..<'.",
~~
..
.
'.
-"."~~". ,,,,,,'·'1< •
•
•
•
• Jelen czikkünkben nehány észrevételt akarunk tenni azon mai II ap s ág u ral k o li ó h aj la. m r a , m e l y egy l e t e k al a k i t á s ában és minuen dolognak szervezett testületek általi v é g r e h a j t á s á b a n nyilatkozik. A véleménykülönbség e ben már is mutatkozni kezd, és ugy az értelmes és áldozatkész egyének, mint a folyvást gáncsoskodók és önzők részéről panasz és zugolódás hallszik a számanélküli egyletek miatt, a melyek most illő szerénységgel, majd a tekintély hatalmával fordulnak hozzánk a. segélyért, most a ezéibavett jót illető szép igéretekkel , majd a már megtett üdvös dolgok felett tartott ékes dicsbeszédekkel igyekeznek minket azok pártolására megnyerni. Ezelr a kételyek és zugolódások azonban leginkább abból származnak, mi-rel vannak egyes esetek, a melyek az egyletek müködését nem a legszebb és vonzóbb szin ben tüntetík fel. Még eddig n i n c s e n e k ro e g al ap i t v a o l y á l t a l á n o s e l v e k , a melyekből kiindulva a t e v ékenység ezen módjának értékét meghatározni vagy a különböző egyletek viszonyos igényeit megitélni lehess e n. Nem igérjük, hogy ezt a hiányt kípótoljuk, de reméljük, hogy némi segélylyel leszünk ana, hogy az emberek helyesebb itéleihez jussanak ezen tárgy felett, mint a minővel most bírnak. Hogy ez 'a tárgy figyelmet érdemel, senki sem vonhatja két.~ ségbe, a ki az idők jeleire vigyáz. Annak fontossága arra· kényszé'- . rit, hogy gondolkozzunk fe]('t.te. Valóban, korunk egyik legjellem.. zőbb vonása az az erély, mely a csoportosulás elvében, az egyesült erők, a társulás általi müködésben nyilatkozik. Nagyítás nélkül el lehet mondani, hogy napjainkban minden dolgottát~ulatok hajtnak végre. Az emberek megtanulták, hogy bizonyos esetekben az egyesülés által minő cso:lákat lehet tenni, és ugy . . ,!éltet azt hiszik, hogy az egyesülés mindenre alkalmazható. 1 •
,
•
.
•
2
••
oly Ml'gynt találni, fi mire nézve az (>n~berük Yillamely illtézvenyt ne létesitettek volnn . Ha az emberek lllZOll)'OS né.zeteket t>l akarnnK terjeszteni vugy másokat. el aImmak lIyomni: ttÍnmhtof, alkot Hak Ha n büntettí törvényt javitIlI "ilgy II szegény mh)so];: snr:::<ÍlI könuyíteni al;:arnak: üírsulntot alkohmk. Hit il flihlmheh'st., mg)' ipart vngy tudományt. p]ti aJ_arjtik lllozditani: ttírsnlattlt, alli:\lhmk. Ha akadnak, fi J,ili: YH slÍl'1InpOn a lóverseny! helyeslik ,,::: tlkadIHtk, n ldl;: még: az lltazlÍst se helyeslik " lUlp01\: mil\l\{'lIik fél ill\':;nlatot alkot. (1omba-módra szaporod nak ('l'száglll\kban millllOld'd,' az intéinnéuyek, lllelyeloll'k t'Jlélja az emberl'kl't \,~ .1\' s 1mb: ,!tIlo," kivitelér8 egyesiteni. Ezell egyletek szálai lIlindeniivlÍ l'lltahutk, kivéve taUn a. szegények lmnyltójtH, és a l'sl11édf'];:-, ll1unldSllk- , sőt a gyermekektö! is öszszegyiijt.ik il pém:t. H központi vénzttir 1'\>81. lÍ ('('. A tál'sulásnak imez elve méltó II hölcsész nl-!'y ell\lön'. kind, l'gy('di.Ui czélja, llogy íJ ttÍrsarlalJllat é~ nnnak leghnwlmll, ahb rng0it megértse, Különösen érdekps ez az emberbanítra IÍD 1i.erc~zténynl o..
nézve is, mert. ez egy hatalmas eszköz s j6ra vagy l'OSZnt oly 11ll'lOW,szire kiható , hogyannn];: hntárRit smlld el\ir~ llPlu lIHhntja, Illeg nem .határozhatja. . Az együttmüködés elvének PIll E' hn.tllJmHs ft>jltillé::;l~ t, Hgy hiszszük, igen köullyü ldmagyanízlIi. Ll'gfiilJh \lIm 01lne1\ 11 1. ;1 ::;1.('1'1',)letti kÖIlnyilstíg , melyet lll'. omherek kÖ)l,ütti kiizlel\ e dt'~ ilZ ujabb kor vivmányai, a keres kell és kifejliírlúsll, il gyakori lltnzüsül\) a. po::;ta-hivatalo};:, n. gözhajó és főkép a sajt.6 : ltirla.pok, ('üpimtok, idüszaki és más folyóiratok, irodalmi vüllaJaLok által u)'el't. EzeJt oszközök segélyével azok, a kik egyelllö g'olltlulkozlíssal binml(, lal(jn,· nak bár szertes7.élylyel az országlmlJ, könnyen megértik cgYlfIá.st. I'~ könnyen kezet fognak az együttes müködósl'o. Azt. It ll((1St.Ol"'()gá~t., a melynek NapoleolI II mAgn. gyiizl'lJllf' j l kösziinh otl\ l1rtjilk IIllg)' számu sergeknek ogy helyen való üsz}lontositlÍslÍt" lllost ill1mhllH zásba vette minden testület és mÍlHloll fl'lo]WlleL Azt, lehet llWll dani, bogy a közlokedés lllegküllIlyebhedése lma} az üJII],orok t'gyik a másiknak vonzkörébe jutottak ö;-; a rokonság törvóllyn S:lll rÍld csoportoslllbatnak. A lök egy czólra Wnwk, feltahUjlík egYHlIí::;l. /l y. ország legtávolabb zllg!íban i~ il egynll1::;sal ogyosltlvo, közüs llliikiidési tel'vöket megállitva, egy jól fegyt']lIlezott. lwrlso)'eg llgyiinteW ségével fognak a munkához, A lllost úl'illtett tlHzkőzük IiHnl oly köullyűvé lett az ogyesülés, hogy olJ:ynoHJ ly Voy. órfórti lllllt!( , It ldl; biz01JYOll üologl'a nózve ogymással og-yotórf:tlJiOk , l~gy ItÓImll nJu.tt •
•
•
~
.lJ! .8YLnllK8Ö". •
•
egész Ol'SíI:.lgot. ?l1vnrha lehet hozni , egész államokat, el lehet ii7.l)lIleni l'öpiratokknl és Huís nyomtntvlÍllyolrkal, a melyek hasonIÚHlI egyulIis ba folyó nagy vizek :wgás:iho:r., az egymástól távollevő (' Ill!lerek keht'lében ugyanazon egy érzést ébreszt.ik fel. E g y uj n r{i Ol. a t:írsadnlollllJau s enn élfogva egyike ll. legfontosabb erköl ('si kél'désekllek, hogy emez erí5t 111 i k é n t k e II fe 1f o g II II II k és nhh ó l min ő köt e l esség13 k v~h'nalc reánk. Hogy ll. mükődés ezen ulódjának megvaullak a maga e 1ölt y 0 i és nj:\.nI6 oldalai , JlagyOll is világos. A főérvoket e teldntethen kevés sz6ban öszszefogla.lhatjuk. Igen helyesen mondják , hogy ;I nlÍl: egyenként. ki nem lehet vinni , egyesült erővel v~gre lebet Il1tjt:mi. A szellem és kéz egyesiilése esodákat mivHl. Egyesült erők meghódi t.j:ík a. term észetet , títf1l1ják a kőszildtíkat , pyramisokat n/llelnek és kimeriUk I\ Z or.e,lut. Az ember magára hagytttva, társ llélkül élve, ba csakugyan élltetue igy, a leggyengébb teremtmény volna. Egyesülve a hozzá hasonl6 lényekkel, nra lesz a legerősebb :matolmak, hat tlmába ejti a földet és a tellgelt , és ismereteinek folytonos gyarapodá.sával, azt lehet mondani I hogy bizonyos tekhitMheu tulajdolJává teszi a vih'tgegyetemet. És ez még nem minden. Ar. egyesülés által nemcsak erej e g'yarapszik I\Z embereknek , hanem a dol gok iránti é rd e keltsép: ö k és II II Z g ÓS :í,g II k is felébred. Ez a szivet híllgra gyulasztja. t'~gy villa1lyos folyamhoí: hnsr.01l16 érzés ttímad azoknak szivében, a kiket a közös ezél egymá:'i'ak közelébe hoz, egy:m~íssal egyesit. Az ember a magányosságban elcsenevészedik. Nincs hang , a mely őt anynyira felvillanyozza, mint a rokon-lények hangja. Csak puszta szemlélése is egy emberi arcznak, melyen n emes érzés ömlik el s a jós:ígtól tündöklik, a t.evésre vagy a tíirésre új erőt ád. Az egyesülés nemcsak azokat. ar. I' rúket öszpontositja , a melyek addig is Illegvoltak s csak II szétszakadozottságnál fogva nem mutathattak fel sennni eredményt , hanem azon érzésnél és érdekeltségnél fogVH, a melyelret felébreszt , teremtő elvvé lesz , aza.z új cl" ö k e t, h o z l é tr e és oly erők ön tudatára segiti II lelket, II melyek más1,ülönben ismer etlenül mamdtak volna. '" Előadtnk itt azon közöns éges érveket , II melyek a ~ulási hajlamot igazolj ák és aj ánlják. E zeket nehány szóban lehet oszszefoglalni, t. i. hogy a társulási ösztön és saját társadalmi viszonyaink a fejlődés és eredméllydú!' müködésllek lmtabnas rugói. Hogy .ebh n nagy igazSág rejlik, minden habozás nélki.ü eljsmerjük. ~, l;logy :IZ
•
,
, . .~
.
~.
,.,'
.
,•.
c
•
•
'.
•
,
.-
kivülről Jövőiö~kés és ösztönzés, a hozzánk hasonló lényekkel val 6
rokonszenv . és érintkezés nélkül semmire sem tudnánk menni és semmit sem tudnánk végrehajtani, ezt nem czélunk tagadni. Azonban azt állitjuk; hogy e ' tekintetb611 hiányzik a helyes nézet és józan Itélet. Mi azt állitjuk , hogy a társaság helyes használására 11ézve az emberek még nincsenek eléggé tisztában, hogy azon fő jót, a melynek abból reánk háramlania kell és azon főveszélyt, a melynek az által ki vagyunk téve; kevesen veszik fontolóra, és hogy azon téves és ferde nézetek j a melyeke tekintetben uralkodnakja mi társadalmi viszonyainknak igen sok jótéteményeitől fosztanak meg minket. Ennek fejtegetése szoros öszszeköttetésben áll jelen czikkünk tárgyával. Nyilván van, hogy minél jobban iss v i s z o n y a i n k h e l yes merjük t á r s u l á s i ö s z t ö n e i n k használását, a főelőnyöket és főveszélyeket, a melyek abból származnak, annál inkább aikalmasok leszünk helyesen itélni meg .azon egyleteket, a melyeknek segélyezésére fel vagyunk híva. Először'll'tehát e tárgyra nézve mondjuk el a magunk nézeteit, és ezt czélozva, sz.adságot veszünk magunknak egy kissé nagyobb terjedeimet adni ér'tekezésünknek; mert meggyőződésünk szerint, a társadalmi élet befolyása jelenleg tulhajt a czélon s főleg a j e II e m n e k e g y é n i s é g é t f e n y e g e t i, a melyért mégfelelő kárpótlást nem tud nyujtani. Azt a n a g y e l vet, a melyből ezen előzetes tárgyalás nál kiindultunk és a melybe a fennebbi gonrlolatokat illető nézeteinl{ mind befoglalvák, igen röviden kifejezhetjük. Ennyiből áll: A t á rsa d a lom fe l e t t e fo n to s ránk n é z ve, m iv el az é rt elm i és erkölcsi erélyt és szabadságot kifejti és gyarapitj a. Annak müködp.se az e g y é n r e nézve abban a mértékben jótékony, a minő mértékben felébreszti benno a önmunkásságra serkentő erőt s alkalmassá teszi arra, h o g y u r a l k o d j é k a t á rsad 'a l tn i b e f o l Y á s o k o n s azoknak ellenállhasson, a melyeknek. első sorban őmaga van alávetve. . A tálsadalom haszna abban állj hogy . tárgyakat, alkalmakat, anyagokat és rugókat szolgáltat, a melyek a lelket élénk tevékenységre ösztönözhetik s alkalmassá teb'etikarm, hogy saját természete szabad s felelősséggel biró mivol1iának öntudatára jusson, önmagának törvényt szabjon s felemellredjék azon boldogságra és méltóságra, mely tehetségeinek határ és végnélküli fejlesztésében és tökélyesbitésében áll. A b e n ső t'Öre m t ő e r ő a z a le g f ő b b j ó, a minek társadalmi hajla-
e
•
.
