JELENTÉS 246. az állami gondoskodásra szoruló fiatalok intézményes ellátásáról. !995. május

JELENTÉS az állami gondoskodásra szoruló fiatalok intézményes ellátásáról

!995. május

246.

ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK

V-10 13-2711994-95. Témaszám: 236

JELENTÉS az állami gondoskodásra szoruló fiatalok intézményes ellátásáról

A jövő alakulásában, a gazdaság működőképességének megőrzésében a felnövekvő ifjúság meghatározó szerepet tölt be. Ezért a ·fiatalok ellátása, testi és értelmi fejlődésének, pszichikai egyensúlyának biztosításaminden társadalom alapvető érdeke. A társadalom gondoskodása leülönösen fontos abban a körben, ahol a megfelelő családi háttér hiánya, illetve az egyéni élethelyzetek alakulása miatt az elemi gondoskodás és védelem sem biztosított. A családi környezetüktől megfosztott, vagy a saját érdekükben e környezetben nem hagyható gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének feltételeit az állami gondoskodásnak kell biztosítania. A helyi önkormányzatokról szóló !990. évi LXV törvény 8.§ /41 bekezdéseszerint az önkormányzatok kötelező feladata a !akósság szociális alapellátásának biztosítása. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló I 991. évi XX. törvény pontosította az önkormányzati feladatokat és hatásköröket. A jelenlegi rendszerben a feladateHátás két területre, ij4: alapellátásra és a szakellátásra tagozódik. A hatásköri törvény I 29. §-ában foglaltak alapján a települési önkormányzat köteles biztosítani a kiskorú veszélyeztetettségének megelözését, illetve a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, a kiskorú családban történő fejlődésének elősegítését. A hatásköri törvény I 30. §-a szerint a megyei, fővárosi önkormányzat feladata az intézeti elhelyezen, intézeti és állami nevelt, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátást más okból igénylő kiskorúak oktatásának, gondozásának biztosítása.

-2-

Az Állami Számvevőszék 1994. évi ellenőrzési terve alapján megvizsgálta az állami gondoskodásra szoruló fiatalok intézményes ellátásának helyzetét. Állami gondoskodásban 1993. évben 22 944 fiatalkorú részesült, ezen felül 2989 állami gondoskodásból kikerült 18 év feletti fiatal kapott ezekben az intézményekben valamilyen szintű ellátást, támogatást. A gondozottak oktatása, nevelése, ellátása éves szinten mintegy l O milliárd forintba került. Az ellenőrzés amely az 1992-1993. éveket érintette a fővárosi- és 10 megyei

önkormányzatra, azok gyermek- és ifjúságvédő intézeteire (továbbiakban GYIVI), valamint 25 nevelőotthonra terjedt ki. A nevelőszülői ellátás helyzetének megítélése érdekében 57 családnál került sor tájékozódásra. A reprezentáció az állami gondoskodás keretében ellátott létszám tekintetében, 57%-os mértékű. A jelentés összeállítása során figyelembe vettük a családban nevelkedő fiatalkorúak szociális ellátásának tárgyában lefolytatott 1993. évi ÁSZ vizsgálat tapasztalatait is. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy -

az állami gondoskodásra szoruló fiatalok intézményes ellátásának ITiilyen feltételrendszere alakult ki az elmúlt időszakban;

-

az önkormányzatok által működtetett intézményhálózat mennyiben képes megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyek az intézeti elhelyezett, az intézeti és az állami nevelt, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátást más okból igénylő fiatal korúak gondozását és szakszerű nevelését hivatottak biztosít ani;

-

hogyan hasznosultak azok a központi és önkormányzati erőforrások, amelyek a fiatal korosztály intézményes ellátására rendelkezésre álltak.

A magyar gazdaság teljesítménye 1990. és !993. között 20%-kal csökkent. A gazdaság jövedelemtermelő képességének visszaesése minden szektorban éreztette hatását, ami a lakosság jövedelmét is kedvezőtlenül befolyásolta. A reáljövedelem csökkenés mellett az egyes társadalmi rétegek jövedelmi helyzete tovább differenciálódott. A reáljövedelem átlagának csökkenése és a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése következtében il létminimum alatt élők száma egymillióról mintegy 2-2,5 millióra nött. A szegénységet életkor szerint vizsgálva megállapítható, hogy az a gyermekek köréhcn a legmagasabb. Ezen belül a 0-6 éves korosztály a leghátrányosabb helyzetií. A kisgyermekek 42%-a létminimum alatti jövedelem ból él.

-3-

A munkanélküliség a társadalom egyik legsúlyosabb, megoldásra váró problémája. A regisztrált munkanélküliek száma az 1993. évben 694 ezer fő volt, lényeges csökkenésével a gazdasági recesszió elhúzódása miatt továbbra sem lehet számolni. A munkanélküliség az anyagi gondok mellett társadalmi veszteségeket is jelent. Az egzisztenciális alapok gyengülése együtt jár amorális tartalékok megfogyatkozásával. A létbizonytalanság és az ezzel egyiittjáró kilátástalanság a családi életre is hatással van, végső soron a családok széteséséhez vezethet. A válások miatt megszűnt házasságok száma évek óta magas, 1993. évben 22 350 házasságot bontottak fel a bíróságok. Ennek következtében minden hetedik család úgynevezett csonka család, ahol valamelyik szülő (rendszerint az anya) egyedül neveli gyermekét. Az elszegényedés fokozódása, a munkanélküliséggel együttjáró Iétbizonytalanság a család összetartó erejének gyengüléséhez, a deviancia növekedéséhez vezet. Ez a fiatal korban elkövetett bűncselekmények számának növekedésében is megmutatkozik. Az I 990. évi 12 264 fővel szemben 1993. évben már 15 00 l fiatalkorú követett el bűncselekményt.

MEGÁLLAPÍTÁSOK

l.

A gyermekvédelmi ellátás jogi és pénzügyi feltételei

A gyermek- és ifjúságvédelem jelenlegi intézményrendszerének átalakítását, az ezzel kapcsolatos jogi szabályozás megújítását a társadalmi-gazdasági folyamatokból adódó elszegényedés és a különféle devianciák növekedése miatti nyomás, valamint a nemzetközi jogrendszerhez való igazodás követelménye is szükségessé teszi. A Magyar Köztársaság a gyermek jogairól szóló - New Yorkban 1989. november 20-án kelt és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett- Egyezményben kötelezettséget vállalt arra, hogy a gyermekek biztonságosabb felnevelése és jogainak érvényesítése érdekében megteremti a sziikséges törvényi, gazdasági, kul turális és társadalmi feltételeket. Az Egyezményben rögzítetteknek megfelelő jogszabályok megalkotására, javaslattételre a 4711991. (IX. 15.) OGy. sz. határozat kötelezte a Kormányt. Ugyanebben az évtx:n csatlakozolt Magyarország a gyermekek védelméről és fejlődéséről

-4-

szóló ENSZ Világnyilatkozathoz és annak Akciótervéhez. Ezekben az egyezményekben taxatíve sorolják fel azokat az alapvető politikai, emberi, jogi, kulturális, gazdasági, egészségügyi elvárásokat és ellenőrzési rendszereket, amelyek megvalósítására az aláíró országok a 90-es évtizedben kötelezettséget vállal tak. Ennek keretébe tartozik a gyermekek felnevelését biztosító szociális ellátások nemzetközi normákhoz történő igazítása. (2. sz. melléklet 1.) A gyermekvédelmi rendszer megújításának igénye már a nyolcvanas években megfogalmazódott és az 1990. évben hivatalba lépett Kormány programjában központi helyet kapott. A kormányzati célkitűzésekben a megváltozott társadalmigazdasági viszonyokhoz és az elfogadott nemzetközi normákhoz igazodó gyermekvédelmi törvény megalkotásának szándéka is megfogalmazódott. A törvény előkészítéséért felelős tárcák a koncepciót elkészítették és a sokrétű szakmai szempontok és érdekek, valamint a gazdasági szükségszerűség figyelembevételével több alkalommal átdolgozták. Tárgyalását azonban a Kormány az ellenőrzés befejezéséig nem tűzte napirendjére. A szakmai tervezet új korszakot kíván nyitni a gyermekjóléti ellátásban. Míg a korábbi jogszabályok a veszélyeztetett gyermekek ellátását, az állami gondoskodás különböző formáit szabályozták, addig az új koncepció gyermekjóléti ellátás rendszerének kiépítését jelöli meg fő céikitQzésként. Elsődleges feladatának tekinti a család alkalmassá tételét a gyermek felnevelésére. A koncepció szerinti alapelv a hatósági és segítő funkciók szétváiasztása. Az önkormányzat gyermekvédeimi, hatósági döntést alig hozhat, az az újonnan megszervezendő szociális és gyámhivatalok hatáskörébe tartozna. A tervezett új szabályozás hangsúlyozza, hogy a települési őnkormányZlltok ellátássai biztosítsák a családi nevelés feltételeinek megtartását, megőrzését a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzését és megszüntetését. A SZllkmai alapokra helyezett szociális segítő tevékenységet, a társadalmi önszerveződések, és egyéb állampolgári_kezdeményezések részvételével kívánják növelni, különösen a helyi alapellátás, a megelőző gyermekvédelem tekintetében.

A törvény clökészítc'sének elhúzódása mind a szaktárca, mind az önkormányzatok jogalkotási tcvékenységét hátráltatta. Alapvetőerr ezzel hozható összefüggésbe, hogy nem történt meg a gyermekvédelmi feladatok ellátásában érdekelt helyi önkormányzatok és intézményeik numkáj:ít segítő középszintű szakmai szervezet kialakítása. Ennek megtercmlését a közigazgatási rendszerben bekövetkezett módosulás, amegye szerepkört:nck. "'gosítványának megváltozása önmagában is indokolta volna. A szakmai st:gítsé;; t:imc.radása elsősorban a kistelepülések szakemberekkel rosszul e!láwtt gyámiMtóságain

-5-

védelem egészére hatással van. Bár a Kormány a gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények működésének ellenőrzését a 7111992. (IV. 21.) sz. rendeletével m6dosított 2211992. sz. (I. !8.) rendelet alapján a köztársasági megbízottakra bízta, e hivatalok - elsősorban a szakmai jogszabályok megjelenésének elmaradása miatt nem voltak képesek az intézmények számára valódi szakmai segítséget nyújtani. A Népjóléti Minisztérium szakfőosztályának figyeimét és energiáját a gyermekvédelmi törvénytervezet előkészítése, a koncepció többszöri újragondolása és átdolgozása kötötte le, ezért még azok a felsőszintű intézkedések is elmaradtak, amelyeket az új törvényi szabályozás életbelépésétól függetlenül meg lehetett volna tenni, sót meg kellett volna hozni. Mindezek következtében a népjóléti miniszter feladat- és hatáskörét meghatározó 4911990. (IX. 15.) Korm. rendelet gyermekvédelmi szakterületet érintő előírásai alapvetően nem teljesültek. (2. sz. melléklet 2.) A gyermek és ifjúságvédő intézetek számára a 115/1978. (MÜVK.ll.) OM. sz. utasítással hatályba lépő, mára már jórészt elavult és a jelenleg érvényes jogszabályokkal összhangban nem álló, "Rendtartás" képezi a szakmai munkavégzés alapját. A nevelőotthonokra vonatkozó 146/1966. (MK.l8.) MM. sz. utasítással kiadott "Rendtartás"-t pedig- anélkül, hogy helyette korszerűbb iránymutatás készült volna - a dereguláció során hatályon kívül helyezték. A népjóléti tárca a meglévő szabályozások aktualizálása. a szakmai normatívák megalkotása helyett a helyi önkormányzatokra hárította az ellátás feltételeinek és módjának meghatározását. A Népjóléti Minisztérium 8005/l 99!. évi szakmai tájékoztatója szerint a gyermekvédelmi ellátási formák részletes körülhatárolásának jogszabályi alapja nincs. Az önkormányzati törvény a kötelezően ellátandó feladatok megvalósításának módját az önkormányzatokra bízza.

A megyei képviselőtestületek, valamint az illetékes szakbizottságok a vizsgált önkormányzatok mindegyikénél foglalkoztak a fiatalok intézményes ellátásának helyzetével, de az állami gondoskodással kapcsolatos megyei sajátosságok érvényesítésére. az ellátási kötelezettség helyi követelményeire átfogó önkormányzati szabályozást általában nem készítettek. Néhány testület reneleletében elképzeléseket fogalmazott meg családias nevelési program továbbfejlesztésére, a nevelőszülői hálózat felfrissítésére, felkészültségének javításilr:t. a nagykorúvá váló fiatalok életkezdésének támogatására. A kit(iziitt célok megval<ísíuísának anyagi feltételeit azonban nem, vagy csak részben teremtették meg.(2. sz. melléklet 3.)

-6-

Az önkormányzatok állami gondoskodási feladatainak ellátásához a központi költség-

vetés az éves költségvetési törvényekben meghatározott mértékú támogatást biztosít. Ez képezi az e célra rendelkezésre álló önkormányzati források 94-95%-át. A feladat finanszírozásába az intézmények (GYIVI, nevelőotthonok, stb.) saját bevételei és az állami gondozási díjból származó bevételeik csekély hányadot képviselnek. A gyermekeik nevelését, eltartását nem biztosító szülők hozzájárulása az állami gondoskodás kiadásaihoz elenyésző mértékú, az összes forrás 0,2-0,4%-át teszi ki. Az önkormányzatoknál az állami gondoskodásra rendelkezésre álló források a vizsgált években egyre nagyobb mértékben a tényleges ráfordítások alatt maradtak. Míg 1992. évben a kiadások 83%-ára, addig 1993. évben már csak 76%-ára nyújtottak fedezetet. A bevételekkel fedezett kiadási hányad jelentős szóródást mutat az egyes önkormányzatoknáL Míg az egyik önkormányzatnál az állami gondoskodással kapcsolatos bevétel a kiadásokat meghaladta, addig másutt a kiadások 60%-ára sem nyújtott fedezetet. (2. sz. melléklet 4.)

A korszerűbb ellátás anyagi erőforrásait az önkormányzatok a gondozott gyermekek létszámának csökkenésemiatt alacsony kihasználtsággal és ezért kedvezőtlen fajlagos ráfordítással üzemeltethető gyermekintézmények értékesítésével kívánták megteremteni. Törekvéseiket szakmai érvek is alátámasztják, ugyanis a tevékenységnek helyet adó épületek többnyire nem a funkciónak megfelelőek. A gyermek- és ifjúságvédelmi ellátást biztosító intézmények egy része régi kastélyépületben, illetve ma már korszerűtlennek számító létesítményekben üzemel, ahol a kiscsoportos, családias nevelés körülményeit jelentős ráfordítással járó átalakítások révén is csak korlátozottan lehet megteremteni. Sajnálatos, hogy ezeknek az ingatlanoknak a hasznosítása - alapvetően a gazdasági körülmények kedvezőtlen alakulása miatt - nem az előzetes elképzelések szerinti ütemben halad. (2. sz. melléklet 5.) A megyei önkormányzatok pénzügyi poziciója a vizsgált időszakban romlott. Ez az évvégi szabad pénzmaradványok csökkenésében és a hitelfelvételek növekedésében egyaránt megmutatkozik. A kedvezőtlen gazdálkodási körülmények ellenére elmaradtak vagy nem voltak realizálhaták azok az önkormányzati intézkedések, illetve elképzelések, amelyek a felesleges kiadások feltárását és csökkentését, vagy az adott kiadási szinten belül egy korszcrííbb, hatékonyabban működtethető intézményrendszer feltételeit megteremthették volna. Nem került .'nr a gazdálkodási tartalékok feltárását elösegítő intézmény-átvilágftásokra, és az egyes intézményi ellátások

-7-

(nevelőotthon, nevelőszülő

stb.) reális költségigényének meghatározására sem. Ezen információk nélkül az intézmények költségvetése változatlanul a korábbi években "megszokott" bázisszemléleten alapul. (2.sz. melléklet 6.) A gazdasági korlátok sok esetben a korszeru és hosszabb távon nemcsak szakmailag, de pénzügyileg is megtérülő elgondolások megvalósítását is visszafogták (pl. nevelő­ szülői hálózat gyorsabb ütemű bővítése). Ennek következtében a jelenlegi struktúrájában korszerűtlen és ehhez képest magas fajlagos ráfordítással müködö intézményrendszerrel kell a feladatokat ellátni. A vizsgált körben 1993. évben (az ellátásban részesülők 57%-ára vonatkozóan) az állami gondoskodás és a gondozottak oktatási kiadásai 5,7 milliárd forintot tettek ki. Ez egy ellátottra átlagosan 3 8 3 ezer forint kiadást jelent. Országos szinten 10 milliárd forintra becsülhető az önkormányzatoknak az intézményes ellátásban lévő gyermekek gondozásával, nevelésével, oktatásával kapcsolatos kiadásai. Sajnálatos, hogy az önkormányzatok és intézmények beszámolói az állami gondoskodásról megbízható adatokat nem szolgáltatnak. Ennek oka, hogy az intézmények többsége nem tiszta profilú, (nemcsak állami gondozottakat Játnak el), ugyanakkor a kiadások a számviteli nyilvántartásokban együtt jelennek meg. A szakfeladatok alapján történő hiteles adatgyújtésre pedig a szakfeladatrend hibái, illetve a számviteli alkalmazása során tapasztalt helytelen önkormányzati és intézményi gyakorlat miatt nem volt lehetőség. (2. sz. melléklet 7.) Az önkormányzatok számviteli és beszámolási rendszerének az ágazati elképzelések figyelembe vételével történő átalakítása nem halasztható, hiteles információk, adatok nélkül ugyanis megalapozott szakmai és gazdasági döntések nem hozhatók.

II.

Az intézményes ellátást

megelőző

gyermekvédelem helyzete

Magyarországon az összlakosságból a 18 éven aluliak száma '~integy 2,7 millió fő. A gyámhatóságok által veszélyeztetettként nyilvántartottak c,rbya jelentős, l 0%-ot meghaladó mértékű. A veszélyeztetett gyermekek felderítésére elsösorban a települési önkormányzatok által fenntartott védön\íi-, gyermeknrvosi-, nevelési-, oktatási intézmények lennének

-8-

hivatottak. Az információáramlás szervezett formája viszont nem alakult ki, a jelzőrendszer nem működik kellően. A rászoruJók körülményeiről a hivatalok általában spontán módon, gyakran jelentős késedelemmel értesülnek. Ezáltal a valóban elhanyagolt, a negatív hatásokkal érintett, és segítségre szoruló gyermekek veszélyeztetettsége nem mindig jut az intézkedésre hivatott szervek tudomására. A probléma feltárásának, jelzésének és elemi színtű kezelésének leghatékonyabb szinterei az oktatási intézmények lehetnének. Ám ott a gyermekvédelem helye, szerepe tisztázatlan és meghatározatlan a gyermekvédelmi felelősi munka konkrét tartalma is. A tapasztalatok szerint az iskolai gyermekvédelem nem tudta kellő hatékonysággal kezelni a személyiség-fejlődési zavarokat, valamint az azokat kiváltó okokat. A megelőzés - jórészt a szükséges információk hiányában - a gyámhatóságok tevékenységében is alig kapott helyet. Emellett a veszélyeztetettség megszüntetését célzó intézkedéseik többnyire csak azokra a gyermekekre irányultak, akiknél a beavatkozás a deviáns megnyilvánulások miatt már elkerülhetetlen volt. Az elmúlt években az önkormányzatokra és intézményeikre a társadalmi változásokkal felszínre került beilleszkedési zavarokból eredően olyan feladattömeg zúdult, amelyre kellően nem voltak felkészülve. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyámhatóságok védő- és óvóintézkedései mind mennyiségüket, mind hatékonyságukat tekintve elégtelenek. Különösen községekben, ahol gyermek- és családvédelmi szolgáltató hálózat nem épült ki, a hivatal a szükséges képesítésű szakemberekkel nem rendelkezik. A városokban a szakember ellátottság kedvezőbb, de az információs csatornák hiánya, vagy nem megfelelő működése miatt késve értesülnek a kialakult helyzetrőL

A gyámhatóságok 1992. évben a nyilvántartott 305 113 fő veszélyeztetett kiskorúval kapcsolatban mindössze 82 517 védő- és óvóintézkedést tettek. !993ban a 303 814 fő veszélyeztetett gyermek érdekében csupán 76 831 intézkedés tört én t.

