Japán információtörténeti fejlődése és a szótárak szerepe a tudásátvétel folyamataiban 1. Bevezetés. Japán információtörténeti fejlődése

Japán  információtörténeti  fejlődése  és  a  szótárak   szerepe  a  tudásátvétel  folyamataiban1   Molnár  Pál   KRE  BTK  Keleti  Nyelvek  és  Kultúrák  Intézet  

Bevezetés Kutatásom tárgya az információtörténet egy szelete, a japán szótártörténet. Rengeteg hasznos információt találtam – többnyire az interneten –, sok japán kutató tanulmányát, összefoglalókat, múzeumi ismertetőket, digitális felvételeket szótárakról, múzeumok, könyvtárak, egyetemek gyűjteményeit. Az internet megadta a lehetőséget, hogy anélkül végezzek kutatásokat, hogy Japánba kellene utaznom. Mivel a japán szótárkiadás hihetetlenül gazdag és szerteágazó, terjedelmi okok miatt kénytelen voltam leszűkíteni a vizsgált szótárak körét néhány fontosabb szótárra. Így például a Meiji restauráció – 1868 – után kimondottan csak a japán−angol szótárakra koncentráltam, mellőzve minden más kétnyelvű szótárat, kanji – azaz írásjegy – szótárat vagy egynyelvű értelmező szótárat. A tanulmányban arra szeretnék rávilágítani, hogy milyen összefüggések vannak a japán történelemben többször bekövetkező nyitások, az ezek következtében létrejövő technológiai és kulturális tudásátvételek, az ismeretszerző, -felhalmozó információs hullámok és a szótárkiadás között. A szótárak mint nyelvi adatbázisok az első komolyabb, azaz szisztematikusabb japán−koreai és japán−kínai kapcsolatoktól kezdve jelentős szerepet játszottak az ismeretátvételben, ismeretátadásban; a későbbi japán információs fejlődés fontos segédeszközeivé váltak, noha formájuk, tartalmuk koronként más és más.

Japán információtörténeti fejlődése Földrajzi adottságok Japán szigetország. Akármilyen kutatási témát választunk magunknak, előbb vagy utóbb szembesülünk ezzel. Információs és kommunikációs szempontból az ország sziget volta egyben elszigeteltséget is jelent, akár a múltat vizsgáljuk, akár a jelent. De miért lehet fontos Japánnak a külső információ? Miért lehet fontosabb, mint más nemzetnek?

1

Molnár Pál: Japán információtörténeti fejlődése és a szótárak szerepe a tudásátvétel folyamataiban. In: Z. Karvalics László, Kiss Károly (szerk.). Szavak és képek között Médiatörténet - Kommunikációtörténet Információtörténet, Információtörténelem. Budapest: Gondolat Könyvkiadó - Infonia, 2008. pp. 139-190.

Információszükséglet Mindig szüksége volt külső információra, és részben éppen azért volt szüksége, hogy kompenzálni tudja a természet adta földrajzi adottságokat. Mivel a kontinentális Kínától egyrészt messze helyezkedik el a szigetvilág, ráadásul tenger választja el Kelet-Ázsiától, mindig is nehéz volt friss információt szereznie, legyen az nyelvi, kulturális, vallási vagy tárgyi jellegű. A történelem folyamán számos esetben láthatjuk, hogyan törekedtek az éppen hatalmon levő kormányzati, vallási vagy gazdasági szereplők a keletázsiai információs áramlásba belefolyni, az aktuális trendeket megismerni és adaptálni. Természetesen szükségük volt erre. Miért? Részben mert így tudták biztosítani a folyamatos fölényüket azokkal a rétegekkel szemben, akiknek nem volt lehetőségük, hatalmuk, gazdasági erejük ahhoz, hogy megtegyék ugyanezt. Mindebből rögtön az is adódik, hogy a különböző információszerző utakat ezen hatalmon levő csoportok szervezték és irányították. Néhány példát kiragadva említhetjük meg a 6−9. századi Song- és Tang-dinasztia korabeli japán hajós követküldéseket 2 – ahol természetesen a küldöttségek részét képezték kereskedők, szerzetesek, tudósok is. Vagy a későbbi korokban a különböző új – zen – buddhista irányzatok szerzetesei. Vagy éppen a 16−17. századi délkelet-ázsiai kereskedelmi expedíciók – először Toyotomi Hideyoshi,3 majd Tokugawa Ieyasu támogatásával. Ugyancsak ide sorolhatjuk a 19. század második felében a Meiji rendszerváltás követjárásait,4 de a 20. századi események közül a második világháborús japán vereséget követő rendszerváltás és a 20. század végi információs, hálózati társadalomba való átmenet5 is ezen tendenciákat tükrözi.

Ciklikusság, tudástranszferek a japán történelemben A japán történelmet különböző szempontok szerint oszthatjuk fel. Egyik osztályozás szerint a nyugati mintára őstörténeti, ókori, középkori, kora újkori, újkori és modern kori 6 korszakokra, más megközelítés szerint az adott

2

Követjárások a Song (589−618) és Tang (618−907) dinasztiába 600 és 894 között: 600 és 614 között négy, vagy öt alkalommal, 630 és 894 között pedig legalább 19 alkalommal küldtek követi missziót japán kormányzati felhatalmazással. Japán fejlődésének egyik legfontosabb kormányzati vállalkozása a folyamatos kulturális és technológiai tudásátvétel kiépítésének és fejlesztésének céljából. A későbbi kulturális, vallási, gazdasági, tudományos fejlődés tekintetében meghatározó esemény. Számos kínai gyakorlat, szokás, tudományos, kulturális és gazdasági elem kerül át a japán kultúrába, ahol az elkövetkező évszázadokban fokozatosan a japán viszonyok miatt „testreszabódik”. 3 Vöröspecsétes hajós kereskedelem 1590 és 1635 között: Toyotomi Hideyoshi kezdeményezte a kereskedelem biztonságának, de legfőképp a centralizációjának biztosítása végett. A kereskedelmi hajók a sógun vörös pecsétjével ellátott útiokmánnyal – licensszel – rendelkeztek, a kínai fél kizárólag ezen okmányokkal rendelkező hajókat engedte be kikötőibe, biztosítva a kereskedelmi monopóliumot. A Tokugawa kormányzat idején mintegy 350 licenszet adtak ki. Több mint 200 misszió úticélja azonban Délkelet-Ázsia, köztük Sziám és az Indokínai félsziget volt. Következménye: Délkelet-Ázsiában japán kolóniák és azok hálózata jött létre. Távolabbi következmények: 20. századi kulturális és gazdasági projektek, befektetések, erős japán jelenlét. 4 Iwakura küldetés 1871−73 között: mintegy 50 embert küldött ki a kormányzat a császár nevében, köztük követeket, megbízottakat, titkárokat, tolmácsokat, szerzeteseket, és ami a legfontosabb, 6−15 év közötti diákokat. 15 országban tettek látogatást, megalapozva a későbbi fejlődéshez szükséges baráti viszonyt, kommunikációs kapcsolatokat és információszerzést. 5 Lásd széles sávú internet, mobil kommunikáció és szolgáltatások, digitális műsorszórás és szolgáltatások stb. 2000 táján látható térnyerése és hipergyors terjedése 6 genshi, kodai, chūsei, kinsei, kindai és gendai.

korszak uralkodói székhelyét, 7 később pedig maga az uralkodó nevét 8 használják a periodizációhoz. Ugyancsak használják még az egyes időszakok hatalmon levő uralkodójának nevét9 is. Tanulmányomban azonban a Sugimoto és Swain 10 által felvázolt periodizációt vettem alapul, ők a japán kultúr- és tudománytörténetet kulturálistranszfer-hullámok alapján osztják fel. Azért is célszerű ezt a felosztást kindulópontnak tekinteni, mivel ezáltal jobban megérthetők az információs folyamatok, az ok-okozati összefüggések. Sugimotóék a könyvükben csupán kulturális hullámokról írnak, azonban véleményem szerint helytállóbb, ha kulturális és technológiai tudástranszfer-hullámokról beszélünk. A kulturális és technológiai tudástranszferek Sugimotoék felosztása alapján: Első kínai kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám Második kínai kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám korai periódus késő periódus Első nyugati kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám Második nyugati kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám

630−894 1401−1854 1401−1639 1639−1854 1543−1639 1720−1854

A Meiji-kortól máig tartó időszak korszakolását a fenti felosztás mintájára a következőképp folytathatjuk: Harmadik nyugati kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám Negyedik nyugati kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám A számítástechnika megjelenése és elterjedése Globális kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám Hálózati (globális) kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám

1853−1941 1945− 1980-as évektől 1990-es évektől 2000-es évektől

A II. világháború utáni időszakot tovább periodizálhatjuk. Fontos mérföldkő volt a számítástechnika megjelenése, a személyi számítógépek, később a széles körben elérhetővé váló szoftverek, az ezzel párhuzamosan fejlődő szótárgépek, kéziszámítógépek, később az internet térnyerése és elterjedése, majd végül a mobil telefonok és szolgáltatások előtérbe kerülése. Feltehetjük a kérdést, hogy miért fejlődött ilyen mértékben Japánban az információs és kommunikációs technológia, és miért pont Japánban ilyen hihetetlenül gyorsan? A miértre a választ a történelmi folyamatok vizsgálata adhatja meg.

7

Yamato, Nara, Heian, Kamakura, Muromach i, Azuchi, Momoyama, Edo Meiji, Taishō, Shōwa, Heisei 9 Fujiwara, Ashikaga, Oda, Toyotomi, Tokugawa 10 Masayoshi Sugimoto − David L. Swain 1989. Science & Culture in Traditional Japan. Rutland, Vermont−Tokyo, Japan.Charles E. Tuttle Company. 8

Szótárak Japánban Röviden a különféle szótárakról A szótárakat, enciklopédiákat, lexikonokat aszerint, hogy milyen célközönségnek, milyen célból készültek, csoportosítják. A japán nyelvben a jisho, jiten, hyakkajiten kifejezéseket találjuk a szótárak nevében, a jisho, 辞書 , 字書 és a jiten, 辞典, 字典, 事典 szavak esetében, mint látható, ráadásul a ji többféle írásjeggyel is írható. A hyakkajiten kifejezés viszont már inkább enciklopédia vagy enciklopédikus szótár. Sok esetben nehéz eldönteni, hogy az adott szótár melyik kategóriába tartozik. Az alábbiakban az általam használt lexikonok alapján próbálom definiálni a fenti terminológiákat.

Jisho, 辞書 Szavak és írásjegyek valamilyen nézőpont és megállapodás szerint elrendezett és sorba rendezett gyűjteménye, mely tartalmazza azok alakját, olvasatát, eredetét, jelentését. Ide sorolhatók a kétnyelvű szótárak, a kanji jelentés szótárak, és a japán értelmező szótárak, valamint a különböző szakszótárak.

Jisho, 字書 Valamilyen rendszer szerint elrendezett kínai írásjegyek, kanjik gyűjteménye, azok olvasatát, jelentését, használati módját részletező szótár, 字典, 字彙, 字引.

Jiten (kotobaten), 辞典・言葉典 A japán értelmező szótárhoz vagy kanji jelentés szótárhoz hasonlóan a szavak alakját, kiejtését, jelentését, eredetét és a használati módjának a magyarázatát tartalmazó szótár. 辞書.

Jiten, 字典 Kínai írásjegyek (kanjik) gyűjteménye, valamilyen rendezési elv szerinti sorrendben, tartalmazza az írásjegyek olvasatát, eredetét, jelentését, használatát. Kanji szótár, 字書.

Jiten (kototen), 事典 Enciklopédikus módon felépített, a szavakat, dolgokat magyarázó, értelmező szótár.

Jibiki, 字引 Valamilyen rendszer szerint elrendezett kínai írásjegyek, kanjik gyűjteménye, azok olvasatát, jelentését, használati módját és példamondatokat tartalmazó, részletező szótár.

Jii, 字彙 Kínai írásjegyek bizonyos kritérium szerint csoportosított gyűjteménye, kiegészítve azok értelmezésével, 字引, 字書, 字典. Másik csoportosítási szempont, hogy egynyelvűek vagy kétnyelvűek-e, általános vagy szakszótárak-e, a következő csoportokra oszthatjuk a szótárakat:

Általános szótárak Egynyelvű szótárak Írásjegy szótárak, (漢字辞書 – kanji írásjegy szótár, 漢字字典 – kanji írásjegy szótár, 漢和辞典 – kanji értelmező szótár stb.) Szavakat értelmező szótárak (国語辞書 – japán értelmező szótár, 国語辞典 – japán értelmező szótár, 国語大辞典 – nagy japán értelmező szótár stb.)

Kétnyelvű szótárak Írásjegy szótárak (漢英辞典 – japán–angol kanji írásjegy szótár stb.) Hagyományos szótárak ( 英 和 ・ 和 英 辞 書 – angol−japán, japán−angol szótár, 独和・和独辞書 – német−japán, japán−német szótár, 仏和・和仏辞書 – francia−japán, japán−francia szótár stb.)

Szakszótárak

Egynyelvű szótárak Felsorolás jelleggel: etimológiai szótárak, régi szavak szótárai, 古語辞書, nyelvtani szerkezetek szótárai,日本語文型辞典, enciklopédiák, 百科事典, személynév szótárak, 人名辞典, irodalmi szótárak, 文学辞典, történelmi szótárak, 日本史辞典、世界史辞典, földrajzi szótárak, 地名辞典, filozófiai, vallási és neveléstudományi szótár, 哲 学 辞 典 , stb., jogi, gazdasági és politikai szótárak, természettudományi, műszaki szótárak, művészeti szótárak stb.

Kétnyelvű szakszótárak Műszaki kétnyelvű szakszótárak, jogi kétnyelvű szakszótárak, gazdasági kétnyelvű szakszótárak stb.