. . ...... . -
maink és öszszeköttetéseink mintegy termőföldjéül A lélek nem az által lesz gazdagabb, a mit másoktól csak ~envedő legesen átve zen, hanem annak feldolgozása által. Főleg az erényről merjük állitani , hogy az nem abban áll, a mit öröklünk vagy kivülről nyerünk. Ez a léleknek benső növekvése és ezt a növekvést semmi sem segíti elő anynyira I mint a kÜls ő befolyásokkal szemben kifejtett ellentállás, mintha mindig saját meggyőződésünk re hallgatva cseleksziink, és soha sem indulunk pusztán a rokonszenv és utánzási hajlam után. Ezek szerint társulási természetünk és ebből kifolyólag egymással való szövetkezéseink csak e s zk ö z ö k. A c z é l a b e n s ő e r ő m e g s z e r z é s e; azon erőé, a melynek hivatása a társaság befolyását l~"1'őzni és a felett uralkodni. Mondják ugyan, hogy a társaságos életnek köszönhetjük legbecsesb i s m e r et e i n k e t. Igaz is, hogy ha szü1etésünktöl kezdve magányba volnánk zána, állati tudatlanságban Mnénk fel. De az • is igaz, hogy minden megszerzett ismeretnek csak anyn)'l beCse van, a mennyiben az által é r t e l m i t e v é k e nl s é g r e indittatunk. Annak értékét az az erély határozza meg, a melylyel valamely megszerzett ismeretet magunkévá tenui és alkalmazni igyekszünk. Minden ismeret csak anynyiban becses, a menynyiben az önmunkásságra alkalmasokká tesz és lelkünket ujabb igazságok keresésére ösztönzi. Ha erre nem alkalmas, ugy reánk nézve semmit ér. Ha pusztán a mások itélet ére támaszkodunk, a nélkül, hogy magunk is gondolkozzunk, akkor a mi értelmünk hitvány géppé aljasodik. A lélek méltóságát azon erélyből lehet megitélni, a melylyel önmagát folytonosan fejleszteni igyekszik. Hősiessé lesz akkor, midőn önmagát becsülni tudja és szabadságát egy félénk és szolgálatra hajlandó korszak közepette is megőrzi, midőn az igazság gyöngéd, de legyőzhetetlen szeretetével és a maga erejének méItóságába és fejlődésébe vetett bizalommal ellent tud állani a társadalomnak. Hogy felebarátaink oktatására és tanácsára mindnyájunknak szükségünk van, ezt a legtávolabbról sem vonjuk kétségbe. De talán kevesen tudják, hogy mily tökélytelenek még a legjobb tanitótól nyert fogalmak is és mily sokat kell azokhoz nekünk magunknak adni öngondolkozás által, hogy azok a fogalmak ha~oz~tt formát öltsenek magokra s életerősekké váljanak. Még Ml! 1,8 nw kérdés, ba vajjon felebani(unl< egyátalában adhat-e nekijnk ~ töké-: ,
•
•
letesell helyes fogalmat egy összetett tárgyról. De legyen hogy l\ tt\nitó csakugyan csalhatatlall azon tárgy feletti lIézetébell, ali~ hiszem, hogy nyelve minden tekintetlleu Ilii kifejezője legyen gondolatainak; lllert. Il szók különböző eJl1h en~kb en ritkán ébresztik fel ugyanazt a gondolatot. Azok il. nézetek, melyeket. mi It legtehetségesebb egyénekf ől nyerünk, It legjoblJ 8setben is esak megközelítik ai igazságot. Calhntat1au tanitókril hivatkol':tullk , de Juít hol találunk ilyeneket. '? Mi gyarló léllyel\l,el jövünk uaponként, érint.kezésbe, a kik közül legtöbben kevés értelmi t0lietséggel hil'lHÜ" az előitéletek rabjai és saját szelh~llIi telletségöket sem ismerik. Egy ilyen világban tI;t, értelmi i.ökélyesbiiltislll'k léu.Y0ges feltétele, hogy il. t á. r s II II II l o \l1 II e f o l y ;Í, s iÍ. 11 II k s felehal';tr;itaink gondolkozásmódjállak v Ll. k o II II e r e It ti (\ l j li k al ú JI wg II uJ\1I.t., A mit az értelemről JIlondot.tunk, még illkiíbb iÍll az II l' k li Ic s i takély,esbülésre lIé~ve . Nincs oly emh eri lény , ;\ kinek jelh~ me minden teldntet.ben bizt.os pél
etegséggé válnék és esztelenséghe mehetne át, Saját egyéniségével sellkÍllek selllkel1 ::;zakitaui é::; senkinek sem kell arra törekedllie, hogy amIt::; j ell nJllél. ü]t;:se llIagl.Í.ra. Nincs oly veszélyes kisérlet , mint a/. elllherelwt (1 g .y n t. l e II e g y formába önteni aklll'lli. Mindell eml> ernek saját. jelleJlllllel kell hirnia, olyannak kell lennie, a milyeu több llillCS, H/.t kell uJCg'tell lli u. a mit má.s nem tehet meg. Közös tel'lllészetiinJmek V(~g teloll kii lÖllféleségben kell kifejlődnie . Ez elé~ f.!;Hzt!ng arra , hogy ::lz:í.llltalan formában nyilatkozzék, lL ílzépnek és dicsiíllek ílzÜlJltalall nlakját öltse magára, Minden emberre vár bi/.Oll,yUS IlIllIlJm , it JIl olyn l saját lelkében végre kell hajtania, vál'llak kötelességek , a llIoJyeket mtÍsokkal szemben teljesitenie kelJ , vltllJlak oly teowliík , It Ill l)lyek kiválóan őt illetik, a melyeket saját l dJóismel'etén ki vül senki-
AS B.ULll'tBKRc'SL. •
től mástól meg nem tanulhat. Következőleg ne vesse' a:1á senki a
ma/Ta lelkiismeretét a másokénak, hanem cselekedjék szabacl.on, egy oly lény erejével és méltóságávaI , a ki a legfőbb törvényt saját keblében hordja. Tudjuk, hogy erre azt lehetne felelni, hogy a gondviselés születésünkkel egészen a társadalmi befolyások alá helyezvén mindnyájunkat, ez által a társadalmat az emberi lélek kiformáltatása eszközéül jelölte ki. A gyermek, mondják, kénytelen tisztán szenvedőlegesen, minden megfontolást nélkülöző együgyüséggel egy nagy sereg benyomást, gondolatot, érzést elfogadni azoktól, a kik körülte vannak. Ezt mi tudjuk. De azt is tudjuk, hogy a gyermekkor nem tart örökre; Mi tudjuk, hogy azok a benyomások, öröm és fájdalomérzések , a melyeket a gyermeki lélek környezetétől elsajátit, csak arra valók, hogy abban felébreszszék azt az erélyt, mely alkalmassá teszi a lelket e7.en benyomások felett .~ . h~talIl18.t kezé• be ragadni, mely alkalmassá teszi a lelket arra, hogy a durva anyagtól a finom és tiszta anyagot elválaszsza s ezen önmunkásság által eredetileg az érzékiség és társadalom által reá erőszakolt anyagokat saját belátása szerint mórlositsa s azooot egymással új öszszeköttetésbe hozza. A benső, önképző erőnek ezen tevékenységre való ébresztése által vergődünk ki a gyermekkorból. A ki folyvást szenvedőleges állapotban marad, az olyan ember a sirig gyermeknek maracl. Mély bölcseség rejlik Jézusnak ama nyilatkozatában, hogy aId az ő tanitványa akar lenni, annak atyját és anyját meg kell gyülölnie, vagy más szóval: hogy a nevelés által nyert előitéleteket az Isten által nekünk adott új világosságnál kell megvizsgálnunk , hogy az iga~ság szeretetének győzedelmeskednie kell a mi legjobb ét> legrégibb barátaink befolyása felett, ' hogy elfelejtve a társadalom uralkodó elveit azon erkölcsi tökélyre kell igyekeznünk, a mely a Jézus Kri sztus életéből, szelleméből és üinitásaiból tündöklik felénk Nagyon érdekes dolog figyelembe venni, hogy miként gonuoskodott a teremtő a gyermek szabadságáról éppell abban a korban , midőn leginkább alája van vetve a társadalom befolyásának, az által, hogy tulságos elevenséget,ldma~yarázhatatlan örömet, minden korlát ellen türelmetlenséget , az uj don ság iránt ingert, vállalkozási szellemet és kiváló képzelő tehetséget oltott keblébe, melyek miml igen alkalmasak arra;. h9gy _ az öregek tekintélyét ellensulyozzák és a gyermeki hiszékenységI,!;el csodálatosan párositsák azt a kétl{edő és lmtató szellemet, a mely az értelmi fejlődés alapjául szolgál. ~
•
•
•
•
•
•
•
.
Az emberek közönségesen azt gondolják, hogy a.z a veszély, ~ mely minket a társadalom részéről fenyeget, csupán annak r o s z ~ajt61 származik; mivel ezeknek befolyása reánk sokkal hatal-
masabb, mint a jóké. . Szerintünk azonban a j ó k b e f o l y á s a i s épp oly veszélyes lehet, mint a roszaké. Legtöbbünknek nem azért kell félnünk a társadalomtól, hogy annak befolyása folytán l!. mi jellemünk positive roszszá lesz, hanem leginkább azért, hogy negativ jellemet nyom reánk, hogy mi mint szenvedőleges lénye.~ é,lünk és halUlht meg, hogy lélkünk önképzö és önteremtő erej~ nem fejlődik ld bennünk, mi nélkül tökélyesbülésünk lehetetlen. Az a veszedelem érhet, hogy a mások meggyőződésével helyettesitjük majd a magunkét és saját tehetségeink munkásságát a má.soktól való függés által korlátozni fogjuk, szóval, hogy teljesen a külső tekintélyek után indulunk, a helyett hogy magunk magunknak il'ányadói lennénk. A társadalom . nyomása reánk állandó és csaknem megmérhetetlen; most nyiltan és követlőleg lép fel ellenünk a tekintély és fenyegetés formájában, majd halkan és gyöngéden közeledik hozzánk hizelgéseivel és igéreteivel nyervén meg magának. , Minő roppant erő rejlik egy haragos tekintetben vagy mosolyban, a dicséretben és hizelgésben, a gunyban és megvetésben, a közvéleményben, a házi szokásokban és előitéletekben, azon község szellemében és állapotában, a melyhez tartozunk. A társadalomnak min• denre megvan a maga megjegyzése. Annak törvényhozása még ruházatunkra, járásunkra és testalkatunkra is ldterjed s az egyén rendesen még arczán, lélekzetvételén és bangj~ín is magán viseli a társadalom befolyását, a melynek közepette él. Ebből kifolyólag az a nagy veszély fenyeget, bogy rabjai leszünk a mások tekintélyének és véleményének, hogy teljesen megfeledkezünk vagy tán soha sem is eszmélünk saját felelősségünkre , hogy nem ismeljük fel magl)nkban azt az isteni batalmat, a melylyel magunk felett rendelkezünk és a mely magában foglalja természetünk valódi méltóságát, hQgy nem becsüljük meg saját lelkünk szentélyét és azt nyitva hagyjuk környezetünk mindennemü befolyásainak. Egyetlen paiZSlmk ezen külső nyomás ellen az ellenállás, a mi egyszersmind ~réllyünknek is lényeges feltétele. Minden erény egyéni müködéSell, benső erélyen, önelhatározáson alapszik. A tömeg által tova ~odort8rtni, ha mindjárt a legjobb czélra is, ennek nincs semmi er~jH~si . ., értéke. l3enső indokakra fektetett önelbatározásbóJ kell csewlfQdnüuk, a mit cselekszünk, A jók sz intugy mint a roszak ve•••
-- ,-.
•
•
AZ BOYLITBKRÖL•
szedelmünkre lehetnek, ha azon t ü r e l m e tI e n s é g II é l fogva , mely a jóknak köz ös gyengesége, a magok me 'ggyőző d é s é t r e á n k e l' Ő s z a k o lj á k , és megsemmisitik a mi saját értelmi és erkölcsi tevékenységünket. Egy oly társadalom, melyben az uralkodó szoldsok jók és helyesek, igen is alkalmas arra, hogy az emberek egy r észében külsőleg erkölcsös magaviseletet s egy gépies vallásos állapotot teremtsen, csakhogy ezt minflen egyébnek lehet nevezni, csak erénynek nem. A puszta rokonszenvből vagy utánzási hajlamból semmiféle erkölcsi nagy és jó nem származik. Ezek az elvek csak békókat kovácsolnak számunkra és örökös tehetetlenségre ktirhoztatnak, ha nem igyekszünk azokat hova-tovább mind inkább ellenőrizni és alája rendelni annak a benső törvényhozónak, és itélőbirónak, a melynek tekintélye Istentől van és a melynek természetünk feletti uralkodása egyedül biztositja annak szabad, dicső és örökkétartó növekvését.. Igaz tehát s ezt mindnyájunknak mélyen kell éreznünk, hogy a mi e g y b e k ö t t e t é s ti n k a t <ír s a d a lom m a l a m il y n a g y szerencse egyfelől, szintngy nagy veszélylyel is jár. Folytonosan ki vagyunk téve annak a veszedelemnek, hogy erkölcsi itélőtehets égünktől s az önmagunk feletti rendelkezéstől megfosztassunk , pedig ha ezeket elvesztettük, szellemi létünknek legfőbb kiváltságait vesztettük el. Ezzel a lehető legmélyebben sülyedtünk az anyagi világba, a melynek fő megkülönböztető jele, nogy nem bir önerővel a mozgásra és csak ldvülről ható erők hozzák mozgásba. A mitől leginkább kell félnünk , az embereknek az a törekvése, mely daczára, hogy azt Jézus is leginkább kárhoztatta, az ő követőinek is egyik legközönségesebb gyengéje volt; értjük az u r a l k o d á s r a , a z s a r II o k s á g r a, a velünk egyenlők szabadságának elnyomására, vezérszerep viselésre való t ö r e kv é s t , azt a törekvést, melynél fogva az emberek a ·h e l y e t t, hogy t e s t v é r e i és b a I' á t a i lennének felebarátaiknak , t ö rv é n y b i r ó i kivánnak lenni. A mi legnagyobb és legnehezebb kötelességünk mint társas lényeknek abból áll, hogya társadalom nyujtotta segélyt a magunk tökéletesitésél'e folyvást felhaszn álj uk, a nélkül, hogy annak jármát magunkra vegyül<, hogy a mások gondolatját, okoskodását és törekvését figyelemmel ldséljük , azonban saját itélőtehetségünk szent jogát senIdnek fel ne adjuk, hogy felebarátink ösztönzését elfogadjuk és mégis saját meggyőző~~si!,ttk ből kiinclulva cselekedjünk, hogy másokkal .rokol1szenvezzu~.~, -é . • •
,
•,
10
AZ ' BGnB'l'BKBÖL.
méO'is érzelmeinknek mi adjunk irányt, hogy fogjunk kezet másokkal'" és mégis lelkiismeretünkre hallgassunk, hogy a társadalom iránti nagyra,becsülést az önkormányzással egyesitsük , hogy erkölcsi önállósag'o'unkat a társadalomtóJ való függéssel öszhangba hozzuk , hoO'v "'. becsüljünk másokat a nélkül, hogy önllt'csiilésünket elvesztenők, hogy szeressük banttainkat és tiszteljük a feJjebbvalókat, de egy perczre ' se felejtkezzünk el azon erkölcsi tökély iránt tartozó legfőbb tiszteletről, ft melyet egy barátunk, egy felettünk álló sem valósitott és a melynek parancsszav,íra hallgatva, igen gyakran kénytelenek leszünk elválni mindazoktól, a löknek környezetében élünk. Ez a mi nagy feladatunk ft t.;írsadalomball, és Logy ennek eleget tehessünk, tekintsünk szüntelen a Jézus Krisztusra, a kit semmi sem különböztetett Illeg anynyira mús emberektől, mint erkölcsi függetlensége, mint ft vihíggal szemLen tanusított ellenállás és annak legyőzése. S It j á t e r Ir ö l c s i t e r III é s z e t ü II k II e k e z e II t i s zt e l é s e, a melyre most hivatkoztllnk, komoly és kitartó figyelmünket igényli. Ezen erény tekintetében kivülről kevés segélyre súmithatuJlk. I{isebb nagyobb mértékben minden vallás és minden kormány ez ellen küzd. Még fl;.>; a vallás is, melyet Isten éppen azért adott, hogy az emLerek általa önmaguk feletti erkölcsi uralomra jussanak, az emberi tenlléflzetbell rejlő önző és hatalomra vlÍgyó ehek követ.keztében megvesztegettetett és anllak megszentelt tanitásai is alTa fordittatt.ak, hogy elllyomasséli a léleknek az a szabad és független g011l101kozásmódja és cselekvése, a melyeket leginkább előmozditni voltak hivatva, Valóban , egy tanitásra sincs az embereknek nag)'obb szükséQ'ök. mint alTa ' hoo-y mivel tartoz'--' . o ., Hak saját szellemi tehetségei knek Az erli:ölcsiség s;.>;elltségét az emberi l;:ebelbeu, ennek uralkodást. illető isteni jogút, azt a buzgalmat, melyet eBuek saját szenvejélyeink és n társadalom tulkapásai ellen leendő megőrzésére ki kell magunkban fejteIJi , azt az éber figyelmet, melyet anunk fejlesztéslÍl'e , ll1ivelésére és megszihírditására önmagunkkal, II ungy l;S nellles lelkekkel , az Ist.en ama l egfénye sebll nyilatkozatáva.l , a Jézus Krisztussal s magiÍval Istennel való társalgás által ki kell fejtenüllk , azt a tiszteletet , melylyel annak határozott parancsM Illeg kell hallanunk) azt ilZ erélyt melyet ennek érdekébeu örömeinkkel és fájdalmainkImI, HZ embcri . csábokkal és hizelgésekkel szembeu t1t1lusit.nnnk kell, azt II llllLgasztos nyugalmat: melyre Ul. eljuttat.lwt, ay, Istennel való itllH1Y.
