JÁVOR Benedek Európai Parlamenti Képviselő
B-1047 Rue Wiertz 60 Tel: +36 20 512 7168 benedek.javor@europarl. europa.eu
OLAF – European Anti-Fraud Office European Commission Rue Joseph II, 30 1049 Bruxelles Belgium Tárgy: bejelentés szabálytalanul odaítélt és túlárazott közvilágítási beruházások miatt Tisztelt Európai Csalás Elleni Hivatal!
Bejelentést kívánok tenni Orbán Viktor, magyar miniszterelnök közvetlen rokonságához kötődő, nagyobbrészt uniós forrásokból finanszírozott, szabálytalanul odaítélt és nyilvánvalóan túlárazott közvilágítási beruházások miatt a következő tények és információk alapján: A beruházások kivitelezője, az Elios Innovatív Energetikai Zrt. (Cégjegyzékszám: 01-10046445) jellemzően olyan árat kapott a lámpákért a munkái során, amelyek más projektekhez képest kirívóan magasak voltak. Ez az árkülönbség több tízmillió forinttal – illetve legalább egy esetben akár százmillió forinttal – emelte meg az egyes beruházások költségét. A számlát túlnyomórészt az EU adófizetői állták. Az Elios Zrt.-nek nem kellett félnie az árversenytől, mert a legtöbb esetben nem volt rajta kívül más pályázó a munkára: a közvilágítási projekteknél a pályázatok többségét eleve úgy írták ki, hogy az Elioson kívül vagy senki másnak, vagy legfeljebb egy-két cégnek lett volna esélye indulni a munkáért. Tiborcz István, a most 28 éves fiatalember, Orbán Viktor miniszterelnök legidősebb leányának, Orbán Ráhelnek a férje 2009 és 2014 között igazgatósági tag, 2014-től résztulajdonos volt az Elios Zrt-ben. A vizsgált időszakban a cég sorra nyerte a (94 százalékban uniós finanszírozású) közbeszerzéseket. 2010 és 2014 között Magyarországon 26 és 32 százalék körül mozgott azoknak a pályázatoknak az aránya, amelyeken csak egy ajánlattevő volt. Az Elios Innovatív Zrt. azonban kilóg a sorból: ennek a cégnek – a Direkt36 tényfeltáró portál összesítése szerint – az elmúlt egy évben az elnyert EU-s projektek több mint felénél nem kellett senkivel sem megküzdenie a munkáért. A 2010 óta több mint 6 milliárd forintnyi EU-projekttel összefüggő szerződést begyűjtő Elios Innovatívot korábban E-OS Innovatívnak hívták, és többségi tulajdonosa sokáig a kormánypárthoz közeli Simicska Lajos üzletember tulajdonában álló Közgép volt. Simicska érdekeltsége azonban 2013 nyarán kiszállt belőle, és a cég ekkor vette fel az Elios Innovatív nevet.
Tiborcz István már ebben az időszakban is tagja volt a cég igazgatóságának, 2014. áprilisban pedig egy cégén keresztül résztulajdont szerzett az Eliosban. 2012-ben és 2013-ban összesen csak négy közbeszerzést nyertek el, a tavalyi év elejétől azonban egymás után szerezték a zömében EU-finanszírozású állami megbízásokat. A cég ezeket egyedül – tehát nem konzorciumban – nyerte el, az uniós finanszírozás pedig a megbízások közel felénél 100, a többinél pedig 85 százalékos. Erre az időszakra, vagyis a miniszterelnöki vő tulajdonossá válásának idejére esett az is, amikor az Elios elkezdte úgy elnyerni az EU-s megbízásokat, hogy a pályázaton senki más nem indult rajta kívül. A 2014 elejétől elnyert 16 pályázat közül kilencet kaptak meg így. Ezeknek a szerződéseknek az összértéke meghaladja a 3,5 milliárd forintot. Legutóbb idén januárban Zalaegerszegen nyerték el egyedüli indulóként a közvilágítás fejlesztésére kiírt 850 milliós pályázatot. A Tiborcz-cég által elnyert pályázatok gyakori jellemzője, hogy azokon a kiíró önkormányzatok ragaszkodtak egy Magyarországon egyébként nem elterjed, sőt a legfejlettebb országokban sem általánosnak számító, vitatott megítélésű LED-es technológiához. A LED-technológia csak az elmúlt hat-nyolc évben jutott el arra a szintre, hogy például az utcai világításban is hatékonyan lehessen használni. Csakhogy akik dönthetnek a korszerűsítésről, azok általában nem értenek a közvilágításhoz. Az Átlátszó által feltárt példa szerint éppen ezt az ellentmondást próbálták áthidalni Minnesota állam vezetői is 2012 végén, amikor a LED-lámpás közvilágítás már elérhető alternatíva volt az Egyesült Államokban is, ők pedig egy tanulmányt rendeltek erről a technológiáról. Ebben egyrészt elemezték a lehetőségeket, másrészt részletes útmutatót készítettek a LED-es fejlesztésbe belevágó városvezetőknek a döntéshez. Többek között azt javasolták, hogy a fejlesztés előtt