Klasszikus szótárak A kínai írás és a kínai oktatási rendszer átvétele előtti idők A 720 táján Japánban készült első írásos történelmi dokumentum, a Japán Krónika, 日本書紀 említi, hogy a 6. században megindultak a hivatalos japán követi küldöttségek, előbb a Sui dinasztiába (隋, 581−618), majd a Tang dinasztiába (唐, 618−907). A korabeli feljegyzések alapján tudjuk, hogy a Sui dinasztiában öt alkalommal11 járt japán küldöttség, a Tang dinasztiában pedig 15 alkalommal (noha 18 indult volna, egy hajótörést szenvedett, egyet kedvezőtlen széljárás miatt elhalasztottak, az utolsót pedig nem küldték el). A 6. században a koreai Silla állam bukása után a Japánba menekülő emigráns értelmiségi réteg már minden bizonnyal hozott magával kínai írásjegy szótárakat, írásokat, mivel közismert, hogy szolgálataikat a japán udvari körökben igénybe vették (Sugimoto 1989). Írástudók lévén, szükségük volt az írásjegyek pontos képének, kiejtésének tudására, a Han-korban kialakult írás rendszerének ismeretére – lásd az írás csoportosításának hatos rendszerét, 六書12 az isz. 100-ban Xu Shen (許慎, 58-147) szerkesztésében készült Shuowen jieziben, 説文解字. 13 Jelenlegi tudásunk szerint Xu Shen műve volt az első szisztematikusan felépített, rendszerszemléletű írásjegyszótár – mai terminológiával szótári adatbázis. A Shuowen jiezi alapműnek számít, az idők során olyan tekintélyre tett szert, hogy az ebben használt szisztéma szerint osztályozzák a kínai írás rendszerét ma is. Kínában nem ez volt a legelső szótár, már az i. e. II. században ismert volt egy szótár, mely azonban inkább tezaurusznak volt tekinthető. A fent nevezett mű az Erya14 爾雅 enciklopédia, mely háromkötetes, a kínai írásjegyeket a jelentésük szerint 19 témakörre felosztó szinonima szótár. A szókészletét a Dalok könyvéből, 詩経 (shijing, shikyō) meríti. A 19 témakör: 1. melléknévi igenevek, 2. igék, 3. kéttagú igék, 4. rokon értelmű szavak, 5. építészet, 6. eszközök, 7. zene, 8. asztronómia, 9. földrajz, 10. dombok, 11. hegyek, 12. folyók, 13. füvek, 14. fák, 15. rovarok és hüllők, 16. halak, 17. madarak, 18. vadak, 19. háziállatok. A 3. század elején készült a 10 kötetes Guangya,15 廣雅 enciklopédikus tezaurusz, melynek szerzője Zhang Ji,16 張揖. Maga a szótár a 2. században 11

Forrás: Uno, S. et al. 1991. Japán krónika (日本全史 Nihon zenshi). Tokyo, Kodansha. Kínai és japán olvasata: liushu, rikisho. 13 Japánul: Setsumon Kaiji. 14 A 13 konfuciánus szent könyv egyike. Japán-beli hatása megfigyelhető az Edo-korban készült, Arai Hakuseki ( 新井白石, 1657−1725) által készített Tōga (1719, 東雅) enciklopédiánál, amely szerkezetében követi az Erya enciklopédia felépítését. Japán olvasata: Jiga 爾雅 15 Japánul Kōgi 広雅 16 Japánul Chō Shū 張揖 12

készült Erya enciklopédia kiegészítéseként készülhetett, mivel szerkezetében nagyon hasonló hozzá. Kínában a 6. században készült egy másik meghatározó mű, a Jáde könyv17 玉 . Az 543-ban kiadott 30 kötetes szótár kínai írásjegy gyűjtemény, szerkesztője Gu Yewang, 顧野王 (519-581). A szótár egyes források szerint 17000 írásjegyet, más forrás szerint 18 22 726 írásjegyet tartalmaz. Az írásjegyeket 542 témakörre osztja, a szótár szókincse a kínai szent könyvek szókészletéből válogatott szavakból áll, azok magyarázatát adja meg. Az eredeti kiadás Kínában már régen elveszett, a 8., 9., 18., 19., 22., 24., 27. kötetének másolata Japánban megtalálható. Az első kínai rímszótár, a Qiēyùn,19 切韻 601-ben készült, szerzője Lù Făyan, 陸法言. Az írásjegyeket 193 hang szerint csoportosítja. A mű nagy része elveszett, egy részét azonban megtalálták Dūnhuángban, 敦煌. Hatása megfigyelhető a Heian kori Japánban. A Tang kori Kínában, 710-720 között készült egykötetes írásjegyszótár a Ganlu zishu,20 干禄字書. Készítője Yan Yuanshu, 顔元孫. A szótár a Hat dinasztia és a Tang dinasztia közötti időszakban bekövetkezett írásjegyegységesítés után született írásjegy-változatokat próbálja rendszerezni. Egyben a Tang kor udvari hivatali kinevezésekhez szükséges vizsgák írásjegyeinek szótára. Körülbelül 800 írásjegyet tartalmaz, azokat a négy kínai hanglejtés alapján csoportosítja. Mindegyik írásjegynek felsorolja – első ízben – a helyes (eredeti) alakját, 正体, a széles körben elterjedt, elfogadottá vált változatát, 通体, valamint azokat, melyeknek az alakja esetleg már módosult az eredetihez képest, de magánokiratokban használt változat, 俗 体 , valamennyit jegyzetekkel ellátva. A szótárat Kínában is, Japánban is az írásjegyek helyességének forrásaként használták a későbbi korokban. A különböző korokban Kínában járt japán utazók, szerzetesek, tudósok ezekkel a szótárakkal, lexikonokkal, enciklopédiákkal találkozhattak utazásaik során, és ezek kerültek át Japánba, s tekinthetők más japán szótárak, lexikonok, enciklopédiák modelljeinek. A következő fejezetben bemutatok néhány Japánban készült szótárat.

Japánban készült szótárak

Az első kínai kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám idején: 630−894 Nara korszak: 714−794

Jelenlegi ismereteink szerint ebből az időszakból nem maradt fenn szótár, noha a 720-ban készült Japán Krónika, 日本書紀 (nihonshoki) említést tesz egy Niina, 新字 nevű szótárról, melynek keletkezési időpontja 682 körüli időpontra tehető. A feljegyzések szerint a szótár 44 részből állt, a szerzője 17 18 19 20

Kínaiul Yupian, japánul Gyokuhen Thomas Chan: CJKV Computing (URL: http://deall.ohio-state.edu/grads/chan.200/cjkv/charcount.html) Japánul Setsuin. Japánul Kanrokujisho 干禄字書

Sakaibe no Muraji Iwatsumi, 境部連石積, aki a 653-ban útnak indított második Tang-kori hivatalos küldöttség egyik tagja volt. Azonban egyik később keletkezett szótár sem hivatkozik erre a szótárra, így nincs bizonyítva a létezése. japán korszak Kofun ~300−710 Asuka 593−710 Nara 710−794 Heian 794−1185 Kamakura 1185−1333 Muromachi 1333−1568 Hadakozó fejedelmek kora 1467−1568 Azuchi-Momoyama 1568−1600 Edo 1600−1868 Meiji 1868−1912 Taishō 1912−1926 Shōwa 1926−1989 Heisei 1989− Japán történelmi korszakai

Heian korszak eleje: 794−894

Mai tudásunk szerint az első japánban készült szótár az első kínai kulturális és technológiai hullám utolsó évtizedeiben készült 830 körül. Japán források szerint ez a Tenrei Banshōmeigi, 篆隷万象名義 − melyet Kūkai, 弘法大師空海 (774−835) szerzetes szerkesztett, aki egyébként a 14. Tang-kori küldöttség egyik tagja volt –, a kínai 30 kötetes szótár, a Jáde kötet21 alapján készült. A szótár 30 tekercsből áll, kb. 16 000 kanjit magyaráz, a kanjikat 541 gyök22 alá csoportosítja a Shuowen jiezi, 説文解字 hatására, bár ez a szótár egy gyökkel többet használ. A szótár azért értékes, mivel az eredeti kínai Jáde kötet nem maradt fenn teljes egészében, csak későbbi másolatokban és részletekben, a Tenrei Banshōmeigi az egyik, részleteiben megmaradt példány. A szótár egyébként az eredeti, kínai Jáde kötettel összehasonlítva több félreértésből adódó hibát tartalmaz.

A kínai kapcsolatok megszakadása utáni időszak: 894−1401 Heian kor második fele (894−1185)

894-ben külső és belső okok miatt megszakadtak a japán−kínai kapcsolatok. A hosszú ideje zajló hivatalos japán követjárások megszűntek, így Japán a belső érés évszázadaiba lépett. A Kínából átvett adminisztratív, oktatási, kulturális és vallási elemek nagy részét megkísérelték integrálni, azonban a kapcsolatok megszakadásának következtében az idő haladtával egyre jobban megmutatkoztak a kulturális különbségek, egyre több jele mutatkozott annak, hogy Japán nem képes és nem is akarja egy az egyben alkalmazni a kínai modellt. 21

Yùpiān (玉篇, Gyokuhen, Jáde kötet), készítője Gu Yewang, 顧野王, 543-ban készült, Liang (梁, Ryō) királyságban. 30 tekercsből áll, kb. 16 900 karaktert tartalmaz, 542 gyök csoportosításában. 22 Gyök: az írásjegy jelentés- vagy kiejtéshordozó komponense, mely sok szótár esetén a taxonómia alapja.

898 és 901 között készült a 12 kötetből álló kanji szótár az Újonnan összeállított írásjegyek tükre,23 新 字鏡, melyet Shōjū 昌住 szerzetes állított össze. Az első japán kiejtés szerint rendezett japán szótár, mintegy 21 300 kanjit tartalmaz gyökönkénti csoportosításban, kiejtéssel és jelentésekkel. A kanjikat 160 gyök alá csoportosítja. Ez a szótár is az első Japánban készült kanji szótárak egyike, ezért mint történelmi dokumentum és forrás, nagy az értéke. A szótárban mintegy 3750 bejegyzésnél található japános olvasat, 和 訓 is, mely bizonyítja, hogy már létezett rendszer a kínai írásjegyek japán kiejtésének lejegyzésére. Ehhez az ún. manyōganát,24 万葉仮名 használták. A manyōgana megjelenése és használata jó példa a kínai írásrendszer átvételének kaotikus voltára. Japán első, szisztematikus módon, osztályozáson alapuló enciklopédikus kanji értelmező szótárát, a Japán szavak enciklopédikus gyűjteményét25 倭名 類聚鈔 (931−938), Minamoto no Shitagō, 源順 (911−983) szerkesztette, Daigo császár 醍醐天皇 (uralkodott: 897−930）negyedik lánya, Kishi hercegnő 勤子 内親王 számára. A Heian kor végén, a 11. században készült egy kanji értelmező szótár, a Ruijūmyōgishō26 類聚名義抄, melyet a Kínát megjárt Hōsō 法相 és a Shingon, 真言 buddhista rend szerzetesei készítettek. Több változata is fennmaradt, más néven27 és kivonatolt formában28 is. A szótár szerkesztője több régebbi szótárra is hivatkozik, így a Tenrei Banshōmeigire és a Shitagō-féle Japán szavak enciklopédikus gyűjteményére is, a szótár neve is a fenti két szótár címéből épül fel. A Heian-kor végén készült 2-3 kötetes szótár, az Iroha Jiruishō,29 色葉字類 抄 (1144–1181), melyet Tachibana no Tadakane, 橘忠兼 szerkesztett, volt az első Japánban készült értelmező szótár – nem írásjegy szótár! A mai 50 kana rendszerű szótárszerkesztés csak később, a Muromachikorban (1333-1568) terjedt el. Az első mű, mely e szisztémával készült, az 1484-ben megjelent Onkochi Shinsho (温故知新書) volt, melyet Ōtomo no Hirokimi (大伴広公) készített. 23

Japán kiejtés szerint Sinszen dzsikjó. A szótár létezéséről tudományos körökben 1763-ig nem tudtak, a Murata Harumi, 村田春海 (1746-1811) által fellelt példány 3 kötetes kivonatolt változat. A teljes mű is előkerült később, 1856ban, ez 12 kötetből áll. Az előszó szerint a szerzője eredetileg 3 kötetesre tervezte a szótárat, azonban azt később a Jáde kötet és a legrégebbi fennmaradt rímszótár, a Sui, 隋 korban készült Qiēyùn, 切韻 alapján bővítette 12 kötetesre. 24 Japánban átmenetileg használt írásforma, melynek lényege, hogy a japán szavak leírásához vettek kölcsön kínai írásjegyeket, de azokat csupán a kiejtésük miatt, nem törődve a kanjik tényleges jelentésével. Így például az is előfordulhatott, hogy egy japán szót többféleképpen is leírhattak. 25 Japán kiejtés szerint Wamyōruijushō. Tízkötetes és húszkötetes változata létezik, a tízkötetes változatban a szavak 32 részre és 128 további bekezdésre oszlanak, a húszkötetes változatban − mely a Heian-kor vége felé készülhetett – pedig 32 részre és további 249 bekezdésre. A kínai írásjelek japán kiejtését manyōganával jegyzi le, ezen felül felsorolja az írásjegy forrását, kínai olvasatát, klasszikus kínai nyelven magyarázatot. Rövidített elnevezése Wamyōshō, 和名抄・倭名鈔. A szótár 290 korábbi forrásra hivatkozik, melyből a legtöbb azonban mára már elveszett. 26 A szótár három nagy részre oszlik, ezek: Buddha, a tanításai és a szerzetesek. A kanjik ezen részeken belül hen és tsukuri szerint rendezettek és csoportosítottak, a bejegyzések tartalmazzák a kínai és a japán olvasatokat. A kanjikat 120 gyök alá csoportosítja. A Heian-kori akcentust a kanjik mellett piros tussal (ヲコト点) jelölték. 27 A Ruijūmyōgishō más néven: 三宝類字集, 三宝類聚名義抄 28 A Ruijūmyōgishō kivonatolt formában: 高山寺本, 観智院本, 蓮成院本. 西念寺本 29 A korabeli szóbeli nyelvet rögzítő forrás, a szavakon kívül tartalmazta a szavakat felépítő írásjegyeket, 29 használatukat. A szócikkek az ún. Iroha rendszerben rendezettek, az első szótár, mely ezt a rendszert követi. A szótár bővített változata a Kamakura-kor elején kiadott azonos hangzású, de eltérő kanjival leírt, 10 tekercsből álló Iroha Jiruishō (伊呂波字類抄).

A Heian-kor végén készült egykötetes szótár, a Setsuyōmoji,30 節用文字, az 1144–1181 között készült Iroha Jiruishō, 色葉字類抄 egy változata. Ebben az időszakban megfigyelhető a tendencia, hogy előtérbe kerültek a japános vonások, háttérbe a kínaiak. A szótárkészítésben sorra megjelentek a kifejezetten a japán nyelvre és társadalomra érvényes vonások – pl. japán kiejtés, japános olvasat (manyōgana), iroha ábécé, Heian kori akcentus, valamint a korabeli szóhasználat. Ugyanakkor természetesen a kínai nyelvi, kulturális, technológiai átvétel miatt a kínai elemek is jelen vannak: Jáde kötet, Qiēyùn rímszótár mint szótárszerkesztési modell, nyelvi tekintetben a kínai olvasat (kun olvasat), klasszikus kínai nyelvi magyarázatok, írásjegy forrása, rengeteg hivatkozás előző művekre, kínai írásjegyek szisztematikus osztályozásában nélkülözhetetlen gyökrendszer átvétele és alkalmazása. Kamakura-kor (1185−1333)

A Heian-kor végi Taira és Minamotō nemzetség vetélkedéséből győztesként kikerülő Minamotōk a 12. század végén Kamakurában, távol a császári udvartól létrehozták saját katonai uralmuk központját. A megerősödött katonai osztály által kiépített és képviselt feudális társadalom, a zen buddhizmus ideológiájával több évszázadra meghatározóvá vált Japán szerte. A kínai konfucianizmus majd csak az Edo-korban, a 17. század elején kerekedik felül a buddhizmuson, a katonai uralom pedig még később, a Meiji-restaurációval ér véget. A Kamakura-korban az árucsere kereskedelem fejlődésének következtében több kereskedelmi központ alakult ki, főleg a kikötőknél és a kereskedelmi útvonalak állomásainál. Ezekben a városokban kialakult egy viszonylag gazdagabb kereskedői réteg. A katonai réteget kiszolgáló iparos réteg is erősödik. Azonban sem a kereskedői, sem az iparos réteg hosszú ideig nem tud társadalmilag magasabb pozícióba emelkedni. A kiépülő kereskedelmi központok azonban nemsokára a kelet-ázsiai és a délkeletázsiai térség meghatározó kereskedelmi és információs központjaivá váltak. A hajóépítés és a hajózás fejlődik, a Hadakozó fejedelmek korában (1467−1568) az önálló, független és erős, egymással kereskedő fejedelemségek korában szoros kereskedelmi és információs hálózatok alakulnak ki. A kereskedelem és információcsere nemcsak Japánon belül, hanem a kelet-ázsiai és a délkelet-ázsiai térségben is erősödött. Ez odáig vezetett, hogy a 16−17. században japán kolóniák jöttek létre Délkelet-Ázsia szerte. Ezeknek a kolóniáknak sajátos gazdasági, társadalmi berendezkedésük meghatározók voltak az adott országban. Hanyatlásuk majd csak az Edo-kori elzárkózó politika következtében indul meg a 17. század közepén. Kulturális és gazdasági hatásuk azonban ma is érezhető. A Kamakura-korszak végén több technológiai újdonság jelenik meg Japánban, többek között a nyomtatás és a matematika is. 30 A szavak az Iroha rendszer szerint vannak csoportosítva, azon belül pedig kanjik szerint további alcsoportokra oszlanak. A szótár a kanjikat és azok kun olvasatait tartalmazza.