A hatóságok intézkedései többnyire csak a szülő és/vagy a gyermek jegyzőkönyvi figyelmeztetésére korlátozódnak A kiskorúak veszélyeztetése esetén szülői felügyelet megszüntetésére irányuló perek megindítását általában nem vállalják fel. Mindezek hátterében - különösen községekben -nem ritkán az ügyintézők fenyegetettségének érzése, a csel láll intrikáitól. a bántalmazásoktól való félelem is fellelhet!í. Ennek következml:nyeként érzékelhetö c. szlikséges hatósági intézkedések elmulasztása,

-9-

illetve késleltetése. Állami gondoskodásba vételre ezért döntően az azonnali megoldást igénylő veszélyhelyzetek esetében kerül sor. A gyermekek családi környezetben történő nevelésének előmozdítását segítő eszközrendszer is egyre szükebbé vált. A valós segítséget jelentő munkába állításnak, a munkáltató és egyéb szervek támogatásának, stb. alig maradt lehetősége. Mindezek mellett a jelenlegi finanszírozási rendszer sem teszi érdekeltté a települési önkormányzatokat a helyi megoldások keresésében, a gyermekvédelmi alapellátás fejlesztésében, a családgondozás kiszélesítésében. A "problémás gyermekek" családból történő kiemelésével mentesülnek a természetbeni és pénzbeni támogatással járó anyagi terhektől, de amentálhigiénés ellátás feladataitól, valamint a további gondozás felelőssége alól is. A települési önkormányzatok a fiatal korosztály szociális ellátásához jórészt a korábbi időszakból örökölt feltételekkel rendelkeznek. Az intézményhálózat csak részben kiépített, a megJévöket pedig nem tették alkalmassá a megelözést segítő gondozási feladatok ellátására. A védő- és óvóintézkedések hatékonyságát- különösen a nagyobb településeken - olyan átmeneti megoldást jelentő intézmények működtetésével lehetne javítani, amelyek lehetövé teszik a gyermek átmeneti elhelyezését úgy, hogy a teljes elszakadást jelentő intézkedésre ne kerüljön sor. A problémák kezeléséhez sokszor elegendő lenne csupán a hetes ellátást, illetve a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményi szaigáitatás létesítése, vagy bövítése. A községek a szociális gondozó szolgálatot a fiatalok problémáinak megoldásába általában nem vonták be. Bár ez irányba mutató kezdeti lépések, intézkedések -főként a szociális törvény hatálybalépése után - már tapasztalhatók. Ennek az intézménytípusnak a fiatal és felnőtt korosztály szociális ügyeinek együttes intézésében meghatározó szerepe lehetne. A városokban a már működö családsegítő szolgálatok az új típusu ellátó rendszer kialakításának bázisát képezhetnék. A felnőttek ellátására irányuló tevékenységükhöz a veszélyeztetett kiskorúak felkutatása, a megelőzés, a fiatalokkal kapcsolatos gyámügyi döntések előkészítése, illetve azok végrehajtásának segítése is integrálható lenne.

- 10-

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a családok problémáit egységesen kezeló szociális ellátás létrehozása nem kizárólag a szükséges pénzügyi feltételek hiánya miatt késik. Számos motivációja közül figyelemre méltó, hogy a mai jogi szabályozás (szociális törvény) ezt az önkormányzatok kötelező feladataként egzakt m6don nem írja elő. Ugyanakkor a normatív állami hozzájárulás, jellegéból fakadóan nem ösztönzi az ilyen, új típusú ellátórendszer kialakítását. Az állami gondoskodásba vételre leggyakrabban ideiglenesbeutalás útján került sor, amely a súlyos veszélyeztetettség esetén az azonnali intézkedés formája (1992-ben a gondozottak 41 ,7%-a, 1993-ban 41 ,3%-a így került gyermekvédelmi intézményekbe). Az ideiglenesbeutalások nagy száma a hatósági munka fogyatékosságaira hívja fel a figyelmet. A "gyors" gondozásba vétel ugyanis a megelőzés hiányára, vagy a megtett védő- és óvóintézkedések alacsony hatáskosfokára utal. A gyermek- és ifjúságvédő intézetekbe bekerült gyermekek túlnyomó többségél a gyámhatóságok intézeti nevelésbe vették, előrevetítve ezzel a családba történő visszahelyezés esélyét. A szülői felügyeleti jog megszúnésével együttjáró állami nevelésbe vételt kisebb esetszámban alkalmazták, feltehetően a bírái út igénybevételének kötelezettsége miatt. (2. sz. melléklet 8.) A kiskorúak családból történő kiemelésére többször csak későn, a már bekövetkezett károsodás után került sor. Jelentős a "megvert gyerek" szindrómával retardáltan, életkorától elmaradott állapotban, túlkoros általános iskolásként történt beutalás. A GYIVI-k átmeneti otthonaiba bekerül! gyermekek túlnyomó részben már pszichés problémákkal, személyiségzavarokkal küzdenek. A vizsgált körben az állami gondoskodásba kerülő fiatalok között 20-25% a fogyatékosok aránya. Alapvetően

társadalmi gyökerű probléma a serdülőkorúak helyzetének romlása. Ebben a körben a hagyományos szülői,- és más hatalmi eszközök már kevésbé hatékonyak. Ezt a korosztályt negatívan érinti a továbbtanulási lehetőségek beszűkülése is. Gyakori jelenség a fiatalkorúak csavargása, iskolakerülése, agresszivítása, és így kezelhetetlenné válása. Nem egy esetben a szüló akar "szabadulni" gyermekétől és maga kéri a gondozáslia vételt.

-ll-

III. A szakellátást biztosító intézményrendszer müködése

A korábbi évtizedekben a gyermekvédelem a veszélyeztetett gyermekek helyes irányú nevelésének biztosítását az intézeti elhelyezésben látta. E felfogás érvényesítésére nagylétszámú gyermek elhelyezésére alkalmas intézményeket hoztak létre, a nevelőszülői hálózatot pedig visszafejlesztették. Míg a második világháború előtti utolsó békeévben (!938) az állami gondoskodás alatt állók többsége (mintegy 87%) nevelőszülőknél volt elhelyezve, az !960-as években az állami gondoskodásba részesülő kiskorúak mindössze 26%-a élt nevelőszülői környezetben. Az utóbbi évtizedben, különösen a nemzetközi egyezményekhez történő csatlakozást követően, szakmai körökben a prevenció erősítése, az intézményes ellátás tekintetében pedig családi vagy a családias jellegű ellátás kapott prioritást. A korszerűbb, a gyermekek érdekeit jobban szolgáló szakmai elgondolások érvényesülését viszont a korábbi időszakból örökölt intézményi struktúra gátolja. Bár a családias gondozás megteremtése érdekében a nevelőotthonok jelentős részében történtek átalakítások, korszerűsítések, az épületek korlátozott adottságai, valamint az önkormányzatok szűkös anyagi lehetőségei miatt azok csak részleges eredményekkel jártak. A meglévő intézmények gazdaságos kihasználására irányuló törekvés pedig visszatartó erő a nevelőszülői hálózat bővítésében, a családi környezetben történő nevelés szélesítésében. l. Az elhelyezés módja és

lehetőségei

Az állami gondoskodásba került gyermekeket szinte teljeskörűen a megyei önkormányzatok által fenntartott intézményhálózat látja el. Az intézeti elhelyezett, intézeti és állami nevelt fiatalok több mint 40%-át gyermekvédelmi feladatok ellátására létesített intézményekben gondozzák (GYIVI-k, csecsemő-, és nevelőott­ honok). A fogyatékos fiatalok gondozásában, nevelésében olyan - jórészt ugyancsak megyei fenntartású - intézmények is részt vesznek, amelyek fő profilja valamely oktatási, egészségügyi, stb. szolgáltatás nyújtása (egészségügyi gyermekotthonok. enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékosokat ellátó általános iskolák és diákotthonok, gyógypedagógiai intézetek, szociális otthonok, otil.)

- 12-

A megyékben (fővárosban) működő gyermek- és ifjúságvédő intézeteknek az intézményes gondozásra szoruló gyermekek ellátásában kiemeit szerepük van. Ennek alapvető oka, hogy a jelenleg érvényes jogszabályok szerint az intézeti, állami nevelt gyermekek gyámja a GYIVI igazgatója. E jogkörében a gyermekek gondozója, nevelője, valamint törvényes képviselője és vagyonának kezelője. Az intézeti gyám, munkatársai - szakértői csoport, nevelőszülői felügyelők, Családgondozók - segítségével kiséri figyelemmel a gyámság alá tartozó kiskorúak ellátását, fejlödését. Az önállóan gazdálkodó intézmények életébe, szakmai, gazdálkodási döntéseik meghozatalába azonban közvetlen beleszólási lehetősége nincs. A gyermekek intézeti, állami nevelésbe vételét a településeken működö gyámhatóságok határozzák meg. A családban nem tartható gyermekeket- a végleges gondozási hely kijelöléséig - a GYIVI átmeneti otthonába helyezik el. A gyermekek elemi érdeke, hogy a családból történő kiemelés és a "végleges" elhelyezés között a lehető legrövidebb idő teljen el. Bár a jogszabályokban előírt 60 napos ügyintézési határidőt a gyámhatóságok többsége betartja, nem elhanyagolható azoknak a száma, akik különböző okokból 180 napig, vagy azt meghaladó ideig várakoznak az elhelyezésre. A hatósági döntések elhúzódása döntően a gyámhatóságokon dolgozók szakmai felkészültségének hiányosságaival magyarázhatók. (2. sz. melléklet 9.) A GYIVI-k többsége kezdeményező a gyámhatóságokkal való szaros együttműkö­ dés megteremtésében. Az elhelyezésre váró gyermekek körűlményeinek, családi kapcsolatainak felderítésével törekszik arra, hogy az intézményben ideiglenesen tartózkodó gyermekek sorsaminél előbb rendezöd jön. Ehhez szakértől csoportok nyújtanak segítségét. (2. sz. melléklet 10.)

Bár az elm ú lt 10-15 évben az állami gondoskodás körébe kerülő fiatalkorúak száma fokozatosan csökkent, a gyermekek neveltségének, életkorának, értelmi és fizikai állapotának legjobban megfelelő elhelyezést a rendelkezésre álló lehetőségek erősen behatárolják. Elsősorban a nevelőotthonok adottsága, a speciális ellátási igényekhez szükséges kapacitás hiánya, a nevelőszülői foglalkoztatás anyagi korlátai akadályozzák a kiskorúak érdekeinek maximális érvényesülését 1980-ban 34 960 fö, !990-ben 26 861 fő, !993. évben pedig már csak 22 944 gyermek részesült intézrn(:nycs gondozásban. A gondozatti létszám nemcsak abszolút mértékhcn, hanem a 18 éven aluli lakósságszámhoz viszonyított arányát lekintve is csiikkenő mértékű. (Az 1980. évi 1,22%-ról, 1993. évben 0,88-ra csökkent).

- 13-

Az intézményes ellátásban részesülök jelentős hányada serdülő korú fiatal. !990. évben az állami gondozásban részesülök 44,6%-a 13 év feletti korosztályhoz tartozott, !993. évben ez az arányszám már 47%-ot tett ki.

2. Intézményi ellátás körülményei Az intézmények többsége - lehetőségein belül - számos intézkedést tett a korszerűbb, családias jellegű nevelés feltételeinek kialakítására. A ma már jórészt széles korhatáru (általában 3-24 év közötti fiatalok ellátására jogosult) intézmények többségében lehetóséget teremtenek a testvérek ugyanazon csoportban való elhelyezésére és a "családi élet" egyes funkcióinak gyakorlására. Ez általában közvetlen környezetük rendben tartásában, takarításában, a számukra biztosított konyha, étkezőhelység használatában (közös étkezés, esetenként főzés) nyilvánul meg. Ma még kevés azoknak az intézményeknek a száma, amelyekben a gyermekek és nevelőik számára az önálló gazdálkodás feltételeit (élelmiszer-beszerzés, főzés, ruházat megvásárlása stb.) biztosították volna. Mindezen élmények és tapasztalatok pedig a szocializációs folyamathoz a gyermekek felnőtté válásához, felelősségérzetük kialakulásához feltétlenül szükségesek. Amint azt a jelentés az előzőekben is rögzítette, a családiasabb jellegű ellátás kialakításának gyakran az épületek adottságai szabnak határt. Az intézmények nagy része nem gyermekvédelem céljára, vagy nem a mai igényeknek megfelelően létesült, a funkciónak több tekintetben nem felel meg. A működéshez elengedhetetlenül szükséges helyiségek - tanulószoba, orvosi rendelő, társalgó, könyvtár,- hiányoznak vagy elégtelen méretűek, a lakószobák zsúfoltak. Az épületek adottságaiból eredően többnyire minden hálószoba egyben lakószoba is. A hálókban nem ritkán még a régi típusú emeletes ágyak is megtalálhatók. Önálló tanulószoba hiányában helyenként a nappali, csoportos foglalkozások céljaira is ezek a helyiségek szolgálnak. Így az egyébként is szűk élettér zsúfoltságát a többfunkciós használat tovább növeli. Az épületállomány esetenként műszakilag is leromlott, felújításra átalakításra szorul. A régi épületekben helyenként az általános festésre, mázolásra, parkettcsiszolásra stb. évek óta nem került sor. (2. sz. melléklet ll.) A működéshez szükséges berendezések, felszerelések nem minden intézményben biztosítottak. A rendeltetésnek többnyire megfelelőek, de állapotuk több helyen nem kielégítő és a működéshez csak a legelemibb feltételeket adja. Az elhelyezési körülményeket gyakran rontja. hogy a szobákat és egyéb helyiségeket szegényesen,

- 14-

elavult, kopott, esetleg máshol már lecserélt bútorokkal rendezték be. (2.sz. melléklet 12.) Sok esetben a családias elhelyezésre az intézmény jellegemiatt ugyan nincs lehetőség, de a belső hangulat, a kapcsolatteremtés, a gondoskodás, stb., legapróbb részleteivel, elemeivel igyekeznek azt otthonosabbá tenni. A lakószobák és a közösségi helyiségek virággal, textiliával való díszítése, barátságosabb környezet kialakítása a gyermekek nevelése szempontjából sem elhanyagolható tényező. Az otthonokban ellátott gyermekek oktatás nevelését, gondozását az egyes intézmények jellegétől függöen eltérő összetételű személyi állomány biztosítja. A pedagógusok foglalkoztatása mellett igény van speciális szaktudással rendelkező szakemberek (pszichológus, gyógypedagógus, logopédus stb.) alkalmazására is. A szakirányú végzettséggel rendelkezők számára azonban többnyire nem vonzó ez a terület. A felsőfokú végzettségűek alkalmazását kedvezőtlenül érinti, hogy a törvényi szabályozás nem ismeri el a munkavégzés speciális, különleges jellegét, annak az ellátottak sajátos összetételéből eredő nehézségi fokát. Jelentős korlát az intézmények szükülő anyagi lehetősége is, amely esetenként a belső arányokat - a szakmai szempontok háttérbe szoritásával - a középfokú végzettségűek irányába mozdítja el. (2. sz. melléklet 13.) a gyermekekkel közvetlen kapcsolatban levő alkalmazottak jelentős része (országosan 51%) pedagógiai képesítéssel nem rendelkezik és többnyire középfokú, vagy annál alacsonyabb iskolai végzettségű. A gyermekekről való gondoskodás. az épületek üzemeltetése, karbantartása nagylétszámú kiszolgáló személyzet alkalmazását igényli. Intézményi létszámon belüli arányuk jelentős (1993. évben 48%). Bár a nevelőotthonokban ellátott gyermekek száma az évek során fokozatosan csökkent, munkaköri feladatok összevonására és a foglalkoztatott létszám csökkentésére azonhan csak korlátozott mértékben kertilt sor. Erre pedig a fiatalkorúaknak az intézeten belüli munkákba (karbantartás, növénytermesztés stb.) való fokozottabb bevonása lehetőséget teremtett volna. A

nevelőotthonokban

A különhév" · •c:nkakörben foglalkoztatható (foglalkoztatandó) dolgozói létszám nagyságára, ~";·l'' ·-nt i vagy helyi szabályozás nem határoz meg normatívát. Tényként rögzíthetií viszont, hogy a nevelőotthonokban az ellátás "élőmnnka ráfordítása" kedvezi'Llenebb a nevelőszülői hálózatban számítottnáL

- 15 -

Az ország nevelllotthonaiban 1993. évben foglalkoztatott 5900 fő dolgozó összesen 718 7 fő gyermek ellátását végezte. Ugyanebben az évben 5031 fö nevelliszülli 819 4 kiskomról gondoskodott. Az egy felnőttre jutó gyermekek száma a nevelőotthonokban 1,2 fő, a nevelőszülöknél pedig 1,6 fö volt. A hivatásos munkaviszonynak minösillö nevelöszülök esetében ez a mutatószám 4,4 fö. (A nevelöszülöi mutatószámot némileg torzítja, hogy abban a GYIVI állományában levő nevelöszülöi felügyelök létszáma nincs figyelembe véve).

Az előbbi adatok azt mutatják, hogy a kevésbé családias ellátást nyújtó nevelőott­ honokban egy-egy gyennek gondozásában több felnőtt müködik közre, mint a nevelőszülői hálózatban. Ez az intézeti ellátás magasabb fajlagos kiadásainak egyik oka. A bér jellegű kiadások az intézeti költségvetés jelentős részét (40-60%) lekötik és a gyermekek közvetlen ellátását szolgáló kiadásokra alig jut fedezet. A gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodó étkeztetés megvalósítása a széles korhatárú (többnyire 3-24 éves) ellátotti összetétel miatt szinte valamennyi intézménynél nehéz feladatot jelent. A változatos, vitaminokban gazdag táplálkozás feltételeinek biztosítása, az előírt kalória mennyiség betartása a jóváhagyott norma és az infláció figyelembe vételével szinte lehetetlen. A feladat ellátásához a fenntartó önkormányzatok által meghatározott nyersanyagnorma (100-120 Ft/nap) általában szűk kereteket biztosít. Azokban az otthonokban, ahol a feltételek lehetövé teszik, saját konyhakert, gyümölcsös, fólia alatti termesztés, sertéshizlalás útján teremtik meg a változatos, vitamindús étkeztetés feltételeit. Ilyen lehetőség hiányában pedig gyakran a megállapított norma túllépésével tudják csak a gyermekek táplálkozását a kívánt szinten biztositani. (2. sz. melléklet 14.) A gyermekek ruházatáról részben a GYIVI. másrészt a közvetlen ellátást biztosító intézmények gondoskodnak. Nincs egységes előírás arra vonatkozóan, hogy az állami gondoskodás keretében a gyermekek milyen értékű és összetételű ruházatra jogosultak. Gyakran a vonatkozó intézményi szabályozások sem kellően egyértelműek e tekintetben. Mindezek következtében az ugyanazon korosztályhoz tartozó fiatalok azonos feltételek esetén is különböző színvonalú ellátásban részesülnek megyénként, sőt még a megye egyes intézményeiben is. Az intézményekben ma még általános gyakorlat a raktárról történő öltöztetés. Ebben az esetben az intézmény raktár készletének összetétele a választékot determinálja és a kiskorúak igényeinek érvényesítését korlátozza. Különösen jellemző ez ott, ahol a beszerzési gyakorlat a tömeges vásárlásokra, az árengedményes akciók kihasználására épül. Az egyéni ízlést is figyelembe vevő vásárlás kisebb esetszámban fordul elő, bár annak részleges vagy teljes bevezetésére egyre több kezdeményezéssei találkozott az

- 16 -

ellenőrzés.

