JÁSZDÓZSA ÉS EGY ALKOTÓTÁBOR
JÁSZDÓZSA ÉS EGY ALKOTÓTÁBOR Egy jászsági falu kapcsolata a kortárs képzômûvészettel
2008
Katalógust írta: H. Szilasi Ágota Szerkesztette: F. Balogh Erzsébet Grafikai terv: Peternák Zoltán Fotók: Mudrák Attila, F. Balogh Erzsébet Angol fordítás: Charles Somerville, Somerville Adrienn Spanyol fordítás: Németh Gyula Román fordítás: Borgó György Csaba, Vécsi Nagy Zoltán Nyomda: Kvíz Kft. Felelôs kiadó: Dósai Alkotótábor Alapítvány
TÁMOGATÓK
Jászdózsa Polgármesteri Hivatala • Tarnamenti 2000 Zrt • Kis Gábor Vitavin kft. • Jásztej, Jáger Sándor Sármány Bt, • Rampa Kft., Kiss László • Terjéki Józsefné • Sedon Attila Gyurkó Tiborné • Gyenes Lászlóné • Gubicz&Major Kft. • Gál Vali • Fülöp Lászlóné Némethné Harsányi Zsuzsa • Varjasi Iván • özv. Kiss Lászlóné • Gulyás Józsefné • Palotai Lászlóné Dr. Szerencsés István • Farkas Ferencné • Kegyes Pál • Fajcsák Attila • Salga István • Vígh Zoltán Túri Zoltán • Ifj. Bollók László • Rajzinger Roland • Mészáros János CKB Bank / az OTP Bank Montenegró-i fiókbankja Telecom Montenegro, / a Magyar Telekom Montenegró-i leányvállalata Frikandó Fogadó • Mihályi Móni • Dr Krikovics Ágnes • Hunguest Hotels Sun Resort, Herceg Novi Adria Tours, Montenegro • Arcadom Építôipari ZRt. Az alapítók és a mindenkori Kuratórium tagjai.
Jászdózsa kicsiny település Jászberény közelében, a Jászság fô folyója, a Tarna partján. A Jászság az Alföld északi peremvidékén helyezkedik el, ezért nem tökéletes síkság. A vidéken sok a “halom”, a “domb”, a “lapos” elnevezés, amely bizonyítja a táj egyenetlenségét. A szintkülönbségek azonban nem kiugróak, harmonikusan illeszkednek bele a tájba. A hegyekben eredô folyók sodrása itt lelassul s termékeny talajjal, halállománnyal ajándékozza meg a vidéket, ám áradásaik komoly veszélyt jelentettek évszázadokon keresztül. Az Alföld legszárazabb vidéke ez a táj. A csapadék éves eloszlása kedvezôtlen, általában a tavaszi és az ôszi hónapokban esik több esô, míg júliusban és augusztusban gyakran aszály sújtja a vidéket. Kiég a legelô, elszáradnak a termesztett növények csak a “jászesô esik” – a szél porfelhôt szállít a határban. A község hivatalos neve 1910 óta Jázsdózsa, korábban Jász-Dósa néven jegyezték a hivatalos iratok. Okleveles elsô említése 1433-ból, Zsigmond király uralkodásának idejébôl való. A helyi hagyomány szerint azonban a község régebbi, alapítása a tatárjárás idejére tehetô. Arra az idôszakra, mikor az ázsiai eredetû alán-oszét gyökerekkel rendelkezô jászok önálló törzsként, de a kunokkal együtt betelepedtek a Kárpát-medencébe. Így már IV. Béla és Károly Róbert törvényeiben is említésre került e katonáskodásból élô népcsoport. Az alig 2250 fôt számláló település igyekszik megôrizni tradícióit, s új hagyományok teremtésével, az infrastruktúra (gáz, telefon, internet, iskola, diákotthon, idôsek otthona) fejlesztésével, gondozott környezetével törekszik lakosságmegtartó erejét fenntartani. A sajnos egyre inkább elöregedô település aktív lakosságának zöme földmûveléssel foglalkozik, de sokan a környezô városokban igyekeznek munkát találni. A falu újkori történelme a török világ végeztével kezdôdött. A piciny település házai fölé magasodó Szent Mihály tiszteletének szentelt katolikus templom építését 1777-ben kezdte el a község, de a török kiûzése után az elsô templom már 1600 körül állt. Falaihoz a közeli Négyszállás romba dôlt templomának köveit is felhasználták. A gyülekezet megnövekedése eredményeképpen az 1757–58-as években megnagyobbították, azonban az öreg épület állapota menthetetlenné vált, emiatt 1777-ben új templom építéséhez fogtak. A barokk stílusú templom Quadri Kristóf tarnamérai pallér irányításával 1782-re készült el. Hamarosan elkezdôdött a belsô berendezés elkészítése, mely több mint egy évszázadon keresztül folyamatosan gazdagodott. Szószék (1785), toronyóra (1789), fôoltár és a tabernákulum (1792) Steihaiser egri képfaragó munkájaként, mellékoltárak (1795). A orgonát 1878-ban készíttették, a Szent Donát harangot 1799-ben, a Szent Mihály harangot pedig 1810-ben öntették. 1793-ban került sor a templom kifestésére, a munkálatok elvégzésére Farensohn Ferenc egri piktort kérték fel. A szentély kupolájában a Szentháromság lebegô figurái láthatók. A második kupolában Mária mennybemenetelének jelenetét Ábrahám, Izsák, Melkizedek fôpap, valamint a magyar szentek (Szent István, Szent Imre, Szent László, Árpád-házi Szent Erzsébet, Árpád-házi Szent Margit…) veszik körül. A harmadik kupola kiemelt jelenete Keresztelô Szent János megdicsôülése, melyet a négy evangélista (Máté, Lukács, Márk és János) valamint ószövetségi szentek vesznek körül. A fôoltár festményét az egri Kovács Mihály festette 1856-ban. A kép Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, ki tüzes karddal a pokolba ûzi a világ bûneit jelképezô Lucifert. Jászdózsa épített mûemlékei közül a leghíresebb a Tarnán átívelô híd, a helyiek szerint Kôhíd, vagy Nagyhíd. Az ötnyílású, a homlokfalból kiugró négy pilléren álló, kôboltozatos, a partok felé szárnyfalakban folytatódó, a közepe felé enyhén emelkedô híd 1811–13 között épült. A lakosság ivóvízellátásában a mélyben elhelyezkedô vizek döntô jelentôségûek. Jászdózsán az elsô mélyfúrású kutat 1902-ben készítették a falu közepén, a piactéren, a templomhoz közel. Ez az egyetlen artézi kút látta el az egész községet ivóvízzel hosszú ideig. A fiatalok talán a legkedvesebb idôtöltése volt az artézi kútra való járás – beszélgetés, udvarlás, nyári hétvégeken a térzenénél való táncra perdülés. A 2001-ben felújított kút vize ma már a vízhálózatot táplálja, s jó minôsége miatt palackozásával is foglalkoznak. Az 1984-ben megalakult Dósai Honismereti Kör több éves gyûjtôtevékenysége és áldozatos munkája révén 1989-ben készült el a tájház, mely a falu régmúltjának tárgyi emlékeit, paraszti bútorait, szerszámait, az életmódot s a falu történelmének eseményeit mutatja be. A Dósai Napok keretében felelevenednek általuk a régi hétköznapok tevékenységei (aratás, lekvár fôzés, szappanfôzés, kovácsolás, kádármesterség), az ünnepnapok (lakodalom) és vásárok helyi szokásai. Szintén a Honismereti Kör gondozza a falu emlékmûveit, az elsô és a második világháború halottainak emléket állító szobrokat és a honfoglalási emlékmûvet. Az óvoda és az 1996-ban átadott új általános iskola mellett a kultúra fészke a 2000-ben elkészült új könyvtár. Békéssy György tanítónak volt az érdeme, hogy a második világháború után a községben fellelhetô iparos-, gazda-, munkásköri és a kaszinói könyveket összegyûjtötte, és az Iparoskör helyiségében megnyitotta a kölcsönzést. Az ötvenes években ô és utódai tovább fejlesztették a könyvtárat, de a falu lakosságának 20. század végi csökkenése miatt az állomány fejlesztése lelassult. Mégis 2000-ben lehetôség nyílott arra, hogy új könyvtárral gazdagodjon a község. Tartalmas szórakozásra ad lehetôséget a faluban a mintegy 450 fôvel mûködô, Horgásztanyát mûködtetô Tarnamenti Horgász Egyesület, és a felnôtt és ifjúsági szakosztállyal is rendelkezô Jászdózsai Sport Egyesület. Az elöregedô falu nagy figyelmet fordít az idôsekre. Az önkormányzat 1999-ban adta át a Svájcban élô Erdôs István kezdeményezésére és támogatásával épített bentlakásos idôsek otthonát.
3
A Jászok Világtalálkozójának rendezvényeibe 1994 óta bekapcsolódó település megteremtette saját idegenforgalmi csalogatóját, a Dósai Napok hagyományát. E napok keretében kerül megrendezésre immár kilencedik alkalommal a Jászdózsai Alkotótáborban készült mûvekbôl rendezett kiállítás.
