JANE JUSKA: SZEX ÉS NYUGDÍJ Színpadra alkalmazta: Rigó József) Bemutatta a szolnoki SENIOR SZÍNHÁZ 2012. május 18.-án DANNY: Maga választ! Szóval tanárnő, igaz? Én is. Üzleti matek. Amikor bepereltek, összekaptam magam. JANE 1: Miért perelték be? DANNY: Szexuális zaklatás. Persze, szerettek volna elkapni ezen a címen. A lányom megért, de más senki. És Írországban…Írországban tudják hogy kell velem bánni. JANE 1 :Mondja el, milyen az, amikor az emberek nem értik meg magát? Milyen volt, amikor beperelték? Őszintén kíváncsi vagyok. Megnyerte a pert? DANNY: Tudja, valami átkozott nőszemély mindig lesben áll, hogy elkapja az olyan embereket, mint én vagyok. Pedig egyszerűen csak egy barátságos fickó vagyok, aki megpaskolja a hátukat, vagy a feneküket. Esetleg átfogja a derekukat… Remek humorérzékem van. Ezt figyelje! Ki vitte el a gyógyszeremet? A gyógyszerem nélkül nem tudok létezni? Ki vitte el? A gyógyszeremet? Mikor bejöttem még nálam volt! Be kell vennem! Különben őrült dolgokat csinálok! JANE 1: Üljön le! DANNY: Látja? Mondtam, hogy remek humorérzékem van. … Ez az első randevúnk. Hogy haladok? Egyesek manapság egyszerűen nem értik a tréfát. Nem igaz? Ezek normálisak? Kifizeti a számláját? JANE 1: Igen, kifizetem. DANNY: Ez remek. Maga remek asszony. JANE 1: Viszont maga ad borravalót. … Kevés. … Ennyi elég! DANNY: Tudja mi maga? Egy büdös ribanc. JANE 2: Szeretem a francia filmeket. A franciák felnőttek. Lazák. Nem túloznak el semmit. Kifinomultak. Elegánsak. A nők mind magasak és vékonyak. Ez a mostani film, -Az ősz meséje – első pillanatban lekötött. JANE 3: Gyalog jöttem haza, és a hűvös este felfrissített. A mozi sötétjében elhatároztam, hogy én is megtehetem pontosan ugyanazt ami a filmben történt. Bár csaknem húsz évvel idősebb vagyok. Feladhatok egy hirdetést. Mire az utcám sarkára értem, már tudtam, mit írok. MIND:
Mielőtt hatvanhét éves leszek, jövő márciusban, szeretnék sokat szexelni egy férfival, aki tetszik nekem.
DOKTOR V.: Nimfomániásnak tartja magát?
JANE 4: A térdem nagyon könnyen elgyengül. Könnyen megkapható asszony vagyok. Egy könnyen megkapható hatvanhét éves asszony. A kor árulkodó jelei dacára felöltözve egész jól nézek ki. Levetkőzve már más a helyzet. A testem nem huszonöt, nem negyvenöt éves, még csak nem is ötvenöt esztendős. JANE 1: Még nem derült ki, hogy életemnek pozitív,vagy negatív hőse leszek-e, ki tudja? De egyet már most biztosan tudok. Könnyen izgalomba jövök. JANE 2: Ez a kendőzetlen igazság. JANE 3: Harminc esztendővel ezelőtt váltam el. Néhány férfiakkal folytatott, és szomorúan végződő csetepatétól eltekintve teljes, és sok tekintetben kielégítő életet éltem. A tanítás volt a szenvedélyem. Szerencse, hogy rátaláltam. Olyan munka ez, amely energiát és figyelmet követel. Egyedülálló szülő voltam, és a fiam is ugyanezt igényelte. Energiát és figyelmet. Nem ostromoltak csapatostól a férfiak. Hatvanéves koromban nyugdíjba mentem. A színpadom üresen állt. Jól voltam, köszönöm. Éppen csak nem akadt senkim,akit megsimogathattam volna, és engem se cirógatott senki. Simogatást akarok, és beszélgetést, inkább előbb, mint utóbb,most és nem holnap. Mert nemsokára hatvanhét leszek. JANE 1:”Egyedülálló nő keres intelligens, szexi, szellemes, érzelmileg elérhető, erotikusan magabiztos, diplomás férfit… hatvanas évei elején. „ „ Elvált nő keres különleges idillt