A nevelőszülöknél elhelyezett gyermekek ruházkodásához szükséges fedezetet általában pénzben biztosítja a GYNI. (2. sz. melléklet 15.) Az ellátás mértékét, színvonalát az önkormányzatok anyagi lehetöségei erösen

behatárolják. A ruházatra fordítható előirányzatokat általában a "maradványelv" alapján határozzák meg. A fenntartó szervek pénzügyi mozgásterének szűkülése és az infláció növekedése miatt a juttatás elértéktelenedésére lehet számítani. ( 1993. évben a vizsgált körben 6-13 ezer Ft jutott egy-egy gyermek ruházati kiadására). A gyermekek részére biztosított ruházat valós értéke ennél magasabb, ugyanis ez az összeg nem tartalmazza a korábbi évek beszerzéseiből való felhasználást, valamint a különböző társadalmi szervezetek, alapítványok által adományként juttatott ruházati cikkek értékét. Az intézetekben az ellátottak belső foglalkoztatásár a, a szabadidő hasznos eitöltésére megfelelő súlyt helyeznek. Számos lehetőség adódik az intézmény üzemeltetését segítő feladatok ellátásában (festés, fűnyírás, kertészkedés stb). több intézményben pedig, a gyermekek kreativítását növelő. szakköri foglalkozásokat vezetnek. (kézimunka, barkácsolás, fotó stb.) A költségesebb programok kiadásaihoz gyakran a gyermekek számára biztosított zsebpénz nyújt fedezetet. Néhány intézményben anyagi okokra hivatkozva a szakköri tevékenység visszafejlesztésére, illetve teljes megszüntetésére is sor került. (2. sz. melléklet 16.) A gyermekek nyári szünidei táborozásának, üdülésének biztosítására a GYIVI-k és nevelőotthonok egyaránt számos intézkedést tettek. Saját üdülőkben, nevelőotthonok közötti csereüdülés révén lényegében minden intézményben - bár nem azonos mértékben - biztosítják a gondozottak nyári pihenését, kikapcsolódását. Egy-egy esetben - nemzetközi kapcsolatok révén - néhány gyermek külföldi utaztatására is sor került. Egyes társadalmi szervezetek. egyházak az üdülési lehetőségeket tovább bővítették.

A nevelőotthonok többsége belső óvodát működtet, egyes intézményekben általános iskolai oktatás is folyik. Számos praktikus megfontolás mellett kétségtelen az is, hogy ez a megoldás az életre való "kitekintés" szempontjából eleve hátrányos az érintett gyermekek számára. Az "otthon" és az óvoda, iskola itt a közösség összetételét, szcllemét. hangulatát, ;;tb. illetiíen teljesen hornogénné válik. Emellett

-17-

nincs m6d a társadalmi élet realitásainak megismerésére, az abban való eligazodásra, példaértékű élményekre, stb. Mind a fenntartó önkormányzat, mind a nevelőotthonok számára összetettebb feladatot jelent, széleskörübb kapcsolattartást igényel, de a gyermekek számára sokkal el6nyösebb a települési intézményekben való oktatás, nevelés biztosítása. A differenciáltabb, magasabb követelményszint mellett az emberi, baráti kapcsolatok alakításában is nagyobb lehetőségeket jelent. A tapasztalatok szerint az otthonok a gondozottak oktatását biztosító intézményekkel megfelelő kapcsolatot alakítottak ki. Az iskolák jelzik az otthonok nevelőinek, ha probléma jelentkezik a gyermekek tanulása, magatartása körül. Az otthonok munkatársai rendszeresen részt vesznek a szülői értekezlet eken, biztosítják a gondozottaknak az oktatási intézmények szorgalmi időn túli rendezvényein való részvétel lehetőségét. 3.

Nevelöszülői

elhelyezés

Az intézeti, állam nevelt gyermekek egyharmada nevelőszülöi környezetben él. Bár számos szakmai érv és gazdasági szempont szól a családi környezetben történő nevelés mellett, ezen ellátás fejlesztését több tényező hátráltatja. !990. évben a gondozott gyermekek 32.4%-a 8705 fő élt nevelőszülőknéL !993. évben az ellátottak száma 8194 főre csökkent. arányuk az összes gondozotthoz viszonyítva már némi javulást mutat (35.7%).

A megyei önkormányzatokat gazdasági érdekeltségük abba az irányba szorítja, hogy feladataikat, a már működő, gyermekvédelmi ellátásra kiépített intézmények (GYIVI, nevelőotthon) mind jobb kihasználásával lássák el. A nevelöszüJ{íi hálózat működte­ tése külön pénzügyi források biztosítását igényli. ugyanis ezen rendszer fejlesztése az intézeti ellátás kiadási szintjében érzékelhető megtakarítást - az otthonok állandó költségeinek jelentős részarányamiatt -rövid tá von nem jelent. A nevelőotthonokban dolgozók egzisztenciális érdekeltsége is a nevelőszülői ellátás kiszélesítése ellen hat. Mindezek következtében ma még indokolatlanul jelentős különbség van a nevelőszülői és intézményi ellátás kiadásai között. A nevelőszülői ellátás - a gondozási díjat, a munkabért, ellátmány összegét, valamint a nevelőszülői hálózat működtetésével összefüggő kiadásokat számítva - hozzávetőleg egyharmada az intézményi ellátás kiadásain ak. (2. sz. melléklet I 7.)

- 18-

gondoskodás két alapvető formája a hagyományos és a hivatásos nevelöszülői tevékenység. A két forma közötti lényegi különbség nem a gondozás, hanern a jogviszony tartalmában van. A

nevelőszülői

hagyományos nevelllszüllll jogviszony a gyermek- és ifjúságvédő Intézet igazgatója és a nevelilszülli megállapodása alapján jön létre. Az ellátandó gyermekek számát jogszabály nem határozza meg. Hivatásos nevelllszüllll jogviszony közalkalmazotti munkavlszony, amelyet az intézet igazgatója létesít. A hivalásos nevelőszülő legkevesebb 5, legfeljebb 10 gyermek nevelésére kőtelezhető. Különősen indokolt esetben - a gyermek fogyatékossága, súlyos személyiségzavara, vagy egyéb különleges nevelési körülmény mia tt - 3 gyermek gondozásának, nevelésének vállalása is elegendő. A

A nevelőszülő családjában élő ellátottak életkora a kisgyermekkortól a felnőttkorig terjed. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint a hagyományos nevelőszülők 1-2, a hivatásosok általában 4-5 gyermek gondozását vállalják. A nevelőszülők többsége a fiatal korban állami gondozás ba került gyermekek befogadására vállalkozik. Az ellátó rendszerbe serdülő korban bekerülő gyermekek számára az ilyen jellegű családi környezetben való nevelésre kisebb esély kínálkozik. A nevelőszülők kiválasztásánál szinte valamennyi ellenőrzött rnegyében körültekintően járnak el. A gyermekek érdekében általában rendszeressé tették a jelentkezők szürővizsgálatát, amely az alkalmasság szakmai szempontok alapján történő megítélésére irányul (szernélyiségjegyek, körülmények, indítékok, stb.) A nevelöszülök e feladatra történő felkészítésének, továbbképzésének - szakmai követelményrendszer hiányában - rnegyénként változó gyakorlata alakult ki. Helyenként előzetes kiképzés nélkül, jórészt a saját gyermekek nevelésében szerzett tapasztalatokkal lépnek munkába. Máshol szakmai tanfolyarn elvégzése, és sikeres alkalmassági vizsga a nevelős.zülői foglalkoztatás feltétele. Jellemző, hogy a hagyományos nevelőszülőket többnyire nem vonják be ezekbe a továbbképzésekbe. (2. sz. rnelléklet l 8.) A nevelősziilők anyagi megbecsülése alacsony színvonalú. A számukra biztosított juttatások mértékében nem jutnak kifejezésre az általánostól eltérő rnunkakörülmények (saját lakását használja, az év rninden napján 24 órás szalgálatot teljesít, stb.). a tevékeny:;t'g sajátos jellege és az ellátottak speciális összetétele. A vizsgált körben kiválasztott mintában 27 hivatásos ncvelőszü1é5 l 36 gyermeket

nevel, ezért 439 ezer fari n t bért kap. forintos bérkifizetésben részesül.

Egy-egy család átlagosan havi 16 ezer

- 19-

Az 57 család meglátogatása során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a nevelöszülői feladatra vállalkozókat alapvetöen nem anyagi okok, sokkal inkább a gyermekek utáni vágy, a segíteni akarás motiválja. A nevelőszülők többsége maga is nagycsaládban nőtt fel, de saját maga több gyermek felnevelésére anyagi vagy egyéb okból nem vállalkozhatott. Számos példa van arra is, hogy saját gyermekeik felnőtté válása és önállósodása után a gyermeki szeretet és ragaszkodás iránti nosztalgia készteti a családokat állami gondozott gyermekek befogadására.

A gyermekek nevelésére, gondozására vállalkozók lakáskörülményei megfelelőek. A gyermekek szeparált elhelyezése {külön szoba vagy a saját, azonos nemű gyermekkel közös lakrész) többségében biztosított. A nevelőszülők iskolai végzettsége alacsony, (közel 50%-a 8 általánost végzett), ennek hiányát azonban részben ellensúlyozza a saját gyermekek nevelése során szerzett tapasztalat, rutin, valamint az átlagon felüli empatikus készség és tolerancia. (3. sz. melléklet). A nevelöszülöi ellátáshoz közelálló gondoskodási forma az intézményrendszeren belül kialakulóban levő, u.n. családias otthonház. Működésük eredményességéről reális értékelés, tapasztalatok hiányában, ma még nem adható. A Zala megyében bevezetett modell alig több mint két éves "múlttal" rendelkezik. Ebben a rendszerben a megye különböző településein összesen hat "családi-otthon" ház llzemei. Ezekben a gondozás, nevelés feladatait a GYIVI alkalmazásában álló nevelőszülőpár látja el, akik az otthonokban kialakított szolgálati férőhelyen laknak. Saját háztartást vezetnek, családiközösségben élnek a gondjaikra bízott- maximum !2- gyermekekkel. Tevékenységüket egy-egy főfoglalkozású gyermekfelügyelő segíti. (2. sz. melléklet 19.) Az új intézménytípus a koncepció kidolgozásától az épületek tervezésén-kivitelezésén át, a rendszerbe illesztésig többnyire helyileg kialakított, önálló szellemi terméket képvisel. A megvalósítás során a szomszédos országok (Ausztria, Szlovénia) hasonló intézményeire és a nálunk kísérJeli jelleggel működö ilyen típusú megoldások tapasztalataira támaszkodtak.

A moclell első, talán leglátványosabb hatása a gyermekekre, hogy megszűnt a tárgyak rombolásában megnyilvánuló agresszió. A családok munkáját dicséri. hogy a sokkal színvonalasabb külsö iskolákba, illetve középískalába került gyermekeknél alig volt lemorzsolódás.

-20-

4. A gondozottak vagyoni helyzete, életkezdési esélyei Az állami gondoskodásba vett fiatalkorúak átlagosan 3-5 évet töltenek az ellátó

rendszerben. Tekintve, hogy mindinkább jellemző a serdülőkori magatartászavar, deviancia és a társadalmi szubkultúrák közös hatása, a gondoskodás jelentős számban a nagykorúságig, sőt egyre inkább az azt követő évekre is kiterjed. Az állami gondoskodásból évente kikerülö több mlnt hétezer fiatal távozását döntően a nagykorúság elérése, illetve a saját szülökhöz. hozzátartozóhoz történt hazaadások teszik lehetövé (60-63%). Mindkét évben a nagykorúságot elértek, ilietve házasságot kötöttek aránya volt magasabb (34-32%).

A jelenlegi rendszer - alapvetőerr a települési önkormányzatoknál folyó családgondozás nagyon alacsony hatásfokamiatt -kellően nem segíti elő, hogy a gyermekek vér szerinti családjukba minél előbb visszakerülhessenek. Jogerős

örökbeadásokra évente - a korábbi évtizedekhez hasonlóan - csökkenő számban és csekély arányban kerülhet sor. Ennek fő oka a demográfiai apály, az életkörülmények nehezedése, az állami gondoskodásba bekerültek összetételének a magasabb életkor irányába való fokozatos eltolódása. A l 0-14 évesen beutal t, magatartási zavarokkal küzdő, sérült személyiségű gyermekek örökbefogadására már szinte nincs esély. Ugyanakkor az önkormányzatok és intézményeik sem kellően érdekeltek az ellátásban részesülők számának csökkentésében. (2. sz. melléklet 20.) A jogerősen örökbeadott gyermekek száma országosan !992. évben 555 fő, !993. évben 477 fő voit.Az örökbefogadottak számának 14, i %-os csökkenése meilett i 992-röi 1993. évre 13,9%-kai több gyermek került kiilföidre örökbeadásra.

A nyilvántartott kérelmek alapján a vizsgált körben az állami gondoskodásban részesülő fiatalok mintegy 11-12%-ának megfelelő mértékű az örökbefogadási igények száma. Figyefemre méltó, hogy a várakozó családok száma mindkét évben meghaladta a csecsemőotthonban elhelyezett gyermekek létszámát. A nevelőszülöknél nagykorúvá váltak társadalomba való beilleszkedése a tapasz-. l
-21-

Az intézetben, intézményben nevelkedett fiatalok szinte kizárólag rendszeres és határozott utógondozással, életvezetési tanácsadással képesek "önállóan" szervemi saját életüket. A reális éJetcélok kialakításán, a munkába állás, a lakáshoz jutás lebonyolításán túl gyakran komoly segítségre van szükségük a napi életvitel egyes elemeinek elsajátításában. Mindazt, amire a családi környezet hiánya Iniatt addig nem volt módjuk, felnőttként kell megismemiük. Az utógondozás a saját szülőkhöz, hozzátartozókhoz hazaadottak esetén további

családgondozást, a nagykorúságot elérteknél pedig az önálló életkezdés segítését foglalja magában. Ezeket a feladatokat az intézmények család- és utógondozói végzik. A tevékenység mindkét esetben főként az "új környezetbe" való beilleszkedés megkönnyítésére irányul. Segítséget elsősorban a reális éJetcélok kitüzésében,a lakásszerzés lebonyolításában, az önálló életvitel kialakításában tudtak adni. A nagykorúvá váló fiatalok önálló életkezdési esélyeit a gondozott vagyoni helyzete mellett a ·részükre biztosított anyagi segítség mértéke és formái alapvetöen meghatározzák. Az intézeti, illetve állami nevelésbe vett kiskorúak árvaellátását a folyósító szerv közvetlenül gyámhatósági fenntartásos betéthe utalja. A családi pótlékot a felvételére jogosult GYIVI-k ugyancsak ebben a formában kezelik. A gyermek érdekében történő felhasználására, korlátozott keretek között, az intézeti gyámnak lehetősége van. Ezzel az intézmények többsége csak kivételes esetekben él. A fiatal járandóságait többnyire megtakarítják és azt a nagykorúság elérésekor részére kifizetik. Ez az összeg jelentősen megkönnyítheti az önálló életkezdést. (2. sz. melléklet 21.) Az intézeti statisztikai jelentések országos adatai szerint 1992. évben 17.191 fő kiskorúnak összesen 1.793.396 ezer forint. 1993. évben 15.599 kiskorúnak 1933.392 ezer forint volt a betétkönyvben gyOjtött családi pótlék összege. Ez egy-egy gyermekre átlagosan 104 ezer, illetve 124 ezer forint megtakarítást jelent.

A nevelőszülöknél lévő gyermekek esetében a családi pótlékot a megkapják és azt az ellátásukra általában fel is használják.

nevelőszülők

A jelenlegi gyakorlat méltánytalan, mert nem azonos "elbírálás" alá vonja az intézeti gyámság alatt álló, de nevelőszülőnél, illetve intézményben elhelyezett gyermekeket. Az önálló élet megkezdéséhez a két elhelyezési formában részesülők számára esélyegyenlőséget nem biztosít.

-22-

Az életkezdési támogatáshoz rendelkezésre álló anyagi fedezet a jogos igények egy részének kielégítéséhez is csak szerény lehetőséget biztosít. A GYNI-k egy része még az előirányzott támogatást sem költötte teljes egészében az eredeti célra, az részben működési kiadások fedezetére szolgált. Megyénként és összességében is emelkedő tendenciájú a jogosnak ítélt, de ki nem elégített támogatási igény. Ugyanakkor a kifizetett életkezdési támogatás nominál értéke fokozatosan csökken, egy főre jutó összege amellett, hogy jelentős szóródást mutat, többnyire nem éri el a 100 ezer forintot sem. (2. sz. melléklet 22.) Országosan 1992. évben 3307 kérelmezőből 1711 fő, 1993 évben 3280 kérelmezőből 1483 fő részesült támogatásban. Egy-egy igénylő átlagosan 85.427 forint, illetve 87.591 forint juttatásban részesült. A vizsgált körben az egy fiatalra jutó támogatás összege Nógrád megyében 24.875 forint, a Tolna megyében 155.625 forint volt.

Az életkezdési támogatást a fiatalok többsége lakáshelyzetének megoldására kéri. A fenti összeg ehhez - figyelemrnel a munkalehetőségek beszűkülésére, a lakásépítés jelenlegi költségeire - még az esetleges saját forrással, előtakarékossággal együtt is kevés. A kérelmezök nagyobb hányadának nincs munkaviszonyb61 származó, rendszeres jövedelme, egyéb áldozatokat nem képesek, vagy nem akarnak vállalni. A különböző segélyek még az önálló életviteire sem elegendőek. Mindezek következtében előfordul, hogy azoknak az elesetteknek a számát növelik, akikről a hajléktalanok segítő szolgálatának, illetve az utcai gondozószolgálatnak kell gondoskodnia. (2. sz. melléklet 23.) Az önállósodás folyamatát jelentősen nehezíti az állami gondoskodásban lévő fiatalok alacsony iskoláwttsága, képzettsége, amely az általánosnál is nagyobb korlátokat jelent a munkavállalásban. A 14. év feletti állami gondoskodásban levő fiataloknak 1993. évben mindössze 42,3%-a tanult középiskolában, szakmunkásképzőben és szakiskolában. Felsőfokú képzésben a 2989 fő 18 év felettiből csupán 38 fő (1,3%) részesült!

Az önálló életkezdés anyagi f eitételei az intézményben nevelkedettek esetében sokkal jobbak. mint a nevelő.,zülőknél élő fiatalok körében. Az évek során összegyűj­ tött családi pótlék és itrvajáradék ehhez, ha nem is elégséges. de megfelelő alapot nyújt. Emellett súlyos gond, hogy az összeg célirányos felhasználására, vagy a további takar0.kosságra nem sok az esély. Ennek oka, hogy ezeknek a fiataloknak nem állt mcídjában elsajátíta11i a rénzzel való "gazdálkodás", az önmagukról való

-23-

gondoskodás minimális követelményeit. A nagykorúság elérésekor a fiatalt a környezete (sokszor maga a család) behálózza. Az életbe történő elindulás lehetőségeinek megalapozását szolgáló családi pótlékot és árvajáradékot rövidesen "felélik". Ennek megakadályozására - nagykorúvá vált fiatal teljes önjogúságáb61 eredően - a GYIVI -k csupán a meggyőzés eszközével rendelkeznek. A 18. évet betöltött volt állami, intézeti nevelt fiatalok között évről-évre emelkedik azoknak a száma, akiknek ellátásáról az intézményes gyermekvédelem továbbra is gondoskodni kényszerül. Számukra, a jelenlegi feltételek mellett, az önálló élet megteremtése - befogadó család, lakás, munkahely hiányában - szinte elérhetetlen cél. Elhelyezésüket jórészt a GYIVI-k ifjúsági otthonaiban, illetve a nevelőotthonok­ ban biztosítják. Helyenként a meglévő intézmények bővítésével, átalakításával, vagy otthonházak létesítésével teremtenek átmeneti megoldást. (2. sz. melléklet 24.) Az intézetben tartózkodás feltételeit többnyire házirendben, megállapodásban rögzítik. A bennmaradó vagy visszatérő fiatalnak az intézmények szállást, étkezést, tisztálkodási lehetőséget biztosítanak. Segítséget nyújtanak a munkaviszony létesítéséhez, albérletben történő elhelyezéshez, esetenként jogi felvilágosítást, életviteli tanácsot adnak. A fiatalok ezzel szemben kötelesek az intézmény működési rendjét betartani, munkaviszonyt létesíteni, keresetük meghatározott százalékát takarékban elhelyezni.