Dósai Nemzetközi Alkotótábor
4
1999 óta, bármi nehézség is toluljon elô, megrendezésre kerül a Nemzetközi Alkotótábor Jászdózsán. Létét a civil, majd önkormányzati összefogásnak köszönheti, annak, hogy a falubeliek örömmel fogadták, és azóta is segítik Magyarország akkori mexikói nagykövetének felesége, a jászdózsai születésû Némethné Harsányi Katalin és Kopacz Mária festômûvész kezdeményezését. Az egyre erôsödô globalizációs törekvések ugyanis egyre gyakrabban erôsítik fel a helyi értékek megôrzésére, illetve helyi értékek megteremtésére szervezôdô összefogásokat. Ezért különösen érdekes ez a nyitott szellemiségû nemzetközi mûvésztelep, melyet éppen a Jászok Világtalálkozójához köthetô Dósai Napok rendezvényeinek idejére szerveznek. Így megalakulása óta az ünnepi rendezvények elmaradhatatlan tartozéka a nemzetközi képzômûvészeti tábor, majd a készült mûvekbôl rendezett kiállítás is, amelynek két hetes idôtartamára a magyarországi mûvészek mellett Romániából (Erdélybôl, többen Kolozsvárról), Mexikóból, Chilébôl, Hondurasból, az Egyesült Államokból, Svédországból, Szlovákiából, Ukrajnából (Kárpátaljáról), újabban Montenegróból érkeztek neves – idôsebb és fiatal – alkotók. Az alkotótábor meghívásos alapon mûködik, de várja az érdeklôdôket. Tábor mûvészeti vezetôinek (Kopacz Mária majd F. Balogh Erzsébet) szándéka szerint mûfaji megkötés nincs, azonban feltétel a képzômûvészeti alap vagy szövetségi tagság, felsôfokú képzômûvészeti végzettség. Részvételi díj sincs, de a mûvészek évrôl-évre legalább két alkotást ajándékba hagynak a faluban – a tábor mûködtetését felvállaló alapítvány részére. E mûvek, a szervezôk elképzelése szerint, alapját képezik egy komoly kortárs gyûjteménynek, egy majdani jászdózsai képtárnak. Az évente ide érkezô 10-12 mûvész szállását és mûtermét a diákkollégiumban vagy az iskola épületében oldják meg, s étkezést is biztosítanak számukra. Így teljesen átadhatják magukat az alkotásnak, a falu, a puszta, a folyópart hangulatának, a közös együttlét, a barátság varázsának s a vendéglátók szeretetének. Sokan ismét visszavágynak e csendes falucskába, elvágyódnak a városi zajból, az embert roncsoló közönybôl, elidegenedett világból, talán vágynak egy olyan helyre, ahol hangjuk nem vész el a sokadalomban, gondolataik nem torzulnak el a zûrzavarban, az elôítéletekben, a divatos trendekben. Az együttlét, a gyakran magányba húzódó alkotás, de a közös nagy vacsorák, az esti beszélgetések és a kirándulások alatt nemcsak a baráti szálak fonódtak eggyé, hanem a mûvészi tapasztalatcsere révén bebizonyosodik, hogy érték az értéknek – bármely irányzatot (absztraktot vagy figurálist, meditatívfilozofikust, vagy ösztönösen expresszívet) emeljen piedesztálra – nem ellenfele, hanem társa egymásnak. Immár több mint negyven festô, grafikus, szobrász kapott „lehetôséget arra, hogy sajátságos nézôpontból – mûvészetének karakterét ugyan megtartva, de dósai lelkülettel – ábrázolja a benne lévô titkot: személyiségének csodáját. Jóllehet a táj, a Jászság zenéje csak az aláfestést adta – az összhangzathoz csak egy halk dallamot –, ám ez a kis kísérô momentum elég volt arra, hogy az itt született mûvek (témájuk legyen akár a legelvontabb, a helyi színhez képest a legtávolibb) valamiképp magukon viseljék a község utcáinak, tereinek, folyójának (tavának) hangulatát. A hazaiak által jól ismert motívumok (szobor, kôhíd, templomtorony) beépültek a grafikákba és festményekbe, sôt némely alkotáson fókusszá is váltak.” (Szakolczay Lajos, 2003) A jászdózsai mûvésztelep immár kilépett a gyerekkorból, lassan tíz esztendeje mûködik. A megszületô gyûjtemény immár megérett arra, hogy tágabb közegben is megismerjék a mûvészetet szeretôk és pártolók. Válogatott gyûjteményes anyaga a jászdózsai községháza termeiben és az idôsek otthona folyosóin láthatók, mégis tágabb kört, több érdeklôdôt céloztak meg a gyûjteménybôl rendezett kiállítások. 2002 és 2003 - Budapest, XII. kerületi Csörsz utcai Mûvelôdési Ház 2005 - Jászberény, Déryné Mûvelôdési Központ 2005 és 2007 - Jászárokszállás, Mûvelôdési Központ 2007 - Montenegró, Herceg Novi Az évente megrendezett Jász Világtalálkozók alkalmával különbözô jász településeken kiállítások nyílnak a gyûjteményi anyagból. A vegyes benyomású kiállítások egyedi darabjainak kvalitása, fôként a dél-amerikai alkotók európai szemnek különleges – kontrasztos, dinamikus – világa teszi fontossá e gyûjteményt nem csupán hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is. E sokszínû világ dokumentálására és bemutatására született ez a katalógus – ajándékul az alkotóknak, a támogatóknak és a mûkedvelôknek. A projekt az EU és a Magyar Köztársaság Kormánya támogatásával, a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében LEADER + támogatással valósult meg.
Jászdózsa is a small town not far from Jászberény on the banks of the River Tarna, the main river of the Jászság region. Since the Jászság lies in the north of the Alföld (The Great Plain) it is not uniformly flat unlike so much of that area . In the region can be found the words ’mound’, ’hill’, ’flat’ within the names of settlements which goes to demonstrate the variety of the landscape. Yet the differences in height are not significant, and any differences do tend to blend into the landscape. As the rivers which run through this area leave the hills their current slows thus meandering through the Jászság and producing fertile soil and an abundance of fish, however, there is a downside, flooding. This region is the driest of the Alföld. In the spring and autumn there is precipitation but in the summer the people here often experience drought- the pastures dry out and crops are burned and withered- there is only ’Jász Rain’ a name given to the dust whipped up by the wind during July and August. Jászdózsa was given its current name in 1910 prior to that it was referred to as Jász-Dósa in official documents. The first reference to Jászdózsa is in a certificate issued at the time of King Zsigmond in 1433. According to local tradition, however, the town was founded at the time of the Tartar invasion, it was then that Jász people, of Asian origin, settled in the Carpathian Basin as an independent tribe. The Jász were mecenaries and are referred to in the laws of both King Béla IV and King Robert Károly This small town with only 2250 inhabitants while attempting to preserve its traditions is also undergoing modernisation- the infrastructure such as gas supplies, telephone, internet access etc. is constantly being updated, yet it is becoming obvious that the main challenge in the future will be to maintian current population levels. The average age of the inhabitants is increasing and more and more young people are moving away tempted by employment in other, bigger towns and cities. The modern era of the town started with the end of the Turkish occupation. The building of St.Michael’s Roman Catholic Church , which towers over the town’s houses, was started in 1777 on the foundations of a previous church that had been built in 1666. For its walls they had used the stones of a ruined church from neighbouring Négyszállás. As the congregation grew , the church was extended (1757-58) but the conditon of the building was poor and it was later demolished making way for St.Michael’s. The Baroque style church was built by Krisztof Quadri a builder from Tarnaméra and finished in 1782. The interior decoration was then started and over the years more and more was added to the fabric of the church: the pulpit (1785), the tower clock (1789), the main altar (1792), the side altars (1795). The organ was installed in 1878, the Saint Donat bell in 1799. In 1793 the church was painted by Ferenc Farensohn from Eger. In the dome of the shrine one can see the figures of the Trinity and in the second dome there is a depiction of Mary’s Accession within which there are the figures of Abraham, Isaac and the Hungarian saints St. Stephen, St.Imre, St. Laszló, St.Elizabeth and St.Margaret. The Glorification of John the Baptist is the scene in the third and final dome, he is surrounded by the four Evangelists and saints from the Old Testament. The main altar painting was executed by Mihály Kovács from Eger in 1856 and shows Archangel Michael banishing Lucifer to hell with a flaming sword. The most important built monument in Jászdózsa is the bridge spanning the Tarna River, called ’the stonebridge’ or ’the Big Bridge’ by the locals The bridge (with five arches, standing on four pillars emerges from the sandy banks of the river) was built between 1811 and 1813. The water supply of the village comes from deep springs in the bedrock. The first well was dug in 1902 in the middle of the village in the market square close to the church. This was the only artisian well supplying drinking water to the village for a long time. It became a meeting place particularly among the young and in the summer people would dance there. The water of the well is now piped to the houses and is of such good quality that it is bottled and sold. After years of collecting The Dósa Appreciation Society, founded in 1984, opened the Regional Folklore Museum in 1989. It exhibits peasant furniture and tools and commemorates the lifestyle and events of the village’s history. On the ’Dósa Days’ the traditions of daily life are remembered ( harvesting, jam making, soap making, blacksmithing and the work of the cooper) as are those of weddings and the market. The Dósa Appreciation Society cares for the village’s monuments as well as the memorial to the fallen of the the First and Second World Wars and that commemorating the Conquest of Hungary. The Kindergarten and the new primary school, opened in 1996, are important educational establishments in the village, as well as the new library opened in 2000 - thanks in part to the teacher György Békéssy who collected books on trades, farming, labouring which he discovered in the village social clubs after the Second World War. Originally he founded the library room in the village’s ’Trade-Circle’. In the 1950s he and his relations continued to develop the library but because of the falling population during the Twentieth Century this development slowed somewhat. In spite of this the new library was opened in 2000. There are other organisations in the village; such as the Tarnamenti Fishing Club with 450 members which runs the fish farm and the Jászdózsa Sports Club with youth and adult sections. Both clubs provide meaningful entertainment to the village inhabitants. The village also takes care of its elderly occupants, in 1999 the local council funded and opened the old people’s home which was the brainchild of István Erdıs. The village joined in with the events of the Jászok World Meeting in 1994 and created its own tourist attraction, the ’Dósa Days’. This celebration gives the village the opportunity to exhibit work produced by the artists resident at The Jászdózsa Artists’ Camp.
