teszek rá. Soha többet nem fog összevissza szállni! - Viccelsz? - álmélkodott Min. - Ki fogom próbálni. Annyira elegem van a hajam feltűzéséből, hogy bármivel hajlandó lennék kísérletezni. - Hát, majd gyere vissza, ha kiengedted - mondta Shanna. - Szeretném látni. Én is, gondolta Cal. - Úgy lesz - mondta Min. - Köszönöm. - Visszafordult Calhez. - Szükséged van segítségre az italokkal? - Igen - mondta Cal, még mielőtt Shanna nemet mondhatott volna, és adott volna neki egy tálcát. - Akkor mindjárt jövök - mondta Min, és a zenegéphez ment. Cal a bárpultra dőlt, és onnan nézte, ahogy a lány átvág a termen. - Hozd azokat az italokat, bébi! - Mondd, hogy bi! - kérte Shanna, és ő is Mint figyelte. - Amiket azzal a szájjal csinálhat... - Amiket én csinálhatnék azzal a szájjal! - mondta Cal. Amiket csináltam is azzal a szájjal. Újra megszédült. Nos, meleg volt a bárban. - Hozom az italokat - mondta Shanna, és eltűnt, miközben Cal nézte a zenegépen lapozgató Mint. Nyakának pompás ívére koncentrált, míg a lány a dalcímeket olvasta. Zamatosnak, haraphatónak nézett ki, és ez egészen új gondolatfolyamot indított be a férfi fantáziájában. Cal azt mondogatta magában, hogy mindez rendben is van, egészen addig, amíg nem tesz lépéseket ez ügyben. Amikor Shanna visszaért a hat pohárral és bögrével a tálcán, azt mondta: - Szóval mióta jársz vele? - Egy hete találkoztunk, de nem... - Még korai. - Shanna bólintott. - Van még egy hónapja, valószínűleg kettő is, mielőtt lelépsz. Mondj neki hízelgő dolgokat rólam, hogy meglegyen az alap. - Mihez? - kérdezte Cal. - Vigasztalásra szorul majd, amikor közlöd vele, hogy éljen boldogan. Én leszek a vigasza. Lefeküdtél már vele? - Még csak nem is randizunk - felelte Cal, miközben Min bedobott néhány érmét a zenegépbe és bepötyögött pár kódszámot. - Add a whiskymet! Azt hiszem, Elvis Presleyt fogunk hallani, szóval szükségem lesz rá. - Szóval nem randiztok? Remek hír ez nekem. - Shanna a férfi felé csúsztatta az italát. Cal megrázta a fejét. - Nem. Ő nem a te csapatodban játszik. És téged még mindig sújt a bánat, emlékszel? - Már sokkal jobban vagyok - felelte Shanna, miközben a zenegépből dübörögve megszólalt a „The Devil in Disguise". - Honnan tudod, hogy nem az én csapatomban játszik?
- Megcsókoltam. Az enyémben játszik. Habár nem velem. - Nem veled, mi? - Shanna kivett a zsebéből két ötöst, és a bárpultra csapta őket. - Tíz dolcsim van rá, hogy nem tudod itt újra megcsókolni. - Na ne mondd! - Cal felnevetett a gondolattól, hogy mekkora kárt tenne benne Min, ha próbálkozna nála. - Meg aztán nem is fogadok. Shanna félredöntötte a fejét. - Oké. Tíz dolcsim van arra, hogy meg tudod csókolni itt! - Már elmagyaráztam ezt neked - mondta Cal. - Előbb kell felmérned az esélyeket és utána kell megjátszanod a valószínűbb oldalt. Nem választhatsz találomra. Shanna a két ötösön dobolt az ujjával. - Tíz dolcsi, hogy meg tudod csinálni. - Mi ütött beléd? - kérdezte Cal. - Mikor lettél olyan nő, aki szereti nézni? - Én csak... - kezdte Shanna. - Hé - mondta Min Cal háta mögül, mindkettőjüket meglepve. - Azt hittem, többet nem fogadsz rám. Cal lenézett a lány bosszús arcára. Érzéki alsó ajkát kissé előretolta, de nem eléggé az ajakbiggyesztéshez, ahhoz viszont épp eléggé, hogy eszébe juttassa, miért próbálta távol tartani magát a nőtől. - Én soha nem mondtam ilyet. Különben is, miből gondolod, hogy én... - Mindketten engem bámultok, és pénz van a pulton - felelte Min. - Láttam már ilyet. A szeme sötét volt, parázslott a tűztől, ahogy mérgesen meredt a férfira, és Cal szaporábban vette a levegőt, mert előtörtek az emlékek. - Nem ő tette a fogadást - mondta Shanna. - Én voltam. Igazság szerint ő... Cal kivett a zsebéből egy tízest, és a pultra csapta Shanna két ötöse mellé. - Áll a fogadás - közölte, és lehajolt Minhez.
Hetedik fejezet - Na persze, ő ártatlan - mondta Min, de aztán elhallgatott, amikor Cal közelebb hajolt, rengeteg időt hagyva neki, hogy meghátráljon. Min szeme tágra nyílt, ajkai szétváltak. - Jaj - nyögte, és ekkor Cal megcsókolta, gyengéden, ezúttal emlékezni akarva a csók minden egyes másodpercére: hogy milyen volt a lányhoz érni, megízlelni puhán, édesen. Érezte, hogy a lány visszatartja a lélegzetét, majd visszacsókolja őt, teljes odaadással. A belső hang ismét megszólalt: Ő AZ!, és Cal sutba dobta szándékait, két keze közé fogta Min arcát, és a csókba feledkezett. Amikor ajkaik szétváltak, a lány szeme félig csukva volt, arca pedig kipirult. - Nyertél? - kérdezte a férfitól kifulladva, mire Cal azt felelte: - Igen - és újra megcsókolta Mint, ezúttal szenvedélyesebben. Érezte, ahogy a lány keze az ingét markolja, aztán valami hátulról a fejéhez csapódott, ő pedig a lánynak ütközött, mire Min megtántorodott és felszisszent. - Áú! Áú! - Francba - mondta Cal, és megperdülve Lizával találta szembe magát. - Hagyd ezt abba! - Abbahagyom, ha te is - jött a válasz. - Ne, tényleg! - szólt rá Min Lizre kissé kábán. - Minden rendben. Csak egy újabb fogadás volt. - Féreg! - sziszegte Liza. - Nézd - szólt Cal, és igyekezett visszanyerni nyugodt légzését. – Min tud vigyázni magára. Liza közelebb lépett. - Igen, mondd, hogy ismered őt! Mondd, hogy törődsz vele! Mondd, hogy szeretni fogod az idők végezetéig! - Téged meg mi lelt? - kérdezte Cal. - Megcsókoltam. Megesik az ilyesmi. Shanna felkapta a húsz dollárt a pultról. - Én pedig, a magam részéről nagyon hálás vagyok, hogy megtetted. Nagyon szépen köszönöm. - Azt hittem, nyertél - mondta Min Calnek. Tekintetében tűz égett, és ő is szaporábban vette a levegőt. - Nyertem is - felelte Cal, újra a lányon legeltetve a szemét. - Csak épp elvesztettem a fogadást. - Gyerünk, most rögtön - parancsolta Liza, és húzni kezdte Mint a karjánál fogva. - Értem - felelte Min, és kicsit megrázta a fejét, mintha ki akarná szellőztetni. - Látta ezt valaki? - Az egész bár pontozótáblákat emelt a magasba - nyugtatta meg Liza. - Olyan volt, mint az olimpia! - És milyenek voltunk? - kérdezte Cal, némi éllel a hangjában, most, hogy kezdett lehiggadni. - Az orosz bíró szerint ezen még dolgozni kell - felelte Liza. - Volt némi fütyülés is. - Nos, az oroszok kemények - tette hozzá Cal. - Elengednéd, végre? - Nem hinném - felelte Liza, és újra rángatni kezdte Min karját.
- Vissza kéne mennem - mondta Min Calnek. - Tudod. A terv miatt. - Miféle terv? - érdeklődött Cal. - A nem randizás. A szünetet tartás. Emlékszel? Mindketten ezt akarjuk. - Persze - felelte Cal, és arra gondolt, miért is hittem, hogy ez jó ötlet? - A terv. Várni Elvisre. Remek. - Újra felkapta a whiskyjét. - Emelem poharam a tervre! - Igen, nos, élj boldogan! - Min felkapta a tálca italt és ment Liza után, vissza az asztalhoz. - Szóval a magas vöröshajú utál téged - vonta le a tanulságot Shanna. - Liza - bólintott Cal. - Soha nem bántottam azt a nőt. - Azt hiszem, arról lehet szó, amit a barátnőjével művelsz - mondta Shanna. - De akkor is úgy tűnik, túlreagálja. Van valami, amit elhallgatsz? - Mint például? - kérdezte Cal. - Ebben ártatlan vagyok. - Nem, dehogy vagyok. - Nem, dehogy vagy - felelte Shanna. - Láttam azt a csókot. És igazad van. A te csapatodban játszik. - Többé már nem - mondta Cal, és megtapogatta hátul a fejét. Tartjuk magunkat a tervhez. Semmi randi. - Intett a poharával. - Ezt még megiszom, aztán hazamegyek aszpirinért. - Az nem fog segíteni - mondta Shanna. - Vegyél egy hideg zuhanyt is! - Jó látni, hogy visszatért a humorod - jegyezte meg Cal kissé rezignáltan, majd hazaindult, hogy nyugalomra és fájdalomcsillapítókra leljen.
Azon a héten Min szűrni kezdte a hívásait, hogy elkerülje Davidet, aki egyre sürgetőbb késztetést érzett arra, hogy beszéljen vele. Cal hívásait viszont nem kellett szűrnie, mivel a férfi idegesítően hallgatott. Igazán frusztráló volt, amikor olyan ember hívását kellett elkerülnie, akiben annyi tisztesség sincs, hogy felkapjon egy telefont. Még a Ha Vacsora is bosszantó lett, amikor Liza beszámolt a találkozójáról Cal ex-barátnőjével. - Cynthie azt mondja, remek fickó - mesélte Liza. - Csak épp nem tud szabadulni valamiféle kórtörténettől, ami szerint meg kell szerettetnie magát a nőkkel, aztán ott kell hagynia őket. Feltételekhez kötve kapott szeretetet gyerekkorában, és most kétségbeesetten keresi ugyanezt. Min összeráncolta a homlokát. - Nekem nem tűnt kétségbeesettnek. Bonnie megrázta a fejét. - Nekem se. Az ex kicsit elragadtathatta magát. - Nos, pszichológus - mondta Liza. - Tudjátok, milyenek. De azt megmagyarázza, hogyan tudott egy sor összetört szívet maga mögött hagyni, olyan fickó létére, amilyennek megismertük. Gyanús nekem, de nem hiszem, hogy kegyetlen lenne. Nem élvezi, amikor ejti őket. - Visszanézett Minre. - Cynthie azt mondta, hogy többek közt olyan dolgokat keres majd, amikre szükséged van, és neked ajándékozza. Meséltem neki a hógömbjeidről, és szerinte vértezd fel magad egy újabb érkezésére. - Hozott nekem egy macskát - mondta Min, mire Liza letette a villáját. - Egy macskát? - kérdezte Liza. - Valószínűleg kezd tompulni. Hógömbnek kellett volna lennie. Hol az a macska?
- A hálóban - felelte Min, mire Liza felállt, és bement, hogy megnézze magának az állatot. Amikor visszajött, azt mondta: - Ez a macska a pokolról jött. Mégis mit képzelt Cal? Min vállat vont. Nem akart vitát nyitni. - Ételt hozott nekem Emiliótól, és a macska bejött utána. Aztán észrevette a hógömböket. - És? - kérdezte Liza. - És azt mondta, hogy párokat gyűjtök - felelte Min. - Amit én észre se vettem eddig, pedig igaza van. Liza kinyitotta a száját, hogy ellenkezzen, majd felállt és a kandallópárkányhoz ment. Az istenit! - mondta egy perccel később. – Mind pár, leszámítva az enyémet, hacsak Hook kapitány suttyomban nem randizik a gonosz mostohával. Hogy nem vettem ezt észre? - Inkább az a kérdés, hogy Cal hogy vette észre? - mondta Bonnie. Min megrázta a fejét. - Szerintem egyszerűen csak nagyon, nagyon, nagyon jó emberismerő. Jó a beleérző képessége. - Habozott egy pillanatig, majd Bonnie-hoz fordult. Miután elmondtad, hogy diszlexiás, utánanéztem a neten. Mindenféle akadályokkal kell... - Nehogy sajnáld! - figyelmeztette Liza. - Nem sajnálom - közölte Min. - Viccelsz? Nézz csak rá, megvan mindene. De meg kellett érte dolgoznia. Tudjátok, a diszlexiások egyik jellemzője, hogy gyakran nagyon empatikusak. Ez Cal! Egyfolytában kifelé néz, hogy biztosan megértse az embereket. Szerintem önmagáról nem tud valami sokat, de biztosra megy, hogy a körülötte lévő embereket megismerje. Engem ismer. Liza hangos puffanással letette a gonosztevős hógömböt, és visszatért az asztalhoz. - Dehogy ismer. Csak megpróbálja... - Nem - felelte Min, és kezdte elveszteni a türelmét. - Szóba került a súlyom. Azt mondta, úgy öltözködöm, mint aki utálja a testét. - Jól mondja - felelte Liza. - Úgy értem, egy dög, de ebben igaz van. Egész pontosan mit mondott? Min félretolta a tányérját. - Sok mindent, de a lényeg az volt, hogy szexi testem van, és úgy kéne öltöznöm, mintha büszke lennék rá. - És aztán ágyba akart vinni - mondta Liza. - Nem, aztán azt mondta, ennünk kéne - mondta Min. - Oh, és elmondta, mit csináltam rosszul a csirke marsalával, úgyhogy újra próbálkozni fogok vele. - Ételt hozott neked, megértette a hógömbjeidet, megtanított főzni, azt mondta szexis a tested, és távozott anélkül, hogy kikezdett volna veled? - kérdezte Bonnie. Min bólintott. Bonnie Lizára nézett. - Tényleg egy dög! - Nem, Cynthie éppen erről beszélt - mondta Liza. - Ki fogja elégíteni minden igényét, amíg bele nem szeret, és akkor fogja elhagyni Min az ajkába harapott. - Nézzétek, nem fogok beleszeretni, habár esküszöm, valahányszor megcsókol, zenét hallok és csillagokat látok. Ha más nem is, hát ott az a fogadás. Amire rákérdeztem, és amiről hazudott, szóval vége. Tényleg. - Aha - mondta Liza, aki láthatóan nem volt erről meggyőződve. Ahogyan Min sem, így aztán péntek délután, míg a munkahelyén volt, nagyon ésszerűen úgy döntött, hogy aznap este nem megy el a No Sanszba, inkább felhívta a húgát.
- El akarok menni vásárolni. - Vásárolni? - kérdezett vissza Di. - Valaki azt mondta, hogy úgy öltözők, mint aki utálja a testét. - Így igaz - felelte Di. - Meg akarsz változni? Végre! - Csak egy kicsit - mondta gyorsan Min. - Én... - Tudom is, hova menjünk - mondta Diana. - Teljesen át fogunk téged változtatni! - Nem - mondta Min. - Egy kicsit lágyítani, talán, de nem... - A kapunál várlak ötkor! - mondta Di. - Annyira jól fogunk szórakozni! - Hát - mondta Min, de Di már le is tette. - Rendben. Ő is letette, és úgy döntött, hogy nem aggódik az átváltozása miatt, amíg Diana markaiban nem lesz. Visszatért a heti munkája befejezéséhez, és ekkor, amikor már vette a kabátját, hogy találkozzon Dianával megcsörrent a telefon. Amikor felvette, egy női hang szólalt meg. – A nevem Elizabeth Morrisey, és egy bizonyos Min Dobbsot keresek, aki egy héttel ezelőtt találkozott a fiammal, Harrisonnal a Cherry Hill parkban. - Bink? - kérdezte Min hökkenten. - Igen - felelte a nő. - Oh, remek. Annyira sajnálom, hogy munka közben zavarlak, de nem találtam az otthoni számodat. Egy pillanat. - Min hallotta, hogy a telefon nekiütődik valaminek, aztán Harry szólalt meg. - Min? - kérdezte, és a telefonba szuszogott. - Igen - felelte a lány vigyorogva. - Hogy vagy, Harry? - Jól. Eljössz holnap a parkba? - Hát, én nem is... - Mert eljöhetnél a meccsemre - mondta Harry, bebizonyítva, hogy tud koncentrálni. Ebben nagyban emlékeztetett a nagybátyjára. - Tízkor kezdődik. Délelőtt. És ehetnénk fánkot. - Hát - mondta Min megrökönyödve. Harry újra a telefonba szuszogott. Olyan volt a hangja, mint Darth Vadernek, csak kicsiben. - Persze - mondta Min. - Miért ne? Megveszem a fánkot... - Anyu majd megveszi - mondta Harry. - Elmondtam neki, milyen fajtát vegyen. - Nos, rendben - mondta Min, és megpróbálta összeszedni a gondolatait. - Köszönöm, hogy... Harry elejtette a telefont, és Min Bink hangját hallotta: - Köszönj el udvariasan, Harry! Mire Harry visszatért és azt mondta: - Viszlát -, majd újra elejtette a telefont. - Halló? - szólalt meg Bink, amikor felvette a kagylót. - Halló? - szólalt meg Min is, és próbált nem nevetni. - Még dolgozunk a telefonos készségeinken - világosította fel Bink. - Elég jól ment neki - ismerte el Min. - A szuszogást leszámítva. - Nagyon hálás vagyok - mondta Bink. - Harry gyakran beszélt rólad a héten. - Valóban? - kérdezte Min meglepetten. - Meg a cipődről - mondta Bink. - Sokban hasonlít a nagybátyjára - felelte Min. - Ebben csak reménykedhetünk - válaszolta Bink. - Akkor holnap tízkor?
- Holnap tízkor - ismételte meg Min, és még ott ült egy percig, miután Bink letette a kagylót. Ez nem Cal ötlete volt. Ha azt akarta volna, hogy ott legyen, ő hívta volna. Valószínűleg még csak azt sem tudja, hogy megy. Felvette a kabátját, és azon gondolkozott, milyen lesz másnap meglepni a férfit. Jó lesz most az egyszer őt meglepni, őrá lecsapni váratlanul. Felkapta a táskáját, és lement találkozni Dianával. Hirtelen izgatni kezdte az átváltozás.
Másnap reggel Cal épp azt figyelte, ahogy egy különösen tehetségtelen, Bentley nevű külsőpályás játékos próbálja eldobni a labdát, amikor két hűvös kéz befogta a szemét hátulról. Levendulát és fahéjat érzett, és olyan erővel áradt szét benne az öröm, hogy majdnem felsóhajtott. - Ez nem vall rád, Minnie - mondta, majd megfordulva Cynthie-vel találta szembe magát, hidegzuhanyként érte, amint épp visszahúzza a kezét. - Cyn? - Szia! - üdvözölte Cynthie. - Bocs - mondta Cal, és hátrébb lépett. - Ugyanazt a parfümöt használod, mint egy barátom. Eltekintve attól, hogy ő nem is használ parfümöt, most hogy jobban belegondolok. - És ezekre az istenverte meccsekre se jön el, gondolta, és dühös volt magára, amiért ilyen ostoba hibát követett el. - Parfüm - ismételte Cynthie letaglózottan. - Szóval - mondta Cal, és egy újabb lépésnyit hátrált. - Hogy s mint? - Egy labda gurult el a lába mellett, és lehajolt, hogy felvegye. - Vissza kéne menned a kerítés másik oldalára. Ezek a kölykök nem fogják vissza magukat. - Persze - felelte Cynthie, és nyelt egyet. - Csak ide akartam jönni köszönni. - Szia! - felelte Cal. Hirtelen észrevett valamit a lelátón, és elnézett Cynthie mellett, hogy jól láthassa, amint Harry mászik felfelé, a lelátó teteje felé. - Hova a pokolba... ? méltatlankodott Cal, aztán Harry mögött megpillantotta Mint, aki legfelül ült, rövidre vágott, laza fürtökben göndörödő hajjal, mely meg-megcsillant a napfényben. Áttetsző, lenge fehér ing volt rajta, és arca felragyogott, amikor meglátta Harryt, így határozottan angyalian festett. Calnek egy pillanatra elakadt a lélegzete. - Levágatta a haját - szólalt meg hangosan, mire Cynthie - ráébredve, hogy Cal nem hozzá szólt - követte a férfi tekintetét. Cal a lelátó felé intett a fejével, és próbált magához térni. - Menj fel oda, és küldd ide vissza Harryt, jó? Baseballoznia kéne, nem pedig idősebb nőkkel flörtölnie. - Persze - felelte Cynthie azon a rideg hangján, amiről Cal tudta, hogy azt jelenti: „Nagyon zaklatott vagyok, de felnőtt módjára fogok viselkedni." - Jól vagy? - kérdezte a nőt. - Megvagyok - felelte Cynthie, még ridegebb hangot megütve, és megkerülte a kerítést, hogy megmássza a lelátót. Neki meg mi baja?, értetlenkedett Cal, de már meg is feledkezett róla, és inkább Mint fixírozta, aki ott ragyogott a napsütésben, miközben Harry a karjába törölte az orrát és rajongva nézte a lányt. Nem érdekel Minerva Dobbs, emlékeztette magát. Túl sok vele a gond. Sohasem nyugodt. Ja, igen, és utál engem. Ekkor Min Harryre mosolygott és Cal azt gondolta, a fenébe is, de csinos! És szemérmetlenül tovább bámulta.
Amikor Min odaért a parkba, a gyerekek épp bemelegítettek, és látta lent a pályán Harryt. Kisebb volt a többi gyereknél és szokás szerint szurtos. Minnek összeszorult a torka. Aztán a kisfiú meglátta őt, rámosolygott egy Morrisey-féle mosollyal, mire a lány azt gondolta, kutyabaja, és visszamosolygott rá. Felmászott a lelátó tetejére, és érezte, ahogy a szél borzolgatja újonnan rövidre vágott loknijait, és áttetsző muszlinblúzának repdeső ujjait, ahogy leül. Próbálta Harryt figyelni, de nehéz volt, mert ott volt Cal, és tekintete egyre-másra a férfit kereste. Pusztán fizikai vonzalom, mondta magában, pedig nem az volt; imádta, ahogyan a férfi a gyerekekkel bánt. Utálta az edzősködést, mégis jól csinálta. Cal már csak ilyen volt. Hagyd ezt abba! korholta magát. Még csak nem is ismered! Egy karcsú, barna hajú nő sétált oda Cal mögé, és hátulról befogta a szemét, mire Min azt gondolta, hát persze, és érezte, hogy nevetséges boldogsága szertefoszlik. Nem számít, hogy a férfi jól bánik a gyerekekkel, hiszen Min nem is akart gyereket. Az viszont számított, hogy dögként viselkedik a nőkkel, szóval... Valaki leült mellé és gyönyörűen árnyalt hangon ráköszönt. Amikor Min odafordult, egy világos hajú, papírvékonyságú nőt látott halványan mosolyogni. Szív alakú arca volt, hatalmas szürke szeme, platinaszőke, félhosszúra vágott haja pedig körülölelte finom csontozatú arcát. Nem nyomhatott többet negyven kilónál. - Bink vagyok - mutatkozott be. - Oh, igen - eszmélt fel Min. - Szia! Min vagyok. - Annyira örülök, hogy eljöttél Harry kedvéért - hálálkodott Bink. - Nagyon kedves tőled. - Hát, Harry édes kölyök - mondta Min, visszanézett a kisfiúra, ekkor vette észre, hogy elszökött a pályáról, és feléjük tart a lelátón Ahogy közeledett, egyre szurtosabbnak tűnt. - A legtöbb ember nem veszi ezt észre - jegyezte meg Bink, és szeretettel nézte a fiát. - Hello, Min - köszöntötte Harry, amikor már csak egy sor választotta el őket. Ragyogva nézett fel a lányra, aki visszamosolygott rá. Mindenki azt tette volna. - Hé, Harry - szólította meg. - Hogy vagy? - Baseballoznom kell - mondta Harry nem túl lelkesen. - Amúgy egész jól. - Hát, ha ezt túléled valahogy, utána fánkkal ünnepelünk! - ígérte Min. - Király - ujjongott Harry, és bólogatott hozzá. - Jól nézel ki ott lent a pályán - hazudta Min. - Köszönöm - felelte Harry, tovább bólogatva. - Nagyon ügyesen dobod a labdát! - blöffölt Min. - Nem igazán - felelte Harry, de úgy tűnt, ez nem lombozza le különösebben. Felszipogott és tovább bólogatott, de Bink megszólalt. - Azt hiszem, kellesz Cal bácsikádnak, Harry - mire a kisfiú megfordult, és látta, hogy Cal és a barna hajú nő őt nézik. - Aha - felelte, és felsóhajtott. - Ne feledd, hogy várnak a fánkok! - emlékeztette Min. - Király - mondta újra Harry, és ragyogva nézett Minre. Min visszamosolygott rá. - Mennem kell - mondta Harry, de meg se moccant. - Sok sikert! - biztatta Min.
- Aha - szólt Harry, és még vagy egy percen át bólogatott. Aztán lehervadt a mosolya, és elindult lefelé a lelátón, kerülve nagybátyja tekintetét. - Ez kedves volt tőled - jegyezte meg Bink, és Min meglepetten nézett rá. - Nem, dehogy - tiltakozott. - Kedvelem Harryt. Felerősödött a szél, mielőtt még Bink válaszolhatott volna, és Min félig-meddig azt várta, hogy a nőt elsodorja egy fuvallat. Baromi boldog vagyok, hogy itt ül mellettem, gondolta keserűen. Mert amíg egymagamban üldögéltem itt, nem néztem ki elég nagy darabnak. Aztán dühös lett magára. Binkről könnyen kiderülhet, hogy rendes nő, udvariasnak mindenképp udvarias volt, és Cal figyelmeztette, hogy ne utálja a testét. Jól van, gondolta. Vaskos, krémszínű esküvői meghívó vagyok, az a fajta, amit muszáj megérinteni, olyan gyönyörű, Bink pedig a drága selyempapír, amit körém tekertek. - Jól vagy? - kérdezte Bink. - Igen - felelte Min. - Miért? - A homlokodat ráncoltad - mondta Bink. - Tökéletesítenem kell a metaforáimat! - mondta Min. – Szóval Harry baseballozik? - Sajnos - mondta Bink, mire Min azt gondolta, Bink nem tartozik azok közé, akik belerángatták ebbe Calt és Harryt. Kíváncsi vagyok... - Szia! - mondta valaki vidáman Min másik oldaláról, és ezúttal amikor odafordult, azt a barna hajú nőt látta, aki az imént Callel flörtölt. Szív alakú arca volt, hatalmas szürke szeme, sötét haja vastag és selymes. Meghalhatnék most azonnal?!, esdekelt magában Min, miközben leült mellé az eszménykép. Közrefognak a vékonyak és gazdagok. - Hogy vagy, Bink? - kérdezte a nő, mire Bink halványan rámosolygott - nagyon úgy tűnt, hogy Bink mindent haloványan csinál - és azt mondta: - Szia, Cynthie! Cynthie. Min megújult borzalommal fordult a barna hajú nő felé. Cal exe. Aki, vette most észre Min, egy fekete nyakpántos felsőt viselt, mely nem volt a legmegfelelőbb öltözék egy gyerek baseballmeccsre. Csakhogy Cynthie minden feszélyezettség nélkül viselte, valószínűleg azért, mert a melle az a tökéletes, hetyke fajta volt, amiről a férfiak vég nélkül áradoznak. Menj a francba, gondolta Min, lenézett a pályára, és észrevette Calt, aki furcsa kifejezéssel az arcán nézett fel hármójukra. Valószínűleg elszörnyedve ébredt tudatára, hogy olyan nőt csókolt meg, aki soha nem fog beleférni egy 36-os méretű ruhába. És ez sokkal jobban fájt Minnek, mint kellett volna. - Ott van Cal! - mondta Bink. - Mi a baja? - kérdezte Min. - Már azt leszámítva, hogy utálja ezt az egészet. - Nem utálja - javította ki Cynthie. - Velem egyetértésben azt gondolta, hogy nagyszerű lesz ez Harrynak. - Oh - csodálkozott Min. - A te ötleted volt? - Igen - felelte Cynthie mosolyogva. Min Bink felé fordult. - Cynthie vette rá Harryt a baseballozásra? - Igen - felelte Bink. - Cynthie beszélt erről Harry nagymamájával, és mindketten úgy érezték, hogy jót tesz majd neki. Harry nagymája nagyon rámenős tud lenni.
- Oh - méltatlankodott Min, és visszafordult a pálya felé, ahol egy ütőjátékos bizonytalanul a pálya bal oldalára ütött, ahol egy gyerek Harry csapatából elügyetlenkedte a labdát. Cal lemaradt minderről, mert őket bámulta a lelátón. Ekkor Cal épp elfordult volna, a gyerek pedig a külső mezőből felkapta a labdát és nagy elszántsággal eldobta, nyolcéves létére hatalmas erővel. A labda hátulról a fején találta Calt, és kibillentette az egyensúlyából. A férfi előbb a térdére esett, majd a földre zuhant. - Nem! - kiáltott fel Min, leszáguldott a lelátóról és gyorsan megkerülte a kerítést. - Cal? - szólongatta a férfit, és letérdelt mellé, miközben az próbált felülni. - Cal? A férfi kábának tűnt, így Min mélyen a szemében nézett, hogy lássa eltérő méretűek-e a pupillái. Nem voltak azok. Ugyanolyan tüzes volt a tekintete, sötét és mély. Min újra a férfi szemében gyönyörködött, miközben egyre hangosabban szólt mögötte a zene: Elvis Costello a szívét is kiénekelte a „She" című dalában. A lány fejében ismét megszólalt a hang: Ő AZ! Aztán meghallotta Tony hangját. - Kapcsold ki azt az istenverte lejátszót! - Amikor erre felnézett, két lányt látott egy rádióval a kerítés mellett, meg Cynthie-t, aki megkerülte a kerítést, és szintén Cal mellé térdelt. - Bocs! - mondta az egyik lány, a másik pedig megkérdezte. - Meghalt? - Menjetek innen! - kiáltotta Min, mire a két lány eltűnt, és vitték magukkal a zenét is. - Cal, jól vagy? - kérdezte Cynthie, és Min újra a férfit nézte, aki még mindig őt bámulta. - Hogy vagy, Cal? - kérdezte. Futva megérkezett a merénylő is a külső mezőről. - Látta ezt, Capa? Jól eldobtam! - Igen, úgy van, Bentley - válaszolta Tony és lenézett Calre. - Minden oké, haver? - Tudtam, hogy menni fog! - lelkendezett Bentley. - Láttam, hogy Wyman közeledik a harmadik bázis felé, és belül valami azt mondta, meg tudom csinálni, és anyám, baromi jól eldobtam a labdát! - Cal, mondj valamit! - kérte Cynthie, pánikkal a hangjában. - Anyám, baromi jól eldobtam a labdát! - ismételte Bentley. - Ja - mondta Tony. - Igazán kár, hogy kábé egy kilométerrel eltévesztetted a harmadik bázist, és kiütötted Mr. Morriseyt. – Lekuporodott Cal mellé. - Mondj valamit, vagy Min most azonnal bevisz a kórházba! - Hallottad a zenét? - kérdezte Cal, egyre csak Min szemébe bámulva. - Baromi jól eldobtam a labdát! - mondta Bentley. Tony Min kezébe nyomta a kocsikulcsát. - Menj! A Cherry Hill kórház itt van másfél kilométerre. - Ismerem az utat - mondta Cynthie, és felállt. - És itt van a kocsim. Min talpra segítette Calt, próbálta egyenesben tartani, amikor előrebukott, és Tony megragadta a másik karját. - Majd én elviszem - ajánlkozott tovább Cynthie. - Az autóm itt van a... - Nem! - tiltakozott Cal, és kihúzta magát. - Ha hányok, az Tony tragacsában lesz! - Gyorsan hajts! - mondta Tony Minnek, majd eltámogatta őket az autóig.
Cal a sürgősségin feküdt egy vizsgálóasztalon, és próbálta felidézni, hogy mi történt. Az egyik pillanatban még Mint bámulta, nézte, ahogy a szellő verdesi a blúza szélét és felborzolja a haját, s azt mondogatta magában, mennyi vesződség van a lánnyal, és hogy semmit sem akar kezdeni vele, aztán meg megjelent az a labda a semmiből, és... - Cal? - szólította meg Min fölé hajolva. A feje fölötti fénycső hátulról világította meg a lány haját, aki ettől újból úgy nézett ki, mint egy angyal - Szia! - köszönt Cal. - Az orvos azt mondta, rendben leszel - nyugtatta meg a lány, és próbált vidáman beszélni. - Épp most váltottam ki a receptedet. – Felemelt egy sárga műanyag gyógyszeres dobozt. - A fájdalomra. Ha esetleg fájna a fejed. Fáj a fejed? A férfi fejét mintha satuba fogták volna. - Igen. Min kinyitotta a gyógyszeres fiolát, és két pirulát szórt a tenyerébe. - Tessék - mondta, és átnyújtotta őket Calnek. - Hozok vizet. Calben felmerült, hogy szól a lánynak: már bevett egy fájdalomcsillapítót, de aztán úgy döntött, hogy mivel amúgy sem hatott az átkozott tabletta, jót tesz majd, ha bekap még kettőt. - Rám ijesztettél! - mondta a lány, amikor visszatért a vízzel. - Fejen talált egy ütés. Vannak emberek, akik ebbe belehalnak. Nem emlékszem, évente hányan. Nem volt időm kikeresni. Cal ülőhelyzetbe tornázta magát, hogy bevegye a gyógyszereket. - Bentley! - mondta keserűen. - Biztos vagyok benne, hogy meg fogja bánni - mondta Min - Amint túlteszi magát azon, milyen keményen sikerült elütnie a labdát, - A kis semmirekellő! - közölte Cal minden szenvedély nélkül - Szólt valami zene? Megesküdnék, hogy hallottam... - ...Elvis Costello. A „She"-t énekelte. - Min bólintott. - Jól hallottad. Néhány kölyöknél szólt a rádión. Ami fura, mert szerintem nem gyakran játsszák ezt a dalát a rádióban. A húgom esküvőjén is ez fog szólni. - Olyan volt, mintha csak üresen fecsegne, ami annyira nem vallott Minre, hogy Cal a szédülésének tudta be a dolgot. - Felhívtam Binket a mobilján, és mondtam neki, hogy jól vagy és majd én hazaviszlek. - A húgod szereti Elvis Costellót? - kérdezte Cal. - Nem - felelte Min. - A húgom a Julia Roberts-filmek zenéjét szereti. - Nocsak - mondta Cal és a lányra összpontosított. - Levágattad a hajad! - Diana elvitt a stylistjához - mondta Min. - Illik az új ruháimhoz. Azt tettem, amit mondtál. - Azt nem mondtam, hogy vágasd le a hajad! - Tekintete a lány blúzára tévedt, az áttetsző, lenge anyagra, az alatta viselt hasonlóan lenge felsőre, és majd leesett az ágyról. - Lassan a testtel! - próbálta fékezni Min elakadó lélegzettel, ahogy próbálta megtartani a férfi súlyát. Cal eközben belesett Min blúzának nyitott nyakkivágásába, és meglátta a rózsaszín csipkét a felső alatt. - Rózsaszín - mondta. - Oh, remek, tehát jobban érzed magad! - állapította meg Min megkönnyebbült hangon. - Gyerünk. Hazaviszlek.
- Oké - felelte Cal. - Tetszik a hajad. Fél órával később Min leparkolt Cal lakása előtt, miután követte Cal egyre bódultabb útbaigazítását. - Menjünk! - mondta a férfinak, és kinyitotta neki a kocsiajtót. - Egyedül is fel tudok menni - közölte Cal, és kissé imbolyogva szállt ki az autóból. Vidd a kocsit... - Nem hagyom, hogy egyedül menj fel! - Min a vállára tette a férfi karját. Jó érzés volt ott tudni a karját, bármilyen nehéz is volt. - Annál jobb nevelést kaptam az anyámtól! - Nos, akkor te mész elöl, hogy ne bámulhasd a fenekem! - Van lift, Sármőrkém - jegyezte meg Min, és a lábával berúgta maguk mögött az ajtót. Mozgás! - Várj egy percet! - kérte a férfi, mire Min megtorpant, hogy Cal összeszedhesse magát, de az újra Min göndör loknijaira tette a kezét, és megpaskolta őket. - Rugósak. -Úgy van - felelte Min, és felterelte Calt egy fehér, kissé kopottas lakásba, mely úgy nézett ki, mintha a férfi az egyetemi éveit töltené ott. Végigvezette a nappalin, melyben modern dán bútorok álltak, amiktől egész Dánia elszörnyedt volna, és beléptek egy még sivárabb, csúfabb hálószobába. - Hogy érzed magad? - kérdezte, miközben a fejtámla nélküli ágyához vezette Calt. - Jobban - felelte a férfi kábán. - Hatni kezdett a gyógyszer és már nem edzem a kölyköket. - Ez a beszéd! - mondta Min. - Nézd a dolgok pozitív oldalát! - Az ágy felé támogatta, és a férfi rugózott egyet a matracon, miután leült. - Sokkal agresszívabb vagy, mint amilyennek hittelek. - Hátradőlt a párnákra, de a lába még mindig lelógott oldalt. - Te pedig sokkal nehezebb vagy, mint amilyennek hittelek - mondta Min, és ráeszmélt, hogy ez valószínűleg azért volt, mert a férfi olyan jól mozgott, amikor eszméleténél volt. Félig öntudatlanul viszont úgy mozgott, mintegy tántorgó gleccser. Lehúzta a férfi lábáról a Nike cipőjét, és a szíve kihagyott egyet. - 45-ös a cipőd! - Igen - bólintott Cal álomittas hangon. - Mondd, hogy ez is bizonyítja, milyen dög vagyok. Egész nap nem mondtál nekem semmi szemétséget. - Elvisnek volt 45-ös lába! - mondta Min, mire Cal azt motyogta: - Jó neki. Min felemelte Cal lábait, és az ágyra húzta őket, majd ráébredt, hogy Cal túlságosan közel fekszik az ágy széléhez; ha legurulna alvás közben, beverné a fejét az ütött-kopott éjjeliszekrénybe. Megtaszította, hogy az ágy közepére kerüljön. - Mit művelsz? - kérdezte a férfi félálomban, miközben Min megpróbálta átfordítani. - Megpróbállak biztonságba helyezni - szólt a lány a fogai közt szűrve a szavakat. Egyik térdét az ágyra tette, és újra lökött egyet a férfin. - Át tudnál fordulni? A férfi épp akkor gurult beljebb, amikor a lány taszított rajta egyel, és ez mindkettőjüket kibillentette az egyensúlyából. Min megragadni a férfit, hogy el ne essen, az pedig lehúzta magához. - Kábé nyolc óra múlva ébren leszek - ásított a lány hajába. – Dekkold ki! - Rendben - felelte Min a férfi mellkasának. - Ess a földre! Kapj agyrázkódást! Lássuk, érdekel-e engem. - Amikor a férfi erre nem mondott semmit, lökött rajta még egyet, de
mindez olyan volt, mintha egy falat próbált volna meg arrébb tolni. Megállt, hogy átgondolja a helyzetet. Volt valami nagyon oltalmazó abban, ahogy a férfi tartotta őt. Figyelmes. A férfi horkolni kezdett. Ösztönös. - Jól van - mondta Min, és addig mocorgott, míg egyik lába földet nem ért, majd leugrott, közben a hátára fordítva a férfit az ágy közepén, amitől abbamaradt a horkolás. Aztán felállt, és Calre nézett, amint elterült a csúf, egyhangú ágytakarón az egyszerű, kopott hálószobában, amit ócska, vacak lámpák világítottak be. A férfi úgy nézett ki, mint valami isten. - Ez annyira igazságtalan! - közölte az alvó férfival. - Nem tudnád legalább kifolyatni a nyálad, vagy valami? Cal újra horkolni kezdett. - Köszönöm. - Kinyitotta Cal beépített szekrényének ajtaját, és talált egy összehajtogatott takarót a felső polcon, a drága öltönyök ízléses kollekciója felett. - Ez a hely egyáltalán nem olyan, mint te! A férfi mélyebben lélegzett, és Min gyönyörködve nézte Cal remekbe szabott arcvonásait, hosszú szempilláit. Ahogy aludni látta, azt gondolta, tudnálak szeretni. Aztán felegyenesedett és visszatért a realitásba. A városban minden nő ezt gondolta, amikor a férfira nézett, szóval éppenséggel nem arról volt szó, hogy... Oh, a pokolba az egésszel!, gondolta, és arrébb tette a férfi cipőit, hogy ne botoljon el bennük, hozott neki egy pohár vizet az éjjelszekrényére, meggyőződött róla, hogy elérhető közelségben vannak a tablettái, és ráterítette a takarót, hogy meg ne fázzon. Aztán, mivel fogalma se volt, mit tehetne még, vállon veregette a férfit, és elment.
Hétfőn David felvette a telefont, és Cynthie hangját hallotta. - Beszéltem Callel. Szerinte Minnek levendulaillata van. Észrevette, hogy levágta a haját. Az unokaöccse imádja a lányt. Párosodási kezdeményezően néztek egymásra a parkban. - Az nem törvénybe ütköző?! - Ne viccelődj ezen, David! Ez nem szórakoztató. Elveszíthetjük őket! - David hallotta a telefonban, hogy a nő nagy levegőt vesz. - A legjobb, amit most tehetsz, hogy elhívod Mint egy ebédre. Kelts benne örömöt! Felhívtad egyáltalán? - Nem hív vissza - felelte David, és igyekezett leplezni az ingerültséget a hangjában. - És hogyan érzed magad ettől? - kérdezte Cynthie. - Nem vagy egy kicsit mérges? - Egy kicsit - mondta David. - De... - És azért is mérges vagy, hogy neked soha nem hagyta, hogy kifizesd a vacsorát. Elutasította a szexuális közeledésedet, ahogyan most elutasítja a telefonjaidat. Szóval most... - Ez nevetséges! - mondta David, több mint ingerülten. - Az a probléma, hogy haragszol rá, ő pedig érzi ezt, így túl kell lépned ezen. Most. - Nem haragszom, a rohadt életbe! - csattant fel David.
- Hívd el ebédelni és ragaszkodj hozzá, hogy te fizetsz. Sokkal jobban fogod érezni magad, elszáll a haragod, Min a potenciális társat látja majd benned, és akkor megteheted a döntő lépésedet! - Ez egy nagy rakás hülyeség! - tiltakozott David. - Nem érdekel - felelte Cynthie. - Tedd meg! Máskülönben Cal mellett köt ki. Cal. Cal meg fogja nyerni azt az átkozott fogadást. Mindig nyert, a szemét. - Felhívom felelte David. - Együtt ebédelünk. Majd improvizálok. - Ezt most ne szúrd el, David! - mondta Cynthie. - Az életem függ tőle. A karrierem függ tőle. Kell az az esküvői fotó a könyvem hátlapjára! - Tudod... - kezdte David, de Cynthie már letette. - Csodás – mondta, és tárcsázta Mint.
Min az íróasztalánál ült, épp igyekezett jobb belátásra térni, amikor megszólalt a telefon. Cal, gondolta, majd le is szidta magát. Nagyon jó, ésszerű tervük volt, amely megakadályozza, hogy bármelyiküket is fájdalom érje, logikusan gondolkodó, racionális emberek voltak, így a férfi egész biztosan nem fogja felhívni. A telefon újra megcsörrent, ő meg felvette és beleszólt. - Minerva Dobbs - és várta, hogy Cal megkérdezze: - Szia, Minnie, hogy van a macska? - Min - szólalt meg David. - Ebédelj velem! Beszélnünk kell. - Nem, nem kell - felelte Min, és erősen igyekezett, hogy ne hatalmasodjon el rajta a csalódottság. - Ebédelnem viszont kell. Fizethetünk felesben. - Nem, én fizetek - közölte David. - Úgy értem, szeretnék én fizetni. - Oké, persze - mondta Min zavarodottan. - Akkor találkozunk délben a Serafino's-ban? - kérdezte David. - Az az a hely, ahol a séf az ételén át akarja kifejezni magát? - A város legmenőbb helye - felelte David. - Jól hangzik - mondta Min, azzal letette és az egészet elintézte annyival, hogy az élete újabban amúgy is nagyon furcsa. Amikor megérkezett az étterembe, David már várta. Felállt és rámosolygott, amikor meglátta, majd bámulni kezdte. Min észrevette, hogy a férfi a kék áttetsző felsőjét figyeli a szürke kockás kabátja alatt. - Csodásan nézel ki - mondta David. - Fejlődöm - felelte Min, és leült az intarziás asztalhoz. - Emellett menten éhen halok. Mi jót adnak itt? - Szétnézett a sok ezüstön és kéken. - Mármint a dekoráción túl. - Már rendeltem - mondta David. - Nem akartam, hogy várnod kelljen. - Igazán figyelmes. - Min visszahívta a pincért, és megváltoztatta a rendelését salátára és csirke marsalára. Akár utána is járhat, mit tud Emilio konkurenciája. - Azt hiszem, hibáztam - mondta David, amikor a pincér letette elé a hűtött gesztenyés vízitormás levesét. - Szerintem is - mondta Min, és a férfi tányérjában lévő gyönyörűen felszolgált löttyre nézett. - Utálni fogod azt a levest. Van kint egy hot dog árus. Talán ki kéne... - Nem a rendeléssel. - David nagy levegőt vett, és elmosolyodott. - Min, vissza akarlak kapni.
Min felhagyott azzal, hogy kihalássza a salátájából a túlzottan művészieskedő zöldségsallangokat. - Hogy mondod?! - Elkapkodtam a dolgot - felelte David, és tovább beszélt, de közben Min arra gondolt: a fogadás, az az átkozott fogadás, félsz, hogy elveszíted a fogadást! Hátradőlt, és a helyzeten morfondírozott, miközben David tovább hadovált. David valahogy megneszelte, hogy le akar feküdni Callel. Ez meg honnan eredhet? Egy pillanatra rosszul lett a gondolattól, hogy talán Cal hencegett neki, de aztán visszatért a józan esze. Cal nem volt hencegő típus. Emellett hülye se volt, márpedig nagy hülyeségre vallana kikotyogni az ellenfélnek, hogy vesztésre áll. És különben is, Cal nem tenne ilyet. - Figyelsz te rám? - kérdezte David. - Nem - felelte Min. - Miért csinálod ezt? - Éppen erről beszéltem... - Nem - felelte Min. - Te magadról beszéltél. Elkapkodtad a dolgot, meggondolatlan voltál, ostoba voltál... - Azt nem mondtam, hogy ostoba voltam - jegyezte meg David sértődékenyen. - Hol vagyok én ebben az egészben? - kérdezte Min. - Az életemben, remélem - mondta David, és olyan őszintének hangzott, hogy Min egészen meghökkent. - Az elején azért hívtalak randizni, mert azt gondoltam, jó feleség lesz belőled, és még mindig ezt hiszem, de amit nem láttam, az az volt, hogy milyen... Elhallgatott, megfogta Min kezét, a lány meg hagyta, csak hogy lássa, mi következik ez után. - ...hogy milyen édes vagy! - Nem, nem vagyok - tiltakozott Min, és próbálta visszahúzni a kezét. - És hogy... - Min áttetsző blúzára nézett. - ...milyen szexi vagy. Megváltoztál. Min visszarántotta a kezét. - David, ez a vásárlás utáni elbizonytalanodás, illetve épp az ellenkezője. Ha visszakapnál, újra dobnál. Menj, és randizz valami vékony nővel, úgyis azokat szereted megbámulni. David már épp mondott volna valamit, de aztán elhallgatott, amikor a pincér kihozta a borjúhúsos valamijét és Min csirke marsaláját. Min elvágta a csirkét és megkóstolta. Bacon. És paradicsom. Miféle eszement ember tesz bacont és paradicsomot a csirke marsalába? - Min... - Látni is a bacondarabokat a szószban. Emilio csak köpne egyet. - Nem veszel komolyan - mondta David. - Tudom - mondta Min, és letette a villáját. - Most komolyan, ezt hogy képzelték? - Azt akarom mondani - folytatta David -, hogy szerintem újra találkozgatnunk kéne. - Ezt te sem gondolod komolyan! - mondta Min. - Csak azért estél pánikba, mert valaki mással járok. Kóstold meg a levesedet! - Én nem... - A levest - ismételte Min. David megkóstolta a levest és elfintorodott. - Ez meg mi az ördög? - Én megmondtam. - Min eltolta maga elől a tányérját. - Soha menj olyan helyre, ahol a séf az ételén át akarja kifejezni magát. A végén az egójáért fizetsz. Kábé mint a randizásban.
- Felvette a táskáját. - Sajnálom, David, de nincs közös jövőnk. Még ezt az ebédet se együtt fogjuk befejezni, bár nagyra értékelem, hogy kifizeted. Köszönöm. - Hová mész? - kérdezte David magából kikelve, amikor a lány felállt. - Venni egy hot dogot - felelte Min. - Azt hiszem, az árusnál lehet kolbászt is kérni.
Kedd este hatkor Emilio felhívta Calt. - Min újra házhozszállítást kért - mondta. Kiviszed neki te? - Igen - felelte Cal automatikusan, aztán eszébe jutott, hogy megegyeztek, nem randiznak többet. - Nem. - Ami még nem jelenti, hogy ne lehetnének barátok. - Igen. - Ami nagyon erőltetett gondolatmenet volt. - Nem. - Aha - mondta Emilio. - Ezt vehetem nemnek? Másfelől viszont kellett valamit ennie. És meg kellene köszönnie a lánynak, hogy gondját viselte szombaton. És újra látni akarta. - Ne - mondta Cal. - Vedd igennek. Kiviszem neki.
Nyolcadik fejezet Min újra a bűnronda melegítőfelsőjében nyitott ajtót, nem volt rajta smink és göndör haja szanaszét állt. Gyönyörűen nézett ki. - Szia - üdvözölte a férfit meglepetten, majd elmosolyodott. - Emilio belerángatott, mi? - Azt mondta, éhezel - felelte Cal, és akaratlanul is visszamosolygott. - Bevittél a sürgősségire. Tettél egy pohár vizet az éjjeliszekrényemre. Tartozom neked. - Ez nagyon gyenge volt! - felelte a lány, de hátrébb lépett, a férfi pedig besétált, és örömmel látta Min csúf macskáját a csúf kanapéja háttámlájáról bámulni rá egyik szemével. - El se hiszem, hogy még mindig itt van az a macska - mondta Cal, és az asztalra tette a zacskót. - Milyen nevet adtál neki? - El se hiszem, hogy azt a macskát hoztad nekem - mondta Min, és a konyhafülke felé indult. - És egyelőre semmilyen nevet nem adtam neki. Még mindig próbáljuk eldönteni, hogy el akarjuk-e kötelezni magunkat vagy sem. Habár minden este hazajön és velem alszik. - Okos cica - jegyezte meg Cal. - Azt fontolgatom, hogy szobacicát kellene csinálnom belőle, mert a macskák tovább élnek, ha bent tartják őket, de ő kandúr, szóval azt hiszem, utálná, hogy meg van kötve. - Attól függ, mihez kötöd - felelte Cal, és eszébe jutott a rézágy. Min tányérokat hozott az asztalhoz. - Tudod, ha hógömböt hoztál volna, azt megérteném, de egy macskát?! - Azt mondtad, nem kell több hógömb. - Nem is - bólintott Min. - Illetve, a nagyi Mickey és Minnie gömbjét szeretném visszakapni. Hozd vissza a nagyiét, és az idők végezetéig szeretni foglak. Hozz még egy macskát, és újragondolom ezt az egész csirke marsala dolgot. - Apropó - mondta Cal -, ezúttal mi történt? Min felnyögött és visszament a fülkébe, Cal pedig követte, és egészen otthon érezte magát. - Nem néz ki rosszul - mondta, amikor meglátta a lány legutóbbi próbálkozását. Csak épp nem néz ki úgy, mint a csirke marsala. - Próbáltam megkerülni az olívaolajat és a vajat - mondta Min, majd feltartotta a kezét, mielőtt a férfi reagálni tudott volna. - Tudom, tudom, de saját káromon tanulok. Tyúkhúslevest használtam helyettük. Az illata jó, de a látvány nem stimmel. - Ez azért lehet, mert az olívaolaj és a tyúkhúsleves nem ugyanaz - jegyezte meg Cal. De semmi gond. Egyszerűen készíts rántást, hogy besűrítsd a levet és tálald fel fettucine tésztán! - Rántást? - Olvasztott vaj plusz liszt - mondta Cal. - Feltételezem, esély sincs rá, hogy van itthon vajad. - Bonnie-nak lehet, hogy van - mondta Min. - Fettucine és liszt sincs. Megyek és kérek tőle kölcsön.
- Van egy nagy lábasod a tésztának meg a szűrőnek? - kérdezte Cal, és körülnézett a parányi helyen. Minnek jobb helyet kell találnia ennél! - Az alagsorban - felelte Min. - Az aztán kézre esik. Hol a fedő? - Fedő? - Valami, ami megakadályozza a macsekot, hogy fejest ugorjon serpenyőbe, amíg lent vagyunk az alagsorban! - Lemegyünk az alagsorba? - Szeretnél megtanulni főzni, Minnie? - kérdezte a férfi, és sokkal több szeretet volt a hangjában, mint tervezte. Min pislogott egyet. - Igen. Igen, szeretnék. - Akkor szükséged lesz lábasokra - felelte Cal. Lementek az alagsorba, és Cal találomra kiválasztott egyet a féltucatnyi jelöletlen doboz közül, és kinyitotta a zsebkésével. Min kicsomagolta az első csomagot a dobozban: a nagymamája zöld szűrőjét. - Ez az a doboz! mondta, és visszaejtette a szűrőt a dobozba. - Egyenesen ehhez léptél. Jó vagy! - Meghiszem azt! - Cal vigyorogva nézett rá, és felkapta a dobozt. - Mozdulj, Minnie, és ne felejts el beugrani vajért, lisztért és tésztáért. Megtanítani Mint rántást készíteni elég ártalmatlan dolog lehetett volna, de a konyha parányi volt, a lány közel, és göndör fürtjeit levendulaillat lengte körül, meg aztán nem volt rajta semmi, ami ne lett volna gömbölyded, és ott volt az a rézágy, rajta a szatén paplannal, csupán egy szobával odébb, így aztán, miután elmagyarázta a rántás alapjait, Cal inkább visszatért a doboz kipakolásához. A macska benne ült. - Kifelé - mondta, mire az állat felváltott szemmel nézett rá és elnyúlt a jókora csomagok között. A férfi benyúlt, felkapta a macskát és letette a földre, mire az dorombolva a lábához dörgölőzött. - Nagyon tud hízelegni ez a macska - közölte Minnel. - Tudom, imádom azt a kis nyomorultat - válaszolta Min. - Minden este mellém bújik, és Elvisre dorombol. És okos. Megtanulta, hogyan nyomja le a sztereó gombját, így nélkülem is tud Elvist lejátszani. Cal kivette az első csomagot, és kicsomagolt egy vastag, átlátszó, szögletes üvegtálat, amely úgy nézett ki, mint aminek van valami külön funkciója. - Ez mi? - Min hátranézett. - Egy habverésre alkalmas tál, tojást vagy tejszínt szoktak felverni benne. Kell ott lennie egy fémfedőnek is, benne egy habverővel. Cal addig kotorászott a dobozban, míg meg nem találta. A fedő a tálra illett, a forgatókar kívül volt, a habverő pedig alatta. - Nagyon ötletes - állapította meg a férfi, és felkapta a következő becsomagolt valamit. Ez nehéz volt, és mint kiderült, keverőtálak voltak benne vastag porcelánból, kék csíkkal az oldalukon. - Oh - sóhajtott Min. - Azokra emlékszem, a nagyobbikban sütiket csinált a nagyi. Az még akkoriban volt, amikor ettem sütit. - A régi szép idők. - Cal felkapta a következő csomagot. Nehéz volt, gömbölyű, és amikor kicsomagolta, rájött, hogy mi az. Amikor az utolsó papírt is lehúzta róla, és látta, hogy egy hógömböt tart a kezében, benne Mickeyvel, amint épp a rózsaszín ruhás Minnie-t dönti hátra, nem lepődött meg. Csak elszörnyedt.
- Szóval mennyi ideig főjön ez itt? - kérdezte Min. - Úgy értem, mire a liszt elveszti a nyers ízét? Cal? - Hátranézett a férfira. - Mi a baj? A férfi felemelte a hógömböt, és Min megdermedt a csirkés serpenyő fölött. Nehéz volt tartani, súlyosabb volt, mint amit egy hógömbről hitt volna az ember. Félrebillentette, és meglátta az alján a kulcsot. - Zenedoboz? - kérdezte a lánytól, mire az bólintott. - Mit játszik? - „It Had to Be You" - felelte Min alig hallhatóan. - Hát persze. - Cal Mickeyre és Minnie-re nézett, akik örökre a gömbben ragadtak. Hozd vissza nekem a nagyi hógömbjét, és az idők végezetéig szeretni foglak. - Tizenöt éve keresem! - mondta Min tompa hangon. - Erre te egyenesen rátalálsz. Hogy csinálod?! - Nem én csináltam. - Cal letette a gömböt a konyhapultra. - Lepaktáltál az ördöggel, ugye? - kérdezte Min, és meredten bámulta a gömböt. - Tessék? - Tudod, valami alkut kötöttél vele, ami szerint minden, amit teszel, tökéletes lesz, és egyetlen nő sem tud ellenállni neked, csak épp elfelejtetted megemlíteni neki, hogy ez csak azokkal a nőkkel működjön, akik kellenek neked, erre most beleragadtunk egymással ebbe a hurokba. Cal nagy levegőt vett. - Jól van, eltekintve attól, hogy szerinted létezik az ördög, és mindenféle alkukat köt, kissé zokon veszem, hogy szerinted én együtt lógok vele. - Hát, a francba is, Cal, gyakorlatilag az unokatestvére lehetnél! - közölte Min. - Magas vagy, sötét hajú, jóképű, elbűvölő, öltönyben jársz, soha nem izzadsz, és mindig azzal jelensz meg, amire épp abban a pillanatban szükségem van. Annak a hógömbnek tizenöt éve nyoma veszett. Állandóan az az érzésem támad, hogy ha igent mondok neked, a pokolra jutok. Cal bólintott. Miért jöttem vissza ide? - Jól van. Tudod, már nem is vagyok éhes. Azt hiszem, most elmegyek. - Az lehet, hogy jó lesz - mondta Min, és a hógömbre meredt. A férfi felkapta a kabátját, elindult az ajtó felé, és megtorpant, amikor kinyitotta. - Élj... - kezdte, de aztán elhallgatott. - Boldogan? - kérdezte Min, de le sem vette a szemét a gömbről. A férfi megrázta a fejét. - Valahogy már máshogy cseng, mint régen - mondta, és elindult lefelé a lépcsőn.
