Jele:Ag Rendszáma: 47
Jellemzői: Az ezüst fehéren csillogó, jól nyújtható és hengerelhető nemesfém, amiből igen vékony lemezek és huzalok készíthetők. Kémiailag ellenálló, tiszta levegőben vagy vízben megtartja színét és csillogását, de a levegőben levő kén-hidrogén megfeketíti, mert ezüst-szulfid képződik a felületén. Az oxigénnel nem reagál, de olvadt állapotban elég sok oxigént képes oldani. Az olvadék lehűlése közben, az ezüst megszilárdulásakor az oldott oxigén erőteljesen fröcskölve szabadul fel. Az áramot az összes ismert elektromos vezető közül a legjobban, még a réznél is jobban vezeti. A legalacsonyabb fajlagos ellenállású fém. Drágasága miatt mégis viszonylag keveset használnak belőle az elektrotechnikában. A II. világháború rézhiányos idején elektromágneseket készítettek belőle az urán dúsításához. A szupravezető ötvözetek ellenállása az ezüsténél is kisebb, de ezek csak nagyon alacsony hőmérsékleten léteznek. Az ezüst hővezető- és fényvisszaverő-képessége minden más féménél jobb; utóbbi tulajdonsága miatt már az ókorban is tükröket készítettek belőle. Öntésre csak ötvözetei alkalmasak. Tiszta állapotában rendkívül lágy, könnyen megmunkálható, viszont puha, könnyen kopik. Leginkább rézzel szokás ötvözni.
Előfordulása A természetben előfordul elemi állapotban is (ritkábban önállóan; a termésarany és a termésezüst ötvözete az (elektrum), de leggyakrabban különböző szulfidásványokban. A tiszta ezüstszulfid (argentit) ritka, inkább más fémek szulfidjait kíséri alárendelt mennyiségben. Legfontosabb ércásványai: argentinit, pirargirit. Legtöbbször tartalmaznak ezüst-szulfidot: az ólom, a réz, az antimon és az arzén.
Felhasználása: A legfontosabb felhasználási területei a nemesfémek közé való besorolásából erednek. Ékszerek, étkészletek, egészségügyi műszerek, kémiai felszerelések készülnek belőle. Ezen célokra és pénzverésre rezes ötvözeteit használják (10-50% réz). A nem nemesfémből készült tárgyakat esztétikai okból, vagy kémiai védelem céljából szokták ezüstözni. A vékony ezüstréteget elektrolízissel viszik fel. Nagy mennyiségű ezüstöt használt a filmes fényképészet, de a digitális technológiák fölöslegessé teszik.
Előállítása: Az a felfedezés, hogy az ólom-szulfid (galenit) általában tartalmaz ezüstszulfidot, amiből ki lehet vonni az ezüstöt, arra a téves következtetésre juttatta az alkimistákat, hogy az ólmot át lehet alakítani ezüstté. De az aranyról is azt képzelték (egyesek), hogy színes ezüst, és ha sikerül eltávolítani a sárga színt, akkor ezüstöt kapnak. (Az ókori Egyiptomban az írásmód szerint az ezüstre alkalmazták a „fehér arany” kifejezést.) Mivel elemi állapotában elég ritka, ezért ásványaiból nyerték ki különböző módszerekkel: már az ókorban is felhasználták azt a tulajdonságát, hogy a higannyal amalgámot alkot — az argentitet konyhasóval kezelték, hogy ezüstkloridot kapjanak. Ehhez adták a higanyt, majd az amalgám izzításával a higanyt elpárologtatták, hogy tiszta ezüstöt kapjanak. Ag2S + NaCl 2 AgCl + Na2S 2 AgCl + 2Hg 2 Ag + Hg2Cl2 Az így nyert ezüstöt szennyező anyagokat (főleg ólomot, rezet és ónt), oxidálással távolították el: az olvadt ezüstbe levegőt áramoltattak, ami oxidálta a szennyező anyagokat, de nem az ezüstöt. A fémoxidok az edény (kupa) porózus falába szívódtak, és az ezüst megtisztult.
Hatásai: Gyógyhatás: A föníciaiak ezüst edényekben tárolták az ivóvizet, bort, ecetet, hogy megvédjék azokat a romlástól. Az 1900-as évek elején ezüstpénzt tettek a tejes edényekbe, hogy meghosszabbítsák a tej eltarthatóságát. Az első világháború idején ezüstvegyületeket használtak fertőzések megelőzésére. Széles körű használata az antibiotikumok felfedezésével kiment a divatból.A természetes gyógymódok újra felfedezésével, az ezüst, mint csíraölő szer iránt is megnőtt az érdeklődés. Nyílt sebek kezelésében (főleg égési sebek esetén) ezüst-alginátot használnak fertőzések elhárítására (az alginátok tengeri hínárból kivont biopolimerek). Kísérletek során az ezüstionok számos baktériumot, vírust, algát és gombát elpusztítottak. A hatás hasonlít egyes nehézfémek (ólom, higany) hatására, de az ezüstionok az emberi szervezetre nincsenek mérgező hatással. Mérgezés A legtöbb élőlényből, így az emberi szervezetből is kimutatták, de biológiai szerepe nem ismert. Bár túladagolva káros hatású, elemi állapotában nem mérgező. Egyes vegyületei és a kolloid ezüst nagyobb mennyiségben mérgezőek. Az ezüstmérgezés enyhébb formája az argyria: a vérkeringésbe került ezüst különböző szövetekben (bőr, szem, nyálkahártyák) lerakódik, és kékes szürkére színezi ezeket. Ennek a visszafordíthatatlan elcsúfításon kívül negatív élettani hatása nincs.
