JELKY ANDRÁS BAJAI FIÚ ENDKIVÜLI KALANDJAI

·,.t

.

'

JELKY ANDRÁS

,

BAJAI FIÚ

ENDKIVÜLI KALANDJAI ÖTÖDFÉL VILÁGRÉSZBEN , ÖRTÉNETl r.;:("TFORRÁSOK ALAPJAN A SERDÜLTEBB IFjÚSÁG SZÁMÁRA IRT\

HEVESI LAJOS NYOLCZADIK KIADÁS

.Vessétek

öt

a

BUDAPEST, 1916 legmélyebb börtönbe, mig kiszabom büntetését,

I

FRANKLIN-TÁRS ULAT MAGYAR IROD, INTÉZET És KŐNYVNYOMDA

ELŐSZÓ.

Minden jog fenntarl �'a.

foRANKLJl\,·T

ÁRSULA'l' NYO MDÁJA.

JeIky András kalandjait ime hatodik kiadásban veszi az olvasó. A közönség e könyvet megjelenése óta meleg és tartós pártfogásában részesítettel melyet ezúttal ismételt hálával elismerni kedves kötelessé­ gem. Újabb bizonysága gyanánt veszem ezt annak, hogy munkárn a magyar család és ifjúság szája ize szerint való és hogy csakugyan sikerült lelkében azon húrt érintenem, mely nemzeti és emberi egyaránt s mely húron véleményem szerint minden ifjúsági olvas­ mánynak pendülnie kell. Azok számára, kik hősöm irodalmi sorsa iránt élénkebb érdekkel viseltetnek, fölemlithetem itt, hogy J elky András ez idö szerint már külföldön sem isme­ retlen, mert kalandjait évek óta német, orosz és finn nyelven is olvassák, több idegen folyóirat pedig bő kivonatokban közölte és hosszabb ismertetésekben tárgyalta. Midőn ezen hatodik kiadást saj tó alá rendeztem , gondom volt reá, hogy a szöveget új ból súgorúan

6

megrostáljam s a javít ó toll nyo mai min den lapjá n föl is isme rhet ők. Eze n töké lete sebb alak jáb�n mun ­ kám vajha képe s voln a még közelebb símu lni hazá m ifjúságának szívéhez, melyböl színé t-vér ét merített e. , Irtam Bécsben, I904 szep temb eréb en. Hevesz

LaJos. 1.

FEJEZET.

Melyben Jelky András elbúcsúzik odahaza és elvándorol világgá.

Épen 150 esztendővel ezelőtt, mikor 17 54-et írt kalendáriom, nemes Baja városának összes érdemes lakossága egy szép hosszú nyári nap kora reggelétöl késő estig szakadatlanul azon törte fejét, miért füstö­ lög a T elky István szabómester házának a kéménye . Hogy fütenek, azt föl nem lehetett tenrii, mert nyár derekán a hőség Baján is szükségtelenné teszi a fütést, csak úgy mint egyebütt ; a kiváncsi szomszéd­ ság tehát mást nem is gyanithatott, mint azt, hogy a .J elkyék házánál egész nap sütnek-főznek. Egy pár nénémasszony végre már ki nem állhat­ ván e kínos bizonytalanságot, estefelé b e szóli to tt a szabómester házába és menten kipletykázta város­ szerte, hogy a J elkyék konyhája már színültig tele van töpörtyüs pogácsával, sült malaccal, libával, csibével, kenyérben sütött sódarral, ujdonsült fehér cipóval és a jó Isten tudj a még mi mindenféle jóízü holmival. Mire az estharang megcsendült, Baja városa már azt is kitudta, hogy az öreg J elky István második fia, keresztnevén András, másnap reggel el fogja hagyni a

8

szülei házát és elme gy messze-m essze , tán az ópere n­ cián is túl, világ ot látni : az a sok töpörtyűs pogácsa malac, liba meg sódar pedig mind csak útravalú. - Lehetetlen ! - kiáltá ennek hallatára egyik másik is. - A « kis Andris» elmegy világnézni ? Hiszeis,n még gyere k az egész fiú, alig lehet 16 eszten dős. - Deho gy tizenh at ! - vága közbe az öreg Dorka néni, aki mind en bajai lakosnak szület ése, lakod alma és halála napjá t, hónapját és eszten dejét könyv nélkü tudta . - Dehogy tizenhat eszten dős ! Világosan emlék ­l szem a kis Andri s» szület ésére. Epen akkor született, mikor a Duna vize kiönt ött és Baja város át úgy elborí­ totta, hogy mind en máso dik ház össze dűlt. Anna pedig szent Mihály napko r lesz 22 eszten deje, mertk a nagy árvíz 1732- ben volt. Erre aztán senki sem mondh atott mást, mert az öreg Dorka néni ilyene kben sohase m csalód ott és igy mi is bizton elhihe tj ük, hogy a « kis Andris » , aki külön ben sugár terme tű szőke fiú volt, csakugyan 1732 -ben született . Mire beeste ledett, Jelky István házában össze­ gyűltek a család legjobb barátai, mert a szabóm ester tekint élyes polgár volt ám' és görny edező asztala körül ott lehete tt látni a főtiszt elendő plébá nos urat, meg az új káplánt, meg a kánto r urat, kitől a akis Andris » , mikor még igazán kicsiny volt, olyan szép magyar nótákat tanult, de még a domine Sovánkát is, az iskola meste rt, aki fiatal koráb an szintén heted hét országon­ járt és minde nféle nyelv en tudott beszélni, sőt Andrást meg is tanitotta németül, úgy ahogy. A vacsora vigan folyt, csupán a tisztes ősz házi­ asszony, András édes anyja nem tudott vidor arcot mutatni s néha úgy nekib úsulta magát, hogy csak iskola meste r tudta valami jóízű tréfával egy-egy percraze földeríteni. Annál derültebb kedél yű volt az est hőse, András maga.

Sob'se féltsen engem, édes anyám, �em f? g�k én elveszni abban a nagy Bécsben. Majd vlgyaz rám a Jóska bátyám és aztán . . . vigyázok magamra én is. . Ú gy van fiam - mondá fejével b o'l'm� va az öreg J elky - segits tennenm �ga� on .és az Isten IS meg fog segélni. Ezt mondtam én IS mm dIg, gyer.mekkorom óta. Engem is sokat hányt-vetett a sors Ide s tova . Nem ültem a kuckóban én sem és nem varrt�m egvre nadrágot és zekét. Hjah, mikor még mmt gr�nátos közlegénykedterri a nagy Eugénius herceg hadseregében, az volt csak a v� lág ! B.ejárt�� akk�r fél Európát és vágtuk az ell�� seget . mmdenutt, �� ar csak a répát. Vertük � franclat .Torn� o al�t� Tah?r: ­ országban úgy, hogy tlzennegyedlk , :t-alos . klr?ly. Pans városában mind kitépte a parókap hapszalalt. De vertük a hitetlen törököt is Zenta mellett, meg Nándor-Fehérvár alatt és úgy kivertük őkelmét a magyar haza földjéről" hogy: be se tette . i�e a � á� át azóta az istenadtája. U gy bizony ! Szavópl Eugemus herceg, az volt csak a nagy ?advezér ! � em akadt párj a a föld kerek én seh� l, ped� g olyan vekony do� ­ gájú volt, hogy a . szél IS lef�]hatta v? ln� a lo.va­ . ról, aztán tubákolt IS egyre, mmt valamI ven nenemasszony. . Valahányszor az ör �g s.zab� m ��ter Ilyen , szep , katonás dolgokat beszélt lf]usaga Ide]eből, Andy asnak kigyúlt a szeme és tárt fülekkel hall� atta a� yp sza� vait. Most is önkénytelenül a szoba egyIk zugaba vete szemét ahol a fogason atyja rozsdás kardja függött n �gy nyugocl almasan - és pedig mélt� n, mert a Vitéz szablya e nyugalmat becsületesen kIérdemelte. Igen bizony - folytatá az atya ;-: veszedel­ mes háborús idők jártak ekkor, . de az U�ls�en m �g­ seg1tett enge� is és m.egó� ta feJemet .� z� go c� atak­ ban, hogy haza]öhettem lsmet csende � szul �" varos� amba. És amint egykor kardomat, úgy utobb tumet IS meg_

_

fl

.

_

lj

ID

áldotta, hog y egy kis h ázac ska, egy föld ecsk e, de meg egy kis pén zecs ke is aka dt idővkis el és három fia­ mat bec süle ttel föl birtam nev elni úgy -e anyjok? De nem hiába, szab ó is lesz utánam min d a három, bec süle tes magyar mes terember, még ped ig olya n, hogy kül önb ne legyen egé sz Bác sme gyé . ben Jós ka bátyád, fájdalom, ott rag adt Béc sben a ném etek köz ött, mert meg tett ék cs. kir. ruhatári szab óme ster nek , de hát Iste n nek i, maradjon ott, m ár a nagy grác ia ked véé rt is. D e te, András fiam, ha a mes ters mel lett telj esen kita nult ad, haz a jösz éget Jós ka báty ád ét és átve szed itt az én sajá t müh elye met . Ez a kis ism Bél a gyerek aztán maj d tem elle tted dolg ozh atik. A B éla 'gyerek igaz, hogy sok j obb an szer e­ tett voln a Béc s váro sába men ni az kal And de hisz őt, mint legfiatal abb ikat , hog y eresris bátyjával, zthe tte volna el haz ulró l az éde sanyja ? Ilye n ked élye s terv elge tés ek köz múlt és a főtiszte lend ő pléb áno s úr,t az idő gyorsan véletlenül eszé be jutott rett ene tes nagy midőn egyszer zsebórájára nézni, azo n vett e mag át észrfélfo ntos ezü st e, h ogy éjfé l van és jó is lesz tán hazafelé tart ani. A ven dég ek mel egen elbú csúz tak . bános úr megáldotta őt és még egyszerAnd rást ól A plé­ hogy min den kor és min den körülmény szívére kötö tte. ek köz t a bec sü­ let és erén y útján járjon. A káp lán úr kez ét és min den jót kiv ánt nek i. A megszoritot ta ölel te, meg csókolta és egy füze tkét kán tor úr meg ­ kül , mely tele volt minden féle magado tt nek i eml é­ min t azo kat ő maga kót ára szed te ésyaros nót áva l, a csin osan össz e­ irogatta. Az isko lam este r végre az éjje l haz a sem me nt, han em kedves tanítványa kam rájá ban egy bá­ ránybőrös bundára hevert le, hog y más nap reggel Andrást korán felk ölth esse és elkf sérh esse a bajai határ széleig . Fél óra mú lva Jelky István ház ában már korom­ fek ete söté tség és mél y, Csö nd ura lkod ott.

II

aludt ám mindenki. . szeme pilláját csak 1ge� sok �ra tudta lenyomni az álom, a mesterné ped�g ege �z , " l be . nem tudta hunyni a szemét, ann!l�a es�e­ ��� árt kedves derék. fia, kitől már ne� any .ora mulv1 el kelle válnia, anélkül, hogy tudhatna, �ofJa- � őt még valaha dobogó anyai szívéhez szont atm vagy ' ';�:áS pedig, ki más�or oly mélyen szokott aludni ' ho v estétől reggehg meg sem szus� z�!lt, t egés r éjjel a legfurcsább álmokkal veszodott. �f�odott messze tengerekről, haj ót�:�sről, csodas. menekülésekről, távol világrészek csodal J �lentel� m.e g előtte, vadembetekkel vi�skodott, �roszlanok es tI�d . mmt koldust s maJ . k törtek rá látta önnönmagat . ki r�:ét mint dú;gazdag embert, elő�t városo� haJ ol­ tak m eg, aztán egysze!re ,:,i� �latt .�atta ma�.�t s egy óriási cápa úszott feléj e, kltarta s.zorn�u" szaJ at, csat­ , � f be togó fogait belevágta vállába é � bizonyara eges � , is kapta volna szegeny �ndrast, ha ez a va sagos percben hirtelen föl nem ebred. . Mikor aztán szemei kinyiltak, csaknem elnevette magát mert állt ugyan valaki előtte, de n.em t ret­ tenete� cápa ' hanem domine Sovánka, az Isko ames, , sem a capa h arapta meg , hanem csa I« ter s vallat ' 0 a � ester rázta meg kissé erősen, hogy az alvo't f"l ébressze . . " . f'l" e oranyi útat Mert a nap l'ég fönn volt ál�, , sot is tett már az égen, s öt órakor mdulm �ellett. András rögtön talpon termett, s ah� telt bele az udvaron IS mutatk�negye d,ora, ke'szen állt. Künn . ' . k, l zott már némi élet. A mmdenes a te h e�el{et reg ha' totta a mezőre, az udvaron � gondos JÓ �?ya saJ ��­ k e�üleg vizsgálgatta a fiú batyuJát, hogy vaJJon:. SZlJ ­ jak jól össze vannak-e csatolva, a . Bél � gyere me; . Lomr o , álmos szemeit mosta a kút alatt, mIt az oreg a ház hű komondora, méltó érdekkel s farkcsóva I va De azért nem A szabómester

_

lj

szemlélt. Midőn pedig András a mesterrel kiért az udvarra, épen akkor lépett ki a hálószobából az öreg Jelky is, rágyújtva az első pipadohányra . A reggelihez az nap hozzá sem tudott ny úlni András és ha az iskolamester nem eszik belőle, érintetlen is marad. Azaz hogy, az igazat megvallva, a Béla gyerek meg a vén Lompos is j ócskán segí­ tett, e k. Azután megtört ént a nehéz búcsú. Az anyának akarata ellenére megeredtek könnyei, a Béla gyerek csak úgy bőgött, sőt az öreg J elky szemeiben is csil­ lámlott valami csöppforma. úgymond - N esze, fiam, három aranypénz az atya - ez mindenesetre elég lesz útravalónak Bécsig. Tisztelem a Jóska bátyádat és azt izenem neki, hogy jól gondodat viselje. Ezzel megölelte és megcsókolta. Az anya is úgy tett, de egyúttal alattomban még egy kis erszénykét csúsztatott fia kezébe, az erszényben pedig valami nehéz volt, t. i. néhány jóféle nagy ezüst tallér, az ifjú Mária Terézia császárné arcképével. Miután öccsétől is elbúcsúzott, hátára vetette a batyuját, föltette süvegét, görcsös vándorbotj át j ól megszorította és könnyező szemekkel elhagyta a szülei házat. Szíve oly nehéz volt e percben, hogy, ha nem szégyenli magát, szívesen eldobja vala botját, batyuját és egészen eláll a bécsi úttól. A mint � z utca végét elérte, még egyszer vissza­ fordu lt. Szülei a kapuból néztek utána, s anyja fehér kendőjét lobogtatta utolsó üdvözlet gyanánt. r perc múlva már az országúton ballagtak, ő . azP�Iskolamest es er, a Lompos komondor pedig utánok kullogott nagy búsan, mert ő is el akarta kísérni ura fiát, kivel csaknem együtt növekedett. (Mindegyikök husz �nkét éves volt, de azért a Lompost mégis min­ . Lomposnak hívta, mig András denkI a ven az egész

városnak fiatal J elkyje volt . Ime ily igazságtalanok az embere k l) Egy ideig senki sem szólt egy <;zót is. Vé�re a�OI� ­ ban az iskolamester, hogy András gondolataIt a busu­ lás kerékvágásából félreterelje , félbeszakitá a hall­ gatást . - N os, kedves András öcsém - úgymond emlékűl én is adok ám neked egy igen hasznos aján­ dékot. S e szavakkal valami kemény papiros holmit húzott ki mellényzsebéből. A papiros négyrét össze vol; hajtva, .de az �ndrás gyerek azért mégis ráismert . Es hogy IS ne Ismerte volna meg azt a nagy térképet, melyet évtizedekke l előbb domine Sovánka Németalföldről hozott magá­ val s melyre Merkátor módj a $zerint föl volt pin­ gálva a négy ismert világrész, mind az öt világten­ gerrel egyetemben ? Hisz ebből a mappából tanulta ő is a domine Sovánka vezetése mellett kedvenc tudományát, a földrajzot. . Bezzeg nagyot örült András ezen értékes aJán· déknak, mert először : akkoriban egy ilyen pontos külföldi térkép Magyarországon jókora pénzbe került, másodszor pedig a világgá eredő ifjúnak ennél cél­ szerűbb tárgyat nem is ajándékozhatott volna senki . N yakába is borult a derék iskolamesternek és m egigérte, hogy bárhova vetődj ék, e térképet el nem fogja veszíteni soha . Ezenközben a kél vándor és Lompos komon­ dor egy régi mohos kőhöz értek, melybe valami szám volt vésve. E kő volt Baja város területének határjele. - No, András öcsém - úgymond az iskolames­ ter - itt el kell válnunk. A nap is magasan áll már és ha vissza nem fordulok, még abszenciát kapok sa­ ját tanítványaimtól az iskolában. Azért tréfált igy domine ovúnka, hogy némi-

I

_ _ _o

,I

íj

kép elr�jtse b.első megilletődését, m ely csaknem erőt v�tt rajta. Mmdazonáltal kissé reszketett hangja, mi­ don Andrást utól�zo� s � orítván karjai közé, így szólt: - Az Isten IS aldJon meg, András fiam . Hogy (diamnak)) és nem «öcsémnek» szólította ezúttal tanítványát, már maga is elárulá, hogy nem közönséges kedélyállapotban van. András szíve mélyéből zokogott. Fiatal szemei még .k önnye? ben ontották a könyűt és bizony om­ lott IS orcáj án lefelé mindkét szeméből a viz, úgy hogy � tanitó megemberelve magát, dorgáló hangon monda : - N o, no, fiam ; mit öntözöd itt hiába a pusztát? Katonadolog az egész ! , . Es m�gszorítva az ifjú jobbját, gyorsan hátat for­ �ltott nekI s hosszú lábainak leghosszabb lépteivel Igyekezett tova, vissza a város felé, mig András hátra sem nézve többet, szívbeli bújában n agysietve ment előre az ellenkező irány szerint . Szegény Lompos, a komondor, meg azon töpren­ kedett, hogy már ő most mitevő legyen. A távozó ifjat kövesse-e, vagy a hazafelé ballagó iskolamestert ? � t � to� ázásnak pár percig tompa nyöszörgéssel adott lnfeJ ezest, de azután hajlott korának csekély erejét okosan számba vevén, behúzta a farkát s nehézkes üO"etéssel iramodott domine Sovánka után . b

J elky András pedig sietett, mintha kergették volna. N em n ézett hátra egyetlen egyszer sem. Szinte ��lt, hogy ha még egyszer m eglátj a tisztes ősz barát­ pt, nem lesz elég erej e az elválásboz. így hát inkább c�a� előre nézett és ment mendegélt, mig csak lábai butak. Egy erdő szélén elállt a lélekzete . - Most már úgysem láthatok. semmit - gon­ dola. �n�rá� .�s egy percre megállva körültekintett. Koroskorul belathatatlan róna terjedt eJ. A látó-

� tár óriási körének eg:rik pontján valami hegyes tárgy atszott, tán akkora, m1l1t egy olyan szög, aminő szá­ ával volt atyja kertj ének palánkjába verve, hogy a yümölcs-orzók át ne ugorhassanak rajta . Ez a szög a baj ai öreg templom tornya volt. S a szél egy m essze-messze hangot hozott át a allgatózó ifj úhoz . Ez a hang a torony öreg harangjának a kongása volt

II.

FEJEZET

Melyben Jelky Andr� �lgyalogo! Bécsnek városába, ott kinevetteti mag.á! dolgozIk, abrándozlk s végre ismét kereket old.

l

Három hétig gyalogolt elky András, hegyen-völ­ gyön, erdőn-mezőn keresztü , mindig homlokegyenest északnyugat felé. Sem az. atyjá�ól kapott három arany pénzt, sem az édes anYja .talylgakeréknagyságú ezüst tallérjait nem kellett valamI nagyon bolygatnia . Három hét alatt b�rmi hihetetlennek lássék ez a mai viszonyok közt : ahg .k öltött többet egyetlenegy szerény huszaskánál. M ert hát a mi áldott magyar földünkön ol"dor­ !1l� n virágzott még akkor az ősi vendégszeretet, hogy akar egy pótra nélkül be lehetett utazni az egész orszagot. Amely paraszt kapuját este megkopogtatta a vándor, � z ki is nyitotta és szórt neki egy köteg zsupot az . Istálló legmelegebb zugolyába, vagy szorí­ . �?tt egy kIs fekvohelY3t a potrohos kemence padká­ Jap? d� meg a szalonnájából is készségesen szolgált pmtaruvalóval , valaminthogy a fehér cipót sem tar­ �?tta lakat alatt. Nap' pal pedig vándorlás közben valami Jambor fuvar?s sze_{ere hegyébe bátran fö1ülhetett, ha ugyanegy m'm yball tartott vele, s hogy ilyesmiért

,,,.

.

meg pénzt is lehessen követe1ni, az eszébe sem jutott senki""k. A harmadik hét végén András egyszer csak azon vette magát észre, hogy az emberek, kikkel találko­ zott, idegen nyelven beszélnek. Ebböl igen bölcsen következteté, hogy már túl kell lennie a magyar határon. Csakugyan András akkor osztrák földet taposott s az idegen nyelvu emberek osztrákul beszéltek, azaz hogy németül. J ó, hogy a világot járt domine Sovánkánál András megtanult egy kicsit « taj csolni» , igy legalább úgy a hogy ... mégis csak eligazodott köztük. Otödnapra, miután a határt túllépte vala, András a látóhatáron valami vékony ' magas tárgyat vett észre, olyan jegenyefaformát. - N o ilyen hórihorgas jegenyefát odahaza soha sem láttam - mondá álmélkodva és egyenesen felé tartott, hogy közelről megtekinthesse. Oda is ért este felé a tövébe és csak most bámult ám isten igazában, látván, hogy az, mit ő j egenyesudárnak tartott, tulaj ­ donképen egy szertelen magasságú, koromfekete, száz meg száz éves kőcsipkézetekkel elborított torony. ! Vala pedIg ezen torony szent István világhírű tornya Bécsnek városában . most Bécsben vagyok - gondolá András . Teh �ISt volt. . 19a?a es Es minek utána a roppant tornyot fekete templo­ mával együtt érdeme szerint megbámulta volna, össze­ szedte egész német tudományát és nagy gondosan előre összeállítván elméjében, amit mondani akart, megállítá a legelső arramenőt, udvariasan kérdezvén, hogy vajjon hol lakik ebben a helységben az ő bátyja, Jelky József, csász. kir. ruhatári szabómester. De akit megállitott, az előbb egy darabig ráme­ reszté szemét, azután elnevette magát és válasz nélkül tovább ment. Hogy miért nevette őt ki : az,ért-e, mert Bécset z

19

18

helységnek» nevezte) vagy azért, mert, magyar foga,i­ azt A� dr�s val olyan ropogósan rágta a német szot, nem birta kitalálni, ámbár két vagy három egyent IS megszólitott, akik hasonlóképen a szeme közé rö�ögtek: Már igen k � dvezőt� en néz � te �ezd� tt. tam� d!u , , mmemuségero l, mldon Andrásnak a bécSI udvanassag egyszerre mindent elf�ledve, ör.ömében h� talmasan el­ kurjantotta magát. Ammt ugya� ls véletlenul a t,emp lo�­ tér egyik házára emelé szemelt, egy nagy tablat pIl­ lantott meg, melyről óriási arany betűkkel ragyogott le hozzá épen e két keresve keresett szó : «Joseph J elky.�. Ott volt bátyjának műhelye épen a város legkozepén, a szent István ter.é n. . , mm­ Egy perc mul va András fönn vo.It az e: n.ele.� e? es den teketória nélkül egyenesen bátyja kafJm koze rohant. J elky József igen meleg foga? ásba.? r� sz� si� é öccsét. Hosszú évek óta nem látott senkIt az ov el. kozul, s hogy most egyszerre a kis Andrist» ilyen sugár term: tű, e�ő­ teljes ifjú képében szori� hatta szi� é� ez,. az valós �gos un­ neppé változtatta szemeIben e kozonseges hétk�znap? t. Az nap se vége, se hossza nem volt a kerdezos­ ködésnek. András maj d hogy belé nem rekedt a sok felelg etésbe. De főzetett is aztán J elky T ózs � f a ve� ­ dég tiszteletére olyan m agyaros vacsorát! mmő addIg Bécsben bizony semmiféle cs. k. ruhatán szabómestel' inyét, orrát nem csiklandozta, . Másnap, meg harmadnap, de még n � gye� nap IS szakadatlanul talpon volt András, összeVIssza Jár�a. .a császári székváros pompás utcáit, melyekn �k parpt akkoriban még Baján sem igen lehetett lelm .. Mikor aztán az első kiváncsiság le volt cSIllapítva, András elkezdett szorgalmasan dolgozni bátyja műhe­ lyében és nagy előmeneteleket tett a szabóság tiszte­ letreméltó művészetéb en. Azonban . . . mióta hazulról eljött, jelleme is nag y ot fej lődött. A pezsgő vérű ifjú, mióta a vándorlás kelle­ melvel megismerkedett, folyvást csak a vándorbotra «

ti

gondolt. Ha már otthon � omine Sovál; ka szárnyai .al� tt a földrajzot tanulgatta eloszeretettel, ugy most, mmtan bécsi utazását szerencsésen bevégezte, úgyszólván vér­ szemet kapott és vágyai messze túljártak a szűk szabó­ m űhelyen. Míg a vékony aCélt? vel serény � n. szur­ kálta a finom posztóneműt, addIg gondolataI Idegen népek között kóboroltak, idegen városok csodái �onul­ tak keresztül képzeletén, és valósággal csodálm való volt, hogy minden kezei alá került ruhadarabot el nem rontott. Este pedig, a mécs borongó fénye mellett elő­ vette a Merkátor-féle mappát és órákig nézegette a négy világrészt s az öt világtengert, noha már rég betéve tudta mindannyit s akár emlékezetből lerajzolhatta volna. Lehetetlen volt, hogy bátyja idővel nyomára ne jőjjön e titkos vágyódásnak. Nyomára is jött és csak­ nem elhült, midőn András előtte szive legbenső érzel­ meit leleplezte. - Hova gondolsz, András ? - kiálta a cs. kir. ruhatári szabómester. - A szabó mesterségéhez nyu­ godalmas vér való és ülnitudás, de még mennyi. Ezzel nem fér össze a kóborlás vágya. Mondj le az ilyen álmodozásokról és tanulj hivatásod szerint, hogy annak idején becsülettel megál1hass a magad lábán. Uram fia ! Mit szólna édes apád, ha erről tudomása volna ? De hát még kedves jó anyánk ! Bizonyosan halálra aggasztaná azt az áldott szívét ! -- Hiszen apánk is j árt idegen országokon, mondá András, még sem lett semmi baja. Egészéges volt mindig, most is az, hál' Istennek, és remény­ lem, még soká az marad velünk együtt. - No, no ! - mormogá fejcsóválva József. Többször volt ilyen beszélgetése a két testvérnek, de r ózsef utóbb mégis belátta, ho gy öccse termé­ szetében mély gyökeret vert a «kóborlás vágya», a int ő azt nevezni szokta, s hogy azt onnan aligha fogj a bárki is valaha kiirthatni. Ezért ő maga megváltoztatta politikáját és azon 2'"

200

hitre, tért, hogy' mégis jobb lesz Andrast kiküldeni a nagy világba, hadd csillapitsa ott nyughatatlan vérét' s azután tapasztalatokkal dúsan térve vissza hazájába, hadd legyen okult ember és űzze azontúl mesterségét kijózanodott komoly fővel. , - No, akarsz-e hát Párizsba menni? - igy szólt egyszer ebéd közben öccséhez. , Ennek a villa csaknem a torkába szaladt, oly nagy volt meglepetése bátyja gondolkozásának ily ala­ pos 'megváltozása fölött. , - Hogy akarok-e ? De hiszen szaladok, kedves Jóska bátyám ! Futok, rohanok, száguldok Párizsba ! . . . Tehát igazán elbocsátsz? Mikor mehetek ? Szólj ! szólj, az Isten szerelmeért ! András roppant izgalomban volt. Párizsba utazhatni, a világ akkori középpontjába, XV. Lajos pazarfényt'í városába: mily határtalan boldogságnak tekinten é ő ezt. - N o csak, no ! - csitítá azonban bátyja ; ­ hátrább az agarakkal, öcsém. Mostan véletlenül még tél van és nem igen kelle.mes dolog olyan messzire utazni. Várj unk tehát, míg ismét kitavaszodik, aztán nem bánom, elmehetsz Isten hirével Párizsba barátom­ hoz, a híres Dupont szabómesterhez. Reménylem, az megtanít majd téged is egy helyen ülni. Eddig folyt aznap a beszélgetés, mely J elky A ndrás sorsát egész életére el vala határozandó.

III.

FEJEZET '

Melyben Jelky András nagy ve szélyben foro� és megtanulja magát úgy viselni, mintha a polgármesterné feher�zoknyája volna,

Alighogy ismét beállitott a csípős levegőjű már­ cius, melyet a kalendáriu m tavas�.előn �k nevez, .L\ ndrás! ki úgyis csak nagy üggyel-baJJal bIrt már kI�elelm Bécsben, ismét nyakába vette az országot és megmdult külföldre. Megköszönte bátyjának iránta tanus!tott j ? a�ara­ tát, mellzsebébe dugta annak Dupont urhoz mtezett ajánlólevelét, épen a domine Sovánka mapp �ja m � llé, s aztán repeső szivvel kúszott föl a postako� s� ba�{Jára, melyet a kocsis vele megosztott, mert Pans bIzony akkor is csak annyira volt Bécshez mint ma és 250 mérföldecskét gyalogolni nemcsak igen fárasztó séta, de egyszersmind igen sok időbe is kerül: ' fo­ . Igy hát András, herceg Thurn-TaxIs cs. lnr. postamester legrosszabb gebéivel vonszoltatta magát keresztül Alsó- és Felső-Ausztria kies vidékein, meg­ haladta a bajlJr határszél kék és fe ? ér sor? mpóit és m essze kitátott szemekkel hatolt mmd beljebb nagy Németországba. Tizednapra Aschaffenburg nevű városába értek.

22

Este volt már, a lakosság nagyobbrészt el­ vonult a házakba, s a folyondáros kis ablakokon keresztül hivogatólag kacsintott ki a nyájas mécsvilág. Az utcákon már csak itt-ott járt ember, kinek lép­ tei aztán föl is keltették a csöndes utcák vissz­ hangját. Csupán a pósta vendéglőj ében volt lárma. A nagy vendégteremből zajos muzsikaszó hangzott föl András szerény padlásszobáj ához, úgyhogy kiváncsi lett meg­ tudni, ki vigad odalenn. Különben éhes is volt és vacsorát akart keríteni. Lement tehát a terembe. Egy hosszú mázolatlan tölgyfaasztal felső vegen három egyenruhás ember ült. Porosz katonák voltak ezek : egy strázsamester és két káplár. Külömben víg legények ülték körül az asztalt. András, ki egy mellékasztaihoz ült, érdekkel szem­ lélte az idegen harcosokat, kik behajporozott coffos fejükkel, háromszögű kalapj ukkal, szürke frakkban és testhez álló fehér b6rnadrágban elég takaros alakot mutattak. Amint pedig őket szemlélgeti, egyszerre fölkel a strázsamester, kissé ingadozó léptekkel András felé tart, megáll előtte, két öklét csipőj ére támasztja és meglehetősen borízű hangon így szól : - Neked is tetszik az egyenruha, amint látom, úgy-e öcsém ? András hamarjában nem tudta, mit feleljen, s inkább semmit se mondott, csak olyan kétértelműleg csóválta a fejét. - Hogy is ne tetszenék, - folytatá a strázsa­ mester - hiszen magad is olyan délceg, jól meg­ term� tt legény vagy, hogy úgy beleillenél, mint bár­ melYIkünk. - Már én csak jobban szeretem a békés polgári ruhát, - szabadkozott András, mire amaz ráncba húzva bozontos szemöldökét, kiáltá :

23

- Micsoda ? Tán nem is szeretnél porosz gárdista lenni, ha megtennélek annak, mi ? . - N em én, mert én szabó vagyok és az IS akarok maradni. Altalános hangos hahota követé e szavakat A .strá­ zsamester legelsőnek fakadt nevetve, az ő példá: iát követé a két káplár, ezeket meg a társaság többI ��.

.

- Mit mondasz ? Te szabó vagy ? Es nem szé­ gy' e nled ezt előttünk nyilvánosan bevallani ? - Nem bizony, - válaszolá András szilárd han­ gon ; - becsületes mesterember vagyok, és aki ezért kinevet, csak azt bizonyítja, hogy se nevelése, se emberségtudása. E bátor szavaknak a j elenlevőkre roppant hatásuk volt. A ket káplár menten fölpattant helyéből, a legé­ nyek is felugrottak ; egy pillanat - és harminc izmos ököl fenyegette András fejét. Azonban a veszély Andrást nem hogy megijesztette volna, de ellenkezőleg még bá­ torította. - Harmincan egy ellen, az ám aztán a nagy dicsőség ! - kiáltá gúnyos hangon a reá rohanó tömeg arcába. E pillanatban á strázsamester dörgő szava hallat­ szott ki az éktelen zsivajból. - Megálljatok - ordítá torkaszakadtából és saját testével födözé Andrást . - Senkise merj en hozzá nyulni, vagy azonnal főbe kollintom ! . Ezen erélyes fö]szólalás és az argumentum gyanant i dézett óriási ököl megtették a várt hatást. A rohanók m egálltak, András mentve volt. - Ez a fi a tal ember megmutatta, hogy legény a talpán ; ő ezentúl az én oltalmam alatt áll, - mondá a strázsamester szigorú hangon. A káplárok azonnal leültek szó nélkül s példájukat követte a többi le­ gény is . - Derék ember vagy, öcsém, - mondá aztán

elismerő fejbólintással Andráshoz , - megérdemled, hogy , egy asztalnál ülj velünk. Es karonfogva a hiába szabódó ifjút' odavezeté a hosszú asztalhoz, maga mellé ülteté a lócára elébe tett egy pohár bort és kocintani kényszeri� tette. -=- Éljen a k � tona élet ! - kiáltá, hogy szinte megzorrent bele mmden a b.lak� ábla, és András kény­ telen vo!t egy kortyra lehaJtam a pohár tartalm át. Igy la, igy már egészen ínyemre való vagy, mondá a strázsamester ; - no most nézz körül. Látod ezeke � . a derék � ckó�at ? Ez mind a porosz király ka.tona1a les�. Mmd Ilyen coffokat fQgnak viselni mmt én, és Ilyen háromszögű kalap lesz a fejük tete­ jében mint az enyém. Jó verbung volt ma ebben a nyomorult városban, még Baireuthban é� Würzburg­ b � n sem tudtam en�yit összeverbuválni. Epen huszon­ kilencen vannak, mmd egészséges mint a makk és ter­ met � s, akár ..a ��rsfa. N o öcsém, határozd el magad. . ? Hadd legyen kerek a harmincas Belepsz-e kozeJuk szám . . Csa� ne � akar� atod, hogy épen huszonkilenc mdulJak el mnen ! Szégyen gyalázat volna regrutaval úgy- e fiú� ? . U gy úgy, an, kiálták az ujoncok és tuli­ � . -:JÓ kedvokben nagyokat kurj ongatva emelték telt pIros poharaik�t. - Eljen ő felsége a porosz király ! - orditá a strázsamester, tele töltve András poharát. - Igyál ' öcsém, a királyunk egészségére ! Megbocsásson strázsamester úr, - ellenkezék �n ? rás, - de már � zt én nem tehetem, hogy a burkus klraly egészségére Igyam, mert nem az ő alattvalója, hanem magyar ember vagyok. A strázsamester ezen ellenszeoülés miatt már dühbe akart j önni, de midőn. And;ás indokát hallá. ismét megszelidült. - Oh, hát te magyar ember vagy, öcsém ? _

'

.

úgymond ; - no az csakugyan derék! A magyar nemzet vitéz, harcias és jóravaló. Azt s'leretem, hogy magyar vagy. Rajta fiúk, emeljetek poharat : éljen a dicső magyar nemzet ! N agy éljenzajt csapott erre a gyülekezet. András poharát véletlenül lelökte az asztalról az egyik káplár, de csakhamar segített a strázsamester, helyette egész kancsó bort nyoniván markába. -- Igyál, ha addig élsz is ; - parancsolá, és András, engedve a nyilt erőszaknak, szájához emelte a hatalmas kancsót. Szerencse, hogy e p ercben min­ denkinek szeme a pohara fenekén volt, mert külön­ ben András szépen kiihatta volna az egész nagy edényt, de így, mintha egészen föl volna lelkesedve, másik kezével is fölkapott az asztalról egy hasonló, de üres kancsót, és ezt emelte ajkához, iván belőle hosszan, igen hosszan, míg a telt kancsót az üres helyére állította. - N o, kiittad ? - kérdé a strázsamester, üres poharát a falhoz vágva és beletekintve András kan­ ·csójába. - Ki ám, - felelé András, - az utolsó csöppig. - I{elyesen van, - dadogá nehézkes nyelvvel a strázsamester és még nagyobbakat bólintgatott fejével mint azelőtt. -- Már látom, m ég lesz valami belőled, öcsém . . . De hát várj csak ; te azt mondod, hogy mivel magyar vagy, nem ihatol a porosz király egész­ ségére.

- Igenis, azt mondtam. - J ól van, koncedálom ! De hiszen ha nem is ihatsz érte, azért csak beléphetsz a szolgálatába mint gránátos, vagy epen mint huszár ? E furcsa okoskodáson félreismerhetetlenül meg­ látszott a bor hatása. - Kapsz tőlem foglalót öt tallért és holnap reg­ gel masirozol ezekkel a derék fickókkal, amerre én vezetlek. N os áll az alku ?

És terjedelmes sötétvörös tenyerét odanyujta az ifjúnak. Andrásnak eszeágába sem jutott beléhelyezni a maga kezét, de e percben az egyik káplár hátulról, mindenesetre szándékosan, úgy meglökte a könyökét, hogy András keze a strázsamester markához ért. Ennek vaskos u jjai menten összecsukódtak s az ifjú aránylag gyöngéd keze eltünt benne olyformán, mintha belesrófolták volna. - N o, csakhogy végre mégis pacsit adsz, kiáltá a strázsamester. - Szent az alku j már most a mien!} vagy, öcsém. Es vad ujjongással emelt vagy századszor poharat a már jócskán dőlöngőző társaság és ivott a har­ mincadik regruta" egészségére. A�drás ezalatt hiába iparkodott l�ezét a strázsa­ mester acél ujjai közül kiszabadítani. Ep oly kevéssé volt képes azt onn�n kihúzni, mint akár egy ötéves szilvafát a földből. Es pedig e fogság annál kellemet­ lenebb volt, minthogy ,a strázsamester úr nehéz feje e percben előre hajlott, pillái lecsukódtak és ő strázsa­ mestersége szépségesen elaludt. Az asztal körül üldögélő ujoncok nagyobb részén is rég erőt vett már a boro cska, önkénytelenül lehaj­ tották fejöket az asztalra és hangzatosan horkoltal{. A muzsika szintén hazatakarodott s végre mindenki aludt a teremben, kivéve a két káplárt, kiknek föl­ adata volt fölváltva őrt állni a ház kapujában, nehogy a toborzottak valamelyike az éj sötét palástja alatt ismét megszökhessék. Az egyik káplár már künn is állott őrhelyén, mig a másik azalatt kényelmesen el· nyujtózko � ott egy lócán és feje ala tolva köpönye­ gét aludm készült, mig föl nem kell maj d váltania bajtársát. A lámpákat a korcsmáros eloltotta s azután kiment. Mély sötétség uralkodott. Köröskörül csak az ittas alvók kellemetlen hortyogása és nehéz szuszo(C

«Rajtuk fiuk. emeljetek poharst éljen a dicső magyar nemzet Jn

29

gá�a �anúskodott arról, hogy a harminchárom férfiú meg el. A strázsamester úr marka folyvást hatalmasan szorongatta András kezét. Hogy miképen fog e bo­ szantó, sőt veszélyes helyzetből kiszabadulni, azt a fogoly nem tudta. Mert c � akugyan e helyzet veszélye nem csekély volt. Akkonban a különféle apró né met uralkodók tobor� ói ös �zevissza bar�ngolt�k nagy Németországot és mmdenfele csellel, sot nYIlt erőszakkal is verbu­ vá� tál� össze . a s� ép kemény legényeket fejedelmeik � zamara. AkI pedIg egyszer kezeik közt volt, az nem l�� n sz� bad �.lt el töb �é, � anem a káplár mogyorópál­ . némely kis zsarnok, e�ész elet.ere: Sot cap .ala kerult példaul az akkon hesszem fejedelem, elég lelkiismeret­ len volt összefogdostatni az ország legényeit s őket . az angol vagy németalföldi kormánynak eladni az�an . katonákat mely az így merrvásárlott draga penzen, O távol gyarmatokba hurcolta, hogy a vademberek ellen hadakozzanak, vagy irtsák a leggyilkosabb éghajlatok nyomtalan őserdőit. Mindezt rémes változatossággal látta akkor András képzeletében föltün�i, és világos volt előtte, hogy ily borzasztó sorstól mmdenáron szabadulnia kell. De miképen szabaduljon a strázsamester körmei közül ? Külön� sen ily koromfekete sötétségben ? Szerencse] ére a hold épen utolsó negyedében volt és igy csak éjfél után kelt föl. Tudta ezt András és türelmetlenül várta ezen természeti tünemény be­ álltát . . Nem . sol� á .kelle . várnia, a hold csakugyan megerkezett es nem] halvany fényt vetett a terembe. Most vagy soha ! - gondolá marrában András és abba helyezv� bizalm át, hogy a stráz� amester holt � . semllll esetre sem forr felébredni - amint részeg es ketten ültek ugyanazon lócán ' ezt egysz �rre mindkettejök alól kirugta. o

A strázsam ester és András termész etesen hanyatt buktak, de András ezt nem bánta, mert a strázsames­ ter, hirtelen elvesztvén egyensúlyát, mély álmában önkénytelenül mindkét kezével a levegőbe kapkodott és Andrást szükségkép szabadon bocsátotta. Minthogy azonban a levegőbe nem kapaszkodhatott, mégis csak a földre hemperede tt, ott egyet bődült részegségéb en és tovább aludt. Természetes, hogy mindez nem tör­ ténhetett meg némi zaj nélkül, és . csakugyan, ha az alvók egytől egyig nem részegek, föl kell vala ébred­ niök ; igy azonban Andrásnak hatalmas szövetségese volt . . . a bor. Nem ébredt föl senki. András, át-átlépegetve a földön szanaszét heverők testein, lábujjhegyen odasompolygott az ajtóhoz. De mekkora volt rémülete, midőn azt zárva találta ! A künn járkáló őr, kinek lépteit a pitvaron kon­ gani hallhatá, kivülről bezárta az ajtót, nagyobb biz­ tosság kedvéért. Mitévő legyen most ? Sorba vizsgálta az ablakokat, de azok mind nehéz vasrácsozatokkal voltak elrekesztve. Ott a menekülés lehetetlen volt. Más rés a termen sehol sem látszott. András elkezdet t kétséghe esni. Tétova szemekk el tekintgetett maga körül, és ha akkor egérlyukat talál, tán azon is megpróbálja az átsiklást. Ekkor egy reménysu gár csillant föl fej ében. A kály­ hára irányultak szemei. Ez a kályha valóságos épület volt. Nagy, több emeletre oszló épület, égetett fény­ mázú táblákból gondosan összerakosgatva, melyek dom­ borművű csoportozatokkal valának díszítve. Lehetett vagy százötven éves és mögötte a sutban egy cserép­ táblába « L. P. )l betűk valának beégetve, melyekből kö­ vetkeztetni lehetett, hogy készítője a híres Pfau család valamelyik tagja volt, mely Svájcban egy századnál

3°

tovább rakosgatta a legmuvésziesebb kályhakat, sőt külföldön is nem egy efféle mestennuvet létesített. András nesztelenül oda lopózott a kályhához és kinyitotta tágas ajtaját. Azután szépen hasra fekvén óvatosan belemászott és maga után ismét becsukta az aitót. A kémény igen tágas volt, mert arra volt szá� mítva, hogy a kéményseprő kényelmesen beleférhes� sen, falaiban pedig e « fekete emben használatára közönkint egyes kiálló téglák valának alkalmazva, me­ lyek segedelmével András, ki már gyerkőck?rában hires eperfamászó volt Baján, gyorsan és bIztosan föl vergődhetett a háztetőre. Egy fekete kandur, mely épen a tető élén sétál ­ gatott, ijedten ugrott meg, midőn ily szokatlan órá­ ban embert látott ki mászni a kémény gyomrából. Tán azt gondolta : valami kéményseprőnek hazajáró lelke. Az ódon német ház teteje, melyen most András mászkált, sehol sem érintkezett más háztetőkkel, me­ lyek segedelmével meg lehetett volna szöknie. Ellen­ ben régi divat szerint egy sor apró ablak szögellett ki belőle, melyek a padlásszobákba nyiltak. Egy ily ablak egyik törött üvegtáblája valami régi kalendáriom levelével volt beragasztva. E levelet András öklével könnyedén átbökte, bedugta a kezét és az ablakot belülről kinyitá. Azután minden gondolkozás nélkül bellgrott a padlásszobába. Ott valami szegény mosónő aludt, kit András zuhanása hirtelen felköltött édes álmaiból. Már lár­ mát akart csapni a jámbor, de András hirtelen egy ezüst tallért csillantott meg a holdfényben s aztán az asszony markába nyomta a pénzt. Ez volt ilyen eset­ ben a legcélszerűbb és leghathatósabb ékesszólá �! mert igy az asszony mindjárt belátta, hogy se tolvajjal, se haramiával nincsen dolga, lármát csapnia tehát teljes­ séggel szükség telen. András pár szóval értésére adá, hogyan került 6 ide s egyszersmind még egy ezüst tallért igért neki,

ha valamik épen ki tudja öt csempé szni a ránézve veszed elmess é vált házból. - Ej, ej - mondá fejét csóválva a mo ��no ! az nem lesz könnyu dolog, mert odalenn ) arkal a strázsa a ház előtt. No de sebaj , I"? egprób.álJuk azért mégis és magam is örülni fogok rajta, ha Ilyen �.erék fiatal urat kiszabadíthatok a burkos verbungo sok korme közül. . - És hát miképen fogja ezt eszközöllll , J·ó aszszonyom ? - kérdé András. . , . . - Minden előtt még néhány orat. Itt kell t? l­ tenie, - úgymond az asszony, - mert pItyn� �llat . el�.tt nem mehetek ki a házból a strázsa gyanu)a nelkul. De hajnalban a nagyságos polgárme sternének a fehér ruháját kell haza :yinnem abb �n. ,a ,nagy puttonyban, hát majd csak bUJJék bele az IfJU u:: a p �:tonyba,. a ruhát majd rárakom és igy szépen lmnegyunk. �, h �z­ ból. Másfél mázsánál csak nem nehezebb az Ifj u ur ? Ennyit pedig csak elbirok, úgy ahogy. Az alku tehát megvolt. Midőn a szomszédság érdemes kakastestülete el­ kezdett kukorékolni, András beleállt a nagy puttonyba és összekucorodott, amennyire csak . birt : A l? OSÓnŐ némi fehérneműt tett rá és egy pár Jól Inkemenyitett fehér szoknyát akasztott a puttonyra, úgyhogy az csak­ nem egészen el volt födve. Aztán hátára vette a terhet és megindult. . A házban még mmdenkl . aludt s igy � l ep.cso.n nem találkoztak senkivel. A pItvaron az egyIk kaplar lépdelt föl és alá. Midőn a mosónőt �� gl �tta, ki kez � ­ hen lámpást vitt, elkezdett .vele tréfaloz �l, � e An? ras szerencséj ére a mosóno. ran cos képe ro�ton elr��sz­ totta a pajkos katonát s egy perccel késobb a szoke­ vény künn volt az utcán. Nagyobb biztosság k edveért a mosónő szépen las­ san elballagott az utca végeig, ott befordult egy söt� t szű k közbe, egy sarokkőre letette a puttony t, Andras ,

•

.

.

.

•

3:Z

kiugrott, és képzelh etni mekkorat nyújtóz kodott, mi� dőn ismét szabadsá gban érezé magát. " Szépen megk? szön� e a mos ? nő husege s sz�lgala� tát . megadta neki az Igért tallert, megma gyaraztatta m ;gának merre vezet ki a legrövidebb út a városból utcáko n s aztán g yors léptek kel �ietett tova, az üres akkor épen mely , légben I reggel keresz tül az üde gyönge első hajnal hasadó a lni kezdett k issé szürkü sugarátóL .

.

IV.

FEJEZET.

Melyben Jelky András megtudja, bogy ő egy batkával sem ér többet negyven tallérnál.

Az előbbi fejezet eseményei után két héttel Andrást Hanau városában találj uk, hesszení földön. Itt csakhamar oly kalandba keveredett, mely az aschaffenburgihoz igen hasonló volt, csakhogy sokkal rossz'1bb lett a vége. Epen ebédnél ült egy szerény vendéglőben és azon iparkodott, hogy egy pár garas árú éhségétől be­ csülettel megszabaduljon, midőn hirtelen kinyilt az ajtó és egy igen különös külsejű úri ember lépett be. Hosszú szikár férfi vala ez, hosszú sovány ábrá­ zattal, mely. úgy tele volt mély barázdákkal, mint a fölszántott ugar. Egészen fekete ruházata, méltóságtel­ jes feszes léptei s a hosszú pálca, melynek gombját ideges ujjaival szorongatá, hivatalos minőségét azonnal elárul ták volna, ha a vendéglős nem is ugrik rögtön elébe, mély hajlongással üdvözölve az « aktuárius ll urat. Az aktuárius úr azonban csak komoly bólintással viszonzá ezen alázatos üdvözletét, és meg sem len­ ditve háromszögű kalapját, vékony lábaival egyenesen A ndrás felé pályázott. Hevesi L. , Jelky András kalandjai.

3

34

Midőn odaért hozzá, pálcája gombjával András egyik lapockáját hátulról megböké, és midőn erre az ifjú méltó meglepetéssel hátrafordult, a tisztviselő éles vontatott hangon így szólt : - Kendnek J elky András a neve. - Nevem -T elky András, - válaszolt a kérdezett némi daccal . - Kend Magyarországból jő, - folytatá amaz, de nem kérdőleg, hanem a biztos tudás határozott hangján . - Igenis onnan, - viszonzá András - de hát az úrnak ahhoz mi köze, ha bátor lehetek ezt az úrtól kérdezni. Az aktuárius azonban e kérdésre nem is hederí­ tett, hanem szárazon mondá : - J elky András, keljen kend föl és aztán előre, mars ! András hüledezni kezdett. A fekete öltözékü em ­ ber öntudatos nyugalmából könnyen kiveheté, hogy oly egyénnel van dolga, kinek ő, a gyámoltalan idegen , nem igen szegülhet ellene. Mindazáltal az ereiben hömpölygő magyar vér e kényúri bánásmódra önkény­ telenül fnlpezsdült s az ifjú határozott hangon mondá : - Én bizony innen el nem mozdulok, amíg azt nem tudom, hogy mi jogon komandéroz az úr énnekem. N em ismerem az urat, nincs is közöm hozzá . - De van nekem kendhez, - viszonzá az ak­ tuárius hideg gúnnyal s kezébe tapsolt. E jelre az ajtó kinyilt és három fegyveres katon a lépett be. - A hesszeni országos gróf ő magassága nevében , Jelky András, foglyom vagy, - mondá az aktuárius ; a három katona előlépett, körbe fogta Andrást és puskaagy segedelmével elég durván kiigazgatta őt a teremből. Az aktuárius hivatalos feszességgel lép deg élt utánok. E sommás eljárás alatt az egész teremben se nk i

sem mert mozdulni, olyan nagy volt a hatósági Sze méllyel szemben mutatott tisztelet . Csak azt hallá András, hogy a vendégek egyike valahol e szót mormogta félhangon : « Amerika ! » De e szó jelentőségét a fogoly még nem értheté. Künn az aktuárius állt a menet élére, utána András ballagott, kétoldalt két katona, míg a harmadiknak föl­ adata volt, a puskatussal néha hátba bökni a foglyot, hogy valamikép el ne maradjon. Az emberek mindenütt sietve tértek ki útjukból s lehetőleg a falakhoz lapultak, hogy a gyalogutat szabadon hagyják számokra, de itt-ott ismét kihallat­ szott a tömegből egy-egy szó, s e szó ismét az volt, hogy « Amerika » , s akik e szót kiszalasztották, ökölbe szoritották kezeiket s ajkukba haraptak, hogy benső fölindulásukat elfojtsák . N éhány perc mulva Andrásék valami nagy sötét ép� l�t kapujához értek. A kapu kitárult s mögötte egy ónásl vörös orr mutatkozott egy torzonborz bajusz­ szal egyetem ben - mindkettő a mogorva portás tulaj ­ dona. András vonakodott átlépni a küszöböt. - De kérem ! -- mondá szabadkozva és még egyebet is akart mondani, hogy ily égbekiáltó kény­ szer ellen tiltakozzék, de kisérői egy hangot sem feleltek, csak a háta mögött levő katona puskatusa adott oly választ, melyet András háta félre nem ért­ hetett. Még egy pillanat, s mögötte becsappant a nehéz kapuszárny. Mintha a koporsó födelét zárták volna rá, úgy érzé András e csappanást. Megrendült belé egész valója. Tompult érzékekkel, gépiesen haladt . át őrsé­ gével a nagy udvaron. Egy kisebb ajtó nyilt meg előtte, azután egy hosszú homályos folyosó, melyen k�:mgó léptekkel mentek végig, utoljára egy harmadik ajtó, mely előtt az aktuárius úr félre állt, mire a három katona egyetlen erélyes lökéssel beröpitette a foglyot 3-1<

37

valami nagy terembe, melynek közepén András tánto­ rogva, szédelgő fejj el s tétova szemekkel állt meg. Kimondhatatlan levertség szállotta meg kedélyét. Bizonyos morális részegség, mely gondolkozását s tett­ erejét egyaránt zsibbasztá. Mámoros agyában ezer kér­ dés kergetőzött, nem találva választ : Mit vétett ő ? Miért fogták el ? Mi sors vár rá e komor helyen ? Mi l esz belöle'? Ki fog· e innen valaha szabadulni ? Kinek hatalmába került ? stb. stb . S e kérdőjelek útvesztő­ j ében itt-ott egy kedves képre bukkant. Hazája ju­ tott eszébe, édesapja, é desanyja, hű barátja domine Sovánk, meg a T óska bátyj a, meg De e percb en egy hatalmas kéz rázta meg Andrást s egy dördül etes mély hang ébreszté fel mámorából : - Hohó ! mit ámolygunk hát itt a szoba közepén ? H a részeg kend, heverjen le oda a kuckób a és aludja ki az italt, mert este indulnak ! A durva kéz és d urva hang birtokosa a kaszárnya profósza volt, ki miután ilyeténkép meggyőződött ar-o r?l, hogy az új onnan érkezett nem alvajáró, dönnögve Imn�nt a teremből, maga után kétszer is megfordítva az aj tó rozsdás kul csát . András most ism ét teljesen erőt vett magán. J ó természete legyőzte a csüggedést és bátran szeme közé nézett az ismeretlen jövőnek. A szegény magyar fiút nem hagyja el a magyarok istene, gondolá., aztán elkezdett föl s al á sétálni a tere mben. Lehetett még vele együtt vagy 50- 60 férfi e négy kopasz, poros, pókhálós fal között, mindnyája fiatal és erőteljes, de nyilván a műveltsé igen kül önböző fokain állók . Egy roskadozó vén lócán keresztbe font karok­ kal szép magas termetű fiatal ember ült s filozófikus nyugalommal szemlélte a többieket . András nyilt, becsületes arca megtetszett neki, s csakhamar meg volt kötve kettejök közt az ismeretség. András közölte -

O" b

-

vele kilétét, milétét, amaz pedig elmondta neki, hogy ö bonni születésű, becsületes nevén Porcius Péter Pál, Göttingában az egyetemen nyelvészettel és böl­ csészettel foglalkozott, most pedig hazautaztában épen úgy került a hesszeni országos gróf körmei közé mint András . - De hát mi lesz belőlünk ? Minek fogtak el ? ­ kérdé András . - Oh az igen egyszerű dolog - viszonzá Por­ cius Péter Pál ; - a hesszeni országos gróf ő magas­ ságára sok pénz ráfér, minthogy azonban embersége s m ódon nem tud eleget szerezni, összefogdostatja orszá­ gában a fiatal erős legényeket, akár alattvalója, akár nem, azokat azután az ango l király ő felségének el­ a dja, aki mint hannoverai választófejedelem neki szom­ szédja is. - Eladja ! - kiáltá András elszörnyedve. - Igen bizony és pedig 40 talléron kel darabja. Ezer meg ezer ifj út fogatott már úgy össze mint m �gunkat, s ezen szerencsétleneket az angol király hajókba gyömöszöli, átszállítja az am erikai gyarmatokba s ott az őserdőket irtatja velök, vagy hadakoztatj a őket a kegyetlen vad bennszülöttek ellen, kiket a kana­ dai francia gyarmatosok mindig az angol gyarmato­ sokra uszitanak . Oh, borzasztó dolgok történnek odaát, az atlanti, tengeren túl, a rezes bőrű indusok között . - Es hát mikor kerül onnan vissza az em ber ? - Hm ! Soha . - Borzasztó ! - ,kiáltá András, eliszonyodva e kellemes kilátásán . - Es minket is oda szállítanak ? - Qda bizony. - Es ön , erről ily nyugalommal tud beszélni ? - Bah ! En Gö ttingában fi lozófiát tanultam. Zeno, a stoikus bölcsészek feje, azt mondta, hogy sohasem kell kétségbeesni, mert minden baj vagy eltürhető, vagy el nem türhetö j ha eltürhető, úgy semmi ok sincs a kétségbeesésre, ha pedig nem tür11ető el, úgy sem

tarthat sokáig, mivel az ember belevész és így a két­ ségbe�ses szintén haszontalan. Andrá& a német filozófus szavaira megcsóválta fej" et. Ezen elmélet nem volt ínyére. - No már . én j obbnak tartom - úgymond , arrol gondol kozm, hogyan segítsünk magunkon. - � egits magadon s az isten meg fog segíteni, azt tartja az ?rosz közmondás - jegyzé meg mint nyelvész PorcIUs Péter Pál ; - én tehát haj landó vagyok közreműködni. - Föladatunk az, hogy megszökj ünk a katonák őri­ zete a161 - úgymond a gyakorlati észjárású magyar fiú. - H �gy megszökj � nk ? - viszonzá kétlőleg a .. , b olcs � lkedo nemet :- hIszen a törökök alkoránja azt mondja, hogy senkI sem szökhetik meg sorsa elől, tehát . . . - A törökök alkoránjának igaza lehet a törökökre nézve - veté közbe András - de mi szerencsére nem vagyunk törökök és igy az alkoránhoz semmi közünk. � Az igaz .-:-: hagyá helyben Porcius Péter Pál, mIUtan mutatóujj at orra hegyére helyezve, j ókorát gondolkozott. - Tehát meg fogunk szökni, mihelyest szerét tehetjük ! - ismétlé András. A két ifjú kezet szoritott. Beszélgetésöknek itt vége s�aka � t, m � rt ugyanekkor az ajtó laka�jában fül­ �asga�o cSlkorgas hallatszott és belépett az aktuárius ur, klt nyomban követtek a kaszárnya katonai 'p arancs­ noka, a . prof� s� és egy gyalogos hadnagy . . Az . aktuanus fekete kabátja mel lzsebéből másfél rofos laj �trOl� ot hú�ott ki s elkezdte a foglyok neveit felolvasm. Mmdenkmek föl kelle szól aIni ' midőn nevét olvasták. Mindössze 59 darab - úgymond az aktuárius, mIUt�n e munkának végére j árt. - Hadnagy úr, ezen­ nel önne}\: kezéhez adom e lajstromot. En pedI g - folytatá a kaszárnya parancsnoka .

•

.

_

-

laistromban föl­ ezennel az ön felel őssé ge alá adom a sorolt 59 legényt . mon dá a hadnagy, aztán Ren dben vagy unk mbe : tere az ajtó ba állván bekiáltott a - Sorakozz ! észö k A fogly ok szó nélk ül so�ba álltak. N agy ! mer t I, senk a kolt tuda nem De ik. nem tudt a, hová visz etet . . úgyi s elgondolhatta, hogy nem kap felel meg mdu lt a s gy adna h a á kiált ! Induli ballagtak ással l egén yek élén , kik kény szerű önm egad utána. to". lto" tt A folyo sóba n egy csap at . k atonasa' � a' lIt tak efog kozb dalt � ket . az � fegyverrel. Ez �k eIül, hátu l, . a kl lt vonu Igy s ult perd meg elev en port ékat , a dob . ából árny kasz szom orú men et a illet ődés A z utca i közö nség a szán alom és meg t fölegin m tt kifej ezésével nézt e a l�ivonulást, s itt-o hang zoít e szó : « Amenk a " : '. e li o k Mos t már tudta Andras, mler t emle getIk a n azt az Amerikát . _

-

_

.

,

"

41

e mber sorsa , az, hogy a sötétben botorkáljon, úgy­ m ond szent Agoston. -.--- Vajjon nem volna-e jó, ezen sötétségben meg­ szökni ? - suttogá András. - Hm, hm ! - viszonzá amaz és hihetőleg ször­ nyen csóválta a fej ét, amit azonban a sötétség miatt nem lehetett l átni . - Szent Agoston a mi körülményeink közt bizo­ nyosan azt mondta volna, hogy az ember sorsa az, hogy ötétben . . . megszökjék - folytatá András. veté - De hátha megfognak és agyonlőnek ? közbe a bölcsész . . - I?ehogy lőnek agyon - biztatá András. MmdegYIkünk értéke negyven tallér, negyven tallért pedig a hesszeni országos gróf nem fog agyonlövetni. Az igaz - mondá Porcius - negy ven tallér szép pénz, kár volna azt a másvilágra küldeni. De b át hogyan szökjünk meg ? Melyik elemet hívjuk segít­ ségül : a földet, levegőt, tüzet avagy vizet ? E . per �ben a két öss.z eesküvő észrevette, hogy a . gyerülm kezdenek. Klértek az erdőből s eay folvó fak p artján állottak. - A vizet - mondá tehát András, társa előbbi. kérdésére felelve. - Az igaz - - hagyá helyben a klasszikai művelt­ ségű Porcius - már Pindár, a dicső thébai költő is azt zengé egyik himnuszában, hogy : « Legjobb azon­ ban a víZ I! . - Most az a kérdés, tud- e ön úszni ? -- kérdé András . - Hogy tudok- e ? Hogyne tudnék, bonni fi ú létemre ! , Hisz a Rajna partján születtem. - En meg a Duna partján. A ' bajai fiúk úgy ú sznak, mint a baj ai kacsák. Mig András és Péter Pál suttyomban ily titkos dol­ ��kat tárgyaltak, a hadnagy füttyére a másik partról atJ ött a komp, hogy a csapatot átszállítsa a vizen. --

V. FEJEZET.

Melyben

Jelky András és P rcius Péter Pál hideg fürdőt vesznek ami a <; hesszem. orszagos grófnak 80 tallérjába kerül.

Szép h? l �y.ilágo� éj volt �. a hesszeni országos gróf el �. ven porte.k aJ at l � gJobban éjj el szerette masiroztatni. ÉjJ el n � m . Igen. latta a nép azt, ami nappal ittott rossz vert IS csmálhato tt volna . lY-fély csöndben , szó nélkül haladt a menet a váro s északI kapuján át, s aztán keresztü l ama kies term é ­ k �ny We �terau vidéken , melynek Hanan kel l ő köze­ pen fekszIk. . . P.ár óra mulva sűrű erdőbe értek, melyben mély so. ! e:seg; uralkod ott. A hold halavány fénye csak néhol , szu:odot � keresztül a fekete lombok gyér rés ein, ahol a � tan mmtha lecsepe gett volna az alig l átható ös' veny re. � ké�yszerült ujoncok födözet e megkettőzteté sz, emfule ssegét, nehogy valaki megug orhass ék az er­ . doben . - Szeretem ezt a sötétséget -- sugá András a mellette ballagó Porcius Péter Pál fülébe olyan fél· hangon, m.ely fertályhang is alig volt. - HJah - mondá Porcius Péter Pál - aZ

b

•

43

Pár perc mulva a komp megtelt s a megdagadt hullámokat hasítá. -- Majd ha oldalba bökö � -, sugá o� a _András bajtársának - aztán egy darabIg VIZ alatt uszunk. Mikor a folyó közepét elérték, András oldalba bökte a német ifjút. Egy má�od p erccel kés.őb� � ��al­ mas loccsanás hallatszott. Az orseg fegyvereit rasutotte a szökevényekre, a hadnagy pogányu.l káro�kodott, SIma volt, de ez mitsem használt. A viz tükre egeszem úszó fej sehol sem látszott rajta s a hesszeni országos gróf nyolcvan tallérral . sz egénye ?b � l,ett. . . .t . a ket IfjU meresz ugrasa Azon percben, mIdon megtevé, András - már . félig � levegőben - �zt . ezt a fol ot. kérdezé társától, hogy mm ek hivJak y A válaszra várnia kellett, mert a jövő percben mmd­ kettejöket elnyelte a . sötét hullám . és sodor�a m �gával . a fölszin alatt. Harmmc labbal lejebb a szokevenyek fölbuktak a víz alól, lélekzetet vettek és ismét alá­ buktak. Egy perc alatt a sötét hullám kivitte őket a szitkozódó katonák látása távolából. - Ennek a folyónak Kinzig a neve - mondá Porcius Péter Pál, midőn másodszor fölbuktak ; ered Schlüchterntől vagy egy mérfölddel északkeletre a Kinz-hegyek lejtőjén, érinti Steinau, Saalmünster , Wachtersbach, Gelnhausen , Langensalb old és Hanau városokat, mely utóbbinál I I mérföldnyi pályafutás után a Majnába szakad. Mint látjuk, a felelet német alaposságga l meg volt adva . Azután egymás mellett tovább úsztak, a hold­ fényben ezüstként ragyogó habok hátán. Porcius Pét er Pál szakitá meg először a hallgatást, nem állhatván meg, hogy a következ ő megj egyzést ne tegye : - Ritka úszól}: vagyunk a tágas örvényben, mI. nt Virgilius mondj a Eneás ember eiről. - De hát hova úszunk mi most ? - kérdé AndráS . - Ha a Kinzig torkolatáig elúszunk, úgy a Maj_

nába jutunk - viszonzá Porcius j - ha aztán a Maj­ nában is tovább úszunk, utóbb a Rajnába érünk, abba� elúszhatunk az északi tengerig, s ha ezen és az atlantI óceánon keresztül úszunk, ami két ilyen fiata� � m­ bern ek nem nagy dolog, végr � �té: ü� k �m� r,lkaba, mely meglehet azonos Stráb � regI �oro�. foldiro gya­ nított Atlantiszával, ott aztan belephetunk az an&ol seregbe, mely elől épen az imént szöktünk meg Ily nedves úton. . - Az igaz, hogy a Kil)zig vize r.endkív� l nedves . oldalra, jegyzé meg András. - U:sszunk at a masIk hol nincs ellenség és szálljunk partra : , . -a N éhány erőteljes tem l? ó a k �t kIt�rto. uszot Rajna s a Duna növendékeIt - VIsszavItte. a� �n partra , melyet egy negyedórával azelőtt �at�naI � nzet alatt hagytak el. Csontig átázva léptek Ism � t szaraz�a. , - - A tenger savától elrutítv � , mI r:t Hon� ernal a nemes Odysszeus - mondá PorcIUS Peter Pal. Köröskörül erdő volt, az idő éjfél felé járt s a tücskök cirpelésén kívül semmi nesz nem ha�lats�ott. A langyos nyárelei lég megengedé, hogy , a � et s� oke­ . vény levesse ruháit s a fákra aggassa szantas vegett. - A holdfényben nem száradnak ugyan �ly gyor : san mint a napon - mondá András - de hIszen m l várhatunk. Aztán a bozót legsürűjébe heveredtek, fülig . be­ �akaróztak friss gallyaI s tavalyi levéllel és a hIdeg fürd6 hatása alatt csakhamar édesdeden elszende­ rültek. A kelő n
44

menekülés után a két ifjú elérte a régi rajnaparti várost s beköszönt Porciusék házába. - Pihenj ki - mondá Péter Pál Andrásnak és András kipihent nála egy hétig. Mikor a hétnek vége volt, András a vendégszerető bonni családnak isten­ hozzádot mondott. Nagyon marasztalták, az igaz, mert mindnyájan megszerették a komoly és mégis jókedvű magyar fiút, de ő azt mondá, hogy nem maradhat ott, mert neki Párizsba kell mennie a híres Dupont szabó­ mesterhez, hogy nála megtanulja a legúj abb frakkok szabását, melyet csak Párizsban lehet igazán elsajá­ títani. A Porcius-ház egyik ismerőse - épen akkor szál­ lított a Rajnán egy jól megrakott hajót Hollandba és Péter Pál nagyon ajánlá Andrásnak, hogy ha már sem­ mikép nem akar ott maradni, ejtse legalább útba Hol­ landot is, mely akkoriban a leghatalmasabb és leggaz­ dqgabb országok egyike volt. Erre András ezer öröm­ mel ráállt és másnap már útban volt a csodaszép Rajnán, melynek zöld �abjai gyorsan vitték lefelé a hajót, mig végre egy szép nyári estén Rotterdam hires hollandi kereskedelmi város rakodópartja mellett kötött ki.