kérjenek árajánlatot minden lehetséges gyártótól 500 lámpára, és teszteljék is a különböző termékeket a gyakorlatban. Látványosan eltért ettől az óvatos és előrelátó kiválasztási gyakorlattól az a folyamat, ahogy Magyarországon döntöttek a sokszor több százmillió forintos beruházásokról. Az Átlátszó kérésére az érintett több tucatnyi település közül nyolcan – Hévíz, Kalocsa, Kecskemét, Keszthely, Mezőhegyes, Szolnok, Vác és Zalaegerszeg – adtak ki összehasonlítható dokumentumokat. Az amerikai példához hasonlóan ezek a magyar önkormányzatok is rendeltek előkészítő tanulmányokat (úgynevezett műszaki tanulmánytervet). A különböző megoldások versenyeztetésének és tesztelésének azonban nem találni nyomát ezekben a dokumentumokban. Az Elios projektjeihez készült tanulmányok szerkezetükben és tartalmukban is nagyon hasonlítanak egymáshoz. Sorra veszik az adott településen meglévő lámpákat, oldalakon át sorolják a szabványokat és világítástechnikai alapfogalmakat, aztán végigveszik, hogy a felszerelendő lámpáknak milyen követelményeknek kell megfelelniük. Ezek után minden indoklás nélkül megnevezik, hogy melyik gyártó melyik lámpájára kell lecserélni a meglévőket, majd 15 évre költségszámítást végeznek az elérhető megtakarításokról. “Ha valaki laikusként ránéz, azt gondolhatja, hogy szakmailag megalapozott munka. De ez alapján nem lehet felelős döntést hozni, hiszen csak egyetlen megoldást javasolnak” – nyilatkozta a tanulmányokról Arató András, a Világítástechnikai Társaság szakértője. “Az elérhető megtakarítás számításánál sok a prognosztizálhatatlan tényező, kezelhetetlenül
bizonytalanok az adatok, és nincs alternatíva sem, hogy mi lenne az eredmény más megoldással. Összességében úgy látszik, mintha előre meglett volna, hogy mit kell kihozni a tanulmányból” – jelezte Arató. A közvilágítási fejlesztésekhez bőkezű uniós támogatáshoz lehetett jutni, de ennek egyik feltétele volt, hogy a pályázó önkormányzatoknak készíttetniük kellett egy energetikai tanulmányt is. Ennek már részletes energetikai, és a beruházás minden költségét bemutató pénzügyi számításokat kellett tartalmaznia. A tanulmány készítésének az lett volna a célja, hogy a világítástechnikához nem értő önkormányzatok a gyártóktól és a kivitelezőktől független szakemberektől kapjanak segítséget az uniós pályázat és a beruházás előkészítéséhez. A később az Elios által elnyert beruházásoknál ezeket a tanulmányokat a legtöbb esetben két cég, a Sistrade Kft. és a Tender-Network Kft. készítette elő. Általában a Sistrade írta a műszaki tanulmánytervet és a Tender-Network készítette az energetikai tanulmányt. A pécsi székhelyű Sistrade Kft-t egy évvel az Elios indulása után, 2010 őszén alapították. 2011. ősze óta tulajdonosa Hamar Endre, akinek 2013 tavaszáig közös vállalkozása volt az Elios egyik alapítójával, Tiborcz Istvánnal. Hamar 2013 januárja és augusztusa, majd 2013 novembere és 2014 áprilisa között résztulajdonosa volt az Elios Zrt.-nek is. A pályázatokhoz készült tanulmányok jó része 2013-ban készült. A Tender-Network Zrt. 2010-ben alakult egy akkor már három éve működő kétfős kft.-ből. Az önkormányzatoknak, állami szervezeteknek dolgozó, pályázatírással és tanácsadással foglalkozó cég 2010 és 2013 között kis híján megtízszerezte az árbevételét. Márciusban négy, az Elios által elnyert közbeszerzés ügyében nyomozást indított a rendőrség. A nyomozás azután indult, hogy az egyik ellenzéki párt az Átlátszó cikke nyomán feljelentést tett az előkészítést végző Sistrade és a nyertes Elios közötti tulajdonosi összefüggés miatt. A rendőrség “versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban” bűncselekmény gyanújával ismeretlen tettes ellen nyomoz. Az uniós pályázathoz készített energetikai tanulmányok kulcsfontosságúak, mert ezek határozták meg a beruházás minden részletét: itt dőlt el, hogy hány lámpát fognak lecserélni, hogy mennyi uniós támogatásra pályáznak a települések, hogy mennyi lesz a beruházás becsült ára, és mire mennyi pénz fog jutni. Akár a Sistrade, akár a Tender-Network készítette az energetikai tanulmányt, a számításokat auditáló energetikai szakember mindig Imrovicz András volt. Neki az uniós pályázati anyagban többek között arról is nyilatkoznia kellett, hogy nem elkötelezett egyetlen gyártónak sem, és hogy több lehetséges alternatívát is bemutatott az önkormányzatoknak. Imrovicz András szerint készültek műszaki alternatívák, ám a hozzáférhető tanulmányokban és más előkészítő anyagokban nem találni nyomát valódi választási lehetőséget bemutató változatoknak. Léteznek olyan dokumentumok, amelyben nem részletezve felsoroltak alternatív megoldásokat, de ott mindkét felkínált variáció pontosan ugyanannyiba kerül és ugyanakkora megtakarítással kecsegtet. Volt példa olyan alternatív megoldásra is, ami nem LED-es lámpákról szólt, erre viszont a tanulmányok szerint nem kaptak volna EU-támogatást az önkormányzatok.