A férfi távozása után Min odasétált a gömbhöz és felhúzta. A gömb elkezdte csilingelni az „It Had to Be You" első taktusait, Min pedig belenézett és próbálta visszanyerni a szabályos légzésritmusát. A gömb nehéz volt és tökéletes: egy fekete art deco talapzaton állt, belül pedig ezüst csillámpor és parányi ezüst csillagok örvénylettek, miközben Minnie ragyogva nézett ki rá, boldogan, hogy Mickey karjaiban lehet, Mickey pedig Minnie-re ragyogott. Talán ez tetszett annyira, gondolta. Hogy Minnie olyan boldog volt, Mickey pedig azt gondolta róla, hogy csodálatos. Meg aztán ott volt Minnie rózsaszínen kavargó ruhája, és a
hozzáillő rózsaszín cipője. Nos, a cipő kissé puritán volt. Min megbillentette a gömböt, és a csillámpor meg a csillagok újra keringeni kezdtek, a dal pedig lelassult, majd elhallgatott. Nem én csináltam, mondta Cal, pedig igenis ő volt az! Min tökéletesen boldogan éldegélte a mindennapjait, erre a férfi besétál a bárba, felrázza az életét és hirtelen mindenütt csillámpor meg csillagok voltak. És valahányszor lecsillapodtak a dolgok, valahányszor visszatért minden a rendes kerékvágásba, a férfi újra feltűnt és felrázta... Valami szőrmók megtaszította a lábát, és Min megrezzent. A macska nyávogva nézett fel rá, mire a lány felkapta, és megpróbálta logikusan végiggondolni a helyzetet. Hát persze, hogy a férfinak nem volt köze mindehhez. A véletlen egybeeséseknek se szeri, se száma. Az élet már csak ilyen. Feltéve, hogy más nem történik... - Egyszerűen távol tartjuk magunkat tőle - magyarázta a macskának. - Nem megyünk el a No Sanszba, csak akkor, ha tudjuk, hogy ő nincs ott, és szépen elmúlik ez az egész, és visszatérnek a normális hétköznapok. Nem lesz több istenverte csillámpor. A macska megcserélte a csukott és nyitott szemét, és Min ráébredt, hogy valószínűleg az se normális, hogy többes szám első személyben beszél egy állathoz. - Csirkét? - kérdezte a macskától, és a vacsora erejéig letett a logikáról.
Szerdán Liza a bárban volt, és épp próbálta felhívni magára Shanna figyelmét, amikor leült mellé Cynthie és rámosolygott. - Szia! Hol a barátnőd? - Azt mondta, otthon kell maradnia a macskájával - felelte Liza. - De szerintem Calt kerüli. - Remek ötlet - mondta Cynthie. - A legjobban úgy tud ellenállni neki, ha távol marad tőle. - Körülnézett a bárban. - Látod Calt? - Nem - felelte Liza. - Tony azt mondta, sokáig dolgozik. Miért? - Mert ha Min nincs itt, akkor téged kéne megdolgoznia. - Engem? - kérdezte Liza elborzadva. - Ha Min nincs itt, akkor engem szed fel? - Nem - felelte Cynthie. - Egy kapcsolat egészséges voltában fontos szerepet játszik, hogy a barátok és a család kedveljék a férfit. Meglep, hogy eddig nem próbált elbűvölni téged. - Nem hülye - felelte Liza. - És nem vagyunk haverok. - Nos, a barátnőd jól teszi, hogy kerüli - jegyezte meg Cynthie. - Szerintem Cal egyáltalán nem fog beférkőzni a szívébe. - A te szívedbe viszont beférkőzött, nem? - kérdezte Liza. Cynthie felszegte az állát. - Én... Liza várt. - Igen - bólintott Cynthie. - Beférkőzött. - A rohadék! - fakadt ki Liza. - Nem, nem az - tiltakozott Cynthie. - Ő csak... - Szüksége van a nők elismerésére a Drága Anyuka miatt - fejezte be helyette Liza. Tudod, amennyi mindent tudsz róla, akár könyvet is írhatnál. Cynthie belekortyolt az italába. - Áh - szólalt meg Liza. - Szóval már írod is a könyvet!
- Igen - felelte Cynthie. - De nem arról, hogy... nos, nem egészen arról, hogy... - Anyám! - mondta Liza. - Szóval amikor lelépett, elvesztettél egy szeretőt és egy kutatási alanyt. Nem értem! Szakértője vagy a kapcsolati dolgoknak, és Cal mégis elcsavarta a fejed? Cynthie az ajkába harapott. - Amit az eszünkkel tudunk, nem segít, amikor a szívünkkel érzünk valamit. Az arcán ülő fájdalom igazi volt, és Liza Cynthie karjára tette a kezét. - Sajnálom. - Tudod - mondta Cynthie, és felszegte az állát -, nem gond. Vannak emberek, akik sokkal rosszabb problémákkal küzdenek nálam. - Attól a tiéd még nem lesz szórakoztatóbb! - felelte Liza. - Nem - felelte Cynthie. - De segít az önsajnálat ellen - Félrelökte a poharát. - Ha rossz színben tüntettem fel Calt... - Nem - nyugtatta meg Liza. - Szerintem te voltaképpen rózsaszín szemüvegen át látod őt. - Nem - mondta Cynthie. - Ő jó... - Nem érdekel. Én csak azt akarom, hogy tartsa távol magát Mintől. - Én is - felelte Cynthie. Befejezte az italát és elment, Shanna pedig odajött a bárpult végéből és megkérdezte: Még egyet? Liza elmosolyodott. - Mesélj nekem Cal Morriseyről! - Miért? - kérdezte Shanna gyanakvóan. - Mert megcsókolta a legjobb barátnőmet, és hallottam, hogy gondjai vannak az elkötelezettséggel. Shanna vállat vont. - Neki és a férfi lakosság felének. - A férfi lakosság fele nem csókolta meg Mint - felelte Liza. - Ugye nem komolyak a szándékai Minnel? Shanna az ajkába harapott. - Cal a legrendesebb pasi, akit csak ismerek. Ha valaha bajba kerülnék, Calt hívnám fel, mert ő jönne azonnal és kimenekítene, a lelkem mélyén tudom ezt. - Csakhogy ez nem válasz a kérdésemre - mondta Liza. Shanna egy pillanatig hallgatott, majd azt mondta: - Mondd meg a barátnődnek, hogy ne fűzzön nagy reményeket a dologhoz. Cal nem a maradós fajta. - Köszönöm - felelte Liza. - De igazán rendes fickó - tette még hozzá Shanna. - Folyton ezt hallom - mondta Liza, és felállt. - Csak épp nehezemre esik elhinni.
Este hétkor Cal úgy érezte, hogy ha még egy percet töltene a tanfolyami anyag átnézésével, az íróasztal lapjába kezdené verni a fejét, márpedig a hónapra már épp elég sérülés érte a koponyáját. Másfelől Min nézegetése a No Sanszban csak ahhoz vezetne, hogy újból ördögnek nevezzék. Vagy, ha a lánynak jó napja van, dögnek. Felállt, kinyújtózkodott és elindult hazafelé, lelassítva, amikor a Gryphon mozihoz ért. Ezen a
héten játszották utoljára a John Carpenter-sorozatot, és kis sor álldogált odakint a Nagy zűr kis Kínában vetítésére várva. Kurt Russell laposra veri a rosszfiúkat, gondolta. Gyerekkorom óta nem láttam ezt a filmet. Az utolsó ember is ellépett a jegypénztártól, úgyhogy odasétált és vett egy jegyet. Jobb, mint egyedül tölteni az estét, arra koncentrálva, hogy ne gondoljon... senkire. Amikor belépett, épp egy Elvis Presley-sorozat előzetesét vetítették, és eszébe jutott Min. Felejtsd el, mondta magában. Talált egy helyet néhány sorral lejjebb és pár székkel beljebb, amit üres helyek vettek körül. Amikor azonban elkezdődött a film, és Kurt szitkozódni kezdett a kamionjában, bejött egy öttagú család, és megkérték, hogy üljön előrébb. Az új helyétől jobbra ülő néző csendes volt, így lehúzódott a székében, elmerült a filmben, és előző este óta most először érezte békésnek magát. Amikor felgyulladtak a lámpák, ugyanakkor állt fel, hogy induljon, mint a jobbján ülő nő. Középmagas volt, rövid göndör, aranybarna végű hajjal, aki éppen akkor fordult meg, hogy felvegye a szürke kockás kabátját... Hosszú ideig nézték egymást döbbenten, visszafojtott lélegzettel, majd a lány kisétált a moziból, a férfival a nyomában. Amikor kint voltak, megfordult és Calre nézett. - Mekkora volt ennek az esélye? - kérdezte Cal. - Még csak azt se tudom, hogyan lehetne ezt kiszámolni - felelte Min, és elindult. Cal a lány mellé szegődve felvette lépteinek ritmusát, mert nem kéne egyedül hazasétálnia a sötét városban. Véletlen egybeesés, mondta magában Cal. Állandóan előfordul. Nem nagy ügy. Nem jelent semmit. Amikor a lány lakásához értek, Min elindult felfelé a lépcsőn, anélkül, hogy vitát kezdett volna arról, ki menjen elöl, de most az egyszer Cal túlzottan kába volt, hogy a lány hátsó felére figyeljen. Az ajtónál a lány megfordult, és azt mondta: - Köszönöm, hogy hazakísértél - mire a férfi azt felelte: - Szívesen. - Hosszan néztek egymásra, és Cal mindenről megfeledkezve bámulta a lányt, Képtelen volt egyetlen lépést is megtenni bármilyen irányba. Oh, Jézusom, ne, vele ne! Ekkor a lány megrázta a fejét, bement, becsukta az ajtót, a férfi meg sarkon fordult, lement az ötvennyolc lépcsőn az utcára, és nem tudta, mit érezzen, megkönnyebbülést vagy fájdalmat. Megtorpant és felnézett a lány tetőtéri hálószobájának ablakára. Ott ült a macska, Min lámpájának fényében, és a férfira bámult, valószínűleg egyik szemét csukva tartva a sötétben. Cal elképzelte, ahogy Min leül a szatén paplanra, a hímzett, levendulaillatú párnákra hajtja a fejét, aranybarna tincsei a kék szaténon ragyognak. És odaképzelte magát is, a lány mellé, amint magához öleli Mint. A lány is átkarolja őt, és gömbölyded domborulataival összesimulva, puhán és megadóan. Felidézte Min érzéki száját, melle domborulatát a keze alatt, Min csípőjének lágyan hívogató ívét, elképzelte, ahogy nekifeszül mindennek a puhaságnak, ahogy megremeg a lány tüzes nedveiben, ahogy hallja felnyögni és sóhajtani, miközben szeretkeznek, és ráébredt, hogy jobban kell neki Min, mint bármi és bárki, amit vagy akit valaha is akart volna. A lány hálószobájában kialudt a fény, megtört a varázs, és Cal lehunyta a szemét a rideg, sötét valóságban. Aztán sarkon fordult, és elindult a főutca felé, a fények, a zajok és a biztonság felé.
Csütörtökön, amikor Liza megjelent Min lakásán a Ha Vacsorára, Bonnie nyitott ajtót, és gyanakvóan nézett. Amikor Liza kérdőn felvonta a szemöldökét, hogy megkérdezze, Mi van?, Bonnie megrázta a fejét és hátrébb lépett, hogy beengedje barátnőjét. - Szia! - köszönt Min, egy kicsit túl halkan, és Liza azt gondolta, az a szemét Cal. - Mit művelt?! - Semmit - felelte Min. - Ülj le! Csináltam egy hatalmas Cobb salátát, és mindjárt éhen halok. Együnk! Liza visszafordult a kanapé felé, és látta, hogy egy félszemű állat bámulja. - Még mindig megvan a macska. - Imádom azt a macskát! - közölte Min. - Mindig itt van nekem, megpaskol a kis mancsával, ha levert vagyok, melegen tart éjszaka, és gyönyörű hangja van. Arra jutottam, hogy ő Elvis reinkarnációja. - Vége a hosszú várakozásnak - szögezte le Liza. A pasi adott neki valamit, amiről Min nem is tudta, hogy szüksége van rá. A szemét! Tíz percnyi kenyér, saláta és a macskáról fojtatott mesterkélt beszélgetés után, Lizának elege lett. - Beszéltem tegnap Cynthie-vel. Azt mondta, Cal megpróbál majd... - Kedvelem a fickót - mondta Bonnie. Liza hátradőlt a székében. - Micsoda? - Kedvelem - ismételte Bonnie. - Az még nem jelenti azt, hogy bátorítanod kéne... - Nem számít - mondta Min, mire mindketten ránéztek. - Próbálom távol tartani magam tőle, de nem működik. Emlékeztek arra a hógömbre, amit elvesztettem? Megtalálta! Átjött kedden, lement az alagsorba, és ott kiválasztotta azt a dobozt, amiben a hógömb volt. - Vakszerencse - felelte Liza. - Aztán tegnap este úgy döntöttem, hogy moziba megyek - folytatta Min. - És amikor felkapcsolták a lámpát, találd ki, ki ült mellettem? - Na ez hátborzongató! - jegyezte meg Liza ridegen. - Követ téged. - Nem - mondta Min. - Amikor kinyitottam az újságot, kiesett belőle a mozimelléklet, és láttam, hogy a Nagy zűr kis Kínában megy abban a régi filmeket játszó moziban, és azt gondoltam, „Oh, szuper, Kurt Russell szétveri a rosszfiúkat!", és hirtelen felindulásból el is mentem. Nem szóltam róla senkinek. Még a macskának se említettem. És ő ott volt. Olyan, mint valami varázslat. - Olyan, mintha ő lenne az ördög - mondta Liza. - Olyan, mintha ő lenne a herceg - mondta Bonnie. Liza és Min ránéztek. - A meséből - magyarázta Bonnie. - Próbákat kell kiállnia, hogy megkapjon téged. A hógömb is egy ilyen próba volt. - Bonnie, drágám - szólalt meg Min, kizökkenve a dermedtségéből -, inkább kezdjünk bele a Ha játékba. Ha épeszű ember lennék, nem akasztana ki ennyire ez az egész. Így épeszű ember leszek, és nem fogok kiakadni. Liza? Mi a te Ha mondatod?
- Ha megtudom, hogy Cal Morrisey a nyomodban koslat, apró darabokra tépem mondta Liza. - Bonnie? - Ha ti ketten még ennél is hülyébbek lesztek, új barátnők után kell néznem - mondta Bonnie Minre meredve. - Cal egyre jobban elnyeri a szíved. Épp, mint egy mesében. Azt mondtad, a csókja felébresztett. - Azt mondtam, a csókja felizgatott - mondta Min. - Azért az nem ugyanaz. - Egy kicsit előrehajolt. - Az odáig rendben volt, hogy valamiféle metaforaként használtuk a tündérmesét, Bonnie, de ez a való élet. Semmi herceg, semmi gonosz mostoha, semmi mérgezett alma. - És hepiend se lesz, ha így gondolkozol - jegyezte meg Bonnie. -Az igaz szerelem fejbe kólintott, hogy felkeltse a figyelmedet, te meg elutasítod, mert nem akarsz hinni benne. Ott a tündérmese pont az orrod előtt... - Na várjunk egy percet! - szólt közbe Liza, igyekezve elhárítani a katasztrófát. - Te meg még nála is rosszabb vagy! - közölte Bonnie, és felé fordult. - Min abban nem hisz, hogy rátalál a szerelem, de te azt hiszed, hogy senkire nem találhat rá! Egy szerelemnihilista vagy! - Szerelem-nihilista? - Liza elgondolkozott ezen. - Ez tetszik! - Hát, nekem viszont nem - jegyezte meg Min. - Én hiszek a szerelemben. Azt hiszem. Éppen csak a tündérmesékben nem hiszek. - Én egész életemben tudtam, hogy előbb-utóbb eljön értem a hercegem - közölte Bonnie Minnel. - Hányszor mondtad nekem, hogy az üzleti életben valamikor mindenkire lecsap a szerencse, csak nem mindenki áll készen rá? Nos, ez igaz a szerelemre is. Egész életemben a házasságomat tervezgettem, mert elég eszem van ahhoz, hogy tudjam, ez lesz a legfontosabb döntés, amit valaha meg kell hoznom, és most, hogy itt van Roger, készen állok rá. Ti ketten pedig le fogtok maradni róla, amikor eljön a számotokra is, mert nem akartok hinni, mert ha nem igaz, csalódottak lesztek. Liza csak a szemét forgatta. - Oh, gyerünk már... - Ha tervezed, hogy csalódás fog érni, akkor csalódnál, ha nem érne csalódás, az egész világszemléleted azon áll, hogy a férfiak csalódást okoznak. - Bonnie felkapta a tányérját. Nos, ez nem más, mint gyávaság. Különösen a te részedről! - mondta Minnek. - Ott van Cal az orrod előtt, annyira szeret, hogy teljesen elvesztette az eszét, a sors annyi jelet küld feléd, hogy még én is látom azokat, te meg valami pajzsként tartod magad előtt a fogadást. Még csak rá sem kérdeztél a fogadásra, igaz? - Mert mit mondana? - kérdezte Min. - „Igen, de valójában a herceged vagyok, igazán szeretlek, jer az ágyba"? - Rendszerint nem ilyen lassú a felfogásod - közölte Bonnie -, szóval bizonyára elvette az eszed a beszariság. Mi van, ha ez az igazi? Mi van, ha ez a „boldogan éltek, míg meg nem haltok" esete, ha tényleg annyira szeret, hogy örökre szól? Akkor mihez kezdesz? Megrázta a fejét. - Nem tudod. Soha nem készültél erre. Mindenre gondoltál az életedben, de erre sohasem. Reménytelen vagy. - Kivitte a tányérját a konyhába, és visszatért, hogy az asztal alá tolja a székét. - Viszlát holnap a No Sanszban. Ott találkozom Rogerrel, és felidézem majd, miért hiszek. - Bon, várj! - szólt utána Min, felállt, de Bonnie már az ajtónál járt.
Miután becsapta maga mögött, Min leült Lizával szemközt. - Nos, mi legalább épelméjűek vagyunk - mondta Min, nem túl meggyőzően. - Aha - bólogatott Liza. - Na és eddig bevált? - Nem nagyon - mondta Min. - Hoztál desszertet? - Cherry Dove jégkrémet - mondta Liza. - Adj egyet! - kérte Min. - Majd holnaptól gondolkozom józanul.
Pénteken Cal arra rendezkedett be, hogy a változatosság kedvéért otthon marad, úgy okoskodott, hogy ha nem hagyja el a lakását, nem történhet vele semmi furcsaság. Ekkor meghallotta a szomszédból a „She"-t. - Oh, az isten szerelmére! - kiáltott fel, majd elhallgatott, mert Min is mindig ezt mondogatta. - Nem - mondta magának, és átment a szomszédba, hogy Shannával terelje el a gondolatait. - Megint ejtett valaki? - kérdezte, amikor a lány ajtót nyitott. - Nem - felelte Shanna, komolyan, de könnyek nélkül. - Próbálom megérteni az életem. Gyere be! - Megérteni az életed? - kérdezte Cal, és követte a lányt. - Mindig az az érzésem, hogy ha meghallgatom ezt a dalt, rá fogok jönni valamire magyarázta Shanna, és elővette a Glenlivet üveget. - Ha egy népszerű dalocskára akarod alapozni az életedet, neked nagyobb szükséged van arra a whiskyre, mint nekem - világosította fel Cal. - Nem erről van szó. - Shanna öntött neki egy pohárral. - Mindig is úgy gondoltam, hogy egy napon majd feltűnik az igazi nő, és én biztos leszek a dolgomban. - Hát ezt eddig sikerült megcáfolnod - jegyezte meg Cal, és elvette tőle a poharat. - Szóval azt gondoltam, hogy mivel Elvis Costello már írt egy listát a dolgokról, amiknek meg kell lennie egy tökéletes nőben, azzal kezdenék, és aztán valahogy kiderítem, milyen emberrel szeretném tölteni a hátralevő életem. Aztán ha találkozom valakivel, akire nem illik a lista... - Ez nagyon szisztematikus dolog a részedről. - Cal leült a kanapéra és azt gondolta, pont, mint Min. - De az a helyzet - folytatta Shanna -, hogy Elvis nem azt mondja, hogy tökéletes a lány. Szóval azt hiszem, csak néhány kulcsfontosságú dologra van szükségem. Például, hogy legyen kedves. - Igen - bólintott Cal, és eszébe jutott, hogyan viselkedett Min Harryvel. - És okos - mondta Shanna. - Valaki olyan, akinek nem kell mindent elmagyarázni. - Talán - mondta Cal, és eszébe jutott, hogyan magyarázott Minnek a csirke marsaláról. - Az még nem bűn, ha valaki nem tud mindent. Én inkább átírnám ezt olyan valakire, aki nyitott az újdonságokra és hajlandó tanulni. És akitől te is tanulhatsz. - Látod, ez jó! - mondta Shanna, és leült a dohányzóasztal-kofferére. - És azt hiszem, a humorérzék is fontos lenne. - Így van - felelte Cal. - Ha nem tudtok nevetni a hibákon, mi értelme az egésznek? Minre gondolt, amikor azt mondta, „Szerencse, hogy ez nem egy randi.", amikor összekeverték a két Elvist, és...
- És amilyen felszínes vagyok, leírtam a vonzó külsőt is - mondta Shanna. - Egyetértek - mondta Cal, és próbált nem Minre gondolni, teljes vadító szépségében. És a szuper cipő is fontos. - Micsoda? - kérdezte Shanna. - Semmi. És még? - Ennyi - felelte Shanna. - Nem akartam túl hosszú listát írni. Kedves, okos, vicces, vonzó. Ez így milyen? - Átkozottul jó, ha rátalálsz - biztosította Cal. - Te nem találtál rá? - kérdezett vissza Shanna. - Min? Úgy tűnt, ő... - Nem randizom vele - felelte Cal. - Alig ismerem. - Aha - mondta Shanna. - És ez miért van? Az a lány csinos, kedves, okos, megnevettet, és teljesen kába leszel, amikor megcsókolod. Mi az, ami nincs meg benne? - Nos - kezdte Cal, de aztán elhallgatott. - Sokat piszkál. - Nyuszi! - mondta Shanna. - Az összes többitől le tudtál lépni, mert nem ők voltak az igaziak. Aztán jön egy telitalálat lány, te meg menekülsz. - És mindezt egy olyan nőtől kell hallanom, aki az imént írt bevásárlólistát a szerelemről. - Cal felállt, és visszaadta a lánynak a whisky-jét. - Most mennem kell. Sok sikert a listához! Shanna végig kotyogott hozzá, míg a férfi az ajtóhoz ért, és Cal hazament, hogy ne kelljen tudomást vennie róla. Amint ott volt, ráébredt, hogy még nem vacsorázott, de nem tervezett elmenni otthonról, mert ha így tenne, Minbe botlana. - Nem gond - mondta magának, és a konyhájába ment. Volt otthon kenyere, mogyoróvaja, és más nem is nagyon, így bedugta a kenyérpirítót, betette a kenyérszeleteket, majd a hűtőnek támaszkodva várta, hogy kipattanjon a pirítós. A konyhája ronda, állapította meg, ahogy körülnézett. Az átjárón túli nappalija pedig még rosszabb. Talán ha kicsit kipofozná a helyet, többet szeretne otthon maradni. Amúgy is kezdett átkozottul kiöregedni abból, hogy bárokban lógjon. Megszólalt a telefon, és Cal hálásan csapott le rá. Végre valami elvonja a figyelmét. - Calvin? - szólt a telefonba az anyja, de még ez is jobb volt a csendnél. - Anya, hogy vagy? - Felugrott a pirítósa, így a válla és a füle közé szorította a telefont, és kinyitotta a mogyoróvajas üveget. - A vasárnapi vacsora miatt hívlak - mondta az anyja. - Ott leszek, anya - felelte Cal, és azt gondolta, minden hónap harmadik vasárnapján ott vagyok, anya. A megszokott kerékvágás szerint. - Szeretném, ha te mennél el a vendégünkért. - Vendég? - kérdezte Cal, és elővett egy kést, hogy felkenje a mogyoróvajat. - Minerva Dobbs - felelte az anyja. - Kicsoda? - kérdezte Cal, és kiesett a kezéből a kés. - Azért hívtam meg, mert Harrison gyakran beszél róla, és eszembe jutott, hogy örülne neki, ha ő is itt lenne. Cal felsóhajtott. - Mit mondott, amikor felhívtad? - Meglepettnek tűnt - mondta az anyja. - De amikor elmagyaráztam, hogy Harrison mennyire örülne, ha eljönne...
- Igent mondott - szakította félbe Cal, és a pirítósért nyúlt. - Én azonban nem tudom elvinni, mert nem találkozom vele soha tö... - Az ujja hozzáért a kenyérpirító fémtetejéhez és megégette magát, amitől elejtette a telefont. - Francba, fakadt ki, és a szájába vette megégett ujját. - Calvin? - szólalt meg az anyja a telefonból. Felvette a kagylót. - Megégettem a kezem a kenyérpirítón. Bocs. - Cal kinyitotta a hideg vizes csapot, és a vízsugár alá tartotta az ujjait. - Szóval, nem találkozom többet Minerva Dobbsszal. - Ellépett a mosogatótól, valami keményre, ettől kicsúszott alóla a lába, és nekiesett a konyhaszekrénynek. - Áú! - Calvin? - mi történt már megint? - kérdezte az anyja. - Ráléptem egy késre. - Cal lehajolt, hogy felvegye a mogyoróvajas kést, és beverte a fejét a konyhapultba. Az istenit! - Megvágtad magad? - kérdezte az anyja. - Nem. Én... - A mosogatóba tette a kést. - Holnap visszahívlak, anya. - Calvin? - szólt újra az anyja, de a férfi letette a telefont, és morfondírozni kezdett a helyzeten. Saját magát szabotálja, biztosan erről van szó! Zaklatott, fáradt, figyelmetlen. Újra felkapta a telefont, és felhívta Tony mobilját. - Halló? - kiabált a telefonba Tony a bár zaján át. - Ott van veletek Min? - kérdezte Cal. - Várj egy percet - mondta Tony, és egy perc múlva a háttérzaj nélkül szólalt meg újra. Bocs. Mit kérdeztél? - Veletek van Min? Próbálok megbizonyosodni, hogy bárhová megyek, ő nincs ott. Összeráncolta a homlokát. - Teljesen megzavar. - Üldöz téged? - kérdezte Tony. - Min egy különös attraktor. - Ez igaz - mondta Cal. - Elmentek ma este az Emilio'sba vagy ehetek nála a konyhán? - Mehetsz - mondta Tony. - Komolyan, a doboz, amiről beszélsz, a vonzalmad mezeje. Te meg Min próbáltok elszökni, erre véletlenszerűen beleütköztök a doboz oldalaiba, mert instabilak vagytok, soha nem ismétlitek magatokat, de mintát alkottok. - Mázlisták vagyunk - mondta Cal. - Csak tartsd távol Mint az Emilio'stól, oké? Éhen halok. - Azt hiszem, Lizával készülnek valahová - mondta Tony. - Egész este valami munkáról beszéltek. Min azt akarja, hogy Liza vállalja el, és szerintem Min elrángatja oda, hogy megmutassa neki. Hacsak Emilio nem adott fel álláshirdetést, nem oda mennek. - Nem - mondta Cal. - Tele van az unokaöccseivel. Kösz, Tony. Viszlát holnap. Letette, átöltözött, elindult az Emilio'sba, és igyekezett nem gondolni Minre. Ez nem ment valami jól, így átváltott a káoszelméletre, amiről csak halvány emlékei voltak. A pillangóhatás elmélet szerint - idézte fel - ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát Hongkongban, az tíz évvel később hurrikánt okozhat Floridában, vagy megakadályozhat egy tornádót tíz évvel később Texasban, az ember választhat, mert kiszámíthatatlan. Ez volt Min; veszélytelennek látszott azon az első estén, aztán két héttel ezelőtt meglebegtette a szárnyait, és Cal most egy rakás zűrzavar lett. Min egy istenverte lopakodó pillangó.
Végignézett az utcán, a Gryphon moziig, és félig-meddig azt várta, hogy Mint látja ott állni, hiszen az Elvis-sorozat első hete volt. De nem. Ami logikusnak tűnt, hiszen az események nem ismétlik önmagukat a káoszelméletben. Valahogy sokkal kevésbé ijesztővé tette az egészet, hogy mindez tudományos alapokon nyugodott. Nem ment el az esze, nem a sors üldözte, egyszerűen csak a káosz peremén állt. Mennyivel jobb! Befordult az Emilio'shoz vezető utcára, és próbálta felidézni, mit is jelent a „káosz pereme" kifejezés. Egy pénzérme feldobásához volt valami köze. Valami olyasmiről volt szó, hogy a levegőben lévő pénzérme a perem. Az a pont, ahol az egész rendszer csak potenciálból állt, épp az előtt, hogy eldőlne a válaszút. Meg valami homokbuckáról, amit a szemenként lehulló homokszemek építenek fel. A káosz pereme az a pont, ahol már kritikus számú homokszem esett le, és a bucka vagy átalakul, vagy lavina lesz belőle... Cal lassított a léptein, ahogy eszébe jutott egy tanársegéd kék bő pulóverben, akinek égnek meredt a haja, annyira komolyan vette a témát. Ő azt mondta, hogy a káosz pereme egy időörvény, elmekáosz, amennyiben a rendszer egy emberből állt, de azt is, hogy ez a legnagyobb potenciál ideje, talán az, ahol az élet kezdődik. „Az a hely ez - mondta akkor a tanársegéd - ahol a rendszer új rendbe szerveződik, és a létből változás lesz." Cal kiverte a fejéből a tanársegédet, és kinyitotta Emilio éttermének ajtaját. Amikor bent volt, meghallotta Roger hangját. - Cal! - Megdermedt. Tudta, mielőtt megfordult volna, hogy ott van Min, a különös attraktor, egy valóságos pillangó, a sors fókuszpontja. Megfordult és meglátta a lányt. Egy asztalnál ült a többiekkel, úgy nézett ki, mint egy megdöbbent kerub, gyönyörű ajkai meglepetten nyíltak szét, sötét szeme óriásira kerekedett. Cal érezte, hogy felforr a vére, és egész testét átjárja az őrülten sürgető vágy, mely e pillanatban mindent felülír, és a jövőjét lehetetlen megjósolni, mert minden azon múlik, mi a következő mozdulata a káoszon át. Min az ajkába harapott és gyászosan mosolygott rá. Cal minden további gondolkodás nélkül átment a termen a lányhoz, és szinte megkönnyebbült attól, hogy megindult a lavina.
Kilencedik fejezet
Cal odavitt egy széket egy másik asztaltól, Min pedig arrébb húzódott, hogy maga mellé engedje a férfit. Ismét puha felsőt viselt, sokszínű, áttetsző mintásat, csinosan és kedvesen nézett ki, és Cal kívánatosabbnak találta, mint valaha hitte volna. A nő mögött Tony vállat vont és bocsánatkérően nézett a barátjára. - Tony szerint azt mondtad neki, hogy ma sokáig dolgozol - jegyezte meg Min, amikor a férfi leült. - Hazudtam. Min még jobban elhúzódott, hogy a férfi elférjen, eközben Cal megérezte a levendula halvány illatát, és ismét megszédült. - Hát, legalább őszinte vagy az őszintétlenségedről. - „Elbűvölőnek neveltek, nem őszintének" - mondta Cal, és ellazult, amikor a lány rámosolygott. - Ismered az Irány az erdő!-t? - kérdezte Min. - Az a kedvenc Sondheim-musicalem! - Az enyém is - felelte Cal, és a lány arcát nézte. - Tony a Sweeney Toddot szereti, Roger kedvence meg a Vasárnap a parkban George-dzsal, de... - Most ugye viccelsz?! - hüledezett Min, és sötét szemével azt kutatta, vajon ugratja-e Cal. - Mind Sondheim-rajongók vagytok? - Az egyetemen egy drámaszakossal osztoztunk egy szobán. - Istenem, de jól nézel ki! - Volt egy negyedik szobatársatok? - kérdezte Min, majd lehunyta szemét. – Hát persze, hogy volt! Emilio. Az ő éttermében dolgoztál egyetem alatt. - Nem - felelte Cal. - A nagyapja éttermében. Ő úgy két éve nyitotta meg a sajátját. - És nem váltotta meg a világot. - Min bólintott. - Ezért hoztam ide Lizát. Ráment az egész estém, mire sikerült rábeszélnem, de azt hiszem, tetszik neki a hely. - Az jó - mondta Cal, aki mindezt nem egészen értette, de nem is érdekelte. Túl jó érzés volt újra a lány mellett ülni, hogy még az érthetőséghez is ragaszkodjon. - Liza mindent megold - mondta Min. - Mindig olyan vállalkozásokat keres, amiknek segítségre van szükségük és... segít nekik. - Szóval, azzal hirdeti magát, hogy mindent meg tud oldani? - kérdezte Cal, de a válasz cseppet sem érdekelte. - Nem - felelte Min. - Ő választ. Nagyon sok hely van, aminek szüksége van egy fenéken billentésre ahhoz, hogy beinduljon. Miután Liza megkapja a munkát, megadja a billentést. Hosszú távon viszont nem jó. Amint jóra fordulnak a dolgok, lelép, de az alatt az egy év alatt, amíg a cégnél van, megtörténik a varázslat. - A férfira mosolygott. -Nagyjából úgy, mint veled meg a nőkkel. - Hé! - tiltakozott Cal, de aztán meglátta Emiliót, aki a konyhaajtóból integetett neki. Mindjárt visszajövök. Emilio berángatta az ajtón, amikor odaért. - Van odakint egy nő -mondta Emilio. - A vörös hajú, Tony mellett. Azt mondta, azon gondolkozik, hogy itt dolgozzon. Elment az esze?
- Egyáltalán nem - felelte Cal. - Tony jobban ismeri nálam, de ha engem kérdezel, én arra szavazok, hogy vedd fel. Baj nem lehet belőle, és Min szerint zseni abban, amit csinál. - Miért? Mit csinál? - kérdezte Emilio. - Nem is tudom - mondta Cal, és az ajtó kerek ablakán át nézte Mint. - Én csak arra alapozom mindezt, amit Min mondott. - Min. - Emilio bólintott. - Minben megbízom. - Én is - mondta Cal, majd követte Emiliót vissza az asztalhoz. Épp időben ért oda, hogy hallja, mit mond Min. - Szóval, a következőt tudtam meg. Ezek a fickók itt Sondheimőrültek! - Micsoda? - kérdezte Liza, és elképedve fordult Tony felé. - Mit csodálkozol? - vágott vissza Tony. - Én nem lehetek sokoldalú? - Emilio miatt - folytatta Min. - Amivel csak azért hozakodom elő, mert szeretném hallani a hangját. - Hé - szólalt meg Emilio. - Ne is küzdj ellene! - mondta Cal, és újra leült Min mellé. - A csaj megkapja, amit akar. - A „Moments" című dalt szeretem - jelentette ki Min Emilióra mosolyogva. - Vagy az „Irány az erdő!"-t. Az jó lendületes. - Nem - szólt közbe Tony. - „Sweeney Todd". - Meglepően jó basszus hangon elénekelte a „Sweeney Todd" első sorát, aztán Roger csatlakozott hozzá a második sorra. Így énekeltek, míg Emilio meg nem adta magát, és segített nekik befejezni a „Fleet Street démoni borbélya" sorral. Közben Cal Min mosolyát nézte, és az járt a fejében: csókolj meg! - Azt hiszem, ilyesmit nem túl ildomos étteremben énekelni - mondta Cal, amikor Min abbahagyta a tapsot. Erre Emilio összerezzent. - Te nem énekelsz? - kérdezte Min Calt. - Csak a zuhany alatt - felelte Cal, és elképzelte Mint a zuhanyzóban. - Beszari - jegyezte meg Tony, megtörve a csendet. - Tud énekelni, csak gyáva hozzá. - Te viszont nem - mondta Liza, visszafordulva Tony felé. - Többszörös tehetség vagy. Ki hitte volna? - Miért? Mit tud még? - kérdezte Bonnie, mire Tony rávigyorgott. - Olyan készségei vannak, amiket majd később tárgyalunk ki - felelte Liza. - Kitűnő ez a tészta, Emilio. Ennek a helynek dugig kéne lennie minden este. - Ami a te feladatod - közölte vele Min. - Mentsd meg Emiliót. Imádom őt! - Nem kizárt - felelte Liza. - De előbb hadd nézzem meg a konyhát. Felállt, elment Emilio mellett, és belökte a konyha lengőajtaját. - Ő... ? - fordult Emilio Min felé. - A legjobb pincérlány, akit csak felvehetsz - felelte Min. - És üzletet is szerez majd. Most méri fel a konyhádat. Ha megütöd a mércét, a tiéd. Emilio elment, hogy megvédje a konyháját Lizától, Cal pedig öntött még egy kis bort Min poharába. - Idd meg ezt! Mindjárt megpróbállak rábeszélni valamire, de előbb le akarlak itatni. - Valahogy hiányzik a sármod - mondta Min, és felkapta a poharat. - Ide hallgass, gondolkoztam a hógömbön, a mozin, meg mindenen, és bocsánatot kérek, amiért ördögnek neveztelek. Mind csak véletlen egybeesés volt.
- Aha - mondta Cal. - Tony szerint káoszelmélet. - Bonnie szerint pedig tündérmese - felelte Min, és belekortyolt a borba. - Tündérmese? - kérdezett vissza Cal, ismét értetlenül. - Tudod, te vagy a herceg, az egész így lett megírva, boldogan élünk, míg meg nem halunk. Semmi gond, Bonnie, ezt leszámítva, épelméjű lány. - Calre mosolygott. - Az a lényeg, hogy nem lesz semmi baj, amennyiben kitartunk a terv mellett. - Igen - mondta Cal. - A terv. - A lány ajkai puhák voltak és teltek, felfelé görbültek egy kellemes kis mosolyban, és Cal kezdett megint kicsit megszédülni. Csókolj meg! Szerintem el kéne kezdeni randiznunk. Nincs kedved moziba menni? Min csak pislogott rá, és letette a poharát. - Hallottál bármit is abból, amit mondtam? - Minden véletlen egybeesés volt, a tervhez kell tartanunk magunkat - bólogatott Cal. Nekem ez nem fog menni! Min keresztbe fonta a karjait. - Miért nem? - Mert ha nem randizunk, a világegyetem kicsinál. - Tessék? - A világegyetem, a sors, a káoszelmélet, a tündérmesék, Elvis lelke, nem tudom, mi az, de nem küzdök többet ellene. - Cal közelebb hajolt, és megcsapta a halvány levendulaillat, miközben Min úgy meredt rá, mintha meghibbant volna. - Utálsz engem, nehéz veled, őrült módjára viselkedsz az ételekkel, és a legjobb barátnőd egy napon meg fog ölni, de nem számít. Esélyt akarok adni ennek a dolognak. Az anyád még mindig meg akar nézni magának a vacsorán? Elmegyek! - Miért, ha ennyire rettenetes vagyok? - kérdezte Min, és mérgesnek látszott. A férfi belemosolygott Min gyönyörű arcába. - Mert okos vagy, kedves, és vicces, mert az unokaöcsém megőrül érted, mert remek cipőkben jársz, és mert úgy nézel ki, mint egy elzüllött angyal. - Mert megörülök, ha nem érinthetlek meg. - Aha. - Min bólintott. - És mindezért eljössz vacsorára a szüleim házába holnap este, hogy az anyám láthassa, mennyire veszélytelen vagy? - Holnap? - Cal bólintott, és igyekezett nem szörnyülködő képet vágni. - Jó. Gyorsan le is tudjuk. Akkor holnap este. Ami pedig a ma estét illeti... - A randizást? Nem! Szóval kint vagy a slamasztikából az anyámmal, nem kell vacsorázni jönnöd. De ha van kedved egy baráti estéhez, elmehetünk moziba. Tízkor játsszák a Kék Hawaiit. - Kék Hawaii - mondta Cal. - Feltételezem, ez nem valami pornó. - Az Elvis-sorozat része - magyarázta Min. - Nem kell jönnöd. Cal felsóhajtott. - De, kell. És a szüleidhez is elmegyek holnap. - Egyáltalán nem értem ezt az egészet - mondta Min, mire a férfi megfogta a kezét és boldog volt, hogy újra hozzáérhet a lányhoz. - Gyere velem, Minnie! És elmagyarázom. Felhúzta a lányt a székből, át az éttermen, el a bejárati ajtóhoz, és amikor odakint voltak a sötét utcán, lehajolt, a szíve csaknem kiugrott a mellkasából, félresöpörte a kulturált magatartás szabályait, és mit sem törődve a világgal szenvedélyesen megcsókolta Mint. Az ismerős hevület, mint mindig, most is gyorsan és tüzesen áradt szét a testében, sőt, tüzesebben, hiszen most nem küzdött ellene. De elöntötte az öröm is, mert a lány tökéletesen illett a karjaiba és az ajkára. Amikor pedig Min a nyakára csúsztatta a kezét,
még hevesebben csókolta, teljesen átadva magát a pillanatnak. Meg sem fordult a fejében semmiféle menekülési útvonal, önvédelem vagy terv. Semmi nem számított, csak ők ketten. Érezte, hogy a lány közelebb lép, tökéletes szája csókra nyílik, és érzéki testével szorosan hozzásimul. Éveknek tűntek a percek, a férfi az édenkertben érezte magát, amikor ismét megszólalt a belső hang, ezúttal némileg agresszívan suttogta: Ő AZ, TE IDIÓTA! Aztán valami keményen a karjának csapódott, és mindkettőjüket kiragadta a mámorból. - Mi a... ?! - kezdte, még mindig a karjában tartva a lányt, aztán meglátta Lizát, aki a retiküljét szorongatva állt a járdán. - Tudod, ha Bonnie-nak igaza van, bármelyik percben itt teremhet valami manó, hogy eltörje a térdedet. - Liza! - szólt rá Min, és kissé hátrébb lépett a férfitól, de Cal nem engedte el Mint, mert nem akarta, hogy a lány testének meleg helyét az este hűvöse váltsa fel. - Nem a fejét ütöttem meg - mondta Liza. Cal Minre nézett. - Felejtsd el őt! Tudod miért? Elmondom, miért! Ez az egész hatalmasabb nálunk, és ami engem illet, én nem küzdök tovább ellene. - A lány kinyitotta a száját, már épp készült volna mondani valamit, de a férfi megelőzte. - És te is ezt akarod. Liza mérgesen meredt rá. - Oh, mondd, hogy ismered őt. Mondd, hogy... - Igen, ismerem, habár nem annyira, amennyire fogom - mondta Cal, lehurrogva Lizát. És igen, törődöm vele. Nagyon is. A többit nem tudom, de ki fogom deríteni. Ez így megfelel neked? Liza egy percig csak nézte. - Igen. De rajtad tartom a szemem. - Jól van akkor - mondta Cal, és megkönnyebbülés lett úrrá rajta. A „csak barátok" rész nem volt jó, de semmi gond: az udvarlásban nem kell őt félteni. Most már az én játékomat játsszuk, gondolta, és nagy odaadással nézett le Minre. - Ne nézz így rám! - mondta Min, és Lizához fordult. - Elmegyünk a tíz órás filmre, csak mint barátok. Akarsz jönni? - Igen. Tony? - szólt Liza, ahogy Tony kilépett az étteremből, hogy megtalálja a lányt. Moziba megyünk tízre. - Kék Hawaii - közölte Cal Tonyval. - Feltételezem, ez nem valami pornó - mondta Tony. - Elvis - felelte Cal. - Miért? - kérdezte Tony. - Mert ideje kikezdenem Minnel - mondta Cal, és a lányra nézett. - Hé! - tiltakozott Min. - Oh, akkor hát a fenébe is - mondta Tony. - Menjünk!
Min azzal indította a szombati napját, hogy felhívta az anyját, és elmondta, hogy Cal végül velük vacsorázik aznap este. - Majd meglátjuk, miféle ember - mondta Nanette, és a hanghordozása nem sok jóval kecsegtette Calt. - Imádni fogod őt - mondta Min. - Bámulatos fickó és sikeres is. Nanette felhúzta az orrát. - Valószínűleg az a fajta, aki magát nyolcasra értékeli, téged meg csak négyesre. A férfiak felszínesek és árulók. Vegyél fel valami karcsúsítót!
- Cal tízes, anyu - közölte Min. - Én pedig nem vagyok karcsú.
A telefonbeszélgetés után a baseball fejlődésnek tűnt, legalábbis addig, míg ki nem ért a parkba. - Nem mozdulhatsz mellőlem! - utasította Lizát. - Bonnie mindig elkóborol Rogerrel, de te itt maradsz, hogy lecsapj rám, ha furán kezdenék viselkedni Cal körül. - Ahhoz nincs elég csapás a világon! - mondta Liza, de azért követte Mint a lelátóra. - Min! - kiáltott oda Harry, amikor meglátta a lányt, mire az megtorpant és a kisfiúra mosolygott, aki már szaladt is felé. - Hé, te - mondta, amikor Harry kifarolva lefékezett előtte. - Hogy mennek a dolgok? - Jól - felelte a fiú és bólogatott hozzá. - Köszönöm, hogy eljöttél. - Aztán lenézett és hozzátette. - Hű! Király a cipőd! - Köszi - mondta Min, miközben Harry közelebb hajolt, hogy jobban szemügyre vehesse a kék műanyag halat, amely Min szandáljának lábujj részénél feküdt. - Tudod, nagyon hasonlítasz a nagybátyádra. - Harrison, jók az ösztöneid - szólalt meg mögülük Cal, mire Min megrezzent. - A nők fontosabbak, mint a baseball, de akkor is nyomás vissza a külső mezőre! - Ekkor Min megfordult, és a férfi ellágyult tekintettel mosolygott rá, amitől a lány szívverése felgyorsult. - Minnie, szeplős lett az orrod. - Tudom. - Min megdörzsölte az orrnyergét, és próbálta elengedni a füle mellett a férfi hangjában megbúvó szeretetet. - Ezek miatt a szombat reggelek miatt van. Nem szoktam kijárni a napra, így mindig megfeledkezem a naptejről. - Nekem tetszenek - lelkesedett Cal, mire Min újra érezte, hogy a szíve kalapálni kezd. - Nekem is - jegyezte meg Harry lentről. - Nekem nem - mondta Min, és igyekezett megacélozni magát. - De kénytelen vagyok elviselni őket, mert állandóan elfelejtem a... Cal levette a baseballsapkáját, és a lány fejére tette. - Probléma megoldva. - Mosolya tovább szélesedett. - Nagyon helyesen nézel ki benne. Bármikor játszhatsz a csapatomban. - Hagyd ezt abba! - mondta Min, és próbálta úgy igazgatni a sapkát, hogy ne nyomja szét a fürtjeit. A sapka belseje még meleg volt a férfi után, és egy perccel tovább tartotta rajta a kezét, csak hogy érezze ezt. Reménytelen vagy, mondta magának. - Harry! - kiáltott valaki, és amikor Min megfordult, Cynthie-t látta feléjük sétálni egy lebegő rózsaszín ruhában, káprázatos mosolyt villantva Harryre. - Hogy vagy, öcskös? Harry savanyú ábrázatot vágott. - Szia! - Szia, Cynthie! - mondta Min, és közben igyekezett nem utálni a nőt, majd visszafordult Harryhez. - Megyünk és szerzünk valami jó helyet. Verd őket agyon, kölyök! - Elnézett Cal füle mellett, és kerülte a szemkontaktust. - Köszönöm a sapkát. Biztos vagyok benne, hogy pocsékul nézek ki benne. - Nem. - Cal megkocogtatta a baseballsapka karimáját. - Úgy nézel ki benne, mint egy férfias angyal. Kár, hogy nincs itt Shanna. Min akaratlanul is rámosolygott, elöntötte a melegség, és ekkor Tony elkiáltotta magát. - Hé, mi itt baseballozunk! - és kirángatta Calt és Harryt a pályára.
- Milyen voltam? - kérdezte Min Lizát. - A körülményekhez képest jó - felelte Liza. - Miben voltál milyen? - kérdezte Cynthie. - Az egykedvűséget gyakorlom - magyarázta Min. - Oh - mondta Cynthie. - Hát, jól ment! Min követte Lizát és Cynthie-t oda, ahol Bonnie ült, aztán nézte, ahogy Harry csapatát a földbe döngölik az első három inning alatt. Igyekezett nem nézni Calra. Amikor a férfi felpillantott és rajtakapta a lányt, hogy őt nézi, Min elmosolyodott és azt gondolta, oh, az isten szerelmére, Minerva! Majd Lizához fordult, hogy elterelje a gondolatait. - Az ember azt hinné, Tonyt mostanra már megütötte a guta! - mondta Min Lizának. - Nem - felelte a barátnője. - Ő csak annyit akar, hogy jól érezzék magukat a srácok. Kiabál velük, hogy jobban játsszanak, de nem érdekli, hogy nyernek vagy sem. Azt mondja, hogy minden meccsük gyakorlás a jövőre. - Tényleg? - kérdezte Min. - Valóban vannak rétegei. - Csak nagyjából három - felelte Liza. - Viszont tévedtem, amikor ostobának tartottam, igazából elég okos fickó. És kedves. - Ez minden? - kérdezte Min. - Igen - felelte Liza. - Ez minden. Nem ő Az Igazi. Apropó: szép kis baseballsapkád van! - Megkocogtatta a sapka peremét. - Talán a meccs után vesz neked egy üdítőt. Min megrázta a fejét. - Mi csak... - Ez a tündérmese - mondta Bonnie. - El fog nyerni magának. - Micsoda? - kérdezte Cynthie. - Tündérmese? - Igen - bólintott Bonnie. - Min és Cal egy tündérmese. Min a lány, aki nem azt az életet éli, amit megérdemelne, így jó tündér keresztanyja kerített neki egy herceget a megmentésére. - Jó tündér keresztanya? - kérdezte Min. - Liza - magyarázta Bonnie. - Ő választotta ki neked Calt. - Na várjunk csak - mondta Liza. - Én nem vállalom a felelősséget Calvin Morriseyért! Min nevetésben tört ki. - Pedig tényleg te választottad. Te küldtél oda, hogy ismerkedjek meg vele. Na, ez vicces! - Tündérmese - ismételte Cynthie, és hangjából kitetszett, hogy nem tudja biztosan, komolyan gondolják-e ezt az egészet. Bonnie bólintott. - Cal azért adta neki a baseballsapkáját, mert ez is része a próbának. - Nem, azért adta neki a baseballsapkáját, mert udvarol - mondta Cynthie kissé élesen. Része a vonzalmi szakasznak. - Vonzalmi szakasz? - ismételte Liza. - Ő nem vonzódik... - kezdte Min. - Az érett szerelemnek négy fázisa van - magyarázta Cynthie. - A feltételezés, a vonzalom, a fellángolás és a kötődés. - Hát, látod, én fellángolásnak hívtam volna azt, ahogyan Cal nézte őt - mondta Liza. - Tessék? - kérdezte Min, és csak nézte legjobb barátnőjét, az árulót. - Ez a tündérmese - mondta Bonnie.
- Vonzalom - ismételte Cynthie tompán. - Szerelem, egy véletlenszerű reakció - mondta Liza. - Káoszelmélet. - Hé! - vágott közbe Min, és mind ránéztek. - Kedves, baráti gesztus volt csupán, mert nem akarok szeplőket. Nem minden elmélet. - A tündérmese nem elmélet - mondta Bonnie. - Még ha te nem is hiszed, hogy veled az történik, velem igen. - Mosolyogva nézett mindannyiukra, túl boldogan ahhoz, hogy önelégült legyen. - Szóval hogy van Roger? - kérdezte Min. Örömest vette volna, ha végre valaki más kerül terítékre. - Ő Az Igazi - felelte Bonnie. - Pár héten belül megkéri a kezem, és én igent fogok mondani. Anyunak azt mondtam, augusztusra tervezze az esküvőt. - Elmondta neked, hogy meg fogja kérni a kezed? - kérdezte Cynthie, és amikor Bonnie meglepetten ránézett, még hozzátette: - Erről írok épp egy könyvet. Tudom, hogy nincs hozzá közöm, de érdekel. - Oh - mondta Bonnie. - Hát, nem, nem mondta el. Egyszerűen csak tudom. Min igyekezett támogatóan nézni, de a csendből, ami rájuk telepedett, csak úgy áradhatott a kétkedés, mert Bonnie visszafordult a pálya felé és Roger nevét kiáltotta. Amikor a férfi odaügetett hozzájuk, megkérdezte: - Drágám, meg fogod kérni a kezem? - Igen - felelte Roger. - Nem akartalak siettetni, szóval azt gondoltam, kivárom az egy hónapos évfordulónkat. Már csak tizenegy nap. - Ez nagyon is érthető - felelte Bonnie. - És csak hogy tudd: igent fogok mondani. Roger felsóhajtott. - Ez jelentősen enyhíti az aggodalmamat. - Lehajolt és megcsókolta Bonnie-t, majd visszatért a pályára. - Ez most vagy nagyon édes volt, vagy nagyon idegesítő - jegyezte meg Liza. - Édes volt - mondta Min, és próbálta elképzelni, ahogy Cal mond valami ilyesmit. Ne gondolj többé rá! - És idegesítő. - Megmondtam - szólt Bonnie. - Ez a tündérmese. Hinnetek kell benne. - Pozitív gondolkodás - mondta Cynthie, bólogatva. - Sok bizonyíték szól mellette. Készíthetnék veled egy interjút? A könyvemhez. Mert ez lenyűgöző! Nagyon gyorsan eljutottatok a fellángolás fázisába. - Persze - mondta Bonnie. - De ez nem fellángolás. Ez az Igaz Szerelem. Mint Cal és Min között. - Abbahagynád ezt?! - kérte Min. - Persze - mondta Cynthie Bonnie-nek minden meggyőződés nélkül, és beszélgetni kezdtek. Min nagy levegőt vett és visszafordult Lizához. - Cynthie kedves lánynak tűnik mondta halkan, és remélte, hogy végre beszélhet valami olyasmiről, ami nem Calről szól. - Az - mondta Liza. - De szerintem vissza akarja kapni Calt. Min feladta, és lebámult a pályára, ahol Cal éppen egy kisfiúval beszélt a harmadik bázison. Arca újra komoly volt, a gyerek bólogatott, és csüngött Cal minden szaván. Micsoda drága fickó, gondolta Min, majd emlékeztette magát, nem, egy dög! De ez többé nem vált be. Nos, igazából soha nem vált be. - Elmentek valahova ma este? - kérdezte Liza.
- Igen, de csak barátokként - mondta Min. - Szívességet tesz nekem. Elmegyünk a szüleimhez, hogy anyunak ne kelljen tovább amiatt aggódnia, hogy Cal egy alávaló csábító. Liza megrázta a fejét, és hitetlenkedve nézett. - Szerintem a Callel való találkozás nem fogja megnyugtatni anyádat. - Miért nem? Elvis kedveli. És Elvisnek nagyon jók az ösztönei. - Elvis? - kérdezett vissza Liza riadtan. - A macska. Elvisnek neveztem el - magyarázta Min. Liza felsóhajtott. - Hála az égnek. Azt hittem, végleg elmentek nálad otthonról. - Hé, nem én vagyok az, aki tündérmesékben hisz - mondta Min. -Vagy éppenséggel a káoszelméletben. - Vagy a szerelemhez vezető négylépcsős programban - mondta Liza, és Cynthie felé biccentett, aki Bonnie beszámolójának a végét hallgatta a tündérmesébe illő szerelméről. - Aha - mondta Min. - Az egy nagy rakás baromság. Nem kell ehhez elmélet. Gyakorlatiasnak kell lenni, ki kell találni, mit vársz egy férfitól, aztán találni kell egyet, akiben megvannak ezek a tulajdonságok. Tervet kell készíteni. És kitartani mellette. Tekintete Calre tévedt. - Nem szabad eltévelyedni. Liza a szemét forgatta. - Vagy egész egyszerűen csak belezúghatsz valakibe, az istenit! - Na, persze - mondta Min, és felnézett Calről. - Ezzel az erővel azt is mondhatnád, hogy egyszerűen le is zuhanhatsz egy épület tetejéről. Mert nem fog fájni, amíg földet nem érsz! Liza meghátrált. - Úgy értettem, hogy... - Nem - mondta Min, mire jó néhány ember odafordult és ránézett. - Ésszerűnek kell lennünk! Ez nem a bárgyú kis szerelmes dalocskákról meg a nyálas csókokról szól. Ez veszélyes üzem. Az emberek meghalnak érte. Az emberek meghalnak miatta. Háborúkat vívnak. Birodalmak buknak el. - Hé, Min... - Tönkreteheti az életed! - mondta Min, majd összeszorította a szemét, hogy ne kelljen Calt néznie. - És én éppen ezért maradok meg a barátjának és semmi több. Elmebetegnek kéne lennem, ha azt hinném, hogy ennél valami tartósabb is lehetne köztünk. Mazochistának. Öngyilkos hajlamúnak. Téveszmésnek. - Aha - motyogta Liza. - Szóval ez a tervem - jelentette ki Min. - És tartom magam hozzá. - Értem - mondta Liza.