Az intézményen belül biztosított lehetőségek a fiatalok társadalomba való beilleszkedésére, az önálló életvitel kialakítására kedvezően hatnak, azonban nem jelentenek végleges megoldást és nem pótolják a család és a közvetlen lakókörnyezet által nyújtható támogatást, segítséget.

-24-

ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVETKEZTETÉSEK

Az elmúlt években a társadalmi-gazdasági változások családi életre gyakorolt káros

hatása miatt a veszélyeztetett helyzetben levő gyermekek száma növekedett. Ennek kezelésére egy hatékonyabb, a megelőzésre épülő család- és ifjúságvédelmi rendszer kiépítésének igénye fogalmazódott meg. Ez a nemzetközi egyezményekhez történő csatlakozásban is kifejezésre jutott és a rendszerváltozás után hivatalba lépett Kormány programja is megfogalmazta. A népjóléti tárca a megelőzés és a szakellátás egységes elvek szerinti szabályozására vonatkozó elgondolásait számos változatban kidolgozta, egyetlen elképzelés sem került azonban a vizsgált idöszakban a Kormány elé. Az önkormányzatok megalakulásával a helyi közigazgatási rendszer változásával, számos jogszabály korszerúsítésre szorult. A gyermekvédelmi törvény előké­ szítésének elhúzódásával együtt elmaradt ezeknek a korszerűtlen vagy a dereguláció során hatályon kívül helyezett jogszabályoknak, jogi iránymutatásoknak a korszerűsítése, illetve az új viszonyokhoz illeszkedő megalkotása is. Így nem került sor az intézményes ellátás területét érintő azon szakmai normatívák kiadására sem. amelyek bizonyos garanciát jelentenének az ellátás - nevelés körülményeit és színvonalát érintő egységes követelmények érvényesítésére. A feladatkört tekintve egységes gyermekvédelem részfeladatainak összehangolása esetleges és az egy-egy terület ellátására kötelezett. jogilag egyenrangú. megyei és települési önkormányzatok együttműködési szándékán múlik. A hatékony együttműködés megteremtését a jelenleg érvényes normatív állami hozzájárulás pénzügyi rendszere sem segíti. Nem ösztönzi ugyanis sem a települési. sem a megyei önkormányzatokat a gyermek családi vagy családias környezetben történő gondozásában, illetve az intézményből történő mielőbbi hazaadásban. Az önkormányzatok a számukra biztosított nagyfokú önállósággal részben a jogi szabálym:ís. a kellő irányítószervi támogatás elmaradása miatt nem tudtak megfelelően élni. ;\ hatékony megelőzéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek a települési ünkormányzatok többségénél nem biztosítottak. A kistelepülések felkészült gyám ügyi szakemberek nélkül. hiányos intézményi háttérrel. hatékony gondozást nem tudnak végezni. A városokban és a nagyobb településeken. ahol a gondozás s;'ernélyi feli(' ·leí kedvezőbbek és az intézményi háttér is jobban kiépített. nem

-25-

kellően

szervezett a gyermekek nevelését, oktatását, egészségügyi ellátását, gondozását végző intézmények ezirányú tevékenysége. A családok gondozására létesített családsegítő szalgálatok a gyermekvédelmi feladatok ellátásába elvétve kapcsolódtak be. A megyei önkormányzatok - e szakterületet érintő - szabályozási tevékenységére az évek óta folyó törvényelőkészítési munka hátrányosan hatott. A testületek abban a hiszemben, hogy a megjelenő új törvény a jelenlegitől eltérő ellátási feltételeket fogalmaz meg, átfogó helyi szabályozást nem készítettek. Többségében nem került sor azoknak a szakmai és gazdasági intézkedéseknek a meghozatalára sem, amelyek a jelenleg magas fajlagos ráfordítással és korszerűtlen körülmények között müködö intézményeknél kedvező változásokat eredményeztek volna. Az intézményen belüli családias körűlmények megteremtésében, a korszeru családi-házas modell működtetésében, a nevelőszülöi hálózat fejlesztésében kétségtelenül érzékelhető eredmények ellenére továbbra sem megfelelőek a feltételek és anyagi lehetöségek a gyermekek önálló életre való felkészítéséhez, a társadalomba történő beilleszkedés segítéséhez. A helyszíni ellenőrzések írásos dokumentumai a megyei közgyúlések számáraszámos - helyi szinten megvalósítható - javaslatot fogalmaztak meg. A javaslatok felhívták a testületek figyeimét arra, hogy tekintsék át az intézményes gyermekvédelem helyzetét. határozzák meg a korszerűbb ellátási struktúra kialakítását segítő feladatokat, tegyenek intézkedéseket a nevelöszülői ellátás feltételeinek javítására, az ellátás bővítésére. Az önkormányzatok a források elosztásánál törekedjenek a szakmai igények és a pénzügyi lehetőségek eredményesebb összehangolására. Fentieken kívül a pénzügyi-gazdálkodási fegyelem javítására, a gyermekek vagyonának kezelésére vonatkozó jogi előírások következetesebb betartására, az életkezelést segítő támogatás rendszerének helyi szabályozására hívtuk fel a figyelmet. (2.sz. melléklet 25.) Az

ellenőrzés

-

A rendszerszemléletű gyermekvédelem kialakítása és eredményes műköclése érclekében célszerű mincl az irányításban, mind a számonkérésben, mincl a finan:;zírnzásban meghatározni az állami és önkormányzati feladatokat és kötelezettségeket.

tapasztalataira is figyelemmel a gyermek- és ifjúságvédelem tartalmi megújítása érdekében e szakteriilet törvényi szabályozása tovább nem halasztható. Ennek kidolgozása során az államháztartási- és közigazgatási reform munkálataihoz ilieszkedve a népjóléti miniszter vegye figyelembe az alábbi ajánlásokat:

-26-

-

Az intézményes ellátásban részesülő gyermekekről történő gondoskodás alapvetően állami feladat. A családi nevelést, gondoskodást nélkülöző gyermekek sorsa nem függhet helyi érdekektől, lehetőségektőL Az egységesebb ellátás érdekében, a jelenleg felhasználási kötöttség nélkül juttatott támogatás felhasználása tekintetében indokolt előírni az ellátás minimális szintjét. Ehhez ki kell dolgozni az intézményes ellátás szakmai normatíváit.

-

Szükséges meghatározni a gyermekvédelmi ellátásban érintett önkormányzatok és intézmények számára, munkájuk folyamatos végzéséhez szükséges adatok körét és az információáramlás rendjét. Ki kell alakítani a helyi és kormányzati döntések megalapozását segítő gazdasági információk körét és ehhez a számviteti, beszámolási rendszert hozzá kell igazítani.

-

Az intézeti, állami nevelésbe vétel elkerülése érdekében a települési önkormányzatok megelőző jellegű tevékenységél javítani szükséges. Anyagi ösztönzőknek a támogatási rendszerbe történő beépítésével érdekeltté kell tenni a településeket az átmeneti gondozást nyújtó intézmények létesítésében, a családsegítő szalgálatok tevékenységének kiszélesítésében.

-

Javítani kell az állami gondoskodásból kikerülö fiatalok önálló életkezdési esélyeit. Ennek keretében a családi pótlék felhasználás jelenlegi szabályainak, gyakorlatának és az életkezdési támogatás rendszerének újragondolása szükséges.

Budapest, 1995. május

*· .r---age~ayer

István

1. sz. melléklet a V-1013/1994-95. sz Jelentéshez

A vizsgálatot vezette és az összefoglaló jelentést összeállftotta: dr. Felleg Zsoltné főtanácsos A jelentés összeállításában közremOködött: Berényi Mag d ol na számvevő tanácsos Kőcse Istvánné számvevő A Népjóléti Minisztériumban a vizsgálatot végezte: dr. Molnár Klára számvevő tanácsos A megyei önkormányzatoknál a vizsgálatot végezték: Bács-Kiskun megye: Domján Jenő számvevő tanácsos Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Feket e Tibor számvevő tanácsos Fejér megye: Hubemé Kuncsik Zsuzsanna

számvevő

megyc: Berényi Magdolna számvevő taná_csos dr. Szeli Tibor számvevő tanácsos

Győr-Moson-Sopron

Komárom-Esztergom megye: Böröcz Imre számvevő Koltayné Szepesi Zsuzsanna Nógrád megye: Huszár Sándorné

számvevő

tanácsos

számvevő

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Bacskai János számvevő tanácsos Tolna megye: Kispálné Wiedemann Györgyi számvevő Pérnek László számvevő tanácsos Vas megye: dr. Gyuk József számvevő tanácsos H orv át h J á nos számvevő tanácsos

Zala megye: Köcse l stvánné

számvevő

Budapest: Fancsali A1ária számvevő dr. Molnár Kiúrn számvevő tanácsos Nagy J(ízsefné számvevő tanácsos

2. sz. melléklet a V-1013/1944-95. sz. jelentéshez

ADATOK ÉS TÉNYEK az állami gondoskodásra szoruló fiatalok intézményes ellátásáról

l. A GYERMEK jogairól szóló Egyezmény kinyilvánította a gyermek jogát arra, hogy szülei neveljék, s az Egyezményben részes államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy - a gyermeket szüleitől ezek akarata ellenére csak a gyermek érdekében választják el, az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása érdekében megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek a gyermek nevelésével kapcsolatban rájuk háruló felelősség gyakorlásához és gondoskodnak a gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról, -a törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedésekkel védik a szülő felügyelete alatt álló gyermeket, illetőleg - családnál való elhelyezés, örökbefogadás vagy szükség esetén megfelelő gyermekintézményekben való elhelyezés formájában - különleges helyettesítő védelmet biztosítanak minden olyan gyermeknek, aki meg van fosztva a családi környezetétől, vagy saját érdekében nem hagyható meg e környezetben. 2. A 49/1990. (IX.IS.) Korm. számú rendelet szerint: 2.§: A miniszter általános feladatai körében a) irányítja, összehangolja és szervezi: - a család- és ifjúságpolitikai, gyermek és ifjúságvédelmi, valamint gyámügyi feladatokat, - a szociális, a család-, gyermek és ifjúságvédelmi szakemberképzést és szakosító továbbképzést, - a szociális, egészségügyi, gyermek-, és ifjúságvédelmi tevékenység irányításához és egységes működéséhez szükséges nyilvántartási és információs rendszert. c) meghatározza - az ágazat szakmai felügyeleti rendszerét

-2-

3.§ (l): A miniszter ágazati irányító jogköre kiterjed a család-, gyermek- és ifjúságvédelemre az ilyen tevékenységet folytató szerv jogállásától és alárendeltségétől függetlenül.

5. §: A miniszter szociális család- és ifjúságpolitikai feladatai körében a) meghatározza: - a szociális ellátás, a család-, gyermek- és ifjúságvédelem állami ellátásának feladatait és rendszerét, - a szociális ellátás, a család-, gyermek és ifjúságvédelmi ellátás intézményeinek feladatait, - a feladatok ellátásához szükséges intézményrendszer személyi és tárgyi feltételeit, - a társadalmi beilleszkedési zavarok tokat,

megelőzéséhez

működésének

szükséges felada-

c) részt vesz: - a gyámügyi igazgatás rendszerének kialakításában, teleinek megtervezésében,

működési

felté-

d) irányítja: - a szociális-, a gyermek- és ifjúságvédelem országos intézeteit; g)

együttműködik

az egyházi és más nem állami szférába tartozó szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi- intézményekkel; i) kialakítja a szakmai felügyelet rendszerét.

6. §: A miniszter hatósági jogkörében a) dönt azokban az esetekben, amelyekben valamely jogszabály szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi szerv létesítését, átszervezését, megszüntetését, szakmai ellátási szintjének meghatározását, a hálózat fejlesztését, vagy rekonstrukcióját a miniszter előzetes hozzájárulásától vagy egyetértő véleményétől teszi függővé. 3.

Képviselőtestületi

-

Fejér mcgyében !992. év elején készült el a "Megyei gyermek és ifjúságvédeJem e1Játórendszerének helyzete és fejlesztési programja" című tanulmány, melyet a közgyűlés is jóváhagyott, 1/1992. (!.23.) Kh. sz. határozatával. Ebben az !994-ig tartó prPgramban többek között a gyermekvédelmi intézmények széles korhdtárú otthonokká fejlesztését - 3-18 éves korú gyermekek számára -,

döntések

-3-

az állami gondoskodásból kikerült nagykorú fiatalok önálló életkezdésének segítését stb. határozták el. -

A BAZ megyei Önkormányzat az 1991. december 19-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátás koncepcióját és intézkedési tervét. Az intézkedési terv többek között rögzíti, hogy a gyermekek intézményi elhelyezésére a családias nevelés lehetőségeinek kizárása után kerüljön sor, a nevelőszülői hálózatot fiatalítani szükséges, nagyobb hangsúlyt helyezve a felkészültség javítására, a gyermekotthonok férőhelyeinek számát újra meg kell állapítani.

-

A BAZ megyei közgyűlés napirendjén 1991. óta 10 alkalommal szerepelt az állami gondoskodásban részesülő fiatalok ellátását biztosító intézményrendszer helyezte. Többek között a megyei közgyűlés 1993. VIII. 13. ülésén a megye demográfiai helyzetére és a megyei önkormányzat pénzügyi gondjaira hivatkozással határozati javaslatot terjesztettek elő intézmények racionalizálása, megszüntetése tárgyában. A javaslat visszavonásra került és döntés született szakértői csoport létrehozására, a kérdés újbóli áttekintésére. A közgyűlés 398-2/TK. 42/1994. (VI.30.) sz. határozatában megállapította, hogy az épületek jórészt elavultak, nem felelnek meg a korszerű feltételeknek. Átalakítása szükségessé vált, de ennek költségkihatásait az önkormányzat nem tudta költségvetésébe betervezni.

-

A Komárom-Esztergom megyei Közgyűlés 1992. évben meghatározta a vonatkozó jogszabályokban előírt ellátási kötelezettségek helyi módját, irányát. A részletes ellátási feltételek az intézmények jóváhagyott SZMSZ-ében jelennek meg.

-

A Vas megyei Önkormányzat Közgyűlése a 17/1992. (IV.3.) sz. határozatával fogadta el Társadalmi és Gazdasági Programját, mely szerint a közgyűlés fontosnak tartja -a gyermek- és ifjúságvédelmi hálózat felülvizsgálatát, -egy optimálisan működtethető megyei gyermekvédelmi intézményrendszer m iel6bbi kialakítását, -a családias nevelési program továbbfejlesztését stb. Nógrád mcg)(,bcn az Önkormányzati Hivatal Egészségügyi és Szociális Osztálya 19'J2. áprili:;ában tárgyalta a gyermek és ifjúságvédelmi célokat szolgáló

-4-

intézmények feladatrendszerének, struktúrájának helyzetét. A megyei helyzet tanulmányozására a téma neves szakembereit kérték fel, akik tapasztalataikról tanulmányt készítettek, melynek alapján a 4311993. (V.27.) Kgy. sz. határozatban rögzítették a változtatások fő irányát. -

Tolna megyében az intézményi gyereklétszám csökkenése, a férőhelyek kihasználtsága késztette a képviselőtestületet arra, hogy a működési feltételekkel, lehetséges átszervezésekkel foglalkozzon. Ezeket a témákat valamennyi érintett intézményre vonatkozóan áttekintették az illetékes szakbizottságok és a megyei közgyűl és. Az állami gondoskodás feladatainak komplex ellátásával, mint egységes rendszerrel. a bizottságok és a közgyűlés nem foglalkozott.

-

Zala megyében az ellenőrzött időszakban a képviselőtestület, illetve annak bizottsága átfogó jelleggel nem vizsgálta az állami gondoskodásban részesülő fiatalok intézményes ellátásának helyzetéL Az ellátás egy-egy részterületét érintette a közgyűlés és a bizottság. A tervezés megalapozását célzó képviselői indítványra került sor a teljes intézményi kör átvilágítására, majd ennek alapján az állami gondoskodást nyújtó intézményhálózat strukturális átalakításának folyamatára.

-

Bács-Kiskun megyei Közgyűlés valamint az egészségügyi, szociális, gyermekés ifjúságvédelmi szakbizottság a vizsgált időszakban többször is foglalkozott az állami gondoskodásban részesülő fiatalok intézményes ellátásának helyzetével. A gyermekvédelmi intézmények átvilágítását követően 1993. májusában elkészült a GYIVI rendszer átszervezésére, korszerűsítésére vonatkozó koncepció. Az akkori elképzelések - helyesen - tartalmazták az átszervezés személyi és tárgyi feltételeinek előzetes megteremtésére vonatkozó elképzelésekeL Az önkormányzat költségvetési helyzetének romlása miatt azonban az átszervezéshez szükséges feltételeket nem tudták a tervek szerint biztosítani.

4. Kiadások alakulása -

A Fejér megyei Önkormányzat működési kiadásai 22,4%, az állami gondosko-

dás kiadásai 28,1 %-kal növekedtek 1992. évről !993. évre. Itt a legnagyobb mértékű a növekedés. Legkevésbé a Fővárosi Önkormányzat működési kiadásai emelkedtek (9,7%) az állami gondoskodás kiadásai ennél jobban (15,4%-kal)

-5-

nőttek.

A legalacsonyabb mértékben Vas megyében emelkedtek az állami gondoskodás kiadásai, mindössze 3,3%.-kal haladták meg az 1992. évi szintet.

-

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében - ahol a megye lakónépességére vetítve a legmagasabb az állami gondoskodásban részesülők aránya - az állami gondoskodással összefüggő önkormányzati források mindkét évben meghaladják a kiadásokat (1992. évben 7%, 1993. évben 6%-kal).

-

A fővárosban a l O OOO lakosra vetített állami gondoskodásban részesülők aránya a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeinek a felét sem éri el, ezzel szemben a bevételi források önkormányzati szinten az állami gondoskodás kiadásainak 60-53%-át fedezték 1992. és 1993. évben. Más önkormányzatoknál a bevételek által fedezett kiadási szint aránya a két szélső érték között változóan alakul. Bács-Kisirun megyében 88-81%, Nógrád megyében 79-65%, Tolna megyében 98-88%, Zala megyében 107-89%. Az állami gondoskodás fajlagos kiadásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabbak 244.347 Ft; 261.736 Ft, míg a legmagasabbak a fővárosban 478.326 Ft, 552.361 Ft.A vizsgálattal érintett további önkormányzatoknál 270-400 ezer forint közötti az egy ellátottra jutó kiadások nagysága.

-

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Tolna megyében az állami gondoskodásban részesülők aránya a lakosságszámhoz viszonyítva hasonló. Az önkormányzati szintű működési kiadások egy megyei lakosra jutó átlaga Tolna megyében 11.012 Ft, 42%-kal magasabb, mint BAZ megyében. Az egy ellátottra jutó fajlagos költség Tolna megyében 341.649 Ft, ami 41 ezer Ft-tal haladja meg a BAZ megyei szintet.

5. Épületek adottságai, állapota -

Fejér megyében a dégi "Hunyadi János" Nevelőotthon a Festetich kastélyban működik, melyhez 25 ha angolkert, kastélypark tartozik. A 83/1992. (V. l 4.) sz. Korm.rendelet alapján állami tulajdonból ki nem adható, a jelenlegi gyermekelhelyezési célokra térítésmentesen használható.

