JELENTÉS. a Központi Környezetvédelmi Alap augusztus 267. pénzügyi~gazdasági ellenórzéséről

JELENTÉS a Központi Környezetvédelmi Alap pénzügyi~gazdasági ellenórzéséről

1995. augusztus

267.

A vizsgálat végrehajtásáért felelös: az ÁSZ ill. Költségvetési Ellenörzési Igazgatósága Bihary Zsigmond

igazgató

Az ellenórzést vezette: Hegedűsné

dr. Müllem Veronika

osztályvezet{j ftJtanácsos

Az ellenórzést végezték:

dr. BenkiJ János dr. Burján Margit Czunyi Lajos Csóry Györgyné Patai Tamás Simon Akosné Szijártó Károly dr.

Erőss

Aladár

számvev{J számvev{j számvev{j számvev{j számvev{j számvevlJ számvev{j

tanácsos, tanácsos tanácsos tanácsos tanácsos tanácsos tanácsos

ldJls{j munkatárs

"•'··.

ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK V-13-83/1994-95. Témaszám: 235.

JELENTÉS a Központi Környezetvédelmi Alap pénzügyi-gazdasági ellenörzéséröl

Az emberi termelő tevékenység, az energiatermelés, a közlekedés, a mezögazdaságban a kemikáliák fokozott felhasználása különbözó szennyezó anyagokkal terheli környezetünket, a levegőt, a vízkésztetet és a talajt. Az ország légszennyezettsége nem egységes. Súlyosan szennyezett az ÉK-DNY-i ipari tengely, mely az ország területének több mint egytizede, itt lakik a népesség közel fele. Ezen a tengelyen, illetve ennek közelében helyezkedik el a hat legszennyezettebb város, sorrendben: Budapest, Tiszaújváros, Miskolc, Százhalombatta, Ajka, és Tatabánya (1992. évi adatok) . .

Az ipari légszennyezés az !990-es évek elején mérséklódött, elsősorban az egyes szennyező iparágak termelésének erőteljes visszaesése miatt. A közlekedési eredetű légszennyezés viszont nem csökkent, mivel a járművek átlagos életkora tovább nőtt, műszaki konstrukciójuk pedig korszerútienné vált. A kommunális légszennyezés azokon a településeken csökkent, ahol bővült a távhö és a gázszolgáltatás. Hazánkfelszíni vízkészlet e csaknem teljeskörűerr a szomszédos országok területéról érkezik, mindez jelentösen befolyásolja az átfolyó vizek minóségét, amely !990-ig általában romlott. Ezt követően főként a termelés visszaesése miatt az ipari és mezógazdasági eredetű szeilflyezés csökkent. A vízigények több mint 90%-át a felszín alatti vizekból elégítik ki. Földtani védettség hiányában az ország vízellátását biztosító vízkészlet kétharmada "séfülékeny", azaz felszíni hatásokra, szennyeződésekre érzékeny. (A felszín alatti vizeink kb. felét jelentik az ivóvízellátásra alkalmas készletek.) Jelenleg nincs pontos ismeret a vízkészlet minóségének változásáról.

-2-

A lakosság 96%-a jó minöségü vezetékes ivóvízellátásban részesül. Közel 300 ezer ember él olyan településen, ahol az ivóvíz nitrátos. A csatornázott területen élő lakosság aránya több mint 50%. Hazánkban évente mintegy 84 millió tonna szilárd hulladék keletkezik, ebből mindössze 4 millió tonna a települési, azaz a kommunális hulladék, 80 millió tonna a termelési hulladék, az utóbbi egyharmada ipari, mintegy 60%-a mezőgazdasági és faipari eredetű. Az összes hulladék csaknem fele szervetlen, szemben a nyugat-európai l 0-30%-os aránnyaL Az éves hulladék mennyiségéből 4-4,3 millió · tonna minósül veszélyes hulladéknak. A környezet- és természetvédelem feladatait hazánk jelenlegi környezeti állapota, az állam teherbíró képessége, a piacgazdaságba való átmenet, a szerkezetátalak:ftás követelménye határozza meg. Az állam korlátozott

lehetőségeivel ösztönö~ni

kívánja a környezet megóvását. Ennek egyik eszköze a Központi Környezetvédelmi Alap (elkUlönftett állami pénzalap), célja a környezetkímélő gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzése, a környezeti ártalmak megelőzése, a bekövetkezett környezeti károk csökkentése, felszámolása, továbbá a védett természeti értékek, területek fenntartása, a hatékony környezetvédelmi megoldások előmozditása, valamint a társadalom környezeti szemléletének fejlesztése. Az Alap 1994-ben mintegy 7, 7 Mrd Ft-tal gazdálkodott, müködéséhez költség-

vetési támogatást nem kapott. Kezelöje a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. Tárcán belül ezt a feladatot a KKA titkársága, valamint a Közgazdasági és Költségvetési Főosztály látja el a Természetvédelmi Hivatal, a környezetgazdálkodás érintett szak:főosztályai, illetve a területen működő intézmények közreműködésével (12 Környezetvédelmi Felügyelőség (KÖFE), 4 Természetvédelmi Igazgatóság, 5 Nemzeti Park). Ellenörzésünk során arra kerestünk választ, hogy: -

az Alapból felhasznált pénzeszközök hogyan segítették a környezet védelmét, a természeti értékek megőrzését;

-

a kezelést végző minisztérium szervezeti egységeinek működése, szervezettsége, szabályo:iottsága biztosította-e az Alap törvényes, célszerű és eredményes felhasználását.

-3-

A vizsgálat az 1992-94. években folytatott gazdálkodásra terjedt ki, az Alap működésének megítélése szükségessé tette, hogy a 80-as években indult pályázatok egy részét is áttekintsük.

I.

Következtetések, javaslatok

A Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) működése sajátos, katalizátor szerepével részt kíván venni a lakosság szélesebb körét érintő környezetvédelmi célok finanszírozásában, illetve "szervezi" a nemzetgazdaság más területein lévö "pénzeszközök bevonását". Az Alap forrásainak felhasználása azonban csak részben és nem kellö hatékonysággal szolgálta az állam célkitűzéseit, a törvényben meghatározott feladatokat, mindez indokolatlan pénzbóséget is elöidézett. A kedvezőtlen jelenségek alapvetően négy problémakörre vezethetök vissza. l. A hatáskörök, jogkörök tisztázatlansága megnehezítette a feladatok áttekinthetőségét,

illetve egy-egy szakterület nemzetgazdasági szintú forrásigényének meghatározását. A környezet- és természetvédelmet szabályozó új törvények a vizsgálat befejezéséig még nem léptek hatályba. Ezt megelözöen a környezetvédelmet csaknem húsz évvel ezelőtti törvény szabályozta. Így az azóta eltelt időszakban számos (mintegy 300 db) különféle szintú jogszabály határozta meg a környezetvédelem működését. Ezek koordinálása hiányos volt, nem követték a társadalmi-gazdasági változásokat. Így a mai helyzetre jellemző, hogy ugyanazon környezetvédelmi célra (pl. víz-, levegőtisztaság-védelem) a rendelkezésre álló források, hatáskörök és jogkörök részben a kormányzati szerveken belül, részben a minisztériumok és az önkormányzatok között megoszlanak (pl. levegővédelmi feladata négy, míg vízvédelmi feladata három államigazgatási szervnek van). Ez a megosztottság, ami átfedésektől sem mentes~ már önmagaban is megnehezíti a védelmi feladatok egységes szemléletű, hatékony ellátását. A hatáskörök, jogkörök nem teljeskörúen tisztázottak a kezelő minisztériumon belül sem. Ezek megoszlanak a KKA titkársága, a Környezetvédelmi Hivatal, a szakfőosztályok, a Természetvédelmi Hivatal, a Közgazdasági és Költségvetési Főosztály között. Ugyanakkor nincs kijelölt felelőse az Alap tárcaszintü ellenőr-

-4-

zésének, nincs megszervezve az Alap tárcán belüli pénzügyi információs rendszere. A pénzügyi kezelést végző Közgazdasági és Költségvetési Főosztály az Alap múködését sem ügyrendben (munkaköri leírásokban), sem gazdálkodási szabályzatban nem rögzítette, nem alakította ki a belső ellenőrzés elemi rendjét sem. Így a hatáskörök, jogkörök követhetetlenek, a hiányos szabályozás pedig lehetöséget teremtett a gazdálkodási fegyelem, a mérleg valódiságának megsértésére. Az Alap kezelési feladataiba a Főosztály a viszonylag szúkös létszámhelyzetre való hivatkozással vállalkozásokat is bevont (erre jogszabály lehetőséget adott). Az elvégzett munka dokumentálása gyakran hiányos volt, ezért a munka teljesítése nem volt mindig igazolható. 2. Az Alap törvényi szabályozása esetenként hiányos, sót ésszerútlen előírásokat is tartalmaz. Jogszabályi rendelkezés szerint a források felhasználási lehetősége igen széleskörű. Nincs kijelölve néhány kiemelt, jól körülhatárolható feladat, melyre koncentrált pénzfelhasználással a környezet- és természetvédelemben jelentősebb eredményeket lehetett volna elérni. (A vizsgált időszakban pályázatonként 16 MFt/db támogatás jutott.) A támogatott témák széleskörúsége, az elaprózott források és a fajlagosan alacsony támogatások miatt az Alap katalizátor szerepe csak igen szük körben érvényesült. Ésszerütiennek minősithető az az előírás, amely nem a feladat és forrás rendszerszemléletű összhangjára épít, hanem adott forrást adott feladathoz köt, azaz "megpántlikázza" a forrásokat. Így miközben az egyik feladatra a rendelkezésre álló pénzügyi keretet már felhasználták, nincs lehetőség arra, hogy egy másik feladat szabad pénzeszközeit átcsoportosítsák. Ezek a kötöttségek jelentősen hozzájárultak a nagyarányú, átmenetileg szabad pénzeszköz keletkezéséhez (a másik előidéző a pályázati rendszer múködésének negatívumaival volt összefüggés. ben), amit értékpapír művelet keretében hasznosítottak. Az Alap ugyanis 199294. között 12 Mrd Ft saját és szabályozott bevétellel rendelkezett. Az ebből származó átmenetileg szabad pénzeszközök forgatásával, azaz értékpapír művele­ tekkel 34,3 Mrd Ft pénzforgalom keletkezett. Megállapításaink szerint a tókekihelyezések egy része szabálytalan, az előírt nyilvántartások vezetése visszamenőleges és hiányos volt. (Nem mindig lehetett megállapítani az értékpapír fajtáját; brókercégnek közvetítési díjat fizettek, holott

-5-

pénzintézeti Icihelyezés esetén erre nem került volna sor; az utólagos könyvelés miatt a lekönyvelt és a szerződések alapján bizonyítható kamatbevételek jelentősen, mintegy 144 e Ft-tal eltértek.) Törvényi előírás szerint a keletkezett források mintegy negyedét "közcélú környezetvédelmi feladatok" finanszírozására kell fordítani (2,1 Mrd Ft-ot használtak fel). Ennek keretében a mérő- és ellenőrző hálózatokat, illetve a természetvédelmi beruházásokat finanszírozzák. Mivel a jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a két szakmai területre konkrétan mennyit kell fordítani, ezért ezekre összesen csak l Mrd Ft-ot használtak fel (a többit szakmai intézményi háttér, különféle szervezetek támogatására, szemléletformálásra fordították). Kifogásol tuk, hogy még e két kiemeit célra felhasznált pénzeszközök jórésze is a központi költségvetés pénzeszközeinek hiányát "pótolta". Ugyanis jelentős összegeket fordítottak ingatlan, gépkocsi, számítógép vásárlására, felújítására, holott ezeket a feladatokat elsősorban a fejezet költségvetési forrásaiból kellett volna megoldani. 3. A "környezetvédelmet közvetlenül elósegító beruházások" támogatására kellett töfvény szerint a források háromnegyed részét felhasználni, melyeket Tárcaközi Bizottság ítélt oda pályázat keretében. Összesen 1262 db pályázatot nyújtottak be, amiből 448 db-ot fogadott el a Bizottság 7,2 Mrd Ft támogatássat A tényleges felhasználás 3,5 Mrd Ft volt. A pályázati rendszert nem szabályozták megfelelően, működésében jónéhány hiányosságat tapasztaltunk. Pontatlan, ellentmondásos és hiányos volt a Icitöltési tájékoztató, illetve a támogatás igénylésére szolgáló űrlap. A pályázati döntések előkészítésében a területi szervek részvétele nem volt kellő mértékű, annak ellenére, hogy szakmai- és helyismeretük ezt indokolta volna. A bizottság elé kerülő pályázatokhoz nem mindig készült megfelelő műszaki és pénzügyi értékelés, pedig ez utóbbi tevékenységbe a Közgazdasági Főosztály még vállalkozót is bevont. (Előfordult, hogy olyan technológiát is támogattak, melynek már az indulásnál kétes volt a kimenetele.) A "pályáztatás" általában igen lassú volt, a benyújtás és a beruházás elkezdése között hónapok, esetenként évek is elteltek. A megítélt támogatások felhasználását viszonylag szük körben ellenórizték, a befejezett pályázatok utóellenőrzése sem volt folyamatos (1993-94. év végén csaknem !50 pályázat utóellenőrzésére még nem került sor). Nem volt jellemző az sem, hogy a lekötött, de hosszabb ideje felhasználatlan forrásokat felülvizsgálják, és indokolt esetben más célra fordítsák. Mindezek a negatívumok rányomták

-6-

bélyegüket a forrásfelhasználás hatékonyságára, hozzájárultak az indokolatlan pénzbőség kialakulásához is. A pályázók többsége levegővédelmi beruházásokra kért támogatást. Ennek keretében a köztekedési légszennyezést csökkentő beruházásokat (autóbusz-motor rekonstrukciót, a villamosközlekedés korszerűsítését, a gépjárművek katalizátorral való felszerelését, illetve gázüzemű átállítását) az ipari légszennyezés mérséklését szolgáló fejlesztéseket és a települések gázellátását támogatták. A közúti jármúpark rekonstrukciója csak átfogó köztekedési program keretében lehet hatékony, így az Alap forrásaival csak a gondok elenyésző részét tudták megoldani. Tulajdonképpen ezek a források a vállalatok, illetve áz önkormányzatok forráshiányát pótolták. Jórészt eredménytelen volt a gépjármúvek katalizátorral való felszerelésére, illetve gázüzem ü átállítására odaítélt pénzeszközök felhasználása. Az ipari szennyezés mérséklését segítő pályázatok "eredményességében" tükröződött a támogatott iparág helyzete. Jellemző volt a beruházások határidőcsúszása, a megépített, de kihasználatlanul álló építmények sora, a pályázók visszafizetési gondjai. A

vízminőségvédelmi

pályázatokra rendelkezésre álló forrásokat csaknem teljeskörűen az önkormányzatok kapták (1994-ig valamennyi pályázatot elfogadták). Ugyanezt a feladatot egyébként a központi költségvetés céltámogatás keretében is finanszírozta. Az Alap pénzeszközeit csatornázásra, illetve szeunyvíztisztító mű létesítésére használták. A beruházások többsége még nem fejeződött be, ezért a felhasznált pénzeszközök hatékonyságát nem lehet megítélni. Tény viszont, hogy ezek a fejlesztések nemzetgazdasági szinten a közmüolló szükülését eredményezik. Hulladékgazdálkodásra aránytalanul keveset fordítottak, azonban ezeknek a forrásoknak a többsége nem, vagy csak igen alacsony hatásfokkal hasznosult, holott a támogatások jelentős része a veszélyes hulladékok tárolására, megsemmisítésére irányult. 4. Az Alap hatékony működésének egyik gátja a szabálytalan pénzügyi kezelés volt. Az e feladatokkal megbízott Közgazdasági és Költségvetési Főosztály a bevételek nyilvántartásával, beszedésével kapcsolatos jogszabályi feladatokat nem megfelelően látta el, így nem volt tudomásuk arról, hogy ténylegesen az Alapnak milyen nagyságreodú forrása lehetne. Ugyanis két jelentős forrásnem az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíja, illetve a bírságbevételek (közel 1,8 Mrd Ft

-7-

összegben) kintlevőségeit nem ismerték, sőt az előbbi forrásnem hátralékosairól sem volt tudomásuk. Ezek az adatok az Alap mérlegében sem szerepeltek. (Annak ellenére, hogy az üzemanyag-termékdí;noz kapcsolódó nyilvántartások, illetve az ellenőrzési rendszer kialakítására közel l MFt-ot fizettek ki egy vállalkozónak.) Ugyancsak kifogásoltuk, hogy az 1994-ben megjelent új bevételi forrást, a bányajáradékat (teljesített bevétel 2,5 Mrd Ft) előkészítetlenség miatt tárgyévben nem tudták felhasználni, ezért a forrásokat értékpapírba fektették. Indokoltnak tartottuk volna, ha a pótköltségvetés összeállításakor jelzik a Kormánynak, hogy a kötelező feladatokhoz rendelt forrásokat tárgyévben nem tudják felhasználni. Erre azonban nem került sor. Szabálytalannak Ininősítettük azt is, hogy a Főosztály a Budapest Banknál két számlát jogszabályi előírással ellentétben, csak háromnegyed évvel késöbb szüntetett meg. Az államháztartási törvénnyel ellentétes döntést jelentett az is, hogy ugyanannál a banknál a főosztályvezető lemondott az Alap bankszámla-forgalma után járó kamatbevételról és ezzel a bankot ingyenes pénzfelhasználáshoz juttatta. Az Alap számviteli rendje a vizsgált időszak elején szabályozatlan volt, később a szabályzatok elkészültek ugyan, de a számviteli munkában olyan hiányosságak keletkeztek, melyek következményeként a gazdasági események könyvelése nem volt mindig szabályszerű. Mindez Oda yezetett, hogy az Alap 1992-93. évi mérlege nem volt valós (az 1993. évi könyvvizsgálat eredménye "elutasító záradék" lett).

Összegezve megállapítható, hogy a nemzetgazdasági szinten egyre nagyobb szerepet betöltő környezet- és természetvédelem szakmai céljait az Alap múk:ödése során nem segítette kellő hatékonysággal. A rendelkezésre álló forrásokkal jelentősebb szakmai eredményeket lehetett volna elérni, ha a működés teljeskörűerr szabályozott, a források odaítélését segítő döntéselőkészítés szakmailag és közgazdaságilag megalapozott, az ellenőrzés megfelelő színvonalú. Nem lehet teljeskörűerr a pénzeszközök országos méretü felhasználását nyomon követni. A néhány millió forintos támogatások jórészt hiánypótló, kiegészítő szerepet töltöttek be. A környezetvédelem érdekében viszonylag csekély forrást tudtak bevonni a költségvetési és a gazdálkodó szféra területéről. Vagyis az Alap jelenlegi formájában, müködésében nem alkalmas a törvényben deklarált célok teljesítésére.

-8-

Indokolt a jövőbeni működést úgy szabályozni (amennyiben az alapszerű kezelés továbbra is fennmarad), hogy a Minisztérium kizárólag az irányítás és az ellenőrzés feladatait lássa el. az összes többi technikai jellegű feladatot pedig pénzintézetre bízza. Ezzel egyidejűleg a koncentrált forrásfelhasználás érdekében a kiemeit szakmai célok prioritását is szükséges meghatározni. Az Alap működésének, ellenőrzési rendszerének szabályozatlansága, a Vállalkozók alkalmazása, az értékpapír múveletekben, a számviteli munkában előforduló jogszabálysértő gyakorlat, illetve az Alapot megillető kamatjövedelemről való lemondás felveti a KTM Közgazdasági és Költségvetési Főosztály vezetőjének felelősségét.

A KKA

jogszabályszerű

és hatékony múködése érdekében javasoljuk:

A Kormánynak -

A Nemzeti környezeti- és természetpolitikai koncepció operatívvégrehajtásához meg kell határozni a szakmai feladatok prioritását annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket az így kialakult sorrend figyelembevételével lehessen felhasználni.

-

A környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos hatásköröket, jogköröket és az együttműködés rendjét magas szintú jogszabályban rendezzék;

-

Tekintsék át a környezet és a természet védelmére rendelkezésre álló állami forrásokat, intézkedjenek ezek koncentrált és hatékony felhasználásáróL

-

A Nemzeti Környezeti- és Természetpolitikai Koncepció figyelembevételével az érintett minisztériumok készítsék el saját ágazati koncepciójukat.