Amikor véget ért a meccs, Harry felment hozzájuk. - Cal nagybácsi azt mondta, hogy elmehetünk ebédelni, ha te is jössz. - Mire Min azt felelte: - Hát... - és azt gondolta, Calvin, te unokaöccs-kihasználó szemétláda! Másrészt viszont egy ebédbe még nem hal bele. Nincs abban semmi rossz, ha együtt ebédel egy baráttal. Meg az unokaöccsével. Mint valami kis gardedámmal. - Aha - mondta Liza, pedig Min egy szót sem szólt. Rávette a férfit, hogy egy retró étterembe vigye el őket, ahol ő meg Harry egész ebéd alatt Elvis-számokat játszottak le, ami új élményként érte Harryt, hisz addig Chopinen
nevelkedett. Úgy tűnt, Cal nem bánja a dolgot. Amikor hazavitték, Harry így búcsúzott: Holnap találkozunk, Min! - Mire a lány így felelt: - Bizony, úgy lesz. Vacsora a nagyidnál. Harry kicsit zavarodottan nézett, mire Cal megszólalt. - Harrison, kapsz tőlem egy ötvenest, ha holnap így szólítod a nagyanyádat. - Harry gondolkozás nélkül válaszolt. Nem hiszem - mondta. Min kiszállt az autóból, és érezte, hogy a holnapi nap sok mindenre magyarázatot ad majd Calvin Morriseyről, feltéve, hogy a pasi túléli az ő szüleivel töltött vacsorát. - Tartsd meg a baseballsapkát, Minnie! - mondta Cal, amikor a lány az ablakon át vissza akarta adni. - Jól áll. Nyolcra érted jövök. - Azzal elhajtott, és Min nevetségesen boldognak érezte magát, ami nem jelenthetett semmi jót. - Teljesen szét vagy esve! - mondta magának, majd bement, hogy rendbe szedje magát a családi vacsorára, amit az anyja fog feltálalni.
Aznap este Cal az ősrégi Mercedesével ment el Minért. A lány az alsó lépcsőn ült, amikor odaért. Egyszerű fekete ruhát viselt, melyet a térde alá húzott. Úgy nézett ki, mint egy zsémbes apáca. - Te meg mit keresel itt lent? - kérdezte a férfi, miután kiszállt a kocsiból. - El kell viselned a szüleimet - felelte a lány, és felállt. - Nem tűnt igazságosnak, hogy lépcsőznöd is kelljen miattam. - Nem bánom a sok mászást, ha te vársz fent. - Cal lenézett Min lábára. Egyszerű, fekete, lapos sarkú cipőt viselt, ami semmit nem mutatott a lábujjaiból. - Mire véljem ezt a rettenetes cipőt? - Nem rettenetes - mondta Min. - Klasszikus. Akárcsak az autód, ami nagyon szép és valahogy mégse az, amiben elképzeltelek volna. - Diplomaajándék - mondta Cal, és kinyitotta a lánynak az ajtót. - Ajándék kocsinak soha ne nézd a fogát! Szállj be, Minnie, nem akarunk elkésni. Amikor a férfi is beült, Min megkérdezte: - Az MBA-diplomádhoz? - Tessék? - kérdezte Cal, és beindította az autót. - Az autó. Diplomaajándék az MBA diplomádhoz? Én egy táskát kaptam, szóval próbálom a kellő megvilágításba helyezni a dolgot. - Gimnázium - felelte Cal, és besorolt a forgalomba. - Gimnázium - ismételte Min bólogatva. - Az MBA-diplomádra mit kaptál? Egy jachtot? - Egy állást apám cégében. - De... - Köszönettel elutasítottam az ajándékot - mondta Cal. - Hogy van Elvis? - Igazán egészségesen! - felelte Min, kissé értetlen hangon. - Elvittem az állatorvoshoz, aki azt mondta, remek kondícióban van. Elég fura. - Mint annyi minden az életemben mostanában - tette hozzá Cal. - Apropó, van valami, amit tudnom kell a családodról, mielőtt odaérünk? - Nem kell megtenned - mondta Min. - Minerva, megteszem. Kérlek, készíts fel a szüleidre!
- Igazából nincs semmi - felelte Min. - Anyu mindig udvarias, apu pedig nem túl beszédes, hacsak rá nem tapintasz egy érzékeny pontjára. Ne tapints rá! - Aha - felelte Cal. - Kaphatnék egy listát az érzékeny pontokról? - Biztosítási csalás, a munkájára ácsingózó fiatalabb férfiak, 1970 utáni zene, és szex a lányaival. - Szex a lányaival? - ismételte Cal. Min bólintott. - Apám feltételezni fogja, hogy meg akarsz rontani. - Apád jó ismerője az emberi jellemnek - mondta Cal. - Na és anyád? - Hát, rendes körülmények közt a vőjelöltet vizsgálná benned. Mire a desszerthez érünk, túl lennél egy vizsgán. - Írásbelin vagy szóbelin? - Szóbelin. - Az jó. A számmal jó vagyok. - Elhúzódó csend következett. - Ezt nem úgy értettem, ahogy hangzott. Min előre nézett. - Semmi gond. Nem lesz vizsga. Anyámnak most egyebek járnak a fejében. - Vannak anyádnak egyéb vesszőparipái, amikről tudnom kéne? - Igen, de azok mind velem kapcsolatosak. Cal megrázta a fejét. - Nem érdekel. Hadd halljam azt a listát is! - Ha szénhidrátot eszem, ha egyszerű fehér melltartót viselek, ha nem fogyok, ha képtelen vagyok megtartani az exemet, akit imádott - sorolta Min. - Azt hiszem, ezek egyike se fog szóba kerülni, amikor vele társalogsz. - Az én anyám is szereti az exemet - mondta Cal. - Azt hiszem, lustaságból. Egyszerűen nem akar új nevet megtanulni. Ki lesz még ott? - A húgom, Diana. Tőle nem kell tartanod. Jelenleg zaklatott, mert egy hét múlva lesz az esküvője, de attól még nagyszerű lány. Ha nagyon rosszul mennének a dolgok, csak ülj le és nézd Dianát. Gyönyörű lány! - Jó tudni - mondta Cal. - Anya, apa, Diana, te meg én. Kedves kis csoport. - És Greg - mondta Min, és igyekezett nem túl lekicsinylő hangot megütni. - A húgom vőlegénye. - Persze. A rossz memóriájú Greg. Vele hogy mennek a dolgok? - Valami nem stimmel - felelte Min. - Nem tudom, mi az, de Greg nem segít. Igazából nem rossz fickó ő, azt leszámítva, hogy dobta Nyafit, amihez megvolt minden joga, és imádja Dianát, szóval nem tudok rájönni, mi lehet. - Calre nézett. - Lássuk, te mire mész vele! - Hogy én? - kérdezte Cal meglepetten. - Jó emberismerő vagy - mondta Min. - Ráérzel a dolgokra. Érezz rá Gregre a kedvemért! - Elég csekély esélyt látok arra, hogy vacsora alatt kipuhatoljam, mi a baj - mondta Cal, épp mikor megcsörrent Min mobiltelefonja. Amikor a lány előhúzta a táskájából, a férfi megszólalt. - Egyszerű fekete telefon. Hazudtál nekem azon az első estén, Minnie.
- Amit tudtál jól - mondta Min, és felvette a telefont. - Halló. Tessék? - Egy percig hallgatott, majd megszólalt. - Oh, az isten szerelmére. - Újra hallgatott, majd azt mondta: Di, szombat este van. Nem tudom, hol... Várj egy percet! - Calhez fordult. - Greg megígérte, hogy majd ő hoz bort a vacsorához. - Hadd találjam ki - mondta Cal. - Nincs esetleg egy-két üveggel a lakásodon? - kérdezte Min. - Az Emilio'sból - felelte Cal, és visszafordult. Min visszatért a telefonhoz. - Cal elrendezi a dolgot. - Némi büszkeség volt a hangjában, ahogy ezt mondta, mire Cal elvigyorodott. Aztán a lány letette a telefont és azt mondta: - Egy herceg vagy! - Köszönöm - felelte Cal. - Kérlek tegyél valami rosszmájú megjegyzést! Teljesen összezavarsz! Leparkolt, bement a borért, és amikor visszaült a kocsiba, Min megnézte a borosüvegek címkéjét. - Ezek drágák voltak, igaz? - Nem igazán - mondta Cal. - Úgy negyven dollár üvegenként. Min nevetésben tört ki. - Meg is érdemli Greg, amilyen tökkelütött. Tíz perccel később Cal, miután követte Min útmutatását, leparkolt egy meglehetősen nagy, meglehetősen új ház előtt. Min megszólalt: - Tudod, még mindig kiszállhatsz ebből. Csak tegyél ki, és majd azt mondom, hogy... - Nem. - Cal kinyitotta az ajtaját. - Maradj ott! - Hol? - kérdezte Min, és az ajtó nyitó felé nyúlt. Cal megkerülte az autót és még épp időben elkapta az ajtót, amit a lány kinyitott. - Nem ugrálhatsz csak úgy ki autókból segítség nélkül! - Megfogta a kezét, talpra segítette ahogy kiszállt. A lány végül közelebb kötött ki hozzá, mint Cal tervezte, de a férfinak nem volt ezzel semmi gondja. - Gyengének és erőtlennek tűnök, ha nélkülem szállsz ki - mondta, és nézte, hogy borzolja a szél a lány hajfürtjeit. - Ja, gyenge és erőtlen - ismételte a lány. - Lefogadom, hogy rengetegszer mondják ezt rád. - Ellépett a férfi mellett, miközben az becsukta az ajtót, és megpillantott egy arcot, amint eltűnt az ablak mögött. - Nos, azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy pluszpontokat szereztél anyámnál. Az ablakból figyelt. - Pompás - mondta Cal, és belekarolt a lányba. - Most már csak a vacsorát kell valahogy túlélnünk.
Min apja az előtérben várta őket. Lomha mozgású férfi volt, bozontos szőke hajkoronával, sűrű fehér szemöldökkel. Szívélyesnek és vendégszeretőnek kellett volna lennie, ehelyett olyan bizonytalanul paranoiás képet vágott, mint valami juhászkutya, aki ellen összeesküdött a nyája. - Apu, ez itt Calvin Morrisey - mondta Min. - Cal, ez itt az apám, George Dobbs. - Örvendek a találkozásnak, Calvin. - George nyers hangja határozottan szólt, mintha így próbálná cáfolni bármi jelét annak, hogy nem örvend, de a szeme azt sugallta, te meg miben mesterkedsz?!
- Örülök, hogy itt lehetek, Mr. Dobbs - hazudta Cal. Min vállon veregette, ami jóval megnyugtatóbb volt, mint azt a férfi hitte volna. - Késtetek - mondta George Minnek. - Már túl vagyunk a koktélokon. - Elnézést - szólalt meg Cal, de Min nem hagyta annyiban. - Nem a te hibád. Én tehetek róla, apu, vissza kellett mennünk valamiért. - Nos, gyertek be - mondta George, mire Min felsóhajtott és besétált az étkezőbe. Cal követte és ott szembetalálkozott Min sárkányszerű anyjával. A ház igazi látványosság volt. Egyértelműen látszott rajta a lakberendező keze nyoma. Min anyja pedig, aki a tökéletes nappaliban állt, illett hozzá: mindkettőt külön megtervezték, és teljességgel hiányzott belőlük a melegség. A házban legalább előfordult némi szín, Min anyja viszont alacsony, vékonyka, sötét hajú nő volt, fekete ruhában, a végletekig cicomázva, Min szöges ellentéteként. - Ez itt az anyám, Nanette - mutatta be Min, szinte már csicseregve. - Anyu, ez itt Calvin Morrisey - mire Nanette Dobbs így felelt: - Isten hozta nálunk, Calvin! - Mindezt olyan hangon mondta, amivel halat lehetett volna fagyasztani. - Valami rosszat tettem? - suttogta oda Cal a lánynak, amikor Nanette elfordult, hogy beszéljen George-dzsal. - Lesmároltál a parkban a piknikasztalon - suttogta vissza Min. - Ezt meg honnan tudják? - kérdezte Cal. - Greg beköpött minket - felelte Min. - Megemlítette a cserbenhagyásos randizós múltadat is. - Én meg még bort hoztam neki - bosszankodott Cal. - És itt is van - mondta Min. Megemelte a hangját. - Greg! Ez itt Cal Morrisey. Greg fiatal és sima modorú volt. Nyilvánvalóan addig csiszolgatták a felkészítő iskolákban és az edzőteremben, míg nem csillogott a felülete. Calre mosolygott, majd ráébredt, ki az, akivel kezet ráz. - Oh - mondta. Cal várta, hátha mond még valamit, de ennyi volt. - Igen - felelte és előrehajolt. - A bor a kocsim első ülésén van. Greg megkönnyebbülten felsóhajtott. - Kösz, haver - mondta, és megszorította Cal karját. - Mindjárt jövök - mondta egy cseppet túl hangosan. - A kocsiban hagytam a bort. - Ez meg itt a testvérem, Diana - mondta Min ellágyuló hangon. Amikor Cal felnézett, a sárkány fiatalabb, bájosabb változatát látta. Diana karcsú volt, sötéthajú, és elbűvölő teremtés. Nyilvánvalóan ő volt a család hercegkisasszonya. Felragyogott az arca, amikor meglátta Mint, és több melegséggel üdvözölte Calt, mint a többi szobában tartózkodó együttvéve, majd a baseballcsapatáról kérdezte. - Kedves gyerek - mondta Cal Minnek, amikor Diana elment megkeresni az amnéziást, akihez feleségül szándékozott menni. - Gyerek?! - kérdezte Min. - Helyes - mondta Cal. - De ő mégsem te vagy. - Nem te vagy az első, akinek ez feltűnt - jegyezte meg Min. - Ide hallgass, ne hagyd, hogy a szülők elvegyék a kedved. Ők csak... - Elhallgatott, ahogy próbálta kigondolni, minek is nevezze őket.
- Rendben - mondta Cal, és ekkor Nanette félrehívta Mint, miközben Greg megjelent a borokkal. Amikor pár perccel később Min visszatért, minden göndör tincse hátra volt tűzve. Így mentek be vacsorázni. - Mi történt a hajaddal? - kérdezte Cal a lány fülébe súgva, miután leültek. - Nem előnyös a kerek arcomhoz, amikor szabadon ki van engedve a hajam - mondta fel Min. - Ezt be kellett látnom. - Nekem tetszett - mondta Cal, mire Min azt mondta: - Nekem is - és azzal kezdetét vette a vacsora. - Szóval, mivel foglalkozik, Calvin? - kérdezte George, miután kedélyes beszélgetés közben belapátolták a levest és feltálalták a rostélyost. - Továbbképzéseket tartok - felelte Cal, és gyanakvó tekintettel méricskélte Nanette-et, aki az első fogás alatt végig meredten bámulta. Homlokráncolásnak nem lehetett volna nevezni, hiszen a nő homloka tükörsima volt, de egy csepp melegség sem volt a tekintetében. - Szóval tanít - sommázta George. - Abban sok pénz van? - Apu! - rótta meg Min. - Épp elég - felelte Cal megzavarodva, mert Min diszkréten elkezdte a hátát veregetni. Hálás volt a lánynak a támogatásért, de ahhoz túlságosan jó érzés volt, hogy a lány apja előtt élvezze. - Milyen cégnél dolgozik? - faggatta tovább George. - A Morrisey, Packard, Capánál. - Cal Min anyjára mosolygott. - Kitűnő ez a hús, Mrs. Dobbs. - Köszönöm. - Nanette Dobbs nem tűnt megbékéltnek. - Morrisey? - ismételte George. - Szóval az öregnek dolgozik. Így nem túl nehéz munkát találni, nem igaz? - Oh, nem - felelte Cal. - Én vagyok az öreg. Az én cégem. Min abbahagyta Cal hátának veregetését és mérgesen meredt George-ra. - Kíváncsi lennék, mik a statisztikai adatok: hány lánygyermek tér vissza az otthonába, miután a vendégüket zaklatta az apja. - Örökölte? - kérdezte George. - Én alapítottam - felelte Cal. - Azt hiszem, elég kevesen lehetnek - jegyezte meg Min. - De az örege nyújtotta az anyagi támogatást, igaz? - kérdezte George. - Nem - felelte Cal. - Ő azt szerette volna, ha az ő cégénél állok munkába, így a családon kívülről szereztem a kezdőtőkét. - Az isten szerelmére, apu, elég ebből! - fakadt ki Min, és elhúzta a kezét Cal hátától. Beszéljünk valami másról! Van egy macskám. - Szóval kezdő vállalkozás? - folytatta George. - A kezdő vállalkozások harminchárom százaléka csődbe megy az első négy évben. - Tulajdonképpen egy mutáns macska - próbálkozott tovább Min. - Tíz évvel ezelőtt volt kezdő vállalkozás - felelte Cal George kérdésére. - Azóta nagyon jól megy.
- Az összes barátomat idegesíti - folytatta Min. - Azon gondolkozom, hogy George-nak nevezem el! - Minerva! - szólt rá Nanette. - Hogy beszélsz? - Kenyeret? - kérdezte Min, és Cal orra alá dugta a kosárkát. - Igen, köszönöm. - Cal kivett egy zsemlét és visszaadta a kosárkát a lánynak. Ő is kivett egyet, mire az anyja újra megszólalt. - Min! - Persze - felelte Min, és visszatette a zsemlét. - Szóval saját cége van - mondta George, és hangját erősen átitatta a szkepticizmus. - Igen. - Cal felvont szemöldökkel nézett Minre. - Miért nem vehetsz a zsemléből? - Megmondtam, van egy ruha, amibe bele kell férnem - felelte Min. - Semmi baj. Júliusban újra ehetek kenyeret. - Min lesz Diana koszorúslánya a jövő héten - magyarázta Nanette. - Nem szeretnénk, ha túl nagy lenne a ruhához. - Már így is túl nagy vagyok a ruhához - felelte Min. - El kéne jönnöd - mondta Diana Calnek az asztal felett áthajolva. Min húga hozzá se nyúlt a kenyérhez, a vajhoz vagy a marhasültjéhez, vette észre Cal. A vizespoharát viszont annál sűrűbben emelgette. - Az esküvőre. És a próbavacsorára. Minnek kell egy kísérő. Mielőtt Cal felelhetett volna, George megszólalt. - Kik tartoznak az ügyfeleik közé? Nanette pedig azt kérdezte: - Mióta randiznak Min-nel? - mire Min meghúzkodta Cal ingujját. Amikor a férfi lenézett rá, megkérdezte: - Van családod? - Igen - felelte Cal, és igyekezett diplomatikusan beszélni. - És ők is ilyen szörnyűek? - kérdezte Min. - Minerva! - figyelmeztette az anyja. - Nos, azt engedik, hogy kenyeret egyek - felelte Cal, egyik szemét Nanette-en tartva. Ettől eltekintve nagyjából igen. - Hogy mondta? - kérdezte George. - Nézze, nem bánom, hogy vallat a foglalkozásomat illetően - mondta Cal. - A lánya hazahozott, és ennek van némi jelentősége. És azt sem bánom, hogy a felesége ugyanezen okból a magánéletemről faggat. De Min lenyűgöző nő, és a vacsora során eddig vagy ügyet sem vetettek rá, vagy valami ostoba ruha miatt bántották. A rend kedvéért pedig: nem ő túl nagy a ruhához. A ruha túl kicsi hozzá. Min tökéletes. Cal megvajazott egy zsemlét és odaadta Minnek. - Egyél! Min pislogva nézett rá, és elvette a zsemlét. Cal elnézett a lány mellett az anyjára. - Soha nem voltam házas. Soha nem jegyeztem el senkit. Az utolsó kapcsolatom úgy két hónapja ért véget. A lányával három hete találkoztam. - Visszafordult Min apjához. - A vállalkozásom jövedelmező, és ez már jó ideje így van. Adhatok referenciákat, ha utána akar nézni. Ha Min és köztem komolyra fordulnának a dolgok, hát el tudnám tartani. - Hé, én el tudom tartani magam! - tiltakozott Min, kezében még mindig a zsemlével. - Tudom - mondta Cal. - Az apád akarja tudni, hogy én is képes vagyok rá. Egyél! - Min beleharapott a zsemlébe, a férfi pedig körbenézett az asztal körül. - Van még valami, amit valaki tudni szeretne?
Diana feltartotta a kezét. - Igen? - kérdezte Cal. - Leszel Min kísérője az esküvőn? Min próbálta lenyelni a falatot, amit a szájába vett. - Eddig nem hívott. - Cal Min felé fordult. - Szeretnél velem menni a húgod esküvőjére? Min fulladozni kezdett a zsemlétől, mire a férfi hátbavágta. - Hát persze, hogy szeretne - közölte Nanette, és most először mosolyodott el. Örömmel vennénk, ha eljönne. Ahogyan a próbavacsorára is. - Jó - mondta Cal. Úgy érezte, végre történt némi előrehaladás. Min közben levegőért kapkodott. - Kitűnő ez a bor - mondta George Calnek. - Köszö... öh, köszönjük, Greg - mondta Cal. - Jól ismeri a borokat. - Aha - mondta George, és Gregre nézett, aki erőtlenül mosolygott rá. - Van egy macskád? - kérdezte Nanette Mintől, és az este tovább folydogált, miközben az anyja macskabetegségekkel nyaggatta Mint, George a tanfolyami üzletről kérdezősködött, Greg mogorván bámult, Diana mosolygott, Cal szíve pedig gyorsan kalapált. Voltak ennél rosszabb estéi is, bár nem sok. Ekkor Min rámosolygott és azt mondta: - Sajnálom. - Olyan halkan, hogy a férfi alig hallotta meg. - Mit? Remekül érzem magam - és rögtön szebbnek látott mindent.
A desszert után, amiből csak a férfiak ettek, Min kirángatta Dianát az előtérbe. - Elment az eszed? - tudakolta tőle suttogva. - Mégis mi az isten vitt rá arra, hogy elhívd ezt a pasast az esküvőre? - Miért ne? - kérdezte Diana. - Kellett melléd egy kísérő. A fickó szeretetre méltó. Nem látom, mi a probléma. - Ez azért van, mert nem ismered a múltunkat - felelte Min. - Nos, most már legalább lesz kivel jönnöd - mondta Diana. - Szerintem nagyon jó ötlet volt. Min rászegezte kinyújtott ujját. - Soha többé ne tegyél ilyet! Soha. Többé! - Jól van - felelte Diana. - De akkor is szereztem neked egy igazán dögös kísérőt. Igazán dögös kísérője ekkor kijött az előtérbe, elbúcsúzkodott a szüleitől, lekísérte Mint a bejárati lépcsőkön, betessékelte az autójába, beszállt a vezetői oldalon, a lány felé nyúlt és kihúzta a hajából a csatokat. - Ezek rém rondák, Minnie - mondta, és az autó ablakán kidobta őket az utcára. - Tudom - felelte a lány, és próbálta nem úgy érezni magát, mint akit megmentettek. Köszönöm.
Másnap Min nagy körültekintéssel öltözködött a Morrisey családdal elköltendő vacsorájára. Újra elővette az egyszerű fekete ruháját, kifényesítette fekete lapos sarkú cipőjét, és megpróbálta lelapítani a haját. A dolgokon egyáltalán nem javított, amikor felhívta Nanette.
- Drágaságom, ez a Calvin igazán elragadó! - közölte Nanette. - Köszönöm, anyu - felelte Min, és felvértezte magát arra, ami ezek után következhet. - Apukád pedig utánanézett a pénzügyeinek, és nagyon jól megy neki - folytatta Nanette. - Szombat este leellenőrizte? - kérdezte Min. - Hogyan? - Ismered apádat - mondta Nanette olyan hangon, mely azt sugallta, bár ne ismerte volna. - És úgy tűnik, ez a te Calvinod nagyon odavan érted. Nagyon kedves volt az a kenyeres-vajas dolog. Többször persze nem eszed meg, de akkor is... - A pasi, aki enni ad, jó dolog - helyeselt Min. - Szóval ezt most ne szúrd el! - mondta Nanette. - Nagyon zaklatott voltam, amiért elvesztetted Davidet, de most már nem bánom. Csak nehogy Calvint is elveszítsd! - Anyu, nekem ő nem kell - hazudta Min. - Már hogyne kellene - jelentette ki Nanette. - Gyönyörű gyerekeitek lesznek. - Azokat se szeretnék - közölte Min. - Új téma. Azon gondolkozom, hogy abbahagyom a munkámat és szakácsnak állok. - Ne légy nevetséges, drágám! - mondta Nanette. - Te, étel körül? Felpuffadnál, mint valami léggömb! - Köszönöm, anyu - mondta Min. - Most mennem kell. - Hová? - Cal szüleivel vacsorázom. - Milyen szép. Kik ők? - Jefferson és Lynne Morrisey. Nem tudom, hogy... - Te Lynne Morrisey-vel fogsz vacsorázni? - Igen - felelte Min. - Mert ő adott életet a kísérőmnek, máskülönben nem tenném. - Min - mondta az anyja, és a hangja tisztelettelien elhalkult. - Lynne Morrisey hatalmas név a városi ligában! - Nagyon sajnálom - mondta Min, és arra gondolt, hogy most először hallotta az anyját elismeréssel használni a „hatalmas" szót. - Csak semmi szénhidrát, drágám! - intette Nanette. - És mesélj el mindent, amikor hazaérsz! - Oh, te magasságos! - mondta Min, letette, és visszatért a hajproblémához. Amikor Cal kopogtatott az ajtaján, Elvisszel épp egy hajpántot méricskéltek nem túl nagy bizalommal. - Hajpánt? - kérdezte, amikor Cal benyitott. - Jézusom, ne! - felelte a férfi, és lehajolt, hogy megsimogassa a lábánál doromboló macskát. - Nézzenek oda, te már megint gyászolsz! - Ne is próbálj lebeszélni erről a ruháról! A férfi lenézett. - Legalább a lábad hadd kapjam meg. Mit szólnál a fekete masnis cipőhöz, amit az első estén viseltél? - Cal - szólt Min. - Igazán nem kérek sokat - folytatta a férfi, és az ajtófélfának támaszkodva mosolygott a lányra. - Cseréld át a cipőt, Minnie, és aztán közösen szembenézünk a sárkánnyal.
Min akaratlanul is visszamosolygott rá. - Ez a sármőrködés nálam nem működik! közölte a férfival, és ment átcserélni a cipőjét.
Tizedik fejezet Miután beszálltak az autóba, Min megszólalt. - Jól van, kérek tippeket a szüleidhez. - Egy sincs - felelte Cal. - Nagyon udvariasak lesznek, minden melegség nélkül. Nálunk otthon nem kell behűteni a bort, a légkör megteszi helyettünk. - Oh, remek - jegyezte meg Min. - Pontosan ez az a pillanat, amikor vicceket akarok hallgatni. Ám amikor megérkeztek a férfi szüleinek házához, Min rádöbbent, hogy Cal nem tréfált. A ház hatalmas volt; egyike azoknak a kúriáknak, amik Min szemében mindig úgy néztek ki, mint holmi szteroiddal felpumpált farmházak. A fatáblás ajtót kinyitó szobalány udvarias volt, a faburkolatú előtér hűvös, és amikor beléptek oda, amit Min gyanúja szerint nem nappalinak neveztek, Cal szülei egyenesen ridegek voltak. - Igazán örvendünk, hogy eljött - mondta Lynne Morrisey Minnek, és megfogta a kezét. Nem úgy nézett ki, mint aki szemernyit is örülne; inkább vészjóslónak tűnt, emellett elképesztően szép volt, akárcsak a férje, Jefferson, és a fia, Reynolds, aki valószínűleg a földkerekség egyetlen hímneműje volt, aki mellett Cal egy kissé semmitmondónak tűnt. - Min! - kiáltott fel Harry a lány mögül. Amikor Min megfordult, látta, amint a kisfiú épp Binket vonszolja be a szobába. - Halihó! - mondta, és lehajolt a gyerekhez. - Köszönöm a vacsorameghívást. Majd éhen halok. Harry bólintott, majd közelebb hajolt és suttogni kezdett. - Tetszik a cipőd. Szépek rajta a masnik. - Odabólintott a lánynak, és egyfolytában vigyorgott. - Köszönöm - suttogta vissza a lány, és lopva Calre nézett. A férfi arcán egykedvűség tükröződött, és Min rádöbbent, hogy Cal egyetlen szót sem szólt, amióta megérkeztek. Szuuu-per, gondolta. Isten hozott a pokolban. Min, felmérve a helyzetet, próbált udvariasan kimért társalgást folytatni, míg mind asztalhoz nem ültek. A teríték pazar volt, letettek eléjük egy sor tányért, amelyeket gyönyörű mintázatú szirupcsíkok díszítettek. Ekkor feladta, és inkább csak evett. - Na és mivel foglalkozik, Minerva? - kérdezte Jefferson, amikor a borjúfilés, burgonyapürés fogáshoz értek. Min nyelt egyet, és magában fohászkodott, hogy ne legyen semmi a foga közé ragadva. - Kockázatbecslő vagyok. - Értem - felelte a férfi. Hangja közömbös volt, és teljes mértékben érzelemmentes. - Ki a munkaadója? - Az Alliance - felelte Min, és visszatért az enyhén véresre sütött húshoz. Az étel csodásan festett és az íze is kitűnő volt, ezért elismeréssel tartozott Morriseyéknak, de mégsem volt az Emilio'séhoz fogható. Kellett volna a falra néhány vidám etnikai kép vagy grafika, hogy némi élénkséget, életet vigyen ebbe a merev környezetbe. Nem mintha Morriseyék valaha is beismernék etnikai hovatartozásukat. Körbenézett az asztal körül. Fogadni mert volna rá, hogy ír származásúak, és nemcsak a nevük miatt. Mind sötét
tónusúak és gyönyörűek voltak, a maguk zord és tragikus módján. Ránézett pazarul megrakott tányérjára. A krumpli okozta Nagy Éhínségen azért láthatóan már túl vannak. - Dobbs - szólította meg Cal apja, és Min ráeszmélt, hogy a férfi jó ideje nem szólalt meg. - George Dobbs ott az elnökhelyettes. - Ő az apám - felelte Min. Jefferson Morrisey rámosolygott. - Az apja cégébe ment dolgozni? - Nos, éppenséggel nem arról van szó, hogy az ő tulajdonában lenne - mondta Min, és biztosra vette, hogy a beszélgetés valamelyik pontján taposóakna várja. - De nagy segítség volt az állás megszerzésében. - Semmi segítségre nem volt szükséged! - közölte Cal tompa hangon. - Kockázatbecslő vagy. Valószínűleg vagy negyven ajánlatot kaptál. - Volt sok - mondta Min, és közben azon morfondírozott, mi az ördög is folyik itt. - De jó ajánlatot nem kaptam sokat. Apu segített. - Ez igen bölcs lépés volt, Minerva - jegyezte meg Lynne Morrisey. Min az asszony felé fordult, és elkapta hűvös, sötét tekintetét. Nem szorulok az elismerésére, hölgyem, gondolta. - Elfogadni az apja által felkínált segítséget - folytatta Lynne - nagyon bölcs dolog volt. - Nos. - Min letette a villáját. - Nem járt vele semmiféle kikötés, szóval nem volt hátránya. Az asztal másik felén Reynolds elmosolyodott, amitől még jobban nézett ki. Én se kedvellek téged, gondolta Min. Bink dermedten ült, nem is annyira megrettenve, mint inkább éberen, kettőjük között pedig Harry a markában szorongatta a villáját, a krumplipüréjét eszegette, és közben mindenkit szemmel tartott. - És kétségkívül rengeteg előnye - mondta Jefferson. - Biztosra veszem, hogy az apja segített az előrejutásban. - Egyedül jutott előbbre - jelentette ki Cal, továbbra is tompa hangon. - A biztosítási vállalatok nem érzelgősek. Ő tartja a cégnél az előléptetési rekordot, és senki sem mondja, hogy az apja miatt. Okos, szorgalmas, és kitűnően végzi a feladatait. Hangja sivár volt és hamisan csengett, ami nem állt arányban a társalgás feszültségének mértékével. Min diszkréten a férfi hátára fektette kezét. Cal izmai még az öltönyén át is olyan merevek voltak, hogy Min úgy érezte, mintha betont simogatna. Érezte, hogy az érintésétől a férfi egy pillanatra még jobban megfeszül, de aztán a vállai kissé lazultak és lejjebb ereszkedtek. - Ez csak természetes! - mondta Jefferson, de félmosollyal az arcán a feleségét nézte. Úgy gondoljuk, csodálatos lépés volt Min részéről, hogy követte apja nyomdokait. - Apám nem kockázatbecslő - felelte Min. - Hát persze, hogy nem, kedveském - mondta Lynne, némi éllel a hangjában. - Nagyra tartjuk, hogy helyesen döntött, és hogy az apja cégénél maradt, Minerva. - Min mellett elnézve, mosolyogva Calre emelte a tekintetét. - Nem gondolod, Cal? - Szerintem Min soha nem hibázik - felelte Cal. - Ez a borjú kitűnő. - Cal nem akarta kivenni a részét a családi vállalkozásból - közölte Reynolds Minre mosolyogva. Hamis haverkodás, gondolta Min. És tökkelütött vagy, amiért éppen te mondod ezt ki hangosan.
- Nos, az istenért, miért tenné? - kérdezte Min gyorsan. Elvette a kezét Cal hátáról és azt gondolta, soha többé nem találkozom ezekkel az emberekkel, szóval a fene beléjük! - Hogy miért állna munkába a családi cégnél? - visszhangozta Lynne, és felvonta a szemöldökét, ami idegesítette Mint, mert lefogadta volna, hogy a nő képtelen erre. - Hát mert ez az öröksége. - Nem - mondta Min, és a vele szemben ülő Bink szeme még jobban elkerekedett. Teljességgel hibás lépés lenne a részéről. Egyértelműen azt teszi, amit tennie kell. - Cal felé fordult, hogy rámosolyogjon, de a férfi maga elé bámult a semmibe, valahová Bink és Harry közé. Oké, Cal kikapcsolt, gondolta, és Harryre nézett. A kisfiú még mindig a villáját szorongatta, és az asztalnál ülők arcát figyelte. Nem csoda, hogy szegény gyerek rendre mindent kihányt. Jefferson megköszörülte a torkát. - Hibás lépés lenne a részéről, ha belépne egy régóta nagy tiszteletnek örvendő ügyvédi irodába? Micsoda sületlenség! A Morrisey családban ez a hagyomány. Min pislogott egyet. - Maga is belépett az apja üzletébe? Azt hittem, a partnerével hozta létre a vállalkozást. Az asztal másik oldalán Bink megtette a lehetetlent: madárszerű arcát még szenvtelenebbé változtatta. - Így is volt - mondta Reynolds az asztal túlsó oldaláról, méltatlankodással a hangjában. - Ők kezdték a hagyományt. - Szerintem két generáció még nem tekinthető hagyománynak - jelentette ki Min, de igyekezett tűnődő hangot megütni, mintha eltöprengene a dolgon. Harryre nézett. Szeretnél ügyvéd lenni, Harry? Harry pislogva nézett a lányra. - Nem! Ichtiológus szeretnék lenni. Min visszapislogott rá. - Halszakértő? - Aha. - Harry felszegte az állát és elvigyorodott. - Jó neked - szólt vissza Min mosolyogva. - Harrison még gyerek - jegyezte meg meg Lynne. - A jövő héten majd tűzoltó akar lenni. - Harryre mosolygott, szinte már melegen. - Nem, jövő héten is ichtiológus szeretnék lenni - jelentette ki Harry, és befejezte a krumplievést. Imádlak, kölyök!, gondolta Min. - Harrison - szólt oda Lynne a kisfiúnak. - Miért nem eszed meg a desszertet a konyhában Sarah-val? - Oké. - Harry hátratolta a székét. - Elmehetek? - Igen, drágám - hagyta jóvá Lynne, és Min figyelte, ahogy a kisfiú kiüget a szobából. Harry, te mázlista, gondolta. - Nos - folytatta Lynne a társalgást, és hüllőszerű mosollyal fordult a társaság felé. Elnézést, hogy félbeszakítottam, Minerva. Mit is mondott? - Úgy nézett Minre, mintha azt mondaná, esélyt kaptál a meghátrálásra, élj vele! Min visszamosolygott rá. Menjen a francba, hölgyem! - Azt kezdtem fejtegetni, hogy ha az ember elemzi a helyzetet, rájön, hogy Cal nem léphetett be a családi cégbe. Jefferson letette a villáját.
Min felemelte a borospoharát. - Nos, először is, ő a fiatalabb testvér. Az idősebb testvérek hajlamosabbak követni a családi hagyományokat, mert többnyire ők igyekeznek a szülők kedvében járni. - Az asztal felett Reynoldsra mosolygott. - Ezért érnek el olyan gyakran sikereket az életben. - Kortyolt egyet a kitűnő borból, miközben a többiek mind őt bámulták, tekintetükben váltakozó mértékű ridegséggel. - Emellett rendszerint nekik jut a figyelem és tisztelet oroszlánrésze, így a sikerük voltaképpen egy önmagát beteljesítő jóslat. A fiatalabb testvérek azonban megtanulják, hogy nekik követelőzőbbnek kell lenniük, hogy felhívják magukra a figyelmet, így elkezdik áthágni a szabályokat. - Gyanítom, hogy nem hivatásszerűen űzi a pszichológiát - jegyezte meg Jefferson, és a melegség legkisebb jele nélkül mosolygott rá. - Nem, de ez többé-kevésbé magától értetődő - felelte Min. - Még a köznyelvben is találunk erre bizonyítékot! Visszamehetünk akár egészen a mítoszok és legendák világáig. Végső soron mindig a legkisebb testvér az a mesékben, aki felkerekedik, és elindul szerencsét próbálni. - Mesék - ismételte Reynolds, és úgy vihogott hozzá, mint valami idióta. Bink eközben rendületlenül imitálta a rezzenéstelen arcú baglyot. Min visszafordult Jefferson felé. - Akkor lássuk Cal természetét. A barátaitól úgy hallom, hogy szinte mindig megnyeri a fogadásait. Erre az lenne a természetes reakció, hogy szerencsejátékosnak áll, ő mégsem azt teszi. Ha az lenne, az esetek felében veszítene. Ehelyett felméri a valószínűséget, és csak akkor vállalja a kockázatot, ha tudja, hogy van nyerési esélye. - Az asztal felett Reynoldsra nézett. - Fiatalabb testvérként a családi cégben soha nem juthatna fel a csúcsra. Ez annyira rossz kockázat, hogy kétlem, egyáltalán fontolóra vette-e, hogy csatlakozzon a céghez. - A partnerségig eljutott volna - felelte Jefferson, nem is színlelve tovább a könnyed társalgást. - Harmadik partner, talán, miután a maga meg Reynolds nyomdokait követi - szögezte le Min. - Plusz ott lenne a maga üzleti partnere meg az ő gyerekei, akikkel versengenie kellene. A családon belül mindig ő marad a legkisebb. Ki kellett törnie. Na és persze ott van a diszlexiája és diszgráfiája is. Ekkor olyan mérhetetlen csend telepedett közéjük, hogy Min azon csodálkozott, hogy nem lepi be mindannyiukat a zúzmara. Felkapta a kését és a villáját, újra belevágott a filéjébe, és azt kívánta, bárcsak megkérhetné, hogy becsomagolják az ételét és hazamehetne. - Jobb szeretjük nem említeni Cal fogyatékosságát - bökte ki végül Lynne. Min ráérősen bíbelődött a filéjével, de miután lenyelte, megszólalt. - Miért? Ez is része annak, aki. Ez is formálta. Nem szégyen ez! A népesség több mint tíz százaléka diszlexiás, szóval egyáltalán nem megy ritkaságszámba. És a diszlexiája nagyban felelős azért, hogy elkezdte a vállalkozását. A diszlexiások kilencvenkét százaléka saját vállalkozásba kezd. Nekik maguknak kell uralniuk a környezetüket, amiben dolgoznak, mert a megszokott munkakörnyezet nem úgy viszonyul hozzájuk, ahogyan szükséges lenne. És rendszerint nagyon jól megállják a helyüket, mert többnyire intelligens, empatikus emberek. - Felkapta a vizespoharát. - A fiuk okos, szorgalmas, sikeres, népszerű, egészséges, elbűvölő, és igen jóképű, tehát látványnak is kellemes. Meglep, hogy nem adogatják körbe a fényképét a barátaik között és hencegnek vele. - Cal felé fordult, hogy
rámosolyogjon. A férfi faarccal nézett vissza rá. - Én bizony hencegnék vele, ha az enyém lenne, és volna róla egy rakás fényképem. - Mi természetesen meglehetősen büszkék vagyunk Calre - közölte Lynne fagyosan. - Oh, remek - felelte Min, és visszatért a tányérjához. - És Calnek a filével kapcsolatban is igaza van. Fenséges! - Köszönöm - mondta Lynne, majd Reynoldshoz fordult és a munkája felől kezdett érdeklődni. Negyed órával később felszolgálták a desszertet; Reynolds, Lynne és Jefferson a cégről társalogtak; Cal továbbra is hallgatott; Bink megevett három répaforgácsot, de eltüntette az összes borát; Minnek pedig elege volt a társaságból. Letette a szalvétáját a tányérja mellé. - Tudják, én itt igazából Harry-hez jöttem, szóval ha megbocsátanak, csatlakozom hozzá. - Azzal felállt és kiment az előtérbe, hogy megkeresse a konyhát. Amikor odaért, Harry épp befejezte a fagylaltját a vacsorát felszolgáló nő figyelő tekintete előtt. - Hé, halas emberke - szólt oda neki. - Van még abból? Harry a nő felé biccentett. - Ő az, Sarah! Sarah hümmögött, és tetőtől talpig végigmérte Mint. - Mit kérsz a fagylaltodra? - Csokit - felelte Min, és leült Harryvel szemben. - A csoki mindig jó. Harry kikanalazta a tálkája alján lévő maradékot, majd némán üldögélve nézte Mint, éppoly bagolyszerűen, mint az anyja, míg Sarah le nem tette Min elé a fagylaltját. Jó nagy adag volt. - Köszönöm - mondta Min meghökkenve. - Különben Min vagyok. - Kinyújtotta a kezét a nő felé. - Sarah - felelte az, és megrázta Min kezét. - Egyél, mielőtt elolvad. Min bólintott és belapátolt egy kanállal. A fagylalt mennyei volt. Szuperhízlaló, krémes, a csokoládé pedig páratlanul könnyű és keserédes. Meg kell hagyni: Lynne Morrisey kitűnő ételt tett az asztalra. Sarah nekidőlt a mosogatónak. - Szóval visszaszóltál a Jégkirálynőnek? Minben felmerült, hogy úgy tesz, mintha nem értené a kérdést, de aztán csak vállat vont. - Nem értettem egyet vele. Sarah bólintott. - Nem fogsz visszajönni. - Hű, nem is! - felelte Min. Harry riadtan letette a kanalát. - A parkba azért még el fogsz jönni? - Oda igen - nyugtatta meg Min. - Bár nem vagyok benne biztos, hogy Cal bácsikád szóba áll-e még velem. - Rendes fickónak látszik - mondta Sarah. - Csendes. Nem látjuk itt valami gyakran. - Meg tudom érteni - felelte Min, és ekkor megjelent a konyhában Cal. - Hello üdvözölte Min, és odaintett neki a fagyis kanalával. - Mint kiderül, a mamádnak a fagyi terén is remek az ízlése. - Ami érthető is, most, hogy felidézte a nő fagyos tekintetét. Cal bólintott. Arca kifürkészhetetlen volt. - Mehetünk? Min az osztályon felüli cukorral és zsiradékokkal teli tálkájára nézett, és felsóhajtott. Igen - mondta engedelmesen és letette a kanalát. Cal helyében ő is üvöltött volna, hogy mielőbb kijusson innét.
Cal kilépett az előtérbe, Harry pedig megkérdezte: - Megehetem a fagyidat? - Nem dobod ki tőle a taccsot? - kérdezte Min. Harry megrázta a fejét. - A fagyitól nem. Min odalökte elé a fagyistálját. - Üsd ki magad! - Felállt. - Nagyon örültem a találkozásnak, Sarah. - Én is - felelte Sarah. - Sok szerencsét! Az előtérben találkozott Callel, és a férfi szó nélkül kinyitotta neki az ajtót. Már majdnem a lépcsőknél voltak, amikor megjelent az ajtóban Bink. - Nos? - kérdezte Caltől. Cal a fejét rázva nézett vissza rá, mire a lány Minre mosolygott és azt mondta: - Nagyon jó volt újra látni téged! - Mindezt úgy mondta, mint aki komolyan is gondolja. Cal sarkon fordult, és lesétált a lépcsőn, Bink pedig újra elillant. Min követte a férfit, és szinte biztosra vette, hogy veszekedni fognak. Nos, akkor sem bánt semmit. Becsusszant Cal autójának első ülésére és elhelyezkedett a bőrülésen. Na jó, azért az autó hiányozni fog neki. Meg az étel is, habár az Emilio'sba Cal nélkül is elmehet. És... Cal beszállt az autóba, becsapta az ajtót, aztán csak ült ott egy pillanatig. Min ránézett a férfi merev ábrázatára és azt gondolta, és te, te is hiányozni fogsz! - Mit akart Bink? - kérdezte, hogy ezzel is késleltesse a dolgokat. Cal a lány felé fordult, és amikor megszólalt, annyira feszült volt a hangja, hogy Min meghökkent. - Nagyon sajnálom az egészet. - Mit? - kérdezte Min fátyolos hangon. - A családomat. - Lehunyta a szemét, majd dühösen megszólalt. -Általában nagyon jól viselkednek idegenek előtt. - Azt hiszem, én nem voltam az esetük - jelentette ki Min, könnyeden. - Aztán meg goromba is voltam. De jó hír az, hogy szuper volt a kaja és soha többet nem kell találkoznom velük. Nem tudod, milyen fagyi volt az? Mert fantasztikus, bár tartok tőle, nem a zsírmentes fajtából. - Téged nem izgat? - kérdezte Cal. - Hogy az anyád egy boszorkány, az apád egy szemét, a bátyád meg egy gőgös idióta? kérdezte Min. - Nem. Miért izgatna? Nem az én családom. Akik most átkozottul jobb színben tündökölnek, és ezért az adósod vagyok. Ami pedig a fagyit illeti... A férfi előrehajolt és megcsókolta Mint, szenvedélyesen, mire a lány Cal arcára tette a kezét és visszacsókolta a férfit, majd megint rátört a már ismerős tüzes, sziporkázó érzés, szétáradt benne a boldogság, hogy megérintheti a férfit, hogy a keze a hajába túrhat, hogy vele lehet. Amikor az ajkuk szétvált, Min szorosan mellette maradt. Nem állt készen rá, hogy elengedje. - Ez azért volt, mert inzultáltam az anyádat? - kérdezte kissé kábán. - Mert számtalan szörnyű dolgot a fejéhez vághatok még. Cal elnevette magát, és Min megnyugodott, mert a férfi ismét önmaga lett.. - Nem, egyszerűen csak szeretlek megcsókolni! - Oh, remek - örvendezett Min lassan magához térve. - Vagyis, hagyd ezt abba! Megbeszéltük, hogy nem teszünk ilyesmit. Épp csak megkönnyebbültem, mert azt hittem, soha többet nem akarsz majd látni. Abban biztos vagyok, hogy a családod nem akar. Cal elfordította a slusszkulcsot és elindította az autót. - Oh, néhányuk akar.
- Harry? - Min hátradőlt az ülésén, és próbált a férfival való csókváltáson kívül valami másra gondolni. - Az csak azért van, mert nekiadtam a fagyimat. Cal lelassított. - Megette a sajátját, aztán a tiédet? - Igen - felelte Min. - Azt mondta, a fagyit nem hányja ki. - Hazudott. - Cal megállította az autót. - Általában éppen a cukortól szokott rosszul lenni. - Vissza kell mennünk? - kérdezte Min riadtan. - Jézusom, még csak az kéne! - Cal elővette a mobiltelefonját. Miután figyelmeztette Binket a közelgő hányásra, újra beindította az autót. - Nagyszerű, megmérgeztem a gyerekét - fakadt ki Min. - Most már Bink is utál. - Nem. Ismeri Harryt és hogy mit meg nem tesz a cukorért. Bink kedvel téged. - Nem látszott rajta. - Nem, tényleg kedvel - mondta Cal, és kiállt az utcába. - Felajánlott százezer dollárt, ha feleségül veszlek. - Micsoda? - Min felnevetett. - Nem hittem volna, hogy van humorérzéke. - Van neki, de most nem viccelt. Megengedhet magának ennyi pénzt. - Cal gyorsított, ahogy elhagyták a szülei utcáját és felsóhajtott. - Hála az égnek, hogy kimenekültünk. - Na várjunk csak! - mondta Min, és már nem nevetett. - Tényleg felajánlotta neked, hogy...? - Tíz éve jár oda vacsorázni minden áldott vasárnap - magyarázta Cal. - Ez volt az első vacsora, amit élvezett is. Ha belegondolsz, hogy a szüleim az ötvenes éveikben járnak, és valószínűleg itt lesznek még harmincat, akkor Bink legalább ezerhatszáz siralmas vasárnapnak néz elébe. Ez az ő becslése. Ehhez még add hozzá az ünnepi vacsorákat. Erre ő azt mondja, hogy a száz rongy vacsoránként hatvan dollárra jönne ki, ami őszerinte remek vásár lenne. - Belegondolt ebbe. - Igazság szerint ez szerintem is remek vásár lenne. Habár nincs az az isten, hogy minden vasárnap odamenjek. - Te jó ég! - képedt el Min. - Plusz Harry Elvis-dalokat dúdol a tegnapi ebédünk óta. Azt mondta, hogy már csak a szüleim arckifejezése megért száz rongyot. A férfi ekkor már mosolygós hangon beszélt. - Megáll az ész - jegyezte meg Min. - Ma délután nem csak ettől állt meg. - Egy darabig csendben hajtottak tovább, aztán Cal megkérdezte: - Honnan tudtad, hogy diszlexiás meg diszgráfiás vagyok? - Roger elmondta Bonnie-nak, én meg utánanéztem a neten. Aztán nem voltál hajlandó leírni a csirke marsala receptjét, amikor megkértelek rá. Soha nem mondasz nekem nemet, szóval tudtam, hogy ez olyasmi lehet, amit nehezedre esik megtenni. - Min a férfi felé fordította a fejtámlán nyugvó fejét. - Zavar, hogy megemlítettem? - Nem - mondta Cal. - Tényleg igaz, hogy a diszlexiások saját vállalkozásba fognak? - Igen - felelte Min. - Minden igaz, amit mondtam nekik. Honnan tudtál az előléptetéseimről? - Bonnie elmondta Rogernek - felelte Cal, és befordult egy parkolóba.
Min hunyorogva nézte az üzlet bejáratát. Drágának és nagyzolósnak tűnt. - Mindjárt jövök - mondta Cal, és bement. Negyed órával később egy arany dombornyomású, csillogó zacskóval tért vissza, és Min ölébe dobta, miután beszállt az autóba. - Mi ez? - kérdezte a lány, elkapva a csomagot. Nehéz volt. Amikor belenézett, négyzet alakú fehér dobozokat látott benne, aranyszínű címkével lezárva. - A fagylalt, amit anyám felszolgált - közölte a férfi, miközben kiállt a parkolóból. Nyolcféle ízben. Virágokat is küldök majd, de ez most járt neked. - Oh. - Min erősebben szorította a zacskót. Cal tényleg nem haragudott. A lányt elöntötte a megkönnyebbülés, és ráeszmélt, valójában mennyire nem akarja, hogy a férfi eltűnjön az életéből. Nem volt ez kellemes gondolat. - Minden rendben? - kérdezte Cal, és Min mosolyt erőltetett az arcára. - Nos, nem - felelte, és próbált bosszúsnak hangzani. - Hol a kanál?! Anélkül, hogy levette volna tekintetét az útról, Cal elővett egy műanyag kanalat az öltönye zsebéből és átadta Minnek. - Megőrülök érted - tört elő a lányból gondolkodás nélkül. - Helyes - felelte Cal. - Én is megőrülök érted. - Mármint jóbarátként - tette hozzá gyorsan Min. - Csakis - hagyta jóvá Cal és a fejét rázta. - Csak hogy tudd - mondta Min, és felnyitotta az első dobozt. - Minnie-nek szólítja - mondta Cynthie, amikor David felvette a telefont aznap este. – Neki adta a baseballsapkáját. - Nos, ha az egyetemi emlékgyűrűjét is nekiadja, mindenképpen szólj! - mondta David. - Nem tölthetnék el legalább egy vasárnapot nyugalomban? - Nem is tudom, David - mondta Cynthie, nem éppen jól nevelten. - Akarod, hogy a jövőben bármelyiket is Minnel tölthesd? - Igen - felelte David. - De utálta az ebédet, és nem hajlandó visszahívni. Nézd, Cal mindig ejti a barátnőit néhány hónap után. Szerintem az lesz legokosabb, ha kivárom, amíg Cal dobja, és aztán megvigasztalom. - És az nem izgat, hogy az alatt a két hónap alatt szétkeféli az agyát? - érdeklődött Cynthie. - Hé! - David felült. - Ez... - Fogalmad sincs, mire képes ez a pasi egy nővel az ágyban - mondta Cynthie. - Miből gondolod, hogy képes leszel gyönyörhöz juttatni, miután lefeküdt Callel? - Jó vagyok az ágyban! - mondta David dühödten. - Cal jobb, mint egyszerűen jó - felelte Cynthie. - A helyedben nem várnám meg, amíg Min megtudja, mennyivel jobb. - Cynthie, ez undorító! - Jól van - mondta Cynthie. - Engedd, hogy ő nyerjen! A nő hangja olyan volt, mint amikor valaki végighúzza a körmét az iskolatáblán. - Ez az egész nem a nyerésről szól - mondta David, magában pedig azt gondolta, a rohadék nyerni fog!
Ő pedig el fogja veszíteni Mint. Voltaképpen az egész a lány hibája! Min az a fajta nő, aki szinte azért kiált, hogy vegyék magától értetődőnek. Most pedig, hogy Cal Morrisey záporozza rá a figyelmét, hogy megnyerje a fogadást, Min elolvadt. Belegondolt, milyen hálás lenne Min, ha visszatérne hozzá és figyelne rá. Annyira egyszerű lány volt. Cal éppen ezért tudott hozzáférkőzni. Ami azt jelenti, hogy az ő feladata megállítani Calt. És megmenteni Mint. - David? - sürgette Cynthie a férfit. - Vissza akarod kapni őt, ugye? - Igen - felelte David. - Akkor menj el a lakására és vedd le a lábáról! - mondta Cynthie. - Mondd el neki, milyen fontos a számodra. Vigyél neki valami ajándékot, szereti a hógömböket, vigyél neki egy hógömböt! Adj neki örömöt, a fenébe is! - Hógömb - ismételte David, és eszébe jutott, hogy látott néhányat Min kandallópárkányán. - Ha pedig ellenáll, hagyj nála valamit, hogy másnap visszamehess érte és újra próbálkozhass - mondta Cynthie. - A nyakkendődet, például. - Miért venném le a nyakkendőmet? - kérdezte David. Cynthie rövid szünet után válaszolt. - Egyszerűen tedd meg, David! Nincs időm felzárkóztató csábítási leckéket adni. - Jól van - adta meg magát David. - Munka után átmegyek hozzá. Meglepem. Beszélek vele a házasságról. - Beszélsz? - kérdezte Cynthie bosszúsan. - Egyszer az életedben képes lennél többre a beszédnél? - Nos, nem fogok úgy viselkedni vele, mint valami ősember - gurult dühbe David. - Próbáltad már? - kérdezte Cynthie. - Nem, hát persze, hogy nem. - Akkor honnan veszed, hogy nem működik? - Háát - bizonytalankodott David. - Oh, a pokolba is, jól van! Meg fogom csókolni. Min jól csókol. - Ezt jó tudni - gúnyolódott Cynthie. - Ne szúrd ezt el, David! - Nem fogom - ígérte meg David, de a nő már le is tette. - Istenem, micsoda banya vagy - mondta David a tárcsahangnak, majd ő is letette.
Hétfő reggel Nanette felhívta Mint, hogy megtudja, hogy ment a vacsora a Morrisey családnál. - Mondj el mindent! - kérte. - Anya, a munkahelyemen vagyok - felelte Min. - Igen, de az apád soha nem rúgna ki - nyugtatta Nanette. - Téged soha nem árulna el. - Anya?! - Milyen volt a házuk? - faggatta Nanette. - Szimpatikus voltál az anyjának? - Gyönyörű volt - mondta Min. - Az anyja pedig utált engem. - Min, ha ő lesz az anyósod... - Nem lesz az anyósom.
- ...akkor szükséged lesz rá. Amikor majd rosszra fordulnak a dolgok. Na nem mintha a nagyanyád a legkevésbé is segített volna nekem... - Mégis mikor szorultál te segítségre apu miatt? - kérdezte Min. - Hát, most - felelte Nanette gyászosan. - Nos, a nagyi már meghalt - felelte Min. - Nem segíthet. Mi a baj? Hosszú szünet következett, majd Nanette igazán drámai hangon szólalt meg. Apádnak viszonya van. - Oh, dehogy! - mondta Min. - Most komolyan, anyu, mikor lenne rá ideje? A nap minden pillanatában tudod, hogy hol van. - Ott vannak azok az ebédek - mondta sötéten Nanette. - Beverlyvel szokott ebédelni - mondta Min. - Beverly pedig rajong a férjéért és igazán szeretné, ha nem kéne ebéd közben is dolgoznia. Apunak nincs vele viszonya. - Olyan naiv vagy, Min - mondta erre Nanette. - Te meg olyan paranoiás, anyu - felelte Min. - Mi történt, hogy azt hiszed, megcsal téged? - Már nem ugyanolyan. Mostanában már soha nem beszélgetünk. - Te mindig csak ruhákról, az esküvőről meg a súlyomról beszélsz - mondta Min. - Őt ezek nem érdeklik. Kezdj el golfozni. Akkor majd azonnal elkezdtek beszélgetni. - Tudhattam volna, hogy nem fogod megérteni - sértődött meg Nanette. - Végül is neked ott van Calvin. - Nekem nincs itt Calvin - mondta Min, és a fiókjában kotorászott egy gemkapocs után. - Nem járok vele... áú! - Amikor kihúzta a kezét, látta, hogy egy tűzőgépkapocs állt az ujja végébe. - Nincs időd, hogy anyádra gondolj - szólalt meg drámai hangon Nanette. - Oh, az isten szerelmére! - fakadt ki Min. - Kezdj inkább újra az esküvő miatt aggódni, és eszedbe se jusson olyan hülyeség, hogy elhagyod aput, mert nem csinált semmi rosszat. Isten a tanúm rá, ártatlan! - Mindig a leánygyerekek tudják meg utoljára - mondta Nanette, és letette. - Őrület - gondolta Min, majd ő is letette a telefont, és egy darabka jegyzetpapírra nyomta vérző ujjbegyét. Újra megcsörrent a telefon, szinte azonnal, és amikor felvette, Diana szólt bele. - Szia mondta reszketeg kis hangon. - Mi a baj? - kérdezte Min, és még több vért itatott fel a papírfecnivel. - Csak egy kicsit... depis vagyok - felelte Diana. - Nem tudnánk csinálni valamit együtt? - Dehogynem! - felelte Min. - Mit szólnál a ma estéhez? - Nem megy - mondta Di. - Greg szüleihez kell mennem vacsorára. Milyen volt Cal szüleivel? - Nagyon rossz - mondta Min. - Na és a holnap este? - Az se jó - mondta Di. - Susie és Karen szexjátékos leánybúcsút tartanak nekem. - Sajnálom, hogy lemaradok róla - hazudta Min, és próbálta nem elképzelni Rémest egy vibrátorral a kezében. - Mit szólnál a szerdához? - kérdezte Diana. - Tudom, hogy aznap este Édessel és Durvával találkozol, de mehetnék esetleg én is?