Az energetikai tanulmányban már árakkal együtt szerepelnek a felszerelendő lámpák típusvariációi. Bár az összes energetikai tanulmány 2013 elején készült, és ugyanazok készítették őket, a teljesen egyforma lámpatípusokat is nagy árkülönbséggel számolták. Például van olyan parkba való lámpa, ami öt különböző áron szerepel a költségvetésekben. A legalacsonyabb ár Kalocsán jött ki, ott bruttó 166 ezer forintért számolták, Szolnokon viszont már 239 ezer forintra árazták be. Árkülönbségben az a lámpa a rekorder, amiből Vácra és Hévízre terveztek egyformákat: Vácon 157 632 forintért, Hévízen 244 385 forintért. Nemcsak egyes típusoknál voltak ilyen nagy árkülönbségek: Szolnoknak minden lámpa többe került, mint például Vácnak. Szolnok belvárosába pár darab kivételével ugyanazokat a lámpákat tervezték, mint Vácra. A váci árakkal számolva a szolnoki lámpacsere 112,8 millió forinttal kevesebbe került volna, vagyis ezt a pénzt biztosan fölöslegesen pumpálták az európai adófizetők a miniszterelnök vejének cégébe. Mivel az uniós pályázaton maximum 500 millió forintos támogatást lehetett kérni, a nagyobb városok – például Szolnok, Kecskemét, Zalaegerszeg vagy Szekszárd – két pályázatot is beadtak a különböző városrészek a fejlesztésére. A lámpaárak azonban még a két zalaegerszegi és a két kecskeméti pályázatban is különbözőek voltak. A terveket jegyző auditor, Imrovicz András azt mondta, hogy erre a kérdésre “csak megközelítően” tud válaszolni, mert az ő dolga az volt, hogy az elérhető megtakarítást megállapítsa, a részletes árajánlatot nem volt feladata vizsgálni. Az utólagos elemzések arra utalnak, hogy az árazásban szerepet játszhatott az is, hogy az önkormányzatok lehetőleg minél nagyobb EU-s támogatáshoz jussanak. Több energetikai tanulmányban is előfordul, hogy a többszázezer forintos lámpáknak árát fillérre pontosan adták meg. Ez a nagyon finomra hangolt árazás több esetben is segítette a beruházó önkormányzatokat, hogy a maximálisat megközelítő támogatási összeget nyerjenek az EU-tól. Szolnok például mindkét uniós pályázatára a maximálisan elnyerhető 500 millió forintnál alig 3-4 millió forinttal kapott kevesebb támogatást. Ha a lámpákat az ugyanilyen típusú lámpákkal készült váci tanulmányhoz hasonlóan árazták volna be, akkor körülbelül 91 millió forinttal kevesebb uniós támogatást kaptak volna. A drágább lámpákkal viszont a megszerezhető legmagasabb uniós támogatást megközelítő árért dolgozhatott az Elios, szintén az uniós adófizetők kárára. Az érintett városok uniós pályázatairól ugyanazon a napon, 2013. október 15-én döntöttek. Az uniós pályázatokról döntő állami szervek többek között éppen azért kérnek részletes költségvetést, hogy ellenőrizni lehessen, hogy az abban szereplő árak reálisak-e. Ezeket a közvilágításos pályázatokat azonban annak ellenére jóváhagyták, hogy ugyanolyan lámpákra teljesen különböző összegek szerepeltek bennük. Így minden város meg is kapta pontosan azt a pénzt, amennyit kért. A pályázatokat elbíráló szervezetet azóta megszüntették, és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium örökölte meg a feladatait. Az NFM tájékoztatása szerint a pályázatokat egymástól független szakértők vizsgálták, nem vetették össze egymással a projekteket, csak az vizsgálták, hogy megfeleljenek az előírt költséghatékonysági szempontoknak. Egy közpénzből megvalósuló beruházás esetében a tervekben szereplő árakhoz képest a tényleges költség később még jóval alacsonyabb is lehet. A munkára ugyanis közbeszerzési pályázatot kell kiírni, és a jelentkezők versenye lejjebb szoríthatja az árat. Ezeknél a közvilágítási projekteknél azonban nem ez volt a helyzet.