-

Győr-Moson-Sopron megyéhen a soproni József Attila Általános Iskola és Nevelőotthon

3 különálló

épületből

áll,

összefüggő

területen, nagy udvarral. Az

-6-

általános iskolai nevelőotthon a legrégebbi, 1926-ban készült el, a főépület !930-ban épült. A két nevelőotthoni épület adottságait illetve a berendezkedést jellemzi, hogy az összes hasznos alapterületből a lakószobák helyiségeinek alapterülete mindössze 30%-ot tesz ki. -

A BAZ megyei alsózsolcai Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Gyermekotthon a helyet adó kastélyépület felújítására évek óta nem tudott pénzt fordítani. Indokolt lenne pedig a kastély és kiszolgáló épületek homlokzatának színezése, az ajtók, ablakok cseréje és a vizesblokk teljes felújítása.

-

Zala megyében !992-ben a források meghaladták a működtetési kiadásokat, !993-ban és !994. évben viszont teljeskörűerr nem nyújtottak fedezetet arra. Az egyes években keletkezett deficitet jelentős mértékben növelte az intézményrendszer átalakítását és az ellátási színvonal növelését eredményező felújítások, beruházások összege. Visszapótlása az intézményi struktúra módosításával feleslegessé vált tulajdon hasznosításából lenne b.iztosítható. Az önkormányzat határozott intézkedései ellenére azonban a többletráfordításoknak ezideig csupán elenyésző hányada (J ,4 millió Ft) térült meg. A balatonberényi épületegyüttes esetében a fizetőképes kereslet hiánya, a zalacsányinál pedig a helyi önkormányzattal kialakult tulajdonvita akadályozza ezt. A megtérülés számításba vehető volumene az elmúlt két év alatt zuhanásszerűen visszaesett. A jelentősebb nagyságrendű balatonberényi ingatlan esetében a forgalmi értékbecslés szerint 249 millió Ft-ról !67 millió Ft-ra. Ugyanakkor a piaci felélénkülés esetleges hiánya és az idő múlása további csökkenést eredményezhet. A sikertelen értékesítési kísérletek a bevételek elmaradása, apadása mellett további pénzügyi hátrányt jelentenek azáltal, hogy az üresen álló épületek működőképességének fenntartása kiadásokkal jár.

6. Intézmények finanszírozása Fejér megyében a normatív hozzájárulási körbe tartozó intézmények ellátatti létszámukhoz kötötten részesültek költségvetési támogatásban, a juttatott normatíva differenciált elosztása szerint. Ez a finanszírozási mód az intézmények működésének sajátosan eltérő körülményeire nem lehetett tekintettel, többen gazdálkodási nehézségekkel küzdöttek. Az önkormányzat !993. évtől változtatott a támogatás rendszerén előtérbe került a differenciáltabb támogatás, az intézményc:k saját bevételcit is figyelembe vették. Az önkormányzat romló

-7-

anyagi lehetőségei miatt, a gazdálkodás lényegében a zésére szűkült. -

működőképesség megőr­

Zala megyében a költségvetési javaslat kialakítása a bázis szemlélet alapján

történt. A feladatok által megszabott kiadási szintet esetenként alulról építkezve is kidolgozták. 1992. évben a költségvetés az 1991. évi szintre épült, figyelembe véve az évközi változások szerkezeti és szintre hozott hatását, valamint a belépő fejlesztések múködtetését. Ezen túl a béreknél 10%, a dologi kiadásoknál pedig 5% automatizmussaL Az 1994. évi tervszámokat tisztán bázis módszerrel alakították ki. Az előző év szintre hozott adataira a bérek esetében a közalkalmazotti törvény által előírt minimál mértékre való átállás fedezetét, a dologi kiadásoknál pedig egységesen 20%-os automatizmust építettek rá. A jóváhagyott költségvetés a GYIVI-nél 8,3%, a nevelőotthonnál l 0,8%- kal kevesebb, mint az intézmények által igényelt. -

Komárom-Esztergom megyében az intézmények által kidolgozott tervjavaslat jelentős csökkentésre került. Az elfogadott kiadási főösszegen belül meghatározó nagyságrendet jelentő bér és TB járulék mellett az intézmények működé­ séhez, a szakmai követelmények biztosításához szükséges fedezet a maradékelv alapján áll rendelkezésre. A Megyei Közgyűlés által 1994. január 27-én elfogadott költségvetési rendelet szerint az intézmények bérekre és TB járulékra költségvetésük nagy részét használják fel. A csecsemőotthonnál 90%, GYIVI -nél 59,8 %, a Gyermekvárosnál 67, 7%-át fordítják.

-

A fővárosban a gyermekvédelmi intézmények éves előirányzatait nem az ellátandó feladatokhoz igazodóan alakítják ki. Az adott éves költségvetési előirányzatokat bontják le, így az intézmények igényeit nem tudják figyelembe venni. Az intézmények súlyos gondjait jelzi, hogy 1994. május 9-én a Fővárosi Önkormányzat Gazdasági és Költségvetési Bizottságához ún. petíciót nyújtottak be, amelyben szűkös anyagi erőforrásaik miatt működésük ellehetetlenülésére hívták fel a figyelmet.

-8-

7. Beszámolási rendszer hibái -

Nevelőszülői

ellátás szakfeladat 1993-1994. évi szakfeladatrendben nem

szerepel. -

Megyei önkormányzatok 1993. évi országos beszámolója összesítésében a feladatmutatók állománya a 853 147 szakfeladat Nevelőotthoni és nevelőintézeti ellátás címen:

Férőhelyek száma Ellátottak száma

ZÁRÓ

állomány ÁTLAG

6802 73

6829 59891

-

Győr-Moson-Sopron

megyében a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézeten kívül az !992. évi beszámolóban 15 községi önkormányzat számolt el kiadásokat a 853 136 gyermek- és ifjúságvédelem feladatai szakfeladatra, és 3 községi önkormányzat 853 14 7 Nevelőotthon és nevelőintézeti ellátásra.

-

Komárom-Esztergom megyében a GYIVI keretén belül múködő fiú nevelőott­ hon kiadásait az 551 348 Gyógypedagógiai intézeti ellátás- a leány nevelőotthon kiadásait a 853 14 7 Nevelőotthoni és nevelőintézeti ellátás szakfeladaton számolták el.

8. A kiskorú családból történő kiemelésére a gyámhatóság az alábbi intézkedéseket teheti: (51 l 1986.MT.rendelet) -Kiskorú intézeti elhelyezése: szülő kérelmére történő intézeti elhelyezés. -Kiskorú intézeti nevelésbe vétele: ha a kiskorú nevelése családi környezetben nem biztosítható gondozási -nevelési feladatokat a gondozó intézmény látja el. Ha a körűlmények indokolják a gyámhatóság pert indíthat a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt. -Kiskorú ideiglenes hatályú intézeti beutalása, elhelyezése: Gyámhatóság a kiskorút a legközelebbi gyermek- és ifjúságvédő intézetbe beutalja, ha a kiskorú súlyos veszélyeztetettsége miatt elhelyezése azonnali intézkedést igényel. -Kiskorú állami nevelésbe vétele: A szülií felügyeleti jogának megszüntetése miatt vagy más okból nincs a kiskorúnak felügyeletet gyakorló szülője.

-9-

9. Gyámhatósági intézkedések -

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a bentaló határozatokból nagyon kevés információt kap a GYIVI arra vonatkozóan, hogy az állami gondoskodásba vételt megelőzően az elsőfokú gyámhatóság milyen preventív intézkedéseket alkalmazott. Hiányossága továbbá az elsőfokú gyámhatósági határozatoknak, hogy azok a kiskorú vagyoni helyzetét nem mutatják be. A bentaló határozatok nem minden esetben megalapozottak. Az elsőfokú gyámhatóság határozatát a GYIVI 1993-ban 4, 1994-ben 13 esetben fellebbezte meg.

-

A Fejér megyei GYIVI átmeneti otthonában a nyilvántartott gondozási napok szerint a gyermekek 1992. évben 23, 1993. évben 21, 1994. l. félévben 31 napot töltöttek el. A nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekek 1992. és !993. évben is átlagosan 3 hónapot várakoztak az intézetben. A megyében !993. évben a gyámhatóság az ideiglenesen beutaltak közül az előírt 60 napon belül 27 főnél nem hozott döntést annak ellenére, hogy az ahhoz szükséges információkat a GYIVI rendelkezésre bocsátotta.

-

A Nógrád megyei GYIVI adatai szerint az átmeneti otthonba bekerült kiskorúak 1992. évben átlagosan 5,3 hónap, 1993-ban 2,4 hónap elteltével kerültek elhelyezésre. Az állami gondoskodás megszűnéséig ottmaradt, illetve jelenleg is az intézményben tartózkodók száma !992-ben l fő (átlagos tartózkodási idő 19 hónap), 1993-ban 2 fő (átlagos tartózkodási idő 17 hónap)

-

Komárom-Esztergom megyében a gyámhatóságok a végleges gondozási formára vonatkozó döntéseiket az ideiglenes bentalásoknak alig több mint 60%-ánál hozták meg a törvényes határidőn belül. (3-6 hónap alatt 20%-nál, 7-10 hónap alatt a I 5%-nál).

l O. -

Szakértői

csoport

működése

A Fejér megyei GYIVI-ben 6 fős szakértői csoport működik, amely valamennyi átmeneti otthonba bekerült gyermek komplex személyiségvizsgálatát elvégzi. A vizsgálat alapján elhelyezési javaslatot készít az intézeti gyám részére, szükség esetén pedagógiai, pszichológiai gondozást végez. Emellett a rsecsemőotthonban nevelkedő gondozottak körében is renelszeres a fejlettségi

- 10-

szint mérése, az elhelyezési vizsgálat, a nevelő-, ill. örökbefogadó kapcsolatfelvétel megfigyelése, stb. Fővárosban

egy éve múködik az a

szülőkkel

való

szakértői

team, amely a gyermekek elhelyezéséről, áthelyezésérőL visszahelyezéséről dönt. Tagjai a gyermek, a vér szerinti szülő, az intézeti gyám, a gondozó intézmény vezetője vagy pszichológusa, a gyámhatóság képviselője, szakértő vagy családgondozó, illetve nevelői tanácsadó.

-

A

-

A Zala megyei GYIVI-nél a gyám döntését előkészítő team-et (vizsgáló, vagy szakértői csoportot) nem hoztak létre. Emiatt az elhelyezési intézkedéseknél a kiskorúak érdekei kellően nem érvényesülhettek.

ll. Az elhelyezési feltételek az intézményrendszerben

-

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a nevelőotthonokban - a végrehajtott férő­ helycsökkentés ellenére is- megmaradt a zsúfoltság, tömegjelleg és mindezekből következően személytelenség. A jelenlegi körülmények között a megtett erőfe­ szítések ellenére sem alakulhatott ki igazán az egyéni bánásmód, a családi jelleg. A szükségszerű optimális feltételek kialakítását tovább nehezítette, hogy a nevelőotthonok nagy része részben átalakított, felújított kastélyokban van, amely nem mindig kedvez a családias jellegű kicsaportos életterek kialakításának. Az intézményekben kialakított hálószobák általában 4-8 személyesek, 3-4 m2 alapterület jut egy gyerekre.

-

A Dégi (Fejér megyei) Nevelőotthon nem tudott megfelelni a széles korhatárú intézményfejlesztés követelményeinek. Az otthon épületadottsága és vezetése megfelelöen nem biztosította az ifjúsági korosztály foglalkoztatását, nevelését. A deviáns viselkedési formák elterjedtek. Hiányoznak a belső életterek, az emberhez méltó elhelyezési körülmények, általában a tárgyi feltételek nagyon rosszak. A Fejér megyében lévő Rácalmási Nevelőotthonban a gyermekek élettere rendkívül szük. Jellemző a zsúfoltság, a berendezés, felszerelés elavult, az épület tatarozásra szarul.

-

A Kecskeméti GYIVI-bcn (13::ícs-Kiskun megyei) a családias, kiscsoportos jellegű ei helyezést az éptiletadottságok miatt nem sikerült biztosítani (eredetileg munkásszálltí).

-ll-

Az új követelményeknek kialakítása.

megfelelően

viszont folyamatban van egy lakásotthon

12. Az intézetek, intézmények eszközellátottsága

-

A Kunfehértói (Bács-Kiskun megye) Gyermekotthonban az elhas berendezési, felszerelési tárgyakat a vizsgált években nem tudták pót A berendezések elhasználódásának mértéke egyre jobban akadál esztétikus külső megtartását Lassan minden lelakottá válik, növekszik és életveszély (mosdók, terasz, 20 éves ágyak, stb.)

nálódott Ini. ozza az baleset-

-

A BátorteFenyei (Nógrád megye) Nevelöotthonban lévő berendezések opottak, megrongáltak, sívár hangulatot árasztanak. Az épület állaga, a ber ndezések állapota nem teszi lehetövé az otthonosság kialakítását. A nevelőotthonhoz tartozó 3 családi ház berendezése, felszerelése k llemes, a lakótereket az otthonosság jellemzi, példás rend és tisztaság van.

-

A Tolna megyében ellenőrzött Faddi és Hőgyészi Nevelőotthonban alapvető berendezési, felszerelési tárgyak rendelkezésre állnak, de az elhasznál dás miatt felújításuk, cseréjük indokolt lenne.

13. Az intézetek, intézmények szakember ellátottsága -

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei GYIVI-ben és a hozzá tartozó l ban !992-ben 234 fő, !993-ban 237 fő dolgozót foglalkoztattak. A pedagógusok aránya a Iétszámon beltil 1992-ben 36% (84 fő), míg 34% (81 fő) volt. Az állami gondoskodás ellátó rendszerében jól hasz osítható felsőfokú végzettséggel I 7 fő rendelkezik az intézményben. Közülük:

-

7 2 3 4 l

fő fő

fő fő fő

pszichopedagógus, pedagógiai szakos, pszichológus, gyógypedagógus, logopédus, mentálhigiénikus.

Az ilyen irányú szakk~pzettség megszerzésére minden esetben az inté ménynél létesített munka.viszony keretében, az intézmény támogatásával került sor. A felsöfokú végzettséggel· rendelkezök arányának további javítása é dekében

- 12-

nagy hangsúly! helyeznek a továbbtanulásra. Ennek keretében 1993-ban 4 1994-ben 5 fő vett részt különböző iskolarendszerű felsőfokú képzésben.

fő,

-

A Fejér megyei GYIVI-nél az intézeti speciális feladatokat magasan kvalifikált szakemberek végzik. Alkalmaznak gyógypedagógust, jogászt, szociológust, pszichológust és részfoglalkozásban gyermekorvost.

-

Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Gyermekvárosában 1990-94ben jelentősen csökkent a pedagógus munkaerő (41 főről 25 főre). A belső arányok a gyermekfelügyelői foglalkoztatás felé tolódtak el (21,4%-ról 32,4%ra). Ez részben az ellátottak számának csökkenésével, részben a gyermekfelügyelői foglalkoztatás ésszerűsítésével is összefügg. A gyermekfelügyelő foglalkoztatása kisebb bérigényl jelent, ugyanakkor a pedagógus heti 26 órás foglalkoztatási lehetőségével szemben heti 40 órás gyermekfelügyeletet biztosít.

-

A Kehidakustányi Széleskorhatárú Nevelőotthonban (Zala megye) pedagógus képesítéssel a szakalkalmazottaknak csak kisebb hányada (39%-a) rendelkezett. A gyermekfelügyelői munkakört betöltő dolgozók többnyire csupán alapfokú iskolai végzettséggel látták el a feladatokat (82%).

14. Az ellátottak élelmezése -

A Soproni Gyermekotthonban az élelmezési norma 1992-ben 112Ft, 1993. évben 157 Ft, 1994. évben !88 Ft. Az állami gondoskodásban részesülő gyermekek élelmezését a József Attila Általános Iskola és Nevelőotthon kanyhájáról biztosítják. A norma által lehetövé tett napi ötszöri étkeztetés a széles korhatár miatt-..•.· mcnnyiségben, illetve minőségben nem minden növendéknek felel meg. Nincs mód arra, hogy a betegeskedő, bölcsődéskorú ellátottnak külön étkezést biztosítsanak.

-

A Komárom-Es1.tergom megyei GYIVI-ben a saját üzemeltetésű konyha adottságai m:m tc.1zik lehetövé az ellátottak összetételének, életkori sajátosság?.inak megfelelő főzés biztosítását. A kiik,nhiiző korcsoportok (3-24 éves) igényeit a kiszolgált ételek mennyiségének >::Ji<•nhiizőségével próbálják kielégíteni. Emellett a megadott normából egyre

- 13-

kevésbé van mód étkeztetésre.

megfelelően

változatos,

kellő

vitamin- és energiatartalmú

-

A Felsőpetényi (Nógrád megye) Nevelőotthonban az 1993. októberi adatok alapján az ételféleségek változatossága összességében 66%-os volt. Ezen belül a tészták és a fözelékek jó, az egyéb féleségek csupán elfogadható, vagy - a köretek esetében - az alatti értéket mutatnak.

-

A Tiszadobi Gyermekvárosban (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) az ételek változatassági mutatója 50-55%-os, a gyümölcsök előfordulása elmarad a kívánatostóL A főzelékek aránya alacsony. Amegye Cégénydányádi Nevelőotthonában a saját gyümölcsös, konyhakert, a fólia alatti primőr termelés biztosítja az életkori szükségleteknek megfelelő, változatos, vitamindús étkezést. Az ételek átlagos változatassági mutatója a vizsgált időszakban 65, illetve 70%-os volt. A saját sertéshizlalás relatív költségkímélő eredményessége 270, illetve 401, a mezőgazdasági termelvények értéke 143, illetw. &4 ezer Ft volt 1992. és 1993. évben.

-

A Zala megye vizsgált intézményeinél az élelmezési anyagfelhasználások az igénybevevők életkori követelményeihez, az előírt összetételhez teljeskörűen nem igazodtak. Egyes élelmiszerféleségekből (zöldség, gyümölcs) jelentősen a jogszabályban előírt mérték alatti, más esetekben azt meghaladó felhasználásra került sor. Ezért a kiszolgált ételek, vitamin-, illetve tápanyagtartalma belső aránytalanságokat mutat.

15. Az elJátottak ruházattal való ellátása -

A Bács-Kiskun megyei GYIVI átmeneti otthonába felvett gyermekeket az intézet raktári állományából öltöztetik. Az ellátottak saját használatra .kiadott és átvett ruházattal nem rendelkeznek, azt csupán szükségszerű váltással használhatják.

-

A Fővárosi GYIVI-ben elhelyezéskor a gyermekeket az intézet központi raktárából öltöztetik, a ruházat nem került az ellátottak tulajdonába. Áthelyezéskor a gyermeket ruha nélkül adják át (a kísérő felnőtt a ruházatot visszahozza a GYIVI-be). Kivételt képeznek azok a személyes holmik, amelyeket a gyermek az intézetbe magával hozott.

- 14-

-

A Soponyai (Fejér megyei) Gyermekvárosban az öltöztetés a központi raktárb61. havi igénylés alapján, csoportonként történik. A kiválasztásba a csoportvezető a raktárban, az érintett gyermek általában csak a csoport készletének lehetősé­ gein belül vehet részt. Az ellátottaknak saját szekrényrészük van, a holmijaikat ott tárolják és személyes tulajdonként kezelik.