-

A rendkívüli környezetszennyezés elhárításának rendszerét szabályozzák újra.

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak -

Kezdeményezzék az Alapot szabályozó törvény módosítását, a célhoz kötött források felhasználásának megszüntetése érdekében.

-

Tekintsék át minisztériumon belül az Alap működésével kapcsolatos hatásköröket és jogköröket, tegyenek intézkedéseket a feladatok minisztériumon belüli koncentrált (esetleg egy szervezet keretében történő) végrehajtására.

-

Készítsék el a minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatában rögzített feladatokkal összhangban a Közgazdasági és Költségvetési Főosztály ügyrendjét, a dolgozók munkaköri leírásait.

-9-

Teljeskórűen

ellenőrzését,

-

szabályozzák az Alap gazdálkodását. számvitelét, pályázati rendjét.

-

Szüntessék meg az Alapból a fejezeti költségvetéshez tartozó kiadások finanszírozását.

-

Vizsgálják felül a szerződéssel lekötött, de tartósan fel nem használt pénzeszközöket, intézkedjenek azok felszabadításáról.

-

Bontsák fel a gázautózás és katalizátor program területén több mint egy éve lekötött 500 MFt-ra vonatkozó szerződéseket, közte a Supergáz Rt. 31 O MFt-Os országos gáztöltő állomás építésére vonatkozó szerződést, mivel azok felhasználására eddig nem került sor.

-

Szüntessék meg a Közgazdasági és Költségvetési Főosztályon a vállalkozók foglalkoztatását, ezzel egyidejűleg a pénzUgytechnikai feladatok teljeskörű lebonyolításával pénzintézetet bízzanak meg.

-

A műszergazdálkodásra minisztériumon belül felelős szervezetet (esetleg teamet) hozzanak létre. Ezzel egyidejűleg határozzák meg a laboratóriumok alap- és kiegészítő feladatait.

-

Készítsenek Intézkedési tervet a jelentésben foglalt megállapítások és a javaslatok figyelembevételével.

-

Kezdeményezzék a Közgazdasági és Költségvetési Főosztály vezetőjének felelősségrevonását, az Alap múködési és ellenőrzési rendszerének szabályozatlanságáért, a vállalkozók alkalmazásában, az értékpapír műveletekben, a számviteli munkában elő~orduló jogszabálysértő gyakorlatért, illetve az Alapot megillet6 kamatjövedelemről való lemondásért .

- ..

II.

Részletes megállapítások

A hazánkban bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások, a piacgazdaságba való átmenet, a szerkezetváltás igénye új követelményeket támaszt a környezet- és természetvédelemmel szemben. Ennek megfelelően új tartalmat kap a környezet, természet és a gazdaság kapcsolata, a környezetvédelem piackomformmá válik. Továbbra is kiemeit szerepet kap az állam a feladat irányításában, koordinálásában,

- 10-

azonban a teherviselés jobban megoszlik a környezetet használó, a lakosság, az önkormányzat és az állam között.

l. A környezetvédelmi feladatok és az Alap kezelését végzél szervezetek müködésének összhangja, szabályozottsága

A környezetvédelem szakmai feladatainak magas szintú jogi szabályozására utoljára csaknem húsz évvel ezeléltt került sor (1976. évi II. tv.). A törvény nem. tartalmazott a végrehajtáshoz normákat, garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság, és az ellenőrzés számára. Jelenleg a környezetvédelem szabályozása az igen nagyszámú (mintegy 300 db különféle szintü), a gazdasági, társadalmi változásokat csak részben követél jogszabályok sokaságából áll. Többségük a 80-as évek közepén keletkezett, de még a 60-as évekből származó is van közöttük Nem történt meg ezek koordinálása, aktualizálása. ezért a környezetvédelemmel kapcsolatos jogosítványok, hatáskörök nem egyértelműek, esetenként fedik egymást. Ez nehezíti a különbözél gazdasági eszközök kölcsönhatásának felismerését, ami a tényleges környezeti állapot megismerését, a szükséges intézkedés megtételét nehezíti. A levegllvédelemmel kapcsolatos jogkörlik és források megoszlanak a KTM (helyhez kötött pontforrás kibocsátása: emisszió) a KHVM (mozgó pontforrás kibocsátása), a Népjóléti Minisztérium (településen belüli légszennyezés: imisszló). ·a ·HM (rádioaktív légszennyezés), az önkormányzatok (szolgáltatók által kibocsátott légszennyezés) között. A vizek mennylségl és mlnllségl védelmének feladatköre, Illetve az ehhez kapcsolódó pénzeszközök a KTM (Területfejlesztési Alap, KKA), KHVM (Vízügyi Alap), BM (önkormányzati cél- és kiegészítő támogatás), FM, NM (Fejezeti kezefésű elöirányzatok), IKM, és az önkormányzatok (saját forrásaik) között oszlanak meg, illetve kiegészülnek PHARE "támogatással'", és kedvezményes kamattámogatással.

A kialakult visszás helyzeten kívánt segíteni a Kormány 1993-ban, amikor felkérte a KTM-et, hogy készítse el a Nemzeti környezeti- és természetpolitikai koncepciót (NKTK), amit a Kormány 1994-ben elfogadott és a Parlament elé terjesztett tájékoztatásul. A koncepció figyelembe veszi az ENSZ, az OECD és az Európa Tanács konvenciói!, ajánlásai!, kijelöli azt a feladat- és eszközrendszert, ami a meglévő állapotok javítását szolgálja. Hiányossága viszont. hogy konkrét pénzügyi elképzeléseket nem fogalmaz meg, a koncepcióhoz ágazati érdekeket kifejező feladatrendszer sem készült.

-ll-

A koncepció megalapozta az új környezetvédelmi törvénytervezetet, melyet a vizsgálatunkkal egyidőben tárgyalt a Parlament. Összességében tehát a KKA a környezet- és természetvédelem szakmai feladatainak ellentmondásos és hiányos szabályozása mellett müködik. 1.1. Az Alap jogi szabályozottsága A KKA törvényi szintú szabályozására 1992. évben került sor (1992. évi LXXXIII. tv. N. fejezet). Ezt megelőzően a KKA müködését (a Tanácsi Környezetvédelmi Alappal együtt) alapvetően a l 0/1986. (IX.24.) OK'IH rendelkezés határozta meg.

Az Alap törvényi szabályozása tartalmaz olyan elemeket, amelyek nem szalgálják a források rendeltetésszerű és hatékony felhasználását. A törvény előkészítése közgazdasági oldalról nem volt kellően megalapozott. nem elemezték a szabályozás várható hatásait A törvény módosítására 1995-ben került sor (1995. évi XXI. tv.), azonban ez a jogszabály sem korrigálta az eredeti törvényben meglévő hiányosságokat

A törvény forrásnemenként korlátozza a felhasználást. Ennek következménye, hogy miközben az egyik felhasználási terület forrása "kiürül", addig a másik terület jelentős - más célra nem használható - forrással rendelkezik. A "pántlikázott" forrásfelhasználás igen kedvezdtlen hatással volt a környezetvédelmi célok teljesítésére. A minisztérium 1992-94-ben forráshiányra hivatkozva a vlzmln&ég-védelml pályázatok fogadásának fe!Cüggesztésére kényszerült • miközben a többi forrásnem terhére több százmillió forint nagyságrendű értékpapír-állománnyal rendelkezett. Ugyanilyen indokok miatt az Alap a szennyvizes pályázatok 1994. évi finanszírozására a Távköztési Alapból 337,7 MFt hitelt vett fel jegybanki alapkamatra, továbbá 313,5 MFt-ot vett át a Phare "tárnogatásból". Ez az intézkedés igen negatívan érintette az önkormányzatokat, mivel mind a átvett pénzeszközöket, mind a hitelt (kamattal együtt) vissza kellett fizetni. Az_önkormányzatok ugyanis visszafizetési kötelezettség nélkül kaptak támogatást az Alapból, amit az 1995. évi törvény már deklarál is.

A törvény a források 75%-át a "környezetvédelmet elösegítö beruházásokra", a 25%-át a "közcélú környezetvédelmi feladatokra" rendeli felhasználni. Ez utóbbi jórészt a minisztérium államigazgatási feladatainak finanszírozását jelentette,

- 12-

p6tolva ezzel a szűkös költségvetési pénzeszközöket. A felhasználás nem jogszabálysértő, mivel a törvény vonatkoz6 paragrafusa /33.§ (l)/ erre lehetőséget ad. Eszerint ugyanis mérö, ellenőrzö hálózat, kiépítésére, információs rendszer beszerzésére, védett természeti területek megóvására, kutatásra, ismeretterjesztésre, szakmai és intézményi háttér megerösítésére lehet fordítani a bevételeket. Ezeket a fejezetnél és az intézményhálózatnál (21 intézménynél) használták fel.

A források összemos6dásával az államigazgatási feladatok finanszírozása két csatamássá vált, ami megnehezíti a szakmai feladatok tényleges kiadásainak tervezését, illetve kimutatását. A nyugat-európal országokban a környezetvédelem egyes területei részletesen szabályozottak. Ausztriában például külön Környezetvédelmi Kóctex tartalmazza az előírásokat.

1.2. A KKA-t

kezelőszervezet

irányítási mechanizmusa, szabályozottsága

Az 1992. évi LXXXIII. tv. szerint az Alappal aminiszter rendelkezik, kezelője a KTM. A kezelést illetően a vizsgált idöszakban kétféle gyakorlat érvényesült. 1993-lg a minisztérium SZMSZ-e szerint "a Közgazdasági ésKöltségvetési Föosztály (továbbiakban Közgazdasági Föosztály) kezeli a fejezethez tartozó elkülönített állami pénzalapokat" (Területfejlesztési Alap és KKA). Ez a feladatkör koordinációs. titkársági. nyilvántartási. könyvelési tevékenységre terjed ki. A szakföosztályoknak "véleményezési", "figyelemmel kisérési" feladatai voltak. 1993-tól a szakmai föosztályok hivatali szervezetbe integrálódtak (4 hivatal jött létre), így az érintett Környezetvédelmi Hivatal kapott szakmai ellenőrzési és irányítási feladatokat, az operatív munkavégzés az !993 ll. félévétől müködö KKA titkárságra hárult. Ezzel az intézkedéssei a Közgazdasági Főosztály feladatai csökkentek. A müködést nehezítette, hogy a két szervezeti egységet más-más személy felügyelte (közigazgalási államtitkár és helyettes államtitkár).

A környező országokban a környezetvédelem állami feladatainak ellátását "szervezetek" jellege igen eltérő.

végző

Pl. Ausztriában a Környezetvédelmi Minisztérium az operatív feladatokban nem vesz részt. Az Alap forrásait egy kommunális bank kezeli, s az bonyolítja a pályáztalást. a szerzódéskötést is. Lengyelországban lényegében alapítványként müködík a támogatási rendszer, !60 fővel. A Cseh. valamint a Szlovák köztársaságokban minisztériumi keretek közölt most erősödik az alap müködése. Bulgáriában a kezdeti lépéseknél tartanak, néhány fö tevékenykedik az érintett területen.

-13-

A Közgazdasági Főosztály vezetöje az SZMSZ-be rögzített főosztályi feladatokat ügyrendben nem szabályozta annak ellenére, hogy I 993-tól a belső szervezeti tagozódás is megváltozott (2 osztály helyett 3 osztály működik). Nem készültek munkaköri leírások sem. Ennek hiányában az egyes osztályok feladatköre, jogköre, hatásköre, felelössége, az osztályok közötti együttműködés rendje, az információáramlás szabályozatlan és tisztázatlan maradt. A pénzügyi-számviteli munkában összemosódtak a hatáskörök, a vezetők tevékenységében rendszeressé vált az összeférhetetlen munkavégzés. Operatív tevékenységük miatt háttérbe szorult az irányítási, a szervezési és az ellenőrzési munka. A fc5osztályvezetö és az osztályvezetök olyan operatív feladatokat is ellátnak, amit irányítanink, ellenörizniük kellene. fgy pl a fc5osztályvezető készíti az Alap költségvetését, a pénzügyi osztályvezető (aki egyszemélyben főosztályvezetö-helyettes is) végzi a kontírozókönyvelői, a beszámoló készítési feladatokat, ugyanakkor a pénzügyi kifizetéseknél ellenjegyzöi funkciói is vannak.

Két osztályon a kialakult létszámfeltételek a vizsgált idöszakban nem voltak megfelelóek (Beruházási Osztály 4 fő, Pénzügyi Osztály 6 fő). végző

két osztálynak (pénzügyi és beruházási) az Alap feladatain túl a fejezet irányítási, finanszírozási, pénzügyi és számviteli feladatait is el kell látni. (Az intézmények száma 1992. elején 24 volt, míg 1994. év végén 35 intézmény működött) Az Alap kezelését

Kifogásolható, hogy a főosztályvezető a felügyeletet ellátó tisztségviselőt nem tájékoztatta a pénzügyi és számviteli munkában jelentkezö gondokról, negatív jelenségekröl, sőt az I 992. évi főosztályibeszámoló keretében a feladatok megfelelő szintú ellátásáról számolt be. A Közgazdasági Föosztály múködésének szabályozatlansága felveti a föosztályvezetö felelösségét. A KKA titkárságon is hasonló létszámgondok voltak. A főosztályi keretben működő titkárság I 993-ban I 3 fővel kezdte meg működését, jelenleg 9 fővel dolgozik. A föosztály a KKA feladatok mellett a Phare programok kezelését is ellátja. A titkárság átfogó, koordinációs szerepe az Alap múködésében nem érvényesült (erre nem is volt jogosítványa). A KKA-törvény lehetövé teszi, hogy a források maximum I ,5%-át az "Alap kezeléséhez, bevételeinek és felhasználásának ellenörzéséhez szükséges költségek

-14-

fedezetére" (1992-94-ben összesen 118 MFt) fordítsák. Ezeket a forrásokat előnytelen budapest banki szerződéssel célszerútlen, indokolatlan és eredménytelen vállalkozói foglalkoztatás mellett pazarlóan használták fel. Ezen túl 1992. és 1993. évben szabálytalanul a KMŰFA-ról és a fejezed kiadások között is elszámoltak a KKA-t érintő kezelési költségeket. Mindezen szabálytalanságok felvetik a Közgazdasági Főosztály vezetöjének felelósségét. A Budapest Bankkal az OKTH elóször 1987-ben kötött közreműködésére a törvény is lehetőséget adott).

szerződést

(a bank

Feladata volt a pályázókkal való szerzödéskötés, az Alap beruházási pénzeszközeinek kezelése és nyilvántartása, a folyósításokról éves, illetve negyedéves jelentés készítése. A pályázóknál esetenként pénzügyi ellenörzést végzett. A BB-nak a szerződés értelmében (1992. X 14-ig) az átmenetlieg szabad pénzeszközök után betéti kamatot kellett volna fizetnie, a Bank awnban ennek nem tett eleget, a mlnlsztér1um pedig ezt tudomásul vette. Ezzel egyidejűleg a bank sem számolt fel szolgáltatásaiért díjat. Mivel sem a kamat bevételek. sem a szolgáltatási díjak külön-külön nem kerültek kimutatásra, ezért nem ismert, hogy az Alapnak "haszna" vagy ''vesztesége" származott-e ebböl a nettósított, szabálytalan elszámolásból.

Az alapszerződést 1992. X. 14-én átdolgozták, aktualizálták. Ezt követően 1992. X. 22-én a Közgazdasági Főosztály vezetője "Bankszámla szerződés kiegészítése" tárgyú átiratában hatályon kívül helyezte a szerződés) l. pontját, és elengedte a Budapest Banknak az átmenetileg szabad állami pénzeszközök utáni kamat fizetését. Ezzel az intézkedésével ingyenes pénzhasználathoz juttatta a bankot, lemondott az Alap kamatbevételeirlil, megsértette az ÁHT 108 §(2.) bekezdését. Ezzel szemben a bank szolgáltatásaiért a kiadási pénzforgalom 2%-át számította fel, mint bonyolítási díjat: 1992. és 1994. év között összesen 51,3 MFt-ot. A Budapest Bank szolgáltatásait a minisztérium 1994. szeptemberében korlátozta (számlavezetési kötelezettséget megszüntette), ezzel arányban viszont nem mérsékelte a bank díjazását. A főosztály SZMSZ-ben elliírt KKA-t érintő kötelezettségeinek teljesitésére három gazdáÍkodó szervezetet is alkalmazott (DRAGON Kft., Pólus Pénzügyi és Vezetési Tanácsadó Rt., Éptilak Bt.). Ezek tevékenysége, díjazása több szempontból szabálytalan volt. Az esetek többségében a vállalkozókkal megkötött szerződésben foglalt feladatok teljesítése nem volt dokumentálható, a munkavégzés azonosíthatatlan és ellenőriz­ hetetlen volt. Előfordult, hogy a tevékenység "mibenlétéről" még az érintett

-15-

osztályvezetők

sem tudtak nyilatkozni. Ennek ellenére a számlákat kifizették. Azokat gyakran a főosztályvezető úgy utalványozta, hogy nem történt meg az ellenjegyzés, érvényesítés, a munka elvégzés igazolása (l. sz. függelék). Mindez felveti a főosztályvezető felelősségét. 1.3. Az Alap kezelésének szabályozottsága A vizsgált időszakban a minisztériumban a KKA kezelési rendjére nem készítettek átfogó írásos dokumentumot. Az Alap gazdálkodási szabályzattal (tervezés, források felhasználási rendje, információáramlás) nem rendelkezik. fgy szakmai és pénzügyi oldalról a tervezés és felhasználás belsö folyamata szabályozatlan. Az Alap kezeléséhez kapcsolódó részterületek- pénzügy-számvitel lyozása elkészült ugyan, de igen megkésve (1993. végén).

belső

szabá-

A kötelezettségvállalás és utalványozás rendjét elöször 1993. októberében határozták meg. A Számviteli Törvény elöírása szerint a számviteli politika csak részlegesen került meghatározásra, 1992-ben nem készült el . a számlarend. 1993-ban már összeállítottak egy számlatükröt, és az egyes számlák alkalmazásához fúztek tartalmi magyarázato!, az analitikus nyilvántartások rendszerét azonban továbbra sem alakították ki. Szabályozatlan maradt a bizonylati rend. Leltározási szabályzattal sem rendelkemek.

A főkönyvi kivonatokat nem készítették el, nem került sor az analitikus és szintetikus számlák egyeztetésére, a számlakijelölések egy része szabálytalan volt és a gazdasági eseményeket sem könyvelték teljeskörúen. Jogszabályi rendelkezéssei ellentétesen az Alapnak egy évig két bankszámlája is volt. Előfordult az is, hogy a pénzeszközök egy részét nem a bankszámlán kezelték. Mindennek következményeként az Alap mérlege sem 1992-ben, sem 1993-ban nem volt valós (az 1994. évit nem tudták rendelkezésünkre bocsátani), nem felelt meg a teljesség és a folyamatosság követelményének sem. Az éves beszámolót 1993-ban egy könyvvizsgá16 szervezettel is megvizsgáltatták, melynek eredménye "elutasító záradék" lett. A számviteli munkában talált hiányosságak - különösen a szabályozatlanság a számviteli elvek egy részének, illetve a mérlegvalódiság elvének megsértése felvetik a főosztályvezető felelösségét (2. sz. függelék).

- 16-

Az Alap müködésének egészére rányomta bélyegét, hogy átfogó belsö ellenörzést

egy esetben sem végeztek a kezelö szervezeteknél, az SZMSZ-ben egyetlen szervezeti egységet sem jelöltek ki erre a feladatra. A Közgazdasági és Költségvetési Föosztályon belül a belsö ellenörzés rendszere teljeskörüen szabályozatlan volt, és az csak igen hiányosan müködött. Függetlenített belső ellenőrt nem alkalmaztak, a folyamatba épített belsö ellenörzés pedig nem volt zárt, alig funkcionált (a kötelezettségvállalás, utalványozás rendjét csak 1993. októberében rögzítették). A vezetöi ellenörzés a hatáskörök t'isztázatlansága, a vezetés munkájában meglévő összeférhetetlenség miatt esetleges volt. A források felhasználásában döntési jogkörrel rendelkező Tárcaközi Bizottság működésére sem készítettek a jogszabályi kereteket kitöltő részletes szabályzatot.