A tervben szereplő költség és a pályázatokon legtöbbször egyedül induló Elios ajánlata között csak nagyon kis különbség volt. A legtöbbet az egyik szolnoki projektben engedtek: a lámpacserét bruttó 558,7 millió forintra becsülték, ehhez képest az Elios 557,4 millió forintos ajánlattal nyerte el a munkát. A különbség tehát még ebben az esetben is csak mintegy 1,3 millió forint volt, ami egy lámpára leosztva alig 500 forint. Vácon viszont az 535 millió forintos becsült árnál csak 67 ezer forinttal adott kisebb ajánlatot az Elios, ami lámpánként 18 forintos különbséget jelent. A beruházásra jelentkező kivitelezők bármilyen gyártmányt, típust ajánlhattak volna, ha az teljesíti a követelményeket, és el lehet velük érni a tervezett megtakarítást. Az energetikai tanulmányokat, az abban szereplő lámpatípusokat és lámpaárakat pedig elvileg egyetlen pályázó sem ismerhette. Az Elios is azt állítja, hogy ők nem is ismerték ezeket az előkészítő anyagokat, és az ajánlataikat minden pályázatnál egyedileg határozták meg úgy, hogy a településen minden lecserélendő lámpát felmértek és megtervezték, mi kerüljön a helyére. Csak azt tartották szem előtt, hogy az elvárt megtakarítást és megvilágítást teljesítsék. Ehhez képest van olyan példa, ahol nagyon szoros az egyezőség a háttértanulmányok és az Elios ajánlata között. Bár a legtöbb város üzleti titokra hivatkozva nem adta ki az Elios ajánlatát és költségvetését, Keszthelyről megküldték a cég árazott költségvetését, amiből kiderül, hogy pontosan ugyanazokat a lámpatípusokat és konstrukciókat ajánlották meg a városnak, mint amikkel az energetikai tanulmányban is számoltak – ez megengedhetetlen összefonódásra utal. A tervezett árakra is nagyon ráéreztek. Például azt a 24 LED-es, 58 W-os lámpavariációt, amit az energetikai tanulmányban Keszthelynek nettó 132 749 forint 75 fillérre áraztak be, az Elios egy évvel később pont nettó 132 800 forintért szállította. Ugyanígy minden más betervezett lámpa ára legfeljebb százforintos kerekítéssel tér el az energetikai tanulmány áraitól. Kis kerekítéssel ugyanannyiért vállalták a régi lámpák leszerelését és a tervezést is, mint amennyire (az elvileg tőlük függetlenül készült tanulmány szerzői) előzetesen becsülték. A lámpák tényleges gyártói áráról nagyon kevés információt lehet beszerezni. A közvilágítás területén működő több kivitelező is azt mondta, még csak becsülni sem tudják, mennyibe kerülnek az Elios által leggyakrabban használt Tungsram-Schréder lámpák, mert a gyártó cég évek óta nem adott ki nekik árajánlatot, ami melegágya a korrupciónak. A Tungsram-Schréder csupán annyit közölt hogy a lámpáik listaára nettó 210 és 1100 euró (kb. 65 700 és 344 300 forint) között mozog, az ár attól függ, hogy milyen típusvariációról van szó. A projektekben szereplő lámpák pontos típusvariációnak a listaárára rákérdezve azt válaszolták, a cég “árazási struktúrája és kereskedelmi politikája a kedvezmények és áreltérések tekintetében alapvető része annak, hogy cégünk az egyes projektekben versenyképes legyen”, ezért a korábbi válaszuknál “több vagy részletesebb adat megadása vagy nyilvánosságra hozása olyan nagyvonalú ajándék nyújtása lenne versenytársaink számára, melyet cégünk nem engedhet meg magának, mivel az komoly kockázatot jelentene a saját tevékenységünk vonatkozásában”. Ugyanerre hivatkozva utasította el az árazás nyilvánosságra hozását az Elios-nak szintén szállító GE is: “a GE-nek versenypiaci szereplőként nem áll módjában az egyes projekteknél alkalmazott árakról tájékoztatást adni, mivel az árazás versenyképességet érintő információ”.