VI.

FEJEZET.

Melyben Jelky András igen sötét helyre j ut és ott olyan lábfürdót vesz, mely talpától hónaJjig ér, sőt még tovább is akaródzik.

András alig győzött eleget -járni-kelni Rotterdam utcáin. Minden, amit itt látott, rá nézve új volt. Ezek a magas házak" szépen kícifrázott háromszögü ormóik­ kal s öt-hat apró, egymás fölött mindinkább előre szögellő emeletükkel, melyek a járda csúcsos kövei fölött egész ernyőt képeztek - ezek a hosszú tekervényes keskeny utcák, melyek csatornákból állottak mint a velen­ ceiek - ezen tágas köztér ódon góth tanácspalotájá­ val, melynek földszintjét csúcsíves nyilt csarnokok ké­ pezik, hogy a nép szabadon forgolódhassék benne ezen ősrégi góth dóm, melynek ezer meg ezer cikor­ nyával fölcafrangozott tornya messze fönn szürkéllik a levegő k�ödében - ezek az egyszerü szerény házak, melyeknek tulajdonosai sokmilliomos kereskedők, akik tucatszámra járatják gazdag terhes hajóikat mindkét I ndia és Európa között -- llle� aztán ez a hosszan el­ nyult kőpart, mely hemzseg a sok ittas matróztól, ér­ kező és induló hajósnéptől s melynek tövében száz meg száz hajó van kikötve, c. három árbocos büszke « keletindiai ll a szegény « treksujt,) mellett, mely lóerővel

47

vonszoltatja magát tova a Hollandot keresztül-kasúl szeldelő csatornák lomha vizén : mindez hatalmas be­ nyomást tett András szellemére. Először érte őt itt az igazi nagy világforgalom óriási hullámainak egy habfodrocskája és e sürgés-forgással szemben először kezdette fölfogni, hogy az adás-vevés a �ársadalomban az, mi a természetben az anyag kör­ útj a, mely folyton életet szit s a holtat rögtön föl­ támasztja ismét. Egyszer, midőn ily gondolatokba merülve, András a parton állott s a föllobogózott lármás hajótömeget szemlélgeté, maga mellett egy urat pillantott meg, ki hasonlókép nagy figyelemmel látszott kisérni a hajókat Ezen úr alacsony termetű, de potrohos férfi volt, napsütötte sötétbarna arccal, koromfekete pofaszakál­ lal, borzas szemöldökkel és nyugtalan, különös módon szúró szemekkel. Egészen világos vászonba volt öltözve s fejét hatalmas szalmakalap ernyőz é be, mely fél rőfnyi szélességű karimája által egyúttal napernyői és esernyői szolgálatra is képesitve volt. Egyszerre a szalmakalapos úr oly erősen kezdé fejét csóválni, hogy a kalap karimája hol hegynek, hol völgynek állt. Azután tenyerét szeme fölé tartva élesen a távolba nézett, oda, hol az utolsó hajók horgonyoz­ tak. Aztán elkezdett hümmögni és magában dörmöO"ni egyetmást, míg végre, mintha tovább nem állhatnf a hallgatást, haragosan fölkiáltott : - Piha ! Egyszersmind bagós száj a jobbik szögletéből hatal­ mas barna dohánylésugarat lövelt ki vagy két ölnyire. András figyelme mindezek által szükségképen föl­ ébredt s a pocakos úrra irányult, ki most elkezdet t egészen tengerésziesen káromkodni : - Mégis csak skandalum ! - kiáltá. - Ezeket a z angolokat föl kellene akasztani árbocfáikra ! Ez akar tengerésznép lenni ! Hahahahaha !

Ezalatt pár lépéssel közel ebb fér1díz/itt Andráshoz folytatá : . - Hogy áll az a középsó árboc ! Nevetséges ! Hát még a vitorlarudak ! Egy arany dublont annak, aki egyet­ lenegy vízszintesen állót mutat az egész hajón ! Teremt' úgyse, az ilyen hajó épitőj e megérdemle né, hogy . . . Itt elhallgatott, de magyarázat gyanánt hatalmasat ka nyarított a levegőben valami kurtanyelű ostorral, melyet sétabot helyett forgatott kezében. E suhintásl pedig úgy intézte, hogy mintegy véletlenül az ostor vége András kabátja szárnyába . bonyolódott. - Oh ezer bocsánat, ezer bocsánat, uram ! mentegetőzött a köpcös úr. - Higgye el, nem szándé­ kosan történt ; de én mindig olyan dühös vagyok, vala­ hányszor egy ilyen haszontalan angol hajót látok, hogy nem birom magam visszatartani . Ily ügyes módon kezdte meg a szalmakalapos úr Andrással a társalgást . Azután még egy darabig tovább szid ta az angolokat, mint akik nem tudnak hajót épí­ teni, ellenben földiesérte a hollandiakat, akik, mióta Ruyter admirálisok hajóhadával a Themzén fölvitor­ láz ott Londonig, a világ legelső tengerészei s minden más népen túltesznek a hajóépítésben is. - Nézze például az én hajómat - folytatá. Látta ön oda lenn azt a délceg, karcsú, egész fekete brigget, melynek hátuljára vörös betűkkel e név van írva : Pluto )) ? - N em láttam - viszonzá András. - N em látta ? - kiáltá a szalmakalapos úr. No, úgy azonnal jőjjön velem, mert annak párja bizony nincs, sem a hollandi hét egyesült tartomány területén, sem a gyarmatokban ; ezt én mondom önnek, Boone­ ka mp Dirk, a Pluto tulajdonosa és kapitánya. András szívesen engedett a meghívásnak, ' mert tengeri hajón még sohasem volt. Végig mentek tehát a kóparton s annak legislegvégén csakhamar meglátták a Plutót » .

s

(C

cc

ft

II

49

Épen a legutolsó . hajó volt. Ot� f�ketéllett a viz síma tükrén s árbocalval fenyegetm latszott az eg� t. Nem mutatkozott rajta élő lény, e.gy fekete macskan kívül, mely a haj ó hátulián ült, mmtha ő volna a kor· mányos. .. . Andrásra e sötét, hallgatag tomeg epen nem tett kellemes benyomást, de m.indazonáltal rr: eg �ell e enged­ , nie, hogy jó hajónak látszIk. Ke ��enys � ge ,es eles . orra gyorsaságra mutattak, . s a kapltany' allita.sa szennt a legsekélyesebb vízben IS tudott boldogulm, oly keveset merült. . - Hát még a belseje ! - mondá mynheer Boone­ kamp. - Ott van ám rend és �iszta�.ág ; ,:�lóságos hollandi tisztaság. Lehet szerencsem, ont saJat desz­ káimon tisztelni ? És nyájas erőszakkal tolta Andrást a keskeny Dallóra, mely a partról a hajóra vitt. . Mynheer Boonekamp s.zörny.� buzga�?mmal .� e� dte most Andrásnak lllUtogatm a haJo belsej et. A fodelzet csodáit csakhamar végig nézték, azután a belsejét kelle szemügyre vennie a ven �égnek. �lég �yorsa� �thalad­ tak az alsó osztályokon es Andras mar azt hIve, hogy mindent látott, midőn a kapitány lehajolva egy kulcsot forgatott meg s egy nehéz csappanó ajtót � melt föl; - Ez - úgymond alámutatva - a haló legalso ürege, melyben árúim vannak. . . András kissé előrehajlott, hogy letekmthessen a sötét oduba, de e percben mynheer Boonekamp egyet taszított rajta, úgyhogy az ajtó nyílásán át a mélybe zuhant, mig fölötte a nehéz vasajtó ismét becsapódott: András a hirtelen zuhanásban csaknem elveszte eszméletét. Midőn ismét magához tért ijedtségéből és kábulatából, megtapogatta tagjait és meggyőződött, hogy esése . ' által komolyabb sérülést nem szenvedett. Köröskörül koromfekete sötétség uralkodott. Sehol sem látszott a legcsekélyebb rés, melyen át akár csak a leghalványabb sugár is belopózhatott volna. E sötét-

ség borzasztó volt, mert Andrásnak fogalma sem leh.ete arról, miféle helyre jutott, szükre-e vagy tágasra, tisz­ tára vagy szennyesre, biztosra yagy veszedelmesre. Mindez azonban csak percIg tartott. A jövő percben András talp on termett s arr� akart rohanni, hol az ajtót gyanítá. Be akarta azt zúzm, vagy legalább dörömbölni rajta a �étségbeesett düh emberfölötti erejével, hogy meghallja egész Rotter­ dam városa és elécsődüljön segítségére. Ekkor pár lépésnyire tőle a sötétben egy tompa hang e szót ejté ki : - Nyolcvanöt. . . ' ertse e szot ? Es ki van András összerezzent. MIre itt még kívüle : ember-e. vagy ki� érte � ? vag! tá� c �a­ . lódott volna és csak Izgatott IdegeI amítak fulett ? Elfojtott lélegzettel hallgatózott. . Ekkor egy másik hang szólalt . meg búsa �. s�h.aJtva : - Ki vagy, szerencsétlen, kl nyolcvanotodlk lettél nyolcvannégy áldozat utá? ? . ' hatat . . András elborzadt. JéghIdeg futotta veglg Szent Isten ! gondolá, mily helyre jutottam ! Azután erőt vett magán s a láthatatlan kérdezőnek elmondá, miképen hozta őt e helyre mynheer Boonekamp. Sza vait néha- néha különböző hangok szakíták félbe : Épen mint engem ! - kiáltá az egyik. . . Tökéletesen az én esetem ! - így a masIlc Átkozott lélekcsiszár ! - szitkozódott egy har· madik. Egek ura, hát ilyenek történ.nek fényes nap­ palo don ? - fohászkodék egy negyedIk. Mind e felkiáltások közü I a lélekcsiszár szó · gerleszté föl leginkább András figyelm ét. - Lélekcsiszár ? - kérdé a meglepetés hangján i s mer etlen és láthatatlan társait. - Hát mit jelent az, hogy lélekcsiszár ? - Ön úgy látszik, nem a tengerpart szülötte m on dá egy hang ; - különben értené e szót. ,

'

.

(I

Hevesi

L. :

Jelky András kalandjai.

»

4

5°

- Helyesen gyanítja, - Vlszonza András - én a Duna partj án születtem. "- Lélekcsiszár, - folytatá a hang, - olyan kereskedő, kinek árúcikke a lélek, az ember. Ravasz csellel vagy nyilt erőszakkal fogdossa össze a száraz ­ föld fiait, eltemeti őket haj ój a gyomrában s aztán vitor­ lát feszit. Hetek, hónapok mulnak. A hajó aljában összezsufolt, rosszul táplált, friss levegőt és napfényt nélkülöző áldozatok sorsuk bizonytalanságában seny­ vednek nyomorúságosan. N em tudják, hová viszik őket s mi lesz belőlök. N em tudják, kinek rovására « dolgozik)) a lélekcsiszár. Némaság környezi őket. Egy kis lyukon át dugják be felülről mindennapi ke­ nyeröket, melyből egy darab kőkemény, gyakran ku­ kacos kétszersült jut egynek-egynek, s a parányi mennyiségű. ivóvizet, mely oly langyos és büzhödt, hogy undorral tölti el azt, kinek égő torkát nedvesíti. - Irtózatos ! - kiálta föl András. - De ez még nem minden, - folytatá a hang. Néha-néha az áldozatok egyike észreveszi, hogy szom­ szédja nem mozdul. A betegek száma idelenn mindig igen nagy. A levegő, világosság, mozgás és táplálkozás hiánya rendesen igen rövid idő alatt kikölti a hagymáz csiráját. Ha tehát a szomszéd n em mozdul, alkalmasint meghalt. Halottkémünk ilyenkor . . . az orr. Ez adia tudtul legbiztosabban a halálesetet. Azután elkezdődik a kétségbeesett zörgetés, tombolás, mig a porkolábok neszét veszik az eseménynek s a kapitány parancsot ád a hulla elszállítására, nehogy a többiek egészségét veszélyeztesse. így mulik el a hosszú tengeri út. Egy­ szer aztán partot ér a hajó valahol a földgömb másik oldalán. Ott partra szállítják azokat, kik még életben vannak s átadj ák annak, aki őket megvette. - Hisz ez olyan eljárás, minő a hesszeni orszá­ gos grófé - mondá borzadva András. - Oh, sokkal rosszabb, - j egyzé meg a hang. Ama fejedelem áldozatai Amerikába vándorolnak , hol

SI

a táj legalább egészséges ; de a hollandi lélekcsiszárok árúi Nyugat-Indiába j utnak, a mérges szigetekre, hol mérges fák alatt mérges kigyók csúsznak, hol a sárga­ ! áz s a feket � halál lakik, hol a mocsarak dögvészt lehelnek s az Idegen okvetetlenül elvész. Hát minket is oda szállitanak ? - kérdé András reszketegen. - Hihetőleg, - viszonzá a hang. - És innen nincs menekülés ? N em lehet innen ��it�rni s a h �jósnépet . lefegyverezn i ? - folytatá András, okoibe szontva kezelt. - Az lehetetlen. A legénység ugyan nem io-en számos, mindössze vagy tizenöt emberből állhat de ől� tetőtől talpig fegyverben járnak, míg mi p dszta kezzel még csak a ránk csukott vas ajtót sem feszít­ hetnők fel . Ez volt tehát azon helyzet, melybe J elky András Rotterda m városában jutott. Vagy két nap telhetett el igy. Talán kevesebb yo!t, de tán több is, mert odalenn a hajó mélyébe n I do nem lét � zett. Az idő éjjelből és nappalból áll,' o.da � enn pediS' örök éjjel uralkod ott, a foglyok nem l �ttak haladm az órákat s Ío-v nem volt mivel mérll1 ök az időt. Egy szerre tom � a nesz hallatszott a hajó belsej é­ . Mmtha b oI. valamI lánc csavarod nék csikoroo-v b a az em elő csigára. A foglyok hallgató ztak. Aki sötétben él annak hall ása végtele nül élesedi k. Mintha a szem é ;zéke is a fülbe me!:me át, oly finomm á válik a hallás eszköze . A vak eg:r1k szeme a f�l, a másik a tapintás. - A norgon yt emelIk , -- mondá néhány foo-oly . llldul unk. �. szó mind a 85 szerenc sétlen szívére kő t nehe zuIt. Amig tudt �k, hogy Rotterdam rakodgyanán ó partja . � latt veszte ge.� nek , nemI. ha � arozat lan remén ység még elheLp tt benno le A rendo. rseg nyom ába j öhete tt mynb

bJ

b

4i<

52

heer Boonekamp törvénytelen üzletének s kiszaba �it­ hatta áldozatait. Valami véletlen történhetett, ml a szegény elkárhozottak j avára válhatott. De mihelyt a nagy, szabad tengerre bocsátkoztak, végkép el voltak szakasztva az emberiségtől, minden külsegély lehetet­ lenné vált s ők feltétlenül a könyört nem ismerő lélekcsiszár kényének voltak átengedve. A horgonyemelés perce iszonyú volt. A foglyok önkénytelenül fölorditottak, mintha együtte � segély­ kiáltásukat odafönn meghallhatta volna valakI. A kétségbeesett foglyok lélekzetüket elfojtva hall­ gatták a habok halk moraj át, melyek közvetetlenül lábaik alatt locsolgatták a hajó deszkáit. Valam� gyön­ géden hintázó mozgás is kezdett érezhetö lenm, - a hajó nyilván útnak indult s már úszott a tenger felé. Huszonnégy óra mult el. A foglyoknak csak a hajó hintázása árulá el, hogy haladnak. D e e hintázás korántsen. volt szelid és kel­ lemes. A tenger nyilván igen nyugtalan lett, mert a brigg szabályos hinta-mozgása csakhamar rendetlenné, szakadozottá vált. Mintha tántorgott, dülöngőzött volna az egész hajótest. A padló sikja minduntalan rézsút állt, s hol jobbra, hol balra emelkedve folyvást mere­ dek lejtőt képezett. Akik l ehevertek rá, azoknak maj d fei e, majd lába meredt é g felé, akik. pedig rosszul érezték magukat, nyöszörögve gurultak Ide' oda a sötét­ ben, tehetetlenül, mint holmi élettelen málhadarabok. Kivülről pedig a zajgó hullámok dörömböltek a deszka­ falakon, kisértetiesen, mintha a halál ujja kocogtatna és követelne bebocsátást. A foglyok egy része súlyosan szenvedett a ten­ geri betegségben, de vigasz és segítség számukra nem igen volt s állapotukat a rekedt, fulladt lég még kino­ sabbá tevé. András erős tennészete mindeddig még dacolt a szokatlan körülmények káros befolyásával , de már ezen

első huszonnégy óra II tehgeten borzadállyal töltötte el szivét, ha ezen állapotot hetekig vagy épen hóna­ pokig tartónak gondolta, mely idő alatt természetesen folyvást rosszabbodnia kellett. E rosszabbodás igen gyorsan beállt. A hajó moz­ dulatai erőszakosak kezdtek lenni. Aki lécbe vagy gerendába nem fogózkodott, azt irgalmatlanul földhöz falhoz vágta. A sötét odu ban egyéb sem hallat. vagy szott fájdalmas nyögésnél és dühös káromkodásnál. A tenger meg kívül egyre dörömbölt, már most türel­ metlenül, h;Iragosan ; a hullámok mintha száz kala­ páccsal döngették volna a vékony deszkafalat, mely itt a szó szoros értelmében az egyetlen korlát volt 85 emberélet s a mélységes örvény között ; a deszkák pedig néha meg-megroppantak, mintha azonnal széjjel fognának repedni. Azon hang, mely Andrásnak a lélekcsiszár szó ielentőségét megmagyarázta és mely tapasztalt tenge­ részé volt, azt mondá, hogy künn erős förgeteg dühöng. - Most körülbelül a calais-Í csatornában lehe­ tünk, - úgymond - melyben sokat háborog a víz s a vihat; nem ritkaság. - Es mi bajunk eshetik itt ? - kérdé András elég együgyűen. - Csak az, hogy elsülyedünk, - viszonzá egy­ kedvű nyugalommal a láthatatlan tengerész. E nyugalom megfagyasztá András ereiben a vért. Hisz oly fiatal volt még s már a halál küszöbén álljon ? Gon dolatai hazafelé tévedeztek, szülőháza köré - Ekkor a haj ó legalján tompa, baljóslatú moraj t ámadt. Valami súrlódásféle, mely be némi éles recse­ gés is vegyült. - Végünk van ! - kiáltá a tengerész hangja. Sziklába ütődünk. De a várt szikla döfés nem következett be s a súrlódás nesze is elmult. - Még nem ! - mondá a tengerész ; - de jól

54

hozzá súrlódtunk a szirthez. Még egy perc, és a hajó alja úgy ketté volt vágva, mint egy szelet vajaskenyér. Az pedig reánk nézve igen kellemetlen lett volna, tevé hozzá csekély szünet után, - mert . . . mi vagyunk legközelebb a vízhez. A foglyok, kik az imént halálos ijedelmökben mind fölsikoltottak, kissé megnyugodtak ismét. De csakhamar még nagyobb rettegés szállotta meg a szerencsétleneket. Börtönük padlój a nedvesedni kezdett. - M i ez ? Hisz itt viz van ! - kiáltá egyszerre töb b fogoly. I gazuk volt. A padlón, a hajó bordázata között apr � tócsák kezdettek képződni. Hol az egyik, hol a máslk lépett bele a vízbe s aztán rémülve kapta föl lábát. Senki sem mert borzasztó gyanújának hangos kifejezést adni, de pár perc mulva mindenki szilárdul meg volt győződve arról, hogy a padlót víz készül elborítani, s hogy az iszonyú börtön hihetőleg meg fog telni vízzel. A tenger addig kopogtatott hát odakünn, míg végre be tudott nyitni a hajóba. - Valamelyik donga engedett, - sugá a tenge­ rész -f\ndrás fülé ? e ; - úgy látszik egy óra lefoly ta alatt Itt fulunk mmt egy sereg patkány. András egy hangot sem tudott felelni. Szorulni érzé szivét halántékában a vér lázasan lüktetett, térdei inogtak. Bokái körül hideget érzett. E hideg a ten­ ger volt. A víz sebesen nőtt. A hajó alján nyilt titkos rés nagy nem lehetett s fönn a fedélzeten bizonyosan még észre sem vették, de a foglyok, kik legalul voltak elzárva, mt1,gérezték a legelső vízcsöppet, mely a hajóba nyomult. Ok odalenn már számot vetettek az élettel, midőn a legénység odafönn még biztosságban vélte magát. . Szörnyu percek következtek most. Oly percek,

SS

melyek mindegyike egy esztendővel tesz öregebbé, s melyek mégis oly gyorsan röppennek el, bár a halálra itéltek görcsösen kapaszkodnak beléjök öntudatuk egész erejével. . A foglyok a közvetetlen veszély érzetében mind egy csoporttá tolultak össze, mint a juhok, ha farkas kerülgeti a falkát. Érezték, mint nő sebesen s vissza­ tarthatatlanul a hideg ár lábaik körül. Egy óra mulva t érdig ért. A betegek, kik nem birtak elég erővel a föl­ kelésre, legalább térdre álltak, hogy csak egy perc.et nyerjenek még, mielőtt a víz őket végkép elborítja. De a víz könyörületet nem ismer. Egy-egy végső j aj ­ kiáltás, egy tompa hörgés s a szerencsétleneket elnyelte a láthatatlan hullám. Oh, ez a láthatatlanság még ezerszer borzalmasbbá tette a helyzetet. Epenséggel nem láthatni a halálos v eszélyt, noha az ember érzi, mint mászik az föl testén hide gen, nedvesen, fagyos öleléssel kulcsolva át tag­ j ait, minden oldalról egyszerre, és tudni, hogy itt csak csoda hozhat menekülést, - ez irtózatos ! Még egy óra, s a víz kötésig ért. A foglyokat egy neme az örületnek lepte meg. Némelyik szörnyü istenkáromlásokba tört ki és szidta születését, sorsát, önmagát, az egész világot. Más tompa kéts égbeesésbe merülve, petyhüdten támaszkodott tár­ saira. Néhányan a vasajtót döngették összes erejök v égső megfeszítésével, de minden siker nélkül. Mások hangosan imádkoztak és nlinden szenteket hívták segít­ ségül, szebbnél szebb fogadásokat téve azon esetre, ha megmenekülnek. András lelkében csodálatos dolgok történtek. Az elke rü lhetetlen életveszély e borzasztó j elenségei között egy gondolat villant föl benne és meglepő ti�ztasággal állt szellemi szeme előtt. Valami határozátlan, de két­ séget nem ismerő meggyőződés sugá neki, hogy : (cA szegény magyar fiút nem hagyj a el a magyarok

56

Istene ». Megmagyarázhatatlan bizalommal csüggött e gondolaton, mely lélekereiének támaszul szolgált a veszedelemben. Kivülről gyorsan egymásután néhány tompa dur­ ranás hallatszott alá a foglyokhoz. - Ah ! - mondá a tengerész szokott nyugal­ mával, mely most sem hagyta őt el ; - derék rablóink is megérezték már veszedelmöket, ágyúkat sütöget­ nek, hogy más hajók figyelm ét magukra vonják. Re­ ménvlem, nem használ nekik, ha magunk velök sü­ lvedÍink is. , A viz ekkor már hónaljig ért.

VII.

FEJEZET.

Melyben Jelky András készül megtudni, hogy mi a tenger ; t. i. ha nagyon sok só van a vízben és nagyon sok viz a sóban.

Még egy negyedóra, s a tenger vizei okvetetlen betölték vala a foglyok börtönét, ennyi emberéletet oltva ki egyszerre. , Ekkor óriási dördül et rázkódtatta meg az egész hajót. V érjegesztő ropogás hallatszott felülről, mintha izzé-polTÚ akarna mállani az egész gerendázat. Egy percre minden fül megsiketült s minden szív megállt annak váratában, mi újabb iszonyat fog már most be­ állani .

A vasajtón is nagyot csattant valami ; akkorát, hogy ügy fölpattant az, mintha sohasem látott volna kul csot. A nyíláson át vörös tűzfény világított alá, baljós, de mégis őrületes örömmel üdvözölt fény, mert napok óta ez volt az első sugár, mely a hajó öblének bús lakóihoz lehatot t. - Mennykő ütött a hajóba ! - kiáltá a tengerész s rohant a rés felé. Bajtársai utána kapaszkodtak, szökve a viz elóI, hogy talán . . . a tűzbe rohanjanak. Azt, hogy künn égiháború is dühöng, a foglyok

II

59

S8

odalenn nem is gyanitották, mert börtönük a vi� szine alatt fekvén, oda külső nesz nem hatott, a hullam vad robaján kívül. A villámcsapás tehát, mell. egys� erre visszaadá nekik szabadságukat, úgy hatott rajok, mmtha kék égből jött volna. Az első öröm rohama alatt csakugyan azt hitték, csoda történt. N éhány perc mulva a hajó födélzete el volt lepve a kiszabadultakkal. A haj ó lángban állt. . . A villám a főárbócba ütött s azt ledbntotte. Az árbóc épen a födélzet hosszában terült el, �uhantában mindent összezúzva maga alatt. De a VIllám ezzel még be nem érte. Keresztülcs.apott � födélz; � �n , tátongó rést szakítva be�e, azutan .. a VIllamos. cU alll ismert szeszélyességével Ide-oda. szokdel � a haJ �. bel­ sejében egyik érctárgytól a másI�ho� , l:l1.� dent os �z� ­ rombolva szétmorzsolva kacskarmgos utjaban. Vegnl a legalsó tér vasajtajára is ráakadt, mohóI� beléron­ tott és ellenállhatallan erőszakkal össze-VIssza ron­ csolta. Ú gy zúdult aztán bele a hajó alját már egé­ szen betöltő vízbe, mely az ég tüzét végre elolta.. , Midőn a foglyok a födélzetre tódultak, borzaszto látvány terült el szemeik előtt. A négy elem közül három : a víz, a tuz s a levego, szörnyü forradalmat csapott . .A . ne �yedik elem, a .föld, a veszélyben forgók nagy sajnalatara, nem volt Jelen az elemek e polgárharcában. . Amint András a rég nélkülözött szabad levegore kiért, épen házmagasságú hullám �� apott át a födél­ zeten. s őt csontig áztatá. Szerencseje volt, hogy egy , bele­ vastag kötél épen keze ügyébe esett s Igy fogózkodhatott, külö mben a bősz hullám őt rögtön lesodorta volna az alant tátongó örvénybe. Csakugyan hallatszott is néhány vad jajkiáltá� , mert a �ö1tódulók közül egy párt, alighogy az egyIk Sir?
..

•

_

az átcsapó hullámok gyorsan követték egymást ; a hajó ugyanis már igen mélyre volt sülyedve , a fék­ telen vihar pedig a vizeket fölkorbác solta és folyvást üj ostromra kergette a rem énytelen brigg ellen. Az égbolt feketén, csillagtala nul nehezedet t a zúgó, orditó vizek fölé, melyeken a szélvész üvöltve nyarga­ lászott, mint az éhes oroszlán a sivatag sík fövenyén. A haj óval úgy játszott, mint a gyermek szokott lab­ dájával. Hol a tenger lökte fel e szerencs étlen j áró­ művet a magasba , hol ismét a szélvész sújtotta vissza onnan a mélybe. Idóközö nkint egy-egy erősebb hab el- elk apott valakit a födélzetről s elvitte magával a sötét határtalan vízsivatagba, melyból nem lehetett számá ra mene külés . A borzasztó jelenet némileg meg is volt világítva. A mennybolton kergetőző feketénél feketébb felhők vészterh es méhéből vérvörös villámok cikáztak, me­ lyek nek tünde fényében egy-egy másodpercre fölcsil­ láml ott a tenger beláthatatlan rónája, melyen millió meg millió fehérrel fodrozott hullám forrt, habzott, kerengett. A sötét időközök ben pedig a főárbóc világított. E hata lmas szálfa ott feküdt hosszában a födélzeten, a mint a villám odasújtotta, s lángolt mint valami özönviz előtti fáklya. A bezúzot t födélzet fa alkatrés zei alatta csakhamar szintén elkezdt ek égni s a tüz ijesztő sebességgel harapó zott tovább. A födélze t középső r ész e nemsokára csupa izzó parázs volt, mely haj ó elej ét hátulj ától úgy elválasztá, hogy emberia lény átmenni már nem merés zelhet ett. Előre volt látható, hogy ha a hajó előbb el n em sülye d a beleny omult viz által, úgymár közepé fog sz étrepe dni a tüz rombo lásai követ keztéb en s naztán k ét részre szakadva fog eltiinn i a tenger gyomrában. . Ilyen borzasztó válság elé volt ve a « Pluto » , m mdazon szeren csétle nekke l együthelyez t, kik mohón , gör­ Csö sen kapaszkodtak deszkáiba, kötélz etébe .

60

A legénység közt minden rend fölbomlott. Akiket a viz még el nem sodrott, azok mind részegek .voltak, mert egy pár pálinkás hordót ütöttek csapra és tele szítták magukat, hogy legalább ne legyenek eszméleten az utolsó percben. Most énekeltek, ujjongtak, ordí­ toztak mint az eszeveszettek, s vad kurjongatásaik áthatottak még az elemek együttes tombolásán is. A kapitány komor arccal állt a hajó hátulján, a hátulsó árbócba togózkodva. Szalmakalapját elhordta a vihar, f�hér vászonöltözékét a viz odatapasztotta testéhez. Igy osztogatott dörgő hangon parancsokat, melyekre senki sem hallgatott. A legénység nem is hederített rá. A kiszabadult foglyokkal nem gondolt senki. A . hajó azalatt mindinkább sülyedt. A kapitány előre látá, hogy pár perc mulva valamennyiöknek vége lesz. Oda ugrott tehát legénysége közé s teljes tüdej éből rájok rivallt : - Fiúk, sülyedünk ! a naszád ot kell vízrebocsátani ! Kinevették. Ekkor a kapitány dühében kiragadta övéből egyik pisztolyát s rásütötte a részegekre. De az átázott töl­ tényü pisztoly csütörtököt mondott. Kinevették. Egyszerre bekövetkezett a l egborzasztóbb perc. A hajó derekából félelmetes recsegés, ropogás hallatszot. Egy lángoszlop lövelt föl hirtelen a leve­ gőbe, magasabb s fényesebb az eddigi tüznél. Ezer meg ezer izzó vörös szikra lebegett föl utána, mintha tüzes szúnyogok lejtenék tömeges táncukat a korom­ fekete légben. Azután szétvált a födélzet, a hajó dereka megnyílt. Egy izzó katlan tünt föl mélyében, de csak egy rövid percig ; a következőben már a hideg hab uralkodott e katlanon ; sziszegve, sustorogva fult bele az izzó parás a hatalmasabb elembe. A haJó kettészakadt s két részét külön-külön sodorta le a mélybe a könyörtelen örvény.

Száz torokból egyetlenegy óriási iai tört ki. Azután néma csend állt be. Az égő haj ó szövétneke nem világított többé. Ismét sötét lett. A győztes elemek pedig vad táncban kerengtek a nagy sir tölött.

lökvén magán' lábaival, ismét a fölszinre bukkant. Egy valóságos vízhegy tetejére jutott, mely őt egy pilla­ nat alatt ötven ölnyire elsodorta a helyszinéről. Körös­ körül sötétség uralkodott, de a szem idővel megszokj a a sötétet s András néhány lépésnyire körülbelül meg tudta különböztetni a habok fehér fodrát s az úsz­ káló tárgyakat. -- Hoihó ! E hosszan elnyújtott matróz kiáltás ütközött most fülébe. N em igen messziről hatott hozzá s András megismerve a tengerész hangját, sietett vissza. adni a választ. - Hoihó ! - kiáltott ő is s a jövő pillanatban már közelebbről vette a tengerész hangját, mely ismét ugyanazon kiáltást hallatá. András élesen tekintett a hang jrányában s nehány tempóval arrafelé rúgta magát. Es íme, egy perc mulva a halvány fényű hullám hátán egy kis sötét tárgyat pillantott meg. Ez a tengerész fej e volt. Vakitó villám sugara hasítá ekkor a mennybolt sötétjét, egy percre megvilágitva a tenger háborgó fölületét. A hajó már sehol seII' volt látható. - Most vissza a hely szinére ! - kiálta a tengerész s egy alkalmas hullám erejének engedé át magát. A ndrás követve példáját, ugyanazon hullámot igyeke­ � e �t elérni, amint az előtte elhaladt, s alig hogy vizeit ennté, bűvös erővel érzé magát tovaragadva az óhaj­ t ott irányban. Egyszerre szilárd testbe ütközött, me­ J y et csakhamar átkuIcsolt karjaival s magához szori­ tott. A hajó főárbócához vezette őt szerencse-csillaga s �ndrás fölkapaszkodva a félig elégett, de mégis te km télyes szálfára, úgy ült rá mint a nyerges pari­ ��, ra, csakhogy alul még lábait is egymásba fonta, míg fo nn kezeivel fogózkodott egy kiálló cövekbe. Egy újabb villám fénye ismét engedett némi körültekintést. Ahol a hajó elmerült, számos sötét ta, .rgy úszkált a víz szinén. Deszkák, rudak, hajótöre­ dekek, emberek. Itt-ott a vízzel küzdők segélykiáltása -

VIII.

FEJEZET.

Melyben Jelky András, hogy meg ne égjen, megázik, s hogy halálra ne ázzék ' megtanul pálcán lovagolni.

H a nagyobb haj ó sülyed el, a víz nem záródik össze fölötte simán, nyugalm asan, hanem az elmerült or.las fölött valóságos tölcséralakú örvényt képez, mely mllldent , ml. bele. hull : embert, állatot, gerendát , árbó­ co� , �negforgat köröskö rül, azután lenyeli a tölcsér melyebe s csak. percek után, melyek elegend ők az ele �� n élet �lfoJtásár a, . meneszt i föl ismét gyomráb ól a kozben elslmult fölszlllre. � időn a hajó középen széjjelre pedni készült Andrast egy hatalma s ököl a hajó orra felé taszitá : �ogolytársának, � tengerésznek ökle volt ez, s egy­ uttal annak hangp András fülébe döröo-te : - Előre ! le a vizbe ! Öt percig ú�znunk kell. �nd �ás této �ázott volna, de a tengerész gyors elhatarozassal lelokte a zúgó habok közé s maga is nyomb an utána ugrott . A két férfit elnyelte a sötét víz. Fölöttük a vész üvölté t � váb � szörnyű dallamait s a hullámok daga­ doztak valtozekony sirh almok gyanánt. N éhány másodperc mul va András, hatalmasat

/

65

6�'

vagy az elmerülök sikol ya hallatszott k eresztül bor­ zalm asan a vész dühö ngésé n. Közvete tlen szom széd ságb an egy emb er úszo tt, erős pallóval segít ve mag án, de midő n az árbó cfá�I megp illant á, erre kapa szko dott föl, elere sztve eddIg támaszát. Örven dek, hogy ismé t ily szép e n � gyüvé k.��üll ovetünk - mon dá, And rásna k keze t n yuJtv a a . é ünkn � . , vény, ki nem volt egyé b teng erész J obbAnd rás öröm mel szorítá meg a dere k ferfiegvé re j át, k i s úlyo s körü lmén yek kÖ,zt muta�o� t hi� t telsZIvé IfjU az altal ly és k észsé gese n nyuj tott segé j esen m egnyerte. , ' J ó volt , h ogy e�őre leugro� tu�k arrol a halaira ítélt h ajóró l, - foly tata a teng eres z , - ha ezt .nema mmt tessz ük s az utol só perc ig bele kapa szk ? dunk es , be lY . � ost többie k, okve tlen magá val sodo r a m � , mmo ez pan, nehe zen lovagoln ánk ilyen nem es fapan , a becs ülete s félig sült árbó cszál. , Csak azt c sodál om, - mon da And ras - hogy az ugrá s után el n e m veszt ettük egym ást. Az nem nagy csod a, - világ osítá föl a tenem � er geré sz. - Én ilyen dolg okl;>a n �ár ..gr akor lott og H � ont vagyok, mer t ez tiz �nhet edIk hajótore sem. m nalta et oly perc hasz cl haj ó orrá ról lelökj em, arra hul­ E arra, föl midő n épen h atalm as hullá m vető dött am l ál�ba lökt em önt s azon nal utána ugro ttam emag azért rt, d sodo tova , is. A hullám mind kettő nket l�, együ tt kelle mar adnu nk akaratunk ellen ére tl elmert az az olya n , nagy hullá m n� � egyham.ar eresz egy hogy ett, kell k anun lualt ember t. Igy aztá n csak másho z közele djünk . , Az igaz, - j egyz é meg At}- d;· as .: - és alk �� masi nt haso nlók ép csele kedtünk, lmdo n Ide az elmeru. lés szinh�lyére vissza tértün k. Ugy van, - hagy á hel fben a, ,�e�,geresz: -' . VISS7 U gyan azon kedv ező alka lmat ossa ggal )ottu nk _

_

_

_

_

_

tnind a ketten és így köriilbeliil biztosak lehettünk L hogy találko zunk. - De hát egyáltalában miért jöttünk ide vissza ? ­ kérdé a tapasztalatlan ifjú. - Hjah, - mondá a tengerész, - a nagy víz közepén vagyunk .ám. Nem táj ékozhatom ugyan ma­ . gamat, de bizonyosnak tartom, hogy sokkal messzebb vagyunk bármiféle szárazföld től, semhogy azt puszta kézzel úszva elérhetnők. Eszeririt az okosság és tapasz­ talat azt kivánta, hogy az elmerülés percében ne l � g�� nk �özel a hajóhoz, ellenben az elmerülés után te rJunk VIssza helyére és igyekezzünk ott valami desz­ ka. ? a vagy gerendába kapaszkodni, melynek segedel­ � evel egyelőre föntarthassuk magunkat. Ajánlom onnek, hogy ezen eljárást kövesse jövendőbeli haj ó­ töré seinél is. A tengerész mind e fölvilágositásokat oly nyugodt ha?gon és úgyszólván derült kedéllyel adá, mintha mar most árnyéka sem mutatkoznék semmi veszély­ n.� k, pedig hát kettejök élete csak egy félig elszene: sul t árbocfától függöt t. . - Követni fogom tanácsát, - mondá An drás. . . Bizton köv.etheti, - buzdítá amaz, - így me­ n ekult � m meg, ammt mondom, tizenhét hajótörésből ; de el IS neveztek érte az angol matrózok «Shipwreck T Ohn )) -?ak, ami annyi, mint « Hajótörés Jancsi l . . . ..MIdőn az árbocfa két lovagja így beszélgetett a duborgő vész közepett, pár lábnyi távolságban a bo­ rongó homályon keresztül egy embert láttak küzködni a vízzel. Nehéz szuszogás a elhallatszott hozzájok s szo­ rongó melléből gyönge segélykiáltás tört ki. Andrásnak megesett a szive a szerencsétlenen, ki Végső erőfeszítéssel . feléjök tartott s úgy ny ujtózkodott , az arbo c után, mmtha evvel az örök ü dvössége t érné utól. , - N em tudom, - mondá a tengerész, - ez a sza Ha elbir- e három embert, m ert a fele még a hajón Hevesi

L. :

Jelky Andrá. kalandjai

66

elégett ám. No de mindegy, nem hagyhatjuk igy el.,. veszni azt a szegény lelket j próbáljuk meg. - S kézzel-lábbal evezve, a két férfi igyekezett a . szálfát közelebb nyomni a már-már fuladozóhoz. De mid<Sn egészen közelébe értek, mindketten meglepetve kiáltottak föl . Az, akit megmenteni iparkodtak - mynheer . Boonekamp Dirk volt, a lélekcsiszár, a Pluto ,) szív­ telen kapitánya. · Ohó ! kiáltá Shipwreck John j ,- ilyen em­ beréit · nem kockáztathatjuk életünket. Es rögtön el_ o kezdé kézzel- lábbal ellenkező irányban kormányozni az árbocot. . Mynheer Boonekamp szemei a halálos rettegés kifej ezéSével csüggtek a tengerészen . ........: Segítség ! - hörgé fuladozva és sokszoroz á egyre gyengülő tempóit, hogy az árbocot utólérj e. Ily végső elhatározó percekben az e mber csodás erőt képes kifejténi. A halál küszöbén egyszer fölébred még az összes . élet .az el halni kész szervezetben. Ember­ fölötti hatalom szállja meg a halál fiát és acéllá vará­ zsolj a izmait . . . néhány percre: A .k �pit.áI).y néhány görcsös rugással hirtelen előre­ vitte .magát s kinyujtá két kezét, hogy a szálfát meg­ ragadja. De a tengerész pisztolyt rántott, s annak agyá­ val könyörtelenül ráütött a kapitány kezére, melynek ujj ai élzsibbasztva sildatták ki ismét a mentő fát. . - Könyörülj etek ! ,--- visitá a lélekcsiszár s hasztalan erőlködött utólérni az árbocot . Aztán egyet gondolt s rábeszélésre adta magát : mi hasznod van abból, - Ember.! - kiáltá j ha itt vizbe fulok, mint valami patkány ? Ments meg, és neked adom fél vagyonomat, . . . neked adom az egészet ! . Igen, igen, mindenem a tied legyen, csak életem mentsd meg ! A tengerész nem válaszolt, hanem mindig tovább­ tovább taszitá az árbocot. (C

�

�

-

�

A en&erész pisztol yt. .r�nto:t. s agyával könyö rtelenü l ráütöt t a kapitán y ei':ere, melyn ek Ujjal elZSlb basztva siklat ták ki ismét a mentő fát .

5*

68

- Ember, siket vagy ? - rikácsolá mynheer Boonekamp, míg úszása inkább vonaglássá vált. Esküszöm az egy élő istenre, mindenem a tied le � z ! Gazdag vagyok, szörnyen gazdag ! 50,000 arany form­ tom fekszik az amsterdami bankban, neked adom ! 30,000 arany dublont helyeztem el tavaly a lond ni � bankba - azt is neked adom ! Rotterdamban ket­ emelet � s házam van a rakodón a legjobb helyen, test­ vérek közt megér 10,000 hollandi forintot, neked adom e háüat is ! Csak ments meg, ments meg, ments meg ! Egy nagyobb hullám e percben az árbocfát kö­ zelebb vitte a kapitányhoz. Ez új reménytől kecs �%­ tetve új erőket talált s kétségbeesetten folytatá ero �­ ködéseit. Mivelhogy a tengerész nem válaszolt neIn, most Andráshoz fordult : - Könyörülj hát te rajtam, idegen ifjú ! 'Fe még fiatal vagy, a te szived még nem vált kövé, mmt ama vén tengeri cápáé ! . - És mint a tied ! - veté közbe mély gyűlölet hangján Shipwreck J ohn. - Neked bizonyosan még édes anyád IS. van, folytatá a kapitány ; - édes anyád üdvére kérlek, ments meg ! Igaz, gonoszul cselekedtem irá��ad, �e ments meg és hú szolgád leszek holtom napJ mg. Ko­. nyörülj ! könyörülj ! - Mentsük meg, - szólt András a szánalom hangján a tengerészhez. - Soha ! - kiáltá ez dühösen . - Te százszoros gyilkos, te emberrabló, te köny�rt nem ism.erő ist� n­ telen lélekcsiszár Boonekamp Duk ! Sorvadjon el m­ kább karom, semhogy azt kinyujtsam megmentésedre ! Merülj el ! Halj meg ! . egyenesen Ekkor a lélekcsiszárt egy fekete hullam az árboc felé sodorta. A szerencsétlen újra a fába kapaszkodott, a t �ngerész mindkét k �zév � l erőszako�an vissza akarta tolm a vizbe, de amaz gorcsosen belecslln­ paszkodott a tengerész karjába ' s tajtékzó szájjal bőgé : -­

- Úgy halj meg velem te is ! S hanyatt vetve magát, súlya által a tengerészt IS leránt otta a habok közé. A viz összecsapott fölöttük. Mind a kettő eltünt, nyomtalanul. Határtalan iszonnyal szemlélte András e szörnyü jele netet. Az utolsó esemény oly hirtelen állott be, hogy mielőtt ő csak karj ait is nyujthatta volna a tenge­ részn ek, a két halálos ellenség már a vizek mélyén járt. Aki vizbe fuló em,b er keze ügyébe esik, nem . Ige n szabadul meg tőle. Olomsúlyával a mélybe ragadja az őt is. András hiába j áratta körül szemeit a sötét vize­ ken. Hiába kiáltotta a tengerész nevét torka reked­ téig j a tengerész nem bukkant fel többé. A lélek­ csiszár magával vitte a másvilágra. . Szegény (( Hajótörés Jancsi " , ki tizenhétszer mene­ kült ki a tengerből, tizennyolcadszorra benn maradt.

IX.

FEJEZET.

Melyben Jelky András lengerészből ismét szabó lesz, de azérl megmarad tengerésznek.

András most egyesegyedül volt a nagy vízsivatag közepén. Köröskörül élő lénynek nyoma sem mutat­ kozott. Minden, ami az életből, a yilágból számára még fönmaradt, most az a pár rőf gerenda volt, melyet térdei szorongattak. A vihar szerencsére már túl volt tetőpontj án. A szélvész bőgése némileg vesztett dühéből, a hullá­ mok nem dagadtak már oly magasra s az árboc nem hánykódott oly szédítően, mint eddig. Annakelőtte a . szálfa, ha a habok ferdén ütköztek belé, gyakran föl is fordult s akkor András alája került és inkább az árbocfa lovagolt ő rajta, mint ő az árbocfán. Ilyenkor aztán elég bajos volt ismét fölül kerekednie s helyre­ állítani az elveszett egyensúlyt. Most a sors ilyen forgandósága ritkább an következett be. András az utolsó órák megrendítö élményei által egészen el volt kábul va. Túlfeszített idegzetét csak a folytonosan tartó közvetetlen életveszély óvta még meg az osszeroskadástól. Pedig mostani állapotában vajmi szüksége volt egész lelki és testi erejére. Az

em beri szervezet belső segélyforrás ai v�lóban bámula­ tosak ! Amint a háborgó habok a lélekvesztőnél is meg­ bízhatatlanabb járómüvet kényök-kedvök szerint hány­ !o;gatták, András szemei és fülei folyton a távolba Iranyultak. Túlcsigázott érzékei időnként pajkos játé­ kot üztek vele. N éha úgy rémlett előtte, mintha hal­ vány emberi ábrázat ütődnék föl közelében a vízből, de egy perc mulva az egész látomány fehér habfo­ dor.rá mállott szét. Azután emberi hangokat vélt hal­ � a�ll a távol sötétj ében : gyönge segélykiáltást, elhaló JaJ �zót. Erre dobogó szivvel hallgatózott, míg meg­ �yoz �dött, hogy csak a szél süvítése incselkedett halló­ IdegelVeI. Ily izgalom borzasztóan kimeríti az erkölcsi erőt. A veszély ily szakadatlansága és tartalma nem edzi, de zsib basztja és tompítja a lélek szilárdságát. Csak­ u gyan Andráson némelykor percenetnyire erőt vett a mámor. I hrenkor úgy érzé, n1 Íntha most okvetetle­ nül el kelléne sülyednie a tenger mélvébe, mintha valami titkos ellenállhatatlan sugallat Í<:észtetné öt, hogy eressze el a szálfát és engedje át magát a csalóka örvény vonzóerejének. Ezek a szellem káprázatai, melyek ép oly hatalmasak, mint az ér­ z ékie1c András leoldta derekáról a nadrágszíjjat s oda­ csatolta magát vele az árbochoz, hogy a netaláni gyöngeség perceiben se veszíthesse el egyetlen mentő horgonyát. Egy forró óhaj vonult keresztül nIinden gondo­ latán : az, hogy vajha virradna már. S minél előbbre h �lad t a végtelennek látszó éj , annál nehezebben, tu. relm etlenebben viselte a kínos várakozást. Hisz az elsö napsugár lesz egyszersmind első re m énysugara. Ha a nap fölkel, magával hozza azon leh etőséget is, hogy valami hajó öt kihalássza s meg­ l11entse .

73

Száz.szor ámitotta magát avval, hogy a látóhatár yalamelYIk részét világosodni látja. Néha azt hivé, Jobbfelé szürkül az ég ; máskor balfelé vélt derülteb b árnyalatot észrevehetni ; aztán maga előtt, majd ismét háta mögött látott valamit halványan derengeni. De épen az irány e határozatlansága ejtette kétségbe sej­ telmi törekvéseit, mert hiszen a nap csak keleten kel­ het föl, - de mi jelezze itt neki, hogy merre van kelet ? V égre azonban nem kételkedhetett többé. A szem­ határ egyik részén a tenger csakugyan el kezdett válni az égtől. A kettő nem folyt többé össze egyetlen sötét alaktalan tömeggé. A sötétség cikkelyeződni kezdett. A. szem határvonalt különböztetett meg, melyen alul mmden fekete volt, mig fölötte inkább hamvas árnyalat mutatkozott. A tenger még feketének látszott, a lég már szürkének. Mily repeső örömmel üdvözölte András ezen alig észrevehető különbséget ! Csak az ismeri e lélekálla­ potot, ki valaha volt oly helyzetben, hogy a haj naltól várta életét. A lég kelet felé csakugyan szürkült. András han­ gos ujjongásba tört ki, valahányszor azt vélte észlel­ hetni, hogy ismét egy parányival világosabb lett a szem­ h� tá:. . Néha percekre becsukta szemét, hogy ha ismét kmyIt] a, gyorsabbnak tessék az átmenet, mint ha azt fokonkint kisérte volna szemével. Ily fájdalmas izgalomban telt el ismét egy óra. András megesküdött volna, hogy ezen óra nem 60, de legalább 6000 percből állt. Most már pompás narancsszínü sáv látszott a ten­ ger sz � le fölött s e narancsszínbe mindig több meg több pIros vegyült, míg végre egészen átment a biborba. A felhők szélein is piros szegélyek mutatkoztak, mig a tenger beláthatatlan síkja halvány· szürke szint öltött, melyből csak a zajló hullámhegyek Csúcsai ütódtek l<í itt-ott élénkebb csi1lámmal. ·

Végre kipattant a tenger szélén az első vérvörös szikra, mely csakhamar égő aranyba ment át. Lassan, méltóságosan emelkede tt ki az óriási napgömb a vizek kebeléből, tüzes ragyogványt varázsolva a tenger moz­ galmas tükrén, mig az égbolt föllegei foszlányokba szakadozva enyésztek el a hatalmas sugarak melegé­ ben. A hajnalból reggel lett ; vele megszületett a nap, az élet. András szótalan örömmel szemlélte a nagyszerű látv ányt, de bensőleg öntudatla nul forró hálaimát kül­ dött föl Ahoz, kinek különös kegyelméből lehetett ő még egyszer e csodák szemtanúja . Midőn az öröm első rohama lecsönde sült, az ifjú körü ljáratá szemeit a messze láthatáron. Mintha a napfény bűvös erővel érintette volna a tengert, a h abok csakhama r lecsillapo dtak. Az éjj eli zivatarra gyönyörű nap következett. A szélvész egészen el­ ült, csak gyenge szellő bodrozta még pajkos legyin­ tés eivel a csillámló víztükröt, melyen a szálfa cél­ tal anul úszkált ide s tova. Oly szelíd, oly nyugo­ dal mas volt az egész természet, oly ünnepélyes csend terült el a mérhetetlen messzeségek en, hogy A ndrás önkénytele nül azt gondolá : bizonyosan vasár­ nap van. Ah, mit adott volna e percben egy távol harang­ s zóért ! Köröskörül tökélete s pusztaság uralkodott. Az elmerült « Pluto -nak Andráson s a szálfáján kivül, úgy lá tszé k, semmi nyoma sem maradt. Ez a csöndes, tiszta, oly ártatlanul mosolygó tenger valóban ugyanaz lehe­ tett-e, mely csak pár órával előbb száz ember életét ny elte el ? S e langyos reggeli fuvalom csakugyan az �olt- e, mely ma éjjel oly fülhasogató vészhimnusz okat u völtö tt ? Mily óriási ellentéteke t tartalmaz a természet ! Egyszerre András rebbenést hallott feje körül. N éhü ny tengeri sirály ti(,�llongott a viz színe fölött JJ

74

1 II

75

zárnyai hegyével néha m eg-meglegyintve a nyugvó habokat. Az egyik madár füle mellett suhogott el s aztán a szálfa végére ült. A tenger tollasa mintegy csodálkozva nézett a föld fiának szeme közé. Mintha kérdeni akarná : Mit keressz itt, te halvány földi ember, egymagad, a véget­ len vizek közepén ? Andrásnak oly jól esett e hallgatag társaság. Oly örömmel nézte, mint igazgatja, simogatja a (( vészmadáfll csőrével fekete-fehér tollazatát, néha át-átpislantva az idegenre, minden félelem nélkül, bizalmasan, szinte háziasan, akár a házi galamb. Az' angol matrózok e madarakra nem hiába mond­ ják, hogy « Carey anyó csibéi A nap mind magasabbra hágott a derült égbolton. Csupa fény és ragyogás volt köröskörül, s a víz és fény e pompájának legközepén egyedül, elhagyatva úsz­ kált András. Carey anyó csibéje is elrepült ismét s ott hagyta őt szálfáján, mely most már csaknem moz­ dulatlanul lebegett a kék vizen. Oh, hogy irigyelte ő akkor a sirály szárnyát ! De hisz a menekülés már közel volt. Mintegy két mérföldnyi távolban fehér vitor­ lát pillantott meg, melyet a vakító napfény 9kozta ezüstös köd eddig látnia nem engedett. Üröme határtalan volt, de most ismét más aggály környé­ kezé. Vajjon ama hajó népe észre fogja-e őt vehetni ? Vajjon nem oly irányban halad-e, mely csakhamar el fogja ragadni a szegény menekülő l átköréból ? Mily borzasztó állapot volt ezen aggodalom ! Annál borzasz­ tóbb, mert An drásn ak semmi eszköze nem volt, m ely­ lyel a hajósok figyelm ét magára vonhatta. Pedig míg ő a fehér vitorlát már messziről megláthatta, bizonyos lehetett arról, hogy amazok őt, ki szálfájával együtt alig látszott a földtől . . . azaz hogy a viztől, csak igen nagy közelben fogják észrevehetni. �,

11

I

De a szellő kedvezett neki. Épen a hajó felől fujt s csakugya n a vitorla elég gyorsan közelede t.t. Egy óra mulva már oly �özel y-ol:, hog:y Andras levetette átázott ingét s teljes erejéboi kezate lobog­ tatni. Meglátták ! . mert ilyen volt a haJ o. - azonA halászbárka nal egvenes en neki tartott s negyedóra sem telt belé, már eÍoldhat ta kis ladikját, mellyel két halász az úszó árbochoz evezett. N éhány perc mulva András a bárka �ödélzeté n volt, hol szó nélkül, eszméletl enül rogyott ossze. Midőn szemeit ismét megnyitá, hanyatt feküdt s feje fölött füstös gerendázatot látott. D� r�a .? ��óc �al bevont nyugágyat érzett maga alatt, koroskorul felhomály borongott. Hol vagyok ? - kérdé önk é n t , bár embert még nem látott. . . Mihelyt m egszólam lott, nY �Jas emb ��'a�'� haJo� t fölé s két nagy fényes szem tekmtett az oveI1;> e. CSI­ nos szőkehaj ú leány arca és szeme volt ez, ln kelle­ mes csengő hangon, de előtte érthetetlen nyelven szólt hozzá. András fölült a nyugágy on s csodálko � va né � ett körül. Tiszta de durván bútorozott szob �ban latta magát. A fe hérre meszelt fal akon n éhá�y . Igénytelen régi kép szerény kedett. A tető gerenda lrol : melyek belátszottak a szobába nedves hálók lógtak ala, melyek a tű zhelyen lobogó ny ilt tűz n� ele ?én szá: adtak. A. k � t kis ablak tiszta üvegtáblácskám at felhotlen estI eg vil ágos kékje fénylett be . András nem tudta, hol van s llllkent Jutott e hel yre. Érezte, hogy igen hosszan alhatott, de az álm át megelőzött események fonal � csak szakadozo� ­ tan éledt föl ismét elméjében és abg tudta volna hata : TOz ottan megmon dani, vajjon ezek igazán valódI _

"

.

77

események voltak- e, vagy nem álmodta-e talán eze­ ket is , , A szobáb �n néhá�y ismeretlen személy volt. Az e�y �k 3S �4� eves nő, ldegenszeriíleg, de mindenesetre ���� esen , oltozve i aztán ama fiatal leányzó, ki az imént foleJe l� aJolt � ah,g lehetett több IS évesnél ; továbbá. ké,t ero �! egeszseges, pufók arcú, szöszhajú kis fú , �mdnyaJan , nagy örömmel üdvözölték fölébredését : s soka � kerde � tek tőle, de oly nyelven, melyből � egy arva szo � sem értett. Annál jobban meg­ et;.tette, hogy ml� a��ar tőle a szőke hajadon, mi­ don e � � pat �ogo tuz mellől hamar előhozott egy , cseszét s mosolyogva nyujtá oda az ide­ nagy oblos gennek . An drás �nohón hörT? ö� é az illatos párolgó theát, mer� h �, sz veghetetlen Ido óta nem nyelt már egy !{ an �lnyl meleget, tengervíztől pedig se éhes, se szom­ las JÓ,! nem lakilc . Epen ekko: jött haza a kunyhó gazdája, a j ó­ , , . halasz, kl Andrást kihúzta a vízből s otthon SZIVU , � s�ládJa ápolására , bi �ta, A , derék ember nagyon meg­ orult, ? ogy �ndrast Ilyen J Ó karban és szép étvágy­ gyal latt,a , ,vl,szon � , Kérges markával jól megropog­ tatt� az IfjU J obbját és német nyelven - mert ten­ , létére a közel német partokon is sokaf gen halasz megfordul� - ��lvilág,? � ítá Andrást, hogy biz ó most A � golo rs�,ag deh partJar � került, s most épen har­ , bárkáp födélzetén alva rogyott �mc oraja : hogy szakadatlanul aludt, mint valami hét­ oss � e, s azota alvo, s a� emberséges halásznak elmondta .. , Miu,tán-Andrá amI, kIssé töredékesen ment ugyan tortenetet mert :racsora közben történt s az étvágy hatalma � volta ?g� n gY,akran megszakitá az ékesszólás fonalát a baratsag mmdjárt meg volt kötve, An,drás n � hány napot töltött a halász családjánál, VIsszanyerte elcsigázott erejét. Ezen egész mig tel jesen _

idő

alatt a « Phlto ll semmi töredékét sem vetette partra a hullám ; a lélekcsiszár hajójával együtt a ten­ ger fenekén feküdt. De a vendég nagyon soká nem akart a derék családnak terhére válni. A tengerpart ama pontján csak néhány halászkunyhó állt, ott tehát szabó létére nem igen remélhetett foglalkozást. A szomszéd vá­ roska is csak annyiban volt « szomszéd hogy tíz �nérföldnyi körben az esett legközelebb, de biz az IS nagyon jelentéktelen volt. András tehát elhatározá, hogy mihelyt valami nagyobb hajó megközeliti a par­ tot, búcsút vesz a halász-családtól, megmentője által e hajóra szállittatja magát és iparkodik ottan bármily minőségben helyet kapni. . Másnap reggel a szemhatáron három-árbocos hajó vitorlái fehérlettek. A halász gunyhója magas kréta­ szikla tövében állt, mely hegyfok gyanánt nyult ki a t engerbe. Előre volt látható, hogy az észrevett hal ó e fokot csekély távolban fogla megkerülni, András­ nak tehát kedvező alkalma nyilt terve megvalósitá­ sára . Meleg búcsút vett a részvétteljes néptől, mely a parton állva nézett a bárka után, amelyen vendé­ gök a halásszal távozott. Midőn a nyilt tengerre kiértek, csodálkozással l átták, hogy a hajó horgonyt vetett. . , András még csak a hajó külső formáját tudta nagy­ Jaban megkülönböztetni, midőn a halász éles szeme n� ár egészen más dolgokat látott rajta. Különös arc­ kIfejezéssel csóválta galambősz fejét. - Mi baj ? - kérdé András némi aggódással. - Temetnek, - viszonzá szárazon a halász. Ez kellemetlen előjel volt, de András az efféle babonára mit sem adott s a bárka folytatta útját. Közelebb érve, már ő is tisztán látta, mi történik a hajón. Az egyik árbocon fekete lobogó sötétlett, a födélzeten pedig a legénység mély csöndben sora­ kozott. Két ember valami hosszú nehéz tárgyat hoII ,

79

zoU föl a középtérből. Deszka volt az, melyen a holt­ test feküdt, holmi ócska vitorlába bevarrva, melle és térde körül erősen odakötözve a deszkához. A szá­ razföldi koporsó 6, 8 , 10 deszkából is áll ' a tengeri c� ak egyből s egy kopott vitorla feléből. A látvány kImondhatatlanul szomorú volt s Andrást mélyen meghatá. Midőn a bárka egészen a hajó alá ért, a két mat­ , az élettelen terhet a legénység sora elé letette a roz födélzet pallóira. , - A golyó helyé� van ? - kérdé fönn a kapitany, egy mogorva tekmtetü, sötétbarna arcú férfi s az� án hozzátevé : kár azért a jó ágyúgolyóért, jövőben . h zok m agammal egy pár nagy követ, ho�y mmdIg � . legyen mIt ten nt a halottak zsákjaiba. Azután intett a legénységnek. A marcona ten­ gerészek levették sipkáikat s halk hangon elrebegtek egy miatyánkot az elhunyt fölött. András és az öreg halász odalenn a bárkában hasonlót cselekedtek. Most ismét a kapitány parancsa hallatszott : - Emeljétek ! A két matróz ismét megragadta a deszkát, s annak neh ���bb végét, melyen az ágyúgolyó volt, a födélzet karfajara helyezték. A legénység komoly csöndben nézte az egyszerű szertartást. , - Egy, kettő, három ! - hallatszott a kapitány vezenyszava. A két matróz a deszka felső végét vállaira emelé ú �y hogy a� ferdén állott a ,tengernek, a golyó súlyá � tol lefele huzva, lassan lecsuszott a párkányzatról s csaknem függélyesen hasitva a levegőt, halk loccsa­ nással zuhant a nyugodt vizbe, mely némán zárult össze a hült tetemek fölött. - Széjjel ! - kiálta a kapitány s a matrózok' fejökbe nyomva ismét sapkáikat, dolgukra mentek. Ekkor az öreg halász fölkiabált hozzájok.

- Hahó ! Legények ! Bocsássátok le a hágcsót ! A matrózok , kik az imént igen jó szemmel lát­ ták, hogy a két idegen a bárkában oly ájtatosan mondta el velök a miatyánkot az ő emberük fölött, csakhamar lebo csátották a kötélhágcsót. András megölelte a halászt, ez őt megcsókol ta mindkét orcáján, egy-egy köny ragyogott a két férfi szemébe n, de mindez csak fél percig tartott, azután András néhány szökéssel fön termett a hajón . - Mit kíván tőlem ? - kérdé elég durva han­ gon a kapitány. - Azt, hogy vigyen magával, - felelé András nyilt egyenességgel. ' - Nem szállítok utasokat, - mondá a hajó pa­ rancsnoka. - Annál jobb, - viszonz á András, - úgy sincs pénzem, hogy megfizethet nék érte. könnye dén - Hm ! - dörmögé a tengeré sz j beszél kelmed ! - Fogadjon szolgálatába, kapitány úr j hajótö­ rést szenvedtem, csak puszta életemmel menekül­ tem meg. N em leszek terhére, sőt hasznomat fogja ven ni. - Hát mihez tud ? - Mesters égemre szabó vagyok ; tudok szabni , varrni, mint annak a rendje . - Ejnye, ez derék, - mondá a kapitány, épen most temettük el vitorlaszabónkat : ha kedve tartja, ám lépjen helyébe, az előbbinek bérén . - Áll az alkú, - mondá András ; a kapi ­ tány egyet billentett fejével s András fel volt fo­ gadva. A matrózok horgonyt emeltek, a hajó megrengett, aztán lassan megindult, András még nem is tudta : merre és hova. Athajolt a párkányzaton s lekiáltott az öreg halász­ hoz, hogy minden rendben van. -

-­

So

A halász egy ott könyöklő matrózh OZ föls7.ólt, hogy hova mennek. - Szurinamba ! - válaszolt emez. A �után a hajó elhagyta a bárkát, mely szemláto­ . kIsebbedett mast s végre egészen eltünt a távolban,

X.

FEJEZET.

Mely ben Jelky András úgy megéhezik. hogy jázminillatot. fokhagymaszagot és teki ntélyes titulllsokat kénytelen vacsorálni.

András tehát nemcsak hogy Párizsba nem ment, hol megtanulhatott volna becsületes frakkokat szabni, de épen ellenkezőleg Szurinamba vitorlázott, mely a holl andiak egyik délam erikai gyarmata s ahol a sok vade mber azt sem tudja, mi fán terem a frakk és főve vagy sülve szokták-e azt megenni. Minthogy azonban ott Andrással semmi különös dol og nem történt azon az egyen kívül, hogy sem a borzas ztó sárgalázban, sem az öldöklő fekete hányás­ ? an meg nem halt, nem is követjük őt oda, hanem mkább ideát várjuk meg, míg ismét visszatér Európába. Hét hónapos távollét után az atlanti óceán vizein látj u k ismét kóborolni, már közel a portugali partok­ hoz, de ellenséges lábon saját kapitányával. A kapitány úrnak ugyanis igen szűk volt a marka és nem igen szerette belőle kiszalasztani azokat az áldott garaskákat. Pénz dolgában egyáltalán nem lehe­ te tt rajta kifogni, mert fő életel ve ez volt : N em fi z etek " . András barátunk például, ámbátor két hónapon CI

Hevesi L. :

Jelky András kalandjai.