2. Az Alap forrásainak tervezése Az Alap a jogszabályban előírt szabályozott és saját bevételeiból ez alatt az

idöszak alatt 12 Mrd Ft realizálódott, az ebböl származó átmenetileg szabad pénzeszközök forgalma 34,3 Mrd Ft volt. Így a KKA a vizsgált időszakban (1992-94.) 47,2 Mrd Ft bevétellel rendelkezett, amit csaknem teljeskörűen felhasznált (45,3 Mrd Ft) 1994. év végi záróegyenlege 1,9 Mrd Ft volt (1-3. táblázat). Az elmúlt három évben a tényleges bevétel többszöröse volt az eredeti (10,4

Mrd Ft), illetve a módosított elöirányzatnak (16,6 Mrd Ft). Ez kisebb részt a bevételi források bövülésével, nagyobb részt az évenként egyre magasabb arányú értékpapír kihelyezések tökevisszatérülésével és az ehhez kapcsolódó kamatbevétellel volt összefüggésben. Az Alap forrásai a vizsgált időszakban folyamatosan bővültek. Saját forrásai a környezet- és természetvédelmi bírságok, az Alap javára teljesített visszatérítések, a kamatok és tőkejövedelmek voltak. Az 1992. évben új bevételi forrásként jelent meg a külfllldi gépjárművekre kivetett adó, és az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíja (1992. május l-től). Az 1994. évtől a források a bányajáradékkal bövültek. A nyugat-európal országokban a piacgazdasági feltételek közölt mind jobban érvényesül a "szennyező fizet" elve és gyakorlata. A környezetvédelmi célú források ezekben az országokban jórészt a termékdíjakból, büntetésekból képződnek. Ausztriában például a

- 17-

Környezetvédelmi Alap forrásait a korábban bosszú lejáratra kihelyezett kamatmentes hitelek törlesztő részletei, termékdíjak, birságak és egyre növekvő mértékben a nemzetközi piacokon felvett hitelek képezik. Az állam a kamatbevételeket vállalja magára.

Az Alap legjelentösebb forrása (a tökemegtérülés és a kamatbevételek után) az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíja (Ükt). Az ebból származó összes

bevétel 4,8 Mrd Ft volt, melyet a belföldön értékesített, valamint a saját felhasználásó motorbenzin és gázolaj után kell fizetni. (1992. és !993-ban motorbenzin után 667 Ftlto, a gázolaj után 595 Ftlto volt. A díjtétel !993. októbertól emelkedett, mindkét termék esetében mintegy 60%-kal. Az Ükt. bevezetéséról szóló törvény (1992. évi XVIII. tv.) végrehajtására a KTM minisztere két rendeletet (I 6/ I 992. VIII. 3. és a I 7/ I 992 VIII. 3.) adott ki. Ebben

szabályozta a bejelentési kötelezettséget, a források nyilvántartását és elóírta a minisztérium ezzel kapcsolatos feladatát. A Közgazdasági Fóosztály a rendeletben-elóírt feladatainak 1993. és 1994. évben nem tett eleget. Az Ükt ellenórzési és nyilvántartási rendszerének kialakítására, ennek naprakész vezetésére a Viridis Kft-vel 1994. X. l-én szerzl!dést kötött. A Kft díjazását az Ükt bevételek O, I %-ában határozták meg. A bevételekkel összeIligg ő nyilvántartási feladatokat a főosztályvezető indokolatlanul nem a pénzügyi osztályhoz, hanem a beruházási osztályhoz rendelte. A vállalkozó által kialakitott analitikus nyilvántartás nem felelt meg a Számviteli Törvényben elöírt kritériumoknak. A nyilvántartás szerinti bevétel nem egyezett meg a számvitelben helyesen kimutatott tényleges bevétel összegével. A számviteli nyilvántartással egyeztetés nem történt. A vállalkozó által vezetett nyilvántartás szerint 1994. évben 71 vállalkozónak volt bevallási és fizetési kötelezettsége. Ebből rendszeresen csak mintegy 20-25 cég adott bevallási. Az üzemanyagokat forgalmazó gazdálkodó szervezeteket a Közgazdasági Főosztály sem 1993-ban, sem 1994-ben nem szólította fel a bevallási kötelezettség teljesítésére. A vállalkozó helyszíni ellenőrzést egy esetben sem végzett. EIUlek ellenére 1994. évben környezetvédelmi termékdíj ellenőrzés címen 188.625 Ft-ot, 1995. I. negyedévben (1994. évi munkavégzésre) 761.000 Ft-ot fizettek kl a Kft részére. A Közgazdasági Főosztály vezetője igazolta a munka elvégzését és egyben utalványozta a kifizetést. A beruhá~ osztályvezető a kifizetés jogosságát pedig úgy ellenjegyezte, hogy a munka elvégzéséröl .{em. győződött meg. A bizonylat érvényesítése nem történt meg. A fentlek hiányában az Alap kezellljének nem volt megfelelllinformációja az Alapot megilletil bevételek nagyságáról, ezen kívOI a valós bevétell hátralék sem volt Ismert.

A Viridis Kft. foglalkoztatásával kapcsolatos szabálytalanságok felvetik a Közgazdasági Fóosztály vezetájének felelósségét.

- 18-

Átengedett adóbevételek cfrnén 1992-93-ban l ,6 Mrd Ft bevételi előirányzatot terveztek a külföldi gépjármüvek után kivetett adóból. Ennek azonban csak Illintegy a fele teljesült (0,9 Mrd Ft). A minisztériumnak a források nagyságára nem volt rálátása, a tervezés során a költségvetési törvényben rögzített (PM előkészítésében) adatokat vették figyelembe. Ú j bevételi forrásként jelent meg 1994-ben a bányajáradék. Ennek nagyságrendjére ugyancsak nincsen ráhatása a minisztériumnak. 1994. évi teljesítés 2,5 Mrd Ft volt. E forrás terhére tájrendezési és környezethelyreállítási feladatokat kellett a tárcának előkészíteni. A pályázati felhívást azonban csak késve adták ki (1994. XI. hó), így az elsö döntésre csak 1995. február végén került sor. Pénzügyi teljesítés az ellenörzés befejezéséig nem történt. A tárca a fenti pénzeszközt (2,5 Mrd Ft-ot) 7 hónapja folyamatosan értékpapír vásárlásba fektette, és ebből kamatbevételt realizált. A minisztérium értékpapír vásárlására vonatkozó döntése kifogásolható, mivel az 1994. évi pótköltségvetésnél elmulasztotta jelezni a Pénzügyminisztérium felé, hogy a rendelkezésére álló kötelezö feladathoz rendelt forrást elökészítetlenség miatt nem tudja idöben felhasználni. Az MNB l hónapos diszkont kincstárjegy kínálata 3 Mrd Ft volt (1995. január 10-töl). Az Alap ezt a kibocsátási szintet teljeskörüen jegyezni tudta volna. A karnatszint egyensúlyban tartásamiatt a bank az általa felajánlott értékpapírállomány jegyzését egyvevő felé 50%-ban korlátozta. Ezért az Alap minden héten lejegyezte a maximális vételi lehetőséget, azaz 50%-ot, a másik 50%-ot viszont 40-50 szervezet jegyezte le.

A források között a bírságbevételek 1,8 Mrd Ft-ot jelentettek. Ezek keletkezése, összetétele a korábbi nagyipari struktúrához igazodott. A bírságok 71 %-a a légszennyezéshez kapcsolódott (a vizsgált idöszakban ez a forrás intenzíven nőtt !992-ben még csak 48% volt). Arányát tekintve csökkent a szennyvízbírság: 23% (1992-ben 43% volt). Minimális volt a veszélyes hulladékhoz kapcsolódó bírság (4,3%), a zajvédelmi-, (1.6%) és a természetvédelmi bírság összege. A bírságok báromnegyed része Miskolc, Győr, Pécs központú régiókban keletkezett

A környezet védelmében jelenleg nem a prevenció, a környezeti ártalmak megelőzése, hanem a jogszabályban előírt határértéket meghaladó környezetet és a természetet szennyezök szankcionálása, bírságolása érvényesül. A bírságok mértéke, "visszatartó ereje" igen csekély. A f övárosban a légszennyezettségi határérték túllépéséért !993-ban 30 MFt bírságot szabtak ki, a "kibocsátó források" száma 564 db volt, így egy szennyezőre átlagosan 53 EFt jutott.

- 19-

Az "elkövetóknek" inkább megéri kifizetni a bírságot, mint a több nagyságrenddel nagyobb, környezetet kímélő beruházásokat megvalósítani. A bírság összegét gyakorlatilag termelési költségnek tekintik.

A szankcionálás következményeiból származó bevételek nagyobbak lehetnének, ha a vonatkozó jogszabály a hatásköröket "egy kézbe" összpontosítaná. Veszélyes mértékű zajktöocsátás eselén a KÖFÉ-knek nincs joga a tevékenységet felfüggeszteni vagy korlátomi, ehhez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat "engedélye" is szükséges. Hasonló gondok jelentkemek a kommunális hulladékból eredő szennyező állapot megszüntetésénél, "kikényszerítésénél" is, mivel ehhez az önkormányzatok megkeresése szükséges.

Ugyancsak forrásnövelő lehetne, ha az ezzel foglalkozó szervezeti egység kapacitását bóvítenék. Veszélyes hulladékok keletkezéséről az "elkövetők"önbevallásából kap információt a KÖFE. Helyszini ellenőrzést azonhan esak a "nagyobb" kibocsátóimái tudnak végemi. Nincs mód a hatóság részéról önállóan kezdeményezett "felderítésre" sem. A természetvédelmi területeken, nemzetiparkokban foglalkoztatott természetvédelmi örök száma igen csekély, egy före mintegy 4500 hektár rendszeres ellenőrzése jut. Ennek következménye. hogy igen ritka a védett vagy fokozottan védett állatokkal, növényekkel szembeni jogsértők tettenérése. (Vizsgált idöszakban összesen 677 helyszíni bírság volt, 385 Ft/fő átlagos összeggel.)

A felügyelóségeken, igazgatóságokon általában rendben találtuk a kapcsolódó nyilvántartásokat, megfelelő volt a bevételek behajtására tett intézkedés is. A Közgazdasági Főosztály az intézményektól év végén azonban nem kért kimutatást az adósokról, így a kintlevőségek összesített nagyságrendje a minisztérium előtt nem ismert. Az Alap mérlegében az adósok állományát egy évben sem mutatták ki. Helyszíni tapasztalataink szerint ezek jelentős hányada "kétes minósítésú" volt, mivel a szennyezést elkövető gazdálkodó szervezetek jelentős része ma már csőd, felszámolás, végrehajtási eljárás alatt áll. A KÖFÉ-k részéról a vizsgált idöszakhan mintegy 80 igénybejelentés történt a felszámolás alatt álló szervezetekhez. Ezeknek azonban mintegy harmada fedezet hiányában nem elégítheló ki.

Az Alapnak a visszterhes támogatásokból keletkező forrása az 1992-1994 közötti időszakban 133 MFt volt. A vizsgált időszakban 253 MFt visszterhes támogatást folyósítottak a vállalkozási szférának, melyból 133 MFt-ot (52,6%-ot) térítettek vissza. A 120 MFt hátralékból csőd, felszámolási és peres eljárás miatti kétes

-20-

kintlevőség

50 MFt (az ezzel kapcsolatos behajtási intézkedést megtették).Törlesztési ütem módosítással összefüggő kintlevőség 40 MFt. volt (Tiszamenti MGTSz 20 MFt, MENDOFIX Vegyipari Bt. ll MFt, Villamos Állomásszerelő Rt. 9 MFt), a fennmaradó 30 MFt hátralék esetében viszont behajtási intézkedés nem történt. A visszterhes támogatások kimutatását 1990. évtöl visszamenöleg 1995. január 31-ével készítették el, ami akadályozta a kintlevöségek heszedését

A források között legjelentösebb tétel a szabad pénzeszközök forgatásával volt összefüggésben, azaz az értékpapírmüveletekkel. A források felhasználásában mutatkozó negatív jelenségek,illetve a "pántlikázott" források miatt (feladat-forrás kötöttsége) az Alap a vizsgált idöszakban folyamatosan egyre növekvő mértékben forrásböséggel, azaz átmenetileg szabad pénzeszközzel rendelkezett, amit helyesen értékpapír-ügyletek kere~ében hasznosftottak. A vizsgált 3 évben a tókekihelyezések forgalma 39,5 Mrd Ft, az ebből származó tökemegtérülés 34,3 Mrd Ft, az 1994. évi értékpapír állomány: 5,8 Mrd Ft volt (1992. év végén 1,2 Mrd Ft). A pénzpiaci múveletekkel 1,4 Mrd Ft karnatbevétel keletkezett. A tőkekihelyezések évente intenzíven nőttek, rníg 1992-ben 1,8 Mrd Ft, addig 1994-ben már 34 Mrd Ft-ot jelentettek. (1994-ben pl. nyolc hónap alatt 1-l,l Mrd Ft-ot harmincszorforgattak meg). Jellemző, hogy ugyanezen időszak alatt a környezetvédelmet közvetlenül elősegítő beruházásokra 3,5 Mrd Ft-ot fordítottak. Az értékpapírforgaimat 1992-ben 9, rníg 1993-ban ll banknál, 1994-ben már csak (a lekötések kifutásainak figyelembevételével) az MNB-nél bonyolították le. Az

ehhez kapcsolódó pénzügyi-számviteli tevékenységben az ellenőrzés során jónéhány hiányosságat tapasztaltunk. Mindez összefüggésben volt azzal is, hogy 1993. végéig még a szükséges nyilvántartásokat sem vezették. Elkészítésük után 1994-töl sem feleltek meg a valódiság, világosság, folyamatosság és a bruttó elszámolás elvének. Mindez a mérlegvalódiság elvét is sértette. Jellemző volt, hogy az értékpapír-vásárlásokról nem kértek letéti igazolást, így az értékpapír fajtája, (állami garanciája} esetenként még az ügylet jellege (értékpapír-vásárlás, vagy tartós betét-elhelyezés} sem volt mindig azonosítható. Hasonló gondokat okozott a kamatbevételek szerzödésekkel való egybevetése is. Az érték.papír-forgalom lebonyolításába két Kft-t is bevont a Közgazdasági Főosztály. Az egyik Kft. (INHOLD Kft.), amellyel még szerződést sem kötött a Minisztérium, az Alap eszközeivel úgy folytatott bankközi tranzakciót, hogy a pénzforgalom nem futott át az Alap számláján. A másik Kft. (KULTURVESZT

-21-

Kft.) ügyleti tevékenységéért megbízási díjat fizettek, holott ugyanezen szolgáltatást a pénzintézet térítésmentesen látja el. A Kft. bankszámlájára 1992. utolsó napjaiban úgy utalt át a Közgazdasági Főosztály 210 MFt-ot, hogy annak rendeltetése ismeretlen volt. A célokat l héttel később, már az új évben határozták meg. A City Banknál kincstárjegy-kötvényvásárlás fedezeti számlát nyitott, amely 2 évig múködött. A számla forgalma a Minisztérium nyilvántartásaiban nem jelent meg, a számlakivonatok pénzforgalmát nem könyvelték. A záró, illetve a nyitó egyenleg a mérlegben nem szerepelt. Az értékpapír múveleteknél tapasztalt hiányosságak felvetik a Közgazdasági Főosztályvezető felelősségét (3. sz. függelék).

.•

3. Az Alap forrásainak felhasználása Az Alap forrásaiból összesen 45,3 MFt kiadást teljesítettek. A rendeltetésszerű felhasználás reális megítélése érdekében kiszúrtük a pénzforgalomhoz kapcsolódó tőkekihelyezéseket (39,5 Mrd Ft), így az Alap szakmai céljaival összhangban álló felhasználás 5,8 Mrd Ft volt. (Ugyanezen célokkal összhangban a felhasználható, azaz a módosított előirányzat 16,6 Mrd Ft volt.) Az Alapot szabályozó törvény úgy rendelkezik, hogy a bevételeket két nagy szakmai területre kell felhasználni. A "környezetvédelmet közvetlenül elősegítő fejlesztésekre" (beruházásokra, múszaki intézkedésekre, a környezetbarát termékek forgalomba hozatalával kapcsolatos kereskedelmi megoldásokra, valamint a környezetvédelmi szemléletet szolgáló intézkedésekre, akciók megvalósítására) kell a bevételeknek legalább a 75%-át fordítani, amit pályázatok. illetve hitelgarancia formájában nyerhettek el a beruházók. Erre a célra 3,5 Mrd Ft-ot használtak fel. A másik nagy szakmai terület a . "közcélú környezetvédelmi feladatok" finanszírozására pedig 2,1 Mrd Ft-ot fordítottak (1-3. táblázát). 3.1. A környezetvédelmi beruházásokhoz kapcsolódó pályázati rendszer múködése A vizsgált időszakban (1992-94.) 1262 pályázatot nyújtottak be (támogatási igénye 53,2 Mrd Ft), ebből 448 db-ot (36%) fogadtak el, a megítélt támogatás 7,2 Mrd Ft volt (ennek egy része 1994. után rövid igérvény volt) ebből szerződés keretében 4,2 Mrd Ft-ot kötöttek le, a tényleges felhasmálás azonban csak 3,5 Mrd Ft volt.

-22-

A pályázatok többségél (251) levegőtisztaság és zajvédelem címén nyerték el, ezt követte a vízminöség-védelemmel kapcsolatos pályázatok száma (119), illetve a hulladékgazdálkodás javítását szolgáló beruházások támogatása (78).

A környezetvédelmi beruházások keretében "védett természeti értékek megőrzésére, védett természeti területek természetvédelmi hasznosítására" is lehetőséget ad a törvény. Az ehhez szükséges igen magas (70%) saját forrás előírása miatt azonban a feladatot ellátó költségvetési szervek nem tudtak pályázatot benyújtani. (Mindöszsze 2 pályázat finanszírozására került sor.) pályázati rendszer a törvényi szabályozást követően alakult ki. Ennek keretében az elnyerhető támogatást visszterhesen (kamattal vagy kamat nélkül) vagy vissza nem térítendő formában kaphatták meg az igénylők. Nyereségérdekelt tevékenységre a törvény előírása szerint csak visszterhes támogatás adható. A vizsgált időszakban ezt a követelményt nem tartották be következetesen. Az Alap felhasználását

segítő

A minisztérium értelmezése szerint ugyanis vannak "nyereséges, költségmegtakarító, bevételt képező" tevékenységek és vannak "bevételt nem képezö tevékenységek". A törvényi előírás betartása érdekében megkeresték az Igazságügy- és a Pénzügyminisztériumot. Ezt követően az IM álláspontjaszerint jártak el. A Pénzügyminisztérium véleményét- miszerint számviteli értelemben kell a vállalati szintü nyereséget ·értelmezni - a KlM nem vette figyelembe. Megállapításaink szerint a környezetvédelem makroszintü megközelítése a nemzetgazdasági érdek, "haszon-nyereség'" megközelítés elfogadható, de csak akkor, ha a pályázat keretében nyújtott támogatás hatékonysága mérhetö és az kimutathatóan környezetjavító eredményeket is hoz.