művelt, gondoskodó…férfi oldalán.” Ostobaság. JANE 2: „…hosszú séták a tengerparton…a természet szeretete…opera…” JANE 4: Azt olvastam valahol, hogy a társkereső hirdetések nem a hirdető valódi képét mutatják. A férfiak hirdetésében feltűnik a szabad természet, a nőkében a családi tűzhely melege . JANE 1: A férfiak mintha a kifelé,a nők pedig a befelé vezető utat keresnék. Inkább a nők hirdetnek, a férfiak meg válaszolnak nekik. A nőknek keményebben meg kell dolgozniuk azért, hogy magukra vonják a férfiak figyelmét, mint a férfiaknak, hogy magukhoz vonzzák a nőket. Egyszerűen több van belőlünk, mint a férfiakból. JANE 2: Talán igaza van Platónnak, mikor azt mondja, hogy eredeti természetünk szerint teljes egészek voltunk. Egyesítettük magunkban a férfit és a nőt. Azután elbíztuk magunkat és megharagítottuk az isteneket. Zeusz ezért kettévágott bennünket, egyik felünkből férfi lett, a másikból nő. Azóta bolyongunk a világban a teljességet keresve. Kettévágott állapotra vagyunk itélve, és a testi vágy egyfajta kárpótlás.
Ha igaza van, akkor a testi vágy mérhetetlenül fontos. Minden efféle hirdetés mélyén pontosan ez a vágy munkál, megtalálni azt, akivel egészek leszünk.Hogy ez hol történik. Tengerparton, vagy operában, lényegtelen. Hogy megtörténjék, életszükséglet. Elutasítani annyi, mint elébe menni a halálnak. JANE 4: Mielőtt hatvanhét esztendős leszek, jövő márciusban, szeretnék sokat szexelni egy férfival, aki tetszik nekem. Vajon elég lesz? JANE 3: Nekem tetszett a hirdetésem. Érződött benne a vágy. Nyitott volt minden érkezőnek. SANDY: Mi a helyzet az orális szexszel? Figyelsz Jane? Aids! Elkaphatod az Aidst orális szexnél? Ezt tudod Jane? Tervezel orális szexet? GRÉTA: Ha nem csókolhatlak mindenütt, mondd le a találkozást, mert nem érem be hosszú tengerparti sétákkal. ILSE: Hallgass komolyzenét, sokat, és jól megleszünk. GRÉTA: Ne hagyd abba. Élvezz belém. SANDY: Legyen határtalan a gyönyörünk. Honnan tudod, hogy nem őrült? GRÉTA: És mi van, ha viszolyogsz tőle? ILSE: Ugye nem engeded, hogy nálad lakjon?És mit gondolsz, hova vezet ez? JANE 3: Nos…Nem gondolom, hogy hazavisz bemutatni a szüleinek. JANE 1: „Hetvenkettő vagyok, és kemény a szarvam.” JANE 3: „Ha a feleségem lennél, orális szexben lenne részed minden éjszaka többször is, valamint csókokban, ölelésekben, simogatásban és közösülésben, amilyen módon csak akarod. Ezt tenném reggel, éjjel, és napközben is.” JANE 2: „Hatvannyolc éves ifjonc vagyok, és alig várom, hogy kapcsolatba Kerüljek egy olyan egészséges, szexre éhes hölggyel, mint maga.” JANE 3: „Legfőképp azt csípem, hogy volt ehhez képed. Hirdetésed aztán vegytiszta romantika. Mi a titkod, amitől duzzad már a gatya?” JANE 1: „Van Viagra, utazom!” JANE 2: „ Nő vagyok én is, most múltam hatvan. S emiatt borús perceim vannak. Az olyan hirdetések, mint a tiéd, nem sok akad belőlük, azzal biztatnak, hogy még nincs mindennek vége. Sok szerencsét! Biztos vagyok benne, hogy ezzel a bátorsággal megtalálod, amit keresel. Nem az igényel sok bátorságot, hogy feladd a hirdetést. Az majd a következő lépéshez kell.” JANE 1: „Írtam verseket, építettem kőfalakat, szerkesztettem könyveket, miniszterekkel álltam kapcsolatban …Szabad ember vagyok, és meglehetősen jó anyagi körülmények között élek. Üzeneted a palackban kellemes meglepetés. Kedvelem a véletlenül felbukkanó értékeket.