11
AS B9YLaTBUÖL.
az llyujtllat a mely által mintegy iv ' leszünk: erkölcsi természeaz Ist 11 mind nba, ósáo'ú,nak r tiiukn k az i t us g l lkünkb 11 nyil n,uuló el méllek és uo'arának z 11 ld áJ ' t nz emb r ]r 'salmem If l dil, a.zon zolgai állapotbaJl, fl, m 1 11 k a. nagy töm.; alája van v tve a ~ z nvedél, ' le é a flh' adalom g asit tt 7, arnol;: ·to·a mia.tt. IcI' n ér d k bát ritó r áuk nézy ünllak ,zemlélete.. 110 0 ' fl t. ri r a ti a l o lU l II Ü g Öz II II t 11 1m a a lelken éppen a.z lU tal z t r j ' b ö l a mi l ő tekintetI.' annak o-yürapodá~ú,t látszik l mozrlitnJlj; ' rtjüh: a t n, r a d ll. l 111 i é l' i n t k e z é n a O' . ' b bm ' r v ü k j f j l fi d é s é t. Korunkna.k ez i mertető jeg g. ' 1'smil.ld tökél , biUé ünk II k o-yik fő zköze. Az emb l' k kezd n k szabadabbnJl mozoo'ui oondolabdkat é érzelmeiket k zdik ki rélni közeH) II é ttÍvolban él ő f lebaráb1ikkal.• má 01'száo' k 1[\};:ói al má kormányok alat valóil1] l má hitet vaJlókkal. 'ri vo} 1 vő n lUZ t Ir o'. 111 ..1S1102 köz l hozattc1k k zdeuek egymásra Ir"l " 1) " II hat.ui "llll k fl Z az r dm 'n ' llogy zek t\ különböz - o' 'akra.u II ntét s b fol ' ,l ok g usul baJl tartJák vagy III o' mmÍ itik g illÍl t • alm m ntk ~n z ritik a.z oko kodó 11 gr ll1ílliödj 'k 11n onJit Oll, it ',lj Il é' g~lakor lja magall1floát. Mi ezt ft l o'nag " bb j' ' t lll ' ll 1)) k taJ'tjnk t Idutv Ic ruukbaJl ft k ö n v k szap r dá M. l gjobb köu r b n i Yi1U113K l o' au llÍbák azokban teJj II III o'bizni n III l h t. D fl mit yomlolkoz' é z II m mb' k sza.badon írnak , az illind TI tr alkalillu alTa 11 gy új néz teket f jt n ki. az mb ri ég értelmi miiködé ' b r ben tart a. ' új k "n ' Y ha á fl nm eg 'sz r m gzavarja IlZ mb l' le t r 'j II 'z t ikba alTa inditjn ho.;y a llag dolg kat má . mp nt ól ll: zdj k viz álui ig ' [lZ g rénl fiigO' tJ n ön a Il lolk zá t f br ztv'u z által IW ü' obb j6t szközölII k min !lZ ism r ál tal , ill l t t rj zt lli annak hiva.tva. gyaJla~ az r ,ID fl k ü l ö n b ö z II r l V k t fi n nl il IÍII a. k fl m 1 miud nau' ob t ·t k zd elfoo'll1lnÍ ue" l r nd z riinkb II mi azt Ili z zii.k hogy 11 l' göd,," ~ bb r elmény. Eg- nagy mb r azt "z kt, It mondani Ilogy llúnd Il 11j nyel, tanulá fi, tUtal llj lelk t i u)' r l oly él nk k és r d ti k y ltak az k il nézet k , m l kr !lZ n II ely tauuh18H k "zben jutott. Eg ,. . UJ II 'elv magában L II III t kilI t ~Z az 11 üt könyv tartaImM 1- tünk f l lt be s az 'rt j llOg' ft ~w lld t)li\,to1."1.Jak gy 1\;
•
~
T
,) z z köttet .
l'lH mutatja fel
kin
ibeu ;
é~ II mid őn
azt ug,"
,
•
•
•
•
•
•
u
•
AZ BOYLITBKRÖL. •
•
•
•
tekintjük, mint kulcsot, mely egy n~p lelkének ismeretére vezet, melynek intézményei, nevelési rendszere, égalj a, vérmérséklete, vallása és történelme a miénktől különbözik és a melyben ennélfogva közös természetünk új formát nyer, ez arra nézve, a ki ennek hasznát fel t.udja fogni, megbecsülhetetlen nyeremény. Valóban mi nem tudjuk eléggé hangsnlyozni másokkal való érintkezésünk mindinkább fejlődésének fontosságát, ugy tekintve ezt mint eszközt, a mi saját lelkünk szabaddá és szilárddá tételét segiti elő. Ez a legfőbb haszna a n a g y o b b n e vel ő é s t a n i t ó i n t é z e t e k gyarapodásának is. Ezek egymástól különböző társadalmi elvek befolyása alá helyeznek, öszszeköttetésbe hoznak a holtakkal szintugy mint az élőkkel , öszszegyüjtik számunkra minden népek és korok eszméit, kiszabaditnak egy társulat vagy egyház vagy község szűk köréből ; polgártál'saivá tesznek az igazság minden barátainak az ég alatt, és ezen különféle s gyakran egymással ell entétes befolyások által segitnek és felbátoritnak arra a független erkölcsi itélettételre és értelmi Qnelhatározásra, mi által saját nézeteink mindinkább megtisztulnak és gyal'apulnak. Sajnáljuk, hogy a vall á s nem tett többet az emberek között kifejlett emez érintkezésnek előmozditására, mely a mint láttuk, igen jó eszköz a társadalmi befolyást a személyes függetlenséggel kiegyenlíteni. E d d i g e l ő a vall á s általában p á r t- vagy felekezeti formát öltött magára és annak követői lelkii s m e l' e t b e li cl o log n a k t a r t v á n a s z ű k k e b l ü s é g e t, igen sokszor mint a ragályos beteg, ugy kerülték más nézetü emberekkel az érintkezést és csupán saját különleges páltjok vezéreinek és tanitóinak kizárólagos befolyása ahi vetették magokat. Valóban, tartunk tőle, hogy a társadalmi elv az élet semminemü viszonyaiban nem fajult az értelmi rabszolgaság oly hatalmas eszközévé, mint a vallási ban. Ennek bebizonyitására számtalan példát ho~hat nánk fel, de elégnek tartjuk e tekintetben nehány jelenségre mutatni, melyeket az ugy nevezett "vallásos ébl'edésre szánt öszszejövetelek" nyujtanak. Nekünk sok észrevételünk volna ez öszszejövetelek közönségesen ismert irányát illetőleg, de semmi sem okoz oly kellemetlenséget, mint az a határozott és megdöbbentő törel{vés. mely szerint ezen párt emberei a lelket teljesen idegen béfolyás alá akarják vetni és az önelltatározást egészen ld akarják il.'tani. Ezen lázas állapotban a vallás, vagy ami annak nevét viseli; ·mintegy meg van mérgezve és attól ~pp oly nehéz megszaba•
• •
, ,
18
AZ BOYLBt EKI\6L.
dulni mint valamely pus:ltitó járványtól. A ki valamenynyiire ismeri az emberi természetet, tudja, hogy minő eredménye van egy tömeg izgatottságának. Midőn ez rendszeresen fejlesztetik , a megfontolá$ . és önellenőrzés semmivé lesz. Az egyén elvesz a tömegben s mint egy forg6szélben tova ragadtatik általa. Az uralkodó kedélyhangulat, legyen az szeretet vagy gyülölet, félelem vagy lelkesülés, hatalmá• ba ejt minden lelket, a mely nem . bir viO.lamely különös erélylyel küzdeni az ellen, vagy teljesen fogékony talan a külső befolyásokra. A vallásos ébredésre szánt öszszejövetelekben (in revivals) már a tömeg egyszerre erős izgalom alá van vetve, a mely' a legügyesebb módon fokoztatik és tartatik fenn. Az egyén egy pillanatra se szabadulhat ki a vezér vagy ügynöke kezeiből. *) A vallásos élet elevenitésén müködö pártnak az a czélja, hogy azon különböző öszszejövetelekben, melyeket vizsgálódás, értekezés, imádkozás, s magán és köz ébresztés végett tart, egy oly gépezetet állitson fel, a mely a beteges egyént testileg és lelkileg kimeritvén , őt pusztán szenvedőleges, minden ellentállást nélkülöző eszk{)zévé tegye bárminő befolyásnak, a melyet maga a lnírt reá gyakorolni jónak . lát. Szerencse az emberiségre nézve, hogy természetünk a folytonos ingerlés következtében lassanként elvesz:ti fogékonyságát s az elevenség helyét bágyadtság, közöny váltja fel. Ez az állapot az isteni gondviselés által nyujtott jótékony nyugalom a tul terhelt és elnyomott lélekre nézve, hogy az egyén önmagába mély edve kezdjen gondolkozni és önerején müködni. Igy hozza helyre · a természet mindig az emberek kihágúsait és nem egyszer tapasztaljuk, hogy a vallás, mely részben esztelenséggel kezdődik, fokonként az ész által igényelt méltóságra emelkedik. . . . . A fennebhiekben kissé tetjedelmesebben mint szándékoztunk, elmondottuk nézeteinket a társadalom által nyujtott valódi és 'legfőbb előnyökről. Ezek előttUnk nagyoknak, kimondhatatlan nagyoknak tetszenek. De mint egyéb jók, ezek is komoly veszélyekkel vannak öszszekötve. A társadalom gyakran elnyomja az erélyt; , •
•
.
•
*) Emlékszünk rá, hogy ide y'oMtkozólag egy papnak, ki ezen ügyben ,~a
gyon jártas volt, egyik munkájában olvastuk: "Légy óvatQ8, nEjhogy tobb tüzet gyujts, mint a menynyit meg tudsz zabolázni. " Más.. szólrk!1l : ~e , izgas~ és l'iassz fel több embert, mint a mennyi felett f~lugy,~I~t~.t tudsz gyakorolni és folytonos izgatottságban tudsz tartani. ~.lIy külono~ ~za bály oly emberekrené7.Yc, kik azt hiszik, hogy ezt a tuzet a .szentlJl!ek éleszti természetfeletti 'uton és mód9n; ;, ":':.':)'," :.'.F, •
, ,
,
\ •
ll '
AZ EGYLETBKRIJL.
a mely mint láttuk, éltet és lelkesit. Most átmegyünk tulajdonképpeni tárgyullkra: a l{ Ö z C z é lok r a, '- legyenek azok jótékonysági, erkölcsi vagy vallási czélok , a l a k u l t e g y l e t e le r e, a melyek korunkban oly nagy számmal vannak. És e tekintetben k é t megjegyzésre kell sxoritkoznunk; a.z e l s ő b e n kimutatni szándéksznnk ezen El g y l e t e k val ó cl i h e l y é t é s r a n g j á t; a m á s o d i li: b a n megism~ítetjük az e l vet, melynek segitségével a h a s z n o s t á [s II l a t o k a t a ves z él yes e k t ő l III e g l e h e t k ü l ö 11 b ö z t e tIl i, hogy ahoz képest pártolhassuk és kal'olhassuk fel azokat. E l ő s z Ö r is óvakodnunk kell attól, hogy egymá:isal öszszexavarjuk , .mint egyenlő fontossággal biró társulatolmt, azokat, a melyeket maga a Teremtő formált, a melyek saját lényünkből származnak és attól elválhatlanok, és azokat, a melyeluől most szó van, amelyeket az emberek találnak fel időszerü czélok r a é s s z ü k s é g e k r e. Ne helyezzük mi soha Isten intézményeivel egy szinvonaIra it mi gyenge és szűk látkörü terveinket. :Mi elismerjük it üírsadalom végtelen nagy fontosságtít az emberben levő erők és hajlamok kifejtésére. De a midőn mi igy gondolkozunk a t á r s a d a lom r ó l, főképp azon viszonyokat értjük, a melyekbe minket Isten helyeztetett; értjük a c s a l á d i, k ö z s ég i, h a z ai viszonyokat s mindenek felett az e m b e r i s é g II a g y ll: a p c s á t, mely az egész emberi nemzetet egymással öszszeköti és nem a hittéritői, békeszerző vagy jótékonysági társulatokat, a melyeket az emberek alapitottak. Ez utóbbiaknak megvan a magol{ baszna és némelyek közülök nagy jót eredményeznek; de öszszehasonlitva azon társulatokkal, a melyekbe minket a természet helyez, csak anynyit érnek, mint a fáklya, melyet az éj sötétében meggyujtunk, szemben a mindent átható és mindent fényözönnel elöntő nap sugaraihoz képest. Megjegyezzük ezeket, mivel semmi sem közönségesebb, mint hogy · az emberek l{evésre becsülik azt, a mi rendes, természetes és egyetemes, ellenben nagy fontosságot tulajdonitanak a rendkivülinek, a természetellenesnek, a ritkának s ezért meglepőn~k. A mesterségesen teremtett egyleteknek megvan a magok haszna, de azokat llem is lehet egyszerre emliteni a természet altal létrehozottakkal s éppen ezért ez utóbbiakra különös · gondot kell forditanunk. Az emberek által teremtett tál'sulatok alsóbb rendüségét igen l{önynyen kimutathatjUk péiliák által is. Bostonban két menhely van gyermekek számára, a melyek szerjntünk is főhelyet foglalnak , •
AZ . BOYLBTBKRÖL.
•
el a hasznos intézmények között. Nem kis időt forditnak reájok. Százak szövetkeznek e nemes czél előmozditására s évenként megtartatnak az évfordulati ünnepélyek, melyeken segélyt gyüjtenek sZltmukra. És mi az eredmény? l(örülbelől száz kétszáz gyennek gondozásban részesül; jelentékeny szám, a mi mindenesetre' méltó arra a gondoskodásra, a mit ezen emberbaráti intézetekre forditanak. De basonlitsuk össze ezen számot a város öszszes gyermeksergével, azokkal az ezerekkel , a kik utczáinlwl1 és iskoláinkban tolongnak. Ki gondoskodik ezeknek táplálásáról, öltöztetéséről, neveléséről? Semmit sem hallunk aláirásokról , gyiijtésekről s mégis mily virágzó állapotban vannak a menhely gyermekeihez képest. Ezeknek gondját viseli az az egylet, melynek érdekében senki sem tüntet, nem ir dicsbeszédet, melyet Isten maga alapitott a család. Ezeket az a mennyezet, az a hajlék védelmezi, a melyet a természet emelt s ez az intézmény végtelenül becsesebb minden kisebb és nagyobb rendü intézményeknél , melyeket az emberek találtak fel. Valóban, mihelyt a családi élet tökélyesbülne, mihelyt ez a maga kötelességeit teljesitené s a maga rendeltetésének igazán megfelelni igyekeznék, minden mesterségesen teremtett intézmények szükségfelettiekké válnánalL Ime, itt van tehát az a kor, a mely a bölcs és jó emberek tevékenységére várakozik. Javitsátok a családi életet, erösbitsétek és tisztitsátok a házi élet viszonyait és többet. tesztek nemünk boldogságára és előhaladására mint a legfényesebb jótékony intézetekkel. Vegyünk egy más példát: a kórházat ugyanezen főválosban. Mily nemes intézmény, méltó a legfőbb dicséretre. De hol az a hely, a hol városunk betegei üdülést nyernek? A kórházban kell- e ezeket keresni? Lehet hogy itt is találtok 50 60 ágyat a szegények számára, s hogy ezeket ott találj·dk, csak örülnünk k('l] rajta. Ezerek, a kik betegségbe esnel, és meghalnak közöttii.nk, saját há7uikban található!" az anyák és testvérek ápoló karjai között, gondozva azzal a szeretettel, a memás példát, a hittéritő tárlyet csal, az otthon ád. Vegyünk ismét . , sulatokat. Ez az egész ország rajong a hit téritők segélyezése ert. A gazdagok és szegények megadóztatnak ezért. Nem mondjuk, hogy, ok nélkül adóztatnak meg, mert a ker eszténység oly nagy áldás hogy annak terjesztéseért minden tisztességes eszközt elfogadunk. De Imben áll mind az a jó, melyet ezek eredményeznek? Fentartatik egy nehány hittéritő, a számát nem tudjuk pontosan meghatározni, a kik közül legtöbben eddig még igen keveset tettek a cz.él elér.é-
• •
•
16
AZ BOtl.ETBKR3r.. •
.