A pályázati kiírások, azaz az irányelvek 1993-tól évente jelentek meg a pályázati tájékoztatóval és az igénybejelentő lapokkal együtt. A KKA úrlapok a Phare támogatáshoz kapcsolódó úrlapok mintájára készültek a kitöltési útmutatóval együtt. Az adaptáció következményeként az űrlap néhány pontja a magyar viszonyokhoz nem alkalmazkodik, ami megnehezítette az egységes értelmezést (4. sz. függelék). A pályázatokat a KTM területi szerveihez, a KÖFÉ-khez kell benyújtani, ahol szinte mindig támogatták az igénylóket, még akkor is, ha az igények szakmailag vitathatóak voltak. Nemegyszer csak az igény jogosságáról nyilatkoztak, a szakmai, múszaki, közgazdasági feltételrendszerról, annak teljesíthetőségéról nem. (Egyébként ezirányú feladatokat számukra az SZMSZ sem írt elő.) A KÖFE-knek a pályázati kellékek eBenőrzése volt a feladata, illetve hiány esetén a pótlásra való

-23-

felszólítás. Ennek ellenére a pályázatok egy része kellék-, illetve adathiányosan került a bíráló Tárcaközi Bizottság elé (vízjogi engedély, önkormányzati testületi nyilatkozat, alkalmazási engedélyszám, árajánlat hiánya stb.), aminek gyakran a pályázat elutasítása lett a következménye (pl. ART EXPO Kft., Szegedi Közlekedési Kft., BIOMED Rt., RECO Kft.). Tapasztalataink szerint a pályázatok döntéselőkészító szakaszában, konkrét feladatok előírásával jobban kellene támaszkodni a KÖFE-k szakmai- és helyismeretére. Ez egyben a minisztériumot is tehermentesítené, és megalapozottabbá tenné a Tárcaközi Bizottság (TKB) döntését. A

felügyelőségek

által továbbított pályázatokkal kapcsolatos tárcaszintü döntéselókészítő munka a szakföosztályok, a KKA titkárság és a Közgazdasági Főosztály feladata volt, amit alapvetően háttérintézménnyel (pl. Környezetvédelmi Intézet), illetve vállalkozásokkal végeztettek el, bérmunkában.

A szakmai értékelés keretében nem vették mindig figyelembe a 1511982. (VII.9.) ÉVM. elöírásait, miszerint új technológiákat csak alkalmazási engedély birtokában lehet megvalósítani (ez az eljárás a tárca céljaival is összhangban állt). Az ebből eredő hiányosságokat a szilárd hulladékok feldolgozását segítő beruházásoknál, esetenként a szennyvíztisztító műveknél tapasztaltuk (pl. üzembehelyezés elhúzódása, eredménytelen beruházás és termelő tevékenység). A szakmai értékelésért évenként növekvő mértékú összeget fizettek ki, így pl. a Környezetvédelmi Intézetnek három év alatt 12 MFt-{)t Általában 2,5-5 óraipályázat időráfordítással és 2,5-3 eFt/mémöknap díjtétellel számoltak.

A Közgazdasági Főosztály által (vállalkozások közreműködésével) készített pénzügyi értékelés nem adott reális képet a pályázó pénzügyi helyzetéről, jövedelmezöségéről, az önkormányzatok saját forrásairól. A pályázatok értékelésére a DRAGON Kft-vel kötöttek szerződést (2000 Ptipályázat összegben). A díjazás mértékétöl az elvégzett munka színvonala, illetve közgazdasági értéke lényegesen elmaradt. A Kft. pénzügyi munkájának szakmai megalapozottsága több ponton kifogásolható volt. A pénzügyi értékelés alapja a pályázó által beküldött mérleg és eredménykimutatás volt (tárgyévet megelőző két év mérlege). Sok esetben előfordult, hogy adatok hiányáhan elemzéseket nem Iehetett végezni (pl. árbevétel-arányos eredményt, önkormányzatok összevont költségvetési adataiból elemzést).

-24-

A Kft. a pályázó által benyújtott adatszolgáltatásból két mutatószám kiszámítására likviditás és árbevétel-arányos eredmény - törekedett. A:z elöbbit a közgazdasági szakirodalomban foglaltaktól eltéröen, helytelenül számították ki.

A pályázati rendszerben tapasztalt negatív jelenségek arra hívják fel a figyelmet, hogy a döntéselőkészítés nem volt mindig megfelelö. Gyakori volt, hogy nem vizsgálták és nem minósítették a pályázó által ajánlott múszaki megoldásokat, a keresleti ár- és költségviszonyokat. a pályázó tőkeerejét, technikai felkészültségét, múszaki-szakmai hátterét. PI. Gyöngyöstarján-Rédics szennyvíztisztító, a Papíripari Vállalat lábatlani berendezése. Ugyancsak alkalmazási engedély nélkül ítélték meg a Kács-Tibolddaróc szennyviztisztító támogatását is. A szerződés azonban nem jött létre, mivel az önkonnányzat saját forrás hiányában attól elállt.

A döntéselőkészítésben meglévö hiányosságak gyakran meggátolták a közpénzek hatékony felhasználását. A pályázatokkal kapcsolatos döntés a Tárcaközi Bizottság (TKB) feladata volt. A bizottságban tagsággal bírt a BM. FM, IKM, KHVM és az NM képviselö je. Mindhárom évben az előírtnál gyakrabban üléseztek (1992-94-ben összesen 20-szor). Általában a kért összeg 30-50%-át ítélték oda. Kedvezö volt, hogy azonos típusú igényekröl (vizminöségvédelmi támogatások, autóbusz motorok felújítása, villamos rekonstrukció) egy ülés keretében hoztak döntést. Ugyanakkor kifogásolható, hogy a jegyzo"könyvekben nem történt utalás a társtárcák véleményére. tekintettel arra, hogy a bizottságo! a KTM helyettes államtitkára vezette.

A pályázatok elfogadása után (a TKB finanszírozási ígérvényével) a Budapest Bank kötött típusszerződéseket. A megítélt támogatások ''forrásmegjelölése" igen változó volt. Elöfordult, hogy az összes forrás megegyezett a fejlesztés teljes bekerülési költségévei, volt ahol ugyanez ÁFA nélkül, vagy csak a tervezett beruházási elóírányzattal szerepelt. A saját forrás összetétele is igen sokszínű volt, különösen az önkonnányzatok támogatási igényeinél Volt ahol a saját források közölt céltámogatás (amit a központi költségvetés biztosít) vagy átvett pénzeszköz (Államháztartáson. belül vagy gazdálkodó szervezetektöl) szerepelt (pl. Rajka, Balatonkeresztúr. Balatonszemes, Gyöngyöstarján önkonnányzatok). Találkoztunk olyan pályázattal is, ahol a saját források közölt a Vízügyi Alap is megjelent.

A szerződésben feltüntetett források eltérö értelmezése különösen akkor indokolatlan, ha azonos régióban, nagy volumenű állami pénzjuttatásról dönt a TKB egy ülése keretében. A szerződések és a csatolt mellékletek adatai sem voltak mindig összhangban.

-25-

A szerzödésben az ÁFA elkülönítése esetleges, de ilyen "előírás" a típusszerzödésben nem volt. Ott ahol az ÁFA külön szerepel, nem utalnak arra, hogy visszautalás esetén ez az összeg míre használható. A pályázó gyakran csak a céltámogatás és a KKA támogatás kiutalásánál értesill arról, hogy a visszaigényelt ÁFA összegével csökkentik az átutalásra kerüiő összeget.

A pályáztatás folyamata igen lassú, így a benyújtás és a beruházás elkezdése között közel egy év is eltelik, de a több éves elhúzódás sem ritka, ami rontja a pénzeszközök hatékony felhasználását. A döntéshozataltól számítva 8-9 hónap telt el a szerzödéskötésig. pl. Kunság Volán Kecskemét, Körlekedés Tudományi Intézet. Előfordult. hogy az I 99 I. december havi döntésekre csak 1993. november, december hóban kötöttek szerzödést (Halásztelek. Esztergom, Miskolci Avas Bútorgyár).

Ez a hosszadalmas, több ponton szabályozatlan procedúra, az ehhez kapcsolódó információs rendszer hiánya volt az egyik előidézője az indokolatlanul nagy arányú forrásbőségnek. -

A TKB által meghozott döntések igen nagy hányada az év utolsó két hónapjára koncentrálódott. (1992: 40%; 1993: 58%; 1994: 53%). Így év végéig nemhogy a támogatás felhasználására, de gyakran még a szerződések megkötésére sem volt lehetőség. 1992-ben a Budapest Bank 77 szerzödést kötött, ebböl 14 már "áthúzódó" volt. 1993-han 174 pályázat támogatásáról döntöttek, de ebböl 101-re csak 1994-ben kötötték meg a szerzödést. 1995. évre 125 szerzödés húzódott át az elöző évröl.

-

A felhasmálatlanul álló, de szerzödéssel lekötött források felszabadításáról először 1994. végén döntöttek, de akkor is csak néhány esetben (pl. BrucknerFodor Kft., néhány vízminőségvédelmi támogatás). Nem szabályozták ugyanis, hogy mennyi ideig lehet a lekötött forrásokat a pályázó rendelkezésére fenntartani. Levegővédelemmel kapcsolathan a tartósan (legalább egy évre) lekötött és fel nem használt források összege a vizsgálat idejére elérte a 0,5 Mrd Ft-ot (katalizátorral és gázüzemú autókkal kapcsolatos pályázatok).

-

Az Alap forrásaiból 1992-93. évben indokolatlanul magas tartalékot képeztek (917 MFt-ót), "fel nem osztott keret" címén. . A TKB-nak nem volt feladata az Alap forrásainak és felhasználásának teljeskörü áttekintése. minösítése. Kizárólag döntései előtt kapta meg azt a keretszámot, amit az adott ülésen "szétosithatott". Megjegyezzük, hogy sem a KKA titkársága, sem a szakf(!osztliIyok, illetve a Természetvédelmi Hivatal nem rendelkeztek az Alap pénzeszközelr(!l, Ilkvldltlisl helyzetér(!l litfogó Ismeretekkel.

-26-

-

A pénzügyi teljesítést kedvezőtlenül befolyásolta a folyamatban lévő beruházások időbeni elhúzódása, illetve a beruházók pénzügyi nehézségei. Az 1992. évben 91 folyamatban lévő beruházás volt, a tervezett befejezési határidő menet közben 22 beruházásnál módosult a kezdési időpont elhúzódása, pénzügyi megalapozatlanság, a tulajdonosi változások, csőd és felszámolási eljárás miatt. A "csúszás" 4-18 hónapot jelentett. Az 1993. évben a folyamatban lévő beruházások száma 149 volt, ebböl 93-nak kellett volna befejezödnie. Ezzel szemben megvalósult 54, meghiúsult 8, és 1994. évre áthúzódott 31. Erre az időre felerősödtek az előkészítés, tervezés és kivitelezés hiányosságaihól eredő problémák.

A pályázat keretében elnyert támogatások felhasználásának folyamatba épített ellenőrzése, illetve a befejezett beruházások utóellenőrzésének megszervezése, irányítása a Közgazdasági Főosztály feladata volt. Ennek a kötelezettségnek csak részlegesen tett eleget, egyrészt a már jelzett létszámhiány, másrészt az e célra rendelkezésre álló "beszedés i díj" (1,5%) nem megfelelő hasznosítása miatt. A folyamatba épített ellenőrzés hiányára hívta fel a minisztérinm figyeimét a Budapest Bank 1993. februári átiratában, melyben felsorolta a "kritikus" beruházásokat (együttesen elérték a l 00 MFt-os nagyságrendet), illetve kérle az indokolatlan pénzlekötések rendezését. A befejezett beruházások utóellen(irzése sem volt folyamatos. 1991. elején 118 befejezett beruházás várt helyszini felülvizsgálatra, müszaki és pénzügyi lezárásra, miután az ez irányú ellenőrzési munka 3 éven át szünetelt. 1993. év elején felülvizsgálatra várt 149, 1994. elején 152 beruházás.

A típusszerződések lehetövé teszik, hogy a kitűzött feltételek elmaradása esetén szankciókkal, támogatás visszavonásával élhessen a minisztérium. Teljes vagy részleges visszavonásra azonban csakelvétve került sor. 3.2. A pályázatok értékelése 3.2.1.

Levegő-

és zajvédelemmel kapcsolatos pályázatok

A Kormány J 993-ban öt évre szóló Levegőtisztaság-védelmi intézkedési programot fogadott el a súlyosan veszélyeztetett térségek levegőminőségének javítására. Az intézkedések pénzigénye 20-60 Mrd Ft, ehhez az Alap hozzájárulásaként 7,5 Mrd Ft-tal számoltak.

-27-

A vizsgált időszakban 672 levegőtisztaság- és zajvédelmi pályázatot nyújtottak be (az összes pályázat valamivel több, mint fele), ebből 251-et (beruházási igény összege 19 Mrd Ft) fogadott el a TKB 4,2 Mrd Ft támogatással. A pályázatok száma 1992-94. közölt több mint 10~re nött, a támogatások zömét a közlekedési pályázatok kapták (csaknem 3 Mrd Ft-ot), az ipari és kommunális emisszió csökkentésére 300 MFt felhasználást terveztek.

A levegővédelmi programok támogatási iránya terjedt ki. ·

alapvetően

három témakörre

3.2.1.1 A közlekedési légszennyezés csökkentése Az elmúlt 15 évben a közlekedés vált az ország egyik legnagyobb

légszennyező­

jévé. (A levegőbe került szénmonoxid 52-55%-a, a nitrogénoxidok 40-45%-a, az ólom 90%-a a közlekedésből származik.) A kibocsátott anyagok mennyiségét és következményeit tekintve a közúti gépjármíi-közlekedés szerepe a legnagyobb, több, mint 85%. A felmérések szerint a fővárosban és a nagyvárosokban, az autóbuszok okozta légszennyezés egyre jelentősebb. A 90-es évek elején Budapesten a Kossuth Lajos utcában akorom 55%-a, a kéndioxid 26%-a, a Károly körútonakorom 81%-a, a kéndioxid 53%-a autóbuszoktól származott.

A szennyezés oka a lelassult forgalom mellett az atitóbuszmotorok elavult konstrukciója. Ezek többsége 20 évvel ezelőtti típusú, károsanyag kibocsátásuk 9-szer nagyobb, mint az EU (I) norma. Átlagéletkoruk a fővárosban 10, a vidéki közlekedésben 12 év. A buszok nagyrésze után amortizáció már nem képződik, a bevételek csak a karbantartásra, részben a felújításra nyújtanak fedezetet. (A jármíivek nagy része kétszer-háromszor annyi km-t futott, mint az előírt amortizáci6s norma.) A tömegközlekedési Vállalatok bevételeinek nagyobb részét évtizedek óta a támogatás és a fogyasztói árkiegészítés jelentette. A 80-as évek végére az állami támogatások jelentös csökkentésével ezek a vállalatok kritikus pénzügyi helyzetbe kerültek.

A jármíivek beszerzési ára az elmúlt 5 évben közel hatszorosára nőtt. Mindezek figyelembevételével a jármúpark megújítása csak összehangolt közlekedési rekonstrukciós program keretében történhet, aminek csak egyik résztvevője lehet az Alap. A TKB nem mérlegelte annak előnyét, hogy milyen hatással lehetne a

-28-

városok levegőminőségére az autóbuszroatorok jelentősebb arányú környezetvédelmi felújítása, azaz a pénzeszközök koncentráltabb felhasználása. (A BKV 1993-ban 440 roatorfelújítási igényének csak a felét hagyta jóvá a TKB, a szakfőosztályok ugyanis figyelembe vették, hogy a fővárosnak egyéb források /hitelek/ is rendelkezésére álltak.) A vizsgált időszakban összesen 1.100 autóbuszmotor rekonstrukciójához mintegy 350 MFt támogatást adtak a BKV-nak és a VOLÁN Vállalatoknak azzal a kikötéssel, hogy a roatorok felújítását a RÁBA gyárban kell elvégeztetni. A gyárban felújított, illetve gyártott motorok megfelelnek az EU I. normáknak, ami igen kedvező minősítés. A dolog "szépséghibája", hogy ezt a dokumentumot az a KfL adta ki (AUTOKUT Kft.), ahol kifejlesztették a motorokat.

A VOLÁN Vállalatok autóbusz-rekonstrukcióját az Alap mellett a KHVM is támogatta. Ennek keretében a VOLÁN vállalatok évi l Mrd Ft támogatást kaptak. Ez 60 autóbusz beszerzésére adott lehetőséget. (Ennek mértékét jelzi, hogy a vállalatok mintegy 9 ezer autóbusszal rendelkeznek.) A vizsgált időszakban három város önkormányzata pályázott a villamosközlekedés korszeriisítésére (Debrecen, Miskolc, Szeged). A debreceni és miskolci önkormányzatok 40% saját forrás mellé 1,2 Mrd Ft 50-50%-ban vissza nem térítendő és visszterhes támogatást kaptak. A beruházás környezetvédelmi hatása csak közvetetten érvényesül. A TKB véleménye szerint, ha a villamosközlekedés megszűnne, helyébe kömyezetszennyezöbb buszkőzlekedést kellene beállítani.

A miskolci önkormányzat csak pályaépítésre kapott támogatást, a debreceni önkormányzat ezenfelül jármilpark korszerilsítésére is. (A szegedi pályázatot megfelelő árajánlat hiányában elutasították.) A járműveket a Ganz-Hunslettől kívánták beszerezni. A benyújtott pályázat nem tartalmazott hivatalos árajánlatot, ezért a pályázatban a villamosok !989. évi árát szerepeltették, azaz 84 MFt-ot. A szerződés megkötése után derült ki, hogy a vállalat a járműveket csak mintegy !40 MFt-os áron tudja szállítani. Emiatt az Alapkezelő és az önkormányzat között szerződés-módosításra került sor, ennek keretében csökkentették a beszerzésre kerülö villamosok számát. Személygépjármű-katalizátorok

felszerelésére az meg támogatást, 82 MFt összegben.

Alapből

6 vállalkozásnak ítéltek

-29-

Eredményt csak a Fodor és Bruckner Kft. ért el (1.5 MFt), a többi vállalkozó vagy egyetlen katalizátor! sem szerelt fel, vagy visszalépett a szerzödéskötéstöl.

önmagában csak a városokban közlekedő személygépkocsik katalizátorral való felszerelése, (a mintegy 2,2 milliós járműállomány felét érintenéj 25-30 Mrd Ft ráfordítást igényeine. Gondot okoz, hogy az Alapból a költségeknek csak 1/3-át lehet kifizetni, a lakosságnak kell a másik 2/3-át vállalni, amire igen szerény a hajlandóság. A személygépjárművek katalizátorral való felszerelése eddig nem hozott eredményt. A több mint egy évig lekötött közpénzek nem kerültek felhasználásra. A gépjárművek gázüzemü átállftása ugyancsak környezetvédelmi érdek (gázszettek felszerelése, töltőállomások létesítése). Az Alap erre a célra több, mint 0,5 Mrd Ft-ot fordított. A pénzeszközök felhasmálását szintén nem lehet hatékonynak minösíteni. E témakörben nyújtott be pályázatokat az AUTÓ-HÍD Rt. (5. sz. függelék). 1993. áprilisában földgáztöltö állomás létesítésének finanszírozására kértek támogatást A TKB erre a célra 10 MFt támogatást adott, a földgáztöltö kút azonban a vizsgálat befejezésekor még nem ilzemelt. 1993. júliusában Z9 MFt hitelgarancia igénnyel fordultak az Alaphoz, amit szintén megkaptak. azonban IS hónap után sem hasmáiták fel a rendelkezésre álló pénzeszközl A beruházások befejezéséhez 1994. végén 6jabb 60 MFt-ot kértek és kaptak annak ellenére, hogy az eddig vállalt feladatokat nem teljesítették. A támogatott célok is igen vitatottak, ezek között szerepelt Ingatlanvásárlás, közvilágítás kiépítése, múködési költségek. Ugyanez az Rt "PB kúthálózat" építésére 1993-ban 31 O MFt-ot kapott. A program szerint 20 kút létesítését tervezték, ebból azonban alig egynéhány valósult meg. A TKB szokatlanul nagy számban (8 ízben) foglalkozott az Rt. támogatási igényével. Elöfordult, hogy miniszteri "kérésre" ill t össze a Bizottság. Az illést egyébként az elnök is elökészítetlennek minósítette.

A jármüvek által kibocsátott szennyezés hatósági ellenőrzésének javítására a KHVM Köztekedési Főfelügyelet~ !993-ban 40 MFt vissza nem térítendő támogatást kapott az. Álapb61 mérőmúszerek vásárlására. A területen múködő Felügyeletek csak részben rendelkeztek a múszerpark üzemeltetéséhez szükséges fedezettel, így a szerződésben vállalt kötelezettségeiket teljeskörúen nem teljesítették A Közlekedéstudományl Intézet Rt. 1993-ban "Green-Car-Center" információs bázis létesítésére 13,8 MFt-ot kapott az Alapból, a zöldkártya bevezetés hazai tapasztalatalnak értékelésére. a nemzetközi gyakorlat adaptálására, szaktanácsadásra, térítésmentes motor-

-30-

beállításra, propaganda tevékenységre. A centruma! 48,1 MFt-ból akarták létrehozni, saját forrás nélkül. Az Alap mellett az OMFB, az Autóklub és a Phare program nyújtott volna támogatást az Intézet számára. A projekt kivitelezési helyzetérö1 az Alap tájékoztatást nem kapott, eddig átutalás nem történt, mivel a projekt a PHARE támogatás elhúzódása miatt nem indu1t be.