Ha az enyém, a titkos álom lenne, egyedül járni életem padlózatán Kecsesen, könnyedén és elég szeretettel, hogy ott élhessek Énem közepén.” JANE 3: Diadalom első estéjének végén tizenkét levél. A következő hetekben még hat küldemény érkezett, összesen hatvanhárom levél. Kinyitottam az üvegajtót a hűvös, tiszta levegő előtt. A lehetőség illatát hordozta. DOKTOR V.: Természetesen olvastam a hirdetését. A szerelem zsarnok. Rabszolgaságban tartja az embert, olyan dolgokra készteti, amilyeneket józan ésszel sosem tenne. JANE 4: Igaza van. Szabaddá tett, hogy nem vagyok már szerelmes. Csakhogy félig-meddig újra szerelmes lettem, ismét útra keltem a rabszolgaság, a sebezhetőség, a szenvedély izgalma felé. DOKTOR V.: Mikor veszítette el a szüzességét? JANE 4: Átkozottul későn. DOKTOR V.: Miért ment hozzá a férjéhez? JANE 4: Teherbe estem. Nehéz idők voltak azok. Volt egyszer egy szeretőm. DOKTOR V.: Igazán? JANE 4: A helyzet az, hogy mindent szeretek a szexben. A csókot, az érintést, a suttogást, a behatolást, ahogy betölt engem, ahogy rám rogy. Egy olyan férfi közelsége, akit kedvelek néha magával ragad, máskor egyszerűen hálás vagyok érte. Szóval, nem foglalkozom a G- pontommal. Ha megtörténik, jó, ha nem, annyi más van még. JANE 1: Doktor V. díványán azt tettem, amit egy pszichoanalitikai kezelés alatt álló személynek tennie kell. Ez jó hatást gyakorolt ugyan rám, ám túllőttem a célon és beleszerettem Doktor V.-be. Legalábbis azt hiszem. S ha én úgy vélem, hogy beleszerettem, akkor így is volt. Doktor V. tökéletes volt számomra. Kinevettek? Megértetett engem. Most megint nevettek? Olyan volt mint én. Többé-kevésbé. Na jó, a csudába is, hasonló volt az érdeklődési körünk. Például Bach. JANE 3: Ott fekszem azon az átkozott díványon, amely nagyon is hasonlít Freudéhoz. Nem csoda hát, ha ezt a férfit, ezt a doktort, ezt a tudóst, a zene és irodalom szerelmesét tökéletesnek találtam a magam számára. Az egyetlen gond, hogy nem szűrné össze velem a levet. Végül is el kellett fogadnom a tényt, hogy ő az orvosom. Pont. JANE 2: Átkozott hivatástudat, mindig az ember útjába áll! Szerelmes voltam ebbe a férfiba, aki nagyszerű időzítéssel maga is elvált,mialatt hozzá jártam. Meggyőződésem, hogy miattam történt. De nem vette rá magát,
hogy színt valljon, még átvitt értelemben sem. JANE 4: Tehát fekszem a díványon, fiaskónak érzem az életemet. Hatvanhárom választ kaptam. Ha eddig nem jött volna rá, közhelyes a múltam. Az analízis során rá kellett ébrednem, hogy a szex, beszélnek róla, vagy sem, bátorítják vagy sem, titkolt, vagy szemmel látható, valamilyen formában minden férfi, nő és gyermek életében szerepet kap. DOKTOR V.: Egy nyilvánosházban a tulaj elhatározza, hogy emeli a hely színvonalát. Profikat alkalmaz. A földszintre telefonkezelőket rak. Az első emeletre titkárnőket. A legfelsőre tanárokat. Egy hónap múlva ellenőrzi a könyvelést, és látja, hogy a két első szint veszteséges. A második emelet viszont, ahol a tanárok vannak, ragyogóan teljesített. A tulaj tudni akarja az okát, ezért a kulcslyukaknál hallgatózik . A földszinten, ahol a telefonkezelők vannak, ezt hallja: Sajnálom, letelt a három perce. Az elsőn, ahol a titkárnők vannak, ezt hallja: Elnézést, most kávészünetem van. Végül felmegy a második emeletre, ahol a tanárok szorgosan keresik a pénzt. A kulcslyukra tapasztja a fülét és ezt hallja: Addig csináljuk, amíg jól nem megy. JANE 4: Baszd meg! JANE 3: Hol a pokolban vannak azok a pezsgőspoharak? JANE 2: Erősnek éreztem magamat.Csodálatosnak.Magasra emelt fejjel jártam. Szemébe, arcába néztem az embereknek, akár a lábuk közé is, ahová éppen kedvem tartotta. Néha,mintha barátságosan néztek volna vissza. A titkom, szexelni szeretnék egy férfival, aki tetszik nekem, nem volt többé titok. Nem volt többé erkölcstelen, ámbár sosem volt az, és nem volt többé csak az enyém. Kikürtöltem egy fontos igazságot a nagyvilágnak, és csodálatosan szabadnak éreztem magam, tisztának, és nos, mondhatni büszkének is. Akarok valamit, és tettem valamit azért, hogy megszerezzem. Úgy bizony. Kezembe vettem az életemet. Ó, igen. Kézbe vettem. Majd meglátjuk meddig tudom tartani ezt a tigrist a farkánál fogva. JANE 1: S közben tovább éltem a megszokott életemet. Senki nem tudta, hogy titkos életet teremtettem magamnak. A Titkos Gyönyör beköltözött hozzám, és én szívesen fogadtam. Azon kaptam magam, hogy miközben megyek az utcán mosolygok és azt gondolom: Van fogalmatok róla? Egyáltalán el tudjátok képzelni mit tettem? Tudjátok, hogy nem az vagyok, akinek hisztek? Hogy több vagyok? Gyönyör csiklandozott egész idő alatt. Tele volt örömmel a világ. Akárcsak én magam.
JANE 3: Az analízis megmentette az életemet, és gazdaggá tett. Meg kellett tanulnom olvasni abból a józan és komplex könyvből, amely én magam vagyok. A legjobb tanító segítségével, akit valaha ismertem, megtanultam értékelni, elemezni, és néha kritizálni magamat. megtanultam., hogy ne féljek önmagamtól. S mire mindezt megtanultam, megváltozott a világ. Olyan hellyé vált, ahol bőven nyílt számomra tér, ahol teljes életet élhetek. Jól érzem magam. JANE 2: Az egyik igazság, amelyet el kellett fogadnom, az volt, hogy a gyönyör nem erkölcstelen, hogy az emberek örömvágya természetes, és hogy egészségtelen megtagadni magunktól az örömet. Ez ellentétben állt mindazzal, amire anyám tanított, ellentétes volt annak a kisvárosnak a szokásaival, ahol felnőttem. Nem volt hát könnyű feladat felismerni és elfogadni, hogy szeretem a férfiakat.. Mások, mint én. Általában erősebbek, a hangjuk mélyebb, legtöbbjük magasabb nálam. És sok közöttük a szexuálisan vonzó. Nekiláttam hát körülnézni… JANE 1:Ha az enyém a titkos álom lenne, egyedül járni életem padlózatán Kecsesen, könnyedén és elég szeretettel, hogy ott élhessek Énem közepén. Ha azokra a férfitestekre gondolok, amelyeket alkalmam nyílt megismerni, és felidézem azt az élvezet amelyet egy hetvenöt éves, majd egy harminckét éves férfi testéből sikerült merítenem, meg a közben adódó többiből, arra is emlékeztetem magam, hogy az élvezet azért volt annyira intenziv, mert mindegyik esetben szerettem, mi több szerelmes voltam a férfiba, aki az élvezet nyújtó testben lakott. JANE 4: Figyel rám, doktor? Graham igazán csodálatos…Nem mondhatom, hogy férfi. Nem mondhatom, hogy fiú….Igazán csodálatos személy. De harminchárom évvel fiatalabb nálam, és az isten szerelmére ez nevetséges! Ráadásul…azt hiszem…lehet, hogy le akar feküdni velem. DOKTOR V.: Kedveli Grahamet? JANE 4: Igen. DOKTOR V.: Graham kedveli magát? JANE 4: Igen. DOKTOR V.:Akkor nem értem, mi a probléma. JANE 4: Hallotta, amit mondtam? Lehet, hogy hálni akar velem. DOKTOR V.: Mint mondottam… JANE 4: Jól van. Jól van. MIND: Graham!… El akartam mondani…örülök, hogy hallom a hangod… Szeretem, hogy felébresztetted bennem a gondolkodó embert.