sére. Ö::;zsze lehet-e mérni ezeket az intézményeket a templomok_ kal, azokkal a rendes istenitisztelet t.artásra alapitott gyülekezetekkel, melyeket a kereszténység szervezett és a melyek iránt maga a természet lelkesiti ugyanarf.On egy bit vallóit? Megmérhetetlen az a segély, melylyel ezek járulnak a kereszténység fentartásához és terjesztéséhez , és mégis az emberi természet azon sajátságánál fogva, mely szerint az erőszakolt, a mesterkélt dolgokhoz inMhb vonzódik, egy a tlívolban müködő hittérítő :nagyobb fontosságunak tartatik, ' mint száz pap, a ki közöttünk mü}{ödik, és egy hittéritő lIel, külországba való küldése a kegyesség sokkal nagyobb nyilntkozatának tekintetik , mint a mi saját istenitiszteletre szánt helyeink fental'tása. Nem czélunk a hittéritő társulatokat lehangolni, de nem lehet tagadni, hogy a kereszténység terjesztésére hasonlitbatatlanul szükségesebb arról gondoskodni, hogy azt saját természeti viszonyaink-, otthonunk-, környezetünk- és templomainkban mozditsuk elő, mint arról, hogy azt drága pénzen távol országok lakóival ismcl'tessük meg. A keresztény vallás idegen népek közötti terjedésének legnagyobb akad(dyául szolgál az, hogy a lök a kereszténységhez számitják magokat, a;r,ok a né!)ek sem sajátítjá], el annak szellemét. Egy vallást ajánlunk másoknak, a melyről azok, a kiknek ajánlva van, a;r,t éS7.lelik, bogy vallóira nézve sem ered, ményezett sok jót. Ebből nyilváll következik, hogy kevesebbb fontosságot kell tulajdoni tanunk a mi fillér-egyleteink és nemzeti egyleteink mesterséges intézményeinek, mint azon egyesüléseknek és intézményeknek, melyeket maga a természet vagy Isten alapitott. Kéljük, ne értsenek félre. Távolról sem óhajtanók a menhelyek, a kórház, a hittéritő intézetek mellett lelkesülő egyletek tevékenységét csökkenteni. Mindnyáját szivünkből pártoljuk. Csak ki akarjuk fejezni, hogy társadalmi áJlapotaink javulásának és a mi boldogságunknak legfőbb forrásai azok a természet e s é l e t v i s z o n y o k és e g yes ü I e t e Ir, a melyeknek közepette élünk, és hogy ezeknek helyesebb megértésében, az ezekből származó kötelességek lelkiismeretesebb teljesitésében találjuk fel a legfontosabb társadalmi eszközöket, melyek által a világot előbbre vihetjük. Ezen megjegyzések helyességére nézve igen szembeötlő példaként áll előttünk a római egyház. Minden bizonyitás néllcül ldmondhatjuk, hogy a l,atholikus vallás sötétebb IWl'szalníban, azon idők vagyoni állapotához képest sokkal nagyobb áldozatokat hoztak a szegények ás nyomorultak felsegéllésére I mint :napjainkban i
•...
,
AE .GY~BT&KlIÖL .
17
•
még azon egyletek is, a melyek az alamizsnálkodást legfőbb köteJességöknek tekintették : értjük a kolostorokat. De a szerzetesek, a lük kiléptek a természet adta kötelékekből, a melyeket Isten alkotott, -azért, hogy uj és mesterséges egyleteket alapitsanak, a melyekről azt hitték, hogya jó terjesztésére alkalmasabbak lesznek, . nagyon szomoru tévedést követtek el. Ez által saját jeUemök is csorbát szenvedett és ázok a jótétemények, a melyek a kolostorokból kiszórattak, még neveltélr a szegénységet, a nyoinort, melyet ők kevesbiteni reméltek. A természet oly szent, hogy azt büntetlenül taposni nem lehet. Tartunk tőle, hogy ugyanaz a tévedés, melyet éppen most jelöltünk meg a katholikusoknál , a protestánsoknál is tért kezdett elfoglalni: az a tévedés, mely szerint az emberek által alapított egyleteket a természet által szentesített viszonyok fölé akalják emelni. Beszéltek nekünk olyeseteket , a mi pedíg gyakran megtörténik, hogy akadnak emberek, a kik minden felhivást, a mit családjoJi részéről intézn ek hozzáj ol;: valamely elszegényedett családtag felsegéllése érdekében, hidegen viszszautasitanak magoktól, egyenesen azért, hogyannál tetemesebb öszszeggel járulhassanak a mi nagyegyleteink , jelesen pedig a hittéritő intézetek támogatásához. Ezen intézetek nagy fonto sságának gondolata anynyira meghóditotta a tömeget, hogy ez kegyességnek tartja egy szegény rokonától elvonni azt a segélyt, a mivel magát más körülmények között adósnak tekintette volna irányában, ho~'Y aztán az ettől elvont segélyt. a tengeren tul küldje pogány országok számára. Beszélték nekünk, hogy a baráti szivességnek gyöngéd nyilatkozatai, a melyek egykor a nagy családok szerencsésebb helyzetben élő tagjaitól a kevésbbé szerencséshelyzetbell élő tagjaira átsugároztak, és a társadalmat azon szeretettel öve dz ték körül, mely becsesebb minden más kap ocsnál, nagyon meg'gyengültek, a mióta a pogány népek megtérítésére irányult mozgalom közöttünk megindult, És mi ezen nem is csodálkozunk. Sőt még inkább csodálkozunk azon, bogy még nem szünt meg egészen a barátaink iránti jótétemény nyilatkozata, egy oly t.an mellett, a mely a hittéritő intézetek felállitásának az ujalJb időben főalapját te szi. Értjük azt a tant, hogy az egész pogány világ a pokol feneketlen és végnéJküIi örvényének szélén áll, hogy naponként ezerek és évenként milliók sülyednek a kinok és gyötrelmek mélyeibe; és bogy ettől semmi sem mentheti meg őket egyéb, mint a mi vallásunk. Igen természetes,. hogy .akik ezt hiszik, családjok vagy barátaik'felsegé~éséo .
~ .
•
-
.
'
.
..
18
.
AZ BGYLETEKl\ÖL.
re, nem is emlitve azoknak kényeImét , semmit sem áldozhatnak. Ezek azon kisértésnek vannak kitéve, hogy a magok és hozzájok tartozók szükségeit a lehető legkevesebbre szoritva, mÍllden felesleges vagyonukat a hittéritő társulatok kincstárába vessék. Ismételve kéljük, nehogy félreértessünk. IIittéritő társulato k, ha azok egészséges elvekre vannak alapitva, becsületére válnak minden keresztény gyülekezetnek. Távol legyen tőlünk, hogy mi azokat ellenséges indulattal tekintsük. Ezen sorok olvasói nem felejtkezhettek el arról a buzgalomról, a melylyel egy indiai mi ssió pártolását ajánlottuk oly időben, midőn meg voltunk győződve a felől, hogy ezen ügynek felkarolásáta föld azon részében különös körülmények szükségess é teszik. Mi csak az ellen a felfogás ellen tiltakozunk , mintha ezen intézmények fontosabbak volnának az élet más természetes viszonyainál és öszszeköttetéseinél. A ki a,z t hiszi, hogy kegyesebb dolog egy hittéritő társulat számára adakozni, lnint a szükségben rokonának, barátjának vagy szomszédjának segélyt nyujtani , az olyan ember az emberek által alapitott intézményt fölébe emeli az Isten által alapított intézménynek. Az ilyen ember azt árulja el , hogy nincs tisztában sem vallása iránt tartozó kötelességeivel ) sem annak terjesztése legjobb eilzközeivel. Mind az, a mit a kereszténység terjesztésére alakult társulatok ez irányban tettek, tesznek és tehetnek, öszszehasonlitva azon csendben és titokban végzett munkával , melyet a keresztények teljesitenek akkor, mikor családjok , környezetök s elhívatásuk iránt tartozó kötelességeiknek eleget tesznek, csak anynyí , mint egy csepp egy cseber vizhez képest. A kereszténység terjesztésére legbiztosabb út a kerósztélly gyülekezetek javítása, követ.kezőleg, a ki azon igy,ekszik, hogy e vallást ott , a hol ezt közönségesen ismerik, minden romlottságtól mcgszabaditsa és az erényes élet előmozditásának hatalmas eszközévé tegye, leginkább befoly fi kei"esztény vallásnak a világon leendő elterjesztésére. . Most átmegyünk észrevételei nk m á s o d i k részére , a mely~en czélul tüztük, megállapitani azt az c l vet , melynélfogva meg l télhetj ük, hogy a k ü l ö n b ö z ő t á r s II l a t o k m e II y II Yi b e n é rdemlik meg részünkr ő l a támogaUíst. Ez az elv a következő : A t á r s u l a t o k b e c s é t az általok felébresztett és elterjesztett e r é l y, s z a b a d s á g, t e v é k e Il y s é g és e r k ö l c s i e r ö határozza meg. Minden jótékony müköd é.::nek föczélja erőt, tevéltenységet és Ilzabadságot lehelni másokba. Nekünk nincs hat~-
19
Af: gOYJ,ETEKltöt.
ll1unkban egyeUen lényt is a szó szoros értelmében boldoggá t e n" n i. Mi csak a boldogság e s z k ö z e i t ismertetbetjük meg s azok~ nak lelkiismeretes felhasználására való ösztönt ébl'esztbetjük fel másokban; de kinek-kinek boldogsága éppen ezen eszközök felhasználásán, és s a j á t e r e j ö k 11 e k ~zabados és lelkiismeretes gyakorlás án alapszik. A mások boldogitására czélzó jóakal'atnak megvan a maga határozott és áthághátatlan határa. Az ember csak ti 11 III a g a á l t a l, csak saját szabadsága és erélye általlebet bol(log. Sőt ennél is tovább megyünk. Mi azt hiszszük, hogy Isten is csak ezen határig foly bé az ember boldoggá tételére; Isten sem boldogit más értelemben egy teremtményt is, mint hogy megismerteti velök a boldogság eszközeit, annak megszerzésére tehetséget és ösztönt ád és ezeknek gyakorlására kijelöli a tért. Ezekben, ugy hiszszük, kifejezt.ük azt az elvet, melyet a társulatok megitélésénél szem előtt kell tartanunk. J ó k és basznosak azok a) e g yl e t e k, melyek ugy az alapitókat, mint azokat, a kiknek számára alapitva vannak, e r ő r e, e l' k ö l c s i é s é r t e l m i i t e v é k e n y s é g r e serkentik és alkalmat nyujtanak nekik arra, hogy ezeket sikerrel használhassák. Ellenben azok az e g y l e t e k, a melyek az . e mb e r e k e r e j é n e k s z a b a d é s t e l j e s k if e j t é s é t a k a d ál Yo z z á k és e l n y o mj á k, nemcsak hogy nem hasznosak, de még k á ro s ak is. Ebből kifolyólag olyan egyletek, melyek az emberek erejének és egészségének fentartását, tagjaiknak használását, érzékeiknek finomitását, nevezC'tesen pedig lát- és hallszerveiknek visz. szaadását vagy kipótlását czélozzák, a legfőbb · mértékben megérdemlik a pártolást, mert ezek az ember erejét és tehetségét gyarapitják, mig a jótékonysági segélyegyletek , melyek a munkálkodásra és küzdelemre való erőt az emberekben meggyengitik, a restségnek és tunyasáo"1lak ju talmat osztanak vagy akoldulást a munkálkodással egy rangra emelik , a társadalomra, nevezetesen pedig azokra, kiknek segélyt akarnak nyujtani, valóságos szerencsétlenségek. Ugyancsak ez elvet szem előtt tartva, azok az egyi etek, melyek arra hivatvák, hogy ar, emberben levő szellemet fejleszszék, a társadalom minden rangu és osztályu tagjaiban az ő lelki tehetségeik öntudatát felébreszszék. velök hasznos és felemelő ismereteket közölj enek, őket szabad~águk és erejök felett gondolkozni fe1bátorit.sák s keblökbe az igazság keresésére és szeretetére . ellenállhatatlan vágyat csepegt rt uek, az ilyen egyletek a legnagyobb páTtolást megérdemlik; ellenben azok az egy1etek, a melyeknek
*
•
•
czélja és feladata, hogy az értelmet elnyomják, megaJ.ázzák és 's:~olgaságra szoktassák, . 'azt ott a hol van, kényszeritsék ; azok az egyletek, .melyek az ismereteknek egy bizonyos ösz8zegét közlik ugyan másokkal, de nem adnak egyszersmind ösztönt is és ingert a további fejlődésre mindezen egyletek bármily jótékonyoknak hireszteljék is magokat., ugy tekintendők, mint a társadalom legféltettebb .érdekeinek ellenei és megtáma
·d
••.,.• .,.u61..
ti
mesebb, minél nagyobb kiterjedésű valamely egylet. Egy széles ki~ terjedésű egyletben nehány ember uralkodik, ezek tesznek minden t és ha annak az egyletnek müködése, történetesen oly dolgokra irá~ nyul, melyek felett vitatkozás és versengés van, az a nehány em,.. ber, a ki az egylet élén áll, könynyen felkorbácsolhatja a tö~ meg szenvedélyét s ez által a kérdés eldöntésében tulsulyt nyer. Egy széles kiterjedésü, de a pártfegyelem által szorosan egyesült társulat által egynehány vezér~férfiu a magok elveiket és szelle~ möket közelbe és távolba elterjeszthetik, és ha ehez még tetemes pénzöszszeg is áll rendelkezés ökre , ezzel egy nagy sereg szolgát szerezhetnek magoknak, ugy hogy ha másként nem lehet, fenyege~ tések és az önző érdekek kielégitése által minden ellenmón~ dást ballgatásra birhatnak. Ezek igy levén, attól tartunk, hogy ezen nagy kiterjedésű társulatok hazánkban lassanként oly ha~ talmakká növik ki magokat, a melyek egykor állami ' intézményeinket fogják fenyegetni, s ha nem vigyázunk reájok, szép csendesen, de minden bizonynyal a gondolat, a szó és a sajtó szabad~ ságának elnyomását fogják eszközölnÍ. Igen meglepő jelenség szem~ ügyre venni, miként válnak az emberek szabad működésének elő mozdítására rendelt módok és eszközök hasonló intézmények által éppen ellenkezőjévé annak, a mire hivatva vannak. A sajtót, mint szabadságunk őrét, mint olyan eszközt, mely arra van hivatva, hogy az emberekben a gondolkozási erőt fejleszsze , alkalmat adva mindenkinek, hogy mások felett szabadon nyilatkozzék, mindnyájan , nagyra becsüljűk. Amde azon röpiratterjesztő társulatok által, melyek egy egész országban el vannak terjedve és egy központi igazgatóság vezetése alatt állanak, nehány egyén, talán nem több mint húsz, azon helyzetbe jut, hogy ezen ország gyermekeinek IiagyI'é. , sze és a felnőttek többsége részére a főolvasmányokat meghatározza és hazánkat értéktelen pártművekkel eláraszsza, a melyek csak arra valók, hogy az izlést elrontsák, a gondolaterőt ~lfojt.s~k és a türelmetlenség által esztelen szenvedélyekre korbacsolJak. Engedjétek meg, hogy azok az egyletek, a melyek bárminő ezéIból a szenvedélyek felkorbácsolására vannak szentelve, mindenfelé elterjedjenek és egymás kölcsönös támogatására és védelmére szövetséget kössenek, és semmi sem könynyebb, mint egy "oly ~a~al mat teremteni, mely minden nyilvános lap felett az :ll~morzésl tlS~ tet magához ragadja. Mi teljesell. meg vagyunk gyozodve a felol, hogy azon egyletek mesterséges szaporitása által, a melyek látszó•
•
•
•
•
•
AZ "lIGYLBTBKRÖL •
lag 'kütönbözö czélokért alakultak, : de a melyek ugyanaZon vezetők ,által k9rmányoztatnak, és arra vanna.k hivatva, hogy valamely .gyülölt párt ellen küzdjenek, egy szabad országban éppen oly lregyetlen üldözést lehet létrehozni, mint a minőt a despotismus szokott teremteni. A közvéleményt oda lehet vinni, tüzelni, gyülölt személyek és nézetek ellen ingerelni, hogy férfias nyiltsággal gondolkozni és beszélni éppen oly veszélyes lehet, mintha egy hitnyomozó székkel állanánk szemközt. Nem titok többé, hogy aid hazánkban ul'alkodásra akar jutni, nincs egyébre szü.ksége, mint párthiveket szerezni magának, a kikkel szembe ellenséges állást foglalni el egy .okos ember sem tartja tanácsosnak. Ennélfogva nekünk kötelességünk volna megakadályozni nlinden olyan egylet alakulását, amely arra törekszik vagy önkénytelenül arra jut, hogy magának nagy számu párthivei által hatalmat teremtsen. Ezek éppen ugy zsarnokokat teremtenek mint az állandó hadsergek Fojtsuk el ezeket még keletkezésökben. Helyesek-e az általok terjeszteni szándékolt nézetek vagy téves ek, az itt nem j6 kérdésbe. Ilyen eszközök által semmiféle nézetet sem kell tmjeszteni ellgedni, Még a tévedés elnyomására sem kell olyan eszközt használni, melyet az igazság ellen is éppen oly sikerrel lehet majd alkalmazni és a melynek szükségképpen meg kell ,semmisitnie a gondolatnak ama szabadságát, mely minden igazságnak alapja. Illld.bb maradjon eléretlen a legjobb czél is, ha azt nem lehet jó és igazságos eszközök által • érvényesiteni. Példánl , mi óllajtjulr, hogy a bünös bünhödjék, de csak törvényes úton és törvényes hatalom által. Jobbnak tartjuk, hogy a bűnös is büntetlen maradjon, mint hogy oly ember itélete nyomán essék fogságba vagy jusson vérpadra, a ki az itélőbirói hatalmat illetéktelenül ragadja magáho?'; lllert mi bizonyosak vagyunk a felől, hogy ezen sOlllmás törvénykezés által az ártatlan többet fog szenvedni mint a bünös; ugyanezen elv folytán azt sem helyeseljük, hogy amit emberek tévedésnek tartanak, elnyomassék azon nagyobb társulatok egyesült kiaML~ sa és fellépése által , a melynek vezetése egy nehány zsal'Jlok kezébe van letéve ; mert az ilyen fegyverektől inkább kell félnie az igazságnak mint a tévelynek és gonoszságnak, és nem ismerünk oly igazságot, a mely ellen ezt a fegyvert éppen oly sij,eresen felhaszn;ilni ne lehetne. A mi orsz,1gunkban semmitől sem lehet inkább félni, mint oly intézmények és egyletek alapításától, a melyel{ által a közvéleményt oda lehet hangolni, hogy egyesek és pártok ('llen zsarnoki lw.talommal
AZ'· BI1YLBTBKRÖL.