6

8z

át hűségesen foltozla a haj ó vítorláit, mindeddig mégsem látott csak egy fi l lérnyi fizetést is. A kapitány, úgy látszék, a hátralékban levő bér lerovását telj ességgel a nagy harangra akarta bízni, mi annál kellemetlenebb volt, mivel az egész atlanti óceánon egyetlenegy harang sincsen, se nagy, se kicsiny. Utóbb, midőn András 5ürgősebben kezdé köve­ telni jussát, a kapitány megharagudott és megesküdött, hogy Andrást a szárazföld legközelebb elérendő pont­ i án ki fogj a tenni . Es valóban úgy tőn. Mihelyt a lisszaboni kikötő­ ben horgonyt vetettek, kiadta Andrásnak a passzust de pénz nélkül, s a szegény földönfutó most ott áll t Portugal fővárosának kellő közepén, azon kegyetlen öntudattal, hogy zsebei tökéletesen iireselc. Portllgal népe akkortáj t még a leghatalmasabb és legvállalkozóbb kereskedő nemzetek közé tartozott. Nevezetesen Dél-Amerikával is sűrlll1 közlekedett és így Adnrásnak Szurinamban elég alkalma akadt a portugali nyelvből is elsajátítani a legszükségesebbet. J 756 tavaszán érkezett Lisszabonba, épen egy évvel azon irtóztató földrengés után, m ely a haj dan oly fényes és tekintélyes várost tökéletesen romba uön ­ tötte s roskadozó palotái, oszlopai, templomai alá ezré­ vel temette a koldusb <;> tra iutott lakosságot. Ily rette­ netes pusztulást nem J egyzett föl a történet, mióta a tűzok ádó Vezuv elborította Pompéji, Herkulánum és Stabire római városokat. András, kihez e csapás híre csak most jutott el, mélyen m egrendült szivvel iárta össze-vissza a vég­ hetetlen nyomor e tanyáját. A hosszú utcák, a tágas terek márványpalotái s tekintélyes bérházai még csak­ nem mind romban hevertek. A szörny"Ú esemény által elszegényedett lakosság nem volt képes házait egy­ hamar fölépíteni. Rögtönzött fabódékban, rongyos sát­ rak alatt tanyázott a nép egyik része, míg mások egy­ egy félig megmaradt csarnok vagy oszlopos folyosó

zúgában húzták meg m agukat. Az egész város hemzse­ gett a sok koldustól. A szó telj es értelemben ( agyon­ ütött » üzlet csak alig-alig kezdett ismét kibújni hamvai alól s csupán a leggazdagabbak voltak képesek, már is hozzáfogni elpusztult tüzhelyeik újból való fölépi­ tésé hez. Í gy j árva-kelve szanaszét, András aZ0n vette magát észre, hogy éhes. E természetes érzés úgy megdöb­ bentette, mintha ,hirtelen valami súlyos betegség tört voln a ki benne. Es csakugyan az étvágy a legborzasz­ tóbb betegségek egvike, mihelyt nincs mivel csilla­ pítani. Oly betegSég,'" m ely pár nap alatt, ha idejekorán nem orvosolják, halálos véget ér. Az ifjú gépszeriHeg zsebébe nyúlt. Minden zsebét átk utatta a legnagyobb -lel kiismeretességgel , de a leg­ csek élyebb siker nélkül. - Ahol nincs, ne k � ress ! mo ndja a régi közmondás. Keressetek és találm fog­ tok ! mondj a ellenben a szentírás. András azt tapasz­ talta , hogy bármi szent is legyen a szentírás, az ő eseté­ ben mégis csak a nép régi mondásának van igaza. Mily irónia ! m ily szándékolatlan gúny ! Amint a széles Tajo újra épülő kő partj án végig vánszorg<;>tt, az ott letel epült töménytelen sokaságú koldus mInd ostro m alá vette s azon véghetetlen alázatossággal, mel yre csak az inség képes, kunyorált tőle alamizsnát. Tőle, ki hónapok óta alig látott pénzt s ki maga eh e sebb volt UZ koldusnál ! Kese rű mosoly kerülgeté ajkait. Sietve befordult a l eg el ső kereszt-utcába, hogy ügyefogyott létére ezen ügyefogyottak üldözésétől menekülj ön. Ki ment a város elé, a tengerpartra, oda, hol a Szárazföld hatalmas sziklafokban végződik, melynek egy ik oldalát az atlanti oceán déli tájainak meleg h.ull ám a mossa, míg másfelől a széles Tajo sárga vizei sl etn ek e hullámokkal vegyülni. Mily nagyszerü lát­ vány ! Konstantinápoly, Nápoly, Lisszabon : íme a há­ ro m grá cia a föl d nagy városai között. A te r mészet _

6 -1<

legragyogóbb pompája övezi mind a hármat, a szépseg legdúsabb kincsei vannak elhintve fölöttük, úgyhogy a három közül senki sem tudná melyiknek ítélni oda az elsőség arany almáját. Az alkony szikrázó bíbora égett már a nyugat egén, midőn András a hegyfokra fölért. A tenger tüzes rózsákkal volt behintve. Magasztos mély csönd ural­ kodott a nagy természetben. Az alant terjeszkedő város emberi hangyabolyának ezer hangú lármája ide csak halk zsongás-bongás képében hallatszott föl, mely el­ szenderitőleg hatott az érzékekre. A virágzó j ázmin­ bokrok, narancs- és citromfák édes illata annyira be­ balzsamozta az esti levegőt, hogy valóságos mámort idézett az agyra. Mily paradicsom ! S e paradicsomban csak dühös éhség marásai közt andaloghatni : mily fokozott gyötrelem ! . A hegyfok magasán egy kolduscsoport térdelt hajadon fővel s áhitatosan mondta el az angyali üdvöz­ letet, mert az estharang távol kongását épen most hozta át a tulsó parton szürkéllő ódon zárdából a tengerpart szellője. András is letérdelt és forró fohász­ ban nyitott utat keserű érzelmeinek. A harang elnémult. A koldusok szegényes yacso· rához fogtak. Egy darab kenyér meg egy fokhagyma : ez volt a vacsora, mely élénk irigységet keltett az éhező idegenben. Vágyódva sandított a falatozók felé, úgyhogy végre az egyik koldus tréfásan mutogatott neki egy hatalmas vöröshagymát, mintegy kinálgatva vele. De mekkora volt a koldus úmul ata, midőn az aránylag jól öltözött idegen, kiből az ilyenekre való étvágyat senki sem nézte volna ki, mohón kapott a vöröshagyma után s a j ázminillat és narancsvirágszag közepett ezen egészen másféle zamatú gyümölcsöt az appetitus, félreismerhetetlen j eleivel megette. - U gy látszik, méltóságod a vöröshagymát ked­ velni méltóztatik ! - mondá a koldus azon mesés

udvariassággal, melyet a portugali nép nemcsak idege­ nekkel szemközt, de egymás irányában is kifejteni szokott. - E vöröshagyma éltemet mentette meg - vála­ szolá András s egy nagy fehér fokhagyma után nyúlt, melyet egy ráncos képű anyóka nyájas vigyorgással nyújtott feléje. Egy perc alatt a fokhagyma is ott volt, ahová az imént a vöröshagymát tette. . - Inez anyó ! - mondá a vöröshagyma hajdani tulajdonosa, az anyókát meglökve ; méltóztassék csak legkegyelmesebben kigöngyölni abból a kendőből egy darab kenyeret, ez az idegen uraság talán haj landó lesz bennünket annyira megtisztelni, hogy hitvány kenyerünk izéről is kegyeskedik magának némi hiányos fogalmakat szerezni. Inez anyó azonnal elővette szurtos batyuj át : egy nagy kendő titokteljes redői közül kibonyolított egy szelet száraz málé-kenyeret s azt alázatos hajlongások közt tisztelettel átnyújtá az idegennek, ki örömtől su ­ gárzó arccal kezdett belőle falatozni. - Felipe ! - mondá aztán Inez anyó egy fiatal ro ngyos legényhez : - telj es című Felipe uramöcsém ! Engedd, hogy egy szerény kérdést intézzek hozzád. Szerencsémnek fogom tartani, ha nagy tekinte­ tességed engem megszólítására érdemesít - válaszolá portugali udvariassággal a rongyos suhanc. . - Vajjon abban a bizonyos kulacsban akadna- e �nég egy csöppecske abból a jóféle nedvből, mely az llnént Hernandez nagybátyád őjelességének oly hizelgő tetszését volt boldog kiérdemelhetni ? - Kitünőséged készséges szolgálatára - válaszolt Felip e helyett maga H ernandez ; bátor valék egyet­ lenegy kortyantás után a többit a nagyérdemű társaság netaláni későbbi parancsainak rendelkezésére fön­ tartani. Ezzel Andrásnak oda nyújtván a kulacsot, folytatá : - Fogadj a érdemességed megkülömböztetett tisz-

86

teletem gyenge jeIéül ezen igénytelen ivóedényl) mely­ nek öble ugyan nem tartalmazza sem Alikante gránát­ szín nedííj ét, sem Madeira vulkanikus tűzfolyamát, de tartalma� mindenesetre oly egészséges borocs'k át) mely nem ! eljességgel méltatlan a nagyérdem ű érdemessé­ . dlásának megnedvesíthetési kegyében ged tI �z�.elt s �áJP � , valo kItunteto reszesíttetésre. András nevetve fogadta el a kulacsot, mert senhor Hernandez, ki társai közt mint az udvariasak leo-­ udvariasbika nagy tiszteletben állt, olyan bókokat k� ­ nyarftott még a fönnebbiekhez, hogy gorombább tol­ lunk nem is képes azokat hűségesen följegyezni. A bor külömben j ó volt és megfelelt senhor Her­ nandez ő kitünősége szónoki talentum ának. N ehánv becsü� etes !�ort.Y ismét helyreállítá éltető melegéveJ Andras erej et es hangulatát. - Hála istennek, az éhség dühe megszünt bennem dühöngeni - mondá őszinte hálával visszanyújtva a kulacsot senhor Hernalldeznek. -: Becses eg.észségére válj ék ! - szólt egyhangúlag de egy elrongyollott mocskos kis az egesz koldussag, fiú még ntólagosan el � kerített lyukas zsebéből egy , narancsot, ezzel Illedelmes bókok közt András szep elé j árult s átnyújtá a gyümölcsöt, mondván : - Vaj ha merészkedhetném én is, nagytekinté­ lyességednek átnyújthatni e narancsot, melv csemeo-e gyanánt t �l �n némi cseké� y él demre tartha t igényt. b � , Ifjúnak narancsa van ! - Nml, ennek a gemáhs , oltá nk csodálkozva Inez anyó ő szépségessége. - Tengerész Henrikre mondom, ez egészen érett narancs ! - kiáltá senhor Hernandez álmélkodva '' az idén még nem láttam érette t s együgyűségem azt gondola,, hogy legfölebb két hét mulva fogunk érett narancsot é,s �itromot lopogathatni a fákról . . . Érett narancs ! Ej ej ! Szan Krisztofánó glóriáj ára mondom, hogy a halhatatlan dom Luiz de Ca mo ens sem énekelt meg soha szebb narancsot, mint aminő szép a tied,

te érdemdús saJja tisztességes szüleidnek, társaságunk közkedveltség ű kis J ágó gyereke ! - Elhiszem én azt - mondá a (, közkedvel tségü kis J ágó gyerek » ; - amint ma reggel odaát ólál­ kodtam a Szan I ldefonzo kolostora körül, hát egy­ szerre a kertfal fölött egy nagy narancsfa ágát lát0111 átnyúlni, melyről ugyanez a dicső narancs kacsintgat le rám. Az első érett narancs, mely az idén boldog szemeimet m egörvende zteté ! Azonnal fölmásztam tehát a kertfalra s leszakítám a ritka tüneményt, noha a kertész csaknem megvasvi1lázott miatta, s azóta valami különösen örvendete s alkalomra tartogatol11 zsebembe n, minő épen e perc, melybell szerénysé günk ily kitünő idegen nevezetességet lehet boldog körében tisztel­ hetni, sőt megvendégelhetni. - Helyese n cseleked tél, nagyérd emű kis öcsém mondá senhor Hernande z megveregetve a fiú vál­ lát ; - már látom, hogy híres és ősi családod fáj ának legifjabbik ágán te idővel nem értéktelen gyümölcs csé fog sz kifejlődni . Az isten és Szan Ildefonzo éltes­ s enek. E dicséret által szerfölött megörven deztetve, a kis T ágó büszkén foglalta el ismét előbbeni ülő­ hely ét. Egy óra mulva éj volt. A koldusok , megtudván, hogy Andrásn ak nincs hova hajtani a fej ét, barát­ ságosan fölszólíto tták, osztaná meg velök éjjeli nyugvó­ helvöket . " -- Tulaj donkép mi sem lakunk sehol -- mondá se nhor Hernand ez - így tehát nem nagy áldoza­ tu nkba kerül az osztozás , A hegyfok hátán hajdan fényes zárda állott h ogy fehér, fekete vagy barna reverend ás szerzete­ sek-é, az e percben mindegy volt, mert a tavalyi föl drengés e régi épületet i s ledöntöt te és azóta semmi­ fél e színű barát sem lakott benne. Ezen omhtdékok felé vezették a koldusok vendé-

89

88

güket. Félig bedűlt kapuzat volt a bejárás, aztán hatal­ mas romhalmazokon kellett általhágni, megszakadt boltívek . töredékei, porrá zúzott oszlopok, széjjelrepe­ dezett pIllérek, kezetlen, lábatlan és fejetlen szobrok, ' pórúl járt bútordarabok hevertek mindenfelé, a szét­ � omlott fal �k töredékei között. A romokat tavaly óta Jóformá� kIverte a gyom, dúsan burj ánzott mindenütt a sok mmdenféle dudva : tövises bokrok, vad j ázmin ' vad r,ó zsa, vad repkény. Ovatosan lépdelt András e tömkelegen keresztül vezetői nyomdokain, mig végre a zárda udvarára értek. E körül hajdan nagy �zerű oszlopos folyosó futott, de ezen oszlopok s a raj tok nyugodott merész boltívek most a földön hevertek szanaszét s csak az udvar egyik sarkán maradtak meg ép állapotban. E � úgb �n szokta magát meghúzni éjnek idején a koldustarsasag. A padló kockái szalmával, falevéllel �oltak b � hintve, ez volt nekik derékalj, lepedő, párna es takaro. - A vendégé az előkelő hely - mondá senhor Hernandez Andráshoz fordulva, s azon helyre muta­ tott, melyen egy lépcső legalsó foka kissé kiszögellett a fol y'0sóba. - E kiszögellő lépcsőfok a párna ­ monda - s figyel meztetem nagyméltóság odat, hogy a . l� gfin omab� régI. vö:ö � márványból való ; maga él kIraly o. felsege sem hal Ilyen párnán. Ezt András el is hitte neki szívesen mert az ő fö�fog,ása s� e�nt a portugali király ő fels ége az ilyen � ar� any-parnat, ha még oly finom volt is, párnának kIsse kemén ylette volna. . Ine.� anyóka . Ő . szeretetreméltósága azalatt vala­ m,Ivel tob� szaImat es falevelet hordott össze a kemény van �co s elott, azaz a maga módja szerint megvetette az agyat a vendé g számára. -:- Már . most, ha nagytekintete sséged ide szép�n le meltózt �hk - mondá - olyan nyugo­ . csücsülni dalmasan es edesdede n fog aludni, mintha király ő

felsége Belem kastélyá nak legkény elmeseb b hálószob á­ j ában volna. Azután mind lefeküdtek s néhány perc mulva a kolostor udvarában csak az alvók hortyogása zavarta az éji csendé.t. . Másnap reggel András első gondja az volt, hogy hát ma mit fog reggelizni, mert hisz tulajdo nkép teg­ nap este is csak úgy nagyjáb ól foghegyelte a kolduso k vacsoráját. Szörnye n röstelte a jószívü szegény em­ berek jótétem ényeit elfogadni s már előre rett,egett azon perctől, midőn az éhség durva parancsára Ismét Inez anyóka kukoric akellye rét � s senhor Hernan dez kulacsát kell maj d igénybe venme. De nagy örömér e reggelij e a kolduso knak semmijökb e nem került - egy jó példán k �vül. , - Méltóz tassék bennün ket követm - monda Inez anyó - majd most reggelit fogunk szerezni, még pedig igl1n kitünő, finom .reggel�t. . - Es mentek le mmdny áJan a tenger partj ara. Apály órája volt s a hegyfok aljáról messzü'e vissza­ vonult hullámo k széles hófehér fövény területet hagy­ tak szabado n, melynek felso kérge a kelő nap suga­ raiban már-már szikkadni kezdett. E fövény, mely oly fehér mint a jól kimoso tt asztalkendő , reggeliző asztalunk -- mondá s�nhor Hernandez. - Mi szegény párák osztrigát szoktun k reggelizni, vaay legalább tengeri csigát. Kevésbb é ny alánk ételekre nem futp. Erre lehajolt s egy fadarabbal kezdett vájkáIni a nedves fövényb en. Azonnal ráakadt egy pár ten­ geri csigára, melyeke t, mint a mai halászat zsengéit , udv ariasan átnyújtott a vendégn ek. Ez senhor Her­ na ndez útmutatására az egyik csigahéj élével a másikat szé tfeszegette s aztán jóizüen szürcsöIt e magába il nyálkás állatot. E reggeli, mely egyszers mind üdítő tengeri fürdővel volt összeköt ve, eltartott két óra hosz,

b

.

szat, aztán a jóllakott társaság visszatért a szilárd földre. András most elhatározá, hogy munka után lát, sőt ha lehetséges, hajó után, melyen a romokból álló vá­ rost elhagyhassa. Lement tehát a kikötőbe és elkezdett sorba kérdezősködni az ott horgonyzó hajókon, nincs-e valahol számára üres hely, legyen az matrózé, szabóé, vagy bármi másé. A szerencse kedvezett neki. N em soká keresett, lll �r is talált egy kis goelettet, mely másnap Málta sZI� eté � e volt indulandó, egy nagyobb kereskedelmi haJo. lnséretében. A «( Sirály ez volt a haj ó neve - kicsiny, de jól épült és jól vitorlázó j árómüvecske volt, melynek födélzetén egy szál ódon kis rézágyúcska fénylett. Flório kapitány pedig egyenes modora, nyilt arca és becsületes tengerész jelleme által mindenkire igen jó benyomást tett. Amint András eddigi kalandjait meg­ tudta. azonnal megigéré neki, hocry hajóján elviszi Lisszabontól Maltáig, sőt fizet is �eki némi csekély­ . seget, ha nem henyél, hanem a legénység munkáiban . részt akar venni. . András örömmel rááll t ezen ajánlatra s miután a kap� tány, körülményeit megtudván, foglalót is adott nekI bére rovására, még egyszer visszatért a városba, �ölkeresé derék koldusait és illőleg megjutalmazta oket azon önzetlen vendégszeretetért, mellyel őt nyo­ morában maguk közé fogadták. A jó emberek véghetetlen hálálkodás és körmön­ font szerencsekivánatok közt óhajtottak neki szerencsés utat, Inez anyó könnyeket törült ki szeméből kérges teny.erével, senhor Hernandez legválogatottabb titu­ lusalva.l halmozta el s öt perc alatt «(hercegségeddé avanzsIroztatta, Felipe pedig s a d cözkedveltségü kis T ágó gyerek » Szan Il defonzo különös oltalmába aján "ották. Azután lekisérték öt testületileg a kikötőbe, sen.

II

-

II

hor Hern andez három lépés sel előttü k l épdeg élvén s szakada tlanu l (bár torka sza� adtáb ó�) .?rdítvá n : osaga Hely et l hel� et ! térJ etek . lu � �.agy melt elől ! félre ő nagy tekm tetess ege dICSO �tpbo l l . Az nap este András már a mált aI goel ette fede lzetén hált. .

_

..

.

93

XI, l\Ielyben Jelky András az első

FEJEZET. mohamedán ágyúgolyóval

kőt ismeretséget.

A kelő nap első sugarai a « Sirá ly) goelettet s . . . rsat . , utlta � eg� ,�(Atlantlsz» nevű kis brigget már a Tajo torkolatan kIvul szabad tengeren érté k. Kedvező észal� észa�keleti szél fuva lma előtt gyor­ : . s�n haladt a ket haJo elemte �sakneD délnyugatnak s az­ ? , tan l,ele tfele. kanyarodva a gibraltánszoros on keresztül. Midő? A drás
Ha a szél kedvező marad, a «Sirály)' tíz nap alatt elérheti célját, Málta szigetét. Onnan rövid pár nap alatt el lehet érni az adriai tengert s annak legtávo­ labbi zúgát: a fiumei öblöt, honnan száraz út vezet Magyarország minden pontjáig. - Haza megyek! - gondolá András, s e gondo­ lat nemsokára szilárd elhatározássá vált. N em törődött többé Párizzsal és Dupont szabómesterrel ; eléggé járta ő már a viláO"ot, jobb lesz már neki ezentúl otthon. b Azonban - ember tervez, Isten végez. Más dol­ gok valának megírva a sors könyvében. A mindeddiO" mér'sékelt és kedvező szél egy este oly hatalmasan kezdett fújdogálni, hogy � lóri� �ap�­ . , tány a födélzeten nyakIg begombolta felso kabatJat es fiO"yelmesen szemlélve a látóhatárt, igy szólt: El Ma kellemetlen ejszakánk lesz, Igaza is vol t. A szélvész nőttön nőtt. � fölkor­ bácsolt habok közt a « Sirály)) csak nehezen bIrta meg' . tartani és folytatni a helyes irányt. Veszélytől azonban nem igen kellett tartania, mert a hajó i?l volt építve s a Földközi tenger e részén zátony és sZIrt nem fenye· geti a tengerészt. . ' Tizenegy óra felé a kaplt�ny vlsszavonul� h�lo: szobájába, meghagyván hadnagyanak, hogy ha tortenm találna valami, keltse fel azonnal. De nem történt semmi s virradatkor a szélvész ióformán elült ismét. , Midőn a kapitány a födélzeten megjelent, � had­ . nagy csak egy újat jelenthetett: azt, ho�y az ej foly­ tán a «SirálY" elvesztette az «Atlantlszt)), mellyel eddio- folytonosan együtt haladt.. . ntrsz)) � Nem baj - mo�dá a l�aI?Itány :-az IiAtla , , erősebb és nagyobb .haJó � «Su'aly«-nal � ha ,�l1l ki tud­ tuk húzni az éjt, a brIgg mmdene�etre meg �collny�b? en . boldogult . N aplenyugta előtt hlhetoleg v}sz?,ntlatjuk. Az árbóc magasáról ekkor egy ott orkodo. mat­ róz lekiáltott: ___

,

.

95

94

- Hajó jobbra : N o lám, m ár meg . is leltük - monda. a kapI­ . tany s otromba messzelátóJával a szemhatár jobbra esi) részét kezdte tapogatni . De minél tovább vizsgálódott, arca annál komo­ lyabb kifejezést öltött. - . Ez nem az « Atlantisz » - úgymond s egy percnyI szünet után hozzátevé : sőt attól tartok , bogy sokkal kellemetlenebb haj ó reánk nézve. Aztán a távcsövet odanyúj tá hadnagyának, kinek . Ily szerszáma nem volt, mert akkoriban az efféle esz­ közök még sokl� al ritkábbak voltak, m int manapság. . a szemhatárt s szemügyre A hadnagy IS atkeresgélte ve.tt� a �yanús . idegent ; egy perc mulva helybenhagyó . fej bolmtassal vIsszaadá főnökének a távcsövet. A legénység szemei önkény telen ül mind az illető . . lranyba fordultak, hol a haj ó már most szabad szem­ n� el i � láth �t ? volt . Éles orrú, keskeny derekú, sok v�torlat e lblro, . � e csekély mélyj áratú s egészen feke­ tere festett haJ o volt ez, azon fajtából való, m elynek n �� e : sc �o � �er. Egész a � kata arra mutatott, hogy épí­ , . � nek f celJ� v ? l t e hajót a lehető legnagyobb gyor­ tOJ � sasagra kepesltem. A sötét idegen irányát egyenesen a Sirály » felt vette. Már ekkor az egész legénység bizonyos vol t benne ' hogy tengeri kalózzal van dolga. - Az egyenes szél a mienk, ez kedvező körül­ mé ny - mondá a kapitány s aztán stentori hangon ada, aT :rezényszót : - LVlinden vitorlát széjj el ! I�et perc alatt a goelette összes vászna ki vol t feszítve. A nyugati szél teljes erejével bele feküdt s e nyomás . alatt a kis hajó sebesen szelte a hullámo­ kat., A �a �ltány egy percig sem veszté szem elől a kalozt, kl éj szak felől közeledvén, a szél ellen némi­ l eg küzdeni volt kénytelen . Most valóságos verseny kezdődött. A kalóz is .

I(

minde n tenyér nyi vászná t szélnek bocsá tá s üzőbe vette a goele ttet, mint az agár a nyula t. András' egy darab ig azt gond olá, hogy siker ülnia fog a « Sirály , -nak üldözőj ét elhagyni, mert � leinte feket e schOo ner nem igen látszo tt tért nyerm . Pedig igeni s nyert , ámbár csak nagyon lassan . Flóri o kapit ány nem is ámítá magá t, hanem vas nyugal ommal mondá : - H árom óra alatt utolé r. A hajtóvadászat tovább folyt . A « Sirál y » min � ent. elkövetett, hogy üldöz ője körm ei elől megm enek üljön Fehé r szárnyain nyilse besen röpü lt tova a tenge r színe fölött s alig látszo tt érinte ni a habokat, mint ama gyors madár, melytől nevét kölcs önözt e. De nyom ában a kegy etl6n héja, mely erőse bb s zárnyaival okve tetlen ül utól fogja érni. " Egy óra mulv a a kalóz már csak két tenge n mer. föl dre lehete tt prédáj ától. nnyI Ame ött. nz rögtö lúkat vitor új ány kapit o . Flóri vászon csak ráfért az árbócokra és vItorlarudakra, mind odasz ögezt ette. De ez mit sem haszn ált ; másfél óra mulv a a kalóz ismét fél mérfö lddel közel ebb fér­ között hozzá. Nem sokára szaba d szem mel is meg l ehete tt különl­­ bö ztetn i az ellen séges hajó mind en részle tét. Födé zete zsúfo lva volt sötét arcú, kelet iesen öltöz ött fér­ fiakkal, kikne k fegyverei néha a délel őtti p ap forró sugarában at-átc sillám lottak az üldöz ött Ii Slrál y ,, -hoz. A kalóz leaénységét l egalá bb száz főre kelle becsü lni : s e zek nagy�bb része afrika i erede tüneld �t �zott, Semm l k étség sem foroghatott fönn több � �z Irant, .hogy: ,�z é szakafrikai kalóz -állam ok valam elYIk enek egyIk haJoJ a v olt az üldöz ő, noha ez eddig semm iféle l obogó t nem húzott föl. . Midő n a távolság egy tenge ri mérföldre csökk ent, a kalóz első árbóc a hegyé n egysz erre keske ny fekete lo bogó eredt szélne k. Kétág ú volt, mint a mérges

96

97

kigyó nyelve s a rajta mutatkozó jelvény a mohame- . dánok ezüst félholdja volt, mely hajlásával a török csillag helyett fehérlő emberi koponyát fogott körül. - A kalóz-zászló ; - mormogá köröskörül a «Sirály " legénysége - s bár jó régen tudhatták már. miféle nép vette öket üldözőbe, a borzasztó jelvény láttára m égis nem egy barna férfias arc halványodott el hirtelen egy rövid percre. - Legénység a födélzetre ! - kiáltá ekkor Flório kapitány, s az egész legénység, mely számra nézve tizenkét emberből állott, azonnal a födé1zeten sora­ kozott. - Legények ! - mondá a kapitány szilárd han­ gon s a helyzetnek megfelelő komolysággal. - A « Si­ rály» gyorsasága által nem menekülhet többé. Nyakun­ kon a pogány kalóz, ki könyört nem ismer. Legyünk tehát férfiak, s ha kell, drágán adjuk el éltünket. - Hurrá ! - kiálták egyhangulag a tengerészek s vihardúlt arcaikon a rendithetetlen elhatározás ki­ fejezése ült . .- Fegy verre ! - hangzott most a vezényszó. Néhány perc cel később mindenkinek oldalán kard lógott, a tengerészövekből pisztoly ok tussai és görbe kések markolatai látszottak. Mindenféle fanel11 ú ­ ből nevezetesen összegombolyított hajókötelekből sáncok támadtak a födélen, melyek niögött tetemes mennyiségű lökészlet volt elhelyezve. Ott hasalt le lesbe a fegyveres legénység, csak Flório kapitány �mt az árbóc tövében s büszkén nézett szeme közé a ve­ szélynek. - Csatára ! - kiáltá a kapitány, s mindenki el­ foglalta kitűzött helyét. András az egyetlen ágyú töltögetését vállalta ma­ gára s az . ágyú mellett feküdt hasra, mert a kalózok túlnyomó számával szemben a haszon nélkül való vitézkedésről okosabb volt lemondani. A kapitány most minden fölösleges vitorlát behúza-

tott s csak annyit engedett át a szélnek, mennyire szükség volt, hogy a hajót kényelmesen lehessen igaz­ gatni. Azután a « Sirály" orrával fordult üldözőj ének, ki csak pár száz lépésnyire volt még tőle. Ekkor a kalóz elej én vörös láng villant meg. Ezt csakhamar fehér gömbölyű füstgomoly nyelte el. N �­ hány másodperc múlva az elsütött ágyú durranása IS áthallatszott a « Sirálp -hoz és tömör ágyúgolyó jött át : - Rosszul céloz, - iegyzé meg a hadnagy, kl a «Sirály" ágyúját igazgatta. S csakugyan a kalóz golyója igen alacsonyan volt célozva a távolsághoz képest ; igen hegyes szöglet alatt csakhamar vizet érintett, onnan ismét elpattant mint az éles kavics, melyet a parasztgyerkőc viztükör me ntében hajigál, lesve, hogy mennyiszer fog vissza­ pattanni a vízről, - így j ött az első golyó is több­ �zörö s szökések közt a hajó felé, melyet azonban még ne m ért el, hanem orra előtt mintegy ötven lépéssel merűlt el a vie:ekben.

s

Hevesi L. :

Jelky András kalandjai.

7

percben a sz étrobbanó löveg igen b ecsületes utcát szakított a schooner zsüfolt föd élzetén. H é t vagy nyolc elle nség fetrengett vérében ; a többiek dühös boszúri valgásai áthallatszottak a « Sirály I) hoz, melynek l egénysége erőtelj es h urrával tisztelte meg a sikerült lövést. A h adnagy most egy darabig kartáccsal dolgozott s elég sikeresen söpörte az ellenséget, ki most szintén kartáccsal akart volna bold oguln i , d e nem boldogult, m er t « Sirály )) födé lzetén a legénység el volt szórva szanaszét s ezenkívül födött h elyeken volt elhelyezve. A kapitány még örült a kartácsnak, mely kevesebb kárt t ett h ajój ában. kalóz n e m sokára belátta ezt s más eszközhöz folyamodott. Vízre bocsát otta d ereglyéj é t s megrakta vagy h úsz emberrel. - Meg akarnak bennünket kamózni, - mondá a hadnagy, - tudják, hogy kevesen vagyunk ; de azért mé g sem lesz belőle s e m m i . Golyóra tölts ! Ez meglevén , az ágy út a d ereglyére irányza. Sokáig és pontosan célzott, de volt is aztán látszata, mert midőn a lövés füstj e elhúzódott, a deregly ének már nyoma sem volt s csak néhány fekete fej úszkált a vízen, igyekezve a lebocsátott köteleken fölkapasz­ kodn i a schoone rre. - Hurrá ! - kiáltá a (I Sirály » legénysége, új bátorságot merítve e jó sikerből. Ellenben a schooner e mb ereit ette a düh és m éreg. Vad z sivaj hangzott o nnan át s a sötét alakok ördögi üvölt éssel ugrándoztak födél zetén s verték össze görbe k ardj aikat. Látva a kalóz, h ogy a « Sirály ») elszánt e mb erein igy nem fog ki, a végső lépésre szánta el m agát. Egy­ Sze rre egyenesen neki ment a goele tte- nek. Ez, mely ozzá képest úgyszólván csak ladik volt, az össze­ utk özés alkalmával - mert hihetőleg ilyen szándéka v olt a po gányoknak -- nlinden esetre szétzúzódot t volna. -

a

XII.

A

FEJEZET.

Melyet Jelky András mint tengeri hős kezd meg és mint rab�zolga végez. Elkezdődött a csata. A « Sirály » közele dni hagyta a kalózt, mert saját ágyújának kicsiny volta nagyobb távolra való lövöldö­ zést nem engedett m eg. Harminc ölnyi távolban a kölcsönös ágyúzás m eg­ kezdődött. A kalóz keresztbe feküdt s oldaltüzet adott a (I Si­ (I Sirály ) -ra, hat oldalágyúját egyszerre elsütvén. rály » ellenben orrat forditott neki, hogy így legke ske­ nyebb célt nyúj tson) m aga pedig az elej én álló ágyút kényel emmel használhassa. Azonban az ily harc a (I Sirál y » -ra nézve k e dve­ zőtl e n volt, mely a hathatós sortüz e t csak egyes golyókkal viszonozhatta, s csakugyan . míg ő a kaló.z bordái közé alig-alig tudott elhelyezm egy fekete pl­ lulát, amaz neki j óformán átlyuggatta elej ét. Ekkor a « Sirály » merészen elszánta magát s egé­ szen képére mászott a k alóznak. Mikor vagy n egyven lépésnyire fölért hozzá, András kartácsra tölté meg . a kis ágyút. A hadnagy figyelmesen célzott . s a máSIk

A

�

7*

roo

Minden áron ki kelle tehát térnie e veszélyes talál­ kozás elől. Flório kapitány szokott hidegvérével adott néhány parancsot s maga is odaugrott a kormányos mellé, részint hogy a szükséges mozdulatokat jobban elrendelhesse, részint hogy a kormányosnak tettleg segitsen. A «( Sirály » , a kormánynak s a vitorlák változta­ tott állásának engedve, rögtön elkezdett jobbra el­ haj olni. De mielőtt e mozdulat egészen telj esedhetett volna, a szél előtt vitorlázó schooner a kitérő hajót egészen megközelítette s elejével annak hátulját sú­ roIta volna, ha e percben a kalózok kapitányának harsány vezényszavára harminc barna kéz erős vas­ kamókkal bele nem kapaszkodik az áldozatba, el­ szabadulását lehetetlenné téve. A (( Sirály » meg volt csáklyázva. Egy perc mulva a schooner s a goelette már egymás hosszában feküdtek. erős láncokkal s kamók­ kal egymáshoz bilincselve. A túlnyomó erő ellenében ezt megakadályozni lehetetlenség volt. Adáz orditással rohant most a felbőszült kalózság a «( Sírálp -ra, mely egyszerre egészen el volt lepve velök. Flório kapitány embereivel együtt a legerősebb árboc körül foglalt helyet, minden oldalról homlokot mutatva az ellenségnek. Mindenki el volt szánva a halálra, mert hősies védelmök után ama barbároktól kíméletet nem reménylettek. A most következő j elenet borzasztó volt. Dühös bosszúvágyokban a kalózok vakon rohantak a vitéz, de parányi csapat kardjaiba. Egynehány már ott is hevert élettelenül a . Sirálp p allóin, ellenben Flório kapitánynak több emberét szmtén elérték a kalózok golyói. András, bár eddig komolyabb sérelmet még nem érzett, számot vetett az élettel s elkeseredésben még halála előtt meg akarta venni bosszúját a pogányokon.

101

Karja elfáradt n ehéz rozsdás szablyájának forgatásában, de vele szemközt a támadók rajának közepette magas termetű, fekete arcú férfit látott, kiben arany suj­ tásos öltözetéről s azon tiszteletről, mellyel a kalózok sürtm osztott parancsainak engedelmeskedtek, főnökü­ ket vélte gyaníthatni. - Még csak ezt az egyet, - gondolá András, aztán történj ék velem bármi ! S pisztolyt rántva, ráfogta a fekete parancsnokra, midőn egyszerre . . . erős rándulást érzett nyakán, torka összeszorult, mintha pányvát kerítettek volna nyakába, fej e elszédült, vérvörös színbe látta borulni az eget, aztán még csak határozatlanul érzé, hogy összerogy s hogy a földön kezdik hurcolni . . . Elveszté eszméletét. Midőn ismét magához tért, nevét hallá kiáltani Flório kapitány hangjára ismert. - Hol vagyunk ? -- kérdé gyenge hangon s iobb­ jával le akarta törülni homlokáról a gyöngyöző verí­ téket. Ekkor vette csak észre, hogy hanyatt fekszik valami nyirkos talajon és jobb keze nehéz vasrúdhoz van láncolva, mely mellén keresztben feküdt. Köröskörül félhomály uralkodott s András kissé fölegyenesedve látá, hogy többedmagával valami hai ó be lsejében van fogva s velök ugyanazon vasrúdhoz bilincselve . - A kalóz foglyai vagyunk, - válaszolt a kapitány. - Hát a többiek ? itt csak hatot látok ? - kérdé András. - A többi hat becsületes férfi halállal múlt ki, lUondá a kapitány tompa hangon, melynek különös rezgése el ég érthetőleg .hirdeté, hogy a szóló szemé­ be n ugnnekkor kön;:cseppnek kelle csill �gni. - Es minket m1ért nem végeztek kl ? kérdé András tovább. s

- ­

J 02

- Bah ! - felelé a kapitány ; - halálunknak mi hasznát venné a kalóz ? - Hát életünknek ? - folytat a András. - Oh, életünkből ő pénzt csinál - úgymond némi keserüséggel a kapitány. Ekkor egy sötét gondolat röppent föl András agyában, fekete és rémes mint a fölrebbenő holló. - Tán csak nem adnak el rabszolgaságba ? kérdé. Minthogy életünket megkimélték, - úgymond a kapitány, -- mindenesetre ez lesz sorsunk ; ama fekete ördögök gyilkos dühénél csak fösvénységük s kincsvágyuk nagyobb ; vagy azt gondolja ön, hogy jószívüségből nem metszették el torkunk at ? András belátta, hogy . a kapitánynak nagyon is igaza van. Hallgatott. Ezer gondolat kergetőzött fejé­ ben . Ennyi kaland, ennyi életveszély, ily sz�rnyu ta­ pasztalások után most, úgyszólván már hazáp küszö­ bén, a hazatérésre eltökélve s előre újjongva az arány­ lag oly közel viszontlátás reményében - bizonyossá tétetni a felől, hogy pár nap m úlva valamely afrikai pogány város piacán mint árú lesz kitéve s rabszolga­ ságba fog hurcoltatni, Isten tudja hová ! Szörnyu állapot, melyben csak ifjú lelkének tör­ hetetlen ruganyossága menté meg az elcsüggedéstől. Pár napi tengeri út múltán kikötőbe értek. A kalózok föloldozták bilincseiket, s András m eg­ nyomorgatott jobbját, melynek ujjai a zsibbadtság által már egész mozgásra való képességöket elvesztették, végre ismét szabadon érezte. Midőn partra szálltak, egészen új világ terült el körülötte. A tengerpart égett a nap vakító sugarai alatt. A sötétkék égen a le gcsekélyebb felhő nem fehérlett s e hamisítatlan tiszta azúrból a tengernek is kijutott még bőven. A jövevények előtt kis 1 I1ohamedán város terjedt el ronda utcákkal, helyesebben sikátorokkal,

1 03

melyelm ek zürz,ava�ából a hátt��be� n �� ány � ór kupola és karcsu mmaret (toronY I IZZO feherJe ka? sm.t­ O'atott le a kikötőig. Köröskörül tarkabarka nepseg izgott. mozgott, járt s kiabált érthetetlen dolgokat ?al: latlan nyelveke n. A kikötőben � gye�l,en egy �u:opaI hajó sem látszott ; csupa apró mor hajocska, mmok�el épen csak a tengerpart hosszáb an lehet kereske dest üzni. Ez tehát Afrika, - mondá András ; - de micsoda város lehet ez ? . - Ha utazásun k tartaimát s a kalózok szokásaIt egybevetem , azt kell köv�tkeztetn em, � �gy �ona kikötőj ében vagyunk, - ,,:alas.zolt a kapItany, kmek gyanitása utóbb helyesn ek IS bIzonyu lt. N éhány kalóz most közbe fogt� a fo.gl,Yokat , s kez dte befelé vezetni a városba. Flóno kapltany meg egys� er visszané :ett � , kik�t? vi�tükré�e, melyen , a többI apró-cse pro haJo kozul kIfeketel lett a kaloz schooner s ennek hátuljáho z kötve a szegény elfogott « Sirály» . Búsan ve� ett a kap ��ány egy végső b � csú­ p illantást kedves kIs goeletteJ ere, melyen. �llnyISZ ?r hasítá a Földközi tenger langyo � kék habJ,:u� , azuta�l mélyen fölsóhajto tt s folytatta útj át, hogy onzete SZ1dalmainak s taszigálás ának véget vessen. . . N emsokára elértek a bazárba, mely a varos koze­ pén jelentékeny térséget foglal el s nyilt oszl.op: csarnokkal környezet t tágas u�varból �llot�. Az afnkaI p artvidék mindenféle terményeI voltak Itt folhalmozv.a : Biledulgerid datolyái, az algériai sikságo� �!a :pJa, Marokko selymei, az Atlasz � egység. oroszlanbor �l, , a Szahara sivatag marabu-to llal, Tum.sz naT�ncsal es gránátalmái, sőt Darfur aranypora es N u bIa fekete rab szolgái is, kiknek hazája mesze túl van a nagy sivatagon Afrika legbelsejéb en. " Ezen idegenszerü élet örökké nyugtalan zSIbon­ gása András ifj ú képzeletét még kellemetlen körül­ luény ei közt is teljesen elfoglalta. Annyi új at, szokat.

I OS

l,ant, meglepót látott itt együtt, hogy egy ideig önmagát es szomorú állapotát egészen elveszté szem elől. Azonban ezen önfeledés nem tarthatott sokáig. A foglyok �lérkezvén a bazár azon osztályába, m ely , rabszolgavasar gyanánt szolgált, a kalózok hatalmából azon kereskedő . kezeibe mentek át, ki ama tengeri rablók�al e.m,? en zsákmányuk iránt, úgy látszék, foly­ tonos uzleh osszeköttetésben állt. E kereskedőnek a bazár oszlopcsarnokában boltj a a� az y alóságos raktára volt, melyben este eleven árú� clk�elt elzárta'. De . ha új holmit kapott, ezt - mint eg:yeb ker.eskedők IS szokták - kitette az ajtó elé m� nt��� kIrakatba, hogy � vevők szemügyre vehessék, , ml uJsag erkezett. A « SIrály» embereit is kiültette rögtön egy gyékényre s kevés idő telt bele, már egész csoport néző őgyelgett körülöttük, vizsgálódva tana­ kodva, értéköket és tulaj donságaikat feszegetv�. � csop ?��ból végre egy , kávébarna képű, fehér , , kek kaftáno s török lépett t � rba�os ; voros bugyogos, kI, o.yIl van . �alamely gazdag benszülött udvarmestere. , kapItany kapta meg leginkább figyelmét, mert Flono csakugy�� .ez vO It legszálasabb' termetű a foglyok közt. , sem szóIt, hanem két ujjával kinyi­ A toro. �c szot to�t� .� kapIt�ny S�á) át s megvizsgálta fogait, mint. a cSlkoe� szok�s. VIlagosan látszott a kapitány arcán hogy Igen SZIvesen leharapta volna a szémtelen vizs­ gáló� a � e �y pár tucat ujj át, de j obbnak látta mégis a korulmenyekhez alkalmazkodm s minden ellen­ szegülésről . lemondani. . Aztán � szivárványszínű török megtapogatta a kapItány karjait és lábikráit, s az izmok keménységével meg levén elégedve, valami rövid kérdést intézett a ke�eskedőhöz , Ez is szólt valamit ; nyilván a kapitány arat mondta meg. Erre a 'vevő a kereskedőre meresztette szemét ráncba húzta két fekete bozontos szemöldökét el� fintorította görbe orrát s hosszú vártatva egy szó {agot

ejtett ki, mely körülb elül azt jelent heté, hogy : Sok ! A keresk edő erre összec sapta kezét : - Sok ! - ismét lé álmélkodva. - Hogy lehet ez sok ? - S evvel elkez dé kifogy hatatlan dagállyal magasztalni a kapitány jó tulajdonait, odatartá a török­­ nek a kapitány karját, feltűrte az ingujj akat, mozgá sokat produkáltatott vele, öklével ráütött a mellére, hogy csak úgy kongott bele, megkopogtatta koponyá­ ját s végre mély hajlongások közt keresz tbe tette karj ait mellén , váltig erősítve, hogy egy batkával sem adhatj,a olcsóbb an. . U gy látszé k azonb an, hogy utóbb mégIS leeng edett valamicskét árábó l, mert a török homlokáról a rán­ cok ismét eltün tek, arca kider ült és zsebé ből kivette a bőrzacskót, melyb en pénzét, tartot ta. . Flório kapitány meg volt vásárol va, a török kI­ fizette az árát s aztán intett neki, hogy köves se. A foglyok szeme iből kicsordultak a könny ek, mi­ dőn ily becst elen módo n ragadták el mellő lü.k szere­ tett kapitány ukat, de e sors ellen szabadkoZDl haszon­ t alan volt s igy némán szorították meg a távozó kezét. -- J ó szeren csét ! - mond á Flório kapitá ny, és jel entéke ny pillant ást vetve a tenger irányában, mintha azt akarná monda ni, hogy mihely t szerét ejtheti , meg fog szökni s a többie knek is azt ajánlja , szilárd lép­ t ekkel követte új urát. Még be sem estele dett, már Andrást is hason ló Sors érte. A város legelő kelőbb polgárainak egyike , hosszú fehér szakál lú, tisztes öreg müzül mán sétált keresz tül a bazáro n. A nép minden ütt kitért útjából s tisztele ttel b ókolt előtte, mert · aki nem is ismert e személyesen, l áthatta, hogy zöld kaftánt visel, a zöld szin pedig a prófétáé s ezt csak a legelők előbbe k viselhe tik. Az aggasty ánnak András deli alakja és nyílt arca mindjárt szeméb e ötlött. Megkérdezte az árát s min­ den alkudozás nélkül kifizette a hasoncs úszásig udva-

106

rias kereskedőnek. Andráshoz mit sem szólt, kétség­ �ívül tudt � , hogy az úgy sem érti nyelvét, - csak mtett . nekI komoly szelídséggel s András fölkelt a gyékényröl és nyomban követte az öreg urat, ki mél­ tóságosan lépdelt előtte a város göröngyös utcáin keresztül.

X III.

M elyben

Jelky

FEJEZET.

András megfeketedik s egy pórul j árjon.

darabig

ura san jár,

hogy utóbb

András urának neve Ali Husszein volt. Nyári laka künn állott a város keleti kapuja előtt a tenger partján. Egyszeru fehérre meszelt ház volt ez, melynek külsej én alig látszott egy pár négyszögletes ablak, fös­ t etlen falécekkel elrácsolva minden üvegtábla helyett. Az udvar azonban elég tágas volt. Oszlopos folyosó húzódott köröskörül, folyondár és repkény szőtte min­ de nfelé árnyas függönyeit, a szögletekben izmos boro�­ tyánfák csoportjai tömörít ék suru csalitokká örökzöld lo mbjaikat, az udvar közepén pedig dúsan virágzó rózsa­ ágyak közt márvány medencéből kristálytiszta vízsugár szökö tt fel, halk locsogását vegyítve az üdítő tengeri szel lő által meg-megrengetett növényzet susogüsa közé . Valóban kies hely volt ez s e hus udvarnál alkal­ masabb nyaraló-magányt a legfinnyásabb ízlés sem ki. ván hatott magának. András, gazdája lépteit követvén, először ezen udvarba lépett, melynek csöndes bájai egészen elbu­ völték szellemét. Számos fekete szolga üdvözlé mélyen hajlongva a ház urát, ki A ndrásra mutatva intett egy

1 °9

roS

kis szerecsen-fiúnak. Ez, úgy látszék az intés értel­ mét rö�t? n fölfogá, mert Andrást egy ajtón keresztül egy I? aSlk egészen egyszerű és parányi udvarkába vezete. Ezen udvar közepén kád állt, mely valami sötét folyadékot tartalmazott. A fiú odavezeté Andrást a kádhoz és j elek által . � gyekezett vele megértetni, hogy vetkőzzék le és füröd­ jék meg a sötét folyadékban. András fölfogta ugyan a fiú j eleinek értelmét, de nem tudván e különös fürdő célját magának meg­ magyarázni, tétovázott. A kis �zerecsen . eln �vette m agát s mindenképen . Iparkodott ot kapacItálm. Rámutatott András arcára és kezeire : saját fekete karját mellé tartá, mintha a színek külömbségét akarná hangsúlyozni ; azután szín­ lelt fitymálással kezdé lealázni András bőrszín ét, a magáét . pedig magasztalni. Mind ebből András persze csak a J e!eket érté meg s azt vette ki, hogy neki bele kell lép me a söté� t�rtalmú kádba s ott megfürödnie, hogy ektelen europal színét elveszítse s a többi szolga­ személyzethez hasonlóvá váljék. Minthogy gazdáj a ezt így parancsolta, nem vona­ kodhatott tovább, hanem beletalálva magát a körül­ ményekbe, levetette ruháit s a kádba lépett. . - Ej, ej , - mondá magában fejcsóválva - azt bIzony nem IS álmodtam volna soha, hogy én belőlem �alaha rr: ég szerecsen is lesz. Mit szólna ehhez édes apám � s domme . Sová� ka. Sz �gény édes anyám meg hogy osszecsapna kezeIt, ha Ilyen színben láthatná az ő Andrisát ! .Bizony, bizony, tán még a Lompos komon­ dor sem Ismerne meg, hanem megugatna, ha az ud­ varunkba lépnék. A barna folyadék, mély különféle hathatós festő anyagok oldatából állt, megtette kötelességét. Midőn András képét is megmosta s aztán ismét kilépett a kádból, bőre már egészen barna volt, s a festék, mely

a

nap melegén rászáradt1 nemsokára oly s?� ét árnya­ latba ment át, hogy csak kevéssel volt VIlagosabb a szerecsen fiúnál, kinek utasításai szerint cselekedett. Ha egyáltalán léteznék a világon szőke szerecse�! Andrást okvetetlenül ilyennek kellett volna nevezm. A szerecsen fiú ujjongva ugrált körülötte s e ayökeres színváltozás fölött való örömének félreismer­ h etetlen kifej ezést adott. Azután kifutott a kis u?var­ ból és csakhamar keleties bő ruhákkal tért VIssza, melyeket Andrásnak föl kelle öltenie, s amint aztán a fiú igy felöltözve ismét visszavezette őt a nag� ud­ , varba, hol a fekete szolgák mestersegesen gyartott szerecsen társukat vidám vigyorgással fogadták, A? drás meg nem állhatta, hogy a szökőkút medencéj ében meg ne nézze magát, és oh laj ! csak hogy vissza n � m tántorgott ijedtében - szakasztott olyan volt, mmi valami kéményseprő. A szerecsen fiú most kivezette öt gazdája színe elé . a verandára, mely a tengerre nyilt s még sokkal szebb hely volt a nagy udvarnál is. Ott ült Ali Husszein dagadó selyemvánkoson, keresztbe tett lábakkal . Hófehér szakálát meg-meg­ rezgeté a kék tenger felöl fújdogáló szelid légáramlat: Magas szikár alakját tiszta fehér gyapjúszövet bő : edól palástolták. Ajkait a nargileh (vízi pipa) kacskanngós csövének bogláros szopókája érinté, �elyből szakadat lanul szívta az illatos kék füst bodraIt, mig agg szemel: a sima tenger verőfényes messzeségein merengtek s méláztak el korlátlanul. Ali Husszein elégülten bólintott fej ével, midőn új alattvalóját megfeketitett állapotban látta maga elé járúlni. Intett neki, hogy üljön le lábaihoz a veranda pall óit borító finom gyékényre, természetesen török módon keresztbe tett lábakkal. Alig ült ott, már a hatalmas hófehér kandur, mely eddig Ali Husszein ölében szundikált, megmozgatta füleit, nagyot ásított, leugrott gazdája öléből, jól megnyújtogatta derekát, s

1 10

aztán, . magasan föl� tn e1t farka végé t szeli den meg csó­ válva Jobb ra-b alra, And rásh oz men t s bará tság os do­ rom bolá s közt elke zdet t térd eihe z dörgölőd ni. A fehé r kand ur e magavise lete hatá tt egye lőre And rás sors a felet t. Mer t a kand ur Alirozo Hus ked­ venc állat a volt (vala mint Moh ame d prófszein éta is mac skát szere tte mind en egyé b állat fölöt t) s And rás­a nak mindjárt bekö szöntések or siker ülvé n e befo lyáso s négy lábú uras ág mag as kegy eit m egny erni, e perc től kezd ve Ali Hus szein legsz oros abb körn yeze tébe n fogla lt el hivatalos állás t mint a Gam bia kand ur udva rme stere Zan ga, a szerecse n fiú, ki mint narg ileb- gyuj to­. gató volt alkalm azva gazd áj ánál , - And rás, kit mos Abd allah névv el rubá ztak föl, - végre Gam bia, t fehé r kand ur : e háro m szem élyis ég képe zte ezen a túl Ali Hus szein legs zoro sb körn yeze tét. A ker� legregény eseb b hely én, etetlenül a teng er partj án, csino s küls ejű ház állt. közv Aki kívü l­ ről isme rte, azt gon dolt a voln a : nyár ilako t csak lát, 'Ped ig belü lről bizo ny csak gabo na-homb ár volt . Min den butorzata egy pár száz zsák búz ábó l és rozs ból állt, mely nek köze pett e a föld ön aranybo jtos karm azsin bárs onv' vánk os fekü dt . E hom bár volt a Gam bia kand ur hely e. Nem mint ha ő kand ursága buzán és rozs on szék hízo voln a, de e nem es gabo nafaj okat tudv alev őleg igen ttszer az eger ek, mel yeke t viszo nt igen szer etett Gametik bia, kand ur. A hom bárb an ped ig foly vást csak úgy nyü zsöga vén az ezer meg ezer egér , képz elhe tni, a deré k Gam ­ bián ak mily pom pás vadá szata eshe tett rezid enci ­ á­ jában . H a aztán egy pár órát szépe cskén elege része tt s egyne há ny jó kövér egérk ét fölfalt, lefekü a karma ­ zsin bárs ony vánk osra s anna k boj tjaivaldtaddi g j át­ szado zott , míg szeren csése n el nem aludt. Egysz kétsz er napj ában aztán ellát ogat ott a palo tába er­ Ali H ussz einh ez, ki el tudt a ót cirog atni órah ossza t

TT1

s úgy diskurált vele, - mintha eszes állattal társa­ logn �ndrás mint a Gam bia kandur udvarmestere koránt sem volt valami henye életre k�. rhoztatva. � z ó hivatala volt a hombár butorzatát, t. 1. � karmazsm bársony vánkost mindig jó karban tartam, azaz e&yszer napj' a. b an J 0 1 lrl "" ' porozni, . kikefélni és megszelloz tetni. Azután időnkint drága Illatszere l�et keII e . a h ��Vlra­ bárban égetnie s az ablakokban áll � �om'p as gokat is ő öntözgette, ámbár nem o � ne�k�l hItte, hogy néa lábú ura az illatszerekkel es vlfagokk �l l.eg­ ke * � sbbé sem törődik. Kötelessége . volt tov�?ba . ,� , bO kandurt minden reggel megmosdatm s bundaJat ne b . legkellemetle z m egfésülni és megkefélni E volt �� et v sem soha ól célb e kandur a foglalatossága, mert . . � �O tudot . b ore le fehér bundáját (minthogy nem Igen kibu'ni) hanem csak úgy testén kellett , IZ avval j . teleknek elba'n nl" . Már pedig a J' ele s állat ezen m ute . , nem örömest szokta magat alavetm" e� ku'- l o" �o" s ellen-. szenvet tanúsított a fürdés iránt. A�mnt ! eh�� Andras reggel hozzá akart nyulni, Gamb � a mm�Jart meg­ szökött és az udvarmester úr csak Igen baJo� an tud �a megfogni valahol a zsákok közt, de ha mar meg IS fogta, a rakoncátlan állat irgalmatlanul összekarmolta arcát, kezét. .- l m' a l an V égre lelkiismeretesen kellett ugye � ' d ul�? � legcs:kely a en e Mihelyt egészségi állapotára. �? szabálytalanságot vette észre, koteles �olt ezt a aZI orvosnak bejelenteni, ki haladéktalanul megtette a szükséges rendeleteket . . Mindössze tehát Andrásnak me&" kelle vallama, hogy rabszolga létére mégis sokkal Jo ?b � olga_ yan, mintsem remélheté vala, s habár GambIa kormel l�en élesek voltak és a fek � te fürd� , I? ely �t ? eten�en� egvszer meg kelle újítam, nehogy bore Ismet feh �r�e . :rolt, meg kopj ék, szintén nem inyére v.aló mul.atsag �s sokkal kellemesebb életet VIselt, mmt amIlyen valo'

.

'

�

112

színűleg a ( Sirály (( többi emberének osztályrészeül j utott. Azonban Andrásnak hatalmas ellenséo-e is támadt a háznál, és pedig a közönséges rabszolgák felügye10Je Muley. E� valóságos kor?mfekete szerecsen volt, hajdan r,n aga IS rabszolga, kl ravaszsága és ügyes hízelgést' alt� l lassanként annyira rölvitte dolgát, hogy Ali Hus­ s �em utó � b valamennyI ra? szolga felügyeletét re� bIzta. E hIvatalban Muley falának egész vadságával és kegyetlenségével járt el. Sohasem lehetett őt látni azor.. borzasztó korbács nélkül, mely a viziló vastag bő­ r � ből :, olt kés�ítve s melyet hossz ,:s gyakorlat foly­ . tan mar oly ugyesen �u dott kezeIm, hogy suhintása . soha sem hlbazta el célját . ·Valamennyi rabszolga ismerte és retteote e szörnyu szerszámot, mely . különben Muley úrnak még csak legenyhébb fenyítéseit eszközölte, mert súlyosabb bűnökre a felügyelő sokkal kegyetlenebb büntetéseket szoko �t mérni. Alig múlt el nap, hogy valamely sze­ rencsetlennek a bambusznáddal ötvenet rá nem üt­ tetett a talpára, vagy épen hasára, vagy hogy valakit b � le nem vettetett azon sötét kóterbe, melynek pad­ lóJa . csupa é � es l écből volt csinálva, úgyhogy sem al, ! m sem ülm, sem feküdni nem lehetett rajta kínos fájdalmak nélkül. N em hiába Muley ostora volt az egész uradalomnak, melynek szolgaszemélyzete fölött korlátlan hatalommal kényuraskodott. Hogy e szörnyű ember András ellensége lett, az oly ba]. volt, melynél nagyobb Andrást nem is érheté . . Lett pe �ig ellensége - ugyan miért ? Semmiért ! ���..rt:. mert Jobb dolga volt a többi rabszolgánál, és kulonosen, mert nem volt az ő hatalma alá adva. Muley néhány hét folytán szilárdul elhatározta, ho�J:' e kiváltságos helyzetnek véget vet és Andrást megls hatalmába keríti. Ennek elérésére oly tervet • .

•

o

gondolt ki, mely ördögi természeténe k tökéletesen becsületére vált. Egy délután erős szirokko- szél fújt. Azon szél ez, mely dél felől jő a Szahara-sivatagon keresztül, mely­ nek izzó homokja fölött megmeleged vén, forró lehével az északiabb vidékekét is fölperzseli. A szemhatár ekkor barna-vörös gőzökkel van megtöltve, valami forró köd­ ben merül el a közel s távol, s a sivatag szele nem hogy enyhítené, de még fokozza e tikkasztó hőséget. A természet ilyenkor a kétségbeesés színét ölti magára. Az embernek teste, lelke elzsibbad, akarata elveszti erej ét, kimondhatatlan tunyaság ólyomsúlya nehezedik idegzetére, izmai egész ruganyosságuka t elvesztik, agy­ velej ére álom borul, mely mégsem álom, sőt gondo­ lata is eláll. Az állat is szenved, elbúj valahová sötétbe, kedvetlen, fáradt, a ló nem nyerít többé, az oroszlán nem ordít, a farkas nem bántia a bárányt, ez pedig nem fél tőle, még a tücsök sem cirpel, pedig az ama forró vidékeken sokkal zajosabb, mint nálunk. A nö­ v ényzet is azt érzi, mit az ember és állat. A fa levele összezsugorodik, a virág elfonnyad, a fű megsárgul. Ha a szirokko fúj, elzsibbad az egész természet. Ilyen szirokkós délutánt használt föl Muley gonosz terveinek kivitelére. A házban, kertben és mezőkön eleven lény látható nem volt. Ali Husszein legbensőbb term eibe zárkózva sínlődött, a szolgaszemélyzet sötét rejtekekbe húzódva szundikált. Ilyen időben fényes nappal mindent el lehetett követni láthatatlanul, sőt sokkaJ biztosab ban mint éjj el. O maga, a sivatag gyermeke, csak kevésbe vette . azo n szelet, mely hajdan tán egyedül ringatta bölcsejét . Midőn a szirokko dühöngésének tetőpontját el­ érte, Muley magához vett egy erős zsinórt, melynek v égére hurkott kötött. Azután lement a kertbe, egy rózsafáról levágott két ágat, ezeknek leveleit leszedte s végük et jól meghegyezte. Azután farkasléptekkel végig ment a tengerparton, 8 Hevesi L. : Jelky András kalalldjai. •

lIS

'tgyenesen Abdallah és Gambia közös lakának tartva. hombárnak tulajdonképen ajtaja nem volt, a bejárás csak nehéz függönnyel volt elzárva. Muley a függönyt fölemelv e, besiklott a hombár belsejébe. Abdallah-András ott feküdt egy pár liszteszsákon elterülve. Természete még nem szokván meg az idegen égalj t, a szirokko alatt kiválólag szenvedett. Egészen eszméletlenül feküdt a zsákokon, kezei ökölbe voltak szorítva, néha megcsikorgatta a fogait s lélekzete oly nehézkes és szabálytalan volt, mintha lidérc bántaná álmát. Muley vad arckifejezéssel állt meg az alvó előtt. András feje fölött ide· oda lógázta a hurkot, mintha benső gyö �yört érezne azon gondolatban, hogy most csak akarma kell, s a gyülölt ifjút kegyetlenül megfojthatj a. ., De Muley nem ezt akará. O súlyosabb sorsot szánt ellenségének. N esztelen léptekkel haladt tovább a karmazsin bársony vánkosig, melyen Gambia, a hatalmas kandur hosszan elterülve aludta el az égető szirokko idejét. A szép állat mind a négy lábát messze elnyújtá magá­ tól s oroszlánforma gömbölyü feje, kissé hanyatt vetve, szinte élettelenül lógott alá a párna széléről. Muley percig sem késett, hanem a hnrkot gyor­ san Gambia nyakába kerité s oly erősen m egrántá, hogy a kandur csak egyet tudott vonaglani, aztán izmai engedni kezdtek s nehány kisebb önkénytelen rángás után végkép kitágultak. A szegény pára megfult. Ekkor Muley a hurkot ismét zsebre dugta, öve­ ből kirántá a jatagánt s ezen éles görbe kés segedel­ mével lehúzta szegény Gambia fehér bundáját, a meg­ nyú� ott hullát ott hagyta a bársony párnán, a bőrt p � dlg a két rózsafaággal annak rendj e szerint szépen klpeck elte s magával vitte. Midőn a hombárt elhagyta, András még folyvást aludt, nem is álmodva azon borzasztó merényletről, A

m elyet az imént közvetetlen szomszédságában követ­ tek el. Nehány perc múlva Gambia kipeckelt bőre már ott lógott az úrilak tengerparti verandáj ának ereszén s a lassanként elhaló szirokko utolsó lehellete búsan hi mbálgatá a nemes állat hosszan lelógó fehér farkát. Muley visszaszökött lakásába, elhatározva, hogy m ély álmot szinlel s utolsónak ébred föl az uradalom valamennyi lakója közül. Estefelé a szirokko egészen elült. Az emberek és állatok ismét elébújtak rejtekeikből. Ali Husszein is kilép ett a verandára, hogy a tengeri szellő által hüsit­ tesse izzó homlokát, hóba hűtött szorbetet szürcsöl­ gessen s a nargileh kék füstbodrain merengjen el: Ekkor szemébe tünt a fehér kandur bőre. Elemte ne m hitt szemeinek, hanem közelebb lépett s meg­ tapintá. A bőr még lágy és hajlékony volt, a gyilkos­ s ág tehát csak nemrég történhetett. Gambia bőrének goly ótlan szemlyúkai üresen, mereven irányultak urára, ' mintegy boszúra ösztönözve őt . Ali Husszein eleinte mintha kővé vált volna. Hal álsápadt lett s hosszú szakálla viharosan hullám­ zott mellén. Azután kitört belőle a féktelen düh . Meg­ raga dva a földön álló nargileht, azt ruganyos száránál fogva megcsóválta feje körül s az ártatlan Zanga fejé­ hez vágta, ki épen az izzó parázst s az aranysága török doh ány t hozta elé. Fölszakitotta köntösét s lábaival össze- vissza taposta tisztességes turbánját, mely külöm­ ben a törököknél csaknem szent tiszteletben áll. - Ki tette ezt ? - orditá tombolva dühében. ­ Ho zzátok elémbe Abdallaht ! Átok és kárhozat a h�tetlen kutyára, ki szivem kegyencére ily ro�szul VIgy áz ott ! A szolgák azonnal a hombár felé rohantak. Ott talált ák Andrást, ki tompa kétségbeeséssel mereszté sz e m eit Gambia szomorú maradványaira. Eleinte azt gon dolta , hogy tán az egerek, fölhasználva kegyetlen �""

06

pusztitójuk tehetetlenségét, megforditották a természet sorát és most az egyszer ők ették meg a macskát. De e föltevés valószínütlenségét csakham ar átlátta, � ala­ mint azt is, hogy állat nem lehetett, mely a &"YIlkos merényt véghezvitte, mert ez esetben semmIesetre sem vitte volna el a macska bőrét, otthagyva az ösz­ szes húsrészeket. Ember volt tehát a gyilkos, ember, vagy inkább emberalakb � öltözött ördög. De kics
András ujjai az éhségtől vezérelve, a sötétben is megismerték a datolyát. . Mohón nyelte el az édes gyümölcsöt, mely utan csakhamar egész maréknyi hullt le a magasból. Ilvennek gondolta András e percben a menny­ beli níanhát és meg volt győződve, hogy soha életében ilyen iót még nem evett. .. .. Azután valami nagyobb tárgy ereszkedett le folul­ . ről zsinegen . Egy korsó víz. Mély hálával tekintett föl a fogoly a nyiláshoz, mely még m.indig sö�ét volt. .. ' , ,; font1 . ]otevo, - BárkI légy, Ismeretlen bara..t es � magasban, fogadd hálámat. �z lsten vagy Allah ! utal mazzon meg. ' De mondd, kl vagy, hogy nevedet Imádságom ba foglalhassa!ll. .. . - kIalta le �oz� a. egy - Csak egyél és Igyal hang, melyben Zangáét ismeré föl ; - sokáIg Itt �� m m aradhatok, nehogy észrevegyenek. Ha megtudjak, hogy ennivalót hoztam neked, büntetés vár �ám , m �rt az úr szigorúan megparancsolta, hogy addIg hagy) a­ nak téged koplalni, mig Gambia ünnepélyes temetese m egtörtént. , - És mikor temetik a szerencsétlen kandurt ? - Holnap naplementekor. Már nagyszerű készü­ letek folynak, az ' egész szolgaszemélyzet gy ászba ?l­ tözve fog az ünnepélyben részt venm. (tz ur folrva �t . düh öng és a próféta szakállára eszküszIk, hogy lnmeletl en bosszút fog állani rajtad . .. . . Andras. - De hisz én ártatlan vagyok - lnalta . - Hjah, te Gambia udvarmestere voltál és nem Ig V yáztál rá eléggé. - Hidd el, csak a szirokko p.atása, melyet elő­ Ször éreztem életemben . . . - Az mindegy, az úr engesztelhet�t1en. Félek, hogy Gambia sirján akar téged megöletm. András összerezzent s a szó torkán rekedt. Egy nyomorult macska miatt egy emberélet : gondolá.

nS

- Szeg ény Abd alla h ! Mily szive sen tenn ék vala mIt. �rted - � ondá Zanga, de egys zerr e fölsi . kolt ott s eltu nt a nyIl a elől . Fönn korb ácsü tése k és valami d � rv�. h �ng sz ��dal mai hall atsz otta k, közb en Zan ga . konyorgese, aztan Ism ét csen d lett . András ijed ten hall gatózott, mer t nyilvánv �olt, ho�:>: .. a szeg: ény szerecsen fiút, ki őt viga sztalaló ni es ete �� l Jott, e tIlos tett en kapták s most bün teté sre hurc olp k.

XIV.

FEJEZET.

Melyben Jelky András elátkozza a világ minden rizskásáját, se éhen, se szom· jan nem hal, sőt ezrével fogyasztja a tengeri mérföldeket.

Másnap reggel Andrást kibocsátották börtönéből. Néhány fegyveres rabszolga közbe fogá, s úgy vezet­ ték tova. - Halálra visznek - gondolá és mély sóhaj l eb bent el ajkairóL - Itt kell-e tehát meghalnom, táv ol édes hazámtól, vad szerecsenek között és nem fogom többé viszontláthatni kedves jó szüleimet ? Körültekintett. A nap oly fényesen ragyogott, a kék égboltozat átlátszó fényben rezgett, a tengeren ez er szikra csillámlott, a pozsgás level ú növényeken gy émántként ragyogott a friss harmat s a madarak dala oly vidám, oly zajos volt, mint tán soha. - Világ, be szép vagy ! - rebegé András és nehéz könnycsepp csillant föl pill áj án. Hisz ő oly ifjú volt még és melyik ifjú ne ragasz­ kodnék az élethe z ? De a fekete poroszlók nem vitték halálra. Csak a rabszolgatanyára vezetté k és átadták Muleynak. Ezen büntetést szabta reá Ali Husszein, s e büntetés keményebb volt a halálnál.