A buddhizmus új irányzatai népszerűek voltak, az egyes irányzatok vezető szerzetesei Kínát megjárva sajátították el az új tanokat, Kínából új ismeretekkel, új technológiai tudással tértek haza. Tulajdonképpen a szerzetesek voltak a leginkább informált személyek a korabeli japán társadalomban, s ez jelentős szellemi és kulturális előnyhöz juttatta őket. A kana írás megjelenésével és a buddhizmus új áramlatainak következtében egyre szélesebb rétegek jutnak hozzá különböző írásokhoz, ismeretekhez. A kana írás egyszerűsége, könnyű megjegyezhetősége így elősegítette a kultúra terjedését az alsóbb rétegek között is. Szélesedik a szótárak és enciklopédiák választéka is. Az új írásnak fontos szerepe van a tanulás-tanítás terjedésében is – főleg a szerzetesek között és nekik köszönhetően. A szótárak és enciklopédiák széles körben elterjedtek, ami részben a magyarázatok egyszerűbbé válásának a következménye. A japán nyelv használata, a kana írás egyre inkább elfogadottá vált, a kínai írást pedig egyre ritkábban használták. A szótárak között találunk írásjegyszótárakat, rímszótárakat, fogalomköri szótárakat és iroha sorrendű szótárakat is, megjelennek különböző értelmező lexikonok, enciklopédiák is. Szótártörténeti szempontból említést érdemel a Jikyō,31 字鏡 gyökszótár, melynek szerzője és pontos keletkezési ideje ismeretlen – valamikor a Kamakura-kor elején keletkezhetett. A Kamakura-kor elején keletkezett a Jikyōshō,32 字鏡抄 nevű gyökszótár is, mely 3 kötetből áll. A mű szerzője Sugawara no Tamenaga 菅原為長 (1158−1246). A Kamakura-kor végén írta Kokan Shiren 虎 関 師 錬 (1278−1346) zen szerzetes a Shūbuninryaku,33 聚分韻略 kanji szótárat, mely az írásjegyeket rímek szerint csoportosítja, azon belül 12 tematikai csoportot alkotva. 1269 és 1275 között készült etimológiai szótár a Myōgoki, 34 名語記. A szótár szerkesztője Inarihotsukiyō Kyōson, 稲荷法橋経尊 szerzetes. A Chiribukurō, 35 塵 袋 , mely 1264 és 1288 között készült, 11 kötetes enciklopédikus jellegű fogalomköri szótár. A szerzője ismeretlen. A Kamakura-korszak végén készült kanji értelmező szótár a Hyōtajiruishō,36 平他字類抄, melynek szerzője szintén ismeretlen.

31 A műnek csak egy része maradt fenn. Ez mintegy 63 gyököt tartalmaz. A szótár csak magában álló írásjegyeket sorol fel, kínai és japán olvasatokkal. Az olvasatok száma rendkívül nagy, esetenként manyōganával írt japán kiejtés is található, elvétve pedig hangsúlyjelölés is. 32 Ennek a szótárnak egy változata a szintén Sugawara Tamenaga által szerkesztett 7, illetve 20 kötetes Jikyōshū 字鏡集, mely 1245-ben keletkezett. Mindkét szótár gyökök és fogalmak szerint csoportosítja a szavakat, 13 csoportot alkotva. Az utóbbi 192 gyököt tartalmaz. 33 Összesen 206 rímfajtát sorol fel. Az egyes írásjegyekhez egyszerű magyarázatokat hoz fel, illetve katakanával jegyzett olvasatokat. Az írásjegyek a szótárból könnyen kikereshetők, ezért népszerű volt a szerzetesek között. Több Muromachi-korból származó példány létezik belőle – Ōuchi kiadás (1493, Yamaguchi tartomány, Yamaguchi könyvtár, URL: http://www.library.pref.yamaguchi.jp/ usr/siryou/kichosiryo.htm), Satsuma kiadás (1481, Országgyűlési Könyvtár, URL: http://www.ndl.go.jp/exhibit/50/html/catalog/c033.html). 34 Az első, 1269-ben elkészült példány 6 kötetes, míg a második, bővített kiadás, mely 1275-ben készült, 10 kötetből áll. A szócikkeket kérdés-felelet formában, Iroha-sorrendben rendezték, a szótár a korabeli beszélt nyelvi kifejezéseket tartalmazza. A szótár nevében a 名 a főneveket, a 語 pedig az igéket jelöli. Jelenleg egy kötet hiányzik a tízkötetes változatból. 35 A szótár mintegy 620 dolog eredetét ecseteli 24 nagy csoportra osztva – pl. égi jelenségek, égi és földi istenségek, országok. A szócikkek kérdés-felelet formában követik egymást. 36 A szótár háromkötetes. A kanbun stílusban írt verseknél használták referenciának, akkor, amikor azt szerették tudni, hogy a kérdéses kanjinak mi a hanglejtése. Ez az első hanglejtésszótár − ún. hyōsoku szótár 平仄辞書.

Szintén a Kamakura-periódus végén született a Shōgaishō,37 拾芥抄, az udvari és a szamuráj családok ősi szokásait taglaló enciklopédia. Látható, hogy a kultúra, irodalom, társadalom fejlődésével növekszik az igény a különböző referencia jellegű művekre. A szótárak, lexikonok, enciklopédiák száma nőtt, minőségileg fejlődtek. A japános vonások tovább erősödtek, míg a kínai elemek kissé háttérbe szorultak, de az írásjegyszótárak esetében sok változás nem történt a kialakult és elfogadott írásrendszer miatt.

A második (korai) kínai és az első nyugati kulturális és technológiai tudástranszfer-hullám idején: 1401−1639 Muromachi-kor (1333−1568)

1401-ben, a kínai Ming-dinasztia – többek között japán nyomásra – engedélyezte a két ország közötti kereskedelmet, amit Rováspálcakereskedelemnek nevezünk az útiokmányként használt kis táblák miatt. Az így létrejött kereskedelmi és információs hálózatnak a kereskedők és a szerzetesek lettek az ágensei, azaz ők voltak azok, akik – noha más-más indítékkal, érdekekkel, céllal – új információt, kultúrát, filozófiát stb. ismertek meg, és hoztak japán földre, és honosítottak meg. Időközben az egyes tartományok mind nagyobb önállóságra tettek szert és megerősödtek. Azonban az így létrejövő tartományok között a kereskedelem és az információs csatornák fejlődtek. A kereskedelem fejlődése a városok kialakulását és növekedését segítette elő, ahol viszont a városi polgárság lett egyre fontosabb társadalmi erő, termelő és fogyasztó. A kereskedők és a szerzeteseken keresztül beáramló oktatás és a tudományok előrevetítik a 17. századi intellektuális fejlődést. A Muromachi-korban több fontos szótár keletkezett. 1381-ben készült a Sengenshō,38 仙源抄, a 11. század elején keletkezett Genji regényét39 értelmező, magyarázó legelső szótár, mely egy tekercsből áll. 1444-ben a kétkötetes szótár, a Kagakushū,40 下学集. 1484-ben készült az Onkochishinsho 41 温 故 知 新 書 , majd a korszak közepén az egyik legnépszerűbb és széles körben használt szótára, a Wagyokuhen,42 (和玉 ・倭玉 )

37 A szótár által érintett témák között van az irodalom, a szokások, a sintó és a buddhizmus, a hivatali rangok, szertartások és ünnepek, étkezés, öltözködés, jó és balszerencse stb. Az enciklopédia háromkötetes, kanbun stílusban írta a szerkesztője Tōin Kinkata 洞院公賢 (1291−1380). 38 Szerzője Chōkei császár 長慶天皇 (1343−1394, uralkodott: 1368−1383) 39 Minden idők egyik legkedveltebb, legolvasottabb császári udvari regénye. 40 Szerzője Tōroku no Hanō 東麓破衲. Ez a szócikkeit 18 témakör szerinti csoportra osztva rendszerező, a kanjikat katakanával és a japán kiejtésükkel ellátó szótár. A szócikk állománya mintegy 3000 szóból áll, sok helyen részletes kínai magyarázat található. 41 Ōtomo no Hirokimi (大伴広公) által összeállított 3 kötetes szótár, mely a Muromachi-korban használt szavak közül a kanjival írandóakat gyűjtötte össze, mindegyiket kanával (furigana) ellátva. A szócikkeket 12 csoportba rendezték. Mintegy 12 000 szót tartalmaz, a szócikkeket az 50-es kana rendszer 五十音図 41 szerinti sorrendbe szedve. A szócikkek rendezési elvét tekintve a legrégebbi 50 kana szerinti sorrendet alkalmazó szótár. 42 A kínai Jáde kötet 玉 篇 alapján készült írásjel-értelmező szótár. A Muromachi- és az Edo-kor egyik legelterjedtebb írásjegyszótára volt. Háromkötetes mű, a kanjikat hen 扁 és tsukuri 旁 szerint rendezi, a kanjiknál megtalálhatók mind az on, mind pedig a kun olvasatok is. 1489-ből fennmaradt egy példány, de az nem az eredeti, így szerzője is, kiadásának az éve is ismeretlen.

Az 1532-ben keletkezett a húszkötetes Jintenainōshō,43 塵添埃嚢抄. A hadakozó fejedelmek kora (1467-1568)

Az 1467-es Ōnin-felkelés következtében kitört háborús korszak az egyes tartományok közötti hadakozások kora. A megerősödött fejedelmek egymással szövetkezve, egymás ellen vezetnek hadjáratokat. Ebbe a közegbe érkeznek meg az első európai szerzetesek és kereskedők, akik új technológiát, új oktatási módszereket és új filozófiát hoznak. 1469 és 1487 között keletkezett a Setsuyōshū,44 節用集 értelmező szótár. Népszerűségének és egyszerűségének köszönhetően az Edo-korig széles körben használták, több változat is létezik belőle: Ise-bon, 伊勢本, Indo-bon, 印度本, Inui-bon, 乾本. A Setsuyōshū a mai értelmező szótárak, 国語辞典 elődjének tekinthető. 1548-ban készült az Unpo Irohashū,45 運歩色葉集, a korabeli japán nyelv kanji szóösszetételeinek a köznyelvi szócikkeit iroha sorrend szerint összefoglaló népszerű szótár.

Az első nyugati kulturális és technológiai tudástranszferhullám: 1543-1639 Európai hatás a szótárkiadásban, keresztény hittérítők

A keresztény hittérítők megjelenése Japánban jelentős változást hozott a politikában, a technológia, a kereskedelem és az oktatás terén is. A portugálok, a spanyolok, később az angolok mind más módon, de kapcsolatba léptek a helyi hatalmi központokkal hittérítői és kereskedelmi érdekekből. Az európaiak megjelenése és aktivitása egy évszázadnyi pezsgést hozott a japán kultúrába, a technológiai fejlődés pedig előtte nem látott módon felforgatta a japán erőviszonyokat. A technológia terén a lőfegyverek és a modern könyvnyomtatás megjelenését emelném ki mint meghatározó mozzanatot. A lőfegyverek és a kapcsolódó technológiák gyors adaptációja tette lehetővé az egyébként gyengébb haduraknak, hogy hatékony módszerekkel szálljanak szembe az amúgy hagyományos értelemben erősebb, nagyobb haderővel rendelkező hadurakkal. Az új könyvnyomtatási technológia pedig lehetővé tette a nagyobb példányszámú, olcsóbb sokszorosítást. A szótárkészítésben, kiadásban is elkezdték alkalmazni az új technológiát. A keresztény hittérítők, a térítés hatékonyságának növelése érdekében, igyekeztek elsajátítani a japán nyelvet, ehhez nyelvtani magyarázatokat, szótárakat készítettek. Az első ilyen szótár egy latin−portugál−japán szótár volt, 1595-ben készült, az eredeti neve Dictionarium Latino-Lusitanicum, ac Iaponicum, 46 japánul 43

Az Ainōshō (1447, 埃嚢鈔) szótárnak a Kamakura-kori Chiribukuro 塵袋 egy részével bővített szótára. Köznapi kifejezések, sintó és buddhista kifejezések magyarázatát és etimológiáját adja meg, valamint a régi japán kanbun szövegeket értelmezi. 44 A korabeli köznyelvben használt szavakat, azok értelmezését, eredetét sorolja fel Iroh- sorrendben. 45 3 kötetes, a szerzője ismeretlen. Az egyes szócikkeket nem részletezi tovább az iroha-soron belül, ebben eltér a Setsuyōshūtól 節用集. 46 A szótár a latin Calepino-szótáron alapul, mintegy 30 000 portugál−japán szópárt sorol fel. A szótár nyelvészeti szempontból fontos, mivel a korabeli szókincset latin betűs átírásban tartalmazza.

Rabonichi Taiyaku Jisho 拉葡日対訳辞書. A szótár spanyol változata 1632ben készült el Raseinichi jiten, 羅西日辞典 névvel, a szerkesztője Diego Collado (1589?−1641). A Vocabvlario da Lingoa de Iapam 47 (1603, 日葡辞書) japán−portugál szótár, melyet a japán Jézus Társaság szerzetesei készítettek, és a társaság iskolája adott ki Nagaszakiban – a következő évben egy kötettel bővült. A később 1630-ban dominikánus szerzetesek által Manilában kiadott Japán−spanyol szótár − Vocabvlario de Iapon, 日西辞書 és a Párizsban 1868ban kiadott, Léon Pagés által szerkesztett Japán−francia szótár − Dictionnaire Japonais−Français, 日仏辞書 ezen szótár alapján készültek. Az Edo sógunátus létrejötte előtt nem sokkal, 1598-ban keletkezett a Rakuyōshū,48 落葉集. A szótárat a japán Jézus Társasága Nagasaki városi iskolája adta ki. Az első angolok, tolmácsok, fordítók

Mielőtt Tokugawa Ieyasu 徳川家康 (1542−1616) unokája, Iemitsu 徳川家光 (1602−1651) 1639-ben rendeletben megtiltotta volna Japán és a külföld közötti érintkezést, a 17. század elején egy angol hajón, mely Japán partjainál hajótörést szenvedett, egy angol tengerész került Japán földre. William Adams49, a történelmi dokumentumok szerint az első angol, aki Japán földre lépett, és Japánban tevékenykedett. Híre eljutott a sógunhoz is, aki Ōsakában találkozott vele, majd miután meggyőződött a tudásáról, Edóba hívta, és hivatalt, pozíciót, földet, valamint rangot adományozott neki. Edóban, Nihonbashinál 日 本 橋 kapott rezidenciát, s mintegy 20 éven keresztül szolgálta Ieyasut és a fiát. Tolmácsként és fordítóként dolgozott, innen azonban igen fontos pozícióba került, a sógun külügyi tanácsadója lett. Hajósként ismerte az európai matematikát, csillagászatot, amit az udvarban tanított is. Az angol−japán nyelvű levelezés szintén az ő hatáskörébe tartozott, így például ő közvetített I. Jakab angol király és Tokugawa Ieyasu között a brit Kelet-Indiai társaság Japán-beli támaszpontjának létesítésének ügyében, többek között ő készítette el az első japán−angol és angol−japán fordítást. 1603-tól a brit Kelet-Indiai Társaság alkalmazásában megfordult Thaiföldön (Sziámban), Indokínában és Okinawán is, 1620-ban Hiradō városában bekövetkező haláláig szolgálta a Tokugawa házat.