-

Györ-Moson-Sopron megyében nevelőszülőhöz, más intézménybe történő áthelyezéskor a kiskorú egy- az évszaknak megfelelő - öltözet ruhában kerül át. A későbbiekben a nevelőszülő illetve az adott intézmény gondoskodik· a ruházatáróL

-

Komárom-Esztergom megyei GYIVI-ben az utóbbi években a beutaltaknak nem megfelelő ruházattal történő ellátására, hanem a ruházat kiegészítésére került sor (nagyobb részben a raktárban lévő, még elfogadható használt ruhákb61). Megyén belüli intézményhez az évszaknak megfelelő, szerény ruházattal, nevelőszülőkhöz már elfogadhat6bb szinten, alapfelszereléssel helyezték át a gyermekeket. A megyén kívüli áthelyezéskor az öltöztetés alku tárgya (a fogadó GYIVI feltételeket szab), és teljesítése a legtöbb esetben komoly pénzügyi terhet jelent az intézménynek.

-

A Tolna megyei Högyészerr 1993. évben az ellátottak öltöztetése raktárról történt. A korábbi években jellemző volt az árengedményes akciók keretében történő tömeges vásárlás. A felhalmozott több azonos típusú ruha, cipő készlet egy része még ma is megvan. Az idei évben már törekedtek arra, hogy egy-egy gyermek ruházatát egyedileg, az érintett kiskorúak bevonásával vásárolják meg. Paddon a családias nevelési csoportok által összeállított igények és a pénzügyi lehetőségek figyelembevételével meghatározott keret erejéig a vásárlásokat egy-egy csoport önállóan bonyolította le. Emellett a korábbi években beszerzett raktárkészlelet is felhasználták a gyermekek öltöztetéséhez.

16. Az intézeten, intézményen belüli foglalkoztatás

-

A Bács-Kiskun megyei Közgyűlés határozata alapján a Hajósi Gyermekotthonban az ellátottak mezőgazdasági foglalkoztatásban részesülnek. A használatha kapott földterületen növénytermesztés! végeznek és beindították a nyúltenyésztési is.

- 15-

-

Gyór-Moson-Sopron megyében a gyermekek intézményen belüli foglalkoztatására, munkára nevelésére, a szabadidő hasznos eitöltésére az intézmények megfelelő súlyt helyeznek. A GYIVI-nél a gyermekek kezdeményezéseit támogatják, így járnak traktor vezetői tanfolyamra, testépítő klubba, ökölvívásra stb. Munkavégzésre több lehetőség adódik (segftenek az ételek elkészítésében, udvaron fűnyírásban, locsolnak, festés utáni nagytakarításban vesznek részt stb.).

-

Komárom-Esztergom megyében a fiatalok intézményen belüli foglalkoztatásának a feltételei a Fiúnevelőben nem adottak. A leánynevelő otthonban korábban a rendelkezésre álló 2 varrodai műhelyteremben bérmunkát végeztek. A megváltozott gazdasági környezetben ez megszűnt, hiszen a gondozottak többsége igényesebb varrodai termék előállítására nem képes csak kiegészítő munkára. A saját maguknak varrt ruhaneműnél is segítségre van szükségük. Jelenleg a varroda egy részét váiialkozónak bérbe adták, aki 4 lányt kisegítő erőként foglalkoztat. A GYIVI-ben működő szakkörök jelentős részét anyagi okokból megszűntették. Fotó-, lövész-, barkács-, kézimunkaszakkörök működtek. Jelenleg semmiféle szakköri tevékenységet nem végeznek.

-

Tolna megyében a fiatalok intézeten belüli foglalkoztatása nem megoldott, annak sem a tárgyi, sem a személyi feltételei nem biztosítottak. A fiatalok munkába állítását igyekeznek elősegíteni, de munkavégzési lehetőséget csak kevés esetben tudnak biztosítani.

17.

Nevelőszülöi

ellátás

t

-

Györ-Moson-Sopron megyében a vizsgált időszak egyes éveiben átlagosan 30-40 főt tudtak nevelőszülökhöz kihelyezni. Ez a rendszerbe bekerültek mintegy 25-30%-ának felel meg. A GYM a nevelőszülői jogviszony fennáiiása alatt a gyermekek részére ruházat, tankönyv, tanszer és a tanulmányok végzéséhez szükséges egyéb eszközök beszerzésére külön eilátmányt ad. Mind a gondozási díj, mind az ellátmány nagysága a GYIVI ilyen célra fordítható pénzeszközeinek függvénye. A megy-ében a nevelőszülői hálózat bővítését részben anyagi okok gátolják. A részükre megáilapított gondozási, öltöztetési díjak emelésére 1992. év óta nem került sor, holott jelentős az évenkénti infláció mértéke.

- 16 -

-

Zala megyében a nevelőszülői költségek megtérülését célzó ellátmány szinte valamennyi elemének (lakáshasználat, ruházat, tankönyv, tanszer) jellemzője, hogy megállapításukra nem az egyes korosztályok tényleges igényszintje alapján került sor, továbbá mértékük az inflációt nem követi. Így az ellátmányok relatív elértéktelenedésére lehet számítani, amely a gyermekek ellátásában minőség­ romlást idézhet elő. A gyermekek elfogadható szintű ellátásának alapkritériuma lenne, hogy az ellátmányok körét és mértékét évente felülvizsgálják és megállapodásban rögzítsék.

18. A

nevelöszülők

kiválasztása, továbbképzése

-

A Fővárosi önkormányzat bevezette a nevelőszülői, örökbefogadói képzést, amely évente 12 millió forintjába kerül. A szakmai előrelépés érdekében szabályozta a hivatásos nevelőszülők, valamint a nevelőszülőket segítő szakemberek alkalmazásának feltételeit. Így 1993. január l-től csak az foglalkoztatható, aki a jóváhagyott tananyag alapján képzésben részesült, sikeresen levizsgázott és megfelel a kidolgozott szempontrendszernek

-

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nevelőszülők kiválasztása írásbeli szabá- -••-·• ' lyozás alapján, körültekintően történik. A szociálpedagógus környezettanulmányt készít, véleményt, javaslatot ad a szakértői csoport részére. A szakértői csoport egyik tagja a jelentkező családoknál mélyinterjút, személyiségvizsgálatot végez. Az intézeti gyám a nevelőszülő alkalmasságáról a fentiek során kialakított javaslatok alapján hozza meg a döntést. A nevelőszülövé válás feltétele a szervezett felkészítő tanfolyamokon való részvétel - és a hivatásos szülők esetében - sikeres vizsga letétele.

-

Nógrád megyében a nevelőszülők pszichológiai, orvosi, intelligencia vizsgálatok elvégzése után kerülnek kijelölésre. Képzésükről, továbbképzésükről a vizsgált időszakban viszont nem gondoskodtak annak ellenére, hogy 1993-ban erre l 00 ezer Ft pályázati támogatásban részesültek. A GYIVI ezt az összeget céltól eltérően használta fel.

~-··•·

.,;;. · •·

-!7-

19. Új típusú ellátási formák -

A Fejér megyei gyermekvédelmi rendszer fejlesztése keretében kísérleti programként lakásotthonok kialakítására került sor. A Fejér megyei gyermekfalu elnevezéssel múködő intézmény 6 családias otthonház, valamint a meglévő kastélyépületen belül 2 lakócsoport létrehozásával valósult meg. A Népjóléti Minisztérium és a Dán Adaption Center által kiírt pályázat elnyerése a megvalósítást nagyban elősegítette. Az J992. júliusától múködő családias mode11 önálló csoportgazdálkodásra épül. Egy-egy csoport Jétszáma 6-15 fő. A lakóházakban különböző nemű és korú gyermekek élnek együtt a házvezető és a gyermekfelügyelő irányításával. A gondozott gyermekek foglalkoztatása a családi munkamegosztás keretében (háztáji gazdaság, kisá11attartás, kertgondozás, stb.) történik.

-

Komárom-Esztergom megyében hiánypótló szervezetként "kismamás" részleget hoztak létre, amely újszerű ellátási formát biztosít. Olyan fiatalkorú, állami gondoskodás alatt álló leányanyák nevelkedhetnek itt gyermekükkel, illetve készülhetnek a szülésre, gyermeknevelésre, akiknek nincs családjuk, vagy ha van, az nem fogadja be őket. Korábban a fiatalkorú anya a szülés után visszakerült a nevelőotthonba, gyermeke pedig a csecsemőotthonba. Így az anya-gyermek kapcsolat még jószerével ki sem alakulhatott, máris megszakadt. Ezt kívánta elkerülni ez a kezdeményezésük. A megye gyermekvárosában négy családiház, mint önáUó egység az intézmény főépületétől két-háromszáz méterre, minisztériumi és megyei támogatásból épült. Házanként 360 m2 korszerűen berendezett és felszereJt lakóterület áiT a növendékek rendelkezésére. Kívülről

az épületeket kis előkert és konyhakert övezi. A családiházas nevelési modell a Művelődési Minisztérium 30 millió forintos támogatásával valósult meg. A támogatás eredetileg 5 családiház felépítését tartalmazta, amelyből végül is 4 családiház megépítésére került sor. Két családiház már I 988-ban megkezdte működését, míg a másik két házat I 989. tavaszán helyezték üzembe. -

Nógrád megyében a nevelőotthoni hálózat felváltását célzó korszerűbb elhelyezési formákra való átállás első lépéseként a megyében egy nevelőotthont megszLíntettek és 2 db családi házat alakítottak ki.

- 18-

20. Kiskorúak örökbeadása -

A gyermekek kedvező elhelyezését, örökbefogadását Fejér megyében a gyámhatóságok lassú, nehézkes ügyintézése akadályozza. Két gyermek örökbeadási javaslata már 1993. évben elkészült, de végleges döntés az 1994. ősz én folylatott helyszíni ellenőrzés idejéig nem történt (Csór). Az állami nevelésbe vételre irányuló eljárások a megyében általában nagyon

elhúzódnak, s legkevesebb 2 év telik el mire a gyermek az örökbefogadóhoz kerülhet. -

A Fővárosban !993. évben a jogerősen örökbeadottak az állami gondoskodásból kikerülö 906 főnek 7%-át (63 gyermek) tették ki.

-

Komárom-Esztergom megyében 1990-től 1993-ig drasztikusan - több mint felére - csökkent a jogerősen örökbeadottak száma. E változásokra hatással volt az, hogy közel 20%-kal csökkent az elméletileg örökbeadhatók száma, és növekedett a fogyatékosok és az idősebb korosztályba tartozók száma.

-

Zala megyében jogerős örökbefogadásokra növekvő mértékben, de csekély arányban kerülhetett sor. Lehetőségeit jelentősen nehezítette a gyámhatóságok nem megfelelő hozzáállása a perindításokhoz. Ugyanakkor a szülői felügyeleti jog megszüntetésére irányuló pereket - intézeti jogász hiányában - a gyám sem kezdeményezett.

21. Családi pótlék és egyéb vagyoni ügyek kezelése -

A Bács-Kiskun megyei GYIVI-nél elmaradt a gyámi folyószámlára történt beés kifizetések forgalmának tulajdonosok szerinti nyilvántartása. Az intézetnél évek óta nem ismert a kiskorúak készpénzvagyonáért jóváírt kamatkulcs és annak gyermekenkénti összege (a pénzintézettel kötött betétszámla szerződéseket nem tudták bemutatni). Az intézet és az OTP RT közötti vagyonegyeztetések elmaradtak.

-

Komárom-Esztergom megyei GYIVI-ben az ellátottak teljes körének zsebpénzére a fedezetet 1992. év végéig az intézmény költségvetésében biztosították. A fenntart<í utasítására !993. évtől a családi pótlékkal rendelkező gondozottaknak a csali\di pótlékbóL a pótlékkal nem rendelkezőknck, pedig az intézményi

- 19-

költségvetésből

biztosítják a zsebpénzt. Megyei szinten a családi pótlékból fedezett zsebpénzek összege 1993. évben 662 ezer Ft, 1994. l. félévében 71 O ezer Ft volt. -

A Tolna megyei GYIVI a családi pótlékból a szakmunkástanulók részére fizetett ki havonta 850 Ft/ fő zsebpénzt. Előfordult, hogy gépjárművezetői tanfolyam költségét finanszírozták a családi pótlék terhére. A felhasználásokhoz a gyámhatóság engedélyét kikérték.

-

Vas megyében a GYIVI költségvetési elszámolási számlájára érkező családi pótlékból egy 1993-as igazgatói utasítás alapján a zsebpénz kiegészítésére korosztályonként különböző összeget visszatartanak, amelyet a gyermekeket ellátó intézmények részére elszámolási kötelezettséggel kiutalnak. A további részét ( 1993-ban 86%, 1994.októberéig 84%-ot) a név szerint vezetett gyámhatósági betétbe utalják.

-

Zala megyében a Kehidakustányi Nevelőotthonban a zsebpénzek bizonylatolásának alapvető hiányossága, hogy átvételüket a csoportvezető tanárokkal és a !4 év feletti ellátottakkal rendszeresen nem íratták alá (csupán az igénylés!). A helyi szabályozásban foglaltakat teljeskörűen a felhasználások dokumentálása, valamint a távozó gyermekeknek járó összeg továbbítása során sem tartották be.

22. Az önálló életkezdés pénzügyi támogatása -

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az életkezdési támogatás 1994-ben megállapított legkisebb összege 30 OOO Ft, a legnagyobb összege pedig 120 OOO Ft volt. A támogatás iránti kérelmekben a 21/1989.(VII.25.) SZEM rendeletben meghatározott bizottság döntött. A támogatás részletes. helyi sajátosságokra épülő feltételrendszerét, az egy személynek adható összeg maximális mértékét sem a megyei önkormányzat, sem a GYIVI vezetője nem szabályozta. Az önkormányzat éves költségvetési rendelete sem rögzíti - kiemeit célfeladatként az önálló életkezdési támogatásra felhasználandó összeget. Az intézmény szabadon dönt az ilyen célra fordítandó összeg éves nagyságáról.

-

A

Fővárosban

a potenciális támogatást kérők száma 1994. évben !600 volt, amelyből a reális igénylő 450-500 fö. Ez hozzávetőleg 78,5 miilió Ft kiadást jelentene, ám a GYI VI költségvet6ében csupán 24,8 millió Ft állt rendelkezésre.

-20-

-

Komárom-Esztergom megyében a nagykorúságot elértek között évről-évre emelkedik az önálló életkezdésben nem részesülők száma. Arányuk az 1990. évi 26,2%-ról 1992. évben 44,5%-ra, 1993-ban már 59,7%-ra növekedett. Az egy fiatalra jutó támogatás az 1990. évi 57,5 ezer Ft -ról 1992. évben ugyan 86,2 ezer Ft-ra nőtt, de az 1994. évben kifizetett összegek már nem érték el az 1990. évi szintet sem, 40 ezer Ptifőre csökkentek.

Az egy fiatalra jutó támogatási összegek 1993-94. évi csökkenése abból adódik, hogy az intézet a kifizetést 1993. évben csak részben teljesítette. Költségvetésében ugyan céljelleggel szerepelt az előirányzat, de pénzügyi nehézségek miatt nagyrészt egyéb működési célra került felhasználásra. -

A Tolna megyei GYIVI a nagykorúvá vált fiatalok önálló életkezdési támogatásával a lakásvásárlásokat részesítette előnyben. 1992. évben l O fiatal részére kisebb településen vásároltak lakóingatlant.

-

Zala megyében a GYIVI pénzügyi helyzete nem engedte meg 1993-ban, hogy az odaítélt támogatásokat teljes összegben kifizessék. Abból mintegy 1,3 millió Ft-ot a következő évre kellett halasztania.

23. Nagykorúvá vált fiatalok helyzete -

A Fővárosban arról, hogy mennyien élnek az utcán 18-30 év közötti volt állami gondozottak, az utcai gondozószolgálat számol be. A gondozottaik egynegyede egy-két hónapja kényszerült utcára, miközben az egy-két éve utcán élők 60%-ot tesznek ki. Az utcai gondozóhálózat által gondozottak 80%-a volt állami gondozott.

-

Györ~Moson-Sopron

megyében nem megoldott az állami gondoskodás alatt állt fiatalok helyzete, életkezdése. Ezt bizonyítja, hogy a győri Hajléktalanokat Segítő Szolgálat Segítőházában- 1994. november l O-ig- 44 nagykorú, korábban állami gondoskodásban részesült fiatal lakik (lakott). A nagykorúvá váló állami gondoskodáshan részesülő fiatalok további sorsáról a GYIVI-nek abban az esetben van információja, ha a fiatal cselekvően igényt tart az utógondozásra. Arról, hogy hányan nem térhettek vissza a családi környezetbc a nagykc•rC:ak közül, a GYIVI-ben összesített adat nincs.

-21-

24. A 18 év feletti fiatalok intézményes ellátása -

A Hajósi (Bács-Kiskun megye) Gyermekotthonban a 18-24 év közötti fiatalok intézményes ellátásának feltételeit és körét nem határozták meg. Továbbmaradásukról, ellátásukról külön nyilvántartást nem vezetnek.

-

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei GYIVI a vérszerinti családi környezetbe vissza nem térő, 18. életévét betöltött fiatalok támogatása utógondozása érdekében 1991-ben lakásotthont hozott létre. A lakásotthon 60, nevelőotthonb61, nevelő­ szülőktől bekerül t, fiatal részére nyújt lakhatási lehetőséget az utógondozás keretében.

Az igénybe vehető szobák térítési (bérleti) díja azok minőségétől, komfortosságától függően változik: l OOO, l 200 és l 500 Ft/fő. Az önálló életvezetésre képtelen fiatalok nem fizetnek szababérleti és étkezési díjat. -

Fejér megyében 1991. decemberétől a nagykorúvá vált, családi környezetbe vissza nem fogadott fiatalokat - leülföldi állampolgár által adományozott épületben - lakásotthon fogadja. A beköltözésre szabályszerű bérleti szerződés alapján, meghatározott életvitelt, elótakarékosságot vállalva ván lehetőség. A szerződés megszegése a lakásotthon elhagyását vonja maga után.

-

A Fővárosi önkormányzat a nagykorú fiatalok részére több intézményen belül, a megüresedett férőhelyből utógondozó részlegeket alakított ki és további 3 utógondozó otthont létesített. Ebben a formában összességében 230 fő részére biztosított elhelyezést.

-

Komárom-Esztergom megyében a munkalehetőségek beszűkülése, a munkásszállások megszűnése miatt egyre növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik önmagukról gondoskodni nem tudnak. A nagykorúvá vált fiatalok átmeneti szállásának biztosítására - pályázat útján elnyert pénzből, fenntartói támogatással és saját erőből- kétszintes, 12 lakrészes garzonházat építettek. A 24 férőhelyes, 1991. évtől üzemelő Lakásotthont alapítványként működtetik.

-- Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei GYIVI a családi környezetbe vissza nem térő, nagykorúvá vált fiatalok közül a hajléktalanok részére az átmeneti otthonban biztosít bentlakási lehetőséget. Közhasznú munkásként 18 fő munkanélküli

-22-

fiatalt foglalkoztatnak. Térítésmentesen ruhát és élelmet biztosítanak a hajléktalanok és közhasznú munkások részére. 25. Helyi szinten megfogalmazott javaslatok -

Az állami gondoskodásban részesülő gyermekek vagyonnyilvántartása a jogszabályi előírások szerint történjék. Meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a GYIVI nyilvántartása valós adatokon alapuljon. (Bács-Kiskun megye)

-

Az önkormányzati testület költségvetési rendeletében az államháztartási törvény előírásainak megfelelően intézményenként határozza meg a célfeladatokat (egyéni beszerzés, életkezdési támogatás). Az életkezdési támogatás feltételeit önkormányzati rendeletben szabályozza. Indokolt volna a ruházattal és a zsebpénz kezeléssei kapcsolatos eljárási kérdések szabályozása is. (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

-

A nevelőszülők részére 1992. évben megállapított 7 OOO,- Ft összegű gondozási díj nem hat ösztönzőleg a nevelőszülői gondoskodás mértékének további javítására. Indokolt annak növeléséhez a szükséges pénzügyi feltételek megteremtése. (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

-

A GYIVI a fiatalok önálló életkezdési támogatását saját költségvetéséből - pénzügyi tehetőségei függvényében - finanszírozta. Indokolt az intézet költségvetésében e célra fedezetet biztosítani. (Tolna megye)

-

Vizsgálja felül az egyes nevelőotthonok működtetését, tárja fel a foglalkoztatott létszám '~·' az egy gondozottra jutó fajlagos kiadások tekintetében meglévő intézményi eltérések okait. Vizsgálja felül a GYIVI~ben dolgozó családgondozók feladatkörét és teremtse meg a gondozottakkal való jobb kapcsolattartás lehetőségeit . (Főváros)

3. sz. melléklet a V-1013/1994-1995. sz. jelentéshez

ESETTANULMÁNY

a nevelöszülöi látogatásokról

A nevelőszülőiség meghatározásának kidolgozott kritérium-rendszere nincs, nehéz egzakt módon megfogalmazni, milyen tulajdonságok tesznek valakit alkalmassá a feladat ellátására. Alapvető követelmény, hogy igaz szívvel, szeretettel akarjon segíteni a rászoruló gyermeken. Ehhez fontos az átlagon felüli konfliktustűrő képesség, melegszívűség, hangulat -és otthonteremtő képesség, valamint rugalmasság a mások véleményének elfogadására. Mindezeket nem elsősorban iskolai végzettséggel lehet megszerezni. A feladat attól speciális, hogy egy bizonyos gyereket kell vállalni- azt múltjával, meglévő adottságaival, képességeivel, vérszerinti hátterével együtt. Attól speciális továbbá, hogy miközben a szülőtől teljes elfogadást, szeretet, önzetlenséget igényel, a gyerek nem örökbefogadható, a vérszerinti szülője nem mondott róla le, láthatási igényét biztosítani kell; a vérszerinti szülő életében bekövetkezett pozitív változás esetén a gyermeket vissza kell adni annak, sőt elvárás. hogy ezt a nevelőszülő köteles elősegíteni is. A nevelőszülőiséghez bizonyos emelkedettség, önzetlenség, lelki nagyság szükséges, hiszen a vállalás maga ellentmondásos: a nevelésről távlatban kell gondoskodni, miközben a gyermek elhelyezése bizonytalan időre szól. A nevelőszülőnél tehát a gyermekvállaJási szándék szilárdsága mellett legfontosabb szempont, hogy mindezeken túl még azt is el kell fogadnia, hogy előítéletmentesen tudjon viszonyulni a mássághoz, ahhoz, hogy az intézeti nevelt gyermeknek más a szokás- és értékrendje, normarendszere, és hogy nehezen, vagy egyáltalán nem növi ki másságát. A gyerekek zöme kínlódva tanul, nem tud a kívülről ráerőltetett elképzeléseknek eleget tenni, - csak az önmaga képességeihez mérten. A problémák a kamaszkorban tetőznek - ekkor derül ki, milyen teherbírása van a nevelőszülői szeretetnek - akkor, amikor leginkább előtérbe kerül, hogy a gyerek belülről épülő értékrendjében zavart szenvedett, - ezért a nevelt gyerek labilisabb.

-2-

Vizsgált mintából néhány példa annak érzékelésére, hogy a vizsgálatban elsősorban olyan eseteket találtunk, ahol a vállalási szándék nem els&llegesen anyagi indíttatású volt: -A nevelőszülő maga is nagycsaládból származik és ő maga társa, lakás, vagy egyéb anyagi, egzisztenciális ok Iniatt korábban nem engedhette meg magának a több gyereket, kettőt nevelt fel. A saját gyerekei távol élnek, unokáit is ritkán látja, ezért két kisebb gyereket (4-5 évesek) nevel, mert unokázni akar. -A nevelőszülő felnőtt, saját gyerekei is velük élnek, de már élik önálló életüket, őket már nem lehet kicsiként szeretgetni, ezért hoztak egy picit a családba. A saját felnőtté váló gyerekek kedvence lett a befogadott, aki még két év után is magán viseli korábbi élete nyomait. A nagyfiúk komoly felelősséggel dédelgetik és igyekeznek minden nyomot eltüntetni, amely a régi brutális szülői háttérre emlékezteti (a kicsi két éve van náluk, most érték el, hogy néha már nem pisil be éjjel). -A nevelőszülő három saját gyereke mellé nyolc gyereket fogadott be. Nyáron a balatoni nyaraláskor a népes családhoz csapódott egy 17 éves fiú, aki az üdülőtelepülésen lakott, kérte, hogy fogadják őt is be, Státusza jogilag azóta sem rendezett, a nevelő anya semmi anyagi juttatást utána mindez ideig nem kapott. A fiú jelenleg katona, ő a felnőtt férfi példakép a gyerekek előtt. A befogadást biztos nem anyagiak motiválták, a fiú a katonaság előtt valamilyen szakmai tanfolyamot végzett el, érdemben nem hozott pénzt a házhoz két évig. -A nevelőanya férjének első házasságából származó két gyerekét a bíróság az anyának ítélte. Az anya, az apa ellen neveli őket, így a férfinak saját gyerekeivel kapcsolata nincs. A nevelőapa maga is állami gondozott volt. Feleségének a nevelőanyaságot ő kapacitálta. Három gyereket nevelnek, a nevelőapa kitűnő apa. Bizonyítani akar, hogy fel tud nevelni gyereket. Ó a példakép, a tekintély a családban. A nevelőmama a gyöngédség, a szeretet, feltétel nélküli elfogadás. A nevelőpapa hozza be a családba a társadalom értékeit, a munkában való helytállást, becsületet, kitartást, teherbírást. -A nevelöszülők két saját gyermekük mellé szerettek volna egy kislányt. A fiúk már felnöttek, ezért kihoztak a nevelőotthonból egy kislányt. -A család értelmiségi, saját gyermekük l O éves volt, amikor kiderült, hogy az anya egészségügyi okból nem szülhet több gyereket, ezért elhatározták, hogy hivatásszerűen gyerekeket fognak nevelni . .\iindkét szülő sokgyerekes családból származik, ezért négy gyerek nevelésére vállalkoztak, az ötödik kihelyezése most van folyamatban. A S
-:t-

A befogadott gyerekeket is értelmiségi létre nevelik, igen nagy húzóerő a gyerekek számára a nagytestvér, aki megállja egyedül is a helyét és komoly eredményeket ér el az iskolában. -A nevelőanya saját gyerekei mellé "picit" akart, ehelyett megszerettek egy 17 éves karnaszt, őt hozták ki a nevelőotthonbőL A fiú sokáig beilleszkedési zavarral küzdött, kamaszkorában dobták el maguktól a szülei. A nagycsaládban két kamaszodó gyerek mellett szeretetet és nyugalmat talál. -Ugyancsak pici gyereket keresett a házaspár saját kamasz gyerekei mellé, 3,5 éves kislányt hoztak az intézetből, aki 60%-os halláskárosult, és még ma is bepisil. A pici a család kedvence, eszükbe nem jutott őt egészségesre "ki cserélni". -

Nevelőanyának

saját gyereke nem lehetett. Egy kislányt vettek magukhoz az első házasságában. A házasság már akkor sem volt problémamentes. Az anya azt hitte, hogy a kicsi befogadásával megoldódik kettejük problémája is. Nem így lett. A nevelőszülők elváltak. Az anya azóta újra férjhez ment. Házasságkötésénél döntő szempont volt, hogy elfogadja-e a gyereket az új papa. A gyerek státusza a családban erősebb, mint volt.

-A nevelőanya egy gyereket szült, utána nem esett újra teherbe, kistestvért akartak saját gyereküknek. Ezért vállalták a gyereknevelést. - 13 évig várt a házaspár arra, hogy gyerekük lehessen. Nem sikerül t. Nevelésbe hoztak az intézetből egy nagyon sérült gyereket. Úgy adták ki a csecsemőott­ honbóL hogy nem beszélt, nem volt szobatiszta, nem evett egyedül, nem kommunikált, korához mérten több, mint egy éves lemaradása volt. -Értelmiségi falusi családból a két saját fiú más városban kollégista lett. Aszülők nem tudtak belenyugodni abba, hogy üres a ház, ezért egy kislányt vettek magukhoz. A kislányt a nevelőapja adta állami nevelésbe, mert a gyerek anyja hetekre eltűnt, a gyerekekkel nem törődött, alkoholos életmódot élt, agresszív volt. A befogadó család muzikális, minden családtag játszik valamilyen hangszeren. A befogadoH kislány új színfolt a család életében. A nevelőszülők úgy látják, hogy a kislány zenei tehetség. Hogy ez így van-e. nem tudni. Az azonban biztos, hogy a zenei neveléssel a kislány érzelmi világa lesz gazdagabb. A két fiú presztizst csinál abból. hogy a pici a zene vonalán sikert érjen el, a kicsit pedig teljesítményre indikálja ez az elvárás, amelyet teljesít is. A nevelt kislány a család büszkesége lett. -A nevelö«.nya sok évvel fiatalabb férfihoz ment feleségül, a házasságkötés után derült ki, hl'f;Y nem lehet gyereke. A fiatal férj gyereket akart, így 4 gyercket vettek magukhoz.

-4-

-A férj itt is sokkal fiatalabb, a nevelőanya szült egy gyereket. A szülésnél derült ki, hogy nem szülhet többet. A fiatal férj viszont nagycsaládban nőtt fel, és saját magának is nagy családot akart. Így ők is négy gyereket vettek magukbaz a saját gyerekük mellé. -A nevelőanyának meghalt a saját gyereke, elvált, nem ment többé férjhez, de a magányt nem bírta és nem tudta elviselni, hogy ne legyen gyereke - így egy kislányt nevel több, mint l O éve. A hivatásos nevelőszülők erejükhöz mérten gondoskodni próbálnak a gyerekek nagykorúvá válására valamilyen anyagi segítségnyújtásróL (100 Ft/h6 értékben a gyermekek korához igazodólejárattal életbiztosítás, 200-300Ft/hó összeggel ifjúsági takarékbetét). Találtunk olyan családot, ahol a gyerek árvajáradékának egy részét a gyámhatóság felszabadította, a nevelőszülők a közelükben vettek a gyereknek egy telket, amelyben a nevelőszülők a gyerek további árvajáradékából házat akarnak építeni. Az építkezést egyenlőre a nevelőszülők anyagi és fizikai erejéból már megkezdték. Több olyan családban, ahol a nevelőanyának nem lehetett gyereke és ezért vettek magukbaz gyereket - foglalkoznak az örökbefogadás gondolatával, van, ahol ez még jogilag meg sem történt, a nevelőanya ingatlant ajándékozott a gyereknek. A hivatásos nevelőszülök a fővárosi, illetve megyei GYIVI alkalmazásában állnak. A kiválasztott mintában 27 nevelőszülő a saját gyerekei mellett /4/, !36 gyereket összesen havi 439 350 forint bruttó bérért nevel, ennek 16 272Ft/hó az átlaga. A bérek l O 500 forinttól 31 400 forintig szór6dnak. A hivatásos nevelőanyák mellett segítőként a nevelőapa, vagy nagymama részrnunkaidőben foglalkoztatható. A vizsgált mintában !O segítő összesen havi 70 980 forintot kap, ennek az átlaga 7098 Ft/h6, a bérek !480,- forinttól 12 OOO forint között szóródnak. (A bérekre vonatkozóan csak l példa: nevelőanya 8 gyereket nevel, ebből 7 testvér, mind fogyatékos, utcai, egyedüli közlekedésre, egyéb önálló cselekvésre képtelenek. A nevelőanya bére bruttó !7 600,- forint. A nevelőanyát imádják a gyerekek). A hagyomány<>' nevelőszülök bért nem kapnak. Mindkét neveliísúiJ,·í megkapja a gyerekek után, korosztályának rnegfelelően a gondozási díjat, zsebpénzt, ruhapénzt és tanszerköltségeket - cz<:K az összegek

-5-

azonban nem azonosak a fóvárosban, illetve megyei GYIVI-nként. A gondozási díjakban 4-600 forint, a zsebpénz összegében 2-300 forint eltérés is lehet. A

fővárosi

GYIVI szabályzata szerint:

Gondozási dfj /havi/: - I. korcsoport 0-3 éves /=semö/ után - Il. korcsoport 3-6 éves /óvodás/után -ill. korcsoport 6-14 éves /iskolás/ után -N. korcsoport: 14-18 évesek a. középiskolás u tán b. szakmunkástanulók után c. nem tanuJók után -v. korcsoport 18-24 évesek a. középiskolás u tán b. felsőoktatási intézmény hallgatója után: c. szakmunkástanuló után - Zsebpénz /havi/ - I. Óvodás gyermeknek - Il. Általános iskola alsótagozatos gyermek - III. Általános iskola felsőtagozatos gyermek - N. Középfokú tanulmányokat folytató fiataloknak -v. Felsőfokú tanulmányokat folytató fiataloknak Ruháztatás: - évente gyermekenként (két részletben fizetve) - bérlet (iskolás korosztály) /havi! -

tanszer, torna /havi! óvodás gyermeknek ált. iskolás gyermeknek középiskolás gyermeknek

Diákjóléti kiadások /havi/ - óvoc' ~.s gyermeknek - ált. iskolás gyermeknek - középiskolás gyermeknek 335,-Ft Egyéb: (különóra, sport, kultúra) /havi/ - óvodás gyermeknek - ál t. iskolás gyermeknek - középiskolás gyermeknek

3000.-Ft 4000.-Ft 5000.-Ft 7000.-Ft 6000.-Ft 5000.-Ft 8000,-Ft 10000.-Ft 7000.-Ft

60,-Ft !00,-Ft 200,-Ft 500,-Ft 1000,-Ft

25000,-Ft 285,-Ft 50,-Ft 100,-Ft 200,-Ft

150,-Ft 185,-Ft

250,-ft 400,-Ft 500,-Ft

A hivatásos nevelöszülö által nevelt gyerekeknek a vérszerinti szülővel alig van kapcsolata. 80,9%-nak egyáltalán nincs. 16,9%-nak csak a nagymamával van kapcso-

-6-

lata, vagy egyéb rokonnal, /felnőtt testvér, keresztmama/. A meglévő kapcsolatok többségében a gyerekekre rossz hatással voltak előfordult, hogy az a gyerekek súlyos pszichés megbetegedéséhez vezetett /pl. 12 éves kislány újra bepisil/. A hivatásos nevelőszülők által nevelt gyerekek 23,5%-a fogyatékos, vagy súlyos pszichés sérült, a koránál fejlődésben lényegesen, 1-2 évvellemaradott A hivatásos nevelőszülők 81,5%-a volt előzetesen hagyományos nevelőszülő. A jelenlegi szabályozások, kiírt pályázati feltételek szerint hivatásos nevelőszülő csak érettségizett lehet. A vizsgált mintában találtunk olyan nevelőszülőt, aki l O éve nevelő, jelenleg is 3 gyereket nevel, a saját két nagykorú gyereke is a háztartásában él, nem volt lehetősége arra, hogy hivatásos nevelőszülő legyen, tehát hogy bért kaphasson, mert csak 8 általános iskolai végzettsége van. A nevelőanya 5 szobás kertes házban él, még 2 gyereket szeretett volna a 3 gyerek mellé vállalni hivatásos anyaként. Kérelmét elutasították. A hivatásos nevelőszülők 59,2%-uk 40 éven felüli, iskolai végzettségüket értékelve: 51,8%-uk 8 általánost végzett, 33,3%-uk középiskolai végzettséggel rendelkezik. A nevelőszülők jó anyák, tevékenységük, szakmai szempontok szerint is példamutató, és ezt 59,3%-uk 8 általános, illetve az alatti iskolai végzettségével látják el. A középfokú végzettséggel nem rendelkezők a 80-as évek közepén kerültek alkalmazásba. A vizsgált mintában egyetlen eset kivételével mindenhol jó a szülővel a kapcsolata a gyereknek, sok szeretetet kapnak a gyerekek és ez a helyszínen látható, érezhető volt. Egy szülővel nem problémamentes a kapcsolat, azonban itt a papa miatt maradnak a gyerekek, mert őt nagyon szeretik. A nevelőszülői felügyelő nagyon sokat segít a papának, aki ragaszkodik a gyerekekhez. A lakáskörülményeket vizsgálva elmondható, hogy általában külön szabában vannak a gyerekek. sőt nemek szerinti elkülönítésre is alkalmasak a lakások. A minta 37%-ában volt 4 szobás, 22,3%-ában 5,7%-ában 6 szobás a lakás. Mindössze 3,7% a komfort nélküli lakások száma. A lakások 74,1%-a kertes házban van. A gyerekek résztvesznek a kert gondozásában. a növénytermesztésben, illetve álltattenyésztésben, megtanulnak gazdálkodni. Ez klilönösen azért fontos. mert lehetséges, hogy felnőtt életükben ez lehet a megélhetésük (pl. fogyatékosság esetén) alapja. A gycrc:kcket tiillb család bevonja a család pénzügyi ügyeinek ismeretébe.

-7-

A kertes ház, vagy a komfort hiánya sem jelenti feltétlenül azt, hogy a nevelőszülő ne látná el jól a feladatát. Egyetlen családot találtunk a mintában, ahol szoba konyhában nevelt az anya egyedül két gyereket. A szoba olyan kicsi, hogy az azonos nemű gyerek az anyával egy ágyon alszik. A gyerek fogyatékos, sokkal nagyobb a szeretetigénye, mint testvérének. Úgy tűnt, hogy a szülővel egy ágyon alva is kiegyensúlyozottabb, mint a gyermekotthonban. A hagyományos nevelőszülőknél 30 szülő a saját 47 gyerekemellett 55 gyereket nevel. A nevelőszülők 26,6%-állak nincs saját gyereke. A nevelt gyerekek 26,6%-a fogyatékos, vagy pszichésen sérült, vagy koránál a fejlődésben lényegesen elmaradottabb. a vérszerinti szülővel a gyerekek 90%-ának nincs kapcsolata. A hagyományos nevelőszülők iskolai végzettsége alacsony, (60% legfeljebb a 8 általánost végezte el) többségüket nem készítették fel tanfolyamokon e feladatra, mégis közülük egyetlen nevelőanyának van a gyerekek nevelésével problémája. A nevelőszülők nagy része a saját gyerekeik nevelésén szerzett tapasztalatok alapján tanulta meg a gyereknevelést. Van azonban közülük több olyan, aki már több mint 30 gyereket nevelt. A szülők a gyerekeket rendezett lakáskörülmények között nevelik: 6,6% l szabás lakásban, 23,4%-uk 2 szobásban, 16,6%-uk 3 szobásban, 23.4%-uk 5 szobásban. Komfort nélküli a lakások 3,4%-a. Kertes házban lakik a családok 36,6%-a, állattartás 10%-uknál folyik. Valamennyi nevelőszülő /hivatásos és hagyományos egyaránt/ reménytelennek tartja a vérszerinti szülőhöz való visszahelyezést. A nevelőszülői feladatokra a GYIV!-k készítik fel a nevelőszülőket Ez ternatikossá a hivatásos nevelőszülők vonatkozásában kb. a 80-as évek óta vált. A szülők személyiségvizsgálata elsősorban arra irányul, hogy van-e a szülőnek felkészültsége az érzelmi kötődések helyes kialakítására, van-e önkontrollja saját személyiségének feltérképezésére, el tudja-e viselni a gyerek másságát A személyes beszélgetések a nevelöszülőkkel és a felkészítések azt célozzák, hogy a szülő megértse, mit jelent egy nehezen kezelhető, de ép gyermek nevelése, mit jelent a szétszórt figyelem, annak korrigálási lehetősége, hogyan lehet kialakítani és fenntartani a bizalmat, hogyan lehet túljutni a fejlődési kríziseken, hogy lehet a befogad,; család normáit és a befogadott gyerek toleráló képességél fejleszteni,

-8-

hogyan lehet tolerálni a befogadott gyerek alkalmazkodási képességét, stb. A felkészítés egyik neuralgikus pontja az, hogy a nevelöszülök tudomásul vegyék - a gyerekhez joga van a vérszerinti szülönek, látogathatja sőt a vérszerinti szülő életében beállt progresszív változás esetén a már megszeretett gyereket vissza is kell adni. Az, hogy mennyi bonyodalmat okozhat ez, és rnilyen fájdalmakat - nem is lehet minden esetben a felkészítés folyamán megérteni. A GYIVI -k nevelőszülő i tanácsadói a nevelés folyamatában adnak segítséget az éppen felmerülő problémák megoldásában. A láthatások kezelése egészen speciális problémát és pedagógiai feladatot jelent a szülőnek és a nevelőszülői tanácsadónak. Azokban az esetekben, amikor a látogatás rendszeres és a vérszerinti szülő életkörülményei javulást mutatnak a cél egyértelmű­ a gyereket vissza kell segíteni a vérszerinti családjába. Előfordul, hogy a vérszerinti szülő pozitív személy, csupán azért nem viheti el gyermekét, mert nincs reménye arra, hogy lakása legyen. Rendszeres látogatásai így is felkavarják a gyermeket - a kicsi tudni akarja hová tartozik. Visszatérő kérdései arra vonatkoznak: meddig lesz még a nevelőszülőknél, mikor viszi végre haza a vérszerinti szülő. Bizonyosságat követel. A legnehezebben kezeibetök azok az esetek, amelyekben rendszertelenül jelentkezik a vérszerinti szülő, esetleg évekig nem látható. Sokszor az a vád éri a nevelőszülőt, hogy kisajátítja a gyereket - pedig Jegtöbbször a gyerek dönt a hovatartozásáról. Biztonságot, nyugalmat, szeretetet talál a nevelőszülőknél, a rendszertelen láthatás ebben megingatja. A gyerekekkel igen nehéz bánni ilyenkor, nehezen tudja mindennapi életét élni, az őt ért feszültségek hatására. Sokszor előfordul, hogy kamaszkorú gyerekek kíváncsiak a vérszerinti szüleikre, mégis sokkoló hatással van rájuk a találkozás. Nagyon nehéz kezelni nevelőszülőknek és gyereknek egyaránt azt a sokrétű problémát, ainely a vérszerinti szülővel való találkozások során adódik. Ilyenkor a nevelőszülői tanácsadó nyújt segítséget, mert rendet kell teremteni az érzések zűrzavarában.