121

uo

Ördö�i vigy �rgással f?gadá öt a vad M uley ! - Vegre hat karmallll közé kerültél te is ' te sehonnai hitetle r: eb ! Lán;, lám, sokáig várattad ma­ gad, de tudom Istenem, ln fogod pótolni ' amit eddig mulasztottál. És egyet suhintva félelmetes ostorával, vállon szabta vele szerencsétlen áldozatát. András összerez­ ze �t, a vé� arcába szökött és öklei vonaglottak. De erot .� ett mdulatán é.s keményen megállt, szilárdul . kínzójara szegezve tekmtetét, melynek hatása alatt ez önkénytelenül lekonyítá a korbácsot. . :- Lódulj a rizs közé ! - parancsolá a felügyelő ; , jaj es neked, ha. henyélni látlak ! Allah nekem úgy kegyelmezzen, mmt én tenéked kegyelmezni soha nem fogok ! M
faK munk ához. Tetézte pedig szenve déseik et azon mindenféle szeme nszed ett kínzás, melye t Muley kizá­ rólagosan az ő számukra gondolt ki. A korbá cson kívül, melye t a le gnagyobb buzgó ság által sem voltak képesek csak egy napig is kikerüln � , ott volt szám l! kra az éhség . és szomjúság, ha napoIng kelle erdőt Irta­ niok szúrós kaktusz közt ösvény telen vadonban, a ber­ ber oroszlán támadásainak kitéve j s ott volt az álmat­ lans ág, ha egész éjjelek en át tinhal at kelle fogniok fáklyafény melle tt a sötét tengeren : ott volt száz más �eme a faggatásnak, melye knek fölszámlálása a tollat IS elundorítaná . Ily borzasztó helyz etből menekülni kelle mind en áron. Ilyen életn él a halál sokka lta jobb és András elhatározta, hogy megkisérli a szökést, mihelyt alkalom nyilik; Es nyilt alkalom. Egy rendk ivül forró nap estéjé n Mule y a már-m ár b evégzett napi munk a mellől elszól itá Andrást és Zangát. Bizon y nem azért, hogy jót tegye n velök . - Bocs ássátok tenge rre séta-n aszád omat - pa­ rancs olá j kievez ünk a tenger re, élvezn i akarom a hűs esti szellőt. And rás és Zang a szó nélkü l enge delm eskedtek. Kiev eztek a szép síma tenge rre. A két rabszol­ gának mind en kimerültség dacára emberül kelle for­ gat nia a lapáto kat, míg az ádáz Muley puha vánkoso­ kon elterü lve legye zteté homl okát és mellé t a kelle ­ Ille s tengeri szellő által s kék bodr okat sziddogált csibukjából. Az ostor most is kezé ben volt. Valahányszor a két evező valam elyik én lanka dást vélt észlelni, a szíjj � lével csak úgy könn yedén oda-o da suhin tgatott az Ill ető bordái közé. Egyszer aztán kapta magát és oda­ kiáltott, hogy : - Réh, Abda llah, feszíts vitorlát, igy lassa n ha­ l adu nk. -

1 23

I 22

Andrá s fölkelt s el1ged.elmeskedl1i készüh, de egy , . hIrtelen fuvallat kIragadá kezéből a vásznat. . tamadt , :- �. �'yetlen filkó ! - ordftá Muley, máris taj­ t �kzo , szaJJal s megpattogtatá ostorát. - Hát még vItorlaval se.m tudsz bánni ? No jó, megmutatom, de II tólag meg IS fi z ettetem ám veled a lecke árát ! ' . S fölpattanva párnáiról, maga készült kifeszíteni a vItorlát. De a vásznat ide-oda csapkodta a szél, s Muley" hog,Y �nl1ak :,ég:�t megr�gadja, kénytelen volt a naszad parkanyzatan JO meSSZIre áthajolni. Most, va&'f soha ! E gondolat szülemlett meg rög­ . . Andras ton feJ e �.en. Határozata gyors volt, a kivitel még . percben két kezével erősen gyorsabb . A kovetkezo megragadta hátulról a kihajlott felügyelő mindkét lábát s egy hatalmas lendítéssel fölbillentette a nehézkes embert, ki hangos loccsanással bukott le a tengerbe. - Evezz, Zanga, ha szereted az életedet ! - kiáltá András! �vezőj é ? ez ugo�va s minden erej ét összeszedve. N eh any eros csapas - s a naszád már vabav har­ � ninc lépésnyire volt azon helytől ' melyen Mulev Ismét vizszinre bukkant. A .�elügye! ő dühös szitkozódás és rémítő fenyege­ , . tesek kozt kapalodzott a vízben s eleinte a mindinkább távozó naszád után iparkodott úszni. De András és Z �nga egy árva szót sem vesztegettek reá, hanem szotlanul eveztek tovább és mindig tovább. N emsok �ra elveszték szem elől Muleyt. Hogy ml lett a feliigyelőből, sohasem tudták mea. I? e sorsa kétséges nem lehetett, mert a part sokk� l tavolabb volt, semhogy azt akár a legjobb úszó is elérhette volna. _ András és Zanga csak eveztek . Azután kifeszitet­ ték a vitorlát, . m �rt a szél most a part felől fújt. Gyarló kIS Járómüvön ültek, este is volt már és l���?. S az volt számukra a kedvező szél, melyet más korulmény �k. közt veszedelmesnek néztek volna, t. i. őket a nyilt tengerre . az, mely klvltte -

-

-

.

Attól féltek, hogy ha este vissza nem térnek, �Li Husszeinéknál gyanú támadhat s még üldözőbe veszIk. De csakhamar megnyugodtak. �a támadt volna is gyanú, az éj beállta, melynek mlOden üldözést meg kelle hiusítani, legjobban biztositá őket ily kisérlet ellen. Reggelig pedig mindenesetre akkorát kelle ha­ ladniok, hogy ezen oldalról őket veszély többé nem érheté . Egész éjjel nem alhattak az izgalomtól, de reggel méltó vigaszukra az egész láthatár tiszta volt s a part felől nem jött semmi. Egyetlen reményök most csak az lehetett, hogy valamely európai haj ó észreveszi és megmenti őket. ..életök ll. vak véletlenre volt bizva. Azonban máris két iszonyú ellenség j elentkezett : az éhség és szomjúság. Tegnap vacsora előtt hagyták el a szárazföldet, a naszádon pedig egy falat étel s egy csöpp ital sem volt. Gondolkoztak. Andrásnek sikerült a naszád árbo­ cában vasszöget fedezni föl. Ezt késével nagy üggyel­ bajjal kiváj ta a fából és igen tökéletlen durva horoggá idomította. Zanga azalatt ruháj ából letépett egy dara­ bot és zsineget gyártott belőle. Erre rákötötték a bor­ got s a z�ineg másik végét egy evező nyeléhez erő­ sitett ék. Igy tehát megvolt volna a ha]ász-szerszáI? i de hiányzott a csalétek. A szerencse kedvezett nekIIc. Kikutatták a naszád minden zúgát és - ob öröm ! találtak egy j ókora hernyót, mely még a parton bele m ászott s aztán benn rekedt. Most tehát kivetették a horgot s pár órányi türel­ m es leskelődés árán csakugyan fogtak valami kis hala cskát. Ezt fölosztották egymás közt s megették. Sovány egy lakoma volt biz ez, s még ezt sem költ­ hették el egészen, mert a hal egyik részét új csalétek gy anánt kelle használniolc. Ily nyomorúságosan tengőd tek a határtalan vizen három álló napig. Az éhségnél még kegyetlenebbül

gyötörte őket a szomjúság. A föllegtelen égboltról forró sugarakat lövelt alá a déli nap, s halálig tikkadtan, lihegő tüdővel hevert a két szökevény a naszád fene­ kén. Egyikök sem volt képes beszélni, a száraz torok már nem bocsátotta ki a hangot. A halászatra is gyen­ gék voltak. Andrásban, ki a hőséget kevésbbé türheté, mint a sivatag fekete gyermeke, utóbb lázas állapot fejlődött ki. A hagymázos képzelet hol borzalmas, hol kedves képeket varázsolt szemei elé. Majd szeretett otthonj a lebegett előtte és gyermekéveinek kedves környezeté­ ben vélte magát, maj d Muley és Ali Husszein kegyet­ lenségei töltötték el agyát beteges rémülettel. Közbe-közbe ismét föl eszmélt. Ilyenkor bágyad-­ tan fölemelé fejét és alélt pillantásait körüljáratá a tenger beláthatatlan rónáján, melyen nem látott sem­ mit, semmit. Egyszer aztán . . . valami m elegséget érzett. Mintha fprró áramlat futott volna keresztül minden erén. Eledni érzé magát s kinyitá pilláit. Muley ! - e szót hörgé, mert első gondolata az volt, hogy ismét rabszolgaságba jutott. D e a fekete arc, melyet maga fölött látott, nem a Muley arca volt, hanem Zangáé. Köröskörül pedig csupa jó képű európai ember állt és minden szem részvéttel függött a lábbadozón. Egy portugáli hajó födélzetén látta magát. Bolyon­ gásuk negyedik napján kerültek e hajó útj ába, melynek emberszerető népe a két tetszthalott feketét (mert hisz a befestett Andrást is annak kelle tartaniok) megmen­ tette, rum mal visszahozta az életbe s most a leggon­ dosabb ápolással iparkodott ismét talpra állitani. Két nap mulva mindketten ismét birtokában vol­ tak fiatal erőik nek s kiki a maga módja és vallása szerint adott hálát az ég urának, ki sorsukat ekképen vezérelte. A kapitány neve Cuenha volt. Miután elbeszélték -

-

drás a haj ósn ép nag y áh '! � nek i viszontagsagaikat és An feh é változ Ott, a , aJo latára sze rec sen böl ism ét etérrúgy sem te h e tven. szolgálatába szego" dtek , �gyeb l" varos volt . Eze n úto n , A ha'J ó célja Ma kao kina ngere et s elt e at, m:�ff; gte � vilá � ind és i ant , András az atl f menyseg . o ker ülte Afrika dél i csú csá t,tena eJ ore d & , m;�lo- . �s �ala�d ker esztülutazta a ma láj szi,get mm en u kel eti partjait mo ssa és vegre . z en szer enc sés út nélkü l elju tott Makaóba ' .. � A há ny sort sze nteltunk ml mé rfölde t kel le n nge t r eze yi � iölem líté sén ek : ann ti. köv etk ező hol An drásnak ten nie , míg oda Jutott, feje zet kez dődik.

�

�

\'

XV.

FEJ EZE T.

Melyben J elky András megism rkedik bizonyos kínai szokásokkal, de ném bir � velok megbarátkozni.

I 7 5 7-e � írtak, mid ől� gy gyö nyö rü szép má ' usi � � ap re �g �le r:- Cue nha kapltan y meg vise lt hajÓJ' a Ma1\:aó , " , taga s Inko toJ ebe érke zett . And�ás ali? ,:" árta már, hogy ism ét föld et érez­ h esse r: resz eg laba ,ut meg a szül l alatt, mert a sok hón apo s ten eri etett matróz lábá ban is . .. , mm n ér�ést szul tha tulaj. donosa foly vást borosolya álla potb a n volna. � ang� természetesen vele t s egy portu T m.atroz, ln már azel őtt is járt e men tájo � , fela )' ánlotta I��� , gat nek ik vez etőn ek. min t part ra lépt ek, rögt ön körü lvet te öke t .. � a k'l Eot o í agy :,� n � pség e. Sárga arcú , kiálló b orot,:a. tJeJu, felm ezte len töm eg volt ez, pofa cson tú, mel y éhe l en zSIvajjal ord itoz á tele füle iket . A portugáli árak előt t kötö ttek ki de csak­ tl ama,r elha�yták aárút partot s kere sztü l törte tve a hul­ � mz o utcaI töm egen , bele mél yedtek a nép ies váro s­ reszb e. And rás nem tudt a, hov a nézz en, mit bám uljo q

előbb , Minden, amit itt látott, vadonatúj volt előtte, mert akkoriban ilyen dolognak még hírét is alig hal­ lották Európában. Hosszú széles utcákon haladtak át, tarka-barka szinekkel bemázolt emeletes faházikók kö­ zött, melyeknek tetői mind fölfelé görbülő lécekből álltak. Az ereszekről folyton csilingelő apró csenge­ tyűk és fényes mázzal bevont hosszú fatáblák lógtak, melyeken furcsánál furcsább, tótágast álló, cigány­ kereket hányó, ákombákom arany betiík ragyogtak. Ezek voltak a cím táblák. A kereskedők mind künn álltak a boltok előtt és torkuk szakadtából ordítozták szanaszét árúcikkeik lajstromát, árát és j ó tulaj do­ nait. Minden utcában egy pár theás kertet is látott, melyek Kínában a mi kávéházaink helyét pótolják. E kertekben fölcicomázott urak és hölgyek üldögél­ tek és sétáltak, terebélyes papir-napernyők alatt, tarka alakokkal kivarrott selyemlegyezőiket fáradhatatlanul forgatva s órahosszat szürcsölgetve a kinai nemzeti italt, a dicső theát. A gyalogjárókon szinte nyüzsgött az ezerlábú sokaság, Ily sürgés-forgást Európában nem látni sehol. Kínában mindenki siet, még az is, kinek semmi dolga sincs. Az izmosk uli (teherhordó), kinek vállaira jó két mázsát fölmértek, sebbel-lobbal fut Végig az utcán. A kocsis órahosszat szalad lova mel­ lett. Az előkelő gyaloghintajában úgy vágtat, mintha négyes fogaton járna. A paripán nyargalászó man­ darint (állami tisztviselőt) pedig lelkendező kengyel­ futók előzik meg, kik a népet minden szóbeli intés h elyett korbáccsal verik szét a közelgő hatalmasság elöl. Hogy, hogy nem, egyszerre csak azon vette ma­ gát észre András barátunk, hogy egy pár izmos kéz gallé ron ragadja, lllig egy fél tucat csontos kinai ököl h atalmasan kezdi döngetni oldalbordáit. András soha tisztábbnak nem érzé lelkiismeretét, mint e percben, föl nem foghatá tehát, mi oknál fogva bánnak vele ily méltatlanlll a nemes kínaiak.

1 2 l!

Fél percbe sem került, már messzire volt ragadva útitársaitól (kik tán észre sem vették eltüntét) s félig taszigálva, félig hurcol va tántorgott egy másik ut­ cában. J ó negyed óra m ulva valami palotas zenl épület­ hez értek. Oda behurc olták s az udvar közepé n álló pálm afa dereká hoz kötötté k. Két nehéz alabárd dal fölfegy verkezett csatlós őrt állt mellet te. - Mit akarna k tőlem a tisztelt uraság ok ? kérdé András igen udvariasan a két csatlós t. De ezek nem tudván európa i nyelven , csak kínai felelet et adtak neki, az egyik jobbró l) a másik pedig balról jól megbö kvén Andrá s oldalát az alabár d fénye­ sen megvasalt nyel ével. Az ilyen kínai beszéd et már a magyar ember is megért heti és András legott tudta, hogy hallga tnia kell. Hallg atott tehát. A követk ező félóra a legkell emetlen ebb töpren­ gés közt mult el, mert Hátulsó-Ázsia legisleg hátuljá n egy hazulról elszaka dt szegén y magya r fiúnak ily kor­ látlanu l a sárgabőrű pogányok hatalmában lenni bizony nem nagyon kecsegtető dolog. Ha épen fejét is talál­ ják venni, széles Ázsiában bizonyára nincs olyan kakas, mely e miatt elkuko rékolta volna magát. V égre még egyneh ány fegyver es szolga j elent meg az udvaro n, Andrást eloldották a pálmafá tól s bevez ették a palotá ba. A terem, melybe lépett, tág volt és világos. Egyik végén emelvén y látszott s ennek magaslatán egy férfi járkált föl és le hosszú léptekk el. Arcszíne hasonlí­ tott a sárgaságban szenved őkéhez, . ferdén álló kis sze­ mei gonoszul villogtak mély gödreik ben, hosszú fekete bajsza két oldalt arasznyira lógott le, s a hátul lenyúló ��nyesre kifeketi tett hajfonad ék szinte bokáját verte. Oltözet e egészen karmazsin selyem volt. Hosszú bő zekéje mellrés zén sugárzó nap, hátrészén pedig tűz­ okádó sárkány volt hímezve drága aranyszálakkal i <\

lnagas katonai és polgári rang �smertet ö jelei. Dere : , káró l arany láncon gazdag mivu! boglar ? � mat �{Olatu és hüvelyű szablya fityegett. Fejét sza!{aJto alak� h� m­ zett kalap födé, melynek csúcsos teteJ e nag� k � lstaly­ gombban véa'ződött mely csak az elso. osztalyu man­ darinok fövegeit i1l � ti meg, míg a csekélyebb fO�{ �,ak mind más-más színú gombok által vannak megkulo ?,­ böztetve. Ezenkivül kristálygombtól hátrafelé . meg , só egy szál három láb hosszú, pompás , színeket )�� �. pávatoll nyúlt el, mely mint a császán kegy k � lonos és ritkán adományozott jelv(>nye a kínaI. mandann legföbb büszkeségét képezi. . A hatalmas férfi megállt emelvenyen es An� ras felé fordult. Intésére mély hajlongások közt al.aza­ tosan kullogott elé a jelenlevő toln: ác � , s almdő.n a kinai főúr m egszólalt, annak szavalt 19yen tolma�solá : , Fu-Konab' a központ birodalma 1önséges csa' fi ana ' l{ szárj ának, a nap s a hold testvérének. " a,z eg valóságos belső titkos tanácso.sa és k,lv� lolag kegye � t szolgája, első osztályú mandann. s . a knstalygom b tulaJ­ don osa, a legmagasabb császán J óakara� .leghosszabb p ávatollának birtokosa,az arany nap polgan s. az . arany­ stb . sárkány vitézi rendjének okleveles � agy .. tl:ztJe rtson stb. stb. -- kit a világ ura magasztal� on fol es t� szájam által kerdezm e a számtalan évekia b - hitvány ' t, tet téged, porban való csus zkál �sra t�remtet� ferge . zkedt mere ol tekmtetb ho gy vajjon mi j ogon és ml �. l ; egy qrával és tizenhárom p � �cenettel , . � zelott, m,�­ dőn O nagyhatalmassága a hajosok utcaJ �n , keresztu l lovagolni elég nagylelkű ,volt, , a h? mlokat Illedelme­ nep k � zepett� egyma& ad sen porban feresztő derek fe nnen megállani s görnyedetle n hattal kllnagaslam a hajlongó sokaság tengerébő} ? . , Most tehát tudta András, hogy ml, üt a baj . Fo­ galma sem volt arról, hogy neki mint idegenn� k szin­ t én porba kell hajolnia a kristálygombos kínai man_

a

.

'

.

_._

b

Hevesi

L

:

Jelky András kalandjai'

9

t 30

� arin előtt, · hanem megállott egyenesen, maoyarosan � S igy akarta őt megnézni. Ez volt tehát bű �e. N em I�. � ésett. t ?�edelmes szívvel bevallani, hogy mindenek folott . saJnalp e szörnyű � űnt, de mentségül fölhozta, . a kínai szokásokat még nem ismer­ hog!, Idegen l �. tere hete, s szentul. megfogadván, hogy máskor seIumi esetre sem fogp a szokásos tisztelettételt elmulasz­ tani, alázatosan könyörgött, bocsátaná meg neki éS nagyhatalm assága csak ezen egyetleneO'yszer az elköb vetett botrányt. Midőn . a . tolmács ezeket a féSúrnak elébe terjesz­ tette, ez nemI go � dolkozás után néhány szót mondott, melyeket amaz SIetett Andrásnak portugál nyelvre lefordítani. - Ó n �g�hatalt:r assága, - úgymond, - meg­ , engesztelve oszmte bunbánatod töredelmes bevallása nemkülön� en a j övendőbeli alkalmatosságokra tett igé � :eted, t ? :abba. � deg� n léted, végre oktalan ifjúságod zsenge eretlensege altal , megfoghatatlan és bámulatos �{.egyelmess �gében annyira lecsillapította méltó hatag­ lat, hogy teged az általad elkövetett hallatlan bűnért csu p án. csak ' : : száz, azaz száz csapásra itél, melyeket , bamb uszpád közbenj árásával tenhasa­ a torvenyes OSI do � tartozol elfogadm,. O nagyhatalmassága egyszer­ . s�.md � zon meg . ne n: erdemlett kegyben részesitvén süanysagodat, mlszennt a csapások lelkiismeretes ki­ szolgá�t�tását . személyesen fogja ellenőrizni, nehogy valamIk ep akar hanyagság, akár rosszakarat által rövid­ séget szenvedhess. .. Andrásban e « kegyelem I) hallatára elhűlt a vér. Onkénytelen kiáltás sikkant el ajkairól. Fu-K�ng, a mandarin, meglepetéssel nézett rá, . szerint) kifúr t fülecimpáj áról aranv S ?t a (kinai dIvat l � nco� lógó ok �.lárét is föltette az orrára, hogy tis �­ tan lathassa.' ;rajjon csakugyan igaz-e, hogy hallatlan kegyelmessegeve l az a barbár idegen meg sincs elé­ gedve. •

Azután megkérde zteté, hogy hát ezen büntetést, mely már valóságos tréfadolog, tán még sokalja is. A tolmács magyarázólag hozzá tevé, hogy az éS bűne Kínában a legsúlyo sabbak közé tartozik , mert fontos küls őségekre vonatkozik, hogy azt azért büntetle nül hagy ni merő lehetetl enség, a kínai fenyítő törvény­ köny vben pedig lanyhább fenyítés a száz barnbnsz ­ csapásnál nincs . rá szabva . András viszont egész határozottsággal kijelent é, hogy az ő hasa nem dob, amely csak kong, ha ráver­ n ek, s hogy ő ismeri a természe tét s tudj a, hogy az a bambuszt semmifél e alakban be nem veszi. Ezt már � tolmács meg sem merte mondan i a kristálygombos urnak, mert attól tartott, hogy így állván a dolgok, l1tóbb tán még neki kell majd átvennie a száz bam. busz egy részét. elnéző igen Ezalatt azonban a mandari n, ki nyilván hangu latban volt, - egyet - gondolt s más ajánlatot téte­ tett i}.ndrásnak. Ugyanis : mért irtózik any­ . O nem érti ugyan, hogy András nylra attól az ártatlan bambusztó l, minthogy úgyis csal o a hasát akarják megcsapni és azt is csab százszor, se többször, se kevesebbs zer. De hát Isten nek i, éS tekintettel akar lenni András ellenszenvére s ezé rt még enyhébb �üntetést szánva neki, a száz bam · b usz csapást oda hajlandó megenyh íteni, hogy András­ nak szabad legyen, annyira féltett hasát . . . sajátkezü­ leg fölhasítani. ennyi szelídség és engeszte lékenysé g . A tolmács la. �tara csupa meghatottságból földre borult s úgy b amulta urát. Ellenben András most valósággal elké­ p.e�1 t és a tolmács nak nyiltan megvallotta, hogy ő nem l at) a át, miképen lehet a sokkal súlyosabb hasfölmet­ sz est a száz bambusznál enyhébb büntetésnek nevezni s hogy éS épen ellenkező nézeten van. ismét fölkelt a szőnyegről, . A �olmács, ki ezalattmegvetéssel lH ely nézett Andrásra. sajnálkozással, sőt CI

CI

q+<

1 33

- Hogyan ? - mondá. - Te ezt be nem látod ? fudd meg tehát, hogy mi kínaiak az életet semmibe sem vess �ük és �nindenikünk ezer örömmel fogadná e! a hasfolmetszes kegyelmét, mely a legelső manda­ TI ? t se � alázza meg, ha ezen áron megválthatná ma­ gat aka� csak egyetlenegy bambuszcsapás tól is, me]y nem fáj , de erkölcsi foltot hagy maga után. Igen, te becstelen európai, az a rettegett kés csak a hast metszi föl, ami végre is nem nagy dolog, mert csak belehal az ember ; de a bambusz nemcsak a hast éri, hanem a becsületet is. Oh milv boldo­ gok volnánk mi alacsony sorsúak, ha bennü n ket csú­ fos büntetéseink helyett szintén a hasfölmetszés meO'­ különböztetés e érhetne ! De hisz ez csak a fő bb r:'lngú személyek előjoga s mi hiába sóvárgunk utána. Es te, tökkel ütött európai, ezt méO' most sem IMod ü ? András kétségbe esett. De amily szörnyűnek l �. �ta egy� észt a reá várakozó sorsot, oly véghetetl e­ . nevets �gesnek tetszett neki mindaz, nul. furcsanak, sot amIt most hallot� ,. .s ha bIztosan nem tudja, hogy biz ez olyan szomoruJaték, . m � lynek ő maga a hőse, haj ­ l
b

b

b

,

jelent keretében a mandarin csillogó alakja. Négy markos legény állt elő és négy bambusznád próbál­ kozó suhogása hallatszott a levegőben, - kínai hajduk kinai mogyorópálcákkal. Ekkor váratlan esemény történt. Valami kis mel­ lékajtóból vén, rút kínai asszony lépett az u dvarra. Soha életében Andris ilyen vén, ilyen rút asszonyt nem látott. Más körülmények közt tán boszorkány­ nak nézi vala, és Szegeden akkoriban még bizo­ nyosan meg is indították volna ellene a boszor­ kánypört. De Fu-Kong mandarin úr ő nagyhatalmassága udvarán ezen érdeJ{es asszonyság volt csak az igazi nagy hatalmasság. O előtte meghajolt minden, még a háziúr maga is igyekezett kedvében járni. S e különös tény titka a kö�.etkező volt . Fu-Kong O kristálygombossága életén�k leg­ nagyobb gyönyörűségét asztal mellett lelte. O nagy­ evő volt, és ami több, legfinnyásabb étkező az egész b irodalomban . A császár asztalán sem jelentek meg oly furfangosan kitalált és körmönfontan elkészített ételek, mint az övén. De nem is jelenhettek meg, mert a császári föszakácsné, kinek pedig harmadik osztályú mandarin rangja volt s ki mint ilyen vörös karniolgombot viselt kalapján, korántsem mérkőzhetett mély konyhai tudományban és finom ízlésben Fu­ K� mg szakácsnéjával. Ez utóbbi pedig nem volt más, nunt. azon csunya vénasszony, ki a fönnemlitett vál­ ságos percben az udvarra lépett. Yu-Csi, a vén szakácsné, ezért volt mindenható Fu-Kong palotájában. Midőn megjelent és látta, mi akar történni, paran­ CS olólag intett a négy kínai hajdúnak. A négy kinai l11 0gyorópálca rögtön megszünt suhogni. Azután föl­ ment a lépcsőn, előtte földig hajolt az ott ácsorgó s� olgasereg, az ajtók fölpattantak közeledtére s ő be­ lepett a mandarin hoz.

134

Kom oly arcca l járul t ura el é és nem szólt egye ­ bet, csak ezen egy szót : - Cserebogárpástétom ! Hogy e szónak mily varázsos hatása volt, ki fog Hin n i a köve tkezo fejez etboI.

XVI.

FEJEZ ET.

Melyben Jelky András pár hétre elveszti étvágyát, s utóbb útját is.

Midőn Yu-Csi a csereb ogárpclstétoUl o t emlegette, Fu-Kong úr o nagyhatalmasságának megvillant mind a két szeme, sz áj áb an összefolyt a nyál, nagyot csettentett n ye lv é vel szája padlásán s azután zsiros hangon rebegé : - Lesz· e m a dél ben ? - Lesz b izo ny - viszonzá Yu- Csi anyó, - még pe dig olyan ropogós lesz a h éja mint a m ogy oró hé j , a tölteléke pedig porhanyós mint a han gyab oly és éde s mint a mandola. Fu-Kong m é ly e n föl só h aj t o tt m intha alig gyozné m ár várni az e b é d óráj át. - De aztán annak az idegen i fj únak odalenn meg n e görb ülj ö n á m egyetlen h aj a sz ál a ! - fol ytatá Yu- Csi. Oldasd föl s vidd magaddal, o h Yu - Csi ; egé­ sz en a h a t al m adb a adom, te bölc s zsarnoka ínvem é rz el m ei nek. - Köszönöm, t e ra gyogó vi szfé n ye a m en nybéli . U r v isz f é n y é n e k E hálás szavak után Yu-Csi m élyen bókolva kereste az aj tót s távozott. Az udvaron intésére rögtön lehull� ,

,

-

J

.

T 36

tak András kötelékei s a fölszabadult ifjú követte m eg­ mentöj ét, kit e percben már sokkal kevésbbé rútnak és vénnek talált, mint amikor legelőször pillantotta meg. - Furcsa, hogy énnekem mindig csak a hasakkal kell törödnöm, - mondá a vénasszony, midőn kony­ hái ába ért ek ; - nem elég, hogy mindennap meg kell töitenem ő nagyhatalmasságának hasát, ma még a te hasadat is meg kellett mentenem a bambusztól. András szépen megköszönte közbenjárását és örök hálát fogadott érte. . - H át tudsz-e fözni, fiam, - kérdé a tisztes asszonyság ; - mert nekem majd segíteni fogsz a konv-' hán. Szabó, tengerész, tüzér, macskaápoló és rabszolga m ár voltam , - gondolá András, - már most meg szakács is legyek. . Azután eszébe jutott, hogy kis fiú korában, mikor odakünn volt a mezőn az aratókkal, őt mint leggyere­ kebbet vaj mi gyakran érte azon megtiszteltetés, hogy a bográcsra vigyázzon, mig abban nyilt tűz fölött a jól megaprított ürühús valóságos jóféle alföldi gulyá­ sossá érett meg. Ezért i s, mihelyt a kérdést, azon jeleknél fogva, melyekkel az kisérve volt, megérté, bátran igent bólintott fejével. A zonban csakhamar be kelle látnia, hogy b ármi j ól értsen az alföldi gulyáshús, paprikás vagy halászlé készítéséhez, a Fu-Kong konyhájában ezen tudományá­ nak mi hasznát sem fogja vehetni, mert hát a ldnai gúlyáshús egészen másforma ám mint a magyar, s a mi Magyarországon jó, az Kínában förtelmes rossz és viszont. A következő napok folytán Andrásnak alkalm a v.olt . mélyen belepil lantani az előkelő kínai konyha tItkaIba. A legfurcsább és a mi fogalmaink szerint legundorítóbb tárgyakból főzte Yu-Csi azon ételeket, mel.y ek által Fu-Kong annyira el volt b áj ol va.

1 37

A m andarin kedvenc étke a cserebogárpástétom volt, melyet hogy minden évszakban el lehessen készí­ teni, a cserebogarakat külön kertben tenyésztették a ház mellett. H a a pástétom sikerült, Fu· Kong nem is mulasztotta el Yu · Csi nénit fölhivatni s úri megelé­ gedését részint szóval, részint egy tucat arany trel (kínai pénz) kézbesítése által tudtára adni. Igen nagy szerepet játszottak továbbá a konyhán a hernyók és lepke· bábok is, melyek zsírban kirántva kerültek az asztalra. Bizonyos kemény héjú bogarakat pattogtatni szoktak, mint nálunk a kukoricát s úgy tálalták föl csemege gyanánt. Hogy a levest erősebbé tegyék egy-két marék fekete hangyát dobtak bele, úgyhogy a mi köménym agos levesünkhöz hasonlított. A pon drók és kukacok országát sem vetették meg, �öt ellenkezőleg épen a nagy vörös földi giliszták is Igen nagy mennyiségben fogytak el az uraság asztalán, különösen forró vajban megpirítva. Az ilyenekhez nem szokott olvasó valószínűleg hajlandó lesz mindezt m esének tart ani, mert csakugyan l ehetetlennek látszik az emberi ízlés ilyep eltévelye­ dése. Pedig mindez Kínában olyan mindennapos még ma is, mint akár minálunk a savanyított ugorka vagy a rán tott csibe. Eleinte András is alig hitt szemeinek, de miután látta, hogy mindennap ilyeneket főznek, és csak ilye­ neket, mégis el kellett hinnie, hogy ezeket megeszik, mert különben aligha b ajlódtak volna velök a kony­ háb an. Egyébiránt maga Yu-Csi néni m in ? en ételt h iven megkóstolt, mielőtt föl engedte tálalm. And rást ennyi undorító dolog folytonos látása an ny ira elémelyíté, hogy napokig nem volt képes egy h�r apá st enni. Azután is csak gyümölcsön kezdte me­ gInt é s két hétig eltartott, míg érzékei eléggé meg­ t 0111 pultak, hogy ism ét húsfélére mert vetel 1ed m.. � . . Pedig magának is segédkezet kelle nyU]tallla ezen etk ek készítésé hez.

1 39

Ha fiatal vakondokal hoztak a mezőről, neki kelle azokat széttaglalni s kifejteni belőlük a gyöngéd va­ kandbordákat, melyeket csontostul mindenestül meg lehet enni, s az izletes vakand-máj at, mely oly olva­ dék0-9Y, hogy szinte szétfoly az ember nyelvén. Es hány véres csatája volt azon óriási eleven pat­ kányokkal, melyek a konyhára kerültek. A patkányhús ugyan,is Kínában a legkeresettebb eledelek közé tarto­ zik. Ugy eszik, mint nálunk a nyúlat. Csakhogy a nyúl szelid áldozat, míg a patkány emberül összevissza harapdálja azt, aki hozzá akar nyulni. Pedig a patkány­ nyelv és patkányvese mindennap megfordul az asztalon. N eki kellett továbbá megtisztogatni a nagyra be­ csült cápa-uszályokat és halgyomrokat, melyekkel a halászok látták el a konyhát, s kiszedni a költögető tyúkok és kacsák alól a félig kik öltött toiásokat, me­ lyek ily záp állapotban kedvenc ételei minden kínai­ nak. Denevér-szárnyakat csinos kockákká metélni, varangyos békákat nyúzni, az éjnek idején kelepcébe került egereket összeszedni, a szalangán ,) fecske nyál­ kás állomány'ú fészkeit, melyekből a világ legdrágább levese készül, kimosogatni : mindez az ő tisztje volt. Leggonoszabb óráit azonban mégsem ezek okoz ­ ták. y égre is megnyugodott e különösségekben és av­ val VIgasztalta magát, hogy más fogja megenni a főztét, nem ő maga. De amit sohasem tudott megszokni, az azon minden fogalmon túlmenő barbárság volt, mely a kínai konyhákban uralkodik. . A kínai szakács ugyanis azt gondolja, hogy sem­ mIféle állat húsa jó nem lehet, ha az állatot halál.a előtt huzamosabb ideig meg nem sanyargatják. A fáJ ­ dalo� által, úgy hiszik, a vér tömegesen a kínzott testreszek felé tólul s azokn ak zamatját tetemesell fokozza. ak ar . Ezért �ki borjuszeletet vagy marhapecse ny ét enm, a neln megtetszett húsdarabot egye nese n az ele ­ . állat testéből metszi ki s amúgy meleg éb e11 1 ven, bogő «

a

maga teljes vérében süti meg. Mielőtt a konyhában i � lbontanak valamely állatot, soha nem ölik meg, sőt a kisebbeket szőröstől-bőröstől elevenen szokták meg­ sütni, az é.tke·zőre hagyván a. bőr utólagos lefejtését, ha ugyan J obbnak nem találja avval együtt költeni el a pecsenyét. �éha a .kínai sz�kácsok valóságos ördögi találé­ kony�agot fejtenek ki kegyetlen művészetökben. Igy Yli-Csi a báránysültet következőképen készité el ura számára. �n téglából két elég tágas .. A � onyhaépül .et. udvaráb koralaku fal volt epItve. A kIsebb kör a nagyobbikon b �l� l épült, úgyhogy � kettő között nehány láb széles­ segu köz maradt. A kIsebb kör közepén Yu-Csi erős tüzet rakatott, melyet a szolgák folytonosan szítottak. A külső körbe faedényt állíttatott, szinültig telve erős ecettel. Az ecetből balzsamos illat áramlott szerte �� ivel annyi szegfű, fahéj, méz, szerecsendió s egyé b ]oszagú fűszer volt belé vegyítve, amennvi csak föl tudott benne olvadni. Azután a fiatal báránykát beté­ tette a külső körbe. A belső kör tüze mindinkább fokozódott s vele együtt a külső kör hőfoka is. A sze­ gény bárány ily túlságos hőmérsék mellett csakhamar rosszul érezte magát s elkezdett a forró fal körül fut­ kosni. Szomj usága szörnyű lévén, valahányszor a. fa­ edényhez ért, melyben vizet gyanított, ivott egy-egy k ?rtyot annak fűszeres tartalmáb ól. A hőség nőttön­ n �tt, a bárány szomja hasonlóképen. Szívszaggató b egetéssel száguldozott a szegény lihegő pára a tüzes kör ? en s ivott, ivott az i llatos ecetből, mig egészen tele Itta magát. Mintegy félórai kin után nem birta ! ovább , összerogyott, gyapja leperzselődött, teste mind­ lDkább felpöffeclr, mig végre· a halál véget vetett ádáz gy ? tI elmeinek. Ezután még benn hagyták az izzó kő­ :, gyuruben, mig lassanként egészen megsült . Ezen eljárás következménye pedig az volt, hogy . az alla t halálos kínjai között a folytonosan ivott füsze-

140

res folyadék egész testét áthatotta, s az asztalvendé­ gek azután föl nem fogh atták, miképen �udta az a megfizethetetlen Yu· Csi e báránynak .m mden leg­ kisebb porcildj át olyan páratlan ftiszeres zamattal eltölteni. Fu-Kong pedig büszkén mosolygott és méltó önérzettel m ondá : - Hj ah, ilyesmit csak egy szakácsné tud a széles Mennyei Birodalom területén, s ez a nő az én Yu­ Csi nénikém. Heteket kelle Andrásnak ily környezetben és ily fog1 alkozás mellett töltenie. Csak szökni tudott volna valahogy ! D e ez lehetetlen volt, mert Y� . Csi nagyo.n vigyázott reá s e vénasszony öreg szemel nagyon IS élesek voltak ott, ahol kellett. Egy este azonban mégis kedvezett neki a s� e­ rencse. A házhoz tartozó vetem ényes kert leghátulj án nehány sor gyümölcsfa állt. Ezeknek gyümölcseit �\: el. lett leszedni s ez a munka Andrásra lőn bízva. Elemte Yu-Csi maga nézte a munka folyását, de a fa sok volt, s mire beesteledett, a gyümölcs még nem volt mind leszedve. Az estharmattól Yu-Csi nagyon félt, s ezért visszatért a h ázba, megparancsolva Andrásnak, hogy siessen. András n agyon csodálkozott, hogy a vé nasszony minden felügyelet nélkül magára hagyta őt s e talányt csakis a borzasztó estharmat s annak netaláni egész­ ségtelen hatásai voltak képesek megfejteni. Már akár­ mint van, gondolá, ezen alkalmat nem leszek elég fül �s elszalasztani, gyors eltökéléssel fölmászott a fák egYI­ kére, innen átkapaszkodott a veteményes kert falára s annak túlsó felén leugrott. Hogy hová ugrik, arról fogalma sem volt, d e o evvel nem törődött, csak menekülni akart bármiké p. Szerencséj e volt. A túlsó oldalon a fal tövében hosszú virágágyak lágy fekete talaj a nyúlt el. Dúsan ültetet� cserjés növények galyai is gyöngíték nehéz zuhantat s így épkézláb érte el a föl det. •

Az volt most a kérdés : minő helyre jutott ? Azt látta, hogy valami · úri kert, mert minden �elé vir�g­ ágyak, ritka fák, tavacskák, hidac �kák, s � lget� cskek, barlangocskák, szirtcsoportozatocskak s mas .efele cse­ csebecsék látszottak, min őkkel a ga � dag kinalak furcsa izlése szereti kéjkerteiket megtömm. Csak előre ! gondolá András és gyors léptekkel távozott azon faltól, mely őt most többhetes börtöné­ től elválasztá. A kert igen nagy nem lehetett, mert a fák fölött minden oldalról belátszottak a környező magasabb házak. . ka­ András holdsütötte, szépen egyengetett, feher vicsos ösvényen sietett tova. Attán amint a.z ösvény kanyarodott, ő is vele kanyarult. -:\zután �IS h.idhoz ért, melyen átment. A híd .sürti csaht� al ? e �ott sZl,�etre , a feher osvenyen , vezetett, s a szökevény, mmdlg 1a�va, a csalitba mélyedt. Ott kissé sötét volt, de Andra. �. U!?y vette észre, hogy az ösvény e he�yt ke �l� eny fodott . sikátorrá változik, melyet a kertesz ollop vagott a sűrlm burjánzó cserj ébe. A sikátor utóbb egé �ze � elsötétült és András arcát hüvösebb szellő legymte. Tapogatóznia kellett s ujj �i már most ny�rott .bokrol� . helyett nyirkos földet énntettek. NyIl. van foldalatt . m et . deren m� menetbe j utott. Néhá�y tétova l,épés ut�n ls � kezdett előtte valam!. Az eddIg lefele le l, to. u. t megmt emelkedésnek indult, a holdsugár v�lágosa � b á vá�t s András ismét kijutott a szabadba. Vlsszatekmtve latta, hogy ugyanazon szigetről, melyre a tuls ó oldal� n . hid vezérelte ' az innensőn föld- és viz alatti. folyoso altal jutott ki. Most ismét a fehér ösvényre bizta magát. Ez két-háro m kanyarulat után mesterséges dombra vezette őt, melynek egyik szirtes ebb ol � alán fec �egő vízesés táncolt lefelé tengen, kagylókkal kIrakott szokő­ k útas medencébe. A halom tetején szeszélyes farag­ Vá nyokkal túlterhelt filagória állt, melyen az ösvé? y ke res ztül vitt. A domb másik oldalán András m egmt le sz állt a völgybe, hol egyszerre sűrú erdőcskében

látta magát. Nehány száz négyszögöl lehetett területe, de az ö.svény oly mesterséges . görbületekben tévelygett benne Ide s tova, hogy félóraI futkosásába telt András­ nak, míg ismét ki tudott belőle bontakozni. Ezalatt e � erszer e�átkozta azt a hamiska ösvényt,' de midőn �IJ. utOtt rajta a bonyodalmas berekből, lJlégis csak ezen mdult tovább, mert nem látott mást. Igy kóborolt a szegény szökevény órahosszat ; az az ármányos ösvény négyszer is össze-vissza barangoltatta vele az egés'z kertet, úgyhogy András, b ármennyire mérgelődött, kénytelen volt bámulni a kínai kertész eszélyességét, mely aránylag csekély téren ennyi változatosságot, váratlan mozzanatot, faggató fogást és leleményes bonyolítást tudott egyesíteni. Hosszas bolyongás után magas fal tövében kelle m egáll nia. Körülnézett és ime ! ugyanazon ponton látta magát, melyről másfél óra előtt kii r: dult. Körülbelül kétségbeesve sietett tova, m ert rosszu l érezte magát ama fal közelében. Másodszor is a fehér ösvényt k övette, mert épen­ séggel nem látszott más sehol. Remélte, hogy nagyobb figyelem mellett talán a második kisérlet ki fogja őt szabadítani ezen útvesztőből. De midőn a tó alatti váj t útból kivergődött, az eddigi m ély csend helyett emberi hangokat, leány­ nevetést és tréfálózó kiáltásokat hallott, melvek az általa már bekalandozo�t berekből hangzottak ki. Ijed­ . ten VIssza akart vonulm az odú sötétj ébe, de már késő volt. Nehány a berek szélén andalgó kínai uracs a holdfénybe n m egpillantá az idegen alakot ' kivont karddal rárohant s elfogta. Kihurcolták a tisztásra s elkezdték vallatni kínai n� �lven, melyből András Fu-Kong házában már el­ s�Ja�itott egy keveset . Az élénk mozgalo m és szó­ valtas a ber �kbő! � icsalta a társaság többi részét is, m ely ott .buJósdl Játékka l m ulatott, s András csak­ hama r telj esen körb e volt fogv a.

Az ide s tova csevegök beszédeiből a szökött fogoly s most ismét elfogott szökevény megtudta, hogy a Makaóban székelő császári helytartó kertj ébe került . s hogy most valami szörnyű nagy és veszedelmes gonosztevőnek tartj ák őt. Hihetőleg azonnal el is bán­ tak volna vele sommás úton e kedvezőtlen föltevés szerint, ha véletlenül közöttük nincs a helytartó egyet­ len leánya, ki atyja vendégeivel vacsora után szintén lej ött a ' kertbe mulatni . A helytartó leánya kínai fogalmak szerint igen szép, művelt és szeretetrem éltó volt. Az övéinél pici­ nyebb lábacskák egész déli Kínában nem voltak , drága s� lyemszövetű ruháit a legcikornyásabb uriassággal vIselé, feje tetején kecses merészséggel gubbaszkodott a félrőfös arany tűkkel feltűzött konty, arcát, ajkait, szemöldeit, szemhéj ait, pilláit és körmeit senki leánya ne� birta művésziebben festeni, a finom és kifej ezés­ telj es legyezőj ártatásban p edig épenséggel utólérhetet­ le � m ester volt. Szóval . az előkelő kínai hölgy n1Índen s� epnek magasztalt tulaj dona a legnagyobb tökéletes­ seggel megvolt benne. De ezenkivül volt kebelében lágy női szív is, mi­ nőre . Kina . szeszélyes piperkőc hölgyeinél ritkán akadm. S alIghogy András gyarló' nyelvkisérleteiből megtudta, mily körülmény forog itt fönn, parancsot a � o�t, hogy az üldözött idegent vezessék be a házba, . lassak el mmdennel és adjanak neki az éjjelre szállást. E nemes tett annál inkább becsülendő, minthogy András sehogysem tudta vele megértetni, miféle nem­ ze �hez tartoZlk. Európáról ugyan hallott már egyet­ �ast a kisasszony és annyit gyanított felőle, hogy az IZ O ny roppant messze lehet Kinától. De hogy Magyar­ or.szá g mi fán terem, azt már el nem képzelheté, s nlld� n András azon hiedelemben, hogy tán a Dunát me. gIs csak ismeri, ezt említette neki mint olyan folyót, l11 ely a Yang-tse-Kiangnál is nagyobb, a fiatal hölgy n agy o n tamáskodva rázta fej ét.

1 44

Mindazáltal András nyugalommal tölté az éjjelt másnap reggel a helytartó, leánya közbenjárása foly­ tán, megengedte neki, hogy a kínai hajón, mely épen Kanton városába volt indulandó, elszegődjék ingyen ­ utasnak - ezt is csak a helytartó parancsa tette lehet­ ségessé - - és ilyeténképen szerencsésen elhagyj a nemes Makaó városát, melyben annyi szomorú és mnlatságos tapasztalatok at szerzett. <;

XVII.

FEJEZET.

Melyben Jelky András egy hatalmas barátra tesz szert.

5

egy hatalmas ellenségre

Csak pár napig tartott a tengeri út. A kínai hajó igen rossz állapotban volt s a tenger ama részeiben (az úgynevezett sárga tengerben) gyakran borzasztó vihar támad, mely köralakú útat tesz a tengeren és min den hajót . megsemmisít, mely útjába akad. E vihar neve tejfUlH s ettől való félelmében a dzsunlo (így nevezik a kínai hajókat), melyen András utazott, több­ nyire a part közel ében tartotta magát. Azután elérték Kantont. Itt a dzsunk kapitánya fölmondá Andrásnak a ráparancsolt barátságot s min­ den teketória nélkül kitette őt a partra. Lásson hozzá, hogy boldogul a maga emberségéből. Kantonban akkor a hollandiak voltak az egyetlen európaiak. Ezeknek meg volt engedve, hogy ott úgy­ nevezett « faktóriát« , azaz kereskedelmi telepet tartsa­ nak fönn. A telep biztossága kedve ért hollandi kato­ nas ág is állomásozott annak területén. A ndrás nem tudván hamarjában mihez fogjon, hogy az éhhalált elkerülje, de meg azt is gyanítván, hogy itt is kell akadni kristálygombos mandarinoknak, «

Hevesi L. : J elky Andr5.. kalandj ai.

«

10

T 47

kik bambu sznádakat dS vén szakácsnől{et tartanak, eltökélte magát, hogy hollandi szolgálatba lép. R �gtön fölkereste D e Vin t kapitányt s eléterj esz­ t � tte lnvánságát. A kapitány rá állt, mert úgyis min­ dIg keveslette hadi erej ét, m ivel Holland keletázsiai gyarmatai akkor is oly egészségtelenek voltak, hogy csak annyi katonát küldtek oda hazulról, amennyire épenséggel szükség volt, ha a kormány el ne m akarta vesziteni gyarmatait. Igaz, hogy Andrásnak le kellett magát kötnie egyI:1ásután következő n égy évre, de ő megtette ezt IS. Azután coffos parókát és háromszögletes kal apot nyomtak fejébe, belebúj tatták valami rákvörös frakkba, mely eIül is h átul is nyitva állt, a lábszárát hatalmas, térden fölül érő csizmába temették, s evvel megvolt az . új hollandi katona. András új élete meglehetősen unalmas volt . Min­ dennap vállára vetette a nehéz puskát és elment stnlzsálni az árútárházak valamelyik kapuj át, amíg föl n � m váltottálc. Azután szabad ember volt és napon ­ kent . � 0�1 tosan föl vette a hollandi kormány zsold fej é­ ben Jaro réz gal-asát, a neki dukáló két marék rizs­ zsel, félfont ürüh ússal, fél meszely e cettel és három fon t ke.ny � rrel együtt. (Az ecetet naponk é nt m eg kellett lllma óvószerül az arrafelé igen ,gyakori súly betegség ellen.) , Hogy elunta magát ilyen henye életmód mellett. k � pze�hetm . N éha órákig kiült a tenger partj ára és \'agyal messze túlszárnyaltak a raayorró hullámú viz: b sivata�on, 1l1e � y őt ezer meg ezer ;llé�-föld.del választá el draga haZáJ ától. Néha annyira gyötörte a honvág y , , ho.gy egeszen I deges lett és kön nyezett, mint a gyer m ek . MIt. nem adott volna ked ves övéinek errv etle negy , s oraert, va�y bármi hirért, mely hazulról ' érkez ett v,olna hozza ! De a levelez és l ehetetl en volt mert csa k 8, 9, 10 hónap alatt járta llleg akkori ba � a levé l e _

roppant távolságokat, s mire a válasz érkezhetett volna Magyarországból, őt rendesen ezer mérfölddel tovább sodorta ismét kalandos sorsa, Ily körülmények között nagyon m egörült, m időn a tél � l � ul � ával a kapitány kij elenté neki, hogy a . k �ntom ors � g vJssza van rendelve Ba1 áviába, mely mmt Jáva sZIget fővárosa, egyszersmind Holland összes keletindiai gyarmatainak kormányhelye s a hatalmas és gazdag Keletindiai Társulat fő telepítvénye volt. I? 5 8 t �vaszán az új őrség csakugyan m egérkezet t, . a regl pedIg elhagyta Kanton városát és hosszadalmas, de nem szerencsétlen te ngeri út után Ju stitia ,) hajó­ ' val Batávi a kikötőj ében vetett horgonyt. Batávia már akkor is elég tekinté lyes város volt. A milliókkal és m ill iókkal rendelkező Keletindiai Társulat, melynek kezeiben az akkori világkereskede­ l em nagy része összpontosult, a kikötőt terj edelmes , , arutarakkal vette körül, a gyarmatok közigazgatásának sz � khelye is itt volt, számos hivatalnok s gazdag euró­ p �1 kereskedő . kényszerült itt lakni, s mivel az egész­ se� telen éghajlat a le �több .európainak életét ij esztő modon m eg szokta rövlélítel11, legalább amíg egészsé­ � esek vo.l tak, jól szeret tek élni, pazaroltak s fényt u �tek, ml az egész várost a j ómódúság, tehetőség szi­ nevel ruházta föl. Amint a megérkező katonai csapat partra szállt s dob szó mellett bevon ult a városba, az ablakokban aj.tókb an j ól öltözött nők és gyerm ekek j elentek meg: Ink e t a kiváncsiság csalt ki, De első pillanatra észre­ v ette András, hogy egy egészséges szinű arcot nem la. t, még a gyermekek orcái sem voltak pirosak, pozs­ , � asak, minők Baján szoktak lenni, hanem halványak es b eesettele Al ig haladták meg a főút hosszának fe lét, meg l{e.� le tt állniok. Sorakozz ! Tisztel egj ! A dob meg­ SZ u nt per egni - koporsót vittek el mellettök. Mikor a m ásik utcába kanyaroc1tak, az első sze mbeötlő (I

148

dolog megint temetés volt. S míg laktanyájukat elér­ ték, találkoztak még vagy két koporsóval. - Hjah, ezek a láz áldozatai - magyarázá a kapitány, kivel a rég káplárrá előléptetett András igen jó lábon állott. Batáviában minden ember . l ázban szenved . A legerősebb természetet is megöli ezen gyilkos éghaj lat, különösen ha ;nódj ában n.i ncs a �y�­ rat a hűs hegyek között töltem. De nem IS szerzódl� ide európai hivatalnok, katona, orvos, vagy bármI­ csoda 3-4 évnél továbbra. Ezen idejét j ól megfizet­ teti, azután pénzével haza m egy Európába, ahol nem kell mérget lélegzenie. ,Magyar embert Batáviában még soha sem láttak ; ezért András a lakosság részéről nem csekély figye­ lemben részesült. Sőt mint világot látott, változatos életet élt ember, kit j ókedve ritkán hagyott el, csak­ hamar ismeretségeket kötött és némely előkelőbb h áz­ ban is szívesen látott vendég volt. Kapitánya utóbb még mynheer Péter Albert Van der Parra hollandi helytartónál is bemutatta. 1\. helytartó ő nagyméltósága igen különös em­ ber volt. JószíVŰ, flegmatikus vén hollandi és pedig legvastagaob e mber az egész gyarmatban. Szegény csak úgy gurulva járt m ár, dupla álla pedig rég meg­ duplázta magát és rendesen minden évben még egy további m ellék -áll képződött a tokája táján. Felesége, a helytartóné ő nagyméltósága, nem volt egészen olyan vastag, d e azért a másfél mázsán mégis fölül volt. N em is csoda eszerint, hogy köny­ nyű volt neki házában tekintélye súlyát latba vetni ! amint hogy csakugyan ö volt ott a tulaj donképem helytartó. . A derék asszonyság főerénye a tisztaság vol.t. Mmden hollandi ember babakorától kezdve szíVj a m�gába a tisztaság iránti előszeretetet és általán osan elIsmer t dolog, hogy Holland legtisztább ország a föld kerekén. E gész nap mosogat , súrol, tisztogat, söp ö r

1 49

és törülget ott az összes hölgyvibg, szolgálótól föl az asszonyságig, de az igaz, van is aztán látszata. A helytartóné pedig valóságos mintaképe volt a «( régi jó időkbő} " való hollandi polgárnőnek. Nála a tisztaság már igazi betegségbe ment át ; a testes asz­ szony ideges lett, kétségbe esett, ha olyasmit látott, mi az ő tisztasági fogalmaival ellenkezett. András elég szerencsétlen volt ezen tulaj donságá­ val mindj árt első megj elenésekor összeütközésbe jőni. A helytartósági palota, helyesebben lakóház ka­ púja ugyanis csak ajtó volt s n égy kőlépcső vezetett fel hozzá. E négy kőlépcső olyan fehérre volt súrolva, mint az alabástrom, s ezenkívül még valami finom fehér porral volt behintve, melyb e vékony botocská­ val minden reggel díszes figurákat rajzolt maga a ház asszonya. . Oly fehér volt e kis lépcső s az alakok rajta mindig oly épek, széttaposatlanok voltak, hogy aki megn ézte, önkénytelenül azt kérdezte : hát ebben a házban soha sem szoktak ki-bejárni ? Pedig ez csak onnan volt, hogy minden ember, ki a helytartó házához j áratos volt, ismerte az úrnő gyöngéj ét s igyekezett a négy fokot egy szökéssel át­ l épni. Ily figyelmet aztán a helytartóné asszonyság érdeme szerint tudott méltányolni. András azonban erre nem is gondolt. Azon vég­ z etes balhitben, hogy a lépcső fokai az egész világon arra valók, hogy rájok lépjen az ember, ő lelkiisme­ retesen ráhágott minden egyes kőlapra és egész négy lép ést tett, míg a kövezetről fölért a küszöbre. E köz­ be n szét is taposott két szabályosságában gyönyörű n é gys zöget, egy pompás háromszögle tes háromszög­ nek letiporta két szögletét, egy igen sikerült ötszög­ ne k pedig a felét végkép megsemmisítette. A helytartón é, ki épen kinézett az ablakból, szem­ tan új a volt e szörnyű pusztításnak s rémesen felsikol­ to tt. A zután nagy felindulásában lesietett és parancso-

kat osztogatott, hogy a borzasztó kár haladéktala � ul kij avíttassék. E fontos munkálatok bevégeztével tert csak vissza a házba. Ah ! a lépcsőn ismét oka volt a �{ étségbeesésre. Az utcza kissé sáros levén s András bIzony csak gya­ loaosan J' árván , csizmái a hófehérre súrolt grádicson , is fé lreismerhetetlen nyomokat hagytalc. Ezeket megmt el kellett tisztogatni, s míg ez megtörtént, a deréJ\: asszonyság meg nem szünt Andrást a maga mó.dJ a szerint el átkozni és visszakívánni abba a barbár, PISZ­ kos Magyarországba. ( Hiszen szegény András sem kívánt magának j obbat !) A vendég azalatt már a h elytartó magas szine el é kerü lt. A terj edelmes urat roppant kényelemtől kör­ nyezve találta. Tán a világ legöblöseb� zsöl y es �éke volt az, melyben ült, de duzzadozó testI domm mmd­ azáltal j obbra-balra kidomborodtak az asztalos és l�ár­ pitos által szabott korlátok közül. Igen nyáj as fogadásban részesílé a j ö � evény t s . azonnal eléhozatott számára egy hatalmas taj tékplpat, mely tömetlen áll apotban nyomhatott vagy öt hol­ l andi fontot. - Húzza meg csak azt a csengety üt, kedves öcsém uram - mondá azután . András csengetett, m ire szerecsen szolga lépett be. - Bort ! - parancsolá a helytartó, s pár per � mulva nehéz ezüst tálcán szépen köszörült velenceI kristályüv eg- kancsókat hozott b e a fekete s a hely­ tartó, hollandi vendégszer etettől ösztönözve , h atalmas erőfe szítés árán tele töltött két poharat a forró dél­ afrikai nap főztéve l : vérfeke te konstán ciai borral. Elhizo ttsága azonban a m egfelelő ü gyetlenséggel , IS j árván, pár csöpp bort bizony kiöntött a drága szö­ vet ű aszt alsz őny egr e. � zl1.� án jóizüe n elborozgat tak, elpip{lztak s. az i l � a­ tos fustfo llege kn ek közep ette And rás valóban Igen J ól érezte m agát. b

,

A helytartó annál kevésbbé.,

. nagyon Látni való volt, hogy valami nyomj' a, sot érzékenyen nyomja. N em lelkiismeretét ugyan, se nem szivét hanem gyomrát. Azt sem belülről, hanem kivül­ ről . M ert hát b izony a nadrágja volt szük szegény� ek, ez pedig a vastag el? ber öltönyében legnagyobb hIba: Midőn kissé bizalmasabbak lettek, a hely tarto m egvallotta Andrásnak baj át. . . - Lássa kedves öcsém uram , mIlyen szerencset­ ]enség a tel�intélyes termet ! Mindig addig hordom ruháim ' mía valósággal le nem foszl anak rólam. N em merek új at csináltatni, mert attól félek, hogy SZü �{ lesz és szorít. Ezt az új nadrágot is a feleségem CSi­ náltatta számomra tudtomon kívül ; azután mikor már me avolt ' persze föl ke II ett vennem. Rettentő szűk volt az istenadta, kinyomta belőlem a szuszt. Kény:" t elen valé k visszaadni a szabónak j avítás végett. MI­ kor megint hazahozta, még r � sszabb volt ; úgy � rez­ t e m magamat, mintha fűzőben Járnék. Ma hozta vissza , , negyedszeri j avítás után és bIzony-blzo � y csa � ,rossz az most is. K ár ezért a pompás hollandl posztoert. - H át csakugyan nem lehetne rajta � eg�ten i ? :-: . kérdé András kiben röotön föléhredt a becsl csaszan ' d k irályi udyari szabóI?- ak öccse . .Ha n,agymel�ósago nem átallja rám bf � m e.zt a nadragot, ..en azt l1�y tes­ téhez fogom sza h m, ml Otha benne szuletett, noveke­ dett és bízott volna nagy méltóságod. - Lehetetlen ! - kiáltá a helytartó ; - hát öcsé muram ért az ilyenhez ? . . - H ogyne értenék, mikor a bécsi csá� zán kI­ rály i udvari szabó Jelky Jóska . : . azaz hogy Joz sef . . . . a z é n kedves testvérbátyám, akmél alaposan kItanul­ t am a szahómesterséget ! N agy volt e fölött a helytartó öröme. Azonnal l evetette a nadrágot, ollót, tűt, selymet hozatott, An drás m eg nekiült és szakértö vizsgálat után f�lóra , . nadragot, al a tt úgy nyélbe ütötte azt a helytartol '

h

,

J52

'

hogy mynheer Péter Albert Van der Parra egészen magánkf,:�il volt örömében. - Ocsém uram, hiszen ön valódi művész ! kiáltá ; - ön néhány öltéssel megorvosolta a bajt, úgy­ hogy még kényelmesebben viselel� az új nadrágot a ré bainél . De az Isten szerelmeért, m Iért lett ön katona, ha ily kitünő ruhaművész ? Hisz önt itt Batáviában tűj e gazdag emberré teheti. - Kantonban négy évre szerződtem a hollandi hadsereghez - viszonzá András. - Annal- pedig még csak egy eszten deje. - Ah, az más - mondá a helytartó s aztán fej ét csóválva, némi ümmögetés után folytatá : - No, d e ne búsúlj o n azért, tisztelt öcsém uram, kieszköz­ löm én számára, hogy szolgálati idejének hátralevő részét mint szabadságos töltheti és polgári foglalko ­ zásra adhatja magát. Biztosítom önt, hogy pár hét mulva ön lesz az összes hollandi gyarrriatok legelső szabój;t. Sok szerencsét kivánok. Es vidáman kocintott Andrással, mert az egész­ séges polgári érzelmű hollandinak helytartó létére sem derogált egyforma lábra állitani magát a szabó­ val, ki ha d erék embernek bizonyult, úgyis fölvihette akár a tanácsosságig. E p ercben az ajtó kinyilt és belépett a hely­ tartóné. A kilincsen nyil ván nem tetszett n eki valami, mert rögtön kihúzta zsebkendőj ét s j ól m egdörzsölte vele a réz fogantyút. Mikor olyan fényes volt, mint az új onnan vert kettős arany dublon, bellebb is jött. De egyszerre megállt. Mely háborodás tükröző: d � tt arca vonásain. A. vér k épébe szökött s valam I szmt e elny omta léleg zetét. . . Aztán három nagy lépéssel - András nem . IS hItte. volna, hogy a vastag hölgy oly nagyo kat tudj on lépm - az asztalná l termett , a kiömlött bor oko zta

153

foltokra szegzé ujját és az elfojtott méregtől remegő hangon �ondá : - U gy látszik, Magyarországon vagy az asztal­ terítők nincsenek szokásban, vagy csak fehér bort szoktak inni. András, ki lelkiismeretét tisztának érezé, a meg nem érdemelt gúnyra hamarj ában nem tudott mit válaszolni, mig a val ódi bűnös, titokban örülve, hogy a házastárs haragj a nem ő reá, hanem más fej ére háram­ lik, szelid hangon kezdé kérlelni a felindult hölgyet. É des 1 )orottyám - mondá - hisz az a pár kis folt nem a világ . . . - H ogyan, te ezeket ki� foltok.nak n � vezed ? pattant föl a helytartóné. - HIszen mmdegylk nagyobb egy r,ézfillérnél. Es kikeresve zsebéből egy rézfillért, elkezdte sorban bi zonyitgatni, hogy igaza van. . - N o, de ki lehet azt venm egy kIs cItrom­ lével - csititá őt megint a helytartó. - Citroml ével ? - Ha ha ha ! Tudd meg, Van der Parra Péter Albert, Holland keletindiai gyarma­ tainak helytartója, hogy az ö � szes hollandi gyarmato� összes citromfáinak összes cItromleve sem elegendo e foltok kitisztogatására ; benne fognak azok maradni örökkön örökké ! N agy erőlködésébe ke �'ült a helytart.ó na�{ ! m �g a hel ytartónét n émileg m eg buta enges7telm , ln IS vegre dacos hallgatással elhagyta a szobát. . András ' is nemsokára búcsút vett, mIUtán a hely­ tartó még egyszer megigérte, hogy �gyébe � rögt.ön fog intézkedni s másnap kezéhez fogj a szolgaltatm a h atározatlan időre szóló szabadsági okmányt. Midőn András a házat elhagyá, az ajtó előtt meg int széttaposott egy pár négyszöget és há.rom­ Szöget. Benn pedig � gy őszinte jóakarója mar �d � : a helytar tó és egy őszlllte ellensége : a he l y_t_ o_ ar_t_ n_ e_ . _.& �

.

,

_ _ _ _ _ _ _

1 54

Legalább az utóbbi vacsora közben e szavakat mondá férj ének : - Te Péter Albert, tudod-e, hogy nekem az a m ag ya r ifj ú sehogy sem tetszik ? Oh dehogy ! - válaszolá amaz i biztosít­ hatlak, h ogy olyan derék legény nincs több a had­ sereg valamennyi káplárja között. -

XVIII.

FE]EZFT.

Melyben Jelky András egy pár pióca közbenjárása folytán megismerkedi k Jelky Andrásnéval.

A h e ly tart ó nemcsak h ely tartó, de szavatartó is volt. Alig múlt bele pár nap, András kezében volt az a nagy pecsétes ok m ány , lllely öt a katonaságtól határozatlan idöre felmentette. N em is késett András, hanem ott hagy ta a kaszár­ nyát és Batávia fóutcájában egy Sequin nevű angol származású polgár házába költözködött, ki elég ember­ séges volt negyedévi lakóbért hitelezni neki. A ház kapuja fölött csakhamar fényes cégtábla jelent meg, melyen e szavak valának olvashatók : JELKY

ANDRÁ]

magyar sz abó

Hogy magyar szabónak irta magát, az persze n em azt jelen t é, hogy a derék batáviai po lgáro k nála zsinóros atillákat, prémes bekecseket és szűk nadrá­ gok at lettek volna m egr en d ele nd ók Söt inkább An drá s .