- Igen - mondta Min, és igyekezett nem elnevetni magát. - Különösen akkor, ha megígéred, hogy Édesnek és Durvának fogod hívni őket. - Liza meg is ölne! - mondta Diana, de már felszabadultabban beszélt. - Először hozzám gyere - mondta Min. - Aztán elmegyünk valahová, és utána visszajöhetsz, és nálam aludhatsz. Olyan lesz, mint régen. Azt leszámítva, hogy a tortásdobozaidat fogjuk hajtogatni, mert ahogy megtudtam, össze kell rakni őket. - Oké - mondta Di. - Oké. Már jobban is vagyok. Csak esküvő előtti idegesség volt. - Persze - felelte Min. - Nem beszéltél mostanában anyuval, ugye? - Hát, de - mondta Diana. - Mivel együtt élek vele. - Úgy értem, igazán beszélni. Mert az előbb hívott, hogy elmondja, apu megcsalja. - Oh - mondta Diana megrökönyödéssel a hangjában. - Nem, ezt nem említette. - Nos, az jó - mondta Min, és megnyugtatta Dianát, hogy az apjuk nem hetyeg a titkárnőjével. - Az azt jelentené, hogy ki kéne hagynia az ebédet, Di, el tudod ezt képzelni? majd letette, de előbb újra megnyugtatta a húgát, hogy pompásan fogják érezni magukat szerdán. Aztán csak ült és nézte a telefont, várva, hogy újra megszólaljon. Megmondta Calnek, hogy ne keresse, mert hétfőn egyedül akar lenni, de a férfi nem vette jól az irányítást, szóval talán... Délután öt órára világossá vált, hogy amilyen bitang, Cal megtanulta követni az irányítást. Min hazament, és még ki sem nyitotta az ajtót, már hallotta, hogy Elvis szól a sztereóból. Belépett és látta, hogy a macska kinyúlva fekszik a kanapé háttámláján, fülével a hangszóróhoz közel. - Megint bekapcsoltad, ugye? - kérdezte, majd odament hozzá, és megcirógatta, hogy kárpótolja, amiért egész nap magára hagyta, ami különben cseppet sem zavarta az állatot. Aztán spagettit csinált és átadta magát a macskájával töltendő kellemes estének. Fél füllel azért figyelt, hátha kopognak az ajtón. Amikor ez bekövetkezett, legalább annyira volt bosszús, mint boldog. Na jó, Cal nem jeleskedett abban, hogy figyeljen arra, amit kérnek tőle, és ez rossz, de akkor is örült, hogy eljött hozzá. Aztán kinyitotta az ajtót, de nem Cal állt ott. David volt az, és a lány már egyszerűen csak bosszús volt. - Te meg mit keresel itt? - kérdezte. - Beszélnem kell veled. - Belépett, majd a földbe gyökerezett a lába, és meredten bámulta a kanapé háttámláját. - Uram atyám, az meg mi? - Az ott Elvis - felelte Min, és becsukta az ajtót a férfi után. - A macskám. Imádom. Ha sértegetni merészeled, kidoblak. David leült a kanapéra, olyan távol Elvistől, amennyire csak lehetett. - Gondolkodtam kettőnkről - mondta, és meglazította a nyakkendőjét. - A kettőnk nem létezik - adta tudtára Min. - Soha nem is létezett. A legjobb dolog, amit tettél velem, az volt, amikor dobtál. Hálás lennék, de még mindig haragszom rád miatta. - Tudom, tudom, meg is érdemlem. - David kicsomózta a nyakkendőjét. Min soha nem látta még ennyire elveszettnek. - Az volt életem legnagyobb ostobasága. - Megpaskolta maga mellett a kanapét. - Gyere ide, hadd beszéljek veled. Min odament és leült a kanapéra. - Csak gyorsan - mondta. - Elvisszel nagy dolgokat terveztünk ma estére. - A neve hallatán Elvis közelebb húzódott a kanapén, és halkan
morogva leült a lány közelében. Min felemelte a kezét, és megmasszírozta a macska fültövét. - Nyugi, tigris - csitította az állatot. - Mindjárt elmegy. David közelebb hajolt, fél szemmel a macskát figyelve. - El akarlak venni feleségül, Min. Elvis kinyújtotta egyik karmát és David ingujjába mélyesztette. - Francba! - kiáltott fel David, és elhátrált a kanapén. - Ezt meg miért kaptam? - Elvis hallani sem akar házasságról - felelte Min. - Azt hiszem, Priscilla összetörte a szívét. Mindig is szerette őt, tudod? - Ez nem vicces - méltatlankodott David. - Ki nevet? - Nézd, komolyan beszélek! - David belenyúlt a kabátzsebébe és átadott Minnek egy kis dobozkát. - Ennyire komolyan gondolom a dolgot. - Ez ugye nem egy gyűrű? - kérdezte Min elborzadva. - Nem - felelte David, így Min kinyitotta a dobozt. Abban egy drága, tízcentis hógömb volt, belsejében az Eiffel-toronnyal. - Eiffel-torony?! - kérdezte Min. Ez a pasi egyáltalán nem ismer engem! - Oda megyünk majd nászútra - felelte David, és közelebb húzódott Minhez. - Párizsba. Csodás életünk lesz, Min. És azt se bánom, ha azonnal családot alapítunk, mert mi... - Én nem akarok gyereket - mondta Min, és a hógömb belsejét bámulta. - David, ez nem az a fajta... - Hát persze, hogy szeretnél gyereket - mondta David. - Arra születtél, hogy anya légy! Min letette a hógömböt a kanapé melletti asztalkára, és a macskára nézett. - Kétféle férfi van, Elvis. Az egyik elzüllött angyalnak nevez, a másik meg született anyának. Te melyiket választanád? - Nos, ennél természetesen több vagy - mondta David. - De... - Elhallgatott, amikor a macska leugrott a kanapé háttámlájáról, közben hozzádörgölődött, és egy adag rozsdás macskaszőrt hagyott az ingujján. - A macskád összeszőrözött! - Így igazságos - mondta Min. - Az öltönyödről drága öltönyszösz került rá. - Min, tudom, hogy találkozgatsz Cal Morriseyval - mondta David. - Tudod? - kérdezte Min, és magában azt gondolta, te nyomorult gazember, még mindig próbálod megnyerni a fogadást! Elég volt ez ahhoz, hogy lefeküdjön Callel, csak hogy visszafizessen Davidnek. A gondolat sokkal izgalmasabb volt, mint lennie kellett volna. - Nem kéne találkoznod Callel - mondta David komolyan. - Soha többet. A macska felugrott a kanapé melletti asztalkára, és épp elég erővel lökte meg az orrával a hógömböt, hogy az leessen a kandalló előtti köre és széttörjön, vizet árasztva mindenfelé. - Elvis! - Min felpattant a kanapéról, hogy elhessegesse a macskát. - Maradj távol! Itt törött üvegdarabok vannak! - Ezt szándékosan csinálta - mondta David felháborodottan. - Igen, David, a macska ádázul szervezkedik ellened. - Min kihalászta a gömb talpát a vízből meg az üvegszilánkokból és az asztalra telte. Aztán odavitte a szemetesét és elkezdte belerakosgatni az üvegdarabokat. - Az a macska... - kezdte David. - Igen? - kérdezte Min, és felkapta a legnagyobb darab üveget.
- Felejtsd el - mondta David. - Nem tudod, miben mesterkedik Cal Morrisey! - Hogyne tudnám - mondta Min, és újabb darabot kapott fel. - Megpróbál ágyba vinni. - Hát, igen - mondta David. - De ennél többről van szó. - Tudom. - Min felkapta a harmadik, és utolsó nagyobb darab üveget, majd a maradékra nézett. - Add csak ide azt a magazint az asztalról! David átadta neki a lapot, Min pedig letépte a borítóját. A férfi folytatta: - Nem tudod. Cal bármire képes. - Nekem is ez volt a benyomásom. - Min becsúsztatta a borítót az üveg alá, és a magazin maradékát seprűként használta. A szemetesbe szórta az üveget, aztán meglátott még egy nagyobb üvegdarabot kissé távolabb. - Nézd, David, nem kell miattam aggódnod. Nem vagyok szerelmes Cal Mor... áú! - Hátrahúzta a kezét, ahogy kibuggyant a vér. - Mi a fene? - Felkapta az utolsó darabot, a szemetesbe ejtette, aztán a konyhába ment lemosni a vért. - Figyelsz te rám egyáltalán? - kérdezte David. - Nem - felelte Min a folyó csapvíz hangja felett. - Megsebesültem. Menj el! Nem akarok hozzád menni. - Elzárta a vizet, egy papírtörölköző-darabot tekert az ujja köré, és visszament, hogy megszabaduljon a férfitól. - Min - mondta David, és felállt. - Te nem veszel engem komolyan. - Uram atyám, még szép, hogy nem! - mondta Min, és kitárta a férfi előtt az ajtót. Rendes fickó vagy, David. Illetve, nem igazán. Menj... - Nem, Min, maradok - mondta. Komoly, mély hangon beszélt. Majd megragadta a lányt, és szenvedélyesen megcsókolta.
Tizenegyedik fejezet David túl szorosan tartotta a kezében Min fejét, a lány nem tudott elhúzódni, így a kezét húzta hátra, hogy lekeverjen egy pofont David-nek. Csakhogy a férfi hirtelen elrántotta a fejét és felkiáltott, mielőtt a lány keze célba ért volna. Elvis vicsorgott David lábánál, mellső lábának karmait a férfi lábszárába mélyesztve. Min megtörölte a száját, miközben David lerúgta a lábáról Elvist. - Hát, ez undorító volt. Ahogy már mondtam, keress magadnak olyan nőt, aki megfelel a jó feleséggel szembeni elvárásaidnak, és vedd el. Nekem van egy harci macskám, és mostanában állandó kapcsolatban vagyok a bennem rejlő boszorkánnyal, úgyhogy itt nincs esélyed a túlélésre. - Sajnálom - mondta David. - De annyira akarlak. - Aha - grimaszolt Min. - Ha még egyszer ilyennel próbálkozol, gázsprayt kapsz az arcodba. Most pedig tűnés innen. - Ígérd meg, hogy nem találkozol többet Cal Morriseyval - mondta David, mire Elvis lejjebb eresztette a fejét a kanapé háttámláján és morogni kezdett. - Nem, David, neked nem ígérek meg semmit. - Min az ajtó felé mutatott. - Kifelé, vagy a rendőrséggel vitetlek el. - Legalább gondolkozz rajta - kérte David. - Nincs min gondolkodnom - felelte Min, és kipenderítette a férfit a lakásból. Miután bezárta utána az ajtót, a lány gyönyörködve nézett a kanapé támláján nyújtózkodó Elvisre. A lustán heverésző macska feje imádott sztereója mellett pihent. Addig ütögette a sztereót a mancsával, míg le nem nyomta a kapcsolót, és a hangszórókból fel nem csendült a „Heartbreak Hotel". - Halkítsd le! - kérte Min, aztán ráeszmélt, hogy egy macskához beszél. Odament és lejjebb tekerte a hangerőt. - Ez fura volt, Elvis. Elvis addig ütögette a tovább gombot, míg a „Love Me Tender" nem került sorra. -Nos, rosszabb is lehetne - állapította meg Min, és nézte a kanapén lustálkodó állatot. Szerethetnéd a Julia Roberts-filmek zenéjét is. Elvis elkezdte a zene ritmusára tekergetni a farkát. Min feladta, és inkább ragtapaszért indult.
Cal kedden se telefonált és Min aznap este gratulált magának, hogy végre megszabadult a férfitól, de közben nyomorultul érezte magát. Aztán valaki kopogtatott az ajtón. Még egyszer megkeverte a csirke marsalát, mielőtt az ajtóhoz ment volna, és útközben felkapta a gázsprayt. Két teljes telefonmentes nap után remélte, hogy valami betörő lesz az, akin legalább levezethet némi feszültséget. Ám amikor ajtót nyitott, Cal nézett be. A szokásos zacskót tartotta a kezében az Emilio’s-ból, meg egy kisebb bevásárló tasakot. Soha nem látta még ilyen fáradtnak a férfit. Inggallérja nyitva volt, nyakkendője kikötve lógott, ingujja felhajtva. Gyűrött, csapzott és olyan szexis volt, amilyet Min még
soha nem látott, és szíve majd kiugrott a helyéről, olyan átkozottul boldog volt, hogy ismét láthatja a férfit. - Szia! - üdvözölte Cal, majd meglátta a gázsprayt. – Mondhatsz egyszerűen nemet jegyezte meg. Min szélesebbre tárta az ajtót, Cal pedig belépett és adott egy csókot a lány homlokára. Min hozzásimult, mert olyan jól nézett ki és mert annyira örült a jelenlétének. És ekkor, egy hirtelen indíttatástól vezérelve feljebb nyújtózott és gyengéden megcsókolta a férfit egy szia-hogy-vagy csókkal, mely akkor a leghelyénvalóbb dolognak tűnt. Amikor visszahúzódott, Cal döbbenten nézett rá. - Mi a baj? - kérdezte Min. - Ez egy baráti csók volt. A férfi megrázta a fejét és a vállával betaszította maga mögött az ajtót. - Ez... kedves volt. Tessék! - Átadott Minnek egy kis zacskót. - Az udvarlód vagyok. Ajándékokat kapsz. Min elvette a zacskót, és lelohadt a jó kedve. - Rossz volt a csók? Mit csináltam rosszul? - Nem. - Cal fáradt mosolyt villantott rá. - Ha akarnád se tudnád rosszul csinálni. Aztán elhalványult a mosolya. - Csak épp ez volt az első alkalom. - Ugyan, kérlek! - felelte Min. - Napok óta csókolózunk. - Én csókollak napok óta! - mondta Cal, és a fotelbe hajította a kabátját, majd az asztalra tette Emilio zacskóját. - Ez volt az első alkalom, hogy te csókoltál meg engem. Minek van ilyen jó illata? - Csirke marsala - felelte Min. - Azt hiszem, ráéreztem végre. Hogy érted azt, hogy ez volt az első alkalom? Én... - Elhallgatott. Ahogy jobban belegondolt, rájött, hogy Calnek igaza van. Eddig mindig a férfi csókolta meg őt. - Ne rágódj ezen! - mondta Cal, ahogy visszatért a lányhoz. - Szóval... Min elejtette a bevásárló zacskót, lábujjhegyre állt, és újra megcsókolta a férfit, ezúttal szívét-lelkét beleadva. A rátörő melegségtől megszédült, és megragadta a férfi ingét, hogy el ne essen. Cal a karjában tartotta őt, és visszacsókolta, míg a lányt hatalmába kerítette a vágy és remegni kezdett. - Így már kettő - mondta Cal kifulladva. - Nem mintha számolnám. - Többnek kellett volna lennie - felelte Min, és megpróbált nyugodtan lélegezni. - Úgy értem, már megbeszéltük, hogy nem csinálunk ilyesmit, de akkor se kellett volna rád hagynom az egészet. - Nem bántam - felelte Cal, és közelebb húzta magához Mint. A lány tudta, hogy illene elhúzódnia, de nem akart, mert olyan átkozottul jó érzés volt hozzábújni a férfihoz. - Habár ez is tetszik. - Csak tudod, nem akartam, hogy félreértsd a dolgot - mondta Min, és homlokát a férfi mellkasához támasztotta. - Vagyis? Min érezte, hogy Cal újra megcsókolja a feje búbját, és elmosolyodott. - Vagyis hogy azt hidd, én többre vágynék. - Értem - válaszolta Cal. - Csak barátok vagyunk. Úgy van. Csókolj meg újra! Min elmosolyodott és felemelte a fejét. - Az nem számít, amikor te szólítasz fel rá.
- Mindig számít - felelte Cal, és megcsókolta Mint. A lány hagyta, hogy a férfi a karjaiban tartsa, belefeledkezett az ölelésbe, amíg már nem számított többé se idő, se tér, se semmi más, csak a férfi ölelése. Aztán Cal tartott egy levegővételnyi szünetet. - Lehet, hogy kezdem félreérteni a dolgot. - Nem - kiáltotta Min, és sietve elhátrált. - Azt ne tedd! Felejtsd el, hogy ebből bármi is megtörtént. - Felemelte a gázsprayét. - Van gázspraym! - Értem - szólt a férfi, elengedte Mint és a kanapéra roskadt. - Elvis, öreg cimbora, hogy s mint? - Felemelte a kezét, hogy megvakargassa Elvis füle tövét, és Min már szólt is volna neki, hogy ne tegye, mert eszébe jutott, mi történt Daviddel. De Elvis leeresztette a fejét, hogy Cal közelebb férkőzhessen, és boldogan dorombolt. - Tudod, aranyos ez a cica. - Tudom. - Min megpróbálta lecsendesíteni zakatoló szívét, miközben Elvis a férfi lábához hemperedett. - Nem is tudom, hogy élhettem eddig nélküle. - Felvette az elejtett zacskót és leült Cal mellé a kanapéra. - Nos. Hallottam erről - mondta, és kinyitotta a zacskó száját. -Adsz nekem valamit, amiről nem is tudtam, hogy szükségem van rá. -Hogy érted azt, hogy hallottál erről? - kérdezte Cal, de Min épp egy cipősdobozt húzott elő, és rá se hederített a férfira. -Nagyon határozott ízlésem van a cipők terén - jegyezte meg a fejét rázva. - Egy katasztrófa bekövetkeztének hatalmas esélyei vannak. - Veszélyesen élek - felelte Cal. Min kinyitotta a dobozt. Benne egy pár papucscipőt talált a kedvenc francia sarkával, de fehér szőrme fedte. - Mi az ördög ez? - kérdezte, de amikor teljesen kivette a dobozból a pár lábbelit, látta, hogy a rüsztjén nyuszifejek figyelnek. - Nyuszis papucsot vettél nekem? - kérdezte, feltartva a cipellőket. A nyuszik visszanéztek rá dinkán és édesen. - Nyitott orrú nyuszis papucsot? Ez hihetetlen. - Tudom - mondta Cal, épp Elvis hasát vakargatva. - Zene is van még ott. - Hadd találjam ki - mondta Min, és újra benyúlt a zacskóba. - Elvis Costello. - Kihúzta a CD-t és elolvasta a címét. - Elvis Presley, ötven legszebb szerelmes dal. - Calre nézett. Elvis Presleyt vettél nekem! - Azt szereted - mondta Cal, és a macska arrébb gurult. - Miért vennék neked olyat, amit én szeretek? - Anyám, te tényleg jó vagy ebben - mondta Min, és újra a nyuszikra nézett. - Imádom ezt a papucsot! - Nyuszis papucsra minden nőnek szüksége van - felelte Cal, és az egyiket elvette a lánytól. - Különösen azoknak a nőknek, akiknek ilyen lábujjaik vannak. - Lenyúlt és felemelte a lány lábát, lehúzta róla a sportzokniját, mire Min megmozgatta menő, rózsaszínre lakkozott lábujjait a férfi előtt. - Nagyon dögös lábujjak, Minnie! - állapította meg a férfi, és hüvelykujjával megdörzsölte a lány talpát. - Ez csikiz - mondta Min, és próbálta visszahúzni a lábát, de a férfi felcsúsztatta rá a papucsot, mielőtt még mozdulni tudott volna. Min becsukta a szemét és úgy sóhajtott fel, annyira jó volt a szőrmebélést a bőrén érezni. - Oh, pompás - lelkendezett, majd újra lenézett a lábára és megmozgatta lábujjait a nyuszi szája alatt. - Tökéletes! - Tudom - mondta Cal, és elengedte a lábát. Min lehúzta a másik zokniját is, és belebújt a másik nyuszipapucsba. - Fenomenális vagy ebben. A CD-vel várok, míg elmész, hogy ne kelljen szenvedned.
- Szeretem Elvist - kezdte Cal, de Elvis, a macska végigkúszott a fotel karfáján, és lelökött valamit a varrógépasztalkáról a kanapé végénél. - Hé! - Cal kihajolt, hogy visszaszerezze. - Vigyázz, macsek, a végén még... Elhallgatott, amikor felvette. - Miért van egy Eiffel-torony szobrod? - Tegnap este valaki hozott nekem egy Eiffel-tornyos hógömböt - mondta Min, és nézte, hogy mozognak a lábujjai a nyuszik álla alatt. - Elvis eltörte. - Jól tette. - Cal odaadta a lánynak a tornyot, aki pedig a szemetesbe ejtette, és újra a nyuszikat kezdte nézegetni. - Szóval ki volt annyira tudatlan, hogy olyan hógömböt hozzon neked, amiben nincsenek emberek? Greg? - Nem - felelte Min derűsen, mivel látta a közelgő bajt. - Tudod mit? Azt hiszem, most jól csináltam a csirkét. - Felállt. A papucs csodálatos érzés volt. - Tökéletes a méret! - Minerva - mondta Cal. - Valamit elhallgatsz előlem. - Sok mindent - mondta Min, kiment a konyhába, és közben azt figyelte, hogyan kopog a papucsa a keményfa parkettán. - Lehet, hogy többé le se veszem ezt a papucsot. Mögötte felcsendült a „Love Me Tender", és Cal utánaszólt a kanapéról. - A macska be tudja kapcsolni a sztereót? - Ismeri a kapcsolót - kiáltott vissza Min. - És az újrajátszás gombot is, sajnos. Tegnap este négyszer hallgattam végig a „Love Me Tender"-t, mielőtt kivettem a CD-t. - Még egyszer megkeverte a csirkét, megkóstolta, és azt gondolta, azt hiszem, most tényleg eltaláltam. Elmosolyodott, a biztonság kedvéért újra megkóstolta, majd kiszólt. - Azt hiszem, meg kéne ezt kóstolnod! - Meg is fogom - mondta Cal mögüle. - De először mondd meg, kié ez! Amikor a lány megfordult, Cal David nyakkendőjét tartotta elé. - Ezt meg hol találtad? - kérdezte. - Elvis játszott vele - mondta Cal. Min elvette tőle és a konyhai szemetesbe ejtette. - Semmi közöd hozzá, kié. - Tudom - felelte Cal. - Nem lehetsz féltékeny - mondta Min. - Mindamellett, bármennyire rosszul vagyok magamtól, mégis az vagyok - mondta, és karba fonta a kezét. - Oké, nincs jogom ilyesmit kérdezni. - Így igaz - felelte Min. - Szóval ki volt az? A lány a tűzhelynek támaszkodott és ráébredt, hogy örül a férfi féltékenységének. Egy roncshalmaz vagy, mondta magában. - Minnie! - sürgette Cal. - Az exbarátom. Beugrott és megkérte a kezem. - Igen? - kérdezte Cal nyugodt hangon, de állkapcsa megfeszült. - Igen - válaszolt Min, és élvezte a helyzetet. - Azért hozta a levélnehezéket, mert Párizsba mentünk volna nászútra. - Milyen figyelmes - mondta Cal, elharapva a szavak végét. - Nem igazán. - Min kihúzta magát. - Nem szeretném Párizsban tölteni a mézesheteket. - Ezt megmondtad neki is?
- Nem - mondta Min, és fogytán volt a türelme. - Azt mondtam neki, hogy nem akarok hozzá menni, aztán kidobtam. - Aha - mondta Cal. - És ennyi - folytatta Min. - Eltűnt. - Dehogy tűnt - mondta Cal. - Hidd csak el... - Itt hagyta a nyakkendőjét, Min! - Na és? - Na és azért hagyta itt, hogy visszajöhessen érte. - Ez... - Min jobban belegondolt. - ...teljességgel lehetséges. - Kérem a nyakkendőt! - mondta Cal. - Miért? - kérdezte Min bosszúsan. - Hogy holnap futárral visszaküldhessem a gazfickónak - mondta Cal. - Ki a pasas? - Teljesen elment az eszed? Cal lehunyta a szemét. - Igen. - Na tessék - mondta Min. - A probléma megoldásának első lépése annak beismerése, hogy létezik a probléma. - Ne találkozz vele többet! - mondta Cal. Kérte a lányt, nem utasította. - Nem fogok - felelte Min. - Még csak nem is igazán kedvelem. - Visszajuttathatom a nyakkendőt? - kérdezte Cal és kinyújtotta a kezét. Min előhalászta a nyakkendőt a szemetesből. - Tessék. A neve David Fisk. Egy szoftv... Elhallgatott, amikor meglátta, milyen képet vág Cal. - Mi a baj? - David Fisk az exed?! - kérdezte Cal, és Minnek eszébe jutott a fogadás. - Igen - felelte. - Ismered? -Igen - mondta Cal. - Ő... - Elhallgatott, a lány pedig csak várt. – Egy ügyfél. - Oh - mondta Min, és azt gondolta, a fogadás, nem fog beszélni nekem a fogadásról, a francba! Cal összegyűrte a nyakkendőt. - Visszaküldetem neki. Milyen a csirke? - Azt hiszem, kitűnő - felelte Min lelombozva, miközben Elvis az igaz szerelemről énekelt. - Remekül néz ki. - Cal felkapott egy kanalat az edényszárítóból, és felkanalazott egy kis szószt. Megkóstolta, és Min várt. Túlságosan is fontos volt neki a férfi véleménye. - A fenébe is, ez nagyon jó! - mondta Cal, és meglepetten nézett a lányra. - Szerintem még Emilióénál is jobb. Változtattál valamit a recepten? - Igen - felelte Min. - De ez az én titkom. Neked is vannak titkaid, nekem is. - Nekem nincsenek titkaim - tiltakozott Cal. - Vacsorához! - mondta Min, és indult asztalt teríteni, miközben megint elölről kezdődött a „Love Me Tender". Végigbeszélgették az egész vacsorát és a mosogatást is. Min igyekezett nem élvezni mindezt, próbálta észben tartani a fogadást, de olyan jól érezte magát a férfival, hogy állandóan kiment a fejéből. Cal valahogyan beférkőzött az életébe és a bőre alá, és Min örült ennek, hiába tudta, hogy a férfinak éppen ez volt a terve. Nekem nincs tervem, gondolta, és
ez olyan jó érzés volt, hogy feladta. Amikor a férfi hazaindult, rámosolygott és mindenféle fenntartás nélkül búcsúcsókot adott neki. A férfi visszahajolt az ajtóból és azt mondta: - Minnie, ami ezt a barátság dolgot illeti… - de a lány szelíden kilökte, és bezárta az ajtót, hogy a férfi ne mondhassa: „Utálom, felejtsd el, szeretkezz velem!" Mert az, mondta magában, miközben visszatért Elvishez, rossz lenne.
Szerda este hétkor David ingujjra vetkőzve igyekezett a nyomára bukkanni két szállítmánynak, amelyek elkeveredtek valahol, és azon töprengett, hogyan szerezhetné vissza Mint, aki egyszer Cézár-salátát hozott neki (pirított kenyérkocka nélkül), amikor berobbant az irodája ajtaja és Cynthie állt ott, ezúttal egy rózsaszín kiskosztümben. - Oh, remek, te vagy az - szólalt meg David tompán. - Még mindig randiznak! - Cynthie belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. - Lépned kellett volna. - Meg is tettem - felelte David. - Min nemet mondott. És otthagytam a nyakkendőmet, de Cal visszaküldte nekem futárral, szóval az se vált be. De Min azt is mondta, hogy nem fog lefeküdni vele, szóval szerintem ha kivárjuk... - Nos, várd ki ezt: Cal hazavitte Mint az anyjához. David jobban kihúzta magát ültében, és a gerincén végigfutott a hideg. - Micsoda? - Hazavitte Mint az anyjához - ismételte Cynthie. - Nekem hét hónapomba került, mire Cal elvitt a szüleihez. Minnel két hét után megtette. David, el fogom veszíteni Calt. - Az anyjához?! - hüledezett David, és azt gondolta, a rohadék, megtesz bármit, csak hogy megnyerje a fogadást. - A rohadt életbe! - Felnézett, döbbenten, hogy hangosan kimondta. - Bocs, sajnálom. - Nem - mondta Cynthie, és megállt előtte. - Nem sajnálod. Dühös vagy. - Igen, az vagyok. - David Cal Morriseyra gondolt, és még dühösebb lett. Valakinek le kéne állítani az olyan fickókat, mint ő. Felállt. Szóval akkor most mit kéne tennem? - Harcolj érte! - mondta Cynthie. - A barátnőd. Szerezd vissza! - Megpróbáltam - mondta David, egyre lehangoltabban. - Calt kedveli. - Te vagy a világ legpasszívabb semmirekellője! - mondta Cynthie. Nem csoda, hogy Min nem feküdt le veled. Valószínűleg még csak meg se kérted rá. - Köszönöm - mondta David. - És ezt épp egy olyan mondja, akit elutasítottak, miután kilenc hónapon át széttette a lábát. Nekem úgy tűnik, hogy az agresszivitásod nem vált be, szivi. Talán inkább neked van gondod a hévvel. - Idefigyelj, te! - mondta Cynthie. - Tökéletes a testem és remek vagyok az ágyban. - Tudod mit? Ezt kétlem - felelte David, és megkerülte az íróasztalát. - És ne is vesződj a kabátod szétnyitásával. Azt a reklámot már láttam. Cynthie-nek leesett az álla, úgy bámult rá. – Te rohadék! - Nos, a francba is, Cynthie, mit vártál? Idejössz kiabálni velem, elmondasz mindennek, mert az exed hazavitte az anyjához a nőt, akit szeretek. Ha meg akarod állítani, menj és szerezd meg! Cal előtt gombold ki a kabátodat! - David elhallgatott és becsukta a szemét. Nézd, fáradt vagyok, nyomorultul érzem magam, és három hónapja nem szexeltem. És dolgoznom kell.
Amikor a nő erre nem mondott semmit, David kinyitotta a szemét. Cynthie mérgesen nézett rá. - Nem fekszenek le egymással - mondta Cynthie. - Tudom - felelte David. - Szóval senkinek nem jut ki a jóból. Szuper. Menjél! -Abból lehet látni, ahogyan viselkednek, amikor együtt vannak - mondta Cynthie, majd elhallgatott. - A No Sanszból jövök. Min ott volt Callel. Figyeltem őket. Még nem tették meg. Lerí róluk. Az emberek máshogy érintik meg egymást, miután lefeküdtek. Ellazulnak, és... - Cynthie tett egy lépést David felé. - Nem tették meg. Még visszaszerezhetjük őket. És én ismerek egy remek nemivágy-fokozót. - Na persze - mondta David. - Kigombolod a kabátod. - Nem - mondta Cynthie. Ekkor már olyan közel volt, hogy szinte hozzáért a férfihoz. Fájdalom. Ha az öröm nem válik be, próbálkozz a fájdalommal. Például a féltékenységgel. Fiziológiai jelzés, méghozzá nagyon erős. Épp az Emilio's-ba készülnek, hallottam, ahogy erről beszéltek. Mi is odamegyünk. David tett egy lépést hátra és beleütközött az íróasztalába. - Cynthie, én nem... - De először - kezdte Cynthie - szexelni fogunk. David megdermedt. - Nekem is három hónapja volt már - mondta Cynthie. - Szóval hihetetlen, szenvedélyes, izzadt szexben lesz részünk itt és most, és aztán elmegyünk vacsorázni. Cal tudni fogja. Az emberek máshogy néznek ki közvetlen szex után. David nyelt egyet. - Nos, köszönöm, de nem hiszem, hogy... Cynthie kigombolta a kabátját, kivillantva egy fényes, rózsaszín melltartót, mely olyan áttetsző volt, hogy valószínűleg több államban törvényerejű rendelettel tiltották volna be. - ...ezzel elérnénk bármit is, azt leszámítva, hogy mindketten ostobán éreznénk magunkat... Cynthie a földre ejtette a kabátját és kicipzározta a szoknyáját. - ...miután a sekélyes testi örömök... Cynthie szoknyája lecsúszott pompás lábain, és David előtt ott állt a legtökéletesebb test, amelyet életében látott. - ...alábbhagynak - fejezte be szerencsétlenül. A nő odalépett hozzá. - Nem fogsz nemet mondani nekem. - Azt hiszem, nem - mondta David, és hagyta, hogy a nő a földre teperje.
Furcsa, hogy ott van velük Diana, eszmélt rá Min, amikor a No Sanszban voltak. Olyan volt, mint mikor két külön világ összeütközik. Di új szemmel nézett mindenre. Elragadtatva mosolygott Shannára, mindenen nevetett, amit Tony mondott, elismeréssel nézte Calt, és megkérdezte, hol van Liza, mintha Min életének teljes stábját ott akarta volna tudni. - Dolgozik - felelte Tony. - Úgy döntött, hogy először az Emilio's esti időszakát rázza gatyába, és később tér rá az ebédre. Amióta belekezdett, színét se láttam. - Át kéne mennünk az Emilio's-ba - mondta Roger. - Akkor láthatnád Lizát.
- Én nem akarom... - kezdte Tony, de Min közbevágott. – Tudod mit? Ez remek ötlet! Én éhes vagyok, Di pedig még sosem járt ott - így átsétáltak két háztömbnyit az Emilio's étteremig. - Ezek az emberek igazán nagyszerűek - suttogta nővére fülébe Di. - Nem tudtam, hogy ilyen szuper baráti köröd van. - Nos, nem tudom, hogy a baráti köröm-e - mondta Min, de aztán rájött, hogy Dianának igaza van, hiszen legalább olyan lazán viselkedett Tonyval, mint Callel, és már rég elfogadta Rogert, mint tiszteletbeli sógort, hisz Bonnie révén hamarosan az lesz. Liza az ajtóban várta őket. Fekete ruhát viselt, ami pazarul festett, de valószínűleg nem került többe tíz dollárjánál valami turkálóban. - Isten hozott az Emilio'sban! - mondta, és Dianára kacsintott. - Pompásan fogjátok itt érezni magatokat! - Nem is tudom - töprengett Cal félhangosan Min és Di mögül. - Úgy hallottam, hogy a kiszolgálás Durva. Di oldalba bökte Mint. - Úgy volt, hogy nem mondod el senkinek - mondta, mire Cal rávigyorgott és Diana elnevette magát. - Sármőr - mondta Min. Megjelent Brian kifogástalan öltözékben, miközben Liza az ablak melletti asztalhoz vezette őket. - Helló - mondta. - Brian vagyok, és én leszek a pincérük ma este. - Brian? - álmélkodott Cal. - Mr. Morrisey - mondta Brian, és mérgesen nézett rá. - Ne hagyd, hogy a vendégek kikészítsenek, Brian - figyelmeztette Liza, és kezét a fiú karjára tette. - Ne feledd, te jobb vagy náluk. - Igen, Liza - mondta Brian, és minden porcikájából csak úgy áradt a rajongás. - Oh, istenem - nyögött fel Cal. - Engedélyt kapsz tőlem, hogy Mr. Morriseyval gorombáskodj - mondta Liza Briannek. - Remek - derült fel Brian ábrázata, és az étlappal fejbekólintotta Calt hátulról, mire Di ismét felnevetett. - Mi ez a hely? - kérdezte körülnézve. - Az otthon - felelte Cal, és Min bólintott, Di szemén át látva saját életét. Átkozottul jó élet volt, de valahogy összegubancolódott Cal életével. Mihez kezdek majd, amikor elmegy? A gondolattól megborzongott. Hogyan hagyhatta idáig fajulni a dolgokat, hogyan sodorhatta magát ekkora veszélybe? A vacsora nagy része alatt csendben maradt. Hallgatta, ahogy Diana elcseverészik mindenkivel, nézte Calt, a kilazított nyakkendőjével és feltekert ingujjával, ahogyan teljesen otthon érezte magát és őrá mosolygott. Jól megtermettnek látszott, ahogy ott ült. Nem úgy, mint David divatosan vékony testalkata, vagy Greg szembetűnő edzőtermi izmai; ő szélesvállú volt, erős, igazi és végtelenül kívánatos. Igent mondhatnék neki, mielőtt lelép, gondolta és érezte, ahogy a melegség elárasztja. Habár tudta, hogy soha nem tenné meg, hagyta, hogy egy röpke pillanatra elképzelje, amint hátrahanyatlik, és a férfi teste az övéhez simul, Cal forró keze simogatja bőrét, és ő átöleli Cal széles vállát. Egyetlen intenzív pillanat volt csupán, amitől félig lehunyta szemét, az ajkába harapott és amikor ezt az ábrándot száműzte a gondolataiból, Cal őt nézte, és többé már nem mosolygott. - Gyere ide és mondd el mire gondolsz, Minerva - kérte halkan felé hajolva.
- Nem hiszem, Calvin - felelte, és rendbe szedte gondolatait. - Hel-ló! - mondta Tony, mire az asztaltársaság többi tagja is követte a tekintetét. David és Cynthie léptek be kipirulva. Brian profi módon egy ablak melletti asztalhoz vezette őket, és David eközben Cynthie feneke fölé, a hátára tette a kezét. Úgy tűnt, Cynthie mindezt nem bánja. - Miért nem vesznek fel egyszerűen egy „Megtettük!" feliratú pólót? - kérdezte Tony. - Psszt - intette le Cal. - Ne rontsd el ezt a gyönyörű pillanatot. Min ránézett. - Nem bánod? - Miért bánnám? - kérdezte Cal. - Hát, mert Cynthie... - kezdte Min, de aztán elhallgatott. - Az már a múlt - mondta Cal. - Oké - mondta Min, és nagy igyekezetébe került, hogy ez a hír ne töltse el örömmel. - Na és mi van Daviddel? - kérdezte Cal. - Ő még csak nem is múlt - felelte Min. - A pasas egy Eiffel-tornyos hógömböt hozott nekem, az isten szerelmére! - Küldenünk kéne nekik egy palack jó bort - mondta Cal. - Miért? - kérdezte Tony. - Hogy lerészegedjenek és visszatérjenek az ágyba - mondta Cal. Elkapta Liza mérges tekintetét. - Most meg mi a baj? - Semmi - felelte Liza. - Csak gondolkoztam. - Nos, gondolj valaki másra - mondta Cal. - Gondolj Tonyra! - Tonyt már megfejtettem - felelte Liza. - Te azonban még rejtély vagy. - Én is rejtély vagyok - mondta Tony sértetten. - Akarsz ma este szexelni? - kérdezte Liza. - Igen - felelte Tony. - Semmi rejtély - mondta Liza, és visszafordult Calhez. - Van valami gyenge pontod? - Min - felelte Cal, és a lányra mosolygott. Liza megvetően becsukta a szemét. - Azon gondolkozom, láttam-e valaha, hogy váratlanul ér valami. - Hát, ott volt az az alkalom, amikor Bentley eltalált a labdával - mondta Cal. - Tudom már! - Liza felegyenesedett Cal széke mögött. - Az éneklés. Nem vagy szégyellős, de soha nem énekelsz. Miért van ez? - Pocsék a hangom - mondta Cal. Liza Tonyra nézett. - Ez igaz? - Nem - felelte Tony. - Ne zaklasd már! - Te vigyázz a te barátaidra, én vigyázok az enyémekre - közölte vele Liza, és visszafordult Cal felé. - Akkor miért nem? - Lámpaláz - magyarázta Cal. - Nem tudok a nyilvánosság előtt szerepelni. Túlságosan zavarban lennék. - Te?! - kérdezte Liza. - Soha nem hittem volna. - Keresztbe fonta karjait. - Szóval mivel lehetne rávenni, hogy énekelj? - Egy fejemhez szorított pisztollyal - mondta Cal. - Liza! - Figyelmeztette Min, mert észrevette, ahogy felcsillan barátnője szeme, és ez senkit nem kecsegtetett semmi jóval. - Miért erőlteted a dolgot?
- Van egy alkum a számodra - mondta Liza. Áthajolt Cal válla fölött, szája közel volt a férfi füléhez. - Ha énekelsz itt és most, mindenki előtt... - Nem - mondta Cal. - ...akkor én soha többet nem mondok vagy teszek semmit, amivel távol tartanálak Mintől. Cal egy percig dermedten ült, aztán Minhez fordult. - Liza betartja az ígéreteit? - Hát persze hogy be - felelte Min. - Ami nem jelenti azt, hogy... Cal felnézett Lizára. - Mit szeretnél hallani? - Oh, a választást rád hagyom - felelte Liza, és felegyenesedett. – Az már önmagában is érdekesnek ígérkezik. - Miért csinálod ezt? - kérdezte Min Lizától mérgesen. - Mert egészen mostanáig könnyű dolga volt - mondta Liza, és továbbra is Calt nézte. Látni akarom, hogy képes-e áldozatot hozni érted. - Azért eddig se volt olyan könnyű dolgom - mondta Cal. - Nem kell megtenned - mondta Min Calnek. - Komolyan mondom! - Miért? - kérdezte Cal. - A férfiak évszázadok óta dalolnak a nőknek. Dalolnak és ékszert ajándékoznak. - Akkor vegyél nekem egy szép kulcstartót - ajánlotta fel Min. Cal a lány székének támlájára tette a kezét, és előrehajolt. - Figyelj jól, Minnie, mert tőlem ilyet nem hallasz többet! - Cal - mondta a lány, de ekkor a férfi rázendített a „Love Me Tender”-re. Sikkesen mosolygott, és túldramatizálva énekelte a dalt elmélyített hangon, nem is rosszul utánozva Elvist. - Csak Elvist ne! - nyögött fel Tony, Roger pedig megrázta a fejét és a mennyezetre nézve nevetett. Minnek viszont elakadt a lélegzete, mert Cal hangja gyönyörű volt és mert az első versszak után eltűnt a vigyor az arcáról, és megjátszás nélkül kezdett énekelni. Minden más hang elnémult, csak ők ketten léteztek. Cal a szemébe nézett, úgy kérte a dalban, hogy szeresse őt, és Min megszédült, mert Cal komolyan gondolta. Bármi más történt, bármi más zajlott kettőjük közt, ez most valódi volt. Még ha csak erre a pillanatra is, és csak erre az egyetlen pillanatra, akkor is valódi volt. Cal szereti őt, és ez jobb, mint bármi, amiről valaha is álmodott. Érezte, hogy megfájdul a szíve, hogy összerándul a mellkasában, mert szerette a férfit, annyira szerette, hogy alig tudta elviselni. Ne tedd ezt velem, gondolta, ahogy a férfi énekelt, ne törd össze a szívem, nem érdemlem ezt, kérlek, ne tedd, és amikor Cal tökéletesen tiszta hangon befejezte a dalt, az utolsó „szeretlek és szeretni foglak mindig" szavakkal, a körülöttük lévő csend döbbenetes volt. Oh, istenem, gondolta Min. Cal szemébe nézett, és ugyanazt a meglepetést látta benne. A férfi bocsánatkérőn és zavarodottan nézett, és Min azt gondolta, nem ő volt az. Van valami, ami üldöz bennünket, ő nem gondolta komolyan. Ekkor Diana megszólalt. - Hű. Liza azt mondta: - Na jó, le vagyok nyűgözve! - Min pedig megragadta a táskáját, és sietve távozott az étteremből.
Tizenkettedik fejezet
Min hagyta, hogy becsapódjon mögötte az étterem ajtaja, és átment a járdán. Hajtotta a kényszer, hogy megmentse magát. Lelépett a járdáról, mire felharsant egy duda és valaki visszarántotta az útról. Amikor megfordult, Calbe ütközött. - Sajnálom - mondta a férfi, és nem eresztette el a lányt. - Bármit tettem is odabent, ami... - Fájdalmat fogsz okozni nekem - mondta Min levegő után kapkodva. - Tessék? - kérdezett vissza Cal elszörnyedve. - Nem. Én soha... - Össze fogod törni a szívemet! - mondta Min, és elcsukló hangon vett levegőt. - Beléd fogok szeretni, te meg le fogsz lépni, mint mindig, mert ez a szokásod, és nem hiszem, hogy túl tudnám tenni magam rajtad. Ha valaha elengedem magam és beléd szeretek, azt hiszem, az örökké tart majd, mert olyan mély lesz az érzés, és már most átjár a fájdalom attól a kevéstől, amit engedélyeztem magamnak... - Min, soha nem okoznék neked fájdalmat - mondta Cal. - Szándékosan nem - felelte Min. - De jogod van elmenni. Soha nem ígérted, hogy maradsz. Mindig így megy ez. Csodálatos vagy, megismersz bennünket, mi beléd szeretünk, aztán eltűnsz. Én ezt nem bírom el. Daviddel kapcsolatban nyugtathatom magam azzal, hogy egy idióta volt, aki nem ismert engem, de te ismersz! - Min, várj! - mondta Cal, és próbálta a karját Min köré fonni. - Nem - mondta Min, és kicsúszott a férfi kezei közül. - Az életemben soha senki nem ismert úgy, mint te. Az életemben soha senkivel nem éreztem magam olyan jól, mint veled. Ismersz, tudsz rólam mindent, és amikor majd elhagysz, az igazi énemet hagyod el, azt az énemet, akit soha senki nem látott, ez lesz az, akit elutasítasz. - Miért vagy benne olyan biztos, hogy el foglak hagyni? - kérdezte Cal élesen. - Mert mindig ezt teszed. Mindig lelépsz. Megígéred talán itt helyben, hogy örökre mellettem maradsz?! - Három hete ismerlek - felelte Cal. - Kissé megfontolatlan ígéret lenne, nem gondolod? - De! - mondta Min. - Akkor meg mire fel az udvarlás teljes gőzzel? Mire fel a tökéletes cipő, meg a tökéletes dal, meg a... - Megrázta a fejét. Tehetetlennek érezte magát. Megmondtam, hogy barátokként kellene kezdenünk, megmondtam, hogy... - Többet akarsz a barátságnál - jegyezte meg Cal tompán. - Ez a legostobább szöveg, amit valaha bedobtál ellenem. - Nézd, én nem állok készen rád - mondta Min. - Nem vagyok felkészülve. Amikor velem vagy, leomlik minden védőfalam. Kitalálok mindenféle terveket, amiket komolyan is gondolok, aztán megcsókollak, mert megőrülök érted, amivel nem is lenne semmi baj, ha nem szeretnék beléd, de mégis fennáll ez a veszély, és tudod jól, tudod, hogy képtelen vagyok neked ellenállni. - Elhallgatott, mert kezdett hisztérikus hangon beszélni. - Jól van - szólt Cal feszült arccal - Együtt talán... - Haza kell mennem - mondta Min.
- Jól van - mondta újra Cal. - Tudunk... - Nem - felelte Min. - Diana egy percen belül kint lesz, hogy megkeressen. Ő majd hazakísér. Hazakísérjük egymást. - Min - szólította Cal. - Egyszerűen csak nem számítottam erre a dalra - mondta Min. - Úgy nem, ahogyan énekelted. - Én sem - felelte Cal komoran. - Tudom - mondta Min. - Láttam a tekintetedben. Nem gondoltad komolyan. - Hát persze, hogy komolyan gondoltam! - csattant fel Cal, miközben Diana kilépett az utcára. - Csak épp addig nem tudtam, hogy komolyan gondolom, amíg el nem énekeltem. Francba Elvisszel meg a szerelmes dalaival! - Nos, ez a helyzet Elvisszel - mondta Min, és végül dühbe gurult. - Gúnyolódhatsz, amennyit csak akarsz a sült banánnal meg a flitteres ruhákkal, de soha nem hazudott, amikor énekelt, mindig komolyan gondolta. Nem volt semmilyen istenverte titok... - Miféle titok? - kérdezte Cal. - ...és nem volt semmilyen istenverte hazugság. Szóval legközelebb, amikor szédíteni akarsz valakit, ne Elvist utánozd! Min elfordult, és elindult az utcán. Cipősarka váltott ritmusban kopogott a járda kövén. - Tudod, én mindössze némi csendre és nyugalomra vágytam - kiáltott utána Cal. - De nem! Nekem te jutottál! Diana sietve lépkedett Min mögött, hogy utolérje. - Miért vagy ilyen feldúlt? - kérdezte nővérét, amikor mellé ért. A válla felett hátranézett Calre. - Ez volt a legromantikusabb dolog, amit csak életemben hallottam. - Tudom - felelte Min, és megszaporázta a lépteit. - Mi a baj? - kérdezte Diana. Min megtorpant. - Elmondom, ha te is elmondod, mi a baj veled és Greggel! Diana az ajkába harapott. - Előbb te. - Tudod, az első este, amikor Cal felszedett... - kezdte Min. Di bólintott. - Azért tette, mert fogadott Daviddel tíz dolcsiba, hogy nem tud ágyba vinni egy hónap alatt - mondta Min. - Nem, dehogyis! - mondta Diana határozottan. - Cal nem tenne ilyet. - Hallottam őt, Di - mondta Min. - Megtette. És tudom, hogy most már többről van szó, de még csak három hete ismerem, és máris teljesen elvesztem a fejem, ha ott van mellettem, és az egész túl kockázatos. Cal egyszerűen... állandóan otthagyja a nőket. Gregnek igaza volt ebben. Nem akarom magam olyan helyzetben találni, hogy belehalok, ha elhagy, mert igenis el fog hagyni. - Érezte, hogy elerednek a könnyei. Visszapislogta őket. - És aztán a bitangja fogja magát, és így énekel nekem, és én csak... Ő egyszerűen túl... - Veszélyes - mondta Di. - Én ezért választottam Greget. Tudtam, hogy ő soha nem lenne veszélyes. - Mi történt? - kérdezte Min. - Szerintem már nem is akar megházasodni - mondta Di, és Min hallotta húga hangjában a könnyeket. - Rákérdeztem. Mondtam neki, hogy ha nem áll készen a dologra,
elhalaszthatjuk, de egyre csak azt hajtogatja, hogy ő készen áll, igenis meg akarja tenni, de szerintem csak azért, mert nem tudná elviselni, hogy csalódást okoz mindenkinek, és ő... - Ti meg mit csináltok? - kérdezte Tony, aki a sötétségből bukkant fel és mindkettőjüket sikításra késztette. - Csak álldogáltok itt és várjátok, hogy valaki megtámadjon titeket? - Ezek szerint nem kell tovább várnunk? - kérdezte Min, és igyekezett egyenletesen lélegezni. - Cal küldött - magyarázta Tony. - Nem tetszik neki, hogy egyedül mentek haza. Így itt vagyok nektek én. - Nem kell hazakísérned! - mondta Min. - Viccelsz? Két szexi nőt kísérhetek a sötétben - mondta Tony. – Mire újramesélem mindezt a fejemben, fenomenális lesz! - Viccel? - kérdezte Di Mintől. - Nem hiszem - felelte Min. - Megtennéd, hogy engem tíz kilóval könnyebben képzelsz el ebben a vágyálomban? - Nem - mondta Tony. - Pont olyannak képzellek, amilyen vagy, bébi. De ezt ne mondd el Calnek, mert kiveri a fogam. - A fogad biztonságban van! - nyugtatta Min, és újra elindult. - Szóval mit művelünk ebben a fantáziában? - kérdezte Di Tonyt, ahogy felzárkóztak Min mellé. - Nos, először is elolvasnánk egy jó könyvet, mert tudom, hogy hozzátok hasonló előkelő nők szeretik az olyan pasikat, akik olvasnak - mondta Tony. Min belékarolt. - Köszönöm, hogy hazakísérsz minket. - Érted mindent, kölyök - felelte Tony, megsimogatta Min feje búbját, majd folytatta a fantáziája leírását. Min erősen kapaszkodott a férfiba, és igyekezett nem belegondolni, mi elől sétál el.
Az étteremben David diadalittasan nézett Cynthie-re. - Ezt mi értük el. - Nem - felelte Cynthie fehérre vált arccal. - Semmi közünk hozzá. - Min féltékeny volt - mondta David, és jobban érezte magát, mint hetek óta bármikor. Aztán Cal hülyét csinált magából azzal az idióta dallal és kínos helyzetbe hozta Mint. Igazad volt kettőnkről... - Meglengette a kezét és gondolatban hozzátette, ...hogy a világtörténelem legjobb szexében volt részünk. Istenem, de jól vagyok! - Bárcsak igaz lenne - mondta Cynthie, és még mindig az ajtót bámulta. - Tudod, hogy most odakint veszekszenek! - mondta David. - Miért nem örülsz? - Van egy bizonyos fajta veszekedés, amitől... a kapcsolat csak szorosabb lesz - mondta Cynthie megtört hangon. - Előbb veszekedtek, aztán kibékültök, és közelebb kerültök egymáshoz. Aztán újra veszekedtek és megint kibékültök. Minden alkalommal kompromisszumot köttök. Minden alkalommal közelebb kerültök egymáshoz. - A veszekedés jó? - kérdezte David. - Micsoda zöldség! - Mi a létező legjobb szex, David? - kérdezte Cynthie. - A békülés-szex. Mivel még közelebb kerültetek egymáshoz. Ha a megfelelő faji veszekedés előzte meg. Gyorsan kell lépned, ha Min tényleg feldúlt Cal miatt.
- Holnap felhívom - ígérte David. - Most kavarognak benne az érzések. Jobb, ha hagyom lehiggadni. Cynthie visszanézett az ajtóra. - Jól van. Légy óvatos! - Hagyd abba! - mondta David, és Cynthie kezére tette a kezét. - Nyertük! Cynthie megrázta a fejét. - Ma este senki nem nyert.
Aznap este valamivel később, miután Min és Diana összehajtogattak kétszáz tortás dobozt és az esküvőről beszélgettek, Gregről és Calről viszont nem, Diana elment lefeküdni, Min pedig egyedül ücsörgött a kanapén, ölében Elvisszel, és próbált rájönni, hol rontotta el. Talán ha nem mondott volna igent a piknikre a parkban, ha nem csókolta volna vissza Calt, ha a férfi egyáltalán meg se csókolta volna, ha nem találkozott volna Harryvel. Határozottan azelőtt szúrta el, hogy találkozott Harryvel. Talán ha nem hitte volna az elején, hogy olyan átkozottul okos, hogy túljárhat David és Cal eszén. Talán ha lett volna annyi esze, hogy eleve át se vág a báron, ha csak ránézett volna a férfira, és belátta volna, hogy semmi jó nem származhat abból, ha szóba áll vele, és soha nem hallott volna a fogadásról. Nehéz volt pontosan megállapítani, hogy melyik volt az a pont, ahol a meggondolatlanság átcsapott őrültségbe, de egyre csak az járt a fejében, hogy ha rájönne, hol hibázott, megértené mi történt, és egyszer s mindenkorra el is felejthetné az egészet. Valaki kopogtatott az ajtón, és amikor Min kinyitotta, Bonnie állt a küszöbén zsenília köntösben, és egy teáskannát tartott a kezében. - Csináltam kakaót - mondta, és Min érezte, hogy elerednek a könnyei. - Oh, kicsim - mondta Bonnie, belépett, Min vállára tette karját, és másik kezében egyensúlyozta a kakaót. - Gyere. Egyszerűen csak meg kell beszélnünk a dolgot. - Olyan okosnak hittem magam - mondta Min, és küzdenie kellett, hogy ne remegjen a hangja. Reszketegen vette a levegőt. - Végig azt gondoltam, hogy kézben tartom az egészet. - Szerintem nagyon ügyes voltál - mondta Bonnie, és letette a kakaós kannát a varrógépes asztalra. Két zsebéből elővett egy-egy bögrét, mire Min felnevetett a könnyein át. - Hol van Roger? - kérdezte barátnőjét. - Én nem... - Lent alszik - mondta Bonnie, és felkapta a kannát. - Aggódik miattad, de mindjárt éjfél, úgyhogy most nyolc órát végigdurmol. Min felnevetett, majd szipogni kezdett. - Ha lett volna csak egy kis eszem, lecsaptam volna Rogerre azon az első estén. - Roger halálra untatna téged - mondta Bonnie, és átnyújtott neki egy teli bögrét. - Mint ahogy én mostanra már busz alá löktem volna Calt. - Tényleg? - szipogott újra Min. - Ugyan, kérlek! Mégis mi ez a világegyetem ura színjáték?! - mondta Bonnie. - Ez a te pasid alaposan meg van rémülve. Nekem erre nincs időm. Én gyerekeket szeretnék, nem pedig hozzámenni egyhez. - Jó ember ő, Bon. - Min belekortyolt a kakaóba, és kezdte jobban érezni magát.