A hivatásos nevelőszülők számára több GYIVI évenként tart továbbképző tanfolyamai. Erről megoszlanak a nevelőszülői vélemények. Többen az évenkénti felkészítést nem bírják, rncrt 4 5-6-8 gyereknél nem tudják megoldani helyettesítésüket a tanfolyamok idejére. A vizsgált mintában éppen a fogyatékos gyerekeket nevelő szülőket nem készítette fel tanfolyam keretében senki.

-9-

A gyerekek nyaraltatását általában a GYIVI-k oldják meg. Ez azonban elsősorban a hivatásos nevelőszülők által nevelt gyerekekre vonatkozik. A GYIVI-k szerveznek

közös nyaralást a

szülők

és a gyerekek számára, vagy külön csak a gyerekeknek is.

A hagyományos nevelőszülők többsége maga oldja meg saját gyermekeivel együtt a gyerekek nyaraltatását Előfordul, hogy nem mennek nyaralni, mert a kertes házat egyben nyaralónak is felfogva, saját otthonukban töltik el a nyarat. Nyaralásnak ugyan nem minősítette az egyik nevelőszülő a család nyári kikapcsolódását, amikor arról adott tájékoztatást, hogy minden nyáron a jelenleg nevelt gyerekeivel felkerekedik, és meglátogatja az összes felnőttkorú volt nevelt gyerekét és családjukat, az "unokáit", - mert "csak" az a célja, hogy tudjanak egymásról a "testvérek".

4. sz. melléklet a V-1013/94-95 sz. jelentéshez

Az állami gondoskodással összefüggö önkormányzati források a vizsgált körben Ezer Ft-ban'

... ·-

[

!992. év

1vfcgne.v<:L0s

l )Ál;a~J ~on;k»kodási

Eredeti Mód. Elóirányzat

feladat norm. támogatása

2.) Á1lami gondoskodás alatt á11ók alapfokú okta tásának normatív támogatása (általános iskola és fogya!ékos oktatás) 3.) Állami gondoskodás alatt állók középfokú oktatási normatív támogatása (gimn.szakközépisk.szakisk.szakmunkásképzés)

6.)

Csecsemőotthonok

saját bevétele

7.) NevelOotthonok :;,aj
%

Eredeti

Telj.

1994.év Eredeti

%

93/92 %

%

Előirányzat

Előirányzat

94/93 %

3603112

3574686

3494301

84.4

3653930

3641435

3632860

84.7

3564505

85.1

104

98.1

314684

312863

317786

7.7

337433

335966

328429

7.7

328179

7.8

103.3

99.9

965 80

86 843

95 975

2.3

119210

117219

118409

28

149048

3.6

123.4

125.9

900

2648

8087

0.2

o

10591

17272

0.4

900

o

213.6

5.2

15774

36 365

45596

1.1

21925

30633

335 60

0.8

20490

0.5

73.6

61.1

16333

29069

37835

0.9

19321

24395

29697

0.7

21732

0.5

78.5

73.2

80563

121120

140326

3.4

94357

130352

131266

3.1

103019

2.5

93.5

78.5

412794 6

4163594

4139906

100

4246176

4 290591

4291493

100

4187873

100

103.7

97.6

98.8

98.1

104.9

99.5

4.) Állami gondoztisi díj bevétel

5.) GYIVIsaját bevétele

Telj.

1993. év Mód.

..

l

------·-·--· ~q

Bevételek együtt:

(l· 7)

9.) Normatív állami hozzájárulás mutatószáma (fö)

-

o

-

-

15011

-

o

o

o

-

-

14834

-

14549

-

---IlO.) Egy-~:~-~ozottra jutó bcv~_tel

(Ft/fő) ---

-'--

-

275791

289301 -

--

o

287846

o

5. sz. melléklet a V-1013/94-95 sz. jelentéshez

Az állami gondoskodással összefüggö önkormányzati kiadások a vizsgált körben Ezer Ft-ban'

t) A. ' "'" ~"'" '"'" : : : , ,. ::b bt)]; ~-~.)~ermek- és Ifjúságvédő Intézetek b.) Nevelőotthonok -~·) Csecsernőotthonok

d.) Általános Iskola és diákotthonok*) e.) Eü. gyermekotthonok *) [.) Egyéb megye i intézmények *)

'

12.) ~i.)

g.) Fenntartó önkormányzatoknak átadott norm. tám. h.) Normatív án felüli átadás a fenntartó önkorm.-nak Állami gondoskodás kiadásai összesen (a-h) Normatív állami hozzájárulás (fő)

·.)Állami dondoskodás fajlagos kiadása (Ft/fő) .) Állami gondosk. részaránya a mOködési kiadásokból (%) *) Létszámarányosan számított adat

Eredeti

l

1992. év Mód.

Telj.

Eredeti

Előirányzat

89295321 1097767 1971515 515461 778079 132352 22501 291396

5661 4814732

l

1993.év Mód.

1994.év Telj.

o

o

o

o

o

o

83455271 1151283 2033012 558985 793117 150999 26982 251359 4071 4969808 15011 331078 6

81044789 1192584 2111180 530093 851163 152641 18539 349643 1914 5207757

93/92

Előirányzat

Előirányzat

85 246645 1151246 2116598 552926 809988 148245 22 913 298746 6 248 5106910

Eredeti

96395865 1341737 2421114 591382 894836 165848 19999 362242 3045 5800203

o

o

o

o

o

o

93679441 1320971 2368309 598934 882606 168060 21916 316794 3507 5681097 14834 382978 6.1

% 112.3 114.7 116.5 107.1 111.3 111.3 81.2 126 86.1

79744428 1380851 238925 7 567217 976137 165381 22 339 363121 1787 5866090 14549 403195 7.4

114.3 98.8

o

115.7 101.7

94/93 %

.

85.1 ' 104.5 100.9 l 94.7 l 110.6 98.4 101.9 114.6 51 103.3 98.1 105.3 121.3

6. sz. melléklet a V-1013/94-95. sz. jelentéshez Állami gondoskodásban részesülők adatai (vizsgált)

.) Állami gondoskodásban részesülök száma (fő) Ebből:· ideiglenesen beutaltak (fő) -intézeti elhelyezettek (fő) -intézetei neveltek (fő) - állami neveltek (fő) .) Tárgyévi-létszámnövekedés (fő) -létszámcsökkenés (fő) •) A létszámcsökkenésböl: -saját szülöhöz, hozzátart. hazaadtak (fő) - 18. évüket betölt. ill. házasságot köt. (fő) - jogerősen örökbeadottak (fő) ~-) Az állami gondoskodásban részesülök életkorszerinti megoszlása: 0-6 éves (fő) 7-14 éves (f6) 15-18 éves (fő) .a.) Ellátásban részesülö 18 év feletti (fő) .) Az áll. gondosk.-ban részesülö kiskorúak elhelyezése: -hagyományos nevel6szülöknél (fő) -hivatásos nevelöszül6knél (fő) ~ gyermekvédelmi intézményekben (fő) ebbol: -GY lVI-ben (fő) - nevel6otthonban (f6) - csecsemőotthonban (fő) - ált.iskola és diákotthonban (fő) -kol!.-, szakmunk.tJ.n. otthon-ban (fő) - eü. gyermekotthonban (fő) - egyéb helyen (fő) 6.) Az áll.gond. alatt állók továbbtanulása: a.) Ált.isk. 8. osztályát sikeresen befejezett tan. száma (fő) Ebből továbbtanulók: - középiskolában (f6) - szakmunkásképzőben (fő) - szaki•kolában. szaktanfolyamokon (fő) b.) Középiskola IV. o>Ztályát elvégezte (fő) Ebből:- felsőoktatási int. I. évfolyamán továbbtanulók (fő) 7.) Ncvclószülök száma (f6) Ebből:- hivatásos nevelöszülök (fó) 8.) Nyilvánt:Jrtott örökbefogadási kérelmek (örökhdogad:ísr3 v:író családok) száma (fő} 9.) örökbcfng:HJ~!t gye rt' kek száma (fő) Ebből:- külröJJrc keri.ilt gyermekek száma (fó) It O.) önálló élctkczdé:;i t[I;nogatást kérók száma (fó) Tárgyévben nagykorúságot elértek száma (fó) önfllló L<Jctkezd. tán1.-ban részes. száma (fó) Kifizl·tctt életkezdési tám. összege (eft) Egy fi:tt:lir:1 jutó átlagos támogatás (Ft) ll.) A Yizst~:íi:;tl::! ,5rintctt népessége év végén (fó) All.gonJosk.rész ;1r:ínv~! (10000 fóre vetítve) 12.) Egy hiv .lll: V.szülC~~-<:: l_: l1cly. gyermekek száma Egy lwgy.m.:v.szűltml·l ci hely. gyermekek száma

% 100 4.6 3.9 71.3 20.3

100

1993 13120 598 510 935 0 266 2 3 895 4 312

100

93/92 96.1 93.3 95.9 97.6 91.7 118.6 108.1

1208 1398 254

30.3 35 6.4

1243 1383 218

28.8 32.1 5.1

102.9 98.9 85.8

2790 6370 4498 1216

20.4 46.6 32.9 8.2

2 798 4 333 1812

21.3 45.6 33 12.1

100.3 94 96.3 149

376 2 916 5 730 468 415 7 1105 2001 160 474 615

27.5 6.7 42 3.4 30.4 8.1 14.7 1.2 3.5 4.5

3582 1007 5479 563 3 784 1132 1923 147 440 542

27.3 7.7 41.8 4.3 28.8 8.6 14.7 1.1 3.4 4.1

95.2 109.9 95.6 120.3 91 102.4 96.1 91.9 92.8 88.1

1992 13658 641 532 9582 2903 3284 3990

% 100 4.7 3.9 70.2 21.3

1462

!251 63.1 11.3 44 41.7 3 31

107 418 397 29

85.6 66 12.5 45.8 37.5 4.2 44.4

108 395 323 36

100.9 94.5 81.4 124.1

9 2946 207

16 2 907

238

177.8 98.7 115

1458 254 37 !823 !401 975 74837

!521

104.3

2 lS

__'!:~~

7G75ó

6074.>.12 22 4.4

- -

5989

1.4

143.2 97.6 92.7 83.4 97.4 116.8

53 17BO l2)tl

53.5

'

'' !

siJ J285S ! 89616

l

60453'Z

l

nl

42!

! .3 !

45.7

l

!

T l

99..1

!Oli

l

.]:B

7. sz. melléklet a V-1013/94-95. sz. jelentéshez

Állami gondoskodásban részesülök adatai (országos) 1992 23907 .) Aliami gondoskodásban részesülők száma (fő). Ebből:- idei~lenesen beutaltak (fő) 993 ·intézeti elhelyezettek (fő) 737 -intézetei neveltek (fő) 17022 -állami neveltek (fő) 515 5 :.) Tárgyévi - létszámnövekedés (fő) 5 648 · létszámcsökkenés (fő) 706 7 .) A létszámcsökkenésböl: • saját szülöhöz. hozzátart. hazaadtak (fő) 2015 • 18. évüket betölt. ill. házasságot köt. (fő) 2405 - jogerősen örökbeadottak (fő) 555 .) Az állami gondoskodásban részesülök életkor szerinti megoszlása: 0-6 éves (fő)_ 5123 7-14 éves (fő) 11628 15-18 éves (fő) 715 6 .a.) Ellátásban részesülö 18 év feletti (fő) 220 8 .)_Az áll. gondosk.·ban részesülö kiskorúak elhelyezése: ·hagyományos nevelőszülöknél (fő) 6 662 ·hivatásos nevelőszülöknél (fő) 1825 · gyermekvédelmi intézményekben (fő) 10352 ebből:· GYIVI-ben (fő) 727 · nevelőotthonban (fő) 7708 - csecsemőotthonban (fő) 1917 - ált.iskola és diákotthonban (fő) 309 9 - koll.-. szakmunk.tan. otthon-ban (fő) 285 • eü. gyermekotthonban (fő) 695 - e•véb helven (fő) 989 J b.) Az all.gond. alatt állók továbbtanul ása: a.) Ált.isk. 8. osztályát sikeresen befejezett tan. száma (fő) 1827 Ebből továbbtanulók: - középiskolában (fő) 181 - szakmunkásképzőben (fő) 730 -szakiskolában, szaktanfolyamokon (fő) 643 b.) Középiskola IV. osztályát elvégezte (fő) 66 Ebből:- felsőoktatási int. l. évfolyamán továbbtanulók (fő) ll 7.) Nevelöszülök száma (fő) 5 231 Ebből:- hivatásos nevelőszülök (fő) 428 8.) Nyilvántartott örökbefogadási kérelmek (örökbefogadásra váró családok) száma (fő) 308 0 9.) örökbefogadott gyerekek száma (fő) 555 ~Ebből:- külföldre került gyermekek száma (fő) 101 O.) önálló életkezdési támogatást kérók száma (fó) 330 7 Tárgyévben nagykorúságot elértek szám:1 (Ul) 2405 önálló élet kezd. t:í.m.-han részt.:s. sz3ma {f<')J 1711 -----Kifizetett él~tkczdési tám. iissz_cgL" (cft) 146166 -- ! Egy fia tn l r:-~ jutó átlagos t.:ímog.1t:'1s (Fl) R5427 i i ::.110179 1.) Az orsz:íg n(:pc:sség_e év végén (fő) Áll.gondclsk .rész. Jr:ínya (l U( ;CH: fi\ re vetítve) 23 l 2.) Egy hiv.nl..!v.szülónél el hely. gyermekek sz:'una Egy hagy.ncv.sz:ülönéi (·l:1eiy. gyermekek s~~:ím.:.t

·---

l l

4.3 l .4

% 100 4.5 3.1 70.4 20.7

100

1993 22944 1038 715 16145 4 749 6 288 7251

100

93/92 96 104.5 97 94.8 92.1 111.3 102.6

28.5 34 7.9

1966 2344 477

27.1 32.3 6.6

97.6 97.5 85.9

21.4 48.6 29.9 8.5

4 998 11064 6 882 2989

21.8 48.2 30 11.5

97.6 95.1 96.2 135.4

27.9 7.6 43.3 3 32.2 8 13 1.2 2.9 4.1

6211 1983 9964 844 718 7 1933 2979 277 666 864

27.1 8.6 43.4 3.7 31.3 8.4 13 1.2 2.9 3.8

93.2 108.7 96.3 116:1 93.2 100.8 96.1 97.2 95.8

% 100 4.2 3.1 71.2 21.6

87.6

1600 85.1 11.2 45.1 39.7 4.1 16.7

51.7

178 744 542 79

87.4

91.5 11.5 48.2 35.1 5.1 31.6

98.3 101.9 84.3 119.7

25 5031 451

227.3 96.2 105.4

o

o

477 115 328 0 2 344 1483 129897 875 91 10276968 22 4.4 1.4

85.9 113.9 99.2 97.5 86.7 88.9 102.5 99.7 95.7 102.3 100

45.2

+'

N U1

OJ ..-< .Y

'"'

'Q)

..-< ..-< OJ E

O'\ N l OJ


"' U1 O'\ 'Ul ..-< +'

.. . o ... . .

--.._c N

D

U1

N

OJ ..-< l OJ

>

" ' •r")

ClJ

..-<

D ,_.,

c

l

>

.!!

o

.<> N

"' ..." ~

-o "'

z

E

...o ~

E

o

~

~


:..

(.'l

--

...ö ~

o<(

"-

..

"o

~

~

...." al

"'2

·<0

"

•O

u..

o (ueqJU!JOl J aza)

91/H

9. sz. melléklet V-l O13- 2 O/19 9 4- 9 5 . sz . jelentéshez

Aliami gondoskodásban részesülök száma 1993-ban (1 0000 lakosra jutó)

45-

42

~ 40-

1. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

35-

:·t?.::~-

országos átlag

3o-H ····· ··'-wJ--111111

. J~~"'

'"'-···········-····································································-····---··

27

_,.:;<-:.-:::;.;:,:~-·

25i1······

..

!~~-~..

. · · · · · · · · · · · . . . ······2~·····~;··

23

~~•u

•O

u. 16

~ .

·-:.>

10-

···1·.·.·.---.. . .

·.·.

.....

.

:.::·"·'

-------1

._................................

. .: .: .........

-::::ti --~

5-

;. >.

JI

=~

ru ~ ~ ~ ~ ~ ru ~ ~ ~ .

:.::::

: : : llil..J .

::::::

0_...,::::::~:::::: 1 Főváros

Bács

::::::.

::::::

,.",

:::::: ::::::

Borsod

Fejér

""'

:

:

~:

GyOr

:: ..

::

Komárom Nógrád

-:-:.:·

:-:-:

:·.·:·

1

::::::

:::::

::::::

::::::

Szabolcs

Tolna

Vas

Zala

(1

10. sz. melléklet V-1013-20/1994-95.sz. jelentéshez

Aliami gondoskodásban részesülók korösszetétele 1993-ban

országos összetétel


18 év feleUI(11

0-6 (19.3%)

15·18 126.5%1-

7-14 (42.7%)

eg o-6

éves

rn 7-14 éves

-'.15-18 éves

D

18 év re1en1

ll. sz. melléklet V-l013-20/l994-95.sz.jelentéshez

Aliami gondoskodásban részesülök összetétele 1993-ban

350 0

-e

la

lm6zetl nevelt

I':2Zj

állami nevelt

-

ldelglen•. beutalt

D

lm. elhelyezett

12. sz. melléklet V-l0l3-20/l994-95.sz.jelentéshez

önálló életkezdési támogatás 1993-ban

350

300

250


u..

limog. k6r6k szima lám. r6szos. szima Fövár<;>s

Biu;s

Borsod

Fejér

Győr

Nógrád

Szabolcs

Tolna

Vas

Zala