1 57

•

is csak olyan ruhákat varrt, minőket Bécsben T óska bátyjánál varrni tanult, úgymint : csipkefodrú se ryem­ frakkokat, térdig érő bársony mellényeket s más effé­ lét, mi akkor v� lt divatban, midőn ő Európát elhagyta. Megrendelese volt elég, mely a helytartó párt­ fogása hozzá csődítette a jobbmódú polgárságot, s nem­ sokára a «( magyar szabó » oly j ó lábon állt, hogy épen­ séggel nem szorult többé a derék Sequin hitelére. Midőn azonban dolgai ily jól kezdtek folyni, sze­ szélyes sorsa őt egészen véletlenül újnemű és vesze­ delmes kalandba döntötte. A városi tanácsos ugyanis, ki a várostól mint egy két órányira fekvő kis nyaralój ában lakott, kihi­ vatta magához, hogy új öltönyt méressen magára. Kocsin ment oda, de visszaj övet igen forrón sütött a nyári nap és midőn a kocsi egy árnyas helyen rejtőző, meglehetős tiszta vizű tavacska mellett haladt el, András nagyon megáhította a hús vizet. Leszállt s megmondta a kocsisnak, hogy várja meg, , el �nent �z árnyas tóban megfürödni. az utan I? e Jóforman még b � le sem lépett a vízbe, m ár valamI' megcsípte a boká]át. Egy pillanat múlva tíz­ h � sz csípést �s érzett lá? aszárán. Ijedten akart mene­ k� lm,. de az. lSZ �pO� tala] ban elcsúszot�, s mire megint , tudott clhelodm, már fél testén cSlpdeste és szur­ fol kálta valami - maga sem tudta : · mi. . �ietett ki a vízből s midőn a partra érve meg­ v�zsga1ta magát, rémülve látá, hogy bőre tele ragadt tomérdek eleven nadállyal . Igen � s, valóságos piócával. A pIóca ama forró vidékeken veszedelmes állat. Csal�n em ragadozónak lehetne nevezni, mert a vizek . sás és bozót közt formaszerint lesbe áll és part]am � gy v�rja, m �g á ! lat vagy ember j ő felé , sőt néha még uzobe IS v � SZl. J aj aztán � szegény áldozatnak. A vé�­ SZ? PÓ szornyetegek szazával, ezrével rohannak ra, haromszögü állkapcsaikkal bel.e csimpaszkodnak bőrébe

és a legrövidebb idő alatt kiszívják utolsó csepp vérét. Vagy tíz tucat nadály ragadt András testébe. Soha orvos-doktor így meg nem piócáztatott senkit. Voltak rajta egészen aprók, vékonyak - az volt a fiatalja j de meg aztán vén tapasztalt nadályok is, fél láb hosszas�gú ak, melyek beillettek volna akár kis kigyóknak. Es mind ezen, hernyókén t hullámzó testű. jéghideg szörnyetegek némán, csendesen szopták az ő vérét. András helyzete veszélyessé gét rögtön fölfogva, rémült kiáltozás közt futott a kocsi felé. Ruháját ott feledte a víz partján. A kocsis, midőn ura állapotát meglátta, meglepetve sikoltott föl s elej té az ostort. De csakhamar ismét föllelte magát és segítségre gon­ dolt, mi annál szükségese bb volt, mert András nem is álmodta, miképen lehessen őt megmente ni élesfogú támadóitól. - Hamar a kocsiba ! - kiáltá a kocsis . - András szót fogadott s eleinte azt hivé, hogy maláj kocsisa vissza akarj a őt vinni a városba, hol orvosi segélyt nyerhetett. De addig még jó óra telt volna el, azalatt pedig a piócák kiszopták volna András ifj ú életét az utolsó lehelletig. Jobbat tudott a kocsis. Hamarosan le fordult az országútról , azután ostorával j ól a lovak közé vágott és repült a kocsi sebesen mint a fecske, csak úgy porzott alatta a kőkeményre aszott föld, szakadt a febér tajték a két tüzes táltosról, így rohantak tova homlokegyenest a síkságon. Midőn jó negyedóráig haladtak ilyen eszeveszett. Illódon, a kocsi megállt. A két ló úgy fújt, mint a S árkány, minden tagja reszketet t a hallatlan erőkö­ déstől. A hely, melyen megálltak, sivár és puszta volt. Tükörsíma tócsák látszottak itt-ott, melyekben sás nem nőtt és vízi madár nem kurjantott. A talaj )rörös-

159

körül szürke volt, néhol hófehér, másntt ezüstös. Fa nem látszott sehol egy-két nyomorultan tengő fűz fán kivül. A kocsis le� zállt, a parthoz sietett és kalapjával , , Megkóstoltatta az urával ki cso­ mentett a vfzbol. ' dálkozva vette észre, hogy a víz sós. Azután az ember­ séges maláj fiú lehajolt, összesöprött kezével egy rakást abb �l a fehéres porból, mely a talajt borHá, s egy jó ma�ekkal vetett belőle kalapj ába , Erre j ól fölkavarta a vIzet, mig a sós por egy része fölolvadt s a víz egészen csipős fanyar l ett. � ost � lk � zdte az , András testére tapadt nadályo­ kat leontem, ugyszólvan leforrázni a sós vízzel. Ez j ó szer volt. A fene állatok, melyek inkább széttépették volna n� agokat, semh ?gy nyilt erőszaknak engedve e leresszek megfogott aldozatukat' elkezdtek o-örcsösen vonaglani. Sehogy sem szerették a sós fürdőt' s abból a sűrú sós ?lda� ? ól l? ár csepp elegendő vo lt, hogy . lnkapJ ak fejöket a bőrből s fölpattanva le­ egye �kent g �rulJanak a sós föl dre, hol a maláj kérges talpa alatt vereztek el. Igenis elvéreztek, de az András véréből mert azzal voltak tele szíva. A fehér föld nemsokár� nao-v piros foltokat mutatott s a szerencsésen megment ;ú áldozat testéről hosszú vörös sávokban patakzott az eleven, meleg vér. Ezt most m eg kellett állítani, különben András­ nak el kelle véreznie. ko � sis erre is Íl! dott sze :'t ; a malájok tudják, , A m lt kell Ilyenkor tennI, m ert Ilyen veszélyek közt " nonek fel. A legközelebb álló fűzfához szaladt s annak korhad t kérgéből k,ifejtette a legtaplósabb darabokat. . egy-egy cSIpetet oda tapasztott minden pióca­ EzekboI sebhelyre, a tapló odaragadt s a vérzés elállt. . De m � g a vért száz helyen így meg tudta állí­ , ver , folyt el. András elhalványult, tam, sok Ido.. es képe savószin lett I elvesztette eszméletét. Egypárszor

J e kellett őt öntenie a hideg sósvízzel, mig ismét magához tért, azután a kocsis föltette őt az ülésre, betakarta saját lyukas köpenyével és elkezdett megint lóhalálában hajtani a város felé. Fényes nappal volt még s azért András furcsa megj elenése nagy föltünést okozott. Az egész város tele lett vele, mindenütt csak a magyar szabó bal­ esetéről beszéltek és őszintén sajnálták őt. András pedig hetekig nyomorgott odahaza ágyá­ ban, mert a szenvedett roppant vérveszteség a vég­ elgyengüléshez igen közel hozta őt, s csak a leggon­ dosabb ápolás mellett tudott nagynehezen ismét föl­ lábadni. De amíg teljes erejét visszanyerte, hónapok, sőt évek teltek el. Betegsége mindenesetre még kellemetlenebb leen, dett, ha elég szerencsés nem volt volna oly gondos és gyöngéd ápolónőt találni, minőre csupa idegen közt itt a vil ág végén korántsem számíthatott. Ez Hertha volt, mynheer Sequin egyetlen leánya , Ezen j ószívű lény sanyarú beteg napj aiban való· ságos vigasztaló angyalként lebegett szemei előtt. Hertha, amennyire tőle telt, fölviditá a szenvedő nap­ jait és gyöngéd gondviselése nem kevéssé elősegítette a lábbadozó végképi helyreállását. Midőn végre erősebbnek érezte magát, orcáira vissza kezdett térni az első halvány pír, s állapota megengedé, hogy szobáját elhagyja s a kertben sétál­ hasson, egy szép reggelen így szólt Herthához : - Hertha, akar ön nöm l enni ? - Akarok - válaszol á H ertha. Azután András Hertha atyjáho z ment s m egkérte a leány kezét. Mynhe er Sequin eleinte nagyon összerállcolt a h omloká t s igen magasra fölhúzta a szemöld ökeit, ám bár a jóravaló és szorgalm as ifjút eléggé ked­ velte. Hjah, kedves uram - mondá - de hisz

I 60

t6r

önnek tulajdonkép még nincs is itt biztos állása. Miból fogja eltartani feleségét ? . . - Mesterség em becsülete s és J ól Jövedelm ez viszonzá András s még többet is mondott volna, ha Sequin közbe nem vág : . - IO'en igen ; tisztelem, becsülöm a derék Ipar­ kodó m �ste�embert, de ön itt Batáviában eddigelé nem is jogosan gyakorolja mesterségé t s csak a hely­ tartó pártfogása képesíti önt erre. De tegyü �{ föl, ho � y ön kiesik a helytartó kegyéből : akkor az Idevaló �r­ demes szabó-céh tiltakozhatik az ellen, hogy ön Itt szabóskodj ék, mert mint idegen, rendes körülmény ek közt a c�h tagja most még nem lehet. - Es miért nem ? - kérdé András. - Hjah, azért, mert előbb batáviai polgárrá kell lennie. - J ól van, hát leszek előbb polgár. - Hjah, az sem oly könnyu. dolog ám, mert � batáviai polgárok könyvébe senkit sem írnak be, ln nem tartozik valamely batáviai céhhez vagy más tör­ vényesen elismert testülethez. - Oh - kiáltá András - tehát a céhbe föl nem vesznek, mert még polgár nem vagyok ; polgár pedig nem lehetek, mert még a céhbe föl nem vagyok véve ? hisz ez a legnagyobb badarság, uram ! Eszeri� t e városban nekem semmi föltétel alatt sem lehet 1övőt reménylenem. . . - Hjah - mondá vállatvonva SeqUl� - 19az,. hogy ezek igen badar szolcá � ok, de Batáv�� megala pítása óta fönnállanak s ezért tlszteletben tart] ak. Azon­ ban ön kedvemre való ember s én mindent meg fogok tenni, hogy ezen akadályokat pályájáról elmozdítsam, a helytartó is latba fogja vetni e célra befolyását s ha mindez rendben lesz, Isten neki, legyen öné egyet­ len lt1ányom. Es úgy lőn. Az érdemes batáviai szabócéh s a batáviai polgárok nagy könyve egyidőben nyitották

meg András szamára keblöket s pár nap mulva a sze­ gény bolyongó magyar fiú céhbeli szabó mester, be­ keblezett polgár és boldog vőlegény volt Batáviáuan. Ami ezután következik, annak körülményes raj­ zolásával jobb lesz föl nem tartóztatni András kalan­ dos életének ezen hűséges leírását. Elég lesz megjegyezni, hogy a lakodalom pár héttel a fönnebb vázolt jelenet után méltó fénnyel megünnepeltetett. Egész Batávia hivatalos volt, első sorban természetesen a céhbeli szabók és a tehetős polgárság, mint amely körökhez tartozott az ifjú házaspár. Legkevésbbé mellőzhető pedig annak fölemlítése, hogy az esteli vigasságnak közepette maga a helytartó szintén megjelent, sőt mi több : karján a hely tartóné is. E két magas személy természetesen a legnagyobb kitüntetésben részesült. Mynheer Sequin mint háziúr és örömapa elleste minden gondolatukat s a fiatal házaspár hasonlókép a legnagyobb figyelemmel volt irántuk. A helytartó pedig oly jól érezte magát e derék polgári körben, melyben a régi hollandi erények mind megtestestülten látszottak jelen lenni, hogy vacsora közben egyszerre poharat emelt s a következő beszé­ det rögtönzé : - Tisztelt barátim ! Engedjék meg, hogy ezen ünnepélyes percben egy férfiúra emeljem poharamat, ki ámbár nem Holland tengermosta partjain, hanem Magyarország véghetetlen rónáinak közepén született, m égis hollandi becsületesség, hollandi komolyság és ki­ tartás, hollandi szorgalom, igyekezet és polgári érzü­ let által tudta magának kivívni mindnyájunk tisztele­ tét. Mi régi hollandiak igyunk tehát egészségére azon új hollandinak, ki e percben hollandi nő által fűzi m ég szo�osabbra a magyar és hollandi vér barátságos fn.gy ét. Eljen J elky András ! Ezen felköszöntés, melynek aránylagos hosszasága

..& ___ H_ cvesi ________.......I

L. :

Jelky

András

kalandjai.

II

163

a derék 'helytartó vastag testébő] úgy kihúzta a leg­ utolsó leh�lletet, hogy utána jó fé.1óráig egy árva szót sem tudott volna ejteni, általános tetszésben része­ s-ült. Mindnyájan siettek András és nej e kezeit meg­ szorongatni és sok szerencsét kivánni nekik az . úi frigyhez. Csak egy volt az egész társaságban, ki igen egy­ kedvűen vette az egészet, és ez a helytartó né volt. Midőn éjfél felé férj ével hazatért, hosszas hallga­ tás után a dölyfös, úrhatnám asszony igy szólt a hely­ tartóhoz : Péter Albert ! Mit akarsz, édes Dorottyám ? Hallod-e Péter Albert ? Hallom, hallom, de még nem hallom, mert még nem mondtál semmit. - N o hát én csak annyit akarok mondani, hogy az a bárdolatlan magyar azelőtt sem tetszett nekem, most sem tetszik, de a feleségét még- kevésbbé találom ám inyerpre valónak. - Edes Dorottyám, hát bántott téged valaha az a fiatal asszony ? Én alig láttam valaha derekabb hol­ landi menyecskét. Olyan szerény, tevékeny . . . - Szerény-e ? - vágott közbe gúnyosan a hely­ tartóné. - Te tán észre sem vetted, hogy a ruhája épenséggel szakasztott olyan meggyszín hollandi posztó volt, mint az enyém ? Ha ha ha ! ezt nevezed te sze­ rénységnek ? - Azt csakugyan nem vettem észre, de ha úgy is van, az lehet tiszta véletlen is, sőt fogadni mernék, hogy csakugyan az. - Eddig meggyszin posztórubáj a egész Batáviá­ ban egy hölgynek sem volt, az enyémet is tegnap vettem föl legelőször, és ime J elky Andrásné ő nagyságán már szintén olyan van ! Nem botrány ez ? Csak tudnám, ki árulhatta el neki az én meggyszin posztóruhám titkát I

így ment ez tovább s a helytartó kénytelen volt elhallgatni, mert az ő véleménye sohasem volt képes erélyesebb nejének ellenében túlsúlyra vergődni, ha­ nem ellenkezőleg legjobb volt neki e régi közmon­ dás szerint cselekedni : « ne szólj nyelvem, nem fáj feiem » , s egyszeruen elhallgatva, nejének akarata előtt meghódolni, És így ' is tőn.

--

•

ll·

165

XIX.

FEJEZET.

Melyben Jelky András kakasviadalban vesz részt és legyőzetik

A helytar tóné Ő nagymé ltóságának haragja vész­ terhes felh őké�t függött a gyanutlan Andrá s fölött. . E felhő, m ar tobb ízben � egdörd ült, maj d távol , maj d .. . moraJa , é s föl lehete tenni, kozele bb hallat�zvan tt hogy van méhéb en vIllám is. Volt is. De mondju k el a történt eket sorban. �ár héttel András menyegzője után Batávia ritka v� ndegek et látott. Követs ég érkezet t az anami vad k�rály részérő l, �vel a holland i gyarma tok helytartó­ saga keresk edelm I szerző dést készül t kötni. Ropp �nt pompával t�rtént meg a helytartó magas s �� mélyé nel a követs ég � I ztelgés e . Ennek tagj ai, kik � . se bb an am! allamf koz.é a leghIre érfiak és kereskedelm i . polIt lkusok t �rtozta� , a legnag yobb gálában j elente k ��g, mely mmde gYlkné l tenyér nyi nagyságú kis fehér kotényb ől, esern yő terj edehmi szalm akala pból s két . I egme. rg szal ezett hegy ű lándz sából állott . Ez volt az ? a1amI ? dvar főbb tisztv iselő i számára megs zabo tt hiva­ ta os dIsz- egyenruh a . Csak a köve tség vezé reé tért el

a többiétől annyiban, hogy fehér köténye keskeny vö­ rös fonállal volt beszegve, kalapla búbj án m ég egy külön bóbita magaslott és lándzsái hegye alatt egy-egy fekete bojt látszott lószőrbőL E megkülönbözte.tések képezték a rangjának megfelelő külső díszt. A követség hason csúszva közeledett a helytartó­ hoz, egyik a másik nyomdokaiban haladván. Szemébe nézniök nem volt szabad, ezt tiltja az anami udvar etikettj e. Utánok néhány szolga cipelte a drága aján­ dékokat, melyekkel Anam királya a hollandi helytar­ tónak kedveskedni kívánt. Volt ott termés arany, elefántcsont, aszalt gyümölcs, tigrisbőr és . . . egy eleven kakas, melyet az anami hősök Kokkinkinából loptak el . E kokkinkínai kakas gyönyörö állat volt. Két láb magasra megnőtt az istenadta, tollazata ezüstfehér és aranysárga színben ragyogott, vérpiros taraj át hetykén félrecsapva viselte, mint túri süvegét az alföld legénye a csárdában. Soha Batáviában ily nagyszeru kakast nem láttak és néhány napig nem is beszélt egyébről az egész város. A kokkinkínai kakas ' a szó teljes értel­ mében a nap hőse volt. Midőn a ritka madarat eléggé m egbámulta a fő­ város, azon kérdés merült föl, mi történj ék mármost a kakasok e kakasával. Voltak olyanok, kik azt indít­ ványozták, küldessék el a kakas Hágába, IV. Vilmos­ nak, a hollandi köztársaság örökös helytartój ának, mivelhogy csak ő elég nagy úr arra, hogy ily páratlan pecsenyén ronthassa el gyomrát. Ezen eszme azonhan nem talált p �rtfogás �a, mert� attól. �el!ett fé�ni,. �9gy a legalább kIlenc honapos tengen ut által megvI-seI­ ten a kakas mindenesetre igen rossz állapotban fogn á Holland fővárosát elérni s ő fölsége tán még ki . is fogná nevetni a helytartót, mint aki neki valami vén tyúkot küld keletázsiai ritkaság gyanánt. Mások mást ajánlottak, de utóbb a helytartóné győzött, ki a kakas t mint az ö háziasszonyi hatalma

r 6b

alá való háziállatot úgyis azonnal lefoglalta vala és most a következő eszes és hazafias inditvánnyal lépett föl. �ende�tessék ugyanis nagyszeru kakasviadal, mely­ nek tiszta Jövedelme a rég tervezett batáviai árvaház.. n �k leg:yen s� ánva ; � viaskodó kakasok egyIke a kok­ kmkinal, m ásIka pedIg bennszülött batáviai legyen, mi­ által .egyszersmind alkalom fogna nyilni, hogy vagy Kokkmkfna, vagy áva szigete látná dicsőségét öreg­ bitve a �akasa álta kivivandott győzedelem révén. E JÓ gondolat általános tetszéssel találkozott. A . helytartó egészen el volt ragadtatva s örömében n!Ilvánosa� m �gölelte feleségét. Azonnal megállapít ot­ tak, hol es mIkor lesz a nevezetes torna és a t. c. közönség lázas türelm etlenségge l várta a kitűzött vasár­ napot. Most azonban mindeneke lőtt m éltó ellenfélről kelle gondoskod ni, kit a kokkinkínai hőssel szembe lehessen állítani. A város lakóssága falragaszok által szólíttatott föl, a környékb en pedig dobszóval «( adatott minden ek­ � ek tudtára , hogy aki egy nappal a kitűzött határ­ Idő előtt a legszebb és legerőseb b belföldi kakast b e tudja s.zolg�ltatni a �elytartósághoz, 5 0 azaz ötven hollandI formttal fog Jutalmazt atni. Ennélfogva a következő napokon ezer meg ezer kakas g yií � t össze a főváros ban. Az egész környékrő l a mezeI es falUSI. gazdák mind behozták - kakasaikat Batáviába. A helytartó sági épület udvara zsúfolva" volt a sok kakassal. Ezek meg egymás közt folytono san .ves �ekedy én, éktelen zsivajt cs�pta_k ,- éj féltől kezdve kedIg . mm.den.�a� oly szörnyű ezer meg ezerhangií ukorek ?l � s �o�te � a p�lota udvarán, hogy a szegény . h �lytarto allo ot �eJJel ahg tudott aludni két-két órács­ �at,. sőt a környékez ő városrész lakósainak álma is erzekeny en megzavartatott. De mi ndezt szívesen eltűr­ ték a nem es cél tekin tetéb ől. Végre elkövet kez ett a bírálat napja. Három szak-

l

••

/

értő bíró volt kinevezve, ezek lelkiismeretesen meg­ vizsgálták valamennyi kakast és hosszas vitatkozás után ­ egynek személyében meg is állapodtak. Ezt nyilatkoz­ tatták legerősebbnek, legszivósabbnak és legtüzesebb­ nek, ámbár természete sen a kokkinkinai csodakakas­ sal nagyságra nézve távolról sem m érkőzhetett. Oda is ítélték neki az ötven hollandi forintot, és mire aztán a kakas tulaj donosa j elentkezett, ez nem volt egyéb mint . . . T elky Andrásné Sequin H ertha asszonyság. Képzelhetni, m ennyire bosszankod ott ezen a hely­ tartóné. De tenni nem tehetett semmit, mert a pálya­ bírák itélete után föllebbezésnek helye nem volt. Jelky Andrásné pedig a nyert ötven forintot rögtön föl­ ajánlotta a tervezett árvaház j avára. Midőn elérkezet t a várva várt vasárnap, a kitií­ zött szabad térséget roppant néptömeg lepte el. K özépütt sorompókkal tágas körönd volt bef?glalva küzdőtér gyanánt, a sorompók legközelé ben tIzenkét sor rőoo'tönzött ülés kínálkozott az előkelőbb nézőség számár a, ezek mögött pedig ezer meg ezernyi fe� ü tarka-barka bennszülö tt és egyéb származású sokasag várta a nagy esemény eket. A legörege bb batáviai lakosok sem emlékezt ek ily nagyszeru sokadalom ra. A helytar tó és neje külön emelvé nyen foglaltak helyet, mely szőnyegekkel és párnákkal volt díszítve. T elky András és neje az ülések első sorában helyez" k edtek el. A helyőrség zenekara éktelen indulót fújt rekedt trombitáin, a dobok meg"p ördülte k, a - -l'éztányérok csattogtak, a klarinétok süvitettek és . . : .. a so�ömpó fölpatta nt kapuján besétált nagy gőgösen begyesen a kokkinkínai. A nézőség ben azonnal nagy mozgalom keletke zett. Á gaskodva, kapaszkodva iparko dott m indenk i az idegen h őst telj es pompáj ában bám:u lhatni. A �assúvé rií hol­ landiak elkezdte k tűzbe j önm és sokan ajánlottak foga_

[68

dást a kakas mellett és ellene is. Ez pedig ugyancsak kényesen szedegett e sárgabőrü lábait, midőn a körönd fövenyén sétált, tarajos fejét meg hol jobbra, hol balra kapva pislogatott köröskörül, mintha ki akarná szá� mítani, lesz-e nagy j övedelme a pénztárna k. S másodszo r megriadt a trombitas zó, megpördü lt a dob, megcsette nt a réztányér és sipított a klarinét. A sorompó ajtaj a megint fölpattant, és belépett a honi bajvívó : a batáviai kakas. A közönség valóságos tapsviharral fogadta a bel­ földi madarat. Az izgés·mozgás a sokaság keblében mindinkább növekede tt, minden nyak iparkodott meg­ nyúlni, sok ember fölmászott a közeli fák tetejébe és onnan szemlélte a ritka látványt, itt-ott tolongás is támadt és egy-egy nő elsikoltotta magát. A fogadások most nagyszerü mértékben eredtek meg. Sajnálattal kell bevallanun k, hogy a daliás kül­ sejü idegen kakasra többen fogadtak, mint a másikra, ámbár amannak győzelme egyértelmü volt Batávia éJz�keny megalázásával. Akik pedig a batáviai kakas­ ért kockáztatták pénzöke t, ezt inkább hazafias érzü­ letből tették, mint azon reményb en, hogy megnyer ik a fogadást. A kokkink ínai hős ott állt a körönd kellő köze­ pén és merev nyugalom mal nézte belépő ellenfelét , kinek csekély alakja benne nyilván csak megveté st keltett. A közönség sugdosni kezdett. Némelye k azt álli� tották, hogy á batáviai küzdő meg sem meri támadni az ellent, hanem majd szépen meghúzza magát és őrül , ha amaz nel.n bántj a őt. Csakugyan úgy látszott, mintha eltalálták volna az igazat, mert a kis kakas, minekut ána a nagyot jól megnézte vala, szorosan a sorompó hoz simulva el­ kezdte lassan körülsétálni a küzdőté rt. A nagy szilár­ dul megállva a tér közepén, elkezde tt a kicsiny felé fordulva maga körül forogn i. Egyszersmind kihívó

kukorékolást hallatott, melynek kifejezésébe �üszke­ ség, sőt némi gúny is vegyült. A kis kakas nem vála­ szolt neki. Ez nagy és méltó fölindulást okozott a né �őség­ ben. Sokan dühbe jöttek e meghunyászkodás mIatt � s szégyennek, gyalázatnak nyilvánították, . hogy BatávIa bajnoka ily gyáván viseli magát az elbIzakodott Kok­ kinkína ellenében. - Csúffá vagyunk téve egész Keletázsia színe előtt ! - kiálták ingerülten. De. a kis kakas egyre csak kerülgette a nagyot, most már kissé gyorsabban mint eleinte. A nagy kény­ telen volt szakadatlanul utána forogni, mert attól kelle tartania, hogy ha nem forog többé, amaz hátulról neki ront és porba dönti. . . most Percek múltak így. A kIsebb kakas mar gyors futással járt a nagyob ?ik körü �! �z p � djg ép �ly gyorsan kényszerült forogm. Ily korulmenyek .. kozt amannak kirívó előnye volt, mert ő nagyobb korben mozogván, legfölebb kimelegedett, míg a másik, mely­ nek mindig egy helyen kellett öm� aga körül forogma, előb q-utóbb szükségképen szédü�m . ke� de�t. Igy is lőn. A nehéz kokkmkmaI, kI elemt� oly szilárdul állott · vaskos talpain, tíz perc mulva Jófor­ mán megtántorodott. Nyilván szédület környékez� e-,.. és minél tovább forgott, annál alaposabban elszedult. N emsokára már alig birt lá bain áll �ni, s ide . s tov� dőlöngözött, szárnyaival csapkodott, mmtha fogozkodm akarna valamibe, szóval a leggyámoltalanabb teremtménnyé vált. A közönség izgalma ezalatt � opl? ant fokra ? ágot� . Már most kiki megértette a bataVIaI �ak� s hadI csel�t é s előre látta, hogy okvetetlen ül gy ?Z�le k � ll . AkIk .. s az ideaen mellett fo
A helytartóné halálsápadt lett a dühtől. Hisz a kokkinkinai kakas az ő kakasa volt, a batáviai pedig. azé a gyűlölt J elky Andrásnéé. Ha az utóbbi győz, ez , ő neki annyi, mintha J elky Andrásné őt, a hely­ tartónét, nyilvánosan az egész város szemeláttára meg� szégyenitené. - Péter Albert ! - sugá férje fülébe. - Péter Albert ! nézd csak azt a batáviai kakast. - Látom, - felelé, a helytartó, - és örülök, hogy olyan okos fickó. Ugy földhöz teremti maj d azt a hórihorgos idegent, mintha soha ott se lett volna. - Es te ezt helyesnek tartod ? - mondá a hely­ tartóné vo? ag!ó ajakkal. - Hát szabad e viadalban csellel élm ? En azt mondom; el kell választani a két kakast, mert az egyik hamis kártyával játszik. - Mi jut eszedbe asszony ? - kérdé a hely­ tartó. - Csak nem teszem magam nevetségessé ! . - Péter Albert, én meg vagyok győződve, hogy az a batáviai kakas be van tanitva ! Hogy J elky Andrásné tanította e cselre, és pedig csak azért, mert engem, mint a kokkinkinai kakas birtokosát, csúffá akar tenni ! Oh Péter Albert, az az asszony . . . Még tovább is szólt volna a helytartóné, kinek férje már nem tudott neki mit válaszolni, ha sze­ rencsére ezalatt a két kakas párbaja el nem dőlt volna. - A batáviai kakas ugyanis addig folytatta kerül­ getö taktik áj át, . mig ellenfele tökéletesen elszédülve hasra , bukott és . tehetet:,lenüL porban fetrengett. Ekkor egy Jram.odá� sal ott termett a leterült idegen , hátánr �nnak fej ét lól benyomta a homokba, győzelmének JeIéül a legyözött taraját kétszer-háromszor meghasí­ totta csőrével (ámbár koponyáját is széthasithatta volna) s aztán az óriá i test dombos tömegén fölmagasodva ? ., buszke győzelmI kukoréko lásba tört ki. Mennydö rgő tapsvihar üdvözlé a győztes honi ka­ kast . A hölgyek fehér kendőke t loboQt
féTfiak kalapjaikat légbe dobták, viharos hurrá-kiál­ tások verték az eget, s még a fogadást vesztettekben · is annyira föléledt most a hazafiság, hogy tán ők ujjongtak legjobban hazájuk fényes diadalán. - íme, a kis Dávid legyőzte a nagy Góliáthot ! kiálták sokan, és a nyájas olvasó meg fogja vallani, hogy igazuk volt. A győztes kakast valóságos diadalmenetben kisér­ ték vissza a városba, és szerencsés birtokosa J elky Andrásné este a katonai zenekar részéről nagyszerű éjjeli zenét kapott. A helytartóné mindezek láttára majdhogy meg nem pukkadt határtalan mérgében. Éjjel-nappal ostro­ molta �zegény férjét, hogy a rajta állitólag elkövetett botrányos szégyenért J elkynét büntesse meg. A hely­ tartó házából kiköltözött a béke. A derék vastag hol­ landi végét-hosszát nem látta a perpatvarnak. Reggel­ től estig zsémbeskedett, pörölt az asszony, és végre is, hogy nyugtot szerezzen magának, a helytartó kény­ telen volt felesége akarata szerint cselekedni. Egy szép reggelen magához kérette J elky Andrást és kijelenté neki, hogy ezennel a káplárságtól föl van mentve és még az nap meg fogja kapni hadnaggyá való kineveztetését. András nem érté ugyan, minek most neki ezen előléptetés, midőn ő ezentúl csak mint szabómester és polgár akarta életét folytatni, de mindazonáltal szépen megköszönte a meg nem érdemelt kegyet. - Reménylem, - mondá a helytartó, - ön . . méItányolni fogja bizalmam; ezen új abb . bjzonyitékát, -melyet az által tetézek, hogy önt mint- hadnagyot ·nevez em ki azon dandár parancsnokává, mely holnap reg­ g el fog Ceylon szigetére indulni, hol a bennszülöttek utóQ bi időben újra elkezdték bolygatni telepeinket. E föladat nehéz ugyan, de tudom, hogy az ön ügyes­ sége n1Índen igények nek meg fog felelni s ön új érde­ meket fog magának szel'ezni új hazája körül.

17 3

András e szavak hallatára elhült. Hogyan ? Most, midőn új jövőjét szilárd alapra vélte fektethetni, midőn kénvelmes és tekintélves polgári polcra sikerült fölvergődnie, midőn alig kö­ tötte meg meg a szent frigyet szeretett hitvesével, most kelljen neki búcsút vennie mindezektől, ott­ hagyni a megkezdett munkát és föláldozni egész jöven­ dőjét ? Szomorú siralmas sors ! Tán mindaz, mit András hosszadalmas hányódásai és kalandos élete folytán eddi,s tapasztalt, annyira zokon nem esett neki, mint ezen új és legkegyetlenebb próba. ., De a helytartónak ezt hiába mondá. O hajthatat­ lan maradt, bár hangja elárult�, hogy nem szívesen szomorítja meg így kiváló kegyeltj ét, Andrást. - Ne feledj e, hadoagy úr, - mondá - hogy ön még másfél évig tartozik szolgálni a hollandi gyar­ matok hadseregében s hogy eddig is csak különös kedvezésképen foglalkozhatott polgári módon mint szabadságos katona. Most a hazának ismét szüksége van az ön karjára és eszére, s a helytartó megvárja öntől, hogy kötelességét telje síteni fogja. Azután egy nagy öt pecséttel ellátott levelet vett föl íróasztaláról s átnyújtá Andrásnak. A levél címe ez volt : « Ceylon partján bontandó föl. » Egyéb semmi. - Ha Ceylon partjait megpillantj a, - folytatá a helytartó, - e levelet föl . fogja bontani s a benne talált utasításokhoz fogja toyábbi magatartását alkal­ . mazni. Isten önnel, hadnagy úr ! . A helytartó kezét nyúj tá neki, sőt melegebben meg is szorítá az övét mint oly hivatalos fogadtatá­ sokon rendesen szokás, - de a dolog lényegén ez mit sem változtatott s Andrásnak utaznia kelle . . Szeme káprázott, feje szédült, midőn a helytartó palotáját elhagyá. Amint az �.tcára kilépett, fönn .az emeleten ablakzörej t hallott. Onkénytelenül föltekm-

tett s a helytartó nét látta, ki igen kül önös arckifeje­ zéssel nézett" az ablakból utána. András udvariasan köszönt ve távozot t. N em is sej tette, hogy azon lénynek tiszteleg , ki �orsa legújabb keserves fordulatá nak egyedüli eszközlőJ e.

175

xx.

FEJEZ ET.

Melyben Jelky András hadvezér lesz és Nagy Sándorral készül versenyezni.

Két h éttel későb b Andr ás, hajója orrán állva a . tavol �zemh�tár fölött kéklő kúpot látott emelk e dni. Akkoran�k latszo tt, mint a j ókora hang yabo ly. E kúp a 7000 lal;> magas Á dám hegye volt, Ceylo n legma ga­ sabb pontj a. Itt András elővette az öt pecsé tű l evele tI fölbo ntott a és elolv asta. A levél követ kezől eg hangzott : cA hollalldz' köztdrsasdg dzsiai gyarmataz1zak helytartósdgától.

T. c. Jelky András hadnagy úrnak. Ezennel önnek feladatává tétetik a ceyloni viszonyok erélyes re?db:hozása után a pa�ancs alá helyezett 200 ember rel, melye ket sz seg eset�n a ceylOnI órsége kból kiegészíthet Banda Ambo ina és :rnate sZlgeteket sorba járni, s az ottan támad t bony'odalm akat bé � s vagy e�ósza�os úton kiegyenlíteni, az utóbb i helyen elvárván a lCSKŐ koztár�a ��g helytartóságának tovább i rende lkezés eit. eIt Batavlaban, 1 7 60 máju s 17. A hollandi gyarmatok helytartója

� �

l-

t�drás,

, ez é ő

Van der Parra . •

amint e sorokat átfutotta, csak.nem kiejté a level et. Az elébe tűzött föladat megoldása

legj obb esetben 'is 'két, ' sót harmadfél évet vehetett igénybe, semmi kilátása sem volt tehát eze,n ' idő lefolyta előtt nej ét viszontláthatni és polg�ri hivatásáho z visszatérni. . Képzelhetjük, minő érzelmek - közt l�pett Ceylon partj ára. A sziget fővárosa : ColomQo. Ott szállt ki· kisded csapatj ával s a hollandi gyarmatos ok nagy öröm­ mel fogadták. A város fölött uralkodó- erősség huszonöt . ágyúlövéssel üdvözölte. Haladéktalanul érintkezésbe helyezkedett a gyar­ mat előlj áróságával, mert 'erélyes tevékenység által akarta elej ét venni a búskomorságnak, mely lelkét fenyegeté. . A dolgok állása ez volt. Mahabi, K andy tartomány független királya, több ezerre menő hadsereggel be­ rontott a hollandi gyarmatok területére s nehány jó­ módú telepet már fölgyúj tott és kifosztott, a gyatma- . tosokat pedig a legnagyobb kegyetlenségek közt . föl­ koncoltatta. A hollandi haderő sokkal csek,é lyebb volt, semhogy a túlnyomó ellenséggel szembeszállhatott volna, és Colombo polgárai már-már rettegtek azon­ borzasztó sorstól, melyre okvetetlen ül jutniok kelle, ha Mahabi serege egész a nyugati tengerpartig előre­ nyomulva őket is megtámadj a. Nagy kő gördült le tehát szivükről, midőn a hely­ tartó segédcsapata megérkezett, s e szerencsés ese­ m ény megünneplésére este az egész kikötő fényesen ki volt világítva. András tiszteletére diszlakomát ren­ deztek a városházán, katonáit pedig dúsan megvendé. gelték. András másnap maga elé hozatta a szingaléz fog­ lyokat, kik az eddigi csatározások folytán a hollandiak kezére kerültek, s kérdé őket, hogy hát Mahabi király mit akar a hollandiakt61. Azok aztán elmondták neki, hogy a király Buddha isten szent fogára megesküdött, hogy az idegeneket mind megsüti . és az egész szigetet uralma alá keriti. .

1 77

- Hát nem ismeri a király a 'hol1andiak erejét ? kérdé András , - Hiszen mi kevesebben vagyunk ugyan mint ti. de férfiaink erősebbek, edzette bbek, fegyve­ reink tökéletesebbek, hadi ügyességünk nagyobb és mi tönkre fogjuk verni a királyt és el fogjuk tőle venni birodalmát. - Ah uram , válaszolá egy fehér szakállú szin­ galéz, - ez lehetetlen. Ha ti volnátok is többen, mint mi, és ha tűzcsöveiteket villámmal tudnátok is meg­ tölteni, mégis mi győznénk le titeket, és esküszöm, neked, hogy egyitek sem fogja elkerülni a megsütést, még te magad sem. - És mi biztosit téged erről olyannyira, hogy mint fogoly is ki mered mondani ? Az ősz szingaléz mellén keresztbe tette két karját, oly mélyen meghajolt, hogy szakálla a földet söpré, s áhitatosan fölfordított szemekkel mondá : - A szent fog ! - Micsoda szent fog ? - kérdé András bámulva. Buddha isten szent foga, - viszonzá a fogoly, ­ melyet a kandy-i nagy templomban őriznek. Aki e szent fog birtokában van, azt Buddha e sziget urává teszi. A szent fog pedig Mahabi király birtoka. An �rás elgondolkozott, azután elvezetteté a fog­ I yokat, Ismét gondolatokba merült és estefelé egybe­ hívta a gyarmat előljáróságát. Ezekhez így szólt : Uraim ! Fölteszem önökről, hogy nemcsak a legközelebbi pár hónapra, hanem örök időre szeretnék maguknak biztositani a békességet. ' Az előljáró urak megvakarták füleik tövét, igen külön?s �{épeket vágtak s azután kinyilatkoztatták, hogy akarm bizony csak akarnák, de az merő lehetetlenség. N o jó, - folytatá András, - nekem olyan tervem van, mely ha sikerül, hosszú békét biztosit a gyarmatnak. Az előljáró urak megvakart tövű füleiket hegyezni kezdték és azt mondták hogy : halljuk a szép szót. _.

-

Hallottak már Önök a szent ' Buddha -fogáról, melyet Kandyban őriznek ? Az előljáró urak összenéztek és igent mondtak. J ól van, úgy mindenesetre azt is tudják, hogy a benszülöttek e szent fog birtokától függőnek vélik a sziget fölötti hatalmat. Az én tervem tehát abban áll, hogy Buddha fogát a kandy-i nagy templomból el fogom rabolni, s ezáltal a benszülöttekben .megtöröm azon hitet, hogy a mi kormányunk alól valaha föl. szabadulhatnának. Az előljáró urak ismét összenéztek, azután fejüket csóválták, vállukat vonogatták és mosolyogtak. - Hjah, nem olyan könnyű dolog az ! - mondá az egyik. - Kandy a sziget kellő kÖzepén van .- folytatá a másik. - A szent fogra pedig szörnyen vigyáznak a buddhista papok - jegyzé meg a harmadik. - A kandy-i király serege pedig nagyszámú szólt a negyedik. - Mindegy ! - vágott közbe András ; - a fogat hatalmamba kerítem, ha mindjárt a kandy-i király áll­ kapcsából kellene is azt kihúznom. Kérem az előljáró urakat, intézkedjenek úgy, hogy a gyarmat nélkülöz­ hető katonasága az én csapatomhoz csatlakozhassék és holnapután reggel indulhassunk. Azután András kiadta parancsait, a legnagyobb sietséggel készségbe helyeztetett mindent, levelet írt nejének és mire a kitűzött holnapután megvirradt·, 320 fegyveres élén ki is vonult Colombo városából, azon szi lárd elhatározással, hogy vagy a szent Buddha ' fogá­ val tér vissza, vagy ott hagyja a saját fogát is. A kisded hadosztály, mely a keletázsiai gyarmatok visz onyai szerint már jelentékeny hadsereg volt, kelet­ nek vette irányát, minthogy a hadjárat célja, Kandy, e sziget régi fővárosa, annak belsejében fekszik. Co­ lom bo mellett a Kalany-Ganga, azaz Kalany folyó -

T2

178

ömlik a tengerbe, mely az Á dámhegy tövében ered s onnan egyenesen nyugatnak megy. E nem j elenték­ telen folyam völgyében haladt befelé a hollandi csapat. A pallérosodás j elei : a kaktusz-sövények, az elszórt füstölgő k é mények, az őserdőb ől kivágott ültetvényes irtások, a legelő marhanyájak csakhamar elmaradoztak s a szűz erdő áttörhetetlennek látszó sűrűje fogadá keblébe a meré sz vállalkozókat. Az egész tájék kimoqdhatatlan vadság és ősiség j ellegét kezdé mutatni . Oriási arányokban burjánzó növényzet környez é a kalandorokat. Száz meg száz lábnyira fölnyúló faóriásoknak, valóságos él� tornyok­ nak rengetege következett, melyeknek lábal körül a mesés szépségü, színgazdag virágú tropikus bozótnak pozsgás levelei és kötélvastagságú szívó s indiái való­ ságos eleven torlaszokat képeztek . Az ágak közt rik�­ csoló maj mok himbálóztak galyakra gömbölyített farkm­ kön és sivítva szökdeltek tova az emberek közeledtével. Ezerszavú és ezerszínű papagályseregek surrantak föl előttük fülhasogató rikoltás közt. Emberi nyom n em látszott lábok előtt, nap irányt haladtak, keletnek, mindig keletnek. A folyó is nagyon eleven volt . Flamingók, gémek, kacsák, lu dak, gödények sohasem álmodott faj ai úszkál­ tak, pocskoltak a sekélyes vizekben ; lomha krokodilok sütkéreztek a part nádasai közt, korhadt fatörzs m ód­ j ára elterülve ; félrőfös lábú békák, melyeknek hangj a valóságos dobp ergés, ij edten ugráltak félre a köze lgők elől ; arany csillám ú teknősbékák bukdácsoltak fal­ kánként a folyékony iszapban, m elyről nem lehetett tudni, a fövény több- e benne vagy a víz ; a karcs.ú pálmatörzsek koronáiból eleven ágak gyanánt haJ­ longtak lefelé a derékvastagságú boakígyók, míg a kisebb, de mérges kígyók balj óslatú csörgése vagy szisszenés e nem egyszer rettenté vissza a meggondolat: lan lábat, mely épen valamely óriási qarasztbozót �9Zy készült lé pni,

179

Az Qserdő magaszto s csendj ét itt nem lehete tt föl­ lelni. A túlgazdag állati élet felszédítő zenebona által hirdette szakadatlanul jelenlétét. É s midőn az éj beállt azon szürkület nélküli rögtönséggel, mely a heves 'éghajlat vidékein a fényes nappalt öt perc alatt korom­ fekete éjszakává varázsolja, a nappal hangjai hirtelen elnémultak s az éjj el muzsikusai folytatták a hátborsóz­ tató hangversenyt. A vad elefánt trombitahangja, a ,nagyorrú tukán kelepelése, a bőgő-maj om ökörbőgése, a királytigris távol ordítása, óriási baglyok huho­ gása, ökölnagyságú éjjeli bogarak röpkedő százezr�i­ nek döngése ; ezek lettek most az őserdő zenéj ének elemei. A csapat megállapodott s néhány hatalmas őrtűz lobogó lángja körül terült le éjjeli nyugalomra, nem mintha valami nagyon fázott volna, de mert a tűz rendesen némi félelemben tartja a kártékony álla­ tokat . Az éjjel minden kellemetlen kaland nélkül folyt le . A kiállított őrszemek egyikét sem falták föl a kószáló tigrisek, melyeknek vérfagyasztó hangja egy p árszor nyugtalanító közelségben hallatszott ; az alvók pedig elég szerencsések voltak, hogy pápaszemes kígyó vagy cobra capella mérges fullánkj a ne m csiklandozta meg talpaikat. Mikor a kelő nap első bíborfénye át kezdett szu­ rődni az óriásfák sndarain, a hadtest ismét fölkereke­ dett s folytatta útját a járatlan erdőmélyeken. A délelőtt folytán a hadtest azon szomorú· hely­ zetb e j utott, hogy első halottját kellett gyászolnia. A baleset következőleg történt : '. Néhány katona, amint k6zvetetlenül a víz part­ l an haladt párhuzamosan a bellebb mozgó derékhaddal , egyszerre valamit látott úszni a hullámokon. Tehe ­ t<:,tl enül úszó tárgy volt az s a katonák kiváncsisága rogtön úgy fölgerjedt, hogy hosszú póznákat " ragadtak § � l}abok ált�l feléjök �odr9tt tárgyat fölfogták. Most -,­

J � -I<

r 80

18J

látták csak, hogy amit kihalásztak, az sásból durván font kosár, melyben valami mozog. Azonnal a gyermek Mózes jutott eszökbe, akit szintén kosárba zárva engedtek át hajdan a Nilus habjainak, s azon hiede­ lemben, hogy tán valami szingaléz Mózeskét men­ tenek itt meg a biztos haláltól, sietve föltépdesték a kosarat. De bezzeg meg is bánták szegények, mert a kosá�­ ból egyszerre karvastagságú mérges kigyó pattant kl, a kosár fölé hajolt katonát dühösen arcul marta s a következő percben már el is Wnt a sűrű páfrányok között. A megmart katona följajdult, hanyatt esett, s mi�e András ott tennett, a szegény fiúnak már egész feje egyetlen " óriási daganattá változott. Alig telt bele negyedóra, a szerencsétlen halva feküdt a nedves fövényen. ' Hjah - mondá egy Ceylon belsejében l ara� tosabb gvarmatos - az ilyen folyóvizen úszkáló sás­ kosarakhoz sohasem j ó hozzája nyúlni, mert a szingalé­ zeknek vallások tiltja az állatölést, amint tehát kár­ tékony állatot fognak, ilyen sáskosárba zárják s .átadják a legközelebbi folyónak, mely aztán partra IS, ten­ gerbe is viheti, amint a sors akarja. Sok tapasz­ " talatlan európai megbánta már, hogy Ilyen kosarat halászott. " A holt katonát ünnepélyesen eltemették az erdő mélyében. Egy kolosszális mangó-f� tövében hú;ös . ugy gödröt ástak, abba beletették a hIdeg hullat, amint volt, koporsó nélkül, katonásan. A fegyver�sek komoly arccal sorakoztak a sir körül, fövegeI�et levették és rövid halk imát mondtak. A szokásos tISZ­ telgő lövéseket nem tették meg, mert a lőszert paza­ rolni nem volt tanácsos s a puskaropogás valamely kóbol" benszülöttnek el is árulhatta volna jelenlétöket. Mély csöndben hányták tehát az idegen földet baj­ társuk tetell1eire, � magányos domb hegyéh e két h � mo' �

"

"

.

zatlan O"alvb61 összegúzsolt durva keresztet tűztek s aztán s�6 nélkül, némán tovább keltek. Egész nap meglehetősen komoly hangulat ural­ kodott a katonák közt. András szive is a megszokottnál jobban elfog6dott s gondolatai makacsabbul röppentek vissza-vissza azokhoz, kiket minden fölött szeretett s kiktől egy kegyetlen végzet mégis távol tartotta. J

XXI. FEJEZET. Melyben Jelky

Andras olyan emberrel ismerkedik meg, aki legalább kétszáz esztendős.

Harmadnap kis szingaléz fal u esett útjokba. Ez a sziget belső bérc csoportj ának tövében feküdt. Ez � n­ túl az őserdő megszünt s kezdődött helyette a sZIk­ lák vadonj a. Itt kelle hagyniok eddigi kalauzukat, a folyót, s észak felé fordultak. Egy falub éli szingalézzel találkQztak, ki . virágot . . és gyümölcsöt cIpelt. � érdezté � , hova VISZI oda a hegyek közé, ahol senkI sem lakIk. . - Ramáyunnak viszem - mondá a szmgaléz: - Kicsoda az a Ramáyun ? - Hogyan ? ti azt nem tu djátok ? Ramáyun : Lanka-I< sziget legelőkelőbb oszlopszentje. - Oszlopszent ? Mi az ? - Olyan bölcs, ki valamely magas oszlop tetej ére föláll és le nem jó többé l - De mit csinál odafönn ? - Hát mit csinálna l 'An l Án és gondolkozjk Buddha nagyságáról, mig végre a sok állás és gondolfr .

Lan ka . , azaz

' s ze

nt

szi get > , a szin galézek

nyelvén Ceylon

nev e.

kozás szentté teszi és így érdemes lesz visszat érni .Buddha kebelébe. Es nem ül, nem fekszik le soha ? - Soha l - De így, ha elal szik, leeshetik és kitörheti nyakát. - Dehogy : éjj el Buddha az égből l áthatatlan zsinórt bocsát le hozzá, abba belefogózik és aztán nyugodtan elalszik. - Hátha a zsinór elszakad ? - Az nem szakadhat el, mert láthatatlan és Buddha semmiből szőtte. - Ha semmiből szőtte, mindenesetre láthatatlan­ nak kell lennie, ezt belátom. De eszerint hát az a Ramáyun roppant szent em ber leh � t ? - Nincs szentebb az egész SZIgeten. - Talán csodákat is tesz ? - Tesz bizony l Ö Buddha mindenhatóságának viszfényépől egy sugár. - Es mióta áll már ázon az oszlopon ? - Oh, már nagyapám nagyapja korában is ott állt s azóta meg nem mozdult soha. Lábai már gyö­ keret vertek az oszlopb an. Talpai körül a fecskék fészkeket raktak mert kő szobornak tartják. A mada­ rak fej ére, vállá ;a ülnek ; nem fél� ek tőle, mert soha­ sem hessegeti őket, és azt gondolj ák, hogy n em t ? � mozogni. Meglehet, hogy igazán nem tud már ; tagpl rég megdermedhettek. ' . . András ezeket persze el nem hItte, mert IS­ mer te a nép babonás természetét, mely effél e m.esé­ , . , gyartmanyaJban , ke t szivesen kohol s aztán sapt . vak on hisz. Ö az oszlop szentet hajlandó volt ügyes ám ító nak tartani. An nál inkáb b vágyott vele meg­ ism erke dni. - Hát elvezetnél-e engem szent Ramáyunhoz ? k é rdé a szingal ézt. . . - J er velem, uram, s hozzá fogsz ]utm. De nem

h�szem, �ogy ölyan nagy szent ilyen magad féle feTin­ glvel-+c szoba bocsátk ozzék. . - Mindegy, legalá bb meg fogom próbá lni. · · Nehán y óra mul va hossza n és tekerv énvese n el­ n!úl� hegys z�kadék belsej ébe értek, melyn ek aljában larmas hegyI patak zuhogo tt. A szakad ék ölében karcsú kőszál m eredt föl egyene sen a patak partj áról. E ter � és� etes kős��l �etején oszlop alakú gránithenger . volt fuggel yesen folalht va. Ezen oszlop hegyéhen állt merev en, mozdu latlanu l egy sötét alak. - Ramáyun ! - kiáltá arcára borulva szent bor­ zadáll yal a szinga léz, midőn a sötét alakot megpi llantá. !< �vés vártatva ismét fölkelt s végtel en hosszaságú lmakat mormo lva, tovább haladt. A mászká lás igen nehéz volt e bérctor kolatba n és elég soká tartott , míg előbb a m élyben csörgő patakh oz le, s ettől aztán a mered ek kőszál oldalán ismét föl tudtak vergőd ni. �égre a gránitoszlop tövében állotta k meg. Ott sok vIrág és gyümö lcs hevert már, bizony ítéka a szin­ galéz népsé g ájtatos érzüle tének . A fegyveresek kény­ tel � nek valánal� hátra maradni, mintho gy a kőszál felső , lapja sokkal szukeb b volt, semho gy azon többen el­ férhett ek volna. A szinga léz lerakta ajándé kait az oszlop talapza ­ . tara, homlo kával hétszer érinté a földet s azután le­ szállt a kőszál aljába, nem tartván magát méltón ak arra, hogy huzam osabb ideig veszteg elj en a hatalm as szent közve tetlen szoms zédságában. , De András fön maradt és kiváncs ian szemlél te az oszlop tetején álló különö s alakot. Mintha bronzb ól volna öntve, oly mQzdu latlan nyugal om kifejez ése ült az egész embere n ; karjait tétlenü l lógatta alá ; szemei, melye kben ú gy látszék nem is h onolt pillantás, láttak ugyan, de nem néztek ; csak h osszú fehér szakálla *

. Feringi. - az európaiak neve ama vidékeken.

rezdült meg néha-néha a langyos szellő fuvallatáb �n. Lábai körül csakugyan fecskék fészkeltek s e háZIas madarak egyike nagy bátran ott ült a söt� t alak vállán s halkkal csiripelt, mintha a szent füleIbe sugdosna világrend'ítő titkokat, melyeket csak a mada�ak tu � na�{. - Ramáyun ! - szólalt meg An ? ras, mn�t �n eléggé nézte az eleven szobrot. - Ramayup ! a. vIlag téged nagy bölcsnek tart és híred hozzám IS elj utott. A nép azt mondja, hogy te mi� dent tudsz, hogy s.zen � és mindenható vagy és hogy mncsenek előtted tItkaI sem a sorsnak, sem a természetnek. A szent meg sem m occant. Mintha egy árva szót sem hallott volna András beszédéből. - Ramáyun ! - folytatá András ; - ha ez igaz, úgy m ondd meg nekem, miért üldöz eng� m egy ke­ gyetlen végzet, pihenést nem engedve, vIlágrésze ken és tengereken keresztül ? :l\f ondd meg ezt nékem ' Ra­ máyun, és adj tanácsot, Imt tegyek ! A szent nem válaszolt. Miért nem felelsz, Ramáyun ? - kérdé András. - Tán nem fér meg méltóságoddal, a tisz­ teletteljesen kérdezőnek felelni ? Maga a legfőbb lény i s feleletre méltatj a saj át teremtményét, a halandó embert é� nyilatkozik . neki prófét�i álta� , kik . az ő nyelvei. Es tenéked, kl csak e legfobb leny alazatos szolgájának vallod magad, nem volna nyelved és fele­ lete d az én kérdésemre ? A szent még. most sen: adott választ. . �.zo�ban komor arcvonásaI vonaglam kezdtek, kezel onkeny­ tel enül meg-megrándultak, vállain, hátán, nyakán a m ozgásnak valamely benső kínzó ösztöne látszott, me­ ly en a szent hasztalanul iparkodott erőt venni . - Feringi ! - mond á végre ,hosszú tusakodás után az oszlopszent. - Látod azon rudat, mely osz­ lo pom mellett a földbe van tűzve ? - Látom - viszonzá András, e különös kérdé­ s en csodálkozva.

1 87

1 86

- ogd azt a rudat, ferin fSi, . és vakard meg vele , hatamat . - monda, a szent, mmdmkább türelmetlen. k edve mozdul atlanságában. �ndrás nem győzte eléggé bámulni e furcsa ki­ , vansag ?t ; de a szent már m ost haragosan kiáltott le oszloparol : - Vakarj, vakarj , feringi ! András tehát fogta a Tudat s annak hegyével em­ .. megvak a a szent egész hátát, a n yaktól kezdve berul ��� a keresztcsontjalg. A szent föllélegzett s arcán a leg­ nagyobb. megelégedés m utatkozott. Szörnyen j ól eshe­ tett nekI a vakarás. - � lég ! - m ondá végre - tedd vissza a póz­ nát helyere. �ndrás enge delmeskedett s a j éghideg komoly­ . . sagaboi most kiengedett oszlopszent így szólt : , Csodalkozol, úgyebár, feringi, e sajátságos szol­ . galaton ? N e csodálkozzál ! Minden Buddhában hivő em bernek kötelessége, v�lahányszor egy oszlopszent o�z �.opa ala�t elm egy, nehany percre megállni, a földbe , tuzott poznat megfog ni s vele a szent hátát m egvakarni: . Mert tudd meg, fenngl, hogy nem éhség a legnagyobb kin, sem a . szomj úság, sem a m eleg, sem pedig a hide hanem a vIszketés ! Azon tökfilkó pedig, ki téged id �� vez � te �t, cs � pa m eghatottságból megfeledkezett e köte­ . u y � ogy � áta n, mely a vakarás reményé­ lessegerol, � � ben pu�zta lat�a:a mar vIszketni kezdett, kényszerített, hogy tegyd sz ?htsalak föl e szívességre. - Es mI ért nem vakaródzol magad ' oh Ramáyun ? - kérdé A ndrás. - Fogadásom tiltj a, hogy bármi mozd ulatot te­ gyek - felelé tompa han baon a szent. András belátá, hogy a szegény szent igazat beszél .. Iletett, és pedig m indenesetre tapasztalásból, mert ha az ember sohasem mosdik, sohasem vált ruhát é s soh a hel� éről el nem mozdul, csakugyan elérr oka o J.e h et a vIszketés re.

f

É s fogsz -e 1110st előbb eni kérd ésem re vála­ szolni ? - kérdé András. hall­ A szent mély en gondolkodott és egy ideig a té eresz gato tt. Azután szemeit mess ze kitárva fölm : á kiált kék ég felé és ihletett hang on e szót - Nirvána !i< e ír böl- Van - e balz sam vallásod tana iban , vanatod é s lath elosz at búm cses éged tárházában, mell yel szíve m megvigasztalha tod ? vmogó szem ekk el A szen t átsz elle mül t arcc al és kiáltá : - Nirván a ! ? Miért - Mit érts ek ezen isme retle n szó alatt ni nem fejte meg felelsz kérd ésem re talánnyal, mel yét tudo k ? - sóhajtá András. élő szoNirvána ! - kiáltá harmadszor is az . gján han s ődé bor, a ren díth etet len m egg yőz az aggastyán András szem ei fesz ülte n függtek szra hiába vála éb egy ál szón arcán, de ama tito kteljes . elen a meg ­ várt. Elle nbe n az oszl ops zent arca hIrt ei mer e�en az lepe tés kifejezé sét ölté mag ára s szem And rás IS oda átel lenes szik lafal tövé re irán yult ak. álln i. Az ? em­ teki ntett és néh ány kato nát látott ott s ezek J elen ­ b.erei volt ak. Ezeket vett e észr e az öre g A ndrásra, ett vet lété n ámu lt el. Für kés ző tekintetet : ki min den titk olóz ás nélk ül mon dá i. csa�, I� andyba - N e félj , hoz zád s� mm i köz ünk apJ an fQp a ddh :1. , me gyünk, látogatást te nm a Bu km os oI ntb sze lop osz az , Mid őn a főp apo t em líté pangott a haragos nyögés tört ki, me lyb en valami lap t kez ét g? r� sö­ tigris hörgő bőd üle téb öl . Sőt min dké pan tot t l abaval se n ökö lbe szorította és düh öse n top gránitoszlopán. ett rá. Hogyan ? An drá s m ély meg lep etés sel néz _

a töké­ sában a legfőbb boldogság. mely .Nirvána. a bud dhi�ták vallá erényes élet és az intök szer és áJI . ban letes fáj dalom nélküli tiszt a nyugalom h Buddha áj tatos szemlélete által vívható *

Hát ez a szent ember mégis meg tu d mozdulni ? Lábai még nem vertek gyökeret a kőben s térdei nem merevedtek meg a kétszáz éves álldogálástól ? És miért épen a főpap neve gerjesztette föl benne annyira a ' dühöt, hogy önuralmát elvesztve, ily telj esen k,iesett. régóta és ügyesen iátszott szent szerepéből ? Uj talány ! - Feringi I - ki�ltá a szent mély szenvedé�ye� - . ��ggel. - Megölöd ? Ugy-e, hogy megölöd, fermgl ? Old meg és kieszközlöm számodra Buddha legfényesb . dicsőségét és leghatalmasabb áldását ! Oh az a főpap, az a főpap l. . Es csontos ujjaival mélyen belemarkolt elrongyol­ lott mezének redőibe, mintha azok tépdelése által akarna könnyebbiteni el nem fojtható gerjedeimén. - Sokan vagytok, feringi, sokan ? - kérdé az­ után ; - oh, j ól összeszedj étek m agatokat, mert az a templom erős vár és a főpap testőrei nyilt szemmel alusznak. Csodálkozol úgyebár fölindu.l ásomon s nem érted, hogyan fér meg ez országra szóló szentsé­ gemmel ? A dühöngő szent keserű hahotába tört ki s mind­ két kezével tépte gyér haját. - Nagyon mélyen megsérthetett téged az . a főpap - találgatá András. . - Hogy megsértett· e ? Megmérgezett, megölt, meggyilkolt, halálra kínzott ! Itélj magad, feringi ! Két éve most, hogy a kandy-i templom főpapsága utószor megürült. A kandy-i főpap leggazdagabb, leghatalma­ sabb, valamerre csak a nagy Buddha tanai uralkod­ nak, kincstára dilsabb, mint bármely királyé Indiá­ ban, szava nyomatékos abb és hatalma korlátlanabb . A kandy-i királynak az ő intése pa,rancs. Ki ne akarna Buddh a legelső szolgáj a lenni ? En is vágyódta m és akartam. Gy�rmekkorom óta ez volt életemnek kitü­ � ött c � lja. O volt legnagyobb ellenfel em. Én is más uton toreked tem a cél felé, ő is. Én öröklöt t vagyo-

.Öld meg. feringi, öld meg I

..

nem, .

Ne� akarok többé szent lenní, nem . •

n01110n e gránitoszlopot emeltettem a vadonban ' tete­ jébe álltam, és álltam rajta húsz álló esztendeig ! Húsz tél esői áztatták tetemeim, húsz nyár forróságai aszal­ ták csontjaim ; nem mosdottam soha, nem váltottam­ ruhát soha, leszállni innen, sőt csak meg is mozdulni ne � látott soha senki, szakállamat nem nyírtam, kör­ mellnet nem metéltem le soha, pénz be nem szeny­ nyezte kezemet soha, nyugalmam nem vesztettem el soha, Buddháról gondolkozni meg nem szüntem soha. Az egész sziget, legszevtebb emberének elismert ki-ki �öltétlenül . Es ő ? O azalatt folyvást az udvarnál Járt-kelt, folyton a nagyok s a király füleibe sugdo­ sott, folyton csúszott-mászott, hizelgett, hajlon gott bókolt. Elfelejtette, hogy gerinc is van hátában ; beszéde alázatosság, lehellete meghunyászkodás, gon­ dolata alattomosság és szive csalfaság volt húsz álló évig. S midőn végre megürült .. a főpapi szék, nem engem ültettek belé, .de őt ! . . . Old meg, feringi, öld meg ! A mennyek mm den boldogságára kérlek, öld meg ! Meg foglak áldani minden áldással, csak öld meg ! N em akarok többé szent lenni, nem, nem ! Kár­ hozzam el inkább, vesszek el örökre, ne tudjak sem­ mivé lenni a mindenségben, csak előbb bosszút állhas­ sak ő rajta ! Segíts innen leszállnom, feringi. Én leszek csaI?a�od ve� etőj e, én i.smerek minden hegyet-völgyet a vIdeken, Ismerem mmden zegét-zugát a templom­ n �k, � földalatti útat, meg a szent fogat, meg a szent p�lmat, mely tízezer év óta nő és évről-évre vastag­ SZIk a szentélyben . . . .. . S.. be . nem �árva András segítségét, szenvedélye ? en hlrte�en lebocsátkozott a jó magas osz­ onkI� ulete lopr?l, elemte kezeIvel kapaszkodva a párkányzatba, a�utan zuhanva. Ha András ott nincs és föl nem fogja, blzo�yosan nyakát töri, de igy szerencsésen leérkezett a SZIklára. . �ndrás természetesen igen örült, hogy ily j eles yezetore t ett szert, és Ramáyunt azonnal levezette .

•

csapatjához, mely már készen állt s csak ol vezény­ szóra várt, hogy újra meginduljon. A jámbor szingaléz , ki Andrást az oszlopsze nthez vezette, egészen elképedt, midőn az ünnepelt szentet oszlopáról leszállva s a feringik közé vegyülve kelle látnia. Elszörnyü ködésébe n összecsap ta kezeit és hasra vetette magát, egyre orditozva, hogy : Ramáyun ! Ramáyun ! A csapat ismét útnak indult. Ramáyu n volt a vezető.

1 93

XXII. Melyben Jelky András

a

FEJEZET.

nagy Buddha szent fogát meg is Mdítja. nem il,

Ramáyu n jól vezetett . Gyorsan és biztosan haladt nyomdo kain a vakmer ő sereg, kereszt ül a vad bércek útvesztőj én, hol mélyen kivájt v!zmosá sokban , hol mered ek hegygerincek mentéb en . Igy nemsokára el­ ér�� k a sziget. közepé n elterül ő fennsíkot, melyne k ben­ sej eben fekszIk Kandy , a bennszülött szinO'alézek ősrégi fővárosa. Oly gyorsan eszközö lte András az egész támadá st, hogy Mahab i király csak akkor vette neszét közele d­ tének, midőn a holland iak a fennsíkot már elérték. Ha el őbb megtudj �, a szűk völgytorkolatokban ma­ roknyI. haderő vel IS okvete tlenül elállha tj a vala az előren yomulók útját, kik ez esetben jelenté keny vesz­ teség nélkül aligha tudtak volna a fönnsikra fölver­ gődni. M? st, a cél közeléb en, már vigyázatosabban kelle haladm . András minde nfelé sűrűn szórta az őrszem e­ ket, ? ogy valam ikép véletle nül meg ne támad tassék . Ramayun maga vigyázott legjob ban, a szemé ly es bosszu vágya - melynek kielégítésére most nyilt az b

,

első níoh6n várt a1kalolll -.! öt Anöds ez expedició­ jának legbuzgóbb előmozditójává tevé. Mahabi király mintegy kétezernyi hadsereggel kijött székvárosából, hogy a támadókat megverje és megölje vagy elfogja. Emberei lándzsákkal, nyilakkal és pajzsokkal valának fölfegyverezve, melyeknek elle­ nében a hollandiak puskái, bármily tökéletlenek és rotsdásak voltak, ' mégis j elentékeny túlsúllyal dicsekedhettek. De András és Ramáyun hadiJerve nem is az volt, hogy nyilt' csatát elfogadj anak. Ok csak azt akarták elérni, hogy a király fegyveres hatalma künn a mezőn el legyen foglalva, míg ők ketten, maguk mellé vév,e ötven megbizható katonát, ezekkel a Ramáyun által már emlegetett földalatti úton szándékoztak a templom belsejébe nyomulni s a főpapot a szent foggal együtt hatalmukba keríteni. Azért a hadsereg j avarészét élelemmel j ól ellátva, egy szűk völgybe terelték, melynek kap.uját árkokkal, kivágott nagy fákkal és földtöltésekkel Jól eltorlaszol­ ták. E torlaszt sűrűn megrakták puskásokkal, kik bár­ mely közeledő ellent képesek lehettek tisztelettelj es távolban tartani. Ezalatt Ramávun Andrást és ötven katonáját rej­ tett ösvényeken azJ erdőn keresztül azon helyre vezette, hol a templom titkos egérútja szabadba végződött. Föl kelle ugyanis tennie, hogy a főpap a veszély k?zeled­ tével a nagy j elentőségű szent .foga� e földalattl foly
L. : .lk)'

And • .1s

kalanlljai

13

megállt. - E lcibnyomok tigristól származnak s e barlang nyilván tigrisodú, mely tele van a fenevad étkezésének maradványaival. N em jó lesz tán nekünk erre j árni. - N e f� lj - mondá Ramáyun megvető mosoly­ lyal . -:- .� s�:as .az . egész., E lábnyomokat a szent fog papJaI doglott hgns talpaval préselték be a homokba s , a barlan�ot ,is ők töl�ötték meg csontokkal, hogy e felelmes kulszm tova nasszon innen minden avatatlan vándort. És Ramáyun nyugodtan belépett az oduba. András és társai követték őt. A b �rl �ng ig,azán csak olyan szűk volt, hogy afféle . mód , t�gnscsalad föl sem ütheté benne tanyáját. D e JÓ , o? resze hatul l�oromfekete folyosóba ment át. � , kes�eny I am yIlván Igen j ól ismerte itt a j árást, y n, � � � � ,� tetovazas nelkul a �olyosóba hatolt, parancsot adva, hogy a katonák gyu1tsák m eg fáklyáikat és nesztele­ nül kövessék őt . A folyosó végtelennek látszott. Termés-sziklába volt váj va, a falazás minden nyoma nélkül. A falakon ákom? á �? m f?liratok tarkállottak, mesés szörnyetegek­ ke� es lJeszto torzképekkel vegye st. A lég dohos, nyIrkos volt odalenn s a fáklyák füstje vöröses boru­ val fátyolozá lángj aikat. Egy óránál tovább nyomult elő a kalandor csa­ pat e sírhoz hasonló úton, senki sem merészkedett s� ól �ni, csak egy-egy láb alól kotródó hízott patkány VIsitasa zavarta nagynéha a hangtalan csöndet. � rr� az ,eIül lépdelő Ramáyun megállt, mu­ , ��yszaJkalhoz ta�ouJJat Illesztve. Mögötte megállt a többi is. . M1l1dnyaJ, � k hallgatózott fe�zült figyelemmel. A távol­ . , halk dobbanasok hallatszottak : nyilván ban e � ottuk em ben léptek. - Szöknek - susogá Ramáyun András fülébe ' ­ sz ?knek a gaz fic,k ók s egyenesen felénk tarta � ak. M1l1denesetre a főpap is közöttük van a szent foggal.