•
lépjen fel. A dolog természete szerint a közvélemény gyakrári fgazságtalan ; de ha ez a közvélemény nem izmosodik meg és nem ál: land6sittatik mintegy az egymással öszszeköttetésben álló egyletek által, lassanként megváltozik, engedékenyebbé lesz , és új irányt véve, a méltatlanul elitélt befolyásának is ajtót nyit. Ellenben ha hatalmasegyletek a közvéleményt mintegy lánczra verik és felültetik, igen félős, hogy ez hajthatatlan, kiengesztelhetetlen zsarnokká lesz, a mely a félénket megrettenti, amerészt megbélyegzi, a szabadon nyilatkozót hallgatásra kényszeriti , és a legszebb vallási és polgári jogokat alapj okban megsemmisiti. Nem mondjuk, hogy minden nagy egylet kénytelen ily viszszaéléseket elkövetni. Tudjuk, hogy ezek közt igen sok hasznos egylet van. Azt is tudjuk, hogy vannak esetek, midőn igen is szükséges, hogy a közvé- . 'lemény tömörüljön és tömegek által hasson. De mi attól tartunk, hogy maga az a tény , hogy a nagy egyletek sokszor hasznosak, még ez is növeli a veszélyt. Ezek ves z é l yes e s z k ö z ö k. Szükség, hogy elővigyázók legyünk. Minden egylet e g y n e m e a s z ab á l y s z e l' Ü t l e n k o r m á n y z á s n a k a m i a l k o t m á n y o s k o 1'm á n y u n k k ö z e p e t t e. Tartsuk azokat szorosan szem előtt. Mihelyt észreveszszük, hogy czéljok vagy hajlamuk van egy tiszteletre méltó embert vagy osztályt elnyomni, vagy a közönségre olyan dolgokat reá erőszakolni, a melyekre nézve bölcs és jó emberek ellenkező véleményben vannak, legyünk meggyőződve arról, hogy egy veszélyes eszköz van keletkezőben müködni közöttünk, és ne mulaszszuk el határozott roszszalásunkkal ellenébe állani. Beszéllettünk a nagyegyletek törekvéséről, mely oda irányul, hogy a hatalmat nehány ember kezében Öszpontositsák. Ezt a nehány embert ezen egyletek mindenesetre nagy tevékenységre ösztönzik; de másfelől arra igyekeznek, hogy a nagy tömegben, mely az egyletet alkotja, a másokra való tétlen támaszkodást előidézzék s a szabad müködési hajlamot megs e ID ID i s i t s é k; és ez komoly megfontolást igény lő rosz. Kevesen fogják fel ennek szomoru következéseit. Az egyéni müködés a legfőbb jó. Mi azt óhaj t j uk , hogy az emberek az igazat és jót mind inkább saját ben ső meggyőződésökből teg y é k , mint külső ösztönzés vagy egy tömeg iránt. érz,ett rO~,on szenv szülte utánzási hajlamból. Mi ezt a cselekvéSI mo.dot aJanljuk. Akartok-e jót cselekedni az evangelium szellemében? Tegy.étek azt titokban, zajtalan ; oly zajtalan, hogy abaI kéz ne tudja, •
•
amit ' a jobb
tészen. Ez az
tömegzajos,drszag~viiág
előirt szabály nem félel meg egy nagy
hireszteit müködésének. Nem azt értjük ez a]att, hogy az embe'rék a jÓtettek gyakorlásában egymástól ei. szakadozzanak; ' mert a ' mint · már mondottuk, igen sok jó czél van, a melyeket csak soka.knak egyesüléseáltal lehet elérni. De átalában véve legfőbb jót saját egyénimüködésünk által tehetünk és ez által saját erkölcsi tökélyesedésünket is a legnagyobb mértékben előmozditjuk. Például, sokkal jobb , hogy a szegénynek saját belátásunk . szerint, és az ő nyomora iránt érzett részvétből adjuk oda saját pénzünket, mint hogy azt mások által juttassuk bezébe. A második kézből nyert jótétemény sem az adóra , sem az elfogadóra nézve nem oly üdvös. Mindenesetre vannak szükségek, a melyeken mi közvetlen nem segitbetünk vagy magunkra nem nyujthatunk kivánt segélyt. Ily esetekben egyesüljünk másokkal; de a ·midőn mi magunkra vagy nehány jó barátunkkal egyesülve minden zaj nélkül tehetünk jót, ez által rendesen bizonyosan több jóakaratot, több rokonszenvet és nemes indulatot tanusitunk és a segélyezettekben sokkal nagyobb hálát és elismerést ébresztünk fel, mintha mi ugyanazon czél kivitelénél egy tömegnek csal{ részei vagyunk. A személyes cselekvési módot soha sem szabad szemünk elől eltéveszteni. Csak az az ember ismeri igazán a társadalom valódi hasznát, a ki abból megtanulja , hogy bovatovább mindinkább az ő saját meggyőződésére támaszkodva cselekedjék, többet gondolkozzék őmaga, kevésbbé engedje magát a szám által kormányoztatni és többet bizzék saját erejében. E g y jó cselekedet, amely saját lelkünkből származik, a bennünk levő erkölcsi elvből és nem valamely külső kényszer és jóváhagyás inditásából hajtatik végre, többet ér száz olyan cselekedetnél, mely gépies utánzásból vagy a tömegtől nyert lelkesülésből és ösztönzésből születik. Valóban a nagy tettek magánosak A szellemek minden nagy müvei mély és a magányban született gondolatokból származnak. Azok a könyvék,melyek az emberi szellemet megelevenitették, felvillanyozták és ujjá szülték , nem származtak társulatoktól. A z a l e g b ecs e s e b b, a m i e gy én i , a mi magán hordja avégrehajtónak sajátságos és jellemző vonását. Valóban, a t á r s li l a t o k f ő l e g az által válnak hasznosokká, hogy eszközül szolgálnak és alkalmat nyujtanak tehetséges embereknek arra, hogy saját lelkök önmunk á s s ágra é bredjen. Egy hittel'jesztő társulat kevés jót eszkö; ül , ba nem tud oly egyént ,
,
.
• •
•
•
küldeni a hit terjesztésére, a kinek nincs szüks~ge a társulat oktatására és utasitására: mert megbizatását és főerejét saját lelkében viszi magával. Kiemeljük ezt azért különösen , mivel érezzük, hogy mindnyájan ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy saját egyéniségünket és függetlenségünket áldozatul dobjuk társadalmi egybeköttetéseinknek. Félünk újabb társadalmi békóktól. Ezek már is nagyon számosak. Ezekből a megjegyzésekből megtanuljuk, hogy méltó okunk van a nagy társulatokkal szemben óvatosoknak lenni , . s azok terjedését megakadályozni , a menynyiben azok az egyéni müködésnek, a személyes függetlenségnek , a tulajdon ítéletnek , a szabad , önelhatározásból származó cselekvésnek ellene szegiilnek vagy azt megakadályozzák, elnyomják. Tartunk tőle, hogy a létező egyletek között is nem egy van, a mely kevesek kezében öszpontositja a hatalmat és a tömegben szolgai, öntehetetlen, mások tekintélyétől függő szellemet hoz létre. Ez a mi korunk veszélye, és nekünk mint keresztényeknek és mint szabad férfiaknak kötelességünk azt legyőzni. Előadtuk azokat az átalános elveket , a melyeket, mint hiszszük, alkalmazásba kell vennünk a közczélu egyletekkel szemben. Hátra van feladatunknak egy III á s része. Szándékunkban van ugyan is, nehány megjegyzést tenni némelyegyletekre , a melyek éppen mai napság a mi pártfogásunkra számitnak vagy különös figyelmet érdemelnek. Ezt cselekedve.• szokott szabadelvüségünkkel fogunk szólani; azonban kérjük, ne értsenek félre, mintha mi azoknak indító okait gáncsolnók. a kiknek cselekvési terveit és módjait hibáztatjuk. A m é r t é k l e t l e n s é g megakadályozására alakult egyletek érdekes vonását képezik korunknak. Ezelmek c z é lj a kétségenkivtU hasznos s minden jó ember szívét egyesíti magában. Ezek az egyle tek egy, tagadhatatlan nagy vétket akarnak elfojtani , an.nak áldozatait a leggonoszabb rabszolgaságból igyekeznek kiszaba.ditani s őket az állati lealjasodásból az emberekhez illő szabadságra és boldogságra kivánják felemelni. A mi ezen egyletek által igénybe vett e s z k ö z ö k e t illeti , erre nézve azok mellett igen kedvezően szól egy körülmény. Soha sem hallottuk, hogy azok ellenszenvet támasztottak volna Vllo"Y valamely megtámadásban részesiHtek volna. E g Y pontban azonban némelyek köziHök mégis . . , eltévelyedtek. Értjük azt a fogadást, a mit az egylet tagjaI egymasnak tettek, hogy bort nem isznak. Ha meggondoljuk, hogy a bot' •
-if "B6YLB'fÉKRöt.
.. .
közönségesén .ártalmailan,sőt gyakran gyógyhatástl itáiflak vall elismilrve; .hogyannák · hasinálását Jézus is nlegszentelte menyegzői ünnepélyeli történt teo dálatös megszaporitása által, hogyaszent.. írás tanit hálát ·adni Istennek ezen jó adományért, mely ;,az ember szivének megvidámitásái'a" van rendelve , és ha ezekhez hozzáadjuk még azt IS, hogy éppen á boitermő országok tünnek ki a mér .. tékletességben, kénytelenek vagyunk ezt a fogadást meggondolat.;. lannak tekinteni és nagyon fájlaljuk azt, .mivel egy magában Igen üdvös intézményt gyanus sá tesz és mivel a fogadás megszegését -"" mivel az sokáig nem tarthat sokan ugy fogják tekinteni, · mint szabadaImat viszszatérni a kábitó likörökhöz. A mértékletlenség ellen kifejtett törekvés eredménye egy tekintetben különös megelégedésünkre szolgál. Ez egy kevéssé érzett, de yégtelen becses igazságot bizonyit bé, t. i. az emberi természetnek a vétek legmélyebb fenekéből való kiemelkedhetését, megjavithatását. Ez azt tanitja, hogy az ember felett soha se essünk kétségbe. Ez azt tanitja, hogy az ember lelkében mindig található valami, a mire lehet hatni,egy fejlődésképes csira, egy ápolást érdemlő életszikra. A mél tékletlenség a legreménytelenebb állapot, a mibe egy ember eshetik; daczára ennek példák vannak, melyek e vétektől való megszaba- . dulást mutatják s a melyek legszebb jutalmul szolgálhatnak ezen munkában fáradozó emberbarátok törekvésének. Találjon ennélfogva áz emberszeretet örömet abbau a hitben, hogya javulás lehetősége soha sincs elzárva, és e meggyőződés szolgáljon új és mindig erősebb ösztönül a legmélyebben elesett ember ujra felemelése nemes munkájára. Átmegyünk a b i b l i a i t á r s u l a t o k r a. Ezek mellett nem szükség ügyvédkedni. Czéljok oly egyszerü, kifogástalan és üdvös, hogy fentartásukban legalább minden protestáns szivesen kezet fog. Az által, hogy ezek a társulatok a bibliát minden jegyzés és magyarázat nélkül terjesztik, jeIét adják annak, hogy tiszteletben kivánják tartani az egyéni itélet jogát s igy nem érheti őket az a szemrehányás, hogy a keresztény szabadságon csorbát akarnak ejteni. Meglehet, hogy ezek az egyletek sem voltak mindig elégséges eszélylyel vezetve. Nekünk ugyanis aggodalmat szerzett már többször az a gondolat, hogy a biblia-terjesztő társulatok a tulhajtott bőkezüség és pazarlás vádját vonhatnák magokra. Mi helyes szabálynak t~rtjuk, hogy ahol a szegények is fizethetnek valamit a bibliáért, legyen az bármily csekély , elTe őket fel l{enenebá~ •
27
AZ .. BOYLBTBKBÖL. • •
•
toritni és meg kellene engedni nekik, .hogy a biblia árának ezt a csekély részét lefizessék. Mi azt hiszszük, hogy az érte fizetett csekély ár még növelné a biblia becs ét és előmozditná annak figyelmes gondozását. 1VIi nem ugy gondolkozunk a bibliáról, mint a katholikusok és pogányok között a babonások gondolkoznak az ők ereklyéikről és talizmánaikról, mintha azoknak csak . jelenléte is a családban szükségképpen valamely nagy áldás volna arra a családra nézve. Ohajtanánk tehát kezességet azért, hogy a biblia illő tiszteletben részesittetik s félünk, hogy annak pazar terjesztése ezt a tiszteletet nagyban csökkenti. Egyik okát erosznak abban kell keresni, hogy a társulatok szintugy mint az egyesek egy kissé hiuk és szeretik évi tudósitásaikban a szép eredménynyel kérkedni; . ehez képest könynyen arra a gondolatra jőnek, hogy részökre nagy elismerést szerez könyveiknek elkapkodása. Mi azt hiszszük, hogy sokkal fontosabb a biblia iránt.i tiszteletet biztositani, mint azt nagy körben elterjeszteni. E végre már külsőjének vonzónak kellene lennie. Szép nagy betükkel lenne nyomandó, csinosan bé kellene . kötve lennie és tartós borítékkal kellene bevonni. Ez utóbbi előttünk igen fontosnak tetszik. A szegényeknek nincsenek könyvszekrényeik. Bibliáik igen gyakran ugyanazon polczon hevernek, a hol házi eszközeik, pedig nem lehet tagadni, hogy ha ~ bibliák ily módon bepiszkoltatnak, elszakadoznak s eldisztelenittetnek, kevésbbé fogják azokat becsülni, mint ha minderre nagyobb figyelmet forditnak. Azonban ennél fontosabb észrevételünk van még a bibliai társulatokat illetőleg. F6lyóiratunk utolsó számában bemutattuk az új testamentumnak egy kiadását, mely közelebbről jelent meg Bostonban és a mely a közhasználatban levőktől abban különbözik, hogy a görög eredetinek azon helyei, melyeknek helyes olvasására abban az időben, midőn a közönségesen elfogadott angol forditás készült, nem sokat adtak, uj onnan vannak forditva. Szerintünk az uj testamentumnak ez a forditása kétségtelenül hibátlanabb, az eredetinek megfelelőbb, mint a közönséges kiadások. És ezt mi hangsulyozni akarjuk; mivel erre a pontra a bibliatársulatok sátalában . minrlen lelkiismeretes keresztény figyelm ét szeretnők felhivni. Ezeknek mondjuk tehát: Itt van egy forditás, a mely kétségtelenül hiv ebb . az eredetihez, mint a közönséges használatban levő forditások. Ebben a bibliában tisztábban megkaphaJjátok, a mit Jézus Krisztus mondott és a mit apostolai irtak; kö.. . I
•
•
•
.,
.. 'li -~ii1'J;'jflId6... .