A közúti fejlesztés koncepciója szerint a 90-es évek közepére az elkerülő szakaszok megépítésével több, mint 400 településen csökkenteni kellett volna az átmenő forgaimat Erre azonban nem került sor, ezért egyes településeken a városközpontokban forgalommentes övezet létrehozásával igyekeznekmérsékelni a Jevegőszeny­ nyezettséget. Nyíregyháza és Tokaj város 1994-ben e célra összesen 97,4 MFt-ot kapott. Mindkét város légszennyezésre vonatkozó mérési adatai igen bizonytalanok, így az ígért eredmények nehezen lesznek minósítheto""k.

3.2.1.2 Az ipari légszennyezés megszüntetésének ösztönzése E címen az Alap 450 MFt támogatást adott. A pályázatok "sorsa" tükrözi az ipar sajátos problémáit. A súlyos helyzetbe került iparágaknál a beruházások (textilipar, kohászat, bányászat, építőipar) kivitelezési határidejét többször módosították, gyakori volt a 2-3 éves csúszás. Jellemző volt az elkészült, de kihasználatlanul álló objektumok sora (felszámolás, csőd miatt), illetve a visszafizetési gondok gyakorisága. A Tatabányai Szénbányák Válialat 1991-ben támogatást kapott a porszennyezés mérséklését segítő beruházásra. Az ehhez szükséges zárt tárolókat, illetve a kapcsolódó utak szilárd hurkatását (porszenet gépkocsival szállították) nem tudták megvalósítani. A vállalat felszámolás alatt van, a brikettgyártó gépeket és ingatlanokat már az új Tatai Brikett Kft üzemelteti, de a támogatott objektum a Szénbányák Vállalatnál maradt A Dunamarket Kft. 1991-ben kaÍánházi rekonstrukcióhoz 20,0 MFt visszatérítendő támogatást kapott A rekonstrukció befejeztével a Kft. csődbe ment, a visszafizetési kötelezettségeinek nem tett eleget. A Diósgyőri AcélmQ okozta Miskolc 1égszennyezettségének a zömét (pl. szénmonoxid 84%). 1991-ben környezetvédelmi beruházás megvalósítására összesen 60 MFt támogatást kaptak az Alaptól, amit önkormányzati támogatás és állami alapjuttatás is kiegészített. Időközben az Acé1müvet privatizálták, majd ismét államosították, az új cég a rekonstrukció! végül is mintegy 50%-kal magasabb összegért fejezte be. Ezt követően a városi méröállomások a 1égszennyezettség jelentős csökkenését regisztrálták.

-31-

A LATEX kószegi üzemeinek fütés-korszerüsltésére 12. MFt támogatást kapott, a beruházást a tervezettnél kisebb költséggel valósította meg, (miközben a privatizálás is megtörtént) azonban a szerzödést háromszor módosították és a beruházás 10 hónapot "csúszott".

Az energiaipar, a háztartási gépgyártás és a gépipar egyes területén a támoga-

tások felhasználása viszont hatékonynak minösült. A privatizált üzemeknél az új tulajdonosok (a külföldiek is) tovább folytatták a megkezdett beruházások építését, vagy éppen újabb forrásokért pályáztak (pl. Lábatlani Cementgyár). A benyújtott igények egy része 1994-ben a pályázók és a kivitelezők egyre súlyosabb pénzügyi gondjait is tükrözi. Ezek ugyanis "hitelkérelmek", készletfeltöltés finanszírozását szolgáló fedezeti igények. melyeket a Bizottság természetesen elutasított. 3.2.1.3 A zajártalom csökkentése 1992-93-ban összesen 10 pályázatot fogadtak el alig 150 MFt támogatássaL A beruházások 95%-ban eredményesek voltak, mindössze egy pályázat volt sikertelen. A Kőbányai Kilnnytifémmfi Kft. !992. december végére fejezte be 4,5 MFt-os támogatással az üzem zajcsökkentését mérséklő beruházást. A mérések és a helyszini ellenőrzés igazolta az eredményeket. Hatékony beruházásnak minösült az Ml~ út mentén elkészült zajárnyékoló fal (Tatabánya város védelmében ) összesen 29 MFt költséggel Ehhez az Alap 5 MFt vissza nem térítendő támogatással járult hozzá. Ugyanakkor támogatás visszavonására is sor került. A Rlnga Hlíslparl Rt. Kapuvári gyára nem teljesítette az előírt követelményeket (3, 7 MFt-ot kellett·visszafizetnie).

3.2.2.

Vízminőségvédelmi

pályázatok

Hazánkban a közüzemi víztermelés mértéke az elmúlt 5 évben némileg csökkent, jelenleg: mintegy l Mrd m 3/év, ebből az ivóvíztermelés 93%, a többi ipari minőségú. A lakosság körében a vezetékes vízzel való ellátottság megközelíti a l 00%-ot. A közcsatornába bekötött lakások aránya országosan csak 44%. A· közcsatornákba elvezetett szeunyvíz mennyisége 2,2 M m3/nap, arninek felét szennyvfztisztító telepekre vezetik. Ezek az ellátottsági adatok indokolták, hogy az Alap forrásait elsősorban a csatornázásra és szennyvíztisztftó ml1vek létesítésére fordítsák.

-32-

A vizsgált 3 évben vízminőségvédelemmel kapcsolatban 353 pályázat érkezett be a KTM-be, ebből a TKB 119 db-ot fogadott el, és mintegy 2,4 Mrd Ft támogatást ítélt meg a beruházásokhoz. Az 1992-94. évek között indított vízminóségvédelmi beruházások eléirányzatának 7 5-80%át állami források fedezték többcsatornás finanszírozás keretében. (Ezen belül a KKA 10%; önkormányzatok központi költségvetésból származó céltámogatása 50%; Településfejlesztési Alap 6%; Vízügyi Alap 10%.) Emellett az önkormányzatok saját pénzeszköze, illetve a lakossági források és pénzintézeti hitelek is megjelentek. Az állami feladatellátás hatékonyabb lett volna, ha a források felhasználása koncentrált lenne, és a kiemeit területek támogatására irányulna. Eddig féként csak kis települések részesedtek belöle.

A vízminőségi támogatásokat csaknem teljeskörüen az önkormányzatok kapták, mindössze 7 vállalkozást támogattak az Alapból. Míg 1992-93-ban valamennyi benyújtott pályázatot elfogadták (48), addig 1994-ben csak ezek 2496-át (72 db-ot). ~ ·

Az önkormányzatok céltámogatás keretében 1991-93-ig minden évben kaptak támogatást a központi keretböl, 1994-ben viszont ilyen címen nem lehetett pénzeszközöket igényelni.

A pályázatokat igen változatos "indokok" alapján utasították el, amelyben a szakmai érvek háttérbe szorultak. Pl.: "mert nem kapott céltámogatást", "mert céltámogatást kapott", "mert a kértnél több céltámogatást kapott". "mert nem regionális jellegü", "elutasítva" forráshiány miatl

Nem segítette a döntések szakmai megalapozottságát az. hogy a települések támogatási elvei eltértek az Országgyűlés (regionális és nem regionális jelentőségü vízbázisok szerinti elhatárolást alkalmaz a céltámogatások megítélésénélj és a KHVM (vízbázisok sérülékenysége szerint csoportosít) között. A vizsgált időszak legnagyobb volumenü bernházása a Szigetközi viziközmü fejlesztésének (ll. ütem) támogatása volt. (Az első ütem finanszírozásában az Alap nem vett részt, ennek keretében a térség közel 30 településének vezetékes vízellátását oldották meg.) A támogatás megítélésénél a pályázatok benyújtása formális volt, mivel a döntés kormányhatározaira történt (Hasonló volt a Velencei tó vízutánpótlásának támogatása is, ahol nem beruházást, hanem üzemeltetés! finanszíroztak. törvényi eléírással szemben.)

-33-

A Il. ütem 1993-ban indult, ennek keretében csatornázást és szennyvíztisztítót (3 db) létesítenek. A beruházás előirányzata 3,4 Mrd Ft volt, ehhez az Alap 340 MFt-tal járult hozzá. A II. ütem két legnagyobb részberuházása az Alsó-szigetköz (Öttevény és 9 község) vízminőségvédelmi fejlesztése. illetve a Közép-szigetközi (Kimle és 7 község) szennyvízelvezetése és -tisztítása volt. Az öttevényi beruházást úgy terveztélc és ldvitelezték, hogy az bövíthetó legyen. Tekintettel arra, hogy a vezetékes víz mintegy harmadát kertirultúra öntözésére használják, ezért nem valószínú, hogy erre belátható idón belül sziikség lesz. Helyszini ellenórzés során a csatornázási munkák teljesítését nehezen lehetett követni, mivel az erról készült jegyzókönyvek éppen a kivitelezés helyét nem jelöltélc meg. A tisztítómú gépi berendezéseiról bemutatott tárolási nyilatkozatok alapján nem volt mód az eszközök azonosítására. Ezeket az eszközöket (amit a KKA-ból finanszíroztak) hamarabb vettélc meg, mint ahogy magát az épület tervezését elkezdtélc volna. A szennyviztelep próbaüzemeltetésére várhatóan hosszabb idóre (esetleg l évre is) lesz szükség, mivel ehhez a névleges terhelésnek el kell érni minimum 20%-<Jt. A telkek szennyvízbekötése viszont igen vontatottan halad. az önkormányzatnak pedig jogszabályi lehetósége lenne a szankcionálásra.

A szennyvízcsatorna építése más telepllléseknél is gondokat jelez, hatékonyságát rontja a hálózatra való "rákótés" alacsony szlntje. Gyöngyössolymos szennyvizcsatomázására az Alap 8,6 MFt támogatást adott, amit a központi költségvetésból 42,2 MFt céltámogatás is kiegészített. A tényleges ráfordítás összegét eltéró módon mutatta ld az önkormányzat, mivel más adatot közölt a KKA (129 MFt) a céltámogatás elszámolásához, és mást az ÁSZ ellenórzésének. A beruházás pénZOgyi finanszírozását végzó bank ezzel szemben 117 MFt-ról adott igazolást. A KKA támogatást hamarabb hívták le, mint abogy az önkormányzat benyújtotta a számlát. A beruházás keretében 1191 ingatlan bekötésére volt lehetóség, amiból töhb mint l év után csak 20% valósult meg, részben azért mert az önkormányzat eladásra szánt telkek elóközmúvesítését is elvégezte, részben pedig azért, mert a telkek közel 10%-án még vezetélces víz sem volt. A Faddl szennyvizcsatorna építésénél (1992) a KKA a beruházás 30%-át (10,1 MFt) finanszírozta. Az üzembehelyezés több alkalommal meghiúsult, mivel olyan hiányosságole merültek fel, ami azt meggátolta (pl. a csatorna "'visszafelé" lejtett, az akna 15 cm-re klállt az út szintjébo1). A beruházó önkormányzat a szerzódésben vállalt kötelezettségétól jelentösen eltért. Emellett az_érintett 513 ingatlan helyett csak 418-nál történt meg a csatornacsonk kiépítése. Ténylegesen azonban csak 84 ingatlant kötöttek rá a hálóza tra.···

A szennyvíztisztító miivek létesítésénél mutatkozó hiányosságak többsége - mely a kivitelezéskor és az üzembehelyezéskor egyaránt jelentkeztek - az előkészítés hiányosságával volt összefüggésben.

-34-

A Papíripari Vállalat piszkei leányvállalata Lábatlanban szennyvfztlsztftó telepet épített, amihez 28 MFt támogatást kapott. A támogatást már visszafizette, azonban a rendszer müködésében szálnos müszaki probléma volt (transzformátor leégés, csapágyhíha, vezetéktartó kiszakadás). Az illetékes KÖFE hatósági mérései szerint a kibocsátott, de már megtisztított ipari szennyvíz szerves anyaga az engedélyezett egyedi határértéket elöfordult, hogy 3-4-szer is meghaladta. Sárisáp községl szennyv!ztlszt!tó telepet az 1994. év végi müszaki átadásig csak mintegy 2/3 részben építették meg (ezzel szemben mintegy ~-os támogatást vett igénybe). A próhaüzemeltetés két ízben is meghiúsult müszaki okok miatt, erre még !995. közepén sem került sor.

Legnagyobb tavunk, a Balaton vízminőségének védelmét nem közvetlenül, hanem közvetetten, 9 település szennyvízcsatornázása és tisztítása cúnén támogatta az Alap 140 MFt összegben. Jellemző volt, hogy a beruházások átlag I évet csúsztak. Vízminőségvédelem szempontjából hatékonyságuk jórészt még nem mérhető. (Pl. Balatonszemesen csak 9% a telkek csatornahálózatba való bekötése.) Az Alap koncentráltabb, jelentösebb volumenü igénybevételét nehezíti, hogy a balatoni üdülökörzetben a települések (mintegy 170 önkormányzat) és a különbözö intézmények (33) koordinációja igen hiányos. A Kormány ezt a feladatot 1993-han a Balatoni Regionális Tanácsra bízta. azonban ehhez nem állt rendelkezésre a szükséges jogkör, illetve pénzeszköz. A Balatoni Regionális Rendezési Terv az ellenörzés idején még csak kidolgozás alatt volt. Az Alap célirányos felhasználásánál figyelembe kellene venni azt is, hogy a közvetlen · szennyvízbevezetés kömyezetszennyezö hatása már elenyészö (2% alatti), ugyanakkor a két legjelentösebb szennyezö anyag: a foszfor és a nitrogén közül az utóbbi jórészt a légköri szennyezödésböl kerül a Balaton vízébe (több mint 2000 tonna/év). A vizsgált idöszakban viszont e térségben alig támogattak levegövédelemmel kapcsolatos pályázatokat. Megjegyezzük, hogy a két anyag által elöidézett szennyezettség tényleges nagyságára igen kevés, mindössze egyharmad a mért adat, a t~bbi becslésre épül.

60 vízminőségi fejlesztésnek kellett volna szerződés szerint befejeződni, ezzel szemben 37 fejeződött be. Ezek közül 12-ről a KTM-nek nem volt információja, ll-nél a befejezési határidő átcsúszott 1995. II. félévére. A befejeződött beruházások utóellenőrzését csak 1995. II. félévében kezdik meg, ugyanis a támogatások zömét I 994-ben ítélték oda. A kivitelezési idő átlag 2 év, így a beruházások befejezése előtt a támogatások hatékonyságát nem lehet megítélni. Kedvező viszont, hogy ezek a beruházások nemzetgazdasági szinten a közmúolló szűkülését fogják előidézni. A vizsgált

időszakban

Az Alapot szabályozó törvény előírja, hogy az azonnali beavatkozást igénylő környezeti károkozás elhárítására tartalékot kell képezni. Erre a feladatra a vizsgált időszakban J 3 J MFt-ot különítettek el az Alapból, és 6 I MFt-ot használtak fel. A

-35-

tényleges felhasználás mértéke, a kárelhárítási költség megtérülése, a kiszabott bírság nagysága azonban nem volt megállapítható az információáramlás, illetve a nyilvántartás hiányossága miatt. 1993-ban 10 m 3 olajszennyezés került egy csatornába, ahol az elkövetö ismert volt. A ll. fokozatú védekezés a KÖFE-nek 23 napig tartott és 2,9 MFt-ba került. Bírság kivetéséről és megtérítéséről a K1M-nek nincs tudomása. Tótszentkút és Lébény térségében 1993-ban olajszo"kítéssel összefüggésben talaj és talaj3 víz-szennyezés keletkezett, ezzel egyidejilleg 55m savas maradék elhelyezését is meg kellett oldani. A kimutatott költség 7,4 MFt volt, bírságot nem róttak ki, holott a károkozó ismert voll

Amennyiben az első fokú hatóságként eljáró KÖFE bírságot egyáltalán kiró, az általában csak töredéke a kárelhárítás költségeinek. A hígtrágyával szennyezést okozó Sombereid Állami Gazdasággal szemben 44,2 eFt bírságot szabtak ki, a védekezési költség viszont 544 eFt volt. Balatonfenyvesen 1000 m 3 kommunális hulladék okozott talajvíz szennyezést. A 9 napig tartó m. fokú védekezés 1,3 MFt-ba kerü1t. a szennyezö ismert. A föfelügyelöségi kimutatás szerint a bírság mértéke l O eFt.

A felügyelöségek nem mindig igényelték a kiadások megtérítését. PL 1993-ban a kazsok-1 m. fokozatú higanyszennyezésnél, amely a talaj cseréjével is járt, költséget nem mutattak ki. Hasonló a helyzet a Tatai tó II. fokozatú "algalokalizálásáná!", a Tlszán a II. fokú árvízvédelmi készü1tségnél, illetve a Ráckeve-Soroksárl Dunán a 16 napig tartó vízbetáplálásnál.

A rendkívüli környezetszennyezések (havária) elhárítására vonatkozó részletes szabályokat utoljára 1978-ban adtak ki, azóta a KTM-KHVM együttes utasítása szerint járnak el a két minisztérium területi szervei, tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi és a vízügyi feladatok e téren még nincsenek elhatárolva. (A két tárca között a vízügyi kérdések szétválasztására jogilag már 1992-ben sor került.) Ugyanarra a feladatra mindkét szervezet terveket készít, létszámot és eszközt biztosít, de a kárelhárítást csak a másik féllel szoros együttmüködésben hajthatja végre. KTM adatok szerint 1992-94-ben együttesen mintegy 500 rendkívüli környezet~ szennyezést regisztráltak. Ennek kb. 60%-a vízszennyezés volt. A legtöbb esetben

-36-

a kőolaj, illetve származékai okoztak rendkívüli vízminőségromlást. Az esetek egynegyedében azonban nem tudták azonosítani a szennyezést kiváltó anyagot. A vízminőségvédelmi kárelhárításoknak még olyan költségeit sem mindig terhelték át - függetlenül a megtérülés I -2 éves elhúzódásától - amikor a szennyező nevesíthető volt. 3.2.3. Hulladékgazdálkodást segítö pályázatok A környezeti ártalmak megelőzésére, iiietve csökkentésére az Alapból I 992-94. között aránytalanul keveset forditottak hulladékgazdálkodásra, mindössze kb. 400 MFt-ot, amivel 47 pályázatot támogattak. (Ebben a pályázatok igen alacsony színvonala is közrejátszott.) Megállapításaink szerint azonban ezeknek a pénzeszközöknek a nagy része nem, vagy csak igen alacsony hatásfokkal hasznosult. A veszélyes hulladékok csaknem fele az alumíniumgyártás során keletkező vörösiszap volt. Hosszú évek során tetemes mennyiség keletkezett, ami azzal volt összefüggésben, hogy a vaskohászati felhasználásra irányuló törekvések eddig eredménytelenek maradtak. Így a felhalmozott vörösiszap megszüntetésére jelenleg nincs technológia, helyette a meglévő igen nagy mennyiség "biztonságos őrzése" kínálkozik megoldásként. Ai. Aiáp a környezeti károk mérséklésére a két gazdálkodó szervezetnek összesen 39,9 MFt támogatást adott. Az Ajkai Alumínium Kft. az iszaptér résfalazására vett igénybe támogatást (20,8 MFt-ot), amit felhasznált, a beruházás befejezése azonban elhúzódott. Az Almásfüzítöi Alumínium Kft. a tárolótér befejezésére kapott támogatást, amit azonban nem vett igénybe, a beruházás pedig nem valósult meg.