5
Dósa International Artists’ Camp.
6
Since 1999, despite many challenges, the Dósa International Artists’ Camp has been organised. It was founded with the help of private benefactors and later with the assistance of the local council and local people, who welcomed the initiative of Mária Kopacz, painter and Mrs. Katalin Harsányi-Németh, who was born in Jászdósa and was the wife of the Mexican Ambassador at that time. In the face of increasing globalisation people have been encouraged, and in some cases forced, to come together and attempt to preserve local values and indeed to create new values. It is in this climate that the International Artists’ Camp, which runs during the Dósa Days, joined the Jász World Meeting. Since its foundation the International Artists’ Camp has been a part of the Dósa Days events and always has an exhibition during the festival. For these two weeks many artists from all over the world (Transylvania, Mexico, Chile, Honduras, The United States, Sweden, Slovakia, Ukraine and lately from Montenegro) come to work with their Hungarian peers. Artists are invited to the Artists’ Camp but open-minded and interested people are also encouraged to attend. There is no restriction on the genre of the art that any individual produces which is something the organisers of the camp (Maria Kopacz and later Erzsébet F. Balogh) have always stressed. Yet all artists attending must have a basic grounding in the fine arts, or belong to an artistic association or have a higher degree in fine art. There is no participation fee , but every year artists are expected to leave two pieces of work to the village and the foundation supporting the camp. These works will, it is the hope of the organisers, form the foundation of a significant contemporary art collection, of a future Jászdózsa Art Gallery. The 10-12 artists who attend each year stay and work either at the student hostel or in the school building. They are provided with food and so can enjoy their creative work, the village, the puszta, the tranquility of the riverbank, being together, the magic of friendship and the hospitality of their hosts. Many of the artists long to return to this peaceful rural setting away from the indifference of people, away from the alienated and estranged world they normally inhabit. They yearn for a peace where their voice is not lost in the crowd and their thoughts are not distorted and deformed in the chaos. While being at the camp together with other like-minded people, creating, having communal meals, evening chats, and going on excursions- not only are new friendships born but through changing artistic experiences it is discovered that whatever artistic school one belongs to, be it abstract or figurative, meditative, philosophical or instinctively expressive, values are values and that there is nothing to fear in difference. More than 40 painters, graphic artists and sculptors,” ….have been given the chance to express their inner worlds, the miracles of their selves from individual viewpoints maintaining the character of their individual art but with Dósa dynamism. It is possible that the landscape, the music of the Jászság only supplied the background to their work, only a small tune in the melody, but this was enough, the work was born of here- even if the themes of the work are abstract and the colour scheme bears no relation to that of the area- and carries the atmosphere of the streets, squares and rivers of the village. The landmarks of the village (the statues, the stonebridge and the church tower) are part of some of the works produced by the artists as they are focal points for some of them and the village as a whole”. (Lajos Szakolczay, 2003) The Jászdózsa Artists’ Colony has now established strong foundations having run for almost 10 years. The collection that has been established by the participants is now at the stage where it can be exhibited to a wider audience. A selection of works from the previous ten years can now be viewed at the Jászdózsa Town Hall and in the corridors of the old people’s home. As well as this ’permanent’ exhibition the collection has also been shown to a wider audience: 2002 and 2003 Budapest, District XII. In the Cultural Centre in Csörsz Street. 2005 Jászberény, Déryné Cultural Centre. 2005 and 2007 Jászárokszállás, The Cultural Centre. 2007 Montenegro, Herceg Novi. During the annual Jász World Meeting, work from the collection is exhibited in different Jász villages and towns. The qualities of the individual pieces particularly those of the South American artists’, with the contrasting, dynamic worlds depicted in their pictures, gives the exhibition a variety unusual in most exhibitions. The participation of foreign artists makes the camp and the work produced there of international importance. The catalogue you are reading now was conceived so as to document this multicolored world and as a gift to the artists, to all those who have supported the colony and to people everywhere who are interested in art. This catalogue was made possible with the support of the E.U., the Hungarian Government, and the National Development Plan (LEADER+).
Kolozsváron született. 1971-ben végzett a kolozsvári Ioan Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola grafika szakán, ahol késôbb tanszékvezetô egyetemi tanár volt. Tagja volt a Román Képzômûvészek Szövetségének és az A.I.A.P.-nak (Associon International des Art Plastiqes – UNESCO). Vörösesbarna és fekete alapú, a festészet és a grafika határmezején álló képeit túlnyomórészt fehérrel rajzolt írás- szám- és rajzjelek népesítik be, lebegve léteznek a számukra megszabott mélység nélküli, kétdimenziós életmezôben. E szarkasztikus humorral telített, játékos meseelemek egyvelege hordozza a mûvekben a mondanivalót. Mûvészete egy másik szegmensében – a modern kor embereként – a számítógépet alkotótársként használja. Romániai kiállításai mellett bemutatkozott Budapesten és Miskolcon is.
BACIU, Mircea ROMÁNIA (1946–2004)
Born in Kolozsvár, he graduated from the Graphic Arts Faculty of the Kolozsvár Ioan Andreescu College of Fine Arts where he later became head of department. He was a member of the Romanian Association of Fine Artists and the A.I.A.P. (Associacion International des Art Plastiques-UNESCO.) His reddish brown and black backgrounded pictures which are both (or neither) paintings and pieces of graphic art contain white letters, numerals and symbols in the foreground floating without depth in a 2-dimensional space. The mixture of these playful fantasy elements full of sarcastic humour carries the meaning of his work. In other works of his we see him working in tandem with the computer. Apart from exhibiting in his native Romania, he has also displayed his work in Budapest and Miskolc.
Jászdózsa II., 1999 vegyes technika 52,5x59 cm/ Jászdózsa II 1999 mixed technique 55.5x59 cm
Napló II., 2000, vegyes technika, 55x60 cm / Diary II 2000, mixed technique, 55x60 cm
7
Nyírtasson született, s Budapesten él. A Dési Huber Körben és a Tokaji Mûvésztelepen szerzett alapképzés után 1971-1977-ben a Magyar Képzômûvészeti Fôiskolán tanult. Mesterei: Barcsay Jenô, Kokas Ignác és Szentiványi Lajos voltak. 1977-1978-ban a Mûvelôdésügyi Minisztérium ösztöndíjával Moszkvában dolgozott a Szurikov Mûvészeti Akadémián. 1980-1983 között Derkovits-ösztöndíjas. Elsôsorban pasztellkrétával, akvarellel és ceruzával készíti grafikus jellegû, kimért pontossággal szerkesztett, de legalább ilyen akkurátus pontossággal kivitelezett, drámai hatású mûveit. Szimbolikusszürrealista képeinek vissza-visszatérô szomorú figuráit narancsos fényekbe és mélysötét árnyékok kontrasztjába burkolja. A képek felületét vízszintesen beszövô konstruktív sávos rendszer nem csupán a térmélység keltésének eszköze, hanem általa szippantódik be a nézô szelleme e sajátos metafizikus képi világba.
BUHÁLY József MAGYARORSZÁG (1945)
József was born in Nyírtas and is currently living in Budapest. After getting a basic training at the Huber Dési Circle and at the Tokaj Artists’ Colony he studied at the Hungarian College of Fine Arts from 1971 to 1977 while there he was taught by Jenı Bárcsay, Ignác Kokas and Lajos Szentiványi. Between 1977 and 1978 he received a scholarship from the Ministry of Culture and worked in Moscow at the Szurikov Art Academy, he was also awarded the Derkovits Scolarship (1980-1983). He creates his graphic-like, meticulously constructed and finished works mainly in pencil, pastel and acrylic. He bathes the sad returning figures of his symbolic, surreal pictures in orange lights and deep, dark shadows. The constructed streaks woven horizontally onto the surface of his pictures is not only a tool to create depth but also leads the audience into his metaphysical world.