- Tudom - felelte Bonnie. - És egy nap majd benő a feje lágya, és jóravaló férfi válik belőle. Egyelőre viszont összetörte a szíved, és ezét haragszom rá. - Nem törte - mondta Min. - Ő próbált nem velem lenni. - Dehogy próbált. - Bonnie leült Min mellé a kanapéra, bögrével kezében. - A világ minden lehetősége a rendelkezésére állt, hogy elkerüljön téged, és ő mindet elszalasztotta, csak hogy veled lehessen. - Ez csak azért volt, mert nem tudott elbűvölni - mondta Min. - Nem pedig... - Oh, ne légy már ilyen gyerek! - mondta Bonnie, mire Min felkapta a fejét, és ezzel megijesztette Elvist. - Figyelj már arra, mit beszélsz! Szörnyen érzed magad, de nem az ő hibája és nem a te hibád. Hát, a rohadt életbe! - Bonnie! - mondta Min megbotránkozva. - Mit akarsz, Min? - kérdezte Bonnie. - Ha az élet tündérmese lenne, ha létezne „boldogan éltek, míg meg nem haltak", akkor mit akarnál? - Calt akarnám - mondta Min, és szinte még ki se mondta, máris elszégyellte magát. Tudom, hogy ez... - Ne! - kiáltotta Bonnie, és feltartotta a kezét. - Miért akarod? - Oh, mert vele minden olyan szórakoztató - felelte Min, és mosolygott, miközben pislogva nyeldeste könnyeit, amiért ilyen felszínes volt. - Olyan szórakoztató volt vele lenni, Bonnie. Csodásan éreztem magam mellette. Soha nem voltam kövér, amikor Callel voltam. - Akkor sem vagy kövér, amikor Lizával vagy velem vagy - felelte Bonnie. - Tudom - mondta Min. - Vele szinte teljesen olyan volt, mint veletek, azt leszámítva, hogy benne nem bízhattam, és hogy ő igazán felizgatott. - Talán éppen ezért izgatott fel - mondta Bonnie. - Mert olyan ember, akit nem tudsz kezelni. - Aha. - Min a kanapéra támasztotta a fejét. - Izgalmas volt. Soha nem tudtam, mi következik. Mint ahogyan ő sem. Egymásból táplálkoztunk. Milyen ostobák voltunk! - Én nem sietnék ennyire a múlt idővel - figyelmeztette Bonnie. - Térjünk csak vissza a tündérmesére. Mondd el, hogy fest a te „boldogan élnek, míg meg nem halnak" sztorid. - Nincs ilyen sztorim - mondta Min. - Ezért aztán nem is fog megtörténni velem. - Az én sztorimban - kezdte Bonnie - hozzámegyek Rogerhez, és születik négy gyerekünk. Egy szép házban élünk a zöldövezetben, közel a jó iskolákhoz, de nem azokhoz, ahol mindenki egyenruhában jár. - Érthető - mondta Min, és újra belekortyolt a kakaójába. - Háztartást vezető anyuka vagyok - folytatta Bonnie -, de azért néhány ügyfelet megtartok, a kedvenc ügyfeleimet, és sasszemmel figyelem a portfoliójukat, nehogy kijöjjek a formából. Ennek híre megy, és ahogy cseperednek a gyerekek, növelem az ügyfélkörömet, mert olyan sokan élnek-halnak azért, hogy megszerezzenek. - Ez nem is tündérmese - mondta Min, és letette a kakaós bögréjét. Ez mind megtörténhet. - És a mi házunk lesz - folytatta Bonnie, mintha nem is hallotta volna a barátnőjét - az a hely, ahol mindenki összegyűlik az ünnepekkor, meg a szülinapokon. Mindenki hozzánk jön majd. És hatalmas vacsorákat rendezünk, mindenki ott ül az asztal körül, és a választott
családunkkal vagyunk. És te, Liza, Cal meg Tony vagytok a gyerekeink keresztszülei, és minden alkalommal, amikor valami nagy iskolai esemény lesz, mind eljöttök drukkolni a gyerekeinknek... - Én ott leszek! - mondta Min, és igyekezett nem elbőgni magát. - ...és egyikünk se lesz soha egyedül, mert ott leszünk egymásnak - mondta Bonnie. Imádni fogod az unokáimat, Min. Együtt visszük majd őket cipőt vásárolni. - Oh, Bonnie - sóhajtott Min. Fejét a kanapé párnájára hajtotta és keservesen sírni kezdett, miközben Bonnie a haját simogatta és szürcsölgette a kakaóját. Amikor Min sírása alábbhagyott, és néhány ziháló, reszketeg szipogássá halkult, Bonnie szelíden azt mondta: - Most te jössz! - Nem megy - mondta Min. - Hát csak rajta - bíztatta Bonnie. - Callel kezdődik, ugye? - Miért? - Min felült, és kézfejével megtörölte az arcát. - Miért mindig valami pasassal kell kezdődnie? - Mert tündérmese - felelte Bonnie. - Az egész a herceggel kezdődik. Vagy Shanna esetében a hercegnővel, de akkor is. A nagy kockázat az első. Egyes-egyedül ülsz a puffodon, vagy a te esetedben egy Aeron széken, és akkor ellovagol előtted ez a fickó, és már meg is jelenik előtted a teljes jövőd... - Na és mi van, ha nem ő az igazi? - kérdezte Min. - Fogadjuk el egy pillanatra, bár én nem hiszem, hogy az egész a herceggel kezdődik. Honnan tudod, ki a herceg és ki a... - Dög? - kérdezte Bonnie. - Édesem, mind dögök! - Roger nem - felelte Min. - Oh, kérlek! - mondta Bonnie. - Most épp odalent van és úgy horkol, mint valami medve - mire Min felnevetett a könnyei dacára. - Tényleg azt hiszed, Cal hiba lenne? Min nyelt egyet. - Hát, ha logikusan gondolkodom... - Ne akard, hogy rád öntsem a kakaómat! - figyelmeztette Bonnie. - Nem tudok másból kiindulni - mondta Min. - Miből kéne tudnom? - Mondd el a tündérmesédet! - segített Bonnie. - Kettőnk között marad, senki nem fogja megtudni. Ha megkaphatnál bármit, ami akarnál, magyarázat, logikus gondolkozás nélkül, bármit, amit... - Cal - mondta Min. - Tudom, hogy hülyesé... - Ki ne mondd! - intette Bonnie. - Istenem, még álmodni sem tudsz minősítgetés nélkül. Mondd el a tündérmesédet! Min érezte, hogy újra elerednek a könnyei. Magához húzta Elvist és simogatni kezdte, hogy ezzel terelje el a figyelmét. - Cal a tündérmesém. Szeret engem, annyira, hogy ki sem bírja, annyira, amennyire én szeretem őt. És - visszafojtotta a könnyeit -, találunk magunknak egy csodás házat, itt a városban, talán ebben az utcában. Egy régi családi házat, olyat, amiben a nagyim élt régen. Az tetszene. Kerttel, hogy Elvis vadászhasson. És talán lenne egy kutyánk, mert szeretem a kutyákat is. Bonnie bólintott, és Min újra felszipogott. - És tovább dolgozom, mert szeretem a munkámat, ahogy Cal is tovább dolgozik, mert ő is szereti, amit csinál. - Felsóhajtott. - Néha felhív, és azt mondja, „Minnie, rád gondoltam,
találkozzunk otthon húsz perc múlva!" Én pedig hazamegyek, szeretkezünk a nap kellős közepén, ami csodálatos… - Elhallgatott és szipogni kezdett, Bonnie pedig bólintott. - Néha beülünk az Emilio'sba, találkozunk veletek, a barátainkkal mondjuk minden szerdán. Mind együtt vagyunk, nevetünk, elmeséljük egymásnak, mi történt velünk, és amikor neked meg Rogernek már gyerekeitek lesznek, Emilio összetol néhány asztalt, és ő meg a felesége és a gyerekeik is velünk esznek, Brian a felszolgálónk és néha elmegyünk a ti házatokba... Bonnie elmosolyodott és bólintott. - ...a férfiak nézik a meccset, fütyülnek és óbégatnak, és te, én, Liza meg Emilio felesége a konyhában ülünk, csokit eszünk és megbeszélünk mindent, amit mi csináltunk, amit a férfiak csináltak és sokat nevetünk… - Min megint nagy levegőt vett, és ráébredt, hogy még mindig sír. - Aztán Callel hazamegyünk - mondta elcsukló hangon. - És csak ketten vagyunk, kicsit nevetgélünk még, ölelkezünk, eszünk, szeretkezünk, bárgyú filmeket nézünk és csak... együtt vagyunk. Egyszerűen jól érezzük magunkat, mert a másikkal lehetünk. - Megint megtörölgette a szemét. - Ez minden, amire szükségem van. Hogy ketten beszélgessünk, főzzünk és nevessünk. Annyira egyszerű. Melyet lélegzett, és elkapta Bonnie tekintetét. - Megkaphatom ezt, ugye? - Igen - felelte Bonnie. - De csak akkor, ha Cal olyan, amilyennek szeretném - mondta Min. Bonnie bólintott. - Szóval egyszerűen hinnem kell benne, hogy olyan, amilyennek én hiszem, nem pedig olyan, amilyennek ő hiszi magát - mondta Min. - Jó nagy kockázat - jegyezte meg Bonnie. - Gondolkoztál már azon, hogy mi következik a „boldogan élnek, míg meg nem halnak" után? - kérdezte Min. - Miután véget ért az esküvő, mindenki hazament, és a párocska kibontotta az összes aranykoronás monogrammal díszített ajándékot? Mert a mesék ezzel érnek véget. A sok próba, udvarlás és trauma végeztével. Onnantól fogva csak üldögélnek a kastélyban, és fényesítgetik a sok nászajándékba kapott kenyérpirítót. - Hát ez nagyban függ a hercegtől - mondta Bonnie. - Davidból kinézem, hogy álló nap csak a kenyérpirítókat fényesítgeti! Min akaratlanul is elnevette magát. - Tony viszont egymásra kötné és úgy állítaná be őket, hogy bizonyos időközönként lőjék ki a kétszersültet - mondta Bonnie, mire Min még harsányabban kacagott. - Cal pedig fogadást kötne rájuk - folytatta Min, és most már egyszerre sírt és nevetett -, de csak miután ezerszer végignézte, ahogy Tony kilövi a kétszersülteket és elvégezte a valószínűség-számítást. - Roger pedig karókat állítana fel sárga szalaggal, hogy senkit ne találjanak el a szálló kenyerek - mondta Bonnie szeretettel a hangjában. - Liza meg kifundálná, hogy lehetne ebből az egészből pénzt csinálni - tette hozzá Min. Te pedig gondoskodnál róla, hogy Tony olcsón szerezze be a kenyeret és bölcsen fektesse be a nyereséget.
- Aztán jönnél te, megnéznéd az egészet, felmérnéd a kockázatot, és elmondanád, miről felejtkeztünk el - mondta Bonnie. - Tudod, ezt a kenyérpirítós dolgot érdemes lenne kipróbálni - mondta Min. - Tony őrült, de az ötletei mindig jók. Bonnie bólintott. Min az ajkába harapott, és még több könnyet nyelt le. - Akarom a tündérmesét! - Jól van - mondta Bonnie. - Most már csak ki kell találnod, hogyan. - Aha - mondta Min. - Az menni fog. Csak végig kell gondolnom. - Bonnie-ra nézett. Rám fogod önteni a kakaódat? - Nem - felelte Bonnie. - Az egyetlen nem logikus dolog, amit tenned kell az, hogy hinni kezdesz. Utána azért szükséged lesz némi sütnivalóra. - Oh, remek - mondta Min. - Sütnivalóm az van. Hitkérdés? Kipipálva. Terv? Egyelőre fejlesztés alatt. Bonnie újra bólintott. - Most már fogsz tudni aludni? - Aha - felelte Min, és újra elsírta magát. - Miért nem tudom abbahagyni a picsogást? - Mikor sírtál utoljára? - kérdezte Bonnie. - Nem emlékszem - felelte Min. - Mikor számított valami annyira, hogy sírtál miatta? - kérdezte Bonnie. - Arra se emlékszem - felelte Min elszörnyedve. - Akkor jó nagy lemaradást kell behoznod - mondta Bonnie, és felállt. - Most le kell mennem, és egy medvével kell aludnom. Min fátyolos szemmel nézett rá. - Azt ne várd, hogy sajnáljalak, amiért ott van neked Roger. - Nem várom - felelte Bonnie könnyedén. - Azt várom, hogy végtelenül irigyelj! - Megtörtént - válaszolta Min, és arra a férfira gondolt, akit otthagyott felbőszülve a holdfényben. - De én Calt akarom.
Cal nem telefonált, de ez nem is volt baj, nyugtatta magát Min, úgyis találkoznak majd a próbavacsorán, hiszen a férfi nem telefonált, hogy lemondja. Amúgy se volt ideje Calre gondolni az esküvő előtt négy nappal, különösen, mivel azon kapta magát, hogy tucatjával fogadja a hívásokat az egyre inkább magán kívül lévő húgától, és különben is, jobb így, hogy a férfi nem vonja el a figyelmét. Hiányzott neki. Vasárnap, ismételgette magában, vasárnap véget ér ez az egész. Diana férjhez megy, én meg helyre tehetem a saját életemet. Egyedül a „Diana férjhez megy" résszel kapcsolatban érzett némi bizonytalanságot, de mivel Diana fennen hangoztatta, hogy románcuk tündérmesébe illő, Min nem sok mindent tehetett azon kívül, hogy fogja a húga kezét, együttérez vele, és végighallgatja a húga mondanivalóját. Így felkészítette Dianát, aztán csütörtök este elment a Ha Vacsorára és elvitte magával a maradék negyed gallonos, kézzel töltött fagyis dobozokat is, amiket még Caltől kapott. A vacsorán közölte Lizával, hogy nem kell bocsánatot kérnie, amiért kikényszerítette Calből az éneklést, hisz amúgy is elkerülhetetlen volt, hogy veszekedjenek Callel. Mindeközben pedig próbálta megtalálni a
módját, hogy rendbe hozhassa a dolgot anélkül, hogy beszélnie vagy találkoznia kelljen a férfival. Szombat reggel azonban el kellett mennie Harry baseballmeccsére, így felvette a legújabb cipőjét - egy átlátszó műanyag szandált francia sarokkal és cseresznyével az orrán -, és valamivel a meccs kezdete után meg is érkezett a parkba. Talált egy helyet oldalt, ahol egyszerre igyekezett észrevétlen maradni és Harrynek is integetni, de Bink észrevette és intett neki, hogy menjen fel hozzá. Min rámosolygott, majd ráébredt, hogy a nő mellett ülő férfi nem csak egy akármilyen apuka, hanem Reynolds. Bink másik oldalán, egy másik szülő mellé bepréselődve, Cynthie ült, ami azt jelentette, hogy Min kénytelen lesz Reynolds mellé ülni. Biztosan ezzel fizetek meg valamiért, gondolta, felmászott hozzájuk és leült. - Szóval hogy áll a meccs? - kérdezte a férfit. - Ezek a kölykök nem tudnak játszani - felelte Reynolds méltatlankodva. - Nincs meg bennük a kellő fegyelem. - Nos, tudod, csak nyolcévesek! - jegyezte meg Min. - Az önfegyelem fiatalon kezdődik - mondta Reynolds, és megvetéssel mérte végig Mint. Ezzel fújtak is az esélynek, hogy összehaverkodunk, gondolta a lány. Lent a pályán Bentley elvétett egy labdát, mely Harryhez gurult, aki felkapta és eldobta egy olyan bázis irányába, amit megfelelőnek tartott. - Oh, istenem, Harry! - mondta Reynolds hangosan. Min meglátta Calt a pálya egyik szélén, és érezte, hogy összeszorul a gyomra. Nevetséges, mondta magában és nyelt egy nagyot. Cal széttárt karokkal nézett Harryre, mintha azt kérdezné, ez meg mi volt? Harry vállat vont, és újra leguggolt. Cal megrázta a fejét, de Min látta a válltartásából, hogy nem mérges. Amikor megfordult, nevetett, de aztán megpillantotta a lányt, és elillant a mosolya. Min a gyomra mélyén érezte az elutasítást. Oh, áú, gondolta, és félrenézett a kispadra, ahol Tony épp hot dogot evett, és a fejét rázta, Liza pedig mellette ült, a kézfejére támasztott állal. A lelátó alján Bonnie valamiféle feljegyzéseket készített Rogernek, aki ennek segítségével akart aztán elmagyarázni a gyerekeknek egyet s mást. Mázlista kölykök, gondolta Min, és azt kívánta, bárcsak odalent lehetne Bonnie-val, Lizával, vagy ami még jobb, cipőt vásárolhatna valahol. Bárhol, csak itt ne, ahol azt kell néznie, amit nem kaphat meg. Illetve amit nem volt mersze megszerezni magának. Ami igazából egy és ugyanaz. A meccs hátralévő része alatt Reynolds töretlenül hangot adott nemtetszésének a csapat általános alkalmatlanságát illetően. Ezzel nem tett szert szimpatizánsokra a lelátón ülő szülők körében, a már amúgy is nyugtalan Min pedig legszívesebben fejbe vágta volna valamivel. Bink egyre inkább emlékeztetett egy bagolyra, és Min eltűnődött, vajon miért viseli el a férfit. Én rég otthagytam volna a rohadékot. Lenn a pályán Harry került ütőpozícióba. Felnézett rájuk, és Min mosolyogva integetett neki. A kisfiú néhányszor a földhöz verte az ütőjét, majd halálos komolysággal a vállához emelte. Aztán amikor sor került a dobásra, vagy egy kilométerrel elvétette a labdát. - Gyerünk már, Harry! - kiáltotta Reynolds. - Ennél jobb vagy! Miért nem igyekszel? Pofa be, Reynolds, gondolta Min.
Lent a pályán Harry válla kissé beesett, fent a lelátón pedig Bink még jobban elcsendesedett. Harry a következő dobáskor is a levegőt találta el, mire Reynolds lekiáltott. Koncentrálj, Harrison! Nem lendíthetsz bármikor, mint egy tökfej. Gondolkozz! - Min látta, ahogy Cal dacos ábrázattal felnéz a bátyjára. Jobban tennéd, ha kicsit visszavennél, Reynolds, gondolta Min. Ekkor Harry megdermedt, és ellendítette az ütőjét egy olyan rossz dobásra, hogy a labda egy métert sem repült. Reynolds felpattant és elkiáltotta magát. - Harry, ez hülyeség volt, a francba, hát semmit se tudsz jól csinálni? - Harry megdermedt, kis vállát mereven tartotta, Cal pedig lejött a pályáról, és szemében gyilkos dühvel egyenesen a bátyja felé indult. - Nem, nem - mondta Min. Pánikba esett, amikor Cal odaért a lelátó aljához. Felállt, Reynolds elé lépett, és öklével keményen megütötte a karját. - Hé! - jajdult fel Reynolds, és megragadta fájó karját. - Szülők szégyene, te szerencsétlen! - morogta a lány a fogai közt. - Egy gyereket nem alázhatsz így meg! - Megemelte a hangját és úgy kiáltotta: - Harry nagyon okos, ő mindig okos - majd tovább suttogott. - De te a legostobább fajankó vagy, akivel valaha találkoztam! - Már bocsánat?! - kérdezett vissza Reynolds feldühödve. - Nem az én bocsánatomra van szükséged, te szerencsétlen seggfej - suttogta Min közelebb hajolva. - Hanem a fiadéra. Akit az előbb megszégyenítettél az összes barátja előtt, és ha azt gondolod, hogy ettől bárki szemében is nagyobb vagy itt, akkor tényleg a seggedbe szorult a fejed! - Ez azért már több a soknál! - mondta Reynolds, de most már gyanakodva nézett, és gyors pillantást lövellt a többi szülő felé, akik láthatóan nem értékelték nagyra a mondókáját. Megrázta a fejét, és fenyegetéssel próbálkozott. - Mégis mit gondolsz, ki az ördög vagy te? - Nos, először is, ő az a nő, aki megmentette az irhádat - szólalt meg a lány mögött Cal. Mert épp le akartalak hajítani a lelátóról, amikor az utamba állt. - Te! - mondta Reynolds, elnézve Min mellett. - Mintha tudnál bármit is tenni az ügyben. Még ezeket a kölyköket se tudod edzeni... - Oh, add fel - mondta Min. - Tudod, hogy elszúrtad, és másra nem futja, mint hogy az öcsédet okold?! - Ide hallgass! - mondta Reynolds, a lányra emelve kinyújtott ujját. Te nem... - Tudod, Reynolds - kezdte Cal -, amikor hazaérsz, rájössz majd, hogy épp olyan emléket adtál a gyerekednek, amik minket kínoztak egész életünkben. És bár seggfej vagy, de nem vagy aljas seggfej, szóval ettől a mostanitól jó kis rémálmaid lesznek a szülői képességeidet illetően. Addig is, jó ha tudod, hogy olyan lánnyal kezdtél, aki nem ismer irgalmat. A helyedben én szép lassan hátrébb lépnék. - Hazamegyünk - szólalt meg Bink. - Nem értem, miért kéne... - kezdte Reynolds, mire Bink ránézett és szürke szeme könyörtelenül csillogott. - Hazamegyünk, és otthon beszélünk erről. Min, gondoskodnátok róla Callel, hogy Harry biztonságban hazaérjen?
- Igen - mondta Cal a lány mögül, Min pedig bólogatott. Most, hogy az első adrenalinlöket elmúlt, reszketni kezdett. Tett egy lépést oldalra, vissza a saját üléséhez, és hihetetlenül meggondolatlannak, főként gorombának érezte magát. Amikor megfordult és leült, Cal már elindult lefelé a lelátón, nyomában Reynoldsszal és Binkkel. Lent a pályán Harry háttal állt nekik, de Tony beszélt hozzá, úgyhogy minden rendben volt. Persze Tony valószínűleg azt magyarázta neki, mekkora barom az apja, de Min részéről ez is rendben volt. Cynthie-re pillantott, aki a gondolataiba merült. - Szia - köszönt oda Min, és nagy levegőt vett. - Élvezed a műsort? - Én nem tettem volna meg - mondta Cynthie -, de örülök, hogy te igen! Bátrabb vagy nálam. - Nem bátorság kérdése volt - felelte Min. - Azt hiszem, túlreagáltam a dolgot. - Nem - mondta Cynthie. - Cal reagálta túl, de ő nem tehet róla, Reynolds kijátszotta a családi forgatókönyvet, és Cal ettől elveszti az eszét. Ki nem állhatja, ha lehülyézik. - Sokszor kapták ezt meg gyerekkorukban? - kérdezte Min. - Szerintem mindkettőjüknek pocsékabb gyerekkora volt, mint képzelnénk - mondta Cynthie. - De ez még nem jelenti azt, hogy az ember megütheti a bátyját az unokaöccse előtt. - Valószínűleg nem tette volna meg - mondta Min. - Nem is tudom - felelte Cynthie. - De ezzel te lettél a rosszfiú a családban, nem ő. Szóval szívességet tettél neki. - Már így is én voltam a rosszfiú - mondta Min. - A szülei utálnak. - Szerintem senkit nem kedvelnek különösebben - mondta Cynthie. - Nagyon maguknak való emberek. Nem kegyetlenek. Csak épp nem érdekli őket senki. - Szóval - mondta Min. - Te pszichológus vagy, igaz? Mi a teendő Harryvel? - Cal majd helyre teszi - mondta Cynthie és a pálya felé biccentett, ahol Harry és Cal ekkor a kispadon ültek. Cynthie Min felé hajtotta a fejét. - Tudod, kétszer olyan rossz volt, amiért te is itt voltál. Harry annyira odavan érted, hogy azzal, hogy ennyire megalázták... Megrázta a fejét és felsóhajtott. - Igazad van. Reynolds tényleg egy seggfej. - Ez orvosi szakkifejezés? - kérdezte Min. - Reynolds esetében igen - felelte Cynthie.
Lent a kispadon Tony leült Liza mellé. - Tudod, eddig azt gondoltam, ha valaha kocsmai verekedésbe keveredek, azt akarnám, hogy te asszisztálj, de azt hiszem, Min most megelőzött téged a rangsorban. - Én nem húznék vele ujjat - mondta Liza. - Annak a pasinak vége. - Ja - felelte Tony, szemét a pályán tartva. - De Harry rendben lesz. Cal, Bink és Min is a pártját fogják. Az ő csapatukat bármikor elfogadnám. Jesszusom, ezt nézd! - Felemelte a hangját. - Hé, Soames, figyelj már oda, hogy hova dobod a labdát! - Megrázta a fejét, de azért tovább figyelte Soamest, segítségre készen. Tony már csak ilyen, gondolta Liza. Úgy viselkedett, mint a legnagyobb fafej, de ha valakinek szüksége volt rá, ott termett segítőkészen.
Igazán hiányozni fog. - Tony - szólt, ahogy a férfi beleharapott a hot dogba. Kivárta, amíg enni kezd. Úgy okoskodott, hogy az majd enyhíti az ütést. - Nem fog ez működni kettőnknek. - Mikor láttad az első jelet? - kérdezte Tony a hot dog fölött, és szemeit továbbra sem vette le a pályáról. Liza megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Nem mintha nem lennél remek fickó... - Tudom. - Tony lenyelte a falatot és újra a szendvicsbe harapott. Odakint a pályán az egyik kölyök elszúrt egy kapást, mire a férfi lehunyta a szemét. - Jézusom! - Egyszerűen csak belesodródtunk ebbe az édes hármasba - mondta Liza, mire Tony abbahagyta az evést és a nőre nézett. - Úgy értem, mi hárman, meg ti hárman. Érted! - Aha. - Tony visszatért a hot doghoz, és tovább figyelte a pályát. - Bonnie és Roger - mondta Liza - egy kicsit ijesztőek együtt, de Bonnie soha nem hibázik. Tony lenyelte a falatot. - Ahogyan Roger sem. Rendben lesznek. Liza bólintott. - És Min meg Cal... hát, nem is tudom, de Cal nem vezeti az orránál fogva, szóval békén hagyom őket. - Helyes. - Tony újra a hot dogba harapott, és hunyorogva figyelte a pályát. - De nekünk befellegzett - fejezte be Liza. - Egen. - Tony a fejét rázva nézte a meccset. - Annak a kölyöknek nincs karja! - Örömmel látom, hogy ilyen jól fogadod a dolgot - mondta Liza bosszankodva. Tony vállat vont. - Bírlak téged, de mindig éppen rohansz valahova, vagy zűrzavart teremtesz, én meg szeretem a nyugalmat. - Káoszelmélet - jegyezte meg Liza. - Ühüm - mondta Tony. - A megzavart rendszerek vagy magasabb szintre lépnek, vagy széthullanak. Mi széthullottunk. Meg aztán, te utálod a sportot. Nem nagy ügy. Senki nem haragszik. Mi lenne a gond? - Akkor miért nem vetettél véget neki te? - kérdezte Liza ingerülten. - Jó volt a szex. Oh, a francba! - Tony összeráncolt homlokkal meredt a pályára, ahol egy ügyefogyott kölyök épp kihagyott egy földön guruló labdát. - Tudod, van néhány srác, akinek nem lenne szabad baseballoznia! - Igazából a szex szerintem is jó volt - mondta Liza, miután jobban belegondolt. - Szívesen, bármikor! - mondta Tony. - Na ilyen a jó kar! - Felszegte az állát, úgy kiabálta. - Szép volt, Jessica! Jessica visszaintegetett neki, majd megfeledkezett Tonyról és leguggolt, felkészülve a továbbiakra. Jessica nem hülye, gondolta Liza. - Kedvellek - mondta Tonynak, mire a férfi ránézett és elvigyorodott. - Én is bírlak, bébi - mondta. - Hívj nyugodtan, ha laposra kell verni valami pasit. - Köszönöm - mondta Liza meghatottan. - Ha fel kell pofozni egy nőt, megvan a számom. - Tényleg? - Tony felélénkült egy kicsit. - Nézhetem? - Na ezért nem fogunk többet szexelni - közölte Liza. - Szóval részedről oké? - Igen - mondta Tony, majd bekiáltott a pályára. - Nem, nem, nem!
Liza felállt, és adott egy puszit a férfi feje búbjára. - Ne légy utálatos a gyerekekkel! figyelmeztette, mielőtt elment. - Amikor felnőnek, azokat a cégeket vezetik majd, amiknek dolgozni fogsz.
Néhány perccel a meccs vége előtt Min lement a kerítéshez, ahol Cal a kispadnak támaszkodott. A lány ott állt egy percig, nem tudta igazán, mit is tegyen, majd megköszörülte a torkát. - Tetszett, amit Reynoldsnak mondtál - közölte, és ujjait a lánckerítésbe akasztotta. Nagyon jó volt. Cal a pályát nézte. Nézz már rám, a fenébe is!, gondolta Min, és magában keresgélt, hogy mivel is kelthetné fel a férfi figyelmét. - És... nagyon szexi - hazudta, majd nagyot nyelt. - Nagyon felizgultam. Ha nem lett volna itt olyan sok ember, rádmásztam volna a kispadon. Cal nagyon csendesen ült, majd kifejezéstelen arccal a lány felé fordult. Oh-óh, gondolta Min. - Adj öt percet - mondta a férfi. - Kiürítem a helyet! Min felszabadultabban lélegzett. - Már kezdtem aggódni miattad. - Bocs. - Cal odament hozzá és a kerítésnek támaszkodott, hogy beszéljen vele. Ujjait átdugta a kerítésen, hogy összeérjenek a lány ujjaival. - Rossz emléket idézett. - Apád? - Min a férfi ujjaira kulcsolta az övéit, mert olyan jó érzés volt újra hozzáérni. Megértem. Harry jól van? - Nem - felelte Cal. - De túléli. - Abban nem vagyok biztos, hogy Reynolds túléli-e - mondta Min. - Bink úgy nézett ki, mint a halál angyala. - Reynoldsnak annyi - mondta Cal. - Nem sokat segít Harrynek. - Bink miért ment hozzá? - csúszott ki Min száján. - Sajnálom, de... - Reynolds elvakította a bűbájosságával. - Cal szomorkásán mosolygott rá. - A bátyám az egyetemen találkozott Binkkel, egyetlen pillantást vetett a pénzére, aztán mindenét, amije volt, a lába elé szórta, Binknek esélye sem volt. Min elképzelte Binket, aki valószínűleg ijedt kis baglyocska volt már az egyetemen is, amint belebotlik a káprázatos és igéző Reynoldsba. - Miért maradt Reynoldsszal? - Mert a bátyám most már szereti őt - felelte Cal. - Harry születése megváltoztatta. Sokkal jobb ember lett, mint azelőtt volt. - A fenébe is - mondta Min. - Milyen lehetett régen?! - Elbűvölő gazember - mondta Cal, és komor tekintettel nézett a lányra. - Akárcsak az összes többi Morrisey. - Te nem ilyen vagy - mondta Min. - Oh, kedvesem, néha igen - felelte Cal nyomorultul. - Sokkal inkább, mint hinnéd. - Soha nem láttalak ilyennek - mondta Min. - Mert veled nem viselkedtem gazemberként - felelte Cal. - Már az elején kiverted belőlem. Min elmosolyodott. - Nos, kivívtad magadnak, Sármőr.
- Köszönöm, hogy lejöttél ide - mondta a férfi gyengéden, de ekkor Tony odakiáltott neki, és visszament a pályára. Min leült Bonnie mellé, és egészen addig, míg Bonnie oda nem nyúlt, és kezébe nem vette Min kezét, észre sem vette, hogy reszket. - Na mi újság? - kérdezte Bonnie. - Ez a tündérmese dolog - kezdte Min - nem gyerekeknek való.
Min kiment a parkolóba a meccs után. Harryt Cal autójának hátsó ülésén találta, Cal pedig az utasülés ajtajának támaszkodva várt rá. Ne vesd rá magad, figyelmeztette magát. Harry észrevenné. - Hogy vagyunk? - Megyünk ebédelni - mondta Cal felegyenesedve. - És rengeteg Elvist fogunk hallgatni, mert hála neked, ez most Harry kedvenc zenéje. - Kinyitotta a lány előtt a kocsiajtót. - Ez azért van, mert Harrynek remek az ízlése - mondta Min felszegett fejjel. Beszállt az autóba és hátraszólt. - Hé, halas fiú, úgy hallom, megyünk ebédelni. És végig csak Elvis fog szólni. Harry bólogatott. - A helyedben én feldolgozott húst kérnék - mondta Min. - Sőt, kérj kolbászt. Fejd meg ezt a balekot, ahogy csak tudod! Harry meglepetten nézett, de aztán bólintott. - Mehetünk, Harry? - kérdezte Cal, amikor beszállt. Harry komoly arccal bólintott. - Kaphatok kolbászt ebédre? - Micsoda? - kérdezte Cal, és hátrafordulva a kisfiúra nézett. Harry csüggedten pislogott vissza rá. - Minerva - szólalt meg Cal, egyenesen a lány szemébe nézve. - Megrontod az unokaöcsémet. - Én? - Min elakadó lélegzettel mosolygott a férfira. - Nem, nem, Arról van szó csupán, hogy az amerikaiak évi húszmilliárd hot dogot esznek, és szerintem ebből egyet Harrynek is ennie kéne. - Igen - mondta Harry a hátsó ülésről. - Húsz milliárdot?! - ismételte Cal, és felnevetett, mire Min ellazult egy kissé. Amikor úton voltak, Min átnézett az ülés felett Harryre. - Szóval mi újság a halak világában? - Az a halas cipő van most rajtad? - kérdezte Harry. - Nem - felelte Min. - Találtam egy másik cipőleárazást. Üvegcipő van rajtam, cseresznyékkel az orránál. Cal lenézett a lábára. - Elmegy - jegyezte meg egy perccel később, - De mégse halak! Harry bólintott. - Szóval mesélj nekem az ichtiológiáról - mondta Min, és a következő két órában Harry így is tett. Min igyekezett érdeklődő arcot vágni, de leginkább azon törte a fejét, milyen módon tudná elérni, hogy Cal megérintse. Bárhol. Beérné azzal is, ha megpaskolná a fejét.
Kezdetnek. De hiába vonta el a figyelmét Cal, mire végeztek az ebéddel, Min többet tudott a halakról, mint amit lehetségesnek hitt. - Könnyen lehet, hogy soha többet nem eszem tengeri halat! - jelentette ki Cal, miközben tartotta a lánynak a kocsi ajtaját. - Igen, de ha a halakban van bármennyi pénz, Harry majd eltart öreg korodban mondta Min. Igyekezett tudomást sem venni róla, milyen közel van a férfihoz, és beszállt. Amikor Cal is bent ült a kocsiban, Min megkérdezte: - Szóval, Harry, megvagy ott hátul? - Kaphatok egy fánkot? - kérdezte Harry, és ismét bedobta a csüggedt tekintetet. - Harrison! - mondta Cal. - Ne vidd túlzásba! - Hajts a Krispy Kreme fánkoshoz! - utasította Min Calt, aki a szemét forgatva elindult. Amikor odaértek, égett a „Friss" jelzés, és Harry Minre emelte bagolyszemeit. - Ehetek kettőt? - Harry! - intette Cal. - Igen - felelte Min. - Ma ehetsz kettőt. - Ez nagy hiba - jegyezte meg Cal, de bement velük. Tejet ittak, hozzá meleg, csokimázas fánkot ettek, és a halakról beszélgettek. Minnek eszébe jutott a piknikasztal, és próbálta kordában tartani a lélegzését. Mire Harry a második fánkkal is végzett, többé nem látszott csüggetegnek. Amikor visszaértek az autóhoz, Cal azt mondta Minnek: - Te ülsz hátul. - Jól van - felelte Min, beszállt a hátsó ülésre, kissé bizonytalanul, hogy vajon miért lett száműzve. Cal talán látta a vágyat a szemében és csak magát próbálta védeni. Harry igazán boldognak tűnt, hogy elöl utazhat. Úgy öt percig. Aztán elzöldült. - Ühüm - mondta Cal, és félrehúzódott az úton. Harry kinyitotta az ajtót, és megszabadult két fánktól meg egy pohár tejtől, bele a csatornába. - Oh, kis szívem - mondta Min, és a bűntudattól összerándult. - Sajnálom. - Megérte - mondta Harry, és megtörölte a száját. - És a kolbászt bent tartottam! Cal adott neki egy palack Evian ásványvizet. - Öblíts és köpj! Legalább kétszer. - Azt meg hol szerezted? - kérdezte Min, miközben Harry öblített és köpött. - Akkor vettem, amikor kifizettem a fánkokat - mondta Cal. - Jártam már így. Harry hátradőlt az ülésén. - Elég undorító látvány. Ráöntsem a maradék vizet? - Persze - felelte Cal, és elkapta Min tekintetét a visszapillantó tükörben. - Mi, Morriseyk, mindig Eviannal mossuk ki a csatornát. - Ti vagytok az előkelőség mintapéldányai! - mondta Min. Miután leparkoltak Harry felhajtójánál, amely pontos mása volt a Cal szüleinek házánál lévő felhajtónak, Harry Cal felé fordult. - Nagyon szépen köszönöm. - Szívesen, Harry - mondta Cal. Harry ekkor hátradőlt a két ülés közt, és azt suttogta: - Köszönöm a fánkokat. - Igazán szívesen - suttogta vissza Min, majd közelebb hajolt, és a kisfiú fülébe suttogta: - Szeretlek, Harry. A gyerek rámosolygott, majd fölényesen nézett a nagybátyjára. - Harrison, ha a barátnőmnek teszed a szépet, nagy bajban vagy - mondta Cal.
Harry még szélesebben mosolygott, és kiszállt az autóból. - Viszlát - mondta, és becsapta az ajtót. - Egy kicsit fiatal hozzád, nem gondolod? - kérdezte Cal, elkapva Min tekintetét a visszapillantó tükörben. Min nyelt egyet. - Igen, de Morrisey. Képtelenség ellenállni a bájának. - Ja, szerintem az különösen bájos volt, ahogy a csatornába hányt - mondta Cal. Visszajössz ide előre mellém? - Igazából jó nekem itt hátul - mondta Min tettetett közömbösséggel. - Irány haza, Morrisey! - Na, vonszold ide a hátsód, Dobbs! - mondta Cal, Min pedig felnevetett és kiszállt az autóból. Miután beült elölre és Cal kiállt a felhajtóról, megkérdezte: - Harry rendben van? - Persze - felelte Cal. - Hozzá van szokva a hányáshoz. - Úgy értem, a meccs miatt. - Igen - mondta Cal. - Mindenféle furcsa alkalmakkor vissza fog térni az emlék, hogy kísértse, de megbirkózik vele. Megmentették. A körülötte lévők megmondták neki, hogy semmi baj nincs vele. Otthon pedig majd Bink gondját viseli. De nehéz ügy, amikor az apja lehülyézi az embert. - Ühüm - mondta Min, és szenvedéllyel utálta Jefferson Morriseyt. - És te hogy vagy? - Én? Jól. - Remek - mondta Min, és nagy levegőt vett. Túlontúl hosszú ideje fojtotta magába az érzéseit. Kettesben volt a férfival, ideje valami tervet eszkábálnia. Az lenne az okos lépés, ha mindent kiteregetne, kezdve azzal, hogy tud a fogadásról. Megbeszélnék a dolgot felnőttek módjára, és talán utána a pasira vethetné magát... - Mire gondolsz? - kérdezte Cal, megtörve a csendet. - Tessék? - kérdezte Min, és szégyenkezve felkapta a fejét. - Elhallgattál - jegyezte meg Cal. - Ki vele! - Oh. - Talán mégse a „durr bele a közepébe" a megfelelő megközelítés. - Hát - kezdte Min. - Elgondolkoztam... - Aha - mondta Cal. - ...hogy van néhány dolog, amit nekünk, hm, tisztázni kéne. Szeretném tisztázni őket. - Igen - mondta Cal, olyan hangon, mint akinek halvány fogalma sincs, miről beszél a lány, de azért hajlandó belemenni. - Mert azt hiszem... talán... adhatnánk... tudod... ennek egy esélyt - mondta. - Ha előtte beszélnénk. Cal erősebben szorította a kormányt, de szemét az úton tartotta. - Jól van. Nem segítesz, gondolta Min. - Tudtad, hogy a párok hetvenkét százaléka titkolózik egymás előtt? - Nem lepne meg - mondta Cal. Min bólintott. - Ezt csak kitaláltad, ugye? Igen - vallotta be Min. - Bár lefogadom, hogy közel jártam az igazi számhoz. Van valami, amit nem mondtál el nekem? Valami... - Vállat vont. - ...mielőtt találkoztál velem?
Cal egy szót sem szólt, és amikor a lányra nézett, az a bizonyos Oh, az ördögbe is tekintet ült az arcán. - Már tudod - mondta -, máskülönben nem kérdeznéd. - Hát, igen - mondta Min, és minden izma megfeszült. Miért kellett rákérdezned?! Az a sok ember, aki azt mondja, „Beszéljétek meg!", mind idióta! - Min, évekkel ezelőtt történt! Az életem maga volt a pokol, ő pedig nagyszerű volt, Reynolds viszont úgy bánt vele, mint valami ronggyal... Micsoda? Min gyomra ólomként zuhant le. Cal megrázta a fejét. - Jó ember. És én beleszerettem. - Oh - felelte Min, magában pedig azt mondta, legközelebb egyértelműbben kérdezz rá a vallomásra, amit hallani akarsz, te idióta! - Semmi sem történt, Min - mondta Cal és vezetés közben a lányra pillantott. - Bink nem a félrelépős fajta, én pedig bármennyire is szeretnék behúzni egyet a bátyámnak, valahányszor csak találkozunk, ilyesmit soha nem tennék vele. Csak beszélgettünk. Sokat. - Aha - mondta Min, és igyekezett derűs és bátorító hangot megütni. - Ez évekkel ezelőtt volt - mondta Cal. - Azt mondta, én vagyok az egyetlen ember, akit nem érdekel a pénze. Találkoztál vele. Tudod, milyen. Csodálatos teremtés. - Aha - mondta Min. Mindjárt megölöm magam. - Jól vagy? Min a férfi felé fordult és kibökte: - Még mindig szereted? Cal lassított, Min pedig azt gondolta, oh, a francba is, mikor tanulom meg végre, hogy ne kérdezzek rá arra, amit nem akarok hallani? Cal félreállt, lekapcsolta a motort és a lány felé fordult. - Igen. - Oh. - Min bólintott. - Oké. Mostantól ha kérdezek valamit, egyszerűen csak ne válaszolj, jó? - Rendben - felelte a férfi. - Még mindig szereted? - kérdezte Min. - Igen - mondta Cal. - Nem figyelsz rám! - mondta Min. - Min, ne értsd félre. Hosszú ideje nem vagyok már belé szerelmes, Azt hiszem, mindketten láttuk, milyen irányba haladnak a dolgok, és azt a rémálmot egyikünk sem akarta volna. Reynolds elkezdett rá újra odafigyelni, én meg más nőkkel randizgattam, aztán idővel elmúlt. - Nem igazán - mondta Min. - Van köztetek valami szép. Több a rokoni kapcsolatnál. Cal bólintott. - Igen, Bink különleges. De nincs köztünk semmi… romantikus. Annak rég vége. Sok éve már. - Aha - felelte Min, még mindig küzdve a hallottakkal. Cal kibámult az ablakon. - Cynthie - kezdte, mire Min azt gondolta, valaki öljön meg most azonnal! - Ő soha nem vette ezt észre. Pszichológus, kilenc hónapot együtt voltunk, és soha nem tűnt fel neki, hogy valaha így éreztem Bink iránt. Te hogyhogy? - Nagyon éles a szemem - hazudta Min. Cal egy kicsit lejjebb csúszott az ülésén, és kibámult a szélvédőn, Min nézte, ahogy a férfi teste ellazul, és jobban kívánta, mint azt lehetségesnek gondolta. - Tudod, Cyn hónapokon át igyekezett kideríteni, miért vagyok sorozatos randizó.
- Hogy micsoda? - kérdezte Min, és igyekezett visszatalálni a vágyból és gyötrelemből. - Ő így nevezte a cserbenhagyásos randizást, ami miatt állandóan szapulsz. Cyn arra jutott, hogy az anyám miatt próbálok kompenzálni. Szerinte miatta próbáltam szeretetet kicsikarni a nőktől, és amikor megadták nekem, otthagytam őket, hogy valaki mástól próbáljam kiérdemelni. - Ez a Cynthie! Mindig készen áll egy elmélettel! - mondta Min. Keservesen érezte magát, és le akarta vezetni valakin. Cynthie megfelelőnek tűnt. - Nem az anyámat kerestem - mondta Cal. - Binket kerestem. - A lány felé fordult és Min rámosolygott, hogy a férfi ne lássa, milyen kevés választja el attól, hogy kinyissa az ajtót és a csatornába hányjon. - Olyasvalakit akartam, akivel lehet beszélgetni, valakit, akit nem kell elbűvölnöm, akinek nem kell a kedvére tennem, valakit, akivel egyszerűen jó együtt lenni. - Megrázta a fejét. - Csak épp eddig nem jöttem rá erre. - Nos, sok sikert kívánok! - mondta Min derűsen. - Figyelj kicsit jobban, Minnie! - mondta a férfi. - Nekem teljesen befellegzett abban a minutumban, hogy leültél a piknikasztalomra. Min hirtelen úgy találta, hogy elillant körülötte minden levegő. Ez is megmagyarázná, mitől szédül. - Beletelt némi időmbe, míg rájöttem - folytatta a férfi. - Nem voltam hozzászokva senki magadfajtához. Mert nincs senki hozzád fogható. Lélegezz, mondta magában Min. - Aztán nekem estél az utcán az Emilio's előtt, és azt gondoltam, hát, a fene essen beléd! Körülbelül öt teljes percig. Aztán egyszerűen csak vissza akartalak szerezni. Te vagy az egyetlen nő, akit valaha is vissza akartam szerezni. És azóta is szakadatlan igyekszem megtalálni a módját, hogy visszaszerezzelek. Min nagy levegőt vett, mielőtt elájulna. - Szeretlek - mondta Cal. - Tudom, hogy őrültség, hiszen csak néhány hete ismerjük egymást, több időre lesz szükségünk, mindezt megértem, de szeretlek, és ez nem fog megváltozni. Min újabb mély lélegzetet vett. Az embernek szüksége van levegőre, ha beszélni akar. - Az isten szerelmére, Min, mondj valamit! -kérte Cal. - Szeretlek - mondta Min egy levegővel. - Mindig is szerettelek. - Ez megteszi - mondta Cal, és a lányhoz hajolt.
Tizenharmadik fejezet
Min a férfi nyaka köré fonta karjait. Örömében, hogy újra érezheti testének közelségét, átrángatta a sebváltó fölött, hogy közelebb legyen hozzá. - Áú! - jajdult fel Cal. - Bocsánat - mentegetőzött Min, és próbált visszahúzódni. - Semmi gond - nyugtatta meg Cal, de nem engedte elhúzódni. - Istenem, de hiányoztál! - Megcsókolta a lányt, és a forró vágy, mint mindig, most is átjárta a testét. Ezúttal Min nem küzdött ellene, hagyta, hogy minden porcikáját átjárja az öröm. Megragadta a férfit, és szinte beleszédült, hogy Cal végre újra csókolja, majd megszakította a csókot, hogy ismét megcsókolhassa, újra és újra, míg a férfi abba nem hagyta, hogy levegőhöz jusson. - Figyelj! - kérte a lány. - A szívem... Ne törd össze! - Nem töröm. De te se az enyémet! - Cal ismét magához húzta a lányt, akit megrészegített a gondolat, hogy az övé lehet Cal, hogy meg fogja kapni, hogy minden csodálatos lesz. Érezte, hogy Cal keze becsúszik az inge alá, és megérinti a mellét. Megremegett az érintéstől, az ajkába harapott, mire a férfi még szorosabban ölelte, izgatóbban simogatta. És ekkor megszólalt Min telefonja. Cal hátrahúzódott, nehezen kapkodta a levegőt, tekintete elhomályosult az örömtől, de Min nem eresztette. - Ügyet se vess rá! - lihegte Min. - Diana lesz az, naponta tucatszor telefonál. Gyere vissza és szeress! - de a férfi megrázta a fejét. - Vedd föl! - mondta két lélegzet között. - Abba kell hagynunk. Egy köztéri utcában parkolunk. - Nem érdekel - mondta Min, és újra a férfi felé hajolt. Cal sebességbe tette az autót. - Nálad, vagy nálam, Minnie, de nem az autóban! - Amelyik közelebb van - sürgette Min, és felvette a telefont, hogy elhallgattassa a csörgést, Cal pedig visszaállt a forgalomba. - Min - szólt a telefonba Diana feszült hangon. - Oh, Min, bajban vagyunk! - Jól van - felelte Min, és igyekezett nem vágytól részegült hangon beszélni. - Mi történt? - A próbavacsora - mondta Di. - Úgy volt, hogy Greg intézi az ellátókat, mert kapott egy jó ajánlatot. - Oh. - Min Calre nézett, aki túlságosan távol került tőle. - Úgy volt, hogy Greg szerez ellátókat a próbavacsorára. Ami négy óra múlva kezdődik. - Utálom Greget - sóhajtott fel Cal. Diana legalább annyira izgatottan beszélt, ahogyan Min érezte magát. - Anyu keresztre fogja feszíteni Greget, pedig már most is kész idegroncs. Ez az én tökéletes esküvőm. - Ne aggódj - nyugtatta Min. - Hadd gondolkozzam. - Cal, meztelenül, az ágyamban, bennem. Nem! Nem ez a gondolat az! - Mihez kezdünk most? Nincs semmi!- mondta Di.
- Próbálok megoldást keresni - mondta Min, egy hosszú pillanatra elkapta Cal tekintetét, miközben az autó lesodródott az útról, nekiütközött a járda peremének, és Cal visszarántotta. - Hol lesz ez a vacsora? - kérdezte a férfi, szemét az úton tartva. - Valami kis hotelben, közel a kápolnához - felelte Min. - A folyóparton. Miért? - Hány embert hívtak meg? - kérdezte Cal. - Azt hiszem, tizennégyet - felelte Min, és a telefonba szólt. – Vacsora tizennégy főre, ugye? - Igen - felelte Diana. - Megoldjuk - ígérte Cal. - Mondd meg neki, hogy minden rendben lesz. - Megoldjuk?! - kérdezte Min. - Mi ez a többes szám? - Tony, Roger, meg én egy étteremben dolgoztunk valamikor, vagy elfelejtetted? Az alapanyagokat beszerezzük Emiliótól, te csinálsz csirke marsalát, ők meg tányérra teszik és felszolgálják. Menni fog. - Én csinálok csirke marsalát?! - kérdezte Min, de aztán azt gondolta, a fenébe is, ugyan miért ne?! - Oké, csinálok csirke marsalát! - Beleszólt a telefonba. - Elintézzük. Nyugi. A te feladatod annyi, hogy beadj valami mesét anyunak, ha Cal meg én elkésünk, és gondoskodj róla, hogy a konyha hátsó ajtaja nyitva legyen. Minden mást elintézünk. - Oh, hála az égnek - mondta Di. - Nem szakítottam félbe semmit, ugye? - De igen - felelte Min. - De semmi gond. Van még néhány óránk, mielőtt neki kell állnunk a főzésnek. Sok minden belefér néhány órába... - Nem, nem fér bele - mondta Diana. - Elment az eszed? Az utolsó ruhapróbád éppen most van. Azt hittük, már úton vagy! Mi már itt vagyunk. Rád várunk! Nem hagyhatod ki az igazítást! Anyu megölne. Szükségem van rád! Nem mehetsz... - Jól van. Most - mondta Min. - Kiment a fejemből. - Ne is mondd! - szólalt meg Cal, és lassított. - Ruhapróba - mondta Min a férfinak. - Éppen most van egy ruhapróbám. El kell... - Nem probléma - közölte Cal, és mély lélegzetet vett. - Kiteszlek a ruhapróbánál, beszerzem az ételt a vacsorához, főzünk, vacsorázunk, és aztán... - A húgomnál kell töltenem az éjszakát - mondta Min, és lehunyta szemét. - Nem örülök neki, de az esküvője előtti éjszaka, megígértem, és... - Rendben - mondta Cal. - Nem gond. Neked talán nem - gondolta Min, és magában azt ismételgette, vigyázz, mit mondasz, vigyázz, mit mondasz. Mély levegőt vett. - Én most akarlak. Én... - Oh, Jézusom - nyögte ki Cal. - Én próbálok itt... - Min? - szólt a telefonba Diana. - Ott leszek - felelte Min, és letette. - Hol van ez a próba? - kérdezte Cal beletörődően. - A Finocharo's ruhaszalon menyasszonyi részlegénél - felelte Min keservesen. - Miért nem lehetett Greg a ruhák felelőse? Cal az üzlethez vitte Mint, többször is megcsókolta, majd elhajtott, hogy beszerezze a hozzávalókat a vacsorához. Már nem volt ott, amikor Min rádöbbent, hogy a férfi még mindig nem említette a fogadást.
Nem volt időnk, gondolta. Jó oka van, hisz nem adtam neki esélyt, és még ha nincs is jó oka, nem érdekel, ezt semmi nem ronthatja el! Aztán indult, hogy szembenézzen az anyjával meg azzal az istenverte fűzővel.
- Megint késtél - fanyalgott az anyja, amint belépett az ajtón. - Szia, anyu - üdvözölte Min, és felkészült egy vitára az anyjával, ha gonosz megjegyzést tenne. - Edd ezt meg! - mondta Nanette, és egy almát adott a kezébe. - Miért? - kérdezte Min. - Mert isten tudja csak, mit készítenek azok az ellátók, akiket Greg szerzett. Teljesen megbízhatatlan alak. És biztos lehetsz benne, hogy nem szólt a szállítóknak, hogy ne használjanak vajat. Úgyhogy ezzel lakjál jól! - Ezzel?! - Min az almára nézett, megrázta a fejét, majd letette, hogy mehessen belepréselni magát a fűzőbe. Fél órával később a szabó távozott Min öltözőjéből, Min pedig meredten bámulta magát a tükörben. A szenvedélynek többé nyoma sem volt. Megölném magam, de nem akarom, hogy ez legyen az utolsó dolog, amit látok, gondolta. Ismét az a kék szoknya volt rajta, amin csak akkor lehetett felhúzni a cipzárat, ha előtte a szoba összes levegőjét beszívta, a levendulaszínű sifon felső, ami továbbra is feszült a mellkasán, és az új kék fűző, amit csak akkor lehetett bekapcsolni, ha Min egyáltalán nem lélegzett, a szabó pedig tíz ember erejét vetette be. Most pedig, hogy végre rajta volt az átkozott darab, nem tervezte, hogy mély levegőt vesz: egyetlen nagyobb sóhaj, és kirobbanna belőle. Miért akarna Cal lefeküdni valakivel, aki így néz ki? Min kilépett az öltözőből, és Nanette azt mondta: - Még mindig nem jó rád. - Hangszíne semmi jót nem ígért teltkarcsú leányának. - Isten a tanúm, betartottam a diétát! - mondta Min az anyjának leverten. - Többnyire. - Volt rá egy teljes éved - jegyezte meg az anyja dermesztő hangon. - És most elrontod Diana csodaszép esküvőjét. -Van egy ötletem! - Min megpróbálta feljebb húzni a fűzőt. - Mi lenne, ha kificamítanám a bokám, és Karen lehetne a koszorúslány? Így az egész esküvői fogadás gyönyörű lesz, mindenki karcsú és... - Nem - jelentette ki Diana az ajtóból, mire mindketten felé fordullak. - Vigyázz, milyen hangon beszélsz, szívem! - intette Nanette. Di Minre mutatott. - A nővérem vagy és te leszel a koszorúslányom és gyönyörűen fogsz kinézni, mert a levendula pont a te színed és minden tökéletes lesz. - Ugyanaz a tébolyodott tekintet ült az arcán, mint Nanette-én, úgyhogy Min jobbnak látta elhallgatni. - Nos, most már nem tehetünk ez ügyben semmit. - Nanette berzenkedve állt fel. Késtél, nekünk pedig még millió és egy dolgunk van. Három óra múlva kezdődik a vacsora, az istenért! A próbavacsorás ruhát már nélkülünk kell felpróbálnod! - Próbavacsorás ruha?! - hüledezett Min. - Miért...?