A vizsgált időszak legnagyobb beruházását a BIOMED Rt. (korábban Kft.) tervezte. A vállalkozás Kökény község területén 348 MFt fejlesztési költséggel kívánt létrehozni egy "Hulladékártalmatlanító Művet" veszélyes hulladékok égetésére. A beruházás tervezett forrásösszetételét jellemzi. hogy az Alap 60 MFt-tal, a Foglalkoztatási Alap 26,5 MFt-tal, míg az önkormányzat 1,9 MFt-tal járult hozzá, és mintegy 234 MFt-ot terveztek külföldi hozzájárulásként A beruházást már 1993. közepén üzembe kellett volna helyezni, erre azonban nem került sor, és a kapott támogatást sem fizették vissza. A telephelyen különbözö épületeket és építményeket (porta, szociális épület, irodák, garázs, kerítés, utak, stb.) hoztak létre, az égetömü azonban nem épült fel. Tekintettel arra, hogy külföldi töke bevonására nem került sor, eddig lényegében csak közpénzekbell történtek a ráfordítások, amelyekföl tételes elszámolás nem áll rendelkezésre.

-37-

Szükségesnek tartjuk a 60 MFt KKA támogatás, a 26,5 MFt Foglalkoztatási Alapból nyújtott támogatás, valamint az önkormányzati támogatások felhasználásának bírósági úton történó tisztázását. (A pert idó közben megindították.) Veszélyes hulladék (krómos bőrhulladék) felhasználását tervezte a RECO Kft. A beruházáshoz az Alap 5, 7 MFt vissza nem térítendő támogatást adott. A KfL a támogatást felvette, a beruházást viszont még el sem kezdte, holott az üzembehelyezés szerződésben vállalt határideje 1992. február végén lejárt. A veszélyes hulladékol engedély nélkül az István-aknai telephelyen tárolja, a szakhatóság határozatainak - melyek szerint a hulladékol a jogosult részére kell átadni - nem tett elegeL Időközben a Kft. ellen felszámolási eljárás indult.

A hulladékgazdálkodásnak egyik legfontosabb területe a kórházi veszélyes hulladékok tárolása és ártalmatlanítása. Ezen a címen kórházak és vállalkozók kaptak támogatást. Veszélyes hulladékégetö létesítését a Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZOTE) és a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) még a vizsgált idószakot megelözöen kezdte meg, közel azonos összegű (32 MFt) fejlesztési költségelöirányzattal. Mindkét egyetem 12-12 MFt támogatást kapott a KKA-ból, a SZOTE visszatérítési kötelezettség melletL A dokumentumok szerint a kazánok teljesítménye egyik esetben sem felelt meg a müszaki, illetve a környezetvédelmi elö!rásoknak. A SZOTE a támogatás összegét ( 12 MFt-ot) 1994-ben visszafizette. A ''VÁRDA" Építlllparl Ksz. egyszer használatos injekciós tük zárt rendszerben történc5 begyüjtésére vállalkozott. A 14,8 MFt-os beruházáshoz a vállalkozó 4.0 MFt támogatást vett igénybe 1991. évben, visszatérítési kötelezettség nélkül. A cég ellen idöközben felszámolási eljárás indult. A Jász-Nagykun-szolnok megyel Hetényi Géza Kórház veszélyes hulladékégetö építéséhez kezdett, melynek beruházási elöirányzata 41 MFt volt, ehhez az Alap 24,7 MFt támogatást adott (50%-át visszatérítési kötelezettséggel). A rendkivül kedvezö támogatást a kórház saját forrás hiányában nem tudta igénybe venni, a szerzödés ezért meghiúsult. Ebben szerepe volt annak is, hogy a beépítésre tervezett berendezések müködtetéséhez nem rendelkeznek kellc5 tapasztalattal. A Nagyatádi Városi- és a Filvárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórházban veszélyes hulladék égető bernházása van folyamáthan, amihez az Alapból 16,5 MFt támogatást .kaptak. Szembetünö, hogy a nagyatádi beruházás befejezési határidejét szinte folyamatosan ni6do. sitják (1994. V. hó: 1994. VIII. hó; 1994. XII. hó; 1995. VI. 30.). 1994. végéig az Alapból kiCízelés még nem történt. A veszélyes hulladékok közölt fokozott figyelmet követel a galvániszap kezelése, amit az Alap is támogaini kíván. A Nagydobosi CINK Felületkezelll Kft. beruházásra 24,7 MFt-ot tervezett, amíhez az Alap 4,8 MFt támogatást adott. A kivitelezés megkezdése után kiderült,

-38-

hogy annak befejezésére nincs remény. A támogatást ezért nem vették igénybe. A szerződés szerint a vállalkozónak fel kellett volna számolni a korábban keletkezett galvániszap telepet is. Ugyanis a Tsz. melléküzemágaként működött a galvanizáló üzem, mely megszúnt ugyan, viszont 1000 tonna galvániszapot maga után hagyott (100 tonna Nyíregyháza-Oroson, 900 tonna a Tsz. területén). A Tsz. vagyonát a felszámolás elött értékesítették. A község polgárinestere 1994-ben levélben fordult a KTM-hez, melyben 56,6 MFt-ot kért a környezeti ártalom megszüntetésére.

A hulladékgazdálkodásnak hosszú ideje megoldatlan gondja a használt akkumulátorok, begyűjtése és feldolgozása. Évente országosan 20-27 ezer tonnára tehető (pontos adat nincs) a keletkezett használt akkumulátorok mennyisége. Még az 1980-as években Gyöngyösorosziban az Országos Érc és Ásványbányák Vállalat használt akkumulátor feldolgozó üzem építésébe kezdett. A beruházásra 600 MFt-ot fordítottak. 1988-ban lakossági tiltakozás miatt leállították az építkezést (vagyonértékelés szerinti értéke kb. l Mrd Ft). Ezt követöen (új telephely keresésén kívül) érdemi elörelépés nem történt.

A KKA e célra a vizsgált

időszakban

mindössze egy pályázatra adott támogatást.

A Kelet-Magyarországi MÉH Rt. 39,0 MFt értékü beruházással akkumulátor tárolótér létesítését határozta el Ehhez 20,3 MFt tmnogatást kap. A beruházás befejezésének szerzödés szerinti határideje 1994. december hó volt. A támogatást nem használták fel, a cég a privatizáció! követöen 1995. évi felbasználásra kért és kapott engedélyt.

A hulladékgazdálkodás sajátos problémája a használt gumiabroncsok, illetve a műanyag fóliák újrafeldolgozása. A COMMER AUTOHAUS Kft. használt autóabroncsok feldolgozását tervezte. Hazánkban ugyanis évente mintegy 50 e tonna újra nem hasznosítható gumiabroncs keletkezik, ennek 213-át szerette volna a Kft. feldolgozni. A beruházás tervezett költsége 148 MFt volt, összetételére jellemzö, hogy abból 40 MFt-tal az Alap, 26,2 MFt-tal az önkormányzat és 28,4 MFt-tal egy francia cég részesedett. A források felbasználásának szerzödésben rögzített sorrendjét nem tartották be. Hozzáférheló pénzeszköznek ezúttal is csupán a közpénz, a 40 MFt KKA támogatás bizonyult. A beruházás keretében felépült egy üzemcsamok. mely berendezetlenül, üresen áll. Az üzembehelyezés szerződés szerinti határideje 1993. júniusa volt. A támogatás felét 1994. végéig már vissza kellett volna fizetni, de erre a: vizsgálat befejezéséig nem került sor. A sarkadi PELIKÁN Rt. müanyag (fólia) hulladék-feldolgozó üzem létesítését határozta el. 59,7 MFt költségelöirányzattal, amihez 10 MFt KKA támogatást kapott. Az üzembehelyezés határideje 1994. márciusa volt, amit idöközben 1995. júniusra mődosítottak. Eddig a támogatásnak a felét vették igénybe, és felállították a csarnok vázszerkezetét. Ezt követöen az építkezés leállt, és hosszú idö óta szünetel. Az építési terület elhanyagolt, gyomos, méteres gaz borítja. A telepen - a Környezetvédelmi Felügyelöség megállapítása szerint - külföldi

-39-

eredetű mílanyaghulladékot tároltak átmenetileg. Vi2sgálatunk idején is található volt müanyagfólia a telephelyen.

Az Alapból 5 gazdálkodó szervezet kapott támogatást biobrikett gyártására. Ezek közül kettő eredménytelennek minősült. A Sarud! Tlszamentl Szövetkezet biobrikett-gyártó üzem létesítésére 10,9 MFt támogatást kapott, amit jórészt igénybe is vett A létesítmény az üzembehelyezést követöen nem . egészen egy hónapig üzemell A beruházás müszakilag és föleg gazdaságilag egyaránt megalapozatlannak bizonyult A Tiszabill Mezllgazdaságl Tennékfeldolgozll és Kereskedelmi Kft. is szalmabrikett lizem létesítéséhez kapott 11,5 MFt támogatást az Alapból, (ebböll0,3 MFt-ot átutaltak). A Krt csődbe jutott, majd felszámolták, ezért a község polgármestere a támogatás visszal'"12etésének elengedését kérL A FQzérl Kandalló Kft. a környezetében működő fiirészüzemekben keletkező, felhalmozódó ffirészporböl és fahulladékból kívánt biobrikettet gyártanl A beruházáshoz az Alapból 14,3 MFt támogatást kapott, melyböl eddig 9,5 MFt-ot használt feL Az eddigi tapasztalatok szerint a ffirészpor az adott technológiával nem alkalmas brikett gyártására, ezért a cégnek új alapanyag után kell nézni, de még a késztermék-értékesítés lehetőségeit sem ismerl Várható, hogy ez a vállalkozás is az előzöek sorsára jut A Szerenesi Szlvárvány Rt. és a Biobrikett Kft. (Esztergom) részére az Alap 7 ,O illetve 3,5 MFt összegű támogatást adot l A Szivárvány Rt-vel nem jött létre támogatási szerzödés, míg a Biobrikett Kft. szerzödéskötés után vonta vissza ajánlatát.

A TKB egy-egy új technológia bevezetésének támogatásánál nem járt el kellö körültekintéssel, nem vizsgálta az adott műszaki megoldások várható "kimenetelét", a szükséges műszaki-szakmai-gazdasági háttér meglétét, így gyakori volt a közpénzek eredménytelen felhasználása. Elvétve sikeres beruházással is lehetett találkozni. A Sarkadi Cukorgyár 105,0 MFt tervezett ráfordítással a hulladékok csökkentését eredményező technológiai korszerüsítésbe kezdett Ehhez a KKA-ból 3 O MFt támogatást kapott, visszatéritési kötelezettség melletl A beruházás határidőre megvalósult, a támogatást időben visszafizették. A beruházás azonban elSódJegesen technológiai korszerűsítés! jelentett, környezetvédelmi hatása csekély volt.

A hulladékgazdálkodásban egyre nagyobb gondot okoz a kommunális hulladék tárolása, megsemmisítése. Az ország mintegy 3200 településén kb. 3,9 millió lakás van. Ennek csak az 55%-áb61 szállítják el rendszeresen a települési hulladékat (3,3 millió tonna, kb. 20 millió m3). Ez a mennyiség a tíz évvel ezelőttinek kétszerese.

-40-

A hulladék kb. 40%-a másodnyersanyagként, kb. 50%-a energiahordozóként hasznosítható lenne megfelelő begyűjtőhálózat és háttéripar megléte esetén. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos gondok megoldásának elengedhetetlen feltétele, hogy korszerü lerakóhelyek létesüljenek. Örvendetes, hogy a vizsgált időszakban ilyen beruházás megvalósítására is sor került. Marcallban (Balaton déli part III. régió) modern, kommunális hulladékkezeltl létesült 98,6 MFt fejlesztési költségelöirányzattal, melyhez a KKA 16,8 MFt vissza nem térítendő támogatást nyújtott A beruházás kb. 100 ezer fös körzet gondjait oldja meg becslések szerint 40 évre. A megkérdezett szakemberek véleményeszerint a kivitelezés példamutató volt.

Sajnálatos, hogy a Balaton északi körzetében a hasonló kezdeményezés nem vezetett eredményre. A Sümegi Önkormányzat "Klsreglonálls hulladékártalmatlanító" építését határozta el 66,7 MFi köitség-elöirányzattal, 15 MFt KKA támogatás mellett A beruházás az érdekelt önkormányzatok helykijelöléssei kapcsolatos vitái miatt nem valósult meg. A támogatást visszavonták azzal, hogy az önkormányzatot új pályázat benyújtására hívták fel.

A bulladéklerakók építéséhez kapcsolódó támogatások odaítélésénél arra törekedtek, hogy lehetőleg több település együttesen, anyagi erőforrásaik koncentrálásával oldja meg a hulladékelhelyezési problémákat. Az ezekhez nyújtott támogatások (rendszerint nem túl nagy összegek), bár országosan alapvető változást nem eredményeztek, de az érintett területeken mégis fejlödést indukáltak, jóllehet esetenként csak aszeméttelep bekerítésére, az odavezetö utak állapotának javítására, stb. voltak elegendők. Megfigyelhetö, hogy több település nem vette igénybe a megítélt támogatást (Kevermes, Vaja, Szente, Hídvégardó) a saját erőforrások időközben bekövetkezett beszüküiése miatt.

Hazánkban jelenleg két regionális égetömü (Budapest, Dorog) üzemel, illetve négy átmeneti és az Aszódi veszélyesbulladék tároló működik. Ezért igen nagy jelentősége van annak, ha a hulladékat megsemmisítés vagy újrafeldolgozás előtt szakszerűen tárolják, illetve ha ebben az Alap támogatásával is részt vesz. Az Állami Tervbizottság a 80-as évek elején úgy intézkedett, hogy 3 égetőműnek, 6 regionális lerakónak és 19 megyei átmeneti tárolónak kell megépülni. A feladat elhúzódására jellemző, hogy a Dorogi égetőmű (melynek beruházása még 1985-ben

-41-

indult) támogatási szerződése még az 1994. júliusi míiszakilag lezárható.

utóellenőrzés

idején sem volt

. Az égetőmü 3 gyógyszergyár közös beruházásában indult (5 ezer to/év égetőkapacitással) 1,5 Mrd Ft költségelőirányzattal. Az .eredetileg tervezett 34 hónap helyett 64 hónap telt el az üzembehelyezésig, ekkor viszont már 2,2 Mrd Ft volt a bekerülési költség, amihez az Alap 585 M Ft támogatást adott.

3.3. Közcélú környezetvédelmi feladatok finanszírozása

Az Alap forrásaiból 2,1 Mrd Ft-ot fordítottak közcélú környezetvédelmi célokra. Ezek jórésze a minisztérium, illetve az intézmények költségvetési hiányát "pótolta". A feladatok finanszírozásával kapcsolatos döntési jogosítvány (tervezés, eredeti előirányzat meghatározása, pótelőirányzat biztosítása) miniszteri hatáskörbe tartozott. A pénzeszközök szétosztásánál a méróhálózat fejlesztése és a védett természeti területek megóvása kapott prioritást. 3.3.1. A környezetvédelmi mérö-, rendszerek fejlesztése

ellenőrzö

hálózatok, illetve az információs

A környezetvédelemben kialakított megfigyelőrendszerek alapvető feladata, hogy a környezetről, a környezetet károsító hatásokról olyan információkat szolgáltassanak, amelyek egyaránt alkalmasak a tudomány, a szakma és a nagyközönség információs igényeinek kielégítésére. A jelenlegi megfigyelő rendszer szakterületek szerint tagolt. A víz- és a talajminóségi adatok kivételével kevés a mérésen alapuló adat. A minisztérium kezelésében lévő levegöminöséget regisztráló mér6hálózat mennyiségileg és minóségileg is elmarad a fejlett európai országok színvonalától. Ez a rendszer sem a szakmai irányítás, sem az üzemeltetés, sem a szabályozás tekintetében nem egységes, a mérésekre való jogosultság más-más szervezet hatáskörébe tartozik. A KTM a hatáskörébe tartozó Ipari kibocsátás mennyiségét jórészt önbevallás alapján ismeri meg, aminek utáellenőrzését csak részben látja el. Erre elsősorban a "nagy kibocsátóknál" kerül sor. Az önbevallások megbízhatóságát jelzi, hogy a beküldött adatlapokon lévő kibocsátási értékeket nem kötelező müszeres méréssel alátámasztani.

-42-

A nemzeti parkok területén az 1980-as évek közepén 8 állomásból álló bioszféra-méröhálózatot hoztak létre. Az adathasznosítás, a finanszírozás vitás kérdései és a műszerek meghibásadása miatt az állomások fele már 1992-beo nem ilzemelt.

A felszíni vizek minőségének meghatározására, mintavételezésére országos törzshálózat keretében egységesített rendszer múködik, melynek korszerűsítését tartalmazó szabványt 1994. októberében közzé tette a KTM. A tárcák közötti adatcsere adatforgalmi megállapításokon nyugszik. Ugyanez nem mondható el a felszín alatti vizek és a talaj monitorizálására, mely észrevételezések döntő része nem tartozik a KTM hatáskörébe. A tárcának jelenleg csak a közüzemi vízmúkutak egy részéről van adatszolgáltatásra támaszkodó ismerete. A mérési feladatok egy része (pl. levegőminőségre vonatkozó) nemcsak a tárcák között, de a tárcán belül is rendezetlen. Nem határozták meg a laboratóriumok alapfeladatait, amit valamennyi labornak el kellene végezni, illetve azokat a kiegészítő, speciális feladatokat, amelyekre viszont csak néhánynak kellene felkészülni. Jelenleg a 12 KÖFE szervezetén belül 12 laboratórium müködik. Némi szakosodás ugyan már kialakult (pl. Baja: radioaktív mérés, Székesfehérvár: Velencei tó vizének mérése, Debrecen: a határt metszö vizfolyások mérése, Székesfehérvár: balatoni mérési munkák koordinálása), de valamennyi labor a "teljeskörü" mérésre törekszik, természetesen műszer­ igénye is erre épül.

Minisztériumon belül hatékony a laboratóriumok szakmai irányitása, "felügyelete" nem kellően hatékony annak ellenére, hogy e célra külön munkacsoportot hoztak létre. Indokolt lenne, hogy a műszerfejlesztések -.a szakmai feladatok meghatározása után - tárca szinten koordinálásra kerüljenek szakmai és pénzügyi oldalról egyaránt. Jelenleg a mérömüszer-állomány igen heterogén, a beszerzések egyedi kezdeményezésüek, nem veszik figyelembe a "piaci" lehetőségeket. Mindez nehezíti a műszerek karbantartását, javítását, hitelesítését.

A feladatok meghatározásának, a tárcaszintú koordinációnak a hiányamellett növeli a gondokat az is, hogy a minisztérium nem rendelkezik a műszerek naprakész felmérésével. holott azok egy része igen elavult, még a vízügyi mérési igényekhez kapcsolódik.

-43-

A:z utolsó állapotrelmérésre 1992-ben került sor, az ún. "fejlesztési programot" 1993-ban készítette el a tárca felkérésére egy küisö szakértö. Ez utóbbi "tervezetet" azonban a KTM hivatalosan nem tekintette a mtlszerfeJ1esztés koncepciójának. A fejlesztéseket megalapozó tervként történö elfogadásáról nincsenek dokumentumok.

Ezek a hiányosságak az igen szűk forráslehetöségekre, illetve azok felhasználására is rányomták bélyegüket. A közcélú környezetvédelmi pénzeszközöknek mindössze 14%-át, azaz 666 MFt-ot terveztek müszerbeszerzésre, amiból 555 MFt-ot használtak fel. Tervezéskor a felügyelöségek "kívánságlistát" állítottak össze, mivel a felhasználható keretet a minisztérium nem közölte. A:z elöirányzatok jóváhagyása, azaz a miniszteri döntés elo""készítése a helyettes államtitkár, a Környezetvédelmi Föfelügyelöség, a Közgazdasági és Költségvetési Föosztály közölt oszlott meg. (A két föosztályon belül müszergazdálkodáshoz értö szakember nem volt.)

A műszerbeszerzés lehetöségeit a szakmai igények helyett a pénzügyi keretek szabták meg.· Ezért előfordult, hogy egy-egy komplett műszercsomagot nem egyszerre, hanem csak több ütemben, a mindenkori pénzügyi keret függvényében szereztek be, amivel a műszer használhatóságát nehezítették A Közép-dunántóll Felügyelllség a Varlan gyártmányú atomabszorbciós spektrofotométerhez szükséges összes felszerelést három részletben és körülbelül l O hónap alatt kapta meg. Ugyanitt az ajándékba kapott gázkromatográf teljes kíépítése 1992-töl 1994-ig tartott. A feiügyelöségek a bányajáradék bevezetésével egyidejilleg számítógép beszerzésre kaptak lehetöséget, de már az ahhoz szükséges nyomtatóra nem.