8
Alföldi táj, 2005, vegyes technika, 38,5x42,5 cm / Alföld Landscape (2005), mixed technique, 38.5x42.5 cm
Debrecenben született. Mûvészeti tanulmányait képzômûvészeti szabadiskolában végezte. 1969-1985 között tagja volt a Medgyessy Ferenc Képzômûvészeti Körnek – Félegyházi László és Bíró Lajos voltak mesterei – és a Medgyessy Stúdiónak. 1988 óta a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete grafikus szakosztályának tagja illetve Országos Választmánynak tagja. Munkásságában megtalálható a grafika, a tempera, az olaj, valamint az alkalmazott grafika területén a könyvborító, plakát, embléma. Számára a mûvésztelep elsôdleges lényege a találkozás, hiszen a jelenlét kifejezi az illetô nyitottságát. A fogékony mûvészt pedig bármelyik kollegától érheti inspiráció, miáltal tudatalattija koncentrált kiterjesztésével mûveket hoz létre. Így 1990-1993-ig a Hajdúböszörményi, 2001-2005-ig a Hortobágyi mûvésztelep vezetôje volt.
BURAI István MAGYARORSZÁG (1951)
He was born in Debrecen and studied art at an independent fine art school. Between 1969 and 1985 he was a member of the Ferenc Medgyessy Fine Art Circle – where he was taught by both László Félegyházi and Lajos Bíró – and of the Medgyessy Studio. Since 1988 he has been a member of the graphic department of the National Association of Hungarian Artists and is on the National Committee. He works in both oil and tempera, producing book designs, posters and logos. For him the importance of artist colonies is meeting other people, since their presence at the camp demonstrates their openness and the receptive artist can be inspired by each and every one of his peers by expanding his unconscious mind he creates art. Hence he has led the Artist colonies in both Hajdúböszörmény (19901993) and Hortobágy (2001-2005).
9
Kettesben, tempera, papír, 35x45 cm / Together, tempera, paper, 35x45 cm
Eredetileg mérnök. Hét esztendôvel ezelôtt kezdett el festeni festô barátai hatására. Festés közben egyre több mindent tud meg önmagáról, és a környezô világról. Az alkotás a sors kártyájának kivetése, olyan állapot, amit a következôképpen írt le: „Ha bemész az erdôbe, vagy általánosítva egy világ felfedezésére szánod el magad – legyen az a te világod, vagy tôled független világok –, miközben közelítesz hozzá, az egyre inkább eltávolodik tôled, egyre inkább elveszíted. De ha képes vagy részévé válni, vagy legalábbis szellemedet nyitottá tenni, akkor maga a megismerni vágyott világ kezd el közelíteni feléd. Tehát a festés egyfajta meditálás.” Kifejezô eszközei – a mélyrôl felhozott gesztusok, az ösztönös színhasználat, az absztrakt formavilág – mind az 1950-es évek amerikai absztrakt expresszionista mûvészek szemléletét idézik.
BÖHME, Enrique CHILE
Enrique originally trained as an engineer. Seven years ago he started to paint inspired by his artist friends. While painting he learns more about himself and the surrounding world. Creating, revealing the card of fate so to speak, is a state which he describes like this: ” If you go to a forest or lets say you decide to explore the world around you – which can be your world or one independent of you – as you near it it is in fact drawing away from you. The more you seek it the further it moves away from you. But if you are able to become part of it or at least open up your spirit to it, then what you look for will become known. So painting is a kind of meditation.” His means of expression,of gestures coming from below, the instinctive use of colour and the abstract use of forms recall the American abstract artists of the 1950s.
10
Cím nélkül II., 2005, olaj, farost, 129x159 cm / Untitled II, 2005, oil on chipboard, 129x159cm
DJUROVIC´, Natasˇa MONTENEGRÓ (1963) Dobojban született. Cetinjében és Podgoricában él és dolgozik. A cetinjei egyetem Kulturológia Karán festôrestaurátor és konzervátor szakon végzett. 1988-90-ben a francia kormány ösztöndíjasaként Párizsban tanult. 1992-ben doktorált a ljubljanai (Szlovénia) Képzômûvészeti Akadémián. A cetinjei egyetem Képzômûvészeti Karának dékánja. Rajzol, fest, fotózik, installációkat és performanszokat készít, de klasszikus ikonfestészettel és restaurálási munkákkal is foglalkozik. 1989 óta kiállító mûvész. Legfôbb kifejezô eszköze az erôteljes gesztusokat közvetíteni képes, figuralitást elvetô, szabad mozgású fekete vonal, melynek drámaiságát koncentrált színes (vörös illetve ezüstfehér) foltokkal fokozza vagy tompítja. Rajzai, festményei gomolygó energiáit az erôteljes sötét-világos kontrasztra építô kompozíció növeli kozmikussá. Born in Doboj, Natasha now lives and works in Cetinje and Podgorica. She graduated from the Art Preservation and Restoration Faculty of the Culture Department at Centin University. In 1990 she was awarded a scholarship from the French Government to study in Paris. In 1992 she took her doctorate at the Academy for Fine Art in Ljubljana. Currently she is the head of the Fine Arts Faculty at Cetinje University. She draws, paints, takes photographs, is involved in both installation and performance art, and also produces icons and restores art works. Since 1989 her work has been exhibited. The ’free moving’ black line is her predominant means of expression and is capable of transmitting strong feelings. She rejects representational art and for dramatic effect she emphasises or softens with concentrated colours (red and silver-white). The swirling energy of her pictures and drawings is increased tenfold by the composition being built on dark/light contrasts.
Triptichon, 2007, akril, vászon, 69x50 60x49,5 69x50 cm Triptichon, 2007, acrylic on canvas, 69x50cm, 60x49.5cm, 69x50cm
11
Miskolcon született, Egerben él. 1977-ben szerzett tanári diplomát az egri Tanárképzô Fôiskola rajz szakán, ahol Seres János és Blaskó János voltak a tanárai. A Képzômûvészeti Fôiskolán Szabados Árpád növendékeként diplomázott 1990-ben. 1985 óta tanít az egri Eszterházy Károly Fôiskola Vizuális Mûvészeti Tanszékén, melynek docense. Festészetének alapja az erôteljes gesztusban és a színben foglalt érzelem; a valós látványból, az egyéni létélményekbôl kiindulva a majdnem-absztrakt világában megfogalmazódó indulati-pszichikai tartalmakat hordozó expresszív erôvel terhes meditáció. E szenzibilitás lüktetô formarendszerek, rusztikus festékfelületek, egymásra rétegzôdô hideg kékek és forró vörösek, felvillanó fények és mélybe húzó árnyékok dinamikájára épül.
F. BALOGH Erzsébet MAGYARORSZÁG (1955)
12
Erzsébet was born in Miskolc and now lives in Eger. She graduated from the Faculty of Art at the Teachers’ Training College in Eger where her teachers were János Seres and János Blaskó. In 1990 she then graduated from the Hungarian College of Fine Arts where she was a pupil of Árpád Szabados. Since 1985 she has been teaching at the Department of Art and Visual Communication of Károly Eszterházy College where she is an associate professor and deputy head of department. Her paintings are meditations on emotions expressed through powerful strokes and colours. Grounded in real spectacle and individual life experiences, they are drafted in an almost-abstract world expressing a very powerful psychological meaning full of expressive power. This sensibility is built on the dynamism of a pulsating form system, rustic painting surfaces, cold blue and red hot colours layered upon one another and reflective light and shade that pull the viewer down into the depth of the work.
10
Maradvány, olaj, vászon, 45x35cm / Residue, oil on canvas, 45x35cm
Debrecenben született, s Egerben él. Az egri Tanárképzô Fôiskolán Nagy Ernô növendékeként végzett 1986-ban. A Képzômûvészeti Fôiskolán 1993-ban diplomázott, ahol Szabados Árpád volt a tanára. Sokat köszönhet egyéni hangja megtalálásában Földi Péter festômûvésznek. Az egri Dobó István Gimnázium tanára, az Eszterházy Károly Fôiskola óraadó tanára. Sohasem akart az aktuális divatoknak megfelelni. Sokkal inkább a világ egyetemes félelmeire aggódva keresett válaszait és legbensôbb problémáit zárják magukba mûvei. Fura ritmust, szinte rituális lüktetést indukálnak az emberi testeket formázó gomolygó, hömpölygô; fájdalommal, kétségbeeséssel telített vonalrendszerbôl felépülô pasztell- és tusrajzai, felizzó olajképei, valamint a tragikumot szintén magukba ölelô, de szín- és formaképzésükben visszacsendesített indulatokat magukba záró akvarelljei, színes pácai.
FERENC Tamás MAGYARORSZÁG (1964)
Tamás was bon in Debrecen but now lives in Eger. He was a pupil of Ernı Nagy at the Teachers’ College in Eger from where he graduated in 1986. In 1993 he graduated from the Hungarian College of Fine Arts where one of his teachers was Árpád Szabados. One of the great influences on his work has been Péter Földi, who has helped Tamás find his own voice. Currently Tamás works part-time as a teacher at István Dobó Secondary School in Eger. As an artist he has never been one to follow fashion. His pictures are attemps to look for solutions to universal fears and internal problems. His pastel and Chinese ink drawings and the intensely coloured oil paintings he produces emit a strange rhythm , an almost ritual vibration, they swirl and roll forming human bodies full of pain and despair. and are built up from a system of lines. His acrylic paintings and those he does in colourful varnish embrace tragedy and are quiet in their colours and form world.