'95

Hamar oltsátok el a fáklyákat, eIóre a sZtlronvokkal és ne moccanj on senki ! Szó nélkül engedelmeskedett kiki. Egy pillanattal később a legmélyebb sötétség környez é a lesben álló c �apatot. A , helyz � t v,alóban hátborzasztó volt. A leg­ batrabb ereIben IS lazasan lüktetett a vér. Fölöttük száz meg száz lábnyira merő szikla. Körülöttük hasonló­ ké � en ; � ki két karját kinyujtotta, ujjaival mindkét fele � hIdeg nedves követ érinté. Látni épenséggel semmIt sem lehetett, m ert ezen alvilág vak éjjelébe seh �nnan , se � szűrődh �te tt be a legvéknyabb fény­ . sugarka. Es Igy vakon, Idonként fulladozva is, barát és ellenség közt megkülömböztetni képtelenül, szilárdan megál�va nézni � lébe a �özelgő ismeretlennek, mely lehetett ember IS, állat IS, kevés is, tömérdek is : ez csakugyan oly állapot volt, mely kemény próbára tevé a férfias bátorságot. . András . megbocsátható izgalommal hallgatózott. KIvont kardját csapásra készen tartá, Ramáyun hosszú kétélű tört vont ki övéből. A dobbanásokat percről-percre tisztábban lehetett hallani . Nem . . - �öbben vannak - súgá Ramáyun. seJtIk, ml vár reájok. Csak jőjjenek ! An �rás magában csodálkozott, hogy az ő embe­ re�. nek l eptel. nem keltették fel a szökevények figyel­ , ezek neszét Ramáyun rögtön meghallotta. met, mIg e I? , � z természetes volt, mert az oszlop szent húsz éve t toltot� �zabad ,ég ,alatt, a vad ? nban s az ily életmód rendkIvul m egeleSIt m1l1den erzéket. Hiúz szeme és egér füle volt neki. M időn igy gondolkozott, hirtelen Ramáyun mar, , é , � e l� vas csavark ént szorítá össze karját. ka't erz Ml baJ ? - kérdé András meghökkenve . - Csitt ! - mondá Ramáyun. Ismét füleltek. De semmi nesz nem érkezett. Min­ denfelé mély csönd uralkodott, a sír nyugalma ismét -

1 3 -!<

.

f 97

- Megálltak - hörgé a szent és ujiai reszkettek a fölindulástól András karján. - Csak nem árultuk el magunkat ? Most megint lábdobbanások nesze kelt, de halkal, igen halkal, mind halkabban, mintha távoznának, s végre ismét csönd lett. - Távoznak - mondá Ramáyun szenvedélyesen és késével oly dühös en karmolt végig a sziklafalon, hogy a kő szikrázott bele. - Csak nem élnek gyanupörrel ? - kérdé An­ drás. - Miből következtethették, hogy előttük lesbe állunk ? - Miből ? - kiáltá Rarnáyun. - Eloltott fák­ lyáink szagából ! Ha ha ha ! Tudtam én, hogy finom az ő orruk ! Előre mind ! Utól kell érnünk, mielőtt a templomot elérik ! A fáklyák csakhamar ismét kigyultak s már most rohanva sietett tova az üldözők serege a végtelennek látszó sikátoron. Egyszerre a távolban halvány sugcír kezdett de­ rengni ; a folyosó vége közelgett. A csapat nemsokára tágas csarnokban állt. Óriási kőbálványok, elefántfejü pillérek, ágaskodó szörnyetegek tarták itt a tető súlyos tömegeit. Titokteljes félhomály uralkodott mindenfelé : a száz meg száz oszloppá faragott kőszál valóságos kővé vált erdő gyanánt tüntette föl e templom belse­ j ét. Itt-ott a sziklafalakban folyosók nyiltak, szűkek, alacsonyak, Isten tu dj a hova vezetők. Másutt arannyal át- meg átszőtt, drágakövekkel himzett függönyök le­ begtek. Ezek mögött csunyánál csunyább, sőt undok, nagyhasú torzalakok pöffeszkedtek, mint alsóbbrendű istenségek hű képmásai, s ékszereik csillogtak Mazuli­ patam legdrágább gyémántjaitól. De Andrásnak most nem volt idej e e barbár fur· csaságokat szemlélni. Ramáyun magával ragadta őt a csarnok háttere felé. Ott félköralakú kápolna látszott, melynek nyilt tetője aranysárga fényt bocsátott le.

E fénytől megaranyozva, zománcos pompában emel­ kedett a félkör közepén Buddha ősrégi szent érc­ szobra. E szobor húsz láb magas volt, kilenc feje, k;lenc lába mindenfelé széjjel terpeszkedett. Arany trónon ült, keleti módon maga alá húzott lábakkal. Trónj ának lépcsőfokai el voltak borítva arany és ezüst holmIval, értékes ékszerekkel, a drágakövek garmadá­ val hevertek ott, akár a kavics. A hivők áldozatainak leghitványabb része volt ez. Ramáyun egy tekintetre sem méltatta mind e kin­ cseket. A drágakövek közé ugrott mindkét lábával, úgy­ hogy az értékes kavics csikorogva robbant szerteszét, �zután ügyesen fölkapaszkodott az arany trón karjára. mnen tovább a kolosszális bálvány tekintélyes potro­ hának félgömbjére. Itt lábujjhegyére állt s némi ágaskodás árán elérte a kilencfejü bálványszörny legközépső . fejének tátott száját. Gyorsan belenyúlt Buddha szájába s egy másodperc elegendő volt őt meg­ győzni arról, hogy a szobor szájából a szent fog hiányzik. - Elvitték ! - kiáltá s dühében úgy megrázta a szent szobor állkapcsát, hogy jóformán az egész érc­ tömeg megrengett bele. Azután sietve leszállt, keresztbe tett karokkal megállott a szobor előtt és e szavakat morgá, mintha önmagával beszélne : - A főpap eltünt s a szent fogat elvitte magával. A templom üres, testőrei közül orrát sem mutatja senki. Azt akarják elhitetni a feringikkel, hogy min­ denki megszökött. De itt nemcsak a feringikkel van dolgod, ármányos főpap, hanem én velem is, Ramá­ y unnal, az oszlop szentjével. Engem meg nem csalsz, főpap, mert én tudom, hogy a tízezer éves pálma belül odvas és te a szent foggal annak koronájába menekül­ tél s most onnan felülről nevetsz bennünket. N evetsz-e ? Jól v�m, maj d elmegy kedved a nevetéstől. Es magához véve tíz embert, egy sötét rej tett z ug felé fordult velök . E zugban csekély kis ajt6cska

f�1I

látszék, m ely elé szerény szőnyeg volt húz.va; Ezen ajtó folyosóba nyilt, mely a templom padlóJa alatt .a Buddha által sajátkezűleg ültetett tízezer éves pálma belső üréig huzódott. . - Várjatok meg itt l - mondá Ramáyun, s egyIk kezében fáklyát, másikban hosszú tőrét tartva, csak­ hamar eltünt a sötét sikátorban. Kétségkívül a pálma tetején akarta fölkeresni a főpapot, hogy ott önmaga végezze el vele dolgát. András azalatt künn állt a templomban s feszült figyelemmel szemlélte a pálmát. Ezen óriási fa vagy három emberderék vastag�ágú s negyven láb magas lehetett. Belül csigalépcső vezetett föl koronájába, melyen levélnek már nyoma sem látszott, csak néhány aggságtól elfásult levélborda terjeszkedett szét mez­ telenül. Tízezer éves e kiaszott faóriás természetesen nem lehetett, de néhány száz évre mégis biztossággal lehetett tenni életkorát. N emsokára a pálma magasán lenge fehér köpeny bukkant ki. - A főpap l kiáltá András önkénytelenül. Eltalálta. A pálma belsej ében elrejtőzött főpap, üldöz6jét alulról közelíteni hallván, csak fölfelé me­ nekülhetett. De ugyanazon percben könnyű füst is emelkedett a pálma ormából. E füst csakhamar sűrű és fekete lett. Utóbb hatalmas gomolyokban tolult ki a pálmából, mely igy füstölögve óriási kéménynek látszott. kiáltá �n �rás, kezét - Jézus ! A pá� ma ég l összecsapva. KatonáI sem tudtak elfojtam egy-egy önkénytelen sikojt. A pálma csakugyan égett. Mindenesetre a túl­ buzgó üldöző fáklyája borította lángba a sz �raz fa öblének korhatag anyagát. Szándékosan semmIesetre, csak véletlenül. A magasból kétségbeesett jajszó hallatszott alá. A főpap látta, hogy alatta ég a fa és számára m e ne­ külés nincsen. -

-

Arcra hullt a fa ormán és jajgatva könyörgött a tőle csak pár lépésnyire magasló ércszoborhoz, hogy tegyen csodát és mentse meg főpapját. De az ércszobor meg sem mozdult, csoda nem történt s a füst egyre sűrübben, sötétebb en tolult ki a pálma ürébő1. Ramáyun még föl sem ért a fa tetej ére, már kitört az eleven láng. Két perc mulva a pálma helyén nem állott egyéb, csak egy negyven láb magas lán­ goló tűzoszlop. Két borzasztó emberi sikoly vegyült össze a lángok között, azután a lobogó fatörzs felső része lassan előre kezdett hajolni, András és emberei sietve hátráltak az oszlopcsarnokba, s nehány perc m ulva az izzó parázzsá vált pálma felső fele lebillent álltából s egyenesen a Buddha szobrára zuhant, mely­ nek hatalmas tömegén ezer tüzes paránnyá töredezve szét, aranyos sziporkaeső alakjában permetezett Végig a szobor tagjain s az aranyos trónon, le annak gránit lépcsőzetére. A pálma másik fele megállt helyében a szobor mögött, parázsa csakhamar sötétebb színt öltött, maj d egészen elfeketült s végre egy utolsó füstgomolyban ereszté égnek utolsó szikrái tüzét. A főpap bennégett a tízezer éves pálmában, de benn�gett az is, ki szörnyű halálának okozója volt. Es hová lett a szent fog ? Bennégett az is, hacsak tán Buddha ki nem men­ tette s magához nem ragadta föl a mennyekbe. Eleinte András igen sajnálta, hogy az ügyek ily borzasztó módon fejlődtek, s hogy a szent fog, mely­ nek megkeritése tulaj donképen az egész expedició főcélja volt, elveszett. De azután meggondolta a dol­ got és azon meggyőződésre jutott, hogy egészen mind­ egy, akár igazán hatalmában van a szent fog, akár n incsen, csak a bennszülött népség éljen azon hiede­ lemben, hogy a feringieknek sikerült a búvös erejű

200

ereklyét meghódítani. s ezáltal a sziget uralmát részükre biztosítani. Ezért rögtön átmotozta a templomban tölhalmo­ zott becses limlom ot, ebből kiválasztott egy ékes mívű nagy szekrényt, jól bezárta s négy katona vállaira helyeztette, azután parancsot adott a kivonulásra. Minthogy a királyt a városon kívül elfoglalva tudta, elhatározta, hogy nem a földalatti, hanem a közönsé­ ges úton fogja a várost elhagyni. A templomhoz tar­ tozó zárdaféle épületek, rabszolgatanyák s annak óriási udvara a benne elszórt óriási bálványokkal együtt csakhamar elmaradoztak s a kisded csapat megjelent a város utcáin. A sárból gyúrt s a nap melegén ki­ szikkasztott nyomorult viskók népe ij edt ordítozással futkosott ide s tova. Azután, midőn az ékes ládát meglátták, mely a csapat közepén mintegy diadal­ menetben hurcoltatott, azonnal megértették, mi lehet annak tartalma, sőt András gondoskodott arról, hogy megértsék, mert két katonát lépdeltetett hadoszlopa előtt, kik szingaléz nyelven egyre kiáltozták, hogy : Helyet a szent fognak ! helyet Buddha szent fogának ! » Erre nagy jajveszékelés történt Kandy városában. Az aggastyánok mellüket tépdelték és siránkoztak, hogy miért kelle nekik m egérniök e szörnyű napot. A · nők sírva-ríva hemperegtek a porban, mintha mind­ annyijokat a görcs bántaná. A gyermekek pedig, amennyire gyöngébb gégéik engedték, segítettek az öregek lármáját növel ni. Fegyverfogható férfi nem igen mutatkozott, minthogy ezek a királlyal kirukkol­ tak a feringik ellen. Minden akadály nélkül elhagyták a várost s aztán legnagyobb gyorsasággal igyekeztek a sereg másik részével egyesülni. Este felé, amint az elsáncolt tábor közelébe értek, sűrű puskaropogás siettet é még inkább lépteiket. Nyilván folyt az ütközet és Mahabi király keményen tartotta magát. A sötétb arna király csak u gyan Ill egtámauta ál «

201

európaiak erős állását, de az árokban s az egyuve hengergetett fatörzsek mögött bujkáló hollandiak sza­ bályos sortüzelése annyira sakkban tartotta a benn­ szülötteket. kiknek nyilai alig érhették el az őket ugyancsak tizedelő ellenséget, hogy szegény Mahabi bizony semmire se tudott menni. A nap is lemenő­ ben volt már és a szingaléz vezér· legutolsó makacs ostromra szorította övéit. Dühös harci rivalgással rohantak előre a barna hősök, egyikök-másikok el­ dűlt, lábáról leverve a jól célozott golyók által, de Mahabi úi tüzet öntött beléjök és- testvéreik hulláin át vitézül vezette őket előre. Ekkor az ostromló szingalézek háta mögött meg­ harsantak András trombitái és fölhangzott az érkezők dördületes hurrá kiáltása. Rajta, fiúk, rajta ! .éS a kisded csapat vakmerő bátorsággal rohant hanyatt­ homlok az ellenség legvastagabb tömegére. Az árkon túl hallották a megérkezett segély trombitaj eiét és ott is megszólalt a száztorkú hurrá, sűrűbben ropogott a puskatűz, most már kétoldalt fogva a szerencsétlen szingalézeket. Ezek közt a vak ijedelem minden rendet fölbontott, rémülve dobták el fegyvereiket, a királyt egy puskagolyó leterítette, és most az árok mögül szorosan zárt sorokban előre ron­ tott a fegyelmezett katonaság és szuronyszegezve söpörte maga előtt a menekvőke t egyenesen András hadosztályának puskacsövei elé. Csak nehány percig tarthatott még a tusa. Az­ után a szingaléz hadsereg telj esen f�l volt bomlasztva és fegyvertele nül sietett szanaszét l:undenfelé. A csata meg volt nyerve, András fényes dIadalt aratott. A holtakkal és sebesültek kel borított csatamező n I�e gállva, levette fövegét s fennszóval hálát adott �z Urnak, ki ily szép és teljes sikerrel tetézte fegyvereik munkáját. A z éjjelt az egész sereg a megerősít ett táborban t ölté. Az elszólt fegyven�k rt tsszehorclták s elégették ,

202

a sebesü ltek' ápolás áról gondo skodta k és végre, miután az órszem eket is pontos an kiállito tták, éjj eli nyuga ­ lomra tértek. Másnap korán reggel elindultak hazafel é, ugyan­ azon utat választ va, melyen eddig elj öttek. Midőn azon .. hegysz akadás ra értek, melyne k mé­ lyéből az oszlop szent kószála mered ez, saj átságos érzel­ mek fogák el Andrá s keblét. A gránitoszlop ott állt még most is, de a raj ta fészkel ő fecské k nem szállha t­ tak többé Ramáy un vállára, hogy mély titkokat csi­ cseregj enek fülébe , mert Ramáy ul), az ország os hirű szent, kit páratlan ' bölcsn ek tartott a világ s kinek szivét minde nki oly tisztán ak hitte, minő az Ádám ­ hegy hava tél közep én - Ramá yun bosszú t sovárg ó saj át gyülöls égének martalé ka lett. - Nirván a ! - kiáltá Andrá s fáj dalmas hango n, amint az oszlop tövé ben elhalad t. - Vajjon létezik -e a Nirvána nyugal ma a siron in nen is, és van · e ember a föld kereké n, ki elég bölcs és erénye s, hogy már idelen n meg­ találja a szivny ugalom tiszta boldogságát : a Nirvánát ? Egy héttel ezen események után András, derék csapatja élén, mint győztes hadvezér vonult be Colombo városába, az összes lakosságtól örömujjongással fogadva.

XXIII. FEJEZET. Melyben Jelky András igen badarokat álmodik, de még kellemetlenebb való­ . ságra ebred.

A kandy-i hadjára t szerenc sés sikere a hajdan� szerény magyar szabóleg ényt egyszerre hires emberre tette. .. Colomb óban a leggazdagabb gya� matosok b ecsul etökre állították, hogy J elky � ndras « korunk leg­ nagyobb hadvez éreil) közé tartozIk . N émelyek haj landók voltak ?t Nagy Sánclorral összeha sonlitan i, mások inkább J uhus Cresarral rok
204

De nem ért rá sokáig ünnepelte tni magát, m ert parancsa' világosak és határozott ak valának. Búcsút kelle vennie Colombo derék polgáraitól, kik őt váro­ suk díszpolgárságával tisztelték m eg, és pár nap mulva vitéz csapatj ával hajóra kelt Banda sziget felé. Itt igen gyorsan elj árt dolgában és semmi külö­ nös kalandj a nem esett, m ely megérdem elné, hogy e helyen fölemlftsük. Hasonló siker koronázta működését Amboina szi­ getén, hova Bandáról ment. Mindkét helyütt elég ügyes volt békés úton helyreálLt ani a békét az egye­ netlenkedő felek közt. De hátra volt még Ternate. E kis sziget a moluk­ kok vagyis fűszerszigetek csoportj ához tartozik. Lako­ sai az úgynevezett pápuák faj ából valók, rendkívül vadak és babonásak, sőt oly alacsony fokon állnak az emberiség lajtorj áj án, hogy (még most is) ember­ evők. Akkoriban a hollandiak a molukki szigetek, külö­ nösen Ternate, Molyr, Machiam és Dzsilolo vad kirá­ lyaitól évenkint tömérdek mennyiségű fahéjt, szegfű­ borsot, szerecsendiót s más becses keleti fűszereket kaptak, m elyekkel egyedül ők kereskedtek. K ép zel­ hettii, a hollandi kereskedelmi társulat ebből mily roppant hasznot húzott. H ogy pedig az egyedárúságot magának biztosítsa, az említett meztelen királyokkal szerződéseket kötött, melyek m egtartása fölött szigo­ rúan őrködött. A terna te-i főnökök egyikével például úgy szerződött, hogy ez kötelezte magát, területén csak bizonyos számú szegfiífát tartani, épen csak amennyi­ nek termesztményét a hollandiak elárusíthatták ; az ezen számot m eghaladó fákat köteles volt kivágatni, azon föltétel alatt, hogy a hollandiak neki minden egyes fáért 1 2 hollandi forint kárpótlást fizetnek. E szerződés végleges nyélbeütése végett küldték J elky Andrást Ternate szigetére. A rendelkezésére hagyott fegyveres erö mindössze

205

holland i katoná ból és 1 40 ma�ájból ál � ot � ., Az u t ? b­ biakban nem igen lehetvén bizm, Andras Jonak latta szőrme ntében cirógatni a vad főnök ? t. így csak� gy �n szépen végére járt az ügynek és mmdk etten alairtak a szerződ ést, azaz hogy �ndrás tollal , és betű�kel, a ternat e-i főnök p edig ÚgyIS feke�: ke � et belem artot�a a téntatartóba s téntás tenyer ét Jol szetter p ��ztett� ?t ujjával együtt odac �apta az írás ..alá. A saJatke zuseg tehát az ő részér ől IS kétség telenu l megvolt . . A nagyfontosságú diplom áciai. I� űve.let Il �? meg­ ü nneplé se végett a főnök egy n �pl alta.la�os unnep et dekret ált . terüle tén, délutá n a fej edelm I � ator előtt a törzs leghír esebb hősei legnagyobb y aradéban, . azaz telepingálva minde nféle színű kacska�1l1gós figu �akkal, ellejte tték az ősi fegyvertáncot, azutan a fiatalsag :ar­ tott fegyvergyakorlatokat, tőröke t dobálván é � cel � a nyilaz ván, végre este a , főn.öknél � agyszerű diszeb ed volt az idege n diplom atak tlsztel etere. Emberh ús ugyan nem került az . a �ztalra, elos� o : , mert a fönök tudta, hogy vendé gel Ily pecse.nyetol irtózn ak, másod szor pedig, mert asztal o� t ne,m IS volt, csak földr'e terítet t gyéké ny, melyn ek kozep ere a g�g­ goló vendé gek közé ál1ito�ták , a tá�a� at . - d� az ert j ó ebéd volt. N em szükse g tan kozolm . az �tlap.ot, c sak egy tálat említü nk fel, melyb en fott nzs.kasa volt Midőn e tálat a gyéké ny közep ére letette k, a főn Ö k fekete kezév el a j ó példa kedve é �t rög�ön bel � ­ marko lt a forró rizská sába. Mint?
•

.

..

tc7'

•

t � h�t. ne T tehetett mást, mint hogy savanyú képpel ? . melybe a fonök . kltarJ a szapt, az undoritó gombócot mélyen betolta, azután András nagyot, de igen-igen nagyot nyelt, s a gombóc szerencsé sen keresztül­ csúszot t torkán. Soha életében András e páratlan nyalánkságot el nem felejtett e. Még pohárkösz öntéseket is mondtak ebéd közben. Az első poharat - helyeseb ben : száraz tök­ héj ből c sinált korsót - a főnök emelte a batáviai helytartó egészség ére. A másodikkal viszonzásul An­ ? rás köszöntötte föl a főnököt. Persze nem pezsgőt Ittak, hanem csak pálmabort, de ez, nem hiába, a leg­ javából volt. . Midőn az ebédnek is vége volt, apró csibukféle Plpákat hoztak be. A fej edelem rágyujtott , utána tehát a többi is. András meg sem nézte, mivel van meg­ töltve pipáj a, mert hát dohányn ál egyebet csak nem gyaníthatott benne . Pedig abban nem dohány volt, hanem . . . mákony. Az e �ső szippantá s után András észrevett e, hogy �z valamI nagyon különös do� ányfajta. Alkalma sint Ilyent termeszt enek Ternate SZIgetén, gondolá és to­ vább szítta. De nemsokár a a mákony elkezdett ide­ geire hatni. Kábulni érzé fej ét. Halánték aiban a vér erőseb­ ben lüktetett és minden lüktetés tisztán visszhang zott füleiben. Agyvelej e keringett, szemei kápráztak . Szi­ vében valami szokatlan melegség támadt s e hév csak­ hamar egész testére kiterjedt . Nemsoká ra úgy el­ szédült, hogy egy mögötte álló pálmafa törzsé hez kelle támas zkodn ia. Mindössze e helyzet elég kellemetlen volt. Szere­ tett volna inni, fölkelni és kij árkálni magát, de nem tu dott mozdulni. Olyan volt, lllint akit álmában lidérc nyomása gyötör. Azután megszünt benne a gondolkoz ási képesség. Semmir e sem tudott gondoln i ; amint egy gondola t

meg akart fogamzani, m ár ismét ki , is sik� ott elm �j é� b ől. Ellenben fölébredt a képzelet es meses tarkasagu képeket varázsolt mámoros szelleme elé. K � pe�et, melyekben a lehetséges a lehetetlenn el, a tavolI a közelivel, az ismeretlen az ismerttel együvé forrva, a legkülönöse bb elmekáprázatokat alkotá. Egyszerre mennyei harmóniákat ha11ott Az. � zur­ , kék ég kapuja megnyílt és rózsaszínű panpákon vI�agos­ zöld arcú tündérek lovagoltak ki. Eze,k elkezdtek VIllám­ gyorsasággal körülötte száguldoz� i. Es amint száguldoz­ tak fokonként átlátszóbbak és légiesebbek lettek. Ekkor mi�degyik lekapott egy csillagot az égről és lenyelte. De a gyomrukban levő csil�ag? k keresztül fé� yle �tek testükön, mint megannyI, SZ1krazó pont. Es a tunderek teste utóbb egészen semmivé foszlott s csak . az el?yelt csillagok maradtak meg, melyek m ? st cstllagtancot lejtettek András körül, sebesen, mmd .sebesebben, végre szédítő gyorsasággal. EkközbeI} a c.sI�lagok meg­ . hevültek és izzó vörösekké váltak. Es lmdon már ver­ vörösek voltak, egyszerre szétpattantak . �inden . csi� ­ lagból ezer és egy szikra re,h bent sZ.ét ' ml? den s��kra­ b ól virágszál sarjadt és mmden vlra, � szal teteJeb en . rózsa nyílt ki, melynek e� er és egy SZlrma V?lt. Mm­ , den rózsa közepén emben arc latszott. Andras rendre szemökbe nézett, hogy nem lát-e közöttük ismerőst. És ime az egyik rózsában nej � arcá� pillantá me � . . . hogy e ro­ De midőn repeső szivvel kmyuJ tá kar1at, zsát leszakassza, az arc hirtelen elváltozott a hely­ tartó nej ének ábrázatává. Ij edten hú ny ta be András szem ét, s midőn ismét kinyitá, egy óriást l átott, ki a virágszálakat mind összeszedte és hatalmas kévébe kö­ tötte. Azután elkezdte e kévét csépelni, úgyhogy sűrűn p ermetezett belőle az aranyos tiszta búza és valóságos esőként hullott a földre. Az óriás pedig violakék volt narancssárga haránt sávokkal. Minden oldalon négy szeme volt, orrát h asa közepén viselte, és mindenik sarkán kétfelől egy - egy

.20S

hosszú szamárfül látszott gyémánt fül beva1 6val . Sü­ vege háromszáz láb magas torony volt porcellán ból, ezüst csengety űkkel teleaggatva. Tetején szélkakas állt, mely roppant szorgalommal olvasgatott egy nagy vas­ tag pogány bibliában. De egyszer, amint más lapra akart fordítani, a biblia kiesett karmai közül, le a to­ rony tetőzetére. Ezáltal a torony megrendült, össze­ dűlt és agyonütötte az 6riást. A kakas pedig leszállt a föl dre, hol meglátva a sok tiszta búzát, elkezdte azt mohón falni. Falta, míg oly kövérre nem hízott, mint egy 759 esztendős elefánt. Ekkor megpukkadt. Tollait szétfújt� az óriás utolsó lehellete, mely oly hatalmas volt, mmt három forgószél. De e szél elállt s a tollak ismét lehulltak a földre. Minden toll megállt hegyén és óriási j egenyefa lett. Minden j egenye egy hajó árboca volt. Minden haj ,) külön tengeren úszott, mely sáraranyból volt öntve, igazgyönggyel kirakva és gomb­ lyukai körül szivárványszínu selyemmel kivarrva . A ten­ gerekben arany cethalak úszkáltak és rózsaszínű szökő­ kutakat löveltek a levegőbe, oly tömegekben, hogy az egész ég rózsavízzé vált. Ennek illata eIt ölté a leve­ gőt és oly hatalmas áramlatban terj edt szerteszét, hogy Andrást ülőhelyéből fölemelte és fölvitte a légbe. Ott lebegett aztán szabadon ; könnyu volt, mint a pehely és röpke mint a pille. Testi súlyát lenn hagyta a föl­ dön, sőt lenn hagyta testét is, csak úgy nézett le a magasból maga m�gára, mintha ö nem is ö volna, ha­ nem más valaki. Es az illat árj ain himbálózva, ringat va a hárfa� ént zengő-bongó szellők lehellete által, úgy érzé, mmtha egész lénye szétfoszlanék, szétáradna a mérhetetlen mmdenségbe és parányai szerte lebben­ nének a roppant ürben, mindenüvé - sehova. András csak másnap reggel ébredt föl mákony­ szülte mámorából. A kábítószer hatásából még csak az agy bizonyos . ZSibbadtsága maradt meg, m ely annál kellemetlenebb

volt, minél ' süigosebbek' voltak' András teénd6i ' es minél éberebb figyelmet igényelt az e napra kitűzött . munka. Szükséges volt ugyanis. hogy bej árja a vele 'szet­ z ödött fönök egész területét és pontosan összeszámitsa a kivágott szegfüfákat, melyek értékét a gyarmat kor­ mánya az imént megállapított kul cs szerint . meg volt térítendő. Kedvetlenül indult el aznap embereivel, de köte­ lességérzete sokkal élénkebb, volt, ' semmint hogy ott­ hon engedte volna vesztegeini a közügy, kárára, midőn személyes hibája folytán jutott szenvedő állapotba. Elindultak tehát. A füszersziget őserdőj ének ' mé­ lyeibe vezetett ösvényök. A főnök kalauzzal kisértette , öket, kit megbízhatónak tartott. A tengerhez közel eső vidék fáit elég gyorsan összeírták, de lassabban haladt a munka, midőn az ösvadon belsej ében itt-ott elszórva akadó szegfüfa-csoportokat kelle fölkeresni. B ezzeg adott ez munkát a kalauznak, kiről cs'akhamar kitünt, hogy korántsem érzi magát oly otthonosnak e részeken, mint a minőnek lennie kelle, ha ' tökéletesen . meg akar felelni feladatának. András minden szórakozottsága mellett is észre­ vette ezt. N émi aggály kezdte megszállni, mert tudta, hogy a szomszéd területen ellenséges pápua­ törzs lakik, mellyel jó volt neki minél kevesebbét érintkezni. - Vigyázz, hogy valamikép a határt át ne ,lepjük ! - inté a kalauzt. . - Ne félj, j ó uram - válaszol á 'ez meghunyász' kodott hangon - ismerem én az utat. , De pár perc mulva tétovázva megáll a tsapat élén. Gondolkozott. Nézett jobbra-balra, azután száz lépéssel előbbre sietett és csekélyke domb magasáról k émlelte a környéket. :' Nyilván nem tudott kiigazodni. András o da ment hozzá és feddő szavakkal készült őt megszólitani, nuHe\'es; L. :

Jelky András kal.ndj.;

no

dőn a kalauz öt hirtelen kézinozdulattal hallgatásra intette. Valami nesz hallatszott a csalitban. Fülhegyezve fordultak arrafelé, de ott ismét mély csönd uralkodott. Maj d az ellenkező oldalon támadt nesz. Halk recsegés a sürű bozótban. - Valaki j ár ott - súgá András. Ismét hallgatózott, azután észrevételét továbbfüzve, m ondá : - J óban aligha jár. A Kalauz hirtelen karjára tevé kezét. A rekettyés sürű egyik tisztásabb pontján valami sötét árny suhant keresztül s azután eltünt az ősvadon úttalanjában. - Ez kémlelődő pápu a ! - kiáltá András. N em megmondtam, hogy még ellenséges területre kerülünk ? Lám, most itt vagyunk a kannibálok közt i az a bokrok közt lappangott fekete ördög kikémlel t bennünket s most hírt visz társainak. Ránk fognak rontani és végünk lesz. Tán már itt is vannak. , - Hátráljunk, jó uram -- mondá a kalauz. Ugy hiszem, j obbra kell tartanunk. De még meg sem indult, már András val�mi szo­ katlan süvítést hallott épen a füle mellett. Onkény­ telenül félre kapta fej ét s egy közel tamarind-fa vas­ tag törzse mögé ugrott. Az, aminek süvítését hallotta, nyíl volt. N em lehetett másnak szánva, csak ő neki ' és meg kelle vallania, hogy célozva is elég j ól volt. De ellenség sehol sem mutatkozott. A nyíl, úgy látszék, a rengeteg mélyéből jött, de a nyilas rejtek­ ben tartá magát. A kalauz is hallotta a süvítést és uccu vesd el magad rögtön úgy eltünt a helyszinéről, mintha a föld elnyelte volna. Se híre, se hamva nem maradt. A fa mögött András első meglepetéséből magá­ hoz, térve, igy gondolkozott :

2IJ

Itt nem maradhatok. Csapat01ll száz lépésny i re van tőlem s nekem köte lességem azt ily súlyos körül­ m ények közt vezényelni. Különben, ha itt is marad­ nék, mi hasznom volna belőle ? Valamelyik fekete orgyilkos csakhamar hátam mögé kerülne s láthatat­ lanul ide szegezhetne engem nyilaival a tamarind­ fához. Ezért bátran kilépett a fa mögül és gyorsan övéi felé futott. N éhány nyil üdvözölte őt kilépte percé­ ben, de a szerencse kedvezett neki és ezúttal semmi baja nem lett. Egy perc mulva megérkez!ttt katonái körébe. Ezek között nagy volt a zavar. Ok is meg voltak már támadva és néhány tucat nyílvessző, dárda, fentő stb. röppent közéjök minden oldalról. Látták, hogy körül vannak véve. Néhányan súlyos sebekkel hevertek a . földön, mások könnyebb sérüléseiket kötözgették kendőkkel, nyakravalókkal. . A nyilak pe.dig egyre szállongtak jobbról-balról. , Es ellenség nyoma még sem látszott sehol. Valami rémületes, vérfagylaló volt e helyzetben. Menekülés nem volt sehol . A rejtett nyilazók egyenként lövöl­ dözték le védtelen áldozataikat. A 1 40 maláj fegyve­ res, mindenét elhánvva, széledni kezdett. Már felénél több megugrott. Hiába állta András útj okat, töltött pisztolyt szegezve ráj ok. Hiába lőtte le kettejüket, hogy a többit féken tartsa. A rémület vakká, süketté tette a fejetlen gyáva népet s pár perc mulva András már csak hollandi katonáit látta maga körül. Itt nem volt mit tenni. Ha helyökben megálltak, lelődözték őket, mint a varjakat ; ha keresztül akar­ ták törni az öket l áthatatlanul környezök gyürüj ét, ez mitsem használhatott, mert a pápuák öket kétoldalt követték volna a bozót természetes sáncai mögött, minden kedvező alkalmat alattomos támadásra hasz­ nálva. 6 k pedig támadólag nem léphettek föl, mert k it támadnának meg, ha nem látnak sehol senkit ? q +:

2T2

%T3

Azo'ribán e töprengés nem soká tarthatott. A 2.5 ember közül már felénél több holtan vagy sebesülten fetrengett vérében. Egy nyil András balkarj ába fúródott . E percben agyát borzasztó gondolat járta át. Eddig ez eszébe nem jutott, csak most, midőn ő maga sebesült meg, gondolt arra, hogy . . . hátha ezek a vad­ em'berek mérges nyilakkal lövöldöznek. - Joszt ! - mondá káplárjának, ki p ercig sem távozott a hadnagy oldala mellől . N em m érgesek ezek a. nyilak ? Félek az upász -fa nedvétől. :-. Hádnagy - válaszolá J oszt - ezek a látha­ tatlan ördögök szoktak ugyan mérges nyilakat hasz­ nálni) de emberek ellen nem. - Hogyan ? - kérdé András - tán csak n e m éreznek könyörü]etet ? - Legkevésbbé sem, de ha nyilaik mérgesek volnának . . . A káplár habozott, mintha valamit röstelne ki­ mondani. - N os ? - sürgeté András . - Ha mérgesek volnának, áldozataikat is megmérgeznék, így pedig nem falhatnának föl bennünket. A káplár ezt igen nyugodt hangon mondá, való-­ ságos hollandi egykedvűséggel. De András mégis el­ borzadt. Sebe tehát nem volt m egmérgezve, de midőn erről bizonyosságot nyert, egyszersmind azon kilátás nyilt előtte, hogy őt ama kannibálok ősi szokás sze­ rint föl fogják falni. Tizenketten voltak még harcra képesek. Ezekkel András végső támadást akart próbálni. Homlokegye­ nest nekimentek az erdőnek, rohanva mint a dühödt tigrisek. A kétségbeesés vakmerőkké tette őket. Ekkor iszonyatos üvöltés támadt az erdőben. Cikkelyez€ttlen vadállati ordítás hangzott föl minden oldalról. Es mintha a föld alól bújtak volna elő, száz meg száz mezítelen fekete alak rohanta meg a kisded -

csapatot . Szilaj bőgéssel törtek elő a kisértetiesen be­ festett pápuák. Egy perc alatt az európaiak l � voltak fegyverezve, meg voltak kötözve, s a vérszomjas fene­ vadak jgy hurcolták őket tüskön-bokron keresztül, egyikük sem tudta hová.

215

XX IV.

FEJEZ ET.

Melyben Telky A ndrás mint fogol y majdhogy fogoly madá r-

sorsára

nem

jut.

A páp uák kile nc fogly nka t s a csat atér holtj ait . ny omo rult faluJ. kb a cIpe lt ék. Ott nag y vol t az uj ;on ? , . kItó dult a 9as, �z ege �z nep seg haz es mm d en � 1 nag yok at nye lt má atér öke t üdv özölni r elör e is a pom pás , oi, , , es pec sen yeb �nel y e feny hadjárat ere dm énv e vol t. Ho gy I� I tört ént a töb bi fogolly al, An d;á s nem t�dta, de bIz�on fölt ehe tte, hog y velö . k is csak úgy ban ta� , mm t o, vel e. Öt . ugy anis bam bus zná dbó l csin ált való ság rec be zart ak. Ezt a ket rec et magas fára aka os Ket ­ , szto tták , ott l ?g� tt az szab ado n és vele együtt ott lóg ott An dra s IS. Ö t e mél tatlan bán ód szörnyen sértette . H át . h?� " pulyka, vagy tengásm eri nyú l Ö, hog y ketrecb e zarJ. ak ? Nem bar omfi Ö, han em hatJ a a t. c. ka nibál uraságoka emb er fia. Biz tosí t­ � t, hog y ö nem ket ­ , Jó rec be valo, es bb szer etn e oly töm löcö t, m elyb en nem csak � uggolm. lehe t, han em fölállni és lefe küd ni is. Azu tan az a gon dola t mó dné lkü l bántott a, hoO'y őt már most me g fogják enni. Higyj ék el a t. öc•

emberevo uraságok, hogy ó nem ilyesmire született, de nem is arra való, pecsenyének korántsem elég kö­ vér aztán a húsa mindenesetre kissé ro stos, szivós les� már és végre hát . . . ő nem tehet róla, de . . . neki különös �,s legyőzhetetlen ellenszenve van a .föl­ . falatás ellen. O nem szereti azt, no ! De biz ezeket hiába magyarázta ő a fekete nép­ ségnek, mely egész nap ott lábatlankodott. ketrece előtt és szemeivel szinte elnyelte .öt, még nl1előtt tor­ kával teheté. A semmirekellök még nevették és szörnyen mulattak rajta, hogy az a fehér pecseny.e milyen ákombákom nevetséges dolgokat beszél nekIk és hogy szeretne diskuráini az istenadta. A falu j ó gazdasszonyai pedig szintén �l-ellátogattak hozzá és már előre megosztoztak rajta, nehogy később csetepaté támadhasson. Szép szerével és békes­ séO'esen meO'egyeztek egymás közt, hogy : te anyóka a jobbik láb� szárát kapo � , az ángyod pedig a ? alk�rt , felet, lapockástul, ez meg a fejét,. amaz meg a bordal én m�g a szívét meg . a máj át .--:- � :. Es Andrásnak mmdezt saJat fulelvei kell hallam. É s ha közbeszólt és tiltakozott az ő személyiségének ilyetén szétforgácsolása ellen, a.zok e9 ész jólelk�s�gg�l . szeme közé röhögtek, mert hIszen ok nem �yuloltek őt és nem akartak neki kellemetlenséget okozm, csupán azt találták természetesnek, hogy a fogoly ellenség : ennivaló, még pedig csemege, melyet el nem költeni megfoghatatlan ostobaság volna . , N éhány napot töltött igy ketreceben a fogoly. Számot vetett az élettel és csöndes kétségbeesésben, félig fásultan várta szörny ü sorsának beteljese � ését. E várakozás hosszadalmassága még növelé állapotjának kínos voltát. sóhajtá Csak már vége volna e komédiának l gyakran. - Faljanak föl, ha annyir � fáj reá� a fOgl�kt de ne hagyjanak itt kinlódni a JÓ lsten tudj a meddlg. _

-

2r6

�

Ételt-italt bőven kapott és éhhaláltól nem kelle ret­ tegnie. Ez természetes is volt, mert minthogy a pápuák őt 'asztalukra szánták, érdekökben állt, hogy ne sovány, hanem minél kövérebb falatok kerüljenek ki belőle. N eki azonban nem igen volt kedve lakmározni és iddogálni. Alig nyult hozzá a ketrecbe tolt eledelhez, minthogy épen semmi étvágya t nem érzett. De a pápuák nem így értették ám a dolgot és látván, hogy . a · fogoly nem e �zik, beküldtek hozzá valakit, hogy duggassa meg, mmt a lu dat. Erre aztán András jobb­ nak látta mégis önkényt enni. Az előtte szájtátva bámészkodó csoportokban egy fi �tal, sötétbarna haj adon tünt föl neki. Ez mindennap eljött a ketrechez és szembetűnő érdekkel szemlélte annak lakóját. Valami bánatos vonás mutatkozott sötét �rcoában, csaknem beillett volna sajnálkozásnak. Ö nem lS mcselkedett a fogollyal soha, sőt tán még ki se m szemel.te rajta azon darab ?t, melyet ő fog megenni, ha maj d az osztakozás napja eljön. Szólni, nem szólt hozz·á soha. Csak ott állt a ketrec e�őtt �s nézte őt órahosszat csillogó szemeivel. o cslllogtak e szemek annyira ? Talán bizony MItol könyűtől. Egy sötét éjjel, midőn már az egész falu mély álomban nyugodott és András pilláit is lenyomta a könyörületes öntudatlanság, a szunnyadozó fogoly hir­ telen fölrezzent. Valaki rázta ketrecét ; e mozgás ébresztette föl. A ketrec rácsa előtt sötét alak állt. Arcát meg­ különböztetnie lehetetlen volt. Ki az ? - kérdé oly hangon, mely a legrosszabb sejtelmek et árulá el. - .Kvanga vagyok, apám és anyám leánya ­ sugá egy kellem es hang. háboritod éjjeli álmomat, mely egyetlen o : tevomMiért wl borzasztó elhagyottsáO'omban ? - kérdé Andb o rás feddőleg. .c

-

•

- Javadat akarom , féhér idegen - mondá a pápua leány. - Van-e bizalmad hozzám ? András hallgatott. - Nem bízol bennem ; - sóhajtá a leány fájdal­ mas hangon. - Pedig hidd el, csak javadat óhajtom. Kvanga sajnál téged, fehér idegen és gyászolja sorsodat. - Lehet-e oly szájnak hinni, mely nem irtózik embertársa húsának élvezésétől ? - mondá András. - Fehér idegen - mondá a leány a sértett er­ kölcs büszkeségével - csalódol bennem. Kvanga szája soha, de soha részt nem vett e szörnyű lako­ mákban. Kvanga irtózik az emberhús tól és inkább önmagát vagdaltatná darabokra, mintsemh ogy hozzá hasonló lény húsát megízleln é. - Oh akkor hála, ezer hála jó szíved szánalmáért rebegé András ; - te vagy a törzs egyetlen tagja, mely­ nek kebelében emberi szív dobog és nem állati vágyak lakoznak. Tehát szólj , leány, mit kívánsz tőlem ? - Kvanga téged meg akar menteni - mondá a leány halkkal . András alig tudott elfoitani egy önkényte len öröm­ kiáltást, mely pedig ily körülmén yek közt igen veszélyes áruló lehetett volna. . - Csitt ! - mondá a leány, a rácsozato n át kls kacsójával megszor itva András kari át. -- Ha szándé­ kom kisül, én is a te sorsodra jutole - É s mi úton lehetség es a menekü lés ? - kérdé András. - Ma éjj el még lehetetl en - viszonzá a leány reám. Holnap éjjelre minden rendben lesz bízd de és megkisértjük a szökést. Már nincs sok veszteni való időnk, mert nemsokára te rád kerül a sor. - É s csak engem akarnál megme nteni ? - kérdé András. - Szerencs étlen fogoly társaim számára nem lakik könyör ület ifjú lelkedben ? - FoO'oly t<'Ll'said ? - viszonz á K vanga halk só­ h ajjal. - A zok l-özül mí1r egy sincs életben.

2 T9

- Mit mondasz ? . - kiáltá András fájdalma san. Hová lettek ? Hol vannak ? - A .falu gyomráb an. A falu megette őket. Mind, egytől-egYIg. Előbb a csatatérről haza hozott holtakat költötté k el, azután az elevenekre került a sor és ma vérzett el az utolsó. Ezt holnap fogják megenn i. Holnapu tán alkalmasint te fognál követke zni, de re­ ménylem ,. hogy terv em sikerül és téged meg foglak menthetm. Most elhagy lak, de bízzál sorsodb an és bennem i holnap éjjel Kvanga veled lesz. Egy kézszorítás a bambusz-rácsoz aton keresztü l, aztán K vangát elnyelt e az éj homály a. András kínos tünődés ben maradt hátra. Derék társai� ak borzasz tó sorsa ki nem ment a fejéből. Meg nem a11hatta , hogy forró könnye ket ne hullasso n miat­ tuk. Alvásr ól ez éjjel már szó sem volt. Borzasztó izgatottsággal várta a pitymallatot. Ket­ rece fölött a fa sudarán bauoly huhouo tt. Társain ak halálá.t.. ünne p el.te-e, vagy az /:)övét akar� a megjósolni ? ez a 1ovendo .tItka volt. Végre fölkelt a nap. A falu n epe, különö sen a fehérnép (be fekete egy . . !) szamta fehe. rnep lan porontyával együtt megint elkez­ dett a ketrec körül ácsoro gni. Ma a szokottnál mélY élénkeb b érdekk el szemlé lték a foglyot , mit Andrá� � zon . körülm énynek tulajdo nított, hogy minden ki tudta es varta már az ő végső óráján ak bekövetkeztét. András izgatottsága a nap folytán valóságos lázzá . . edett. A halál novek küszöb én tudá mauát és euy. szers r,rlln d a menek ülés küszöb én is. Borzasztó kétség ! MelYIk küszöböt fogja átlépni ? A halál fia lesz-e hol­ nap, vagy az életé ? Szinte összere zzent az örömtő l, midőn a körül­ állók sür�l töme & ében egyszer re Kvangát is meglátt a. A papua haj adon karcsú termete és csinos idom­ z �ta . �. gen kedvező leg különbözött a többi pápua nol� etol. N agy barna szeme i szelid ek voltak , mint az antIl op szem ei. Csup asz nyak át vörö s kor all gyöngy n

/:)

sor diszíté, mely a világosbarna bórhöz igen iól illett. Öltözéke tarka papagály-tollakból füzött rövid szoknya volt. Boglyas fekete hajában hófehér strucctoll ingott. Fülét fényes függő ékesíté, jobb karján és lábán szé­ les ércperecek csillogtalc. Kvanga csakugyan jellemzetes szépségü tünemény volt. El is volt ismerve a falu legszebb leányának. N em szólt Andrásnak, nem intett neki, nehogy el­ árulja magát. De azért jelenléte mégis megnyugtatólag hatott a szegény fogolyra, ki úgy érzé, mintha Kvan ga szemei előtt semmi baj és veszély nem érhetné. Ily hatalmas balzsam a Yégkép elhagyott embernek azon tudat, hogy mégis csak van szív, mely vele érez és az ő sorsának válságain emberi részvéttel csügg. Midőn a nap már a látóhatár felé ereszkedett, a falu belsej éből három öreg ember jött ki. Azon fa felé tartottak, melyen András szellős börtöne lógott. A ketrec előtt megálltak. A nép készségesen helyet szorított nekik és azonnal elkezdett heves tag­ lej tések közt szenvedélyesen lármázni. Némelyek ug­ ráltak örömükben és körültáncolták a ketrecet, ki­ mondhatatlan étvággyal pislogatva és csámcsogva föl Andráshoz. Az asszonyok zajosan fecsegtek, feleseltek egymás közt, a mezítelen rajkók cigánykereket hány­ tak s ujjongva produkál ták András előtt a gégeelmet­ szés mimikáját. András kezdtE' megérteni a dolgot. Az öreg em berek testeinek mellrészére fehér fes­ tékkel egy-egy életnagyságú csontváz volt pingálva, mi nekik borzasztó színt kölcsönzött. Egyikük, a leg­ öregebblk, hosszú görbe kést tartott kezében, évezre­ des szokás szerint obszidián-kőből készült éllel . A második vén pápua félretolta a ketrec rete­ szeit. A harmadik ped ig megragadta a remegő áldo­ zatot és kihúzta a ketrec ből. András előtt forogni látszott az egész világ. A fák, .az emberek, a sárból tapasztott kalyihák, a három vén

2 20

pápua, a ketrec - mind, mind szilaj táncban keren­ gett körülötte. Ki tudná tőle rossz néven venni e rettenetes megindulást, midőn ily emberi vadállatoktól környezve a legborzasztóbb halállal állt szemközt, védtelen, fegy­ vertelen, reménytelen ? Igen, ö reszketett. De ez csak néhány pillanatig tartott. Azután büszkén fölegyenesedett, amennyire a napokig tartott guggolástól megdermedt térdei enged­ ték, hátra vetette fejét és megvetö gúnnyal kiáltá édes anyanyelvén : - Nosza tehát, mutassuk meg ezeknek a nyomo­ rult barmoknak, miképen tud meghalni a magyar ember ! E percben tekintete Kvangára tévedt. A leány arca a szokottnál sokkal halványabb volt. Szemei is j obban fénylettek mint egyébkor. De szó nélkül, mozdulatlanul, mint a faragott kép, állott helyében. Csak olykor vonaglott ábrázatán egy-egy izom, ön­ kénytelenül hirdetve a belső vihart. A három öreg egy darabig tanakodott egymás közt. Az, ki a kést tartá, rögtön el akarta hurcolni áldozatát a vérhelyre. Az, ki a ketrecet kinyitotta, a nap állását megvizsgálta és úgy nyilatkozott, hogy egy­ két órával még korán lesz. A harmadik, ki Andrást a ketrecből kihúzta, most nagyon figyelmesen és úgy látszék nagy szakértelemmel is vizsgálta a halál fiának testét. Alaposan megtapogatta köröskörül és kissé fity­ máló képet vágott. NyilVán némileg soványlotta még a J � ecsenyé �. Eg� párszor meg is forgatta Andrást, UJJaval egyIk- másIk testrészére mutatott, mely szerinte még nem üté meg egészen a kellő mértéket, noha már huzamos idő óta folyt a rendszeres etetés mívelete. Azután megint összedugták fejeiket és tanácskoz­ t�� . A kés kezelőj e nem akart tágítani, hanem obszi­ dl an fegy '.' erével dühösen hasogatta a levegőt. De , mégiS leszavazta két társa, az egyik ismét kitúrta vegre

a ketrec ajtaját, a másik betoJta a foglyot, azután bezárták az ajtót és visszamentek a faluba, a győztes többség folyvást erősen igyekezvén még utólagosan is kapacitálni az elégedetlenül zúgolódó ellenzéket. A néptömeg, várakozásaiban csalatkozván, dühös üvöltésbe tört ki. Némelyek a ketrecre akartak ro­ hanni, hogy saját felelősségökre felkoncolják a nagyon is sokáig kimélgetett idegent, mások megakadályozták e törvényellenes hatalmaskodást és hosszú tusakodás után vé gre a szenvedélyek mégis csak lecslllapodtak s naplemente után azon önbiztatással széledt szét a nagyérdemű közönség, hogy no maj d holnap elő­ veszik ezt az utolsó foglyot is. András pedig, amint ketrecébe belökték, egy zugba dűlt és a kiállott halálos izgalmak által kimeritve a testi éfs lelki tespedtség nyomása alatt elveszté esz­ méletét,

Ho
xx v. MeJy ben JeJky András megéri

FEJ EZE T.

a. haJál

!l után való napot és megismerkedik a

papna Istennel.

A ketr ec erős hintázása eszté föl Andrást aléltságáb.ól. �oro � söté t éj voltébr kör tte, de az éj ­ ben egy Ismeros lagy hang suttogásaül�Juto tt fülé hez . A Kvanga hangja : - K yanga hi, fehé r idegen, ébr és légy szab ad ! - KIk ezek ? -- kér dé András, edj két emb eri árny ra mu tatva. - Két bátyám : Solnuna és Gon dor o. Ók híve ink és segíteni fogn ak. � két pápua szó nélk busznadat a ketrec old alán . ül szét faragott 3 -4 bam­ - Kvanga hi, fehér en, jer ki börtönö dbő l és. le. �y szabad - mon dá ideg a leán y bizo nyo s ünn epé ­ lyesseggel. And �ás � sz� már� nyitott résen kibujt és repe ső szivvel latt a lsm et feje fölött a bor ús e
? aCS� a vagy kigyó szem ei lehet tek. mozo k, ,llenylo bogarak voltak, mely ek term észet es lámpgt áikat asztalan erőlt ették . Távo l és köze l mind enfel é hanO' tae! �atszott ; .. a ,rengeteg álmában is szokott fecsegnE Ha

a

a a koze h bokrokban meg- megrezzent valam i ' lehe tett leske lődő boa-kigyó, bujkáló párd uc, meO'� rebb ent madárka, vagy ártatlan szell ő fuva lma. Min d­ egy i csak előre ! , F.élelm etes egy vándorlás volt ez. A négy szö ke­ v e �'yrol csa� úg� p,erme tezet t a vér, amin t a sötét ben . lses n s �, eJJeln yulkalo, tO yek össze vissz a karm ol­ � �öyén t� k csup a,sz test� lket. Es mind en lépés , mely előre �ltt, � ndr�st egy Isme rt veszélytől távolította el ugyan, e kl tudja , nem vezé relt- e egye nest valam ely isme ­ retlen, vesz ély torkába. E� mé �is, az ifjú pápu a leány keze áséban legke vesbb e s � m :eszke tett, ha afféle sárgaAndr fényű két pon,� szoros k.ozele ben kelle elme nniö k, vagy ha mel­ lettu k a csaht ban hirte len megm ozdu lt valam i lát­ hatatl an. leány valód i hós, gondolá András ó bizalm as , E t udot labra t helye zked ni mind ezen ijed � hnek kel és , �t�� alyok kal, 6 meg nem ijed és el nem borzad

� �

Egy órai tapogatózás után valami patak csörg ése h a II atszo tt. -: Az ösvén y a patak túlsó oldalán folyta mond a K � anga - de nem köve tjük tovább. tódik MIért ? - kérdé And rás. - Hogy az üldöz ők elvesz ítsék nyom ainka t. A patak, medrében fogunk tovább haladni. ' Es úgy tőnek . A patakk al kanyarogtak ől� �, I de s tova az erdőségben . együtt Hogy minő irányban aIadn � k � arról Andrásnak fogal ma sem volt. MIdon a regg első, alig észrev ehető derűje tt fesel ni, elért ék azon ponto t, hol a patak nagyokez­ bb , oI yoba szakadt. E nagyobb folyó is kicsi ny volt _

f

ugyan, hisz az egész sziget sem valami roppant ter­ jedelmű, - de ezen a vizen legalább ladikon lehe­ tett iárni. A ladik ott vesztegelt üresen, a part cserjéi alá húzva. O tt bizony észre nem vehette volna senki. De Soktnna és Gondoro tétovázás nélkül ráakadtak rej­ tekére és kihúzták a gyönge járólnllvet a bokrok ár­ nyábql. A társaság hajóra szállt. Epen csak annyira volt még világos, hogy a víz fölszíne kissé szürkébbnek mutatkozott a környező feketeségnél. A két pápua ügyesen kezelte az evezőt. Alig-alig loccsant meg nagynéha lapátjuk alatt a c s ön­ des hullám i szorosan a part alá simulva s annak ár­ nyékát keresve suhant tova a keskeny ladik mint valami vizi gyik. Senki sem szólt egy szót i s . Csaknem órahosszat eveztek igy. Már egészen világos volt a táj, de a partokon kétoldalt semmi nyugtalanító nem mutatkozott. Nemsokára a táj j el ­ leme is más lett. A folyó terjedelmes tóvá tágul t ki, melynek széles tükre ezüstösen csillámlott a reggeli fénytől A ladik elhagyta a partot és nyílsebesen a tó közepének tartott. E tó tulaj donkép nem is volt tó. A folyó vize ott nagy területü lapály t borított el és e z en a láp, mocsár, ingovány minden formáit alkotta. Voltak ott úszó szigetek, melyek csupán vizi növényekből állottak porszemnyi föld nélkül. . Vol­ tak rétek, melyeken keresztül lehetett evezni és ellenkezőleg síma víztükrök, melyekben úgy meg­ akadt a lapát, hogy csak nagy erőfeszítéssel lehe­ tett kihúzni. Voltak azután valóságos erdők csupa karvastagságú sásból, ezeken fejszé ve l kellett volna utat törni a ladik számára. Azután megfeneklett fa­ óriások, melyek gyökereiről a megdagadt folyam évek fol y tán lenyaldosta a t al aj t s aztán a belé znhantakat

,

.

Tlevesi L.

:

Jelky András kalandjai.

15

226

elvitte a tóba és annak valamelyik zátonyán le� rakta. Valóságos vizi útvesztő volt ez, melybe nem merészkedhetett más, csak az, ki betéve ismerte azon keskeny kacskaringós viz-szalagokat, melyeket föl­ használva mégis keresztül lehetett vergődni e vesze­ delmes tájon. Sokuma és Gondoro ismerték a tó minden viz­ csöppjét. A legnagyobb biztossággal kezelték gyarló ladikjukat. Ahol András semmi okot sem látott, ott ők j obbra-balra kormányozták azt, vagy hosszadalmas kanyarl1latokat tettek, holott az egyenes út oly simú­ nak és biztatónak látszott, hogy más bizonyosan azt választotta volna. Mikor már jó i deig haladtak igy óvat�san tapo­ gatózva, s a part mind messzebbre maradozott, a két pápua megszünt evezni. Csak pihenni akartak néhány percig, s e szünetet meg is érdemelték becsü­ letesen. - A fehér idegen meg van mentve, - szólt Kvanga boldog mosollyal i - nincs em ber a szigeten, ki bennünket ezen az úton követhetne. - Kvanga ! - kiáltá András, - hogyan háláljam Illeg neked, amit velem tettél ? Egy közömbös ide­ genért, kit fajod ellenségének tart s kit földi hatalom nem menthetett meg többé a haláltól, te éltedet koc­ káztattad. Hévvel. szorítá meg a leány kezét. Csak ennyivel adhatott kifejezést hálaérzelmeinele De K vanga élén­ ken intett neki , hogy maradjon ülve. - Légy veszteg, - úgymond, - és ne mozogj : Ladikunk könnyen fölbillenhet és akkor nemcsak ml veszünk el, ami nem nagy dolog volna, de ez is. Ez is ? Kit érthetett ez alatt ? Ujjával egy fa­ kéregből és háncsból font ko sárra mutatott, mely a ladi k onán állt. András már előbb észrevette e kosarat. A két -

pápua ifjú a faluból hozta azt el i fölváltva vitték és i obban vigyáztak rá, mint szemük világára. András azt gondolta, eleség van benne s ezért mosolyogva szólt : - Ha mi elveszünk, elveszhet az a kosár is, mert eleségre nem lesz többé szükségünk. A leány s a két ifjú palástolatlan meghökkenéssel néztek szeme közé. Azután a kosárhoz hajoltak, meg­ csókolták és elkezdték cirógatni. . András nem értette, mit jelentsen ez. - Vagy tán nem ennivaló van a kosárban ? kérdé. -- Ennivaló ! - kiálták mindhárman elszörnyií- . ködve. - Ennivaló ! .. - Egy'ébre nem gondol hattam, - mentegőzék András. - Bocsánat ha csal6dtam i reménylem, e tévedéssél nem sértettem meg senkit. . - Minket nem , de tán ezt, - mondá Kvanga a kosárra mutatva. -- S ha megsértécl, j aj neked és nekünk. Már megint « ezt ! Micsoda ez az « ez )) ! Vagy tán II em is « micsoda hanem . . . « kicsoda » ? Így töprenkedék András. De kicsoda » még sem lehetett, mert a kosar sokkal lnsebb volt, semhogy emberi lény kucoroghatott volna benne. Ámulva kérdé : - Hát mi van ebben a kosárban, hogy oly hatal­ lllas és mindnyájunk sorsát igazgatja ? - Csitt ! - mondá Kvanga. - Halkal beszélj róla, óh idegen i halkal, sllsogva és tisztelettel. -- De mi az hát ? - sürgeté András kiván­ csian. - A fetis ! - sugú Kvanga fej ét alázatosan meg­ hajtva, mig két b�tyja e·. szó hallatára csaknem hasra esett a ladikban csupa tiszteletből. András tudta, hogy e míveletlen és nlÍnden fölött babonás népeknek vallási fogalmai a ehető legala�

••

t

«

I S�

22�

csonyabb fokon állnak és hogy a « fetis ,' , azaz imá · dásuk és isteni tiszteletük tárgya, gyakran a legsilanyabb, l�gbadarabb tárgy. . - Es nem mutathatnád meg nekem a ti fetls­ teket ? - kérdé fokozott érdekkel. - Hova gondolsz, fehér idegen ? - . kiáltá Kvanga. - Most reggel ? az lehetetlen. A febs � sa!\: a déli nap sugarát turi. Ha a nap egyenesen feJün1\: fölött áll, k i fogjuk nyitni a kosarat, hadd fürödjék a fetis az arany sugarak melegében. - És hatalmas ez a ti fetistek ? - folvtatá András. - Hogy hatalm as-e ? E kérdés istenkáromlás, ? h idegen ! Ö nemcsak hatalmas, ö mindenható. Ö mm­ dent lát és mindent tud. Ö képe s esőt támasztani és felhőket eloszlatni, betegségeket gyógyítani. és . elő� idézni, a termést megrontani és helyreállítam, a klgy.O marását ártatlanná s az anya csókját halálossá tenm i ő mindenre képes, mindenre ! . A legmélyebb meggyőződés hangján mondá eze­ ket, melybe félelem és tisztelet vegyült egyaránt. Az­ után elhallgatott s András elég tapintatos volt e tárgy­ ról most nem szólni tovább. A ladik ezalatt folyton haladt tekervényes vizi útján. Végre a tó tükre szukülni kezdett, partjai ösz­ szébb-összébb szorultak s legvégre a tó ismét azzá vált, ami eleinte volt : folyává. . A folyó ez utolsó része széles volt, de rövId ; torkolata már csak félórányira esett. Az evezők sza­ bályos csapásaitól hajtva, a könnyu járómu gyorsan suhant tova a viz siínén. Maj d elérte a tengert és minden tétova nélkül egyenesen a mérhetetlen messze­ ségnek tartott. - Hová megyünk ? - kérdé András csodál­ kozva. - Ily nyomorult ladikon, eledel és ivóvíz nél­ kül, csak nem merészkedünk a nyilt tengerre ? - Oda, - válaszolt Kvanga s mutatóujját egy .

/

sötét tárgy felé irányzá, mely a távolban a tengeren úszni látszott. - Az sziget, - mondá András. - Sziget, - erősíté a leány : - a névtelen szigetnek hivjuk. - Miért névtelen, ha emberek beszélnek róla ? Mert nincs, aki nevén nevezze. Hát el van hagyva ? N em lakik rajta senki ? Azelőtt lakták, sokan, de most kipusztultak mind. Az egész lakosság ? - Egytől-egyig. - És mi lett belőlük ? Ez csodálatos dolog. - Fölfalták egymást, - mondá Kvanga egykedvüleg. András elborzadt. Egy nép, mely önmagát meg­ eszi : ilyet még nem hallott. Pedig ezen emberevő szigettengerben akadhatott ilyen sziget még több is. Az idő kedvezett, a tenger nyugodt volt, és vitorla nélkül is elég gyorsan elérték a szigetet. - Most már tökéletesen és végkép biztosságban vagyunk, - mondá Kvanga, - mert e szigetre száz esztendő óta nem lépett emberi láb. Partra szálltak. A titokszerii kosarat mindenféle tisztelettétel között szárazra vitték . Azután a ladikot is föl9úzták egy biztos sziklahasadékba. Epen dél volt. A nap sugarai függélyesen sütöt­ tek le a forró sziklákra. --:- A fetis órája, - mondá K vanga, lábujjhegyen odament a kosárhoz és fölborította födelét. Azután ő is, bátyái is, arcra borultak és egy ideig e helyzetben maradtak. E perceket András alkalma­ saknak vélte kiváncsiságát kielégiteni és belekukkan­ tani a szentül tisztelt kosárba. Odalopózkodott tehát, belenézett és . . . alig tudta elfojtani a meglepetés sikoját. A hatalmas, mindentudó és mindenható isten-

ség, melyet a kosárban l átott, a fél el m etes fetis, mi volt ? ! . Dugaszhúzó KözÖnséges, rozsdás, európai dugaszhúzó, mely a j ó isten tudja mi úton-módon került ide a világ végére az emberevők közé.

XXVI.

FEJEZET.

Melyben Jelky András remete lesz és megismerkedik a pápua isten mindenhatóságával. .

A sziget, melyre szökevényeink menekültek, egyet­ . len óriási szikla volt a tengerben. A szárazföld felől csak kopár és meredek kőfal látszott. Aki azon oldal­ ról jött, az lehetetlennek vélte, hogy e szigeten valahol csónakkal ki lehessen kötni. A tenger felé néző oldal azonban más volt. Ott a szikla félköralakú katlani mutatott, melynek feneke és oldalai délövi dús nö­ vényzettel voltak díszítve. Ezen az oldalon kötöttek ki Andrásék. Innen a sziget valódi paradicsomnak látszott, mely­ ben lakni gyönyör és boldogság. .Amint a három pápua furcsa isteni tiszteletét el­ végezte, a kosár födelét ismét föltették s a mindenható dugaszhúzó hajlékát tovább vitték a sziget belsejébe. A völgykatlan közepén végkép elhagyott nyo­ morult falut találtak. Ennek környezete Andrást bor­ zadállyal tölté el. A bokrok köz5tt, a fűben, a fák alatt, a kigyózó patak partjain mindenütt elszórt cson­ tok fehérlettek. Em beri csontok I

2 33

András néhányat fölemelt és iszonyodva szemlélte rajtok a rágó fogak nyomait. Fölfalt emberek csontjai voltak ezek ! Benn a faluban is minden lépten-nyomon ily irtóztató emlékekre akadt. Minden viskó ajtaja fölött egész sor emberi koponya fehérlett vagy feketéllett. Igenis feketéllett. N em mintha e sötétbőrű és sötét­ lelkű embereknek csontjai is feketék voltak volna, de e szin onnan eredt, hogy a bennszülöttek az általuk fölfalt emberek koponyáit tűzhelyeik füstj ébe szokták aggatni, mely azokat koromfeketékké füstölte. Az ilye­ neket tartották legbecsesebbeknek s az ilyenek számá­ tól függött fogalmaik szerint a ház dísze. András minden előtt a barbárság e nyomait akarta szem elől elmozdítani és mind e csontokat egy nagy sírba kivánta összegyűjtetni. De a két pápua ifjú e tervet rosszalta. - N em, - mondá Sokurna, - e csontokat nem szabad elásni. Sokurna ezeket szépen össze fogja illesz­ teni csontvázakká s e csontvázakat sorban föl fogja állitani a tenger partj án. - Minek ? - kérdé András csodálkozva. - Hogy elriasszanak minden embert ki netalán a szigetre akarna lépni. A névtelen szigetre senki se tegye lábát, az most a mienk és egyéb senkié. Gondoro helybenhagyólag bólintott fejével és még a szelid Kvanga is jóváhagyta bátyja szándékát. Sokurna és Gondoro azonnal munkához láttal{, Mindenünnen összehordták a sok embercsontot. Az­ után, mikor a rakás már igen nagy volt, Sokurna el­ kezdte azokat rendezni. Kiválogatta és külön-külön rakta a szárcsontokat, a karcsontokat, koponyákat, lapockákat, bordákat, csigolyákat és ujjakat. Aztán ezekből csupa teljes csontvázakat állított össze, bizo­ nyos fák szívós háncsával jól egymáshoz fűzte a cson­ tokat, és a kész vázakat haladéktalanul kivitte a tenger­ partra, hol karókhoz kötve fölállította.