47 Egyes források szerint 32 293 szót tartalmaz – köztük sok irodalmi kifejezést és buddhista szakszót is –, portugál jelentéssel, latin betűs írással. Éppen ezért forrásérték szempontjából értékes mű. Példamondatokat is tartalmaz, a szókincse a kyōtoi és a kyūshūi dialektust őrzi, a két dialektus különbségére is felhívja a figyelmet. A szótárnak jelenleg négy példánya ismeretes, Oxfordban, Évorában (Portugália), Párizsban és Manilán. 48 Egykötetes írásjegyszótár. A kanjik Iroha sorrendbe rendezettek, mindegyiknek a bal és a jobb oldalán találhatók a kínai és a japán olvasatok. Szerkezetileg három részből áll, az első rész kizárólag kínai eredetű szavakat tartalmaz, mintegy 12 000 darabot, a második eredeti japán szavakat – mintegy 3400-at. A harmadik rész pedig 2300 kanjit sorol fel, azokat gyökök és 12 fogalmi kör szerint csoportosítva. Hat megmaradt példányról van ismeretünk, ebből egy található Japánban, a többi Európában, Rómában, Londonban, Párizsban és Leidenben. 49 Egyébként William Adams – Andzsin szan néven – a főszereplője a Magyarországon is ismert és népszerű Sógun című könyvnek.

A második (késő) kínai kulturális hullám időszaka: 1639−1854 Edo-kor Etimológiai, dialektus és klasszikus szótárak megjelenése

Az Edo-kori hosszú békeidőszak kedvezett a kultúra kibontakozásának és fejlődésének. A katonai hivatalnok réteg, a kereskedő réteg és az értelmiség szívesen foglalkozott az irodalom, a művészetek és a tudományok különböző fajtáival. Ez kedvezett a könyvkiadásnak, s természetesen a szótár- és enciklopédiakiadásnak is. Az Edo-kori szótártermés igen bőséges volt. A hagyományos – Setsuyōshū, írásjegy – szótárak mellett új típusúak is megjelentek. Három ilyen nagyobb terület az etimológiai, a dialektus- és a klasszikus szótárak. Ennek hátterében a nemzeti tudományok, 国学 iránti lelkesedés és kutatás állt. A kínai értékekkel szemben a régi, hagyományos japán értékek kerültek előtérbe, s ennek következtében nyelvészeti és irodalmi téren az egykori irodalom, a Heian-kori nyelvezet és irodalom került a kutatások középpontjába. Azonban a kínai értékek – konfuciánus filozófia, tudományok, mint pl. asztronómia, oktatás – is jelen voltak, immár beépülve a japán kultúrába. Etimológiai szótárak

Az 1662-ben adták ki a Wakegu,50 和句解 hatkötetes szótárat, 1694-ben a nyolc kötetes szótárat, a Wajigát,51 和爾雅. Egy másik etimológiai szótár, a Nihonshakumyō,52日本釈名 1700-ban keletkezett. Az Arai Hakuseki, 新井白石 (1657−1725) által szerkesztett 20 kötetes Tōga,53 東雅 a fenti szótár kritikájaként született meg 1719-ben. Tájnyelvi szótárak

A kor legjelentősebb tájnyelvi szótára a Butsurui Shōko,54 物類称呼, melyet 1775-ben adott ki Koshigaya Gozan,越谷吾山 (1717−1787) haikuköltő. Klasszikus nyelvi szótárak

1673 és 1685 között készült az Ōmushō,55 鸚鵡抄 nevű szótár, mely az Edokori négy nagy értelmező szótár egyike. A többi három a Gagenshūran,56 雅言

50

Szerkesztője Matsunaga Teitoku, 松永貞徳 (1571−1653). Mintegy 1500 japán szót és annak etimológiáját sorolja fel Iroha sorrendben. A mű nélkülözi a tudományos megalapozottságot, a szavak eredetét sajátos módon, sokszor puszta kiejtésbeli hasonlóság alapján magyarázza. 51 Összeállítója Kaibara Ekiken 貝原益軒 (1630−1714). A kínai Erya enciklopédia, 爾雅 alapján készült. A szótár szókincse 24 nagy részre oszlik, pl. Csillagászat, földrajz stb. Régi kínai szavakat sorol fel, azok jelentését és használatukat. 52 Szerkesztője szintén Kaibara Ekiken, 貝原益軒 (1630−1714). A kínai késő Han dinasztiában, a 2. század 52 elején keletkezett Shiming, 釋名・釈名 – melynek összeállítója Liu Xi, 劉熙 – szolgált mintául a készítésekor, azonban a japán nyelv szavait sorolja fel és elemzi. A szavakat 23 csoportra osztja. 53 Mint a mű neve is jelzi, a szótár a kínai Erya, 爾雅 japán megfelelője. A szavakat 15 nagyobb témakör alá csoportosítja és részletezi azok etimológiáját. 54 A szerző a szótár szóanyagát 7 nagy csoportra osztotta: ég és föld, emberek közötti erkölcsi kérdések, állatok, növények, jártasságok, öltözködés, nyelv. A szótár 550 standard nyelvi alakot sorol fel, ezen kívül mintegy 4000 tájnyelvi szót, kifejezést, Japán valamennyi vidékét lefedve. 55 Melyet Arakida Morizumi és fia, Morikazu, 荒木田盛員 szerkesztettek. A szótárban elsőként alkalmazzák az Iroha sorrendet a szavak belsejében is. A szókészlete 22 860 szót foglal magában, a Kojikitől, 古事記 (712) kezdve a császári antológiák közül több mint 60 forrásból idéz, azonban a legtöbb esetben a renga költészetből.

集覧, a Wakun no Shiori,57 和訓栞 és a Rigenshūran, 俚言集覧. A Genen,58 苑 hét kötetes szótár 1797-ben került kiadásra, ennek kibővített változata az 1797 és 1829 között keletkezett Rigenshūran,59 俚言集覧. Egyéb szótárak

A Wakansansaizue,60 (1712, 和漢三才図会) 1712-ben kiadott 105 kötetes, 81 részes képes enciklopédia. A Ming kínai dinasztia korabeli tudós, Wang Qi,61 王圻 által szerkesztett A három birodalom összegyűjtött illusztrációi, 三才圖會 alapján készült. Kínai szótárak Japánban

A kínai szótárak közül a 17−18. században kiadott 3 nagy írásjegyszótár, a Kangxi zidian, Zihui és a Zhengzitong közül, noha a Kangxi zidian fekteti le a későbbi szótárkészítés hagyományait a 214 tradicionális gyök használata révén, mégis a Zihuit használja, illetve idézi a legtöbbet az Edo-kori tudós, Hokutei (Seeley). 62 Ennek a magyarázatára Seeley a Zhengzitong hiányosságait, a benne szereplő hibákat hozza fel érvelésként. A Kangxi zidian és a Zihui kevesebb hibát tartalmaz, mint a Zhengzitong. Seeley állítása szerint japán tudományos körökben az Edo-kor közepéig a Zihuit használták. A 18. század végén, 1778-ban publikálják a kínai Kangxi zidian egy japán változatát (wakokubon), s ez nagy hatással lesz a későbbi szótárszerkesztésre nézve. Kangxi zidian63(1716, 康煕字典 )

A Qing dinasztia korában, Kangxi császár rendeletére szerkesztett kínai írásjegyszótár, főszerkesztője Zhang Yushu (張玉書) és Chen Tingjing (陳廷 敬). A szótáron mintegy 5 éven keresztül dolgozott 30 korabeli tudós. 47 035 írásjelet tartalmaz 40 kötetben a 214 alap gyök alá csoportosítva. A szótár 56 Ishikawa Masamochi, 石川雅望 (1753−1830) állította össze az ötven részből, 21 kötetből álló szótárat. A szótár sajátossága, hogy nem a szavak jelentésére, hanem azok pontos példamondatok általi szemléltetésére koncentrál. Elsősorban a Heian-kori szókészlettel foglalkozik, mintegy 17 000 szót sorol fel iroha sorrendben. 1887ben Nakajima Hirotari, 中島広足 (1792−1864) kiadja a szótár bővített változatát Bővített Gagenshūran, 増補雅言集覧 néven. 57 A mai modern egynyelvű szótárak egyik korai megfelelője, 1777 és 1787 között készült japán értelmező szótár, melynek szerkesztője Tanikawa Kotosuga, 谷 川 士 清 (1709−1776). Régi kifejezéseket, dialektusokat, kifinomult kifejezéseket, köznyelvet, stb. tartalmaz. A szavak magyarázata mellett azok forrását is feltünteti és példákat is hoz fel. A 93 kötetes monumentális művet a szerző halála után adták ki három részben – az első részt 1777−1830 között, a második részt 1862-ig, a harmadikat 1877-ig. Mintegy 20 000 címszót tartalmaz, melyet az 50es japán kana-rendszer szerinti sorrendben sorol fel, azonban csak az első két szótagra vonatkoztatva. A címszavak katakanával vannak lejegyezve, a jelentések magyarázatain kívül a források és használati példák is fel vannak tüntetve. 58 Szerzője Ōta Zensai, 太田全斎 (1759−1829). A szótár korabeli köznyelvet és állandósult népi kifejezéseket tartalmazz, iroha-sorrendben. 59 26 kötetes japán értelmező szótár, szerzője Ōta Zensai, 太田全斎 (1759−1829). Edo-kori tájnyelv, köznyelv, vulgáris kifejezések gyűjteménye és magyarázata, az 50 kana szerinti sorrendben. A szótár kibővített változata a széles körben használt és népszerű, kibővített Rigenshūran, （増補）俚言集覧 1900-ban jelent meg, melynek szerkesztői Inoue Yorikuni, 井上頼圀 (1839−1914) és Kondō Mikaki, 近藤瓶城 voltak. 60 Összeállítója Terajima Ryōan 寺島良安. Kanbun stílusban értelmező, japán és kínai régi és korabeli dolgokat tartalmazó, a három nagy ’birodalom’ − az ég, a föld és az ember – szerinti csoportosításban, 120 további alcsoportban rendezett mű. A szócikkeknél illusztrációval, kínai és japán nevekkel is tarkított enciklopédia. 61 Japánul Ōki. 62 Forrás: http://www.opensys.ro/rjjs/seeley/3.html 63 Japánul: Kōkijiten.

tartalmazza az írásjegyek tradicionális olvasatát, más írásokra, művekre, szótárakra utaló referenciákat, rímtáblázatokat, tónusokat is. Az írásjegyszótár-készítésben standardnak tekintik, valamennyi későbbi kínai és japán szótár a Kangxi írásjegyszótár struktúráját követi. Természetesen kivételek vannak, mint pl. a Spahn−Hadamitzky Kanji-szótár, mely csupán 79 gyököt alkalmaz rendszerében. A hetedik kiadást 1989-ben adták ki. Legmodernebb felhasználási területe a számítástechnikában mára széles körben elterjedt ún. UNICODE kódkészletben, a CJK – azaz Chinese, Japanese, Korean – nyelvekben használt írásjegyek sorrendjének (!) meghatározása. Az UNICODE írásjel adatbázisa túlnyomórészt ezen szótárban található sorrend szerint van rendezve. (Amennyiben a Kangxi szótárban nem található meg valamely UNICODE írásjel, akkor sorrendben a Morohashi-féle Dai Kanwa Jiten, Hanyu Da Zidian és a koreai Dae Jawon szótárakból veszik a szükséges információkat.) A Kangxi zidian írásjegyszótárhoz kapcsolódik a japán tipográfia történetének egyik fontos állomása, a japán írásjegyek nyomóelemeinek feltalálása. A 19. században Motoki Shōzō, 本 木 昌 造 (1824−1875), aki Hollandiából mozgatható nyomóelemes nyomdagépet és technológiát hozatva próbálta meghonosítani az európai könyvnyomtatást Japánban, miután találkozott William Gamble amerikai misszionáriussal – aki egyébként a shanghai Amerikai Presbiteriánus Misszió Nyomdájának (Mei Hua Shuguan) munkatársa volt −, elsajátította a nyomóelemek készítésének a technikáját (1869. november) és elkészítette az első japán kínai írásjegy nyomóelemeket a Gamble által kifejlesztett minták alapján. A nyomóelem-készlet a Kangxi zidian írásjegyein alapul, és a ma széles körben használt számítógépes betűkészlet, a Minchō, 明朝 első változata.64 Európai hatások az Edo-kor végén

Az 1811 és 1839 között készült Kōsei Shinpen,65 厚生新編 a Noel Chomel (1632−1712) francia lelkipásztor kétkötetes „házi” enciklopédiájának66 holland fordításából és bővített változatából 67 japán nyelvre átültetett 7 kötetes enciklopédia. Valamennyi szerzője holland tudományokkal foglalkozott, orvos, kutató, tanár volt. Legtöbbjük Nagasakiban élt vagy dolgozott, így az Edo-kori japán elzárkózás idején közvetlenül is érintkezhettek a holland kultúrával, ott sikerült elsajátítaniuk a holland nyelvet és rajta keresztül az európai tudományokat. Akkoriban Nagasaki volt az egyetlen hivatalos kikötő, ahova idegen hajók befuthattak, és onnan indulhattak, tehát ez a város volt az egyetlen kereskedelmi és hírcsatorna a japánok és a többi civilizáció között.

64 Forrás: Kida Junichirō, 紀田順一郎: The Gutenberg of Japan: Motoki Shozo in Part One Japanese Type. The Passing of the Woodblock Tradition, Japanese in the Age of Technology (URL: http://www.honco.net/japanese/01/page1.html) 65 Szerzői Baba Sajūrō, 馬場佐十郎 (1787−1822), Ōtsuki Gentaku, 大槻玄沢 (1757−1827), Udagawa Shinsai, 宇 田川榛斎 (1769−1834), Udagawa Yōan, 宇田川榕庵 (1798−1846). Az enciklopédia a sógunátus által felállított nyugati, de főleg holland tudományokat kutató központban, a Bansho Wagegoyōban, 蕃書和解御用 készült. Az enciklopédia értékes forrása az Edo-kori ismereteknek, mint a csillagászat, ásványok neveinek, állat- és növényneveknek. 66 1709, Dictionnaire Oeconomique. 67 1778, Huishoudelijk Woordenboek, J. A. De Chalmot.