- Találtam neked valamit, ami majd karcsúsít. - Nanette a fejét rázva nézett az idősebb lányára, a csalódásra. - Figyelj oda, hogy a ruha szegélye a megfelelő helyen legyen. Ha térdnél ér véget, a lábaid úgy fognak kinézni, mint két kerítésoszlop. - Köszi, anyu - mondta Min, mivel arra a következtetésre jutott, hogy nem érdekli ez a harc. Túl fáradt hozzá. Anyja megtorpant és lánya szemébe nézett. - Tudom, hogy szerinted rettenetes vagyok. De én tudom, hogy működik a világ. Márpedig a kövér emberekhez nem kegyes, Min. Különösen nem kegyes a kövér nőkhöz. Boldogságban és biztonságban akarlak tudni, házasságban egy jóravaló férfi oldalán, de mindez nem történik meg, ha nem adod le azokat a kilókat. - Min nem kövér! - szólalt meg Diana mögüle. - Min NEM KÖVÉR! - Vigyázz, milyen hangon beszélsz - intette Nanette, és Diana mérgesen meredt rá. - Leszarom, milyen hangon beszélek, ne mondd neki többet, hogy kövér! - Diana elhallgatott. Legalább annyira meglepte, hogy kimondta mindezt, mint Nanette-et és Mint. Nyugodtabb hangon folytatta. - Hagyd békén! Nanette megrázta a fejét és előrehajolt, hogy megragadja Mint a felső karjánál fogva. - Én csak azt akarom, hogy boldog légy! - mondta, majd elhallgatott, és újra megszorította Min karját. - Súlyzóztál, ahogy mondtam? Mert ha a karod nem szépen kidolgozott, akkor a sifon ruhaujj... - Mennünk kell - vágott közbe Diana, és az ajtó felé lökdöste az anyját. - Már így is elkéstünk. - Az ajtóból még visszafordult. - Nagyszerűen nézel ki! - Majd ő is távozott. - Ja - mondta Min, és visszafordult, hogy megnézze magát a tükörben. A sifon blúz nem is állt olyan rosszul, de a melle nem nyújtott valami szép látványt. - Oh, atyám - fohászkodott, és megpróbált leülni, de a szoknya túl szűk volt. - Várj, várj! - kiáltotta a szabó, és sietve a háta mögé lépett, hogy lehúzza a szoknya cipzárját, mielőtt még szétrepedt volna az anyag. - Utálom ezt - jegyezte meg Min, ahogy kilépett a szoknyából. - A szín gyönyörűen áll! - mondta a szabó. Min visszanézett a tükörbe és azt gondolta, igaza van, Dianának tökéletes szeme van az ilyesmihez. - Szerencséd, hogy nem a zöldet kaptad - folytatta a szabó, miközben kifűzte a fűzőt, és Min újra kapott levegőt. - A színek csodásan mutatnak majd egymás mellett. A zöld, a kék, és ez a kékeslila, de az a kis szőke, akinek a zöldet kell viselnie, nem repes éppen az örömtől. Nyafi, gondolta Min. Nos, ez történik, ha a vőlegénnyel randizik az ember. - Nos, behozom a ruhát a vacsorához, és szépen méretre igazítjuk. - Aha - hagyta jóvá Min. Levette a blúzt, csak állt ott és nézte magát a tükörben. Telt keblek, telt csípő, telt combok... Próbálta felidézni, mit mondott Cal, de az anyja hangja erősebben harsogott a fejében. - Na, itt is lennénk - jelentkezett a szabó, miután visszatért. - Szépen áthúzzuk ezt a fejeden... Min a tükörben nézte magát, miközben az öltöztető felhúzta a cipzárt. Az anyja természetesen feketét választott. Egyenes vonalú ruha volt, függőleges fehér betéttel az elején, amitől Min kissé pingvinre emlékeztetett. A V-alakú betétek a csípőrésznél elvileg a
derékvonal illúzióját voltak hivatottak megteremteni, de ő egyszerűen csak úgy nézett ki, mint egy pingvin, akinek lecsúszott a csokornyakkendője. - Nagyon karcsúsít - jegyezte meg a szabó. - Aha - bólogatott Min, és felkapta az anyja almáját. - Karcsúsít. Ekkor megszólalt mögüle Cal. - Istenem, micsoda randa ruha! Amikor Min megfordult, a férfi az ajtóban állt, kezében egy üveg borral és két pohárral. Min szíve megdobbant. - Oh, remek, te vagy az. - Mégis mit képzeltél, Minnie? - kérdezte Cal, besétált a szobába és le sem vette szemét a lányról. - Vedd azt le! Ne sértegesd ezzel a tested! - Csak egy a sok közül ma - mondta Min. - Ezt az anyám választotta. Kitűnő ízlése van. - Szerintem nem. - Cal letett mindent egy asztalkára a kanapé mellen. - Én ennél jobb ruhát tudnék választani. - Hajrá - mondta Min. - Kapsz öt percet, amíg megeszem ezt az almát, aztán felszegjük ezt a ruhát, hogy a lábaim ne nézzenek ki úgy, mint két kerítésoszlop. Hoztál dugóhúzót? Jól jönne egy kis bor is. Cal kivette az almát a lány kezéből. - Alma és bor? Nem hiszem! - Az asztal mellett álló aranyszínű kis szemetesbe hajította az almát, és elővett egy dugóhúzót a zsebéből. - A lábaid pompásak. Vedd le azt a ruhát! Kell lennie itt valahol egy jobbnak. - Lent - szólalt meg lelkesen a szabó, és úgy nézett Calre, mintha sose látott volna még ilyen szépet. Min Calre pillantott, és eszébe jutott, milyen fantasztikusan néz ki a férfi. - Helló. - Cal a szabóra mosolygott. - Cal vagyok. - Helló - üdvözölte a szabó, és még szélesebben mosolygott. - Janet. Oh, az isten szerelmére, gondolta Min. - Janet, ahogy elnézem, kitűnő ízlésed lehet - mondta Cal. - Tudom, hogy ezt a ruhát itt nem te választottad. - Nem, nem - mondta Janet, tagadva, hogy bármi tudomása lett volna a ruháról. - Lefogadom, hogy meg tudnád találni Minnek a tökéletes ruhát - mondta Cal. Egyenesen a lány szemébe nézett, maga volt a megtestesült őszinteség. - Talán valami élénkvöröset. - Kéket! - felelte Janet. - Csodásan néz ki kékben vagy ibolyaszínben. - Úgy bizony. Menj, és keress neki egy remekbe szabott kék ruhát, aztán egy itallal ünnepelünk. Janet habozni látszott. - Mrs. Dobbs nagyon egyértelmű volt... - Mrs. Dobbsról majd gondoskodom én - mondta Cal. - Te csak keress egy ruhát. Miután Janet távozott, Cal belecsavarta a dugóhúzót a dugóba, majd kirántotta, és a dugó minden nehézség nélkül pattant ki. Cal öntött a lánynak egy pohárral. - Tessék. Feszültnek látszol. - Anyám volt itt - mondta Min. Elvette a férfitól a poharat, és azt kívánta, bárcsak megérintené. Csakhogy kövér volt. - Ez megmagyarázza, miért nézett ki úgy Janet, mint valami autófényszóró előtt megdermedt őzike. - Cal a válla felett hátranézett. - Anyád most nincs itt, és egy órája nem csókoltál meg, Minerva. Gyere ide!
Min lelépett az emelvényről és odalépett a férfihoz. Imádta, ahogyan a karjai körbefogták, arra pedig igyekezett nem gondolni, milyen kövérnek érezheti őt Cal a karjai közt. Ekkor a férfi szenvedélyesen megcsókolta, és Min felsóhajtott Cal testéhez simulva. Hálás volt, hogy a férfi vele van, még ha nem is tudta, miért akarja őt. A fogadás! Nem, soha, nem erről van szó, hitt a férfiban. - Mi a baj? - kérdezte Cal. Min megrázta a fejét. - Kemény volt a próba. - Hadd találjam ki! - kezdte Cal. - Az anyád. Ügyet se vess rá! Gondolj rám! Min akaratlanul is elmosolyodott. A férfi újra megcsókolta, szája gyengéden érintette az övét, és a lány érezte, hogy lassan kezd oldódni testében a feszültség. - Na, ez már jobb! - mosolygott Cal, és megveregette Min hátát. - Most pedig idd meg a borodat! Előbb leitatlak, aztán a próbavacsorán magamévá teszlek egy asztal alatt. - Oh, bár úgy lenne - mondta Min a bort kortyolgatva. Fél üveg borral és számos csókkal később Min sokkal jobban érezte magát, Janet pedig visszajött egy fogassal, rajta egy sötétlila, testhezálló ruhával. - Ugye most viccelsz?! - kérdezte Min. - Ez a ruha nekem lesz, ugye tudod? - Nem, ez a ruha nekem lesz - mondta Cal, a fogason lógó darabot nézegetve. - Velem jössz erre a vacsorára, márpedig nem akarok egész este egy bűnronda ruhát bámulni. - Menj el! - mondta Min. - Nem vetkőzöm le előtted. - Egyelőre. Eszébe jutott, ahogy Nanette megragadta és megszorította a karját. Talán sosem. - Hát, reménykedni azért még lehet, ugye? - kérdezte Cal, majd fogta a bort és kiment vele az ajtón. Miután eltűnt, Janet megszólalt. - Ez a férfi a barátod? - Igen - felelte Min, és meglepetten tudatosult benne, hogy tényleg így van. - Istenem, micsoda gyönyörű pasi! - lelkendezett Janet. - És kedves is - mondta Min. - De ez a ruha... - Nem, nagyon jó lesz - mondta Janet, és kirázta a ruhát, ahogy felemelte. - A barátodnak tetszik. Ért a női ruhákhoz? - Azt hiszem, elég sokat lehámozott - mondta Min, és kibújt a pingvin kosztümből. - Az enyémet leveheti! - jegyezte meg Janet, majd elhallgatott. - Bocsánat. Nem úgy értettem... - Semmi gond - nevetett Min, és odaadta neki a pingvinruhát. - Hozzá vagyok szokva. Hogy kell ezt felvenni? - Áthúzod a fejeden - mondta Janet, és a kezébe adta a lila ruhát. - Redőzött karinges felső. - Nem is tudom. - Min felemelte a ruhát maga előtt. - Próbáld fel - mondta Janet. – A pasidnak tetszik. - És bort is hozott nekem - mondta Min. - Hol a poharam? - Megitta a maradék pohár bort, majd egy sóhaj kíséretében áthúzta a ruhát a fején és a tükörbe nézett. Sok minden szólt a ruha mellett. A karinges nyak vékonyabbnak mulatta, az pedig, ahogyan az anyag a mellére hullott, egyenesen szexi volt, csak figyelnie kellett, hogy ne
görnyedjen össze. Ráadásul a redők érzékivé tették a csípőjét, nem pedig olyanná, mint egy tank. De akkor is: az ilyesfajta ruhát vékony nők hordják, ez egy... - A felemás szegély zseniális! - mondta Janet. - Megyek és szólok a barátodnak, hogy ő is meg tudja nézni. - Iszom még egy kis bort! - jelentette ki Min, de az öltöztető már el is tűnt, hogy Cal nyomára bukkanjon. Min kiöntött magának egy második pohárral, és azt kortyolgatta, miközben a tükörben nézegette magát. A ruha hatalmas előrelépés volt a pingvinszereléshez képest, Ráadásul az anyja ideges lesz tőle, amit meg is érdemel. De ami még ennél is jobb, semmit nem mondhat majd, mert Min közölheti vele, hogy Calnek tetszik a ruha. - Végül is jó - mondta Min, koccintott a tükörképével, és kiitta a pohár teljes tartalmát. Szétáradt benne a bor melege, egészen jól elegyedett Cal csókjainak ízével. Min felsóhajtott. Épp az asztal fölé hajolt, hogy öntsön magának egy harmadik pohárral is, amikor visszatért Cal. - Hallom, jól nézel... - kezdte, de aztán elakadt a szava. - Mi történt? - kérdezte Min, és felnézett a bor mellől. - Hm - mondta a férfi. A lány követte a tekintetét a dekoltázsához, ami szinte fedetlen volt. - Jól nézel ki! - motyogta Cal épp elég feszültséggel a hangjában ahhoz, hogy érezhető legyen, ez nagyon is enyhe kifejezés volt. - Ez nem egy kövér ruha - mondta Min, és visszafordult a tükör felé. - Nem rejt el semmit. - Erről mintha már beszéltünk volna - emlékeztette Cal, majd odalépett, és megállt szorosan a lány mögött. - Igen, de azóta az anyámmal is beszéltem - világosította fel Min. - Aztán meg itt ez a tükör, ami szerint nem igazán van derékvonalam. - Van derékvonalad. - Cal a lány csípőjére tette a kezét. - Itt ni. - Végighúzta kezét a lány hasán. Min megborzongott, és nézte, ahogy a mögötte álló férfi megérinti a tükörben. Így már, Cal kezével a testén, másképp mutatott, jól nézett ki, és amikor a férfi hátrafelé magához húzta, Min ellazult, és fejét a férfi vállára ejtette. - Nagyon szexi ruha - suttogta Cal a fülébe, majd megcsókolta a nyakát. A lány visszatartotta lélegzetét, és a férfi tovább suttogott. - Nagyon szexi nő vagy - majd kezét Min nyakvonalához emelte és végighúzta ujját a selymes ruhaanyag szélén. A lány megremegett, elöntötte a forróság, és úgy érezte, menten elolvad, és folyékonnyá válik. - Nem szabad több bort innom, ha veled vagyok - suttogta a férfinak a tükörbe. Kezdem elhinni a sok zöldséget, amit beszélsz. A férfi rámosolygott, és tükörképe legalább annyira melegítette a lányt, mint hátához simuló teste. Az ajkába harapott. - Annyira jó érzés kettesben lenni veled. De nem lehet, mert el kell mennünk a próbavacsorára, el kell készítenünk a próbavacsorát, aztán holnap meg kell jelennem az esküvőn ebben a nevetséges ruhában és újra kövérnek fogom érezni magam. - Ez azért van, mert nem figyelsz - súgta Cal a fülébe. - Nézz magadra! - Azt teszem - felelte a lány.
A férfi folytatta: - De nem úgy, ahogyan én nézek rád. - Kezével végigsimított a lány oldalán, és azt suttogta: - Nézd, milyen gyönyörű alakod van, milyen telt vagy - és ahogy Min megszédült a fülébe áradó hangtól, Cal keze még feljebb tévedt, a lány mellére. Min hátrafordította a fejét. - Hé! - majd felemelte a kezét, hogy arrébb tegye a férfiét. Cal belefojtotta a szót Minbe egy szenvedélyes csókkal, és elkapta a kezét, majd nyitott tenyerét feszes, forró mellére szorította. Ez nagyon jó érzés, gondolta Min, és hagyta, hogy végigsöpörjön rajta a forróság. - Nézd, milyen gyönyörű vagy! - suttogta a fülébe Cal, és ujjait a lány másik kezébe fonta. - Nem él a földön olyan férfi, aki ha így láthatna, nem akarna hozzád érni. Átfordította a lány kezét, hogy tenyerét a hasára fektethesse, és onnan felcsúsztatta a mellére. - Egy álom vagy, Min. Az én álmom vagy! A lány mindkét tenyerét a melléhez szorította, Min érezte a teltségüket. Megremegett a férfi kezei alatt és hitt neki. Megfordult a karjai közt, és szívét-lelkét beleadva megcsókolta. Szorosan a férfihoz simult egész testével. Semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy közel legyen hozzá. Imádta, ahogy a testük összesimul, ahogy teste megadja magát Calnek, imádta a férfi forró érintését, ahogy keze lejjebb csúszik és közelebb húzza őt magához. Min a férfi csípőjének támasztotta csípőjét, beleharapott Cal ajkába, megnyalta a száját, érezte, ahogy megremeg, és odasúgta neki: - Akarlak! - Hallotta, ahogy Cal lélegzete kihagy. Megcsókolta a nyakát, majd gyengéden megharapta a csók helyét. - Hoppá - mondta Janet a hátuk mögül, mire Min megszédülve és kifulladva elhúzódott. - Ezt a ruhát választjuk - mondta Cal anélkül, hogy hátranézett volna. Hangja rekedten szólt. - Ez egy nagyon veszélyes ruha - jegyezte meg Min, és igyekezett lélegzethez jutni. - Éppen ezért visszük el - mondta Cal, és újra megcsókolta a lányt, mielőtt elengedte volna.
Amikor odaértek a kis hotelhez, Diana már kinyittatta nekik a hátsó ajtót, ahogyan ígérte. - Tisztességes kis konyha! - mondta Cal, miután kipakoltak az autóból. - Itt tudunk majd dolgozni. - Nagyszerű konyha! - sóhajtott Min irigykedve. Cal felé fordult, Szerinted...? Csakhogy a férfi megcsókolta, és Min elmosolyodott, szájával a férfi száján. Közelebb lépett hozzá. - Ezt meg miért kaptam? - Mert megtehetem - felelte Cal, és még közelebb húzta magához a lányt. Ekkor megszólalt Min mobiltelefonja, és a férfi hátradőlt. - Most meg mit felejtett el Greg?! Min felvette a telefont. - Szia! - Hol vagytok? Mi már itt vagyunk a hotelben. Anyu a ruhámat piszkálja - mondta Diana eszelős hangon suttogva. - Tudni akarja, hol vagytok. - Lent vagyunk, és készülünk a főzéshez - mondta Min, és közben Cal megcsókolta a nyakát. A lány elnyomott egy kacajt és folytatta. - Tartsd fel! - Dühös lesz rátok! - mondta Di.
- Ez aztán az újdonság! - felelte Min. - Amúgy is dühös lett volna, amikor meglátja a ruhámat. Cal választotta. Úgy nézek ki, mint egy kurva. - Érezte, hogy Cal a hajába nevet. - Tényleg? - kérdezte Di. - Milyen színű? - Di... - Feltartóztatom anyut - mondta Diana. - Köszönöm! - Nem úgy nézel ki, mint egy kurva - mondta Cal, amikor Min kinyomta a telefonját. Úgy nézel ki, mint egy drága luxuskurva. - Végigcsúsztatta a kezét Min fenekén. - Nekem pedig van pénzem. - Próbálj a főzésre előjátékként tekinteni - ajánlotta Min, mire Cal felsóhajtott és elkezdte kipakolni a hozzávalókat. Negyed órával később Min négy serpenyő alját kikente forró olívaolajjal, Cal vékonyra klopfolt tizenhat csirkemellet, és már a gombákat mosta, Diana pedig bedugta a fejét, és odaszólt nekik. - Vaj nélkül! És köszönöm, köszönöm, köszönöm. - Egyébként hol vagyunk? - kérdezte Min, miközben elkezdte liszttel meghinteni a csirkemelleket. - Cal autója lerobbant és valahol a 275-ösön toporogtok – felelte Di. - Nem robbant le az autóm - mondta Cal, félbehagyva a gombák tisztítását. - Én azt az autót tökéletes kondi... - Köszönöm, ez megteszi - mondta Min, és Diana elment. - Tudom, de a ma estére félre tudnád tenni férfiúi hiúságodat? - Mi a jutalmam? - kérdezte Cal. - Örök hálám - felelte Min és az asztal fölött áthajolva szájon csókolta a férfit, élvezve, mennyire illettek ajkai a férfi szájára. - Az mennyi hála? - faggatózott Cal, és előrébb hajolt, hogy kövesse lányt, amikor az elhúzódott. - Több, mint amennyit egyetlen éjszaka alatt kifejezésre tudok juttatni - mondta Min. Néhányat szeletelj fel, jó? Kell valamennyi a salátába. A forró olaj fölé tartotta az első csirkedarabot, de aztán megtorpant. - Gond van? - kérdezte Cal. - Nem - felelte Min, és letette a csirkét. Kotorászni kezdett az egyik zacskóban, és elővett egy csomag vajat. - Tudod - mondta, és kinyitotta a dobozt -, az ember igazán nem főzhet egy kis vaj nélkül. - Ühüm - felelte Cal mosolyogva. Min jókora darabot ejtett a vajból mind a négy serpenyőbe, és belélegezte az édes illatot. Aztán elmosolyodott és bepottyantotta a csirkemelleket. - Amúgy se tudják meg soha - mondta Cal. - Az anyám megérzi rajtam a vaj szagát három nappal azután, hogy megettem - felelte Min. - Ő tudni fogja! De nem érdekel. Ha végeztél a gombákkal, tépd fel a salátát, jó? Nekem a babot kell megpárolnom. Fél órával később megjelent Tony és Roger fehér ingben, fekete csokornyakkendővel, a nyomukban Bonnie-val. - Hát ez meg mi? - kérdezte Min, és igyekezett elfojtani nevetését a csokornyakkendők láttán.
- Jól van, most még vihogsz, de később majd csak ámulsz - közölte Tony, és gyorsabban végzett a vizes poharakkal, mint Min álmodni merte volna. Közben Roger gyorsan letett tizennégy tányért egy sorba és málnaszószból szép kis mintát nyomott rájuk, majd tányérra szedte a salátát, ami úgy nézett ki, mintha a Ritzből érkezett volna. - Le vagyok nyűgözve! - ismerte el Min. - Én is - szólalt meg Bonnie az asztal végében álló székéből. Épp mogyoróhagymát aprított csíkokba. Roger sugárzó arccal mosolygott rá, miközben Tony kivitte a vizespoharakat. Amikor Tony visszajött, azt mondta: - Mind a társalgóban ücsörögnek és udvariaskodnak egymással. Di unottnak tűnik. Illetve annak tűnt, míg meg nem látott engem ebben a csokornyakkendőben. - Maga lehet a pokol! - jegyezte meg Min a babbal teli párolgó lábos mellől. - Sokkal szívesebben lennék itt bent veletek. Mostantól fogva anyám minden vacsorájára én főzök! - De csak amíg anyád meg nem érzi a vajat! - felelte Cal, és segített Tonynak egymás mellé tenni újabb tizennégy tányért az előételnek. Tíz perccel később a tányérok készen álltak a csirkére, a csirke mennyeien nézett ki a sötét boros szószban rotyogva, a zöldbabot meghintették mandulával és kis batyukba kötözték a mogyoróhagyma csíkokkal, Min pedig magában beszélt. - Saláta kész - mondta. - Hús, bab, kész. Emilio kukoricás előétele tálalásra kész. A zsömléket kivettük a sütőből, és kosarakba tettük. Mit felejtettem el? Oh, a francba! A desszert! - Nálam van desszert. - Cal felkapta az utolsó zacskót és kivett belőle két dobozt, amiken az állt, Krispy Kreme. - Fánk - mondta Min szörnyülködve. - Szerezz nekem egy tortás tálat - mondta Cal, mire Bonnie kotorászni kezdett a konyhaszekrényben, és talált is egyet. Aztán míg a többiek figyelték, Cal lerakott hét csokimázas fánkot kör alakban, egy fánkkal a közepén. Erre egy öt csokimázas fánkból álló kört rakott, arra pedig három vaníliamázas fánkot, a tetejére meg egy gyönyörű csokimázasat. Mindezt hófehér cukormázas öntet tartotta össze, amit Bonnie csepegtetett a rétegek közé. Min szájában megindult a nyálelválasztás. - Olvastam erről - mondta Bonnie, és hátrébb lépett. – A People magazinban írtak róla. Rengeteg ember csinál ilyet. Cal felkapott egy kis dobozt, amit addig félretett. Feltépte és kigurított belőle egy műanyag boltív alatt álló parányi menyasszonyt és vőlegényt. Pocsékul néztek ki, egészen addig, míg a férfi bele nem állította őket a felső fánkba. Ott már egész eredetien festettek. - Ezt a tortát akarom az esküvőmön - mondta Min. - Persze anya szívrohamot kap majd. Cal vigyorogva nézett rá, Min pedig nevetve levette a kötényét. - Zseniális vagy, Calvin! Kell egy perc az öltözőben, hogy felvegyem a ruhámat, és aztán hajrá. Olyan gyorsan öltözött át, amilyen gyorsan csak tudott, és amikor visszatért, hallotta, amint Tony Calhez beszél. - Jól van, értettük. Mehetsz... - Elakadt a szava, amikor meglátta a lányt. Roger is megfordult, hogy kövesse Tony tekintetét, és szintén megdermedt, Bonnie pedig kikukucskált Roger mögül.
- Oh, Min - mondta Bonnie. - Csodálatosan nézel ki! - Nagyon dögös - mondta Tony kiguvadó szemekkel, mire Cal hátulról fejbe vágta. - Én csak mondom - védekezett Tony. Cal Roger kezébe adta a tortát. - Akkor innentől megy nektek egyedül is? - Gyerekjáték lesz - mondta Tony, mire Min hátrahőkölt. - Mi a baj? - kérdezte Tony. - Semmi. - Min megrázta a fejét, majd megnézte az arcát az ajtó melletti tükörben, hogy megbizonyosodjék róla, nem lisztet visel alapozó helyett. A konyha melegétől kipirult az arca és bekunkorodott a haja... - Gyönyörű vagy - mondta Cal. Min megfordult, és látta, hogy Roger és Tony ott állnak Cal mellett. Döbbenten tudatosult benne, hogy egy hónappal ezelőtt egyiküket sem ismerte, most meg mind összegyűltek, hogy kisegítsék a húgát a bajban. - Annyira remek fickók vagytok! - mondta nekik Min. - Ez túlmegy a baráti segítségnyújtáson. - Érted bármit, bébi - mondta Tony. Lehajolt, megpuszilta Mint, mire a lány elpirult, Cal pedig azt mondta: - Elég a más pasikkal való flörtölésből, Minerva! - és megfogta a kezét, Roger pedig megveregette a lány vállát, miközben Cal kihúzta a hátsó ajtón. - Azok odabent a legjobb emberek - áradozott a lány Calnek, ahogy elindultak a kavicsos úton, hogy a házat megkerülve a bejárathoz sétáljanak. - Így igaz - felelte Cal. - És most együtt vacsorázhatunk a családoddal. - Oh, a francba! - mondta Min.
Amikor később visszagondolt a próbavacsorára, Min nem tudta eldönteni, mi volt az este mélypontja. Ott volt az a pillanat, amikor Nanette meglátta őket bejönni az ajtón, és annyira váratlanul érte Min lila ruhája, hogy elhallgatott a „Késtetek..." után, és csak bámult, míg Min felvértezte magát a többire. De aztán Cal hátba veregette, Greg tanúja pedig azt mondta - Azta! - és odabiccentett neki. - Köszönöm - mondta Min. - Megmondtam - súgta Cal a fülébe. - Tartsd magad távol a fickótól! Vagy ott volt az a pillanat, amikor Min meglátta Greget, aki úgy döntött, hogy az esküvője előtt egy nappal vágatja rövidre a haját, és most még a szokottnál is ostobábban nézett ki, már ha ez lehetséges volt. - Te soha ne csinálj ilyet! - súgta oda Min Calnek, mire Cal azt felelte: - Nyugi, nem tervezem! Vagy az a pillanat, amikor Roger és Tony épp a salátát szolgálták fel, és Di vigyorogva azt mondta: - Hű, micsoda cuki pincérek! - mire Roger kis híján Greg ölébe ejtette a salátáját. - Vigyázz! - figyelmeztette élesen Greg, mire Di mosolya szertefoszlott. - Nagyon cukik! - jegyezte meg Min, és mérgesen nézett Gregre, aki ostobán pislogott rá.
Vagy az a pillanat, amikor Greg anyja megszólalt. - Ez a csirke kitűnő. Mit is mondtál, kik készítették? - mire minden tekintet Greg felé fordult. Min hagyta, hadd vergődjön pár pillanatig, majd azt mondta - Az Emilio's étterem volt, nem? - Az odadobott mentőövbe a férfi olyan hálásan kapaszkodott bele, hogy Min szinte megsajnálta. Ezt az a pillanat követte, amikor Nanette kijelentette: - Ebben vaj van! - Ühüm - mondta Min és tovább evett, miközben Cal megveregette a hátát. De a mélypont valószínűleg a vacsora vége felé érkezett el, amikor megcsörrent Min mobiltelefonja. Hökkenten Dianára nézett, hiszen Diana volt az egyetlen, aki hívhatta, de aztán eszébe jutott a konyhában rekedt trió. - Mindjárt visszajövök - mondta, és kisurrant, hogy felvegye a telefont. - Halló? - Min - üdvözölte David. - Egész nap próbáltalak elérni. - Miért? - kérdezte Min. - Bár inkább felejtsd el, nem érdekel. A húgom próbavacsoráján vagyok, David. Tűnj el! - Calről van szó - mondta David, mire Min elhallgatott. - Számomra még mindig fontos vagy, Min, és van valami, amit tudnod kell Cal Morriseyről. - Valóban? - kérdezte Min érdektelenül. - Aznap este, amikor felcsípett téged - kezdte David. - Azért tette, mert fogadást kötött, hogy egy hónap alatt ágyba tud vinni. - Így van - mondta Min, és azt gondolta, micsoda semmirekellő vagy te! - A fogadás jövő szerdán jár le, Min - mondta David, és csak úgy sugárzott belőle az őszinteség a telefonvonalon át. - Márpedig Cal Morrisey nem szokott veszíteni. Képes bármit megtenni, hogy megnyerje azt a fogadást. Gondoltam, nem árt, ha tudod. Nem akarom, hogy fájdalom érjen. - Hű, köszi! - mondta Min. - Nem hangzik túl zaklatottnak a hangod - jegyezte meg David. - A férfiak már csak ilyenek - mondta Min. - Azt hittem, fel leszel háborodva - szólalt meg David döbbenten. - David, tudtam róla - mondta Min. - Hallottalak titeket. Éppen ezért azt is tudom, hogy nem Cal fogadott, hanem te. A te ötleted, vagyis ebben az egészben te vagy a fő szemétláda. - Nem igaz! - tagadta le gyorsan David. - Nem, én feldúlt voltam, mert szakítottunk... - David, te dobtál engem - mondta Min. - Mégis mi a francért voltál feldúlt? - ...azóta már vagy ezerszer megbántam azt a fogadást, de Cal nem hajlandó elállni. - Talán megkérted rá? - kérdezte Min, de egy szavát se hitte a férfinak. - Újra és újra - mondta David. - David? - Igen? - Rohadj meg! - mondta Min, majd kinyomta a telefonját. A kis hotel teraszán álldogált, és kinézett az előtte elnyúló folyóra. Nagyon szép volt. A francba! - mondta. Hitt Calnek, tényleg hitt, de a fogadás. Majd megkérdezem az esküvő után, mondta magában. Amikor már nem lesz rajta az az istenverte fűző, amikor kettesben lesznek, amikor meg tudják beszélni a dolgot anélkül, hogy Diana a karját rángatná segítséget kérve. Majd akkor megkérdi.
Holnap este, mondta magának, és épp időben ért vissza, hogy részese legyen az este egyértelműen legjobb pillanatának: hogy lássa Nanette arckifejezését, amikor meglátta a Krispy Kreme tortát.
- Hahó! - mondta David, amikor Cynthie felvette a telefont szombat délután. - Nem hallottam rólad. Mi... ? - Vége! - mondta Cynthie, és a hangjából ítélve éppen sírt, amikor David felhívta. - A fellángolás szakaszába értek. Évek telhetnek el, mire Cal észhez tér. Veszítettünk, David. - Nem, dehogy - mondta David. - Én nem veszítek! - Cal szereti őt. Őszinte vele. Nincs semmi... - Nem, nem az - mondta David. Elege volt abból, hogy Calről halljon. - Azért udvarol neki, hogy megnyerje azt az átkozott fogadást. - Micsoda? - kérdezte Cynthie. - Hát - mondta David és igyekezett megtalálni a módját, hogy úgy magyarázza el a dolgot, hogy ő közben ne tűnjön gerinctelen féregnek. - Ki vele! - parancsolt rá Cynthie ellentmondást nem tűrő hangon. - Azon az első estén - kezdte David -, dühös voltam. És sértett. És... - David, engem nem te érdekelsz - mondta Cynthie. - A fogadásról beszélj! - Fogadtam Callel, hogy nem tudja lefektetni Mint egy hónap alatt - mondta David. - Cal nem kötne ilyen fogadást - mondta Cynthie határozott hangon. - Oh, mert olyan nemes lelkű, igaz? - Gondolom, inkább szóba hozott valami mást. - Fogadott velem, hogy el tudja vinni egy vacsorára. - Min azért ment el vele, mert fogadást kötöttetek? - kérdezte Cynthie dühödten. - Nem az én hibám volt - mondta David. - Most már különben sem számít. - Cynthie hangja ismét nyomorúságosan csengett. Még ha beszélnél is Minnek a fogadásról, biztos megkérdezné Calt. - Már tudott róla - mondta David sértődötten. - Felhívtam, és elmondtam neki tegnap este. Azt mondta, hallott bennünket. Cynthie egy szót sem szólt. - Szerintem azért ment el vele vacsorázni, hogy engem feldühítsen - mondta David. Cal hangja alapján Min elég harapós lehetett, úgyhogy biztos vele is megfizettetett. - A csend elnyúlt, míg David meg nem szólalt. - Cynthie? - Cal tudja? - kérdezte a nő feszült hangon. - Tudja, hogy Min azért ment el a vacsorára, hogy rajta keresztül álljon bosszút? - Szerintem nem - mondta David. - Nem hívott fel, hogy elálljon fogadástól, márpedig amint megtudja, hogy Min tud a dologról, a fogadásnak vége. Újra csend állt be. - Cynthie? - Tudod, hol van most Cal? - kérdezte Cynthie. - Nem, de ma este Diana esküvőjén lesz - felelte David. - Mit számít...? - Tudom, hogyan szakítsam ketté őket - mondta Cynthie kongó hangon.
- Hogyan? - kérdezte David. - Vigyél el az esküvőre! Ha Min még nem feküdt le vele, Cal a végletekig frusztrált lehet. Rajtuk tartom a szemem, és ha Cal valamitől feszültté válik, ha Min újra elutasítja, ha valami rosszul alakul... - Cynthie újra elhallgatott, és David hallotta, hogy nagy levegőt vesz. - Szólok neked, te pedig odamégy, és elmondod Calnek, hogy Min egész idő alatt a bolondját járatta vele. Mondd neki azt, hogy mindenki hülyének nézi. - És ez elég, hogy kettészakítsa őket? - kérdezte David. - Elég ahhoz, hogy Calnek évekig rémálmai legyenek - mondta Cynthie keserves hangon. - Nem logikus, de gyerekkora óta ez az, amire ugrik. Hozakodj elő ezzel, és robban. Ha Min családja és barátai előtt teszi. - Hű! - mondta David. Cynthie ezúttal is lenyűgözte. - Hánykor kezdődik az esküvő? - kérdezte Cynthie. - Hétkor - felelte David. - Diana azt akarta, hogy alkonyatkor legyen. Valami tündérmesés baromság. - Gyere értem hatra - mondta Cynthie, és letette.
Min Diana mellett töltötte az éjszakát. A húga olyan nyughatatlan volt, hogy még mindig fent volt, és a tortás doboz masnijait igazgatta, amikor Min feladta és elment lefeküdni, ahhoz is túl fáradtan, hogy hiányozzon neki Cal. Másnap azonban Di csendes volt. Még mindig volt benne feszültség, de az izgatott energia elszállt belőle. - Nem tudtam kialudni magam, ez minden - magyarázkodott Minnek. Amikor megérkeztek a kápolna öltözőtermébe, Nyafi, Rémes és Nanette már vártak rájuk. Min meglógott az anyja meg a hajcsatjai elől („Min, szörnyen nézel ki ilyen hajjal!"), átvitte a tortás dobozokat az esküvői fogadásnak helyet adó szomszédos nagyterembe, majd bevonult a kápolna mosdójába, hogy felvegye a ruháját. Semmi kedve nem volt úgy beleerőszakolni magát az istenverte göncbe, hogy közben Nanette megjegyzéseket tesz, Rémes meg arcokat vág. Valami nagyon nem stimmel, gondolta, miközben igyekezett megkötni a fűzőt. Túl az őrült anyján, az idióta, síró-rívó, zöldbe öltöztetett koszorúslányon, túl a tortán, amit épp Bonnie próbált feldíszíteni orchideákkal és igazgyöngyökkel. Biztosra vette, hogy a baj a vőlegénnyel lehet. Beszélnem kell Dianával, gondolta. De mégis mit mondana neki? „Boldogtalan vagy, a vőlegényed egy seggfej, szóval szerintem együk meg a tortát és tűnés haza!"? - Oh, a francba! - mondta, és kilépett a mosdóból, hogy visszamejen a húgához. - Késtél - jegyezte meg Rémes, és cicomás kontyát igazgatta, amikor Min belépett a szobába. - Na és? - kérdezte Min és Di mellé lépett. - Hé, kicsim, mizújs? - Semmi - felelte Di. - Én csak... örülök, hogy itt vagy. - Igen, teljes pompában! - felelte Min, és széttárta karjait, hogy megmutassa tátongó fűzőjét.
- Az a fűző nem elég feszes! - méltatlankodott Nanette, és körbefordította a lányát. - Na de Min! - Kibontotta a csomót Min nyakánál, lentről felfelé haladva elkezdte megfeszíteni a fűzőszalagokat. - Áh - mondta Min, ahogy a tüdeje összeszűkült. - Anyu! – Kezét Di székének háttámlájára tette, hogy megőrizze egyensúlyát, míg Nanette a szalagokat rángatta. Muszáj lenne, hogy... tudjak… lélegezni... a szertartás... alatt. Nanette gyötrő módon még egyszer utoljára meghúzta a szalagokat legfelül, majd olyan csomót kötött rájuk, melyet bármely kiscserkész ámulattal csodált volna, és hátrébb lépett, hogy szemügyre vegye a munkáját. - Hát, ennyire tellett tőlem - mondta Nanette, Min pedig azt gondolta, ez nagyjából elmondható a teljes kapcsolatunkra, és elfordult az anyjától. Kezét az oldalán tartotta, igyekezett levegőhöz jutni, egyúttal Dianát is látni. - Di? - szólította meg a húgát, és amikor erre Di nem felelt, közelebb hajolt, hogy lássa a lány arcát, ezzel még jobban összeszorítva tüdejét. Di a tükörbe meredt. Szeme hatalmasra nyílt, állának gyönyörű vonala megfeszült, és Min menten elfelejtette, hogy nem kap levegőt. - Di? Minden rendben? - Jól vagyok - felelte Di alig hallhatóan, és le sem vette a szemét a tükörről. - Gyönyörű vagy! - mondta Min. Dianán még a fűző is jól nézett ki. - Mint egy hattyú tette hozzá Min, remélve, hogy valami kis reakciót kivált a húgából. - Csak az esküvő előtti frász kerülgeti - mondta Nyafi, miközben sima, szőke hajára tette a borostyánból és fehér bébiorchideákból készült virágkoszorúját. Nyomorúságosan nézett ki. Rémes félrehúzta Mint. - Menj és tedd fel egyenesen a hajkoszorúdat! - Az ő búzavirágés orchideakoszorúja bezzeg tökéletesen ült a feje közepén, a tarkón lévő kontyán egyensúlyozva. - Oh, Min - mondta Nanette. - A koszorúd! Min felkapta a levendula- és orchideakoszorúját, és a fejére csapta. Legalább jó illata volt. Belétűzött néhány hajtűt, hogy a fején maradjon, és egész idő alatt Dianát nézte a tükörben. Di elkapta a tekintetét, és felegyenesedett. - Kifelé! - Oké - felelte Min. - Nem te! - mondta Di. - Téged kivéve mindenki más! - Micsoda? - kérdezte Rémes, és a levegőben megdermedt a keze, mellyel épp Diana koszorúja után nyúlt. - Diana! - mondta Nanette, döbbenten. Min egy pillantást vetett Di dermedt arcára. - A testvéreknek kettesben kell lenniük! Egy perc múlva találkozunk veletek odakint. - Hé! - mondta Rémes. - Én koszorúslány vagyok... - De aztán meglátta Diana arcát és elhallgatott. - Kifelé! - mondta Min, és hüvelykujjával az ajtó felé mutatott. - Nos, én nem megyek - mondta Nanette. - Ez a lányom esküvője.
- Akkor légy ott rajta - mondta Min. - Nem úgy volt, hogy a padsorokat virágok díszítik? - Na de Min! - méltatlankodott Nanette, majd elhallgatott. - Természetesen mindegyikre virágok kerülnek. - Jobb, ha meggyőződsz róla - közölte Min, mire Nanette elindulta kápolna felé. Nyafi felkapta az orchidecsokrát, lehajolt és adott egy puszit Di arcára. - Gyönyörű vagy - suttogta. - Úgy nézel ki, mint akinek 32-es a mérete! - Rémes kezébe nyomta az ő virágcsokrát, és az ajtó felé tolta, Rémes pedig visszanézett, és hetykeségének nyoma sem volt. Aztán Min és Di kettesben maradtak. Min egy pultnak támaszkodott és megpróbálta bedugni az ujját a fűző széle alatt, hogy nyerjen egy milliméternyi levegőt, és elmondhassa, amit ki kellett mondani. - Jól van kezdte. - Ennyi. Mondd el azonnal, mi a baj, vagy lefújom az esküvőt! - Egy Krispy Kreme fánkot akarok! - mondta Di, és szavai mögött a sírás fenyegetett. - Szerzek egyet - mondta Min, összeszedve gondolatait. - Kimegyek, és... - De nem ehetek! - mondta Di. - Tizenkét gramm zsír van minden Krispy Kreme-ben. - Hát, igen - mondta Min -, de azt hiszem, tekintettel arra, hogy ez az esküvőd napja... - Minden tökéletes - mondta Di. - Távolról sem - mondta Min. - Figyelj, ha ki akarsz bújni az esküvő alól, elkérem Caltől a kocsikulcsot, te meg én hazamegyünk, pezsgőt bontunk és magunkba tömünk egy csomó Krispy Kreme fánkot. - Hogy kibújni? - Di kihúzta magát. - Nem! Nem! - Jól van - mondta Min. - De ha meggondolnád magad, nem vicceltem a kocsikulcsról meg a fánkokról. - Nem fogom meggondolni magam - mondta Di. - Ez az én mesébe illő esküvőm! - Akkor ideje mennünk - mondta Min, és remélte, hogy a cselekvéstől megjön Diana esze. Di felállt, Min pedig újra széttárta a karjait, hogy bemutassa fűzőjét. - Szóval mit gondolsz? - Hülye ötlet volt! - mondta Di bizonytalan hangon, ahogy Minre nézett. - Miért is akartalak fűzőbe tenni? - Hogy legyen derékvonalam - mondta Min. - De hát van derékvonalad! - tiltakozott Di. - Nem kis derékvonal, de nincs vele semmi baj. - Ott állt, Min szemébe nézett, lélegzetelállóan gyönyörűen és jéghidegen. - Rendben - mondta Min, és kézen fogta. - Muszáj elmondanod, mi a baj. - Nincs semmi baj - mondta Di. - Minden tökéletes. Rémes bekopogott, majd bedugta fejét az ajtón. - Készen vagytok? - kérdezte, és hangja még soha nem volt ennyire tétova. - Mert ideje felsorakoznunk! Di ügyet sem vetett rá, de Min válaszolt. - Azonnal kint leszünk. Rémes szélesebbre tárta az ajtót. - Csodásan nézel ki, Di! Di felkapta a virágcsokrát. - Koszorú - mondta Min, mire Di lenyúlt a fehér orchideákból és rózsákból készült koszorúért, a fejére csapta, de a centis fátyol félrecsúszott - Oh. Oké. Mindjárt feltűzöm...
De Diana már el is indult. - Majd én megigazítom - ajánlkozott Rémes, és szokásos „lehetetlen vagy" tekintetét lövellte Minre. - Szerintem nem fog sikerülni - közölte Min, felkapta a csokrát és kiment Diana után.
Tizennegyedik fejezet
A lemenő nap sugarai elárasztották az előcsarnokot, de Di arca sápadt és hideg maradt a most már tökéletes koszorúja és fátyla alatt. George mellette állt. Kényelmetlenül feszengett a zsakettjében, és nyugtalan pillantásokat vetett a lányára. Minre nézett és kérdőn felhúzta a szemöldökét, de másik lánya csak vállat vont. Együtt érzett az apjával, de pillanatnyilag nem ő állt a megmentendő emberek listájának élén. Nyafi előttük állt a boltív mellett, aztán amikor megszólalt a bevonuló zene, még egyszer utoljára megigazította a turnűrjét, felszipogott, merev mosolyt erőltetett az arcára, tett egy lépést előre, és bevonult a kápolnába. Rémes előre lépett, megállt, és számolta, mikor kerül rá a sor. Csókot fújt Dianának, tett egy lépést, széles pomponlány mosolyban tört ki, és belépett a kápolnába. Min hátranézett Dianára. - A testvérem vagy, és melletted állok, bármi történjék is. Ha ki akarsz szállni, segítek neked kiszállni. - Min?! - szólalt meg az apja döbbenten, de Di megrázta a fejét. - Jól van. - Min átvette a zene ütemét, mosolyt erőltetett az arcára, tett egy lépést, majd befordult a kápolnába. A turnűrje megakadt valamiben, és ő ottragadt a boltív alatt, lépés közben félúton. Hátranézett, és látta, hogy Di keze szorítja a feneke fölötti, levendulaszín sifonfodrokat. - Diana? - kérdezte az apja rémült hangon. Min visszalépett. - Apu, menj, mosolyogj be a boltíven, hogy tudják, minden rendben. Lehántotta Di kezét ruhájának fodrairól, és kivonszolta a húgát a templom lépcsőire, az egyre gyengülő fénybe. - Halljam! Di csokra megremegett a kezében. - Greg lefeküdt a koszorúslányommal. - Susie?! - kérdezte Min. Nem volt meglepve, de ettől függetlenül rosszul lett a gondolattól. - Tudtam, hogy... - Rémes - mondta Di. - Igen, tudom, hogy rémes - mondta Min, de aztán leesett neki. -Karen? Di bólintott. - Oh - mondta Min, és azon gondolkozott, mit is mondhatna, miközben dühe egyre nőtt. - Oh, kis szívem! - Átkarolta Dianát. - Mondd, hogy ez még azelőtt volt, hogy megkérte a kezed, és nem... - Tegnap este - suttogta Di, mire Min nagy levegőt vett, fűző ide vagy oda. - Az utolsó mocskos rohadék! - Köszönöm - mondta Di, és felszipogott. - Az a kurva, esküszöm, kitépem az összes hajszálat az istenverte fejéről! - Min szorosan tartotta Dianát. - A templomajtóra szögezem a rohadt ruháját, szánalmas kis ringyó! Apu meg majd elintézi Greget. Hónapok óta erre vár. Di elfojtotta a feltörő sírást.
- Majd mi vigyázunk rád - mondta Min. - Nem vagy egyedül. Liza és Bonnie... Elhallgatott, amikor rájött, hogy nem ez a legjobb pillanat, hogy a barátnőivel tetszelegjen. Próbálta elképzelni, hogyan érezné magát, ha bármelyikük elárulná őt, ha például Liza lefeküdne Cal-lel. De felfoghatatlan volt, ilyesmi nem történhet, ők sosem... - Néztelek tegnap este téged és Calt - mondta Di, és szemét könnyek fátyolozták. Olyan tökéletesen festettetek együtt! Egyszerűen önmagatok voltatok: nevetgéltetek, sugdolóztatok és nem kellett megjátszani magatokat, hogy vékonynak, vagy bármi másnak mutatkozzatok. Cal önmagadért szeret! Akartam beszélni Greggel, azt akartam, hogy mi is ilyenek legyünk. Szóval miután elaludtál, elautóztam a lakásához, és ott találtam őket a hálószobában. - Arca elkámpicsorodott. - Még csak nem is az ágyon voltak. Min mindkét karjával átölelte és szorosan tartotta. - Ma pedig Karen csókokat dob neked. Mocskos ringyó! - Ők nem tudják, hogy tudom - mondta Di lehajtott fejjel. - Nem vettek észre. Megfutamodtam. - Ez igazán felnőtt viselkedésre vall - mondta Min a fogait csikorgatva. - Én vérrel fröcsköltem volna tele a falakat. Oké, megyek, és leállítom az esküvőt... - Ne! - mondta Diana és gyorsan kihúzta magát. Gyöngyökkel kirakott fűzője megemelkedett és visszasüllyedt, ahogy levegőt vett. - Ne, ne. Ne! - Tessék? - kérdezte Min. - Ne! - felelte Diana. - Készen állok az esküvőre. - Figyelj, csodálom, ahogy a történteket kezeled - mondta Min, és igyekezett nyugodt hangot megütni -, de azt hiszem, ha hozzámész ehhez a szemétládához, azzal túllősz a célon a felnőtt viselkedést illetően. - Muszáj megtennem - mondta Di feszülten. - Már mindent elterveztünk. Ott vannak az ajándékok. Bonnie igazgyöngyöket tett a tortára. - Majd én megeszem azt a tortát - mondta Min. - És visszaküldöm az ajándékokat. Még a vőlegényt is kicsinálom helyetted. - Ne - mondta Di. - Az nem... Ő nem... Csak esküvő előtti idegesség volt. Rendben leszünk. - Di. - Min olyan mély levegőt vett, amilyet csak a fűzőben tudott és igyekezett nyugodt hangon megszólalni. - Az esküvő előtti idegesség azt jelenti, hogy a legénybúcsún bepánikol. Nem azt, hogy megdugja a legjobb barátnődet! Di megrázta a fejét. - Nem, nem. Nem mindenki talál magának olyan férfit, mint Cal. Greg jó ember. Csak épp... megrémült. Férjhez megyek! - Nyelt egyet. - Csak el kellett mondanom valakinek. Megkönnyebbülés, hogy elmondhattam. - Oh. - Min rosszul volt. - Oké. De ha bármikor meggondolod magad a ceremónia alatt, a nászutatok alatt, az első gyermeked születése közben, ott leszek, hogy segítsek lelépni. Csak kimondod a szót, és már ott sem vagyunk. Nem vagy egyedül! - Megpróbált megint levegőt venni, de a fűzője nem engedte. - Ide figyelj, biztos vagy benne? Mert én... Di bólintott. - Csak el kellett mondanom valakinek. Jól vagyok. - Remek - mondta Min. - Én nem. - Várt még egy lélegzetvételnyit, hátha meggondolja magát a testvére, de Di ellépett mellette, be az előcsarnokba, és nem hagyott neki más választást, mint hogy kövesse őt.
Min eszelősen néző apjára mosolygott, elfoglalta helyét a boltív alatt, majd elindult a padsorok között. Közben ködösen elhatolt a tudatáig, hogy David és Cynthie ott ülnek egymás mellett a padsorokban, és feszülten néznek, hogy Bonnie és Liza az oltár mögötti harmadik padsorból figyelik és „Mi az ördög történt?!" tekintetet lövellnek felé, hogy Cal a második sorból megigézve bámulja a nyakát, és hogy Greg-a-rohadék legelöl áll és ingerültnek tűnik. Dögölj meg, te hűtlen szemétláda disznó, gondolta, de ez annyira nem volt illő gondolat, hogy másra próbált gondolni. Észre sem vette, milyen haragos képet vág, míg meg nem látta, hogy Cal szeme elkerekedik, Greg pedig tesz egy lépést hátra. Kisimította az arcát. Na persze ott volt még a „szóljon most, vagy hallgasson örökre" pillanat az esküvők leállítására, a menekülő útvonal. Akkor majd bármit mondhat. De ha megtenné, tönkretenné Di esküvőjét, és volt egy olyan érzése, hogy a húgának az esküvő fontosabb, mint maga a házasság. De még ha nem is így volt, a döntés Dianáé. Nem fog anyáskodni felette, és helyette irányítani az életét. Elfoglalta a helyét Rémes mellett a templom elején, és azt fontolgatta, hogy behúz egyet az arcába a csokrával. Talán mondhatná azt, hogy megcsúszott. Többször egymás után. Rémes felsóhajtott, fejét rázva nézett Minre, és a saját koszorújára mutatott. Utolsó kurva, gondolta Min, és megigazította a hajkoszorúját. Felcsendült az esküvői induló. Min hátrafordult és nézte, ahogy Diana elindul a padsorok közt. Hollywoodi tünemény volt, ahogy a nap áldásként ragyogott rá hátulról. Az arca rémült volt, Minnek megszakadt érte a szíve. Min félrenézett és látta, hogy Cal felhúzott szemöldökkel nézi. Szájával némán formálta a kérdést, „Mi van?!". Min csak megrázta a fejét, és alig tudta visszatartani a könnyeit. Ezt még Cal sem tudná megoldani. Di elérte a templom elejét, kezdetét vette a szertartás, és egy idő után az emberek fészkelődni kezdtek a padsorokban. Tudják, hogy valami baj van, gondolta Min. Nem érezték azt a boldog duruzsolást, amit az emberek elvártak egy esküvőn. Még Di turnűrje is tragikusan nézett ki. Ekkor megszólalt a pap. - A jelenlévők közül valaki fel tud hozni hathatós indokot, amiért a jegyesek nem kelhetnek egybe? - Min közelebb lépett a húgához. Di odafordult felé, és Min elkapta a tekintetét. - Tedd meg! Egy pillanattal később a pap bólintott, és nekikezdett az eskü szövegének. Di megszorította Min karját, és suttogva megszólalt. - Igen! – mire Min megkönnyebbülten felsóhajtott. - Még nem, kedveském - suttogta vissza a pap. - Nem! - mondta neki Min. - Nem így értette. - Újra bólintott Dianának. - Tedd meg! Di nyelt egyet. - Kifogást emelek - mondta, de olyan erőtlen volt a hangja, hogy a papnak előre kellett hajolnia. - Kifogást emel - ismételte Min hangosan. - Mi ellen? - kérdezte Greg. - Ellened, te hűtlen szemétláda - mondta Min, és hallotta, ahogyan az első padsorokban ülőknek elakad a lélegzetük. Hogy beszélsz, hogy beszélsz, kérdezte magában. Ne beszélj így! Aztán újra Gregre nézett és azt gondolta, a francba, igenis így beszélek!
- Kifogást emelek - mondta Di, és hangja kezdett visszatérni. Megfordult, hogy a padsorok felé nézzen. - Kifogást emelek, amiért a vőlegényem tegnap este lefeküdt a koszorúslányommal. Kifogást emelek, amiért a vőlegény egy... - Elhallgatott. - Csaló, rohadt disznó! - mondta Min Gregnek Di háta mögül, egy percig sem bánva, hogy így beszél. - Igen - mondta Di, és lesétált a lépcsőfokokon, remegő kezében a csokorral. - Plusz idióta az új frizurád - mondta Min Gregnek, és a húga után indult a kápolna lépcsőin. Greg elkapta a karját és rákiáltott: - Hé, várjunk csak egy percet... - Min megperdült, hogy helybenhagyja a férfit, de ekkor Cal ott termett közöttük, és félretolta Greget. Mögöttük Nyafi Rémeshez beszélt. - Te lefeküdtél Greggel?! - Aztán valaki megkocogtatta Greg vállát, épp amikor Nyafi Rémesnek esett. Amikor Greg megfordult, telibe kapta George öklét az arcába, Nyafi pedig nagyot rántott Rémes sifonján, és a lány fenékkel előre az első padsorra zuhant. Cal elkapta Greg vállát, mielőtt még földet ért volna. Amikor felnéztek, meglátták Nanette-et, amint pazar gyöngyházszínű ruhájában feléjük tart. - Szörnyű ember vagy - közölte Nanette Greggel, és Manolo Blahnik cipőjével a férfi bordái közé rúgott. - Anyu! - hüledezett Min. Nanette megszólalt. - Harminchét istenverte év - mondta, és minden szó mellé alaposan belerúgott, míg Min el nem rángatta. Oldalra tántorgott, és George-dzsal találta szembe magát, aki Calt megkerülve újra meg akarta ütni Greget. - És te is! - mondta Nanette, és a retiküljével fejbe vágta a férjét. George felemelte a kezét, hogy kivédje a nő támadását. - Mit tettem? - De Nanette kiviharzott a padsorok között, és közben felszegte a fejét. George háta mögött Nyafi Gregre támadt. - Te rohadék! - Majd csokrával kezdte ütlegelni a férfi arcát, miközben Rémes megpróbált kikecmeregni a padok közül. - Mennem kell Dianához - mondta Min Calnek. - Rálépnél Greg fejére? Köszönöm. - Menj csak! - mondta Cal. Amikor az ajtóból még visszafordult, Min még látta, ahogy Cal a szőnyegre ejti Greget, hogy távol tartsa tőle a vagdalkozó George-ot, miközben Nyafi az orchideáival ütlegelte a férfit.
Cal az esküvői partin talált Minre. Di ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy részt vesz rajta és találkozik mindenkivel, aki eljön. Ott ültek a világ legelhagyatottabb báltermében Lizával, Bonnie-val és a túlontúl is vidám Nyafival, miközben Roger oda-vissza szállította a pezsgőt, Nanette pedig azzal vigasztalta Dianát, hogy minden férfi csaló mocsok. - Anyu! - szólt rá Min. Cal megfogta a kezét és kihúzta maga után az előtérbe. - Anyám megőrült - mondta a férfinak Min. - Csak most vetted észre? - kérdezte Cal, és azon ügyeskedett, hogy Min dagadó dekoltázsa ne vonja el a figyelmét. - Úgy nézem, ez fájhat. - Fáj is - felelte Min. - Az egész napot a fűző fogságában töltöttem megkötözve. Visszanézett a boltív alatt. - Nézd Nyafit! Odabent ül és vihog. És én még sajnáltam azt a némbert! Kellek neked valamire?
- Igen - felelte Cal, és kissé megszédült Min dekoltázsának emelkedése és süllyedése láttán. - Különösen most, hogy felhoztad a megkötözést. Mikor veheted azt le? - Azt hiszem, most is megszabadulhatnék tőle, csak épp olyan szorosak a csomók, hogy nem tudom őket kikötni. - Ujjaival végigfutott a fűzője tetején. Cal azt gondolta, engedd, hogy én csináljam! - A sírba visz. - Várj! - mondta Cal, és előhalászta zsebéből a zsebkését. Becsúsztatta a kést a csomó alá, és átvágta a szalagokat. Min mély levegőt vett, miközben a fűző maradék része elkezdett kibomlani a nyomástól. - Oh, istenem, de jó érzés! Cal nézte, ahogy a kilazult fűző süllyed és emelkedik. - Jól is néz ki. - Jobb belátása ellenére végighúzta ujját Min mellének domborulatán, és érezte, ahogy újra fellángol benne a vágy, mely már hetek óta forrong benne. Ha nem kaphatja meg hamarosan, elveszti az eszét! - Hé! - szólalt meg Min, és elkapta a férfi kezét. - Nem az én hibám - felelte Cal, közel a nő szájához. - Olyan csábítón nézel ki. Min ajkai a meghittség melegével olvadtak össze a férfi ajkaival, és felgyorsult a légzése, ahogy Cal keze feszes mellére tévedt. - Oh - nyögte. A férfi végigcsókolta a nyakát, és érezte, ahogy a lány sóhajtozik a keze alatt. - Oh, ez nagyon jó érzés. De nekem muszáj... - Tudom - felelte Cal, de nem engedte el. - Nem kellett volna ezt tennem. - Újra megcsókolta. Annyira kívánta, hogy nem tudta elengedni. - De igen, kellett - lehelte Min a férfi szájába. - De Diana... - Igen! - mondta Cal, mert eszébe jutott a feladata. - Ezt akartam elmondani neked. Az egyik vőfély autójában ott ül Greg. Akar vele találkozni Diana, mielőtt elmegy? Szeretne bocsánatot kérni tőle. - A nagy francokat! - mérgelődött Min, és elhúzódott a férfitól. - Mégis mit mondhatna? - „Én vagyok a rossz esküvői sztorik legnagyobb közhelye"? - próbálkozott Cal, és hiányolta a lány melegét. - Ha segít, a vőfélyek is rosszul vannak tőle. - Ki nem állhatom! - mondta Min, és visszanézett a bálterembe. - Diana hogy van? - kérdezte Cal, miután követte Min tekintetét a húgáig, és elszégyellte magát, amiért alantas, testi gondolatai támadtak, miközben Di ilyen nyomorultul érzi magát. - Szerintem szinte megkönnyebbült - mondta Min a húgát nézve. - Nem boldog, és sírni is fog, de azt hiszem, tudta, hogy az esküvőt akarta, nem Greget. - Okos gondolat - jegyezte meg Cal. - Ki akarná Greget? Min felnyújtózott és megcsókolta a férfit. - Ma éjjel Diana mellett maradok. - Gondoltam - felelte Cal, de attól még utálta a gondolatot. Min köré fonta a karjait és közel húzta magához. - Akarlak, Minerva. - Holnap este szabad vagyok - felelte a lány, és mosolyogva nézett fel Calre. - Szabadulj meg attól a féregtől, aztán gyere vissza pezsgőzni. - Mindjárt itt leszek - mondta Cal, újra megcsókolta a lányt, és ismét meglepte, mennyire könnyen megy minden, hogy minden milyen könnyűvé lett a lánnyal. Ez nem is lehet igaz, gondolta, de azért elvigyorodott, és indult közölni a vőfélyekkel, hogy eltávolíthatják Greget. Az autótól visszafelé vezető úton belebotlott Davidbe.