Madárijesztők helyett nekünk emberijesztők kellenek, - mondá. E látvány valóban borzalmas volt, és hetekig tar­ tott, míg maga András annyira m egszokta, hogy hát­ borsózás nélkül tudott közöttük sétálni a parton. - Sokurna ! mondá egyszer, - csodálom, hogy te oly ügyességet tanusítottál e yázak összeillesztésé­ ben. Akár ha bonctanár volnál ! En bizony nem értek ilyen mesterséghez. - N em csoda, fehér úr, - viszonzá Sokuma, nem is ettél te életedben annyi embert, mint én s ezért nem is ismerheted oly jól a csontok viszonyait. - Az igaz, - mondá András és elhallgatott. Eközben két szerény kunyhót is építettek egy terebélyes mango-fa alatt. A falu építkezései mind nagyon rossz karban voltak már és András nem is szeretett volna ilyenben lakni, mert mindig önkény­ telenül szemei előtt lebegett volna az előbbi lakók­ nak és tetteiknek undorító képe. A kunyhók butorzata igen egyszerű volt. K vanga ügyes kezeivel gyékényfonatokat készitett, melyekkel be borította a talajt. Ez volt a szőnyeg. Egy rakás fú és moha : ez volt az ágy. N ehány kókusz- dióhéj : ez volt a tál és tányér. Nehány óriási lopótök, kivájva és megszárítva : ez volt a korsó, a palack, a pohár. Enni· innivalój uk busásan volt. A szikla közepét képző völgykatlan erdejében a legszebb, leghasznosabb fák tenyésztek. A kókusz­ pálmák levélkoronáiból emberfő nagyságu, édesbélű, tejes nedvií diók lógtak. A banánfák mézédességú hú sos, tápláló gyümölcsöket kináltak. A szentjános­ kenyérfa ágai csakhogy le nem törtek a sok áldás súlyától. . Fahéj, szerecsendió, szegfű és bors vadon tenyészett, mint másutt paréj és fűzfa. A kenyérfa kész kenyeret érlelt számukra, melyet meg sem kel­ lett sütni, csak egyenésen leszakasztani. Aztán ott volt köröskörül a szép sötétkék, langyos -

-

. tenger; ö'rökké árádó-apad'ó ' vizeiyel és' tenger �ok halával, mely et csak meg k�llett fogni, hogy legyen. Kvanga erős növényrostokból hálót font és András . . fekete híveivel mindennap elment halászni. : Vad is volt a szigeten elég. Mindenféle különös alakú nyúl, őz, disznó, minőt András sohasem látott ; madár szintén akadt mindenféle hangú, szinu és fajtájú. Mindez,en állatok igen szelidek voltak, Ij edősek­ nek sem mutatkoztak, mi igen természetes, mert a névtelen szigeten száz eS'z tendő óta nem járván ember, amaz állatok közt nem lehetett csak egy is, mely valaha embert látott volna és megtanulhatott volna tőle ret­ tegni. A halászaton kivül András a vadászatot is kezdte gyakorolni. De ez kissé nehezen ment, mivel puskája nem volt, a bennszülöttek kézijjaival bánni pedig nem tudott. Ezt előbb meg kelle tanulnia. Sokuma és Gon­ dOro szerezt�k számára fjjat és nyilakat. Ilyen lőszer­ , valammt dárda, paJzs és egyéb fegyver hevert szam, elég a kihalt falu egyes viskóiban, s ezek közt akadt olyan is, mely még alkalmasnak bizonyult. András mestere K vanga volt. Ezen eszes és ügyes leápy kitünően é �tett a célbalövéshez, nyila száz l épés­ nyIre � s.aknem �lz�osan lehozta a madarat a fa ágáról. Pár hetlg Andras Igen sokat lövöldözött és e folyto­ nos gyakorlat által nemsokára ő is j elentékeny ügyes­ ségre tett szert. Most már elmehetett vadászni. Napokig baran­ golt az erdőben, a sziklákon, és minden este bő zsák­ mánnyal tért haza. A szegényes kunyhó küszöbén már várta őt Kva�ga, ki mihelyt a fehér ember alakját a tá­ volban .megpIllantotta, könnyedén, mint az erdei őzike, e�ébe SIetett, nyakába szökött, megölelte, megcsókolta, kivette k� zéből a fegyvert, leszedte a hátáról az elejtett va,? at, ml � dent egymaga hordott be a házba, az ajtó elott pe �hg a lágy mohából készült ülést újra meg­ vetette JÓ ura számára, kit ő oly szivesen szolgált, s

azután az egyszerú vacsorát eléhózta, kirakta szépen a pázsitra és nyájasan megkinálta vele a ház gazdáját. Andrásnak kimondhatatl anul tetszett ezeri élet. Évezredek előtt igy élhettek, gondolá, a szent föld pátriárkái, meg Árkádia boldog pásztorai. Meglehet, sőt körülbelül bizonyos, hogy ha évekig kellett volna így élnie, megunta és végre kiállhatat­ lannak tartotta volna ezen létezést. De most, az első hónapokb an, oly jól esett neki a gondtalan, nyugalmas, álmodozó élet, minőre az utóbbi kalandos évek folytán százszor áhítozott. Most végre alaposan kiheverhette - e szerencsét meg is érmagát és - valljuk meg . demelte. Az első hetekben leét nagy hiánya volt gazdasá­ guknak : nem volt tejök és nem volt tüzök. Tejet a derék Sokuma szerzett. Egyszer ugyanis vadászat alkalmával nőstény antilop szarvast sebesített meg. A seb csak könnyu volt, de épen olyan, hogy az állat szökését lehetetlenné tette. Az antilop fog­ ságba került. Sokuma hurkot. vete �t nyakára és úgy hozta haza j kedves kIs borJacskáJa az anyaállatot nyomban követte. Otthon nagy volt az öröm és Sokuma méltó dicséretet aratott eszessége miatt, mert a többiek azonnal belátták, hogy itt tejre lehet szert tenni. Az antilopot oda kötötték a fához, Kvanga pedig elé­ hozott egy nagy csöbröt és rögtön tele fejte a szelid állat tej ével, mely ezen este vajmi jól izlett az egész családnak. Másnap az antilop számára sátort készítettek a kunyhók n: e.lle�t, az volt istállója . .Ott ig� n j. ól folyt . dolga, enm-mm boven kapott, mmdenkI CIrógatta, vakargatta, enyelgett vele, játszott borjacskájával, s a jó állat ezen tapasztalatok folytán simulékony term é­ szeténél fogva csakhamar úgy megszerette az eaész családot, hogy szabadon bocsátva sem hagyta el többé, hanem oly hiven mellette maradt, mint a jó kutya.

23 7

Sokkal nehezebb volt tüzet szerezni. A tilz a lakatlan vad vidékeken járó embernek legdrágább kincse. A tűz gerjesztése oly mesterség: melyhez ritka vadember ért. Aki pedig e tulajdon­ sággal bir, társainál nagy tiszteletben áll. Gyufa akkoriban m ég nem létezett. Taplóval , kovával gyujtottak tüzet a mívelt népeknél is. A vadak meg épen dörzsölés által szítottak lángot a száraz puha fából, de ennek titkát és a hozzá megkivántató ügyességet csak kevesen birták. . Ezért mikor Andrást elfogták, első gondja az volt, hogy egy kovadarabot biztos helyre rejtsen. Biztos helyre önszemélyén. De hová ? Zsebeibe tán, vagy ruhája bélésébe ? Ez mit sem ért, mert ruháját úgyis rögtön elkobozták a gaz feketék, s ő előre tudta, hogy e z igy lesz. András úgy segített magán, hogy a kovadarabot sűrű göndör szakállába dugta és körülötte jól össze­ göndörítette a ·szálakat. Ott aztán megmaradt nyugton, biztosan, ott ugyan senkinek sem jutott eszébe el­ rejtett kincseket keresni. Menekülte után a kovát kivette és övébe dugta : azóta ott vesztegelt az használatlanul. Miért haszná­ latlamll ? Azért, mert mikor a kovát eldugta, arra nem gondolt, hogy a kova vas nélkül tüzet nem ád, vasat pedig ily nyomorult emberek között aligha fog találni. A pápuák a vasat nem ismerték. Lándzsáik és nyí­ laik hegye kőből volt, a legtehetősebb ek kései obszi­ dián-kőből valának hasitva. Kvanga kar- és lábpere­ ceinek anyaga is csak réz volt. A vas használata az emberi nem míveltségének fej lődésében már igen magas fokot j elez, a pápuák pedig e fokot még mai­ nap sem érték el, hát még száz évvel ezelőtt ! Egyszer András híveivel komolyan tárgyalta ezen ügyet. Mindnyájan átlátták, hogy égető szükség rájok nézve tüzet szerezni. Sokuma és Gondoro megvallották, hogy ők titkon

már többször próbálták dörzsölés útján tüzet előidézni, de egyszer sem sikerült. A fa meleg lett ugyan, de lángra nem gyult. Kvanga pedig azt óhaj tál hogy bárcsak kereked­ nék már egyszer valami hatalmas égiháború, hogy ütne bele a villám valamelyik fába, - azt se bánná, ha mindjárt abba üt, mell' alatt saját kunyhói k állanak ; inkább újra fölépítik a kunyhókat, csak legyen tüzök. - Csak vasam volna ! - mondá András. Azaz nem hogy mondá, csak akarta mondani ; mert midőn gondolatának kifejezést készült adni, akkor vette csak észre, hogy a pápuák nyelvében e fogalomra « vas ') semmiféle kifejezés nincsen. Természetes, mert aki a tárgyat nem ismeri, annak nem is kell rá szó. Midőn még gondolkozott, vajjon miképen adja társainak tudtára, hogy tul aj donkép mi az, ami neki kell, hogy tüzet csináljon, Kvanga újra megszólalt : - Imádkozzunk, - úgymond, -- fetisünkböz ; II j ó, ő kegyel minket, ő bizonyosan meg fogja hallgatni kérésünket. András hirtelen felpattan t ültéből. Szeme örömre gyúlt, hévvel megragadá Kvanga kezét és íay szólt : - Leány ! Micsoda isten sugallta együgy iíséged­ nek e fölséges gondolatot ! Kvanga és bátyái csodálkozva mereszték sze­ meiket. - Tudd meg, leány, - folytatá András a szilárd bizalom hangján, - tudd meg, hogy tiizünk lesz 1 Lesz bizony, lesz, amennyi csak kell ! - Ú gy· e a fetis áel ? kérdé Kvanga örvendey.vc. - A d, ád, Kvanga, amennyit csak akarunk ! AcI annyit, hogy fölgyújthatjuk vele ezt az egész szigetet ! Hogyne adna az a jó, derék fetis ! Hozzátok ki, hoz­ zátok ki szaporán ! Türelmetlenségében lábával toppantott s a két pápua ifjú azonnal lesietett a kunyhóba, melynek egyik sarkába külön emelvényen áll a szent fetis kosara. -

� 39

N agy ünnepélyesen kihozták, � etették a pazsitra és meghajtott fővel tisztelegtek nekI. - Kérleljük, kérleljük ! - sürg� té Kvanga. - Kérleljük ! ismétlék bátyáI. Azután a három pápua összefogózkodott és el­ kezdett szédítő sebességgel . táncolni a kosár körül, valami vad, egyhangú dalt énekelvén, melynek értelme körülbelül ez lehetett : -

Halld szavainkat, oh fetis l Halld szavainkat, jó fe tis I Halld szavaink', le dicső fe tis l Halld szavainkat, bölcs fetis ! Halld mindenható fetis ! Halld mindentudó fe tis ! Ha.1ld, halld, te nagy fetis I Nálu n k csak le vagy fetis I Tieid vagyunk ! Híveid vagyu·nk ! Alattvalóid, Szófogadóid, Lábcsókolóid, N épeid vagyunk I Adj tüzet l adj tüzet ! adj tüzet l Nagy fetis, adj , oh adj tüzet l Adj piros tüze t ! Adj lángzó tüzet I Adj égő tüzel ! Adj szép tüzet � Adj jó tüze t ! Forró tnzet ! .

Tüzet ! tüzet I tüzet I Nagy fetis, adj tüzet ! Tüzet nekünk, Nagy fetisü nk !

E dalt vagy himnuszt többször ismételték egymas után, mindig torkuk szakadtából kiáltva, folytonos

sebes keringés közt. Végre szédülve, fáradtan és re­ kedten kidültek s a pázsitra hevertek. Midőn ismét összeszedték magukat, körülnéztek. De a tüzet sehol sem látták. - Hol hát a tűz ? - kérdé K vanga. - Hol a tűz ? -- ismétl é a két ifjú. - Itt ! - kiáltá András, odalépett a kosárhoz, fölemelte födelét s merész kézzel belenyult. A három pápua halálos ijedelemben sikoltozott, jajveszékelt ide s tova. Ily szentségtörésnek, hit? k ·szerint, rögtön a világ végét kelle maga után vonma . . De a föld meg nem nyilt s oket el nem nyelte i a tenger árja el nem borította a szigetet s őket meg nem fulasztotta ; a sziklák össze nem dültek és őket el nem temették. A nagy fetis a hallatlan szentség­ törést, úgy látszék, tökéletes egykedvűséggel türte és vész es haragjának kitörése egészen elmaradt. András pedig a fetist, azaz hogy dugaszhúzót, mely vasból való volt, jól megmarkolta és . . . tüzet ütött vele a kovából. - Csoda ! csodák csodája ! - kiáltozák hasra esve a pápuák, midőn az első aranysárga szikrákat szerte látták pattogzani az esti sötétben. András egy marék száraz füvet gyüjtött, nehány aallvat keresztbe tett rá, aztán egy pár szikrát közéjök �eri, és ime, két perc mulva a sárga láng magasan fölcsapott a füből s a száraz gallyak ropogva-recsegve égtek benne vörös parázzsá. A pápuák szájtátva nézték ll1 � ndenhat? fetisük csodáját, és e percben mélyebben mmt bármlkor, meg voltak győződve a dugóhilzó istenség természetfölötti hatalmáról. Mivelhogy azonban csak egyetlen egy darab ková­ juk volt, a drága kincset tehát kimélni kellett, András elrendelte, hogy másnap az erdé\ben keressenek olyan fákat, melyeknek taplós belük van és hozzák h az a a taplót.

Mikor ez ' m egvolt, ismét tüzet kért a fetistöl, azaz tüzet ütött vele a kovából, m eggyújtott egy akkora darab taplót, mely egész nap képes volt táplálni a belevetett szikrát, és meghagyta K vangának, hogy minden este és minden reggel első tiszte legyen e szikrán új tapló darabot gyújtani. A tapló számára külön tűzhelyet raktak a kuny­ hóban, e tüzhely oltára volt az örök szikrának, mely­ től minden percben tüzet kölcsönözhettele A kovát pedig, hogy semmi baj se érhesse, egy sarokban el­ ásták és súlyos követ hengerítettek föléj e nagyobb biztosság kedveért. A mindenható fetist határtalan hálálkodások közt visszatették kosarába és ismét bevitték a kunyhóba.

XXV I I.

FEJ EZET.

Melyben Jelky András nyolc fekete pontot lát fö!tünni élte szemhatárán.

Három hónap mult el András szökése óta. A név­ telen szigeten nehéz volt az időszámításban meg nem tévedni, mert a hónap valamennyi napja úgy hason­ lított egymáshoz, mintha nündannyi iker volt volna. Itt nem volt se hétköznap, se vasárnap. Hisz hétköznap nem nyitottak ki boltokat s nem dolgozott senki j vasárnap pedig nem zárták be az üzleteket, és nem volt, aki templomba menjen, sőt ha volt volna is, nem talál vala templomot, amelybe menjen. Vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat j ily megkülönböztetések tökéletesen fölös­ legesek voltak j nem is tudta András soha biztosan, miféle nap van. N émely hónap kinyult negyven na­ posra is, más meg elfogyott már 20-án vagy 25-én. Hisz a névtelen szigeten mindegy volt minden. Ritkán is akadt továbbá oly esemény, mely vala­ mely napot nevezetessé tehetett volna. Az első száz nap közt legemlékezetesebb az volt, melyen a négy remete tűzre tett szert. Ezután leg­ fontosabb az, melyen az antilop került kézre. Ezután Hevesi L. :

Jelky András kalandjai.

16

meg az, melyen Kvanga Andrást nagyszerű ajándék ­ kal lepte meg, t. i. egészen új és teli es öltözékkel. András öltözete ugyanis ez idő szerint igen hiá­ nyos volt ; egy szál rongyos bugyogó és széles öv : ez volt az egész. De a jólelkű pápua leány, mig András vadászni vagy halászn i volt, otthon szorgalmasan dol­ gozott és csinált neki olyan gúnyát, minőről ő szabó létére sem álmodott soha. Háncsb ól és növényrostokból szőtt nadrág volt ez! mely egészen fel volt piperézve tarka-barka madár­ tollal. Egy pár bőrtalp, melyet szíjakkal kellett láb alá kötni, meg egy pálmal evelekb ől font széles kalap tették teljessé az öltözéket, sőt pápua fogalma k sze­ rint, a fölöslegességig telj essé. Mikor András először öltötte magára e furcsa díszruhát, majd megszakadt nevetté ben. Ha a névtele n szigeten szokásosak voltak volna az álarcos bálok, rögtön elment volna oda papagénónak. - Hajh ! - gondolá - mit szólna az én kedves T óska bátyám ehhez a botrányos elegan ciához ! Mindazonáltal nagy öröme t tanusított, és képzel ­ hetni, hogy igen s-z épen megkö szönte Kvang a kis­ asszon y figyelm ét. Ezenkívül neveze tes nap nem fordult elő a kis gyarm at életéb en. Termé szetes, hogy ily körülm ények közt András­ nak nagyon sok ideje volt gondo lkozni. Gondolatai messze -messz e elszárnyaltak. Vissza B atáviába, szere­ tett nejéhe z, s vissza szeret ett, szép magyar hazájába, a hatalm as Duna partja ira, azon kedve s alacso ny házba, melyet hat évvel ezelőtt hagyott el. Hat év ! A nyugalm asan és kellemes helyzetben élőnek nem sok, de a sors által hánytorgatott viszon­ tagságos életűnek egy örökkévalóság ! Szent Isten, mi minde nen nem ment keresz hat év alatt e huszo nnyol c éves ifjú ! Ritka hetve ntüléves aggastyán beszé lhet el életé ből annyi csodálatos ka-

landot, amennyivel csak hat rövid év óta meg kelle küzdenie J elky Andrásnak. . fölkereste a És na
-

vadászatra indult. A gyönyörű szép idő a szokottnál messzebbre elc �alta őket hazulról. Dél felé a sziget legmagasabb sZIklaormára értek, hol a szirtfal szédü­ le �es meredély t képezve, csaknem függélyesen nyul ala a teng� rbe,. melynek mélyeiben gyökerezik. . . � tt mm ?harman leheveredtek és András körül­ prata s �emeIt ..a .. bel �thatatlan messzeségeken. A név­ tel �.n sZIget �orul mmdenfelé síma, csillogó víztükör terult e.l � tavol láthatárig. E víz tükör oly sötétkék � �lt, ml.no a benne tükröződő ég, úgyhogy csaknem k�rde�n � lehetett volna : a tenger adja-e vissza az ég kepmasat, � agy az égboltozat a tenger szinét ? sem szakasztotta meg e sima terület há­ . SemmIfolytonosságát. bontatlan Vitorla nem fehérlett sehol, és . ha valamI mozgott a tenger szinén, az csak sirály vagy albatrosz le hetett, I� ely halászva szárnyalt végig a habok fodraI..n, vagy ugynevezett «röpülő halab serege mely �al �ml viz alatti ellenség üldözésétől akarvá� mene�ulm, nagy csillogó uszályait szárnyak gyanánt � asznalta s ezekkel percekre fölrebbent a légbe' talán epen egyenest a lég urainak csőrébe. �kkort�jt e te�gereket csak ritkán szelte hajó. A kozlekedes a malhoz képest vérrhetetlenül csekély volt ; úgys �ól yán bölcsőjében ringat ózott még. Makaó­ �.ak, KeletazsIa legnagyobb kereskedövárosának kikötő­ J eben - �ogy csak egy példát idézzünk - évenként csak harmmc e �rópai (jobbadán portugáli) hajó szo. kott megfordul m. . Ily .�isz ?nyok . kö � t � ermészetes, hogy a névtelen sz��et kozeleben ntkan Jelent meg hajó , és csakugyan, mlOta .J�.lk !. ék ?tt � aktak, még egyszer sem tünt föl szemkoru� on banml yen j árómű. Andras szeme hosszasan mélázott azon kéklő fel­ hőn, mely kelet . felé a hullámokon látszék úszni és azon Ternate sZIget volt, melyen pár hónappal előbb oly bor�.asztó .veszély fenyegette napj ait. VaJJon elJő-e még valaha azon idő - gondol�

magában - midőn e puszta szigetről elszahadu lok és elhagyo � e sziklát, melyen korlátlan szabadságom dacára IS valóságos börtönben vagyok ? E percben úgy rémlett előtte, mintha az említett kék felhő alján valami sötét pontot látna, szorosan a tenger színén. Elesen oda nézett, de a pont ismét eltünt. Szemem káprázik, - gondolá András és keze fej ével rnegtör Ié szemét. Azután ismét oda nézett, és ime, a sötét pont megl11t ott voi!. Szive belsej ében megdöb bent. Mi lehet ez ? Nem tudta elgondolni, de lelkébe n valami határozatlan bal­ jóslatú sejtelem kezdett borong ani. A tünemé ny min­ denesetre szokatlan volt, és ő annyit tapasztalt már életében , hogy a szokatlan tünemé nyeket nem igen kedvelte. Sokurna ! Gondoro ! - kiáltá. A két pápua rögtön mellette termett. Feküd; etek ide rn e llém és ne moccanjatok ! A két pápua szó néll{"ül engedelmeskedett, csak kérdő tekintet eik fürkészt ék gazdájuk nak arcvonásait. N ézzetek oda egyenesen T ernate felé, - mondá András , az i degenszerű pont irányába mutatva. - Lát­ j átok azt a sötét pontot ? A két pápua j ól megerőltette szem ét, de nem látott semmit. A pont csakugyan el is tünt, most András sem látta többé. Ellenbe n Sokurna kevés vártatra megszólalt : Ott nem látok semmit , de itt j obbra úgy tetszik, van valam i feketé s pont. Itt balra is van ! - kiáltá Gondo ro. - Sőt én kettőt látok ! N em a, hármat . . . négyet ! András feje szédült . Kezév el beárnyalta szemét , hogy tisztábban lásson, és csakugyan most már ő is több fekete pontot külömböztetett meg a szemhatáron. Meg is számlál ta őket ; mindös sze eddig öt merült föl. Mit gondoltok ? - kérdé, - mi lehet az ? _

_

_

_

_

_

�47

A két pápua egy darabig nem válaszo lt. V égre Sokuma megszólalt : Uram, ha nagyon badart nem monda nék vele' én ama p,ontok at ladikoknak tartanám . - En is annak tartom , - erősíté Gondoro már csak azért is, mert egyene sen Ternate irányiban merültek föl. András ha�l��tott. Érezte, hogy a pápuák eltalál­ , a dolog nyItJ , tak at. FIgyelm esen szemlé lte a pontok at melyek percrő l-percr e tisztábban mutatkoztak. Má; el sem tüntek többé a hullám ok mögött hanem foly' ton nőttek, nőttek. . -. ..Semmi ké �ség, - I� ondá végre, - hogy la­ dlkok Jonnek a nevtelen SZIget felé. Már most az a . kérdés, ki ül bennök. - A !Il i törzsünkből való embere k, - mondá Sokurn a, kl nagy nyugtalanságot tanúsított. . � em lehetne k mások, - mondá Gondor o. - Es mit keresne k ők a névtele n szigeten folytat á András, - hol száz év óta nem volt ' mit keresniök ? . - Minket ! - mondá a két pápua egyszerre, mmden gondolkozás nélkül. Általános csend lőn. András nem szólt mert be­ látta, hogy e feketék nek igazuk van. Ezek p edig hall­ gattak, mert egyéb mondan i valójuk nem volt. A odahaz a bizonyosan egész területüket , tkut�t 1?akápuák már, hogy a szökevé nyeket kézre kerítsék, � � � s mIdon ez hasztalan volt, valame lyikükn ek eszébe Juthatot� azt ir;t d ítványozni, hogy kutassá k át a név­ t�len sZIgetet IS. Minthogy e szigetre hagyom ány sze­ nnt sohase m látogattak át, némi valószínűség
_

csúcsán a déli nap hevében , N em mozdulh attak el onnan, mert meg kelle tudniok, há? yadá? vannak a pápuákkal és ki fognak-e a�ok ,kötm, a sz�geten. Ezalatt azon kérdést vItattak, mIt tevok legyenek , ha az ellenség csakugyan kiköt. Eze � az old �lon �e � köthetett ki, azt tudták, át kelle tehat menme a tulso oldalra. Ha pedig ott p.artra s�állt, csa� , pár száz lépésnyire kelle behatolma a SZIget belsejeb e, hogy ott megpillantsa a mango- fa árnyában épült kunyh ? ­ kat, a fejős antilop ot s a lakottság egyéb nyomaIt, sőt alkalmasint Kvangát is. Kvangát tehát mindenesetre tudósítani . kellet,t. D,e erre még ráértek, mert félóra alatt a sZIklacsucsrol kényelm esen el lehetett menni a . kunyhói�. . - Minek a szegény leányt hIába megIJeszt� m ? mondá András ; - várj uk meg előbb, mit cs.málnak a ti haszontalan testvéreitek. Az is fontos kérdés volt, mit fognak csinálni, ha az ellenség partra száll és ittlétök felől tudomást szerez. Küzden i ? Ez ily túlnyomó erő ellenében kétségbe­ esett vakmerőség volt volna. Szökni ? Ez meg lehetet­ len volt, mert hova szökj enek e kisded . sz.iget� n, me­ lyen bizony alig lehetett volna egy napIg IS rejtekben maradni ? Egyikük sem tudta, mi volna mégis le.gj.o�b. Mig igy töprenkedtek, a pápuák la�l�Ja.l meg­ érkeztek a sziklafal tövébe. A kisded haJ ora, nyolc naszád ból állott és mindegyikben 10-20 fegyveres férfi ült. A J elkyék véderejéhez képest ez valóságos ármádia volt. A vadem berek odalen n iszonyúan bőgtek, ordítoztak és fenyegetőztek dárdáikkal, noha senkit sem láthattak a szigeten . Semm i ,:álaszt neI� kap�án, el­ kezdték a sziklafalat szoros VIzsgálat ala vennI. Meg­ tapogatták minde n � gy.es szirtjét, bekuk ucskáltak,. sőt be próbál tak máSZnI mIl! den leg�eskenyebb. hasadasba. de mindaz onáltal semmI eredmenyre sem J utottak.

Egés z délu tán föl és ala eveztek a szikla tövé­ ben és egész hossz ában megv izsaálták annak faltenn e­ szeté t. A nap már leáld ozób an v� it, torkaik kIszárad­ tak � sok o�dítoz ástól , étvágyuk is lehet már ió­ form an, a SZIgeten nem tölth ették az éjjelt , ett kény telen ek vol �a� te � át a né.vtele n szigetnek ezútt al hátat fordi ­ tam es vIssz atérm oda, ahon nan jöttek . o s � s hatalm as bossz ú üvölt és után meg­ . Egy . �harag for�Itotta nasza. dJaI. �at és eltávoztak. A három sziget­ lako a �zlkla maga s � n hasalva soká nézett még utá­ . t a szem nuk, lmg a nap eltun határ vona la alatt s a távol szü �küle: e elnye lte a nyolc fekete ponto t. . rottak és Azutan folug nagy izgalo mban haza mentek.

XXVIII.

FEJEZET.

Melyben Jelky András holtakkal szövetkezik az élók ellen.

Ezen éjjel a mango-fa alatti kunyhókban nem sokat aludtak. A pápuákra gondolt kiki és arra, vajjon másnap vissza fognak-e térni, hogy a sziget túlsó felén kisértsék meg a támadást. András egész éjjel szemet nem hunyt. Ott feküdt mozdulatlanul ágyán, szeme azon vörös tűzponton füg·· gött, mely a tűzhely örök taplójában égve a sötétben annyira vigasztaló látvány volt. Alig hogy pitymallani kezdett, András fölkelt és kilépett a kunyhóból. K vanga és bátyái akkor már künn álltak az ajtó elött és nagyon el voltak mélyedve beszélgetésükbe. Látni való volt, hogy öket a tegnapi esemény nem csekélyebb feszültségben tartá, mint Andrást. - J ó reggelt, híveim, - mondá András. - Vajha bizonyosan tudnám, hogy ma még jó estét is fogunk egymásnak mondhatni. - Te is azt hiszed, hogy földieim még egyszer el fognak jönni ? - kérdé Kvanga, kinek szemei aggoda­ lommal függtek András ábrázatán.

2 5°

- Mindenesetre, - válaszolt ez nyugodtan. Ma éjjel arról gondolkoztam, SZÖklli lesz-e jobb vagy küzdeni, és azon meggyőződésre jutottam, hogy innen se el nem szökhetünk, se itt el nem bujhatunk. Társai hallgatva igent bólintottak. - Küzdenünk kell tehát, - folytatá András, noha ily túlnyomó erő fölött diadalmaskodnunk csak­ nem lehetetlenségn ek látszik. Egyetlen . segélyünk az, hogy ésszel és csellel pótoljuk erőink elégtelenségét. Azon csontvázak, melyeket Sokuma és Gondoro a kikötőhely en fölállítottak, meglehet, még igen j ó szol­ gálatokat , fognak nekünk tenni. - En is úgy hiszem, - mondá Sokuma. - A mi embereink igen babonásak és a holt ember képétől nagyon félnek . . . - Ámbár az eredetit szívesen megeszik, úgy-e ? vágott közbe András. A két pápua szégyenlősen vigyorgott. - Dologra tehát, fiúk. Szedjétek össze, amennyi . nyil, lándzsa és kő kezetek ügyébe esik. Halmozzátok föl a kikötőhely partján jó rejtekekben, legyünk készen mindenre és csak azért se féli ünk. Ez igen egyszerü buzdító beszéd volt ugyan, de e helyütt és ily időben épen elegendő, mert úgyis mindenki meg volt győződve arról, hogy saj�t erej én . és b��góságán kívül itt ugyan menekülés nincsen. Osszeszedték tehát a fegyvereket, a faluba is elmentek és az ott heverésző régi dárdákat, nyilakat előkeresték, azután mindezt lehordták a tengerpartra. Ott szikladarabokat gördítettek össze, úgyhogy egé- . szen emberséges sáncot képeztek alkalmas lövőrések­ kel. E sánc külsejét bokrokkal és leszakasztott gallyak­ kal beburkolták, nehogy az emberkéz nyoma rajtok nagyon is meglás sék. Sokumának még egy igen eredeti ötlete is tá­ madt. Rendre j árta ugyanis csontvázait, mindegyik­ nek íjjat adott kezébe és karjait aztán oly helyzetbe

kötötte, hogy némi távolságra csakugyan lövöldözni látszottak. Sokuma nagyokat kurjan,tott és ugrott örömé? en, midőn e munkát elvégezte. Ugy táncolt a csontv �zak között ' mintha becsipett volna, pedig a névtelen sZIget, mióta a tengerből megszületett, bizony aligha látott még egy árva csöpp bort. . . - Ez j ó lesz, - kiáltá, - . mert igy, ? a majd ml lövöldözünk, az ellenség azt fogp gondolm, a csontvázak védik a szigetet. . Aztán megint röhögött és hahotákba tört kl SIkerült csínyja miatt. András is belát �a az <;i tl � t he�yes voltát és merrdicsérte Sokumát, klt e dICSeret Igen büszkévé tett. - J er, Sokuma, . - mondá � ost G? n �?ro, vessük magunkat harCI díszbe. A papua hoshoz teljes dísz illik, ha csatába megy. Solnuna is igy vélekedett s a két pápua előszedte fehér festékét, melyet a szigeten talált fehér mészföldből gyúrtak maguknak, és elkezdték egymást be­ pingálni. Előbb Sokuma festett Gondoro testenek homlokrészére egy hatalmas cso �tváz �t : arcár � a koponyát, mellére a bordákat és cSIgolyakat, hasara a medence­ csontokat lábaira a szárcsontokat ; azután Gondoro hüségese� visszaadta testvérének a kölcsönt . és őt is oly félelmetes módon bemázolta, hogy Andras a hel,Y­ zet komolyságának dacára csaknem ..elne�ette . m �?at. Mikor a müfestés ezen remekmuve altal IS toké­ letesítve volt a sziget védelmi rendszere, a, helx őr� ég� idej én valónak látta kissé az elle� ség utan, IS nez �l. Mind a négyen fölmentek a tegna�l les hel� ere, . otthon csak az antilop maradt, meg a mmdenhato fe�.ls.: Sze­ rencse, hogy a fetis ká:p os� ta�� r�sa � em volt, ku � onben az antilop, melynek . mmdlg JO , e �vagya volt, meg meg is ehette volna ő mmdenhatósagat. A sziget lakói, kik most mintegy ostrom állapot.

,

b

.­

i

ban lát ták magukat, midőn elérték a szikla CSílcsát, méltó izgatottsággal vizsgálták kelet felé a tengert. András mitsem látott s ezért a többieket kérdezé, hogy ők látnak-e fekete pontokat. De ők sem láttak semmit. A tenger színe tiszta kék volt, Ternate sziget felé csak úgy, mint többi részein. András a napot nézte. Ez még jó messze volt déli állásától. Föltéve, hogy a pápuák mindjárt nap­ fölkeltekor . elindultak Ternatéről, vitorla hiányában legalább hat óráig kelle evezniök, míg a névtelen szigethez értek. Hiszen tegnap is délután volt már, mikor megjelentek. - Várnunk kell, - mondá András és lefeküdt a sziklára. A többiek mellé feküdtek és a négyfejü hadsereg várt. V ártak, vártak, igen sokáig vártak. Dél is elmult, a nap már hanyatlásnak indult. Néha a várakozóknak egyike vagy másika hirtelen megrezzent és a távolba mutatva, elfojtott hangon mondá : - Ott ! De ez mindannyiszor csalódás volt. Nézz huzamos ideig a távolba és várj valamit nagy feszültséggel, akárhányszor úgy fog rémleni előtted, mintha már látnád, pedig biz annak nyoma sincs. V égre András fölkelt, nagyot nyújtózkodot t és igy szólt : . - Terünk, hiveim, úgy látszik, ma nem jönnek a gaz fickók. Alkalmasint a tegnapi tizenkét órai evezés nagyon kifárasztotta őket és ma pihenni akarnak. . A t? bbiek is belátták e gyanítás alaposságát és mmdnyáJan hazatértek, hol emberségese n hozzáláttak a jól kiérdemelt vacsorához, mely aznap egyszersmind ebéd is volt. Vacsora után találgatták, vajjon holnap f�g-e hát betoppanni a hivatlan vendég. Mindnyájan bIztosnak tartották, hogy úgy lesz, különösen a három pápua, kik ismerték testvéreik vérszomj as jellemét s

azon bősz khartást, mellyel az emberi pecsenye után járni szoktak, mihelyt egyszer nyomára ráakadtak. - Holnap tehát ! - mondá András, midőn nyu­ galomra tértek. - Aludj unk, mert alighanem összes erőnkre szükségünk lesz. Bár a veszély most közelebb volt, mint valaha, ez éjj el mégis mindenki j ól alu.dt, mert a � egnap� virra.sztás és a naphosszat folytatott Izgalmas varakozas az Ideg­ zeteket kissé ellankasztotta. De azért �irradatkor már kiki talpon volt. K vanga elkészítette a reggelit, Sokuma és Gondord pedig egy­ más testén nagy gonddal kijavították a teg � api fest­ ményeket, melyek az éjjel folytán itt-ott ném] sérülése­ ket szen vedtek. Azután ismét fölmentek a sziklatetőre és vártak. Az unalom. elüzése s a rendelkezésre álló véderő gyara­ pítása végett Sokuma magával vit�e .a f�hér �estéket �s, ő ugyanis azt állítá, hogy a . netal �m tamadasna k m �g sikeresebb en ellent fognak allhatm, ha nemcsak elul, de hátul is be lesznek pingálva. Amint tehát a szikla magasán Gondoro le � asalt, So�uI? a az ő hát ? lsó 0.1dalát is szépen telerajzolta halalkep � kkel, azut
2 54

. Mind � zonáltal elég szerények voltak indítványukat Vlsszavonm és Sokuma mély sajnálkozással tette félre festékét és ecsetét. Napközben aztán sokszor meg nem állhatta, hogy titkon András melle vagy háta felé ne sandítson, mely oly pompás tért nyújtott volna az ő művészi tevékenységének. A nap megint lenyugodott, anélkül, hogy a várt vendégek megérkeztek volna. Andrásék a csalódás érzetével tértek vissza tűzhelyük mellé. Szinte röstel­ ték már a sok hiábavaló leskelődést és hajlandók vol­ tak a terIÍatei pápuáknak neveletlenséget lobbantani szemökre. . Harmadnap reggel már András azon véleményt nyIlvánította, hogy hátha még sem jönnek el. A távol­ ság nagy, a kikötés lehetősége nem föltétlen és ha már sikerül is partra szállniok, az m ég nagy kérdés, � esz-e köszönet benne. András szerint a pápuák ekkép IS meggondolhatták a dolgot és tán végkép elálltak tervüktől. Sokurna és Gondoro fejüket csóválták. Ö k más véleményen voltak és mindenesetre tudták is, miért . A helyzet érdekessége már nem látszván oly ége­ tőn� k, Kvanga ezuttal a háznál maradt és csupán a férf1ak mentek föl a sziklára. Megint elkezdődött a várakozás, a kémlelődés. Midőn dél felé járt az idő, Sokutna egyszerre egyenesen kinyújtotta karját Ter. nate felé. N em szólt semmit. Mind a három férfi lélegzete egy percre elállt. Szívük hevesen dobogott és szemük mintha át akarta volna fúrni az ezüstös fátylakban borongó messzeséget. Ezuttal nem csalódtak. Igenis, a sötét pontok megint ott lebegtek a ten­ ger színén. Soka� v?ltak. Még többen mint elöször. Egy óra mulva mar tizenkettőt lehetett számlálni. A fekete ördögök jól eveztek. Az idő is kedvezett

nekik, szél nem volt s a hullámok nem hátráltatták haladásukat. Elég gyorsan közeledtek a névtelen SZIget felé. . András csakhamar egész nyugalmát VIsszanyerte. A z igazi vesz�,ly percében az Ő . vére rendesen hide� szokott lenni. O mindig tudott hIggadtan gondolkozm, ahol arra szükség volt. - Itt vannak ! - mondá szilárd hangon és föl­ kelt fektéből . - Ezuttal hihetőleg nem fogják azzal beérni, hogy szigetünk ezen oldalának megközelít­ hetetlen ségét bámulják és szidják, hanem át fo�­ nak kerülni a másik oldalra és szemügyre veSZIk azt is. A két pápua helyeslőleg bólintott gyapjas fejével, András pedig folytatá : - A szigetet megkerülhetik jobbfelől és balfelől. Ismétel t bólintás a két gyapjas fej részéről. - De jobb felé apró szirtek vannak a tengeren elszórva, melyek e mozdulatot nén�ileg n �hezít�k, míg itt balra a tenger síma és semmI akadaly nmcsen. Világos tehát, hogy az ellenség balra fog kerülni és igy, ha a túlsó parto?- . l �nn l � szünk, � me hegy �ok mögül látjuk majd l �d �kJalka! kl,bukkanm . . O� a fogJlLk ezért figyelmünk et lranyozm . Es most J erunk oda, ahol ember kell a gátra ! A pápuák készségesen, sőt buzgón követté k vezé­ röket. Még egyszer visszanéztek kelet felé, ho� a fekete pontok egyre nőttek, nőttek, - azután SIetve elhagyták a szirtfo kot. .. Kvanga a rossz hír hallatára meg nem Ijedt, sőt férfiasnak mondható határozottsággal a harcosok közé állt és fölaján lá íjazási ügyességét a . . közös vé­ delem javára. Termé szetes � hogy az aJ.�nlat ezer örömm el fogadtatott � s a negy . s ��g; tlakó . ? sszesze �ve fegyverei t menten leSIetett a kl koto partjara a sane mögé. A csontv ázak sora ott fehérle tt partho sszant, üres

szeulgödfeik· kiséí-teties inerevs écY<1el látszottak kém. lelni a közel � dő el1e� s éget, üg;�sen igazgatott kar. , Ik , az Ivek húrjaIt, feszítet csontja ték : valóban iiesztő egy várőrség ! , " ,A sánc mögött pedig j ól elrej tve lappango tt a kIsded , csapat, némán, elszánta n, hidegen . -: -

_

XXIX,

FEJEZET,

' Melyben Telky András mérges kigyót fogad keblére. noha tudja, hogy meg­ marhatja,

Ott hevertek tehát és vártak. Kinek-kinek szeme azon sziklafokra irányult, mely mögül az ellenség be­ kanyarodását gyanítani kelle. Fegyverét készen tartotta mindenki : a pápl1ák mindenesetre helyes üdvözlégyre számítha ttak. Órák multak, melyeknek mindegyike esztendőnek látszott. Az ilyen várakozás fogalmat képes nyújtani a végtelenségről. Egyszerre . . . a szirtfok mögül a kisded tenger­ öbölbe suhant az első ladik, nyomban utána a többi. Percbe sem telt, már mind az öblön belől mozgott. Fülhasgató rivalgással üdvözölték a kedvező látványt és eszeveszetten forgatták fegyvereiket fejük fölött. Csak egy sereg őrült vagy ördög nyújthat ily képet. Midőn az első ladikok bellebb értek az öbölbe, legénységeik hirtelen meglátták a parton álló fehér cs ontvázakat. Meghökkentek. Az e,-ezők rögtön meg­ szüntek mozogni. A vademberek mind a borzasztó látvány felé fordultak és zajosan civakodtak egy­ más közt. Alkalmasint tal álgatták, mit jelentsen ez, Hevesi L, : Jelky AJ)dr�s kalandjai

17

2 5�

- .

-

vagy arról tanakodtak. jó lesz-e még tovább elő­ nyomulni ? A lárma megszünt, az evezők ismét munkához láttak, a ladikok még belebb jöttek. Nyilván azt határozták a hadi tanácsban, hogy azért sem fognak félni. De most már azt is kivehették, hogy a csontvázak föl vannak fegyverezve és fveket tudnak kezelni. A lárma a ladikokon újra megindult, még hevesebben mint először. Némelyek nyilván meg voltak félemlitve és vissza akartak vonulni, mig mások elszánt támadást ajánlottak. - Most I - mondá András - kiki jól célozzon ; egy nyílnak sem szabad kárba vesznie ! E parancsszóra négy nyil surrant el négy ív húr­ járól, s a ladikokból négy sebesült pápua hullt, önkény, telen bukfencet hányva, a vizbe. Ijedség szállt a feketék szívébe. Elő embert nem láttak sehol, csak a csontvázak nyilaz hattak reájok. A rémület és düh üvöltése hangzott föl száz vad torok­ ból. De csakhamar ismét kidült egy pár emberök a csónokokból. A « csontvázak » jól kezelték fegyvereiket. J ól, gyorsan és biztosan. Nyil nem hibázta �.1 célját, hanem j ött egymásután, stir.tin, halálosan. Ot perc mulva már legalább tizenkét holtat nyelt el az öböl vize s a könnyebb sebek száma még sokkal nagyobb volt. A vadak dühe határt nem ismert. Fogcsikorgatva, ordítva próbál ták a nyilazást viszonozni, s a csontvázak szörnyti csatarendjére valódi nyilzáport bocsátottak. De ez természetesen eltévesztette hatását, egyetlen egy csontváz sem sebesült meg, mert ahol hús nincs, ott nyíltól bizony seb nem esik. A csónakokban mindinkább szaporodott az áldo­ zatok száma. A támadók dühe tehetetlennek bizo­ nyulván, nemsokára általános rémületté változott, míg az őrség annál buzgóbban és hatásosabban szórta nyi lait a megzavarodott ellenségre.

:E .D

:.s

ol

ol c:: ·ol

::;

c:: ol .D

El

o >. c::

.:i ;a !! -o ul

Qj

N ol

�

..c:: ::l ul

., .D

I

;o .D

'2 � c::

2

260

A csata nem tarthatott sokáig. Negyedóra mulva esztelen vad futásnak eredtek a pápuák. A larlikok keresztül-kasul egymás hátán iparkodtak menekülni és keresték a mentő távolságot. A j árómüvek egyike eközben föl is billent és legénysége vizbe esett. Akik közülök meg voltak sebezve, ,rögtön elmerültek, a többiek, pedig, a part felé úszni irtózván, lázas erő­ feszitéssel igyekezték csónakj ukat ismét megfordítani. E szerencsétlenek kényelmes célpontokat nyujtottak Andráséknak ; közülök egyetlenegy sem menekült meg. N emsokára az öböl egészen kitisztult ismét. Ellen­ ségnek nyoma sem látszott benne, s a víz nyugodt, szelid csillámú fölszine semmivel sem árulta el, hogy tizenöt perc alatt harminc erős bátor embert teme­ tett mélységes gyomrába. András és ember:ei összenéztek. Megnyerték a csa­ tát és meg voltak mentve. A két pápua hangos újjon­ gásba tört ki és diadalmas táncra lendült. Azután mindnyájan összeölelkeztek, összecsókol0ztak és hálát adtak egymásnak a kölcsönös segélyért. - Elég ! - e szóval vetett véget a parancsnok ezen érzelmes jelenetnek. - Sokuma és Gondoro, ti ketten itt maradtok velem lesbe, mert hátha még egyszer visszafordulna az ellenség. Te pedig, Kvanga hugom, eredj föl a szirtfokra és hozd nekünk hírül, vegkép eltávoztak-e a csónokok. Egy föl billent, de tizenegy még megvan. K vanga a kőszáli zerge könnyedségével szökellt tova és csakhamar eltünt a sziklák között. Egy óra mulva meghozta a várt hírt, hogy mind a tizenegy csó­ nak nyakra-főre siet Ternate felé. - J ól van, lelkem - mondá András - most főzz nekünk jó vacsorát ; mi hárman fölmegyünk a sziklára és szemmel kísérjük a távozókat. N e mond­ hassák rólunk, hogy udvariatlanul viseltük magunkat, Midőn fölértek a sziklál'a, a tiz,enegy ladik máI jó �ávolsá�ban úszott a tengeren. Ugy látszék, igen

siettek, mert a sokat emlegetett sötét pontok szem­ látomást kisebbedtek és még mielőtt a nap leáldozott, tökéletesen eltüntek a távolban. - N os ' hívem - kérdé András a két pápuát mit gondolt ok ? Vissza fognak-e mé.g egys� er térn,i ? -- N em ! - válaszolák azok mmden tetova nel­ kül. Elég volt nekik ebből enny i. Csontvázak ellen soha többé nem fognak hadakozm . - Fogadni mernék - tevé hozzá Sokuma hogy a névtelen sziget most legalább kétszáz esztendeig nem fog látni pápu� emb� rt. . András szívesen elhItte, mmthogy vadembensme­ retük jövendölései eddig is oly szépen beteljesedtek. A kunyhókhoz visszatérve, ?� kiültek a va� sorá­ nak és ugyancsak derekasan hozzalat�.ak a falatozashoz. Azután pedig lefekü � tek � s ez éjjel nyugalm �san, hosszan aludt mindenki - hJSZ tudta, hogy, nem habor­ gat hatj a többé senki. Másnap András a csónakkal kiküldte a két pár nát, hogy keressék föl és h �z� �k haza az el.� enség fölbllle �t és cserben hagyott ladIkpt. Ez megtortént s a ladIk igen hasznavehetőnek bizonyult. - N o lám - mondá András tréfásan - most már ygész hajórajunk va� . Es kinevezte Sokumat tengernaggya. es Gondorot altengernaggyá .' Kvangát is meg akarta tenni ellen­ tengernagynak, de ez nem volt hajlandó a neki szánt kitüntetést elfogadni. Napközben fölment a sziklacsúc sra és szétn �z �tt a tenaeren különösen ,fernate fele., De semmifele gyanu � j el �nség nem mutatkozott j az ellenség nem tért vissza. Pár nap mult el szépen nyugalmasan, a mangó-fa alatt lakók békéj ét mi sem háborítá. Egyszer azon b� n reggel, midőn . K�ang:a egy es té­ ,, ről megmaradt antllopsültet akart foltalalm, azt hlaba kereste ott, hová al. este eltette. ,

.

megéh ezett valamelyitek az éjjel és el· .. .-e ?Talán koltött - kérdé a három férfit. Én nem - mondá András -:- Mi meg éjjel nem szoktunk enni, hanem aludm - mondá a két pápua. Ide s tova beszélgettek e tárgyról, minden félére anakodt � �k, m � g vadállatokra is gondoltak, noha Ilyent eddIg a sZIgeten nem láttak - de mindez csak alaptal�n találgatás . volt, végre még sem tudták ' mit gondolJ anak az anhlops ült nyomtalan eltünése felől. , Masna reggel K van ga az antilop- tehenet készül­ {' . . � e�feJn ven : , csak úgy mellesle g megjegy zé, hogy nem erh, mIért ad az a jó állat két-három nap óta oly feltün�leg kevés tejet. - Ah�hogy ki birom csikarni tőle a legszüksége­ sebb �t - ugym � nd - holott egyébkor mindig fölö­ sen IS szokott teJ e � m.. Mikor fejni kezdem , mindig azt gondes folfedez m. Éjje � is e tárgyon törte fejét. A többiek már réu aludtak edesde den, mig ö csak félszem mel szundikált föl- fölrezzent minden ok nélkül és fölülv� , Néha , y an, , ott, Azután meggyő ződvén ag h �llgatoz ' hogy nincs baj, megmt lefek üdt. . Az . éj nagyon sötét volt, de egyszer, midőn Isten t udja ha�yadszor ébredt föl, úgy rémlett neki, mintha a ku � yho ablak � előtt valami még sötéteb bet látna. . an, ahogy Jobban oda akart nézni, az a fekete � zut hIrte len elsuh an t az ablak elől. .. - �alaki jár odakün n - mondá önmagában. VaJJon kl lehet ilyenkor ?

E kérdés nem hagyá nyugodni ; fölkelt, kilépett a ház elé és fenhangon kérdé : - Ki az ? T ár itt valaki ? Senki sem telelt. Ö elfojtott lélegzettel hallgató­ zott, de nem hallott semmit, csak az éji szél susogott halkal a terebélyes mangó-fa rezgő gallyaiban s a másik oldalról az antilopnak és borjának nyugodt, szabályos kérődzése hallatszott át hozzá. Talán csalódtam - mondá ; - ki is járna itt éjfél }ltán sötétben ? Es újra bement lefeküdni. Tovább aztán nem háborgatta semmi ; aludt reggelig. Reggel azonban ismét eszébe j utott a fekete alak, mely hátha még sem volt puszta agyrém. Meg nem állhatá, hogy társait meg ne kérdezze, láttak-e az éjjel valami különöst. A két pápua ifjú nem látott semmit. Mi ejjel aludni szoktunk - mondák - és se antilopsü ltet nem eszünk, se .. különöst nem látunk. De nem úgy Kvanga. O némi háborodottsággal nézett Andrásra. András - úgymond (a «fehér idegen )) cimet ugyanis már rég elhagyta) - én nem tudom, igazán lát­ tam -e vagy csak képzelőd ésem hitegetett, de előttem biz egyszer úgy rémlett az éjjel, mintha valami feketét látnék az ablak előtt elsuhan ni. Sőt úgy hiszem, egy pillanatig meg is állt ott és benézett hozzánk. Mikor reggel fölébred­ tem, már , alig gondoltam rá és botor álomnak tartottam. Es micsodának nézted éjjel ? - kérdé András. és m ég Embernek - válaszolá Kvanga ' a j ár-e Soktlln vajjon : darabig egy töprenkedtem is ? ro künn vagy Gondo . Mi éjjel aludni szoktunk - 'szabódék harmadszor is Sokuma, Gondoro pedig hozzátevé : Az ám és éjjel se antilopot nem eszünk, se k ülönöst nem látunk, se ablakok alatt nem kódorgunk. Ha ti nem voltatok - mondá András :""": úgy _

_

_

_

_

_

_

_

-=-

más volt. De most már bizonyosnak tartom , hogy én IS h�ly� sen l �ttam, te is, K van ga. MmdnyáJan összenéztek. - Világos, hogy még valaki van a szigeten kívü­ lünk - folytatá András. - N em lehet máskép. . - Persze hogy úgy lesz - erősíté Sokuma - és bIzonyos�n az a valaki ette meg az antilop-sültet is . . . - E.s az a vala: á szokta éjnek idején megfejni a ml. anttlopunkat, ugyhogy aztán nem csoda, ha a szegény párának reggel már nincs tej e számunkra füzé tovább Kvanga a gyanítások láncolatát. Csakugyan mindezt most már alig lehetett két­ ségbevonni. András gondterhes homlokát összerán­ coita és kedvetlenü! csóválta fejét. Némi szünet után újra megszólalt : - Valaki van a szigeten, az bizonyos. De hátha nem egy valal� i, hanem több l Az még nagyobb baj volna . . . N o, Itt csak egyet tehetünk, azt a lézenO"ő fi ckó� el k.ell fognunk. Töle majd kitudjuk, vannak� e , Fogjatok fegyvert, fiúk, nyomozzuk azt a csend­ tarsal. háborítót rögtön, mert amíg kézre nem kerül, úgy sem f�gunk nyugodtan alhatni. Te meg, édes hugom, maradj a kunyhóhan és tartsd kéznél lőszerszámodat hogy mihelyt gyanús ember mutatkozik, ]elöhesd. D� minden k,é rdés nélkül lelődd és szóba ne állj vele ; érted ? - Ertem � mondá K vanga - és úgy fogok cse� � � kedm,. � ert bIzonyos, hogy az a fekete kisértet j ó )aratban nmcsen. A három férfi haladéktalanul elindult és kezdte verni a kisértet nyomait. Bebarangolták az; egész szi­ getet, . átkutattak rajt � minden zeget-zugot, kikotor­ tak nunden odut, majdhogy a vakandturásokba is be nem fúrták l*ndzsáik nyelét. Az erdőt is keresztül­ kasul járták. Igy telt el a nap és már-már úgy látszék, hogy kutatásuk eredménytelen lesz. - Mintha csak a föld nvelte volna el - mondá András igen rossz kedvben. -

- Csak nincs valami bl1báj birtokában ? - töp­ renkedék Sokuma, kinek gondolatkörében a babona nagy szerepet játszott. - En bizony attól tartok - nyilatkozék Gon­ doro. - Talán van olyan nyúlkör me, amely őt ma­ dárrá teszi, ha neki tetszik. - Vagy olyan süvege kókusz dióhéjb ól - ,foly­ tatá Sokuma - melyet ha föltesz, hallá változll, és úszhatik a tenger feneké n. - Vagy olyan csigah �za, amely nel�1. r: agy ? bb a datolya magvánál és mégIS bele tud bUJ lll , mlhely t kimondja ezt a szót : kokoko - füzé tovább Sokum a a találga tást. - Vagy bele tud búj r:i ,a saját, fülébe, ezt �neg lenyel i, mert vannak ám mlDalu nk I lyen boszorkany­ mond á Gond oro. mesterek is olyant ? - kérdé Andrá s, kit e már - Láttál ll1 ulatta tni kezdt ek. em k csakn badarsáO"o o - Hm ! látni nem láttam ugyan, de azért bizo­ nyosan tudom , hogy van olyan - erősíté a pápu,? - Van bizony ! - mondá testvére a meggy ozodes hangján ; - és csodál om, jó �lrall1 , hogy olyan � ölcs és vitéz ember , minőn ek téged Ismerl ek, ebben keteik . . Nem fejezhette be az utolsó szót, mert épen �kkor egy óriási tamarind-fa alá léptek s e , p,ercb.en �onn a com bvastaO"ságú ágak közt roppa nt elenkseg tamad t. Egv pár olajzöld pávián rikács olva szökö tt a. legszé lső galÍyak közé, fogait vicsorítva föl a fa tet �Je fel,é, a kék meg sárga papagályok pedIg reked t nkkantasok közt röpdestek ide s tova. Az állatok e rendk ívüli izgaimát a három vadász közeledése nem okozh atta ; hisz máskor is jártak már ök ilyen helye n, de még sem támasztottak ily szörnyü forrada lmat. - Ohó ! - mond á András - mi legye n ez ? Mind a hárman megá lltak és elkez dték jobbról­ balról vizsgálni a fa koronáját , Ez oly sürú volt, hogy -

,

,

2 66

sokáig nem láttak semmit. Végre Sokumának sikerült egy hézagon keresztül valami feketeséget megpillan­ tani. Szó nélkül ijjához kapott és senkit sem kér­ dezve, biztos nyilát egyenesen annak a feketeségnek a kellő közepébe bocsátá. Egy iajkiáltás hangzott le a fáról, azután fönn zuhanni kezdett valami, ágról-ágra esett, a kisebb bogok recsegve pattogtak szét súlya alatt és pillanat mulva hatalmas sötétbarna vadember pottyant le a három vadász közé. - N o, úgy-e hogy lehoztalak, te semmirekellő gazember ! - kiáltá Sokuma nyakon ragadva a hiába kapálódzó pápuát. - N o várj csak, majd megtanítunk téged, sza­ bad-e más ember antilop tehenét suttyomban meg­ feini és pecsenyéjét elorozni ! - fenyegetődzék Gon­ doro, egy kúszó növény vaskos, szíjjnak is beillő in­ dájával hátrakötözve a fogoly karjait. - Meg aztán éjnek idején bekukucskálni a becsü­ letes kisasszonyok ablakán ! - folytatá Sokuma, hatal­ masan oldalba rúgva a nyomorult kétlábú állatot. - N e bántsátok ! - parancsolá András, aztán a fogolyhoz fordult. Ez hamarosan kivallotta, hogy egyedül van, cin­ kostársai nincsenek, ő pedig az egyet! en, ki az ütközet alkalmával fölbillent csónak legénységéből megmenekült, még pedig ide a szigetre, s azóta itt lappangott nyomorúságosan a fák sudaraiban majmok és papagályok közt, csak éjjel lopózkodván nagy óva­ tosan a kunyhók közelébe, hogy valami ennivalót keritsen. Bevallotta azt is, hogy csakugyan ő csente el a pecsenyét, ő fejte meg több éjjel egvmásután az antilopot és egyszer az egyik kunyhó ablakán is be­ tekintett, de benn mozgást hallván, sietve odább állt. Egyszersmind erősen tiltakozott az ellen, hogy vala­ kinek kárát, vagy épen életét akarta volna, sőt inkább ó örült szegény, ha őt nem bántotta senki. Azután

sirva-ríva, térden csúszva és András lábait nyalva kunyorált kegyelmet. Mit ? kegyelmet, gaz fickó ? - kiáltá Sokuma. Kegyelmet ? - rivalt rá Gondo�o i � az volna még csak a szép ! Te föl akartál falm mmket, most majd mi eszünk meg téged. És undorító csamcsogással ugrándozott a remélt áldozat körül. András azonban a nyilat, mely a pápua hátuliába fúródott, óvatosan kihúzta, aztán mindhárman közbe fogták őt és elkisérték a � unyhókhoz. . Kvanga elrémül;: , mld?n a foglyot megl�. ta' i )? l . való volt s az o szulo­ ismerte őt mert az o törzseboi falvában l�kott. Sokuma és Gondoro is ismerték, de ily esetben nem tart.ották hely énvalónak az ism.eret­ séget megújítani, hanem úgy vlselték magukat, mmtha sohasem látták volna. Tömlöc a szigeten nem lévén, kényte� enek vol­ tak a foglyot a mangó-fa derekához odakötm, s e mun­ kát a két pápua oly szakértelemmel és alapossággal végezte, hogy regg.�i mindenki me �győződ.hetett, hogy éjjel nem . volt kepes akar csak a klS az áldozat eO"ész b ujja hegyét is megm �)Zgatm. . Hogy mi történjék tulaJ �onk �, pen a fog?llyal, �z most nagy kérdés volt. A ket 1?, apua testve : terme.­ , enm. szetesnek vélte, hogy azt egyszeruen meg fogjak Az ő fogalmaik szerint fogoly ellenséggel egyebet ne � is lehetett tenni. Ily pompás pecsenyéről lemondam : azt legnagyobb okta�anság,nak és megbocsáthatatlan könnyelmüséanek tekmtettek. Másnap csakugyan m� g is kérdezték Andrást, hogy hát le lehet· e már vagm. azt a haszontalan fog­ lyot, mert kár volna azt sokáig t�rtogatni és utóvégre tán még el is · szökhetnék. Andras azonban. ko � olyan m egdorgálta öket ily embertelen gon.dol�ta1� mlat� és kij elenté, hogy az ember nem . enmvalo es abbol � fog o]yból biz ők egy árva harapast sem fognak kapm. _

_

o

�okuma . és Gondoro erre nagyon eJszomorodtak és lmk or egyedül voltak egymássa l, ünnepély esen ki­ . �o y az ő vez érük némely dologban mondtak, ugyan­ � . csak nem en el a magasabb emberi míveltség szin­ vonalát. Valójában Andrásna k fogalma sem volt arról hogyan bánj ék a fogollyal. Megöletni nem akarta e � emberi érzelmév el meg nem fért ; bezárva vagy fához kötve örökkön-ö rökké nem tarthatta, mert ez is bar­ bárság volt volna ; másrészt pedig, ha szabadlábra helyeztette , azon veszélynek volt kitéve, hogy előbb­ utóbb v� sszas�ökik haz �jába és övéinek elárulja a név­ . okvetetlen , amI pedIg telen sZlget tItkat, ül mindnyá­ jok végveszélye lett volna. N ehány napi habozás után mégis csak szabadon bocsátotta őt, minthogy a nyomorult ember szerfölött alázatosan és gyáván viselte maCYát és szentül igérte hogy a szig:etlakólmak leghtisége �ebb szolgája lesz. ' Mennyne oka lett Andrásn ak nemsokára, e rosszul alkalmaz ott kímélete t megbánn i !

XXX.

FEJEZET.

Melyben J elky Andrást a kigyó csakugyan megmarja.

Karakó - így hívták a fogoly pápuát -- Dagy kő volt a szigetlakók szívén. Minden meghunyászkodása és színlelt szelidsége dacára kiki érezte és tudta) hegy ezen állatember tennészete nem olyan , melyben bizto­ san meg lebet nyugodni. Alamuszi, álnok, bosszúálló, rosszakaratú egy lény volt Karakó. N éha, ha azt vélte, hogy senki sem ügyel rá, komor ábrázatában a leselkedő vadmacska tekin­ tetét vélte András szemlélhetni . Amire a háznál hasz­ nálták : fejést, vízhordást stb. lassan és minden igye­ kezet nélkül végezett. Meglátszott rajta, bogy gazdáit gyúlöli és épen nem szándéka azoknak megelégedé sét . kiérdemelni. Este mindennap kénytelen ek voltak őt Sokuma által újra odaköttetni . a mangó-fab,oz, . ne? ��y éjj.el megugorjék és hírt vlgyen Ternatera lttle �ok !elo.l. N appal pedig folytonosan éber szemmel kisértek es min den mozdu latára vigyáztak. Ilv helvzet igen nyomasztó és kellemet len. Azon határtálan kölcsönös bizalom, mely eddig a névtelen

szigeten · uralkodott és az ottani életet úgyszólván paradicsomi életté tette, most meg volt háboritva. Idegen el � m vegyült e magányos családba és aggo­ d�lmak, blzalmatlanságok csírája lett. A nap és éj nllnden percében óvatosnak kellett lenni. Szóval : a sziget közbiztossága súlyos sérülést szenvedett. András gyakran óhajtá : bárcsak ez a semmiházi pápua már elkövetné egyszer azt a csinyt, melyet min­ denki vár tőle, hogy lenne indok rajta túladni és ezen örökös lidércnyomástól megmeneked ni. Ezen időpont is elérkezett. Egykor reggelre kelve, Andrásék megdöbbenéssel látták, hogy a mangófához nincsen kötözve senki. A kötelékek, melyeket a gaz kópé a fa kérgéhez való huzamos dörzsölés által surolt keresztül, elszórva hever­ tek a fa alatt. Karakónak pedig semmi nyoma sehol. - Hamar ! - kiáltá András. - Sokuma, eredj le a kikötőhelyre és nézd meg, itt van-e a két csónak. Te meg Gondoro, szaladj fel a sziklacsúcsra, de gyor­ san ám mint a zerge és hozd hírül, mit látsz Ter­ nate felé . A két pápua tovasietett. Soku rna csakhamar visszatért. - J ó uram - mondá - a kisebb ladik eltünt, mindenesetre azon szökött el a gazember. - Ha az éj első óráiban hagyta el a szigetet mondá András - úgy nagy a baj, mert utól nem érjük többé. - Nem hiszem , hogy így álljon a dolog - jegyzé meg Sokuma. Az indák, melyekkel őt a fához kötöt­ tem, két ujj vastagságú ak és egészen frissek voltak. Szörnyen szivós. kötelékek ezek és egy pár óráig csak kell �tt dolgozma, míg keresztül tudta surolni. Alkal­ masmt csak reggel felé szabadult el őkelme. .- Igazad lehet, derék Sokuma, mondá András ; � re �J tehát és készítsd el a másik csónako t. Fegyvert lS tegy bele �s négy evet:őt, m�rt K van a karjára is �

szükségünk lesz. Mire Gondoro hirt hoz a szikla csú­ csáról, minden rendben legyen, hogy indulhassunk. Gondoro nemsokára visszatért. - Oh uram - mondá - csakugyan elszökött. Vagy három mérföldre van már a sziget túlsó oldalá­ tól és egyenesen Ternaténak tart. - Gondolod-e, hogy még utolérhetjük, ha négyen evezünk ? - kérdé András. - N em bizonyos - mondá Gondoro. Karakó nagy előnyben van. . - Mindegy ! - kiáltá András ; - ha övélhez szerencsésen elérkezik, mind elvesztünk, mert a vadak holnap itt lesznek és nem fognak többé megijedni a csontvázaktól. Minden áron el kell némitani a gaz árulót. Haladéktalanul csónakra keltek tehát. A leg­ nagyobb serénységgel forgatták evezőiket, egyenesen Ternate hegycsúcsa irányt haladva. A szökevényt ter­ mészetesen ily alacsony pontról nem láthatták, de erre nem is volt szükség, mert tudták, hogy ő is a leg­ egyenesebb utat fogja választani ,a menek �lésre. Három óra hosszat eveztek Igy. SenkI sem szólt, mert most nem igen volt lélegzetök haszontalan szó­ váltásra. Biztosan remélték, hogy mégis utolérik a sem­ mirekellőt, mert nyolc kar hatalma végre is nagyobb kettőénél, s a távolságot is elegendőnek tartották a Karakó előnyének ellensúlyoz ására. Időnként András fölkelt s a csónakban állva vizs­ gálta a láthatárt. Sokáig nem látott semmit. Végre azonban meglátta a szökevényt. - Megvan ! - kiáltá. - EIóre mind ! félóra mulva hatalmu nkban van. Az üldözött őket még nem vette észre. Mindazon­ által erősen iparkodott ő is, de már nagyon észre lehe­ tett raita venni, hogy a huzamos és szakadatlan munka vas izmait kifárasztotta. Egysze r aztán véletlenül hátranézett és látta, hogy

sarkában az ellenség. Ijedtében olyant ordított, hogy Andrásék is meghallott ák, s aztán eszeveszett eről­ ködéssel igyekezett előbbre jutni. N em használt neki. Nyolc kar kettő ellen : mily egyenlőtlen küzdelem. A távolság a két csónak között egyre csökkent. Negyedóra mulva annyira utólérték már, hogy világosan látták görcsös mozdulatait, melyek­ kel a végkimerülts ég zsibbasztó hatása ellen küzdött. -- N o, mindjárt kifogy őkelme a szuszból mondá Sokurna örvendezve. Karakó nyilván maga is érezte, hogy úgy van. Belátta, hogy karjainak hatalma által többé nem mene­ külhet és helyzete teljességgel reménytelen. Tudta, hogy ha kézrekerül, nincs számára kegyelem � s ezért j obbnak látta az ömllegadás helyett még egy kisérletet tenni, ezuttal csellel. Gonosz agyában ördögi terv fogamzott meg. Lassí­ totta csónakja haladását, mit az üldözők igen szívesen láttak. De ő ezt csak azért tette, hogy ismét annyi erőhöz j usson, amennyi tervének valósítására szükséges volt. Mikor az üldözők már csak száz lépésnyire lehet­ tek mögötte, Karakó hirtelen fölállt csónakjában , a magával vitt lőszerhez kapott és . . . J elk:yék csónakjában gyönge sikoly hallatszott, melyből Karakó megtudta, hogy nyila el nem tévesz­ tette a célt. Kvanga, a szelid, hű, kedves Kvanga volt, kinek ajkairól ama sikoly ellebbent. A leány kezéből kihullott az evező. Arcát halálos sápadtság borítá el. Alélva dült hanyatt András karj ai közé. Társai rémiilve látták, kogy Karakó nyíla a leány kebelébe fmódott. A piros vércsöppe k lassan perme­ teztek alá a gyöngéd barna testen . . . . András, Soktllna és Gondoro mind a sebesült leánnyal foglalkozta k. De most nem volt idejök a nyilat sebéből kihúzni, hanem Kvangát óvatosan lefek­ tetté k a csónak fenekére s ismét Karakóhoz fordul tak. _

27 3 E gonosztevő őket még egyenkén� lenyilazhatta volna a távolból. De midőn ismét evezőhöz nyultak, bámulatuk igen nagy volt j mert Karakót sehol sem látták. Csó­ nakja üres volt, a szökevény eltünt. - Tán nyilainktól félt és lehasalt a csónak fene­ kére' - mondá András. - Rajta fiúk l Két perc mulva Andrásék utólérték a másik cs� nakot, de fenekén nem lelt ék meg a Karakót. Kérdo­ leg néztek egymásra. - Mi ez ? - mondá András. - Mi ez ? - mondák Sokurna és Gondoro. - Tán csak nem ugrott a tengerbe ? - Úszva nem menekülhet, mert a part még igen messze. Fölálltak a csónakban és figyelmesen szétnéz� ek a tenO"er szinén, de sehol sem látták az úszó pápua fejét. O VaO"y tán a lábnkott volna és a víz alatt úsznél d Lehe­ tet1� n, hisz egy perc � él tovább a gyöngybúvár sem képes víz alatt maradnl. Sok találgatás után végre azt vélték legvalóbb­ szinűnek, hogy a szökevény a menekülés minder;t remé­ nyéről lemondván, önkényt a . tenge�be ugr� t� ..es bele­ fojtotta magát, nehogy ellenseg kezere keruljon. N érni veszteglés után tehát András parancsot adott, hogy a visszanyert csóll:akot kössék a magu.kénak végébe és igy vontassák v�ss �a � névtel �n sZlge�r.e. A két pápua a parancsot teIJ � slt� n� akarvan, a m �slk csónak orrát készült megfogm, mldon egyszerre mmd ­ ketten elkiáltották magukat : - Itt van l És ime a ravasz vadember azon percben, midőn Kvanga megsebzése által üldözőinek figyelm ét magáról elhárította, a vizbe ugrott és saját csónakjának orra alá bújt oda hol a fa és viztükör közt csak néhány hüvelyk �yi té� kinálkozott . �s � émi .s�erencsével csak­ ugyan lehetséges volt elre]tozme. Kl Jutott volna azon HevellÍ L. : Jelky Andrá. kalandjai.