A második nyugati kulturális hullám időszaka: 1720−1854 Hollandok Japánban és holland szótárak

Az Edo-kori elzárkózás (1639−1853) idején a holland és a kínai érintkezésen kívül minden más külföldi kapcsolat megszakadt. Az európai kultúra információs csatornája egyedül a holland nyelvre szűkült, ezért felértékelődött a holland nyelv. A minimális európai hatás, legyen az technológiai vagy kulturális, a hollandokon keresztül juthatott csak be. A holland nyelv érthető módon felértékelődött, nyelvtankönyvek, szótárak jelentek meg. A japán−holland szótárak közül híres volt a Nakatsu-szótár névvel ismert szógyűjtemény, a Rangoyakusen,68 蘭語訳撰. 1833-ban készült egy hollandjapán szótár, 蘭 日 辞 書 , a Doeff szótár, 69 通 布 字 典 , mely Doeff-halma, Nagasaki-halma, 長 崎 ハ ル マ néven is ismert volt. A kézirat eljutott a sógunátushoz, ahol több tolmács közreműködésével átdolgozták. Ki nem adták, az ōsakai Tekijuku, 適塾 egyetem holland tudományok tanulói kézzel másolták le saját példányaikat. Később Oranda jii,70 和蘭字彙 névvel jelent meg. Orosz birodalom, orosz szótárak

A bakufu ugyancsak fokozott figyelmet fordított az időközben nagyhatalommá váló orosz és angol birodalomra is. A kormányzat különösen fontosnak tartotta az idegen nyelvek elsajátítását, azonban tartott attól, hogy az idegen nyelvek megismerésével olyan ideológiák is bekerülhetnek az országba, melyek nem voltak kívánatosak a szigetországban. Noha az lehetetlen, hogy idegen nyelv tanulása mellett ne kerüljön az ember a külföldi civilizáció hatása alá, a sógunátus kitartott a szándéka mellett.71 Az Edo-kor alatt japán−orosz és orosz−japán szótárakat nem adtak ki Japánban, ellenben Oroszországban igen. Ennek egy példánya látható a Kyōto Idegennyelvi Egyetem Könyvtárában. A szótár 1857-ben, az Edo-kor végén készült, Wa-ro tsūgen kikō,72 和魯通言比考 névvel. Fordulat a külpolitikában, nyelvpolitikában

Az 1808-as Phoeton tengeri incidens után, ahol egy angol hadihajó holland színekben rajtaütött Nagasakin, a sógunátus kénytelen volt átértékelni politikáját, egyben a nyelvpolitikáját is, melynek értelmében előtérbe helyezte az angol nyelv kutatását. 1809-ben a kormányzat holland−japán tolmácsokat utasított, hogy tanuljanak meg angolul, és angol tankönyvet 73 (1811) és 68 1810-ben készült Okudaira Masataka ( 奥 平 昌 高 , 1781−1855) , Buzen-Nakatsui nagyúr parancsára, Nakatsuban. A szótár a setsuyōshū szerkesztési elve szerint épült fel, 19 témakörben, kb. 7000 szót tartalmazott. Okudaira Masataka Shimazu Shigehide, 島 津 重 豪 satsumai földesúr második fia volt, jól beszélt hollandul, kapcsolatban állt Henrik Doeff nagasakii holland gyárossal. A szótár szerkesztője, Baba Sajūrō ( 場 佐 十 郎 , 1787−1822) nyelvész. 69 A szótár Francis Halma holland−francia szótárnak, 蘭仏辞書 második kiadása (1729) alapján készült. Egy része már 1816-ban elkészült, a maradék 1833-ra, miután Doeff 1817-ben visszatért Hollandiába. 70 Szerkesztője Katsuragawa Hoshu, (桂川甫周 , 1826−1881). 71 Forrás: Matthew Reesor, The Bear and the Honeycomb: A History of Japanese English Language Policy, NUCB Journal of Language, Culture and Communication, Vol. 4, No.1, May. 2002, URL: http://www.joho.nucba.ac.jp/NJLCCarticles/vol041/05REESOR.PDF (2004. március 9.) 72 Szerzője Tachibana Kōsei (橘耕斎, 1820−1855) és Goshkevics orosz fordító. 73 Japánul: 諳厄利亜興学小筌 ,Angeria kōgaku shosen.

szószedetet74 (1814) szerkesszenek. A szószedet csak mintegy 6000 szót tartalmazott, a szócikkek az angol ábécé szerinti sorrendben sorakoztak, egy szócikkhez egy jelentés tartozott, példák nem szerepeltek benne. Maga a szótár nyomódúcos technológiával készült, 1054 oldalból állt. A szerkesztési munkálatok irányítója Motoki Masahide (本木正栄, 1767−1822), az előkészítő munkálatokban a holland Jan Cock Blomhoff (1779−1853) segédkezett, akinek ugyan nem anyanyelve volt az angol, de az angolt jól beszélte, és meg is tudta azt tanítani beszédcentrikus tanítási módszerrel. A művek kizárólag kormányzati használatra készültek, nyilvánosságra nem hozták azokat75. A szótárat Ōtsuki Fumihiko (大槻文彦, 1847−1928), a Genkai,76 言海 nevű híres japán értelmező szótár egyik szerzője találta meg a Meiji-korban Kanda antikváriumainak egyikében. 1841-ben elkészült az első japán−angol szótár, az Angeria Gorintaisei 諳厄 利亜語林大成. A sógunátus Motoki Ryōeit, 本木良永(1735−1894） és Motoki Shōeit, 本木正栄 (1767−1822) utasította arra, hogy tanuljanak meg angolul, ennek eredményeként született meg a mű. Egyébként Motoki Ryōei arról is ismeretes, hogy ő közvetítette Kopernikusz napközpontú világelméletét a japán tudományos körökbe. Időközben 1848-ban Hokkaidōba érkezett Ronald MacDonald, indián származású amerikai, aki az indiánok őshazája után kutatott. Mivel Japánban ekkor még tilos volt külföldieknek Japán földre lépni, rövid időn belül elfogták, és a Nagasaki melletti Dejima szigetre vitték. Ott elkezdett japánul tanulni, tanítói japán, hollandul beszélő tolmácsok voltak, akik viszont angol nyelvleckét vettek tőle. A 14 tolmács között volt többek között az a Moriyama Einosuke ( 森 山 栄 之 助 ) is, aki később, 1853-ban, az amerikai „fekete” hadihajókat irányító Perry kapitány és a bakufu között közvetített, 77 bár Moriyama mégsem tudott olyan jól megtanulni angolul, hogy a tárgyalásokon ne kellett volna használnia a holland nyelvet. MacDonald volt tehát az első angol anyanyelvű, angol nyelvtanár Japán földön, akit hivatalos források feljegyeztek. Az amerikai Webster-szótár és szerepe Japánban

Nakahama (John) Manjirō, 中浜万次郎, ジョン万次郎 (1827−99), aki 14 éves korában hajótörést szenvedett, s akit egy amerikai hajó mentett ki, volt az első japán, aki amerikai földre léphetett. Ott nőtt föl, járt iskolába, kapott amerikai nevelést. 24 éves korában eldöntötte, hogy hazatér. A Ryūkyū szigeteken keresztül érkezett vissza hazájába. 1852-ben lépett újra Japán földre, tanítani kezdett, tanítványa volt többek között Sakamoto Ryōma, 坂 本 龍 馬 is, a korabeli modernizáció egyik energikus politikai alakja. 1858-ban Manjirōt több más ambíciózus fiatallal együtt Amerikába küldték hivatalos kiküldetésbe. Útitársa volt többek között Fukuzawa Yukichi, 福沢諭吉 is – a Meiji-korszak 74 Japánul: 諳厄利亜語林大成, Angeria gorin taisei. 75 Forrás: 中 村 純 一 , 日 本 に お け る 英 学 の は じ ま り － 英 学 は ど の よ う に し て 始 ま っ た の か , URL: http://homepage3.nifty.com/nakajun/eigohajime/eigrep1.htm (2004. március 9.) 76 Az első Japánban készített, modern szerkesztési elvekkel készült japán értelmező kéziszótár. 39 103 címszót tartalmazott, 4 kötetben jelent meg az első kiadás. A megbízó a Japán Oktatási Minisztérium volt, mely 1875-ben adta ki a szerkesztési utasítást. 77 Forrás: Consulate General of Japan in New York, 日 米 150 年 史 , URL: http://www.ny.us.embjapan.go.jp/150th/html/history.htm#10 (2004. március 9.)

egyik legjelentősebb nevelője, publicista, író, nyelvújító –, aki a hajón utazva tanult angolul tőle. Ők ketten egy-egy Webster-szótárral tértek haza, tudván, hogy a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokhoz, az ahhoz szükséges nyelvtanuláshoz jó, a legjobb angol szótárakra lesz szükségük. Azonban nem ők voltak az elsők, akik az amerikai Webstert elsőként Japánba hozták. Még Perry kapitány hozott magával 1853-ban és adományozott egy példányt Namura Gohachirónak, 名村五八郎, egy holland tolmácsnak, ami ráadásul az 1847-es kiadású Webster-nagyszótár volt. A Websterszótáraknak különösen fontos szerepük lesz a későbbi szótárszerkesztési munkák során, hiszen mintaként használták fel a korabeli szótárkészítők. Manjirō hazatérve angolt, matematikát és más tárgyakat tanított, óriási hasznát vette a tengerentúlon szerzett tudásának és a tapasztalatainak. Később a Meiji-restauráció után a Tōdai tanárává nevezték ki. 71 éves korában halt meg. Nyugati Tudományok Kutatóintézete

A sógunátus 1857-ben létrehozta a nyugati tudományok kutató intézetét, a Bansho shirabe tokoro, 蕃所調所 intézetet, ahol intenzív nyelvtudományi kutatások indultak. Itt készült az első angol−japán szótár is 1862-ben, Tatsunosuke Hori, 方 堀 達 之 助 (1823−1894) vezetésével, Angol-japán zsebszótár, 78 英 和 對 譯 袖 珍 辭 書 névvel. A szótárnak bővített, felújított változata, a Javított és felújított angol-japán zsebszótár 改正増補 英和対訳袖 珍 辞 書 is megjelent 1866-ban, azonban a Meiji-restaurációt követően a satsumai Takahashi Shinkichi, 高橋新吉 és Maeda Kenkichi, 前田献吉 által szerkesztett és a shanghaii Amerikai Presbiteriánus Misszió Nyomdában, 美 華 書 院 , modern tipográfiai módszerrel, 1500 példányban kinyomtatott és Japánban forgalomba hozott szótár, a Javított és bővített angol−japán szótár 改正増補和訳英辞書 a modern technológiának köszönhetően sikeresebbnek bizonyult annál. Ez a nyomdatechnika ekkor még nem jelent meg Japánban. Ez volt az első kétnyelvű szótár, mely direkt a japán tanulók számára készült, noha már előtte is léteztek külföldi példák (Noah Webster angol szótára vagy a négy kötetes angol−kínai szótár W. Lobscheid szerkesztésében).79 A szótárnak 1871-ben bővített, felújított változata jelent meg Átdolgozott, bővített angol−japán szótár, 大正増補 和訳英辞林 névvel, melynek szókincse 8000 szóval bővült – a Webster-szótárból válogatva a szavakat. Ez a szótár mintegy 15 éven keresztül széles körben használt és kedvelt volt.

78 A szótár a H. Picard által szerkesztett angol−holland szótár − H. Picard's A New Pocket Dictionary of the Dutch and English Languages, 1843, 2/e 1857 − és a Japán-holland szótár, 和蘭字彙 alapján készült, a holland nyelvet közvetítő nyelvként használva. A szótár 枕辞書 néven is ismert. Nyomódúcos technológiával készült, 953 oldalból állt, mintegy 33 000 szócikket tartalmazott, azok a jelentések mellett magyarázatokkal is el voltak látva. Ugyan kiejtést nem, de szófajt, igealakokat találunk a szócikkeknél. 79 W. Lobscheid's An English and Chinese Dictionary (4 vols., 1866−1869, Hong Kong, Daily Press).

Modern szótárkiadás A harmadik nyugati kulturális és technológiai és tudástranszferhullám: 1854−1941

Meiji-kortól a II. világháborúig Ahogy Japán megnyitotta az országot a nagyhatalmak előtt, azzal párhuzamosan kezdte el nagyszabású ismeret- és tudásfelhalmozását, főként az európai és az amerikai kultúrára és értékekre koncentrálva. Egyre nagyobb szükség volt az immár az európai nyelveket jól beszélő, magabiztos japán tudósokra, kereskedőkre, mérnökökre. Szintén óriási kereslet jelentkezett az időközben az iskolai képzésbe bekerült néptömegek felől is, elsősorban az angol nyelvterület ismeretei, másod- és harmadsorban pedig a német, orosz stb. nyelveket használó civilizációk ismeretei iránt. A Meiji-restauráció környékén született fiatal tanulók, egyetemisták és tanárok buzgón kezdtek el foglalkozni az egyes nyelvekkel, európai, amerikai országokba utaztak, onnan könyvekkel vagy más jellegű tudással tértek haza, írásokat, nyelvtanokat fordítottak. Többen pedig később maguk is írni kezdtek, vagy nyelvkönyveket, összefoglalókat, szótárakat szerkesztettek. Természetesen az egyes európai országokból és Amerikából is jöttek mérnökök, tanítók, tudósok, akik szívesen látott vendégek, illetve oktatók voltak. A sógunátus bukásával és a Meiji-restaurációval megkezdődött a máig tartó angol nyelvtanulási hullám, melynek 3 első prominens alakja volt Fukuzawa Yukichi, Nitobe Inazo,80新渡戸稲造 és Natsume Sōseki, 夏目漱石. Fukuzawa, aki az amerikai diplomáciai küldetés egyik résztvevője volt, hazatérve fordítással, tanítással kezdett el foglalkozni, majd részt vett egy európai diplomáciai kiküldetésben is. Több könyvet írt, tanítványai között volt például Hayashi Yūteki, 早 矢 仕 有 的 is, az egyik legnagyobb japán könyvkiadó-hálózat, a Maruzen, 丸善 vállalat alapítója. Natsume Sōseki, noha regényíróként ismeretes, elsősorban angol nyelvész és irodalmár volt. 16 évesen kezdett el angolul tanulni, másodikként diplomázott a Tokiói Császári Egyetem angol szakán, onnan Shikokura, Kumamotora, majd pedig Angliába utazik. Hazatérve angol irodalmat kezd tanítani. Írásait kedvezően fogadják és ő lesz az elkövetkező korszak egyik legnagyobb írója. Japán−angol szótárak

81

Az első, a japán nyelv iránt érdeklődő külföldi tanulóknak készült Japán-angol szótárat, 和英語林集成 az angol James Curtis Hepburn (1815−1911) adta ki 80

Nitobe, aki a Meiji-restauráció idején mindössze 6 éves volt, az 1876-ban alapított mezőgazdasági iskolában kezdte tanulmányait. Angolt tanult, majd Amerikában 3 évet, Németországban 3 és fél évet töltött tanulással. Megírta a Bushido, the Soul of Japan, 武士道・日本人の魂 című művét, mely az egyik első külföldön megjelent Japánról szóló mű. Több európai nyelvre is lefordították, a világ számos országában olvasták az emberek. Nitobe 7 évig volt a Népszövetség másodtitkára, Amerika szerte pedig több mint 100 alkalommal tartott előadásokat. 81 Forrás: Fukuoka Egyetem Könyvtára, URL: http://www.lib.fukuoka-u.ac.jp/~camp/Kanpo/no90/9003.htm (2004. március 9.)