Az elmúlt évek beruházásait átnézve egyetlen eset volt, amikor a gyártó Tungsram-Schréder önállóan indult és nyert LED-lámpás közbeszerzésen: tavaly 101 darab LED-es közlámpát szállítottak a BDK Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft.-nek, a lámpákat a Vérmező parkba és az Árpád fejedelem útjára szerelték fel. Az interneten elérhető szerződésekben szerepelnek a lámpák típusai és darabárai is. A Budapestre szállított lámpák között három olyan konstrukció is van, amelyek egyetlen paraméterben térnek csak el három olyan lámpától, amiket az Elios szállított Keszthelyre. A Tungsram-Schréder a kisebb, 16 LED-es, 27 W-os lámpát bruttó 88 449 forintért szállította Budapestnek. Ezt a lámpát Keszthely 144 145 forintért kapta meg az Eliostól. A nagyobb, 48 LED-es, 113 W-os lámpa Budapestnek (az Elios közbeiktatása nélkül) 139 085 forintba került, Keszthely pedig 217 805 forintot fizetett érte az Eliosnak. A nagy árkülönbséget az Elios azzal indokolta, hogy “a Tungsram-Schréder lámpagyártó cég, aki kizárólag lámpagyártással és szállítással foglalkozik, komplett kivitelezéseket nem valósít meg. Ára beszállítói ár, amely kizárólag a lámpatestek árát jelenti. Az Elios komplett projekteket valósít meg, árunk kivitelezői ár, amely a következő elemeket is magában foglalja: komplett megvilágítási terv készítése, fénytechnikai méretezés, hatósági engedélyeztetés, szerelés és kivitelezés, indokolt esetben a lámpakarok és felszálló vezetékek cseréjét”. A keszthelyi beruházásban az Elios költségvetésében külön tételként szerepel a tervezés és a régi lámpák leszerelése is, ezeket a tételeket tehát nem építették bele az új lámpák árába. Több kivitelező cég vezetője szerint a lámpák felszerelésére darabonként 10 ezer forintos költséggel lehet számolni. A fénytechnikai méretezés költségeit lámpánként párezer forintra becsülték. Több szakember is azt állította, hogy mindent összevetve lámpánként 20 ezer költséggel számolhatunk a kivitelezői költségekre. A lámpák még ezzel együtt olcsóbbak voltak Budapestnek. Ha Keszthelyen lámpánként akár csak 30 ezer kevesebből ki lehetett volna hozni a projektet, a város (és az EU) 79 millió spórolhatott volna a beruházáson.
forintos is jóval forinttal forintot
Az Elios egyik legnagyobb megbízásához, a Zalaegerszegre felszerelt GE lámpák áraihoz nem találni ilyen összehasonlítható adatot. A gyártó termékeit azonban nemcsak uniós finanszírozású beruházásoknál használta az Elios. A cég GE lámpákat szállítottak le a budapesti, Pók utcai lakótelepre is. Az interneten is elérhető szerződésből kiderül, hogy más lámpacsaládot szállítottak, mint amit Zalaegerszegre terveztek, de ezek a lámpák hasonló teljesítmény esetén is sokkal olcsóbbak voltak. A gyengébb teljesítményű lámpák Zalaegerszegen háromszor annyiba kerültek, mint Budapesten, és a nagyobbak is közel kétszer annyiba. Az Elios árainak alakulása szembemegy az általános ipari trendekkel is. Míg a cég 2011-ben Hódmezővásárhelyen összesen 749,5 millió forintból cserélt le 6793 lámpát Tungsram-Schréder LED-lámpákra, addig most Szolnokon 5356 új Tungsram-Schréder LED-lámpa összesen 1,2 milliárd forintba fog kerülni kisebbrészben a szolnokiaknak, nagyobbrészben a projekt 85 százalékát álló Európai Uniónak. Pedig a LED-es lámpák, mint minden gyorsan fejlődő, új technológia termékei, egyre kevesebbe kerülnek, és 2011 óta jelentősen csökkent az áruk.