Szeretem, amit művelsz velem…Hiányzol…Időnként aggódom miattad. …Igen…Igen, szeretlek! Ez a szerelmi kaland egy harminchat éves férfi és egy hatvanhét éves nő között különös ugyan! De nem valótlanság. DOKTOR V.: Azt hiszem, a férfiak más szemmel nézik ezeket a dolgokat. JANE 4: Ön szerint a férfiak nem látják szeretkezés közben a női test tökéletlenségeit? DOKTOR V.: Már hogyne látnák. Szeretik megnézni azt, akivel lefekszenek. A férfiak nem nézik olyan szigorú szemmel a nőket,mint amilyen szemmel a nők nézik magukat. SANDY: Ez igaz lehet. De mivel örökké azon a sovány diétán élünk, amelyet a női magazinok jelentenek számunkra, nem csoda, ha kételkedni kezdünk önmagunkban. GRÉTA: Kifestjük, leborotváljuk és dezodorfelhőbe vonjuk magunkat. Közben azt reméljük, hogy úgy illatozunk, mint egy virágoskert. ILSE: A barátnőm Julie úgy oldja meg a problémát, hogy egy korai időpontra felhúzza az órát, hogy míg a partnere alszik, kisminkelhesse magát. Julie mostani udvarlója, akivel már több, mint egy éve tart az intim kapcsolat, még egyszer sem látta smink nélkül Julie-t. Aki mellesleg huszonhét éves, és úgy tervezi, hogy örökké fiatal marad. GRÉTA: Csoda, hogy egyáltalán lefektetnek bennünket. SANDY: Doktor V-nek tehát igaza lehet, a férfiak enyhébben ítélkeznek felettünk, mint mi magunk. ILSE: Svédországban nőttem fel, ahol a szex akkor is normális dolog, ha csinálják, és akkor is, ha beszélnek róla. Szerintem nagyszerű dolog, amit csinálsz. GRÉTA: Muszály, hogy szeretők legyetek? Nem lehetnétek csak barátok? JANE 3: Nehezebb barátnak lenni, mint szeretőnek. ILSE: Nem vagyok szerelmes. Ezt a hibát többé nem követem el. A szex viszont jól esik. Tizenkét órán át nem élvezett el. SANDY: Talán valami baja volt? ILSE: Nem, dehogy. Egyszerűen visszatartotta az ejakulációt. JANE 3: És te? ILSE: Én? Többször is a csúcsra értem, újra meg újra. GRÉTA: Ilse, nem lehet, hogy tantrikus szerelmi kalandod volt? ILSE: Az meg micsoda? Csak barátok vagyunk. Nevezheted aminek akarod. Akár tantrikusnak is. Nem az elnevezés számít, hanem ami mögötte van. JANE 3: Graham nagyon különleges helyet foglal el az életemben. Azt hiszem, mi ketten más rendszerben képzeljük el a barátságot. SANDY: Tudod, a férfiak hazudnak.