J8

27 5

2 74

gondolatra, hogy a gaz �ópé odalenn lappang, körmei · vel úgyszólván a csónak kérgébe kapaszkodva ! Sokuma és Gondoro egyszerre két kézre kapták evező-lapátj aikat, megforgatták a légben és aztán mind­ ketten oda sujtottak, hol Karakó gyapjas fejét és ki­ dülledt szemgolyóit láttálc De lapátjaik nem a szökevény fej ére zuhantak, hanem csak a vízbe, mely nagyot loccsant és mind­ kettejöket befecskendte. Majdhogy az egyensúlyt is el nem vesztették mindketten. A gonosz fekete a válságos percben hirtelen alá­ bukott, a csónak alatt annak másik végére úszott és ott rejtőzött el. Sokuma és Gondoro szitkozódva várták, míg ismét föl fog bukni. Evezőiket készen tartották, hogy rögtön bezúzhassák a pápua koponyáját, mihelyt megjelen. Vártak, vártak, de . . . hiába vártak. Karakó nem bukkant fel többé. - Mi ez ? - kérdék mindketten. - Talán mégis megcsaptuk és úgy elkábult, hogy elsülyedt, - gyanítá Sokuma. - Lehetetlen, - mondá Gondoro, - tisztán éreztem, hogy lapátom csak vizet ért. . András is töprenkedett, hová l ehetett az a fekete ördög. . - Talán bizony a csónak másik vége alá bujt, o �. � do.� á . egyszerre és gyorsan oda konnányzá saját laromuvet. . Csakugyan ott bujkált Karakó. Kétségbeesetten v� cs?rgatta fehér fogait, szemei vérben forogtak, arc­ kIfeJezése ugyanaz volt, mely a kutyáé, ha a verés­ től fél. Sokuma . és q.ondoro evezői megint a csónak alá va�t.ak.. Megmt hIába. A pápua újra ismételte előbbeni taktIk áJ át és átúszott a másik oldalra. De amint ott �öl�� k ? tt, már megint a két evezőt látta feje fölött, üldQZől. csak egyszer csalattí\k meg maguln�t. : _

Alig volt ideje a szerencsétlennek félig lélegzetet venni, már megint viz alá kellett buknía. Andrásék rögtön átcsusszantak a másik oldalra, Sokuma és Gondoro megint a csónak alá akartak sújtani, de . . . Karakó ezuttal nem volt ott. A ravasz róka tudván, hogy üldözői megint ott fogják őt várni, inkább odaát maradt és az innenső oldalon vett lélegzet et. E szörnyű tusakodás, melyben a vadember oly bámulatos ügyességet és leleményességet tanúsított, .minőt csak az állatoknál látunk, ha ellenség elől mene­ külnek, csaknem negyedóráig eltartott. De végre is .Karakó mindinkább elfáradt, tüdeje görcsösen dolgo­ zott már és fölmerülésekor lélegzés helyett kinosan . hörgött. Azután egyszer, amint ismét le akart bukni, már nem volt elég erej e ; a két lapát épen a viz szine alatt még elérte a fejét. Ez rá nézve végzetes volt. Kábulva merült föl mindjárt és szédülten kapkodott ide s tova. - N o most ! - üvölté a két pápua, . a hosszú tusakodás u tán feldühödve. Egy perccel később a tenger szinén nagy véres folt úszott és Karakó összezúzott koponyával örökre elmerült. Andr,*s a borzasztó küzdelmet nem is kisérte figye­ lemmel. O Kvangát ápolá a csónakban, az eszméletlen leány sebéből vigyázva húzta ki a nyilat, s a sebet saját ruhájából tépett kötéssel kötötte be. Eközben Kvanga bágyadt szemeit kinyitá. András arcával találkozott legelőször. - Hogy érzed magad, szegény ? - kérdé András. .- J ól, András, - sugá a sebesült oly halkal ' minő a lehellet. A csónak már . most megfordult és vissza igye­ kezett a névtelen SZIget felé, melynek lakói újra meg voltak mentve a fenyegető veszélytől. A. nap tüzes golyój:'l imm�r i:l vizet érinté. Fenn ��1<

és alant izzó bibor, káprázatos fény volt minden. Az egész tenger égni látszott. S e tündéri ragyogvány közepett a csónak mélyén ott feküdt az ifj ú leány, mozdulatlanul, alig lehelve. Halovány arcára a búcsúzó nap hazug rózsákat hintett, mintha kendőzgetni akarná. A három férfi szakadatlanul evezett. Szivük ki­ mondhatatlanul fájós érzelmekkel volt eltelve. Kvanga úgyszólván nemtője volt a névtelen szigetnek. Az ő szemei alatt minden virágzott, gyarapodott ;, szemmel látható áldás volt azon, amihez ő fogott. Es most e mindenkitől szeretett lény sebesülten, tán halálra se­ bezve, feküdt előttük ! Igen komor hangulat nehezült mindhánnukra. A világért sem tudtak volna most beszélgetni, noha e nap eseményei más körülmények közt vajmi gazdag anyago t szolgáltattak volna az utólagos eszmecserére. A nap eltünt, az ég elsápadt, Kvanga orcáiról is letüntek a kölcsönzött rózsák. Nemsokára a rövid szürkületnek is vége szakadt" az égen kigyúltak a csil­ lagoknak számtalan fáklyát. Ej volt. A sötét tengeren, -mely most mindenfelé csak­ ugyan végtelennek látszott, nesztelenül siklott tovább­ tovább a két könnyű ladilc ' A megkésett tengerészek­ nek vigyázniok kelle, nehogy az irányt eltévesszék, mert delejtűjök nem volt, mely után eligazodhattak volna. Szerencséjükre az idő igen csöndes volt. A ten­ ger aludni látszék s szelid hullámzása csak az édes álomban ringatozó kebel pihegéséhez hasonlított. Az éji szellő langyos fuvallata jótékonyan üdíté a túl­ erőltetett férfiak izzadó homlokait, de a sebesült leány állapotának épen nem kedvezett. Három órai evezés után csodálkoztak, hogy még nincsenek a sziget ' alatt. - Pedig már ott kellene lennünk, - mondá András, - legalább az evezés ideje szerint számítva. Meglehet, hogy az irányt nem tartottuk meg elég szorosan, - mondá Sokuma.

4Í > oi

.cl

� ,� öl P

c::

.!!! -; :; '" N o

El

>. c:: '<11

�

,'"

� N os

.;:;

o'" ,.,. -

�

ö

c:: 'Cll >.

:v El

,.,.os

c:: "o cn U os

oí

ocll N 00

,.,.

>. c:: '<11 > b.O o >. b.O os

... 'C 'Cll '" c::

:E

cll

CI)

•

,

t •.1 I

•

1.79

- Pedig a legkisebb elt érés okvetetlenül eltévesz· teti velünk a szigetet, különösen éjj el, - j egyzé meg András kissé nyugtalanítva. Ugyanazon irányban tovább evezni nem volt taná· csos, m ert úgy a nyilt tengerbe eveztek volna ki, mind· inkább eltávozva a szigettől. András fölkelt és élesen széttekintett. De kémlelő szeme köröskörül csak egyforma homályt látott. - Fiúk, - mondá, - ti a természet vad gyer· l11ekei vagytok, érzékeitek nem oly tompák, mint az enyéim ; nézzetek szét, talán többet lá�tok nálam. A két pápua fölkelt és szétnézett. - Ha nem csalódom, - mondá Gondoro jobb­ felé mutatva, - arra valami másféle feketeséget látok mint a levegő ét. - Mindjárt meggyőződhetünk, helyesen látsz-e, monq� András arra kanyaritva a csónakot. Ot perc mulva bizonyos volt, hogy a bagoly­ szemű pápua helyesen látott. A sziget sötétlett ottan, melynek irányából éjj eli útjok fol ytán némileg kiestek vala. M ár most azonban tisztában voltak és nemsokára örvendező szívvel siklottak b e a kisded kikötő öblébe. Partra szálltak. A leányt gyöngéden karj alkra emelték, úgy vitték be a kunyhóba. A roppant fáradtság dacára András éj jel virrasz­ tani akart a beteg mellett. Sokáig ült ott a sötétben, halk szuszogására fülel ve, de végre i s szempilláira nehezült az álom ólma és ö is elaludt. ,. '1 � M időn a reg sl1 gara fölébreszté, Kvanga erős láz­ ban feküdt. A seb súlyos volt s a lábadozás hossza­ dalmas. S oha sebesült oly gyengéd, figyelmes , j öl­ áldozó ápol ásban nem részesült, mint K vanga a három férfi részéről. András örömmel sze mlélte a két ember­ evőnek b eteg hugok iránt való testvéri részvétét és újra m eggyőződött arról, h ogy még nincs o ly alacsony foka az emberiségnek, melyen az ember sokkal különb ne volna az oktalan állatnál.

Komor, csöndes napok következ tek most a szigel­ lakók életében . Két hétig tartott, míg a beteg állapota annyira ; avult, h ?gy a ve �zélyt . elmu �.tna� ..leh,etett tekinteni. Még a Jámbor ant1�op IS bőgott oromebe,n, m időn ily hosszú idő mulva Ismét meg�átt� K van gat, ki már oly rég nem fejte meg, ho�y .tej e IS �lmarad� volna, ha Sokuma és Gondoro folvaltva utana nem látnak. De jöttek ezután még sokkal búsabb és szomorú bb. napok �. K vanga sebe küls ?leg beheg � dt . ugyan, � etek mulva amugy lézengve j árkálhat �tt � smet, de az alnok nyil úgy látszék belső sérelme t �s e}tett, melyet a természet bölcs keze meg nem gyogylthatott. . A fiatal leány nem tudott többé igazán fölépül?1 . Elhervadt, m int a félig elgázolt rózsa, melyet a fnss harmat percene tnyire . iS I? ét fö�üdit ugyan, de ll� elyn,ek belsej ében a romlás cSlrája megls m.egfogam zot� eS, azo� a belülről kifelé rágódva fonnyasztj a, hervasztj a elet et. Kvanga folyton gyöngélk edett. Köhögés � zállta meg, melyet ,a l.egédeseb b gyü:nölcsö� nedvel s �.m tudtak csIllapltam. Beesett orcakka�. tevedeze tt fol­ alá a manO"ó-fa árnyékában. Azon Ujjak, melyek egy· kor elég e�ősek voltak a kézíjj húrját. megfe.szíteni és száz lépésnyire bizton célba röpítem a nYIlat, most alig emelték a botot, melyre sétálás közben támas z­ kodnia kellett. Szomor ú, szomor ú napok ! Vessün k fátyolt reáj ok. Egy reggel Kvanga nem volt többé. Elköltöz ése könnyu volt, mint a madárká é, mely­ nek a nyár fogytával é.let� is· elfogy. A. telt hold fényes sugarai csókolt ák el aj kaIról az utoiso l.ehellet et. . Lelke elment egy, m.ás � éytele� sZl�etre, .hp�nan vissza nem tér, de nem IS kIvankozlk vIssza senkl. /

Halála után sírás-rívás uralkodott a szigeten . Mintha minden szigeti akó szívének egy darabját vesz­ tette volna el. A két hű pápua András térdeit átkulcsolva, lábait csókolva, könnvek közt bizto�itotta őt további rendít­ hetetlen hűségéről, és - a maguk kannibál módja és nevelése szerint - kérdezék, vaj j on meg fogj a-e enni szeretett Kvangáját. András szigorúan megfeddette őket e szörnyű gondolatért és elrendelte K vanga temetését. Egy óriási magnóliafa alatt, melynek tömérdek virága andalitó füszeres illatot árasztott szerte, az örök tenger bájos partj án, hol a hullám méla bölcsődalt mormol a mellékén nyugvó embernek, nyugat felé, olyan ponton, melyet minden este legutószor csókol a bucsúzó nap, - ott ástak sírt a korán megtört vad virágszálnak. A csekély halmocskát befödték zöld pázsittal, de emlékkövet vagy épen keresztet nem tet­ tek rá, hisz maradandóbb emléke élt három hű ember­ nek szívé ben. András tökéletes búskomorságba esett. Beteges kedélyhangulata a testre is visszahatott és egészségét komolyan megren díté. Idegrendszere mélyen meg volt rázkódtatva. Az őrültségig türelmetlenül áhítozott sorsa színhelyének bármily változása után. E sziget talaj a égett talpai alatt. Elmult napok emlékei kisértettek nála éjjel- nappal. Itt nem tudott szabadulni kínos gondolataitól. N aphosszat ott ült mőst mindig , a tenger partj án és mohón fürkészte a szemhatárt. Eletének felét oda­ adta volna, egy haj óért, mely őt elvinné �. névtelen szigetről. Es egyszer nem is várt hiába. Ot nappal Kvanga temetése után a sziget közelében hajó j elent meg. Lázas izgalommal adott András jelt jelre. Pál ma­ leveleket tűzött hosszú póznára, és kiállva egy igen szembeötlő szirtfokra, a végelfáradásig integetett vele.

A hajósnép észrevette a jeleket. Csónako t boc �á­ tott vízre, de akkor András ék már benn voltak saját csónakj okban és a horgonyzó hajó felé eve�tek. . A haj ó kínai volt és Ternat éból BatávIába vItor­ lázott. András a kínai nyelvben való jártasságának köszönh eté, hogy a coffos kapitány őt és társait. elvitte magával s ők istenhozzádot �ond � attak azon �zlklának, melyne k tizenhárom hónapIg valanak lakosaI . Csakhamar folytatták útjokat. Kedvez ő szél fe­ szítvén a vitorlákat, a névtele n sziget nemsokára el­ maradt a szemhatárról, elsülyedt a tenger messze ségeibe , és vele együtt ama magány os sir, mely egy kedves , örökre. if1ú ' ártatlan életet zárt magába . kikötőj ében Batávia ó haj a Három hét mulva vetett horgonyt. •

•

:2 8 3

A kapitány csak most ismerl rá és csakh ogy n ya­ kába nem borult örö mében. Hogyan ! -- ��iáltá ; csakugyan ön volna e nevetséges papagály ? On, a ceyloni vitéz hadvezér, a ternatei sikeres diplomata ? Az Istenért, vesse le e komediás öltönyt és bujjon egyenruhába ! Hiszen bujni bujnék, - mondá András, csakhogy nincsen ; az enyém bizony ott maradt a ter­ natei emberevők között, tán bosszúból föl is falták, miután én gyomrukat kikerültem . A kapitány rögtön hadnagyi egyenruhát hozatott, és öltözés közben András röviden elbeszélte neki, m ilyen cso dálatos kalandokon ment keresztül, mióta B atáviát . . elhagyta. . On valóban rendkivüli ember, J elky ! -- kIáltá a, kapitány, ki egyik ámulatból a másikba esett. U gy látszik, ön különös kegyence a sorsnak, hogy . évek és évek óta a legérdekesebb élmények mmd az ön életpályáján halmozódnak össze . Mily boldog lehet ön, hogy jly életet visel ! Boldog ? - sóhajtá András keserű mosollyal és huszonnyolc éves fej ére mutatott, mely már j ófor­ mán megőszült. Az igaz, - mondá amaz, - a haja már kissé őszbe csavarodik . Ötvenéves vagyok, - mondá András, - ámbár m ég csak huszonnyolc at éltem. No de félre most a szomorú gondolatokkal ! vidítá őt a kapitány. - Mindenelőtt siessünk a hely­ tartóhoz. Ah, hogy meg fog örülni a jó potrohos öreg, ha önt viszontlátj a ! András ugyan jobb szerette volna, ha előbb családját láthatj a viszont, de a kapitány el nem ereszté töb bé s karonfogva hurcolta magával a helytartó háza felé. Biztosithatom önt, - mondá, - hogy családja a lehető legjobb egészségn ek örvend . Be lS l átom, hogy _

_

XXXI. FEJEZET. Melyben Jelky András még mielött meghal t volna. föltámad halottaiból.

_

. Mil:y. repe ső szív vel pilla ntot ta meg András más o­ dIk haza] ána k . földj ét ! Szív ére nyo mta kezé t ' hog v me lle szé t ne rob banjon . De első gon dj a nost egés zen más .. volt, min t oml eng�. s � kne k eng edm� át mag át. Min den előt t emb er­ . . sége s olto zete t kell e szer ezni e, mer t ő bizony még . mos t IS azo n pap agál ytol lakk al fölc icom ázott növ ény ­ r� st ö1tö ny? e� j árt, mel yet egy kor szeg ény K vanga . kesZltett szam ara . A haj óról ' tta mag , tehá t az úgYJ?-eve zett vizi- kast élyb a ladi ­ k azt at, mel y a kikö tőbe n álló erős ségs zerü � kasz arny a volt. , � kapu ban ácsorgó kato nák vade mbernek tarto t­ ta� es nagyon elbá ultak, midőn ez � az emb erev , őfél e, . , t bS ketl a?u tolla s alla . be e, veze ,zta h ? llan di nye lven kért e, hogy bo � sa ssak ssek a lnkö tő kap itán ya elé. Rögtön . ték kl� á telJ �sltet � � ságát és a jövevényt a tiszt elé boc sá­ tottak. Kato��I tls tel ésse l l épet t eléb e és igy szól t : � � - Kap Itan y ur, en J elky . And rás hadn agy jelen ­ , tem alasan, hog y az imé nt ber ukk oltam.

-

-

--

--

__ -� ----__ -__

_

_

_

_

J

�

_

__ __

szíve önt . legin kább oda vonzza " de az • mm cl e gv j . J : szo1 ga' 1 at JogaI. előb b valók ! A.�nin� .. a� utcákon keresztül halad tak, egy-e gv s�� I� kozt JOVO , A � drá�t egpi lIant va, megá llt, szem e I? koze � ézett s aztan fej csoválva tovább men t, sőt tán . e�y p �rszor :'Issz a is fordu lt, hogy utána nézzen. Nyil . van � mde nkl holtn ak tartotta már és most nem akar ta szem el � ek az ellen kező t elhin ni, hane m azt gond olta I hogy teved. . K � lönö s érzés sel lépte át And rás azon férfi küsz ö­ � et, klI�ek pus� ta akarata zúdította fejére az utols ó evek ,mmd en vIszontagságát. . Es ah, e küszö b most is épen oly páratlan fehér . segbe� tündö k ölt, mint a �kor, a fehér kőpo r rajta . . most IS � ly klf ?gastalan tIszta ságú volt, s e kőpo rba . a szep har� mszog ek, négys zögek , csilla crok és körök c k oly �zep en, szabá lyosa n bele volta k �ajzolv a, mint _ a�� . �r, . (hlhe toleg. ugyana � on kéz által és ugyanazo n palcI kaval), � h, . � s -f\ ndras ép oly ügye tlenü h ágott l . . . egye nese? kozeJ ? k es gázolta szét j obbra-balra a finom mesterm uvet , mm t akkor. . � helytartónak két katon atiszt et j elente tt be az ajtónalló. . �an d�r Parra Péter Albertet öblös karszé kében talaltak, mmt akkor, mikor András legelő ször látta Ugyanazon óriási pipáb ól füstöl t, melyb ől akkor é � ugyanazon szépe n kicsis zolt finom üvegk ancsó 'állt � el1e�t e az aszt�lon, talán épen most is konst ancia i blkaverrel tele , mmt azon emlé kezet es órába n, mely ben az asztal szőny egébe belé estek ama bizon yos szere n­ . cset len borfolto k. Andrá s önkén ytel enül a foltoka t kerest e a sző­ nyege n. A szőny eg ugyan az volt, és ime a foltok mécr . m ?st IS ott sötétl ettek raj ta. N em hiába mond ta ki ��ar ak �or a hel:ytartón é, hogy ezeke t a foltokat a világ ossze s cItrom a kl nem veszi többé . Sőt azóta a foltok •

•

száma szaporodott i s , - de hogy ezeknek bűne kire háramlo tt, azt András persze nem tudta. A helytartó nagyon kevesett változott. Annyi bizo­ nyos, hogy meg nem fogyott harmadfél év óta, sőt inkább körfogata tágult vagy fél lábbal és ismerete s három tokája alatt suttyom ban már n egyedik is készült m egalakul ni. . András láttára h úsos tenyerelt összecsap ta, arca előbb sötétvörös, azután meg viaszsárga lett, melle szuszogva kapkodt a a levegőt és szeme csak hogy ki nem dülledt. Bizonyo san fel is p attant volna székébő l, ha testi terj edelmén él fogva ily nagymé rtékű mozgalomnál hosszad almas előkészületekre nem szorul vala. Midőn szava ismét megjött, lelkende zve kiáltá : J elky i Igazán ön az, vagy csak a hazaj áró lelke ? Nagyméltó ságú helytartó úr, csakugy an magam vacryok itt, - felelé András, mélyen meghaj tva magát. tör­ l:> A helytartó belsejébe n nyilván nagy dolgok négy a téIltelC Egész teste erős hullámzás ba jött, mind végtagja más-más mozdulatokat tett, roppant t? megé­ nek ecryensúly a szemlátomást vándorolt át �ddlgl helyé­ ből �ás pontra, és mikor mindez megtörtént, egy óriási erőfeszíté ssel a kolosszus fölemelke dett ültéből, két vaskos oszlopán Andráshoz lábalt és könnyező szemekk el melléhez szorítá öt. - Hadnagy úr. - mondá azután .lágy h angon, nagyon igazságtalanul bántam önnel. En önt kiragad­ tam családi boldogságának köréből és ön ezt a ki?z­ ügynek tett kitünő szolgálatok által viszonozta. On derekasan viselte magát és becsülete t szerzett magyar hazájának , de Hollandn ak is. Gyarmat aink ön iránt a IecrnaO'yobb hálára vannak kötelez ve. o András szabadko zni akart és fölhozá, hogy csak kötelessé gét tette mint polgár és katona, de a hely­ -tartó folytatá :

286

- Mily szemrehányásoka t tettünk magunk nak, en és feleségem, midőn meg-tudtuk, mily borzasztó sorsra jutott ön csapatj ával a pápuák között ! Sokáig vona­ kodtunk elhinni, hogy igaz. Szivünk, lelkiismeretünk ellenezte. Akartuk, hogy ne legyen igaz ! Minden hollandi telepítvény előljáróságának hivatalosan irtunk és fölszólítottuk, hogy igyekezzék önt kinyomozni és adj on nekünk hirt, mihelyest bármily eredményre ju­ tott. Hiába ! Mindenünnen azt irták, hogy mit sem tudnak az ön sorsáról. V égre kénytelenek voltunk el­ hinni, hogy ön elveszett s hogy pápuák fölfalták. Már tettem is lépéseket a kormánynál , hogy nej ét nyugdíj­ ban részesítsék, de most, miután ön megkerült, remény� lern alkalmam lesz önt kellemesebb módon győzni meg arról, mily őszinte jóakarója és igaz barátja va­ gyok. Nyújtsa kezét, hadnagy úr, és próbálja feledni a multakat ! András egészen meg volt illetődve a meleg szivu öreg úr szavai által és emberül megszorítá a helytartó három ujját . Mind az ötöt egyszerre nem volt képes félkézzel átkulcsolni. E percben kinyilt az ajtó és a helytartóné sie­ tett be. - Igaz-e tehát ? - kiáltá ; - csakugyan ön az, hadnagy úr, és a pápuák nem falták föl ? A derék asszony örömében csaknem nyakába borult Andrásnak ; jó hogy még idején eszébe jutott, hogy ezt az illem szabályaival nehezen lehetne meg­ egyeztetni. - Ah, kedves hadnagy úr, - folytatá - meg tud-e ön bocsátani ? Tudom, nagyot vétkeztem ön ellen, igen nagyot, női szenvedélyem elragadott, el­ vakított, és én kész voltam önt szerencsétlenné tenni semmi miatt. Tud-e megbocsátani, hadnagy úr ? Ah, tud-e ? Asszonyom, - mondá András, - én semmi­ ről �em tudok, amiért bo�s<\natomra volna �züksége. �

Én csak· arra emlékszem, hogy mindig jóságos . és kegyes volt irántam , amiért is mindenkor hálás tlsz� ,telöje leszek . . r � bege - Oh, ön derék, JÓ ember, hadnagy UT, .a helyta rtóné András kezét meg�zorongatva, - hISZ �z ifj úkor mindi� j ó és derék. �z Ifjúkor tud ,m,egbocs a­ tani és feledm , szivéb en nem el meg a bosszu es ne�ez­ telés. Ah, ha tudná, mily nagyo n megör ültem, mIdőn az imént az ablako n kinézv e, küszöb öm föveny ében össze-v issza taposv a láttam három �zögeim � t é � csilla­ gaimat ! Mert tudja, hadn ��y úr ,(Itt han �J �, bIzony os csintal an árnyala tot v.ett fol), egesz .B a�avIa� a� csak egy ember van ám, ki azokat el men gazolm, es ezen embe r ön, hadnagy úr ! - Én ? - kérdé András meglep etve. - Igenis , ön , de hiszen az nem tesz semmi t, ked. ves hadnagy úr ! Eleinte igen haragu dtam önre emIatt! de most már nem haragszom, oh nem, legke � é� bbe sem, ha mindj árt naponk ént el is jő összegázolm aJtó� küszöb én a figurákat. Ah keservesen meglak oltam en . megfize ttem érte álmatla n éj ekkel és ' e túlzáso mért, Es menny it sírt érte az a kedves sokkal. lelki furdalá már feleségét, hadnagy úr ? Látta . . . ! e feleség jó - Még nem, a�szony? m. . , - Hogyan, neJ.ét me � nem latta ? .Az Ist� nert, úgy siessen hozzá, .vlgaszta lj a m.eg a szegeny g�.aszoló özvegyet és mondp meg nekI, hogy nem ozvegy többé ! . . . Menj en, menjen, hadnagy ÚT, nem tartóz­ tatju k tovább a világért sem . . . Hallod- e, Péter Albert, még a feleségét sem látta szegény J eIk y ! . . . Isten önnel, uram ! A bünbánó, de kissé nagyon is bőbeszédü asz­ szonys�g csakhogy ki , nem . tolta �ndrá�t a� ajtón csupa Jóakara tból. Aztan Imkor mar a lepcson volt, még után a kiált ott, hogy : - De ne kimélje ám figuráim at, hadnagy úr, meghara gszow, ha el nem gázolj a ! "

,

-

•

.

.

A kapitány nem gy6zött eléggé csodálkozni e jeleneten, melynek önkénytelenül szemtanúja volt. - No hadnagy, - mondá, - ön erősen benne van a helytartó ék kegy ében ! Mióta Batávia áll, az még nem esett meg, hogy anyától született emb er formaszerint engedélyt kapott volna a küszöbön össze­ taposni azokat a gyönyörű figurákat. Hiszen ezt úgy­ szólván csodának lehet nevezni ! Lenn elbúcsúztak egymástól és András még meg­ kérte a kapitányt, hogy a két pápuát, kik a kaszár­ nyában maradtak, küldj e el valakivel házához. Azután dobogó szivvel h aza sietett. Nem festjük András érzelmeit, midőn ismét át­ lépte az öreg Sequin küszöbét. N em szive ujjongását, midőn a szobába toppant, hol neje - gyászruhában ült és holmi apró fehérneműt varrt. N em azon sikolyt, mellyeI a nő András nyakába borult. Legkevésbbé pedig azon sej telmes kérdést, melyet az ablak mellett ringó . . . böl cső idézett e l ő, s a reá következő édes felelet hatását. Vannak dolgok, melyeket nemcsak j obb, de köny� nyebb is le nem írni. A bölcső az ablak mellett ringott; s a fátyol alól, mellyel le volt borítva, kerek, üde, tömzsi gyermek­ arc virított ki és két nagy kék gyermekszem mo­ solygott az idegenre, ki még sem volt idegen . András apa volt : a bölcsőj ében kis leánykája feküdt. A ház, mely évek óta a legszomorú bb volt egész Batáviában, most legvigabb lett, sehol olyan jókedv nem uralkodott, mint itt. Boldog arcú emberek j ártak ki s be, s a szob ákban az elégültség és vidámság ütötte fel tanyáját. Midőn a két, j óformán m ezítelen pápua a ház­ hoz megérkezett, nagy volt részükről a bámulás és Jelkyné részéről az ij edség, k ülönösen mikor meg­ tudta, hogy ezen ruhátlan urak emberevők. Azonnal közéjök s a bölcső közé állt, nehogy gyermekét m eg-

láthassá k, pedig a két emberev ő, mióta � � at ávia i p �� ­ l é roz ott s ;'tg sohasem álmodot t tünem ényelto l volt ko­ rülvéve' olv h atártalan respektu ssal tel t el, hogy az e mberh ús �rrésze n ki m en t fejökbö l. De családjá nak egy tagját �ndrás I��g sen� . t �! á�.ta m ár a háznál. Az öreg S e q u m A n gh a ba koltozo tt vissza és l eányát csak a z é� t h agy t.a � á�ra , . hogy . az - i ngatlan ok eladásá t eszközö lj e s aztan o IS vIsszaté fJ en Euró pába . ' . Ebből most termész etesen ml sem lett, es helyett e csak levél j elent meg kile!lc h�nap m � lva A ngli�b an, m ely Sequin nel tudatá, m d y �aratla n es kedvez o for­ d ulatot vettek leány ának ügye l.

_

Hevesi

L.:

Jelky András kalandjai.

19

2Q!

XXX l [

FEJEZET.

Melyben Jelky András fölött egészen kiömlik a szerencse böségsz arúia.

A viszontlátás első örömei alig tombol ták ki ma­ gukat, nagy ostorpattogás közt ké t szekér állt m eg az. ajtó előtt. J elkyné az ablakhoz sietett és meglepetve kiál­ tott töl : Nini, András, mi ez ? Tán csak nem nekünk­ való ? Alkalmasint téved a kocsis, - mondá András, ki szintén az ablakhoz lépve látta, hogy a két kocsi. . borral van fölrakodva. De a szoba ajtaj án csakhamar kopogtak, és be­ lépett egy helytartósági hivatalnok, ki ő nagyméltó­ ságától meg volt bízva , hogy T eik)' András úrnak egy­ nehéz zacskót kézbesítsen, melyben lelkiismeretesen m egszá mJált 500, azaz ö tszáz ezüst tallér volt. - Es miért küldi ő nagyméltósága ezt a pénzt ?'" hisz nem tartozik nekem, - mondá András. - Szíves üdvözletével , iildi és kéreti uraságodat,. hogy ezen összeget j óakai atának gyönge kifejezése­ gyanánt el fogadni n e terhel t essék. Hasonlóképen sze-

rencsém van uras�igodat tudósi tani, hogy az ajtó előtt álló két társzekér terhe soo palack finom borból és 3 00 korsó kitünő hollandi sörből áll, mely italokkal a nagyméltóságú hely tartó né asszonyság kedveskedik, h ogy uraságod becse� egé szségének új ból való h elyre­ állítására némileg segéd kezet nyújthasson . Képzelhetni J elkyék meglepettségét. Term észetes, h ogy ezer örömmel fogadták a be cses ajándékokat és n e m késtek a derék adományozókhoz sietni és i\1ó­ k é pen nyilvánítani hálájukat. András megérkeztének híre egész Batáviában szerte szárnyalt. O volt a nap hóse. Minden házban, minden utcán ó róla beszéltek és azon h ihetetlen kalandokról, melyeken a ceyloni győztes m egint ke­ resztül ment. Aj ta j a előtt mindig népcsoportok álldogáltak és lesték, nem fog-e a nagy férfiú az ablakban m utatkozni, vagy épen kij önni közéjök, hogy kényelmesen meg­ bámulhassák .. Min denféle f urcsa álhír is kerengett az ő rová­ sára. N émeiyek azt álliták, hogy J eiky oly feketére van égetve, mint a szerecsen. Mások szerint csak fél­ k arral j ött haza, a m�lsik karját pe dig m egették a ter­ natei emberevők stb. stb. Megérkeztének legjobb hirdetőj e minde nesetre a két pápua volt. Sokuma és Gondoro - már most emberségesen felöltöztetve -- naphosszant kóborol­ tak a városban, és ahol csak m egj elentek, kiki ujj al mutatott ráj ok, félósen kitért útj u kból, és suttogva mondá : - Ni, itt mennek a Jelky András emberevói ! Még másféle megtisz telések is rendre érték most J elkyt ! . Előszőr a helytartó adott nagyszerű hIVatalos dísz­ ebédet a c eyloni győző tiszteletére. Ott megjelent az egész hivatalos világ és az első felköszöntő poh arat maga a helytartó e melte J elky András egészségére . 1 9 1<

29:

Pár nappal azután a batáviai katon atisztikar rende­ zett ugya ncsak díszebédet a J elky hadnagy szerencsés visszatértének illő m egünneplésére. Ezen ebéd j ellege kivál óan katonai volt. Másnap harmadik díszebéd volt tiszteletére. Ezt a városi tanács rendezte a városházán, minthogy i1lőnek tartá J elky A ndrásban a város j eles polgárát is külö­ nösen kitüntetni. A negyedik diszebédet a tekintetes szab ócéh adta, m ely m egemlékezett arról, hogy hiszen J elky András nem csak a katonáké, meg a polgároké, hanem a szabóké is, még pedig legelőször ezeké és csak az­ után amazoké. Azután sorban következtek az egyes meghívások a legelőkelőbb polgári családokhoz és magas állású személyiségekhez. Szóval ezer c soda, hogy András e z első három hét folytán agyon n e m ette-itta m agát, annyit kellett ebédelnie, vacsorálnia saj át tiszteletére és egészségére. Egyáltalán most , András kemény megpróbáltatá­ sának idej e elmult. Elete m egszünt hányódott és ka­ landos l enni, a szerencse n apj a fölvirradt nagyvalahára neki is, és sugarainak éltető m elegével gazdag rózsá­ kat keltett további életpályáj án. A h elytartó rögtön kiállíttatta számára az obsitot és ezentúl oly gyöngéden, barátilag érintkezett vele, . rangkülömbség köztük n em is léteznék. Min­ mmtha denképen igyekezett az ő ügyeit elősegiteni. Szolgált neki jó t anáccsal, sőt egyébbel is. Egyszer-min den­ korra fölhatalm azta őt, hogy a z üzleteinek vez etésére s?:ükségelt pénzt minden korlátozás n élkül az ő p énz­ tárában veheti föl. Pénzét, hitelét, tekintélyét, párt­ fogását, mind rendelkezésére állította. . Kitünő katonai teh etségeitől a gyarmatok vé­ delmi erej ét nem akarván m egfosztani, a rendes kato­ nas:lgtól a nemzetőrséghez tette őt át hadnagyi minő­ ségben .

2 93

A szabósággal egészen föl kel l e hagynia. Ellenben a helytartó őt ruházta föl azon kizárólagos joggal, hogy B atáviában bérkocsikat tarthasson. Az erre szükséges pénzt már a helytartó magánpénzt árából kelle merí­ tenie és csakham�r tizenkét takaros bérkocsij a robogott ide s tova a főváros utcáin, közöttük egy olyan is, m e lynek öble és ajtaja elég tágas volt arra, hogy a h elytartó magas (és gömbölyü) személye által is hasz­ n álható legyen . A bérkocsik j ól jövedelmeztek é s András pár év alatt elég tekintélyes vagyonKát szerzett. Most vissza­ fizette .a helytartó kölcsön ét is. B e csületessége és tevé· kenysége őt a köztisztel etben m ég inkább megszilár­ ditotta, még a nem keresztény lakosság is oly nagy bizalmat helyezett erkölcsi és észbeli tulajdonaiba, hogy foly amodott, hogy ő n eveztessék ki a mohamedán és p ogánv árvák egyetemes gyámjává és azoknak összes vagY9na az ő kezelése alá helyeztessélL Igy mult el nehány boldog, csendes év. Magán és közhasznú tevékenységben lelte meg An drás a földi boldogságot, melyben csal ádj át is bőven ré­ szesíté. Később a bérkocsitartás j ogát jó pénzen eladta és n agyobb míveletekbe ereszkedett. A helytartó pénz­ beli gyámolításának következtében utóbb annyira meg­ gazdagodott, hogy Batávia közelében oly j ószágot vehetett, melyen 1 400 ház állott és több ezer ember lakott. Ezáltal a város leggazdagabb pol gárai közé sorozta magát. A közbizalom újabb tanúb izonyságát nyerte , midőn a nem zetőrség őt válasz tá meg kapitánnyá, me ly e kato­ nai testület legmagasabb tiszti polca volt. E katonai e l ő l éptetéssel karöltve j árt a polgári is. Batávia városának tanácsa ne msokára szintén kebelébe választotta öt, sőt mi több : a hol l andi korm úny őt val óságos titkos t"n�lcsosává n evezte kj.

295

Ily magas pokot soha azelőtt idegen hazájú ember a hollandi gyarmatokban el nem ért. De J elky ezen állás igényeinek m eg is tudott felelnI. M�gnyerő modora, egészséges eszejárása, a gyakor­ la �l üzletben szerzett jártass�ga és egyéb ajá n ló tu­ laJ donok a kormányt arra m dították , hogy ezentúl őt nagy és fontos diplomáciai küldetésekre hasz­ nálja. Ekkor kezdődött a szeré ny bajai szabólegény éle­ tének legfényesebb korszaka. Először is a korm ány ren dkívüli követté nevezte ki a japáni császár u d aráb a . I lyen követségre ez volt a legelső példa J apan és Holland országok történe­ tében. A keletázsiai n a g y sziget- császárság akkor hozzá­ férhetetlenül el volt még zárva az európaiak elóI. H a t á a i t idege11" át nem lépheté, a nép i n d u l a ta ép oly ell enséges volt mint a kormány é, és úgy látszék, hogy ezen országgal egyáltalán nem lehet üzleti vi­ szonyna l épni. . A hol l a ndi kormány azonban nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy ezen óriási birodalom vására megnyittassék a hol landi kereskedelem számára, S e �.ért a b � tapas �talatú, világos elméjű J elky A ndrást kuldte mmt te l)hatalmazott követet a japáni csá­ szárhoz. András Jeddóban, J apán 1 övárosában , azon fény. nyel lépett föl, mel ret az általa k épviselt állás tekin­ télye igényelt. Az uralkodó és a kormánykörök, jóelőre értesítve e � en e mber rendkívüli élm ényeiről, a leg­ nagyobb lntüntetéssel fogadták őt. A császári testőrség e.gy része kizárólag az ő rendelkezésére volt bocsátva, t � szteletére d ü, zl a k om á k , tűzij átékok, udvari vadászatok, tJgns- és el c f�-m tkü zdelll1 ek, szóyal a legköltségesebb látványossúgok váltakoztak, az udvari k ölt ó k n ek új színd arabok at kel l e írniok, m elyeket az u dvari szi n é­ szek nagy buzgalom mal adtak elő a hollandi követ v

r

mulattatására stb . �tb. Soha azelőtt Tapánban ilyesmi -nem történt. Mindazon által éleinte a cél n ehezen látszott el­ -érhetönek . A korm ány nem igen volt hajlandó év­ �zázadok óta követett elzárkózási politikájáról egy­ �zerre lemondani . A hosszadalmas tanácskozások és Kihallgatások egy m á st érték és hónap hónap után -mult. Mily elégtétel, midőn végre András állam férfiúi iigyességének mégis sikerült az öröklött ellenszenveket -és balitéleteket leküzdeni ! Midőn, a császár és a miniszterek által a leg­ -drágább aj ándékokkal elhalmozva, elhagyta a japáni fővárost, hogy Batáviába visszatérj en, zsebében volt a Holland és J apán közt kötött kereskedelmi szerződés -eredeti okmánya, a császár által sajátkezűleg aláírv a és a japáni birodalom pecsétj ével m egerősítve. J elky András : ezen egyszerű magyar név kép­ "Viselte rajta a hatalmas, gazdag Hollandot. Ezzel nagy dolog sik erült A ndrásnak. Amiben már annyi jy,les fő hiába fáradozott, azt ő képes volt valósítani. O megnyitotta Japánt az európai kereske­ -delemnek. Batáviáb an nagy volt az öröm, midőn András -diplomáciai hadj áratából diadal masan -visszatért. M in-denki sietett őt üdvözölni és tekintélye még sokkalta nagyobb lett az eddiginé l. Második diplom áciai kiküldetése nem volt ugyan -oly fényes, mint ez az első, de bizonyos tekintetben 1n ég nagyobb személyes kitüntetést ké pezett. A hollandiak ugyanis 1 683- ban meghódított á k Banda szigetét. De ő k beérték azzal, hogy ott k eres­ Kedelmi telepet alapítsanak és külöm ben a bennszülöt­ tek :íüggetlen ségét sehogy sem bántották. Még s a j á t Királ�uka t is meghagy ták nekilL örtént pedig, hogy I3anda királya i ge n - i gen elvé­ nült �s nem érzé m ár magát képesnek az erélyes nral-

2 97

k ? d � sra. EI ? atározt� tehát, hogy önkény t lelép a trón­ rol es azt fia� ak, �z lfJ. � �rónörökösnek engedi át. Hogy azonban e valtozas nepeben egyenetlenséget ne kelt­ hessen �s �ze !l � lhatározása ellen senkinek se legyen kedve fol1epm, Igyekezett erre nézve a hollandi köz­ társaság � elybenhag� ását kieszkö � ölni. Ezt könnyen meg� yerven, ar:-a kerte a kormanyt, hogy küldjön hozz� �e?d��ívÜ�1 .követet azon . fölhatalmazással, hogy a tron.orokost OSI szokás szennt ünnepélyesen meg­ koronazza. A hollandi kormány, e kérdésben fel sőbbségének újabb elismerését látván, szívesen engedett a felszólí­ tásnak és a rendkívüli követ megint nem volt más, mint J e � k:r. � nd:rá� , ki, mint � mlékezünk, egyszer úgyis. . � u � � dott mar Banda sZIgetén a köztársaság meg­ bIzasaban. Andr �s tehát elin ? ul � és nagy iinnepélyességgel megkoronazta a banda! kIrályfit. Nemde ritk a magyar szabólegénynek jut alkalma Keletázsl �ban kávébarna királyokat koronázni ? gtlszteló föladatának teljesítése után András. . . MevIss Isme � .zatért Bat � viába polgári foglalatosságaihoz� m agaval VIve egyéb aJ:índ � k �k közt egy pompás szelen­ . mely egyetlenegy ónásI cet, szmaragdkőből volt csi­ szolva. Harmadik fontos küldetése nem annyira diplo­ máciai.' mint k atonai természetü volt. A kormány . ugyams Pahlluba vagv Flamba sZl'yetére küldé azon megbízással, hogy Oú szemeljen ki alkalmas helyet erösség éP.ítésére. Ily föladat helyes megoldás�hoz � ok � atonal tClpasztalat, helyismeret és gyakorlatilag Iskolazott szem szükséges. Mindezt J elkyben föJtéte­ lezte � � or �llány és nem is csalódott, mert a sziget he � yraJzl vIs � o � yainak lelkiismeretes tanulmánypzása utan . J el ky 1� ltu. � te a legalka lm asabb pontokat é� úgy . . a helvszméll . mll1dJart nagypbol el is készítette a ter. vezetet.

Mielőtt ezzel a szigetet elhagyta, még egy rend­ kivüli látványnak volt szemtanuja, mely fölemlitésre érdemes. A palumbai király t. i. ugyanakkor meghalálozván� 80, azaz nyolcvan feleséget hagyott hátra. A vallás törvényei szerint ezeknek kötelessége volt magukat a király holttestével elégetni. Ezen irtózatos 'szertartás még András ottléte alatt urat ment végbe és a sziget kormánya őt mint na
1

2 99 ,

Itt ült tehát l ázas izO'alomban · és várta mi fog "történni. A máglya környezetét fegyveres férfiak tartot­ . tak szabadon. E szabad térség mindenféle színu papirlámpák által változatos ábrándszeni. fény be volt mártva. Néhány száz égő fáklya is lobogott körös­ l{ör�i.I., vörö �es füst jének suru gomolyaival töltve el ;az ep levegot. Három zenekar barbár hangszerei fülsiketítő zene­ bonát csináltak. . A dobok, réztányérok, tam- tamok, sípok, csörgők .zap egyszerre még hangosabban fölharsant . A soka­ ság . hul!ámzott, mint egy fekete tenger. A palota tetej én IS mozgás támadt, min denki előre tolult. A palota belsej éből a gyászmenet közelgett. Eiül a főpap lépdelt telj es ünnepi pompában, pá �atollakk � l fölpi perézve. Utána a többi egyházi sze­ ln � lyze � , mmd nagy díszben, undok bálványok szob­ r �lt cIpelve. Mindezek valami egyhangú unalmas l111nnuszt zenegtek, mely a hangszerek zaján is túl­ :hangzott. Következett azután az özvegyek hosszú sora. -u:sZály.os söt�t fátylakkal leborítva, némán, egyen­ ke �t leptek k l .e szeren csétlenek a palota kapuj ából. , Ne melyek s� llard magatartással és nyilván büszkél­ kedve azon tI szteletben, mely reájok várakozott ; mások ellen? en t ántorog-va, félős � n, sőt zokogva. Legutóbb hoztak azokat, Inknek erejét elvette a borzadály, úgy­ hog� nem voltak képesek gyalog elmenni a vesztő­ h � lylg. Ez ut �bbiak.at, midőn megj elentek, a tolongó nep g?. nyos pIsszegessel fogadá s a reszkető áldozato­ kat sZltkokkal halmozá el. Egy csapat fegyveres fej ezte be a menetet. Midő n � papok a máglya alá értek, ott megáll­ tak, a bal. va nyokat külön emelvényen helyezték el s aztán az özvegyeket fölkisérték a végzetes fahal­ mazra. b

Kísérteties, ördögi jelenet volt az, m időn a lám­ pák és fáklyák lobogó fényében a hóhér-papok erős kötelekkel a nyolcvan cövekhez kötözték a nyolcvan őzvegyet. E mívelet huzamos időt vett igénvbe, már azért is, mert a nők közül n éhányan a sz Örnyű előké szü­ letek által elrémítve, bátorságukat veszítették és két­ ségbeesett jajgatás közt tettleg ellenszegültek a pa- . po knak. De e küzdelem nem mentheté meg őket . A nép­ tömeg szívtelen csufolódása közt végre ők is m eg voltak kötözve és csak szívszaggató j ajveszékelésük l1angzott föl a fekete égbolthoz_ Mikor minden rendben volt, a zenekar erőlkö­
3 00

h alm az ham u e' s parazs vo1 t mm . den , ami az udvar köz epé n marad t. .. . A. fá!dyákat és lám pákat mind elol tották korom­ ' sO tets e � aUt ?�. � e söté tben uji ong va, üvö ltv e hag yta e l a nep a jnra l Y I palo ta u d vará t. '

XXXIII. FEJEZET. Melyben Jelky András hollandiból ismét magyar lesz, hogy mint ma i(yar ember halhasson meg.

Évek multak ismét . , András családi boldogságát nem háboritá semmi. Ugy látszék, hogy a szerencse napja már csak élte napjával együtt fog leáldozni. Ile m i volna igazán állandó e világon ? Es ha minden állandó volna is, a szeren cse kereke mégis csak forgandó lehetne örökkön örökké. Komor napok is jöttek m egint Andrásra. Pedig a komor napokat most hajosabban viselte már mint azelőtt. Az ifjúkor elpusztíthatatlannak lát­ szó ruganyossága oda volt régen, a veszélyekben túl­ feszitett inak és idegek m eglazultak, a friss kedély száz viszontagság közt iassanként bizony elpárolgott, homlokát ellepte a sok barázda, és haj án már férfi­ korában hó ült, mint a magas bércen, mely már nyár derekán m eghavasodik. Igazán szüksége volt rá, h ogy a sors már egyszer megszünj ék tépázni ritkuló fürteit . . . 1 77 2-ben kedves szeretett neje meghalt. Ez nagy fáj dalom volt szívének, és két virágzó leányának gyermeki szeretete, a helytartó változat-

lan barátsága és az egész város őszin te részv éte mind össze is csak nehez en tu dták némi leg megvigasz talni . E csapá s igen kedv ezőtl en hatás sal volt testi s. lelki állapo tára. Az öldök lő éghaj latú B atávia már k ü lönbe n is megron csolta egész ségét, e bales et pedig m ég inkáb b meggörnye sztett e . Munk ában, tarka tevéken ysélrb en keres ett viQ'asz t � � é s bizonyos fokig csaku gyan talált is. Csönd es megn yugvá sban töltöt t megint két-három évet, ekkor új csapá s érte szívét , csakn em oly fájdal mas, m int a z előbb i. r 77s -ben dece mber I S-án nem eskeb lú barátj a, a helytartó m egha lt. Szélh üdés érte. Szenv edés nélkü l mult ki. Egyperc határa i közt még volt - és már nem volt többé. N agysz erú temet ést rende ztek számá ra. Minde nféle hatós ágok képvi seltet ték magu kat, az egész hivatalos és nemh ivata los világ köve tte koporsójá t. András pedig , k i saját fáj dalmá t alig bírta elviseln i, a kétség beese tt özveg yne k volt kényt elen VIgaszt nyuj tani. Ezen ú j a bb bales et igen megv iselte őt. Töké letes. bú skórb a esett s e lelki beteg ség testét is megtá madta . Napo kig el tudot t ülni szobáj ában, maga elé bámu lvé� és gond olva, tudja Isten mire, sőt legtö bbszö r se mmir e._ A tevék enysé g inger e, mely nála azelő tt oly roppa nt erős volt, most egész en megszünt. N em dolgo zott sem mit, sem mi vel sem törődött,. üzlet i nyere s éget és veszt esége t épen semm ibe sem,vett, mind en érdek m egszü nt benn e a földi dolgo k iránt. Az egész város ban azt rebes getté k már, hogy sze gény J elky An drás alkalm asint elvesz ti eszét és. m eg fog balni. Minde nki sajnál ta őt, mert minde nlli b ará t j a é s t i s zte l ő j �e o l t v� ��' _� � �

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

De nem (Igy történt. Miután ama test ! -lelki . zsi � b adtság pár hónapig tart� tt, a t �,:as� b � al lta lsmet , új életet öntött belé: Mll1tha � eh almab?, l ebre �= volná föl, olyannak erezt� magat. � z egesz ter � e , mmt szet új volt előtte, szinte If] abbnak hItte magat, azelőtt. mondák szerte Vas természetú ember ! szét. a városban s örültek, hogy mégis helyre tudo t t a' ll nl . Ezen új életerő pedig m indenelőtt a.bb an nyl' ] vánult, hogy szíve teljes ll1élyé?ől megutalta ezt a.z életölő várost. El akart menm, haza akart )TIenlll ,. igenis haza, az ő édes magyar hazáj á?a, mel,Y et hu, sz , é v óta nem látott és melyről annyIszor velte mar,. hogy soha többé nem �ogi� v �szont lát�i. , benne .. Ezen elhatározás mll1dll1kabb m egszIlardult Ingatlan javairól kellőképen ren delkezett, ingó vagyo, nát összeszedte, üzletének fonalat legombolyitot! a, eIbúcsúzott mind ezen emberektől, kikkel annyI b?l-� dog és gyümölcsöző esztendőt töltött, s. � égr� 1 776-dIb o któber 25-én « Gockendorf » nevú . haJon elll1dult B a , táviából a kedves vén Europa fele. V égtelen egy utaz�s ! , Két hónapnál tovabb tartott, amIg csak a J ó, reménység fokát elértélc December 3 1 - en erkezett oda, épen új eszten �? re. Azonban ezen u1 esztendo Igen- lgen rosszul kezdődött. Fokvárosban épen valami gonos � .láz dühöngött. A lakosság fel � beteg v� lt, s aIn Id egen oda:_ , . , " beleesett. nelkul j utott, az csaknem klvetel A k é t pápua, kiket András magá.� al . akart vmlll Európába, csakha mar áldozata lett a 1arvanynak. Szegény Sokuma ! Szegény G ondoro ! Sors?to k . könyvében nem volt megírva, hogy valaha megl.ass�tok azon dicső Európát, melyben a � .;!mberek szmté� fölfalják egymást, ú �y'111 i nt a ti földle lte � Ternate SZI . getén, de nem fogmkkal, hanem egyebkep. _

_

ff

I.

'

•

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Ott nyugosztok b ékén a Jórem énység fokánál, fekete földben, aminö tihozzátok ill ik. András őket rövid betegségük folytán oly husé� gesen ápolta, nlintha nem is gazdájok volna. Az ő betegágyaik közt lepte meg a láz őt is. Továbbutazás­ ról szó sem volt, le kellett feküdnie és hosszú hetekig betegeskedett. Szerető leányai, kik önfeláldozással ápolták, folytonos aggályban éltek, hogy ezt a bajt tán ki nem fogj a már heverni. De most sem úgy történt. Szívós természete em� berül megbirkózott a lázzal és még most is maga alá tudta gyurni a halált. Azért sem halt meg. N em halhatott meg, mert ő mint magyar ember akart meghalni és magyar föld­ ben akart eltemetve lenni. - Föllábadt. Az első alkalmatosságot fölhasználta, hogy útját folytassa. « Serres lI nevu hajó érkezett Kínából és Amsterdamba készült. A hajó kapitánya Van Forst boldogult nejének unokatestvére volt. Ez igen meg­ örült a véletlen találkozás nak, mert ő azt képzelte, hogy András már rég Hollandban van. 1 777-ben május 6-án «Serres lI hajó elhagyta Fok­ várost és szerencsés vitorlázás után ugyanazon évi augusztus 30-án megérkezett Amsterdamba. Csak röviden akarjuk vázolni a további ese­ ményeket, mert ezekben már kevés rendkívülit ta� lálunk. Hogy az amsterdami kormány s az előkelő keres­ kedelmi körök nagy kitüntetéssel fogadták, azon nem csodálkozhatunk, mert ritka szolgálataival ezt becsü­ letesen megérdemelte. � mst � rdamból á.tvi �orlázott Angliába, hol az öreg Sequ : n, mmt annak Idején hallottuk, letelepedett. Ezt m.eglatogatta, hogy két szép unokaleánvával mecrismer­ ° . kedhessék, s pár h e ti vesztegl és után ismét tovább ,akta vándorbotját . Visszament Amsterdamb.l és innen egyenesen

Bécsbe utazott, hol 1 777-ben október 2.-án érke­ zett meg. J óska bátyja még mindig ott lakott a szent István templomával szemközt, s ablakai fölött az aranybetus cégtábla jól elkopott, mióta András utószor látta. - András öcsém, te vagy ? - kiáltott J elky József, mikor nagynehezen ráismert öccsére. Majd hogy rá nem ismert, oly nagy on elörege­ dett András. Hozzá képest Jóska bátyja valóságos · fiatal legény volt. N em csoda, András is nyilván olyan maradt volna, sőt még sokkal olyanabb, ha J ósb bátyja huszonegy esztendővel ezelőtt el nem ldildi őt Párizsba, ahová pedig keresztül-kasul való bolygásá­ ban még sem tudott eljutni. J elky József nem győzte eléggé nézni öccsét, százszor me
Hevesi L.: 011 András kalandjai.

20

san az az áldás volt . az, ami Andrást minden veszély, ben mego, .vt� es �.lllde? l�ele p,céből . kiszabadította ! És mennyI Íl �kos konnyut sIrt JO anyp, ha fiára gon­ dolt - és n11kor nem gondolt volna rá ? - akinek sorsáról a legcsekélyebb hir sem hatott el ő hoúá ! Nyugodjál békével, derék agg -pár ; fiad meo int . o Itthon van ! Hát a többiből mi lett ? .� j ó ö � eg do �� ine � o �án.ka is régen j obb világba ." l,oltozott . � nar ebbol a foldI sIralomvölg yből ; - szent Isten !, vajjon abból a térképből, mellyel búcsúzáskor And � ast megaj ándékozta, akadna·e még egy körömnyi foszlany valahol az atlanti óceán mélységéb en ? D � hogy akadna ! Dehogy akadna ! A heringek híztak mar azon . . . sovánnyá . . Hát a « Béla gyerek ) ? Nini maj d hogy el nem felejtettük ! A (( Béla gyereb biz � ny híres szabómester lett Bud �n és po �npásan folyt dolga. Meg is háza­ sodott . n: ar, egy kIs családoc skáj a is támadt, - hiszen ez a VIlag : endes folyása. I? e mlI� ek hallgatóz zunk mi, ha a két testvér egymass al bIzalmas an váltogat ja a szót ? Amit tudni akarun � , azt már úgyis tudj uk. Meg csak egyet a bécsi tartózko dás idejéből. , II. J ozsef császár, híréül j utván, hoO'y J elky András , � ecsben van, rÖ�tön el,küldött hozzá ésofölkéret te, hoO'y , a varpalotában. latogassa meg ot An drás e m egtisztel ést teljes érdeme szerint mél­ , , sl. � tett ő felségén taJ:yolvan, ek kivánat át teljesíte ni és masnap m eg� ele �t a kihallg atáson . , kIváló . A csaszar szívessé O'g el fogadta bemutatta . a cs�' s� arnena , l{ IS, és egy pár óráig el sem bocsátotta magatol. Nevéről már ismerte őt mint a hollandi gy�rm �tok éleseszű diplomat áj át, ' de most András e � esz elete, � elbesz éltette magán ak a legnagyobb kö­ rulme. nyess e �gel . A császár és a császá rné nem győz­ tél{: ' hallgatlll a különö snél különö sebb kalandokat ..

_

b

.

b

,

,

....

melyek valami tarka mesétől csak annyiban külöm böztek, hogy , . . nem voltak mesék. A császárné megvallá, hogy még soha életében könyvet nem olvasott, mely érdekét ennyire lekötötte volna, és szerencsé t kívánt Andrásna k, hogy mindazon . . által jó' egészség ben hazakerült. A császár pedig örömét nyilvánítá afelett, hogy kedves Magyarországának egy polgára ily tiszteletre méltó nevet vivott ki magának külföld ön és ily rend­ kívüli módon gyarapította hazájának becsületét az idegen nemzetek előtt. Meg is kérdezte, hogy nem volna-e kedve az állam szolgálatába lépni, de András illedelm esen megköszön te a gráciát, mivel testében oly törődöttne k érezé magát, hogy nlinc1enelőtt huza­ mos és tökéletes nyugalomra volt szüksége. A császár ezért nemhogy megnehezte lt volna, de maradand ó kegyéről biztosította őt, és ennek j eIéül óriási aranyérmet nyujtott át neki, melyen dombor­ mívű arcképe volt látható. A császárné is nyájasan bocsátotta el s emlékül gyémántokkal kirakott arany burnót-szele ncével ajándékozta meg, melynek födelét saját ,z ománcfestésű képmása diszíté. Es midőn András az elfogadó-te remből kiment, az udvaroncok és lakájok nyáj a úgy haj longott előtte és oly mélyen bókolt neki, mint valami hercegnek vagy tábornagynak. 1 778-ban, huszonkét évi távollét után, lépett is­ mét honának föl dj ére. Egyenest Budára ment Béla öccséhez, ki már úgyis nehezen várta, mióta Bécsből hirt vett, hogy András bátyja szerencsés en hazaérkeze tt. N agy volt az öröm J elky Béla házában. Egész Rudaváros tele volt a nagy ujsággal, hogy minő heted-, hét világrészt bejárt magyar ember vetődött haza, aki emberevők meg szerecsenek közt is megfordult és' még se lett semm i baja. Az egész lakosság a J elkyé k utcájába tódult és erőnek erejével kiéljenezte Andrást _

201'

az

ablakba, hogy hát már most meg is mutassa ám magát, ha egyszer hazajött. András Budán telepedett le. Csak egyszer ment még el onnan, - Bajára, kedves szüleinek sírján imádkozni. Midőn néhány évet töltött Budán és leányai is férjnél voltak, mintegy árvának érezte magát házá­ ban. Olyan üres volt ott minden, olyan rideg, hogy szinte borzadott, ha öccsének nyájas családi köréből haza ment. Egészsége is oly gyarló volt már, hogy igen elkeit volna nála másféle ápolás, mint a minőt bérlett kezek és szivek nyujthattak. Vé gre is az lett belőle, hogy András másodszor megházasodott. De nem sokáig élvezhette már az újonnan megalapított család gyöngéd örömeit ; testi kimerültsége csakhamar gyászos fordulatot vett, az elcsigázott szervezet sorvadásnak indult és J elky András tüdővészbe esett. A leggyöngédebb szeretet virrasztott utolsó nap­ jaI fölött. Vigasztaló jó szó nem hiányzott, orvosságnak sem volt híjában, de ő nem ámította m agát és tisztán fölfogta helyzetét. Aki annyiszor tudott hiclegvérüleg farkasszemet nézni a halállal, az most sem ijedt meg tőle, midőn az szelidebb alakban közeledett felé. - Érzem, hogy nemsokára meghalok, - mondá, de nem sajnálom é l t e m rövidségét. Neh é z megpróbál­ tatásokon mentem keresztül, de Isten keze láthatólarr vezérelt és mindig megmutatta a helyes ösvényt. H ál� és dicséret neki, mert véghetetlen kegyelmében meg­ engedte, hogy éltem egészen kárba ne vesszen, hanem némikép gyümölcsözz ön is az emberiség javára. Ot évvel hazatérte után, 1 7 83- ban december 6. án Jelkl' An ? rás rövid betegség után szeliden, nyugod­ tan ]obbletre szenderült. Utolsó óráit azon tudat de­ ríté föl, hogy mindazok, kiket szeret, j óléttel és bol­ dogság gal vannak megáld va.

véttel ki­ Mid őn eltem etté k, az egész varos rész : dta mon azt kiki sérte a gyás zmenete t és tem etnek el : Itt deré k iófél e magyar emb ert . kár érte ! es e élet Ez volt I elky András baja I szabolegény halála. _

_

.

.

.., -(

I

,

"

1::

"

lb, 17

TARTALOM.

18

!.

Fejezet. Melyben Je lk L&p A nd rás elbúcsúzik oda haza és el,:ándorol világgá _ _ 2. Fejezet. Melyb en JeIk An drás elgya- - logol Bécsne k váro­ sába,ott kinevetteti 7 af(a, t, dolgozIk, ábrándozik s végre ismét kereket old 3· Fejezet. Melybe n júel k ' y- A�dr.ás lÓ - zely-ben-foro �agy ves-, . megtanulja magát g és vIse l UI, mmtha a pol gármesterné . fe�ér szoknyája voln _ 4· Fejezet. Melyben 21 -; - - - - Jelky A�d ras megtudja,hogy ő egy batkával sem ér több et negyv7n tallérnál -5· Fejezet. Mel ben 3 J ky �nd as és Por cius Péter Pál 3 � hideg fürdő veszne . ,amI a esszem országo s grófnak 80 tallérjába kerül . 6 . Fejez et. Melyben JeIk'" - d --; . .. -; - .- - ..- 40 y An ras Igen sotet helyre jut és ott olyan lábCürdőt mely talpától bónaljáig ér, m�g tovább i akar sőt i 7· Fejezet. Melyb - - .- ... - en JeIkY An-d ras 4S ,- készül megtud ni'. hogy �i a tenger, t. i . ha nagyon sok só va n a vízben és nagyon sok víz a s óban . 8 Fejezet. - -- 57 . -d .-' "Melyben J �lky.... AI . 1 ras, h ogy me g ne égjen,megázik, s hogy halálra e �ze.;, megtanul pálcán 9. Fejezet. Melyb lovagolni 62 . , tenger en Jel y n ras észböl ismét szabo lesz, de azért megmara . d tengerésznek 10. F :J�zet. Melyb -;.. --;-. - - - 70 en Jeiky Andra" ugy � �egehezlk, hogy jázmmIllatot fo ha aso agot es t k télyes titulusokat e m kéI!ytelen' vac orá z I I. Fejezet. Melyben Jeikooy.. A nd ras az első moha medán ágy - 8r . golyóval köt Ism ú eretséget . 12. FeJezet. Mely , - .et Jelky A ndras - - - - .- - 92 mm t teng eri hős kezd me" és mint rabszolga veg b . ez 13· FeJezet. Me :: - - .- - - - - 98 lyben Jeiky i..-nd ras meg etedik s egy da · rabig urasan jár !�� ' hogy u too bb porul JarJo n 14. Fe;ezet . Mely 107 J ben Jelky A ndr�s o el'atkozza a világ minden rizskásáJ'át , se e'hen ' se Szom ja nem ha I , sőt ezrével fogyasztja a tengeri m érföldeke J.

rI

.

-

_-

�

/

�

-

�

_.

;;:�

.

--

'o'

�

� 1��

0-

'o

'o ,

_.

_'o

._.

_

o

_..

�

-

-

-

..-

-

-

119

19 20. 21, 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29, 30. 31. 32, 33

Lap

Fejezet. Me1yben Jelky András megismerKedik bizonyos kínai szokásokkal, de nem bir velök megbarátkozni T 26 Fejezet. Melyben Jelky András pár hétre elveszti étvágyát, s utóbb útját is ._ _ _ _ _ 135 Fejezet. Melyben Jelky András egy hatalmas barátra s egy hatalmas ellenségre tesz szert _ _ 145 Fejezet. Melyben Jelky András egy pár pióca közben­ járása folytán megismerkedik Jelky Andrásnéval _ _ T55 �ejezet Me�yben Jelky András kakasviadalban vesz részt " _ __ es legyozetlk . [64 Fejezet. Melyben Jelky András hadvezér lesz és Nagy Sándorral készül versenyezni_ _ 174 Fejezet. Melyben Jelky András olyan emberrel ismerkedik meg, aki legalább kétszáz esztendőL _ _ _ _ 182 Fejezet. Melyben Jelky András a nagy Buddha szent 192 fogát meg is hódítj a, nem i s _ _ Fejezet. Melyben Jelky András igen badarokat álmodik, de még kellemetlenebb valóságra ébred_ _ _ 203 Fejezet. Melyben Jelky András mint fogoly majdhogy fogolymadár sorsára nem juL _ _ 214 ... Fejezet. Melyben Jelky András megéri a halála után való napot és megismerkedik a pápua Istennel _ _ 222 Fejezet. Melyben Jelky András remete lesz és megismer­ kedik a pápua Isten mindenhatóságávaL _ . 231 Fejezet. Melyben Jelky András nyolc fekete pontot lát _ .. föltünni élte szemhatárán. .. 241 . Fejezet. Melyben Jclky András holtakkal szövetkezik az _ ... élők ellen .... 249 Fejezet. Melyben Jelky András mérges kigyót forrad keblére, noha tudja,hogy megmarhatja_ _b _ 2 �7 Fej�zet. Melyben Jelky Andrást a kigyó csakugyan meg- marja _ _ _ .. 269 Fejezet. Melyben Jelky András, még mielőtt meghalt volna,föltámad halottaiból _ _ 282 Fejezet. Melyben Jelky András fölött egészen kiömlik a szerencse bőségszarúja _ _ _ - - _ 290 Fejezet. Melyben Jelky András hollandiból ismét magyar lesz, hogy mint magyar ember halhasson meg 301 _

_

_

_

._.

._

.

_

_

_.

_..

._0

_

_

_

_o

_

_

'o"

_.

_

._

_o

_

_

._.

_

._

._

_

_

...

.

_

_

.

_

_

_

_..

-

_o

_

_

. �

_

_

_

_

._.

_

_

_.

_

_

_

_

_

.

_o

-

_.

__

_

_

_

_

._

__

_

_

_

-

___

_

__

_

_

_..

_

_

_.

_

_

_

_

.