13
Ölelôk, aqvarell, 61x71 cm / Figures embracing, watercolour, 61x71 cm
Tegucigalpában született. Képzômûvészeti, design, és építész tanulmányokat folytatott Hondurasban és Kubában. Több mint ötven egyéni és csoportos kiállításon vett részt Kubában, Spanyolországban, Olaszországban, Kínában s az Amerikai Egyesült Államokban (Washingtonban). Mûveit leginkább acryllal festi. Temperamentumos, erôteljes mûvészetének fontos kelléke a harsogó színvilág, a dekorativitás és a jelképek (szárny, kerék, narancs, ló, maszk) használata. Mûvei az emberi és az isteni létszférákban kutatják a tiszta szeretetet, miközben gyakran társadalmilag, politikailag fontos eseményre reagálnak. Szürnaturális-szimbolikus szereplôi mûvészi védjegyként felfogható gyûrött papírhoz hasonló festett háttér elôtt jelennek meg. Nagyra becsüli Michelangelo mûvészetét, ám lelkileg Salvador Dali víziói állnak hozzá a legközelebb. 2004-ben és 2005-ben vett részt a Jászdózsai Alkotótábor munkájában.
FIALLOS, Iván HONDURAS (1973)
He was born in Tegucigalpa. He studied fine arts, design and architecture in Honduras and Cuba and has taken part in more tha fifty solo and group exhibitions in Cuba, Spain, Italy, China and in Washington (USA). He paints mainly in acrylic. The strong colour scheme, decorativity and use of symbols (ring, wheel, orange, horse, mask) are important components of this temperamental, powerful art. His works seek the pure love in human and divine spheres while they often react to politically and socially important events. His representativesymbolic characters are set against a creased paper-like painted background which could be taken as his, the artist’s, trademark. He respects the art of Michelangelo, though emotionally he is closer to that of Salvador Dali. He took part in the Jászdózsa Artists’ camp in 2004 and in 2006.
14
One moment in Jászdózsa, akril, vászon, 110,5x172 cm / One Moment in Jászdózsa, acrylic on canvas, 110.5x172 cm
A Concepción-i Egyetem Képzômûvészeti Karán diplomázott 1994-ben, majd fa- és üvegszobrászati tanulmányokat folytatott. Festményeinek borzongató világa egyszerre reális és szürreális. Egyszerre szólnak a természet életteli lényeirôl és az emberi elme szüleményeként létrejött gépezetekrôl, melyek szépen lassan – de egyre agresszívabban – telepednek rá civilizációnkra. Ám az emberi élet szempontjából fontos egyéb élô organizmusok sem tarthatják meg eredendô állapotukat terjeszkedô erôszakosságuk miatt. A színek expresszív ereje, a festésmód lendületessége révén a festmények formái egyszerre organikusak és mechanikusak, s oly mértékig kevertek, hogy a jó és a rossz, a valóság és a vízió elválaszthatatlanná válik egymástól. 2005-ben a Jászdózsai Alkotótáborban készített filmjét Chilében többször bemutatták.
HANEWALD, Isabel M. CHILE
She graduated from the Faculty of Fine Arts at Concepcion University in 1994 going on to study woodcarving and glass sculpting. Her paintings are both real and surreal. They juxtapose natural creatures with machines created at the hands of humans, these machines have come to weigh heavily on civilisation and those organisms essential for human life are unable to adapt to their changing world. Due to the expressive power of her colours and the dynamism of her painting style her pictures are both organic and mechanic, so much so that good and bad, reality and vision become indivisible. The film Isabel made at Jászdózsa has proved very popular in Chile.
15
Biomechanika I. olaj, vászon, 129x64,5 cm / Biomechanic I, oil on canvas, 129x64.5 cm
Hódmezôvásárhelyen született. A Magyar Képzômûvészeti Fôiskolán 1957-1962 között Domanovszky Endre és Pap Gyula növendéke volt. Munkácsy-díjas (1975). 1975-tôl a szegedi Tanárképzô Fôiskolán tanított. 1982-1992 között tanszékvezetô, 1984-1987 között fôigazgató-helyettes volt. 1996-ban vonult nyugdíjba. Több mûvésztelep – Mártélyi képzômûvész tábor, Vásárhelyi Mûvésztelep, Makói Mûvésztelep, Hajdúsági Nemzetközi Mûvésztelep, Hortobágyi Alkotótábor, Tokaji Mûvésztelep – részvevôje. Mûvészetét megigézte az alföld, annak változásai, a tanyavilág kényszerû elsorvadása, az újszerû életforma megjelenése. Tiszteli a hódmezôvásárhelyi festészeti hagyományokat, de formailag és tartalmilag is sajátos világot alakított ki. Síkszerû dekorativitása egyszerre reális és elvont, egyszerre fontos számára a megélt, majd elmesélt tartalom és a szimbolikus elvonatkoztatás. Képeinek jellegzetessége a mindent elöntô aranyló sárga szín, melynek eredete a nap fényét materializáló búza, s annak szálkás festésmóddal felerôsített szélben való lengése, hullámzása.
HÉZSÔ Ferenc MAGYARORSZÁG (1938)
16
He was born in Hódmesıvásárhely and was a pupil of Endre Domanovszky and Gyula Pap at the Hungarian College of Fine Art (1957-1962). He was awarded the Munkácsy Prize in 1975. From 1975 he taught at the Teacher Training College in Szeged and between 1982 and 1992 he was head of department rising to deputy director 1984-1987 (retiring in 1996). He has participated in many artists’ camps: Mártély Fine Arts Camp,Vásárhely Artists’ Colony, Makó Artists’ Colony, Hajdúság International Artists’ Camp, the Hortobágy Creative Camp and Tokaj Artists’ Colony. His art is inspired by the Alföld (the Hungarian Plains), its changeability and the decay of the world of small isolated farms so characteristic of that landscape. Ferenc respects the painting tradition of Hódmesıvásárhely but has created his own world in form and content. His flat, decorative style is both representational and abstract. Life told in pictures and symbolic abstraction are both essential to his art. The pecularity of his pictures is in the materialising of the sunlight by fields of wheat, creating an overflowing golden yellow colour. His splintered brush strokes give life to the crop and its movement in the wind.
Ruhaszárítás, tojástempera, farost, 50x70 cm / Drying clothes, Egg tempera on chipboard, 50x70 cm
A Szilágy megyei Draguban született, Kolozsváron él. 1967-ben végzett a kolozsvári Egyetem Képzômûvészeti Fakultásán. Tagja a Kolozsvári Képzômûvészek Szövetségének és a A.I.A.P.-nak (Associacion International des Art Plastiqes – UNESCO). Élete elsôsorban a rajztanításé, de mint textilmûvész több díjat kapott. 1991-ben a Romániai Képzômûvészeti Szövetség jelentôs díját nyerte el. A romániai nagyvárosokban rendezett kiállításain kívül Svájcban és Magyarországon is bemutatkozott mûveivel. A tipikus erdélyi faluban töltött gyermek és ifjúkor emléke olvasható ki technikájában és anyaghasználatában is a népmûvészet közelségét tükrözô szôtteseibôl, textilképeibôl, melyekben személyes emlékek sûrûsödnek általános tartalmakat sûrítô jelekké. Leegyszerûsített, átlényegített formanyelvének monumentalitást kölcsönöz a falvak házait felnyitó kapukat, ablakokat vagy az erdélyi táj dombos lankáit idézô ritmikus komponálásmód. A csoda és az ünnep átsugárzó misztikája hitté mélyíti mûveit.
HORVÁTH-BUGNARIU, Corina ROMÁNIA (1946)
She was born in the county of Dragu and is now living in Kolozsvár.She graduated from the Fine Art Faculty of Kolozsvári University and is a member of the Kolozsvár Association of Fine Arts and the A.I.A.P. (Associacion International des Art Plastiques-UNESCO.) While teaching is the focus of her life she has also won several prizes as a textile artist. Apart from exhibitions in various Romanian towns, she has also displayed her work in both Hungary and Switzerland. Her art relives the memories of childhood spent in a typical Transylvanian village and in her use of materials she diplays her debt to folk art. In her woven fabrics and textile pictures personal memories become signs containing universal meaning. The simplified transubstantiated form of expression takes on a monumental form with its rhythmical composition opening the gates of the village houses and recalling the slopes of the Transylvanian landscape. The miracle and radiating mystery of the festival in her work creates an intensity akin to faith.