1867-ben, melyet Shanghaiban nyomtattak az Amerikai Presbiteriánus Misszió Nyomdában, 美 華 書 院 . A szótárat egyszerűen csak Hepburn szótárnak, 82 平 文 辞 書 nevezték. Akkoriban még nem lehetett modern szótárkiadásról beszélni, az első modern szótárig, a Genkaiig, 言海 még mintegy 22 évet kell várni. Az első kiadás 702 oldalból álló nagyszótár volt, a japán-angol szópárak száma 20 772, az angol−japáné 10 030 volt, a japán szavak rōmajival, a japán szavak kanjival és katakanával voltak lejegyezve. Ebből a kiadásból 1200 példány készült. A szótár sikerét jelezte, hogy 1872-ben megjelent a második kiadás, 1886-ban pedig a harmadik. Meiji 30. évéig nem akadt vetélytársa az japán−angol szótárak között. Az elkövetkező évtizedekben és évszázadban nemcsak a szótárkiadásra volt nagy hatással – valamennyi kétnyelvű szótár, a Genkai, 言海 stb. japán értelmező szótár részben követte a szerkesztési elveit –, de a japán szavak latin betűs átírásában is – a harmadik kiadásban alkalmazott Hepburn-átírás lett az egyik, máig széles körben használt standard a japán szavak latin betűs átírásában. A sógunátus bukása körüli években, a Meiji-restauráció idején még nagyon kevesen beszéltek angolul, a tolmácsokon, fordítókon, a tengerentúlról hazatérteken kívül szinte alig akadt angolul tudó ember. Éppen ezért rendkívül fontossá vált az angol nyelv oktatása, a nyelvoktatáshoz pedig tananyagra, szótárakra volt szükség. Az így felmerült igények következtében indult virágzásnak a kétnyelvű szótárak ipara. Hepburn szótára után mintegy 40 évnek kellett eltelnie, hogy kifejezetten az angolul tanuló japánoknak szánt japán−angol szótár szülessen. Inoue Jūkichi, 井上十吉 (1862−1929) Új, magyarázatokkal bővített japán-angol szótára, 新訳 和英辞典 1909. januárban jelent meg. Ezt követte tíz év múlva, 1918-ban Takenobu Yoshitarō, 武 信 由 太 郎 (1863−1930) Takenobu japán−angol szótára, 武信和英大辞典, majd 1924-ben a mintegy 300 000 példamondatot tartalmazó, Takehara Tsuneta, 竹 原 常 太 irányításával készült Standard japán−angol szótár, スタンダード和英大辞典. Saitō Hidesaburō, 斎藤秀三郎 (1866−1929), aki folyamatosan dolgozott japán-angol szótárán, 1928-ban végül kiadta Japán-angol nagyszótárát,83 和 英大辞典, 82 Hepburn az amerikai Pennsilvania Egyetemen szerzett orvosi diplomát, s 1859-ben érkezett Japánba. Praktizálása mellett angolt kezdett tanítani, az általa vezetett nyelviskola a Meiji Gakuin előfutára volt. A szerkesztési munkálatok 8 évig tartottak, Hepburn a szótár szerkesztéséhez az angol misszionárius, Walter Henry Medhurst által szerkesztett, 1830-ban Batáviában kiadott Angol−japán, japán−angol szógyűjteményt, 英日・日英語彙集 és az 1603as kiadású Vocabvlario da Lingoa de Iapam 日葡辞書 szótárat vette forrásul, de Edo-kori szótárakból, a Kojikiből, 古 事記, a Minamotok és a Tairák felemelkedésének és bukásának történetéből, 源平盛衰記, a Heike regényéből, 平家 物語 és más régi művekből is merített. 83 Melyet egyedül szerkesztett, s mintegy 50 000 szócikket, 124 640 példamondatot tartalmazott. Ez a szótár azért is különleges, mert több japán vers, haiku angol fordítását is tartalmazta. Saitō Keio 2. évében, 1866-ban született. 6 éves korában beiratták a Sendaiban működő angol nyelvű iskolába, onnan 1874-ben a Meiji-kormányzat által alapított első idegen nyelvi iskolák egyikében, a Miyagi angol nyelvű iskolában folytatta tanulmányait, ahol többnyire külföldi tanárok tanították. Onnan 1879-ben Tōkyōba utazott, ahol elvégezte a későbbi Első számú középiskola elődjét, a Tōkyō egyetemi felkészítőt (A Tōkyō Egyetem alapítását követő második évben). Felvételt nyert a Tōkyōi Műszaki Egyetemre, a későbbi Tōkyō (Császári) Egyetem Mérnöki karára, ahol természettudományi, alkalmazott tudományi, hajóépítési tárgyakat hallgatott. Az egyetemen barátságba került James Main Dixonnal, aki angoltanárként dolgozott az egyetemen, s aki később Natsume Sōseki, 夏目漱石, Okakura Yoshisaburō, 岡倉由三郎 – az angol−japán nagyszótár szerzője – tanára lett. Saitōt azonban Meiji 16. évében (1883), a diplomázása előtt kirúgták az egyetemről. Az ok ismeretlen, de állítólag titkos külföldi utazást tervezett.

Saitō a híres angol idióma szótárát, a Idiomológiai angol−japán szótárat, 斎 藤熟語本位英和中辞典 1915-ben fejezte be. Angol-japán szótárak

Az első angol−japán szótár, a Japán fordítással ellátott angol zsebszótár,84 英 和対訳袖珍辞書 1862-ben készült. Ezt követte az első japánban készült angol-japán idióma szótár, az Angol idiómák gyűjteménye,85 英文熟語集, mely 1868-ban jelent meg. 1876-ban jelent meg Ernest M. Satow és Ishibashi Masakata, 石橋政方 szerzőségében a Angol-japán beszélt nyelvi szótár,86 英和俗語辞典, mely a maga nemében elsőnek számít. Az idiómaszótárak között a terjedelmében és a minőségében egyedülálló az 1881-ben kiadott, a kínai Kwon Ki Chiu által szerkesztett A Dictionary of English Phrases with Illustrative Sentences szótár. Ennek átdolgozott kiadása 1899-ben jelent meg Angol−japán kétnyelvű értelmező idióma-nagyszótár,87 英和双解熟語大字彙 névvel. Masuda Tōnosuke 1913-ban is adott ki szótárat, Új angol-japán szótár, 新 英和辞典 névvel. James M. Dixon szerkesztette az 1888-ban kiadott Angol idióma szótárat,88 英語熟語辞典, mely ugyan angol egynyelvű szótár, de egyrészt Japánban adták ki, másrészt a szerkesztésében segédkező diákok között találjuk azokat a diákokat, akik később a szótárkészítés nagyjaivá váltak – Saitō Hidesaburō, Okakura Yoshisaburō, 岡 倉 由 三 郎 (1868−1936), az Új angol−japán nagyszótár, 新英和大辞典 főszerkesztője vagy Natsume Sōseki. 1888-ban jelent meg az amerikai Webster’s Unabridged Dictionary 1277+99 oldalas japán fordítása,89 ウェブスター氏新刊大辞書 和訳字彙, a mai egyik legnagyobb és leghíresebb szótárkiadó, a Sanseidō, 三省堂 kiadó – mely egyébként 1881-ben jött létre – gondozásában. Azonban a szótár nem a Webster’s-szótár közvetlen fordítása, két másik angol−japán szótár, az 1873-

1884-ben lefordította William Swinton New Language Lessons, an Elementary Grammar and Composition, スウ ィ ン ト ン 氏 英 語 学 新 式 直 訳 című angol nyelvkönyvét, ezzel megalapozva további karrierjét. Sendaiban angol nyelviskolát alapít. Több iskolában, több tartományban is megfordul, de egyik helyen sem találja meg a helyét. 1893ban kiadja Angol társalgás – nyelvtan, 英会話文法 című nyelvtankönyvét, 1898-ban pedig Praktikus angol nyelvtan, 実用英文典 című könyvét. Ezek a nyelvi könyvek a korabeli japán angol nyelvtanításban felbecsülhetetlen értékű művek voltak, a japán diákok többsége ezeken a könyveken keresztül ismerkedett meg mélyebben az angol nyelvvel és kultúrával 84 Szerkesztője Hori Tatsunosuke, 堀達之助 (1823−1894). 85 Szerzői Obata Tokujirō, 小幡篤次郎 (1842−1905,) és Obata Jinzaburō, 小幡甚三郎 (1846−1873). Mindketten Fukuzawa Yukichi, 福沢諭吉 (1834−1901) tanítványai voltak, Fukuzawa angol nyelviskolájának központi alakjai. A nyelviskola sikerét jelzi egyébként, hogy a két testvér 4 év tanulás után jutott el arra a szintre, hogy kiadhassák a szótárukat. A szótár 2730 idiómát sorol fel, megadva azok japán megfelelőit. A szerkesztéséhez Noah Webster: An American Dictionary of the English Language 1864-es kiadását és a Hori angol−japán szótárat használták fel. 86 A japán szavak olvasata latin betűs átírásban van megadva. Először alkalmaztak japánban nyomtatott szótárnál számozást a szócikkeken belüli jelentések elkülönítésére. A szótár kimondottan a japán nyelvet tanuló külföldiek számára készült. 87 Masuda Tōnosuke, 増田藤之助 (1865−1942) szerkesztésében. A szótár a címszavakat angolul is és japánul is értelmezi, mintegy 5700 idiómát sorol fel az amerikai angol nyelvből. 88 A mű 352 oldalas, 25 oldal függelékkel. A kötet érdekessége, hogy Londonban (1899, The Dictionary of Idiomatic English), Amerikában (1908, English Idioms) és Shanghaiban (英漢成語辞林) is kiadták. Dixon volt az egyik legelső angol, aki angol nyelvet és irodalmat tanított japán egyetemen. Saitō Hidesaburō a tőle elsajátított angol nyelv és szótárírási tudást örökítette át saját szótárába, már fiatal korában utasította Saitót, hogy olvasás közben az angol idiómákra koncentráljon. Dixon szótárának specialitása az idiómák 4 osztályba sorolása. Ezek: írott szövegben is használható idiómák, udvarias társalgában használható idiómák, általánosan használt idiómák, köznyelv. 89 F. W. Eastlake (1856−1905) és Tanahashi Ichirō, 棚橋一郎 (1862−1942) szerkesztésében.

ban készült Angol-japán szószedet, 90 附音挿図 英和字彙 és az 1884−89 között készült Meiji angol-japán szótár,91 明治英和字典 bővítéseként jött létre, melyeket a Webster’s alapján egészített ki a szerzője. A Sanseidō éppen ezért a fenti szótár kiadói jogait is megvásárolta. A szótárt 1891-ben nagyobb bővítés után újra kiadták immár 1838 oldalon. A szótár sikerét mutatja, hogy közel 60 kiadást! élt meg a Meiji-kor végéig. Eastlake 2 éves korában került a családjával Japánba, tanulmányait Berlinben végezte, majd újra Japánba került, ahol Japán lányt vett feleségül, s többek között közreműködött Saitō Hidesaburō angol nyelviskolájának a létrehozásában is. 1896-ban, mintegy 30 évvel Hepburn japán−angol szótára után jelent meg a Japán−angol nagyszótár,92 和英大辞典 a Sanseidō gondozásában. A szótár 1687 oldalas volt, az első 23 oldalon a japán nyelv történetéről, struktúrájáról, az írásról, kiejtésről, nyelvtanról találunk részletes információt. Éppen ezért ennek a szótárnak is a megcélzott fogyasztói rétege a japánul tanuló külföldi diákok voltak – mint ahogy Hepburn szótárának is. Brinkley 1867-ben, a Meiji-restauráció előtti évben érkezett Japánba, éppen a forradalmi változások előestéjén. Noha csak néhány hónapig szándékozott Japánban tartózkodni, élete végéig, 45 éven át Japánban maradt. Többek között a Műszaki Egyetemen tanít matematikát, a yokohamai Japan Mail munkatársa, majd a londoni Timesnak dolgozik, miközben a japán Külügyminisztériumnak is fordít. Saitō Hidesaburō, a Saitō-féle japán-angol nagyszótár szerzője élete végéig jó barátja volt. Nanjō Fumio, miután az amerikai Oxford egyetemen szanszkrit nyelvet hallgatott, a tōkyōi Tōdaion kapott tanári állást. Nevéhez fűződik a Webster’s új kiadású nagyszótár japán szószedetének nagyobb revíziója.

A Japán−angol nagyszótár előszava szerint azért vált szükségessé új szótár kiadása, mivel a Hepburn-szótár már elavulttá vált, azonban a felépítését tekintve látható a Hepburn-szótár hatása többek között az abból átvett példamondatok terén. A terjedelme azonban háromszorosa a Hepburn szótárnak, a példamondatokban szereplő japán szavak viszont már nemcsak latin betűs átírásban szerepelnek, hanem japánul is, kanjival és kanával. Még egy újdonsága a műnek a szakszavakkal bővített szókészlete. Az első japán−angol szakszótárnak tekinthető a mű. Ezt követte az 1909-ben kiadott Új, magyarázatokkal bővített japán−angol szótár,93 新訳和英辞典 követte a japán-angol szótárak sorában. 1905-ben, az Angol Tanárok Kutatói Társasága kiadta az Angol−japán kétnyelvű értelmező idióma szótárat, 94 英和双解熟語辞典. Ez volt az első japánok által készített angol-japán idiómaszótár, összesen mintegy 13 000 idiómát sorol fel. 1909-ben jelent meg a mai japán-angol szótárak prototípusának tekinthető Új japán−angol szótár,95 新訳和英辞典 a Sanseidō kiadásában. 90

Szerkesztői Shibata Shōkichi, 柴田昌吉 és Koyasu Takahashi,子安峻 . Szerkesztője Seki Shinbashi, 尺振八. 92 F. Brinkley (1841−1912), Nanjō Fumio, 南條文雄 (1849−1927) és Iwasaki Yukichika, 岩崎行親 (1855−1928). 93 Szerkesztője Inoue Jūkichi, 井上十吉. 94 Az 529 oldalas mű 28 oldalas, a görög mitológiai teremtmények neveit magyarázó függelékkel jelent meg. Kétnyelvű értelmező szótár ez is, tehát az angol idiómákat angolul, majd japánul értelmezi. B5-ös méretű szótár sok címszóval, példamondatok nélkül. 95 A szerkesztője Inoue Jūkichi. A címszavakat nem értelmezi, csupán az angol megfelelőket sorolja fel. A példák nem latin betűs átírással, hanem tiszta japán írással szerepelnek. Ez a szótár volt az első japán−angol szótár, mely nem a külföldi japán nyelvet tanulók, hanem japánok számára készült. A szótár kis méretű, azonban 1872 oldalas 91

Inoue Jūkichi 1862-ben született, 11 éves korában diákként Angliába került. 1884ben hazatért, s a Tōdai felvételi előkészítő részlegén tanít angol nyelvet. Több iskolában tanít, 1894-től a külügyminisztérium fordítói irodájának is dolgozik. 1918-ban vonul nyugalomba. Fontosabb műve az 1915-ben megjelent Inoue angol−japán nagyszótár, 井 上 英 和 大 辞 典 , melyet 1921-ben követett annak japán-angol párja, az Inoue japán−angol nagyszótár, 井上和英大辞典. Inoue több tankönyv, gyűjtemény szerzője, Saitō Hidesaburō után a legtermékenyebb alkotók egyike.

1913-ban jelent meg a Japán−angol zsebszótár, 96 袖珍和英辞典, ennek felújított és átdolgozott kiadása az 1929-ben kiadott Modern japán−angol szótár, モダン和英辞典. 1915-ben, amikor egyébként megjelent a Nagy japán értelmező kéziszótár, 大日本国語辞典, két jelentősebb angol−japán szótár is készült, az egyik Saitō Angol−japán idiómaszótára, 熟語本位英和中辞典, mely innovatív módon nem csupán egyszerű szavakat tartalmazott, hanem mint a neve is jelzi, kifejezetten az idiómákra, prepozíciókra helyezte a hangsúlyt, a másik pedig a szeptemberben megjelenő Inoue Yūkichi Inoue angol-japán nagyszótára, 井上 英和大辞典. Ez a szótár kifejezetten a japán angolul tanulók számára készült, a szerző több helyen magyarázatokkal is ellátta a szócikkeket. A Taishō-kor elején jelent meg 1918-ban a korabeli Japán legnagyobb japán-angol szótára, a Takenobu japán−angol nagyszótár,97 武信和英大辞典 a Kenkyūsha gondozásában. A szótár a ma kapható, immár ötödik kiadást megért Új japán−angol nagyszótár, 新和英大辞典 első változata, egyben a ma kapható japán-angol nagyszótárak közül a legrégebbi! A Takenobu-szótár a második kiadásnál kapta az Új japán−angol nagyszótár elnevezést. Ennek a kiadásnak egyik újdonsága az anyanyelvi lektor alkalmazása, aki az akkori angol nagykövetség kereskedelmi tisztviselője, G. B. Sansom volt. 1923-ban jelent meg a Japán−angol kézi (Concise) zsebszótár98 – Concise Japanese−English Dictionary, 袖珍コンサイス和英辞典, melyet 1932-ben mint Új japán−angol kéziszótárként, 新コンサイス和英辞典 adtak ki, 1940-ben pedig mint Legújabb japán−angol kéziszótár, 最新コンサイス和英辞. A II. világháború után kiadott felújított változata a Nakajima Fumio, 中 島 文 雄 főszerkesztésében készült, s 1975-ben adták ki az Új japán−angol kéziszótárt, 新コンサイス和英辞典. 1924-ben, a Japán−angol kézi (Concise) zsebszótár megjelenése után adták ki Takehara Tsuneta, 竹原常太 (1879−1947) szótárát, a Standard japán−angol nagyszótárat, スタンダード和英大辞典. Ez a szótár az 1910−20as évek angol és amerikai sajtójának valamint irodalmi műveinek a szókincsét dolgozza fel. Mintegy 57 000 címszót sorakoztat fel, 300 000 példamondattal. Az első, az angol nyelvterület műveinek szókincsén alapuló, igazi angol szavakat alkalmazó japán−angol szótár.

címszórészből és 12 oldalas indexből áll. A függelékben külföldi földrajzi nevek, keresztény nevek, levélírási segédlet stb. szerepelnek. A szótár a japán középiskolásoknak készült angol nyelvű fogalmazási és társalgási segédanyagnak. 96 Irie Yoshihiro, 入江祝衛 és A. W. Medley. 97 A 2448 oldalas mű főszerkesztője Takenobu Yoshitarō, 武信由太郎 (1863−1930), angol nyelv és irodalom kutató. 98 Szerkesztője Ishikawa Rinshirō, 石川林四郎編 (1879−1939).