A pénzügyi "keretek" kialakítása, az igények teljesítése, esetenként egy-egy müszer telepítésének indoka a felügyelliségek elött ismeretlen volt. Indokolatlan volt a Phare programmal rmanszírozott lmissziós mérökocsi Pécsre telepítése. (A:z imisszió mérés ugyanis a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartozik.) Phare forrásból finanszírozták az egyenként 60 MFt-ot érö emissziósmérökocsik beszerzését ls. Ezeket úgy helyezték lá 6 KÖFE-hez, hogy nem gondoskodtak a szükséges üzemeltetési, fenntartási költségekról.

Megállapításaink szerint a vizsgált idöszakban a müszerfelhasználásként kimutatott több mint félmilliárd forint jelentös nagyságrendű egyéb (pl. laboratórium építés, épületrész vásárlás, méróállomás átalakítása, személyi használatú gépkocsik) beruházást is takar.

-44-

1992-93-ban az éves eléirányzat közel felét basználták fel müszerbeszerzésen kivüli célokra. !994-ben egyik felügyeletnek sem adtak müszerbeszerzésre keretet.

A felügyelőségek 1993-ban jelentős pénzeszközöket kaptak a KKA forrásaiból számítógépparkjuk fejlesztésére (Szombathely, Székesfehérvár, Baja, Nyíregyháza, Szolnok, Szeged, Debrecen, Gyula összesen 4,5 MFt értékben). A számítógépek egy részét igazgatási, ügyviteli célokra is használják. Megállapításaink szerint az elózöekben felsorolt fejlesztések megvalósítására a központi költségvetés pénzeszközeit kellett volna igénybe venni. A tárca finanszírozási gyakorlata ugyanis a fejezet költségvetési, igazgatási pénzeszközeinek a hiányát "pótolta". Így tehát a felügyelőségek beruházási lehetáségei jórészt csak a KKA forrásaira támaszkodtak, igen csekély volt a fejezet beruházási célú pénzeszköz e. A meglévő múszerpark kapacitás-kihasználtsága a KTM elótt csak részben ismert, felméréseket nem folytattak. A kapacitás kihasználatlanságát jelzi, hogy a felügyelőségek egy része az alapfeladatokon túl vállalkozási tevékenységet is folytat (pl. a szolnoki, györi, szegedi központú KÖFE-knél a vállalkozásban végzett mérések aránya 20-50% volt). Ez a tevékenység ellentétes az alapftó okiratban foglaltakkal. mivel abban vállalkozási tevékenység nem szerepel. Ugyanakkor ezt a tevékenységi formát a mlnlsztérlum hallgatólagosan elismeri. mivel a költségvetés tervezésekor minden évben megemeli az ebból származó bevételi eléirányzatokat a közponú1ag kiadott tervezési utasítás figyelembevételével.

A környezetvédelmi felügyelőségek alapvetően labormérésekre, szakértói munkákra (szakvélemény, tanulmány) és K + F tevékenységre vállalkoztak. Az előző két vállalkozási forma ellentétes a közigazgatási feladatokkal, a hatósági jogkörrel, visszaélésre adhat okot. (Mint vállalkozók megrendelésre "mérést végezn ek", ugyanott mint hatóságok értékhatár felett "büntetnek".) A2 összeférhetetlensége! ·azzal il látszatintézkedéssei oldják fel, hogy a vállalkozást illetékességi területükön kívül végzik, más KÖFE-k területén.

A vállalkozási tevékenység az összeférhetetlenség mellett "gazdaságilag" sem rentábilis (a tényleges vállalkozás más szervezeti formát, hatáskört, jogkört igényeine):

-45-

-

A kapacitás-kihasználatlanság csak látszólagos, ugyanis a KÖPE-k hatósági tevékenysége a mostaninál sokkal intenzívebb területi jelenlétet és labormérésekkel alátámasztott hatósági beavatkozást igényeine;

-

A kimutatott "nyereség" is viszonylagos, mivel az "árak" nem tartalmazzák a teljes ráfordítást (pl. az amortizációt, a béreket, az általános kiadás egy részét);

-

A rendszeressé váló vállalkozási tevékenység esetén megindul egy belső szervezeti átalakulás, amely súlypont eltolódáshoz vezet a közigazgatási_ feladatok kárára.

A vállalkozási tevékenység megakadályozhatja a laboratóriumok akkreditálását is, ami gátolja az európai normákhoz való felzárk6zást. Ugyanis a feltételek közölt szerepel, hogy wa vizsgáló laboratóriumoknak és személyzetének mentesnek kell Jennie minden olyan kereskedelmi, pénzügyi és egyéb nyomástól, amely miiszaki ítéletüket befolyásolhatná ". "A vizsgálati tevékenységben részt vevő személyzet díjazása nem függhet sem az elvégzett vizsgálatok számától, sem annak eredményétöl."

3.3.2. A természetvédelmi beruházásokra fordított pénzeszközök hatékonysága A környezet megóvásával együtt, vele egyenrangú feladatként jelentkezik világszerte a természet megóvásának szükségessége. A természetvédelem feladata a természet múködésének, megújulásra képes rendjének, fennmaradásának biztosítása, az élő és élettelen környezet természetközeli állapotának megőrzése és a természeti értékek megóvása. (Hazánkban összesen 857 védett emlős és madárfaj, illetve 500 védett növényfaj van.) A megőrzés-védelem-kezelés egyaránt központilag irányított és finanszírozott szakmai, illetve hatósági tevékenység, a feladatok elsősorban az államra és az önkormányzatokra hárulnak. Az Alapból 1992-94. években 464 MFt-ot fordítottak természetvédelmi fejlesz-

tésekre (a közcélú környezetvédelmi feladatok 22%-át). A KKA felhasználását szabályozó jogszabályok nem határozták meg, hogy a természetvédelmi beruházásokra az Alapból milyen nagyságrendű összeget kell fordítani. Nincs szabályozva, hogy az intézmények beruházásai közül melyiket kell az Alapból és melyiket a tárcakeretböJ finanszírozni.

-46-

A természetvédelmi beruházások, fejlesztések döntő hányada a KTM intézményeiben - a 4 Természetvédelmi Igazgatóságoknál (TVl) és a Nemzeti Parkoknál (NPI) - került megvalósításra. Az éves költségvetés tervezéséhez az intézmények igénylistát nyújtottak be, amit a minisztérium az utólagosan meghatározott pénzügyi keretek ismeretében jelentősen "meghúzott". Az intézmények előtt nem volt ismert, hogy igényeiket a tárca milyen szakmai érvek alapján fogadta el, illetve utasította vissza. Míg 1993-ban az Országos Természetvédelmi Hivatal az általa igényelt összeget megkapta tetőszerkezet korszerüsítésére (16,5 MFt), addig a barcsi ösborókás vízutánpótlására kért 3 MFt-ból l MFt-ot, a szaporcai boitág rekonstrukció 2 MFt-os igényéböll MFt-ot hagytak jóvá.

Az előirányzat-felhasználást nehezítette, hogy a pótelöirányzatokat az év utolsó negyedében hagyták jóvá. Ezek a tárgyévben már nem voltak teljeskörúen felhasználhatóak. Az 1992. évi pótelöirányzatot novemberben engedélyezte a miniszter. Ezért pl. Veszprémben az engedélyezett l ,5 MFt-ot nem tudták felhasználni a Tibanyi külsö tó vízutánpótlásának megoldására. a Kiskunsági NPI-nél Szabadszállás-Balázspuszta élőhely rekonstrukció 2,2 MFt értékben szintén csak a következő évben valósulhatott meg.

Az Alapból természetvédelem címén felhasmált összegek egy része nem volt szoros összefüggésben a kifizetés jogcímével: -

Irodaházak építését, intézményi személygépkocsik beszerzését is támogatták a természetvédelemre biztosított keretből, sőt ezek az összegek jelentős arányt képviseltek. A KKA-ból finanszírozták pL a Bükld NPI székházának építését, felújítását (40 MFt) a Klskunságl NPI székház parkjának rendezését (0,8 MFt) a szarvasi új 1VI székházának megvásárlását (25 MFt) a Fert6-Hanság NPI-nál a tájvédebni körzetek irodáinak kialakítását kb. 3,5 MFt, Természetvédelmi Hivatal székházának tetőtér beépítését kb. 16,5 MFt értékben.

-

Jelentős összegeket költöttek oktatóközpontok, kutatóházak, kutatóállomások kialakítására, felújítására is. A Közép-dunántúli TVl kutatóházra 12,7 MFt-ot, a Fert6-Hanság NPI természetvédelmi központ kialakítására 0,6 MFt-ot, (1995-1996-ra további 12MFt-ot igényel) a Bükk! NPI oktatási központra pedig 10MFt-ot fordítottak.

-47-

-

.

Az intézmények kezelésében lévő területek megmunkálásához mez6gazdasági gépeket vásároltak. I 993-ban valamennyi intézmény részére biztosították terepjáró gépkocsik beszerzését (l I ,4 MFt).

1992-ben a pótelőirányzatból minden intézmény fejleszthette számítógép-parkját. Emellett csónakokat. terepjáró gépkocsikat, kisteherautókat is vásárolhattak. (Számítástechnikai fejlesztésre I ,4 MFt-ot; terepjárók, teherautók beszerzésére 32 MFt-ot fordítottak.) Ezek a beruházások szükségesek voltak a szakmai feladatok ellátásához, azonban jelent6s részüket (pl. irodaház, számítástechnika, épületfelújrtás, székházépítés, gépkocsibeszerzés) a tárcakeretböl, és nem az Alapból kellett volna finanszírozni. Mindezek következménye, hogy az Alapból természetvédelem címen felhasznált amúgy is meglehetösen szük keretből igen kevés (még félmillió Ft sem) jutott a törvényben rögzített természetvédelmi célra: "országos jclcntöségü védett természeti területek megóvásá"-ra. A2 Alap legfontosabb feladatai között kellene szerepeini pl. az élöbely rckonstrukciónak, védett tcrületek megóvásának, természetvédelmi létesitménycknek, területvásárlásoknak. Jellemző

volt az is, hogy élőhely rekonstrukcióra, természetvédelmi beruházásokra az intézmények is kisebb összeget igényeltek, de legtöbbször ezt sem kapták meg. Közép-dunántúli TVl 1994-ben összesen 116 MFt-<~t igényelt, ebböl csak 500 eFt volt az élőhely rckonstrukcióra szánt összeg. A tárca az igényekből 13,6 MFt -<~t hagyolt jóvá, közvetlen természetvédelmi célokra azonban nem kaplak fedezetet. A Klskunságl NPI 44 MFt-<15 igényéből13,8 MFt-<~1 kért élőhely rckonstrukcióra. Ezzel szemben 26,2 MFt kapott, amiből az előbbi célt 0,5 MFt szolgálta. A Hortobágyi NPI 71,8 MFt-<15 igényéből jelentős részt képviselt az élőhely rekonstrukció - 38,2 MFt - a kérelemból semmi scm teljesült.

- ··•.

A természetvédelem egyik feltétele - amit nemzetközi előírások is szabályoznak a védett és fokozottan védett területek állami tulajdonba kerülése. (Magyarországon összesen 703,6 ezer hektár védett, ebből 86,6 ezer hektár fokozottan védett terület van.) A nemzeti parkok minősítésének is ez az egyik feltétele. A területvásárlások növekvő összegeket igényelnének, erre azonban minimális keret jut évente (pl. I 994-ben 7,7 MFt).

-48-

A területvásárlások rendjét a tárca nem szabályozta, így vizsgálatunk során - dokumentációk hiányában - nem tudtuk nyomon követni, hogy a felajánlott területek közül melyiket miért vásárolták meg, hogyan határozták meg a forgalmi értéket (pl. a Kiskunsági Nemzeti Park területén). Budapest, 1995. augusztus Melléklet: 3 db táblázat 6 db függelék

Dr.

~

yikos Uszl6

J}A-~ Haget'ayer István

l. sz. függelék

a V-13-83/1994-95. sz. jelentéshez

Az Alap pénzügyi munkájába bevont vállalkozások müködése

A DRAGON Kft-vel 1992. május 12-én kötöttek szerződést, a környezet és természetvédelemmel kapcsolatos kutatási kísérleti fejlesztési tevékenységre. A "feJ1esztési" munka eredményéről tanulmány nem készült, így a munka elvégzése nem igazolható. Ennek eUenére a díjat elszámolták és kit"rzették, de nem a KKA, hanem a KTM műszaki fejlesztési kiadásai (K + F tevékenység) terhére. ( 1992. VII. 24-én 112.500, 1992. VIII. 12-én 75.000, 1992. XI. 3-án 187.500, 1993-ban 150.000 Ft-ot.) A Kft. részére a KTM igazgatási kiadásai terhére ."Központi á11ami feladatok'' ravaton a költségvetésből környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos szakmai tervezés, szakértés címen 199.3. V. 17-én 79.500, VI. 24-én 318.000, és X. 14-én 201.750 Ft-ot f'rzettek ki (a szerződés kelte 1993. I. l.) ugyancsak dokumentálatlan teljesítmények me11ett. Ugyanez a Kft. 1994. évben már a KKA forrásai terhére (l 00.000 Ft + ÁFA) a Közgazdasági főosztály vezetőjének szakértője volt. A munkavégzés igazolása rendre elmaradt, ennek eiienére a főosztályvezető utalványozta az összeg kifizetését. Az Alap forrásainak felhasználásához kapcsolódó pályázatok értékeléséért a Kft. 2.000 Ft/db összeget számolt el. Az általa benyújtott számlák me11ett a pályázatok felülvizsgálatának jegyzéke nem szerepelt, ennek hiányában a munkavégzés beazonosíthatatlan, e11enőrizhetetlen volt. A kif"rzetések legtöbb esetben teljesítés igazolás és érvényesítés nélkül történtek: pl. az 1994. április 13-i 396.000 Ft (ez nem vonatkozik a március havi 75.000 Ft kifizetésére) 1994. július 20-i 528.000 Ft, 1994. szeptember 13-i 404.800 Ft, 1994. október 12-i 283.800 Ft, 1994. november 9-i 110.000 Ft.

-2-

A Pólus Pénzügyi és Vezetési Tanácsadó Részvénytársasággal 1993. április 30-án kötött szerzödést a Közgazdasági Főosztály vezetője. Feladatuk a Központi Környezetvédelmi Alap felhasználásával kapcsolatos pályázatok bírálatra történő elókészítése, illetve további kezelési munkái voltak. A megbízás összege havi 60.000 Ft+ÁFA volt. Az Rt. által benyújtott számlákan (4511994/6211994, 70/1994, 7711994 sz.), melyek egyenként 66.000 Ft-ról sz6ltak, a munkavégzés jogcíme környezetvédelmi tanácsadás - ellentétes volt a szerzódésben foglaltakkal. A benyújtott számlákan a "teljesítés igazolása" elmaradt és "érvényesítve" sem voltak. A munka elvégzését az ellenőrzésünk során nem tudták dokumentálni. A Éptilak BT-vel 1994. május 5-én kötött szerződést a Közgazdasági Főosztály vezetője.

A szerzódésben a Bt. feladataként eseti gazdasági szaktanácsadás, gazdálkodási elemzések és adatfeldolgozás szerepelt. (A szerzódés időtartama 1994. május 1- 1994. december 31.) A Bt-nek két egyenlő részletben összesen 1.050.000 Ft-ot riZettek ki 1994. szeptember 14-én és 1994. december 27-én. Mindkét benyújtott számlát a Közgazdasági Főosztály vezetője ellenjegyzés illetve érvényesítés nélkül utalványozta és TIZettette ki. A teljesítés igazolására egy esetben sem került sor. A Bt. által benyújtott számlák csak SZJ számot tartalmaztak, ez alapján a számla jogcíme: egyéb üzletviteli tanácsadás, illetve építészeti, építőmér­ nöki tervezés, tanácsadás, szakértés volt. A Közgazdasági Főosztály érintett két osztályának vezetője (beruházási és pénzügyi) a Bt. munkáját nem ismerte, a Közgazdasági Főosztály vezetője pedig a gazdálkodási elemzéseket, az adatfeldolgozásokat sem megnevezni, sem bemutatni nem tudta. Budapest, 1995. augusztus

Z. sz. fQggelék

a V-13-83/1994-95. sz. jelentéshez

A számviteli munka minósítése

Az Alap kezelöje az 179/1991. (XII.30.) Korm. rendeletben elóírt rendezö mérleget nem készitette el, ami az 1992. évi nyitómérleg alapját képezte volna. Az Alap kezelője 1992. évre nem készítette el sem a számlarendet, sem a számlatükröt, ami számos hiányosság forrása lett. A főkönyvi számlák jelentós részét utólag könyvelték le, ezekr61 belső bizonylat nem készült. Olyan főkönyvi kivonattal rendelkeztek, ami már az évvégi rendező tételeket is tartalmazta, tehát ez is csak év végén készült el. A szabálytalan könyvetést bizonyítja, hogy a 32211. Bírság terhére vásárolt kincstárjegyek állománya számlán 144.880.000 Ft követel egyenleg van. Ennek magyarázatát nem tudták megadni. A számviteli törvény előírásai szerint az analitikus nyilvántartások (pl. követelés, kötelezettség) rendjét nem alakították ki, ezért az Áht-n belüli pénzmozgások sem a valós képet mutatták. Az 1992. évi mérleg a mérlegvalódiság, a teljesség és a folytonosság elvének nem felelt meg. Inányzik az előző évi (nyitó) állomány értékéből 598.000 eFt kötvényérték. Nem helyes a mérlegben kimutatott 270 MFt kötvényérték, mivel 17,3 MFt kimaradt az év végi leltárb6l. A kötvény értékével a to1reváltozás összegét sem emelték. Nem szerepel a Budapest Banknál vezetett két bankszámla egyenlege, sem a City Banknál vezetett bankszámla egyenlege. A mérleg nem tartalmazta a kötelezettségek és az adósok állományát sem (ez utóbbit csak 1995. január végén kezdték el visszamenőlegesen könyvelni). A szükséges szabályzatok 1993-ban elkészültek, ennek ellenére a könyvelésben jó néhány hibás tétel szerepelt.

-2-

Így pl: az értékcsökkenési leírást a 421. Költségvetési tartalékok számlájára kontírozták; az értékpapírok állománynövekedésével jár6 tőkeváltozást, a 412. T oldalára, a csökkenést a 412. K oldalára kontírozták. Ugyanilyen hibát vétettek a kincstárjegyeknél. A 9. számlaosztályban nyitó tételt kontíroztak: T 491. - K 911., holott a bevételi számlák nem mérleg-számlák, azokon sem nyitó, sem záró tétel nem lehet. A számlák zárását a 493. Zár6mérleg számlára vezették, a 494. Költségvetési bevételek és kiadások elszámolása helyett. A 93. számlacsoport számláit is 491. Nyitőrnérleg számlával nyitják. 1993. N. negyedévében áttértek a számítógépes könyvelésre. A program nem felel meg a tevékenységi struktúrának, ezért az 1993. évi gazdasági eseményeket nem rögzítették teljeskörüen. Ebben szerepet játszik az is, hogy a bizonylati szabályzatban nem rögzítették a bizonylatok útját, a határidőket és az elvégzendő feladatokat, a felelősöket. Meghatározták ugyan az analitikus nyilvántartások rendszerét, az egyeztetés módszerét. Ez utóbbival azonban elemeiben sem találkoztunk. Nem tettek eleget a 6711993. (V.5.) Karm. rendelet 20. §előírásának sem, mivel az éves és a féléves beszámoló összeállítása előtt főkönyvi kivanatot nem készítettek. Az év végi beszámoló elkészült ugyan, de a kiegészítő mellékletból hiányzott a szöveges értékelés. Nem indokolták meg az "Aktív függő és átfutó elszámolások", valamint a "Passzív függő és átfutó elszámolások" összegét, így annak eredete és indokoltsága tisztázatlan. 1993. évi mérleg ugyancsak nem valós és nem felel meg a teljesség elvének: -

Az

indulótőke

tőkeváltozás

-

rossz összeggel szerepelt, ugyanis az értékpapír többlet miatti nem volt lekönyvelve.