- Azt hiszem, vége az esküvői partinak, David - közölte Cal és igyekezett nem vicsorogni. - Most már hazamehetsz. - Nem lehet - felelte David, és fennkölt tekintettel nézett. - Van valami, amit tudnod kell. Oh, a francba, gondolta Cal. - Mi az? - Az a fogadás, amit kötöttünk - kezdte David -, arról, hogy egy hónap alatt ágyba tudod vinni Mint. - Micsoda? - Cal értetlenül nézett rá. - Milyen fogadás? Azt a fogadást nem kötöttük meg. Annyi történt, hogy részeg voltál és meggondolatlan. - Min tud róla - mondta David, és Cal megborzongott. - Aznap este mindent hallott. Azért ment el veled, hogy megfizettessen mindkettőnkkel, és hogy kísérőt szerezzen magának erre a fiaskóra. Mind tudtak róla: Liza, Bonnie, a húga, elmondta mindenkinek. Mind rajtunk röhögtek. A folyosó hirtelen túl szűknek látszott, nem kapott elég levegőt sem, és júniushoz képest túl hűvös volt. - El kellett mondanom, mert ha Min tud róla, akkor nem érvényes a fogadás. Esélyed sem volt, hogy nyerj. Egész idő alatt a bolondját járatta veled. - Nem - mondta Cal összeszűkült torokkal. - Min nem tenne ilyet. - Rátört a szégyen és az önutálat ismerős érzése - hogy lehetsz ilyen hülye - miközben a józan ész azt súgta, hogy csak David próbál bajt keverni, és Min nem lenne képes ilyesmire... - Ismerd el! - mondta David, és vállon veregette a férfit. - Hülyét csinált belőlünk. Illetve, főleg belőled, mert én nem próbáltam lefektetni, de azért én is elég hülyén érzem magam. Cal gyűlölettel nézett a másikra. - Végre egy kis önismeret. - Tudott róla. Min hülyének néz! - Hé! - David felemelte két kezét. - Ne rám légy mérges! Nem én vagyok az, aki egy hónapon át hülyét csinált belőled. Cal összerándult, majd sarkon fordult és elsétált, vissza az esküvői terembe. Nem volt igaz, Min nem volt ilyen, nem tenne ilyet! Csakhogy sok minden, ami eddig megmagyarázhatatlan volt, hirtelen értelmet nyert. Átvágott a szinte üres báltermen oda, ahol Min igyekezett Dianát megóvni Nanette-től. - Beszélhetnék veled egy percre? - kérdezte. Min felnézett Diana mellől. - Most nem... - Most!- mondta Cal. Min szeme nagyra nyílt, és bólintott. - Mindjárt jövök, kicsim mondta Dianának, és hagyta, hogy a férfi kivezesse a folyosóra. Menet közben nyugtalan pillantásokat vetett a testvérére. - Gregről van szó? - kérdezte, amint kiértek a folyosóra, ahol még szemmel tarthatta Dianát. - Végül...? - Miért jöttél el velem vacsorázni azon az első estén? - kérdezte Cal. - Micsoda? - Min annyira meglepődött, hogy elkapta tekintetét Dianáról. - Mondd meg az igazat! Min kihúzta magát. - Azért mentem el... - Félrenézett, és megrázta a fejét. - Azért mentem el, mert fogadtál Daviddel, hogy egy hónap alatt le tudsz fektetni, és szükségem
volt egy kísérőre az esküvőre. Aztán elindultunk, és te olyan minden hájjal megkent voltál, hogy tudtam, ezt nem tudnám elviselni három héten át, így megköszöntem a vacsorát és hazamentem. És a leghalványabb fogalmam sincs, hogy miért kell erről épp most beszélnünk! - Mi a francért találkozgattál velem továbbra is, ha azt gondoltad, hogy ilyesmit tennék? - kérdezte Cal, és egy teljes havi frusztrációja dühödt indulattá alakult. - A hecc kedvéért? Vicces volt? - Nem! - mondta Min bosszús hangon. - Ezért utasítottalak mindig vissza. Esetleg megbeszélhetnénk ezt egy kicsit... - Szóval - folytatta Cal -, visszautasítottál, hogy hülyét csinálj belőlem, és te meg Bonnie és Liza végig ezen kacarásztatok? - Nem - mondta Min dühösen. - Azt gondoltuk, hogy szemét vagy. Egyáltalán nem volt vicces. - Aha - mondta Cal bólogatva. - Szóval Liza ezért ütlegelt annyit! - Igen. De nem érdekel. - Az utolsó szót úgy köpte ki a fogain át. - Nem számít. - Dehogynem érdekel - mondta Cal komoran. - Pokoli dühös vagy. Ezért vertél át, ezért bolondítottál magadba, hogy úgy nézzek ki, mint... - Hé! - mondta Min, és egyik ujját a férfinak szegezte. - Én teljesen őszinte voltam veled. - Soha nem kérdeztél a fogadásról - mondta Cal. - De igen, kérdeztelek - felelte Min, és karba fonta a kezét. - És te minden egyes alkalommal kitértél a válaszadás alól. - Nem, nem kérdeztél. - Cal is karba fonta a kezét. - És tudod, honnan tudom? Mert elmondtam volna neked, hogy nem kötöttem ilyen fogadást. - Ott álltam! - mondta Min. - Akkor nem figyeltél valami jól - mondta Cal. - Nemet mondtam neki. - Azt mondtad, „gyerekjáték" - csattant fel Min. - Soha az életemben nem mondtam, hogy „gyerekjáték" - felelte Cal. - Hülyeség ilyet mondani. - Nagy levegőt vett, és azt gondolta, leszarom! - Mégis mennyire tartasz engem hülyének? - kérdezte ádázul, és Min megdermedt. - Mennyire tart mindenki hülyének? - Nem vagy hülye - mondta a lány, és bizonytalanul nézte a férfit. - Mi folyik itt? - Mindenki azt hitte, hogy fogadást kötöttem egy olyan elvetemült alakkal, mint David. - Cal a fejét rázta a lány árulása miatt. - Mert te elmondtad nekik, hogy megkötöttem azt a fogadást. És nézték, ahogy a bolondját járatod velem, én meg hülye módon bedőltem az egésznek. - Hát meg is kötötted! - mondta Min, de bizonytalan volt a hangja. - Nézd, nem gondoltam, hogy hülye lennél, azt gondoltam, hogy... rettenetes vagy. De aztán mégsem voltál rettenetes, így én... De mindezt honnan veszed? Tudod, hogy mit érzek irántad. Szeretlek! A fogadás nem számít... - Hogy nem számít?! - kérdezte Cal. - Tényleg ennyire hülye vagy? - Hé! - kiáltott fel Min elboruló arccal. - Oké, figyelj, tudom, hogy ez most nagyon érzékenyen érintett, de szedd össze magad! Szeretlek, tudod, hogy szeretlek, de most nincs időm rá, hogy bébiszitterkedjek feletted...
- Hogy bébiszitterkedj?! - Cal összeszorította az állkapcsát, hogy ne ordítson a nővel, amiért elárulta és amiért ő még mindig végtelenül akarta őt. Szállj ki ebből, gondolta, majd megszólalt. - Nos, soha többet nem kell bébiszitterkedned felettem! - Micsoda? - kérdezte Min, aztán bólogatni kezdett, és arcát eltorzította a düh. - Oh. Értem már. Hát persze. Megfutamodsz. Te szemét! Megkaptad, amit akartál, azt mondtam, „szeretlek", vége a játéknak, és most veszed a kalapod. Tudtam, hogy ezt fogod tenni. Tudtam, hogy ezt fogod tenni! - Ez most nem rólam szól - mondta Cal, és kerülte a lány tekintetét. -Oh, kérlek - csattant fel Min. - Ez csakis rólad szól. A kapcsolataid száz százaléka azzal ér véget, hogy te lelépsz. Ez is most arról szól, hogy belekapaszkodsz bármilyen ürügybe, hogy... - Hé! - szólalt meg Tony, mire mindketten felé fordultak. A férfi az ajtóban állt, és Cal soha nem látta még ennyire dühösnek. - Nem tudom, mi a francot műveltek, de bármi legyen is az, nem olyan fontos, mint amin az a kislány megy most keresztül. Egész hátralévő életetekben veszekedhettek, de neki most van rátok szüksége! - Mondd meg Minnek, hogy nem kötöttem meg azt az idióta fogadást Daviddel, hogy lefeküdjek vele - mondta Cal. Tony bosszúsan Minre nézett. - Nem kötötte meg azt a fogadást. - Hallottam, ahogy megköti - jelentette ki Min. - David azt mondta, hogy ágyba kell vinnie a szürke kockás kosztümös csajt egy hónap alatt, mire ő azt mondta, „gyerekjáték". Tonyról Calre nézett. - Hoppá. - Én mondtam, hogy „gyerekjáték" - közölte vele Tony. - Tévedtem. De nem érdekel. Később vagdalkozzatok emiatt. Most pedig vonszold vissza a terembe a segged és segíts a húgodnak. Az anyád elvette tőle a pezsgőjét, mert túl sok kalória van benne, az az átkozott zöld ruhás koszorúslány meg nem hagyja abba a nevetést. - Igazad van - mondta Min, és az ajtó felé lépett. - De nem fogunk később ezen veszekedni, mert Calvin úgy döntött, hogy ideje mennie. - Most csak vicceltek, ugye? - kérdezte Tony, és megvetéssel nézett mindkettejükre. Soha nem láttam még két ekkora gyereket! - Tessék? - kérdezte Min megtorpanva. - Íme a rövid verzió - kezdte Tony. - Te egy pasigyűlölő némber vagy, Cal meg a nőktől rettegő gyáva alak. - Calre nézett. - Lépj már túl ezen! - A pokolba mindkettőtökkel! - mondta Min, és visszament a testvéréhez, Cal pedig hátat fordított Tonynak.
- Mind ilyenek - fejtegette épp Nanette Dianának, amikor Min visszatért közéjük, még mindig füstölögve. - Egyikükben sem bízhatsz! - Intett a kezében tartott pezsgőspohárral. Azt mondják, szeretnek, aztán... Min kivette a kezéből a poharat. - Tessék! - mondta, és Di kezébe nyomta. - Kábé egy tucat üveggel megiszunk ma este ebből, úgyhogy láss hozzá! - Tudod te, mennyi kalória van...? - kezdte Nanette.
- Ide hallgass! - mondta neki Min. - Most hazamész, és kihajítasz minden átkozott divatmagazint a házból. Azonnali megvonásra szorulsz, ez az egyetlen dolog, ami megmenthet. Nanette kihúzta magát. - Csak mert te nem tudsz lefogyni, még nem jelenti azt, hogy Dianának is kövérnek kell lennie. - Nem vagyok kövér, anyu! - mondta Min. - De ha már itt tartunk, nem látom, hogy téged különösebben boldoggá tett volna, hogy ötvenöt éve nem eszel. Menj haza és egyél valamit, az istenért! - Körbenézett. - Hol vannak azok az átkozott tortás dobozok? - Máris hozom őket - tüsténkedett Roger, és elsietett. - Azt hiszem, ez nagyon okos dolog - mondta Nyafi Minre ragyogva. - Te pedig - mondta Min - menj valahová máshova kárörvendeni. Sőt, menj és keresd meg Greget! Megérdemlitek egymást. Ő egy önző fráter, te meg imádod, ha megaláznak. - Ez nem igazságos - mondta Nyafi, újra a szokásos nyafogó hangján. - Indulás, Nyafi! - mondta Liza. - Azóta hahotázol, amióta felhagytál Rémes püfölésével. Ha nem tudsz vigaszt nyújtani, legalább legyen benned annyi tisztesség, hogy felszívódsz. - Hát, én legalább nem vagyok durva! - közölte Nyafi, és elviharzott. - Kurvának hívott?! - kérdezte Liza Bonnie-tól. Min leült Diana mellé, Nyafi megüresedett székébe. - A következőt csináljuk - mondta, és megfogta a húga kezét. - Fogjuk azokat a tortás dobozokat, meg egy láda pezsgőt, és hazamegyünk hozzám. - Oké - felelt Di, és újra elcsuklott a hangja. - Tortát eszünk és jól becsípünk - folytatta Min. - Oh, Min - mondta Nanette. - Hetekbe telik majd, mire ledolgozzátok azt a sok kalóriát! Min egy percig az anyját nézte és közben azt gondolta, Diana ezzel él együtt minden átkozott nap! - És aztán - mondta a testvérének -, mivel van egy szabad heted a nászútra, én is kiveszek egy hét szabadságot, és elmegyünk lakást keresni! Diana abbahagyta a sírást. - Lakást keresni? - Bizony! - felelte Min. - Akarok venni egy remek századfordulós családi házat. És te odaköltözöl hozzám. - Igen? - kérdezte Diana, és kicsit jobban felegyenesedett. - Igen - bólintott Min. - Túl sokáig éltél együtt a kalóriarendőrséggel. - Ez nevetséges! - mondta Nanette. - Nem fog elköltözni! - De lesz néhány szabály - folytatta Min, miközben Diana nyelt egyet és bólintott. - A hűtőben mindig lesz vaj. Egyetlen Julia Roberts filmzene se jöhet. És mostantól - mondta, és az ajtó felé nézett, ahol Cal mérgesen meredt Tonyra - csak ronda pasikkal randizunk. Diana bólogatva hallgatta Mint. - Én pedig eltűnök csütörtökönként. - Miért? - kérdezte Min értetlenül. Hogy megtarthassátok a Ha Vacsorátokat - felelte a húga, és Min rádöbbent, hogy a legrosszabb, ami Dianával történt, nem az volt, hogy elveszítette Greget, hanem az, hogy elveszítette a legjobb barátnőit. Megint megpróbálta elképzelni, milyen lenne, ha Bonnie vagy Liza elárulná, és egészen elakadt a lélegzete. Rosszabb lenne az a borzasztónál is. Legalább olyan rossz, mint elveszíteni Calt.
- Te is jössz majd! - mondta Bonnie, és karját Di vállára fektette. - Még szép! - mondta Liza, miközben Roger visszatért egy tálca tortás dobozzal meg a torta tetejével. Liza lerántotta a menyasszonyt és vőlegényt a torta tetejéről, letette Diana elé, és megszólalt. - Jól figyelj, Kicsi-Min, emlékezetes pillanat következik. - Diana felnézett, Liza pedig rátaposott a vőlegény fejére, porrá zúzva azt. - Nos – közölte - most már hivatalosan is múlt idő. És ha van isten, hasogató fejfájása lesz. - Azt hiszem, abban biztos lehetsz - jegyezte meg Roger. - Jó sok ütés érte. - Remek - felelte Liza. - Most pedig visszamegyünk Min lakására és leisszuk magunkat. Diana könnyes szemmel nézett Minre. - Felvehetem a nyuszis papucsodat? - Tiéd lehet a nyuszis papucsom! - ígérte Min, és dühödt kínnal gondolt Calre. Az ajtó felé nézett, látta, hogy ott áll, őt nézi, de ekkor ott termett Tony, elé lépett, széttárta a kezét és Lizához fordult. - Szép munkát végeztél a tortadísszel, ász vagy! Gondolom, muszáj volt megölnöd a vőlegényt. - Liza megszólalt: - Ha a védelmére kelsz, meghalsz! - Tony azt felelte: - Nem, seggfej volt, már az új frizurája előtt is - mire Diana felnevetett, majd újra pityeregni kezdett. Odakint a folyosón Cal megfordult, és Min látta, hogy Cynthie áll mögötte. Cal megtorpant, majd távozott, és Cynthie vele tartott. Persze. Minek maradnál segíteni, ha egyszer nem rólad van szó, igaz, haver? De aztán gyorsan kiűzte a fejéből a férfit, és újra Diana felé fordult.
- Gyáva vagyok?! - kérdezte Cal Tonytól, miután Min elment, és örült, hogy olyannal veszekedhet, akit akár meg is üthet. - Nem hiszem el, hogy elmenekülsz ez elől - mondta Tony. - A francba, Cal, harmincöt éves vagy, nem unod még ezt a szarozást? - Te is harmincöt vagy! - közölte vele Cal kíméletlenül. - És soha életemben nem néztem úgy nőre, ahogy te nézel Minre - mondta Tony. - Pipa lennék rá én is. Ez a „minden pasi görény" jelenete baromi idegesítő, de ezt elmondanám neki, nem hagynám faképnél. Mi ütött beléd? - Most nem rólam van szó - felelte Cal. - Jézusom! - fakadt ki Tony, és visszament a bálterembe. - Hova mész? - szólt utána Cal. Tony megrázta a fejét. - Vissza oda, ahol igazi baj van. Mind odabent vagyunk. Te miért nem? Azzal elment, és Cal elnézett mellette, oda, ahol Min épp átölelte Dianát, Bonnie közel hajolt hozzájuk, Roger egyik kezében egy tortás tálat tartott, a másik kezével meg Diana hátát veregette, Liza épp szétlapított valamit a lábával, és ahogy közelebb ért, Tony széttárta a kezét, Diana felnézett és könnyes szemmel rámosolygott. Cal tudta, hogy Tony megint bohóckodik, a maga részéről ezzel segítve. Francba, gondolta Cal. Nekem is ott kéne lennem. Aztán Min felnézett, és meglátta őt. Arca makacs és mérges volt. Cal összerándult, és azt gondolta, maradj magadnak, megfordult, dühödten és nyomorultul, és meglátta Cynthie-t, aki soha nem nézett ki még ilyen jól. - Jól vagy? - kérdezte Caltől.
- Nem - felelte a férfi. Cynthie felmosolygott rá. - Tudok egy helyet, ahol megihatnánk valamit. - És hol van az a hely? - Nálam - felelte Cynthie. - Menjünk! - mondta Cal, és elindult, jól tudva, hogy Min őket nézi.
Cal hétfőn szinte egész nap azon füstölgött, milyen kiállhatatlan volt Min, és a kedd sem telt jobban. Az sem segített, hogy ugyanezen a két napon Cynthie kétszer is hívta telefonon, hogy rábeszélje arra az italozásra, amit Cal visszautasított, amikor hazavitte Cynthie-t; az ügyfeleik egytől egyig rendkívül nehéz felfogásúvá váltak; Tony és Roger meg úgy néztek rá, mintha kiskutyákat fojtott volna vízbe. De a legrosszabb az volt, hogy annyira hiányzott neki Min, annyira kívánta őt, hogy már fizikai fájdalmat érzett. A nap koronája az anyja volt, aki felhívta a munkahelyén, hogy megtudja, újra randizik-e Cynthievel. - Nem - felelte Cal. - Soha többet nem találkozom vele, szóval ne nyaggass miatta! - Calvin! - mondta az anyja olyan hangon, amitől a férfi ereiben bármely más napon megfagyott volna a vér. - Sőt - folytatta Cal -, mivel olyan rémes csalódás vagyok neked, veled sem találkozom többet! - Calvin? - szólalt meg az anyja, egészen új hangon. - Felejts el! - közölte Cal és letette. Odalépett hozzá Tony, és kihúzta a telefonját a hálózatból. - Visszakapod, ha felhívod! mondta. - Addig nem beszélsz az emberekkel. - Soha többet nem hívom fel! - jelentette ki Cal. - Egész életemben kiállhatatlan volt. Végeztem vele! - Nem az anyádat, te tökfilkó! - mondta Tony. - Mint. - Ő egy hónapja kiállhatatlan, és vele is végeztem - mondta Cal. - A pokolba mindkettőjükkel. - Ez aztán a felnőttes viselkedés! - jegyezte meg Tony, épp olyan hangon, mint Min. Tony megrázta a fejét, és visszatért a munkához, Cal pedig levegőnek nézte őt is meg Rogert is, és inkább vadul szerkeszteni kezdett egy tanfolyami anyagot. Amikor hazaért, a kanapéjára vetette az öltönyét, felkapta a Glenlivet whiskyt, majd félbehagyta a mozdulatot, amikor a szomszédban Elvis belekezdett a „She" című dalába. - Jézus Atyaúristen! - mondta, és az asztalra csapta a whiskys üveget. Amikor bedörömbölt Shanna ajtaján, egy idegen nő nyitott ajtót. Barna hajú volt, az átlagosnál alacsonyabb termettel. - Oh - mondta Cal. - Azt hittem... Shanna... - Oh, itt van. - A nő felmosolygott rá, édes mosollyal, mely Minre emlékeztette, kerek arcában hatalmas szemeivel, és hátrébb lépett. - Shanna? Cal elnézett mellette Shannára, aki épp két rubinvörös poharat hozott ki a konyhából. -- Cal! - üdvözölte mosolyogva. - Ez itt Linda. Linda, ez itt a közvetlen szomszédom, Cal. - Még szélesebben kezdett mosolyogni, és fejével a sztereó felé biccentett. - Első randis zene.
- Oh - lepődött meg Cal, és tett egy lépést hátra. - A fenébe, sajnálom... - Hát nem muszáj imádni Elvist? - kérdezte Linda. - De - felelte Cal. - Jó neked, Shan. Majd találkozunk. - Maradj egy italra - kérte Shanna olyan tekintettel, amelyből az sütött, „Tűnj innen!". - Most nem tudok maradni - mentegetőzött Cal. - Muszáj... - A lakása felé intett a fejével, és fogalma sem volt, mi is az, amit muszáj lenne csinálnia a füstölgésen kívül. - Ott van Min? - kérdezte Shanna, és letette a poharakat a reggeliző pultra. - Később talán négyesben... -Nem - felelte Cal, és újra felszínre tört a dühe. - Min nincs itt. Shanna megtorpant. Olvasott a férfi arcából. - Oh, ne. Mit műveltél? - Különös módon, semmit - mondta Cal. - Miért feltételezed, hogy...? - Nem érdekes - mondta Shanna. - Szerezd vissza! - Kész, vége!- mondta Cal. - Dehogy van vége - ellenkezett Shanna. - Ezúttal tényleg elveszítettél valamit. - Most nem rólam van szó - közölte Cal. - De bizony, igen! - mondta Shanna. - Ezúttal rólad. Mi történt? Cal megrázta a fejét. - Semmi. Nem érdekes. - Fejet hajtott Linda előtt. - Nagyon örültem a találkozásnak. - Sarkon fordult, hogy távozzon, de Shanna megragadta hátulról az ingét, és rántott rajta egyet. - Ülj le és mondj el mindent! - utasította. - Különben utánad megyek a lakásodba, és addig szekállak, míg el nem mondod ott. Negyed órával később Shanna megszólalt. - Nos, baromi nehéz eldönteni, melyikőtök az ostobább. - Hé!- tiltakozott Cal. - Végzetesen szerelmesek vagytok egymásba, és ilyen gyerekes dolgokon civakodtok. Tudod egyáltalán, milyen ritka, ami köztetek van? - Jézusom, remélem is! - felelte Cal. - Belegondolni is rossz, hogy járványszerűen sújtja ez a hülyeség a népeket. - Hagyd abba! - mondta Shanna. - Vissza akarod kapni. - Miért akarnám...? - Hagyd abba! - visította Shanna. - Vissza akarod kapni! Cal hátradőlt a kanapén, és Min emléke, ami ellen két napja küzdött, visszatért. Kezébe temette a fejét. - Jézusom, tényleg vissza akarom kapni! Amiből láthatjátok, milyen hülye is vagyok valójában. - Az isten szerelmére, hívd fel! - mondta Shanna. - Kérj tőle bocsánatot! Cal felkapta a fejét. - Hé, én vagyok itt a sértett fél! - Aha - fintorgott Shanna. - És ez melegen tartott éjszaka? Hívd fel! Mondd el neki, hogy szeretnél beszélni vele holnap este. Vigyél át egy üveg jó bort, vallj neki szerelmet, oldjátok meg ezt a nemlétező problémát és éljetek boldogan, míg meg nem haltok! - Miért holnap? - kérdezte értetlenül Cal. - Ha már bocsánatot kérek valamiért, amit el se követtem, akár most is átmehetnék... - Azért, mert addigra elveszítetted a fogadást - magyarázta Shanna. - Nem kötöttem meg azt a fogadást! - kiabálta Cal.
Linda egy kicsit messzebb húzódott tőle a kanapén. - Ne kiabálj! - szólt rá Shanna. - Nem számít. Fájó pontján találtad el. - Miféle...?! - Min nem egy szépség - vágott a szavába Shanna. - Nem vékony. Tudja, hogy mindenki, aki veled látja, azon tűnődik, hogy miként szerezhetett meg magának. - Ez nem igaz! - mondta Cal. - Min fantasztikus! - Igen - bólintott Shanna. - Mi tudjuk ezt, de sok ember van, aki nem. Beleértve, azt hiszem, az expasiját, aki először dobta, aztán megpróbált belerángatni téged abba a fogadásba. - Áú! - jajdult fel Linda. - Aztán megjelensz, jóképűen, tökéletesen, és meggyőzöd, hogy szereted őt és... - Tényleg szeretem, a fenébe is! - szólt közbe Cal. - ...csakhogy kiderül, hogy fogadást kötöttél... Cal felállt. - Nem kötöttem meg azt a fogadást... - ...hogy el tudod vinni vacsorázni - folytatta Shanna. Cal leült. - Azt gondolta, hogy megpróbálsz lefeküdni vele egy fogadás miatt! A végén aztán, amikor feszültté váltak a dolgok, ahelyett, hogy melléálltál volna, elsétáltál a csodaszép exbarátnőddel. - Ez nem jó - jegyezte meg Linda. - A francba! - Cal újra a kezébe temette a fejét. - Nem hiszem el, hogy sikerült csőbe húzniuk. Nem hiszem el, hogy hagytam, hogy ez a seggfej David Fisk ezt tegye. Tényleg hülye vagyok. - Csak most az egyszer - mondta Shanna. - Minden rendben lesz. Mindössze annyit kell tenned, hogy feladod a fogadást. Nagy ügy, vesztesz valamennyi büszkeséget és tíz dolcsit. - Tízezer dolcsit - javította ki Cal. - Hű - döbbent meg Linda, és felegyenesedett. - Ez olyan, mint valami szappanopera. - Tízezer dollárban fogadtál Daviddel, hogy ágyba tudod vinni Mint? - kérdezte Shanna hitetlenkedve. Cal égnek emelte a tekintetét. - Hát figyel rám itt bárki is?! - Nem kötött fogadást! - magyarázta Linda Shannának. - Köszönöm! - hálálkodott Cal. - Mindenki tud a fogadásról - közölte Shanna. - Ott van mindenki fejében, és ha lefekszel vele, mielőtt... mikor is jár le a határidő? - Holnap kilenc, fél tíz tájékán, nem is tudom - mondta Cal, és próbált visszaemlékezni, mikor is kötötték azt az átkozott fogadást. Mármint mikor nem kötötték. Jézusom, már ő is kezdi! - Min megéri, hogy elveszíts érte tízezer dollárt? - Még szép! - vágta rá Cal. - Na tessék. Akkor menj, hívd fel és mondd meg neki, hogy találkozol vele, miután elvesztetted a fogadást. - Shanna kérlelhetetlenül karba fonta a kezét. - Ne kényszeríts, hogy átmenjek és helyetted tegyem meg! - Tedd meg! - bíztatta Linda Calt. - A maga perverz módján nagyon romantikus dolog!
- Köszönöm - mondta Cal. - Akkor megyek is. - Felállt, elindult, és elengedte a füle mellett, amikor Shanna utánaszólt. Shannának nincs igaza, mondta magában, miközben töltött magának a whiskyből, de a gondolat nem tűnt túl meggyőzőnek. Lehunyta a szemét, Minre gondolt, és próbálta emlékeztetni magát, hogy az egész árulás volt, de egyre hallotta, amint a lány azt mondja „Szeretlek", és tudta, hogy igaz volt. - A francba! - dühöngött, amikor becsöngettek. Feltépte az ajtót, és felkészült rá, hogy kiüsse Shannát, ha újra elkezd Minről szövegelni. Cynthie volt az. Pokoli szexisen nézett ki a kék nyakpántos felsőjében és rövid fekete szoknyájában. Félredöntötte a fejét, úgy nézett fel a férfira, és fényes fekete haja meglibbent. - Tudom, hogy zaklatott vagy - mondta szelíden. - Nem akarom, hogy egyedül légy. - Jól vagyok - felelte a férfi, miközben Cynthie közelebb lépett. - Nem, nem vagy - mondta a nő. - Min nagyot ütött rajtad. - A magasba emelt egy üveg Glenlivet whiskyt. - Gyerünk, beszélj róla! Jobban fogod érezni magad. Megtenne bármit, amit kérek tőle, gondolta Cal. És a világ tele van olyan nőkkel, mint ő. Nekem miért Min kell? Cynthie felmosolygott rá, bájosan és melegséggel tele. - Bemehetek? - Nem - felelte Cal. - El kell intéznem egy telefont.
Tizenötödik fejezet
- Tudok várni - mondta Cynthie. Calnek erre eszébe jutott, mit mondott Min. „Megismered az igazi énünket, aztán otthagysz bennünket." Cynthie felmosolygott rá, tekintetében ott volt az egész szíve, mire Cal azt gondolta, oh, a pokolba is! Megrázta a fejét és úgy nézte a nőt. - Sajnálom. Valaki elmagyarázta nekem, mit követtem el ellened. Sajnálom. Soha nem akartalak megbántani, soha senkit nem akartam megbántani, de feleségül sem akartalak venni. Cynthie nagy levegőt vett és bólintott. - Semmi gond, tudok várni... - Van valaki más - mondta Cal, olyan gyengéden, ahogy csak tudta. - Sajnálom, de szerelmes vagyok valaki másba. A nő arca megrándult. - Nem. Te engem szeretsz! - Én soha nem mondtam ilyet. Te is tudod. - Igen, de akkor is szeretsz. - Kezével erősebben szorította a whiskys üveget. - Nem is vagy tudatában, de én igen. Tökéletesen illünk egymáshoz. Cal lehunyta a szemét, hogy ne kelljen látnia a nő szemében a kétségbeesést. - Min az - mondta Cynthie. - Tudom, hogy Min az. Nézd, Min aranyos lány, de nem olyan, mint én. - Tudom - mondta Cal. - Ezért szeretem. - Cynthie arca elborult, és a férfi azt mondta. Sajnálom, Cyn. Becsukta az ajtót a nő orra előtt, az ajtónak támaszkodott egy pillanatra, és próbált nem belegondolni, mennyire megbántotta Cynthie-t. Még csak gondolni sem akart másra. Csakis Minre. Hozd ezt helyre, mondta magában, és leült, hogy kitalálja, mit tegyen.
Nagyjából ugyanakkor, amikor Shanna beolvasott Calnek, Min Lizát hallgatta. - Ez nagyon finom - mondta, ahogy bekebelezte az utolsó marsalába áztatott gombát Min étkezőasztalánál. Aztán Liza megkérdezte: - Mondd csak még egyszer, miért csináljuk ezt! - Mert kedd esténként Cal meg én mindig csirke marsalát ettünk - válaszolta Min, és minden lelkesedés nélkül szúrta bele a villáját a csirkéjébe, miközben Elvis a bokájánál ólálkodott, türelmetlenül várva egy lepottyanó falatra. - Próbálom elhomályosítani az asszociációt. - Igazán gyakorlatias húzás! - jegyezte meg Liza. - Azt leszámítva, hogy nyomorultul érzed magad, szóval nem nagyon megy ez a homályosítás, bébi. - Ideadná valaki a vajat? - szólalt meg Diana, és felkapott még egy Emilio étterméből való kenyeret. Bonnie Diana felé tolta a vajas tálat. - Hallottál felőle? - kérdezte Mint.
- Természetesen nem - felelte Min, és próbálta leplezni a haragját, hogy ne az járjon a fejében, ahogy két napja egy telefonhívásra vár. - Dühös rám. Fel tudjátok ezt fogni? Ő dühös rám. Hát én kötöttem a fogadást? Neeeeem. De ő... -Kérlek, elég legyen ebből - mérgelődött Liza. - Két napja egyfolytában őt szidod. Ismerd el, Calnek valahol igaza van. Min letette a villáját, Diana pedig abbahagyta a kenyere vajazását. - Nincs igaza! - csattant fel Min. - Ez az egész zűrzavar azért van, mert nincs igaza, és most még te is ellenem fordulsz? Nem elég, hogy Bonnie behülyített ezzel a tündérmesés baromsággal, most még te is... -Nem baromság! - szólt közbe Bonnie. - Megkaptad a tündérmesédet. Megkaptad a jóképű herceget, aki szeret téged. Működött minden. - Nem működött! - kiáltotta Min, és az asztalra csapott az öklével. - Cal bepöccent és lelépett. Ilyen az én szerencsém, egy bepöccenős herceg jut nekem. Vagyis nem is volt herceg! Vagyis nem hiszem el ezt a baromságot. Nem hiszek a tündérmesében, oké? - Nem számít - mondta Bonnie a legszelídebb hangján. - A tündérmese hisz benned. Min Lizához fordult. - Mondd neki te! Liza az asztalra tette a könyökét. - Bonnie-nak igaza van. Min hátratolta a székét. - Jaj, az isten szerelmére! Ha nem az én lakásomban lennénk, most hazamennék. - Hát, nézd a dolgot az ő szemszögéből! - kérte Liza. - Nem kötötte meg azt a fogadást. Próbált nem randizni veled, de aztán újra és újra vissza kellett térnie hozzád, mert megőrül érted, te meg folyton leálltál vele csókolózni, hogy aztán elutasítsd. Türelmes volt, elbűvölte a szüléidet, rendes volt a barátaiddal, megtalálta a hógömbödet, megtanított főzni, szerzett neked egy macskát, az istenért, aztán kiderül, hogy míg ő egyre csak törte magát miattad, te a bolondját járattad vele. - Dehogy járattam! - tiltakozott Min, de a haragja jelentősen csökkent. - Cal igazán tündéri! - mondta Diana, és lenyalt egy kis vajat az ajkáról. - Lizának igaza van - erősítette meg Bonnie. - Tudod, milyen szörnyű élmény volt az iskola ennek a három srácnak. Mind érzékenyek arra, ha hülyének nézik őket. Egyenesen Cal érzékeny pontjának a közepébe találtál a barátai, Cynthie és David előtt. - Ajjaj - nyögött fel alig hallhatóan Min. Próbálta felizzítani a fogadás miatt érzett dühét, de két teljes nap panaszkodás után már magától is kezdett elpárologni a dühe. - Tudom, hogy dühösnek kellett lenned, hogy fel tudd dolgozni a fájdalmat - szólt Liza megértőn. - Ilyenkor én is ezt szoktam csinálni. De ha vissza akarod kapni, lépj ezen túl. Mert ha nem volt fogadás... - Nem volt - mondta Min szerencsétlenül. - Ezt elhiszem neki. - Akkor ő megadott neked mindent, te meg semmit se adtál neki. - Azért ez így túlzás - mondta Bonnie Lizának. - Miért nem kérdeztél rá egyszerűen a fogadásra? - kérdezte Liza. - Rákérdeztem - mondta Min. - Megkérdezted tőle, hogy „Fogadtál Daviddel, hogy egy hónapon belül le tudsz velem feküdni?"
- Nem - mormogta Min, és kerülte barátnője tekintetét. - Azt kérdeztem, nincs-e valami, amit elhallgat előlem. Bonnie bólintott. - Na és erre mit felelt? Min hátradőlt. - Bevallott mindenféle mást, ami nem a fogadás volt. - Az marha szórakoztató lehetett mindenkinek - gúnyolódott Liza. - Miért nem kérdeztél rá kerek perec? Min a kezébe temette a fejét. - Mert féltem, oké? Tudjátok, mindenki azt mondogatja, hogy „Ha megbeszélnék a problémáikat, mind megoldódna!" Nos, lefogadom, hogy akik ilyesmiket mondanak, hallgatnak a saját problémáikról. Mármint fölhangzik a dolog, de borzasztó kockázatos. - Felnézett Lizára. - Tudtam, hogy megkötötte azt a fogadást. Hallottam őt. És én... - Elhallgatott és nyelt egyet. - Tudtam, hogy csak egy hónapom van, és azt akartam, hogy azt a hónapot vele tölthessem. - Megrázta a fejét. - Nem mindenki tud úgy az élettel szembe nézni, mint ti. - Pedig mindenkinek ezt kéne tennie - szögezte le Liza. - Hibáztál. Úgyhogy most kénytelen leszel megalázkodni Cal előtt. - Micsoda?! - képedt el Bonnie, miközben Min döbbenten bámult Lizára, Diana pedig lenyűgözve nézte hármójukat. Liza felállt az asztal mellől, felkapta Min telefonját, és odavitte neki. - Hívd fel! Mondd neki, hogy tévedtél, neki volt igaza, és hogy bármit megteszel, csak hogy kiengeszteld. Min nyelt egyet. - Még te akarod, hogy megalázkodjam? - Igen - felelte Liza. - Nem fogom végignézni, ahogy elveszíted Calt az ostoba büszkeséged miatt. Hívd fel és kínálj fel neki bármit, ha visszafogad. Min Bonnie felé fordult, a barátnője bólintott. Min a telefonra nézett. Ha felhívná Calt, legalább hallhatná a hangját. Mennyire szánalmas ez az egész! - Szánalmas - mondta ki hangosan. - Csak akkor, ha veszni hagyod ezt - mutatott rá Liza. - Egyszer az életedben tedd meg az ésszerűtlen, meggondolatlan lépést. Hívd fel! Min ott ült, és egész megdermedt a félelemtől. Aztán mély lélegzetet vett és felemelte a telefont.
Cal épp a „Mit szólnál egy kései vacsorához holnap este?" beszédét gyakorolta magában, amikor megszólalt a telefon, de amikor felvette a kagylót és meghallotta Min tétova köszönését, elfelejtette az egészet. - Szia - köszöntötte, és nagy lendülettel a kanapéra huppant. - Ne mondj semmit - kérte a lány, és hadarva kezdett beszélni. - Hadd mondjam ezt el én gyorsan. Hibáztam, amikor nem mondtam el neked, hogy tudok a fogadásról. Hibáztam, amiért nem bíztam benned. Mindenben igazad volt, amit az esküvőn mondtál. Az én hibám volt. Vissza akarlak kapni. Azt akarom, hogy újra együtt legyünk. Szeretlek és szükségem van rád... A hirtelen rátörő örömtől Cal teljesen megszédült. - És most azonnal látni akarlak - folytatta Min, Cal pedig azt gondolta, oh, igen, de aztán észbe kapott. - Most? - kérdezte és az órára nézett. Még huszonhat óra volt hátra a
fogadás végéig. Csak mondj neki igent, gondolta, már nem érdekli a fogadás, ő maga mondta, de aztán eszébe jutott, milyen volt a lány hangja, amikor az esküvőn beszélt erről. - Majdnem belehaltam, hogy az elmúlt hetekben nemet kellett mondanom neked hadart tovább Min -, de ha nem állsz készen erre, úgy is jó, egyszerűen csak szeretnék találkozni veled. Két napja nem láttalak, és őrületesen hiányzol! Átmehetek most azonnal? Csak beszélgetni? Vagy, tudod, mást is csinálhatunk. Rengeteg ötletem van. Ha a beszédnél többet akarnál. A több nekem jobb lenne. Vagy nem. Mindegy. A több nekem csodás lenne, gondolta Cal, és megrázta a fejét, hogy kitisztítsa. - Térden állok épp - mondta Min, és hangja megremegett, annyira igyekezett vidáman beszélni. - Átmehetek? - Nem! - kiáltotta Cal. - Majd én megyek hozzád. Később. - Nyelt egyet. - Holnap. Fél tízkor. Holnap este fél tízkor. - Nem most? - kérdezte Min csalódottan. - Nem - felelte Cal. - Nem. Fél tíz. Holnap este. Viszek vacsorát. - Főzhetek most is! - ajánlkozott Min. - Csinálhatok vacsorát. Elkészíthetem most! - Holnap viszek vacsorát - mondta Cal, és azt gondolta, istenem, mekkora hülye voltam! - Oké, legyen. - Min várt egy pillanatot, majd még hozzátette: - Bár most is eléggé éhes vagyok. - Holnap, fél tíz, nálad - ígérte Cal a foga közt szűrve a szavakat. - Oké - törődött bele Min. - Rendben. Akkor holnap. - Cal már épp letette volna a telefont, amikor Min még megkérdezte: - Cynthie-vel leszel? - Úristen, dehogy! - mondta Cal, és némi bűntudattal nézett az ajtajára. - Csak mert vele mentél el. És David azt mondta, hogy vele vagy. Máskülönben nem kérdeztem volna. Úgy értem, egyáltalán nem tartozik rám. - Dehogynem tartozik rád! - sietett a válasszal Cal. - David meg egy idióta! Ne beszélj vele többet! - Igyekszem - felelte Min. Cal érezte, hogy a feszültsége kezd haraggá válni, ami sokkal kényelmesebb. - Az meg mit jelent, hogy igyekszel? - Telefonálgat. Valamilyen oknál fogva ez az egész zűrzavar arról győzte meg, hogy neki meg nekem össze kéne házasodnunk. - Téved - csattant fel Cal. - Tudom - mondta Min, és a hangja többé nem volt békülékeny. - Van hívásazonosítód! Ne vedd fel többet a telefont. - Nézd, nem vagyok teljesen hülye. - Egyáltalán nem vagy hülye - mondta Cal. - Bármit műveltél is az elmúlt hónapban. Megrándult az arca. Hülye! Hülye! - Hé, te kötötted azt a fogadást! - Én nem... - A másodikat. Az „el tudsz vinni vacsorára" fogadást. Elszúrtam, de nem fogok ezért életem végéig fizetni. Te is vétkeztél. A vacsorafogadást te tetted meg. Na tessék, gondolta Cal. Shannának igaza volt, a fenébe is.
- Nem mintha azt feltételezném, hogy életem végéig mellettem leszel - mondta Min, újra bizonytalan hangon. - Holnap este - mondta Cal, majd letette, mielőtt még bármelyikük is valami még nagyobb ostobaságot találna mondani. Biztosra vette, hogy helyesen cselekedett. Jesszusom, egy Doris Day-filmbe csöppentem, gondolta, és átment Shannához, hogy elmondja neki, megtelte, amit javasolt.
- Szeretlek - lehelte Min elárvultan a tárcsahangnak. - Mi történt? - kérdezte Liza. - Mi volt ez az egész Cynthie-ről meg Davidről? Azt mondtam, alázkodj meg, nem azt, hogy veszekedj! Min letette a telefont és felkapta Elvist vigasztalásnak. - Holnap estig nem akar találkozni velem. - Ez furcsa - mondta Liza. - Ha én így ígérgettem volna szexet Tonynak, itt termett volna, mielőtt leteszem a telefont. - Valójában nem ígértem neki szexet - mondta Min. - Ugyan, kérlek - mondták Liza és Bonnie egyszerre, és még Diana is bólogatni kezdett: - De ígértél! - Megőrizhetném a méltóságom egy kis darabkáját? - kérdezte Min. - Cal az előbb mondott nemet a szexre, a szemét! - Nem mondott nemet - mondta Bonnie, és megpaskolta Min kezét. - Csak azt mondta, hogy holnapig nem. - Összeráncolta a homlokát. - Nem értem. - Mondd el, mit mondott - kérte Liza. -Azt mondta, átjön ide holnap este fél tízre, és hoz vacsorát. Mintha enni akarnék! - Min felszipogott. - Utálom ezt az egészet. Annyira ostoba. - Mi olyan különleges a holnap este fél tízben? - kérdezte Liza. - Mi van holnap? Csak egy sima szerda lesz. - Az évfordulónk Rogerrel - mondta Bonnie. - Pezsgőt rendel, aztán felszed a bárpultnál, ahogyan négy héttel ezelőtt tette, és utána megkéri a kezemet. -Aranyos - mondta Min. - Ez az! - kiáltott fel Liza, és felegyenesedett. - Holnap este lesz négy hete, hogy David megkötötte azt a fogadást. - De Cal nem fogadott vele - csattant fel Min. - Unom ezt a beszélgetést. Cal nem... - De mindenki tud róla - mondta Liza. - Szóval, ha beadod a derekad, mielőtt letelik az idő, ő nyer. Márpedig Cal imád nyerni. Mindig nyer. Azért él, hogy nyerjen. - Nem igazán értem, mire akarsz kilyukadni - mondta Min. - Feladja a fogadást - jelentette ki Liza. - Miért? - Min felállt, és Elvis leugrott a földre. - Az istenért, mégis miért...? - Valahol lovagias tett - mondta Bonnie. - Szerintem az irányításról is szól - mondta Liza, némi megvetéssel a hangjában. - Így Cal kezében marad a gyeplő. Mi történt fél tízkor? Min zavarodottan vállat vont. - Valamivel tíz előtt értünk az étterembe, szóval valószínűleg akkortájt indulhattunk a bárból.
Liza bólintott. - Egy kis mozgásteret hagy magának. - A homlokát ráncolta. - Bár valószínűleg többet is, mint amire szüksége lenne, ha vacsorát visz. Meg aztán ott lesz az előjáték. Beletelik némi időbe, mire... - Megkaphat engem, amint belép az ajtón! - mondta Min. Diana újra felvette a kenyeret. - Holnap este moziba megyek. Te egyedül akarsz lenni, én meg nem akarok anyuékhoz menni. Anyu még mindig mérges, hogy ideköltöztem. Meg van róla győződve, hogy szénhidrátot tömök magamba. - Beleharapott a kenyérbe, mire Min akaratlanul is elnevette magát, majd a helyzeten kezdett töprengeni. Na és mi van, ha Cal elveszti a fogadást? Tíz dollár. Az még belefér. - Nem - mondta. Nem leszek az a fogadás, amit elvesztett, nem akarom, hogy ezzel kezdődjön a kapcsolatunk. Meg fogja nyerni azt a fogadást holnap este, és közben nagyon boldog lesz - Miért holnap? - kérdezte Liza. - Mert szükségem lesz egy igazán dögös hálóingre - mondta Min. - És sokkal több bátorságra, mint amennyi most van. Meg egy tervre. - Magyarázd el - kérte Liza, mire Min előredőlt és beszélni kezdett.
- Mi az ördög folyik itt? - kérdezte David másnap este, amikor felhívta Cynthie-t. Mintha azt mondtad volna, hogy az a veszekedés az esküvőn véget vet köztük mindennek. - Vesztettünk - mondta Cynthie fáradt hangon. - Cal annyira szereti Mint, hogy megbocsátott neki. - Épp most beszéltem Minnel - mondta David, és eleven részletességgel újra átélte a dolgot. - Azt mondta, gondoskodik róla, hogy Cal megnyerje a fogadást, úgyhogy készítsem elő a csekkfüzetemet. A hangja alapján rám volt dühös! - David, vége - mondta Cynthie. - Az egyetlen dolog, amit tehetünk, az, hogy várunk és reméljük, hogy a fellángolásuk lelohad, és észhez térnek. - Hat hónap és három év közötti ideig? Én aztán nem várok Calvin Morriseyre! - David gyűlölködve gondolt Calre. A férfi annyira megkavarta Min fejét, hogy a lány tényleg elhitte, hogy Cal hajlandó feladni a fogadást. Cal valószínűleg azért rendezte így, hogy Min ragaszkodjon ahhoz, hogy Cal nyerjen. Valószínűleg... David hátradőlt. - Várjunk csak egy percei! MI van, ha Min rájön, hogy Cal járatta vele a bolondját? Mi van, ha Cal fondorlattal rávette, hogy lefeküdjön vele, csak hogy megnyerje a fogadást? - Nem tett ilyet - felelte Cynthie fáradtan. - Kész, vége, David. - Nem, még nincs - mondta dacosan David. - Nem, ha a fogadás éjfélig tart. Mi van, ha Min családja és barátai megtudják, hogy Cal megkötötte a fogadást? - Vége van, David - ismételte Cynthie. - Én még nem végeztem! - kiáltotta David. - Nyerni fogok!
Este nyolcra Cal előkészített egy üveg bort, meg egy doboz Krispy Kreme fánkot, hogy átvigye Minhez. Volt még másfél órányi, tomboló szexuális frusztrációval töltendő órája, amikor megcsörrent a telefon.
- Cal! - szólt a telefonba Diana, amikor a férfi felvette. - Muszáj idejönnöd! Min bajban van! - Tessék...? - kezdte Cal, de már csak a tárcsahangot hallotta. - Jól van - mondta, és mély gyanakvás közepette elindult Min lakásához. Amikor bekopogott, Diana nyitott ajtót. - Hála az égnek, hogy itt vagy! - mondta, és betessékelte Calt, aztán kisurrant és távozott, becsapva maga mögött az ajtót. - Ez meg mi? - Cal megfordult, és meglátta Mint. Rövid fekete ballonkabátot viselt, hátával az ajtónak támaszkodott és csillogott a szeme. - Oh, nagyon vicces - mondta Cal, és próbált haragos hangot megütni. - Nem hallottad a kockázatbecslő történetét, aki farkast kiáltott? - De - felelte Min. - A farkas felfalta. - A férfira mosolygott, mire Cal pulzusa felgyorsult. - Van számodra egy hírem, Sármőrkém! Nem fogod feladni ezt a fogadást! - Oh, de igen! - felelte Cal és megkerülte a lány kanapéját, miközben Elvis megvető pillantásokat küldött felé, hol az egyik, hol a másik szemével. - Ha most lefekszünk, eljön majd a nap, amikor a villanyszámla miatt vitatkozunk, te meg azt mondod, „Csak a fogadás miatt randiztál velem!" Nem fogok életem végéig fizetni ezért, amikor mindössze annyit kell tennem, hogy várok másfél órát. - A kandallópárkányon álló órára nézett. Nyolcvan percet. - Életed végéig? - kérdezte Min. - Igen, Minerva, életem végéig. Csak nem hiszed, hogy pusztán a szex kedvéért végigcsináltam volna ezt a poklot, ami az elmúlt hónap volt?! Min pislogott egyet. - Hát, de. Cal elgondolkodott. - Oké, mondasz valamit. - Mondtam már, hogy nincs rajtam fehérnemű? - Min belibegett a kanapé mögé, mire Cal a másik vége felé hátrált. - Ezt azért csinálod, hogy megkínozz, ugye? - kérdezte Cal. - Nem, ezt azért csinálom, hogy ágyba vigyelek - felelte Min. - A kínzás csak hab a tortán. - Min! - esdekelt Cal. - Nem - felelte Min. - Nem akarom a hátralévő életemet a te elveszített fogadásodként leélni. Meg aztán belefáradtam, hogy mindenki azt szajkózza, hogy nem merek kockázatot vállalni. Szóval most kockáztatok veled. - Előhúzott egy tízdolláros papírpénzt a ballonkabátja zsebéből. - Tíz dollárba fogadok, hogy fél tíz előtt elérem, hogy meztelenül bennem legyél. Cal egy pillanatra megszédült, és amikor kicsit megrázta a fejét, hogy magához térjen, a lány lecsapta a bankjegyet a kanapé mellett álló asztalra. - Tessék, haver! - mondta Min. - Meghunyászkodsz, vagy játszol? A lány csábítóan mosolygott rá. Cal elnevette magát. - Min, nyolcvan percről van szó, nem egy hónapról. Tényleg azt hiszed, nem tudok addig kitartani? - Ühüm - bólogatott Min csípőre tett kézzel. Cal előhúzta a pénztárcáját, kivett belőle egy tízest, odasétált az asztalhoz, és Min tízesére csapta. - Áll a fogadás - mondta, de ügyelt rá, hogy az asztal kettejük közt legyen. Lássuk, mit tudsz, Minnie!
A lány kigombolta a ballonkabátját, az övet a kanapéra ejtette, majd levette a kabátot. Egy pántnélküli fekete csipke hálóing volt rajta, és amennyire Cal látta, azt semmi nem tartotta. - Tudom, hogy jobb lett volna, ha meztelen vagyok - duruzsolta Min, a sarkán ringatózva, így minden porcikája csaknem táncra perdült -, de annyira még nem vagyok magabiztos. - Voltaképpen - kezdte Cal, és le nem vette szemét a lányról -, most az elkövetkező nyolcvan percben arra fogok gondolni, hogy letépem rólad, szóval lehet, hogy így jobb is. A hálóing felső részére nézett, ahol a csipke belevágott Min bőrébe. - Ahogy nézem, nem lehet túl nehéz levenni. Min egyik ujját becsúsztatta a csipke alá és megrántotta az anyagot. - Elasztikus. Egy jól irányzott rántás, és... - Majd csak nyolcvan perc múlva. - Az órára nézett. - Hetvenhét perc. De világossá szeretném tenni, hogy amint letelik az idő, az enyém vagy. - Oh, igen - mondta Min lelkesen bólogatva. - Akkor hát - kezdte Cal. - Olvastál valami jó könyvet mostanában? - Nem - felelte Min, és kezdte megkerülni az asztalt. - Nem tudok olvasni, mert állandóan te jársz a fejemben. Cal ellépett a lány elől a kanapé másik vége felé. - Az unalmas lehet. - Nem az, mindig a legfantasztikusabb dolgokat műveled velem - felelte Min, és közelebb lépett a férfihoz. Cal megkerülte a kanapét. - Tudod, nem vagyok túl jó az ágyban. Min irányt váltva meglepte a férfit és megragadta az ingét. - Semmi gond. Én káprázatos vagyok. A kanapéra lökte a férfit és lovaglóülésben rátelepedett. Min súlya a kanapéhoz szegezte Calt. Tennem kéne valamit ez ellen, gondolta a férfi, de még a gondolat végére se ért, amikor már a lányra tapadt a keze, és érezte testének forróságát a csipke anyagán át. Állítólag a szám maga a csoda - suttogta Min, a férfi testéhez simulva, és Cal lehunyta a szemét, ahogy Min melle lágyan a mellkasához nyomódott. Min megcsókolta őt. A szája forró volt és édes. Cal még erősebben kezdte szorítani a lányt és közelebb húzta magához. - Istenem, annyira hiányoztál! - súgta. - Te is hiányoztál nekem - felelte a lány. Hangja már nem volt játékos. - Nem akarok több időt nélküled tölteni! - Nem is fogsz. Soha többé! - felelte Cal. - Még egyszer nem hagylak magadra! - Köszönöm. - Min hátradőlt kicsit és mély lélegzetet vett. Cal egyre jobban felhevült, miközben figyelte. - Figyelj - folytatta a lány -, valamit el kell mondanom. A férfi megmarkolta Min fenekét és közelebb húzta a lányt. Valóban nem viselt fehérneműt. - Lassan mondd! - Lehajtotta a fejét, hogy megcsókolja Min nyakát, de aztán inkább gyengéden megharapta. Min megborzongott. - Emlékszel amikor megkértelek, hogy ne törd össze a szívem? Nos, meggondoltam magam. Összetörheted. - Majd sohanapján! - mondta Cal, és még jobban magához szorította a lányt. - Én nem... - Nem számít! Mindenképp szeretni foglak - mondta Min. - Szerettelek, amikor még azt hittem, megkötötted azt a fogadást, szerettelek, amikor azt gondoltam, a bolondját járatod
velem, szerettelek, amikor az utcán kiabáltam veled, és szerettelek, amikor leléptél az esküvőről Cynthie-vel, te szemétláda... - Hazavittem és eljöttem - mondta Cal aggódva. - Esküszöm az égre, én... - Nem számít - mondta Min. - Épp ezt próbálom magyarázni! Nem számít, mit teszel vagy mit mondasz. Az idők végezetéig szeretni foglak. Cal elképedve nézett a lányra. - Tudom, hogy ezzel felrúgok minden íratlan szabályt - mondta Min. - Csak gondoltam, nem árt, ha tudod, hogy ezt nem leszel képes elszúrni. - Nem? - kérdezte Cal, és hinni akart a lánynak. - Nem - erősítette meg Min. - Ami nem jelenti azt, hogy nem fogok üvöltözni veled, ha megint feldühítesz. Kiabálni fogok, meg ajtókat csapkodni. Csak épp nem az ajtó túloldalán leszek, amikor bevágom. Egy életre veled maradok. A férfinak elkerekedett a szeme, és homlokát a lány vállának támasztotta. - Istenem, mennyire szeretlek! Min felsóhajtott. - Az jó, mert van még valami, amit el kell mondanom. Cal bólintott, továbbra is bódultan. Min nyelt egyet. - Az a helyzet, hogy terpeszkedni fogok. A csípőm, a combjaim... - Csak kilenc harminc után - mondta Cal, és igyekezett nem elképzelni így alanyt. - ...a derekam - folytatta Min, majd elhallgatott. - Tessék? Kilenc harminc? Negyvenéves korom előtt valószínűleg nem, azt hiszem, addig tudok ellene küzdeni, de utána... - Mi lesz utána! - kérdezte Cal. - Kövér leszek - mondta Min, mire a férfi pislantott egyet. - El fogok hízni. - Min a homlokát ráncolva nézett a férfira. - Miért? Mit gondoltál, hogy értettem? - A jövőre nézve - mondta a férfi, és elnevette magát -, ha éppen félmeztelenül ülsz az ölemben, és közlöd velem, hogy terpeszkedni fogsz... - Nem! - kiáltotta Min és megpróbálta ellökni magától a férfit, de Cal elgáncsolta, így a lány a férfi alatt landolt érzékien és felhevülten. - Sose mondanék ilyet - jelentette ki a férfira nézve, és karját a nyaka köré fonta. - Az közönséges lenne. - Nekem tetszett - mondta Cal, és megcsókolta a lányt. - Csak azt próbálom elmagyarázni neked - mondta Min, amikor a csókot megszakítva levegőért kapkodott -, hogy belőlem is egy olyan duci idős nénike lesz. A génjeimben van. Olyan vagyok, mint a sütőporos tészta. Fel fogok puffadni. - Ez pont jól jön majd nekem - felelte Cal. - Mert én meg egy leszek azok közül a kanos öregurak közül, akik a kanapé körül kergetik a pufók öreg nénikéket. - Komolyan beszélek! - figyelmeztette Min, de közben mosolygott, és puha ajkait ismét csókra kínálta. - Én is - felelte Cal. - Szerinted érdekel, hány kiló vagy? A pokolba is, te nőszemély, neveztél már dögnek, nőcsábásznak, ördögnek, és gonosz csábítónak. Ráadásul a legjobb barátnőd háromszor fejbe vágott... - Te meg fejbe vágtál a szemem fölött - jegyezte meg Min. - ...kiabáltál velem a nyílt utcán és mégis itt vagyok. Ha azt gondolod, hogy csak mert elpuhulsz, azzal megszabadulhatsz tőlem... - A férfiak vizuálisak - mondta Min.