JANE 3: Hazudnak? GRÉTA: Többet, mint a nők? SANDY: Igen, szerintem hazudnak. Nekik persze, eszükbe sem jut, hogy nem mondanak igazat. Amikor kimondják el is hiszik. Egy idő után azonban elfelejtik, amit mondanak . Vagy beismerik, hogy azt mondták, csak éppen közben meggondolták magukat. ILSE: Tudod Jane, nem kell mindig érzékinek lenni. GRÉTA: Normális az, hogy valaki nem akar csókolózni? JANE 3: Nem tudom túltenni magamat a félelmen, hogy a férfi, akárki legyen is, első látásra öregnek, egyszerűen nem megfelelőnek talál, ráadásul olyan okokból, amelyeket sosem fog megmagyarázni. SANDY: A jelenlegi szeretőim mind nős férfiak. Persze roppant igazságtalan ez az egész. GRÉTA: Az anyámtól azt tanultam, hogy egy férfi , ha nem boldog otthon, akkor magától értetődően,másutt keres vigasztalást, és a feleség nem hibáztathat senkit, csak önmagát. A férfi eltévelyedésének mindig az asszony az oka. SANDY: Ami különösen akkor zavaró, ha meg akarok nézni egy filmet, vagy egy színházi előadást, vagy el szeretnék menni egy új étterembe, ne adj’ isten mutatkozni akarok valahol. ILSE: A nős szeretőd nem fogja elhagyni a feleségét érted. És egyébként is, minél jobban megismered, annál inkább nem akarod, hogy elhagyja miattad. Nem beszélve arról, hogy halálra idegesít már azzal is, ahogy a ruháját hajtogatja. Néha harminc perc is elmegy, mire ágyba bújhatsz vele. SANDY: Bár, ha őszinte akarsz lenni legalább önmagadhoz, ez nem egészen az ő hibája, mert a padló a te ruháiddal van tele. Ilyenkor hirtelen úgy érzed, hogy szereted. JANE 3: Franciaországban ha nem is mondják ki, elismerik a második létezését, és eltűrik még a feleségek is. Itt az erkölcs előírja a színlelést, bünteti az őszinteséget. GRÉTA: Soha nem volt orgazmusom. Soha. Huszonkét éves voltam, amikor összeházasodtunk, a férjem huszonnégy, ő sem tudta hogyan kell csinálni, és én sem, és hagytuk annyiban a dolgot. Sohasem lett jobb a szexuális életünk. Más dolgokkal foglaltam le magam. A kerttel, a gyerekekkel. Aztán meghalt a férjem. Aztán felnőttek a gyerekek, én meg ott maradtam egyedül. Elkezdtem bárokba járni…olyan helyekre, ahol úgy tudtam, nyüzsögnek az egyedül álló férfiak. Aztán egy szép napon megismerkedtem Henryvel. És szárnyakat bontottam,mint a pillangó. Ilyen ereje van a szexualitásnak. SANDY: Éppen ideje volt, nem? GRÉTA: Tíz évig voltam Henryvel…de aztán…meguntam, hogy én fizettem
helyette mindent. Akár utaztunk, akár elmentünk vacsorázni, mindig én álltam a cechet. Festő volt, és egyetlen képet sem tudott eladni soha. JANE 3: De nagy ajándékot kaptál a sorstól. Olyat, amiért fizetni is érdemes. GRÉTA: Tizennégy évvel idősebb volt nálam, és már kezdett kifogyni belőle a szufla. ILSE: Ó! JANE 3: És Henry óta? GRÉTA: Nincs senki. De sokat utazom….Ezerszer mondtam már a menyemnek, hogy a sárgadinnyét éretten kell betenni a hűtőbe, mert ott nem érik tovább, de szegénykém idegbajt kap, amint megszólalok,ezért, bár nem könnyű, megpróbálom befogni a számat. És, istenemre mondom, többnyire sikerül. SANDY: Húsz év? JANE 3 : Nem húsz év.Tudom, hogy sokféle szerelem létezhet egy fiatalabb férfi és egy idősebb nő között. Graham gyereket akar, amit én nem tudok megadni neki. Megajándékozhatom viszont azzal a szabadsággal, hogy megtalálja azt a nőt, akitől ezt is megkaphatja. Szóval…Így állunk. Szükségem volt rá, hogy kívánatosnak tartsanak. És arra is, hogy bármikor megérinthessek egy férfit. Hogy lefeküdhessek valakivel. Égett a bőröm a vágyakozástól. SANDY: Nehéz elengedni azt , akit szeretünk. JANE 3: Még nem is engedtem