17
Nyomatok II., 2007, vegyes technika, 50x50 cm / Prints II (2007), Mixed media, 50x50cm
Kolozsváron született. 1970-ben végzett a kolozsvári Ioan Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola grafika szakán. Franciaországi tanulmányi ösztöndíjat kapott 1972-73-ban. Tagja a Kolozsvári Képzômûvészek Szövetségének és a A.I.A.P.-nak (Assocoin International des Art Plastiqes – UNESCO). A kolozsvári Ioan Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola tanszékvezetô egyetemi tanára. Mûvészi felfogásának eredetiségét, értékigenlését mélységében befolyásolták a fiatalokkal végigélt hosszú évtizedek. Mûvészetének tömör, koherens, ám hangzásában és technikájában is sokszínû, virtuóz volta a térben és idôben való egyetemes tájékozottság, a mindenre nyitottság, a folyamatos információéhség függvényében formálódott. A hétköznapok konfliktusai helyett a festôi eszközök kifejezôereje, s a szimbólumokon átsugárzó örök érték, az idôtlenség foglalkoztatja. Könyvterveinek eleganciáját az expresszív képzelôerôvel társuló akkurátus, pontos kivitelezés adja.
HORVÁTH-BUGNARIU, Ioan ROMÁNIA (1946)
He was born in Kolozsvár and graduated from the Faculty of Graphic Arts at the Ioan Andreescu College of Fine Arts in 1970. He was awarded a scholarship to study in France in 1972 and 1973. He is a member of the Kolozsvár Association of Fine Arts and the A.I.A.P. (Associacion International des Art Plastiques-UNESCO). He is head of department and lecturer at the Ioan Andreescu College of Fine Arts. The originality of and the values represented in his art are deeply influenced by his time spent among young people. His art is compact and coherent but in its tone and technique colourful being is formed by universal knowledge in space, time, openness and the continuous hunger for information. Instead of the conflicts of everyday life he is interested in the expressive potential of the artist’s tools and the eternal values that radiate through symbols and timelessness. His expressive imagination accompanied by meticulous workmanship lends an elegance to his book designs.
18
Love Story II., 2007 színes litográfia, 48x66 cm / Love Story II (2007), coloured lithograph, 48x66 cm
Budapesten él. A Márffy Ödön által alapított Képzômûvészeti Szabadiskolában Szegedi Dobó Illés és Bagi Jenô tanítványa volt már tizenhárom évesen. A következô években szakmai vizsgákat tett mint intarziakészítô, keramikus, mûszaki rajzoló és reklámpropagandista, mellette méterárut tervezett, épületmaketteket készített. Fest. A Magyar Televízióban és színházakban ornamentikákat, szobrokat, színházi díszleteket, jelmezeket és maszkokat készít. Alkotótáborokban szívesen vesz részt. 1995-tôl textilmaradékokból, az elmúlástól, a feleslegessé-válástól megmentett elhasznált textilekbôl festményszerû rongyképeket készít: „rongyképésznek” nevezi magát. Közelrôl szemlélve képeit a szövet textúrája, eredeti mintázata ugyan felfedezhetô, de a darabkák egymásra rétegezése, kollázs-szerû használata egy teljesen új minôségbe emeli e foszlányokat. Munkáiban mindig jelen van egyfajta szeretetteljes alázat. Képei közül sok került magángyûjtôkhöz itthon és külföldön.
KERESZTES Zsuzsa MAGYARORSZÁG (1937)
She lives in Budapest. At the age of 13 she was a pupil of Illés Szegedi Dobó’s and Jenı Bagi’s at an independent fine art school. In the following years she took practical exams in marquetry, ceramics, draughtsmanship, graphic design, textiles and model building. At Hungarian Television and in theatres she created ornaments, sculptures, theatrical scenery, costumes and masks. Taking part in artists’ camps is something she enjoys immensely. Since 1995 she has been working on pictures made from textiles she has rescued from being consigned to the dump. She calles herself ’a rag-picture maker’. If one takes a close look at her pictures it is possible to see the original patterns of the fabrics used yet the layering of the pieces and their place within the collage gives them an entirely new quality. There is a always an affectionate respect in her work for the material she is working with. Many of her creations are owned by private collectors both in Hungary and abroad.
19
A nagy kosár, 2007, kollázs, 30x30 cm / The big basket, 2007, collage, 30x30 cm
Marosvásárhelyen született, majd Kolozsváron élt, de 1996 óta Magyarországon, Szentendrén telepedett le. 1960-67-ben a kolozsvári Ioan Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán folytatta tanulmányait. Elsô pillantásra szürrealisztikus képeibôl egy-egy (elmondhatatlan) történet – vagyis a képek egymásutániságából egy egész regény – bontható ki. Festményein a mindennapi élet valamint az álom, a fantázia és a mitológia s a biblia teremtette lények históriái a mesevilággal keveredik. Szereplôi önkényesen kevert egyedek: különféle angyalok, babák, boszorkányok, karneváli, cirkuszi figurák, állatok, szörnyek, különbözô szerkezetek, s gépezetek, de még növényei is képzeltek, melyek meghatározhatatlan térben meghatározhatatlanul vannak jelen. Festményei jelképes tartalommal megajándékozott „idézések”, melyek különféle élményeket húzhatnak elô az emlékezetünk mélyébôl – tragikustól az erotikuson át a megmagyarázhatatlanig. Így ez az elsô látásra vidám színekben pompázó létezés fanyar, inkább groteszk, sôt, nem nélkülözi az ijesztô elemeket sem.
KOPACZ Mária ROMÁNIA, MAGYARORSZÁG (1941)
Mária was born in Morosvásárhely and then lived in Kolozsvár. In 1996 she settled down in Szentendre in Hungary. Between 1960 and 1967 she studied at the Kolozsvár Ioan Andreescu College of Fine Arts. From her pictures, which at first sight seem to be surreal, one can read an ’untellable’ story, a whole novel from a series of pictures. In her paintings the stories of everyday life, dreams, fantasies, mythologies and biblical figures are combined with fairytales. Her characters are arbitrarily placed in the pictures: angels, dolls, witches, carnival and circus performers, animals, beasts as well as different constructions and machines; even the plants are fantasies unidentifiably present in the indefinable space. The symbols in her pictures are meaningful quotations which bring different experiences out of the depth of memory, from the tragic through to the erotic and on to the inexplicable. In this way existence which initially looks to radiate rosiness is ,in fact, grotesque and something to be wary of.
20
Rét, pasztell, 49x65 cm / Meadow, Pastel, 49x65 cm
Az eredetileg irodalomtanár, könyvtáros és pszichológus. 1990 után rajz-, festészeti és szobrászati tanulmányokat folytatott, keramikusként is alkot. Mûvészi munkája mellett terápiás célú alkotómûhelyeket szervez és vezet gyerekek, fiatalok és felnôttek számára. Mûveivel visszhangot, érzelmeket kíván kelteni, miközben az életet állandó változásként, folyamatos átmenetként fogja fel és mutatja be mûveiben. Mercedes is originally a literature teacher, a librarian and psychologist. After 1990 she studied art, painting and sculpture and worked as a ceramicist. As well as her artistic work she also organises and leads therapeutic workshops for children, young people and adults. In her work she attempts to ’feedback’ emotions, she percieves and presents life as constant change, a continuous transition.
ECHENIQUE, Mercedes Larrain CHILE (1956)
21
„Jelenlét”, 2006, akvarell, 68,5x53cm / Presence 2006, watercolour, 68.5x53 cm
Besztercén él. A kolozsvári Mûvészeti Szakközépiskola elvégzése után a Képzômûvészeti Egyetemen szerzett diplomát 1967-ben. A besztercei általános iskolai tanítás mellett aktív mûvész. Grafikai és festôi munkásságában az absztrakciót bizonyos fajta figuralitással ötvözi, s szimbolikus karaktert nyer a kissé átírva megjelenô táj. Mûvein felértékelôdik a térnek egyfajta különös archetípusa, mégis kompozícióinak fontos kelléke marad a térmélység érzékeltetése. A domináns elemként használt, plasztikusan megfogalmazott dombok lankáit mintázó színfoltok olykor dekoratív elemmé válnak, de igyekszik túlhaladni a könnyed festôi megoldásokat. A festett felület érintése ugyan expresszív feszültséggel telített, az érzékeny színhasználat mégis könnyeden hajlékony és laza egységbe vonja képtémáit. Olyan festészetet hoz létre, melyben egységbe forr a szimbólumok ereje és a lelki rezdülések érzékisége.
MARION, Aurél ROMÁNIA (1946)
Currently living in Beszterce. After Kolozsvári Secondary School of Arts he graduated from the University of Fine Arts in 1967. As well as teaching at Beszterce Primary School he is an active artist. In his graphics and paintings he mixes abstraction with a kind of representation in which the reworked landscape takes on a symbolic character. Space is redefined but in spite of this perspective, depth remains an important tool in his compositions. The patches of colours used as dominant components and the colouring of the composed hillsides sometimes become decorative motifs but he attempts to avoid straightforward painting solutions. Although the painted surface is saturated with an expressive tension, the sensitive choice and use of colour brings the theme of his pictures into a harmonious unit. He creates a painting in which the power of symbol is united with the sensuality of meaningful vibration.