Négy év múlva, már a japán Shōwa-periódus 3. évében, 1928-ban jelenik meg a már említett Saitō Hidesaburō-féle Japán−angol nagyszótár, 和英大辞 典, mely A5 méretben nyomtatott 4640 oldal terjedelmű, óriási mű. Több mint 50 000 címszót és mintegy 120 000 példamondatot tartalmaz. Szerzője az előszóban kijelenti, hogy „a japán emberek angol nyelvhasználatának bizonyos mértékben japánosodnia kell”, ami szemben áll a Takehara-féle szótárszerkesztési elvekkel. 1933-ban jelent meg Okakura Yoshisaburō, 岡 倉 由 三 郎 (1868−1936) japán−angol szótára, 新和英中辞典, melynek angol neve utal arra, hogy a mű célközönsége a középiskolai fiatalság volt − Kenkyusha´s New School Dictionary (Japanese−English), Új (iskolai) angol-japán szótár. Ezzel megjelent a kimondottan az oktatási szférának szánt szótárak új generációja. 1952-ben új nevet kap, Iskolai japán−angol új szótár, スクール和英新辞典 lesz a neve. Ennek párja az 1929-ben kiadott Új (iskolai) angol-japán szótár – Kenkyusha´s New School Dictionary (English−Japanese), 新英和中辞典. A szótárat 1940-ben immár Iskolai angol−japán új szótár, スクール英和新辞典 névvel adják ki. Ezeknek a szótáraknak a közös jellemzőjük, hogy középiskolás japán gyerekeknek készültek, akik angol nyelvű fogalmazáshoz, felvételi vizsgához tudták jól használni segédeszközként. Az 1941-ben kiadott Standard japán−angol szótár, スタンダード和英辞典 – melynek főszerkesztője Takehara Tsuneta – volt az előfutára annak a világháború után, a 60-as évektől újra beinduló szótárkiadási hullámnak, mely egészen a 80-as évek közepéig meghatározó volt Japánban. Mint látható, Japán kulturális, információs és kommunikációs történelmében rendkívül pezsgő évek voltak a Meiji-restauráció utáni évtizedek. A megnyíló ország, a sok kiutazó fiatal, beutazó külföldi, a növekvő gazdasági potenciál mind megkövetelték az idegen nyelvek valamilyen szintű elsajátítását. A szótárak száma és fajtái egyre gyarapodtak, a méretük, példányszámuk nőtt, több szótárkiadó vállalkozás alakult, és nőtte ki magát könyvkereskedelmi hálózattá. Ezen hálózatok többsége ma is virágzik, sőt, a mai internetes, hálózati információs és kommunikációs milliőben ezen kiadók tudtak igazán minőségileg előre lépni, nekik köszönhető, hogy ma az interneten milyen számú és minőségű szótárak, szótári adatbázisok, korpuszok érhetők el.

A második világháború utáni szótárkiadás A második világháború utáni korszak minden tekintetben újat hozott Japánnak, kezdve a politikától, az oktatási rendszeren és a kultúrán keresztül, a mindennapi élet minden területén. Gyökeres változások indultak meg a társadalomban is. Az amerikai megszállás alatti káoszt és kétségbeesést, nyomort az 50-es években az útkeresés, majd a 60-as években a gyors gazdasági növekedés követte. A 60-as években már kutatói körökben megjelent az információs társadalom témája is. A 70-es években az elektronika a szolgáltatói szektor térnyerése, az olajválságok és a nemzetközi események tükrében egyre jobban megnyilvánult; a gazdasági termelés egyre

nagyobb ütemben bővült, ezzel együtt Japán egyre intenzívebb szerepet vállalt nemzetközi téren is. A számítástechnika megjelenése a 80-as években, majd a hálózati kultúra a 90-es évek közepétől tovább erősítette a szolgáltatói szférát. A 80-as évek végén ugyan megmutatkoztak a gyors fejlődés negatív jelei, s a 90-es években is látványos visszaesés volt tapasztalható, azonban az ezredforduló táján az útkeresés és az újabb erőfeszítések, úgy tűnik, kezdik meghozni a gyümölcsüket, hiszen ma ismét azt láthatjuk, hogy – köszönhetően az internetnek – a hálózati és a mobil információs gazdaság felfelé ívelő pályára ált. Ezt a folyamatot nagymértékben az információ hatékony begyűjtése, feldolgozása és terítése határozza meg. Ahhoz viszont, hogy a japán tudósok, kutatók, gazdasági szakemberek, politikusok, mérnökök és mások hatékonyan és pontosan begyűjtsék ezen információkat és hatékonyan kommunikálják is, az idegen nyelvek magas szintű tudására van szükség. Nem véletlen, hogy már évtizedek óta folynak kutatások nyelvi, fordítói, intelligens szótáralkalmazások terén. A jelentősebb nemzetközi és hazai kutatóközpontok is fokozott figyelmet fordítanak a Japánban folyó kutatásokra. Az 50-es években újra beinduló szótárkiadási hullám a 60-as években kezd felgyorsulni, majd a 80-as évektől még nagyobb sebességre kapcsolva, immár a számítástechnikát veszi birtokába. Először szótárgépek, majd szoftverek (CD-ROM, adatbázisok stb.) formájában. Sikerrel, mivel köztudomású, hogy Japánban meglehetősen alacsony a számítástechnikai bűnözés aránya, beleértve a szoftverkalózkodást is. A hálózatos – internetes – gazdaság és kultúra megjelenésével a hatalmas szótári adatbázisokkal rendelkező kiadók sorra megjelentek az internetes változataikkal, eleinte több, később kevesebb ingyenes lehetőséget is nyújtva. Azonban a ma elérhető ilyen alkalmazások – legalább is a komolyabbnak számítók – mind fizetősek. És Japánban ez működik. Az emberek hajlandók és képesek áldozni ilyen szolgáltatásokra. A II. világháború utáni időszak a világháború előttihez képest teljesen új helyzetet teremtett, közvetlenül a háború után még nem voltak meg sem a gazdasági, sem a társadalmi feltételei a szótárkiadásnak, azonban a Taishūkan kiadó 1946-ban máris előállt egy új japán-angol, angol−japán szótár párral, Standard angol−japán szótár, ス タ ン ダ ー ド 英 和 辞 典 és Standard japán−angol szótár,スタンダード和英辞典 néven. A gépezet, ha lassan, de beindult, 1952-ben jelent meg az Iskolai japán−angol új szótár, ス ク ー ル 和 英 新 辞 典 , ez már kimondottan a középiskolás diákok számára készült. A következő oldalakon kiadónként veszem sorra az angol−japán és japán−angol szótárakat, időrendi sorrendben haladva. A Sanseidō, 三 省 堂 könyvkiadó a japán könyvkiadás, egyben a szótárkiadás egyik legnagyobb képviselője, az egyik legrégebbi japán kiadó. 1881-ben alapította Kamei Tadakazu, 亀井忠一(1856−1936), Tōkyō Kanda nevű antikvárium kereskedő városrészében. A kiadói tevékenységet 1883-ban kezdte meg a kis üzlet.

Kezdettől fogva angol, francia, német nyelvterületre koncentrált, több zsebszótár után az első nagyobb vállalkozása a Webster’s új nagyszótárának a japán fordítása, ウェブスター氏新刊大辞典・和訳字彙 volt 1888-ban. A kiadó sorra jelentette meg a különböző kis- és nagyszótárait, a II. világháborúig több mint 20 új és felújított szótárat adott ki. A legjelentősebbek a táblázatban láthatók. A kiadó az angol−japán szótárakon kívül más kétnyelvű szótárakat is megjelentetett, köztük általános iskolásoknak és középiskolásoknak szánt értelmező szótárakat és írásjegyszótárakat is. 1996-ban indított először internetes honlapot, melyet 1999-ben újított meg. A kiadó mára az egyik legnagyobb és legváltozatosabb internetes szótárszolgáltatásokat nyújtó vállalattá nőtte ki magát. Elektronikus szótárai szótárgépeken, CD-ROM-on és merevlemezen egyaránt megtalálhatók, interneten, PDA-n és mobil telefonon pedig elérhetők. 1888 1896 1903 1909−12 1916−19,1928 1949 1952

Webster’s új nagyszótárának a japán fordítása Japán−angol nagyszótár Kanji nagyszótár japán enciklopédikus nagyszótár Sanseidō angol-japán nagyszótár Új kanji szótár Legújabb japán−angol kéziszótár új kiadása

ウェブスター氏新刊大辞典・和訳字彙 和英大辞典 漢和大辞典 日本百科大辞典 三省堂英和大事典 最新明解英和辞典 最新コインサス和英辞典（新版）

1952 2004

Magyarázó japán értelmező szótár Magyarázó japán értelmező szótár, 6. kiadás

明解国語辞典（新版） 明解国語辞典（新版）

1957 2003

Daily Concise japán−angol szótár Daily Concise japán−angol szótár, 6. kiadás

デイリーコンサイス和英辞典 デイリーコンサイス和英辞典

1954 1961 1995 1995

Új Crown angol−japán szótár Új Crown japán−angol szótár Új Crown angol−japán szótár, 5. kiadás Új Crown japán−angol szótár, 6. kiadás

新クラウン英和辞典 新クラウン和英辞典 新クラウン英和辞典 新クラウン和英辞典

1986

Junior Concise japán−angol szótárra

ジュニアコンサイス和英辞典

1991 1996

New Century japán−angol szótár New Century japán−angol szótár 2. kiadás

ニューセンチュリー和英辞典 ニューセンチュリー和英辞典

1998 2004

Excite japán-angol szótár Excite japán-angol szótár, 2. kiadás

エクシード和英辞典 エクシード和英辞典

2000 2004

Grand Century japán−angol szótára グランドセンチュリー和英辞典 Grand Century japán−angol szótára, 2. kiadás グランドセンチュリー和英辞典

2002 2006 2006 2008

Wisdom angol-japán szótár ウィズダム英和辞典 Wisdom angol-japán szótár, 2. kiadás ウィズダム英和辞典 Wisdom japán-angol szótár ウィズダム和英辞典 Wisdom japán-angol szótár, 2. kiadás ウィズダム和英辞典 A Sanseidō kiadó fontosabb szótárai (1888-2008)

A Kenkyūsha kiadó, 研究者 1907-ben jött létre, alapítója Kosakai Goichirō, 小 酒 井 五 一 郎 (1881−1962). A cég profilja kezdettől fogva az angol nyelvterület volt, kiadványai között találjuk az angol nyelvkönyveket, szótárakat és más, az angol nyelvhez kapcsolódó könyveket, később azonban német, spanyol, orosz és más nyelvi szótárakkal is foglalkozik. Rövid időn belül az egyik legnagyobb és leghíresebb mai szótárkiadóvá vált. A kiadó több szótára egyébként digitális változatban is hozzáférhető szótárgépekben, PDA-n, Windows, Macintosh, UNIX és Linux operációs rendszer alatt. A Kenkyūsha internetes áruházában körülnézve több, mint 200 találatot találunk a szótár bejegyzés alatt. 1927 1960 1980 2002

Új angol−japán nagyszótár, 1. kiadás Új angol−japán nagyszótár, 4. kiadás Új angol−japán nagyszótár, 5. kiadás Új angol−japán nagyszótár, 6. kiadás

新英和大辞典 新英和大辞典 新英和大辞典 新英和大辞典

1931 1953 1974 1986 2003

Új japán−angol nagyszótár, 1. kiadás Új japán−angol nagyszótár, 2. kiadás Új japán−angol nagyszótár, 3. kiadás Új japán−angol nagyszótár, 4. kiadás Új japán−angol nagyszótár, 5. kiadás

新和英大辞典 新和英大辞典 新和英大辞典 新和英大辞典 新和英大辞典

1984 Reader’s angol−japán szótárat, 1. kiadás 1999 Reader’s angol−japán szótárat, 2. kiadás

リーダーズ英和辞典 リーダーズ英和辞典

1994 Reader’s Plus angol−japán szótár

リーダーズ・プラス

1967 Új angol−japán szótár, 1. kiadás 1994 Új angol−japán szótár, 6. kiadás 2003 Új angol−japán szótár, 7. kiadás

新英和中辞典 新英和中辞典 新英和中辞典

1984 1996 2002 2007

ライトハウス英和辞典 ライトハウス英和辞典 ライトハウス英和辞典 ライトハウス英和辞典

Lighthouse angol−japán szótár, 1. kiadás Lighthouse angol−japán szótár, 3. kiadás Lighthouse angol−japán szótár, 4. kiadás Lighthouse angol−japán szótár, 5. kiadás

2000 Luminous angol−japán szótár 2005 Luminous angol−japán szótár, 2. kiadás

ルミナス英和辞典 ルミナス英和辞典

1989 Junior approach japán−angol szótár A Kenkyūsha kiadó fontosabb szótárai (1927-2007)

Az Iwanami könyvesboltot, 岩波書店 1913-ban hozta létre Iwanami Shigeo, 岩波茂雄. A kiadó adta ki Natsume Sōseki híres regényét, a Kokorot (Szív) rögtön az alapítás utáni évben, ezzel meg is alapozta a hírnevét. 1927-ben indította kis méretű könyvsorozatát, Iwanami könyvtár, 岩波文庫 néven, 1938ban pedig Iwanami új könyvek, 岩波新書 sorozatát. A kiadó háború után indított magazinja a Világ, 世界. 1955-ben adta ki az egyik legismertebb, legjelentősebb, sokak által kedvelt, híres japán enciklopédikus nagyszótárat, a Shinmura Izuru, 新村 出 (1876−1967) által készített Kōjient, 広辞苑. Ez a

szótár mára szinte minden formában megtalálható, az 5. kiadást nyomtatott, elektronikus formában egyaránt kínálja a kiadó. A szótár elektronikus formában valamennyi szótárgépgyártó valamelyik tenyérgépében megtalálható, CD-ROM formában, on-line fizetős és i-mode mobil telefonon (2001-től), szolgáltatásként úgyszintén elérhető. A kiadó 1936-ban jelentetett meg először angol−japán szótárat. A háború után 1970-ig kellett várni, hogy újabb angol−japán szótár jelenjen meg, ennek neve Angol−japán nagyszótár, 英和大辞典, a következő pedig 1980-ban jelent meg, Iwanami új angol−japán szótár, 岩波 新英和辞典 névvel. 広辞苑 広辞苑 広辞苑 広辞苑 広辞苑 広辞苑 広辞苑