.
vetkez őleg a. Krisztus iránti · hüség azt kivánja tőletek, hogy ezt vegyétek bé a közönségesen használt helyett. Tudjuk, hogy tanula'tian -keresztények e kérd,és felett nem határozbittnak. Éppen ezért teljes tisztelettel és egész ünnepélyességgel felhivjuk rá minden fe.. . lekezetü és nevü tanult emberek, keresztény papok és hittanitók figyelm ét. Kérjük a legnyugodtabb és legkomolyabb vizsgálatot, és ha az általunk · ajánlott forditásra nézve, a mint hiszszük, ugyanazonvélemény fog nyilvánulni, ha mindenki kénytelen lesz elismer. . ni, hogy eza keresztény vallás ihletett és tekintélyt nyert tanitójának szavait hűbb en viszszaadja, akkor nem látjuk át, miért kell annak bevételét és érdemlett terjesztését megtagadni. Mi ugy vélekedünk, hogyabibliatársulatokra nézve ez nagy kérdés, és hogy ezek nem utasithatják el azt magoktól a nélkül, hogy közös mesterünk iránt hűtelenséget , a szentirások iránt tiszteletlenséget ne tanusitsanak. Tartunk tőle, hogy e tekintetben az illetők nem birIlakelég lelkiismeretességgel. Tartunk tőle, hogy a britt és külföldi bibliatársulat az által szerezte meg bizonyos mértékig magának az egyház elismerését és háláját, hogy elhanyagolta az általa kiadott uj forditásoknál a lehető legnagyobb hűséget és pontosságot biztositani. Folytonosan halljuk a biblia iránti tiszteletet hangsulyozni; de a mi annak legerős ebb bizonysága, t. i. lankadatlan törekvés azt az emberi hozzátételektől, megcsonkitásoktól és megvesztegettetésektől megtisztitani, ez a törekvés még nem látható. Mielőtt a bibliatársulatokra vonatkozó megjegyzéseinket bevégeznők, nem hagyh~tunk emlitetlenül egy a szentirást .illető sa- . játságos eljárási módot, melyben egynehány bibliatársulat részesnek mondatik lenni. Azt mondjál{, hogy több városban és faluban a gazdagokat ugy mint a szegényeket meglátogatták abból a czélból, hogy kipuhatolják, ha vajjon van-e bibliájok vagy nincs. Megvalljuk, hogy mi ennek a házalásnak czélját nem értjük. Nem tehetjük fel, hogy a gazdagokra szándékoztak volna pazarolni azt a pénzt, a melyet ők azért adtak, hogy a biblia a szegények között elterjesztessék. Egyet azonban tudunk, . hogy nem könynyen lehetett volna ennél a~kalmasabb eszközt találni az izgatásra, .és alTa, hogy azt ugy tekmtsék az emberek, mint sértést. Mint az idők egyik jele, ez a dolog méltó a mi figyelmünkre. E lépés után nem lenne okunk csodálkozni, hogy egy hitnyomozó szék állittassék fel, mely bizonyságot szerézzen magának arról, hogy közöttünk ki tartja meg és ki hanyagolja el a nyilvános és családi imállkozás kötelességét. Ezen •
•
.
'.
u
ae".,nIlIlIlŐL . •
eljárás szelleme felett mosolyoghatnánk • ha tudnók hol fog megállapodni. De ez a szellem természet énél fogva tolakodó és vakmerő; ugyanazért jó lesz azt az első lépésnél feltartóztatni. . Most már átmegyünk a társulatoknak egy más osztályára: azokra, a melyek a s z o m b a t m e g ü n n e p l é s e előmozditását ezélozzálc. Tisztelettel hajlunk meg az indokok előtt, melyek ezen egyleteket létrehozták ; de kétel,kedünk magának a ezéInak helyessége és hasznossága felett és attól tartunk, hogy ami lelldismeretességből eredett, türelmetlenségben és elnyomásban fog végzőu ni. Ezekről az egyletekről nem mondhatjuk el azt, a mit az előb biekről mondottunk, hogy a ezél, a melyre törekesznek, oly üdvös, hogy a felett a jó emberek között nem is lehet véleménykülönbség. Nem kevesen vannak, a legjobb és legbölcsebb emberek, a kik nem fogadják el azt az elvet, melyre ezek az egyletek alapitva vannak, t. i. h o g y a z s i d ó s z o m b a t a k e r e s z t é n y e k r e n é z v e k öt e l e z ő e r ő vel b i r n a. N em kevesen vannak mély go ndolkozásu hittudósok, a Krisztusnak példányszerü követői, a kik azt hitték s hiszik most is, hogy a s z o m b a t n a k a negyedik parancsolatban rendelt megünneplése a judaiz musnak és nem az evangeliumnak alkotó része, hogy az merőben különbözik azUr~ napjától, a vasárnaptól, és hogy azt a keresztényekre kényszeriteni anynyi mint ugyanazon hibába esni, a mely ellen Pál halálig küzdött, abba a hibába, hogy a keresztény vallást egy oly vallással való öszszekeverés által hamisitsuk meg, a mely amannak csak előkészítője gyanánt szolgált. . Nem szeretnénk félreértetni. A keresztények, a kiket mi is- . merünk, mindnyájan megegyeznek abban a nézetben és vágyban, hogy az U r - n a p j á t vagy a hét e I s ő napját ' a többi napoktól meg kell különböztetni, mint a Jézus feltámad ásának eml é k n a p j á t és azt n y il v á n o s i s t e n i t i s z t e l e t t a r tá s ra, nyilvános keresztény tanitásra s átalában a kegyesség é l e s z t é s é r e kell szentelni. Ezt a nézetet mi örömmel valljuk a magunkénak s tiszteletben tartjuk, mint valódi keresztény gyakorlatot. De nem kevesen, "annak, a kik azt hiszik, hogy az Ur-napja és a régi szombat nem ugyanazon egy intézmény s ezért aZokat nem kell öszszezavarni ; hogy az előbbi nemesebb jelleID:mel bir és jóval fontosabb mint az utóbbi ,és hogy annak megszentelési niódját a keresztény vallás szelleméből és ezéljábólkell me~állaJ?itni és nem egy ezt megelőzött törveny által. Ez egy olyké'rdés, a "
.
'.
~
,
.
', '
.,
30
AZ
EIlYLETEKRÖL.
mely felett a keresztények eleitől fogva mcghasolllottak. Mi igen is óhaj tj uk, hogy a kérdés megvitattassék, hogy tisztába hozassék; de nem helyeseljük, hogy egy ily kérdéses tant tesznek az emberek nagyegyletek alapjául s roszszal esik azt látni, hogy a keresztények egy része egyesül egymással, hogy kárhoztató itéletet mondjon oly emberek hitetlensége felett, a . kik épp oly erényesek, mint ők, és a kik talán még jobban felfogtlík a szombatra nézve a Krisztus szellemét. Vannak, kik egész bIzonyossággal állitották, hogy Isten még a zsidó törvényt megelőző időben rendelte a szombatot, mint egy állandó, egyetemes és eltörölhetetlen törvényt az egész emberi nemzet részére. De vajjon ezt az állitást. be is lehet bizonyitani ? Részünkről ennek semmi nyomát nem találjuk a szentirásban , az isteni kijelentés emez egyedüli biztos okmányában. :Mi hajlandók vagyunk elhinni, jóllehet sok bölcs ember ezt is kérdésesnek tartja, hogy a szombat intézményének már az emberi nem eredetekor némi jelenségeil'e találunk. J ól tudjuk, hogy ezek igen halov,tllyak és nem számosak; de mi azért sulyt fektetünk reájok, mivel a természet és józanész egyanínt mellette szólnak annak a feltevésnek, hogy már kezdetben el kellett különözni egy napot a többitől, mint olyant, mely a valhísos érzés nyilvánulás ára van rendelve. Jóllehet. mi e nézetet, mint nagyon is valószinüt hajlandók vagyunk elfogadni, mindazáltal ezen intézmény korábbi eredetében semmi esetre se találunk bizonyitást arra, hogy ellllek immár örökre is meg kell maradni. Ellenkezőleg abból a tényből, hogy egy vallásos rendszabály vagy szertart,is az emberi nelll gyermekkorában származott, méltán lehet következtetni, hogy az csak egy bizonyos idő tartamra szól, hacsak annak változhatatlansága nincs nyilván tanitva vagy saját természete szükségképpen llem hozza azt magával. A tételes vagy szertartásos vallás, mely megfelelt a korábbi korszakoknak, az emberiség sokkal érettebb koniban nehezen elégiti ki az igényeket. A z e m b e r f e j l ő d ő l é n y, k ö vet Ir e z ű l e g valUsának is fejlődnie kell. A szentirásnak egyik legérdekesebb és legszebb vonása' ae mi J emrszersmind leaerősebb bizOllyib ték is allnak igazsága mellett, hogy ebben a vallás ugy van kijelentve mint egy folyton növekvő világosság, és az isteni törvényadót olyannak tünteti fel, a ki a világ különböző és egymásra kö vetkező Illiveltségi állapohihoz alkalmazza magát. Ha tehát meg is engelljük I hogy a szombat megiUése már Ádámnak meg volt ren-
31
AZ EOYLB'IBKRÖr..
•
del ve, ebből annak örökkétartósságára épp oly kevés joggal következtethetünk, mint a mily kevéssé következtethetünk a halálos itélet örökkétartóságára , m i n t i s t e n i i n t é z m é n y r e, Istennek Nóéhoz, az emberiség másodil{ atyjához intézett eme szavaiból: "A ki embervért ont, annak vére szintén em ber által ontassék ki." A mint már mondottuk, mi oda hajlunk nézetünkkel, hogy a szombat egy nagyon is régi intézmény; de ismételji\k, hogy indokaink, melyekre ezen nézetünkkel támaszkodunk, sokkal bizony talanabbak, mint hogy feljogositva hinnők magunkat ez alapon az elbizakodásra, még kevésbbé az ellennézetüek ledorongálására. A régi egyházi atyák legnagyobb része, Calmet szerint azt hitte, hogy ' a szombat törvénye Mózes előtt nem létezett ,és a mint megjegyeztük, ebben a véleményben vannak a későbbi idők igen sok értelmes és kegyes keresztényei is . . Midőn mi hajlandól, vagyunk ezektől eltérni, érezzük, hogy e tárgy olyan, a melyet az egyesek komoly megfontolására kell hagyni. Mi nem számitjuk a szavazatokat, bogy valamely kétes kérdést eldöntsünk. Egy dolog bizonyos, hogy már Mózes előtt egyetlen egy parancsolatot sem találunk a szombatot illetőleg, sem pedig valamely intést arra, hogy ennek a világ végeig váltoratlanul kell maradnia. Éppen oly bizonyos az is, hogy ez intézmény állandó fenmaradása feletti kérdést fi Jézus Krisztus tanitása szellemében kell eldönteni, ezen nagy próféta szellemében, a ki egyedül jogosult meghatározni, hogy az őt megelőzött vallás intézinényei az ő követőire nézve meddig birnak kötelező erővel. A mi minket illet, mi a Krisztus követői vagyunk s nem a Mózeséi, vagy a Nóéi vagy az Ádáméi. Mi keresztényeknek nevezzük magunkat s a mi egyetlen slnormértékünk az evangelium. Az ó testamentumból minket semmi egyéb nem kötelez, mint a mi az új által is el van ismerve, abba be van véve. A kérdés tehát ezen sarkallik: az új testamentum, a keresztény vallás reánk szabja-e a régi szombatot? Hogy ezen kérdés megoldását megkönynyitsük, mindenek előtt vizsgáljuk meg közelebbről e z e n i ri t é z m é n y t lj r m é s z e t é t és czélját; a mi egyébadnt nagyon világos. Szavak azt ném tehetik tisztábbá. Az ó testamentum szerint a hetedik vagy is a hét utolsó n~pja a többiektől el volt különitve vagy meg volt szentelve, mint a n y u g a lom n a p j a, annak emlékére, hogy e napon lsten is megnyugodott a teremtés munkájától. . ) Ezen ' intézmény •
, I
*) Olvasóinkat kérjük, tartsák szem előtt, hogy mi most csak egyszerüeD
,
•
•
..
AJlJI'1LB\'SJtaÖL.
~, ,
•
•
0. ,
,
jellemző , vonása,a
n y u g a lom. , A szombat szó nyugalmat jelent. Az esemény, a melynek az. ,emlékéül lőn felállitva, a nyugalom volt. Hogya hetedik napot jelölték szombat napul, onnan van, mert ez a teremtőre nézve is a nyugalom napja volt. Ezen nap ' megszentelésének főmódja a ny,ugalomban állott. Az intézmény megkülönböztető bélyegv\lnását ,tisztábban kifejezni nem lehetett volna. A ki a negyedik parancsolatot figyelemmel elolvassa, abból átlátja, hogy ezen nap Istennek való szentelése semmi egyébből nem áll, mint az ő nyugalmának utánzásából. Hogy menynyiben .állott ebben a szombat megszentelése, kitűnik a következő helyekből: "Megtartsátok azért a szombatot, mert szent dolog az ti közöttetek. Valaki megrontja azt, megölettessék; mert valaki azon dolgot teend, annak lelke kigyomláltatik az ő népei közül. *) Hogy a szombat megszentelése az Isten példája szerinti nyugalomban állott, ennek még jellemzőbb bizonyságát találjuk az új testamentumban, hol Jézusezt mondja: »hogy szombat napokon a papok a templomban a szombatot m e g t ö ri k. * ) A szombat megszentelésére nézve a nyugalom valami oly lényegesnek tartatott, hogy maga az áldozat bemutatásának munkájáról is, ámbár Istentől rendeltetett, az mondatik, hogya szombatot megszentségteleniti. A Mózes irásaiban lehet ugyan találni egynehány kifejezést, melyek a szombat megünneplésének más módjára mutatnak; mert ő ezt "szent gyülekezetI;lek" ,
,
'
, azon tudósitást adjuk elő, a mi a szombatra nézve az ó testamentumban találtatik. Hogyan kell ezt a közlemény t magyarázni, oly kérdés, a . mely nem tartozik jelen értekezésünk körébe. Mindazáltal megkivánjuk . jegyezni, hogy az Istennek tulajdonitott nyugalom itt csak képes értelemben veendő. IstCll, a ki soha el nem fárad, és a kinek mindenható munkája ~egszűnés nélküli, a szó tulajdonképpeni értelmében véve, soha se nyugszik. A teremtés munkáját bevégezvén, nem tette magát tétlenségbe s nem is szűnik meg egy pillanatra sem mindenható erejét gyakorolni. Az ő munkásságának egy különös módja szakadt félbe és azon kevésbbé mivelt korszak felfogásához képest ez a félbeszakadás nyugalomnak neveztetett. Nekünk ugy tetszik, hogy már maga az a tény, hogy a szombat az Istentől való olyatén felfogásra vall álapittva, II mely nek csak képes értelme van, és a mely az Istenről magasabb felfogással biró lélekre nézve bizonyos tekintetben még viszszataszitó 'és megdöbbentő, nyilván mutatja, hogy azt nem lehet valamely állandó, örökre szóló intézménynek tekinteni. Egy ilyen intézmény nem hordja ma.. gán egy változhatatlan és egyetemes törvény bélyegét. ) 2 Móz. SI. 14. valamint Jer. 17. 22. "'>to) Máté 12. IS.