- Aha. - Cal becsúsztatta az ujját a lány hálóingének elasztikus szegélye alá. - Ezért tetszik annyira ez a valami, amit nem viselsz. De azért szeretném, ha arra is lehetőséget kapnék, hogy valamikor letépjem rólad a melegítőfelsődet! - apró darabokra, hogy soha többé ne tudd felvenni. - Már nem mosolygott, és próbálta megadni a lánynak mindazt, amit Mintől kapott. - Egyedül te, Minnie. Ez minden, amit akarok. Hogy veled tölthessem az életem hátralevő részét. - Oh. - Min a férfi felé nyújtotta a karját, de Calnek eszébe jutott a fogadás, és felült. Szörnyű volt Mint elengednie. - Kezdés fél tízkor. - Az órára nézett. - Vagyis hetven perc múlva. Mit szeretnél csinálni hetven percen át, Min? Játsszunk valami betűkirakóst? - Mocskos szavakat fogok kirakni! - figyelmeztette Min. - Ja, például azt, hogy „terpeszkedik" - mondta Cal, és felnevetett. Min a plafonra nézett. - Látod? Ez is olyasmi, ami nem számít! Akkor is szeretlek! - Imádom ezt a részt! - közölte Cal. - Szóval mizújs veled? - Nos, azt hiszem olyasmi, hogy „igen, megkaphatsz, a tiéd leszek, ahogyan csak akarod." - Min felült, és újra magához húzta a férfit. Cal arrébb ült a kanapén, hogy helyet csináljon Minnek, és érezte, hogy valami belemélyed a csípőjébe. Min megcsókolta a nyakát, és Cal megremegett, miközben hátra nyúlt és előhúzta a lány övét, a csattal előre. Ekkor Min beleharapott, mire a férfi feljajdult, és a lány hátradőlve mosolygott fel rá. - Megnyered ezt a fogadást Daviddel, és elveszted a fogadást velem, nagymenő! mondta Min. - Fogd fel úgy, hogy így pont egyenesben leszel. Cal a lányra nézett és azt gondolta, igaza van, majd ránézett a kezében tartott övre. Szóval a rend kedvéért: bármit teszek, szeretni fogsz? - Igen - felelte a lány. - Helyes. - Hátradöntötte a lányt a kanapéra, és csuklóit a feje fölé emelte. - Szeretem, ha én irányítok, Minnie. - Tudom. - Min rámosolygott. - Részemről rendben. A férfi újra megcsókolta, és míg a lány figyelme másra terelődött, a csuklójára tekerte az övet. - Hé! - tiltakozott Min, abbahagyva a csókot, de Cal addigra már a kanapé karfája köré tekerte az öv két végét. Min felemelte a fejét, hogy lássa a csuklóit. Cal közben megkötötte a csomót. - Ez egy kicsit perverz, Calvin! - Nem igazán - mondta Cal, és felült. - Tudod, ki volt készítve egy tucat fánk, amit ide akartam hozni, de aztán farkast kiáltottál, és most nélkülöznünk kell őket. De megbocsátok, mert a mi kapcsolatunk már csak ilyen. - A konyhafülkébe lépett. - Szóval miről akarsz beszélgetni a hátralevő... - kidugta a fejét, hogy az órára pillantson - hatvanhét percben? -Cal! - szólt Min. A konyhapulton hevert egy ismerős zöld-fehér zacskó. - Krispy Kreme! - állapította meg Cal. - Nagy elmék, ha találkoznak. - Bevitte a zacskót a nappaliba. - Tudod, Minnie, egy teljes hónapon át kínoztál. Olyan jól néztél ki, hogy megőrültem tőled, valahányszor találkoztunk. Annyira kívántalak, hogy majd megvesztem. - Szemérmetlenül bámulta a kanapéhoz kikötözött lányt. - És úgy tűnik, ezzel még mindig így vagyok.
- Jól van, igazán sajnálom - mondta Min, és az övet rángatta. - Szóval most rajtad a sor. - Leült a lánnyal szemben. - Most én foglak kínozni téged. Min abbahagyta az öv ráncigálását. - Ez még jó is lehet. Mit fogsz csinálni? A férfi elővett egy Krispy Kreme fánkot a zacskóból. - Előtted fogom ezt megenni - közölte, és beleharapott a fánkba.
David lement az utcára, a sarki nyilvános telefonhoz, mert manapság szinte mindenkinek volt hívásazonosítója. Tárcsázta Min szüleinek a számát, és amikor a telefon abbahagyta a csörgést, megszólalt: - Van valami, amit tudniuk kell - de ekkor félbeszakította az üzenetrögzítő. Nos, semmi gond, Min szülei soha nem maradtak ki este kilencnél tovább. Van még idő bőven. Amikor meghallotta a pittyenést, azt mondta: Tudniuk kell, hogy Calvin Morrisey épp elcsábítja a lányukat, hogy megnyerjen egy fogadást. Jelenleg Min lakásán vannak. – Aztán letette, és belegondolt, mit is tett. Amennyire meg tudta ítélni, hibátlan terv volt. Meglehetősen el volt telve magától, és elkezdte lapozgatni a fizetős telefonhoz drótozott telefonkönyvet, hogy kikeresse a Morrisey szülők számát.
Min mogorva arccal bámulta Calt, de a semmirekellője egyszerűen visszavigyorgott rá, és pokoli szexisen nézett ki, miközben megette a második fánkot. Lassan. - És még csodálkozol, miért nem akartam lefeküdni veled - szólalt meg Min. - Azért volt, mert megéreztem a benned lakozó szadistát. - Mocorogni kezdett, hogy kényelmesebb pozícióba kerüljön, és nézte, ahogy a férfi állkapcsa megfeszül. Hoppá, gondolta, és tovább fészkelődött. - Egy ideje nem láttam Elvist - mondta Cal, de le sem vette a szemét Minről. - Megint kimehetett az ablakon. Milyenek a statisztikák a kinti macskákról? - Tudod - szólalt meg Min, új stratégiával próbálkozva -, ez az egész ijesztő nekem. Egy idegen férfi van a lakásomban, és ki vagyok kötve a kanapéhoz. Halálra vagyok rémülve! Igyekezett némi félelmet vinni a hangjába, de nehéz volt, hiszen annyira áthatotta a vágy. - Érdekes, egyszerűen pipának tűnsz. - Cal felkapta a tévé távirányítóját. - Egy kis tévé? Min a fogát csikorgatta. - Vannak férfiak, akik rács mögé kerülnek ezért. - Csak akkor, ha elkapják őket. Ilyen tájban általában a CNN-t szoktam nézni. - Cal a lányra pillantott. - Na persze általában nincs valami sokkal jobb, amit nézhetnék. Fantasztikus a tested! - Ugyan, kérlek! - mondta Min. - Tudom, hogy le akarsz fektetni, de... - A pasik magazinokat vesznek, hogy olyan melleket láthassanak, mint a tiéd - mondta Cal. - És tessék, itt van előttem egy pár a kanapéhoz kötözve. - Visszadobta a távirányítót a dohányzóasztalra. - A CNN elvesztette a vonzerejét. - Ha valaha elszabadulok erről a kanapéról - morogta Min a fogai közt -, soha nem látod viszont ezeket a melleket. Most pedig kötözz ki! - Ezt nem gondoltad végig - mondta Cal. - Próbáld újra! - Calvin...
- Van arról bármi fogalmad - kezdte a férfi könnyed társalgási hangnemben -, milyen nehéz megállnom, hogy hozzád érjek? - Akkor kötözz ki és hajrá! - mondta Min, és kezdett visszatérni a jókedve. - Negyvenöt perc - mondta Cal. - Miről akarsz beszélgetni? Jól van, mondta magában Min. Gondolkozz! Jobb pozícióban vagy, azt leszámítva, hogy kikötözött a kanapéhoz. Akar téged. Meg is kaphat. Csak épp meg kell adni neki a kezdőlökést. - Én is régóta kívánlak - mondta, és elernyedt a párnák közt. - Persze - felelte Cal, és felkapott egy újabb fánkot. - Ezért tűntél el újra és újra. - Az a fogadás miatt volt - mondta Min. - Emlékszel a piknikre a parkban? Hanyatt akartalak dönteni, letépni az inged és beléd harapni. Cal, a fánkkal félúton a szája felé, megdermedt. - Sokszor becsuktam a szemem, elképzeltelek magam mellett meztelenül, és mindazt, amit tennél velem. - A férfi kissé hátrébb húzódott. Min folytatta. - Különösen a mellemmel. Nagyon érzékeny melleim vannak, mondtam már? Már szinte attól elönt a gyönyör, hogy elképzelem a szádat a... - Nem játszol tisztességesen! - mondta Cal. - Én?! - kérdezte Min, és megpróbált felemelkedni. - Ki vagyok kötve a kanapéhoz! Az talán tisztességes? - Nem az - mondta Cal. - Többek közt ez tetszik benne. Min bosszúsan felsóhajtott, a férfi meg csak nézte, majd felállt, megkerülte az asztalkát és leült a lány mellé. Egyik ujjával leszedett egy kis csokimázat a fánkról. - Tudod, hányszor fantáziáltam a testedről? - Ujját végighúzta a lány mellének domborulatán, csokoládét kenve a csipke alá. Min visszatartotta a lélegzetét. - Ez nem tartozott közéjük - mondta a férfi, és a lány másik mellét hasonlóan megjelölte. - Nagy hiba volt. - Ragacsos - mondta Min. Pillanatnyilag nem futotta tőle egész mondatokra. - Nem gond - mondta Cal, és a lány fölé hajolt. - Mindjárt lejön. - Perverz! - mondta Min, és lehunyta szemét, amikor megérezte a testén Cal nyelvét. - Ühüm - bólogatott a férfi, és lejjebb húzta a csipkét. - De tetszik neked. - Háhh. - Mintől mindössze ennyire tellett. Cal felegyenesedett annyira, hogy a lány szemébe nézhessen. - Akarod, hogy abbahagyjam? - kérdezte. Min érezte a férfi kezét a melle alatt, érezte, ahogy hüvelykujját végighúzza a forróságon a csipke széléig. - Akarom mindenedet! - mondta Min, és nézte, ahogy a férfi tekintete elsötétül és szorítása erősödik. - Kötözz ki! - Nem - mondta Cal. Min a férfi testének feszült, de Cal visszalökte a kanapéra. Lélegzete felgyorsult, ahogy újra a lány fölé hajolt. Ezúttal lehúzta róla a csipkét. Amikor Min megérezte testén a férfi csókjait, teste ívben megfeszült és minden porcikája szinte lángra lobbant a vágytól. A férfi hátrébb húzódott, amikor a lány teste megrándult, és Minre nézett. Nehezen vette a levegőt. Épp mikor Min ráébredt, hogy a férfi a fedetlen mellét nézi, Cal még lejjebb húzta a hálóingét, így a lány deréktól felfelé teljesen meztelen lett. - Hé! - tiltakozott, és ösztönösen is úgy kezdett ficánkolni, hogy betakarja magát, aztán eszébe jutott, hogy meg van kötözve.
- Istenem, de gyönyörű vagy! - ámult Cal, továbbra is a mellét csodálva. Min az övet rángatta. A szégyenkezés és a vágy közt vergődött. Aztán amikor a férfi feljebb csúsztatta a kezét és megmarkolta a mellét, győzött a vágy. Min behunyta a szemét, újra érezte testén a férfi forró száját, érezte, hogy megfeszül és megremeg, és ismét a férfi felé nyomta magát, közben azon fohászkodva, hogy Cal ne hagyja abba.
A Morrisey szülők telefonszáma nem volt benne a telefonkönyvben, így David felhívta Cynthie-t. - Kellene Cal szüleinek a száma. - Miért? - kérdezte Cynthie tompán. - Nem számít, miért - felelte David. - Csak az számít, mennyire dühös lesz Cal, amikor megtudja, hogy te mondtad el nekem, hogyan szítsak vitát köztük vasárnap. Add meg a számukat, különben elmondom neki. Hosszú csend következett, majd Cynthie félretette a telefont. Amikor visszatért, megadta Davidnek a számot. - Köszönöm - mondta David, letette és tárcsázott. Amikor elhallgatott a csörgés, megszólalt. - Van valami, amit tudniuk kell. - De félbeszakította Morriseyék üzenetrögzítője. - Hihetetlen! - fakadt ki, de amikor meghallotta a pittyegést, újra nekikezdett. - Tudniuk kell, hogy a fiuk éppen most csábít el egy nőt, csak hogy megnyerjen egy fogadást. A neve Min Dobbs. Szeret pereskedni és bosszúálló természetű. Aztán megadta a lakás címét és letette. - Nem rossz - mondta, újra felemelte a telefont, és igen büszke volt magára.
Negyed órával később Cal felkapta a harmadik fánk maradékát, Min pedig próbálta felidézni saját nevét. - Mit művelsz? - kérdezte a férfit. - Kimérten haladok - felelte Cal rekedt hangon. Beleharapott a fánkba. - Mert tudod mondta, miután lenyelte a falatot -, amíg ezzel van tele a szám, addig se te vagy benne. - Az órára nézett. - Van még fél óránk. Szerintem nem vettél elég fánkot. Legalább visszahúznád a hálóingemet? - kérte Min, és érezte, hogy a kéj elmúltával lassan pír szökik az arcába. - Nem. - Cal befejezte a fánkot. - Szerintem mindig meztelen felsővel kéne mászkálnod! - Az aztán feldobná a munkahelyemet - mondta Min, aztán eszébe jutott, hogy nem szokott ilyen hatást kiváltani. - Úgy értem... - Nem mások előtt, csacsi - mondta Cal. - Csak otthon. Az esküvői fogadalomba is beleírjuk! Megígéred, hogy szeretsz, megbecsülsz, gondomat viseled, és minden este meztelen leszel deréktól felfelé. - Házasság? - kérdezte Min, és próbált felülni. - Hát persze, hogy házasság! - mondta Cal, és érdeklődéssel nézett a lányra. - Szerinted kikötöznék valakit, akivel nem komolyak a szándékaim? - Meg se kérdeztél! - mondta Min, és nagyot rántott az övön. - Hozzám jössz feleségül? - kérdezte Cal, és továbbra is a lány mellét csodálta.
- Nem - felelte Min, és a szerelem meg a gyilkosság között őrlődött. - Persze - mondta Cal. - Mert amikor évek múlva Harry megkérdezi, hogyan kértem meg a kezed, nem akarod azt mondani, hogy „Nos, kikötött a kanapéhoz, letépte a hálóingem, fánkot evett a mellemről, aztán feleségül kért." - Újra beleharapott a fánkba. - Én csupán azt szeretném, hogy szeretkezzünk, hogy letudhassuk ezt az ostoba fogadást és igazi kapcsolatba kezdjünk, bár ezek után talán mégse. - Újra rángatni kezdte az övet. - Ez visszavethet bennünket valamennyire. - Nem - felelte Cal kiállhatatlan nyugalommal. - Megállapodtunk abban, hogy most már semmi sem árthat ennek a kapcsolatnak. Kicsit flúgos, de nekem tetszik, hogy ilyenek vagyunk. - Te vagy kicsit flúgos! - mondta Min. - Én teljesen normális vagyok! Most pedig kötözz ki és keféld szét az agyam! Calnek egy pillanatra elakadt a lélegzete, Min pedig azt gondolta, tégy magadévá! A férfi újra beleharapott a fánkba. Min bosszúsan felsóhajtott. - Lehet, hogy nem a jó szájat tömöm - szólalt meg a férfi, és letépett egy darabkát a fánkból. - Nyisd ki szépen! - Nézd, én nem... - kezdte Min, mire Cal gyorsan becsúsztatta a szájába az édességet, és a cukor elárasztott mindent. - Oh - nyögött fel Min, és hagyta, hogy a csokoládé beleolvadjon az érzékeibe. - Azt az életcélt tűztem magam elé, hogy csokoládé nélkül is tudjak ilyen kifejezést varázsolni az arcodra - mondta Cal. Min nyelt egyet. - Tudsz is. Csak épp soha nem nézel rám, amikor ott van. - Valóban? - Cal a lány mellére fektette a kezét, és hüvelykujjával elkezdte cirógatni. Min érezte, ahogy újra megfeszül a férfi érintése alatt, de ezúttal, amikor kinyitotta a szemét, Cal meredten bámulta, figyelte. Min elpirult a szégyenkezéstől, a vágytól és mert annyira akarta a férfit. - A mindenit, igazad van! - mondta Cal, lehajolt, megcsókolta és Minnek kiment a fejéből a szégyenkezés. Felemelkedett, hogy megízlelje a férfit, miközben Cal simogatta őt, és a férfi szájába sóhajtott. - Kötözz ki! - suttogta, de Cal elnézett a feje felett. - Nem, még mindig el kell ütnünk valahogy fél órát. - Végighúzta a kezét a lány combján. - Azt hiszem, ezúttal a lábujjaiddal kezdek. Azelőtt soha nem érdekeltek a lábujjak, szóval az újdonság erejével hat majd. - Fél órán át fogod a lábujjaimat szopogatni? - kérdezte Min hitetlenkedve. - A lábujjaiddal kezdek - felelte Cal. - És onnan haladok egyre feljebb. - Feljebb? - kérdezett vissza Min. - És kábé negyed óra múlva megszabadítalak a hálóinged maradékától is. - Felkapcsolt lámpák mellett? - kérdezte Min felbőszülten, Cal meg csak nevetett és lehajolt a lány lábujjaihoz.
David feltárcsázta Diana mobiltelefonját. Úgy okoskodott, hogy a vasárnap történtek után Diana kész kicsinálni bárki útjába kerülő férfit, különösen ha a nővérét bántja. Amikor a telefon nem csöngött tovább, megszólalt. - Van valami, amit tudnod kell - csakhogy
félbeszakította Diana hangpostafiókja. - Hát egyetlen ember sem tud otthon maradni szerda este?! - csattant fel, de amikor felhangzott a pittyegés, újrakezdte. - Tudnod kell, hogy Calvin Morrisey épp most csábítja el a nővéredet, hogy megnyerjen egy fogadást. - Aztán letette és az utolsó, még előtte álló telefonhívásra gondolt. Az ijesztőre. Névtelen, nyugtatta magát. Soha nem fog rájönni. Mindenesetre előbb azért felment a lakására, hogy megigyon valamit. Negyed tízkor, miután a férfi minden elképzelhető helyen megérintette, és néhány olyan helyen is, amire nem is gondolt, Min érezte, hogy Cal kikötözi. Felült, és rácsapott a férfi karjára. - Soha többet ne csinálj ilyet! - Áú! - jajdult fel Cal. Min a hátára döntötte, az ölébe mászott, és szenvedélyesen megcsókolta, miközben olyan szorosan hozzábújt, ahogyan csak tudott. Amikor levegővételnyi időre megállt, újra rácsapott a férfi vállára. - Komolyan mondtam, soha többet! - mondta, majd mohón újra Cal szájára vetette magát. Egy perccel később megszakította a csókot, alig kapott levegőt, újra rávert a férfira és megjegyezte: Soha, semmikor! - Tényleg? - kérdezte Cal, legalább annyira kifulladva, mint a lány. Min visszanézett a kanapé karfájára, amire még mindig rá volt tekerve az öv, és megremegett. - Hát, a nappaliban nem - mondta. - És nem ilyen sokáig, és nem ekkora fényárban... A férfi visszalökte a kanapéra, és a párnákhoz szorította. - Amikor újra megtesszük mondta a lánynak, és érintése forró volt Min bőrén -, ott lesz, ahol én akarom, akkor, amikor én akarom, és akár reflektorfényben, ha nekem úgy tetszik. - Nem hiszem - felelte a lány. Cal újra megcsókolta. Oh, a fenébe is, amit csak akarsz, és visszacsókolta. - Amit csak akarok - suttogta Cal a fülébe. - Oké - suttogott vissza Min. - De megkaphatlak végre? - Mindjárt - mondta Cal a nyakánál. - Még tizenöt... - Tudod, nekem mi a kedvenc fantáziám? - suttogta Min a fülébe, és a férfi felnyögött. Te vagy az, ahogy keményen belém hatolsz. - Cal keze szorosabban simult a testére. Min folytatta. - Imádom ezt a részét a szexnek, az elejét, azt, amilyen érzés. És veled lesz a legjobb, mert eddig minden veled volt a legjobb. Ahogyan az érintésedtől érzem magam, ahogyan megcsókolsz, ezért tudom, hogy milyen lesz, amikor... A férfi keményen csókolta meg, visszalökve a lányt a párnákra. Elhallgattatta és csókkal tapasztotta be a száját, aztán amikor abbahagyta, azt mondta: - Hallgass! Még hátravan negyed óra - és elkezdte Min testét nyalogatni, egyre lejjebb haladva. - Ah - sóhajtott fel Min, ahogy a férfi újra lángra lobbantotta minden porcikáját. - Mit fogsz csinálni negyed órán át? - Ekkor a férfi megharapta a combját, és kezével közben szétnyitotta Min lábait. - Oh, istenem - nyögött fel Min, ahogy Cal nyelve beléfurakodott. – El fogom veszteni a tíz dollárt.
Liza mobiltelefonja az Emilio's étterem konyhájában szólalt meg. Tony kivette a táskájából és odaadta neki, de közben el sem engedte a spagettijébe szúrt villát.
- Biztos vagy benne, hogy nem járunk? - kérdezte Liza, és elvette tőle a telefont. - Mert baromi gyakran lógsz itt. - Itt szoktam enni - felelte Tony, és újabb adag spagettit tekert a villájára. - Én előbb voltam itt. - Értem - mondta Liza és lenyomta telefonján a felvesz gombot. - Halló? - Liza? - szólt a telefonba egy férfihang. - Van valami, amit tudnod kell. Cal Morrisey csellel ráveszi Mint, hogy megnyerje a fogadást. - Micsoda? - kérdezte Liza. - Kivel beszélek? - A fogadás éjfélkor jár le - mondta a hang. Az önelégültség ismerősen csengett. - És Cal nyerni akar. - David? - kérdezte Liza. A vonal megszakadt, és Liza már csak a tárcsahangot hallotta. - David? - kérdezte Tony, és felnézett a tál spagettijéből. - Hé, Emilio! - kiáltotta el magát Liza a konyha háttérzaján át. - Tartok egy kis szünetet. - Jaj, ne! - mondta Tony. - Edd csak a tésztádat! - mondta Liza és az ajtó felé indult. - A pokolba! - mondta Tony, leejtette a villáját és Liza nyomába indult.
Tizenhatodik fejezet
Amikor Min már remegett a vágytól, Cal ujjával beletúrt a lány hajába, és elfordította a fejét, hogy megmutassa neki a kandallópárkányon álló órát. - Öt perccel múlt fél tíz jelentette be. Hangja rekedt volt. - Elvesztettem a fogadást Daviddel szemben. Vége. - Hagytunk pocsékba menni öt percet? - kérdezte vadul Min. - Éppenséggel nem panaszkodtál - vigyorgott Cal kajánul, és a lány hasára fektette arcát. - Vigyél ágyba vagy tégy magadévá ezen a kanapén! - rimánkodott Min, nehezen kapkodva a levegőt. - Most azonnal akarlak! - Egyértelmű, hogy feleségül veszlek! - felelte Cal, miközben felsegítette Mint a kanapéról, majd maga után húzta a hálószobába. Min a férfi mögött botladozott, és zihálva kapkodott levegő után, amikor Cal a szatén paplanra fektette. Teste forrón izzott a hűs anyagon. A férfi levetkőzött, elővett egy óvszert, és máris ott termett Min mellett, felajzott érzékekkel simulva a lány testéhez. Min lehunyta szemét, úgy élvezte a férfi feszes, izmos testét, amint a bőrének feszül. - Ne várj! - suttogta, és újra magán érezte a férfi kezét. Cal lassan simított végig Min domborulatain, mire a lány kéjesen megborzongott. Aztán a férfi újra belécsúsztatta ujjait. Min megnyílt, és csak reszketett a férfi teste alatt. Amikor a combjai közt érezte, teste ív alakban megfeszült, és türelmetlenül várta, hogy végre keményen magában érezhesse kedvesét. A férfi tekintete szinte perzselt, Min mélyen a szemébe nézett, tekintetük egybeforrt. Ekkor Cal megcsókolta, és ahogy becsúsztatta nyelvét az ajkai közé, belehatolt, sikamlósán és forrón. Min kéjesen feljajdult, Cal vállába kapaszkodott, s egész testén forró bizsergés futott végig. Cal visszahúzódott, majd mélyebbre hatolt. Min az ajkába harapott. Szinte elalélt a gyönyörtől. Kezdett együtt mozogni a férfival, átvette a ritmusát, és egész beleszédült, annyira jó volt vele, olyan tökéletes harmóniában volt a testük. A férfi a fülébe suttogta, mennyire szereti, milyen gyönyörű, s hogy Min az övé, újra és újra és újra, míg Min minden porcikája el nem telt a férfival. A hangjával, a leheletével, a kezével, a testével. Mind őt szerették, s megrészegítették szerelemmel és vággyal. Nyelvével végigsimított a férfi ajkán, és századszorra is megismételte, hogy szereti, örökkön örökké, az idők végezetéig. Már a vérében is a férfit érezte. Mindenhol. Az ujjbegyében, lehunyt szemhéja mögött, és lent, mélyen, ahol összekapcsolódtak, ahol a kéj, a nyomás és a feszültség összekavarodott és eggyé olvadt. Aztán a káprázat, a csillagok soha nem látott, éles ragyogássá váltak. A férfi magasabbra emelkedett, mozdulatai élesedtek. Min a férfi bőrébe mélyesztette körmeit, a nevét kiáltotta. Cal ütemesen mozgott, újra és újra, míg Min végül megvonaglott a gyönyörtől, teste ívben megfeszült a férfi keze alatt, a paplanra szorítva remegett aléltan, miközben a férfi teste még az övén hullámzott. Aztán, mialatt még mindig
szorította a férfit, és még mindig zihált a szétáradó gyönyörtől, Cal is megremegett, és a karjaiba hullott. - Oh, istenem - szólalt meg Min, amint újra megtalálta a hangját. - Jó volt? - kérdezte Cal kifulladva. Min megrázta a fejét. - Nagyon jó. Világklasszis. Fenomenális. - Mély lélegzetet vett, hogy véget vessen a zihálásnak, Cal pedig felcsúsztatta a kezét a lány mellére, amely pontosan a tenyerébe illett. Min a férfi kezére tette kezét, még erősebben magához szorította, és újra nagy levegőt vett. Istenem, mennyire szeretlek! - Helyes - felelte Cal erőtlenül. - Én is szeretlek. Bocsánat, hogy nem volt időnk megbeszélni, mit szeretnél. - Ezt akartam - mondta Min, két zihálás között. - Meg is kaptad - mondta Cal, oldalra fordította a fejét és meglátta az órát. - Uram atyám! Min felnézett a csavarodó mintázatú réz ágytámlára, és sóhajtva levegőt vett. - Azt hiszem, egy napon majd szeretném, ha az ágytámlához kötöznél. - A rend kedvéért szeretném megjegyezni - mondta Cal -, hogy általában hét percnél tovább tartok. - Visszaejtette fejét a párnára. - Na persze rendszerint az előjáték nem tart egy hónapig. - Nagy levegőt vett. - Gyerünk, mondd el, a statisztika szerint mennyi ideig tart az előjáték. - Nem elég sokáig - mondta Min. - Te vagy a kivétel. Talán téged foglak kikötni az ágytámlához. És én játszadozom majd a csokimázzal. Cal lehunyta a szemét. - Köszönöm. Az tetszene. Írj listát! Kipróbáljuk mindet. Valószínűleg nem ma este, de sort kerítünk rájuk. Min odabújt hozzá, és pulzusa kezdte visszanyerni normál ritmusát. - Olyan boldog vagyok. Teljesen odavagyok érted. Cal közelebb gördült hozzá, megcsókolta, és Min elvackolta magát a férfi mellett a biztonságban, melegben és kielégültségben. - Szeretlek - mondta Cal, és Min már nyitotta a száját, hogy válaszoljon neki, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón. - Ez meg mi az ördög? - kérdezte Cal. - Az ajtóm - mondta Min. - Diana itt hagyta a kulcsát? - Cal felült az ágyon. - Áú. Nagyon sportos nő vagy, Minerva. - Nem igazán - mondta Min, miközben megcsörrent a telefon. - Csupa 3-ast kaptam tesiórán. - Rossz feladatokból osztályoztak. - Cal megpaskolta Min csípőjét, és a nadrágjáért nyúlt. - Vedd fel a telefont. Én megyek ajtót nyitni. Idebent találkozunk. Maradj meztelen!
Cal begombolta az ingét, míg átvágott Min nappaliján, és emlékeztette magát, hogy nem volna jó, ha kiabálni kezdene jövendőbeli sógornőjével. Ez a gondolat szinte már felvidította, mire kitárta az ajtót, de Diana helyett Davidet találta ott. Ennek a seggfejnek bármit odakiabálhat.
- Itt van Min? - kérdezte David önelégült kis mosollyal az arcán. - Igen, tűnj el! - Cal már épp csukta volna rá az ajtót, de aztán eszébe jutott még valami. - Nyertél. Holnap küldöm a csekket. És most tűnés! - Nem hinném. - David elállta az útját. - Látnom kell Mint. - David? - szólalt meg Min Cal mögül. Amikor a férfi hátrafordult, elakadt a lélegzete. Min az ibolyakék paplant csavarta maga köré, a bokájánál Elvis törleszkedett. A válla viszont fedetlen volt. Ziláltan és gyűrötten nézett ki, aranyvégű hajtincsei kócosan meredeztek, babaarca kipirult, telt ajkai rózsásak voltak, és Cal azt gondolta, ezt én tettem, és újból annyira megkívánta a lányt, hogy tett egy lépést felé. - Istenem - mondta David, és csak állt ott tátott szájjal. - Az enyém! - közölte Cal. - Tűnés. - Nyertél - mondta David, és hozzávágta a csekket. - Tessék? - Cal felvonta a szemöldökét. - Nem. - A fogadás éjfélig szólt - mondta David, még mindig Mint bámulva. - Több mint két órád maradt még. - Minre mosolygott. - Úgy tűnik, Nagyszerű Calvin egyben Gyors Calvin is. - Oh, az isten szerelmére - mondta Cal. Elvis fújni kezdett Davidre, mire a férfi hátra lépett. - Éjfélig tartott? - Min hangja túlságosan is magas volt. Közelebb lépett, és közben megbotlott a paplan lelógó részében. Minerva, miben mesterkedsz?, tűnődött Cal. Érdeklődéssel és újjáéledő vággyal figyelte a lányt. - Hát persze, hogy addig. - David diadalittasan nézett Calre. - Minden fogadás éjfélkor jár le. Min ismét feljebb rántotta a paplant. - Szóval azt akarod ezzel mondani - kezdte elakadó hangon -, hogy Cal megnyerte a fogadást? - Oh, igen - felelte David önelégült vigyorral az arcán. - Nos, hát köszi! - mondta Min, visszatérve a rendes hangjához, és kivette a csekket a férfi kezéből. - Tíz dollár mindig jól jön. - Tessék? - kérdezte David, kevésbé magabiztosan. Min vidáman mosolygott Davidre. - Tudom, hogy Cal nyerte meg - közölte vele -, de van köztünk egy íratlan szabály, mely szerint az én markomat üti minden pénz, amit rajtam nyert. Jókora összeg váltópénzhez jutok így, szóval ez itt... - A csekkre nézett, és majdnem elejtette a paplant. - Oh, te jó ég! - Nem tíz dolcsi - fejezte be helyette Cal, és feljebb húzta a paplant, mielőtt lecsúszott volna a lányról. Min elszörnyedve nézett a férfira. - Tízezer dollárban fogadtál, hogy ágyba tudsz vinni? - Nem! - felelte Cal. - Ideje csináltatnom egy pólót azzal a felirattal, hogy „Nem kötöttem meg azt a fogadást!" - Tízezer dollár! - álmélkodott Min, és újra a csekkre nézett. - Ha ezt elmondod az első este, és felajánlod, hogy felezzünk, már akkor lefeküdtem volna veled. - Tényleg? - kérdezte Cal. - Nem - felelte Min.
- Szerintem se. - Cal kivette a csekket a lány kezéből, és visszalökte Davidnek. - Mehetsz is. - Az meg mi? - kérdezte David és a kanapéra mutatott. Cal hátranézett, és meglátta Min övét a kartámlára tekerve. - Kikötözött a kanapéhoz - magyarázta Min segítőkészen. - Aztán letépte a hálóingemet, csokimázt kent rám, és lenyalta. Rémes volt. -Elvigyorodott. - Ha elmész, újra megtehetjük. - Calre nézett. - Nem fogyott el a fánk, ugye? - Ha igen, gyorsan elszaladok, és veszek még - felelte Cal. - Hangsúllyal a gyorsan szón! David megsemmisülten pislogott. - Ez... Min várt. - ...annyira nem vall rád - fejezte be a férfi. - Hát, régebben nem is - mondta Min. - Most már igen. - De... - kezdte David. Ekkor Nanette és George félrelökték az ajtóból, és beléptek a lakásba. - Oh, remek! - mondta Cal, és elpárolgott a vágya, ahogy George meglátta. - Ezt akartam elmondani - mondta Min, és erősebben szorította a paplant. - David felhívta Dianát, aki felhívott engem, hogy figyelmeztessen, hogy valószínűleg másokat is felhívott. - Te! - szólalt meg George és Cal felé indult, de Min közéjük lépett. - Túlreagálod - mondta Min az apjának. - Soha nem tetszett a lakásod, kis szívem - mondta Nanette, miután körbenézett. Aztán meglátta az asztalon a zöld-fehér zacskót. - Fánk? - Kokainnal kellett volna etetned - szólt oda Min Calnek. - Úgy tudom, az fogyaszt. George megingathatatlan maradt. - Min, David szerint ez a férfi fogadást kötött, hogy... - Nem - felelte Min. - David próbálta rávenni, hogy kösse meg a fogadást, de Cal nemet mondott. Daviddel kiabálj! - Akkor ez itt mi? - George kitépte a csekket Cal kezéből. - Ez itt... - Meglátta az összeget. - ...tízezer dollárra van kiállítva! - Calre nézett. - Nem csak erkölcsileg vagy züllött, de a pénzzel is felelőtlenül bánsz! - Nem kötöttem meg azt a fogadást - mondta Cal. - De ezt soha senki nem fogja elhinni. - Én elhiszem - mondta Min a férfira mosolyogva. - Akkor a pokolba mindenki mással - felelte Cal, és közelebb lépett a lányhoz. George kihúzta magát. - Minerva, vedd fel a ruháidat, hazajössz! - Apu, harminchárom vagyok - mondta Min. - Nem! - Kinyújtotta a kezét és elvette apjától a csekket. - Most pedig menj szépen haza. Vidd magaddal anyut is... - Calvin! - szólalt meg egy jeges hang az ajtóból. Cal elnézett George mellett és meglátta az anyját. - Oh. Csodás. - Lenézett Minre. - Rég fantáziálok erről. Végre lefekszem álmaim nőjével, és anyám megjelenik rögtön utána egy közös örömünnepre. - Nos - mondta Min, és igyekezett magán tartani a paplant. - Akkor kezdődik csak igazán a buli, amikor valaki meghozza a jeget. - Elnézést! - szólalt meg Nanette, és próbálta félrelökni George-ot. - Lynne Morriseyhoz van szerencsém, nemde?
Lynne úgy nézett Nanette-re, mintha a kiszolgálószemélyzethez tartozna. Nanette kinyújtotta felé a kezét. - Min anyja vagyok, Nanette. Örvendek a találkozásnak! - Üdvözlöm - felelte Lynne, de nem fogadta el a felé nyújtott kezet, inkább visszafordult Calhez. - Calvin! - Szia, anyu - köszönt oda Cal. - Ezzel a nővel fogom leélni életem hátralevő részét. Ha nem tetszik, minden harmadik vasárnap Elvist fogunk hallgatni vacsora közben. Választhatsz. Lynne egy hosszú, fagyos percen át nézett a fiára. Ekkor Cal meglátta, hogy anyja mögött Cynthie jelenik meg az ajtóban, falfehéren. - Cynthie? - Őt én hívtam fel - mondta Lynne. - Úgy éreztem, hogy... - Nem - mondta Cal mindkettejüknek. - Ezt nem gondolhatod komolyan... - kezdte Lynne. - Ne erőltesd! - szólalt meg halkan Cynthie. - Azért jöttem, hogy ezt elmondjam. Ez a fellángolás. Majd elmúlik. Adj neki időt. Cal megrázta a fejét és a kanapé felé húzta Mint, el a tébolyodottaktól. - Majd adok én neki időt! - mondta George még mindig füstölögve. - Majd adok én a senkiházinak... - Oh, még te adsz neki! - csattant fel Nanette. - Mintha te nem lennél még nála is rosszabb. - Tessék?! - értetlenkedett George. Min Calhez húzódott a kanapén, és ujjait az ujjaiba fonta. - Szóval tartozom neked tíz dollárral, mert megvárakoztattál fél tízig. - Ühüm - mondta Cal, és szorosabban tartotta karjaiban a lányt. - Csakhogy rajtad nyertem, szóval úgyis csak elveszed tőlem megint. - Tudom, mit művelsz! - tajtékzott Nanette George-ra nézve. - Én... a senkiházival kiabálok, aki elcsábította a lányomat - mondta George, akit váratlanul ért a támadás. - Tudom, mit művelsz ebédidőben - mondta Nanette gyilkos tekintettel. - Eszem - felelte George értetlenül. - Igen, de kit? - kiabált Nanette, mire Min összerándult és megszólalt: - Oh, istenem, anyu! - Lynne megvetéssel mérte végig Nanette-en, Cynthie lecsukta a szemét, David pedig bosszúsan, zavarodottan és pokoli dühösen nézett. Ekkor besétált Liza, a sarkában Tonyval, megállt és összeráncolt homlokkal nézett végig az egybegyűlt társaságon. - Mi az ördög folyik itt? - kérdezte. - Tony! - szólalt meg Cal némi éllel a hangjában. - A rend kedvéért szeretném megjegyezni - mondta neki Tony -, hogy én próbáltam megállítani! - Miért nem zártad be az ajtót, hogy ezek itt ne tudjanak bejönni? - kérdezte Liza Mintől. - Bezártam - mondta Min. - Cal nyitotta ki. Vele kiabálj! - Vagy csak üss meg! - mondta Cal. - Azzal mindenkinek időt spórolunk. - Ezt meg hogy értetted? - kérdezte George Nanette-től. A feje vörös volt.
- Az ebédek! - mondta Nanette, és megemelte a hangját. - Minden istenverte napon a titkárnőddel mész ebédelni! - Vigyázz, milyen hangon beszélsz - mondta Min, mert eszébe jutottak a szomszédok. Ne ilyen hangosan! - Azok munkaebédek! - védekezett George. - Szükségem van titkárnőre a munkámhoz! - Engem soha nem viszel ebédelni! - kiabálta Nanette. - Mert te nem ESZEL! - kiabált vissza George. Min kinyújtotta a nyakát, hogy a szülei mögött lássa Lizát. - Tudod, tízezer dollárban fogadtak! - Viccelsz?! - Liza meglepetten nézett Calre. - Tízezer dollárban fogadtál, hogy...? - Nem! - kiáltotta Cal. - A fenébe is, figyelj! - Kivette a csekket Min kezéből és kettétépte. - Látod? Nincs fogadás! - Lett volna mire költeni - jegyezte meg Min, de hangja nem volt ingerült. Mind egyszerre kezdtek beszélni, Cal pedig Minre nézett és azt gondolta, nem akarok mást, csak kettesben lenni vele az életem végéig. - Hé! - kiáltotta el magát, mire a többiek változó mértékű megvetéssel, kétségbeeséssel és dühvel néztek rá. Cal felkapott egy fánkot és Minre nézett. - Minerva Dobbs. Szeretlek és mindig szeretni foglak. Hozzám jössz feleségül? - Jaj, ez olyan váratlanul ért! - mondta Min affektálva, és a férfira mosolygott. - Közönségünk is van, Minnie - mondta Cal. - Benne vagy, vagy sem? - Benne vagyok - mondta Min, mire a férfi megfogta a lány bal kezét, széttárta az ujjait, és felhúzta a fánkot a gyűrűsujjára. Tudta, hogy helyesen cselekedett. Akkora bizonyossággal, amit azelőtt soha nem érzett. - Később majd kapsz jobb gyűrűt - mondta, és a lány sötét, sötét szemébe nézett. - És ezt a részét is jobban fogom csinálni. Ez most csak azért volt, hogy ezek az emberek itt békén hagyjanak minket. - Hát, amikor majd jobban csinálod, akkor is igent fogok mondani - felelte Min. - Köszönöm - mondta Cal, és ki tudja, hányadszor csókolta meg ma a lányt. - Istenem, szeretlek! - suttogta a fülébe. - El se hiszem, mennyire szeretlek. - Jól van - mondta Liza. - Vége a műsornak! - Lynne-re nézett. - Bizonyára maga az anya. Ne húzzon ujjat Minnel. Ha Calnek választania kell... - Elvis - jelentette be Lynne tompa hangon. Sarkon fordult és kisétált a lakásból. - Elragadó nő - mondta Liza gúnyosan, és Nanette-hez fordult. - Akkor térjünk rád. A férjed nem csal meg. Ismerem a férfiakat, és ő nem az a típus. - George-ra nézett. - Ne dolgozz ebédidő alatt, inkább a feleséged vidd el enni. - Visszafordult Nanette-hez. - Te pedig: egyél! Nannette arca elborult. George megölelte. - Nem lépek félre - mondta. - Nincs rá időm. - Apu! - mondta Min, de Nanette megdermedt és visszakérdezett. - Tényleg? - Nem hittem volna, hogy itt talállak - mondta Liza Cynthie-nek. Hangja nem volt barátságtalan. - A könyvről van szó, igaz? - Nem - felelte Cynthie, és reménytelenül bámulta a Min ujjai közé préselődő fánkot. Nem.
- Ide hallgass! - mondta Liza. - Senki nem kíváncsi arra, ahogy egy hihetetlenül gyönyörű nő elmeséli, hogyan szerzett meg egy hihetetlen gyönyörű férfit. Az egyszerűen rátarti lenne. Írj könyvet arról, hogy vesztetted el életed szerelmét és tetted túl magad rajta. Az emberek annak hasznát vennék. - Én... - Vége, Cynthie - mondta Liza. - Cal már a múlt. Örökre. Cynthie arca elkomorult. Liza ekkor David felé fordult. - Te pedig egy értéktelen darab szar vagy - közölte a férfival. - Szóval tégy valami tisztességeset, és vidd haza Cynthie-t. - Hibát követsz el! - szólt oda David Minnek. - Tudod, ki ez az ember? - Ühüm - felelte Min, és leszedett egy kis csokimázat az eljegyzési fánkjáról. - Semmi gond. Majd együtt fejlődünk. - Kifelé! - mondta Liza Davidnek, mire Cynthie távozott. Liza mérgesen meredt Davidre. - Menj már utána, te elvetemült seggfej! A változatosság kedvéért csinálj valami jót is, a névtelen hívások helyett. David kihúzta magát. - Én nem... - kezdte, de Liza karba fonta a kezét, így inkább Minre irányította a figyelmét. - Csúnyán ki fog használni, Min! - Dehogy fog - felelte Min. - Cal herceg! Te meg egy hülye varangy vagy, aki névtelenül hívogat embereket. - Soha nem értettél meg engem - mondta David, és kisétált, - Mekkora kretén! - jegyezte meg Liza. - Hozzámész ehhez a férfihoz?! - kérdezte George Mintől hitetlen kedve. - Igen - felelte Min. - Ne gonoszkodj vele, vagy te is lemondhatsz rólunk Elvis javára. George Calre nézett. Pillantása azt súgta, rajtad tartom a szemem, fiatalúr, majd sarkon fordult és elment. - Hát, gyönyörű gyerekeitek lesznek - mondta Nanette kissé felvidulva. - Nem lesznek gyerekeink - közölte vele Min, és amikor anyja szeme összeszűkült, még hozzátette: - Hiszen tudod jól, hogy utána nem tudnék megszabadulni a súlyfeleslegtől. - Ez igaz - mondta Nanette. Ekkor George visszajött, és kirángatta feleségét a lakásból. - Jól van akkor - mondta Liza, és körülnézett a kiürült lakásban. - A munkám ezzel itt véget ért. - Ki is vagy te? - kérdezte Cal. - Mert hasonlítasz egy nőre, aki állandóan fejbe vágott, de úgy tűnik, az én oldalamon állsz. Nincs véletlenül egy gonosz ikertestvéred? - Min jó tündér keresztanyja vagyok, Sármőrkém - közölte Liza szigorú tekintettel. - És ha nem adod meg neki a „boldogan éltek, míg meg nem haltak" részt, visszajövök, és halálra ütlegellek a hógömbbel. - Én nem így emlékszem a jótündér keresztanyákra! - mondta Cal Minnek. - Az Disney volt, édesem - magyarázta Min. - Nem valami dokumentumfilm. Liza az ajtóhoz lépett, és megtorpant, amikor meglátta ott Tonyt, karba font kézzel. Gyerünk! Majd kiabálsz velem visszafelé úton az étterembe. - Nem - mondta Tony. - Tetszett, amit csináltál. - Közelebb hajolt. - Nagyon szexi volt. - Nem fekszem le veled - közölte Liza, és kisétált az ajtón.
- A remény hal meg utoljára - mondta Tony, és követte a lányt, majd becsukta maguk mögött az ajtót. A lakásra csend telepedett. - Sose felejtem el az első veled töltött éjszakámat! - mondta Min, és lehúzta ujjáról a fánkot. - Megrengett a föld, aztán anyám megkérdezte apámat, kit nyal-fal ebéd helyett. - Igen, volt néhány érdekes pillanat - bólogatott Cal. Min megrázta a fejét. - Soha nem szabadulunk ezektől az emberektől. - Tudom - felelte Cal. - Hála az égnek, hogy itt vagyunk egymásnak. - Min felnézett a férfira. - Szeretlek. - Köszönöm - mondta Cal és megcsókolta. - Veszek egy házat, tudsz róla? - kérdezte Min, amikor levegővételnyi szünetet tartottak. - Mit szólnál egy századfordulós családi házhoz, egy olyanhoz, amilyenben a nagyim élt? - Te is benne leszel? - kérdezte Cal. Min bólintott. - Ott a helyem! - felelte Cal. - Most már visszamehetünk az ágyba? - Igen - mondta Min. - Hozd a fánkokat!
Másfél órával később Min Calhez bújva feküdt az ágyon, Elvis pedig az ágy lábánál aludt és úgy nézett ki a levendulakék szaténon, mint valami rozsdás bársony. Cal már-már olyan hangosan vette a levegőt, hogy az horkolásnak is beillett. Min megpaskolta a férfi vállát. Egy hónappal ezelőtt nem is ismertem, gondolta álmodozva. Most meg része a hátralevő életemnek. Aztán visszakozott. Ez nevetségesen hangzott. Sőt, teljességgel irracionálisan. Francba a józan gondolkodással, fakadt ki magában, de a gondolat csak nem távozott. Elmebetegnek kéne lenned, ha a hátralévő életedet olyanhoz akarnád kötni, akit csak egy hónapja ismersz, különösen ha egy olyan múltú férfiról van szó, mint Cal. Kicsúszott Cal karjai közül, és felvette a férfi ingét a földről. Amikor belebújt, nem tudta begombolni elöl a mellénél. A filmekben ez mindig működik, gondolta rosszallóan, és visszaejtette az inget a földre. Lehúzta inkább az ágyról a paplant, Elvist felbosszantva, de hagyva, hogy Cal tovább aludjon. Június volt. Nem fog megfagyni. Aztán a paplanba bugyolálva kiment, leült a nagymamája kanapéjára, és próbálta megérteni mindezt. Elvis kisétált és csatlakozott hozzá, majd összegömbölyödött a kanapé háttámlájának tetején. Min kicsit oldalra billentette a fejét, hogy a macskához érjen és az állat dorombolni kezdjen. Szóval, gondolta, tulajdonképpen az a helyzet, hogy a város legnagyobb nőcsábászával van dolgom, én meg azt hiszem, hogy ő hozta meg az igaz szerelmet, mely örökké kitart. Mégis mi ennek a valószínűsége? A kandallópárkányon vele szemben álló óra kattant egyet, ahogy a mutatók az éjfélre ugrottak. - Hé - szólt Cal. Min felnézett. A férfi az ajtóban állt, és épp egy ásítást nyomott el. - Mit csinálsz itt?
- Éjfél van - mondta a lány, és próbált vidám hangot megütni. - Most változom vissza tökké. - Így már érthető a kanapé is! - mondta a férfi, és leült mellé. A lány vállára fektette karját, közelebb húzta magához és homlokon csókolta. Min lehunyta a szemét, és a férfihoz bújt. Annyira szerette, hogy egész elgyengült tőle. Jó nagy slamasztikában vagyok, gondolta. - Valami baj van? - kérdezte Cal. - Szerintem minden a lehető legtökéletesebben ment, amint elmentek a tébolyultak. - Egyetértek - mondta Min. - Épp csak arra próbálok rájönni, mi következik ezután. - Ezután? - Cal bólintott. - Oké. Nos. - Kezébe vette Min kezét, és újra ásított egyet. Holnap felhívom az anyámat, megelőzendő, hogy elátkozzon bennünket, aztán a szüleidnél vacsorázunk, és meggyőződünk róla, hogy elmúlt a bolondóra. - Reménykedni lehet - mondta Min. A paplan lecsúszott a válláról. Cal odatette a kezét, és ráérősen köröket kezdett rajzolgatni ujjbegyével a lány bőrén, miközben beszélt. - Aztán annak a háznak a keresésére indulunk, amiről beszéltél. Amihez csak hat lépcső vezet majd az utcáról. - Helyet változtatott, mert nyomta a kanapé egyik rugója. - És veszünk egy új kanapét! Min érezte, hogy mosolyra húzódik a szája. A boldogság minden kétsége ellenére is felbugyborékolt benne. A férfi szorosabban ölelte. - Aztán összeházasodunk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Min megdermedt, miközben a férfi a szájához emelte kezét és egy puszit nyomott rá. Igen. Na ezen a részen gondolkoztam. Cal keze megszorította az övét. - Szerinted gondjaink lesznek? - Nem tudom - mondta Min, és a férfi szemébe nézett. - Szerintem szeretni fogjuk egymást, míg meg nem halunk, de nem tudom, hogy ez elég-e. Az élet nem tündérmese. - Jól van - mondta Cal. - Éjfél van, elég eseménydús estém volt, és kicsit lassú a felfogásom. Mi miatt aggódsz? - A „boldogan éltek, míg meg nem haltak" rész miatt - felelte Min, és tudta, milyen hülyén hangzik mindez. - Amiket eddig csináltunk, a romantikázás, a tündérmesézés: tudom, hogy ezek hogy működnek, olvastam a meséket. - Tündérmesézés? - De arról már nem szól a fáma, hogy utána mi történik. És ha engem kérdezel, szerintem ekkor megy tönkre minden. A házasságok ötven százaléka válással végződik, és igen, tudom, hogy a statisztikát rontják a többszörös válók, de... - Éjfél van, én meg statisztikákat hallgatok - szólt oda Cal a macskának. - ...aggódom. Egyetlen mese sem szól arról, mi történik utána. Mind ezzel ér véget. Ott, ahol a neheze kezdődik. - Jól van - mondta Cal. - És? - És - mondta Min a férfi szemébe nézve - mihez kezdünk most? - Azt akarod, hogy most kezdjek filozofálgatni a jövőnkkel kapcsolatban? - kérdezte Cal. - Még abban sem vagyok biztos, hol hagytam a nadrágomat. Min hosszasan nézett a férfira. Szerette, pedig kócos volt a haja, elviccelte a dolgot és egyáltalán nem segített. Mindennek dacára szeretem, gondolta, és a férfira mosolygott. -
Nem. - Szorosan maga köré húzta a paplant. - Nem is tudom, mit képzeltem. Menjünk vissza az ágyba! - Napról napra vesszük majd az akadályokat - mondta Cal, karjában tartva a lányt. - Én sem tudok erről semmit, nem terveztem, hogy így alakuljon, de azt hiszem, egyszerűen kitartunk majd egymás mellett. Vigyázunk egymásra. Hátba veregetjük egymást, ha nehézségek támadnak. - Min továbbra is bizonytalanul nézett, így a férfi annyi szeretettel a szemében mosolygott rá, hogy a lány megszédült. Cal folytatta. - Fogadok veled tíz dollárban, hogy nekünk sikerül! Mekkora ennek az esélye?, tépelődött a lány, majd hirtelen jött, ragyogó világossággal rádöbbent, hogy nem tenne a másik oldalra, hisz ellenük csak egy vesztes fogadna. Tényleg ez az igazi, gondolta elámulva. Ez tényleg örökre szól. Hiszek ebben. - Min? - szólt a férfi, mire a lány szívét-lelkét beleadva megcsókolta. - Semmi fogadás! - mondta a férfi szájánál. - A te esélyeid túl jók. - A mi esélyeink jók - javította ki a férfi, és visszavitte az ágyba.
Tizenhetedik fejezet
Akit esetleg érdekel... David elég hamar túltette magát Min elvesztésén, habár még évekig bosszantotta, hogy Cal vette el tőle. Négy hónappal később találkozott egy nővel, aki minden szavával egyetértett, és a harmadik randijukon lefeküdt vele. Fél évre rá már házasok voltak. A felesége soha nem használ vajat a főzéshez. Cynnek hosszabb idejébe telt túljutni a Callel való szakításon, mert tiszta szívből szerette a férfit. Begubózott a lakásában, és répán meg zsírmentes salátaönteten éldegélt, míg Liza ki nem rángatta a napsütésbe, rá nem vette, hogy írja meg szakítása történetét, majd számos korábbi főnökének egyikétől behajtott egy régi szívességet, hogy új szerkesztőt találjon a könyvnek. A szerkesztő, aki szemüveges volt, öt centivel alacsonyabb Cynhtie-nél és kissé túlsúlyos, négyszer újraíratta a történetet Cynthie-vel, majd a kiadója minden promóciós erejét bevetve reklámozta az írást. Egy nappal azelőtt vette feleségül Cynthie-t, hogy a könyv felkerült az első helyre a New York Times bestsellerlistáján. Luxuslakásban élnek New Yorkban, és csakis a legjobb éttermekbe járnak vacsorázni. Emilio hagyta, hogy Liza mondja meg neki, mit tegyen. Egy éven belül az Emilio's lett a város legmenőbb étterme. Partnerséget ajánlott Lizának annak fejében, hogy náluk marad, de a dolgok jól mentek és Liza elunta magát, így bemutatta Emiliónak az egyik barátnőjét, akinek MBA-diplomája volt ügyvezetésből, majd továbbállt, hogy valaki mást mentsen meg. George nem vitte többé ebédelni az amúgy is túlhajtott titkárnőjét, amiért az hálás volt, bár a drága éttermek hiányoztak neki. George heti háromszor Nanette-tel ebédel. Nanette pedig eszik. Reynolds olyan sok időt tölt Min, Cal és Bink társaságában, hogy mivel mindig szívesen közlik vele „Reynolds, tuskó vagy", a férfi nem viselkedik tuskóként, amikor velük van. Mindenütt máshol továbbra is tuskó. Bink mégis szereti. Shanna és Linda útjai különváltak egy évvel később, de barátok maradtak. Röviddel ezután Shanna Emiliónál állt munkába, ahol találkozott az MBA-diplomás lánnyal, akiről kiderült, hogy rajong Elvis Costellóért. Négy hónappal később beköltöztek egy pazar tetőtéri lakásba, egy év múlva pedig elmentek Kínába és örökbe fogadtak egy kislányt. Shanna otthonülő anyuka lett, de amikor Emiliónál ki kell segíteni, számíthat rá. A kekszes dobozában mindig van Oreo-keksz. Tizennégy évesen Harry hirtelen növésnek indult, égimeszelő lett belőle, és vállban is megerősödött. Az apja és nagybátyja tökéletes másolata lett, annyi eltéréssel, hogy haja még mindig a homlokára hullik és szemüveget visel. Ichtiológus lett, találkozott egy teltkarcsú lánnyal egy bahamai merülésen, egymásba szerettek, és egy hónappal később összeházasodtak. A lány barna haját aranyszínű tincsek tarkítják, logikusan gondolkozik és gyengéi a cipők. Harry még mindig nem tud egynél több fánkot megenni.
Roger és Bonnie összeházasodtak, kiköltöztek a kertvárosba, és született négy gyerekük. Mindenki az ő házukban gyűlik össze ünnepekkor. Dianát kétszer is eljegyezték, de mindkét eljegyzését felbontotta, és mindkét alkalommal Tony karjaiban sírta ki magát. Tony közölte vele, hogy pocsék ízlése van a férfiak terén, és hogy legközelebb próbáljon egy normális pasit választani, így Diana megkérte Tony kezét. Tony elszörnyedve mondott nemet. Másfél hónappal később elszöktek Kentuckyba megházasodni, mert Tonynak jegyei voltak a derbire. Három gyerekük született, mind erős csontozatú, gyönyörű lány, akik uralnak minden sportpályát, ahova csak beteszik a lábukat, valószínűleg azért, mert esznek szénhidrátot. Liza élete izgalmas, eseménydús és állandóan változó maradt, emellett túl komplikált ahhoz, hogy össze lehessen itt foglalni. Cal vett Minnek egy eljegyzési gyűrűt, melyen hat tökéletes gyémánt formál egy kört. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy Krispy Kreme fánk, de Min tudja, amit tud. Összeházasodtak, vettek egy századfordulós családi házat egy sarokra Min lakásától. Harminchét lépcső vezet fel az utcáról. Vettek továbbá egy Bonnie-éhoz hasonló kanapét, amihez némelykor kikötik egymást. Minden csütörtök este elmennek az Emilio'sba a Ha Vacsorára Rogerrel, Bonnie-val, Tonyval, Dianával, Lizával és Liza épp aktuális partnerével. Cal apja megtűri Mint. Min anyja imádja Calt. Nincsenek gyerekeik, de vettek a kutyamenhelyen egy fekete labrador kölyköt, akit Dögnek neveztek el. Elvis barátkozik a helyzettel. Mindnyájan boldogan éltek, míg meg nem haltak.