1955 1966 1976 1983 1991 1998 2008

Kōjien, 1. kiadás Kōjien, 2. kiadás Kōjien, bővített, felújított kiadás Kōjien, 3. kiadás Kōjien, 4. kiadás Kōjien, 5. kiadás Kōjien, 6. kiadás

1936 1970 1980

Angol−japán szótár 岩波英和辞典 Angol−japán nagyszótár 英和大辞典 Iwanami új angol−japán szótár 岩波 新英和辞典 Az Iwanami kiadó fontosabb szótárai (1955-2008)

A Heibonsha kiadót, 平凡社 1914-ben hozta létre Shimanaka Yasaburō 下 中弥三郎 (1878−1961) saját kis enciklopédiájának terjesztésének érdekében. Kétnyelvű szótárakkal, enciklopédiákkal nem foglalkozik a kiadó, egynyelvű szótárak, írásjegyszótárak és enciklopédiák viszont szép számmal találhatók a termékpalettáján. Első nagy projektje az 1928 és 1934 között készült 28 kötetes Nagy enciklopédia,大百科事典 volt. 1954 és 1959 között készült és került kiadásra a 32 kötetes A világ nagy enciklopédiája,世界大百科事典, mely a kiadó 40 éves jubileumának alkalmából készült. Ennek legújabb, 34 kötetes, felújított változatát 2007-ben adta ki a kiadó. 1928−34 1954−59

Nagy enciklopédia 大百科事典 Világ nagy enciklopédiája 世界大百科事典 A Heibonsha kiadó fontosabb szótárai

A Taishūkan könyvesbolt és kiadó, 大修館書店 1918-ban jött létre, egy évtizeddel a Kenkyūsha után. Alapítója Suzuki Ippei, 鈴木一平. A könyvesbolt első gigantikus projektje volt a máig az egyik legnagyobb kínai írásjelszótárként számon tartott Morohashi Nagy kanji szótár, 大漢和辞典 teljes szerkesztési munkafolyamatának megszervezése és kiadása. A szótár főszerkesztője Morohashi Tetsuji, 諸橋轍次 (1883−1982) volt. Mára egyik kínai riválisa ugyan lekörözte a felsorolt kínai írásjegyek mennyiségének terén, de valamennyi komolyabb nyomtatott és elektronikus kiadású írásjegyadatbázis tartalmazza az adott írásjegyek Morohashi-szótárbeli indexét. A projekt a könyvesbolt alapítása utáni 10. évben indult, az első kötet kiadására 1943-ban került sor, azonban egy 1945. februári tűzvészben a kötet teljes kézirata megsemmisült. A folytatás, illetve az első kötet újrakiadása 1955-re

valósulhatott meg. Ezt követték az újabb kötetek, az utolsó, 13. kötet kiadására 1960-ban került sor. A teljes mű 35 éven keresztül készült, mintegy 260 000 ember munkája árán, a jen akkori értékét nézve több mint 1 milliárd jen felhasználásával. A teljes művet 1989-1990 között felújítva újra kiadták. A kiadó fő profilja a szótár és nyelvi oktatási eszközök, könyvek kiadása. A II. világháború után sorban jelentek meg nyelvtankönyvek, magazinok, szótárak. A 80-as évektől kezdve megfigyelhető a szótárkiadás bővülése, újabb és újabb típusú szótárak, szakszótárak és kétnyelvű szótárak megjelenése. Az elektronikus kiadás között kell megemlíteni a Genius szótárak CD-ROMos kiadását, valamint a különböző elektronikus szótárgépekbe telepített szótárakat is – Sharp, Casio, Canon, Sony stb. Az első elektronikus szótár 1995-ben jelent meg elektornikus könyv formájában.

1928−1943, 1955−1960 1957 1964 1984 1986 1987 1988 1989 1992 1995 2006

Morohashi Nagy kanji szótár

諸橋大漢和辞典

Új standard angol−japán szótár Új standard japán−angol szótár Nagy kanji szótár javított kiadásának első kötete Kínai−japán nagyszótár Új standard francia-japán szótár Genius angol−japán szótár Fresh genius angol−japán szótár Young genius szótár Genius angol−japán szótár, elektonikus könyv (EB) Genius angol−japán szótár, 4. kiadás

新スタンダード英和辞典 新スタンダード和英辞典 諸橋大漢和辞典 中日大辞典 新スタンダード仏和辞典 ジーニアス英和辞典 フレッシュジーニアス英和辞典 ヤングジーニアス英和辞典 電子ブック版ジーニアス英和辞典 ジーニアス英和辞典

1997 2004

Genius japán−angol szótár Genius japán−angol szótár, 2. kiadás

ジーニアス和英辞典 ジーニアス和英辞典

1998

Active Genius angol−japán szótár

アクティブジーニアス英和辞典

2001 2002

Genius angol−japán nagyszótár ジーニアス英和大辞典 Basic Genius angol−japán szótár ベーシックジーニアス英和辞典 A Taishūkan kiadó fonjapán-angol szótárai (1928-2006)

A Shōgakukan, 小 学 館 1922-ben alapított kiadó, kezdettől fogva kimondottan az általános iskolás réteget célozta meg a kiadványaival.

1960 Universe angol−japán szótár 1973 Random House angol−japán szótár

ユニバース英和辞典

1979 Friend japán−angol szótár

フレンド和英辞典

1980 Progressive angol−japán szótár 2002 Progressive angol−japán szótár, 4. kiadás

プログレッシブ英和中辞典 プログレッシブ英和中辞典

1986 Progressive japán−angol szótár 2002 Progressive japán−angol szótár, 3. kiadás

プログレッシブ和英中辞典 プログレッシブ和英中辞典

1989 1997 1999 2000

Bright japán−angol szótár ブライト和英辞典 Learner’s Progressive japán−angol szótár ラーナーズプログレッシブ和英辞典 Pocket Progressive szótárak Hello Kitty márkanév alatt Word Pal angol−japán, japán-angol szótár ワードパル英和・和英辞典 A Shōgakukan kiadó fontosabb szótárai (1960-2002)

1931-ben jött létre az Ōbunsha kiadó, 旺文社, a fő profilja az angol nyelvű könyvek, tankönyvek, kiadványok kiadása volt. A kiadó eredeti neve Európai Levelező Korrekciós Társaság, 欧文社通信添削会 volt, azonban mivel a II. világháború alatt az európai államok ellenségnek számítottak, 1942-ben a kiadó nevében eredetileg szereplő 欧 írásjegyet 旺-ra változtatták − mindkét írásjegynek ō az olvasata, azonban az új írásjegy, a 旺 jelentése gyönyörű, így a kiadó neve politikailag elfogadottá válhatott. 1952 1962 1980

Essential japán−angol szótár Junior japán−angol szótár Junior japán−angol szótár, javított kiadás

エッセンシャル和英辞典 ジュニア和英辞典 ジュニア和英辞典

1967

Senior japán−angol szótár

シニア和英辞典

1970

Study japán−angol szótár

スタディー和英辞典

1986

Ōbunsha japán−angol középszótár

旺文社和英中辞典

1987 1993

Sunrise japán−angol szótár New Sunrise japán−angol szótár

サンライズ和英辞典 ニューサンライズ和英辞典

1988 1992

Hightop japán−angol szótár Hightop japán−angol szótár, javított kiadás

ハイトップ和英辞典 ハイトップ和英辞典

2001

Aurora japán−angol, angol-japán szótárpár 旺文社オーロラ英和・和英辞典 Az Ōbunsha kiadó fontosabb szótárai (1952-2001)

A Gakken, 学 研 a II. világháború után jött létre, 1946-ban Gakshūkenkyūsha, 学習研究社 névvel. A kiadó profilja az indulástól kezdve a közoktatáshoz kapcsolódó tananyagok, szótárak készítése, kiadása, terjesztése. Szótárkiadás terén a gyerekeknek, fiataloknak szánt egynyelvű értelmező szótárak, írásjegyszótárak és enciklopédiák jellemzik a termékpalettáját. Első angol−japán szótára 1972-ben jelent meg. 1972

Anchor angol−japán szótár

アンカー英和辞典

1987 1996 2000 2003 2004

Junior Anchor angol−japán és japán−angol szótár ジュニア・アンカー英和・和英辞典 Super Anchor angol−japán szótár スーパー・アンカー英和辞典 Super Anchor japán−angol szótár スーパー・アンカー和英辞典 Super Anchor angol−japán szótár, 3. kiadás スーパー・アンカー英和辞典 Super Anchor japán−angol szótár, 2. kiadás スーパー・アンカー和英辞典 A Gakken kiadó fontosabb szótárai

A Kōdansha kiadó 1911-ben jött létre, s noha Japán egyik legnagyobb könyvkiadója, sokáig nem fogott szótárkiadásba. 1976-ban jelent meg végül az első. 1976 1994 1994

Kōdansha japán-angol szótár Kōdansha Campus japán-angol szótár Kōdansha angol−japán szótár

講談社和英辞典 講談社キャンパス和英辞典 講談社英和辞典

1995 2001

Kodansha's Furigana Japanese−English Dictionary Kodansha's Furigana Japanese−English Dictionary, új kiadás

ふりがな和英辞典 ふりがな和英辞典

1996 2001

Kodansha's Furigana English−Japanese Dictionary Kodansha's Furigana English−Japanese Dictionary, új kiadás

ふりがな英和辞典 ふりがな英和辞典

1996 2005

Howdy japán−angol szótár ハウディ和英辞典 Howdy japán−angol szótár, 3. kiadás ハウディ和英辞典 A Kōdansha kiadó fontosabb szótárai

Látható, hogy a 90-es években – köszönhetően a számítástechnikának, a modern digitális szótárkészítési módszereknek és a kiadásnak, lehetővé vált, hogy a kiadók rövid idő alatt több szótárat, szótárcsaládokat adjanak ki bővített és szűkített terjedelmű változatokban. Ugyanakkor az elektronikus kiadások is, noha a nyomtatott változatokénál óvatosabb mértékben, szintén megjelentek. A szótárkiadók legújabb kihívása már nem is a hagyományos kiadásnak, hanem az elektronikus kiadásnak való megfelelés lett. Az is villágosan látszik, hogy mekkora harc folyik a nyomtatott szótárak piacán, ez a vetélkedés igen kiélezett az elektonikus szótárgépek és a szoftverek tekintetében is, viszont elmondható, hogy a digitális formában megjelenő szótáraknak még nem sikerült teljes mértékben kiszorítania a papír alapúakat a felhasználók asztalairól.

Konklúzió Japán történelmét vizsgálva jól látható a folyamatosan bővülő nemzetközi kapcsolatrendszere, az ezt kiszolgáló nyelvi eszközök mennyiségének és minőségének változása. Amint közeledünk időben a jelenhez, látható, hogy a nyelvi érintkezés fokozatosan bővül Japán és a különböző nemzetek között. A szinte kizárólagos japán−kínai kapcsolatok idejében a kínai és japán szótárak, szószedetek, lexikonok és enciklopédiák voltak jelen, azonban amint megérkeztek az európai kereskedők, hittérítők, diplomaták, katonák, úgy

jelentek meg sorra a kommunikációhoz szükséges nyelvi segédeszközök is. Portugál, spanyol, angol, holland szótárak jelentek meg. Később a Meiji-nyitás után különösen felértékelődött az angol nyelv szerepe, de megjelentek orosz, német, francia szótárak is. A második világháború utáni változások soha nem látott pezsgést hoztak a szótárszerkesztésben és kiadásban, mely igazából a számítógépek megjelenésével és elterjedésével, majd a hálózatok térnyerésével indult újbóli virágzásnak. Az igazán tömeges használatot végül az internet és a mobil kommunikáció hozta el. Valamennyi klasszikus nagyszótár megtalálható valamilyen formában az interneten, többnyire fizetős szolgáltatásként, de ingyenes szótárakban sincs hiány. Japánban, ahogy megjelent a mobil internet – pl. i-mode stb. – úgy jelentek meg egymás után a kiadók online elérhető mobil szótári alkalmazásokkal, így a japán felhasználónak mára nem okoz gondot egy-egy ismeretlen kifejezés azonnali lekérdezése. Több fontos tanulság leszűrhető a japán szótárszerkesztés és kiadás történetének vizsgálata kapcsán, ezek: − folyamatos igényfelmérés, piackutatás, visszacsatolás, − nagyszámú szerkesztőgárda, − professzionális offline és online kiadói háttér, − folyamatos javítás, jobbítás szellemisége és kényszere, − törekvés mindig a legújabb technológiák használatára, − nagyon gyors reagálás az új piaci lehetőségekre. Japánban minden háztartásban van legalább két szótár: egy nyelvi értelmező és egy írásjegy értelmező. Sok esetben – a japán írásjegyek és a szavak mennyisége miatt – ezek nélkül nem tudnak elolvasni, feldolgozni egyegy szót, írásjegyet. A japánoknak szokásává vált a szótárhasználat, ami óriási piacot jelent – és ezt jól tudják a kiadók.

Felhasznált irodalom Sugimoto, Masayoshi, és Swain, David L. (1989). Science and Culture in Traditional Japan. Charles E. Tuttle Company, Rutland, Vermont & Tokyo. Takeshita, Kazuo.わが国の英語辞典（英和・和英）のルーツを探るたび Utazás hazánk angol szótárainak eredete után kutatva /angol-japán és japán-angol/. Takeshita, Kazuo (2002). 英語辞書（英和・和英）・学習初年表 - Angol szótárak /angol-japán és japán-angol/ és tanulás kezdeteinek kronológiája. Hashimoto Shinkichi. 國語學概論 - Bevezetés a nemzeti tudományokba Shin Kokui. 明治の学問の用 - A Meiji kor tudományos szóhasználata Hayakawa Isamu. 日本英語辞書略年表〈江戸から平成〉- Japán angol nyelvű szótárak rövidített kronológiája, http://taweb.aichiu.ac.jp/hayakawa/isamu04.html

Hayakawa Isamu. 英 学 と ウ ェ ブ ス タ ー 辞 書 - Angol tudományok és a Webster’s szótár, http://taweb.aichi-u.ac.jp/hayakawa/isamu03.html#isamu Prof. Dr. Yamagishi, Katsuei. 英 語 辞 書 論 考 , Ⅶ 和 英 辞 典 出 版 略 史 Tanulmány az angol szótárakról, VII. fejezet, Japán-angol szótárkiadás rövidített kronológiája. http://jiten.cside3.jp/efl_dictionaries/efl_dictionaries_07.htm. Reesor, Matthew (2002). The Bear and the Honeycomb: A History of Japanese English Language Policy. NUCB Journal of Language, Culture and Communication, 4(1), 41-52. http://www.nucba.ac.jp/cic/pdf/njlcc041/05REESOR.PDF.

Máté Zoltán (2003). A klasszikus szótárak története Japánban. kéziratos tanulmány. Z. Karvalics, László (2004) Bevezetés az információtörténelembe Gondolat, Budapest Z.

Karvalics, László (2001). Bevezető az információs társadalom tudománytörténetéhez. Információs társadalom Társadalomtudományi folyóirat, 1(1), 34-48.

Shōgaku, Toshō (1988). Modern japán értelmező nagyszótár. Tōkyō: Shōgakukan. Matsumura, Akira (1995). Daijirin (2. kiadás). Tōkyō: Sanseidō. Shinmura, Izuru (1998). Kōjien (5. kiadás). Tōkyō: Iwanami Shoten.