.
,,i
.i AZ BOYL8TBKRÖL.
nevezi; de ! ogy ez az elnevezés a templomon kivül egyébre rávihető-e vagy nem, nem bizonyos. Semmi esetre sem valószinütnap kereste fel a levitákat . és len, hogy a nép inkább szombat , . prófétákat; tie erre nézve hatarozott l'endszabályra nem akadunk (~s tud va van, hogy. Judeában csak a fogság után épültek zsinagogtÍk és istenitiszteletre szánt helyek. A szombat nap fő )smertető jegye tehát a nyugalom volt. Ez tette azt egy emlékjegygyé és ettől vette nevét, s hogy a szombati nyugalomra miért fektettek . . oly nagy sulyt, könnyit megérteni , ha meggondoljuk, hogy annak e m b e r i és vall á s i czélja volt t. i. a szolgaságban élő embereknek és az állatoknak pihenést szerezni, oly intézkedés, a melyre egy miveletlen s félbarbar állapotban levő. korban, hol a rab. szolgák semminemü joggal nem birtak, az emberek és állatok iránt . . kevés könyörületet ismertek, nagy szükség. volt. .Ezzel öszhangzásban, ugy találjuk , hogy a zsidó nemzet a szombatot mindig úgy tekintette, mint ö r ö m- és ü n n e p - n a p o t. Krisztust egy szombat napon tartandó ünnnepélyre meghiván, ő a meghivást elfogadta s nekünk ugy tetszik, hogy a zsidók most is mint hajdan azt a napot a zsinagogákban és társas örömek között töltik el. . Ezek szerint a szombat természetét és czélját nem lehetféll'eismerni. A hetedik vagy a hét utolsó napja volt ez, melyet Is~ ten nyugalom-napul rendelt, annak emlékezetére, hogy ezen napon ő is megszünt a teremtés munkájától, és igy ezt a zsidóknak követni kell. Hogy a nemzeti élet és miveltség fejlődésével ezen nap . megünneplése más vallásos szel'tartásokkal igen alkalmasan öszszekapcsoltathatott, ezen mi nem kételkedünk. De annak különös megszentelési módja, az egyetlen, amely .az egész népnek há~ tározott kötelességéül volt téve, csupán a nyugalomban állott. Most már azt kérdjük: a hetedik vagy a Mt utolsó napjának ily módoni megszentelését tanitja-e a keresztény vallás? A felelet erre igeJi tiszta. Mi azt állitjuk, a mit senki sem vonhat kétségbe,' hogy ' az uj testameutumban egye tlen kifejezést avagy c s a k k ö z vet e t t P a r a II c s o t s e m t a l á l u n Ir, a miből azt lehetne kivonni, hogy kötele sség ünk ez intézményt fentartani; és azt álli tj uk, hogy a keresztény világba'n ezt nemcsak megtalálni nem lehet, sőt a gyakorlat mutatja, hogy ~e z intézmény tekintélye már tényleg meg is szünt. Ez utóbbi állitásunk olvasóink közül némelyeket rnegdöbbel1t-: het; de azért az nem kevésbbé igaz. Mi (l.z t állitju!{, hogy a ke~
is
,
ij'
.
, e-,
.
34
-
Ak
BOYLBTBKi\lk
. -
i'esztény világ fi szomba,t megünneplését a negyedik parancsolat értelmébén a gyalcol'latban már eltörölte. Van ugyan egy keresztépy felekezet, a szombatosok , a kik betÜ szerint ragaszkodnak lnég a negyedik parancsolathoz. De ezelmek száma csekély s elenyészll, azon keresztények nagy többsége előtt,. a kik már évszázakkal ezelőtt megszüntek a szombatot a Sinai hegyről kiad ott rendelet érteiniében megtal'tani. Igaz, hogy a keresztényeknek is . megVan a magok szent szombatjok. De avagy fl, l' é g i szombat-e ez? Mi azt mondjUk, hogy nem s ezen po~1tra nézve felkérjük olvasóiúk figyelmét. A régi sz OIilb at , fl, mint láttuk, a hét u t o l s ó napja volt, n y II g a lom r a rendelve, annak emlékéül, hogy ezen napon Ist.en is megnyugodott. Kérdjük már most, hogya hét el s ő nap, mint a K ri s z t u s n fi k h It l á l b ó l val ó f e It á m It d á s II e Inlé kn a p j a, egy jelentőségU intézmény -e amazzal? Lehet-e kirivóbbkülönbséget találni két intézmény között? Lehetséges-e ezt a kettőt egymással öszszezaval'l1i? A keresztény világ nem felhagyott· e már a régi szombattal? NelU annak bizonysága-e ez, hogy a régi szombatra a keresztény világun];: már nincs többé szüksége? Ki volna tehát közöttünk, a ld azt ngy tekintené , mint egy egyetemes és örökké t~rtó törvényt? Tudjuk, hogy erre sohn azt mondják, hogy a régi szombat még mind érintetlenül fennáll, hogy a kereszténység azt nem szüntette meg, csak a hét utolsó napjáról az elsőre tette át, és ez oly csekély jelentőségü, lényegtelen változtatás, a mi a régi intézményt egészen sértetlenül hagyja. Erre nekünk több mondani valónk van. Először is, a napoknak ilyetén megcserélése, melyet állitólag, a kereszténység eszközölt, nem lényegtelen, sőt oly lényeges dolog, a mely a régi intézményt teljesen alállssa. A régi szombat czélja volt emlékezetben tartani Istennek a teremtés munkájától való megszíí. llését, e végre igen bölcsen éppen az a nap volt kiválasztva , me•ly tm Isten megnyugodott. Mi most azt állitjllk, hogy innepnapul a }Jét első napját választani, azt a napot, melyen Isten a munkához k e z II et t, ezt a napot választani s azt egy egészen m á s eseménynek, Krisztus feltámadásának emlékére szentelni, anynyi mint teljesen félretolni a régi szombatot. Mi nem tudunk ennél Jén}egesebb eltérést gondolni az eredeti relldszalJályt illetőleg. Ez II helyettesi tés, a mint ezt nevezik, teljesen e l t ö r l é s ugya betű, mint a lényeg szerint. Ez a mi első megjegyzésünk. Másodszor azt l{lOndjuk, hogy az új testamentumban sehol sem látjuk ldfejezve, •
•
••
AZ BOYLBTBKftöt.
hogy az első nap . a hetedik helyett lenne helyett.esitve. Egy ily változtatást bizonyosan nem tettek volna nlinden figyelmeztetés nélkül , ha it szombat. az Isten által meg!Íllitott egyetemes és álland ó törvények közé tartoznék. Ámde hiában keresünk aVa!ly csak egy szótagot is, It rnely a negyedik parancsnak ezen megvM. toztatásánL mutatna. Harmadszor, a keresztények semmit sem tud . uak ezen helyettesitésröl. Erre nézve teljes bizonyitékokkal rendell,ezünk A Jük el öszőr tértek át a keresztény vallásra, azok zsi. dók volta,k és ezek távolról sem gondolt.ák azt, hogy a keresztény vallásnal, II Mózes törvényeit eltörölni szándékában volna. Évek hoszszu során itt épp oly nagy tisztelet.ben tart.ották ezt a törvényt, mint azelőtt. Midőn Pál a. pogányok között végzett sok munkálkodása lltií.1l Jeruzsálembe ment., az öregebbek igy szóltak hozzá : "Lát.od , atyámfia, mely sok ezer zsidók vannak, Idk hisznek és mindnyájan a törvényhez való buzgósággal felgerjedtek. "*) Ebből nyilván van, hogy a zsidó szombatot vagy a nyugalomra rendelt hetedik napot, a zsidó ünnepek legnagyobbját mindnyájan tiszteletben tartották, és tiszteletben tartották egyszersmind, a mint mi hiszszük, a hét első napját, min t a Krisztus feltámadása emléknapját. Ily állapot yolt évek hOSZSZll során át az ős egyházban. A két napot egyformán meginnepelték. ~1i ugy hiszszük , hogy nem szonll több bizonyitékra azon tan tal'thatatlanságának kimutatása, mintha az apostolol, tett ék yolna. a hét els ő napját a hetedik he h-ébe ünnepuapul. Még csak egy érvet hozunk fel. Pál inti a kolossébeli keresztényeket , hogy ne vegyék számba azoknak itéletét vagy kárhoí,tatását , a ldl;: ők et azzal v11dolják, hogy a szombatot nem tartják meg. "Senki azért titeket. ne kárhoztasson az ételért vagy it.alért yagy az innepnapra vagy il szombatok ra nézve. a **) Ez a hely igen világos. Azonban "annak, akik ellenvetik , hogy II szombat alatt nemcsak a hetedik napot lehet érteni , hanem más iUllepllapokat is. De ha meggondoljuk , hogy Pál ezt a szót · ezen n helyen minden megszoritás vagy kivétel nélkül használja, és hogy azt abban az idő b en leginkábh és csalmem közönségesen a hetedik napnak vagy a hét. szombatj:ínak megjelölésére haszm1lt
**) Kol. 2. 16.
*
•
•
as. ~
~
AZ . B8YLBTBKRÖL.
..
•
1;ait ,azért" me~t ezek kérdés alá vonják vagy éppen megvetik az ő szombatról való egyéni nézeteit, , megdöhbei1tő . bÍí':onysága annak, . . hogy . mily Jl\ssan hóditják meg a türelem és szahadelviiség az embereket. Ezen megjegyzések után nincs miért mondjuk, hogy mily jó-azságtalan dolgnak tartjuk mi társulatok segélyével erőszakolni o, ' rá az embel'eki'e ezen nap megünneplésének különös módjait. ' .', Előadván a legfőbb okokat, melyek ' a régi. szombat örök él'vényüsége ellen szólanak, olvasóink l<özül többen azt l
•
•
,
AZ
,
37
BotLBTBKnÖL.
s~abályol{ból
álló vallás, s a judaismustól éppen a maga flzabad jelleme által különbözik leginkább. Az evangeliumban nagy elveket , meszs~e kiható nézeteket, átal án os , hasznos következményÚ és mindent felölelő elveket találunk, a melyeknek alkalmazása aZOllball al. egyes egyén ekre van bizva. Előnkbe adja fl kötelességünkl(é tesl.i természetünk tökélyesbitését, lelkünk mivelését . , azon el'éJlyek gyakorlását, melyek Illi bennünk az "Isten Ol'SZáglít" megalapitják és reánk bizza al.on módok meghatározását, melyek által e nemes ezéjok elérését magunkra nézve legnagyobb mértékben biztosithatjuk. Miért l,ötnők meg tehát azt, a mit Krisztus szabaIlon hagyott? A vasárnapi isteni tisztelet és tanitás módjai nincsenek köriilil'va s ld merné azt állitani , hogy ezeket nem lehet tökélyesbiteni? Hogy ezen intézménynek oly korlátolt befolyása van és anynyira elhanyagoltatik , egyik oka éppen abban . keresendp, hogy a mostani formában nem elégiti ld teljesen korunk igényeit és tartani lehet attól, bogy miveltek előtt minden becsét elveszti, ha további kiséri etek tétetnek alTa, hogy a vasál'llap megünneplése azon babonás szigorral kezeltessék, a mely miatt már a koráb bi időkben becséből sokat vesztett. . . . A szombat megünneplése előmozdit.:isára alakult egyletek k ül ö II b ö z ő czélokat tiiznek magok eleibe, a melyeket bizonyos p'0I1 tig mi is sZÍvünkből üdvözlünk, de a melyek terll1észetöknél fogva határo~ot.t körülil'ást vagy szabályozást nelli tiírnek meg s ennél fogva mi1\t a keresztény vallás · tette. az egyesek lelkiismeretére bizandók. Ezen egyletek törekvése kétségtelenül oda irányul, hogy . az e 111 b e l' e k vas ci nl a p o n k é n t n e d o l g o z z a n a lL Altaláno: san szólva., nekünk is ugy tetszik, hogy e. napon a munkának fél benhagyása csakugyan szent l<ötelesség; mert nem tudjuk belát.~i; bogy másképpen bogy lehessen a kijelölt czélokat csak vaJameny!ly ire is elérni. Azonban nem hiszs~ük , bogy a dologtól való eme önmegtartóztatást egész szigorral gyakorol ták volna az első keresztények Jeruzsálemben, a kik , a mint láttuk, It hetedIk napot telje~ nyugalomnak szentelték, és a kiknek társadalmi kotelességeik nehezen engedhették meg a következő napot isnyp.galomb~n - töl ~ teni el. Azt sem hiszszük , hogy az áttértek , a kik a pogán~ taÍ'~ tományokban a rabszolgák osztályából valók voltak, II héteJső nap ~ ján a dolgot kikerü1hétték volna; mert ez~Utal It legkeménf,ebli büntetésnek, t.alán · halálnak tették .volna ld . mágukat , . és senll~j nyo~át sem találjuk annak, hogy a hivőknek ezen l'észe -szaliály" •
•
•
-
as
AZ BOYLBTBKR6L. •
l. . '.
-
~z~rüen
vértanuságot szenvedett volna. Tudjuk azonban , hogy az -elsŐ keresztények:-a minő mértékben szabadokká lettek a pogányság és zsidóság lánczaitól, az Ur-napját a munkától való pihenés napjává tették, és az indokok, hogy mi ért tették ezt, oly világosak és nyómosak, hogy ebben a későbbi keresztények is csaknem minden kivétellléIkül egyetértettek velek. E pontra nézve nincs és nem is lehet véleménykülönbség. A vasárnapnak mivesnappá tételét mi épp ugy kárhoztatnók, mint bárki más felebarátaink közül. De a mikor ezt nyilvánitjuk , hozzáteszszük , hogy e tekintetben a l{eresztényekkel szemben nem lehet a keresztény vallás . . szigorát alkalmazni és hogy vannak esetek, melyek a vasárnapi munkát is igazolják, a melyeknek megitélését az egyesek lelkiismeretére kell bizni. Ezen ünnepnap nagy czélját bizonynyal el lehet érni, a nélkül, hogy valaId épp oly óvatosan keliiljön lninden dolgot vasárnapon, mint a mily óvatosan kerüli azt a zsidó a maga szombatján. Ez a felfogás igen is helyes lehetett egy szolgai jellemmelbiró vallás alatt és a sötétség korában; de ránk nézve bab.ona lenne. Például, mi nem tartjuk kötelezőnek a keresztényre nézve, hogy szombaton estve még az ételt is megfőzze a következ.ő napra vagy hogy egész héten át azon törje a fejét, mi módon távolíthat el magától a . következő vasárnapra minden nemÚ kézi munkát. Ugy vélekedünk, hogy jöhetnek esetek , a melyek még a terhes munkát is igazolják vasárnapon; s önmaga, valamint családja iránti kötelességmulasztással, a gondviselés iránti hálátlansággal és babonasággal vádolnók azt az embert, a ki gabonáját inkább odaveszw engedné, mint hogy azt az isteni tiszteletre n illdelt idő egy r~sze alatt betakaritsa. E tekintetben a keresztény vallás nekÜll~szabadságot biztositott. Itt az egyénnek kell maga felett biraskodni és viszszautasitjuk az egyletek abbeli kisérletét, hogy e magában határozatlan kérdésre nézve keresztény társaiknak törvényeket szabjanak. _ A szóban levő egyletek tovabbá ap o s t a i k ö z l e k e tI é s t l S szeretnék vasárnapokon megszüntetni. Erre nézve a leglelkiismeretesebb erq.berek között nagyon eltérő nézetkülönbségek ural kodnak. Emlékezetébe hozzuk olvasóinknak , hogy ezen folyóirat egyik korábbi számában egy czikk jelent meg a szoJllbatról, amely ezen kisérletet , hogy a postai közlekedés vasárnapokon megsiűn tettessék, ellenezte. Kötelességünknek tartj uk kinyilvánitani , bogy ~ze.Q folyóirat fental'tói és legjobb barátai között ]< ülönböző véle, o
-
-
-
-
.