el, De el fogom. Bármilyen nehéz is, meg kell tennem. Graham is a saját életét éli. Hagynom kell, hogy ezt tegye. Aztán megpróbálok tovább élni. Nélküle. JANE 2: Jóformán minden férfinak, akivel a hirdetés végén találkoztam, hattyúdal vagyok, vagy kísérleti nyúl, egy utolsó hurrá, az utolsó felvonás. Szerettem volna olyas valakit megismerni, aki meg is akar tartani. Vele maradtam volna? Nem tudom. De az az igazság, hogy senki sem akar engem állandó társának. Sajnálom magamat. JANE 1: Mi a csodát vártam, a férfiaktól? Végül is ezt vártam, de egyre inkább vágyom arra, hogy ne csak három napra kívánjon valaki. Kiszeretni valakiből sokkal nehezebb, mint beleszeretni. JANE 4: Így hát otthagytam Bachot, Robertet, Billt, Sidneyt , Grahamet, és mindenki mást. Mindenki mást. JANE 3: Megszoktam, hogy egy másik ember körül jövök-megyek. Tetszett, hogy Robert háta mögött kell átcsusszannom, ha ki akarok jutni a konyhába. Örömmel siettem Grahammel ebédelni. Kedveltem, ahogy Bill bejön a lakás ajtaján, és szerettem Sidney késő esti telefonhívásait, érdes,mély hangját. Nyilvánvaló, hogy sajnálom magam, pedig tulajdonképpen egyikük sem hagyott el. JANE 4: Sidney minden héten telefonál. Politikáról beszél, színházról, és a
pompás mellemről. Roberttel barátokként gyakran váltunk levelet. Graham is keres, bárhol járjon a világon. Bár mindez egyfajta érintés, mégsem az igazi. Talán meg kellett volna próbálnom férjhez menni.
JANE 2: De én nem férjhez menni akartam. Pontosan azt akartam, amit meg is kaptam. Sok szexet egy férfival, akit kedvelek. Ki gondolta volna, hogy ebből többes szám lesz? JANE 3: Manapság kemény testekkel van tele minden: a tengerpart, a televízió képernyője, a mozivászon, a magazinok, sőt az utca is. A világ a fiatalság ünneplésétől hangos, és a fiúk, lányok, a fiatal nők és a férfiak a nyilvánosság elé tárják egészséges állatiasságukat. Úgy tűnik mindenki az Aktust kergeti. A középiskolások, a valóságshow-k már-már szürreális szereplői, de gyengédség, türelem, empátia és vágyakozás nélkül. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy az ember megtanuljon hálás, egyszersmind nagylelkű is lenni. JANE 2: Nem vagyok fáradt, örömömet lelem hát annak emlékében, hogy ott feküdtem egy férfi mellett, aki tudta mit tegyen velem. Ugyanilyen örömmel idézem föl beszélgetéseimet intelligens férfiakkal, akik elevenek voltak, és kíváncsiak, tele gondolatokkal, és szívesen váltottak szót velem. Ez meglepett. JANE 1: Mégis így történt. Beszélgettünk előtte és utána, és néha még közben is. Minden részemet táplálták ezek a férfiak. Gazdaggá tettek. Csakhogy a gazdagság nem jelent teljességet, s bármilyen gazdag is, az életem nem teljes. A nagy kérdés az, hogy miután az ember sokat szexelt egy férfival, aki tetszik neki,, hogyan érheti el, hogy ne kívánja többé. JANE 4: Egy különösen nyugtalan éjszakán fölébredtem. Az óra 4.35-öt mutatott.Teljesen hívatlanul egyszer csak beugrott egy kérdés az agyamba, mielőtt elfojthattam volna. Mi van, ha soha többé nem szexelhetek? Szédülni kezdtem , a gyomrom görcsbe rándult, és a gondolat úgy ébren tartott, akár a villámlás nyári éjszakákon. JANE 3: Az élet folyton ránk veti magát. Ne tévedjünk, mindig lesben áll, hogy elkapjon minket, és a végén el is kap. De néha megfoghatjuk egy-egy darabkáját, és rávehetjük, hogy azt csinálja, amit mi akarunk. Legalábbis egy darabig. Ám résen kell lennünk. Vigyáznunk kell, hogy ne lephessen meg készületlenül, vagy ha mégis, hát vigye az ördög, ez még nem az utolsó esély. MIND: Amíg aztán egyszer, mégis az.