22
Madár I. akril, vászon / Bird I., acrylic on canvas
Szatmárnémeti mellett Alsóhomoródon született. A marosvásárhelyi Képzômûvészeti Középiskola után a kolozsvári Képzômûvészeti Fôiskola rajztanári szakán szerzett diplomát. 1964-tôl rajzot tanított Brassóban majd Sepsiszentgyörgyön. A Romániai Képzômûvészeti Szövetség tagja. Mély tónusú színei, rejtett, visszatompított kontrasztjai ellenére széles gesztusú, intenzív ecsetkezelése expresszív erôvel telíti festményeit. Így a színek és a formák belsô, rejtett jelentéssel, rejtett tartalommal, tulajdonképpen az alkotó személyiségjegyeivel ruházzák fel a képet. A külvilág inspirálta témák, formák gyakran konstruktív szerkezetet kapnak, átfogalmazódnak, képi alkotóelemmé válnak. Motívumai oly mértékben íródnak át az önkényes színválasztás, illetve a perspektíva síkba fordítása kapcsán, hogy mûveit csak egy keskeny sáv választja el az absztrakciótól. De e keskeny sáv átlépését tudatosan utasítja el.
MIKLÓSSY Mária ROMÁNIA (1940)
She was born in Alsóhomoród next to Szatmárnémeti. After completing her secondary education at a school of arts in Marosvásárhely she graduated from Kolozsvár College of Fine Arts as an art teacher. From 1964 she taught in Brassó and afterwards in Sepsziszentgyörgy. She is a member of the Romanian Fine Art Association. In spite of her deeply toned colours and concealed, blunt contrasts her full-gestured and intense brush handling gives a most expressive power to her pictures. The colours and forms provide her pictures with an inner, hidden meaning, a concealed content if you will which is, in fact, the artist’s personality. The themes and forms inspired by the outside world are given structure, they are redrafted and become visual components of the work. Her motifs are rewritten in arbitrary colours and they level perspective so that her works are just shy of abstraction and yet she refuses to consciously step over into this style.
23
Híd, tempera, papír, 47x55 cm / Bridge, paper, 47x55 cm
Szilvásváradon született majd Budapesten és Vácon élt. A Magyar Iparmûvészeti Fôiskola (1956) után a Magyar Képzômûvészeti Fôiskolán (1959) szerzett diplomát. Mesterei Ferenczy Noémi, Szônyi István és Bernáth Aurél voltak. Munkácsy-díjas (1983). 1988 és 2003 között az egri Eszterházy Károly Fôiskola tanára, 1998-ig tanszékvezetôje. Rembrandti mélységeket példaként maga elé állító mítoszalkotó-látomásos realista mûvészetének legfôbb hordozói a formákká, szûkített térré, s leginkább fénnyé szervezôdô színek. Nüánsznyi finomságú lelki rezdüléseket, mélységes fájdalmakat tapintatosan boncolgató, ám finom iróniával átszôtt alkotásai sorozatokká szervezôdtek: az átlényegült önarckép Zsámbék-képek, a bújtatott magasztosságú Arcképcsarnok, és elembertelenedésünkben is a megváltás reményével telített El Greco tanulmányok, valamint bibliai témájú (sajnos befejezetlenül maradt) apostol-ciklus életmûvének kiforrott alkotásai.
NAGY B. István MAGYARORSZÁG (1933–2006)
24
He was born in Szilvásvárad and then lived in Budapest and Vác. He graduated from the Hungarian College of Applied Arts (1956) and then from the Hungarian College of Fine Arts (1959). His teachers were Noémi Ferenczy , István Szınyi and Aurél Bernáth. He won the Munkácsy Prize in 1983. Between 1988 and 2003 he was a teacher at Eszterházy Károly College in Eger and until 1998 was head of the department there. Taking the depth of Rembrandt’s art as a starting point the main elements of his mythological, visionary, representational work are the colours arranged into forms, into space and into light. His works analyse psychological movements and deep sorrow yet are woven with a fine irony and organised into a series of themes: the transformed self-portrait The Zsámbék Pictures, the hidden, elevated portrait gallery, The El Greco Studies filled with the hope of redemption even in the pictures’ dehumanisation and the biblical-themed (unfortunately unfinished) works of his apostle period.
Zsámbék LXXII, olaj, vászon, 51x41 cm / Zsámbék LXXII, oil on canvas, 51x41 cm
Budapesten született. 1975-77-be a Kirakatrendezô és Dekoratôrképzô Iskolában tanult. A Dési Huber Körben és a Postás Képzômûvész Körben képezte magát. Mesterének Nagy B. Istvánt tartja. Mûvészetében nagy szerepet kap saját szellemi-lelki állapotának kutatása, illetve kulturális identitáskeresésének problémája, így az intenzíven megélt pillanat esztétikai kinyilvánítása, vagy éppen a csöndes szemlélôdés, a meditatív elmélyülés eredményeként egyfajta bensôséges képiség megteremtése. Nyugalmas, mély méltóságuk, megnyugtató, vigasztaló hatásuk van képeinek, mely érzéshez a képfelület türelmes, minóciózus megmunkálása, a felületek apró ecsetvonásokkal való benépesítése és legfôképpen a mindent átjáró szép kékség segíti hozzá a szemlélôt. Csendesen artikulált mûveit elsôsorban akvarellel készíti.
NÉMETI Judit MAGYARORSZÁG (1954)
She was born in Budapest. She studied at a window dressing and interior decorating school between 1975 and 1977. She taught herself painting while a member of Huber Dési Circle and the Postás Fine Art Circle.. She regards István Nagy B. as her mentor. In her art, the search for her psychological-spiritual self and her cultural identity play a large role, as do the expression of the intensely experienced moment , quiet observation, and the quality of meditative absorption. All of these elements go to create an intimate visualism within her pictures, they have a peaceful, deep dignity and a calming, comforting effect made perceptible to the viewer by the patient processing of the picture surface with gentle brush strokes and the use an overflowing beautiful blue colour. She paints her quietly expressed works in acrylic.
25
Gaia, akril, farost, 45x60 cm / Gaia, acrylic on chipboard, 45x60 cm
A mexikóvárosi Nuevo Mundo Egyetemen 2000-ben szerzett grafikus diplomát. Audiovizuális mûvésznek vallja önmagát, hiszen a képi látványon túl a zene és a tánc együttesen határozzák meg mûvészetét. A hagyományos grafikai mûfajok (rézkarc) mellett fotókat, szobrokat, divatterveket, filmeket készít. Zenél (flaután játszik) és a modern táncmûvészet is érdekli. Az ôsiség jegyét is magában hordó, a kép síkjából gyakran kitüremkedô formákból felépített, többféle anyaggal kombinált (például gyöngy) táblaképei úgy modern alkotások, hogy minden ízükben visszautalnak a múltra. A múltba, melynek anyagba rejtett rituáléit, szellemiségét idézik fel mûvei.
˜A, NOLASCO MAGAN Gerardo
He was awarded his degree in graphic art from the Mexico City Nuero Mondo University in 2000. He calls himself an audio-visual artist because as well as the visual elements in his work, music and dance are also utilised. Besides the traditional graphic genres he adopts , he also takes photos, sculpts, designs fashion and makes films. He also plays music (the flauta) and is interested in modern dance. His ’board pictures’, with their ancient elements, are built up by the forms emerging from the level of the picture combined with different materials such as beads. They are modern pieces of art yet still refer back to the the rituals and spirits of past.
MEXIKÓ (1975)
26
D-2 Diptichon, vegyes technika, 44,5x46,5 cm / D-2 Diptichon, mixed technique, 44.5x46.5 cm
Autodidakta festô. 1982 óta különösebb tanulmányok nélkül egy spontán, a naív stílusba illeszkedô festészetet alakított ki. Mûvei szenvedéllyel, színekkel és élményekkel átitatott képek, túláradó, játékos és költôi fantáziával énekli meg saját világát. Képei tele vannak gyerekkorára, szülûhelyére utalásokkal, erôs szenvedélyekkel, bár magát – Chagall módjára – törékeny, repülô figuraként ábrázolja. Akárcsak Chagall, képes alakjait és életének pillanatait a levegôbe emelni. Szabadjára ereszti képzeletét, amelyet semmilyen akadémiai formalizmus sem képes megállítani. Festményein valóságos személyek soha nem létezôkkel keverednek, az arányok csak ösztöneinek engedelmeskednek, a színek irreálissá, lehetetlenné válnak, ecsetje primitív mosolya révén saját létezést nyernek.
HERRERA, Mariangel Olivares CHILE (1959)
She did not undergo any formal training and is entirely self-taught. Her painting has a spontaneous, naive style and is saturated with passion and experiences, she ’sings’ her world with exuberance,and a playful, poetic fantasy. Her work is filled with references to her childhood and her birthplace, it is also marked with much passion although she presents herself – after Chagall – as a fragile figure. Just as Chagall she lifts her figures and the moments of her life high up into the air. Letting her imagination run free, she cannot be fettered by any academic formalism. In her paintings the real are mixed with the fantastical, proportions are governed by her instincts, colours become unreal and impossible taking on their own existence, all is at the mercy of the primitive smile of the paintbrush.