'
A,I , Ef\YJ,BTBKII(lL. .
mények találhatók · e kényes kérdésre nézve. Egyben aZQnba.n mindnyájan egyetértünk , abban t. i. hogy a postai közlekedémek vasárnllpokon leendő megszüntetésére tekintélyes egyletet . alakítani helytelen dolog; mert ez az egylet a maga rendeltetésétől eltéröJeg könnyen politikai czéJokra haszlláltatnék s azon kísértetbe esnék, hogy magát a korl1lányzásba beléelegyítse s ugyanekkor hazánknak taláJl legbecsületesebb polgárait egy nagy tömeg lekiábáJás:Lnak kitegye, őket szemrehányással s lenézéssel illesse. Ez a~ egylet végre még a vasárnapokon való utazás megsziintetését is czélozza. Seuuni sem bizonyosabb, mint az, hogy a vasárnapolwIl való szükségtelen utazás nem egyezik meg ezen napot ílleW kötelességeinkkel s ezért az ellen imi, prédikálni 8 társaságokban beszélni maga helyén is van. A szükségtelen utazás alatt olyan utazást értünk, a melyet minden különös hátrány nélkül kikerülhetünk. De ha megfontoljuk, hogy egy, a miénkhez hasonló országban, a hol a közlekedés oly nagy terjedeimet vett s oly sok irányu, az utazásra folytonosan állhatnak be esetek, a midőn .' . azt kikerülni nem lehet, azzal tartunk, hogy ez is egy oly kérdés, it melybe az egyleteknek nincs joga beleszólani , a inelyet szintén az egyén lelkiismeretére kell hagyni. Egy oly országban mint .a miénk, bány egyén lehet, minden vasárnap, a kiket egészségi állapotuk, . Gsaládi körülményeik vagy más ügy-bajos dolgain: arra kényszeritenek, lJogy e napon is útra keljellek ? Megtörténhetik, hogy valakinek jószága, melynek felügyelése reánk van bizva, veszélyben forog, hogy egy jó alkalom siklik ki kezeink közül , hogy . búesuzatJanul kell elválnunk egy . haldokló vagy távozó barátunktól , ha • • • eppen vasarnap nem indulunk útra vagy azt e naponfélbe~zakaszt juk, Mily nehéz gyakran az utazónak egy oly szánodátta.lálÍ1~ ; a hol a vasárnapot ill ő uyugalommal és kényelemmel eltölthesse! A • • vasarnapI utazás ellen alalmló egylet ennélfogva előttünk igen is Ezerencsütlen vállalatnak tetszik, és tagjai szerencsét kivánhatnak magoknak, ha magokat az erkölcsi biráskodás és dictátol'ság biillétől men teknek érezhetik egy oly kérdésre nézve, a melyet a gond ~ vi selés llyílván kivett az emberi törvényhozás alól. Tudjuk , hogy ezen megjegyzésekre azt lehet mondani, hogy az általunk igényelt 5zabadsággal viszsza lehet élni , és ebben mi nem is kételkedünk.. Mi nem ismerünk egyetlelI egy igazságot , kiváltságot, hatalmat, áldá:st, jogot, ' l~ melylyel " az emuercl, .viszsza ne éltek volna.. . a.vagy. meg kell-e fOllztani az embereket a, szabi;dságtól azért, mio
•
,
•
ne
' •
o
. .- .
.•
•
..
'.
"
, ,.
'40
,
AZ BRYLBTBKRÖL. ,
vel az gyakran, szabadossággá fajul? Olvastunk bizonyos felekezetekről, a melyek különbség nélkül kárhoztatt[\l~ mindennemii mulatságot és élvezetet, mivel ezek, ha egyszer engedélyezve vannak, kicsapongássá fajulhatnak ; és olvastunk másokról, lL melyek tÖl'vény által szabták meg a legegyszerlibb és legdurvább öltözetet, mivel minden ékesség, bármily lds mértékben megtürve, bizonyosan tulzásra és hiuságra vezet. S ugyan hát soha sem fog megszünni az ilyen 'lealázó törvény!loz{Ls? Soha sem jő el már az idő, midőn az embereket önmagokra lehet bízni? Az isteni igazgabís rendszerébe tartozik-e az embereket határozott rendszabályok l<ö zé szoritani? A gondviselés nem Mgy-e éppen seullnit az egy,én belátására ? A gondviselés megfosztja-e az embert minden előjog tól, a mivel viszsza is lehet élni ? A keresztény vallás szorosml meghatározott s változhatatlan kötelességi formákkal lát-e el minket, mivel az ész és lelkiismeret , a kötelességek feletti itélettételben gyakran áldozatül esnek az önzésnek és szenvedélynek? A 1:e1'l116szet, a gondviselés és a keresztény vallás mily szabadon, nemesen és bizalomteljesen bánnak el az emberrel! Vajjon mikor' tamiljá:k meg az emberek egymás irányában hasonló szabad és bizalomtoljes szellemet tanusitani ? Megvizsgáltuk nehányát azon különböző czélolmak , melyeket a szombat megünneplésének előmozdítására alakult társulat maga eleibe tilzött. IC ü l ö n ö s c z é lok r ó l szóltnnk; de ugy híSZS7.ük, hogy van még egy á It a l án o s í s, a mely tagjai közül némelyeknél a háttél'ből ld kandikál és a melylyel talán kevesen vannak még tisztában, de a mely nem kevésbbé valóban létezik és a melyre né7.ve jó lesz előre óvatosaknak lennünk. Mi ugy látják, hogy némolyek, és pedig nem kis számmal, bizonyos határozatlan ösztönszol:ll el'zest taplálnak lilagokban az iránt, hogy a l{eresztény vallas altalok felkarolt foónájának elterjesztésére s7.iikség van egy rideg szombatra, a puritán .szombatra; s hajlandók vagyunk hinni, hogy ezek az om berek ohajtanák az Ur-napját a menynyire csak leltet megkülönböztetni más napoktól, óhajtanák azt az ön'megtagadás él:) kényszer eszközévé tenni, s ez által felhasználni egy theologiai rendszer előkészitésére, a melyet a természetes , szabad és viclúlII állapotbalI l evő lélek soha sem fogadllat el. A pnl'itrLnok szombatja és az ők kálvinista külöllczségeik együtt jál'llak Amcle mi ~enl az egyikhez, SCIlI It m<Ísikl1oz viszszaLél'lJÍ nem alwl'llnk. A purit.á lIok , 1{i.i1őnösen azok, a ki ebbc · az ortlz;igba települt.ek le ét) 5Z0 ,
,
..
',;
,
~
!
• ,
,
•
•
.d BOYLB'I'BKR6L. •
renesés számüzétésök által kikerülték az erkölcsöknek azt a megvesztegettetését, melyet Anglia puritan egyházaiban a polgárháboru cs a hatalom birása szült, ezek a puritánok, tekintve saját korukat, mindenesetre méltó igényt tarthatnak a mi tisztelésünkre. De a . megelőzött korok emberei inínt tartozó őszinte tiszteletet igen jól leh et egyesiteni az ők gyengeségeik és tévedéseik megismerésével, és fontolóra kell vennünk, bogy azok a tévedések, a melyek velök szemben mentbetők, .mert kil,erülhetetlenek voltal., szigorubb megrovást érdemelnek, ba azokat utódaik megörökitni igyekeznek. Ezekből lehet látni, hogy mi nem óhajtunk nagyegyleteket alakitni a végre, bogy a vas<írnap megünneplése az emberekre ráe rőszakoltassék. Mindaz.íJtal óhajtanók, bogy ez a nagy fontosságu kérdés több figyelemben részesülne. 6hajtjnk, hogy a vasárnap nagyobb tiszteletben részesüljön és inkább megünnepeltessék, és a mint hiszszük, erre c~ak egy biztos út .van , és ez abból áll, hogy ellt allapot haszonbajtóhbá· kell tenni, czélszerübben kell felhasználni és oly változtatásokat kell annak megünneplésében hehozni, a melyek a gondolkozó embereket is kielégitik és . arról győzik meg, hogy a vasárnap megünneplése nagy és boldogitó eredmények létrehozására alkalmas. A vasárnap, a mint az atyáinkról reánk átsllállott, előttünk igen hiányosnak látsziIr. Igen természetesen, azt leginkább a papság vette kezébe s szerintünk ez még eddig ,nem találta fel mindazon eszközöket, a melyek azt az emberiségre nézve valódi ~Udássá tennék. Méltán lehet bámulni, bogy mily kevés ismeretet terjesztettek eddig az Ur-napján. Abb~n ~ meggyőződés ben vagyunk, hogy korunkIlan jóval többet lehet és. l{ell is tanit.
•
.,(ii
BOYh8TBKnÖL. ,
•
fOl'ditanank, - azokhan inkábh gyakorolnók magunkat. *) Bizonyá-l'llf 'niál: -eljött a:t 'id.é je, bogy megismerjük azon különböző czélokát; a lnelyeknek 'elérésére a vasámapot fel lehetne használni. A vas,íruap egy jelelÚékcuy részének a gyermekek tanitására való ~zentelése, a mi- kortmkban divik, egy nevezetes kOl'szakot alkot ezen iJltézmélly tÖl'ü~netében. E",t, a lI1i reményünk s;r.erint, a tudatlanok és' szegények tanitása fogjal\övetni. E kérdést már nem fejtegetjük bővebben, -dé -a mit eddig elmoudottunk, elég lesz annák -kimutatására" hogy mily irá.nyban kell a vasárnap megszenteJését az emberek figyelmébe és gondjaiba ajánlani. Ezekben a megjegyzésekben ldfejeztük a vasárnap iránt.i mély tiszteletünket. Előttünk ez sokkal fontosabb nap és nemesebb czéJokra van szentelve, mint a régi szombat. _Kénytelenek vagyunk azonban kiJilondani, bogy mi nem fogadhatjuk el azo1ot különböztetik meg. Hogyan? Hát a szentségre való elkötelez és egyik napon nagyobb mint a másikon? Szentebb dolog-e a templomban imádkoz.ni, mint a mi titkos kamaránkball, vagy szentebb dolog-e imádkozni, mint a mindennapi élet kisért.eteit legyőzni 'I A vasál'llap valódi megkülönböztetése abban <1lI:hogy ez a vallás bizonyos eszközeinek vagy meghatározott vallási cselekvényeknek van szentelve. De ezek nem szentebbek , mint más kötelességeink, és hizonyára nem fontosabbak, mint azoknak czélJa; az erkölcsös élet. Attól tartunk, hogy e tekintetben a babona még fogva tartja az embereket, a mi pedig nem illő a felvilágosult kereszténységhez. Mi egész komolys,íggal ajánljuk a YllstÍrnap megszelltelését, de mi nem bátorkodunk az ahoz Mtött kötelességeket feljebb becsülni más napo--
;kl
---
Nem lehetlle·c a mi nyilv.tnos jót ékonysitgi intézeteink ügyei körül na · gyobb munkásságot fejteni ki \"ltslÍl'nll-)JokOll , mint blÍl'rnely más napon s ew n nall cgy l'éslIéllek ily czélm való felhasználása ellenkezlIok·e a keúlsztélly vallás, szellemével'( _ ,
43
AZ EGYLBTEKRÖt. • .• .
-
.
kéin. Nagyra becsüljük és aj.ínljuk a vasál'llapot, mint egy oly intézményt, melj által egészéletiínk megszenteltetik és nemesbbé lesz; és ezen eredmény nélkül hiábanvalók, sőt ennél is roszszabbak a legsiigorubb isteni tisztelet-tartások, a legdrágább áldozattételek, a leghangosabb és legáhítatosabb könyörgések. Semmi áron .sem szeretnők azon kötelességek becsét kisebbiteni , .a melyeket a vasárnap előnkbe szab. Nagy örömünket találjuk a békét és nyugalúiat lehellő vasámapban, mely oly alkalmas a ulindennapi élet gondjait és , a magunkkal, és Isten. lázas verejtékezését enyhiteni . -nel való társalgást elősegiteni és a jővő életre is figyelmeztetni. Üdvös dolog mint testvéreknek egyinással találkozni, a templomban együtt imádkozni, hallgatni az Isten igéjét, egy kis időre visz8zavonulni a mindennapi élet foglalatosságaitól, hogyannál nagyobb nyugalommal és annál ldtartóbb figyelemmel elmélkedhessünk a legnagyobb igazságok felett. Ezen kötelességekben sok czélszel'ü, jeles és üdvös dolgot találunk; de ha szabad öszszehasonlitást tennünk, mindezek előttünk a kegyességnek és erénynek kevésbbé megható bizonyitványai, mint a minők et az önzetlen szeretetben, az önmagunkon való uralkodásban, az igazság keresésében, az igaztalan úton szerezhető vagyon megvetésében , az Istenben való rendithetetlen bizalomban, az örömek és élvek mértékletes élvezésében, a kötelesség melletti kitartó és bátor küzdelemben találhatunk, a melynek teljesitésére a keresztény a mindennapi életben hivatva van. lllő dolog imádni Isten jóságát az imaórákban ; de avagy nem látszik-e ennél felségesebb dolognak az ő jóságáról való meggyőződést, mint egy ösztönt és pp.ldányképet, szüntelen kebllinkben hordozni és ezt oly nemes tettekben mutatni ki, a melyek az isteni szeretet munkáihoz hasonlitanak? Jó dolog Istentől a templomban erőt kérni; de avagy nem látszik-e ennél felségesebb nek ezt az erőt az élet terhes küzdelmeiben helyesen használni s ez által egy dicső és diadalmas erényre felemelkedni? Egyébal'ánt nem telik kedvünk benne ily öszszehasonlitásokat tenni ; mivel ezek rendszerint sok félreértésre adnak olwt. A felvilágosult ke" . resztény minden napot egyaránt tiszteletben tart. Rea nezve nllnden nap nemes kötelességeket szab , minden Ilap alkalmat szolgáltat a kegyesség és erény gy tkorIásál'a; minden nap küzdelmeket mér vállaira, a melyel
•
•
-
" ,•
•• • •
•
•
44
AZ BOYLBTEKRÖL.
•
• •
•
az, a melyen az ember a legőszintébb, legbátrabb és minden kéteJy nélküli elhatározással rendeli alá magát az Isten al\al'atjáuak. Czéhmk volt még egy nehány egylett'e megtenni észrevételeil1ket. Azonban már h; túlmentünk a kiszabott téren és igy arról le kell mondanunk, l~:szrevételeillket szabadon és nyiltan tettük meg; reméljük, hogy azokat scuki sem fogja félreérteni. Mié~'dekkel és reménynyel tekintünk az egyleti szellemre, amely kqrnn:kat jellemzi. Mi örülünk ennek, mint általában az emberiség tökéJyesitésére inlnyult törekvés mindennemü nyilatkozatának. Megtettük, mit megtehet.tünk, hogy ezeu hatalmas eszközt a viszszaélések ellen biztositsuk. Ha az egyleti szellem felett az eszély és bö1cFieség gondosan őrködik, nem kételkedünk benne, hogy az uagy szolgálaLof fog tenni amaz egyet.len valódi jó, az emberiség értelmi és erkölcsi tökéJyesbülése érdekében, •
• •
•
•
•
•
• •