Az alapkezelő a Mezőbank Rt-nél 17.300.000 Ft-ért értékpapírt vásárolt, de a leltárban és a mérlegben ez az összeg nem szerepelt (1994. március 12-én felvett jegyzőkönyv szerint). Az !993. XII. 31-i értékpapír leltár csak utólagosan 1994. március 2-án készült el, amely szerint 2.754.500 eFt névértékü értékpapír volt az Alap tulajdonában, ez viszont egyezik a mérlegben kimutatott összeggel.

-3-

-

A Budapest Banknál vezetett számlák egyenlege: 1140 E Ft, és a City Banknál vezetett számla egyenlege: 33 EFt nem szerepelt a mérlegben. A 140/1993. (X.l2.) sz. Karm. rendelet úgy intézkedik, hogy az elkülönített állami pénzalapoknak csak egy számlája lehet. Az Alapnak ezzel szemben 1993-ban négy számlája volt (l db az MNB-nél. 2 db a Budapest Banknál, l db a City Banknál; ez utóbbi 1991. május 7. - 1993. november végéig múködött). Ezek közül a Budapest Bank számlákat szabálytalanul további egy évig (!994. szeptember 30-ig) múködtették, ezzel az Alap pénzforgalmának egy részét az államháztartásan kívül bonyolították.

-

A mérlegvalódiságot sértette, hogy az adósok és a kötelezettségek kimaradtak a mérlegböl.

A Központi Környezetvédelmi Alapot tárgyaló !992. évi LXXXIII. tv. IV. Fejezete 30. §-ának (5) bekezdése előírja "Az Alap éves beszámolóját, gazdáikadását egy független könyvvizsgáló szervezettel kell átvizsgáltatni és hitelesíttetni". Az Alap 1993. évi költségvetési beszámolójának vizsgálatára egy Kft-t kértek fel. Az 1993. évi könyvvizsgálat eredménye "Elutasító záradék" volt (kelte 1994. november 30).

A könyvvizsgálói jelentés (amely még 1995. május hóban is csak "tervezet" volt) néhány ponton hibás megállapításokat tartalmazott. Az első bekezdésben az Alap eredménykimutatásának vizsgálatával és hitelesítésével is foglalkozik, holott az Alap vállalkozási tevékenységet nem folytat, így eredménykimutatása sem lehet. A könyvvizsgálói jelentés "3.9. Kötelezettségek" pontjában rögzíti, hogy "Az Alap kötelezettségeket nem mutat ki mérlegében. A kötelezettségekról analitikát nem vezet". Analitikát ugyan nem vezetett, de ehhez kapcsol6d6an a főkönyvi könyvelésben egyetlen számlát sem nyitott meg. Helytelen az a kitétel is, hogy az Alap költségvetési támogatásban részesül. Az 1994. ~vi számviteli munk.ában némi további hiányosságat tapasztaltunk.

előrelépés

tapasztalható, ennek ellenére

Már az 1994. évi nyitásnál számviteli hibát követtek el, mert a 494. Költségvetési bevételek és kiadások elszámolási számla három alszámláját az előző évi egyenleggel nyitották meg.

-4-

Az Alap számlarendjében az l. számlaosztályban - amelynek az Alap

gazdálkodásában nincs leülönösebb szerepe - olyan számlaelnevezéseket alkalmaztak, amelyek szakmailag érthetetlenek és nincsenek összhangban a hivatalos számlatükörreL . Nem az előírásoknak megfelelően számolják el a tökeváltozásokat, rosszul könyvelték a felvett fejlesztési célú hitelt. Az 1994. évi beszámolót minösíteni nem tudtuk, mivel az 1995. április közepéig

még ceruzás példányban sem készült el. Budapest, 1995. augusztus

3. sz. függelék a V-13-83/1994-95. sz. jelentéshez

Az értékpapírmúveletekkel kapcsolatos tevékenység minösítése

A Közgazdasági Föosztály 1993. m. negyedévéig az értékpapír múveletekrill nem vezetett folyamatos nyilvántartást. A fellelhetil bizonylatok alapján utólag 1993. június hónapban került feldolgozásra a tárgyévi értékpapír-forgalom. Elkészült az egyedi nyilvántartás is. Az 1991-1992. évi (egyedi) nyilvántartás csak 1994. év végén, illetve 1995. januárban az ÁSZ vizsgálat ideje alatt készült el. Az 1992. évi utólagos adatfeldolgozás során kimutatott tényleges kamatbevétel 144 eFt-tal magasabb volt, mint amelyet a fellelt bizonylatokból meg lehetett állapítani.

A kamatbevételeket a szerzödésekkel az ellenörzés során sem lehetett teljeskörúen beazonosítani, így az eltérés okát a minisztérium pénzügyi dolgozóival együtt sem lehetett feltárni. A Közgazdasági Filosztály az értékpapír-ügyletek során megsértette a bizonylati rend előírásait (4/1991. 11.13. PM. sz. rend.) a Számviteli Törvény 15. §-ában foglalt alapelvek közUl a valódiság, a világosság, a folytonosság, a bruttó elszámolás elveit, és az Áht 100. § (l) c. pontjában foglaltakat.

1991-1993. harmadik negyedévéig egy pénzintézetnél egyszerre több élő szerziídés is volt, lejáratkor a kamatot nem utaltatták át az Alap számlájára, hanem a realizált bevételt újra befektették. A kamattilkésítés miatt a beszámolóban kimutatott kamatbevétel nem a valós képet mutatta.

-2-

Jellemzöen nem kértek letéti igazolásokat, ennek hiányában nem volt bizonyítható, hogy a kereskedelmi bankokhoz átutalt pénzeszközök és a megkötött szerződések mögött valóban értékpapír-ügyletek álltak-e. (1994. évben az MNB-nél bonyolított ügyletek már

szabályszerűek

voltak.)

Az Alaptól vásárolt néhány értékpapír-ügyletról a bizonylatok alapján nem volt megállapítható az értékpapír fajtája. Előfordult, hogy nemcsak államilag garantált értékpapírt vásároltak.

KONZUM BANK-nál 1992. VIII. 4.- 1993. III. 3-ig 50 MFt, illetve 1992. IX. 7.- 1993. III. 17-ig 50 MFt összegben, a szerződésból nem volt megállapítható az értékpapír fajtája. A bankkal 1992. XI. !2-én kötött megállapodásból visszaigazolás hiányában a 40 MFt-os befektetés nem volt azönosítható. A MEZŐBANK-kal (Budapesti fiók) kötött 40 MFt-os szerződésben bianko keretet adott a banknak, nem nevesítették, hogy milyen értékpapírt vásároljanak. A fiókkal 1992. X. 2-án 110MFt-ról kötött szerzódés szerint Lánchíd értékjegyet vásároltak, ami nem államilag garantált értékpapír. Két esetben is előfordult, hogy a lejáratkor (1992. xn. 20-án) a kamatbevételt (2.848.600 Ft) nem utalták vissza csak késve (1993. Il. hónapban). Az értékpapír müveletekben (1991-1994. I. negyedév) közremüködött az INHOLD Vagyonkezelő és Befektető Kft. és a Kulturvest Kft. (1993. I. 5. - 1993. VIII. 5-ig). Az INHOLD Kft-vel szerzödést nem kötött a minisztérium, kapcsolatban a pénzintézetekkeL

mégis a Kft. volt

Az Alap szabad pénzeszközeit a Kft. ajánlotta ki. A minisztérium nevében bankok közötti tranzakciót bonyolított le. A Közgazdasági főosztályvezető ezekról írásban rendelkezett. Ezzel az intézkedéssei az Alap számláján nem futott át a pénzforgalom, azaz kikerüh az Alap gazdálkodásából (összesen 187,5 MFt).

Ilyen tranzakció volt pl: az Ipari Szövetkezet és Fejlesztési Bank Rt-ból 22 MFt átutalása a Mezöbank Rt-nek (!991. X. 22.).

-3-

A City Bankból 1991. V. 28-án 30 MFt-ot, 1991. VI. 4-én 20 MFt-ot, 1991. VI. 10-én 50 MFt-ot az IPARBANK Rt-be irányítottak. A Kolturveszt Kft-vel a minisztérium 1992. XII. 29-én kötött

szerződést.

A szerződésben értékpapír vásárlási és eladási ügyletekben állapodtak meg. A szerződés szerint a Kft. a megbízási díjat (névérték 0,9%) vételkor és eladáskor egyaránt felszámíthatta, letétőrzés címen pedig a névérték 0,3%-át (összesen 2,1 %-ot). Ez a befektetés a minisztérium részéról igen "drága" volt, mivel a közvetlen pénzintézeti kihelyezéseknél költség nem merült fel, míg a bróker cég közvedtése költséggel járt. A minisztérium 1992. XII. 29-én vételi szerzödés nélkül 210 MFt-ot utalt át a Kft. bankszámlájára. Ennek célja ismeretlen. Értékpapír vásárlásra és a vételi szerzödés megkötésére csak utólag, 1993. I. 5-én került csak sor (7 db 30MFt-os ügylet). A minisztérium a Kft-vel 1993. I. 5.-1994. III. 28-ig terjedö idöszakban volt üzleti kapcsolatban, ennek keretében 745.970 eFt-ot fektettek be. A bizonylatok alapján a Kft. által lebonyolított értékpapírok adásvétele és a kamatelszámolások realizálása nem volt követhetö. A Kft. 1993. IV. hótól kezdődően költségeiről nem nyújtott be számlát, hanem a hozaroot csökkentette a költségekkeL Ezzel a gyakorlattal a minisztérium megsértette a bruttó elszámolás elvét. A bizonylatokból nem volt megállapítható, hogy a költségelszámolások mely ügyletekhez tartoztak. Ellenörizhetetlenné vált az is, hogy a bruttó hozam realizálása megtörtént-e. A Kft-vel a minisztérium 1993. IV. 14-én több 360 napos (l éves) kincstárjegy-ügyletet is lebonyolított (2097. sz. 50 MFt; 2101. sz. 39.4 MFt; 2102. sz. 70 MFt)~ (A letéti igazoláson rögzített adatokból nem derül ki, hogy a vásárlás Inikor történt.) 1993. negyedik negyedévben a Kft-vel soron kívül eladatták a tőzsdén az értékpapírokat A CITY BANK Rt-nél a minisztérium 1991. május 7-én kincstárjegy-kötvényvásárlás fedezeti számlát nyitott. A megállapodás 2. pontja szerint a számla értékpapír-vásárlási céllal átutalt összegek gyűjtésére szolgált, az átutalt összegek az értékpapír-vásárlás időpontjáig kerültek volna a számlán elhelyezésre. A számla

-4-

kamatozó számlaként funkcionált. A fedezeti számla azonban nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően múködött. A minisztérium által az értékpapírok vételére átutalt összegek sohasem kerültek rá a fedezeti számlára, csak az értékpapírok utáni hozamok. A számlán összegyúlt bevételek részben látraszólóan kamatoztak, részben tőkésített formában újra befektetésre kerültek. A fedezeti számla 1991. V. 7-én 500 MFt hitelállománnyal indult, melynek kialakulásáról bizonylatot bemutatui nem tudtak. A minisztérium faxon rendelkezett arról, hogy az ugyanezen napon jóváírt 729 MFt kamatból 500 MFt-ot befektetnek. A számlán még aznap 729.166,67 Ft jóváírásra is került. A fedezeti számla forgalma a minisztérium nyilvántartásaiban nem jelent meg, a számlakivonatok pénzforgalmát nem könyvelték. Az 1991. évi záró, illetve az 1992. évi nyitó egyenleg (33 eFt) a mérlegben sem szerepelt. A fedezeti számlán 1993. évben már nem volt forgalom, a számlát 1993. XI. hónapban megszüntették. A CITY BANK-nál bonyolított ügyletekből a visszaigazolások alapján az értékpapírok fajtája nem volt megállapítható. Találkoztunk olyan bizonylattal is, melyen az ügylet napja és a futamidő kezdete eltért egymástól. ezekben az esetekben az értékpapír vásárlás ténye sem volt igazolt (futamidő kezdete 1991. IV. 16., ügylet napja 1991. IV. 23. 100 MFt). Budapest, 1995. augusztus

4, sz. függelék a V-13-83/1994-95. sz. jelentéshez

A pályázatok benyújtásához kapcsolódó ürlapok értékelése

A pályázati űrlapok - melyek a Phare támogatásánál alkalmazott úrlapok mintájára készültek - hiányosságai megnehezítették a pályázatok benyújtását. A adaptáció néhány ponton félreértelmezhe"tő volt: -

A pályázati űrlap nem tesz különbséget költségvetési szervek, illetve gazdálkodó szervezetek között (pl. a pályázó önkormányzatnak hivatalosan kell igazolnia jogi helyzetét, bejegyzését).

-

Az úrlapon a szakirányú pontosító

-

A kitöltési útmutató (7. old. "A" pont) szerint olyan környezetvédelmi fejlesztésre is lehet pályázni, ami "még a nyugati országokban is kísérleti jellegű". Ez a lehetőség gondokat vet fel, egyrészt a források szűkössége, másrészt a támogatások jellege (beruházási és nem K+F célú) miatt.

-

A pályázati űrlap 7. oldalán feltüntetett szöveg szerint a pályázótól várják el "a támogatással végrehajtott fejlesztés utólagos ellenőrzésének javasolt módját". Ez a kitétel elfogadhatatlan, mivel ez a KTM feladata.

-

nem tartalmazott olyan előírást, ami a szükséges hatósági engedélyek körét és szintjét szabályozza (pl. elvi engedélyezés). A kitöltési útmutató engedély-felsorolása sem volt teljes körű. (Vízvédelmi pályázatok esetében I 994. áprilisában részletes kiírás keretében egészítették ki a pályázati kiírás feltételeit.) A KTM szerint a pályázónak ismemie kell, hogy pályázott fejlesztéséhez milyen hatósági engedélyek szükségesek. Véleményünk szerint célszerű lenne ezeknek a tételes felsorolása.

-

Az 1994-ben kiadólt "Tájékoztató"-ban a pályázatok értékelése (Ill./3. pont)

(kiegészítő)

kérdések 1993-94-ben hiányoznak (pl. a szennyvízcsatomázási támogatásoknál).

Az

űrlap

és a kitöltési útmutató nincs összhangban. A Tájékoztató szerint a pályázati alapfeltételek között szerepel. hogy "bizonyítható legyen a fejlesztés műszaki megvalósíthatósága" és e tekintetben a kivitelezési tervek megfelelőek legyenek, de az útmutató, illetve az űrlap ilyen dokumentumokat nem kér. Budapest, 1995. augusztus

5; sz. függelék a V-13-83/1994-95. sz. jelentéshez

Az Autóhíd Rt-nek nyújtott támogatások

Az Autó-hid részvénytársaság 1993. áprilisában az autómotorok üzemeltetését szolgáló földgáz töltöállomás létesítésére pályázatot adott be. A létesítmény tervezett költsége 65 MFt volt, melyet a Főtaxi telephelyén terveztek megvalósítani. Jellemző, hogy a tervezett töltőállomás pályázatát a Közép-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség pénzügyileg és szakmailag is vitathatónak tartotta. Az Rt. vezérigazgatója a miniszter titkárához írt levelében kijelentette, hogy ilyen jellegű észrevételre a Felügyelőségnek nincs jogosultsága. Ezt a véleményt a minisztérium minden ellenvetés nélkül elfogadta. A pályázó 1993. áprilisától 1993. június végéig megépíthetőnek vélte a tervezett beruházást - ezt az ajánlatát minisztérium nem kifogásolta - melynek legköltségesebb része. a földgáztöltő állomás a vizsgálat befejezéséig nem készült el. A Környezetvédelmi Intézet által is ellenőrzött beruházás 1994. év végén 95%-os készültségi állapotban volt. a tényleges felhasználás - csaknem a tervezettnek kétszerese- 120 MFt volt. A vállalt határidő lejártakor - 1993. júniusában - az Rt. újabb igénnyel jelentkezett. Miniszteri ráhatásra rendkívüli Tárcaközi Bizottsági ülést hívtak össze, mivel az Rt. vezérigazgatója ezirányú kérésével levélben a miniszterhez fordult. A Tárcaközi Bizottságot vezető elnök szerint a bizottsági ülés nem volt előkészítve, nem volt megalapozva. Ennek ellenére az Rt. 28 MFt hitelgarancia igényét a Bizottság elfogadta, azonban felhasználásár~ n«m került sor, viszont 18 hónapig ez az összeg felhasználatlanul le volt kötVe az Alapból. Az Rt. 1994. elején azzal az igénnyellépett fel, hogy a gáztöltőállomást a fővárosi telephely helyett Kaposváron építhesse fel. Az erre vonatkozó támogatást a Közgazdasági Főosztály megadta. Érdemi intézkedést az Rt. ez ügyben nem tett, hiszen azóta is a Főtaxi telepén lévő állomás építésére hivatkozik.

-2-

Az Rt. 1994. végén további 70 MFt összegű igényt nyújtott be, amelyet elfogadtak, holott a kérelern a létesítmény periférikus feladataira vonatkozott (25 MFt közrnúépítés, 25 MFt biztonságos világítás és üzembehelyezés, 20 MFt ingatlan vásárlás). A Tárcaközi Bizottság annak ellenére döntött így, hogy az Rt. pénzügyi helyzetét a rninisztériurn által végzett elemzések igen kritikusnak tartották, továbbá az eddig vállalt kötelezettségei közül egyet sem teljesített. A Bizottságnak ITiindössze annyi kikötése volt, hogy az Rt. a támogatás értékét másfélszeresen meghaladó tehermentes, forgalomképes ingatlant kössön le jelzálogként. Az Aut6-híd Rt. 1993 végén további 310MFt-os visszatérítendő támogatást kapott az Alaptól országos földgáz és PB gáz kúthálózat kiépítésére, rnelyek a gázautózást hivatottak szolgálni. A programból, amely 20 kút létrehozását tervezte, lényegében alig valósult meg valami. Közben szervezeti változások is voltak, 1993. decemberében az Autó-híd Rt. a Főtaxi telepén levő gáztöltő állomásban megtestesült vagyonát apportként bevitte a Supergáz Rt-be. A Supergáz Rt. átvállalta az Autó-híd, Rt. összes Alappal szembeni kötelezettségét. Sem egyik sem a másik Rt. gazdálkodásáról teljeskörű információkkal a rninisztériurn nem rendelkezett. Az 1993. évi rnérleg szerint az Rt. eredménye 2 MFt volt. A Bizottság az Aut6-híd és a Supergáz Rt. pályázataival, azok rnódosításaival összesen 8 alkalommal foglalkozott. Ernellett az Rt. valamennyi pályázatát és azok rnódosításait kritikusnak, újra értékelendőnek tartotta. Megjegyezzük, hogy az Rt. pályázatainak benyújtásakor igen optimista pénzügyi likviditási tervvel rendelkezett. Ezek szerint már !993-ban és 1994-ben a társaság rnilliárdos bevételekre tett volna szert, és a részvényeseknek 65%-os osztalékat ígért. Összességében megállapítható, hogy a földgázértékesítésból a vizsgálat lezárásáig az Rt-nek kimutatott bevétele nem volt, így az összességében megítélt 418 MFt pályázati támogatás a vizsgálat befejezéséig nem hasznosult. Budapest, !995. augusztus

t992.

t. sz. triblazat

ev

A KK A tervezett és tényleges pénzeszközeinek ainkulasa Mrd Ft

Megnevezés

Bevételek

adó

-take - beruházási

550

560

552

600 44

600 6 134 459 40

204 644 185

MA visszaterites

320 b) Közcelú környezetvédelmi Eb bot

ved. K+F

49

191

706

t 993.

ev

2. sz. tablazat

A KK A tervezett es ten yleges penzeszközeinek alakulása Mrd Ft

Megnevezés

550

996

34 l

76

b) Közcélú környezetvédelmi Eb bo~

- mérohálózat

17

- tars.

kv. szemlelet erosités

167 46

48 7

203 23 7

t994.

ev

3. sz. triblazat

A KK A tervezett es tenyleges penzeszközeinek alak1111tsa Teny

Megnevezes

- beruházási ÁFA visszaterites

4

92

75

9406

193

223 119 85 93

a) KV-t közvetlenül b) Közeeiu környezetvedelmi feladatok Ebb&~

l

- társ. kv.

alakibis

230 20

119 86 85 51