27
Lugares Comunes, 2006, olaj, vászon, 47x35 cm / Lugares Communes 2006, oil on canvas, 47x35 cm
A képzômûvészethez a természettudományokon keresztül közelít. 1981-ben biológus diplomát szerzett, s 1984-tôl a mexikóvárosi Nemzeti Autonóm Egyetem tanára és tudományos illusztrátora. 1995-ben képzômûvészeti tanulmányokat folytatott Londonban. Csereprogram keretében 1989-ben járt elôször Magyarországon, amikor a budapesti Természettudományi Múzeumban készített illusztrációkat. Alapító tagja a Tudományos Illusztrátorok Mexikói Akadémiájának. Rajzai fotószerûek, aprólékosan kidolgozottak, ám olykor realitásukban is meseszerûek. He approaches fine art through the natural sciences. In 1981 he graduated as a biologist, from 1984 he was a teacher and scientific illustrator at the National Autonomous University in Mexico City. In 1995 he studied fine art in London. In an exchange programme in 1989 he visited Hungary for the first time, when he made illustrations in the Museum of Natural Sciences in Budapest. He is a founding member of the Academy Of Scientific Illustration in Mexico. His drawings have a photographic quality, meticulously done yet sometimes fairytale-like in their reality.
OYARZABAL, Aldi de MEXIKÓ (1959)
28
Psyllaephagus trioziphagus, akvarell, papír, 32,5x53 cm / Psyllaephagus trioziphagus, watercolour on paper, 32.5x53 cm
Szatmárnémetiben született. A kolozsvári Ioan Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola elvégzése után a nagybányai Drámai Színház, majd hosszú ideig a Szatmári Állami Magyar Színház díszlettervezôje volt. 1985-tôl több évet élt Németországban, Münchenben, majd Iserlohnban, ahol mûvészeti tanfolyamokat vezetett. 1999-ben Magyarországon, Szentendrén telepedett le. Megfordult a világ különbözô részein, Chilében, Brazíliában, Olaszországban, Spanyolországban, Hollandiában. 60-as években a kelet-európai grafika kortárs eredményeit, formai megoldásait visszhangozva monumentalitásra, erôs folthatásra törekedett. Mûvein a figurák stilizáltak, kontúrjaik hangsúlyozottak. Gyakran a pop art formai eszközeivel él, mint amilyen a fotószerûség és a méretnövelés. Megörökített alakjai jellegzetesen közép-kelet-európai kisvárosi szereplôk.
PAULOVICS László ROMÁNIA, MAGYARORSZÁG (1937)
He was born in Szatmárnémeti. After graduating from the Ioan Andreescu College of Fine Arts in Kolozsvár he was a stage designer at the Nagybánya Drama Theatre, and then for an extended period at the Szatmár National Hungarian Theatre. From 1985 he lived in Germany, first in Munich and then in Iserohn, where he taught art. In 1999 he settled down in Hungary, in Szentendre. László has travelled extensively: to Chile, Brazil, Italy, Spain and Holland among others. In the 60’s echoing the output and formal ’solutions’ of his Eastern European contemporaries he adopted a strong smudge effect with his work taking on a monumental scale. In his pictures figures are stylized, their contours emphasised. He often uses the formal tools of Pop Art in particular his pictures take on a photographic quality and are large in size. The characters he chooses to represent are typically those of small East-European towns
29
Európa elrablása, papír, tus, 50x70 cm / Kidnapping Europe, Chinese ink on paper, 50x70 cm
Keszthelyen él. 1965-ben végzett a Magyar Képzômûvészeti Fôiskola Grafika szakán. Két évtizedig Németországban és Spanyolországban élt. Az 1980-as évekig elsôsorban alkalmazott grafikával foglalkozott. Cégek, intézmények arculattervezésével foglalkozik, s több kiállítás kurátora, szervezôje – megálmodója és fôszervezôje a Víz és Fény címet viselô nôi képzô- és iparmûvészeti országos tárlatsorozatnak. Szimbolikus tartalmak köré fûzött sorozatokba rendezett képeit, installációit puritán anyagokból (gipsz, fa, tojástempera) készíti, de kedvelt eszköze a kréta és a pasztell is. Évtizedek tapasztalata, szellemisége-gondolkodásmódja áthúzódik mostani munkái alkotófolyamatába, ahol elsôdleges képépítô eszköz a gondolat szabadságából fakadó jelképrendszer – mely talán majd idôvel teljes értékû jelek megalkotásához vezet.
PÉCELI BAUER Margit MAGYARORSZÁG
Margit lives in Keszthely. In 1965 she graduated from the Faculty of Graphic Arts at the Hungarian College of Fine Arts. For two decades she lived in Germany and Spain. Up until the 1980’s she worked in applied graphics . She is engaged with designing a corporate image and is a curator and organiser of exhibitions- the founder and prime organiser of the ’Water and Life’ series of exhibitions showcasing the work of women working in the applied arts. She creates sequenced picture installations from ’pure’ materials such as wood, plaster and eggshell yet she also likes to work in pastel and crayon. Decades of experience, her outlook on life and beliefs all go to influence the processes involved in her current work in which the primary ’building’ tool is her symbol system stemming from freedom of thought.
30
Mementó, Jászdózsa I., 2007, 61x43 cm / Memento, Jászdozsa I, 2007, 61x43 cm
Beregszászon született. Mûvészeti iskolába Munkácson járt 1988-90-ben. Mesterének tart több mûvészt: Veres Péter, Buhály József és Kiss Zoltán László tanítványa volt. Vívódó alkat, aki mintegy morális kontroll alatt tartja alkotói indulatát, s mivel „lélekbôl” fest, vállalkozása hûség is egyben. Hûség és elkötelezettség a múlthoz és kötôdés az érzékeny szálakon szôtt, józan tisztaságot igénylô poétikus szellemhez. Ezért mûvészete a figuralitás talaján marad, mégis az elvonatkoztatás, a szimbolikus tartalom a lényege. Kiemelt eleme a fények és az árnyékok keltette absztrakt tér, mely azonban mindig befoglal magába valamit a valóságból, mely valóságelemek ebben a közegben különös jelentéstöbblettel telítôdnek.
PETRICSKÓ Zoltán UKRAJNA, MAGYARORSZÁG (1972)
Born in Beregszász, he went to art school in Munkács between 1988 and 1990. He was a pupil of Peter Veres, József Buhály and Zoltán László Kiss and still considers then his mentors. He projects the image of a struggling artist who keeps his creative temperament under control and since he paints from the soul he attempts to remain faithful to this temperament. Loyalty and commitment to the past and affection for the poetic spirit, which requires a sober clarity, are woven with sensitive threads. So although his work is representative, its importance lies in its abstraction and meaning. An essential element of his art is the abstract space created by light and shade which always contains something of the real, a reality which takes on additional meaning through this medium.
31
Temetô, olaj, farost, 65x55cm / Cemetery, oil on chipboard, 65x55cm
Egerben született, 1945 óta külföldön élt. Hosszú távollét után 1999-ben tért ismét haza. Tanulmányait az USA-ban kezdte. 1959-1963-ban repülôgéptervezést és építészetet tanult. 1963-1965-ban a Kansas City Art Institute-on szobrászatot tanult. 1965-1967-ban Fulbright-ösztöndíjal Finnországban a helsinki Képzômûvészeti Fôiskolán tanult. Finnországban telepedett le. 1975-ben lett a Lapponia Ékszergyár tervezôje. Az Iparmûvészeti Egyetem díszdoktorává avatta (2007). Élete összekapcsolódott a vándorlással, az újhoz, a gyorsan változóhoz való alkalmazkodással, a világ sokrétûségének befogadásával, értékként való értékelésével, a mindig aktív kíváncsi jelenlét állapotával, filozófiai mélységek megközelítésével. Paradoxonokat, ellentétes gondolati, formai elemeket ötvöz szobraiban. Vonzza a látszólagos ellentétek szintézise: például a földi – szakrális, a banális – transzcendentális, a mindennapi – csodálatos, a pillanatnyi – örökkévaló. Ezeket egy tárgyba rögzíti oly formában, hogy a nézô ugyan ráismer valami ismerôs dologra az elôtte lévô tárgyban, ám az mégis idegen. Vagyis a társítás idegen.
POPOVITS Zoltán MAGYARORSZÁG (AUSZTRÁLIA, USA, FINNORSZÁG) (1940)
32
Zoltán was born in Eger, Hungary. He lived abroad from 1945 to 1999 when he returned home. Between 1959 and 1963 he studied aeronautical design and architecture, moving to Kansas City Art Institute to study sculpture in 1963. He then won a Fulbright Scolarship to the Helsinki College of Fine Arts in Finland, a country he was to settle in. In 1975 he became the designer at the Lapponia Jewellery Factory. 2007 saw him being awarded an honorary doctorate at the University of Applied Arts in Budapest. His life is linked to migration, adapting to the new and the variable, taking in the ’multi-layerdness’ of the world and appreciating it all as precious. He mixes paradoxes, contrasting the psychological with the formal in his sculptures. He is attracted to the the synthesis of apparent contradictions e.g. the temporal and the sacred, the banal and the transcendental, the everyday and the miraculous, the moment and the eternal. These contradictions are set into his sculptures in such a way that the spectator can recognise something familiar in the object in front of him but it is something unusual. In other words the association is without parallel in the viewers experience but is felt as universal .
Emigráció, gránit, fû, 45x54x18 cm / Emigration, granite, grass, 45x54x18 cm
In memoriam Yukio Mishima, fa, kô, gyufaszálak, 116x84x37 cm / In Memoriam Yukio Mishima, wood, stone, matches, 116x84x37 cm
