Jászói szikla tanösvény
Nehézségi fok: A tanösvény a Jászói Tölgyesek Nemzeti Természeti Rezervátum (35,10 ha) keleti részén halad. A tanösvény első szakasza a premontrei rend temetője melletti emelkedőn a Jászói sziklára vezet. A továbbiakban mérsékelten dombos vidéken halad tovább, majd fokozatos lejtéssel visszatér a kiindulás helyére, a Jászói-barlanghoz. A tanösvény hossza 1300 méter, bejárása kb. 45 percet vesz igénybe. 1. sz. tábla A Szlovák-karszt Nemzeti Park A Szlovák-karszt területét 1973-ban nyilvánították tájvédelmi körzetté, majd 1977-ben az UNESCO ember és bioszféra programjának keretében bekerült a nemzetközi bioszféra rezervátumok hálózatába. A Szlovák- és az Aggteleki-karszt barlangjait 1995 decemberében felvették a világ kulturális
és
természeti
örökségének
listájára.
Felbecsülhetetlen
természeti
értékeinek
köszönhetően, és azok megóvása érdekében a területet 2002. március 1-én nemzeti parkká nyilvánították.
2. sz. tábla Erdők A rezervátum létrehozása főként az itt található különösen értékes erdőtársulásoknak köszönhető, melyeket mészkedvelő bükkös-tölgyesek, valamint tölgyes-bükkösök alkotnak. Az őshonos fafajok közül a legjellemzőbbek a kocsányos tölgy, a molyhos tölgy, a közönséges gyertyán, a bükk és értékes lombos fafajok, mint a juharfélék és a hársfák. Elszórtan előfordul
a
vadcseresznye,
a
vörösfenyő
és
az erdeifenyő. A rezervátum keleti részén főként telepített feketefenyő társulásokat találunk, melyek őshazája Dél-Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában található. A fenyves fokozatos kipusztulása után feltehetően eredeti hazai fajok települnek majd meg a helyén. A rezervátum északi csücskében megfigyelhető lucfenyves szintén telepítés eredménye. 3. sz. tábla Állatvilág Az ösvényen vezető túránkat teljes hosszában madárdal kíséri. A környező bokrosok leggyakoribb fészkelő madara a barátposzáta és a kisposzáta. A tölgyesben leginkább a szürke légykapó, örvös légykapó és az erdei pinty dallamos énekét hallhatjuk. A fák odvaiban nagy fakopáncs, közép fakopáncs, szürke küllő és zöld küllő fészkel. Esténként a szikláról a legnagyobb baglyunk az uhu hangja hallható. Szürkületkor az odvas fákból denevérek kirepülő rajait figyelhetjük meg. A sziklafalon szívesen sütkéreznek fali gyíkok. A korhadó fák törzseiben számos ritka rovarfajunk talált otthont, pl. a nagy hőscincér, vagy a remetebogár.
4. sz. tábla A község történelme Őslénytani és régészeti leletek bizonyítják, hogy Jászó vidékének benépesedése már az őskőkorban megkezdődött. Magát a települést a 12. század elején említik először. Az első fennmaradt írásos emlék a faluról 1171-ből származik. Fejlődése hosszú évszázadokon keresztül összefonódott a helyi premontrei renddel. A lakosság főként bányászattal, kohászattal és mezőgazdálkodással foglalkozott. A falu területén 1255 körül kolostor, majd 1312 és 1320 között a közeli sziklán vár épült. A vár
napjainkra
fennmaradt
szinte
a barokk
nyomtalanul korban
eltűnt,
átépített
de
kolostor,
melyhez felbecsülhetetlen értékű könyvtár is tartozik. A kolostort francia park veszi körül, melyet 1760-ban fejeztek
be. Az épületet 1970-ben
műemlékké
nyilvánították. A 15. század első felében a premontrei rend a Tapolca völgyben halastórendszert hozott létre, mely a mai napig fennmaradt. Magyarország iparosításának időszakában a településen fűrésztelep, téglagyár, csempegyár, malom és nyomda létesült. A környéken bányászott vasérc feldolgozásában a helyi nagyolvasztó, valamint három kovácsműhely és egy hámor vett részt. 5. sz. tábla Geológia és geomorfológia
A jászói szikla egy alaktanilag rendkívül érdekes képződmény
a Bódva-
összefolyásánál,
és
a Tapolca-patakok
a Jászói-fennsík
észak-keleti
csücskében. A hatalmas kőszirt négy vetődéssel öt egyenlőtlen részre oszlott, melyek egymáshoz képest eltolódtak, lesüllyedtek vagy kiemelkedtek. A sziklaképződményt a középső-triász időszakban képződött karbonátos kőzetek alkotják. Túlnyomó részét világos üledék, rózsaszín és piros mészkövek, valamint wettersteini és steinalmi mészkövek alkotják. A sziklában keletkezett repedések mentén a Bódva patak évmilliós munkája hozta létre a ma ismert Jászói-barlangot.
6. sz. tábla Növényzet
A melegkedvelő vegetáció és a kárpáti flóraszektor átfedésének köszönhetően a Jászói szikla környékén nagyon érdekes növényvilágot találunk. A szikla legmagasabb, északi fekvésű részein olyan ritkaságokat figyelhetünk
meg
mint
a deres
csenkesz,
tarka
nyúlfarkfű, fürtös kőtörőfű, tarka búzavirág, kövér daravirág stb. A száraz, napsütötte sziklapárkányokon fajgazdag, melegkedvelő növénytársulásokat láthatunk (sziklai perje, prémes gyöngyperje, vékony csenkesz, pongyola harangvirág stb.). A meredek sziklafalak repedéseiben havasi hólyagpáfrány, aranyos fodorka és a kövi fodorka fordulnak elő. Az északi fekvésű területeken a sziklafal lábánál a kőomladékon tipikus hegyi növényeket találunk, mint a kárpáti sisakvirág, a gímpáfrány, az erdei holdviola, az ikrás fogasír, vagy a cifra kankalin.
7. sz. tábla A barlang A Jászói-barlangot a premontrei rend már 1846-ban látogathatóvá
tette
a nyilvánosság
számára.
A
barlangban talált régészeti leletek a paleolit, neolit és a halstatt korból származnak. Legismertebb történelmi érdekességei közé tartozik az 1452-ből származó Huszita felirat, amely Brandeisi Giskra Jánosnak a losonci csatában Hunyadi János seregei fölötti győzelmét hirdeti. A barlang folyosókkal összekötött 5 szintjét a közép-triász világos és sötét mészköveiben a Bódva patak felszín alatti vizei vájták ki. Legnagyobb terme a Nagy-terem, melynek érdekessége egy 6 méter magas cseppkőoszlop. Kisebb, viszont cseppkőképződményekben különösen gazdag termei közé tartozik a Denevérek-terme és a barlang egyik legalacsonyabban fekvő terme az Öregterem. A barlang teljes hossza 2811 méter, melyből 720 méter látogatható.
